„CSODÁLATOS ÁLMOT LÁTTAM... A legszentebb Istenszülő álma

című nagyorosz egyházi népénekekről

OROSZ GYÖRGY

A Legszentebb Istenszülő álma (a katolikus kultúrkörben: Mária álma) típusú egyházi népénekek és prózai szövegek, hasonlóan a Tizenkét péntekről népénekekhez és elbeszélésekhez, egyértelműen arról tanúskodnak, hogy a keleti szlávoknál - és Európa más népeinél is - a keresztény hitre való áttérést követően az archaikus mitologikus vi­lágképben gyökerező mágikus tudat továbbra is fennmaradt, illetve az az új, keresztény közegben reprodukálódott.

Mennyire volt tipikus varázsigék használata és mágikus cselekvések végzése az orosz társadalomban az egyházi népénekek létrejötte körüli időszakban? E kérdés megvá­laszolásához fontos támpontot nyújtott Jeleonskaja, aki számos olyan bírósági aktát ta­nulmányozott át és elemzett ki, amelyek a 17-18. századi orosz társadalmi élet vonatko­zásában vizsgálódásainkhoz értékes adatokkal szolgálnak. Nevezett dokumentumok alapján ismeretes, hogy a következő szövegek ráolvasó funkcióban voltak használatosak: a Legszentebb Istenszülő álma, Beszédek péntekről, Dávid király jövendölése és az Ima Mihály arkangyalhoz.1 Az egykori novgorodi kormányzóságban a parasztok által hasz­nált kéziratos „gyógyászati könyvekben" az előbbi szövegeken kívül szerepel még a Je­ruzsálemi tekercs is, valamint a szerencsétlen napok jegyzéke? Ugyanitt a híres kozmologikus egyházi népének, a Mélységek könyve kezdősorait is ráolvasásként hasz­nálták, iszákosság leküzdése céljából,3 bár ezen éneknek a ráolvasásokhoz formai szem­pontból semmi köze sincs.

Oroszországban a 17-18. században nem valamilyen pontosan körülírható társa­dalmi csoport vagy bizonyos speciális személyek foglalkoztak varázslással, illetve végez­tek ráolvasást, hanem alkalomadtán mindenki igyekezett elsajátítani rontó vagy bajelhárí­tó varázsigéket. Ráolvasásokra szükség volt a falvakban és a városokban egyaránt, nem­csak a parasztcsaládokban, hanem a cári udvarban is.4 A bírósági akták alapján megál­lapítható - fejti ki a továbbiakban Jeleonskaja - , hogy igen sokan ismertek ráolvasó for­mulákat.5 Nikol'skij is azon a véleményen van, hogy nemcsak az egyszerű nép hitt a rá­olvasások erejében, hanem a társadalom felsőbb rétegei is.6 Ugyanezt a megállapítást erősíti meg Gal'kovskij, hozzáfűzve még, hogy I. Péter cár (1672-1725) koráig az orosz társadalomnak minden rétege hitt a ráolvasásokban és a varázslásban, de az azt követő időszakban a népnek már csak a műveletlen része.7 A bírósági vizsgálati jegyzőkönyvek is azt bizonyítják, hogy a 17. századi Oroszországban a ráolvasások az egész társadalom

1 Jeleonskaja 1917. 18. 2 Mamikká 1909. 126. 3 Ibid., 127. 4 Jeleonskaja 1917.10. 5 Ibid., 10. 6 Nikol'skij 1983. 48. 7 Gal'kovskij 1916.227.

595

vonatkozásában a mindennapi életnek jól kivehető, fontos szerepet játszó kísérőjelensé­gei voltak. A 18. században használati körük fokozatosan beszűkült, szerepük elhalvá­nyult.8

A kormányzati munkában részt vevő személyeknek a 16. században olyan hűség­esküt kellett tenniük a cárnak, amelyben megígérik, hogy ráolvasáshoz nem folyamod­nak, mágikus praktikákat nem végeznek, különféle tárgyakat mágikus céllal nem hasz­nálnak:

„ Úgyszintén cáromnak ételében és italában, sem ruházatában, sem másban, semmiben semmilyen rosszat nem okozok és nem végzek rontást... mögötte haladva őt semmilyen rossz gondolattal meg nem rontom, sem varázslással semmilyen rosszat nem küldök rá a szelekkel, és lába nyomát sem szedem fel. "9

Az uralkodók ellen számos esetben végeztek rontó mágiát. Dorofej Prokofjev va­rázs ló-lódoktort azért égették meg máglyán, mert többen tanúsították, hogy a Moszkva környéki Horosovo faluból Pjotr Alekszejevics cárra „a szelekkel ráolvasást küldött".™

Preobrazsenszkoje településen a következő ügyben folytattak vizsgálatot: „A volinszki Petrov felesége, az eretnek Avdotyja, amikor még özvegy volt, Preobrazsensz-kojében járt... az első azovi hadjárat előtt, Szofija Alekszejevna cárevnának a Gyevicsi kolostorból küldött üzenetei alapján... ".

Ha I. Péter cár esetében úgy vélekedünk, hogy ő, mint felvilágosult uralkodó nem hihetett a rontó - és egyáltalán semmiféle - mágiában, és Dorofej Prokofjev varázsló-lódoktor, valamint az eretnek Avdotyj a ellen csak azért indult eljárás, mert az uralkodó személye ellen irányuló bármilyen cselekedet büntetést vont maga után, akkor ez a felte­vés Szofija Alekszejevna cárevna, I. Péter mostohanővérével kapcsolatban nem helytálló. Ő ugyanis csak akkor adhatott utasítást rontás végzésére, ha maga is hitt az ilyen mági­kus cselekedetek erejében.

A Bogorogyickba való Dávid pópa(!) abban az ügyben terjesztett be folyamod­ványt Feodor Alekszejevics cárhoz, hogy Miska Kirejev és felesége Arinka megrontotta az ő lányait, mert a nő azon szavai után, hogy „férjhezmenetelükig ama kezükkel se sző­ni, se fonni ne tudjanak", a gyermekek megbetegedtek.12

A ráolvasó formulákban tehát maguk a papok is hittek, ilyeneket szerkesztettek, terjesztés céljából másolták, sőt- használták is őket. Mansikka 18. századi bírósági jegy­zőkönyvekből idézve számos példát sorol fel idevonatkozólag.13

A ráolvasások - mint ahogyan a bírósági akták is tanúsítják - elsősorban szóban, de igen gyakran írott formában is terjedtek. Az írott ráolvasások - mutat rá Jeleonskaja -, a 17-18. században a társadalom különféle rétegei körében nem voltak a szóbelieknél kevésbé ismertek és használatosak, s annyira féltek tőlük, hogy bármilyen írott papírlap, még inkább levél vagy füzet ürügyül szolgálhatott, hogy valakit varázslással megvádol­janak.14 A varázsformulákat, még ha más jellegű szövegekhez csatolva alkalmazták is őket, rögtön felismerték: „ ...az Istenszülő álma ráolvasásként van megírva, az ő nevére, Andrej pópáéra ".15 Jeleonskaja ugyan utal rá, hogy a jegyzőkönyvben felsorolják azokat

8 Jeleonskaja 1917.22. 9 Ibid., 6.

10 Ibid., 7. 11 Ibid., 9. 12 Ibid., 6. 13 Mansikka 1909. 117-118. 14 Jeleonskaja 1917. 15. 15 Ibid., 14.

596

a szavakat, amelyek az írásnak ráolvasásjelleget adtak, de ő az idevonatkozó sorokat nem idézi. Minden bizonnyal a különféle ígérvényeket tartalmazó záradékról lehet itt szó.

Az Istenszülő/Mária álma témakörben szakavatott szerzők tollából már számos írás látott napvilágot.16 Ezen szent hagyományanyaggal kapcsolatos kutatásokat igyekez­tünk a magunk részéről újabb eredményekkel gazdagítani.

A Mária álma elnevezésű ének, ima, illetve elbeszélés elterjedt és ma is fellelhető mind a keresztény Keleten, mind a keresztény Nyugaton - mutat rá Erdélyi Zsuzsanna.-, s a középkortól napjainkig védekező, baj elhárító funkcióban él.17 Magyarországon is or­szágszerte elterjedt, és „nagyerejű" imádságnak számít a magyaroknál és nemzetisége­inknél egyaránt.18 Az Istenszülő álma az oroszoknál is számtalan szövegváltozatban is­meretes.1

Ezek az apokrif szövegek bár az európai hagyományban mindenütt rendelkeznek amulettjelleggel, Kretzenbacher szerint esetükben mégsem szabad túlhangsúlyozni a műfaj elterjedését és fennmaradását elősegítő komponenseket. Ezek a komponensek - a szövegek ráolvasó funkcióban való használata, a záróformula - ugyan a keresztény egy­házon kívüli vallásos „babonához" sorolandók, az énekek/imák tartalma mindazonáltal keresztény hagyomány anyagból származik, s nem egyházellenes.20 Tartalmukat tekintve valóban nem keresztényiedének ezek az énekek, illetve imák, hiszen Krisztus kínszenve­désének történetét és Mária fia elvesztése által kiváltott anyai fájdalmát dolgozzák fel, de a záradékok miatt az egyház jóváhagyását sohasem nyerhették el.

Az Istenszülő álma szövegek álommotívumát a témával foglalkozó kutatók külön­féle forrásokból eredeztetik, de többnyire apokrif előzményekre vezetik vissza. Ezt az elemet Erdélyi Zsuzsanna szerint az Újszövetségben olvasható történet - Simeon jóslása (Lk 2,25-35) adja,21 aki Máriának a jeruzsálemi templomban Krisztus eljövendő szenve­déseiről szól:

„És megáldd őket Simeon, és monda Máriának, az ö anyjának: Imé ez vettetett sokaknak elestére és feltámadására az Izraelben; és jegyül, a kinek sokan ellene monda­nak; Sőt a te lelkedet is általhatja az éles tőr; hogy sok szív gondolatai nyilvánvalókká legyenek."

Ezt a feltevést megerősítendő, idézünk egy részletet a híres orosz zarándok, Danyiil apát naplójából (XII. sz. eleje). A középkori zarándokokhoz hasonlóan ő is be­járta azokat a szent helyeket, amelyeken a Nagyhét történései lejátszódtak, s lelkében felidézte Krisztus szenvedéseit és a fia halála miatt búslakodó Mária anyai fájdalmait. Először a „fiát kereső Mária"-kép bontakozik ki előttünk, majd Simeon jóslása beteljesü­lésének iszonyatos látványa:

„És ott a hegyoldalon van egy hely; arra a helyre futva siete a szent istenszülő. Buzgón igyekeze Krisztus után, és szíve fájdalmában így szóla: »Hová mész, gyerme­kem? Lépteid mért oly sietősek? Talán megint menny egző van a galileai Kánában, és oda igyekezel, fiam és istenem? Ne menj el ily hallgatagon tőlem, ki téged szültelek, szólj csak egy szót nékem, a te szolgádnak.« És odaérvén arra a helyre, a szent istenszülő ama

16 Veselovskij 1876a.; Kaluzniacki 1888.; Hain 1973.; Kretzenbacher 1975. 17 Erdélyi 1976. 648. 18 Ibid., 649. 19 Varencov 1860. 48-50, No 10. 1 ének; Bessonov 1861-1864. II/6. 175-236. No 605-631. 16

ének, 11 prózai szöveg; Pypin 1862. 125-128. No 1. prózai szöveg, No 2. ének; Majkov 1869. 100-101. 2 ének; Kaluzniacki 1888. 629-630. 3 prózai szöveg, „a", „b", „c"; Maksimov 1903. 29-30.

20 Kretzenbacher 197'5. 29-30. 21 Erdélyi 1976. 649.

597

helyről megpillantá önnön fiát a keresztre felfeszítve, és ezt látván, elszörnyede és összegörnyede, és leüle, bánat és zokogás foga el vala. És itt beteljesüle Simeon jóslása, miként ö a szent istenszülőnek monda: »Es ez vettetett sokaknak feltámadására és elesté­re, és a lelkedet tenéked meg általhatja a tőr, mikoron te a fiadat meglátod leöletve.« " 22

A fenti szövegben a beteljesülés és a jóslat közvetlenül egymás mellé került, az utóbbi valós volta beigazolódott. Simeon jóslása az elmélkedő tudatban felidézhette tehát a szenvedéstörténet képsorait, s az álom beléphetett aztán a jóslat helyére, mivel mind­kettő a jövendőre vonatkozik. Az Istenszülő álma tartalmi megformálódásában természe­tesen más motiváló tényezők is szerepet játszhattak, egyebek közt a szentföldi zarándok­latokon szerzett vizuális élmények és az általuk kiváltott erős lelki felindultság.

Az álommotívum eredetét illetően Erdélyi Zsuzsanna apokrif előzményt is lehet­ségesnek tart. Ez pedig Krisztus és Mária nagyszerdaesti beszélgetése Betániában, a cellában.23 Ennek során Krisztus megjósolja közeli halálát:

„A megkeseredett anya látván szerdán reggel, hogy az ő szerelmes fia és drágalá­tos kincse fel nem ment volna Jeruzsálembe, a cellába hozzá méné, kezdé őtet nagy édes beszédekkel kérdezni, mit akarna tenni. " — „ 0 én édes anyám. Immár eltölt az én kín­szenvedésemnek ideje. Legyen jó békességed. Mert holnapon elválom tőled és megyek halált szenvednem Jeruzsálembe miként a bárány az áldozatra... "24

Krisztus és Mária között az Aranymiatyánkbm is lezajlik egy beszélgetés. Krisz­tus, anyja kérdéseire, elmondja, hogy mi minden történik majd vele a nagyhéten. Ez az imádság keleten-nyugaton egyaránt elterjedt, s napjainkban is gyűjthető.25 Az „Álom" tartalmi vonatkozásban ebből az apokrif imádságból is meríthetett. Az egyik magyar nyelvű Aranymiatyánk szerdáról és péntekről ekként szól:

„ 5. Nekem legkedvesebb fiam Jézus! mit mivelsz te azon a szent nagy Szerdán és az egész Nagy-hétben? »Legkedvesebb Anyám, azt én neked mindjárt megmondom: Én felmegyek az Olajfák szent hegyére, álom nem jövend szemeimre a nagy félelemnek miat­ta; kisértetni fogok egyik bírótól a másikhoz, Annástól Kaifáshoz, Kaifástól Heródeshez, és Heródestől Pilátushoz...« 7. Nekem legkedvesebb fiam Jézus! mit fogsz te mivelni Nagypénteken? »Legkedvesebb anyám! én azt neked mindjárt megmondom: Én fel leszek feszítve egy magas keresztfára, három rettentő vas-szeggel kezeimen és lábaimon átver­ve, odajön egy vitéz, s lándzsával keresztüldöfi oldalamat, s abból vér és víz fog folyni; atyám pedig küldeni fog két ápolót, úgymint szent Jánost és szent Józsefet, akik engem a gyászkeresztfáról levesznek; te kedves anyám rám fogsz nézni szent szemeiddel, megmo­sol engem szent könnyeiddel és szent hajaddal fogod törülni véres testemet, én pedig hal­va fogok feküdni a Szombat estvéjeig, mint aluvó kisded az ő bölcsőjében. "26

A szenvedéstörténetnek ezek az epizódjai a Mária álma szövegekben szintén megjelennek. Idézhetnénk még itt egy másik, a hazai németségünk körében használatos Aranymiatyánkból27 is, de ettől eltekintünk, mert az az előbbivel szinte teljes tartalmi át­fedést mutat.

Varencov a Legszentebb Istenszülő álma orosz egyházi népénekeket az ugyan­ilyen elnevezésű prózai szövegekből eredezteti.28 Bessonov viszont mind az énekeket,

22 Zit'je i chozden'je Daníla... 1980. 38. 23 Erdélyi 1976. 649. 24 Veszprémi Codex 1874. 9-10. 25 Erdélyi 1988. 741. 26 Arany-Miatyánk... 1867. Kaptuk Erdélyi Zsuzsannától. 27 Das goldene Vater Unser... Nro 90. Kaptuk Erdélyi Zsuzsannától. 28 Varencov 1860. 7.

598

mind az elbeszéléseket a Ne sirass engem, ó Anya egyházi énekre vezeti vissza. Ő úgy véli, hogy ebből az énekből egy párbeszédet alkottak az Istenszülő által látott profetikus álom alapján.29 Bessonov fejtegetésében arra azonban nem tér ki, hogy hol is ment végbe ezen ének átalakítása, még Bizáncban, vagy már orosz földön, vagy valahol másutt, to­vábbá az sem derül ki szavaiból, hogy ő miféle „profetikus álomra" gondol. A nevezett egyházi ének, egy bizánci eredetű nagyszombati irmosz így hangzik magyar fordításban:

„Ne sirass engem, ó Anya, látván mag nélkül méhedben fogant fiadat a sírban; mert feltámadok és megdicsőülök, és mint Isten dicsőséggel ruházom fel azokat, kik téged hittel és szeretettel magasztalnak. "

Ezek a sorok az orosz egyházi népénekekben valóban visszhangra leltek: „ ...Ne siránkozz, Anyám, Szűz Már ej ám: / Harmadnapra feltámadok... /Engem, Krisztust, di­csőítenek, /Téged, Anyácska, / Szent Istenszülő, magasztalnak. /Amen."^

A Mária álma álommotívumának időben legrégebbi, egészen az óperzsa időkig visszavezethető esetleges forrására Kretzenbacher mutatott rá, s ez szerinte kapcsolatba hozható Hérodotosz következő tudósításával:32

„ 108. Mandané és Kambüszész házasságának első évében Asztüagésznek újabb álomlátása volt: azt álmodta, hogy leánya öléből szőlőtőke hajt ki, amely beárnyékolja egész Ázsiát. Ezt az álmát is elmondta az álomfej tőknek, majd várandós leányát magához rendelte Perzsiából. Mikor a leány megérkezett, őröket állított mellé, mert az volt a szándéka, hogy a születendő gyermeket megöleti. Alomlátását ugyanis az álomfej tők úgy magyarázták, hogy leányának sarja foglalja majd el helyette a királyi trónt, hát ezért vétette körül őrséggel. Mikor pedig a gyermek - Kürosz — megszületett... "33

Kretzenbacher szerint az álomkép-motívum a keresztény középkor exegéta-gondolkodóinak abból a gyakorlatából ered, hogy az Újszövetség minden egyes történe­téhez megpróbáltak ószövetségi előképet keresni. Ezen módszer alapján az antikvitás tu­dásanyagát is ötvözték a keresztény gondolatkörbe, még ha ez a tudásanyag a keresz­ténység előtti pogány világból származott is.34 Mandané és Szűz Mária között nyilvánva­ló a tipológiai párhuzam. Az előbbi, aki ugyancsak anyaságra elhivatott, Kürosz megszü­lése által egy új királyt ad a birodalomnak. Az Istenszülő Krisztus világra hozatala révén az Üdvözítőt „közvetíti" az emberiségnek.

Szövérffy a Mária álma imádság ír szövegváltozatait vizsgálva a fenti perzsa tör­ténetet az álommotívum kialakulását hátterelő források közül szinte teljesen kizárja. O inkább az előbbiekben idézett Simeon jóslását tartja ebben a vonatkozásban elfogadható­nak, amelyet szerinte a továbbiakban még számos eseményrészlettel kiszíneztek.35

Szövérffy vitatja egyébként azt az elképzelést is, mely szerint a Mária álma apokrif ima­szövegek az alábbi német egyházi népénekből keletkeztek volna:36

„És a Miasszonyunknak, kinek álomlátása van, Mintha szíve alól kinőtt volna egy fa, És ez a fa az egész országot beárnyékolta. Úr Jézus Krisztus az Üdvözítő, ez hát annak neve... "37

29 Bessonov 1861-1864. II/6. 174. 30 Dicsérjétek az Urat 1984. 368. Az ének görög szövegét ld. Anthologion... 1974. 1184. 31 Bessonov 1861-1864. II/6. 202. No 617. 32 Kretzenbacher 1975. 49-50. 33 Hérodotosz 1989.1. 108. 34 Kretzenbacher 1975. 48-51. 35 Szövérffy 1957.46-47. 36 Ibid., 47. 37 Bruinier\9l4.75.

599

Ennek a német egyházi népéneknek a kezdő soraiban, amelyet egykoron az Örömhírvétel ünnepén (Gyümölcsoltó Boldogasszony, március 25.) énekeltek, a Mandané-álom krisztianizált képe sejlik fel. Vajon nem ennek a Mandané-féle csodafá­nak egy újabb modifikált változatát kell-e látnunk azokban a Legszentebb Istenszülő ál­ma orosz egyházi népénekekben, amelyek arról tudósítanak, hogy az Istenszülő álmában látott egy ciprusfát a Jordán folyóban /a folyó partján/ a hegyen, s ezen a ciprusfán meg­jelent a csodás kereszt:

„Nem sokat aludtam ott, Nagy volt látományom: Téged Krisztus megszültelek, Pólyába pályáztalak, Övvel öveztelek, Isten templomába elvittelek, A Jordán folyóban megkereszteltelek. Azon a helyen kinőtt egy ciprusfa, Azon a ciprusfán A csodás kereszt megmutatkozott. Azon a ciprusfa kereszten A zsidók Krisztust megfeszítették."™

Az orosz egyházi népénekek „keresztes ciprusfájának" a Mandané-álom csodafája azonban csak távolabbi hátterelő közege lehet. Sokkal konkrétabb kapcsolat mutatkozik az Izajás próféta jövendölésén alapuló Jessze fájával (íz 11,1-2), amelyen Jézus ősei helyett az üdvtörténet igen fontos eseményei is megjelenhetnek.39 A prófécia szerint:

„És származik egy vesszőszál Isai törzsökéből, s gyökereiből egy virágszál neve­kedik. A kin az Úrnak lelke megnyugoszik: bölcsességnek és értelemnek lelke, tanácsnak és hatalomnak lelke, az Úr ismeretének és félelmének lelke. "

A „keresztes ciprusfa" nem lehet tehát egyéb, mint a Jessze fája a keresztre feszí­tés jelenetével, annak egy sajátos transzformációja.

Felvetődik a kérdés: vajon a Legszentebb Istenszülő álma típusú egyházi népéne­kek és prózai szövegek eredeti keleti szláv/orosz alkotások-e, vagy pedig valamilyen kölcsönzési folyamat eredményeként kerültek be ebbe a régióba? Bessonov a prózai szö­vegek egynémelyikét nyugati szláv eredetűnek tartja, s rámutat a bennük előforduló azon lexikai elemekre, amelyek a nyugati szlávság nyelvhasználatára jellemzőek. Ilyen szavak pl. a naglyj 'hirtelen' (le. nagly, cseh náhly 'ua.'), skoda 'kár' (le. szkoda, cseh skoda 'ua.'), rec 'ügy, dolog' (le. rzecz 'ua.'), mesto 'város' (le. miasto, cseh mésto 'ua.'), detko 'gyerek' (le. dziecko, cseh dét'átko 'au.').40

Az Istenszülő álma nyugat-európai eredetét számos kutató vallja. Veselovskij, Kaluzniacki, Mansikka, Hain és Kretzenbacher meglátása szerint a katolikus Lengyelor­szágon keresztül jutott el ez a téma az ortodox oroszokhoz.41

Kaluzniacki az oroszokhoz lengyel követítéssel transzplantált Mária álma kelet­kezési helyének meghatározásánál döntő jelentőséget tulajdonít a szövegekhez csatolt „ígéretnek", azaz záradéknak, amelynek használata a katolikus Nyugat vallásgyakorlatá-

38 Bessonov 1861-1864. II/6. 185-186. No 609. A „keresztes ciprusfa", amelyen Krisztus megfe­szíttetett, még számos énekben megtalálható.; Ibid., No 605., 607., 608., 611., 614-616., 618.

39 Seibert 1986. 141-142. 40 Bessonov 1861-1864. II/6. 211, 213, 230, 234. lábjegyzetek 41 Veselovskij 1876a. 347.; Kaluzniacki 1888. 628-629.; Mansikka 1909. 126.; Hain 1973. 218.;

Kretzenbacher 1975. 24.

600

ból fakad. A záróformulák funkcióját azonban ő nem értette meg, és hozzá hasonlóan Szövérffy sem.43 A záradékok történeti kialakulásáról Erdélyi Zsuzsanna tolla nyomán átfogó és megnyugtató képet kapunk.44

Veselovskij az orosz Legszentebb Istenszülő álma című egyházi népénekek és prózai szövegek eredettörténeti kérdéseit vizsgálva már 1876-ban rámutatott arra a társa­dalmi közegre, amelyben ez a szent hagyomány létrejöhetett. 0 ezt a létrehozó közeget a nyugat-európai flagellánsok mozgalmában vélte fölfedezni.45

Hilmar a Krisztus és Mária életéről szóló énekanyag terjesztését és áthagyomá-nyozását azoknak a vezeklő társulatoknak tulajdonítja, amelyek a 13. század közepétől Nyugat-Európa-szerte mindenütt jelen voltak, vezeklő énekeket énekelve vonultak, illet­ve a későbbi lauda-társaságok (13-16. század) játszhattak még szerepet ebben a vonat­kozásban.46

Erdélyi Zsuzsanna mutatott rá ez ideig a legteljesebben a vallásos népköltészet tárgykörébe tartozó archaikus imádság- és népénekhagyomány történeti gyökereire és az azt létrehozó kulturális-vallási áramlatokra. Ezen gazdag imádság- és énekanyag az ő véleménye szerint középkori irodalmi hagyományokban gyökerezik, s motívum­állományának jelentős része a késő középkor vallási mozgalmai által kitermelt szakrális közköltészet emlékeinek tekinthető. Az Assisi Szent Ferenc példája és tevékenysége ré­vén létrejött új szellemiség, a ferences mozgalom, majd az ennek nyomán jelentkező vallásos társulások és közösségek lassanként egész Európát behálózták és szellemi ható­körükbe vonták. A következő vallási közösségek formálták Európa lelki arculatát: a szerviták rendje, az alleluja-mozgalom, az önostorozók mozgalma, a közeli világvégét hirdető joachimita ferences eretnekség, a bianchi-mozgalom, s a jubilánsok Róma felé áradó hatalmas tömegei. A késő középkor emberének a lelkét a kiszolgáltatottság érzése uralta. Hogy miért? Örökösen háborúk dúltak, pápák és császárok hadakoztak, éhínség, pusztító járványok (pestis) tizedelték a lakosságot. Mindezt a nép Isten büntetésének gondolta, s menekvést csak a vezeklés révén remélt.47 Vezekelni és szenvedni akartak az emberek, testileg és lelkileg, önmagukért és mások bűneiért - mint Krisztus. A lélek mélyén átélt belső vezeklés szellemi termékei voltak a Krisztus kínszenvedéséről és az Istenszülő Anya Fia elvesztése miatti fájdalmáról megemlékező imák és énekek. Miután ezek túlléptek Észak-Itália határain, elindultak vándorútjukra a nyugat-európai katolikus országokba, és Lengyelország közvetítése révén eljutottak a keleti szlávokhoz, köztük az oroszokhoz is.

A szerkezetileg hármas tagoltságú Istenszülő álma orosz egyházi népénekek tar­talmát röviden így lehet összefoglalni: 1. Az Istenszülő valamilyen szent, szakrális he­lyen elalszik és álmot lát. 2. Krisztus odamegy hozzá és megszólítja. A felzaklatott lel­kiállapotú Istenszülő elmeséli álmát Krisztusnak, aki azt megfejti. Párbeszéd keretében, mely gyakran váltakozik az egyes szám harmadik személyű elbeszélésmóddal, értesülünk Krisztus születéséről, elfogatásáról, kínszenvedéséről, kereszthaláláról, feltámadásáról, mennybemeneteléről; az Istenszülő eljövendő haláláról, lelkének felviteléről a mennyek­be. (Az események dialogikus-epikus előadásmódja a középkori passiójátékok gyakorla-

42 KaMniacki 1888. 628-629. 43 Szövérffy 1957.47. 44 Erdélyi 1991. 51-142. 45 Veselovskij 1876a. 356, 360. 46 Hilmar 1966. 49. 47 Erdélyi 1991. 53, 99, 107.; Vö. Szántó 1987. 434-436, 471, 477-478.

601

tát idézi.48) 3. A zárórész, az úgynevezett záradék tudatja az „Álom" meghatározott, kö­tött feltételek mellett való elmondásáért járó jutalmakat.

Ez a hármas tagoltság az énekekben nem mindig valósul meg, illetve az Istenszü­lő álma keveredhet más témakörbe tartozó szövegekkel is. Ilyen kontaminált szöveggel van dolgunk egy Bessonov által közölt ének esetében (No 619.), amely az „Álmon" kívül tartalmaz még egy történetet Salamon pokolból való kijöveteléről, egy imát Mihály ark­angyalhoz, valamint még két további imát. Ami a prózai szövegeket illeti, ezek gyakran keverednek tartalmilag egy Égi levéllel, amelynek más elnevezései is vannak: Episztola a vasárnapról, Jeruzsálemi tekercs illetve Szent Mihály levele. Ez az Égi levél Krisztus üzenete, amelyben a haragos Úr utoljára szólítja fel a keresztényeket parancsolatainak

r r r r .. 1 r r 4 9

megtartására es a vasárnap megünneplésére. Az elemzett „Álom"-szövegek (lexikailag is) különbséget tesznek álom (alvás) és

látomás (álomkép) között. Számos népének alapján (Bessonov No 605-612, 614-617, 619.) felállítható a következő képlet: kevés alvás - nagy látomás. Például: „Én az éjjel keveset aludtam, /Almomban nagy látomást láttam..."^ „Nem sokáig aludtam, volt nagy látományom... "

Az álomban, ami a különböző kultúrákban halál-szimbólumnak számít, a tudat „ájult állapotba" kerül. Az Istenszülő egy átmeneti álom-állapotban időzik, majd ezután létrejön nála egy megváltozott, aktív tudatforma, és ennek terméke a látomás. Mivel a kereszténység az objektív idealizmus talaján áll, a látomásképek az Istenszülő álma szö­vegekben igaznak bizonyulnak, tárgyi valóságot öltenek. Az Istenszülő által látottak való voltát maga Krisztus is megerősíti szavaival, amikor az álom jelentését megfejti és az el­következő Nagyhét történéseit elbeszéli.

A Legszentebb Istenszülő álma orosz egyházi népénekek „álom-látomás"-motívumának komponensei tehát eltérő tudati működés produktumai. A szubjektív idea­lizmus elvét valló lámaizmus egyik szent könyvében, a Tibeti Halottaskönyvben,52

amelynek az ősszövege a Kr. u. 7-8. századból való, az álom-látomás egymáshoz való viszonyát illetően ősi nézetekkel találkozunk. A Halottaskönyv révén ezekről a specifi­kus tudati tevékenységekről igen árnyalt képet kapunk.

A tibeti lámaista felfogás szerint az ember halálakor beáll egy új tudati minőség, a köztes lét, azaz a bardo-állapot. Amint azt Benedek István fejtegetéseiben olvashatjuk, a köztes lét kifejezés nem szorítkozik kizárólag a meghalás és az újraszületés közt eltelt időre. Bardo-állapotba az ember élete során is kerülhet, például álomban(!), ájulásban és sikeres, elmélyült meditációban.53 A bardo fokozatairól részletes ír a Halottaskönyv™ A meghalás után - de az álomban is - a tudat-princípium, a Tudó a tudattalanság, az ájult­ság állapotába kerül, nem tud magáról. Ez az 1. bardo. Majd csak három és fél vagy négy nap után ébred a Tudó annak tudatára, hogy meghalt. (Vö. ezzel a kereszténységben a „Krisztus feltámadását harmadnapon" kérdéskört, ami az írásban csak igen szűkszavúan és nem taglaltán van kifejtve.55) Ebben a 2. ^ar^o-állapotban rémlenek fel az elhunytnak szimbolikus víziók, hallucinációk. Szubjektív idealizmusról lévén szó, ezek valóságtarta-

48 Hilmar 1966. 39,45-51. 49 Veselovskij 1876a. 341, 350-356; Veselovskij 1876b. 50-116. 50 Bessonov 1861-1864. II/6. 184, No 608. 51 Ibid., II/6. 188, No 611. 52 Tibeti Halottaskönyv 1991. 53 Benedek 1991. 16. 54 Tibeti Halottaskönyv 1991. 172. 55 Haag 1989. 854.

602

' lommal nem rendelkeznek, ezért mindez csak káprázat (mája). Ezt követi a 3. bardo, az újraszületés keresése, amely akkor ér véget, amikor a tudat-princípium egy emberi, pa-radicsombeli vagy más világban újraszületik, és ezzel a halál állapota befejeződött.56

* A szubjektív és objektív idealizmus közötti alapvető különbséget szem előtt tartva mindazonáltal a lámaizmus és a kereszténység álom-látomás felfogásában vannak párhu­zamos vonások. Az Istenszülő álma szövegek esetében a fenti hármas felosztást alkal­mazva ezért megkockáztatjuk a következő megállapítást: az 1. bardo = az alvás-álom, a 2. bardo = a látomás, a 3. bardo = az ébredés, azaz az újra életre kelés az álom­állapotból.

A záradék kulcsfontosságú szerepet tölt be az Istenszülő álma szövegekben. Hite­lesíti az éneket vagy imát, tudatja a kilátásba helyezett kegyes hasznot, olykor magát az üdvözülést is ígéri. Más esetekben közli, hogy milyen bajok és veszedelmek ellen jó egy adott ének, ének-ima. A vizsgált huszonegy népének közül tizenhárom célirányos zára­dékkal fejeződik be.57 Égi hitelesítőként Krisztus két (Bessonov No 613, 614), az Isten­szülő pedig egy záradékban (Bessonov No 618) nyilatkozik az „Álom" hasznosságáról. A tizenöt prózai szöveg mindegyikében van záradék, alkalmanként nem is egy. Ezen utóbbi dolog akkor fordul elő, ha egy adott szövegben több „Álom" is található. A kon­taminált elbeszélésekben („Álom" + „Égi levél") az ígéret-formulák száma megsokszo­rozódik.

A záradékok alapján összeállítottuk a megígért tisztán kegyes hasznok, illetve az evilági javak körét, valamint azon bajok és veszedelmek listáját, amelyek ellen az „Istenszülő álma" védelmet nyújt.

Kegyes hasznok: Méltó a szent paradicsomra. Nem kallódik el a szent nyájtól. Örökül kapja a mennyei királyságot. Az örök kínszenvedéstől megmenekül. Halála után nyugalmas helye lesz. Emléke örökké élni fog. Soha ki nem alvó gyertyát kap. A forró szuroktól (pokol) megmenekedik. Nem az ördögök veszik magukhoz az ő lelkét, hanem az Úr angyalai. Ábrahámhoz viszik az ő lelkét, be a paradicsomba. Az Úr nem hagyja őt sokáig szenvedni, hanem lelkének hamar megbocsát.

Evilági javak, védekezés, baj elhárít ás: baj, szerencsétlenség, tűzvész, vízbefúlás, csúszó-mászó férgek, hemzsegő pondrók, útközben tolvaj, gonosz ember, vadállatok el­len; vajúdó nőnek szüléskor. A prózai szövegekben ezekhez társul még: háborúban, fegyverek ellen, termékenység és bőség a földművelésben és az állattenyésztésben, a bí­róságon nem marad alul, indulgencia(l).

A záradékokban utasításokat találunk arra vonatkozóan, hogy mikor és milyen rendben kell elmondani az imát, előadni az éneket, hogy elő tudjuk idézni a kívánt hatást: „Aki az Istenszülő Almát tudja, /Napjában háromszor elmondja... /Aki úton-útközben... /Ahol halála néki bekövetkezik... /Ha a haldokló átköltözése elközeleg... /A vajúdó nő gyermekét ha szülni kezdi, /És az Istenszülő Almát elmondja.. ."58

Az Istenszülő álma népénekek záradékából világosan látszik, hogy ezek a szöve­gek egyforma hatóerővel rendelkeztek mind szóban, mind pedig írott formában: „Aki ezt az Almot otthon tartja, /Aki ezt az Almot meghallgatja, /Aki ezt az Almot megőrzi..."

56 Evans-Wentz 1991. 113-114. 57 Bessonov 1861-1864. II/6. No 605, 607, 612-618.; Varencov 1860. No 10.; Pypin 1862. No 2.;

Majkov 1869. 100-101. 2 ének 58 Bessonov 1861-1864. II/6. 202-203, No 617. 59 Ibid., II/6. 183. No 607.

603

Továbbá: „Aki ezt az Almot tudja, /És aki erre az Alomra rágondol, /És aki ezt az Almot elmondja..."60

Az egyik Istenszülő álma prózai elbeszélésből (Bessonov No 622) itt szereplő idézet azt bizonyítja, hogy a szónak belső erőt tulajdonítottak, amely akkor is hatást gya­korolhatott, amikor ki sem mondták a varázsformulát: „Ha valakinek a felesége állapo­tos és a szülés előtt halál állhat be, és a Legszentebb Istenszülő Almát ha valaki odaviszi és néki a feje alá teszi, meg is szüli fiát vagy leányát, és mindketten egészségesek lesz­nek. "61

Az az „Álom", amelyet az emberek magukkal, magukon hordtak, a házban tartot­tak, illetve a fejük alá tettek, egyértelműen amulettjelleget öltött.

Egyes Istenszülő álma népénekek62 és prózai szövegek63 hatékony védelmet ígér­nek tűzesetek ellen. Egy, a szenteket specializációjuk szerint felsoroló, valamint emlék­napjaikat tartalmazó lista, az Elbeszélés: mely szenteket milyen adományban részesített Isten, és mikor van az emlékünnepük (Skazanie, kiim svjatym, kakovyja blagodati ot Bo­ga dany, i kogda pamjati ich), az Istenszülőről a következőt közli: „Tűzvész és villám ellen - a Legszentebb Istenszülő lángoló, de el nem égő csipkebokor; szeptember 4."64

Az alábbi egyházi népénekrészlet is arról tudósít, hogy az Istenszülő tűzvész ese­tén védelmet nyújt:

„Isten Anyja Istenszülő, Gyors segítő, Melegszívű védelmező! Kegyelmezz, védd és mentsd meg Ezen háznak gazdáját A tűzhaláltól, A vízbefúlástól! "65

A keresztény hitre áttért Oroszországban a régi időkben a nép összekapcsolta az Istenszülőről alkotott nézeteket a vihar és a villámlás pogány szláv istennőjére vonatkozó elképzelésekkel - mutatnak rá Nikiforovskij és Scapov. Ennek következtében a nép viha­rok idején az „Istenszülő lángoló, de el nem égő csipkebokor"-hoz (Bogorodica-Neopalimaja kupina) imádkozott. Tűzvész esetén pedig az őt ábrázoló ikonnal az embe­rek megkerülték az égő házat, abban a teljes hitben, hogy Isten az Istenszülő közbenjá­rására olyan irányba tereli majd a szeleket, ahol nincsenek épületek, és így a lángok ki­hunynak.66

Ilyen nézetek az Istenszülőről az egyházi személyek körében is fellelhetők voltak. Jepifanyij szerzetes, Awakum protopópa elvbarátja és harcostársa Önéletírásában (17. sz.) így számol be egy tűzesetről és annak csodálatos megszűnéséről:

„ ... Vagy öt öl magasra csapott fel a láng, és úgy látszott, hamarosan belekap a házamba is ... Amint láttam a közelgő veszedelmet... mentem be gyorsan a Szűzanyához a cellába. Ott az ég felé nyújtottam a két kezemet, és nagy fennszóval így kiáltoztam a szentséges Szűzanya rézből öntött képmásához... 0, a Krisztusnak és a Szűzanyának mi­nő nagy kegyelme! Szél támadt, és elfújta az égő tűz lángját a tanyámtól, és Krisztus ke-

60 Ibid., II/6. 191, No 612. 61 Ibid., II/6. 215. 62 Ibid., II/6. No 605, 619; Pypin 1862. No 2. 63 Bessonov 1861-1864. II/6. No 622, 623, 629, 631. 64 Scapov 1906. 165. 65 Ibid., 84. 66 Ibid., 64.; Nikiforovskij 1875. 113.

604

gyeiméből a szentséges Szűzanya közbenjárására megmenekült a házam a tűztől, és sér­tetlenül megmaradt. Dicsőség legyen érte a Krisztusnak és a gyönyörűséges Szűzanyá-nakr61

Egy másik igen régi szokás szerint, mivel az Istenszülőt Oroszországban a. földi termékenység patrónusának tartották, ikonját az Örömhírvétel ünnepén a vetésre szánt gabonát tartalmazó kádba helyezték.68

Esküvők alkalmával és szülés közben - mindkét eset a termékenységgel kapcsola­tos - elsősorban az Istenszülőhöz fordultak segítségért,69 mint ahogyan ezt az Istenszülő álma népénekek záradéka is bizonyítja. A prózai szövegek70 ugyancsak könnyű szülést ígérnek, továbbá bőséges termést és jó szaporulatot az állatállományban.

A Jeruzsálemi tekercs egyházi népénekekben is találhatók olyan sorok, amelyek arra utalnak, hogy az Istenszülőt az oroszoknál a szülő nők és általában a termékenység patrónusaként tartották számon. Az alábbi idézetből az is világosan látszik, hogy az oro­szok „három anyát" (a termékenységi kultusz különböző szintjei) tiszteltek:

„Az első anya - a Legszentebb Istenszülő; A második anya — a nedves föld; A harmadik anya - az ki a kint elszenvedte. A Legszentebb Istenszülő Hogyha meg nem segél, Elevenen itt a földön semmi meg nem születik, Se a barmok, szárnyasok se, Emberek se lészenek. De ha a Szent Istenszülő, A Szentséges megsegél, Teremtmények mind a földön elevenen születnek, Barmok és a szárnyasok, meg emberek is lészenek. "71

Gal'kovskij az Istenszülőnek a termékenységi kultuszban betöltött szerepével kap­csolatban rámutatott, hogy a nép a szülés és az anyaság tiszteletének alapján egybeol­vasztotta az ősi pogány Rozsanyica istennőt a keresztény Istenszülő Anyával, és ennek következtében gondolta, hogy az Istenszülő segít szüléskor.72

A pogány Rozsanyica istennő és a keresztény Legszentebb Istenszülő alaki és funkcióbeli felcserélése és összeolvadása a pogány-keresztény vallási szinkretizmus idő­szakának jelensége volt. Meglátásunk szerint az Istenszülő pogány hátterelés nélkül is előléphetett a szülő nők patrónusává, hiszen az Istenszülő Anya nem akárkit szült, hanem az Úr Jézus Krisztust, és nem is akárhogyan - sérülés nélkül.

Az Istenszülő a „lángoló, de el nem égő csipkebokor" jelzője révén kínálta a kap­csolódási pontot a pogány idők „tüzes" istennője felé. Éppen eme jelzett tulajdonsága miatt pogány előkép nélkül is tekinthették őt a keresztények olyan égi segítőnek, aki tűz­vész ellen hathatós oltalmat nyújt.

67 A vvakum protopópa önéletírása. Jepifanij szerzetes önéletírása. 1979. 140-141. 68 Nilciforovskij 1875. 114. 69 Ibid., 115-116.; Magyarországon az Istenanya álmát szüléskor a vajúdó asszonynak a szíve alá

helyezték, aki közben maga is imádkozott; Erdélyi 1976. 650. Szatmárban az anyák szülés közben a „Most segíts meg Mária / Ó, irgalmas Szűzanya..." kezdetű „szüléskori imát" mondták; Makay-Kiss 1988. 207.

70 Bessonov 1861-1864. II/6. No 621-627, 629, 630.; Pypin 1862. No 1. 71 Bessonov 1861-1864. II/6. 73, No 564. 72 Galkovskij 1916. 162, 165-166, 169.

605

Feltétlenül tisztázandó a következő kérdés. Nem segítette-e elő a keresztény egy­házi gyakorlat Oroszországban - és másutt is - , hogy a nép gyógyító-kuruzsló tevékeny­sége során énekeket énekelt, imákat mondott, különféle praktikákat alkalmazott. A válasz csak határozott igen lehet. A gyógyító gyakorlat a pogány időkben a természetfeletti erőkkel közvetítő kapcsolatban levő varázslók és papok privilégiuma volt szerte a vilá­gon. Az új vallás a Kijevi Ruszban nem vitatta a varázslás reális létezését, hanem a po­gány mágusokkal szemben „ellenmérget" alkalmazott. Az egyházi rend képviselői gyó­gyító -ördögűző gyakorlatukban felhasználták a keresztény kultusz számos ceremóniáját (füstölés, körmenet, éneklés, ördögűző formulák), továbbá tárgyait, illetve attribútumait (evangélium, kereszt, ikon, szentek ereklyéi, szentelt víz, szent olaj), és ezeknek a nép(!) mágikus jelentőséget tulajdonított.

A felsorolt eszközöket és módszereket alkalmazták a Kijevi Barlangkolostor szer­zetesei a 10-13. században,73 de a 17. században még Awakum protopópa is.74 Nikol'skij szerint a gyógyító tevékenység Oroszországban egészen I. Péter cár koráig kimondottan vallásos kuruzslás volt.75 Úgy tűnik egyébként, hogy maguk a gyógyulni vágyók igényel­ték elsősorban ezt a hókuszpókuszt, s a papok és a szerzetesek aztán igyekeztek maxi­málisan eleget tenni az elvárásoknak.

A Kijevi Rusz kultúrájának kétarcúságát, legalábbis a mongol hódítás előtti kor­szakban, jól demonstrálják a különféle amulettek. A Dnyeper vidékén a nők a kozmogonikus hiedelmekkel szoros kapcsolatban levő félhold alakú, kereszttel kombinált fülbevalót viseltek.76 Igen elterjedtek voltak a nyakban viselt kígyós amulettek is: egyik oldalukon az antik Medúza-ábrázolással, a másikon pedig kanonizált keresztény ikonog­ráfiái alakokkal. Az amulettek ikonográfiája meglehetősen bonyolult. Az elülső oldalon feltétlenül „kígyófejek" láthatók, bár eltérő ábrázolásmódban, a túlsó oldalon viszont ke­resztény motívumok találhatók, amelyek igen változatosak: az Istenanya a gyermekkel, Krisztus, angyal, Teodorosz Tiron, lóháton ülő szentek stb. Ezeket az amuletteket a Ki­jevi Rusz különböző pontjain tárták fel. Számuk néhány tucat. Némelyikük igen finom kidolgozású, ami arra enged következtetni, hogy nemcsak egyszerű emberek viselték őket, hanem a felső társadalmi rétegek képviselői, fejedelmi származású személyek is.77

A pravoszláv egyház nem nézte jó szemmel ezeket az amuletteket. Nem volt azonban elég ereje ahhoz, hogy teljesen kivonja őket a forgalomból, ezért jelentéstartalmuk átér­telmezésével megpróbálta legalizálni az „átkeresztelt" amuletteket.

A Barlangkolostori Paterikon több esetben is beszámol a szerzetesek és a népi va­rázslók, kuruzslók rivalizálásáról. A Legenda a jámbor proszfora-sütő Szpiridonról és Alimpij ikonfestőről című történetből megtudhatjuk, hogy egyszer egy gazdag kijevi la­kos leprás lett, és különféle emberekkel gyógyíttatta magát: varázslókkal, orvosokkal, valamint egyéb, nem keresztény vallású személyekkel. Betegségétől megszabadítani azonban csak Alimpij ikonfestő tudta, aki az ikonok készítéséhez használatos festékekkel bekente a beteg ótvaros testét, majd elvezette őt a kolostor templomába, ahol megáldoz­tatta. A végső gyógyulás azonban csak a rituális mosakodás után következett be: abban a vízben, amelyben a kolostor szerzetespapjai tisztálkodtak.78

73 Kievo-Pecerskij PaterikmO. 11, 39, 41, 44-50, 65-66, 76, 86-92, 106, 150-152. 74 Awakum protopópa önéletírása 1979. 56-60, 62-63, 106-113, 122. 75 Nikol'skij 1983. 46. 76 Sapunov 1970.7-14. 77 Blankov 1973. 203, 206, 208-209. 78 Kievo-Pecerskij Paterik 1870. 145-157.

606

Lássunk most egy példát az állatgyógyászat területéről. Avvakum protopópa Ön­életírásában egyebek közt erről olvashatunk:

„A bojár asszonynak egyszer mind megvakultak a tyúkjai és kezdtek elhullani... Éneket énekeltem, vizet szenteltem, meghintettem vele a tyúkokat, és meg is füstöltem. Azután elmentem az erdőbe, csináltam nekik vályút, amiből egyenek, azt is meghintettem szenteltvízzel, és az egészet elküldtem az asszonynak. És Isten akaratából meggyógyultak a tyúkok, és talpra álltak az asszony hite által."1

E több száz éves korszakot átölelő példaanyag láttán nem lehet semmi kétségünk afelől, hogy volt a népnek kitől elsajátítania saját gyógyító-kuruzsló tevékenységéhez a mesterfogásokat. A fenti példák sorába jól beleillik a következő idézet, amelyet a Pypin által közzétett Istenszülő álma prózai szöveg tizenegy pontból álló záradékából vettünk:

„Ha valaki a házában tartja, (és) Isten szolgáját... valamilyen rossz betegség gyötri, vagy álmatlanság, ezt az álmot, a te szent imádat, fölötte olvassák el háromszor és tegyék a feje fölé... És ha ... Isten szolgájának és szolgálólányának haldoklásakor lelkiatya nincs j étén, olvassák el fölötte ezt a te imádat háromszor, és tegyék a haldokló­nak a feje fölé, és mikor a lélek a testtől elválik, akkor ezt az álmot, a szent imát tegyék be vele együtt a koporsóba és a sírba, a földbe, és azt a lelket nem a pokol fogadja be, hanem az angyalok, kerubok és szeráfok és az összes mennyei seregek fogadják, és elvi­szik Isten dicsőséges trónusának jobbjára^

Ami a Legszentebb Istenszülő álma egyházi népénekek és prózai szövegek 20. századi elterjedtségét és használati módját illeti, ebben a kérdésben csak Novikov közlé­seire hagyatkozhatunk. Ezt az „Almot" századunk húszas éveiben az Onyegán túli terüle­ten, az egykori Vologdai kormányzóság Totemi kerületében, valamint Velszk városában (1937-es adat) ráolvasó imaként mondták. Nevezett kutatónak a fenti helyek vonatkozá­sában egy-egy ilyen esetről van tudomása.81 Az Arhangelszk-területi Kargopoli járás ki­terjedt vidékein az Istenszülő álmái az 1950-1960-as években már nem énekelték, hanem ráolvasó funkcióban használva ugyancsak imaként mondták.82 Ezen adatok funkcióvál­tásról árulkodnak: az ének átment az imaműfajba.

Az európai archaikus népi imádsághagyomány záróformuláinak eredetét és törté­neti vonatkozásait vizsgálva Erdélyi Zsuzsanna arra a következtetésre jutott, hogy a zá­radékok ugyanolyan logikai viszonyt fejeznek ki, mint a középkori búcsúformulákP

A búcsú (indulgencia): „...a megbocsátott bűn ideigtartó büntetésadósságának (részleges vagy teljes - 0. Gy.) eltörlése a töredelem, a bűnbocsánat szentségén, a gyó-náson kívül, amelyet a jogosult egyházi hatóság az egyház kincseire való tekintettel en­gedélyez."84 Az „egyház kincsein" Krisztus és a szentek szenvedései értendők. A búcsú gyakorlata a keresztény Nyugaton a 13. században jelenik meg, s ettől kezdve erősen terjed.

Erdélyi Zsuzsanna rámutatott, hogy a búcsút és a bűnbocsánatot nagyon gyakran egy szóval nevezték meg, s emiatt jelentésük összemosódott. Torzulás következett be a záradékok vonatkozásában, amikor a nép a pápák helyett az égi erőket (Krisztus, az Is­tenszülő) tette meg a búcsúk osztogatóinak. A búcsúból, azaz a büntetés-elengedésből pedig bűnbocsánat lett. A záradékok torzulásának a másik módja abban nyilvánult meg,

79 Avvakum protopópa önéletírása 1979. 140-141. 80 Pypin 1862. 127. No 1. 81 Novikov 1971. 212. 82 Ibid., 211-212. 83 Erdélyi 1991. 108-110, 113. 84 Szántó 1987. 475.

607

hogy a nép mágikus céllal kezdte használni a záróformulák által „hasznosnak" minősített imákat, illetve énekeket.85

A Legszentebb Istenszülő álma népénekek közül csak egynek a záradéka (Bessonov No 617) ígér a léleknek bocsánatot: „Ha a haldokló átköltözése elközeleg, / És elmondja az Istenszülő Almát, /Nem hagyja őt az Úr sokáig szenvedni, /Az Úr bo­csánatát az ő lelke mihamar elnyeri. " A többi ének záradékában nincs jelen se a búcsú (büntetés-bocsánat) se a bűnbocsánat kifejezés.

A prózai „Almok" esetében a búcsú-bűnbocsánat kérdéskör már sokkal bonyolul­tabb képet mutat. Három szöveg indulgenciát ígér,86 kettő indulgenciát is és bűnbocsána­tot is,87 öt pedig csak bűnbocsánatot.88 A kontaminált szövegek (KSZ) esetében jelezzük, hogy az adott ígéret az „Álomhoz" (Á) kapcsolódik-e, vagy pedig az „Égi levélhez" (ÉL).

Indulgencia: „annak az embernek száz nap búcsú minden elolvasásért" (KSZ, ÉL)89 „ akkor az az ember negyven napra bűnbocsánatot kap";90 „ biztos búcsút kap".91

Indulgencia és bűnbocsánat: „és annak az embernek negyvennapi bűnbocsánat néki lészen" (KSZ, ÉLi), „és bűneiteket megbocsátom" (ÉL2); „és ama bűnök majd mind megbocsáttatnak" (ÉL2); „annak az embernek negyvennapi bűnbocsánata lészen" (KSZ, A), „és bűnbocsánatot kaptok" (ÉL).93

Bűnbocsánat: „akkor néki minden ama bűne megbocsáttatik teljesen" (KSZ, Á);94

„az az ember bűnbocsánatot kap" (KSZ, ÉLi), „és bűneiteket megbocsátom" (ÉL2), „akkor néki bűnbocsánata lészen" (ÉL2); " „annak az embernek majd minden bűne megbocsáttatik" (KSZ, Ái), „annak az embernek nagy bűneire bocsánat lészen" (ÉLi), „akkor majd minden bűne megbocsáttatik" (ÉL2);96 „akkor az az ember bűnbocsánatot kap"-91 „annak bűnei megbocsáttatnak?'\98

Ezek a prózai szövegek jól mutatják a záradékok torzulásának útjait és módoza­tait. A búcsút és a bűnbocsánatot az oroszok egyrészt ugyanazon szóval jelölik (otpusk, otstup, otpuscenie), másrészt a meghatározott idejű búcsú helyére bizonyos szövegekben a bűnbocsánat lépett. Bár az egyik szövegváltozatban Leó pápa nevével találkozunk (Bessonov No 621), egy másikban pedig a „Római pápa" kifejezést olvashatjuk (Bessonov No 622), a búcsúk, bűnbocsánatok és az ígéretek osztogatói azonban már nem a pápák, hanem Krisztus. Ez hát az egykori búcsú-záradékok torzulásának a harmadik módja.

Az indulgencia fogalmával nem találkozunk se a Tizenkét péntekrőf9 se a Jeru­zsálemi tekercs100 című orosz egyházi népénekekben, illetve prózai szövegekben. Mivel

85 Erdélyi 1991. 109, 113, 129, 131. 86 Bessonov 1861-1864. II/6. No 623, 625.; Kaluzniacki 1888. „a" szöveg 87 Bessonov 1861-1864. H/6. No 629, 630. 88 Ibid., H/6. No 621, 622, 624, 626.; Kaluzniacki 1888. „c" szöveg 89 Bessonov 1861-1864. II/6. 215, No 623. 90 Ibid., II/6. 222, No 625. 91 Kaluzniacki 1888. 630, „a" szöveg 92 Bessonov 1861-1864, II/6. 229-231, No 629. 93 Ibid., H/6. 233-235. No 630. 94 Ibid., II/6. 211, No 621. 95 Ibid., II/6. 213-214, No 622. 96 Ibid., 11/6.219,221, No 624. 97 Ibid., H/6. 224, No 626. 98 Kaluzniacki 1888. 630. „c" szöveg 99 Bessonov 1861-1864. II/6. 120-157, No 579-590. 8. ének, 4 prózai szöveg; Maksimov 1903.

510-512. 1 prózai szöveg.

608

magyarázható a búcsú szó ilyen ritka előfordulása, összekeverése és helyettesítése a bűnbocsánat kifejezéssel? A keresztény Keleten (ortodoxia) nincs hagyománya az indulgenciának. Tudvalevő, hogy „...a keresztény Kelet számára az intézményes Purga­tórium gondolata mindvégig idegen maradt, nem is szólva az indulgenciáról, a szentek »fölös érdemeirők, a bűnbocsánati cédulákról és általában az üdvözülés egész kérdésé­nek adminisztratív, könyvelésszerű kezeléséről. Az orthodox gyóntató is kiszabhat epitimionokat (penitenciákat), ezek azonban tisztán nevelő jellegűek, és nem céljuk kien­gesztelni a megsértett isteni igazságot, illetve elégtételt adni Istennek. Orthodox tanítás szerint Krisztus áldozatának mértéke olyan abszolút, olyan határtalan, hogy ingyen iga­zulunk meg általa."101

A Legszentebb Istenszülő álma, a Tizenkét péntekről és a Jeruzsálemi tekercs cí­mű orosz egyházi népénekekből, illetve ezen két utóbbi esetében a prózai szövegekből is, a téma russzifíkálódása során teljesen kirostálódott a katolikus indulgencia szó orosz megfelelője, mivel az általa jelölt nyugati egyházi gyakorlat nem volt elfogadható az or­todox oroszok számára. A másolás útján, írott formában terjedő Istenszülő álma, vala­mint az „Álom" + „Égi levél" kontaminált prózai szövegek egynémelyikében az írott szó konzerváló ereje miatt maradhatott fenn a búcsú kifejezés.

A Legszentebb Istenszülő álma, a Tizenkét péntekről és a Jeruzsálemi tekercs el­nevezésű egyházi népénekek és prózai szövegek Oroszországban ráolvasó funkcióban is használatosak voltak, mágikus praktika céljaira is alkalmazták őket. A pogánykodás nem abban nyilvánult meg ezekkel kapcsolatban, hogy az egykori politeista idők pogány iste­neinek nevei szerepelnének bennük. Helyüket réges-régen elfoglalták a nép emlékezeté­ben a keresztény vallás égi szereplői: Isten, Krisztus, az Istenszülő, az angyalok és ark­angyalok, a szentek serege.

A megoldáshoz a kulcsot a záradékok szolgáltatják. Az itt említett népénekek és prózai szövegek, valamint ezek európai tipológiai párhuzamai éppen a záradékok miatt vívták ki az egyházi hatóságok - a maguk részéről egyébként teljesen jogos - elégedet­lenségét. Nem sorolhatók ezek az énekek és elbeszélések az ima vagy az ének-ima mű­fajhoz, különösen nem a kérő imáéhoz.102 Szerkezetüket tekintve nincs bennük se meg­szólítás, se kérés. Az emberiség ősidőktől fogva hisz valamilyen természetfölötti erőben, s ehhez az erőhöz különféle viszonyokat alakított ki. A ráolvasó formula az istenség és az ember közötti bizalmatlan viszonyból fakad. Az ember úrrá akart lenni ezen az erőn, saját szolgálatába akarta azt kényszeríteni. E célból mágiához folyamodott.103 A keresz­tény ima alapja az az új viszony, amelyben az Isten a mennyei Atya és az ember pedig a gyermeke. Ezt a viszonyt korlátlan bizalom, feltétlen odaadás jellemzi.104 Ha pedig va­lamely keresztény ember imája az Isten iránti határtalan bizalomból és hitből táplálkozik, akkor az az ima dogmatikailag csodatevő erővel bírhat: „Azért mondom néktek: A mit könyörgéstekben kértek, higyjétek, hogy mindazt megnyeritek, és meglészen néktek." (Mk. 11,24.)

Az a keresztény ember, aki a nevezett egyházi népénekeket és prózai szövegeket ráolvasó funkcióban, illetve amulettként használta, használja(?), ambivalens módon vi­szonyul Istenhez. Elismeri ugyan a Szentháromság egy Isten mindenhatóságát, de ennek

100 Bessonov 1861-1864. II/6. 68-96, No 564-571. 1 ének, 7 prózai szöveg; Pypin 1862. 150-153. 1 prózai szöveg.

101 Berki 1984. 55. 102 Haag 1989. 684-686. 103 Makra 1988. 53-61. 104 Haag 1989. 689.

609

ellenére alkalmanként önmaga akarja uralni a világot, saját erejéből akarja irányítani a természetet és a maga sorsát, még az üdvözülést is. Akaratát megpróbálja rákényszeríteni a környező világra, s még a legfőbb égi erőre, Istenre is. A tanulmányban elemzett egy­házi népénekek és prózai elbeszélések záradékai automatikus hatást ígérnek azoknak a keresztényeknek, akik a megszabott feltételeknek eleget tesznek. A mágikus hatás a Leg­szentebb Istenszülő álma típusú alkotások esetében akkor érvényesül, ha valaki „ezt az Álmot" birtokolja, a házában tartja, magával hordja, gondolatban felidézi, elmondja vagy meghallgatja. A Tizenkét péntekről népénekek és prózai szövegek vonatkozásában az „ígéretek" teljesülésének automatizmusa akkor indul be, ha valaki a péntekekhez kapcso­lódó rituális és karitatív előírásokat teljesíti: „Aki ezt a Pénteket böjttel-imádsággal megtartja, /Az az ember fejnek betegségétől, fognak hasogatásától / Megőriztetik, Isten­től kegyelmezett." 5

Magyarországon az orosz egyházi népénekhagyomány tudományos feldolgozásá­ra eddig csak szerény kísérletek történtek.106 Népének-fordításaink és idevágó tanulmá­nyaink107 olyan anyagot tárnak fel, amely a hazai folklorisztikában ez ideig jóformán teljesen ismeretlen volt. Az itt feldolgozott szakterülettel párhuzamos kutatások a vallá­sos műfajokat illetőleg a hazai folklórtudományokban is megfigyelhetők (ld. Erdélyi Zsuzsanna és Kriza Ildikó munkáit108).

Rab Zsuzsa tollából, az ő ékes-míves műfordításában már napvilágot látott két Istenszülő álma orosz egyházi népének.109 Egy korábbi munkánkban110 magunk is átültet­tünk magyar nyelvre egy-egy népéneket, illetve prózai elbeszélést. A témakört gazdagí­tandó, most újabb énekszövegeket teszünk közzé.

AZ ISTENSZÜLŐ ÁLMA1"

Ama városban, Jeruzsálemben, Az oltárasztalon, a szentegyházban Krisztust immáron fölfeszítik, Lábaiba néki szegeket vernek, A bordáit általdöfik, Szánják őt hiábavaló halálra, Ő szent vére néki kiontatik. Amék ember ezt az álmot napjában háromszor ha elmondja, Ahhoz az ördög nem is férkőzhetik. Bíróságra ő ha indul elítéltetni, Az uraságoktól, nagyhatalmú emberektől, Néki ottan igaza lészen. Ezen embernek a szükség ha úgy hozza Úton jártában, setét éjjelen, Böjt helyett és gyónás helyett, És a szent áldozás helyett. Dicsőség az Atyának és Fiúnak és a Szent Léleknek, ámen.

105 Bessonov 1861-1864. II/6. 130. No 581. 106 Szémán 1926. 11-13.; Bonkáló 1935. 37-38.; Erdélyi 1976. 57-59.; Kriza 1982. 53-56. 107 Orosz 1992a. 82-93.; Orosz 1992b. 165-186.; Orosz 1993a. 235-255.; Orosz 1993b. 1-97.;

Orosz 1996. 108 Erdélyi 1976.; Erdélyi 1988. 692-748.; Erdélyi 1991. 51-142.; Kriza 1982. 109 Rab 1967. 132-135. 110 Orosz 1992a. 181-185. 111 Majkov 1869. 101.

610

Novgorodi kormányzóság, Valdaji kerület, Tureni egyházközség. I. Verescsagin gyűjtése (19. sz.) Álomból való ébredéskor mondják.

ISTENSZÜLO"2

Legszentebb Istenszülő, Hol aludtál, nyugodtál le? Jeruzsálem városában, Isten oltárasztala mögött, Ahol Jézus Krisztus Viszi az edényeket:* A veres vér ömlik, És cikázik és kígyózik. Aki ezt az imádságot tudja, Napjában háromszor elmondja, Megüdvözül. Első fa a ciprus, Másik fa az igazság, Harmadik a meggyfa. Víztől és áradástól, Tűztől-lángtól, Gonosz embertől, Hiábavaló haláltól

Vlagyimiri kormányzóság, Jurjev Polszkiji kerület, Jesziplevo falu. Egy kisfiú közlése nyomán (19. sz.), lefekvéskor és ébredéskor mondják. *edények: a kehely és a diszkosz

IRODALOM

Anthologion tou holou heniautou. 1974. t. 2. Róma Arany-Miatyánk az imádandó, dicsérendő és keserűséggel szenvedő Úr Jézus Krisztus halálához. Budán, 1867. Nyom. Bagó Mártonnál. Erdélyi Zsuzsanna gyűjtése, 1977. Tápiószele (Pest m.) Avvakum protopópa önéletírása. Jepifanij szerzetes önéletírása.

1979 Ford. Juhász József. Budapest Benedek I.

1991 Elmélkedés a Tibeti Halottaskönyvről. In: Tibeti Halottaskönyv 7-21. Buda­pest

Berki Feriz (szerk.) 1984 Az orthodox kereszténység. Budapest

Bessonov, P. 1861-1864 Kaleki perechožie. Sbornik štichov i issledovanie. Tom I—II. Moskva

Blankov, Ž. 1973 O dvoeverii i amuletach-zmeevikach. In: Vizantija; Južnye slavjane i

Drevnjaja Rus'; Zapadnaja Jevropa. Iskusstvo i kuľtura. 203-210. Moskva

112Pypin IS62. 128. No 2.

611

Bonkáló Sándor 1935 A kárpátalji rutén irodalom és művelődés. Pécs

Bruinier, J. W. 1914 Das deutsche Volkslied. Leipzig-Berlin

Das goldene Vater Unser, zur andächtigen Verehrung des bittern Leiden und Sterben unsers Herrn Jesu Christi. Nro 90. Erdélyi Zsuzsanna gyűjtése, Taksony (Pest m.) Dicsérjétek az Urat

1984 Görög szertartású katolikus énekeskönyv. Budapest Erdélyi Zsuzsanna

1976 Hegyet hágék, lőtőt lépek. Archaikus népi imádságok. Budapest 1988 Archaikus népi imádságok. In: Magyar Néprajz V. Népköltészet. Főszerkesz­

tő: Vargyas Lajos. 692-748. Budapest 1991 Az archaikus népi imádságzáradékok történeti kérdései. In: Boldogasszony

ága. Tanulmányok a népi vallásosság köréből. Szerk.: Erdélyi Zsuzsanna. 51-142. Budapest

Evans-Wentz, W. Y. 1991 Bevezetés. In: Tibeti Halottaskönyv. 91-142. Budapest

Fedotov, G. 1935 Stichi duchovnye. YMCA-Press Paris

Gaľkovskij, N. M. 1916 Bor'ba christianstva s ostatkami jazyčestva v Drevnej Rusi. Tom I. Char'kov.

Haag, H. 1989 Bibliai lexikon. Budapest

Hain, M. 1973 „Der Traum Mariens". Ein Beitrag zu einem europäischen Tema. In: Dona

Ethnologica. Beiträge zur vergleichenden Volkskunde. Bd. 71. 218-232. München

Hérodotosz 1989 A görög-perzsa háború. Ford.: Muraközy Gyula. Budapest

Hilmar, E. 1966 Maria Wanderung. (Überlieferung und Geschichte eines geistlichen

Volksliedes). In: Jahrbuch für Volksliedforschung. 11. 37-57. Freiburg Jeleonskaja, Je.

1917 K izučeniju zagovora i koldovstva v Rosii. Moskva. Kalužniacki, E.

1888 Zur Geschichte der Wanderungen des „Traumes der Mutter Gottes". In: Archiv für slawische Philologie 11. 628-630.

Kievo-Pečerskij Paterikpo drevnim rukopisjam 1870 V. pereloženii na sovremennyj russkij jazyk Marii Viktorovoj. Kiev

Kretzenbacher, L. 1975 Südost-Überlieferungen zum apokryphen „Traum Mariens". München

Kriza Ildikó 1982 A legendaballada. Epikai-lírai alkotások az irodalom és a folklór határán. Bu­

dapest Majkov, L. N.

1869 Velikorusskie zaklinanija. Sanktpeterburg Makay B.-Kiss J.

1988 Népi gyógyítások Szatmárban. Budapest

612

Makra Sándor 1988 A mágia. Budapest

Maksimov, S. V. 1903 Nečistaja, nevedomaja i krestnaja sila. Sanktpeterburg

Mansikka, V. J. 1909 Über russische Zauberformen. Helsinki

Nikiforovskij, M. 1875 Russkoejazyčestvo. Sanktpeterburg

Nikoľskij, N. M. 1983 Istorija russkoj cerkvi. Moskva

Novikov, Ju. A. 1971 K voprosu ob evoljucii duchovných štichov. In: Russkij Foľklor XII. 208-220.

Orosz György 1992a A „Tizenkét péntekről" című nagyorosz egyházi népénekekről. In: Studia

Slavica Savariensia I. 82-93. Szombathely 1992b Nagyorosz egyházi népénekek a mágikus praktikákban (A „Legszentebb Is­

tenszülő álma") In: Acta Academiae Paedagogicae Nyíregyháziensis. Tomus 13/E. 165-186.

1993a „Add nekik a te szent nevedet": zarándok-énekesek és énekes vándorkoldusok a Kijevi Ruszban. In: A miskolci Herman Ottó Múzeum Évkönyve XXX-XXXI. 235-255. Miskolc

1993b A pogány-keresztény vallási szinkretizmus kérdései a nagyorosz egyházi nép­énekektükrében. In: Studia Academiae Nyíregyháziensis. Tomus II. 1-97.

1996 Nézzetek rám szemetekkel, hallgassatok fületekkel. Nyíregyháza Pypin, A. N.

1862 Ložnye i otrečennye knigi russkoj stariny. In: Pamjatniki starinnoj russkoj literatúry, izdavaemye Grigoriem Kušelevym-Bezborodko. Vypusk 3. Sanktpeterburg

Rab Zsuzsa 1967 Varázslók, szentek, vitézek. Ó-orosz népi énekek. Magyar Helikon

Sapunov, B. V. 1970 Pamjatniki materiaľnoj kul'tury dvoevercev. In: Trudy Gosudarstvennogo

Ermitaža XI. 7-24. Leningrad Sčapov, A. P.

1906 Sočinenija v 3-ch tomach. Tom I. Sanktpeterburg Seibert, J. (szerk.)

1986 A keresztény művészet lexikona. Budapest Szántó K.

1987 A katolikus egyház története. I. Budapest Szémán I.

1926 Az újabb orosz irodalom. Budapest Szent Biblia

1974 Fordította: Károli Gáspár. Budapest Szövérffy J.

1957 Irisches Erzählgut im Abendland. Studien zur vergleichenden Volkskunde und Mittelalterforschung. Berlin

Tibeti Halottaskönyv 1991 Fordította: Hetényi Ernő. Budapest

613

Varencov, V. 1860 Sbornik russkich duchovných štichov. Sanktpeterburg

Veselovskij, A. N. 1876a Opyty po istorii razvitija christianskoj legendy. III. Son Bogorodicy i svodnye

redakcii epištolu. In: Žurnál Ministerstva narodnogo prosveščenija. Časť CLXXXIV. No 3. 341-363. Sanktpeterburg

1876b Opyty po istorii razvitija christianskoj legendy. II. Epistolija o nedelje. In: Žurnál Ministerstva narodnogo prosveščenija. Časť CLXXXIV. No 4. 50-116. Sanktpeterburg

Weszprémi Codex 1874 In: Nyelvemléktár. Régi magyar codexek és nyomtatványok. Szerk.: Budenc

József, Szarvas Gábor, Szilády Áron. II. k. Budapest Žiť j e i chožden'je Danila Rus 'skyja zemli igumena.

1980 In: Dmitriev, L. A.-Lichačev, D. S. (szerk.): Pamjatniki literatúry Drevnej Rusi XII vek. 24-115. Moskva

„I HAVE SEEN A WONDERFUL DREAM..." GREAT RUSSIAN RELIGIOUS FOLK HYMS THE DREAM OF THE BLESSED MOTHER OF GOD

This study is part of a more comprehensive research aiming at studying the origin and nature of religious syncretism in the state of Kiev-Russia 50 to 100 years before the „state's christening" (accepted Christianity) and in the succeeding centuries.

Through studying the Great Russian religious folk hymns („duchovnye stichi") it becomes possible to prove the definite survival and reproduction of some categories of the archaic views of the world which were hidden in the depths of consciousness. Thus pagan incantations can be traced in the hymns „ The Dream of the Mother of God" („Son Bogorodicy") and „On 12 Fridays" („O dvenadcati pjatnicach").

The majority of scholars think that the Great Russian religious folk hymns acquired their present form, or a form very close to that, in the 15-16th centuries. The syncretic views reflected in the religious folk hymns must be studied in close connection with those forms of consciousness which were characteristic of the various classes and layers of the society at the time when the hymns came into being. The relevant scholarly achievements of international folklore research and the Hungarian studies have also proved that the hymn „ The Dream of the Mother of God" („The Dream of Maria" in the Catholic culture) and its prose narrative variety are wide-spread both in the eastern and the western religious cultures. They have survived attached to beliefs in the functions of protection and prevention from evil, with equal power both in the oral and written forms. Christian church practice in Russia also contributed to the fact that people applied hymns and prayers in their curing practices and quackeries. Since medical treatment meant religious quackery up to the age of Peter I, curing and exorcism was solely the privilege of clergymen and monks. Curring accomplished both in pagan and Christian spirit was in fact a kind of counter-magic, which is magic monetheless.

György Orosz

614