CSORBA GYŐZŐ

SIMEON TŰNŐDÉSE

2

TARTALOM

A KÖZELGŐ FAL

IDEGEN SZÉLCSÚFSÁG LENNE

SÁRGA KÖDHA VALAHONNÉT TÚLRÓL

DÁVID TÁNCAENNYI VOLNA?

JÁKOB PÉLDÁJAÜNNEP FELÉ

SIMEON TŰNŐDÉSEKÉSŐ DÉLUTÁN

ÜRESSÉGFOLYAMAT

ELLENTÁBOROK45 ÉVES ÉRETTSÉGI TALÁLKOZÓ

ÖREGEDŐKNEKEKKORA VÉNSÉGBEN

DEIGAZI ÖRÖKÉLETCSAK AZ SEGÍT

EMLÉKEZÉSKÖZÖS RITMUSRAA KÖZELGŐ FAL

FŐHAJTÁSOK

STÁCIÓKJÉKELY ZOLTÁN MEGHALT

BÁRDOSI NÉMETH JÁNOS UTÁNP. J.

BECEI GÖRÖGDOHÁNY-DOLGOK

VERSEK VASARELY-KÉPEKHEZKÖLTŐK, FIATALOK

MEDITERRÁNEUM

KISHALÁLŐSZUTÓ

ELINDULT A KERTOLVADÁSKAJSZIFAMEGINT

CYRANO ÉRDEKE

ÉN GYÖNGE LÉLEKKÉSŐ ESTE

EGY GYERMEK JÖTTCSILLAG

SZAMÓCAVIRÁGHA CSAKPOJÁCA

ELÉG, HOGY VOLTSZÖKEVÉNYEUTANÁZIA

VIGASZADOMÁNYÁVAL MEGRABOL

CYRANO ÉRDEKEÖNKÍNZÁSAIM

NEM SEJTIASZINKRON

INTÉSÉLŐ-SIRATÓLESZEK-E?

MADARAT ÖLNIRÉGI LÁNY

TALÁLKOZÁSROMANTIKA

SZEMÉRE EMLÉKSZEMAJTÓ

VISSZANYERT ÉDENKISUNOKÁIM

KÉZLEGYINTÉS

BETEGÁGYNÁLNAGYBETEG

KÉZLEGYINTÉSAGÓNIA

VISSZAHÍVÓKÖZLEMÉNY

KEVÉSTÚLDŐLT A SÚLYPONT

HAT NAPJAGYÁSZJELENTÉS

MERŐBEN MÁS

VAN ÉS MARADRÉMKÉPEK AZ EMBERISÉG

TÖRTÉNETÉBŐLTÉNYMEGÁLLAPÍTÁSVEGYES SÓHAJTÁSOK

ÜNNEPKÜLÖN TÜZEKSZOMSZÉDSÁGMAGA ELLEN

MERŐBEN MÁSCSAK A HIÁNY

MACSKA ÉS MADÁRIDŐNKINT MEGZAVARODIK

BIZTONSÁGBANMAKACSUL VANNAK

ÖRÖKLÉT

3

A KÖZELGŐ FAL

IDEGEN SZÉLHát például Amerikábamár nem jutok el bizonyára -

de ez csak példa mennyi helyvan még hová nem jutok el

és nemcsak földrajzi helyekezerféle másmilyenek

mondjuk hány férfi s nő szivenyílnék elébem lépni be

mert hogyha arra gondolokhogy négymilliárd szív dobog

s ha összeszámolom bizony nincsmely otthonom lehetne harminc

ahol bizton vár ágyam étkemvédelmem társam békességem

s nem kell leskődnöm gyanakodvaszemekre és mozdulatokra

hogy mit s hogyan..., s kis-nagy titokmilliójába sem jutok:

a kémia s a fizikas más tanok tucatjaiba

s ölvén magam mértéktelenát egy (már-már kész?) életen

maradtam jobbadán kivül(értetlen mily értetlenül)

s ha belsőm fölfedése végettfürkészem ébren a sötétet

ugyan mire megyek vele?a táj zsákutcákkal tele

nincs kedvem elindulni semhisz a kudarcot is viszem

leülök „Így van” mormolomtalán el is mosolyodom

s zavarodottan fúj kerengélkint is bent is egy idegen szél

4

CSÚFSÁG LENNELecsúszik a test és ha tán a lélekreklámozná még kívül és belülkívül azzal hogy szellem bélelihogy sokkal több annál amit mutathogy méltó még társnak kalandrabelül meg azzal hogy tüzelnévárják még combok nyílni készekhogy a haj szürkesége szín csupántehát ha reklámozná még a léleka lecsúszó testet akárhogyaniparkodása csúfság lenne csakmert becsalná az izmosak közéa rokkanót s tenné még orditóbbánaponta halmozódó szégyenét

SÁRGA KÖDA mondatok végén a pontA logikai következtetéseklegutolsó láncszemeiA hosszútávú tervek második feleA fontosabb jövendő dátumokUnokám felnőttebb életeJavíthatatlanszétbomlása a legszebb kapcsolatnakA teljes összeomlászenebonás vagy halk szenzációja:

kivehetetlen ábrázolatoka cél körül hullámzó sárga ködben

HA VALAHONNÉT TÚLRÓLNehéz és furfangos vizsgálatokkalföltáratik a test minden hibája:a kicsik nagyok és a legnagyobbakazok is melyek némi tévedésselmegszabják már az út végét is Aztánelkezdődik a százarcú hazugság:fátylat ködöt bont fújdogál aranyports az érdekelt él eufóriásanvalódi szenvedését is tagadjamíg végül orra bukfencezve eldől

5

Ám hogyha túlról egyszer visszanéz majdsajnálja a holdkóros handabandáthogy nem volt képes pontosan figyelnis szégyelli hogy emberi rangja nélkülvolt kénytelen utolsó útra menni

DÁVID TÁNCA „Dávid pedig teljes erejéből táncol vala az Úr előtt...” „...Mikál, Saulnak leánya kinéz vala az ablakon, és látván, hogy Dávid király ugrál és táncol az Úr előtt, megutálá őt szívében.” Sámuel II. 6. r. 14. és 16. v.

Az Úr: úr hatalmas és roppant monarchaegyetlenegy és nincsen hozzá mérhetőés aki igazán és helyesen fölismeriannak szándéka nélkül is viszketni kezd a talpaés táncba fog és annál hevesebbenmennél jobban átjárja a fölismerésHa meg úgy járja át mint a kendert az áztatóa gáz a gázcsövet mely leszerelés után ismég hónapokig szaglik kint az udvaronvagy a dohány illata a dohánygyári asszonyokatakiknek pórusaiból szeretkezéskor is ez áradakkor a hevesség teljes erővé fokozódikmert ilyenkor a test is meg a lélek isszéppé akar válni hogy legalább egy kevesetkiérdemelje a kegyes örömöt mire érdemetlenés táncol táncol táncol az Úr előtt táncol észveszettenkülön táncot jár a bokája a talpa és a lábfejea lábszára és térde combja külön a bal külön a jobb(és folytatható lenne fölsorolva minden porcikáját)csak táncol táncol bánja is hogy a végén majd összerogymert tetszeni akar az Úrnak s így köszönetet mondaniHanem jön Saul lánya jön Mikál jönnek Saul lányai sorbanés látják az ugrándozást a táncot s elhúzzák a szájukbiggyesztik ajkuk nevetgélnek röhigcsélnek gunyorosanoda is köpnek megvetően és megutálják őt szívükbens teszik oly feltűnően hogy mindenképpen lássa a táncosesetleg néhány szót vagy mondatot ki is böffennek fogaik közülilyesmiket: „Ni hogy igyekszik a szolgalelkű!” „Talpnyaló!”„Csak meg ne szakadj!” „Légy nyugodt megveregetik majd a vállad!”Ő a táncos kicsit lassít tétovázik keserű lesz a nyelveelőbb harag s gyűlölködés kél benne később szánalomaztán nem látja már s nem hallja a Mikálokattánca erősödik ugrándozása szilajulegyre vadabban egyre lelkesebben csináljaaprózza dobbant pördül andalog

6

karját csípőről dobja levegőbefejét levágja fölszegi fordítja jobbra-balraés járja teljes erejéből még elszántabban mint előbbszép akar lenni szép és buzgó amennyire tőle telikmert tetszeni akar az Úrnak s így köszönetet mondani

ENNYI VOLNA?Benőtte a húsomba vágottsebet a megszokás hege.Ami egyszer vértől virágzott,lesz lassan sorsom részese.

Lázongásait befejezve,már mint szelid tulajdonom,öntörvényeit kirekesztveszolgálja híven hajlamom.

Hát mindent (önmagunkat is?)elveszteni csak ennyi volna,hogy emlékké kedélyesül?

S tán innét túlra vándorolvaaz itt szintén átlényegül,s fölkél megint a hunyt nap is?

JÁKOB PÉLDÁJA Kardos Györgynek

Harcolni inkább ölre menni birkózniöklelőzni az angyallal bilincsbe fognihajlékony derekát betörni hozzánk rántaninevetve tűrni öklei pörölycsapásaitörülni szánk szélén a vérnekboldogan nyalogatni mert közelebb visz magunkhozcsípőnk épségét jó vitézként védenifél-ösztönös fél-tudatos aggódással: mi lenne hakificamítaná az angyal s nem mozoghatnánk mint előbbkét melle közé belenyomni arcunkats olyan dühvel hogy legalább úgy fájjon nekünk mint nekiés nemcsak éjjel tenni mindezt hanem éjjel is nappal isbár sántasággal sújtatunk a végénDe abbahagyni azt soha se Jákobként se angyalkéntse győztesként se vesztesként (mert így is úgy is egyremegy)de félreállni azt sohaküzdelemtől s más kapcsolattól elvágvaa tárgyak és a levegő részvéttelensüket és vak magánzárkái mélyein

7

hogy bőrünket élő meleg ne érintseszorulni holt dolgok közé a szűk s a tágki- és berekesztettség jégűrébe -igen: akkor jobb akkor inkább akkor jobbharcolni folyton ölre menni birkózni

ÜNNEP FELÉA napok órák és a perceke híres és jelesidőszakban már annyiszorismétlődnek hogy joggal várhatomlegyenek színültig telesőt csorduljanak is ki hogyne kényszerüljek szívszorongvalesni a szűkmarkú jelentne kényszerüljek a nehézreggeleken kövéredőalkonyokon üres zsebekkelcsinálni számadásts hogy ebből is ne újra újranövekvő elszegényedésemhullafoltjai tűnjenek ki

SIMEON TŰNŐDÉSEÉn Simeon kin rajta volt a Léleks talán még rajta vanki várta a vigasztalásts ma is várja de folyton horgadóbbanmert harapás rágás helyetteljő lassan a csámcsogás koramert a nemző ágyék helyetteljő lassan a férfi szégyenemert a körülmetszett szavak helyetteljő lassan az ázott motyogásén Simeon még meg-megpróbálom karomemelgetek ezt-azt és figyelem magam:tudnám-e majd... De mind gyanúsabba készülő kéz: megbírná-e méga gyermeket? Gyanús a boldogáldásra ünnepi szavakra rendeltszáj: képes lesz-e még kinyílni éshazugság nélkül szépet mondani?

8

Vagy hát az is lehethogy itt járt már a gyermek s nem volt rá szememnem is sejtettem hol mikor milyenkülsőben formában kinek mineka képiben esetleg egy órányi vagyegyetlen percnyi gömb-teljességként vagy egyvers verssor kéz szem öl kölyök mezébenitt járt s nem ismertem föl ostobán?

Ki kérte az ígéretet? Én nem de azanélkül is mindenkinek kiosztatikcsak a folyton nagyobbnak-várt miattkönnyű a tévedés most már tudom

Az ablaknál ülök Nehéz tavaszKincseket mutat mégis a világRemegés bélel hűs kételkedésÉn Simeon előre s hátra nézekés kétfelé tanácstalan vagyok...

KÉSŐ DÉLUTÁNKét magas fal között előreHol marad a kincses világ?A kék égből csak egy szalagnyia felhőből csak egy szalagnyiHol marad a végtelen ég?A két falat magam emeltemremélt útnak egy öl feléÁtkiabálás mindenünnenTöbbet ér ami kint rekedtfőképp így késő délutánmikor jelentkezni sietnekaz eddig itt-ott rejtezőkés szavaikban benne izzikaz egész hosszú-hosszú napminden zamata színe hangjahogy elmondhassák mielőttaz este megnémítja őket

ÜRESSÉGAz ürességet kellene megírnom.De milyen az üresség a papíron?Milyen a betűkből formált üresség?Az én ürességem milyen üresség?

9

Tengernyi tó, elönti a világot,hollósereg, földet, leget bekárog.Az én ürességem fáj, mint a friss seb,bennem van, bár vagyok százszorta kisebb.

Az ürességet, hogy ne lenne bennem,a bőrömön kívülre kéne tennem.Sikerül is talán, ha majd megírom.De milyen az üresség a papíron?

Roppant nagy „O” tán, melynek a papírrakerületéből már nincs semmi írva,s nem tudható, merre fut karikája,s hogy egyáltalában van-e határa?

FOLYAMAT Galsai Pongrácnak

A nyelvnek még nem akaródzik -ha az első hang készülődneezer ürügy fordítja félres úgy hogy a test ügyeskedik csaks az értelmet nem is zavarjavan épp elég tárgy téma ok célfeledtetőnek bújtatónakHanem lassacskán szerteszöknekaz elébe s fölébe csúszóks a test elfárad önbuzognis az értelmet is mozgósítjaaz meg kezdetben s egy időrevitézkedik mert bírja szusszalszemfényvesztő attrakciókatszervez szivárvány-port esőztetde nem vitás hogy majd megunjaszégyellni fogja s abbahagyjaés akkor már nem lesz menekvésel kell viselni hogy rugott ebmódján sunyin s rossz indulattala nyelvről elősompolyogjonaz alattomos szó: öregség

10

ELLENTÁBOROKBár holnap lenne vagy jövő ilyenkorvagy egy hét múlva! - Szokvány óhajaaz emberszívnek főként hogyha ifjúvagy még ifjabb mert teljesedni vágyikerős hévvel a lélek és a test isés idő kell mindegyik folyamathozDe átkozott bolond a vén ha éppígya holnapot vagy a jövő ilyenkortvagy az egy-hét-múlvát siettetis nem jön rá hogy a lélek és a testidővel két ellentáborba áll áts a lélek étke méreg lesz a testnekKészít a lélek ünnepélyeketcifrázza jóelőre körberakjaezer kacattal procc vendégeket hívaztán a testet odakényszerítiaz meg szegény zavartan forgolódik(mert minden alkalommal rongyosabb)a szép-ruhás idegen társaságban

45 ÉVES ÉRETTSÉGI TALÁLKOZÓMég fele itt van némelyik arcon az utolsó öt évnagy dúlást tett mások viszont véglegesnek gyaníthatókhisz ilyenek voltak öt éve is akik meg kiléptek a földiosztályból azokat a csont hasonlóvá formálta máréletrajzok... nyugdíjazás... unokák... halálesetek...a gyermekek helyett igen az unokák tündökleneks falak falak hordozható ide is elhozott falakalig hág néhány rajtuk át s meghökkent aki így csinálaz illem a rend kötelez s ahogy kell úgy kell úgy helyesazzal is indultak ide egyikük hajnalban sajátkocsiján ellenőrizve benzintartályt kerekekets elbúcsúzva otthon maradt családjától sok ideigorrában az ágyak a szoba illatával és melegévelki meg magányából s talán egy fényképtől köszönt csak elazétól akivel öt éve még az iskolaparkjában együtt járt s kinek lelkesen mutogatta arégi játszótereket régi ródlipályát fákat melyekhatalmassá nőttek de tán (ki tudja hisz élők a fák)még emlékeznek rá kicsit falak hordozható falakpróbálják általütni őket erőszakosan nyájasanhiába! - látni hogy a hang nem érhet el a másikigés mind az egész társaság szemében ott a szakadékszélesen mélyen lüktető aggódással hogy ki jut átmert ez már itt a szigorú válogatás időszaka

11

s „hátha!”... „de miért éppen én?” lobban föl és huny el a félszvégül a búcsúzások a szervezkedő ígéretekelső személyben persze hogy „találkozunk” s hogy „itt leszünk”még másodikban sem de még sokkal kevésbé harmadikbanvagyis úgy hogy „találkoznak” „lesznek” pedig... s menekülésvalami járványos hajó fedélzetéről távozásukkis ingatag csónakokban melyek mégiscsak az övéiks tetszés szerint forgathatják bennük a saját evezőtnem veszik körbe őket a bősz előre-tessékelőkkik jól tudják hogy mit sem ér mégis talán nem hasztalanefféle óvatoskodás cifra az élet bonyolults az agyakban forog a kérdés: mire valók is az ilyencsinnadratták úgyis merő sajnálkozás irigykedésmaszkos melldöngetés dühödt futás hasonlítás ahány minds veszélyes emberellenes: földbolydító de nem csitítójobb volna sose látni egymást ha már széthullt a régi brancss külön-külön visszaidézni hogy éden volt s hogy angyalok...

ÖREGEDŐKNEKSaját számlánkra öregednisenkit se rántani bea göröngyösödő ösvénypocsolyáiba gödreibecsak hátra- csak átkiáltania tapasztalatokatmeghagyni mindenkineka maga-választotta utatcipelni az egyre súlyosodóős-terheketazt is amit az rak ránkaki szerets elbírni hogy akit megmi szeretünkviszonzásul szánakozó türelemmelbánjék velünks bár szigorú iránybanlöknek a napokcsak rögtönözni mikorránk nyílnak a pillanatoklátni hogy egyre inkábba reggel célja az estaz esté meg a reggela többi más fölöslegeshogy szakállunk is ha növesztjükcsak arra valómint a feltétlen megadástjelző fehér lobogó

12

EKKORA VÉNSÉGBENEkkora vénségben ha már nem is magoshegycsúcsról legalább kis dombról illenéknéznem a síki élet mozdulásaitcsak szememmel keveredvén beléjükmert hát szaguk s hangjuk föl úgyse juthats tanulságokkal telve alkalmazni csakvagy fölismerni tettenérni értőena jólismert törvényeket örvendenipontos és szép valósulásuk rendjénekhisz megadatott lassan szinte végeigjárnom az általában lehető utat -s ekkora vénségben bizony nem illenékfélnótásan krajcáros zavarokbabonyolódnom amelyeket különb-különburacskák ugrató hoppszái kelteneknem illenek olcsó győzelmek ál-dicsekfény-hajhászó kis pulijává züllenemméltó méltóság kéne inkább példánakmegőrzendő önérdekemben legfőképphogy végül is ne kényszerüljek csődömbenmagam magamtól is elundorodni

DEA boncolási jegyzőkönyv s a másik:az anyakönyv és a közfelfogáss általában a közmegegyezésöregnek mondanának s mondanaks a „Hogyan éljen az idősember?” című népfelvilágosítókátét adnák jószándékkal kezembe -De én tanácstalan néznék a könyvreértetlenül a közmegegyezőkre:hisz lehetséges a sejtek fehérjéka szövetek zavara pusztulásalehetséges a közmegegyezésrégen kiformált állásfoglalásavalahol mégis bent a semmilyenszerszámmal műszerrel kísérletekkelföl nem deríthető tájékokon- közhely (viszont igazságától az) -ott bujkál a gyermek ifjú s a férfide az öreg nem - azt nem engedem bes nevetik a test elnyomorodásátbenevetnek az irgalmas szemekbesajnálják a jámbor sajnálkozókatkik oly nagy tisztelettel illetik

13

IGAZI ÖRÖKÉLETLegenda mítosz kegyesen hazugképzelődés: a többszázezer évbena változatok millióibanakadt már egynéhány találkozásamely megismétlődik életünkbenmivel megismétlődik életünk isvalamilyen módosulásban ámúgy hogy a lényeg ugyanaz maradés méghozzá itt ezen a világonsoha-ki-nem hunyón s nem hullva sema nirvánába s át se lényegülveegyfajta lélek-lénnyé S itt ez azigazi örökélet itt születnekfeltámadásaim s örvendezemaz új szép ismeretségeknek ittaz ünneplő viszontlátások egy-egykétoldalú boldogságának és ittsajog mérték nélkül szívem mikornémely száz vagy ezer vagy százezeréve abbahagyott beszélgetéstfolytatni kívánnék s nem szól a másiks a szem amelyben otthon voltam egyszerjégfüggönnyel zárkózik tőlem els így közli: nincs már egymáshoz közünk

CSAK AZ SEGÍTAz alázat, itt már csak az segít. -Látván a testnek gyöngeségeits a lélekéit, s hogy a hírhedettakarat, mint megrugdalt eb, remeg,s ha olykor-olykor fölbuzdulva még,fogcsattogtatva mutatná inyét,s előrohanna, hogy rendet tegyenaz elkanászkodó népségeken:(képzelet, érzés, szív, izgága vágy:komédiások és komédiák),hamarján észre fogja venni, hogynevetség lett a szörnyű, régi fog,s dühöngésére, bármilyen komoly,a válasz egy-egy elnéző mosoly,- fölismeri akkor, nincs másra mód,mint elfogadni a sovány valót,

14

s kinyitni önszántából tenyerét,lebbenjenek csak pillangói szét,s legyen csak úgy, ahogy van, és lehet,s a még nagyobb szégyen kímélje meg.

EMLÉKEZÉSMár nélkülem majd ellenemNehezeket hoznak hol ezthol azt kapdossa föl hidegszeszélyük Elvadult galambokháztáji dúcban Rettegekha fölrepülnek: magukon túlszívet is vért is visszaviszneks tán régi fészkük sem találjákőrülésig kerengeneklebukfencezésig a földres egyéb rossz példát is mutatnakCsak üljenek vállamra inkábbérezzem tollas melegükcsókolgassák csőrükkel arcoms maradjanak maradjanak

KÖZÖS RITMUSRAEgyén... egyéni... külön út... saját...nem néztem se jobbra, se balra:„Először így, mióta a világ,más majmol csal, - vagy (hogyha kéne) csalna”.

Így hittem. - S hökkenek, szégyenkezem,milyen tucat-formán öregszem,látom, mert vizsgálom figyelmesen:szándékom ellen járt úton törekszem.

Ó pénz, betegség, nő, család, halál!Visszhangjuk összevissza csapdos.S lám, lábam a közös ritmusra jár:hűtlen magamhoz lettem hű magamhoz.

15

A KÖZELGŐ FALJárt uton sem láthat mindent a szem:ha égre néz - talpa alatt a földet,ha talpa alá - akkor az eget.Az emlékezés mégis kimeríthető.De amit holnap reggel láthatokvagy holnap délben, holnap este,az még nyilván nincs kimerítve, éstán kimeríthetetlen is lehet.

Minek küldeni vissza a szemet,mikor új látványok serege várja,miért erőltetni a sötétségbe,mikor fényben röpködhet kedvire?S így még izgalmak is remélhetők.

A közelgő fal persze hogy keresni készta biztosabb és tágabb tájakat,de itt a summák summája következik,a minden-fontos és a minden-lényeges.Figyelmesnek kell lennem és hűnek nagyonés bátornak és nem kímélőnek magam,s zokszó nélkül vállalnom a vegyesbatyukkal rám köszöntő perceket.

16

FŐHAJTÁSOK

STÁCIÓK József Attilának

1.

Szegény test! el kellett viselnie,hogy testté váljék benne az ige.S midőn a transzszubsztanciációmegtörtént, s már beteljesült a szó:az értékvesztett, régi „vashatos”eldobható lett mint utálatos.Szegény test! csakhogy járt a vére még,a szív tovább dobogta ütemét,s holott üres volt, működni akart.Nem bírta -, hát leomlott, mint a part.

2.

Ha nem volna a nyelven, agyban. -De a föld és a levegő,a növényzet ezer alakbans minden más élő s éltető,

amiből áll e láthatatlanhatárú, s el nem véthetőország: már őrzi ronthatatlan,mert erősítő és erő.

A tenyér ököllé szorulhat,az ököl tenyérré lehet,tudunk jövőt ápolni s múltat:

sejtjeinkig leérkezett,s többé-ki-nem-iktathatóanhaza lett az etájt lakókban.

JÉKELY ZOLTÁN MEGHALTJékely Zoltán semmit sem csinál.Jékely Zoltán meghalt, ezt csinálta,utoljára igen rosszat csinált,ha ugyan ez valamilyen csinálás,vagyis cselekvés. A nyelvtan szerintbeálló, illetve befejezetttörténést jelent a „meghal” ige,és mert mozzanatos, csak egyszeri,nem ismétlődő s ismétlődhetőtörténés-fajtát.

17

Nos, Jékely Zoltánmeghalt, egyszer és végérvényesen.Ez történt véle, és utána mégaz, hogy letakarták, és hogy kivittéka kórteremből, a hűtőbe tettékkellő jelzésekkel, s negyednaponfölboncolták, majd egybeillegették,szivaccsal lemosták, sötét ruhábabújtatták, megborotválták, kevéshaját, zilált bajuszát rendbehozták,kezét a mellén szépen összerakták,aztán a végén átadták továbbiintézkedésre a temetkezésivállalatnak, mely éppen ápriliselsején, szörnyű, éppen ápriliselsején, tán, hogy stílusos legyenaz iszonyú tragikomédia,épp április elsején eltemette. -

Jékely Zoltán semmit sem csinál.Az „elhagyott lakások”... az a „lánya Via Appián”... „a kapufaa nagyváros határán”... amaz „árvakalap-korona”... a „csodálatosasszony-kölyök” - egyik se volna képesakár csak centit megmozdítaniszemét, kezét, lábát. De valaholés valahogy (mert másként nem lehet!)Jékely Zoltán fontosat csinál,nyilván idáig nem csinálhatót:teli tüdővel szívja, remegőorrcimpákkal szippantja, légzi, issza,amiért, lelkes Don Quijote, forróéveiben villogva küszködött:„a végtelenség lányhaj-illatát”.

BÁRDOSI NÉMETH JÁNOS UTÁNIlyen kemény sorokat, ily kegyetlenrímeket, ily vihart-vetőstrófákat: engesztelhetetlenverset, nem föllebbezhetőítéletet, amit halálba-dermedtszád szólt, kezed leírt:ilyent soha még tőled... Elvetta pusztulás hangot, papírt,tollat, múzsát -, lezáratotta szép szó, a végén a ponttal,amelyet a törvény rakott.

18

Ó, néked nyilván fájna! Hisználad a háborgó szigorralegyütt járt a bocsánat is.

P. J.Megy-e Urának örömébe?Vagy csak a sírnak üregébe?Annyi imára jön-e „Ámen”?Vagy csak a „Vége”, a „Tovább nem”?

BECEI GÖRÖG A hetvenéves Takáts Gyulának, a „Száz nap a hegyen” költőjének

Kis, nagy világok... Mozdul a tér, ahollépkedsz; idődben „kozmikus óra” jár; „ömlik, folyik” „a zöld tenyészet” Heszperián, Hegyen innen és túl.

Echó, Diána, Püthia kertjeis a Kert - a kerted (s tán Dani Jánosé), melyik valódibb? Fönt Apolló száll-e vajon vagy az égitest-Nap? -

Cellád előtt ülsz s nézel: a Tó, a karszt,a mész, a tőkék, két olajos-cserép, fürtök, mohák... s lent, arra messzebb hordja serény had az ért gyümölcsöt.

Cellád előtt ülsz: térdeiden papír,hallgatsz: virág, lomb, fű - az Egész felel; diktálnak, és te írod, írod: egybecsiszolva a tarka szókat.

A Parnasszusra, Delphibe visznek el?Vagy őket hozzák? Leggörögebb magyar, görög mennyboltot nyitsz fölébünk: kéket örök, ragyogó szelekkel,

melyek közé bejajdul a Végzet is,mert így arányos. Ám te vigyázva élsz: sugárzod egyre s fogyhatatlan fénnyel a Rend geometriáját.

19

DOHÁNY-DOLGOK

A hetvenéves Kálnoky Lászlónak

Most, hogy lezajlott a nagy Mundial,s a Squadra azzurra győzött, elő-szedtem sok és sokféle jegyzetemhárom olasz utamról, és belé-kotortam a csupán agyamba gyűltemlék-halomba is. Következőtörténetem még 47-ben, elsőutam során esett, valamikorkarácsony táján. Furcsa gazdaságihelyzet dúlt akkor ott Itáliábans persze Rómában is, hanem- mert ehhez kapcsolódik a mese -most csak a dohány-dolgokról beszélek.Jegyrendszer volt. Azt végképp elfeledtem,hogy egy-egy jegyre hány Nazionalét(iszonytatót) adtak, de ugyanakkora Piazza di Campo dei Fioriegyik mellékutcájában szinültigtöltött zsákok aranyvilágos,éjbarna, tíz-húszféle szűzdohánnyalsorjáztak, és tetszés szerint szabad voltválogatni köztük, kóstolni őket.Akadt árus, ki - reklám-célra nyilván -kis pálcát is tűzött a zsákba aprópapírlappal és ezzel a frivolszöveggel: Monopolio di StatoA nagyforgalmú utcákon pedighol itt, hol ott egy-egy asztalka, rajtakülföldi, főleg amerikaiés angol cigaretták, (némelyikalighanem mutatós hamisítvány):Kent, Marlboro, Camel, Pall Mall s egyéb.Nos hát egy ilyen asztalka hasonlócigarettákkal állt szerényen aCorso Vittorio Emanueleegyik járdáján, összecsukhatószéken középkorú nő ült s a nőmellett egy tíz év körüli fiúcska.Épp arra mentem, amikor csikorgóautók: egy dzsip és egy közepesrabomobil torpant meg a kicsinyasztal tövében. Két rendőr leugrott,

20

s az asszonyt a rabomobilba vitte,s tovább suhantak. A dzsipes viszonta cigarettát készült elkobozni,s miközben mélyen az asztalra dőlt,a kisfiú, ahogy csak bírta, durr!jól farbarúgta, s átrohant a másikoldalra, s egy szűk utcácskában eltűnt.A rendőr lángvörös dühvel a dzsipbepattant - mit bánta a dohányt! - s utána!A bámészkodók ekkor sorra azasztalkához léptek, s a csomagokpillanatok alatt elfogytak onnét.Álltam, nevettem, s búslakodtam is.hogyhát a szolidaritás...

Talánfél óra sem telt el, még ott köröztem,s már jött az asszony vissza, s elmesélte,hogy zordonul kihallgatták, fölírtákadatait, s hogy így meg úgy, ha újra...s elengedték a rendőr-őrszobáról.Aztán, hogy a pucér asztalra nézett,s üresnek látta, s már folyt volna könnye:mintegy varázsütésre, innen-onnanelőszivárogtak a „tolvajok”,s pár perc múlva az asztal úgy telelett, mint előbb volt. Én meg boldogats mélyet sóhajtottam, s mentem tovább. -

És most, hogy az azzurrikvilág csodájává váltak, s mikora hetvenéves Kálnokyt köszöntőversen töprengtem: ellenállhatatlankedvem támadt leírni s közreadni- mert meggyőződésem, hogy KálnokyLászló éppígy tett volna (persze, hae dolgok véle esnek meg), s ezértcsokor helyett talán el is fogadja -e régi és igaz történetet.

21

VERSEK VASARELY-KÉPEKHEZ Lineáris tanulmány I.

Billen, majdhogy ledől a kocka,a berótt pálca fogja vissza,a levél-páfrány, cirmos almas a zsinór játékos kanyarja.

Vagy nem is ők, - inkább a rend,mely átjárt minden csöppke részt,s belülről tartja össze ren-dületlen-eggyé az egészt.

Vak

Világító sötétség. A kavargóvonalakból gyöngéd erővelkisüt három fény-folt: a kétkéz és az arc.S a látókáprázva elfödvén szemétámul a villogó csodán,e háromság csodáján:a még-látóbb két kézen, arcon.

Ion - 4 -

Illesztett, pontos elemekbőlépül e sokrétű világ,más-másszínű négy- s hatszögekbőla törvény-szőtte tarkaság.Az ujj helyett a szem tapintjaa hullámzó felületet,s találja meg hámján a tisztacsúcsokat, tiszta völgyekets a zenét is, mely szólalatlanfölzeng e könnyű mozdulatban.

Tridim - HH

Élettelen, de él:nagy tömbökben kikéla két dimenzióbóla harmadik.Fölvérzik, lám, a tér,s a sebzett változóbólmegszületika negyedik.

22

Tigrisek

Egymásban... bonthatatlanulKígyózó, több-szín-csíkos örvénytorlódik, torpan és lazula fészek-partok bolyhos öblén.A két-egy test felül s aluls oldalt a bőrön túlömölvénhasonítással hasonul:ég a narancs, ég a vörös fény.Játszanak magukkal s magukban,a pattanásig fűlt tagokmozgó bástyáiba szorultan,- míg bolygó, boldog áramokkalandoznak hegy-völgyeikben,és pattannak ki itt meg ott.

KÖLTŐK, FIATALOKÖcséim drága öcséim költők fiatalokkiábrándítsalak? én rosszat nem akarok

én nem akarok rosszat de ne kérdezzetekne kérdezzétek hogy s mint látom a költészetet

mondtam igen hajdanta én is nagy szavakathogy így meg úgy hogy szentség nincs más a nap alatt

hogy életem egyetlen tartalma célja ügyehogy azért van hogy az embert magasabbra vigye

hogy nincs alku hogy érte semmi se drága hogy...- miként ti gondoljátok költők fiatalok

nyilván kijelölve napom már mire nem jön éjszakavagy éjszakám amelynek nem pirkad hajnala

ha valamikor hát most köntörfalazni tilos(bár ahogy mondják: mindent eltűr a papiros)

vagyis: csak írtam írtam s a szavak szerkezeteka vers rámkényszerített mindig egy s más szerepet

s ha új lett készen: - újra, ha sok-sok - mind az egészgyümölcseként termett egy kancsal viselkedés

esetleg félig kancsal vagy negyedig ötödig azaz arány mindegy az a fontos hogy valamiképp nem igaz

öcséim drága öcséim költők fiatalokringyók a szavak befűzni ne hagyjátok magatok

úgy se hogy mint a bogáncsok rátok ragadjanakvagy szándékotok ellen valami mást mondjanak

23

úgy se hogy ami végül mindebből megszületikaz dirigálja az embert az embert bennetek itt

legyen példátok inkább a rendes szívdobogásami egyszerű tiszta nem szól bele álca fogás

persze a költészet szent mást nem vallok ma se mégde úgy ahogyan szent az ember a föld meg az ég

sokat tanultam idáig s lám ennyit tudok ha tudoköcséim drága öcséim költők fiatalok

24

MEDITERRÁNEUM

KISHALÁLMegindulnak: a vadszőlő előszörs kipirosodva mintha lázbanmajd kopaszodva fokozatosanaztán a körte szintén pirosans bandában a kajszi a meggy a ringlóa barack a ribizli és a szőlőők már inkább rákbeteg sárgulássalaz egész kertet bánattal beszórvas a sor végén a kórház-kertből egy-egyágát átnyújtó aggastyán akácfaa legkésőbb elalvó s ébredőValamennyin látszik a nyugtalanságcsöpp légmozgásban is nagyon remegneksúgnak-búgnak: egymást s maguk csitítják(hiszen Júlia is - bár esküdözvehogy bátor lesz - mielőtt az üvegcsétkihörpintette megborzadt a szörnyűkételytől hogy fölébred-e megint)Mert nincs itt sincs biztos garancias a hervadás egyfajta kishalál:a halál szokásos tüneteivonulnak föl s ki tudja hogy a szokványfolyamat megáll-e meg bír-e állnia még eltűrhető végső határnálvagy túllép rajta s nem lesz visszaút?

ŐSZUTÓA zöld helyett s a földbarna helyetthányféle sárga, bíbor és vörösmintázza a kert gyűrött talaját,s majdnem kopasz minden fa és bokor.De az ág-bog rácsok-rajzolatoktapadva a házfalra, kerítésre,az ég alján a horizont-szegélyrea hullt lombnál százszorta díszesebbenékítik a környezet pusztaságát.

25

Mégis e két- s háromdimenziósszépség-konstrukcióból jéghidegszél vág ki, szürke hófelhők osonnak,mégis ősz vége van, mégis a tél jön,a szem öröme mégse tud leszállnia hús mélyébe. Vagy talán nem isvalódi öröm ez? Mögötte rém-árnyékok bűnbandái sompolyognak.

ELINDULT A KERTSárga röpcédulák a meggyfa szórja őkets a szél viszi tovább készséggel sokfelétudja meg más is és tudják meg másfelé ishogy ősz lett Aztán újabb felvonás:a meggyfa áll-áll megkopasztvaáll csak és ágain túl nincsen többé hatalmaA sebek mézga-foltok és törésekkilátszanaks akkor már közlés nélkül is nyilvánvalóhogy mi történt a múlt napokbanhogy elindult a kertakár egy rozzant kísértet-hajóelindult Indiákba félelmes tengerekrehogy halandókat visz fedélzeténés nem nyilvánvalóhogy vissza hány élővel érkezik

OLVADÁSHová lett az idei hó?A kert megint pucér, fakó.Fehéren szebb volt, de hazugság -most tárja titkát, tárja szutykát.A venyigék: fosztott szegények,nyúzottak, halálraítéltek,nyárra csak néhányuk marad,az olló köztük sort arat,az eperbokrok közepén,didergő, apró szívlevél,az meg tavaszra makacsultöbbszörösére sokasulés sárbordák, ahogy a hólémedrecskéit kivájta méllyé,s a medrecskékben kicsi, nagy

26

kavics-szemek csillámlanakés még az őszről ittrekedtrongy körte- s kajszilevelekés eldőlt gyomhullák sötétrefagyott, megkócolt reliefjeés zöld szigetkék s itt meg ottmár élni kezdő földcsomók. -Zavar, szemét, göb, éktelenség:fehérnél fehérebb fehérség.

KAJSZIFAMegint egy ágad, vastag ágad. -Csonka gazdának csonka fája.De lesz gyümölcsöd, van virágod,s lesz lombod is, bújnunk alája.

Gazdád is most, múltán a télnek,úgy érzi, nem lesz éve meddő.Vén gazda, vén fa -: félig élnek,hoz termést mégis mind a kettő.

MEGINTKiváncsiság gyötör megint,amint a zöldülés koraközeledik, s meg-meglegyintaz enyhébb szél toll-ostora,kiváncsiság, hogy (példakéntmondom) idén kihajt-e atöbbször elfagyott fügefa,klímánk bizonyítékaként,

mármint hogy ez a táj, ez ittmerő mediterráneum,miként gyakran említtetik -izgat továbbá, hogy kihunyt-e ama rózsák élete,miket - kísérlet, lustaságmiatt? - mint voltak nyáron át,födetlen hagytunk télire;

s a fák: a meggy s a többiek,s a ribizli, szamóca, fű,igen a fű is, hogy mi lettvele, az is maradt-e hű,egyszóval: nemsokára hamegnézem, pompás díszletülaz a kert áll-e majd körül,ami egy éve várt oda,

27

vagy - mint a családban - a télhozott itt is halottakat,csak mert itt más gyakorlat él,ők nincsenek a föld alatt,de le- s kivágatnak, s tüzetrakunk alájuk nagyhamar,s szemünkből csak a füst kaparsiratni őket könnyeket.

28

CYRANO ÉRDEKE

ÉN GYÖNGE LÉLEKMost ha jönnél idegenül kicsit tört vállalfájós lábad miatt kicsit szabálytalan járássals a mostani szemeddel arcoddal kezeddel

ha - mondom - idegenül és én nem volnék elégokos és jó képzeletű hogy meglássam az útidáig hozó szakaszát visszaidézzema tízegynéhány ezernyi nappalt s éjszakátmelyek koptattak zúztak deformáltakmelyekben - kockáztatva a magademberi rangját - akik rád bízattakazok rangját szolgáltad és nem aszentek pózában vagy akármilyen mástiszteletre számító vagy esetlegtiszteletet kikényszerítő pózban

ha - mondom - megjelennél előttem idegenülmert valamilyen átkozott betegségzsákba tette s ellopta volna múltams most kezdődnél nekem s mint amilyen vagyelőzmények nélkül - ó gyönge lélek éntudnék-e úgy rád nézni ahogy illetahogy megérdemled nagyon ezerszer isvagy elmennék melletted érzéketlenültán szellő-könnyű részvéttel: „Bizonyilyen az élet” s fürkésznék a fiataljóformájú üresek után kik pedigmég arra sem volnának méltók (régi dal)még arra sem hogy saruid megoldják...

KÉSŐ ESTESzép alkonyat izzott, szép este sötétlett,volt kellemes élmény, dús emberi képlet,pillám le-lehullva zár már a világtól,szúrós-hegyes-éles tárgyai sorától.

Hát kellene lennem boldognak ilyenképp:a percek, az órák tálam telemerték,nyúlok nyugalommal, kígyó ha nyulat nyel,szúnynék ha akarnék, míg nem jön a reggel.

29

Ám nézek ijedten, bűnbánva szemedbe,egy nappal a mindkét sírhoz közeledve:inkább szöges ágyon, kín gödribe hányva,csak állna időnk meg, bárcsak ha megállna!

EGY GYERMEK JÖTTAz emberélet szokvány-vége táján,mikor már az elforduló egekbőlúgy véltem: hurkot vetett a halál rám,

s fordultam én is el az emberektől,és lett nagy éj, nagy csöndesség köröttem,s én mindinkább vacogtam, féltem ettől,

bár tudtam, mindez elkerülhetetlen:- valahonnét dalolva, fényburokbanegy gyermek jött elébem önfeledten,

minthogyha csak véletlen járna ottan.S én szóltam: „Mi dolgod e zord vidéken?”S ő: „Édenkert ez” - válaszolt nyugodtan.

S folytatta: „Nézd! nem látod? Éden, Éden!”Én meg mondása értelmét kerestem,s míg olvashatni sejtettem szemében,

zavartan én is örvendezni kezdtem.

CSILLAGFalakon, vaskos rengetegeken,a sötétség bástyáin át

a jövőből, mely sose lesz jelen,ég égeti egy csillag sugarát,

vitézlő fészek-csillagét,ölében az egyetlen értelemmel,

a kozmoszok s a kvarkok űr-jegétharc nélkül is könnyen győző meleggel. -

Az őszülő fej meghajol,a tompuló szem hálával telik:

túlról, a horizont alólsejlő ösvény emelkedik,s elhiteti, hogy végtelen.

S ki lassan a sajátmagamentsége lenni is már képtelen,adatik újra bíznia, sőt tán biztatnia -

30

Az őszülő fej meghajol,a meg-megrángó száj köszönni mozdul:

az idő szervezett árkaibólcsillag segíti nézni a síron túl.

SZAMÓCAVIRÁGMit szól hozzá a rend valamilyenőre-ura, hogy december tizen-kilencedikén - halljatok csodát! -kinyílt egy kisded szamócavirág?

Kinyílt egy apró csillag a törötts barnára dermedt levelek között,s amikor tompán bealkonyodott,a csillag még izzóbban ragyogott.

Sűrű tél volt, rendbontás volt tehát,hogy kinyílt az a megbódult virág,hanem bizonnyal célja volt vele,és tudta jól, hogy miért kezd bele.

És tudta azt is, hogy nem tart soká,de boldog volt, hogy a kert homlokáns a télén és egy szürke, meghatotthalántékon rövid fényt gyújthatott.

Minthogyha pille tengerpartra száll,együtt éled kivétel és szabály,s az ár kidől, s a pille már sehol:parányi pötty a vízen valahol.

HA CSAKHa csak elvisz az út ha csaktávolít nincs iránya máscsak hátat mutat csak kisebbedőtmindjobban elmosódót beleolvadótaz ilyen-olyan színű és ilyen-olyanmintájú környezetbeha már csak a szokásos perspektívaszokásos tapasztalata segíthethiteles mértéket látni ha csakfolt már egy lány haja és nem kerets a sarkak koppanásaitfalatonként eszi az aszfaltha csak előre szúrnak a nyilaks a járművek is hogyha csaklenyelnek eltűntetnek ki nem adnak

31

hogyha csak záródnak ajtajaikha tízszer annyi ideigtart a szavak idézése mint amilyenhosszú ideig elhangzottak egyszerha csak a „nélkül” az egyetlen névutóha csak... ha csak...akkor... mivégre?

POJÁCAHát ha kevésa szellemi legénykedés,az agy virtuskodásai,cigánykerék-hányásai,hát ha kevésaz illatos pipiskedés,s kínlódom bár égő igyekezetben,a célba vett szem még csak meg se rebben:nincs mentség: el kell kezdenimagam a veszteséghez edzeni,hozzászokni a vén fejekhezrajban csapódó, vétlen szégyenekhez,miket a leleményesleépülés kuncogva élvez,s tapasztalni, hogy a sekélyesharcban nem én vagyok esélyes,és hogy ahányszor ön-fölcicomázva,büszkén lesem, mit mutat a tükörkép:visszanéz rám egy egyre görbébb,pojácánál is pojácább pojáca.

ELÉG, HOGY VOLTMinek fárad? Nincs már köze magához.Elég, hogy volt. A többit majd amazelvégzi: látni is, miként formál ravasztörténetet az elvetélt helyébe.De azt látni, hogy a két szerepszüneteiben kedve elpereg,s nehéz üresség költözik szemébe.A képzelt másik képzelt tetteicsak gyöngítik, semmit sem adnak,s míg azt hiszi, hogy terhei apadnak,kezd mindent elveszíteni.

32

SZÖKEVÉNYAzelőtt hogy az utcaivilágítást meggyújtják azelőttközvetlenüla városon végtelen szomorúságŐrjárat-léptekkelkeresgetema szökevénytakit már többen láttak itt-ottaki az egész város szökevényes jogom van mindenütt keresnis okom

EUTANÁZIAHogy simán csöndesenhaljanak meg s én ne is sejtsemhalálukathogy ezek a követelőzőkönyörgőlágy s erőszakosszavaksimán csöndesen haljanak meg nálaó mennyiremennyire ismernie kella jótékonyeutanáziát

VIGASZKorkülönbségünk koponyánkbólha majd ezer év múlva kiderítik: legyintenek s a két fejetunottan egymás mellé hengerítik.

ADOMÁNYÁVAL MEGRABOLVégképp nincs hát végképp enyémÁt is rendeztem dolgaim:illemtudó fények tüzekkedvemre nyitható kapukkedvem szerinti randevúk -De mért van olykor hogyha nincs?

33

Miért jön nem létezve is:az elvarrtat fölbontanikész képet tovább festeniházat kulcsátadás utánterv nélkül toldozgatni még?Adományával megrabol:nyugvót beretvaélre rakzáraim sorra leveriviharok kényére kilökvédtelent újra megalázMért van ha nincs mért van ha nincs?Kötözze le a semmiségizgágaságát tiltsa elne hagyja megsarcolniavéren-vett gazdagságomat

CYRANO ÉRDEKEA Cyrano-Christian jelenet:Cyrano súg, és Christian hebeg.

S mennél csábítóbb Cyrano szava,annál tanácsosabb elbújnia,

mert Roxan megszédül, s szájat keres,s ha Cyranót találja, hát mi lesz?

Elrontja a szó győzelmét a száj,melyet egy roppant orr alatt talál.

Cyranónak - ez lenne érdeke -szavát inkább zagyválni kellene,

hogy a kívántat elriasztaná,illúzióitól megfosztaná,

hogy a beszéd és arc közt semmilyenbotránkozásra jó ok ne legyen,

s hogy aztán, ha a sötétből kilép,magát viselhesse, ne szégyenét.

ÖNKÍNZÁSAIMKinek az engedélyekéne e perverz szenvedélyre

hogy a rá mért csapásoke nékem önkorbácsolások

szaporodhassanakmég jobban hassanak

34

s a vért - a lelkét vagy a testét? -még bővebben eresszék

belőlem?Én magamért felelős felelőtlen

nem kérdezemcsupán teszem -

Egyébiránt a pszichológiábóltudom hogy ez libidó a javából

s önkínzásaim ferde vágyaforrón számít az ágyra

NEM SEJTIÚgy véli: sértetlen marad,hogy csak a sallang hull le róla,(a bilincs?), és hogy buktatójakoloncaitól lesz szabad.

S tervez önkényes utakat,készülve ünnep-alkalomra,s mutatja magát, sutba dobva,mit ráfestett az áhítat.

Nem sejti, hogy a dísz benőtthúsába, s csonkul mind a kettő,ha unt játékként elveti,

s hogy soha többé, mint előbb,oly széppé nem lehet leendő,ha nem segítek már neki.

ASZINKRONMiként közismert: az elő-rehaladt korban gyorsabb az idő,tehát rövidebb - és mégis nagyobb darab,amit jövőnkből kiharap.

Csöpp feledékenység - annak mi az,aki körül még ott leng a tavasz,akinek még százszor pótolható,ha hiába jelzett a mutató?

Két ember él, jár-kél, beszél,egyformán él, jár-kél, beszél,s órájuk, nincs erő, amivalaha összeegyeztetheti.

35

INTÉSEl kell venni tőle sietveés óvatosan amiketadott hisz lám hol ezt hol aztkapja föl és babrálja újraveszélyesen s bolondosanKárt is tesz bennük meglehetSzemében gyermeki közöny(vagy pajkosság oktondiság?)Talán nincs is fogalma rólamit kockáztat könnyelmüenEl kell venni tőle sietvenem az övéi már minekszórakozzék velük továbbAjándékaiból világ lett:környezet levegő talajnégy fal ágy asztal társaságszükség fölösleg gond örömŐ csak szokásból nyúl utánukszokásból gyűri tépkedinyomorítja torzítja els ejti le végre szétzilálvas okoz esetleg szörnyü bajt

ÉLŐ-SIRATÓJaj jaj úgy halt meg hogy élve maradtjaj jaj csak ne úgy halt volna meg hogy élve marad

Hát persze hogy várható volthát persze hogy aki élőhát persze hogy túl is élvejaj jaj

Mozdulatai már régóta írtákhangja zöngése már régóta írtalábán látható volt hogy elmenendőkezén látható volt hogy búcsúzandóarcán látható volt hogy elveszendőjaj jaj

Ó ha mindent vinne magávaló ha mindent ami hozzá tőle vele nálasőt még nélküle is - ha mindent vinne magávalha idejét is ezredmásodpercnyi alapossággalvinné azt is magávaljaj jaj

36

Ó ha az előtte- s utána-szakaszúgy össze tudna nőni nyom nélkül ahogyjó sebészek műtétje helyén a fölmetszett bőr összenőjaj jaj

LESZEK-E?Milyen ég maradok milyen tájegy menekülő emlékezetében?A kegyelmet a test törvényeinem ismerik számukra nincs különbség:a legszebb selymet is agyonra gyűrika legszebb zománcot is betörika legszebb bársonyt is megérdesítika legszebb színt is elfakítjákS eljő az undor a jelenvalóktólaz érzékelhetők utálataVissza kell hát fordulni kényszerűenha valami vigasztalót szeretneMegáll-e majd akkor nálam pihennibékíteni nehéz lélegzetű szivét?Leszek-e táj otthont idézőleszek-e lelket messze-röptető égszáz kalandnál izgalmasabbegy menekülő emlékezetében?

MADARAT ÖLNIÓ madarat ölni bár oka volnaha mondjuk a fejünkre tojnavagy ha talán belecsípne szemünkbemíg dédelgetjük tenyerünkbe

ó madarat ölni kicsi tollastkalimpáló szívű kis aljastakit míg arcunkhoz nyomintunkpimasz tettekre bátorítunk

ó ha a madár fehér szerelmerejtett mérgek fekete vermes bedől neki valaki jámbors megbánja mert megjárja százszor

ó a madár ha kicsi tollasmellében a vágy mindig alantasha buksi fejében csak ócska tervekfurfangos bűnbandái kelnek

37

ó jaj az összerándult ujjakvégül ha a gyönge nyakra szorulnakmagukat vörös szégyenbe ejtikragadós sárba hengerítik

ó madarat ölni semmiképpensemmilyen fennkölt ok cél nevébenereszteni inkább a szélneks elfújni a maradék pihéket

RÉGI LÁNYKi volt vala szívembe vésvehegyes-éles szelídke késsel,s szívem fakéregként kiforrta,őrizte, bár széjjelkaparta:

azt hallottam, megelégelte,magát erős kézzel megölte,azt hallottam, el is temették,porait hűs urnába tették.

Mi lenne jó? utána járjak?bizonyságot vajon találjak?pirítsak rá aztán magamra,ha kedvem megkeresni volna?

Vagy fülemen be, fülemen ki,akár nem mondta volna senki,ott tartsam, ahol volt idáigegész az egyetlen halálig,

és úgy akarjam akaratlan,felé mozdulva mozdulatlan,esküdve van-nincs(?) szellemének,hogy addig él, ameddig élek?

TALÁLKOZÁSAz ablaknál állt, s várt belül,homlokát gyakran az üvegre nyomta,s ujjbegyeivel furcsa rajzokatfirkált a hűs lemezre.

Ha nem volt ott, akkor is ott volt:megkettőzte magát, s egyik felétodarendelte örök őrködésre.

Olykor cipősarkak kopogtak,valaki beszélt, ő gyorsan kivágtaaz ablakot, de be is csukta gyorsan.

38

Egyszer hangot hallott megint,s most már ablakot sem nyitott,csak kifordult az ajtón és elindult.

Azt se bánta, hogy nem vett szép ruhát,azt se, hogy zűrben maradt a szoba:őbenne minden gyönyörű volt,és rend sugárzott róla messziről.

ROMANTIKA - egy temetőbenporlunk a végtelen időben,sőt ha parcelláink lejárnak,esetleg közös sírba hánynak,sőt csontjaink szintén esetlegegymással összekeverednek,sőt kerülhetünk mindörökreegyetlen nagy földmélyi rögbe,sőt bármi ehető növénynekgyökérzete hozzánk leérhet,sőt a növényt... minek sorolnám,történhet mindenféle formán,s leszünk (lehetnénk) - nincs kizárva -idők végéig összezárva.

(Ha meg másképp lesz, hát nem így lesz,s ha nem így lesz, majd valahogy lesz.)

SZEMÉRE EMLÉKSZEMÉn a szemére emlékszem leginkábbparasztlány volt nyers vadvirág szeműa nagyvilág még azt se tudta hogy vana kisvilágból már sok belehullottmezitláb járt nagylábujjain sarkainporszürke repedések cirmaién a szemére emlékszem leginkábba Duna és az ég lakott szemébenakkor is ha hajnalban napkeletkorvörös vizet hordott föl a folyóbóla hegyderékra szőlőt permetezniakkor is ha a másik part felőlalkonyatkor a töltés oldaláróllibái mellől a folyóra bámultén a szemére emlékszem leginkábbparasztlány volt nyers vadvirág szeműmaga is vadvirág ártatlan-éhestermékenyülni szülni élni vágyó

39

AJTÓKinyílik-e az a zöld rücskös ajtó?Kinyílik-e? Elém szaladnak-e?Pedig bent vannak semmi kétségBent kell hogy legyenekMásutt sehol se sikerült nyomukra lelnemNyilván a székeket húzogatják: várakat építenek külön-külön mindegyikük magánakSejtik hogy az ilyesmi fontos nem tanította senki őketNyugodtak a díszfák az udvaron: ma is látták hallották mind a hármatNyugodtak a zöld ablakok a lépcsők a tető s a kora-szeptemberi délután aranya a házfalonSzerintük semmi zökkenőDe nékemDe nékem kinyílik-e az az ajtó énelém kiszaladnak-e? -Gyönge lábdobogás gyerekhangok tüskés harmóniája belülről valahonnétBelülről belülről - a falak mögül-e? bordáim mögül-e?Gyerekhangok gyönge lábdobogás ám csak nem nyílik az az ajtó holott tudják hogy ilyentájt jövök haza szokásosanOtt álldogálnak rendszerint a kerítésnél izgatott s hűséges fogadóbizottság arcukon kezükön a játék nyomai árnyékban jázminbokrok aljánA szemben-házfalon az édes szeptember délutáni napfény akár e mostani -Ó de csak nem nyílik ki az az ajtó (kópéságból más okból kulcsra zárták?)Pedig bent kell hogy legyenek igen bent kell hogy legyenekMásutt sehol se sikerült nyomukra lelnem

40

VISSZANYERT ÉDENCsukott szobákat nyitogatnakcsukott szobákat ahová csaknéhány fénykép s egy-két magnószalagengedett be-belesni olykor

Bennük kicsiny halottak (vagy csak alvók?)akik mellett alvó (vagy tán halott?)napjaim - vezérek körül a hűsereg amely nem bírt a túlerővel

Csukott szobák kicsi halottak (alvók?)ó hányszor indultam feléjük:készültem gonddal kerestem a kulcsotöltöztem visszatanultam a régit

Kerestem a kulcsot nem volt a kulcsA kiűzött kerülgette az édentolykor falának rontott fölszakadthomlokkal hanyatlott a földre

S lassacskán gyűlt a fölmentő csapat:véreim vérei fegyvertelenbotorkáló csöppségek nyelvükönangyal-igék erős varázsszavak

S a zárak pattannak érintve semmár-már tetszés szerint mozoghatokvéreim vérei a magukévalaz elveszett édent is visszaadják

KISUNOKÁIMKisunokáim, kegyelmezzetek,nem én várom, hogy elveszítselek,sőt nem is én, hanem ti vesztetek,ti vesztetek el engemet.

Kisunokáim, ti gátlástalan,én szégyenkezve mutatom magam,ti szebbek lesztek folyamatosan,én csúfulok rohamosan.

Egyszer túl nagy lesz már a változás,kisunokáim, ahogyan szokás,és képtelenség a visszakozás,csak búcsúzás marad, csak búcsuzás.

Kisunokáim, kegyelmezzetek,most és akkor nagyon szeressetek,ti maradtok úgyis a győztesek,a kellőnél jobban ne győzzetek!

41

KÉZLEGYINTÉS

BETEGÁGYNÁL„Elég! Miért lustálkodol?”S magamban: „Ó, Isten szegénye!”S alig bírok kicsiny mosolytrácsalni szájam szögletére.

Ti mindenféle orvosokés javasok és lelki bölcsek,csak nézitek, hogy tántorogtántorítatlan a gödörnek?

Igen: eutanázia -hogy megtörténjék, aminek kell.Minek jó megalázni anem-vétkest kétes szégyenekkel?

Én is talán mérget kevernék,jobban tenném, fényes pohárban,mintsem szédítésére kelnéka többi szédítő sorában.

Vagy legalább szemébe vágnám:ne hökkenjen meg, nem az első.Magam meg túltenném halálán- nem fontos hőséén a szerző.

NAGYBETEGLehet majd később kiderüla párhuzam hogyan is sikerül

Most a rendben lépő mellettrohanó dönt szélbe mellet

S méghozzá űzetvén-űzetvenem mert magának volna kedve

Mondja a rendes mondaná:„Lassabban!” s föl is tartaná

de amaz egy nap tizet élés bárki bármit is beszél

és alulról kisebbedikmert gödörbe ereszkedik

s teste tudását egyre-másrakapcsolja ki aláztatása

42

keze lassacskán kulcsolódikszeme is lassacskán csukódik

úgy lassacskán hogy sebesenidő előtt keservesen

s ki vele lépett s lépne mégmögötte is csak messze lép

s bár búcsúztatja és siratjahagyja szaladni hagyja hagyja

KÉZLEGYINTÉSTalán már nem is hónapokra,talán csak hetekre, napokra,tán küszködik már semmi mással,pusztán a puszta pusztulással.

Ó ha az élet - mily keserves! -csupán anyagcserére tervez,hosszú fájásra, csöpp szünetre,sok „megállj”-ra, kevés „mehet”-re,

ó ha már négykézláb az ember,ha meggyalázva félelemmel,ha rosszabb sorban, mint az állat,mert önnön csúfságára láthat:

a hullóba kapaszkodóknak,fölrántani iparkodóknakmi marad vigaszként cserébe?Egy kézlegyintés büszkesége.

AGÓNIA I.

Azok a föltápászkodások azok akészülődések gyors csomagolásokaztán azok a csomag nélkülimeg nem állítható elindulásoka lakás más és más zugaibas a dühös morranások hogy muszája betáplált cél az üres szemekbena rogyó lábak kőkemény fegyelme -

43

Itt már fordult a földi rendneki lett pontos útirányahatározott tennivalójamulaszthatatlan dolgaimelyek a szürke köznapokélőinek esetleg összevisszákmert ők szélrózsa-tengelyekközepeiből tetszésük szerintkelhetnek útra s ha az erre tévesjöhet az arra vagy fordítva éppens előbb-utóbb csak sikerüls nem kényszerülnek számot adnipercekről centiméterekrőls ismételhetnek újrakezdhetikpróbálkozásra megy nem vérre náluk

De itt itt e dicsőséges szegénynélitt már mindenből egy maradt csupáns fogy a sor és nincs többé változatés ez az iszonyú céltudatosságez a nyílvessző-ívű lendületez a föláradó aszkéta-dühmely sürgeti a végkifejletetés minden moccanást jármába fog:a kívülről nézőt is földresújtja

II.

A kedves ősz a lombhullás a fűsárgulása a hervadó virágoka deres-ködös reggelek a hosszúéjszakák és arasznyi nappalok:a halál e szelídke hírhozói

ó milyen jámbor játékok a hörgőtorok a kihulló haj a pohárvizet se bíró kéz a kergültnyelv semmihez se köthető bitanghalandzsái

s a végén a kitátottszáj szemérmetlen ínymutogatásas a hűtlen levegőbe kapdosócsámpult metszőfogak botránya mellett!

44

VISSZAHÍVÓDélután történt ez az első éjszakád ott kedves halottkíntól kivégzett tested egy klinika célszerűenberendezett fagyasztójában nyugszik bizonnyal fölszerelvea szükséges megkülönböztető jelekkel adatokkalA földúlt szerkezet megzavarodott működésemely annyira ijesztő látvány volt a veled s érted aggódókfolyton nedves szemének hisz sem a szokvány- sem a kivételesalkalmak nem késztettek eddig ilyen bicsaklott figurákraa földúlt szerkezet bolond működése elcsöndesülta bőrön belüli vihar amelyet szintén bőrön belülierők támasztottak mikéntha szélcsöndes levegőbenmagától kezdene a tenger összevissza hullámzaniKedves halott ott fekszel hát tőled hozzád se így se úgymert a tőled is a hozzád is véget ért mindörökreaminthogy a te is ami e kettőnek alapja voltHogy az a testen túli meg mit általában léleknek nevezneklétezik-e egyáltalán s azzal egyáltalán mi van?De ez az első éjszakád ott s a mi első éjszakánk nélküleds csak olyan tehetetlen őrzőkhöz tudnánk folyamodnimint egy félig ivott bögre tejeskávé talán az ajkadmintájával a peremén vagy lepedőd szokatlan ráncaivagy a kiejtett pohár vízfoltja ágyad közepénNekem viszont nekünk viszont több kellene ezen az éjszakánaz kellene hogy valami komolyabb formában jelenj megkísértetként akár mint ódon angol kastélyok volt lakóiÉjfél felé jár szemem a sötétbe szúrom bútorroppanáskorreménykedve figyelek hogy melyik jel jelzi visszajöttödÓ nem félnék kedves halott boldogan nézném daliástermeted (olyan volt amíg a betegség válladra nemtette két súlyos öklét és nem törte be derekadat)boldogan fürkészném szelíd tekinteted hogy újra össze-akasszam az enyémmel a végén ez már nem sikerültszívesen fogadnám ha ágyam szélére ülnél szépen elmesélnédhogyan is teltek igazában ezek az utolsó napokmi csak kívülről és riadva bámulhattunk észre se vettélmost már túl s onnan bizonyára higgadtan tudnál szólni rólukKedves halott ne késlekedjél nyilván te is még kettős szívvelkettős lélekkel imbolyogsz az ismeretlen tájakonhisz kicsit még ehhez a földi birodalomhoz tartozolkedves halott ne késlekedjél két szemgödrömben két parázss talán készül a kakas is már s akkor nagyon nehéz napom lesz

45

KÖZLEMÉNYBátyám a legkisebbika szobafestő-mázolóe hó tizenötödikénszívinfarktusban elhunytAzóta többszörés a legkülönbözőbbnapszakokban föl-fölpislogok az égre:ecsetjei nyomait keresem

KEVÉSNem elég hogy ott a szememelőtt a koporsót befödtékgödörbe dugták és földet dobáltaka gödörbe vagyis hogy illetékesérzékszerveim megbizonyosodtakhaláláról Ó nem elégmert ritkán láttuk egymást általábans számomra őtélőként őrizte a távoltöbbször tíz éven áts ettől az őrtőlnehezen tudja majdvégképp elvenni a sovány tapasztalatés a belátás

TÚLDŐLT A SÚLYPONTA négy-ötből öt-négy lett: a kilenctestvérből négy élő és öt halott.Túldőlt a súlypont - ó mért nem pihensz,halál, jöttöd miért nem várhatott?Akit most gáncsoltál el, oly makacs,oly boldog élő volt, úgy hitt, remélt,nem is gondolt rád, bár többször ravaszfondorlatokkal hűtötted hevét;bohém volt, kópé, sőt talán vagány,jó tanítvány volt, mindent megtanult,ami a tisztességtelen csatán(az életben) elébe tornyosult,s a maga módján győzni is tudott. -Letaglóztad belülről: harmadikökölcsapásodtól alábukott,s most alszik soha-többé hajnalig. -

46

S ágyát mód nem lehet „fölvennie”,mint hajdan, a szegénység mélyein,hogy nagykabátján hált, s ha kelniekellett, kacaj nyílt szája szélein,és rikkantott: „Most ágyam fölveszem,s megyek dolgozni!” Ezt az ágyat ittúgy kapta, hogy föl nem kel már sosem,s itt a deszkán szunnyad ítéletnapig,majd deszkán sem, mert mindent összeronta föld éhsége, és mindent befal,s marad belőle a szép sárga csontszeszélyes-pontos vonalaival.

HAT NAPJAUjjaim közé fogva arcom államtöprengek az életen és halálonhogy az ilyen hús s az efféle bőr itthat napja holt bátyámon mint gyűrődiks az ő keze ha arcára tapadnatán bőre már kezében is maradnavagy hát... ha rátapadna akkor élnes hasonló nem történne semmi vélede hát halott ő s gyúrva állam arcomcsak gyászolom szegényt míg el nem alszom

GYÁSZJELENTÉSnovember 8-án életea Gyászoló Család 60-ikfelejthetetlen összes rokonokfélnégy órakor az újvárosiföldi maradványát a temetődrága emléke távirati címmélyen lesújtott szívvel Káli út39 özvegye két fiaörökre a református szerintnyugodjék egyház nyomdavállalat

47

MERŐBEN MÁS

VAN ÉS MARADHagyja magát a föld s a víz:napóleonok hada hódít,lezúdul és pacifikál,kitűzdeli izgága lobogóit.

Még a hernyó is mosolyog:ősemlék leng a levegőben:a napóleonok hadarendre pusztul a forgandó időben.

S a föld s a víz van és marad,ásít a csöpp diktátorokra:hordja millió éveitnyugalmasan, csöppet se tántorodva.

RÉMKÉPEK AZ EMBERISÉG TÖRTÉNETÉBŐL 1. Az Iliászból (Devecseri Gábor fordításában)

„s jobboldalt a farán sújtotta: s a dárdahegy áttörthólyagján, s farcsontja alatt kiszaladt a szabadba”

„nyakcsigolyáján át belelökte az érchegyü dárdátés szemben foga közt nyelvét szétszelte az érchegy”

„álla alá gerelyét torkába ütötte be mélyen”

2.

Hirosima, 1945. aug. 6.

Egyetlen primitív kis atombombácska, az első,s nyolcvanezer gyermek, felnőtt, nő s férfi azonnal,s még sokezer később pusztult el szörnyü kinok közt.

3.

„A” országok, „B” év, „C” hónap valahányadikán

Pár tucat elsőrangú H-bombát ledobálnak.„X” millió rögtön meghal, „Z” lassan utánuk.Nem lesz már, ki az áldozatok számát lejegyezze.És minek is tenné? ki tanulna belőle? s ugyan mit?

48

TÉNYMEGÁLLAPÍTÁS1979 végetájteddigi fejlődésünk csúcsainmikor már csillagok között mozogés kvarkokig fürkész alá az emberész1979 végetájtmikor mind többször hallható a kérkedés„Sok van ami csodálatos de semmi sincsami csodálatosabb mint az ember” ésalig látszik elérhetetlen cél igen1979 végetájtmikorra a tükör mintegy kezünkbe nőtthogy kellőképp agyonbámulhassuk magunk1979 végetájtsok tízezer gyermek (négy unokám ilyen)sok tízezer öreg (mint volt szegény anyám)sok tízezer hal éhen vagy fog nemsokáeddigi fejlődésünk csúcsain1979 végetájt...

VEGYES SÓHAJTÁSOK Priusz

Ó emberi fajom géniusza!Megtartó hatalom!Tudtára adommindenkinek:nincs senkineknálad sötétebb priusza.

Provinciális

Ez bizony provinciális!Nem hogy csak jártatja száját,lám, egyet-mást még csinál is!

Beszélőnév

Elhunyt Néma Jánoshúszéves korában.Neve beszélőnévmost lett igazában.

49

A büszke

Faron rúgják: zuhan ki a szobából.Nem csökken büszkesége mégsem.Körülnéz, s hetykén így rikácsol:„Van-e kiválóbb nálam röpülésben?”

Meglepő

Most, mikor már komolytalanés céltalan és oktalanverseket volna írni kedvem,s árnyéktalan, felhőtelensugárban látom életem:most, most aggaszt, hogy pesszimista lettem.

ÜNNEPFelvonás felvonulás

zászló-felvonás zászlós felvonulásünnepi gondolat szünnapi

hangulathangulat

harangulatléggömbéggömb

piros kék sárga barnaPiroskák lába karja

fesztelenülmeztelenül

aztán meg falkákban legényekarszlánok szendék és vagányok

- - ---tá-titi-tá-titi-tá-tá-tá

szó zeneszó zeneszó-szó-szógalambok kerengése

falombok lengésefelvonuláselvonulásfelvonáslevonásvonás

(-)

50

KÜLÖN TÜZEKMagamért másokat nem magukértKödösít cifrázza az ember (De ha csak így tud megmaradni!)Kellenek kis külön tüzeka nagy tűzhöz (nincs) még ha volna is kevesen férhetnének hozzáJöttek szabadon véletlen uton jöttek kötötten félvéletlenülA kondicionálódás után igénnyé lett a szükségből-viselt

tehát a háztetőt fejem fölötttehát a jó ételt tányéromontehát a göncöt pőreségementehát a jövőt hogy kicsit tovább...tehát magam védem ha másokat

Így aztán nehéz a szemekbe néznemígy aztán nehéz más szemébe néznema még olyan gyanútlanokba is

például legkisebbik unokámalig félesztendős szemébe mondjuk:már vállain megbízásaim terhesejtelme sincs mit készül hordani

SZOMSZÉDSÁGHa jól megnézném képzeletem szemével a szomszédkertben a mindenféle (ecet- akác- mandula-) fákatmivelhogy klinika-kert (vagy -park) az ágaikonfélelmek jajgatások (elvétve örömök) fekete és szines nyomait látnám - lebegő pántlikákat

Az én kertem derűs kert: sem a szél sem a lepkéksem a madarak sem semmiféle ide-oda közlekedőnem szállít bánatot legföljebb a kicsinygyógyszeres (vagy szeszes) üvegek (a betegek dobják át) azok hoznak időnként pár tört gondolatot elő

Kertem alatt a klinika épületével egyvonalbanjátszótér a zsivaj a betegszobákba dől a nyitott ablakokonde nem hallottam még ellene tiltakozást: bizonyáraemlékek százait hordja be s rakja le mint a látogatók a virágot a befőttet a narancsot (a szeszt is bár van rá tilalom)

S akik a klinikáról nem haza mennek hanem a hullakamrafagyasztójába azok is diszkréten tűnnek elinnen még azt se látom amikor a fekete zártkocsiba (autóba) bedugják őket s a temetőbe viszik mert már egyedül ott van számukra hely

51

Vagyis hát: békén élhetek itt s a városban nem is ritkasághogy a dolgok ennyire furcsán társulnak keverednekHa olvasásba vagy írásba merülök a vadgalambokszelid burukkolása s a mentők rémületes sziréna-vijjogásai egyformán hangzanak fülemnek

MAGA ELLENSaját lábába belebotlik,saját szavaiba a nyelve.

Saját lábába belebotlik,pedig soká merengve kotlik,hogy koreografálva mennea következő földi pontig,az új csatát váró porondig,és altatna, áltatna, kennesimán, mintha nem is figyelne,mikor száján a szó kibomlik,hogy a figyelmet elterelje,és értelmetlen megbicsakliksaját szavaiba a nyelve.

MERŐBEN MÁSMás eget más felhőt napotbár egy időben s egy irányban:egy grammatika srófjainmerőben más szókincs forogés gyarapszik felhő nap égbolta mondatok súrolva egymástegy helyen együtt meg nem állnaks így támad sokrétű világés menthetetlen félreértésdarabokra szakad az embers darabja pártol a rokonhozs ő földnyelvéről nézi csaka végtelen mozgó mezőtsóvárog de sikertelens úgy kell végül távozniamint akit épp szó közepénszólít el ingerült parancs

52

CSAK A HIÁNYKanyarogni nyugodt folyókéntnem tud már az emlékezet.Vakondként, föld alá bujókéntitt-ott lyukakba kényszerül,s kétséges, hogy mihez vezet,mikor egy-egybe elmerül.

A közeli „hová”-t még őrzik,mik „honnan” voltak legutóbb,de ha messzebbre tekerőzik,elárvult (s -árult?) posztokattalál sűrűn, miket a pókbeszőtt s a múlás fosztogat.

Óvakodjék! Jobb általábanazt hinni: megy, ha kedve lesz,s jön vissza két markát hibátlanholmikkal kapkodván tele;szeszélyei szerint szerez,s nem kényszerűség jár vele.

Világ a múlt, de csonka-bonka.Nemcsak apánk, anyánk sehol,űr vár, s mily sokszor! míg jajongvakutatnánk pártfogók után.Szólunk, és nincs, ki visszaszól,csak a hiány, csak a hiány.

MACSKA ÉS MADÁRA tapadós havonnyúlt macskanyom,ritmikus gödröcskéiveldíszítő kerti jel.

A vénebb meggyfa alatt,lám, megszakad,tegnap még madár volt a fán,ma nincs madár

Ha majd a havatfölszívja a nap,hova lesz a világbóle lábnyom?

Eltűnik, mint amamás gyilkosok nyomaa kerten túl, kivül,köröskörül.

53

S ég lesz tovább az ég,föld a föld - semmiség:élt-e egyáltalánaz a madár?

IDŐNKINT MEGZAVARODIKAz erejét vesztő fény s az erejét vesztő szemimmár hosszú barátkozásas a kölcsönös kímélet:egyfelől:nem látni meg az apróbbpusztulás-jeleketmásfelől:nem gyújtani váratlan és aránytalanföllobbanásokat -ez a hosszú békességes barátság és barátkozásidőnkint megzavarodikdélelőtti sőt déli ragyogásszikrázik rajta végigs fájni kezd a szem fájni kezd a testa lélek fájni kezd a létezéss az apróbb pusztulás-jelekóriásivá növekedvenem várják meg fölfedezésükők maguk adnak hírt magukról

BIZTONSÁGBANBennem magamban bőrömön belül szerveimpontos működésében a vegetáció csodálatosbölcsességében (pontosabban: valami bölcsesség-kreálta vegetáció csodájában) a külső hatásokkondicionált szükségességében tehátigényével mindannak amit a billentrend nyögve vagy jajongva utasít el vagy igyekszikelutasítani védve magát holott most boldoganfut elébük vagyis ebben a nincs-puhábbfészekben (furcsa hogy fészeklakó és fészek: egy)királyi biztonsággal szúnyok s engedem hogysziget-létem fövenyes-lágy partjait dühösenesetleg fondorul csapkodja-ostromoljaa nemlét-óceán hullám-gyürű-hada hiszenhorpad a part-szegély de egyben sekélyesül isés végül nem történhet rajtam semmi rosszlakván magam magamban bőrömön belülszerveim pontos működésének bástyái közt

54

MAKACSUL VANNAKA történetek fölzavarvavagy elnyugodva láthatóanvagy láthatatlan ámde többéképtelenül nem-létezésrevalahol vannak hogyha lettekAz öt érzék elveszti őketaz agyban is elkopnak egyszernem lelhetők az idegekbende valahol vannak ha lettekEgy érintés mint lepkeszárnyékét egymás mélyét firtató szemverejték-gyöngyű gondolat-sor(oly rebbenő hogy szinte nincs is):mind-mind történet és keményebbmint a márvány vagy mint a gyémánts makacsul vannak hogyha letteks a szereplők is nem kivánvaesetleg épp szándékuk ellenhordozzák nyomaik miként agyümölcs a föld a nap s a légköre százezer küllős erőtérki nem bogozható hatását

ÖRÖKLÉTAz anyag ilyen-olyan változatbanszázezer mód: szokásosan s szokatlancsak ki ne vonjam belőle magamöröklétem már biztosítva vanhiszen másképp mindenképp képtelenség:vagyok végképp beiktatott jelenségki valahogy s valamivégre lett

Így történt ámen elvégeztetett!

.oOo.