BODOR BÉLADALLAMOS FEKVÉSVÁLTÓ GYAKORLATOKSzerk. Kőrössi P. József, Kozmosz Könyvek, Móra Kiadó, 1989.

[A könyv borítóját is én rajzoltam, két korábbi grafika-sorozatomból kiemelt motívumokfelhasználásával. Az előlap rajza A napgyár éjjeliőre című, Fedor Zoltánnal közösen elkezdettés félbehagyott „operánk” egyik illusztrációja; a hátlap az Anconában rendezett grafikaibienálé felkérésére készült Sportágak metafizikája című sorozatom két alakjának (íjászat,cselgáncs) összevonása.A fülszöveg alatt eredetileg ez az aláírás állt: „Részlet a Harminchárom fülszöveg címűciklusból.” A szerkesztő tanácsára ezt elhagytam. A kéziratot 1987-ben adtam át a kiadónak,és azóta nem változtattam rajta.A kötet digitális változatát magam készítettem.]

2

BORÍTÓ ÉS FÜLSZÖVEG„1954-ben születtem Budapesten. Azóta itt élek.

Voltam raktári segédmunkás és kottagrafikus, eladó és fűnyírógépkezelő; dolgoztamolajfúrásnál, vasöntődében, termelőszövetkezetben, nyomdában, szobrászműhelyben, temető-ben és könyvesboltban.

Rajzolok, festek, készítek montázsokat és kisplasztikákat. Doboltam rock- és dzsessz-zenekarban, húros-, fúvós- és ütőhangszereken játszottam alkalmi együttesekben és szólóban,írtam dalokat, előadási darabokat, kísérőzenét stb., és természetesen írok szépprózát, esszét,színpadi műveket, harminc éve verset.

Jelen kötet darabjait 1972 és 1987 között írt rövidebb verseim közül válogattuk.”

3

TARTALOM

BORÍTÓ ÉS FÜLSZÖVEGszülőszoba-rag

LEVELEK A MIKULÁS BÁCSIHOZlevél a mikulás bácsihozSOMETHING (IN THE AIR)HÁBORÚ-RAGAZONOSNYELVLECKECIRKUSZ-RAGKÖZLEMÉNYSÓHAJELEFÁNT-RAGRANDEVÚ-RAGBABAHÁZ-SZONETTMA ÉJJEL HÁROM ÓRA TIZENNYO

SZEMELVÉNYEK EGY IRODALMILEXIKONBÓL

ESEMÉNYEK – KORHŰ FOGLALATBANJULIO CORTASAREGY ŐSZI DÉLUTÁNON LAO-CEH. G. WELLSBELLA AHMADULINAPAUL CELANAPOLLINAIREPAUL VERLAINEARTHUR RIMBAUDPAUL ÉLUARDLAUTREAMONTPETŐFI SÁNDOR

UTAZÁSOK BEDEKKERREL ÉSANÉLKÜL

ÚTITERV-RAGSZEMELVÉNY MR. BURBANKBEDEKKERÉBŐL

REKVIZITUMUTAZÁSOK BEDEKKERREL ÉS ANÉLKÜLDRESSZINGLYRA MAXIMA– MOTYOGJA A LÓKANÁRI ÚR ÉS KANÁRI ÚR

LEVELEK POMPEJIBŐLCATULLUS LEVELEI POMPEJIBŐLCATULLUS LEVELEI KÉT CÉRNANYÚLHOZKÉT CÉRNANYÚL LEVELE CATULLUSHOZ

A HORROR METAFIZIKÁJAA HORROR METAFIZIKÁJA I.A NÉVMACSKALÓMEGFOGALMAZZARŐZSEÉJANGELUSA HORROR METAFIZIKÁJA II.

FOLYAMATOS ÁTMENETFOLYAMATOS ÁTMENETCSAKHÉT BAGATELL

(visszanézni)(13 óra 45 perc)(Vénusz)(Bambula nagymesternek)(Nevijork anno…)(bizonyos blúzok között)(tájélmény)

SZABÁLYTALAN HAIKU-NAPTÁRFRANKENSTEINKORAESTI ELFOGLALTSÁG

4

SZÜLŐSZOBA-RAG

hidegvízbő melegvízbemelegvízbő hidegvízbemonddszépen oáhanemakkó

hidegvízbő melegvízbemelegvízbő hidegvízbemonddszépen oáhanemakkó

melegvízbő hidegvízbedurregyjobbró durregybalrómonddszépen oáhanemakkó

hidegvízbő oáazémondom

5

LEVELEK A MIKULÁS BÁCSIHOZ

LEVÉL A MIKULÁS BÁCSIHOZ

ha tudható lenneami csak látható

ha hallható lenneami csak várható

ha megható lenneami csak átható

ha kapható lenneami csak átadó

dehogy koszorúvaldehogy köszörűvel

hasogató késselhajadonfőtt

ami kivárható

SOMETHING (IN THE AIR)

Uram valami nyílik balra ittbizonyára egy nyiladékolyan nyíladók vagyunk bizonyárahogy az már jelkép bevezetését teszi indokolttá

nem nagyon tudunk másra gondolnimi – hogy úgy mondjam – kortárscsoportmint hogy gesztusainkat megfigyelvénafféle jelmagyarázat kiadását tették folyamatba(szabályos sor- és tőtávolság a pilóta szerint)

6

HÁBORÚ-RAG

gyütt a göpzajoszt bummmuter vót-nincs

gyütt a göpzajoszt bummfater vót-nincs

gyütt a göpzajoszt bummhugó vót-nincs

gyütt a göpzajoszt bummbratyó vót-nincs

gyütt a göpzajoszt bummitten vagyokittenpityu

AZONOS

azonos áramkörbe zárvaszárazelem-nagymama duruzsolt

micsoda szép volt a tornaóránolajággal a glottgatyás galambés a gólya a nyújtón kelepelt

az udvaron esőáztatta rekvizitumokcímeres trikók glottgatyák

a barlangban valaki énekelt

azonos áramkörben

7

NYELVLECKE

Íme a lakás. A lakás a házban van.A lakásban van egy szoba. A szobában van egy asztal,három szék, egy ágy, egy televízió és a család.A lakás szép. A lakásban mindenhol csipketerítők vannak.A lakás világos. A nap szépen besüt a repedéseken.A repedéseken is csipketerítők vannak.Íme a család. A család boldog. A család a jövőt építi.Az apa dolgozik. Az apa a vállalatnál nagy gépeket tervez.Az anya dolgozik. Az anya az irodában írógéppel ír.A gyermek dolgozik. A gyermek az óvodában a vigyázzállást gyakorolja.A nagymama nem dolgozik. A nagymama lóg.A szél sem dolgozik. A szél játszik. Himbálja a nagymamát.

CIRKUSZ-RAG

kik gyünnekkik gyünnekműlovarnők vótaknem gyünnek

kik gyünnekkik gyünnek’zidomárok vótaknem gyünnek

kik gyünnekkik gyünnek’zartisták má vótaknem gyünnek

kik gyünnekkik gyünnekmá csak a bohócokők gyünnek

8

KÖZLEMÉNY

(anikó néni apoteózisa)

az iskola négy sarkabe lett kenve szalonnávalhogy elhúzzák a kutyák

a megmaradt romokatlelegelte egy lóakit (kinyomoztam!) lajosnak hívnak(még most is ropognaka fogai alatta kariatidák)

a szertárbankét diplomata maradtformaldehidben konzerválvaés a galambok dögleneka gang korlátján(kifakult glottgatyák)

mától kezdve az egyezményeketén írom alábüfiztetés közben

anikó nénis. k.

SÓHAJ

de szép dolog istargoncavezetőnek lenni

az ember csak vezeti a targoncát

ezért olyan jó Amerikábanott mindenki targoncavezető

9

ELEFÁNT-RAG

’zelefántnak bébi’zelefántnak bébielővana elővanazórmányabizonyazórmánya bébi

’zelefántnak bébi’zelefántnak bébihátúvana hátúvanafarkincájabizonyafarkincája bébi

ámdemégis bébiámdemégis bébihaköztük nincsahaköztük nincsazelefántkárafáradságérbizonyabébi

RANDEVÚ-RAG

főhúzodazórodfőhúzodazórodmonddmértmonddmért

nemhúzomazóromnemhúzomazóromdehatovább

szobrozunkittenszobrozunkittenlefagyazórom

lefagyazórom

10

BABAHÁZ-SZONETT

ámuldozás bizonya kiegyensúlyozatlan szeptemberbenaz egyetlenvilágítótest mellett mennyisok izgató lemezborító

és ki lett szedvezsuzsánnaa gardróbszekrénybőlés meg lett hánytatva barátilag

és a jack bruce-nak nagyonment persze hathúr volt a basszusgitárján

a babaházba gyömöszölvelátszottak a bugyiknagy mafla tejszínhabok

11

MA ÉJJEL HÁROM ÓRA TIZENNYO

lc perckor megszűnt a vízszolgáltatás a hideg csap hörgött és a magasnyomású forróvíztároló artikulátlan hangokat adott ki mint egy agonizáló békaember ezekután

a tévémaci köztudomásúlag a gyerekek kedvenceszappanos háttal állított be és hatalmasakat köpött a szőnyegre szemlátomást jól besörözöttperverz ajánlataimat fölényes legyintéssel utasította vissza és fésűre feszített klozettpapíron eljátszotta a Robog a Csepelem Átfog a kedvesem kezdetű világsláger kontrafagottszólamátmajd körvonalai elmosódtak alakja elhalványults eltűnt bizonyos kétségeket hagyva maga után

én ekkoriban Babilon folyóinál ültem és sírtam könnyeimelvegyültek a folyó vizévelde az csak folyt egykedvűen nem úgy mint ez a nyomorult vízcsap mert az még mindig csak hörgött és a tévémaci is eltűnt amikor ma három óra tizennyolc perckormegszűnt a vízszolgáltatásés semmi de semmi garanciaarra hogy mi nem válunk köddé és ó barátaim mi lesz akkor a nagy demonstratív fogmos

12

SZEMELVÉNYEK EGY IRODALMI LEXIKONBÓL

ESEMÉNYEK – KORHŰ FOGLALATBAN

avagyte csak slingelj, nagymami

„LÁNDZSAVÉGEN A SEGESVÁRI SZATÍR !

A lakosság bejelentései alapján a hatóságoknak sikerültrábukkanniuk Petőfi Sándor búvóhelyére. Mint ismeretes, afiatalember az országúton vándorolva kereste áldozatait; azút menti bozótba rejtőzve várta, hogy egy magányos, fiatalfehérszemély odatévedjen. Ekkor előugrott, egyetlen gyorsmozdulattal letolta a nadrágját, és a csodálkozástól bénultlánynak balettmozdulatokat mutatott be; végül az ártatlanhajadont hetyegésre kényszerítette. Bűnözői pályafutásasorán olykor több lányt is megrontott egyszerre, sőt, aférfiaktól sem idegenkedett. A minap két hatósági személytpécézett ki magának, és a bokorból kirontva – »Csókoldmeg a makkomat!« – kiáltással rájuk támadt. A rémültközegek dzsidájukat maguk elé tartva védekezni próbáltak,és a felbőszült szatír ezek egyikén fenn is akadt. A magyarlányok és asszonyok hálálkodó levelekkel árasztották el arendőri szerveket a segesvári szatír ellen folytatott nehéz, deeredményes harcuk elismeréséül.”

1884. március 15-én találkoztam első ízbenJULIO CORTASAR

-ral.Ez a nap kerek évforduló volt mindkettőnk életében;neki azért, mert kereken 1911 évvel korábban öltékmeg névrokonát, Julius Caesart, én pedig éppen hu-szonöt évvel ezután ünnepeltem apám születését.(Találkozásunk hatására egy Friedrich Nietzsche nevű,éppen negyvenéves német úr könyvet írt Imígyen szólaZarathustra címmel, kitört a francia-kínai háború,és Fritz von Uhde német festő végre befejezte Enged-jétek hozzám a kisdedeket c. munkáját.)Életünk különös összefonódása a délutáni órákban kez-dődött. Éppen Konsztantyin Ciolkovszkij Keresztszemeshímzésminták c. verseskötetét olvastam a váróteremben,amikor a homlokom hirtelen összekoccant valamivel.

13

(Ennek hatására Madagaszkár – előzőleg elveszítvén ma-gyar királyát – francia protektorátussá züllött, ésMaupassant megírta a Szépfiút.)Zavartan felnéztem, és megpillantottam egy szakállasurat, aki éppen zavartan felnézett, mert a homloka ösz-szekoccant valamivel. Azonnal rájöttem, hogy valakiegy tükröt támasztott a falnak, ami azonban eldőlt ésrám zuhant. Szerencsére igen vastag és nagy tükör volt,így nem tört el. (Ennek hatására ...)Ahogy – homlokommal a tükröt egyensúlyozva – oldalt san-dítottam, elrobogó vasúti kocsikat láttam az ablakon át.Megértettem, hogy elindultunk, és a mozdony hirtelen rán-tásától veszítette el – amúgy is labilis – egyensúlyát aváróterem szemközti falához támasztott tükör. Julio Cor-tasarral való találkozásaim később rendszeressé váltak.

EGY ŐSZI DÉLUTÁNON LAO-CE,

a Mester,medveprémet terített magára, és lassan lép-kedve, magában dörmögve jelent meg tanítvá-nyai előtt.– Ma a medvével próbálsz azonosulni? – kér-dezte az egyik tanítvány.– Brumm, brumm – felelte a Mester.– Tehát már sikerült is azonosulnod? – kér-dezte a tanítvány.– Brumm, brumm – felelte a Mester.A tanítvány néhány éven át a medvéket tanul-mányozta. Mikor úgy érezte, hogy már mindenttud róluk, egyszer medveprémet terített magá-ra, és így jelent meg a Mester előtt.– Mester, azt hiszem, sikerült azonosulnom amedvével! – mondta lelkesen.– Brumm, brumm – felelte a Mester.

H. G. WELLS

hosszabb kerékpártúrára indult Buddhatenyerén. Mikor eljutott a kisujjáig, köteleket,szöget, csákányt vett elő, és felmászott a csúcsá-ra. Szeméhez emelte katonai távcsövét, és megcéloz-va Buddha tenyerének középtáját, belenézett. Roppan-tul elcsodálkozott, amikor egy csiklót pillantottmeg! Följebb emelve a távcsövet, előbb egy köldököt,

14

majd melleket, egy nyakat látott; végül egy arcot.Felkiáltott meglepetésében, amikor felismerteHedwig Courths-Mahlert, ahogy lovagló ülésben ülBuddha tenyerén. Nyaktörő ügyességgel lemászott akisujjról, nyeregbe pattant és odakarikázott.Leszállt a gigászi vagina előtt, tölcsért formálta kezéből, és felkiáltott:– Hogy lehet ez, Hedwig?!Hónapok teltek el, míg cérnavékony hangja eljutotta hatalmas fülekig.– Én sem értem. Mindig utáltam lovagolni – felelteekkor mennydörgő hangon Courths-Mahler, és a világ-egyetemet átfogva széttárta karjait.

*

Egy őszi délutánon Buddhaállott sajtszeletté változott.A tanítványok éppen arrajártak, és az egyik fity-málva megjegyezte:– Próbálnád meg ugyaneztüvegbúra alatt!– Majd te megpróbálod, lá-nyom – mondta a sajtsze-let, és SYLVIA PLATH elszé-gyellte magát.

EgyszerBELLA AHMADULINA

meglátta Buddha kettős ne-mi szervét. Azonnal meg-szabadult ruháitól, és eléállt, bájait feltárva.– Csodálsz-e? – rikkantotta.– Természetesen – felelteBuddha, de csak a sajátköldökét nézte.– Ej! – csapott a levegőbea nagy szovjet költőnő – hi-szen csak a köldöködet nézed! –– Téged nézlek – mondta Buddha,és tovább nézte a köldökét.

15

PAUL CELAN

1970-ben átlépte aGolden Gate korlátját, és a Szaj-nába vetette magát. Strundl úrfutva indult segítségére a Burg-ból, de csupán egy leszakadtzsebet talált, benne a mester –– még egyre növekvő – lerágottkörmeivel. Azóta csak egyszerlátták a Fekete-tengeren, amintfekete festékbe mártott varjú-tollakkal lövöldözött léggömb-ként imbolygó szemgolyóira.

APOLLINAIRE

egy fásli volt. Kiol-dódott vége érzékenyen tapoga-tózott zsázsák és hangák között,és olykor galambtollakat mutatottfel, mint döntő bizonyítékot.Leleteiről sietős, ám csiszoltjegyzőkönyveket készítve siklotttovább, egyre jobban letekeredvegubójáról, mivel a teljesség igé-nye vezérelte. A GuillaumeApollinaire nevű fáslit ma Egyen-lítőnek nevezik.

16

PAUL VERLAINE

pufókon duci,húgyszagú angyalka. Lábai közöttgolyóiból módosult pihés szár-nyak csapkodnak. Ezért száll –– törvényszerűen – fejjel le-felé. Ábrándos szemű szűzlá-nyok olykor szárnysuhogásthallanak a fejük fölött, s– jaj! – egy pillanat múlvaláthatatlan ujjak matatnak aszoknyájuk alatt. Paul Verlainefennmaradó idejében bóbiskolóvécésnénik tányérjából lopkodjaa forintosokat.

ARTHUR RIMBAUD

lehunyt szemmelfekszik, lába kardvirágok közt.Uniformisán gondosan felfestettvérnyomok vöröslenek. Valódi vé-rét hangyák és darazsak szür-csölték fel, s ott döglöttek megteste mellett, kiöltött ful-lánkkal, ám boldogan. A mellka-son négy kárminszínű lyuk, apróalumíniumfedőkkel letakarva. Alyukak mellett táblácskák, raj-tuk felirat: eper, puncs, vaní-lia, csokoládé.

PAUL ÉLUARD

három kék narancsegy húrok nélküli zongorában.Arca kifordult kulcslyuk, melyminden kulcsba mélyen behatol.Ha festőnek születik, bizonyá-ra pedrett bajusszal festi mega birsalma arcképét.A költő feltámadása bizonyosfeltételekhez kötött. Ennek ér-dekében igyekezzünk egyre többpapírrepülőt hajtogatni.

17

LAUTREAMONT

egy este az elő-szobában állt, alacsony an-tik oszlopfőnek támaszkodva,kissé túl rövid zakóujját hú-zogatva, amikor találkozottönmagával. Az alteregó kedves,volt, mint egy kisgyermek, bárorrából vér folyt, vállán kiszá-radtak uszonyai, és nyitottsliccéből – pimpilimpi – himbá-lózva lógott ki hosszú madzagrakötött kétujjas kesztyűje.A huzatban imbolygó gyertyalángokfantasztikus árnyékokat in-gattak a falon, és ők egy dara-big nézték egymást.A többit már könnyű elképzelni.

PETŐFI SÁNDOR

szemei külön-külön barna színűek voltak.Hajszálai külön-külön söté-tek, csakúgy, mint ritkás ba-juszának és szakállának szá-lai. Utolsó hónapjaiban fehérzubbonyt és sötét nadrágot vi-selt. A legalaposabb vizsgálatsem hozhat más eredményt, minthogy ez a zubbony fehér, ez anadrág sötét színű. Szemei azon-ban közelről szem-színűek, hajahaj-színű, bajusza bajusz-színű,szakálla szakáll-színű. PetőfiSándor – közelről nézve – Pető-fi Sándor-színű volt.

18

UTAZÁSOK BEDEKKERREL ÉS ANÉLKÜL

ÚTITERV-RAG

Baton Rouge – Jackson – Memphis –– Charleston – Baltimore – New Yorknem jónem ez azhát akkó

Besançon – Dijon – Langres –– Troyes – Châlons – Parisnem jónem ez azhát akkó

Temesvár – Arad – Nagyvárad –– Kolozsvár – Nagyenyed – Segesvárnem jónem ez azhát akkó

Hatvan – Aszód – Gödöllő –– Isaszeg – Pécel – Keleti puez a jóhát ez aznaemmegvan

SZEMELVÉNY MR. BURBANK BEDEKKERÉBŐL

Novijork egy sziget, melyet mocsaras nádas övez.Az emberek magas fákon laknak Az itteni fákágai szabálytalanul helyezkednek el, ezért azemberek csak ritkán piszkítanak egymás fejére.Novijorkban a templomok fából készültek, ésolyan kicsik, hogy a lelkipásztoron kívülsenki sem fér be. Az oltár előtt egy gumitörpeáll; amikor a pap megnyomja a fejét, a törpearca furcsán eltorzul, és sípoló hangot hallat.A sorban álló hívek ilyenkor keresztet vetneka bezárt fülke előtt.

19

Novijork lakói lucernagyűjtögetésből ésbékavadászatból élnek. Arrafelé rendkívülingerlékenyek a kanalas gémek.Sehol sem nő olyan nagyra a mocsári gólyahír,mint Novijorkban.

REKVIZITUM

a kiállítócsarnokpéldás kiállítású

időnként a példáskiállítású kiállítócsarnokokatkiállítják

ilyenkor a kiállítócsarnokotátviszik egy kiállítócsarnokbaés számozott darabokbólismét összeállítják

pont belefér(lehet remélni)

UTAZÁSOK BEDEKKERREL ÉS ANÉLKÜL

Hajdan és majdanközére hárulaz ugrás

ernyővelanélkül

Gittai István

átlépjük a búvónyílás fedőlemezétalattunk a tenger jó nagydunyha igen: az út odáigki van párnázva finom puhazuhanással átcsusszanunk

a páragombócokon ahogy a varrótűsiklik a felpúposodott bőr aláhogy hegye kissé odábbismét kibukkanjon és alig hallható

20

reccsenéssel megnyitja a hólyag felszínéta káros nedv így spontán eltávozikestében apró gömbökké különülmínusz sok fokban egy gé gyorsulássala légben zakatoló ragadozómadár

nem vesztegeti az idejét indifferensjelenségekre röppályáját metsző kupolánkpalástját egykedvűen szeli át hátrasem pillant amikor utoléria kiáltás mutatok valamit:

kezemről hiányzik a mutatóujjnézzünk most bal felé az autóbusz fölöttlátható a nap íme felkelt ahogy a programtartalmazza a romokat szórt fénnyel

összevérzi kiszállunk majd és megtekintjüka kutya és a bátor kapuvédőteste nyomán fennmaradt üregetfelszerelésükre ügyeljenek ezek ittbennszülöttek a háttér elsötétül

odafönt ahol a látványhiánylátványosan a jelenségeketeltakarja az ágyakban odalennjó meleg nők fekszenek két ujjuk közé

csippentik a puncstortákat és unatkoznaksötéten felfelé nézdegélnekmintha keresnének odafönt valamitfényjelenséget angyaltollakat

a domboldalon birkák legelnek harapásaikzakatolnak mint a szövőgép jó meleg nőktöbb se kell nekünk kiválasztjukvalamelyiket a dereka fölött

valamivel megragadjuk és a meglepetéstőlderékszögbe meredő lábaival előrekicipeljük a hóemberek közébezárkózunk egy picit azután

bezárkózunk bekattintjuk a lakatotműködésbe hozzuk a tolózárakatmegtesszük mindennapi tevékenykedésünkhözaz előkészületeket összegöngyöljük

21

az ejtőernyőt és a becsapódásunkhelyén keletkezett mélyedésben eltüntetjükeligazgatjuk a kelkáposztákategyenletesen hideg van: kerékpárra

szállunk hogy gyorsabban menjenaz idő sárgaréz lapocskákvillognak bokánk fölött mint apróműnapok felgyorsul a nedvkeringés

végtagjainkban elfehéredika szorítástól ujjaink hegyefenesokat kell bajlódni a zárólemeztolózáraival beékelődtek a túlnyomás miatt

megállunk itt mindenesetre a jelvényeketárokba hajítjuk utána néhánygöröngyöt és pár marék füvetaz álcázás ne keltsen feltűnést

poggyászaink biztonságosan lógnak emberarccala nő persze majd dörömbölni fogösszecsődíti a szomszédokat hogy összeálljonvalami hóemberrel nem: ezt egy percig

sem gondolhattuk komolyan a meglékelt dunyhatartalmát légypapírra rázzuk és gondosanmagunkra tekerjük jó sok toll megtapadrajta próbálkozhatunk esetleg repüléssel

a tenger nincs annyira messze ígyfeszegetjük az ablakokat közbenaz emeletek számát próbáljuk felbecsülniszorozva hárommal a tolózár végre

lepattan a fedőlemezt kitépia légáramlás csukott szemhéjunkra vetítvelátjuk röptének szelíd ívét a kicsapódó párabundába burkolja egy pillanat

alatt bukfencezik időnként egyet és mármint egy nagymamiképű jeges-medve igen: már teljesen olyannyalogatja a kristályos csapadékot

magáról mintha jégkrém lenne vagycsillaggá fagyott kelkáposzta nyelvehegyén a hópelyhek hirtelenösszetöpörödnek keresi a helyét

22

bukfencezve becsapódásunk ürege mellettkönnyen beszél nézzük a kerékpárosta hátán viszi zsákban önmagátbabasamponba mártott drótkefével

csontig letisztogatva más gondja nincs:kosárkájába a lepotyogó ujjperceketgyűjteni olykor meg-megálla látnivalók előtt bedekkerrel

vagy anélkül kinyithatjuk végrea szemünket és szemrevételezzüka talajig tekergő vaslépcsőt igen:ez lesz segítségünkre hogy méltóságteljessé

normalizáljuk zuhantunkat mikormegindulunk majd platty platty lefeléhüllőbőr lábbelibe csomagoltnyálkás tappancsainkon platty platty

a kilátás lépésről lépésre szűkülőarculatát szemléljük ahogy eltűnikaz álarcgyár a kémények mögöttés a hangszóró-kiállítás impozáns

csarnoka platty platty ahogy összeszűküllassan a láthatár lehet közbenplatty platty fütyülni és a kövezetrovátkái is majd kivehetők

lesznek melyeken zsigereinknek kellettvolna szétmázolódniuknormális platty platty esetben aholaz elpusztult madarakat már össze-

gereblyézték és platty platty szinte márrepülünk a nemmesszi facsoportfelé ahol az ágak közt fűszagúfészkeinkben zakatoló fiókák

23

DRESSZING

Ujjával gyötri vakszeméta pizzabolt előtta férfi (bőre pergamen,szakálla épp kinőtt),

míg a nő szőlőt tépeget,vörös fürtöt (aminzaftot szipkázva légy pihen).Lé csordul ujjain.

A kisfiú a gótikusoszlopsornál amottátszellemült, s egzotikuskolbászkákat hagyott.

Fölöttük angyal lengedez,bádogból hajlított.Vesznek egy róluk készülőszínes képeslapot

(háttérben szobrok, pálmafákvagy galambok). Derűírván a légbe. Eldöcöga helyiérdekű.

LYRA MAXIMA

„Nil nisi divinum stabileest; caetera fumus.”

Iguána hercegnő apult mögött lapul;

ne lássa senki őt ilyenpallérozatlanul

vakarózni. Egy méh repülbe most, az ablakon

háló rezeg, de dühösenfutkos a pók. Vakon

csillog azúr háttér előtta zümmögés; a vad

dongással felcsapongó méhaz eszterhéj alatt

24

kis rést talál, s megnyugodvabeköltözik. Kinéz

a pult mögül a drága hölgy.Nem válna jó színész

belőle: mint vackán a vadha kölykét féltve ül,

cikáz szeme. Nem álcáz – fél-reérthetetlenül

újságot ragad, székre áll:lesújt. A dög felett

megtorpan, aztán visszaül.(Egy gonddal kevesebb.)

Iguána hercegnő apult mögött figyel.

(Hős Agamemnon kiontottvérét ki törli fel ?)

– MOTYOGJA A LÓ

bizony, nagy utat tett mega farkam, és hasonlóan

nagyot sörényem, de én,a ló, egyhelyben maradtam,

a bőrömmel határolttérben; s most csak szundikálok,

– ámbár párzás-időbenrekedten, furcsán mutálok,

a magasba fűcsomókrepülnek, ha rúgok – amúgy

teszek-veszek, éjszakaholdat nézek, és „aludj,

csíja, csicsíja, tentetente” ilyesmit gagyogok

magamban, s „tíz métert futnima már unalmas dolog

25

lónak, nézőnek is; hátvágtassunk tízezer métert

az üres pályán, aholparipát paripák néznek,

bámészkodó nincs egy sem, csakmi, lovak; micsoda

öröm sorra kerülni ...”

KANÁRI ÚR ÉS KANÁRI ÚR

Kanári úrral mindig mástörténik, mint Kanári úrral.

Naponta újabb sorscsapás!Kit a lelkiismeret furdal,

az Kanári úr; miközbenKanári úr nagyvígan röhög,

pancsikál a kádfürdőben,pofákat vág a tükör előtt,

s Iguána hercegnővelhetyeg, marókál és dömöcköl

– Kanári úr hegedővelbirkózik, fűrészportól prüszköl,

titkos csontenyv-recepteketkutat föl és kísérletezget

újfajta stéggel, nyergeketcserél ébenre, szájdot, stekket

farag újra s újra, gőzöl,pácol, bekket G-re hangol át

– addig Kanári úr tőbőlszakajtja le az orchideát,

és hegedül Iguánahercegnő parányi punciján

sziromágyban (szénanáthaveszélyével dacolva), netán

szerény beszédet fogalmaz,mit a Nobel-díj átvétele

után lesz elmondandó (azünneplőknek könnyezik szeme

26

ekkora szerénység láttán)– míg Kanári úr raktárában

hegedű hegedű hátánhever halomban – nála nyár van,

napernyő, fürdőmedence,Iguána hercegnő duci,

elbűvölő, pucér segge,– barnára sült, hasított buci –

amit Kanári úr paskol,mint Kanári úr a hátlapot

kedvenc hangszerén. Narancsbólaranylón csorran a lé amott;

Buddha-arc e gyümölcs, stigmás;és hangszer, lecsorduló húrral.

Kanári úrral mindig mástörténik, mint Kanári úrral.

27

LEVELEK POMPEJIBŐL

CATULLUS LEVELEI POMPEJIBŐL

l.

Üdvöz légy, szeretett Aurelius, kimesszi pontusi vad Bithyniából

fáradtan hazatértszegény Catullust

vendégül befogadtad, kerted árnyaspadjain heverészni engeded, sőt,

rabnőt, szép fiataltölébe ültetsz,

bort öntesz poharába, mellé szőlőt,dús fürtöt hozol, és fügét – de szőlőd

szebb; minden szeme, minttudatlan ifjú

lomha képe, olyan feszes, sima; nézd,itt lenn, ezt a szemet, amelyen furcsa

álarc – távoli tűzpernyéje – fénylik.

2.

Fürge lapáttal hajtja magát szélgyorsan előrebüszke anyák dalait dúdolva a vénuszi vízen.Nádsípot rejtett kapujába az őrök elől, ésezt zengetve hegyen, ligeten nem kóborol immár.Egyre fogy – érzi – a végtelen asszonyi évszak,(rajtam légyfelhő donog itt, hol sertemohásanvadkanbőrben öregszem), a jegyből visszavicsorgats bömböl ferdült csillagképéből az Oroszlán;arra igyekszik, a fürge lapát oda hajtja a meddőt,hogy rejtett zugait feltárni a padra feküdjön,s illatait széllel tovaküldje a holt eszevesztett.

28

3.

Bortól és szerelemtől részegenfekszem fáid alatt, Aurelius;lávaerekkel bordázott hamutenger a mellemen,sírköve mit sem sejtve ladikba bukó alvóknak.

Míg te reményvesztett szépségedkíséred Heliconra,Lesbiát, örömömre ki hozzám szegődött,szebb jegyű ősz tépi éhesen.

4.

Rád bízom ezt a lányt, Aurelius,hogy bűnbe vidd.

Nyálasszakállú bölcsnem rémít meg, se agg, se kerge jós,ha büntetést kiszab.

Kitárul titka majdelőtted, hogyha lába biztosankopogja már az ünnep ritmusát.

Ha majd a gördülő gerenda földet ér,s a ház a lábához letette tornyait,a kőszivacsban ember, állat görcsösentágít magának lélegzetnyi-szűk odort,s már költeménnyé lesz kezében mind a vers,vezesd a hídra őt; a medret megmutasd.

Egészre lát, ha arra néz, a híd alá,amerre lent a hídláb lucskos sárba gázol;lát vadkacsát a nád között, hol fészke állt,és lát iszapdagasztó, bamba öszvért.

5.

Tán a pontusi kis hajó a partszegélytitt súrolta, bozótos partot itt fogott,hol sómartan a vízbe dőlt le Juppiter.Tengerből te találj ki hozzám, Lesbia,ágyam partja megőrzi majd a lábnyomod,és szememre a képed ráég hajnalig.

29

CATULLUS LEVELEI KÉT CÉRNANYÚLHOZ

(Töredékek)

…. ..cérnanyulak, kiket Catullushűtlen kedvese tűzfalak tövében

kajla tapsifülekkeljátszani ismert,

nézzetek ..; kihalt a tér, a máskorszitkoktól zsivajos ..tiszta, csöndes;

zúzott szürke bazaltjagőzöl a ködben.

____________________________…………………………………….

Fények írnak az égre szálkeresztet:árnyék metszi az ágyat…. .. …. .

bort töltök …. .. ….kétvárosi állat

jobban érti talán; a hajnal fényemár felvérzi az ónos háztetőket;

…. .. ….evezősök….megalázva

hagyta el; ..vitorlaarcú …. ..…. .. …. .. .. …. ..deszkaszálát,

sistergő habokon hogyjárni tanuljon.

__________________________

…. Viharsöpörte ligetke …. ..Cyclasok .. ….jelen erdejét a….szigetről mind a habokba ….. ..

hordja idővel;

mint ..Juppitert sohasem: a tó ..…. ..tükrében .., hozzáöregszikikre, bárhogy is kavarog ..felszín,

…. .. ..hullám;

…………………………………..

….fecsegjenek – .. …. …. .. …. ..…. ..képmás felragyog ott, ezer ..hullámot ..küld a gonosz .. …. ..

érte, hiába.

30

__________________________

…. .. ….vagyok, ostoba ..,özvegyek koszorúsa; …. .. …. ..gyűrött csak, .. .. …. ..nem kiszolgált.………………………………………. ..könnyű ruhába rejtsetek majd,…. .. ….szeretők ..ősgyepen ..nyelv.. …. .., elég az elveszettnek.

___________________________

Míg egy volt .. ..rád .. visszanézőképmás, űzted a …. keményszívűt ..,kit Catullusod ostromol, barátom..... ..újra Ibéria .. …. ..…. ..tájaira .. …. .. …. ..…. .. ….ugyanitt ..elvezesse.

…………………………………….bort .. ….hamarost, ..többi ocsmány…. hazája csak én magam lehettem,…………………………………….._____________________________

Nem buta fickó ! Hallja a tálentum muzsikáját,s küldi a szép szeretőt; s még jó, hogyha leányt.

______________________________

…. .. …. .., hogy ott ne álljon árva…. .. ágyam; a lány .. ….enyém lett;megszerezte az …. .. íztelenségújabb árnyalatát, .. …. .. …. ..

senki – esküdözött, de …. .. messze,…. .. …. .. .., nem szemedbe ... ..;felfeküdt a szelekre, mint a pára.………………………………….… … …., üzenet hozzá elérjen,versed írd levegőre, víztükörre.___________________________

…. .. ….szigetünk virágrakott ..,asszonyt nem szerető, félvad lakói……………………………………….a parti bozót fölött, a páraelfolyó .. .. ….íjászalakja…. ..felfeszegette .… ölelve…. .. ….a virágszál ….kendőit.

31

___________________________

…………………………………..

engedd meg .. .. ….Catullusodnak…. .. …. a vidám átváltozást ..,nem gyűlölni .. …. .. …. .. …. ..

Mennyi új .. .. …. .. semmiséget…. hímzett a szövetre …. .. …. ..!…………………………………..

…. .. …. .. csak akkor állítsátok,s hagyjátok .. .. …. meghalni könyvét,hogyha …. .. .. csak tiétek, …. ..csámpás …. .. jövőbe ért .. …. ..

KÉT CÉRNANYÚL LEVELE CATULLUSHOZ

kettőnknek együtt három arca vanbizony Catullus két hű cérnanyuladígy látja érzékeny orrocskánknem a kertben szimatol nem a kőnél

tudjuk éppenséggel hogy a kő volt legelőszörahol felrémlett arcaink közülaz első kettő elnehezült azóta a ránc

amely a mosolyt formálja a száj zugábanő most csupán táplálkozikmegfontoltan nyámnyog a banánon

úgy látjuk hogy a háztető mostháztetőszínű valami lemarta mindnekmesszeség-színét összesöpörte ezt a sajátosárnyalatot valaki egy terembe hordta össze talánde sajnos erről többet nem tudunk

amikor két arcocskánk elalszik rögvestkinyitja szemét az a harmadik (szörnyűséghogy azt aki egy kicsit mégiscsak mi vagyunkledobjuk mihelyt felébredünk)a játékoroszlánra hasonlít esetlegjó vele néha bár kissé gügye amikor felébredés rólunk is úgy beszél mint a szélütöttfolyton súgdosott a fülükbe amikor bicikliznitanultunk és nemrég világgá ment mert észrevettehogy az egész narancslét megitta véletlenül

32

folyton hegyezi a fülét úgy figyelhátha elfelejtjük szeretni egy picurkátvagy talán megfeledkezünk kedvenc húsgombócárólmert akkor lekonyul bizony kerekded fülecskéjeés rettentő dolgokat vág a fejünkhöz

azt szereti ha leckét írunk hallgatjaahogy lapozunk a könyvben és elszunyókálolyankor csukott szemével ez az arcannyira idegen arra a harmadikrahasonlít talán lányok anyjának álmodja magáthaja is van olyankor és mosolyogvamondja hogy persze vegyél még nyugodtanvagy azt álmodja hogy ő a legidősebba legerősebb a biztosúr utánés pipázva zargatja a gyáva újságos kölyköketaztán felsegíti bicebócára az ortopédcipőtés a konyhában elbeszélgetnek halkan

a tűzhely lángtengerében leomlanak a gúlákkinyitjuk az ajtót a kilincs vörösen izzikés utcákat látunk melyeken tűz hömpölyög áta fekvő hasáb amely lassabban parázslika feltárt fürdőház faltöredékeihez hasonlít

azt hiszem hogy nálunk a mamacsinálta az utcát a világító ablakokkalolyan mint egy akváriumföntről lassan szitál a szárított vízibolhaés szikrázó fénytartályban sétálnak a macskákmosolyognak de mintha szájukat két beakasztottujjával húzná szét valaki négyéves mindés borízű hangon mondják a földszinti nénikénekhogy cserélje vissza a lakást padlástérirede az csak hajtogatja hogy nyavalyátahhoz a vénasszonyhoz így aztánnem jutnak dűlőre ezek mind azt hiszikhogy aki egyidős az alkalmas korú

például mi látjuk amit senki úgy hívják házmesteresténként az idővel játszik olyankor könyvtárosés a jó dolgozatára példás kitűnőt kapvele készülünk most társasutazásrahárom térképet nézünk egyszerre lerágott körműsárga ujját végighúzza a tengerpart vonalánés istentelenül besörözik ilyenkor

33

matrózblúzt fog felvenni és rövidnadrágotcsak a túravezető lesz egyedül öregés a homokban a pincérek lábnyomaráncos lesz és széles pont mint a mackóké

végigsétálunk majd a fasoron matrózgallérkeretezi akkor szomorú oroszlánarcátsörszagú lesz a lehelete és pipázni foghegyeseket köp a vízbe és elgondolkozika látvány és a jelenségek fölött

mert bizony Catullus beteg a tengeréppen ott ahol a kő volt legelőszöra hullám most mind olyanmint az a bizonyos harmadik arcés a tajték is rajtuk mind mosoly-alakú

34

A HORROR METAFIZIKÁJA

A HORROR METAFIZIKÁJA I.

Wordsworth a béke rabja volt„vissza csakis feléd vetem– egy versében így szónokolt –vágyakozó tekintetem

válnunk kell szülöttem vidék”és elvámolta álmaita tónál Southey s Coleridge éltaz emberben az állatit

Southey tárta fel s elborultelméje „ám mi haszna volt”– kérdezte Péter Coleridge úrki két nővéren osztozott

Southeyval sós tengervizetkívánt merítni (s vágyva szóltajtékról melyért nem fizetahol a vám csak látra szól

dűl az árboc a tat merüla tengerészszem megigézs a fedélzetre ételülsirálytojás hull vén csibész

a halál ott) nagy lelke szárnyaltelőre szállt az ókorig(komor teremben méltósággalüléseztek a jó toryk)

a víziló ha könnyezikki látja azt a víz alattsűrű iszapba rejtezikmozdíthatatlan kődarab

(„pedig hát hús és vér csupán”T. S. Eliot úr szerint)a tóban tartott nász utánfurcsán mutál a hang megint

35

s ledörren ekkor egy redőnyköd töppeszti a zúzmaráta lánykamintás függönyöna házigazda székre hág

sonkalábon rongyhacukásanmegáll a járdán egy alakárnyéka nincs az utcasárbanhabár magasan jár a nap

(az úrnak két bérháza vankidől a híg köszméteszörp)s vállára ölti gondosana borpecsétes szemfedőt

A NÉV

a vámpír nagymamája lehetne mondjuk Annaha tartását figyeljük Erzsébet vagy Johanna

Begónia vagy Nárcisz az nem sem Petronellaesetleg Paula Lenke! Laura sőt Izabella...

ahogy szedi a markot vagy megköti a rőzsétTerka vagy Rózsi ám ha tollat foszt mondjunk Örzsét

s ha ezüst kontyát vesszük Máriát vagy tán Magditeső utáni réten a megszólítás Margit

Lídia Ilka Hanna s ha kél a nap Liánabárhogy szólítsd fütyül rád a vámpír nagymamája

36

MACSKA

csücsül a vámpír nagymamájahintaszékben kandallóduruzsbanszürke macskát horgol magának

horgol neki hetykefület cirmibajuszta torkára dorombicapihékethátára köpködőgubancot

horgol neki levegőt söprő alamuszifarkatmeg hegyes kis macskapöcsötingó-bingó cicamogyorókkal

akkor aztán megpöcköli a hetykefülétgucugucuzza a dorompicapihéitmegborzintja a köpködőgubancát

ráfúj az alamuszifarkáraés a cica készen van

akkor a vámpír nagymamájaazt mondja nna

LÓ

a vámpír nagymamája vonszolja épp a lódögötcselesen orrlikába egy vállfakampót bébökött

arra csomózott viccesen egy kötelet és hasmántmászott a kapuhoz be sem kopoghatott a vaspánt

üresen lógott szárnya bent elfeküdt bambán féligbelépett és a kötelet a porolókon végig-

fektette hogy könnyebb legyen akárha csigán futnaa spulnizás ám hirtelen megállt majd lépett újra

37

bukfencet vetett s elfarolt furán kifordult testtela vámpír nagymamája volt a fő-fő mókamester

MEGFOGALMAZZA

különös kalamáris álla pergő lakkú asztalontalpán a nyél könnyen kijárvigyázni kell kis szélmalom

a tolltartó a zöld tetőtlehajthatod a tollakonegy lepke ült meg az előbbfelrebbent csapkod most vakon

a karcsú széken ül a vámpírnagymamája most írni fogpapír előtte még aláíregy lényegtelen iratot

de már az üres lapot nézis a tintatartót ráhajolkíváncsi orra még nem érzivér van benne vagy vitriol

szűzlány könnye vagy tinta semsóhajt (vagy nyög) (vagy felkiált)tollat márt s végérvényesena lapra írja önmagát

RŐZSE

a virágládák közti résbena macska lustán elheveréppen befér a napsütésbenkajla altáját tárja fel

mint hanyatthuppant fáraó hadöccen a szállító szekérenhogy rúgni látszik reggel ótafekszik a jó melegben kérem

38

semmiség szól az úr szelídena nevem Kelkösóz Lajosaki megkér én megsegítemtudom cipelni rém bajos

ekkora cuccot mint a nénia vámpír nagymamája intköszönetképpen ő elértiaz invitálást és megint

motyog hogy semmiség de beljebbtoppan ott egy sötét erőragadja fel a körte erjedtillata terjeng fény verő

aludttej fenn a láda menténa macska sóhajt fincsi ittnagyot pislant megnyalja szendénbajusza bordó szálait

ÉJ

fél három tájban eleredt a zápor az ablakotmegkocogtatták a beretva nyelével a vakok

az álmos borbély küldte őket (ki otthon dörgölicsipás szemét) a temetőkert mellett az ördögi

jégzuhogásban a pamaccsal habüsttel és egyébfrizőrszerekkel mert a hajnal legelső fényjelét

kivárja ám az éj sötétje tömör tömb nem lel ittoksági láncot mely elérne a szomszéd ablakig

ágyban marad hát s arra gondol hogy megismerhetőa véges tér és (itt már horkol) az anyag és erő

39

közben a vámpír nagymamája feltörölte a habborostás rongyait a sárban toporog kint a vak

a társa egy korty bort még lenyelt s már bokrok közt suhanbent a szőrefosztott kisdedet ringatják álmosan

ANGELUS

a rácson párzó burgonyás- zsákok előtt a tarlóngyászol az emberpár csalás az égő ég a karton

lakkrétege tükröz csupán ez látszik alkonyatnaks az áhítat csak két sután összetett kéz az asztag

dömöckölésre ingerel zizergő szalmaágyona kosár üres semmi jel nincs púpos rög se lábnyom

látjuk szinte amint a két teremtmény ősi pózbahajlik s a testekből ekként fonódó rüngólóca

lassan hintázva csíjogatja az egymás-kisdedetfeledve már a férfihulla súlyát s a részletek

seregnyi apró kínját ám a tekintet villan ésa látványt aranyozott ráma keríti egy kevés

mohát éltet a pusztuló alakzat és talánnémi fény rezdül egy dió beroppant csontfalán

40

A HORROR METAFIZIKÁJA II.

rajzoljon nekem pontuszi komor szirtfokot kedvesMr. Blake kék legyen s nyuszi csücsüljön rajta nedves

orrocskáját mintázza egy Temzén horgonyzó bárkamacskájáról nagy ronda hegy legyen mögötte nátha

kísértsen kézzelfoghatóan mindenik ködpamatbans a szirt mögötti lomha tóban ússzon kivénhedt vadkan

átláthatunk majd izmainkon a csontokig a pőrefehér árnyékváz mint a bimbón vedlett százlábú bőre

valami belső légvonatban remegni látszik nedvekáramolnak a láthatatlan hajszálcsövekben leplet

terít a nőbeteg magára Mr. Blake érti öntátkozódik s Dögvész! kiáltja megposhadt hitvesek előtt

habár nagyúri sarj honos a jobb körökben mattszöszke pihéktől bársonyos márványló bőr alatt

ős Valois-vér csörgedez kitetsző kék erekbenszélhámos persze ámde ez illik is hozzá lebben

topánja hogyha lép a zár nem is csikordul hogyhaegy rejtekajtót fenn kitár s besurran lent a konyha

41

főzelékgőzében lapul a zsákmányolt iratrőt borítékban a vadul megtört pecsét alatt

különös levél egy helye sincs amely rád ne nézneváltoztasd meg élted no de Rilke úr mit vesz észre

ezen a szobron kentaurt ábrázol néhány taggaltúltett Apollón karba szúrt injekciós tű asztal

előtte szék és rajta ínség párolgó tálakonmerítsen hölgyem a segítség (falvédőkről tudom)

közel jár így kínál a vámpír nagymamája a törtkariatida-karra ráír egy bűvös női kört

egy pillantást vet és a ládák leomlanak a gőzs a víztől gyöngyöző saláták gyűrött smaragdja közt

a vámpír töppedt vérfejét balra fordítva látjahogy bús vigyorba rándul épp a korpusz pléhpofája

s a hölgy a falnak tántorul orrában oxigénnelaz infúziót álnokul ragtapasz tartja fényjel

fakad fel és a retkeken verődik míg a konyhatűzhelyfénye hull odalenn a vérrel írt sorokra

42

FOLYAMATOS ÁTMENET

FOLYAMATOS ÁTMENET

Szó sincs arról,hogy itt valami elhatározáson, néven nevezésen múlna valami.Nem, szó sincs róla.

Csupán szembenézünk a ténnyel,hogy szakállunk őszbe csavarodott,és nincs mindig kedvünk lesöpörni róla a tarhonyadarabkákat,kicsipegetni a szőrzet mélyére húzódott lekvárrögöcskéket, tökmaghéjakat.Hogy elhúzódó és ravasz ál-abbamaradásokkal cselező vizelésünkután nadrágunk kissé átnedvesedik?Istenem.

Elégedett mosollyal nyugtázzuk, hogy még nem szarunk be,járni is tudunk – ha meg is állít olykora lábizmunkból combunk belső oldalán felhúzódó fájdalmasmerevedés,és ha szélesebben, kissé kacsázva kell is lépegetnünkcombközépig csüngő heréink miatt.

Mosolygunk, bár kissé húgyszagúak vagyunk,álmélkodva gondolunk egykori szeretőnkre, aki ma már szintén kissé húgyszagú,ezért nem is köszönünk neki az utcán;motyogva húzunk el mellette,és emlékeink is álmélkodóak, szinte valószerűtlenek.

Hát így, jellegzetes szagunkba burkolózva– mondom, szó sincs itt semmiféle elhatározásról –húzódunk először a járda szélére.

Nem vitatom, szerepe van itt a mélység vonzásának,a száguldó kerekek kihívásának is.

Nos, ilyenkor vetjük az első pillantásokat a sötét üregbe.Szórakozott, figyelmetlen odasandítások ezek.Régen is oda-odanéztünk,szemünk nem akadt meg a látványon, legfeljebb megállapítottuk,hogy fehérlik ott valami;nem törődtünk vele, hogy papírdarab-e, tejfeles pohár-e, mentünk tovább.Most azonban nyugtalanítani kezd a gondolat.Papírdarab?Tejfeles pohár?Mindegy. Megyünk tovább.Nem fordulunk vissza, ott még nem tartunk.Megyünk tovább, de kíváncsiságunk tovább dolgozik;az a sötét üreg ott ásít már az agyunkban.

43

Másnap aztán időben észbe kapunk,és egészen szélrehúzódva megyünk.Kissé lassítunk is, és figyelmesen megnézzük.Tejeszacskó.No lám.De mi lehet alatta? mindegy. Megyünk tovább.Ahhoz, hogy elkezdjük a turkálást, valami komoly csalétekre van szükségünk,– rózsaszín címkés, élénksárga borítékra,ezüstösen fénylő, élénkzöld dinnyehéjra,miegyébre.

Ha ez már megvolt, munkálni kezd bennünk a szerzési vágy.Kezdetben válogatósak vagyunk.Lerágott kenyérhéj, beszáradt tejföl, törött tojás nem érdekel.Kutatásunk alkalomszerű,zsákmányunkat kézben visszük haza.Az üzletek hátsó udvarán csak később derítjük fel a cukroszsákokat.

Addigra már életmódunk is megváltozik.Egyre kevésbé érdekel a külpolitika,óvodaavatási ünnepségek,sporthírek.Tekintetünk nem kalandozik felhőkarcolók csúcsán;jobban vonzódunk a fal mellé ejtett fagylalthoz,hiányosan leszopogatott körtecsutkához;de ez igazán érthető.Egy új világ nyílt meg előttünk.Egy új teljesség.

Ekkortól érezzük magunkatvégképpörökkévalónak.

CSAK

csak az ecetes spongya ízea napszúrás

a fullasztó függéscsak a két szomszéd agóniája

a harmadik nap csak a férgek

44

HÉT BAGATELL

(visszanézni)

összetörött ma a tegnapi útkerted előtt megtorpan a mélységnyitva feledted az ablakokattör-zúz most odabenn a valóság

(13 óra 45 perc)

egy nagykiflit hosszában felhasítokaz Inn Schärdingnél 300 centiméterThyl tükröződik az ablaküvegenpókunk legyet zabál vérengző kétes ékszer

(Vénusz)

szemét lehunyjabal karja feje alattjobbjával elfedi szemérmét

lassan oszlásnak indul

(Bambula nagymesternek)

liliomvánkos és újságtakaróékszer-ujjaid zöldre fagyvamúltadba öltözölátvérzed

(Nevijork anno…)

elsötétült a kávéházi szegleta pincér arca ezüstös a portóla csészealjon kiflivég penészlikHacsek és Sajó a halálra gondol

45

(bizonyos blúzok között)

Az ajtó zárva Senki SenkiLevelét veszti a jázmin bokra (Kiért kántálnak gyászimát?)Kopogj Kopogj csak Még TovábbLenn egy macska emészt borongva

(tájélmény)

az íróasztal síkszerűa kártyanaptár elhajoltacsend a csend a csend a csend

a dobókockán vodkafolt

SZABÁLYTALAN HAIKU-NAPTÁR

I.

torkomban aholigen és nem összeér

gyakran havazik

II.

csontfejű nyárfajéghal pendül ágain

megint te vérzel

III.

párás jéggolyóköré zárulnak szemed

kagylóhéjai

IV.

érintésemmelmegszólítalak talán

hallgatsz nevedre

46

V.

meztelen hajadlábad elé lombosul

rajta ringhatok

VI.

vízre hajló fűzodalent egy fürge hal

lombjában cikáz

VII.

kint nagy a ricsajöled mélyén erdő nőtt

baltám hasogat

VIII.

csónak ringat elhajamban tigrisdarázs

túlról zümmög át

IX.

párás napodonszürke csíkokat hagynak

kékest-körmeid

X.

öreg-macska-szélistenóvta lovagom

ujjába harap

XI.

kitépett tollátmutatta a varjú mint

bizonyítékot

XII.

fagyott szemedenújságrongyok ezüstre

pereg a korom

47

FRANKENSTEIN

ne ismerje meg lábada lépcső legfelső fokát

reflektorok fénye csapkoda tájékozódás műtárgyai közöttszeletekre metélve az éjszakát

a tereptárgyak és a lovas figuraárnyképe a téglafalra vetülamely mögött kezed támasztékot keresa túlságosan süppedékeny ülőbútoronhátradőlsz kéjesen kényelmeskedszlábizmaidban ugrásrakész ikrásságmorzsolódik el mint illedelmes ásítása hölgy enervált ah-jábanaki ujjatlankesztyűs kezévelrakosgatja a fantomképeket

pirkadatkor kikúsztam ólambólemlékszem

ami fény behatolt az aszomszédos disznóólon át hatoltbe de nekem ennyi is elég volt

ki lakik ezekben a kivilágítatlanhelyiségekben kinek a hátáhozidomultak ezek a sertésvelúr támlákki tölti ki ezeket a házikabátokat

a parkettára zuhanó gyufásdobozcsörömpölése áthullámzik a légtéren

a cellában gyalulatlan asztalhokedliszerű ülőalkalmatosság

fönt a rácsos ablakhoz lépcsővezet jobbra baldachinos

ágy nehéz rőt függönnyel amitegy kéz szorít a vasgolyóból

huhogás hallatszik én vagyoküzenetem van üzenetem v

ide húzódtam hát vissza s boldoganfeküdtem le mert fedél volt a fejemfölött mely megóvott az éjszakakegyetlenségétől

48

kerülje lábad az ösvénylegfelső kövét ahol rongyaidralezúdul váratlanul abizonyosság nem alkonyés nem varázslat kötöttegúzsba ezeket az ujjakata kézfej idegen erőktől vezéreltbalett-táncosai egy margarétaszirmaival vesződnek nem bolygatjáka hattyúnyak tollazatát

a gótikus koponya kisiklika pászmák fényhálójából csakhalk csobbanás a vízinövények

közül és már a jégtáblánringatózva látod a távolodóhajót fedélzetén hebrencstermészetűteremtőd tetemével és elhatározodhogy többé nem mutatkozol mertrémületet kelt elnagyolt arcodszörnyű erőd és kitartásoda gyarlók szívében

és elhatározod hogy itt maradsz azólban míg csak nem történik valami

és kezed alatt sóhajtozva süppeda süppedékeny ülőbútor hullámzónyárban valaki szaporábban lélegzik

gőzölgő ágyra dobva

csak a tolattyúk jártak rendületlenaz összezúzott laboratóriumbanömlött rajtuk a cseppfolyós nitrogén

aztán sokáig lefelé mentemátlátszatlan tárgyak vettek körülszégyelltem

sokáig lefelé mentemés most nézed a becsapódóreflektorfényben ezt a bordóházikabátot és vese alakúdohányzóasztalt tortaszeletet fáradtrózsaszín puncsmázzal

49

kék forrásodban hullámzó nyárbanvalaki szaporábban lélegzik gőzölgőágyra dobva akkorlátom csak éjjeli hajada kapuk előtt kelszfelemelkedsz a némák őszébeszavaink a vízben álomtalanszólnak szégyelli hínárhajú emberéta dérverte tenger ránk hasonlíta vasárnapból kihántva

egymásra emlékezünkmíg annyira megszeretsz egy házfalathogy áthatol rajta tekinteted areflektorsugár és elsírod magad

szétesett szörnyetegarcodon mázolodkönnyeidet addigra mártúl néhány felismerésen

hogy mértékadó értéked ez a fegyelmezetlenséghogy a rend:balra a bádogbögre mellette acukortartó a süppedékenyülőgarnitúra a falon túl az árok:elfogadhatatlan

KORAESTI ELFOGLALTSÁG

a szájüreget tisztára mossukaz asztalra pohárban vizet készítünka billentyű működését ellenőrizzüka fegyvert megtöltjüka szájba vizet veszünka csövet 45 fokos szögben fölfelé a szájnyíláshoz illesztjükaz elsütőbillentyűt meghú ...

a fegyvert megtisztítjukelölről kezdjük

elölről kezdjük