david robbins; patkány-háború.txt

7/17/2019 David Robbins; Patkány-háború.txt

http://slidepdf.com/reader/full/david-robbins-patkany-haborutxt 1/208

DAVID ROBBINS: PATKÁNY-HÁBORÚ

Vakok Elektronikus Könyvtára Javította, tördelte: Dr. Kiss István; 2006.

Én rajtam jutsz a kínnal telt hazába, én rajtam át oda, hol nincs vigasság, rajtam a kárhozott nép városába. Nagy Alkotóm vezette az igazság ; Isten hatalma emelt égi kénnyel, az õs Szeretet és a fõ Okosság. Én nem vagyok egykoru semmi lénnyel, csupán örökkel; s én örökkön állok. Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel. DANTE ALIGHIERI: ISTENI SZÍNJÁTÉKA pokol kapujának felirata (Babits Mihály fordítása)

A megnyert ütközet majdnem olyan keserves, mint az elvesztett. WELLINGTON HERCEG a waterlooi csata után

BEVEZETÉSMég Napóleon sem döfött olyan mélyen Oroszország testébe, mint Németország 1942 auguszt Adolf Hitler csapatai ezerötszáz kilométernyit nyomultak elõre Oroszország tágas és elsíkságain, mire a Volga partjáig értek. Ennél mélyebbre soha semmilyen idegen had nem h be avilágnak ebbe a részébe. A német terv egyszerû volt: Moszkva ostrom alá vételével értékes orosz védelmi erõket

azután irány dél, a kaukázusi régió, a stratégiai fontosságú olajmezõk. Ha sikerül a Kameghódítani, Hitler diktálja a békefeltételeket, kettéosztja Oroszországot, s álmának, kiterjesztésének és az "ezerévi náci uralom" megteremtésének érdekében rabszolgasorba hóriási ország nyugati részén élõ embereket. 1942 júliusának végén Hitler, hogy semlegesítse a bal szárnyát fenyegetõ üszkösödést, Schwerpunktját - súlypontját - átmenetileg áthelyezte a déli olajmezõkrõl, s Sztálingráromalá. Az Oroszország acéltermelésének és traktorgyártásának csaknem felét produkáló, töbfélmillió lakosú város a Volga egyik nagy ívû kanyarulatának partjára épült. Hitler jelgyõzelemre számított. E döntés több vérontást és rombolást vont maga után, mint a történelem bármely más csaszigorú utasítása értelmében (1925-ben hálaképp, amiért az orosz polgárháború idején mefehérektõl, róla nevezték el az addig Caricinként ismert várost) a Vörös Hadsereg "egy

semhátrálhatott". Sztálingrád öt hónapos tûzpróbája 1942. augusztus 23-án kezdõdött, amikor a német 6. hgépesített gyalogosszázadai a város északi pereménél elérték a Volgát. A német erõk Pauparancsnoksága alatt álltak. Õ és orosz ellenlábasa, Vaszilij Csujkov tábornok, a Vörös 62.hadseregének parancsnoka irányította a rettenetes hadszíntér eseményeit. Az augusztus vgyújtóbombákkal erõs támadás alá vett város romos kriptává vált. Katonák harcoltak s hapincékben, folyosókon, utcákon s a folyó mentén füstölgõ lerombolt gyárak kiterjedt labn.



Hónapokon át házról házra, emberrõl emberre folyt a harc, a frontvonalak minden összecsalkalmával hol erre, hol arra tolódtak - legtöbbször csak méterekkel. A német gyalogosotenkrieg-nek nevezték ezt a harcot. Patkányháborúnak. A 6. német hadseregnek csaknem százezer katonája volt a városban, akik mögött tartalékmintegy egymillió fõvel, német, olasz, magyar és román hadosztályok álltak a Sztálingráhatalmas sztyeppen. A Vörös Hadseregnek hatvanezernél több katonája sosem volt egyidejûvárosban, sõt néha alig húszezer nekikeseredett embere állta a sarat, míg a Volga túlsógnem érkezett az erõsítés. Két hihetetlenül elszánt hadsereg feszült egymásnak, s gyilkoegymás katonáit ezerszám, addig sose tapasztalt méretekben. Október közepére az oroszok a szó szoros értelmében a folyóhoz szorultak. Egyes helyeklga-parttól alig pár száz méterre húzták meg magukat. Valahogy kitartottak, míg végül a Vörnovember 19-én megindította a "novemberi meglepetést". Az oroszok váratlan és hatalmas északról és délrõl egyszerre indított átkaroló hadmozdulata ijesztõ sebességgel zárult és szövetségeseik mögött, másfél millió bosszúra szomjas emberrel véve körül õket. Hitl"Sztálingrádi Erõdnek" nevezte a körülzárt 6. hadsereget, és jelentette a világnak: eze ahelyükön maradnak, és mindhalálig harcolnak. Bekerített, fagyoskodó, éhezõ, tetvektõl gharcosai a der Kessel - katlan - szóval minõsítették pozíciójukat. A sztyeppen novemberkánkörülzárt negyedmillió katona közül két és fél hónap múlva alig százezer érte meg a meg A város megpróbáltatásai 1943. január 31-én értek véget, amikor Paulus, csontsoványra

árnyként, meg-megránduló arccal, egy halott hadsereg parancsnokaként, a rommá lõttvárosközpontban elõbújt az Unyivermag áruház pincéjébõl, és megadta magát. A becslések szerint a két hadsereg katonái közül összesen egymillió-százkilencezren estöbben, mint a csaták történetében bármikor. A Vörös Hadsereg által kiadott veszteséglihétszázötvenezer halott, sebesült és eltûnt szerepelt. A németek vesztesége négyszázezeolaszok kétszázezer emberébõl százharmincezer maradt ott. Százhúszezer magyar és kétszáromán halt meg. A háború elõtti Sztálingrád ötszázezer lakosából a csata után alig ezer A sztálingrádi csata mindkét hadsereg szempontjából fordulópontot jelentett. Addig mégtörtént meg, hogy egy teljes német hadsereg felmorzsolódott volna. A nácik verhetetlensmítosza szertefoszlott. A Vörös Hadsereg hatalmas gyõzelmet aratott; Oroszország kiálltlerlegerõsebb ökölcsapását, és halálos ütéssel viszonozta. Sztálingrádnál beljebb a nácik ettõl kezdve egészen a háború végéig utóvédharcokra kényszerültek.

Ezen a döntõ jelentõségû hadszíntéren, ebben a rettenetes vérontásban járta a maga útjáorosz Vaszilij Zajcev fõtörzsõrmester és a német Heinz Thorvald SS ezredes. A maga hadseregében mindkettõt rendkívüli képességû mesterlövészként tisztelték. Mindparancsot kapott, hogy keresse meg és semmisítse meg a másikat. Mindkettõ tudta, hogy vete arombolás és a halál Sztálingrádnak nevezett kolosszális útvesztõjében leselkedik rá. A Patkányháború négy fõszereplõje közül három, Zajcev, Thorvald és egy Tánya Csernova mesterlövész a sztálingrádi csata valóságos résztvevõje volt. Tetteikrõl és több bajtártörténelmi forrás tanúskodik, és e regény ezekbõl merített. (Lásd a bibliográfiát.) Zajcsaládi körülményeit a valóságnak megfelelõen ismertetem, Thorvaldét és Csemováét dramaszempontok érdekében megváltoztattam, és elképzelt részletekkel egészítettem ki. A némelövész és a partizánlány sztálingrádi kalandjait és sorsát változatlanul hagytam. Nikki, a

negyedik fõszereplõ, képzeletbeli német katona, akinek sztálingrádi napjait igyekeztem telhetõlegnagyobb hitelességgel ábrázolni. A dátumok, a csapatmozgások és a csata nagyobb fordulópontjai mindazonáltal történelmimint ahogy azok legnagyobbrészt a kisebb jelentõségû események, személyes sorsok és törtúlélõk szóbeli és írásos elbeszéléseibõl szûrtem le õket. A regény azonban mégiscsak rkisebb, bensõségesebb pillanatokban az írói képzelet veszi fel a történet fonalát. Termemlehet pontosan leírni egy másik ember gondolatait és nem látott cselekedeteit. Ezzel szmben gondos



tanulmányozás és beleérzõképesség révén igenis lehetséges újra megjeleníteni az egyes ecselekedeteit, mégpedig oly módon, hogy jóllehet fikció az egész, mégis hiteles maradjo

DLR Virginia, Richmond

EGY

A TIZEDES,A NYÚL,A PARTIZÁNÉS AZ ISKOLAPARANCSNOK

EGYNikki Mond kilesett a lövészárokból. Elmázolt, szürke hajnal volt. Az október végi égbofüst és por kötötte meg. A romok között az éjszakai bombázás okozta tüzek ropogtak-pattNégyszáz méternyire, a frontvonalon kiégett tankok és teherautók gomolyogtattak zsíros azégre. A tégla- és betonpor szárazzá, krétás ízûvé tett minden lélegzetvételt. Nikki Mond letette a puskáját, kinyújtóztatta derekát és lábát, letekerte kulacsa kupasõkortyot nem nyelte le, csak kiöblítette a száját. Az éjjel nem nyúlt a kulacshoz: a szogítettébren maradni az õrségen.- Adj egy kortyot - mondta Pfizer közlegény, a váltása. - Olyan a szám, mintha egel száraz

trágyát csócsáltam volna.Mond odanyújtotta a kulacsot. Ötven méterrel távolabb Hofstetter hadnagy lépett ki a tiszti bunkerbõl; reszketett szkabátjában.Szórakozottan begombolta, s elindult a két katona felé. Mond és Pfizer vigyázzba merevet. Ásítvaleintette õket.- Korán van még ehhez.- Igenis - felelte Mond.- Van valami jelentenivalója, tizedes?- Semmi, hadnagy úr.- Mindegy. A vörösök sose maradnak sokáig nyugton. Na, lássuk. Hofstetter elvette Mond távcsövét, és föllépett egy törmelékhalomra. Óvatosan kidugta

árokból, szeméhez emelte a távcsövet, és végigpásztázta a Traktorgyár romjait.- Semmi - mondta. - Úgy látszik, Ivánék szabadságolták magukat. Pfizer odanyújtotta a kulacsot a hadnagynak. - Húzza meg, hadnagy úr. Hofstetter leengedte a messzelátót, félig elfordult a földsánctól, fölemelte a kulacsohajtottfejjel ivott egy hosszú kortyot. Hirtelen összerándult, és a kulaccsal Pfizer arcába loccsantott. Szájából víz tört fellte agurgulázó kiáltást. Feje oldalra lendült, fölemelt kezébõl kiesett a kulacs és a távcsõ Egyetlen puska távoli dörrenése röppent el a lövészárok fölött. A hadnagy Pfizer lábár



közlegény arca megmerevedett. Lerúgta magáról a holttestet, s kétségbeesett sietséggel túlsófalhoz. Mond kapcsolt. Odavetette magát az árok túloldalára, lehúzódott Pfizer mellé, majd laskinyújtotta a kezét, és a tiszt hátára fektette a tenyerét. Nem tapasztalt lélegzést. A tiszt becsatolt állszíjú sisakján, az arany háttérre festett fekete sason, a Harmadiodalomemblémáján egy vörös peremû lyuk tátongott. A sisak alól vér csorgott a hajra és a fülegyûlt az orosz földön. A hadnagy bal lába még egyszer megrándult, megremegett a kulacsbvízben.- Ezek a mocskos lesipuskások - morogta Pfizer. - Fél kilométerre vagyunk a frontvonaltól. Hogybírnak idelõni? Mond fölvette a kulacsát és a távcsövét, s a hadnagyra nézett. Rengeteg halottat látotbikét hónap alatt. A halál hozzátartozott Sztálingrád képéhez, beleivódott a törmelékhalmtöredezett szemhatárba.Megfogta a közlegény karját. - Eredj és szólj, hogy vigyék innen.Pfizer feltápászkodott, s a halottra vissza se pillantva, mélyen lehajolva rohant hátraaz árokban, hogyhívja a büntetõosztagot. Ez olyan katonákból állt, akiket õrködésük idején iváson, verealváson értek, s az õ feladatuk volt az elesettek összegyûjtése. Mond odább ment és leült. A hajnal már teret nyert. Zöld és piros jelzõrakéták röppentjelezve a német állásokat, hogy a Luftwaffe ne a saját embereit bombázza az elsõ reggel

etéseken.A sivító vadászgépekért nyújtózkodva, orosz nyomjelzõ lövedékek villantak az égen. Az öépületeken lángok táncoltak, folyamatosan robbantak, villóztak és halványultak a rakétá Pfizer visszatérésére várva Nikki Mond levelet, fogalmazgatott magában. Apjának szántaVesztfáliába, a családi tejgazdaságba. Ne aggódjon, írta képzeletben az öregnek, keleteközeledik a háború, az oroszok ellenállása gyengül. Nõvérének, aki ápolónõként dolgozotnem akart hazudni, mivel az a kórtermekben és a betegágyakon a saját szemével látta a hmegnyomorodott túlélõit. Végül önmagának fogalmazott levelet, a keleti fronton beásott huszonkét éves tizedesének, aki alig pár méternyire kucorog egy friss holttesttõl. Ebbeevélbennem volt képes meggyõzõen hazudni, de a teljes igazságot sem tudta megfogalmazni.Vaszilij Zajcev egy gyors mozdulattal hátrahúzta a zárdugattyút, és a füstölgõ töltényhhangtalanul esett a földre.

A közvetlenül mellette álló Viktor Medvegyev a puskája távcsövén keresztül figyelte afejleményeket. Az elsõ lövés Zajcevé volt. Ha egy második célpont is kibukkan a németlövészárokból, az már az övé.Zajcev lassan, félhangon hatvanig számolt. Egy perc múlva, akár meghúzza a ravaszt Medvev,akár nem, odébb mennek. Ez a mesterlövész életben maradásának legfontosabb törvénye: húravaszt, és tûnj onnan. Minden egyes lövés elárulhatja a pozíciódat olyan embereknek, ae nemlátsz, de akik mindenhonnan figyelik a terepet. Sose maradj egy lövészteknõben olyan sog, hogy asírgödröddé legyen. Zajcev biztos volt benne, hogy talált. Elõször a kulacsot, a lövészárokból felbukkanó at

vette észre. Kis híján rálõtt: négyszázötven méterrõl nehéz volt megkülönböztetni egy rFokozta a nyomást az elsütõbillentyûn, és várt. Öt másodperc múlva, pontosan a célkeresmegjelent a fej. Óvatlan, ostoba, halálra ítélt német. Medvegyev figyelt, felbukkan-e másik célpont. Elõfordult, hogy egy-egy katona a mellette állókoponyáját szétroncsoló lövés láttán a puskája vagy a távcsöve után kapott, s bosszúszokezdte az orosz orvlövészt, aki megölte a felettesét vagy a barátját, aki ráállította hcélkeresztjét, s valahonnan a romok közül egyetlen lövedékkel kioltotta az életét. Megey adöbbent túlélõ a mellette heverõ, még rángó halott láttán valamilyen bátor cselekedetre



gát. Zajcev és Medvegyev a bátrakra is vadászott, nem csak az ostobákra.Eltelt egy perc. Zajcev oldalba bökte Medvegyevet. - Idõ van, Medve. Medvegyev leengedte a fegyverét, s Zajcevvel együtt visszakúszott a téglahalomtól, amemögöttnapfölkelte óta rejtõztek a senki földjén. Egy sekély bemélyedésben egy-egy piszkos szöhúztak elõ a hátizsákjukból. Puskájukat a zsákba csúsztatták, a zsákra kötelet kötötteksiklottak be a környezõ romok közé. Ennyire közel a frontvonalhoz nem kívánt figyelmet akvolna magukra a hátukon táncoló puskák. Öt percükbe telt, míg átkúsztak egy széles, nyílt utcán, s becsusszantak egy bombatölnhúzták maguk után a zsákokat, hogy az erõsödõ fényben ne legyen árulójuk a mozgás. Egy óráig ültek az épületben, hátha esetleg látta õket bemenni egy náci mesterlövész, arra vár, hogy elõjöjjenek. A várakozás kikezdi az ellenség türelmét, eltöpreng, vajon figyelmét a távozásuk, és próbára teszi a pszichikai állóképességét is, mert nem könnyûmaradni, ha valaki egy fegyver távcsövén keresztül figyelve várja hatvan eseménytelen p át,hogy történjen valami. Zajcev elõvette hátizsákjából a lövésznaplóját, beleírt, aztán odaadta a megviselt, fiMedvegyevnek. - Írd alá, Viktor. Medvegyev elolvasta az aznapi bejegyzést: 42/10/17. ÉK-i körzet, traktorgyári szektor.Németbunker 450 méter. Fejlövés. Aláírta. Tanú: Medvegyev, V A., törzsõrmester. Gyors mozdulatokkal fölvázolt két kerek

acsargó pofát, egy ferde metszésû, haragos szempárt. Alá pedig odafirkantotta: Medve. Viktor Medvegyev törzsõrmester szibériai volt, széles vállú, barna hajú, erõteljes embamedve jelentésû orosz medvegy szóra utalt. Szibériai volt a társa is, Vaszilij Zajcev fester;arca kerek, lapos, mongolos. Kisebb volt, mint Medvegyev, inas, szõke, fürge, gyors. Nevét, a nyulatjelentõ zajac-ról nyerte. Ezredük mesterlövészosztagának tagjai közül csak Zajcev és Medvegyev tevékenykedett köa frontvonalon. A másik tizenkettõ néhány száz méterrel hátrább lapult. A németek közelminden vadászképességükre szükség volt, próbára tette idegeiket és ravaszságukat, ugyanazonban lehetõvé vált, hogy a közvetlen német frontvonalnál több száz méterrel hátrább célpontokat is elérhessenek. Nemcsak gyalogosokra, géppuskakezelõkre, tüzérségi figyelõ

ágyútöltelékekre siklott rá a célkeresztjük, hanem gyanútlan tisztekre is. Medvegyev egy fél üveg vodkát vett elõ a hátizsákjából, s Zajcev felé billentette. - SFüles. -Ivott egy kortyot, s odanyomta az üveget Zajcev kinyújtott kezébe. Zajcev meghúzta.Medvegyev nevetett. - Több türelmed van, mint nekem. Zajcev megtörölte az ajkát. - Hogyy? Medvegyev még hangosabban nevetett. - Én szétlõttem volna azt az ócska kulacsot.Heinz von Krupp Thorvald SS ezredes a tapsolók felé fordult. A tanítványai tapsoltak, aik közültizenöten jöttek ki a lõtérre; hogy lássák, hogyan nyer meg egy fogadást tanítómesterükmesterlövész-iskolájának igazgatója. Brechner hadnagy egy tízmárkással a kezében elõrelépett, a pénzt ezredese kinyújtott ka,

és színpadiasan meghajolt. Thorvald eltette a pénzt, viszonozta a meghajlást, majd kivette a lõlapot a még mindiglihegõközlegény kezébõl, aki futva hozta a lõtér másik végébõl, egy kilométerrõl. Thorvald Brechner elé tartotta a lapot, mutatóujját keresztüldugta a lõlap kellõs közelyukon, és ide-oda mozgatta. - Így kandikálnak ki a férgek az oroszok fejébõl. A katonák nevettek. Ezredesük különleges képessége, hogy ilyen meghökkentõen nagy távocélba találjon, harcászati szempontból nem sokat ért, mivel ilyen messzirõl nem lehet mani,hogy érdemes-e rálõni a célpontra. Mindazonáltal hatásos teljesítmény volt, olyan, amel



Brechner hajlandó volt tíz márkát megkockáztatni. - Ugyanígy szedegettem le õket Lengyelországban -mondta Thorvald, s átnyújtotta tisztilgájánaka fegyverét, egy hatszoros nagyítású Zeiss távcsõvel fölszerelt Mauser Kar 98K-t. - Kétharminckilencben. Thorvald oktatói tevékenységének egyik vezérelve volt, hogy tanítványai törekedjenek hrá: legyenek magabiztosak, higgadtak és megfontoltak. Ne a kényelemszeretetében és a kö irántivonzalmában utánozzák, hanem abban, hogy lövészi tevékenységükben legyen értelem. Azt ahogy minden egyes lövésük észérvekkel indokolható legyen, s hogy teljesítményükben a hûfeszült figyelem játssza a fõszerepet, kiszorítva a végrehajtásból a testet, amely figyerelõmûködésével, lüktetésével ellensége a mesterlövésznek. Itt, a Berlin melletti Gnössenben a kiképzésen mindennap megosztotta velük valamilyen arctéritapasztalatát. Ezen a délelõttön, a gyakorlást és a fogadást követõen, egy nagy tölgy aössze tanítványait, és kávét hozatott nekik. Letelepedtek a fûbe, kortyolgattak, s Thorenelmesélte fiatal és lelkes tanítványainak a lengyel lovasság támadásának történetét. Két nappal az után, hogy 1939. szeptember elsején Németország megrohanta LengyelországThorvaldot mint mesterlövészt átvezényelték a Heinz Guderian tábornok parancsnoksága al.hadseregbe. Guderian és törzskara dolgozta ki a villámgyors csapások, a lehengerlõ Blitieg

taktikáját, amelyben a bombázást és az ágyúzást rendkívül mozgékony harckocsik és páncébevetésével kapcsolták össze. A lengyelországi invázió elsõ napjaiban az akkor még százrangban szolgáló Thorvaldnak azt kellett tapasztalnia, hogy míg a német haderõ könnyedégá-csolja a lengyel csapatokat, õ ölbe tett kézzel üldögél élete elsõ valódi hadszínterénfölött a Luftwaffe Ju-87-És bombázói, az üvöltõ Stukák alacsony magasságon végrehajtottréseket ütöttek az ellenség soraiban. Ezután következett a motorkerékpárok, a páncélozoharcjármûvek és a harckocsik áradata, majd a tüzérség és a gyalogság. Ha gyenge pontra német gyalogosok benyomultak rajta, legyezõszerûen szétterjedve elvágták a kommunikációvonalakat, és meglepetésszerû támadásokat hajtottak végre az ellátó-bázisok ellen. Harmadnap reggelre szétzilálódott a lengyel hadsereg. Thorvald szektorában, Krakkó elõszigeteltegységek folytattak elszánt harcot a frontális támadás ellen. Végre Thorvald is megbíza

tt:nyolcfõs mesterlövészosztagával a csata közötti szünetekben lopakodjon elõre, s lõje a lövészárkokat és erõdítéseket. A cél az ellenség harci moráljának bomlasztása volt. Thorvald és emberei négy napon át minden hajnalban elõrekúsztak, és ötszáz méternyiremegközelítették az ellenséget. Thorvald igazolt találatainak száma hetvenegyre rúgott: yeltlõtt le, mint az osztag többi tagja összesen. Mialatt a többi mesterlövész vacsoraidõben nagy hangon dicsekedett és a lövésznaplójátThorvald könyveket olvasott. Hadosztályparancsnokuk minden egyes lelõtt katonáért egy-ebádogérmével jutalmazta õket, amelyek a háború végeztével száz-száz német márkát értekhadsereg által kitûzött vérdíj. Thorvald elosztogatta a sajátjait. Az invázió második hetében Thorvald százada bekerített egy nagyobb lengyel egységet. Ehajnalban lövészteknõjében fekve trombitaszóra és lódobogásra eszmélt. Hitetlenkedve lá

lengyel lovasdandár a mellvédeken átugratva, vágtában közeledik a nyílt terepen. Puskájkeresztül nézte a színes egyenruhába öltözött lovasokat, a kis hadilobogókkal díszítettbõrkesztyûs kezeket. Hatszáz méterrõl vette célba az elsõ lovast, s lõtt. A lengyel lezuhant a nyeregbõl. Mkövetkezõt célba vehette volna, felbömböltek mögötte a tankok, tûz- és földoszlopokat fsíkon. A szálkereszten át figyelte, hogyan válik a ragyogó lengyel lovasság percek alatjaiktólmegfosztott, szétszaggatott emberek és lovak halmazává.- Mit gondolnak, mi ebbõl a tanulság? - fordult napi meséje végeztével a hallgató Rámosolygott a fiatal férfiakra. Egyetlen kéz sem emelkedett. Megtapasztalták már, hog



történeteit mesélõ Thorvald kérdéseire, nem szabad válaszolni. Milyen lelkesek, gondolta Thorvald az arcukat s magabiztos mozdulataikat nézve. Az ifjúságpezsgése. Alig várják már, hogy csatába indulhassanak, hogy nevet szerezzenek, hogy célztjüketeleven emberek szívére állítsák. Én tudom, hogy az ember képes ölni, azt viszont nem érképes ilyen lelkesen kockára tenni az életét, hogy ölhessen.- A tanulság, kedves ifjú és tapasztalatlan fiaim, a következõ. - Széttárta a karha a jó tanácshatalmas jelentõségét próbálná illusztrálni. - Ne akarjanak hõsök lenni. Se lovon, se mMaradjanak fedezékben.

KETTÕPercekkel az után, hogy Hofstetter holttestét hátravitték, Mond százada parancsot kapothogy hagyjael a Traktorgyártól nyugatra elfoglalt pozícióját. Már folyt a szomszédos ipari bázis, Fegyvergyár elleni végsõ támadás. Ezt az offenzívát döntõ csapásnak szánták, úgy számolegy-két hét, és kiszorítják a vörösöket a gyárból, bele a Volgába. Mercker százados tíztagú járõrcsapatokba osztotta nyolcvanfõs századát. Attól tartott,egyenként mozgatja az embereit, a mesterlövészek és a helyüket minduntalan változtató gtûzharcra kényszeríthetik és leköthetik õket. Leszámolta az elsõ tíz embert.- Tizedes! - nézett Mondra. - Tisztában van a feladatával?Mond katonásan biccentett. - Igen, százados úr.

- Maga az elsõ raj parancsnoka. Ezerötszáz méterre megközelíti a Barikádot, és kedrészére egy biztos gyülekezési pontot.- Értettem.- Óvatosan. Induljanak. Mond végignézett a kilenc emberen, akik azt a parancsot kapták, hogy az õ vezetésével janak avesszõfutásra. Csupa fiatal, sápadt, maszatos arc - mint a sajátja. Csupa csereszabatosalkatrész,gondolta. Fogyóeszközök, mint a géprongy. Magában fohászkodott, hogy mikor legközelebb veszi õket, még mindig kilencen legyenek.- Csak oda lépjenek, ahova én - mondta. - Csak úgy mozogjanak, ahogy én. Térdben roggyantva, derékban meghajolt, kezében tartott puskája csaknem a földet érte.

kinyújtotta, mint egy teknõs, és fölemelte a fejét. Ebben a tartásban, amely gyötrelmesgyan, de alehetõ legkisebb célpontnak mutatta a futó embert, surrant fedezéktõl fedezékig, majd kyílt utcára. Rövid szakaszokban, az épületek és a törmelékhalmok árnyékát követve futott. Kilenc alminden lépését utánozta. Lehúzódtak, és vártak az általa kiválasztott romhalmok mögött.vetették magukat a bombatölcsérekbe, amelyekben elõttük õ hasalt. Minden egyes pozíciótmérlegelés után választott ki, tudva, hogy minden lépését kilencszer utánozzák. Egyszeregy-egy tízméteres szakaszon maradt fedezék nélkül. Ahhoz, hogy egy mesterlövész ilyen alatt célba vegye s el is találja, rendkívül ügyesnek vagy szerencsés kezûnek kell lennnetán egyvörös géppuska célgömbje elé fut, még mindig lehet ideje hasra vágódni és bekúszni valafedezék mögé. Bármi mögé. A legnagyobb aggodalma az volt, hogy tudta: ha hibázik, õ ese

megúszhatja, de a sorban utána következõ ötödik vagy épp az utolsó nem. Két puskalövés dörrent. Mond megdermedt. Egyik lövés sem találta el az embereit, és tökövette. Csak a sztálingrádi csata egyik görcsös rángása volt, mintha a túlságosan hossmegszegne valamilyen íratlan szabályt. Kivárt egy lélegzetvételnyi ideig, aztán ment to Már régóta látta a célját. Három hatalmas gyáróriás állt egymás mellett, háttal a folySztálingrádi Traktorgyár, a Barikád Fegyvergyár és a Vörös Október Fémmûvek. Körülöttükkilométeres körzetben bombák által felszántott, nyílt csatatér, mindenütt tönkrement, khadigépezet. Ezerötszáz méternyire a középsõtõl, a Barikádtól átrohant egy széles, romoés beugrott egy elhagyott lövészárokba. Intett az embereinek, hogy kövessék, s jelezte, ott fogják



bevárni a századot. A háromórás, hat kilométeres, embernyúzó út után Mond jutalma kilenc izzadó arc látvánnéztek rá, mintha azt mondanák: "Tizedes úr, ezt ne csináltassa velünk végig még egysze A Barikádot, ahogy a két másik gyárat is, teljesen leszerelték és kiürítették, mielõttostrom. Az óriási acélhalom fölé törött kéménysor emelkedett. Ebbõl a távolságból elhaglátszott a gyár. Mond tudta, hogy nem az. Tõle balra számos épület kísérteties romjai álltak. A saroképület volt a legnagyobb. Ahiányzott, összegyûrve hevert a tövében, mint egy ledobott ing. A raj a lövészárokban várta a század többi részét. Mond azon tûnõdött, mi történhetetthadnagy tetemével. Hol lehet most, hat órával élete utolsó perce után? Vajon tényleg fenyõkoporsóba fekterepülõgépre teszik, hogy otthon katonai tiszteletadással eltemessék, ahogy ígérték? Vagdbetemetik, száz másik holttesttel együtt behajítják egy jeltelen tömegsírba? Ott hever sztagokkal,ahová ledobták, a többi halotton, míg le nem csúszik a tetemek halmán, hogy fejjel lefeazítélet napját? Nem akarok úgy meghalni, mint Hofstetter, gondolta, nem akarom, hogy egy fél kilométerrõl kilõttpuskagolyó az agyamba hatoljon, és szétrobbantsa a tarkómat. Hofstetter csak ivott, nemis harcolt;nem maradt ideje, hogy dobálja magát, hogy felüvöltsön, hogy ha csak ilyen formában is,elbúcsúzzon az életétõl, hogy még egy végsõ üzenetet küldjön. Épp ivott egy kulacsból.

hogy már megjelölte egy célkereszt, hogy kiszemelte magának egy mesterlövész, egy nyomogyil-kos, aki tette után úgy tûnt el, hogy be se vérezte a kezét. Én nem akarok így meghalniemlátható fekete kereszttel megbillogozottan, mint a háború tízmillió vágómarhája. Ez nemez csak vég. Méghozzá ostoba vég. De rettenetes is. Nem akarom, hogy Oroszországban tegyenek a földbe. Haza akarok menni. Tíz perc múlva az utca túloldalán, a romok között megjelent a második raj elsõ katonájettneki, hogy jöjjön oda az árokba. A következõ két óra alatt, miközben a nap lassanként ltekintetét, összegyûlt a század. Mercker százados az utolsó tíz emberrel, szürkületkor Ellenséggel nem találkoztak. Visszahúzódhattak az oroszok, gondolta Mond a gyárakra össosí-

tanak, készülnek a következõ pörölycsapásra. Mercker rövid eligazításra maga köré gyûjtötte a hadnagyait, meg az öt õrmestert és ti- Azt a nagy saroképületet fogjuk elfoglalni, uraim. Tízfõs rajokban nyomulunk be Tizedes - nézettMond szemébe -, megint maga lesz az elsõ. Úgy tapasztalom, jól csinálja. Mond bólintott. Nekem is pont ezt kell jól csinálnom, gondolta.- Üzenjen vissza, ha üresnek találja. Ha lövést hallunk, rohanunk maguk után.- Igenis. - Mond maga köré, gyûjtötte a rajt. Ó ment elöl: kétrét hajolva, cikcakkban. Berontottak a kapun, lövésre készen tartott glyal skészenlétbe helyezett gránátokkal végigrohantak egy hosszú, sötét folyosón. Elõbb a falúgy robbantak be a helyiségekbe. Minden idegszáluk pattanásig feszült, mire végigkutattrészeket, rejtõznek-e bennük oroszok. Az utolsó ajtót Mond taszította be, vállal. Egy n

szerelõcsarnokra vagy talán színházteremre nyílt. Visszaküldött egy közlegényt Merckerhjöhetnek. Javasolta, hogy a folyosó végi teremben gyûljenek össze, s onnan szétterjedvebirtokba az épületet.Miután mind a nyolcvanan összegyûltek, a százados kiosztotta a feladatokat. Figyelõk,nehézgéppuskák és aknavetõk a második emeletre. Páncélöklök az elsõre, az orosz tankok könnyûgéppuskások és a többiek a földszintre, az utca felõl várható támadások visszaverés eligazítás a csarnokban. Mond a folyosóra szolgáló ajtó mellett állt. Már megbeszélték, hogy Mercker jelére az tagja a számára kijelölt harcálláspontra rohan. Mond hozzákészült, hogy kivágja az ajtó a



lábát, s géppisztolyát a folyosó felé fordította, hogy fedezze a lépcsõn felrohanókat.- Mehet? - kérdezte a százados. - Rajta.Nikki Mond betaszította az ajtót. Egy kézigránát röppent el a feje mellett. A folyosó túlsó végén bevágódott az ajtó.- Feküdj! - ordította, Mond. A padlóra hasalt. A gránát az emberek közé gurult, tõle tíz méterre robbant. Fojtott hl.Mikor Mond fölemelte a fejét, egy rángatózó katonát látott, aki rávetette magát a gráná Visszahúzódtak az ajtótól. Hátrálás közben minden fegyverüket elõreszegezték. Csõre töcsattantak. Nyolcvan ujj feszült az elsütõbillentyûkre. A hõsies katona holtteste az ajlébenhevert elárvultan, füstölögve.- Oroszok! - kiáltotta valaki. - Oroszok a folyosó túlsó végén!- Hogyan jutottak be? - dühöngött Mercker. - A keservét! Úgy tudtam, biztosítottu a szintet! Sorban egymás után hat emberre mutatott; Mond volt a hatodik. Intett nekik, hogy menjenek odahozzá, az ajtóhoz, s fölemelte ökölbe szorított kezét: ez volt a készenléti parancs. Mond a többiekkel együtt odasietett, gyorsan letérdelt, és arcához emelte a géppisztol folyosóvégi ajtót vette célba. Ha megmoccan, gondolta, szilánkokra lövöm. Egy katona odacsussz falmellett, és becsapta a saját ajtajukat. A százados két nehézgéppuskát állíttatott fel, hogy fedezzék a kaput arra az esetre, h

zoktámadást indítanának. A szoba három ablakához õröket rendelt, mert elképzelhetõ volt, horoszok megpróbálnak az épülethez kúszni és robbanótölteteket behajítani. A pillanatnyia százados a szoba közepére lépett.- Azt a parancsot kaptuk - mondta szinte vicsorogva -, hogy tartsuk ezt az épületet, és tartani isfogjuk. Nem tudom, milyen erõ van a folyosó túlvégén, ezért amíg nincs több értesülésünpozíciónkat. Vagy amíg meg nem találjuk a módját a vörösök kifüstölésének.- Miért nem rohanjuk le õket, százados úr? - szólalt meg az egyik katona. - Legfö páranlehetnek.- És ezt honnan tudja, közlegény? Nyolcvan német van itt. Maga megpróbálna pár emföltartóztatni minket? Nyilván az oroszok sem. Nem hiszem, hogy kevesen lennének.

Mond végignézett a százados felé forduló komor arcokon.- Nem - folytatta Mercker. - Nem vagyok hajlandó vágóhídra küldeni az embereimetvárjuk,mihez kezdenek. Majd elválik, ki ijed meg elõbb. Szerintem az éjjel kimásznak az ablako, és jelentik,hogy a Reich már ezt az épületet is elfoglalta. Mond a helyiség közepére ment, és leült. Két ember fölemelte önfeláldozó bajtársa véretetemét, és az ablakhoz cipelte. Kronnenberg közlegény volt az. Annyi idõs lehetett, miMondtizenkilenc-húsz éves. Alig párszor váltottak szót. Kronnenberg új fiú volt, szinte épponultmég. Tele volt reményekkel, még biztos volt benne, hogy Németországnak szüksége van az földre. Egy fiatal hazafi. Most már nem fiatal, gondolta Mond. Halott. Ennél idõsebb má

em lesz.A holttestet lassan kicsúsztatták az ablakon. Mond szeme az ajtóra szegezõdött. Az oroszok is olyanok, mint mi vagyunk, gondolta. Lehetnekvagy százan. Ott gubbasztanak egy nagy helyiség közepén. Ók is azt latolgatják, mit hozzaka, ésúgy gondolják, mihelyt rájövünk, hogy nem is akarjuk olyan nagyon az életünket adni ezéépületért, kimászunk az ablakon. Félt. Csodálta, hogy még mindig képes félteni az életét. Vajon mikorra kopik ki belõlemindenkorra a félelem? Mikorra lát, fut, kúszik eleget hozzá? Addig már eljutott, hogy



reszketetta házakért folytatott összecsapások után. Már nem kucorodott a füstölgõ romok valamelyimár nem nézte elakadt lélegzettel a két hadsereg harcosainak holttestét. Már nem. Rossz Nemakart hozzászokni, de egyre inkább szokta.

HÁROM- Jöjjön be, fõtörzsõrmester elvtárs. Foglaljon helyet. Zajcev belépett Nyikolaj ezredesföldpadlós bunkerébe. Batyuk felállt, egy kis hordóra mutatott, hogy oda üljön. A 284.lövészhadosztály parancsnoka magasabb volt, mint Zajcev, de ugyanolyan vékony. Hátraféssötétbarna haja kiemelte magas, sápadt homlokát. Az íróasztala hordókra fektetett deszkákból állt. Zajcev Medvegyevvel közös bunkerévelezt nem egy német bomba vájta, hanem utászok vésték a Volga fölötti mészkõsziklába, délfegyvergyártól. Falait és mennyezetét gerendák erõsítették, egy szibériai szaunára emléBatyuk mögött két nõ dolgozott tábori rádiókkal: szemfényvesztõ gyorsasággal húzkodták dugdosták be a banándugókat, s közben halkan beszéltek a mikrofonba. Egy másik rögtönzöfölé három törzstiszt hajolt: egy térképre rajzolgattak vonalakat. Zajcev leült a hordóra. Hátizsákját a lábához tette, mesterlövész puskáját a térdére f- Hívatott, ezredes elvtárs.- Igen, Vaszilij. Úgy tudom, hogy mielõtt ide helyezték, Vlagyivosztokban szolgál, ahaditengerészetnél. Írnokként?- Igenis. - De már nem vagyok az, gondolta Zajcev. Batyuk Zajcev nyakára mutat

ott. - Látom, azubbonya alatt még mindig tengerésztrikót hord. Zajcev a zubbonya alá igazgatta a kék-fehér csíkos trikót.- Igen, ezredes elvtárs. Mi, tengerészek úgy mondjuk, hogy a kék a víz, a fehér mtajték. Batyuk elmosolyodott. - Még sose láttam a Csendes-óceánt. Úgy hallom, gyönyörû. Talán egyszer. Elhallgattak. Mindkettejük ajkán halvány, szórakozott mosoly ült. Batyuk szemegrebbent,és megköszörülte a torkát.- Mutassa a lövésznaplóját.Zajcev az asztalra tette a fekete bõrbe kötött kis naplót. Az ezredes belelapozott.- Biztos tudja - mondta fel sem pillantva -, hogy a németek az utóbbi két hétben iebrudaltak

minket a Traktorgyárból. Már csak az északkeleti csücske a miénk. Ráadásul fenyegetik aés a Fémmûben elfoglalt pozícióinkat is. Batyuk az asztalra tette a naplót. - Egyre gyengül a hídfõállásunk. Elmondok magának ndolgot, amiket esetleg nem tud. Bár mivel maga azok közé tartozik, akik a valóságban húokat avonalakat a térképre -intett az asztalnál rajzoló és radírozó tisztek felé -, bizonyáraud. Zajcev állta az ezredes tekintetét. Batyuk benyúlt az asztal alá, egy üveg vodkát és kt vettelõ. Töltött. Koccintottak, felhajtották az italt, majd orosz szokás szerint a zubbonyuk ujján keresztül mélyenbeszívták a levegõt, hogy még egy pillanattal tovább marja torkukat a vodka.

Batyuk kifújta a levegõt. - Valami készül. Biztos észrevette, hogy egy hete folyamatoscsökkentika napi lõszeradagunkat. Ez azt jelenti, hogy valahova máshova viszik. - Az ezredes egy bicskát vett akezébe, azzal veregette a tenyerét. - Ki kell tartanunk, Vaszilij. Nem szabad nyugtot hagynunk anémetnek. Nem mondhatom meg a miértjét, mert magam sem tudom. De valami lóg a levegõben Intett Zajcevnek, hogy menjen oda vele a térképasztalhoz. A három egymás mellett álló mutatott, amelyek körül egymásba kuszálódó vörös és fekete vonalak jelezték a harci tevZajcevnek az jutott eszébe, milyen keveset mondanak ezek a vonalak az épületekben dúló



ztításrólés borzalomról.- Negyvenezer emberünk van a városban - kezdte Batyuk. - Ezt a szintet csak addig tarthatjuk, mígfolyamatosan kapjuk az utánpótlást. Valahányszor a németek meggyengítik a hídfõállásunktöbb embert zsúfolunk oda. Az állásaink zsugorodnak ugyan, de nem gyöngülnek. A németekigen értik. Sõt. Zsukov meg a többi tábornok, aki tudja, mirõl van szó, nem is foglalko területtel.Ha meg tudunk maradni ennyi emberrel a városban, a nácik nem vonulhatnak vissza. Hitler nemengedi õket. Már bejelentette a világnak, hogy Sztálingrád a markában van. Szerintem egnbelebolondult, mert a várost Sztálinról nevezték el. - Batyuk, elnevette magát. - Nem tm. Alényeg, hogy ha elérjük, hogy ne vonulhassanak vissza, azzal mi megtesszük a magunkét. Az ezredes keze a városközpont és a gyárnegyed közötti területre siklott, s egy feketeállapodott meg a mutatóujja. - Ez a 102,8-as magaslat - mondta. A szám a tengerszint felettimagasságot jelezte. A valódi neve Mamajev kurgán volt, Mamajnak, az egykori tatár kánnasírhalma. - A magaslat most a németeké. Onnan mindent látnak, ami ezen a körön belül tö -mutatott a városközpontra. - Meg itt. - Az öt kilométer hosszan elnyúló három gyárra böháború kitörésének évében ezekbõl a gyárakból került ki a Szovjetunió traktorainak negyszázaléka, és itt állították elõ a nemesacél harminc százalékát. Az augusztus-szeptembe

gigantikus tégla-, gerenda- és sínhalmazokká silányították õket.- És ami a legrosszabb, ezt is látják. - Batyuk sorra rákoppintott a három Volga-ti révre: aTraktorgyár mögötti Szkudrij átkelõre, a Barikád mögötti 62-És átkelõre, és a Bannij-árlévõ, Krasznaja Szlobodával pontosan szemben fekvõ horgonyzóhelyre, amely a folyó kelettján aVörös Hadsereg fõ kikötõhelye volt.- A 102,8-asról német figyelõk irányítják a tüzérségi és légi csapásokat a folyónutánpótlásunkra és erõsítésünkre. - Batyuk visszaült az asztalához. - Most, hogy már csellátásunkat, komoly bajba kerülünk, ha nem használjuk ki a legteljesebb mértékben azt,keletipartról kapunk. Zajcev visszaült a hordóra. - Menjek vadászni a Mamajev kurgánra?

Batyuk legyintett. - Még ne. - Az elsõ oldalon nyitotta ki Zajcev lövésznaplóját. - Mel nekem,hogyan lett mesterlövész. Zajcev csak tizennyolc napja, a Traktorgyárért folytatott csatában látott elõször mestket: kétvékony férfit, akik a lövések irányába kúsztak, miközben mások fedezéket kerestek magukCsodálta a bátorságukat és magabiztos önállóságukat.- Szeret egyedül dolgozni? - kérdezte Batyuk.- Nekem az nem új dolog. Vadászni is úgy szoktam.- Ki csinált magából mesterlövészt? És mikor?- Október nyolcadikán. Bennrekedtünk az egyik traktorgyári mûhelyben, egy géppusktt nembírtunk kimenni. Nem is tudom... Valahogy kikúsztam, céloztam és lõttem.

- Távolság?- Százhetvenöt méter.- És leszedte a géppuskást?- Le.- Meg a két másik nácit is, akik mellette voltak.- Igen.- Zajcevet meglepte, hogy Batyuk errõl is tud.- Gyerjabin hadnagy pedig szólt magának, hogy jelentkezzen a hadosztályommesterlövészosztagánál. És másnap Viktor Medvegyevvel, a szibériai barátjával fogták atávcsöves puskájukat, és attól kezdve mesterlövészként szolgálnak. Úgy értesültem, hogy



ragyogó lövész.- Zajcev bólintott. Batyuk láthatólag nem igényelt kommentárt.- Milyen kiképzésben részesült?- Zajcev hallgatott.- Hm? - Batyuk megint a kezébe vette a bicskát, az asztalra koppantott, jelezve, hogy válaszra vár. A mesterlövész Zajcev szolgálatának elsõ napját síri csönd jellemezte. Az osztag másikjanem volt beszédes ember. Egyikük sem tudta, mennyi van még hátra az életébõl. Bajtársialétezett. Frissen beöltöztetett fiatal fiúk és szúrós szemû férfiak voltak, hosszú kezûköpcös, tömzsi emberek -önkéntes valamennyi. A szakaszparancsnokuk terjesztette elõ õkemesterlövészi szolgálatra, mind képes volt messzirõl, egyetlen lövéssel eltalálni a célte,hogy életben marad, és mind ugyanúgy akarta megvalósítani: egyenként, eseményenként. Egy földbe vájt üregben laktak, egy nehéztüzérségi lövedék által vájt gödörben, amelyeés limlommal fedtek le, hogy álcázzák a német zuhanóbombázók elõl. Esténként, mikor ZajMedvegyev visszatért a bunkerbe, a petróleumlámpa erõtlen világánál csak õk beszélgettetaktikáról, meg az Urálban töltött gyerekkorukról, amely nagyon hasonló volt. Úgy beszéSztálingrádot ostromló németek elleni vadászatról, mintha a nácik ragadozók lennének, aösztön, mintsem értelem hajt. Mindketten úgy gondolták, hogy a háború lehántja az emberemberiességet, és feltárja az alatta rejtõzõ vadállatot. Ezekre a vadállatokra lesett ZMedvegyev, s ha megtalálta, meg is ölte õket. Mesterlövészek részére nem létezett sem iskola, sem gyakorlótér. A tapasztalat volt a a

csata osztogatta nekik a parancsokat. Némelyikük mogorván visszahúzódott, mások szíveseszerepeltek, mindig készen álltak a bizonyításra. Egyesek erõsek voltak, mások türelmesintmások eszesek. Kevésben volt meg mind a három tulajdonság. Zajcev és Medvegyev körül emjöttek és mentek, eltûntek a romos utcákon, pincékben, rozsdás vasak, és golyó lyuggattközött, a háború óriás húsdarálójában.- Nem kaptam kiképzést, ezredes elvtárs - válaszolta Zajcev. Batyuk, visszalápozott a lövésznapló elsõ oldalára. -Mesélje el nekem, hogyan lõtte le Zajcev mindjárt az elsõ nap hajnalban észrevette, hogy egy ellenséges egység árkot ás,összekössön két kilõtt vasúti kocsit. Aznap este engedélyt kért a mesterlövészosztag vetizedestõl, hogy visszamehessen és levadászhassa õket. Mivel fõtörzsõrmester volt - ahaditengerészetnél eltöltött évek jogosították erre a rangra -, a csoport legmagasabb ra, azt a

választ kapta, hogy tegye, amit jónak lát. Másnap hajnalban Medvegyevvel elõrekúsztak,-háromszáz méternyire megközelítették az árkot. Az emelkedõ nap fényében távcsövön keresztül figyelték a nácikat. Hagyták, hadd mutatknéhányszor, hadd higgyék, hogy nem leselkedik rájuk veszély. Megvárták, míg az egyik kabefejezi a munkát, a földbe vágja az ásót, és rátámaszkodik a nyelére. Ez az a pillanatZajcev, mikor az illetõt mellbe lehet lõni.- Miért mellbe? - szakította félbe Batyuk. Zajcev kifejtette, hogy mell-lövés esetén valószínûbb, hogy az illetõ, amikor összeesiraejti a lapátját. Ha hátba lõnék, valószínûleg magával sodorná a lapátot az árokba. Úgy tervezték: a német katona Medvegyev golyójával a szívében hátratántorodott és összeesetföldsáncra ejtette a lapátot. Mindketten a lapátra irányították fegyverük irányzékát.Pár perc múlva egy fej és egy kar jelent meg a földsánc fölött, hogy behúzza.

- Lõj - súgta Medvegyev.Zajcev lövése a náci arcát fúrta keresztül.- Hol tanulta ezt a taktikát? - hajolt elõre Batyuk.- Egyszerû uráli vadászmódszer, ezredes elvtárs. A farkasok meg más tajgai állatotreválasztanak párt maguknak. Az egyik tetemével oda lehet csalogatni a másikat.- Hát igen, persze - bólogatott Batyuk. - Szibériában. Sajnos minálunk, Ukrajnábaiveszõbenvannak a farkasok. - Továbblapozott a naplóban. - Na és ez? Látom, a múlt héten a Mamajrgán



déli lejtõjén volt, ellenséges mesterlövészekre vadászott. - Batyuk közelebb emelte szekönyvecskét. - Hát ez az "aknagránátos trükk" meg mi a fene? Zajcev ezt is elmagyarázta. Egy német mesterlövésztõl tanulta el, aki a Mamajev kurgánettivízmosásból visszahúzódó oroszok sebesültjeire lõdözött. Zajcev fölmászott jó magasra afölé, ott rejtõzködött órákig, s közben egy tüzérségi periszkópon keresztül figyelte a mûszer volt, négyszeres nagyítású, ugyanolyan erõs, mint a puskájára szerelt távcsõ, kéméterig megbízható. A szemközti dombtetõn egy halom réz aknahüvelyt vett észre. Huszonhszámlált belõlük. Feltûnt neki, hogy az egyiknek nincs feneke.- Megszámolta az aknahüvelyeket? - Batyuk megint a tenyerébe csapott a bicskájáva- Ennyirefigyel a részletekre? Fantasztikus.- Tulajdonképpen nem az, ezredes elvtárs. Az apróságok érzékelése fontosabb, mintudás. Aterepen csak a mozgás árulja el a rejtõzködõ mesterlövészt. Egy parányira elmozduló kõdlyuk egy falban. Ezekbõl a jelzésekbõl ugyanúgy következtetni lehet, mint a hóban láthaállatnyomokból vagy az erdõ talaján hagyott ürülékbõl. Zajcev tudta, hogy olyan dolgokról beszél az ezredesnek, amikrõl az eddig nem tudhatott. Batyukbólogatott. Te akartad hallani, mondta magában Zajcev. Mi mást tehetnék, mint hogy elmodom?Nem akarok dicsekedni. Csak egy egyszerû vadász vagyok, de a mesterségemhez értek. Eléga atetteim beszélnek rólam.

- Mikor észrevettem a fenék nélküli aknahüvelyt, rájöttem, hogy kitûnõ ötlet. Belegy halom kiásott földbe, és el lehet rejteni egy halom kilõtt hüvely közé, ahogy a némnálta.Gyakorlatilag láthatatlan volt mögötte. Zajcev beállította a fenék nélküli hüvelyre a periszkópot, és szabad kezével a szuronyfölemelte a sisakját. A hüvelyben villant valami. A sisak lerepült a szuronyról, behorp az eleje.Zajcev magában elismeréssel adózott a lövész türelmének és ravaszságának. Az elsõ lövésA második a Nyúlé lesz. Másnap hajnalban megint fölkúszott elõzõ napi leshelyére, és megint megszámolta a hüveEzúttal csak huszonkettõ volt ott. A fenék nélküli eltûnt. Az ellenséges lövész nem vola,hogy a lövés után odább kell állni. A fenék nélküli hüvelyt magával vitte. De hová? Zaj

periszkóppal minden egyes gödröt, minden egyes halmot szemügyre vett. Három fáradságos telt, mire körülbelül százméternyire, keletre az elõzõ napi pozíciótól megtalálta a rézföldsáncába volt ágyazva. Az álcázás nem volt tökéletes, mivel a csõ egy része fedetlenmegcsillant rajta a felkelõ nap sárga fénye. Zajcevnek ennyi elég volt, hogy felfigyeljn rá. Új pozícióba kúszott, olyan helyre, ahol a nap a háta mögül sütött, egyenesen a német Puskája csövét két szikladarab közé fektette, s a távcsõvel megcélozta a hüvely száját,otthagyva három méterrel arrébb kúszott, be egy téglahalom mögé. Megint a szuronya hegy, éskidugta a sisakot. A náci ezúttal is eltalálta. Zajcev sietve visszakúszott a puskájáhoa távcsövébenézve látta, hogy a rézhenger túlsó végén a lövész épp lehajol, hogy felvegye az árok fhüvelyt. Jó szakember, gondolta Zajcev, betartja a szabályokat. Nem hagy maga után nyom

t. Megvárta, míg fölegyenesedik, s akkor a német szemöldöke közé siklatta a hajszálkereszZajcev egyetlen lövése ebben a párviadalban, az orrtövön hatolt be. A gazdátlanul maradka ottmaradt a csillogó aknahüvelyben.- A szemöldöke között? - ismételte Batyuk; kétkedni látszott.- Igen. Zajcev állta az ezredes tekintetét. Egy golyó, egy náci - ez volt a krédója, ez volt agesképessége. A szemöldöke közé tette mutatóujja hegyét.



- Itt. Batyuk ismét Zajcev naplóját nézegette. Elolvasta a legutóbbi bejegyzéseket, aztán az a tette akönyvecskét.- Ma reggel lelõtt egy tisztet a Traktorgyár közelében. Zajcev kinyújtóztatta a derekát; már majdnem egy órája ült a hordón. - A németek többnhajnalban váltják a szolgálatot. Az õrségre jövõk sokszor rágyújtanak, vagy valamilyen ostobaságot mûvelnek. Például nyújtózkodnak. Az álmos ember nemtörõdöm.- Ez itt mit csinált?- Ivott egy kulacsból. Úgy bukkant fel a feje, mint vízen a parafa dugó.Batyuk várta a folytatást.Zajcev fölvonta a vállát.- Én meg lelõttem.Batyuk, megveregette a naplót.- Ebben az áll, hogy tizenkét nap alatt negyvenkét németet lõtt le. Hány golyót h ehhez?- Negyvenhármat, ezredes elvtárs.- Batyuk elmosolyodott.- Mi történt?- A Mamajev kurgánon vadásztam tisztekre. Odakúsztam föléjük a lejtõn. Egy bombatfürödtek, amit feltöltött az esõ. Elfelejtettem számításba venni, hogy fentrõl lefelé l- És?- Fáradt voltam, nem számítottam hozzá az egynyolcadnyi távolságot. Lejjebb mentsztek meg

kiugráltak. Batyuk még mindig mosolygott.- És maga erre mit csinált, Vaszilij?- Beláttam, hogy hibáztam, és távoztam. Batyuk elõrehajolt, ujjait kupolaformán egymáshoz illesztette. - Nem lõtt rájuk többszGondolom, látta õket még annyi ideig, hogy megereszthessen még egy lövést.- Igen, ezredes elvtárs, lõhettem volna, de az nem lett volna okos dolog. Egymesterlövészért egy-két tisztet kapni rossz vásár.- Batyuk felállt, bólogatott, aztán összecsapta a kezét.- Van egy megbízatásom a maga számára, Vaszilij Grigorjevics.Viktor Medvegyev félbehajtotta a kezében tartott újságot, a Vörös Csillag-ot.- Hogy mit akar? Késõ délutánra járt, csak õk ketten tartózkodtak a mesterlövészek bunkerében. Medvegye

napszállta és a dél közötti idõben portyázott, a nap többi részében pihent.- Azt akarja, hogy indítsak egy mesterlövész-iskolát -válaszolt Zajcev.- Még hogy te? - Medvegyev Zajcev melléhez hajította a Vörös Csillag-ot. Zajcev gombóccá gyûrte az újságot, és homlokon dobta vele társát.- Batyuk, azt mondja, hõsök kellenek neki.- Mindjárt elokádom magam. - Medvegyev föltápászkodott a padlóról, és színlelt bokarját a levegõbe dobva járkálni kezdett. - Még hogy hõsök! Miért, most talán báránykáiGyerekei? - Lehajolt az összegyûrt újságért. - Ne csinálj ilyet az újságommal: Én ezt oLehet, hogy neked esetleg nem számít, hogy mi van benne, nekem viszont igen.Zajcevet szórakoztatta a nagydarab ember zsémbessége. Nézte, mint hajtogatja szét s simazasztalra az újságot. Olyan, mint egy vasaló óriásnõ, gondolta.- Na és persze szeretnéd, ha segítenék - mondta Medvegyev.

- Persze. Egy csomó dolgot nem tudok.Medvegyev gondosan összehajtogatta a gyûrött újságot.- Az a baj, hogy ilyen nagy hirtelen küldik ezeket az újoncokat, még fenekükön a héj. Egy hétigsem maradnak meg, lelövetik magukat.- Városi fiúk - bólogatott Zajcev. - Meg tanyasiak. Rámosolygott Medvegyevre, akivolt olyan jóvadász, mint õ, sõt bizonyos dolgokban jobb is. A Medve nem ismert félelmet, és remekül azéjszakai cserkészéshez. Hatalmas termete ellenére elképesztõ nesztelenséggel mozgott, t



olt,és megvolt benne a vadászathoz szükséges ravaszság. Képes volt öt másodperc alatt két lés háromszázötven méteren belül célba is találni. Zajcevnek ehhez hat másodperc kellettnvan elég idõm nekikészülõdni, gondolta, ötszáz méterrõl, szeles idõben tízbõl tízszer evett fejet. Nem hiszem, hogy a Medve ezt utánam, csinálná. Összeszedünk egy mesterlövés,gondolta, és teljesítjük Batyuk kívánságát. Kiképezzük õket. Sztálingrádban minden náciegyfolytában rettegni fog az életéért. Hátul ugyanúgy, mint a frontvonalon. Nem merik memelnia fejüket, mert félnek, hogy golyót kapnak bele. Mi leszünk a Vörös Hadsereg embervadástleszünk mindenütt. Fölvette a hátizsákján fekvõ naplóját, latolgatta a súlyát, mérlegelte a tartalmát.Mindenütt ott leszünk.- Bocsánat, elvtárs! Bemehetek?Zajcev kinyitotta a szemét, és az órájára nézett: hajnali négy. Egy kéz félrehajtotta aatánfüggõ pokrócot. Egy lámpa jelent meg, majd egy arc: sötét szemek, tokás áll. A fejen usn akomisszárt jelzõ vörös csillag.Zajcev összeszedte magát, és felállt.- Fölébresztettem? - A politikai tiszt belépett a bunkerbe. Alacsony, köpcös embeolt.

Nagykabátja csaknem a földet söpörte, csak fényes csizmája feje látszott ki alóla. Hónalátok elõször fényes csizmát, gondolta Zajcev.- Jöjjön be, elvtárs.- Maga Vaszilij Grigorjevics Zajcev? - A komisszár a választ meg se várva kezetnyújtott. - IgorSzemjonovics Danyilov százados vagyok, a Vörös Csillag riportere. Batyuk ezredes szólt,hogykeressem meg magát. Zajcev megrázta a felé nyújtott kezet, és a földpadlóra mutatott. Danyilov leült, hátát a falnak vetette, kabátja zsebébõl jegyzettömböt és ceruzát vettfekhelyére telepedett le.- Batyuk ezredes mindkettõnket megbízott valamivel -mondta Danyilov. - Maga elindít egymesterlövész-mozgalmat a 284-esben, engem meg arra kért, hogy legyek a maga politikai ö

szekötõje.Sokat mesélt magáról, Vaszilij Grigorjevics. Azt hiszem, használ a toborzásnak, ha a Völlag íraz új iskoláról, Zajcev vállat vont. - Nem tudom. Nem olvasom. Danyilov kinyújtotta a karját, és megéritteZajcev keze fejét; Zajcev kissé hátrahõkölt a bizalmaskodástól. - Pedig nem ártana. Naghasznos ismeretanyag van benne. Bátorságról szóló történetek. Ötletek, javaslatok, utasközlemények. Párthírek. Még a moszkvai színházmûsor is.Zajcev hallgatott.- Vaszilij Grigorjevics, maga tíz nap alatt több mint negyven németet lõtt le. Maa hõs. Valami feltolult Zajcev mellében: nem tudta eldönteni, jó vagy rossz érzés-e. Mintha e

léggömbfúvódott volna föl benne. Ha túl nagyra nõ, kipukkad. Ha épp megfelelõ nagyságú, lebeg Danyilov most sem várt válaszra. - Maga olyan mesterlövészmódszereket alakított ki, am jóvaltúllépnek a többiek által alkalmazottakon. A maga módszerei nagyon eredményesek. Meg keosztania õket a többi védõvel. Maga a bizonysága annak, hogy mire képes egyetlen ember lengolyóval. Magáról beszélni kell, mégpedig azért, hogy Sztálingrád-szerte mind többen éskövessék a példáját.A komisszár Zajcev szemébe nézett.



- õszintén beszélek, Zajcev elvtárs. Engem nem érdekel, hogy maga akar-e hõs lenny sem. Eznem az én dolgom. Ezzel szemben az én dolgom közölni Oroszországgal, hogy mi itt álljukrat. Azén dolgom elmondani a romok között és árkokban harcoló katonáknak, hogy hõsök térdelnekmellettük. Nem minden vöröskatona nyújt emberfeletti teljesítményt. A legkevesebb, hogytjukvelük: emberfeletti teljesítményt nyújtó emberek oldalán harcolnak. Danyilov szakállas arcára fakó mosoly ült. Ez az ember nem az együttmûködésemre apelláZajcev. Ez a komisszár valójában nem kínál választást. Tegnap még csak egy mesterlövésztettem a dolgom, és kész. És mi vagyok ma? Hõs? Danyilov a jegyzetfüzetére koppintott a ceruzájával. -Úgy tudom, maga uráli.- Igen - bólintott Zajcev. - Vadász vagyok.

NÉGY1937-ben, mikor Japán és Németország a kardját csörtetve fenyegetni kezdte a világot, akétéves Vaszilij Zajcev belépett a haditengerészethez. Szibériában született, sose látott , ésromantikusnak találta a gondolatot. Vlagyivosztokban szolgált, a Csendes-óceán partján.n át

könyvelte a hajója gazdasági ügyeit, és várta az alig hétszáz kilométerre élõ japánok t Olvasta, hogy a németek Leningrádot ostromolják, hogy megszállták Ukrajnát, olvasott akvaicsatáról. Hallgatta a párt szózatait, és tudomást szerzett a szinte felfoghatatlan náci miszerint elakarják foglalni a Szovjetunió nyugati egyharmadát. Megtudta, hogy rabszolgasorba akarják hajtani ahatalmas terület lakóit, hogy õk etessék a terjeszkedõ árja birodalmat. Szolgálaton kívül vadászni járt a haditengerészeti támaszpont körüli erdõkbe. Az avarotermõtalajon fekve nácikat képzelt a célba vett nyulak és szarvasok helyébe. Otthon ére a fákközött. Ifjúsága java részét tajgai vadászattal töltötte, Szibéria nyugati részén, az Uszülõfaluja, Ellininszkij közelében, fehér törzsû nyírfák erdejében. Andrej, a nagyapja

hosszú sorára tekintett vissza. Ez a magas, szikár öregember tanítgatta unokáját, a kisa tajgaitudnivalókra, amikor az még alig volt annyi idõs, hogy az elejtett vad húsát meg bírja MikorVaszka nyolcéves lett, a nagyapja adott neki egy íjat. Mivel a célt tévesztett nyílvess meg kellettkeresnie, vagy újakat kellett faragnia helyettük, megtanulta, hogy csak akkor lõjön, habiztos a találat.Megtanult olvasni a nyomokból, megtanult csöndben, nesztelenül lélegezve lesben állni, tanultösszpontosítani. 1927 nyarán nagyapa komoly vadászatra vitte a tizenkét esztendõs Vaszkát: egy teheneikprédáló

farkasra mentek. Jó néhány kilométerre az otthonuktól egy kis ligetben váratlanul nekiktt afenevad. Vaszilij nagyapja odaperdült, és hegyes végû botjával megölte. "Ez bátorsági l -mondta az unokájának, miközben a vergõdõ farkas szívébe döfte az alkalmi lándzsát. -Sosmilyen könnyû ölni. Sose félj ölni, ha muszáj." A véres botot végighúzta a gyerek arcánhogyan nyúzza meg a farkast. Utána nekiajándékozta a magával vitt öreg puskát. Útban vilu-ba, Vaszka lõtt két nyulat meg egy vadkecskét. Vadász lett immár, saját puskája volt, égereznát vethetett a vadászkunyhóban heverõ többire.



Több idõt töltött az erdõben, mint az emberek között. Nemegyszer medvezsírral kente beega puskáját, hogy elnyomja a saját szagát - anyja sokszor nem engedte be miatta a házba.yenkorboldogan aludt a kutyákkal. Írni-olvasni Dunya nagyanyja tanította. Zajcev meg volt gyõzõdve, hogy a családot az õcsípejû bábuskája lelkiereje és akarata tartja össze. Nõvérei, szülei, unokatestvérei, sengedelmeskedtek a matróna ügyesen forgatott nyírfa seprõjének, csak nagy néha morogtakta egykicsit. Dunya vallásos öregasszony volt. Sokszor civakodott Andrejjel, a férjével Isten dolgai, ésrendületlenül megtartotta és megtartatta a házban a vallási ünnepeket. Andrej nagyapa ntt ugyana felesége szentjeiben, de nem is sértette meg õket. Lehet, hogy Istent félte, de még vb, hogya felesége seprûjét. Zajcev egyszer megkérdezte tõle, hogy hisz-e vagy sem.- Nagyanya azt mondja, hogy a halál után a lélek elhagyja a testet, és a mennybe záll. Az állatoknális így van ez, nagyapa?Nagyapja nyakon legyintette.- Se ember, se állat nem él kétszer - horkant fel. - Na gyere csak!

Kivitte Vaszkát a füstölõkunyhóhoz, és rámutatott az ott függõ vadhúsra. - Ma hajnalbaezt az állatot. Ha még egyszer megölöd, lelõlek! - Ezután a kunyhó falára szögezett szamutatott. - Szikkad a bõr. A hús az asztalon, a belsõ részeket a kutyáknak vetjük. Sosedd, Vaszka,hogy lélek, az nincsen. Az Isten csak arra van, hogy félj és engedelmeskedj. A család lassanként természetesnek vette Vaszka vadászsikereit. A tizennegyedik születjareggelén több farkas- és hiúzgereznával tért haza. Észre se vették. Aznap este a nagyaparáztaneki, hogy egy-egy sikeres vadászatról mindig éjszaka vagy virradat elõtt kell hazajönnhogy másokne lássák, hány gereznát hozott. "A büszkeség illik a vadászhoz - mondotta -, a dicsekvn

nem." Vaszkát ekkor már felnõttnek tekintették, elvárták tõle mindazt, amit a többi taj Mostmár egy-egy üveg vodka volt a jutalma, némi nyugalom a nõvéreitõl, talán egy csipetnyi et is, ésegy szék a férfiak helyén, a vadászkunyhóban. Tizenhat éves korában a háromszáz kilométerre fekvõ Magnyitogorszkba küldték, Oroszorslegnagyobb ércfeldogozójának egyik technikumába. A munkásszállón fejezte be az elemi isott kezdett könyvelést tanulni. Jól számolt. Szabadidejében a város környéki hegyekben Miután hat évig tanulta a könyvelõi mesterséget, és öt évig körmölt a rubrikákba ahaditengerészetnél, a huszonhét éves Vaszilij Zajcev õrmester szívesen szembeszállt volnémetekkel. A nácik megrohanták Oroszországot. Japán egyelõre nem mozdult. A véres júliusi hadjáratban Hitler elfoglalta Rosztov városát, a Kaukázus ellen indítoközben ez által akarta biztosítani a jobb szárnyát. Ahhoz, hogy a németek továbbnyomulj

felé,a bal szárnyukat is fedezniük kellett. E szárny közepén, a Volga egyik nagy ívû kanyarutegy nagy ipari központ: Sztálingrád. A várostól nyugatra elterülõ széles sztyeppen véres küzdelem bontakozott ki. A meredekvízmosásokban és a mérhetetlen mezõkön az oroszok egész nyáron heves tankcsatákat vívtanémetekkel. Eleinte nem tudták fölvenni a harcot a sebesen haladó villámháborúval szembonfolyó keleti partjára húzódtak vissza, s ott, a Don és a Volga közötti területen a Vöröújratömörítette erõit.



nézte. Ahogy haladtak, úgy erõsödtek a távoli dörrenések. Egy erdõszélen álltak meg a teherautók. A 284-esek ezernél valamivel több katonája egynyírfásba vezetõ ösvény elõtt sorakozott fel. Kétsoros oszlopban meneteltek, puskával, Zajcev legyûrte magában a késztetést, hogy a lombok közén át fölnézzen a villogó égre. elõtte menetelõ hátára szögezte a tekintetét. Itt a lombsátor alatt hang és fény egyaráinthaaz erdõ, régi barátja nyugtatni akarná õt és társait. Az ösvény mindkét oldalán plakátok és jelmondatokkal teleírt papírlapok virítottak a nszögelve. Ha Sztálingrádnál nem állítod meg az ellenséget, betör a faludba, és elpusztíotthonodat! - intett az egyik. Sztálingrádnál szét kell zúzni és meg kell semmisíteni aséget! -mondta egy másik. Katonák! Hazátok nem felejti el bátorságotokat! Három kilométert meneteltek az erdõben, mikor megállították õket. Batyuk parancsot adoyzsírral és földdel sötétítsék el arcukat és kezüket. Vagy száz sebesült katona jött szetávolodva a csatatértõl. Minden sebesült és bekötözött katona valamelyik társába kapaszlábúak támogatták a sántikálókat, a látók a vakokat. Akiknek megvolt mindkét kezük, horcipeltek. Mintha a csata perzselõ hõsége egybeolvasztotta volna ezeket az embereket, úg mozogtak,mint egyetlen óriási, megtépázott, vérzõ élõlény. A szibériaiak szájtátva nézték a vánszorgó katonák nyomorúságát. Észrevettek közöttük matrózt, aki még mindig trapéznadrágját viselte. Odaintették magukhoz az út szélére, ahészrevette, hogy a Vörös Hadsereg zubbonya alatt, a nyakuknál kilátszik a matróztrikó.- Gyere, telepedj le, tengerész bajtárs!

A fájdalomtól eltorzult arcú matróz lelépett az ösvényrõl, és leült egy hátizsákra. Aznyúltak felé: cigarettával, gyufával. A kimerült matróz elfogadott egy szálat, és kértemeg neki. Fölemelte a jobb karját: csuklóból hiányzott a keze.Egy üveg vodka is elõkerült. A matróz nagyot szívott a cigarettán, s körülnézett az álcázott arcokon.- Na zdarovje! - mondta. Lehúzott egy hosszú kortyot, s megemelintette csonkakarját. - Honnanjöttetek?- Szibériaiak vagyunk. Nagy utat tettünk meg, hogy harcolhassunk.A férfi szeme megrebbent. - A németek is - mondta. Feje a mellére csuklott. Rögtön elka háthaösszeesik. A matróz feltápászkodott, s elindult vissza a sebesültek vánszorgó sorába. Aszétváltak elõtte, utat engedtek. Odakínáltak neki még néhány cigarettát.

A matróz Zajcev elé érve megállt, belenézett a széles szibériai arcba, a cigarettát a biggyesztette, s hüvelykujját Zajcev mellének nyomta.- Pusztítsátok õket.A szibériaiak a Volga keleti partján léptek ki az erdõbõl. Két kilométernyire, a folyó gyfüstölgõ város feküdt: Sztálingrád. Nemrég még félmillió ember otthona volt, most azonblátszott, ahol egy lélek sem maradhatott életben. Ezernyi tûz égett benne. A füstölgõ törmelékkel eltorlaszolt utcák két oldalán tetõ néfalak álltak. Por és tégla vörös oszlopai törtek az égre. Épületek inogtak s rogyadoztaalamióriási és elszánt föld alatti lény próbálna a felszínre törni alóluk. Zajcevnek a homokon fekve, a fekete, olajos Volga túlsó partján tomboló tûzvihart nézve

jutott, milyennek festette le Dunya bábuskája az alvilágot. Meleg széllökést érzett az ykemence hõségét és szénszagát hordozta. Hogyan képesek emberek harcolni ebben a végromltöprengett.Ivan Lebegyev százados telepedett le mellé a földre.- Felkészült, fõtörzsõrmester elvtárs? - kérdezte. Zajcev a mosolygó zampolit-ra - Elõfordult már, százados elvtárs, hogy valaki nemmel válaszolt erre a kérdésre?- Kétszáz emberünk van ezen a parton. Néhányukat kicsit buzdítani kell, hogy hajlgyenátkelni a túlsóra.



Zajcev nem kedvelte a politikai tiszteket. Hetek óta hallgatta már a beszédeiket mega buzdításaikat.Éppenséggel nem követte odaadó figyelemmel óráknak rémlõ szónoklataikat a vonaton meg asztyeppen, de lám, még a csatához vezetõ út utolsó lépésén, itt a homokon ülve is hallgemvolt szüksége bátorításra. Zavarta, hogy esetleg azt hiszik róla, nem fog derekasan har, s ha kell,meghalni Oroszország anyácskáért. Becsületes tagja volt a Komszomolnak, s remélte, hogypárttag is lehet. A németek azonban nem a pártot támadták meg, hanem Oroszországot. Az dértfog harcolni. Lebegyevtõl és a többi politruk-tól sokan tartottak, és nem is ok nélkül. Sztálin ezektikaitiszteket felhatalmazta, hogy a hadseregben mindenütt tartassák be a pártfegyelmet, legyen szó akár alegmagasabb rangú tábornokról, akár a legzöldfülûbb újoncról. Hatalmuk Sztálin 227. száparancsára épült, amelyet többnyire csak "vaskéz szabály"-ként emlegettek. Sztálin a konemcsak azzal bízta meg, hogy a vöröskatonákkal még a csaták sûrûjében is tartassák be irányelveit, hanem azzal is, hogy minden csatamezõn õk bírálják el az egyes katonák telAtisztekkel együtt õk voltak a felelõsek azért, hogy az emberek az utolsó csepp vérükig anak. Havalakin észrevették, hogy húzódozik a harctól, lelket öntöttek bele, bátorították, lelkkellett, fenyegették. Ha azonban valamelyik katona gyávának bizonyult vagy parancs nélk

visszavonult, a politruknak kötelessége volt vaskézzel fegyelmezni. Zajcev, ahogy mindenki, tudta,hogy a vaskéz itt azt jelenti, hogy az illetõ fejéhez pisztolyt nyomnak. Lebegyev egy ronggyá gyûrt újságot nyomott Zajcev kezébe.- Ez a Pravda múlt heti száma. Azért mutatom magának, fõtörzsõrmester elvtárs, meerekfölnéznek magára. Követni fogják magát.- Mi szibériaiak vagyunk, komisszár elvtárs. Harcolunk mi a Pravda cikkei nélkül Lebegyev Zajcev vállára tette a kezét, barátságosan megrázta, és rámosolygott.- Olvassa csak el. Van még egy kis idõnk az átkelésig. A cikk címe ez volt: "Odah tudják,hogyan harcolsz." Zajcev hozzáfogott."Nem számít, közel vagy távol vagy-e az otthonodtól, odahaza mindig tudni fogják, hogya

colsz.Ha te nem írsz, írnak a bajtársaid vagy a politikai tiszted. Ha a levelek nem jutnak el hozzájuk, akkoraz újságból szereznek tudomást róla. Anyád elolvassa a közleményt, megcsóválja a fejét,mondja: »Fiam, ennél jobban kell küzdened.«Nagyon tévedsz, ha azt hiszed, hogy az otthoknak azaz egyetlen vágyuk, hogy épségben hazakeveredj. Õk azt várják tõled, hogy pusztítsd a nElegük van a szégyenbõl és a rettegésbõl. Ha úgy halsz meg, hogy megállítod a németek eörökké tisztelni fogják az emlékedet. Hõsi halálod jobb életet hoz gyermekeidnek és unohagyod, hogy a németek tovább nyomuljanak, anyád elátkoz."Zajcev visszaadta a lapot. - Köszönöm, komisszár elvtárs. Bátorság kell az ilyen egyene Lebegyev megint megveregette Zajcev vállát. - Kell bizony. Viszontlátásra a túlsó partfõtörzsõrmester elvtárs.

Jóval elmúlt már éjfél, a szibériaiak a folyóparton fekve figyelték az értük üvöltõ Szviharvert flottilla jelent meg: halászbárkák, uszályok, gõzhajók, vontatók. Elõttük egyetetthorgonyt a sekélyesben. Orrában két, tatjában négy ember meregette ki a vizet a tõlük tlegnagyobb igyekezettel. A bárka fenekére ellátmányt rakodtak. Vállon cipelték a faácsoesládákat a hajópalánkhoz, majd le a raktérbe. Vittek több tucat kartonládát is, amelyekbnópalackok - vodkásüvegek - szívderítõ hangja hallatszott. Amerikából érkezett, konzervekládákat hordtak föl a palánk és a part közé állított járópallón, sonka volt bennük. A V



katonái tréfásan csak "második frontként" emlegették ezeket a konzerveket. Sztálin már könyörgött Angliának és az Egyesült Államoknak, hogy indítsanak támadást nyugaton a némellen, és csökkentsék ez által a Szovjetunióra nehezedõ nyomást. A szövetségesek mindanrengeteg okot hoztak fel a késlekedésükre, és alaposan megfontolták a lépéseiket. Az EgÁllamok az orosz baka szemszögébõl nézve csak ezekkel a Georgiából és Virginiából szármzamatos, vörös sonkakonzervekkel nyújtott segítséget. Ez a sonka helyettesítette a másontot. A kisebb-nagyobb hajók nekiindultak a volgai átkelésnek. Jelzõrakéták hasogatták az éjMindenki fölfelé nézett, tekintetükkel megpróbáltak áthatolni a füstpászmákon: a Luftwaérkezõ repülõgépeitõl tartottak. Izzadt homlokokon táncoltak a felperzselt város felõl A folyó közepénél jártak, mikor elfütyült fölöttük egy Stuka. Minden izmuk megfeszült,se bomba, se golyó. A vadászgép erõsen bedõlt, hogy ne kelljen a város lángjai fölött rjármûvükön ülõ katonák nem tudták, jön-e utána másik. Mikor kiderült, hogy nem, mint egóriási fújtatóból, úgy tört fel a sóhajuk. A minden eresztékében recsegõ flottilla megérkezett a központi kikötõhelyre. Több repümutatkozott. Zajcev a Luftwaffe nemtörõdömségébõl arra következtetett, hogy a németek ma város bevételében. A parton, a mészkõsziklák tövében ismét összegyûlt a század. Fölöttük düledezett, recsa város. A folyó a lábuk alatti köveket nyaldosta, megnyugtatóan locsogott a sötétben, nyugalomról szóló gyönge kis hazugságokat sustorgott a katonák fülébe. A hajnal felszította akaraterejüket: senki sem akarta, hogy félni lássák. Összeszorítogukat,izmaik megfeszültek. A hangjukból kicsendülõ színlelt harciasság a nap emelkedésével ésodahallatszó csatazajokkal együtt erõsödött.

Egy kormos futár érkezett, Bolsosapov hadnagynak hozott parancsot. A szibériaiakat arra utasították,hogy a folyópart mentén induljanak három kilométerre, északra egy másik század fölmentéa Lazur Vegyimûvekben rekedt. A parton látnak majd egy halom összeroncsolódottüzemanyagtartályt, az jelzi a helyet. Félórai erõs menetelés után Bolsosapov megpillantotta a tartályokat. Puskaropogás és gtompa dörrenése hallatszott. A szibériaiak felkapaszkodtak a meredek parton, és fedezékkerestek aromok között. Kétszáz méternyire egy szovjet század igyekezett menedéket találni az akngéppuskák tüze elõl. Zajcev egysége a németek jobb szárnya felõl közelített. Az erõsítés érkezése meglepte új fenyegetés ellen fordították géppuskáikat. A szibériaiak tüzet nyitottak, Zajcev életében elõször hallott a feje fölött lövedékek

Félelemmel vegyes lelkesedésében ezt a pillanatot várta. Megérkezett hát végre a vadászvadászatára. A körülötte süvítõ golyók az erdõben mellette térdelõ nagyapja fojtott hanidézték. Mozogj, Maszka. Gyorsan. Óvatosan. Csendesen. Eredj. Parancsra se várva elõrekúszott a törmelék között az elsõ üzemanyagtartályig. Nem akarmíg az ellenség fedezékbe húzódik elõle. Százötven méterrõl lõtt elõször, az elsõ három golyójával három géppuskást terített legéppuskák elhallgattak, százada a fedezék mögül kiugorva lövöldözve, ordítva támadásba Visításszerû süvöltés hallatszott a füstben, és mire Zajcev mozdulhatott volna, egy türobbant mögötte, a bajtársai között: jobbra-balra dõltek, mások fedezék mögé vetették mhátranézõ Zajcev riadtan észlelte, hogy a három nagy üzemanyagtartály egyike, jóllehet enbehorpadt, mégsem lyukadt ki a bombázáskor. Kimondatlan kérdésére, hogy van-e még benneüzemanyag, a következõ ágyúlövés válaszolt.

Mennydörgésszerû robbanással röpült szét a tartály, tûzgolyót lövellt a szibériaiakra.üzemanyag záporozott a gombaforma felhõbõl. Zajcev ruhájába apró, éles lángocskák marta Letépte a zubbonyát, matróztrikóját, nadrágját, töltényövét. Megtapogatta a feje búbjátüzet a haja. Körülötte barátai hevertek holtan. Holttestüket füstfátylak burkolták magukba, sárga dlángok és szikrák repdestek körülöttük. És mindeközben a németek folytatták a tüzelést. Zajcev leküzdötte rettegését. Körülhordozta tekintetét a füstölgõ csatatéren. A németepozícióba húzódtak, újabb kezelõk hasaltak géppuskáik mögé. Zajcev könnyezett a füsttõlmajd lassan fölemelte a puskáját, s célba vett egy messzelátón át figyelõ nácit: tiszt irányította a támadást. Zajcev koromtól fekete keze remegett; nem tudta kivárni szíve k



lecsillapodását, hogy ne rezzenjen a célgömb. Úgy gondolta, hogy talán ez lesz az utolsmielõtt a németek újra tüzet nyitnak, vagy ismét segítségül hívják a tüzérségüket. Nem volt mozdulatlan a célgömb, mikor lassan elhúzta a ravaszt. Tudta, hogy a lövésselak a sajáthelyzetét árulja el. Hirtelen hurrázást hallott. Bolsosapov hadnagy ugrott ki egy ledõllafal mögül:csak a fehér alsónemûje, a csizmája meg egy töltényöv volt rajta. Puskával a kezében rot;félmeztelen, kormos, megperzselõdött szibériaiak követték. Zajcev megdermedt, nem akarti aszemének. Lába gondolkodás nélkül kilökte a fedezék mögül. Mély lélegzetet vett, feltör"Hurrá!", és puskáját rázva, rohanva indult a többiek után. Úgy érezte magát, mint valami démon, ahogy rohanva, lövöldözve közelített a német szörpofája felé. Önmaguk látványa, amint alsónemûben, csizmában, dörgõ fegyverekkel rettentrontanak elõre, olyan vadsággal hajtotta neki századát a németeknek, amilyet még sose ttalt.Mintha szárnyai nõttek volna, hatalmas ugrásokkal száguldott elõre a törmelék között. Aközelében olyannyira eluralkodott rajta a harag, hogy még a látását is elhomályosítottaott, el-vesztette az egyensúlyát. Abban a pillanatban, amint elesett, a mellette rohanó matróz ell-lövéstkapott: szétvetette karjait, lába megroggyant, úgy szánkázott elõre a térdén, mint egy kacsa. Elõttük a hadnagy és a matrózok már elkergették a németeket, akik egy mellékutcán roha

hátrafelé lövöldözve menekültek. Az egyik fölmentett vöröskatona talpra segítette Zajcevet.- Ti megõrültetek! - nevetett. - Életemben nem láttam még ilyet! Alsógatyában...Zajcev megtapogatta vérzõ térdét. - Elestem - dünnyögte. A katona körülnézett a földön heverõ halottakon, és megveregette Zajcev vállát. - Eredegységedhez. A szibériaiak visszamentek arra a helyre, ahol lerángatták-ledobálták magukról meggyulegyenruhájukat, s ki-ki fölvette, ami még maradt belõlük. A század bevackolt éjszakára. Kaptak ételt meg új egyenruhát: futárok hozták, akik aztdták,hogy mit mondott Zsukov Batyuknak. A tábornokot nagyon meglepte, hogy milyen sok szibériaimatróznak nem tetszik a szárazföldi hadsereg egyenruhája. Talán azt hitte, hogy magukon

ték el.A szeptember utolsó hetében átéltekbõl Zajcev létfontosságú tapasztalatokat szerzett a folytatott összecsapásokban. Minden támadás elõtt, még a lövészárokban vagy a bunkerbenkucorogva, végighallgatta azoknak a bajtársainak a tanácsait, akik már egy teljes hónaplehúztak arettenetes utcai harcokban. Az épületekért folytatott csaták gyakran kézitusává fajultak, ahol a puskatus ugyanolysfegyver volt, mint a puskagolyó, ahol Zajcev nemegyszer az arcán érezte az ellenség lehletét és vérét.A háromnapi sztyeppi kiképzéssel a szibériaiak túlnyomó többsége semmire sem ment. A csnéhány napjában sokan estek el fölösleges kockázatvállalás miatt. Ezzel szemben egyikükmenekült el, s mindegyikük fegyverrel a kezében halt meg. Ólomlábakon vánszorogtak a na

Afüstölgõ ég alatt nõttön-nõttek a holttestek halmai. Zajcev egy erdei vad ügyességével és magabiztosságával közlekedett a romok között. Szitermetével és izmos karjaival gyorsan kúszott a törmelékben, s még ilyenkor is megõrzötannyi erõt, hogy halálos rezzenetlenséggel tudja tartani a puskáját, vagy hogy majdnem an messzirehajítsa a gránátot, mint hatalmas termetû barátja, Viktor Medvegyev. A kézitusában vadáudottlenni. Katonai tõre, jóllehet vaskosabb volt, mint az ifjú korában használt nyúzókések,villogott a kezében.



A németek nem alkalmazkodtak elég jól az utcai harcok taktikájához. Míg a vörösök szak"rohamcsapatokkal" foglalták vissza a stratégiai fontosságú épületeket, a nácik egyszertöbbembert dobtak csatába, mintha a gyõzelemhez az is elég lenne, ha több vért ontanak az uTámadások alkalmával megesett idõnként, hogy egy-egy sikátorban olyan magasra tornyosulholttestek, hogy már önmagukban is megakadályozták a németek elõretörését. Két hete harcolt Sztálingrádban Zajcev, mikor a németeknek a város közepén sikerült elVolgát, s ellenõrzésük alá vonni a környezõ részeket, valamint a Krasznaja Szlobodával révet, a szovjetek legfontosabb kikötõhelyét. Október derekára a 62. hadsereget kettéváészaki és egy déli szárnyra. A legerõsebb szovjet hídfõ a gyárkerület romjai között feküdt, a belvárostól öt kiloméészakra. A szibériaiak azt az utasítást kapták, hogy siessenek a 37-es gárdahadosztály amely a három gyáróriás közül a legészakabbra fekvõ Traktorgyárat védte. Ekkor, egy törközötti alagútszerû járaton végigkúszva találkozott Zajcev elõször mesterlövészekkel. Aelsõ pillantásra aprónak és soványnak látszott, korántsem voltak erõtõl duzzadó harcosoegyiknek túl nagy volt a sisakja, a fülét is eltakarta; most a tarkójára lökte, hogy jolássa, kiközeledik. Mindkettejüknek távcsöves puskája volt. Õk, mialatt Zajcev egysége fedezéketmélyebbre ásta magát, vadászok módjára lopakodva, már el is indultak prédájuk felé.

ÖTTánya Csernova a századával, a 284. hadosztály százötven katonájával együtt a parton ál

bárka ringott a sekély, fekete vízen. A Volga túlsó partja lángokban állt. Német vadászbombázók törtek elõ az éjszakai égbolközül, hasuk vörösen derengett az alattuk tomboló tüzek fényében. Zuhanásszerûen ereszkalacsonyan oldották ki bombáikat. Üvöltõ motorokkal, sivító szárnyakkal kanyarodtak felenröpítették el a pilótákat a robbanások és a füst közelébõl. Csernova a romokban heverõ várost nézte. Ez hát a hõsi Sztálingrád, amelynek neve ott denorosz ajkán. Sztálin - a vozsgy, a vezér - fehéren-feketén megparancsolta: innen egy lémszabad hátrálni. Csernova századában tizenegy nõ szolgált, rangjelzés nélküli egyenruhában, és térd fölmasszív katonai csizmában. Fegyverük nem volt - rádiókezelõkként és tábori ápolónõkként

rá szükségük. A folyóhoz vezetõ úton nõk által kezelt lövegek százai mellett jöttek el.volna magát hozzájuk, a hatalmas ágyúk vagy a nagy amerikai Ford teherautók platójára srakétaindítók, a Katyusák mellé, ekkor azonban már egy éve a szovjet ellenállás tagjakéBelorusszia erdeiben, illetve Moszkva mellett. Egy hónapja jött el a partizánoktól s inultSztálingrádba, hogy folytassa a náci bábok ellen indított személyes bosszúhadjáratát. Nembereknek tekinteni a németeket. Lélektelen bábok. Ember nem mûvel olyasmiket, amiket zek. A katonák gyûrûjében álló kopasz tábornok a beszéde végéhez ért. - Sztálingrád védõinevan szükségük, hogy visszaverjék az ellenséget. A város északi negyedében lévõ Traktorgtámadás alatt áll. Katonáink, ahogy egész Sztálingrádban, tapodtat sem hátrálnak. Az élakárcsak Oroszország anyácskáé, attól függ, hogy kapnak-e erõsítést. A tábornok a feje fölé lökte a kezét, és elkiáltotta magát: - Hurrá!

Csernova és a csoportja követte a példát. - Hurrá! Hurrá! A körülötte állók tekintete hol az égõ város felé fordult. Félnek, gondolta Csernova. Látszik a szemükön. A kikötõben álló rozoga bárka már behajózta a rakományát, csak az utasokra várt. A tábbefejezte a beszédét. Õrök terelték sorokba a beszálló katonákat. Csernova fölvette a hátizsákját; sajttal, kenyérrel és vodkásüvegekkel volt tele, a faaptaútközben. Egy köpcös férfi vezette a sort. Meglepõ fürgeséggel szaladt föl a bejárópallfedélzetre szökkent. Csernova megismerte: Danyilov százados volt az, a komisszár, aki atar fejûtábornok elõtt szólt a parton a katonákhoz. Felszólította õket, hogy az õ példáját köve



a történelembe". Elöl már folyt a beszállás, az emberek a fedélzetre ültek. Csernova elõtt két fiatal ktizennyolc évesek, ha lehettek. Néhány tétova lépés után megtorpantak. A többiek nem töúgy mentek el mellettük, mintha nem is léteznének. Csernova odalépett hozzájuk. - Mozgás! - mondta. -Ne csináljátok ezt. Figyelnek bennett. A szemükbe nézve látta, hogy tekintetük a folyón túli pokoli képre merevül.Megrázta az egyik fiú vállát. - Indulj a hajóhoz! A két fiatal katona összenézett. Az egyik megnyalintotta az ajkát. Egy arra járó idõsenaelkapta Csernova karját.- Nekik is megvan a sorsuk, meg nekünk is. Gyere, elvtársnõ. Csernova hagyta elvonszolni magát, de még mindig hátrafelé, a két fiatalemberre nézettmúlva elõrefordult, és ment a sorral. Néhány másodperccel késõbb a már a bárkán álló Danyilov kiáltása ütötte meg a fülét.- Állj! Azonnal álljanak meg! A beszálláshoz készülõ katonák hátranéztek. A két fiatal katona kiugrott a sorból, és szegélyezõ erdõ felé rohant. Elhajítottak mindent: puskát, hátizsákot, töltényövet; ládugrottak át. A rakparton állók szótlanul figyelték a két gyáva menekülõt. A hirtelen támadt csöndben hallatszott, mit kiabálnak egymásnak. - Rohanj! Istenem! Me ne állj! Az õrök a két fiatal feje fölé lõve, ordítva próbálták õket megállásra és visszatérésrfutottak. A homokos partszegély peremén három másik szürke kabátos õr lépett ki a fák közül, s r

lövöldözve a szökevények felé. Az egyik fiatal katona megsebesült és elzuhant. A másik megtorpant, odanézett, s álltáalt meg.Egy õr odament a sebesülthöz, és pisztolyával közvetlen közelrõl fejbe lõtte. Csernova a többi katonával együtt folytatta a beszállást. Az idõsebb katona megint odahozzá.- Pazarlás - mondta ránézve Csernova.- Gyerekek ezek még - felelte az. - A fiaim is ennyi idõsek. Csernova megigazította a vállán hátizsákja hevedereit, és otthagyta a katonát.- Felejtsd el õket - mondta.A jobb oldali hajópalánk mellett ült le, térdét a melléhez húzva, pedig többen is mondtgy afedélzet közepén nagyobb biztonságban lenne. Csak megrázta vállig érõ haját, és maradt.

A bárka nekiindult a folyónak. Három Stuka csakhamar megtalálta. Háromszög alakzatban érkeztek, sivítva lecsaptak. Apszökõkutakban fröccsent fel a víz a foszforrakéták fehér fényében, már-már elérték a haA palánk mentén "zöldkalaposokként" ismert NKVD-s õrök álltak karba font kezekkel, egyizsebre dugott kézzel. Az ujjuk a ravaszon van, gondolta Csernova, hátha valakinek eszébe jut a vízbeugrani. Jól ismerte a zöldkalaposokat, tudta, hogy az övék a legzordabb és legkönyörtelszervezet. Sokszor látta õket feladatteljesítés közben: igazolványokat vizsgáltak, és kettettek föl. Egykettõre elintézték az olyan katonát, amelyiket azon kapták, hogy engedélgytaott a frontot. A Sztálingrádhoz vezetõ úton holttestek százai hevertek rettenetes figyeztetésként:

gondolják csak végig az esetleges dezertõrök, hogy mitõl félnek jobban. A bal oldali hajópalánk közelében újabb tompa hangú robbanás hallatszott. Repeszek marhajótestbe, hideg víz zúdult a fedélzeten ülõ katonák nyakába. A robbanás elõtt egyetlesivított. Aknagránát, gondolta Csernova. Nemcsak a Luftwaffe támad minket, hanem aknave istüzelnek ránk. Észrevett a teljes német tüzérség. A megdõlt fedélzeten víz futott végig. Danyilov, a komisszár karját és ládaszerû felsõszínpadiasan elõrement a bárka orrába, s föllépett az egymásra tornyozott lõszeres ládámindenki lássa. Mint valami légvédelmi ágyú csövét, magasra emelte a karját, úgy mutatoveszedelmekkel teli, lármás égboltra.



- Rohadjatok meg! - ordította az égre. - A kurva anyátokat! Rohadt dögök! - Homloráncolva pillantott le a katonákra, akik egymáshoz húzódva, vizesen ültek a remegõ fedé- Rajta, orosz hõsök! Rúgjátok szét a németek valagát! Gyerünk! Hadd hallják a ha Elõször csak néhány hang hallatszott, majd, mint egy köhögve-akadozva felpörgõ motor,csatlakoztak hozzájuk a többiek, átkokká formálva üvöltötték félelmeiket az éjszakába: repülõgépeknek, a lángoknak, a robbanásoknak, a magasba szökõ víznek és földnek. Csernova is a levegõbe lökte a karját. - Nyomorult gyilkosok! - rikoltotta. Még ordítoztak a katonák, mikor Danyilov a postaszolgálatost szólította. - Postaosztásotta. A postás átnyújtotta a leveleszsákot. A komisszár kibontotta, s egymás után húzta elõ .- Tagarin!- Jelen!- Anciferov!- Itt vagyok! A postás kiosztotta a leveleket, odavitte a címzettekhez. Közben kétszer is az embereke esett ameg-megbillenõ fedélzeten. Az orrtól jobbra újabb szökõkút tört fel a Volgából. Valaki megérintette Csernova vállmögött ülõ idõsebb katona volt az, aki a parton elvonszolta a két dezertõr mellõl.- Kérsz egy kis kenyeret? - kérdezte.- Nem, köszönöm. Van nekem is.- Na - unszolta a másik. - Azért csak kóstold meg. Csernova a megszegett cipóra, ajd a cserzett

arcra nézett. A férfinak mélyen ülõ kék szeme volt, bõrét mély árkok szabdalták.- Hát nem bánom - mondta Csernova -, de csak akkor, ha te meg megkóstolod a sajtomat. Belekotortak a hátizsákjukba. Egy harmadik, fiatal katona egy félliteres vodkásüveget t elõ.- Beszállhatok? - kérdezte. Csereberélték egymást közt az ételt és az italt. Jobbra újabb lövedék robbant, ezúttal A fiatal katona kezet nyújtott. - Fjodor Ivanovics Mihajlov vagyok. Moszkvából. - Tizennyolc-tizenkilenc évesnek látszott, újonc volt. A vonásaiban volt valami különös, ami még a vsfeltûnt. Ha mosolygott, az egész arca mosolygott: a homloka, az orra, az álla mind ránckba redõzött.

Csak úgy ragyog, gondolta Csernova.- Író vagyok - mondta a fiatalember, elvéve a sajtot.- Na és mirõl szoktál írni, Fegya? - kérdezte az idõsebb katona.- Szerelmes történeteket írok. Meg verseket. - Mihajlov rándított egyet a vállánhatnék?Orosz vagyok. Nem nagy a választék: szerelem, államügyek vagy gyilkosság.- Írj Sztálinról, és akkor egyben lesz mind a három! -nevetett az idõsebb katonanevettekvele. - Jurij Georgijevics Pankov vagyok. - Kezet rázott Fegyával. -Kirgíziából jöttem,zébõl.Egyébként Taskentbõl származom.- Szóval az üzbégektõl - állapította meg Mihajlov.- Én egyszerû ember vagyok - csapott a mellére Pankov -, nem olyan álmatag lélek,

nt te. Énaz egész életemet ébren töltöttem. Csernova Pankov kezét nézte: vaskos, erõs ujjait, vastag körmeit. Dolgos, kérges kéz vFegyaMihajlov fehér kezében úgy hatott, mint egy diófaág. Biztos valamelyik kolhozból jött, millió.- Most mindenesetre ébren vagyok - mondta Mihajlov Sztálingrád felé nézve. - Ezt iheted. Pankov rámosolygott Csernovára. - Hát te, kis tûzrõlpattant? Teneked is van neved? - Van. - Csernova a nadrágjába törölte tenyerét. - Tatyana Alekszejevna Csernova



- Aztán honnan jöttél? Csernova csak némi hallgatás után válaszolt. - New Yorkból.Pankov kék szeme elkerekedett. - Amerikából? Mihajlov is elõrehajolt ültében. - New Yor- Yes - felelte angolul Csernova. Újabb lövedék robbant, ezúttal már csak alig tíyire abárkától. Hideg víz árasztotta el a fedélzetet, elsodorta Csernova elõl a kenyeret meg t. A bárkaorrában felnyögött és összeroskadt egy katona. A Csernova közlésétõl döbbent Pankov és Mihajlov odakapta a fejét. Mindenki hallgatottasebesült nyöszörgött. Bajtársai odébb húzták, és betakarták. Mihajlov felállt; úgy szorongatta a vodkásüveget, mintha abba kapaszkodna. Csak most lzott,mekkora; széles vállú és vaskos testû.Egy térdelõ zöldkalapos rákiáltott. -Ülj le, te! Mihajlov odakínálta neki a palackot.- Nesze, igyál egy kortyot! Húzd meg! Az õr kikapta a kezébõl, és odaimbolygott a sebesülthöz. Közelgõ tüzérségi lövedék füthallatszott. Csernova szíve összeszorult: tudta, mit jelent ez.- Feküdj! - rikoltott Mihajlovra és Pankovra. Hasra vágták magukat. Az akna a bárka közepén csapódott be. A fedélzet szilánkokra robkcsaptak fel, szilánk és törmelék záporozott. A detonáció megsiketítette Csernovát. A léhátrataszította, bele egyenest a Volga villódzó vizébe.

HATMond az ajtó felé, fordította a nehézgéppuskát. Megnézte, feszes-e a töltényheveder. Vétenyerét a vastag, hengeres csövön: hidegebb volt, mint az orosz õsz. Végignézett a fegyver irányzékán. Hülyeség itt várni az oroszok visszavonulására. Nem meghátrálni. Az oroszok a gödreikben halnak meg. Ezek nem mennek el ebbõl az épületbõlsem. Elképzelte magát, amint meghúzza a ravaszt. Látta, hogyan rontanak ki az oroszok a kapn, hogyaztán géppuskája elõtt összeránduljanak és elzuhanjanak. Jönnek, rávetik magukat, de a

megállítja õket, a holttestek eltorlaszolják a folyosót. A géppuska tüzel, ropog, lekasde csakjönnek-jönnek, félrelökdösik maguk elõl a halottakat, hogy hozzáférjenek. Elengedi a ra agéppuska tovább tüzel. Átrohan a szobán, keresztül a romokon. Egysége rohan utána, kiugablakokon, õ meg ottreked egy üres szobában, az oroszok tovább rohamozzák a géppuskát, ekössze elõtte, hegyekbe gyûlnek a holtak, csak zuhannak, zuhannak...- Mond! Mond tizedes! Fölrezzent. Mercker százados térdelt mellette, megérintette a markolatra görcsösült jo Mondöklének ízületei csontfehérek voltak az erõlködéstõl.- Nyugalom, tizedes - mondta a százados. - Mindannyiunkban nagy a feszültség. Er

essze ki egykicsit a gõzt. Mond elengedte a markolatot, és megtornásztatta az ujjait. A százados cigarettával kín tüzet isadott.- Mond maga az elsõ csoportban volt. Megnézte azt a helyiséget a folyosó túlsó vé- Megnéztem, százados úr. Nem volt ott senki.- Mekkora az a helyiség?- Kicsivel kisebb, mint ez. Három ilyen ablaka van. Mercker megszívta a cigarettáját, egészen behorpadt az arca. - Biztos õk is úgy akartá



lalni azépületet, ahogy mi. Csak mi a kapun rohantunk be, õk meg közben bemásztak az ablakon. Mond a fiatal tiszt szemébe nézett. Nyugalmat látott benne.- Maga új ember itt, százados úr? Mercker elmosolyodott. - Az attól függ, kit vagy mit nevezünk újnak. Tavaly ott voltamLeningrádnál. Tavasszal meg Moszkvánál. Mond eltaposta a cigarettáját, hogy keze a géppuska markolatán maradhasson.- Én Sztálingrádot nevezem újnak. Ilyen még nem volt. Itt sose tudni, mennyire húfront,hogy egy kilométernyire van, vagy épp itt a fejünk fölött, az emeleten. - A géppuska csavett ajtóra pillantott. - Vagy valamelyik folyosón.Mercker hallgatott; Mond úgy érezte, várja a folytatást.- Az oroszok jók ezekben a házról házra folyó harcokban. Ha egyszer befészkelik mt, sosejutunk be. Föl kell robbantani az épületet velük együtt. - Mond megcsóválta a fejét. - pucolnak el, százados úr. Mond egysége három hete, a Traktorgyár egyik munkástelepén el egylakóházat. A pincében elsáncolta magát öt orosz, nem voltak hajlandóak se visszavonulnigadnimagukat. Háromnapi patthelyzet után, mialatt az oroszok eszeveszetten küzdöttek, föl kett szedniüka padlót: formázott tölteteket dobtak le a pincébe. Öt orosz miatt egy egész házat föl obbantani.

Mond elmesélte a századosnak ezt a történetet. Épp befejezte, amikor fojtott hangok ütafülét. Egy dal hangjai. Énekeltek az oroszok. Másodpercek alatt erõteljes kórus alakultVidám,életteli dal volt. Mond a nevetésbõl arra következtetett, hogy valamilyen pajzán történat. Ígyüzennek a vörösök: rengeteg Iván van itt. Énekelnek nekünk, és nem mennek sehová. Mercker szeme felvillant: támadt egy ötlete. - Maguk öt orosz miatt robbantottak föl ey házat -mondta a harsogást túlkiabálva. - Mi ötvenért fogunk.A küldöncért kiáltott.Kétórai szünet nélküli éneklés után elhallgattak az oroszok. Húsz perccel késõbb az ablvisszajött Mercker küldönce. Három utász jött vele, fölszerelést is hoztak: húsz kiló d

lapátot meg csákányokat. A szoba közepén az egyik utász fölemelte a csákányát, s hangosan pendülõ csapást mért cementpadlóra. Apró törmelékdarabkák spricceltek szerteszét. Mercker fölemelte a kezét. - Egy pillanat. - Az embereihez fordult. - Ezeknek az oroszoknak olyanhangjuk van, mint a repedt fazéknak. Mutassuk meg nekik, hogyan énekelnek a németek. Jóhangosan.Olyan hangosan, hogy mást ne is halljanak. Rázendített a "Horst Wessel"-re, a nemzetiszocialista párt indulójára. Emberei követté mégazok is, akik lövésre készen figyelték az ajtót és az ablakokat. Mercker középen állt, módjára lengette a karját, kedvet és hangerõt vitt a dalba. A katonák hangja bömbölésséMercker színpadias mozdulattal intett az utásznak, hogy folytassa. A katona ismét lecs

apott, repedt acement. A többiek elmosolyodtak és megtapsolták. Nem hallatszott a csákányozás, csak az Három órán át énekeltek. Népdalokat, Brauhaus-balladákat, slágereket, de még operarészA falak között visszhangzó ének elnyelte a csákányozás hangját. Mikor a százados végül kórust - megint csak karmester módjára, egy széles karmozdulattal -, az alagút már rég padlóalatt. Mond is, kivette a részét a munkából: fél óráig dobálta ki a földet, ahogy a többiek. méter hosszúra nõtt. Másfél méternyire a padló, alatt, másfél méter szélesen. Épp csak benne, hogy két ember egymás mellett térdelve csákányozni tudjon. Úgy tervezték, hogy b



folyosó túloldala alá. Mikor odaérnek az oroszok alá, meggyújtják a gyújtózsinórt. -Hús Az alagútban elvigyorodott az egyik utász, és kiköpött. - Ez fölhajítja a bolsikat a mzágba.Vagy a francba. Mond piszkosan, kimerülten támasztotta hátát a falnak. Még három katona mászott le a glapátolni. Ez alig járt zajjal, nem kellett énekelni, hogy palástolják. Mercker pár óraparancsoltaz embereinek, aztán - mondotta - hajnal elõtt szükség lesz még egy kis erõteljes karénGondolkozzanak néhány új dalon - mondta -, de opera nem kell, azt utálom. Nõkrõl énekel Fáradtan és maszatosan roskadt le Mond mellé. Cigarettával kínálta, és lehunyta a szemszórakoztatónak találta a fiatal századost, úgy gondolta, az ilyesmi jót tesz a harci m. Jóvezetõnek látszott, figyelt az embereire, és tele volt cigarettával. Mond szívbõl kívánhogy éljetúl Sztálingrádot, hogy még vénember korában is utálhassa az operát.A folyosó túloldalán az oroszok megint rázendítettek.- A szentségüket! - szitkozódott Mercker, de továbbra sem nyitotta föl a szemét. rcre se lehetitt nyugta az embernek? Hirtelen kinyílt a szeme. A falnak támaszkodva ült, közvetlenül Mond mellett. - Nem - eltsziszegve a saját kérdésére. - Nem lehet. Felpattant. Fölkapott egy csákányt, és az egyik katona kezébe nyomta, aki még nem volt. -

Befelé! Ásni! - Intett az egyik utásznak, hogy pattanjon õ is.- Mozgás! Nincs pihenõ. Nem lehet várni. Megragadott egy ásót, és a folyosó túloldala, az éneklõ oroszok felé mutatott vele. -disznók is föl akarnak robbantani minket! Mond a falnak, koppantotta a koponyáját. Hát persze. A franc egye meg! Legalább két órmegelõztek minket. Most már mindenki ébren volt, mindenki a padlót nézte. Mond a lelki meivellátta a föld alatti versenyt. Rettentõen szerette volna tudni, ki jár elõbbre az alagút Rettegett,hogy két méterrel a talpa alatt pillanatokon belül meggyullad egy dinamitos hordó kanóc- Készüljenek egy dallal arra az esetre, ha az oroszok abbahagynák - mondta Mercker. - És hangoslegyen! Megértették?

Mindenki bólogatott. Mercker leugrott a lyukba. Folytatódott a verseny. Kétségbeesett igyekezettel, lázasan ástak. Amíg az oroszok éne anémetek hallgattak - körülbelül egy óráig -, és valahányszor az oroszok abbahagyták, a zendítettek rá. Mikor az õ hangjuk lankadni kezdett, az ellenség megint rákezdte. Egész éjjel folyt a felelgetõs, de Mond és csapata sokkal többet énekelt. Az éneklésekalapján próbálták felmérni az alagútfúró verseny állását. Utol kell érnünk õket, gondolNekünk még szájharmonikánk is van. Az oroszoknak nincs. Erõtlen lámpafény pislákolt az alagútban. Árnyalakok ereszkedtek le, kétrét görnyedt, figurák kászálódtak ki. A padló kereken derengõ nyílása mintha az alvilágba vezetett voMondnak szinte démonoknak rémlettek a jövõ-menõ árnyalakok. Hajnalban izzadságtól csatakos, földes arccal elõkecmergett Mercker. Leült, és intett ak.

Kimerültnek látszott. Reszelõs hangon, lehorgasztott fejjel szólalt meg:- Az utászok szerint még egyórányi ásás kell. Szóljon az embereknek, hogy szervezescsoportokba. Mond bólintott. A százados a földes kezével elkapta a zubbonya ujját.- Maga az elsõ csoporttal megy. Biztosítsa azt az árkot. Tartsa, amíg ki nem viszm a többieket. Mond járõrcsapata, fogta a fegyvereit, és az ablakhoz húzódott. Az õrt álló katona bóldóvatosan kihajolt, és körülkémlelt a törmelékkel borított utcán. Leugrott a párkányról,



többieknek, hogy kövessék. Egyenként lökdöste az érkezõket az árok felé. Az oroszok abbahagyták az éneklést. Mond rávigyorgott az ablakban õrködõre. - Adjatok gykis operát. - Sarkon fordult és elrohant. Tízméternyire lehetett az ároktól, mikor utolérte egy bömbölõ hullám. A talaj megemelkvisszaült; Mond megbotlott. Hátba taszította a légnyomás. A rettentõ, ellentmondást nemfölkapta és elhajította: szaltózva röppent a levegõbe. Háta mögött felrobbant az épület A hátán puffant, úgy csúszott még pár métert. Az épületnek az a része, ahol a százada felszökkent alapzatáról, a falak hátborzongatóan kidagadtak. Mond a robbanástól süketenkivörösödve, félig-meddig négykézláb rohant az árokba s vetette magát társai karjába. Mnarancsszín és kék lángokkal már jött a tûzgomolyag. Az épület oldala fülsiketítõ robajösszeomlott, úgy zuhant le, mintha egy csapóajtót nyitottak volna ki alatta. Füst és poottagombafelhõ emelkedett föl, s jelezte kísérteties, szürke felkiáltójelként a helyet, ahomásodperce még egy épület állt. Meghalt a századom, gondolta Mond. Mercker meg az összes többi. Ezt nem élhették túl. Szél támadt, s mintha mindenfelõl sodorta volna a dalt. Összevegyült a rommá lõtt vároval,visszaverõdött a lecsupaszult, félig leomlott falakról.Orosz dal volt.

HÉTTánya Csernova csápolva-csapkodva bukkant a jeges folyó felszínére.

Visszanézett a bárka égõ roncsára. Az orr- és a tatrészt mintha egy hatalmas fejszecsaottavolna el egymástól, az ég felé mutatva, lassú, füstös köröket rajzolva forogtak a tenge Hátraperdült, mert valami a tarkójához ért. Egy halott katona kinyújtott keze ringott ca elõtt.Vadul eltaszította magától a holttestet, és hátrafelé evickélt. Hátulról megint hozzáérezúttal egy eleven és erõs kéz markolta meg a vállát: Fegya Mihajlové, az íróé. És mellott taposta a vizet. Nem értette, mit mond Mihajlov: bedugulta füle a robbanástól. Tudta, hogy mindenfelõl g veszikörül - a vízben kapálózó sebesültek kiáltásai, a flotta többi hajójára zuhanó bombáké,és Pankové -, de úgy rémlett, mintha az egész egy bedugaszolt palackba volna zárva. Egy gerenda úszott arra. Pankov elkapta. Máris messzire elsodródtak a traktorgyári kik

lytõl. Apart négyszáz méterre volt. Csernova úgy becsülte, hogy ha erõsen tempóznak, akkor is cvárosközpont magasságában érnek partot. Arra gondolt, vajon kiknek a kezén lesz az a rélkievickélnek. Kapaszkodott a gerendába, és Sztálingrádot nézte. Nem törõdött a két férfi halk, idegesustorgásával. Nem is hallotta õket tisztán, és csakhamar abba is hagyták. Elszigeteltsszorult a keze, s mint valami dárdát, úgy hajított átkot a romok között megbúvó nácikramegfogadta, hogy bosszút áll a németeken. Egy éve megesküdött, hogy megtorolja rajtuk neihalálát, akiket Minszk megszállásakor gyilkoltak meg. A nagyapja orvos volt, a nagyanyjbalettmester. Alig két hónappal a haláluk elõtt érkezett hozzájuk, vendégségbe. New Yorkból, pontosa

Manhattanbõl érkezett, ahol a szüleivel lakott. Próbálta meggyõzni az oly nagyon szeretdõsházaspárt, hogy menjenek vele Amerikába, meneküljenek el az Európát fenyegetõ vihar elõnincs sok idejük, figyelmeztette õket. A megnemtámadási szerzõdés, amit Hitler Sztálinncsak csel, nem szabad hitelt adni neki. Pénzt is hozott apjától, Alekszandrtól, Csernovfiától, hogyelvihesse õket. Az orvos és gyönyörû tánctanár felesége - mindkettõ õsz már - nem akartMinszket. Nekik még dolguk van ott, mondták: gyógyítaniuk és tanítaniuk kell. És ott a kikrevigyázniuk kell, a két lányuk meg az unokáik, a család minszki múltja, sírhalmai, emlék



emléktárgyai. Sztálin erõsebb Hitlernél, mondogatták. Oroszország nagyon erõs, és ezt Hdja. Csernova expresszlevelet küldött New Yorkba a szüleinek, könyörgött, hogy jöjjenek szeés beszéljék rá az utazásra a nagyszülõket. Válaszként csak egy távirat érkezett: Tatyatérjen vissza New Yorkba, a nagyszülõknek pedig sok szerencsét az elkövetkezendõ nehéz tizenkilenc éves Tatyanát nagyon nehéz szívvel engedte el apja a Szovjetunióba. Ez mostszélyes,mondta. Tatyana erre azt felelte, hogy csak adja oda neki a pénzt, amelyen elhozhatja a nagyszüleit,mert ha nem, akkor a nélkül megy, majd ott megkeresi a rávalót, és úgy hozza el õket. Alekszandr Csernov 1912-ben, fiatal tudósként, a cári hatalom hanyatlása idején vitte feleségétAmerikába. A tengerentúlról érkezõ hívás úgy hatott rá, mint egy vásári kikiáltó csábítújfajta, kényelmes életet remélt kettejüknek és majdan megszületendõ gyermeküknek, és kmikor ez a gyermek lecipelte a poggyászát a ház elõtt várakozó taxihoz. Tatyana is sírtkönnyezett, mert haragudott a szüleire, akik megtanították oroszul, akik arra nevelték,gy szeressenmindent, ami orosz, hogy örüljön a cár trónfosztásának, hogy örüljön az erõsödõ szovjetmert az az orosz nép megmentõje, akik arra nevelték, hogy legyen büszke az örökségére égyökereire. Tatyana Csernova komolyan vette szavaikat. Egészen fiatalon belépett az AmerikaiKommunista Pártba, s ahányszor csak tehette, hazautazott az anyaországba. Megszeretteezeket atávoli helyeket, az itteni embereket. A Szovjetunió és Minszk afféle szellemi szentélyé

nagyszülei az orosz egyszerûség és bátorság eszményképeivé. És most a szüleirõl, a nagyfilozofálókról és mesemondókról kiderült, hogy kétarcú emberek, csak születésüknél fogvlelkük nem az. Ott élnek a biztonságos New Yorkban, kényelemben, jómódban, s önelégültsannyi is elég, hogy csomagokat küldözgetnek a Szovjetunióba. Mikor azonban cselekedniükllene,mikor ki kellene állniuk mamuskájukért és papuskájukért, arra már nem hajlandók. Megmarelegáns lakásukban, az amerikaiságukban, a szabadságukban. Miután becsapta a taxi ajtaját, Tatyana Csernova megesküdött, hogy míg ki nem menekítivalamiképpen biztonságba nem, helyezi a nagyszüleit, többé egyetlen könnyet sem ejt. Nekalkésõbb mégis könnyezett: a halálukat siratta. 1941. július 22-én, hat héttel azután, hotMinszkbe, hárommillió német katona tódult át az orosz határon. Két hét múlva körülzártá

elfoglalták Minszket, s százötvenezer szovjet katonát ejtettek foglyul. Német tankok ál a városminden stratégiai fontosságú utcáját. Víz és villany továbbra is volt, a piacok is mûköMinszkre fekete árny borult. Lehorgasztott fejjel, ide-oda rebbenõ tekintettel, vánszorgó léptekkeljártak az emberek az utcán. Hol a Vörös Hadsereg? Hol késnek a felszabadítók? Fekete ruhás osztagok dörömböltek a lakások ajtaján, hamarosan Csernovék környékére iseljutottak. Eleinte csak a zsidó családokhoz, aztán másokhoz is betörtek - a köztisztel állókatsem kímélték. Három héttel a város megszállása után Csernov doktort és a feleségét is elakásukból - épp vacsoráztak Tatyanával. Tatyanát puskatussal leütötte az egyik náci, m.Nagyszüleit a város fõterére hurcolták, és kivégezték. Azzal vádolták õket, hogy segíti

ellenállást, amit csak az támasztott alá, hogy Csernov doktor sok olyan embert is kezel, akik a nácikbrutális kihallgatási módszereinek jegyeit hordozták a testükön. A padlón heverõ Tatyankhangjára tért magához. Vérzõ fejjel, támolyogva szaladt a hang irányába. A téren még értöltények csípõs korditfüstje. Sikoltozni kezdett, szomszédok tartották vissza. Aznap énagynénjénél aludt. Görcsös zokogással, el-elakadó hangon mesélte el neki, mi történt. befejezte, elapadtak a könnyei. - Maradj nálam - mondta a nagynénje. - Ne mozdulj innen. -Tatyana azonban azt felelte: - Elmegyek a városból, megkeresem az ellenállókat.



Az asszony a karjaiba zárta, s mielõtt Tánya kilépett az ajtón, még odasúgta neki: - Aoljderekasan, orosz húgom! Tánya Csernova elhagyta a várost; egy hétig a lövöldözések hangja kalauzolta az erdõkbfalvak között. Az egyik este egy Vjanka nevû kis halászfaluban érte; egy csûrben éjszakEgyszer csak férfiak fogták körül, karjukon lehajtott csövû vadászfegyverekkel. Kifaggabefogadták. A partizánok között csakhamar elfeledkezett a manhattani és a minszki kényelmes életrõanultpartizán módra harcolni. Aknákat telepített, síneket robbantott, megtanult ölni puskávatollyal,tõrrel, de még puszta kézzel is. Tagja lett a partizánok családjának, amelyet a fájdalofogott össze. Nem akadt olyan ember az egységében, se férfi, se nõ, aki ne viselte voln nácikkegyetlenségének nyomait. A nácik iránti gyûlölet fokról fokra kiszorította Tánya Cserna nagyszülei halála miatti gyászt és a szülei magatartása miatti haragot. A németek elltatottharcban öltött testet a gyásza, s ezzel kért bocsánatot Amerikában élõ szülei gyávaságáegy évig fagyoskodott, ölt és bujdosott az erdõkben, beállt egy arra járó reguláris csaerikaipapírjait már réges-rég elhajította. Azt mondta, Minszkben lakik, a nagyszülei címét ad284. lövészhadosztályba osztották be. Kapott igazolványt, fölültették egy teherautóra, ötszáz kilométert utazott délnek, míg el nem ért Sztálingrádhoz. Most a Volga hideg vizében tempózva végre talajt érzett a lába alatt. Elengedte a gere

felállt, sMihajlovval és Pankovval a nyomában a partra gázolt. A hallása visszatért, folyásiránybhallotta a csata hangjait. Csuromvizesen, dideregve kuporogtak a parton. A víz melletti sáv elhagyott gépekkel ésládákkalvolt tele. Csernova úgy gondolta, nem az jelenti a kisebb veszélyt, ha a csönd felé indlnak, hanemha inkább a gyárkörzetbõl hallatszó csatározások felé. Ott biztos találnak oroszokat. Jkilométernyire eltérítette õket céljuktól a sodrás. Úgy vélte, hacsak el nem fogják õkeelõtt odaérnek a gyárakhoz. Ha azonban a németek idõközben elfoglalták a város középsõ akkor járõröznek a parton, hogy megakadályozzák a beszivárgást.- Gyertek! - súgta a két férfinak. - Észak felé megyünk. Mihajlov már mozdult is, azonban

tétovázott. - Mit is mondtál, ki vagy?- Tatyana Csernova közkatona.- Szóval Tánya. Azt a helyzet, Tánya, hogy én nem megyek lány után. Még amerikai Énmegyek, elöl. Csernova kifejezéstelen arccal nézett rá. Nem volt mivel meggyõzze Pankovot. Pankov csk aztlátta, milyen irtózattal taszította el magától a vízben azt a halottat, annak nem volt hogyanmetszett el tucatnyi torkot, hogyan helyezett el aknákat egy lõszerszállító szerelvény hogyanjárt azután a sebesültek között, pisztollyal fejezve be a munkát. Pankov nem látta Tány,

hogyan fojtott meg dróthurokkal egy foglyot, miután az elmondta a partizánoknak, amittudott, ésnem volt ott mellette, mikor egy álló napig ült lesben, hogy végül háromszáz méter távoegyetlen lövéssel megöljön egy német tisztet. Most viszont itt volt mellette ez a korosodó gazdaember, és azért volt itt, hogy pusztítsa a németeket.Csernova elhatározta, hogy már csak ezért is vigyázni fog rá. Haljon meg, hasznosan, netobán,gondolta.- Jurij... Én az utóbbi évet partizánok között töltöttem. Belorusszia erdeiben ha



nem az ekeszarvát tartottam. Ismerem a nácikat, és tudom, hogyan kell életben maradni. Vagy én mek, elöl,vagy egyedül megyek.Mihajlovra nézett. - Ez rád is vonatkozik. Elindult a parton. Halk, de határozott szavakat hallott a háta mögül, aztán a két férfrgó lépteit. Egyórai gyaloglás múltán, miközben minden neszre megtorpantak, nyilvánvalóvá vált, hogérnek virradat elõtt a gyárakhoz. Csernova olyan helyet keresett, ahol kihúzhatják a na, hogy majdsötétben folytassák útjukat. Még egy óráig gyalogoltak, közben figyelték, nem látnak-e a sziklák közt valamilyen hayelhagyott bunkert. A látóhatáron már megjelentek a pirkadat elsõ fényei. Bûzt sodort a rnovaelfintorodott, és meggyorsította lépteit. Egy széles szájú csõ torkolata bontakozott kisötétbõl, a marttól vezetett a vízbe. Két méter átmérõjû lehetett, ebbõl áradt a bûz, dCsernova szinte a bõrén is érezte.Mihajlov levegõ után kapkodott.- Ez egy szennycsatorna - mondta.Csernova és Pankov összenézett. Mindketten bólintottak. Mihajlov hátralépett: undorodotgondolattól.- Uramisten! Ugye csak vicceltek? Én ide be nem megyek. Ez szar! Szarral van tele az egész!

Nem... Nincs az a pénz!Csernova odalépett hozzá, s mutatóujját az ajkára téve csendre intette.- Nincs más választásunk. Hamarosan megvirrad.- Ez csak szar, Fegya - csillapította Mihajlovot Pankov. - A mezõn naponta dolgozunk trágyával.Ettõl nõ nagyra a termény.- Én meg elhányom magam tõle!Csernova odament a csõ torkolatához, és hátranézett Mihajlovra.- Idebent nem vesznek észre. Gyere.Olyan testtartással lépett a csatornába, mint aki erõs szélbe hajol bele. Könyökhajlatázemelte, hogy zubbonya ujjának anyagával megszûrje a bûzt, de nem sokat ért.Pankov magasra tartott fejjel lépdelt, mintha így kiemelhetné orrát a büdösségbõl. Miha

zú,lassú lépésekkel, két karjával kötéltáncos módjára egyensúlyozva haladt.- Mozogj, Fegya - szólt rá Csernova. - Még épp csak elindultunk.- Uram az egekben! - sóhajtott Mihajlov. Húszméternyire a kifolyó szájától már azbeszûrõdõ derengés is megszûnt, s teljessé vált a sötétség. Csernova a nyálkás falon cstenyerét, úgy tájékozódott. Egyszer csak hûvös légáramlatot érzett az arcán.- Valamilyen nyílás van elõttünk - mondta. Keze ürességre tapintott: egy mellékág itt csatlakozott a fõcsatornához.- Azt hiszem, ez északnak halad. Hajnalig ebben megyünk, aztán kinézünk egycsatornanyíláson, és kimászunk. Ha szerencsénk van, a mi vonalaink mögött jövünk fel. A falhoz ütögette a csizmáját: ürülék tapadt rá - a nadrágszárára szintén. Mocsaras nenyaldosta a combját. Mihajlov közvetlenül mögötte haladt. Biztos lábujjhegyen jön, gondCsernova, nehogy szarba lépjen.

- Tánya! - szólt elõre Pankov. - Mesélj nekünk Amerikáról! Csernova megnyalta az ajkát: sós izzadságot érzett. Nem volt kedve mesélni, de rájött,ankovcsak a félelmüket szeretné eloszlatni.- Szoktál olvasgatni, gazda? - kérdezte Csernova.- Igen, persze.- Na és Amerikáról mit olvastál?- Hogy az egy dekadens ország. Ragyogó fények, kurvák. Meg üzletemberek, akik kipik apénzt a szegénybõl. Gengszterek. Milliomosok.



- És elhiszed?- Csak ami a gazdagokat meg a kurvákat illeti. A jót. Csernova elnevette magát, de rögtön el is hallgatott. Nem akarta megmondani Pankovnak, hogytéved, hogy ennél sokkal többrõl van szó, jóról is, rosszról is. Amerika óriási országlehetõségek országa. És igen: a dekadenciáé is. Nem mondta, hogy Amerika gyönyörû, s fõazoknak, akik fehérek, férfiak, és angol vezetéknevük van. Hogy Amerika elképesztõ. Hogka- akárcsak a szülei - tart a németek elleni háborútól. És nem mondta ki azt sem, hogy õorosz,és akkor is harcolni fog Oroszországért, és akkor is gyûlöli a nácikat, ha Amerika nem.Szerette volna elterelni magáról a figyelmet.- Fegya! - szólt; a locsogásban is jól hallhatóan visszhangzott a kiáltás. - Szavl nekünkvalamelyik versedet. - Tényleg! - kapta föl a szót Pankov. - A kedvencedet.- Itt? Most? - kérdezte döbbenten Mihajlov. - Itt szavaljak? Hisz itt még lélegezi sem lehet!- Jaj, ne kényeskedj! Ennél jobb akusztikát úgysem találsz:Helyes, gondolta Csernova: Jurij eltereli a moszkvai fiú figyelmét.- Istenem! - sóhajtott Mihajlov. - Hát legyen. Azt viszont sosem állítottam, hogyjó költõ vagyok.Megállt. A másik kettõ szintén. Elhalt a fodrozódó visszhang.- Mosás a folyóparton. Ez a címe. Nem is tudom, miért, de most hirtelen itt van afejemben,

betûrõl betûre. Itt vagyok ebben a rohadt csatornában, és úgy félek, hogy majd meggebedittvan a fejemben.Suttogva kezdte. Ráncos két keze könnyen ad, s mint a nagy kövek, melyek mellett hajlong, kemény. Együtt megyünk a folyóra, anyám meg én, érzem lélegzetét.Köd tapad arcunkba.Ledobjuk a terhes szennyest.Velõmben toccsan, cuppan a folyó, s a folyóban a szappan.

Föld pereg vörös ujjai közt,

vissza a csöndes vízbe. Fény hatja át kipirult, szelíd arcát. Nézem, mint terül szét a sodrásban a szappanlé. Kosarunkba hajigáljuk súlyos rongyainkat,s visszanézünk a kékségre. Tiszta, hûs keze nyakszirtemen nyugszik,s egy pillanatra megáll a munka.Hol vagy, anyám? - kérdem.Tenyerem sajog, elnézem ráncait.Kucorgok, s nincs öleljek mást, csak önmagam. Hallom a konok toccsanásokat.Átsuhansz minden csontomon itt,ahol állok e percben.

Mihajlov megköszörülte a torkát. - Hát ez volna. Csernovát meghatotta a vers, úgy érezte, mintha Mihajlov hangja közvetlenül beleivódotna. Acsatorna sötétjében néhány pillanatra realitássá vált a mondandója. Elszigetelõdött a shogy véget ért, még mindig ott visszhangzott benne, emlékeket kavart. Pankov odagázolt Mihajlovhoz, és barátságosan a vállára csapott.- Miért van az, hogy ti, költõk mindig gyûlölitek a mûveiteket? Ez gyönyörû. Anyáeszembe.- Én nem gyûlölöm. Miért gyûlölném?



- Könyörögnöm kellett, hogy elszavald.- Az ég áldjon meg, Jurij! Egy szennycsatornában vagyunk.- Na, ez ám a költõ! - nevetett Pankov. - Semmi sem kerüli el a figyelmét. Közelebb lépett Csernovához, keze megkereste a kezét. - Tánya tábornok asszony! Én legolyan jól végig bírom húzni a kezem ezen a mocskos falon, mint te. Engedelmeddel egy idátveszem a vezetést. Csernova elmosolyodott, bár Pankov ezt nem láthatta. - Jó. Köszönöm. Pankov elõregázolt. Mihajlov jött leghátul, Csernova bevárta. A nagydarab fiatalember e avállához ért, aprót taszított rajta. Csernova nem mozdult, hagyta, hogy az érintés átjáLehunyta a szemét, szinte mindenrõl megfeledkezve, egész nõi mivoltával érzékelte. Valamegmoccant benne, s ez az érzés Mihajlov felé taszította. Ellenállt a késztetésnek, méltvett, s elfojtotta. Egy óráig mentek elõre a sötétben. Cuppogó lépteik hosszan csengõ visszhangokat keltetCsernova úgy érezte, mintha egy feneketlen szakadékban zuhanna. A bûz szinte perzselte zorrcimpáját. Szédelgett, hányinger környékezte. Egyszer csak megtántorodott. Kinyújtotta a sötétben a karját, hogy feltartóztassa a möMihajlovot. Keze a fiatalember zubbonyához ért.- Rosszul vagy? - kérdezte Mihajlov.- Nem, csak kimerültem. Mintha egy trágyadomb alatt lélegeznék.- Miért nem láttunk még egyetlen feljáróaknát sem? Mostanra már biztosan hajnalodihajlov

úgy mondta, mint aki hiszi, hogy Csernova tudja a választ. Csernova kifújta a levegõt: telennekérzõdött fölöttük a sötétség, noha csak fél méter választotta el fejüket a csatorna tet- Biztos betemette õket a törmelék - felelte Csernova. - Gyere. Majdcsak találunkegyet. - Megintmegroggyant a térde. - Fegya! - mondta. - Menj elõre. Egy ideig inkább mögötted vánszorNem baj? Mihajlov megszorította a karját, és ellépett mellette. Eltelt néhány perc. Mih egyszercsak felkiáltott.- Jurij! Csernova tenyerével a nyálkás falnak támaszkodott, hogy el ne veszítse az egyensúlyát,kezével Mihajlov és Pankov után tapogatózott. Mihajlov a mocskos lében kotorászott: Csemindkét kezével az izzadt hátára tapintott. Mihajlov Pankovot próbálta fölemelni.

- Jurij! - kiáltotta ijedten. - Állj föl, Jurij! Tánya, ez elájult! Mit csináljun- Gyorsan emeld föl! - Csernova segített Mihajlovnak. Pankov zubbonya és haja csatakos volt avíztõl és a szennytõl. Csernova csak nehezen küzdötte le hányingerét, mikor magához szoférfit, hogy emelni tudja; közben az õ zubbonya is csupa mocsok lett.- Elájult a gázoktól - zihálta. Nekitámasztották Pankovot a falnak. - Azt hittem,a.- Bírta is - felelte Mihajlov. - Most sincs kutya baja, csak pár perc kell neki, és magához tér. Csernova Pankov vizes mellére fektette a tenyerét: a férfi csak gyengén lélegzett. artsd. -Hátrább lépett Pankovtól, kinyújtott karjával mérte föl a sötétben a távolságot, s pofoernyedt férfit. Semmi. Megint megütötte. A Pankov arcáról szerteröppenõ cseppek a szemé

spricceltek. Pankov meg se nyikkant.- Vinni kell - jelentette ki Csernova. - Bírod?- Igen. Persze. Csernova belegondolt, mi lesz Mihajlovval, meddig bírhat Pankovval a vállán botorkálniacsatornában. Hamarosan õ is elájulna a mérgezõ gázoktól.- Ne. Várj. Inkább vonszoljuk. Vedd a válladra a karját. A karjainál fogva két oldalról a vállukra vették. Pankov teljesen ernyedt volt, támoly a súlyaalatt. Csernova azt figyelte, lélegzik-e.



Tíz percig küszködtek így, Csernova egyre jobban félt. Oldalba könyökölte Pankovot, deakegy öntudatlan sóhaj hagyta el a száját.- Hogy érzed magad? - kérdezte Mihajlovtól.- Még bírom. Én viszont már nem; gondolta menet közben Csernova. Halálosan fáradt vagyok, és hányinvan. Még néhány perc, és hasra esek, itt a szarban. Bocsáss meg, Jurij.- Vedd le a zubbonyát - mondta.- Miért? Hogy könnyebben lélegezzen? Semmi értelme. - Nem azért, hanem azért, merubbonyaalatt meleg, hosszú ujjú trikót hord. Hámozd le róla a zubbonyt, és hozd a trikóját.- Itt akarod hagyni? - csattant fel Mihajlov. - Hogy itt pusztuljon el a csatornában? Akkor márinkább cipelem! Nem hagyhatjuk itt! Csernova nekitámaszkodott a falnak. Fegya, gondolta, te fogsz itt meghalni. És én is. Annyira ki volt merülve, hogy még csak kiabálni sem bírt dühében, amiért így, itt Sztá,sötétségben és mocsokban végzi az életét, ahelyett hogy világosban, egy csata hangjai mharcolva esne el. Vagy ahelyett, hogy öregen, ágyban, gyermekeitõl körülvéve hunyná le szemét. A halál csupa feketeség. És büdös is. Nézz csak rám, hol vagyok. Talán már meg haltam. Ellépett Mihajlov mellett, hallotta, hogyan csobbannak bizonytalan léptei. Megpördült ele a világ,megint nekitámaszkodott a falnak. Görcsösen összerándult a gyomra, elhányta magát. Hang

öklendezett. Kiegyenesedett, de rettentõen elgyengült a lába. Végem, gondolta. Megint nekiindult, hgy legalábbmenet közben haljon meg. Gyors léptek csobbantak mögötte. Egy kéz megfogta és megállítoszorításban meglepõen nagy erõ volt, nem is gondolta volna, hogy még létezik ilyen enerbben aszûk, sötét, bûzös alagútban. Kinyújtotta a kezét, hogy megkapaszkodjon Mihajlov karjábvgyûrött trikójára tapintott.Továbbvánszorogtak. Csernova szótlanul gázolt a szennyben, teljesen elvesztette az idõérzékét. Elfelejtettgy azértvannak itt, mert a város egy bizonyos pontjára tartanak. Egyenletes lépésekkel haladt,

róbáltabeosztani maradék energiáját. Már nem vágyott semmi másra, csak tiszta levegõre, világovisszhang nélküli környezetre. A lába mintha ólomból lett volna. Nehezen lélegzett. Márlábszárára és a combjára összpontosított, hogy minél tovább bírja. Mihajlov támogatta. vonszolta magát, görcsösen kapaszkodott a derekát átölelõ karba. A csõ sötétsége azzal hogy egész lényére, egész öntudatára rátelepszik. Nem bírom tovább ezt a csatornaszagotMár Fegya karját sem érzem. Már a lépteimet sem hallom... Valami megvillant elõttük a feketeségben. A halálom, gondolta. Ez az. Legalább világos Hirtelen ellépett Mihajlovtól. Tízméternyire elõttük egy ferdén beesõ fénypászma világtartotta bele az arcát, mintha egy szökõkút vize alá állna. Porszemcsék táncoltak a fénkeringéssel, parányi balerinák a fényszórókkal megvilágított színpadon. Lázasan tapogatÁtlépett a másik oldalra.- Itt van! - szólalt meg rekedten. - Egy létra! Feljáró! Mihajlov odagázolt. - Gy

. Csernova érezte, hogy Mihajlov nekikészül a mászásnak. Kinyújtotta a kezét, és visszatAlétra érintése, a menekülés reménye némiképp visszaadta az erejét.- Várj. Elõbb vedd le a zubbonyod, és húzd magadra Jurij trikóját - suttogta. - Hj le. Nemlesz semmi baj. Majd én. - Úgy hatolt orrába a környezet bûze, mintha most szagolna bellõször.Megtántorodott, de aztán kiegyenesedett. - Én megyek elõre.- Gondolom, semmi értelme vitatkoznom veled ilyen dolgokban. - Mihajlov lehúzt



a a zubbonyát.- Hát igen. Majd jelzek, ha jöhetsz. Menj távolabb. Ha németekbe ütközöm odafönt,lejönnek körülnézni, hogy van-e még itt valaki. Ha hallod, hogy jönnek, hasalj le. Abbapillanatban, amint leérnek, tüzelni fognak. Az biztos, hogy nem fognak nekiállni itt hajkurászni. Alényeg, hogy keress egy másik feljárót, és ott próbálkozz. Megfogta a létrát, és fellépett rá. A második lépésnél Mihajlov megérintette a lábát.- Tánya!- Ne. Eredj innen - szólt rá Csernova. Megvárta, míg Mihajlov eltávolodik egy kicsit, aztán fölmászott a csatorna fedlapjáhozamennyire halkan csak bírta, megemelte és félretolta. Nappali világosság döfött a szemébe. Reggel volt. Lehúzta a fejét az utcaszint alá, hu mígmeg nem szokta a fényt. Lassan kidugta a fejét. Szerencsénk van, gondolta. A feljárót négy oldalról törmelékhakörül. Egy nagy épületsor roskadt össze itt s zuhant az úttestre - valamilyen csoda folcsatornafeljárót nem temette be. Csernova kimászott, és lehasalt a törmelék között. Mohmagába a levegõt. Idõnkénti távoli puskalövéseken kívül semmit sem hallott. Behajolt azhalkan leszólt. - Jöhetsz! Mihajlov kikapaszkodott, többször erõteljesen teleszívta a tüdejét. Csernova csak mostmennyire mocskos a vastag alsótrikó, amit magára húzott. Katonanadrág és katonai bakanctugyan rajta, de Csernova azt remélte, hogy a trikó meg az egész megjelenése leplezi maj katona

mivoltát. Végignézett önmagán is, ahogy feküdt ott a porban: akárcsak Mihajlovot, õt isborította a szenny. Én meg csak egy talpig szaros lány vagyok, gondolta. Fölkapaszkodtak az egyik téglahalom tetejére. Nem messze tõlük németek álltak sorban cakezükben egy kantinsátor elõtt. Mihajlov megmerevedett a nácik láttán, s már vissza is volna ahalom mögé, Csernova azonban rásziszegett, hogy maradjon állva.- Csak semmi hirtelen mozdulat. Az ellenséges vonalak mögött vagyunk. Nem szaladhatunk el. Széplassan elõjövünk. Megnyalta kiszáradt ajkát. Mihajlov a szemébe nézett, és megfogta a kezét.- Tánya, te viccelsz.Csernova kirántotta a kezét.

- Tánya! - könyörgött Mihajlov. - Nem lehetsz ennyire õrült! Csernova porfelhõt kavarva lebotorkált a halomról, s leérve hátrafordult az eltartott okkal,dermedten álló Mihajlovhoz. - Gyere! - intett széles mozdulattal. - Muszáj ennünk. Halákivagyok. Menten éhen veszek. Lehet, hogy hosszú ideig nem lesz több lehetõségünk enni.Mihajlov még mindig csak állt.- Ezek nem tudják, hogy katonák vagyunk - gyõzködte Csernova. - Nincs fegyverünkugodtanmászkálunk.Azt hiszik majd rólad, hogy valami szerencsétlen melós vagy, akit latrinaszolgálatra ostottak be, ésmost egy kis szünetet tartasz.- És veled mi lesz? - kérdezte Mihajlov.

- Velem? - Csernova vállat vont. - Biztos kurvának néznek majd, aki egy kis kajáédolgozik. Kitérdekel? A lényeg, hogy tartsuk a szánkat. Mihajlov lemondóan leengedte a karjait, s óvatos léptekkel elindult lefelé. Akkora, mit egy ház,gondolta Csernova, csupa szar, és ilyen apró léptekkel tipeg.Mihajlov leért, s homlokát ráncolva nézett rá.- Tudod, hogy ördögi nõ vagy?- Lehet. Gyere. Ne szólj egy szót sem. Kimentek a nyílt terepre, és beálltak a sátor elõtti sor végére. Elõttük türelmetlen k



evõeszközeikkel a csajkájukat. Ha ezek a fajankók ilyen nyugodtan álldogálnak itt, akkor ez azt jelenti, hogy messze az õ vonalaikmögött vagyunk. Biztonságban érzik magukat. A sor néhány lépésnyivel elõrébb csoszogott. Mihajlov a bakancsát nézegette: a mocsokravastag porréteg tapadt. Úgy nézett ki, mint egy parasztlegény, nem úgy, mint egy moszkvköltõ.- Was im Himmel? Az egyik náci utálkozva befogta az orrát. Kilökte Mihajlovot a sorból, és mutatta, hogrnova istûnjön el. Pár lépésnyivel hátrább húzódtak, megvárták, míg az utolsó katona is eltûnik a sátorbaalázatos képpel beóvakodtak. A szakács egy-egy csajkát lökött eléjük, és sietõsen kimérkáposztát és kolbászt.- Inkább kint együk meg - súgta Mihajlov.- Nem akarom magunkra vonni a figyelmet.- Na ne mondd! - Mihajlov elképedve nézett Csernovára. - Olyan büdösek vagyunk, m a görény.Ennél nagyobb figyelmet már nem is kelthetnénk. Csernova lepisszegte, és elindult elõre. Az asztaloknál vagy száz német ült és evett; mentek,utánuk fordultak a fejek. Többen döbbenten befogták az orrukat. Találtak egy üres asztayorsan

leültek. Kapkodva ettek, féltek, hogy kihajítják õket, mire csillapíthatnák éhüket. A felénél tartottak, mikor elindult feléjük egy tiszt. Hozzájuk érve leengedte az orrartottzsebkendõt, elõkapta a derékszíjába tûzött lovaglópálcát, és Mihajlov hátára csapott veszomszédos asztaloknál ülõ katonák nevettek, meg is tapsolták. A tiszt arca egészen elvörösödött. Megint rácsapott Mihajlov hátára, majd az asztalon Csernova fejére is. Mihajlov talpra ugrott, és hátrataszította. - Hagyd békén, te mocso A tiszt megtántorodott, de nem esett el; mélyen Mihajlov szemébe nézett. Lassan visszasúsztattaderékszíja alá a lovaglópálcát, és kigombolta a pisztolytáskáját.- Ó! - Halványan elmosolyodott. Hátralépett, és széles, teátrális mozdulattal fölemelte a pisztolyát. Körülnézett az esátorban. Mihajlov szívéhez tartotta a fegyvert, és megint körülnézett. Száz mozdulatla

figyelte. A mosolygó német beleegyezésként értelmezte társai hallgatását. Jogosan végzi ki ezt ahihetetlenül büdös oroszt.Csernova odalépett Mihajlov mellé.- Doszvidanyija, ruszki - mondta a német. A konyhában leborult egy edényoszlop, fülsiketítõ csörömpöléssel estek a földre a láboserpenyõk. A tiszt odafordult. Egy alacsony, zömök férfi robbant elõ a konyhapult mögül. - Halt! Halten Sie, hitte! -ta.Odarohant a két oroszhoz, és kinyújtotta a karját. Az egyik kezében egy fakanalat tarto Akadozó németséggel könyörgött a tisztnek. Mihajlovra és Csernovára mutogatott, aztán és lehajtotta a fejét. A német leengedte a pisztolyát, és ráordított a szakácsra. A tömbehúzta a nyakát, zavartan gyûrögette a kötényét, majd váratlanul kiegyenesedett, és a

Mihajlov mellébe döfött. A másik kezével megragadta Csernova fülét, megpördítette, fenémajd ismét mellbe döfte a fakanállal Mihajlovot, s oroszul üvöltözve a konyha felé tereKözben hátrafordult, és bocsánatkérõ hangon visszaszólt a tisztnek. - Danke! Danke schöHerr! Danke! Belökte Mihajlovot a konyhaajtón, és Csernovát is utána taszította. Még mindig ordítotkáromkodott. Végiglökdöste õket a konyhán, ki a sátor mögé, egy kis szemetes térségre.Ott lecsillapodott.- Kik vagytok? - kérdezte sziszegve, oroszul. - Mi a fenét kerestek itt?Csernova mellbe taszította.- Te mit keresel itt? Fõzöl a nácikra? Te mocskos kollaboráns!



Mihajlov közéjük lépett.- Tánya! Ez az ember megmentette az életünket! Csillapodj. Hálásabb is lehetnél.- Hálás legyek? Ez a csirkefogó fõz ezekre a mocskokra! Ez még náluk is rosszabb,gy áruló!Egy kollaboráns!- Tánya... - Mihajlov Csernova vállára tette a kezét. -Mostantól én mondom meg, myen, tepedig engedelmeskedsz. Megértetted? Ha én mondom, mit tegyünk, kijutunk innen. Te megöltnélmindkettõnket. Maradj csöndben. Csernova már vette a levegõt, hogy közölje vele: a partizánok le szokták lõni az elfogkollaboránsokat, a koponyájukhoz pedig táblát szögeznek, azzal a felirattal, hogy így jakiegyüttmûködik az ellenséggel. Mihajlov erõsen megrázta a vállát. Csernova zsebre vágta villámló szemmel méregette a kövér árulót. Mihajlov kezet nyújtott a szakácsnak. - Köszönjük. Megmentette az életünket. Mit mondok anémetnek?- Hogy orosz parasztok vagytok, és a kezem alatt dolgoztok. Mondtam neki, hogy elküldtelekbenneteket, latrinát pucolni, és nyilván beleestetek.- Tényleg? És bevette? - Mihajlov Csernovához fordult. - Nem is rossz. Maga aztángyorsankapcsol. Csernova kiköpött. - Ez egy rohadt kollaboráns. Mihajlov ismét a szakácsra néz

-Köszönjük. Tudna nekünk valamiféle tiszta ruhát szerezni?- Nem tudok - ingatta a fejét a szakács. - Kik vagytok? Hogy kerültetek ide?- A 284. hadosztályba tartozunk. Elsüllyedt a hajó, amelyik áthozott volna a Volg A parton megez a lány a csatornába vezetett minket.- És te utánamentél? - mutatott a szakács a fakanállal Csemovára. Csernova elõrelépett, de Mihajlov egy kézmozdulattal megállította.- Én nem tenném - mondta.A szakács leengedte a fakanalat. Mihajlov még mindig barátságosan folytatta. - Tud még valami ennivalót adni?- Persze. - A szakács visszalépett a konyhába, de az ajtóban megtorpant. - Kihozo.

Mihajlov ráförmedt Csernovára. - Neked meg mi bajod? Hogy beszélhetsz így valakivel, amegmentette az életedet?- Segít a németeknek!- Ez az ember csak egy közönséges szakács. Honnan tudod, hogyan került ilyen helybe? Lehet,hogy felesége van meg gyerekei, akikrõl gondoskodnia kell. Lehet, hogy csak egyszerûenszerencsétlen, halálra rémült kis emberke, akinek egyetlen vágya, hogy túlélje ezt az e Csernova nekitámasztotta derekát egy nagy szemetesedénynek. - Ha ilyen gyáva, akkor lekell lõni- jelentette ki. Mihajlov karba fonta a kezét. Csernova belenézett a kék szempárba, és végigmérte az erfiatalembert. Én is túl akarom élni, gondolta. Mihajlov feddése miatt egyre erõsebben tlt föl benne

a szomorúság. Rettenetesen szeretném túlélni. De már meghaltam. A németek elvették az éelvették a hazámat, elvették a nagyszüleimet. Nem maradt más, csak ez a lélektelen testMegesküdtem, hogy addig ütöm õket, míg bele nem pusztulok, vagy amíg ki nem kergetjük õAkkor majd visszatér belém az élet, és megint lesznek könnyeim. Most azonban mind halotvagyunk: én, Fegya, Jurij, ez a szakács, Oroszország... És ha újra élni akarunk, nem temás,mint hogy harcolunk. Nem tehetünk mást. Muszáj.- Nem mindenki olyan bátor, mint te - mondta Mihajlov. Gyöngéden odahúzta, és szemagához ölelte Csernovát, aki egy pillanatra, a mellére hajtotta a fejét, aztán elhúzód- Bûzlesz.



Megjött a szakács, káposztát és fasírtot hozott. A tányérokat a szemetesedény tetejére- Fõképp abból az irányból hallani lövöldözést -mutatta. - Három kilométerre van irányban a Volga. Óda ne menjetek, mert járõröznek. Mihajlov bólintott. A köpcös férfi Csernovára villant: nem tudta, mire számíthat tõle. Széttárta a karját, pecsétes köténymegrázkódott húsos mellkasa. Úgy tûnt, menten sírva fakad.- Te ezt nem érted - mondta.Mihajlov válaszolt Csernova helyett. - Miért? Ki érti? A szakács az inge ujjával megtör orrát, ésbement a konyhába. Mihajlov és Csernova megette az ételt, majd elindultak megkeresni az oroszvonalakat. Nemigen volt mozgás az utcákon. Németek járõröztek itt-ott, homokzsákokkalkörülbástyázott géppuskák meredtek elõ a falakban tátongó résekbõl. A megfeketedett, kímozdulatlan romok között kibombázott, rongyos emberek jártak réveteg tekintettel. A halonkotorásztak, próbáltak ruhaféléket és eszközöket guberálni, amelyek révén valahogy túlépokoljárást. A németek nem foglalkoztak ezekkel az élõhalottakkal. Csernova és Mihajlovremélte,õket is közéjük tartozónak vélik majd, és hasonlóképpen keresztülnéznek rajtuk.Ha gyanakvó járõrrel találkoznának, mondta a lány Mihajlovnak, csak játssza meg a félkemotyogjon, csorgassa a nyálát. Õ majd kézzel-lábbal mutogatva elmagyarázza valahogy anémeteknek, hogy szétlõtték az elmegyógyintézetet, és ez a tohonya melák csak egy ártalbentlakó, és most az oroszokhoz kíséri, hogy evakuálják. Azért ilyen szarosak, mert belegytörött csatornába, pöcegödörbe, akármibe. Ha Mihajlov meg tudja játszani a bolondot, ta

hiszik a németek - legalább addig, amíg ki nem talál valamilyen jobb tervet.- De ne izgulj - nyugtatta Mihajlovot -, nem fognak megállítani minket. Fegyvertelenek vagyunk.Nyíltan járkálunk, nem jelentünk nekik fenyegetést. És különben is: csupa szar vagyunk ketten, ha netán elfelejtetted volna.- Jaj, ezt állandóan elfelejtem - felelte Mihajlov. -Csodás. Azt hiszem, az lesz a legjobb, ha aháború végéig szaros maradok. Remek álcázás. Olyan, mint valami páncél. Egész délután romok között jártak. Egyszer elment mellettük egy hátizsákos német járõrcsattogva lépdeltek nehéz bakancsukkal. Csernova vadul rikoltozva, belorusz akcentussalszitkozódott, Mihajlov meg szökdécselt, mint egy idióta. Az egész járõrcsapatból csak ekatona pillantott rájuk. Befogta az orrát. A járõr betrappolt egy kiégett épületbe, és

csõházban. Elõttük, egy néptelen bulvár túlsó oldalán egy felszakított, összevissza görbült sínekvagonokkal teli kis vasútállomás feküdt. Közvetlenül a vágányok mellett hosszú, négyemeállt. Ablakai mind kitörtek, a kiégett ablakkeretek fölött koromsávok látszottak, a minmésztõtûz nyomai. A peronon kiégett német tankok árválkodtak. Az épület mintegy nyolcszáz métlehetett. Csernova visszapillantott arra a házra, amelyben a német járõr eltûnt. Számos ablakábófegyvercsövek meredtek ki, mind nyugat felé, a vágányok túloldalára céloztak.Ez a frontvonal, gondolta. Senki földje. Fölpillantott a napra. Fényes nappal nagyon veszélyes volna átmerészkedni a síneken. Kkereszttûzbe kerülhetnének, ráadásul bármelyik fél nézheti õket dezertõrnek vagy kémnektúloldalán egy magányos bakterház gubbasztott. Csernova megfogta Mihajlov trikójának uj

- Ott várunk majd, abban a házikóban. Kivárjuk a sötétséget, aztán átkúszunk a síszemben húzódó négyemeletes épületre mutatott. - Ott vannak a mieink. Mihajlov odanézetHonnan tudod? Csernova hátrapillantott a házra, amelyikbe bement a járõr. Fémes csattanások hallatsz felõle: anémetek hozzáfogtak aknavetõik felállításához.- Nem én tudom, hanem õk. A házikó üres volt, a polcokon csak por és néhány törött palack feküdt. Az olajfoltos csavarok és kisebb-nagyobb kampók hevertek. Az ablaküveg hiányzott, a tetõ azonban sértmaradt.



A fal mellett egy vaságy állt, matracát üvegszilánk és föld borította. Csernova megformatracot, hogy a kevésbé piszkos oldala legyen fölül: fakó kék és szürke csíkok és rozsláthatóvá. A levegõnek olajos szaga volt. Csernova megveregette tenyerével a matracot, lhátrált afelszálló porfelhõ elõl.- Egy-két függöny, pár cserép virág az ablakba... - Az ajtóban tébláboló Mihajlov-Csinálhatnánk egy kis veteményest is, mindennap lenne friss zöldségünk.- Nem rossz. - Mihajlov belépett, és leült az ágyra. -Írólak a sínek mentén. Nekeromantikát sugall. Csernova odaállt elé. - Vedd le ezt a nyomorult trikót. Nemcsak bûzlik, de ráadásul szurijraemlékeztet. Megfogta a trikó alját, Mihajlov engedelmesen fölemelte a kezét, mint egy gyerek, miko anyjavetkõzteti. Csernova lehúzta róla a trikót, és kihajította az ablakon.- A bakancsot is - mutatott Mihajlov lábára. - Azt egyedül is le tudod venni. Mihajlov nekiállt kifûzni, Csernova meg közben levetette, és a sarokba rúgta a zubbonyurvaszövésû, halványsárga lenvászon blúz volt alatta. Hónalján és gallérján átütött az izzagombhoz emelte a kezét. Mihajlov fölnézett a bakancsfûzésbõl. Csernova követte a tekintetét: egyenesen a mellbirányult.- Tánya... - mondta halkan Mihajlov. Tekintete Csernova fölemelt kezére siklott.

- Le akarod vennia blúzodat?- De még mennyire. - Csernova kigombolta a legfelsõ, majd a következõ gombot. - Sdésignem tudunk továbbmenni. Fáradt vagyok, és nyilván te is. Gondoltam, alhatnánk egy sort. Leült Mihajlov mellé, próbálgatta az ágyat. Nyikorogtak a rugók. Mihajlov kinézett a pályaudvarra. - És ha valaki meglep minket idebent? Nem kellene inkábbfölváltva aludnunk?- Téged idebent csak egyvalaki fog meglepni - válaszolt Csernova, s lehajolt,hogy õ is kifûzze abakancsát. - És az a valaki én vagyok. A sarokba rúgta a bakancsait, rá a zubbonyára, aztán végigsiklatta tenyerét Mihajlov s

.Mihajlov elõrehajolt, a térdére könyökölve támasztotta föl az állát. Csernova a nyaktájmasszírozta.- Ez nagyon kellemes - sóhajtotta szemét lehunyva Mihajlov. - Tényleg. Egy ilyen nap után. Csernova leengedte a kezét. Mihajlov kinyitotta a szemét: kérdõ, tétova volt a tekinte- Valami rosszat mondtam? - kérdezte. Csernova a fejét ingatta. - Nem. Csak ez a mai nap... ez semmi volt. Hátrasimította a haját, Mihajlov most látta elõször igazán az arcát. Csernova nem tudtképes-e olvasni a tekintetébõl. Elér hozzá az üzenete? Elmondja-e neki, vagy akár csak e isvele? Az állandó menekülést, a harcokat, a halál hónapjait, az életért való reszketést.mindezt. De mi végre? Hogy még több rettenetes évet érjen meg, hogy még ötven év naptár

lapozza végig, újra és újra rendületlenül megjelölve bennük a gyûlölet születésnapját, várja a saját halálát? Szenvedély, emberiesség és erkölcs nélküli gyûlölet volt ez, egymegfosztott gyûlölet: csupasz, mint a napon kiszáradt csont. Ez hát a hozománya, ez várhatúléli is Sztálingrádot. Soha többé nem fogja tudni elfelejteni. Még - ha úgy alakul - Amerikába is vele tart. De kimutathatja-e ezt Mihajlovnak valaha is? Vagy mindörökké egedül azövé ez az érzés, ezzel száll a sírba?Megfogta Mihajlov kezét.- Ma meghalt Jurij, de már elõtte halott volt. Meghalt aznap éjjel, mikor átkelt



folyón. És te ismeghaltál. Én egy éve haltam meg Minszkben, mikor a nácik meggyilkolták a nagyszüleimetMeghaltam a szégyentõl, mikor a saját szüleim nem jöttek velem, hogy megmentsék õket. É Mihajlov is megfogta Csernova kezét. Vörös volt a szeme fehérje. Pislogott. Egy könnycp jelentmeg a szeme sarkában.- Ezt szónokolják nekünk a politrukok is - folytatta Csernova. - Az NKDV, a Vörösillag, apárt... Akármerre fordulunk, az üzenet ugyanaz. Meghaltál. Nincs életed. A németek elveRátiportak.Tenyere élével letörölte Mihajlov arcáról a könnyeket.- Fegyuska... Az egyén számára már semmi sem maradt. Se szerelem, se félelem, se lád. Nemélünk. Bármit teszünk is, nem számít. Olyanok vagyunk, mint a kísértetek: semmit sem moCsak egyetlen idõszak van, amikor megjelenünk, az az egyetlen valós idõnk, amikor pusztuk anémeteket. Amikor nem öljük õket, nem létezünk. Végigsimított Mihajlov arcán, aztán odahajolt hozzá, és megcsókolta. Lehunyt szemmel hallgatta saját zihálását. Felpezsdült a csók erejétõl. Érzékei végigfsóvárogta Mihajlov simogatását, melle, ágyéka várta a kezét. Sós ízt érzett a nyelve alkönnyeket, de nem tudta, hogy a sajátjaié vagy Mihajlov könnyei. Fogai, közé csippentette Mihajlov felsõ ajkát. Mihajlov sóhajtott. Csernovát forróság - Mi nem élünk, Fegya - suttogta. - Hiába érezzük a testünket, nem vagyunk jelen .

Teste hívta-vonzotta Mihajlovot. Egyik kezével Mihajlov ágyékához nyúlt, a másikkal a vonta a kezét.- Szeretkezz velem, Fegya! Mihajlov egyik keze a keblére tapadt, a másik a hasára. Csernovának elakadt a lélegzetyékafeszültsége mintha valahonnan kívülrõl, felülrõl érkezett volna. Lassan emelkedett fel Mihajlov eltolta magától. - Tánya... Ne. Csernova kinyitotta a szemét; imbolygott, hirtelen mintha nem is tudta volna, hol van. Kénytelen voltMihajlov vállára támaszkodni. Mihajlov leengedte a kezét.- Tánya, ne - mondta megint, s fölnézett. - Ez nem...- Mi nem? Mi a baj? Mihajlov felállt, és a fal felé fordult. Csernova leült a helyére a nyikorgó ágyra.

- Mi baj, Fegya? Mihajlov a falat rugdosta kifûzött bakancsával, és nem válaszolt. Megint megnyikordult az ágy, ahogy mozdult. Csernován átfutott, hogy megnyikorgathattá volnaezt a sodronyt.- Jó - mondta. - Ha nem akarsz, ne szólj hozzám. Mondd annak a falnak. Ha inkább sz, csakrajta. Én alszom. Mihajlov megfordult, és a falnak döntötte a hátát.- Ez nem rendjén való - mondta. - Nem szabad ilyet csinálnunk.- Milyet? - Csernova a combjára csapott. - Nem szabad szeretkezni? Itt? A csatatéren? Van valamiszentség a csatatéren, amit megtörünk vele? - Kinézett az ablakon: mindenütt csak a pusjeleit

látta. - Hát hol máshol, Fegya? Hol, ha nem itt? Mihajlov odalépett elé. - Nem értek egyet veled. Veled ellentétben én nem érzem magam tnak,nem érzem úgy, hogy nem létezem. Te viszont úgy viselkedsz, mint akit nem érdekel, hogy leszvele, mintha benned már nem volna mit meggyilkolniuk. - Az ellenség vonalai felé mutatott. - Ilyenveszélyeket vállalsz! Emlékszem, a hajón is. Muszáj volt a legveszélyesebb helyre ülnödtálhajlandó elmozdulni. Három órát töltünk a vízben, utána hatot a csatornában, te pedig e



egyenesen besétálsz a németek közé! Visítva szidsz egy német járõrt... Ukránul vagy hognem is értettem. Az óvatosságot meg úgy képzeled, hogy ha megállítanak, majd motyogok, yelmebeteg. Óriási! Amerikában mindenki ilyen bolond? Mihajlov fel-alá járkált beszéd közben. Csernova uralkodott magán, hogy ne mosolyodjonTermészetesen igaza van, gondolta. De akkor is vonzó jelenség. Az volt még a csatornábas, mikorrettegett a sötétségtõl meg a szartól. És most is vonzó, mikor csak tõlem fél.- Szerintem te nem gondoltad végig ezeket a dolgokat - folytatta Mihajlov. - Úgy viselkedsz,mintha láthatatlan lennél. Lehet, hogy neked ez így megfelel, de ne feledkezz meg róla,hogy én is ittvagyok veled, és semmi kedvet nem érzek hozzá, hogy egy német tábori konyhán leljem halIlyesmiért nem adnak kitüntetést! - A mennyezetre emelte a tekintetét. - Alig várom máry estelegyen! Ma este végre átkúszhatok ezen a senki földjén, ami valószínûleg alá van aknázvtépelõdhetek, hogy kik fognak lelõni: a németek vagy az oroszok? Elõtte viszont még szeznünkkell, mintha ennek valamiféle menetrendje lenne, mintha egyáltalán nem is számítana. Ezm rendjénvaló, Tánya. Nem szabad úgy viselkedni, hogy semmi sem számít, mikor igenis számít. Mihajlov leült Csernova lábához, megcsóválta a fejét, és a szemébe nézett.- Engem valahogy készületlenül ért ez az egész. Azért léptem be a Vörös Hadseregbin

azt mondta, hogy lépjek be, ezen kívül pedig azért, nézzünk szembe az igazsággal, mert nnem tehettem mást. Négy hét alatt kiképeztek, aztán besoroztak egy menetszázadba. HamaraVolgában találtam magam, egy hajógerendába kapaszkodva. Én nem vagyok olyan, mint te. Észabad elhatározásomból veszek részt ebben a háborúban. Én nem éltem egy évig partizánoÉn mindentõl félek. Féltem, mikor Jurij meghalt a csatornában, féltem abban a németekkesátorban... Tévedsz, Tánya, ez egyáltalán nem volt egy közönséges nap. A hideg is kilelnthabárki is észrevette volna, ha közben esetleg összeszarom magam! - Arcát dörzsölgetve a révedt. - Én ehhez nem vagyok hozzászokva. Lehet, hogy te igen, de én nem. Csernova felnyúlt, lehúzta maga mellé az ágyra, kezét a combjára vonta, fejét az arcáhta, a

hajával csiklandozta.- És ehhez szokva vagy?- Moszkvai vagyok, Tánya. Ez az egyetlen, amihez arrafelé hozzá vagyunk szokva.- Én viszont New York-i vagyok, könnyen eltévedek Moszkvában. Vezetnél megint egys ideig? -suttogta Csernova Mihajlov fülébe egészen közelrõl. - Rajta, Fegyuska. Vezess. Ha aknamérünk, majd én megyek elõre.- Aknamezõhöz? - kérdezte ugyancsak suttogva Mihajlov; Csernova a torkán érezte lletemelegségét. -Azzal már elkéstél. Már a közepén járok.Mihajlov tévedett: a pályaudvar nem volt aláaknázva. Kúszva indultak el a sötétben. Csezujjaival tapogatta maga elõtt a talajt, nincsenek-e detonátortüskék, amelyek csak alig

gycentiméternyire állnak ki a földbõl. Egyet sem talált. Amennyire a terep adottságai lehetõvé tették, egyenes vonalban haladt. Egy elhagyott nt tankhozérve megállt. Az egyik hernyótalpat levitte egy páncélököl-lövedék, de szemre nem volt csak megerõsítette Csernova föltevését, hogy a szemközti épületet a Vörös Hadsereg katonem így lenne, a németek biztosan elvontatták volna a tankot javításra. A tank alatt pihentek. A távolság felét tették meg, még négyszáz méterre voltak a szür Csernova nem nyugtalankodott, mert csöndes és sötét volt az este. Egyetlen rakéta sem nt az



égre. Rengeteg volt a törmelék és a rom, ami mögé be lehetett csusszanni. Ugyanakkor tuhogy aháta mögött és szemben gyûlölködõ, gyanakvó szemek figyelnek éberen mindent. Fõképp aztlátnak-e mozgást. Leginkább az oroszokkal való kapcsolatfelvételtõl tartott. Nyilván otk,valahol elöl, lövészárkokból védik az épületet a beszivárgóktól. Az olyanoktól, mint õk Feküdt, míg vissza nem tért az ereje. Mihajlov zihálása jóval hamarabb lecsillapodott, az övé.Van ereje, gondolta Csernova; a csatornára gondolt, ahol Pankovot cipelte, meg a poros matracra, azölelésére. Kimászott a tank alól. Újabb sínpárokon és vasúti kocsik alatt kúsztak át, míg végülhetvenméternyire megközelítették az épületet. Mihajlov megfogta a lábát, és odakúszott - Mi van? - kérdezte suttogva.- Nem tudom.Mihajlov a keze fejére hajtotta a homlokát. Csernova az épületet kémlelte. Tekintetével a talajt pásztázta, minden kis halmot és bposanszemügyre vett: tudta, hogy valahol ott kell lapulniuk a védõknek. Végzetes lenne, ha mglepné õket.Ha napszálltakor észreveszik õket a senki földjén, és még nem tudják róluk, hogy oroszolõa biztos halállal.Megérintette Mihajlov fejét. - Maradj itt.

Mihajlov fölkapta a fejét. - Miért? Mit akarsz csinálni? Tánya! Csernova visszanyomta a fejét a kezére. - Ne emelgesd a fejed, ha meg akarod tartani.Felállt, és a feje fölé emelte a kezét.- Nicht schiessen! - kiáltotta, s megindult elõre. -Nicht schiessen, hitte! A csöndes éjszakában závárzatok csattanása hallatszott. Csernova tudta, hogy puskacsövaka szívére.- Nicht schiessen! - kiáltotta újra. Húszméternyirõl, a romok közül orosz hangok hallatszottak. - Ki van ott? Csernova ajkai már formálódtak az elsõ orosz szavakra. Ja russzkaja, akarta mondani, d visszafogtamagát. Óvatosan lépett egyet elõre.

- Nicht schiessen! - kiáltotta oda a kérdezõnek. Csattanás hallatszott, majd egy árnyalak ugrott fel a földrõl, s rohant oda hozzá. Gor elkaptaCsernovát, megragadta és lerántotta az egyik karját. Csernova hagyta, hogy elvonszolja, belelökjeegy lövészárokba. Elesett. Egy csizmás láb rúgása a hátára fordította. Torkának fegyvercsõ nyomódott, alig bírt l- Ki a fene vagy? - kérdezte az árnyalak. Már két másik is állt ott lövésre kész fegyverrel a kezében. - Beszélj!- Spreche! - sziszegett rá egy másik dühös hang. Csernova nem próbált felállni, cajkamozgott.- Orosz vagyok. A 284-esektõl. Az éjjel eltalálták a hajót, amelyik a századomat

át a Volgán.A sodrás levitt a német vonalak mögé. A puskacsõ még erõsebben nyomódott a torkának. Motozó kezek tapogatták végig, fegyvert- Honnan tudsz németül?- Partizán voltam Belorussziában - hörögte Csernova. - Muszáj volt megtanulni egycsit. A puskacsõ nyomása enyhült. Csernova mély lélegzetet vett, és megköszörülte a torkát.- Ti bezzeg csak azt tanultátok meg, hogyan kell elaludni õrségben, meg hogyan kell nõkettaszigálni. Valaki fölnevetett. A fegyvercsõ visszahúzódott. - Szóval a 284-eseknél szo



- Igen. Batyuk alatt.A egyik katona lehajolt, hallatszott, hogy szimatol.- Mi a franc ez a büdösség?- Szar. Csupa szar vagyok. Hosszú történet.- Csak el ne meséld. - A katona lenyújtotta a kezét, és fölsegítette Csernovát.- Ne haragudj - mondta. - Nem tudtuk, ki vagy. Csak annyit láttunk, hogy áll valaki elõttünk, ésnémetül kiabál. Azt hittem, beszivárgó vagy. Csernova megnézte magának a három katonát; egyáltalán nem lepte meg a goromba bánásmód- Ha beszivárgó volnék, hogyan kiáltanék nektek? Németül vagy oroszul?- Oroszul - felelt a másik két katona némi gondolkozás után. A harmadik rábólinto Csernova rájuk mosolygott. Újabb kockázatot vállalok, mondaná Fegya. Elmondta a katonáknak, hogy Mihajlov még ott fekszik húszméternyire, a senki földjén. tottneki.- Jöhetsz, Fegya! Gyere! Megérkeztünk! Mihajlov sietve odakúszott az árokhoz. Amint becsusszant, õt is azonnal megmotozták. Csernova nem ment oda hozzá. - Mihajlov elvtárs -mondta.- Csernova elvtársnõ - biccentett felé Mihajlov, aztán sorra kezet fogott a katonal, megköszöntenekik, hogy nem lõtték le. Csernova a katonákhoz fordult. - Tudnátok valamilyen tiszta ruhát szerezni nekem? Meg valamiennivalót.

Az egyik õr elõrelépett. - A tiszta ruhával várni kell reggelig. Nem hagyhatjuk itt azt. Amimeg az ételt illeti... A hátizsákjába nyúlt, és egy üveg vodkát vett elõ. Odaadta Mihajlovnak.- Isten hozott Sztálingrádban.

NYOLC- Talpra! Fel!Viktor Medvegyev belépett az óriási csarnokba. Harminc katona ugrott talpra: összevissz heverõrekeszeken, hordókon és ládákon ültek. A magas alagsori helyiségben a hajnal rózsaszín derengett. Valamikor a Lazur Vegyimûvek egyik gépterme volt, de súlyos berendezéseit mé nyár

elején elszállították a Volgán túlra, s nem maradt más, csak a csupasz, szürke padló. ASztálingrád összes nagy épületét, a Luftwaffe bombái a Lazurt is összeégett vasgerendáksalakblokkok halmazává változtatták, mígnem többé már se égni, se szétesni nem tudott. Hadsereg egységei beásták magukat a Lazur és a körülötte elterülõ pályaudvar romjai köztéglák és elcsavarodott vasgerendák alatt az alagsor sértetlen maradt. Reggel volt, oktvége. Amagasan lévõ, betört ablakokon át csak úgy tódult befelé a hideg. Csönd honolt a terembalmastérség elnyelte a neszeket. A Medvegyev elõtt álló harminc katona a 284. lövészhadosztály embere volt: önként jelemesterlövészeknek. Igor Danyilov komisszár közölte a Nyúllal és a Medvével, hogy azt szegyelõre csak a saját hadosztályukból válogatnának, s ezzel a többit is hasonló egységemegalakítására ösztönöznék.

A legtöbb önkéntes a Hazánk védelme címû vékonyka újságból szerzett tudomást amesterlövészegységrõl és Zajcev fõtörzsõrmesterrõl. A kiadványt hetente kétszer jelenteSztálingrád védõinek szánták. Medvegyev elnyomta a cigarettáját, és belevágott a mondandójába. - Maguk egyetlen cél miatt vannak itt: azért, hogy elsajátítsák mindazt, amit egysterlövésznektudnia kell, s hogy ez által minél több németet öljenek meg. Fölemelte a kezében tartott távcsöves puskát. - Nem számít, hogy a mai napig milyen hatapasztalatokat szereztek, mesterlövésznek lenni egészen más. Más készségek kellenek hoamilyenekkel egy közönséges gyalogos rendelkezik. Nagyobb leleményességre és fegyelemre



szükség. Maguk mostantól nem egy ezerfõs zászlóalj tagjai, akik csak azt teszik, amit maknekik. Maguk mostantól mesterlövészek lesznek, és nagyrészt maguk döntik el, mit csinálGondolkodnak, cselekszenek és eltûnnek. Ha nem, meghalnak. Ezt garantálom.Medvegyev közelebb lépett az újoncokhoz.- Ez az elsõ ilyen egység. Az orosz mesterlövészek mostanáig is bátrak voltak, devésbészervezetlenek és nem különösebben hatékonyak. Jól szolgálunk, de még jobban kell. A könéhány nap alatt megtanulják, hogyan vadásszanak az ellenségre. A saját barlangjukban felpusztítani õket. Távolról és láthatatlanul. A legkiszolgáltatottabb pillanataikban fopni õket:mikor rágyújtanak az elsõ hajnali cigarettájukra, mikor pisálnak, amikor este a babot ma lóhústkanalazzák. A legkisebb hibájukat is kihasználják. Félelem kíséri majd minden mozdulatuMaguktól fognak rettegni, a maguk puskájától. Nem tudják, hogy a következõ pillanatban golyó õket vagy a mellettük álló társukat. Azt viszont annál inkább tudni fogják, hogy Oroszországban nem létezik olyan hely, ahol biztonságban lehetnének. A maguk dolga, hogelültessék, és ébren tartsák bennük ezt az érzést.Medvegyev fölemelte a fegyverét.- A puskatávcsõ közel hozza õket. Becserkészik és figyelik majd az ellenséget. Son vagyakár napokon keresztül. Látják majd az arcát, a fogát, látják, hogyan robban szét a fej Medvegyev leült egy üres ládára, a puskát keresztbefektette a térdén, mint evezés közbr

az evezõt szokás. Zajcev jött be a gépterembe, kongó léptekkel közeledett a cementpadlón. Végignézett azfolytatta a már az ajtóban elkezdett vizsgálódást; eddig onnan hallgatta Medvegyev bevemondatait. Hat ismerõse már volt a helyiségben: az óriás termetû Grjasov, Baugderisz, S,Morozov, Kosztyikov meg a kis Kulikov. Az elmúlt napokban valamennyien személyesen jelentkezteknála a mesterlövészegységbe, miután látták õket akcióban. Baugderisszel, Sajkinnal és Ka Mamajev kurgánon ismerkedett meg, cserkészés közben. Figyelte õket. Falusi fiú volt m három,Tbiliszibõl jöttek. Kétszáz méterrõl, távcsõ nélkül simán leszedték a nácikat. Grjasovomamutot, akinek olyan karja és ökle volt, mint egy pöröly, Medvegyev találta a Traktorg ahol

ötven méterekre hajigálta a gránátot, méghozzá félelmetes pontossággal: Medvegyev addiglátott ilyet. Kosztyikov szibériai volt, a 284-eseknél, Zajcev századában szolgált. A tugyanannyira értett, mint a puskához, közelharcban a világ leghiggadtabb embere volt. Ai pedigNyikolaj Kulikovot illeti, Zajcev órákon át figyelte, mint kúszik a Traktorgyárnál az ees tûzalatt vagy tízszer is ide-oda, hogy ellátmányt vigyen egy-egy sarokba szorított rajnak. Csatákban edzõdött, kemény emberek voltak ezek az elsõ önkéntesek. Némelyik hatalmas tférfi, mint Grjasov, mások kisebbek, vékonyabbak, sõt akadt két nõ is: az egyik egy ala,kövérkés örmény asszony.- Vaszilij Zajcev fõtörzsõrmester vagyok - kezdte a bemutatkozást Zajcev. - Én lek az oktatójuk.

A segítõm Viktor Medvegyev törzsõrmester. - Medvegyev fölemelte a cigarettáját. - És teDanyilov komisszár elvtárs. - Zajcev rámosolygott a politikai tisztre, de az a falnál ívalamit, nemnézett föl.- Mesterlövész-kiképzésük háromnapos lesz. Ma fegyverekrõl, harctéri ismeretekrõllesz szó. Holnap megtanítjuk magukat távcsöves puskával bánni. A harmadik napon mindegyelküldjük bevetésre. Akik a negyedik napon élnek még, azokat mesterlövészekként küldjükszázadukhoz. - Zajcev Medvegyevre nézett. - Viktor. A Medve fölállt a ládáról, és két puskát vett a kezébe. Mindkettõ távcsöves volt. Megáelõtt, s a földre tette a két puskát.



- Mikor ma reggel beléptek ide, mindannyiuknak megmondták, hogy a fegyverét hagyja a folyosón.Azok a fegyverek a gyalogsághoz kerülnek. Maguk ma este új fegyvert kapnak. Végignézett a katonák arcán. Egyik sem fordította el a tekintetét: a Medvére nem lehetfigyelni. - Úgy tudom, ketten maguk közül úgy jöttek ide, hogy eleve nem is volt fegyve-Megcsóválta a fejét, és elmosolyodott. - Hát maguk szörnyen veszedelmes harcosok lehetn A csoport együtt nevetett Medvegyevvel, aki most fölemelte az egyik puskát.- Ez az ellenség fegyvere, egy Mauser Kar 98K. Négyszeres nagyítású távcsõvel vanlve, ésnyolcmilliméteres lövedékeket lõ. Ócskavas, de képes megölni magukat. Medvegyev a vállához kapta a puskatust, és egy szempillantás alatt egy tízméternyire áaemelte a fegyver csövét. Az összerezzent, de aztán kihúzta magát. Medvegyev belenézett a távcsõbe, arca célzásra gyûrõdött. - A távcsõ gyönge, a látómezhajszálkeresztje véleményem szerint rontja a távolság érzékelését. A fegyver egyensúlyoszánalmas. Gyakran beragad, hidegben pedig idõnként csõdöt mond a gázdugattyú. Meghúzta a ravaszt, csettent az ütõszeg. Ugyanabban a pillanatban, a fegyvert le semengedve,meghúzta a závárt, mintha újabb lövedéket juttatna a töltényûrbe.- A závár itt az elsütõbillentyû fölött jó helyen van, gyors utántöltést tesz lehképességû náci mesterlövész ezzel a fegyverrel négy és fél másodperc alatt tud két lövé Ledobta a puskát, s a falhoz rúgta; csörömpölve szánkázott a padlón.Fölvette a másikat, és két kézzel a feje fölé emelte.

- Ezt is használja az ellenség. - Megpörgette, mint egy tamburmajor a botját. - E egy oroszMoszin-Nagant 91/30-as ismétlõpuska, négyszeres nagyítású távcsõvel. 7,6 milliméteres lbele. Mindenféle harci körülmény között megbízható, a hideget is jól állja, és a német mesterlövészek egyaránt ezt tartják a legjobbnak. Az újoncok rámosolyogtak Medvegyevre. Medvegyev nem viszonozta.- A maguk feladata az, hogy ne haljanak meg - mondta -, és hogy ne hagyják, hogy ez a fegyver azellenség kezébe kerüljön. Használják csak a maguk ócskavasát. Ezek orosz fegyverek. Meg Medvegyev megint az arcához kapta a puskatust. Ugyanannak a katonának a fejére célzott A katonamásodszor is meghökkent, elhajolt a csõ vonalából, aztán zavartan ismét kiegyenesedett- Kitûnõ távcsöve van, T- alakú szálkereszttel, a látómezõ felsõ részét szabadon

belsõ széleltérési helyesbítõje és magasságbeállítója van. Elég magasan fekszik a csõ fkilátni alatta, és száz méternél közelebbre közvetlen célzással lõhetnek. Jól kiegyensúbár pár grammal nehezebb a Mausernél. Medvegyev leengedte a fegyvert, és rámosolygott améntcélba vett katonára.- Ott egye meg a fene - mondta. - Elvégre oroszok vagyunk. Elbírjuk. Megint tüzelési helyzetbe emelte a puskát, s megint ugyanazt a katonát választotta, akzúttal nemmozdult.Meghúzta a ravaszt, a puskát nem leengedve hátrarántotta és elõrelökte a zárkart. Meginaravaszt.- Csak egyetlen tervezési hibája van - mondta a melle elé engedve a puskát. - Nag

on elöl van azárkar, nem lehet vele gyorsan utántölteni. Az átlagos orosz mesterlövész öt-öt és fél tud ismételni. Ez azt jelenti, hogy már elsõre találni kell, mert az ellenség a másodikyorsabblesz.Hóna alá fogta a Moszin-Nagantot.- Ma megkapják ezt a fegyvert. - Medvegyev hátat fordított az újoncoknak. - Vaszj. Zajcev fölemelkedett a ládáról, s az orosz puskáért cserébe odanyújtotta félig elszívoOdanézett Danyilovra, aki még mindig a jegyzetfüzete fölé görnyedt: lapozott, aztán a m



vette a ceruzáját, és megrázogatta a jobb kezét, hogy kilazítsa elmerevült ujjait. Zajcev a tenyerén latolgatta a fegyvert. Odament a katonához, aki kétszer is félrehajot Medvegyevcélzása elõl. A katona öt másikkal együtt egy csövön ült.- Mi a neve? - kérdezte. A katona fölállt volna, de Zajcev intett, hogy maradjon ülve.- Mi a neve?- Csehov, fõtörzsõrmester elvtárs. Anatolij Petrovics. Zajcev megnézte magának a Csehov egyenruháján látható kis szakadásokat és koszos csizmCsehov szemében nem látszott félelem. Ajkait szorosan összezárta, egyenletesen lélegzet- Átesett már a tûzkeresztségen, katona?Csehov szeme összeszûkült. Állizmai megfeszültek.- Igen.- Vadászott civilként, Csehov?- Igen. Vadorzóként. Ukrajnában. Zajcev szemöldöke magasba szökött. Orvvadász? Itt az eredménye Danyilov cikkének. Ilyetoboroz nekem.Mindegy, ez most nem a bíráskodás ideje. Bólintott és továbblépett. Megkérdezte az embeidõnként azt is, hogy honnan jöttek, és hogy vadásztak-e. Vagy hogy orvvadászok voltak-- Vaszilcsenko. Hát igen... Megesett néha.- Druiker, Észtországból. Én inkább pecáztam, de tudok bánni a puskával, majd meg- Voljivatek. Moldáviából, Kisinyov mellõl. Míg be nem soroztak, naponta vadásztaoltam alegjobb vadász a faluban.

- Szlepkinjan, Örményországból - felelte a fekete hajú, vaskos lábú asszony. - A e együzemi balesetben megnyomorodott. A gyerekeknek enni kellett, adni, muszáj volt megtanulnomvadászni. Parasztok, gondolta Zajcev. Akárcsak én. Mindnyájan parasztok vagyunk. Annál jobb: megzoktuk anehézségeket. Zajcev megállt a másik nõ, egy magas, törékeny, szõke lány elõtt. Feltûnt neki a tekinmparaszt, gondolta.- Csernova - felelte kérdésére a lány. A mellette álló öles termetû fiatalember meg se várta Zajcev kérdését.

- Mihajlov, Fjodor Ivanovics. Moszkvából. Zajcev felmérte õket. A többihez képest mindketten takarosnak látszottak.- Új egyenruhájuk van. Mikor érkeztek Sztálingrádba? A fiatalember szinte rávágtat, úgytûnt, mindkettejük nevében beszél.- Tegnapelõtt. A transzportunk elsüllyedt a Volgán. Az egyenruhánk meg... Hát... aga elé nézett,elhallgatott.- Maguk estek a szarba - mondta Zajcev. Medvegyev halkan elnevette magát, s tenyerével végigsimított a homlokán. Zajcev Mihajlovra nézett. A fiatalember akkora volt, mint Medvegyev.- Semmi vész, katona - mondta. - Az ilyesminek hamar híre szalad. Igazából nagyonbátran

viselkedtek. - A lányra nézett. - Mindketten - tette hozzá mosolyogva. Kissé távolabb ment az újoncoktól, és a Moszin-Naganttal a karján ismét szembefordult - Mielõtt belevágunk, szeretnék a tudomásukra hozni valamit, amit Danyilov elvtárk még nemvolt ideje írásba önteni. A politikai tiszt úgy kapta föl a fejét, mint egy erdei vad, amelyik valamilyen szokatlan neszt hall.Sietve lapozott, s tollával újra szántani kezdte a papírt. Zajcev folytatta. - Szeretném, ha tudnák, hogy miért vállaltam el ezt a megbízatást, hiért



tanítom magukat. Azért vállaltam, mert maguk az én bosszúm. Ha elesnék, a maguk fegyverlmég akkor is lövök majd a nácikra. Maguk által a sírból is harcolok ellenük. Egy pillanatra elhallgatott, végignézett az újoncok feszült arcán. - Mindnyájukra számismételte ünnepélyes hangon. Mintegy áldást osztva emelte az újoncok felé két tenyerét.- Mindegyiküknek van valamilyen személyes oka, amiért most itt ül. Nekem is megva a magamé.Ez pedig a fegyver, amelyik életben tartja magukat. Odanyújtotta a fegyvert Csehovnak, az orvvadásznak. A katona megfogta, de Zajcev párpillanatigmég nem engedte el.- Ha pedig meghalnak, az ellenség nagyon drága árat fizet érte. - Elengedte a pus. Szavai végigvisszhangoztak az elcsöndesedett termen. Csak egyetlen más hang hallatszott: Danyilovsebesen szántó tollának percegése.A délelõtt további részét terepgyakorlatokkal töltötték. Medvegyev a lehetõ legegyszerûmeg, mirõl is van szó. A terepgyakorlat, mondta, voltaképpen nem egyéb, mint vadászat,becserkészés, egészen addig a pontig, míg meg nem húzzák a ravaszt. A legfontosabb, amimesterlövésznek el kell sajátítania, az észrevétlen mozgás képessége.- A lövõteljesítményük idõvel javulni fog - mondta az újoncoknak Medvegyev -, de zázméterrõl elhibázzák a célt, abba még nem kell belehalniuk. Mármint akkor, ha az ellenséja,

hogy hol vannak. Sztálingrád nem olyan, mint az otthoni erdõk. Ez egy óriási halom téglton ésvas. Németekre vadászni Sztálingrádban nem olyan, mint otthon mókusokra lövöldözni. A mlõ vissza. Ha ebben a városban, életben akarnak maradni, meg kell tanulniuk egy újfajtamozgást ésrejtõzködést. Meg kell tanulniuk kihasználni a bombatölcséreket, a törmelékhalmokat, menul-niuk úgy rohanni, hogy a homlokuk közben szinte a térdüket érje. Gyakorolni fogjuk, hog lehetúgy kúszni, hogy közben a fegyverüket maguk után vonszolják. A megfelelõ útvonal kiválatörmelék és a romok között éles szemet és sok türelmet kíván. A legfontosabb az, és ha vadorzók, akkor ezt már tudniuk kell, hogy képesnek kell lenniük órákon át mozdulatlanu,

míg föl nem bukkan a zsákmány. A korai mozdulat akár az utolsó is lehet. Medvegyev és Zajcev fölvezette az újoncokat az alagsorból a Lazur földszintjére. Mindeösszeomlott falakat és beszakadt mennyezeteket lehetett látni. A két tiszthelyettes nég figyeltés harsogott, miközben az újoncok egy-egy téglával nehezített üres puskazsákot maguk utaide-oda kúsztak a romhalmazban. Valahányszor felbukkant egy fej vagy egy váll, Medvegyevodakiáltott: - Durr! Meghaltál, Iván! Húzd le a fejed! A kisebb termetûeknek könnyebben ment a rejtõzködés, a nagyobbak, mint Mihajlov és Grjerõsen megszenvedtek ezen a gyakorlaton. A testalkati különbségek kihasználása és a kockázat csökkentése érdekében Zajcev két cosztotta a katonákat. Az egyik, a "nyulak" az õ keze alá kerültek. Õk alacsonyabb, véko

katonákvoltak, olyasfélék, mint Zajcev, képesek voltak észrevétlenül mozogni a romok között. Mcsoportját, a "medvéket" nagyobb termetû emberek alkották, olyanok, akik erõsek voltak an, deezen a téren alaposabb oktatást igényeltek. Tizenegy tájban ebédeltek: kenyeret, levest, teát. A nyulak és a medvék külön csoportbbeszélgettek, nevetgéltek. Mindkét csoportnál került vodkásüveg. Danyilov egy köteg jegyzetlappal a kezében odament Zajcevhez.- Mondja, Zajcev elvtárs - kezdte, s cigarettával kínálta Zajcevet -, mit szól a hõseinkhez?



Zajcev kivett egy szálat. - A nõkhöz?- Nem tartja helyénvalónak, hogy nõk is részt vesznek a mesterlövészképzésen?- Férfiak között a nõk mindig problémákat okoznak.- A maga feladata, Vaszilij, úgy tanítani õket, hogy a németeknek több problémát ak, mintnekünk. -Danyilov zsebre tette a jegyzeteit. - Maga nagyon jól tudja, miért kell ennek így lennie. AVörös Hadseregben tízezrével szolgálnak a férfiak mellett nõk is. Bunkerekben rádiót keápolják a sebesülteket, lövegeket mûködtetnek. Ez az elsõ mesterlövészegység lehetõségenekünk, hogy tudassuk a világgal, hogy a nácik nemcsak az orosz férfiaktól, hanem az or népegészétõl szenvednek vereséget a csatatéren, így az orosz nõktõl is. A kommunista rend egységes, nincs se társadalmi, se nemek szerinti megkülönböztetés. Gondoljon csak bele,enhatással lesz odahaza a civilekre, ha látják majd a Vörös Csillag-ban fegyveresen harcoaink ésasszonyaink fényképét. Még az amerikaiak sem állíthatják, hogy az õ lányaik puskával puellenséget.Zajcev eltaposta a cigarettáját.- Nem annyira a döntés ellen van kifogásom - mondta -, hanem az ellen, hogy elõtt nem beszéltemeg velem. A jövõben tegye meg azt a szívességet, hogy az ilyesmit megtárgyalja velem étorral.Addig pedig megtanítjuk a nõket, embert ölni. - Már ha nem tudnak máris, gondolta, mikö

otthagyta a politikai tisztet. Az az örmény nõ, az a Szlepkinjan elég vaskos, de jól mo, és azt állítja,hogy gyakorlott vadász. Amit Zajcev Csernováról tudott, azt Medvegyevtõl tudta. Medvegyev megivott egy üveg vokátazokkal az õrszemekkel, akik a senki földjérõl hozták be a lányt meg a melák barátját. tmondta, hogy a belorusz partizánok között harcolt, és amikor hírét vette, hogy a Lazurbmesterlövész-tanfolyam kezdõdik, mindenáron ott akart lenni az elsõ csoportban. Mit láthatott ez a lány? A megszállt területekrõl roppant kevés hír érkezett, azok is sek.Vajon megbízható-e? Vajon igazi partizán-e, vagy csak hiszi? Hamarosan kiderül. Alaposan megnézte magának a férfiak között ülõ Csernovát. A lány kanala a csizmaszáráb

tûzve, ahogy a gyalogos katonák hordták. Most épp ivott egy korty vodkát, a száját a zuujjábatörölte. A férfiaknak láthatólag tetszett. A vaskos asszonnyal nem törõdtek. Odament a csoporthoz, de közben is Csernovát figyelte. Még akkor is õt nézte, mikor terétösszecsapva jelezte, hogy vége az ebédszünetnek, és folytatódik a kiképzés. A lány hangtta többieké közül, csípõre tett kézzel állt. Ne törõdj vele, figyelmeztette magát ZajcevCsak bajt hoz.Zajcev odament a betonfalhoz, és visszafordult az újoncok felé, akiknek többsége töröküfélkörben elhelyezkedve ült a padlón. A magasan vágott ablakokon késõ délutáni fények sFejük fölött fényes porszemek táncoltak.- Odakint néha nagyon nagy a csönd - intett Zajcev az ablakok felé. - Az ilyen c

sönd megtévesztõ,könnyelmûségekre csábítja az embert.Kiállt a félkör közepére.- Ne feledjék, hogy maguk már nem egyszerû gyalogosok. Maguk mesterlövészek, és etaszokásokat, újfajta gondolkodásmódot igényel. A gyalogos csatáit lárma, robbanás, üvöltés rohanás kíséri. Maguk némán fognak harcolni. Csupán a miatt, mert csönd van a lövészlövészteknõjük környékén, még ne higgyék, hogy egyedül vannak. A romok közül mindent sztartanak. Minden épületet, minden rommá lõtt házat, minden törmelékhalmot figyelnek. Alövészárkokban ellátóegységek katonái szaladgálnak lõszerrel, aknákkal és élelemmel. A



tetejérõl a tüzérségi figyelõk minden irányt letapogatnak a távcsövükkel. Utászok kúsznközött, az ellenség bunkereit és alagútjait keresik. A parancsnokságról futárok visznek rádiónélkül maradt egységeknek. Sose feledjék, hogy a csatatér egyetlen pillanatra sem nyugs, mégakkor sem, ha semmit sem látnak, ha semmit sem hallanak. Maguk pedig, a mesterlövészek otthasalnak majd ennek az egésznek a közepén, szemmel és füllel érzékelhetetlenül, és figydent. Várnak. Egészen addig várnak, míg el nem jön a megfelelõ pillanat, amikor lecsaph. Zajcev szünetet tartott. Minden szempár õrá szegezõdött. A katonák feszült figyelemmefolytatást. Zajcev Danyilovra nézett. A politikai tiszt ceruzája lázas igyekezettel szántotta a ppírt: a VörösHadsereg elsõ mesterlövész-iskolájának eseményeit igyekezett szavakba foglalni.- Mint orosz mesterlövészeknek, a saját egységükhöz visszatérve a következõ a fellegfontosabb célpontokra vadásznak, mégpedig a következõ sorrendben: tisztek, tüzérségifelderítõk, aknavetõsök, géppuskások, páncélöklösök, motorkerékpáros futárok. Sose árulpozíciójukat egy ennél kisebb jelentõségû célpont miatt, ha úgy érzik, hogy egy kicsivetürelemmel egy tisztet is puskavégre kaphatnak.Zajcev végighordozta tekintetét a figyelõ arcokon.- A századparancsnokuk mindennap kiadja majd az aznapi feladatokat. Maguk elõreosonnak afrontvonalig, és az imént felsorolt célpontok leszedésével elõkészítik a támadást. Miut

támadás, maguk valamelyik szárnyra húzódnak, hogy védjék bajtársaikat a géppuskásoktól aknavetõsöktõl. Zajcev kivárt egy kicsit, hadd emésszék a szavait, jóllehet tudta, hogy az elkövetkezeapokbanmég sokszor el kell ismételnie. Összedörzsölte a tenyerét.- Ahogy a tajgai farkasnak, a vörös mesterlövésznek is csak egyetlen természetes ensége van. -Úgy mondta, mint egy összeesküvõ, aki megosztja titkát a társaival. -És ez az egyetlen esellenség a német mesterlövész. Az elõbb közöltem magukkal egy fontossági sorrendet, amidea sor legelején az ellenséges mesterlövész áll. Odavillant a szeme Medvegyevre, aki cigarettázva és a semmibe révedve állt a katonák m

- Nincs a világon semmi, ami izgalmasabb és veszélyesebb lenne egy másik mesterlöelfolytatott párbajnál. Célzásra emelte a Moszin-Nagantot, és meghúzta a ravaszt: halk csettenés hallatszott. maguklegádázabb ellensége. Medvegyev a betonpadlóra köpött, kiment a csoport elé, és megállt Zajcev mellett.- Mi pedig megmutatjuk maguknak, hogyan semmisítsék meg õket - mondta.Zajcev nagydarab barátja hátára csapott.- Egy lövés, egy halott - mondta.Aznap délután az újoncok azokkal a dolgokkal ismerkedtek, amelyeket Zajcevnek és Medvegevneksikerült már kiderítenie a német mesterlövészek taktikájáról és képességeirõl. Nyilvánv

a legjobb náci lövészeket nem utcai harcokra képezték ki, hanem a villámháborúban szokátaktikára. Ahhoz szoktak, hogy gyorsan mozogjanak a nyílt térségeken és a lebombázott,elnéptelenedett városok körül.- Ugyan hol tanulták volna meg a türelmet? - elmélkedett hangosan Medvegyev. - Tankok mögöttloholva, egész országokat egyetlen lendülettel lerohanva, mint Lengyelországot egy hónalatt, vagyépp a hasznavehetetlen, gyáva franciákat egy hét alatt? A németek ügyesen használják az olyan álcázó anyagokat, mint az olaj és a föld: ezzel a



csillogásnak, és ennek révén igyekeznek a környezetükbe olvadni. Puskájuk csövére világsötét textilcsíkot tekernek. Egy alkalommal Medvegyevet és Zajcevet egyaránt megtévesztegynáci mesterlövész, aki kialakított egy hamis pozíciót, azután egy drót segítségével húshúzta meg a ravaszt. Zajcev odalõtt a pozícióra, biztosra vette, hogy talált. A halottnhitt ellenséggolyója csak lapos szögben érte a sisakját, lepattant róla, de így is hanyatt taszított A német mesterlövészek ötszáz méteres távon belül halálos biztonsággal céloznak, folytMedvegyev, ugyanakkor azonban hajlamosak az óvatlanságra és a túlzott önbizalomra, és gnelõfordul, hogy lövés után nem változtatnak helyzetet. Nem takarékoskodnak a lõszerrel,n két-három golyót is megeresztenek egyetlen célpontra, s ezáltal lehetõséget kínálnak az oromesterlövésznek, hogy találattal feleljen a hibára. A németek gyakran ismétlik ugyanaztköt.Egy óra alatt három-négyszer is elõfordul, hogy kidugnak a mellvéd mögül egy-egy botra ttsisakot, mintha az orosz mesterlövész holmi halacska volna, amelyik elõbb utóbb ráharapcsalira;Medvegyev idõnként szinte sértésnek érezte ezt a módszert. Sokszor megesik, hogy cigareagypipára gyújtanak sötétedés után, vagy hogy lövészteknõ ásása közben magasra dobálják a Néha fölöslegesen mozdulnak, fölöslegesen keltenek zajt.- Sose hagyatkozzanak az ellenség hibájára - vette át a szót Zajcev -, de adjanak

eki minél többalkalmat. Azután büntessék meg.- Egyetlen hiba sem kicsi, ha szétlõhetik miatta az ember fejét - tette hozzá Medegyev. A német mesterlövész viszonylagos védettségben tevékenykedik, általában két-háromszáz frontvonaltól. Négyszáz méterrõl leadott lövése ennek megfelelõen csak mintegy százmétebe az orosz állásokba. Ez a taktika nemigen jelent veszélyt az orosz tisztekre nézve, aik többnyiremessze a front mögött tartózkodnak. Az új típusú orosz mesterlövész azonban, aki már nagyakorlatot szerzett ezen a terepen, végig az egész frontvonalon közvetlenül a németek a elélopózik, s ezáltal képes elérni a fél kilométernyire a saját vonalaik mögött tartózkodóezredeseket vagy tábornokokat.

- E miatt a merészség miatt még a nõi mesterlövészeink is különbek náluk - mondtanácimesterlövészek sose tevékenykednek éjszaka, s ezáltal lehetõvé teszik az oroszoknak, hop felerészében ne kelljen attól tartaniuk, hogy észreveszik õket.- Én nem szeretek sötétedés után vadászni - mondta ezzel kapcsolatban Zajcev, de vehozzátette: -Medvegyev törzsõrmester azonban igazi éjjeli bagoly. Medvegyev rendszerese ritkítottaazokat a géppuskásokat, akik voltak olyan óvatlanok, hogy nyomjelzõ lövedéket használjagazokat a meggondolatlan tüzérségi figyelõket, akik azt hitték, hogy az általuk fellõtt rakéták csak a Volgán átigyekvõ orosz hajókat világítják meg.

Zajcevnek meggyõzõdése volt, hogy a nehezebb körülmények, amelyek közepette a szovjetmesterlövészek dolgoznak, állandó éberségre késztetik õket. A németek összpontosító késszemben gyöngíti, hogy kizárólag hátulról és csak napvilágnál dolgoznak. További elõny mesterlövészek javára, hogy tevékenységük erõsíti a mellettük küzdõ bajtársaik harci sznémet gyalogos sose látja a saját mesterlövészeit.- A náci mesterlövészek biztonságban érzik magukat, mert messze a front mögött la- mondtaZajcev. -De ott sincsenek biztonságban. Hogy miért nincsenek? Azért nincsenek, mert ott isOroszországban vannak.



Ennyi elég lesz mára, gondolta. Nem tudom, mit mondhatnék még nekik. Sõt: azt sem tudt hogyennyit tudok. Danyilovra nézett, aki hihetetlennek tetszõ módon, egész délután egyfolytában körmölt.mintha megérezte volna a tekintetét, felpillantott, és a szemébe nézett. Összecsattintojegyzettömbjét, két kézzel a feje fölé emelte, mint valami gyõzelmi trófeát, aztán hosskisietett a valamikori gépmûhelybõl; köpenye hosszú szárnyai lelkesen ugrándozó kiskutykísérték.Zajcev tapsolt egyet.- Fel! Holnap lövészettel kezdünk. A nyulak most velem jönnek, a medvék Medvegyevtörzsõrmesterrel. Megmutatjuk a szállásukat. Gyerünk! Tizenöt újonc követte parancsnokát a vegyi üzem két különbözõ részére. Miután eldöntötkét csoportra osztják õket, Zajcev és Medvegyev megállapodott, hogy mindkét csoportot ofeladatokra képezik ki, amelyek a legjobban megfelelnek a fizikai és pszichés adottságaknak;Danyilov is helyeselte az elgondolást. A medvék a frontcsapatok közvetlen közelében fogtevékenykedni, támadások elõtt fellazítják az ellenséget, majd a mûveletek alatt biztossekszárnyait. Mesterlövészpuskájuk mellett géppisztolyuk és kézigránátjuk is lesz. Éjszakamegtanítják õket, ez Medvegyev specialitása. A nyulak - kisebb, mozgékonyabb férfiak éshadosztályuk orgyilkosai lesznek, Medvegyev szavaival: "bemásznak az ellenség szájába, lövik afogukat". A nyulakat Zajcev megtanítja, hogyan lehet beleolvadni a környezetbe, és hogyan lehet

egyetlen lövéssel tévedhetetlenül megölni egy ellenséges katonát. Zajcev egy tágas, ablaktalan helyiségbe terelte tanítványait; ajtóként egy fölakasztotszolgált.Az egyik sarokban petróleumlámpa pislákolt. Egy lavór mellett három vödör víz állt a fösemmi nem volt a helyiségben.- Vacsora néhány óra múlva - mondta Zajcev. - Addig ismerkedjenek egymással, mertmarosanpárokba lesznek osztva.A gyárból kifelé jövet találkozott Medvegyevvel.- Mi a véleményed? - kérdezte a Medve, s leugrott egy futóárokba, amely az óriásihúzódott. Már csaknem teljesen lement a nap. Megnyúltak az árnyak, csípõs hideget lehelaj.Zajcev ismerte már Medvegyev szokásait. Tudta, hogy amint belépnek a bunkerbe, sietve

bekap párfalatot, elolvas néhány cikket a Hazánk védelmé-bõl vagy a Vörös, szundít egyet, aztán éjszakai portyájára. Megfontolta a választ. - Hát, egyelõre nehéz megmondani... Még lövés sem esett. Azt viistudom: örülök, hogy nem német vagyok.- Az nagy szerencse. - Medvegyev meggörnyedve haladt, hogy a feje ne emelkedjen az árok peremefölé. Mekkora ember, tûnõdött Zajcev. Nem igazi mesterlövésztermet. Hogyan csinálja? Elmagát.- Annak is fenemód örülök, hogy nem medve vagyok. Medvegyev fölmarkolt egy kis földet, és barátja hátához vágta. A Nyúl megiramodott, tesebességgel rohant egészen a bunkerükig; a Medve morogva a sarkában.

KILENCZajcev pár perccel éjfél elõtt bement a nyulak szállására. - Hogy vannak az én nyulacskLámpája tompa fénye sárgásra festette az emberek arcát; hunyorogtak. A mesterlövészjelöa matracukon. Szerencsére tudnak aludni, gondolta Zajcev. Mesterlövész esetében ez nagyon fontos. Pienj, amikorés ahogyan lehet. Leguggolt.- Van egy feladatunk - mondta. Sötét árnyékcsápok simítottak végig a figyelõ arco



r aföldre állította a lámpát. - Este utasítás jött a hadosztályparancsnokságtól. Német fogegy elõretolt német vezetési pont pozícióját. A parancsnokság azt az utasítást adta, hopáran a senki földjére, hátha reggel meg tudunk ereszteni néhány szerencsés lövést. Monmeg lehet csinálni, de van egy jobb ötletem. Miért csak két-három náci tiszt irháját lyki?Miért nem intézzük el egyszerre mindet?- Robbantsuk fel õket. - A kis termetû Csehov szólalt meg.- Csehov növendék kap egy csillagot - mutatott rá Zajcev. - Ahogy mondja. Négyükeagammalviszem. Azonnal indulunk. Már összeszedtem néhány formázott töltetet, és megvan a térkéÖnkénteseket kérek. Mindenki fölemelte a kezét. Egyik-másik növendék még föl is térdeltmagasabbra nyújtózzon. Zajcev sorra rámutatott a választottakra: Csehov, az orvvadász, ek céllövõés agyafúrt ember; Kosztyikov, a hallgatag szibériai; Kulikov, aki az egész társaságbólnesztelenebbül és leggyorsabban tud kúszni, aki a szó szoros értelmében bele tud olvadnkörnyezetbe; és végül Csernova, a partizánlány. Felálltak, és az ajtóhoz mentek. Zajcev a maradókhoz fordult.- Aludjanak egy kicsit. Mindenki kap majd lehetõséget. Napszállta elõtt megjövünk Kiment, a többiek követték. Sötét volt, csönd. A hideg nyugalomban csak idõnként hallay-egy ideges puskalövés vagy kurta géppisztolysorozat. Zajcev közvetlenül a fal mentén, aegészen alacsonyan tartva haladt. Lemaradozókként követték õket az árnyékaik. Zajcev letette a lámpát. A fal tövében hat hátizsák és öt szabványpuska várta õket. Za

vett elõ a zsebébõl, arcfesték volt benne.- Mázolják be magukat - mondta. Csehov két ujjal kikanalazott egy keveset, és továbbadta a dobozt. Mialatt befeketítették az arcukat és a kezüket, Zajcev kiterítette térképét a sziszegõmellé, s a papírra bökött.- Ez itt a Lazur. Ezek itt a Vörös Október csarnokai. Ez pedig - mutatta tovább -a SztálingrádiRepülõiskola. Ezek meg itt a kettõ között hûtõházak. A német vezetési pont ebben fészkeemeleten. Ujja végigsiklott a Lazurt három oldalról körülvevõ pályaudvart feltüntetõ térképsávonirányban kúszunk át a senki földjén. Az õrszemeink ezen meg ezen a ponton állnak - mutaMárszóltak nekik, úgyhogy nem fognak hátba lõni minket. Dél felõl hatolunk be az épületbe,

a másodikra, telepítjük a robbanóanyagot, meggyújtjuk, és eltûnünk. Fölnézett a térképrõl. Az újoncok már elsötétítették az arcukat, csak a szemük fehérjeMindegyik a térképet tanulmányozta, csak Csernova nem: õ Zajcevet.- Érthetõ, partizán? - kérdezte Zajcev.- Érthetõ.- Akkor rajta! - Zajcev összehajtogatta a térképet. -Mindegyikük fog egy puskát megyrobbanótöltetet. A gyújtózsinórt én viszem. - Két zsákot vetett a vállára. -Ha történnevegyék át a zsákomat. Eloltotta a lámpát, otthagyta a fal tövében. Magához intette Csehovot. - Ismered az ut Csehov bólintott. - Az utóbbi két hónap alatt úgy megismertem a Vörös Október Fémmûveka tenyeremet. Minden zegét-zugát ismerem, fõtörzsõrmester elvtárs. A hûtõházakban is isvagyok.

Zajcev vállon veregette. Csehov fél fejjel alacsonyabb volt nála, izmos, magabiztos ember; feketehaja és finom vonású arca volt. Jó mesterlövész lesz belõle, gondolta Zajcev. Van benneintaság.Nemigen fogják tudni elõre kiszámítani a lépéseit.- Te mész elöl, Csehov. - Zajcev megérintette Kosztyikov karját. - Te vagy a kövezõ. Ha valaminehézségünk támad, te hárítod el. A szibériai végigsimított a dereka két oldalán függõ tõrökön. Nem válaszolt, csak a vápuskát meg a robbanószert, és beállt Csehov mögé.



- Nyikolaj! - Zajcev most Kulikovhoz fordult. - Ha valami történne velem, te veszed át aparancsnokságot. Te mész középen. Eredj. Csernovára nézett, akinek haja még a sötétben is aranyszínûnek látszott.- Maga elõttem, megy. Maga a felelõs a robbanótöltetek szakszerû elhelyezéséért. envagyunk, maga gyújtja meg a zsinórt. Danyilov örül majd ennek. Csernova szemöldöke magasba ugrott. - Szóval ezért kerültem a csapatba? - kérdezte, s vette a puskát. - Hogy benne lehessek a cikkben, amit Danyilov ír majd magáról? Zajcev barátságosan taszított rajta egyet. - Ha jól elvégzi a feladatát, magáról is ír Az öt katona egysoros oszlopban indult észak felé. Zajcev jelzésére leereszkedtek a pávarszéléhez vezetõ futóárokba. Az árok végénél hat szovjet katona õrködött egy nehézgéppusamely a senki földje felé volt fordítva. Zajcev egy fejmozdulattal intett Csehovnak, mire a vékonytermetû férfi nagy óvatosan kimerészkedett a bombatölcsérekkel, törmelékkel és összevissínekkel tagolt háromszáz méter széles területre. Zajcev tíz másodperces idõközökkel indította utána a többieket.- Arra menjenek, amerre Csehov. Mikor már mind a négy nyúl kikúszott az árokból, Zajcev a hátára vette a robbanótöltetis bemázolta arcát és kezét, fogta a puskáját, odaintett az õröknek, és követte a többi Hason fekve alig tudta kivenni az elõtte tíz méterre kúszó Csernova ide-oda mozgó lábálenkúszott õ is, ahogy a többiek.

Zajcev tíz percen át kúszott kanyargós vonalban, szemét közben egyre Csernova csizmájászögezve. Bosszankodni kezdett, amiért ilyen cikcakkban vezeti õket Csehov, de miközbenhasoncsúszva haladt át a bombatölcséreken, vasúti kocsik alatt, törmelékkupacok között, kényelismerni, hogy Anatolij Csehov jól végzi a dolgát. Lassú, türelmes és nesztelen. Fejük fölött egy fehér rakéta röppent az égre. Zajcev lehajtotta a fejét. Elõtte Csernv ésKosztyikov mozdulatlanul hevert, mint egy-egy kõdarab, a sötét, felszaggatott földön gyrlatilagláthatatlanul. A rakéta felvillant, majd halványulni kezdett, ahogy lassan szállt lefelé apró ejtõernjcevelõtt kétszáz méternyire ott magaslott a Vörös Október Fémmûvek hatalmas sziluettje. Jo

ötvenméternyire a Sztálingrádi Repülõiskola. Negyven méter után balra kellett fordulniunagyon közel voltak a hûtõházakhoz. A rakéta egy utolsó villanással ellobbant a kísérteties romok között. Zajcev Csernova becsusszant egy bombatölcsérbe. A nyulak már várták. Zajcev a harmincméternyire lévõ háromemeletes épületre mutatott. A déli fala hiányzotemeletekre vezetõ lépcsõház teljesen látható volt kívülrõl.Csehov bólintott. A hûtõház.Zajcev megveregette Kosztyikov lábát.- Te mész elõre. Hagyd itt a puskát meg a robbanószert. Mikor fölérsz az elsõre, Kosztyikov Csehovnak adta a hátizsákját, Csernova a puskáját vette át. Kosztyikov elõhúzta és a foga közé, szorította az egyik tõrét: olyan volt vele, mint eRávigyorgott Zajcevre, szibériai földijére; arany villant a fogsorában. Nyakán megfeszüjól

láthatóan kidudorodtak az inak.- Egy perc - mondta, foga között a tõr nyelével. Aznap ekkor szólalt meg elõször Zajcev felkúszott a bombatölcsér peremére, onnan követte tekintetével, mint tûnik el att falmögött. Múltak a percek, majd egy árnyalak bukkant fel az elsõ emeleti lépcsõfordulón. trá, ment tovább. Egy perccel késõbb egy másik sziluett is elõsejlett ugyanott: ez már rágyújtott. Erõse acigarettát, izzó ponttá fényesedett a parázs, majd elpöccintette a szálat: szikraesõt h



ott alenti omladékon.- Az épületig még kúszunk - adta ki súgva a parancsot Zajcev -, aztán gyorsan felsõn. Semmizaj. Indulj, Nyikolaj. Kulikov fogta a maga puskáját meg Kosztyikovét, és föltornászta magát a bombatölcsérbõmegragadta Kosztyikov robbanószereit, és követte.- Eredj, partizán - suttogta Zajcev. Megvárta, míg a hátizsákos-puskás Csernova is kimászik, aztán indult õ is. Semmit sem hallott, csak az elõtte kúszó nyulak egészen halk neszezését. A lépcsõ tövébehúzódott egy sötét zugba: õrködött. Zajcev és Csernova lábujjhegyen, gyors léptekkel lépcsõnek. Zajcev jobbra nézett közben, arra, ahol nemrég még egy fal állt, de most mármkorlátozta a tekintetet. Hevesen vert a szíve. A vadászatok közben megszokta a veszélytz azonbanmás helyzet volt. Itt nincs álcázás, gondolta, nincs árok, a csenden és a szürkésfeketenincs semmi, ami elrejtsen. Csernova, aki két fokkal elõtte járt, épp fölért az elsõre, amikor megtántorodott, és iesettZajcevnek; esés közben próbálta puskáját célzásra emelni. Zajcev elkapta a derekát, lehúzta maga mellé, de közben már meg is fordította a puskájalelõre, ütésre emelve elõreszökkent. A sötétben egy német õr állt a falnál. Puskája a vállán. Sisakos feje a leomlott fal i

Zajcev egy pillanat alatt átlátta a helyzetet: Kosztyikov elvégezte a feladatát, de kisteátrálisancsinálta. Ahogy odalépett a némethez, érezte, hogy megcsusszan a kiontott véren. Ódanyúlt a halott torkához, s rátapintott Kosztyikov tõrének a nyelére. A náci a fal efagerendájához volt szögezve, de olyan erõvel, hogy a penge megtartotta a testsúlyát. Csernova odalépett mellé, és már Kulikov is jött fölfelé a lépcsõn, mert odalent meghahirtelen mozdulatok neszét. Föntrõl, a másodikra vezetõ lépcsõsorról halkan pisszegett valaki: Kosztyikov aranyfogntrájuk. - Nem tudtam hova tenni, Vászka. Nem akartam, hogy megbotoljatok benne. - Kosztyikovtovábbindult.

- Te leszel a hátvéd - mondta Zajcev Csernovának. -Szólj Kulikovnak, hogy hozza fa zsákját. -Követte Kosztyikovot. A másodikra érve Csehov vezetésével besurrantak egy tágas, ajtó nélküli helyiségbe. A vaskos tölgyfa oszlopok tartották. Régi épület, állapította meg magában Zajcev. Simán ö A négy robbanótöltetet a négy sarokba tették, Kulikov a helyiség közepén összekötötte gyújtózsinórokat. Zajcev órája hajnali két óra ötvenet mutatott.- Kész? - súgta Kosztyikovnak.- Egy perc.Zajcev leóvakodott a lépcsõn az elsõre. Valaki rászólt.- Hände hoch! Görcsbe ugrott a gyomra, felkalapált a szíve. Ajka kimondatlan szitkozódásra nyílt. Kokov nem

vette észre az egyik német õrt, s az meglepte Csernovát, aki most nyilván egy pisztolyc nézfarkasszemet. Életük és a feladat teljesítése veszélybe került. A következõ öt másodpereldõl. Amilyen halkan csak tudott, lejjebb lopakodott. A lépcsõpihenõhöz érve óvatosan oldalrett afalszöglet mögül. A német katona mozdulatlanul, kinyújtott karral állt, a kezében tartott pisztoly Csernva homlokánakfeszült. Zajcev úgy érezte, nem tudja eldönteni, mit tegyen a foglyával. Tudnia kellett



ogy több oroszvan az épületben: nyilván nem küldenek egyetlen nõt egy ilyen helyre. Falhoz szegezett,lhasítotttorkú bajtársa elég meggyõzõ és ijesztõ bizonyítékul szolgált. Rohanjon és mentse a bõrkísérje le foglyát a lépcsõn? Vagy föl? Ha segítségért kiált, ki reagál rá elõbb?A német Csernova orra alá tartotta a pisztolyt.- Wo sind die Russen? Wer sind sie? Zajcev megint megfordította a puskáját, hogy ha alkalom adódik rá, fejbe vágja a németfellármázná a többit. A fal mögött rejtõzve suttogta a választ a német kérdésére.- Partizán. Ugyanabban a pillanatban puffanás, majd nyögés hallatszott. Zajcev fölemelt, ütésre kéalelõugrott. Közvetlenül elõtte kétrét görnyedve állt a német, Csernova csizmás lábát a cszorítva. A pisztolya végigszánkázott a lépcsõpihenõn, és kiesett az utcára. Mielõtt még Zajcev lecsaphatott volna, Csernova mint egy párduc ugrott a férfi torkánaujjaitmélyen a légcsövébe nyomta. A német kétségbeesetten csapkodott, és gurgulázó hangokat hZajcev karja meglendült, és a puskatussal orrtövön ütötte. A katona hanyatt esett, könnszemekkel nézett föl támadóira. Zajcev megint fölemelte a puskát, és teljes erõvel az avele. A koponya széthasadt a betonon. Zajcev csizmájával a fal tövébe tolta a halottat Csernova ökölbe szorult kézzel hátralépett. Zajcev egészen közel hajolt hozzá.- Gyerünk! - súgta. - Gyorsan! Fölszaladtak a másodikra. Csehov már elrendezte a dinamittöltetek gyújtózsinórjait, mi

elõkészített. Odasiettek hozzá. A többiek elindultak az ajtóhoz.- Csináld! - mondta Zajcev. Csernova elõvette a gyufáját, és meggyújtotta a gyújtmelyettõl sercegni kezdett.- Gyerünk! - kiáltott Zajcev az ajtónál állóknak. -Futás! A nyulak minden óvatosságot feledve lerohantak a lépcsõn, csak úgy csattogott a csizmáalpa. Azelsõn még ott állt Kosztyikov a falhoz szegezett német mellett. Most kirántotta belõle Aholttest elzuhant, Kosztyikov pedig a többiek után iramodott. Leszáguldottak a földszintre, kirohantak a szabadba. Hátuk mögött, fentrõl kiabálás ha.Géppuskaropogás kísérte lázas igyekezetüket, ahogy a téglahalmokat kerülgetve berohanta

rommezõbe. Gellert kapott golyók pattantak itt is, ott is, de egyik sem találta el õketTeljes erõbõl futva kanyarodtak be egy keskeny mellékutcába.- Mozgás! Szedjétek a lábatokat! - biztatta Zajcev a vele rohanókat, majd szinte ontosan a vártpillanatban hatalmas robbanás rázkódtatta meg az éjszakát. A romok hirtelen árnyékot ve vörösfény villant a félig leomlott, szomorú homlokzatokon, mintegy ráhunyorítottak a pályaudelérohanó Zajcevre és nyulaira. A robbanás és az összeomló épület keltette pánik eltereltefigyelmet, sértetlenül rohantak át a senki földjén, s értek a Vörös Hadsereg elõretolt viszonylagos biztonságába. Leugrottak az árokba. Ziháltak; mellükre, oldalukra tapasztották a tenyerüket. Zajcevfelvillanyozottan nézett végig az emberein, de eltartott egy ideig, mire visszanyert

e annyira alélegzetét, hogy meg bírt szólalni.- A szentségit! - mondta. - Mit gondoltok, elég dinamitot használtunk? Csehov és Kulikov nevetve, levegõ után kapkodva veregette egymás vállát. Kosztyikovmegvillantotta aranyozott vigyorát. Csernova köhögött, csak ügy nyelte a levegõt. MegkaodottKosztyikov vállában - véresen kapta vissza a kezét.- Semmi vész - nyugtatta széles vigyorral Kosztyikov; a többiek elcsöndesedtek. -A babámápolónõ. Holnap meglátogatom.



Az árok egyik õrszeme két üveg vodkát nyújtott oda nekik. Zajcev az elsõ kortyot Kosztkengedte át. A sebesült alaposan meghúzta a palackot, aztán visszaadta. Az átlátszó üvegláthatóan kirajzolódott vörös ujjlenyomata.Zajcev Kulikovra pillantott. - Nyikolaj. Kulikov talpra segítette Kosztyikovot, Zajcev odaadta nekik az egyik vodkásüveget. Akét férfieltávolodott, eltûnt az árok sötétjében: Kosztyikov Kulikov karjába kapaszkodott. Zajcev nem mozdult. Nem látta a hûtõházat, de az eget megfestõ izzásból látta, hol állis.- Pihennék egy kicsit, fõtörzsõrmester elvtárs - mondta Csehov. - Jó éjszakát, Tá- Jó éjszakát, Csehov. A vékony katona ásított, s távozóban odaadta Zajcevnek a másik vodkásüveget. Zajcev magára maradt Csernovával. Rajtuk kívül csak egy hallgatag õr volt a közelben, géppuskánál. Nézték az égõ hûtõház táncoló fényeit.- Na, partizán! Meg van elégedve? - kérdezte Zajcev.- Tánya a nevem, ha nem veszi rossz néven, fõtörzsõrmester elvtárs - felelte Csermég mindig afény felé nézve.- Hát akkor legyen Tánya - válaszolta barátságosan Zajcev.Ivott egy kortyot, aztán a mellvédre állította a palackot.- Jó éjszakát, Tánya - mondta, és elment.TÍZTánya Csernova kábultan ébredt a matracán: Zajcev csizmája böködte puhán a sötétben. Or

bögre tea gõzölgött. Elfogadta, Zajcev pedig elmondta, hogy Kosztyikov vállát csak súroolyó.Pár öltés meg egy kis kötözés után olyan lesz, mint új korában. Hajnalban a nyulak és a medvék megint összegyûltek az óriás vegyimû alagsorában. Nyirkszivárgott a betonpadlóból és a falakból. A százméternyire lévõ távolabbi falra sorban fehér köröket festettek, körülbelül méternyire a padlótól. A körök hármas csoportokat alkottak. Az elsõ kör kicsi volt, szinte alig látható, taláyérnyi.Az ettõl balra lévõ valamivel nagyobb, a harmadik pedig kétszerese az elsõnek. Minden kportfölé egy számot festettek, egytõl harmincig. Az innensõ fal közelében egy sor hordó és Zajcev fõtörzsõrmester és Medvegyev szólt a növendékeknek, hogy hozzák a Moszin-Nagantasokat, és feküdjenek a ládák és hordók mögé. Mindegyikük kapott egy számot, és közölté

hogy a legnagyobb kört vegyék célba. Az a kör, mondotta Zajcev, azt jelképezi, mekkorának látszik egy ember melle négyszáz távolságról. Miután a nyulak és a medvék elfoglalták helyüket a fedezék mögött, és a szemelték a fegyverek távcsövét, a két tiszthelyettes leült a hátuk mögött. Csernova érezfüstjének szagát. Hallotta, hogy Medvegyev felkacag. Talán Zajcev mondott neki valamit z elõzõ estihûtõházi akcióról. Egy órán át hagyták ott feküdni az újoncokat a hordók és a ládák mögött, és eközben szmindvégig a fegyver távcsövén kellett tartaniuk. Ha valamelyik hátrafordult, hogy mondjvalamit,vagy akár csak egy pillanatra is levette a szemét a távcsõrõl, Medvegyev hosszas elõadáott azilletõnek az állóképességrõl és a türelemrõl.

Csernova a fegyver távcsövén át figyelte, mint dereng föl a hajnal fénye a gépterembensõ tízperc elteltével a fehér kör emelkedni és süllyedni kezdett: a szívverése ritmusa érzõdöSzándékosan lassabbra fogta a lélegzését, és nem szorította olyan erõsen a puskát. Végüután, hogy már egészen elgémberedett a lába a fagyos betonpadlón való fekvéstõl, meghalZajcev odalép mögé.- Egyenként - mondta halkan Zajcev -, amikor mondom a számokat.Megállt a növendékek mögött. Hosszú percek teltek el.- Huszonnyolcas. Csernova jobbján lövés dördült. Visszatartotta a lélegzetét, hogy a szálkeresztet pont



közepén tudja tartani.- Tizenötös. - Újabb lövés.- Tízes.- A Csernovától jobbra fekvõ Csehov tüzelt. Csernova összerezzent. Zajcev rögtön tkiáltotta: - Kilences. - Ez Csernova száma volt. Igazított egy millimétert az irányzékoghúzta aravaszt, érezte a fegyver ütését a vállán, aztán újra gyorsan a célra igazította a fegyn afehér kör közepén kis porfelhõ emelkedett el a téglafaltól. Csernova a fegyver tusáját arcához szorítva elmosolyodott, és mozdulatlanul tartotta a csövet. Zajcev már a többiemondta, újabb lövések dörrentek a gépmûhelyben. A lövészgyakorlat után Zajcev és Medvegyev megvizsgálta a köröket. Mikor visszajöttek,megengedték az önkénteseknek, hogy szabadon tüzeljenek a célpontokra, gyakorolják a célelsütõbillentyû elhúzását.- Tömjenek valamit a fülükbe - mondta Zajcev az újoncoknak, akik erre mindenféle papírfecniket halásztak elõ a zsebükbõl. Csernova több mint száz lövést adott le. A válsajgott, mintha golyó találta volna el. Úgy rémlett, mintha minden egyes lövés külön-kühordozott volna - legalábbis a tüzelõk mögött járkáló oktatók szerint. Túl hirtelen húzcélzol. Balra. Szorítsd az arcodhoz a puskatust. Engedd el. magad. Túlságosan laza vagy Gyorsabban.Nyugalom, ne kapkodd el. Egy óra múlva az oktatók ismét szemügyre vették a célpontokat. Mikor komoly arccal vis, a

rossz teljesítményt, nyújtókat ott marasztották, hogy gyakoroljanak tovább. Csernova netozottközéjük, és Mihajlov sem. Csernova úgy állt föl, mintha gumiból lettek volna a lábai. A ládák mellõl odatámolygo, éslerogyott. Mihajlov odaült mellé. Három napja, mióta a Volgába zuhantak, még nem borotvt.Az új egyenruhája csupa kosz lett. Nagy arca már nem a mindent látó, mindenért aggódó kinkább az önkéntes mesterlövész acélos elszántságát mutatta. Valami eltûnt a tekintetébrévedés, a rácsodálkozás. Ölében tartotta a puskáját, és látszott rajta, hogy nagyon iz- Egész jól lõttünk, igaz? - kérdezte. Tánya a térdére fektette kezét. - Nem is tudtam, hogy ilyen jól bánsz a puskával.Mihajlov kihúzta magát. -A Medve kivitt az este.

- Micsoda? - Csernova nem akarta elhinni, hogy miközben õ a nyulakkal kúszott-másott, Mihajlova sötétségben Medvegyevvel portyázott. Nagyon szerette volna már elmesélni Mihajlovnak akalandját, hogy mik történtek a hûtõházban, de most inkább magába fojtotta.Intett Mihajlovnak, hogy csak mondja tovább, mesélje el, mi történt.- Medvegyev azt mondta, hogy mivel én vagyok az egyetlen újonc a csoportban, a nulláról fogjakezdeni a tanításomat. Éjfélkor kimentünk a Dolgij-szurdokhoz. Volt a gerincen egy géppazpásztázta a környéket meg a folyóhoz szállított sebesülteket. Medvegyev megengedte, hogle.Csernova elõrehajolt. - Na és? Lelõtted?

A moszkvai poéta az éjjel lelõtte az elsõ németjét, de másnap reggel nem sok szava volCsernovát egészen megdöbbentette a dolog. Azt hitte, hogy a történtek valamiféle lelki oznakmajd Mihajlovnak.- Nem tudom, Tánya. - Mihajlov ujjai fésûjével végig szántott a haján. - Talán csert...Merthogy sebesültekre meg a nõvérekre lövöldözött. Rettentõen feldühödtem, és nem gondohogy emberre lövök. Egyszerûen csak... - Mihajlov lesütötte a szemét. Egy perc múltán, mialatt a puskáját babrálta, folytatta. - Lelõttem - mondta ismét Csezemébe



nézve. Egy fekete fedelû jegyzettömböt húzott elõ a zsebébõl, és megmutatta az elsõ oldalt. -van. "1942. október 26-a, hajnali két óra tizenöt, géppuskás. Háromszáz méter. Mell-lövszurdok. Tanú: V. Medvegyev." Csernova belepörgetett a még üres lapokba. Minden lap egy élet. Minden oldal. Egy német. Egytörött fabáb. Nekem is kell egy ilyen jegyzettömb, gondolta irigykedve. Ötven ilyen old megtöltök. Mihajlov zsebre tette a kis füzetet. - Hallottam, hogy mit mûveltetek az éjjel a hûtõh. Hallottuka robbanást is a törzsõrmesterrel. Nem volt akármi.Mihajlov várta, hogy Csernova válaszoljon.- Le mertem volna fogadni, hogy te is ott voltál a különítményben - tette hozzá.Csernova bólintott. - Hát nem volt akármi. Mihajlov kinyújtotta felé a karját. Csernova szorosan karba fonta a kezét, és elfordíta tekintetét: atöbbieket nézte. Egyesek fel-alá járkáltak, mások kis csoportokban üldögéltek, megint mfegyverüket célra tartva hasaltak. Megcsóválta a fejét, szinte reszketett.- Rosszul érzed magad? - Mihajlov visszahúzta a kezét.- Nem. Csernova felállt, majd lehajolt, egészen közel Mihajlov arcához.- Ne nyúlj hozzám többé mások elõtt. Soha.- Ne haragudj.- Érts meg, Fegya. - Csernova megint elfordult, majd abbahagyta a mozdulatot

, és dühösen odasúgtaMihajlovnak: - Nekem itt legalább olyan jónak kell lennem, mint a többieknek. Sõt még jnak. Ésnem akarom, hogy egyszerûen csak nõnek tekintsenek. Én itt nem nõvér leszek, és nem rádegy bunkerben. Ha észreveszik, hogy fogom a kezedet, vagy te fogod az enyémet, áthelyeznek.Ráérünk. Vannak helyek, ahol ezt meg lehet csinálni. De amíg nem szólok, addig nem. Megd?Mihajlov szemébe nézett, arra számított, hogy szomorúságot lát benne. Aggodalmat látottHatározottságot látott, nem tétovázást.Mit tettem? - gondolta. Ez a fiú szerelmes belém.- Én csak azt akartam tudni, hogy jól vagy-e, Tánya. -Mihajlov is felállt, vállársztotta a

puskáját, és elindult a medvék felé. - Egyébként pedig nem értem, és nem is értek veledCsernova megállította. - Fegya!- Tessék.- Mondtad már itt valakinek, hogy amerikai vagyok? -kérdezte halkan Csernova.- Nem. És tudod, hogy miért nem? Visszalépett Csernovához. Így, ahogy közel állt hozzá a hordómellével, Csernova érezteAz emberölés nem hûtötte le, inkább lángra lobbantotta. A poéta, az ijedt fiú fegyverreheves vérûvé vált.- Azért - felelt önmaga kérdésére Mihajlov -, mert ha megtettem volna, akkor ezek emberekvalóban másképp kezelnének téged. Védelmeznének, és úgy mutogatnának, mint egy kétfejû Azért ennyi eszem nekem is van, Tánya. Ennyire azért bízhatsz bennem.Sarkon perdült, és puskáját fél kezében tartva elment.

Fél óra múlva Zajcev és Medvegyev mindenkit visszaparancsolt a ládák és a hordók mögé.közepes méretû körök háromszáz méteres távolságot és fejlövést jelképeztek. A legkisebbfejlövés volt, de négyszázötven méteres távolságról, ennél nagyobb távolságról nem is stevékenykedni. Ezekre a célpontokra ki-ki parancs nélkül lõtt.- Kezdjék! - kiáltott Medvegyev, és odalépett az újoncok mögé. Zajcev öt percig Cellettállt. Távcsövön keresztül figyelte a célpontból fölemelkedõ kis porvirágokat. Minden egbátorítás vagy épp oktatás kísért: a célba lövõk mellett föl-alá járkáló Zajcev igyekezleghamarabb mesterlövészeket gyúrni az önként jelentkezõkbõl.Csernova leengedte a puskáját, érezte, hogy legföljebb még egy lövést bír elviselni. A



térde, a szeme, de legfõképpen a jobb válla teljesen megduzzadt már. Csípõje mintha meglna.Alig bírt feltápászkodni a padlóról. Az újoncok sorban álltak a konyhán. Mindegyik kapott egy tányér meleg kását, hozzá faskenyeret, meg egy bögre teát. Csernova leült egy ládára, és a sor felé nézett, ahol MihMihajlov biccentett. Csernova a mellette lévõ láda felé intett. Szerette volna feloldani reggeli dühös szavai utóhatását. Talán meg lehet valahogy értMihajlovval az érzelmeit másképp is, nem feltétlenül kell kalapáccsal a fejébe verni. Kszeretkeztek. Jó volt; szenvedélyes, feszültségoldó együttlét. De miféle terhet tett a ztjelenti-e, hogy most már egymáshoz tartoznak, és a lelkük ugyanúgy egymásba fonódott, mtestük? Szerelmes együttlétté szentelte-e magában Fegya az együttlétüket, versei gyönyöformálta-e õket? Vagy nem volt több az egész, mint amit õ érez most: két katona egy csaszélén, aki megosztja egymással a normális életnek azokat az utolsó foszlányait, amelyemegmaradtak bennük? Õ azon az ágyón ringatózva a nagydarab Fegyával nem járta meg a személységeit. Igen, mindketten felkiáltottak. De Mihajlov az õ nevét kiáltotta. Figyelte lovot,ahogy áll ott a sorban. Magabiztosság sugárzott mozdulataiból. Az én szívemben most ninlyFegya ártatlan szerelme számára, gondolta. Annyi bánat és keserûség lakik bennem, hogy is megtöltene. A barátja leszek. Az is lehet, hogy újból lefekszem vele. De nem leszek szerelmese.Ezt meg kell értenie. Vagy ha nem, hát félre kell állnia. Mielõtt Mihajlov odajöhetett volna, Danyilov lépett Csernova elé. A politikai tiszt sz

adiasan fejethajtott, és leült mellé a ládára. A láda felnyögött, mikor a kis kerek politruk kigombonagykabátját. Ceruzát vett elõ, és kinyitotta az ölébe helyezett jegyzetfüzetet. Az egé amargót is elborította macskakaparásszerû írása. Egy üres oldalra lapozott.- Danyilov százados vagyok, kedveském - kezdte. -Azt hiszem, tudja, hogy ki vagyok, és azt is,hogy mi a feladatom ennél a mesterlövészegységnél. Természetesen nincs részem abban amegtiszteltetésben, hogy magam is mesterlövész legyek, de nagyon érdekel ennek az elsõ osztálynak a munkája és a tevékenysége. Megírok mindent, amit itt tapasztalok a tevékenfoglalkozásaikkal kapcsolatban, hadd olvassa más is a Hazánk védelme cikkeiben. Talán m isolvasott már egyet-kettõt.

- Nem, komisszár elvtárs.- Hát, talán majd ezt a következõt elolvassa - felelte mosolyogva Danyilov; fél sdökemegemelkedett. -Maga is benne lesz. Megírom, milyen szerepet játszott az éjjel a hûtõhárajtaütésben. Meséljen nekem. Csernova Zajcevre nézett, aki néhány nyúllal beszélgetett. Nagyon hálás lett volna, hamegkíméli õt ettõl a tolakodó, veszélyes embertõl, aki most idetelepedett mellé szétvetbrekegve, mint egy varangyos béka. Tudta, hogy a politikai tiszt egyetlen szava is elegendõ ahhoz,hogy áthelyezzék a mesterlövész-iskolából valamilyen nem harcoló egységhez. Fegyának igha ez a komisszár megtudja, hogy egy amerikai harcol a soraikban, szenzációt csinál bel, politikaiés propagandaeszközként használja, aki értékesebb a haza számára, mint hogy kockára teg

életét.- Megbeszélte Zajcev elvtárssal? - kérdezte Csernova. - Õ vezette az akciót.- Beszéltem vele. Épp õ mondta, hogy beszéljek magával. Ha jól értettem a szavaitaz éjjelpuszta kézzel megölt egy nácit. És maga gyújtotta meg a gyújtózsinórt, amelyik felrobbanémetek fészkét. Csernova a komisszár apró lábfejét nézte: fényes, fekete csizmája csak úgy ragyogott. olt,vajon hogy tudja ilyen állapotban tartani ezeket a csizmákat ilyen körülmények között. Danyilov folytatta. - Mi a véleménye Zajcev elvtársról? És hogy érzi magát Zajcev nyul



Csernova keresgélte magában a szavakat. Legnagyobb meglepetésére azt kellett tapasztalia, hogytöbb is van belõlük, mint amire számított. Ugyanakkor azonban rájött, hogy ezek nem azovak,amelyeket a politikai tiszt hallani akar. Ez azt várja tõlem, hogy valami hõséneket adjk elõ, gondolta.Hogy milyen csodálatos volt Zajcev, ahogy vezetett minket az éjjel erre a roppant veszedelmesküldetésre. Hogy micsoda megtiszteltetés egy ilyen ember alatt szolgálni. Nem mondhatomel neki azigazat, nem mondhatom el, hogy fogalmam sincs, hogy Zajcev hõs-e vagy gyáva; én úgy lát hogyegyre növekszik a tekintélye, egyre nagyobb hõst csinál belõle a Hazánk védelme, hogy hn õis az orosz ügy sebtében faragott bálványai sorába emelkedik. Nem mondhatom el az igazannek akis csekistának, nem mondhatom el, hogy idegesít Zajcev, de ugyanakkor szeretném megsimogatni aztaz eres kezét meg azt a lapos szibériai arcát, nem mondhatom el, hogy amikor azt mondja, induljakvagy álljak meg, vagy célozzak balra, vagy ugorjak jobbra, a testem szinte magától hajta végre azutasításait. Nem mondhatom el, mennyire szeretném, hogy csakugyan az a hõs legyen, mintamilyet

Danyilov faragni szándékozik belõle.- Zajcev elvtárs bátor ember - mondta. A komisszár ceruzája szinte röpült a papírgazi hõs, ésmindazok, akik az oldalán harcolnak, hõsi tetteket visznek véghez. Megtiszteltetés száma, hogymesterlövésze, hogy Zajcev egyik nyula lehetek.- És miután a hûtõraktárt felrobbantották, egyszerûen csak futottak végig az utcáemérték az orosz vonalakat?- Akkora volt a robbanás, hogy még a saját lépteimet sem hallottam. Zajcev fõtörzer elvtársfutott legelöl, mi meg utána. Nem én döntöttem így, de ez volt a helyes döntés.Danyilov összecsattantotta a jegyzetfüzetét.

- Még egy utolsó kérdés, Csernova katona. Ezekben a vészterhes idõkben nagyon fonhogyOroszországot elkötelezett harcosok védelmezzék. Mint nõt kérdezem: hajlandó lenne-e meahazáért? Készen áll erre? Te nyomorult kommunista, gondolta Csernova. Ugyanolyan mocskosak a kérdéseid, mintazöldkalaposoké, akik a sztálingrádi úton faggatták az embereket.- Nézze, komisszár elvtárs, én mint nõ nem halnék meg a hazáért. De mint orosz, iernovafélrebillentette a fejét, mintha csak mesterlövész puskájával célozna. - Gyávaként pedibiztosan nem fogok meghalni. . Danyilov a hóna alá fogta a jegyzetfüzetét, és maga alá húzta a lábát. Felállt. Így ál

magasabb, mint Csernova ülve.- Természetesen, kedveském. - Fél kézzel begombolta a köpenyét, aztán megállt, ésttCsernovának.- Természetesen, elvtársnõ. - Szavából eltûnt a színpadiasság és a hamis felhang Csernova megrázta a húsos kezet, aztán mozdulatlanul nézett a távozó Danyilov után. Zahelyiség másik felébõl odanézett rá, majd biccentett a mellette elviharzó Danyilovnak. avisszatûzte a kanalat a csizmaszárába, letette a tányérját, és visszament a tüzelõálláskatona külön is gyakorlatozott. Lövéseik csattanása végigvisszhangzott a nagy csarnokon



rnovaletérdelt a maga ládája mögé. Félresöpörte a kilõtt töltényhüvelyeket, csattanva hullotApró kis papírgombócokat tömött a fülébe, és egy gyors mozdulattal csõre töltötte puskálegkisebb kört vette célba távcsövén keresztül, és lassan az elsütõbillentyûre görbítetFigyelte, mint ringatózik szívverésével egy ütemre az irányzék. Megvárta, míg megszûnikremegése. Pár másodperc múlva már halálos mozdulatlansággal feküdt a célponton a távcsõcélkeresztje. Óriásinak tûnt a célpont, elhibázhatatlannak, szinte hívta a golyót. Lassesmozdulattal elhúzta a ravaszt. Dörrent a fegyver, a puskatus nekivágódott sajgó vállánasövönát látta, hogy pontosan a legkisebb kör közepébe talált. Hátrahúzta a zárdugattyút, és újabb lövésnek.A délutáni kiképzés Zajcev kiáltásával kezdõdött. - Gyerünk, nyulak! Hozzátok a puskátoFölvezette õket az alagsor lépcsõjén, puskáját a vállán, a nyakszirtje mögött keresztbeintvalami jármot. A növendékek fölmentek vele a Lazur földszintjére. Elcsavarodott vasrudavaslemezek és elszenesedett mennyezetgerendák között kanyarogva egy kormos, kiégett ablorhozértek, amely a pályaudvarra, a senki földjére nézett. Zajcev az egyik ablaktól néhány lmegállt. Az ablaktáblák már rég lerepültek. Csizmája üvegszilánkokon csikorgott. Kimutatott az ablakon, a senki földjén túl álló épületre, amely a németek kezén volt. tódult be az ablaknyílásokon, az orosz tél elsõ lehelete.- Maguk most nyugat felé néznek - mondta Zajcev. -E percben a nap a hátuk mögül smikor

csak lehetséges, úgy válasszák meg a pozíciójukat, hogy a nap a hátuk mögül süssön. Ígynehezebben veszi észre magukat, és a távcsõ lencséje sem csillan meg. Csernova kinézettalteli pályaudvarra, amelyen két nappal azelõtt éjszaka átszökött Mihajlovval. Látta a baazárkot is, amelybe végül bebuktak. Így nappali világosságnál tucatnyi orosz géppuskát isamelyek ötvenméteres távközökben mind a pályaudvar területét pásztázták. Könnyen begyûjvolna néhány golyót aznap éjszaka Fegyával, gondolt vissza most. Nicht schiessen. Zajceykézlábodaóvakodott az egyik ablakhoz, és puskáját a párkányra támasztotta. Zsebébõl egy pár kelõ, amelyek egy zsineggel egymáshoz voltak kötve, és a párkányra fektette õket.- Mindig készítsenek maguknak valamilyen lövészzsákot - szólt hátra. - Így nem cscsõ.

Belenézett a távcsõbe, és hátraszólt, de a fejét nem mozdította.- Látják ott azt a német tankot, a másodikat a felrobbantott sínek mellett? - Elsa fegyverét.Csernova hallotta a távoli becsapódást, a fémre csattanó fém hangját,Ping.A Nyúl hátrafordult.- Az elülsõ lánctalp fölött az a festett vaskereszt pontosan négyszáz méterre vanltól. Ezt azablaksort csak céllövöldének nevezzük. Rendszeres idõközönként idejárnak majd, hogybeszabályozzák az irányzékukat, és ezen kívül minden olyan alkalommal is, amikor kétségfegyverük pontossága felõl. Óvatosan közelítsenek az ablakokhoz, egyszerre legfeljebb k. Állít-sák be az irányzékukat a megfelelõ távolságra, és várják meg a tûzparancsot.

Csernova odakúszott a vele szemközti ablakhoz. Mellette Szlepkinjan, az örmény asszonyfoglalt eltüzelõállást. Csernova négyszáz méterre állította fegyvere irányzékát, és gondosan célbtank jelzését. Zajcev hátrahúzódott az ablaktól, és felállt. Szeméhez emelte a távcsövéelsõ ablaknál térdelõ két nyúlhoz.- Sajkin. Tûz. Csernova izmai megfeszültek a lövés hallatán. Nem hallott találatra utaló hangot a pál felõl.- Nyikolaj. -A Sajkin mellett térdelõ Kulikov is tüzelt. Õ is elhibázta. Zajcev a következõ ablakhoz lépett, itt megint elmondta, hogy csak egyenként lõjenek,



meg atûzparancsot. Mindketten célt tévesztettek.- Na, partizán - szólt Zajcev. Csernova a tank jelzésének közepére állította a hajszálkeresztet, és sima mozdulattal elsütõbillentyût. A puska hátrarúgott. Csernova fülelt, hallja-e a találatot, de nem haemmit. Miután mind leadták a maguk lövését, egyetlen nyúl sem találta el a jelzést. A hátuk mZajcev nyugodt hangon kezdett magyarázni. Elégedettség csendült ki a szavaiból. Úgy ére hogybevált egyik-másik tanácsa.- Amint láthatják, egy alagsorban falra lõni nem ugyanaz, mint egy nyílt terepen ltalálni valamit. Ittkinn a csatamezõn számításba kell venni a szelet, a páratartalmat, a hõmérsékletet, és elfelévagy lefelé lõnek-e. De még a napszakot is. Maguk közül a legtöbben vadásznak, de egyikszokott hozzá, hogy ilyen távolságokra és távcsöves puskával lõjön. Ki kell fejlesztenimesterlövészérzéket. Érteniük kell azokból a jelekbõl, amelyeket a természet ad maguknazék meg a távcsövükön keresztül a célpontot. Csernova a tank jelzésére siklatta távcsöve célkeresztjét. Háta mögött a padlón Zajcevalatt megcsikordultak az üvegszilánkok.- Nézzenek csak az ütközõ fölé. Ma hideg van, de tiszta az idõ. Az ütközõ sötét. ogyhõt vesz fel. Látják azokat a hõhullámokat, amelyek felszállnak belõle? Milyen irányba ezek a hullámok, balra vagy jobbra?

Többen is feleltek:- Balra.- Igen. Ez azt jelenti, hogy a szél jobbról balra fúj. A hullámok alig mozognak, ehát nagyon enyhe alégmozgás. Maguk azonban egy széles, nyílt tér felett lõnek. Számításba kell venni, hogterepen semmi sem áll a szél útjában. Ha párás idõ lenne, vagy egy hideg éjszakára kövereggel, akkor ezeket a tényezõket is számításba kellene venniük az irányzékuk beállításMindezeken túlmenõen kissé lefelé is lõnek, vegyék ezt is tekintetbe. A lövedékük röppásabban hanyatlik, és a célpont alá találnak. Alulról felfelé lõve ennek az ellenkezõje golyó acélpont fölött fog becsapódni. Most forduljanak meg. Csernova leengedte a puskáját. Zajcev egy töltényt tartott vállmagasságban kinyújtott - Mit gondolnak, mennyi ideig van a lövedék a levegõben, amikor vízszintesen tüze

k? Elejtette a töltényt, amely a másodperc törtrésze után a padlóra csattant.- Ennyi ideig. Fegyverük távcsöve nemcsak arra jó, hogy felnagyítsa a célpontot, abban issegít, hogy beállítsák a lõtávolságnak megfelelõ emelést is. Ezáltal a golyó tovább marMeg kell tanulniuk kihasználni a távcsövüket. Meg kell tanulniuk számításba venni mindatényezõket, amelyek a lövedékükre a puskájuk elhagyásának pillanatától a célba érése pihatnak. Most forduljanak vissza, és a jelzésemre próbálják meg újra. Gondolják végig, áirányzékot, aztán lõjenek. Tizennégy závárzat lökött új lövedéket a töltényûrbe. Ezúttal a vezényszavakra eldördüután többször is hallatszott ugyanaz a ping, mint Zajcev lövése után.- Jól van! - kiáltotta Zajcev. - Ez jó lövés volt, nyulak! Hadd hallják csak azokomorult nácik a

szemközti épületben, hogyan lõnek maguk. Csernova négyszázhuszonöt méterre állította az irányzékot, a lefelé irányított lövésekegynyolcaddal hosszabbra. Megvárta, míg elcsitul körülötte a puskaropogás. Zajcev szólt neki, hogy lõhet. Csernoetesmozdulattal elhúzta a ravaszt. A puskatus nekivágódott sajgó vállának.Ping.Egy órát tölthettek a céllövöldében, mikor hátuk mögött megjelentek a medvék. Zajcev sznyulaknak, hogy jöjjenek el az ablaktól, üljenek le, és csöndben figyeljenek. Medvegyevtörzsõrmester, akárcsak elõtte Zajcev, elmondta csoportja tagjainak, mik az elõnyei ann



ha lövéskora hátuk mögül süt a nap. A nagydarab Medve felhívta tanítványai figyelmét a senki földjMiután elmagyarázta a jelentõségét, óvatosan odament az egyik ablakhoz, néhány másodpercélba vette, majd el is találta a páncélra festett keresztet. Következtek a medvék. Zajyulai halkvihogással kísérték, hogy a medvék sorra célt tévesztenek. Zajcev nem szólt rájuk. Medvelhúzta a száját, de ez csak arra volt elég, hogy lehalkítsa õket, magát a kuncogást nee. Miután Medvegyev elmondta, mire figyeljenek, a medvék lövedékei lassanként kezdték meg acélpontot. Fémes pendülések hangja hallatszott a pályaudvar felõl. Mikor Medvegyev úgy gymedvéi lövésteljesítménye megfelelõ, visszahívta õket az ablakoktól.- Üljenek oda a bajtársaik mellé, ezek mellé a vihogó nyuszikák mellé. A nagydarab Mihajlov Csernova mellé telepedett le, keresztbe tette a lábát, puskáját a fektette.Zajcev leült a tanítványok elé.- Ez mesterlövész-kiképzésük második napja. Most már nagyjából tudják mindazt, amtörzsõrmester és én tanítani tudunk maguknak. Ehhez most már csak a saját tudásukat kelhozzátenniük, azokat a tapasztalatokat, amelyeket majd a csatamezõn szereznek. Gyakoroljanak sokat,egészen addig, míg a távolság felbecslése és az irányzék beállítása a vérükké nem válikfeledjék, hogy ne csak önmaguktól tanuljanak, hanem az ellenségtõl is. A további bölcsemegkímélem magukat. Tudom, alig várják már, hogy új fegyvereiket a nácikra szegezzék. H

mindannyian elindulnak elsõ mesterlövész-küldetésükre. Mihajlov odasúgta Csernovának: - Én nem. Nekem ez már a második lesz. Medvegyev odaállt Zajcev mellé, szemben az újoncokkal. Úgy nézett ki, mint a megtestesroszkatona, nagydarabnak és elszántnak látszott. Mellette kicsinek és vékonynak hatott Zajc olyannak,mint egy finom motor, amelyet azonban belülrõl nagy energia hevít. Olyanok voltak, mint a nappal ésaz éjszaka. Csernova tudta, kik állnak elõttük: minden valószínûség szerint a Vörös Hadlegveszedelmesebb párosa. Medvegyev megszólalt:- Ma este Szokolov 45-ös gyalogoshadosztálya átkel a Volgán. Legalább két zászlóatthajnalra. Maguk azt a parancsot kapták, hogy a Barikád gyár és a Vörös Október közötti

tartsák távol az ellenséget a folyótól. Német géppuskások ötszáz méternyire megközelíteEz azt jelenti, hogy az utolsó kikötõhelyünk közvetlen tûz alá kerül. Ha mi nem biztosíterületet, a géppuskák mögül elõnyomul a náci gyalogság, és megint elveszítünk egy parteste ennek a folyosónak a déli oldalán fognak elhelyezkedni, hogy fedezzék a 45-ösök olmiközben reggel elfoglalják állásaikat. Zajcev fõtörzsõrmester és én éjfélkor magukért elvezetjük magukat a helyükre. Most leléphetnek. Menjenek vissza a szállásukra vagy le gépmûhelybe, és gyakorolják a célba lövést. És pihenjenek is egy kicsit. Mindkét csoport felállt, ki-ki vállára vette a puskáját. Mihajlov Csernova mellett állev ésMedvegyev elment. A nyulak és a medvék követték õket.- Várj meg itt - mondta Csernova Mihajlovnak. - Mihajlov ottmaradt, Csernova pedig elindult a lépcsõ felé tartó csoport nyomában. Egy cig a sor

végén haladt, majd észrevétlenül visszajött. Mihajlovot az egyik ablaknál találta, fegykeresztül a pályaudvart figyelte. Leült mellé, õ is a párkányra támasztotta a fegyverét, és végigpásztázta a terepet.- Látod ott azt a bakterházat? - kérdezte Mihajlov. -Olyan közelinek látszik ezentávcsövönkeresztül. Szinte látom a függönyöket, amiket felaggattál nekem. Csernova a bakterház tetejére siklatta célkeresztjét; neki nem tûnt olyan közelinek. Stávolinak érezte.- Fegyuska. - Leengedte a puskáját. Mihajlov továbbra is a senki földjét pásztázten jól áll a



puska ebben a sütõlapát kezében, gondolta Csernova. Mintha vele született volna. A vállára fektette a tenyerét. Mihajlov leengedte a puskát.- Fegyuska... - mondta halkan Csernova. - Holnap reggel csatába megyünk. Nekünkis elkezdõdik.- Egy kis ideig kivárt, majd hozzátette: - Legjobb lesz, ha most búcsúzunk el egymástól Mihajlov a padlóra fektette fegyverét, tekintete a kezére siklott.- Kérlek, Fegyuska... - mondta halkan Csernova. -Nagyon kérlek. Én ennél többet mm bírokel. Ne tégy hozzá a terhemhez. - Mihajlov kezét és a benne fekvõ saját kezét nézte. - Mermáskor, Fjodor Ivanovics. Talán egy másik világban. - Elmosolyodott. -Mondj egy istenhozádot. Felállt, fellépett a nyitott ablakhoz, és még egyszer végignézett a senki földjén. Mög afelperzselt város, és a felperzselt városban ott lapult az ellenség. Két keze közé fogtlov fejét,homlokon csókolta, és beleborzolt a hajába.- Tánya... - mondta halkan Mihajlov. - Nem vagyok rá képes.- Dehogynem, Fegya. Nem számít, hogy képes vagy-e vagy nem. Meg fogod tenni. Mégpdig moströgtön. Csernova végigsiklatta a kezét Mihajlov nyakán, majd vállán, aztán gyengéden elotthagyta az ablaknál. Megtett néhány lépést, aztán visszafordult, szótlanul nézte Mihajlov erõs, széles szilska

ott hevert mellette. Megint eszébe jutott az orosz katona stilizált képe, a Vörös Iván,za védõje.Mintha errõl a mintakatonáról készített fénykép lett volna, úgy ült ott a gyérülõ fénybablakkeretben. Helyes, gondolta Csernova. Egy moszkvai poétától nem is vár az ember mást, mint hogy ümerengjen. Tartsd nyitva a szemed, Fegyuska, és tartsd nyitva a szíved is. Ha majd egyszer vége leszennek a háborúnak, mindannyiunknak szükségünk lesz a költeményeidre.Kosztyikov ébresztette Csernovát a nyulak szállásán. A sebét már bekötözték, és ismét smutogatta aranyfogait. Negyedórával és egy bögre teával késõbb Zajcev jelent meg az ajtfélrerántotta a pokrócot.- Készen vagytok, mesterlövészek? Zajcev kivezette a katonákat; szeles éjszaka volt. Csernova összehúzta magát a pufajká

miközben az árkok között siettek. Fejébe fekete kötött sapkát nyomott. A senki földje sZajcev nem vezette õket keresztül a pályaudvaron, hanem keletnek, a Volga irányába ford. A sötét vízre nézõ sziklák mentén haladva Csernova észrevette, hogy egy sok hajóból álhorgonyoz a partnál, és emberek ezreit teszi partra a Vörös Október Fémmûvek mögöttiveszélyeztetett kikötõhelyen. Ezek voltak Szokolov hadosztályának elsõ századai. Az éj t,nem hallatszott ágyúzás, és a sivító gépek sem törték meg a csöndet. A hold elõtt fátyoéles, harapós szél fújt. A nyulak a Vörös Október és a Barikád közötti széles sugárúton érkeztek. Az út déli olkettesével-hármasával, a legmagasabb épületekben helyezte el lövészeit. Arra utasítottakapaszkodjanak fel olyan magasra, amilyen magasra csak tudnak, hogy északi irányban átlássanak a

sugárút fölött. Arra számítottak, hogy mihelyt a németek hírét veszik a 45-ösök érkezéstevékenységbe kezdenek az ottani romok között és a mellékutcákon. Az újoncoknak csak azfeladatuk, hogy figyeljék a németek mozgását, lõniük csak akkor kellett, ha erre közvetancsotkaptak Zajcevtõl vagy Medvegyevtõl. A parancsnak két vörös rakéta formájában kell érkeznyugati részébõl.- Nincs értelme megbolygatni a darázsfészket, ha csöndben is partra tudjuk tenni zokolovékat -mondta Zajcev. - Majd késõbb vadászunk. Hajnal elõtt Csernovát egy négyemeletes épületbe küldték a nyurga grúz farmer, Sajkin



asszony, Szlepkinjan társaságában. Felmentek a legfelsõ emeletre. Zajcev biztosította õhogy azutcának ezt az oldalát megtisztították, és az oroszok szilárdan a kezükben tartják.- Úgy mozog ez, mint egy kígyó - mondta a két hadsereg közötti képzeletbeli vonalva.Gránáttal a kezükben, lábujjhegyen óvakodtak fel a lépcsõn. Csernova sajnálta, hogy Kosemtart velük. Az inas, szíjas termetû Sajkin azonban olyan embernek látszott, aki tud vigni magára.Azt, hogy az örmény asszonynak mi hasznát veszik, Csernova csak találgatni tudta. Két na a hátamögött csak "Tehén"-ként emlegette. Beóvakodtak egy szobába a negyedik emelet nyugati sarkán, ahonnan jól belátták a sugárelláttak a szemközti romos házak fölött is. Most a derengõ hajnal vöröses fényeiben Csenégyszeres nagyítású puskatávcsövén át a leomlott homlokzatok mögötti német árkokat pásUgyanúgy ült, ahogy elõzõleg délután a "céllövöldében", egy megrongált ablak tövében. Mterlövészfegyverének csövét egy kiálló téglára támasztotta, de vigyázott, hogy õt magátne lehessen látni. Sajkin és a Tehén tõle jobbra térdelt, szintén fedezék mögül pásztázpuskatávcsõvel. Látták, hogy a németek ide-oda járkálnak az árkok között, a mellükre siklatott hajszálkövették mozgásukat. Csernova tucatszor is elképzelte magában, hogyan húzza meg a ravas látásiviszonyok javultak az erõsödõ fényben, és eszébe jutott, mit mondott Zajceva mesterlövész mesterségérõl: gondold át háromszor, készítsd elõ kétszer, lõj egyszer.

Beállította a távolságot a távcsövön, hozzátette a lefelé irányított lövésnél megkívántöbbletet. Próbálta kitapasztalni a szelet: a háta felõl fújt, de az épület az útját álegvolt, és számítani lehetett rá, hogy áprilisig ilyen is marad. Most már készenlétben vácsot,mesterlövészi szolgálatának elsõ parancsát. Három órán át figyelték a kitört ablakok mötávcsövükön a nácik mozgását. Idõnként, egymást váltva felálltak, hogy kinyújtóztassák természetesen nem az ablaknál. Csernova keze-lába sajgott már a mozdulatlanságtól. Látáelhomályosodott attól, hogy egyik szemét mindvégig lehunyva tartotta, a másik pedig apuskatávcsõhöz tapadt. Arca és ujjai megmerevedtek a fegyveren. Egyre magasabbra hágott a nap, Csernova a türelme végén járt. Meddig kell még itt várnSzokolovék most már bizonyára a helyükön vannak. Innen, ahol vagyunk, mi hárman, SajkinSzlepkinjan meg én tíz másodperc alatt el tudnánk intézni három náci géppuskaállást. Va

az volt az elgondolás, hogy segítsük biztosítani ezt a korridort? Mire várunk? E pillanatban Sajkin elhúzódott az ablaktól, a hátára gördült, és megdöbbentõ fürgeségugrott. Csernova levette a szemét a távcsõrõl, és a fülét hegyezte, hogy mit észlelhete. Alépcsõház felõl közeledõ léptek hallatszottak! A kabátjáért nyúlt, elõvett egy gránátot, és hasra fordult. Szlepkinjan szintén. Sajkilett afalnak vetette a hátát, és kinyújtott tenyerével intett nekik, hogy maradjanak csöndbenik kezébenegy tõr jelent meg, a másikban egy pisztoly. A léptek hanyagok és hangosak voltak, csikorogtak a törmelékkel teleszórt lépcsõn. Egybbjöttek a folyosón, majd közvetlenül az ajtó elõtt megálltak.

Sajkin Csernovára nézett, az bólintott. Sajkin készenlétben tartott pisztollyal a kezében, lehajolva kikukkantott a folyosóra. E pillanat múltán szó nélkül, hátra sem pillantva kiegyenesedett, és leengedte a pisztlépésthátrált. Csernova keze megfeszült a gránáton, gyorsan odapillantott a Tehénre. Összeszo fogát.Nem adom meg magam, gondolta. Nem érdekel, mit csinál Sajkin. Sajkin behátrált a szobába. Csernova kihúzta a gránát biztosítékát, és hátra, dobáshozkarját. Ekkor suttogást hallott a folyosó felõl.- Tánya! Tánya! Ott vagy?



Mihajlov lépett be a szobába még mindig feltartott kezekkel; így maradt, mióta Sajkin lepte aráfogott pisztollyal. Háta mögött az óriás Grjasov állt.Sajkin rámosolygott Csernovára és Szlepkinjanra.- Tudhattuk volna a zajból, amit csaptak - mondta halkan. - Medvék.Csernova visszadugta a gránátba a biztosítópecket.- Mit kerestek itt? - súgta Mihajlovnak. Visszaóvakodott az ablakhoz, és hasra feküdt.- Medvegyev küldött minket. Reggel járt itt az alattatok lévõ emeleten, és feltûn hogy milyenjól belátni innen a környéket. Mi kétszáz méternyire üldögéltünk innen, ahol semmi sem Grjasov a fejét csóválta. - Az égvilágon semmi.- Nektek meg van itt egy csomó németetek - vigyorgott Mihajlov.- Menjetek oda az ablakokhoz - mutatta Csernova.- És ne lármázzatok - tette hozzá Szlepkinjan. Csernovát meglepte a Tehén iménti tása, mertlátta rajta, hogy a harcra és halálra egyaránt készen áll. Mihajlov és Grjasov elfoglallyét azablakoknál Mihajlov lövészpozícióba helyezkedett, felhúzta a térdét. A puskája szíját aaz alkarjára hurkolta. Egy pár gombóccá gyûrt kesztyût tett az ablakpárkányra, arra fekegyvercsövét, vigyázva, hogy lentrõl ne lehessen látni a csõ száját. Fegyvere távcsövén kerestcsinálnak a németek az utca túlsó oldalán. Beállította távcsövét a távolságra. Egynyolc

Csernova, aki látta a mozdulatokat. Biztos volt benne, hogy Mihajlov is ismeri ezt a szabályt.- Mi a véleményed, Tánya? - kérdezte Mihajlov. - Háromhuszonöt? Az óriás Grjasov válaszolt Csernova helyett. - Háromötven.- Háromhuszonöt - mondta Csernova. Mihajlov egy pillanatra felemelte szemét a távcsõrõl, és összenézett Csernovával.- Itt tényleg sok a német - suttogta. Csernova a homlokát ráncolta. Mihajlov gyerekes mozdulattal vállat vont, és oldalra bilentette afejét, mint aki bocsánatot kér, amiért hirtelen és váratlanul megjelent itt, majd ismétfeléfordította figyelmét. Újabb óra telt el bénító, álmosító nyugalomban az öt mesterlövész számára. Csernova ma

átkozta Zajcevet, amiért nem adta ki a tûzparancsot, hanem fenntartotta magának ezt a jgot késõbbre.Két tucat német mozgását kísérte figyelemmel a puskatávcsövön keresztül, és feltûnt nekóvatlanabbul és egyre sietõsebben mozognak. Új futóárkokat ástak, mélyítették a régiekehomokzsákokat töltögettek. Némelyikük még fedezéket sem keresve mászkált ide-oda lõszercipelve, tõlük négyszáz méternyire. Azt hiszik, hogy senki sem látja õket, gondolta Csernova. Azt hiszik magukról, hogy nagyon okosak.Azt hiszik, hogy õk fognak meglepni minket. De ebbõl a magasságból öten könnyûszerrelletörölhetnénk a föld színérõl ezeket a fajankókat. Csak egy tüzelési parancs kellene hmiért késik? Ebben a pillanatban az egyik mellékutcából német gyalogosok robbantak be az utcába, tõg

kétszáz méterre. Csernova felemelte a fejét a puskatustól. Körülbelül húszan lehettek, oszlopban, futólépésben közeledtek. Csizmájuk csattogott az aszfalton. Csernova megszorította a puskáját, torkába keserû epe tódult fel. Eszébe jutottak a na aholttestük, ahogy hevert ott a város fõterén. A Lenin-szobor árnyéka. Az úttesten egyszikcsizmáinak csattanása. A karok, amelyek nem engedik mozdulni, sikoltozások, a saját hanja és vére.Most azonban nála van a puska, õ nézi a németeket távcsövön keresztül. Állizmai megfeszkét sarka hátrahúzódott, megvillantak a fogai. Ólomlábakon vánszorogtak a másodpercek,



úgy érezte, mintha léggömbként duzzadna valami a mellkasában, duzzad, csak duzzad, egésig,amíg nem bírja tovább, és szétrobban. Célba vette a raj elején futó németet. Kalapáló szíve miatt kissé táncolt a fekete hajde anémetek annyira közel voltak már, hogy ez nemigen számított. Követte fegyverével az aliszázméternyire futó német katonát.- Tûz! - sikoltotta; önmagát is meglepte hangja hirtelensége. Már nem gondolkodotMinthogyhaegy gátat nyitott volna fel hirtelen. Meghúzta a ravaszt. A fegyvert szorosan a válláho szorítvafogadta az ütést. A sor elején futó szürkészöld egyenruhás katona összeroskadt, eltûnt látóterébõl. A németek megdermedtek, csak a fejüket kapták fel a fentrõl hallatszó dördülés hangjár Csernova hátrarántotta a zárdugattyút. A Tehén tüzelt. Egy katona a sor végén a melléhösszeesett. Egy pillanat múltán a szobában fülsiketítõen visszhangzott az öt mesterlövészpuska dörelején, illetve a végén álló német katonák estek össze elõször, aztán a közepén haladókholttestek roskadtak egymásra a golyózáporban. Csernova a sor elejére összpontosított, utánlõtte le a halottakon botladozó nácikat. Alig tizenöt másodperc alatt vége volt. Kék puskaporfüst terjengett a mennyezeten és kki azablakon a reggel szertefoszlatott csöndjében. A padlót töltényhüvelyek borították. Cser

itovábbra is készenlétben maradva, puskatávcsövükön át figyelték a terepet. Csernova végutcán, szíve a torkában kalapált, minden egyes lüktetését a dobhártyáján is érezte. Megáldozatokat, egymás után siklatta rájuk célkeresztjét. A halottak legnagyobb része egymmintegy vonalat alkotva feküdt, ott haltak meg, ahol az elõzõ pillanatokban még futotta. Egyik-másikholttest körül vér festette meg az utcát, vagy keskeny vörös sáv jelezte, merre próbáltpillanataiban fedezék mögé kúszni. Csernova úgy érezte, mintha egy követ tettek volna a gyomra helyére. A puskacsõ remegnezdett akezében. Odakiáltott a többieknek.- Tizenhét?- Tizenhét - felelte elfúlt hangon Sajkin.

Csernova elnézett az épületeken túlra, ahol a nácik hajnal óta árkokat ástak. Már abbamunkát, sietve az árkokba bújtak, ide-oda forgatták a géppuskákat, próbálták lokalizálnforrását. Nagyon messze vagyunk nekik, gondolta Csernova, és hátrahúzódott az ablakbólakminket. Helyes. Majd késõbb õk is sorra kerülnek, csak addigra már lesz tizenhét fajankyünk.Mind leszedjük õket. Oldalra nézett. Idõközben a többi mesterlövész is leengedte a puskáját. Sajkin és Grjakezét szorongatta. Szlepkinjan széles mosollyal nézegetett jobbra-balra. Csak Mihajlov látszottelégedetlennek, fejcsóválva töltötte újra fegyverét. Grjasov húsos lapátkezével boldogan odaintett Csernovának.- Ezt nevezem rajtaütésnek - mondta, és hosszan kifújta a levegõt. Összecsapta és

tenagy kezét, mint aki végre megkapott valamit, amire már régóta várt. Csernova letette averét, éshátrakúszott az ablaktól. Sajkin szintén. Szlepkinjan, Grjasov és Mihajlov továbbra is állásokat figyelte. Az örmény nõ füttyentett az utcán heverõ holttestek láttán. Mikor mtávolságba húzódtak az ablakoktól, Sajkin odalépett Csernovához.- Mi a véleményed? - kérdezte.- Azt hiszem, beírhatjuk õket a könyvecskénkbe. Fejenként hármat. Mihajlov meg a edigkettõt-kettõt. - Aztán várjuk a parancsot, gondolom.



Csernova kiment az ajtón, leült a legfelsõ lépcsõre, és megpróbálta összeszedni a gondlövések dördülése még mindig ott visszhangzott a koponyájában. Meg akart nyugodni, le acsillapodni. Arra tanítanak minket, hogy legyünk kezdeményezõek, nyugtatgatta önmagát. ragadjuk meg a lehetõségeket, hogy mi irányítsuk a történéseket. Hogy várjunk, amíg váraztán cselekedjünk. Most itt pontosan ez történt. Elég régóta vártunk már. Egész reggelellenségeink. Tizenheten meghaltak közülük. Mit akarhat még Zajcev? Hátranézett három bajtársára, akik távcsövükön keresztül most is figyelték a terepet. már magasan állt a nap, árnyakat rajzolt mögéjük a piszkos padlóra. Árnyak. A fény az arcukba süt. Tánya felkapta a fejét. Halk sivítást hallott az ablakoMozdulatlanná dermedt, de a gondolatai száguldottak, a hang pedig süvöltõ füttyszóvá váNem, ne! - gondolta. Ne! Kettévált elõtte a fal. Mielõtt még felfoghatta volna, mi történik, egy tûzgolyó és eglégroham hanyatt taszította. Mindenfelõl téglák záporoztak, ahogy a robbanás lökéshullásodorta õket. Csernova a szemközti falnak vágódott, és a padlóra rogyott. Elszédült, hákörnyékezte. A robbanás hangja megsiketítette és megbénította. Mikor kinyitotta a szemét, sûrû füst borította a helyiséget, és a gomolygás közepén egpillantott meg a falban. A betóduló fény kavargó derengést varázsolt a szobába. Csernova mellett Sajkin hevert, az álla csúnyán felhasadt és vérzett. Nagy nehezen felodott,két kezével úgy kapaszkodott a falba, mintha fel akarna mászni rá. Pufajkája elejét gyoborítottaa vér.- Fel! - ordított Csernovára. - Állj fel! Kifelé! Nagy nyögéssel talpra rántotta Csernovát, aki felállt ugyan, de mindkét térde megroggy

tta.Sajkin nekitámasztotta a falnak, és ahhoz szorítva tartotta egy percig, mire a lába eléegerõsödött,hogy megbírja a teste súlyát. Megragadta Csernova vállát, és az ajtó felé taszította.- Ne! - suttogta Csernova. Visszafordult, és egy lépést tett a szoba felé. - VárjSajkin a fülébe ordított.- Meghaltak! Meghaltak, Tánya! Eredj! Sajkin a pufajkája ujjánál fogva megrándította, és az ellenkezõ irányba lökdöste Csernhallotta, hogyan ordítozik odabenn. Botladozva, lábát húzva elindult lefelé a törmelék Zajcev félrerántotta az ajtót helyettesítõ pokrócot, és óvatosan belépett a nyulak szál Csernova egy sarokban ült, ugyanúgy és ugyanott, ahol már három órája. A vérveszteségtSajkint egy nõvér vette gondozásba, aki észrevette õket, mikor visszahúzódtak a Volgátó Zajcev odaguggolt mellé, elõrehajolt, csak a csizmája sarka emelkedett el a padlótól.

- Mi történt? - A szava barátságosabb volt, mint az arca. Csernova visszanyelte akönnyeit. Eddigmég nem sírt, és most Zajcev elõtt sem akart. Egyenletes hangon, Zajcev csizmáját nézve beszámolt neki a reggel történtekrõl. Elmondyentevékenység folyt az épületeken túl, a futóárkokban, és hogy milyen könnyen leszedhetténémeteket. Elmondta azt is, hogy milyen türelemmel vártak órákon keresztül. A váratlanujárõr meglepte õket, szinte a semmibõl rohantak elõ, õ pedig gyorsan reagált. Talán gyos akelleténél. Zajcev ennek hallatán felkapta a fejét. Csernova belenézett lapos arcába. Z szemeösszeszûkült.- Hogy érted ezt, hogy túlságosan gyorsan reagáltál? Csernova érezte, hogy válliz

megmerevednek az idegességtõl.- Én... - elhallgatott. Zajcev szeme résnyire szûkült, ajkai összepréselõdtek, állán kétoldalt kidudorodtak az- Én tüzeltem elõször - vallotta be Csernova. - Én adtam tûzparancsot. Zajcev keze meglendült, tenyere Csernova arcára csapott, olyan erõvel, hogy a lány oldlra esett.Zajcev felállt.- Állj fel! Csernova felállt. Az arcát csípte a pofon, de nem dörzsölte meg. A falhoz hátrált, és mindkét karját.



- Elvtárs... - kezdte.- Hallgass! Zajcev közelebb lépett, annyira, hogy arca alig két-három ujjnyira volt Csernováétól.- Mit akarsz megmagyarázni énnekem, partizán? -ordított az arcába Zajcev. - Na, md csak!Mondd csak el, mennyire bánod, hogy nem engedelmeskedtél az egyértelmû utasításnak. - Nfújt. - Jól van, Csernova elvtársnõ. Meg van bocsátva. Most mondd azt, hogy szánod-bánoveszélybe sodortál egy életbevágóan fontos küldetést. Jól van, Csernova elvtársnõ, ez ibocsátva. A feladatot ennek ellenére sikerült végrehajtanunk.Zajcev dühösen összeszorított foga mögül szûrte a szót.- És most mondd csak el, mennyire sajnálod, hogy miattad meghalt Szlepkinjan,Grjasov ésMihajlov. A halálukért csak te vagy a felelõs, senki más. Csernova nagyot nyelt, úgy érezte, mintha ide-oda dobálnák a rettegés hullámai, ugyanútamikor a Volgába esett.- Nem intézték el mindet, közlegény. - Zajcevbõl szinte sziszegve tódult ki a left düh. - Azegyiknek sikerült elkúsznia egy aknavetõs egységhez, és megadta neki a maguk pozícióját Ökölbe szorította a kezét. - Maga megszegte a parancsaimat, maga elárulta a pozíciójukmmesterlövészem életét adta tizenhét német bakáért! Ezek a mesterlövészek egyenként leganácit értek. És maga tizenhétért odaadta õket. Zajcev hátralépett, orrán hangos szuszogással járt ki-be a levegõ. Távol ülõ szeme Cse

tévedt, akinek úgy rémlett, minthogyha a pupilláin keresztül egy duplacsövû vadászfegyvAz agya üres volt, nem termelt gondolatokat. Nem érzett mást, csak a dühös Zajcev kezénorítását.Zajcev a fejét csóválta.- Nem azért vagyunk itt, Csernova, hogy kiirtsuk magunkból az emlékeinket. Én nemtudom, mitláttál vagy kit, veszítettél el, de fájdalmad nem lehet nagyobb, mint Oroszországé. Kihúzta magát. - Oroszországénál nem lehet nagyobb fájdalmad! Te most a Vörös Hadseregvagy! Már nem egyszemélyes háborút vívsz! Ezt sose feledd. Soha az életben! A te ostobaönzésed miatt három orosz katona halt meg! Dühösen rázta Csernova elõtt az ujját. - Ettõl a pillanattól kezdve szó szerint azt cstmondok, vagy szólok Danyilovnak, hogy lõje szét a fejedet. Megértetted?

Zajcev sarkon perdült, és kiviharzott a szobából. Még a felszegezett pokróc is leszaka ajtóról,olyan erõvel rántotta félre. Csernova lassan lecsúszott a fal tövébe. Szemébe könnyek tezte,mint peregnek végig az arcán; a keze fejére, onnan az ölébe csöppentek. Lehunyta a szemét. Próbált csak a zokogására figyelni, de a fülében még ott csengett Zhangja. Zajcev ordított vele. Pofon ütötte. Úgy érezte, mintha elhagyná a testét, mintha kilépne belõle. Mintha gyászának és bûntukellene lépnie e határok közül, mert nem fér el közöttük. Végignézett magán, ahogy roskfal tövében. Próbálta megsajnálni a síró lányt, de nem érzett mást, csak megvetést. Én õket, döbbent rá, a magam ostobaságával és önzésével én öltem meg õket, én vagyok a felmeg itt ülök zokogva, remegve, de élve, õk pedig meghaltak. Dühös erõvel a falnak ütötte a koponyáját. Két kezét maga elé emelte, ökölbe szorított

megint kinyitotta, és ezt addig csinálta, míg végül már sajogtak az ujjai; mintha egy bartavolna kiásni magát. Egész teste fájt. Arca tüzelt.- Megértettem - suttogta.KETTÕ

A PÁRBAJTIZENEGYCsikorogva fordult be az utcába a német páncélos. Óvatosan indult elõre, szürke tornya



nyikorgással forgott jobbra-balra. A benne lévõ legénység oroszokat keresett: tudták, httbujkálnak valahol az elõttük fekvõ romok között. Hátulról egy másik tank figyelte az elhaladását, mozdulatlan ágyúcsõvel. Távolabb az utcaszöglet mögött egy gyalogosegység váa tankok mögött, azoknak fedezetében elõrenyomulhasson. Az utca túlsó végén egy elsõ emeleti ablakban robbant valami: egy 76 milliméteres orospáncélökölbõl nyitottak tüzet ötven méterrõl; a lövedék nem talált. Az elöl haladó tankpillanatban hátramenetbe kapcsolt, egyre gyorsabban hátrált az utcán, közben a tornya eeemelkedett, míg el nem érte a páncélököl árulkodó villanásának magasságát. Mögötte az etétlenül álló õrtank repeszgránátot lõtt a romok közé, ugyanakkor pedig egy náci gyalogelõugrott eddigi búvóhelyérõl, és a most már nyilvánvalóvá vált orosz pozíciót lövedékegránátokkal árasztotta el. Nikki Mond tizedes, ahogy az elmúlt tíz nap utcai harcaiban már megtanulta, a csatánakebben apercében szeméhez emelte távcsövét, s végigpásztázta a háztetõket és a romos homlokzatois találta, amit keresett: észrevette az orosz mesterlövészpuskák csövét. Csak egy pilljelentekmeg, fekete tüskékként álltak ki az épületekbõl. Egyes lövésekkel terítették le a német Mond tudta, hogy a mesterlövészek már hajnal óta fekszenek itt ezeknek a csontvázzá fotépületeknek a zugaiban. November elsõ hetében, amit akkoriban a katonák "csöndes napoknneveztek, egyre erõsebben érzékelte az ellenséges mesterlövészek halálos veszedelmet ígjelenlétét. Miután a Luftwaffe tevékenysége csökkent, és elõtérbe kerültek a kisebb jel

összecsapások, a Vörös Hadseregnek ezek a láthatatlan gyilkosai mintha a frontvonal min aprórésébe, zegébe-zugába befészkelték volna magukat. Számos alkalommal volt tanúja annak, hogyan szélesednek ki ezek a kisebb összecsapásokogyanvet harcba mindkét fél egyre erõsebb és egyre több fegyvert. Ha valamilyen oknál fogva emtörtént meg, olyankor mindig alábbhagyott a hirtelen fellángoló düh, a halottak pedig myközszemlére téve ott maradtak a nyílt utcán. A sebesülteket nem szállították el, nekik ezékbekúszni - már aki képes volt rá -, és ott várni be a sötétséget. Fájdalmukban, félelmükbnem is kiáltottak segítségért, mert okkal tarthattak attól, hogy egy mesterlövész vagy

yikodakúszó orosz katona egyszer és mindenkorra megszabadítja õket gyötrelmeiktõl. Ezek al"csöndes napok" alatt nemigen ejtettek foglyot. Egyre inkább kiviláglott, hogy ez az utcákért,sikátorokért és épületekért folytatott harc vált mindkét hadsereg katonái számára az igcsatává. A szeptemberi és októberi nagyarányú konfrontációkkal szemben, amikor a németekeskeny orosz hídfõt támadták, most helyi összecsapásokra tagolódott a harc, a nagyszabszázadszintre csökkentek, amelyeknek során mindkét fél méterrõl méterre igyekezett javípozícióján. Az amúgy is keserves ostrom mintha egy baljós mocsárrá változott volna: csasés veszélyes elõrehaladást tett lehetõvé.Mindkét hadsereg a föld alá húzódott. Pincék, átjárók, alagutak és a patkányjáratoknak nevezett futóárkok végtelennek tûnõ h

most a csatamezõt, mintha mély karmolások futottak volna végig a város dermedt bõrén. K atél. A Wehrmacht gyalogosai Rattenkrieg-nek, patkányháborúnak nevezték ezt a küzdelmet Mond leengedte a távcsövét, elõkapta jegyzetfüzetét, és sietve lefirkantott néhány soraz újmegbízatása: a német hírszerzés elõretolt figyelõje. Feladata az volt, hogy figyelje a nalon azorosz gyalogsági tevékenységet, figyelje és jelentse a taktikát, és vegye számba és jelveszteségeket. Miután Mercker századost és egységét maguk alá temették a romok, Mond a kilenc túlélõt



elõretolt harcálláspontra, vezette, ahol találkozott egy ideges fiatal hadnaggyal, bizoyos KarlOstarhilddel. Beszámolt neki a történtekrõl, a tiszt közben kávéval kínálta. Ostarhild terített elé, és megkérte, mutassa meg a felrobbantott épületet, ahol Mercker és századelte.Mond a térkép fölé hajolva, megmutatta a Vörös Hadsereg általa ismert pozícióit, bunkerpontjait. Ostarhildet nagyon meglepte, milyen széles körûek, Mond ismeretei, és mennyi indent tud,de meglepte az is, hogy milyen keserves úton tett szert erre a tudásra. Megkérte Mondot, hogy minthírszerzõ és figyelõ maradjon a parancsnoksága alatt. Mond boldogan, elfogadta az új me. Azóta a csörömpölõ tankok nyomában járva figyelte az eseményeket. Õ maga egyszer sem sa fegyverét, az elmúlt tizenkét napban egyetlen gránátot sem hajított el. Még csak a puhordta magával. Ostarhildet egyre jobban idegesítették a hozzá eljutó információk. Heteket töltött azzösszeállította azokat az adatokat, amelyeket a felderítõ repülõgépek, a megfigyelõk, a tfoglyok és az elfogott rádióadások révén megismert. Nem volt kétsége afelõl, hogy valamkészül ellenük. Nem tudta, mi az, de a jelek gigantikus arányokra utaltak. November hetedikén aztán odaállt az adataival és a következtetéseivel a jó néhány kilonyugatra, a biztonságos sztyeppen fekvõ Golubinkában tanyázó felettesei elé. Elõterjeszjelentését: északon a kletszkajai körzetben nagyarányú csapat- és anyagösszevonás folyielméletét, miszerint ez egy hadseregszintû orosz támadás elõjele, pontosabban ellentáma

Részletesen, minden egyes vörös egységrõl beszámolt a tábornokoknak: elmondta, honnan jmég a parancsnokok nevét is tudta. Elmondta, hogy a Sztavka, az orosz fõparancsnokság erõsen csökkentette Csujkov tábornohatvankettedik orosz hadseregének lõszerellátmányát. Hová megy az a lõszer? Aznap reggeytörténetesen a bolsevik forradalom huszonötödik évfordulója volt, Sztálin meglepõen diabeszédet tartott; a moszkvai rövidhullámú adáson hallották. A sztálingrádi csatáról szóegy titokzatos megjegyzést, miszerint "hamarosan a mi utcánkban is ünnep lesz". Ostarhild, részben Nikki Mond frontvonalon szerzett tapasztalataira támaszkodva, élénkképet festetta csata jelenlegi állásáról. Sztálingrád ostroma heves, személyes összecsapások sorozatEgy-egy kisebb csoport német idõnként elfoglal egy-egy rommá lõtt háztömböt, vagy a gyáilletve annak közelében akár el is éri idõnként a Volgát. Miután beássák magukat, s ez

megszilárdítják helyzetüket, gyakran azon veszik észre magukat, hogy az oroszok, akik atekáltal vágott keskeny folyosókon visszaszivárogtak, körülzárják õket. A sebesülteket nagnem lehet elérni. A halottakat otthagyják a földön heverni. Az emberek már nem bíznak b hogytúlélik ezt a csatát. Harcolnak még, de az erejüket fõképp az alkoholból nyerik. Lefestyen egySztálingrádban harcoló átlagos német katona: borostás arcú, kimerült a kialvatlanságtólnem tud pihenni, tetves, reszket, hogy még egy orosz telet ki kell húznia harci körülmék között, ésmár egyáltalán nem hisz a Reichnek azokban a céljaiban, amelyek szerint ezt a várost killvéreztetni. Most már csak egyetlen cél vezérli: hogy a másik torkának essen. Ostarhild

egyhaditudósító szavait idézte. Az oroszoknak a városban elfoglalt helyzete ugyanilyen kényes volt. Egy nyolc kilométeresszakaszon elkeseredett erõvel kapaszkodtak még meglévõ állásaikba. Egyes helyeken alig méternyire voltak a folyótól. Nemcsak az egyre fogyatkozó lõszerellátás és az óriási veokoztak nekik gondot, hanem az is, hogy a Volgára, amely az egyetlen összeköttetést jelntette azellátóvonalakkal, már nem sokáig számíthattak, mivel várható volt, hogy hamarosan befaghajózhatatlanná válik. Az északról érkezõ óriási jégtáblák minden évben beálltak a foly



azonban nem, hogy át lehessen kelni rajtuk gyalogszerrel az elkövetkezendõ négy-öt hétbddig avörösöknek az erõsítés és az ellátmány drasztikus csökkenésével kell számolniuk - ha ugteljes hiányával. A fiatal hadnagytól ekkor megkérdezték elöljárói, hogy véleménye szerint nem ez volna-megfelelõ idõpont egy nagyszabású offenzíva megindítására. Ostarhild már várta ezt a kéabban a pillanatban, amint meghallotta, tudta, hogy nem adhat rá õszinte választ. Az õsinte válasznem az lett volna, amit a törzskar hallani akart, nem olyan válasz lett volna, amithajlandóak lettekvolna továbbadni Paulus tábornoknak, a német 6. hadsereg parancsnokának. Ostarhild a leke mélyénérezte, hogy a közkatonák már teljesen demoralizálódtak, olyannyira közel érzik magukhohogy nem tudnának hatékonyan részt venni semmiféle nagyobb támadásban. Mint hírszerzõ tkatonák otthonra írt leveleinek százait cenzúrázta. A levelek kivétel nélkül mély aggodtanúskodtak, kimondva vagy kimondatlanul mindegyikben ott volt, hogy nemigen hiszik már, hogyélve hazatérhetnek Németországba. A parancsnokság erre azzal reagált, hogy kiadta az utminden ilyen levelet vissza kell tartani és meg kell semmisíteni. Semmi értelme, hogyezek adefetisták elkeserítsék, elcsüggesszék az otthoniakat. Így azután, ahelyett, hogy beszáa ameztelen igazságról, Ostarhild gondosan megválogatta a szavait, és a felettesei szája íerint

ismertette a harci helyzetet. A német katona bátran fog harcolni, mondotta, tekintet nélkül a megbíza-tására. A tábornokoknak azonban gyorsan kell határozniuk, nehogy elszalasszák a lehetõsOstarhild nem osztotta meg feletteseivel azt a rettentõ aggodalmát, hogy ez a lehetõségmár hetekkelezelõtt elszaladt az orruk elõtt. Egy újabb offenzíva esetleg hozhat sikert, mondotta, eg akkor,hogyha az orosz ellátóvonalakat veszélyezteti a folyó befagyása. A németek azonban noveelejénszintén számos nehézséggel találhatják szembe magukat. Ezek között feltétlenül meg kellidõjárást, az emberek fizikai állapotát és az alacsony harci morált, de ugyanilyen veszegyretöbb ellenséges mesterlövész is. A vörösök mesterlövészei sokkal jobban alkalmazkodtak

város által kínált terepadottságokhoz, mint a németek, állapította meg Ostarhild. Egyrebak.õk az okozói a többé-kevésbé eltitkolt veszteségeknek, amelyek listáján számos csapattiel.Mértéktartó becslések szerint naponta százan-kétszázan esnek áldozatul az orosz mesterl Ráadásul ezek a veszteségek mindig drámai módon következnek be: távolról, egy nem látháltal, aki a puskája elsütése után hátrakúszik, és elkerüli a fölfedezést. A mesterlövéhalál mindig döbbenetet kelt. A futóárkokban járkáló, lapuló embereknek most már meggyõvált, hogy nem létezik számukra se biztos menedék, se fedezék. Bárminemû mozgás, még azcigarettára gyújtanak vagy éppen könnyítenek magukon, felkeltheti valamelyik mesterlövéfigyelmét. A gondolat, hogy távcsöves puskával vadásznak rájuk, hogy bármely pillanatbamegjelölheti õket egy láthatatlan fekete hajszálkereszt, majd a következõ pillanatban gapnak a

koponyájukba, és azonnal meghalnak, állandó rettegéssel tölti el õket. Az emberek félnemimég rosszabb: egyre inkább megbénulnak. Ostarhild újságkivágásokat mutatott a tábornokoknak, amelyek egy orosz katonai lapból,Hadsereg-bõl származtak, illetve egy helyben nyomott kiadványból, amelynek Hazánk védelcíme. A cikkgyûjteményhez mellékelte a stábja által elkészített fordításokat is. Felhívegy orosz komisszár, bizonyos Danyilov "A frontról jelentem" rovatban megjelenõ cikkeire. Ezek egyújonnan alakult orosz mesterlövész-iskoláról számoltak be, amely a Batyuk ezredes paransága



alatt álló 284. hadosztály keretében jött létre.- Nyilvánvaló - vonta le a következtetést Ostarhild hogy az orosz parancsnokság fsmerte egyilyen mesterlövész-mozgalom jelentõségét. Én azonban kétlem, hogy akár õk is elõre látthogy mekkora zavart tudnak okozni sorainkban a mesterlövészek. Schmidt tábornok, Paulus szárnysegédje és a tanácskozás rangidõs tisztje átfutotta a fazután bólintott.- Ezeknek a cikkeknek a fõszereplõje, a sztárja ez a Zajcev, akit Nyúlnak nevezne. Úgy veszemészre, õ ennek mesterlövész-iskolának a szellemi irányítója. Ostarhild egyetértett. - Igenis. Ez egy szibériai, uráli vadász. A sajtójuk eszményi mlövésztcsinál belõle, nemzeti hõst.Schmidt a keze fejével megveregette a papírlapokat.- Mindezek alapján azt hiszem, nagyon jót tenne embereink harci moráljának, ha sierülne elkapniezt a Zajcev nevezetû hõst, és szétlõni a fejét. Schmidt tábornok olvasott még pár percig, aztán felnézett a papírokból, és széles mosokörülnézett a szobában.- Mindezeken túlmenõen úgy veszem észre, hogy ez a Danyilov nevezetû illetõ elég egítnekünk. -Meglobogtatta Ostarhild elõtt a kivágott újságcikkeket. -Ez itt, uraim, egy kaus HerrZajcev taktikájáról. Elég hosszú és részletes. Maga nem találja? Benne van, hogyan gond

benne van, mit szeretnek az oroszok és így tovább. Árulja el nekem: a maga véleménye sz segítmindez elkapni nekünk ezt a nyomorult ruszkit, ezt a kis vörös nyuszit? A többi tábornok gúnyosan elhúzta a száját. Ostarhild bólintott.- Igenis, tábornok úr, szerintem igen.- Akkor táviratozzák meg Berlinnek a parancsomat! -mondta Schmidt; felállt, mintegy jelezve akihallgatás végét. - Közöljék Berlinnel, hogy le akarom lövetni az egész orosz hadseregmesterlövészét. Küldjék ide a legjobb német mesterlövészt! A legeslegjobbat. Azonnal.Két nappal a tábornokok és Ostarhild találkozója után, november 9-én délután Nikki Mondreptéren állt a kavargó hóesésben, tizenöt kilométerre, nyugatra a város központjától. Sztálingrád között Gumrak egyetlen leszállósávja és magányos reptéri épülete alkotta a légi összeköttetést. Az utóbbi hónapok során Gumrak neve egyszerre örömteli és gyászos

kapott a Wehrmacht Sztálingrádban harcoló katonái körében. Gumrak azt jelentette, hogy egy akatona. Talán egy fel-alá dobáló repülõgépen ülve figyeli, mint zsugorodik alatta és tûOroszország; vagy talán, és ez is valószínû, egy vitorlavászon zsákban teszi meg a hazát.Annyi mindenesetre bizonyos, hogy a fenyõládák mostanra már elfogytak. Mond hunyorogvaigyekezett keresztülfúrni tekintetét a kavargó hópelyheken. Egy Heinkel 111-És bombázótamint negyven méterre a dzsipjétõl megáll a kifutó végén. Ez volt a tél elsõ hava. Egy alkorábban érkezett, mint Mond emlékei szerint odahaza, Vesztfáliában szokott. A bombázó motorjai még utoljára felnyüszítettek és leálltak. A gép hosszú percekig gubcsendjében. Senki sem ment oda hozzá, és senki sem lépett ki belõle. Mond elõre-hátra ha

talpán, bokázott, hogy valamennyire melegen tartsa a lábát, kezét mélyen a zsebébe dugthópelyhek megültek a szempilláján. A gép közepén kinyílt az ajtó. Egy vászonzsákot dobtak ki, majd egy férfi ugrott ki utmozgással a betonra. Hosszú, fekete felöltõt viselt, nem volt rajta rangjelzés. A kalapfekete, széleskarimájú, merev, új nemezkalap volt. Arca alsó részét egészen az orráig barna sál takarkarimája árnyékot vetett a szemére. A férfi átnyújtotta csomagját, Mondnak, és hosszú léptekkel odament a várakozó dzsiphemeglehetõsen kerekdednek találta az ismeretlen férfit, és úgy látta, nem magasabb, minttehát a



híres berlini mesterlövész, gondolta. Én meg azt hittem, hogy valami titán lesz, valamicú,gránitszemû férfi. Sztereotípiákban gondolkozunk. De ez is csak egy ember, talán még fáViszont egészen biztosan nagyon érti a dolgát. Beindította a kocsi motorját, és elkanyarodott a kifutópályától. Nem húzta el a fûtés gondolta, hagyja elõbb melegedni a motort, mielõtt beengedi a levegõt.- Fûtés nincs ebben a kocsiban? - kérdezte a férfi a sálon keresztül. - Hagyhattaa járni a motortvárakozás közben. Akkor mostanra már meleg lenne.- Igenis. Bocsánatot kérek. - Mond a visszapillantó tükörbe nézett. - Késett a géartampazarolni az üzemanyagot. Elhúzta a kallantyút, és beengedte a fülkébe a hideg levegõt. Némán, szótlanul utaztakldszállásához vezetõ földúton. Mond a tükörben lopott pillantásokat vetett az ismeretlenrakkor tekerte le magáról a sálat és lökte hátra tarkójára a széles karimájú kalapot, mimeleg volt a kocsiban. Észrevéve, hogy Mond õt, nézegeti a tükörben, elmosolyodott.- Hogy hívják, tizedes?- Nikolas Mondnak. Vesztfáliából.- Vagy úgy. - A férfi bólintott, és kinézett az elhomályosodott ablaküvegen: odakindentbeterített a hó. - Sokszor vadásztam ott. Fõleg vadlibára, de gyakran kacsára is. Mond úgy érezte, hogy az újonnan jött férfi szívesen beszélgetne. A tükörben látott ké

szemek láthatóan válaszra vártak.- A családomnak van ott gazdasága - felelte Mond. -Minden aratáskor kukoricát szók amezõkre, a kacsák meg gyakorlatilag berepülnek a házba, egyenesen az ebédlõasztalra. A férfi nevetve levette és az ölébe tette a kalapját meg a kesztyûjét. Rövidre nyírt hrnavolt, mint a télben halottá sápadt sztyepp, amelyen haladtak. A bõre sápadt és feszes, pró kiszsírpárnák tompították a szögleteket. Mondnak feltûnt, milyen kicsi a füle, az orra és ymennyire meghatározza arcát a szem: olyan volt, mint két kis kék tó. Amikor pislogott, lett,lassan és szándékosan teszi, a feje ezzel szemben gyorsan mozdult, apró, kurta mozdulat

kkal.Mondnak az otthoni baglyokat, jutatta eszébe. Rákanyarodott egy kövezett útra. A bal elsõ sárhányón lobogó horogkeresztes zászló jelfontos utast visz. Lassan hajtott a gyalogos katonák kisebb-nagyobb csapatai között. Úg tûnt neki,mintha céltalanul mászkálnának a hóesésben a nyakukat behúzó emberek.Egyik-másik pokrócokba burkolózott. Sokan újságpapírral bélelték ki a sisakjukat meg a belsejét, a kilógó lapok miatt madárijesztõk hatását keltették. Egy szekér, állt meg az autó elõtt; Mond lefékezett. A kétoldalt álló katonák nem engeeki.Mond nem akart rádudálni a csoszogó emberekre, de valamiképpen keresztül kellett jutnia- Semmi vész, tizedes - szólalt meg a hátsó ülésrõl a férfi. - Várjon egy percet Az elõttük álló szekér hátuljánál rakodtak. Magasra tornyozva, megmerevedve, a semmibe

halottak hevertek a szekér két oldalpalánkja között. Fejük természetellenes szögekbe foszürkészöld egyenruhák tömegébõl csupasz lábfejek lógtak ki; a csizmákra és a kapcákra tartottak az élõk. A behajlott könyökökön és lábakon, a redõkben meggyûlt a hó, megtöltszemgödröket és a nyitott szájakat - nem olvadt el. Egy tiszt észrevette a szekér mögött várakozó dzsipet, s utasította az embereit, hogy le azútpadkára, és engedjék tovább. Odaintett Mondnak, hogy induljon. Mond tisztelgett, és rodottaz útpadkára, ott folytatta az utat. A tiszt nem reagált a mozdulatra. Mond a tükörben látta, hogy utasa lehunyja a szemét,



emhéja úgyereszkedik le, mint egy súlyos, lebocsátott függöny.- Maga tudja, hogy ki vagyok? - kérdezte még mindig lehunyt szemmel a férfi.- Igenis - felelte Mond. - Ön Heinz Thorvald SS ezredes Berlinbõl. Az ezredes kinyitotta a szemét. - Pontosabban Gnössenbõl. Az utóbbi egy évben ott szolm.Tanítottam. De azért elég közel van Berlinhez, gyakran bejárok színházba. Maga szereti ,tizedes? Vesztfáliában az is van tudtommal. Jártam ott.- Én nem jártam, ezredes úr, a tanyán erre nincs idõ. Az ezredes ismét lehunyta a szemét. - Sejtem. A britek lebombázták a berlini Állami Opházat, dea Führer újraépíttette. E hónap végén lesz az új megnyitó. Wagnerrel nyitnak, a Mesterd.Addigra szeretnék otthon lenni. Mond az elõttük húzódó utat figyelte. Most, hogy már szabaddá vált, belelépett a gázbaterepviszonyok által megengedett legnagyobb sebességgel vitte utasát, az egész német hareglegveszedelmesebb mesterlövészét, Heinz Thorvald ezredest Ostarhild hadnagy szállásáraOstarhild kijött eléjük, a hóesésben várta Thorvaldot. Az ezredes érkezésére vigyázzba tisztelgett. Mond kinyitotta a kocsi hátsó ajtaját. Az ezredes viszonozta a tisztelgést és bement a fiataltiszttel az irodába. Mond vitte utánuk a poggyászt. Ostarhild egy bögre kávét töltött az ezredesnek, és a vaskályha melletti hellyel kínál

dignem látott itt se kályhát, se szenet: a hadnagy kerítette valahonnan Thorvald látogatásszteletére. A két tiszt udvarias beszélgetésbe kezdett: Berlinrõl, Stuttgartról, Ostarhild otthonálogtak. Aszavaikból úgy tetszett ki, hogy Stuttgart környékén remekül lehet fácánra vadászni. A hadnagy megmelegítette Thorvald kávéját, és közben próbálta a beszélgetést az ezredemegbízatása irányába terelni. Egy kisebb papírköteget vett fel az íróasztaláról, újságcikkek voltak, amelyekhez gemktûzték hozzá a fordításokat. Odanyújtotta a köteget a berlini mesterlövésznek.- Ezredes úr, ezeket a Vörös Hadsereg egyik komisszárja írta. Az ön célpontjáról,ajcevfõtörzsõrmesterrõl szólnak. A cikkekbõl valami olyasmi derül ki, hogy ez az egyszerû sz

zaz oroszok körében valóságos hõssé magasztosult.Thorvald a kávéjába révedt, majd Ostarhildre pillantott.- Magának viszont komoly gondokat okoz, ha jól sejtem. Ostarhild egymásra fektette a kezét. - Mégannál is többet, mint amennyit ezek az újságkivágások elárulnak. Ez a Nyúl becenevû Zajveszem ki az írásokból, egy rögtönzött orosz mesterlövész-iskola vezetõje lett. Az utóbegyre több név bukkan fel ezekben a cikkekben, ezek mind az õ tanítványai. A fordításoksmegjelöltük õket. Medvegyev, Csehov, Sajkin, Csernova. A komisszár véleménye szerint egiktanítvány vakmerõségben már utolérte a tanítóját, de a harctéri képességekben még egyikharminc-harmincöt mesterlövészt tanított meg arra, hogyan dolgozzanak közvetlenül a fro

alon.Átlagosan három-négyszáz méterrõl lõnek, és nem csekély kárt okoznak sorainkban. Még ilmélyen a vonalaink mögött is. Rengeteg embert vesztünk ezek miatt a mesterlövészek miat amimég rosszabb, a tevékenységük miatt ijesztõ mértékben romlik a harci morálunk. - Három-méter nem olyan sok egy gyakorlott mesterlövésznek - jegyezte meg Thorvald. Ostarhild a fejét ingatta. - Ezek szerint a cikkek szerint Zajcev általában ötszáz-ötsméterrõlgyilkol.- Én többrõl - mondta halkan Thorvald.



Ostarhild megvárta, míg az ezredes megissza a kávéját, és az asztal sarkára teszi a bö- Ezredes úr, parancsot kaptam, hogy minden tõlem telhetõ módon legyek a segítségElõkészítettem a szállását itt az irodámban. Itt van annyi hely, hogy nyugodtan ellehesig, mígnem teljesíti a megbízatását. Arra is utasítást adtam, hogy néhány mesterlövészünk segítájékozódásban. Ezen túlmenõen mit tehetnék még önért? Thorvald lassan elfordult ültében, és egy gyors fejmozdulattal odaintette magához Mondt, aki errekihúzta magát.- Ez egy bátor ember? - kérdezte Thorvald a hadnagytól, de ez alatt sem vette le a tekintetétMondról. Ostarhild felvonta a vállát, mint aki elismeri, hogy nemigen tudja értelmezni kérdését.- Igen, ezredes úr, az. Nagyon bátor, de nem ostoba. - És harcol? Ismeri a csatateret?Ostarhild odaintett Mondnak.- Tizedes, számoljon be az ezredes úrnak a tapasztalatairól.- Maga számoljon be nekem, hadnagy úr - mondta Thorvald; érzelmektõl mentes, távoartó volta hangja. Tekintete továbbra is Mondra szegezõdött. - Én nem arra vagyok kíváncsi, hogyzedeshogyan vélekedik a saját bátorságáról. Engem az érdekel, hogy magának mi a véleménye róbátor ember, akkor nem fogja bátornak nevezni magát.- Mond tizedes részt vett a legveszélyesebb sztálingrádi összecsapásokban. - Osta

az ezredestarkójának beszélt. - Azt pedig nyugodtan kijelenthetem, ezredes úr, hogy a legveszélyebsztálingrádi összecsapás az a pokol legsûrûbbje. Thorvald még mindig merev tekintettel nézte Mondot. Most halvány mosolyra húzódott az a, devalahogy úgy, mint amikor a fehér jégen váratlanul repedés támad.- Helyes. - Az ezredes ismét Ostarhild felé fordult. -Szeretném, ha õ lenne a kaluzom és afigyelõm. A hadnagy elõrehajolt ültében. - Ezredes úr, mint mondottam, már szóltam az emesterlövészünknek, hogy legyen az ön figyelõje. Legalább olyan jól ismeri a csatamezõttizedes, és vannak tapasztalatai az orosz mesterlövészekkel.- Nekem nincs szükségem olyan emberre, akinek vannak tapasztalatai az orosz me

sterlövészekkel.Nincs szükségem tanácsra és érdekes történetekre. Ez a Zajcev tudománnyá fejlesztette amesterlövészek tanulmányozását. Nekem nincs szükségem olyan emberre, aki miatt lelõhetnNekem olyan ember kell, aki azt teszi, amit mondok. Ez a tizedes ismeri a terepet. Nyilvánvalóantudja, hogyan kell életben maradni. Maga azt mondja, ez az ember igazi katona. Én pedig tudom, hogyez az ember tudja, mi a félelem. Látom a szemében. Tudja, hogy mire képes a félelem.Ostarhild megcsóválta a fejét.- Ezredes úr, illõ tisztelettel engedje, hogy megjegyezzem: az egyik mesterlövész talán...- A mesterlövészek gyávák - vágott a szavába Thorvald. - Mind azok vagyunk. Harc Ne felejtse el, hadnagy úr, hogy a maga mesterlövészeit mind én tanítottam arra, amit t

ak.Az ezredes felállt. - Tizedes, ölt már embert?Mond bólintott.Thorvald Ostarhildhez fordult.- Én sosem öltem embert. Százakat lõttem le, de sose öltem embert. Én csak elvesz életüket.Mikor fél kilométerrel távolabb meghúzom a ravaszt, összeesnek. Ennyi az egész. - Mond tett. -Én nem tudom, hogy ez az ember mire képes. Én nem tudok harcolni. Én csak lõni tudok. Evagyok gyáva. Ez az ember viszont nem gyáva. Õ jön velem.



Ostarhild is felállt.- Értettem, ezredes úr. Természetesen. Tizedes, hajnalban jelentkezik az ezredes úrnál. Most menjenvissza a szállására, és pihenjen egy kicsit. Reggel itt várom. Leléphet. Mond tisztelgett a két tisztnek, és kiment. Odakinn már esteledett. A hó ritkábban száott, Mondúgy vélte, egy órán belül eláll. Ostarhild irodája egy már csaknem teljesen lerombolt áruház földszintjén volt. Az utcaalán egypark terült el. A parktól északra volt a központi pályaudvar és egy turistaszálló. Az áebetonlépcsõ húzódott, amely valamikor szobrok és szökõkutak között vezetett le egy folysétányhoz, ahol kissé távolabb a központi kompállomás mûködött. Ebbõl a kikötõbõl indulide jöttek vissza azok a csónakok, amelyek a béke éveiben a Volga szigeteinek homokos prtjairaszállították a kirándulókat. Boltok, pékségek, kioszkok, a helyi újság szerkesztõsége, múzeum, csónakkölcsönzés, egy szabadtéri piac, egy templom... Mindezeknek rommá lettmaradványai úgy hevertek most Nikki körül, mint valami óriás szertedobált csontváza. Ezközött gyalogolt a szállására. A háború úgy tarolta le ezt a várost, ahogy a fûnyíró vagy a kasza a füvet. Mostanra mt ez ateljes dühvel elõretörõ, mindent felemésztõ háború, fokról fokra személyes üggyé vált. egy ember, akit a távoli Berlinbõl azért hoztak ide repülõvel, hogy megöljön egyetlen eHamarosan mindkét fél katonái név szerint fogják ismerni a maguk külön ellenségét.

Nikki Mond a matracán feküdt. Egy pékmûhely alagsorában ütötte fel szállását. Körülöttsütõkemencék és sütõállványok sorakoztak. A feje fölötti erõs mennyezet a bombázások alkitartott. Mond tudta, milyen szerencsés és kivételezett helyzetben van, hogy ilyen biztos helyetmondhat magáénak, amely ráadásul csak az övé. Kiterítette a gyárkörzet és a munkástelepek térképét a padlóra, és egy petróleumlámpa órákig tanulmányozta. Végiggondolta, mi mindent tud a frontról, nyomokat keresett, amel esetlegutalnak rá, hogy merrefelé tevékenykedik a Nyúl. Nem túl valószínû, gondolta, hogy Zajclegészakibb gyár, a Traktorgyár környékén cserkészne. Október végére ott gyakorlatilag ellenállást elsöpörtünk. Az a terület a miénk, bár semmiképp nem éri meg azt az árat, aérte. A középsõ gyár, a Barikád hetek óta tartó harcok után talán végre a mi kezünkbe khatalmas acél-és betonhálóban minden egyes lépés hihetetlen veszélyeket hordoz magában

túlmenõen a Barikádnál legfeljebb közlegények és tizedesek kockáztatják az életüket. Zanagyobb halakat kedveli, az olyanokat, amelyek, kifogása belekerül az orosz sajtóba: tisztekre,tüzérségi figyelõkre, géppuskásokra vadászik. Szereti a drámai körítéseket. Érzésem szeOktóberben tevékenykedik, vagy a Vörös Október és a Lazur között húzódó folyosóban. VagMamajev kurgán keleti lejtõjén. Az oroszok ezeken a területeken a legerõsebbek. Zajcev lván nemhajlandó holmi alacsonyrendû célok miatt veszélynek kitenni magát. Eloltotta a lámpát. Hogy értette azt az ezredes, hogy a mesterlövészek mind gyávák? Mézokis? Zajcev gyáva volna? Visszagondolt azokra a csatákra, amelyekben részt vett, és máso,amelyekben Ostarhild figyelõje volt. Emlékezett arra a vöröskatonára, akit akkor lõttek

amikor éppegy égõ benzines palackot akart egy tankra hajítani. A katona elejtette a palackot, egy szempillantásalatt elborították a lángok. Tudta, hogy ezt nem élheti túl. Felkapott egy másik palackretteneteskínjaival mit sem törõdve odarohant a tankhoz, és odavágta a palackot. Gyávák volnának k?Még egyetlen gyáva oroszt sem látott. Mindig a gyávák halnak meg elõször. Mostanra máregyetlenegy sem maradt. Nyitott szemmel hevert a sötétben, úgy idézte fel emlékeit. Mem mint



egy sólyom repülte be az elmúlt két hónapot. A házakat. A gyárakat. A zöld Volgát. Hallszívverését: olyan volt, mintha aknák robbantak volna. A lélegzete reszelõssé vált, minklóké.Minden kavargott körülötte. Nem érzett mást, csak azt, hogy zuhan, mintha valami magas klárólhajították volna le. Hirtelen felült. Muszáj volt megálljt parancsolni: a véres jelenetek és a fülsiketítõ már-már egész lelkét, egész agyát elborították. Az emlékei hihetetlenül élesek voltak, mindropogott körülötte.Állj, gondolta. Hagyd abba. Aludni kell.Felébredt. Lépteket hallott a feje fölött. Ostarhild kiáltott, hogy jelezze, Mondnak: btt azépületbe. A figyelmeztetés nem Mond érdekeit szolgálta, hanem az övét. Mond meggyújtottpetróleumlámpát, és odament vele a lépcsõ tövéhez.- Parancs, hadnagy úr. Ostarhild lejött a lépcsõn. - Ne haragudjon, hogy felébresztettem, Mond de szeretném, elintéznenekem valamit.- Igenis, hadnagy úr.- Ma kora reggel megérkezett a 336-os utászok öt zászlóalja. Paulus még egy nagy ot indít aBarikád ellen. Az irodám és a Lazurtól délre esõ pályaudvar között elszakadt a telefonk336-osok elfoglalják a helyüket, ki kell javítani ezt a vonalat.

Mond bólintott.- Már kiküldtem egy embert, de eltûnt - folytatta Ostarhild. - Fogalmam sincs, mi történhetett vele.Újonc volt, közlegény, úgyhogy bármi elõfordulhatott. Gondoltam, hogy hagyom magát pihemost kénytelen vagyok megbízni ezzel. - Ostarhild egy zseblámpát nyomott Mond kezébe. -duljon.Nem tarthat túl sokáig. Mond eloltotta és a padlóra állította a petróleumlámpát, majd fta azseblámpát, hogy világítson a lépcsõn a hadnagynak. A puskáját otthagyta a sarokba támamár hetek óta állt. Odakinn az iroda elõtt a földre irányította a zseblámpa fényét. Ostarhild megmutatta ndönfutó fekete vezetéket, amely nem sokkal távolabb egy keskeny mellékutcában tûnt el. Eze

vastag,szigetelt drótokat teherautók platójára állított hatalmas dobokról tekercselték le, ezemtettekkapcsolatot a fõhadiszállással arra az idõre, amíg a német hadsereg megszilárdította aztterületek fölötti uralmát. Ahol csak lehetséges volt, a vezetékeket falak tövében vagy belsõ oldalán húzták ki, ahol védettebbek voltak, és nehezebben lehetett õket észrevennhelyeken - utcák, utak fölött - oszlopokon vezették õket. Mond zsebre vágott egy csupasgót ésegy tekercs szigetelõszalagot. Ostarhild barátságosan a hátára csapott.- Eddig én már átvizsgáltam. Valahol odakint szakadhatott el. Legyen óvatos. Ne cjon mást,csak keresse meg, javítsa meg, és jöjjön vissza.

Mond a drótra, irányította lámpája fénysugarát, és elindult a keskeny mellékutca felétúlsó sarkán a drót egy zászlótartóra emelkedve haladt át az utca fölött. Lámpája fényérajta, úgy követte kanyargós útját. Éberen figyelve járt. Jóllehet ez a szektor eléggé hátul volt, és az éjszaka csöndesetudatában volt, mit jelent az, hogy német katona létére a sötétben egy világító zseblámoroszok orra elõtt. Tekintetével követte a vezetéket, és csak ritkán pillantott a sötét romok felé. Úgy ramindezt már látta volna. Hónapokkal korábban egyszer már beléhasított a gondolat, hogy keveset õrzött meg arcából ez a város, amely Sztálin nevét viseli. Pedig nemrég bizonyá



lehetett. Mikor szeptember elején elõször pillantotta meg Sztálingrádot, a bombázások ék márlehántották a város arcáról a húst, romhalmazzá és dacos, csupasz homlokzatokká változtpusztulás földje volt. Amerre csak nézett, pusztulást látott, minden ugyanolyannak hato mindenromokban hevert. Csak a széles, zöld Volga és a Mamajev kurgán mögötti sztyepp maradt molyannak, amilyen korábban lehetett, és amit még most is érdemes volt megnézni. A drót egy romos raktárépület mögé vezette. Hat üres szeneskocsi vesztegelt a vágányomindegyiket szitává lyuggatták a golyók. Tágas udvarra ért, léptei visszhangot keltettelékközött. Az elsõ szeneskocsira villantotta lámpája fénysugarát. Egy közlegény jött elõ müdvözlésként felemelte, majd Mond lába elé mutatott. Mond lefelé fordította a fénysugarhogy a vezeték el van szakadva. A szakadás egyenes volt, mintha ollóval vágták volna el Mit csinál itt ez a közlegény?, töprengett Mond. Egészen idáig követte a vezetéket, meszakadást, és csak itt döbbent rá, hogy elvesztette a csupaszoló fogóját vagy a szigetet?Akkor miért nem ment vissza? Talán tudta, hogy valaki majdcsak kijön megjavítani a drót és itt vártrá, mert úgy gondolta, ha együtt mennek vissza; az mégsem olyan veszélyes? Letérdelt, és elõvette a csupaszoló fogót. A közlegény nem mozdult. Mond rávillantottafényét. - Jöjjön ide, és segítsen! Megmutatom, hogyan kell csinálni. Na, gyerünk! A kis közlegény odacsoszogott. A köpeny úgy lógott rajta, mintha egy sokkal nagyobb tetûembertõl örökölte volna, a nadrágja pedig harmonikázva hullott a csizmájára. A derekára

bõrövön csontnyelû vadászkés függött.Ez nem az õ egyenruhája. A katona megállt Mond fölött, lehajolt, sápadt, sovány arca egy vonalba került Mondéva azarcába világított.A katona elvigyorodott. Arany csillant a fogsorán.A fájdalom megvárta Mondot. Teljes erejébõl csápolva bukkant az öntudat felszínére, de na pillanatban fehéren izzó fájdalom döfött a tarkójába. Nem bírta mozdítani a kezét. Orárasztotta el. Valami csípõset érzett az arcán. Jobbra kapta a fejét, fölrebbent a szemhéja. Oldalt mbelehasított volna valami az állába. Kiköhögte az orrába és a torkába került vizet. Hungy

tisztábban lásson. Éles fénysugár fúródott a szemébe. Lassanként teljesen magához tért. Hanyatt feküdt. Keze-lába megkötözve. Tágra nyitottamintha csillagok robbantak volna fel, úgy sütött a szemébe a világosság. Mást nem is láyúltegy kéz, összemarkolta a kabátja gallérját, és ülõ helyzetbe rántotta. A nyakszirtjébe az egész vállában szétterjedt. A bordái sajogtak. Megrugdoshatták, mialatt öntudatlanul. A fény a padló felé fordult. Mond szeme lassanként alkalmazkodott a fényviszonyokhoz. férfit látott, az egyik a több számmal nagyobb német egyenruhát viselte. Ez most elõrelBelehajolt az arcába, és rávigyorgott aranyfogú mosolyával. Egy hosszú tõrt vett elõ, éettea pengét. Arca Mond teljes látóterét, betöltötte.- Nincs sok idõnk - szólalt meg egy reszelõs hang a lámpa mögül; erõs orosz akcen

gelbeszélt. - Ez az ember meg akarja gyilkolni magát, és ha nem mondja el, amire kíváncsi yok, énnem is akadályozom meg ebben. Mond bénultan meredt az elõtte lévõ arcra. A villogó sárga fogak keskeny ajkak mögött Aférfi hangosan szuszogott. Mond elnézett mellette. A zseblámpa fényében látta, hogy az egyik szenesvagonban vannaEz ahárom itt egy különítmény, azért lopakodtak át a vonalakon, hogy foglyot ejtsenek és ki



Csak találgatni tudta, mennyi ideje lehet a vagonban. Ezek vágták el a telefonvonalat, aztánmegtámadták és megölték az újoncot, mikor az javítani jött. Megölték, és most engem is gondolta tompán.- Úgyis megölnek - mondta. A penge végigkarcolta a torkát, átfutott az ádámcsutkáján, majd megállapodott az álla nagyot nyelt. Megadta a nevét, a rangját és a szolgálati számát. Az elõtte álló ember tszemébe fúródott, úgy nézett rá, mint egy figyelõ kutya, aki nem érti gazdája parancsát- Na, hadd könnyítsem meg egy kicsit a dolgát, tizedes - mondta a lámpa mögötti h- Tudjuk,hogy a Barikád mögé erõsítés érkezik. Több zászlóalj. Már egy ideje figyeljük a mozgástember, aki maga elõtt járt itt, nagyon ideges volt ugyan, és készségesen beszélt, de neott semmiérdekeset. Sejtésem szerint maga tud. Mondjon nekem valami érdekeset, tizedes. De most rögtön. Mond érezte, hogy a penge hegye a füle körül matat. Az elõtte lévõ férfi aranyszínû virá. Ez az ember másképp beszélt, mint a lámpa mögött álló: az ide-oda sikló tõr pengéjecsöpögött Mond nyakára.A tolmács folytatta.- Azt szeretné közölni magával, hogy öt másodperc múlva megöli. Azt mondja, boldoszi.Azt ajánlom, beszéljen, tizedes. Most rögtön. Most rögtön, gondolta Mond. Uramisten! Ilyen halálra nem vagyok felkészülve. Felhasítjtorkomat, levegõ után kapkodok, megkötözött kézzel, lábbal, mint egy leölt disznó. Mi a

mondhatnék nekik? És egyáltalán, mondjak-e nekik valamit? Mit mondjak nekik? Mit tudok Mittekintenek használhatónak ezek az õrültek? Elakadt a lélegzete. Beszélj, Nikki, biztatt.Mindegy mit, csak beszélj. Valamit csak mondok majd, amit érdekesnek találnak. De ne:hallgass!Csak az árulók és a gyávák beszélnek. Halj meg, és kész. Kész, vége. Úgyis megölnek. Ó,Apám. A penge eltávolodott a torkától. Az elõtte álló férfi a háta mögé lépett. Mond a zseblámpák fényénél a két szemköztire nézett. Pontosan olyanok voltak, mint az összes takiket eddig látott: felsõtestük vaskosnak, erõteljesnek hatott pufajkájukban. Töltényöe-rékszíjukon gránátokat hordoztak. Mindkettõn orosz szõrmesapka, amelynek fülvédõi fel vA fény megint az arcába világított, elvakította. A késes férfi a tenyerével befogta Mo

orrát, s hátrafeszítette a fejét. Mond nyaka megfeszült.- Most már mennünk kell, tizedes - mondta a hang. -Ez az utolsó lehetõsége. Mond lázasan törte a fejét. Beszívta a levegõt, vicsorgott. Keze-lába használhatatlan ze voltkötözve. Vége. Kész. Nem tud mit mondani nekik. A világon semmit. Hörgés tört fel megfeszített torkából, mikor a penge hozzáért.A lámpa elaludt. Mond izmai elernyedtek. Ekkor, mint egy lövedék, mint egy angyal eljutott hozzá egy gondolat.- Thorvald.- Állj! - mondta a hang. - Ez mi volt?- Thorvald - ismételte Mond. - Itt van. A tolmács valamiféle parancsszót mondott oroszul, aztán megint Mond szemébe világítottlámpával. A háta mögött álló férfi levette az arcáról a kezét.

- Ki ez a Thorvald, tizedes? Mond lehunyta a szemét, úgy próbált gondolkodni. Mondd el nekik. Nem számít. Thorvald egyetlen ember, ha róla beszélek, nem árulok semmiféle nagyobb csapatmozgást vagy titkoervet.Mondd el nekik. Úgyse segít rajtuk.- Thorvald ezredes - mondta zihálva. - SS ezredes. Berlinbõl küldték ide, hogy meje a magukegyik mesterlövészét. A tolmács újabb orosz nyelvû parancsot adott, mire a Mond mögött álló aranyfogú hóhér odaállt Mond elé, és ide-oda forgatta kezében a tõrt.



- Melyik mesterlövészünket? - kérdezte a hang. Mond hunyorogva nézett a fénybe.- Zajcevet. A Nyulat. A vörösök suttogni kezdtek. Az aranyfogú férfi ismét Mond orra elé tolta az arcát, elfvilágosságot. Feszülten figyelt, fejét oldalra billentette, megint olyan volt, mint egyfigyelõ kutya.- Otkuda tü znajes Zajceva?A tolmács fordította.- Honnan ismered Zajcevet?- Írnak róla a maguk újságjai. Mindent elmondanak róla. A három orosz suttogva tanácskozott, a német egyenruhás eközben többször is Mondra muttõrével. Az egyik bólogatott. A másik, a tolmács mozdulatlanul állt, úgy hallgatta a máérvelését. Nyilvánvalóan õ döntött. Az aranyfogú letérdelt Mond mellé, úgy figyelte, oldalról. Tõrét a padlóba vágta, arra.- Mikor érkezett ez az SS ezredes?- Tegnap.- És érti a dolgát? Mond bólintott; megint belehasított nyakszirtjébe a fájdalom.- Azt mondja, érti - felelte. - Nem tudom. Én még nem láttam lõni. De õ a berlinierlövész-iskola parancsnoka, azé a különleges iskoláé, amelyik Gnössenben mûködik. A tábornokainszerint õt kérték. Repülõvel hozták ide, hogy elintézze Zajcevet. Állítólag õ a legjobbnem tudok.- A német mesterlövész-iskola parancsnoka? - A tolmács lefordította a hallottakat

társainak. Azaranyfogú férfi összeráncolta a homlokát, és a fejét csóválta. A tolmács megdörzsölte b- Hmm. Ez érdekes, tizedes. - Tûnõdõvé vált a hangja. - Egy német mesterlövész.. akitazért küldenek Berlinbõl, hogy öljön meg egy orosz mesterlövészt. Hát ez érdekes. -Szünkarba fonta a kezét. - Azt azonban nem hiszem, hogy maga csak ennyit tud. Mond kétségbeesetten törte a fejét, hogy mit mondhatna még, mi lehetne az, amivel a majaváradönthetné el ezt az élet-halálkérdést. Csak most ismerte meg Thorvaldot. Csak azt tudtarõlOstarhild irodájában beszélgettek.- Azt mondja, gyáva. Azt akarja, hogy én legyek a kalauza. A tolmács elnevette magát, és lefordította a szavait. Intett a Mond mellett álló férfi

két oroszöltözékû a vállára vette géppisztolyát, míg a német egyenruhás, vigyorgó férfi egy hosstávcsõvel felszerelt puskát emelt fel, és tõrével a kezében Mondhoz lépett. Lehajolt, elvágta a Mond kezét szorító köteléket, csak a lábát hagyta összekötve. A puMond homlokának, nyomta, és hátrahúzta a zárdugattyút. Egy golyó pattant elõ a závárzatkeze megvillant, elkapta, és odapottyantotta Mond elé.- Vot daj etomu truszu. A szledujusuju on polucsit v lob. Az övébe tûzte a tõrét, majd megfordult, és a vagon nyitott ajtajához lépett. A tolmácdelé. Eloltotta a zseblámpát. A sötétségben megszólalt.- Azt mondta: "Nesze, add ezt oda annak a gyávának. A következõt a homlokába kapj Viszlát,tizedes. Az oroszok a földre ugrottak a vagonból.

Mond kibogozta a lábait szorító köteléket, majd odakúszott a vagon ajtajához, és szemékémlelt a sötétségbe. Minden érzékével próbálta kideríteni, hogy a pályaudvar melyik réfoglyul ejtõi. Mivel úgy gondolta, nincs más választása, lecsusszant a nyílt térségen áElmentek, gondolta. Életben hagytak. Hosszan kifújta a levegõt. Végigsimogatta a tenyerén tartott orosz lövedéket. Megtapoga hegyét,érezte, milyen könnyen hatolhat a testbe. Elhajította. Négykézláb tapogatózott a sötétben, míg meg nem találta a zseblámpáját, a csupaszoló fszigetelõszalagot..Lüktetõ halántékkal megjavította az elvágott vonalat.



TIZENKETTÕHeinz Thorvald a kis tükörben szemügyre vette arcát. Már három napja nem borotválkozotthogy eljött Gnössenbõl. Szakállat növeszthetnék, amíg itt vagyok, gondolta. Ebben az ornmintha tûk lennének. Végignézett csupasz testén. Mindig meztelenül aludt. Úgy érezte, így több a meleg, ha lábára tekeri, és egészen az álláig húzza. Az elõzõ éjjel jól aludt azon a priccsen, amOstarhild készíttetett elõ neki, de ebben több szerepet játszott a fáradtság, mint a kékörülmények. Letette a tükröt, és mindkét kezével megdörzsölte a hasát. Fehér bõrének volt némi vörárnyalata: gyerekkori, s mostanra már némiképp elhalványult szeplõk utóhatása. Válla ésvolt. Tagjait vékony hájréteg fedte, derekát "úszóöv". A hasára csapott és megdörzsölteelõ a reggelire, hogy hamarosan némi kenyér és lekvár kerül elõ a hátizsákjából. Magára

Ostarhild által odakészített gyakorlóruhát. A fekhelyénél egy nyitott faláda állt. Belenyúlt a szalma közé, és kivett egy vitorlavamelyben az új Mauser Kar 98K volt. Kivette a zsákból a puskát, és lecsavarta róla a zsTenyerén érezte a zsíros csomagolóanyag sikamlósságát, amelynek illata ugyanolyan kedveszámára, mint a reggeli kávéé. Szétszedte a fegyvert: a tusát, a reteszt, az elsütõszery tisz-tiszolga hozott egy lavór meleg, szappanos vizet, ebbe helyezte a fegyveralkatrészeket. Megrázta avászonzsákot, hogy lehulljon róla a szalma és a por, és az ágyra fektette. Miután tisztokkalmegtörölgette az alkatrészeket, mindegyiket a zsákra helyezte, és vékonyan bekente olajA fegyvercsövét az ablak felé fordította, és belekémlelt. Mélyen, valahol a közepe táján egyetle

olyan volt, mint egy tökéletesen sima sivatagban álló magányos teve. Egy gombóccá gyûrtkipucolta, megint belenézett, és a zsákra fektette. Összerakta a fegyvert, és kezet mosott. Levette az olajos gyakorlóruhát, és egy sarokbajította.Katonazsákjából ruhadarabokat vett elõ, s az ágyra terítette. Lassan öltözködött, elõszalsónemût vette fel. Élvezte, ahogy rétegenként magába burkolja a holmik melege: a fekegyapjúzokniké, a szürkészöld szövetnadrágé, a fekete garbónyakú pulóveré, azután a béleVégül egy kifordítható bélelt, csuklyás dzsekit vett fel, amelynek egyik oldala zöld voik fehér.Fehér egyujjas kesztyûje a zsebében volt. Miután megevett három szelet fekete zabkenyeret, amelyre fekete-erdei cseresznyelekvárt kent - ezta katonazsákjában hozta -, elõvett egy kis bársonyzacskót, amelyben a hatszoros nagyítá

hajszálkeresztes Zeiss távcsövét tartotta. Fölszerelte a fegyverre. Felhúzta kifordíthaés az anorákját, utóbbit fehér oldalával kifelé. Egy pillanatra megállt, megdörzsölte sAz Operában biztos megkérdik, hogy miért eresztettem szakállt, gondolta. Majd azt mondo nekik,hogy a keleti fronton növesztettem, ahová egy különleges feladattal küldtek. A Mauserrel és egy doboz lõszerrel a kezében kilépett a folyosóra. Ostarhild irodája ehaladvabenézett, ott van-e a hadnagy. Feltûnt neki, hogy a vaskályha és a kávéskanna is eltûntnagyíróasztalán rendetlenség uralkodott.



Odakinn keleten a pirkadat már megfestette az eget. Borús nap lesz, gondolta. Helyes. Azokáltalában melegebbek. A felhõk megtartják a hõt. Az utcán és a szemben lévõ téren mindössze tíz katonát látott; megszámolta õket. Sem amotorkerékpár zaja nem törte meg a kora reggeli csöndet. Furcsállotta ezt a viszonylagomozdulatlanságot, noha tisztában volt vele, hogy nemigen ismeri a háború mechanizmusátnem istudja, hogy nagy méretekben hogyan mûködik, mint zajlik puskatávcsöve szûk látóterén kí Heinz Thorvald mindig csak egészen sajátos szerepet játszott a német hadseregben. Az esõ naptólkezdve, amikor 1933-tan huszonhét éves századosként elõször öltötte magára a Wehrmacht ezüst egyenruháját, nagyra tartott lövész volt, tehetséges Scharfschützer. Tizenöt éves korában szülõvárosa, Berlin ifjúsági lövészbajnoka volt. Apja, Dieter vonThorvald báró köztiszteletben álló sportember volt a déli erdõségekben. Az öreg egyszerHindenburg marsallal vadászott kacsára. Heinz a dúsgazdag Krupp nagyiparos család tagjat nõttfel, amellyel anyagi ágon rokonságba állt, és amely családnak joga volt egész Bajororszvadászni. Heinz Thorvald már kora ifjúságában elhíresült arról, hogy milyen remekül bánvadászpuskával. Mindazonáltal nem osztozott az apja vadászszenvedélyében. Nem vonzotta a vadászkutyákcsaholása, a mocsarak nedvessége és az elejtett vadak véres teteme. Ezzel szemben nagyo szeretett alõtérre járni. Szerette a bajtársiasságot és a Krupp-ház kényelmét, a csodálói tapsát éfolytatott versengéseket. Legjobban olyankor érezte magát, amikor idõsebb lövészekkel v

arátipárviadalt, akik szerették volna megleckéztetni a tehetséges kölyköt. Ritkán sikerült negtöbbilyen versenyt Heinz Thorvald nyerte tizenhat és húszéves kora között. Az elvesztett páalokbóltöbbet tanult, mint a gyõzelmeibõl. Minden célt tévesztett lövést szõrszálhasogató részelemzett, és ezeket a hibákat soha többé nem követte el. Fiatalemberként az érdeklõdése a trapplövészet felé fordult. Kedvenc puskája, egy kisönem volt túlságosan népszerû, mások - és õk jóval többen voltak -a 12-es kaliberût haszes szórása jóval kisebb, mint a 12-esé. Ez a puska sokkal pontosabb célzást követel, miszélesebben szóró sörétes puskák. Thorvald ezt a hátrányt önként vállalta, mert úgy gonteheti egyenlõvé az esélyeket. Ezen kívül segített neki összpontosítani. A 12-esek szétaz

agyagkorongokat, porfelhõvé változtatták õket. Thorvald szívesen használta a 410-est, aegyszerûen csak eltörte az agyagkorongokat, aztán nézte, hogyan zuhannak a földre. Idõngyakorlásból még egy második lövést is megeresztett a már eltalált cél hulló darabjairaországban senki sem volt jobb nála. Magasan repülõ célpontokról ugyanolyan sima mozdulairányította át fegyvere irányzékát, ahogy maguk a pörgõ agyagkorongok mozogtak. Remek vegyensúlyérzéke, a reflexei, pedig mint egy egérfogóé. 1928-ban, mikor huszonkét esztendõs volt, sztrájkhullám söpört végig Németországon. A melletti birtokon élõ Heinz Thorvald érzékelte a nemzet növekvõ nyugtalanságát. Apja - világháborús veterán - erõs híve volt a militarizmusnak. Sokszor mondotta a fiának, hoghadsereg az utolsó lámpás, amelyik fényt vethet arra az útra, amelyen az ország visszatidicsõségéhez. A báró belépett egy militáns veteránklubba, a Stahlhelmé-be, az acélsisakosok közé, és

vonult Berlin utcáira tüntetni az egyre inkább elharapózó munkanélküliség ellen, a gazdlóteljesítménye ellen, a republikánus weimari rendszer ellen, és az egyre erõsödõ kommunimozgalom ellen. Azt terjesztette, hogy a német nép legértékesebb vonása a szorgalma és inakszakértelme. Úgy látta, a weimari politikusok tehetnek arról, hogy a háború utáni békeikell elbocsátani a német munkásokat. A nemzet válságba került. Horgonya, a szorgalmas més a mindennapi termelés, kiszakadt az alatta lévõ talajból, és Németország sodródni kefejtegette gyakorta vacsora közben a báró. Csak egy erõs hadsereg képes ismét szilárd tvájni a horgonyt.



Heinz néhányszor elkísérte apját a Stahlhelme összejöveteleire és tüntetéseire. Viszollármájától, és hamarosan visszahúzódott a könyvtárába és a lõtérre. Öt évvel késõbb, 19osztrák Adolf Hitler került hatalomra. Barnainges rohamcsapatai, a Sturmabteilung-okvégigmeneteltek a nemzeten, amely keblére ölelte ezt az újfajta nacionalizmust. Hitler kommuniz-must és a "zsidó terrort" jelölte meg Németország bajainak gyökereiként. A német gazdaság a Hitler alatti elsõ évben úgy indult meg elõre, mint egy gõzmozdony,tétlenül állt éveken át, aztán egyszer csak felújították és beolajozták. Mikor a Schutzmegnyitotta az elsõ internálótáborokat a politikai ellenfelek számára, a távolságtartó lassanként teljesen elhalkultak. A nemzet egy emberként kezdett kiabálni, öklöt rázni, beleordított a meglepett világ fülébe. Az utcán hallható hangok fiatalok voltak, és az felemelkedõ Németország megújult ereje fûtötte õket. Heinz Thorvaldot az apja beléptette a Nemzetiszocialista Pártba, a nácik közé. Itt a bi azonnalmagukkal ragadták a rohamcsapatokba. Hitler ezt a paramilitáris szervezetet, amelynek több mintfélmillió tagja volt, úgy írta le: "Politikus katonák, akik azért harcolnak, hogy kiszo utcákról amarxistákat." Hamarosan az egész társadalom gyanakvással szemlélt mindenkit és mindent, "nemárjának" minõsítettek. Heinz Thorvald azon vette észre magát, hogy a gyûlések és a gyakkatonai fegyelmet kényszerítenek rá, és beterelik Hitler politikai céljainak labirintus Thorvaldot zavarba hozta társai buzgósága. A rohamcsapatok katonái ököllel és palackokharcoltak az utcákon a kommunista szimpatizánsok ellen. Merev gúnárléptekkel masíroztak

támogatták Hitler vad kirohanásait, amelyeket a kormány nevében harsogott. Ha garázdasáverekedésért letartóztatták õket, a rendõrségen széttördelték a padokat, és kihajítottátelefonokat. Thorvald nem vett részt az ilyen randalírozásokban. Mikor a társai elõszörmoztákmeg a vörös tüntetõket, olyan félelem vett rajta erõt, amilyet addig még sosem tapasztamedtenállt a hatalmas kavarodás szélén, a járdán, egy épület falához lapulva. Két hónappal azbeállt a rohamcsapatba, egyszer s mindenkorra levetette a barna inget. Gyávának bélyegeték. A báró nem volt hajlandó ebbe beletörõdni, és azt mondta, hogy mindez az õ hibája. Arohamcsapatok, mondta, egyszerû proletárok, Heinz pedig sokkal finomabb nevelést kapott annál,mint hogy jól érezze magát ilyen emberek között. Heinz helye tehát Jung Deutsche Orden-

aNémet Ifjúsági Rendben, a Jungdóban van. A fiatal Heinz a Jungdóban a felsõbb osztályokkideológiai otthonát találta meg. A Jungdo tagjai is feszes léptekkel masíroztak ugyan, csak azért,mert ez volt a divat, és nem akarták azt a látszatot kelteni, hogy kevesebb bennük az ekötelezettség,mint a nemzetiszocialistákban és más csapatokban. A Hitlerjugend-del és más rohamcsapatalellentétben azonban a Jungdo menetelõ sorai nem feslettek fel, hogy megrohanjanak egy-egycsoportot, amelynek tagjai kommunista jelszavakat skandálnak, vagy hogy kövekkel és palackokkal

dobálják meg a bolsevista szónokokat. Egyenruhájukon nem volt se rangjelzés, se fegyveri jelzés,semmi sem utalt a korukra és a szervezetben elfoglalt státusukra. A rohamcsapatok sörázattabajtársiasságával szemben ez a csoport baráti és hazafias összejöveteleket tartott. A Jagjaiinkább vezetõk voltak, nem vetették bele magukat a kavargó küzdelmekbe. Heinz Thorvald -végeket kirándulásokon töltötte, részt vett a különféle sporttevékenységekben és túrákovolt egy listája a tagjai számára kötelezõ olvasmányokról, amelyek szerzõi nagyrészt Hi



círói voltak. Thorvald így ismerkedett meg Nietzsche filozófiai nézeteivel, miszerint eglszánt, hõsiesszuperfaj fog kiemelkedni a konvencionális erkölcsbõl, és kisöpri a világból a dekadenc 1941-ben Thorvald már nyolcadik éve szolgált a hadseregben. Noha Németország akkor márháborúban állt, Thorvald csupán tíz hetet töltött ténylegesen csatatereken, két hadjáraLengyelország lerohanásakor, amikor hatszáz méterrõl lövöldözte le a legyõzött lengyeleDunkerque-nél, amikor mintegy száz visszavonuló angol és francia katonát lõtt le, akik vártak,hogy átmenekítsék õket a La Manche-csatornán. Egyik esetben sem kellett tartania a megttól,mivel nagy távolságról lõtt, és bízott benne, hogy a másik oldalon egyetlen lövész sincnyomába léphetne, vagy egyáltalán bármilyen veszélyt jelenthetne rá. Lengyelországban éFranciaországban több mint háromszáz igazolt találatot ért el. Lelke mélyén hálás volt,viszonylag biztonságos körülmények között vehet részt a háborúban, örült, hogy mesterlö E csatatéri teljesítmények és a családja befolyása hatására hamarosan ezredessé léptetnyarára Németország európai háborús tevékenysége jobbára a meghódított országok megszálmegerõsítésére és Nagy-Britannia ádáz bombázására szorítkozott. Magán a kontinensen nagszárazföldi akcióra került sor. Thorvaldot ekkor nevezték ki egy Berlin melletti mesteriskolaparancsnokává, Gnössenbe. Az SS mérnökeivel modern lõteret és skeetlövõ létesítményt épmert az volt az álláspontja, hogy a tanítványainak az elõbbiben és utóbbiban megszerezhkészségekre egyaránt szükségük van a pontos és gyors célzáshoz. Abban reménykedett, hogsenben kihúzhatja a háborút. Vasárnaponként az apjával reggelizett, a hétköznapjait ped

töltötte, hogy veszélyes mesterlövészeket képzett ki, akik az õ képviseletében eredményvettek részt az összecsapásokban. Magát olyan hasznos tanítónak tartotta, akit kár lenncsatatéren bevetni. Most a jeges sztálingrádi szél kizökkentette az emlékezésbõl, s úgy érezte, hogy megsönmagának tett ígéretet. Ránézett a zöld Volgára, és végigsiklott a tekintete a folyópavezetõ lépcsõn. A folyón imitt-amott feltorlódtak a jégtáblák, de még nem álltak be telemjön át hajó, gondolta. Ostarhild beszámolt neki az oroszok szánalmas utánpótlási helyzeéppen szünetel a csata, gondolta, de abban a pillanatban, amint a Volga teljesen befagy, és mintegygyaloghidat kínál a Vörös Hadsereg csapatainak, ismét fellángol a küzdelem. Még jóval elllõnöm Zajcevet.

A lépcsõtõl balra romos üzletek sorakoztak, a sétány másik oldalán romba dõlt szobrokformált kutak hevertek. Minden összetört és ledõlt, csak két vasfigura nem: a sétány véegy lány szobra állt - a szovjet jövendõ munkásai. Thorvald úgy ítélte meg, hogy négyszlehetnek. Levette válláról a fegyvert, belenézett a puskatávcsõbe, és hozzáigazított egynyolcadléirányuló lövés elõtt. Érezve a levegõ fagyosságát, levont húsz métert. A szél vele szemfelõl fújt, a fehér csuklya alatt beleborzolt a hajába: tizenöt kilométeres sebességûnea. Tízméterrel megnövelte a távolságot. Letérdelt, s a hajszálkeresztet a szoborrá formált fiirányította. Behunyta bal szemét, célzott és lõtt. A lövés dörrenése végigvisszhangzottrakparton.Ez volt az elsõ lövés, amit Sztálingrádban leadott. Egy széllökést érezve kissé lerövid

távolságot, s ezúttal a szobor jobb szemét vette célba. A fegyver távcsövén keresztül nmegállapítani lövése pontosságát. Vasszobrok, gondolta, nem esnek össze a golyóktól. Lesétált a szoborig. Innen a magas folyópartról széttekintve látta, hogy óriási szigetiga Volgát. A széles homokpartokon és a szigetek örökzöldjein túl Oroszország lapos síkja,és tûntek lassú hullámzással a távolba, a téli ködbe. Arra gondolt, milyen óriási is ezNémetország hússzor is elférne benne. Sokszor hallotta, miket tervez Hitler Oroszországkapcsolatban, a Führer száz pódiumról is bejelentette már. Szívesen hallgatta harsogva t



beszédeit, szívesen nézte ökölrázásait, melldöngetéseit, tetszett neki, hogy szinte belgyszavai elhagyják a száját, mintha õ maga ágyú volna, a szavak pedig ágyúgolyók. Meg foghódítani Oroszország Volgán inneni részét, aztán Moszkva békéért folyamodik, és véget éA Lengyelországtól a Volgáig terjedõ részt Ostlandnak fogjuk nevezni. Mi leszünk az uramifajunkkal népesítjük be. Az oroszok, az alsóbbrendû Untermenschen fognak ellátni minket-csel, mézzel és kenyérnek való gabonával. Ha egyszer elmegyek innen, gondolta, nem jövök többé vissza, még akkor sem, mikor márOstlandnak hívják. Nem szeretem ezt a vidéket: baljóslatú, kellemetlen ez a szél. A szoborhoz érve átlépte a szökõkút alacsony márványkáváját. A szökõkút medencéjének ffenekére vékony hóréteget terített az éjszaka, síkossá vált a felülete. Odament a fiú svégigsiklatta az ujját a bal szem fölött. Szürke lett az ujja. A lövedék rézköpenye ellkeményebb vason, a szürkeség a szétlapult ólommag nyoma volt. Megnézte a szobor jobb sz,de ott nem talált semmit, csak lenn az arcon. Elég pontos ez a puska, gondolta. A lépcsõ tetején ottállt az a katona, akit kérésére Ostarhild beosztott mellé.- Jó reggelt, tizedes - köszönt rá Thorvald. - Hogy aludt?- Tessék? - A fiatalembert szemmel láthatóan nagyon meglepte a kérdés.- Csak érdeklõdtem. Udvariasságból. Mint amikor az ember megkérdezi, mit szól ehhidõjáráshoz. A tizedes Thorvald puskájáért nyúlt.- Értem, ezredes úr. Nem aludtam valami jól. A hadnagy úr éjnek évadján elküldött

telefonkábelt megjavítani.- Az orosz vonalak közelében járt?- Igenis.- És megjavította?- Igenis.- Félt?A tizedes megrázta a fejét, és a földre köpött.- Én mindig félek, ezredes úr, az ember itt már csak ilyen lesz. Thorvald odament mellé. Az utca, ahol álltak, észak felé, az orosz állások felé futot- Miért nincs magánál puska?- Úgy gondoltam, hogy ma csak megszemléljük a frontvonalat, ezredes úr. Ha parancolja, hozom. Thorvald nemet intett. - Nem, ne fáradjon vele. Nem leszünk olyan közel a vörösökhöz,

bármi gondot is jelenthetnének nekünk. Csússzon-másszon csak ez a Zajcev nyugodtan ebbesárban.A cikkekbõl, amelyeket olvastam róla, úgy veszem ki, kezdi megszeretni. Ezen kívül - cstt atizedes vállára - nekem nem kell annyira közel lennem hozzá, mint neki énhozzám. Szótlanul sétálgattak a romok között. A tizedes láthatólag pontosan tudta, hová tart, azodavezetõ legcélirányosabb útvonalat. Thorvald nem gyõzött csodálkozni, mennyire letarovárost. A szó szoros értelmében földig rombolták. Semmi sem maradt épségben. Az épületeleomlottak, összedõltek, kiégtek. Ki tud ilyen körülmények között harcolni, ki tud ilyeközött kitartani? Én - mintha az orosz szél suttogta volna a fülébe a választ. Behúzta a nyakát. Fehér kesztyûs kezével a romok felé intett. - Maga szerint hol lehet most ez a Zajcev,

tizedes? Mond a földre, terítette a város térképét, az ezredes letérdelt mellé.- Ezt nézze, ezredes úr. Az oroszok haderejét itt három részre vágtuk. - Mond a mjávalhárom kört rajzolt a térképre.- Itt - mutatta a legészakabbra fekvõt - a Traktorgyár fölött egy teljes hadosztálomásozik.Ettõl délre, a Vörös Október Fémmûveknél egészen a Volgáig keresztülvágtuk magunkat, éselszigeteltük ezt a csapatukat. -Mutatóujjával a Fémmû körüli körbe bökött. - Viszont vis



rész, itt az üzemépületek között, ahol szinte képtelenség áttörni. - Mond felnézett a tLáttam oroszokat, akik itt szétszedtek lövegeket, bevonszolták a törmelékeken, aztán odösszerakták õket, és azzal lõttek minket cafatokká. - Mond a Fémmû délkeleti szögletéremutatóujját, s onnan egy egyenes vonalat húzott a Mamajev kurgán keleti lejtõjéig; errõbról azegész várost be lehetett látni. A kurgántól dél felé siklott a keze, kört rajzolt a Lazekköré, a pályaudvar köré, majd tíz kilométerre a folyóparttól északra, a fõ kikötõhely k Thorvald felemelte tekintetét a térképrõl, Mond azonban még mindig a kiterített papírt- Hol van most ez az ember, tizedes?- Szerintem itt, ebben a körben, a legnagyobban.- Mibõl gondolja?- Csak találgatok. De úgy gondolom, hogy itt van a legnagyobb mozgástere, és itt erül elé alegtöbb célpont. Ezekben a kisebb beszögellésekben könnyen ott ragadhat, és nem hiszem, azoroszok ezt akarnák. Ezen kívül ezekben a kisebb körzetekben legnagyobbrészt patthelyzelakultki. Zajcev eddig már több mint száznegyven emberünket lõtte le. Szerintem, ott akar mûkhol alegtöbb vadat találja.- Vadat? Miért használja ezt a kifejezést? Mond vállat vont, és olyan mozdulatot tett, amivel azt kívánta jelezni, hogy szerintea válasz

kézenfekvõ.- Ez az ember szibériai vadász. Õ így gondolkodik. Vadászik. Olvasta ezredes úr a acikkeket, amiket a Hazánk védelme címû lapban írtak róla? - Mindet - felelte Thorvald -, megnyugtathatom. Tegnap mindet elolvastam.- A legnagyobb része csak handabandázás.- Maga azt mondja, hogy Zajcev vadaknak lát minket. Ebbõl gondolom, hogy magais olvastaezeket a cikkeket. Mi a véleménye, milyen vadaknak tekint minket? Mond megrágta magábanakérdést, csak azután válaszolt.- Farkasoknak. Szibériai erdei farkasoknak. Szerintem, úgy érzi, kiismert már benket. A

németek ezt csinálják, a németek azt csinálják. Úgy olvas a taktikánkban és a szokásainerdei vadak által hagyott nyomokban.- Akkor hát úgy fogunk viselkedni, mint a szibériai erdei farkasok - emelkedettfel Thorvald. -Veszélyesek leszünk, de tartjuk magunkat a szokásainkhoz. Hadd gondolja csak, hogy kiismertminket. Aztán egyszer csak egy váratlan pillanatban rávetjük magunkat. Thorvald elmosolyodott, tetszettek neki saját szavai. Zajcevnek végül is igaza van,gondolta. Anémet mesterlövészek eléggé kiszámíthatóak. Õ már csak tudta: a Zajcev által megölt mesközül soknak õ volt az oktatója. Biztosra vette, hogy itt Sztálingrádban úgy viselkedte azállatok: ostobán és megjósolhatóan. Látta a szemükben már Gnössenben, látta a náci fiat

magabiztosságát, akik gondolatban már akkor meghódítják a világot, mielõtt még az elsõ leadnák. Nem tisztelik az ellenséget. Nem tisztelik a félelem erejét. Ököllel és söröspakezükben verekedtek az utcán, és ezt tûzkeresztségnek tekintették. Ezek a fiatal mesteryindultak a háborúba, hogy meg voltak gyõzõdve a saját bátorságukról, meg voltak gyõzõdvhogy a világ egyik pillanatról a másikra meghódol bátorságuk elõtt. "Csak mutassa meg nhogyan kell csinálni - mindössze ennyit kívántak tõle a kiképzéseken. - A többit én eliElfeledkeztek arról, hogy a háború legpusztítóbb fegyvere nem a puskagolyó és nem is a a,



hanem a félelem. Hitler elvette a félelmet a német néptõl, gondolta Thorvald, ez a Führer legnagyobb er. Kevéshíján engem is megszabadított tõle.- Levadásszuk ezt a Zajcevet - mondta, miközben Mond összehajtogatta a térképet -int egyvadkacsát. Elrejtõzünk egy leshelyen, aztán kizavarjuk a nyílt terepre. Hagyjuk, hogy fm nélkülszálldogáljon, aztán lelõjük, csak úgy röpködnek majd szanaszét a tollai. - Ránézett a most észak felé indult, a Lazur Vegyimûvek és a senki földje felé.- Magunkra szívjuk ezt a Zajcevet - mondta Thorvald. Mond bólintott.- Az a lényeg - folytatta Thorvald -, hogy tudomást szerezzen arról, hogy itt vagyok.Mondnak leesett az álla.- Hogyan...? - Egy pillanatra elakadt a szava. - Hogyan fogjuk ezt tudatni vele, ezredes úr?- Emiatt ne fájjon a feje. Majdcsak kigondolunk valamit.TIZENHÁROMA bunkerben ülõ Csernova a fémes csattanás hangjára felnézett lövésznaplójából. Egy vékfémtálca koppant a földpadlón. Szidorov, a mesterlövészegység egyik fiatal közlegénye, két hete volt a csapat tagja, Sajkinhoz vágta a tányérját. Mindkét férfi hangja felharskorCsernova a helyiség másik felérõl odapillantott rájuk, már mindketten álltak, ütésre ké Zajcev és Kulikov odaugrott hozzájuk, és lefogta õket. Csehov nem mozdult.

Kulikov megfogta Sajkin karját, és hátrahúzta, Zajcev pedig belépett a két kivörösödötközé.- Fogjátok be a szátokat! - kiáltott rájuk, és Sajkinhoz fordult. - Ilja! Mi a fefolyik itt?Sajkin kirántotta karját Kulikov szorításából- Elegem volt ebbõl a nyomorultból. - Szidorovra mutatott. - Hetven németet lõtt e, és azt hiszi,hogy ettõl már nagylegény. Be nem áll a pofája, pedig szerintem, kozmetikázza a statisz- Egyszerûen irigyelsz - nevetett Szidorov, és Zajcevre nézett. - Neki csak harminchat van, és dühösrám, pedig önmagára kellene dühösnek lennie. Sajkin felkapta a padlóról a lövésznaplóját, és megmutatta Zajcevnek.- Tessék! - fortyogott. - Nézze meg maga, fõtörzsõrmester elvtárs. Énnálam minden

lõttnémet géppuskakezelõ, figyelõ, mesterlövész vagy tiszt. Kivétel nélkül! - Szidorovra vitekintete. - Na rajta, te dicsekvõ, mutasd csak meg a naplódat! - Zajcev felé perdült. Tudja,fõtörzsõrmester elvtárs, mit csinál ez? Egyszerû gyalogos katonákat lövöldöz támadás idlyett, hogy a géppuskásokat vagy a tiszteket venné célba. Az a feladata, hogy védelmezzkatonáinkat, de ez csak a maga kedvére lövöldöz. Ezzel nekünk nem segít, sõt inkább vesZajcev Szidorovra nézett, és halkan megkérdezte: - Nos? A sovány közlegény dühösen pisl- Ebbõl egy szó sem igaz! - kiáltotta. - Géppuskák az én szektoromban nem mûködneetelelõttem egy géppuskást, és még azóta sem állítottak másikat a helyére. Sajkin hazudik!lassú, azért lõtt le csak feleannyit, mint én, és ezért dühös most rám. Zajcev visszaadta Sajkinnak a lövésznaplóját; bele se nézett.

- Ülj le, Ilja. Sajkin ledobta magát a padlóra Csernova mellé, és az ölébe ejtette a kezét. Zajcev most Szidorovhoz fordult. - Hetven németet lõttél le, ez kitûnõ. Ugye tudod, ho kétszerennyit? - Az sem akármi, fõtörzsõrmester elvtárs.- És mi a véleményed Sajkin harminchat találatáról? -kérdezte Zajcev. Szidorov vállat vont, a Nyúl azonban ismét rászólt, hogy mondja ki, ami a szívén feksz- Róla nem mondhatom el ugyanezt, fõtörzsõrmester elvtárs.- Sajkin szerinted, nem nyújt kiváló teljesítményt? Sajkin minden izma megfeszült, már mozdult is, hogy felálljon, Csernova azonban karjár



tette akezét. Szidorov teátrálisan megcsóválta a fejét.- Szidorov elvtárs - egyenesedett ki Zajcev -, azonnali hatállyal áthelyezem azegységtõl. Szidorov úgy lépett hátra, mintha mellbe lõtték volna. - De miért, fõtörzsõrmester elv- Ilyen magatartással nem maradhat a nyulak között, Szidorov. Mi itt egy összetarkis csoportotalkotunk, és kommunisták vagyunk. Nem cukkoljuk egymást a teljesítményünk miatt. A kitûteljesítményt nem számokkal és nem találatokkal mérik errefelé. Sajkin közlegénynek nemahhoz hetven találatot elérnie, hogy legyen olyan jó lövész, mint maga. Lelépni. Zajcev szúrós szemmel nézett a közlegényre. Körülbelül egyforma magasak voltak, de Zavalahogy mégis sokkal nagyobbnak tûnt.- Lelépni, közlegény. Zajcev megvárta, míg Szidorov összeszedi a naplóját, a puskáját, a hátizsákját, és azpokrócot félrehajtva távozik. Miután Szidorov elment, Sajkin felállt; Csernova szinténnovatudta, hogy Sajkin megbízható és leleményes lövész. Az elmúlt három hét során, mióta elmesterlövész-iskolát, mindketten ugyanabban a szektorban tevékenykedtek. Sajkin lövészn atalálatok csaknem felét õ igazolta. Sajkin Csernova huszonhárom találata közül huszoneglttanúja és igazolója. Szidorov távozásával már csak huszonkét nyúl és medve maradt az eredeti harmincból. Zközölte, hogy amikor a mesterlövészek száma húszra apad, tíz újabbat fog beiskolázni, h

harminc fõ között tartsa az egység létszámát. Hamarosan újabb osztályt fog tanítani, goCsernova. Kosztyikov az éjjel meghalt: egy rajtaütés alkalmával aknára lépett a német vmögött.A nyulak hírneve nõttön-nõtt, az egész hadosztályból mindenhonnan kérték õket különlegeelvégzésére. Kosztyikov épp visszafelé igyekezett, már majdnem elérte a Lazurt, mikor alott.Sajkin és Csernova meghúzta emlékére a vodkásüveget. A nyulak és a medvék közül Szidoroelsõ, akit felszólítottak, hogy távozzon. Ez nagy szégyen. A többiek eddig csak azért h asoraikat, mert az életüket adták. Zajcev odaszólt Sajkinnak.- Szidorov szektora a tiéddel határos, ha jól tudom. Sajkin bólintott. A Mamajev kurgán keleti lejtõjére négy mesterlövészt osztottak be, eike

volt Szidorov. A szektoruk körülbelül kétezer-ötszáz négyzetmétert foglalt magába. ZajcMedvegyev tizenöt ilyen szektorra osztotta fel a frontvonalat. Két kétfõs egységet azzatak meg,hogy azokon a területeken mûködjenek, ahol a legerõsebb a harci tevékenység, és ahol aparancsnokság ezt igényli, segítsék a vörös csapatok mozgását. A szektorokat minden éjszaka megvizsgálták, tapasztalható-e bennük harci tevékenység. pillanatban legalább tíz szektort voltak képesek gyakorlott mesterlövészekkel fedezni. cev, ha csakegy mód volt rá, nem mozgatta túlságosan gyakran a csapatokat, az volt a célja, hogy isjék meg arájuk kiosztott terep adottságait. Sajkin és Csernova két szektor között ingázott: az e ötös, asajátjuk volt, a másik a hatos, a Szidorovéké. Mindkettõ a Mamajev kurgán keleti lejtõj

feküdt. Minden egységnek megvolt a maga vezetõje. Sajkin, Kulikov és Csehov a maga szektoránakparancsnoka volt, amiképpen Szidorov is. Ezek a parancsnokok itt, Zajcev és Medvegyev közösbunkerében minden este találkoztak, amikor erre lehetõség nyílt. Csernova csak nemrég klátogatni ezeket az esti találkozásokat Sajkinnal; õ kérte, hogy részt vehessen rajtuk.in ráállt akérésére, de figyelmeztette, hogy csak megfigyelõként jöhet, nem szólhat bele a megbeszEzek után kettesben vitatták meg az aznapi stratégiájukat. Zajcev most Csemovához fordu Mióta



Csernova két héttel ezelõtt elkövette azt a nagy hibát, nemigen közeledett hozzá. Jobbá szólthozzá, inkább Sajkinon keresztül adta neki a parancsait. Az elsõ héten Csernova csupán lõkéntlehetett jelen Sajkin mellett, Zajcev csak ez után engedélyezte neki, hogy lõjön. Csernva célul tûzteki maga elé, hogy elsajátítsa Sajkin gondosságát és türelmét, és hogy jobban uralkodjonegy náci kerül a puskája irányzéka elé. Ezzel szemben, amikor úgy érezte, hogy lõnie kebiztonsággal lõtt. Egyre csak Mihajlov halála járt a fejében, nem tudott megbocsátani önmagának. Az incidtánmintha valami jégpáncél feszült volna közé és Zajcev közé, ugyanúgy, ahogy a Volgát egybefedte a vastagodó jégtakaró. Most Zajcev elõtt állva, lapos arcát nézve nagyon szereta, hamegint partizánnak szólítja, ha megnézi a naplóját, és látja, milyen fegyelmezett volt,jónyúl lett belõle. Szeretett volna megint meginni vele egy korty vodkát a futóárkokban, e együttvadászni, vele lenni hajnalonta.- Csernova közlegény - mondta most Zajcev -, maga veszi át Szidorov helyét. Regyiovval,Megolinnal és Gyenszkijjel dolgozott. Ismeri a szektort?- Igen, fõtörzsõrmester elvtárs - bólintott Csernova. Ez volt az a pillanat, amirt, ezt készítette

elõ apránként, ahogy egy mozaikot rak össze az ember. Végre teljessé vált a kép. Boldogjcevrábízta a hatos szektor parancsnokságát. A próbaidõ, amely abban a pillanatban kezdõdötZajcev megütötte, lejárt.Zajcev szigorú tekintettel méregette.- Abban a szektorban több német mesterlövész is dolgozik. A Mamajev kurgán veszélely.A Csernova mellett álló Sajkin megszólalt.- Hetek óta veszélyes hely az, fõtörzsõrmester elvtárs. Csernova már vagy tíz-tizmesterlövésszel párbajozott. Ott vannak mind a naplójában az aláírásommal együtt.Zajcev rámosolygott Csernovára - hosszú idõ óta elõször. Szólíts partizánnak, szuggerálta Csernova, de Zajcev nem tette, ezzel szemben megkértejkint,

hogy tartson ki még néhány napig, amíg tud küldeni valakit Csernova helyett a szektorbaSajkin oldalba bökte Csernovát. - Inkább küldjön kettõt. Csernova legszívesebben kirohant volna a sötétbe, a hidegbe, indult volna vadászni. VésimítottSajkin karján, hogy tudassa: jólesik a bizalma.Az ajtó elõtt kiáltás harsant.- Golyó és borscs! A bunker ajtajára akasztott pokróc félrelendült, jeges fuvallat tört be a helyiségbe. Csebibulin, atermetes öreg baskír lépett be. Türkméniából, Csismából származott. Õ volt a mesterlövéfutára, õ szállította nekik a lõszert és az élelmiszert. Csernova ritkán hallott tõle más szót, mint az érkezését elõre jelzõ "golyó és borscs""köszönöm" szavakat. Akadozva beszélte az oroszt. Egyszer azonban, egy hete a szokásosn

korábban érkezett a bunkerbe, szürkület elõtt, amikor Csernova egyedül ült odabent a tövárva. Akkor beszélgetett Atajjal. Az öreg baskír elmesélte neki, hogy õ muszlim, és hoakajkanevû fia itt halt meg Sztálingrádban. Csebibulin letérdelt, leakasztotta válláról a nagy alumíniumedény fülét. Az edényt a hközepére tette, és a hátizsákjából tizenkét doboz lõszert vett ki. A kabátzsebébõl egy került elõ, ezt Csehovnak adta, aki szinte ugrott érte. Mióta csak a mesterlövészegységt, ésmegismerte Csebibulint, Csernova egyfolytában csodálkozott, hogyan képes a baskír minde estére



ellátmányt szerezni a mesterlövészeknek. Sose érkezett üres kézzel, mindig cipekedett, tnyögött a lõszer és az élelem súlya alatt. Se puska, se gránát nem volt nála soha. Mindahasználta, hogy elhozza a lövészeknek mindazt, amire szükségük volt: Ha mesterlövész legondolta Csernova, nyilvánvalóan medve lenne. Úgy mozog, mint egy ökör, csak úgy konganalumíniumedényei. Csehov úgy billentette fölfelé a vodkáspalackot, mint egy cirkuszi kardnyelõ a kardot.után ivottjó néhány kortyot, odakiáltott: - Hé, te Öszvér! Már megint nem meleg a borscs, ugye? Uhideg levest. Tegnap este is hideg volt.Csebibulin hátat fordított Csehovnak. Zajcev odalépett Csehovhoz, és a vodkásüvegért nyúlt. - Egyél egy kis levest, Anatolijmegint kihûl. Csehov odaadta az üveget Zajcevnek, és odalépett a kondérhoz. Felhajtottavékonyfedelet, és mélyen magába szívta a levesbõl felszálló párát.- Na, ma este végre gyorsabban szedte a lábát az Öszvér - mondta, Csebibulin hátá-Krumplileves. Sajkin odaszólt Csehovnak.- Elég legyen ebbõl, Anatolij.Csernova is megszólalt.- Tényleg elég már. Csehov fölnézett a kondérból; a vodka már kivörösítette a szemét.- Most mi van? Ti is az Öszvér mellé álltok?

Mielõtt Csernova válaszolhatott volna, Csebibulin Csehov felé fordult.- Öszvér! Miért Öszvér? Miért mondasz engem így? Az õszülõ hajú baskír egész testkét keze ökölbe szorult. Nagyot fújt, csak úgy rezgett biciklikormány-forma bajusza. Duállizmai elárulták, hogy teljes erõvel összeszorítja fogát, úgy próbálja meg visszatartdühét. Csehov Csernovára és Sajkinra nézett. Kulikov morgott valamit, aztán megint a naplójatanulmányozásába mélyedt. A sarokban ülõ Zajcev föl-le csúsztatta kezét a vodkásüvegen- Ugyan már, Tányuska, ugyan már, Iljuska! - dohogott Csehov. - Hát mit csinál ez öregember?Semmi mást, csak ételt hoz-visz. Ez nem katona, ez nem harcol. Ne szidjatok, ha heccelem egykicsit. Ez egy Öszvér. Inkább együnk.Csernova Csebibulin vállára tette a kezét.

- Mesélj nekem még Szakajkáról, Ataj. Szeretném, ha a többiek is hallanák. Csebibulin a földet nézte, és a bajusza csücskét rágta. Csernova Csehovra pillantott, levestmert ütött-kopott csajkájába.- Nem Öszvérnek hívják, Anatolij - mondta. - Ataj Csebibulin a neve. Több tisztelt istanúsíthatnál iránta. Ennek az embernek a fia...Csebibulin fölemelte lapátkezét.- Ne, majd én - mondta Csernovának. - Jó? Én mondok. Csernova leült Sajkin mellé. Csehov színpadias mozdulattal intett az öregembernek, hog kezdheti,és gúnyosan meghajolt. Csebibulin törökülésbe ereszkedett a helyiség közepén, háttal Csehovnak.

- Három hónap elõtt viszem Szakajkát, fiamat vonaton Csismába. Õ van hadseregbenzem õtoda szekérrel messzirõl. A vonaton látom, hadsereg lovak esznek széna, isznak víz. Gondm, jó,nekem is kap lovam inni meg szénát. Odakötöm katonalovak mellé. Vonaton sok ember, sok ona.Elvesztem Szakajkát. Megyek minden kocsiba, kiabálom fiú nevét. Nem válasz. Elvesztem. Az öreg baskír szeme összeszûkült, ujjaival összetapadt, õszülõ hajába túrt.- Jó, mondom magamnak, már elbúcsúztam tõle. Szakajka tudja. Megyek lovamhoz vissnincsen. Katonaság elvitte vonaton többi lovakkal. Nem bírok hazamenni, nincs ló húzni



kér.Nekem kell ló szántani. Megyek föl, megyek le, kiabálok. Hadsereg ellopta lovam! Kiabálló neve,Hercegnõ, hallom, dobog. Brr. Csebibulin a ló horkantását utánozta.- Ugrok vonatra, találom lovamat hadsereg lovaknál. Megyek katonához, mondom, ez az én lovam.Katona ráz fej. Mondja, nem lehet. Másik katona, nem segít. Akkor vonat indul, és én prleugrani. Egy katona megfog, mondja, hová, öregember? Mondom, ugrok le. Legyen lovam tiétek,megyek haza. Mondja nekem, kellesz hadseregbe, minden orosz harcol. Mondom, holvan Szakajka.Ez a katona segít megkeresni. Beszélek Szakajkával, mondjuk, jó, harcolunk, apa meg fia Hadseregvisszaadja a lovam, meg még egy ló, meg új szekér. Én meg Szakajka megyünk ugyanabba azezredbe, harminckilencedik gárdaezred. Jövünk Sztálingrád. Sok harc. Éjjel-nappal én melottfiúkkal folyóhoz, mindig hozom vissza golyó és borscs.Csebibulin elmosolyodott, ahogy kimondta jól ismert jelszavát, de aztán, mivel tudta a történet végét,lehervadt arcáról a mosoly. Megint lesütötte a szemét, és megcsóválta a fejét.- Két hét után, mikor jöttünk Sztálingrádba, találom Szakajkát. Kapott golyót melharcolt folyó kikötõjéért. Beteszem õt szekérre, hajtok, mint õrült kórházba, akkor nagmegöli lovaimat.Az öregember fölemelte a fejét, és Zajcevre nézett.

- Húzom szekér magam, de lassan. Szakajka meghalt. Tekintete továbbra is Zajcevre szegezõdött.Csernova érezte, tõle, a mesterlövészek vezetõjétõl várja, hogy megparancsolja Csehovnatanúsítson több tiszteletet iránta.- Én teszem Szakajkát csónakba. Lett eltemetve másik oldalon. Egyszer majd késõbbor végeháborúnak, odamegyek. Elõször megyek regimenthez, mondom századosnak, harcolok Szakajkáadj puskát. Százados mondja nekem, nem, Ataj, adok neked új ló, mert te kellesz, nem kahatszpuskát. Te hordod golyót és borscsot.Csebibulin felállt.- Akkor találkozok Danyilov. Kövér, kicsi Danyilov. Kommunista. Õ kér engem, visek gondot

nektek. Viseljek gondot lövészek, fontos katonák. Ti a legjobbak, mondja nekem, én is lgjobb. Énvisel gondot nektek. -Most nézett elõször Csehovra. - Te meg mondod nekem, Öszvér. Én nöszvér. Én Ataj Csebibulin, hõs Szakajka apja. Csebibulin elhallgatott, majd odalépett a kondérhoz, és levest mert a csajkákba. Cseho odamentZajcevhez, és kivette kezébõl a vodkásüveget.- Csebibulin! - szólt, és odatartotta a palackot a térdelõ öregnek.A baskír a fejét rázta.- Nem. Bûn inni szeszt. Muszlim nem iszik. Csehov letérdelt Csebibulin mellé, és a földre állította az üveget. Odanyújtotta az örcsajkát. Az öreg baskír újra telemerte neki.- Tessék! - kínálta felé Csehov.

- Nem, én nem veszem el tiétek étel. Ti katonák. Csehov Csebibulin felé tolta a ckát.- Te meg Ataj Csebibulin vagy, a hõs Szakajka apja. Tessék. Csebibulin Csehov szemébe nézett. Csernova feszülten figyelte õket. Látta, hogy az idõerarcán nyoma sincs félelemnek. Megértette bátorsága természetét, tudta, hogy egyszerû levan szó. Most, hogy elvesztette a fiát, többé már nem maradt veszítenivalója, nem maradi,csak a közte és a sírja közötti napok. Csehovra nézett. Látta, hogy állja az öregember ta



a szemében a fiatal férfi vakmerõségét, aki még nem tapasztalt eleget ahhoz, hogy megértveszíthet. Ismerte mindkét ember szívét, és úgy érezte, mindkettõ ott ver az õ mellkasáElképzelte, hogy ez a két férfi ott térdel egy bunker közepén, egymással szemben, minthvarázstükör lenne. Ez az én két oldalam, gondolta: élni akarok, és meghalni. Behunyta a- Nem - mondta Csebibulin. - Én nem veszek el tiétek étel. Mondjad nekem, én nem vér.Zajcev megszólalt.- Nem vagy öszvér, Ataj - mondta. - Én ezennel nyúllá nevezlek ki. Gyors vagy, bá abarátunk. Csernova kinyitotta a szemét, rámosolygott Zajcevre, de az nem nézett rá.- Igen? - nézett Csebibulin Csehovra.Csehov vállat vont.- Igen.- Akkor adom neked ezt. - Csebibulin a kabátzsebébe nyúlt, és egy másik vodkásüvet elõ;letette a padlóra. Kulikov csettintett, és mutatóujjával a torkára mutatott, orosz szokás szerint jelezveogy szíveseninna vodkát. Csehov odadobta neki. Kulikov kihúzta a dugót, és megbillentette a palacko. Csebibulin fölemelte az üres kondért, a teli csajkákat otthagyta a padlón. A vállára vkondért,

az ajtóhoz lépett, és félrehajtotta a pokrócot.- Jó éjszakát, nyúl - szólt utána Zajcev. - Szerencsés utat.Csebibulin még a pokróccal a kezében visszanézett rá.- Köszönöm.Igor Danyilov százados félrehajtotta a bunker ajtajára függesztett pokrócot, és belépetzét akabátzsebébe dugta, úgy rázta meg magát. Csernovát meglepte, milyen gyorsan képes megrávállát. Mint egy táncoló tatár lány. Elmosolyodott, ahogy elképzelte magában a kerekdedDanyilovot fátyollal az arca elõtt.- Posta! - szólt a komisszár. - A Nyúl levelet kapott. -Két összegyûrt borítékot jcevölébe. A Vörös Hadsereg szolgálati szabályzata szerint a leveleket hangosan föl kelletti, hogy

a jelen levõ katonák osztozhassanak az otthoniak érzelmeiben. A felolvasónak szabad vol kihagyniaa rossz híreket és a bizalmas közleményeket, de a levél lényegét ismertetnie kellett. Nevélritkaság volt a fronton, Sajkin feleségének többet is sikerült eljuttatnia a férjéhez. ekeitmessze keletre szállították Grúziából, egészen Novoszibirszkbe, annak a költöztetésnek amit Sztálin rendelt el, hogy a Szovjetunió gyárait és üzemeit megmentsék a németektõl.felesége Tánya Csernova kedvenc levélírója volt. Az asszony megírta a férjének - s akarmesterlövészegység többi tagjának is -, milyen állapotban van a kertjük, milyen rossz mszövet, amelybõl a gyermekek ruháját varrja, milyen baljós szépségeket hordoz a szibérikmindent megírt arról is, hogy milyen az élet a harcolóktól távol. Csernova most érdeklõ

hogy ki írt levelet Vaszilij Grigorjevics Zajcevnek. Zajcev ide-oda forgatta a kezében a borítékot, láthatóan elismeréssel adózott annak, hutotthozzá. Két kézzel fogta a papírlapot.- A csendes-óceáni flottától jött, az egységemtõl. Vlagyivosztokból.Minden szem rá és az elsõ levélre szegezõdött. A Nyúl olvasta:Kedves Vaszka! Olvastunk rólad a Hazánk védelme címû újságban. Ki gondolta volna, hogy sbarátunk, az írnok ilyen nagy hõs lesz?Zajcev szeme fölrebbent a papírról. A mesterlövészek összenéztek, Csernova gyors pillan



ttSajkinra, majd Kulikovra. Mindkettõ alig tudta visszatartani a nevetését.- Igen - mondta higgadtan Zajcev -, írnok voltam. Ez azt jelenti, hogy tudok összeadni és kivonni,és ismerem az egész ábécét. Szerintetek ez baj? Megköszörülte a torkát; a többiek figyeltek. Zajcev ismét olvasni kezdte a levelet. Mi itt a világ peremén szeretettel emlékszünk rád, és ürítjük poharainkat az egészségeújságon keresztül figyelemmel kísérjük a tevékenységedet, és a konyha falára ki is szögcikkeket. Valahányszor írnak rólad az újságban, aznap este mindig felköszöntünk, mint ort,aki a legtöbb nácit pusztította el. Elõbb-utóbb mind részegek leszünk, Vaszka, de még bOlvassuk, hogy még mindig hordod a matróztrikót. Sose feledd el, Vaszka, hogy ugyanolyantengerész vagy, mint mi. Erõd a kék hullámokból és a fehér tajtékból ered. Bármilyen meharcolsz is tõlünk, tudjuk, hogy te és a bajtársaid megállítjátok Sztálingrádnál a nácia miénk. Sok szerencsét. Ölelésünket küldjük.Zajcev összehajtotta és visszatette a borítékba a levelet. A szokásnak megfelelõen a mezekmegtapsolták. Csernovának feltûnt, hogy Zajcevet nem zavarja a figyelem: úgy látszik, mzoktamár a rivaldafényt. Zajcev mozdulatlanul ült, Danyilov pedig a helyiség közepére lépve a második levelet iasbaemelte.

- Ezt a levelet egy cseljabinszki lány küldte. Címzésként csak annyit írt rá, hogderekabbkatonának adjuk oda. Maguk szerint ez kicsoda? Csernova körülnézett a bunkerben, majd Anatolij Csehovon állapodott meg a tekintete. Acsak õ,Csehov sem kapott még levelet otthonról. Csehov családja Ukrajnában volt, a németek áltmeghódított területen. Csehov gyakran megosztotta Csernovával irántuk érzett aggodalmaiveltudta, hogy az õ rokonai is megszállt területen élnek. Az utóbbi idõben a feszültség jekoztakrajta. Meglátszott a szeme körüli árkokban, homloka ráncain, ajka görbülésén. Ezt a csú,amit Csebibulinnal rendezett, nem a bátor, fesztelen orvvadász mûvelte. Csehov az össze

oppanásküszöbén állt. Csernova és Sajkin az elõzõ reggel már meg is beszélte ezt a dolgot egymmegállapították, hogy az utóbbi idõben túl sokat iszik, és a hangulatai kiszámíthatatlaArról is beszélgettek, hogy milyen magányos is a mesterlövész, mennyire másképp telnek i,mint egy átlagos közkatonáé. Nem alszik eleget, a frontvonali feladatok állandó feszültik el,ráadásul hiába próbálja Zajcev és Danyilov távol tartani az egységtõl a rivalizálást, mga feje fölött a társaival való versengés árnyéka - és az emberöléseké. A távcsövön keretávolságról is látja a sebek felnagyított képét, a gyanútlan áldozat összeroskadását. Ma lelket. Csernova tudta, milyen sivár az a hely, ahova mindezek után a mesterlövész pienni tér.

Ugyanolyan romos és kopár, mint a lebombázott város. A nyomás alatt nincs szünet, nincsmegkönnyebbülés, mint a ravasz meghúzása. Az elmúlt néhány hétben Csehov a vodkába fojtgyötrõ látomásait, ennek ellenére szerették a nyulak. Az ital sosem csökkentette bátorsjókedvét legtöbbször elvette.- Anatolij! - szólt oda neki Csernova. - Ez nyilván az õ levele.A többiek bólogattak. Zajcev is. Danyilov odament a földön ülõ Csehovhoz. Csehov kinyújtott lábakkal, a falnak vetett h,idegesen rezegtette csizmás lábfejét. Danyilov odaadta neki a levelet, Csehov átvette, ován



körülhordozta tekintetét a. társain, és feltépte a borítékot.- "Kedves bátor katona!" - Abbahagyta, és hátrapillantott a lövésznaplójára állíte.- Olvasd, Tolja! - noszogatta Sajkin. - Kíváncsiak vagyunk rá, mit ír a barátnõdCsehov megnyalintotta kiszáradt ajkát, és folytatta.Hanna a nevem. Nem tudom, ki vagy te, aki ezt a levelet olvasod, de biztos vagyok benne, hogy tevagy a legbátrabb, ha egyszer neked adták. Tizenhét éves vagyok. Ha ez olyan kor, hogy ettõl a lányod lehetnék, akkor apámnak szóhanem, akkor bátyámnak. A gyárban a lányok ajándékot gyûjtenek Sztálingrád védõinek. Tudjnehéz neked a lövészárokban, és a szívünk veled van. Csak érted dolgozunk, és csak érteén most messze az Urál mögött vagyok, remélem, hogy hamarosan visszatérhetek szülõvárosSzmolenszkbe. Hallom, hogy sír az anyám a konyhában. Pusztítsd a nácikat, hogy hazamehe.Sírjon odahaza az õ családjuk, ne a miénk. Én csak egy egyszerû lány vagyok, állok a fumellett, amelyen teherautókat és tankokat szerelünk össze, de úgy érzem, én is harcolokak azzalis, hogy életben maradok, ha csak azzal is, hogy minden percben gyûlölöm a németeket. Nszeretekgyûlölködni, nem természete ez az orosz embernek. Nekünk, azonban muszáj, míg el nem tak.Harcolj derekasan, apám, bátyám, én is azt teszem.Csehov hátrahajtotta fejét, tekintetét a bunker mennyezetét tartó gerendák felé fordíto

llejárt, mint a fújtató, remegett kezében a vékony papírra írt levél. Kulikov kétszer összecsapta a tenyerét, aztán zavartan abbahagyta a tapsot. Senki más tapsolt.Csehovot láthatólag feldúlta a levél. Csernova nem is értette, hogyan nem vette észre Kv.Csehov visszaadta Danyilovnak a papírlapot.- Ezt õrizze meg nekem, én elveszíteném. Odament a sarokba, felvett egy köteg kézigránátot, és leakasztotta a falról a géppisztsszúléptekkel, szótlanul kiment a bunkerbõl, nem is pillantott senkire.Danyilov Zajcevre nézett. - Hát ez meg hová megy?Zajcev kurta mozdulattal intett Kulikovnak.

Kulikov felpattant, Csernova is felállt, hogy vele megy, de Zajcev rászólt, hogy üljönssza.Kulikov jó barátja Csehovnak, mondta, majd õ visszahozza. Súlyos csönd telepedett a helyiségre. Danyilov nem volt hajlandó leülni, kurta léptekkl-alájárkált; rövid karjai alig értek össze a háta mögött. Aztán megjelent Csehov, háta mögöhozta a gránátokat és a fegyvert. Csehov leroskadt a vodkásüveg mellé. Nézte egy darabig, az állát dörzsölgette, és olyaelméregette a palackot, mintha egy csípõs mondással vissza akarna neki vágni valamiért.Kulikov kiállt a helyiség közepére.- Csehovnak van egy terve - jelentette be. - Jó terv, és javaslom, hogy hajtsuk is végre. Rajtaütnénk

a német tisztek egyik bunkerén.- Hol? - kérdezte Zajcev a sarokból.- A hatos szektorban. A hatos eddig Szidorov szektora volt, de most már Csernova parancsnokolt ott.Kulikov Csernovára nézett.- Engedélyezed?Csernova letette a lövésznaplóját, és felállt.- Veletek megyek. - Tekintete összeakadt Zajcev tekintetével.- Természetesen. - A Nyúl felállt. - Én is veletek tartok - mondta, majd megkérde Kulikovot: -



Tudod, hol van az a bunker? Kulikov Csehovra mutatott, aki még mindig szúrós szemmel méregette a vodkásüveget. - StemAnatolijnak kellene vezetni minket. Mégiscsak az õ terve. Zajcev odaállt Csehov elé.- Meg tudod nekünk mutatni a helyszínt a térképen, Anatolij?- Én is megyek. - Csehov szemét elfutotta a könny. - Nem, barátom, te itt maradsz Aludj egykicsit, igyál néhány kortyot. Csak mutasd meg a helyet a térképen. Zajcev kiterítette as szektortérképét. A szomorú kis lövész zubbonya ujjával megtörölte az orrát; Zajcev megvárta, mösszeszedi magát.- Itt van. - Csehov a szektor délnyugati csücskébe mutatott egy hosszú árok vége ly egykilométernyire volt az elõretolt orosz állásoktól. Egy kilométer, gondolta Csernova. Nem túlságosan nagy távolság két mesterlövésznek, fõéjszaka és hóban nem. De gerillaakciót lebonyolítani ilyen mélyen a német állások mögötodajutás voltaképp nem más, mint hogy észrevétlennek kell maradni, márpedig ez a nyulakspecialitása. Ép bõrrel kijutni onnan azonban más kérdés. Ha egyszer felhangzik a lármaoktudják, hogy ott vagyunk.Sajkin elõrelépett.- Úgy ismerem a hatos szektort, mint a tenyeremet. Az ötös szektoron keresztül od tudlak vezetnibenneteket. -Ujja végigsiklott a térképen. - Aztán ezek mögött a kunyhók mögött. Van it

futóárok, amit a múlt héten elfoglaltak Szokolov 45-ösei. Azt nem jelzi a térkép, de én. Ittfut, ahol mutatom. Esik még a hó, Nyikolaj? - kérdezte, s a térképrõl Kulikovra emelte tetét.- Sûrûbben, mint eddig bármikor.Sajkin izgatott pillantást vetett Zajcevre.- Akkor jó, Vaszka. Mi olyan csendesen mozgunk, mint a hópelyhek. Zajcev odaadta Sajkinnak a térképet. Csernova látta az arcán, hogy még mindig mérlegelanaz akció elõnyeit és veszélyeit. Ez egy spontán akció, gondolta. Erre nem kaptunk paran ez amagunk kezdeményezése, mert sajnáljuk Csehovot, és vele együtt magunkat is, az összesmesterlövészt. Vajon megkockáztatja-e Zajcev?

A padlón kucorgó Csehovra nézett. Ennek az embernek most odahaza kellene lennie Ukrajnában.Csirkenyakakat vágni, vagy kacsára vadászni az állami területeken. Nem itt kellene hevee egy földalatti bunkerben részegen, és pusztítania magát, miközben a háború amúgy is éppen eléggRápillantott a halk, harcra mindig kész, jóképû Kulikovra, akinek annyira rágta valami két, hogygyakorlatilag meg se szólalt soha. Valamilyen múltbeli vérontás, aminek az emlékét csake többnémet vér kiontásával tudja elfödni. Ott állt a csontos Sajkin, távol a gyerekeitõl és Mögöttük pedig ott feküdtek valahol a halottak. És az eljövendõ idõk halottai.- Rendben van - mondta Zajcev. - Mindenki hozzon géppisztolyt. A puskákat itthagyjuk. -

Odament a szipogó Csehovhoz.- Anatolij - mondta, s Csehov fejére tette a kezét -, te maradj itt. Késõbb majd eszélgetünk.Megcsináljuk ezt érted. Csehov zavarodottan, szégyenkezve hunyorgott. Csernova elfordult, mielõtt még jobbanmegsajnálja,és elvette a sarokból Medvegyev odatámasztott géppisztolyát; mióta Sztálingrádba jött, a kezében géppisztoly. De jó érzés volt tartani, tudta, hogy ez komoly fegyver. Zajcev a hátizsákjába nyúlt, elõvette az álcázófestéket tartalmazó bádogdobozt, és odaSajkinnak.



- Induljunk.Sajkin kinyitotta a dobozt, és az ajtó felé indult.- Várjanak. Danyilov, aki mostanáig szótlanul figyelte õket, csípõre tette a kezét.- Én is megyek. Zajcev ránézett a kis komisszárra, sóhajtott, és tûnõdve lehajtotta a fejét. Danyilov csöndet.- Ne fecsérelje arra az idõt, hogy kimódolja, hogyan lehetne nekem szépszerével mondani,hogy nem mehetek. Én nem maradok itt, nem leszek a maguk részeg lövészének a szárazdajkMagam is harcolni akarok. Megyek és kész. Zajcev fölemelte a fejét. Ajkán halvány mosoly játszott, bár a szeme nemtetszésrõl tan- Százados elvtárs... - mondta. - Ez nagyon veszélyes. Maga nincs kiképezve ilyentípusúfeladatra. Danyilov meg sem mozdult, még a mosoly sem hervadt le az ajkáról, most hirtelen mégis rõtsugárzott. Sötét erõ volt, szinte áradt belõle. Bal szemöldöke fölemelkedett, mintegy k- Nyúl elvtárs - mondta baljóslatú gúnnyal a hangjában -, azt hiszem, nem kell emtnemmagát arra, hogy én miféle veszélyekre vagyok kiképezve. -Danyilov körülhordozta tekintbunkerben. - Ebben az akcióban a Kommunista Párt is részt vesz. Megértette? Danyilov megenyhülten nézett körül, mosolya ismét õszintének látszott.- Míg vissza nem térünk, teljesen a maga parancsnoksága alá rendelem magamat, Zaj

elvtárs.Beéri ennyivel? Zajcev bólintott.- Ezen kívül ez a feladat amúgy sem lesz veszélyes számomra. - Danyilov elnevettegát,domborodó hasán csak úgy rázkódott a kabátja. - Elvégre a nyulakkal leszek, és õk a leg- Sajkinhoz fordult. - Dobja ide nekem azt a festékesdobozt.A nehézgéppuska mögött meghúzódó katona egy nõi esernyõvel védekezett a hó ellen. Csernlátta pontosan, milyen színû az esernyõ: a szállingózó hópelyheken átszûrõdõ holdfényberózsaszínnek tûnt. Nappal nyilván nem használja, gondolta, az orosz mesterlövészek pillalattkiszúrnának egy rózsaszín esernyõ alatt fészkelõ német géppuskakezelõt. A géppuskát egy húsz méter hosszú árok közepén, magasra feltornyozott homokzsákok mögöhelyezték el. Az árok egyik végén, a géppuskástól balra egy bunker volt, amelynek bejár

takarta. A bunkert álcázásként törmelékkel borították. Sajkin két óra alatt elvezette õket idáig. Elõször egyenes vonalban átvágtak az ötös sközben az ötös jelszavának segítségével két orosz géppuskafészek elõtt is elhaladtak. Aszektornak ebbe a szögletébe egy hosszú, üres árkon érkeztek, az éjszaka csendje és rosviszonyainak leple alatt szinte észrevétlenül. Sajkin lopakodott elöl, utána Kulikov, Dilov,mögötte Zajcev. Csernova alkotta a hátvédet: ez a hely a parancsnoki sorban második hel állótillette meg. Zajcev ebbe nem szólt bele, elvégre a hatos szektor Csernováé volt. Huszonöt méternyire a géppuskástól, egy bombatölcsérben Danyilov a hátára fordult, méllélegzetekkel igyekezett kifújni magát, tenyerével takarta el a száját, hogy ne hallatslélegzése.Nagykabátját átitatta a megolvadt hó. Fényes, fekete csizmája besározódott, és a térden

nadrágja is teljesen átázott. Zajcev óvatosan felmászott a bombatölcsér pereméig, Sajkin közvetlenül mellette. Zajcevalamit, majd átadta a géppisztolyát, s elõrekúszott; másodpercek alatt eltûnt a szisze Csernova odakúszott Sajkin mellé, és figyelt. Kulikov is felóvakodott melléjük. Danyilsrafordult, és megpróbált felmászni Csernova mellé, de neki már nem jutott hely, Csernovavisszanyomta. A komisszár ismét a hátára feküdt, és a csizmáját igazgatta. Csernova lesiklott mellé,belehajolt sötétre mázolt arcába.- Elvtárs! - suttogta. - Amíg a fõtörzsõrmester nincs itt, én vagyok a parancsnok



tette? Válaszra sem várva visszafordult, és ismét elfoglalta figyelõhelyét Sajkin mellett. A sötétben látta a német katona fejének sziluettjét a géppuska mögött, az esernyõ alatAz ellenséges árok felé kúszó Zajcevet már sehol sem látta, csak elképzelni tudta, hogyaNyúl az árok nedves fenekén, hogyan vár lélegzetét visszafojtva, hogyan tapogatja maga talajt,nincs-e ott valami, ami megreccsenhetne vagy megroppanhatna, s ezzel elárulhatná a jelenlétét.Gondolatban végigkísérte veszélyes útján Zajcevet, ujjai úgy görbültek, mintha neki kelkúsznia a hideg földön, az egyre vastagodó hórétegben. Tágra nyitotta a szemét, hogy jo asötétben. Lélekben Zajcevvel együtt ért oda a géppuskához, szinte látta a katonát, aminmögött áll, talán felhúzza egyik lábát, hogy enyhítse háta sajgását. Együtt várta ki Zakatona ásít, nyújtózkodik, vagy megdörzsöli a szemét. Aztán ugrottak, bal tenyerük az õtapadt, a jobb kezükben tartott tõr pengéje megvillant a nyakán, elvágta a légcsövét, kkézmég mindig a levegõ után kapkodó szájra tapadt, aztán a jobb kéz a szívbe döfte a tõrt azárok fenekére engedték, álla alá egy kis fadarabot vagy követ tettek, hogy a fejét egyeartsa.Megigazították az esernyõt, visszatûzték a hóba, de a sötét éjszakában még mindig nem tmilyen színû is valójában. Csöndes huppanással egy hógolyó esett a bombatölcsér elé. Csernova Sajkinra nézett, bó

férfi kimászott a bombatölcsérbõl. Most már nem kúszott, hanem derékban erõsen meghajolnesztelenül járt. Csernova követte. Kulikov segített Danyilovnak kikapaszkodni a gödörb Csernova Sajkin mögött siklott be az ellenséges árokba. Zajcev már várta õket. A Nyúl Sajkintól a maga géppisztolyát. Csernova látta, hogy sötét vér csillog a kezén, megfestaujját is. Megérkezett Kulikov és Danyilov, Zajcev mutatóujja mozdulatával az árok túlsóküldte Kulikovot és Sajkint, nézzék meg, nincs-e több õrszem, majd leguggolt. Csernova tteszintén. Danyilov leült a hóba. Sajkin és Kulikov visszajött. Csernova örült, hogy a sötétség és a hó leplezi mozgásukhogy ha a nyulaknak kedveznek ezek a körülmények, kedveznek az ellenségnek is. Zajcev jelére ismét elindult a csoport. Elhaladtak a nõi esernyõ alatt fekvõ halott õrett,

elmentek az árok túlsó végéig, egészen a bunker bejáratát takaró pokrócig. Danyilov hirtelen félrelökte Zajcevet, és odaállt a pokróc elé. Pisztoly volt a kezébetotta apokrócot, és belépett a bunkerbe. Zajcev nesztelenül, géppisztolyát lövésre készen tartva követte. Sajkin, Csernova és Kbenyomult. A bunker mennyezetérõl petróleumlámpa függött. A kanóca alacsonyra volt állítva, sárgáa földfalakat. Az ajtó melletti szögeken több géppisztoly függött. Alattuk sisakok és zsorakoztak egymás mellett a földön. A falaknál háromemeletes priccsek álltak, összesen négy. A polcokon tiszti rangjelzéseenruhákösszehajtva. A benyomuló oroszokat horkolás, szuszogás és álomittas motyogás fogadta. Csernova megmarkolta a derekánál tartott géppisztolyt. Fegyvere csöve egy vonalban vol

Zajcevével, Kulikovéval és Sajkinéval. Az orosz PPS géppisztoly elméletileg kilencszáz dottkilõni egyetlen perc alatt. Csernova összeszorította a fogát, és szilárdan megvetette aDanyilov kihúzta magát, és megszólalt.- Gyermekek és anyák kegyetlen meggyilkolásáért halálra ítéllek benneteket, náci Fölemelte a pisztolyát, és lõtt. A dörrenés szinte megtöltötte a bunkert, Csernova érefüstjét. A priccseken fekvõk felpattantak, hangjuk elveszett a pisztoly dörrenésében. Mmég atöbbiek reagálhattak volna, Csernova meghúzta a ravaszt. Megugrott kezében a géppisztoly csöve, torkolata a priccsek fölé mutatott, és a bunker



yezetétszórta meg lövedékekkel. Csernova elengedte a ravaszt, hogy ismét szintbe hozza a fegyvr csövét. Ebben a pillanatban felkelepelt Zajcev fegyvere, majd rögtön ezután Kulikové és SajkinCsernova határozottan megmarkolta a fegyvert, és újra lõtt. Danyilov hátralépett az egylettálló négy géppisztolyostól, akik golyózáporral árasztották el a priccseket. Csernova vélövedékeivel a priccseken, lõtt mindenre, amit látott, fára, matracra, emberre, földre.tudta, hovacsapódnak be a golyói, mivel azok összekeveredtek a mellette álló férfiak lövedékeivel.ekenfekvõ emberek, akiket még mindig pokrócok takartak, a falnak vágódtak, vagy görcsösenvonaglottak. A szoba úgy megtelt lármával, ahogy egy palack telik meg vízzel, a levegõ ntekipréselõdött, és hatalmas recsegés-ropogás, durrogás, füst és szilánkok vették át a he Zajcev kinyújtotta a kezét, és lenyomta Csernova fegyvere csövét. Csernova elengedte avaszt. Atöbbiek ekkorra már abbahagyták a lövöldözést. A szobában vastagon állt a csípõs füst. füle bedugult a géppisztolyok ropogásától, a halántéka lüktetett. E pillanatban nem halcsaka saját szíve dobogását. Mind az öten mozdulatlanul álltak egypár másodpercig, aztán Kulikov félrehúzta az ajtótakarót, és a csípõs füst kitódult az árokba. A bunker belsejében függõ lámpa fénye csak alig-alig hatolt át a füstön. A priccseket

lõtték, az ezernyi lyukból kitetszett a frissen törött fa fehér színe. A földfalak úgy minthafriss kátrány fröccsent volna rájuk. A petróleumlámpa erõtlen fénye vörös foltokon csilmegszámlálhatatlan mennyiségû töltényhüvely borította, mellettük szilánkokra silányodotés véres matracfoszlányok hevertek. Csernova fejében csak most kezdtek lecsengeni a dörrenések. Valami mozdult tõle balra:összerezzent. Kulikov támolygott ki az ajtón, Zajcev szorosan a nyomában. Csernova kezémegragadta valaki. Sajkin volt az, õ taszigálta ki. Danyilov már odakinn várta õket. Zajcev egészen Csernova arcába hajolt, úgy beszélt, de Csernovának annyira csöngött a yígy sem hallotta, mit mond. Sajkin megfogta a karját, és futni kezdett, maga után húztamígCsernova is fel nem gyorsított. Elfutottak az árok végéig. A falhoz érve Sajkin felugro

hasra vetettemagát, majd feltérdelt. Csernova felnyújtotta neki a géppisztolyát; ahogy megfogta, éremennyiremeleg a fegyver csöve. Felmászott Sajkin után, majd mögötte futott a szállingózó hó fehfüggönyében, bele az éjszakába. Az õ világa most csendes volt: a fegyverdörgés gyakorlamegsiketítette. Ott rohant együtt a többi nyúllal, a csoport közepén a testes Danyilovvudta, hogya németek már biztosan ordítoznak utána, hogy golyók repkednek körülötte, de nem hallotdörrenéseket, se a körülötte fütyülõ lövedékek hangját. Csak futott, futott, amennyire A saját nyomaikat követve rohantak, míg kétszáz méternyire el nem távolodtak a bunkertbiztonságos távolságba érve bebuktak egy fedezék mögé. Zajcev egy kis pihenõt tartott, visszanyerje lélegzetét, majd elõrekúszott, és hátraszólt a többieknek, hogy ötperces ikövessék.

Csernova hátrahajtotta a fejét, és felnézett a szállingózó hóesésbe. Szédült, úgy érezvonzanák a kavargó hópelyhek, mintha fölfelé repülne közéjük. Hagyta, hadd üljenek meg a szemén, hadd olvadjanak meg tüzelõ, bemázolt arcán. Végiggondolta az elmúlt tíz perceÖsszevissza képek jelentek meg elõtte: a géppisztoly erõteljes rángása, a hanyatt heverv,Zajcev véres keze. A bunker talaját borító szilánkok.Az esernyõ. Vajon milyen színû? Kinyitotta a szemét. A fene egye meg, gondolta, elfelejtettem megnézni.Csehov kezét-lábát szétvetve horkolt, az üres vodkásüveg úgy állt mellette, mint egy gaõrzõ, hûséges kutya. Zajcev Csernova nyomában lépett be a bunkerbe, mögötte Kulikov és



Danyilov abban a pillanatban otthagyta õket, amint beértek az orosz vonalak mögé: rohan, hogymegírja a mesterlövészek legutóbbi rajtaütésének történetét. A történet ezúttal nem arrtudnak távolról és észrevétlenül ölni a nyulak. A mesterlövészek ma este egy ellenségeslopakodtak be, és az ágyukban ölték meg az ellenséget. Ez az éjszaka nyers brutalitássa,bosszúval volt tele. És ráadásul ott volt Danyilov is, és ezúttal nemcsak beszámolókra jelentette a történteket, hanem a személyes tapasztalatai alapján. Zajcev a csizmája orrával megböködte az alvó Csehovot. Csehov felhorkantott, de nem ébfel.- Anatolij. - Zajcev Csehov oldala alá csúsztatta a lába fejét, és megemelte, majisszaejtette. -Sajkinhoz fordult. - Vidd vissza a Lazurba, - Rámosolygott Csernovára. - Viktor megöli, ha itttalálja horkolva a bunkerünkben.Kulikov odalépett Sajkinhoz.- Cipelnünk kell, Ilja. Segítek. Felsegítette Csehovot Sajkin vállára, aztán összeszedte mindhármuk fegyvereit és hátizCsernova húzta félre elõttük a pokrócot, hogy kitántoroghassanak az ajtón.Kettesben maradt a bunkerben Zajcevvel.- Jó éjszakát - mondta.- Várj. Elkísérlek egy darabon. Együtt léptek ki az ajtón. Elõttük Csehov ide-oda rándult Sajkin keskeny vállán, és méhorkolt. Kulikov rácsapott a fejére.

- Fogd be a szád, Tolja. Csernova a hátizsákjába nyúlt rongyért, hogy letörölje a zsíros festéket szemérõl, arcFriss hóval dörzsölte be az arcát, a hideg kristályok úgy karcolták a bõrét, mintha homlennének. Zajcev szótlanul nézett a távolodó Kulikov és Sajkin után, mint tántorognak rterhükkel a minden zajt letompító hóesésben. Enyhe fuvallat simított végig Csernova izzadt homlokán és arcán, úgy hûtötte le, mint loslehelet: Zajcevre nézett, akinek arcát még mindig álcázófesték borította. Lepillantott - Maga csupa vér, fõtörzsõrmester elvtárs - mondta. Felmarkolt egy kis havat. - Aide a kezét. Hóval dörzsölte Zajcev keze fejét, eltávolította róla a festéket és a vért. A hópelyhemint a vörösbor. Miután Zajcev kezét megtisztogatta, a férfi arcát kezdte dörzsölni a rongydarabbal. Za

mozdulatlanul állva, szorosan behunyt szemmel tûrte. Csernova lelkében zavar támadt. Háitcsinálok én? - gondolta. Úgy tisztogatom itt, mint anya a maszatos gyerekét. Próbálta mni akezét, de tudta, ha abbahagyja a tisztogatást, közelebb hozza azt a pillanatot, amikor majd ott állnak ahóesésben szemtõl szemben, egymás szemébe nézve. Erre a pillanatra várt. A rajtaütés elmár megbocsátott neki, rábízta a hatos szektor vezetését, aztán jött ez a rettentõ jeletisztek legyilkolása. Eszébe jutottak a záporozó géppisztolygolyók, aztán a rohanás visésa sötétben. Az, hogy megérintette Zajcevet, hacsak ezen a rongydarabon keresztül is, hoy most ittlehetett kettesben vele, ugyanolyan izgalommal töltötte el.

Vajon szóba áll velem, miután megtisztogattam - vagy inkább csendben marad? És mit csi én?Jó éjszakát kívánok neki, és eltámolygok a magam terhe alatt? Ha leengedem a kezem, szóhozzám. Csak arra vár, hogy abbahagyjam. De mit fog mondani? Meglassította mozdulatait, majd egy utolsó mozdulattal megtörölte a ronggyal Zajcev alajkát.- Na, kész - mondta, és egy pillanatra elmosolyodott. A rongyot visszagyömöszöltehátizsákjába. Mikor felegyenesedett és Zajcev arcába nézett, látta, hogy Zajcev nem rá néz, hanem a holdfényben fürdõ romokra és a jeges Volgára. Zajcev a hóna alá dugta kivörösödött kezé



- Mit mûveltünk mi ma este, Tánya? - Zajcev megcsóválta a fejét.- Csernova nem értette, mire vonatkozik a kérdés. Zsebre dugta fázós kezét. Miféllatbanvan? - csodálkozott. Miért lett hirtelen ilyen?- Hogy érted ezt, Vaszilij?Eddig még sose szólította keresztnevén Zajcevet, még sose tegezte. Egyszerûen kibukott Most azonban, hogy így elrévedve állt elõtte Zajcev, olyan pillantással, mint aki eltévmint akinem tudja, hogyan történt vele mindaz, ami történt, mintha összezsugorodott volna. A kizása,hõsi mivolta, aurája mintha elhalványodott volna az alatt az idõ alatt, míg ledörzsölteestéketés a vért. Ez az ember, ez a férfi, aki elõtte áll, nem Zajcev fõtörzsõrmester, hanem Vte.Itt állt elõtte az éjszakában, a halk pergéssel hulló hópelyhek között.- Hogy érted azt, hogy mit csináltunk? - kérdezte. -Lelõttünk tíz-tizenkét ellenstet.Üzenetet küldtünk a náciknak. Zajcev a szemébe nézett, de a gondolatai láthatólag még mindig távol jártak.- Miféle üzenetet küldtünk? - kérdezte. - Kinek küldtük? Ki kapta meg: õk vagy mi Ez meg mirõl beszél? Csernova nem értette. Ezek betolakodók. Mit számít, hogy a priccsalszanak, egy falut bombáznak, vagy éppen civileket végeznek ki egy város fõterén? Egy ezmind. Férgek, fabábok, rászolgáltak a halálra. Bármilyen halált megérdemelnek, nemcsak

mesterlövész tiszta, távolról érkezõ lövedékének sötétségét. Találják csak meg õket ígypéppé lõve, hadd terjedjen el a hír a német állásokban. Zajcev kivette a kezét a hóna alól. Szóra nyitotta a száját, de aztán mégsem szólt; fömintegy tapogatózott a szavak után: Tekintete Csernova szemébe mélyedt.- Ez nem... - mondta; összeszûkült a szeme. Csernova látta rajta, mennyire gondosn meg akarjaválogatni a szavait. - Engem nem erre tanítottak. Ez nem a mi módszerünk. Ez nem lehet z. Ez mégcsak nem is háború. Csernova szelíd mozdulattal lehúzta Zajcev kezét, de nem engedte el. Zajcev keze hideg volt;szorosan tartotta.- De igen, Vaszka - suttogta. - Ez háború.

Egészen közel lépett Zajcevhez, melle a melléhez nyomódott. A háta mögé húzta Zajcev kérezte, hogy összefonódnak a derekán. Fejét Zajcev vállára hajtotta, úgy nézte a férfi oldalszakáll nélküli, rövidre vágott haját.- Igazad van, Vaszka - suttogta. - Az ilyesmiben nincs becsület. Fölemelte a fejét. Zajcev még mindig a messzeségbe révedt. - Viszont, ha Danyilov megífolytatta Csernova -, utána lesz benne. Zajcevbõl kurta kacaj tört fel, Csernova szorosabban ölelte magához.- Bízd ránk a háborút - lehelte. - Majd mi ölünk. Majd mi ölünk helyetted is. Te z,Vaszka. Csak vadássz.

TIZENNÉGYZajcev lecsavarta a lámpa kanócát, kis híján túlságosan is, mielõtt azonban a láng elalnagyobbra állította a kanócot. Mély árnyak vetõdtek a lövészek bunkerének falára és padMit kockáztatok? - kérdezte magában. Az órájára nézett: hajnali fél három. Viktor ritkápirkadat elõtt. Behúzta Csernovát a bunkerbe. A lány úgy szorította a kezét, mintha egy szikla peremébkapaszkodna: erõsen, mint akinek az élete függ tõle. A szorítás ereje most elõször tett



cevszámára a lányt. Elõzõleg még akkor sem érezte, mikor odakinn magához szorította. Amit német bunkerben tettek, az a katona számára elfogadható volt, de a vadász számára retteidegen. A nagyapja nagyon megverte volna ezért. A tajgán ezt nem így csinálják. Eszébe tCsernova, Csernova halált köpködõ géppisztolya, összehúzott szeme, amellyel a röpködõ sellen próbált védekezni. Eszébe jutott, hogyan rohant mellette összeszorított foggal a on és azéjszakán keresztül. Csernova az elsõ pillanattól kezdve, mióta csak odakerült hozzá, minduntalan magára vofigyelmét. Elõre megmondta Danyilovnak, hogy a nõk mindig kavarodást okoznak a férfiak Tudta, hogy Danyilov csak kísérletezik Csernovával, és azt hitte, nem tart ki sokáig a Csernovaazonban buzgó volt, lelkes, érzelmei rabja. Csak akkor vált számára nõvé, mikor Medvegybeszélgetve megállapították, milyen domború a segge, milyen szép a haja, vagy hogy Fegy anagydarab fiú, aki már meghalt, lefektette-e. Vagy amikor látta, hogy a megbeszélések k meg-megsimítja Sajkin kezét. Ha azonban nem volt ott a közvetlen közelében, nem gondolt TánCsernovára. Most meg úgy settenkedik be a saját bunkerébe, mint valami tolvaj. Miért? Csak azért, t egy nõkezét fogja?Hát mit kockáztatok? - kérdezte újra magában.

Ha bejön valaki, majd tréfára veszem a dolgot. Viktornak megmondom, hogyan csábítottam alányt, elmesélem, hogy jó volt vele, de egyszer elég. Majd õ is kipróbálhatja... Valamiitmondok neki. Ha viszont nem zavarnak meg minket, nem kapkodom el a dolgot: ringunk egymáskarjaiban, csókolózunk, halkan beszélgetünk... nem tudom. Egyelõre kézben tartom az eset,de mit teszek majd egy olyan helyzetben, ahol nem én diktálok? Akarom én ezt? Ne gondolkozz, szólt rá magára. Ez a dolog különben sem rajtad múlik. Tudtad attól a ptólfogva, hogy odakinn megérintette a kezedet. Csernova elengedte Zajcevet, hátat fordított a világosságnak, odament a fekhelyhez, és

mindigháttal Zajcevnek nekifogott kigombolni a kabátját. Ahogy leengedte a karjait, a pufajka puffanva esetta padlóra; kifordult ujjakkal, a kifordult csuklyával úgy hatott, minthogyha egy emberi test olvadna aföldbe. Csernova keze most a nyaka körül matatott. A könyöke a magasba emelkedett, csukide-oda fordult, ahogy kigombolta zubbonya nyakán a gombot. Végig kigombolta, majd lehajolt, hogykifûzze a bakancsát. Fenekén megfeszült a nadrág. Miután fölegyenesedett, a dereka körül kezdett motozni a keze. Ekkor már Zajcev felé ft.Zubbonya félrelebbent a keblérõl, a szürkészöld alsóing alatt mereven álltak a mellbimb

Kigombolta a zubbony mandzsettáját. Kicsatolta az övét. Kigombolta a nadrágja sliccét, alábáról a bakancsot. Arca fehér holdnak hatott a lámpafényben. A szeme fénylõn tekintett Zajcevre, két sárgtkettõzõdött benne a lámpa világa. Zajcev odalépett hozzá, árnyéka gyorsan felsiklott a lány combjain, majd befedte felsõ arcát.A lány vállához nyúlt, hátratolta a kigombolt zubbonyt. Csernova fölemelte a kezét az éaja



súlyosan hullott Zajcev keze fejére. Gallérja szétnyílt, zubbonya lecsúszott. Zajcev ortelenmegcsapta alsóinge, karja, nyaka illata. Az izzadság szaga földszaggal keveredett, nyáraerdõkavarjának édes illatát juttatta eszébe. A zubbony a földre siklott. Csernova a levegõbe emelte a kezét, keble kinyomta az alsóinget. Zajcev rátette a tenyrét, érezte amereven álló bimbókat. Csernova a fején keresztül lehúzta a vékony pamuttrikót, és a fö Zajcev a derekához nyúlt, de Csernova megállította a mozdulatot, eltolta magától a kezcevderekához nyúlt, és kicsatolta a pufajkán kívül viselt derékszíjat, s odébb hajította; aföldre. A keze most a férfi mellére simított. Saját mezítelen keble és válla úgy hatottmintha elefántcsontból faragták volna. Kigombolta Zajcev pufajkáját, hátratolta és lecsróla. Kigombolta a zubbonyát. Mindeközben egyszer sem nézett Zajcev szemébe, csak a saját kfigyelte, hogyan mozog a férfitesten. A gombok kigombolódtak, Zajcev fején keresztül lehúzta a zubbonyát és a tengerésztrikóföldön heverõ ruhákra hajította ezeket is. Csernova leengedett karokkal egészen közel lZajcevhez, annyira közel, hogy meztelen keble a férfi mezítelen melléhez simult. Nagyotsóhajtott. Akeble meleg és telt volt. Most már belenézett Zajcev szemébe. Leült elé a padlóra, fejéotta,hogy továbbra is összekapcsolódjon a tekintetük. Lehúzta a nadrágját, aztán Zajcev háta

sajátjával együtt gombóccá gyûrte, és a háta mögé tette. Nem dõlt hanyatt a gombócba gyûrt ruhákra, hanem erõsen Zajcevhez simult. Ez meglepte egyszersmind feltüzelte Zajcevet. Ajkát a lány szájára tapasztotta, hogy csókja erejévemja.Csernova engedett egy kicsit a nyomásnak, aztán a nyaka köré fonta a karját. Zajcev a lsípõjéretette a kezét, majd felsiklatta az oldalán a nyaka mögé. Csernova hullámként mozgott al Zajcev végignézett a mezítelen leánytesten, a felhúzott térdeken, a comb simaságán.- Így csinálják a tajgán - suttogta. Odamagaslott Csernova fölé, térdét térdei, k Avadak párosodnak. - Leereszkedett. - Aztán vadásznak.A reggel fénye feltárta a Mamajev kurgán sebeit. A hó, amely egészen virradatig hullottem takarta

el az árkokat, és nem töltötte fel a bombatölcséreket, amelyek olyanná tették a domb ke,mintha holdbéli táj volna. A fagyott felület gyémántszerû villanásokat küldött a hatos pásztázó Zajcev távcsövébe.- Nézd csak a dombtetõt- mondta Csernova. - Az nem havas. Úgy tudom, azért nem, mrt arengeteg lövedék melegen tartja. A Mamajev kurgánról be lehetett látni az egész várost és a Volgát. Három hónappal koráaugusztusban a magaslaton emelkedõ víztornyokban álló vöröskatonák pillantották meg elõelõretörõ német hadsereg tankjai által felvert porfelhõt a sztyeppen. Zajcev tudta, hogn areggelen náci figyelõk tanyáznak a csúcson. A két hadsereg között már nagyon sokszor csa domb. Egyik sem tudta sokáig megtartani, mert ez a hely mindig a lehetõ legnagyobb

erõketvonzotta a kiszorított ellenség részérõl, amely mindig vissza akarta nyerni a dombtetõ ralmat.A dombra oly sok tüzérségi lövedék zúdult, és olyan gyakran, hogy a Mamajev kurgán talafelmelegedett.Zajcev és Csernova a senki földje nyugati peremén gubbasztott egy árokban. Elõttük szinhihetetlen halomba tornyosult a tönkrement hadigépezet, eldobált fegyver; a földet mindnüttbomba- és gránáttölcsérek lyuggatták. A szállingózó hó által betemetve, kis hóhalmok fomutatva holttestek hevertek a terepen.



Zajcev elõvette a hátizsákjából a periszkópját, hogy jobban szemügyre vegye az elõttük szakaszt. Tudta, hogy a Mamajev kurgánon türelem kell a vadászathoz. A városnak ezen a ontjánolyan intenzíven és olyannyira szünet nélkül folyt a harc, hogy aki itt életben maradt,izonyáranemcsak a szerencsének, hanem a tapasztalatának is köszönhette. Nem akart napokat itt teni addig,amíg Csernovának szektorparancsnokként sikerül lelõnie az elsõ németet. Egy órán keresztül némán pásztázta periszkópjával a német mellvédeket. Csernova ötven távolabb kúszott, hogy más szemszögbõl figyelhessen, és nehogy gyanút keltsenek. Hátuk emelkedõben volt a nap, rövidültek az árnyak. A hó sem csillogott már annyira a szemükbZajcevnek kétszer is úgy rémlett, mintha ellenséges mesterlövészt látna mozdulni. Egy pcigarettafüstöt észlelt, amely azonban nagyon hamar eloszlott: akár szélben szállongó, tt porhóis lehetett. Néhány perccel késõbb ugyanannak a helynek a közelében mintha egy sisakot ntottvolna meg kétszer is az árok pereme fölött. Mire azonban ráállíthatta volna a fókuszt, t. Zajcev szokva volt a várakozáshoz, Csernova jelenléte azonban valamiképpen sürgetõleg t rá. Alány mohó energiája fellazította a fegyelmét, noha az nyíltan sosem jelezte türelmetlenmásképp sem mutatta ki. Forrófejû, gondolta Zajcev, forró, mint a Mamajev kurgán tetejernakkörülötte a dolgok.

Letette a periszkópot, és cigarettára gyújtott, amivel megszegte a mesterlövészek egyialapszabályát. Nyugtalannak, feszültnek érezte magát. Volt valami, amit egy ideje szeretett volna megpróbálni. Miért ne próbáljam meg ma dél- tettefel magának a kérdést. Vállára vette a fegyverét, és odakúszott a periszkópja mögött guggoló Csernovához. Cseközeledtére sem vette le a szemét a periszkópról.- Dohányzol - mondta.- Maradj itt - felelte Zajcev. - Elmegyek Danyilovért. Csernova odakapta a fejét. Miért? Semmihasznát nem vesszük itt. Hagyd békén. - Van egy tervem. Maradj itt. - Zajcev figyelmeztetésként fölemelte a mutatóujját. - É lõj

semmire és senkire. Megértetted? Még egyszer megrázta az ujját Csernova orra elõtt, majd megfordult, és nagy óvatosan eltvissza a Lazur Vegyimûvek felé.Zajcev újabb téglákat helyezett az árok peremére, és arrébb lépett, hogy Danyilov föltehangosanbeszélõt a bal oldali halom mögé. A komisszár úgy helyezte el a tölcsért, hogy néhány centiméternyire, jobbra kilógott, és felfelé, a német vonalak felé irányult. Danyilov letekerte a mikrofon és a hangszóró közötti vezetéket, majd nagyot nyögve lehazárok fenekére, és kétszer megnyomta a mikrofon kapcsolóját. A hangszóró mindkétszer fémkattant.- Várjon. - Zajcev fölemelte a kezét. - Várja meg a jelemet, ahogy megbeszéltük. Négykézláb átmászott Csernovához, aki a puskájával és a periszkópjával az ölében ránéz

- Na? - kérdezte. Arca kivörösödött a hideg szélben, a jobb szeme körül nyomott hperiszkóp nézõkéje. Zajcev nem válaszolt azonnal: nézte, milyen szép, és milyen akarat órája hagyta itt, másfél órája ment vissza a Lazurba Danyilovért, Csernovának ez alatt másdolga, mint a lejtõt figyelni.- Csak azt csináld, amit mondok, partizán - súgta Zajcev, és visszanézett Danyilo. - Agitálni fog.A mi kis komisszárunk tényleg jó ebben a mûfajban, ezt te is tudod. Egy perc múlva fogjhangosanbeszélõjét, és felolvas egy gúnyos kis német szöveget, amelyet politruk testvérk.



Gyanítom, hogy nem tud valami jól németül, de annyira valószínûleg eléggé, hogy hallótábelül feldühítse a nácikat. Ha mással nem, hát a puszta kiejtésével. Zajcev elvigyorodott saját tréfáján, Csernova szája sarka is megemelkedett.- Érzésem szerint - folytatta Zajcev - nagyon hamar úgy fognak itt lövöldözni rán egycéllövölde figuráira. Te menj el húsz méterrel balra, én itt maradok Danyilov közelébenmesterlövésztûz jön, akkor valószínûleg az én irányomba. Én felkészülök rá, van egy kisamit szeretnék kipróbálni. Ha bármi más mutatkozik, esetleg géppuska, akkor azt valószíveszed észre elõször. Ha alkalmad nyílik lõni, lõj. Az elsõ lövés után, akár te adod lehurcolkodunk.- Vaszka. - Csernova megfogta Zajcev karját. - Te mindig azt mondtad, hogy a mesterlövésznektitokban kell tartania a pozícióját. Mintegy magyarázatot kérve mutatott a komisszár és a hangszóró felé.- Pontosan. - Zajcev megint elmosolyodott. - Épp ezért próbálok meg ma valami várant. Teakartál vadászni. Vadásszunk hát. Otthagyta Csernovát, és arrébb kúszott, hogy felállítsa a helyettesét, egy kitömött báaLazurból hozott, a második, jobb kéz felõli téglarakás mögé, úgy, hogy nagyjából húszfodélnyugati irányból épp csak látni lehessen a sisakját. Mikor ezzel megvolt, egy csõvelfeltámasztotta a bábot, hogy a helyén tartsa. Zajcev ritkán használt bábokat, mint ahogy a többi nyúl sem folyamodott gyakran ehhez eszközhöz.

Éppen az ellenkezõje volt a specialitásuk, mint Csernova helyesen megállapította: a nyuláthatatlanságra törekedtek. A bábot pedig éppen arra tervezték, hogy magára vonja a fi;csalétek volt. A bábok jobban illettek a Viktor Medvegyev-féle stílushoz: a medvék inkáresték anyílt konfrontációt. Zajcev már hallott róla, hogy Medvegyev emberei harc idején nemegykiugranak a lövészteknõjükbõl, és nyíltan támadnak. Zajcevnek ugyan az volt a véleményemesterlövészeknek nem így kell harcolniuk, de õrizkedett attól, hogy ezt szóvá tegye Menek;esze ágában sem volt megmondani neki, hogyan vadásszon, vagy hogy mit tanítson. A nyíltdásés kiabálás azonban nem Zajcev apró, bár gyilkos kis nyulainak való volt. Ennek ellenérhasználtak bábokat. Ezeket a mûembereket az a mintegy ezer asszony készítette, aki a né

támadása ellenére sem hagyta el a várost. Zajcev lelki szemei elõtt megmaradt a kép, ahtaegyszer ülni õket egy lefedett bombatölcsérben vagy valamilyen pincében, ahol öreg takavarrták ezeket a bábokat, afrikkal kitömték õket, és nevet is adtak teremtényeiknek. Ezöregasszonyok így harcoltak: tûvel-cérnával. Zajcev most örült, hogy hasznát veszik az teremtményüknek. Pjotrnak nevezte el. Megveregette a vállát. Miután meggyõzõdött róla, hogy minden rendben van, tíz méterrel jobbra kúszott a bábtónyelû gyalogsági ásójával egy kis rést vágott az árok peremén. Mindkét oldalára egy-egymajd egymásra fektetett kesztyûit a résbe helyezte, és arra támasztotta a puska csövét;z iránybanézett, amerrõl feltételezése szerint a csalibáb magára vonhatta az ellenség tüzét. Odakfenekén várakozó Danyilovnak.

A komisszár bekapcsolta a mikrofont, és belefújt. A hangszóró olyan hangot adott, mintegy nagyfa hasadt volna ketté: nagyon hangosra volt állítva. Danyilov ekkorra már odakészített néhány lapot az ölébe, most a szájához emelte a mikrmegkezdte a propagandát. Zajcev mozdulatlanul hallgatta, mint árad a hangosanbeszélõbõl idegennyelvû mocskolódás. Míg Sztálingrádba nem jött, sohasem hallott német szót. Mikor aztánhallott német beszédet, foglyoktól és dezertõröktõl hallotta, vagy haldoklók ajkáról, eközelharcok alkalmával a házakban, utcákon. Csúnya nyelvnek tartotta, katonanyelvnek.Torokhangúnak, nyersnek, csikorgónak. Ezzel ellentétben az orosz szinte folyékony: olya



mi, amit azember szívesen forgat a szájában, mint a konyakot. Oroszul suttoghat az ember az ajtó mk oldalánlévõ kedvesének a kulcslyukon keresztül, hogy nyissa ki az ajtót. A német nyelv betöri Akutyájához szól így az ember, vagy olyankor hallat ilyen hangot, mikor a torkát köszörü Zajcev a Danyilov túloldalán elhelyezkedett Csernovára nézett, aki a fedezéke mögül pelpásztázta a terepet. Zajcev maga a puska távcsövén át figyelt. A négyszeres nagyítású tterületet fogott be, mint a periszkóp, de az optikája jobb, élesebb képet adott. Lassanvárt ellenségestûz irányába fordította. Alaposan benne jártak már a délelõttben, de a nap még mindig asütött. Danyilov bádogízû hangja szinte belehasított a levegõbe. A hangszóró által felerõsítetnémet mássalhangzók éles visszhangot keltettek a domboldalon. Ez még akkor is jó, gondoajcev,ha egy szót sem értenek abból, amit mond. A Danyilov ölében heverõ papírok olyasfajták voltak, amelyeket mindkét fél használt, álevegõbõl dobták le a harcterekre. Az ilyen röplap megszokott látvány volt, ott fújta aszemben álló hadsereg között a földön. Zajcev felemelte fejét a távcsövérõl. A domboldalon nem látszott mozgás. A világon semvazonban tudta, hogy a mélyedésekben körös-körül mindenütt katonák és fegyverek rejtõzneés oroszok egyaránt. Az eltelt hónapok alatt már megtanulta, hogy ne tévessze meg Sztál

látszólagos nyugalma. Ismét a távcsõ nézõkéjére tapasztotta a szemét. Néhány percnyi kutatás után mintegyháromszázötven méternyire észrevette egy német géppuska alig látható csövét. A kezelõ nmellette, de ez semmit sem jelentett. Lehet, hogy beragadt a fegyver, és otthagyták. Könnyen lehetett hamis pozíció is, amit csak úgy eszkábáltak össze, de lehetett nagyon,mûködõ fegyver is, amelynek személyzete az árokban lapul, miközben egy álcázott figyelõszemekkel lesi a környéket. A mindent befedõ hó puhasága csalóka, gondolta Zajcev. Ennelátszólag mozdulatlan nyugalomnak száz szeme van. A közvetlen környék csöndjét csak Danrecsegõ hangja törte meg; úgy tûnt, mintha a kitömött baba beszélne. A hangszóró körülifelõl földbe csapódó puskagolyó tompa ütése hallatszott. Mellette géppuskalövedékek fütDanyilov abbahagyta a harsogást. Zajcev gyorsan odapillantott a komisszárra, aki összekucorodva ült

az árok fenekén. A mikrofont már ledobta, mindkét kezével igyekezett fedezni a fejét, hegóvja arepkedõ téglaszilánkoktól és a potyogó földtõl. A géppuskagolyók végigszántottak ahangosanbeszélõn. Mindeközben Pjotr sértetlenül állt téglamellvédje mögött. Zajcev a tõle balra esõ terepszakaszt pásztázta puskatávcsövén keresztül. A géppuska, látott, még mindig hallgatott. A hangszóróra tüzelõ fegyver valahol jobbra lehet, kívülkiszemelt zónán. Mielõtt még kiemelhette volna fegyvere csövét a résbõl, hallotta, hogyelsüti a puskáját.A gépfegyver elhallgatott.Helyes. Tánya elkapta a disznót. Mostantól egy perc. Az órájára pillantott. Most egy másik géppuska köhögött fel, de nem a hangszóróra lõtattól balra lévõ pontot vett célba. Tánya! Észrevették. Zajcev a távcsõ nézõkéjéhez szorította a szemét, és megkereste a kezelõ nélküli géppu

már látszott mögötte egy katona feje és keze, amint Csernova pozíciója irányába tüzel. géppuskakezelõ mellett egy másik katona távcsövön keresztül figyelte a terepet. Zajcev kifújtaa levegõt. Figyelte, hogyan dolgozik a géppuskás, hagyta, hogy a célpont beleivódjon a dolataiba,hogy figyelme eltávolodjon a csata hevétõl. Hadd vonzza magához ez a német a golyót. Hajonmeg neki. Nem kell sietni.Egyetlen lövés. Egyetlen ujjmozdulat. Váratlanul a vállának ütõdött a puskatus. Hallotta a fegyver dörrenését. A legjobb lö



ilyenek voltak: a fegyver szinte magától sült el, nem mondta magában azt, hogy "most", anemegyszerûen csak belegondolta a lövedéket a célpontba, ösztönösen, önmagát is kissé meglmeg a ravaszt. A távcsövön keresztül látta, hogy a géppuskakezelõ sisakja hátracsapódik. Megjelent amarkolatát szorító keze. A fegyver csöve felfelé lendült a halott német testének súlya ek kezemég mindig szorította a ravaszt, de a golyók már a levegõbe repültek. A figyelõ lefejtemarkolatról a görcsösen szorító ujjakat, aztán lehúzta fejét az árok fala mögé, és haloholttestével együtt eltûnt. Zajcev fogta a periszkópját és a hátizsákját, és odakúszott a magát porolgató Danyilopiszkos hó és vörös tégladarabkák borították a vállát és a szõrmesapkáját. Puskájával és felszerelésével a kezében, indulásra készen odajött Csernova is. - Ezt jól csinálta - mondta Zajcev, és letérdelt a komiszszár mellé. Danyilov elmosolt, a földrehullott papírlapjait szedegette, majd felvette a földrõl a leejtett mikrofont.- Ez bevált - folytatta Zajcev -, de most már mennünk kell innen.- Menni? Miért? Még nem végeztem. Danyilov megnyomta a mikrofon kapcsolóját, és belefújt.- Még van némi mondanivalóm, mocskos disznók! -kiáltotta oroszul. Recsegve szálltngja azütött-kopott hangtölcsérbõl:. Zajcevet nagyon meglepte, hogy a szerkezet még mindig mûk- Ne! - szólt rá Danyilovra. - Ez most nem célszerû. -Eltolta a komisszár szája eikrofont. - A

cselünk remekül bevált, de most ideje továbbállni. Ne felejtse el, hogy ez a frontvonal- Pontosan tudom, hol vagyunk.- Akkor azt is tudja, hogy azonnal tovább kell állnunk. Abban a pillanatban, ahogy befejezte a mondatát, szeme összekapcsolódott a Danyilov máik oldalántérdelõ Csernova tekintetével. Csernova is hallotta a lefelé süvítõ aknagránát nyüszítõ Zajcev elkapta Danyilov kabáthajtókáját, lerántotta a földre, és maga is odavetette ma A földet megrázkódtatta a robbanás. Az elsõ gránát elõttük fúródott a talajba, szilánkaz árok fölött. Újabb robbanások követték. Csak úgy záporozott a hátukra a föld, kisebbkõdarabok kopogtak sisakjuk tetején. Arcukat a földre hajtva vártak ki hat robbanást. Minden egyes lövedék megreszkettette alajt.Mikor Zajcev úgy érezte, abbamaradt a tüzelés, megrántotta Csernova lábát, aki erre föl

fejét. Danyilov feltápászkodott, szájára és szemöldökére hó tapadt. Köpködött.- Egyetértek, Zajcev elvtárs - mondta. - Menjünk. Összeszedték a felszerelésüket, Danyilov fölszedegette a földrõl a papírlapjait. Zajcettneki, hogy gyorsabban indulhassanak. Odapillantott Pjotrra: a báb szilárdan állta a tüzt, a támasztócsõmegtartotta a helyén. Miután minden papírt összeszedtek, Danyilov föltekerte és zsebre mikrofon vezetékét, majd felnyúlt a hangszóróért. Közvetlenül a tölcsér alatt egy puskalövedék fúródott a téglába, darabokra hasította. zuhant az árok fenekére, mintha leforrázta volna a kezét. Csernova és Zajcev azonnal odjolt fölé.A komisszár Zajcev szemébe nézett.

- Ez meg mi volt? Ki a fene lövöldöz itt?- Maradjon fekve - felelte Zajcev. Fölvette a hátizsákját, és elkúszott jobbra. Elõvette a periszkópját, és kidugta az árvégigpásztázta a terepet, de a két halott géppuskafészken kívül semmit sem látott a dimfehér lejtõn. Leengedte a periszkópot. Egy német mesterlövész lehet az. Felébresztette a propaganda azaknatûz, és most ha kissé megkésve is, de részt akar venni a mûsorban. Nyilván úgy gondyvalaki csak beveszi majd a hangszórót. Okos. Én is ezt tettem volna. Én viszont egy kéz



nem lõttemvolna. Megvártam volna a fejet. Zajcev úgy döntött, hagyja szórakozni a náci mesterlövészt. Egyelõre. Talán majd holnavisszajövünk Tányával és elintézzük, gondolta. De az is lehet, hogy nem: valószínûleg n Odanézett Pjotrra: most már õ is pihenhet egy kicsit. Tegyük el holnapra, hadd gyakorltozzon rajtaez a taknyos kis lesipuskás. Odakúszott a bábhoz, felnyúlt, hogy a karjánál fogva lehúzza, de e pillanatban a kóccafejváratlanul hátracsapódott, sisakja megpendült és lerepült, csak az állszíj tartotta megZajcevodébb ugrott, odapillantott Csernovára és Danyilovra. A távoli puskalövés hangja szintekázott adomboldalon. Tekintetük Pjotr fejére szegezõdött. Zajcev a báb arcát nézte, amelynek pontosan a közepén egy lyuk éktelenkedett. A kitüretömõanyag mintha egy frissen kinõtt orr lett volna. Zajcev nagy óvatosan megint kidugta a periszkópját. Ez a lövész az én zónámban lehet, ottkell lennie. Máshonnan nem láthatja Pjotr fejét. Mielõtt beállíthatta volna a periszkóp fókuszát, egy másik lövedék vágódott a szövetarmegkondította a nyakszirt mögött függõ sisakot. Pjotr belereszketett, de a csõ szilárdartotta. Zajcev meghökkent: a második golyó alig néhány pillanattal az elsõ után érkezett, talámásodpercen belül! Egy harmadik golyó is a sisakba vágódott, fokozva Zajcev elképedését

lengyorsan követte a másikat, talán három, legfeljebb három és fél másodperc múlva. Pjotr hátranyaklott. Zajcev az árok falának támasztotta vállát, és megint fölemelte a periszkópot. Dühösen célzónáját. A periszkóp gyakorlatilag háromszázötven méteres távolságig volt használhatmesterlövész pedig nem lehetett kétszázötven méternél messzebb, ha ilyen pontosan és gytudott találni. Zajcev lázasan gondolkodott. De még ha közel van is az ellenséges meste, ezt ateljesítményt akkor is nehéz megmagyarázni. Ilyen hihetetlenül gyorsan, ilyen gyilkos possággal...Lehet, hogy többen vannak, és egymás után lõnek. Pjotrt újabb golyó rázkódtatta meg. Ez a nyakát fúrta keresztül, és elvágta a sisak álcsörömpölve esett az árok fenekére, kihullott belõle a négy lövedék. Zajcev semmit sem

lövész pozícióját nem árulta el torkolattûz, nem látott lebukó sisakot, se cigarettafüsnem látott mást, csak a titkait õrzõ domb simaságát. A fene egye meg, gondolta. Hol a csudában van ez? Nem lehet messze. Biztos nem vettem észre,pedig látnom kellett. Õt vagy õket. Ez nevetséges, gondolta. Elrántotta a bábot kitámasztó csövet, Pjotr felborult és az ö Azarcát kilyuggató lövedékek vonásokat kölcsönöztek neki, két szemet, egy orrot és egy kiszájat. Fölvette a leesett sisakot és a négy ellapult lövedéket, a tenyerén latolgatta õket.Csernova odakúszott hozzá, és megrázta kinyújtott lábát.- Menjünk, Vaszka - mondta. - Itt valami õrült garázdálkodik. Zajcev nem mozdult, még a tekintetét sem vette le a lövedékekrõl. Lelke mélyén átsuhan

.Öklébe szorította a golyókat. Csernova megint megrántotta a lábát.- Menjünk, Vaszka. Rajtunk van valakinek a célkeresztje. Itt valaki nagyon értia dolgát. Zajcev ennek hallatán felnézett, megnyalta kiszáradt ajkát.

TIZENÖTNikki Mond már hajnalban megérkezett Ostarhild irodájához, az ezredes azonban ráérõsen,kilenc után került elõ a szobájából. - Nem kell sietni - mondta, Mondnak. - A nap egészhátunk mögül fog sütni. Igyon egy kis kakaót.



Mond elõször a 102,8-as magaslatra vezette az ezredest. Onnan belátták az egész harcte: azészakon magasló gyárakat, a dél felé esõ belvárost és a volgai szigeteket. Mond egész dhordozta az ezredes puskáját és hátizsákját, mely utóbbi tömve volt élelmiszerrel. Szívmert Thorvald nagylelkûen megosztotta vele a készleteit, s kijelentette, hogy még a felét sem eszikmeg, mire õ máris hazarepül Sztálingrádból. Miután egy órán át járták a Mamajev kurgán csúcsa alatti árokrendszert, Thorvald megála lejtõn. Mond odalépett mellé. Messze lenn a domboldalon egy hangszóró harsant, irritárecsegéssel. A beszélõ németségét olyan erõs akcentus torzította, hogy szinte felismerhtaka szavak.- Maga érti, mit mond? - kérdezte az ezredes.- Épp csak. - Mond elhúzta a száját. A beszélõ láthatólag nem tudott errõl a hiányosságáról, vagy nem érdekelte. Nagy meggykiabált a mikrofonba. A fülsértõ fémes krákogásba annak is belefájdult a feje, aki nem znémet szavait. Mond kezdte megkedvelni Thorvaldot. Az ezredesnek volt humorérzéke, ami Sztálingrádbanmárrégóta hiánycikknek számított. Adott magára, tiszta volt, még nem tetvesedett meg. Nagyosztogatta a Berlinbõl hozott sajtot és kenyeret. Mondnak tetszett a beszédessége, meg z önbizalmais. És nem ragaszkodott hozzá, hogy mindig Mond cipelje a puskáját. Nem látta ugyan még

degyanította, hogy igaz a Thorvaldról keringõ szóbeszéd: õ a német hadsereg legjobb lövés Odahúzódott az árokba az ezredes mellé, közelrõl is megcsodálta fehér anorákját és nadöltözék szinte beleolvadt az árok fenekét borító hóba. Távolról gyakorlatilag láthatatlgondolta. Lenézett a saját szürkészöld köpenyére és mocskos szürke nadrágjára. Hallott már azelõtt is orosz agitátorokat, hetente legalább egyszer a szeptemberi és ori utcaiharcok során. Õ és a társai akkoriban még nevettek ezeken az elõadásokon. Akkoriban a nhadsereg még erõs volt, katonái szilárdan meg voltak gyõzõdve róla, hogy a vörösök semmsem tudják tartani a várost. Csak cincognak, mint az egerek a csapdában, ezt mondogattá azoroszokról. Mostanra azonban nagyon megváltozott a helyzet. Az üzenetek most már nem voltak nevet

ségesek.A legjobb, amit tehettek, az volt, hogy elengedték a fülük mellett, még akkor is, ha hagosanbeszélõnfelerõsített, recsegõ hangok voltak csupán. "Hazudnak nektek, német katonák", bömbölte a hangszóró. "Oroszország békét akar, gyerthozzánk, és lakjatok jól." Mond megpróbálta elengedni a füle mellett a szavakat, igyekezett csak a fémízû recsegékoncentrálni.- Lehalkíthatná - mosolyodott el Thorvald. - Ez így túl hangos. Mond lehunyta a szemét. Ez már lejárt lemez, szánalmas propaganda. Ha az ezredes itt aarja kivárnia végét, ha végig akarja hallgatni ezt a litániát, felõlem, tegye. Menjen csak vissza Bbe, és mesélje

el vihogva a tanítványainak meg a többi operakedvelõnek.Thorvald ekkor megint megszólalt.- Ugye tudja, hogy igazat beszél?Mond nem válaszolt.- Idén rettenetesen gyenge volt Németországban a termés. Nagyon rossz éve volt amezõgazdaságnak. Sokan éheznek.- Ne figyeljen rá, ezredes úr.- Persze hogy nem figyelek, csak... Állandóan ezt csinálják?- Állandóan, ezredes úr.- És elérik vele a kívánt hatást? Idegesítik magát?



Mond alaposan, megnézte Thorvaldot, mielõtt válaszolt. Az ezredes sokat kérdezett: "FéHogy érzimagát? Zavarja ez magát?" De hát ez ezredes, katona. Nem hallott még ellenséges propaga- Igen, ezredes úr, idõnként eléri a kívánt hatást, de engem már nem zavar. Nem fElengedem a fülem mellett. Odalra hajtotta a fejét, úgy figyelte a lentrõl hallható rikácsolást.- Egész jól csinálja - mondta. - Naprakész híreket közöl. Az oroszok ebben elég jm, asaját embereiken gyakorolják. Megint a humorérzék. Mond mosolyogva nézett az ezredesre. Menjünk innen, sugallta gondlatban.Nincs itt semmi érdekes. Valamivel lejjebb, alattuk felugatott egy géppuska. Mond és Thorvald kilesett az árok peremén, ésmindketten a lejtõ alja felé fordították távcsövüket. Tõlük balra, mintegy ötven méterrhomokzsákok mögé épített géppuskafészek. A géppuska kezelõje valahova a domb tövébe célMond a távcsövén keresztül éppen csak ki tudott venni két téglahalmot, amelyekbe a géppbelemartak. A géppuska kelepelésével egyidejûleg elhallgatott a hangszóró. Váratlanul a géppuska is abbahagyta a tüzelést, s messze jobbra egy másik nyitott tüze Néhány másodperc múlva ez a fegyver is elhallgatott.- Mesterlövészek - suttogta Thorvald, még mindig a szeméhez tartva távcsövét. Mond ismét a téglarakások felé, fordította messzelátóját. Most, hogy a lövedékek fölvelassanként leülepedett, észrevette a hangszóró tölcsérét. Az egyik téglahalom fölött va

látszott. Egy sisakos ember? Nemigen tudta megállapítani. Lehetett vagy négyszáz méterrlán mégtávolabb is.- Ezredes úr...- A puskámat. - Thorvald még mindig nem engedte le a messzelátóját. A puskáját kéri. Ilyen távolságra akar lõni, ráadásul föntrõl lefelé. Na most kiderül,ttez a puhány kis mesterlövész, minek hagyta ott Sztálingrád kedvéért a berlini operát. Odafektette a mesterlövészpuskát az ezredes mellé a hóba. Fejük fölött aknagránátok zúmásodperc múlva föld és füstoszlop tört fel a hangszóró elõtt. A robbanások hangja az emegrázkódtatta. Mikor az aknatûz véget ért, Thorvald fölemelte a puskáját, és halk, higgadt hangon meg- Az az ember, aki ott ül egy mikrofonnal a kezében, és rossz németséggel ordítoz

amarosanmegpróbálja bevenni a hangosanbeszélõjét. Ez neki nagyon fontos. Beszéd közben az ezredesnek csupán az álla mozgott, a teste, feje és végtagjai meg se ntak.Ugyanígy a fegyver és az irányzék sem rezzent.- A mesterlövész barátai messze vannak tõle, nem tudnak szólni neki, hogy hagyja , ahol van.Hamarosan érte fog nyúlni, amint lerázza magáról a földet. Thorvald figyelt. Mond is figyelt, még a lélegzetét is visszafojtotta. Egyszer csak mindenfajtaelõzetes jelzés nélkül Thorvald tüzelt.- Eltalálta? Thorvald csak a zárdugattyú visszahúzásával felelt, egy füstölgõ töltényhüvely hullott

fenekére Mond lába mellett. A szeméhez emelte a távcsövét, hogy lássa, milyen eredménnyel járt az ezredes lövése. megtalálta a téglahalmot. A hangszóró tölcsére még ott hevert. Biztos eltalálta az ezreitátort,gondolta Mond. A téglahalom mellett megint megpillantotta a sisakos fej figuráját. Ez még mindig áll.gy lehet az? Thorvald megint elsütötte a puskáját, Mond összerezzent a dörrenéstõl. A sisak lerepülfejérõl. Mielõtt Mond még megdörzsölhette volna elgémberedett nyakizmait, Thorvald megihátrarántotta a zárdugattyút, és egy újabb füstölgõ töltényhüvely pottyant mellé a föld



Mond kezében erõsen megrezzent a távcsõ, de azonnal a szeméhez szorította. Thorvald vilsanismételt lövései nyomán a fejbe még két golyó fúródott. Mond nem hitt a szemének és a fhitte volna, hogy van ember, aki képes ilyen gyors egymásutánban lövéseket leadni. Thord várt egypillanatig, de máris újabb golyót töltött a csõbe. Mond látta, hogy a fej eltûnik. Thortte apuskáját. Hogyan képes ennyire gyorsan tüzelni? Hogyan képes eltalálni egy olyan apró céltárgyataz afej ott messze lenn, legalább négyszáz méterre? Hát tényleg ennyire érti a dolgát? De vnemrepült le az a fej? Miért nem robbant szét? Miért nem halt meg az a ruszki? - Szájtátva bámulta az ezredest. Thorvald egy pillanatig állta a tekintetét, aztán lassasúszott azárokba. - Üljön le maga is, tizedes. A következõ lövés az övék. Mond hátrább kúszott, éaz árok fenekére. Kinyitotta a száját, szeretett volna mondani valamit, de hirtelen anni gondolat tolultföl benne, hogy nem találta a megfelelõ kifejezéseket.- Az csak egy báb volt, tizedes. Egy csalikacsa. Azért tették oda azok a lövészekogy magáravonja a figyelmünket. Be is vált, gondolta Mond hiszen rálõttél. De hogyan képes egy igazi mesterlövész akárugni

is a fejét, mikor a vele szemben álló ember így tud lõni? Uram az egekben! Mélyen felsóhajtott, próbálta rendezni ide-oda cikázó gondolatait. Ránézett Thorvald p- De miért lõtt egy bábra, ezredes úr? Ha látta, hogy bábu, akkor miért lõtt rá? Thorvald egy darab kenyeret vett elõ a hátizsákjából, kettétörte, és a felét Mondnak n- Mondtam már magának, tizedes, hogy úgy fogunk viselkedni, mint a farkasok. - Szótlanul rágottegy ideig. - Értésére adjuk Zajcevnek meg a kis puskásainak, hogy itt vagyunk. Nagyon vszélyesekleszünk, talán egy kicsikét még veszettek is. Egy darabig mindenre lõni fogunk, ami megcan, sõtamint látta, még olyan dolgokra is, amelyek nem. Zajcevnek elõbb-utóbb fülébe jut ez a demonstráció... A fülébe jut, hogy mire vagyok képes. Tudni fogja, hogy itt valami másrszó,

hogy itt most valaki mással áll szemben, nem olyan emberrel, mint akikkel eddig összehozta aszerencséje. Mi leszünk az õ nagy feladata, a mumusa. Minden gondolatát mi fogjuk betöli.Úristen, mondja majd magában ez a Zajcev, hát van a másik oldalon nálam jobb mesterlövéLehetetlen! Idegesíteni fogja a létezésem, megszállottként tör majd ellenem. És akkor emegkeressen. Kérdezõsködni fog felõlem, tanácsokat kér velem kapcsolatban, próbálja kislépéseimet, álmatlanul fog forgolódni miattam. Úgy préseljük elõ a lyukából, tizedes, megy sebbõl kinyomjuk a gennyet. Nem lesz más gondolata, csak az, hogy énrám vadásszon. zelhozzám láncolja magát.Az ezredes elhallgatott, megint nagyot harapott a kenyérbe. Mond nem árulhatta el neki, hogy a

vörösök már tudnak róla, hogy Zajcev talán már e pillanatban is vadászik rá. Vigyáznia Thorvaldra, míg olyan pozícióba nem kerül, ahonnan le tudja lõni a Nyulat. De eközben nabadlelepleznie saját gyávaságát, hogy mindent elfecsegett annak az aranyfogú embernek, aki elõzõéjszaka a nyakára tette tõre pengéjét.- Thorvald kivette Mond kezébõl a kenyeret, és visszatette a hátizsákjába, majd ftszemöldökkel felnézett. - Magunkra szívjuk ezt a nyulat, tizedes, aztán lelõjük.



TIZENHATNyikolaj Kulikov kezd igazi mesterlövésszé válni, gondolta Zajcev. Levette a szemét a pszkópnézõkéjérõl, és a mellette álló Kulikovra pillantott. Tényleg nagyon ravasz. A legközelmár tanítani fogja a nyulakat.- Mehet? - súgta oda neki. A vékony kis lövész puskatávcsövére tapasztotta a szemét: Moszin-Nagantjának szíját szcsuklójára tekerte, hogy biztosan rögzítse a kezét a ravasz mögött. Az ütött-kopott puszsimult. A fegyver csöve összehajtogatott rongyon hevert, amelyet egy rozsdás vasgerendáa helyezett.Kulikov alig észrevehetõen bólintott a kérdésre. Zajcev intett Zviad Baugderisznek, aki Kulikov grúz partnere volt a második szektorban. Baugderiszkettõt rántott egy zsinóron. Zajcev ismét a periszkópba nézett. Most rajta volt a figyelés sora, Kulikovon a lövésénméternyire tõlük öt golyó lyuggatta vasúti kocsi állt egy méter magas töltésen a vágányTeleszívta a tüdejét, hogy nyugodtan tartsa a felnagyított képet. Zajcev mozgást észlelt a sínek és téglák között, a havas földön, arra fordította a peregy arcot látott volna.- Ott! - súgta Kulikovnak. - A bal oldali kocsinál, a hátsó kerék mögött. Ott kuk Az egyiknagy vaskerék mögött egy német katona feje vált láthatóvá.

Kulikov hangján érzõdött, hogy összpontosít; annyira elhúzta a szavakat, mintha énekel- Gyere elõ, hogy a fene enne meg... Hadd lássam mind a két szemed. A német kilesett a vasúti kocsi kereke mögül. Zajcevet nagyon meglepte, sõt egy kicsikszórakoztatta is a dolog. Tudta, hogy a német bekapta a horgot: hallott valamit. Demit? Egy oroszegység kúszik feléjük a romok között, hogy meglepetésszerûen lerohanja Õket? Egy futár átlopakodni a törmelékeken? A hang olyan volt, mintha egy kis konzervdoboz gurulna arréb, minthaegy ügyetlen orosz lábának suta mozdulatáról árulkodna. Vetek rá egy gyors pillantást. ,fiúk, súgja hátra a katona, itt valami van. Kidugja a fejét, nem érzi a homlokát kettéhhajszálkeresztet, nem látja a kis bádogdobozt, amely egy zsinórra kötve zörög, a zsinórviad

Baugderisz tartja a kezében. Ezt a ravasz tervet Kulikov eszelte ki. Nem volt könnyû észrevétlenül idekúszni a romoolyasfajta teljesítmény, amelyet Danyilovnak érdemes megírnia a Hazánk védelme címû lapúj taktikát. Úgy gondolta, jelenteni fogja a komisszárnak. Olyan, mint egy recept. Néhánapfelkelte elõtt kússz egészen közel. Helyezz ki öt konzervdobozt ötvenméteres távközöelõzõleg köss rájuk zsineget, s azokat vezesd hátra öt különbözõ álcázott lövészpozícióNapfelkeltekor kezdd a mûveletet: rántsd meg az egyik zsinórt, lõj, aztán menj arrébb lszázméternyire, két bádogdobozzal távolabb, és húzd meg a következõ zsinórt. Légy türelminden lövés után, hogy a németek ne tudják rád betájolni az aknavetõiket. Használd úgykonzervdobozokat, mintha horgásznál, várd meg, míg a víz lecsillapodik, és a csali ismélátszik.Kulikov csettintett a nyelvével.- Megvan.

- Kapd el. - Zajcev összeszorította a fogát. A puska eldördült. Zajcev a periszkópon keresztül látta, hogy a német feje hátravágódivadul kaszál a levegõben, majd összecsuklik. Két fekete folt jelent meg mellette, két mnémetkatona sisakjának a teteje. Mikor a mellettük lévõ katona összeesett, társai ijedtükbentantak,majd úgy vetették magukat a töltés mögé, ahogy megriasztott békák ugranak a menedéket j Zajcev leengedte a periszkópját, és Baugderiszre nézett. A Tbiliszibõl érkezett kreol gazdaember a földre dobta a zsineget, és vállat vont. Kulikov halkan fölnevetett.- Ezt el sem hiszem - mondta a mögé kúszó Baugderisznek. - Hogy lehetnek ennyire



yék?Hányadik volt ez, Zviad? A hetedik?Baugderisz megint felvonta a vállát.- A hetedik. Vagy a nyolcadik.- Menjünk át az ötöshöz. - Kulikov egész lényét áthatotta az izgalom. - Ott már njártunk. Mostanra már elfeledkeztek rólunk. - Odanézett Zajcevre. - Van kedved egyhez, aszka? Zajcev a fejét rázta. Mikor megérkezett, a nap már magasan állt, és az árnyékok semmitettekel. Könnyû volt így a vadászat. Gyorsan lelõtt két németet, aztán Kulikov és Baugderisztevékenykedett.- Nem, Nyikolaj Petrovics. Átmegyek, megnézem, mi újság Sajkinnál. Már indult is volna, Kulikov azonban megragadta a zubbonya ujját.- Miért járkálsz így fõl-alá, Vaszka? Ma reggel a hatos szektor, most itt, aztán kinhoz? Tenem így szoktál vadászni.Zajcev felvonta a szemöldökét.Kulikov elengedte a zubbonya ujját.- Láttalak én már téged úgy, hogy három napig ültél egy helyben, és ugyanaz a golpuskádban. Zajcev a vállára akasztotta a puskáját, és rákacsintott barátjára.- Mi a baj? - unszolta Kulikov.- Semmi - ráncolta a homlokát Zajcev. - Te csak tedd a dolgod, Nyikolaj, én is teszem a magamét.

Elindult, de a háta mögül még hallotta Kulikov suttogását.- Eredj vissza a bunkeredbe, Vaszka. Pihenj egy kicsit. Megígérem, hogy nélküled németek nemmozdulnak.Zajcev félrehúzta az ajtókeretre akasztott pokrócot. Bent a sötét bunkerben megsûrûsödöpetróleum füstjétõl. Leakasztotta a pokrócot, hogy beengedje a hideg, friss levegõt. A és apuskáját egy sarokba tette, aztán leült az ajtó mellé, a lehetõ legközelebb a tiszta lelegjobb világításhoz, és elõvette lövésznaplóját. Ma hetet lõttünk le, gondolta. Egy géppuskakezelõt Tányával reggel a hatos szektorban,kata kettes szektorban Kulikovval és Baugderisszel, négyet pedig Sajkinnal és Morozovvalegy elõre meg

nem tervezett rajtaütésen az ötös szektorban, a Mamajev kurgán oldalán. Várakozás közbeegyszer csak felkapta a periszkópját.- Azt nézzétek! Egy egész szakasz! Ott futnak. Mit csináljunk? Mire Morozov fel tudta kapni a puskáját, és csatlakozott a lövöldözéshez, két német má. Ez eddig százhatvankét találat, gondolta Zajcev. Ez jó. Több mint amennyit bármelyik mmesterlövész elért, még Viktorénál is több, még annál is több mint bármelyik más két ny Kimerültem. Hét találat három szektorban. Kulikovnak igaza volt, kockázatos, ostoba, öog.Miért tettem ezt? A Sajkin és Morozov társaságában lelõtt négy német ma délután csak a volt köszönhetõ, annak, hogy épp ott voltunk, mikor jöttek. A második szektorban Kulikolettcsak türelemre volt szükség, de azért egy kis kockázatot is jelentett. Gyakran változta

a helyünket,okosak voltunk; Kulikov és Baugderisz pontosan tudja, mit és hogyan tegyen. Úgy vettem észre, szinteélvezik a dolgot. Ez a géppuskakezelõ ma reggel Tányával már keményebb dió volt. Az elscsak nem is láttam, Tánya vette észre, õ kapta el. A másodikat én lõttem le. Ott megjárlna. Énvoltam az oka, türelmetlen voltam, nem vizsgáltam át eléggé tüzetesen a terepet, mielõttemDanyilovért. Csernova mellett nagyon türelmetlen voltam. Hogyan képes ez a lány életbenradni?



Egy ellenséges mesterlövész, aki fenemód érti a dolgát, mondta Tánya. Minden bizonnyal lehettek, akik felváltva lõttek a bábra. Egy embernek ez az ütem túlságosan gyors, alignégymásodperc egy-egy lövés között, több mint háromszázötven méterrõl. Pjotr homlokának kelközepébe talált. Biztos, hogy ketten voltak. Mélyet sóhajtott. A bunkerbõl már kiszállt a füst. Éjszaka telepedett Sztálingrádra. sötétségben a sarokba, a hideg földpadlóra. A hideg szinte csípte a bõrét.Sietõs léptû bakancsos lábak nesze hallatszott kintrõl.- Vaszka! - Medvegyev óriási sziluettje szinte az egész ajtót eltakarta. - Itt vay, Vaszka?- Itt.Medvegyev belépett a bunkerbe.- Te meg mit csinálsz itt a sötétben? Miért nem gyújtasz lámpát? Zajcev mozdulatlanul ült, tudta, hogy Medvegyev nem láthatja.- Gondolom, azért, mert ma reggel, mikor visszajöttél, nem töltötted fel a lámpátcev hangjánfáradtság érzõdött.A Medve levette a hátizsákját, és a padlóra ejtette.- A fene egyen meg, egész nap téged kereslek.- Miért?Medvegyev a zsebébe nyúlt gyufáért. Zajcev felült.- Mi van, Viktor? A Medve a lámpához lépett, fölemelte az üvegcilindert, és gyufát gyújtott. A kanóc nemmeggyulladni.

- Most mondom, Viktor: nincs benne petróleum. Medvegyev egy másik gyufát gyújtott fölemelte, sezáltal megvilágította nagy, ráncokba gyûrõdõ arcát.- Délelõtt óta járok a sarkadban - mondta. - Miért nem bírsz egy helyen megmaradntosszektor, kettes szektor, ötös szektor... Zajcev karba fonta a kezét, és keresztbe tette a lábát. Ránézett a Medvére; kicsit bosta most atársa. Medvegyev eldobta a gyufaszálat, és a sötétben beszélt tovább. Zajcev érezte a hangjánmosolyog.- Megkaptad a Lenin-rendet, Vaszka.Zajcev leengedte a karját.

- Ma reggel, rögtön az után, hogy megjöttem, kerestek téged - folytatta Medvegyev Négy-ötkomisszár. Vigyikov is köztük volt. Vigyikov: a politikai hírszerzés fõnökhelyettese. Viktor eszerint komolyan beszél, gonta Zajcev.Megkaptam a Lenin-rendet.- Egész nap két lépéssel voltam lemaradva mögötted. Csujkov beszélni akar veled.- Most? Medvegyev újabb gyufaszálat gyújtott, szabad kezével lenyúlt, és könnyedén talpra állít.Zajcev érezte társa erejét és izgatottságát.- Ne haragudj rám - nevetett Medvegyev -, de nem beszéltem meg a nevedben randevút

Vigyikovval. Fogta Zajcev puskáját és hátizsákját, odanyomta a kezébe, majd a nyitott ajtó felé tas- Indulj, te nemzeti hõs. Te tróger. Zajcevet egyre jobban hatalmába kerítette az izgatottság, meggyorsította lépteit.- Eredj, és vedd át mindnyájunk nevében, te csirkefogó! Igyekezz! Zajcevnek Csujkov bunkerjához igyekezve a Volga-parton kellett haladnia. A folyó ezen a szakaszonkétezer méter széles volt, sötét szalagként húzódott mellette. Egyetlen vízi jármû sem az átkelést, mert a hajósok féltek a felszín alatti éles peremû, sodródó jégtábláktól. sem szántotta éjszaka az eget, nem látszottak se vörös, se zöld rakétavillanások. Minde



volt, várakozó, a csöndben csak a folyó egymáshoz dörzsölõdõ jégtábláinak neszezése hal Futás közben Zajcev rádöbbent, hogy nagyon keveset tud arról az emberrõl, akihez most szik,Sztálingrád védõjérõl, a 62. hadsereg parancsnokáról, Vaszilij Ivanovics Csujkov táborn Azt tudta, hogy a város ez alatt a parancsnok alatt a németek legfõbb célpontjává váltdeCsujkov ettõl eltekintve csak egy név volt neki, aki a bunkerébõl, az õt körülvevõ törzekkörébõl küldi parancsait, aki mellett rádiókezelõ nõk dolgoznak, akinek van élelme, vannagyon sok jó katona áll közötte és a nácik között. Zajcev maga is kíváncsi volt rá, hoérezni magát Csujkov tábornok közelében. A parancsnoki bunkerhez érkezve közölte az õrrel, hogy a tábornok várja. Az õr, egy hatermetû közlegény, bekísérte a bunkerbe, aztán megállt Zajcev mögött, amíg az ajtóban vszomszédos szobában egy magas, karcsú férfi felnézett egy papírcsomóról, majd odajött, közben húzva le a kesztyûjét, Zajcev elé lökte kissé izzadt tenyerét.- Zajcev fõtörzsõrmester elvtárs! Vagyim Vigyikov ezredes vagyok. Jöjjön be. Vigyikov egy rádióalkatrészekkel teli asztal mellett vezette el Zajcevet, ahol két szón férfidugdosta be és húzkodta ki a zsinórokat. A bunkerben nem volt térkép.Zajcev úgy gondolta, azért, mert a Vörös Hadsereg olyan keveset birtokol Sztálingrádbólnemis érdemes térképen ábrázolni.- Csujkov tábornok egész nap magát várja, Zajcev elvtárs - mondta Vigyikov. - Nagsodálója

magának. Vigyikov belökött egy másik vastag faajtót. Odabenn három gyertya és egy petróleumlámpfényében egy alacsony, kurta nyakú férfi ült. Vaskos, szinte duzzadt orra és ajka volt,ja fekete éshullámos. Tiszti kabátja szõrmegallérját fekete borosta karistolta.- Zajcev fõtörzsõrmester - jelentette Vigyikov, és becsukta mögötte az ajtót. A tömzsi férfi azonnal felállt. Alaposan megnézte magának Zajcevet.- Maga nagyon értékes ember. Zajcev meglepõdött: nem az az ember mondta ezeket a szavakat, aki felállt az asztalnáltébõl.A sötét sarok felé fordult, onnan jött a hang. A félhomályból egy Zajcevnél alacsonyabb férfi lépett elõ, aki talán még Danyilovnál kerekdedebb volt. A feje búbja kopasz, ami haja maradt még, az nagyon rövidre volt nyír

a, és fehér,mint a hó. A szeme, mint a kék téli égbolt. Kinyújtotta húsos, puha kezét. Zajcev tudtacsak egykomisszárnak lehet ilyen keze.- Nyikita Hruscsov vagyok, Sztálin elvtárs sztálingrádi politikai tanácsadója. Szem volnaszemélyesen megismerni magát, Zajcev elvtárs. - Hruscsov az asztalnál álló férfira mutaCsujkov tábornok a parancsnoka. Zajcev a három férfira pillantott. Az erõ, amely ebben a szobában összpontosult, nem ereje volt.Kényelmetlenül érezte magát, mikor Csujkov odalépett hozzá.- Mindannyian nagyon büszkék vagyunk magára -mondta a tábornok. - Maga nagy szolgtot tett a

szovjet hazának.- Köszönöm, tábornok elvtárs - dünnyögte Zajcev.Hruscsov elõrelépett. Válla és hasa mérete, haja és bõre fehérsége miatt olyan nagynak hatott itt a bunkerben, mint egy jéghegy.- Maga ugye tagja a pártnak? - kérdezte.- Igen.- Helyes. Tudja, mit csinálunk mi, kommunisták itt, Sztálingrádban azzal, hogy mekötjük anémetek kezét-lábát?Zajcev a fejét rázta.



- A párt az egész világ súlyát a vállára vette - felelt saját kérdésére Hruscsov Szovjetunióét. A világ sorsa múlik most a mi keménységünkön és katonai helytállásunkon,hogy lekössük és elpusztítsuk itt az ellenséget. Maga csak ennek a harcnak a rettentõ ktlátja, de higgye el nekem, hogy mindarról, ami ezeken az utcákon, ezekben a házakban tök, azegész világ tudomást szerez. Az amerikaiak, a britek, de még a franciák is kiloccsantjágelente akávéjukat, mikor azt olvassák az újságaikban, hogy mi még mindig itt vagyunk. Hruscsov elnevette magát, egész teste belerázkódott. Háta mögött Vigyikov is nevetett.- Ezt a várost a világ Sztálingrád Erõdnek nevezi. És az is. Azzá tettük. Sztálinri amaga nevét. Az ilyen embereknek köszönhetõ, hogy nem kell katonákat átcsoportosítania dkell meggyengítenie Leningrád és Moszkva védelmét annak érdekében, hogy megerõsítseSztálingrádét. Csujkov, aki mozdulatlanul állt, mialatt Hruscsov beszélt, megérezte, hogy most rajta a sor aszertartásban. Egy kis érmet vett fel az asztaláról, egy vörös szalagos, kerek bronzérmménLenin ismerõs kecskeszakállas profilja volt látható, amint kissé felfelé tekintve egy ögranéz.A kitüntetés ott feküdt Csujkov tenyerén.- Zajcev elvtárs, a Volgán túl hatalmas föld terül el. Meg tudja nekem mondani, h

an nézünk anépünk szemébe, ha nem állítjuk meg itt a németeket? Ismeri a hatvankettedik hadseregjelszavát?- Ismerem, tábornok elvtárs. Egy lépést sem hátra. - És hisz benne? Zajcev a tábornokra nézett, láthatólag meghökkentette a kérdés. Hogyan kérdezhet tõlemgondolta. Ezek a nyomorult kommunisták állandóan azt kérdezik, hogy bátrak vagyunk-e, éy hakell, meghalnánk-e a hazát védõ pártért. Azért kérdezik, hogy próbára tegyék az elszántteszik próbára mindennap a nácik? Ide kell jönni, ebbe a biztonságos sziklabunkerbe, hoaszavaimmal bizonyítsam? Én katona vagyok, a Vörös Hadsereg vadásza, a nyomorult pártjuka.Én már bizonyítottam, ki vagyok, és milyen vagyok. Õk mit bizonyítottak? Mindegy, figye

etteönmagát, csak add meg nekik, amit akarnak, aztán tûnj el ebbõl a bunkerbõl. Hruscsovra és jóltagolt hangon válaszolt.- Számunkra a Volgán túl nincs föld. Hruscsov bólintott. Zajcevet nézte ugyan, de a tekintete mégis mintha befelé, önmagábaltvolna, s mikor megszólalt, akkor is olyan volt a hangja, mintha magában beszélne.- A Volgán túl nincs föld - ismételte halkan, mintegy ízlelgette a mondatot. - Ig Ez az. -Csujkovhoz fordult. - Adja át a kitüntetést, tábornok elvtárs. A hatvankettedik hadserek mostantólúj jelmondata van. Vigyikov, gondoskodjon róla, hogy kinyomtassák. Mondják el az embere

nek, mitmondott a mi nagy hõsünk, Zajcev, és mondják meg nekik, hogy ez mindnyájunkat kötelez.Számunkra nincs föld a Volgán túl. -Hruscsov Zajcev vállára csapott, és az ajtó felé foellezt csinálni - mondta nevetve. - Ezt nagyon jól megfogalmazta. - Odabiccentett Csujkovnak, és márki is lépett; Vigyikov követte. Csujkov odaadta Zajcevnek a kitüntetést. - Vaszilij Grigorjevics Zajcev! Ezennel átnyútom önnek aLenin-rendet, azért, amiért megalapította a mesterlövész-mozgalmat itt, a hatvankettedi



adseregben,és a csatában tanúsított bátorsága jutalmául. A tábornok megveregette Zajcev karját, elmosolyodott, és körülnézett a helyiségben.- Úgy nézem, kettesben maradtunk, de hamarosan majd Moszkvában parádézunk. Igaz? Zajcev a kitüntetésre nézett. A bronzérme vastag volt, és elég súlyos. Furcsa dolog kéani eztaz érmét, gondolta. Itt van a kezemben a hazám egyik legnagyobb kitüntetése, de igazábónörülnék, ha a tábornok inkább több lõszert juttatna a nyulaimnak. Ennek az érmének a retöltényhüvely készülhetett volna. Csujkov hátralépett. Zajcev fölemelte a tekintetét, és a szemébe nézett.- Én ezt nem tûzném ki, Vaszka - mondta a tábornok. - Legalábbis egy ideig nem. Tsa atáskájában, úgy tiszta marad. Zajcev a kabátja zsebébe csúsztatta a medálját, és rámosolygott Csujkovra. Õ legalább amellett, mint egy katona, gondolta. Nem úgy, mint ez a hájas kis Hruscsov. Õt még sosemláttamerrefelé, nem is hallottam róla. Biztos azért rekedt itt nálunk, mert befagyott a folyóazért osztogatkitüntetéseket, hogy így múlassa az idõt.- Elmehetek, ezredes elvtárs? - kérdezte Zajcev a zsebre vágott kitüntetést babráy tervezte,este megmutatja Medvegyevnek, és talán Csernovának is, de senki másnak. Danyilov persze

látniakarja majd, és írni is akar róla. A fene egye meg, gondolta. Hõs lettem. Nemzeti hõs. hangzottolyan visszataszítóan ez a szó Hruscsov szájából? Úgy éreztem magam, mintha egy vásáronmutogatnának. Csak, tessék, tessék, itt látható Vaszilij Zajcev, a hõs! Csujkov mindkét széket az asztalához húzta, és intett Zajcevnek, hogy üljön le. Zajcevtalanulaz ajtó felé mozdította a kezét, mintegy némán kérve újra az elbocsátását.- Maradjon még egy pillanatra, Vaszka. Még valaki szeretne szót váltani magával. Zajcev leült. Csujkov az asztala alá nyúlt, és három kis poharat meg egy üveg konyakot elõ. Nyikolaj Filippovics Batyuk ezredes lépett be az ajtón, a 284. hadosztály parancsnoka. Zajcev talpra

ugrott. Õ az én parancsnokom, gondolta, az igazi. Batyuk, a magas, csontos ukrán, akiköztudottanérszûkületes, az ezredes, aki idõnként nem tud járni, mert annyira fáj a lába, és valamszárnysegédje hátán kell közlekednie. Az öreg, tûzálló Batyuk. Zajcev hallotta, hogy egfüstölgõ bunkerbõl lépett elõ, a zubbonya itt-ott már lángot fogott, mégis teli torokbóosztogatott. Tisztelgett.- Jó estét, ezredes elvtárs.Batyuk viszonozta a tisztelgést.Mindketten elõreléptek, és kezet ráztak.- Gratulálok, fõtörzsõrmester elvtárs. Csujkov tábornok velem együtt jóváhagyta a-rendjét. Rászolgált. Zajcev nem válaszolt. Ha õk mondják, gondolta magában. Amúgy is már a zsebemben van.

Csujkov konyakot töltött a három pohárba.- Na zdarovje. - Csujkov fölemelte a poharát, egyenként vendégei felé fordult, kontott, ésegyetlen hajtásra lenyelte az italt. Batyuk és Zajcev jó egészséget kívánt Csujkovnak, felhajtotta a konyakot. Zajcev a vodkán kívül már hónapok óta semmiféle más alkoholt ne Nem akármilyen nap volt ez a mai, gondolta, és zubbonya ujjával megtörölte a száját. tésa zsebemben, konyak a számban, Tánya a földre dobált ruhákon. Hét elkapott náci a hármaszektorban, pohárköszöntõ Csujkovtól meg a tûzálló Batyuktól. Nem akármilyen nap.- Nem tartóztatom sokáig, Zajcev elvtárs - mondta az ezredes, és letette poharát



jkov asztalára.- Tudom, hogy meglepetésként érte a kitüntetés. Azt hiszem, magának ma szerencsés napjaertegy másik meglepetést is tartogatok. Értesüléseink szerint a németek idehozatták egy sptájukatBerlinbõl. A neve: Heinz Thorvald. SS ezredes. Õ az elit német mesterlövész-iskola paranoka. Zajcev megnyalta az ajkát, még érzõdött rajta a konyak édessége. A német hadseregben mesterlövész ezredes lehet. Ez remek, gondolta. Ez igazi tiszteletadás. Batyuk, folytatta.- Azért küldték ide, hogy magát megölje, Vaszka. Zajcev lesütötte a tekintetét, és magában mosolyogva megcsóválta a fejét. Nem akarta,parancsnokai azt higgyék, hogy nem is reagál. Az arcukból, a tekintetükbõl ítélve fontortottákezt a közlendõt. De hát mi ebben az a nagy újság, gondolta. Mind meg akarnak ölni. Ide-oda forgatta az üres konyakospoharat, míg át nem melegedett a kezében. Szóval külegyspecialistát Berlinbõl. Tényleg nem akármilyen nap ez a mai. Fölemelte a tekintetét.- És mit lehet tudni errõl a Thorvaldról? - kérdezte.- A világon semmit - ingatta a fejét Batyuk. - SS ezredes. Ebbõl maga is levonhatja akövetkeztetéseket. Feltételezem, hogy szerintük az õ emberük a legjobb a világon. Azértbelegondolok, nem mindennapi helyzet... A mi legjobbunk az õ legjobbjuk ellen. Batyuk, odanyújtotta a poharát Csujkovnak, hogy töltse újra. Zajcev magában a "nem mi

nnapi"kifejezést ízlelgette. Igen, eléggé találó.- Valami olyasmit is hallottunk róla, hogy gyáva ember -tette hozzá Batyuk. - Amagam részérõlnem hiszem. -Csujkov felé nyújtotta a konyakosüveget. - Tartsa a poharát. A tábornok töltött, majd mindhárman újra felemelték poharukat.- Kár, hogy nem magát Hitlert küldték - mondta amolyan pohárköszöntõként Batyuk. csak a szép vadászat. Zajcev a szájához emelte a poharat, de félbehagyta a mozdulatot, megdermedt, és egy pilanatra asemmibe révedt; gondolatai végigszáguldottak a reggel óta eltelt idõn, a harcmezõn törtfelvillant benne a kettes szektor, Csernova és Danyilov az árokban, Pjotr megreszketõ, átlyukasztott

feje. Megint hallotta a sisaknak vágódó lövedékek pendülését, végigvisszhangzott a kopogerincén.Nem két ember.Egy. A berlini specialista. Összerázkódott. Kíváncsi lett volna, milyennek látja most a két tiszt. Egyetlen gyors,smozdulattal felhajtotta az italt. A konyak végigperzselte a torkát.Batyukra nézett, és elmosolyodott.- Azt hiszem, már találkoztam is ezzel a berlini mesterlövésszel.Csujkov felkapta a fejét.- Tényleg? És hol?- Ma reggel a Mamajev kurgán keleti oldalán. - Honnan tudja, hogy õ volt?Zajcev a nyakát dörzsölgette.

- Van neki, hogy is mondjam... - egy pillanatig keresgélte a megfelelõ szót. - Stílusa.- Helyes - mondta Csujkov. - Mostantól minden más feladat alól felmentjük, Vaszilj Grigorjevics.- Összeszedte, és az asztalra állította a poharakat, majd Zajcevhez fordult. -A maga feadata most az,hogy keresse meg ezt a német mesterlövészt, és ölje meg. Keressem meg? - gondolta Zajcev. Lehajtotta a fejét, hogy a tábornok és Batyuk, ne lása atekintetét. Hirtelen végigfutott rajta mindaz, amit az elmúlt hónapok során Sztálingrád



t: apusztítás, az összeomlott gyárak, a roncsok, az utcákat felszántó árkok, a füst, a kiabemberek, az ágyúdörgés, a puskalövések, a géppuskaropogás... Maga a káosz. És õneki ebbkáoszban kell megkeresni egyetlen embert, egyetlen rendkívüli képességû mesterlövészt, megbízatást kapta, hogy ölje meg õt.Önkéntelenül is kibukott a száján: - Szóval keressem meg.- Keresse meg - visszhangzotta Csujkov. Batyuk Zajcev vállára tette a kezét. -Mielõtt még õ találja meg magát.

TIZENHÉTNikki Mond levezette Thorvaldot a magaslatról. Az ezredes néhány napot terepszemlével aart tölteni,hogy, úgymond "szagmintákat hagyjon". El akart kerülni minden olyan zónát, ahol esetlegezárjákõket a harcok. "Mindig legyen egy menekülési útvonalunk", mondta. Mond úgy vélte, az lesz a legjobb, ha távol tartja a gyárak környékétõl. Bár a BarikádljesVörös Október és a Traktorgyár a németek ellenõrzése alatt állt, ezeket a labirintusokakihagyta a túra útvonalából. A fém- és betondzsungelben rekedt emberekre gondolt, hogy n

borzalmas lényekké váltak. Hat hete minden napjukat és éjszakájukat az öldöklés töltöttkaparták az éhségtõl és a szomjúságtól, azokon a helyeken is véresre marták a testüket,addig megkíméltek a tetvek. Ez itt már rég nem háború, hanem csak puszta gyilkolás. Thok amesterlövészi munkához távolságtartásra van szüksége, és Mond tudta, hogy a gyárak terütávolság nem létezõ fogalom. A legtöbb összecsapás mindig szemtõl szembe zajlik. A gránásók legalább annyi embert marcangolnak itt szét, mint fémet. Mond megcsóválta a fejét: nem, a gyárak környéke most nem az ezredesnek való. Úgy gondolta, inkább a délre vezetõ csapásokat pásztázzák végig. A sínekkel szabdalt smögött a vegyimûveket továbbra is az oroszok tartották ellenõrzésük alatt. A Volga, illOktóber és a Lazur közötti korridor szintén mozgalmas hely volt. A harmadik szóba jöhetaCarica-torkolat és a Krutoj-árok közötti öt kilométeres szakasz. A torkolat a magaslath

sonlóanárkokkal és bunkerekkel szabdalt terület, ahol hemzsegnek az orvlövészek, és persze a nvalócélpontok is. A város végén vörösök kúsznak-másznak az összeomlott épületek meg a folyószorítva, néha nem egészen ötven méterre a Volgától. Ezeken a területeken lehet jól vadharci tevékenység a várakozásra redukálódott.Kicsalogatjuk Zajcevet, ahogy az ezredes mondta. Követhetõ nyomokat hagyunk magunk után,aztán mikor már meggyõzõdött arról, hogy a sarkunkban van, váratlanul megfordulunk, és a grabancát.Mond visszagondolt arra, mi történt a magaslaton, hogyan tüzelt a mesterlövész: minthagéppisztolyt használt volna. Félt Thorvaldtól; nem azért, mintha veszélyt jelentene rá, túl

nagy hatalma miatt. Kézben kell tartani, mint egy gyors autót, amelynek szorosan kell markolni akormányát. Kemény kéz nélkül könnyen kicsúszik az irányítás alól. Thorvald ezzel a halákezével ezernyi embert képes megölni. Közben pedig mindkettõnket kinyírathat. Bármennyiberzenkedett is a gondolat ellen, Thorvaldot mégis valahogy tapasztalatlannak érezte. Hiányzikbelõle a türelem és a harctéri tudás. Hogyan lett belõle SS ezredes? A kapcsolatai áltaván.Rajta kell tartanom a szemem, végig irányítanom kell, mialatt Zajcevvel párbajozik.Párbaj. Még csak meg sem mondhatom neki, hogy ez párbaj. Azzá tettem abban a pillanatba



,amikor tudattam az oroszokkal, hogy megérkezett Sztálingrádba. Megtorpant a lövészárokbamögötte baktató Thorvald felé fordult.- Ezredes úr, beszélhetnénk egy percre?Thorvald máris nyúlt a hátizsákjáért. Mond segített lecsúsztatni a válláról. A mesterlötette a zsákot, és ráült.- Tessék, Mond.Mond leguggolt.- Ne vegye tiszteletlenségnek, ezredes úr, de megfigyeltem valamit. Thorvald várt. Mond szinte fizikailag, érezte magán a pillantását. Egy pillanatra elkée, hogy azezredes egy mikroszkóp csöve alatt figyeli. Megborzongott.- Ezredes úr, nekem fogalmam sincs, hogyan dolgozik egy mesterlövész, de egy-két olgotmegtanultam arról, hogyan kell életben maradni a csatamezõn. Jobban együtt tudnánk mûkönéha beleszólhatnék, mikor és hol lõjön. Ha nem sikerül együtt gondolkoznunk, mindkettehagyhatjuk a fogunkat.Thorvald a kezét dörzsölgette.- Nem tetszett magának, hogy célba lõttem a bábura.- Nem errõl van szó. Egyikünk sem tudja igazán, mire készül a másik. Tisztában va, hogymeg kell tanulnom pár dolgot arról, mit is csinál egy mesterlövész... Mond elhallgatottt, hogy

meggondolatlanság csúszik ki a száján. Thorvald megköszörülte a torkát.- Semmi vész, Mond. Nekem is meg kell tanulnom egypár dolgot arról, hogy mit iscsinál egykatona. Teljesen igaza van. Én is azt hiszem, hogy együtt kell mûködnünk. Maga nélkül észempillantás alatt eltévedek, és a végén Moszkvában kötök ki. Nélkülem pedig... hmm. -megvakarta az állát. - Nélkülem pedig, azt hiszem, maga egész jól meglenne. Jól gondoloMond elvigyorodott.- Amennyire bárki is jól meglehet Sztálingrádban. Az ezredes összecsapta a tenyer- Ide figyeljen. Ha végeztünk ezzel a Zajcevvel, utánanézek, hogyan maradhatnánk bra isegyütt. Megpróbálhatnám magammal vinni Berlinbe, hogy az asszisztensem legyen. KiviszemSztálingrádból. Szóval? Mit szólna egy ilyen megoldáshoz? - Thorvald széttárta karjait,bûvész lenne, aki valami hihetetlen dolgot varázsolt a másik orra elé. - Így a saját ér

lengem életben tartania.Mond mélyet lélegzett. Hiszen ez fantasztikus! Jobb, mint amit remélhetett. Kinyújtottaa kezétThorvald felé, hogy egyezségüket kézfogással pecsételjék meg.Zajcev mostantól az õ célpontja is. Õ lesz Mond szárnya, amelyen hazarepülhet VesztfáliThorvald rendkívüli képességei mintha õrá is átragadtak volna. Megcsináljuk. Elkapjuk. hazamegyünk.Nyugalmat erõltetett magára. A Hazánk védelme címû lap cikkeire gondolt, amelyeket némefordításban olvasott, és amelyeket Thorvald biztosan nem tanulmányozott át alaposan. A várnifog, keményen ellenáll majd - még az is bántaná, ha romlana nála az egy ember-egy golyóBüszke ember, a köréje szövõdött legendának él. Soha nem lenne hûtlen a róla kialakult

Nyilván a legendájához méltó módon szeretne meghalni is.Furcsa dolog ez. Zajcev az ember, és mi vagyunk a farkasok, ahogy az ezredes is mondta. Az embertbehatárolják az emberi lét korlátai. Zajcev vállára hatalmas teher nehezedik: hõsként kmerta kommunisták, a hadsereg és egész népe példaképnek tekinti. Én meg az ezredes ezzel sznem viselünk ilyen terhet. Megszállók vagyunk: ez nem a mi országunk, bátran feldúlhatjzeknem a mi honfitársaink, bátran elpusztíthatjuk õket. Nem vagyunk hõsök, ezért hideg fej-



lekedhetünk. Nem köt minket az emberiesség kényszere. Mond ittléte elsõ pillanatától foazéletben maradásért ölt. Soha nem használta fegyverét bosszúvágyból vagy dühbõl. Csak olembereket ölt meg, akik veszélyeztették a saját vagy a csapattársai küldetését. Az eddibõven megtölti a harctéri iratokat és a történelemkönyveket, gondolta, mégis biztosan knéhány halálos csapást. Nem az én ujjam lesz a ravaszon, mégis én ölöm meg Zajcevet. Hát akkor kezdjük. Szedjünk le néhány embert az ellenség soraiból, ezredes úr. Csak anyfelkeltsük Zajcev érdeklõdését. Ezzel magunkhoz csalogatjuk. Csapatának összes nyula malohol majd, ezredes úr. Jól tudom, mégsem beszélhetek róla. De nem is ez a fontos. A Nyhannifog minden halálesethez, amelyik a berlini mesterlövész keze munkájára utal. Mi pedig ovárunkmajd rá. A Vörös Október és a Lazur között húzódó területre gondolt. Az utóbbi hetekben megfigyvégzett, feljegyzéseket készített ott, mikor orosz mesterlövészek tevékenykedését észle- Menjünk északra! - javasolta.- Rendben. Miért? - Thorvald megragadta hátizsákját, és a fegyverével együtt Mondtotta.- Zajcevnek fel sem tûnik, ha néhány géppuskást vagy közlegényt lelövünk. Még egytlepuffantása sem ugrasztja ki az ágyából. - Mond a vállára, akasztotta a fegyvert, megft éselindult Thorvald elõtt a lejtõn. - De ha egypár hozzá hasonló lövészt elcsípünk, felka

fejét.És én tudom, hol találunk ilyeneket.Három órával késõbb Mond és Thorvald egy romba dõlt épület alagsorában ült. A helyiség százados és a hetvenhatos gyalogsági hadosztály parancsnokságaként szolgált. Manhardt eroskadva beszélgetett Thorvalddal. Mond idegesen fészkelõdött. Fehér álcázóöltözékében, amelyet az ezredes szerzett neki délután, folyamatosan izzadt. Mikor elõször vette föl a ropogósan friss felszerelést, a még ottvoltak a hajtásnyomok, Thorvald nevetésben tört ki: "Lesz ideje bejáratni a ruhát, míg m olvad ahó." Manhardt százados szórakozottan vakargatta a hónalját. Beszéd közben állandóan piszkálvalamelyik testrészét. Az emberei traktorgyári lemészárlásáról szóló elõadását kétszer

megszakította, hogy elmormolhassa: "Rohadt tetvek!"Thorvald kérdéseire válaszolgatott.- Hét halott. Lehet, hogy több, nem tudom biztosan. -Manhardt nyilvánvalóan szenvdett. Aligvárta, hogy befejezze a megbeszélést, hogy elküldje ezt a két fehérbe öltözött, tudálékés magányosan ordíthasson bunkerében.- Idióta barmok! - A százados egypillanatnyi szomorkás hallgatás után folytatta. alami zajthallanak a törmelék közül, mintha valaki egy konzervdobozba rúgott volna. Valamelyik ba errekidugta a fejét a fedezék mögül, mire rögtön golyót kap bele. Hajnal óta ez megy, végigmentén. Voltam kinn. Megmondtam nekik, hogy ezek csak orvlövészek lehetnek. Õk dobáljáket

a konzervdobozokat, vagy isten tudja, mivel, de õk keltik ezeket a zajokat. Megmondtam nekik, rájukparancsoltam! Ne emelkedjenek föl, ha ezt a zajt hallják! De ugyan mit tehetnének? Muszáj kinézniük.Jól ismerik a vörösöket. Ivánék folytatják egy napig, kettõig, mire elérik, hogy a lövéemberek a világ minden kincséért sem néznének ki a fedezékbõl. Csak ülnek vakon, félnekde nem mozdulni is. Aztán hajnalban a vörösök odakúsznak az árokhoz, és máris a fiaink kezük, mert azok a szerencsétlenek nem moccantak. A százados megvakarta a tarkóját, és végigsimított fáradtságtól fénylõ szemén.- Mit tehetnének? - kérdezte Thorvaldot. - Mit mondhatnék nekik? Orvlövészek. Eze



szemeteksportból csinálják. Thorvald rövid szünetet tartott, hogy jelezze: együtt érez vele.- Szeretném megnézni a holttesteket - mondta aztán. Hangja olyan lágy volt, minth vizesborogatásnak szánná a százados homlokára. - Intézkedni fogunk. Én meg a tizedes. A százados felállt. Állig fel volt fegyverkezve, olyan volt, mint valami halált hozó konyfa. Amellén keresztben tölténytárak húzódtak, lábszárához tõrt szíjazott, derekán gránátok lÖvébe egy Mauser pisztolyt dugott: Géppisztolyát vállára akasztva hordta.Fölvezette Mondot és Thorvaldot egy hatalmas, barlangszerû helyiségbe, amely óriási bubtátongott a szétlõtt épület közepén. A magas mennyezet, mintha valami õrült által emeltjárnának, elhajlott vasrudak és széttöredezett betongerendák kusza tömege volt. A földösebesült katonák hevertek, testükön véráztatta kötésekkel. Néhányan a kezüket nyújtogathimbálták magukat, a többiek mozdulatlanul feküdtek a helyükön. A termet sóhajok, és nytöltötte meg, idõrõl idõre kétségbeesett kiáltások hallatszottak: a sebesültek a barna hívták. A nõvérek fel-alá jártak közöttük, halkan beszéltek hozzájuk, bólogattak, ha a mondtak nekik valamit, és közben nedves ruhával törölgették a férfiak arcát. A százados Mondra pillantott. Szeme mintha azt kérdezte volna: Látja ezt a sok vért? Mt?- A holttestek odakint vannak - mondta a százados. A gennyes sebek bûzében Thorvald és Mond követte az utcára vezetõ folyosóra. Az elfeketedett, hóval borított német tankmaradványok mellett hét test feküdt zöldesszrók

alatt. A százados kicsit hátrébb állt, mikor Thorvald a holttestekhez lépett.- Itt már nincs rám szükség - szólalt meg. Megfordult és eltûnt a sarok mögött. Agránátok és lövedékek minden lépésénél megzörrentek. Thorvald letérdelt az egyik holttesthez, és lehúzta a fejrõl a takarót. A halott homlolyukbólkeskeny vérpatakok csorogtak lefelé. A vér meggyûlt a szemgödrökben, aztán tovább csorgrés a fülek mentén, egy nagy, sötét pók mintáját rajzolva ki a szürke arcon. Thorvald fea.- Gnössenben van egy orvos, aki arról tart elõadást a mesterlövészeknek, hogyan oanak asebekbõl. Vámpírnak való munka, de gyakran az egyetlen vizsgálható nyom egy mesterlövésÓvatosan megérintette a viasszerû bõrt. - Bárcsak jobban figyeltem volna az órákon! - m

sápadtan mosolyogva. Az ezredes hosszan felsóhajtott. A bal szem fölött tátongó, golyó ütötte lyuk környékéHalkan szuszogott. Kezét a halott feje alá csúsztatta, de abban a pillanatban ki is ránotta onnan.Elfintorodott.- Szétment a tarkója. Visszahajtotta a takarót, és felállt. Karjai erõtlenül lógtak teste mellett. Idegesen az ujjai. Egyidõ után letérdelt, és a második hullát is megvizsgálta. Ennek a feje tiszta volt, nem rajtasérülés, ezért addig húzta mind lejjebb a takarót, míg meg nem pillantott egy hasadást amellkas közepe táján. Kigombolta a kabátot.

- Adja ide a tõrét! Mond kihúzta a csizmaszárából. Az ezredes kigombolta a kabátot, felvágta a pulóvert, éettea két alatta levõ ing gombjait. A halálos lövés a férfi fehér, szõrtelen mellkasán át, estbe, abal kulcscsont alatt, közel a szívhez, olyan krátert hagyva maga után, mint a Hold poro felszínén ameteoritok. Thorvald egy ceruzát húzott elõ kabátjából, és hegyét néhány milliméterre amélyesztette. Ujjaival a lyuk körüli bõrt és izmokat nyomogatta. Egyetlen szót sem váltottak, mialatt ezredes a többi négy halottat is vizsgálta. Kettõ



ejsérülésevolt: Thorvald mindkettõnek benyúlt a feje alá és megállapította, hogy az orosz golyó tszétroncsolta a koponya alsó részét. A másik kettõ mell-lövést kapott.Thorvald bedugta ceruzáját a golyó, ütötte lyukakba, és ott óvatosan körbemozgatta, s umegtapogatta a lyuk felpüffedt környékét. Mond a háttérbõl figyelt. Thorvald ügyködése szinte megbabonázta. A körülöttük tombolónyomasztóan hétköznapi jelenséggé vált. Tíz perccel késõbb Thorvald már az utolsó, hetedik halott fölé hajolt. Hátratolta a ta- Mit talált, ezredes úr? - kérdezte, Mond.- Egyelõre semmit. Mond a holttestre pillantott. Megint egy szétlõtt fej, csinos kis fekete lyukkal az arcán vagy ahomlokán, gondolta. Meg a szétfolyó fekete vér. Vagy ha nem, akkor egy apró szakadás a akabátelején. Ezen a tetemen azonban semmi sem utalt a halál okára. A fej sértetlen volt. Thorvaldlehántotta, azinget. A mellkason sem volt lövésnyom. Thorvald ekkor lerántotta a takarót, és az egésztestfedetlenné vált. Lassan lebontotta az egyenruhát: a vállak, a fenék, a lábikra és a bokahola bõr alatt összegyûlt a vér, lilás színû volt a merev tetem. Thorvald a lábával átgördsem volt semmilyen nyílás. Az ezredes tanácstalanul széttárta a karját, majd a lábfejévra

a hátára fordította a tetemet. Mond ekkor apró foltot vett észre a halott jobb füle mellett, amely csak egy árnyalattl volt sötétebb ahajánál. Szemölcs lehetett, vagy egy sárfolt.Odamutatott.- Nézze a nyakát! A füle mögött. Thorvald végigtúrta a rövid barna hajat a tarkó környékén és a fül alatt. Közelebb hajbanszemügyre vehesse a koponya hátsó részét.- Ez egy kimeneti pont. Nézze meg! Semmi roncsolódás, semmi körkörös duzzanat. A golyó a halott füle mögött távozott. De hol hatolt be? Thorvald megpróbálta a késsel szétfeszíteni a katona száját, a két fogsor azonban a humiatt szorosan tartott. A penge mozgatására csak lassan engedtek a merev állizmok.

Mond áthajolt Thorvald válla fölött, hogy jobban szemügyre vehesse az arcot. A kitátotvalahogy nem volt összhangban a lehunyt szemekkel és a merev, mozdulatlan testtel. Mintha a szájmég mindig ellenkezett, ordított volna, pedig a test többi része már megadta magát a haThorvald a fejet piszkálta ceruzájával. Intett Mondnak.- Ide nézzen!A bal elsõ fogból egy kis darab letörött. A ceruzát a letört foghoz támasztva a torok felé csúsztatta, egyenesen a nyelõcsõnél llyukba. Elengedte a ceruzát, és fölegyenesedett.- Valószínûleg az utolsó pillanatban meglátta a mesterlövészt, és valamit kiáltanlyó aszáján keresztül hatolt be, letörte a fogát, és a torkába fúródott. Elért a gerinchez, kettétörte, aztán irányt változtatva a fül alatt távozott.

Thorvald megkocogtatta a torokból kifelé meredõ ceruzát.- Ez a golyó útja. Egyenesen hatolt be. A katona a mesterlövésszel szemben állt, kor a találatérte. Lássuk csak... A seb tanulmányozása után kihúzta a ceruzát, a takarót visszahajtotta a halottra, és mlta aletakart fejet. Még mindig a holttest mellett térdelve, egy hosszú pillantást vetett a te heverõ,letakart hullákra. Mintegy hozzájuk beszélve szólalt meg.- A mellkasi lövések nem árulnak el sokat. Ha egy golyó a törzs izmait és szervei



azok mégsokat mozoghatnak. Ellenben... - Mond felé fordult. - Ezt nézze! Hátrahajtotta az egyik takarót, így láthatóvá vált az alatta fekvõ halott katona mellélma.Thorvald körbe-körbe húzogatta ujját a seb körül.- A mellkasi sebek mind kör alakúak - mondta. - Ez arra utal, hogy a golyó kilencven fokosszögben hatolt be. Megérintette a seb körüli szétroncsolódott, kékes-vöröses árnyalatú bõrt.- Látja ezt az elszínezõdött kört? Ahol a golyó becsapódik, megnyúlik a bõr. Aztá, ésezt a sérülésnyomot hagyja, a bementi nyílás körül. Ezek a nyomok itt minden holttest eteljesen szimmetrikusak. Thorvald betakarta a halottat, és fölegyenesedett, kinyújtóztatta hátizmait.- A fejlövések sem adnak semmilyen támpontot. Ezt az utolsót kivéve. A bezárt száljesenegyenes a becsapódási útvonal. Csak találgatni lehet, melyik irányba nézhetett, amikor yóeltalálta. A lövedék a fül alatt távozott, ami arra utal, hogy a föld felé nézhetett. H fölfelénézett volna, a kimeneti seb lejjebb, a nyakon lenne. Az utolsó halott kimeneti sebének szöge, a fejeken található szabályos kör alakú lyukakasibemeneti nyílások körüli nyomok alapján Thorvald azt a következtetést vonta le, hogy a

mesterlövészek nem a környezõ épületekben tartózkodtak, hanem a katonákkal egy szintenlövészek magasabban vagy alacsonyabban vannak, esetleg oldalt, akkor a becsapódás nyoma oválisaklennének, az egyik irányban kissé elnyújtottak, nem pedig szabályos kör alakúak. A talápontossága alapján - tapasztalt mesterlövészekkel számolva - Thorvald a támadók távolsáháromszáz méterre becsülte. Legalább két mesterlövész dolgozott össze. Az egyik figyeltNagyon értették a dolgukat; a célpontok Manhardt százados jelentése szerint csupán egy natratûnhettek elõ. A vörösök a közelben bújtak meg, teljesen láthatatlanul. Az ilyen akciókkönnyû sikert hoznak. Thorvald az elõtte heverõ holttestekre bámult. A letakart katonák mind fiatalok voltak egyikük semlátszott öregebbnek Mondnál.- Ezek a mesterlövészek szórakoznak velünk.

Mond a romok között az elsõsegélynyújtó helyre, vezette Thorvaldot. Az egyik ápolónõhöaki éppen egy eszméletlenül fekvõ katona fölé hajolt. A férfi mellkasát élénkpirosra szborította.- Egy pillanatra, nõvér - suttogta, Mond. A nõvér keze továbbra is a sérült katona testén maradt. A Mond felé forduló arc kerek barázdált volt. Szemét és száját az a fajta puha testszövet vette körül, amely szivacska kimerültséget.- Az ezredes és én beszélni szeretnénk az egyik sebesülttel - mondta, Mond. A fölerõ vérzõkatonára pillantott. - A vasúti töltés környékén dolgozó orvlövészekrõl kellene többet Meg tudná kérdezni, hogy akad-e itt valaki, aki ott sérült meg?- A töltés környékérõl nem hoztak ide sebesülteket -ingatta a fejét a nõvér. - Ak meg,

azok mind meghaltak.Thorvald lassan elõrehajolt.- Mondja, asszonyom, járt maga a vasúti töltésnél? Az ápolónõ a sebesült katona felé fordult, és egy fehér kendõvel letörölt a szája szélhabos vért.- Hétszer. Én hoztam ki õket. Thorvald lágyan megszorította a nõ karját, aki erre abbahagyta a katona szájának töröl- Azért küldtek minket, hogy szembeszálljunk az orosz mesterlövészekkel. Specialivagyunk.Tudna nekünk segíteni?



A nõvér a katona mellkasára tette a kendõt, és felállt. Mond észrevette a vérfoltokat egyenruhájának elején. Tényleg õ hozta ki õket, gondolta. A vállára emelte a halottakatlövészárokban, és kicipelte õket. Aztán lefektette a tetemeket, lecsukta a szemüket, éstakarót borított rájuk.Most Mond szólalt meg tiszteletteljes hangon.- Ha meg tudná mutatni nekünk, hol estek el ezek a fiúk, az segítene a mesterlövélásaitfelderíteni. Nem tartjuk fel sokáig. Nyomban jöhet is vissza.Az ápolónõ odakiáltott a másik nõvérnek:- Madeleine! Ez lesz a következõ.A katona szája szögletében rózsaszín hab bugyborékolt. Odakint a nõvér Monddal a nyomában, apró léptekkel, fürgén kerülgette a törmelékhalmokágyúgolyók, ütötte krátereket, majd egy kiégett orosz teherautó mögött állt meg egy pilTízméternyi nyílt terep után szétroncsolódott vasúti kocsik mögött haladtak, amelyek kömagasan halmozódott fel a törmelék. A halom mögött becsusszantak az árokba. Mond megkönnyebbült, hogy a vörös orvlövészekfigyelmének felkeltése nélkül sikerült idáig eljutniuk. Ez a nõ hétszer tette meg ezt az utat, hétszer állt meg, bukott le, várakozott s támol vissza ahalott katonák súlya alatt görnyedezve. Háromszáz méterrel a frontvonal mögött. Normálizbiztonságos távolság, de a vörös mesterlövészek puszta jelenléte miatt most más a helyzlépésnek óvatosnak és elõre kiszámítottnak kell lennie, különben könnyen céltáblává válAhol az ellenséges mesterlövészek megjelennek, egy fölegyenesedés, egy árokból való kik

végzetes hibának bizonyulhat. Ellenséges orvlövészek közelében minden mozdulat merevvé terhessé válik; minden másodperc a szálkereszt nyomasztó árnya alatt vánszorog. Az árokban, a töltés tövében összekuporodva Mond hátrafordult, hogy megkeresse az ezreThorvald jó harminc méterre lehetett mögöttük, még mindig az orosz teherautó romjainál Odaintett nekik: azt mutatta, hogy menjenek tovább nélküle. Nem lesz semmi baja, gondolta Mond.Semmi kedve nem volt a Németországba visszavezetõ útját kockáztatni a nyílt szakaszon. selintézem ezt a dolgot. A nõvér végigvezette Mondot a vasúti töltés mentén futó, több mint kétszáz méter hosszsínen öt szétlõtt vasúti kocsi állt, amelyek valahogy még tartották magukat acélszerkezkocsi fedezékében tíz-tizenkét katona gyûlt össze homokzsákokkal körülbástyázott géppusmellett. Egyik fegyver mögött sem õrködött senki.

A nõvér megállt az árok elsõ, a második, majd az ötödik egysége mellett. Az elsõnél kéolyan pontra, ahonnan holttestet vitt el. Mind a hét alkalommal, amikor lefelé mutatott, csak annyitmondott: itt. Mond megkérdezte, fel tudja-e idézni, milyen sorrendben ment a különbözõ khez.A nõvér csak az elsõre és az utolsó két esetre emlékezett. Mond ezután azt kérdezte, meatmilyen sebesüléssel gyûjtötte be. A nõ fáradtan megrázta a fejét, szemét a mellettük tafelé fordította. Mond abbahagyta a faggatózást. Letérdelt a katonák közé, hogy õket is a mesterlövészek támadásáról kérdezze. Láttak vhallottak, milyen zajra figyeltek fel? Minden alkalommal ugyanaz a zaj volt-e hallható a lövések elõtt?Azóta hallották-e újra azt a zajt?

Mond hetek óta nem volt egyszerû katonák társaságában. Az Ostarhildnek végzett munka, itérképek rajzolása és a feljegyzések készítése teljesen elszigetelte tõlük. Mintha elátettekvolna, úgy gubbasztott itt az árokban ez a hatvan-egynéhány ember. Sokuk üres arcát borzakállkeretezte. Hideg volt; a görnyedten ülõ férfiak leheletének párája a félelem közelségénelegyedett. Néhányan itallal kínálták - kölnisüvegbõl. Mond elborzadt. Parfümöt isznak alkoholtartalma miatt. Istenem, mi folyik itt? Mi történt ezekkel az emberekkel? A katonák között térdelve megértette: ezek már nem a sztálingrádi gyõzelemért harcolna



örülnek valaminek. Thorvald olyan módszert javasolt, amellyel arctalanul dolgozhatnak; hatékonyak lesznek, ugyanakkorláthatatlanok. Az árokban hasaló emberek nem veregetik, majd Mond hátát meg egymásét, nlesznek ott a közelben, mikor pontot tesznek az ügy végére.- Kövessen! - szólt az ezredes. Elindult, de fegyverét az épület falának támasztva hagyta. Mond érte ment. Alig bírta nimagában a Thorvald lekezelõ magatartása miatti felháborodást.- Akkor találtam ezt a lõállást, amikor maga a lövészárokban járt - vetette oda a a vállafölött. - Ha az oroszok a talaj szintjén vannak, akkor nekünk magasabbra kell helyezkedk. Egy épület csontvázként meredõ, szitává lõtt hátsó falához vezette Mondot. Átléptek egablakpárkányon, és a szeméten és betontörmeléken át utat törtek maguknak az épület belsFelkapaszkodtak egy vaslépcsõn, amely valahogy túlélte a bombázást. A lépcsõ tetejére éáthaladtak a valamikori harmadik emeleten. Tíz méterrel beljebb padlónak már nyoma sem t,leomlott az alatta lévõ romhalmazra, negyven méter széles, tátongó lyukat hagyva maga uMondnak olyan érzése volt, mintha egy vulkán peremén araszolna. Thorvald óvatosan néhány kiégett ablakkeret felé irányította Mondot. A tizedes megközeegyiket, és lenézett. Síneket látott lent, az öt német lõállást a vasúti kocsik mögött,kocsikat a töltésen. A kettes egységtõl alig húszméternyire, jobbra voltak. Mond az egység elõtti területet háromszázötven méter szélesnek becsülte. Távcsövével

tanulmányozni kezdte a sávot. A vörös mesterlövészeknek azon túl kell lenniük: a romok az árokban hasalva, vagy valamelyik bombatölcsérben lapulva. Persze az is lehet, hogymár elmentek.Lassan alkonyodott. Vajon napi hány halott elégíti ki az étvágyukat? Thorvald leült az ablak tövébe, feltámasztotta a fegyverét, és fölpillantott a lila ég- A nap mögöttünk van - szólalt meg, s fejével a kettes egységtõl jobbra esõ terütt. - Aztnézze. Enyém a baloldal. Ha valamit meglát, azonnal tudatja velem. Itt fent fog ülni és várni, gondolta Mond. Még azt sem engedi, hogy figyelmeztessem azembereketaz árokban. Szólhatnék nekik, hogy maradjanak nyugton, ne nézzenek föl, majd mi elkapjuzorvlövészeket. Megmondhatnám nekik, hogy tûzzenek botra egy sisakot, és maradjanak fede

n.Ez az ember csalinak akarja használni a katonákat! Mond a padlóra, rakta a távcsövet.- Ezredes úr!- Igen?- Hadd menjek le a lövészárokba! Rábírom az oroszokat, hogy tüzeljenek, maga pedien lelöviõket. Thorvald megrázta a fejét.- Nem. Itt van szükségem magára.- Akkor legalább hadd figyelmeztessem az embereket odalent. Halálra vannak rémülv.Thorvald vonásai megkeményedtek.- Itt marad, tizedes. Vegye fel a távcsövét! Így tud a legjobban segíteni.- Ezredes úr, azok az emberek...

- Vegye már fel azt a vackot! - Thorvald a Mond mellett heverõ távcsõre mutatott- Engem nemérdekelnek azok az emberek. Világos? Nem azért vagyunk itt, hogy megmentsük õket, és ahálálkodásukat hallgassuk. Feladatot hajtunk végre, tizedes! Meg kell találni Zajcevetg kell ölni.Aztán hazamegyünk. Thorvald szeme összeszûkült. Kis szünetet tartott, elõrehajolt. Alig észrevehetõen rinfejét,akár egy kígyó, mikor a levegõt szaglássza.- Megölöm Zajcevet. Vagy maga segít ebben, vagy valaki más.



és vadul rángatózott. Mond elfordította a távcsövet, és gyorsan megtalálta a házakat. Egyszerû téglaépítményVörös Október munkásszállásai, de már hónapok óta romokban hevertek. Kiszámolta a harma Thorvald halk hangja úgy hatott, mint egy film narrátoráé.- Tíz méterre, balra! Mi van ott?Mond beállította az élességet.- Egy rozsdás fémlemez. Talán egy tetõdarab valamelyik épületrõl.- Igen. Lehet. Most pedig nézzen a tetõ mögé. Keresse meg ott azt a kis házat. Tagyszivattyúház. - Megvan. Piros zsalus ablakok.- Igen. Tovább balra. Húsz méterrel. Van ott egy árok az épület elõtt, meg egy..- Egy plakát. Egy Sztálin-plakát.- Tökéletes. Van ott egy árok? Láttam valamit abban a sávban. Keressen egy árkotsan, Mond! Nem volt könnyû tájékozódni a tégla- és törmelékhegyek között, ráadásul a hó tompítottkörvonalakat. Egy helyen azonban mintha kissé megtörtek volna. Ott valami bemélyedésneklllennie. Egy lövészároknak.- Igen. Megvan.- Kövesse a vonalát. Keresse meg õket. Egy puska torkolattüzét láttam felvillanniaz árokból.Mond erõltette a szemét. A távolság legalább négyszáz méter volt, és az egész terület áFogalma sem volt, mit keres. Embereket. De mit láthatna? Egy puskacsövet vagy egy arcot ekkora

távolságról? Képtelenség. Mérgelõdését elfojtva Mond abbahagyta a tárgyak és az alakok megfigyelését, és a mozgáösszpontosított. Pár pillanat múlva egy imbolygó szürke tárgyat vett észre közvetlenül vonala mentén. Egy sisak! Erre tart! A vörös mesterlövészek még tesznek egy utolsó kört, mielõtt visszavonulnak. Megrángatjzsinórt, és várnak az alkalomra. Ha van alkalom, akkor lõnek, és lejjebb húzódnak a von.Ötös egység, aztán négyes, most éppen a hármas, és következik a kettes. Az orrunk elõtt- Megtaláltam! - suttogta. Szemét a sisakra szegezte. -Ott! Ketten vannak! Ketten az árokban! -Mond odairányította Thorvaldot a célpontokhoz. Gyorsan, összefogottan beszélt. Tudta, hogy Thorvald most a puskája távcsövén keresztül,

amely szintén nagyít, de sokkal kisebb területet fog át, mint az õ távcsöve.- Az utolsó épület, ezredes úr. Látja? Most öt méterrel lejjebb. Egy kis kráter, kocsikereke áll ki belõle.- Igen.- Most megint balra, egy halom gerenda egy másik fémlemez alatt.- Igen.- Tíz méterrel lejjebb. Egy víztároló vagy egy hordó.- Igen.- Most pontosan a torony alatt. Egy plakát van ott. Még öt méterrel balra. Éppen lakupac alattvannak. Thorvald hallgatott. Mond vele együtt várt.- Igen!

- Megtalálta õket?- Hallgasson! Mondot megbénította a pillanat, távcsövén keresztül bámult, és szinte bõrén érezte a gmesterlövész hatalmát, ölési technikájának erejét. Összerázkódott az izgalomtól. Tudta,közül csak õ van így vele. Az orosz mesterlövészek megálltak a kettes egységgel szemben, háromszáz méter távolságKettéváltak: egyikük tízméternyivel jobbra ment a lövészárokban. Alig voltak nagyobbak aprócska pöttynél a távcsõben, de Mondnak úgy rémlett, földöntúli élességgel látja õketegyik sisak lebukott az árok vonala alá, a másik mozdulatlan maradt. A mozdulatlan lõ mjd, a másik



pedig figyel. Biztosan azért hajolt le, hogy letegye a fegyverét és felemelje periszkóp meg amadzagot. Vajon Thorvald is így gondolkozik? Õ is így követi mozdulataikat, és próbáljai, mitcsinálnak? Nem kérdezõsködhetett, csak némán figyelt. Egy pillanatra szerette volna levenni szemét a mesterlövészekrõl, és lenézni a kettes e. Detudta, túlságosan sokáig tartana újra felkutatni a távolban levõ ellenség aprócska figus erõvela szétszabdalt, barnás-fehér háttér elõtti szürke pontra összpontosított. A másik alak elújra a jobb oldalon. Ott van az, aki céloz. De elég ennyi célpont Thorvaldnak, hogy bizosan lõhessen?Kilátszik-e eléggé az árokból az orosz? Thorvald nem fogja beérni azzal, hogy egy golyómegbillent egy sisakot. Két percig lesték a vörös lövészeket. A figyelõ továbbra is az árok felsõ vonala alattperiszkóppal tartotta szemmel a terepet. A célzó lejjebb hasalt, és a társa jelzésére vThorvald törte meg a csendet.- Nem fognak vállalkozni rá. Mondból kiszállt az erõ. Ennyi ideig vacogtak a hideg padlón ebben a szétesett épületbottileplek alatt aludtak, és most mégis dolguk végezetlen kell távozniuk.- Milyen messzire tud dobni, Mond? Mond tudta, mire készül Thorvald. A katonák az árokban nem mozdultak rá az orosz csali

Elegethallották a konzervdobozok zörgését. Nem harapnak. Nem fognak kinézni. A német támadásfolyamatban van, kizárt dolog, hogy az oroszok feléjük nyomulnának. Jól tudják ezt a ba isodalent a lövészárokban. Azt gondolják most: "Az orosz orvlövészek le vannak szarva. Néperc múlva úgyis végük, a támadás átzúdul a rejtekhelyükön. Nem fogunk kinézni!"Thorvald nem jutott lövéshez. Egy katona kellett neki, aki kidugja a fejét. Egy torkolattûz, amire ráállhat. Újabb meglepetésre van szükség. Egy újfajta zörgésre a törmelék között. A mesterlövészkell. Most. Mond egy pillanatig fontolgatta; hogy megtagadja a parancsot, de lelke közben elrepült haza, apjavesztfáliai farmjára, húga karjai közé.

Kiszolgáltatott vagyok, védtelen, gondolta. Mit számít ez? Semmi sincs már belõlem, amnemkellene. Thorvald újra megkérdezte:- Milyen messzire tud dobni?- Elég messzire. Mond letette távcsövét, és hátrább húzódott az ablaktól. Egy tégladarabot választott, elfért a tenyerén. Egyenesen fog repülni és messzire, gondolta. Elég messzire.Biztos állást keresett.- Most! - suttogta. Teljes erejébõl eldobta a törmelékdarabot. A tégla magasan a német katonák feje fölöttegy kemény, halált hozó kis angyal. Nem látta, mikor ért földet, de biztosan tudta, hogmessziredobta.

Hátralépett az ablaktól, nem akarta Thorvaldot zavarni a koncentrálásban. Csak másodpercek múltak el a tégladarab elhajítása után, és Thorvald tüzelt. Jobb kezevillanásnyi idõre elhagyta a ravaszt, de a füstölgõ töltényhüvely földet érésének pillaújabb lövés dörrent. Thorvald kidobatta a második töltényhüvelyt is, a távcsövébe nézett, aztán leeresztettelgurult az ablaktól, és összeszedte a két elhasznált hüvelyt. Odakint tankok, és ágyútalpak zaja rázta a földet. A lárma, amely az utóbbi pár percbeMond figyelmét, újra teljes erõvel körbevette. Azon töprengett, vajon milyen közel járh Thorvald felállt. A puskatávcsõ kör alakú nyomot hagyott jobb szeme körül, mintha monoselt



volna. A két réz töltényhüvelyt a kezében tartotta, és halkan kocogtatta õket, mintha koklennének.Ezzel megvolnánk, Mond. Már csak egy apró feladatom lenne a maga számára.

TIZENNYOLCZajcev Csujkov fõhadiszállásáról tartott vissza a bunkerébe, ahol egy ünneplõ társaság találta magát. A Medvegyev által szervezett ünnepség a díszvendég nélkül is elkezdõdött. A Medve mindmegközelíthetõ szektorban szétkürtölte Zajcev kitüntetésének hírét. Mindannyiszor hozzábár a kitüntetés Zajcev táskájában lapul, az egész csapat kapta. Zajcev félrehúzta az ajtóul szolgáló takarót. Medvegyev, Csernova, Sajkin, Morozov, CsVojaskin és Danyilov mind ott voltak, kezükben félliteres vodkásüvegeket szorongatva, ayeketAtaj Csebibulin szerzett nekik a vacsorára kapott levessel együtt. A mesterlövészek megcsodálták a medált, üvegüket koccintásra emelgették, és a Nyúl hátlapogatták. Félórás duhajkodás után Zajcev megbeszélésre hívta össze ünneplõ társait. Enekik, hogy egy német specialista érkezett a városba, a németek mesterlövész-iskolájánaparancsnoka, akinek az a feladata, hogy ölje meg õt, a Nyulat. Danyilov kapatosan felvihogott, és

mindenkit megnyugtatott, hogy az a mocskos náci nem sokáig fogja itt szennyezni a levegõt. Zajcevemlékeztette a komisszárt, hogy a németnek lépéselõnyt jelentenek a Hazánk védelme lapjmegjelent cikkek, amelyek részletesen taglalják az utóbbi hónapban alkalmazott taktikaihúzásait, sõtegy képet is közöltek róla. Danyilov egy pillanatra elbizonytalanodott, aztán sötét vigyorra húzódott az ajka, és te azüvegét. - Annál jobb! A többiek vártak egy ideig, hátha részletesebben kifejti, mit akart ezzel mondani, de komisszárcsak odaintett nekik, és kiment. Egyedül akart maradni. A tanácskozás éjfélig tartott. Mindegyik mesterlövész kifejtette, szerinte hogyan kell

lbánni anácival.- Hiszen ez csak egy tanár! Nem rendes vadász. Támadd szembe! Hívd ki magad ellen- Nem, ki kellene várni egy kicsit. Csapdába kell csalni. Fárasztani.- Használd, hogy ismered a várost! Ennek a nyomorultnak gõze sincs, mikor merrejár.- Csald az én szektoromba, mi majd gondoskodunk a szórakoztatásáról.- Piszkáld, bosszantsd, zavard meg!- Keresd meg és végezz vele! Mi a gond?- Ne várj! Legyél te a kezdeményezõ!- Csak maradj nyugton! Jöjjön õ utánad! Zajcev figyelt. Mindegyiknek igaza volt, valamennyi javasolt módszer bevált már egyik vagy másik

alkalommal. Használj bábut, állíts fel hamis lõállásokat, ejts foglyokat, bosszantsd, telítsdmeg, kövesd, csald magadhoz és a többi. Ez volt a csodálatos a mesterlövészpárbajokban,z aprókis ütközetek, amelyekrõl soha nem írnak a stratégiai tankönyvek. Ezek nem afféle másolklasszikus történelmi manõverek, mint a hatalmas tankcsaták vagy az óriási erõket mozgagyalogsági összecsapások. A mesterlövészek közötti harc õsi és ösztönös: vadász a vadásragadozó a zsákmány ellen. Minden összeütközésre rányomja a bélyegét a szemben álló felszemélyisége, az eredmény mindig a két karakter különbözõségébõl fakad. Mindkét mesterlegyetlen fegyvert használ. Mindketten ugyanazon a terepen tevékenykednek. Az esélyek és



aveszélyek ugyanúgy érintik mindkettejüket. Zajcev türelmesen figyelt tanítványaira, bár semmi olyat nem hallott tõlük, amit maga dottvolna vagy ne vett, volna eddig számításba. Egyelõre nem készített haditervet. Elõször anémetet, azután hoz döntést. Vajon mivel fog próbálkozni? Mozog, vagy egy helyben maradElrejtõzik, vagy megmutatja magát? Ebbõl elég, gondolta, és egy utolsót kortyolt a vodkából. Ismerem az összes stratégiátÉn tanítottam nekik. Visszaküldte a nyulakat a Lazurba, és megnyugtatta õket, hogy kikéri majd a tanácsukatmindenrõl tájékoztatja õket. Kérte, hogy jelentsenek a körzetükbõl minden szokatlan mesaktivitást. Medvegyev elindult szokásos éjszakai vadászatára. Percekkel késõbb Csernova toppant bejtón. Szótlanul megállt a bejáratnál. Hívatlanul jött, mégis úgy viselkedett, mintha a sajátállna. Némán elindult Zajcev felé, mindvégig a szemébe nézve. Elhaladt mellette, és mögZajcev, mintha egy láthatatlan kar mozgatná, megfordult, mozdulatai lassan átvették a lmozgásának ritmusát. Csernova levetette a kabátját, és kigombolta a pulóverét. Zajcev ut,egymás után hullottak kettejük közé a ruhadarabok. Két órával késõbb Csernova kiosont. Némán öltöztek fel, a sötétben tapogatták ki ruhadEgyszer véletlenül az én nadrágomban oson majd ki a bunkerbõl, gondolta Zajcev. Elnevetmagát:

jobb lesz, ha elõre kifõzök valamilyen hihetõ magyarázatot Viktornak erre az esetre. Másnap reggel késõn ébredt. A hidegben szürke fények remegtek. Órájára pillantott: 6.4Megdörzsölte szemét, megmozgatta tagjait, hogy kiûzze belõlük a huzatos, hideg padlón vgyötrelmeit. Meggyújtotta a lámpát. Feje kavargott a szeretkezés és a vodka emlékétõl. Hátizsákjábamajd egy darab kenyeret húzott elõ, és tûnõdve rágcsálni kezdte. Hol kezdjem? - merengeyanlehet megtalálni egy mesterlövészt, aki éppen rám vadászik? Elhatározta, hogy visszatér a kettes szektorhoz, a Mamajev kurgánhoz, ahol az elõzõ relCsernovával Thorvald közelébe kerültek. Akkorra már értesült az iskolaparancsnok megérkelküldte Danyilovot, és Tányával az oldalán hajtotta végre az aznapi feladatot. Tányával. Szokatlan volt a gondolat. Igen. Jó harcos. Mostantól fogva õ lesz mindig me

ttem. Ideje indulni, gondolta. Át a Lazurba, megkeresni Tányát, és már indulhatunk is az egyszektorbaSS ezredesre vadászni.Medvegyev rontott be az ajtón.- Vaszka! A németek megtámadták a Vörös Októbert! Hat vagy hét hadosztállyal!- A fene essen beléjük! Elkezdõdött. Ez a németek utolsó próbálkozása, hogy elfog.Mindannyian tudtuk, hogy be kell következnie, mielõtt befagy a Volga. Hát most megtörtéNovember 11-én, hajnalban. És én átaludtam az egészet.Zajcev megragadta fegyverét. Medvegyev fölemelte Zajcev hátizsákját meg némi tartalék lõszert, és közben folyamatos- Négy-öt kilométeres frontot nyitottak a Bannij-árok és a Vohovsztrojevszkaja ut

között.- Kik védekeznek?- Gorisnyij 95-ösei a gyárban és a korridorban. Ljudnyikov meg a 138-asok a szereldékben. Zajcev Medvegyevnek hajította a kenyér maradékát. - Tartani fogják magukat. Hol...?- Már jártam a Lazurban. Minden fellelhetõ nyulat és medvét átküldtem. Sietnünk ksanzáródnak a vonalak. Zajcev egyik kezében a puskájával kirohant Medvegyev után a bunkerbõl, a másik kezévelgéppisztolyát vetette a vállára. A nehéz PPS és súlyos dobtára a gerincét verdeste futá



Medvegyeven gránátok, töltényövek, tõrök, távcsövek és puskák arzenálja csapódott ide-o A kettes és a hármas szektor, gondolta Zajcev. Ott folyik a támadás. Kulikov van a ketesben,Morozov pedig a hármasban. Nyikolaj Kulikov. Nem vett részt a tegnapi ünneplésen. Baugderisszel együtt biztosan alövészárokban maradtak, hogy elõkészíthessék hajnalra a konzervdobozos szerkezeteiket. gott rekedtek a vihar közepében. Ki kell hoznom õket. Csujkov leállított minden korábbi feladatomról, hogy becserkészhessem a berlini mester. Demost ezzel nem tudok foglalkozni. Thorvald késõbbre marad. Nem szalad el. Mellesleg lehet, hogy éppen a kettes szektorban vár rám. A Nyúl és a Medve lövészárkokon és kihalt utcákon keresztül rohant a Volga irányába. Asziklák tövében, a szennyezett folyópart mentén húzódott a gyárakat védõ csapatok legfõ Paulus, a nácik tábornoka elsõdleges célként a folyóig való eljutást tûzte ki, hogy elegymástól az orosz hídlõállásokat: ez a vörösök szempontjából a rossz ellátási helyzetbvolna. Zajcev futás közben mégis szinte a csontjaiban érezte, hogy a németeknek ez az usó támadásikísérlete kudarcra van kárhoztatva. Csujkov 62-esei jól beásták magukat, alaposan feltöekvodkásüvegekkel, a komisszárok vörös fényben izzó lelkesítõ beszédeivel, bajtársaik hátveregetésével. A Vörös Október felé közeledve az ágyúdörej és a tankok lövedékeinek hangja felerõsödöMedvegyev lassított. Szájából sûrû kis felhõkként csapott ki gõzölgõ lehelete. Válla me

ráaggatott súlyok alatt.Zajcev megveregette a vállát.- Siessünk, Medve.- Pihenjünk egy percet - lihegte Medvegyev. - Semmi értelme, hogy fáradtan érkezz, és egynémetet se legyünk képesek megölni. - Egy homokkupac felé döcögött, elõrehajolt, tenyertérdére támaszkodott, hevesen zihált. Zajcev érezte, hogy szõrmesapkája alatt izzadságcseppek csorognak a szemöldökére. Elnéfolyóban a parttól két kilométerre húzódó, fával benõtt szigetek felé. Azok mögött a szélelem van, muníció, vodka, gyógyszer és meleg bakancsok, gondolta. A Volga, az orosz nlegkedvesebb folyója, most is kiszámíthatatlanul hömpölygött, mintha nem tudná eldöntenmegvédje, vagy elpusztítsa gyermekeit. A folyó felszínén fel-felbukkanva, összeütközve jégtáblák úsztak. A part mentén tejszerû, vékony jégréteg képzõdött, amely még gyenge v

hogy ráléphessenek. De már elkezdõdött, a jég egyre sûrûsödött. Vajon menynyit kell méga teherautók ráhajthassanak? Talán egy hónapot? És itt leszünk mi még akkor?- Elõremegyek, Viktor. - Zajcev futva indult a part felé. - Jó vadászatot!Medvegyev csak lihegett, és nem mozdult. Vaszka, suttogták a homokszemek Zajcev bakancsa alatt, ne felejtsd az iskolaparancsnokot! Az egymás mellett sikló volgai jégóriások azt mormogták: Vaszka, ez a náci rád vadászi Thorvald, Vaszka! Thorvald! - suttogták a kihalt utcákon a romos házak.Zajcev maga mögött hagyta a harci zajokat. Lövészárkokba ugrott le, útjába esõ épületekablakain mászott be. Füle és szeme a legapróbb változások észlelésére is készen állt: mvagy mozgásra azonnal mozdulatlanná dermedt. Feltûnés nélkül sikerült elõrejutnia, mintremélte is: érezte a gyomrában, minden érzékszervében. Tudta, hogy a háború ebben a pilnem

az õ nyomában liheg. Mással van elfoglalva. Tökéletes formában volt, erõs és magabiztosaveszélyekre. A csata szálirányában araszolva igyekezett eltûnni a harcok szövetében. Vocigarettázás közben, lövészárkokban ülve az éjszakai hadszínterek fel-felvillanó fényeipróbálta már szavakba önteni az újoncoknak és a tapasztalt, öreg veteránoknak, mégsem tmegfogalmazni: a háború, amikor már kiismeri az ember, amikor már bevette magát a bõre háború olyan, mint a vadállat. Elijesztheted magadtól, elbújhatsz, felbosszanthatod, vavalakitprédául vethetsz elé. Ellenõrzésed alá vonhatod, de soha nem leszel képes úgy gondolkoz Ez



volt az a tudás, amit Zajcev soha nem bírt átadni a nyulainak. A zsigereiben volt ez az ismeret, aszavak és az értelem tartományán kívül; a tajgán kezdte magába szívni, a nagyapja csöpövérébe. Egy katonában vagy megvan ez a tudás, mint Viktorban és Csehovban, vagy megszer mintTánya. De lehet, hogy bármilyen bátor vagy okos is különben, mégis teljességgel hiányziEszébe jutott Fegya, a halott fiú, a fiatal medve. Aztán az iskolaparancsnokra gondolt. Benne megvan-e? Vajon az értelmében vagy a zsigereibenhordozza az ölés képességét? Tanár? Katona? Netán vadász? Mit fog Thorvald felmutatni? türelmes? Megvárja, míg én szaladok a célkeresztjébe, vagy a nyomomban lesz? Megpróbálkiugrasztani? Vagy csapdát állít, és megvárja, míg belesétálok? Zajcev a vele szemben álló kibelezett épületekre meredt. Látta a Vörös Október körüli kiégett maradványait és a gomolygó füstbe burkolódzó távolban a Barikádot. A mögötte elvárosra gondolt, a Volga ívébe simuló, egyre néptelenedõ településre. Minden megváltozoSztálingrád egyszerû csatatér volt, térképekkel, szektorokkal, frontokkal, oldalszárnyallátásiútvonalakkal. Alaposan kiismerte, a lehetõ legjobban megtanulta, hogyan lehet észrevétlnül mozognia rommezõn. Ittléte elsõ napjai óta érezte, hogy a város egy bizonyos ritmusban mozog, erdõvagy Vlagyivosztoknál a Csendes-óceán hullámai. Most azonban a sötét foltokban, a repedések között egy új, kiszámíthatatlan elem jelenegy

magányos ember, akinek egyetlen feladata volt: megölni a Nyulat. Egy SS ezredes, egy mesterlövész,fel nem mérhetõ tudással és zsákmánya fényképével fölfegyverkezve - s ráadásul olvasta cikkeit, amelyek behatóan részletezték a Zajcev által kifejlesztett és alkalmazott taktt. Ha Thorvald tüzelt a kettes szektorban a bábura, akkor hihetetlenül gyors és halálosanntos lövész.Pjotr kilyuggatott fejére gondolva Zajcev érezte, hogy valami más is van ellenfele körüValamifurcsaság, valamilyen bizarr aszimmetria. Zajcev addig ment nyugat felé, míg megnem pillantotta a Vörös Október munkásházait hatvasúti területet. A hûtõházak között járt, a Lazurtól messze északra. Sztrjakov fél kilvezette ellentámadását. Balról tankok és bakancsok csikorgása visszhangzott az épületek

:fölfelé nyomulnak a németek, gondolta, hogy felgöngyölítsék Sztrjakov támadását. A lövészállások, amelyekben Kulikovval és Baugderisszel harcolt korábban, egészen közePuskája távcsövén keresztül pásztázni kezdte a környéket: erre a feladatra sokkal jobb a kézitávcsöve, de jobban szerette, ha ilyen kiszámíthatatlan helyzetekben ujját a ravaszon thatta.Megkereste az öt kiégett vasúti kocsit. Ezek mutatják meg a német lövészárok vonalát, Kkonzervdoboz-akciójának tegnap délutáni helyszínét. Húszméternyit tovább lopakodott. Az elsõ kocsi megjelent a látóhatár szélén, a terep tvasúti töltés tetején; mögötte raktárépületek sora húzódott. Felismerte a környéket. Otméterre, balra, ott lesz Kulikov rejtekhelye. Az utolsó méterek nyílt terepen keresztül vezettek. A talajt törmelék borította. Leküz

késztetését, hogy ezt az utolsó szakaszt gyorsan maga mögött hagyja, a zsebébe nyúlt, éhúzott elõ. Puskáját és géppisztolyát a zsákba csúsztatta, meghúzta a zsinórokat. Szorotapadva, kúszva indult meg a nyílt terepen. Öt perc alatt mintegy húsz métert haladt elmásodpercenként megállva, a göröngyös földhöz simulva. Lassan bemászott egy sekélybombatölcsérbe. Meghúzta a mögötte levõ kötelet, és ugyanolyan lassan, mint ahogy õ halbevontatta az elkoszolódott zsákot is. A kötél föltekerése közben azon gondolkozott, mimzik azefféle csatateret, hogyan tudja az ember ezeket a tulajdonságokat a maga javára használi. Ha valakióvatos és figyelmes, könnyen talál magának fedezéket. Ha tudja, hogyan és mikor szabad



a,észrevétlenül átosonhat a városon. Mikor augusztusban és szeptemberben olyan kíméletlenbombáztak a németek, arra biztos nem gondoltak, hogy ezzel mennyi búvóhelyet, járatot, rt éssötét zugot készítenek elõ a vöröskatonáknak. Fél óra múlva érte el az árok szélét, de fogalma sem volt, mi várja ott. Magához húztaelõvette a puskáját. Megállt egy pillanatra, minden érzékszervével figyelte a környezõ területet és az épülsvolt benne, hogy észrevétlenül érkezett. A német támadók jóval mögötte jártak, szinte tlehetett a néptelenséget. Itt, a harcoktól alig egy kilométerre csend honolt, csak az ékkelet volgai ésa gyárak belsejében zajló harcok tompa moraja hallatszott. Becsusszant az árokba. Idejövet végig abban reménykedett, hogy nem lesz itt a két nyúlpályaudvar csöndjébõl arra következtetett, hogy Kulikovot és Baugderiszt nem fogja élve Hamég mindig az árokban vannak, gondolta, akkor meghaltak. Hajnal elõtt ez a lövészárok atvonallegszélén helyezkedett el, a német elõnyomulás azonban teljes szélességében átsöpört rahogy megpróbáltak menekülni a nyílt terepen át, de ennek géppisztolyok százai azonnal vttekvolna. Rájött, hogy amikor idejött Kulikov és Baugderisz után, egy kimondatlan parancsot köve Még ha

holttesteket talál is, nem hagyhatja itt bajtársait megmerevedni és kivérezni a szürke emberihidegben. Tudta, hogy képtelenség a holttesteket kimenteni és tisztességesen eltemetni;erre csakakkor kerülhet sor, mikor majd végleg kiûzik a németeket Sztálingrádból. De hogy meg tuakatonák családjának, hogyan esett el fiuk, muszáj volt idejönnie. Ez kívánta titokban m, habekeríti és megöli az ellenség. Tisztelet a halottaknak; megbecsülés az élõktõl. Senki nem várhatja el, ha õ maga nem ghalott társainak. Ez így van rendjén. Az élet és a halál egyik fontos szabálya. Zajcev ötven métert haladhatott az árokban, mikor megpillantotta õket. Odasietett az á

fenekénheverõ két halotthoz. Szívét hirtelen támadt hullámokban öntötte el a harag. Az elsõ holttest Baugderiszé volt. A grúz férfi szétvetett karokkal dõlt az árok falántestealá nyaklott. Furcsának hatott a testhelyzete, mintha éppen felugrott volna, hogy integessen, és akkorlõtték volna le. Jobb szemgödre véres masszává vált. Megfeketedett vér alvadt a vállárakarjára, amely csak a fej hátsó részén levõ sebbõl származhatott. Baugderisztõl jobbra, méternyire feküdt Kulikov, kilyukadt rohamsisakkal a fején. Nem esszehevert a periszkópja. Zajcev átlépett Baugderisz holtteste felett, és Kulikov mellé térdelt. Barátja fél arcvér

borította. Fülében sötét tócsa gyûlt össze. Közelebb hajolt, megvizsgálta a Kulikov homlokán található sérülést. A seb közepén, a vér között vékonyka élénkvörös vér csurrant ki, cseppé formálódott, és végigfolyt a megkarmazsinvörös foltján. Megállt, de épp eleget folyt ahhoz, hogy Zajcev rájöjjön: Kulik Két kezét barátja nyakszirtje alá csúsztatta, s két hüvelykujjával rögzítve az arcát, megrázta.- Nyikolaj! Nyisd ki a szemed! Kulikov kipréselt magából egy kis levegõt, és megmozdította a fejét. Szemhéja megrebbeefelnyílt.



Zajcev veregetni kezdte Kulikov arcát, egyre erõsebben, míg végre kinyílt és fókuszba eme.Zajcev a zsákja után nyúlt, elõvette a kulacsát, kinyitotta Kulikov száját, és vizet önzelecsorgott már Kulikov nyakán, mire nyelni kezdett.- Lassan. Lassan, Nyikolaj. Úgy... jól van. Kulikov eltolta magától a kulacsot, és köhögésben tört ki. Szemei újra összeakadtak. Hkezdett. Kezét a fejéhez emelte, de nem sikerült a sebet kitapintania.- Mmm... Mi...? - Kulikov Baugderisz felé fordult. Szeme lassan észlelte a barátja borzalmas sebét.- A mocskok! - motyogta; szemében félelem csillant.- Te rendbe jössz, Nyikolaj - mondta Zajcev megnyugtatónak szánt hangon. - Csakegy horzsolásvan a fejeden. Nem fogsz meghalni. Visszaviszlek.Kulikov összezárta ajkait. Mélyet sóhajtott.- A támadás. Hol...? - suttogta elhaló hangon. Zajcev félbeszakította.- Semmi vész. Már elhagytak minket. Kulikov hátrahajtotta fejét, és a reggeli égboltra révedt. Ajka torz grimaszra húzódot- Nem emlékszem. Még... Vizet. Zajcev odaadta neki a kulacsot. Mit akart ezzel mondani? Nem emlékszik a támadásra? Igaz, többmint kétóráig eszméletlen volt. Hát nem a támadás közben halt meg Baugderisz, és nem akmeg Kulikov is? A német támadás éppen ezen a területen haladt keresztül, a visszavonulálat

elvágták; erre õk ellenálltak és tüzelni kezdtek.- Nyikolaj... Hogyan lõttek meg titeket?Kulikov újra Baugderiszre nézett.- Mesterlövész.Zajcev állizmai megfeszültek.Kulikov megpróbált felülni. A támadás napkelte után kezdõdött. Nem maradhattunk itt. De... - Szívott egyet az orremégis itt ragadtunk.Zajcev várt, míg Kulikov egy kissé összeszedi magát.- Arra gondoltunk, hogy az ároknak ezen a végén próbálunk kijutni, a hûtõházak feerültis volna, ha futunk. Erre indultunk, és még egyszer, utoljára megrángattuk a madzagot.

em vártunksokáig, csak annyit, hogy egy gyors kapásunk még legyen. Volt is. Kulikov megérintette az arcát. Ujjai végigsimítottak az alvadt vér viaszos csatornáin. ahajába túrt, és érezte, hogy hajszálai kemény csomóba ragadtak. Felhördült, amikor ujjaközelítettek.- Hagyd! - szólt Zajcev. - Mindjárt rendbe hozatjuk. Kulikov leejtette karját, ésfájdalmasanfelnyögött. - Mikor ideértünk, megrángattam a zsinórt, és vártam... Ekkor már sietnünk isem történt, már épp le is akartunk lépni, de ekkor hirtelen, fogalmam sincs, miért, azk németkidugta a fejét. Szóltam Zviadnak, hogy lõjön. Lõtt, és abban a pillanatban találat ért

peremén, ahol a találatkor lehetett, ott feküdt Baugderisz Moszin-Nagantja. Zajcev lehúta a fegyvert,és halkan felkiáltott meglepetésében. A puska távcsöve szét volt roncsolódva. A golyó éppen a közepén haladt keresztül, Baugjobb szemén találva el. Baugderisznek még két másodperce sem volt a lövés után, hogy elvegye a szemét a távcsõnémet máris megölte. Baugderisz lõtt, figyelte, hogyan ér célt a golyó, aztán abban a mhalott volt. - Nem láttam, merrõl jött a lövés - mondta a fejét ingatva Kulikov. - Én... Én annyiraa a



semmibõl jött volna a golyó. Betojtam, Vaszka. Gondoltam, jobb, ha felállok.Zajcev bólintott.- Csak egy pillanatra - mormogta inkább magának, mint Kulikovnak.Thorvald járt itt, gondolta. Nekem üzent a mocsok.- Csak egy pillanatra - visszhangozta Kulikov. - Ketten vagy hárman lehettek. Túl... túl sokáigmaradtunk. Kulikov szeme csillogni kezdett. Megint Baugderiszre nézett. Egy könnycsepp vágott magánakfénylõ csatornát véres arcán.- Játékból csináltuk, Vaszka - suttogta. - Semmi értelme nem volt. Már tegnap éjjellett volnamennünk. De maradtunk. Csak úgy. Zajcev bólintott. Tökéletesen megértette. Nyikolaj Kulikov sírt most itt elõtte, az egegjobb,legravaszabb nyúl. Egy mesterlövész, egy képzett, céltudatos gyilkos, aki most könnyezialja,hogy ölt. Zajcev tudta, hogy mit él át Kulikov: a saját lelkét pillantotta meg. A gyilkbillogát láttarajta. Elborzadt. Ezt tette Kulikovval ez a gigantikus kripta, és ugyanígy jár majd akét hadsereg összeskatonája. Elõször igaz meggyõzõdéssel katonákká válnak, a hazájuk érdekében ölnek, aztászenvedélyt és szórakozást hajszoló, esetleg bosszút szomjazó ragadozókká aljasulnak. Hmeghúzni a ravaszt, hány életet kell elpusztítani, hogy a valóság láthatóvá váljon, hog

gyilkosságok már az ember saját lelkét kezdjék pusztítani? Kulikov csaknem száz embernek röpített golyót a fejébe, õ maga kétszer annyinak. KulikBaugderisz játéknak tekintette a gyilkolás mûvészetét, szükségességét és ocsmányságát, enyhíti mindennapjaik nyomorát. Zajcevnek eszébe jutott a náci tisztek bunkerében végrettmészárlás. Azon az éjszakán nyomasztotta az akció katonai szempontból értelmetlen ésszükségtelen mivolta. Akkor õ is olyan tisztán látta öldöklése torz voltát, mint most K Zajcev legalább Tánya közelében lehetett, és a közelség lángja megolvasztotta szívébenenyhítette annyira a fájdalmát, hogy megzabolázhassa ezeket az érzéseket. Most Kulikov n azárokban, bámulja saját játékának eredményét: vértõl ragacsos vállát és Baugderisz halot Kinek a hibája ez? - kérdezte magában Zajcev. Kulikov zokogott. Hát nem ezt parancsoljnekünk

minden pillanatban? Öld a nácikat! Taposd bele õket a földbe, marcangold szét õket, robd felõket, lõj, ölj, míg el nem takarodnak a földünkrõl! Mindannyian megõrültünk, mindannyiamegvesztünk. Minden szó, amit a Hazánk védelme vagy a Vörös Csillag ír, azt ordítja neknémeteket! A politrukok mást se mondanak, mint hogy öld, a németet vagy halj meg! A voda, amelysoha nem akar kifogyni, azt súgja: Maradj részeg, tompa agyú, érzéketlen, és pusztítsd et!Bárhol találod is õket, csatában, dolgukat végezve, matracukon horkolva, soha nem leszntöbbekannál, mint amik: benyomuló, undorító, büdös nácik, a kommunizmus ellenségei, akiknek sbocsátunk meg, nem sajnáljuk õket, és nem kíméljük az életüket. Öld, a nácit vagy dögöl Zajcev a halott grúz ölébe helyezte fegyverét. Kigombolta a férfi kabátját, és kezét b

belsõ zsebbe, hogy elõhúzza Baugderisz Komszomol-igazolványát. - Menjünk, Nyikolaj. Felzállni? Kulikov nehezen tápászkodott fel. Zajcev szilárdan tartotta. Kezét sebesült társa hátá, hogyemlékeztesse, mindig elõre kell hajolnia.Fölvette Kulikov távcsövét, és körülnézett.- Hol a puskád?Kulikov is lenézett.- Itt... Hol?!



A fegyver nem volt sehol. Zajcev úgy érezte, mintha a Volga jeges vizébe zuhant volna. Bõrét hideg tûhegyek szurItt járt, gondolta. Itt járt a lövészárokban. Lelki szemei elõtt Zajcev látta az itt elsétáló náci ezredes fekete csizmáját. Talán hagyott valami nyomot maga után. De nem: ez nem hagy. Egy utolsó pillantást vetett Baugderiszre. Hát ennyi nem elég, gondolta. A mocsok mostmár a sajátjátékát ûzi, és még trófeákat is akar gyûjteni. Vagy nem? Várjunk csak! Nem trófeáról van szó. Azt tudta, hogy két mesterlövészt terítidekellett jönnie, megnézni, hogy nem én vagyok-e az egyik. Hiszen ez a feladata. Ha megöl hazamehet.Nála van a képem, amit a Hazánk védelmé-bõl szerzett. Az iskolaparancsnok megvárta, míg átvonul itt a német támadás, aztán elõbújt. Akkor mohogy nem sikerült elkapnia. A Moszin-Nagant csak apró ráadás. Jobb fegyver, mint az õ Mere, ésezt õ is tudja. Zajcev még mélyebbre hajolt az árokban, úgy támogatta maga elõtt Kulikovot. Thorvald migvalamelyik épületben volna? Bevackolta magát, és arra vár, hogy megjelenjek és megpróbámegmenteni az egyik nyulamat? Lehet, hogy ez egy csapda, és Nyikolaj a csali? Vagy azért hagytaéletben Kulikovot, hogy elmondhassa nekem, milyen nagyszerûen célzott?- Gyerünk, Nyikolaj! - szólalt meg. - Siessünk.

TIZENKILENCThorvald ráhúzta karórájára a fehér álcázóruha ujját. Mond már több mint egy órája távo Újra kinézett az ablakon; a sápadt napfény alig-alig szûrõdött át a levegõben kavargó poron. Visszafeküdt. Testének minden porcikája az elõzõ éjszakát nyögte, háta sajgott aegyenetlenségeitõl. Mond nyilván óvatos. Négyszáz méter oda, négyszáz vissza, és egy órtette meg a távot. A türelem fontos eszköz: fegyver. Mond jól tudja ezt. Jó mesterlövésabelõle. Ha majd visszatérünk Berlinbe, talán ki is képzem. Magához ölelte fegyverét. Ebben a helyzetben feküdt, mióta Mond elment. Fölemelte a fevégignézett fehér vászonöltözékén, le a bakancsáig. Megmozgatta a lábujjait, egy pillan

mozdulat játékosságát. Megérintette orrát a puskacsõvel. A fegyver már fémesen hideg vokilõtt golyó melege rég elillant belõle. A csõnek olaj- és füstszaga volt. Az ölében lemindazt képviselte, ami õ maga nem lehetett. Ez volt a belõle hiányzó rész: a keménységtisztánlátás. A puska nem titkolja saját lényegét, gondolta. Szaga a gyilkolásé, tapinthidegés kemény. Tökéletes, teljes egész. Hallatszott a német támadások zaja. Mielõtt Mond elment, azt mondta, valószínûleg nem volta lövészárokban. A Nyúl nem követett volna el ilyen hibát, nem maradt volna veszélyesensakaz ölés kedvéért. Ez nem lenne méltó hozzá, nem lenne méltó a legendához. Nem, gondoltaZajcev nem sportember, nem egy kõkemény profi, mint én. Csak egy vadász. Szereti a zsák A szétroncsolódott gerendákra emelte a tekintetét, a mennyezet egyik lelógó darabjára,

t csakvalamilyen megmagyarázhatatlan erõ tartott még. Ahogy egyre jobban megismerte Sztálingrt,napról napra többet tudott Zajcevrõl. Ez a kettõ, gondolta, az ember és a város szétvállan.Tökéletes ellentétei egymásnak, ezért tökéletesen kiegészítik egymást. A város kegyetlecsatatér, a megtestesült borzalom a maga tetveivel, mocskával, ijesztõ arcaival, a mindn sarkotbelengõ halállal és fájdalommal. Sztálingrád önmagába omlott, szétforgácsolt, ocsmány vFolyamatosan rázkódik a testét érõ fájdalmas döfésektõl, mint egy vén, haldokló öszvér.



viszont a vergõdõ város üvöltései közben is hallgat. Benne az orosz hajnalok kemény, néfagyott meg. Akarata van. Nem csupaszították le, mint a várost. Büszkeségbe burkolódzikokszibériai kitartásba. A fõtörzsõrmesternek az erdõ van a génjeibe írva, fogalma sincs, vanmost. Még mindig azt hiszi, hogy a nyomorult erdõségeiben jár, valahol a hegyek közöttvesziészre, hogy a színek eltûntek körülötte. A fák leégtek. Ebben a pusztító tûzben az elsõki voltak jelölve: a becsület, a rend, a könyörületesség... Épp azok a tulajdonságok, anketZajcev értékes vadállatai fölé emelnek. Megmondta Wagner az operáiban, Schopenhauer az en,Nietzsche a filozófiai értekezéseiben, hogy mi az állatok fölött állunk, mi vagyunk a n teremt-mények. De egy öldöklõ küzdelemben, ahol egyetlen cél, egymás meggyilkolása lebeg a szeelõtt, a gyûlölet vadul lobogó tüze elhamvasztja az emberiességet. Barbár, halálra rémügyilkológépekké aljasodunk. Zajcev az emberben élõ vadállatra vadászik, az állatiasságutalálja meg és pusztítja el õket. Zajcev soha nem fog feleszmélni. Nevetséges: a gyilkosság, mint becsület dolga... Kélenség.Nem Vaszilij Zajcev halt meg a lövészárokban. Még nem.Mond jött fel a lépcsõn. Thorvald nem hallotta közeledését.- Visszatértem, ezredes úr. Jöjjön le! Thorvald nehézkesen állt lábra. Izületei sajogtak a hidegben végigszenvedett másfél ór

mozdulatlanságtól.- Nos? - kérdezte a lépcsõn lefelé menet. - Mi az eredmény? Mond megemelte a kezében tartott orosz távcsöves puskát.- Két mesterlövész volt odalent, ezredes úr. De egyik sem Zajcev.- Hm. Nem vagyok meglepve. Nyilván ügyesek is, nem csak szerencséjük van. Thorvald a Moszin-Nagantra mutatott. Sok ilyet látott Gnössenben, tanult is velük lõni Jó puskák,mindenféle környezetben megbízhatóak, bár kicsit lassúak.- Ha két halott volt, miért csak egy puskát hozott? -kérdezte. Odaadta Mauserét, Mondnak a Moszin-Nagantért cserébe. Az orosz fegyver nehezebb volt. Rossz afogása, gondolta, otromba, mint egy igásló. Az igáslovak viszont, és ebben az oroszoknagazuk van,

nem kényeskednek. - Hol a másik fegyver, tizedes?- A másik...? - mondta Mond a távolba révedve, lélekben újra ott, az árokban járvm volthasználható. Ott hagytam.- Jól tette. Semmi értelme egy elromlott puskával cipekedni. Emlékszik? Mielõtt ent, említettemis, hogy az egyik orosz puska biztosan nem lesz használható. Thorvald a puskával kezdettfoglalatoskodni. Belenézett a Moszin-Nagant négyszeres nagyítású távcsövébe.- Tulajdonképpen mi baja volt a másiknak, Mond? Mond nem válaszolt rögtön. Thorvamégmindig az orosz fegyver távcsövével volt elfoglalva, de olyan magabiztosan várta a vála, mintha

egy feldobott labda visszahullására várna.Mond a törmeléket, rugdosta.- Magam sem akarom elhinni, ezredes úr. Bár nem nézett oda, Thorvald tudta, hogy Mond õt, bámulja. A fiatal tizedest megbaboná az igazimesterlövész-teljesítmény. Thorvald a magasba lendítette az orosz puskát, majd elkapta. Sután mozog. De megbízhathalálos. Hasznát veszem még.- Ossza meg velem, tizedes! Mondja el, mi történt a másik fegyverrel-.- A másik fegyvert pontosan a távcsövön keresztül érte találat.



Thorvald leeresztette a Moszin-Nagantot. Elvigyorodott.- Tényleg? Mond vállára, lendítette a Mausert, és az orosz puskáért nyúlt.- Elképesztõ lövés volt, ezredes úr. Thorvald felhúzta fehér egyujjas kesztyûjét, és Mond nyomában leballagott a lépcsõn, k.Minden irányban katonák rohangáltak.- Nem annyira lövésnek nevezném - mondta Thorvald maga elé. - Inkább egy kijátszounak. Nem figyelte, merre haladnak; tudta, hogy rábízhatja magát, Mond helyismeretére. Jó döltOstarhild valamelyik mesterlövésze helyett ezt az embert választani. Ez a tizedes kiismeri magát acsatamezõn. Õ vette észre a ma reggeli célpontokat, õ dobta a követ, amely megpecsételtmesterlövészek sorsát. Õ osont ki parancsára az orosz fegyverért, hogy megállapítsa, Za-e azáldozat, és hogy igazolja "kijátszott aduját". Jól van, gondolta. Minden rendben halad. Mondnak látnia kellett, mire vagyok képes.Öt kilométert haladtak nyugat felé, a front mögé, ahol ritkult az emberek és a harci jázûrzavara. A csatazaj elült, az utcák és sikátorok homályában már csak a távolból hallayágyúgolyó vagy tanklövedék becsapódásának a robaja. Egy motorbiciklis futár zúgott el mtumultus irányába. Még a gyorsuló motor köhögésének zaja is hamar elhalt a romhalmazok megtizedelt város mindent elnyelt: a hangokat, a fényeket - az életet.

Thorvald megállt, leült a zsákjára, és szólt Mondnak, hogy üljön le õ is. Beszélni aka A romok felé pillantott, amelyek fölött a német offenzíva hangja és füstje frissen kistszellemként kavargott az ég felé. A város hörgött, a két hadsereg egymás torkát szorong- Nézzen körül, Mond! - Thorvald a mindent elborító romhalmaz felé intett. - LátjEmberektízezrei mind egy irányba nyomulnak. Csak maga meg én maradunk itt, csak mi ketten. Mi egy másikháborút vívunk. Ágyúdörgés távoli dohogása festette alá mondandóját.- Mi nem ugyanazokat a fegyvereket használjuk, mint a többiek. Nem próbálunk mindntlerombolni, minden oroszt kiirtani. Egyedül dolgozunk, magányosan hajtjuk végre a feladatainkat.

Nem orosz hadosztályokat üldözünk bombákkal és tankokkal. Egyetlen embert hajszolunk, éelaz eszközökkel.A földön heverõ német és orosz puskára bökött.- Hogyan csináljuk? Hogy tudunk egyetlen zajtalanul járó embert megtalálni ebben zajban? Ez akáosz egy kicsit engem is összezavart, és az igazat megvallva, aggódom is. Thorvald a rommá lõtt épületeket méregette. Betonkísértetek, gondolta, roncshegyek, báfordulok. Zajcev bárhol lehet, bármelyik ablakban, pincében, lövészárokban, vízmosásbanalagútban. A következõ napon, a következõ órában, pedig megint egészen máshol.Az is elõfordulhat, hogy holtan hever valahol, mert egy katona golyója vagy egy gránát zilánkja márleterítette. Én, pedig megszállottan kutatok egy halott után, vagy legjobb esetben egy

ejtett, állandóanmozgó célpont után, egy ember után, aki még azt sem tudja, hogy keresem. Mit mûvelek én itt? Ezt nem lehet így folytatni, nem követhetem ezt a tizedest egész Sngrádonkeresztül, azokra a célpontokra lövöldözve, amikre õ rámutat. Nem mászkálhatok minden éórámban orosz mesterlövészek nyomát kutatva ebben az átkozott városban, Mondot idõnkénthogy nézze meg, sikerült-e végre kilyukasztanom annak az átkozott Zajcevnek a fejét. Neezabszurd és életveszélyes terv. Egyedül, csupán egy tizedes társaságában próbálom a tût ebben a pokoli szénakazalban. Mond ráadásul, azt akarja, hogy minden utunkba kerülõ oro



mesterlövészt puffantsak le, mint egy vándorcirkusz céllövõje, csak hogy felkeltsük Zajyelmét.Ha így haladunk, sokkal hamarabb kapok golyót a fejembe, mint hogy én tudnék egyet a Nyröpíteni.- Mond... - szólalt meg végül, megelégedéssel nyugtázva, hogy valami elhatározásfkirajzolódni benne. - Nincs idõnk arra, hogy keresztül-kasul vonuljunk Sztálingrádon Zav utánkutatva. Tudom, hogy még épp csak nekiláttunk a munkának, de akkor is tervet kell váltotni. Nemazért küldtek ide, hogy az összes mesterlövésztõl tisztítsam meg a várost. Csak egy embEnnyielég ahhoz, hogy mindketten hazakerüljünk. Mond lehorgasztotta a fejét, egy törmelékdarabot morzsolgatott a kezében.Thorvald folytatta.- Találjunk valami jobb módszert arra, hogy Zajcev megtudja, itt vagyok. Nem lesz képes elviselni agondolatot. A legenda, a hõs megvadult bikaként fog ránk rontani. Mit gondol? Mond továbbra is a föld felé bámulva, a vakolatdarabbal játszadozott.Thorvald megismételte a kérdést.- Mit gondol?Mond fölpillantott.- Már tudja. Thorvald elnevette magát. Mirõl beszél ez? Mit tud? Kizárt dolog, hogy Zajcev értesülta az

ittlétemrõl. Lehet, hogy nagyszerû vadász, a jövõbe azonban nem lát. Thorvald áthajított egy követ a jobb válla fölött. Kisgyerekként, a tó partján játszadulta,hogy ez szerencsét hoz. Gyermekkora tavainak víztükre most ott csillogott gondolataiban.- Micsoda? Mert beletaláltam abba a távcsõbe? Tíz ilyen találatom is lehetne, és em tûnneZajcevnek. Véletlennek tulajdonítaná.- Nem a lövés miatt, ezredes úr. Zajcev tudja, hogy maga itt van... Már napok ótadja.Thorvald minden izma összerándult.Mond lesütötte a szemét. A földnek beszélt.- Megmondtam nekik.

Thorvald zavartan pislogni kezdett.- Hogy... hogy micsoda? Kinek mondta meg?- Az oroszoknak. Zajcev tudja, hogy itt vagyok? Thorvald ösztönei veszélyt jeleztek. Ez az ember megmondtaZajcevnek, hogy itt vagyok? De hogy? Hogyan beszélhetett Zajcevvel? Ki ez a tizedes? A vörösökügynöke? Kém? Áruló? Ide-oda cikáztak a gondolatai, Mond szavai mintegy áttörték a feltféken tartó korlátokat. Miért mondja ezt nekem? Az elõttük heverõ két töltött puskára nkét fegyver volt karnyújtásnyi távolságra tõle. Meg Mond derekára szíjazott tõre.Mond folytatta.- Elfogtak. Aznap éjjel, mikor megérkezett. Az oroszok a mi vonalaink mögé került akkor kaptak

el, amikor a telefonvonalat próbáltam megjavítani. Meg akartak ölni. Kénytelen voltam mani nekikvalamit, különben elvágták volna a torkomat.Mond mindkét kezében egy-egy puskával, felállt.- Beszéltem magáról, ezredes úr. Nem gondoltam, hogy bármi jelentõsége lenne. Meg,azért van itt, hogy Zajcevet megölje. Még tetszett is nekik. Egy párbaj az õ legjobb merlövészükmeg a mi legjobbunk között. Életben hagytak, hogy ezt elmondhassam magának. Mégsem tett Thorvald döbbenten meredt rá. Mond beismerése hihetõnek tûnt. Elkapták, beijedt és bes



beszéltem volna, gondolta. A most hallott történet persze nem oltotta ki minden Monddal kapcsolatosgyanakvását. Ez az ember egész idõ alatt tudta, hogy Zajcev már keres. Tudta, de nem moa meg.Manipulálni próbált, kockáztatta az életemet. A kis Mond tizedes. Gyilkos, hazug, árulógyáva.Nem: ebbõl elég.- Tizedes - szólalt meg hûvös hangon -, én hiszek magának. És azt is megértem, mieszélteddig errõl a kis kalandjáról. Végtére is az ellenség informálása fõbenjáró bûn, hazaártudom, azonnali kivégzést von maga után. Mond ujjai, elfehéredtek a fegyvereken, megmerevedett álltában. Thorvald azon gondolkozott, vajona tizedes attól tart-e, hogy felettese képes rögtön felugrani, elvenni tõle az egyik pu és hazaárulásmiatt golyót röpíteni a fejébe. Mond úgy állt ott, mintha el akarná dobni az egyik puskelsõnekõ lõhessen.- Én azt is megértem, miért mondta el végül. Ha ugyanis Zajcev szétlövi a fejemet maga nemtud velem hazajutni. Van még valami, amit tudnom kell magáról, tizedes?Mond rezzenéstelenül, megsemmisülten állt. Thorvald az alacsonyan futó felhõket nézte, és megpróbálta rendszerbe foglalni a hallot. Zajcev

tudja, hogy itt vagyok. Ez megváltoztatja a leányzó fekvését. Semmi szükség a továbbiakhogy ez a zöldfülû összevissza rángasson Sztálingrádon át, és mindenhol hullákat hagyjumögött, csak hogy felkeltsük Zajcev figyelmét. Ez már megtörtént. Ha én lennék Zajcev hnekem mondanák, hogy egy specialistát küldtek egyenesen Berlinbõl, csupán azért, hogy emegöljön - én biztosan elrejtõznék, és azt várnám, hogy valaki más puffantsa le helyettZajcev? Nem: a legendás hõs megpróbálja megkeresni a német mesterlövészt. Ez az õrült msaját életet éli; az orosz újságoknak gyárt alapanyagot. És pontosan ez lesz a veszte. egyszerûen magamhoz tudom csalogatni. Hagyom, hogy megérezze a szagomat, õ meg vakon rohanmajd utánam. Azt reméli, hogy élete legnagyobb sztoriját fogja megírni a német mesterlöfelhajtásával és elpusztításával, ezzel a világ szeme elõtt játszódó párviadallal. Majdróla, hogy ez a cikk a nekrológja legyen. Az oroszok nem a lábai elõtt térdelnek majd, em a

sírkövénél. Mond némán várt. Thorvald látta rajta, hogy fogalma sincs, mi lesz a következõ lépése.markomban van, olyan mélyen vájtam bele a karmaimat, hogy moccanni sem tud. Bármit mondok,neki vagy teszek vele az elkövetkezendõkben, a meglepetés erejével éri majd. Abbahagyjuk Zajcev üldözését. Ehelyett csapdába csaljuk a Nyulat, olyan párbajra hívjumelyetnem nyerhet meg. Megkeményítette a hangját.- Most tehát, hogy reményem szerint egyenlõ esélyekkel játszunk, stratégiát váltoA kétlovag abbahagyja a fel-alá galoppozást, nem mi keressük tovább a párbajhoz az ellenségeelyettkiválasztunk egy megfelelõ helyet. Egy tökéletes pontot. Láthatatlan leszek. Errõl a he

indenorrom elé kerülõ oroszt megölök. A körülöttem fekvõ ezer méter átmérõjû kört halálmezõvváltoztatom. Zajcev meg fog keresni, mert a maga által elmondottak alapján számít a felkaná-somra. Nem tehet mást. Egyszerûen kénytelen lesz odajönni. Mikor, pedig odajön, én lelöhazamegyek. Thorvald felállt. Zsákját két lépéssel arrébb vitte, és ledobta, Mond lába elé.- Maga, pedig velem jön, tizedes. Látom már, hogy maga sem különb nálam. Ugyanúgyneinnen kikeveredni, mint én.



HÚSZZajcev lába megremegett. A törmelék zörrenésének zajára Csernova leeresztette a puskájáránézett. Zajcev lába Megint megrándult.- Ne! - motyogta. - Ne... keress meg... Menekülj! Csernova levette az árok peremérõl a fegyverét; a Mamajev kurgán keleti lejtõjére célzzottZajcevhez. Kezét a térdére simította, mire a láb mozgása elnyugodott. Zajcev alvás közben is szorongatta a puskáját. Megkérte Csernovát, hogy tizenöt perc mzefel, de az már több mint egy órája hagyta pihenni. Zajcevvel, Sajkinnal és Csehovval egnap,kora hajnal óta kutatta Thorvald nyomát. Megsimogatta Zajcev arcát. Nagyon elszántan ülti aztaz iskolaparancsnokot, gondolta. Szinte egész éjjel fenn volt, térképek és harctéri jel föléhajolva stratégiát gyártottak Medvegyevvel. Három napja, mióta véletlenül találkoztak Thorvalddal itt, a Mamajev kurgán oldalában,semmit sem hallottak róla. Talán nem is baj, gondolta Csernova Baugderisz rettentõ végéelidézve.Talán valaki lelõtte már. Talán nem is olyan kiváló mester. Jó lenne. A Nyúl az utóbbi legnagyobb veszélyeknek teszi ki magát; minden szektorban katonákkal tárgyal, sebesülte kérdezki, a frontvonalon tüzéreket és géppuskásokat faggat, tetemeket vizsgál, csak azért, ho

aziskolaparancsnokot megtalálja. Remélem, a berlini látogató már rég halott, gondolta Csernova. Zajcev teste újból megrszemhéja megrebbent. Úgy emelte föl a fejét, mintha hullámok között kapálózva levegõértLélegzése felgyorsult.- Hol... - mormogta - hol...?Csernova megrázta, hogy teljesen felébressze. Zajcev izmai végre elernyedtek. Felnyitotta szemét, de abban a pillanatban, amint megláttaCsernovát, újra összerezzent. A lány hátrébb húzódott, hogy Zajcevnek legyen helye felüösszeszedhesse gondolatait.- Merre jártál álmodban? - kérdezte. Zajcev tüsszentett, majd mélyen beszívta a levegõt, mintha valami nehéz tárgyat készül

i.- Mennyit aludtam?- Egy órát.- Egy órát? Megmondtam, hogy...- Szükséged volt az alvásra. - Csernova az ölébe fektette a fegyverét. A fények lltompultak aszürkületben. - Kimerültél.Zajcev megdörzsölte a homlokát.- Legközelebb azt tedd, amire kérlek! Megint tüsszentett, aztán elnézett az árok túlsó végében elhelyezkedõ másik lövészpároCsehov felé, akik tõlük száz méterre a Mamajev kurgán felszaggatott felszínét kémlelték- Úgy lesz - bólintott Csernova. - Mit álmodtál?- Hát... hmmm... - Zajcev elhallgatott. Vagy felidézni próbálta, vagy azt fontolg

tta, beszéljen-eróla. Csernova tovább noszogatta.- Azt mondtad: Menekülj! Meg hogy: Keress meg! Mirõl álmodtál, Vaszka? Zajcev végigsimította az arcát. Borosta sercegett a tenyere alatt.- Üldöztek. A tajgában voltam, és egy vadász járt a nyomomban. Nem volt nálam fegsak...csak rohantam, mint egy vadállat. Csernova várta, hogy folytassa, de aztán nem tudta türtõztetni magát, és helyette mond.- Thorvald?



Zajcev szorosan behunyta a szemét. Keze megdermedt a levegõben. Ez butaság volt, állapította meg rögtön Csernova. Gyöngéden Zajcev lábára fektette a t- Biztos a nagyapád volt. Azt mesélted, õ volt a környéken a legjobb vadász. Ezenvisszahúzta a kezét - te soha nem menekülnél Thorvald elõl. Zajcev nem válaszolt, de a tekintete elárulta, hogy Csernova helyesen következtetett: Thorvald voltaz. Az iskolaparancsnok célkeresztje már a Nyúl álmait pásztázta. Zajcevet nyugtalanítoeljövendõ párbaj, és tartott is tõle. Csernova érezte rajta. Túlságosan nyíltan kérdezgettem, gondolta magában, túl közel merészkedtem. Mindig ajtóa házba, türelmetlen és önzõ vagyok. Nincs elég tapasztalatom a férfiakkal, legalábbis hasonlókkal. Hagyd békén a lelkét, Tánya, figyelmeztette magát. Amúgy is ismered a féle- Sötétedik - mondta, csak hogy elterelje a figyelmet a tapintatlanságáról. - Mosihez akarszfogni? Zajcev feltérdelt, és vállára vette hátizsákját.- Menjünk! - mondta.- Te menj, elöl! Jobb lesz, ha békén hagyom egy ideig, gondolta Csernova. Nem szándékosan bár, de kétsébelegyalogoltam a lelkébe. Hadd menjen csak, és szidjon magában. Éjszaka úgyis mindenérkárpótolom.- Majd visszajövök Sajkinért és Csehovért.Zajcev a kezébe vette a puskáját, és az ajtó felé lépett.- Éjjel találkozunk - szólt utána Csernova. Zajcev hátrakapta a fejét. Tekintete ellágyult, szája alig látható mosolyra húzódott, visszafordult, és elindult a lövészárokban. Csernova hallotta, hogy nevet valamin magáb

- Igenis el akarok menni! - Csernova csípõre tette a kezét.- Nem lehet, Tányuska! - Sajkin tenyerével a combjára csapott. - Nem illendõ.- Az miért illendõ, hogy te mész? Mit írna a feleséged legközelebb, ha megtudná, mentél?Drága Ilja Alekszejevics! Annyira boldog vagyok, hogy sikerült egy bordélyházat találnoSztálingrádban! Nagyon meglepõ, de remélem, sikerül ez által oldanod a benned lévõ feszírná?Sajkin háta mögött Csehov fuldoklott a nevetéstõl.- Én is megyek! - ismételte Csernova.- Iljuska - szólalt meg Csehov, kezét Sajkin vállára téve. - Hadd, jöjjön velünked,hogy távozol, ha megkérünk?- Nem. Akkor távozok, ha végeztem.

- Látod? - kiáltott karját a magasba lendítve Sajkin. -Tönkreteszi az egészet! Csernova a lövészárok földjébe rúgott, hogy sarat repítsen Sajkin bakancsára.- Mégis, hogyan tudnám tönkretenni az egészet? Két nõ bordélyházat üzemeltet egy csatatér kellõs közepén. Mivel zavarhatnám meg õket? Gondolod, hogy szégyenlõsek? Vagy félsz, hogy összeroskadok a helyiség közepén, és könnyekben török ki? Sajkin vonásai megkeményedtek. Csernova nem számított ilyen ellenállásra. Hangnemet v- Ne aggódj, Ilja! - Odahajolt Sajkinhoz, és barátságosan mellbe vágta. - Már régszek ott,mikor te letolod a nadrágodat. Csak szeretném látni ezeket a nõszemélyeket. Kíváncsi vaadd,menjek veletek! Jól fogok viselkedni, esküszöm! Csernova arrébb lépdelt, hogy barátai megbeszélhessék a dolgot. A nap lenyugvóban volomok

között. Az épületek mögött a Mamajev kurgán felszíne a maga napégette bõrhöz hasonló szélesen elütött a környezõ behavazott tájtól. A még mindig német kézen levõ dombtetõt a találatok annyira felmelegítették, hogy nem maradt meg rajta a hó. Csernova az összedõlt épületeket bámulta. A közöttük meghúzódó bordélyra gondolt. Micsellentétek! Micsoda tökéletesség! Szerelem nélküli nemiség, ziháló, mocskos férfiak és valami lágyat és vigasztalót keresnek, de semmit sem találnak, csak még több ürességet,Sztálingrádot. Pedig mikor Vaszkával fekszem, én is mennyi értéket, mennyi csodát vélekebben az átkozott és összezavarodott világban. Nevetségesnek találta Sajkin ellenvetését, hogy elronthatja a kiruccanásukat. Eszébe stott nézni



- Ahogy elnézlek most titeket - mondta Csernova nem is hiszem, hogy szeretnékaz lenni!Ebben a pillanatban ért vissza Csehov.- Mi következünk.Csernovának leesett az álla.- Hogyhogy? - Gúnyosan csengett a hangja. - Sorban állnak a kuncsaftok?- Hát persze - válaszolt Csehov. Nem vette magára a csipkelõdést. - A 284-es hadoy összeskatonája tud errõl a két lányról. De ma szerencsénk van. Már olyan késõre jár, hogy mi utolsók. - Sajkinra kacsintott. - Egy kicsit elhúzhatjuk a dolgot, pajtás. Csernova meglepetésefelháborodásba csapott át. A 284-es összes katonája vásárra viszi a bõrét, csak azért, Bosszúsága azonban hamar elpárolgott. A város romhalmaza felé nézett, ahol minden kõhalom mögül veszély leselkedett, és azt miért is ne? Ezeknek a katonáknak minden gyöngédség támasz, még ha egy kurva karjaiban meg. Ez az egyetlen vigaszuk a vodkásüvegen kívül. Csernova jól ismerte az érzés erejét. Melegben, kényelemben lefeküdni, akár csak egy pra isegy hosszú csata közben, olyan, mint a mennyországban járni. A Mamajev kurgán mögött leutolsó skarlátvörös sugarait nézte: ötvenezer ember esett el ezen a dombon. Nem vagyok férfi, ez igaz, de nagyon téved Sajkin, ha azt hiszi, hogy semmit sem értek. Csernova lépéseket hallott. A veszélyes helyzethez képest hangos beszéd ütötte meg a f Három szovjet katona fordult be a sarkon. Az egyik megállt, és barátságosan Csehov vál

apott.A férfiak hangja élettelien csengett. Az utolsó lassított, hogy megnézhesse magának Cse Aprótbiccentett, majd társai után sietett, és õ is bekapcsolódott a beszélgetésbe.Csehov elõrelépett.- Menjünk!- Várj! - Sajkin Csernova felé fordult. - Nézd, Tánya... Öt percig maradsz, aztánzajössz ide, ésmegvársz minket. Rendben? Ígérd meg! Csernova a két elbaktató férfi után nézett. Nem akarta elrontani barátai hangulatát.- Persze, Iljuska. Úgy lesz. Csehov a sarkon túl vezette Sajkint és Csernovát. Tíz méterre elõttük egy nemrég még érajzolódtak ki a talajon. A hó alól törött, kormos betongerendák meredeztek, mint valam

lnikészülõ sárkány hátán a tüsketaraj. Az összedõlt falak vonalát téglahalmok jelezték. Mömegfeketedett faház állt. A hátradöntött, pinceajtószerû lejáró alig látszott ki a hóból. Az ajtószárnyakat tenga fémfogantyúkat kékre. Sajkin felhúzta az egyik ajtószárnyat. Ahogy Csernova bebámult búvósötétbe, olyan érzése volt, mintha egy víz alatti barlangba készülne belépni. Követte Csehovot a lefelé vezetõ néhány lépcsõfokon. Sajkin visszacsukta fejük felett Csernova orrát petróleumszaggal elegyedõ tömény izzadságbûz csapta meg. Megállt Csehov Sajkin pedig odalépett elé. Két barátja takarásában Csernova összefonta a karját, várvabemutassák, vagy legalább észrevegyék. - Anatolij Petrovics - hallotta egy nõ mély torokhangját. Magát a nõt nem látta. A hanb

energikus volt, mint fáradt, pedig egy munkanapja végén álló prostituálttól nem erre szVárj!- szólalt meg a hang. -Tudom, mi tetszene neked. Csernova átnézett Sajkin és Csehov válla felett. A szoba négyszögletû volt, se széltébhosszában öt méternél nem hosszabb. A mennyezetet az egykor fölötte álló ház gerendáibópallóiból ácsolták. A falak betonból voltak, vékony mészréteg fehérlett rajtuk. A lámpáborostyánszínû fényében, a mély és éles árnyak között nem látott pormacskákat a sarkokbgondos háziasszonyok. Egy gramofon szólalt meg recsegve. Trombiták és fafúvósok egy vidám dal elsõ ütemeit jCsernova lepillantott Sajkin csípõjére: az apró termetû mesterlövész a zene ütemére moz



halkan dúdolta a tangó dallamát.Újra megszólalt az alt.- És kik a barátaid, Anatoluska? Csehov a zene ütemével összhangban mozogva meglökte a mellette álló Sajkint, akinek ígllettlépnie jobbra. Kezét még mindig zsebébe süllyesztette.- Õ Ilja Alekszejevics Sajkin. Csernova végre meglátta a két nõt. A betonpadlóra helyezett matracokon hevertek. Az eg barnahajú, kerek, lágy arcú, kissé kövérkés volt. Egy kis vászonblúz meg szoknya volt rajtaarjaés lába vaskos, nem csúnya, de puha, húsos. Mint egy fehér galamb, gondolta Csernova. A barna nõ mellett egy vékony szõke könyökölt. Zöld katonai trikót és egy gyapjútakarószoknyát viselt. Vállát elnyûtt rózsaszín kendõ takarta. Betegesen soványnak tûnt, szemzúzódások látszottak. Arcán és nyakán az erek tejüvegen futó kék patakokra emlékeztetteérzékelte a nõ védtelenségét, bár az kitartóan mosolygott látogatóira. A két meztelen lábú nõ mögött pasztellszínû párnák sorakoztak. Csernova elõrelépett Samagát himbáló Csehov között. A barna nõ a matracon a szájához kapta a kezét.- Jaj, istenem - susogta ujjain keresztül. - Ne mozdulj! A párnák között a matrac alá túrt, egy bronzszínû tégelyt húzott elõ, két tenyere közöegy darabig, majd a szájához illesztette. Ajkai élénkpiros színben kezdtek játszani.- Jaj - mondta megint -, várj, hadd szedjem rendbe magam. Nnna. - Felállt; a vékony szõke nõtovábbra is szórakozottan mosolygott a matracon.

- Jó napot! - A nagydarab barna nõ száján az élénkvörös rúzs éles ellentétben állés a lámpás sárga fényével. Csernova felé nyújtotta a kezét, és mint valami nagy fehér recsegõ tangó ritmusára lépve, elindult felé a puha matracon.Bemutatkozott:- Olga Kopoljeva vagyok. A barátnõm Irina Gobolinka. Hát te...?- Tánya Csernova közlegény. A nõ megrázta Csernova kezét. Hátranézett Irina felé, aki még jobban összekucorodott. Csernovára mosolygott, és újra megrázta a kezét, ezúttal még keményebben, mintha valamiméltóságú embert üdvözölne. Csernovának hirtelen Danyilov jutott az eszébe. Találkozniaezzel az asszonnyal. Olga Sajkint és Csehovot figyelemre se méltatva, elõrehúzta Csernovát.- Gyere, kérlek, ülj le! Mintha minden szavával Csernova húsába harapott volna. - Te is katona vagy? Ez a te p

uskád? - ACsernova vállán lógó géppisztolyra mutatott. Csernova idegenkedett a nõtõl, de nem akart elhamarkodott ítéletet alkotni róla.- Igen, természetesen az enyém.Olga újra a némaságba burkolódzó Irina felé fordult.- Saját géppisztolya van! Igazi harcos! Egy nõ! - Figyelmét újra vendége felé irá Tánya,kedvesem, szereted a zenét? Van néhány lemezünk.- Ez is jó.Végre Irina is megszólalt.- Argentin tangó. Nem tudjuk a címét. - Hangja bizonytalanul rezgett, mint lepkeszárny a szélben.Kuncogni kezdett. - Nem tudjuk elolvasni a feliratot. Angolul van, azt hiszem.

Olga a szavába vágott.- Anatoluskának ez a kedvenc száma. Furcsa, de a legtöbb férfi vendégünk szereti zenét. Pedigazt sem tudják, hol van Argentína.Csehov leült Csernova mellé.- Tánya az egyik mesterlövészünk. Az egyik legjobb. Hangtalan, mint az éjszaka. Sett gyilkos,mint minden nõ.Olgának tetszett a dolog.- Anatolij, te csirkefogó! - mondta nevetve, közben a férfi combját csapdosta. -



em minden nõgyilkos!- De te igen! - válaszolta Csehov.- Hagyd abba! - nevetett Olga. Csernova a testes nõ szája sarkában elkenõdött rúzsfoltot nézte. Olga dús keble csak úanevetéstõl.Csak nõi mellek képesek így mozogni, gondolta. Képesek izgalomtól remegõ hellyé varázsominden szobát, akár a háború poklában is.- Tánya! - Irina tágra nyílt szemmel nézte. - Öltél már nácit?- Igen.- Hányat?- Több mint százat. A moszkvaiakkal együtt.Most Olga kérdezett.- Voltál Moszkvában is? Harcoltál?- Nem, Moszkva mellett voltam. Az erdõkben. Partizánokkal. Német menetoszlopokat támadtunkmeg. A beszélgetés, a nõk, Sajkin és Csehov figyelme most Csemovára irányult. Pedig nem akaközéppontba kerülni. Néma megfigyelõ szeretett volna maradni, kielégíteni kíváncsiságáttávozni, de az ellenállás napjainak emléke most váratlanul felszínre tört benne. Érezteca éshangja akaratlanul is sugározza ezt. Bõre kipirult, szeme elõtt múltbeli képek peregtekarátságos

lakásuk; a szülei, akik felõl már több mint egy éve nem hallott, pedig biztos aggódnak nap mintnap; nagyszülei; manhattani barátnõi, amint fekete-fehér mintás cipõben katonákkal flörhadikötvényeket vásárolnak; a szegény halott Fegya; a jó öreg Jurij, aki a csatornában el; apartizánsejt tagjai, akik odavesztek a harcokban; a gyászoló nõk, ifjak és vének, meg aekekBelorussziában, Ukrajnában, Moszkvában és Sztálingrádban. Irinára nézett, a gyereklányrvékony és fehér volt, mint egy porcelánbaba, és saját elveszett amerikai gyermekkorára :autók, bálok, könyvek és beszédek, összeszoruló szíve, amint egy fiúra pillant, ideálokszelleme. Amerika hiánya hatalmas ûrként tátongott lelkében; bensejében végtelen ûrt hakori

önmaga. És ott lobogott benne a nácik iránti gyûlölete is, mert õk fosztották meg minde Sokszor próbált már megszabadulni ezektõl a képektõl, de ha egyedül volt, vagy mostanáZajcevvel folytatott szeretkezések után, megállíthatatlanul kavarogtak a fejében. Néha,or a férfikarjai közt életre kelt benne a nõ, a múlt alakjai sírból felszálló kísértetekként törtprostituáltak miatt történt. A pince buja hangulata, Olga hullámzó mellei, Irina ártatlfehér bõre, azargentin tangó... Mind-mind a lelkébe markolt, felszabadította összes fájdalmát. A mellette ülõ Csehov a kabátjáért nyúlt, és egy üveg vodkát húzott elõ a zsebébõl. Olnyújtotta. A nõ hálás turbékolással szorította melléhez az ajándékot. Csehov Sajkinra nézett, aki még mindig zsebre dugott kézzel álldogált. Végül Irinához átnyújtott neki négy tábla csokoládét. Olga pillantása újra Csernován állt meg. A pincében elkezdõdött a munka. Csernova tudt

nincs több kérdése, nem akarja a nõkkel való ismeretségét tovább mélyíteni. Már nem foga velük kapcsolatos dolgok. Eleget látott; szajhák voltak. A felszín mögötti világuk nete.Megértette sztálingrádi létük értelmét, elismerte szerepüket. Sajkin és Csehov a nõkre miközben átnyújtották ajándékaikat. A maguk módján ezek a nõk is szolgálatot teljesítenmert a barátai arcán elterülõ mosoly ugyanaz volt, mint amit a nemrég távozott katonák t,akik a pincébõl kisurranva visszatérnek ugyan a hétköznapjaikhoz, a végzetükhöz, de leglaz ajkukon.



Csernovának mennie kellett. A két nõ meggyújtott benne valamit, egy kicsiny szikrát sz azágyékában, amely életre keltette sok-sok fájdalmat és emléket hordozó testét. Amikor azvés Sajkin átnyújtották fizetségüket, a helyzet otrombasága összetörte a felderengõ emléMelegedõ szívébõl abban a pillanatban újra ki tudta zárni az emlékeit, újra nélkülük leismét érzések nélküli üres burokká vált, egy emberi test egyik sejthalmazává. Ezek a nõháború áldozatai. Halottak, gondolta. Ez közös bennünk. Olyan az arcuk, amilyeneket a ttéseken láttam, ahová nagyapám idõnként magával vitt, ha egy-egy betege meghalt. Arcuk ki volt festve, körülöttük mindenki csak suttogott. Halálukban nyugodtnak, kiegyensúlyoaktûntek. Olga szeme megállt Csernován. Irina a csokoládé papírjával bíbelõdött. Csernova is akaadni nekik távozása elõtt.- Én is hoztam valamit - mondta Olgának.- Tényleg? A prostituált felült a matracon. A vodkásüveget combja közé állította, hogy keze szaba Csernova Csehov derekához nyúlt, és hirtelen elõhúzta a férfi övébõl a nemrég szerzettpisztolyt.- Tánya, add vissza! Mit mûvelsz? Csernova Olga ölébe dobta a fegyvert. A pisztoly a nõ ölébõl a matracra csúszott. Nyerszögletes formája élesen elütött a körülötte levõ puha tárgyaktól. A sápadt Irina elhúzta térdét a pisztoly közelébõl, mintha bánthatná az ágyon heverõ fa pisztolyt nézte. Ujjai az üveg nyakát markolták.

- Ez a pince most a mi területünkön van - szólalt meg Csernova. - Ma még a miénk,olnaptól eza kis szerelmi fészek a német vonalak, mögé kerülhet. - A lépcsõre mutatott. - Ha egy nazon a lépcsõn, használjátok a fegyvert! Öljétek meg. Értitek? Meg kell tennetek. Én hahelyettetek, lányok, de meghalnotok velem együtt kell. - Ujjával Irina és Olga felé bökTi isoroszként fogtok meghalni. A kabátzsebébe nyúlt, két szelet csokoládét húzott elõ, odadobta Irinának, sarkon perdazelsõ lépcsõfokra, és felnyúlt, hogy kinyissa a zöld pinceajtót. Kicsúszott kezébõl a fogantyú, és magától felnyílt az ajtó. A nap utolsó fényei szûrõdpincébe. A nyílásban Zajcev sziluettje állt.A felnyitott ajtót tartotta, és Csernovát nézte.

Csehov kikiáltott neki.- Vaszka, te vagy az? Mit keresel itt? Gyere le és csukd be az ajtót, mert kiszökik az összes meleg! Zajcev belépett a pincébe, és leeresztette az ajtót. Ellépett Csernova mellett a matrazéléhez.Biccentett az Irina mellett álló Sajkinnak, majd Csehovra nézett.- Érdekes döntés volt Tányuskát is magatokkal hozni. Jól viselkedett? Csehov lehajtotta a fejét. Sajkin idegesen elvigyorodott. Zajcev fölvette a matracról a Lügert, ésCsernova felé nyújtotta.- A tiéd?Csehov válaszolt.- Az enyém.

Zajcev odaadta a fegyvert az apró termetû mesterlövésznek.- Tedd el!Újra az árnyékban álló Csernovára nézett.- Toborzol, Tánya? Danyilov féltékeny lesz. Ez az õ feladata. - Visszafordult a fiak felé. - Maeste elköszöntök tõlük - parancsolta nyugodt hangon. - Ennek vége. Megértettétek?Mindketten bólintottak.Zajcev udvarias mozdulattal meghajtotta a fejét.- Hölgyeim! - Tányához lépett. - Most elmész. - Megfogta a lány könyökét.Csernova kirántotta a karját.



- Hogy érted, hogy most elmegyek? - Csehov és Sajkin felé mutatott. - Ha õk maradak, én ismaradok. Sajkin úgy fújta ki a levegõt és emelte fel a karját, mintha most húznák nyársCsernova hangja élesen csengett.- Különben is, mit keresel te itt?- Parancsot kapott, közlegény!- Kitõl?- A fõtörzsõrmesterétõl.- A bordélyházban is a fõtörzsõrmesterem vagy? Zajcev fellökte az ajtót.- Elég legyen! - Elkapta Csernova csuklóját, és felhúzta a lépcsõn. Csernova a szl ahátára vágott.- Tánya! - Csehov kiáltott utána fegyvereik zörgése és bakancsaik dobbanásai közeHagydezt! Csak szórakozunk egy kicsit. Odakint Zajcev elengedte a lányt, az ajtó zörögve becsapódott. Csernova elrohant.Zajcev utánaeredt, újra megragadta, és magához húzta.- Mit kerestél te odalent? Csernova megpróbált kiszabadulni, Zajcev azonban elkapta a csuklóját, és teljes erõbõlcsavarta karját. - Hagyd ezt abba! Mit kerestél ott? Hogyan kérdezheti ezt tõlem, gondolta Csernova. Elmegy a kurvákhoz, aztán amikor megérik,tõlem kérdezi, hogy mit keresek ott?- Sajkin és Csehov hívott el. Meg akartam nézni, milyen egy ilyen hely. És téged

hívott? -Kiszabadított kezével megmarkolta a férfi lágyékánál a nadrágot. - Ez? - Elengedte Zajclõttaz kényszeríthette volna rá. - Hagyj békén!Zajcev is elengedte a karját.- Nyugalom! Hallgass meg! Csernova kezét csípõre téve, harcias terpeszállásba helyezkedett. Zajcev két lépést hátrált. Attól fél, hogy rávetem magam, gondolta a lány. Lehet, hogy- Azért jöttem, hogy kihozzalak onnan - mondta Zajcev hevesen gesztikulálva. - Miutánotthagytalak titeket a lövészárokban, visszafordultam, hogy érted menjek.Beszélni akartam veled. Láttam, hogy Sajkinnal és Csehovval errefelé indultok. Mire ráj, hova

tartotok és utolértelek titeket, már rég bent voltatok.Csernova a hóban zöldellõ ajtóra mutatott.- És miért kellett az én fõtörzsõrmesteremnek olyan sietõsen kirángatni engem onnngem,és miért nem Sajkint vagy Csehovot?- Tánya, az a hely... Az a hely férfiaknak való.- És én nem mehetek be egy férfiaknak való helyre? -Csernova leeresztette a karjá Zajcev mélyet lélegzett, hogy idõt nyerjen, de semmilyen válasz nem jött ki a száján. a avállát. Csernovának a sakk jutott az eszébe. Ha a világos király vonogathatná a vállát,totkap, éppúgy nézne ki, mint most Zajcev.- Nos, Vaszka? - Kezét melléhez szorította. - Mit kellene tennem, hogy végre egye

lõként kezelj?Több embert kellene megölnöm? Megteszem, csak szólj.- Tányuska! - szólt a férfi. - Te nõ vagy.- Úgy! - csattant fel gúnyos dühvel Csernova. - Értem! Szóval ezzel van a baj. A ivoltommal.Köszönöm, Vaszka, hogy egészen világossá tetted számomra, mit kell tennem. Nem szabad tszeretkeznem veled! Soha többé! Akkor már nem leszek nõ, csak egy mesterlövész a sok kö- Tánya...- Nem! Most már mindketten férfiak vagyunk. Rendben van. Nyíltan beszélhetünk, miférfi a



férfival. Már bizonyára járt itt máskor is, fõtörzsõrmester elvtárs. Menjen csak visszakedves társaságot azon a férfiaknak való helyen. De siessen! Sötétedés után zárnak! De biztosan jól tudja.Otthagyta Zajcevet, és eltûnt a romok között.Zajcev lépteit hallva közeledni a felakasztott takaró mögül, Csernova valamilyen tárgy tapogatózott, amit odavághatna. A mesterlövészek bunkerében feküdt, mellette egy teli vodkásüveg állt a padlón. Megpróbelõle az alatt az egy óra alatt, amit a koszos, hideg sarokban kucorogva töltött, de atán elment akedve a részegségtõl. Ez is csak egy módszer arra, hogy rémesen érezzük magunkat, gondoreszámos egyéb lehetõségem is van.Fölemelte az üveget. Zajcev félrehúzta a takarót. Csernova visszatette az üveget maga mellé a földre. Inkábmegmondom neki a magamét, gondolta.- Menj innen, és feküdj oda valaki máshoz!Szorosan átkulcsolta felhúzott térdeit, úgy kucorgott. Zajcev felakasztotta a puskáját, a rohamsisakját és a kulacsát, és odatérdelt Csernovaerremég jobban összekucorodott.- Keressen magának egy másik kurvát, fõtörzsõrmester elvtárs!Zajcev arcán megrándult egy izom.- Nem akarom azoknak a nõknek a szagát érezni rajtad! - csattant rá Csernova.- Tánya...

- Eredj csak, Vaszka, szórakozz egy kicsit!- Tánya, én...- Hallgass! - Csernova az üvegért nyúlt.Zajcev elvette tõle és félretette. Csernova vasvillaszemekkel, rezzenéstelen tekintettel nézett rá. Úgy érezte, ha csak aemhéjátmozdítaná is, kiszállna belõle az erõ. A prostituáltak pincéjében fagyosra dermedt a lejcevérkezése elõtt elpárolgott belõle minden érzelem: abban a pillanatban, amikor Sajkin és egyszótlan összenézéssel felosztották maguk között a nõket. Zajcev hirtelen megjelenése, lviselkedése, az, ahogyan kirángatta õt a "férfiaknak való helyrõl", csak tovább taszítosejében

tátongó sötét mélységbe, a mélység jeges felszíne alá, ahol most is kuporgott. Hogyan merészel Sajkin és Csehov elõtt így megalázni! Úgy bánt velem, mint egy elszabakutyával, akit el kell kapni, és újra láncra kell verni. Tánya, te nõ vagy, mondta. És kurva?Azok is nõk! Ilyennek lát engem? Felállt, fölvette géppisztolyát és a vodkásüveget. Zajállította meg.- Bocsáss meg!Tánya felkacagott.- Nem kell bocsánatot kérned. Szabad emberek vagyunk. Mindketten szabadon döntünk Én mostdöntöttem. Úgy döntöttem, hogy valahol máshol keresek kielégülést a nõi testemnek. Zajcev válla megroskadt, vonásain tanácstalanság tükrözõdött, karjai tehetetlenül lógtneked, gondolta Csernova.

- Tánya, ne...- Már megtettem. Mindketten megtettük - felelte Csernova. Visszaült. Te vagy hát Zajcev, a vadász, gondolta. Na lássuk, hogyan ûzöd a vadat. Zajcev maga elé meredve beszélni kezdett; elhagyott épületek gyászos üressége kongott an.- Mit mondhatnék? - kezdte. - Nekem se könnyû. Olyan nagy az öldöklés körülöttünkmeghalnak. A családom Szibériában vár. Nincs pihenõ, nincs szünet. És most ez a... ez aldvadászik rám. Nem nézett Csernovára, de érezte a közelségét. Szünetet tartott. Csernovanézte, a rövidre nyírt, dús hajat.



- Mikor elmentél, vadászni indultam. De csak bolyongtam. Nem tudtam összpontosítai. -Kinyújtotta a karjait, mintha valami puha, lágy dolgot szeretne megmutatni a lánynak.- Aztán keresnikezdtelek. Beszélni akartam veled. El akartam mondani, milyen sokat jelentesz nekem. Csak veledegyütt tudom túlélni mindazt, ami itt folyik. Ha téged elveszítenélek, minden újra pokoakörülöttem. Magához húzta a lányt. Csillogott a szeme, úgy hunyorgott, mintha a napba nézett volna- De most úgy érzem, hogy olyan helyen vagy, ahova nem tudlak követni - mondta. Megfogta Csernova kezét; meleg és erõs volt a szorítása.- Tánya, bocsáss meg. Nem tudtam, mit jelentesz nekem. Nem tudom, milyen erõ vitt oda, és miértviselkedtem úgy, ahogy. Igazad van. Én... Csernova visszahúzta a kezét, és karjával szorosan átkulcsolta a térdét. Tágra nyílt samellyel a karja és a térde közötti sötét kis barlangba révedt, kicsordult egy könnycsea afejét. A könnycsepp legördült az arcáról, és a földpadlóra hullott.Érezte, hogy Zajcev közelebb húzódik.- Most már tudom - suttogta a férfi. Félresimította Csernova haját, hogy lássa elrejtett arcát. A lámpa fényében megcsillaneppnedves nyoma. Zajcev még közelebb hajolt, ajka végigkövette a legördült könnycsepp útjá

hûvösen simogatta a lány nedves arcát. Csernova összeszorította a szemét. Teste megrándult, s érezte, hogy megroppan a bensejtöltõjég, s fölemelkedik alóla a lelke, egyre feljebb tör, csak a teste marad lent Zajcev kajaiban. Lenézettés mindent látott maga körül: a halottakat, a gyûlöletet, a szégyent, mindent. Zajcev szorosan ölelõ karjai szárnyakká váltak, azokkal szabadult ki a jég fogságából,repítették, a felhõk közé. Messze lent hagyta a könnyeivel áztatott várost.

HUSZONEGY

Vér szivárgott át a holttestet takaró vékony vásznon, rózsaablakformán terült szét a fedühöngött: ha már ennyi takarót át tudnak küldeni a Volgán, nem juthatott volna egy vaspelMorozovnak? Konsztantyin Danyilovics Morozov Medvegyev medvéi közé tartozott, Zajcev jó barátja voa 284-esben, õ is Szibériából jött. Most csak egy halott volt. A találat a jobb szemén érte, részeegyetlen nagy seb volt. A halált hozó golyó a puskája távcsövén keresztül hatolt a szem Zajcev hátralépett: két ember fölemelte és egy szán végébe helyezte Morozov holttestétmelletti barlangba viszik, a többi halotthoz. Csak akkor tudják majd eltemetni õket, mikor befagy afolyó.

Ha beáll, és elég vastagra hízik a Volgán a jég, átvontatják a holttesteket: egymás utszánokon, amelyek mint dolgukról hazatérõ hangyák sorakoznak majd ezrével, véget nem érvonalban. A halottak elmennek, jönnek a takarók, jön a vodka. De munícióra hiába várunkerõsítésre is. Minden jel arra utalt, hogy valamilyen fontos dolog készül. A németek tíz teljes hadostálytvezényeltek ellenük augusztus óta, számolgatta magában Zajcev. Legalább öt hadosztálynylenne szükségünk. A nyulaimnak egész novemberben alig volt lõszerük. Még Ataj Csebibulipróbálkozásai is eredménytelenek maradtak. A tábornokok és a politrukok egyre azt hajto hogy



tartsunk ki. De mire várunk? Azt kaptuk feladatul, hogy a lehetõ legtöbb nácit csaljuk városba, éstartsuk is itt õket. Ha volna elég emberünk és fölszerelésünk, akár ma ki tudnánk õket Sztálingrádból. A nácik reményvesztetten reszketnek. Kiszállt belõlük az erõ. Nem katoncsak sántikáló, mocskos kísértetek. Sztálin és tábornokai azonban még mindig várnak azellencsapással, halmozzák a lõszert, minket meg készenlétben tartanak. Biztos most készel azáltalános támadásra. Biztos. Nem feledkezhettek el rólunk.Valami készül. Már a levegõben van. Thorvald is tudja. Tudnia kell, hiszen ezredes. Nem úgy, mint én, a nyomorult kis fõtözsõrmester,aki a lövészárokban szerzi az értesüléseit, vagy a Danyilov-félék által írt, cenzúrázotIderepítették, hogy megöljön. Egyedül engem. Ha végez, már megy is haza. Nyilván szeretntúl lenni a dolgon. A folyón vastagodó jeget nézte. Sok befagyott folyót látott Szibériában. Tudta, hogy elegalább december közepéig nem bírja el a teherautókat és a fogatokat. Morozov szegény, õ is szibériai volt. Megcsóválta a fejét. Morozov nem lát több befagy seégboltot, se életet. Elfordult. Még egy jó barát... Még egy hõst vetnek nehéz poggyászként a szán végébe, mmegõrizni és megbosszulni való emléket. Morozovot. Thorvald beszél hozzám. Üzeneteket ír, térképeket rajzol, hogy hol találom, és tintakész,

Kulikov és Morozov vérét használja.És a Sajkinét. Sajkint a nyakán érte egy golyó, a város déli peremén, a tizenötös szektorban. Morozovpárban. A szektor a frontvonal mentén terült el, a Lazur alatt, a Mamajev kurgán árnyékvárosnak ebben a keskeny szeletében szovjet katonák rejtõztek a terjedelmes épületekbenBevehetetlen tûzfészek volt mindegyik, hiába ostromolta õket a német hadsereg, az ellenn nemjutott elõbbre. Ezeket az erõdöket olyan rendíthetetlenül tartották a katonák, hogy helVörös Hadsereg térképeire is felkerült. Nevüket leggyakrabban az épület egykori funkciónyerték, mint a Szakmunkások Székháza, a Bank vagy a Sörcsarnok. Az új idõk szele azonbidõnként elsodorta az épülethez kötõdõ emlékeket, és mostanra a vöröskatonák hõsiesküzdelmének emlékmûveivé váltak. Ilyen volt az L alakú ház és az Öregmalom, amely szavahallatán minden környékbeli katona száját elismerõ dünnyögés hagyta el. Az egyik legjob

védett ilyen pont a Pavlov-ház volt. Az erõsen megrongálódott lakóházat a népnyelv arettenthetetlen Jakov Pavlov orosz fõtörzsõrmesterrõl nevezte el, aki a Szolecsnaja utcn állóromot húsz emberével szeptember 29-e óta tartotta a front kellõs közepén. Pavlov sorrameghiúsította a Volga felé törõ németek kísérleteit, pedig a folyó csak kétszáz méterremögötte. Olyan hosszú ideig táborozott ezen a helyen, hogy parancsnokai már csakHáztulajdonosként emlegették. Az utóbbi három napban Zajcev és Medvegyev német mesterlövészek felerõsödött tevékenykkapott híreket a városközpont közelébõl, a Mamajev kurgántól délre esõ területrõl. Mentvettek tûz alá, miközben azok a Pavlov-ház körüli utcákban és kis sikátorokban a sebesüpróbálták kimenekíteni. Két tisztet és egy közlegényt mellbe lõttek, meghalt mind a háraz állán ért halálos lövés, egy másik nyaklövést kapott. Zajcev értette, miért kerüli Thorvald a gyárak környékét: a rengeteg halott között nem

az õ keze munkája. Elnyomná a szagát, elfedné a nyomait, amelyekkel szeretné a környékrpuskatávcsöve elé csalni a Nyulat. Sajkin hajnalban önként jelentkezett Morozovval a feladatra, hogy ellenõrizzék a németmesterlövészekrõl szóló jelentéseket a tizenötös szektorban.- Nem lehetsz egyszerre mindenhol, Vaszka - mondta Sajkin a mesterlövészek megbeszélése után abunkerban. - Hátha éppen a mi iskolaparancsnokunk lövöldöz a környéken. Odamegyek és besebesült nõvérrel, aztán körülnézünk egy kicsit Morozovval.- És még valami - mondta Sajkin kifelé menet, az ajtóul szolgáló takarót fogva. -meg a



tegnapiért. Csehov és Tánya beszélt rá. Nem lett volna szabad eljönnie abba a pincébe. volt,hogy keményen bántál vele.- Miért kellene neked bocsánatod kérni, Iljuska? Azt hiszed, érdekel, hogy Tánya járt?- Vaszka... - felelte mosolyogva Sajkin. - Tudod, mit mondott Csehov? Idézem: Zajcev elvtársrendkívül hallgatag mesterlövész. De mikor szerelmes...!Sajkin nevetését a mögötte lehulló takaró tompította el. Sajkin most egy harctéri kórháfekszik, és evakuációra vár. Csernova jött délután rohanva a hírrel,- Vaszka! Morozov meghalt, fejlövést kapott. Sajkinnak a torkát találták el. SajkkihúztaMorozovot a lövészárokból, egy tüzérségi figyelõ észrevette õket, és segítséget küldöttholtteste a Lazurban van. Sajkin kórházban fekszik a tizenhármas szektorban, életveszél állapotban.Azt mondták, a nyakára szorította a kezét, Vaszka, úgy tartotta vissza a vérzést.- Iljuska!Sajkin erõtlenül kinyitotta a szemét. Kapkodva lélegzett.- Vaszenyka. - Alig hallatszott a hangja. Egy téglákra állított hordágyon feküdt tiszta gézzelcsavarták körbe. Ujjai közén saját alvadt vére barnásvöröse látszott. Szorosan lehunytaBelégzéskor szája fájdalmas körben maradt nyitva, olyan volt, mint egy kis sötét kút. Zmegborzongott a barátja torkából jövõ mély hörgés hallatán.- Ne beszélj, Ilja. - Kezét Sajkin véres öklére tette. -Csak ints a fejeddel. Tho

ld volt? Sajkin megszorította Zajcev kezét. Szeme kinyílt. Feje remegve le-fel mozgott. Igen.- Beszéltél a sebesült nõvérrel? Õt is? Sajkin teste összerándult, de úgy tûnt, most nem a fájdalomtól, hanem egy gondolattólmegszorította Zajcev kezét, és beszélni próbált.- A nõvér... A gurgulázó hang fájdalmasabban érintette Zajcevet, mint a bekötözött torok és a sápadSajkin szája kétségbeesetten próbálta formálni a szavakat.- Meghalt - mondta végül. Kezét a nyakához emelte, és arra a pontra mutatott, ahoost vér kezdettátszivárogni a kötésen. - Itt. Zajcev felidézte, mit mondott neki Csernova: két tiszt és egy közlegény, a golyó a szíta el.

Aztán az ápolónõ és Sajkin, nekik a nyakukat lyukasztotta át, mint szigony a halakat. Mv, akit agolyó a puska távcsövén keresztül ért. Csakúgy, mint Baugderiszt. Ez Thorvald mûve. Minden útjába kerülõ dologra lõ, legyenek azok ápolónõk vagy mentõtiÖsszetéveszthetetlen stílusban csinálja, hogy biztosan észrevegyem a nyomait. Négy nappal ezelõtt a Mamajev kurgán keleti lejtõjén, a Pjotr bábura lõve már tartott képességeibõl. Másnap reggel lelõtte Baugderiszt és Kulikovot, aztán délre vonult és váközben? Mire volt jó a háromnapos szünet? Figyelt. A tökéletes búvóhelyet kereste, egy lõállást, ahol láthatatlanná válhat, és aközelébe kerülõ oroszt megölhet. Megtalálta. Észrevétlenül képes megközelíteni a helyetvillámgyorsan elmenekül. Átlátok rajta. Ott, az õ kis erõdjében, kígyóként összetekeredleterít az utóbbi két napban öt egészségügyist, ma reggel, pedig a két mesterlövészt, att.

Morozovot és Sajkint. Igen. Berendezkedett. A végére akar járni a dolognak. Világossá teszi, hogy haza szere menni.Meghívólevelet vésett ólomba, rézbe, testbe, vérbe, és elküldte nekem. Gyere, írja. Gyere, Vaszilij Grigorjevics Zajcev fõtörzsõrmester, gyere, te mesterlövégyöngye,gyere oda, ahol a barátaid ma találkoztak velem. Kérdezd csak meg a kis Sajkint! Majdelhörgi nekeda címet. Gyere, Nyúl! Köszönöm, iskolaparancsnok úr! Elfogadom a meghívást.



A hõmérséklet gyorsan esett, a fények is tompultak. Zajcev megmozgatta elmerevedett válHátánhideg fájdalom futott végig. Két órája ült itt, szemét mindvégig a periszkóp lencséjére A szürkület leszálltával a romos házak és a törmelékkupacok körvonalai lassan elmosódtazon a helyen hasalt, ahol Sajkin a golyót kapta. A háta mögött fekete folt terült szét, alövészárok fenekén, ahol Morozov elesett. Még egyszer végigpásztázta tekintetével a Szocadéli oldalán futó házak sorát. Ezután a tõle jobbra lévõ Január 9. tér kétszázötven métfigyelte: a szétlõtt szökõkutat, az összetört padokat, a gyökerestül kiforgatott fákat A park mostanra lövészárkok, bombatölcsérek és szétroncsolódott jármûvek zavaros halmaBalról a Szolecsnaja utca három háza szegélyezte. A park bal oldali sarkában, az utca talán aPavlov-ház. A tér mögött, a szemközti, északnyugati oldalon boltok és irodaépületek utcátjárókkal tagolt sora. Végül leeresztette a periszkópot fáradt, elgémberedett kezével. Elvégezte mára kitûzötfejébe véste a frontvonal minden részletét, hogy mit látni errõl a megfigyelési pontrólelkövetkezõ napokban bármi megváltozik, akár csak egy kõdarab is elmozdul, vagy egy tégmásikra tesznek, észre fogja venni. Lehúzta fehér egyujjas kesztyûjét, hogy egy kis meleget leheljen ujjaira. Megropogtatt a csontjait, atenyerét masszírozta, hogy újra tudja fogásra használni a kezét. Hátizsákjából füzetet elõ, s a nap utolsó sugaraiban gyors mozdulatokkal vázlatot készített a környékrõl. Kinyújtóztatta a csípõs hidegben töltött hosszú mozdulatlanságban elgémberedett lábát

talpától alig karnyújtásnyira terült szét Morozov kiontott vérének foltja. Pár méterrelmert úgy érezte, nem illendõ lábbal tapodni a helyet, ahol egyik barátja vérével áztatt amásik, pedig halálos sebet kapott. Valahogy szentségtörésnek tûnt; az ember nem lép, nea.Szellemek járnak erre. Még nem felejtette el, hogyan mesélt ezekrõl a dolgokról idõs naa. MegDunya nagymama! Nyírfa seprûjét rázva figyelmeztette, hogy tisztelje a szellemeket és hgassonrájuk, mert a halottaktól származnak, és olyan titkokat ismernek, amikrõl élõ embernek tudomása. Eltette a ceruzát és a füzetet. Megjegyeztem a terepet, állapította meg. Minden aprósám

mintha ilyen hibára számítanék Thorvaldtól: õ ennél sokkal merészebb hibát fog elkövetntéglát elmozdítani vagy cigarettára gyújtani. A náci mesterlövész Sztálingrádba érkeztének híre óta Zajcev most elõször érezte, hogybenne a vadászösztön. Míg ide nem jött erre a helyre, amelyet Thorvald is szemmel tarto nem szólaltmeg benne apja, nagyapja és a tajgában élõ többi õse hangja. Ezek a hangok mostanáig váezekre az apró jelekre, hogy segítségükkel felnyithassák mélyebb tudása rekeszeit. Thoryan vadvolt, amilyenre eddig még sosem vadászott, ezért vártak a hangok. De Thorvald most ott volt a közelében, azon a helyen, ahol Morozov meghalt, és Sajkin haldoklott asárban. Zajcev ösztönei és megérzései mûködésbe léptek. Thorvald ember, és effélét a Nyszázszor üldözött. A különbség csak annyi, hogy az iskolaparancsnok Olyan képességekkel

rendelkezett, amikhez foghatóval még nem találkozott. Ez a náci tökéletesen céloz. A kiarcát másodpercek alatt kicsipkézte, pedig egyetlen puskából tüzelt, de olyan sebességgthaketten lõttek volna. A távolság láthatólag nem akadály neki. Morozovot és Baugderiszt akeresztül lõtt golyóval ölte meg, míg Kulikov és Sajkin, a két legtapasztaltabb nyúl, atttalálatot, amikor az áldozatok mellett figyeltek. Ismeri a harcteret. Követték a nyomai a Mamajevkurgánra, azután a Vörös Októberhez, most pedig ebbe a parkba a városközpontban. Thorvald agya nem normálisan mûködik. Bemászott Kulikovhoz a lövészárokba, hogy elvigy



fegyverét. Olyan, mint egy veszett kutya, mindenbe belemar. Mindenre lõ, lõszerét bábukápolónõkre pazarolja. Kegyetlen. Éles eszû. És mint minden hús-vér ember, nyilván õ is Sztálingrádtól. És csak egyetlen dologra összpontosít: rám. Mint a megvadult farkas, amnemeszik, nem iszik, csak öl. A szörnyeteg minden mozdulata egyetlen dolgot szolgál. És eza gyengepontja. Ez fogja elárulni. Zajcev lassan felállt, hogy még egy utolsó pillantást vessen a térre. A fények eltompu az árnyakgyorsan beivódtak a földbe. Ideje volt indulni. Vállára vetette a puskáját, és lehajoltszkópjáért.Keze elõtt, az árok mélyén, Morozov vérének foltja valahogy még mindig látszott a sötét- Holnap újra eljövök - sziszegte mintegy a vérfoltnak.Két órával késõbb Zajcev a mesterlövészek bunkerébe lépett. Kulikov állt fel jöttére.- Vaszka!- Nyikolaj! Zajcev megölelte barátját. Arcon csókolta, aztán karnyújtásnyira eltartva alaposan szette.- Hát visszajöttél! Hogy vagy? Hogy van a fejed? Kulikov megdöntötte a fejét, hogy Zajcev közelebbrõl szemügyre vehesse a füle fölötti Zajcev óvatosan megtapogatta a helyet, ahol a varratot sejtette.- Még egyben van - mondta mosolyogva. - Sokan már ennek is örülnének. Kulikov arcáról lehervadt a mosoly. Eszébe ötlött Baugderisz szétroncsolódott arca... ...

Sajkin. Meg a többiek. A nagy vidámság közepette Zajcev elfeledkezett róluk.- Jól vagyok - mondta Kulikov. - Ma délután kizavartak az ágyból. Hallottam, mi tIljával ésMorozovval.Zajcev a sarokba tette fegyverét és táskáját.- Megtaláltam, Nyikolaj. Sajkin egyenesen hozzá küldött. Érzem a közelségét a nyo, abõrömön érzem. Kulikov Zajcev szemébe nézett. Nehezen nyelt, arca továbbra is néma maszk maradt. Zajcv sokszormegcsodálta Nyikolaj Kulikov arcának rezzenetlenségét, amely semmit nem árult el a gondtaiból.Karja és lába is legtöbbször mozdulatlan volt. Zajcev biztos volt benne, hogy ezért tud

Kulikov azösszes mesterlövész közül a legügyesebben mozogni, szinte láthatatlanul: a vérében voltnesztelenség. Eszébe jutott, hogyan állították fel konzervdobozos csapdájukat Kulikovék négy nappal Kulikovnak van egy kiegyenlítetlen számlája. Még a fegyvere is Thorvaldnál van.- Velem jössz, Nyikolaj? Mindketten láttuk ezt a náci férget munka közben, sõt túatalálkozást. Elkapjuk.Kulikov pislogott.- Tánya nem fog megsértõdni?- Mi a... - Zajcev hallgatott egy sort. - Nem, Nyikolaj. Tánya nem fog megsértõdni. Ülj le. Kulikov a földre huppant. Zajcev csak látta, hogy Kulikov a lámpa talpa által vetett á

alá ül, desemmiféle zajt nem hallott. A legsötétebb pontot választotta, állapította meg. Zajcev körülírta a helyet, ahol Sajkin és Morozov rábukkant Thorvaldra. Fogalma sem vo hogyantudta az iskolaparancsnok lelõni a mesterlövészeket, de e pillanatban a hol fontosabbvolt, mint ahogyan. Kulikovval új csatát indítanak a náci nagymester ellen.- A nap a hátunk mögött kel fel, és elõttünk nyugszik, tõlünk kicsit jobbra. Ezéroradélutáni órákban jobbak az esélyeink. Kikényszerítünk tõle néhány lövést, hogy pontosan



megállapíthassuk, hol bujkál. Nem lesz túl nehéz. Úgy veszem észre, szívesen használja Kulikov nem szólt, szürke szeme azonban feszült figyelemrõl árulkodott.Zajcev folytatta.- Mi mozoghatunk, de az az érzésem, hogy õ egy helyben fog maradni. Biztos úgy godolja, hogyideális leshelyet talált. Amíg úgy tudja, hogy nem fedeztük fel a rejtekhelyét, ott mar- Honnan tudja, hogy nem téged lõtt le, amikor Sajkint és Morozovot eltalálta? - dezte Kulikov.Zajcev egy pillanatra elgondolkozott, mielõtt válaszolt.- Nem tudja, de továbbra is figyelni fogja azt a helyet, ahol két mesterlövészt i elkapott. Ha holnapés a következõ néhány napban senki sem bukkan fel, hogy folytassa vele a macska-egér jákortalán úgy gondolja majd, hogy engem ölt meg, és a játéknak vége. De ha valaki odaáll elgja,hogy csak én lehetek az, mivel hallottam a távcsöves találatairól meg a többi mocskos tVégül is éppen ezt akarja. Szerintem legalább két napot eltölt még a lõállásban kucorogmutatkozik.Kulikov felállt.- Megyek, alszom egyet. Hajnali négykor itt?- Igen, Nyikolaj. Kulikov nesztelenül távozott. Zajcev továbbra is a földön ült, és a lámpa alatti, hullárnyékfoltot bámulta, ahol az imént még Kulikov ült. Másodpercekkel a távozása után mármintha sose járt volna ott. Hogyan csinálja? - kérdezte magában Zajcev.

Eloltotta a lámpát, és hátizsákját a feje alá csúsztatva ledõlt a matracára. Réveteg taa bunker mennyezetét.Holnap. Holnap kezdõdik a párviadal. A döngölt padlóból sugárzó hideg megcsapta az arcát. Följebb húzta a takarót. FigyelteKitapintotta a pulzusát. Thorvald. Thorvald ezredes. Csak egy név, csak feltételezések és következtetések... EdHolnapravalósággá válik, ugyanolyan valósággá, mint egy puskagolyó. Arra gondolt, mit érezhet az ember, amikor golyó fúródik a testébe. Õ még nem sebesültmártöbb ezer sebesültet látott. Milyen lehet a fájdalom? Milyen lehet meghalni...? A golyó együtt, még

a fájdalom elõtt érkezik a halál? Vagy borzalmas kínt okoz? A testben ott rejlik az össlképzelhetõkín és szenvedés, amely az érzékek halála elõtt mind kipattan, és tombolni kezd? Zajcevetnikezdett a homloka. Holnap talán épp ide kapom a golyót, gondolta. Megdörzsölte az arcáty elûzzea kellemetlen gondolatot. Átismételte magában mindazt, amit az ellenséges mesterlövészek elleni küzdelemrõl tanumesterlövész felkutatása az ellenség védelmi vonalának feltérképezésével kezdõdik. Mindtereprészletet meg kell figyelni és meg kell jegyezni. Ezt megtette néhány órája. Ezutámányozniés elemezni kell, hol és hogyan kaptak mások lövést a térségben. Zajcev felidézte Sajkidélutáni agóniáját és Morozov holttestének látványát. A Morozov fejébe csapódó lövedék

perdült le. A távcsõ maga semmit nem árult el. Merre mutathatott, amikor Morozovot talá érte?Sajkin sem tudta. Õ éppen egy sisakot figyelt a messzelátóján keresztül, amely a Szolec utcában,futó lövészárokban mozgott. Éppen szólni akart Morozovnak, hogy célozzon a sisakra, amiThorvald lecsapott. Zajcev úgy vélte, hogy vagy a Pavlov-ház körül zajlott valamilyen a vagyThorvald egy segítõvel dolgozik, aki a sisakot egy boton feltartva mozgatja. Sajkin és Morozov hibázott. Nem lett volna szabad lõniük. Azért mentek a Január 9. téry



megtalálják Thorvaldot. Mégis ráharaptak a csalira, Thorvald pedig nem habozott. A következõ lépés az ellenség erõsségeinek és gyenge pontjainak feltérképezése. Ha az kiválóan képzett, és olyan kitûnõen céloz, mint Thorvald, akkor hamis célpontokkal és tkell kitapogatni. Könnyû célpontokat kell neki felkínálni, hogy elárulja tartózkodási hkellbosszantani. Zöldfülûre utaló hibákat kell elkövetni, apró, jól látható, mindazonáltal hibákat, hogy az ellenfélnek megnõjön az önbizalma. Ha türelmetlen, ha alig várja már, enés visszavonulhasson, mint most Thorvald, hosszú, bonyolult ütközetre kell kényszeríten konok,mint az iskolaparancsnok, akkor el kell terelni a figyelmét, elterelõ hadmûveletekkelkell felpiszkálni,meg kell zavarni összpontosítás közben, hogy ne legyen képes tovább rezzenetlenül a távkeresztül figyelni és pontosan célozni. Ha az embernek lehetõsége van a lövésre, megfontoltan kell tüzelni. Ne feledd a régi m mérdki hétszer, vágj oda egyszer. A ajtónyíláson függõ pokróc fölemelkedett, óvatos léptek közeledtek. Zajcev kinyitotta a szemét, de semmit sem látott. Elõhúzta kezét a takaró alól, és kinkarját.Csuklóját hideg csapta meg. Aztán egy láb súrlódását érezte. Csernova odakucorodott mellé, fészkelõdve elhelyezkedett, megfogta Zajcev kezét, és ol óvatosantartotta, mint valami kényes, törékeny tárgyat. Egy néma perc után megszólalt a sötétbe

- Kulikov jó választás volt. Örülök, hogy visszajött. Zajcev mély lélegzetet vettmeglepõdött, hogy sóhajtásként bukik ki belõle. A fagyos, sötét bunker most melegen, lárájuk. Tányával az oldalán minden olyan kellemesen hullámzik, ring körülötte. Tánya minlendületet ad, a dolgok mozgásba jönnek a környezetében, mintha különben kényelmetlenülmagukat.- Maradj velem ma éjjel! - mondta. Akaratlanul ejtette ki a szavakat. Nem magamtól mondok ilyeneket, gondolta, õ csalja ki belõlem,döbbent rá. - Nem lehet, Vaszenyka - suttogta a lány. - Holnap találkozód van Thorvaldd Ki kellpihenned magad. Én várhatok. Még egy percig tartotta a férfi kezét az örvénylõ sötétben. Zajcev semmit sem látott, sem. Teljesen nyugodt volt. Csernova ujjai gyengéden kaparásztak a tenyerében, mintha

egy apró egérforgolódna benne. Körbevesz, gondolta Zajcev. Pedig csak mellettem, ül, és a kezemet foja. Mégisteljesen magába szív. Elhúzta a kezét, és Csernova hajába túrt, a sûrûn nõtt, vastag haj szálak közé. Lecsúslány homlokára, szemére és orrára. Gyengéden végigtapogatta az arcát, mintha vak lenne.gondolatai ott lüktettek a tenyerében, ujjbegyéhez tolultak, hogy jobban érezze a lányt nyakánálmegállt, majd a takaróra hullott a keze. Ki kell pihennem magam.Csernova felállt, ruhája suhogása megtörte a varázslatot. Az ajtóhoz lépett.- Ideje, hogy az iskolaparancsnok leckét kapjon -mondta. - Tanítsd meg meghalni. Egy golyó megegy lecke a Nyúltól.

Félrehajtotta a pokrócot; a holdfény kirajzolta lába és csípõje sziluettjét.- Öld meg, Vaszka - mondta Csernova. Lágyan mozgott mögötte a visszalebbenõ pokródegáramlat tódult a helyiségbe, odakúszott Zajcev mellé, ahol az elõbb még a lány ült.

HUSZONKETTÕKésõ délutánra járt, mire Mond és Thorvald megérkezett a Január 9. térre. Thorvald érdepillantott körül. Úgy ítélte meg, hogy a park tökéletesen megfelel a céljainak. Egy alafedezékébe húzódva tekintetével végigpásztázta a területet. A nap a háta mögül sütött, jelentette, hogy délután árnyékban lesz. Rengeteg búvóhely akadt a parknak ebben a nyug



elében:kiégett tankok, egy elhagyott földsánc, halmokban álló törmelék. A park túlsó fele, ametekévolt, jóval simábbnak látszott. Ezen a részen a harcok fõleg a Pavlov-háznak nevezett ézajlottak. A vörösök tartották magukat, maga a park, pedig afféle senki földje volt.- Nagyszerû! - mondta Thorvald. Mond a kõfal mögé kuporodott, míg Thorvald szeméhelte atávcsövet, és újra szemügyre vette a terepet. Egy perc elteltével szinte kiegyenesedetttt! Sietõs léptekkel elindult balra a fal mellett. Mond követte. Megálltak egy tank ütötteTízméternyire a faltól rozsdás vaslemez feküdt egy téglakupac tetején. Fél órával késõbb Thorvald hozatott egy ásót. Amikor rájuk borult az éjszaka, Mond neklövészteknõt ásson a lemez alatt. A földet vászonponyvára lapátolta. Az ezredes a fal mögé vonszolta a ponyvát, és ott t aföldet. Mondnak a lelkére, kötötte, hogy nagyon óvatosan dolgozzon, ügyeljen rá, nehogyisebbmértékben is elmozdítson egy téglát. Két órával késõbb Mond kinézett a lövészgödörbõl. volt már ahhoz, hogy egy ember kényelmesen térdepeljen benne, s a feje úgy is épp csak ja avaslemezt. A gödör, a téglák és a vaslemez nemcsak elrejti majd Thorvaldot, hanem elnyea puska-dörrenést is. Itt fekhet a semleges zónában, láthatatlanul, a cudar orosz széltõl is vézavartalanul lövöldözhet.

Mond befejezte a munkát, kimászott a gödörbõl, és fáradtan az ezredes mellé roskadt.Thorvald felélénkült.- Hát akkor lássuk, mibõl élünk, tizedes. - Bekúszott a fémlemez alá, és halkan f -Nagyszerû, nagyszerû!Kísérteties hangja mintha a semmibõl kongott volna elõ.Másnap reggel Thorvald takarókat, két doboz lõszert, termoszt és szendvicseket vitt a le.Mond a fal mögött maradt, és várta az utasításait. Thorvald csendben kivárta a késõ délutánt. Amikor a nap már a háta mögé ért, lõni kezdápolóit, akik csak másodpercekre tûntek fel, mikor a sebesülteket vitték el a Pavlov-hádminden egyes lövésnél összerezzent, habár alig hallotta, nem is hasonlítottak azokra az

dörrenésekre, amelyekhez hozzászokott. Minden lövésre összerándult a gyomra. Megvetette Thorvaldot, amiért ápolónõkre lövöldöz. Thorvald valahányszor meghúzta a raszámolt elõtte: egy, kettõ, háááá-rom. Habár Mond már jó néhány napja, csitítgatta lelkmost mégis háborgott magában. Pontosan tudta a választ ki nem mondott kérdésére, hogy vhelyes-e, hogy ápolónõket és sebesülteket öl meg, akiknek afféle csalétekként pusztán ameghalniuk, hogy a Nyulat elõcsalogassák. Hát igen... A sztálingrádi csatában már rég nrossz küzd egymás ellen, még csak az sem érdekes, kié lesz a gyõzelem - valójában csak maradás a fontos. Nem: az ápolók nem tekinthetõk katonai célpontnak. Én viszont haza akmenni.Hány ember halála kell ehhez? Talán mindenkié. A második nap ugyanúgy kezdõdött, mint az elõzõ. Thorvald bemászott a lövészgödörbe, écsendben délutánig, amikor is gyors egymásutánban leadott két lövést, majd egy harmadik-

Megint három -közölte Monddal. A harmadik napon is a Január 9. téren érte õket a napkelte. A nap sugarai még szinte e bújtak,mikor Mond felfigyelt az ezredes suttogó hangjára.- Látogatóink érkeztek, tizedes. Mond ledobta magáról a pokrócot, és a távcsõért nyúlt. Épp ki akart lesni a mellvéd möThorvald rászisszent.- Maradjon nyugton. Mesterlövészek. A nap hátralevõ részében Mond a fal mögött kuporgott. Ideges volt, izgatott, azon tûnõmagát a Nyulat pillantotta-e meg az ezredes.



Órákig várt. Az unalom olykor tompította éberségét, de a feszült várakozás megviselte Délben, mikor a nap pályája csúcsára ért, Thorvald hangja riasztotta.- Menjen harminc métert balra, és akassza a sisakját az ásó nyelére. Emelje a falhogy éppcsak kilátsszék, aztán menjen tovább. Hallja, amit mondok?- Hallom, ezredes úr.- Akkor csinálja! Ha eltalálják a sisakot, vágódjon hasra! Mond megragadta az ásógörnyedve megtette a harminc métert. Levette sisakját, az ásónyél végére helyezte, és ae. Alig tíz métert haladt, amikor golyó csattant a sisakon. Az ásó még nem is ért az árokmikormeghallotta a parkon átzúgó lövés visszhangját. Fölvette az ásót meg a sisakot, és vissThorvald mögötti figyelõállásába.- Nem hallottam, hogy lõtt volna, ezredes úr. Lõtt egyáltalán?- Igen.Mond kivárt egy kicsit.- Zajcev volt az? Thorvald szusszantott. Mond szinte látta maga elõtt, hogyan csavarja maga köré a takart, éshogyan szunyókál jóllakott medve módjára a délutáni fölmelegedést visszasugárzó vasleme- Holnap kiderül.Egy óra volt még napkeltéig. Mond Thorvald mellett ült, mindketten a kõfalnak támasztotat.Az ezredes pihent, erõt gyûjtött, mielõtt bemászott a lövészgödörbe.

Mond várakozással tekintett a negyedik nap elé. Egyetértett Thorvalddal, hogy az elõzõmesterlövészek valószínûleg Zajcev tanítványai voltak, de maga Zajcev aligha lehetett kásónyélre akasztott sisak túlságosan egyszerû, átlátszó trükk, Zajcev, ez a tapasztalt veszi be. Felismerte volna, hogy ez csak egy egyszerû német mesterlövész cselfogása, éslõttvolna, mint az a két vörös. Zajcev célpontja maga Thorvald. A Nyúl aligha árulta volna pozíciójátkisebb vadért. A park túlsó felén bujkáló orosz lövészek talán Zajcev utasítására álltaugrottak a célpontra - meg azért, mert egy német mesterlövészt sejtettek, aki könyörtelasebesülteket és az ápolókat. Majd kiderül. Ha Zajcev halott, vége az egésznek. A vörösök több tanítványát már nem kThorvald ellen, hiszen bebizonyosodott, hogy az kész öngyilkosság. Ha viszont továbbra

s felbukkanvörös mesterlövész, akkor az csak Zajcev lehet. Thorvald kipihente magát. Felnyalábolta a termoszt meg a megmaradt sajtból és felvágotbólkészült szendvicseket. Még négy napra volt élelmük. Az ezredes úgy ítélte meg, hogy eleFogta a zsákmányolt Moszin-Nagantot, és bemászott a lövészgödörbe. Honnan van annyi türelme, hogy egész nap csak figyeljen és várjon, tûnõdött Mond. Ha ajobban megnézi, egy elpuhult, kényes figura. Honnan veszi ezt az akaraterõt, hogyan lett a HarmadikBirodalom vitathatatlanul legjobb mesterlövésze? Ha ekkora erõ lakozik benne, annak akülsején is,izmain is látszania kellene. De hiszen voltaképp látszik is. Mond szinte hallotta az ezredes hangját. "A szememben

, a kezembenvan. Néha a hangomban is. A puskagolyóban. A fellobbanó akarat hajtja elõre a lövedéketakezembe veszem a puskámat, én vagyok a legjobb német mesterlövész."- Ma különösen figyeljen - hangzott az ezredes utasítása; Thorvald már felemelked- Nemozduljon, amíg parancsot nem adok. Azt hiszem, ma puskavégre kapjuk azt a Nyulat. Az ezredes hason csúszva bemászott a lövészgödörbe. Fölszerelését és puskáját maga elõéjszaka hullott friss hóban. Mond maga köré csavart néhány pokrócot. A hajnal, harapósan hideg órákat jósolt. A ned



szivacsként Sztálingrádra nehezedõ párás, nyomott idõ tovatûnt, a mai nap tisztának, szígérkezett. A csillagok már csak haloványan pislákoltak a Volgán túl húzódó keleti szemhatár peremalulmaradtak a felkelõ nap bíborban játszó sugaraival vívott csatában. Ma messzire elhazikminden szó, ma tisztán látunk mindent, gondolta Mond. Ideális vadászidõ.Mond arra ébredt, hogy arcába süt a nap. Hátrahúzta fehér álcázóöltözéke csuklyáját, éssisakját. A nap még alacsonyan állt, nem melegítette a fejét, de mivel nem fújt szél, asem voltkellemetlen. Felidézte apja vesztfáliai birtokának képeit, a porszerû havat, a végtelenfehérlegelõkön szinte mozdulatlanul álló szarvasmarhákat és birkákat, és eltûnõdött, hová isEszébe ötlött nõvére, aki azokon a metszõen hideg napokon sonkát és káposztát készítettapjának ebédre, miután visszatértek a mezõrõl, és letopogták csizmájukról a havat meg akonyhában ültek le, a falra akasztott, megsárgult fényképrõl édesanyja tekintett le rá, annyiéve halt meg, ahányat Mond megélt. Jó anyád lett volna, mondogatta apja, Mond pedig ilyorrámosolygott a nõvérére, aki anyja helyett felnevelte. Otthon sose volt ennyire hideg, sose hatolt a csontjáig, mint ez a hideg itt, ebben az idegenországban, ebben a háborúban. Lehúzta az egyik kesztyûjét, elõvett egy szendvicset, kicsomagolta és megette. Talán mllett

volna várnia, míg késõbb majd éhesebb lesz a nap folyamán. A bizonytalanság miatt ette bmost. Szótlanul, mozdulatlanul ült. Az ég kéklõn borult fölé, körülötte minden romokban hevedarabig nem gondolt Thorvaldra, aki fehéren, összekuporodva feküdt, mint egy lárva. Felillantott aMamajev kurgánra, tekintete átsiklott az utcák mögött futó sínekre. Minden üszkös és fetisztán lehetett látni. Elképzelte, hogy õ az egyetlen élõ ember Sztálingrádban. Mit tealóbanígy lenne? Házat építene a törmelékbõl? Fölkelne és elindulna...? Hová? Nem, inkább ittnapon, és megenné az utolsó szendvicsét is. Aztán bemászna a lárva odújába, és az õ szefelfalná. Késõ délutánig egy helyben ült. Nem mozdulhatott a falon ütött rés közelébõl, hiszen T

bármikor szüksége lehetett rá. Kinyújtózkodott, hasra fordult, és magára húzta a takarólett volna kedve, de nem lehetett. Az ezredes vajon hisz Istenben? Fohászkodik-e hozzá, hogy adjonneki erõt? Vagy olyan, mint én vagyok, akinek csak akkor jut eszébe Isten, ha bajban van? Istenem,add, hogy élve megússzam. Kérlek, Istenem, hiszen én mindig is hittem, még olyankor is zek,amikor nem hallod meg a szavam. Ha épségben hazakerülök, akkor még inkább fogok hinni b. Késõ délután a nap hosszú árnyékokat vetett a parkra, s mielõtt alábukott, megcsillantodúját rejtõ vaslemezen. Mond megette az utolsó szendvicsét is. Idáig az éhségérzete fimúlatta az órákat. A gyomrában erõsödõ követelõzés éberen tartotta.- Mond! Itt van?

Mond akin már erõt vett az unalom, nem válaszolt rögtön. -- Igen, ezredes úr, itt vagyok.- Ideje megnézni, megjöttek-e a barátaink.Mond visszafojtott lélegzettel figyelt.- Látott valamit, ezredes úr?- Talán. Nem biztos. Mintha megvillant volna valami ott, ahol tegnap az a kétmesterlövész volt.- A Nyúl?- Lehet. Képes odamenni, ahol a bajtársait lelõtték. Hát persze, gondolta Mond Zav, a



vezércikkek hõse. Az odamegy. A bosszúvágya nem nélkülözheti a drámai elemeket. Nem ismThorvaldot, az ezredes viszont már kiismerte õt. Egész nap ugyanarra a helyre összpontoottafigyelmét, és csak arra várt, hogy végre elkapjon egy ilyen aprócska villanást.- Tegye a sisakját az ásónyélre. Menjen ötven métert balra, emelje fel, aztán indobbra. Mond az ásóért nyúlt. Hallotta, hogy Thorvald vígan dudorászik odújában.- Nyulam-bulam, gyere ki!

HUSZONHÁROM- Nézd csak, Vaszka, ott ni! Egy sisak... Gyere, nézd meg! Zajcev már egy órája kteperiszkópján a parkot, belefáradt a szeme. Felhúzta a kesztyûjét, de alig dõlt hátra egenõre,Kulikov máris észrevett valamit. Levette kesztyûjét, és a periszkópért nyúlt. Kulikov átkozódott.- Hol láttad? - tudakolta Zajcev, és óvatosan a fal pereme fölé emelte a periszkó- Hol?- Ott a túloldalon, a mögött a fal mögött. A tank mögött. Ott! Látod?- Nyughass, Nyikolaj. Mindjárt megtalálom. Zajcev még sosem látta ennyire izgatottnak Kulikovot. Roppant talányosnak találja aziskolaparancsnokot. Sebaj, én már egy hete élek együtt Thorvalddal, gondolta, Nyikolaj

edig csakmost kóstolgatja.- Balra indult - suttogta Kulikov. Semmi szükség rá, hogy suttogj, gondolta Zajcev. Thorvald elég közel van ahhoz, hogy etlengolyóval leterítsem, de suttogni azért nem kell. A szemközti falat pásztázta. Az ereszkedõ nap miatt szinte alig látott valamit, a körvkelmosódtak, kísérteties fény terített be mindent, amit a periszkópon keresztül látott. pontosan erre számít. Olyan helyre ásta be magát, ahol ez a napszak az õ elõnyét fokozzggelviszont az enyém. Thorvald ezzel is tisztában van - reggel nem mutatkozott.- Látod már? - kérdezte suttogva Kulikov.

Még nem. Ott semmi sincs. A fal mellett... talán ott... Mi az? Kõ? Nem, hiszen... deigen,megmozdult. Egy sisak, más nem lehet. Messze volt, a periszkóp ilyen távolságból már neatsegített, de Zajcev e percben jobban megbízott Kulikov szemében és ösztönében, mint a sTényleg mozog, vagy csak Kulikov ideges karattyolása miatt gondolom?- Már látom - mondta, még mielõtt valóban megbizonyosodott róla. Fáradt szeme erõeltea fal pereme fölött homályosan imbolygó szürke valamit. Az a valami tényleg mozgott. Ig Ténylegegy sisak. -Látom - ismételte.- A tied, Vaszka. Mit csináljunk? Zajcev feszülten figyelte a sisakot. Volt valami természetellenes abban, ahogy fel-

le billegett,cseppet sem hasonlított egy fal mögött mozgó emberre. Rossz utánzat, egy nyélre helyezesak,meg-megbillen, mintha viselõje féllábú lenne, vagy guggolva araszolna elõre. Nem, ez neehetThorvald. Valahol máshol leselkedik a nyomorult, és csak arra vár, hogy lõjek, ahogy tenap Sajkin ésMorozov. Arra vár, hogy áruljam el a helyzetem. Ez a sisakvivõ csak a segéd, ráadásul eügyetlen. Letette a periszkópot. Sértésnek érezte az ócska, lejáratott trükköt. Másra számított.



e,de nem erre.- Ócska fogás. - Hunyorgott, megdörzsölte fáradt szemét. - Hagyjuk a fenébe. Figyelték, hogyan billeg fel-le a sisak. Néhány perc múlva eltûnt, elfáradhatott a hor A parknyugati oldalán lebukott a nap, a sûrûsödõ szürkületben a periszkóp már használhatatlan.E kései órán Viktor Medvegyev és medvéi legfeljebb egy felparázsló cigaretta vagy egy ltorkolattüze alapján tudnának lõni, de Thorvald aligha követ el ilyen hibát. Vagy mégiss voltegy nyélre helyezett sisakkal parádézni a Nyúl elõtt... Talán mégsem olyan zseniális ez náci,még a tisztességes mesteremberi tudás sincs meg benne. Fél órával késõbb teljesen besötétedett. Összeszedték a felszerelést és a puskákat.- Hol a bánatban lehet? - motyogta Kulikov. - A rohadt életbe! Zajcev elfojtott egy mosolyt. Milyen bõbeszédû az amúgy szótlan Kulikov, ha Thorvaldró szó...Medvegyev és Csernova már várta õket a bunkerben. Zajcev röviden beszámolt a nap eseména sisakos trükkrõl. Fél óráig tanácskoztak, milyen taktikát alkalmazzanak Kulikovval, afelkelt és elment. - Megbántottuk volna? - kérdezte Medvegyev.- Ugyan - válaszolta Zajcev. - Csak nagyon a szívére vette ezt az egész párbajt. rintem annyiraszeretné lelõni, hogy már semmilyen tanácsot nem képes végighallgatni. Tudja a fene. Bimég

mindig nagyon fáj neki Baugderisz halála. Semmi baja nem lesz. Mára ennyi.Medvegyev is felállt.- Kedvem támadt vadászni egy kicsit a parkodban. Hátha dohányzik az iskolaparancsok.- Akkor adj neki tüzet! - nevetett Zajcev.Csernova Zajcevvel szemben ült, keresztbe tett lábbal. - Mi van Sajkinnal? - kérdezteZajcev.- Nem tudom. Nem is akarom tudni. Azzal áltatom magam, hogy még él. - Csernovamegmasszírozta a térdét. Zajcev csendben figyelte, próbálta leküzdeni fel-feltörõ vágyámagához ölelje.- Nem értem ezt a Thorvaldot. Miért viselkedik úgy, mint egy kezdõ? - kérdezte Csova.- Nem tudom. - Zajcev vállat vont. - Talán azért, hogy azt higgyem, mégsem õ az.

yfelidegesítsen. Száz oka is lehet, de igazából nem tudom. Csernova kinyújtotta a lábát. A fehér vászonnadrág alatt kirajzolódott a combja és metja.- Az iskolaparancsnok tudni akarja, hogy ott vagy-e. Ismer téged. Szinte biztos, hogy elolvasta arólad szóló cikkeket. Tudja, hogy a Nyúl nem lõne egy nyélre helyezett sisakra. Azzal, nemlõttél, megbizonyosodhatott arról, hogy valóban veled áll szemben. Csernova a kezét dörzsölgette, úgy vizsgálgatta a tenyerét, mint egy jósnõ, aki a jövõ- Kiszámíthatatlan. Te meg sablonosan reagálsz. Zajcev hátradõlt, kinyújtózkodott a matracon. Nem válaszolt. Ugyan mit tudhat ez a lánndolta,

hiszen maga is újonc. Nincs ott mellettem, nem erõlteti a szemét, nem fürkészi a szürküazárnyakat, nem keresi saját személyre szóló gyilkosát. Még hogy sablonosan...! Én egyetltkövetek: ha lövök, valaki meghal. Egy golyó, egy ember. Thorvald se lesz kivétel. De hágaza vanTányának... Ez a párbaj Thorvalddal apróságokon dõl el. Lehet, hogy ráérzett valamire, érzek? A fene egye meg! Igaza van. Sablonos. Egy golyó - egy ember. Ez a hitvallásom, Thorvald is



olvashatta. Még csak nem is hitvallás, csak sima nagyképûség. És Thorvald tudja. Olvastvashattaazokban a nyüves cikkekben. Ki kellene tekernem Danyilov nyakát, hogy ennyi mindentelárult rólamaz újságban. Címkéket aggatott rám, olyan vagyok, mint egy bábu, Thorvald bármikormegtáncoltathat. Thorvald tudja, hogyan vadászom, tudja, milyen szokásaim vannak. Amikor nemtüzeltem a sisakra, megbizonyosodhatott, hogy megérkeztem, pont, ahogy Tánya mondja. Ésabból,hogy Sajkin és Morozov tegnap tüzet nyitott, tudhatta, hogy még nem jöttem meg. Nem kelett volnaDanyilovval beszélnem, el kellett volna zavarnom a francba azt a kis gnómot, rá kellett volnadörrennem, hogy felejtse el az interjúkat. De nem tettem, mert élveztem, sütkéreztem a sfényben,mint egy jóllakott macska. Thorvald meg már szinte szagról ismer. Még hogy hõs! Egy hülz va-gyok! Olyan mesterlövésszel állok szemben, akirõl semmit se tudok, õ viszont mindent tuam. És asaját taktikámat használja ellenem. Úgy kell tennem, mintha újonc lennék. El kell altat gyanúját.Figyelmetlenné kell tenni. Idegesíteni kell. Zavarba kell hozni, ki kell fárasztani. Egy botvégen billegõsisak... nem is olyan ócska trükk a részérõl. Jól felidegesített vele. Tudja is. Ráadás

a sajáttaktikámból. Végiggondolta, hányszor játszotta el õ is ugyanezt a náci mesterlövészekkel. Hányszor eõket, hányszor alakította személyes bosszúállássá a párbajt. Felidézte, hogy egy hónapjle a Barikádnál, a vasúti töltés mögött megbúvó két német lövész egyikét. Az elsõ lövésbiztosan ellenfele orrába fúródott. Ezután feltartott egy táblát, amelyre egy hatalmas t rajzolt, amitudvalevõleg a telitalálatot jelöli. Megvárta, míg a náci jól felhúzza magát ezen az oron,majd egy sisakot helyezett egy botvégre, végigimbolyogtatta a fal mögött, és Csehov peren belülkilõtte a második német mesterlövészt is. A hülye egyszerûen nem tudta türtõztetni magá

sisakra. Mi ebbõl a tanulság? Ne hagyd, hogy a háború személyes bosszúállássá fajuljon Tányának igaza van. Kiismerhetõvé váltam. Thorvald összezavart és feldühített. Dróton párbajt már-már személyes vendettának tekintem, bosszúállásnak a legyilkolt nyulaimért.ki õket, hogy elõcsalogasson. Be is jött neki. Még mielõtt válaszolhatott volna Csernovának, meglebbent a bunker bejáratában függõ poDanyilov százados lépett be, nehéz köpenyén megcsillantak a rézgombok. Habár már sokszoZajcev mégis úgy érezte, hogy nem illik a mesterlövészek bunkerébe. Ma este, amikor mingondolata az iskolaparancsnokkal való párharcra összpontosult, különösen idegesítette atszázados megjelenése. Harcosok helye ez, olyan férfiaké és nõké, akik erõsek, kérlelhetkemények. Most meg itt van ez a kis puhány, széltében-hosszában hordó formájú ember. Erkésztetést érzett, hogy ráüljön Danyilovra, vagy rátegye a lámpát, mint egy asztalra. Jó estét, elvtársak! - köszönt vidáman Danyilov. Mosolya alig látszott a gyér fényben

- Jó estét, komisszár elvtárs. - Zajcev tudomásul vette a politruk jelenlétét. Zamertszívesebben beszélgetett volna Tányával az iskolaparancsnokról, a másnapi taktikáról. Danyilov nem ült le. Jó jel, gondolta Zajcev, talán nem marad sokáig.- Mondja, fõtörzsõrmester elvtárs - kérdezte a komiszszár -, mi a helyzet azzal amesterlövésszel? Hogy halad a vadászat?- Egyelõre sehogy. De most már tudom, hol van. Megegyeztem vele, hogy a belvárosban, a parkbantalálkozunk.- Nagyszerû! - mondta Danyilov. - Ez tetszik. Szép széles terület. Semmi sem állh



maguk közé.Az egyetlen fedezékük a csavaros észjárásuk. Csodás jelenet. Szeretném látni. Zajcev és Csernova összenézett. Ezek szerint Tánya is hallotta, gondolta Zajcev. Danyiov velemakar jönni.- Holnap - fûzte hozzá a komisszár.- Nem jöhet! - kiáltotta Zajcev.- Már hogyne jöhetnék?Zajcev az öklét rázta a komisszár felé.- Ez nem olyan, ahogy maga elképzeli! Ez az idegek harca. Az iskolaparancsnok és én olyan síkonmozgunk, amit maga nem tud szavakba önteni és leírni valami kis cikkben. Ez a náci nem i el ahibákat. Ez ölni fog.- Maga is, kedves Nyulam. Olyan jól beszél, amikor izgatott, ezt ugye nem tudta? Holnap két órávalnapkelte elõtt itt leszek.Danyilov megfordult, hogy távozzon.- Eszébe ne jusson! - csattant fel Zajcev.- Jöjjön csak nyugodtan - mondta Csernova, miközben megcibálta Zajcev nadrágját.- Köszönöm a támogatását, Csernova közlegény. -Danyilov szeme felcsillant. - Makanni eza Nyúl, ha akar.- Bizony így van, komisszár elvtárs. Épp a náci mesterlövész taktikájáról beszélg

megjött. Ravasz ellenfél, és Zajcev elvtárs is pontosan tudja, hogy minden segítség elka el akarjakapni.- Hát akkor a holnapi viszontlátása - búcsúzott Danyilov. Meglebbentette a pokrócilépett. Zajcev a pokrócot figyelte, az egyetlen tárgyat, amit Danyilov megérintett. Agyában kék ésindulatok viaskodtak, legszívesebben valamilyen gorombaságot vágott volna Csernova fejéez.Egyelõre a hallgatás mögé bújt.- Nézz rám, Vaszka.- Mondjad.- Lehet, hogy most valami nagyon okosat csináltam, de az is lehet, hogy vala

mi borzasztóostobaságot - mosolygott rá Csernova. - Elmondjam, miért okosság, ha az?- Hallgatlak.- Van valami ebben a Danyilovban. Mindketten tudjuk. Múlt héten te magad hívtademiatt,emlékszel? Amikor együtt vadásztunk a Mamajev kurgánnál. Zajcev leeresztett, lelkében csitult a vihar. Csernova segíteni akart neki, õ, pedigszerette volnaviszonozni. Csernova oldalra hajtotta a fejét, feltérdelt, odahajolt Zajcevhez. Zajcev gyöngéden a arcára lehelt,mintha egy bogarat akarna óvatosan odébb hessegetni. Csernova puha és érzékien kihívó lel

viszonozta.- Amikor Danyilov velünk van - suttogta, miközben orrát Zajcevéhez dörzsölte -, frsulnak azesemények. Te magad mondtad. Hát akkor vidd el látogatóba Thorvaldhoz. Lássuk, mi törté ottvan.Napkelte után egy órával a németek támadásba lendültek a Pavlov-ház ellen. Zajcev, KuliDanyilov nem látta a harcot, amely a fedezékükül szolgáló faltól mintegy kétszáz méterrtámadás az épület déli oldaláról indult. A tüzérség és a géppisztolyok zaja megremegtetLõporfüst és a Pavlov-ház falán ütött sebekbõl szállongó por kavargott a park felett. A



úgy verték a talajt, mintha valaki erõteljes csapásokkal szõnyeget porolna. A támadás a délelõtti órákban kifulladt. Az ablakokból szórványos géppuska-kelepelés hJakov Pavlov, a Háztulajdonos még otthon volt. Zajcev és Kulikov szeme a periszkóphoz tpadt.Hátuk mögött lévén a nap, nem kellett attól tartaniuk, hogy a fény megcsillan a lencsék, hogyThorvald észrevesz minket, gondolta Zajcev, de végül is már sejtheti, hogy itt vagyunk.Nem fogkülönösebben meglepõdni. És ebben a harci homályban aligha lát olyasmit, amire érdemes . Danyilov Kulikov mellett ült. A komisszár a jegyzetfüzete fölé görnyedt, alig támaszkofalnak.Hajnalban, amikor a mesterlövészek bunkere elõtt találkozott Zajcevvel és Kulikovval, a alatthozta az ütött-kopott hangszórót, az elemeket és egy mikrofont.- Elbeszélgetünk egy kicsit ezzel a náci ezredessel -mondta Danyilov köszönés hel Zajcevnekismét feltûnt a százados hordószerûsége; úgy állt ott, mint akit valaki odagurított elé- Az iskolaparancsnok majd visszapofázik - fejtegette elgondolását Danyilov -, maguk ketten megszépen beléfojtják a szót. Zajcev minden meggyõzõképességét latba vetette, de képtelen volt lebeszélni a komisszáhogy magával hozza a hangszóróját. Próbálkozzunk inkább holnap, mondta, várjunk még egyismerjük ki jobban az ellenfelet. A komisszár háta mögött Kulikov gyerekes grimaszokat

t. Zajcev a Pavlov-házra pillantott. Az elmúlt két napban itt nyugalom volt, ma, pedig táadás alatt állés füstöl. Tányának igaza volt, gondolta: Danyilov körül mindig felizzik a levegõ. A komisszár összecsattintotta a füzetet, és visszagyömöszölte a hátizsákjába. Szuszogvemelkedett, és hasával a falnak támaszkodott. - Látják már? - kérdezte Zajcevtõl.- Halvány elképzelésem sincs, hol lehet - sóhajtott Zajcev. - Csak annyit tudok, ogy valahol apark túlsó felén tanyázik. Ahhoz, hogy megtaláljam, vagy valamilyen hibát kell elkövetnvalószínûtlen, vagy pedig rá kell kényszerítenem, hogy õ lépjen elsõnek. A baj csak az,rThorvald lép, akkor többnyire meghal valaki. Danyilov elõkotorta jegyzetfüzetét, és lefirkantotta a Nyúl szavait.

Kulikov leengedte a periszkópját, és könnyedén megérintette Danyilov kezét.- Komisszár elvtárs, hagyja abba a körmölést. Nagyon zavar.- Engem is. Roppant zavaró - mondta Zajcev. Fölvett egy periszkópot. - Nem segítee inkább? Danyilov lelkesen felállt, örült, hogy az események részese lehet.- Hogyne! Mit nézzek?- Figyelje a túloldali falat, amíg Nyikolaj meg én a terepre összpontosítunk. Danyilov elvette a periszkópot, megfordult, és mohón a nézõkére tapasztotta a szemét. figyelte. Amíg a nap a hátunk mögött van, és a komisszár fedezékben marad, addig nem esa.Úgysem lát semmit, hadd nézelõdjön csak. Zajcev levette a sisakját, és Danyilov mögé kú- Maradjon nyugton - mondta. Levette Danyilov prémsapkáját, és fejére tette a sist. Danyilov

meg se moccant, szemét a periszkópra tapasztotta. A sisak magasabban ült a fején, mint ellett volna.A fene egye meg, gondolta Zajcev, nem megy rá arra a tökfejére. Megpróbálta lejjebb nyo asisakot, kevés sikerrel.- Ne zavarjon! - sziszegett rá Danyilov. Nocsak, gondolta Zajcev, a mi kis kerek hõsünk teljesen beleélte magát a dologba, ésmesterlövészesdit játszik.- Jó vadászatot, komisszár elvtárs.- Köszönöm. Menjen vissza az õrhelyére.



Zajcev megcsóválta a fejét. Lefogadom, hogy egy órán belül kifolyik a szeme, aztán leglesz. Talán elmegy végre, és megírja az ócska cikkét. Akkor végre foglalkozhatunk aziskolaparancsnokkal is. Szeméhez emelte a periszkópot. Óvatosan kikémlelt a fal mögül, és végigpásztázta a ternapja semmi sem mozdult, az utolsó kis kavics is ugyanott volt. Akárhol rejtõzött is aziskolaparancsnok, amikor lelõtte Morozovot és Sajkint, még mindig ott van. Nem volt oka mozdulni -mi sem szolgáltattunk rá okot. Egyetlen lövést sem adott le, mióta itt vagyunk. Múltak a percek, de Zajcev észre sem vette. Még a reggeli szellõt sem érezte. Minden iszálával aperiszkópra tapadt. Összes érzékszerve, látása, szaglása, tapintása, sõt minden gondolaNem tudta, mit keres, de bízott benne, hogy elõbb-utóbb felfedez valamit a gomolygó pár atörmelékkupacok közt, ami közelebb viszi a megoldáshoz. Aggodalomra semmi ok, morfondírozott, ez itt Sztálingrád; ideális terep egy lesben állmesterlövésznek. Elõbb-utóbb csak ad valami életjelet. Hol lehet? Hol rejtõzhet ez a viennyihasadék, ablak, árny és bombatölcsér között? Itt, ezen az áttekinthetetlen, tágas térengyilkos, aki ismer, és az életemre tör. Már elõkészítette a golyót, amellyel szét akarjni azagyvelõmet. Holnap talán már szánra is tesznek, és kivisznek a folyóparti barlang hideg Nincs itt semmi ebben a törmelékben. Nincs semmi az épületekben, az árnyak között, a hlatt,az árkokban, a tankokban, a tölcsérekben.

Semmi az égadta világon. Hol lehet? Figyelmét valami suhogásféle szakította félbe. Leeresztette a periszkópot. Elkalandozondolataihirtelen visszatértek. Szinte beleszédült a gyors váltásba. A mellette térdeplõ Kulikovra pillantott, akinek szeme még mindig a periszkópjára tapa Zajcevkissé hátradõlt, hogy Danyilovot is lássa. Danyilov kissé fölemelkedett, pocakja a falata. Erõsenmarkolta a periszkópot, szinte belefúrta az arcába. A nézõke alatt arca kidudorodott; m a kelt tészta.- Földre, komisszár elvtárs! - Mikor egyenesedett föl, tûnõdött Zajcev. Jobban szellettvolna tartanom.

- Látom a rohadékot - mondta Danyilov fojtott hangon. Talpra ugrott, feje és váll már a fal föléemelkedett, mielõtt Zajcev bármit is csinálhatott volna.- Ott van! - Danyilov egyik keze elengedte a periszkópot. - Majd én megmutatom!- Hasaljon már le! Kulikov elengedte periszkópját, jobbra csúszott, és elkapta a komisszár lábát, hogy a sa. Danyilov hátratántorodott, mintha erõs lökés érte volna. Elejtette a periszkópot, kezegõtmarkolászta. Hanyatt esett, estében megrúgta Kulikov állát. Fejérõl legurult a sisak. A felsõtestén találták el, Zajcev már akkor észrevette a jobb kulcscsont alatt a golyóukat a

kabáton, amikor a komisszár hátraesett. Danyilov néhány másodpercig mozdulatlanul feküdt. Zajcev és Kulikov döbbenten nézte: mõket a komisszár meggondolatlansága és a lövés gyorsasága. Alig két másodpercre emelkedez alatt a szemvillanásnyi idõ alatt Thorvald rálõtt. Danyilov megvonaglott, partra vetett halként rángott ide-oda. Hasa meg-megremegett, háta ívbefeszült. Oldalra fordult, karjaival csapkodott. Zajcev megpróbálta lenyomni. Kulikov a lábait ragadta meg, és teljes testsúlyával ránet. Sokkot kapott, gondolta Zajcev. Meg kell várni, amíg elájul vagy magához tér.



Danyilov felmordult, és megpróbált felkelni.- Maradjon nyugton! - ordított rá Kulikov. - Mindjárt megszûnik a fájdalom.Danyilov megpróbálta lelökni õket magáról.- Szálljanak le rólam! - visított. - Azonnal szálljanak le rólam! Zajcev a komisszár szemét nézte. Tágra nyitott, tiszta szempár nézett vissza rá.- Engedjenek el! Megölöm azt a mocskot! Azonnal engedjenek el! Megölöm! Zajcev és Kulikov lazított a szorításán. Danyilov felült, arca paprikavörös volt. Halákidagadtak az erek: nem a seb okozta a rohamát, hanem a düh. Mérhetetlenül fel volt hábdva. Danyilov a vállán levõ lyukra pillantott. Szürke szövetfoszlányok keretezték a golyó ümeg-meglibbentek a szélben. Zajcev nem látott vért, de tudta, hogy a komisszár erõsen vet akabát és az egyenruha alatt.- A rohadék! - Danyilov megrázkódott, és ránézett a mellette térdeplõ Zajcevre.Zajcev megveregette a komisszár ép vállát.- Nem fog elájulni?- Nem... - sóhajtott Danyilov. - Túlélem. Sohasem találtak még el. Fáj.- Hátravisszük.- Boldogan maradnék, de azt hiszem, lõtt sebbõl vérzek. Zajcev elmosolyodott. Danilovrákacsintott, elvigyorodott, de már-már visszahanyatlott. Zajcev a kezével megtámasztota nyakát ésa vállát, majd óvatosan a hátára fektette.- Köszönöm, Nyúl elvtárs - sóhajtotta.

Zajcev közelebb hajolt.- Mit látott? És hol?- A falat néztem, ahogy meghagyta - válaszolta Danyilov kissé bosszúsan, mintha ma feltételezésis sértõ lenne, hogy esetleg másra figyelt volna, hogy nem követte Zajcev utasítását.- Persze, persze. De mit látott? Azt mondta, látta.- Láttam is. - Danyilov felemelte a karját, Zajcev óvatosan felültette. A politru a földre köpött. -Láttam a sisakját... A fal mögött sétált. Ezt láttam. Zajcev nem lepõdött meg. Hát persze. Az iskolaparancsnok, a lélektani hadviselés meste Mégmindig a kezdõk ellen bevetett trükkökkel szórakozik. Még mindig fel akar dühíteni. Bej épp

nem azt kapta el, akit szeretett volna. Kulikovra nézett.- Nyikolaj, láttál valamit? Torkolattüzet vagy visszatükrözést?- Semmit - ingatta a fejét Kulikov. Zajcev sem látott semmit. Thorvald lépett, pontosan úgy, ahogy megjósolta ennek a makaskomisszárnak. De semmi haszna nem lett belõle, csak egy sebesülttel több.- Komisszár elvtárs, engedje meg, hogy megnézzem a sebét.- Jobban örülnék, ha egy orvos nézné meg - emelte rá a szemét Danyilov. Zajcev óvmegpaskolta a komisszár ép vállát.- Komisszár elvtárs, a sebbõl esetleg megtudjuk, hol rejtõzködik Thorvald. Talán alamennyit.Danyilov rábandzsított.- Kicsit fájni fog - mondta Kulikov. Danyilov bizonytalanul rábólintott. - Jól va

. Akkor nézzékcsak meg. Danyilov összeszorított szájjal tûrte, hogy Kulikov kigombolja és lehámozza a kabátjátszövetet teljesen átitatta a vér. Zajcev óvatosan eltávolította a seb környékérõl a zubt.Egy csíkot hasított kötésnek, egy másikat, pedig hogy megtisztogassa a seb környékét.- Maradjon nyugton. Meg kell tisztítanom.

Ahogy gondolja. - Danyilov Kulikovnak támaszkodott. A sebbõl vékonyanfolyt a vér. Danyilovvállát sûrû fekete szõrzet fedte. Zajcev óvatosan letörölte a vért. Danyilov felszissze



- Már csak egy pillanat - csitítgatta Zajcev. Éles kontúrú körformát mutatott a seb, körülötte lila folt képzõdött, ami vízszintes rAndrej nagyapó így magyarázta a vadászlakban, mikor a falon függõ állatbõröket mutogattmeg a bemeneti nyílást, Vaszka - mondogatta sétabotjával mutogatva -, a golyó mindig otgyja anyomát a bõrön, éppúgy, ahogy az állat is nyomot hagy a hóban." Thorvald a talajjal egyen ástabe magát. Mit gondolsz, nagyapó?- Ugye elõrenézett? - kérdezte Zajcev, miközben Kulikov elrendezte a zubbonyt és abátot akomisszár vállán.- Igen, egyenesen elõre.- Sajnálom, hogy megsebesült. Saját magának köszönhette, de most minek leckéztesse? Nem, ez semmiképp sem a legalkalbidõpont erre. Letörölte a kezérõl a komisszár vérét. Nem kellett volna engednem, hogy vMeg kellett volna makacsolnom magam, még akkor is, ha Tánya is szólt az érdekében. De Tnemengedte volna - õ azt akarta, hogy Danyilov itt legyen, és elõre látta, mi fog történniegvérrelküldte a halálba Danyilovot, és addig csûrte-csavarta, amíg én is belementem. De miért?egít-sen Thorvald felkutatásában, vagy hogy mindannyiunkat megszabadítson a komisszártól? Aky

is, a komiszszár megúszta, és ha van egy kis szerencséje, élve hagyja el Sztálingrádotcse fia. Atábori kórház orvosa kiszedi a vállába fúródott golyót, és amikor a folyó befagy, szánoKrasznaja Szlobodába. Hát igen. Akit az istenek megkímélnek, megérdemli, hogy nyugalombjen.A komisszárnak is van egy õrangyala, aki féltõn óvja. Ide figyelj, te õrangyal! Kísérd Danyilovot, és légy továbbra is mellette. A maga módján bátor és szívós lélek, még ha vbuta is, olyasféleképpen, mint az ártatlan erdei vad. Kulikov gondosan ügyelve, hogy feje ne emelkedjen a fal fölé, fölsegítette Danyilovotjcevfigyelte õket. Egymáshoz igazították lépteiket, az egyik kövér, a másik sovány... Zajcevállába fúródott golyóra és a sebbõl szivárgó vérre gondolt, amely már a lábán csorgottgyûlt a csizmájában. Mi vezetett idáig? Thorvald is csak egy a sok közül. Batyuk bízott

zel afeladattal, õ találta ki, hogy keressem meg és öljem meg. Miért? Az iskolaparancsnok isak egyetlenember. Miért kell ekkora energiát fektetni a megölésébe, miért volt szükség Sajkin, MorBaugderisz, az ápolók és a sebesültek halálára, miért kellett Danyilovnak megsebesülnieén itt, élethalálharcot folytatva egyetlen mesterlövésszel, ahelyett hogy védeném az oronákat,ahelyett hogy részt vennék a városért vívott csatában? Mert a sztálingrádi csata több mint egy városért, egy térképen sötétlõ pontért folytateszmék háborúja Sztálin és Hitler között, a két hadsereg tábornokai között, akik kímélefelszaggatják ezt a földet, és halomra döntik az épületeit. Sztálingrád jelöli azt a vodigHitler eljutott. A Führer nem tûrheti, hogy itt megállítsák, Sztálin, pedig épp itt, a

vezettvárosban tanúsítja a legkeményebb ellenállást. Jól tudja, hogy a városnak mekkora stratjelentõsége van, éppen ezért döntött úgy, hogy feláldozza a hazáért. A két vezér biztonfõhadiszállásán szõtt elgondolásainak eredményeképp vérzik most Danyilov sebe. Holttest- ez a valóság, de a hadvezéreket ez kevéssé érdekli. És itt vagyunk mi ketten, Thorvalmintafféle harci kakasok. Már rég nem hús-vér emberek vagyunk, hanem egy elképzelés megvalóNagyobb a jelentõségünk, mintsem gondolnánk. A Danyilov-féle propagandisták, avéleményformálók, az újságok és az ezredesek, Hitler és Sztálin számára itt többrõl vanaz iskolaparancsnok, az orosz legenda és a német csoda párbaja zajlik. Bármelyikünk tal



el amásikat, a lõtt sebbõl nemcsak vér folyik majd, hanem szép nagy szalagcím és vezércikk yikdiktátor elképzeléseit alátámasztja, a másikét semmivé foszlatja. Közben, pedig egy újamarad itt, ugyanolyan holt, mint az újságpapíron sorjázó betûk és a belõlük áradó propa Zajcev megrázkódott, mintegy erõszakkal lépve vissza a környezõ valóságba. Fölemelte étette a sisakját. Fölvette Danyilov periszkópját. Se én, se Kulikov nem láttunk semmit,ilov megcsak a botvégen billegõ sisakot. Hogyan lõhetett Thorvald úgy, hogy egyikünk se látta a torkolattüzet? Az iskolaparancs atalajszinten ásta be magát. Ott rejtõzik az árnyékok között, a sötétben, oda fészkelte látszik a torkolattûz, amikor lõ. Hol lapulhat? Hol lehet az a hely, ahonnét õ jól lát , deugyanakkor nem kell izgatnia magát a torkolattûz vagy a periszkóplencséje tükrözése miayonjó búvóhelyet találhatott, olyat, ahol eszembe se jutna keresni, olyat, ahová még véletnézek,amikor meghúzza a ravaszt.Hol van itt ilyesfajta lövészteknõ? Hol lehet? Minden idegszálával a parkra koncentrált, gondolatban szinte centiméterenként tapogattig aterepet. Így vadászott gyerekkorában a tajgán, és így vadászott férfiként a háborúban i Felidézte Danyilov megsebesülését: a komisszár alig két másodpercig mutatkozott. Thorv

elégközel kell lennie, ha ilyen látási viszonyok között is azonnal észrevette. Na és a szablakúbemeneti nyílás... Szinte hallotta nagyapja hangját.Hol lehet? Elõször is van egy segédje, akit utasít, hogy illessze fel a sisakot a botvégre, de azhogy továbbiutasításokat adhasson neki, nemigen távolodhat el tõle. Nem lehet messzebb tõle tíz métMásképp hogyan is állíthatna csapdát?Hol lehet? Zajcev századszor is végigpásztázta a terepet. Megsaccolta, hol lehet az a sáv, ahonnahorvald úgytudta eltalálni Danyilovot, hogy a golyója kör alakú sebet üssön, és körülötte egyenlet

gyûrûben püffed fel és lilul meg a bõr. Bal felõl néhány bombatölcsért látott, egy romjaiban heverõ szökõkutat, meg egy kiégettankot. A tank keletre nézett, Zajcev felé. Az elmúlt két napban százszor is szemügyre , de az üresfémtest most egészen más színben tûnt fel. Ott bujkálna Thorvald? Elképzelhetõ. Lõtávonelég közel a falhoz, hogy utasítsa a segédjét. Könnyen becsusszanhatott alá még hajnal bemászhatott a vésznyíláson. Lõhetett a vezetõ látórésén át, vagy az eltávolított géppukilövõnyílásán. Nem, ez kizárható. Tapasztalt mesterlövész nem választ ilyen pozíciót, mivel gyalogságvagy ágyútûz esetén nincs gyors menekülési lehetõség. Nem látja át a csatateret, ami csjöhetõ áldozatok számát, márpedig Thorvald szemmel láthatóan nem válogatott. Zajcev tekintete északnak fordult, a választott terepsáv jobb oldalára. A falra koncenrált. Elképzelte,

hogy Thorvald utasítja a fal mögött megbúvó segédjét, hogy helyezze a sisakot a botvégrbillegtesse, mintha pattogatott kukoricát sütne a tábortûznél. Zajcev szeme egy tölcsérdottmeg. Nem: nem valószínû, hogy egy fedetlen gödörben lapulna, gondolta. Ismét végigpászthófödte törmelékkupacokat, melyek óriás szúnyogcsípésekként emelkedtek ki a földbõl. Nimögött sem. A jobb szélen egy kiürített német bunker árválkodott, egy homokzsákokból,betontömbökbõl és gerendákból emelt kis építmény. Ott lenne? Elképzelhetõ. Erõltette szemét, végigtapogatott minden centimétert, fontolóra vette a legkisebb rész is. Hogyanközelítené meg Thorvald ezt a kis bunkert? Hogyan hagyná el? Milyen onnan a kilövési sz



.Az iskolaparancsnok nem választana egy ennyire nyilvánvaló helyet. Egy kisebb kaliberûmesterlövésznek talán megfelelne, de nem neki. A periszkópot a park közepére irányítotttövénél felgyülemlett törmelékre. Újabb téglakupacok, újabb bombatölcsérek, szanaszét hvaslemezek. Egy kis szünetet tartott. Már két órája figyelt, mióta Kulikov eltávozott Danyilovvalmagasanjárt. Megvizsgálta kezét, szemét, lábát, felmérte a koncentrálóképességét. Ne találgassnem vagy csúcsformában, korholta magát. Pihenned kell? Akkor pihenj. Nem hibázhatsz. Ébek kelllenned, fülelned kell, ki kell szimatolnod, hol lehet. Minden rendben? Folytathatjuk? Akkor monddmeg nekem: a tankban, a bunkerben, egy tölcsérben, egy téglakupac vagy a fal mögött búj Biztosvagy benne, Vaszilij? Mondd meg, ha egészen biztos vagy valamiben. Az ösztönöd súgja? V valóstény? Mondd meg szépen. Nem. Valahol másutt van. Valahol másutt lelek rá, de rálelek. Érzem, hogy elõbb-utóbb m.Iskolaparancsnok.Én viszont vadász vagyok. És rá vadászok.

HUSZONNÉGYA mozdulatra lett figyelmes. Egy szürkés tárgy billegett a falon, mint egy kismadár, amlyik elõszörmerészkedik ki a fészekbõl. Jobbra-balra fordult, imbolygott. Pár másodpercig tartott, t, hogyegy periszkópot lát. A periszkóp a rejtõzködõ vörös mesterlövészek nagy elõszeretettel eszköze.- Mond! Fegyvere távcsövének hajszálkeresztje a park fölött lebegõ poros párán keresztül is poa periszkóp mozgását. A park jobb sarkában álló orosz erõd ellen reggel támadást indíto

roham egy órája kifulladt, a kavargó füstben és porban meg-megtört a fény. Leengedte a távcsövet. Kinyitotta bal szemét is: szinte egész délelõtt csukva volt. MeszólítottaMondot.- Parancs, ezredes úr!- Hozza gyorsan a sisakot és az ásót! Thorvald ismét szeméhez emelte a távcsövet. Ki ez a bolond, aki tengeribetegként imbol aperiszkópjával? Kizárt, hogy mesterlövész legyen. Túlontúl türelmetlen, egyszerre próbáaz egész terepet, ahelyett hogy apró, szinte észrevehetetlen mozdulatokat tenne. Nem.Ebbe aperiszkópba nem egy mesterlövész néz, vagy ha igen, még nagyon sokat kell tanulnia. Nemz egy

tapasztalatlan tiszt vagy figyelõ lesz. Mond bevallotta a vörösöknek, hogy a nyulacskájuk irhájáért jöttem. Ez a periszkópos italán azért jött, hogy megörökítse a mi kis párharcunkat. Felderítõtiszt lehet, vagy esirkász ahadi hírharsonájuktól. Szinte kizárt, hogy mesterlövész. Bármikor golyót ereszthetek a periszkópjába. Halálra rémiszthetném ezt a kis kukkolót,beteríthetném üvegszilánkokkal õt is, Zajcevet is, aki egészen biztosan ott ül valahol e. Mértnem kergeti el Zajcev? Miért nem küldi fedezékbe, miért hagyja, hogy zavarja? Akárki is, semmi



keresnivalója itt, ez egészen nyilvánvaló. Szinte a kisujjamat se kéne mozdítanom, hogybebi-zonyítsam. Vajon mit csinálna az a periszkópos, ha utasítanám Mondot, hogy sétáljon egy asisakkal? Eszem ágában sincs. Túl egyszerû lenne. Zajcev egyszerûen cukkol. Igen, errõl van szó.,hogy lõjek, azért rakta ki ezt a zsákszerû célpontot. De engem nem csap be. A periszkópda.Eszem ágában sincs elõbújni az odúmból, Nyúl úrfi. Ennél okosabbat kell kitalálnod. Hablenne, ha mégis rálõnék erre a periszkópra? Zajcev nem láthatja a torkolattüzet. Elég sPont felém, kellene néznie, hogy észrevegye.Jó lenne megmutatni neki, hogy kivel áll szemben. Puskát a kézbe, jól megmarkolni, a tenyerem átmelegíti a fát. Arcomhoz tapasztom a pust,tartom. Ujjam a ravaszon. A puskatávcsõ felnagyítja a képet. A ravasz már nyugtalan. A periszkóp váratlanul a fal fölé emelkedett, megjelent egy sisak és egy emberi felsõtA férfifölemelte a karját, és Thorvald felé mutatott.Thorvald lõtt.A férfi hanyatt vágódott. A keservit! Mi történt? Én lõttem. Letette a puskát. Füle csengett: a fémlemez és a tévisszhangzott a lövés. Hátrahõkölt a téglák közötti nyílástól, arcát a földre tapasztothogy Zajcev válaszlövése bármely pillanatban eldördülhet. Összegömbölyödött, úgy várta

Teltek a másodpercek. Már sajogtak az izmai, fülében dobolt a vér. Hörögve vette a levmeide-oda rebbent. Egész testét átjárta a jeges félelem. Egyelõre nem viszonozták a lövést. Óvatosan megmozdult, kinyújtózkodott, nem tudhatta,jelenti-e a vesztét valamelyik mozdulata. Körülfonta a rettegés. Gyûlölte még a gondola hogyvalaki esetleg figyeli, hogy a Nyúl esetleg látja a periszkópján át. Szinte rosszul let lehetõségtõl,hogy, ha csak egy másodpercre is, rávetül a szálkereszt. Biztos meglátott. Az az átkozott Nyúl túljárt az eszemen, ugrottam a felkínált célpontsészrevett. Megmozgatta vállát és lábát, hogy oldja a jeges félelmet. Kívül fázott, belüMegtörölte izzadt, mégis jéghideg homlokát. Hanyatt feküdt, hogy csillapítsa megtépázot

szabályozza légzését. Felnézett a vaslemezre. Mint egy koporsófedél. Ez a gödör, pedig koporsó.Miért tettem? Miért húztam meg a ravaszt? Lassanként megnyugodott. Gondolatai letisztultak, a félelme fokozatosan elpárolgott.Az isten verjemeg Zajcevet, hogy így rám ijesztett. Hogy rohadna meg. Gyûlölöm a félelmet, gyûlölöm, tör. Ezt még visszakapja. De még mennyire visszakapja! Eddig ez is csak egy feladat volt a sok közül,nem én kértem. De most már egészen biztosan megölöm. Ez most már személyes ügy. A Nyúlhamarosan meghal. Gondoljuk végig nyugodtan, higgadtan. Miért is lõttem? Voltaképp lényegtelen. Azért húg aravaszt, mert készen álltam rá, és hirtelen felkínálkozott a célpont. Így mûködik a dol

gondolkodás nélkül.Rendben. De miért állt fel a periszkópos ember? Felidézte a pillanatot, amikor meghúzta a ravaszt. A szálkereszt a mozgó periszkópot fa be,amikor az a fajankó minden ok nélkül felállt, és láthatóvá tette a fejét meg a mellét. felidézni, hogy a férfi fejére célzott-e. A golyó a mellkasába fúródhatott. Mindegy, véa.A célpont fölemelkedett. Erre mutatott. Rám mutatott. Biztos meglátott. Ki másra mutatovolna?Mondra? Thorvald megfordult.



- Mond! - szólt sürgetõen.A tizedes nem válaszolt.Megint kiáltotta a nevét. Nem hallatszik ki a hangom ebbõl a nyomorúságos odúból. VártA tizedes végre jelentkezett a fal mögül.- Lõtt, ezredes úr? Mintha lövést hallottam volna. Eltalálta?- Maga hol volt?- Ötvenméternyire, jobbra. Megsétáltattam a sisakot. Thorvald megmerevedett.- Fölemelte a sisakot?- Igen, ezredes úr. Nem azt mondta? - kérdezte némi csodálkozással a hangjában, MThorvald legszívesebben pofon ütötte volna.- Tizedes, én azt mondtam magának, hogy vegye elõ. Nem azt, hogy emelje föl. Majdem ahalálomat okozta! Thorvald beleborzongott saját szavaiba. Eszébe ötlött, hogyan gömbölyfélelemtõl. Megalázkodott, aláásta a sztálingrádi küldetésébe vetett hitét.- Tizedes, maradjon a fenekén, és ne csináljon semmit, amíg nem utasítom! Megérte- Igen, ezredes úr. Én csak arra gondoltam, hogy... -Mond hangja megbicsaklott.- Fogja be a száját! - sziszegett rá Thorvald. Még nem csitult el benne a félelematti szégyenérzet,Mondon vezette le tehetetlen dühét. - Maga ne gondoljon semmit! Arra itt vagyok én. Magának az adolga, hogy nyugton maradjon, és azt csinálja, amit mondok. Se többet, se kevesebbet.Leülni! -Tudta, hogy úgy beszél Monddal, mint egy engedetlen kölyökkutyával. - És maradjon a hel

gödör elejéhez kúszott, és kilesett a téglák közül. A periszkópos férfi a Mond által bitpillantotta meg. Észrevette, és ezért ugrott fel.Ki lehetett az a fajankó? Nem mesterlövész, hiszen épelméjû mesterlövész nem csinál ilyÉs mi köze Zajcevnek a történtekhez? Vajon ura volt ennek a helyzetnek? Csali volt ez a ugráló-félnótás vagy sem? Elképzelhetõ, hogy Zajcev, aki tudja, hogy az elmúlt két napban egy akasztott sisakot használtam, rábírt valakit, hogy vegyen részt a vadászatban? Azt mondneki, hogyha észrevesz egy sisakot a szemközti fal mögött, akkor pattanjon föl és mutasson rá? Kilyesmi avörösök élõ legendájától? Képes hidegvérrel egy élõ csalit kirakni? És egyáltalán: Zajcszemben? Az is elképzelhetõ, hogy az az ugráló félnótás csak egy tanonc, valamelyik rám

nyúlfi. Vagy egy szerencsétlen közlegény, aki nem is tudta, hogy a túloldalról figyeliktleg egyvörösökkel szimpatizáló firkász Amerikából vagy Londonból, aki a haditudósításához kereanyagot.Mi az ördög történt?Nem tudta eldönteni. Ez zavarta. Bízott benne, hogy túljár a Nyúl eszén. Eddig a pillanatig õ uralta és iráhelyzetet - még Mond árulása is csak néhány nap elfecsérlésével járt. De ez a legutóbbintemagától történt: Mond fölemelte a sisakot, a fal mögül elõbukkant az az ember, õ pedig lõtt. Nem bízott az ösztönökben. Büszke volt arra, hogy õt az esze vezérli. Az ösztön részberészben, pedig megérzés, míg az intellektus nem érzés dolga, hanem az elme produktuma.

párosulhat ugyan szerencsével, de csakis az intellektustól várható, hogy uralja a helyzt. Márpedigha uralomról van szó, a német intellektus a legjobb a világon. A nap már magasan járt, az árnyékok megrövidültek. Még nem jött el a délután, és bár ssütött a nap, Thorvald odúja sötét maradt. Órájára pillantott, közel hajolt, hogy lássafényben. Háromnegyed tizenegy. Ismét feltette magának a kérdést: láthatta-e Zajcev a toet?Ha látta volna, lõtt volna. Egy golyó, egy ember. Nem habozott volna. Következik-e ebbõhogy nemlátta? Okosan tettem-e, mikor megásattam ezt a lövészgödröt? Biztonságban vagyok itt? T



Most mindenesetre itt ragadtam. Nem mászhatok ki napnyugta elõtt. Vajon mi lesz Zajcev következõlépése? Újabb csalival próbálkozik? Vagy türelmetlenné és figyelmetlenné válik? Megpill Thorvald a kezébe vette, megtapogatta a Moszin-Nagantot. Bal csuklójára tekerte a puskaszíjat, avállához emelte a fegyvert, szemét a távcsõ hideg keretére tapasztotta. Ujja a ravaszraott. Nos,kedves Nyulam, ma közönség figyeli minden lépésed. Mivel akarsz elkápráztatni minket? Ékilövöm, akármi lesz is. Én látlak, de nem hiszem, hogy te elmondhatod rólam ugyanezt. A következõ három órában Thorvald nem moccant, arra a falszakaszra összpontosított, ahhadonászó férfi feltûnt. Egy teljes órán át, meresztette szemét, csak néhány percig pihtismét szeméhez emelte a távcsövet. Bármire képes vagyok, gondolta, és ezt a Nyúl is tudérezte, szinte tapinthatóvá vált és csípõs, fanyar bûzt áraszt a Nyúlból szivárgó félel A nap, delelõre hágott. Ez volt az egyetlen napszak, amikor se Thorvaldnak, se Zajcevnek nem kelletttartania a tükrözõdéstõl. Az épületek és a roncsok, a törmelékhalmok nem vetettek árnyéodújában ilyenkor teljes sötétség honolt; ilyenkor láthatatlannak és legyõzhetetlennek Elképzelte, hogyan öli meg Zajcevet. Szinte látta, ahogy a Nyúl alakja felbukkan a néz õpedig meghúzza a ravaszt. A golyó Zajcev homlokába fúródik, de a Nyúl nem esik el. Csakt,mint akit odacövekeltek. Jönnek az oroszok, leöntik betonnal, takaros szobrot varázsolnk belõle, a

szobortalapzatra, pedig a következõ sírfeliratot vésik: "Hõsi halált halt, nemes ellenfolt Heinz vonK. Thorvald SS ezredesnek. 1942. november 17." Elképzelte, ahogy a berlini operaházban kissé kiszí-nezve elõadja az elegáns közönségnek, miként vívta párharcát a kegyetlen orosz télben, városban. Elmesélem majd ezt a macska-egér játékot, és azt is, hogy nem akárki volt az lem. Anémet felderítés majd elõkeríti a vörösök hírharsonájának azt a példányát, melyben a Nyolvasható. A cikk arra buzdítja az orosz katonákat, hogy bosszulják meg halálát, amely von K.Thorvald SS ezredes keze által érte. Na és Mond? Mi legyen Monddal, ezzel a kis mitugrász tizedessel? Hasznomra válik vajon

Berlinben? Õ is ismeri ezt a párharcot. Vajon ügyel-e majd a részletekre, vajon pontosa meséli majdel? Kitér-e arra, hogy mielõtt golyót repítettem a Nyúl fejébe, a ravaszságommal csaltaa?Mi lesz, ha hazudik, és azzal traktálja a haverjait, hogy valójában az õ helyismerete aján sikerültpuskavégre kapni? Ha azzal dicsekszik, hogy õ mutatta meg, hol keressem, és én csak a rvaszthúztam meg? Ha csak az én verzióm terjed el Berlinben, akkor semmi gond. Megígértem Monk,hogy visszaviszem magammal. De köt-e az ígéret egy árulóval, egy hazudozóval, egy ostobfajankóval szemben, aki majdnem a halálomat okozta ma reggel? Ha majd elintéztem Zajcevet,

beszélek a fejével. A mozdulat nem érte váratlanul, habár már órák óta várta. Ez az, gondolta: Zajcev lépehibázott. Végsõ soron mindegy. Egy fehér sziluett bukkant fel a fal mögül. Nem tudta pontosan megállapítani, mi lehetmozgásából ítélve talán valakinek a karja vagy a válla, esetleg a hókapucnis feje. Mindjóllátszott. Ráirányította a szálkeresztet. Várj még egy kicsit, súgta egy hang, amíg nem n,mire is lõsz.Nem várok, felelte a hangnak. Zajcev nem lát. Azt csinálok, amit akarok. Láthatatlan va



yok.Különben is forr bennem a düh. Most akarok lõni. Ez az én erõsségem. Hadd lássa csak a mire vagyok képes.

HUSZONÖT

- Danyilov nem hal meg.Zajcev megfordult, ismét megdöbbentette, mennyire zajtalanul mozog Kulikov. Nem is érzéelte aközeledtét. Kulikov kezén még látszott a komisszár vére. Danyilov eszméleténél volt, amikor elérték a Volga fölé magasodó mészkõsziklában berentábori kórházat. Kulikov csak addig maradt, amíg az egyik ápolónõ megvizsgálta a komissDanyilov sziszegett. Kulikov jobbulást kívánt, és visszasietett Zajcevhez. Alig három ónt el. Helyet foglalt Zajcev mellett, és föltette azt a kérdést, amelyen idefelé jövet töpren- Ha az a feladata, hogy megöljön, akkor miért pocsékolna egyetlen golyót is olyapontra, amelynyilvánvalóan nem egy másik mesterlövész? Miért vállalná azt a veszélyt, hogy egy perishadonászó dagadt emberke lelövése kedvéért elárulja a rejtekhelyét? Kulikov magában már válaszolt erre a kérdésre, de kíváncsi volt Zajcev véleményére.- Mert az iskolaparancsnok azt hiszi, hogy sosem találjuk meg - felelte Zajcev.- És ott is marad, amíg ki nem cibáljuk az odújából -vigyorodott el Kulikov.

- Én is gondolkodtam, míg oda voltál. Nézz csak ide, Nyikolaj. - Zajcev egymétereosszúságúdeszkadarabot vett elõ, melyre ráerõsítette fehér kesztyûjét.- A fal fölé emeljük, hátha rálõ. Ha eltalálja a kesztyût, akkor olyan golyónyomuibõltöbbet megtudhatunk, mint Danyilov vállából.- Lehet, hogy ráharap - bólintott Kulikov.- Errõl van szó. Hátha elárulja, merre van.- Mehet? - Zajcev kézbe vette a deszkát. - Integessünk az iskolaparancsnoknak. Fölemelte a deszkát. A kesztyû a fal fölé emelkedett. Zajcev óvatosan jobbra, majd balzgatta.Hahó, ezredes úr!Egy, kettõ...

A deszka vége megremegett, mintha kalapáccsal vágtak volna rá. A kesztyû közepét egy gát. Gyorsan lehúzta a deszkát, ujját odatette, ahol a deszka alja volt, és egy vakolatdbbal vonalatrajzolt a falra. Szemügyre vette a kesztyû közepén áthatoló lyukat. A golyó átütötte a átmérõjû, szakadozott peremû nyílást hagyva maga után. Zajcev levette a kesztyût a deszkáról, és a kezére húzta; tûszúrásokként érte a két lyhideg. Kezét ökölbe szorította, és megrázta a mellette térdeplõ Kulikov felé.- Úgy bizony, Nyikolaj - mondta, és a napra mutatott. - Várjunk még egy órát, hogiggadjon.Utána, pedig figyelünk, míg sötét nem lesz. Kulikov hátratolta fehér kapucniját, levette a sisakját, és lesimította rövidre vágott- Mondd, Vaszka... Hallottál lövést, amikor a golyó eltalálta a deszkát? Vagy amianyilov

megsebesült? Zajcev összeráncolta a homlokát.- Nem én. Felidézte azokat a pillanatokat, amikor a kesztyût a golyó érte, és amikor a komisszárebesült.Egyik esetben sem halott puskadörrenést.Kulikovra nézett és elmosolyodott.- Újabb kis talány. Kulikov vodkásüveget húzott elõ a zsebébõl, és Zajcevnek nyújtotta.- Egészségedre!- A tiedre!



Zajcev az üvegért nyúlt, s közben rápillantott a kesztyûn tátongó lyukra. Érezte, ahogáthatol a kesztyûn, átfúrja és megperzseli a kezét. Megpróbálta képzeletben visszafelé útját, ahogy az átlyukasztott kesztyûbõl átrepül a fal fölött, és visszatér a puskába, Parancsoljon, Thorvald ezredes! Üdvözlöm. Még mindig a levegõben volt a keze. Kulikov nézte, várta, hogy elvegye az üveget. Zajcvégrekivette a kezébõl.- Az iskolaparancsnokra!Már két órája besötétedett. Északon az ég beleremegett a tüzérségi tûzbe. A parkban söthonolt. Zajcev az ágyúlövések moraját hallgatta. Alvó óriásnak képzelte várost: õ a lábamaz hangosan horkol a túlvégen. Thorvald bizonyára elhagyta már a terepet. Az iskolapaancsnokeddig sohasem vadászott éjjel. Zajcev kézbe vette a deszkát, és Kulikovra nézett.- Most megpróbálhatjuk. Kulikov gyufát gyújtott, és rávilágított a falra karcolt vonalra. Zajcev óvatosan megedeszkát,megpróbálta ugyanúgy, ugyanott tartani, ahol délután.- Mehet, Nyikolaj!Kulikov hátranyúlt, elõvette a rakétapisztolyát, és lõtt. Tompán dörrent a fegyver. Háromszáz méter magasan a világítórakéta lángra lobbant, és fénnyel terítette be a parkot. Kulikov letette a füstölgõ pisztolyt, és Zajcev mellé kúszott. Arcát a deszkához nyomtmásodpercig a lyukon keresztül kémlelte a terepet. Zajcev mellett térdepelt, míg a vilászikrái a parkra záporoztak.

- Te jössz, Vaszka. Zajcev átadta a deszkát. Felállt, behunyta bal szemét, és a lyukba nézett. A nyíláson a park közepét látta, a fal elõtt húzódó mintegy ötven méter széles szakaszvalahol ott kell lennie. Az ereszkedõ világítórakéta fénye éles árnyakat rajzolt a parkra. Zajcev ennek az ötveterületnek a legapróbb részletét is ismerte. Néhány törmelékkupac és két bombatölcsér, kiégett tank, a bunker. Hol lehet Thorvald búvóhelye? Csakis a fal elõtt elterülõ többésterületen. Mi mögött húzódhat meg? Nézz körül. Emlékezz. Gondolkozz. Te hol rejtõznél eMit használnál búvóhelynek? Próbáld meg a park túlfelérõl nézni a terepet. Képzeld magabõrébe. Mi mögött vagy? Várjunk csak! Thorvald lövéseit nem lehetett hallani. Nem visszhangozták a körülöttünképületek. Kulikov sem hallott semmit. Én sem. Akkor nem lehet valami mögött.

Thorvald nem valami mögött, hanem valamiben rejtõzik.Vagy valami alatt.Ez az! Az a fémlemez. Hol is van? Ott ni! Egy téglakupacot takar, alig emelkedik ki a földbõl Ott hever,nem is feltûnõ ezen a törmelékkel borított terepen. Már olyan sokszor látta, hogy fel sDe ottvolt, beleesett abba az ötvenméteres sávba, amelyet a deszkába ütött lyuk alapján kipar. Avilágítórakéta lassan kihunyt, a parkra ismét sötétség ereszkedett. Igen: elképzelhetõ,iskolaparancsnok lövészgödre a fémlemez és a téglák alatt rejtõzik. Árkot ásott alá. Mébefészkeli magát. Óvja a széltõl. Utasítja alig tíz méterre levõ segédjét. Segédje a fasétáltatja azt a sisakot. Egész nap árnyékban csücsül a fémtetõ alatt. Csak fekszik ott

lövöldöz, nem kell attól tartania, hogy a fény visszaverõdik a periszkópjáról. Ebbõl a puskalövés hangja nem hallatszik idáig. Az ellenség csak akkor láthatja a puska torkola ha éppszemben áll vele, ami nem épp a legmegfelelõbb hely számára. Tökély. Olyannyira tökéletes, hogy az iskolaparancsnok könnyû szívvel megszegi a mesteelsõ parancsolatát: Lõj, aztán tûnj el! Maradt az odújában, elõször az ápolószemélyzetrSajkinra és Morozovra, ma, pedig Danyilovra. Mennyi lövés, ugyanonnan. Túlontúl magabiz. Decsak addig, amíg lábainál fogva ki nem ráncigáljuk. Zajcev felállt, és figyelte, ahogy a világítórakéta a földbe csapódik. A rakéta sister



t, aparkra ismét sötétség borult.Kulikov is felállt.- Ott van a vaslemez alatt. Oda ásta be magát. Kulikov nem válaszolt, a hallgatásl fejezte ki azegyetértését.- Holnap visszajön - mondta Zajcev. Jólesett kiegyenesednie. Dacosan nézett körbe- Mi lenne, ha csendben átosonnék és megnézném, hogy tényleg oda fészkelte-e be mkérdezte Kulikov. - Mit gondolsz?- Túlságosan veszélyes, Nyikolaj. Szerintem sem maradt itt éjszakára... De ha még az ismeglehet, hogy itt hagyott egy õrszemet, pont egy ilyen esetre. Hagyjuk a fenébe. Reggel visszajön. Zajcev képzeletben odakúszott, és benézett a fémlemez alá. Látta Thorvaldot, amint ottk, éskiles a téglák mögül. Jó napot, iskolaparancsnok úr! Elnézést a zavarásért. Zajcev az iokpuskatávcsövére tapasztatta a szemét, és belenézett. Látta, hogy a szálkereszt a saját ttvagyok! Szép, tiszta lövés, iskolaparancsnok úr. Lõjön. Gratulálok. Alig kétszázötven mszívdobbanásnyi idõ alatt az ellenfél fejébe fúródik a golyó.- Thorvald nem fog lépni. Nekünk kell csinálnunk valamit - mondta. Összeszedték a holmijukat, a puskákat és a periszkópokat. Zajcev vállát lehúzta a sok ,

mégis ugyanazt a felszabadultságot érezte, mint gyermekkorában, amikor vadászni indultföldrenézett. A sötétben nem látta ugyan Morozov vérét, de békét kívánt elesett társának. Meglakozó szellemeknek segítségüket, s hogy rávezették, merre keresse ellenfelét. Thorvaldponát, tartotta fogva, de most végre megszabadul tõle. Elindultak. Kulikov Zajcev mögött lépdelt. Az éj csendjét csak a csizmájuk alatt csikoicsoktörték meg. Zajcev megpróbálta eltervezni a másnapi összecsapást, de Kulikov jelenléte gondolatai minduntalan elkalandoztak.- Szeretnék egy kicsit egyedül lenni, Nyikolaj. Várj itt egy kicsit.Kulikov leült a hátizsákjára. Zajcev lassan, egyenletesen lépdelt a fal mellett. A parkra nézett. Elmosódott formáka

látott, az égenalig világított néhány csillag. A tajgán a csillagfényt szerette a legjobban. Volt idõ, úgy hitte,hogy a csillagok az eget szabdaló hasadékok mögül világítanak, távoli hírnökei a Hold émögötti fénnyel teli világmindenségnek. Anyja azt mondta: a csillagok Isten szemei. Vajmi lehetettIsten célja Sztálingráddal? A gyárak felõl odahallatszott az ágyúdörgés, de fel-felvillanó torkolattüzük fénye nemigharminc méterre Kulikovtól, Zajcev is leült a fal tövébe.. Lehúzta a kesztyûjét, kapucnhátracsúsztatta, levette a sisakját, és kigombolta pufajkája két felsõ gombját. A levegborzolta, könnyû függönyként libbent erre-arra. Kicsit beleborzongott. Az éj hideg csenta,

gondolatai kitisztultak. Mélyeket lélegzett, tüdejét felfrissítette a tiszta levegõ. Halljam, mit taná-csolsz, éjszaka. A csillagok, a föld, a hideg, a város -mind-mind itt vannak velem.Lehunyta szemét.- Baj ja naj - suttogta. A tajga istene. A jakutok fohászkodnak így vadászszerencséért. Gondolatainekiiramodtak. Már tudom, hol rejtõzik Thorvald. Kiismertem. Gondolatai egyre sebesebben követtékegymást. Thorvald. Õ is ismer. Mi a teendõ? Ki kell lépnem a bõrömbõl, mássá kell válnoaki nem a Nyúl, hanem valaki egészen más, mint akire számít.



Thorvald a Nyúlra számít. Tudja, hogy eggyé tudok válni az éjjel, a földdel, a romokka Orosz vagyok. A város is orosz. Ezt mind tudja. Északról ágyúmorajlást hallott, éreztebeleremeg a föld. Kinyitotta a szemét.A város most német is.Németté válok. Ismeri a taktikámat, tudja, mit tanítok, hiszen Danyilov részletesen leírta. Ezúttal on taktikátválasztok, amirõl nem olvashatott az újságban.Olyan taktikát, amit a németektõl lestem el.Fejére tette a sisakját, ráhúzta a kapucnit. Elgémberedett ujjaival begombolta a pufajkfelhúzta a kesztyûjét. Felpillantott az égen tündöklõ csillagokra.- Köszönöm - suttogta az éj és a csatatér szellemeinek. Visszament Kulikovhoz.- Volna egy megbízatásom számodra, Nyikolaj. Kulikov várakozóan pillantott rá, miyvadászatra éhes kopó. Zajcev fellélegzett, égette a tettvágy.- Hozz nekem egy aknagránátot a Mamajev kurgán keleti lejtõjérõl.

HUSZONHATThorvald ideges volt. Hatszor virradt már rám itt, hat napja hasalok ebben az elátkozott odúban, de aNyúl továbbra sem hajlandó elõbújni a ketrecébõl. Gyere elõ szépen! Álljunk szemtõl sze

Megvívunk. Válaszd ki a célpontot, felõlem, lehet céltábla, agyaggalamb, bármi. Aki ponn lõ,nyer, a vesztes, pedig fõbe durrantja magát, és azzal befejeztük. De most már essünk tú. Elegemvan a fagyoskodásból, a vacogásból, a sajtból meg a kenyérbõl. Barna sört akarok sült henni rendes tányérról, frissen vasalt fehér abrosszal terített asztalnál, nem a földön ni egypapírzacskóban szikkadt kenyér után.Látlak, Nyúl. Harminc méterrel balra húzódtál attól a helytõl, ahol az utóbbi három napÉszrevettem a kis V alakú rést, amit a falba véstél. Nyilván egész éjjel dolgoztál rajtlte utánegy órával észrevettem a cselt. Próba, szerencse, nyulam-bulam. Elõször azt hittem, ma sszuk,

hogy próbára teszel. Tudni akarod, hogy jól a fejembe véstem-e a legapróbb részletet isveszek-eegy ilyen aprócska változást is a térfeleden? Hát persze hogy észreveszem. Egyike az elnek,amit leadok Gnössenben. Elfelejted, hogy én mesterlövészeket képzek, bár magadfélével mvolt dolgom. Túllépsz a tankönyveken, errõl vagy híres. Ezért hívtak ide Berlinbõl, hogk.Ezért is vizsgáltam tovább a terepet, nem csak a rovátkát vettem szemügyre. Lehet, hogysaktrükk. Figyelemelterelés, hogy ne vegyem észre a lényeget. Ráértem gondolkozni, az egésrendelkezésemre állt. Majd kifolyt a szemem, míg centiméterrõl centiméterre haladva végtama falat. És öt perce észre is vettem: egy apró villanás, egy halvány csillanás a fal tö

sárgásfoltocska, mintha réz vagy arany heverne ott. A rovátkától húszméternyire, jobbra egy kaalagutat vájtál a fal tövében. Egy aknagránát hüvelye lenne? Azzal bélelted ki? Ravasz,avasz.Azt hitted, nem veszem észre. Két lõállás - az egyik nyilvánvaló, hogy elterelje a figya másikrejtett, hogy megölhess. Kiváló. Gnössenben átmentél volna a vizsgán, még ha nem is sumlaude. Ha én lettem volna a tanárod, elmagyaráztam volna, hogy elõbb szórtam volna beley marék



kavicsot, és úgy ráztam volna egy ideig, hogy tompítsam a csillogását. Sose röstelld, mtévedhet, nyulam. Aprócska hibáról van szó, nem várható el egy Szibériából szalasztott hogy ilyen parányi részletekre is ügyeljen. Az ember feje nem káptalan. Hány óra? Már öt órája nézem ki a szemem. Késõ délelõtt van. A nap már magasan jár, a térfeleden pattog, és még nem léptél semmit. Arra vársz, hogy hibázzak. Ne reménykedj. miben mesterkedsz. Egyetlen mozdulat, és véged. Lépsz már végre, vagy az a terved, hogybeledögöljek az unalomba? Na ne! Állítólag emberfeletti képességeid vannak, pedig talánagymesterlövész, csak egy kis uráli bugris. Talán gyáva vagy lépni. Lehet, hogy csak egy nerésvagy. Nem is létezel. Nem, kizárt dolog! A nagy Zajcev csak mítosz lenne? Az orosz hadipropagandaleleménye, hogy a szerencsétlenek harci kedvét fenntartsa? Kizárt dolog. Habár... nem innyiralehetetlen. Végtére is, Heinz, mi a bizonyíték arra, hogy Zajcev valóban létezik? Semmiszontmár bizonyítottam. Úgy lõttem ki õket, hogy arról még hónapokig beszélnek. A Nyúl még sbizonyított. Egy golyó, egy ember? Hazugság lenne az egész? Lehet, hogy egy árva lövésttt le,mert nem is létezik? Na ne... Egy rossz vicc lenne az egész?Elegem van ebbõl. Amint lelövöm a következõ oroszt, Mondnak is, az ezredesnek is azt mom, aNyúl volt az, aztán irány Berlin! Napokig tart, míg megjelenik a vörösök hírharsonája, hogy nem igaz. Addigra viszont én már otthon leszek, és a tábornokok nem rendelnek viss

a. Mondotis magammal viszem. Az adott szó kötelez. Majd õ elmondja szépen, hányszor másztam be ezistenverte lukba. Rajta tartom a szememet, nem engedem, hogy összevissza hazudozzon. Elõléptetemõrmesterré, mert szebb az egyenruhájuk, és különben sem akarok egy tizedessel mutatkoznoperában. Õ lesz a sofõröm, nem képzem ki mesterlövésszé, amúgy se nagyon lelkesedik a Távol tartom majd a gnösseni tanítványaimtól. Semmi szükség rá, hogy az én történeteimeis halljanak Sztálingrádról. Végtére is én vagyok a tanáruk. Tiszteljenek csak szépen. akigaza van, Mondnak? Ha az oroszok valóban ellentámadásra készülnek valahol? Mi van akkohateljesen fölöslegesen rohadok ebben a lyukban, ennek a romhalmaznak a szélén, és még cs

m isZajcevvel állok szemben, hanem egy lövésztanonccal? Az igazi Zajcev talán több kilométennenépp egy jóval fontosabb akcióban vesz részt. Miért is hoznák ide, csak azért, hogy engeláljon?Nem vagyok én annyira fontos, hogy maga a nagy Nyúl vadásszon rám. Nem csináltam én semkülönösebbet Gnössenben, csak tespedtem, délelõttönként meg fiatalembereket tanítottam hogyan puffantsanak le más fiatalembereket. Könnyen lehet, hogy Zajcev nem létezik: csak látszat,mint az a rés a falon. Mindegy, lényegtelen, hogy Zajcev vagy egy másik orosz csücsül-eparktúlfelén. Lelövöm a következõt, aki a szemem elé kerül, akárki legyen is. Talán kettõt k

a rovátka mögött hasal, és azt is, amelyik az alagútban lapul. Úgy bizony. Nézzük csak azt a rovátkát. Hoppá! Épp jókor, már fogytán a türelmem. Egy sisak. Vajonvalaki, vagy csak egy botra akasztották? A mozgásából ítélve egy fej van alatta. Egyelõdenem sokáig. Mindjárt golyót eresztek belé, és végre kiszabadulok ebbõl a sírgödörbõl. Imeghallgattatott. De mi legyen azzal a kis csalafinta alagúttal ott jobbra? Ott is vár rám valaki? Siklassuk csak arrafeléa szálkeresztet, végig a köveken... Megvan! Az alagút. Fénylõ sárgaréz. Még mindig izziszemügyre. Üres. De én tudom, hogy valaki, akit nem látok, ott várakozik mögötte. Nézzü



rovátka mögött felbukkanó sisakot. Mióta van ott? Nem mindegy? Õ ott van, én meg itt. Mnéhány percig, drága kis orosz. Elõször a rés mögött megbúvó alakot lövöm le, az jobbanRajta! Utána, pedig hátra a zárdugattyút, és jöhet a gránáthüvely. Két lövést is leadokmelyikük a Nyúl. Mindkettõ pusztulni fog. Nézzük elõször a rés mögötti fejet. Vakmerõséháta mögött ide-oda mozog, sisakja fel-felbukkan a nézõkében, bújócskázik a szálkeresztAz odúmból semmi sem tükrözõdik vissza, úgy viselem itt a sötétséget, ahogy majd Berlinaz új egyenruhámat. Mit, a fenét bámul ez? Mintha... Igen, ott van, ott a puskacsõ, a r nyugszik.Balra néz, azt hiszi, ott vagyok. Egy lövés! A bunkerre lõtt az idióta. Azt hiszi, ott yok. Vagy talánazt hiszik, hogy Thorvald nem is létezik? Hogy ugyanúgy nem létezik, ahogy a drágalátos sem?Hát akkor most meghalsz, te szerencsétlen, csak még egyszer vetüljön sírkeresztként a sa aszálkereszt. De elõtte még gyorsan begyakorlom a mozdulatot, ahogy a résrõl a kis rézalirányítom a puskát. Mint a trapplövésnél. Magasról indítok. Húzd meg! Most a reteszt! Hgyorsan, egyensúlyban. Most ereszd kicsit jobbra. Tökély. Egy pillanat! Mi az ott? Hát persze, valaki elbújt az alagútban. Üvegkör egy fekete pofölött. Egyfelém irányuló periszkóp és puska. Rájöttek, hol rejtõzöm. Készülõdnek. A bunkerre leadezek szerint csel volt, hogy összezavarjanak. Nos, barátocskám, maradj csak szépen ott.Ne mozdulj azalagútból. Pillanatokon belül rendet teremtek. Az a periszkóp ott az alagútban engem figyel, arra vár, hogy lõjek. Biztosan a Nyúl fi

l agránáthüvelyen át. Örvendek a szerencsének, kedves kolléga. Épp idõben jöttél, hogy búcegymástól. Költõi, bizonyos értelemben hõsi helyzet, persze attól függõen, hogyan mesélTán abban reménykedsz, hogy megpillantod a torkolattüzet, amikor a rés mögött felbukkaelövök? Talán igen, talán nem: Ez a terved? De hogy fogsz észrevenni itt, ebben a sötétsmlátsz. Találomra kell lõnöd, egyetlen tökéletesen célzott lövést kell leadnod, ha egyálmegpillantod a szemvillanásnyira felizzó kékes fényt. Nem hinném, hogy képes lennél errnkábbafféle lopakodó vadász vagy, egy ösztönlény, nem egy jól képzett és gyakorlott mesterlö Most eldõl a párbajunk. Tudod, mit? Fogadjunk. Még elõnyt is adok. A szabályok a követha

valamilyen rendkívüli szerencse folytán jó helyre nézel, amikor megölöm a társadat az eakkor megpillantod a torkolattüzet. Lesz három másodperced, hogy eltalálj, mielõtt célbzlek.Nyerjen a gyorsabb, a jobb szemû, nyerjen a jobb lövész. Akkor hát megállapodtunk, Zajc Én,Heinz von Krupp Thorvald, a német mesterlövész, most gyors egymásutánban megmutatom, misjelent valójában az "egy golyó, egy ember". Ezt egyszerûen nem nyerheted meg, Nyúl. Nézõkémmel befogom a sisakot. Ideje, hogy Mondrepülõre szálljunk. Elõször a magasabban fekvõ célpont. A rés mögött megbúvó sisak. A szálkereszt. Nyugodtan. Csendben. Van ebben valami szépség.Az áldozat vár. Szinte hívja a golyót.

Hát akkor ideje meghalnod, kis sisakos.Húzd meg!Dörrenés. Meghúztam a ravaszt.Talált.Egy férfi. Szétveti a karját. Hanyatt esik. Miért ugrott így fel? Furcsa. Össze kellett volna esnie. Tudom, hogy eltaláltam. Heinz! Felejtsd el! Hátravan a második célpont. Az alagút. Keresd! Nyomás!Gyorsan. Simán.Keresd meg a Nyulat. Keresd meg a fényes alagútját. Hol van? Keresd! Gyorsan!Túl sok a mozgás. A fene...! Hol van?



Mennyi idõ telt el? Túl sok!Másodpercek, csak pár másodperc, Heinz.Csigavér. Nem láthat. Keresd meg.Megvan! Ott a gránáthüvely.Ott a periszkópja, mögötte a szeme.Hajszálkereszt.Célozz.Végem.

HUSZONHÉTZajcev a földön hasalt, lábait szétvetve, kitámasztva.A Moszin-Nagant csövét épp csak beillesztette az aknahüvelybe, amelyet elõzõ éjjel helyfaltövébe. Ez volt a mai napra rendelt csel. Zajcev abban reménykedett, hogy a négynapi idgfeszültségután Thorvald talán nem veszi észre ezt az aprócska nyílást. Órákig véste a falat, hogynáljona hüvelynek. Kulikov tartotta benne a lelket, húszméternyire, balra õ véste ki a V alak Egyetlenszót sem váltottak, amíg nem végeztek.Az elképzelés egyszerû volt. Elterelik az iskolaparancsnok figyelmét. A falba vésett váannyira

szembeszökõ, hogy amint kivilágosodik, az iskolaparancsnoknak rögtön a szemébe tûnik. Ta figyelmét, és nem veszi észre a fal tövénél beásott aknahüvelyt, amely a Nyúl puskájáúgy vélte, hogy ha kitartóan figyeli a fémlemez alatti sötétséget, talán észreveszi a ftorkolattüzet, amikor az iskolaparancsnok rálõ Kulikovra. Ha igen, akkor megkockáztat ey vaktábanleadott lövést. Ha nem találja el, akkor ráijeszt Thorvaldra, elûzi az odújából, és a pmásrészében folytatják. Nem túl biztató kilátás, de nincs mit tenni. Egy golyó, egy ember?k. DeThorvald nem akárki. Nem is ember, inkább valamiféle gyilkos kísértet. Még akkor is megragadni az elsõ, az egyetlen kínálkozó alkalmat, ha bizonytalan a végkimenetel. Az iskoarancsnokutáni hajsza már így is több napot vett igénybe, és jó néhányan az életükkel fizettek é

több golyóra lesz szükség. A nap magasan járt, még egy kurta órácskáig Zajcevnek kedvezett. Lépni kell. Thorvald ra vár,hogy addig történjen valami, amíg a nap kelet felõl süt. Zajcev a hûvös puskatusra szorcát.Óvatosan belenézett a távcsõbe, a szálkeresztet a téglákon fekvõ fémlemezre irányítottamilliméter pontossággal bemérni a téglák közötti sötét odút, ahol az iskolaparancsnok r- Most! - kiáltotta Kulikovnak. Zajcev tudta, mire készül a társa. Kulikov egy perce egy fél téglát tett a fejére, s ate föl sisakját;az állszíjat erõsen meghúzta. A tégla tíz centiméterrel emelte meg a sisakot: mindkettereménykedtek, ez elég lesz ahhoz, hogy Kulikov fejét ne érje golyó. Szinte biztosra vethogy egy

fanyélen billegtetett sisak, nem csal elõ semmiféle reakciót az iskolaparancsnokból. A akmozgásának élethûnek kell lennie, ezt, pedig csak így érhették el. Kulikov szó nélkül btervbe. Bátor ember, gondolta Zajcev. A terv szerint Kulikovnak a rovátka mögött kellett mozognia, hogy felkeltse az iskolaparancsnokfigyelmét. Azután pedig... Kulikov lõtt, szintén az elképzelésnek megfelelõen. Az üres bunkerre célzott egy vaktáttlövéssel, hogy elhitesse Thorvalddal, a vörös mesterlövészek nem tudják, hol rejtõzik.



k, holrejtõzik, ezredes úr, szuggerálta Zajcev. Nyugodt lehet, biztonságban van. Zajcev ujja a ravaszra kúszott. Mi lesz már, ezredes úr? Lépj valamit, te álnok kígyó! Teltek a másodpercek. A szálkereszt megrebbent: az érverése mozdította meg. Csigavér, lta.Várd ki, amíg lép. Dolgozzon meg a golyóért.Úgy látszik, ez nem jött be. Az iskolaparancsnok ma nincs itt. Már elment. Eltávozott volna? Nem, hiszen nem kapta még el aNyulat. Vagy mégis? Azt hitte, engem lõtt le, mikor eltalálta Danyilovot? Nem: ez képtelenség. Tudja, hogy itt vagyok. Ne türelmetlenkedj. Ott van. Ott lapul a fémlemez alatta sötétben. A sorsunk már összefonódott. Nem távozhat. Farkasszemet nézünk, kezünkösszekulcsolódik, csak a halál választhat el bennünket. Ott van. Érzem, hogy ott van. Zajcevnek felrémlett Baugderisz és Morozov szétlõtt feje, a spriccelõ vér. Az iskolapanokmindkét esetben a puskatávcsõre célzott, azon keresztül lõtte le õket. Megborzongatta a Talánlát engem? Lehet, hogy a szálkeresztje már rajta is van az aknahüvelyen. Vajon észrevet? Elárult-evalamilyen apró csillanás? Múlnak a másodpercek... Talán arra vár, hogy csillapodjon a etése,s aztán nekem is a szemembe lõjön? Képes rá. Magam is láttam. Láttam Baugderiszt és MorTudom, milyen villámgyorsan képes két embert lelõni. Danyilov, Kulikov, Sajkin. A kócca

tPjotr. Tévedtem volna? Ismeri Thorvald ezt az aknahüvelyes trükköt? Talán tanította is liniiskolájában? Zajcev arcizmai megrezdültek. Semmit se látok, csak a sötétséget. Összeszorította a foRajta, Thorvald! Mire vársz? Rajta! Ha látsz, akkor lõj! Halvány kék fény villant, Zajcev alig vette észre. De felvillant, valahol az iskolaparncsnok odújánaksötétjébõl. Zajcevtõl jobbra Kulikov fájdalmasan felkiáltott, és szétvetett karokkal hanyatt esetta tompánpuffant a földön. Kapkodva, szaggatottan lélegzett. Nyikolaj! Thorvald lelõtte! Nem a téglát találta el, hanem Nyikolajt.

Csaknem elengedte a puskát, szeme már nem tapadt a puskatávcsõre. Nyikolaj! Meg kell nem, mitörtént. Eltalálta. Lelõtte ez a rohadék! Nem! - parancsolta egy hang. Nem! Maradj a helyeden! Nyikolajon már nem segíthetsz. Aziskolaparancsnokra összpontosíts.Az a villanás tõle jött. Eltelt egy másodperc. A félelem csigolyáról csigolyára kúszott felfelé a gerincén. Útbkövetkezõ golyó, amit nekem szán az iskolaparancsnok? Nem látom, csak a szemem õrzi a tattûzemlékét. Mi van, ha elvétem? Az iskolaparancsnok válaszol. Három másodperc. Visszafojtotta lélegzetét, szíve és tüdeje megtelt levegõvel és lükteSzeme összeszûkült.

A félelem már a vállára telepedett, már a nyakszirtjén kaparászott. Rajta, Vaszka, vedd kézbe a lándzsát! - kiáltotta egy hang az emlékeiben élõ tajgáról.ereje van. Öld meg, és vedd magadhoz az erejét. Fogd a lándzsát! Rajta! Közénk tartozolgyVaszka, a vadász.Igen, vadász vagyok. Abban a másodpercben már döfött is, teljes erejébõl. A szálkereszt alatt csak sötétséglõtt Thorvald gonoszan sötétlõ odújába. Negyedik másodperc. Az utolsó. Átkot is küldött a golyóval. Az iskolaparancsnok azt hiszi, nem kell tovább a sötét gökuksolnia. Téved.



Most fog csak igazán ráborulni a sötétség. Most. A puskatus a vállának ütõdött, fülében visszhangzott a dörrenés. A szálkereszt továbbrsötétségre meredt. - Eltaláltad? - hallotta Kulikov hangját. Zajcev a földre ejtette puskáját, és odakúszott a társához. Kulikov a földön ült. Sisalyuk tátongott, arcát és fülét téglapor borította. De vigyorgott. Zajcev elképedve nézett rá. A félelem visszahúzódott lelke rengetegébe,pillanatig úgy érezte, Kulikov ebbõl a rengetegbõl bukkant elõ.Mélyet lélegzett. A szél átjárta tüdejét.- Te átokfajzat! Hát élsz?Kulikov kitapogatta a pulzusát, majd megrázta a fejét.- Miért nem mondtad, hogy földobod magad? - dühöngött Zajcev. - Halálra ijesztett Kulikov levette a sisakját, és megrázta a fejét. Hajából téglapor szállt fel.- Úgy gondoltam, hogy néhány másodperc elõnyhöz juttatlak, ha eljátszom a halálomrácsodálkozik az iskolaparancsnok. Azt hittem, jó lesz. Zajcev dühe elpárolgott. Kulikovnak igaza volt: az iskolaparancsnok másodpercekig nem lõtt.- Eltaláltad? - kérdezte Kulikov.- Nem tudom - vonta meg vállát a Nyúl.Kulikov leporolta magát. A Nyúl felnevetett. Örült, hogy Kulikov ép bõrrel megúszta.- Nesze. - Kulikov egy összelapított golyót vett fel a törmelék közül, és Zajcevna. - Eztneked küldte. Zajcev megtapogatta az ólomdarabkát. Ugyanúgy érezte rajta az iskolaparancsnok keze me

egét,ahogy a vaslemez alatti odúból kiérezte a jelenlétét. Az égre nézett, próbálta megértenkivel is áll szemben. Az iskolaparancsnok. Félelmetes lövész. Erõs szelleme van. Nekem Errevadászunk egymásban, ezért hallottam meg hívó szavát ebben a Sztálingrád nevû temetõbenszelleme olyan, mint a szurok: ha megérinted, a kezedre tapad. Megtapogatta a tenyerén fekvõ golyót. Szurokfeketének érezte, áradt belõle a neki szánEldobta. Szemügyre vette a golyónyomot Kulikov sisakján. Ébenfekete pont a homlokrész közepén. dtökéletesen célzott.Zajcev egy fekete cipót vett elõ zsákjából.- Estig várunk, Nyikolaj - mondta, és harapott egyet. -Talán megadatik, hogy a lá

fogvaráncigáljuk elõ.- És ha nincs ott? - kérdezte Kulikov.- Akkor nem tudom - felelt a Nyúl.

HUSZONNYOLCA puskadörrenés elûzte, Mond álmosságát.Csak nem rám lõnek? Éberen figyelt, készen arra, hogy bármely pillanatban futásnak eredHomlokán lüktetett az ér. Rájött, hogy csak a romos falak visszhangozták a lövést. A lövés nem az ezredes tízméternyire fekvõ odújából jött. A puska nem tompán, hanem éldörrent, mint amikor valaki egy száraz ágat roppant ketté. A lövés a park túlfelérõl jö

Zajcev. Õ lõtt. Mond a falhoz lapult. Ha Zajcev lõtt, akkor annak csak egyetlen magyarázata lehet:az ezredesvalahogy elõcsalogatta, és rögvest megválaszol neki. És akkor végre hazamehetünk. Múltak a másodpercek, egyik a másik után. Mond gyomra összeszorult az idegességtõl. Lõezredes úr! Ölje meg! Mire vár? Legszívesebben ráordított volna. Végighúzta kezét a falon. Körmét a kövek közötti résekbe dugta, mint aki mászáshoz kerLõjön már, ezredes úr! Könyörgök, lõjön már! Thorvald odújából végre felhangzott a válaszlövés. Mond eleresztette a falat, leült. Kte



arcát, mint aki imát mormol.- Végre - suttogta. Négy másodperccel késõbb újabb lövés dörrent a park túloldaláról, a vörösöktõl.Mond riadtan kapta fel a fejét. Mi történt? Két lövés a túloldalról? De hiszen a Nyúl halott. Az ezredes elõcsalogattarákényszerítette, hogy elsõként lõjön, majd megbüntette. Akkor most ki lõtt? Elvétette dolog, Thorvald eltalálja azt, akit megcéloz. Sose hibázik. Biztos a Nyúl segédje! Igensak az lehet,õ lõtt vissza bosszúból, mert a Nyúl kiloccsant agyvelõvel, holtan hever mellette. Mond szíve szerint bekiabált, volna a lövészgödörbe Eltalálta, ezredes úr! Akkor ugye indulunk haza? Maradt még ennivaló? Csapjunk egy nagy lakomát! A falnak dõlt, felnézett az utcát szegélyezõ, néma, napsütötte épületroncsokra. Szomoraz üres épülethéjak, amelyek még mindig õrzik az élet emlékét, képtelenek összedõlni. Hmég mindig büszkén állnak. Bárcsak elleshetném a titkukat, hogyan lehet holtan is talpoadni.Talán megkönnyítené a halált. Van-e még bennetek annyi élet, hogy elmondjátok mindazt, hallottatok és láttatok? Eltalálta Thorvald a Nyulat? Én innen semmit sem tudok, semmitsem látok. Az épületek nem válaszoltak, és Mond még mindig nem tudta, hogy vajon az iskolaparancs vagya Nyúl élte túl a párbajt. Elbóbiskolt. Semmit sem tehetek, gondolta. Nem szólíthatom meg az ezredest. Nem szereti, hazavarják. Egész nap nem szól hozzám. Ilyen a természete. Valószínûleg õ is elszundított

történik semmi. A novemberi nap rátelepedett a hûvös levegõre. Maradj nyugton, biztatta magát, Mond. Krodjössze a fal mögött, a kövek legalább nappal átmelegednek. Levette a kesztyûjét, és elõvtkenyeret. Az idõnek súlya van, töprengett. Amikor nincs más dolgod, mint várakozni, nehéz járomknehezedik a válladra.Egy óráig kalandoztak a gondolatai. A nap a látóhatár alá bukott. Semmi sem zavarta megendet. Thorvald odúja a világ legcsendesebb, legsötétebb zuga. Mit csinálhat? Alszik? Felébre? Talánújabb kelepcét állított, hogy elkapja a Nyulat. Kieszelt valamilyen váratlan trükköt, a

iugrasztjaa Nyulat a bokorból. Rájött, hogy az oroszok taktikát változtattak, azért maradt itt éjDe hiszenaz ezredes nem dolgozik sötétben, eddig mindig elhagytuk a parkot, mikor besötétedett. idegrefordul az idõ, és õ gyûlöli a hideget. Úgy panaszkodik, mint egy vénasszony. Mit keres nn? A földet rugdosta, hogy fölpezsdítse lábában a vérkeringést. Fázott a hideg földön. Fe A délután napos volt, már-már kellemes. Az esti sötétben ismét kihûlt a fal és a földködösnek ígérkezett. Apja birtokán megfigyelte, hogy a tiszta, csillagos éj gyakran ködbenfolytatódik. Hazamehetek végre? Milyen messzire lehetek az otthonomtól? Kétezer kilomét Gyere

értem, köd, gyere ide Oroszországba, ölelj körül, és én a védelmedben elmegyek végre SzHajnalban hazasétálok. A köd eltakar, senki se lát. Tudom, hol folyik a patak a birtok atárán, mégködben is megtalálnám. A patak az Elbába torkollik, a folyó, pedig vidáman zöldellõ domkanyarog. Ezúttal nagyot ugrok, átugrom a patakot. Idõsebb lettem. Mielõtt besoroztak, eleestem, demost már könnyedén átugrom, még menetfelszerelésben is. A kutyám is megpróbálja, de neksikerül, mindig beletoccsan. Sebaj, majd átússza. Elõrefut, megijeszti a teheneket, és zi jöttömet.Kilépek a ködbõl. A kutyaugatás elnyomja lépteim zaját, apám nem hallja közeledtemet, c



vesz majd észre, amikor elõtte állok. Hívatja nõvéremet a kórházból, mire hazaér, megreBeszélgetünk majd, de nem a háborúról, hanem a tehenekrõl meg a kutyáról. Mennydörgésszerû zaj zavarta meg a gondolatait: a vaslemez mozdult meg, az csikorgott. Thorvaldfélretolja az odúját, rejtõ vastetõt. Mi történt? A fal pereméhez kúszott, és óvatosan kilesett. A holdfényben két fehérbe öltözött férfés húzta félre a vaslemezt. Az egyik a gödörre irányította távcsöves puskáját. Mond lélegzet-visszafojtva figyelt. A vaslemez eltávolítása után õ is megpillantotta aedesösszekaristolt csizmáját. Az ezredes az oldalán feküdt. A puskás férfi átlépett a téglábelerúgott. Thorvald csizmája megbillent, hegye az égre meredt. A másik férfi lehajolt,apírokatkotort elõ Thorvald kabátja alól. Szeméhez emelte, beleolvasott az elsõ pár oldalba, mantott, ésledobta õket. Elvették Thorvald puskáját, az orosz Moszin-Nagantot. Eltették a papírokapuskát,megfordultak, és belevesztek a park sötétjébe. Mond figyelte õket, míg teljesen el nem Akkorse lõtt volna rájuk, ha lett volna nála puska, pedig legalább az egyiket megölhette vol Talán épp aNyulat. Sebaj. Akkor is vége. Elõmászott a fal mögül, és a gödörbe pillantott. Thorvaldfeküdt, jobb karját fölemelve, mintha valamilyen feladatra jelentkezne, vagy egy taxit intene le. Anyitott gödörben fekvõ Thorvald afféle régészeti leletnek tûnt: kõdarabokkal és téglatö

bélelt sírjában feküdt, körülötte személyes tárgyai: az ételes zacskó, a termosz, néhánálcázókabátja cipzárát lehúzták. Bal karja a teste mellett hevert. A golyó roncsolta feahanyatlott, a megalvadt vér jól látszott a földön. Mond még mindig egy helyben állt; Thorvald fölé - magasodott, ami még sohasem adatott neki. Nem érezte veszélyben magát, hiszen a Nyúl elment már. Az ezredes is eltávozott. atalálgatás, az idegharc, a feszült figyelés, a mesterlövészpárbaj. A park ismét olyannáSztálingrád többi része. Felnézett a távoli, fehér holdra. Ugyanez a hold világít odahaolta. Lélekben egy hatalmas szökelléssel elrugaszkodott ettõl a kriptától, megragadta a hold,feltornászta magát az égbe, és öles léptekkel haladt a csillagok, szegélyezte úton Oros

Lengyelország felett, míg haza nem ért Németországba, a vesztfáliai mezõkre. Ott leugrohópihékbe kapaszkodva földre szállt, mint a mesebeli manók. Thorvald volt az egyetlen reménye, hogy végre hazajut. Az alatt az egy hét alatt, mióa a gumrakirepülõtéren összehozta a sors Thorvalddal, egyfolytában apjáról, nõvérérõl és a birtokrÉjjelente meglátogatta és melegen magához ölelte az apja. Most körülnézve látnia kelletThorvald maradásra kárhoztatta: itt kell maradnia ebben a sötét, feldúlt, lerombolt vár, melynekminden sarkán halál leselkedik. Reményei Thorvalddal együtt szálltak a sírba. A hazatérésrõl szõtt ábrándjai szertefoSztálingrádot beborító sötétségben. Lassan bandukolt az éjben, ugyanazt az utat követte, amelyen az elmúlt három estén azredessel

Ostarhild hadnagy irodájába igyekeztek. Léptei magányosan kongtak, hiszen Thorvald már voltmellette. Nem érzett bánatot Thorvald halála miatt, holott az ezredes kedvesen bánt vel, és megbízottbenne. Semmit sem érzett, csak csalódást. Maga is megdöbbent azon, mennyire természetesttszámára a halál: minél többször találkozott vele, annál kevésbé hatott rá. Az ezredes mha csak egy hétig is. Thorvald révén rálátása nyílt a Sztálingrádon túli világra, bepilnémet elit életébe, szokásaiba, az elegáns operalátogató közönség köreibe, a vadásztársKíváncsian vizsgálta érzelmeit, vajon bántja-e annak az embernek a halála, akihez valam



avégsõ perc elõtt. Thorvald ezredes halála ugyanúgy nem kínált kiutat lelke sötét bugyrafehérbe öltözött holttest számára sem kínálkozott kiút a sírból. Csak a halál közelségét érezte. Ismerõs szomszédnak tûnt, akit látásból ismer, de mégköszönt neki. Képtelen volt átmenni a csöppnyi utcán, hogy leüljön és beszélgessen veleõ a halál háza elõtt. Látja mindennek a kezdetét és a végét. A háború, a katonák, az emmind meghalnak egyszer. Minden meghal, csak az idõ él tovább. Üresnek, fáradtnak érezte Azidõ és én. Mi nem halunk meg. Az idõ és én figyeljük, hogyan jön-megy és arat le mindenszás. Most már tudom, hogy Idõ tábornok ezredébe osztottak be. Jobb is így. Nincs most feladatom. Lesétált a pékség alatti pincébe, valahogy úgy, mintha egy olyan lovon lovagolna, amelontosanismeri a hazavezetõ utat. Behunyt szemmel is idetalált volna.Felébredt és az órájára pillantott. Tizenegy múlt, mindjárt dél. Átment Ostarhild hadnaSenkit sem talált. Az íróasztalt elborították a térképek és a foglyoktól kicsikart vallhadnagy székére. Egy pillanatra megérezte a barátságos fiatal tiszt személyiségét: zaklidegeskedõ ember. Belenézett az irathalmazba. Talált egy naptárt, 1942. november 19-ét,mai napotmutatta. Ostarhild vagy másvalaki már járt itt, és sietve távozott. Éhség mardosta a gyomrát. Arra gondolt, végigkutatja a hadnagy fiókjait, hátha talál v de letettróla, mert lépteket hallott. Felpattant. Egy százados lépett a szobába. Mond vigyázzba állt, de nem tisztelgett.

- Jó napot, százados úr. Az idõs, kopaszodó, szemüveges tiszt intett: üdvözlésként és elbocsátásként is lehetetSietve elfoglalta Ostarhild székét, és az iratokba mélyedt. Föl sem nézett, úgy beszélt- Mit akar, tizedes?- Nem tudja, százados úr, hol van Ostarhild hadnagy? A százados megtalálta az iraot, amit keresett.- Egyik felderítõje lenne?- Igen, százados úr. Mond tizedes. A százados letette az iratot, és felnézett. Fehér, ráncos arca összegyûrt papírlapra et.- A hadnagy épp a sztyeppen teljesít szolgálatot, tizedes. Menjen szépen a dolgár Mond nem mozdult. Mióta az ezredes meghalt, semmilyen feladata nem volt. Jelenteni akarta

Thorvald halálát, hogy hivatalosan is lezárhassák az ügyet.- Nincs feladatom, százados úr. Én...- Tizedes - vetette közbe a százados -, most nem érek rá magával foglalkozni, de el magaOstarhild embere, bizalmasan elárulok valamit. Talán ez is segíthet abban, hogy kisebb legyen a pánik. Mond kényelmetlenül feszengett. Az oroszok. Végre megtudja. Itt a vég. Mindennek vége.- Ma reggel hét harminckor a vörösök ellentámadást indítottak északnyugaton, Szer felõl.Erõs tüzérséggel lõtték a 3. román hadsereget. Nyolc óra ötvenkor tankokkal és gyalogsáelõ a ködbõl. A románok észvesztve menekültek. Ostarhild most épp ott van, és próbálja helyzetet. - A százados Mondra nézett. - A jelek szerint a vörösök megpróbálnak bekerítbennünket.

- Értem, százados úr.- Hát akkor most már maga is tudja, amit én tudok. Elmehet. Mond a századosra bámult. A tiszt tehetetlenül nézett vissza rá.- Hová? - vonta meg kérdõn a vállát Mond.- Ahová akar, tizedes - mondta a százados, és ismét belemélyedt az iratokba.Mond az ajtó felé indult.- Próbáljon meg életben maradni, fiam! - reccsent mögötte a százados száraz hangjnélokosabbat nem tudok tanácsolni.



HUSZONKILENCCsernova a sarokban ülve várta az ünneplés kezdetét. Tíz-tizenkét mesterlövész jött össbunkerban. Ataj Csebibulin egy láda vodkát és csokoládét hozott, megkérte Csernovát, hogratuláljon a nevében a Nyúlnak a gyõzelemhez, majd szerényen távozott.- Csujkovnál van, de bármelyik percben megjöhet -mondta Medvegyev. - Addig is el a kezekkel avodkától! Csernova elõvette a lövésznaplóját. Gyûrött fekete borítója meglehetõsen megkopott: mánegyvennyolc bejegyzést tartalmazott. Átpörgette a lapokat, és szemügyre vette Zajcev ajjátvégigfuttatta a tintán, szinte érezte Zajcev keze melegét a papíron. A kezében érezhetõn azereje, gondolta. Néha a szemében is tükrözõdik, de szeretkezés közben mindig lehunyja aAkeze... Azt mondja, erõs, mint egy medvebocs, amelyik egyéves korára könnyûszerrel eltöy emberkarját. Szeret, bár sose mondja ki. Az életemet is rábíznám. Adnám-e érte az életemet? Szívesen halnék-e meg mellette? Igen. Zajcev gyõzött... Ha Danyilov itt lenne, magasztosabb szavakkal fejezné ki. A kommunizmus diadala

a fasizmus fölött, az orosz akarat diadala a német kivagyiság fölött, a jó diadala a go.Valóban akkora jelentõsége van annak, hogy Vaszka legyõzte az iskolaparancsnokot? Valóbolyanfontos, hogy egy puskával kevesebbõl lõnek Sztálingrádban? Érdemes emiatt éljenezni éspohárköszöntõket mondani? Igen: Thorvald á náci betolakodók legügyesebb lövésze volt, atábornokok személyesen jelölték ki erre a feladatra. Igen, inni kell a nácik reménységé Csernova lépteket hallott. Eltette a naplót, és felállt. Zajcev lépett be. Miközben a vállonveregették és gratuláltak neki, egyre csak Csernovát nézte. Csernova leült. Ünnepelj csak, Vaszka, sugallta, késõbb úgyis kettesben leszünk. Valaki üveget nyomott Zajcev kezébe, aki úgy emelte föl, mintha Thorvald fejét tartanázében.

Nagyokat kortyolt, a mesterlövészek megtapsolták. A többiek is megragadtak egy-egy üveget. Csernova kacagott, és megtapsolta a rögtönzötszónoklatokat. Amikor az utolsó pohárköszöntõ is elhangzott, Kulikov lépett a bunker közepére.- Most pedig hallgassátok meg a Nyúl és az iskolaparancsnok párbajának igaz törtészka,nyugodtan lõj le, ha bármit is kihagyok!- De hiszen azt se tudnám, hogy eltaláltalak-e - nevetett Zajcev. - Te még a haláodat is képes vagyeljátszani. - Ellõtte ugyan a poént, de Kulikov nem haragudott; belekezdett a történetbElmesélte,hogyan bízta meg a német hadvezetés az iskolaparancsnokot azzal, hogy ölje meg a Nyulat Elmesélte,

hogyan esett el számos társuk - a bátor Morozov, a bolondos Baugderisz és a jóképû Sajkhogyan állt össze kiontott vérükbõl az a térkép, amely végül elvezette õket a Január 9rejtekhelyéhez. A legvalószínûtlenebb hõs, a vigyázatlanul megsebesült Danyilov volt a gura,mivel õ adta az ötletet a deszkára erõsített kesztyûhöz. Azután következett az éjszakábvilágítórakéta, a terep gondos tanulmányozása, a lehetséges búvóhelyek -a kilõtt tank, bombatölcsérek - egymás utáni elvetése, majd a vaslemez alatti viperafészek fölfedezéseazüres aknagránáthüvellyel, Kulikov beugrató lövése, az iskolaparancsnok válasza; hogyan Thorvald Kulikov téglára helyezett sisakját, és hogyan játszotta el egy hirtelen ötlett



lvesaját halálát õ, Kulikov.- Így - kiáltotta, és hirtelen hanyatt vágta magát, karjával csapkodott, lábával Társaielragadtatva nézték. Kulikov jól tudott mesélni.- Az iskolaparancsnok elbizonytalanodott. Túl sokáig tétovázott - Kulikov Zajcevr nézett -,Vaszka pedig odapörkölt a torkolattûzre. - Izgatottá vált a hangja. -Igazi vadász módjáedett.Várt néhány másodpercet. Az iskolaparancsnok már a második lövésre készült. Engem már lmár hozzákészült a második lövéshez, amit Vaszkának szánt. De Vaszka bátran várt az utomásodpercig, és akkor megfizetett Thorvaldnak az egyetlen és egyben utolsó hibájáért. Vlátatlanul is eltalálta a fejét, én meg igazoltam a naplójában a találatot. A lövészek Kulikon azonban még nem fejezte be. Elmondta, hogyan találták meg a német holttestét a lemezalatti búvóhelyen.- Úgy toltuk félre azt a lemezt, mintha egy kaviárkonzervet nyitnánk ki. Visszavetem a puskámat,és ezzel teljessé vált a gyõzelmünk. - A lövészek Kulikovra néztek, aki most fölemelte tartott palackot. - Vaszkára, a legjobb lövészre.Mindenki ivott, még Medvegyev is. Zajcev megköszönte Kulikov és a többiek segítségét, hhozzásegítették a német fölött aratott gyõzelméhez.- Most pedig elmondanám, mit hallottam Csujkov tábornoktól - fordította komolyra szót. -

Hétszázötvenezer németet kerítettünk be a sztyeppen. Tegnap és ma reggel egymillió orostizenháromezer ágyú és rakétavetõ és kilencszáz tank indított ellentámadást, hogy elvágutánpótlási vonalait. Egy ötven kilométer hosszú és harmincöt kilométer széles területeaz ellenséget. A németek Kessel-nek, katlannak nevezik ezt a területet. Sztálingrád enna katlannak akeleti pereme. A nácik jelenleg ugyan a belváros kilencvenöt százalékát uralják, de a matunkmégis az, hogy itt tartsuk õket, amíg nem végzünk velük, vagy amíg Sztálin rá nem kényshogy adják meg magukat.- Hát akkor dologra, fiúk! - állt fel Medvegyev. Csernovára pillantott, és elmosodott. Nemjavította ki magát, nem tette hozzá, hogy "lányok". Csernova kiöltötte a nyelvét. Medvelátványosan zsebre vágta a vodkásüvegét, jelezve a többieknek, hogy ideje távozni. A me

felálltak és elbúcsúztak. Csak Csernova maradt: nem is próbálta titkolni. A többiek sort fogtakZajcevvel, aztán elmentek.Zajcev odaült Csernovához.- Miközben Nyikolaj mesélt, azon gondolkodtam, micsoda profi volt ez a Thorvald. Nem láttammég hozzá hasonlót. Csernova nem értette, honnan Zajcevben ez az alázat, hogyan adózhat elismeréssel egy ntnek.Miért csodálkozik azon, hogy legyõzte? Bár végül is igaza van: Thorvald sosem hibázott,embert mészárolt le egyhetes sztálingrádi tartózkodása alatt. Ugyanakkor Vaszilij Zajceoroszhadsereg legveszedelmesebb katonája, sõt talán az egész világon nincs még egy ember, ak

kezében ennyire veszélyes fegyver a puska. Thorvald jobb lett volna nála? Sosem fogjuk megtudni.Thorvald meghalt, ez, pedig Zajcev tehetségét dicséri. Zajcev megfogta a lány kezét. Ujjai átmelegedtek a sok kézfogástól. Csernova jobban sze, ha õmelegíti fel hûvös kezét.- Köszönöm, Tánya, hogy megszervezted. Kellemes meglepetés volt.- Egyéb finomságokkal is szolgálhatok.- Tudom. - Zajcev megszorította a lány kezét. - De hadd szolgáljak én is egy megltéssel.



Csujkov úgy véli, hogy a németek hamarosan megpróbálnak kitörni. Ma éjszaka négy nyúl mPaulust cserkészi be.- Vagyis levágjuk a 6. hadsereg fejét, hogy a teste ne moccanjon - nézett rá Cserova.- Pontosan. Csujkov arra kért, vezessem én az akciót. Ez nem akció, gondolta Cserova, hanemgyilkosság.- És melyik három nyúl megy veled, Vaszka? Remélem, most én részesülök kellemesmeglepetésben.- Te leszel a helyettesem. Zajcev elmondta, hogy a másik két nyulat a legutolsóként verbuvált mesterlövésztanoncoválasztotta. Csernova mindkettõt ismerte. Az egyik, Jakobszon, litvániai zsidó volt, maas, vékony; hamegszólalt, szinte szikrázott belõle a feszültség. Született szónok, gondolta Csernova, és lõniis tud. A szeme, mint a sasé. A másik egy nõ, Jelena Mogiljova, a háború elõtt Sztáling százkilométerre lakott, a kazahsztáni sztyeppen. Róla keveset tudott, az asszony az egész kképzés alattalig nyitotta ki a száját. Sovány volt, de a keze nagy férfikéz: inas, eres. Fekete, rö nyírt hajábanõsz szálak mutatkoztak. Csernova csak találgatni tudta, hány éves lehet. Mindenesetre j, és képesvolt órákon át, mozdulatlanul várakozni. De miért viszik most magukkal? Minek kell két

z afeladathoz? Vaszka biztos tanítani akarja, ahogy minket, többieket is tanított és tanít hogyengem választott, mert ez azt jelenti, hogy a harcban férfinak tekint. Azt akarja, hogy mellette legyek aveszélyben. Bízik bennem. A hírszerzõk kiderítették, hogy a német 6. hadsereg parancsnokságának bunkere a belvár, ésPaulus minden jel szerint a Vörös tér déli oldalán álló Gorkij Színházba vackolta be maZajcev az órájára pillantott.- Éjfél után indulunk, mindegyikünk két robbanótöltetet visz. A parton megyünk, aSzakmunkások Székháza mellett haladunk a térig. Csujkov azt mondta, Paulus irodája és sz

épület nyugati oldalán van. Ott telepítjük a fal tövébe a tölteteket. Csernova már tudta a többit: vett már részt ilyen akcióban. Meggyújtják a nyolc töltetrobbanás keltette zûrzavarban, rohannak a Volgához.- Ennyi dinamit rádönti az egész házat - mondta.Csernova nézte, mint kotorászik Zajcev a vászonzsákokban. Zajcev minden egyes töltetet vizsgált,megszámolta a dinamitrudakat, ellenõrizte a vezetékeket és a vezetékek csatlakoztatásaiszerespontossággal járt el, kitetszett, mennyire tiszteli a halál eszközeit.- Minden rendben - egyenesedett föl Zajcev, és az órájára pillantott. - Mindjárt l vannakezek? Csernova a hûvös földfalnak döntötte a hátát. Jakobszon és Mogiljova perceken bel, de

ez a néhány perc most csak kettejüké. Zajcev a szemközti falhoz lépett, és ahogy Csernova, õ is nekidöntötte a hátát. Így álszemébe nézve.- Szerinted folytatjuk majd? - kérdezte Csernova. -Mármint te meg én?Zajcev összeszorította a száját, nem válaszolt.- Katonák vagyunk - folytatta Csernova -, de szeretõk is. Ez így nem megy.- Most azt mondod, hogy vége?- Én ilyet nem mondhatok. Én csak azt tudom, hogy csak olyankor élek, mikor veled vagyok.Rettentõ erõs vágyak élnek bennem. Szeretetre vágyom, bosszúra, arra, hogy vége legyen,



hogytartson még. Csernova lehajtotta a fejét, elõrehulló haja mögött nem látszott a szeme.- Félek, Vaszka. Tanácstalan vagyok. Azelõtt, mikor csak gyûlölet volt bennem, köb volt.Most már viszont bennem is tombol a csata, szeretet és gyûlölet harcol bennem... Romokbn heverek,mint ez a város. Csak azt tudom, hogy nem tudom, mi az, amibe itt belevágtunk. Zajcev odalépett hozzá, és megállt elõtte. Csernova szerette volna, ha megsimogatja, sette volna,hogy Zajcev döntsön helyette.- Gyönyörû dolog lenne örökké szeretni egymást, Tánya. Összeházasodni, veled élnidolgozni. Megtanítani a gyerekeinket úgy lõni, ahogy anyjuk, a partizán. De én sem tudoTánya.Minden éjjel megmártózunk egymás életében, reggel, pedig nyakig merülünk a halálba. Valtekereg-forog az egész, nem tudom megmarkolni, hogy alaposan megnézzem magamnak. Kénytelenvagyok az idõre és a sorsra bízni magam, mert csak az tudja, mi történik a világgal, vevelem.Csernova fölemelte a fejét. Azt mondja, gyönyörû lenne...- Mégis mit akarsz? - kérdezte. Zajcev elõbb mintha magában válaszolt volna a kérdésre; rábólintott, aztán kimondta:- Örökké szeretni téged. Sose engedni el magam mellõl. Csernovának elakadt a léle Zajcev a kezéért nyúlt, magához húzta, el a faltól. A kezében van az ereje, gondolta i

nova. Tehát szeret. Akkor meg kell ismernie. Kitárulkozom neki... Neki, egyes-egyedül.- Emlékszel, Vaszka - mosolygott -, hogy az elõbb azt mondtam, hogy van még meglepetésem aszámodra? Zajcev hamiskásan elmosolyosodott.- Tánya... Erre most nincs idõ.- De van. Erre van. Már hamarabb el kellett volna mondanom, de féltem, hogy elküldesz, vagy hogyDanyilov kitilt a nyulak közül. De most már, muszáj elmondanom. Azért, amit az elõbb moZajcev a homlokát ráncolta.- Jó. Mondd. Csernova pár másodpercig fürkész tekintettel, méregette, csak azután szólalt meg.- Én amerikai vagyok.

Zajcev szeme nem rebbent meg, a keze se moccant. Közömbös maradt, szobormerev.- Dehogy vagy - mondta.- Yes, I am, you cute Siberian - válaszolt Csernova angolul. - You have no idea what I'm saying, doyou? - Tánya, te angolul beszélsz.- Amerikában úgy szoktunk. - Csernova visszaváltott oroszra.- Te nem lehetsz amerikai.- De igen. A szüleim oroszok. Most New Yorkban élnek. Zajcev mély lélegzetet vett Csernovaérezte, hogy mozdul: a vadász elõbújik a leshelyrõl, fölfedi magát, vállalja a nyílt ha- Akkor mit keresel itt?- Harcolok.- Kém vagy?

Csernova nagyot csapott tenyerével Zajcev mellére: tõr, pisztoly, tölténytár mind megzrajta.- Nem vagyok kém!- Akkor hogyan... Zajcev nem tudta befejezni a kérdést, mert Csernova az ajkára tett mutatóujjával elhalttatta.- Majd ha lesz rá idõnk, elmondom, Vaszka. Remélem, megérted, miért nem mondhattal eddig,és miért kell neked is titokban tartanod. Ha a politrukok rájönnek, belõlem is nemzeti csinálnak,



de csak az újságokban. Nem engednének harcolni. Nagyon kérlek, mondd, hogy nem haragszo.Könyörgök. Zajcev a fejét csóválta. Csernova elõször arra gondolt, nem hiszi el, hogy külföldi, ész.Zajcev azonban mosolygott.- Nem haragszom, te kis amerikai - mondta Zajcev. Közelebb húzta magához Csernová. - Ha majdvége lesz a háborúnak, Floridában élünk?Csernova felkacagott. Csizmás léptek hallatszottak az ajtóra akasztott pokróc mögül. Zajcev elengedte a lányett,és széttárta a karját, mint aki azt mondja: Látod? Máris el kell, engedjelek. Csernova szótlanul állt, úgy hallgatta, mit magyaráz Zajcev a másik két nyúlnak. A mag atörékeny asszony belépés után rögtön meg is állt, arcukon látszott, mekkora megtisztelthogy maga a Nyúl vezeti harcba õket. Zajcev csak akkor pillantott Csernovára, mikor már mind a négyen betárazták a fegyveret, éseltették a robbanótölteteket. Miközben a másik két nyúl kisorolt a bunker ajtaján, suttmegkérdezte:- Szóval New York-i vagy?Csernova grimaszolt.- Hagyd abba.

Komoly arccal siettek Jakobszon és Mogiljova után. A négy felpakolt mesterlövész lemen Volga-partra, gyors léptekkel haladtak a mészkõsziklák tövében. A sarló alakú hold némiképp féjszaka sötétségét, úgy kandikált ki a felhõk fölött, mint egy leselkedõ kisgyerek. Sormaguk mögött az indulás elõtt fejükbe vésett tájékozódási pontokat: a sörgyárat, a bankSzakmunkások Székházát, mely utóbbi a 62. hadsereg volgai hídfõállásának legdélibb pereEgy kilométerrel elõttük volt a már német kézen lévõ legnagyobb kompkikötõ. Csernovánakjutott, hogyan úsztak el elõtte egy gerendába kapaszkodva Pankovval és Mihajlovval az élyón.Ma éjszaka viszont mesterlövészként, a híres-nevezetes Nyúl tanítványaként tér vissza, Nyúlnak a tanítványaként, aki szereti, aki sose akarja elhagyni, aki vele akar élni a mg, napsütésesFloridában.

Balra fény táncolt a Volgán. Jégtáblák úsztak a folyó fekete vizén. Jobb felõl a várossugárzott, mintha egy égõ gyufaszálat tartott volna az arcához. Még itt vannak a fabábooltaCsernova. Mintha égett volna a város, mintha a bensejébõl törtek volna elõ a lángok, ugintaznap éjszaka, mikor a túlsó partról elõször pillantotta meg. Még folyik a harc, gondolta: itt is, és szerte Oroszországban. Amíg a fabábok a hazánktapossák, gyilkolni kell õket.Ne gondolj most Floridára. Megint elfogta a gyûlölet, õt magát is meglepte, hogy ennyire mélyen gyökerezik benne,gyennyire gyorsan képes a felszínre törni. Szinte látom, gondolta. Le tudnám rajzolni, meudnám

tapogatni, mint egy szobrot. Mint egy szobrot, amely az egész lényemet kitölti. Eggyé v velem. Jaj,Vaszka, úgy szeretnék... Szeretni. De tele vagyok gyûlölettel. Az elõtte haladó Mogiljova elesett, Csernovát feldühítette a zaj.- Állj fel! - sziszegett az asszonyra. Mindaz a derû és gyöngédség, ami Zajcevvelgetve, aligegy órája még élt benne, elpárolgott. Saját hangja azonban úgy törte meg a gyûlölet varázslatát, mint a hipnotizõr ujjának ptranszállapotot. Visszatért a valóságba, a hideg éjszakába, a puskához és a hátán cipelrobbanótöltetekhez, az elõtte lépdelõ bajtársaihoz.



Csak menj, Tánya, biztatta magát. Ne gondolkodj. Csak kövesd azt a magas férfit. Vaszk halad a sorélén. Vaszka vigyáz rád. Megmutatja neked a németeket, és engedi, hogy pusztítsd õket: holnap és azután is. Csak kövesd, maradj a közelében. Megvár mindaz, ami nem háború és Csak maradj Vaszka közelében. Mélyen a bensejében megbizsergett valami, egy jólesõ érzés. Élsz, súgta egy hang. Jársszeretsz. Csak maradj életben, Tánya. Tízméternyire elõtte Mogiljova megint megbotlott és elesett. Csizmája alól, mint valama,narancsszínû láng lövellt ki. A robbanás homokot és jeget szaggatott fel a talajról. Csmegdermedt. Aknaszilánk fúródott a hasába. Szétvetett karokkal hanyatt zuhant. Nem bírt mozdulni, mintha egy hatalmas szikla préselte volna aföldhöz. Szája egy pillanat alatt kiszáradt, képtelen volt nyelni. Szeme elõtt kék szikak,mintha hegesztettek volna. Az elsõ másodpercekben semmit sem érzett, aztán forróság nyofölfeléa hasából. Lassanként legördült róla a hatalmas súly. Oldalra fordította a fejét, és Jakobszonra nekfehér álcázóöltözéke elöl megfeketedett és ronggyá foszlott. Füstölt a teste. Érezte, hogy két kéz csúszik a válla alá. Fejét az ölébe emelte valaki. Erõlködött, hoaszemét. A hasában égõ tûz mintha hívogatta volna. Nem, felelte gondolatban. Egy kicsit

addmaradjak még. Zajcev hangját hallotta, de bármennyire erõlködött is, nem értette, mit mond. A keze olt a fejealatt, de valahogy nem volt annyi erõ ebben a kézben, hogy nyitva tudja tartani a szemét. Hol van? -gondolta. Itt körülöttem, mindenütt. A fájdalom a torka felé indult a gyomrából. Kinyitotta a száját, ki akarta köhögni, deamimeleg folyadék bukott ki a száján, s csorgott le az arcán. Nem bírt moccanni, érzékei teljesen összezavarodtak. Lehunyt szemmel próbált rendet tetük.Túl sok, gondolta. Túl sok ez egyszerre. Ez Vaszka keze? Hol van Vaszka?

Eltûnt alóla a talaj. Az oldalára fordították, feje és jobb karja a földre csüngött. Hnyattfeküdni, könyörgött magában. Ott meleg és csönd volt, és csak egyszer éreztem fájdalmat Nyomást érzett a hasán, mintha szorosan hozzápréseltek volna valamit. Már nem szökött melegség. Már csak a fájdalom maradt, ezernyi tõrdöfés, gerincig hatoló. Égett. Ritmikuttbenne a kín, mintha táncot járt volna. A fájdalom magához térítette. Élek! Élek! Jaj, de fáj! Mi történt? Rettenetesen megijeMegsebesültem, felszakadt a hasam, valami felrobbant. Fájdalom és vér. Jakobszon meghal.Mogiljova. Taposóakna. Robbanás. Hol van Vaszka? Karok a testem alatt, Vaszka karjai, futó lábak.Fájnak a lépések! Lassíts! De nem: rohanj! Rohanj, vigyél, ne engedj el!

Száját megtöltötte a vér sós íze. Úgy érezte, magába burkolja a hasából feltörõ fájdalszemét. Vaszka szorít magához, õ tapad hozzám, a mellével tapasztja be a sebem. Szaladjzka! Tevagy az én kötésem, a te életed tartja életben az enyémet.Simulj hozzá, Tánya. Maradj életben.Rohanj, Vaszka! Megforgatta a nyelvét, hogy kitisztítsa a száját. Vér csurrant ki az ajkán.- Run - mondta angolul. - Fuss. Zajcev lassított. Zihált, fújtatott, de tisztán lehetett érteni a szavait.- Maradj velem, Tányuska. Mindjárt odaérünk a kórházba.



Tánya Csernova nem bírt válaszolni. Elfogyott az ereje, pedig rengeteg dolgot szeretett volnamondani. Úgy érezte, mintha a tudata lefelé csúszna a testében, bele a perzselõ fájdalomba, beln, selmerül az öntudatlanságban.

HARMINCCsernova csak egyszer nyögött fel: amikor Zajcev megbotlott. Zajcev térdre rogyott, de gyorsanfelállt. Egy pillanatra sem engedett szorításán, véres mellkasát mindvégig Csernova nyisáhozpréselte. Ismét futásnak eredt. Csizmája alatt homok sercegett, ezen kívül csak a zihálása halla Elméje avakrémület és a logikus gondolkodás között ingázott: félelemmel töltötte el a karjában ernyedt testének súlya, a csizmájába csorgó vére. Próbálta kikapcsolni az agyát, gondolkodás nélkül, gépiesen törtetett elõre. Képek vilelõtte: Tánya alszik, nevet, meztelen, céloz, a robbanások villanásai közt versenyez veuborékkéntpukkasztotta ki az emlékeket, míg nem maradt más az éjszakában, csak a karján csüngõ tehogy fut vele.

Elért egy szögesdrótkerítéshez, kikerült egy kilõtt lovas kocsit. Az õr szótlanul kiny arozoga kaput, csak akkor harsant mögötte a hangja, amikor már továbbfutott. - Rohanj! A tábori kórház ötvenméternyire volt, egy mészkõszikla tövében. Nemrég itt feküdt a nytapogató Sajkin is. És meghalt. Zajcev benyomult az ajtóként szolgáló takarón. Zihálva állt a rövid folyosón; a falakaösszerótt mennyezetet vasgerendák, támogatták. A fényt egy csupasz villanykörte szolgálpadlón három katona feküdt hordágyon egymás mellett. A legtávolabbi fölé egy álcázóöltöhajolt. Zajcev csak most érezte, amikor ideért a tábori kórházba, hogy milyen súlyos Tánya. Deartaelengedni, nem akarta ennek a nõvérnek a gondjaira bízni, aki eddig még csak felé sem fult. Nyelt

egyet.- Segítsen.A nõvér felpillantott. Zajcev fújtatott, mint egy meghajszolt ló. Tudta, hogy az arcárórettegés. Anõvér odalépett hozzá, megtámasztotta Tánya fejét.- Tegye le ide. Csernova fejét fogva vezette Zajcevet, míg nem találtak szabad helyet a padlón. Zajcevmégszorosabban ölelte magához a lányt.A nõvér látta rajta, hogy halálosan retteg.- Fõtörzsõrmester!Zajcev nem mozdult.- Fõtörzsõrmester elvtárs! Tegye le! Meg kell néznem a sebét - szólt rá a nõvér s

- Hol az orvos?A nõvér beszéd közben felhúzta Csernova szemhéját.- A mûtõben. Én végzem az elõzetes vizsgálatokat. A doktor mihelyt tud, idejön. Tle. Ettõl a nõtõl függ, ki kerül az orvos elé, és ki nem, gondolta Zajcev. Ha leteszem Tanal itt apadlón. Meghal, amíg a sorára vár a hordágyak mögött. A nõvér hátralépett. Láthatóan Csernova esélyeit latolgatta. A padlóra mutatott.- Tegye le, ha nem akarja, hogy a karjában haljon meg. Zajcevet ütésként érték a k. Ismerte a



halált, és biztos volt benne, hogy a nõvér téved.- Nem. Csattanás hallatszott Zajcev mögött, aztán egy másik, mintha mûanyag lett volna, aztánngharsant.- Mi folyik itt? A nõvér egyik kezével még mindig Tánya fejét tartotta, a másikkal gesztikulált.- Nem akarja letenni. Pedig meg kell néznem. Rossz állapotban van. Az orvos a szemétládába hajította a két levetett gumikesztyût. Idõs volt, Zajcev még ntilyen idõs embert Sztálingrádban. Magas volt, a dereka vastag, feje kopasz. Kék szeme krikás akimerültségtõl. Fehér köténye friss, alig látszott rajta némi vér. Amikor kinyújtotta klé,görnyedtsége egy csapásra eltûnt. -Adja ide. Hadd lássam. Zajcev tétovázott, pedig azonnal ösztönös bizalmat érzett az öreg iránt. A karja sajgorítottamagához Csernovát. Az orvos megcsóválta a fejét. Komoly volt, akár egy hatalmas tölgyfa.- Az én karomban sem fog meghalni, fiam - nyújtotta a karját. Csernova teste legördült Zajcev mellérõl; a nõvér még mindig tartotta a fejét, de a kélecsüngött. Zajcev a pufajkán tátongó lyukra meredt. Akkora volt, hogy az ökle is befér.- Doktor úr...! - Úgy érezte, könyörögnie kell Tánya életéért, de az öreg és a nõ

foglalkozott vele; a földre fektették Csernovát. Az orvos keze valósággal repkedett. A nõvér visszament a három hordágyhoz. Mindegyik mletérdelt, majd odaszólt az orvosnak. - Stabilak. - Aztán odahajolt a legutolsó hordágyfekvõférfihoz, és súgott valamit a fülébe. Az orvos kigombolta Csernova pufajkáját és ruháját. Ollóval átvágta és széthajtotta azKeze és köténye máris véres lett. Zajcevet szíven ütötte a seb látványa. Csernova hasának bal oldalán, a bordák alatt eg szájformájú és méretû lyuk tátongott. A lyukból rózsaszín, eres csomó türemkedett ki; a tesnyomása kipréselte a vékonybél egy részét. A széleken vér spriccelt ki, tócsába gyûlt a A nõvér visszajött az orvos mellé. Zajcev is közelebb lépett. Csernova arca viaszfehérde a

szemét mintha faszénnel rajzolták volna körül. Az arca beesett volt, mint egy halotté. A nõvér kötszert nyomott az orvos kinyújtott kezébe, az pedig a sebre szorította.- Emeljük föl - mondta; sürgetõ volt a hangja. Zajcev odaugrott, és Csernova teste alá dugta a kezét. Igyekezett minél óvatosabban csi.- Hozza, fiam - mondta az orvos. Átvitték egy nagyszobába. Középütt két asztal állt, mindkettõ körül póznákra szerelt, Valahonnan a falak mögül behallatszott egy generátor mély mormogása. Az egyik asztal ürlt,friss, fehér lepedõ borította, a másikon eszméletlen katona hevert, egy nõvér a jobb téi csonkotkötözte. A levágott láb még csizmástul, egy rongyba tekerve ott hevert mellette a padló Zajcev az asztalra fektette Csernovát. Az orvos levette kezét a sebre szorított gézcso

, tisztakesztyût húzott. Eközben a nõvér szorította a gézt a sebre, a másik kezével, pedig kitaCsernova nyaki verõerét. Zajcev hátralépett, nekiütközött a mûszerekkel teli tálcának: de nem esett le semmi. Az orvos és a nõvér ügyet se vetett rá, feszült félszavakat válteg azelõkészületeket. Az orvos kérdései géppuskatûzként peregtek, a nõvér egy-két szóval vál Az orvos az asztalhoz lépett, tisztára törölte Csernova mezítelen felsõtestét. A nõvérkötést asebrõl, és az asztal alatti vödörbe hajította. Egy másik tamponnal, narancsszínû fertõt be



a sebszáj környékét. - Étert? - kérdezte.Az orvos a fejét rázta. A másik nõvér anélkül, hogy utasításra várt volna, eloltotta a lámpát a maga asztalánáamputált katonát, és odajött õ is Csernova mellé, szembe az orvossal és a kolléganõjévenõ kesztyût húzott, az orvos közben szemügyre vette a könyökénél sorakozó csillogószerszámokat. Zajcev a sarokba húzódott. Azt hitte, kiteszik a szûrét, de az orvos és a nõvér Csernoolvamunkához látott, még egymásra sem néztek. Az orvos kinyújtotta kezét. A nõvér kiválasztott egy szikét a tálcáról, és a tenyerébesmegejtette az elsõ bemetszést. A háromtagú csapat határozottan, gyorsan dolgozott. Zajcev nem fordította el a tekintetét. Hónapokkal ezelõtt, amikor elkezdett embereket iSztálingrádban, felkészült a halálra. A harc ezzel jár; a saját életét teszi kockára, hmásokét. Arra azonban nem gondolt, hogy részletenként is meg lehet halni. Úgy érezte, Tlegnagyobb rész benne; és ha a lány most meghal ezen az asztalon, benne is meghal valami. Itt marada jeges pusztaságban, erõtlenül, Tánya Csernova szenvedélyessége és melegsége nélkül. És egy ilyen hír, pont ez elõtt a szörnyûség elõtt. Egy amerikai! Miféle nõ ez, hogy ireeljött, Amerikából, hogy ilyen elszántan harcolt, és ilyen sokat adott Oroszországért? ehetez? Zajcev a fejét csóválta.

A szike mélyen Tányába vágott. Az asszisztáló nõvér egy fogót nyomott az orvos immár rcsillogó kesztyûs kezébe. Az orvos úgy forgatta a csuklóját, mintha csomót kötött volnaAzegyik nõvér egy vödröt vett föl a földrõl. Az orvos kihúzta kezét: sárkoloncként vetettlépet. Zajcev megborzongott. Keze ökölbe szorult. Az ujjai még mindig ragacsosak voltak Csernovavérétõl. Az orvossal szemközt álló nõvér lenézett Csernovára, és biccentett. Az orvos inyújtotta kezét, aztán megint megvillant a szike. Egyetlen csuklómozdulattal kikapta Csrnova balveséjét, és azt is a vödörbe dobta. A vér szökõkútként lövellt ki a nyílásból. Az orvos meglepõdve lépett hátra, aztán minlyukra tapasztotta. Néhány másodpercig szabadon fröcskölt a vér, aztán az orvosnak sike

elszorítania. A döbbenetet követõ csöndben az orvos és a két nõvér összenézett; mindhárlett a maszkjuk.- Szorítsa össze! - csattant az orvos hangja. A nõvér lenyúlt az orvos mellett. Pillanatok alatt megvoltak. Az orvos elfordult az asztaltól, egykendõvel megtörölte arcát. A szeme és szája körüli ráncok Csernova vérétõl vöröslöttek. Néhány pillanattal ezelõtt még életteli volt, mozdulatai biztosak, de most ismét öregett.Fáradtnak, szomorúnak látszott.- A repesz felszakította a lépét és az egyik veséjét -mondta. - Lehet nélkülük él.- Igen - mondta Zajcev, az orvos, pedig újra megtörölte a szemét, és megint Csern nézett.

- Egy szilánk beágyazódott a bal veséjébe. A hegye a vese hátsó részébõl állt ki,a azaortát. Nem láttam, és amikor kivettem a vesét, az aorta felszakadt.- Igen - mondta Zajcev ismét.- Mindent megtettem, amit csak lehetett.Az orvos mögött a két nõvér elengedte Csernova hasát.Egyszerre léptek hátra, néma, véglegességet sugalló csoportképként álltak az öntudatlanmellett. Zajcev nem nyugodhatott bele ebbe a véglegességbe. - Nem hagyhatja meghalni!- Ez már nem rajtam múlik - sóhajtott az orvos.



Elfordult, de amikor hallotta, hogy Zajcev pisztolyának závárja csattan, megperdült. Afegyveregyenesen a szívére mutatott.- Maga azt mondta, nem fog meghalni. Mentse meg. Az orvos csücsörítve fogalmazta magában a választ. Nem látszott rajta félelem. Zajcev nézett, és úgy magyarázott, mintha egy tanítványát okítaná.- A beteg, akit behozott, fõtörzsõrmester, elvesztette a lépét, az egyik veséjét,rengetegvért veszített. Nincs raktáron vér, amivel pótolhatnánk. Itt a frontvonalban csak annyietünk, hogystabilizáljuk a sebesültek állapotát addig, amíg átszállítják õket a folyó túloldaláraszakadást be lehet foltozni. Húsz perc alatt meglehetek vele. De már olyan sok vért vestett, hogyvalószínûleg helyrehozhatatlanul károsodott a megmaradt veséje is. Ha nem, akkor késõbbertnem tudok vért adni neki. Veseelégtelenségben meghal.Zajcev nem eresztette le a fegyvert.- Meg fog halni, fõtörzsõrmester. És lehet, hogy az alatt a húsz perc alatt, amígtozom,valamelyik sebesült, aki odakint vár a folyosón, szintén meghal. Megengedi ezt a lelkiimerete? Zajcev Tányára nézett. Még ver a szíve, még küzd az életéért. Azok a katonák, akik a ffekszenek hordágyaikon, a maguk harcát vívják.- Nincs választásom - mondta, és az orvos fejéhez emelte a pisztolyt. Tányához be

azt akarta,hogy tudja, követni fogja. - Túlságosan is szeretem. Az orvos hátranézett a nõvérekre. Mozdulatlanul, fehéren álltak, akár a festett angyalorvoslehámozta az egyik kesztyûjét, és megdörzsölte kopasz fejét. A pisztolyra sandított.- Ha már mindenképpen a betegem közelében akar hadonászni a pisztolyával, legaláblizálja,fõtörzsõrmester. Lehámozta a másik kesztyûjét is, és mindkettõt a sarokba hajította. Mire tekintete visZajcevhez, a fegyver már a tokban volt. Az orvos az asztal felé perdült. Ismét életteli volt, friss kesztyût kapott elõ és húzcsattanással. Fölemelte a kezét.- A fõtörzsõrmester szereti, hölgyeim - szólt oda a két nõvérnek.

Megint munkához láttak. Szótlanul dolgoztak. Véráztatta szivacsok és gézkötegek repültlalá. A két nõ idõrõl idõre letörölgette az izzadságot az idõs orvos arcáról. Zajcev mozfélt, hogy megtöri a csapat összhangját. Csernova egyszer felnyögött. Zajcev a fogát csta.Rettentõen szeretett volna õ is belemerülni Tánya öntudatlanságába, mellette állni, ott vele azéletéért. Az orvos hosszú ideig varrt így, nyilvánvalóan tucatnyi repedést öltött össze Csernova.Amikor végzett, hátrébb lépett, és lehúzta a kesztyûjét. Az egyik nõvér hozzáfogott bez Az orvos közelebb lépett. Zajcev próbált kiolvasni valamit a bozontos fehér szemöldök kék szempárból. Az orvos az arcába nézett, aztán elfordult. Fölemelte, majd leejtette a

int akinem tud döntésre jutni. Zajcev a hosszú, ráncos, faágakra, emlékeztetõ ujjakra nézett. Lehet, hogy ezek az öremegmentették Tányát? Alig várta, hogy az orvos beszámoljon Tánya állapotáról, de látta igyekszik gondosan megválogatni a szavait. Miért? Annyira szörnyû a mondandója?- Doktor úr...! - nógatta. Az orvos keze - most, hogy már nem volt szüksége rá - eltûnt köpenye zsebében.- Amit lehetett, megtettem - mondta végül. - Most sokkos állapotban van. Nem tudom, meddig tart.Egy-két napig is eltarthat.



- Mikor ébred föl?Az idõs orvos felsóhajtott.- Ha a megmaradt vese kibírta a mûtétet, tudni fogjuk. Vizelnie kell. Ha a követkzõ negyvennyolcórában nem vizel, meghal. Akár magához tér, akár nem. Tehetetlenek vagyunk.A nõvér elkötötte a sebvarró fonalat. Az orvos Zajcev vállára tette a kezét; könnyû volt az érintése.- Bizakodjunk, fõtörzsõrmester. Mást nem tehetünk. Otthagyta Zajcevet, ismét hajlott hátú öregemberré vált. Két fehér ruhás szanitéc lépefölemelték a levágott lábú katona hordágyát. A katona ide-oda dobálta a fejét; ébredezekelmentek a levágott láb mellett, aztán eltûntek a hordággyal. Zajcev követte a nõvért a folyosóra. A nõ letérdelt a legközelebbi hordágyon fekvõ férakinek a melle volt átkötözve. A nõvér fölhúzta a szemhéját. Mindössze egy pillanatig nszempárba; megtanulta hamar felismerni a halált. Felállt és a következõ hordágyhoz lépe Zajcev a holttest hûvös homlokára: tette a tenyerét. A katona idõsebb volt nála, kérgevastag ujjaiból ítélve parasztember lehetett. Zajcev a pufajkája alá nyúlt, a zubbonyzsKivette aCsujkovtól kapott kitüntetést, a Lenin-rendet, és a mozdulatlan mellkasra tûzte.Szinte óránként jelentek meg a fehér köpenyes szanitécek a kis lábadozóban: hordágyra tágyon fekvõ sebesültet, hogy a folyón túlra szállítsák õket. Némelyik nyöszörgött, amikmegmozdították, mások, akik még nem tértek egészen magukhoz a mûtét után, kábán meredtebekötött, sajgó testrészeikre, vagy azok hûlt helyére. Csernovát békén hagyták. Zajcev egy pillanatra sem engedte el a kezét.

Az orvos még aznap délelõtt megjelent a Csernova ágya mellett. Felhajtotta a takarót, nyúlt a lánymeztelen lába között, megtapogatta a lepedõt, a lány combját, ágyékát. Szárazak voltak.Csernova szemhéját, megmérte a pulzusát és a lázát is.Amikor végzett, Zajcevre nézett.- Megmozdult? Mondott valamit?- Nem.- Maga evett már azóta?- Nem. Az orvos megveregette Zajcev vállát; most is könnyû volt az érintése.- Azzal nem segít rajta, ha elájul az éhségtõl. Küldök magának egy kis kenyeret égyen. Zajcev elfogadta az egyik szanitéctõl az ételt, de ekkor sem engedte el Tánya kezét, a

mozdulatlanul feküdt az ágyon. Csak lassú pihegése és a keze idõnkénti remegése árulta Zajcev megpróbált valamilyen módon kapcsolatot teremteni vele. Fejét lehajtva halkan sttogott afülébe: a közös vadászatokról mesélt, arról, hogy mit érzett, amikor elõször pillantotthogy milyen gyönyörûnek látta. Beszélt a hûtõházról, amelyet felrobbantottak, és arról,szeretkeztek. Hogy bárcsak mellette lehetett volna, amikor megküzdött Thorvalddal, és hgy akkorvalószínûleg a partizán és nem a Nyúl végzett volna az iskolaparancsnokkal. Ujjával szarvasok és farkasok képét rajzolta Csernova tenyerére; céltáblákat és arcokaanfelkelõ napot. Ritmusra szorongatta a kezét. Az arcához és az ajkához emelte a tenyerétyhüvelykujjával törölte le a könnyeit.

Néhány óránként benyúlt a takaró alá, ahogyan az orvostól látta, mindig mindent szárazÚgy érezte, õ is kiszáradt. Pedig olyan egyszerû, Tányuska, sugallta. Csak pisilsz egy t, és életbenmaradsz. Csernova kómája már a második éjszaka tartott. Zajcev az ágyra hajtotta a fejét. Egyszgyikápoló megrázta a karját, és felébresztette. Egy félig teli vizeletgyûjtõ edényt emelt fmellõl. Reménykedve mosolygott, de Zajcev a fejét rázta: az övé, nem Tányáé. Éppen elbóbiskolt, amikor Csernova keze megrándult. Fejét föl sem emelve szorított rajyet, de



mikor a lány keze viszonozta a szorítást, felkapta a fejét. Csernova szeme nyitva volt- Szervusz, Vaszenyka.Zajcevnek nem jött ki hang a torkán.- Tánya, én... - Ámulattal nézett rá. A lány arcának sápadtságát kezdte visszaszo -Mióta vagy ébren?- Nemrég.Zajcev két tenyere közé fogta a kezét.- Itt voltam melletted, Tánya. Egyetlen pillanatra sem hagytalak el. A lány megpróbálta odatenni a másik kezét is, de valami visszatartotta. Az arca megránazerõfeszítéstõl.- Tudom - mondta erõlködve. - Kihajtotta Zajcev ujjait, két kört rajzolt a tenyerébe, majd középre egy pontot. CélköZajcev a szájához érintette az ajkát. Száraz volt.- Nagyon fáj, Vaszka. Meghalok? - suttogta a lány. Zajcev a hajába fúrta az arcáta Tánya ahalálán van, nem lehet mit tenni ellene. Megmondta az orvos.- Nem tudom, Tánya. - Azon gondolkodott, mennyit áruljon el. - Sok vért vesztetté. És kivették azegyik vesédet. Csernova fölnézett a mennyezetre, és bólintott, mint aki elõre tudja, mi következik. Ounokájavolt. - Arra várunk, hogy a másik vese mûködni kezdjen. Két szanitéc lépett a kórteremb

sebesült századost fektettek a Tányától legtávolabb esõ ágyra. Nyakát és vállát friss, borította. Öntudatánál volt.- Óvatosan - mondta, amikor a szanitécek letették a hordágyat. Ép karjával feltámtt, éssegített a szanitéceknek, mikor a hordágyról az ágyra emelték.- A fenébe! - nyögött föl összeszorított foggal. Nagyot lélegzett.- Vaszka... szomjas vagyok. - Csernova megnyalta az ajkát. Zajcev felállt, hogy felhívja magára valamelyik ápoló figyelmét. Keze most elõször engTányáét, aki a fájdalomtól feljajdulva is utánakapott.- Vaszka, ne...! Zajcev lenézett a meggyötört arcra. Ahogy ismét megfogta a kezét, érezte, mint nõ Tány- Tánya!Csernova szemébõl már nem sütött annyira a fájdalom.

- Ne... ne engedj el. Zajcev elmosolyodott és leült. Itt akarok maradni, gondolta. Soha nem akarlak elengedni. Vajonmeddig hagyja a sors, hogy veled legyek? Törõdik-e vele, mit kívánok?- Szanitéc! Vizet! Az egyik ápoló otthagyta a sebesült századost, és vízért indult. A másik közben összehhordágyat. A százados az ép vállára nehezedett, hogy megnézze magának Zajcevet és Tányát. Nagy kosimára volt borotválva, visszaverõdött róla a lámpa fénye.- Szörnyû - mondta. - Felépül?- Igen - felelte Zajcev.- Én is megjártam. Szépen átment rajtam egy golyó. -A százados körülnézett a kórtjó, hogy megmaradt a karom. - Fájdalmas redõkbe torzult az arca, visszafeküdt, de továb

eszélt. -Tegnap húszezer foglyot ejtettünk. Majd hanyatt estek a németek, amikor felbukkantunkmögöttük. A szanitéc lépett oda egy pohár vízzel. Zajcev tartotta Tánya fejét, hogy inni tudjon;lecsurgottaz állán. Gyöngéden letörölte az ingujjával, és visszafektette a lány fejét a párnára. szeme.- Gyõzni fogunk - mondta a százados, aztán elhallgatott.HÁROMA KATLAN



HARMINCEGY- Minden hetedik másodpercben meghal egy német katona Sztálingrádnál. Egy... ketthárom...négy... öt... hat... hét. Minden hetedik másodpercben meghal egy német katona Sztálingry...kettõ... három... A Mond mellett ülõ férfi felállt, odalépett a munkapadon álló rádióhoz, és áthangoltakatonai adóra. A gyárépület padlóján heverõ tíz-tizenkét katona nem mozdult. Szótlanul figyeltek, azúj állomás hangja.- ...öt... hat... hét. Minden hetedik másodpercben...- Jóságos ég! - kiáltott föl a katona. - Mi történt a Lale Anderson mûsorával?- A vörösök zavarják az adást - emelte föl a szemét egy másik katona. - Hol bejöny.Nemsokára megint hallatszik. Ülj csak le.- Jóságos ég... - morogta újra a rádiónál álló. Átment a szomszédos mûhelybe. Mond körülnézett. Csak ma reggel, 1942 karácsonyának napján csatlakozott ehhez a szededettosztaghoz itt, a Barikádban. Velük töltötte a napot, karácsonyi díszeket fabrikáltak. Edrótozott alumínium rudakból készítettek karácsonyfát. Az üveggömböket az elsõsegélykéskivett vattapamacsok helyettesítették. Színes papírból kivágott csillagokat is aggattak, alá

gyertyaként poharakat tettek, amelyekbe olajat öntöttek, és kanócként megsodort fonalattak. A megzavart rádióadás miatt dühöngõ katona alig két órája érkezett. Akárcsak Mond egyazoknak az ezreknek, akik az egységük megsemmisülése után a város környékén kóboroltak.katona - Mond nem tudta a nevét - a sztyeppi katlan külsõ bugyraiból vonult vissza. Azutászegységbõl, amelyben szolgált, egyedül õ maradt életben. A városközponttól keletre mikor már nem bírta tovább a hideget és a metszõ szelet, behúzódott az épületbe. ÁtvágoBarikádon, talán maga sem tudta, mit keres, csak azt, hogy egyre fáradtabb és éhesebb. osztagtagjai meghívták karácsonyi vacsorára, ahogyan Mondot is. Korábban, még a délelõtt megömegfõzték két dédelgetett dobermannjukat. Az eredeti század többi tagja már nem volt élgyez ellen a lakoma ellen szavazzon. Amikor a Barikádhoz vezényelték õket, még több mint

voltak. Az utász leült új bajtársai közé, elfogadott egy cigarettát. Érzelemnyilvánításel, mi történt a szakaszával. Mind meghaltak, amikor a Kessel peremén egy tank kilõtte mûvüket.Neki szerencséje volt, mert a teherautó lépcsõjén állt, és lerepítette a robbanás. Vállkeserûen mosolyogva ismételgette: - Szerencsém volt. Öt hete, mióta Thorvald meghalt, Mond is a harctér vándorai közé tartozott. Ostarhild gyminden valószínûség szerint életét vesztette a sztyeppen, de mivel senki nem vonta vissparancsot,miszerint Mondnak a hírszerzõ egységnél, kell szolgálatot teljesítenie, úgy érezte, tovszabadon kószálhat a város körül. Elkezdte gyûjteni a homályos legendákat. Ezek az embebelváros romjaitól és Mamajev kurgántól a gyárakig mind úgy érezték, hogy cserbenhagytáÓráról órára fogyott, sorvadt bennük a remény, hogy Hitler még a teljes megsemmisülés e

segítségére siet a 6. hadseregnek. Noha a sztyeppen az oroszok voltak erõsebb pozícióban, a vörösök magában a városban seabba zavaró jellegû támadásaikat. Mond megértette a taktikájukat. Ha továbbra is védekekszorítani minket itt a városban, magyarázta társainak, nem mehetünk át támadásba. Nem tkitörni a Kesselbõl. Ezt szeretnék elérni, meg akarják semmisíteni a 6. hadsereget. Az állandó mészárlás közepette mindazonáltal annyi bátorságnak és eltökéltségnek lehethogy megváltozott az emberi természetrõl kialakult véleménye. A kimerült, demoralizált katonák, akiknek már nem volt elég élelmiszerük, lõszerük, és minden reményüket elvesztSztálingrád-szerte fegyelmezetten harcoltak tovább. A vörösök egyetlen pillanatra sem h



k nekiknyugtot, még az ünnepi rádiómûsort is zavarták. Mond azonban úgy érezte, ha ma este kellene jelentenie a tapasztalatait, nem a németcsapatoklelkierejérõl és rendjérõl számolna be. Inkább a szörnyûségeket írná le. Látott kannibákeselyûkként várták, hogy a sebesült kilehelje a lelkét, és lecsaphassanak rá, amíg mégKülönleges õrjáratok vadásztak ezekre a háborodottakra, és a helyszínen agyonlõtték õkeellenére emberevõk bandái kószáltak a gyárak és a házak folyosóin, szobáiban. Jobb állaéhezõ bajtársaiknál, arcuknak is volt némi színe. Egyre vakmerõbbek, egyre nekikeseredelettek, és számuk egyre nõtt. Az utolsó sztálingrádi napokról szólva Mond mesélt, volna arról a dermesztõ ostobaságrtanúja lehetett. Látta a He-111-eseket, azt a néhányat, amely az idõjárás ellenére el tni aKessel fölé, amint az utánpótlást nem a 6. hadsereg állásai fölött dobták le, hanem az kikmegtanulták utánozni a német fényjelzéseket. Máshol a gyûrûben német katonák versenyt fhogy elsõként érjenek a lehulló ejtõernyõkhöz. Összeverekedtek a rakomány mellett, felsládákat, disznókként tülekedtek, de nem a sonka és a tejpor, nem a lõszer és a meleg rut nekik,hanem a majoránna meg a bors: patkányt és kutyát sütöttek, ahhoz. Egy másik alkalommal affeezer jobblábas csizmát dobott le ajándékul. Mond kedvenc története az volt, hogy ebben olsó,rettenetes hónapban egymillió gondosan csomagolt svéd óvszert szállítottak légi úton a

De leginkább tragédiákról számolhatott volna be. Naponta több mint ezer katona halt mebekerített pokolban. Sokan akkor sebesültek meg, amikor a sztyeppen harcoltak az elõrenyomulóvörösök ellen, mások a városban kaptak golyót, de legtöbbjükkel a hideg, a tífusz, a vééhezés végzett, holttestük halmokban tornyosult, bajtársaik õrizték õket a kannibáloktónnem volt elég üzemanyag a generátorok és a tankok mûködtetéséhez, sem ahhoz, hogy teherhagyják el a gyûrût. Paulus ajándékként engedélyezte a megmaradt negyedmillió embernek,levágják a 6. hadsereg maradék négyszáz lovát: a-rengeteg munkától és a kevés takarmányis rémes állapotban voltak. Sztálingrádban mindent belengett a halál levegõje, az ember azidõjárást, a harcot, de még a ritka nevetést is. A katlanban mindent megfeküdt a végzet Mond az ünnepi lakomára gondolt, amelyet alig egy órája osztott meg ezekkel az emberek

el. Hetekóta most töltötte meg elõször a gyomrát. Arra, hogy mivel, nem volt hajlandó gondolni. meleg hús volt, szép nagy adag, jól megmajoránnázva. Mereven állt föl utána, ahogyan otgykarácsonyi vacsorák után, és átment a szomszédos mûhelybe. Vastag tölgyfa padlója volt, úgy építették, hogy többtonnás gépeket is elbírjon. Feje vezetékek maradványai lógtak. A falakról láncok és rozsdás csigák csüngtek, egy várbörthangulatát árasztva. Magukat a gépeket a visszavonuló munkások hónapokkal ezelõtt szétselvitték, csak egy esztergapad árválkodott az egyik sarokban. A sztyepprõl jött utász álette. Mond odament. A gép oldalára csavarozott táblán ott díszelgett a gyártó neve: Oscar OtBoblingen, Deutschland.A katona végigsimított a táblán.

- Odahaza gépész voltam.- Én meg tejgazdaságban dolgoztam - válaszolta Mond.- Még soha nem jártam Boblingenben. Szép hely?- Nem tudom. Azelõtt nemigen tettem ki a lábam Vesztfáliából. A tehenek mellett nsszabadság. A katona szinte cirógatta az esztergát.- Be tudnám indítani. Odahaza szinte muzsikált a kezem alatt.Mond vállon, veregette. Nagyjából egyidõsek lehettek, bár a háború mindkettejüket megör- Én ugyan nem - nevetett föl. - Nem tudok mit kezdeni az olyan dolgokkal, amelyek nem



bõgnek, vagy nem lõnek ki golyót.Az utász is nevetett. A háború testvérekké tette õket. Mond a zsebébe túrt. Szeretett vvalamit ennek a katonának karácsonyra, de semmit sem talált.- Mi a helyzet odakint a sztyeppen? - kérdezte. A katona keze lehullott az esztergáról.- Az oroszoknak van mindenük. Tízezernyi ágyú, ezernyi tank, milliónyi ember... Iodatáncolnak. Sose tudjuk, hol csapnak le legközelebb. Elõbukkannak a ködbõl, a hóból, az aföld alól. A sztyepp tele van vízmosásokkal, mélyedésekkel. Elhaladunk mellettük, aztánakmögöttünk. A hó miatt nem lehet felbecsülni a távolságot. És minden éjszaka az a lárma.összecsippentve utánozta a hangszórók fémes hangját. -Német katonák! - recsegte. - Tegyfegyvert! A ti háborútok véget ért. Gyertek át ide, ahol meleg és menedék vár. Elvigyorodott. Elengedte az orrát, levegõt vett, aztán ismét összefogta, és folytatta. - Manstein visszavonult. Hitler cserbenhagyott benneteket. A tél lecsapott rátok. Minden hetedikmásodpercben meghal egy német katona Sztálingrádnál. Egy... kettõ..: három... Csüggedten leengedte a kezét. - És ez így megy szünet nélkül. Mond megértette. Hónapokkal korábban, amikor elõször hallotta az orosz propagandát, úggondolta, ostobaság, lepereg az emberrõl. A katlanban azonban a legkisebb reménysugár i számított,még ha a vörösök hangszórójából hallották is. Megadás vagy halál. A 6. hadseregben mindhogy nemigen van más választásuk. Az, hogy újra meg újra ezt az üzenetet kellett hallan

rádióban, vagy akár a harcmezõn is, még tovább roncsolta az idegeiket. Mintha az éhség,a félelem nem lett volna elég.- Mesélj Mansteinrõl - kérte a társát Mond. A katlanban rekedt összes katona szemében Manstein volt a remény jelképe. Erich von Masteintábornagytól várták, hogy áttörje a vörös gyûrût és kiszabadítsa õket. A 6. hadsereg nyilvánvalóan gyenge volt ahhoz, hogy maga törjön át az ellenséges vonalrettentõen megfogyatkoztak a készletei is. Kívülrõl kellett áttörni a vörösökön. A felaképességû Manstein, Szevasztopol júliusi ostromának hõse kapta. Amióta csak bezárult kögyûrû, megindult a pletyka a katonák között. -Hitler nem feledkezett meg rólunk. - Ez vzáltalános vélemény. - Ideküldte értünk Mansteint, és kiszabadít. December tizenkettedikén, tizenkét napja, amikor Manstein lecsapott, még valósnak tûnt

remény.A tábornagy tizenhárom hadosztállyal indult Kotyelnyikovóból, és dühödten támadta az orkeskeny délnyugati kiszögellésben. Tíz napon át, szorongatta s úgy forgácsolta õket, azkövetõ villámgyors támadásokkal, mint a fejsze a fát, majd az egyik páncéloshadosztály, aPapaként emlegetett Hermann Hoth tábornok irányítása alatt elõrenyomult, és negyven kilmegközelítette a 6. hadsereget.- Láttam õket közeledni - mesélte az utász. - Minden éjjel dél felé néztünk, láttvillanások egyre fényesebbek, és amikor jó irányból fújt a szél, hallottuk a harcokat. kiabáltunk örömünkben. Adj nekik, Papa! Gyere értünk! Tudtuk, hogy jönnek, biztosak volbenne. Az utász összehúzta a szemét, és szinte szuggerálta a képet Mondnak.- Tegnap éjjel kezdtek halványulni a fények. Csak álltunk a sötétben, kinyújtott

int agyerekek. Aztán teljesen eltûntek a fények. Manstein visszafordult. Mi pedig parancsot kaptunk, hogygyorsan vonuljunk vissza, mert közelednek az oroszok. Akkor kaptuk a találatot. -Megpaskolta azesztergát. - És most itt vagyok. Mond az utász kezét, nézte a gépen. Valami õsi és igaz kapcsolatot érzett a kettõ közöember szereti a gépeket. A gépek mellett lett férfi, mellettük gyökeredzik a talajba, zkattogásuk erõt ad neki. Ugyanazt az erõt érzi, amit apa tehenei adtak a mezõn. Az utász gyengéden végigsimított az esztergán, ahogyan a sírkövét érinti valaki.



- Szeretnék egyedül maradni - mondta, de nem nézett Mondra. Mond bólintott. Vállon akarta veregetni a másikat, ki is nyújtotta a kezét, de végül nttemeg. Megfordult és otthagyta. Az ajtóban érte a puskalövés hangja. Nem akart hátrafordulni, nem akart visszanézni, d tudottszabadulni az érzéstõl, hogy a saját sorsával szembesült. Muszáj volt látnia, emlékeznitörtént itt, a katlanban, a 6. hadsereg utolsó napjaiban. Egy nap majd fölteszik neki akérdést, hogyanhaltak meg ezek az emberek. És akkor õ válaszol. Mesél majd a munkásemberrõl, aki némán feküdt az üres mûhelyben a boblingeni eszterga Mesél majd a csontsoványra fogyott férfiakról, akik az imént kutyahússal töltötték meg .Mesél ezekrõl az emberekrõl, akik fel sem álltak a padlóról, hogy megnézzék, mi történttársukkal, akikkel megosztották a karácsonyi vacsorájukat, de még csak nem is érdeklõdtkorMond visszaült közéjük. A Barikádban töltötte az éjszakát. Nem ment vissza a mûhelybe, ahol az utász holtteste.Legyen az a helyiség az õ szentélye, gondolta. Hadd heverjen békében az esztergája mellJobbhelyen van ott, mint bárhol máshol, ahová elvonszolhatnám. Halkan, feszülten társalogtak a lámpás körül. Az emberek az otthonukról meséltek, a cifoglalkozásukról, a feleségükrõl, gyerekeikrõl. Egyikük olyan halkan mondta, hogy szint

hallották, és úgy beszélt magáról, mintha máris halott volna. Azon tûnõdött, hogyan bolnélküle a családja. A feleségének és a három fiúnak az anyjához kell költöznie, aki majarról, hogy a gyerekek tanuljanak némi jó modort és olvassanak is. A felesége derék ass sokatdolgozik, de igazából mûveletlen, vidéki lány. Ettõl aztán mindenki a gondolataiba mélyeltöprengett, milyen sors vár az övéikre, miután õk elpusztulnak itt, Sztálingrádban. A folyosón két õr az egyórás szolgálat lejártát várta. Mond kijelentette, hogy nincs pszívesen elvállal egy váltást. Az egyik katona megköszönte, és átadta a Mauserét. Mond kiment a folyosóra a fegyverrel. Több mint egy hónapja nem volt a kezében puska, zóta,hogy Thorvaldét fogta. A fegyver súlyától emlékek villantak az agyába, a kezébe, az ujjpuskátmarkolva úgy érezte, ismét rákapcsolódott a bunkók, lándzsák, nyilak, tõrök, kardok és

végtelen, ördögi láncára. Holttesteket látott maga elõtt, tízmilliárd holttestet. Eltarpuskát. Nézd meg. Fém és fa, ez minden. De emellett ajtó is, nyílás, amelyen be tud féra halál és minden, ami gyûlöli az embert és az életet. Döbbenetes, mire képes ez a szermittudunk mûvelni vele. A falnak támasztotta a puskát, hátat fordított, és a gyárudvarra nzlépett. Állt az ablakban, szívta magába a karácsonyeste értékes nyugalmát. Kis idõ múltán égrrakéták vetítettek remegõ vöröset a betonfalakra és az udvar kövére, majd zöldek, sárgávegyültek közéjük. Több száz színes rakéta száguldott szikrázó farokkal az égbolt felé,pályája legmagasabb pontján. Mond a lépcsõhöz rohant. Két emelettel följebb futott, hogy átlásson az udvar fala fö Az Orlovka folyótól a Carica belvárosi betorkollásáig terjedõ hatalmas félkörben néme

ünnepelték tûzijátékkal a karácsonyt. Félelmetes és gyönyörû látvány volt, mintha egy vvolna ki. Az égen izzó, színes tûzgyûrû jelölte a Kesselben levõ német csapatok határai Mond körül minden táncolt, kezén, arcán, fehér zubbonyán színes foltok villództak. Némultán a fények és a durranások lassanként elerõtlenedtek, s végül kihunytak. Még nagyoborult a városra, mint az öröm kitörése elõtt. Mond elfordult az ablaktól. A szél a katsodorta. - O Tannenbaum, o Tannenbaum, wie grün sind deine Blütter... A dal erõre kapott, úgy futott végig a katlanon, ahogyan percekkel korábban a tûzijátd isénekelt.



Szenvedünk ebben a gyûrûben, gondolta, de odafönn, ahová küldjük ezt a dalt, a felhõkhold és a csillagok ezüst csillogásában csöndes, tiszta, igazi karácsony van.Nikki Mond hirtelen riadt föl a sarokban, ahol aludt. Minden porcikája sajgott, ízülete elgémberedteka jeges padlón. Jóval hidegebb volt, mint elõzõ nap. Az ablakhoz ment, ahol könnyíteni szoktak magukon, és a nadrágját gombolgatva elnézetolgafelé. Hó hullott a tájra, mintha sót szórnának egy óriási dobozból. Az éjszaka hóvihar városon, odakinn gyilkos idõ tombolt. Boldog karácsonyt, 6. hadsereg, gondolta Mond. Dolga végeztével átvágott az ébredezõ katonák között. A morgás jól jelezte, milyen gyöújabb sztálingrádi napra ébredni. Ismét fölment a lépcsõn, és az egyik nyugatra nyíló aa sztyepp felé. A hulló hó függönye elhomályosította a képet. Odakinn haragosan süvített a szél, de nyhallható volt a tüzérség összetéveszthetetlen dörgése. A hóval együtt Katyusák rakétái záporoztak a katlanban rekedt németekre ezen a karácsony reggelen. Mond társaival, együtt felszaggatta a padlódeszkákat, abból raktak tüzet. Késõ délutánalábbhagyott a vihar. Vasdarabokból és -lemezekbõl kályhát eszkábáltak, ebbe tették a fgyújtottak alá. A tûz átmelegítette, Mond kezét és arcát, de a háta továbbra is fázott. A kis rádió Goebbels recsegõ hangjával töltötte be a szobát: Hitler propagandaminisztedseregkarácsonyi mûsorát konferálta. Biztosította hallgatóságát, hogy minden a legnagyobb ren ésa náci hadsereg a jövõjükért harcol. Hamis önbizalom, gondolta Mond. Túljátssza a dolgot, úgy harsog, mintha gyilkolni akar

a ahangjával. Meg akarja ölni a félelmet, a kétségeket. Mindenütt minden rendben megy.Németországnak nincsenek problémái. Gyõzedelmeskedünk, és a világ meghajol elõttünk. Neaggódjatok a fiaitokért, a német nép rendeltetése meleg takaróként óvja õket. A propagandaminiszter a Wehrmacht által elfoglalt városokat sorolva valóságos kirándulinvitálta hallgatóit a Harmadik Birodalom frontvonalaira. A katonák minden helyszínen vdámkarácsonyi dalokat énekeltek, így nyugtatva meg otthon maradt szeretteiket. - És most Narvik következik - búgta Goebbels. A rádió körül ülõk csatlakoztak a dalhoznorvég partvidéken, az északi sarkkörön állomásozó bajtársaik kezdtek el, de Mond gyaníkórus nem Norvégiából, hanem egy berlini stúdióból vezeti õket. Túlontúl jól énekelnek,összeszokottan ahhoz, hogy harcoló katonák legyenek. - És most Tunézia! - kiáltott föl Goebbels, amikor a dal véget ért, és egy másik kitûn

rázendített a Stille Nacht, heilige Nacht-ra. A rádió körül ülõ katonák ringatózni kezdotttükrözõdött a tûz fénye. Énekeltek, a válluk összeért. A lángok karikás szemeket, könnyvilágítottak meg. Mond szemébe felgyülemlõ könnyek martak. Bárcsak tudnék sírni, gondolÉnekelt; kis idõ múltán a könnycsepp végiggurult az állán. Jó volt sírni, jó volt együthimbálózni ezekkel az emberekkel, bármennyire elveszettek voltak is. Pislogott, és minta egyprizmán át, látta volna az elõtte táncoló lángokat. - ...stille Nacht, heilige Nacht, alles schläft, einsam wacht... Mond énekelt és sírt. Végre bizonyossággá vált benne, amit eddig is egyre erõsebben seszívében már nem a német hadsereg katonája. Éneklés közben végképp megszabadult a rádióból áradó hazugságok, és manipuláció által kötelességtõl, és az értelmetlen agyrémtõl, amelynek az utóbbi négy hónapban tanúja, sõ

Goebbels teszi a dolgát, azt mondja a német népnek, hogy minden rendben van, de a szomorú igazságaz, hogy sorra halunk itt Sztálingrádnál, Európában, Afrikában, mindenütt. Ahogyan katocivilek teszik a kötelességüket és halnak meg velünk együtt, szerte a világon.. Nem törölte le a könnyeit. Megtettem a kötelességemet Sztálingrádnál, holttestek sorátmagam mögött. Ezt várták el tõlem, de most vége. Kötelesség. Mi, németek úgy kapaszkodunk ebbe a szóba, mintha takaró lenne, amely meleartminket.Bármire képesek vagyunk a nevében. De milyen hideg lesz, ha letépik rólunk ezt a takaró



ikor ahazugok végre elhallgatnak, és a kötelesség, amelyet hazudtak nekünk, meghal velük együtesznek akkor a hívõk? Azt állítják majd, hogy semmit sem tudtak, hogy a vezetõik becsa?Jobb lett volna a kötelességet ölni meg, mikor elõször tapasztaltuk, hogy hazudnak a venk. Lekellett volna rázni magunkról, mint egy fáról ránk esett kígyót. Mihelyt ledobod magadról a kötelesség terhét, tisztán látod a hazugságokat, mert a kötelvakít. Nézz le a kötelességre most, mint sziszeg rád törött gerinccel, erõtlenül a pamindent más színben látsz. Hitlert, Sztálint, Churchillt, Mussolinit, Rooseveltet, Hiroitót. Olyanok,mint a rádióban éneklõ férfiak: hazugok kórusa. Örült hazugságokat harsogó kórus. Többé nem fûz kötelesség Németországhoz. Csak magamnak tartozom elszámolással, csak a életének, amelyet az Úr nekem adott. Csak a családomat szeretem. Hitler hazudott nekem,elhagyott,és ezzel semmissé vált a vele kötött szerzõdésem. Nem gyilkolom az ellenségeit, és nem szabja meg a sorsomat. Szabad vagyok. - ...schlafe in himmlischer Ruh, schlafe in himmlischer Ruh. Lassan elhalt a dal. Az emberek abbahagyták a himbálózást, sokan a szemüket törölgetté- És most Sztálingrádi Erõd! - harsogta büszkén Goebbels.A katonák hitetlenkedve meredtek egymásra.- Innen? - kérdezte egyikük.- Nem hiszem!- Nem lehet itt senki a rádiótól. Mikor érkezett? Ma, ebben a hóviharban?

- Fenéket! Goebbels hazudik!- Hallottátok? Sztálingrádi Erõd? A gáz vesse föl!Ez az egész mûsor csak hazugság! Mond felállt a döbbent katonák mellõl. Most már õk is tudják, gondolta. Helyes. Az embhaláluk elõtt illik megtudniuk, mi az igazság. Mielõtt otthagyta a tüzet, még lehajolt. Megérintette a hozzá legközelebb ülõ katona v- Köszönöm. Boldog karácsonyt. A katona fölnézett. Nedves volt a szeme. A vonásai beszéltek szavak helyett. Felálltálvalahová. Vigyél magaddal.Mond visszahúzta a kezét.- Hazamegyek - mondta. Hangja azt sugallta: ha a katona feláll és vele tart, szívesen veszi atársaságát.

A katona a fejét ingatta, lehorgasztotta; bánata súlyos koronaként húzta le. Mond az ajtóhoz lépett. Mögötte letördelt jégcsapokként pattogott a "Sztálingrád Erõdbkarácsonyi ének.A sötétben megkereste a helyét. Fázva, kimerülten hajtotta le a fejét. Keze-lába fájdalrgett,mintha deres lett volna. Összekucorodott a padlón, megzongoráztatta az ujjait. Hamar elnyomta azálom, reggelig repítette; kavargó ködökrõl álmodott. Nem sokkal hajnal után motorkerékpár érkezett dübörögve az utca túloldalán düledezõ árahol nemrég még Ostarhild irodája volt, és ahol most a megviselt, kimerült százados ültas,szemüveges motoros felszaladt a lépcsõn. Újabb hírek, gondolta Mond. Hírszerzési jelentigazság arról, mi történik a sztyeppen. Helyes. Mondj csak el mindent, hírnök. Pattanj

otorodra,és repítsd világgá a hírt. Semmi ennivalója nem volt. Megkereshette volna a tábori konyhát, hogy megkapja a napi öt és féldeka kenyerét, két és fél deka húspástétomát, fél dekagramm vaját, meg a kávéját, de nesorban állni. Úgy döntött, inkább éhes marad, attól legalább nem lankad a figyelme. A puskájára pillantott, amelyet egy hónapja támasztott a kenyerespolcnak. Itt van a pncében ahátizsákja, a matraca és a lámpája, amelyhez nincs petróleum. Ezt a védelmet tudja nyúja



a német hadsereg. Nem elég. Késével csíkokra szabdalta a vászonzsákját, és betekerte a csizmáját. A matracot hárodarabra hasította, az egyik a kabátja alá került, a törzsére, a másik a válla köré. A hebbdarabokra vágta, hogy betakarja a nyakát, fülét, orrát és kezét. Fölment az utcára. A hó spirálokat rajzolva pörgött a szélben, de bebugyolált testéigelerõtlenedve jutott el a fagy. Húsz percet gyalogolt az egyes számú vasútállomásig. Kiválasztott egy sínpárt, és kövtszaggatva, használhatatlan volt, de dél felé vezetett. Áthaladt a városon. Bebugyolált emberek siettek el mellette. Senki sem állt meg megkézni, hovámegy. Minden katona a maga dolgával volt elfoglalva. Karjukkal csapdosva, elõredõlve,fejüketleszegve igyekeztek minél kisebb támadási felületet mutatni a jeges szélnek. Az életüké,ötlött fel Mondban. Mindenki a maga módján. Nem számít, hányan vannak körülötted, az élmagánügyed. Négy óra hosszat talpalt a sínpár között, amely gyakran eltûnt a hó alatt, máskor megujjakként kandikált ki a hó alól, mintha hívogatná. Nevezetessé vált tájékozódási pontok mellett haladt el, amelyek a szeptemberi és októharcokban híresültek el. Felismerte a Carica torkolatát, a kettesszámú pályaudvart és amegfeketedett gabonasilót. A Volga melletti silókat tíz napig tartotta ötven szovjet kaona három

német hadosztály ellen. Katonák százai fizettek az életükkel azért, hogy ez a gombostû Németország térképére. A városközpontot elhagyva a külvárosba ért. Az itteni faácsolatú munkásházakat és viskfölddel tették egyenlõvé az ágyúk és a tankok. Semmi nem maradt állva, még a fák sem. Ha tájat, a sima, fehér dombokat csak itt-ott törte meg egy-egy kikandikáló deszka vagy Akörnyékbeliek eltûntek, a lakókat kimenekítették, vagy megölték. A hódítók költöztek a lövészárkokba, gödrökbe húzódva a szél elõl. Kora délutánra már hat kilométerre távolodott a silóktól. Egyre több ember kószált köra tankok között, amibõl arra következtetett, hogy közeledik a 6. hadsereg sündisznóálláhatárához. Egy csoport szögesdrótot feszített ki, mások egy sátor vagy egy lövészárok fszélben, vagy egyszerûen csak topogtak, hogy meg ne fagyjanak.Odalépett egy csapat katonához, akik egy olajoshordóban rakott tûznél melegedtek.

- Nagy a mozgás errefelé? - kérdezte.Az egyik katona a tûzbe bámult.- Hogy érted azt, hogy mozgás? Harcok?- Igen.- Persze - emelte a tekintetét Mondra a katona. - Nagy a mozgás. Mozgunk, hogy meg nefagyjunk, harcolunk a hideggel, a tetvekkel, a szarral, az éhséggel, egymással. -Dél fepillantott, a tágas, ragyogó mezõ felé, ahol a szél hajtotta hófüggöny mögött szovjet ktömege várakozott. - És igen, harcolunk velük is. Amikor jönnek. Te honnan kerülsz ide?Mond a háta mögé, észak felé intett.- A belvárosból. - Hát akkor te is tudod, mi van. Mit keresel itt?- Jövök-megyek.A katona borostás arca mosolyra húzódott.

- Aha. Mond levette a kesztyûjét, és a hordóban ficánkoló lángok fölé nyújtotta a- Sok foglyot ejtettek a ruszkik?- Már hogy ejtenek-e foglyot?Mond bólintott.- Aha. Néha. Máskor meg nem. Attól függ, mennyire dühösek aznap. Általában nagyon,mikor bepörögnek, és üvöltözni kezdenek a foglyokkal. Lelövik azokat is, akik letették t, ésfölemelték a kezüket. A románokat agyonverték. Ronda látvány volt. Rohantam vissza ide,s



maradok. Inkább éhezek. Rohadékok. Hogy lehet ilyent csinálni?- A helyükben te is dühös volnál - mondta, Mond.A katona a lángok közé köpött, a tûz sercent egyet. Mond a kabátja alá nyúlt, és belsõ zsebébõl elõvette a borítékot, amelyben a hírszerzõellátott parancs volt. Itt már jó, ha kéznél van, gondolta. Elméletileg még mindig Ostaadnagyegységébe volt beosztva, és bárhová kíséret nélkül mehetett a csatamezõn. Elfordult a tûztõl, és délre nézett, a szovjetek vonalai felé. Arcába vágott a hideg. ra eléhúzta a vászoncsíkot, azon keresztül szólt oda a mellette levõ katonának. A vászon megslélegzetét, melegítette az ajkát.- Vesztfáliai tehenész vagyok - mondta a fagyos szelet és a tûz ropogását túlharsNekiindult a kavargó fehérségnek.EPILÓGUS1943. január nyolcadikán délután a sztálingrádi katlant körülvevõ szovjet erõk abbahagyhadsereg mészárlását, várták, mit válaszol parancsnokságuk ajánlatára Fiedrich von Paulcsapatok parancsnoka, hajlandó lesz-e letenni a fegyvert. A szovjetek nagyvonalú ajánlatot tettek,amit Sztálin azzal a fenyegetéssel egészített ki, hogy ha folytatják az ellenállást, temegsemmisíti a 6. hadsereget. Másnap a németek elutasították az ajánlatot, és folytatódc. A döntést, miszerint nem adják meg magukat, nem Paulus hozta a helyszínen, hanem AdolfHitler akelet-poroszországi Sasfészekben: aki a maga szemével látta a 6. hadsereg szenvedését,

utasította volna további ellenállásra. Hitler eldöntötte, hogy Paulus elkínzott, fagyoskodó katonáinak továbbra is "Sztálingrkell maradniuk. Tragikus, de stratégiai fontosságú áldozatnak tekintette, amellyel le lhet kötni azorosz erõket, és ez lehetõvé teszi a Manstein irányítása alatt álló Don Hadseregcsoportmaradványának, hogy visszavonuljon észak felé. Teljes joggal tartott a szovjet hadseregnövekvõ ere-jétõl, és szüksége volt Mansteinre, hogy megállítsa majd a várható ellenlökést. Január 10-én reggel nyolc óra öt perckor a szovjetek újabb erõs támadást indítottak a n.Tüzérségi elõkészítésként egy óráig lõtték a német állásokat. Pontban kilenc órakor ezegyalogosok tömegei indultak támadásra. Óráról órára szorosabb lett a gyûrû. A szovjeteka náci csapatokat, egyetlen nap alatt több száz négyzetkilométernyi területet foglaltak

za,amelyeknek megszállása a hódítóknak hónapokig tartott. A német gyalogosok és motorizáltbátran, de életerõ nélkül küzdöttek, és ellenállásuk hamar megtört. Január végéig ezrével adták meg magukat. Fegyverüket a lábukhoz téve, fölemelt kézzel elõ a kavargó hóból; inkább látszottak madárijesztõknek, mint katonáknak. Fejükre, csizrongyokat tekertek, szinte támolyogtak az éhségtõl. De bármilyen állapotban voltak is, a szovjetek közül sokan nem tudták visszatartani a irántiizzó gyûlöletüket. Dühüket, amelyet hazájuk lerohanása ébresztett bennük, csak fokoztákmilyen kegyetlenül bánnak a lakossággal a nácik az elfoglalt területeken; feltüzelte õkngrádrettenetes, elhúzódó ostroma, szították bennük a haragot a kommunista agitátorok gyûlölbeszédei.

Fehér zászló alatt közeledõ német, román, magyar és olasz katonák századait mészároltalelkifurdalás nélkül. A gyilkos egységeket nem büntették meg, parancsnokságuk és Sztálihallgatólagosan jóváhagyta bosszújukat. Január harmadik hetére a 6. hadsereg, amely alihónappal korábban még több mint háromszázezer emberbõl állt, alig kilencvenezer fõre apmegölték, éhen halt vagy megfagyott. Január harmincadikán Hitler táviratban vezértábornaggyá léptette elõ Paulust. Jól tudtvezértábornagy még soha nem tette le a fegyvert. Abban bízott, hogy kitüntetett parancsa érti acélzást, és egy végsõ, hõsies gesztussal öngyilkosságot követ el. Paulus azonban nem lõhanem még hajnal elõtt megadta magát egy fiatal orosz hadnagynak, Fjodor Jelcsenkónak,



kitankjával a 6. hadsereg fõhadiszállása, a lerombolt Unyivermag áruház elõtt állt, és lönPaulus ablakára célzott. Február másodikán Sztálingrádnál véget ért minden szervezett német ellenállás. A hadihosszú oszlopokban özönlöttek a városból észak felé. A vakító hóban átcsoszogtak a Volgmajd tovább keletnek, a hadifogolytáborokba. Akik nem tudták tartani a tempót, golyót kak afejükbe az NKVD-s õröktõl, és ottmaradtak az út szélén. A foglyok menetoszlopa a háborútól érintetlen hagyott kis falvakon át, vezetett. Bár ajethadsereg Sztálingrádnál megállította a Wehrmachtot, a Volgától keletre lakók olyan gyûlnéztek a németekre, mintha maguk is elszenvedték volna a keserû csatákat. Öregek rontot bicegõhadifoglyok közé, ütötték-verték õket, elvették tõlük az öngyújtójukat, a töltõtollukatkevés élelmüket, de még a papírt is, amire írhattak volna. A városokat õrzõ orosz katonúgy vezették le haragjukat, hogy a vánszorgó foglyok közé lõttek. Az út mentén ideiglenes táborokat állítottak föl a foglyok számára. Többnyire sebtébensátrakban, rozoga pajtákban vagy ablaktalan gyárépületekben szállásolták el õket. Szalmföldre, az volt az ágy. Minden reggel egyre kevesebb fogoly tudott felállni, mind kevesebbenvánszorogtak kelet felé. Minden éjszaka sokan meghaltak az éhségtõl és hidegtõl. A tetvterjesztett tífusz is tizedelte õket.

david robbins; patkány-háború.txt

Documents