A szerzőnek az Édesvíz Kiadónál eddig megjelent kötetei

Az élet hét törvénye, 1995 Kortalan test, időtlen tudat, 1996

Nyugalmas alvás, 1997 Merlin és Arthur király, 1997

Határtalan életerő, 1998 Tökéletes testsúly, 1999

Megismerni Istent, 2001 A szeretet útja, 2002

Fiatalodj, és élj tovább!, 2003 Végzetes véletlen, 2003

Rendhagyó szakácskönyv, 2004 A bőseg megteremtése, 2004 Szenvedélybetegségek, 2004 Kvantumgyógyítás, 2005 A jóga hét törvénye, 2005

Titkok könyve, 2005 Az élet mágikus kezdete, 2006

Mesteri útmutatás tanítványoknak, 2006 A szeretet rád talált, 2006

A boldogság mint erőforrás, 2007 Buddha, 2007

Élet a halál után, 2008

Deepak Chopra

A HARMADIK

JÉZUS

Édesvíz Kiadó Budapest

TARTALOM

Bevezetés 9

Első rész 15 A harmadik Jézus 15

A Megváltó megváltása 17 „.. .világossága vagyok a világnak" 34 „...az Isten országa tibennetek van" 52

Második rész 65 A megvilágosodás evangéliuma 65

Jézus szavainak értelmezése 67 Szeretet és kegyelem 71 Hit 80 Felismerés és megváltás 87 Jézus és az én 94 Meditáció 107 Kontempláció 112 Ima 119 Karma - vetni és aratni 126 A világ mint illúzió 134 Egység 141 Kicsoda az „igazi" Jézus? 150

7

Harmadik rész 165 Fogadd mestereddé Jézust! - Kalauz úton járóknak 165

Magasabb szintű tudatosság felé 167 És megnyílik az út 206 Az út felénél 228 Ahol a lélek örökké él 248 Mit tenne Jézus? 262

8

B E V E Z E T É S

Jézus Krisztus olyan talányt hagyott maga után, amelyet a hí­vők kétezer év alatt sem tudtak megfejteni. A rejtélyt egyetlen mondatban foglalhatjuk össze: Miért lehetetlen Jézus tanításai szerint élni? Keresztények milliói kapnák fel a fejüket az állí­tás hallatán, miszerint ez a kérdés egyáltalán létezik. Hiszen ők nap mint nap megpróbálnak Jézus tanításai szerint élni. Sze­retnek, imádkoznak, könyörületességet gyakorolnak, és ada­koznak az ő nevében. Ezek az értékes és humánus cselekedetek azonban - minden jóságuk és Istennek tett szolgálatuk ellené­re - nem teljesítik be Jézus valós parancsait.

Amit Jézus tanított, az ennél sokkal radikálisabb, és egyben misztikusabb is. Indiában gyermekként azoktól a keresztény testvérektől hallottam először az aranyszabályról, akik Írország­ból érkeztek, hogy iskolánkat vezessék. A kereszténységnek ez az alapvető tana, amelynek forrása Máté 7:12, elég egyszerű ah­hoz, hogy apró gyermekek is könnyen elsajátíthassák: „Amit akartok, hogy veletek tegyenek az emberek, ti is tegyétek velük!"1

1 A könyvben szereplő bibliai idézetek nagyobb része a Szent István Társulat 1996-ban kiadott, dr. Paskai László bíboros által jóváhagyott fordításából, illetve annak a http://mek.oszk.hu/-n található elektroni­kus változatából származnak. Néhány esetben alkalmasabb volt a Ká-roli-féle fordítást idézni, ennek elektronikus forrása: http: //mazsola-.iit.uni-miskolc.hu/biblia/. A Károli-fordítások külön jelzettek. - A ford.

9

BEVEZETÉS

De hol itt a talány? És mi az, ami ebben radikális vagy misz­tikus?

Ha szó szerint vesszük, az aranyszabály azt kéri tőlünk, hogy azonosként tekintsünk ellenségeinkre. Ez pedig tulajdonkép­pen azt jelenti, hogy nem lehetnek ellenségeink.

Jézus nem azt mondta tehát, hogy „Válasszátok ki a legköny-nyebb embereket, és tegyetek olyan kedvesen velük, ahogyan szeretnétek, hogy veletek is tegyenek." Ez utóbbi sokkal in­kább az aranyozott szabály, amely akkor keletkezett, amikor az emberek rájöttek, hogy Jézus tanításai összeegyeztethetetlenek az emberi természettel. Hiszen az ember sajátja, hogy azokat szereti, akik őt szeretik, és nem azokat, akik gyűlölik. És saját­ja, hogy visszavág, ha megtámadják [ami Jézus másik alapvető, de lehetetlen tanításának, a „. ..ne álljatok ellent a gonosznak." (Mt 5:39) parancsával ellentétes]. Jézus azonban nem tesz ilyen engedményeket. Híres szavai tehát ellenszegülnek az ember alaptermészetének. Tartsd oda a másik arcod. Szeresd felebará­todat, mint önmagadat.

De ha Jézus szavai túl radikálisak ahhoz, hogy szerintük él­jünk, vajon valóban ez lehetett a célja? Vagy talán félreértet­tünk egy spirituális tanítót, akinek parancsai olyan tisztának, egyszerűnek és direktnek tűnnek? Véleményem szerint mind­kettő. Jézus teljesen új nézőpontból tekintett az emberi termé­szetre, és mindaddig, amíg át nem formálod magad, nem ért­heted meg üzenetét. Egy életen át küzdhetsz, hogy jó keresztény legyél, és mégsem éred el azt, amit Jézus valójában akart.

Jézus olyan világ megteremtésére ösztönzött, amely újjászü­letett Istenben. Víziója lélegzetelállítóan nagy ívű, hiszen a misztikus birodalom felé terel bennünket, az egyetlen olyan hely felé, ahol az emberi természet valóban képes megváltozni. Ez pedig nem más, mint a lélek szintje - itt megérthetjük, ho­gyan szeressük úgy embertársainkat, mint önmagunkat, és le-

10

BEVEZETÉS

bonthatjuk a gátakat, amelyek megakadályoznak minket ab­ban, hogy úgy tegyünk másokkal, ahogyan szeretnénk, ha ők tennének velünk. Jézus a lélek birodalmát Isten országának nevezi, és egyértelműen kijelenti, azt szeretné, ha ez leköltöz­ne a Földre (...amint a mennyben, úgy a földön is. - M t 6:10). Ha Caesar helyébe Isten lépne az emberi történések irányítója­ként, és az anyagi világ minden befolyásoló tényezője megvál­tozna. Jézus ennél konkrétabban nem is beszélhetett volna a közelgő teljes átalakulásról. Ez volt talán az első és legfonto­sabb üzenete. Az első pillanattól kezdve, hogy elkezdett prédi­kálni, azt mondta: „Tartsatok bűnbánatot..., mert közel van a mennyek országa." (Mt4:17)

Jézus azonban nem tudta elhozni Isten országát a Földre, ra­dikális vízióját pedig már a halála utáni első generáció meg­változtatta, miközben a kereszténység egyre gyorsabban és in­tenzívebben terjedt. Az őt követő tanítványok jól tudták, hogy valaki olyannal volt dolguk, akinek jelentősége kifordítja a vi­lágot sarkaiból. Új hitük árnyoldaláról azonban már nem be­széltek ilyen buzgalommal. Küzdöttek, hogy Jézus parancsai szerint éljenek, és sok tekintetben alulmaradtak ebben a küz­delemben. Harcba szálltak egymással a hatalomért, és alantas hitvitákba bocsátkoztak. Kételyeik, félelmeik voltak. A félté­kenység és a szexuális vágy sem kerülhette el őket. Olyan alap­vető kérdések, mint hogy Pétert vagy Pált fogadják el fő szó­szólójukként, törést okoztak a kereszténységen belül.

A korai egyház élete vitákkal és konfliktusokkal volt terhes, akárcsak bármelyik másik régebbi egyházé. A keresztények számára élet-halál kérdése volt, hogy kilábaljanak ebből a ká­oszból, és megmaradhassanak, mint a Messiás követői. Épp ezért rákényszerültek, hogy megváltoztassák Jézus vízióját, hiszen az ő változata - az emberi természet teljes átalakítása - lehetet­len küldetésnek tűnt. Abból a néhány emberből, akiknek még-

11

BEVEZETÉS

is sikerült megvalósítaniuk, szent lett. Ők voltak azok, akik tá­vol álltak a világ mocskos és rohanó forgatagától és annak rom­lott dolgaitól.

Könyvemben azt állítom, hogy nem lehetetlen megvalósíta­ni Jézus látomását. Igen, valóban igaz, hogy a vízió radikális és misztikus. Mindez nem változott. A mögöttes dilemma azon­ban - vagyis hogy miként élhetünk úgy, ahogyan Jézus szerette volna, hogy éljünk - igenis megoldható. Sőt, megoldandó, ha szeretnénk értelmes jövőt biztosítani e nagy spirituális tanító számára. Hogy megtaláljuk a választ a jézusi rejtélyre, először is radikális műtéttel kell kezdenünk: el kell távolítanunk a régi és elavult Jézust, akit mindannyian ismerünk (még azok is, akik hozzám hasonlóan nem a keresztény egyház tanításain nőttek fel). Ez a hagyományos Jézus-kép ugyanis nem más, mint kompromisszum eredménye; azután született, hogy az emberek elfogadták Krisztus eredeti víziójának kudarcát. Ezért tehát mögé kell néznünk.

Jézus fizikailag nem Isten országából jött a felhők fölül, és nem is tért vissza egy szó szerint értendő trón jobb oldalára. Ami őt Isten fiává avatta, az a tény, hogy ő maga elérte az Isten-tudatosság állapotát. Jézus csupán ennyit mondott, amikor újra és újra kijelentette: „S én és az Atya egy vagyunk." (Jn 10:30). Ő nem ismert különbséget saját gondolatai és Isten gondolatai között, saját érzelmei és Isten érzelmei között, valamint saját tettei és azok között a tettek között, amelyeket Isten akart vég­rehajtani. Tudom, hogy Jézus legalapvetőbb tanításait idézem, de nem is tehetünk mást, mint hogy az alapoknál kezdjük. A „ra­dikális" szó a latin radix szóból származik, amelynek jelentése 'gyökér'. Jézus, a radikális tehát az emberi állapot gyökeréig ásott le, a szenvedéshez fűződő célja pedig annak eltörlése, gyökerestől való kitépése volt.

Mindezek mellett Jézushoz való kötődésem sokkal személye-

12

BEVEZETÉS

sebb is. Egészen arra az időre nyúlik vissza, amikor gyermek­ként keresztény imákat is hallottam a katolikus iskolában, az otthoni védikus énekek mellett. Nevelőim arra biztattak, hogy tiszteljek minden hitet, ez pedig nem száraz kötelesség, hanem örömteli gyönyörűség volt. A baráti körömön belül nyugodtan, minden furcsa érzés nélkül átmehettem egy keresztény család­hoz karácsony alkalmával, ahogyan átjártunk a mohamedán és a párszi ismerőseinkhez is az ő ünnepeikkor és szent alkalmaik­kor. Az ötvenes évek elején nőttem fel, s ez az időszak a legna­gyobb jóindulattal sem nevezhető ártatlan kornak India tör­ténetében. Hinduk és muzulmánok százezrei szenvedtek és haltak meg India és Pakisztán elszakadásának következtében, amely a britek 1947-es kivonulását követte. India „éjféli gyer­mekeinek" egyikeként (az elnevezés a modern indiai nemzet 1947. augusztus 15-én, éjfélkor történt születésére utal) én is az idealizmus és az erőszak határmezsgyéjén éltem.

Most, hatvan évvel később újabb változás rengeti alapjaiban a világot, amely hihetetlenül gyors és hatalmas zavarodottság­gal teli. Ez ismét lehetőséget teremt, hogy leporoljuk, megújít­suk Jézus radikális vízióját. A szellem ugyanis - akárcsak a víz -csak akkor maradhat friss, ha állandó mozgásban van.

Könyvem azért született, hogy leírjam, mit jelent szerintem az Újtestamentum, ez az egyszerű szavakkal megfogalmazott lenyűgöző tanítás. Senki sem rekedhet kívül többé, aki Jézust szeretné spirituális útjának középpontjába állítani, és senki sem másíthatja meg Jézus szavait, amíg bűntudat, fájdalom és szenvedés járja át a világot.

13

Első rész

A HARMADIK JÉZUS

A MEGVÁLTÓ MEGVÁLTÁSA

Jézus bajban van. Amikor az emberek ma őt imádják - vagy csupán kimondják a nevét -, valószínű, hogy nem arra gondol­nak, aki valójában. Az idők során ugyanis felnőtt egy mitikus Jézus, aki embereket és nemzeteket szakított el egymástól, és pusztító háborúkat vezetett mindenféle vallási fantáziák nevé­ben. A szeretet, amelyet az Újtestamentum hagyott ránk, a leg­súlyosabb intoleranciával és előítéletekkel szennyeződött be, amelyek láttán Jézus bizonyára elszörnyedt és felháborodott volna. És ami a legnyugtalanítóbb: tanításait olyan emberek sa­játították ki, akik gyűlölnek a szeretet nevében.

- Néha én is tapasztalom a társadalmi nyomást, amely arra késztet, hogy visszatérjek a hitemhez - mesélte nemrég egy volt katolikus. - De túlságosan kiábrándultam. Hogy is szeret­hetnék egy olyan vallást, amely a homoszexuálisokat bűnösök­nek nevezi, miközben pedofilokat rejteget a papjai között? Tegnap munkába menet hallottam a rádióban egy dalt, aminek valahogy így szólt a szövege: „Jézus a vízen járt, pedig inkább szörföznie kellett volna." És tudod mit? Kitört belőlem a röhö­gés. Fiatalabb koromban sosem tettem volna ilyet. Most meg alig érzek bűntudatot miatta.

Az ember bármerre néz, zavarodottságot lát Jézus alakja kö­rül. Hogy átvágjunk ezen a homályon, először is meg kell hatá­roznunk, kire is gondolunk, amikor Jézusról beszélünk. Az egyik

17

DEEPAK CHOPRA

Jézus történelmi figura, akiről jóformán semmit sem tudunk. A másik a kereszténység alkotta Jézus. Őt azért hozta létre az Egyház, hogy segítségével elérje célját. A harmadik Jézus - aki­ről ez a könyv szól - egyelőre olyan ismeretlen, hogy még a leg-buzgóbb keresztények sem tudnak a létezéséről. És mégis, ő az a Krisztus, akit többé nem hagyhatunk figyelmen kívül.

Az első Jézus egy rabbi volt, aki sok évszázaddal ezelőtt Észak-Galilea partjait járta. Ezt a Jézust még ma is olyan közel érezzük magunkhoz, hogy szinte meg tudnánk érinteni. Ha rágondo­lunk, megjelenik lelki szemeink előtt durva szövésű ruhájában, fején glóriával. Kedves, nyugodt, békés és szeretetteljes alakja megannyi titok őrzője.

Ez a történelmi Jézus azonban örökre elveszett, kikezdte az idő vasfoga. Ma már csak szellemként van jelen, mindazon ideális tulajdonságok kivetüléseként, amelyeket annyira sze­retnénk elérni, de amelyeknek sajnos hiányában vagyunk. Miért nincs egyetlen olyan ember sem, aki tökéletesen megtes­tesíti a szeretet, az együttérzés és az alázat értékeit? De lehet -csupán el kell neveznünk Jézusnak, és vissza kell helyeznünk az évezredekkel ezelőtti múltba. (Ha keleten élsz, meglehet, hogy a név nálatok így szól: Buddha. Az alak azonban ugyan­ilyen mitikus, és ugyanígy az emberekből hiányzó ideálok ki­vetülése nyomán jött létre.)

Az első Jézus egyáltalán nem következetes, amire az evangé­liumok elmélyültebb olvasása során könnyen rájöhetünk. Hi­szen ha Jézus tökéletesen békés volt, akkor vajon miért állította a következőt: „Ne gondoljátok, hogy békét jöttem hozni a földre. Nem békét jöttem hozni, hanem kardot." (Mt 10:34)? És a szere­tet eszményi megtestesítőjeként vajon miért mondta, hogy: „Ezt a mihaszna szolgát pedig vessétek ki a külső sötétségre! Ott sírás és fogcsikorgatás lesz." (Mt 25:30) (Egyes erősebb fordításokban Jézus egyenesen a pokolra küldi a „mihaszna szolgát".) És ha

18

A HARMADIK JÉZUS

Jézus alázatos, akkor miért akart az egész világon uralkodni a királyok felett? Úgy tűnik, az élő Jézus a legfinomabban fogal­mazva is egy két lábon járó ellentmondás volt.

És mégis, ahogy egyre több és több ellentmondásra derítünk fényt, annál kevésbé lesz mitikus maga Jézus. A hús-vér em­bernek, aki elveszett a történelem viharában, valójában hihe­tetlenül emberinek kellett lennie. Ahhoz, hogy valaki isteni le­gyen, először is minden emberi tulajdonsággal rendelkeznie kell. Ahogy egy híres indiai tanító mondta, „A megvilágosodás mércéje az, mennyire vagy képes megbékélni saját ellentmon­dásaiddal."

És mégis, emberek milliói imádnak egy másik Jézust, aki so­sem létezett, és aki még csak nem is akarja magára ölteni az el­ső Jézus megfoghatatlan köntösét. Ezt a Jézust hosszú évezre­dek során hozták létre teológusok és egyéb tudósok. Ő a Szent­lélek, a Szentháromság Krisztusa, olyan szentségek és imák forrása, amelyek teljességgel ismeretlenek voltak a rabbi Jézus számára. De ő a Béke Hercege is, akinek nevében véres hábo­rúkat vívtak. Ez a második Jézus csak a teológia által közelít­hető meg. A teológia pedig együtt változik az emberi történe­lemmel. A metafizika olyan bonyolult, hogy éles ellentmondás­ban áll Jézus szavainak egyszerűségével. Vajon Jézus vitázott volna-e minden tanult képességét bevetve azon, hogy mit jelent az Oltáriszentség2? Támogatott volna-e egy olyan doktrínát, amely szerint a csecsemők kárhozottak, amíg meg nem keresz­telik őket?

2 Eucharisztia (lat.) - a katolikus és ortodox hitvallás szerint a papi rend szentségével rendelkező személy által átváltoztatott kenyér és bor színe alatt valóságosan jelen lévő Jézus Krisztust jelenti, s ebben az ér­telemben - mivel személyre utal - bevett szokás a nagy kezdőbetű használata. - A szerk.

19

DEEPAK CHOPRA

A második Jézus bevisz minket a dzsungelbe, de nem mu­tatja meg a kivezető utat. Alakjára olyan vallás épült, amely­nek mintegy húszezer szektája van. Ezek képesek végtelen vitát folytatni egy szellem köntösének minden egyes cérnaszá­láról. De vajon létezik-e olyan tekintély - bármilyen magas rangú is -, amely minden esetben megmondhatja nekünk, mit gondolt volna Jézus Krisztus? Hát nem közvetlen ellentmon­dás kijelenteni, hogy Jézus egyedülálló teremtmény volt - Is­ten egyetlen inkarnációja -, ugyanakkor azt állítani, hogy ké­pesek vagyunk megmondani, mit gondolt volna a jelenbeli történésekkel kapcsolatban? És mégis, a kereszténység az ő ne­vében ítélkezik a homoszexualitás, a fogamzásgátlás és az abor­tusz felett.

Ez a két Jézus-kép - a vázlatos történelmi alak és az absztrakt teológiai produktum - számomra tragikus jelentést hordoz, ugyanis úgy gondolom, elloptak az emberiségtől valami nagyon értékeset: a Jézust, aki arra tanította követőit, hogyan érhetik el az Isten-tudatosságot. Szeretném feltárni a lehetőséget, mi­szerint Jézus valóban megmentő volt, amint hirdette is. Nem a Megmentő, nem Isten egy és egyedüli fia. Sokkal inkább a meg­világosodás legmagasabb szintjének megtestesítője. Ez az, ami­ről rövid felnőtt élete során beszélt, ezt adta tovább a jövő ge­nerációknak.

Jézus azáltal akarta megmenteni a világot, hogy megmutatta má­soknak az Isten-tudatossághoz vezető utat.

Az Újtestamentum ilyen olvasata nem kisebbíti a másik két Jézust, inkább élesebb megvilágításba helyezi őket. Az elveszett történelem és a bonyolult teológia helyébe a közvetlen kapcso­latot állítja, amely személyes és jelenvaló. A mi feladatunk pe­dig az, hogy belemélyedjünk az írásba, és bebizonyítsuk, hogy abban ott van lefektetve a megvilágosodáshoz vezető út térké­pe. Én magam meg vagyok győződve ennek az állításnak az

20

A HARMADIK JÉZUS

igazságáról; sőt, úgy gondolom, hogy ez az evangéliumok élő üzenete. És itt nem a hitről van szó. A hagyományos értelem­ben vett hit nem más, mint a lehetetlenbe vetett bizalom (pél­dául abba, hogy Jézus járt a vízen). Létezik azonban másfajta hit, amely képessé tesz bennünket arra, hogy eljussunk az is­meretlenbe és megvalósítsuk a teljes transzformációt.

Jézus arról beszélt, hogy az üdvösséghez vezető út a belé ve­tett hittel van kikövezve, ezeket a szavakat azonban követői adták a szájába, évtizedekkel később. Az Újtestamentum olyan emberek produktuma, akik újjászülettek, de egyben úgy is érezték, hogy hátrahagyták őket. Az ortodox kereszténység szerint azonban nem maradnak így örökké; Jézus második el­jövetelekor ugyanis visszatér, hogy magával vigye a hozzá hűe­ket. Ez az esemény azonban kétezer éve nap mint nap várat magára, és még mindig nem történt meg. A második eljövetel elmélete valójában rendkívül rossz hatással volt és van Jézus céljaira, ugyanis elodázza, aminek most kellene történnie. A harmadik eljövetel - amelyben saját erőfeszítéseid révén el­éred az Isten-tudatosságot - a jelenben történik. Ezt a termi­nust használom tehát a tudatosságban beálló elmozdulás me­taforájaként, amely Jézus tanításait olyan valóssá és fontossá teszi.

Amikor Jézus újra eljön

Képzeld el egy pillanatra, hogy zsidó földművesként, halász­ként vagy más kétkezi munkásként épp most hallottál egy ván­dorló rabbiról, aki a Mennyek eljövetelét ígéri, de nem a gaz­dagoknak és a hatalmasoknak, hanem a te fajtádnak, vagyis a társadalom legkiszolgáltatottabbjainak. Minden bizonnyal nagy meleg és szárazság van, ahogy a sivatagi nap tűz a fejed felett,

21

DEEPAK CHOPRA

miközben felfelé kapaszkodsz a Galileai-tengernek3 nevezett szárazföldi tótól északra lévő hegyre.

A hegy tetején ott ül Jézus legközelebbi követőivel, és várja, hogy elegendő ember gyűljön össze a prédikációhoz. Te is vársz hát, menedéket keresve a felperzselt tájat itt-ott tarkító görbe olajfák egyikének árnyékában. Jézus (gyakori héber keresztne­vén Józsué) pedig belekezd a szentbeszédbe, amely mélyen meg­érint, és egészen a szívedig hatol. Szavainak ígérete szerint Isten szeret téged, állításaihoz pedig nem fűz feltételeket - nem kéri, hogy egy szekta szabályait kövesd, vagy tiszteld a prófé­ták ősi és bonyolult törvényeit. Sőt, azt mondja, hogy Isten téged szeret a legjobban. Hogy az eljövendő világban te és a hozzád hasonlók kapják majd a leggazdagabb jutalmat, és mindaz a tié­tek lesz, amit ezen a világon nélkülöznötök kell.

Szavainak idealizmusa az őrület határát súrolja. Hiszen ha Is­ten ennyire szeret téged, akkor miért tette rád a római hódítók könyörtelen igáját? Miért engedi, hogy szolgasorban tartsanak, és halálod napjáig dolgoztassanak? Jeruzsálem papjai már sok­szor elmagyarázták mindezt: Ádám fiaként bűneidnek köszön­heted nyomorúságos létezésed, amely tele van szenvedéssel és munkával. Jézus azonban nem beszél a bűnről. Ehelyett végte­len távlatokig növeli Isten szeretetét. Vajon jól érted szavait?

„Ti vagytok a világ világossága... Ugyanígy a ti világos­ságotok is világítson az embereknek..." (Mt 5:14,16)

Hegyen épült városhoz hasonlít téged és a hozzád hasonló­kat, amelyet nem lehet elrejteni, mert olyan nagyok a fényei.

3 Az Ótestamentumban Kinneret tavának (Józs 13:27) ismerik, az Új­testamentum Genezáretnek, Tibériás-tavának Qn 6:1), vagy Galileai-tengernek (Mk 1:16) nevezi. - A szerk.

22

A HARMADIK JÉZUS

Soha azelőtt nem beszéltek így rólad, és te magad sem gondol­tál még így saját magadra.

„Ne ítélkezzetek, hogy fölöttetek se ítélkezzenek! Előbb vedd ki a gerendát a saját szemedből, s akkor hozzálát­hatsz ahhoz, hogy kivedd a szálkát embertársad szemé­ből!" (Mt 7:1,5)

„Amit akartok, hogy veletek tegyenek az emberek, ti is tegyétek velük!" (Mt 7:12) Ez az egy szabály tökélete­sen összefoglalja a próféták által tanított törvényeket.

„Kérjetek és kaptok, keressetek és találtok, zörgesse­tek és ajtót nyitnak nektek!" (Mt 7:7)

Hogyan írnád le a hatást, amit a prédikátor kiváltott belő­led? A hitetlenség és a remény, a gyanú és a fájdalmas hinni akarás keverékeként? Szerettél volna jó messzire elfutni, még mielőtt befejezhette volna mondókáját, és megtagadni min­dent, amit hallottál. Hiszen épeszű ember nem járhatja úgy az utcákat, hogy ne ítélné el a tolvajokat, zsebeseket és örömlányo­kat, akik ott tanyáznak minden utcasarkon. Teljességgel abszurd állítás, hogy ha kenyérre és ruhára van szükséged, nem kell mást tenned, mint kérned azokat Istentől. És mégis, milyen gyönyö­rűen szőtte Jézus a szavakat:

„Nézzétek a mezők liliomait, hogyan nőnek: nem fára­doznak, nem szőnek-fonnak, mégis, mondom nektek, még Salamon sem volt dicsősége teljében úgy felöltözve, mint egy ezek közül." (Mt 6:28-29)

„Vegyetek példát a hollókról. Nem vetnek, nem arat­nak, nincs pincéjük, nincs kamrájuk s az Isten táplál­ja őket. Mennyivel többet értek ti, mint ezek a mada­rak!" (Lk 12:24)

23

D E E P A K CHOPRA

Még az azokat meghazudtolni látszó sokéves kemény tapasz­talataid ellenére is elhitted Jézus szavait, miközben hallgattad őket. És akkor is hittél bennük, amikor a lemenő nap árnyéká­ban lefelé indultál a hegyről. Hatásuk pár napra veled maradt. Aztán fokozatosan megkopott, eltűnt.

Az idő mit sem változtatott a remény és a kétkedés ezen am­bivalens keverékén. Nekem például van emlékezetes tapaszta­latom Jézus egyik leginkább zavarba ejtő tanításával kapcso­latban, amely így szól: „Ha arcul üt valaki, tartsd neki oda a másik arcodat is." (Lk 6:29) Elképzelt zsidó földművesünk is ilyen szavakat hallhatott aznap este a hegyen, az emberi termé­szet azonban azóta sem változott eleget, hogy bármivel is köny-nyebbé tegye ezen tanítás súlyát. Ha engedem, hogy egy köte­kedő megüsse a másik arcomat is, vajon nem fog félholtra verni? Ha hagyjuk, hogy gazemberek mindenféle következmény nél­kül támadjanak, vajon nem teszik majd meg újra és újra?

Az én esetem felszínesen nézve csak nagyon kevéssé fedi ezt a dilemmát. És mégis, a történet egyenesen Krisztus üzenetének lényegébe hatol. Épp egy zsúfolt könyvesboltban népszerűsítet­tem új könyvemet, amikor egy nő odajött hozzám, és így szólt:

- Beszélhetek magával? Három órára lenne szükségem. Ke­mény, erőszakos személyiségnek tűnt (kevésbé udvariasan szól­va olyan volt, mint egy pitbull), én mégis, amilyen udvariasan csak tudtam, felhívtam a figyelmét az asztal körül várakozó töb­bi emberre, és közöltem vele, hogy nincs három szabad órám.

A nő arcán végigfutott a düh. - Kell, hogy legyen. Mexikóvárosból jöttem egészen idáig -

mondta, miközben azon erősködött, hogy igenis találjak há­rom órát a számára.

Rákérdeztem, hogy felhívta-e az irodámat, mielőtt útnak in­dult. Azt válaszolta, igen. És mit mondtak neki?...hogy egész nap elfoglalt leszek.

24

A HARMADIK JÉZUS

- Én mégis elindultam, mert hallottam, hogy maga szerint minden lehetséges - magyarázta az asszony. - Ha ez igaz, ak­kor képesnek kell lennie időt szakítani rám.

Az esemény szervezője már a karomat huzigálta, úgyhogy mondtam a nőnek, hogy ha visszajön később, talán tudok sza­kítani rá pár percet. Erre ő mindenki előtt kiborult. Szabályos kirohanást rendezett, csak úgy repkedtek a káromkodások, vé­gül aztán sértetten kivonult. - Maga szélhámos - motyogta még búcsúzóul.

Aznap este az incidens nem hagyott nyugodni, eszembe jut­tatva egy spirituális alapigazságot, miszerint az emberek saját valóságunkat tükrözik vissza a számunkra. Úgyhogy leültem, és összeírtam pár dolgot, amit tapasztaltam az asszony viselke­désében. Mi nem tetszett benne? Hogy indulatos volt, köve­telőző, kötekedő és önző. Aztán felhívtam a feleségemet, és megkérdeztem tőle, vajon ilyen vagyok-e. A vonal másik vé­gén hosszú csend következett. Nagyon megrendültem.

Leültem, hogy szembenézzek azzal, amivel szembe kellett néznem. Ahogy megvizsgáltam magam, kívül sértettségből és bosszúságból álló mázat találtam. (Végül is, én magam voltam az ártatlan áldozat, nem igaz? Hiszen ő alázott meg engem egy csomó ember előtt, vagy nem?) Aztán fegyverszünetet kötöttem az asszony által felkavart negatív energiákkal. Régen szerzett sérülések halvány képei derengtek fel bennem, amik segítettek megértenem, mi történik. Amennyire csak tudtam, próbáltam a pangó, blokkolt energiákat mozgásba hozni.

Egyszerűen mondva ez jézusi pillanat volt. Hiszen ő, amikor azt mondta, hogy „Ha arcul üt valaki, tartsd neki oda a másik arcodat is" (Lk 6:29), nem mazochizmusra vagy mártíromságra tanított. A tudatosságnak olyan minőségéről beszélt, amelyet szanszkritul áhimszának neveznek. A szót általában „nemártás-nak" vagy „erőszakmentességnek" fordítják, amelyet a modern

25

DEEPAK CHOPRA

időkben Gandhi is békés ellenállási mozgalmának zászlajára tűzött. Maga Gandhi is gyakran jelenik meg krisztusi figura­ként, az áhimszá elvének eredete azonban több ezer évre nyúlik vissza Indiában.

Az indiai tradícióban az erőszakmentességnek több eleme is van, amelyek közül mind megtalálható Jézus „tartsd oda a má­sik arcodat is" verziójában. Először is, az elv végső lényege, hogy megbékéljünk, hogy lecsillapítsuk saját indulatunkat; a külső ellenség csupán tükörként szolgál a bennünk lévő ellen­ség felismeréséhez. Másodszor, az erőszakmentességre való képesség tudatosságbeli elmozdulás kérdése. Végül pedig, ha sikerül megváltoznunk, a valóság visszatükrözi majd a változást a számunkra.

Ezek nélkül a feltételek nélkül az áhimszá elve sem nem spi­rituális, sem nem hatékony. Vagyis ha valaki bosszúvágytól fűtve tartja oda a másik arcát hasonlóan indulatos társának, az csupán még több erőszakot szül. De ugyanígy nem ér semmit, ha megjátsszuk a szentet. Ha azonban olyan ember fordítja oda a másik arcát, aki elérte az Isten-tudatosságot, ő lefegyverzi ellenségét. Hiszem, hogy ott, a könyvesboltban olyan futó pil­lanatnak lehettem részese, amelyben ez a mély igazság tárult fel a számomra. Az áhimszá azonban csak egy az Isten-tudatos­ságot jellemző megannyi minőség közül. Jézus azért volt külön­leges, mert benne ezek mind együtt voltak.

A világ újjászületése

Jézus nem akarta megtartani magának az Isten-tudatosság cso­dáját. Látomását újra és újra megosztotta másokkal, és lehetet­len volt nem észrevenni hangjában a sürgetést. Az élet teljes változás előtt állt, és nem a távoli jövőben, hanem hamarosan.

26

A HARMADIK JÉZUS

A négy evangéliumban több helyen is szó van erről. Jézus az „új Ádámnak" nevezi önmagát, legtisztább korai követője, Szent Pál pedig így ír a világ általa hozott gyökeres megváltozásáról: „Mindenki, aki Krisztusban van, új teremtmény. A régi meg­szűnt, valami új valósult meg." (2Kor 5:17)

Ez a sor néha olyan értelmezést nyer, amelyben az új teremt­mény új teremtést, illetve új világot jelent. Nincs még egy vallás, amely ilyen felkavaróan vakmerő állításokat tenne. A korai ke­resztények ezeket a tanításokat szó szerint vették, s a Jézusba vetett hit hihetetlen gyorsasággal söpört végig Jeruzsálemen és a távolabbi területeken. Ahhoz azonban, hogy megértsük, mi­lyen radikális is volt ez a látomás, teljes egészében meg kell vizsgálnunk. Nagy vonalakban elmondhatjuk, hogy Jézus a következő öt módon kívánta megújítani az emberi létezést:

Jézus új világa

1. Természet - A természet bukott állapotából visszatér a tökéle­tesbe. A Paradicsom újra a Földre költözik; az Éden kapui ismét megnyílnak.

2. Társadalom - A háborúk és a viszályok megszűnnek. Az em­berek Isten kegyelmén alapuló közösségben élnek majd, ahol nem lesz szükség törvényekre és büntetésre.

3. Kapcsolatok - Az emberek lélektől lélekig kapcsolódnak majd egymáshoz, vagyontól és társadalmi rangtól függetlenül.

4. Pszichológia - Az egyéneket elsősorban az Isten iránti szere­tet, és az Isten gyermekei iránti szeretetéből fakadó méltó­ságérzés motiválja majd.

5. Érzelmek - A harag, a félelem és a kétely helyett az emberek közvetlenül érzékelik majd a feléjük áradó szeretetet, és azt, hogy biztonságban, áldásban van részük.

27

DEEPAK CHOPRA

6. Viselkedés - A kegyelem állapotában az emberek nem bán­nak többé rosszul egymással. Viselkedésük békés és szeretet­teljes lesz, és nem csupán a közvetlen családtagjaikkal, de szomszédaikkal, sőt, az idegenekkel is.

7. Biológia - Maga az emberi test is átalakul, és nem sanyargat­ják többé betegségek.

8. Metafizika - Az Isten nem tartja többé távol magát az emberi történésektől, hanem jelen lesz a Földön.

Soha nem létezett ennél nagyra törőbb terv. Jézus történeté­nek első nagy csodája tehát az, hogy egyáltalán hitt neki vala­ki. Hiszen bármelyik pontot is válasszuk a listáról, hatalmas kihívással találjuk szemben magunkat. Vegyük például a kap­csolatokat. Jézus arra kérte követőit, hogy ellentmondó érde­kekkel rendelkező, esendő egyének helyett lelkeknek tekintsék önmagukat. A lelkek egyenrangúsága pedig - hirdette - szám­űzi a különbségeket gazdag és szegény, férfi és nő, gyenge és erős között. Ha a mindennapi élet szintjén nézzük, a teljes egyen­rangúság tökéletesen lehetetlennek tűnik. (Nincsenek többé fő­nökök? Nincsenek uralkodók? Nincs egyházi hierarchia?) Jézus azonban sokkal tovább ment ennél. A lelkeket közvetlenül Isten láplálja - mondta. Épp ezért - ahogyan a Hegyi beszédben is áll

aki természetesen él, akár az ég madarai vagy a mező liliomai, unnak nem kell gürcölnie. Hiszen Isten legalább annyira szereti gyermekeit, mint a madarakat vagy a virágokat. így hát semmi­vel sem ad nekik rosszabb vagy nehezebb életet, mint azoknak, lipp ezért a lelkeknek azzal sem kell bajlódniuk, hogy előre ter­vezzenek, vagyont halmozzanak fel, vagy olyan felszínes dolgok­kal törődjenek, mint amilyen a divatos öltözködés. Mindent, amire szükségük van, megad nekik a gondviselés.

Jézus tanításainak kapcsolatokra vonatkozó következményei teljességgel kiszámílhalatlanok voltak. Hiszen mi lett volna,

28

A HARMADIK JÉZUS

ha a földműves vagy a halász hazamegy a feleségéhez, és közli, hogy soha többé nem dolgozik, mert Isten így akarja? Vagy ha a háztartások felélik összes megtakarításukat, bízva benne, hogy Isten kisegíti őket a bajban? Hogyan is lehettek volna biztosak abban, hogy Isten valóban ellátja majd őket és családjukat? Nem is csoda, hogy a pragmatisták, akik átvették a keresztények irá­nyítását, fokozatosan eltávolodtak a Jézus által megalkotott világképtől.

Az újfajta rend a létezés többi területét is ugyanígy érintette volna. A valóság, amelyet Jézus le akart rombolni, minden te­kintetben ellenkezője volt annak, amelyről látomása szólt.

A korabeliek a természetre úgy tekintettek, mint a végtelen munka és szenvedés színterére. A mindennapi ember nyomo­rúságos körülmények között élt, vajmi keveset tapasztalva Isten bőségéből, annál többet azonban, ami saját elégedetlen­ségét fokozta.

A társadalom merev szabályokon és kemény büntetéseken keresztül érvényesítette saját rendjét. A vezetők olyannyira nem bíztak az emberi természetben, hogy Mózes harmadik könyvé­ben - az Ótestamentum azon részében, amely a tisztességes életről szól - több mint hatszáz törvényt, szabályt, rituálét és vallásos kötelességet fektettek le.

A kapcsolatok szintén vallásos kötelezettségeken alapultak, középpontjukban pedig sokkal inkább Isten haragjának elke­rülése és lecsillapítása, és nem a kölcsönös örömszerzés állt. A nőket alárendelt helyzetbe kényszerítették, mondván, hogy ők azok, akik beszennyezték a világot a szexualitással és a bűnnel.

A pszichológia területét ellentmondó kettősség uralta. Egy­részt azt mondták az embereknek, hogy örvendjenek Istennek, és tekintsék magukat általa kiválasztottnak. Másrészt azonban folyamatosan ott lebegett felettük a bűn szégyenfoltja, születé­sük pillanatától kezdve. A bűnt ugyanis nem csupán Isten ellen

29

DEEPAK CHOPRA

elkövetett cselekedetnek, de egyben az emberi lét alapvető fel­tételének is tekintették.

Az érzelmeket megbízhatatlannak tartották, és gyanakvással kezelték. Maga Isten egyszerre volt szeretetteljes és haragvó, aki egyik pillanatról a másikra képes teljesen megváltozni. Gyer­mekeit ugyanilyen megbízhatatlannak mondták, ezért is kel­lett a büntetés állandó fenyegetésének árnyékában élniük; ha valaki eltért Istenbe vetett tökéletes hitétől, a Sátán azonnal ott termett, hogy megkísértse, és romba döntse.

Az emberek viselkedése alapvetően egocentrikus és önző volt. Léteztek ideálok, és valóban mindent megtettek, hogy erénye­sek maradjanak, ez az erény azonban mindig csak „ránk" (a családra, a törzsre, a vallásra) vonatkozott, „rájuk" (más csa­ládra, más törzsre, más vallásra) már nem. Vagyis az, ahogyan a szeretteikkel bántak, még csak nem is hasonlított arra, aho­gyan az idegenekkel, vagy épp az ellenségeikkel viselkedtek.

A biológia kívül esett az ember irányításán. A betegségnek mindenki felett hatalma volt, amelyet ezért Isten büntetése­ként értelmeztek. Az öregedéssel járó méltatlanságokban, illetve a halál ijesztő kilátásában szintén Isten elégedetlenségét vélték megnyilvánulni.

A metafizika túl volt a mindennapi ember látókörén. Isten akaratát és gondolatait csakis a papok fürkészhették, akik szü­letésüktől fogva örökölték rangjukat. Ok voltak azok, akik a többi ember elé tárták az isteni természetét, mondandójuk pe­dig idővel törvénnyé szilárdult.

Nem nehéz belátni, miért tértek le nem sokkal Jézus halála után követői az általa kijelölt útról. Ahhoz, hogy kezdhessenek valamit tanításaival, a földhözragadtaknak meg kellett változ­tatniuk azokat. Olyan módon, ahogyan Jézus megalkotta azokat, használhatatlanok voltak a számukra, ők ugyanis túlságosan bele voltak gabalyodva a világ dolgaiba, és nem látták belőlük

30

A HARMADIK JÉZUS

a kiutat. A valóság és az ideál között tátongó óriási szakadék pedig azóta sem zárult be. A tizenkilencedik század elején pél­dául a nagy dán filozófus, S0ren Kierkegaard kínozta magát azzal a kérdéssel, hogy vajon miképpen lehetséges Jézus kívá­nalmai szerint élni. Hosszú évek gyötrődése és önmarcangolása után arra a következtetésre jutott, hogy a keresztényi lét össze­egyeztethetetlen a hétköznapi középosztálybeli életformával.

Kierkegaard egyik legfontosabb művének a Vagy-vagy címet adta, ezzel is érzékeltetve, milyen mély a törés a kényelmes materializmus és a jézusi értékrendszer diktálta élet között. És mégis, Jézus maga a legjobb példája volt saját tanításainak. „Aki engem lát, a tanítást látja" - mondta Buddha, és ugyanez igaz Jézusra is. 0 maga Krisztus-tudatosságban élt, tanításai pedig közvetlenül ebből a tudatosságból nőttek ki.

Jézus képes volt megmutatni nekünk a megvilágosodáshoz vezető utat. „Legyetek hát tökéletesek, amint mennyei Atyátok tökéletes!" (Mt 5:48) A nyugati kultúra követendő példának tekintette Jézust, szavaiból útmutatást nyerve ahhoz, hogyan kell az embernek élnie és szeretnie. Mai korunk azonban na­gyon messze áll a tökéletességtől, az eredeti jézusi ösztönzés pedig elapadt.

Szívbe markoló történetet hallottam egyik barátomtól, aki sok évvel ezelőtt szakított az anglikán egyházzal. Amikor nem-rég visszatért Londonba, utazása éppen egybeesett a Húsvét idejével.

- Lehet, hogy csak nosztalgia volt, de egyszerűen el kellett mennem a misére a Szent Pál katedrálisba - mesélte. - Az úgy­nevezett énekes istentiszteletet választottam, mert a zene min­dig ösztönzőleg hat rám, a megindító pompával együtt, ami az ünnepi bársonypalástokból és a temérdek aranyszínű brokát­ból árad.

- És, kielégítőnek találtad a látványt? - kérdeztem.

31

DEEPAK CHOPRA

- Nem, és ennek elég furcsa oka van - válaszolta. - A kated­rális tele volt turistákkal, a szentbeszédet ezért kihangosítot-ták, a püspök meg úgy mormolt, mintha jobban már nem is unhatná az egészet. Közvetlenül mellettem kopottas öltözetű férfi térdelt a hideg márványpadlón, egy teljes órán keresztül. Összekulcsolt kézzel imádkozott, kívülről fújva az összes vá­laszt és imát. És akkor eszembe jutott, hogy én magam is ilyen voltam. Számomra is az volt az egyik legnagyobb dolog az élet­ben, hogy egy fényben úszó katedrális padlóján térdelhetek.

- És mi tartott vissza tőle, hogy te is ugyanazt csináld, mint az a férfi? - érdeklődtem.

- Hát ez az. Pedig én is késztetést éreztem, hogy letérdeljek. De ő volt az egyetlen, aki így tett, s közben meg egy csomó tu­rista fotózott. Egyszerűen inamba szállt a bátorságom.

Azt hiszem, egy sor keresztény ugyanilyen félénkségét érez, amikor szemben találja magát a Húsvét lenyűgöző pompájával, vagy épp azzal a mindent elsöprő elüzletiesedéssel, amely oly­annyira jellemző a Karácsonyra. Mégis, hogyan vegyen részt mindebben az ember? Úgy, mint a látványosságnak örvendező tömeg egy tagja, vagy mint magányos bűnbánó Krisztus színe előtt? Nem szeretnék senki helyett válaszolni ezekre a kérdé­sekre; túlságosan is személyesek, túlságosan mélyen gyökerez­nek az adott ember élettörténetében. Épp ezért semmi sincs ebben a könyvben, ami megfosztaná az olvasót a szertartások­ban és a szentségekben való kedve szerinti részvételtől. Én csu­pán szeretném megmutatni, hogy szerintem mit akarhatott Jézus valójában.

A megvilágosodás és a tudatra ébredés keleti, és nem keresz­tényi fogalmakként ismeretesek. Indiában megszámlálhatatlan guru és spirituális mester tanítja hétköznapi embereknek a megvilágosodást, valójában azonban a keleti és a nyugati spiri­tualizmust csupán a szűklátókörűség választja el egymástól.

32

A HARMADIK JÉZUS

Az indiaiak lenézik a kívülállókat, akik csak le szeretnék fölöz­ni a védikus tanításokat, és hétvégi tanfolyamokon oktatják a jógát. A nyugatiak pedig hasonlóan vélekednek azokról a be­tolakodókról, akik Buddhához és Mohamedhez fogható tanító­ként tisztelik Jézust, ahelyett, hogy Isten egyedüli és egyetlen fiát látnák benne.

Ha egyszer elmozdulunk a dogmatikus katolicizmus és hin­duizmus alapjairól, megláthatjuk, hogy mindkettő komoly hi­bákkal rendelkezik. A tudatosság ugyanis egyetemes, és ezért ha létezik Isten-tudatosság, akkor abból senkit sem lehet ki­zárni. És ugyanezen okból senki sem formálhat rá kizárólagos jogot. Ha Jézus valóban eljutott a megvilágosodás legmagasabb szintjére, miért is lenne egyedüli ebben a tekintetben? Hiszen ott van Buddha, aki egyenrangú lehet vele (legalábbis több száz­millió követője szerint), vagy a védikus rishik, mint például Vasishtha vagy Vyassa, akikről éppen nem neveztek el vallásokat.

Bizonyos, hogy Jézus saját magáról alkotott képét nem a pro­vincializmus határozta meg. Jóllehet zsidó rabbi (vagy tanító) volt, univerzális szerepet tulajdonított magának. Voltaképpen úgy látta saját érkezését, mint a világtörténelem legfontosabb eseményét, amelynek valós jelentősége csakis az isteni, és nem az emberi idő szerint mutatkozhat meg. A hétköznapi ember számára az idő a születéssel kezdődik és véget ér a halállal; a pár generációra visszanéző korok pedig eltűnnek a múlt ködé­ben. Jézus azonban időtlenül gondolkodott. És ma, két évez­reddel később még mindig velünk él, épp ahogyan szeretett volna.

33

„.. .VILÁGOSSÁGA VAGYOK A VILÁGNAK" (Jn9:5)

De vajon valóban a megvilágosodás Jézus üzenete? A legjobb módszer, hogy ezt kiderítsük, ha a saját szavaihoz fordulunk. Jézus temérdek időt töltött azzal, hogy megmagyarázza kilétét az embereknek. Azt mondta, ő Isten fia, a Messiás, a Krisztus. Ezekből a kifejezésekből azonban egyházi terminus lett. Egyér­telműen megnevezik Jézust, nekünk azonban ennél személye­sebbre van szükségünk.

Mikor Jézus „az Ember fiának" mondta magát, az személyes volt - kifejezte a mindennapi emberekkel közös esendőségét és sorsközösségét. Sokkal többet árult el azonban magáról, ami­kor a „világ világosságának" nevezte magát (Jn 9:5). A világos­ság, a fény fizikai értelemben az, amit reggeli ébredéskor látunk. Misztikus értelemben pedig az, amit saját lelkünkre ébredé­sünkkor tapasztalunk. A világosság életet ad, és megmutatja a sötétségből kivezető utat. Jézus minderre gondolt, amikor a vi­lág világosságának nevezte magát. Ennél is érdekesebb azon­ban, hogy másokat is fel akart emelni erre a szintre. „Ti vagy­tok a világ világossága" (Mt 5:14) - mondta követőinek. Célja tehát az volt, hogy rávezesse az embereket a megvilágosodás felé vezető útra. A sötétség és a fény közötti szakadék azonban hatalmas volt, és Jézusnak egész életében küzdenie kellett, hogy ráébressze az embereket, hogy sötétségben élnek, és fel kell éb­redniük.

34

A HARMADIK JÉZUS

A küzdelem nehézségét jól illusztrálja az a konfliktus, amely Jézus és az őt vallató papok között alakult ki. A történet ihle­tetten indul:

„Egy másik alkalommal így beszélt Jézus: - Én vagyok a világ világossága. Aki követ, nem jár többé sötétség­ben, hanem övé lesz az élet világossága." (Jn 8:12)

Jézus ekkor járt utoljára Jeruzsálemben. Órákkal később a rómaiak fogságába esett, akik bíróság elé állították, és az életé­ről ítélkeztek. Vádlói azonban papok voltak, akik jogászként kérdezték ki.

„A farizeusok vitába szálltak vele: - Mivel magad mel­lett teszel tanúságot, azért nem érvényes a tanúságod. Jézus megfelelt nekik: - Ha magam mellett teszek is ta­núságot, érvényes a tanúságom, mert tudom, honnan jöttem, és hova megyek. Ti ellenben nem tudjátok, hon­nan jöttem, és hova megyek. Ti a test szerint ítéltek..." ön 8:13-15)

Itt - tanításai teljében - Jézus jól tudta, milyen rejtélyesnek találják a szavait a közemberek, még a tanultabbak is. Sőt, az­zal folytatta, hogy épp a tanultak azok, akik a legkevésbé értik őt vagy Istent:

„- Tanúságot teszek magamról én is, és tanúskodik mel­lettem az Atya is, aki küldött. Erre megkérdezték tőle: - Hol van az atyád? - Sem engem nem ismertek, sem Atyámat - felelte Jézus. - Ha engem ismernétek, Atyá­mat is ismernétek." (Jn 8:18-19)

35

DEEPAK CHOPRA

Ez a merész állítás, amelyben Jézus azonosította önmagát Is­tennel, felbőszítette a papokat. Nem értették, hogy az „Én va­gyok Isten" a lehető legegyszerűbb kijelentés, amellyel egy Isten­tudatosságban élő kifejezheti magát. (Épp olyan természetes, akárcsak az „Ébren vagyok" a nem alvó számára.) Az evangé­lium szerzője jól érzi, hogy Jézus üzenete misztikus. Különben miért is mondaná, hogy tudja, honnan jött és hová megy? A fény­ből jött, és oda is tér vissza. A Jézus és követői közti szakadék hatalmas: ahogyan ő élt, az teljes ellentmondásban volt kora életmódjával, hit- és értékrendszerével. Kikelt a törvények, a pénz és a világi dolgok ellen.

De ahelyett, hogy azt gondolnánk, hogy a bölcsesség a Mes­siás kiváltsága, szó szerint kell vennünk Jézus szavait: „Ti vagy­tok a világ világossága." (Mt 5:14) Jézus tehát a mi rendelteté­sünket a sajátjával egyenrangúnak írja le. Az Isten-tudatosság útja számunkra is nyitva áll. A szenvedés nem a törvények meg­szegésén, a pénz tagadásán vagy a világi dolgok elhagyásán mú­lik. Sokkal inkább azon, hogy meglássuk: ezek az akadályok csupán illúziók. Vegyük hát sorra a spirituális élet alapelemeit, ahogyan Jézus tanította.

1. Meditáció - Magunkba merülni, és kapcsolatba lépni a csen­des elmével.

2. Kontempláció - Elmélkedni az igazságon. 3. Reveláció - Spirituális felfedezéseket tenni. 4. Ima - Magasabb rendű útmutatásért folyamodni. 5. Kegyelem - Szívünkbe fogadni Istent. 6. Szeretet - Kivenni részünket az isteni szeretetből. 7. Hit - Hinni a magasabb szintű valóságban. 8. Üdvösség - Felismerni, hogy számunkra is van hely a maga­

sabb szintű valóságban. 9. Egység - Eggyé válni Istennel.

36

A HARMADIK JÉZUS

Ezek közül mindet értelmezhetjük Jézus állandó fény-meta­forájának tükrében.

Meditáció - A fény ott van mindenkiben. Amikor magadba mélyedsz, találkozol ezzel a fénnyel, és egyben Istennel.

Kontempláció - Gondolj bármilyen tőled független tárgyra, vagy benned zajló történésre. Ha elég mélyen elmélkedsz rajta, rájössz, hogy minden fényből van. A külső és a belső világ nem más, mint tükröződés. Minden szilárd anyag csak árnyék; az egyetlen valóság a fény.

Reveláció - A fény akkor fedi fel magát, ha a lélek szemén át nézed. Isten rejtőzködő és feltárulkozó is egyben. A rejtőzködő Isten a sötétség, a feltárulkozó Isten ellenben a világosság.

Ima - Az ima az igazság kereséséről szól. Ha megkéred Istent, hogy mutassa meg neked a fényt, vagyis az igazság lényegét, ő megteszi. Az ima tehát nem más, mint a fény kérése, hogy meg­láthassa saját magát.

Kegyelem - A fényt tiszta szeretetként is leírhatjuk. Amikor tiszta szeretetből cselekszel, minden szabadon árad; ez a ke­gyelem.

Szeretel - Amikor belső fényed összekapcsolódik Istennel, a szeretet áramlani kezd. A szeretet nem más tehát, mint ez az élő kapcsolat, minden teremtő erejével és örömével együtt.

Hit - Ha nem hiszel többé az anyagi világ illúziójában, és elkezded akként látni a dolgokat, amik - vagyis fényként -, akkor hiszel. A hívő ember így nagyon egyszerű oknál fogva mindent megkap: a fény ugyanis tetszés szerint bármivé ala­kítható. Fizikai akadályok nem állhatják útját a fény áradá­sának.

Üdvösség - Ha megtérsz a fénybe, az a megváltás. Megszaba­dulsz hamis énedtől és megtalálod igaz valódat. Csupán hamis, megváltatlan éned volt fizikai korlátok foglya, igaz valód épp olyan szabad és határtalan, mint a fény.

37

DEEPAK CHOPRA

Egység - A fizikai korlátok lehetetlenné teszik az Istennel való egyesülést, a fényben azonban nincsenek határok. Épp ezért, ha egyszer felismered, hogy te magad is fény vagy, többé semmi sem áll majd Isten és közéd.

Az iménti állítások egyike sem szól transzcendens vagy elérhe­tetlen dolgokról. Ki ne érzékelt volna már valami megmagya-rázhatatlant az égen túl, miközben egy nyári estén a fűben he­verészve bámulta a csillagokat? Ki ne tapasztalta volna az apró szikrákat fellobbanni a szerelme meleg pillantásában? A szép­ség és a szeretet ilyen villanásai a fény megnyilvánulásai. Bár­mikor képes lehetsz ráhangolódni az Isten-tudatosság szint­jére, ha ezeket a felvillanásokat követed. Meglehet azonban, hogy fura dolgokat fogsz tapasztalni. Miközben én, ha bekap­csolom a televíziót, a közel-keleti vérontást látom, az út mellet­ti robbantásokkal és a rengeteg sebesülttel, Jézus a helyemben csak fényt látna. És szánakozna az áldozatokon, de nem annyi­ra a fájdalmuk miatt, mint azért, amiért képtelenek a fényben élni. Ott ugyanis nincs szenvedés. Az ember valóságát az érzé­kelés hozza létre. Éppen ezért Jézus összes tanításának van egy közös jellemzője: ezt az érzékelést próbálják megváltoztatni.

A trükk valójában nem más, mint hogy szó szerint vegyük Jézus kijelentéseit. Évszázados teológiai fejtegetésekkel a há­tunk mögött persze nem könnyű elkerülni a messiásértelme­zés csapdáit. Amikor azt olvassuk, hogy: „Én vagyok az Út, az Igazság és az Élet" (Jn 14:6), a nagy kezdőbetűk nem csupán az archaikus nyelv lenyomatai, hanem Jézus isteni mivoltának jelzései. Mindazonáltal azonban a fény a te tudatosságod is, itt és most, ebben a zűrzavaros jelenben. Ha úgy érzed, el kell men­ned ma este a moziba, ez a gondolat is a fényből származik. És ugyanez igaz akkor is, ha az evés, a szex, vagy a dohányzásról való leszokás jár az eszedben. Ami miatt nehéz megértenünk

38

A HARMADIK JÉZUS

Jézust, az épp az, hogy ő sohasem enged a fény tisztaságából. Hogy is tehetné. Hiszen az Isten-tudatosság is létrehozza saját valóságát. Gyakran eszembe jut, mennyire szerencsések is va­gyunk, hogy ennyit is tudunk Jézusról. Könnyen megeshetett volna, hogy őrültnek nyilvánítják, és teljesen elfelejtik.

Próbáljuk meg értelmezni például a híres „...ne álljatok el­lent a gonosznak" (Mt 5:39) parancsot! Az évszázadok során ez a tanítás meglehetősen felhígult. Egyfajta könyörületes pasz-szivitássá degradálódott, amelynek értelmében inkább csendben otthagyjuk a velünk erőszakoskodókat, ahelyett, hogy felven­nénk a kesztyűt. Azáltal, hogy odatartjuk nekik a másik arcun­kat is, erkölcsileg fölényben érezzük magunkat, mondván, hogy nem gyarapítottuk a világbéli erőszakot, még akkor sem, ami­kor nekünk támadtak. Az Újtestamentum vonatkozó sorai azonban még ennél is radikálisabb dologról szólnak.

»- Hallottátok a parancsot: Szemet szemért és fogat fo­gért. Én pedig azt mondom nektek, ne álljatok ellent a gonosznak. Aki megüti a jobb arcodat, annak tartsd oda a másikat is! Aki perbe fog, hogy elvegye a ruhádat, an­nak add oda a köntösödet is! S ha valaki egy mérföld­nyire kényszerít, menj vele kétannyira! Aki kér, annak adj, s attól, aki kölcsönt akar tőled, ne tagadd meg!" (Mt 5:38-42)

A parancs teljességgel végrehajthatatlannak tűnik. A szemet szemért elv, amelyet Jézus megpróbál érvényteleníteni, sokkal könnyebben követhető. Abban a pillanatban, hogy valakit go­nosznak mondanak ki (terroristákat, nácikat, tömeggyilkosokat, pedofilokat és így tovább), természetes reakciónk a bosszú; úgy gondoljuk, hogy Jézus ösztökélése ellenére minden jogunk megvan hozzá, hogy ítélkezzünk ezek felett az emberek felett,

39

DEEPAK CHOPRA

és kimondjuk fejükre jól megérdemelt büntetésüket. Pedig az ellenállás, a visszacsapás minden fajtája ellentmond Jézus ta­nításainak. Ezt a tényt a jobboldali keresztény elvek vérmes szószólói rendszerint elfelejtik.

A „...ne álljatok ellent a gonosznak" parancsa - ha valóban megvalósulna - a megbocsátás társadalmát hozná el. Ijesztő gondolat! Hiszen ha mindenkivel megbocsátóan viselkednénk, az két dologhoz vezethetne: a gonoszok teljesen átvennék az uralmat, vagy ők is elvetnék az erőszakot, és megjavulnának. A második lehetőség - amelyre valószínűleg Jézus is gondolt -teljességgel elképzelhetetlen, ha nem egyenesen őrültség. És mégis, hogy megmutassa, hogy a „.. .ne álljatok ellent a gonosz­nak" parancsa nem őrültség, Jézus maga eszerint a tanítás szerint élt. Alávetette magát az igazságtalan tárgyalásnak, az üldözésnek, és végül az erőszakos halálnak. A keresztények tisz­telik is őt emiatt, hiszen ezen cselekedetei vezettek feltámadá­sához. A megadás volt Jézus végső fegyvere. Mindazonáltal hiába tiszteljük Jézust, a nem ellenállás elve mégsem épült be a hétköznapi halandók életébe - ugyanúgy a szemet szemért törvénye szerint élünk tovább (legalábbis az esetek nagy részé­ben), az ő tanításai ellenére.

A hiányzó összetevő - mint mindig - a tudatosság. Anélkül, hogy a tudatosság magasabb szintjére lépnénk, nem élhetünk a „...ne álljatok ellent a gonosznak" elve szerint. Szerencsére, ahogy egyre közeledünk az Isten-tudatossághoz, úgy tűnik el fokozatosan a gonosz, sebezhetetlenné téve bennünket.

A gonosz minden, ha fogékony vagy rá, és semmi, ha nem. Ez a spirituális lét két szélső pólusa, az út kezdete és vége. Köztük megannyi lépcsőfok található, Jézus azonban nem be­szél ezekről. Az életben talán megtette, de abban a csekély mennyiségű iratban, amit követői le tudtak jegyezni, és ami ránk maradt, nincs róluk szó. Hiszen az egész mindössze két-

40

A HARMADIK JÉZUS

három óra alatt végigolvasható. A világ nagy bölcseleti hagyo­mányai által azonban képesek lehetünk betölteni ezt az űrt. A buddhizmusban, az ősi indiai védikus irodalomban és a ke­resztény szentek életében bőségesen találunk bizonyítékot arra, hogy a tudatosság igenis képes az Isten-tudatosság szintjére emelkedni. Sőt, azt is megtudhatjuk ezekből a forrásokból, hogy miként.

„...ne álljatok ellent a gonosznak" - de hogyan?

Meditáció - Ülj le mindennap, és találd meg magadban a csen­det. Ebben a csendben béke honol, és nincsenek indulatok. Nincs gonosz, és nincs bosszúvágy vagy ítélkezésből fakadó meg­botránkozás. Ha így teszel, a düh kezelése idővel természetessé válik számodra, akárcsak a többi más energiáé, és fokozatosan megszabadulsz a gonosz szorításából.

Kontempláció - Elméd fontos szerepet játszik abban, hogyan reagálsz a gonoszra: minél izgatottabb az előbbi, az utóbbi an­nál fenyegetőbbé válik. Minél inkább áldozatnak érzed magad, a rossz annál erőszakosabb lesz. Minél jobban félsz a gonosztól és minél inkább azt látod mindenben, annál több okod lesz a védekezésre. Az érzékelés azonban megváltoztatható. A való­ságban a jó és a rossz folyamatos harcban állnak; egyik sem győzedelmeskedhet végérvényesen a másikon. Épp ezért nem vethetsz véget a gonosznak, de eldöntheted, hogy részt kívánsz-e venni a harcban vagy sem. Ha az utóbbit választod, elméd elve­szíti a gonosz iránti érdeklődését, az pedig visszavonulót fúj.

Reveláció - Amikor félsz a gonosztól, biztos vagy létezésében. Ez a bizonyosság pedig rákényszerít, hogy részt vegyél jó és rossz örökös harcában. A passzív ellenállás sem szabadíthat meg,

41

DEEPAK CHOPRA

legfeljebb időlegesen. De ha belátod, hogy a jó és a rossz között folyó harc nem más, mint fény és árnyék játéka, a gonoszba ve­tett bizonyosságod elmúlik. Átlátni a rossz álarcán és keresni a fényt: ez minden lényege. A keresés gyümölcse a reveláció, amelyben a fény önszántából fedi fel magát.

Ima - Kérd, hogy a gonosz mögé láthass. Ennek a kívánság­nak nem kell filozofikusnak lennie. Amit kérsz, az nem több, mint hogy bepillanthass a düh, a mártíromság, az ellenségeske­dés és az agresszió álarca mögé. Ezek az érzelmek lényeg nélkü­liek, így csak nagyon rövid ideig meggyőzőek. És mégis, más emberek érzelmeit általában annyira ijesztőnek, sajátjainkat el­lenben annyira hihetőnek találjuk, hogy nem látjuk mögöttük a valóságot. Azáltal, hogy imádkozol valamely istenhez vagy fel­sőbb énhez, akiben hiszel, alapjában véve kapcsolatot létesítesz a valósággal, kérve, hogy mindig figyelmeztessenek illúzióidra.

Kegyelem - A kegyelem állapotában a gonosz helyébe szere­tet lép. Ezt azonban nem érheted el, ha félsz, dühös vagy, vagy áldozatnak érzed magad. Miközben azon dolgozol, hogy átrágd magad a negativitáson, tartsd észben, hogy a másik oldalon aján­dék vár rád. A gonosz ugyanis nem hagy űrt maga után, ami­kor elmegy, csak helyet, amelyet Isten betölthet.

Szeretet - Az összes ellenségünk saját szeretetnélküliségünk megtestesülése. A gonosz a szeretet hiányából származó űrt tölti be, konfliktusok és harcos érzelmek képében. Ha visszatérsz a szeretet állapotába, azzal megfosztod a rosszat életterétől. A gya­korlatban ez azt jelenti, hogy felhagysz az ítélkezéssel. Ezentúl bármikor, ha kísértést érzel, hogy rossznak nevezz valakit, fo­gadd el sajátodként ezt a negatív energiát, majd távolítsd el el­médből és testedből. Mindehhez türelemre lesz szükséged; nem megy ugyanis egyik napról a másikra. Azonban ha hajlandó vagy dolgozni rajta, hosszú távú eredményeket érhetsz el. A sze­retet erősebb a gonosznál, mert ez az egyetlen valóság.

42

A HARMADIK JÉZUS

Hit - A hitre szükséged van a szenvedés időszakaiban. Sem­mi sem tűnik valóságosabbnak a fájdalomnál, amelyet pusztán szavakkal képtelenség elűzni - túlságosan is fizikai és megfog­ható. Mégis, intenzitása ellenére a fájdalom csupán átmeneti. A gonosz léte azon alapszik, hogy az ember gyakran megfeled­kezik erről a tényről. Ugyanis ha nem lenne képes fájdalmat generálni, a rossz nem is létezne. Éppen ezért, a szenvedés agó­niájának szorításában is mindig őrizd meg hitedet. Tudd, hogy a jelen fájdalma mögött létezik egy másik, igazi valóság. Te valójában ez az igazi valóság vagy, és amint a fájdalom menet­rendszerűen alábbhagy, vissza is térsz ebbe az állapotba.

Üdvösség - Ha képes vagy kilépni saját szenvedésedből, meg­menekülsz. A fizikai értelemben vett menekülésnek spirituális szinten az üdvösség, a megváltás felel meg. A fizikai veszély a káosz, a fájdalom, a sérüléstől való félelem és a pánik állapotát idézi elő benned. Mindezek tükröződnek elmédben is, amely­ben mentális fenyegetés esetén a katasztrófa képei jelennek meg. Épp ezért, ha meg akarsz szabadulni a szenvedéstől, olyan helyet kell keresned, ami sem nem fizikai, sem nem mentális természetű. Jézus ezt a helyet Isten királyságának, illetve lé­leknek nevezi. A név azonban sokkal kevésbé lényeges, mint maga a tapasztalat. Lépésről lépésre minden embernek el kell jutnia abba a belső állapotba, amely mentes a fájdalom képze­teitől, mert ott található a megváltás.

Egység - Az előző lépések mindegyike ugyanazt a célt szol­gálja: eltörölni a rossz és a jó közti határvonalat. Az út elején ezek éles ellentétet alkotnak. A jót a gyönyör, a béke, a jóllét4 és a biztonság, a rosszat pedig a fájdalom, a küzdelem, a korláto-

4 Az angol 'well-being' kifejezés magyar tükörfordítása, ami nem azo­nos az anyagi 'jólét' ismert és bevett magyar szavával, lévén, hogy el­sősorban spirituális tartalmú. - A szerk.

43

DEEPAK CHOPRA

zottság és a félelem állapotain keresztül tapasztaljuk meg. Az egyiket természetes módon keressük, míg a másikat próbáljuk elkerülni. Nem vesszük észre, hogy ezek a „természetes" ten­denciák olyan tudatállapotból fakadnak, amely az idők során belénk rögzült. Vagyis más szóval magunknak teremtettük azo­kat. Azáltal, hogy megismered önmagad, azt is megtanulod, hogyan hozz létre új mintákat a régiek helyett. A gonosz eseté­ben ez az új, megteremtendő minőség a dualitás hiánya. Nincs többé sötétség kontra fény. Nincsenek rögzült határok, ame­lyek elválasztják egymástól a biztonságot és a veszélyt, Istent és a Sátánt, az ént és a nem-ént. Ahogy a korlátok leomlanak, csupán egyetlen valóság marad: a végtelen állapot, amelyet Is-icnként ismerünk. Ahogy sikerül megválnod saját félelemmel leli gátlásaidtól, egyre közelebb kerülsz az Isten-tudatosság állapotához, ugyanakkor megfosztod a gonoszt látszólagos való­ságától.

Bár az imént csak körvonalaiban vázoltam, hogyan lehet úrrá az ember a rosszon, mégis úgy gondolom, hogy Jézus valami ilyesmire gondolt, amikor azt mondta „...ne álljatok ellent a gonosznak". A látszólagos őrültség mögött tehát mély bölcses­ség rejlik, amelyre az evangéliumok rövid sorai azonban épp­hogy csak utalnak. A teljes tanítást tehát ki kell csomagolnunk - mintha csak egy bőrönd lenne -, az egyes darabokat külön-külön megvizsgálva, részletezve.

/l gnosztikus evangéliumok

Nemrég találkoztam egy indiai újságíróval, aki elfintorította az arcát, amikor megosztottam vele, hogy épp Jézusról írok. Rákérdeztem, minek köszönhető a reakciója. „- Gyerekkorom-

44

A HARMADIK JÉZUS

ban otthon nagyon jó volt kereszténynek lenni - mondta. - Az amerikai kereszténységtől viszont felfordul a gyomrom." Ki­derült tehát, hogy az ő hite azoktól a misszionáriusoktól szár­mazott, akiknek indiai jelenléte egészen Szent Tamásig vezet­hető vissza - addig a hitetlen Tamásig, akit a keresztre feszített Jézus arra bátorított, hogy érintse meg sebeit. 0 volt az, aki a hagyomány szerint Kr. u. 52-ben elhajózott India déli csücské­ig, hogy megalapítsa ott az első templomot. így lehet, hogy Kerala állam egyik legősibb templomában az egyháztagok még ma is őrzik az arámi és szíriai rítusokat.5

Ha az ártatlanság elvész, a misztérium is eltűnik vele. A szkep­tikusok épp ezért nincsenek egyedül a Jézus csodatételeit meg­kérdőjelező kételyeikkel. Vajon valóban feltámasztotta a holta­kat, borrá változtatta a vizet, és járt a Galileai-tengeren, vagy mindezek valós események eltúlzásai csupán? A térítés bizony nem könnyű üzlet, ezért jól jön, ha az eladandó történetben van némi mágia.

Nem mi vagyunk az elsők, akik lázadnak az intézményesí­tett vallás ellen, és nem ez az első eset, hogy az egyház tanítá­saira a kétely árnyéka vetül. Már a korai keresztény szekták között voltak olyanok, akik megkérdőjelezték az elképzelést, miszerint csupán a Krisztushoz intézett ima elegendő az Isten­nel való kapcsolatfelvételhez. Dühítette őket az egyház hatal­ma, mert ők abban hittek, hogy minden kereszténynek saját magának kell megtalálnia Istent, hiszen a megvilágosodás csak a vele való személyes találkozás által érhető el. Ok tehát úgy tartották, hogy a megvilágosodás, és nem az üdvösség és a

5 A Tamás-keresztények a hagyomány szerint Szent Tamás apostol ál­tal alapított ősi, ún. nemniceai keresztény egyház, szír-káldeus, mala-bári és malankár rítusokkal. Szíriában, Irakban, Indiában léteznek egyházközségeik. - A szerk.

45

DEEPAK CHOPRA

mennybemenetel volt Jézus missziója. Egyik legtisztábban ért­hető írásuk, az Igazság evangéliuma a következőképpen ír erről:

„A feledés nem az Atyától keletkezett, bár miatta kelet­kezett. Ami tőle keletkezett, az megismerés6. Ez meg­mutatkozott, hogy a feledés eltűnjék, és megismerjék az Atyát. Mivel a feledés azért keletkezett, mert nem is­merték az Atyát; akkor ha megismernék az Atyát, attól a pillanattól kezdve nem lenne feledés."7

Itt tehát a feledés, és nem a bűn jelenik meg az Istennel való kapcsolat elveszítésének okaként. Az Istenhez való visszatérés­hez újra emlékeznünk kell rá, emlékezésünk visszatértével pe­dig mindannyian ismét megpihenhetünk az Isteni létezéséről való tudásban. Mivel a tudás ilyen központi szerepet foglalt el ezen korai szekták hitében, idővel „gnosztikusoknak" kezdték nevezni őket, a görög gnózis, azaz 'tudás' szó alapján.

Könnyű belátni, miért olyan kedves a gnoszticizmus a mo­dern elme számára - hiszen liberális, nem tekintélyelvű és nyílt. Az Igazság evangéliuma azzal vádolja a hagyományos ke­reszténység híveit, hogy nem értik Jézus igazi üzenetét, és vak imádatba esnek, ahelyett, hogy a megvilágosodást keresnék:

„Jézus Krisztus] saját maga által világított azoknak, akik sötétségben vannak a feledés miatt. Világított nekik, és utat nyitott előttük. Ez az út pedig az igazság, amelyet tanított nekik."8

6 Ti. a tudás, a gnózis. - A ford. 7 Csodás evangéliumok. Telosz Kiadó, 1996,103. o., Pesthy Mónika for­dítása. 8 Uo. 103. o.

46

A HARMADIK JÉZUS

Számunkra mindez úgy hangzik, mint a személyes fejlődés tantétele, és épp ez az, ami az Igazság evangéliumát olyannyira vonzóvá teszi. Az általa lefestett Jézus a Mindenség tudásának birtokosa - azé az el nem múló teljességé, ami tulajdonképpen az emberiség isteni ajándéka. Az embereknek csak meg kell látniuk ezt az ajándékot.

„[Jézus Krisztus] ...vezető lett, nyugodt és áldozatos. Megjelent az iskolákban, és mint tanító beszélt. Eljöt­tek azok is, akik bölcsnek tartják magukat, és próbára tették őt. 0 azonban öszszezavarta őket, mert balgák voltak. Gyűlölték őt, mert nem voltak igazán bölcsek."'

Itt láthatjuk a gnoszticizmus fő témáját: Szófia10 és a sötét­ség erői közti harcot, amely a teremtés hajnala óta dúl mind­annyiunkban. Ez a belső konfliktus az, amely vakká tesz ben­nünket az igazságra. Az igazság azonban újra felfedezhető, hi­szen a maga teljességében (Pleroma11) az Atya megmutatja nekünk az utat a Mindenség felé, amely mindörökké él. Csak ki kell cserélnünk egy-két kifejezést, és máris mintha a Védá-kat, az ősi indiai látnokok kinyilatkoztatásaiból született szent iratokat olvasnánk.

Amikor elkezdtem Jézusról írni, nagyon meglepődtem a zavar mindenhonnan felém áramló hangjain. Rájöttem, hogy senki sem szereti, ha megkérdőjelezik hitében, vagy épp hitet-lenségében.

9Uo. 104.o. 10 Az isteni bölcsesség, gör. 11 Az Isten jelenlétét illették a gnosztikusok a görög 'pleroma', azaz 'teljesség' szóval. A számbeli, alakzatbeli és időbeni teljességre is al­kalmazza Pál apostol a kifejezést. - A szerk.

47

DEEPAK CHOPRA

- Te gnosztikus vagy, ugye? - kérdezte egy barátom idege­sen. - Ez az egyetlen vonal, amihez kapcsolódni tudtál, nem igaz?

- Nem, nem vagyok gnosztikus - magyaráztam. De magam­ban nagyon is értettem, miből is táplálkozott ez a megjegyzés. Amikor 1945-ben, Egyiptomban rábukkantak bizonyos, hatal­mas cserépedényekbe rejtett korai iratokra, az Egyházzal szem­ben álló renegátok és reformerek kézzel fogható bizonyítékokat kaptak állításaikhoz. A Gnosztikus evangéliumok - ahogyan nevezik őket - magukban foglalják az Igazság evangéliumát, Tamás evangéliumát (az apokrif iratok közül talán ez állt a leg­közelebb hozzá, hogy bekerüljön az Újtestamentum kánonjába), Fülöp evangéliumát, és más egyéb, máshol és más időben fellelt iratokat, köztük például a mára híressé (vagy hírhedtté?) lett Mária Magdolna evangéliumát, amelyet 1896-ban fedeztek fel, de csak 1955-ben tettek közzé.

Ezek az iratok egy alternatív utat képviselnek, amelyet a ke­reszténység nem követett. Az egyre befolyásosabb katolikus egyház által elnyomott, és végül eltörölt gnosztikusok elutasí­tották a tekintélyelvűséget, és helyette a felismerések által ki­kövezett személyes utat propagálták. De ha az én célom a fel­sőbb tudatosság, akkor hogyhogy nem gnosztikus ez a könyv?

Úgy, hogy a gnosztikusokként ismert keresztény szekta vol­taképpen nem is létezett, vagy legalábbis nem úgy, ahogyan a protestánsok vagy a görög ortodoxok. A terminust ugyanis mo­dern tudósok találták ki. És bár mára pozitív értelmet kapott, a történelem során a gnosztikusokat eretnekekként kezelték. Sőt, a Gnosztikus evangéliumok felfedezéséig minden velük kap­csolatos tudásunk az egyházatyáktól származott, akik nem győz­ték becsmérelni őket, és azon munkálkodtak, hogy tanaiknak még írmagja se maradjon. Ugyanakkor a Gnosztikus evangéliu­mok nem képviselnek egységes hitet. Az iratok Nag Hammadi

48

A HARMADIK JÉZUS

könyvtárként is ismertek - utalva a felső-egyiptomi városra, ahol egy barlangban megtalálták őket -, és összesen 13 darab, Kr. u. 390-re datált ősi kódexből állnak. Azon túl, hogy egyfajta szimbólumokkal és rejtett utalásokkal teli titkosírással íródtak, nagy részük súlyosan megrongálódott az idők során.

Történelmi szempontból a Kr. u. 390-es időpont korai egy máig fennmaradt irat keletkezési dátumaként, így ez a Nag Hammadi tekercs épp annyira hiteles, mint a négy kanonizált evangélium különböző más változatai; vagyis az egész egy ezo­terikus katyvasz. Ennek ellenére találunk bennük érdekes ta­nulságokat: hogy a korai egyház mennyire megosztott volt; hogy a papi hierarchia még nem feltétlenül alakult ki, de ahol igen, ott a nők is lehettek papok. A gyülekezet bármely tagja kiáll­hatott a többiek elé prédikálni, ha úgy érezte, hogy megérin­tette az isteni szellem. A személyes tapasztalás pedig fonto-sabb volt minden írásos tételnél.

A vallási renegátok és reformerek örültek a Gnosztikus evan­géliumoknak, hiszen ők több más vitatott állításuk mellett töb­bek között azt hirdették, hogy a kereszténységnek jót tenne, ha beengedné a nőket a papjai közé. A központi hatalomtól való el­mozdulás szintén olyasmi, ami megfelel a modern vérmérséklet­nek. Hiszen ha Isten felsőbb tudása mindenki számára elérhető, akkor miért hagynánk, hogy az egyház elnyomja egyéni erőfeszí­téseinket? Az Igazság evangéliumában oly dicsőségesen lefestett megvilágosodott hívek képének nagyon nehéz ellenállni:

„Megismertek, és megismerték őket, dicsőítettek, és di­csőítették őket. Szívükben megnyilatkozott az élőknek az Élő könyve, ami az Atya gondolatában és értelmében íródott..."12

12 Csodás evangéliumok, 104. o.

49

DEEPAK CHOPRA

És mégis, a gnosztikusok által leírt szabadságnak is megvan­nak a maga veszélyei. Egy pünkösdista egyház valahol a vidéki Délen, ahol a gyülekezet egyszerre idegen nyelveken kezd be­szélni13, a prédikátor pedig előadja a maga bizarr kereszténység­értelmezését, például tiszta gnoszticizmus. Az ilyen közösségek és szekták tagjai néhol odáig merészkednek, hogy csörgőkígyó­kat vesznek a kezükbe, így akarván bizonyítani, hogy hitük se­bezhetetlenséget biztosít nekik. Mások a gyermeki szexualitás meglétét hirdetik, vagy épp a „fajok keveredését" becsmérelik. De, még ha figyelmen kívül is hagyjuk ezeket a szélsőséges megnyilvánulásokat, maguk a Gnosztikus evangéliumok ak­kor is - a legjobb jóindulattal is - csupán rendezetlen kaval­kádnak nevezhetők, amelyekben Jézus olyan vallási figurák mellett jelenik meg, mint Seth, Szófia, különböző demiurgo-szok (Isten szintje alatt álló teremtők), és olyan, mára szinte teljesen eltűnt fura kultuszok istenségei, amelyek csupán még jobban összezavarnak egy már önmagában is zavaros teológiát.

Természetes, hogy vonzódunk az irracionális gondolkodás szabadságához, hiszen ebből születik a művészet, a hit, az in­tuíció és a szeretet. Minden fénylő dolognak megvan azonban az árnyoldala, a tiszta gnoszticizmus ugyanis nem véd meg a sötétségtől. A korai egyházatyákat démonizálták, amiért irtot­ták a gnosztikus szektákat, és ez jól is van így. Hozzá kell azon­ban tennünk, hogy ők egyben a saját magukban lévő sötétség­gel is hadakoztak; a gnosztikusok csak szimbólumául szolgál-

13 A glosszolália (vagy nyelveken szólás) jelensége az Apostolok csele­kedeteiben előforduló csodáig vezethető vissza, amikor is az aposto­lok Pünkösd napján egyszerre idegen nyelveken kezdtek beszélni, mindenkivel a saját nyelvén osztva meg az örömhírt. A modern ke­reszténységen belül a fogalom meglehetősen vitatott, főként a pün­kösdista csoportoknál jelenik meg. - A ford.

50

A HARMADIK JÉZUS

tak a megannyi szenvedést okozó belső démonoknak. A harc és az általa okozott szenvedés pedig különösen fájdalmas volt az egyházatyák számára, hiszen ők azt hirdették, hogy Jézus egy­szer és mindenkorra megváltotta a világot a bűntől. Senki, aki akkor vagy most körülnézett, illetve körülnéz a világban, nem állíthat ilyesmit. De szerencsére van egy sor Jézusról ránk ma­radt tanítás, amelyet nem homályosított el az emberek megvál­tó iránti kétségbeesett sóvárgása. Magukban az evangéliumok­ban olyan belső út rajzolódik ki, amely sokkal gazdagabb, mint bármi, amit a gnosztikusok valaha hirdettek.

51

„...AZ ISTEN ORSZÁGA BENNETEK VAN"

(Lk 17:20-21, Károli)14

Bármelyik változatát is fogadjuk el Jézusnak, a keresztényi élet célja mindig ugyanaz: eljutni Isten országába. Hívők mil­liói tartják úgy, hogy ez azt jelenti, hogy haláluk után a Menny­be mennek. Jézus azonban sokkal kétértelműbben fogalmaz ennél. Az evangéliumokban legalább ugyanannyi bizonyíté­kot találunk arra a felfogásra, hogy elérni az Isten országába egyenlő egy magasabb tudatszintre lépéssel, mint a hagyomá­nyosra. Mint ahogy általában, az írást is sokféleképpen értel­mezhetjük. Én azonban úgy gondolom, hogy a magasabb szintű tudatosság melletti érv messze a legmeggyőzőbb az összes közül.

Először is nézzük a legalapvetőbb kérdést! Hol van helyileg az Isten országa? Jézus korabeli hallgatósága zsidó volt, akik­nek a vallásához hagyományosan nem tartozott hozzá a halál utáni élet, még kevésbé a Mennyország, ahol az igazak elnye­rik méltó jutalmukat. Mi magunk - legyünk akár hívők, akár szkeptikusok - annyira hozzá vagyunk szokva a Menny gondo­latához, hogy nehéz elképzelnünk olyan időszakot, amikor ez a

14 Chopra a Jakab király-féle angol fordítást adja: „...the kingdom of God is wiihinyou." A Nova Vulgata latinja szerint: „ecce enim regnum Dei intra vos est". Itt a szerző szándékához inkább illő Károli-féle magyar változatot használja a fordító, ahogy ezt a mondatot később is eszerint idézi a szövegben. - A szerk.

52

A HARMADIK JÉZUS

fogalom még új és sokat vitatott volt. Pihenés a megfáradtak és gyógyír a szenvedők számára - ilyennek festette le Jézus a Meny-nyek országát. Hallgatósága, akik a fizikai megpróbáltatások és kemény munka véget nem érő taposómalmában éltek, öröm­mel fogadták szavait. A Teremtés könyvében az áll, hogy Isten­nek nem ez volt az eredeti célja az emberiséggel; a porban és piszokban való örökös gürcölés büntetés volt, amelyet Ádám és Éva a Paradicsomból való kiűzetésükkor kaptak.

Jézus tehát zárja a kört, azáltal, hogy a bűnbocsánat révén visszahozza az emberek számára a Paradicsomot. És mivel az eredeti Éden telis-tele volt minden gyönyörűséggel, a Menny­nek is ilyennek kell lennie. A keresztény tradíció az Isten or­szágát paradicsomként festi le, körülbelül úgy, mint egy ros­kadozó asztalokkal zsúfolt nagyebédlőt, ahol az éhezőkre a mosolygó Atya vigyáz. Köznapiasan szólva ez az a meleg ott­hon, ahol az úr tárt karokkal fogadja munkásait egy fárasztó nap végén, amelyet a földeken töltöttek. A modern élet talán kényelmesebb valamivel, de mi is ugyanúgy sóvárgunk ilyen menedék után. Emellett a kereszténység mindig is a gyengék­re és a szegényekre fókuszált, akiknek pihenés és megkönnyeb­bülés utáni vágya bizonyosan nem változott a Jézus óta eltelt időkben.

Mit mond a Biblia arról a közkézen forgó elképzelésről, amelyben az Isten trónon ül valahol a felhők fölött, és onnan néz le saját királyságára? A „trón" szó összesen 166 alkalom­mal szerepel az Ótestamentumban, míg a négy evangéliumban csupán hétszer, a Jelenések könyvében pedig 37-szer. Ez azt mutatja, hogy a királyszerű Istenkép nem Jézustól származik. Abban a néhány esetben, amikor ő maga Isten trónját emlege­ti, az Otestamentumra utal. Ez bevett gyakorlat az evangélis­táknál, akik mindenáron biztosítani szerették volna, hogy az általuk Messiásnak kikiáltott személy megfelel a próféták

53

DEEPAK CHOPRA

elvárásainak, és támogatja a tételt, miszerint a zsidók Isten ki­választott népe. Egy ponton Jézus így szól:

„Bizony mondom nektek, ti, akik követtetek, a megúju­láskor, amikor az Emberfia dicsőséges trónjára ül, ti is ott ültök majd vele tizenkét trónon és ítélkezni fogtok Izrael tizenkét törzse fölött." (Mt 19:28)

Ez a sor az Ótestamentum egyik sokat emlegetett ígéretét visszhangozza:

».. .ők most az isteni trón előtt állnak és az örök üdvös­ségben élnek." (Makkabeusok 4. könyve 17:18)1S

„De lám, az Úr mindörökké trónol, bírói széke ítélet­re készen áll." (Zsolt 9:7-8)

„Fönt a magasságban volt a lakóhelyem, és a trónu­som felhőoszlopon állt." (Sir 24:4)

Az utolsó idézetben nem Isten szól, hanem a Bölcsesség eré­nye illeti költői dicsérettel önmagát. Ennek ellenére kétség sem fér hozzá, hogy az Ótestamentum szerzői ugyanarra a közvet­lenül Istentől származó trónra akarták ültetni az eljövendő Messiást és Izrael királyait.

Akkor hát miért van, hogy keresztények milliói hisznek a tényleges Mennyországban és Isten konkrét trónjában? Az Új­testamentum legvégén - jóval Jézus halála után - található ilyen szó szerinti utalás, mégpedig a Jelenések könyvében, ahol közel 40 alkalommal hangzik el „a trón" kifejezés. Ez a könyv

15 A Septuagintában, a deuterokanonikus könyvek között található a Makkabeusok harmadik és negyedik könyve - ezek nem lettek felvéve Szent Jeromos Vulgatájába, azaz apokrifek. - Ford.: Cziczelszky J.

54

A HARMADIK JÉZUS

rendkívül festői, ahogy magával ragadó és hátborzongató ké­pekben ecseteli az ítélet napjának (vagyis a világ végének) el­jövetelét.

A Biblia szóban forgó könyvének szerzője ismeretlen; általá­ban ugyanannak a Jánosnak tulajdonítják, aki a János evangé­liumát is írta, és aki valószínűleg a görög Patmosz szigetére való száműzetésekor jegyezte le a Jelenések könyvét. Erre azon­ban nincs igazi bizonyíték. Annyi bizonyos tehát, hogy a Jele­nésekben kirajzolódó, Isten királyságáról szóló kép egyáltalán nem, vagy csak nagyon kis mértékben származtatható Jézustól, aki azonban maga is beszél a végső ítéletről, és a gonoszok és a jók szétválasztásáról. Véleményem szerint a hívek azért ragasz­kodnak a Jelenésekhez, mert az űrt tölt be a számukra. Jézus ugyanis nem dramatizálta a világvégét. Semmi olyat nem mon­dott, ami vizualitásában vetekedhetne a hét pecséttel, az Apo­kalipszis négy lovasával, a felnyíló sírokkal és a földből feltá­madó lelkekkel. Az ő ígérete, miszerint visszatér a földre, közel sem volt ilyen színpadias és képszerű. De akkor - mivel látha­tó, hogy Jézus összességében nem akarta dramatizálni az ítélet napját, és nem szó szerint értette, amit a Mennyek országáról mondott - nem kellene mindezt tiszteletben tartanunk?

Amikor Jézus éppen nem az evangélisták által a szájába adott szavakon szól, olyankor a világiság ellen érvel, mondván, hogy az összeegyeztethetetlen Istennel. Komolyan megszidja például a papokat, akik a templomban fűszereket és aranyat gyűjtenek áldozati ajándékként:

„Esztelenek és vakok! Hát mi több, az arany vagy a templom, amely megszenteli az aranyat?... Aki a temp­lomra esküszik, rá esküszik, s arra, aki benne lakik. Aki az égre esküszik, az Isten trónjára esküszik és arra, aki rajta ül." (Mt 23:17,21-22)

55

DEEPAK CHOPRA

Jézus itt rámutat, hogy Isten láthatatlanul jelen van a temp­lom szent tárgyaiban, továbbá hogy valójában az ő jelenléte a szentség, és nem maguk a tárgyak. Ugyanez igaz a Mennyek országára. A képzeletünkben létező fizikai hely csupán külső héj, burok; Isten igazi országa láthatatlan. Mindez Jézus egyér­telmű kijelentését erősíti meg, miszerint „...az Isten országa bennetek van". Eredeti szövegkörnyezetében az állítás még na­gyobb hangsúlyt kap:

„A farizeusok megkérdezték tőle, hogy mikor jön el az Isten országa. Ezt válaszolta: - Az Isten országa nem jön el szembetűnő módon. Nem lehet azt mondani: - Nézzétek, itt van, vagy amott! Mert ímé az Isten or­szága ti bennetek van.16" (Lk 17:20-21)

Ezek a szavak adhattak ösztönzést az egész gnosztikus moz­galomnak, amely elítélt minden külső csábítást és az Istennel, illetve Krisztussal való kapcsolatfelvétel személyességének fon­tosságát hangsúlyozta. Krisztus látomása és végső missziója, amelyben Isten királysága leköltözik a földre, csakis belső át­alakulás által válhat valóra. Ha a gnosztikusoknak igazuk volt, a Jelenések könyvének tévednie kellett. Jézus nem tér vissza, hogy fizikailag feltámassza a holtakat sírjaikból. A második el­jövetel ehelyett olyan tudatosságbeli elmozdulás lesz, amely teljesen megújítja és isteni szintre emeli az emberi termé­szetet.

Évszázadokkal azután, hogy a hivatalos egyház eltörölte a föld színéről a gnosztikusokat, az Isten országáról az emberek­ben élő kép még mindig ugyanolyan zavaros. Vannak, akik

5 Az idézet utolsó mondata Károli fordítása.

56

A HARMADIK JÉZUS

vágyaik megtestesülését, szereteten, tolerancián és megértésen alapuló utópiát látnak benne, amely elsöpri majd a romlott anyagi világot. Az Isten országa bennetek van (1894) című kiált­ványában Tolsztoj ilyen utópisztikus közösségek létrehozását szorgalmazta ahelyett, hogy az emberek ölbe tett kézzel várnák a Krisztus második eljövetelét.

Tolsztoj személyesen fordult Jézushoz, a tanításaihoz való egyszerű és szó szerinti ragaszkodás módszerével. A teológia elvetését hirdette, valamint hogy a keresztény ember higgyen benne, hogy az élet igenis megszervezhető a felebaráti szeretet, a másik arc odatartása és a gonosznak való nem ellenállás elvei mentén. Különösen Amerikában van nagy hagyománya az utó­pisztikus keresztényi közösségeknek, amelyek közül néhány még ma is i dik. Igazság szerint azonban minden erőfeszí­tés, amely a ny szintű tudatosságra próbál ideális társadal­mat alapozni, kudarcra van ítélve.

A középkori kolostori élet szinte ugyanerre az ideálra épült. De még itt, a világ zajától távol is csak a mindennapi vágyak és törekvések feláldozása árán lehettek sikeresek az ilyen közös­ségek.

Az utópisztikus közösségek és a kolostori élet eltávolítja Jé­zust a mindennapi létezéstől. Én azonban nem hiszem, hogy neki egy elzárt spirituális elit járt a fejében, miközben az em­berek elé tárta tanításait. Amikor azt mondta, hogy az Isten or­szága bennetek van, mindenkire gondolt. Legalábbis ez az, ami összhangban áll a szeresd ellenségeidet parancsával. Hiszen bennük is ugyanaz az Isten lakozik, mint benned. Ezért ha megölöd ellenséged, az olyan, mintha Isten egy részét, vagy saját magadat ölnéd meg.

De vajon Jézus úgy értette, hogy az Isten országa minden pil­lanatban bennünk van, vagy csak akkor, ha megkeressük ma­gunkban? És miért van az, hogy Isten emberek milliói számára

57

DEEPAK CHOPRA

láthatóan nincs jelen, de legalábbis néma? Minél jobban bele­mélyedsz a dolgokba, annál nehezebbé válik élhető utat találni, amely követi Jézus szavait. Hiszen tanításai nem egyszerűsít-hetők le szimplán arra, hogy a kifelé fordulás helyett nézzünk magunkba. Jézus ugyanis nem zárta be az ajtót az Isten orszá­gának a Bibliában található egyetlen értelmezése előtt sem.

Isten mint kép és idea

Létezik ennek a problémának egy rendkívül érdekes megköze­lítése, amely azonban egyáltalán nem vallási, hanem tudomá­nyos. Egyes orvosi kutatások igen meggyőzően mutatnak afelé, hogy Istenről és a Mennyekről alkotott képi elképzeléseink va­lójában a társadalom által elménkbe ültetett mentális konstruk-tumok. Több ezer leírás áll rendelkezésünkre olyan esetekről, amikor emberek halálközeli élményt éltek át, majd visszatérve különböző leírásokat adtak Istenről és a túlvilágról. Ha az Isten országát szó szerint értelmezőknek lenne igazuk, akkor ezek­nek a leírásoknak meg kellene egyezniük egymással, ez azonban nincs így. Jól elkülöníthető minták viszont felismerhetőek ben­nük. A kisgyermekek általában pásztori idillként festik le a Mennyországot, ahol kisállatok játszadoznak. A felnőttek is sok­szor beszélnek zöld legelőkről, náluk azonban legalább ilyen jellemző a hatalmas, tiszta kék ég képe. Nagyon kevesen tér­nek vissza olyan részletes leírásokkal, amelyek megfelelnek a Dante által az Isteni színjáték Paradicsom című részében nép­szerűsített, egészen a trónig tartó angyali hierarchiának. Ez azonban a középkor teológiai találmánya volt, amely a Jelené­sek könyve alapján, és nem Jézus szavainak hatására született.

A lényeg, hogy az emberek azt látják, amit látni akarnak, így ahogy a kultúrák változnak, úgy változik az Isten országá-

58

A HARMADIK JÉZUS

ról kialakított képük is. Keleten a buddhisták bonyolultan rétegzett bardója17 és a hinduk megszámlálhatatlan lókája18

helyettesíti a keresztények Mennyországát. Mivel ezek a láto­mások mind mentális történések, nehéz elhessegetni a követ­keztetést, miszerint lehetséges, hogy egyben mentális szülemé­nyek is.

Ugyanez igaz az Istenről alkotott képünkre is. Jézus kigú­nyolta a papokat, akik azt gondolták, tudják, kicsoda Isten. Hallgatósága azonban még nagyon sokféle emberből állt, és nekik szintén megvolt a maguk sajátos Isten-fogalma. Általá­nosságban szólva bizonyos, hogy egy hithű zsidó a Bibliában lefektetettekhez ragaszkodott. A bonyodalom azonban ott kez­dődik, hogy az Ótestamentum nem is személyesíti meg Istent. Mózes például kikelt testvére, Áron ellen, amiért az aranybor­jút tett az oltárra. A bálványimádás ugyanis ellentétben állt a zsidó vallás egyik alapvető tételével, amely Istent absztrakt és elképzelhetetlen entitásként határozza meg. Eszerint Isten túl van a fizikai valóságon, olyannyira, hogy misztériumát sem gondolattal, sem szóval nem szabad érinteni (magát a Jahve nevet is csak titkosírással írhatták le, vagy teljesen ki kellett hagyniuk a szövegből, az istenkáromlástól való félelem miatt). De hát az emberi természet olyan, amilyen, és a hétköznapi emberek ennek ellenére továbbra is előszeretettel öltöztették Istent a jóságos atya, haragvó megtorló, vagy a pártatlan bíró jelmezébe, egy szóval mindenféle emberi alakba. Az Istent for­málták tehát az ember képére, és nem fordítva.

17 Tibeti buddhista terminus, magyarítva 'a kettő között' vagy 'köztes állapot' - világok közti állapot, átmenet, részben meditációval is elér­hetőek. - A szerk. 18 Hindu vallási fogalom, voltaképp a szanszkrit 'hely' szóból, jelenté­se 'világ', 'régió'. - A szerk.

59

DEEPAK CHOPRA

Jézus maga is használ ilyen képeket, gyakran emlegetve az „Atyát", de szükség esetén más képekhez is folyamodik. Mind­ez nem azt bizonyítja tehát, hogy ő is - akárcsak a mai hivők általában - személyként képzelte el Istent? Magam úgy gondo­lom, hogy az „atya" szó valójában valami kimondhatatlanra utal. A héber hagyomány szerint Isten szent nevét, a Jahvét ti­los volt kiejteni vagy leírni. Csak a közvetett utalás volt meg­engedett (ez a tradíció még ma is él néhány zsidó és keresztény hitközösségben, akik csupán neve kezdőbetűjével illetik Istent). Emellett több szinonima is közkézen forog, mint például a Ki­rály, a Teremtő, az Úr, a Mindenható vagy az Atya. Minden bi­zonnyal ezek is az eredeti név helyettesítéseként jöttek létre. Manapság az emberek úgy használják az „Isten, az Atya" kife­jezést, mintha az valós entitásra utalna. Nem hiszem, hogy Jézus egyetértene ezzel. 0 valami sokkal misztikusabbra gon­dolt, amikor azt mondta, hogy ő és az Atya egyek, és hogy ő az Atyában van, az Atya pedig benne.

Nyugtalanító, hogy Jézus milyen sokszor veszi elő a büntető Isten képét; azt gondolhatnánk, hogy az Ótestamentum hirte­len haragú és nehezen kiengesztelhető bírája mit sem változott. Jehova tehát nem hagyta el a Bibliát csupán csak mert új testa­mentum lépett a régi helyébe. A kereszténység előnyt kovácsolt a hajthatatlan patriarchális megtorló alakjából, aki nem mu­tatott hajlandóságot, hogy átadja helyét a szerető Istennek. A hangsúly csupán eltolódott Krisztus, a bűnök megváltójának irányába, aki bűnei ellenére új Ádámként visszavezeti az em­beriséget a könyörületbe. A bűn tehát továbbra is jelen maradt a világban, annak ellenére, hogy Jézus abszolút megbocsátást hirdetett. Épp ezért fenn kellett tartania a Menny és a Pokol régi sémáját, ahogy ezt meg is tette.

Végül pedig, Isten országa nem lehetett egy bizonyos dolog. Túl sok szerepet kellett betöltenie és túlságosan is sok aspek-

60

A HARMADIK JÉZUS

tust öltött a hagyományos vallásban. Véleményem szerint az egyetlen módja, hogy megfejtsük Isten országának rejtélyét, ha azt mondjuk, hogy Isten különböző helyeken létezik, tudatos­sági szintünktől függően. Ez a meggyőződés rendkívül fontos eleme a spirituális fejlődésnek, hiszen ennek értelmében, ha sa­ját tudatosságunk megváltozik, vele változik Isten is.

A Mennyországba vezető út

A legmegbízhatóbb állítás, amit tehetünk, hogy Jézus a kereső számára jelölte ki az utat. Isten megtalálása misztérium, föld­hözragadtabb értelemben azonban folyamat, és nem pedig ug­rás, illetve ígéret, amely trombitaszóra azonnal beteljesül. Meglehet azonban, hogy ezt csakis a legközelebbi tanítványok tudhatták, az evangéliumokban ugyanis található néhány rész, amelyekben Jézus igenis azt ígéri, hogy a jók csupán a belé ve­tett hit révén elnyerik jutalmukat. A nyolc boldogság szerint például elegendő az alázatosság: „Boldogok a lélekben szegé­nyek, mert övék a mennyek országa" (Mt 5:3). A keresztények tehát továbbra is magukra maradtak, hogy eldöntsék, miként kell Jézus szavai szerint élni, miközben a legegyszerűbb elvek és parancsok is mindennél nehezebben kivitelezhetőnek tűn­tek. Az évszázadok során végül is három különböző út rajzoló­dott ki.

Az áhítat útja az imán, a folyamatos imádaton és Krisztus szeretetén alapszik. A keresztények, akik ezen haladnak, azál­tal kerülnek közelebb Istenhez, hogy ráirányítják az elméjüket. Jobban mondva - mivel ő Isten emberi arca - Jézusra, akire az áhítatos élet fő példaképeként tekintenek.

A szolgálat útja a jótékonyság, az önzetlenség és az alázat ér­tékeivel van kikövezve. Az ezt követők két fő irányelvet tűznek

61

DEEPAK CHOPRA

ki maguk elé: a „Szeresd embertársad, mint önmagadat" és a „Tégy úgy másokkal, ahogyan szeretnéd, ha veled is tennének" parancsait. Ezek a keresztények az önzetlenséget tűzik ki cé­lul, lemondva a világi életről a szegényekért való alázatos szol­gálat kedvéért. Jézus, aki figyelmét mindig a szegényekre és a betegekre irányította, példaképként lebeg előttük.

Az elmélkedés útja a kolostori élet, a világtól való elvonulás és az elszegényedés által valósul meg. Követői megtagadják a vi­lági javakat, néha a csendbe való teljes visszavonulást választva. Az egyén annak szenteli életét, hogy magában keresse az Isten országát. Jézus Istennel való bensőséges kapcsolata által szol­gáltat példát az ezen az úton járóknak.

Ugyanezeket az utakat más spirituális hagyományok köve­tőinél is megtalálhatjuk, egyik közösség sem indul azonban akkora hátránnyal, mint a keresztények. Az evangéliumokban ugyanis Jézus vajmi kevés szót ejt a mindennapi életről. Nincs még egy vallás, amelyben ilyen csekély magyarázat maradt vol­na fenn arról, hogy az alapító milyen konkrét cselekedeteket várt el követőitől. Ráadásul Jézus - amint már sokszor láthat­tuk - végletekben beszél. Hangja az örökkévalóságé, és csak nagyon ritkán érkezik a konkrét, kézzelfogható világból.

Mindhárom út járható, ha az Isten-tudatosságot keressük. Egy lényeges változtatást kell tennünk: Istenhez fűződő áhíta­tunkat, szolgálatunkat és elmélkedésünket magasabb énünk, vagy lelkünk felé kell irányítanunk. Míg a hagyományos ke­reszténység Krisztuson keresztül kíván eljutni az isteni jelen­léthez, az Isten-tudatosság útja a tudatot, a tudatosságot hasz­nálja erre a célra.

Különösen Jézusnak az ébredésről és az ébren maradás szük­ségességéről szóló szavait követjük, amelyek gyakran ismétlőd­nek az evangéliumokban:

62

A HARMADIK JÉZUS

„Legyetek hát éberek! Nem tudjátok ugyanis, mikor ér­kezik meg a ház ura: lehet, hogy este, lehet, hogy éjfél­kor, vagy kakasszóra, vagy reggel." (Mk 13:35)

Ha magunkévá tesszük a szemléletet, miszerint az Isten or­szága bennünk van, következésképpen azt is el kell fogadnunk, hogy a belső út része az ébredés, a megvilágosodás. Igazság sze­rint ez az egyetlen módja, hogy bármilyen spirituális utat meg­éljünk a maga teljességében. Az áhítat, a szolgálat és az elmél­kedés hagyományos ösvényei valójában nem oldják fel a jézusi ellentétet a belső és a külső élet között. Tolsztojnak igaza volt: ha komolyan akarod venni Jézus szavait, teljesen át kell ren­dezned az életedet, úgy, hogy a világi dolgoktól az isteniek felé fordulj.

Mivel annyira végletesen teljességre törekvő, Jézus nem vá­zol fel követői elé csupán napi imádságokból és jámborságból álló áhítatösvényt. O tökéletes és határozott áhítatot vár el: „.. .szeretitek az Urat, a ti Isteneteket, és szívetek, lelketek mé­lyéből szolgáltok neki." (MTörv [Mózes 5. könyve] 11:13) Vagyis minden gondolatnak Istenről kell szólnia, és minden cseleke­detnek felé kell irányulnia. Ilyen tanítást csak a legnagyobb jámborságban és visszavonultságban élő ember képes véghez­vinni. Ugyanez igaz a szolgálat útján elvárt teljes önzetlenség­ről, és az elmélkedés ösvényéhez tartozó tökéletes spirituali-tásról. A világ megtagadása azonban a kihalás útja, amelyet senki sem hirdethet. Ugyanígy nem hihetjük, hogy Jézus azt akarta volna, hogy töröljük el egónkat és személyiségünket Isten nevében. Ennél sokkal értelmesebb gondolat, hogy a Mennyor­szágba jutás fokozatosan kibomló folyamat.

Ha ma lehetőséged nyílna a való életben találkozni Jézussal, nagy szakadékot tapasztalnál az ő és saját tudatosságod között. Ilyesmi történik akkor is, amikor spirituálisán emelkedett em-

63

DEEPAK CHOPRA

berekkel találkozunk - a köztünk járó szentekkel, akik bár sokkal kevésbé megvilágosodottak Jézusnál, könyörületességük-kel a saját spirituális hiányosságainkra hívják fel figyelmünket. Ha a találkozás után úgy döntenél, hogy követed Jézust, min­den erőddel azon kellene lenned, hogy áthidald ezt a szaka­dékot, rálépve egy fokozatosan kirajzolódó útra. Mindez igaz azonban hús-vér Jézus nélkül is; ugyanezt a szakadékot kell át­hidalnod jelenlegi tudatossági szinted és az Isten-tudatosság között. Az áhítat, a szolgálat és az elmélkedés továbbra is jár­ható utak maradnak önmagad átalakításához. A gond ott kez­dődik, hogy még a legelkötelezettebb keresztények is beleesnek abba a csapdába, hogy azt hiszik, belülről nem kell megváltoz­tatniuk magukat. Úgy gondolják, hogy ha elég áhítatos csele­kedetet visznek véghez (templomba járnak, imádkoznak, ada­koznak a szegényeknek, és a többi), azzal mindent megtettek. Vagy hogy elegendő a betegekért és a szegényekért végzett jóté­konysági munka, és hogy amikor csak lehet, Istenre gondolnak. Jézus példázatban figyelmeztet erre a csapdára, amikor a mag­ról beszél, amely terméketlen földre hull, és nem hajt ki. A mag az ő tanításait szimbolizálja; a terméketlen föld pedig az elme, amely nem készült fel az igazság befogadására.

Amiről Jézus nemigen beszél, az az, hogy a terméketlen föld miként tehető termővé. Csupán annyit mond, hogy néhány em­bernek az igazság morzsája jut, néhánynak nagy szelete, megint másoknak pedig semmi. Tegyük fel, hogy te és én képesek va­gyunk valamennyit befogadni az igazságból - nem az egészet tehát, de nem is semmit. Ebben az értelemben megfelelünk a jézusi tanítvány kritériumainak. Nem vagyunk reménytelenek, de még nem is teljesedtünk ki Istenben. Azért fordulunk Jézus­hoz, mert ő ismeri az ismeretlent, a forrást, amelyből nem csu­pán a Messiás, de maga a lélek is származik.

64

Második rész

A MEGVILÁGOSODÁS EVANGÉLIUMA

JÉZUS SZAVAINAK ÉRTELMEZÉSE

Amikor Jézus a legközvetlenebbül beszél a megvilágosodásról, számos különböző témát érint - sokszor futólag, szavai azon­ban mindig nagy hatásúak. Kiválogattam tizet ezek közül, ame­lyek Jézus minden olyan, a tudatosságról szóló lényeges tanítá­sát magukban foglalják, amit a saját szavaival fogalmazott meg. A tíz téma a következő:

Szeretet és kegyelem Hit Felismerés és megváltás Jézus és az én Meditáció Kontempláció Ima Karma - vetni és aratni A világ mint illúzió Egység

A témák nagy része bizonyára ismerős számodra. A hit, a szeretet, és a megváltás a megvilágosodás útján is fontos érté­kek, akárcsak a hagyományos kereszténységben. Legalább két olyan tétel szerepel azonban a listán - a karma és a világ mint illúzió témája -, amelyek szokatlanul hangzanak a keresztényi

67

DEEPAK CHOPRA

füleknek. Jézus igenis érintette a karma témáját, amikor azt tanította, hogy „Amit az ember vet, azt is aratja." (Gal 6:7) És egyértelműen a világ mint illúzió témájáról beszélt, amikor azt sugallta, hogy „Élj a világban, de ne a világból." („Átadtam ne­kik tanításodat, de a világ gyűlölte őket, mert nem a világból valók, amint én sem vagyok a világból való. Nem azt kérem tő­led, hogy vedd ki őket a világból, hanem hogy óvd meg őket a gonosztól. Hiszen nem a világból valók, amint én sem vagyok a világból való." - Jézus imája az apostolokért Istenhez, Jn 17:14-16) Jól ismert mondatok ezek, amelyek mögött azonban mélyebb értelem rejtezik, mint a legtöbb ember gondolná. Le­het, hogy Jézus nem használta a szanszkrit „karma" szót, ennek ellenére bőséges bizonyíték utal rá, hogy beépítette a karma törvényének alapjait saját világnézetébe.

A négy evangéliumot úgy állították össze, hogy történetet meséljenek el; így azonban sok különböző téma keveredik ben­nük. Ráadásul abbéli vágyukban, hogy az elhangzó állítások örök érvényűnek tűnjenek, az evangélisták sokszor nem foglal­koztak a konkrét idővel és hellyel. Nem őrizték meg Jézus sza­vainak kronológiai sorrendjét, ami pedig rámutathatott volna gondolatai fejlődésének folyamatára. Mi az igazság például, hogy Jézus mindig is áldotta a szegényeket és elítélte a gazda­gokat, vagy ezek a tanítások bizonyos időkben, bizonyos embe­rekre vonatkoztak? Mivel szavait örök érvényűséggel jegyezték le, őt magát is egyfajta szándékolt másvilágiság lengi körül.

Mivel sorok százaiból kellett összeválogatnom a legkifejezőb­beket, próbáltam mindezt úgy tenni, hogy az idézetek hűen tük­rözzék Jézus összes üzenetét, még azokat is, amelyek negatívnak vagy rosszallónak tűnnek. A folyton mosolygó és jóságos Jézus­ról szóló általános elképzelés ellenére ugyanis ő is képes volt haragra lobbanni, és keményen, sőt néha elutasítóan bánni azok­kal, akik nem tudták, vagy nem akarták felfogni szavait.

68

A HARMADIK JÉZUS

Ami a Biblia fordításait19 illeti, a választás meglehetősen ne­héz. Már csak azért is, mert több mint egy tucat Ujtestamentum-interpretáció áll rendelkezésünkre, amelyek között gyakran megdöbbentő különbségeket találunk. Vegyük például Jézus egyik legfelkavaróbb, a hívekhez intézett felhívását: „Ettől fog­va kezde Jézus prédikálni, és ezt mondani: Térjetek meg, mert elközelgetett a mennyeknek országa." (Mt 4:17, Károli) Ezek a Jakab király-féle fordítás (King James Bible) szavai, amelyek feszességükkel és ékesszólásukkal közvetlenül a bűnösök szí­vét szólítják meg. Vajon ugyanazt az üzenetet hordozza-e, vagy csak utal rá az az újabb fordítás, amelyben Jézus így szól az emberekhez: „Forduljatok Isten felé, és változtassatok gondo­lataitokon és tetteiteken, mert közel van a mennyek országa!" (Good Word translation) A mondatvégi felkiáltójel ellenére ez a Jézus félénkebbnek hangzik; nem prédikál, csupán tanácsot ad. Vagy lehet, hogy minden nehézkességével és puritánságá­val együtt is inkább a szó szerinti fordítást kellene választa­nunk: „Változzatok meg, mert közeleg a mennyek királysága."? (Young Literal translation)

Én a New Revised Standard Version-t választottam, mert en­nek készítői anélkül korszerűsítették a Jakab király-féle fordítás egyedülálló és semmivel össze nem hasonlítható nyelvét, hogy teljes mértékben modernizálták volna. Mindaddig, amíg a je­lentés egyértelmű, szükségtelen feláldozni egy olyan sor töké­letes egyszerűségét, mint amilyen például a „Boldogok a lelki szegények: mert övék a mennyeknek országa." (Mt 5:3, Károli)

19 A következő néhány bekezdésben a Biblia különböző angol fordítá­sairól szól a szerző. A magyar fordítás során a fordító érzékelteti az egyes változatok különbségeit. A különböző magyar nyelvű Biblia-for­dításokat összehasonlítva is hasonló képpel találkozunk, mint ami­lyet Chopra felvázol. - A szerk.

69

DEEPAK CHOPRA

Ennek ellenére előfordult néhány helyen, hogy az üzenet egy­értelműsége érdekében némileg átfogalmaztam a sorokat.

Mellékesen jegyzem meg, hogy a négy evangélium nem az ékesszóló görög nyelven íródott, Jézus maga pedig a héber egyik dialektusát, az arámit beszélte, amely szülőföldjére, va­gyis Galilea északi térségére volt jellemző. A görög ez idő tájt a Római Birodalom keleti részén, a piacokon használatos nyelv volt. Hal- és textilárusok kürtölték szerte ajánlataikat ezen a nyers lingua francán20, az alkuszok ezen kötötték üzleteiket; a Földközi-tenger ellentétes végeiből származó külkereskedők használták, ha meg akarták érteni egymást. Emiatt a nyelvnek egyszerűnek kellett maradnia. Ezért van az, hogy a négy evan­gélium nagyon direkt és mentes mindenféle cikornyától. Nem jellemző rájuk a kifejezés kifinomultsága vagy díszessége. Meg­annyi sor épül például a következő formára: „Jézus azt mond­ta, hogy A, aztán, hogy B. Jézus azt mondta, hogy C, aztán, hogy D." Ez a szerkezeti egyszerűség illik Jézushoz, aki sze­retett határozottan és drámaian fogalmazni, hogy felrázza az embereket. Találomra felütve az Újtestamentumot, láthatjuk, hogy Máté evangéliumának 21. fejezete például tizenöt „és"-t tartalmaz csupán az első tíz sorban, köztük a következőben: „A tanítványok pedig elmenvén és úgy cselekedvén, a mint Jé­zus parancsolta vala nékik, elhozák a szamarat és annak vem­hét, és felső ruháikat rájuk teríték, és ráüle azokra. (Mt 21:6-7, Károli)

20 Nyelvészeti szakkifejezés: olyan, egyébként megállapodott nyelv­tannal rendelkező nyelvet takar, amelyet különböző anyanyelvűek harmadik, közvetítő nyelvként használnak, sokszor leegyszerűsítve nyelvtanát és szókészletét. Jellemző módon kikötőkben használatos, ahol a kereskedelmi tevékenység miatt elengedhetetlen, hogy a kü­lönböző vidékekről érkezett emberek megértsék egymást. - A ford.

70

A HARMADIK JÉZUS

A jézusi látomás olyannyira lélegzetelállító volt, hogy új val­lás épült rá. És mégis, ha nem a magasabb szintű tudatosság lencséjén keresztül vizsgáljuk ezeket a tanításokat, merő kita-lációnak tűnhetnek: olyan távoli reménynek, amely, ha valaha egyáltalán, akkor csupán a Mennyországban válhat valóra. A ke­resztények szeretnék, ha vallásuk egyedi lenne, amit minden kétséget kizáróan biztosít, hogy magukénak nevezik Isten egyet­len Fiát. Ugyanezen az alapon azonban kizárják magukat abból a hatalmas emberi vállalkozásból, amely már évszázadokkal Krisztus előtt elkezdődött, és mind a mai napig tart. Ez pedig nem más, mint a fizikai világ meghaladásának és a lélek biro­dalmába való eljutásnak embert próbáló feladata.

Szeretet és kegyelem

Jézus teljes mértékben azonosult a szeretettel, és ebben nem ismert megalkuvást: „Arról tudják majd meg rólatok, hogy a tanítványaim vagytok, hogy szeretettel vagytok egymás iránt." (Jn 13:35) Nem kétséges, hogy a „szeretet" az a szó, amely a leginkább összekapcsolódott Jézus nevével (annak ellenére, hogy ő maga csak körülbelül negyvenszer ejti ki a száján az evangé­liumokban). Ha másra nem is emlékeznek, az emberek, azt a parancsot egészen biztosan kívülről fújják, hogy „Szeresd fele­barátodat, mint saját magadat." (Mt 22:39)

A keresztre feszítés utáni legkorábbi irományok, mint pél­dául Pál apostol levelei, tele vannak az Isten szeretetének ígé­retéből származó eksztázissal, és lázas szenvedéllyel próbálják azt a világ tudtára hozni. Mintha csak az Isten megfeledkezett volna az emberi fajról, egészen addig, amíg el nem jött Jézus, hogy újra átitassa a mindennapokat az isteni szeretettel. 0 ma­ga is így fogalmaz, amikor saját szeretetét „új parancsolatnak"

71

D E E P A K CHOPRA

(Jn 13:34) nevezi. Bár már a zsidó vallás is Isten szeretetére ta­nította a híveket (Salamon éneke például éppolyan eksztázissal szól a szeretetről, mint az Újtestamentum bármelyik része), Jézus mégis úgy kezeli a szeretetet, mint ami gyökeresen meg­változtatja az életet. A szeretet az, ami visszahozza Istent léte­zésünkbe. Kibékít ellenségeinkkel, és örömmel tölti meg szí­vünket.

De mitől új ez a szeretet? Ezt a kérdést minden generációnak fel kell tennie; ez a spirituális keresés kiindulópontja. Ha nem vagy képes felfedezni az isteni szeretet valós természetét, azt semmilyen egyház nem mutathatja meg neked. Mint az összes többi intézményes vallás, a kereszténység is rég elvetette a szere­tetet, mint az átalakulás radikális útját, mert miközben ünne­pelte és tisztelte Jézus felebaráti szeretetre vonatkozó parancsát, szentesítette a háborút és az intoleranciát. Ily módon az Egyház­nak sikerült elfogadtatnia magát a társadalommal, az általa kép­viselt erőszak évszázados hagyományával együtt, ugyanakkor el­vágta magát Jézus legfőbb tanításának rejtélyétől: Mégis hogyan lehet képes egy ember úgy szeretni bárki mást - a szomszédját, az ellenségét vagy a saját családtagjait -, mint saját magát?

Az ego szintjén lehetetlen megfelelni ennek a kihívásnak. Hi­szen ott az „én" mindig is fontosabb lesz, mint a „te". Ott még a legmélyebb romantikus szerelem is, amely kezdetben látszólag teljesen egybeolvaszt két embert, képes elkülönülésbe és gyűlö­letbe fordulni, ha a „te" elárulja az „én"-t. Az anya gyermeke iránti túlzott szeretete is lehet öncélú, vagy éppenséggel elké­nyeztetett kölyköt csinálhat a csemetéből. A probléma gyökere abban rejlik, hogy az isteni szeretetet hatalmas szakadék vá­lasztja el az emberi szeretetettől. Ahogy már láttuk, ez tudatos-ságbeli szakadék, amelyet csakis maga a tudatosság képes be­tölteni.

72

A HARMADIK JÉZUS

Az emberi szeretet kapcsolatfüggő. A hozzám legközelebb állók kapják a szeretetemet; akik távol vannak tőlem, azoknak nem jut. Kapcsolataimtól az adok-kapok egyensúlyát várom el. Vagyis a többi embernek ki kell érdemelnie a szeretetemet, mert ha nem, akkor megvonom tőlük. Ezzel ellentétben az is­teni szeretet szabadon árad felénk, anélkül, hogy kiérdemel­nénk. Isten kegyelme túllépi minden kapcsolat határait. Isten nem képes másképpen viszonyulni egyetlen emberhez sem, mint a többihez. Jézus ezt nagyon egyértelművé teszi, amikor azt mondja, hogy Isten megbocsát a bűnösöknek, és szereti őket. Pedig ők nem érdemelték ki ezt a szeretetet tetteikkel vagy Isten iránti szeretetükkel. Erre azonban nincs is szükség: elegendő, hogy léteznek. Lenni annyi, mint Istentől szeretve lenni.

És mégis, néha Jézus azt követeli az emberektől, hogy köves­sék Mózes törvényeit, és bűnhődjenek meg bűneikért. Úgy nyi­latkozik, hogy hinniük kell benne, a Messiásban, ha üdvözülni akarnak, és hogy anyagi természetű dolgokkal, például jó mun­kával kell Isten kedvébe járniuk. A kegyelem ígérete tehát besá­rozódik az isteni harag fenyegetésével, amely lesújt rád, ha nem veszed ki a részed a világ hagyományos menetéből.

Egy Isten, akit le lehet kenyerezni és fel lehet bőszíteni, nem a kegyelmesség Istene, hiszen a kegyelem lényege a feltétel nél­küli szeretet. Van módja, hogy feloldjuk ezt az ellentmondást, csak nem szabad kiemelnünk sem a kedves, sem a nem kedves Jézust, hogy aztán a saját szánk íze szerint alakítsuk a bizonyí­tékokat. A fundamentalizmus a bűnök megtorlásának könyör­telen hangsúlyozásával a nem kedves Jézust választja, míg a libe­rális kereszténység, amely a tökéletes jóság szerepében tetszeleg, inkább a kedves Jézust preferálja. Mivel egyes bibliai sorok mindkét álláspontnak ellentmondanak, végső soron egyikkel sem elégedhetünk meg. Amennyiben követni szeretnéd Jézus

73

DEEPAK CHOPRA

tanításait, az egyetlen járható út, ha összeméred azokat saját tudatossági szinteddel.

A valóság a különböző tudatossági szinteknek megfelelően változik, és ugyanez igaz a szeretetre is. A tudatosság alacso­nyabb szintjein tapasztalatainkat a túlélési kényszer irányítja, miközben a jóllétet megannyi veszély fenyegeti. A szeretetet csak átmenetileg éljük meg, ez pedig kevés az erőszakon való felülemelkedéshez. Ezen a szinten áldozatnak érezzük magun­kat; semmi jelét nem látjuk, hogy Isten figyel minket, még ke­vésbé annak, hogy törődik velünk. Az ilyen tapasztalatok ten­gerében az isteni kegyelem a legjobb esetben is távoli ígéret csupán. Ahhoz, hogy a kegyelem megjelenhessen, az életnek meg kell változnia, ez pedig a tudat transzformációjával kez­dődik.

A szeretet ezért a legtökéletesebb próba. Mindegyikünk olyan tudatossági szinten kezdi, amelyen a szeretet ezer sebből vér­zik. Tudjuk, hogy nem szeretjük az ellenségeinket; sőt, néha még abban sem vagyunk biztosak, hogy a hozzánk legközelebb állókat úgy szeretjük, ahogyan kellene. Gyakran a szeretettel teljesen ellentétes indíttatásokból, például kapzsiságból vagy önzésből cselekszünk. Körülnézünk, és vajmi kevés bizonyíté­kát találjuk Isten megváltó szeretetének, amelyről Jézus beszélt. A belső fejlődés jelei illékonyak és néha csalókák; hajlamosak vagyunk úgy tenni, mintha jobbak lennénk annál, amilyenek valójában vagyunk, és könnyen belelátjuk Istent minden vi­rágba és felhőbe. A jézusi szeretet azonban sokkal több, mint a jóllét és az elégedettség érzése. Igazsága közvetlen kapcsolatban áll az erővel. Megtapasztalása olyan radikális változást hoz, amely biztos jele, hogy tudatosságunk a legmagasabb szintre emelkedett.

Jézus tanításait csak akkor tanulhatod meg igazán, ha ma­gad is a tanítássá válsz. Már most mindegyikünkben ott van

74

A HARMADIK JÉZUS

valami mélységesen ösztönös a szeretettel kapcsolatban. És mégis, bármennyire velünk született is ez a szeretet, nem vál­tunk eggyé vele. Megválogatjuk, kinek adunk belőle, adott eset­ben pedig képesek vagyunk teljesen szeretet nélkülivé válni, mintha csak lekapcsolnánk magunkban egy gombot. Jézus azt tanította az isteni szeretetről, hogy az tele van kegyelemmel, és átalakulással jár: megváltoztatja az ember egész lényét.

Kegyelemmel teljesség

„Hallottátok a parancsot: Szeresd felebarátodat, és gyű­löld ellenségedet. Én pedig azt mondom nektek, szeres­sétek ellenségeiteket, és imádkozzatok üldözőitekért! így lesztek fiai mennyei Atyátoknak, aki fölkelti napját jók­ra is, gonoszokra is, esőt ad igazaknak is, bűnösöknek is." (Mt 5:43-45)

Ez a részlet dióhéjban összefoglalja mindazt, ami olyannyira csodálatossá, ugyanakkor nehezen megvalósíthatóvá teszi az isteni szeretetet. Hogyan várhatja el Jézus tőlünk, hogy olya­nok legyünk, mint Isten, és mindenkire válogatás nélkül szór­juk szeretetünket? A felelet benne rejlik a két általa választott képben: a napban és az esőben. Ezek az élet alapjai, minden táplálék forrásai. Jézus tehát a saját forrásunk felé irányítja fi­gyelmünket. Mindannyiunkban van egy tudatossági szint, amely épp olyan állandó, akár a nap, és olyan éltető, akár az eső. Ez a tiszta Létezés - a vele való kapcsolat nélkül pedig lehetetlen szeretnünk ellenségeinket. Számomra ez a pár sor a hétköz­napi tudatosság lehető legtisztább elválasztása attól a magasabb szintű tudatosságtól, amelyről Jézus beszélt. „Ami az ember­nek lehetetlen, az az Istennek lehetséges." (Lk 18:27) - mondja

75

DEEPAK CHOPRA

Jézus egy másik helyen. Ezek a szavak vonatkozhatnak ellen­ségünk szeretetére, ahelyett azonban, hogy Istenre hagynánk ezt az erényt, mi magunk is felemelkedhetünk arra a szintre, ahol spontán és természetes módon szeretünk mindent és min­denkit.

A szeretet teljessége

„Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lel­kedből és teljes elmédből. Ez a legnagyobb, az első pa­rancs. A második hasonló hozzá: Szeresd felebarátodat, mint saját magadat. Ezen a két parancson alapszik az egész törvény és a próféták." (Mt 22:37-40)

Amennyire gyönyörű és híres a fenti részlet, legalább annyira megosztó is. A kereszténységen belül éles határ húzódik: egy­részt van az a néhány kiválasztott, akik egész életüket Isten szeretetének áldozzák, másrészt ott a nagy többség, akik csu­pán vasárnaponként áldoznak egy-egy órát erre. Ez a választó­vonal azonban félrevezető, ugyanis arra a mögöttes feltevésre épül, miszerint Jézus valami olyasmiről beszélt, ami rengeteg időt és erőfeszítést kíván. Pedig amiről valójában beszélt, az a teljesség. Ha teljes elmédet Isten szeretetének szenteled, vala­mi megváltozik. Az elme töredezettsége és zavartsága eltűnik. Miután rátalált forrására, vagyis Istenre, Isten szeretete telje­sen természetessé válik. Mindezt küzdelemnek nevezni olyan, mint azt állítani, hogy a zene szeretete küzdelem, ami mellett semmi másra nem jut időnk. Ennek épp az ellenkezője igaz. Ha valóban szereted a zenét vagy bármi mást, akkor ez a szere­tet épp olyan természetes, mint a lélegzetvétel. Jézus is erre gondolt, amikor Isten szeretetéről beszélt.

76

A HARMADIK JÉZUS

A szeretet ártatlan

„Amikor Jézus észrevette, helytelenítette. - Hagyjátok - mondta -, hadd jöjjenek hozzám a kicsinyek, ne aka­dályozzátok őket, hisz ilyeneké az Isten országa. Bizony mondom nektek, aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint egy gyermek, nem jut be oda." (Mk 10:14-15)

Mintha csak ki akarná emelni, hogy Isten szeretetének spon­tánnak és természetesnek kell lennie, Jézus a gyermek szülei iránt érzett szeretetéhez hasonlítja. Ebből pedig az következik, hogy mindazt, amit felnőttként tanultunk a szeretetről, el kell felejtenünk. Önző, feltételes és követelőző szeretetből nem le­het isteni szeretet. Azt tehát meg kell haladnunk.

Kegyelemmel élni

„Szeressétek inkább ellenségeiteket: tegyetek jót, adja­tok kölcsön, és semmi viszonzást ne várjatok. így nagy jutalomban részesültök, a Magasságosnak lesztek a fiai, hisz ő is jó a hálátlanokhoz és a gonoszokhoz. Legyetek hát irgalmasok, amint Atyátok is irgalmas." (Lk 6:35-36)

Tudva, hogy az embereknek fel kell emelkedniük a jelenlegi­ből magasabb szintű állapotba, Jézus arra tanította őket, hogy éljenek úgy, mintha már most abban a megcélzott állapotban lennének. Persze egyik aspektusról sem feledkezhetünk meg. A spirituális fejlődéshez idő kell, hiszen hiteinket és érzékle-teinket fokozatosan vetjük le. És mégis, Isten ott áll minden egyes erőfeszítés mögött, amelyet a megfelelő irányba teszünk. Épp ezért a legjobb, amit tehetünk, ha már most, ebben a szent

77

DEEPAK CHOPRA

pillanatban is a kegyelem valóságának biztos tudatában élünk. Még akkor is, ha ez a tudat bizonyos tudatosságbeli elmozdu­lás nélkül valójában nem jelenvaló.

Úgy szeressetek, ahogy én szeretlek benneteket

„Új parancsot adok nektek: Szeressétek egymást! Amint én szerettelek benneteket, úgy szeressétek ti is egymást." Qn 13:34)

A szeretet parancsolata már az Ótestamentumban is megtalál­ható, ami tehát új a fentiekben, az az „amint én szerettelek benneteket" szavakban rejlik. Jézus hangsúlyozza, hogy úgy kell szeretnünk, ahogyan Isten szeret, és nem a hétköznapi módon. A gnosztikusok értették ezt, így az ő változatuk a következő­képpen szól: „Szeresd fivéredet, mint lelkedet, és vigyázz rá, mint szemed világára!" (Tamás 25)21 Csak akkor lesz szereteted Jézuséhoz hasonló, ha olyan közel érzed magadhoz a másik embert, mint saját lelkedet.

A szeretet jutalma a megbocsátás

„Majd az asszony felé fordulva így szólt Simonhoz: - Lá­tod ezt az asszonyt? Betértem házadba, s nem adtál vi­zet a lábamra. Ez a könnyeivel áztatta lábamat, és a hajával törölte meg. Csókot sem adtál nekem, ez meg egyfolytában csókolgatja a lábam, amióta csak bejött.

21 Tamás evangéliuma és más apokrifonok könyvben szereplő részleteit Cziczelszky J. fordította.

78

A HARMADIK JÉZUS

Aztán a fejemet sem kented meg olajjal. Ez meg a lába­mat keni illatos olajával. Azt mondom hát neked, sok bűne bocsánatot nyer, mert nagyon szeretett. Akinek kevés bűnét bocsátják meg, az csak kevéssé szeret." (Lk 7:44-47)

Jézus szerette az egyszerű embereket, mert ők nem állítottak akadályokat szeretetének. Önzés nélkül szolgáltak, hiszen nem volt társadalmi rangjuk, amit félteniük kellett volna. Az igazi lecke ebben a tanításban mégis az, hogy az ego gátat szab a spiri­tuális fejlődésnek. Ahogyan a büszkeség visszatart néhány em­bert attól, hogy szeretettel üdvözöljék Jézust, ugyanúgy vissza­tartja majd őket saját lelkük üdvözlésétől. Jézus többször mondta, hogy ő azok megsegítésére érkezett, akiknek a legnagyobb szük­ségük van a szeretetre - ebbe pedig nemcsak a szegények és a gyengék, de a bűnösök is beletartoznak. Orvoshoz hasonlította magát, aki természetes módon a betegekre irányítja figyelmét, hiszen az egészségeseknek nincs szükségük gyógyításra.

Maradjatok bennem

„Ha bennem maradtok, és tanításom is bennetek marad, akkor bármit akartok, kérjetek, és megkapjátok. Azál­tal dicsőül meg Atyám, hogy bő termést hoztok, és a ta­nítványaim lesztek. Amint engem szeret az Atya, úgy szeretlek én is titeket. Maradjatok meg szeretetemben. Ha teljesítitek parancsaimat, megmaradtok szerete­temben, amint én is megtartottam Atyám parancsait, és megmaradok szeretetében. Ezeket azért mondom nek­tek, hogy az én örömöm legyen bennetek is, és teljes le­gyen az örömötök." (Jn 15:7-11)

79

D E E P A K CHOPRA

Ez az egyik leghosszabb és legékesszólóbb leírás, amelyet Jé­zus az isteni szeretetről ad. Arra szólítja fel benne hallgatóit, hogy váljanak a részévé, olyan bensőséges szeretetben egye­sülve vele, amelyhez foghatót csak saját maguk iránt éreznek. A legmeghatóbb mégis az utolsó rész, ahol Jézus azt mondja, hogy a mi szeretetünk teszi teljessé örömét. Olyan sokszor hisszük, hogy ő nélkülünk is teljes, hogy nekünk szükségünk van rá, neki azonban nincs szüksége ránk. Jézus nagyon em­beri módon cáfolja ezt. 0 Isten akaratát szeretné beteljesíteni azáltal, hogy mindenkihez elviszi a szeretet üzenetét, így hát az új emberiség születése lesz az ő végső és legnagyobb elége­dettsége.

Ezért ha követni szeretnénk Jézust, akkor semmi sem lehet fontosabb, mint hogy megmentsük a szeretetről szóló tanítá­sát. O maga nem teszi ezt könnyűvé a számunkra, hiszen a szeretet, amit tőlünk vár, majdhogynem elérhetetlennek tű­nik. Zavartan kérdezzük hát, vajon Isten milyen szeretetet kíván meg tőlünk. Egyetlen reménységünk pedig, ha rájö­vünk, mi is valójában az isteni szeretet; mert amit helyette művelünk, az vérontással és szenvedéssel terhes útra terelt ben­nünket.

Hit

Az evangéliumokban megszólaló Jézus a hit megszállottjának tűnik. Úgy beszél erről az erényről, mint a Mennyekbe való be­lépésnek és a Pokol elkerülésének feltételéről. Meggyógyítja a vakokat és a bénákat, mert hisznek benne. Azt hirdeti, hogy a hit egyetlen aprócska szikrája is csodákra képes. A hit pillana­tai az evangéliumok leghatásosabb részei:

80

A HARMADIK JÉZUS

„Közben egy asszony, aki tizenkét éve vérfolyásban szenvedett, hátulról megközelítette és megérintette ruhája szegélyét. így gondolkodott magában: - Ha csak ruháját érintem is, meggyógyulok. Jézus megfordult, ránézett és így szólt: - Bízzál leányom, a hited meggyó­gyított. Attól az órától fogva egészséges lett az." (Mt 9:20-22)

Egyetlen más erény sem fontosabb a szeretetnél. A hit az új vallás elvárása volt, amely össze akarta kovácsolni követőit. Hogy keresztényekké válhassanak, az embereknek hinniük kellett benne, hogy Jézus a Megváltó, aki feltámadt a halálból.

Ez bonyolult probléma, a megvilágosodás ugyanis nem a hit­ről szól. És nem is arról, hogy átmégy-e a hűségteszten, hogy bizonyítsd, mennyire ájtatos hívő vagy. Amikor Jézus azt mond­ja az általa meggyógyítottaknak, hogy hitük tette lehetővé a csodát, arra céloz, hogy Isten nem tesz csodát a hitetlenekkel.

És mégis, a nyugati világon túl a hit összetevője általában csak a kézrátételes gyógyításban kap némi szerepet. Kifejezetten keresztényi sajátosság, hogy a hitet a vallási élet középpontjá­ba állítják.

Hogy miért problémás ez a mi számunkra? Azért, mert ami­kor Jézus kijelenti, hogy a csodákhoz hit kell, sosem említ mel­lette más spirituális módszereket, amik a kereső segítségére lehetnének az úton. A hit ezért némiképp olyan, mint egy lá­tomás, amit örökké kergetünk, de sosem érünk el. Hol van a pontos, gyakorlati útmutatás - olyan, mint amit például a zen buddhisták kapnak? Persze a középkorban a katolikus egyház is kidolgozta a maga merev és bonyolult spirituális elveit, ezek azonban nem Jézustól származtak.

A gyakorlati spiritualitás kérdései tehát a perifériára szorul­nak, és helyettük a hit kerül a középpontba, mint a csodák és a

81

DEEPAK CHOPRA

mennybemenetel fő záloga. Kiutat találhatunk azonban ebből a dilemmából, ha feltesszük, hogy Jézus arra a fajta hitre gon­dolt, amit a magasabb tudatossági szinten tapasztalhatunk meg. Vagyis úgy értette, hogy a hit egyetlen szikrája hegyeket képes megmozgatni, ha az ember - hozzá hasonlóan - az Isten-tuda­tosság állapotában van. Mivel Jézus a maga szintjére akarta emelni tanítványait - oda, ahol a csodák természetesen történ­nek -, úgy gondolom, hogy ez az értelmezés helyénvaló. Az Is­ten-tudatosság elérése előtt a hitnek megannyi szerepe van: segít az úton maradni, a célodhoz hűnek lenni, biztosít Isten támogatásáról, és mindenek felett bátorságot ad az ismeretlen­be való belépéshez. Végül azonban - a csodák kezdetén - az Istenbe vetett hit önmagádba vetett hitté válik.

Onnantól kezdve, hogy Jézust a megvilágosodás tanítója­ként értelmezzük, a hit jelentősége is megváltozik. Nem kell többé a Messiásban vagy az ő küldetésében hinned. Ehelyett a magasabb tudatosság látomásába helyezed hitedet. Sokszor bi­zony szükséged is van erre a hitre, néha nagyon is: az úton ugyanis magányosnak érezheted magad. Tapasztalataid egye­dül hozzád tartoznak, és ahogy hullámzanak, áradnak és apad­nak, néha nagyon közel visznek a lélekhez, máskor azonban messzire taszítanak tőle. Mindeközben bíznod kell benne, hogy célod valós. Jézus ebben nagyon sokat segíthet, hiszen nincs még egy történelmi alak, aki jobban hitte volna, hogy Is­ten és a Mennyek országa valójában ott van mibennünk.

A hit és a fény

„Amíg veletek van a világosság, higgyetek a világosság­ban, hogy a világosság fiai legyetek." (Jn 12:36)

82

A HARMADIK JÉZUS

Ez Jézus egyik legtömörebb és egyben legmeggyőzőbb tanítása a hitről. Ahelyett, hogy azt mondaná „Higgy bennem!", saját lényegéhez, vagyis a tiszta tudatosság fényéhez irányítja köve­tőit. Ilyen módon János evangéliuma a Jézust övező kultuszról a spiritualitás mélyebb rétegei felé vezeti az olvasót.

Isten majd gondotokat viseli

„Ugyan ki toldhatja meg életét csak egy könyöknyivel is, ha aggodalmaskodik? Hát a ruházat miatt miért nyugtalankodtok? Nézzétek a mezők liliomait, hogyan nőnek: nem fáradoznak, nem szőnek-fonnak, mégis, mondom nektek, még Salamon sem volt dicsősége teljé­ben úgy felöltözve, mint egy ezek közül. Ha a mezei vi­rágot, amely ma virít, holnap pedig a kemencébe kerül, így öltözteti az Isten, akkor benneteket, kishitűek, nem sokkal inkább? (Mt 6:27-30)

A Hegyi beszédben Jézus olyan eszmét oszt meg hallgatóival, amely a maga forradalmi egyszerűségével felülír mindent, amit eddig a létezésről gondoltunk. Az eszme a következő: Hagyd, hogy Isten viselje mindennek a gondját.

Ebben a pár sorban Jézus arra buzdít, hogy még a legalapve­tőbb szükségletek - például a ruházkodás - terhét is adjuk át Istennek. De hát bizonyára tisztában volt vele, hogy a kelmék készítése munkával jár. Akkor mégis mire gondolhatott, amikor azt mondta, hogy Isten megadja azokat nekünk? A probléma lényege a szabadság. Ha képes vagy levetni magadról a robot, az aggodalom és a szenvedés terhét, láthatod, hogy a természet minden szükségessel ellátja az embert. Általában úgy gondo­lunk önmagunkra, mint bonyolult és fejlett lényekre, akiknek

83

DEEPAK CHOPRA

- ellentétben a mező virágaival - küzdeniük kell az életben maradásért. Jézus szerint ez tévedés.

Mivel mi, emberek a tudatosságra való képességünkben kö­zelebb állunk Istenhez, még többet kapunk tőle, mint a növé­nyek és az állatok. Csak éppen máshogy. Tudatos lényekként hozzánk az elménken keresztül érkeznek a fennmaradásunkhoz szükséges javak. A fizikai világ forrása Isten elméje - ezért ahogy közelebb kerülünk hozzá, úgy válik a teremtés a mi ré­szünkké is. Az isteni dicsőség az, amely a szó valós értelmében felruház bennünket. Hit nélkül azonban ez a dicsőség láthatat­lan. Úgy érezzük, hogy a világ tőlünk különálló, és gyakran el­lentétes szükségleteinkkel. Ezért nagyon lényeges, hogy Jézus a maga magasabb tudatosságával eljött, hogy megossza velünk azt a víziót, amely képes megszabadítani bennünket ettől a korlátozott érzékeléstől. És amint ez megtörténik, azt vesszük észre, hogy minden erőfeszítés nélkül sütkérezünk a dicsőség­ben, akárcsak a mezők liliomai.

Higgyetek a vízióban!

„Ezért ti elsősorban az Isten országát és annak igazságát keressétek, s ezeket mind megkapjátok hozzá! Ne aggód­jatok tehát a holnap miatt, a holnap majd gondoskodik magáról! A mának elég a maga baja." (Mt 6:33-34)

Ebben a részletben, amely közvetlenül követi az előbbit, Jézus megosztja hallgatóságával, hogyan nyerhetik el a Gondviselés ajándékait. A Hegyi beszédben egészen idáig ezt készítette elő, amikor kijelentette, hogy Isten minden szükségest megad az élethez - ételt, ruhát és menedéket. Hallgatói - akiktől még a gondolat is idegen - minden bizonnyal lélegzetvisszafojtva

84

A HARMADIK JÉZUS

várják, hogy kiderüljön, mi is van a szavak mögött. Jézusnak jócskán akad mondanivalója a témáról, mégis az első mondata a legfontosabb: Célozd meg a legmagasabb víziót. Az Isten or­szága belső állapot. Ide, belülre mutat tehát Jézus, ahelyett, hogy a külvilág valamely aspektusára irányítaná a figyelmet. Itt jön létre ugyanis a valóság, és itt valósulhat meg a vízió.

Az ajtó nyitva áll majd

„Kérjetek és kaptok, keressetek és találtok, zörgessetek és ajtót nyitnak nektek! Mert aki kér, az kap, aki keres, az talál, s aki zörget, annak ajtót nyitnak." (Mt 7:7-8)

Sok olyan rész található az evangéliumokban, ahol nem vagyok biztos benne, hogy Jézus igaz hangja szól. Itt azonban minden egyes rezdülés valósnak hat, ahogy Jézus saját magáról a min­denkiben meglévő forrás felé irányítja a hitet. Aki kér, az kap. Minden gondolatra érkezik válasz; az univerzumban semmi nem vész el. Az isteni intelligencia mindent megteremt, amit képe­sek vagyunk elképzelni.

Jézus itt a spirituális fejlődés természetességére, ugyanakkor a benne rejlő végtelen lehetőségre is felhívja a figyelmet. Ahogy azonban a Hegyi beszéd a vége felé közeledik, az utolsó sorok­ban még megbizonyosodik róla, hogy hallgatói valóban értik, milyen döntés előtt állnak: „Aki hallgatja szavamat, és tettekre is váltja, az okos emberhez hasonlít, aki sziklára építette a há­zát." (Mt 7.24) A ház jelképezi az ént, a szikla, amelyre épül meg a tiszta, örök és állandó Isten-tudatosságot.

85

DEEPAK CHOPRA

Semmi sem lesz lehetetlen

„Amikor visszaértek a néphez, odalépett hozzá egy em­ber, térdre hullott előtte, s kérte: - Uram, könyörülj fia­mon! Holdkóros szegény és sokat szenved. Hol tűzbe esik, hol meg vízbe. Elhoztam tanítványaidhoz, de ők nem tudták meggyógyítani. Jézus így válaszolt: - Hitet­len és romlott nemzedék! Meddig kell még veletek ma­radnom? Meddig tűrjelek benneteket? Hozzátok ide! Jézus ráparancsolt, s a gonosz lélek kiment belőle. A gye­rek azonnal meggyógyult. Amikor egyedül volt, odamen­tek Jézushoz a tanítványok és megkérdezték: - Mi miért nem tudtuk kiűzni? Ezt felelte: - Mert gyenge a hitetek. Bizony mondom nektek, ha csak akkora hitetek lesz is, mint a mustármag, s azt mondjátok ennek a hegynek itt: Menj innét oda! - odamegy, s nem lesz nektek sem­mi sem lehetetlen." (Mt 17:14-20)

Jézust itt nem a tőle megszokott hangon szól. Frusztrált, és csalódott követőiben. Hiába mondta nekik már többször, hogy gyógyító erő lakozik bennük, mégis kudarcot vallottak. Jézus­nak ezért most újra meg kell mutatnia, mennyire más az a tu­datossági szint, amelyet ő képvisel. Amikor a csodákról beszél, úgy tűnik, mintha nagyon alacsonyra helyezné a mércét; elég a hit aprócska szikrája, hogy csodát tegyünk. Ugyanakkor na­gyon magasan is van az a mérce, hiszen ennek értelmében, ha nem vagyunk képesek csodákra, abból az következik, hogy szikrányi hitünk sincsen. Úgy gondolom, Jézus itt szándéko­san túloz, hogy teljesen nyilvánvalóvá tegye üzenetét: A csodák veled kezdődnek. Neked kell megtalálnod magadban azt a he­lyet, ahol semmi sem lehetetlen. Abban a szóban, hogy „hit", valójában ott van az egész spirituális út, amelyet meg kell ten-

86

A HARMADIK JÉZUS

nünk, hogy elérjünk oda, ahol Jézus van. Ő ezt tömören és ve­lősen így fogalmazza meg: „Ami az embernek lehetetlen, az az Istennek lehetséges." (Lk 18:27)

Felismerés és megváltás

Jézus több volt, mint bölcs. Az ő titkos tudásának forrása Is­ten, akitől közvetlenül kapta az útmutatást. A legtöbb keresz­tény mind a mai napig egyedinek tartja ezt a kapcsolatot. Úgy gondolják, csak Isten fiának adathatott meg, hogy minden egyes szavában ott legyen a felismerés. Ugyanakkor nagyon sok kultúrában a közvetlen tudás a magasabb szintű tudatos­ság jele. Minden gondolat az elmében születik, azonban ahogy egyre közelebb kerülünk az elme forrásához, gondolataink annál inkább felismeréshez lesznek hasonlóak. Nem a „mi" gondolataink többé, nem hétköznapi eseményekkel és szemé­lyes emlékekkel kapcsolatosak. Ehelyett mintha magából a va­lóságból táplálkoznának. Jézus az isteni valóságból, a lélek feltáruló bölcsességéből beszélt. Bárki megteheti ugyanezt, aki magasabb tudatossági szinten van. Ez nem más, mint az intuí­ció egy aspektusa, amelyben feltárul a lélek természete, a fel­sőbb önvaló.

A felismerés, a reveláció Jézus egyik fő kommunikációs esz­köze volt. Amikor a tanítványok feltettek neki egy kérdést, ő mindig úgy válaszolt, ahogyan Isten tette volna. Egyszerűen mondva Jézus elméje Isten elméje volt. Semmit sem kellett ér-telmezgetnie, hiszen a legtisztább igazság vezérelte. Mondanunk sem kell, mennyire elbátortalanító ez a példa. Vajon mi, embe­rek valóban elvárhatjuk, hogy gondolataink közvetlenül Isten­től származzanak?

Miért ne? Mindannyiunknak volt már része ihletett pilla-

87

DEEPAK CHOPRA

natokban; tudjuk, milyen, amikor látszólag a semmiből me­rül fel egy-egy ötlet, vagy villan be egy-egy meglátás. Ezek a magasabb tudatosság megnyilvánulásai. Máshonnan megkö­zelítve a dolgot feltehetjük a kérdést, hogy mi célja volna a spirituális útnak, ha közben az elménk nem változna meg? A meg­látások és az intuíció kibontakozása mindenképp értelmes célkitűzés a kereső számára. Jézus sem természetfeletti jelen­ség kívánt lenni, hanem példa. Olyasvalaki, aki már beért a célba.

Jézus néha valóban érezteti, hogy az ő helyzete egyedi. Hogy csak az Isten fia tudja, mit akar közölni az Atya. „Én és az Atya egy vagyunk." (Jn 10:30, Károli) - mondja többször is. Emel­lett azonban a felismerés ígéretét is elhozza tanítványainak, „...megismeritek az igazságot, és az igazság szabaddá tesz ben­neteket." (Jn 8:32) - tanítja nekik. Itt Jézus a felismerés igazsá­gára gondol - arra, amely az Istennel való igazi kapcsolatból származik.

Jézus számára az igazság nem elvont fogalom, hanem olyas­valami, aminek gyakorlati következménye van: megszabadítja az embereket mindenfajta kötöttségtől. A felismerés tehát kap­csolatban áll a megváltással. Hagyományos értelemben a meg­váltás alatt azt értik, hogy valaki vallásosán él, és ennek jutal­maként halála után a Mennyországba jut. Az igazság általi megszabadulás azonban olyasvalami, ami itt és most megvaló­sulhat. A halál utáni szabadság ideájában ott van, hogy az élők számára nincs menekülés. Jézus azonban nem ezt hirdette. A megváltást nyert lélek az, amelyik megvilágosodott. Ehhez pe­dig nem kell meghalni.

A lélek útja sötétségben kezdődik, ahol az igazság el van ken­dőzve, ki van forgatva. Az út során aztán minden nap lebon­tunk egy-egy akadályt az igazság elől. Néha hatalmas ugrásokat teszünk a fénybe, amelyek megszabadítanak bennünket a tu-

88

A HARMADIK Jl'i/.US

datlanság szorításából. A legtöbbször azonban lassan lépege­tünk a felismerés felé, meglátásról meglátásra haladva. Jézus az út mindkét aspektusát érinti.

Isten hamarosan eljön

„Beteljesedett az idő, és már közel van az Isten országa. Tartsatok bűnbánatot, és higgyetek az evangéliumban." (Mkl:15)

Jézus többször is kijelenti az evangéliumokban, hogy „már kö­zel van az Isten országa". Ez azonban mind közül a legdrámaibb eset, ugyanis épp ezelőtt t t, hogy megkeresztelték, majd negyven napig a pusztáb )jtölt, és visszatért Galileába tanítani. Első szavai tehát, amelyeket isteni küldetésének tu­datában az emberekhez intéz, a világ megmentéséről és saját küldetéséről szólnak. Ez a sürgetés azonban nem csak a Római Birodalom üldözött zsidóira vonatkozik. A „közel van" kijelen­tés mindannyiunkat arra sarkall, hogy megtaláljuk magunkban Istent.

Váltsátok meg magatokat

„Hallgassatok a szóra; értsétek meg a tudást; szeressé­tek az életet, és senki nem gyötör majd, mert saját ma­gatokon kívül más nem nyomhat el benneteket." (Jézus apokrifon, 9:19-24)

Bár általában kerülöm az ezoterikus gnosztikus írásokat, ebben az esetben kivételt tettem, mert ezek a sorok annyira találóak

DEEPAK CHOPRA

és kifejezőek. A gnosztikusok tanítása másról sem szólt, mint önmagunk megváltásáról. Jézus itt kijelenti, hogy az ehhez ve­zető út tökéletesen nyitott a tudás és a szeretet által, akadályo­kat pedig csak mi magunk állíthatunk rajta.

Ugyanez az irat a következő emelkedett hangvételű sorokkal folytatódik: „Ne változtasd a mennyek országát sivataggá ma­gadban. Ne légy gőgös, amiért átjár a fény, de légy az magadnak, ami én vagyok neked."

Halál és új élet

„Bizony, bizony, mondom nektek: ha a búzaszem nem hull a földbe, és nem hal el, egymaga marad, de ha el­hal, sok termést hoz. Aki szereti életét, az elveszíti, de aki gyűlöli életét ebben a világban, az megmenti az örök életre." (Jn 12:24-25)

Ez a rész az átalakulásról szól. Jézus azt mondja tanítványai­nak, hogy ha új életet szeretnének, régi énjüknek meg kell hal­nia. Ahogyan oly sokszor, a témát itt is élet-halál kérdésként fogalmazza meg. Ez jellemző Jézusra, aki mindig a lehető leg­drámaibb hatást akarta kiváltani hallgatóságából. Itt arról be­szél, hogy ha ragaszkodsz régi létformádhoz, nem kerülheted el a halált. Jelenlegi énedet úgy kell elképzelned, mint egy magot. Ha elülteted, meghal ugyan, ez az elmúlás azonban az új élet bőséges jutalmát hozza el számodra. Ez pedig túl van a halálon.

90

A HARMADIK JÉZUS

A felismerés a tiétek

Jézus mondta: „Aki számból iszik, olyan lesz, mint én. Én leszek ő, és mindaz, ami elrejtett, kinyilatkoztatta-tik neki." (Tamás 108)

Mivel a gnosztikus mozgalom az egyéni felismerésre épült, a hivatalos egyház gyanakvással fogadta, veszélyt látva az olyan revelációkban, amelyek bárkivel, vallásos háttértől függetle­nül megtörténhetnek. Ezért hát elítélték és üldözni kezdték az ilyen gnosztikus eszméket. A magasabb szintű tudatosság fé­nyében nézve azonban tagadhatatlan Jézus iménti szavainak valósága: Mindenki számára, aki eléri az Isten-tudatosságot, feltárul az isteni igazság.

Semmi sem maradhat rejtve

„Nincs semmi elrejtve, ami nyilvánosságra ne kerülne, s titok, ami ki ne tudódna. Amit sötétben mondtok, vilá­gos nappal hallják majd, és amit a zárt falak közt fülbe súgtok, azt a háztetőkről fogják hirdetni." (Lk 12:2-3)

Jézus itt - mint oly sokszor - arra figyelmezteti követőit, hogy ne legyenek képmutatóak, mint a farizeusok. Mondanivalójá­nak általánosabb értelme azonban lényegesebb ennél. Az út során találkozol dolgokkal, amelyeket legszívesebben a sötét­ben hagynál. Ezek nem feltétlenül titkok, bármilyen negatív energiát ide sorolhatunk. Csakhogy teljességgel értelmetlen dolog elrejtőzni a félelem, a harag, a szégyen vagy a bűntudat elől. Isten szemében már úgyis minden feltárult és megmu­tatkozott. Ha megszívleled ezt az igazságot, onnantól kezdve

91

DEEPAK CHOPRA

képes leszel rá, hogy könnyebben bevalld titkaidat saját ma­gadnak, és ez által elengedd azokat. Ez a megváltás egyik fő lé­pése.

Megbocsátás

„Ha vét ellened testvéred, fedd meg. De ha megbánja, bocsáss meg neki. Ha hétszer vétkezik is naponta elle­ned, és hétszer fordul hozzád azzal, hogy »bánom«, bo­csáss meg neki." (Lk 17:3-4)

A kereszténység terhes néhány teljességgel lehetetlen elvárás­sal. Az egyik ezek közül az, hogy Isten a világ összes bűnét meg-bocsátotta Jézus által. Mi pedig az „egyszer és mindenkorra" tétel hatására zavartan állunk, és nem tudjuk, hogyan viszo­nyuljunk más emberek gazságaihoz, vagy épp a sajátjainkhoz. Az iménti sorokban Jézus folyamatként beszél a megbocsátás­ról, ami sokkal inkább összhangban van a spirituális fejlődés­sel. Isten tehát annyiszor oldoz fel bűneink alól, ahányszor csak kell, míg a megbánás (vagyis a rossz cselekedet feladása) végleg nem rögzül bennünk.

Ismerjétek meg magatokat

Jézus mondta: „Ha azok, kik titeket vezetnek, azt mond­ják nektek: A királyság a mennyben van, úgy az ég ma­darai megelőznek titeket. Ha azt mondják nektek: A tengerben van, akkor a halak előznek meg titeket. A ki­rályság azonban bennetek és rajtatok kívül van. Ha meg­ismeritek magatokat, titeket is megismernek, hogy az

92

A HARMADIK JÉZUS

élő Atya fiai vagytok. De ha nem ismeritek meg maga­tokat, akkor szegénységben lesztek, és ti magatok lesz­tek a szegénység." (Tamás 3)

Az ehhez hasonló gnosztikus tanítások közvetlenebbül szólnak hozzánk, mint a négy evangélium szövegeinek nagy része. Iro­nikus, sőt talán tragikus, hogy a keresők milyen hamar megta­lálták a megvilágosodáshoz vezető utat (Tamás evangéliuma körülbelül akkoriban íródott, amikor az evangéliumok), de azt mondták nekik, hogy tévednek, és az Egyháznak van igaza. Ez azonban régen történt. Nekünk ma már megvan a szabadságunk, hogy úgy gondoljuk, Jézus önismerettel kapcsolatos szavai ugyanannyira - sőt, ha lehet, még inkább - hitelesek, mint bármi más, amit mondott.

A jó pásztor

„Ha egy embernek száz juha van, és egy eltéved közü­lük, nem hagyja ott a hegyen a kilencvenkilencet, és nem megy el, hogy megkeresse az egy elveszettet? Ha aztán sikerül neki megtalálnia, bizony mondom nektek, an­nak jobban örül, mint az el nem tévedt kilencvenkilenc­nek. Éppen így mennyei Atyátok sem akarja, hogy csak egy is elvesszen e kicsik közül." (Mt 18:12-14)

Leszámítva az ítéletnapi büntetés fenyegetését, Jézus a szerető pásztor képével festi le Istent, aki segítségére siet az elkóborolt bárányoknak, mindegyikre külön-külön odafigyelve. Itt jól lát­hatjuk, hogy a megváltás a szeretetből és törődésből táplálkozik.

93

DEEPAK CHOPRA

Tudás első kézből

„Fürkészitek az írásokat, mert azt hiszitek, hogy örök életet találtok bennük. Bár éppen rólam tanúskodnak, mégsem akartok hozzám jönni, hogy életetek legyen." (Jn 5:39-40)

Jézus itt arra utal, hogy a másodkézből szerzett tudás nem he­lyettesítheti az első kézből valót. Ezt a részt értelmezhetjük úgy, mint figyelmeztetést, amely arra int, hogy az igazságot ne az evangéliumokban keressük. Ennél fontosabb azonban, hogy Jézus ezzel a kijelentéssel újra megerősíti a tételt, miszerint az Isten országa bennünk van.

Mikor jön el a Mennyek országa?

„Tanítványai ezt mondták neki: - Mikor, mely napon jön el a holtak nyugalma? Mely napon jön el az új világ? O ezt mondta nekik: - Amit vártok, eljött, csak ti nem ismeritek föl." (Tamás 51)

A fenti idézet hasznos figyelmeztetés a gnosztikusoktól, hogy az ítélet napja nem valós pillanat, hanem belső történés, amely a lélek szintjén jön el.

Jézus és az én

Jézus nagyon sokat foglalkozott tanításaiban az énnel, vagyis azon aspektusok összességével, amelyeket „én"-nek nevezünk. Ebben a csomagban ott lapul az ego, a személyiség és a lélek.

94

A HARMADIK JÉZUS

Na nem ám ilyen szépen kategóriákra tagolva, hanem egymás­ba fonódva, összefolyva. Néha nagyon közel érezzük magunkat a lélekhez, máskor úgy tűnik, mérföldekre vagyunk tőle. Leg­gyakrabban azonban zavartan állunk, és azt sem tudjuk, hogy mi a lélek és mit akar.

Jézus rengeteg időt szentelt annak, hogy megpróbálja elosz­latni ezt a zavart. „Nem értetek engem" - mondta, miközben a mélyebb igazságra célzott: „Nem tudjátok, kik vagytok valójá­ban." Azáltal, hogy megmutatta nekik, kik is valójában, új em­ber képét vázolta fel, aki elfogadja, hogy az Istennel való egy­ség az ő természetes, magasabb szintű állapota.

Minden nagy spirituális tanító változásra, átalakulásra sar­kall, a transzformáció eszköze pedig az én. A megújulás egészen addig illúzió marad csupán, amíg mindennapi énünk, amelyből nap mint nap élünk, és amely visszanéz ránk a tükörből, el nem kezdi lebontani, levetkőzni régi szokásait és berögződéseit.

A nyolc boldogság

„A tömeg láttára fölment a hegyre és leült. Tanítványai köréje gyűltek, s ő szólásra nyitotta ajkát. így tanította őket:

Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa.

Boldogok, akik szomorúak, mert majd megvigasztal­ják őket.

Boldogok a szelídek, mert övék lesz a föld. Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot,

mert majd eltelnek vele. Boldogok az irgalmasok, mert majd nekik is irgal­

maznak.

95

DEEPAK CHOPRA

Boldogok a tiszta szívűek, mert meglátják az Istent. Boldogok a békességben élők, mert Isten fiainak hív­

ják majd őket. Boldogok, akik üldözést szenvednek az igazságért,

mert övék a mennyek országa. Boldogok vagytok, ha miattam gyaláznak és üldöz­

nek benneteket és hazudozva minden rosszat rátok fog­nak énmiattam.

Örüljetek és ujjongjatok, mert nagy lesz a mennyben a jutalmatok! így üldözték előttetek a prófétákat is." (Mt 5:1-12)

Ezek a Hegyi beszéd leghíresebb mondatai. A békességet, az alázatot, a hitet, a könyörületet és más erényeket dicsőítenek. Mégis úgy gondolom, hogy tévedünk, ha azt hisszük, hogy Jézus itt az Isten szeretetére vonatkozó királyvízpróbát írt le. Mi, emberek hajlamosak vagyunk rá, hogy ideálokhoz mérjük magunkat, aminek törvényszerűen kudarc a vége. Jézus nem ezt akarta. Az erényeseket magasztalta, közben azonban nem ítélt el senkit. Fogd fel úgy ezt a listát, mint ösztönzést azok­hoz az átalakulásokhoz, amelyek várnak rád az úton. Lebegjen szemed előtt a tökéletes keresztény eme víziója, de mindig reá­lisan ítéld meg saját magadat.

Önzetlenség

„Leült, odahívta a tizenkettőt, s így szólt: - Ha valaki első akar lenni, legyen a legutolsó, mindenkinek a szol­gája." (Mk 9:35)

Az önzetlenséget Jézus mindenek fölé sorolta, amikor arra ta­nította az embereket, hogyan viselkedjenek a világban. Mai fo-

96

A HARMADIK JÉZUS

galmainkkal azt mondhatnánk, hogy az ego és szakadatlan ön­teltségének lebontásáról beszélt. Első századbeli hallgatósága azonban olyan világban élt, amelyben az úr magasan a szolgáló fölött állt, és teljes mértékben rendelkezett vele. Ebben az idő­ben Jézus tanítása még radikálisabbnak hatott. Az általa han­goztatott „utolsókból lesznek az elsők" eszme azonban nem a társadalmi rend felborítását célozta. Sokkal inkább arra a mé­lyebb igazságra kívánt rávilágítani, hogy a világban a lélek az utolsó helyre került, pedig az elsőnek kellene lennie.

Isten sokra becsül benneteket

„Ugye két verebet adnak egy filléren? S Atyátok tudta nélkül egy sem esik le a földre. Nektek minden szál ha­jatok számon tartják. Ne féljetek hát! Sokkal többet ér­tek a verebeknél." (Mt 10:29-33)

Jézus legmegnyugtatóbb kijelentései sokszor a leginkább zavar­ba ejtőek is egyben. Az előbbi sorokban például afelől biztosít bennünket, hogy Isten életünk legapróbb történéseit is szá­mon tartja. És mégis, mindannyian tudjuk (ahogyan hallgatói is bizonyára tudták), milyen érzés magányosnak és Istentől tel­jesen elhagyottnak lenni. Az én szememben mindaddig nem lehetünk biztosak benne, hogy Isten lát bennünket, amíg mi magunk nem látjuk őt. Vagyis ismernünk kell azokat a mecha­nizmusokat, amelyek által ez a láthatatlan istenség megjelenik a világban, hogy tápláljon és védelmezzen bennünket. Erre a tudásra csakis komoly és szorgalmas keresés révén tehetünk szert - azáltal, hogy megnyitjuk az utat az Isten-tudatosság felé.

97

DEEPAK CHOPRA

Ti vagytok a világ világossága

„Ti vagytok a világ világossága. A hegyen épült várost nem lehet elrejteni. S ha világot gyújtanának, nem rejtik a véka alá, hanem a tartóra teszik, hogy mindenkinek világítson a házban. Ugyanígy a ti világosságotok is vi­lágítson az embereknek, hogy jótetteiteket látva dicsőít­sék mennyei Atyátokat!" (Mt 5:14-16)

Jézus folyamatosan emlékeztette tanítványait szellemi lénye­gükre. A gnosztikusok nagy fontosságot tulajdonítottak ennek az evangéliumi részletnek, amelyet ők maguk is újrafogalmaz­tak, még inkább kihangsúlyozva a mondanivalót: „Jézus mond­ta: - Ha azt kérdik tőletek: - Honnan valók vagytok? Úgy azt mondjátok nekik: - Mi a fényből jöttünk, onnan, arról a hely­ről, ahol a fény önmagától létrejön. - Ha azt mondják nektek: - Ezek vagytok ti? Akkor mondjátok: - Mi az ő fiai és az élő Atya kiválasztottal vagyunk." (Tamás 50)

Második születés

„Nikodémus megkérdezte: - Hogy születhet valaki, amikor már öreg? Csak nem térhet vissza anyja méhébe azért, hogy újra szülessék? Erre Jézus azt mondta: - Bi­zony, bizony, mondom neked: Aki nem vízből és (Szent)-lélekből születik, az nem megy be az Isten országába. Ami a testből születik, az test, ami a Lélekből születik, az lélek. Ne csodálkozz azon, hogy azt mondtam: újjá kell születnetek. A szél ott fúj, ahol akar, hallod a zúgá­sát, de nem tudod, honnan jön és hova megy. így van vele mindenki, aki a Lélekből született." Qn 3:4-9)

98

A HARMADIK JÉZUS

Ez a gazdag és csodálatosan kifejező részlet azt a modern Isten elleni érvet érinti, miszerint Isten létére nincs bizonyíték. Jé­zus erre azt mondja, hogy Isten létezésének tanújelei finomak és váratlanul érkeznek. A szellem működését a szélhez hason­lítja, amelyet mindenki hall, de nem mindenki vesz észre. Má­sodik születésünk is ezen a finom szinten történik, ahol az érzékelés megváltozik, az ember pedig hirtelen ráébred, hogy a szellem mindig is ott volt, ahogyan a szél, amit olyan termé­szetesnek vett.

Új bort régi tömlőkbe

„Példabeszédet is mondott nekik: - Senki sem hasít ki új ruhából foltot ócska ruhára. Hisz akkor az újat is tönkretenné, s az ócskára se illenék az új folt. Senki sem tölt új bort régi tömlőkbe. Vagy ha mégis, az új bor szétveti a tömlőket, a bor kiömlik, a tömlők meg tönk­remennek. Az új bor új tömlőbe való. Aki óbort iszik, nem kíván újat inni, mert hisz: Jobb az ó! - mondja." (Lk 5:36-39)

Jézus itt arra utal, hogy sok ember inkább megmarad a régi törvényeknél, minthogy az ő új igazságát kövesse. Ezek a sza­vak általában is igazak a hitre. Mi, emberek ragaszkodunk hi­tünkhöz, olyannyira, hogy a legjobb esetben is megpróbáljuk a régit, a megszokottat óvatosan ötvözni az újjal és az ismeret­lennel. Jézus szerint ez nem működik. Amit ő hoz, az valami olyan radikálisan új, hogy önmagában, a maga teljességében kell elfogadnunk.

99

DEEPAK CHOPRA

Ahol a szív lakik

„Készítsetek magatoknak kimeríthetetlen erszényt, el­fogyhatatlan kincset a mennyben, ahol nem fér hozzá tolvaj, és nem rágja szét a moly. Ahol a kincsetek, ott a szívetek is." (Lk 12:33-34)

Számomra az összes közül ez Jézus legfifikásabb megállapítá­sa az emberi természetről. Nem kevesebbet mond, mint hogy amit a legtöbbre értékelsz, az válik istenképed alapjává.

Használjátok Isten ajándékait

„Úgy lesz, mint azzal az emberrel, aki idegenbe készült. Összehívta szolgáit, s rájuk bízta vagyonát. Az egyiknek öt talentumot adott, a másiknak kettőt, a harmadiknak csak egyet, kinek-kinek rátermettsége szerint, aztán út­ra kelt. Aki öt talentumot kapott, menten elkezdett vele kereskedni, s másik ötöt nyert rajta. Ugyanígy az is, aki kettőt kapott, másik kettőt szerzett. Aki egyet kapott, el­ment, ásott egy gödröt, és elrejtette urának pénzét. Hosz-szú idő elteltével megjött a szolgák ura, és számadást tartott. Jött, aki öt talentumot kapott, és felmutatta a másik öt talentumot: - Uram, öt talentumot adtál, nézd, másik ötöt nyertem rajta. - Jól van, te hűséges, derék szolga - mondta neki ura. - Minthogy a kevésben hű vol­tál, sokat bízok rád: menj be urad örömébe! Jött az is, aki két talentumot kapott, s így szólt: - Uram, két talen­tumot adtál, nézd, másik kettőt szereztem. - Jól van, te hűséges, derék szolga. Mivel a kevésben hű voltál, sokat bízok rád: menj be urad örömébe! Végül jött az is, aki

100

A HARMADIK JÉZUS

csak egy talentumot kapott. Ez így beszélt: - Uram, tudtam, hogy kemény ember vagy. Aratsz, ahol nem ve­tettél, és gyűjtesz, ahol nem szórtál. Ezért félelmemben mentem, elástam a földbe talentumodat. Itt van, ami a tiéd. - Te mihaszna, lusta szolga! - kiáltott rá ura. - Tud­tad, hogy ott is aratok, ahol nem vetettem, s ott is gyűj­tök, ahol nem szórtam. Oda kellett volna adnod pénze­met a pénzváltóknak, hogy megjövet kamatostul kaptam volna vissza. Vegyétek el tőle a talentumot, és adjátok oda annak, akinek tíz talentuma van! Mert annak, aki­nek van, még adnak, hogy bőven legyen neki; akinek meg nincs, attól még amije van is, elveszik. Ezt a mi­haszna szolgát pedig vessétek ki a külső sötétségre! Ott sírás és fogcsikorgatás lesz." (Mt 25:14-30)

Ez a példabeszéd némileg zavarba ejtő lehet, ha azt nézzük, hogy Jézus milyen sokszor kikel a gazdagság, a vagyonszerzés ellen. Itt az úr által adott talentumok azonban Isten ajándékait jelképe­zik, és főként azt a tudást, amit Jézus által közvetít nekünk. A ta­nulság tehát, hogy ha egyszer megismered Isten igazságát - amit ajándékba kaptál -, nem teheted meg, hogy eltemeted magad­ban. Aszerint kell cselekedned, ki kell teljesedned benne.

Ahogyan az elvetett mag nő

„Isten országa olyan, mint az az ember, aki magot vet a földbe. Utána, akár alszik, akár ébren van, éjjel vagy nap­pal, a mag kicsírázik és szárba szökik, maga sem tudja ho­gyan. A föld magától terem, először szárat, aztán kalászt, majd telt szemet a kalászban. Mikor a termés beérik, rög­tön fogja a sarlót, mert itt az aratás." (Mk 4:26-29)

101

DEEPAK CHOPRA

Ez a rész arról szól, hogyan növekszik az emberben a szellem. Jézus minden úton járót megnyugtat afelől, hogy a megvilágo­sodás magától növekszik és bontakozik ki. Miután az igazság magja termékeny talajra talál benned, egyre csak nő, egészen addig a napig, amikor eljön az aratás ideje, vagyis az Isten-tu­datosság állapota. Ez a tanítás tehát egyben a türelemről szóló lecke is, hiszen a mag lassan és észrevétlenül fejlődik.

Építsetek biztos alapra

„Miért mondjátok nekem: - Uram, Uram! - ha nem te­szitek meg, amit mondok?

Megmondom nektek, kihez hasonlít, aki eljön, meg­hallgatja tanításomat és tettekre is váltja. A házat építő emberhez hasonlít, aki mélyre leásott, és a sziklára rak­ta az alapot. Jött az árvíz, és az áradat rázúdult a házra, de nem tudta megingatni, mert biztos alapra épült. Aki meghallgatja ugyan (tanításomat), de nem váltja tettek­re, ahhoz a házat építő emberhez hasonlít, aki a házat minden alap nélkül földre építette. Amikor az ár neki­zúdult, nyomban összeomlott és romhalmazzá vált." (Lk 6:46-49)

Jézus fontosnak tartja, hogy higgyünk benne és tanításaiban, ugyanakkor figyelmeztet: soha ne feledjük, hogy ő a fény. így azt is mondhatjuk, hogy a biztos alap, amit említ, maga a szel­lem, a belső fény. Ezért is igyekezett olyan sokféleképpen meg­erősíteni tanítványaiban az igazságot, miszerint ők is a fényt képviselik, akárcsak ő.

102

A HARMADIK JÉZUS

Kitartás az úton

„Aztán így folytatta: - Mondjuk, hogy

van egy barátja, és az éjfélkor bekopog hozzá ezekkel a szavakkal: Barátom, adj kölcsön nekem három kenye­ret, útról érkezett egy barátom, s nincs mit enni adnom neki. De az kiszól: - Ne zavarj! Az ajtó már be van zár­va, én is, gyermekeim is ágyban vagyunk. Nem tudok fölkelni és adni neked. Mondom nektek: Ha azért, mert barátja, nem kel fel, hogy adjon neki, amiatt, hogy nem tágít, mégis fölkel és ad neki annyit, amennyire szüksé­ge van." (Lk 11:5-8)

Ezt a tanítást érdemes felidézned az út során, ha úgy érzed, éppen nem tartasz sehová. Nehogy azt hidd, hogy bármit is rosszul teszel. A szellem spontán módon fejlődik, a maga ide­jében és ritmusában. Légy türelemmel, és tarts ki az úton.

Légy szerény!

„- Amikor lakodalomba hívnak - kezdte -, ne teleped­jél le a főhelyre, mert akadhat a hivatalosak közt nálad előkelőbb is. Ha ez megérkezik, jön, aki meghívott ben­neteket és felszólít: - Add át a helyedet! És szégyen­szemre az utolsó helyet kell elfoglalnod. Ha tehát hiva­talos vagy valahova, menj el, és foglald el az utolsó he­lyet, hogy amikor a házigazda fogad, ezt mondja neked: - Barátom, menj följebb! így megtiszteltetésben lesz ré­szed az egész vendégsereg előtt. Mert aki magát felma­gasztalja, az megaláztatik, aki magát megalázza, az fel­magasztaltatik." (Lk 14:8-11)

103

DEEPAK CHOPRA

Jézus gyakran említi, hogy az alázat kedves Isten szemében, és azt ígéri, a másvilágon az alázatosok elnyerik jutalmukat, mert belőlük lesznek az elsők. Ebben a részletben más nézőpontot vesz fel, rámutatva, hogy ha fontosnak és sokra érdemesnek ér­zed magad, és ennek megfelelő elvárásokat támasztasz, valaki biztosan lesz, aki még nálad is fontosabb, és több az érdeme. Én magam csodálkoznék, ha ez a tanítás nem az evangélistától származna. A korai keresztények ugyanis üldöztetéseik miatt egész kultuszt építettek az alázat köré. A fenti tehát ismét olyan momentum, amikor nem lehet biztonsággal elkülöníteni Jézus igazi mondanivalóját attól, amit az evangélista adott a szájába.

Isten kontra materializmus

„Egy szolga sem szolgálhat két úrnak. Mert az egyiket gyűlöli, a másikat szereti, vagy az egyikhez ragaszkodik, a másikat megveti. Nem szolgálhattok az Istennek és a mammonnak." (Lk 16:13)

A gnosztikusok ugyanezt a tanítást a következőképpen fogal­mazták meg: „Jézus mondta: - Lehetetlen, hogy egy ember két lóra üljön, két íjat feszítsen ki, és lehetetlen, hogy egy szolga két urat szolgáljon. Vagy tisztelni fogja az egyiket, és megcsú­folja a másikat." (Tamás 47)* Vedd észre, hogy a hangsúly itt nem a pénzen vagy az anyagiakon, hanem a hűségen van. Kivel hangolódsz össze, Istennel vagy a világgal? Jézus mindig is azt tanította, hogy az ember nem oszthatja meg magát e két való­ság között.

* Tamás 47, 28, 62, 76,106 sora Hubai Péter fordítása.

104

A HARMADIK JÉZUS

Az ego bukása

„Két ember fölment a templomba imádkozni, az egyik farizeus volt, a másik vámos. A farizeus odaállt előre, és így imádkozott magában: - Isten, hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember, rabló, igazságta­lan, házasságtörő, mint ez a vámos is. Kétszer böjtölök hetenként, mindenemből tizedet adok. A vámos meg­állt hátul, szemét sem merte fölemelni az égre, inkább a mellét verte és könyörgött: - Isten, irgalmazz nekem, bűnösnek! - Mondom nektek, hogy ez megigazultan ment haza, az nem. Aki magát felmagasztalja, az meg­aláztatik, aki megalázza magát, az felmagasztaltatik." (Lk 18:10-14)

Sok embernek nehezére esik elfogadni Jézus utolsókról és alá­zatosokról szóló tanítását. Ha azonban az ego viszonylatában nézzük, máris értelmet kap, amiről beszél. Amikor az ego irá­nyít, a hangsúly az „én"-en, az „engem"-en és az „enyém"-en van. Vagyis nem a magasabb szintű valóságon. Következéskép­pen Istent ott találhatjuk meg, ahol az egót nem. Ha belátjuk ennek igazságát, máris megtettük az első lépést az alázatosság felé. A következő feladat az, hogy Jézus szavai szerint csele­kedjünk, és elkezdjük megingatni egónkat a maga önelégült állapotában.

Elfogadni, amit Isten ajánl

„Ezért mondom nektek, hogy elveszik tőletek az Isten országát, s olyan nép kapja meg, amely megtermi gyü­mölcsét.

105

DEEPAK CHOPRA

Jézus ismét példabeszédben szólt hozzájuk: „- A meny-nyek országa hasonlít a királyhoz, aki menyegzőt ren­dezett a fiának. Elküldte szolgáit, hogy szóljanak a meg­hívottaknak, jöjjenek a menyegzőre! Azok nem akartak jönni. Erre más szolgákat küldött: - Mondjátok meg a meghívottaknak, hogy a lakomát előkészítettem, ökrei­met és hizlalt állataimat leölettem, minden készen van, gyertek a menyegzőre! Azok nem törődtek vele, az egyik a földjére ment, a másik meg az üzlete után nézett. A többiek a szolgáknak estek, összeverték, sőt meg is öl­ték őket. A király ennek hallatára haragra lobbant. El­küldte csapatait, a gyilkosokat felkoncoltatta, városai­kat pedig fölégette. Aztán így szólt szolgáihoz: - A me­nyegző ugyan kész, de a meghívottak nem voltak rá méltók." (Mt 21:43 és 22:1-8)

Ez a tanítás kétélű: Isten meghív minket saját valóságába, ám ha nem fogadjuk el a meghívást, büntetés vár ránk. Sajnos az értelmezések általában a büntetés aspektusát emelik ki. Pe­dig ha belegondolunk, rájöhetünk, hogy az Istentől elhagya­tott lét már önmagában elég büntetés Jézus szemében, hiszen a betegség, az öregség és a halál az anyagi világban elkerülhe­tetlen.

A vakok és a részegesek

„Jézus mondta: - A világ közepén álltam, és testben je­lentettem ki magam nekik. Mindnyájukat részegen ta­láltam, nem leltem köztük senki szomjúhozót, és fájt a lelkem az emberek fiai miatt, hogy vakok szívükben, és nem látnak. Hiszen üresen jöttek a világra, és arra töre-

106

A HARMADIK JÉZUS

kednek, hogy ismét üresen menjenek ki a világból. Ám most részegek. Amikor borukat eltávoztatják, akkor fog­nak bűnbánatot tartani." (Tamás 28)

Bár ez a tanítás nem szerepel a négy evangéliumban, Jézus itt mondja a legélesebb véleményt a hétköznapi emberekről. Tamás evangéliumában található két további rész, amelyek hasonlóak, de még ennél is nyersebbek. Az elsőben Jézus így válaszol, ami­kor a tanítványai megemlítik, hogy a Bibliában 24 próféta volt: „Elhagytátok a jelenlétetekben élőt, és a halottakról beszél­tek." (Tamás 52) A másikat úgy is értelmezhetjük, mint a gnosz-tikusok legfőbb törvényét: „Jézus mondta: Azoknak mondom el a titkaimat, akik méltóak a titkaimra." (Tamás 62)

Meditáció

A keresztény kereső, aki rá szeretne találni Istenre, nem kü­lönbözik a buddhistától. Az útmutatás, amit kap, ugyanúgy sa­ját tudatossága felé mutat, azzal a különbséggel, hogy Jézus nem meditatív hagyomány része, mint Buddha, így ő az imára, a hit­re és a tudásra helyezi a hangsúlyt. Nem áll rendelkezésünkre semmilyen bizonyíték, amely azt mutatná, hogy Jézus tanítvá­nyait meditációs gyakorlatokon vezette volna. Az imádat, az istentisztelet közelebb állt a zsidó hagyományhoz.

És mégis, ha Jézust hagyománykövetőnek nevezzük, azzal figyelmen kívül hagyjuk, hányszor utasítja rendre az embere­ket, akik azt hiszik, tudják, hol van Isten. Rámutat, hogy Isten lakhelye titokzatos, amelyet az elme egyedül nem fürkészhet ki. Ez összhangban van a megvilágosodással, az átalakulással, ami nem belső és nem külső, hanem egyszerre mindkettő, és ahol először fellazul, elmosódik, majd végleg eltűnik az „itt belül"

107

DEEPAK CHOPRA

és az „ott kívül" valósága közötti határvonal. A realitás elmoz­dul a kettősségből az egységbe. Ahogy ez megtörténik, a belső és a külső történések viszonya radikálisan megváltozik. Mert végtére is mi a csoda, ha nem a külső világ meghajlása az elme szándéka előtt?

Akkor hát nevezhetjük Jézust gurunak, a Gangesz rabbijá­nak? Kézenfekvő választásnak látszik, hiszen a belső átalaku­lásról szóló legtöbb tudás Indiából származik, mégpedig sok ezer évvel a Jézus előtti időkből. (Egyes tudósok vizsgálták az össze­függéseket Jézus tanításai és a védikus hagyomány között, és sokan sejteni vélik, hogy járt Indiában, de legalábbis kapcso­latban állt onnan származó kereskedőkkel.) Azonban nem len­ne becsületes lépés „keletiesíteni" Jézust. Az ő belső életről szóló tanításait ugyanis nagy bizonytalanság övezi. Az evangé­listák munkája rengeteg kívánnivalót hagy maga után ebben a témában. Nekik, illetve a korai egyházatyáknak köszönhetően a kereszténység a személyes átalakulás helyett Isten tiszteletét, a meditáció helyett az imát, a belső fejlődés helyett pedig a hi­tet állította a középpontba.

Az Újtestamentumban nem találunk a 46. zsoltár következő sorához hasonlót: „Álljatok meg és ismerjétek el: Én vagyok az Isten!" (Zsolt 46:11) Pedig egyszerűbb lenne a dolgunk, ha Jé­zus olyan egyértelműen fogalmazna, mint például a 37. zsol­tár: „Nyugodj meg az Úrban és remélj benne!" (Zsolt 37:7). Egy azonban biztos: a hétköznapi embernek át kell mennie va­lamilyen átalakuláson, ha be akar lépni a Mennyek országába. Jézus ezt egyértelműen kijelenti. Az általa tanított meditációs technikák hiányában megállapíthatjuk, hogy Jézus számára az Istenben vagy Istennel levés nem cselekvő állapot, de még csak nem is gondolat. A létezés időtlen. „Bizony, bizony, mondom nektek: Mielőtt Ábrahám lett, én vagyok." (Jn 8:58) Amikor ezt mondta magáról, létállapotára gondolt, és nem egy korábbi

108

A HARMADIK JÉZUS

inkarnációjára. Az utóbbi esetben a sor így szólna: „Mielőtt Ábrahám volt, én voltam." Ehelyett Jézus jelen időt használ, így fejezve ki az időn túli létezést. Innen már nem nagy ugrás az a feltételezés, miszerint amikor Jézus azt tanácsolta követői­nek, hogy forduljanak befelé, ennek a létállapotnak a megta­pasztalására buzdította őket. A meditáció alapja is a csendes, határtalan és mozdulatlan lét, amely ellentétben áll az elme működésével. Jézus tanításaiban az „Egy" és a „Mindenség" szavakat használja annak a mindent átfogó valóságnak a meg­nevezésére, amely túlmutat a fizikai világon, és amelyet saját forrásának, igaz lényegének tart.

Én vagyok a Mindenség

„Jézus mondta: - Én vagyok a fény, amely mindannyi­uk fölött van. Én vagyok a Mindenség: a Mindenség be­lőlem jött ki, és a Mindenség visszatér hozzám. Hasíts el egy fát! Én ott vagyok. Emelj fel egy követ, és megta­lálsz alatta." (Tamás 77)

A gnosztikus evangéliumokban találjuk a legmisztikusabb Jézust. 0 olyan tanító, aki túllép a négy kanonizált evangélium Jézusán, hogy olyan gondolatokba burkolózzon, amelyeket nem lehet a racionalitás szintjén megérteni. (Közben ne feled­jük, hogy Tamás evangéliuma épp olyan idős, mint Új szövet­ségbeli társai.) A gnosztikusok kezdettől fogva tudták, hogy Jézus a kimondhatatlan kimondásával próbálkozott. A Min­denség, amelyről itt beszél, nem más, mint maga a Létezés - a fő rejtély, amit a gnosztikusok ki akartak fürkészni.

A keresztény hagyományban a Jézus misztériumáról való el­mélkedés jelentette a meditációt: az elme ilyenkor mélyen a

109

DEEPAK CHOPRA

rejtelmekbe merült, egészen addig, míg az igazság fel nem tá­rult. A gnosztikus evangéliumok tele vannak talányokkal és misztikus kinyilatkoztatásokkal. Én itt csak néhány példát ho­zok, ugyanis sok evangéliumot csak évszázadokkal később ír­tak le, vagyis szinte biztos, hogy nem Jézustól erednek.

Örök kincs

„Jézus mondta: - Az Atya királysága hasonlít egy kal­márhoz, akinek egy hajórakománya van. Amikor ez a kalmár, a bölcs, egy gyöngyöt talált, eladta a hajórako­mányt, és csupán a gyöngyöt vette meg magának. Ti is törekedjetek az ő kincse után, amely nem pusztul el, ha­nem megmarad, a hely után, ahová moly nem közeledik, hogy fölfalja azt, sem féreg nem pusztít." (Tamás 76)

Ez a részlet is a gnosztikusoktól származik, akiket misztikus ihletettségük arra sarkallt, hogy hangsúlyozzák Isten rejtett, titkos, drága és nehezen elérhető voltát. Tamás evangéliumá­nak másik helyén Isten királysága egy földműves által elrejtett kincshez hasonlóként jelenik meg. Valóban: az olyasvalami, amely az öt érzék számára felfoghatatlan, az időtlen tartomá­nyaiban kell tehát keresnünk.

A rejtett titok

„Mindent átadott nekem Atyám. Senki sem tudja, hogy ki a Fiú, csak az Atya, és hogy ki az Atya, azt csak a Fiú, vagy akinek a Fiú ki akarja nyilatkoztatni." (Ll< 10:22)

110

A HARMADIK JÉZUS

A gnosztikusok tehát nem tértek el Jézus szavaitól, amikor rejtélyként írták le a szellem világát. Ez a gondolat a négy evangéliumban is megtalálható, amint azt az előbbi sor is mutatja.

A mustármag

„Egy másik példabeszédet is mondott nekik: - A meny-nyek országa hasonlít a mustármaghoz, amelyet fogott a gazda és elvetett földjében. Ez kisebb minden más mag­nál, amikor azonban felnő, nagyobb minden vetemény­nél, fává terebélyesedik, úgyhogy jönnek az ég madarai, s fészket raknak ágai között." (Mt 13:31-32)

Jézus azért hozza a mustármag példáját, mert az szemmel szinte láthatatlan, és mégis óriási növénnyé fejlődik. Ez engem a Brahman, vagyis az univerzális Létező indiai leírására emlé­keztet, miszerint az „hatalmasabb a leghatalmasabbnál és pa­rányibb a legparányibbnál". Jézus is valami ilyesmiről beszél ebben a részben.

Határtalan és időtlen

„Én vagyok az alfa és az ómega (a kezdet és a vég) -mondja az Úr, az Isten, aki van, aki volt és aki eljő, a Mindenható." (Jel 1:8)

Néhány generációval Jézus halála után a misztikus hatás erő­sen érvényesült a kereszténységen belül. Az, hogy Jézus önma­gát Istennel azonosította, az Isten természetéről való elméiké­

in

D E E P A K CHOPRA

désre ösztönözte a Jézust érteni kívánó híveket. így lehet, hogy a Jelenések könyvében Krisztus tiszta és határtalan szellem­ként tér vissza, amely túl van téren és időn.

A kettősség meghaladása

„Jézus mondta: - Ha a kettőt eggyé teszitek, az ember fiai lesztek." (Tamás 106)

Ebben a gnosztikus részletben Jézus egyértelműen a dualitás meghaladásáról beszél, ugyanakkor több más esetben úgy szól hallgatóihoz, mint aki maga egységben létezik, míg azok nem. Az első esetben ideális fényben, Isten fiaiként, látja és tünteti fel híveit. A másodikban azonban realistább. Az Újtestamen-tumon végigvonul az ideálisnak és a gyakorlatiasnak eme harca. Mint minden jó tanító, Jézus is úgy szeretné ösztönözni híveit, hogy közben ne veszítsék szem elől a való életet.

Kontempláció

Jézus rengeteg elmélkednivalót adott tanítványainak, a keresz­tény gondolkodás pedig azóta is keresi egy-egy példázatának, mondásának, illetve útmutatásának értelmét. A meditáció té­mája után természetesen kívánkozik a kontempláció tárgyalása, a kettő ugyanis kéz a kézben jár. Mindkettő befelé fordítja a kere­sőt; mindkettő az elme síkján közelíti meg Istent. Míg azonban a meditációban az elme csendes, a kontemplációban valamely gondolat vagy kép teljesedik ki és nyer mélyebb értelmet. Ha elég mélyen elmélkedsz egy spirituális tanításról, hatására szem­ben találhatod magad önmagáddal és saját világnézeteddel.

112

A HARMADIK JÉZUS

És mégis, Jézus néha egyáltalán nem elmélkedő. Sőt, nagyon is határozott. Elé kerül egy nehéz probléma, ő pedig rövidesen előáll egy tömör, hathatós és emlékezetes megoldással. Messiás­ként számára egyetlen nehézség sem jelenthet akadályt; az egyház magas rangú papjai csúfos kudarcot vallanak a vele való összehasonlításban. Hozzáállása ellentmondást nem tűrő: amit egyszer kimondott, azt nem lehet megkérdőjelezni.

A korai keresztények Jézus válaszaiból merítették hitük alap­szabályait. Az evangéliumokban azonban az is előfordul -igaz, sokkal kevesebbszer -, hogy maga Jézus tesz fel kérdése­ket, tanítványaira hagyva azok megválaszolását. Vagyis elmél­kedésre készteti őket. És ő maga is elmélkedik - például a saját sorsán. Jézus a konkrét történések kibomlásánál sokkal előbb tisztában volt az áldozattal, amelyre Isten kérte őt. A halál fenye­gető közelsége pedig mély kontemplaciora ösztönözte - ennek leghíresebb példája a Getszemáni kertben való elmélkedése, röviddel azelőtt, hogy Júdás elárulta őt a rómaiaknak.

Jézus azonban nem a halálról való elmélkedésre kérte tanít­ványait. Azt akarta, hogy Istenről és a spirituális életről gon­dolkozzanak. Hogy elméjük a lélek irányába forduljon - oda, ahol eltűnik a meditáció és a kontempláció közötti határvonal. „Ezen még el kell meditálnom" - szoktuk mondani, ha valami továbbgondolást igényel. Az egyház is ezt érti meditáció alatt. Arra kéri a híveket, hogy meditáljanak, vagyis elmélkedjenek Krisztus keresztre feszítésén és saját bűneiken, az üdvösség ígéretén és a Szent Lelken. Nem kellene ezt inkább kontemp-lációnak neveznünk? Talán nem kell ilyen szigorúan vennünk ezt az elválasztást. A mély elmélkedésben a kiinduló gondolat, illetve kép végül úgyis a csendbe vezet.

Ezen a ponton pedig szeretném, ha a következő pár oldal erejéig változtatnál olvasási módodon. Ahelyett, hogy csupán a kontempláció lényegének intellektuális megértésére törekednél,

113

D E E P A K CHOPRA

tapasztald meg magad is az élményt. Az elmélkedés magával ragadó folyamat, amelyet minden spirituális úton járónak át kell élnie, mert segít kitágítani az elmét. Egy érdekes gondo­lattal indul, és ahogy elelmélkedsz ezen, ereje egyre nő és mé­lyül. Közben létrejön, felmerül egy érzés a gondolatból vagy a képből, amelynek mentén elindulhatsz. Vegyük például Isten szeretetének eszméjét! Ha ezen gondolkozol, a szeretve levés érzése merül majd fel benned. Új érzéseket is megismerhetsz ilyen módon. Ha például a keresztre feszítésen elmélkedsz, tapasztalhatsz szomorúságot, félelemmel vegyes tiszteletet, cso­dálkozást, gyászt, vagy egyszerűen csak megélheted, hogy jelen vagy, részt veszel egy titokzatos eseményben.

Bármilyen érzés merüljön is fel benned, ha elég sokáig vele maradsz, tapasztalni fogod, hogy megváltozik. Szép fokozatosan egyre személytelenebbé válik. Egyre kevésbé itatják át személyes asszociációk és emlékek. A gondolat képernyője mögött megpil­lanthatsz valamit - olyan érzésed lehet, hogy mélyebb valóságba léptél. Ezután egyfajta rejtett jelenlétet érzékelhetsz, amely leír­hatatlan, de mégis tapintható. A gyász örömbe, a félelemmel ve­gyes tisztelet eksztázisba, a csodálkozás könnyed lebegésérzésbe fordulhat. Ezek a változások a lélek közelségét jelzik. így lesz egy hétköznapi gondolatból valami kivételes és tiszta.

Ez spontán folyamat, amely a saját ütemében bontakozik ki. Miközben a most következő részleteket olvasod, tölts pár per­cet a róluk való elmélkedéssel. Hagyd, hogy elméd arra csa­pongjon, amerre akar. (Egyszerre ne olvass el egy-kettőnél több részletet, mert csak így tapasztalhatod meg a teljes hatást.) Ne erőltesd a szavakat azonnali belső változás irányába. Lehet, hogy kis ihletettségét érzel majd, de az is lehet, hogy egyáltalán nem, hanem helyette valami teljesen mást tapasztalsz. Bármit is ér­zel, maradj kicsit a szavakkal. Hagyd, hogy kikeljenek benned, légy türelemmel. A hatás megérkezik, ha eljön az ideje.

114

A HARMADIK JÉZUS

Ehhez a részhez Jézus mondásaiból válogattam, amelyek kö­zül némelyik gyönyörű, mások érdekesek, titokzatosak, vagy egyenesen érthetetlenek. Mindegyik megnyithat azonban egy kaput afelé a mélyebb valóság felé, ahová Jézus mindig is mu­tatott. De tulajdonképpen a könyv bármelyik idézete használ­ható kontemplációra. (Mivel a következő részleteket saját el­mélkedésre szánom, a kommentárok ez esetben elmaradnak.)

A könyörületességre/l

„...hisz ő [Isten] is jó a hálátlanokhoz és a gonoszokhoz. Legyetek hát irgalmasok, amint Atyátok is irgalmas." (Lk 6:35-36)

Az adakozásról

„Ügyeljetek, hogy a jót ne az emberek szeme láttára tegyétek, azért, hogy lássanak benneteket. így semmi jutalom nem vár rátok mennyei Atyátoknál. Amikor tehát alamizsnát adsz, ne kürtöltess magad előtt, mint a képmutatók teszik a zsinagógában és az utcán, hogy di­csérjék őket az emberek! Bizony mondom nektek, meg­kapták jutalmukat. Te úgy adj alamizsnát, hogy ne tud­ja a bal kezed, mit tesz a jobb. így alamizsnád titokban marad, és Atyád, aki a rejtekben is lát, megjutalmaz." (Mt 6:1-4)

115

DEEPAK CHOPRA

Az ítélkezésről

„- Miért látod meg a szálkát testvéred szemében, amikor a magad szemében a gerendát sem veszed észre? Hogyan mondhatod testvérednek: Testvér, engedd, hogy kive­gyem a szálkát a szemedből! - holott a te szemedben nem látod a gerendát? Képmutató! Előbb vedd ki a ge­rendát a saját szemedből, és csak aztán láss hozzá, hogy kivedd a szálkát testvéred szeméből." (Lk 6:41-42)

A jóról és a rosszról

„Mert nincsen jó fa, amely rossz gyümölcsöt terem, sem rossz fa, amely jó gyümölcsöt hoz. A fát a gyümölcséről lehet megismerni. Nem szednek tövisbokorról fügét, s gyalogszederről sem szüretelnek szőlőt. A jó ember szí­vének jó kincséből jót hoz elő, a rossz ember pedig a rosszból rosszat. Hisz a száj a szív bőségéből beszél." (Lk 6:43-45)

A gondviselésről

„- Azt mondom ezért nektek: Ne aggódjatok életetek miatt, hogy mit esztek, vagy mit isztok, sem testetek miatt, hogy mibe öltöztök! Nem több az élet az eledel­nél s a test a ruhánál? Nézzétek az ég madarait! Nem vetnek, nem aratnak, csűrbe sem gyűjtenek - mennyei Atyátok táplálja őket. Nem többet értek ti náluk?" (Mt 6:25-26)

116

A HARMADIK JÉZUS

Nem csak kenyérrel

„Meg van írva: Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden tanítással is, amely az Isten szájából származik." (Mt 4:4)

Mi valós?

„A lélek az, ami éltet, a test nem használ semmit. Hoz­zátok intézett szavaim lélek és élet, de vannak közötte­tek, akik nem hisznek." (Jn 6:63-64)

A lélek táplálása

„Aztán egy példabeszédet mondott. - Egy embernek a szőlejében volt egy fügefa. Kiment, gyümölcsöt keresett rajta, de nem talált. Erre így szólt vincellérjéhez: - Há­rom év óta mindig jövök, hogy gyümölcsöt keressek ezen a fügefán, de nem találok. Vágd ki! Miért foglalja itt a helyet? De az így válaszolt: - Uram, hagyd még egy évig! Körülásom és megtrágyázom, hátha terem jövőre? Ha mégsem, akkor majd kivágod." (Lk 13:6-9)

Siessetek Istenhez

„Siessetek megváltódni anélkül, hogy siettetnének ben­neteket! Legyetek buzgók a magatok módján, és ha tud­tok, még előttem érkezzetek meg, mert Atyátok így fog szeretni benneteket." (Jézus apokrifon 49)

117

D E E P A K CHOPRA

Az anyagiasságról

„Majd a néphez fordult: - Vigyázzatok és óvakodjatok minden kapzsiságtól, mert nem a vagyonban való bő-velkedéstől függ az ember élete." (Lk 12:15)

Az erő használata

„A betegeket gyógyítsátok meg, a halottakat támasszá­tok fel, a leprásokat tisztítsátok meg, a gonosz lelkeket űzzétek ki! Ingyen kaptátok, ingyen is adjátok. Övetek­be ne szerezzetek se arany-, se ezüst-, se rézpénzt! Ne vigyetek magatokkal az útra tarisznyát, se két ruhát, se sarut, se botot! A munkás ugyanis megérdemli a bérét. Ha egy városba vagy faluba betértek, érdeklődjetek, hogy ki az, aki méltó és maradjatok nála, míg tovább nem mentek! Amikor házába léptek, köszöntsétek! Ha méltó rá az a ház, rászáll békétek, ha nem, békétek visszaszáll rátok." (Mt 10:8-13)

Az élet vize

„Aki ebből a vízből iszik, újra megszomjazik. De aki abból a vízből iszik, amelyet én adok, az nem szomjazik meg soha többé, mert a víz, amelyet én adok, örök életre szökellő vízforrás lesz benne." (Jn 4:13-14)

118

A HARMADIK JÉZUS

Az igazság hangja

„Pilátus közbeszólt: - Tehát király vagy? - Te mondod, hogy király vagyok - mondta Jézus.

- Arra születtem, s azért jöttem a világba, hogy tanú­ságot tegyek az igazságról. Aki az igazságból való, hall­gat szavamra." (Jn 18:37)

Még nagyobbakat visztek majd végbe

„Bizony, bizony, mondom nektek: Aki hisz bennem, ugyanazokat a tetteket viszi végbe, amelyeket én végbe­vittem, sőt még nagyobbakat is végbevisz... bármit kér­tek a nevemben, megteszem nektek." (Jn 14:12-14)

Ima

Jézus gyakran imádkozik a négy evangéliumban, apjaként szó­lítva meg Istent. Követőit is arra bíztatja, kérjenek bármit tőle, és ígéri, hogy imáik meghallgattatnak. A keresztények azóta is zavarban vannak e kérdést illetően, általános tapasztalat ugyan­is, hogy Jézus tanításai ellenére sok ima marad megválaszolat­lan. Mennyire vehetjük hát szó szerint ezeket az ígéreteket? Az biztos, hogy Jézus több okból is nagyon hatásos dolognak tartja az imát. Egyrészt a hétköznapi emberek elmondhatják általa a vágyaikat Istennek. Másrészt az ima megerősíti Istent a világ urának és a sors irányítójának pozíciójában. Harmad­részt pedig megnyitja a szívet az imádatra és a hálára, hogy di­csérhessük Istent jóságáért, és megköszönhessük neki mind­azokat a javakat, amelyekkel elhalmoz bennünket.

119

DEEPAK CHOPRA

A keresztények még ma is használják az imát, mindhárom okból. És mégis, a kételyek korában nehéz hinni benne, hogy az ima képes mindarra, amit Jézus állít róla. Számára ugyanis az ima mindenható. Fohászkodjon bár valaki az Atyához vagy a Fiúhoz, Jézus biztosan állítja, hogy kérése meghallgatásra talál. A Biblia leghíresebb imája, a Miatyánk a legszükségeseb­bekért („mindennapi kenyerünket"), a lét tisztaságáért („ne vígy minket a kísértésbe"), a veszélytől való védelemért („szaba­díts meg a gonosztól") és általános bűnbocsánatért („bocsásd meg vétkeinket") - vagyis földi Paradicsomért - fohászkodik. Hogy Isten ezt megadhatja, az a lehetetlenségig idealisztikus elképzelésnek tűnik. Lehet, hogy az emberi világ fejlődött va­lamit az első század óta, az azonban biztos, hogy a Miatyánk nem hozta el a Mennyek országát ebbe az anyagi tartományba.

Az egyetlen dolog, ami valóssá teheti a Miatyánkot, az a meg­világosodás. Az az ember, aki elérte az Isten-tudatosság állapo­tát, pontosan úgy szólítaná meg Istent, ahogyan Jézus tette. Ám míg sok ékesszóló fohász maradt ránk tőle, az ima mechanizmu­sáról Jézus csak nagyon ritkán beszélt. „Kérjetek és kaptok" (Jn 16:24) - mondja újra és újra az evangéliumokban. Ha Jézus valóban ezt tanította követőinek, akkor azok bizonyára rámu­tattak, hogy sok kérésük bizony sosem teljesült. Neki pedig vá­laszolnia kellett valahogy a felhozott kételyekre, még ha ennek nincs is nyoma az írásban. Nekünk kell tehát kitalálnunk - is­merve tudatossági szintjét -, hogy vajon hogyan vélekedett.

Az ima ereje megváltozik, ahogy az ember előrehalad a spi­rituális úton: a tudatosság növekedésével egyre hatásosabbá válik. Isten nem teljesít, vagy tagad meg fohászokat, sőt azt sem teszi meg, hogy egyesekre odafigyel, másokra meg nem. Mindez csak így tűnik számodra - arról a tudatossági szintről nézve, ahol jelenleg vagy. Jézus Isten helyett tehát a fohászkodót okolta a meg nem hallgatott imákért. Ahelyett, hogy elbátor-

120

A HARMADIK JÉZUS

talanodnánk, inkább el kell fogadnunk ezt, mint rendíthe­tetlen tényt.

Az ima nem varázslat, hanem alkalmazott tudatosság. Nem várhatod el Istentől, hogy teljesítse kéréseidet, amíg nem állsz bensőséges kapcsolatban a szellemmel. Jézus ezt nagyon jól tudta, hiszen ő a valóság forrásából élt, és ezért képes volt aka­ratával befolyásolni a valóságot. Minél közelebbi kapcsolatban állunk tehát Istennel, spirituális erőnk annál nagyobb lesz.

Imádkozzatok, hogy méltók legyetek

„Vigyázzatok, nehogy elnehezedjék szívetek a mámor­ban, a tobzódásban, meg az élet gondjaiban, és készü­letlenül érjen benneteket az a nap, mert mint a tőr, úgy fog lecsapni a föld színének minden lakójára. Virrassza­tok hát és imádkozzatok szüntelenül, hogy megmene­küljetek attól, ami majd bekövetkezik és megállhassa­tok az Emberfiának színe előtt." (Lk 21:34-36)

Amikor Jézus arról beszél, „ami majd bekövetkezik", a Menny­ország földi eljövetelére gondol. Az evangéliumokból úgy tű­nik, hogy ez az apokaliptikus esemény nagyon is közel van. Míg azonban a korai keresztények szó szerint értelmezték az erről szóló utalásokat, valójában nem tudjuk, miért bocsátkozott Jézus ilyen jövendölésekbe, vagy hogy egyáltalán megtette-e. A spirituális kérdésekben mindig is szemben állt egymással a szó szerinti és a szimbolikus értelmezés.

Az én felfogásom szerint Jézus itt arról ad útmutatást köve­tőinek, hogy miként közelítsenek a szellem felé a mindennapok­ban. Olyan hozzáállásra tanítja őket, amely segíti belső fejlő­désüket. A „szüntelenül virrasztás" nem más, mint öntudatos-

121

DEEPAK CHOPRA

ság, amit a buddhizmusban „figyelmességnek" neveznek. Jé­zus még részletes instrukciókat is ad arról, mit is foglal magá­ban ez az állapot. Valahogy így összegezhetnénk: emlékezz rá, ki vagy valójában; élj úgy, hogy méltó légy Istenhez; imádkozz, hogy folyamatos kapcsolatban lehess vele. Eszerint tehát az ima eszköz, amely segít nyitottnak maradni a spirituálisán fontos kérdésekre.

Az ima bensőségessége

„És mikor imádkozol, ne légy olyan, mint a képmuta­tók, a kik a gyülekezetekben és az utczák szegeletein fenállva szeretnek imádkozni, hogy lássák őket az em­berek. Bizony mondom néktek: elvették jutalmukat. Te pedig a mikor imádkozol, menj be a te belső szobádba, és ajtódat bezárva, imádkozzál a te Atyádhoz, a ki tit­kon van; és a te Atyád, a ki titkon néz, megfizet néked nyilván." (Mt 6:5-6, Károli)

Egy bizonyos szinten ez a részlet önmagáért beszél. Jézus arra figyelmeztet, hogy az ima személyes és intim kommunikáció, és nem nyilvános szereplés. De mit akar mondani azzal, hogy „imádkozzál a te Atyádhoz, aki titkon van"? Ez finoman szólva is zavarba ejtő, Jézus hallgatói ugyanis nem gondolták, hogy Isten titkos volna. Hiszen nyilvános helyen, zsinagógákban imádkoztak hozzá - egy nyilvános Istenhez. Jézus azonban azt mondja, hogy Isten rejtett, tehát meg kell őt keresnünk, beemelve a képbe Isten-ember kapcsolatának misztikus aspek­tusát.

122

A HARMADIK JÉZUS

A tudás az ártatlanoké

„Abban az időben Jézus ezeket mondta: - Dicsőítelek, Atyám, ég és föld Ura, hogy az okosak és a bölcsek elől elrejtetted ezeket és a kicsinyeknek kinyilatkoztattad. Igen, Atyám, így tetszett neked." (Mt 11:25-26)

Jézus többször utal arra, hogy Isten üzenete nem az elmén ke­resztül, gondolatok formájában érkezik hozzánk, itt azonban egyértelműen ki is mondja ezt. De mi az a tudás, ami a bölcsek és az okosok elől rejtve maradt, és miért dicsőíti mindezért Istent Jézus? A hagyományos válasz szerint azt szeretné megér­tetni követőivel, hogy Isten a belé vetett hit által tárul fel előt­tük. Tágabb értelmezés szerint azonban Jézus azt mondja, hogy a szellem nem szavakkal, hanem közvetlen megtapasztalás révén kommunikál. A csecsemők is tapasztalatok segítségével tanulják az életet, a felnőttek mégis azt hiszik, hogy másodkéz­ből - különböző forrásokon és iratokon keresztül - is megis­merhetik Istent. Jézus kiemeli, mennyire lényeges, hogy magad is átéld, és személyesen megtapasztald a szellem jelenlétét.

Tudja a ti Atyátok

„Amikor imádkoztok, ne szaporítsátok a szót, mint a pogányok, akik azt hiszik, hogy ha ömlik belőlük a szó, nyomban meghallgatásra találnak! Ne utánozzátok hát őket! Tudja a ti Atyátok, mire van szükségetek, mielőtt még kérnétek." (Mt 6:7-8)

Jézus itt látszólag arra buzdítja követőit, hogy legyenek őszin­ték, amikor imádkoznak, és ékesszólás helyett inkább a szívük-

123

D E E P A K CHOPRA

bői beszéljenek. De ha Isten úgyis tudja, mit akarunk, akkor minek egyáltalán fohászkodnunk hozzá? Ez a kérdés nem új keletű, és több különböző módon megválaszolták már. Isten­nek szüksége van rá, hogy tudja, szeretnéd, ha segítene rajtad. Az embernek jót tesz, ha alázattal kér, ha fejet hajt az isteni előtt. Ha konkrétan megfogalmazod kívánságodat Isten felé, az segíti a mentális letisztulást. Mindezek a válaszok - és még sok másik is - ugyanazt a központi kérdést feszegetik: miért kell bármit is mondanunk egy mindenható Istennek? Hiszen ha valóban mindent tud, akkor emberi noszogatás nélkül is ké­pesnek kell lennie irányítani a világot, vagy nem?

Magam úgy hiszem, hogy Jézus a belső fejlődés folyamata­ként tekintett az imára. Nem azt mondta, hogy ahelyett, hogy fenntartás nélkül megbíznál Istenben, fel kell venned vele a kapcsolatot a fohász által. Ugyanakkor, ha elfogadjuk, hogy Jézus a megvilágosodás tanítója volt, az imára is úgy kell te­kintenünk, mint efelé vivő eszközre, szolgálatra. Amikor tehát a mindenható Istenhez imádkozol, saját tudatosságodat a tiszta tudatossággal kapcsolod össze. Ez a kapcsolat az út előrehalad­tával egyre bensőségesebbé válik.

Kezdetben lehet, hogy felajánlod szeretetedet Istennek, mert őszinte szeretetet érzel iránta, vagy mert tudod, hogy az imához hozzátartozik ez az érzés. Aztán a szeretet erősödik, majd csök­ken - ahogyan minden kapcsolatban. Idővel azonban mélyebbé válik, és olyan rejtélyek tárulnak fel benne, amelyekre az elején nem is gondoltál. Az ima tehát egy módja annak, hogy életben tartsd, és folyamatosan követni tudd ezt a folyamatot.

Ha kiadod magad egy kapcsolatban, természetes, hogy választ vársz. A csend azt jelenti, hogy a kapcsolat gátolt, az állandósult csend pedig azt, hogy halott. Az ima tehát nagyszerű próba an­nak megállapítására, hogy vajon Isten hallja-e a szavad - hogy a szellemmel való kapcsolatodban áramlik-e az energia.

124

A HARMADIK JÉZUS

Imádkozzatok hittel!

„Bármit kértek hittel az imádságban, megkapjátok." (Mt 21:22)

Ez talán a legegyszerűbb kifejezése Jézus egyik gyakran han­goztatott tanításának - mégpedig annak, hogy az embernek hinnie kell. „Higgyétek el, hogy megkapjátok, amit kértek" -szól egy másik lehetséges fordítás. Az imához tehát évszázadok óta hozzátartozik egy rejtett összetevő: a hit próbája. Rendkívül nehéz úgy elrebegni egy fohászt, hogy ne éreznénk a bűntudat vagy a kétely apró rezdüléseit. Van elég hitem? Vajon mi a gond velem, ha imám nem hallgattatik meg? Hogy követed-e Jézus fenti parancsát, az - mint minden más - a tudatossági szinte­den múlik. Az alacsonyabb szinteken az ember szó szerint kö­nyörög a segítségért. A legmagasabbon az ima nem különbözik a többi gondolattól, hiszen minden gondolat meghozza a maga eredményét. A két pólus között a lehetőségek széles spektruma található. Jézus egészen biztosan tisztában volt ezzel, és mégis azt tanította, hogy higgyünk imáink megvalósulásában.

Ez a tanítás a tudatosság összes szintjén értékes lehet. Tegyük fel, hogy Jézusnak igaza van, és minden ima meghallgattatik. Ha ez így van, akkor a fohász csak kétféle eredményre vezet­het: vagy megy minden a rendes kerékvágásban, és megérkezik a válasz, vagy valamilyen akadály, illetve ellenállás merül fel, ami visszatartja. Az akadályok és az ellenállás a tudatban lé­teznek, és meg lehet tőlük szabadulni. Ahelyett tehát, hogy az ima a hit próbája lenne, sokkal inkább azt mutatja meg, hogy mit kell még tenned a spirituális úton, hogy megnyisd a kom­munikációs csatornákat. Jézus tanítása nagy segítség, hiszen biz­tosít bennünket, hogy a kommunikáció sosem szűnik meg tel­jesen; csak átmenetileg állhatják útját akadályok.

125

D E E P A K CHOPRA

Karma - vetni és aratni Miközben írtam ezt a könyvet, az egyik legnagyobb tanulság az volt, hogy Jézus milyen sokat beszélt a karmáról. A karma fő tantétele szerint minden cselekedet egy elvetett maghoz ha­sonlatos, amely kicsírázik, szárba szökken, és valamilyen hatás formájában meghozza gyümölcsét. Jézust nem szokás ehhez a keleti felfogáshoz kötni, annak ellenére, hogy az egyik híres tanítása így szól: „Amit az ember vet, azt is aratja." (Gal 6:7) A karma szó ugyan hiányzik a szótárából, de a négy evangélium­ban mindvégig folyamatosan figyelmeztet, hogy minden csele­kedetnek megvan a maga következménye - itt a Földön vagy a Mennyországban.

A karma fontos eleme a spirituális útnak, és minden vallás nagy hangsúlyt fektet a helyes cselekvés elveinek meghatáro­zására. Jézus idejében a mózesi törvények mutatták meg, mely cselekedetek számítottak bűnnek. Mivel az Istennek nem tet­sző tettek sorát hosszúnak, őt magát pedig lobbanékonynak és ingatagnak képzelték, ekkoriban nem volt könnyű feladat el­kerülni a bűn csapdáját. Bonyolult papi hierarchiára volt szük­ség, hogy elválasszák egymástól a helytelent és a helyest. Az ótes­tamentumi Leviták könyve több száz kötelességet írt elő, és megszámlálhatatlan törvényt fektetett le az erényes zsidó élet­tel kapcsolatban.

Jézus jól ismerte a törvényt, és néha egyszerűen csak annyit mondott tanítványainak, hogy kövessék. Máskor azonban mint­ha fel akarta volna szabadítani őket a kőbe vésett rendelkezések alól, hogy közvetlen kapcsolathoz segítse őket azzal, ami egy cselekedet helyessé vagy helytelenné tesz. Ahelyett tehát, hogy papokra - akikben egyébként egyáltalán nem bízott - vagy me­rev szabályokra hagyatkozott volna, ő a szív, az elme és a lélek szintjén szólította meg hallgatóságát.

126

A HARMADIK JÉZUS

Ez az ember saját cselekedeteinek megítélésére vonatkozó szabadságeszmény nagyon új és radikális volt. Nem csoda hát, hogy az evangéliumokban ránk maradt Jézus néha visszasüly-lyed a hagyományos rabbiszerepbe. Mivel azonban a spirituá­lis út célja a szabadság, észre kell vennünk, amikor Jézus erről beszél. 0 azt mondja, hogy a karma törvénye köt - vagyis min­den cselekedet kivált egy erkölcsi súllyal rendelkező hatást -, Istennél azonban ott van a kulcs, amely képes megszabadítani ebből a kötelékből.

Jézus sokat beszél arról, milyen cselekedetek kedvesek Isten előtt, amit lefordíthatunk úgy, hogy ezek segítik elő az ember szellemi fejlődését. Hiszen Jézus azt szerette volna, ha követői fejlődnek, és eljutnak az Isten országának belső tudatosságáig. És bár szavai néha valóban abszolút igazságokként hatnak, ame­lyek a karma törvényét a bűn elkerülésének és a törvény betar­tásának kérdésére egyszerűsítik, az evangéliumokban még így is elegendő útmutatást találhatunk a spirituális úton járáshoz. Jézus karmafelfogását a következőképpen foglalhatjuk össze:

Minden cselekedet hatást vált ki. A jó cselekedetek jó eredményre vezetnek, a rosszak meg

rosszra. Minden cselekedet látható, és minden cselekedet megméret­

tetik. Semmit sem lehet elrejteni vagy eltitkolni. Ha jót cselekszel, spirituálisán fejlődsz. Ahogy fejlődsz, gondolataid és kívánságaid testet öltenek az

anyagi világban. A karma egyre gyorsabban és sokkal tu­datosabban működik.

Isten azt szeretné, ha cselekedeteid a lehető legjobb ered­ményt hoznák. Végső célja, hogy eljuttasson téged saját Or­szágába, ahol a lélek nem rabja többé a karma törvényé­nek.

127

DEEPAK CHOPRA

Az aranyszabály

„Melyiketek ad fiának követ, amikor az kenyeret kér tő­le? Vagy ha halat kér, ki ad neki kígyót? Ha tehát ti, bár gonoszak vagytok, tudtok jót adni gyermekeiteknek, akkor mennyivel inkább ad jót mennyei Atyátok azok­nak, akik kérik. Amit akartok, hogy veletek tegyenek az emberek, ti is tegyétek velük!" (Mt 7:9-12)

Az aranyszabályt mindenki ismeri. Azt azonban kevesen tud­ják, hogy nem csupán morális törvény, de karmáról szóló állí­tás is. Ez az elv - amely arra int, hogy viselkedj úgy másokkal, ahogyan szeretnéd, ha veled is viselkednének - természetesen része Jézus nagyobb ívű, felebaráti szeretetről szóló tanításá­nak. Ugyanakkor van mélyebb üzenete is - mégpedig az, hogy amikor az aranyszabály szerint cselekszel, Istenhez hasonla­tosan cselekszel. Persze nagyon nehéz úgy bánnunk másokkal, ahogyan szeretnénk, ha velünk bánnának, hiszen ezek a mások sokszor szenvedés, fájdalom és igazságtalanság forrásai a szá­munkra. Jézus azonban rámutat, hogy a magunk módján mind­annyian gonoszok vagyunk, hiszen mind követünk el helytelen cselekedeteket, és Isten ennek ellenére soha el nem múló sze­retettel szeret bennünket. Csodálatos megfogalmazása ez az Isten-tudatosságból való cselekvésnek.

Ha azonban még mélyebbre ásunk, rájövünk, hogy ez a taní­tás voltaképpen a kegyelemről szól. A karma pontosan azt adja vissza, amit érdemelsz, Isten azonban nem. 0 jónak és gonosz­nak egyaránt ad, ez pedig a kegyelem sajátja. Ha elelmélkedsz az aranyszabályon, rájössz, hogy az valójában arra int, hogy ke­gyelemmel élj, és ne azt nézd, hogy szerinted mit érdemelnek mások.

128

A HARMADIK JÉZUS

Ne ítélkezzetek

„Ne ítélkezzetek, hogy fölöttetek se ítélkezzenek! Ami­lyen ítélettel ti ítélkeztek, olyannal fognak majd fölöt­tetek is ítélkezni. Amilyen mértékkel mértek, olyannal fognak majd nektek is visszamérni." (Mt 7:1-2)

Amikor Jézus azt mondja követőinek, hogy legyenek irgalma­sok, és ne ítélkezzenek senki felett, két fő indokra hivatkozik. Az első szerint nincs olyan, aki ne követett volna el élete során valamikor egy-két rossz dolgot, úgyhogy ez alapján mindenki felett pálcát lehetne törni. (Erről szól Jn 8:7 sora, amikor a tö­meg épp megkövezni készül egy házasságtörő asszonyt, Jézus pedig így fordul feléjük: „Az vesse rá az első követ, aki bűnte­len közületek!") A második érv a karmával függ össze, amint azt már fentebb is láthattuk: ahogyan megítélsz másokat, a te cselekedeteidet is úgy mérik majd. Ha kíméletlen vagy má­sokkal, kemény ítéletre számíthatsz, ha azonban kegyelem­mel viseltetsz irántuk, a te hibáidat is kegyelemmel fogadják majd.

Jézus egyértelműen úgy gondolta, hogy minden tettnek meg­van a maga következménye, még ha az nem is azonnal nyilván­való. Ez a kulcs a karmához. Ha egyből megtapasztalnánk a cselekedeteink által kiváltott összes hatást, nem lenne szükség későbbi isteni igazságszolgáltatásra. De mikor mérnek majd meg minket? Milyen súllyal esnek latba bűneink, összehason­lítva a kisebbeket a nagyobbakkal? Eltörölhető egy gonosz tett egy jóval? Jézus mindezen bonyolult kérdésekre megadja a vá­laszt, amikor köntörfalazás nélkül kijelenti, hogy ne ítélkez­zünk. Mivel az ego erre képtelen, Jézus itt a tudatosság olyan szintje felé irányít, amely csak a lélek tartományában fogadható be. Ahogy elmozdulunk efelé a magasabb tudatosság felé, me-

129

DEEPAK CHOPRA

rev ítélkezésre való hajlamunk enyhülni kezd. Nem érezzük többé szükségét, hogy bárkit hibáztassunk; felhagyunk azzal, hogy bűn és bűnhődés terminusaiban gondolkozzunk. Mindez pedig csodálatosan egybevág Jézus szeretetről és megbocsátás­ról szóló tanításával.

Jó mértékkel mérjetek

„Bocsássatok meg, és nektek is megbocsátanak. Adja­tok, és akkor ti is kaptok. Jó, tömött, megrázott és túl­csorduló mértékkel mérnek öletekbe. Mert amilyen mér­tékkel ti mértek, olyannal mérnek majd nektek is." (Lk 6:37-38)

Jézus szeretett gyakorlati, kézzelfogható párhuzamokat hasz­nálni tanításaiban. Hallgatósága nagyrészt olyanokból állt, akik mindennap megfordultak a piacon, hogy ételt vásároljanak, és bizonyára szerették volna, ha az árusok tisztességesen és bőven mérik nekik a gabonát. így tehát Jézus biztos lehetett benne, hogy könnyen azonosulni tudnak majd a tanítással, miszerint ha az ember jó mértékkel mér, akkor neki is azzal mérnek majd. A piaci szabályt aztán könnyen át lehetett vinni Istenre: a szel­lem bőkezűségét is hasonló jutalom követi.

Hasonló hasonlót vonz

„Ha betértek egy házba, először ezt mondjátok: Békes­ség e háznak! Ha békesség fia lakik ott, rászáll békessé­getek, ha nem, visszaszáll rátok." (Lk 10:5-6)

130

A HARMADIK JÉZUS

A hagyományos kereszténység általában nem fogadja el a tételt, miszerint Jézusnak voltak a keleti tanításokhoz hasonló elvei és gondolatai, szem elől tévesztve a tényt, hogy a spirituális igazságok nincsenek időhöz és térhez kötve. Az előbbi részlet­ben Jézus például a karma törvényéről beszél, amikor kijelenti, hasonló hasonlót vonz. Hogy mennyire vagy képes befogadni egy szellemi tanítást, az csakis tudatossági szinteden múlik.

Isten hozzám vonz benneteket

„Megírták a próféták: Mindnyájan Isten tanítványai lesznek. Mindenki, aki hallgat az Atyára és tanul tőle, hozzám jön. Nem mintha valaki is látta volna az Atyát, csak aki az Istentől van, az látta az Atyát." (Jn 6:45-46)

Isten megmutatja magát az embereknek, akik aztán elkezde­nek Jézushoz vonzódni, hiszen az ő igazsága összhangban van, együtt rezonál ezzel a tudással. így működik a hasonló hasonlót vonz karmikus elve, amiről az előző részlet is szól.

Jézus azzal folytatja, hogy Istent csak az ismerheti meg tel­jesen, aki látta - ez pedig egyedül a vele való tökéletes egység­ben képzelhető el. A hithű keresztények ezt a sort úgy értel­mezik, hogy Krisztust az Istenhez vezető útként kell tisztel­nünk. Az Isten-tudatosságra való utalás azonban legalább ennyire benne rejlik az értelmezési lehetőségekben. Vagyis a tiszta szellem felhúz bennünket a maga szintjére, „...a halál­ból átmentünk az életbe..." (ljn 3:14) - fogalmaz egy másik helyen Jézus.

131

DEEPAK CHOPRA

Mondjatok le tulajdonaitokról

„Vagy melyik király nem ül le, mielőtt hadba vonulna egy másik király ellen, számot vetni, vajon a maga tíz­ezernyi katonájával szembe tud-e szállni azzal, aki húsz­ezerrel jön ellene? Mert ha nem, követséget küld hozzá még akkor, amikor messze van, és békét kér. így hát aki közületek nem mond le mindenéről, amije csak van, nem lehet a tanítványom." (Lk 14:31-33)

íme egy a megannyi hely közül, ahol Jézus megparancsolja köve­tőinek, hogy mondjanak le az anyagi dolgokról. Miután megál­dotta a szegényeket, tanítványaitól azt várja, váljanak olyanokká, mint ők. Mondanunk sem kell, hogy ez a parancs nem kevés kel­lemetlenséget és zavart okozott az évszázadok során. Többek kö­zött ez az egyike azoknak a pontoknak, amelyek miatt lehetetlen­nek tűnik az anyagi világban Jézus tanításai szerint élni. Voltak keresztények, akik Assisi Szent Ferenc példáját követve eldobták maguktól világi javaikat, hogy szó szerint a tanításnak megfele­lően éljenek. Mások úgy értelmezték a parancsot, mint ami in­kább a spirituális, és nem a materiális lemondásról szól. Minden­nek eredménye pedig egy kínos és nehézkes kompromisszum.

Azért választottam ezt a példázatot, mert véleményem szerint benne rejlik a megoldás az előbb vázolt zűrzavarra. A harcra készülő király látván, hogy ellensége kétszer erősebb nála, józan ítélőképességét használja, amikor a vereség elkerülése végett békeküldöttséget indít. Következtetésképpen mindegyikünk láthatja, hogy ha elérkezik a halál ideje, világi törekvéseink úgyis górcső alá kerülnek, egyszer és mindenkorra. Ha előrelá-tóak vagyunk, jó előre békét kötünk hát Istennel. Sokkal böl­csebb dolog már má a lélek felé fordulni, mint megvárni ezzel az utolsó pillanatot.

132

A HARMADIK JÉZUS

Aki kard által él

„Jézus megkérdezte: - Barátom, miért jöttél? Erre kö­rülfogták Jézust, kezet emeltek rá, és foglyul ejtették. Jézus kísérői közül az egyik kardjához kapott, kirántotta, a főpap szolgájára sújtott és levágta a fülét. Jézus rászólt: - Tedd vissza hüvelyébe kardodat! Aki kardot ragad, az kard által vész el. Vagy azt hiszed, hogy nem kérhetem Atyámat, s nem küldene tizenkét légió angyalnál is töb­bet?" (Mt 26:50-53)

Bizonyos értelemben mindannyian kard által élünk. Támogat­juk és fenntartjuk a hadsereget és a rendőrséget, hogy megvéd­jenek bennünket. Úgy gondoljuk, hogy erőt csak erővel lehet visszaverni. Jézus tisztában volt vele, hogy a világ így működik, mégis azt tanította, hogy az erőszak része élet és halál soha véget nem érő körforgásának. Neki azonban sikerült megmenekülnie ebből: az angyalok szintjén foglal helyet, közvetlenül Isten mel­lett. A Szenvedéstörténet telis-tele van szimbólumokkal, ame­lyeket egy magasabb tudatosság tükrében kell értelmeznünk, ahelyett, hogy egyszerűen a felsőbbrendű jó halálra ítélését látnánk benne. Jézus életének minden erőszakos történése ma­gasabb tanítás célját szolgálta - mégpedig azét, miszerint a fi­zikai lét, még a legkegyetlenebb formájában is, meghaladható.

Szabadulás a karmától

„Az én igám édes, és az én terhem könnyű." (Mt 11:30)

Jézus azt ígéri követőinek, hogy a Mennyországban nincs szen­vedés. A mélyebb értelmezés szerint azonban arra utal, hogy a

133

DEEPAK CHOPRA

magasabb szintű tudatosságban nem létezik többé a karma kényszerűsége. Mindezt alátámasztja Jézus saját tapasztalata, és a tény, miszerint az angol „yoke" ('járom, iga') szó ugyanab­ból a tőből származik, amelyből a „yoga", vagyis az 'Istennel való egyesülés'.

A világ mint illúzió

Nem minden spirituális mester ellenzi a materializmust, Jézus azonban igen. O tanításai során gyakorlatilag a világiság ösz-szes formája ellen kikelt. A papokat szigorúan bírálta álszen-teskedésükért és a népszerűség hajszolásáért. A gazdagokat és a hatalmasokat megvetette, mint akik méltatlanok Istenhez. Bírálatát pedig még inkább kiélezte azáltal, hogy a társadalom legalsó rétegeit, a szegényeket és az alázatosokat dicsőítette. Ráadásul mindezt tökéletesen ellentmondást nem tűrő hangon tette. Ha tehát kellemetlenül érezzük magunkat, amiért ra­gaszkodunk pénzünkhöz, tulajdonainkhoz és státuszunkhoz, biztosak lehetünk benne, hogy az evangéliumok Jézusának ez is volt a célja.

De miért? Erre általában az a válasz, hogy azért, mert erköl­csi kifogása volt a pénz és a hatalom ellen. Es valóban, amikor azt mondja, hogy „Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és az Istennek, ami az Istené!" (Mt 22:21), Jézus egyértelműen elhatárolja magát a világi dolgoktól, mert azoknak semmi köze spirituális küldetéséhez. És mégis, az „Akinek van, annak még adnak, hogy bőségesen legyen neki..." (Mt 13:12) állítással mintha cáfolná iménti álláspontját.

Hogy feloldjuk az ilyen ellentmondásokat, meg kell vizsgál­nunk Jézus azon tanítását, miszerint a világ maga illúzió. Ha az anyag csupán káprázat, logikusnak tűnik a tanács, hogy ne

134

A HARMADIK JíiZUS

foglalkozzunk vele. Amikor tehát Jézus kikel „a csalóka gaz­dagság" (Mt 13:22) ellen, azért teszi, mert általa a tudatosság esik csapdába. A valósnak látszó pénz, tulajdon és státusz el­vonja a figyelmet a spirituális célokról. Ezért nevezi Jézus a vagyont „vigasztalásnak". Miután elveszítettük az igazi jutal­mat - Isten országát - meg kell elégednünk a vigaszdíjjal, vagyis az anyagi világgal.

Az illúziót és a realitást általában nem tudjuk egy csapásra elkülöníteni egymástól. Hogy mit érzékelünk valósnak, az tu­datossági szintünknek megfelelően változik. Azon kevesek szá­mára, akik úgy döntenek, hogy teljesen lemondanak az anya­giakról, lehetségessé válik egy nagy ugrással célba érni. Még ekkor sincs azonban semmilyen garancia arra, hogy az érzéke­lés valóban megváltozik. Valaki kolostorba vonulhat csupán azért is, mert az egyház ezt szent dolognak tartja. De ha az ilyen ember magával viszi régi, megszokott percepcióit a világról, akkor a kolostori életben ugyanazokkal az ego teremtette csap­dákkal találja szemben magát, mint odakint.

Jézus azt akarta, hogy tanítványai egyesüljenek Istennel. Min­den másfajta életet az illúzió rabságának tartott. Az ego az, ami ezt a káprázatot fenntartja, hiszen az „én, engem és enyém" mélyen a világi dolgokban gyökerezik. A legértékesebben ezért úgy élhetsz, ha felfedezed spirituális lényeged, és erre építed létezésed. így első leszel Isten szemében, még akkor is, ha a vi­lág utolsónak lát majd.

Kerülni a világot

„Ezért testvérei így szóltak hozzá: - Kelj útra, és menj el Júdeába, hogy tanítványaid is lássák tetteidet. Hisz senki sem működik titokban, ha azt akarja, hogy tudo-

135

DEEPAK CHOPRA

mást szerezzenek róla. Ha képes vagy ilyenekre, akkor lépj a világ színe elé. Testvérei sem hittek ugyanis ben­ne. Jézus ezt válaszolta nekik: - Nekem még nem érke­zett el az időm, de nektek mindig megfelelő az idő. Ti­teket nem gyűlölhet a világ, de engem gyűlöl, mert bi­zonyítom, hogy gonoszak a tetteik..." Qn 7:3-7)

Jézus talán itt utasítja el a legnyersebben a világot. A történet szerint megtagadta, hogy Jeruzsálembe menjen egy zsidó ün­nep alkalmából, mivel tudta, hogy ott lesznek azok, akik meg akarják ölni. A világ gonoszsága olyan téma, amelyre Jézus gyakran visszatér, ellentétbe állítva azt Isten világának jóságá­val. Mindeközben azonban nem szabad elfelejtenünk, hogy Jézus itt hitetlenekhez beszél, akik teljességgel elfogadják a világot valóságként. Épp ezért jó oka van rá, hogy a lehető leg­erősebb szavakat használja, hiszen csak így tudja őket felrázni illúzióikból.

Az élet hamissága

„Ne gondoljátok, hogy békét jöttem hozni a földre. Nem békét jöttem hozni, hanem kardot. Azért jöttem, hogy szembeállítsam az embert apjával, a leányt anyjával, a menyet anyósával. Az embernek a tulajdon családja lesz az ellensége. Aki apját vagy anyját jobban szereti, mint engem, nem méltó hozzám, aki fiát vagy lányát jobban szereti, mint engem, nem méltó hozzám. Aki nem veszi vállára a keresztjét, s nem követ, nem méltó hozzám. Aki meg akarja találni életét, elveszíti, aki azonban el­veszíti értem életét, az megtalálja." (Mt 10:34-39)

136

A HARMADIK JÉZUS

Jézus itt még az anyagi lét legkedvesebb aspektusai ellen is fel­lázad, hamisnak nevezve azokat. Talán egyszerűnek találjuk, hogy az ő pártját fogjuk a gazdagok és hatalmasok ellen, itt azon­ban a család ellen beszél! Az anyagi világnak még ez a része sem ér annyit, mint az az élet, amely a spirituális úton vár ránk. (Ennyit a „családi értékekről"!)

Meglátni a valót

„Senki sem gyújt világot, hogy eltakarja vagy a véka alá rejtse. Inkább a tartóra teszi, hogy aki csak belép, lássa világát. A tested világa a szemed. Ha szemed ép, egész tested világos. De ha a szemed rossz, egész tested sötét. Vigyázz hát, nehogy sötétség legyen benned a világos­ság. Ha tested csupa világosság és nincs benne semmi sötétség, olyan világos lesz egészében, mintha a villám fénye világította volna meg." (Lk 11:33-36)

Ez a részlet az érzékelésről szól. Ha képes vagy felfogni a ben­ned lévő fényt, elnyered annak teljességét. Ha azonban vak vagy rá, sötétben maradsz. Hogy milyen valóságban találod magad, az egyedül rajtad áll. A fény Isten valósága, a sötétség Isten hiánya. Mint mindig, Jézus itt is arra ösztökéli követőit, hogy a fényt keressék.

Kapcsolódjatok a forráshoz

„Én vagyok az igazi szőlőtő, s Atyám a szőlőműves. Min­den szőlővesszőt, amely nem hoz gyümölcsöt, lemetsz rólam, azt pedig, amely terem, megtisztítja, hogy még

137

DEEPAK CHOPRA

többet teremjen. Ti már tiszták vagytok a tanítás által, amelyet hirdettem nektek. Maradjatok hát bennem, s akkor én is bennetek maradok. Amint a szőlővessző nem teremhet maga, csak ha a szőlőtőn marad, úgy ti sem, ha nem maradtok bennem. Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlő­vesszők. Aki bennem marad, s én benne, az bő termést hoz. Hisz nélkülem semmit sem tehettek." Qn 15:1-5)

Jézus szerette volna megosztani tanítványaival az Istennel való egység tapasztalatát, ezért gyakran használta a „maradjatok bennem" kifejezést. A szőlőtőről szóló példázat (amely egyike a János evangéliumában szereplő kevés parabolának) ezt fejti ki. Jézus itt arról beszél, hogy az Istentől eltávolodott ember -akárcsak a tőről levágott szőlővessző - meddő és terméketlen. Az éltető nedv, amely a szőlőt táplálja és segít meghoznia gyü­mölcsét, nem más, mint Isten, vagyis az élet forrása. Követke­zésképpen az egyetlen létforma, amely elkerülheti a halált az, amely hozzákapcsolódik eredeti és végső forrásához.

A szellem örök

„Vegyetek példát a fügefáról. Amikor hajtása már zsen­dül, és a levelei kibontakoznak, tudjátok, hogy közel van a nyár. így amikor ezeket látjátok, magatok is meg­állapíthatjátok, hogy már közel van az ajtóban. Bizony mondom nektek: Nem múlik el ez a nemzedék, míg ezek be nem következnek. Ég és föld elmúlik, de az én igéim el nem múlnak." (Mt 24:32-35)

A fenti egyike annak á számos bibliai helynek, ahol Jézus a meg­váltás sürgősségére figyelmezteti követőit. Ahogy a fügefa első

138

A HARMADIK JÉZUS

rügyei jelzik a nyár közeledtét, úgy jelzi Isten közelsége egy új világ hajnalát. Ha szó szerint értelmezzük, mondhatjuk, hogy ez a jövendölés megbukott. Lehet, hogy Jézus Isten földi eljö­vetelének hírnökeként látta magát, ez a nyár azonban még ma is várat magára. A sürgősség azonban sokkal inkább vonatko­zik az örök valóság megtalálására, és a tünékeny világtól való elfordulásra. Jézus tehát arra bíztatja tanítványait, hogy térje­nek rá mielőbb a spirituális útra, ha meg akarják előzni a káp-rázatot.

Szeresd vagy veszítsd el?

„Aki szereti életét, az elveszíti, de aki gyűlöli életét eb­ben a világban, az megmenti az örök életre." (Jn 12:25)

Jézus itt leghajthatatlanabb, a megalkuvás szikráját sem tűrő hangján szól. Élet és halál kettőssége olyan kíméletlenül jele­nik meg, akár a penge éle. Én azonban hajlok arra, hogy retori­kát lássak az ilyen abszolút kijelentésekben. Jézus sokkolni akarja hallgatóságát, hogy azok végre belássák, hamis értékren­det követnek. A világi dolgokhoz való ragaszkodás egyenlő a ha­lállal; a spirituális ébredés az örök élet szabadságát hozza el.

Honnan jöttem

„Jézus megfelelt nekik: - Ha magam mellett teszek is tanúságot, érvényes a tanúságom, mert tudom, honnan jöttem, és hova megyek. Ti ellenben nem tudjátok, hon­nan jöttem, és hova megyek. Ti a test szerint ítéltek, én nem ítélkezem senki fölött." (Jn 8:14-15)

139

DEEPAK CHOPRA

Jézus ebben a részletben a papokkal szemben védekezik, akik­nek nem tetszik, hogy Messiásnak nevezi magát. A „ti a test szerint ítéltek" sor egyértelművé teszi üzenetét: én nem az a hús-vér ember vagyok, akinek hisztek.

Látni és hinni

„Jézus csak ennyit mondott: - Hittél, mert láttál. Bol­dogok, akik nem látnak, mégis hisznek." (Jn 20:29)

Ez az egyetlen sor többet mond a mai korról, mint megannyi kö­tet. Arról a korról, amikor a fundamentalizmus a bibliakuta­tással karöltve lázasan keresi a bizonyítékokat Jézus létezésére. Sírok, írásos emlékek és régészeti leletek után kutatnak, ahe­lyett, hogy Krisztus saját szavára hallgatnának. Hiszen ő meg­mondta, hogy ne legyünk csalódottak és hitehagyottak, amiért sosem találkoztunk a hús-vér emberrel; ennél sokkal értékesebb, ha önmagunkban, személyes keresés útján találjuk meg őt.

Isten a mindenség

„Aki a mindenséget hiányosnak ismeri meg, az maga hiányos, tökéletlen." (Tamás 67)

A gnosztikusok fogták Jézus anyagellenességét, és még tovább vitték. Tamás evangéliumának szerzője egyetlen velős mondat­ban kijelenti, hogy ha nem érted meg, hogy Isten minden létezőt magában foglal, akkor semmit sem értesz. Az 56. sor legalább ennyire kifejező: „Aki megismerte a világot, csak holttestet ta­lált."

140

A HARMADIK JÉZUS

Egység

Jézus akkor közvetítette a legmélyebb tudást az Isten-tudatos­sággal kapcsolatban, amikor önmagáról beszélt. Még kétezer évvel később is kézzelfogható az a tisztelettel vegyes hitetlen­ség, amellyel szavait fogadták. Ennek az az oka, hogy Isten fia egy hétköznapi ember testében jött el az emberek közé, és csak azok látták igazi valóját, akik képesek voltak ráhangolódni a magasabb szintekre. Mindenki más csalást vagy potenciális ve­szélyt látott benne - főleg a gazdagok és a hatalmasok. És ez ma sincs másképp. A szkeptikusok továbbra is megkérdőjelezik Jézus állítását, miszerint ő a Messiás, de még a hithű kereszté­nyek is kételyek között vergődnek, hogy valóban megváltotta-e bűneiből a világot, ahogyan mondta.

Azonban a pozitív és negatív ábrázolások egyaránt elvétik Jézus igazi lényegét - az Istennel való tökéletes egységet. Egy szóval, ő rejtély. És épp ez a célja: megmutatni hallgatóinak, hogy az emberi lét igenis titokzatos. Ha sorba vesszük a legfon­tosabb kijelentéseket, amelyeket ez a misztikus alak magáról tett, egészen más kép rajzolódik ki, mint az általánosan elfoga­dott nézet a Messiásról, aki egyszerre győzi le a bűnöket és a rómaiakat.

A misztikus Jézus egyszerre beszélt saját és a mi lényegünk­ről. Ez pedig nem más, mint az isteni darabka, a mindannyi­unkban ott rejlő lélekszubsztancia, amely soha nem vált külön saját forrásától:

Ez a lényeg teljesen különálló az anyagi világtól és annak tö­rekvéseitől.

Minden szükségletével Isten felé fordul. Spontán módon cselekszik, mindenféle előzetes terv nélkül. Időtlennek látja magát.

141

DEEPAK CHOPRA

A szenvedés együttérzést vált ki belőle, és szeretné megszün­tetni azt.

Tisztában van vele, hogy a szenvedés a tudatban gyökerezik, és hogy a magasabb szintű tudatosság képes véget vetni annak.

Amikor magáról beszélt, Jézus tulajdonképpen ezt a lénye­get írta le, ami mindannyiunk forrása is egyben. Úgy kell tehát hallanunk szavait, mint amelyek onnan érkeznek - vagyis sa­ját belső hangunkként. Jézus arra szólított fel bennünket, hogy éljünk ebből a lényegből, ahogyan ő is tette.

En szellem vagyok

„De ő megmagyarázta nekik: - Ti innen alulról valók vagytok, én meg felülről való vagyok, ti e világból vagy­tok, én nem e világból vagyok." (Jn 8:23)

Jézus itt kijelenti, hogy ő lényegében spirituális lény, ami az általános megértés fölé helyezi őt. Ez alatt azt érti, hogy a maga­sabb szintű tudatosság nehezen tud kapcsolatot teremteni az ala­csonyabb szintekkel; szakadék van köztük, amit át kell hidalni.

En örök vagyok

„Jézus így válaszolt: - Bizony, bizony, mondom nektek: Mielőtt Ábrahám lett, én vagyok." (Jn 8:58)

Mivel a zsidóság Ábrahámtól ered, Jézus a fenti kijelentéssel nem csak azt mondja, hogy saját fizikai testénél előbb létezett, hanem hogy már a vallásalapító előtt is. Ez azt jelenti, hogy az

142

A HARMADIK JÉZUS

ő igazsága a legrégibb igazság. Tágabb értelemben véve pedig utalás arra, hogy a szellem felette áll mindenféle intézményes vallásnak.

Teljessé tenni jöttem

„Ne gondoljátok, hogy megszüntetni jöttem a törvényt vagy a prófétákat. Nem megszüntetni jöttem, hanem tel­jessé tenni." (Mt5:17)

Jézus itt megnyugtatja az embereket, hogy nem akarja fenekes­tül felforgatni az életüket. Pedig dehogynem, hiszen máskor alapjaiban kérdőjelezi meg a zsidó hitet, és az egész papságot csaló bandának titulálja.

Szabadulást hozok

„Az Úr lelke van rajtam, azért kent fel engem, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek. Elküldött, hogy hir­dessem a foglyoknak a szabadulást, a vakoknak a látást, hogy szabadon bocsássam az elnyomottakat, és hirdes­sem az Úr kegyelmének esztendejét." (Lk 4:18-19)

Ekesszóló megfogalmazása ez az Otestamentumban is megírt Messiás-szerepnek. Emellett szemléletes leírása a szellemben való létnek, amely megszabadít bennünket magunkról alkotott téves elképzeléseinktől.

143

DEEPAK CHOPRA

Addig munkálkodj, míg világosság van

„Amíg e világban vagyok, világossága vagyok a világ­nak." (Jn 9:5)

Ez a mondat Jézus egyik leghíresebb tanítását festi alá, amely­ben arra ösztönzi hallgatóit, hogy addig összpontosítsanak ta­nításaira, amíg velük van. Addig üsd a vasat, amíg meleg - szól az idevágó közmondás.

Veletek leszek szellememben

„Ahol ugyanis ketten vagy hárman összegyűlnek a ne­vemben, ott vagyok közöttük." (Mt 18:20)

Ez a mondat arra utal, hogy közös imával megidézhetjük Jézus szellemét, ugyanakkor az igazság próbáját is nyújtja. Amikor tanítványai megkérdezték tőle, miként simíthatják el a köztük felmerülő vitákat, illetve az ellenük felhozott vádakat, Jézus azt mondta nekik, hogy kettesével-hármasával járuljanak vád­lóik elé, és úgy próbálják meggyőzni őket. A fenti híres kijelen­tésében tulajdonképpen ez a tanács rejlik, misztikus köntösben.

Tünékeny vagyok

„Sokszor vágytatok hallani az igéket, melyeket mond­tam nektek és nincs senkitek, akitől hallanátok. Jönnek majd napok, amikor kerestek engem és nem találtok." (Tamás 38)

144

A HARMADIK JÉZUS

A négy evangéliumban újra és újra szerepel, hogy Jézus meg­menteni jött a világot, és ezért örökké jelen van és lesz. A gnosz-tikusok kellettek hozzá, hogy realisztikusabban lássuk ezt a kérdést - ők ugyanis kimondták, hogy Jézus bizony nagyon sokszor megfoghatatlan, akárcsak a lélek.

Az én üzenetem rejtve van

„Én azt adom majd nektek, amit szem nem látott, fül nem hallott, kéz nem tapintott és emberi szívben fel sem merült." (Tamás 17)

A gnosztikusokra jellemző a szélsőséges, okkult miszticizmus­ba hajlás. Talán itt is elsodorta őket az ellentmondás szelleme? Talán. De az is lehet, hogy éppenséggel a realizmus szól belő­lük. Jézus az ő számukra ugyanis olyan tudatállapothoz tarto­zott, amely túl van az öt érzéken és a gondolkodó elmén. Ez az állítás tehát az Isten-tudatosságról szól, és nem az öncélú misz­tifikálásról.

Minden hatalom az enyém

„Jézus odalépett hozzájuk, és így szólt: - Én kaptam minden hatalmat égen és földön." (Mt 28:18)

Jézus azután mondja ezt, hogy feltámadt a halálból, és megje­lent tanítványai előtt Galilea hegyén. A kontextus tehát a kinyi­latkoztatásé. Mielőtt meghalt volna, Jézus azt ígérte tanítványai­nak, hogy halála után elnyeri Isten erejét. Ez most be is követ­kezett, hiszen nem volt többé hús-vér ember, hanem spirituális

145

DEEPAK CHOPRA

lény. A mélyebb tanítás e mögött az, hogy a szellem ugyanúgy hatalommal rendelkezik az anyagi világ fölött, mint a saját bi­rodalmában.

Én szolgállak benneteket

„Mert ki nagyobb, aki az asztalnál ül, vagy aki felszol­gál? Nyilván az, aki az asztalnál ül. Én mégis úgy va­gyok köztetek, mintha a szolgátok volnék." (Lk 22:27)

Ezt mondja Jézus tanítványainak, akik épp arról vitatkoznak, ki vezesse őket, miután ő elment. Ahogyan oly sokszor, itt is arra inti őket, hogy a vezérnek a többiek szolgájának kell lennie. Minket a szellem hangjaként emlékeztet ez a tanítás, hogy a lé­lek létezésének célja a szolgálat.

A világ megmentője

„Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen. Nem azért küldte el Isten a Fiát a világba, hogy elítélje a világot, hanem, hogy üdvösséget szerez­zen a világnak." (Jn 3:16-17)

Jézus János evangéliumában többet beszél önmagáról, mint bár­hol máshol. Az embernek az az érzése, hogy a szerző szerette volna minden vitán felül megerősíteni és lefektetni, ki is volt Krisztus. A feltámadás emléke kezdett halványulni, a jeruzsá­lemi templomot lerombolták a rómaiak. A fenti híres részlet­ben Jézus a lehető legfenségesebb ékesszólással jelenti ki saját

146

A HARMADIK JÉZUS

isteni mivoltát. Tanítása szerint a magasabb szintű tudatosság megmenti az embert a halál illúziójától, ez pedig a szerető Isten ajándéka.

Én vagyok az út

„- Én vagyok az Út, az Igazság és az Élet - válaszolta Jé­zus. - Senki sem juthat el az Atyához, csak általam. Ha engem ismernétek, Atyámat is ismernétek, de mostan­tól fogva ismeritek és látjátok." (Jn 14:6-7)

Ha megtisztítjuk ezt a tanítást az egyházi dogmától, beláthat­juk, hogy Jézus a következőt mondja: „Ha eddig kerestél, ne keress tovább. így néz ki, amikor a szellem megvalósítja ön­magát." Vagyis Jézus kézzelfoghatóvá teszi az Isten-tudatos­ságot, azáltal, hogy annak élő példájaként jár-kel az emberek között.

Isten akaratát teljesítem

„Jézus a templomban tanítva ezt felelte rá: - Igen, is­mertek, és azt is tudjátok, honnan való vagyok, noha nem magamtól jöttem, hanem az Igaz küldött, akit ti nem ismertek. Én azonban ismerem, mert tőle vagyok és ő küldött." (Jn 7:28-29)

Jézus nem egyedül cselekszik, hanem Isten akaratából. O nem rendelkezik olyan értelemben vett személyiséggel, mint aho­gyan azt mi magunkról hisszük. Nem individuum. Akarata és törekvései Istentől valók. „Legyen meg a te akaratod, amint a

147

DEEPAK CHOPRA

mennyben, úgy a földön is." - mondja a Miatyánkban, ezzel nyomatékosítva saját tapasztalatát. Az Isten-tudatosságban a kis én összeolvad a kozmikus énnel.

Bennem Isten cselekszik

„De Jézus tovább hirdette: - Bizony, bizony, mondom nektek: A Fiú magától nem tehet semmit, csak azt tehe­ti, amit az Atyától lát. Amit ő tesz, azt teszi a Fiú is. Az Atya ugyanis szereti a Fiút, s mindent megmutat neki, amit tesz. De még nagyobb dolgokat is mutat neki, hogy csodálkozzatok rajta. Mert amint az Atya föltámasztja a halottakat és életre kelti őket, a Fiú is életre kelti azo­kat, akiketakar." (Jn 5:19-21)

Ez a tanítás a megadásról szól. A tudatosság egy bizonyos szintjén az ember egész lényét átadja Istennek. A tettek nem az egóból erednek többé; isteni forrásuk van. Az Isten-tudatos­ságban továbbra is gondolkodunk és cselekszünk, nincs meg többé azonban az „én" cselekszem érzése. Ehelyett a dolgok Isten által történnek velünk és bennünk. Mindezt Jézus az evangélium egy másik helyen is megerősíti: „Mert nem azért szálltam alá a mennyből, hogy a magam akaratát tegyem meg, hanem annak akaratát, aki küldött." (Jn 6:38)

Kövessetek alázatosságomban

„Ti Mesternek és Úrnak hívtok, s jól teszitek, mert az va­gyok. Ha tehát én, az Úr és Mester megmostam lábatokat, nektek is meg kell mosnotok egymás lábát. Példát adtam, hogy amit én tettem, ti is tegyétek meg." (Jn 13:13-15)

148

A HARMADIK JÉZUS

Jézus sokszor és sokféleképpen beszélt az alázatosságról. Ebben a részletben önmagát ajánlja fel példaként. Az üzenet szerint a szellem lételeme a szolgálat, és mivel mindannyian szellem va­gyunk, életünket a szolgálatnak kell szentelnünk. Az ego - amely csak magával van elfoglalva - ezt a tanítást fenyegetésként éli meg. Az igazság azonban az, hogy a világon semmi más nem létezik, mint az önmagával találkozó és önmagához kapcsoló­dó szellem. Ezért amikor másokat szolgálsz, önmagad mestere és szolgája is vagy egyben.

Mondjátok meg, ki vagyok

„Jézus így szólt tanítványaihoz: - Hasonlítsatok engem, mondjátok meg, kihez vagyok hasonló? Simon Péter ezt mondta neki: - Egy igaz angyalhoz hasonlítasz. Máté azt mondta neki: - Okos, mélyenlátó emberhez hasonlí­tasz. Tamás ezt mondta neki: - Mester, ajkam nem tudja kimondani, kihez hasonlítasz. Jézus mondta: - Én nem vagyok a mestered, mert megittasodtál és megmámoro-sodtál a szökellő forrásból, amit én mértem." (Tamás 12)

Amennyire János evangéliumának írója próbálta kihangsúlyoz­ni Jézus tekintélyét, a gnosztikusok legalább annyira igyekeztek azt lerombolni. A fenti részlet mindenféle hatalommal szem­beni szkepticizmusuk ékes bizonyítéka. Kissé ironikus, aho­gyan Jézus a saját tekintélyét arra használja, hogy le is rombolja azt. De épp ezt a rejtélyt kutatták a gnosztikusok: miképpen kövessünk egy olyan tanítót, aki nem szeretné, ha tanítványai bárkit is követnének.

149

KICSODA AZ „IGAZI" JÉZUS?

Az emberiség ma is épp olyan mániákusan keresi az „igazi Jé­zust", mint bármikor a történelem folyamán. A középkorban za­rándokok ezrei tettek fáradságos utakat, csak hogy láthassák az eredeti kereszt egy darabkáját, vagy a lándzsát, amellyel a római katona átdöfte a keresztre feszített Jézus oldalát. Sőt, hatalmas katedrálisokat emeltek ezen állítólagos ereklyék tiszteletére. Ke­resztelő Szent János állkapcsát több helyen is megtalálni vélték, miközben az egyes leletek tulajdonosai mind a saját felfedezésük eredetiségét hirdették. Manapság kevesebb ereklye vonz nagy tö­megeket - közülük a torinói lepel az egyik leghíresebb -, a Krisz­tussal kapcsolatos fizikai tárgyak azonban még ma is ugyanúgy megmozgatják az emberek fantáziáját, mint a régebbi időkben.

Nemrég James Cameron, a Titanic rendezője jelentett be egy olyan felfedezést, amely még az elsüllyedt luxushajónál is le-nyűgözőbb: megtalálták Jézus és családja végső nyughelyét. És bár az általa rendezett filmben22 felmutatott bizonyítékok a bibliatudósok nagy részét nem győzték meg, a média pillana­tok alatt ellepte az ősi csontokkal teli, Mária és József feliratú ládákat rejtő sírhely környékét. Pár hét múlva jött az újabb

22 A The Lost Tomb of Jesus (Jézus elveszett sírja) című dokumentumfil­met először az amerikai Discovery Channel mutatta be, 2007. március 4-én.-Aford.

150

A HARMADIK JÉZUS

fantasztikus felfedezés: Heródes király sírja. A lázas izgalom hátterében ez esetben is az igazi Jézus létezésének bizonyíté­kai utáni csillapíthatatlan vágy állt.

És mégis, a manapság Jézus után kutató ember mozgatóru­gói nem feltétlenül ugyanazok, mint középkori társáé. Egy ak­kori zarándok számára Jézus valósága megkérdőjelezhetetlen volt, a katedrálisok szakrális ereklyéi egyfajta szent jelenlét letéteményeseiként működtek; a közelükben lenni annyit je­lentett, mint Isten közelében lenni. A modern ember ezzel el­lentétben sokkal jogászibb gondolkodású. Szkepticizmusa bi­zonyítékért kiált, hogy kétezer évvel ezelőtt Észak- Galileában valóban élt és tanított egy vándor rabbi. Ennek hiányában azon­ban fejest kell ugranunk a fennálló Jézus-mítosz vizsgálatába, és nem azért, hogy kipukkasszuk egy számunkra oly kedves el­képzelés buborékát, hanem hogy meggyőződjünk róla, az álta­lunk választott Jézus a lehető legközelebb áll ahhoz, aki képes beteljesíteni az emberiség számára meghatározó tanításokat. A Krisztus, aki az Isten-tudatosság felé vezéreli híveit, az ösz-szes többi képnél hitelesebbnek tűnik, tekintve, hogy alapos vizsgálat során a hagyományosan tisztelt Jézus létezésére vo­natkozó legalapvetőbb tények is alaptalannak bizonyulnak.

Nem könnyű szembenéznünk ezzel az igazsággal, hiszen a valódi Jézus utáni kutatás kész iparággá fejlődött, amely abból él, hogy megpróbálja ébren tartani a hívők reményeit. Nyil­vánvaló, hogy rendkívül bonyolult kérdéssel állunk szemben, amely a különböző vélemények széles skáláját sorakoztatja fel.

1. A szó szerinti értelmezés: Az igazi Jézust az evangéliumokban találjuk. Semmi szükség rá, hogy máshol keressük őt.

2. A racionalista értelmezés: A Jézus életével kapcsolatos ténye­ket elmosta az idő. A négy evangélium nem értelmezhető a valós személy létezésének hiteles bizonyítékaként.

151

DEEPAK CHOPRA

3. A misztikus értelmezés: Az igazi Jézus sosem volt fizikai - ő a Szent Lélek.

4. A szkeptikus értelmezés: Először is, az igazi Jézus nem is léte­zett - alakja csupán a vallásos fantázia koholmánya.

5. A tudatossággal kapcsolatos értelmezés: Jézus az Isten-tudatos­ság szintjén lévő ember saját tudatosságában létezik.

Én magam szilárdan hiszek az utolsó értelmezésben. Hiszem, hogy Jézus nem csupán valós volt, de talán ő a nyugati történe­lem legjelentősebb alakja. És mégis, tekintve, hogy mennyire ellentmondásos és zavarba ejtő módon jelenik meg a négy evan­géliumban, muszáj mélyebbre ásnunk, hogy megalkossuk azt a Jézus-képet, amely összhangban van tanításainak lényegével.

Nem kétséges, hogy nagyon sok keresztény döbbent rémü­lettel, sőt felháborodással fogadja majd az általa hitt Jézus-kép megkérdőjelezését. Ennek ellenére vágjunk bele, és vizsgáljuk meg az imént felsorolt értelmezéseket egymás után! Mind­egyik vélemény esetében egyaránt találunk pozitív és negatív bizonyítékokat.

1. Aszó szerinti értelmezés: Az igazi Jézust az evangéliumok­ban találjuk. Semmi szükség rá, hogy máshol keressük őt.

Ervek: - Hithű keresztény számára ez a felfogás tűnik a leg­egyszerűbb és legkézenfekvőbb választásnak. Az egyházi tradí­ció mindig is hangsúlyozta az írás hitelességét. Máté, Márk és Lukács beszámolói - János evangéliuma más lapra tartozik -szinte mindenben meg is erősítik egymást, amit Jézus tett és mondott. Emellett, ha az evangéliumok nem a valós, hús-vér Jézust írják le, akkor mégis milyen dokumentum mondhat magáénak ennél nagyobb eredetiséget? Az írás a rendelkezé­sünkre álló legjobb bizonyíték.

Ellenérvek: - Ha a fundamentalistákhoz hasonlóan elhisszük,

152

A HARMADIK JÉZUS

hogy a négy evangélium isteni kinyilatkoztatás útján született, nem lehetnek kételyeink a szó szerinti értelmezés felől. Az egyház éppen ezért az elmúlt kétezer évben nemigen kénysze­rült rá, hogy bizonygasson bármit is. Közben azonban fokoza­tosan átértékelődött, hogy mit tartunk valósnak, és mit nem. A vakhitet a tudomány már rég aláásta. Jelenleg olyan korban élünk, amelyben a kétely a kiindulópont. A szkeptikusok óriási nyomást gyakorolnak a bibliatudósokra, konkrét kutatásokat és eredményeket várva tőlük. Mindennek tükrében a négy evan­gélium fénye igencsak megkopott, nem képesek ugyanis kiállni a bizonyított tények próbáját.

Érzelmi tekintetben azonban egészen más a helyzet. Min­denki tisztában van vele, hogy a kereszténység a szó szerinti értelmezésre épült. Elég bekapcsolnunk a tévét vasárnap reg­gelente, hogy egy tucat televangelistát lássunk, akik abszolút hittel idézik az írást, a pokol kénköves tüzével fenyegetve a kétkedőket. Épp ezért nagyon óvatosnak kell lennünk, ha be akarjuk bizonyítani, hogy a szó szerinti értelmezés ingatag ta­lajon áll. Még jó, hogy sok érv áll rendelkezésünkre, amellyel bátorságot önthetünk azoknak a liberális keresztényeknek a szívébe, akik megelégelték az egyház zsarnokoskodását.

Akkor hát lássunk néhány konkrétumot! Az evangéliumokat ismeretlen írnokok jegyezték le. Csak a

hagyomány említi Mátét, Márkot, Lukácsot és Jánost szerzők­ként. Valójában nem áll rendelkezésünkre kétségtelen bizonyí­ték arra nézve, hogy ez a négy alak bármit is leírt volna, sőt, még azt sem tudjuk biztosan, milyen kapcsolatban álltak Jézus­sal, amikor még élt. Az erre vonatkozó felfogásunkat is a tra­díció határozza meg.

Nagyon valószínű, hogy sok ismeretlen írnok alakította, vál­toztatgatta az Újtestamentum eredeti szövegeit, mielőtt a Krisz­tus utáni harmadik és negyedik század között megszületett a

153

DEEPAK CHOPRA

végleges verzió. Nincs általánosan elfogadott módszer annak meghatározására, hogy egy-egy részlet mikor került bele az evan­géliumokba, illetve hogy miként szólhatott az eredeti megfo­galmazás.

Bárki is írta ezeket a beszámolókat, tény, hogy az események kronológiájában nem egyeznek meg. Nem tudjuk például, hogy Jézus három évig tanított-e - amint azt a hagyomány tartja -, vagy csupán tizennyolc hónapig. Nincs fogódzónk, hogy meg­állapítsuk, vajon gyakran járt-e Jeruzsálemben ünnepnapokon, vagy csupán egyetlenegyszer, a zsidó húsvét alkalmából, ami­kor elfogták, és keresztre feszítették.

Az evangéliumok olyan szavakat tulajdonítanak Jézusnak, amelyeket senki ember fia nem hallhatott. [Ott van például a Getszemáni kertben történt jelenet, amikor Jézus közelgő ke­reszthalálára utalva arra kéri Istent, hogy vegye el szájától a kely­het. (Mk 14:36) Ugyanakkor közvetlenül ezután az áll a szö­vegben, hogy a tanítványok elaludtak, tehát nem hallhatták Jézus imáját. És mivel nyomban ezután elfogták, Jézusnak arra sem nyílhatott alkalma, hogy bárkinek elmesélje a történteket.] A négy evangéliumban továbbá túl sok a fekete folt: a teljes életrajzot meg sem közelítik. Egyetlen Jeruzsálemben, tizen­két éves korában történt eseten kívül például az evangéliumok szót sem ejtenek Jézus életének a születésétől egészen addig tartó szakaszáig, amikor körülbelül harminc évesen hirtelen megjelent a Jordán folyó partján, hogy Keresztelő Szent János segítségével felvegye a keresztségét.

Az evangéliumok Jézusa pszichológiailag sem teljes. Egy­szer sem látjuk például mosolyogni vagy nevetni. Fivéreiről és nővéreiről csak az életéről szóló későbbi beszámolókban érte­sülünk. Ö maga nagyon ritkán említ történelmi vagy életrajzi tényeket. Sosem beszél például betlehemi születéséről, illetve az azt körülvevő csodás eseményekről. Nem árulja el, hogy

154

A HARMADIK JÉZUS

házas vagy egyedülálló. A tizenkét tanítvány mindegyike házas ember volt, akiket általában elkísértek feleségeik is. És mégis, senki sincs, aki csak egyszer is utalást tenne Jézus családi álla­potára. (Ezek a kínzó hiányosságok egyre újabb és újabb míto­szok megalkotására késztetik a kereszténységet - ilyen például az, amely szerint Mária Magdolna volt Jézus felesége. Miután a Da Vinci kód népszerűsége végigsöpört a világon, úgy tűnik, sok hívő hajlandó elvetni az Újtestamentum kizárólagosságát, amennyiben egy új elmélet beleillik világnézetébe.)

Az evangéliumok íróinak szemmel láthatóan nem az volt a cél­ja, hogy lejegyezzék egy élet történéseit, hanem hogy megtérítsék a hitetleneket, és megtámogassák saját, Jézusba mint Messiásba vetett hitüket. Ennek érdekében pedig szinte bizonyos, hogy egyes eseményeket eltúloztak, kitaláltak, és a Megváltó szájába adtak olyan szavakat, amelyek valójában sosem hangzottak el. (Jézus például gyakran idézi közvetlenül vagy közvetetten a Messiás eljöveteléről szóló Ótestamentumi próféciákat. Kérdés, hogy az igazi Messiás valóban így beszélt-e, illetve így kellett volna-e beszélnie, ha meg akarta téríteni hallgatóságát.)

Vannak továbbá egyéb dokumentumok, amelyek egyidősek lévén a négy evangéliummal, ugyanúgy számot tartanak az ere­detiség címkéjére. Amint azt már említettük, ebbe a körbe tar­toznak az úgynevezett gnosztikus evangéliumok, mint például Tamás evangéliuma. Ezeket a korai iratokat az Egyház Kr. u. 313-ban betiltotta. Konstantin császár ekkor vette fel hivatalo­san a kereszténységet, véget vetve a vallás üldözésének, komoly harcot indítva azonban az eretnekség ellen, illetve az egyház és az írás tekintélyének megszilárdítása érdekében. A korai ke­resztény egyházközösségek által használt iratok ugyanis nagyon különböztek egymástól. A Jézus születésével kapcsolatos helyi legendák például nagyban befolyásolták az evangéliumokban leírtakat. A végső verzióban valószínűleg nagy szerepe volt te-

155

D E E P A K CHOPRA

hát annak, hogy egy bizonyos gyülekezetből származó írnok a történet általa ismert változatára hagyatkozott.

Az evangéliumok közül Márké tűnik a legkorábbinak. A tu­dósok egyetértenek abban, hogy ez az irat egy elveszett forrá­son alapszik, amelyet csak Q-val jelölnek, a német „Quelle", azaz 'forrás' szó alapján, és amelyről úgy gondolják, hogy Jézus legfontosabb mondásait, példázatait és tanításait tartalmazta. Ehhez a csupasz listához adta hozzá Márk az általa talált törté­neteket, amelyek szájhagyomány útján maradtak fenn. Egy bi­zonyos ponton a Q eltűnt, ugyanis a hozzá hasonló listák elve­szítették népszerűségüket.

Ijesztő tények. Összhatásuk igen erős - külön-külön bárme­lyiket tagadhatnánk, így együtt azonban kétségbevonhatatlan­nak tűnnek. Hacsak nem hiszel benne, hogy az evangéliumok az igazság kinyilatkoztatásai, azt hiszem, elegendő belső el­lentmondást találsz bennük, hogy megkérdőjelezd és megpró­báld újraértelmezni a Biblia Jézus-képét.

2. A racionalista értelmezés: A Jézus életével kapcsolatos té­nyeket elmosta az idő. A négy evangélium nem értelmezhető a valós személy létezésének hiteles bizonyítékaként.

Ervek - Azért nevezem ezt racionalista értelmezésnek, mert olyan ésszerű meggondoláson alapszik, amellyel a legtöbbünk valószínűleg egyetértene: azon, hogy az évszázadok során az iga­zi Jézus elveszett. A korai Egyház idején a gnosztikus szekták egészen odáig mentek, hogy hamisnak nevezték a négy evangé­liumban leírtakat. A kevés fennmaradt gnosztikus irat némelyi­ke (mint például az Igazság evangéliuma) kigúnyol mindenkit, aki olyan bolond, hogy hisz az elfogadott Jézus-kép hazugságai­ban és mítoszaiban.

A modern bibliatudósok ennél nagylelkűbbek: ők azon az állásponton vannak, miszerint a korai evangélisták nem akar-

156

A HARMADIK JÉZUS

ták becsapni olvasóikat, csak sürgetni kívánták megtérésüket. Ahol szükségesnek látták fantáziával színezni a valóságot, ott a cél szentesítette az eszközt. Hát nem azt mondta Jézus, hogy közel a második eljövetel? A megtérésnek tehát gyorsnak kel­lett lennie, hogy az emberiség elkerülje az örök kárhozatot. Ezért engedtek meg maguknak a szerzők több szabadságot, minek hatására az igazi hús-vér ember fokozatosan eltűnt az írások­ból. Aki túlélte a folyamatot, az csupán egy idealizált Jézus.

Ellenérvek - Minden olyan érvelés, amely a tények hiányára hivatkozik, cáfolható azzal, hogy a négy evangélium vallásos dokumentumként igenis hiteles. Behozni a racionalitást ebbe a kérdésbe nem más, mint báránybőrbe bújtatni a farkast. Hi­szen milyen bizonyítékunk van rá, hogy amit mi történelem­nek nevezünk, az hiteles? Július Caesar létezését sem bizonyít­ják fotók, ujjlenyomatok vagy földi maradványok. A hithű keresztények joggal mondhatják, hogy a Jézussal kapcsolatos információinkat - még ha oly keveset is - követői, vagyis olyan emberek jegyezték le, akik közelről ismerték őt. Ennek legjobb bizonyítéka, hogy a Krisztus tanításai nyomán szárba szökkent új vallás futótűzként terjedt. Ez pedig arra utal, hogy az élet­történet szemtanúi továbbadták, amit láttak, és ennek óriási hatása volt.

A racionalista érvelés mindkét felén állók elutasítják az iste­ni kinyilatkoztatás elméletét. Abban tehát egyetértenek, hogy Jézus alakjának az ésszerűség határain belül kell maradnia, ál­láspontjuk csupán abban különbözik, hogy milyen mennyisé­gű kétely egészséges és megengedhető. A történelmi életrajzok elvárásait alkalmazni a jézusi történetre egyébiránt az elmúlt egy évszázad vívmánya. Ma tehát már ő sem menekülhet a ku­tatók hideg és fürkésző tekintete elől, akárcsak Shakespeare vagy Lincoln. A vele kapcsolatos vizsgálat azonban jobb híján csupán a különböző források összevetésén alapszik. Hogyan is

157

D E E P A K CHOPRA

állhatná ki a Biblia a hitelesség próbáját, ha más dokumentu­mok nem állnak rendelkezésünkre Jézus létezésével kapcso­latban?

A keresztények tehát az ellentmondások homályában marad­nak. Egyrészt kénytelenek elfogadni az evangéliumokat, hiszen azok nélkül nincsen Jézus, másrészt azonban nincs a kezükben semmilyen racionális fogódzó, ami alapján eldönthetnék, hogy mi igaz a történetből, és mi nem. A fizika mindent tud a vízről, csak azt nem, hogyan kell járni rajta. A racionalitás végül tehát képtelen kielégítő válaszokat adni a Jézussal kapcsolatos kér­désekre.

3. A misztikus értelmezés: Az igazi Jézus sosem volt fizikai - ő a Szent Lélek.

Érvek - János evangéliuma arról híres a bibliatudósok köré­ben, hogy a hús-vér Jézust testetlen szellemmé változtatta. „Kezdetben volt az Ige, az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige" (Jn 1:1) - nála ez lett a nyáját terelgető jó pásztorból. Az Ige so­sem született és sosem enyészik el, Jézus absztrakttá és meg­foghatatlanná vált.

János talán azért emelte ki Jézust a történelem kontextusá­ból, mert volt egy rejtett, távolabbi célja. Gondoljunk bele, Jé­zus nem lehetett a Megváltó, ha nem volt képes megmenteni Izrael népét és legyőzni elnyomóikat - és mégis, ennek éppen az ellenkezője történt. A rómaiak Krisztus után 70-ben elpusz­tították a jeruzsálemi második templomot, és vele együtt min­den arra vonatkozó reményt, hogy a világot Jézus irányítja majd Isten nevében. János döntése, hogy a teológia vastag leplébe csomagolja a történetet, mindig is vitatott marad. Egy azonban biztos: neki sikerült eltávolítania a történelem problematiká­ját azáltal, hogy feleslegessé tette azt. Jézus az ő értelmezésé­ben sokkal inkább az örökkévalósághoz tartozik.

158

A HARMADIK JÉZUS

Ellenérvek - Ha Jézust a Szent Lélekként értelmezzük, fel­merül a kérdés, hogy akkor mégis ki az, aki végigmenetel a Biblia lapjain. A teológia önkényes; ha akar, bármilyen törté­netet kitalál, és bárhol talál rejtett jelentést. Ha egyszer az ab­szolút misztikus álláspontra helyezkedsz Jézussal kapcsolatban, felmented magad a bizonyítás kényszere alól. A hit mellett ugyanis nem lehet érvelni, ahogyan ellene sem. Az egyik szent látomása épp annyit ér, mint a másiké.

A misztikus értelmezés nem kínál kompromisszumot azon tudósok álláspontjával, akik bizonyítékokat keresnek az igazi Jézus létezésére, szörnyű szakadást okozva ezzel az emberisé­gen belül. Az egyik oldalon ott áll Jézus csodás világa, ahol a természet fizikai törvényei az ő akaratának engedelmeskednek. A másikon az anyagi világ foglal helyet, ahol Isten nem avat­kozik közbe, és a természet fizikai törvényei dominálnak. Hol kezdődik hát és meddig tart a miszticizmus? Ezt a kérdést képtelenség csak a miszticizmus által megválaszolni. A rég­múlt időkben a hívek sokkal inkább el tudták fogadni a ket­tős valóság kiindulópontját. A mai ember azonban tisztán akar látni. Hová tartozik Jézus - a csodák birodalmába, vagy ebbe a világba?

4. A szkeptikus értelmezés: Először is, az igazi Jézus nem is lé­tezett - alakja csupán a vallásos fantázia koholmánya.

Érvek - Akik kitalációnak tartják az evangéliumokban leír­takat, arra hivatkoznak, hogy az Újszövetség egyáltalán nem egyedi. Sok más írásos dokumentummal együtt ez is ahhoz a spirituális történelemhez tartozik, amely egyesíti magában az emberiség reményeit, vágyait, vakhitét, hagyományos történe­teit, a mágiát, és a különböző kultúrákban oly mélyen gyökere­ző mítoszok világát. Ebből a keverékből alkotta meg egy cso­port zsidó misztikus azt, amire nekik akkor éppen szükségük

159

DEEPAK CHOPRA

volt: egy messiást, aki megmenti a zsidóságot és igazolja a ki­választott nép sorsát.

De vajon mennyire hihető, hogy emberek egy csoportja ké­pes volt kitalálni Jézust mindenféle kézzelfogható alap vagy fizikai bizonyíték nélkül? Tegyük fel, hogy így történt. Ez eset­ben mennyire valószínű, hogy továbbra is rendületlenül hittek saját kitalációjukban? Mert egy dolog Dickens számára megal­kotni egy olyan életszerű figurát, mint például a szőrösszívű Scrooge23 úr és más dolog megemlékezni róla a végrendeletében.

Egyszer egy riporter megkérdezte Albert Einsteintől, hogy hatással volt-e rá a kereszténység. Ö ezt válaszolta: „Zsidó va­gyok, de a Názáreti ragyogó alakja mindig is lenyűgözött." A kérdező látható meglepetéssel érdeklődött tovább, vajon Ein­stein abban is hisz-e, hogy Jézus valóban élt. „Kétségtelenül" -felelte a nagy tudós. „Lehetetlen úgy olvasni az evangéliumo­kat, hogy az ember ne érezné Jézus konkrét jelenlétét. A sze­mélyisége ott lüktet minden egyes szóban. Nincs még egy mí­tosz, amelyben ennyi élet lenne."

Ellenérvek - Kézenfekvő kifogás a szkepticizmus ellen, mi­szerint az nem oldja meg az igazi Jézussal kapcsolatos rejtélyt, csupán újrafogalmazza. E nélkül is tudjuk, hogy a hit és az ész hadilábon állnak egymással. Tisztában vagyunk vele, hogy az evangélistáknak megvoltak a maguk mozgatórugói. Ennek el­lenére önkényesen kitalációnak nyilvánítani Jézus alakját sem­mivel sem jogosabb, mint önkényesen igaznak elfogadni a tör­ténet minden egyes szavát. Alapszinten könnyebb elhinni, hogy Jézus valóban élt, mint tagadni azt, hiszen az elképzelés, mi­szerint egy tündérmesére épült új vallás futótűzként terjedt el, egyáltalán nem tűnik valószínűnek.

23 Dickens Karácsonyi ének című művének szereplője - A ford.

160

A HARMADIK JÉZUS

Ami megfontolásra érdemes, az ennek az értelmezésnek a fi­nomított változata: tegyük fel, hogy Jézus valós alak, de vajon mennyire valós? Ez a kiindulás nagyon hasonlít a gnosztikuso-kéhoz. Ők hittek Jézusban, de nem úgy, ahogyan az evangéliu­mokban megjelenik. A finomított szkepticizmus is ilyesmit mond, csak fordítva. Nyitva hagyja a kérdést, anélkül, hogy csak a hit, illetve csak a józan ész alapján konkrét álláspontra he­lyezkedne, így azonban nem hoz megnyugvást - sem érzelmi­leg, sem intellektuálisan. Sokkal jobb utat találni a konkrét Jézus felé - legyen az morális tanító, Messiás, csodatévő, szent vagy az emberi jóság példája -, mint leragadni egy alaknál, aki az örök elfeledettség és homály állapotára van kárhoztatva.

5. A tudatossággal kapcsolatos értelmezés: Jézus az Isten-tuda­tosság szintjén lévő ember saját tudatosságában létezik.

Ervek - A Jézus létezésére vonatkozó közvetett bizonyítékok igen erősek, és miután más, konkrétabb fogódzó nem áll ren­delkezésünkre, a legjobb, amit tehetünk, hogy elfogadjuk azo­kat. Ha Jézus kitaláció, megalkotóinak spirituálisán igencsak fejlettnek kellett lenniük, ahhoz ugyanis, hogy egy ilyen figu­rát létrehozzanak, meg kellett tapasztalniuk a megvilágosodás legmagasabb szintjeit. Sokkal valószínűbb tehát, hogy a Jézus­történet alapjai igazi, valós embertől - egy nagy tanítótól - szár­maznak, és nem egy csoport evangélistától, akik hirtelen és ugyanabban az időben tudatra ébredtek.

Buddha élete ésszerű példát kínál: élt egy nagy tanító, aki továbbadta tudását követőinek, ők pedig halála után mindent megtettek, hogy megőrizzék ezt az üzenetet. Munkájuk nem volt ugyan tökéletes, de mindenképp hatásosnak mondható. Néhány tanítvány megvilágosodott, mert követte a mester út­mutatásait. Mások elkötelezett hívei maradtak. Mindannyiu­kat mélyen megérintette azonban a csoda, hogy találkozhattak

161

D E E P A K CHOPRA

egy emberfeletti karizmával és bölcsességgel rendelkező taní­tóval, így adták tovább tapasztalataikat az utókornak egy hús­vér emberről, aki közvetlen és személyes kapcsolatban, egység­ben létezett Istennel.

Ellenérvek - Én magam a tudatosságról szóló értelmezés híve vagyok az igazi Jézussal kapcsolatban, ezért kissé nehezemre esik összefoglalni annak hátulütőit. Egy hithű keresztény bi­zonyára tiltakozna ellene, hogy Krisztust egy kalap alá vegyük a többi megvilágosodott tanítóval, például Buddhával vagy az indiai védikus bölcsekkel. (A katolicizmus például mereven elutasítja a Buddha-szerű Jézus képét, mert az nem egyeztet­hető össze az egyház tantételeivel. A megvilágosodottsággal ugyanis nem fér össze az a hit, miszerint a kereszténységen kí­vül az összes többi vallás pogány.)

A Jézus Krisztus egyediségéről szóló felfogás évszázadok óta része a hagyományos kereszténységnek. Ennek ellenére azt mondani, hogy Jézus megvilágosodott volt, nem feltétlenül egyenlő alakjának lefokozásával; sokkal inkább elérhetőbbé, megfoghatóbbá teszi őt. Egy ilyen értelmezés belehelyezi Jé­zust az emberiség összes nagy kultúráját átható hatalmas böl­cseleti hagyományba. A másik választás az, hogy továbbra is a teológiai csatározások útvesztőiben kavargunk, és kétes régé­szeti leletekről vitatkozunk.

Az igazi Jézus utáni kutatás minden bizonnyal a belátható idő­ben is ugyanúgy folytatódni fog, mint eddig. A szkepticizmus valószínűleg tovább erősödik, a hit pedig tovább gyengül majd, ahogyan az már jó néhány generáció óta megfigyelhető. Jézus hitelessége azonban nem kérdés. Az „igazi Jézus" keresése alapvetően fundamentalista erőfeszítés, és mint ilyen, azoknak az embereknek a kezére játszik, akik egy merev és kirekesztő kereszténységképet preferálnak. A tragikus irónia ebben csak

162

A HARMADIK JÉZUS

az, hogy épp Jézus maga prédikált a papok ellen, akik így gon­dolkodtak.

Minden általam felvázolt érv és ellenérv értelmezés eredmé­nye. Az Egyház megkötései ellenére, miszerint ehhez csak a pa­poknak és a szenteknek van joga, manapság igenis kínálkozik szabad játékterület a valláson belül: bárki előállhat az Újtesta­mentum új, személyes interpretációjával. Sajnos ugyanis ez a szöveg elég ellentmondásos és zavarba ejtő ahhoz, hogy a je­lentéssel, az üzenettel kapcsolatban gyakorlatilag bármilyen elméletet rá lehessen húzni.

A Jézus által kínált üdvösség ugyanaz, mint amit Buddha is hozott: megváltás a szenvedésből és út a spirituális szabadság, az öröm, és az Istenhez való közelség felé. Ha így nézzük, az igazi Jézus ma éppolyan elérhető, mint bármikor volt. Sőt, ta­lán még elérhetőbb. Ahelyett, hogy csupán a hitünkre hagyat­koznánk, túlléphetünk a vak imádaton és rátalálhatunk olyan tanításra, amely a világ bölcseleti hagyományait visszhangoz­za, keresztény terminusokkal erősítve meg a gondolatot, misze­rint a magasabb szintű tudatosság valós és mindenki számára nyitott lehetőség.

163

Harmadik rész

FOGADD MESTEREDDÉ JÉZUST!

KALAUZ ÚTON JÁRÓKNAK

MAGASABB SZINTŰ TUDATOSSÁG FELÉ

Jézus a megvilágosodás olyan útját nyitotta meg, amely még ma is járható. Amit ránk hagyott, abból megtanulhatjuk, ho­gyan emeljük tudatunkat magasabb szintre. Hogy segítsem ezt a folyamatot, napi gyakorlatokat ajánlok, amelyek az Újtesta­mentum sorain alapszanak. Jézus maga nem beszélt konkrét módszerekről az imán és azon kívül, hogy az ember szentelje magát Istennek a hit által. Mi azonban, kétezer évvel később a különböző keleti és nyugati tradícióknak köszönhetően már nagyon sokat tudunk a spirituális fejlődésről.

Jézus személyes transzformációra ösztönöz, ő maga azonban nem fogható meg személyiségként. A tudatosságban létezik, mint az Istennel való egység állapota. Minden lépés, amely tá­volít az elkülönültségtől, és közelebb visz az egységhez, értékes. Mi mindannyian önmagunkkal kapcsolatos korlátozott érzéke­lésünk csapdájában vergődünk; a következő gyakorlatok célja, hogy átírja túlhaladott elképzeléseinket és lebontsa az akadá­lyokat, amelyek a behatárolt léthez kötnek bennünket.

Bár az Egyház elodázta a megváltást a jövő távolába vesző ítélet napjáig, az Isten-tudatosság olyasvalami, amiért már ma elkezdhetsz dolgozni. Szerencsére Isten mindenhol ott van. Ha úgy érzed, nem állsz kapcsolatban vele, az azt jelzi, hogy hibát követtél el. A spirituális út célja ennek kijavítása. Ehhez vál­toztatnod kell azon, ahogy élsz, és ahogy magadat látod. Ebben

167

DEEPAK CHOPRA

a fejezetben gyakorlati szempontból mutatom be, hogyan tör­ténik ez a fajta változás. A most következő tizenöt lépésnek nincs köze az Egyház tételeihez, épp ezért előfordulhat, hogy első látásra szokatlannak érzed majd értelmezésemet. Jézust azonban nem lehet elkülönülten vizsgálni, ő a világ spirituális hagyományának része. Tanításai csodálatos könnyedséggel kap­csolódnak össze a más tradíciókból, illetve a kereszténység ké­sőbbi formáiból származó bölcsesség árjával.

Tizenöt lépés az Isten-tudatosság felé: Leckék és gyakorlatok

1. Az Isten országa bennetek van. A tanítás alkalmazása - A valóság forrása benned van, ez lé­

nyeged. Jézus itt rejtett dimenziók felé jelöli ki az irányt, és nem csu­

pán a hagyományos értelemben vett Mennyországról beszél. Ha magadba merülsz, tudatossá válsz olyan működésekkel kap­csolatban, mint a gondolatok és az érzések. Ösztöneid arra sar­kallnak, hogy azokat a cselekvéseket folytasd, amelyek örömöt hoznak, és elkerüld azokat, amelyek fájdalmat és szenvedést okoznak. Jézus azonban teljesen más belső valóságról beszél. A gondolataid mögött rejtőző tudatosság az univerzum min­den intelligenciáját fenntartó és tápláló tudatosság. Személyes és kollektív is egyszerre. Előbbi aspektusa kapcsolataidból, utóbbi a minden kultúrában megtalálható mítoszokból és ar­chetípusokból tevődik össze. Mindkét dimenzió hozzád tarto­zik, és a kettő összekapcsolásával hidat képezhetsz a szent felé.

Gyakorlat - Ülj le csendben, amikor van egy kis időd magad­ra, és senki sem zavar. Válassz egy imát, amelyet jól ismersz, vagy ami még jobb, egy jelentőségteljes kifejezést az adott

168

A HARMADIK JÉZUS

fohászból. Én általában a „Miatyánk, ki vagy a Mennyekben" sort szoktam tanácsolni, de dönthetsz például az „Üdvözlégy Mária, malaszttal teljes" részlet mellett is. Csendben ismételd el magadban a kiválasztott szavakat, és hagyd, hogy természe­tes módon belesimuljanak a tudatodba, egyre könnyedebben és egyre mélyebben. Folytasd ezt legalább öt, és legfeljebb húsz percig. Ez a fajta szent repetíció minden vallásos hagyomány­ban megtalálható.

Amikor kinyitod a szemed, pihentesd meg tekinteted vala­milyen szent tárgyon, például ikonon, Jézus-ábrázoláson vagy Mária-szobron. Kérd meg a szóban forgó alakot, hogy öltsön testet általad. Érezd a gyengéd összefonódást. Ne erőltesd, egy­szerűen csak fogalmazd meg, fejezd ki a Krisztus, Mária vagy a választott szent archetípusával való egybeolvadás szándékát. Vannak, akik az angyalokkal teszik ugyanezt, ami tulajdon­képpen nem más, mint megkérni Isten lényegét, hogy kapcso­lódjon össze velünk.

Most pedig elmélkedj el az általad vágyott konkrét minősé­geken, például a szereteten, az együttérzésen vagy a megbocsá­táson. Ezek mind archetipikus energiák. A gyakorlat segítsé­gével kéred, hogy gondolataid, érzelmeid és tetteid által kife-jezhesd ezeket. Ha összekapcsolódsz felsőbb archetípusoddal, azt veszed majd észre, hogy olyan gondolataid támadnak, és olyan cselekedeteket viszel véghez, amelyeket előtte sosem vár­tál volna magadtól. Bár Jézus Atyának nevezi Istent, a szellem valójában nem kötődik nemhez. Megteheted, hogy a gnoszti-kusokhoz hasonlóan femininként, vagy a két nemet egyesítő entitásként képzeled el.

Ez a gyakorlat segít eltörölni az elkülönült ego és a felsőbb én közti mesterséges határt.

169

DEEPAK CHOPRA

2. Éljetek a világban, de ne a világból. A tanítás, alkalmazása - A függetlenedés által egyszerre válsz

mesterévé a belső és a külső valóságnak. Jézus függetlenedésről beszél, ami nem egyenlő a közönyös­

séggel vagy a passzivitással. Ez lényeges különbség. Több vagy, mint a hús-vér ember, akit a tükörben látsz, és akit a környező világ formált ilyenné. Valódi lényed forrása a szellemben kere­sendő. A függetlenedés által a fizikaihoz fűződő kötelékeidből a spirituális felé mozdulsz. Mivel elsősorban szellem vagy, és csak utána egyes ember, a világ valójában benned van - képek, gondolatok, érzetek, emlékek és kivetülések formájában. Te magad valóságosabb vagy tehát az anyagi világnál, és közelebb állsz a teremtő forráshoz.

Gyakorlat - Kezdetben végezheted ülve ezt a gyakorlatot, a cél azonban az, hogy később bármilyen helyzetben alkalmazd, még cselekvés közben is. Összpontosíts egy pillanatra, majd tu­datosítsd magadban ki- és belégzésedet. Figyeld meg áramlá­sát, vedd észre folyamatos, finom vagy épp nagyon is nyilván­való változásait. Mindeközben tudatosítsd magadban légzésed hátterét is. Ez a létezés és a csend alapja, saját alapod. Vedd észre, ahogyan a változás és az állandóság aspektusai egymás mellett állnak. Vedd észre, hogy létezhetsz úgy a változó világ­ban, hogy közben nem felejted el az állandóság alapját.

A lélegzet és a szellem mindig is szoros kapcsolatban voltak egymással; az inspirációt és a légzést finom kötelék fűzi össze. Ha odafigyelsz erre a kapcsolatra, képes lehetsz megerősíteni azt. A tudatos légzés voltaképpen az egyik legtermészetesebb módja annak, hogy függetlenedj a téged körülvevő zűrzavartól.

3. Az én igám édes, és az én terhem könnyű. A tanítás alkalmazása - Az élet könnyebbé válik, ahogy egyre

közelebb kerülsz az Isten-tudatosság állapotához.

170

A HARMADIK JÉZUS

Jézus itt két különböző szintről beszél, egy magasabbról és egy alacsonyabbról. Az alacsonyabb, fizikai szint tele van terhekkel, Jézus azonban megnyugtatja követőit, hogy Isten megnyitja számukra az utat, sokszor csodás módszerekkel távolítva el előlük az akadályokat. Ez tulajdonképpen másik megfogalmazása annak a tételnek, miszerint a spirituális kere­ső útja sokkal könnyebb, mint a hétköznapi élet gondjaival vias­kodó társáé.

Magasabb szinten Jézus a tiszta szellem hangján szól. A lé­lek azt mondja: „Válj eggyé velem. Ha így teszel, szenvedéseid­nek vége szakad." A keleti tradícióban ez a jóga, vagyis az Is­tennel való egyesülés ígérete. A szanszkrit „jóga" és az angol „yoke" szavak ugyanarra a tőre vezethetők vissza. Épp ezért nem túlzás így értelmezni Jézus szavait: „A velem való egyesü­lés édes, az én terhem könnyű." Rendkívül inspiráló ezekre a szavakra gondolni, ha elkap bennünket a kísértés, hogy Jézust tragikus alakként értelmezzük, akinek magára kellett vennie a világ bűneinek terhét.

Gyakorlat - A mai napon minden ügyedben próbálj meg az áramlással haladni. Ne állj ellen, ne harcolj. Ne irányíts. Éld meg a nap történéseit elvárások nélkül. A világ hatalmasnak tűnik, te pedig nagyon parányinak. Az igazság azonban az, hogy a világ belőled indul ki. Te vagy a forrása. Hogy felismerd ezt az igazságod, először is el kell kezdened e szerint élni.

Gondolhatsz úgy erre a feladatra, mint adok-kapok játékra. Ha abból a hitből indulsz ki, hogy a való világ ellened van, az általad kisugárzott mentális állapot akadályok, ellenállás és küzdelem formájában realizálódik. De ha azzal az alapfelte­véssel létezel, hogy te magad vagy a forrás és a világ csupán másodlagos, a dolgok gördülékenyebben mennek majd, min­denre jut elég idő és hely, a problémákra pedig erőfeszítés nél­kül találsz megoldást.

171

DEEPAK CHOPRA

Egyszerűen szólva a legjobb, ha mindig képes vagy nyugodt maradni. Amikor találkozol egy ismerős helyzettel, amely fel­bosszant vagy frusztrál téged, próbálj meg nem a régi minták alapján reagálni rá. Sehova sem vezet, ha ugyanazt csinálod, ami már eddig sem vált be. Hagyd, hogy Isten, a szellem, a lé­lek átvegyék az irányítást - legalább kis mértékben. Állj meg és várd ki, mit tervez az univerzum. Ha egyszer valóban rászá­nod magad erre a gyakorlatra, meg fogsz lepődni, mennyire ha­tásos.

Amint biztos vagy benne, hogy vágyaid összhangban van­nak Isten terveivel, az univerzum mindenben együttműködik veled.

4. Kérjetek és kaptok. A tanítás alkalmazása - Minden beteljesülés forrása belül

van. Látszólag ez Jézus egyik legtúlzóbb ígérete. Mindannyiunk­

kal megtörtént már, hogy kértünk, és nem kaptunk. Ezért ha meg akarjuk érteni, mit is akart mondani valójában Jézus, előbb fel kell tennünk néhány kérdést: Ki az, aki kér? Hová to­vábbítódik a kérés? Ki kapja meg? A legtöbb ember számára a kérés az egóból és annak végeláthatatlan vágyaiból indul ki. Ezután légüres térbe, esetleg a gyermekkorunkból megmaradt Isten-képhez továbbítódik. Az átvevő ismeretlen.

Ezek szerint a kérés és a fogadás között nincs kapcsolat. Pe­dig kell lennie, hiszen bár a mindennapi tudatosság szerint a világ tőlünk különálló, és elkülönült események milliói szab­dalják szét, mélyebb szinten minden egységes és egész. Bármit kérsz tehát, az Egy kér az Egytől, Isten kér Istentől. És nincs olyan, hogy nem érkezik válasz.

Gyakorlat - Tanulj meg újfajta módon kérni - úgy, hogy min­den kérésedre választ vársz. Gyakorold a hozzáállást, amelyről

172

A HARMADIK JÉZUS

a perzsa költő, Rumi24 szólt: „Kérj mindent magadtól." A kérés és fogadás kulcsa benned rejlik. Ezért legközelebb, amikor imádkozol valamiért, vagy egyszerűen csak vágysz rá, kövesd a következő lépéseket:

Fogalmazd meg magadban tisztán a vágyott dolgot. Ha végeztél a kéréssel, engedd el, válj le róla. Alakíts ki elvárások nélküli hozzáállást kérésed eredményé­

vel szemben. Légy nyitott minden válaszra, amely az univerzumból érke­

zik. Tudd, hogy a válasz sosem marad el.

A „válasz" szó itt nem az Istentől érkező igenre vagy nemre utal. Nincs ítélőbíró, aki eldönti, érdemes vagy-e az adott do­logra vagy sem; az ilyen elképzelések csupán az elkülönültség termékei. Amikor Jézus azt mondta követőinek, hogy Isten min­dent lát és tud, valójában az én és az univerzumot átható intel­ligencia bensőséges kapcsolatáról beszélt. Mivel mi magunk sem léteznénk, ha nem volnánk része ennek az intelligenciá­nak, Istenhez imádkozni voltaképpen körkörös, önmagához kapcsolódó tevékenység.

Nem azért kell megtanulnod másfajta módon imádkozni, hogy ezáltal többet kaphass, mint régen. Mint a spirituális út összes aspektusánál, itt is az a lényeg, hogy túllépj az elkülö­nültségen. A Jézus által megélt egységállapotban minden gon­dolat választ vált ki Istenből. A szeparációban azonban, amely-

24 Rúmí, Dzsalál-ad-Dín Muhammad ibn Muhammad (1207 Bálkh -1273 Konya/Ikonium) - perzsa költő, misztikus, szúfi bölcselő, a mev-levi kerengő dervisek rendjének megalapítója és első nagymestere. Konyái sírja a mai napig jelentős muszlim zarándokhely. - A szerk.

173

DEEPAK CHOPRA

ben követői léteztek, úgy tűnik, sok gondolat elsikkad, reakció nélkül marad. Ez a kommunikáció gátoltságát jelzi, amelyet újfajta éntudattal lehet orvosolni. Jézus újra és újra kijelenti, hogy „Istenben vagytok, és Isten bennetek van". Fokozatosan képesek lehetünk megtapasztalni ezt az igazságot - ennek egyik legjobb módja, ha megfigyeljük, hogyan találnak meghallga­tásra imáink. Ha például gyógyulásért fohászkodunk, a követ­kező eredmények bármelyike lehetséges:

Spontán módon és tökéletesen meggyógyulunk. A megkezdett orvosi kezelés hatásosnak bizonyul. Állapotunk a szokásosnál gyorsabban és kevesebb mellékha­

tással, illetve maradandó traumával javul. Biztosabbá válunk saját gyógyulásunkat illetően. A betegségünkkel kapcsolatos félelmeink és aggodalmaink

enyhülnek. Egyfajta béke száll meg. Képessé válunk az elfogadásra.

Ha nyitott és éber módon figyelsz ezekre a válaszokra - ame­lyek között egyaránt vannak belső és külső történések -, meg­szabadulhatsz az „Isten meggyógyított", illetve az „Isten nem gyógyított meg" kettősségétől. Minden imád végtelen utazás része. Az ego-elme a dualitás rabja, és mint ilyen, igenhez vagy nemhez van szokva. A valóságban azonban az utat számtalan árnyalat szegélyezi; minden egyes esemény kapcsolódik vala­hogyan a többihez. Épp ezért, ha kérsz valamit, az arra érkező válasz éned, múltad, jelened és jövőd összes aspektusának függvényeként jelenik meg.

Az ima tehát kétszeres áldással rendelkezik. Egyrészt meg­nyitja az utat az élő és pulzáló univerzum felé, amely szó sze­rint képes válaszolni a legparányibb gondolatfoszlányra is. És

174

A HARMADIK JÉZUS

ami még ennél is fontosabb, megmutatja, hogy az Istennel való bensőséges kapcsolat nem csupán lehetséges, de valójá­ban a létezés legtermészetesebb módja. Minden beteljesülés belülről fakad, hiszen minden történés a lélek szintjéről indul, és oda is fut ki.

5. Bocsásd meg vétkeinket, ahogyan mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. A tanítás alkalmazása - A szenvedés a valótlanságban gyöke­

rezik. Ha a valóságot keresed, képes lehetsz túllépni rajta. A Miatyánk fenti részletében Jézus egyik legfőbb törekvését

fogalmazza meg: elültetni az emberekben a megbocsátó Isten képét. A hagyományos keresztény hit szerint Jézus megváltot­ta a világ bűneit, és lerakta egy új, az isteni igazságszolgáltatás helyett a bűnök megbocsátásán alapuló szövetség alapjait Isten és az emberiség között. Tedd fel magadnak a kérdést, hogy va­jon a saját életedben ezt tapasztalod-e. Úgy érzed, a múlt bűnei kitörlődtek tudatodból? Megbocsátottál másoknak, akik vala­ha vétettek ellened?

Ez a tanítás valójában a szenvedéstől való megszabadulásról szól. A keresztény világnézet szerint a szenvedés forrása a bűn. Bűneid mindaddig nem törlődhetnek el, vagyis szenvedéseid­nek nem lehet vége, amíg nem tudatosul benned, hogy megbo­csátást nyertél. A megbocsátás üzenetének tehát el kell érnie hozzád. Ehhez azonban le kell bontanod az előtte tornyosuló akadályokat: bűntudatodat, haragodat, neheztelésedet, önérté­kelési problémáidat és elkülönültségedet. Ha képes vagy meg­szabadulni ezektől, megtapasztalhatod az isteni megbocsátást, amelyről Jézus is beszélt. Nem szükséges, hogy valamely vallás követőjévé válj; a megbocsátás felfogható úgy, mint ami a lé­lekből, a tudattalanból vagy a szellemből érkezik - bármit is fogadj el saját forrásodnak.

175

DEEPAK CHOPRA

Gyakorlat - A bűntudat a szenvedés egy formája, a szenvedés pedig a valótlanságban gyökerezik. Jézus mindig is hangsú­lyozta, hogy hallgatósága nem tudja, kicsoda ő, és honnan jött. Mondhatjuk úgy, hogy tanítványai Isten és az emberiség valótlan víziójának csapdájában vergődtek. Hogy képes légy megbocsá­tani magadnak vagy másoknak, közelítened kell a valósághoz. Jézus szavaival élve pedig az egyetlen valóság a Földön Isten vég­telen szeretete és jóindulata, amelyet gyermekei iránt érez.

Minden lehetséges módon ezt a valóságot kell tehát erősíte­ned magadban. Kövesd az aranyszabályt, és viselkedj úgy má­sokkal, ahogyan szeretnéd, hogy veled viselkedjenek. Légy há­lás az életedért. Keresd a módját, hogyan fejezheted ki mások iránti megbecsülésed és tiszteleted. Ezek a dolgok a bűntudat és a neheztelés rejtett terheitől való belső megtisztulás folya­matát indítják el. Hagyd, hogy a felszínre kerüljenek ezek az érzések. Nem volna helyes elkendőzni őket többé. A megbo­csátás színlelése, miközben a mélyben egész mást érzel, sehová sem vezet.

Ha van valami olyasmi a múltadban, ami miatt különösen nyomaszt a bűntudat, ülj le egy csendes helyre és menj végig a következő lépéseken:

Vizualizáld az eseményt, amivel kapcsolatban bűntudatod van. Képzeld magad elé a helyszínt, ahol történt. Erezd át, amit közben éreztél.

Tölts néhány percet bűntudatod elengedésével. Ha kerülget a sírás, mélyeket kell lélegezned, vagy épp le kell feküdnöd, mert annyira elsöprő az érzés, kövesd csak ösztöneidet. De vi­gyázz, ne dagonyázz a bűntudatban. Jelentsd ki határozottan, hogy ezek az érzések most elmúlnak belőled. Kérd, hogy levet-hesd magadról terhüket.

Amikor úgy érzed, elértél bűntudatod magváig, és közvetle­nül farkasszemet nézel vele, tudatosítsd magadban, hogy a ben-

176

A HARMADIK JÉZUS

ned kavargó képek és érzetek csupán emlékek. A jelenben te­hát nincs realitásuk. Ne próbáld erőszakkal eltávolítani őket, az nem működik. Az érzelmi ragaszkodás az, ami fenntartja és táplálja ezeket az emlékeket. A régmúlt érzelmei azonban szin­tén valótlanok; árnyak csupán, amelyek rávetülnek a jelen pil­lanat valóságára.

Fejezd ki, hogy hajlandó vagy elengedni minden valótlan­ságot. Kérd a múltbéli érzéseket és a megrekedt energiákat, hogy térjenek vissza forrásukhoz. Figyeld a választ. A bűntu­dat - mint minden pangó energia - felerősödik az elmében, ha nem kap utánpótlást. Vigyázz, ne értelmezd ezt az intenzitást annak bizonyítékaként, hogy rossz vagy, és soha nem nyersz megbocsátást. Az valójában nem más, mint segélykiáltás, ami­vel a régi minta újra magának követeli figyelmedet. Légy hát résen, és közben fejezd ki megértésedet és együttérzésedet.

Ha idáig eljutottál, elérkeztél a megbocsátás kapujához. Be­láttad, hogy a szenvedés nem más, mint a múlt levezetetlen energiáinak feltorlódásából származó akadály. A megbocsátás tehát elengedés, és nem az erkölcsi tartás vagy az emberfeletti tolerancia jele. Leginkább a megtisztulás metaforájával írható le. Mint amikor hagyod leülepedni a zavaros vizet, most is az a célod, hogy eltávolítsd a homályt, ami eltakarja előled valódi lényeged: bűntudattól mentes lelked. Ne akard az összes sötét­séget egyszerre eltüntetni. Ez folyamat, amelyet addig kell ismételned, amíg csak szükséges. Közben egy pillanatra se fe­lejtsd el, hogy a dolog működik. Ha képes vagy szembenézni a múltbéli szenvedés árnyaival és szellemeivel, a jelen fájdalma is elmúlik, átadva helyét a tartós megbocsátás állapotának.

6. Csendesedjetek és ismerjétek el, hogy én vagyok az Isten!

A tanítás alkalmazása - Az élet spontánul és erőfeszítés nél­kül bontakozik ki forrásából.

177

D E E P A K CHOPRA

Ezek a szavak a Zsoltárok könyvéből, és nem Jézustól szár­maznak, akinek nincs hasonló tanítása. Az elcsendesedés a meditációra utal, és bár Jézus erről nem beszélt, mégis a ke­resztény hagyomány lényeges aspektusává vált. Az ima mellett ugyanis a meditáció az az eszköz, amelynek segítségével a hívő ember felveheti a kapcsolatot Istennel és Jézussal. Ugyanakkor elmondhatjuk, hogy Jézus a meditációra gondolt, amikor azt mondta: „Maradjatok hát bennem, s akkor én is bennetek ma­radok." (Jn 15:4)

De irányítsuk most kicsit másra a figyelmünket, és vizsgál­juk meg a „csendesedjetek" szó jelentését. Ha úgy gondolunk a meditációra, mint elkülönült cselekvésre, amelyet akkor végzünk, ha békére és nyugalomra vágyunk, elmegyünk vala­mi fontosabb mellett. A meditáció lényege a valósággal való kapcsolatteremtés. A csendnek önmagában nincs különösebb jelentősége. A lényeg az, hogy az elmét szakadatlan működése elvonja attól a valamitől, ami a cselekvés szintje mögött húzó­dik meg. A csend pedig csupán aspektusa ennek a valaminek, és nem is a legfontosabb. A forrásban a tiszta tudattal, az in­telligencia, az erő és a szervezőkészség kiapadhatatlan után­pótlásával állunk kapcsolatban. Ha hagyod magad elcsende­sedni, megtapasztalhatod ezen minőségeket működés közben, saját magadban, ugyanakkor azon túl is. Az „Ismerjétek el, hogy én vagyok az Isten" mondat sokkal mélyebb valóságra utal, mint amelynek létezésével az ego-elme valaha is tisztá­ban lehet.

Gyakorlat - Ha bármikor elfog a bizonytalanság érzése, ülj le csendben, és merülj önmagádba. Ha megtaláltad saját kö­zéppontodat, emlékeztesd magad, hogy nagyobb terv részese vagy. Eleted minden aspektusát rejtett intelligencia vezérli és határozza meg, még akkor is, ha az adott pillanatban ebből csak nagyon kis részt érzékelsz is. Hogy eltűnjön belőled a bi-

178

A HARMADIK JÉZUS

zonytalanság, meg kell haladnod a zavarból, a félelemből, az irányítási kényszerből és a merev elvárásokból származó kor-látaidat.

Lásd magad jelenlegi, összezsugorodott és beszorított álla­potodban, és próbálj lazítani. Képzeld el, hogy terjeszkedsz; végy mély lélegzetet, és hagyd, hogy amikor kifújod a levegőt, korlátaid távolabb kerüljenek tőled. A bezártság fizikai és mentális állapot is egyben. Hogy a szellemben, és végül Isten­nel egységben élhessünk, át kell lépnünk határainkon. Mivel az elkülönültség falait egytől egyig énünk húzta fel körénk, az én képes le is bontani azokat.

Hasznos, ha minden nap megvizsgálod, milyen korlátok hát­ráltatnak, húznak vissza fejlődésedben. Ne várd azonban, hogy ezek egy csapásra eltűnjenek. Hosszas tárgyalásokat kell majd folytatnod berögzült elképzeléseiddel és énképeddel. Minden­kinek számtalan oka van rá, hogy higgyen az elkülönült én va­lóságában, és így távol maradjon saját isteni természetének igazságától. Ez a gyakorlat csupán része a lényünket gúzsba kötő korlátok lazításának. Azáltal, hogy csendben ülsz, és elkép­zeled, amint túlnősz egoszemélyiségeden, új dolgokra ébredsz majd rá, egészen addig, míg végül megtalál a legmélyebb tu­dás, és felismered Isten valóságát.

7. Amit az ember vet, azt is aratja. A tanítás alkalmazása - A világ az én tükre. Ezek a szavak már a karma kontextusában is felmerültek

- Jézus arra tanítja követőit, hogy számoljanak cselekede­teik morális következményeivel. A jó tettek jót, a rosszak rosszat hoznak elkövetőjüknek: ez a karma legáltalánosabb értelmezése. Mélyebb interpretáció szerint azonban Jézus itt a spirituális út sajátosságáról beszél. A világ az én tükre. A jó cselekedetek tehát nem azért hoznak jót, mert Isten figyel

179

D E E P A K CHOPRA

téged, megítéli tetteidet, és megjutalmaz. Ehelyett a cselek­vés és annak eredménye egy időben, egymás mellett realizá­lódnak.

Minden gondolatod, szavad és tetted azonnal megmérette­tik. A legtöbb ember csak a drámai visszahatásokat veszi észre, legyenek azok jók vagy rosszak, a világ azonban a legparányibb alkotórész szintjén is tükörként funkcionál. A tudat működése úgy van kitalálva, hogy a belső és a külső dimenziók tökélete­sen megfeleljenek egymásnak. De miért kell ahhoz Jézus, vagy egy másik megvilágosodott tanító, hogy ezt észrevegyük? Mert az elme annyira bonyolult, az emberi természet meg olyan sok­rétű, hogy könnyen megtanulunk elsiklani a belső és a külső dimenziók kapcsolata fölött. A szeparáció a mi hajlandóságun­kon alapszik, miszerint szeretünk semmibe venni bizonyos za­varba ejtő és felkavaró képeket, amelyeket a világ visszatükröz felénk. A spirituális úton ezzel ellentétben készek vagyunk meglátni mindazt, ami ott van a szemünk előtt - ha nem is fizi­kai, de lelki értelemben.

Gyakorlat - Ez a gyakorlat megtanít belenézni a tükörbe. A feladat során két ember képében fogod látni magad: egyikü­ket hihetetlenül tiszteled, a másik iránt megvetést érzel. Kezdd azzal, akit csodálsz. Készíts listát ennek az embernek a legjobb és számodra legbámulatosabb tulajdonságairól. Próbálj meg nagyon személyes lenni. Az emberiség történetében rengeteg erős és bátor példakép akad, miért választottad hát épp Nehrut, Teréz anyát vagy ifjabb Martin Luther Kinget? A válasz, hogy mert saját törekvéseid egybeesnek mindazzal, amit hősöd el­ért. Vannak benned szunnyadó minőségek, amelyeket elő sze­retnél csalogatni, felszínre szeretnél hozni. Teréz anya például az együttérzés magvát szökkentheti szárba benned, míg Albert Schweitzer az önzetlenségét. Ha Jézust választod - aki annyira hatalmas, hogy lénye átöleli az egész világot - vedd észre ma-

180

A HARMADIK JÉZUS

gadban a terjeszkedésre való vágyat; lehet, hogy a szabadság magva éledezik benned.

Most pedig fordítsd meg a gyakorlatot, és válassz valakit, aki nagyon ellenszenves a számodra. írd össze ennek az embernek a legrosszabb tulajdonságait (ez nem lesz nehéz), majd gondol­kodj el rajta, miként jelennek meg ugyanezek a jellemzők ben­ned, anélkül, hogy észrevennéd azokat. Az ember mindazt rá­vetíti másokra, amit önmagában nem tud elviselni. Próbálj meg nem olyasvalakit választani, aki általános megvetés tárgya, mint például Adolf Hitler. Az ilyen ember tetteinek súlyossága el­vonhatja figyelmedet saját magadról. Jobb, ha az adott sze­mély közelebb áll saját életedhez.

Ez a gyakorlat nagyon hatásos lehet, ha mindkét részét el­végzed. A világ azért tart tükröt neked, hogy tanítson. Látható­vá teszi számodra jelenlegi helyzetedet a maga teljességében. Amikor Jézus arról beszélt, hogy meg kell maradnunk Isten­ben, a tükörszerű világ legmagasabb céljára utalt: arra, hogy megmutassa, Isten olyannyira áthat mindent, hogy rajta kívül voltaképpen nem létezik semmi. A világ tehát az isteni min­den irányba való terjeszkedése, egészen a végtelenig. Te magad is ebben a valóságban élsz, és amikor meglátod ezt a tükröt, a képek, amelyek addig csupán mindennapi létezésedről szól­tak, hirtelen nőni kezdenek, és átlépnek a lélek tartományába - igazi éned tartományába. De addig is, amíg sor kerül ezekre a lélekmegnyilvánulásokra, érdemes megtanulnod a tükörbe nézni. Ez segít, hogy meggyógyulj az elkülönültségből, és meg­lásd, hogy a teremtésben, a teremtés részeként létezel, nem pe­dig azon kívül, magányos kirekesztettségben.

8. Ne álljatok ellent a gonosznak. A tanítás alkalmazása - A gonosz nem más, mint kollektív és

személyes árnyékunk.

181

DEEPAK CHOPRA

Az isteni kegyelem egyik hatása Jézus tanítása szerint a go­nosz elhárítása. Ahogyan az ítélkezés, a büntetés is Isten dolga. Jézus hétköznapi kifejezésekkel beszél a sátánról és a démoni megszállottságról, ennél azonban sokkal igazabbnak hangzik az a tanítása, miszerint a gonosszal nem szabad harcolnunk. Amint már korábban láttuk, a rossz ellenállás nélküli legyőzé­se, meghaladása a tanulási folyamat végpontja. Jézus nem vár­ja tőlünk, hogy egy csapásra pacifisták legyünk, sem azt, hogy hagyjuk figyelmen kívül a szabadjára engedett gonosz elbor-zasztó műveit.

Amiről az ő tanítása szól, az folyamatosan változik, ahogy egyre inkább előrehaladsz a spirituális úton. A valóság - és vele együtt a gonosz is - különböző a tudat egyes szintjein. Az út kezdetén még színlelned kellene, hogy szereted ellensé­ged, később azonban, ahogy közeledsz az Isten-tudatosság felé, ez a fajta együttérzés természetessé válik számodra. Sokat se­gíthet, ha időről időre emlékezteted magad, hogy a gonosz nem egy sziklaszilárd és állandó entitás. Árnyalatai, fokozatai van­nak. Ha végigmégy rajtuk, rájössz, hogy a rossz nem más, mint saját árnyékos oldalad kivetülése, amit nem voltál képes ön-magadban feloldani.

Gyakorlat - A gonosz, mint minden más, érzékelés függvé­nye. Ahogy az érzékelés megváltozik, úgy alakul át ez is. Nagyon fontos tehát, hogy megtörténjen benned ez a változás, hiszen ha megrekedsz a merev gyűlölet vagy a gonosztól való félelem szintjén, saját árnyékod még távolabb kerül látókörödtől. Mind­egy, milyen erővel próbálsz túllépni a rosszon, amíg nem érted meg saját árnyékodat, az mindig újabb és újabb módokat fog találni, hogy visszacsempéssze életedbe mindazt, amit gyű­lölsz, vagy amitől félsz.

Ha negatív jellemzőiden tűnődsz, az még nem hozza felszín­re az árnyékod. Erre egyedül csak a vallomástétel képes. Ke-

182

A HARMADIK JÉZUS

ress valakit, akiben megbízol. Sokaknak teljesen idegen em­berre van szükségük, mások egész, gyógyító céllal alakult terá­piás csoportot választanak. Amikor úgy érzed, kész vagy rá, ossz meg vele vagy velük valamit, amivel kapcsolatban szé­gyent, illetve bűntudatot érzel. Az első alkalommal ne válassz olyasmit, ami súlyos bűnnek vagy véteknek számít. A cél itt nem az, hogy meggyónj Istennek, hanem hogy újfajta viszonyt alakíts ki saját árnyékoddal.

Az árnyék fogalmát úgy is definiálhatjuk, mint az én rejtett dimenzióját, ahol a tiltott érzések lakoznak. Nagyon sok min­den tartozhat ide: harag, bosszú, féltékenység, előítéletek, buja szexuális fantáziák és vágyak, gyilkos indulat. Annyi minden vár feltárásra, hogy kezdetben nehezedre eshet munkához lát­ni. Mindannyian vágyunk arra, hogy elfogadjanak bennünket, az árnyék pedig az a részünk, amelyben legelfogadhatatlanabb tulajdonságaink lapulnak. A vallásos értelemben vett gyónás nem képes rá, hogy minden sötét sarkot kitakarítson. Árnyé­kunkat csak úgy fegyverezhetjük le, ha megváltoztatjuk a vele kapcsolatos hozzáállásunkat. Erre ad jó alkalmat, ha feltárul­kozunk egy másik ember előtt, aminek következtében változás indulhat el rejtett életünkben.

A gonosz sosem tiszta, és csak nagyon ritkán egyszerű. Álta­lában egy sor különböző tényezőben gyökerezik egyszerre. Ahe­lyett hát, hogy megelégednél a „gonosz" vagy a „bűnös" sza­vakkal, vizsgáld meg magadban a következő területeket:

Miért titkolom ezt a rossz gondolatot, impulzust vagy tettet? Mi az oka szégyenérzetemnek? Miért félek a világ elé tárni ezt? Hatnak rám múltbéli büntetések emlékei? Amikor keményen ítélkező belső hangot hallok, ki beszél

hozzám a múltamból?

183

DEEPAK CHOPRA

Mi történne énképemmel, ha ez kiderülne? Olyan hitrendszer szerint élek, amely eredendően bűnösnek

tekinti az embert? Miért választom a bűntudattal terhelt életet, ahelyett, hogy

elengedném?

Ezeket a kérdéseket minden egyes alkalommal fel kell ten­ned magadnak, ha árnyékod felségterületére lépsz. Az ilyen ta­lálkozások korántsem kellemesek, de megerősítenek téged, és felszínre hozzák az igazságot. Az igazság pedig az, hogy a go­nosznak csak akkor van hatalma feletted, ha te magad hatal­mat adsz a kezébe. Egész sor elhibázott döntésre van szükség a részedről, hogy képes legyen felülkerekedni rajtad, és bűntu­datot kelteni benned. Ha felteszed magadnak az iménti kérdé­seket, visszafelé lépkedve lebonthatod magadban ezt a bűntu­datot, és szép sorban érvénytelenítheted elhibázott ítéleteidet és elképzeléseidet.

Ahogy más fényben újra megvizsgálod saját történeted, átér­tékelheted árnyékodat is. Rájöhetsz, hogy mindeddig nagy­részt saját bűntudatod és félelmeid miatt láttál ellenséget ben­ne. Árnyékodat úgysem tudod megsemmisíteni, úgyhogy kár is lenne próbálkoznod vele. A teremtés fényből és árnyékból tevődik össze, ahogyan te magad is. És ez az a tény - a jó és a rossz örök játszmája -, amire Jézus fel akarja nyitni a szemün­ket, hogy képesek legyünk a létezés magasabb síkjára emelked­ni. Nem arra kér, hogy győzzük le a gonoszt. Hiszen ha harco­lunk ellene, azzal csak még több energiát hajtunk az ő malmára. De ha megállunk, felhagyunk a vele szembeni ellenállásunk­kal, és megpróbálunk tisztába jönni létezésének értelmével, közelebb kerülhetünk a végső felismeréshez, miszerint a go­nosz olyan seb, amelyet a szeparáció ejtett, és amelyet egyedül az egység képes begyógyítani.

184

A HARMADIK JÉZUS

9. Atyám házában sok hely van. (Jn 14:2) A tanítás alkalmazása - A létezés sokdimenziós, vagyis a te

saját életed is az. Jézus ezekkel a szavakkal nyugtatta elvesztésétől félő, és sa­

ját lelkük üdvéért aggódó tanítványait. Azt ígérte nekik, hogy helyet készít számukra a Mennyországban. Én azonban nem hiszem, hogy Jézus szimplán úgy értette mindezt, hogy „A Mennyországban sok hely van". Sokkal inkább Isten mindent átható jelenlétére gondolt, vagyis arra a rengeteg dimenzióra, amelyekben egytől egyig megjelenik az isteni tudatosság.

Az emberek ma is aggódnak amiatt, hogy vajon valóban várja-e őket hely a Mennyországban. A spirituális úton azon­ban ráébredhetsz, hogy multidimenzionális lény vagy. A hit, miszerint életed az anyaghoz van kötve, voltaképpen rendkí­vül szűklátókörű érzékelés eredménye. A valóságban az összes szinten létezel egyszerre. Ha felszabadítod magad az érzéke­lés béklyói alól, megtapasztalhatod mindazt a „sok helyet", amelyekről Jézus beszélt, és még csak nem is kell a Mennyor­szágba lépned hozzá. Minden dimenzió egyetlen tudatosság­ba ágyazódik, és ennek a tudatosságnak az aspektusaként ne­ked megvan a szabadságod, hogy az általad választott szinten létezz.

A tudatosság összes dimenziója saját valósággal rendelkezik. A gondolat, a képzelet, a vágy, az álom mind-mind a tudatos­ság működése, és bár általában nem úgy gondolunk az álomra, mint egy másik dimenzióba tett utazásra, ez a megfogalmazás cseppet sem áll távol az igazságtól. Még ennél is fontosabb azonban, hogy amikor látod magad elszakadni fizikai tested­től, a legtöbbször valóban ez is történik. Bizonyos kultúrákban az emberek az álmaikat használják a következő napjuk esemé­nyeinek megteremtésére. Számukra teljesen természetes, hogy vízióik, látomásaik valóra válhatnak.

185

DEEPAK CHOPRA

Gyakorlat - Jézus tanítása szerint a különböző dimenziók közötti kommunikáció teljesen nyitott - a hit is azért képes csodákra, mert az Istenre való nyitottság önmagában elegendő, hogy az ember hozzákapcsolódjon az ő végtelen hatalmához. Te is létrehozhatod ezt a kapcsolatot, ha magadba merülsz, és a finomabb szinteken teremtesz a vizualizáció segítségével. Ülj le, hunyd be a szemed, és lásd magad, amint egy ismerős he­lyen, például egy parkban, vagy a lakóhelyed közelében sétálsz. Lelki szemeiddel térképezz fel minden apró részletet; szagolj bele a levegőbe, hagyd, hogy átjárjanak a környezet impulzusai. Ne erőltesd a látást, csak légy nyitott mindenre, ami körülvesz.

A legtöbb ember, aki elvégzi ezt a gyakorlatot, nagyon meg­lepődik azon, hogy egészen új és váratlan dolgokat lát. Rátalál egy rég elvesztett tárgyra, vagy észrevesz valami olyasmit, ami azelőtt teljesen elkerülte a figyelmét. Ez csupán az első lépés. Az ember arra is képes, hogy távoli eseményeket vizualizáljon, vagy körbenézzen olyan helyeken, ahol még sosem járt. Ez a gyakorlat tehát valójában nem a képzeletet fejleszti, hanem segít összekötni az anyagi világot a finomabb szintekkel. Aki erre képes, az valóban elmehet másik helyre anélkül, hogy fizi­kailag oda kellene utaznia.

Odáig viheted a gyakorlatot, ameddig csak szeretnéd. Meg­esett már, hogy arra kértem embereket, tegyenek körutat a Mennyországban és a Pokolban, aszerint, ahogyan az ő képze­letükben élnek ezek a helyek. Egytől egyig intenzív tapasztala­tokkal gazdagodtak. Az emberek világszerte minden kultúrá­ban részt vesznek mennyek és poklok megalkotásában azáltal, hogy elképzelik ezeket a dimenziókat, és hisznek saját kreálmá-nyukban. Egyik gyermekünket sem szeretjük annyira, mint el­ménk gyermekeit. A szeretet, a hit és a ragaszkodás a teremtés nagy hatású eszközei. Ezek szilárdítják az érzékelést valóság­gá. Ha belegondolunk, a különböző ősi istenségeket és istennő-

186

A HARMADIK JÉZUS

ket nagyon is emberi tulajdonságokkal ruházták fel. Az Ótes­tamentum bosszúálló, és az Újtestamentum szerető és megbo­csátó Istene között tehát az a különbség, hogy az emberi tuda­tosság ez utóbbi esetében megérett az érzékelésbeli váltásra.

Belső világod telis-tele van képekkel, amelyeket már életre keltettél. A legtöbb félelmed szerzője te magad vagy, és ezért megvan a lehetőséged rá, hogy eltöröld azokat. Ehhez olyan technikát ajánlok, amely az eredeti gyakorlat variációja. Ülj le, hunyd be a szemed, és képzeld el, amitől a legjobban félsz. Add át magad az izgalom, az aggodalom kiváltotta reakció megta­pasztalásának - érezd, amint kalapál a szíved, nyom a mellka­sod, vagy zihál a lélegzeted. Amikor úgy érzed, megnyugodtál egy kicsit, kezdj el dolgozni a képeken. Nagyítsd fel, majd zsu­gorítsd össze őket. Állítsd meg a filmet. Tekerd vissza és előre. A félelem szorítása erős és merev, amelyen csak úgy tudsz la­zítani, ha megmutatod magadnak, hogy hatalmad van az el­médet betöltő képek felett. Nem más tette azokat a fejedbe, csakis te magad. Csupán illúzió, hogy ők irányítanák saját te­remtőjüket.

Röviden szólva ebben a gyakorlatban visszaveszed az irányí­tást saját életed felett. A vizualizáció nem csak arra való, hogy előre elképzeld bizonyos történések számodra kellemes kime­netelét, annak ellenére, hogy nagyon sokan használják ilyen módon. Eszköz a kezedben, hogy a finom szinteken összekap­csold saját erődet azokkal a külső eseményekkel, amelyek fo­lyamatosan létrejönnek és kiáradnak saját belső világodból. A hit, amely a csodákat lehetővé teszi, végső soron tehát nem más, mint a saját isteni természetedbe vetett hited.

10. Újjá kell születnetek. (Jn3:l) A tanítás alkalmazása - Ahhoz, hogy megújulj, minden nap

meg kell halnod a réginek. Jézus, aki szükségesnek tartotta az

187

DEEPAK CHOPRA

újjászületést, úgy beszélt a halálról, mint a feltámadás előjáté­káról. A két tanítást Pál foglalta össze, amikor így fogalmazott: „meghalni a halálnak"25. A keresztény tradíció ebből szinte ki­zárólag arra a minden lélek feltámadását hirdető reményre fó­kuszál, amely a Jézus feltámadásába vetett hitből táplálkozik. De Jézus, amikor azt mondta, „újjá kell születnetek", a földi életben történő transzformációra helyezte a hangsúlyt, és nem a távoli jövőről szónokolt.

A jézusi értelemben vett újjászületés nem más, mint a szel­lemben való újjászületés. Számomra ez nem úgy képzelhető el a legkönnyebben, hogy személyes megváltómnak vagy uram­nak fogadom el Jézust, ahogyan a fundamentalisták elvárják. A spirituális újjászületés általában nem egyszeri esemény, amely vakító megvilágosodásként robban be életünkbe, azt örökre megváltoztatva.

Bár bizonyára vannak olyanok, akik képesek spirituális éle­tüket egyetlen drámai felismerés és áttörés köré építeni, a leg­több ember számára a szellemi újjászületés inkább folyamat, amely az ember hosszú pszichológiai éréséhez hasonlatos. A spirituális fejlődés során fokozatosan, lépésről lépésre történik az átalakulás, a végeredmény mégis drámai. Hatására megsza­badulunk az egóhoz való ragaszkodástól, és annak elkülö­nültségbe - beleértve a halál végső elkülönültségébe - vetett hitétől.

Gyakorlat - Ha a szóban forgó újjászületés folyamat, akkor minden nap tehetsz érte valamit. Sőt, valójában ez az egyetlen járható út, ha szeretnéd kreatívan alakítani saját spirituális fej­lődésedet. A jelen pillanatban létezik egy sor állandó címke, amelyeket elfogadsz saját magadra nézve, és általuk definiálod, ki vagy. Ezek közé tartozik a neved, a korod, a családod, a fog-

25 Bár a szerző nem jelzi, ez utalás a Róm 6:l-ll-re. - A szerk.

188

A HARMADIK JÉZUS

lalkozásod és a társadalmi helyzeted. Jézus nézőpontjából vizs­gálva azonban egyiknek sincs köze igaz énedhez; csupán elvon­ják a figyelmedet a valóságról, miszerint testet öltött szellem vagy. Ahogy rögzült éned átadja helyét egy dinamikus, formál­ható, az ismeretlenre nyitott énnek, rád virrad a szabadság. Ebben a szabadságban pedig túllépsz a halálon, mert felisme­red, hogy a tiszta Létezés állapotában élet és halál egyaránt ben­ned van.

És most fordítsuk le mindezt gyakorlati alkalmazásokra. Először is, írd le a rád vonatkozó alapvető címkéket: nevedet, korodat, nemedet, végzettségedet és foglalkozásodat. Egyszer­re mindig egyet vizsgálva közülük, állapítsd meg, melyikük mit mond rólad. Például: neved meghatározza egy bizonyos családi háttérrel rendelkező ember személyazonosságát, időbe és térbe helyez téged, elkülönít a többi embertől, és részét ké­pezi énképednek. Te magad - eltérő mértékben - hozzá vagy kötve identitásod mindezen darabkáihoz. Most pedig gondol­kozz el rajta, mennyire helyénvalóak és szükségszerűek ezek a kapcsolódások. Szükségét érzed például, hogy megfelelj a csa­ládi tradícióknak és elvárásoknak? Fontos a számodra, hogy felismerjék a nevedet? Ahogy felteszed magadnak ezeket az alapvető kérdéseket, elkezded lebontani mindazokat a kötődé­seket, amelyek hátráltatják „újjászületésed".

Most pedig hozzáláthatsz saját magad újra meghatározásá­hoz. Ha azt veszed észre, hogy bizonyos gondolataid csupán azért támadnak, mert megfelelnek a korodhoz, végzettséged­hez, nemedhez vagy társadalmi helyzetedhez kötődő elvárá­soknak, tedd fel magadnak a kérdést, hogy lehetséges-e más­ként gondolkozni az adott dologról. Ha igazán nyitottá válsz, meg fogsz lepődni, mennyire meghatározták létezésed azok a merev elképzelések és idejétmúlt berögződések, amelyekkel eddigi életedben rendelkeztél. Ezeknek a külső befolyásoló

189

DEEPAK CHOPRA

tényezőknek valójában nincs közük igazi énedhez, de mindad­dig, amíg nem dobod el magadtól elavult én-definícióidat, nem léphetsz be az ismeretlenbe. Minden új, ami keresztezi utadat, fennakad beépített szűrőrendszereden, ha nem felel meg a világ­ról alkotott ítéleteidnek, társadalmi helyzetednek, kereseted­nek, végzettségednek és így tovább. A spirituális tapasztalás ezzel szemben szüretien; közvetlen és spontán módon törté­nik. A legjobban úgy készülhetsz fel a szellemmel való találko­zásra, ha képessé válsz minden nap újradefiniálni önmagadat.

11. Ti vagytok a világ világossága. A tanítás alkalmazása - Az univerzum rajtad keresztül gon­

dolkozik és nyilvánul meg. Egy korábbi fejezetben már hosszasan tárgyaltuk ezt a sort.

Most részletesebben szemügyre vehetjük személyes hozadékait. Jézus fenti szavainak egyik lehetséges értelmezése a követke­ző: az univerzum rajtad keresztül gondolkozik és nyilvánul meg. Nem igaz, hogy pusztán fizikai erők eredője vagy, és hogy ezek az erők alakították volna az egész teremtést, az emberi in­telligencia pedig csupán későbbi melléktermékük volna. Nem. Ehelyett létezik az univerzális intelligencia, és ez az, ami min­den létezőben, megszámlálhatatlan alakban folyamatosan meg­tapasztalja önmagát. Te is egy kifejeződése, megjelenési for­mája vagy ennek az intelligenciának, miközben egyszerre az egész is vagy. Épp ahogyan a test egy sejtje az egész kifejeződé­se, te is, minden pillanatban a teremtés teljességét hirdeted lé­tezéseddel.

A hétköznapi érzékelés nem képes belátni az egészet, ezért is beszélt Jézus annyit arról, hogy a vakoknak vissza kell kap­niuk látásukat. Arra kérte tanítványait, hogy alakítsák ki ma­gukban a „másodlagos figyelem", vagy isteni látás képességét, amely által tiszta, korlátoktól mentes Létezőként érzékelhetik

190

A HARMADIK JÉZUS

saját magukat. Amikor azt ígérte nekik, hogy ők is csodákat tesznek majd, a másodlagos figyelem állapotából beszélt, ahol sem önmaga, sem tanítványai létezését nem látta korlátozott­nak. Ahhoz, hogy a világ világossága lehess, meg kell értened, hogy maga a világ fény - vagyis tiszta tudatosság, amely fizikai alakban jelenik meg.

Gyakorlat - Hogy kialakítsd magadban a másodlagos figye­lem képességét, először is rá kell hangolódnod. Az elsődleges figyelem az anyagi világra összpontosul; a látszat fontos neki, és nem a lényeg. A fény, amelyről Jézus beszélt, a szem szá­mára láthatatlan, a léleknek azonban nyilvánvaló. Amikor valamit gondolsz, mondasz vagy teszel, a tudatosságot befolyá­solod. Más szavakkal élve a tudatosság anyagát használod fel arra, hogy teremts valamit. És ahogyan a kerozin is eltűnik, ami a repülőgépet hajtja, a tudatossággal is ez történik, ha hasz­nálják. A benne rejlő lehetőségek érzékletekké, gondolatokká, tárgyakká és eseményekké alakulnak át. Miközben ezt az utób­bi mondatot olvastad, észrevétlenül alakítottad a tudatosságot, anélkül, hogy tisztában lettél volna vele, hogy az éppen rajtad áramlik át.

Jézus arra kér, hogy nézzünk mögé ennek az eltűnésnek. A másodlagos figyelem által képes lehetsz tudatosságként, és nem csupán annak termékeként látni önmagadat. Ez az igaz­ság sokféle módon feltárulhat előtted.

A belső csend eléréséért végzett meditációban. A természet tisztaságának érzékelésében. Az ártatlanság hirtelen felvillanásaiban. A szeretet sugallataiban. A múzsáddal való intuitív kapcsolatban. Ha érzékeled belső irányítódat, bölcsességed forrását. Az érzésben, miszerint nagyobb terv része vagy.

191

DEEPAK CHOPRA

Gondold végig, hogy volt-e már valaha részed ilyen élmé­nyekben, mostantól kezdve pedig figyelj oda jobban rájuk. Ke­resd azokat a pillanatokat, amelyekben láthatóvá válik, hogy a látszat fátyla mögött valami rejtezik. Bár mindannyian az elsődleges figyelem szerint élünk, és így elveszítjük saját ma­gunkat az állandó cselekvésben, megvan a képességünk, hogy a másodlagos figyelem által érzékeljük a világot.

Bármikor, ha a szeretet, az ártatlanság, az ihlet, a tisztelet, a csodálat vagy az öröm felvillanásait tapasztalod, emlékeztesd magad: valójában ez vagyok én. Ne hagyd, hogy ezek a pillana­tok csak úgy elillanjanak. Állj meg, és értékeld őket. Kérd, hogy a jövőben még több ilyenben lehessen részed. Ezáltal egyfajta körkörös visszacsatolást indítasz el az elsődleges és a másodla­gos figyelem között. Ahogyan eddig, továbbra is érzékeled majd a fizikai világot, annak jelentősége azonban megváltozik. Lá­tod, amint működik, mozgásban van a tudatosság. Ezáltal a változás és az állandóság határai elkezdenek összemosódni. Fény áramlik be a világba, míg végül az egész világot úgy látod majd, mint ami csak és kizárólag fény. Jézus így élte meg saját létezését, és azt ígérte követőinek, hogy egy nap ők is átélik majd ezt a tapasztalatot.

12. Ne aggódjatok tehát a holnap miatt. (Mt 6:34) A tanítás alkalmasása - Bízz az univerzum szervező hatal­

mában. Jézus parancsa félreérthetetlenül hangzik: ne hajtsátok az

anyagi javakat, ne spóroljatok, ne tervezzetek előre és ne aggo­dalmaskodjatok a jövő miatt. Jóllehet a fenti sor a tanításnak töredéke csupán, a Hegyi beszédben újra és újra megerősítést nyer ez a mondanivaló. Azonban amennyire radikális volt ez a parancs, olyan kevesen is követték. Ha megvizsgáljuk a keresz­tényeket, láthatjuk, hogy ők is - mint mindenki más - ugyan-

192

A HARMADIK JÉZUS

úgy aggódnak, terveznek, hajtják a pénzt, és előszeretettel hal­moznak fel anyagi javakat.

Az út, amelyet Jézus ebben a tanításban kijelöl, a hétköznapi tudatosság szintjén tökéletesen járhatatlan, a spirituális ösvé­nyen alkalmazva, és nem mindennapi változásra törekedve azonban valami új jelenik meg általa az ember életében. A rend­szertelennek és esztelennek tűnő univerzum kezd biztonságos hellyé válni, amely otthont ad minden embernek, és biztosítja számunkra az élethez szükséges dolgokat. Jézus ezt a menedé­ket Gondviselésnek nevezte, utalva rá, hogy az szó szerint gondját viseli teremtményeinek. Az ebbe vetett bizalom kiala­kítása ismét csak egy folyamat. Ha belefogsz, régi, berögzült mintáid lassan átadják helyüket az újaknak. Jézus azt mondta tanítványainak, hogy teljesen dobják el maguktól minden pén­züket és tulajdonukat. Úgy gondolom azonban, hogy ebben az esetben nem szabad megfeledkeznünk arról a különleges kap­csolatról, ami a megvilágosodott tanító és közvetlen tanítvá­nyai között van. Ez megmagyarázza, miért utasította őket Jézus sokkal radikálisabb változtatásra, mint amelyre bárki más em­ber fia fel lehet készülve. És mégis, sosem szabad szem elől té­vesztenünk ennek a tanításnak a mögöttes értelmét: hogy Isten­ben megbízhatunk. Nincs szükség rá, hogy egónk átvegye a Gondviselés szerepét; más módon is részesülhetünk az élet adományaiból.

Gyakorlat - Ha szó szerint akarjuk értelmezni Jézus szavait, a nem aggodalmaskodás legkézenfekvőbb módja, ha a jelenben élünk. Egyedül a jelen valóságos. Benne egyszerre van meg a világ és a szellem teljessége. Ugyanakkor a jelen tünékeny és egyben nehezen is fogható meg. Ezért van, hogy az emberek ál­talában inkább a múltra emlékezve, illetve a jövőt tervezgetve élik életüket. A valóság és a valótlanság így kérlelhetetlenül összekeveredik. Sőt, olyannyira összegabalyodnak, hogy a jelen

193

D E E P A K CHOPRA

fonalát csak apró darabonként lehet kifejteni ebből a kavaro­dásból, vagyis nem ugorhatunk egyből fejest a mostba.

Ha lépésről lépésre szemügyre veszed a jelen pillanatot, a következő összetevőket fedezheted fel benne:

Éberség- tudatosnak lenni. Nyitottság - mentesnek maradni mindenféle elvárástól. Frissesség - nem a múlt árnyékában élni. Ártatlanság - nem a régi tapasztalatok alapján ítélni. Spontaneitás - kritika és válogatás nélkül beengedni éle­

tünkbe az új impulzusokat. Félelemnélküliség - a múlt traumáinak elengedése, hiánya. Feltöltődés - képesség a belülről való megújulásra.

Mindezen minőségek benned is megvannak; a kisgyerme­kek viselkedésében például gyakran fedezheted fel őket. A cél tehát nem az, hogy megtanuld, hogyan kell spontánul, ártatla­nul, félelemtől mentesen stb. élni, hanem hogy újra előcsalo­gasd magadból ezeket a tulajdonságokat, képességeket. Ez a mostani pillanat is teljes a számodra, de nem valóságos érte­lemben. Emlékekkel, elvárásokkal, kivetített elképzelésekkel és múltbéli berögződésekkel teljes. Pedig a jelen pillanat ennél sokkal valóságosabb módon is teljes lehetne a számodra, még­pedig az imént felsorolt minőségek által.

Ehhez először is el kell határoznod magadban, hogy átvál­tasz a valótlanból a valósba. Válassz egy minőséget a listáról, és gondold végig, milyen mértékben van jelen életedben annak ellenkezője.

Tompaság az éberség helyett. Bezárkózás a nyitottság helyett. Allottság a frissesség helyett.

194

A HARMADIK JÉZUS

Tudás az ártatlanság helyett. Tervek, illetve rutin a spontaneitás helyett. Aggodalom a félelemnélküliség helyett. Kimerítés és kimerülés a feltöltődés helyett.

Ezek az előbbiekkel ellentétes tulajdonságok éned azon ré­széből származnak, amely úgy gondolja, mindent tud az életről. Az ego mindig a megszokottra épít. Nem akarja megtapasztal­ni az ismeretlent, pedig valójában ez az élet lényege. Olyan nincs, hogy valaki tudja, hogyan kell spontánnak vagy ártat­lannak lenni. A spontán ötletek és impulzusok lényegüknél fogva megjósolhatatlanok és kiszámíthatatlanok. Ha a spiri­tuális úton akarsz haladni, nem ülhetsz meg két lovat egy fe­nékkel. Meddő próbálkozás lenne, ha megpróbálnád össze­egyeztetni egymással a tudást és az ártatlanságot, az aggodal­mat és a félelemnélküliséget, vagy bármelyik másik említett ellentétpárt.

A jelent csak úgy szabadíthatod fel és tapasztalhatod meg, ha megválsz a múlttól, vagyis mindentől, ami rutin, tompult, rég­óta tudott, előre kiszámított, aggodalommal teljes vagy trau-matikus. Nem állíthatod elő például az ártatlanságot. De ha megszabadulsz az ellentététől, vagyis a tudástól, azzal teret biz­tosítasz a számára, hogy újra a felszínre jöhessen és megmutat­kozhasson. Ha találkozol valakivel, akiről úgy érzed, nagyon jól ismered, és képes vagy kiszámítani a viselkedését, próbálj nem rutinszerűen reagálni. Hagyd, hogy valami új jelenjen meg vele kapcsolatos érzékelésedben. Kérdezz tőle valami szokatlant, érts egyet vele ott, ahol egyébként nem így tennél, és anélkül, hogy ítélkezésbe bocsátkoznál, figyeld meg, hogy mi történik. Ugyanez a technika a jelen pillanat összes többi minőségével kapcsolatban is alkalmazható. Távolodj el régi elvárásaidtól, hogy ezáltal feltárulhasson valami abszolút váratlan.

195

DEEPAK CHOPRA

13. Maradjatok hát bennem, s akkor én is bennetek maradok. (Jn 15:4) A tanítás alkalmazása - Szabad leszel, ha többé nem látod

magad elkülönültségben. Jézus gyakran tesz olyan kijelentéseket, amelyek azért is

olyan hatásosak, mert csak a Messiástól származhatnak. Ami­kor például azt mondja, „S én és az Atya egy vagyunk" (Jn 10:30), vagy hogy „Maradjatok hát bennem, s akkor én is ben­netek maradok", szavait meg sem próbáljuk önmagunkra vo­natkoztatni. Pedig így kellene tennünk. A tudatosságon mind­annyian osztozunk; senki sem maradhat ki belőle. Amikor Jézus a szellem szintjéről beszél, minden egyes emberhez szól. Ahogy haladsz előre a spirituális úton, egyre kevésbé leszel el­különült, mint egyéniség, és egyre univerzálisabbá válsz mint a tudatosság kifejeződése. Ez a változás annak köszönhető, hogy a valóságban minden a tudatosságban történik.

Tisztában vagyok vele, mennyire meggyőző tud lenni az el­képzelés, miszerint az ember egyedi és szuverén személyiség, aki külön áll mindenki mástól. Hogy is volna lehetséges, hogy ők benned élnek, te pedig bennük? Vegyünk egy egyszerű pél­dát. Ha ma megboldogult édesanyám arcára gondolok, az a tu­datomban létezik, és az elmém idézi fel. De ugyanez történt akkor is, amikor ő még élt, és személyesen találkoztam vele. A fény részecskéi, a fotonok, amelyek beleütköztek a retinámba, majd agyi működéseimen keresztül az arca képét jelenítették meg az elmémben, időeltolódást hoztak létre. Bár csupán pár ezredmásodpercbe került, amíg agyam fogadta a jelet, hogy édesanyámat látom, mire ez megtörtént, az eredeti látvány már csupán emlék volt. Vagyis az agyamban megjelenő kép a való­ság után következett, hasonlatosan a csillagok fényéhez. Ezért édesanyám voltaképpen már életében is emlékek sorozataként létezett tudatomban. Máshol nem is található meg, csak ben­nem. És ahogy mindez igaz a látásra, úgy vonatkozik a többi

196

A HARMADIK JÉZUS

érzékterületre is. Amikor édesanyám megérintette a kezemet, agyi működéseim által az is csak a konkrét történés után tuda­tosult bennem.

Jézus még ennél is tovább ment. Azt tanította, hogy az em­ber szellemi aspektusa is a tudatban létezik. De ellentétben édesanyám látványával, szelleme egy közös forrásból szárma­zik. Mi mindannyian Isten, a Lélek, a Szent Lélek részei va­gyunk. Amikor Jézus azt mondta „bennetek vagyok", lényének esszenciájára utalt. Az elkülönültség állapotában az ember nincs tudatában ennek az esszenciának; a létezés lelki síkja tá­volinak tűnik. De ahogy haladunk előre a spirituális úton, úgy erősödnek bennünk az olyan tulajdonságok, mint például az empátia és az együttérzés. Azáltal, hogy belépsz valaki más ci­pőjébe, megosztasz és kötődsz, átélheted, milyen szó szerint valaki másban létezni. Az Isten-tudatosság ezt a tapasztalást viszi el a legvégsőkig. Ha eléred ezt az állapotot, rájössz, hogy te magad mindenkiben ott vagy, és benned is ott van minden­ki. Ahelyett, hogy minden emberi lényt szuverén személyként érzékelnél, az esszenciát, a tiszta Létezést látod bennük.

Gyakorlat - Kvantumszinten mindannyian folyamatosan ki­be vibrálunk a létezésből és a létezésbe. Vagyis minden és min­denki a folyamatos áramlás állapotában van. Bár agyad megte­remti az állandóság illúzióját, valójában az ember vagy tárgy, akiről azt hiszed, ott áll előtted, csupán a szelleme annak, ami néhány ezredmásodperccel azelőtt ott állt előtted. Hogy mi kö­ze ennek a spirituális fejlődéshez? A folyamatos valóság illú­ziójában nagyon sok a hézag. Ugyanannyi időt töltünk távol, mint amennyit itt vagyunk. Amikor elmegyünk, és egy röpke pillanatra kipillantunk a létezésből, olyankor nem a fizikai va­lóság talaján állunk. Utazást teszünk a kvantumdimenzióba, és azon túlra - senki sem tudja biztosan, hová. Bizonyos dolgo­kat azonban tudunk:

197

DEEPAK CHOPRA

A fizikai valóság az elme által létrehozott látszat. A valóság lényegét tekintve láthatatlan és felfoghatatlan. Az események többértelműek. Az egyetlen állandó a változás. A világot alapvető bizonytalanság mozgatja.

A feladatod az, hogy magadra vonatkoztasd ezeket az igazsá­gokat. Ahelyett tehát, hogy kínkeservesen próbálnál állandó­ságot, stabilitást, egyértelműséget és biztonságot teremteni az életedben, fogadd el, hogy magad is bizonytalan és többértel­mű teremtés eredménye vagy. Ez nem hiba és nem gyengeség -a teremtő folyamat épp attól szép, hogy folyamatosan áramlik és változik. Minél inkább képes vagy megbékélni ezzel, annál könnyebb lesz elfogadnod saját átalakulásodat.

Emlékeztesd magad a következőkre:

Nem vagyok időhöz kötve. Nem vagyok térhez kötve. Az ember, akinek gondolom magam, valójában egy mara­

dandó emlék. Igazi énem túl van az öt érzéken. Minden pillanatban részese vagyok a kozmosz áramlásának. A jelen pillanat megteremtéséhez az egész univerzum hoz­

zájárult.

A pszichológiában létezik egy terápiás iskola, amelyet kog­nitív terápiának neveznek. Ennek alapfeltevése, hogy ha az ember változtatni akar, a leghatásosabb eszközöket meggyőző­déseinek és hitrendszerének szintjén találja. Vagyis ha szenve­dünk, azt saját magunkról alkotott hibás gondolatainknak kö­szönhetjük („Én nem érdemlem meg a boldogságot", „Nekem semmi sem sikerül"). Azáltal, hogy ragaszkodunk ezekhez a

198

A HARMADIK JÉZUS

tévképzetekhez, blokkoljuk a valóságot. A terápia abból áll, hogy a hibás ideákat olyanokra cseréljük, amelyek közelebb állnak a valósághoz (például „Megérdemlem, hogy boldog le­gyek", vagy „A dolgok előbb-utóbb sikerülnek"). Ugyanez spi­rituális értelemben is igaz. Ha téves elképzeléseidet igazakra cseréled, az illúzió helyét átveheti a valóság.

A tény, miszerint az illúziót és a valóságot is az elme teremti meg, még erősebbé teszi ezt az elméletet. Eldöntheted, melyik­be akarsz energiát és munkát fektetni. Ha egyszer elfogadod, hogy folyamatos változásban vagy, olyan helyzetbe kerülsz, amelyben megtapasztalhatod a létezés állandó és változatlan alapját - az örök Létezést, amely biztosítja a teret az örök vál­tozásnak.

14. Ahol ugyanis ketten vagy hárman összegyűlnek a nevemben, ott vagyok közöttük. (Mt 18:20)

A tanítás alkalmazása - A spirituális erő megnövekszik, ha több ember gyűlik össze.

Minden vallásban hagyománya van a közös imádságnak és istentiszteletnek. Indiában a „szatszang" szót használják az ilyen összejövetelek megnevezésére, amelynek jelentése arra utal, hogy az igazság ereje megnő, ha osztoznak rajta. A keresz­tény hagyományban hasonló súllyal bír az „communio" kife­jezés. Jézus, amikor azt mondja, hogy mindig jelen lesz, ha mások az ő nevében gyűlnek össze, a szellem, vagyis Isten ne­vében beszél. Szavainak szó szerinti értelmezése ezért elvéti a lényeget: azt, hogy minden, a szellem nevében összegyűlt em­bercsoport hatalmas erővel bír, még ha Jézus neve konkrétan nem is hangzik el közöttük.

De mit jelent pontosan, hogy egy közösségben jelen van a szellem, vagy hogy megnő a spirituális erő? A csoportdinami­kában régóta ismeretes, hogy több ember együttese esetén az

199

DEEPAK CHOPRA

eszmék megerősödnek. A csoport nem támogatja, sőt elnyomja az eltérő véleményeket, a konformitás nyomásként nehezedik a tagokra. Ezt a jelenséget általában fenyegetésként éljük meg, köszönhetően a múlt szélsőséges politikai és vallási mozgal­mainak. Fontos tudnunk azonban, hogy mélyebb szinten min­den, amit te és én valóságként fogadunk el, közös megegyezés eredménye. A valóság nem állandó, nem előre meghatározott. A nyersanyagot, amiből felépül, közös eszméink és érzékleteink alakítják.

Ezért ha az emberek a spirituális fejlődés céljával gyűlnek össze, akkor - kimondva vagy kimondatlanul - egyezséget köt­nek, hogy teremtőtársakká válnak. Ennek megvalósítása több különböző szinten történik:

Új eszmék merülnek fel és kerülnek elfogadásra. Az elme bizonyos tényeket elfogad, másokat elutasít. Létrejön a közös felelősség érzése. A csoport tagjai új szókészletet alkotnak és fogadnak el. Kötődés alakul ki érzelmi szinten. A finomabb szinteken összehangolódnak a szellem megnyil­

vánulásai.

Ez a bonyolult mechanizmus nem kötődik feltétlenül a spi­rituális mozgalmakhoz, bár a korai kereszténység esetében valóban nagyon határozottan volt jelen. A kezdeti időkben az Egyház működése két kulcseszmére épült: arra, hogy Jézus a Messiás, és hogy feltámadt a halálból. Ezek jelentették tehát a communio, a lelki közösség alapjait. Miután ezeket lefektet­ték, a teremtőtársak nekifogtak, hogy megalkossák azt a hatal­mas építményt, amelyet keresztény világként ismerünk.

Most, a jelen pillanatban te magad is rendelkezel a képesség­gel, hogy kivedd a részed a teremtésből. Nincs szükséged másra,

200

A HARMADIK JÉZUS

csak az alapeszmére, miszerint az Isten-tudatosság elérhető. Ha megvan a kiindulópont, egy köré épült közösség, amely azért dolgozik, hogy ezt az eszmét megvalósítsa, képes lehet új való­ságot teremteni, amely idővel olyan hatalmassá nőhet, mint amilyen a keresztény világ. Ezt azonban nem lehet előre meg­jósolni. Mindenesetre a legszerényebb forgatókönyv szerint is biztos, hogy a spirituális erő, amely szükséges az Isten-tuda-toság eléréséhez, megsokszorozódik majd a világban.

Gyakorlat - Keress olyanokat, akik hozzád hasonló módon az Isten-tudatosság elérésének célját tűzték ki maguk elé. Al­kossatok közösséget! Tudom, hogy ez ijesztően hangzik, és nagy­ban túlmegy azon, amit gyakorlatnak lehet nevezni. Egy kö­zösség megteremtése megkívánja tagjaitól, hogy elkötelezettek legyenek, és készen álljanak megosztani egymással legmélyebb törekvéseiket. Az egyes embernek ki kell lépnie a társadalom konformitásából, és olyan lelkeket kell keresnie, akikkel egy hullámhosszon van, még ha nem is fűzi össze velük szociális kötelék. Sok kereső nem vállalja ezeket a kihívásokat. Inkább megpróbál egyedül haladni az úton, és gyanakvóan tekint min­den vallásos mozgalomra, miközben fél megmutatni másoknak saját gyengeségeit.

Úgy gondolom, hogy az ellenállás nagy része feloldható, ha megszabadulunk a vallásos modelltől. Közösséget alkotni a spi­rituális úton nem ugyanaz, mint szektát alapítani. Itt nincs szükség dogmára, imára, szertartásokra, papokra vagy hivatalos szentírásra. Senkit nem kell a többiek fölé emelni. Ha a „spi­rituális" szó hallatán az iménti negatívumok bármelyike eszed­be jut, összekevered a vallásos doktrínát a szellemi fejlődéssel. A kettő azonban nem ugyanaz, mindamellett óriási szükségünk van rá, hogy spirituális célú közösségeket alkossunk.

Én a magam részéről a szatszang példáját látom a leginkább követendőnek. Ez nem más, mint egy olyan összejövetel, ahol a

201

D E E P A K CHOPRA

tagok azért gyűlnek egybe, hogy az igazságról beszéljenek. Az egyház akkor fogadja be az embereket, ha azok alkalmaz­kodnak az általa felállított és elfogadott szabályokhoz és esz­mékhez. A szatszang mindenkit vár, akiben megvan a szellem iránti szeretet; kötelezettségek nincsenek, mivel nem áll a hát­térben hivatalos szervezet, előre lefektetett célokkal. A szatszang lehet akár teljesen néma is, de vegyítheti egymással a meditá­ciós és a beszélgetős részeket. Az általam kedvelt formájában egy ember kapja a beszéd jogát, egy másik a hozzászólásét, ket­tejük eszmecseréjét aztán csoportos diszkusszió követi. Nin­csenek viták és cáfolatok, prédikációk, és senki sem akar meg­téríteni senkit. Az egyetlen cél a szellem növekedése, a szavak pedig csupán ennek elérésére használatosak.

Ha tetszik neked ez a modell, könnyedén belevághatsz a meg­valósításába. Először is keress egy embert, és szánjatok időt rá, hogy megosszátok egymással spirituális tapasztalataitokat. Fi­gyeld meg, hogy a másik ember elképzelései mennyire felelnek meg saját víziódnak. Ha igen, akkor csak hagyjátok, hogy a szatszang a maga ütemében fejlődjön. Ha szeretnétek, vonja­tok be még valakit, ha nem, úgy is jó. Azok a legjobb közössé­gek, amelyek spontánul alakulnak. Megteheted azt is, hogy egy már meglévő csoporthoz csatlakozol, ebben az esetben azonban légy nagyon óvatos. Ha azt veszed észre, hogy a tagok előítéle­teken és merev eszméken osztoznak, hogy az irányító emberek speciális szókincset használnak, vagy a térítés szándékának egyéb más jelét fedezed fel, hagyd ott őket. A szervezett moz­galmak bizony csapdát rejthetnek, ez a tény azonban nem olt­hatja ki azt a másikat, miszerint rendkívül fontos dolog osztozni az igazságon. Az Isten-tudatosság lényege ugyanis - meghatá­rozásánál fogva - a mindent (és mindenkit) magában foglalás.

202

A HARMADIK JÉZUS

15. Mit ér az embernek, hogy megszerzi az egész világot, ha a lélek kárát vallja? (Mk 8:36)

A tanítás alkalmazása - Soha ne téveszd szem elől spirituális törekvéseidet.

A világ menete alapvetően nem változott Jézus ideje óta. Az egyik oldalon ott állnak az anyagi lét követelményei: a pénz, a státusz, a család, a karrier és így tovább. Velük szemben talál­hatók a spirituális élet elvárásai. Jézus nagyon élesen elválasz­totta egymástól e kettőt. A pénzt és a tulajdont semmibe vette, de még a munkát és a családot is elvetette, mint olyasvalamit, ami nem egyeztethető össze a spirituális úttal. Az Egyház pe­dig a nyomdokaiba lépett. És bár csak nagyon kevés Krisztus követésére vállalkozó kereszténynek sikerült szó szerint elvág­nia minden, az anyagi világhoz fűződő kötődését, ők lettek a példaképek. Következésképpen, akik nem voltak ennyire erő­sek, azok úgy érezték, elmaradnak a kitűzött ideáltól.

Én nem hiszem, hogy Jézus ilyen kirekesztő kívánt volna lenni. Hiszen egyértelműen megmondta, hogy a bukottak, az önfejűek, az elveszett bárányok, a tékozló fiak miatt jött el a Földre. Az ő látomásában, amely a megváltott emberiségről szólt, mindenki helyet kapott. Igazán tehát csak az fontos, hogy tartsuk magunkat ehhez a vízióhoz, nem számít, mennyink van vagy nincs anyagi értelemben. Jézus folyamatosan a keres­kedelem terminusaival írja le a spirituális fejlődést (nyereség és veszteség, kincsek gyűjtése, felhalmozás a télre). Számomra ez azt sugallja, hogy Jézus elfogadta a tényt, miszerint hallga­tósága erősen az anyagi világ vonzásában áll, és ezért az általuk ismert és érthető nyelven, a számukra fontos értékekre utalva kell szólnia, ha át szeretné csábítani őket az új világba.

A helyzet ma is változatlan, és ez alól egyikünk sem kivétel. Az anyagi célokhoz való ragaszkodás erősebb bennünk az új világba lépés képességénél. Az egyetlen megoldás, ha kitűzünk

203

D E E P A K CHOPRA

magunk elé egy víziót, és mindig, tűzön-vízen át tartjuk ma­gunkat hozzá. A világ állandó nyomásként nehezedik a vál­lunkra, hogy alkalmazkodjunk az általa képviselt értékekhez. A szellem azonban nem ilyen erőszakos. Ez nem gyengeség - a fejlődés természeténél fogva fokozatos, észrevétlen és könnyű. A gyermekkel ellentétben azonban, akinek nem kell figyelmez­tetnie magát arra, hogy nőjön, a spirituális utat járó embernek folyamatos impulzusokra van szüksége, amelyek megerősítik az új eszmébe és értékekbe vetett hitét. Valójában mindig újra és újra letérünk az útról, hogy aztán visszatérjünk rá. Ilyenkor hagyjuk, hogy bizonyos dolgok elvonják a figyelmünket, és megfeledkezünk eredeti törekvéseinkről. Saját víziónk nagy­szerű gyógyír erre a feledékenységre.

Gyakorlat - Ez az utolsó egy nyitott gyakorlat. Ülj le, és el­mélkedj el rajta, miként jelenik meg víziód ebben a pillanatban. Gondold végig, mi mindent szeretnél elérni spirituális szem­pontból a következő hónapokban vagy évben. Most pedig írd le a legfontosabb dolgokat. Ezek között lehetnek a következők:

Istent látni mindenkiben. Megtalálni a közösséget a családommal. Együttérzőbbé válni. Szabadabban kifejezni a szeretetet.

Ne zsúfold túl a listát. A legjobb, ha csak néhány dolgot emelsz ki - azokat, amelyek jelenleg a leginkább foglalkoztat­nak. Ha mondjuk a harag érzésén dolgozol, akkor ez most sok­kal fontosabb az olyan elvont és absztrakt céloknál, mint hogy például Istent lásd mindenkiben. Ugyanakkor vigyázz, nehogy spirituális kötelességek gyűjteményévé váljon a listád. Ügyelj rá, hogy kerüljön bele néhány olyan dolog is, amelynek vala­mennyire már most is élvezheted gyümölcseit az életedben.

204

A HARMADIK JÉZUS

Ha úgy érzed, kész a lista - nem kell hosszúnak lennie -, egy-két napra tedd félre. Amikor újra előveszed, tedd fel ma­gadnak a kérdést, hogy vajon még mindig őszintén és lelked mélyéből úgy érzed és gondolod-e, hogy a célok, amelyeket pa­pírra vetettél, jelenleg a legfontosabbak a számodra. Ha igen, hordd magaddal a listát a tárcádban, vagy tedd bele egy olyan fiókba, amit mindennap kinyitsz. Vedd a kezedbe gyakran. En­nek nem az a célja, hogy kitűzd magad elé a teendőidet, sokkal inkább az, hogy emlékeztesd magad, merre tartasz. Bármikor, ha úgy érzed, túl nagy rajtad a világ nyomása, vedd kezedbe a listát. Jelentsd ki magadban, hogy fejlődésben lévő spirituális lény vagy. A világban élsz, de nem a világból. Az anyagi lét ad­ta lehetőségeket egy mélyebb szintű, nem anyagi célra haszná­lod. Ha így teszel, elkerülheted az érzést, hogy letértél az útról, és vissza kell térned rá. Az igazság ennél sokkal bátorítóbb. Párhuzamos életeket élsz, amelyek néha keresztezik egymást, máskor pedig különválnak. Mindaddig, amíg nem veszíted szem elől víziódat, az utak konvergenciája egyre csak növekszik, amíg egy szép napon a párhuzamosok összetalálkoznak, és eggyé válnak. Akkor válsz te magad víziód megtestesülésévé, a körü­lötted lévő világ pedig a test, az elme és a szellem egységének visszatükröződésévé.

205

ÉS MEGNYÍLIK AZ ÚT

Ha meg akarnánk rajzolni az Isten-tudatossághoz vezető út térképét, az minden egyes ember számára különböző volna. Semmi sem bensőségesebb és személyesebb saját tudatossá­godnál; mindannyian a magunk módján kapcsolódunk Isten­hez. Az út néhány fő vonulatát azonban kijelölhetjük.

A Kezdet - A legelején a legfontosabb dolog, amit érzékelünk, az a hatalmas szakadék saját magunk és Isten között. A mere­délytől innen a tévelygés és a zűrzavar uralkodik, belső konf­liktusokkal és szenvedéssel tűzdelve. A másik oldalon azonban ott van a gyógyulás ígérete.

Jézus az életet a jó és a rossz küzdelmének tartja - ez tulajdon­képpen drámai kifejezése az imént említett spirituális szakadék­nak. A harc belül folyik az ember démonai és jó angyalai között.

Akár elfogadod ezt a harcot magadénak, akár nem, utad kez­detét a sötétség és a fény kettőssége határozza majd meg. Ha­ladjunk akár az úton, vagy térjünk le róla, mindannyiunkban ott él a nagyon mély vágy, hogy véget vessünk a szenvedésnek. Ennek ellenére ragaszkodunk ahhoz a reménytelen érzéshez, miszerint Isten megfeledkezett rólunk, és a véletlen működtet­te univerzum kegyeire bízott bennünket.

Ez a vágy egyre újabb és újabb szikrákat kap, amikor néha be­pillantást nyerhetünk a magasabb valóságba. Ezek a jelentőség-

206

A HARMADIK JÉZUS

teljes és mély tapasztalatok rendkívül széles skálán mozognak, ennek ellenére be lehet sorolni őket néhány egyszerű kategóriá­ba: gondolkodás, érzés, cselekvés, beszéd és puszta létezés.

Az ember bármelyik pillanatban megtapasztalhatja Istent ezen szintek valamelyikén, látszólag teljesen véletlen és nem várt módon. Ilyenkor egy pillanatra bezárul az illúzió és a va­lóság közötti űr. A gondolkodás, az érzés, a cselekvés és a beszéd forrása a tudat, a létezés alapja. Az ötödik szint, a puszta létezés maga a tudatosság, amikor nem társul hozzá semmilyen men­tális aktivitás. Lássunk néhány listát, amelyek segítenek fel­ismerned, milyen is, ha ezeken a szinteken megváltozik az érzékelés. Az ilyen változások némelyike elenyészőnek és je­lentéktelennek tűnhet, aminek következtében úgy érezheted, nincs közük Istenhez. A magasabb szintű tudatosságot azon­ban sok apró lépés által érheted el, míg végül az érzékelés tel­jes mezeje átalakul a számodra.

A valóság felvillanásai

Gondolkodás: A negatív gondolatokat pozitívak váltják fel. Az elme elcsendesedik. A gondolkodás tisztává és egyszerűvé válik, a homály felszáll. A kétség átadja helyét a bizonyosságnak. A mániákus és kényszeres gondolatok szorítása enyhül. Nem kínoznak többé sajnálatos és megbánni való emlékek. Kevesebbet fantáziálsz a jövőről. A problémák megoldásai könnyebben beugranak.

207

DEEPAK CHOPRA

Érzések: Magabiztosabban és pozitívabban tekintesz önmagadra. Biztonságban érzed magad a világban. Úgy érzed, ide tartozol; nem vagy többé magányos és elszige­

telt. Nyugodt vagy, elkerül a túlzott óvatosság és elővigyázatosság. Képessé válsz bízni. Nálad hatalmasabb jelenlétet érzékelsz, amely közel van hoz­

zád. Könnyebbnek érzed magad, nem nyomják a vállad mázsás

terhek.

Cselekvés: A cselekvés kevésbé kaotikussá válik. Nem érzed többé, hogy irányítanak; a külső elvárások nem

nyomasztanak. Céljaidat gördülékenyebben tudod megvalósítani. Azon kapod magad, hogy nem küszködsz. Higgadtabban cselekszel, kevésbé jellemző rád az ingerlé­

kenység vagy az aggodalmaskodás. Könnyebben működsz együtt másokkal. Már nem belső félelmeid, kétségeid és haragod vezérlik tet­

teidet. A másokkal való kapcsolatodat az elkülönülés helyett egy­

fajta kötődés határozza meg. Kevésbé vagy agresszív; az élet nem verseny többé, ahol az

„én, engem és enyém" feszül az „ők" ellen.

Beszéd: Kimondod, amit a szívedben érzel. Összeszedetten, saját középpontodból beszélsz. Amit mondasz, az meghallgatásra és odafigyelésre talál, és

tiszteletet ébreszt másokban.

208

A HARMADIK JÉZUS

Jobban ki tudod fejezni a szeretetet. Szavaid kevésbé defenzívek; nem használod őket pajzsként

belső éned védelmezésére. Élvezed, hogy pozitív módon fejezheted ki magad. Leszoksz a panaszkodásról és a kritizálásról. Képes vagy gyengéden beszélni, előzékenységed a szíved leg­

mélyéből fakad.

Puszta létezés: Közel érzed magad valódi énedhez. Békében vagy másokkal. Emeled környezeted atmoszféráját. Boldogsággal tölt el, hogy itt lehetsz. Érzékeled a puszta Létezés, vagy Isten felvillanásait. Megelégszel a „vagyok"-kal. A szent közösség pillanatait éled át.

A fordulópont A kettősség csapdájában vergődő lélek állapotát kezdi bevilágítani a fény. A fordulóponton kritikus esemény rázza meg a lelket. A hétköznapi élet félbeszakad egy krízis, hirtelen felismerés, vagy mindkettő hatására. Ezt nevezik „a lélek sötét éjszakájának"26. A keresztények számára ez az a mo­mentum, amikor a bűnös megpillantja a fényt, de ugyanez a

26 A kifejezés eredetileg Keresztes Szent János középkori teológus és karmelita szerzetese Kármel hegyére vezető út című, saját misztikus fejlődésének állomásairól írt verses művének alcíme („Noche oscura del alma" - sp.). A terminus azóta elterjedtté vált, mint a spirituális élet és az Istennel való egyesüléshez vezető út egyik szakaszának me­taforája, amelyet a magányosság és az elhagyatottság érzése jellemez. És bár általában a római katolikus hagyományban megkülönböztetett hitbéli krízist értik alatta, a világ más spirituális tradíciói is előszere­tettel utalnak rá. - A ford.

209

D E E P A K CHOPRA

kép megtalálható a többi spirituális hagyományban is: a vakok újra látnak; Isten hangja szól az égből; alászáll az isteni jelen­lét; a súlyos teher felemelkedik; a vész és káosz közepén meg­jelenik a megmentő; a szeretetlen világot elborítja a szeretet. Valójában nem az számít, mi jelenik meg ezekből a jelekből (vannak emberek, akik számára az egész nem is személyes ta­pasztalás, hanem valamilyen külső forrás vagy inspiráció - szent könyv, tanító - hatására történik, ami vagy aki meggyőzi őket a magasabb szintű valóság létezéséről). A lényeg, hogy ebben a pil­lanatban valami nagyon mélyreható dolog megy végbe. Az em­ber úgy érzi, újjászületett. És nem csak azért, mert levedli régi énjét, hanem mert maga a világ kaleidoszkópszerűen átfor­dul. Szemei élénkebben látják a színeket, és a világot körül­vevő vékony hártyán beszüremkedik az eddig sosem látott fény. A hangok lágyabban és édesebben szólnak; úgy tűnik, a termé­szet dalol. A hétköznapi érzetek finomabbá válnak - olyanná, mint a selyem, vagy mint valami meleg folyadék, amely lá­gyan beburkolja a testet.

A kívülálló számára az egész tapasztalat gyanúsnak és kétes­nek hangzik, mint valami hallucináció. De Jézus nem is tagad­ja, hogy erről van szó; ő csupán új értelmet ad neki. Az üdvös­ség a valóság felvillanása, amelyben az érzékelés kezd átlátni az illúzión.

Az utóhatás A fordulópont megtapasztalásának döbbent cso­dája lassanként elkerülhetetlenül elenyészik. Visszaereszkedni a földi létbe hasonlatos ahhoz, mint kiszeretni valakiből. Ki­élezett és felfokozott érzékeid visszatérnek korábbi állapotuk­ba, ami most tompultságnak tűnik. Isten jelenléte visszahúzó­dik; hangja elcsendesül. A szeretet ismét eltűnik a világból, épp úgy, mint azelőtt. Elérkeztél a megvilágosodás utáni álla­potba.

210

A HARMADIK JÉZUS

Vannak emberek, akik - miután megtapasztalták a forduló­pontot - a felismerés eufóriájának visszatérte után vágyakoz­nak. És mivel nincs az a kérés, fohász vagy könyörgés, amely visszahozhatná, az utóhatás a sivár üresség, sőt, a reményte­lenség érzését keltheti. Az Istentől való elhagyatottság kétség­beesését valamivel ellensúlyozni kell, de mi legyen az?

Imádkozz Isten jelenlétéért. Bízz benne, hogy Isten nem feledkezett el rólad. Olvass szent szövegeket, hogy rátalálj új utadra. Kövesd Jézus példáját. Fogj össze másokkal, akik hozzád hasonló helyzetben van­

nak. Mondj le régi életedről és szokásaidról. Gyakorold a megadás és a hódolat erényeit.

Személy szerint úgy gondolom, hogy a korai egyház az eksz­tázis utóhatásának idején jött létre, és ez az oka annak, hogy épp az imént felsorolt formákra épült. Mert ahogy te vagy én vágyunk annak a különleges pillanatnak a visszatérésére, amely örömöt hozott az életünkbe, Jézus tanítványai épp úgy áhítoz­tak az ő visszatértére. És bár a szó szoros értelmében nem kap­hatták őt vissza (bár néhányan úgy hitték, igen, és ebből lett a második eljövetelről és a halottak feltámadásáról szóló eszme), de újrateremthették azt az életet, amelyet vele együtt éltek. Ilyen módon gyógyírt találtak a fájdalmukra, miközben új út nyílt meg előttük. Amikor eltűnik az isteni jelenlét, a nyomá­ban csak üresség marad. Az ember dönthet úgy, hogy gyászolja veszteségét, és reményvesztett marad. Ez rendkívül erős kísér­tés, ahogyan az is, hogy hagyjuk magunkat beleveszni a múlt nosztalgikus emlékeibe. A másik lehetséges választás, ha úgy döntünk, megpróbáljuk újraalkotni elvesztett boldogságunkat.

211

DEEPAK CHOPRA

A legnagyobb hatású dolog azonban, amit tehetünk, hogy köz­vetlenül betöltjük az űrt: magunkba mélyedünk, hogy ott belül megkeressük a békét és a csendet; követjük a szellem által adott jeleket; odafigyelünk lelkünk hívó szavaira; kutatjuk sa­ját lényegünket; rátalálunk Isten jelenlétére; félreállítjuk a belső ellenállás akadályait; hűségesküt teszünk saját lelkünk­nek. Véleményem szerint az imént felsoroltak egyike sem ösz-szeegyeztethetetlen a keresztényi élettel. A megvilágosodás utóállapota veszélyekkel teli és ingatag időszak, és ezért van­nak emberek, akik nem is mernek egyedül szembenézni vele; inkább megmaradnak a szervezett vallás biztonságos és ké­nyelmet nyújtó keretein belül. A belső út lehetősége talán túl misztikusnak vagy elvontnak tűnik a számukra. Hogy ellen­pontozzuk a könnyű választás csalogató kísértését, nézzünk néhány olyan reakciót, amelyek átsegíthetnek bennünket a megvilágosodás utóhatásain.

Befelé fordulás - Én magam meglepetten tapasztalom, mi­lyen sokan nem ezt választják kapásból, mint a megvilágoso­dás utóhatásait ellensúlyozó megküzdési stratégiát. Ök azok, akik miután bepillantást nyertek a magasabb szintű tudatos­ság birodalmába, tapasztalataikat külső, és néha bizony elég eszement cselekvésekre fordítják le. Ám ha közelebbről szem­ügyre vesszük a jelenséget, az ok nyilvánvalóvá válik. Minden megtapasztalás egyfajta megnyílás, és ezt sokan negatív dolog­ként élik meg. Belső zűrzavart éreznek, amelyet mindenáron szeretnének megfékezni és lecsillapítani.

A zűrzavar valójában jó jel; a spirituális érés tünete. A meg­világosodás eksztázisa utáni időszakban a befelé fordulás min­den olyan dolgot világossá tesz, amit nem szívesen látunk. A tudattalan elme megszellőztetése egyáltalán nem békés és meg­nyugtató. Még jó, hogy nem is kell annak lennie. Vannak olyan természetes mechanizmusok, amelyek képesek rendet terem-

212

A HARMADIK JÉZUS

teni a káoszból. Többek között például a lélek is az állandó rend és béke kikötője, tehát ha elbontjuk előle az akadályokat, fel­erősödnek bennünk ezek a minőségek. A fényt nem a sötétség­ből kell megteremteni, csupán hagyni kell, hogy ragyogjon.

A szellem adta jelek által kijelölt irány követése - A fordulópont valódi áttörést jelent, amely transzformációs folyamatot indít be. A felsőbb én vagy lélek az út minden szakaszán jeleket he­lyez el. Ezek nagyon sokfélék lehetnek, a legbiztosabban azon­ban a régi életünkkel alkotott kontrasztjukból ismerhetjük fel őket. Gyakoriak az eksztázis felvillanásai, amelyek tarthatnak csak egy pillanatig, de akár egy teljes napig is. A félelem és az aggodalom elmúlik. Egyfajta bizonyosság fog el, hogy bizton­ságban vagyunk. A történések rendszerbe, mintázatokba ren­deződnek, ahelyett, hogy csupán a véletlen játékának tűnné­nek. A szeretetet olyan jelenlétként érzékeljük a világban, amely saját magából táplálkozik. Ezek a lélek valóságának su­gallatai.

Odafigyelés a lélek útmutatásaira - Az elszórt jelek önmaguk­ban azonban nem volnának elég erősek, hogy az úton tartsák a keresőt. Az út ugyanis történések egymásutánját feltételezi. A jelen esetben - mivel az Isten-tudatosság belső állapot - a fe­léje vezető út eseményei is azok. Először is azt éli meg az em­ber, hogy az életet nem kell feltétlenül az ego és a személyiség irányítása alatt élni. Azok a dolgok, amelyeket ezek képvisel­nek- és amelyekhez foggal-körömmel ragaszkodnak-, átadják helyüket a magasabb szintű törekvésnek. Jézus az Isten-tuda­tosság példaképeként szeretetet, együttérzést, békét, alázatot és a spirituális igazságok bensőséges ismeretét sugározta magá­ból. Ezek a tényezők egytől egyig nagyon távol állnak az ego és a személyiség működéseitől, amelyek olyan korlátozott egyéni célokra fókuszálnak, mint a pénz, a tulajdon, a társadalmi rang, továbbá mindenféle rejtett félelmek és indulatok.

213

DEEPAK CHOPRA

Az ego saját érdekeibe gyökerezettsége olyannyira erős - meg­támogatva hosszú évek berögződéseivel és belső propagandájá­val -, hogy megeshet, szinte megsüketülünk a spirituális élet ellen folytatott kampánybeszédétől. Mindenáron megpróbálja majd elhitetni velünk, hogy ha a szellemi út mellett döntünk, életünk katasztrófa lesz: minden szinten sebezhetővé válunk, szabad kezet adva a félelemnek, az agressziónak, a külső ellen­ségeknek és az irracionalitásnak. Bizonyos értelemben ez a fi­gyelmeztetés meg is állja a helyét - de csupán akkor, ha az ego szemszögéből nézzük a dolgot. A magas szintű tudatosság fel-tárulása egyben végét jelenti az alacsony szintű tudatosságnak; így nem is csoda, ha ez utóbbi kemény harcot folytat saját fenn­maradásáért.

A lélek azonban más nézőpontot képvisel. Tisztában van sa­ját valóságával, ugyanakkor nem célja eltörölni az egót és a személyiséget. Az átalakulás nem harc, a lélek pedig sosem folyamodik a pszichológiai erőszak eszközéhez. Ha belegondo­lunk, ahhoz sincs szükség erőszakra, hogy egy hároméves gyer­mekből négyéves legyen, beleértve minden ehhez szükséges belső változást. Bár az Isten-tudatosság elérése még több belső átalakulást kíván, a folyamat épp olyan spontán módon megy végbe, mint amikor például a gyermek megtanul olvasni. Az analfabétizmus és az olvasni tudás közti szakadék óriási; a két állapotban nincs semmi közös, ezért hát nem erőltethetjük, hogy az egyik egyszerre átforduljon a másikba. Nem is tesszük, bízunk a fejlődés előrehaladtában, és épp ezt kell tennünk a spirituális növekedés esetében is. Minél spontánabb a folya­mat, annál eredetibb.

Saját lényeged keresése - A gyermeki fejlődés esetében köny-nyen úgy tűnhet, hogy valójában semmi sem történik. Ha lefil­mezed egy hároméves tipikus napját, nem találod meg benne a felismerés és a tudatosodás elszigetelt pillanatait, amikor a gyer-

214

A HARMADIK JÉZUS

mek így szól: „Aha, épp bepillantást nyertem abba, milyen is lesz, ha négyéves leszek." A látszat azonban csal, ugyanis a fel­szín alatt láthatatlan folyamatok zajlanak, amelyek ha beérnek, a gyermekben tudatosodik majd, hogy valami történt. A régi érdeklődések elmaradnak, helyettük újak jelennek meg. Az ön­tudat megerősödik, és vele együtt megjelenik egy körvonalazot­tabb én. Hogy miben hasonlít mindez a spirituális fejlődéshez?

A lélek az én legmagasabb szintű formája. Biológiai értelem­ben nem fejlődik úgy, mint például a gyermek agya vagy visel­kedése. Más tekintetben azonban tagadhatatlan a hasonlóság: a lélek is a felszín alatt dolgozik, és amikor munkájának gyü­mölcse láthatóvá válik, a tudatosság magasabb szintre lép. Nem lenne helyes azonban azt mondanunk, hogy a gyermek a bioló­gia bábja. Aktívan részt vesz a saját fejlődésében, azáltal, hogy felfedezi a körülötte lévő világot és megtapasztalja saját lehe­tőségeit. Ha ez elmarad, és a gyermek közömbös és passzív, a diagnózis autizmus. Ez spirituális értelemben is így van. A ke­resőnek aktív szerepet kell vállalnia a lélek kibontakozásában, különben tétlenség és élettelenség lesz az eredmény.

Ezért nem kedvelem én a kereső kifejezést, hiszen az egyrészt kétségbe vonja a belső fejlődés spontaneitását, másrészt arra utal, hogy a cél valahol az énen kívül található. A keresők olya­nok, akár a szafarivadászok, akik megpróbálják elejteni a lel­ket. A spirituális út azonban nem erről szól. A cél belül van, és állandó. Sokkal helyénvalóbb úgy fogalmazni tehát, hogy az ember megpróbálja felszínre hozni énjének igazi lényegét, mint hogy keresi azt. Mindannyian szerettünk már életünkben, érez­tünk együtt valakivel, és tettünk önzetlen dolgokat. Ilyenkor Jézus példája mutatkozik meg a személyes tapasztalatban. Tisz­tában vagyunk tehát a tudatosság és a nem tudatosság különb­ségeivel, legalábbis nagy vonalakban. Az előbbi sokkal jobb érzés, mert jobb élethez vezet.

215

DEEPAK CHOPRA

A magasabb szintű valóság felvillanásai ellenére azonban a legtöbb embernél hiányzik a folytonosság. Múló epizódok jön­nek-mennek, a végső, határozott változás azonban elmarad. A béka és a királyfi ugyanabban a testben lakik. Csak úgy ér­heted tehát el az állandóságot, ha sosem adod fel saját lénye­ged felé való törekvésedet. Mindig szem előtt kell tartanod, hogy valójában szeretet vagy, igazság vagy, Isten vagy. Ha képes is lennél véghezvinni a herkulesi feladatot, hogy életed minden percében Krisztust kövesd, saját lényeged nélkül az eredmény valótlan maradna. Az imitáció szerencsére nem szükséges. Azáltal, hogy eltávolítod az éned lényegét eltakaró akadályo­kat és belső ellenállást, képes lehetsz feltárni magadat önma­gad előtt. Mivel ez a lényeg állandó és stabil, elpusztítani nem lehet, legfeljebb elfedni. Türelmesen vár tehát egészen addig a napig, amikor ráébredsz, ki is vagy valójában.

Ráébredés Isten jelenlétére - Bármilyen láthatatlan is azonban a spirituális fejlődés, teljesen nem kerülheti el az érzékeinket. Erezned kell valahogy a különbséget a haladás és annak hiánya között. A lélek jelenléte Isten jelenlétét hozza el a számunkra. Az emberek különbözőképpen számolnak be erről: egyfajta könnyedségérzésként, belső örömként, az elme rendíthetetlen békéjeként és így tovább. A tapasztalás személyes és képlékeny. Kell azonban lennie valami kézzelfoghatónak, ami jelzi, hogy transzformáció megy végbe.

Vannak ennek nagyon nyilvánvaló jelei. Az ember, aki meg­szabadul a félelmeitől és az aggodalmaitól, tisztában van vele, hogy ez történik. Minden egyes alkalommal, ha valamely ne­gatív tulajdonságunkban javulás érzékelhető, előrehaladtunk az úton. Ugyanakkor az is igaz, hogy a lélek nem a terapeutánk. Az emberek, akik Prozacot vagy valamilyen más pszichotróp szert szednek, sokkal inkább belső félelmeikkel és indulataik­kal kapcsolatban érnek el eredményeket, mint spirituális érte-

216

A HARMADIK JÉZUS

lemben. A két területet gyakran összemossák. Olyannyira, hogy Isten keresése sokszor egyfajta metaterápiaként jelenik meg, amelynek célja, hogy a páciens megszabaduljon az olyan kellemetlen érzésektől, mint amilyen a gyász, a függőség vagy a magány.

Az iméntiek is értékes és követendő célok, és természetes, hogy az ember mindent megtesz, hogy megszabaduljon belső fájdalmaitól. Ez azonban nem ugyanaz, mint rátalálni saját lé­nyegedre. Ahhoz valamilyen pozitív fejlődésnek kell történnie. A legtöbb ember azonban annyira ki van éhezve a pozitív vál­tozásokra, hogy könnyen csapdába esik. Elhiszi, hogy pár dózis Jézusból és egy adag buzgó imádság máris szeretetet és megbo­csátást adhat. Olyan fundamentalisták beszélnek Isten feltét­len szeretetéről, akik mélységes mély tagadásban élnek saját intoleranciájukkal, rejtett indulataikkal és elnyomott félelmeik­kel kapcsolatban. De nem szeretnék ujjal mutogatni senkire. Miközben a sajtó épp a legújabb botránytól hangos egy evan­gélista szerzetes titkos és bűnös üzelmei nyomán, a szavak és a tettek erkölcse közti különbség úgyis nyilvánvaló. Röviden, ha valaki bort iszik, nem kellene vizet prédikálnia.

Az ilyen szenzációval telt pillanatokban azonban hajlamo­sak vagyunk elfelejteni, hogy a belső akadályok teljes legyőzése rendkívül nehéz. A folyamat mindig egyfajta adok-kapok, ha­ladás-visszalépés ritmust követ. Nem várhatjuk, hogy Jézus egyszerre minden bűnünktől megszabadítson. Fokozatosan azonban a bűn - a tökéletlenség mardosó érzése; a tudat, hogy nem vagyunk képesek a legjobb énünket adni - átadja a helyét a tisztességnek és a boldog bizonyosságnak, miszerint a leg­jobb énünk igenis létezik, és egyre inkább megmutatja magát. Mindeközben a tökéletlenség és a tökéletesség keverékében ott rejlik a hétköznapi emberi lét.

217

DEEPAK CHOPRA

A belső ellenállás akadályainak félreállítása - Az adok-kapok játék, amelyet mindannyian átélünk a spirituális úton, nem a lélek el- és feltűnéseinek köszönhető. Annak jelenléte állandó; ami hullámzik, az a mi vele kapcsolatos érzékelésünk. Hogy miért hullámzik? Az elkötelezett hívők számára a válasz erköl­csi természetű: azért, mert mindannyian bűnösök vagyunk, és nem tudunk ellenállni a kísértésnek. A tudatosság szemszögé­ből nézve azonban nem a morális dimenzióhoz, illetve az álta­la gerjesztett bűntudathoz és szégyenhez fordulunk elsőként. Ehelyett megvizsgáljuk az elmét, amelyben rengeteg gát él. Ha az elme az ellenállás állapotában van, a lélek jelenlétét eltakar­ják ezek az akadályok. Praktikusan szólva tehát a spirituális úton meg kell találnunk saját belső ellenállásunkat, és fokoza­tosan le kell bontanunk. Az Istennel folytatott adok-kapok játék csupán illúzió; az igazi játszmát saját tudatosságunkkal foly­tatjuk.

És ez az a pont, ahol nagyon más Isten gyermekének lenni, mint gyermeknek. Amikor az utóbbi megtanul járni, nem mond­hatjuk, hogy a járás képessége már előtte is megvolt benne. A spirituális növekedést a tapasztalás táplálja. Egy harminc év­vel ezelőtti, EEG27 segítségével végzett kísérletben azt találták, hogy a meditáló emberek agyhullámai megváltoztak, mégpe­dig úgy, hogy megnőtt az alfa-hullámok száma. Mára a tudó­sok bebizonyították, hogy hosszas meditációs periódusok után - amilyeneket például a tibeti buddhista szerzetesek töl­tenek el kolostoraikban - az agy úgynevezett „huzalozása"

27 Az elektroenkefalográf az agyi idegsejtek elektromos aktivitását mérő készülék, amelynek alapja, hogy a neuronok elektromos impul­zusok segítségével kommunikálnak egymással. Egy adott agyterü­letről érkező impulzusokat összegyűjtve és felerősítve vizsgálni lehet a keletkező agyhullámokat, amelyekből következtetések vonhatók le az azokat generáló idegsejtek állapotára vonatkozóan. - A ford.

218

A HARMADIK JÉZUS

tartósan megváltozhat. Ennek ékes bizonyítéka és egyben leg­fontosabb következménye, amint az MRI-vizsgálatok28 egyér­telműen kimutatták, hogy a hirtelen stressz esetén aktivizálódó területek ezeknél az embereknél nem rajzolódnak ki. A hara­gért, az aggodalomért, a veszélyért, és a „küzdj vagy mene­külj" válaszreakcióért felelős idegi központok náluk tehát nem mutatnak izgalmat. Ily módon megfigyelhetjük annak fizikai velejáróit, amit Pál apostol így ír le a Filippieknek szóló leve­lében: „.. .Isten békéje, amely minden értelmet meghalad..." (Fii 4:7).

Mindezek után nem szabad azonban összetévesztenünk a spirituális utat az agy eltompításával. Jézus ébredésről beszél, amely fokozottabb belső éberséget feltételez. A lényeg megta­pasztalása azonban nagyon finom szinten zajlik. Ha nem így volna, már mindannyian rég tisztában lennénk a létezésével. Ha szembenézünk saját korlátainkkal, megindul egy terjesz­kedési folyamat, amelynek során ezek a régi akadályok ledől­nek, szertefoszlanak. Onnan tudhatjuk, hogy mindez nem az agyi kémia illúziója, hogy az ellenállás eltűntével rejtett lehe­tőségek mutatkoznak meg a számunkra. Hirtelen érezzük a szeretetet, és képesek vagyunk kifejezni. Különböző felismeré­sek által új igazságokat tudunk meg az énről és az életről. Va­gyis világosabbá válik számunkra a létezés értelme. Ez a belső fejlődés legmegbízhatóbb útmutatása, és nem az újonnan ér­zett béke, vagy a személyes démonok eltűnése. Ezek is fontos változások, de az értelem, a jelentés, a lényeg kinyílása és a ví­zió elmélyülése nélkül csupán gyógyulást hozhatnak.

28 A Magnetic Resonance Imaging, azaz mágneses rezonanciás kép­alkotás technikáját elsősorban az orvosi diagnosztikában használják a test szerkezetének leképezéshez. Alkalmas az agy vizsgálatára is, a véráramlás leképezésével mutatja például az agyi aktivitást. - A ford.

219

D E E P A K CHOPRA

Hűségeskü saját lelkednek - Ha egyszer megbizonyosodtál ar­ról, hogy a szellemi út valós, és neked azon kell járnod, radiká­lis változás történik. Az ego kötelékéből átlépsz a lélek birodal­mába. Ez nem azt jelenti, hogy egyik reggel hirtelen szentként ébredsz. Nem kell hozzá eldobnod mindent, ami nem spirituá­lis. Valami sokkal finomabbról van szó - olyasmiről, mint egy néma szerződés. Születésünktől fogva mindannyian az ego bű­völetében létezünk Életünket az „én, engem és enyém" hatá­rozza meg. Ez most alapvetően megváltozik.

A nyelv határai kissé megnehezítik ennek a változásnak a le­írását. A „kis én" és az „alantas én" kifejezések negatív érték­ítéletet hordoznak. A tapasztalat, amely szavakkal le nem írha­tó, a határok tágulásáról és a korlátozott én levetéséről szól. Az ego képtelen véghezvinni ezt a hatalmas változást, ezért amíg az ő szövetségese vagy, nem is fog megtörténni. Lehet, hogy megmámorosodsz a szabadság ígéretétől, de nem leszel képes kisétálni börtönödből.

Jézus világos és tiszta tanításai kézzelfoghatóvá tették a lé­lek rejtett valóságát. 0 tudta, hogy a természetesség és az egy­szerűség a bölcsesség alappillérei.

Fő az egyszerűség

Becsüld meg saját tapasztalataidat, de ne akard birtokolni azokat.

Kerüld, hogy az „én utam"-ként gondolj az útra. Hagyd, hogy a dolgok jöjjenek-menjenek, ne ragaszkodj

semmihez. Ne akarj pozitívabbnak tűnni annál, ahogy valójában érzed

magad. Ne túlozd el tapasztalataidat sem magad, sem mások előtt.

220

A HARMADIK JÉZUS

Csak olyannal oszd meg az utad, akiben megbízol. Szerényen fejezd ki köszönetedet. Ne hagyd, hogy tapasztalataid bárkitől elkülönítsenek, vagy

bárki fölé emeljenek. Ne ess bele a hibába, hogy szentnek gondolod magad.

Ha megnézed, hogyan élt Jézus, láthatod, hogy ő mindezen erényeket gyakorolta, olyannyira, hogy a hízelgőket keményen eltaszította magától. Egyfajta távolságtartással tekintett saját csodatevéseire, és példamutató alázatossággal és szerénységgel élt. Ugyanakkor Isten-tudatossága annyira fejlett volt, hogy megváltoztatta a történelmet. A keresztény örökség egyik leg­nagyobb dicsősége épp ez a meglepő kettősség, amely Jézus szerénysége és magasztossága között feszül.

Tisztában vagyok vele, hogy bizonyos spirituális tanítók küz­delemként jellemzik a magasabb tudatosság felé vezető utat, azt néha egészen a hősi szférába emelve. Sőt, azt állítják, hogy csak az „ego halála" adhat reményt a felemelkedéshez. Jézus vajon egyetértett ezzel? Az evangéliumokban ő is gyakran óva int a Sá­tántól, „a gonosznak" nevezve őt. Sokkal többször figyelmezteti azonban arra követőit, hogy tartózkodjanak a harctól. Azt mond­ja, a hit önmagában elegendő, hogy megnyissa az ember előtt a Mennyország kapuit. Úgy beszél az isteni megváltásról, mint amit csak kérnünk kell, és automatikusan megkapunk.

Jézus maga megtagadta a Sátánt, amikor a pusztában böj­tölt. Ezt a történetet szokták felhozni bizonyítékul, miszerint a keresztényi élet középpontjában az ördöggel való harcnak kell állnia - hiszen ha Jézusnak meg kellett acéloznia magát a Sá­tán kísértésével szemben, akkor miért is lenne ez máskén a mi esetünkben? Máté, Márk és Lukács mindannyian beszámol­nak Jézus megkísértéséről, amely történet kulcsfontosságú, hiszen az ördög visszautasításával Jézus egyben az anyagi világ

221

DEEPAK CHOPRA

irányításáról is lemondott. Nem kell Messiásnak lenni, hogy az embernek felajánlják a világuralmat, ahhoz azonban igen, hogy képes legyen visszautasítani.

Márk evangéliuma szerint - amelyet széles körben Máté és Lukács forrásának tartanak -, Jézus épp a szóban forgó eset előtt vette fel a keresztségét Keresztelő Szent János segítségével. A Szent Lélek (a Lélek) „...galamb alakjában leszállt rá. Szózat is hallatszott az égből: - Te vagy az én szeretett Fiam, benned telik kedvem." (Mk 1:0-11) Jézust egy szellem közvetlenül ezután a pusztába vitte, és „...közben megkísértette a sátán. Vadállatok­kal volt együtt, de angyalok szolgáltak neki". (Mk 1:13)

Vagyis amint Isten kijelentette, hogy Jézus hozzá tartozik, megjelent a Sátán, hogy ő is követelje a részét. Versengés alakult ki Jézus hűségéért. Eszünkbe juthat erről a fogadás, amelyet Isten és a Sátán kötöttek Jób lelkére az Otestamentumban29 -újabb rejtett utalás, amely Jézus Messiás-voltát igazolja. Máté­tól sokkal többet tudhatunk meg a történetről, mint Márk váz­latos elmeséléséből. Nála Jézus negyven napig böjtöl, miköz­ben az ördög folyamatosan próbál egyezséget kötni vele.

A kísértő először kenyeret ajánl az éhező Jézusnak, aki így felel: „Meg van írva: Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden tanítással is, amely az Isten szájából származik." (Mt 4:4) Az ördög, aki híres róla, hogy szereti a szent írásokat idéz­ni saját céljainak elérése érdekében, most is ezt teszi. Miután felviszi Jézust a jeruzsálemi templom legmagasabb pontjára, így bíztatja: „Ha Isten Fia vagy [...], vesd le magad, hiszen írva van: Parancsot adott angyalainak, a kezükön hordoznak majd, nehogy kőbe üsd a lábad." (Mt 4:6)

29 Chopra - bár nem fejti ki jobban - itt valószínűleg Jób következő mondatára utal, amelyben kifejezi, hogy kitart Isten mellett: „Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára az én porom felett megáll." (Jób 19:25, Károli) - Aford.

222

A HARMADIK JÉZUS

Láthatjuk, hogy az evangélista a tőle megszokott cél érdeké­ben eszelte ki ezt az idézetháborút: hogy bebizonyítsa, misze­rint Jézus csak akkor válhatott igazi Messiássá, miután bevál­totta a régi jövendöléseket. A történet ennek szellemében is folytatódik. Jézus a Sátán második kísértésére így válaszol: „- Az is meg van írva: Ne kísértsd Uradat, Istenedet." (Mt 4:7) Utolsó próbálkozásként az ördög felviszi Jézust egy magas hegyre, és a lent elterülő királyságokra mutatva a következővel kecsegteti: „- Ezt mind neked adom [...], ha leborulva imádsz engem." (Mt 4:9) Jézus azonban hű marad küldetéséhez, és újabb szent idézettel válaszol meg neki: „- Távozz sátán! Meg van írva: Uradat, Istenedet imádd, s csak neki szolgálj! Erre otthagyta a sátán és angyalok jöttek a szolgálatára." (Mt 4:10-11) Márk elbeszélésével összehasonlítva - aki az ördög kísértését és az angyalok szolgálatát egyetlen mondattal meséli el - az embernek az az érzése támad, hogy Máté bizonyára azért me­rült bele a részletekbe, mert valamit szeretett volna kihangsú­lyozni, és ez épp megfelelő alkalomnak tűnt a számára.

Aminek Máté nyomatékot kíván adni, nem más, mint hogy Jézus elválaszthatatlan a zsidó hagyománytól. Negyven napos böjtje a pusztában a negyven napos özönvizet visszhangozza, amelyet Noénak el kellett tűrnie. A helyszín maga pedig - a puszta - a zsidó nép bolyongására utal, miután Mózes kivezette őket Egyiptomból. Krisztus megkísértésének története azon­ban nem csupán visszafelé, de előre is tekint, példát adva an­nak a számtalan hívőnek - beleértve a legtisztább szenteket is - akik a bűn csábításával küzdenek, amely mindent meg­tesz, hogy eltántorítsa őket a Jézus által kijelölt útról.

Lehetséges azonban a pusztabéli epizódnak másik, épp ilyen hiteles - és sokkal általánosabb - értelmezést adni. Eszerint a történet az ego irányította anyagi világ és a szellem vezérelte lélekbirodalom közötti választást szimbolizálja. A keresztények

223

DEEPAK CHOPRA

közül kevesen tudják, hogy évszázadokkal Krisztus története előtt Indiában a démonok királya, Mara megkísértette Budd­hát a bódhi fa alatt. Ez a találkozás épp annyira mitikus, mint amit Jézus átélt. Az eset azon az estén történt, amikor Szidd-hárta, a keresővé vált herceg végre elérte a megvilágosodást. Mara ugyanazt ajánlotta fel neki, mint amit a Sátán Jézusnak: az anyagi világ feletti uralmat. Emellett azonban még ki is gú­nyolta Sziddhártát, amiért meg akart világosodni. Fenyegető káprázatokkal próbálta elrettenteni, például harci elefántok és démonok seregeivel. Még három gyönyörű lányát is bedobta az alkudozásba. Buddha azonban átlátott a hízelgés hamisságán, akárcsak Jézus, aki így szólt: „Távozz, Sátán."

A mi életünkben Krisztus megkísértése nem jó illusztráció az átváltozás valóságához. Nem vezet sehova, ha úgy érezzük, az ördög kísértett meg bennünket, vagy hogy a bűn a megfelelő terminus az emberi természet bizonyos aspektusainak megne­vezésére. És itt olyan személyes tapasztalatról beszélek, amely számomra egyaránt volt embert próbáló és szívbe markoló. A bostoni, gyermekeket zaklató katolikus papok körül kirobbant botrány kellős közepén felkértek a CNN-től, hogy nyilvánítsak véleményt az ügyben. Amikor a stúdió felé tartottam, tudtam, hogy már kimondták felettük az ítéletet, miszerint azáltal, hogy fiatal fiúkat molesztáltak, megszegték Istennek tett fogadal­mukat, és a törvényt. És ennek ellenére senki sem volt, aki fel­hívta volna a figyelmet a probléma valós gyökerére: arra, hogy ebben a történetben két ellentétes világ feszült egymásnak.

Egyrészt van a világi oldal és a világi törvény. A másik oldalon ott áll a keresztényi világ és Isten törvénye. Ez utóbbi szerint a pedofília súlyos bűnnek számít. Az ember, aki beleesik, meg­sérti Istent, és ezért megbocsátásra kell törekednie. Krisztus ezt megadja neki, hiszen egyetlen bűn sem lehet olyan súlyos, hogy ne nyerhessen bocsánatot. A megbocsátás ilyen értelme-

224

A HARMADIK JÉZUS

zése azonban a legtöbb embert felháborítja, a világi oldalon ugyanis a pedofília az egyik legutálatosabb és legsúlyosabb bűn­tény, amely ellen a törvény minden erejével fel kell lépni. Miközben ezen gondolkodtam, erős kísértést éreztem, hogy visszaforduljak, és ne jelenjek meg a tévéfelvételen. Egyszerűen nem láttam, miként lehetne kibékíteni egymással ezt a két vi­lágot. Ha a világi nézet oldalára állunk, elfeledkezünk az irga­lomról. Pedig mindannyian tökéletlenek vagyunk, és ezért egyi­künk sem volna képes olyan világban élni, amelyből hiányzik a megbocsátás. Még kevésbé szeretnénk, ha pszichológiai de­fektusainkat bűnténynek nyilvánítanák, és a törvény minden hatalmát bevetnék a megtorlásukra.

Másrészről a katolikus egyház a homokba dugta a fejét, ami­kor nem ismerte el a gyermekmolesztálás pszichológiai vonat­kozásait. A spiritualitás nem szolgálhat menedékként a beteg lelkek számára. Képzeljünk csak el egy fiatal homoszexuális férfit, aki a papi pálya felé fordul, hogy elmeneküljön saját szégyenletes érzései és késztetései elől, amelyeket nem ért. Dön­tése a megváltás helyett azonban csak még mélyebbre taszítja őt a tagadás, a titkolózás és a szégyen poklába. Telnek az évek, és ő azt veszi észre, hogy késztetései nem változtak; sőt, ami még ennél is rosszabb, ugyanahhoz a korosztályhoz kapcsolód­nak, amelyről tizenkét-tizenhárom éves korában fantáziált - a fejlődés ama nehéz időszakában, amikor a saját nemhez való vonzódás nem feltétlenül jelent homoszexualitást. Nagy árat fizetett tehát az Istenbe menekülésért - azt, hogy az „orvosság" elmaradt, mind pszichológiai, mind spirituális értelemben.

Végül bementem a stúdióba, de amint felhoztam a két egy­másnak feszülő világ teóriáját, a műsorvezető arca hamuszür­kévé változott. Odahajolt a mikrofonhoz és nekem szegezte a kérdést: „Ugye nem azt akarja mondani, hogy kész bármilyen értelemben is mentséget találni arra, amit ezek a papok tettek?"

225

DEEPAK CHOPRA

Éreztem, hogy mindezt azért teszi, mert szeretne megkímélni egy végzetes hibától. „Nem, nem akarok mentséget keresni a számukra. Menjen minden úgy, ahogyan a törvény diktálja" -válaszoltam, a riporter pedig gyorsan átváltott egy másik, ke­vésbé érzékeny témára.

Utólag rájöttem, hogy ami ebben az egészben nem hagyott nyugodni, az tulajdonképpen a hűség kérdése volt, amiről már beszéltünk. Kettészelt pszichénk nem adta meg a választ a leg­fontosabb kérdésre: „Hová tartozom, az anyagi világba, vagy a lélek birodalmába?" Azok az emberek, akik Istennek szentelik magukat, gyakran úgy érzik, minden áldott nap próbákat kell kiállniuk, hogy vajon megbotlanak-e vagy sem. Egyesek még odáig is elmennek félelmükben, hogy úgy gondolják, elég egyet­len bűnös gondolat, és máris a Sátán karmai között találják magukat. A világi életben maga a „bűn" szó talán nem annyira kulcsfontosságú, a bűntudat azonban így is, úgy is eltávolít ben­nünket a lélektől, hiszen a legtöbb ember úgy érzi, nem méltó a spirituális útra.

A keresztényi értelemben vett kísértés szorítása olyan erős, hogy vannak hívők, akik azt saját személyes drámájukká vál­toztatják. Láttam egyszer egy embert egy evangelizáló műsor­ban, aki megmászott valami hegycsúcsot a Svájci Alpokban. Amikor elért magasan a fák vonala fölé, és végigtekintett a he­gyek hatalmas és kopár vonulatain, hirtelen rájött, hogy az ördög a nyomában van. Démonok jelentek meg a semmiből, majd üvöltve és fogukat vicsorgatva rátámadtak. A férfi a tá­volban megpillantott egy kis útszéli kápolnát, amelyből oly sok van az Alpokban. Elkezdett futni, kétségbeesetten hívva Jézust. Szerencsére hamar biztonságba ért, majd amikor térdre rogyott a kereszt előtt, megérezte Krisztus jelenlétét. Ahogyan az evan­géliumokban, Jézus felszólította a Sátánt és csatlósait a távo­zásra, akik azonnal engedelmeskedtek neki.

226

A HARMADIK JÉZUS

Valaki megmondaná ennek az embernek, hogy az általa átélt élet-halál harcot ő maga találta ki? Az őt üldöző démonok sa­ját, a jó és a rossz közt dúló keresztényi harcról alkotott elkép­zeléseiből születtek. Az életszerű képek, amelyek betöltötték az elméjét, minden bizonnyal azokból a dolgokból táplálkoz­tak, amelyeket először a hittanórán tanult. A neurológusok szerint az emlékezés kötőanyaga az érzelem. Ezért van, hogy tisztán emlékszel arra, amikor gyermekkorodban édesanyád el­veszített az áruházban, vagy amikor először léptél fel az iskolá­ba tartó buszra. Az izgalom beleégette ezeket az emlékképeket az elmédbe. Ugyanakkor az érzelmileg kevésbé jelentős ese­mények, mint például az, hogy a szomszéd tíz éves korodban elvitt kocsikázni, idővel elhalványultak. Kétségtelen, hogy a bűn és az üdvösség közti harchoz nagy erejű érzelmek kapcso­lódnak. Létezett valaha megrendítőbb történet Jézus életénél? Buddha és Lao-ce nem versenyezhet vele, ahogy Mohamed éjjeli menekülésekben és kiélezett csatákban bővelkedő ka­landjaiban sincs meg az a varázslat és érzelmi mélység, amely Jézus útjának minden pillanatát végigkíséri a csodás megszü­letéstől a tragikus és áldozatos halálig. Ezzel ellentétben az Is­ten-tudatosság felé vezető útban nincs semmi drámai. Hogyan is vehetné fel a versenyt egy egyszerű folyamat Jézus életének látványosságával és különlegességével?

Az érzelem azonban ez esetben rossz tanácsadó. Az elme leg­fontosabb működése nem a jó és a rossz között folyó küzdelem, hanem a valótlanból a valósba történő váltás. A tudat az a mező, ahol összes gondolatunk, elképzelésünk és szavunk megszüle­tik. Azok, amelyek az illúziót táplálják, megpróbálják kigolyóz­ni azokat, amelyek megmutatják a valóságot. Jézus csupán eny-nyit mond, amikor az anyagi világ káprázatára figyelmeztet. Ezt sosem szabad elfelejtenünk. Tanításának lényege, hogy mindig Istenhez igazodj, hozzá maradj hű, mert egyedül ő valós.

227

AZ ÚT FELÉNÉL

Az út közepe felé az ember elkezdi learatni a spirituális élet gyümölcseit. Ahogy csitul a zűrzavar, és a lélek egyre közelebb kerül, nagy változások történnek. A felismerések többé nem hirtelen és kirobbanó eksztázisként jelentkeznek. Önmagádról mint szellemi lényről alkotott képed egyre állandóbb és kifino­multabb lesz.

„Huszonévesen nagyon komolyan vettem a meditációt" -mesélte egy harminc éve az úton lévő barátom. „Odáig mentem, hogy beléptem egy spirituális közösségbe, ahol a napi rutin szerint hajnalban keltünk, majd órákon át meditáltunk, és ezt a délután folyamán, a munkából hazatérve megismételtük. Imádtam azt az életet. Az emberek viccet csinálnak ebből a szóból, de aki elérte már valaha a csend azon mélységeit, hogy megtapasztalja annak gyönyörűségét, tudja, milyen kellemes és csábító dolog ez. Úgy éreztem, rátaláltam a békére.

Közben egy sor más dolog is történt. Az egóm nagyon sok olyasmit dobott a felszínre, amivel nem akartam szembenézni; rájöttem, hogy a kedvességem alatt, amelyet mások mindig olyan megnyerőnek találtak, a harag és neheztelés érzését rej­tegetem. Elmém olyan volt, akár egy pohár víz, aminek sárré­teg van az alján. Mielőtt csatlakoztam a közösséghez, elmém tisztábbnak tűnt, mint azután. A sár ugyanis le volt ülepedve a pohár aljára, és felette nem volt más, csak a tiszta víz. Ekkor

228

A HARMADIK JÉZUS

viszont az egész elkezdett felkavarodni és zavarossá válni. Idő­vel azonban ez is megváltozott. A víz megtisztításáért gyönyö­rűség lett a jutalmam, legalábbis én így értelmeztem a tör­ténteket."

A spirituális fejlődést nagyon sok különböző képpel lehet le­írni. Ha megkérdezel különböző embereket, hogy mi történik ilyenkor, nagyon különböző válaszokat kapsz:

Kapcsolatba kerültem Istennel. A lélek szintjéből élek. Nem ragaszkodom többé annyira az egómhoz. Kezdek rátalálni a saját igazamra. Több szeretet van az életemben, és jobban be is tudom azt

fogadni. Kezdek megszabadulni régi berögződéseimtől és függősége­

imtől. Ismét újnak érzem magam. Most már emlékszem, ki is vagyok valójában.

Lehet, hogy ezek közül a leírások közül valamelyiket találó­nak érzed saját utadra vonatkozóan. Ugyanakkor olyan nincs, hogy minden egyes pillanatod a fejlődésről szóljon. Az út so­rán elkerülhetetlenül vannak olyan szakaszok, amikor mintha semmi növekedés nem történne, amikor úgy tűnik, elveszítet­ted az irányt. Elbátortalanító visszaeséseket és hosszan elnyúló fennsíkokat kell megtapasztalnod, amelyek hatására úgy érzed, képtelen vagy haladni. Az út közepe a jutalmak és frusztrációk időszaka.

Nincsenek szavak, amelyek képesek lennének hűen leírni ezt az érzést. A lényeg az, hogy ne engedd, hogy a fent és lent játé­ka eltántorítson utadról. Nagyon megrendítő annak a tapasz­talt tanítónak a története, aki rendkívüli jártasságra tett szert a

229

DEEPAK CHOPRA

szufizmusban, az iszlám misztika irányzatában. Rengeteg fi­gyelemre méltó spirituális eredményt ért el, míg egy napon a fény hirtelen szertefoszlott.

„Épp a reggelizőasztalnál ültem a feleségemmel, amikor fe­jembe ötlött a gondolat: Mégis, ki ez? Nagyon mélyen szeretem a feleségemet, és mégis, abban a pillanatban olyan volt, mint­ha egy idegen ülne velem szemben. Megpróbáltam lerázni ma­gamról az érzést, sikertelenül. Ezután nagyon sokáig zavaro­dottságot éreztem, hiszen előtte úgy gondoltam, folyamatosan haladok Isten felé.

Amikor is egyszer csak rájöttem, mi történik. A dolog a kö­vetkező: Éveken át keményen dolgozol, hogy megmászd a he­gyet. Már majdnem eléred a csúcsot, és látod, amint Isten keze lenyúl érted a magasból. Mohón felé rohansz, és ahogy ujjaid megérintenék az övéit, Isten így szól: 'Nem feledkeztél meg valamiről?' Mindez sokként ér, ugyanis abban a pillanatban rájössz, hogy úgy érted el a csúcsot, hogy közben hátrahagytad azokat a részeidet, amelyekre gyűlölettel és szégyennel tekin­tesz. Nem akartad magaddal hozni titkaidat Isten színe elé, pedig épp erről szól az egész. Most vissza kell, hogy menj az ár­vákért és az elhagyott gyermekekért, akiket magukra hagytál a sötétben. Nem csak a legjobb éned egyesül Istennel. Egész lé­nyed teszi."

A spirituális úton mindannyian találkozunk ellenállással, és a jövő sikere nagyrészt azon múlik, ki mennyire képes szembe­nézni és megbirkózni az elé tornyosuló akadályokkal. Nézzük mindezt részletesebben.

230

A HARMADIK JÉZUS

Mi az oka a szellem iránti ellenállásodnak?

Megszokás - Az új tapasztalatok nem férnek bele régi cse­lekvés- és gondolkodásmódodba. Elméd úgy van beállítva, hogy ragaszkodjon a megszokott dolgokhoz és ellenálljon a válto­zásnak.

Emlékezet - Múltad elhomályosítja a jelent. Úgy gondolod, mindent tudsz arról, amit az élet számodra tartogat.

Bűntudat - Visszahőkölsz az új tapasztalatok elől, mert ti­tokban múltbéli bűnök terhét rejtegeted.

Önértékelés - Úgy érzed, nem érdemled meg az új tapaszta­latokat. „Túl jók" ahhoz, hogy egy hozzád hasonló ember ré­szesülhessen bennük.

Elfojtott düh, szomorúság és gyász - Régi érzelmek, amelye­ket nem éltél meg igazán, kezdenek a felszínre jönni. Ez meg­ijeszt téged, és legszívesebben visszatuszkolnád őket eddigi rejtekhelyükre.

A kontroll elvesztése - Az új tapasztalat belső zűrzavarhoz és konfliktushoz vezet. Úgy érzed, kicsúszott a kezedből az irá­nyítás, ez pedig pánikot vált ki belőled.

Szkepticizmus és kételkedés - Nem hiszed el, hogy tapaszta­lataid valósak, mert racionális elméd képtelen elfogadni azokat.

Az áldozat szerepébe bújás - Megszoktad, hogy neked sem­mi sem sikerül, ezért elvárásaid rendkívül alacsonyak. Minden tapasztalatba úgy mégy bele, hogy abból biztosan valami rossz sül ki, bármilyen ígéretes legyen is az adott pillanatban.

Mindez elég ijesztően hangzik, a valóságban azonban nincs szükség hőstettekre, hogy meghaladd ezeket az akadályokat. Ahogyan eddig is, a kulcs az egyszerűség. Ha bármilyen nega­tív érzést vagy reakciót észlelsz magadban egy szituációval kapcsolatban, állj meg és konstatáld - ahogyan a pozitív dol-

231

DEEPAK CHOPRA

gokkal is tennéd -, és döntsd el, mit lépsz. Lehetőségeid széles körűek. Mindig kell egy kicsit kísérletezned majd, hogy ráta­lálj arra, amelyik a legmegfelelőbb az adott esetben. A követ­kezők mindegyike nagyon hatásos lehet:

Várj türelmesen! - Miután észrevetted negatív reakciódat, arra figyelj. Figyelj az érzéseidre, anélkül, hogy ítéletet mon­danál felettük, vagy megpróbálnád azokat megváltoztatni. Ez csendes, de nem passzív válasz. Általa egy pillanatra elveszed az ijedtség élét, és finomítasz az érzésen, hogy hatására ne akarj indulatból cselekedni, vagy esetleg ellökni magadtól. In­kább hagyod, hogy természetes módon oszoljon el, a maga üte­mében. Ezáltal az elengedést is gyakorolod. Ezek egytől egyig mély spirituális válaszok.

Beszéld ki a problémát! - Minden negatív dolog, amit az elme tapasztal, te magad vagy. Nem idegen és nem gonosz. Próbálj meg beszélni saját félelmeddel vagy ellenséges érzelmeddel. Kérd, hogy tárja fel előtted értelmét. Jöjj rá, miért épp ebben a pillanatban mutatkozott meg. Tisztelettel, de félelem nélkül fordulj saját negatív oldalad felé. Félelemre semmi okod, hi­szen bármilyen kellemetlen is, énednek csupán egyetlen aspek­tusa, amelyet eddig nem vettél figyelembe, vagy épp elrejtet­tél. Mivel úgy érzed, hozzád tartozik, dühöd, félelmed vagy árnyékos oldalad másik része azt szeretné, ha meggyógyíta­nád. Ez egyedül a megértés által történhet meg. Épp ezért na­gyon hatásos lehet, ha kibeszéled magaddal negatív érzéseidet. Ez a módszer képes a felszínre hozni minden olyasmit, amivel szembe kell, hogy nézz.

Kérd meg a mögöttes energiát, hogy távozzon! - Nem minden negativitás akar velünk maradni. Mindannyian jól ismerjük azokat az átmeneti hangulatokat és hirtelen érzelmi felvillaná­sokat, amelyek jönnek, majd nagyon gyorsan el is múlnak. Kérd hát meg a negatív energiát, hogy távozzon, előtte azonban add

232

A HARMADIK JÉZUS

meg neki az esélyt, hogy közölje, amit közölni szeretne. Ha úgy gondolsz a félelemre, a dühre, az aggodalomra, és minden más negatív válaszra, mint üzenetre, és nem úgy, mint csapásra, meglátod, hogy kevésbé lesznek „ragadósak". Elveszítik mániá­kus, állhatatos minőségüket. Ha valóban belemégy az árnyék­ba, meglátod, hogy az energia üzenetet hordoz. Az előbbi arra jó, hogy felhívja a figyelmedet az utóbbira. Mindkettőt meg kell értened. Ha úgy próbálsz megszabadulni a félelemtől és a dühtől, hogy nem ismered a jelentésüket, megerősödve térnek vissza. Ha megérted az üzenetet, de nem dolgozol a hozzá tar­tozó energia elengedésén, a negatív érzések megmaradnak. De ha meghallgatod az üzenetet, majd utána mozgásba hozod az energiát, még a legállhatatosabb negatív válaszoktól is képes lehetsz megszabadulni.

Kérj segítséget! - Elmédnek megannyi szintje van. A maga­sabb szinteken több kontrollal és tekintéllyel rendelkezel, mint gondolnád. Fontos, hogy megtanulj bízni felsőbb éned azon aspektusaiban, amelyek láthatatlanok. Kérd a segítségüket a nemkívánatos negatív energiák eltávolításában! Egyes embe­rek angyalaikhoz és vezetőikhez imádkoznak, mások Istenhez, megint mások pedig közvetlenül felsőbb énjüknek címezik a kérést. Ez csupán hit kérdése. A lényeg, hogy ne habozz elis­merni, hogy nehéz helyzetben vagy, és kérj segítséget!

Figyeld meg fizikai reakcióidat! - Hallgass tested bölcsességé­re! Bár az elme folyamatosan kész, hogy szempillantás alatt mindenhol ott teremjen, és átvegye az irányítást a dolgok felett, az élet valójában az elme és a test közötti együttműködésen alapszik. Amint azt az érintést magukban foglaló terápiákat30

alkalmazó gyógyítók szokták mondani, a problémák ott van­nak a szövetekben. Hagyd hát, hogy tested tegye, ami jólesik

30 Angol összefoglaló nevén: bodywork.

233

DEEPAK CHOPRA

neki, hogy elengedd a negatív tapasztalatot. Valószínűleg már tudod magadról, hogy a séta vagy a fitneszóra az, amivel in­kább ki tudod engedni a gőzt. Persze ezeken kívül még nagyon sok más mozgásforma létezik, amelyek alkalmasak a feszültség oldására. Ismerek olyanokat, akik hagyják, hogy testük rázkó-dással, remegéssel, végtagdobálással reagáljon az ilyen helyze­tekre. Ez az ő ördögűző táncuk.

Mások a különböző hangszínek hatását kiaknázó módszer­hez31 folyamodnak. Ennek lényege, hogy elkezdenek bizonyos hangmagasságon zümmögni vagy énekelni, majd hagyják, hogy testük átvegye, és tetszése szerint fel-, illetve levigye a tónust. Az egész nagyon egyszerű. Feküdj le a hátadra, és helyezkedj el kényelmesen. Kezdj el zümmögni vagy énekelni bizonyos hangmagasságon - hogy melyiken, az mindegy. Lehet magas vagy alacsony, hangos vagy halk. Merülj magadba és lazíts. Hagyd, hogy a tónus tegye, amit akar. Sok ember úgy találja, hogy a magas hangok segítenek elűzni a homályt és a tompasá­got a fejből - az ismétlődő gondolatokat és aggodalmakat pél­dául nagyon jól ki lehet tessékelni az elméből ezzel a módszer­rel. A mély, dörmögő hangok leginkább a hasi részen hatnak. Ezek azonban csak általános útmutatások.

Ezt a módszert mindig az adott helyzetre kell szabni, ez pe­dig tapasztalatot igényel. Az első lépés mindig ugyanaz. Fe­küdj nyugodtan, kezdd el zengetni a hangot, és várd meg, ho­vá visz. A tónus folyamatos jelenléte megkönnyíti a beragadt és pangó energiák elengedését. A nevetés és a sírás szinte min­denkinél működik, de ellentétes okból. A nevetés felfrissít, míg a sírás felszínre hozza a mélyben rejlő szomorúságot, amely része a legtöbb negatív energiának. Hajlamosak vagyunk úgy tekinteni a nevetésre és a sírásra, mint érzelmi reakciók-

31 Angolul: toning.

234

A HARMADIK JÉZUS

ra, ugyanakkor tény, hogy nagyon erős fizikai hatással is ren­delkeznek.

Légzés - Légzésed üteme és mélysége nyugodtságodtól, illet­ve izgatottságodtól, valamint aktuális elmeállapotodtól, füg­gően változik. Emellett sok spirituális hagyomány tartja úgy, hogy a légzés egyfajta finom összeköttetés a magasabb szintű valóságok felé, amely által egyenesen a forrásból vesszük fel az energiát. Az irányított légzés valamilyen formája nagyon hasz­nos lehet a számodra, ha el szeretnéd engedni a benned lévő nemkívánatos negatív energiákat. Lássunk két egyszerű gya­korlatot:

1. Feküdj le hanyatt az ágyra vagy vastag szőnyegre. Tedd szét a lábaidat és helyezd karjaidat a testedtől távol, hogy nyitott pozícióba kerülj. Lélegezz könnyedén és szabályosan. Ne számold, és ne próbáld időzíteni a lélegzetvételeket. Érezd, amint a kilégzés során gyengéd áramlással eltávoznak belő­led a negatív energiák. Ha úgy érzed, eléggé ellazultál, kezdj el ásítozni. Hagyd, hogy az ásítás mélyre hatoljon a testedben. Erezd, ahogy tested még jobban ellazul; ásíts még néhány­szor, majd feküdj csendben egy-két percig. Ha elszendered­nél, csak nyugodtan.

2. Feküdj le ugyanabba a pozícióba, mint az előző gyakorlat­nál. Rövid idő elteltével sóhajts mélyet - úgy, hogy a sóhaj­tás lemenjen egészen a hasadba, olyan mélyre, amennyire csak lehet. Aztán hirtelen engedd el. Hagyd, hogy a levegő saját ritmusában hagyja el a testedet, ne használd mellkasi izmaidat, hogy kipréseld magadból. Várj egy pillanatot, mi­előtt ugyanezt megismételnéd. Kérd, hogy minden mély só­hajtás vigye ki belőled a negatív energiákat, amelyek éppen akkor távozni kívánnak. Hat-hét kör után pár percig feküdj nyugodtan. Ha elkap az álmosság, ne nyomd el.

235

DEEPAK CHOPRA

Egyszerű technikák meglehetősen széles körét érintettük. Időbe telik, míg megtalálod a számodra az adott helyzetben leginkább megfelelő válaszlehetőséget. Maradj rugalmas; ne feledd, hogy nincs módszer, amely minden helyzetben működ­ne. Minél türelmesebb vagy önmagadhoz, annál jobb. Lehet, hogy az egyik nap könnyekre van szükséged, máskor viszont arra, hogy türelmesen várj, vagy átbeszéld a dolgot belső éned­del. Nem az a cél, hogy minél gyorsabban kitakarítsd a múlt maradványait, hanem hogy egy újfajta viszonyulást alakíts ki velük szemben. Ahelyett, hogy elutasítanád a féltett vagy gyű­lölt tapasztalatokat, saját részedként ismered el őket, és olyan tisztelettel fordulsz feléjük, mint önmagad felé.

Hasznodra válhat továbbá, ha megismerkedsz azokkal a vá­laszlehetőségekkel, amelyek nem működnek.

Racionalizálás - Ne bagatellizáld el negatív érzéseidet, mond­ván, hogy azok csupán egyszerű hangulatingadozások. Ne ma­gyarázd be magadnak, hogy nincs időd foglalkozni vele, vagy hogy az egész nem lényeges. Ha éned rejtett darabja feljött a felszínre, miután hosszú évekig el volt nyomva, annak igenis van jelentősége.

Ego - Ha olyan érzéseket fedezel fel magadban, amelyek kel­lemetlenül érintenek, ne mondd, hogy „Ez velem nem történhet meg", vagy hogy „Én nem az a fajta ember vagyok". Bensőd­ben az egész világ lenyomata megtalálható. Ez a tény hatalmas áldás, de nem az ego nézőpontjából. Ez utóbbi ugyanis csak azokat a tapasztalatokat hajlandó elismerni, amelyek az „én, enyém és engem" világába vetett hitet erősítik. Ezért minden olyan élmény, amely megrengeti az egót pozíciójában, elutasí­tásra talál. Ha a kellemetlen érzés, vagy helyzet valóban beleta­lál egy kényes pontba, az ego még hevesebben és agresszívebben reagál, egyre erősebb és erősebb ellenállást, ítélkezést, elfojtást és tagadást alkalmazva. Épp ezek a taktikák jelentik azonban

236

A HARMADIK JÉZUS

az akadályokat, amelyeket el kell távolítanod. Ha nem így te­szel, tompaság és közömbösség lesz az eredmény.

Félénkség és félelem - A negatív energiákhoz mindig kapcso­lódik valamilyen emlék, hiszen azok nem mások, mint múltbéli események visszamaradt nyomai. Ezek a nyomok, amikor eltá­voznak, magukkal hozzák a felszínre az emléket és az érzést, amelyhez eredetileg kapcsolódtak. Ezért amikor szembenézel a félelemmel vagy a dühvel, gyakran villannak be régi képek, és lobbannak fel rég elfeledett érzések. Az ember hajlamos megijedni ezektől, és visszavonulót fújni. Ne feledd, hogy ma nem ugyanaz az ember vagy, aki akkor voltál, úgyhogy nem is kell úgy reagálnod, mint egy gyermek. Akkor még nem voltál elég érett, hogy szembenézz a veszteséggel, a gyásszal, az ag­godalommal és a magánnyal. Amit tehát most tapasztalsz, mi­közben eltávozik belőled az emlékekhez kötődő energia, csak árnyék csupán, nem valós dolog.

Halogatás - A negatív energiák a legritkább esetben válasz­tanak ideális időpontot a távozásra, mégsem szabad sosem azt mondanod, hogy inkább majd holnap foglalkozol velük. Ami ma a felszínre kerül, az holnap már csak emlék lesz; akkor már nem azzal fogsz szembenézni, ami valóban van benned. Van azonban egy eset, ami kivételt jelent. Ha a negativitást egy má­sik ember váltja ki belőled, ne zúdítsd rá. O csak kihozta belő­led mindazt, ami előtte is benned volt. Várd meg, míg egyedül lehetsz, és csak akkor nézz szembe az árnyékkal. Felelősséget kell vállalnod saját érzéseidért. A legkönnyebb dolog kivetíteni a negatív energiákat, azáltal, hogy valaki mást okolsz miattuk, és az egészet az ő nyakába zúdítod. Sokkal nehezebb, de egy­ben gyümölcsözőbb is bevallani magadnak, hogy a te negatív energiád hozzád tartozik, és senki máshoz. Ha képes vagy elfo­gadni ezt, meggyógyíthatod mindazt, ami a tiéd.

237

DEEPAK CHOPRA

Spirituális hangulatingadozások

Amikor az út közepe felé úgy érzed, visszaestél, tulajdonkép­pen nem történik más, mint hogy visszatérsz éned azon darab­jaihoz, amelyek még spirituális törődést igényelnek. A lélek állandó; csak az érzékelés változik. Te látod úgy, hogy nagy lé­pésekkel haladsz előre, vagy visszaesel. Olykor rátalálsz a bel­ső békére, majd ismét elveszíted. Küzdesz a kétségek és a kísér­tések ellen, hogy visszakaphasd azt az életet, amelyet azelőtt éltél, hogy ez az egész spirituális csábítás behúzott volna.

Ajánlatos felkészülnöd az ilyen spirituális hangulatinga­dozásokra, és megtanulnod, hogyan kezeld őket. Egy asszony, aki évek óta jógázik és meditál, keserű hangon ecsetelte ne­kem a következőt: „Egész idáig azzal voltam elfoglalva, hogy megtagadjam a világot. És mit értem el vele? Öregebb let­tem. Eltávolodtam a családomtól. Ráadásul az emberek nagy része valószínűleg hangyásnak is tart. Nem akarok durva lenni, de mégis, hol éri ez meg nekem?" Megszakította a kap­csolatát a híres indiai guruval, akit addig a mesterének tekin­tett, és átmenetileg munkát vállalt egy irodában. Rákérdez­tem, hogy a hosszú évek alatt tapasztalt-e bármilyen spirituális fejlődést. Végül is, rengeteg energiát fektetett a szellemi gya­korlatokba.

„Lett egy éjjeli lámpám" - mondta némi iróniával a hangjá­ban. „Én csak így hívom azt a kék fényt, amit álmomban látok. Amikor éjjelente a testem elalszik, az elmém éber marad, és ezt jelzi a pislákoló kék fény."

Mivel rákérdezett a véleményemre, a következőt mondtam neki: „Tudja, mi ez az éjjeli lámpa, ahogyan ön fogalmaz? A sa­ját tudatossága. Meglátta a saját tudatosságát. Belül olyankor is ébren van, amikor a teste alszik. Elért az elme forrásához, ez pedig óriási eredmény. Jóllehet most a saját elégedetlenségével

238

A HARMADIK JÉZUS

van elfoglalva, ez azonban semmit sem vesz el mindannak értékéből, amit véghezvitt."

A nő láthatóan összezavarodott. Nem szokott hozzá, hogy úgy tekintsen saját életére, mint sikertörténetre. „Az út során a legkülönbözőbb történeteket találjuk ki magunknak" - mond­tam. „Egy dolog közös bennük: egyikük sem igaz maradéktala­nul. Amikor úgy tekint magára, mint „én"-re, kire gondol? Az „én"-re, aki hároméves korában volt, vagy az „én"-re, aki az esküvője napján létezett? Az „én"-re, aki talált magának egy célt, és eldöntötte, hogy aszerint fog élni, vagy az „én"-re, aki most úgy érzi, víziója nem valósítható meg?" - kérdeztem.

Minden én ideiglenes. Amit „én"-nek hívunk, átmeneti, és ér­zékeny az időbeli változásokra: egy napon megszületett, és egy nap meg is hal majd. Az ego a folyamatos változás állapotában van. Ezt mindenképp megtapasztaljuk, akár az úton járunk, akár nem. „A legtöbb ember nem látja a kiutat az élet bizony­talanságából" - mondtam az asszonynak. „Spirituális lakhelyük homokra épült. Az öné nem ilyen. Ön valami olyasmit épített, amire valóban támaszkodhat, nem számít, hány hullámvölgyet él meg."

Érezze magát az „én" győztesnek vagy vesztesnek, mámor­tól ittasultnak vagy elbátortalanodottnak, ezek mind csupán fantomok a tudatossághoz képest. Hiszen minden más a tuda­tosságból származik. A világ filmvásznon futó képek sorozata, a tudatosság pedig az állandó fény, amely megvilágítja a vász­nat. Miközben beszéltem, a nő kezdett megenyhülni kicsit, és megkérdezte, vajon miért kell ilyen drasztikus bizonytalansá­got megélnie. Hogyan lehetséges, hogy az egyik napon telje­sen biztos a saját lelkében, a következőn pedig tökéletesen bi­zonytalan?

„Azért, mert régi énje nem adja fel egykönnyen" - válaszol­tam. Persze sokkal kellemesebb lenne, ha a spirituális út ne-

239

DEEPAK CHOPRA

hézségeit le lehetne tudni a lélek egyetlen sötét éjszakájával, ami után örökké biztosak lehetnénk Istennel való kapcsolatunk­ban. A valóságban azonban a léleknek nagyon sok sötét regge­le, ködös délutánja, és szürke alkonya van. Az út közepe mind­azokat a dolgokat magába sűríti, amelyekről Jézus beszélt ta­nítványainak az Isten-tudatosság elérésével kapcsolatban.

Félelem - Amikor Jézus Isten országáról beszél, azt ígéri, hogy ott nem lesz félelem, miközben megnyitja az odafelé ve­zető utat. Az Isten országában tehát teljesül egyik alapvető vá­gyunk. Ha az út kezdetén tele vagy félelemmel, Isten nagyon messze van. Elhagyott téged, vagy nem figyel rád. Talán bün­tetni akar a bűntudattal, fizikai nehézségekkel vagy durvaság­gal. Ha az életedben jelentkező nehézségek külső természetűek (pénzhiány, munkanélküliség, elszigetelődés a többi embertől), Isten is külsődlegesnek tűnik - szigorú ítélőbírónak, aki elle­ned fordítja a világot, és rossz lapokat oszt a számodra. Más­részről, ha gondjaid inkább belső természetűek (aggodalom, depresszió, bűntudat), Isten is belülre kerül. Ö lesz a fejedben megszólaló ítélkező hang, a szuperego, amely folyamatosan kritizál téged. Számára semmi sem lehet elég jó, amit teszel. Szenvedned kell bűneid miatt.

A spirituális úton szembe kell nézned a félelemmel. Meg kell látnod, rétegről rétegre haladva, hogy minden félelmedet magad gyártottad. Amikor rétegekről beszélek, nem olyasmire gondolok, mint például az egymásra kent festékrétegek. A fé­lelem mélyen beleivódik az énbe; olyan, mintha az „én" len­nék. Ez az „én" pedig nagyon valóságosnak tűnik; aggodalmai rendkívül meggyőzőek. És amíg ez a helyzet, addig az ember egyre újabb és újabb okokat talál, hogy féljen. A benned lakó félelem olyan, mint egy vetítőgép, amely folyamatosan félel­met gerjesztő képeket sugároz. Ha el is fogynak ezek a képek, még mindig megmaradhat benned valami körvonalazatlan, ál-

240

A HARMADIK JÉZUS

talános aggodalom. A spirituális fejlődést sok minden jelzi, de a legjobb mutató a félelem csökkenése.

Szeretet - A helyet, ahol valaha a félelem lakozott, kezdi be­tölteni a szeretet. Az Isten országában csak szeretet van. Ha va­lami elmarad ettől az ideáltól, az azt jelenti, hogy még nem alakult át teljesen. Jézus szerint a mindennapi életben csak na­gyon kevéssé van jelen az isteni szeretet. Ez a kulcsa egyik leg­inkább zavarba ejtő tanításának:

„Ha valaki én hozzám jő, és meg nem gyűlöli az ő atyját és anyját, feleségét és gyermekeit, fitestvéreit és nőtest­véreit, sőt még a maga lelkét is, nem lehet az én tanítvá­nyom." (Lk 14:26, Károli)

Úgy tűnik, Jézus arra szólítja fel híveit, hogy dobják el ma­guktól a szívüknek legkedvesebb kötődéseiket. De mégis, mi értelme van ennek egy olyan tanító szájából, aki ugyanakkor azt is megparancsolja, hogy szeressék ellenségeiket? Amint már oly gyakran tapasztalhattuk, Jézus végletekben beszél, hogy felkeltse hallgatósága érdeklődését. A fenti idézetben a lehető legélesebben szeretné kifejezni a hétköznapi szeretet és az isteni szeretet különbségét. A „követni akar" szavak az Isten országa, az isteni valóság felé való menetelést jelentik. Ez a va­lóság nem fizikai természetű, és mint ilyen, nem található meg a világi kapcsolatokban - még a legszeretetteljesebbekben sem. Ha meg akarod ismerni az isteni szeretetet, az ő szabályai sze­rint kell élned, és nem úgy, ahogyan megszoktad.

Ha enyhébben fogalmazunk is, ez a tanítás mindenképp rendkívül radikális marad. Az ember nem indulhat ki a hét­köznapi szeretetből, hogy aztán azt irányítsa Isten felé. Az ér­zékelés teljes átfordulása szükséges - Jézus ezt az átfordulást dramatizálja, amikor a „szeretetet" a „gyűlölettel" váltja fel.

241

D E E P A K CHOPRA

Máshol Jézus könnyebb utat ajánl, amikor azt mondja köve­tőinek, hogy szeressék az Atyát. Azáltal, hogy az ismerős „atya" szót használja - amely számtalanszor megjelenik az evangéliu­mokban - az isteni szeretet a földi szeretethez hasonlatosként jelenik meg. A misztikus Jézus szemében azonban az egész vi­lág illúzió, tehát a szeretet, amelyet ebben a világban tapaszta­lunk, szintén az. Így már érthetővé válik a „gyűlölet" szó; Jézus valójában arra a fajta nem valós szeretetre figyelmeztet, amely képes úgy elsodorni bennünket, hogy vakokká válunk az isteni szeretetre. A hétköznapi földi szeretet nem valós, mert folya­matosan változik - jön és megy, és elvehető tőlünk. A hétköz­napi szeretet a gyönyörön alapszik; ha kezdünk kiábrándulni abból, akit szeretünk, alábbhagy. Ha a másik elárul bennün­ket, akkor pedig teljes egészében eltűnik.

Ezzel ellentétben az isteni szeretetnek nincsenek kikötései és feltételei - a szeretet tárgyának nem kell hűségesnek vagy csodálatosnak lennie, hogy gyönyörködtessen, vagy úgy érezd, fontos vagy. Az isteni szeretet fénytermészetű. Ugyanazzal az intenzitással világítja meg és tölti be a teremtés minden zugát. A szeretet szentségének letéteményese ezért nem a család. Egye­dül az a szeretet méltó erre a szóra, amely közvetlenül a fény­ből származik. Ugyanakkor a végén, amikor eléred az Isten-tu­datosságot, már amúgy sincsenek kivételek. Minél közelebb kerülsz Istenhez, annál jobban szeretsz mindent, hiszen az ő teremtményei a te teremtményeiddé váltak.

Az Isten országa maga a tiszta fény, a szeretet végtelen meg­jelenéseinek forrása. Az ide vezető út ennek a szeretetnek a legmélyebb és legintenzívebb megtapasztalására irányuló vág­gyal kezdődik. A keresztény szentek arról beszélnek, hogy Is­ten szeretete darabokra zúzta, hamuvá égette, szanaszét tépte őket. A rómaiak a késői pogány időkben kifinomult, világias emberek voltak, akik ragaszkodtak saját vallási formáikhoz,

242

A HARMADIK JÉZUS

anélkül, hogy többre áhítoztak volna. Meg is lepődtek a keresz­tény mártírokon, akik üdvözülten, himnuszokat énekelve tűr­ték, hogy vadállatok tépjék szét a testüket, vagy gladiátorok tá­madjanak rájuk.

Az út közepén jellemzőek az eksztázisélmények, és vannak pillanatok, amikor az ember úgy érzi, minden irányból körül­öleli a szeretet. Ilyen tapasztalatok mindenki életében előfor­dulhatnak, ehhez nem kell feltétlenül a spirituális úton halad­ni. Az útnak azonban ezek a pillanatok adnak értelmet; lényege, hogy célt és irányt adjon a szeretetnek, hogy az terjeszkedni tudjon, és betöltsön minden olyan helyet, ahol megfeledkeztek róla. Te kijelented, hogy el szeretnéd érni az Isten országát, Is­ten szeretete pedig cserébe egyre közelebb és közelebb húz ma­gához.

Jelenlét és teljesség - Az Isten országával összevetve az anyagi világ üres, mert hiányzik belőle az isteni jelenlét. A jelenlét (amelyet a gnosztikusok a görög 'pleroma', azaz 'teljesség' szó­val illettek) alatt általában Isten hatalmának összességét értik. Isten jelenlétében lenni nem olyan, mint belépni egy trónte­rembe, hogy fejet hajtsunk az uralkodó előtt, bár sok hithű ke­resztény épp így képzeli el. És nem is egy meleg sugár, amely jelzi, hogy Isten figyelme ránk irányul, bár vannak keresztény misztikusok, akik eképpen írják le. A jelenlét mindent magá­ban foglal: jót is, rosszat is.

Számunkra az út közepe arról szól, hogy elmossuk a világot két részre szelő határvonalat. Fokozatosan megjelenik a teljes­ség, és ez a teljesség Isten jelenléte. Mivel azonban elménk a kettősségben gyökerezik (élesen elválasztva egymástól a sötét­séget és a világosságot, a jót és a rosszat), Isten teljessége felvet egy problémát: az 0 jelenlétében senki sem különleges vagy kiváltságos. Kellemetlen érzés elfogadnunk, hogy Isten olyan, akár az eső, amely válogatás nélkül hull az igazakra és a nem

243

DEEPAK CHOPRA

igazakra egyaránt. Nem akarjuk elhinni, hogy éppúgy jelen van a bűnösben, mint a szentben.

Jézusnak tehát olyan közönséggel kellett valahogy megértet­nie, hogy Isten mindenhol jelen van, akik csak éles ellentétek­ben tudtak gondolkodni, Istennel, a törvénnyel, és a Mennyor­szággal az egyik oldalon, a Sátánnal pedig a másikon. Néha a világot uraló király szimbólumát használta, máskor a miszti­cizmushoz nyúlt, a képzelet számára elérhetetlennek nevezve Isten valóságát. Az alapvető kérdés tehát az, miként élhetjük át a teljesség állapotát egy kettéosztott és töredékes elmével, és egy aggyal, amely úgy van huzalozva, hogy mindenhol ellenté­teket keressen.

A kiút ebből a dilemmából nem a megfelelő szavak vagy ide­ák megtalálásán át vezet. A szavak és az ideák a működő elmé­hez tartoznak, míg Isten jelenléte a tudatossághoz. Jézus meg­vetette a papokat, akik nem értették, hogy „Mielőtt Ábrahám lett, én vagyok" (Jn 8:58) kijelentésében az „én" valami transz­cendens dologra utalt, és nem a személyére. Az egyik ok, ami miatt Jézusnak kereszthalált kellett halnia épp az volt, hogy bebizonyítsa, ő semmihez sem kötődik ezen a világon. Kész volt eldobni még azt a dolgot is - saját életét -, amelynek vé­delmét az emberek Istentől várják. A mi értelmezésünk szerint meg akarta mutatni, hogy a megvilágosodás azt jelenti, nincs többé személyes érdekeltséged a világban.

Az út közepén anyagi vágyainkat, félelmeinket, reményein­ket és álmainkat felcseréljük egyetlen, zavartalan állapotra. Eb­ben az állapotban a változás csupán másodlagos, és az állandó­ság az elsődleges. Hogy milyen ez az állandóság? Mint mindig, itt is sokféle leírás létezik, az állapotot átélt ember személyétől függően. A legkönnyebben azonban úgy jellemezhetjük a dol­got, ha kiemeljük a változás azon aspektusait, amelyek ilyen­kor kezdenek eltűnni az életünkből:

244

A HARMADIK JÉZUS

Az elme felhagy tombolásával, nyugtalanságával és megszál­lottságával.

A bűn és a gonosz fenyegetése csökken. Isten nem személy többé, legyen akár jóságos vagy fenyegető. Az anyagi dolgokhoz való ragaszkodás jelentősen alábbhagy. Egyre kevésbé tetszik a „mi kontra ők" típusú gondolkodás­

mód. Az önzés és az énközpontúság már nem látszik szükséges­

nek. A másik véglet esetén pedig egyre kevésbé akarjuk magunkat áldozatként beállítani.

A társadalmi rang, a pénz és a tulajdon nem olyan fontosak többé.

A szeretet egyre kevésbé korlátozódik azokra az emberekre, akik viszontszeretnek, vagy megmozgatják szexuális fan­táziánkat.

Általánosabb szinten elmondható, hogy az én kevésbé érzi magát korlátozottnak. A határok kezdenek eltűnni. Azok ugyan­is azért vannak, hogy segítségükkel irányíthasd az életedet, és cenzúrázhasd az eseményeket, kizárva a valóság azon aspektu­sait, amelyek kellemetlenek a számodra.

Pszichológiai szempontból vizsgálva az elme az őt érő érzel­meknek, érzeteknek, gondolatoknak és lehetőségeknek csupán töredékét fogadja be. A többi kívül reked, a tagadás, az elfojtás és az elutasítás mechanizmusai által. „Ha nem látom, akkor nem is létezik" - mondja a tagadás. „Ha sikerül elég mélyre elrejtenem, akkor nem is létezik" - szól az elfojtás. „Ha elég indulattal hessegetem el magamtól, akkor nem is létezik" - ér­vel az elutasítás. Miután egész eddigi életedben tökéletesítget-ted ezeket a mechanizmusokat - és félreértés ne essék, még a legnyitottabb, legtoleránsabb ember is biztos lehet benne, hogy igencsak finomra csiszolta őket -, az ablak, amelyet Isten

245

DEEPAK CHOPRA

számára hagytál, igencsak parányi. Erre rádöbbenve hasonlít­ja Jézus Istent (és önmagát) tolvajhoz, aki az éj leple alatt sur­ran be a házba, miközben a házigazda alszik.

Az út közepén ez az ablak apródonként egyre szélesebbre tá­rul. De bármilyen fokozatos legyen is a folyamat, az ego ellen­áll neki. Az „én, engem és enyém" egész sémája azon múlik, mennyire erős az ego erődítménye. Ez a küzdelem a védelem és az elkülönültség fenntartásáért a fejlődés gyermekkori sza­kaszában abszolút szükségszerűnek látszik. Ha ugyanis nem tudod, hol kezdődnek és végződnek a saját határaid, autistává válsz, és belefolysz a világba és a többi emberbe. De, még ha nem is éred el ezt a szélsőséget, akkor is csak cél nélkül sodródsz, és képtelen vagy meghatározni, merre tartasz az életben.

Ebben az értelemben azonban az ego hibát követ el. A hatá­rok valóban szükségesek az én legalapvetőbb szintjén, ugyanak­kor amint az ember elkezd pszichológiailag kötődni hozzájuk, elveszíti a szabadságát. Az ajtó, amely kívül tartja Istent, egy­ben az ént is bezárja. A „börtön" szó 143-szor szerepel a Bibliá­ban, mindannyiszor szó szerinti értelemben. Az előfordulások több mint a fele az Új testamentumban található. Amikor Jézus megtapasztalja ezt az élményt, át is lényegíti. 0 csak azért megy keresztül a fizikai bezártságon, hogy felemelkedhessen a Mennybe. Kiszabadul a sír fogságából, hogy túllépjen a halá­lon. Épp ezért, amikor azt mondja tanítványainak, hogy az igazság majd felszabadítja őket, ez a mondat egyszerre több je­lentést is hordoz. Benne van a politikai üldöztetéstől, a vallási intoleranciától, a fizikai korlátoktól, és végül magától a halál­tól való megszabadulás is.

A szabadság mindent magában foglal; közelebb visz Isten je­lenlétéhez azáltal, hogy megvált az illúzióból, miszerint falak mögött élsz. Az ego törekvése, hogy a kapukon kívül tartsa a realitást, és a tapasztalatoknak csupán töredékét engedje be,

246

A HARMADIK JÉZUS

nem lehet sikeres. A falak és a korlátok kitalációk, amelyek tá­mogatják az ego céljait, végső soron azonban nem valóságosak. Az út közepén ráébredünk, hogy olyan szabadok lehetünk, amilyenek csak lenni szeretnénk, mert nincsenek határok. Ez a felismerés olyan radikális, hogy csak fokozatosan történhet meg. Egyszer egy híres gurutól megkérdezték, hogy vajon el le­het-e érni a megvilágosodást gyorsan. „Megtörténhet harminc nap alatt is, de kell hozzá harminc férfi, hogy lefogja az em­bert" - válaszolta.

Képtelenség számszerűsíteni, hogy az ember a spirituális úton halad-e, és ha igen, vajon hol tart. A fejlődést azonban mindig jelzi az átalakulás. Az út nem arról szól, hogy jobban érezd magad. És nem is arról, hogy megtudd, ki vagy, véget vess a szenvedésednek, rátalálj a békére, vagy begyógyítsd leg­mélyebb sebeidet. Itt arról a mélységesen mély átalakulásról van szó, amelyben az illúziót felcseréled a realitásra. Jézus ere­je azért van jelen mind a mai napig a világban, mert ő tökélete­sen és hiánytalanul megtestesítette ezt az igazságot. Ahogy mi magunk haladunk az Isten-tudatosság felé, nem adhatjuk fel félúton; nem elégedhetünk meg jobb élettel, sőt még a legjob­bal sem, és nem érhetjük be Isten felvillanásaival, de még min­dennapos társaságával sem. Az Isten-tudatosság állapota az emberi fejlődés olyan ugrását képviseli, amelyet neked is és nekem is magunknak kell megtennünk. Az út közepén eljön az a pont, ahol lendületet vehetünk. Ami az út végén ránk vár, az cseppet sem hasonlít arra, ahonnan elrugaszkodtunk.

247

AHOL A LÉLEK ÖRÖKKÉ ÉL

Milyen az, amikor az ember végül megérkezik az Isten-tuda­tosság állapotába? Természetes, hogy ez a kérdés mindenkiben felmerül, aki a spirituális úton jár. Az út közepe nem hasonlít a célegyeneshez. A régi és az új én keverékéből végül ki kell, hogy forrjon a teljesen új én. A bűn itt már nem létezik. Isten kegyelme végtelen, és minden tettünket az Ö jelenléte irányít­ja. Legalábbis így szól az ígéret, amely a legtöbb embert a spi­rituális útra visz, feltéve, ha az Isten-tudatosság a célja. Ami­kor ez az állapot felvirrad, egész sor változás történik:

Nincs többé harc jó és rossz között. A félelem lelepleződik, mint illúzió. Azonosulsz Istennel - gondolataid és vágyaid isteni forrás­

ból származnak. Úgy érzed, Isten teremtőtársaként alakítod a világot. A „külvilág" azonnal reagál a „belső világ" impulzusaira -

más szóval a külső valóság az ént tükrözi vissza. A szeretet beteljesül, mint az univerzum legfontosabb ereje

és mozgatórugója.

Ezek a minőségek egy ideje már kialakulóban voltak, elő­ször csak az igazság felvillanásainak elszórt tapasztalataiként jelenve meg, majd egyre gyakoribbá válva. Képzelj el egy labo-

248

A HARMADIK JÉZUS

ratóriumi vizsgálatot, amelyben a nap huszonnégy órájában vizsgálják az alanyok tudatosságát, akiket a kutatók arra kér­nek, hogy nyomjanak meg egy piros gombot, ha érzik Isten je­lenlétét. Egy hétköznapi éber állapotban lévő emberről elkép­zelhető, hogy egyszer sem fogja megnyomni a gombot. 0 nincs tudatában Istennek, vagy ha érez is valamit, ami Isten jelenlé­tére utal, nem képes kifejezni azt, vagy fogalma sincs róla, hogy

valami magasabb szintű forrásból származhat. A másik amikor különösen boldognak érzi magát, Istennek tulaj-

donitja ezt az élményt, és megnyomja a piros gombot. A kutatók ekkor újabb alanyt kezdenek vizsgálni - egy nőt,

aki egy ideje már a spirituális fejlődés útját járja. 0 sokkal gyakrabban nyomja meg a gombot. Ennek két oka lehet. Elő­ször is megtanulta, hogy egy bizonyos belső állapotot Istennel azonosítson; másodszor pedig számít rá, hogy ez az állapot visz-szatér. Hogy miért? Mert elméje megtanult észrevenni olyan dolgokat, amelyek általában elkerülik az emberek figyelmét, továbbá ilyen esetekben képes az érzéshez hozzárendelni egy szót - Isten. Elkerülhetetlen, hogy itt kissé homályosan és álta­lánosan fogalmazzunk, mert az élménynek nagyon sok külön­böző variációja létezik. Vannak emberek, akik számára Isten jelenléte békét és nyugalmat jelent, míg másoknak épp az el­lenkezőjét: hirtelen elragadtatást, amely felfokozza érzékeiket, és felvillanyozza őket.

Kutatóink nyitott felfogásúak; elfogadják, hogy annyiféle ta­pasztalat létezhet, ahány ember van. Ahelyett, hogy előre meg­határoznák hát az „Isten" szó jelentését, hagyják, hogy azt az alanyok definiálják. Végül azok felé az alanyok felé fordulnak, akik úgy gondolják magukról, hogy nagyon közel állnak Isten­hez. Ezeknek az embereknek persze nem kell feltétlenül szer­zeteseknek, apácáknak vagy papoknak lenniük. Álljon mögöt­tük bármilyen életpálya, egy dolog közös bennük: ők nagyon

249

DEEPAK CHOPRA

sok dologban megtalálják Istent, olyannyira, hogy folyamato­san nyomkodják a gombot.

Végül, ha elég alanyt végignéznek, találnak majd valakit, aki le sem veszi az ujját a piros gombról. Ez az ember az Isten-tu­datosság állapotában létezik. Az ő életében nincsenek olyan ré­sek a tapasztalásban, amikor Isten nincs jelen. Számára Isten állandó valóság, akárcsak a légzés vagy a tudatosság. Hogyan válhatunk ilyenné? Itt már nem engedhetjük meg magunknak, hogy határozatlanul fogalmazzunk, mert olyan gyökeres válto­zásról van szó, amelyet fontos helyesen érteni. Az Isten-tuda­tosság eléréséhez nem elég tízpercenként megnyomni a gombot, de még tíz másodpercenként sem. Mindaddig, amíg az elme ki-be csúszkál az Isten-tudatosságból a hétköznapi tapaszta­lásba és vissza, az ego nem veszítheti el lába alól a talajt.

Isten és az ego összeegyeztethetetlenek, annak ellenére, hogy kezdetben lehetségesnek tűnhet kibékíteni őket. Saját termé­szetünknek mindannyian két oldalát különböztetjük meg. Az egyik az az én, amely helytáll a külvilágban és próbál meg­felelni a külső elvárásoknak, a másik pedig a belső, személyes én. Az ego mindkét oldalt irányítani akarja, ez az egész azon­ban illúzió. A külső világban az ego képes egy sor olyan helyze­tet teremteni, amelyben a végkifejlet az „én" számára komoly téttel jár. Az élet egész területei - például a karrier, a kapcsola­tok, és a társadalmi helyzet - ide tartoznak, az ego fennhatósá­ga alá.

Belül azonban több zajlik az ego világának leképezésénél. Tudatában vagyunk a szépség és az igazság létezésének. Meg­érzések és felismerések vezetnek bennünket. Néhány ritka pil­lanatban érezzük, hogy van valami a dolgok mögött. Az ilyen tapasztalatok egyikét sem az ego hozza létre. Épp ellenkezőleg: ezek az ő leggyűlöltebb ellenségei. Minden, ami bepillantást enged az élet teljességébe, minden tapasztalat, amely túllép az

250

A HARMADIK JÉZUS

„én, engem és enyém" világán, az ego hatalmi törekvéseit fe­nyegeti. Ez azért van, mert az „én" természeténél fogva elkülö­nült entitás. Bizonyos dolgokat akar, másokat nem. Bizonyos egókat a barátainak, másokat az ellenségeinek kíván tudni. Egyetlen dolgot képtelen elviselni, mégpedig a valóságot, mi­szerint különálló egók nem léteznek, és minden közös forrás­ból ered. Jézus ezt az üzenetet hozta a Földre, és bár ő maga - korának nyelve szerint - „Istennek" nevezte, a szavak nem egyenlőek a mögöttük álló tapasztalattal.

A kereszténység évszázadokon keresztül arra a hatásra kon­centrált, amelyet Jézus üzenete váltott ki. Mindenki, aki vallá­sos közegben nőtt fel, átérezte a fájdalmat, amit az állandó meg nem értettség, elutasítás és üldöztetés okozott Jézusnak. Mindezt valóban el kellett tűrnie, és az egész nem is tartott sokáig. Ha azonban a Jézusra adott reakcióra fókuszálunk, el­megyünk a lényeg mellett; az ő történetét is csak egoharccá degradáljuk, amelyet mindenki más ellen vívott (leszámítva a tucatnyi tanítványt, akik megértették az igazságot). Ehelyett sokkal inkább Jézus igazságát kell figyelmünk középpontjába állítanunk, amelynek jelentősége messze meghaladja az anya­gi világban kapott fogadtatását. Más vallások, például a budd­hizmus történetében is akadt legalább ennyi félreértés, igaz, hogy a talaj termékenyebbnek bizonyult. Buddhának például nem kellett üldöztetéssel szembenéznie; még azok is tisztelték, akiket zavarba ejtett tanításaival.

A kereszténység történetét nem változtathatjuk meg, de ké­pesek lehetünk jobban megérteni, ha eltekintünk az üldözte­téstől. Ez utóbbi ugyanis az ego világához tartozik, ahol a fény és az árnyék harca soha véget nem érő drámaként jelenik meg. Jézus is részesévé vált ennek a drámának, azáltal, hogy felvál­lalta a nyilvánosságot, személyesen azonban nem vett részt ben­ne. És ugyanez igaz mindenkire, aki elérte az Isten-tudatosság

251

DEEPAK CHOPRA

állapotát. Bizonyos ponton győz a teljesség. Nincs többé ki-be csúszkálás, közeledés és távolodás. Isten tapasztalata állan­dósul, mégpedig azért, mert az „én" és „Isten" eggyé válnak. Az igazság, amelyet Jézus hirdetett, nem egy csokor felismerés, vagy Istentől származó üzenet volt. Szavai saját elmeállapotá­ból fakadtak. És ezen a ponton nagyon tisztán kell fogalmaz­nunk, az Isten-tudatosságot ugyanis nem egyszerűsíthetjük le pusztán pszichológiára. Az nem olyan, mint fiatalnak érez­ni magadat, vagy tudni, hogy a házastársad szeret. Amikor Is­ten jelenlétét érzem, valamilyen módon belebújok az Ö bőré­be, és azonosulok vele. Az egység ezen minősége nélkül Jézus üzenete korántsem volna annyira radikális. 0 is csupán egy lenne a sok ember közül, akik szeretik Istent, és közel érzik őt magukhoz.

Hogy teljesen biztosan el tudjuk különíteni, a magasabb szintű tudatosságnak legalább annyira különbözőnek kellene lennie hétköznapi társától, mint az alvás az álomtól. És itt in­gatag talajra érünk. Ha valaki állítja, érzi Isten jelenlétét, mi­képp bizonyosodhatunk meg róla, hogy igazat mond? Poncius Pilátus talán szabadon bocsátotta volna Jézust, ha rendelkezé­sére állt volna egy hazugságvizsgáló gép. Másrészt azonban dönthetett volna úgy, hogy az Istenről hallucináló ember nem hazudik, csupán megtévesztette a saját képzelete. Az Isten-tu­datosság ellenáll a bizonyításnak, ugyanis egyszerre két vilá­gon ível át. Megeshet, hogy fizikai értelemben az emberen sem­milyen változás nem érzékelhető (tekintsünk most el azoktól az agyi felvételektől, amelyek képesek kimutatni a megvilágo­sodást), ugyanakkor, ha a kezébe adod a piros gombot, egyet­len másodpercre sem engedi el. Ez tökéletes ellentéte a hétköz­napi éber állapotnak. Hogy egyszer és mindenkorra bezáruljon a kettő közti rés, ahhoz folyamatosan az Isten-tudatosság álla­potában kell létezned.

252

A HARMADIK JÉZUS

Az Újtestamentum magát Jézust hozza példának arra, hogy hogyan is fest a tökéletesen átváltozott ember. Krisztus azon­ban minden, csak nem olyan, mint amilyenné te vagy én válni fogunk, ha elérjük az Isten-tudatosságot. Minden élet más, és a különbségek gyakran a történelemben gyökereznek. Jézus első századbeli megjelenése egybeesett a zsidók rómaiak általi ül­döztetésének idejével. Életét komolyan befolyásolta a második templom Krisztus után 70-ben történt lerombolása, amely vé­get vetett a zsidók isteni segítségbe vetett reményeinek. A négy evangélium ez után a katasztrófa után íródott, és kétség sem fér hozzá, hogy szerzőik úgy tekintettek Jézusra és az ő ígéretei­re, mint a szebb jövőbe vetett reménységre.

Ezek a tényezők hiányoznak a mai világból. Az akkori szava­kat azonban - bűn, megváltás, üdvösség, Messiás - megőriz­tük, akárcsak valami régi pénzérméket. Jóllehet a bűn ma már teljesen más - és sokkal zavarba ejtőbb - kontextusban jelenik meg. Vajon mi minden fér bele a szó jelentésébe? Bűntett, mentális betegség, hibás személyiségfejlődés, karma, termé­szet, rossz genetikai programozás? És a megváltás vajon egyen­lő azzal a szubjektív állapottal, amelyben az ember jobban érzi magát, megszabadul a neurózisaitól, és képes kiaknázni a ben­ne rejlő lehetőségeket? Vagy talán még mindig egyet jelent a Pokol tüzétől való megszabadulással? Nem helyénvaló azt gon­dolnunk, hogy saját spirituális szükségleteink megegyeznek a régmúlt emberekéivel, még akkor sem, ha a szavak, amelyek történetükről mesélnek, olyannyira belénk ivódtak.

253

DEEPAK CHOPRA

A jelentés eltolódása

Ez a történelmi problematika minden vallásban megtalálható. Ha megnézzük Buddha életét, aki egyébként általános termi­nusokban beszélt a megvilágosodásról, azt találjuk, hogy köve­tői írástudatlan és nagyrészt szegény indiaiak voltak a Krisztus előtti ötödik századból. Kora gyermekkoruktól fogva a földe­ken dolgoztak, fiatalon meghaltak, a köztes időben pedig ren­geteget szenvedtek. Semmilyen befolyással nem rendelkeztek arra vonatkozóan, hogy ki irányítja az életüket, sem politi­kailag, sem spirituálisán. Ahogyan a Jézus idején élt zsidók élete is előre meg volt határozva a papság által előírt és betar­tatott követelmények százai által, ugyanígy volt ez a hindukkal Buddha korában. Ez tehát mind formálta az ő spirituális útju­kat, vagyis nem emelhetjük át automatikusan a saját korunkba azt az üzenetet, amit Buddha nekik címzett.

Van azonban egy dolog, amit az Isten-tudatosság képes visz-szahozni - a felfedezés öröme és varázsa. Bár ma már nemigen találunk sötét foltokat a térképen, tegyük fel, hogy keresztény misszionáriusok eljutnak valahova az esőerdő mélyére, és ott elkápráztatják az őslakókat Jézus történetével. Szinte látom őket, ahogy tágra nyílt szemekkel - úgy, ahogy mi magunk is tettük gyermekként - hallgatják a mesét az emberről, aki ké­pes volt járni a vízen és feltámadt a halálból, aki keze egyetlen érintésével gyógyítani tudott, és aki közvetlenül beszélgetett Istennel. Ugyanezt az ámulatot egyre nehezebb előidézni a ké­sői keresztényekben, hiszen az ő kultúrájukban évszázadok óta jelen van a vallás. Még szerencse, hogy az Isten-tudatosság olyan állapot, amely önmagában is csodálatos. Nem más, mint az az evolúciós ugrás, amelyről Jézus beszélt követőinek, és mint ilyen, sokkal értékesebb, mint újra és újra meghallgatni a cso­dás történeteket.

254

A HARMADIK JÉZUS

„Évek óta nem voltam templomban" - mesélte nemrég egy barátom. „De elfogott a nosztalgia, úgyhogy idén karácsony­kor elmentem egyedül az éjféli misére. A szóban forgó temp­lom egy kolostor mellett van, és amikor beléptem, a levegő teli volt tömjénillattal. A szerzetesek ott vonultak palástjaikban, a fiúkar pedig észrevétlenül énekelt valahol a fejünk fölött. Az egész hely lágy, sárgás gyertyafényben úszott. Még a püspök is megjelent az ajtóban a botjával, és megköszönte, hogy elmen­tünk. Úgy éreztem magam, mintha beleléptem volna egy kö­zépkori festménybe.

Olyan hangulatom támadt, amit nehéz megfogalmazni. A szertartás felemelő volt, és van egy részem, amely nem tudta tagadni ezt. De közben ott volt a tudat, hogy elvált vagyok, és a hitelkártyáimon nincs keret. Hogy imáim egyszer sem hallgat­tattak meg, amikor a legnagyobb szükségem lett volna a segít­ségre. Felfordul a gyomrom a hitbuzgóságtól, ugyanakkor saját magamtól is, amiért képtelen vagyok hinni többé. Ugyan­akkor éreztem, hogy a szörnyű sóvárgás és a mély szomorúság, ami egyszeriben rám tört, csak a múlt maradványa."

Az emelkedett hangulatok, amelyeket a kereszténység képes kiváltani az emberből, nagyon hatásosak, ugyanakkor múléko­nyak, és szinte kizárólag Jézus élettörténetén alapulnak. Pedig jó része annak, amit a nagy spirituális tanító valójában mon­dott, mára elavult. Például hogy azért jött, hogy beteljesítsen egy, a korabeli hallgatóság által jól ismert próféciát: a Messiá­sét, aki Isten uralmát hozza el a Földre. És hogy miközben a bibliai történet kerek egésszé válik, a Paradicsom újra meg­nyíljon az ember előtt, ő pedig visszavezethesse az új Ádámot és Évát az Édenkertbe.

Pontosan ez meg is történt legalább egy olyan hívővel, akiről mi is tudunk: Szent Pállal. Az apostollal, aki utazásai során „új Mennyország és új Föld" ígéretét vitte mindenhová, Paleszti-

255

DEEPAK CHOPRA

nán és Szírián át, és azon is túl. Pál saját megtérése rendkívül látványos volt: a korai keresztényeket üldöző világi szkepti­kusból vált lelkes hívővé. A hagyomány szerint a Damaszkusz felé vezető úton elvakította a fény, és Jézus hangja szólt hozzá: „Saul, Saul, miért üldözöl engem?" (ApCsel 9:4) Mivel a törté­netet nem magától Páltól32 ismerjük, meglehet, hogy drámai­sága eltúlzott. Az azonban bizonyos, hogy a szellem hirtelen betört Pál életébe. Az általa átélt tapasztalás példaértékűvé vált az üdvösséget kereső jövendő generációk számára: a bűnös hirtelen meglátja a fényt és felismeri Istent. Emellett bizonyos értelemben űrt is töltött be, az evangéliumok ugyanis nagyon sokat elmondanak Jézusról, arról azonban szinte semmit, hogy milyen volt az ő Istenhez vezető útja. Az Újtestamentum nem említi Jézus megtérését, mivel neki nem voltak bűnei. Ha át is ment egy folyamaton, amelynek során felismerte, hogy ő a Messiás, az evangélisták hallgatnak róla; Jézus maga nem be­szél Isten megtalálásáról.

A rendelkezésünkre álló kronológia szerint Jézus megszüle­tett, majd tizenkét éves korában Jeruzsálembe költözött a szü­leivel, később pedig - harminc éves kora körül - megjelent Ke­resztelő Szent Jánosnál, hogy megkeresztelkedjen. A tizenkét esztendős korából való epizód csak Lukácsnál jelenik meg, és nagyon szimbolikus. Mária és József Jeruzsálembe utaznak a zsidó húsvét ünnepére. Minden évben ezt teszik, mert ezt dik­tálja számukra a törvény és a hagyomány (ennek ellenére Jézus maga felnőttként tudomásunk szerint csupán egyetlen egyszer lépett Jeruzsálem földjére, megszegve mind a törvényt, mind a hagyományt). A zsidó húsvét végén a szülők elindulnak haza Názáret felé, amikor is észreveszik, hogy Jézus nincs velük, ha­nem tudtukon kívül ott maradt Jeruzsálemben. Visszafordul-

32 Pál neve a megtérése előtt Saul volt - A ford.

256

A HARMADIK JÉZUS

nak, és izgatott keresésbe kezdenek. Három nap múlva a temp­lomban lelnek rá a fiukra, aki a papok és a tanítók beszédét hallgatja.

Az epizód legnyilvánvalóbb szimbolikus eleme a háromna­pos keresés, amely előrevetíti a Jézus feltámadását megelőző három napot. Mélyebb szinten a történet ugyanaz - Jézus elve­szik, majd újra megtalálják. Amikor szülei megpillantották a gyermeket a papok és tanítók között, az épp „...hallgatta és kérdezgette őket. Akik csak hallgatták, mind csodálkoztak okosságán és feleletein." (Lk 2:46-47) Az anyja ekkor megszid­ta a fiút, amiért elcsavargott: „- Gyermekem, miért tetted ezt velünk? íme, atyád és én szomorúan kerestünk. Ezt felelte: - De miért kerestetek? Nem tudtátok, hogy nekem Atyám dolgaiban kell lennem?" (Lk 2:48-49)

Már itt megmutatkozik a felnőtt Jézus hangja, amely rendít­hetetlenül bizonyos saját kilétében. Mária és József itt azon­ban még a szülő szemével látják gyermeküket. „Ám ők nem ér­tették meg ezeket a hozzájuk intézett szavakat. Velük ment hát, lement Názáretbe, és engedelmeskedett nekik. Szavait anyja mind megőrizte szívében." (Lk 2:50-51)

Az evangélista tehát Jézus másik tulajdonságába is bepillan­tást enged - szelídségébe. Ezután azonban a Messiás életútja zavarossá válik. Az ezt követő időszakról egyetlen homályos utaláson kívül semmit sem tudunk: „Jézus meg gyarapodott bölcsességben, korban, s kedvességben Isten és az emberek előtt." (Lk 2:52) Vagyis idő előtti bölcsessége ellenére a fiatal Jézus további fejlődésre volt képes. Ez arra utal, hogy ő bejárt egy utat, de hogy ez milyen volt, arról fogalmunk sincs. Ezzel szemben Buddha útja az elkényeztetett hercegtől a Könyörüle­tesig hemzseg az emberi részletektől (amelyek nagy részét a történtek után sok száz évvel jegyezték le különböző legendák, mítoszok és helyi történetek alapján).

257

DEEPAK CHOPRA

A megszabadító Egység

A történelem elhomályosíthatja Jézus életrajzát, a fényt azonban nem olthatja ki. A menedék, amelyre az első század zsidósága ígéretet kapott, egyetemes érvényű. Bár bennünket nem kell fel­szabadítani a rómaiak üldöztetése alól, a magunk módján mi is megváltásra várunk. Az evangéliumok olyan igazságról szólnak, amelyet még ma is hallani akarunk, hiszen az emberi élet bizo­nyos körülményei sosem változnak. Az emberek ma is szenved­nek, és elhagyatottnak érzik magukat. Ugyanúgy sóvárognak a transzcendens valóság után. És mindenek előtt azóta is gyötri őket az elkülönültség kínja. Az összes ego kreálta probléma és a reménytelen elszigetelődés továbbra is mázsás súlyként neheze­dik az egyéni létezésre. A megszabadító, akire a mai embernek szüksége van, nem Caesart fogja legyőzni, hanem a dualitást. Jé­zus épp azt a transzcendens ént képviselte, amely feleslegessé te­szi az egót, a kettősséget pedig Istennel való egységgé változtatja.

Az egység még ma is titokzatos ködbe burkolózik - azt sok spirituális utat járó ember képtelen elképzelni. Úgy gondol­ják, hogy a fejlődés végpontja a nagyobb fokú boldogság, az el­me nyugalma és a bölcsesség. Jézusnál azonban megtalálható a cél hiteles víziója. Az „egység" csak addig marad absztrakt fo­galom, amíg össze nem kötjük a konkrét tapasztalat leírásával. Következzenek hát a fő vezérfonalak, magától Jézustól:

Jézus úgy látta önmagát, mint aki a halál felett áll. „S én ve­letek vagyok mindennap, a világ végéig." (Mt 28:20)

Úgy gondolta, hogy tanításai túlélik a történelmet, sőt még magát az időt is. „Ég és föld elmúlik, de az én igéim el nem múlnak." (Mt 24:35)

Saját létezésébe mindenkit belefoglalt. „Ti már tiszták vagy­tok a tanítás által, amelyet hirdettem nektek. Maradjatok hát bennem, s akkor én is bennetek maradok." (Jn 15:3-4)

258

A HARMADIK JÉZUS

Úgy tartotta, hogy egyedül az egység által győzhető le a halál és a pusztulás. „... Hisz nélkülem semmit sem tehettek. Aki nem marad bennem, azt kivetik, mint a szőlővesszőt, ha elszá­rad. Összeszedik, tűzre vetik és elég." (Jn 15:5-6)

A szeretet érzését Istentől valónak tartotta. „Amint engem szeret az Atya, úgy szeretlek én is titeket. Maradjatok meg sze­retetemben." Qn 15:9)

Szellemi kérdésekben minden illetékesség Jézusé. „Én kap­tam minden hatalmat égen és földön." (Mt 28:18)

Hagyományosan ezeket a sorokat (és még sok más hozzájuk hasonlót) bizonyítékként értelmezik, miszerint Jézus tudatá­ban volt, hogy ő a Messiás. Lehetséges azonban másik olvasat is, amelynek értelmében ezek olyan ember szavai, aki az egy­ségben él. Mivel Jézus nem meséli el, hogyan jutott el ebbe az állapotba, nem tudjuk összehasonlítani a régi és az új álla­potot. (Ezzel ellentétben ott van például Buddha, aki herceg­ként és harcosként, a megvilágosodása előtt részletesen meg­osztja velünk élete drámai történetét, ugyanakkor az egység el­érése után - Jézushoz hasonlóan - alig beszél személyes élmé­nyeiről.)

Az egység bizonyos minőségei nagyon tisztán és jól elkülö­níthetőek. Az egység

személytelen erőteljes halhatatlan mindentudó kreatív szeretetteljes

A négy evangélium sok tekintetben zavarba ejtő és homá­lyos, ebben azonban nem. Jézusban olyan embert láthatunk,

259

DEEPAK CHOPRA

akinél a kicsinyke „én" összeolvadt az egyetemes „Énnel", és akinek minden tette ezt a változást tükrözi.

És épp ezért tűnik Jézus olyan megfoghatatlannak, hiszen az egységnek nincsenek kézzelfogható és emberivé tehető tu­lajdonságai. A kereszténység minden lehetséges dolgot elköve­tett, hogy humanizálja Jézust, mert az emberi elme képtelen felfogni, hogy létezhet valaki, aki olyan tökéletesen transzcen­dens természetű, hogy valóságával még a mi legmagasztosabb értékeink, például a szeretet és az együttérzés sem érhetnek fel. Indiában az egység hagyománya idősebb és egyben érettebb is; kevésbé érződik rajta a tömegek elutasításától való félelem. Ezért is van, hogy ebben a kontextusban az egység kevésbé em­beri színekben jelenik meg:

nem született nem halandó kötöttségek nélküli határtalan kifejezhetetlen kimondhatatlan az elme és az öt érzék számára megismerhetetlen

Itt eltörlődik minden, amivel emberi lényként azonosítjuk magunkat. Te és én úgy gondoljuk, hogy egyszer megszülettünk, és egyszer majd meg is halunk. Egy, az egységben élő ember azonban erre azt mondja, hogy hagytuk magunkat becsapni a látszat által, ugyanis csak a fizikai test születik és hal meg. Te és én úgy érezzük, cselekvési lehetőségeink korlátozottak; nagyra tartjuk képességünket, amely által kifejezhetjük, kik vagyunk és mit érzünk; továbbá megmaradunk bizonyos határokon be­lül, amelyeken túl félünk merészkedni. Mindez azonban puszta illúziónak tűnik annak a számára, aki az egységben él.

260

A HARMADIK JÉZUS

Ha Jézus az egységben élt - ahogyan újra és újra kijelentet­te -, akkor nekünk el kell fogadnunk, hogy az ő tapasztalatait nem érthetjük meg azáltal, hogy kiterjesztjük sajátjainkat. Pe­dig ez állandó kísértés. „Szeretem a gyermekeimet. Jézus azt mondja, szeret engem. Akkor Jézus úgy szeret engem, mint én a gyermekeimet." Ez az egyenlet azonban nem működik. Jézus ugyanis olyan szeretettel szeret engem, amelyet fel nem fogha­tok, amíg magam is el nem érem az egység állapotát. Ö arra szólít fel, hogy lépjek a szellem útjára, és találjam meg azt a va­lamit, ami túl van a szavakon, még az ő szavain is. Az egység az a végzet, amely megszabadít a végzet szorításából, és eltöröl mindent, ami előtte volt és utána jön. Mindegy, hányfélekép­pen fogalmazzák újra, az egység semmi máshoz nem hasonla­tos, csak önmagához. Csoda és gyönyörűség, ahogyan Jézus megláttatta ezt a célt - még a vak emberiséggel is.

261

MIT TENNE JÉZUS?

Ezt a Jézusról szóló könyvet nem fejezhettem be anélkül, hogy szemügyre ne venném a társadalmi krízist, amely korunk ke­reszténységét övezi. Nem csak Amerikában, de az egész vilá­gon olyan mozgalmak jelentek meg, amelyek félresiklatták a keresztény ideológiát és hitet, mert megszegték Jézus tanítása­it - még akkor is, ha állításuk szerint éppen hogy a védelmére keltek. A szeretet vallása riasztó mértékben mozdult el a gyű­lölet irányába, bár a nyílt gyűlölködés szava talán még ma sem hallható a szószékekről. Ami azonban biztosan és érezhetően megjelenik, az az álszentségbe burkolt intolerancia.

Nemrég láttam a tévében egy híradást, amely egy új oktatási mozgalomról, a keresztény jogiskolákról szólt. Mivel elégedet­lenséggel tölti el őket az egyház és az állam kétszáz éve tartó szeparációja, vagy esetleg nem tetszik nekik az az egyszerű tény, miszerint az Alkotmány egyetlen egyszer sem említi Is­tent, a fundamentalisták új taktikát eszeltek ki. Azt tanítják a

33 A „WhatWould Jesus Do?" frázis először az 1890-es, majd az 1990-es években terjedt el az Egyesült Államokban. Keresztények ezrei egy­fajta személyes mottóként tekintenek rá, amely mindig emlékezteti őket hitükre, miszerint Jézus a hétköznapi életben is követendő pél­da. Nem csoda hát, hogy a kérdés, illetve annak négybetűs rövidítése (WWJD) a legkülönbözőbb személyes tárgyakról - karkötőkről, pó­lókról stb. - köszön vissza. - A ford.

262

A HARMADIK JÉZUS

diákoknak, hogy a büntető- és a magánjog Isten parancsaiban gyökerezik. A riportban megszólaltattak egy tanulót, aki a közelmúltban végzett az egyik ilyen keresztény jogiskolában. A sugárzó fiatal nő a következőt mondta: „Mi nem akarunk ki­oktatni senkit. Az igazságot szeretnénk hirdetni, és erre az igaz­ságra szeretnénk támaszkodni abban, ahogyan a saját életünket éljük." Szelíd és értelmes modorával meghazudtolt minden in­toleranciáról szóló sztereotípiát. De amint az „igazság" szó el­hagyta ajkait, az embernek zavaró érzése támadt. Aztán a lány így folytatta: „Én a fekete-fehér, abszolút igazságban hiszek. Nem a szürke vagy relatív igazságban. Az abszolút igazságot azonban ott kell keresni, ahol Isten szava van." Megnyerő és okos modora mit sem változott, mégis tudtán kívül a vakbuz­góság ingoványos talajára lépett. A Virginia állambeli keresz­tény jogiskolában aznap tartották a diplomaosztót, amely után több mint száz végzősük kezdhette meg pályafutását a szövet­ségi hivatalok előkelő pozícióiban, köszönhetően egy hithű fun­damentalistának, aki személyzetisként dolgozik a közigazga­tási ágon, Washingtonban.

Más frissdiplomások magabiztosan hangoztatták, hogy min­dig és mindenhol „Isten szava" a jog végső bázisa. A keresztény jog e fiatal káderei ambiciózus eltökéltséggel várják, hogy eltö­rölhessék a melegek jogait és a legális abortuszt, és beleszól­hassanak az őssejtkutatás, az iskolai imádság és egy sor más kereszténységet érintő téma ügyébe. Vajon megmondta már nekik valaki, hogy Isten szava (vagyis a Biblia) egyértelműen és tagadhatatlanul kívül esik a világi értelemben vett megen­gedett határokon, vagy hogy Istennek nem csupán keresztény arca létezik? Ezeket a diákokat csúnyán becsapták tanáraik, amikor meggyőzték őket arról, hogy „Isten szava" alátámasztja a reakciós politikát.

A melegek megveréséről és az abortuszklinikák elleni erő-

263

DEEPAK CHOPRA

szakos támadásokról szóló híradásokban megfigyelhető, hogy a média rendkívül ügyel arra, hogy ne keressen egyenes össze­függést az ilyen események és a fundamentalista tanok között. Ez azonban puszta formalitás. A társadalommal elhitették a „minden érmének két oldala van" elvét hangoztatok, hogy az intolerancia csupán ellenpontja a régóta tartó társadalmi vitá­nak, és ráadásul az erényesebbik. Végtére is a keresztény fun­damentalisták az élet, a családi értékek és a rendszeres vallás­gyakorlás melletti elkötelezettségüket hirdetik.

Ez a trend végül teljesen megbéníthatja a kereszténységet. A felekezeteken belül kiélezett harc folyik a reakciós és progresz-szív erők között, és bizony alig találni olyan esetet, amely ne az előbbiek győzelmével zárulna. Ezek az emberek egyenlőségjelet tesznek a Biblia szó szerinti értelmezése és a jó keresztényi lét közé, mindazon temérdek bizonyíték ellenére - csupán töredé­küket vonultattuk fel ebben a könyvben -, amelyek egyértel­műen állítják, hogy Jézus eredeti tanításait az évszázadok során összezavarták, elhomályosították, megváltoztatták, megrontot­ták és elveszítették. A kereszténység tiszta forrásához való visz-szatérés próbálkozásai eleve halálra vannak ítélve, ez a tény azonban csak olaj a fundamentalisták vakbuzgóságának tüzére.

A krízis tragikus iróniáját nagyszerűen tükrözi a híres fundamentalista szlogen, a „Mit tenne Jézus?" A kérdés au­tók hátuljára ragasztott matricákon és elnökválasztási csatá­rozásokon köszön vissza ránk. A mottó frissessége már rég megkopott, ennek ellenére nagyon sok keresztény (és nem csak a fundamentalisták) még ma is úgy tekint rá, mint er­kölcsi ismérvre. Talán nem is tudják, hogy észrevétlenül visz-szanyúltak az Imitatio Christi34 középkori hagyományához, 34 A m.: Krisztus követése - Kempis Tamás Ágoston-rendi szerzetes (1381-1471) fő műve, igen olvasott lelkiségi olvasmány. Egyébként pedig a keresztény lelkiség közös nevezője és célja. - A szerk.

264

A HARMADIK JÉZUS

amelynek lényege, hogy a hívő az utánzás által imádja Krisz­tust.

Miért aggasztó ez? Mert ennek értelmében Jézus szelíd, együtt érző, szerető és megbocsátó alakja feddhetetlen erköl­csi példává avanzsálódik. Ám amint láttuk, Jézus nem fér be­le ebbe a leegyszerűsített képbe. Nem következtethetjük ki morális elveinket az evangéliumokból. A manapság legin­kább vitatott, és a kereszténységet megosztó társadalmi kér­désekben azok nem adnak megbízható eligazítást. Sőt, a Jé­zus nevében hangoztatott kemény erkölcsítéletek csak még jobban elmérgesítik az olyan keserű konfliktusokat, mint ame­lyek például a melegek jogait vagy az abortuszkérdést övezik. Ha bárki komolyan gondolja a „Mit tenne Jézus?" kérdését, akkor először is azt kell megválaszolnia, hogy „Vajon mit ten­ne Jézus, ha meglátná ezt a káoszt, amelyben ma a keresztény­ség leledzik?"

Abortusz - Az abortusszal kapcsolatos vita két dimenzión ível át - a világin és a vallásoson. Mivel a legtöbben úgy érezzük, hogy mind a kettőhöz tartozunk, az abortuszkérdés kezdettől fogva rendkívül zavaros. A két világ két különböző nyelvet be­szél, és nincs olyan értelmezés, amely mindkettőt magában fog­lalná. Világi értelemben a terhességmegszakítás orvosi proce­dúra, amelyet személyes vagy biológiai okokból hajtanak végre. A törvény értelmében a nőnek joga van eldönteni, mi történjen a saját testével. A meg nem született magzat az emberi élet pri­mitív formáját képviseli, amely - ha az abortuszt időben vég­zik - nem több egy halom összetapadt sejtnél. Erkölcsi tekin­tetben a világi álláspont szerint a nőnek és közvetlen családjá­nak, az érintett férfival együtt, személyesen kell meghoznia a döntést. Egyesek egészen odáig elmennek, hogy a dolgot kizá­rólag a nő személyes ügyének tartják.

265

DEEPAK CHOPRA

Vallási értelemben az imént felsorolt érvek egyike sem kielé­gítő a konzervatív keresztények számára. A katolikus egyház évszázadokon keresztül úgy tartotta, hogy a magzat a foganta­tás pillanatától kezdve szent. A fundamentalisták tehát csupán átvették ezt az álláspontot, de nem ők találták ki. A két szekta a kérdésben egyfajta furcsa szövetséget alkot. Egyrészt a fun­damentalisták számára minden igazság egyedüli forrása az írás, mert egyedül ez eredeztethető Istentől. Másrészt köztudott, hogy a katolikus egyház a kezdetektől fogva bővítette a szent­írások körét, az Újtestamentum szavai tehát csupán a vallás magvát adják. Egy sor szent, egyházi tanács, tanult teológus és pápa alakította, változtatgatta Jézus tanításait, miközben to­vábbra is a tekintélyére hivatkoztak. Ha ezt nézzük, a katoli­kusok és a fundamentalisták között éles ellentétnek kellene lennie. Ahhoz tehát, hogy összefogjanak az abortuszkérdés­ben, régóta tartó acsarkodó vita felett kellett szemet hunyniuk.

Aki azt állítja, hogy Jézus elítélte volna az abortuszt, az egy nagyon specifikus Jézust választott - az ortodox rabbit, aki a mózesi törvények betartására inti követőit. Ez a Jézus minden kétséget kizáróan létezik, és mivel az Ótestamentum elítéli az abortuszt, ez elegendő az élet szentségét hirdetőknek, hogy megkerüljenek egy fontos problémát: Jézus maga sosem említi az abortuszt. És ha már itt tartunk, nem beszél a kérdéssel kapcsolatban kialakult vita egyéb lényeges elemeiről sem, pél­dául arról, hogy mikor lép be a lélek a testbe, hogyan egyeztet­hető össze az anya egészsége a magzat életének megmentésé­vel, illetve kinek van joga dönteni a nő teste felett. A világi és a vallásos nyelv teljes zűrzavarában Jézustól tehát semmilyen fogódzót nem kapunk.

Mivel nem csak egy Jézus létezik, kimondhatjuk, hogy a Jé­zus, aki szigorúan követi Mózes törvényeit, nem ugyanaz, mint aki a megbocsátást és a toleranciát hirdeti. És nem is az, aki

266

A HARMADIK JÉZUS

megveti a törvény betűjét követő és a szellemet figyelmen kí­vül hagyó farizeusokat. Ezt a Jézust a fundamentalisták nem veszik figyelembe. Ha ragaszkodnak egy szigorú Jézushoz, akkor mi a helyzet például a válás abszolút elutasításával? Hi­szen ott van a misztikus Jézus is, aki illúzióként tekintett az anyagi világra, és egyértelműen tagadta, hogy azért jött volna, hogy világi dolgokban véleményt nyilvánítson. Amikor azt mondta Pilátusnak, hogy az ő királysága nem a Földön van, általános érvényű kijelentést tett. Jézus tanításai tehát semmi­képp nem tekinthetők az abortuszellenes mozgalom forrásának, hacsak nem fogadjuk el, hogy az egyházi tantételek az ő szavait visszhangozzák.

A melegek jogai - A zsidó-keresztény hagyományban nagy múltja van a homoszexualitás elítélésének. Ez a megkötés szin­tén az Ótestamentumból származik, hiszen Jézus maga nem beszél a kérdésről. Krisztust nem lehet saját korának konven­cióira korlátozni. Hiszen bármennyire tiszteletben is tartja az akkori erkölcsöket, legalább annyira ostorozza is őket. Az ir­galmas szamaritánus példázata nagyon is idevágónak tűnik: Egy sérült férfi fekszik az út szélén, az arra haladó farizeusok azonban nem állnak meg, hogy segítsenek rajta. Végül a meg­vetett néprétegből származó ember, egy szamaritánus35 nyújt neki segítő kezet. Ha a fundamentalisták Jézus szavát kívánják követni, íme, ez a példázat tisztán mutatja, hogy ő a lenézettek és a megvetettek oldalán állt.

Egyik barátom nemrég elmesélte egy episzkopális36 lelkész-

35 A szamaritánusok nemzsidó telepesek leszármazottai voltak, akik állandó ellenségeskedésben álltak a zsidósággal - A ford. 36 Episzkopális egyház: az anglikán hitvallású egyház(ak) Egyesült Ál­lamokban szokásos elnevezése. - A szerk.

267

DEEPAK CHOPRA

szel történt találkozását. „Pár évvel ezelőtt történt, amikor az episzkopális egyház hívei megszavazták, hogy egy homoszexuá­lis férfi püspök lehessen. Rákérdeztem a helyi papnál, hogy ő vajon miként voksolt. - Ellene - válaszolta keményen. - És miért? - kérdeztem. - Mert a homoszexualitás ellenkezik Isten akaratával - vágta rá gondolkodás nélkül.

Tovább faggattam, hogy vajon honnan tudja, milyen élet el­lenkezik Isten akaratával, tekintve, hogy Jézus nem említi a homoszexualitást. - Ott van az Ótestamentum - válaszolta -, ós különben is, az ember egyszerűen tudja.

Nem vagyok hithű keresztény, de magabiztossága lenyűgö­zött. - És mi a helyzet a poligámiával? - folytattam -, vagy az­zal a férfival, aki elválik a feleségétől, megtagadva és eltaszítva őt? Nem beszélve a nők teljes leigázásáról. Ezek is benne van­nak az Ótestamentumban, nem igaz?

A papon a zavartság jele sem látszott. - Változnak az idők -dörmögte.

- Hát épp ez az - vágtam vissza." A barátom a racionalitás mellett emelte fel a szavát. Való

igaz, hogy a szokások idővel változnak, épp ezért nem korrekt, ha csak akkor engedjük meg a változást, amikor az beleillik sa­ját világképünkbe, ugyanakkor a Biblia szavára hivatkozva el­ítéljük azt, amikor nem. Ez pontosan az a fajta képmutatás, amellyel Jézus is vádolta a papokat - a törvény saját előítélete­ikre szabása. Vajon elmehetünk-e odáig, hogy kijelentsük: Jé­zus nem tekintette bűnnek a homoszexualitást? A kérdés nem dönthető el, hiszen Jézus azért jött a Földre, hogy minden bűnt eltöröljön. Az utolsó vacsorán egyértelműen kijelentette, hogy vérével pecsételi meg az új szövetséget ember és Isten között, amely a bűnök bocsánatán alapszik. Nincs szükségünk tehát lalálgatásokra, hogy megmondjuk, Jézus vajon elítélte volna-e a homoszexualitást. Tisztában vagyunk vele, hogy a Jézus olda-

268

A HARMADIK JÉZUS

Ián keresztre feszített két lator súlyos bűnöket követett el, és ő mégis felajánlotta nekik az Isten országát, anélkül, hogy el­ítélte vagy helyeselte volna tetteiket. Az isteni kegyelemre való méltóságnak nem létezik próbája.

A nők jogai - Sok keresztény konzervatív szemében a nők -még a legjobb esetben is - csupán az egyház másodrangú tag­jai. Az episzkopális egyház súlyosan megosztott nemcsak a melegek, de a nők egyházi szerepvállalásának kérdésében is. A katolikus egyház semmi jelét nem mutatja, hogy hajlandó lenne engedményt tenni azon a megkötésen, miszerint papok csak nőtlen és cölibátusi fogadalmat tett férfiak lehetnek. Mind­ez annak ellenére van így, hogy a Krisztus halála utáni első hatszáz évben a papoktól nem várták el a nemiséggel szembeni szigorú önmegtartóztatást, továbbá hogy sok gnosztikus szek­tában a nők ugyanolyan joggal vehettek részt az egyházi szer­tartásokon, mint a férfiak. Ez azért lehetett így, mert akkoriban úgy tartották, hogy az isteni inspirációból a gyülekezet bár­mely tagja közvetlenül és spontán módon részesülhet.

Jézus idejében nem létezett a nőkérdés, ahogyan azt ma ismer­jük. Leghíresebb, nővel kapcsolatos cselekedetében megbocsá-totta a „házasságtörésen ért asszony" (Jn 8:3) bűneit. Ez az eset - amelyet János evangéliumában olvashatunk - talán Mária Magdolnáról szól, ez azonban csupán találgatás. A gnosztikus evangéliumok, amelyekre a negyvenes évek végén derült fény, de csak harminc évvel később terjedtek el széles körben, sokkolták a hithű keresztényeket Mária Magdolnáról, mint Jézus kiemelt ta­nítványáról szóló részleteikkel. Jézus például az ő pártját fogja a Simon Péterrel folytatott vitában, sőt, egészen odáig elmegy, hogy elítéli Pétert a nőkkel szembeni hozzáállása miatt.

Mária Magdolna kedves tanítvánnyá emelése drámaian ki­fordítja a keresztény hagyományt, ugyanakkor felhívja a figyel-

269

DEEPAK CHOPRA

met arra a vesztes küzdelemre, amely a megbocsátás kérdésé­vel kapcsolatban dúl az Egyházon belül. A zsidó vallásban kez­dettől fogva az eredendő bűn nagy része a nők vállát nyomta. (Egyes bibliatudósok ezt a korai vándorlásokra vezetik vissza, amikor is a zsidók kapcsolatba kerültek olyan népekkel, akik istennőket imádtak. Az elmélet szerint az ősatyák a lehető leg­élesebben el akartak határolódni az istennőimádóktól, és ezért egy nőt tettek meg a világban található minden gonoszság for­rásának.) Éva története meggyökereztetett egy hitrendszert, amely viszonylag rendíthetetlenül élt tovább a keresztényi kor­ban is. Eszerint a nők gyengék, már ami a kísértést illeti. Sze­xuális vonzerejük a romlás forrása, és ez szembeállítja őket Istennel.

A korai keresztények Új Ádámot láttak Jézusban, vadul ra­gaszkodtak azonban a régi Évához. A társadalmi erkölcsök erősebbnek bizonyultak a Messiás szavánál, és ezért Pál idejé­re - ami csupán egy pár évtizeddel volt Krisztus kereszthalála után - már szinte semmilyen jelét nem látjuk, hogy a keresztény­ség meg akarná bocsátani a nők „természettől adott bűnössé­gét". Ehelyett Pál automatikusan átveszi ez utóbbi álláspontot (vagyis hogy a nők eredendően bűnösek), mint az egyház hiva­talos értékrendszerének elemét.

Éva alakjának ellenpontozására született meg Mária ideálja. Az Üdvözlégy Mária „malaszttal teljes"37 kifejezése arra az egyházi tételre utal, miszerint Jézus anyja mentes az eredendő bűntől. Ennek ellenére még ő sem kerülhette el teljesen a gya­nú árnyékát. Az Egyház a tizenötödik században bejegyezte a Szeplőtelen Fogantatás ünnepét, ugyanakkor egyértelművé tette, hogy a katolikus hívek maguk dönthetik el, kívánnak-e hinni Mária tökéletes tisztaságában. Egészen 1854-ig kellett

37 Mai szóhasználattal: 'kegyelemmel teljes'. - A szerk.

270

A HARMADIK JÉZUS

várni rá, hogy a pápa38 szent dogmává emelje a szeplőtelen fo­gantatás eszméjét. (Hogy tisztázzunk egy gyakori félreértést, a szeplőtelen fogantatás kifejezés nem ugyanarra utal, mint a szűzanyaság. Az első Mária teljes bűntelenségben való születé­séről, míg a második Krisztus szexuális együttlét nélküli fo­gantatásáról szól.)

A keresztény nők gyakran érzik úgy, hogy megítélésük az Éva és Mária által képviselt végletekre szorítkozik - vagy bű­nösek, vagy szentek. Nem sok középút maradt számukra. Ha azonban racionálisan szemléljük a dolgot, azt kell mondanunk, hogy a nők nem Éva lányai; szexualitásuk nem bűnös; és ugyanolyan közel állnak Istenhez, mint a férfiak. Aki kívül áll a valláson, annak mindez magától értetődő. A vallás azonban olyan világnézeten alapszik, amely nincs teljes összhangban az ésszerűséggel. Jézus csodás világa egyáltalán nem volt racioná­lis, így az abban hívő keresztény immúnis a világi dimenzió ér­veivel szemben. Lehet, hogy Éva és Mária alakja szöges ellen­tétben áll egymással, ugyanakkor biztos, hogy mindkettejük öröksége túl van az evilági értelmezésen. Nő nélkül a gonosz nem jelent volna meg a világban, de a csodás megváltás sem történt volna meg. A nők tehát magukban hordozzák a legvégső bűnt és a legvégső tisztaságot.

Ez olyan kérdés, amelyben a fundamentalisták sok más ke­resztényi felekezet előtt járnak. Protestáns mozgalomként el­vetették Szűz Mária közvetítésének tanát, továbbá alig, vagy egyáltalán nem rendelkeznek szentkultusszal. A nők sok szek­tában szabadon prédikálhatnak, a pünkösdista hagyomány viszont mindkét nem számára engedélyezi a nyelveken szólást,

38IX. Pius emelte dogmává Mária szeplőtelen fogantatásának (imma-culata conceptio) tanát. - A szerk.

271

DEEPAK CHOPRA

azt a már említett tradíciót, amely a gnosztikusokig vezethető vissza. Némileg ironikus, hogy a nők kérdésében épp a keresz­ténység legreakciósabb ága bizonyult a leghaladóbbnak.

Háború - Amennyire végzetesnek bizonyult az idők során a patriotizmus és a vallás ötvözése, egyben olyan általános is. Jé­zus a történelem legalkalmatlanabb alakja a háború eszméjé­nek megtámogatására. A „béke" szó 344 alkalommal szerepel a Bibliában, és a viszályokkal sújtott zsidó nép számára, akiknek történelme elválaszthatatlanul összefonódott az erőszakkal, a Messiás jelentette a legfőbb békehozót. Szembetűnő az ellen­tét, miszerint bár a Biblia 231-szer említi a „háborút" (nem számolva az olyan szinonimákat, mint a „harc" vagy a „küzde­lem"), a négy evangéliumban ez a szó egyetlen egyszer sem szerepel. (A „háború" szó a legtöbbször a jó és a rossz apoka­liptikus harcáról szóló Jelenések könyvében fordul elő, amely­ben olyan figurákkal találkozhatunk, mint az apokalipszis négy lovasa, a Sátán, Mihály arkangyal, az angyali és démoni sere­gek, és maga Krisztus.)

A Messiás eljövetelét megjövendölve Ézsaiás (Izajás) prófé­ta a következőt mondta: „Messzire kiterjed majd uralma, és a békének nem lesz vége Dávid trónján és királyságában." (íz 9:6) A Zsoltárok folyamatosan a békéért könyörögnek Isten­hez, és bár a fókuszban a politikai egyetértés áll, a személyes és egyetemes békének is megvan a szerepe. Amikor Jézus eljött, hogy békét hozzon a Földre, küldetését a zsidókkal kezdte, de az általa teremtett béke mindenkinek szólt.

Jézus először a Hegyi beszéd Mátétól származó elbeszélésé­ben utal a békére: „Boldogok a békességben élők, mert Isten fiainak hívják majd őket." (Mt 5:9) Ugyanezen evangélium kö­vetkező könyvében Jézus lázító és önellentmondást hordozó kijelentést tesz: „Ne gondoljátok, hogy békét jöttem hozni a

272

A HARMADIK JÉZUS

földre. Nem békét jöttem hozni, hanem kardot." (Mt 10:34) Ez a mondat igencsak zavarba ejtő és rejtelmes a megannyi alka­lom fényében, amikor Jézus békehozónak nevezi önmagát. Né­mileg megvilágíthatják a dolgot Krisztus azon kijelentései, amelyek az isteni igazság által az emberek életébe hozott fejet­lenségről és zűrzavarról szólnak. Szimbolikus értelemben tehát a jézusi kard utalhat arra a hatásra, amely feje tetejére állítja és átformálja az emberek belső életét. De az is lehet, hogy a kérdéses mondat eredeti szövegkörnyezete egyszerűen elve­szett az idők során.

Nem csak a fundamentalisták, de mindenki könnyen bele­eshet a hirtelen következtetés hibájába, és azt hiheti, Jézus tá­mogatna egy „jó háborút", amit Isten nevében vívnak. Az írás azonban ellentmond ennek. A háborúról szó sem esik, Jézus mindenhol a békét hangsúlyozza. „Menj békével!", „Éljetek békében!" - szólnak tipikus fordulatai. A huszonhárom alka­lomnak, amikor a „béke" szót említi az evangéliumokban, kö­rülbelül a fele ezekben a kontextusokban fordul elő. Az angya­lok már nyomban a születése pillanatában békét és jóakaratot hirdetnek az emberek között. A béke eszméje - a szeretetével karöltve - azonban mégis a tanításokban kerül a leginkább előtérbe, ahogy Jézus a legtisztább és legegyszerűbb módokon fejezi ki. „Ha betértek egy házba, először ezt mondjátok: Bé­kesség e háznak!" (Lk 10:5) - utasítja tanítványait. Az Egye­sült Államok jelenlegi politikai légkörében a vallásos jobboldal gyakran használja Isten nevét, hogy megindokolja az iszlám terrorizmus elleni háborút. Az eszme, miszerint Isten kedveli a háborút, az Ótestamentumi Jehova ellenséges magatartásá­ban gyökerezik. Es mégis, véleményem szerint nem mehetünk el a tény mellett, hogy Jézus alakja milyen kevésszer jelenik meg az Al-Kaida ellen folytatott küzdelemben. A Messiás elkö­telezettsége a béke mellett talán zavarba ejtő a modern keresz-

273

DEEPAK CHOPRA

ténység számára, és ezért ebben a kérdésben inkább perifériá­ra szorítják őt az Ótestamentum Istenével szemben.

Gondolataim most visszakalandoznak ahhoz a mosolygó fiatal nőhöz, aki nemrég diplomázott egy keresztény jogiskolában. Emlékszel? Egy ponton a következőt mondta: „Én a fekete­fehér, abszolút igazságban hiszek. Nem a szürke vagy relatív igazságban. Az abszolút igazságot azonban ott kell keresni, ahol Isten szava van." Vajon tudja ez a lány, mennyire hasonlít hitvallása az öngyilkos dzsihádi merénylőkéhez, akik számára az igazság annyira abszolút és Istentől való, hogy a nevében ké­szek bombákat kötözni a testükre? Az istenség megidézése a háborús készültségben azért nagyon veszélyes, mert a másik oldal épp ugyanezt teszi. És ha a háború a végletek összecsapá­sává válik, ott a kegyelemnek esélye sincs. Az abszolút igazság vak igazság. Amikor a versengő ideológiák harcba szállnak, hogy eldöntsék, kinél van az igazság, mindkét oldal ugyanabba a tévedésbe esik: az Isten nevében indított háborúk olyan mesz-sze állnak az igazságtól, hogy azt el sem lehet képzelni. A há­ború pokla spirituális értelemben egyszerűen igazolhatatlan.

És most legyünk őszinték. Vajmi kevés az esély rá, hogy e könyv olvasói keresztény fundamentalisták. A vallásos jobbol­dal hibáiról szintén nagyon sok szó esett már, úgyhogy minek ismételjük el azokat még egyszer? Azért, mert a kereszténység krízise cselekvésért kiált. Huszonöt évvel ezelőtt csak kevés megfigyelő látta előre, hogy a reakciós vallási erők annyira hangossá és erőszakossá válhatnak, mint amilyenek ma. A tár­sadalmi ellentétek minden eddiginél kiélezettebbek. Úgyhogy Jézus üzenetének konkrét tettekre való lefordítására még soha nem volt ekkora szükség, mint napjainkban.

Mit tenne Jézus? Személy szerint kétségem sincs afelől, hogy erkölcsi kérdésekben nem merev törvénykönyvhöz vagy az

274

A HARMADIK JÉZUS

Egyház tekintélyéhez fordulna; nem hajtana fejet a társadalmi nyomás előtt; és nem igyekezne magát mindenáron jobb szín­ben feltüntetni, mint azokat, akiket bűnösnek bélyegeztek. Azokat az embereket, akik így cselekszenek, nem a szellem hajtja. Az emberi természet legalantasabb hibájába esnek bele - elítélnek és megbüntetnek mindenkit, aki más, mint ők. Jól­lehet te és én nem lehetünk képesek megváltoztatni a vallásos jobboldal viselkedését, a passzivitás azonban, amellyel a legtöbb csendben szenvedő és a vitából kivonuló mérsékelt és liberális keresztény reagál, öngyilkos magatartás.

A személyes fejlődés mozgatórugója az ember saját spirituá­lis célja érdekében tett cselekvés. Ha Jézust választottad példa­képedül a szellemi úton, látnod kell, hogy az ő tanításai tettekre ösztönöznek.

Bátorság - Jézus még a legelsöprőbb túlerővel is merészen szembenézett. Biztos volt benne, hogy ha kiáll a rossz ellen, kö­zelebb kerül Istenhez. Alakjában többféle archetípus is megta­lálható, bátorsága mégis leginkább a hőssel azonosítja. Hős az, aki kezdetben egyedüliként néz szembe az egész világgal, vé­gül azonban új világ képviselőjévé válik. A bátorság ellensége a félelem, amely sokféle álarc mögé bújhat. Félelemmel tölthet el a másoktól való különbözés, a megaláztatás és a kiközösítés gondolata. Ezek azonban mind egyetlen állapot tükröződései: a korlátok közti életé. A bigottság első látásra még merészségnek is tűnhet, de mivel falak építéséről és a többi ember kizárásá­ról szól, az intoleráns emberek valójában mindig félelemből cselekszenek. Ha ezt felismered, megnyílik előtted a szellemi út. Rádöbbensz, hogy minden keresés középpontjában egyet­len cél - a félelem meghaladása - áll. A bátorság a korlátok le­rombolása által megújítja az ént.

Igazmondás - Mivel az igazság megszabadít, Jézus a változás eszközeként használta. Amikor igazat mondasz, a másikban

275

DEEPAK CHOPRA

lévő igazsághoz beszélsz. Ő maga talán menekül saját igazsága elől, te azonban meg akarod őt szabadítani, és a folyamatban a saját igazságodat is megerősíted. A kulcsszó itt a „te igazsá­god", amely személyes, relatív, és sosem egyenlő Isten végső igazságával. A viszonylagosság azonban ebben az esetben nem jelent gyengeséget. Arra utal, hogy mindannyiunknak megvan a magunk személyes nézőpontja, és más szemén át nem is tud­juk látni a világot.

Együttérzés és tolerancia - Egy megosztott társadalomban ren­geteg okunk lehet, hogy ne erezzünk együtt másokkal. Mind­annyian jól ismerjük ezeket. Ezért azok között a magunkfajta, hasonló gondolkodású emberek között érezzük jól magunkat, akik megerősítenek bennünket abbéli hitünkben, hogy „ne­künk" igazunk van, „nekik" pedig nincs. Ily módon egyre nehezebb meglátni az igazságot, ez azonban nem jelenti, hogy neked és a magadfajtáknak igazatok van. Épp csak egyetérte­tek. Gondolj azokra az emberekre, akik a tiédtől teljesen kü­lönböző értékrendet vallanak, és tudd, hogy ők épp ugyanolyan igaznak tartják saját álláspontjukat, mint te a tiédet.

Nem könnyű megemészteni ezt az igazságot, de mi sem fon-tosabb nála. A két szembenálló oldal teljesen egyenlő azon a szinten, ahol a „nekem igazam van és neked nincs" létezik. Az ego-súgta hang a spirituális fejlődés ellensége, mert a ki­csinyke én félti saját bizonyosságát, elkülönültségét, versengé­sét és ellenkezését. Jézus tisztán látta ezt a problémát, és ezért az összes tanítása közül az egyik legkövetkezetesebbet fogal­mazta meg vele kapcsolatban: az embernek a világot mindig a legelesettebbek, a leggyengébbek és a legszegényebbek szem­szögéből kell néznie.

Jézus az alázatosságban nem csupán a gőg ellentétét látta, de a szabadulás egy újabb esélyét is. Az ego a maga vágyaival, félel­meivel, törekvéseivel, rokon- és ellenszenvével uralja létezésün-

276

A HARMADIK JÉZUS

ket, és ezért szinte senki sincs köztünk, aki látná az igazságot -vagyis azt, hogy az ego voltaképpen hatalmas teher. Gondjai soha véget nem érőek, aggodalmai elkerülhetetlenek. Győzelmei mú-landóak, elszigeteltsége bénító. Hogy rádöbbenjenek erre az igazságra, Jézus a gyengeség, a kitaszítottság és az ismeretlenség tapasztalatának megismerésére buzdította követőit. Vagyis arra, hogy éljék át, milyen utolsónak lenni. Az ego - amely kielégíthe­tetlenül vágyik az elsőségre - nem bírja elviselni ezt az érzést.

Amikor ezeket a sorokat írom, a keresztény fundamentaliz­mus jelentős politikai sikereket tudhat magáénak. Bár társa­dalmilag kisebbséget képviselnek, a vallásos jobboldal töretlen eltökéltséggel és fegyelemmel küzd a hatalom megszerzéséért A fundamentalista észjárás úgy tekint követőire, mint kívülál­lókra, leigázottakra és meg nem értettekre. így váltak - a jézu-sitól nagyon távol eső értelemben - az utolsókból elsők. Vajon együtt érezhetünk velük? Hát persze, hiszen mindannyian át­éltük már az elutasítás és a kudarc érzését, és tudjuk, milyen utolsónak lenni. A cél tehát nem az, hogy ítéletet mondjunk a vallásos jobboldal felett. Az ilyen reakció nem csupán ellenté­tes a megvilágosodással, de ártalmas is, mint stratégia. A funda­mentalisták ugyanis a következő mottót tűzték zászlajukra: „Mindaddig maradunk, amíg gyűlöltök bennünket."

Akkor hát az együttérzés talán távozásra késztetheti őket? Nem, de lágyíthatja, és idővel feloldhatja harcias merevségü­ket. Semmi sem képes úgy lebontani a falakat, mint az elfoga­dás. Az, hogy Jézus a keblére emelte őket, a szegények és a gyengék számára maga volt a megváltás. Hiszen ezzel megadta nekik azt az egyetlen dolgot, amit önmaguk képtelenek voltak megteremteni: a méltóság érzését. Szellemi utunk során ezt az ajándékot mi is bármikor odaadhatjuk másoknak. Csak raj­tunk múlik, hogy értékesebbnek lássuk őket, mint amilyennek ők látják saját magukat.

277

DEEPAK CHOPRA

Szeretet és megbocsátás - A jelenlegi krízis egyfajta keserű ízt ad e szavaknak. Miközben a vallásos jobboldal büszkén hirdeti Jézus szeretetről szóló üzenetét, hasonló buzgalommal gyako­rolja a társadalmi megbélyegzés és kirekesztés kétes erényeit. Ez az elképzelhető legmélyebb irónia, amelyet csak még kese­rűbbé tesz a tény, hogy az ilyen intolerancia ellen maga a szeretet is tehetetlen. Hiszen mit érünk el vele, ha toleráljuk az intole­ranciát? Amikor a fundamentalisták megkezdték portyázásai­kat a lutheránusok, metodisták és episzkopálisok elégedetten szunyókáló felségterületein, első körben udvarias csüggedtség-gel találkoztak. Aztán ahogy tovább nyomultak, egyértelműen leszögezve, hogy a melegek, a női papok és az abortusz egytől egyig tűrhetetlenek egy „jó keresztény" szemében, a csüggedt-ség zavarodottsággá változott. A mérsékelt keresztények pró­báltak közös nevezőre jutni a fundamentalistákkal, mérsékelt kompromisszumokat kerestek, ezek a taktikák azonban hatás­talanok maradnak, ha a tárgyalóasztal másik felén ülő embe­rek teljességgel megingathatatlanok saját pozíciójukban.

Akkor hát mi a megoldás? A keresztényi szeretet eme para-doxona nem új keletű, az Egyház pedig már nagyon sokszor el­bukott a „Szeresd ellenséged" parancs teljesítésében. Ez a ku­darc idővel arra késztette képviselőit, hogy ne emeljék fel a hangjukat a háború, az intolerancia és a kisebbségek társadal­mi megbélyegzése ellen. Az ember tehát magára marad a prob­lémával, hiszen láthatóan semmilyen magasabb rangú tekintély nem fogja megoldani helyette. A kihívás pedig nem egyszerű, és még csak nem is adható rá konkrét válasz. Ehelyett bíznod kell a saját, szeretetre való képességedben, ahogy a spirituális úton haladsz. A magasabb tudatosság szintjein a szeretetnek van hatalma. Épp ezért a változás, amely a nemszeretetben gyökerezik, valójában semmit sem old meg. Két ember, akik utálj ák a másik véleményét, ugyanannak a dilemmának a tükör-

278

A HARMADIK JÉZUS

képei; mindegy, hogy az egyikük fundamentalista, a másik pe­dig liberális. A szeretet sok mindent jelent, két dolog azonban kiemelkedik ezek közül: az, hogy a szeretet igazság, és az, hogy a szeretet tapasztalás. Jézus azt mondta, hogy ha megtapasztal­juk a szeretet igazságát, képesek lehetünk túlnőni a nemszere­teten és a nemigazságon.

A huszonegyedik század elején mindenki jócskán kiveheti a részét a nemszeretetből és a nemigazságból. Mindannyian tud­juk, ki az, akinek nem vagyunk képesek megbocsátani, vagy akivel próbálunk toleránsak maradni. Tudjuk, milyen álarcot viselni olyan társadalmi okok miatt, amelyeknek semmi közük legbelsőbb érzéseinkhez. A spiritualitás arról szól, hogy kilép­jünk ebből a körből. A lélek automatikusan szeret és bocsát meg; átlát minden kettősségen, bármilyen mélyen gyökerez­zen is az; és nem visel álarcot. A lélek nem távoli cél, hanem az én rejtett aspektusa. Végső soron minden krízis csupán múló történés. Ma kritikus jelentőséget tulajdonítunk az abortusz­kérdésnek; három-négyszáz évvel ezelőtt pedig legalább ennyi­re fontosnak tűnt, hogy vajon a megkereszteletlen csecsemők lelke a Pokolra jut-e.

Jézus azt tanította, hogy a jelen pillanat tiszavirág életű. Aki ma győz, holnap veszíteni fog, és fordítva. A helyet, amely egy probléma megoldása után felszabadul, azonnal betölti egy újabb dilemma. Egy olyan világban, ahol a győzelem és a vere­ség ugyanazon illúzió két oldalát képviselik, a harmadik út a követendő. Használd fel a ma krízisét a holnap megjavítására! A szeretet felé elköteleződni keresztényi dolog. Ha nem kötele-ződsz el, nem tapasztalhatod meg saját hitelességedet. Nem állíthatod szembe a benned lévő szeretetet, megértést és meg­bocsátást rejtett előítéleteiddel, intoleranciáddal és kritikussá­goddal. A külső konfliktusok ezt - és csakis ezt - a célt szolgál­ják a spirituális úton. Visszatükrözik azokat a belső ellentéteket,

279

DEEPAK CHOPRA

amelyek feloldásra várnak, és ezáltal megmutatják, mekkora távolság választ el saját lelkedtől.

Ezek után képesek lehetünk nem úgy tekinteni a keresz­ténységen belüli szakadásra, mint újabb fárasztó politikai csa­tározásra, vagy a jó és a rossz harcára. Beláthatjuk, hogy sokkal inkább arról van szó, hogy belső világunkból kivetítjük a drá­mát a külvilágba. Te és én azért keveredünk bele ebbe a drámá­ba, mert a mi drámánk. Bele akartunk keveredni, mert része mindannak, amit spirituálisán magunkra vállaltunk. Az elnyo­mó és az áldozat, a rossz és a megrontott, a gyenge és a hatal­mas, egytől egyig bennünk élnek. Nem oldhatunk fel minden kettősséget, a lélek szintjén azonban feloldottuk azokat, ame­lyek által előreléphetünk az úton. Mit tenne Jézus a helyünk­ben? Tovább járná az utat. Éppen annyi bátorságot, szeretetet, igazságot, együttérzést és szeretetet tanúsítana, amennyi való­ban van benne. Nem akarna olyasvalakinek látszani, aki nem ő. Az Ember fia akkor volt a legemberibb, amikor visszatük­rözte a mindennapi élet konfliktusait - a lét azon szintjét, amelyet jól ismert, még ha sikerült is túllépnie rajta. Neked és nekem nem az a feladatunk, hogy utánozzuk Jézust, hanem hogy a részévé váljunk, vagy - ahogyan ő fogalmazott - benne maradjunk. Ezt a tudatosság szintjén tehetjük meg, ha kivesz-szük a részünket abból a soha véget nem érő folyamatból, amely az elkülönültséget egységgé változtatja. Mert a mi életünk ugyanannyira beletartozik, mint a Messiásé.

280

Az egyház és a történészek állításait már ismered. És az igazságot?

Vajon miért van az, hogy olyan nehéz a krisztusi tanítások szerint élni?Tényleg ezt akarta Jézus? Ki ő valójában? A harmadik Jézus lapjain olyan választ kapunk a kérdésekre, amely nagy kihívást jelent jelenlegi hitrendszereink számára, és új megvilágításba he-lyezi Jézus tanításait Chopra szerint ugyanis nem egy Jézus létezik, hanem három.

Először is ott van a történelmi Jézus, a férfi, aki több mint kétezer éve élt, és akinek tanításaira a keresztény teológia és gondolkodás épült Aztán ott van Jézus, Isten fia, aki megtestesít egy bizonyos dogmával, papsággal és hívőkkel jellemezhető intéz­ményes vallást És végül ott van a harmadik Jézus, a kozmikus Krisztus, akinek spiri­tuális útmutatása az egész emberiséghez szói, és nem csupán annak az egyháznak a tagjaihoz, amelyet az ő nevében hoztak létre. Ez a Jézus ahhoz az egyénhez szól, aki szeretné személyesen megtapasztalni Istent, és elérni azt, amit egyesek kegyelmi álla­potnak, Isten-tudatosságnak vagy megvilágosodásnak neveznek. Ez a Jézus teljesen új, radikális szemléletet javasolt, amely átalakulást kíván meg az embertől.

Chopra azt szeretné megmutatni, hogy nem lehetetlen a jézusi úton járni, ehhez azon­ban először túl kell lépnünk a sablonos Krisztus-képen, és meg kell értenünk, meg kell hallanunk a„harmadik" Jézus szavát. A kötet egy nagyon részletes gyakorlati útmutatót is tartalmaz azok számára, akik rá szeretnének lépni a krisztusi útra, vagyis akik a megvi­lágosodást keresik.Tizenöt leckéből álló fejezete lépésenként mutatja be, hogyan való­síthatók meg Jézus tanításainak sarkalatos pontjai a mindennapi életben.

Itt az idő - mondja Chopra -, hogy a kereszténység felülemelkedjen kirekesztő ten­denciáin, és újraértelmezze önmagát mint olyan vallást, amely a személyes megta­pasztalásra és a spirituális fejlődésre összpontosít, s nem azt várja el, hogy egy készen kapott dogmát fenntartás nélkül sajátunknak tekintsünk. Ezáltal Jézus végre meg­mutatkozhat valós szerepében, amely nem más, mint az univerzális tanítóé; valakié, akinek könyörületességről, toleranciáról, megértésről szóló tanításai az egész embe­riséghez szólnak, amelyekkel minden ember képes azonosulni.

„Neked és nekem nem az a feladatunk, hogy utánozzuk Jézust, hanem hogy a részévé váljunk. Ezt a tudatosság szintjén tehetjük meg, ha kivesszük a részünket abból a soha véget nem érő folyamatból, amely az elkülönültséget egységgé változtatja."