Benyó Judit

Édes kicsi szerelem-vágyamÚj versek – 2003-2006

2

3

Benyó Judit

Édes kicsi szerelem-vágyamÚj versek – 2003-2006

Szerkesztette: Benyó Judit

A címlapon Benyó Judit költőnő fényképe,Szabó István munkája

© Benyó Judit, 2006

4

TARTALOM

Anyám, hiányzol – 2003-2006Anyám, bánatos virágom

Ádventi gondolatokAz ősz kesergése

LángvirágokMit titkolózol?

Gyere vissza, térj vissza!Mint a boróka

Anyám, hiányzolAz éjszaka mélyénA messzeségből jött

Édes, kicsi szerelem-vágyam – 2004A világot akarom megismerni

Mindig ölelj!Legbelül, a lélek

A legforróbb nyárbanÖlem simitja tavaszi szélMindenhol megújulás

Ébreszd fel a szerelmet!Álmomban, átölelve

Tavaszi virágzásAz emlékezés, a remény

Felbőg éjszakámMindig hívlak

Kié vagy?Az éjjel öbleibenSiess! Szeress!

Borultál-e rám?Féltett kincsem

Fekete-bíbor éjszakánkMinden virág, minden falevél

Azurkék éjszakámA kór, a szerelem

Gyere ide, csókold a vállamat!Édes is, fanyar ízű is

Az ősz hálójábanTestünkhöz ér

Asszonyifjító férfi

Tépázza a szél – 2005Végnélküli idő és végtelen tér

Tépázza a szélHaragszom az augusztusi nyárra

Elillant a nyárSurrognak, suhannak az idő ördögei

Szeretsz-e?Mályvarózsám, bársonyos mályvarózsa

5

ANYÁM, HIÁNYZOL2003-2006

ANYÁM, BÁNATOS VIRÁGOM

A Styx folyó partján,hol fehérfürtű virágokvilágítanak éjjel,halott lelkek árnyaiőszi szélben,őszi szélben,Hiszem, hogy elriasztoma halált,lombok, szálljatok széjjel!Búcsúzó szavakat hallok,apám sápadt arca –és anyámat látom jönniaz ezüst hárserdőn felém,harsogó, piros szíve feldobogőszi csillagvirágom, anyám,ősz csillaga,bánatos virágom,ékességem,a mélyzöld ragyogásbanjössz felém,virágfelhőben, lebegőn,harangok zengésével.

2003

ÁDVENTI GONDOLATOK

Tél. Ádventi szél,északnyugati, hideg szél,léleksustorgató szél,átdereng mindenen a fény.

Megérinthetném a holdat,űri tájakon kószálnék szerelmesen,aztán alászállnék a mélybe,takarj be, vegyél az öledbe!

Hallgassuk a szél susogását,a karácsonyi éneket,a harang-zúgásthadd nézzem arcod titkait,hadd fejtsem, meg, szeretsz-e?

6

Beteljesedik a jóslat,áhítat, csend, éjszakai, lázasimádat és megölelsz.Megtartottál, marasztaltál,és most eljöttem hozzád.

2003

AZ ŐSZ KESERGÉSE

N. Cs.-nak

Eső, szél, gyertek,vigasztaljatok engem,szorítja mellkasomataz ősz kesergése,csupa nedvesség, a tájon –nedves hűvös falevelektánca, verdesése,maradni, maradni,azt suhogják a szélbena fűzfák lehajló ágai,gyenge szívem susogása,eső, szél, gyertek,vidítsátok fel szívemet!

2004

LÁNGVIRÁGOK

Egy szívreható,novemberi délután,amikor még álomképaz érintésed,és halványan sugárzóa nap fényemit gondoljaka lélek ág-bogairól,és titkaid mély rétegeiről,hogy fejtsem megbánatodat,mely beborítja napjaidat?Lángvirágom,a fénylő, sötétpiros színűőszben,a párás, hűvös őszben,mindenhol néz rám szemed,nehogy elcsüggedjeka valóság sűrű,ködös éjjelében.2004

7

MIT TITKOLÓZOL?

Sugarasan szétterülaz esőtől ázott,beboruló reggel,mit titkolózol,barátom, szívbéli férfi,ne szidj, ne átkozz, engem,ne kételkedj, ne búsulj, életem!

Mit titkolózol?Őszi, szomorú-nézésű férfi,ki minden percedbena mindenséget látod,csillapíts le engem,Ne szidj, ne átkozz engem,ne kételkedj, ne búsulj, életem!

2004

GYERE VISSZA, TÉRJ VISSZA!

Gyere vissza,térj vissza, gyönyörű ősz,ifjúságom!Már mélyül, dideregmost ez az ősz,kék égen az a végtelen,rezignált nyugalom-vágyak tudója, őszi szél,vegyél körül,csak a Nap fénye,és a mindenen áthatolóemlékezés,a létezésünk,a varázslások idejemarasztalnak –rátalálunk bánatra,örömre,az égre, a csillagokra,a tűzre, a Napra,és a Holdra,gyere vissza,térj vissza, gyönyörű ősz,isteni ifjúságom!Ölelve a teret,Ölelve az eget,ölelve az egész univerzumot,ölelve az őselemeket,boldogan és boldogtalanul,a napfelkeltét és a naplementét,

8

a mindig változó évszakokat,a tavaszt, a nyarat,az őszt, és a telet,istent és embertölelem én.

2004

MINT A BORÓKA

Cs. M.-nak

A vadgesztenyefákhatalmas lombja alatt,ilyenkor, ősz elején,jó lenne találkozni,lelkednek titkaival,bemártózni a hajnalia harmatbaa harmatos fűben járni,kábultan –csillapítsd le természetszomjamat,kis madáreledelt adjatoknekem,mert virágfészekbe bújoknemsokára,mint a boróka ágai,olyanok napjaim, perceim,testemet dörzsöljétek bea boróka gyógyító olajával,illatos, őszi estén –a vadgesztenyefák hatalmaslombja alatt hűs italom legyenközelséged.

2004

9

ANYÁM, HIÁNYZOL

Hófúvásszálló hópelyhek,belevisznek az emlékezésbe,a régi bánat idejébe,gyerekkorom tiszta,feledhetetlen sivítozásába,anyám, hiányzol –kimegyek ma éjjela fagyos éjszakába,sírni, zokogni fogok újramiattad, anyámmegcsapja arcomat a hideg,januári szél,és látom, ahogy utoljárasétáltunk a kórház kertjében,mamával,akkor is tél volt, nagy hó,hófúvás,és reménykedés,imát mormoltak a fákanyám,vergődtél,megmentőd nem jött el,mentünk melletted,nem gondoltunk a halálra,vártunk haza,a végzetes órán,lehúzott valahová a mélybe,a szörnyű mélységbe, –a tél hófehér leplébe hirtelenbelecsavart a nedves szél,nem engedett el,szorította szívedet,megdermesztette szívedet.

2005

10

AZ ÉJSZAKA MÉLYÉN

I.

Élet-halál kísértése,szédítő tavasz-időben,zuhogott, káprázottminden,csak úgy zúgott Pest összesvadgesztenyefája,virágai, lombjai, alattbódulva jártam –mint világító fáklyákaz esős úton,olyanok voltunk –az idő labirintusábólkifelé, fölfelé vergődők,titokzatosan táncoló,rohanó, száguldó költői,ebben a transzeurópai estében,suhogó, csillogó esőfátyol alatt,a csapzott, pesti utcákon,végig.

II.

Száguldás.Az időben és térben,a boldogtalan nappalok elől,az éjszaka misztériumába,valamilyen új csodábanreménykedve,csak a fájdalom,a lélekben, a testben,forog az időben,a terjedő, a szétáradó,fájdalom,a félelmetes bánat,az emlékezés,a levegő illata,a csönd vágya,a lélek oázisábanéha –megszállottságunkaz éjszaka mélyén –szívettépő idegeink muzsikája,örvénylése.Hajsza a létezésért.

2005. április

11

A MESSZESÉGBŐL JÖTT

M. I.-nek

Eljött a férfi,a boldogság szerencse-csillagátőrzi,téli estén,forróbb, mint a nyár,ezer és ezer csillagaival,reményeivel.Téli esténa világ összes világítótornyavilágít,akár a sötét tengeren,a viharos tengeren,ez a lobogás, ez a lángolás.Ne sírjatok,itt van az ifjú,aki a költészetet szereti,közel már a tavasz,közel április, május,közel a rügyfakadás.Meglátjátok csodát teszünk,mi ketten,az örvények fölött,hullámverések között,fönt, a gyöngyházfényűfényességben, szélzúgásbanlebegünk –nézzétek, eljött a férfi,óceánok felől,kontinensek felől sietett,száguldott,míg ideért.A messzeségből jött,hogy felemeljenhozzátok.

2006

12

ÉDES, KICSI SZERELEM-VÁGYAM2004

A VILÁGOT AKAROM MEGISMERNI

A világot akarommegismerni egészen,tudni az összes varázsszót,minden misztériumbabelelátni –szél kibontja a szerelemfonalát,süvíts szél,süvíts tűz,ne sorvadjon el testemtúl korán,hosszú még az utam,mely előttem áll.

2004

MINDIG ÖLELJ!

Teremtőm. Gyönyört, örömöt adóférfi.Rossz és boldog-lét váltakozásátkíséri az idő,visszatérsz a szerteágazó térben,ébrenlét és álom között lengsz,átölelve engem,az asszonyodat,mint riadt vad,nézel sejtelmesen.

Szólítlak, szólítgatlak,ízlelgetem csókjaidat,a teljességbe vigyél,mindig ölelj!

2004

13

LEGBELÜL, A LÉLEK

Rikolt, süvölt, sír,tavasszal a hajnal,fénysugarak, csendes áldomás,szívemben a világmindenség,ujjongás,istenek erejét érzem magamban.Sietnék a szerelemodújába, hozzád –szerelmeskedés lesz az éjszaka –elragad bennünket,kinyitod a titkok kapuját.Legbelül a lélekbelsejében kiáltások,vágyak, kételkedés, szenvedély,örvendezzünk egymásnak,szerelemmel,fájdalommalérints meg!2004

A LEGFORRÓBB NYÁRBAN

I.

A létezés mélyén,a lélegzésben egybeforrva,a kiáltásbanodatalálsz a szívhez,vágyak szállnak felfelé,tűz a férfiés víz az asszony,amikor szeret.Igazat mondj!A legforróbb nyárbanjó legyek,jót tegyek veled!

II.

Amerre, mész,szél repülésével borulok rád,hársfaillat körüllengiújra a várost,júniusi este, édesillatú,tüzed fellobbantom.A legforróbb nyárban.

2004

14

ÖLEM SIMITJA TAVASZI SZÉL

I.Ölem simítja tavaszi széltavaszi virágok illata száll,mámoros, áprilisi éjjelvár rám,segíts hát,éltető vízen!

II.Gyere és igyunk, ahogy nemrégvilágosságba nézzünk!Eső, öntözd a földet, itasda virágokat, növényeket:Már nem tudok nélküled élniezután.2004

MINDENHOL MEGÚJULÁS

Ments meg a haláltól!Ez a kívánságom tavasszal,amikor minden napfényes,ölelkeznek az űrben a csillagok,szerelmeskednek madarak,erdei állatok,árad a vágy a teremtményekben,mindenhol megújulás,táplálj, szeress, szólj!Ments meg a haláltól!2004

ÉBRESZD FEL A SZERELMET!

Gyerekként csodálni mindent,a rejtélyeset, a titokzatosat,az elérhetetlent,—siratni az elmúlást, az őszt,levélhullást, ifjúságunkat,a test féktelen vágyát,istentelen táncolást,a szépséget, a csókokat.Ébreszd fel a szerelmet,áldozz, ölelj, légy hosszúéletű,hogy ne szaggasson az éjszaka,percek, órák, nappalok, hajnalok.2004

15

ÁLMOMBAN, ÁTÖLELVE

Álmomban, átölelve téged,nem siettem visszaaz ébrenlétbe.Ölem lángjában pihentél,az űrbe szálltunk,a tomboló szélbe.

Álmomban fellélegeztem,bársony leplében lehelt ránkaz éjjel –furcsa fuvallatban, a szívben,igazi vágyakigazi vágyak.

2004

TAVASZI VIRÁGZÁS

I.

A folyó partján,ott fészkelnek a kis madarak,látom a párás időbena titokzatos folyót –viszi a víz az ábrándképeket,és ahogy virágzik minden –tavaszi virágzás,legféltettebb virágom,legédesebb álmom.

II.

Valaki el akarja rontania százszor megszenvedettet,a szerelmemet,fehér fűz, akácvirág nyílik,igyuk a bogyók nedvét,zsenge szívedet hallgatnám.Szellőrózsák,a folyó partján üzennek,szerelmet üzennek.

2004

16

AZ EMLÉKEZÉS, A REMÉNY

I.

Legyen enyém az éjszakasötét színe,a hajnal vöröslő látomása,a nappalok sikító fehérsége,a tavaszi szél gyengédsége,a virágok tiszta illata,a fény, a fénysugárzás,a lélegzeted, tested melegsége!

II.

Űzd el e homályt,űzd el a félelmet,űzd el a romlást,űzd el a halált!Társam vagy, hozzád szegődök,ne legyek vándorló vad!

III.

A remény, melyben vergődünk,örömöt keresve,felhevíti a napokat.

2004

FELBŐG ÉJSZAKÁM

Nem nyugodoksoha már,tapintásod nélkül,emlékeim nélkül –hallom a hűvös szélsusogását,érzem lélegzeted áramlását,mélyül a nyár, remeg,fázik még kicsit,vágyak megmozgatnakminden létezőt,átkozott az ember párja nélkül,felbőg éjszakám.

2004

17

MINDIG HÍVLAK

Hívlak,mint akinek légszomja van,mindig hívlak tégedet.Magányomban,elvadultan,jó lenne egymást beborítani,összeolvasztani,mint eső csapkodja a növényeket,szél tépázza a novemberi falombokat,ahogy erjesztik ősszela legérettebb borokat, –mint gyökerekrea föld rátapad.

2004

KIÉ VAGY?

Szeretsz-e,ezen tépelődömreggel és éjjel –egész napom,mint kopár, elárvult,őszi falevelek esőáztattakavargása,félhold, nézd az égen,élet-szomjúságom –novemberi este van,szóljatok keserű dalok,hegedűszó, sírjatok,szeress, kié vagy?Enyém vagy-e még,vagy szemed rávetettedegy új asszonyra?Ennek az új asszonynakveszélyes ölelése van,ez az új asszony –az apokalipszis asszonya,kié vagy?

2004

18

AZ ÉJJEL ÖBLEIBEN

Mint a földre boruló virág,kiszáradok nélküled –a tűző nap alatt gyere,a szétterülő napfényben,hímvirágom, csókfüvem,a csendes éjszakában,az éjszaka öbleiben,fonódj rám,mint az éjféli harangokat,kongatják a szerelem óráját.Hűvös a testem,sápadt az arcom,verítékezem –éjjelre már nem találjuk megegymást,olyan sokára jössz,olyan soká.Csábító, hűs éjszaka,illatos éjjel,pillangós-fürtű éjjel,szárnyas, mézes, bársonyos éjjel.2004

SIESS! SZERESS!

Bánkódtam utánad,az ágyon tested illatátólmegremegtem.Úgy aludtál,abban a paradicsomi állapotban,mint ahogy megszülettél,részegültünk volna le,bolondultunk volna bele!

Sustorgó autók,az utca zaja,felébresztett álmodból,az idő veszedelmesen halad,és elveheti a szerelmünket.

Siess! Szeress!Csillagok nehogy a világűrbenszétrobbanjanak,a felforrósodott növények,virágok nehogy eső nélkülmaradjanak.

2004

19

BORULTÁL-E RÁM?

Mint virágfejecske a levelekhónaljában,úgy bújsz, ölembe,úgy fészkeled be magadéletembe,kinyitnak a virágok,nézd a csodát –így érlelődik a vágyunk,a szerelem pillangós percei,így sietnek, így rohannakészrevétlenül,megnyíló virág vagyok –selymes, rám simuló mellkasoddalborultál-e rám?2004

FÉLTETT KINCSEM

Csalogató mézajkammalcsókoltalakféltett kincsem,az éjszakábanaz éjszaka harangvirág-csengettyűi szóltak,mint összenőtt pártalevelek,feküdtünk,madárkaromként öleltelek,és mint kibomlott csillagoka sötétben,kinyílt az éjjel –messze kúsztunk,mint az indák hajoltunkegymásra.2004

FEKETE-BÍBOR ÉJSZAKÁNK

Belesüppedtünk az éjszakába,a sötétkék éjbe,ifjú tested nedvei áramoltakés a létezés szép-virágzatúnapjánide jössz mármagányos életembe,hideglelés ráz, jajgatok,mint akit megvesszőzteka szerelem-vággyal.2004

20

MINDEN VIRÁG, MINDEN FALEVÉL

Minden virág, minden falevélés minden falomb búsuljon utánad,hevülj fel,liláskéken forrjon a hajnal,érlelődjenek a magok a földben,messze elkúszva –mindig, minden nyáron átvirítsanak a virágok!

Kívánt, csupasz testünkön,ívesen hajoljon meg a fény,rubinszínű őszben!

2004

AZURKÉK ÉJSZAKÁM

Óriási éjszakánkona sejtek nedve áradjonajkunkon át,ellenállhatatlanul!Nősziromként remeg a testem,azúrkék éjszakám susogó, –zöld függönye mögötthosszú, selyemszoknyám száll.Hangosan kiálts,izgatottan,hátravetett fejjel –mellemre szállj,ujjongva, gyönyörűségesen,ússzunk egymás felé –tépd fel az éjszaka burkait!

2004

21

A KÓR, A SZERELEM

A kór, a szerelem,isten büntetése,nehezen gyógyuló sebem,az agy, a szív,a mindent látó szemmákonya.Mint lepkeszárnyaklebegünk egymásba –árvalányhaj suhogfölöttünk,az éjszaka mélyedéseiben,de tépdesik már szívünketnemsokáraa halál-keselyük.

2004

GYERE IDE, CSÓKOLD A VÁLLAMAT!

Rejtőzködsz életemben,gyere elő,

démonikus férfi,borítson be tűzijáték villódzássaléjjeled,a csókok leplét borítsd rám,rejtőzködsz életemben,gyere ide, csókold a vállamat!

2004

ÉDES IS, FANYAR ÍZŰ IS

Édes is fanyar ízű isközelséged, lényed –mint páfrányok, legyező-szerűen hajlunk, remegve,árnyas erdőn, egy különöslátomás, – álombeli tájon.

Törékeny a lélek, a szív,ne hagyd el az asszonyt,ha már üdesége távoli –arca sápadt, hófehér,megfosztva a csókok aromájától,nedves sziromvirágaitól.

22

Édes is, fanyar ízű ismost az ősz, didergős,belül a testben vágyódás,kívül a büszkeség, dacos nézéspiros rúzs a száján, régi csókokemléke-tüzes, rózsás ajkain.

2004

AZ ŐSZ HÁLÓJÁBAN

I.

Az ősz hálójában,vergődünk a szerelemben,nem számít már,az idő múlása,csipkebogyók, vadkörtéklepergése, ízeinek savanyodása.Minden ősszel,levélzuhatagban, tékozlóanjárunk,mulatozva, keringve, részegülten,kesergő, őszi virágok között,a vigasztaló, boldog élet szigeténfeltűnik egy álom –messziről piroslanaka hamvasszeder levelei,a vadrózsabokor,szárcsák, sirályok,világítanak,szélszaggatta fák, bokrok fölött.

II.

Szabad a szerelem ágyánkinyújtózni,majd belep bennünketaz éjszaka sötétje,az őszi, forró szerelem növénykéi,szárnyasan ránk borulnak –míg beleesünk végüla csókok vermébe.

2004

23

TESTÜNKHÖZ ÉR

I.

Egymáshoz érjünk,hogy aztán virágozzunk, díszesen,napfényesen,ömlik ránk az őszi, fénylő levélzuhatag,legelőkön, réteken, utakon,mindenhol szerelmünket hirdetiaz ősz,testünkhöz ér a csípős csalánégető fájdalommal.

II.

Napfényes ősz,halványan pirosló ősz,megérintett engem ez a forró ősz,csipkerózsák fehér szirmai,édeslevelű ősz, kesernyésízűvirágok illata,émelyítő, édesízű levegő,vöröslila nappalok,szárnyas éjjelek,kicsorduló fények.

2004

ASSZONYIFJÍTÓ FÉRFI

Mint esőfelhő,elszáll boldogságom,elalél a nyár,víziókban, álmombanmúlik el, kiég a vágy,mint száraz rétekenkimerült, szomjas növények,fátyolvirágok.Asszonyifjító férfi,hol maradtál?Mint esőfelhőelszáll boldogságom.

2004

24

TÉPÁZZA A SZÉL2005

VÉGNÉLKÜLI IDŐ ÉS VÉGTELEN TÉR

Ez a félelmetes, téli csend,melyben minden élőaz Idő áldozata,csak a vágy,a vágyódás,a kívánás,a várakozás lendíti kinéha az emberta végnélküli idő és avégtelen tér szorításából –ez a fagyos, téli fehérség,elszakítva már a szerelemtől,elszakadva, elszakadva szinteaz élettől,mert élet és halál birkózásaminden napunk –átjárja lényemetaz elhagyatottság,az otthontalanság,de jaj, a bánat ezerszínű,beszakad a mellkas,hidegebb, fagyosabb még nem volta tél,szaggat, tép,hogy nincs senkim se,ezen a földön?!Barátom a távoli űrbőlüzen nekem,üzeni, hogy vár.

2005

25

TÉPÁZZA A SZÉL

Tépázza a szélnézd, a zöld lombokat,hajladozásuk az én vágyaim, emlékeimlengedezése,májusi nap –borús, fényes, szeles is,mint létezésünk,megrázza a világot –az ég kitárul,a lélek mennybe repül,feltámad –tavasszal májusban,szerelmünk is szárba szökken,ének, imádság-zarándoklat a szerelemünnepén,nem, nem a halállalegyesülünk,nem a sötétségbe,csak a fény felé,együtt – és mindig, ezentúl megmártózása szerelem szentélyében.

2005

HARAGSZOM AZ AUGUSZTUSI NYÁRRA

Haragszom az augusztusi nyárra,folyton beborul az ég,sustorgat, diderget, rám suhint,akár szerelmed, melyetrám borítottál esztelenül,ne tudjak többé örülni, nyugodni.

Eső szelét érzem susogni,hallom falevelek zizegését,forró nyár, becsaptál, jó volna éreznimost, hogy áradsz, Nap-életem,hogy újra beleolvadok, megintaz őrjítő világegyetembe.

2005

26

ELILLANT A NYÁR

Zsong fülemben egy dal,hogy elillant a nyár,csókok nélkül, forróság nélkül,az égbolt fölöttem elúszikmelankolikusan,ebben a félelmetes tájban,hova sietsz szívem,van-e sok állomás,lesz-e aki szeret istenigazából,új időbe vezetés ismeretlen vidéken ébredünk.

Bort a torkomnak, piros bort,feledni nem!Nem feledésre, újraéledésre,mert közel az ősz,az égbolt borús lesz,az idő szorításábanhogy múlik az élet –és hívom a szerelmet, barátaimat,mert nem tudnimeddig megyünk így,egymásba kapaszkodva.

2005

SURROGNAK, SUHANNAK AZ IDŐ ÖRDÖGEI

Surrognak, suhannakaz idő ördögei,birkózzunk meg velük,gyerünk!Ne törődjünk semmivel,benne vagyunk a hatalmas időben,mely úszik, hullámzikóceánok hullámverésével

Édesem, hajózzunkegyütt, ezentúl,világtengereken át,forgószél fölött,jó lesz élni, meglátod, –ránk árad a mindenható Nap,az égig érnek a fények,arra várok, hogy a hullámokbabelecsapj!

2005

27

SZERETSZ-E?

A féktelenül forgó világmindenségben,életemben –az önkívületbe kergettél.Már az anyaméhben is szerettelek,és aztán születésemkor is,és ma is, mindenkor titokzatos, űriszerelemmel gondolok rád,démonikus lényed szinte kötözhozzád,régóta múzsám vagy már.

Teljesedjen be az álom,amit nekünk szánt a sors –félek, nagyon közel kerülszmajd hozzám.

2003

MÁLYVARÓZSÁM, BÁRSONYOS MÁLYVARÓZSA

Kinyílt már a mályvarózsa,a fekete mályvarózsa,tüzes nyaram igézete, álma,érett, megérett már a szerelem.

Nem virágzok el soha melletted,nem hagysz elaludni se,nehogy belázasodjak, lehűtödtestemet hűs, kesernyés csókkal.

Testem tüzét csillapítsd le,önts tele borral poharamat,ölednek forróságát borítsd rámfénylő, aranysárga éjjelen!