DISZLƎKSZIA: A tanulási zavarokról Gáll Erzsébet pszichológussal

Egy tanulási zavar megléte rányomhatja bélyegét az iskolai évek során nem csak az értelmi, de az érzelmi és szociális fejlődésre

is. Ezen zavarokról szerzett ismeretek bővülésével szerencsére lehetőség nyílik az egyre hatékonyabb diagnosztizálásra és segítségnyújtásra. De vajon milyen nehézségekkel néz szembe egy tanulási zavaros gyermek? Milyen okai lehetnek egy ilyen zavar kialakulásának és mik a teendők, ha észlelünk egyet? Gáll Erzsébet, a ditrói iskolák pszichológusa vála-szolt kérdéseinkre.

Mióta dolgozik Ön iskolapszichológusként, illetve mióta te-szi ezt itt, Ditróban?

Tanítóképzőt végeztem, és I–IV. osztályban tanítottam Cso-mafalván kilenc évet. Iskolapszichológusként 2007 őszétől dol-gozom Ditróban, de nem folyamatosan, mert három év gyerek-nevelési szabadságon is voltam.

Milyen tényezőknek tulajdonítható elsősorban a tanulási za-varoknak a kialakulása?

A tanulási nehézségek kialakulására való hajlam örökletes. Többnyire apáról fiúra való öröklésről számol be a szakiroda-lom. A másik leggyakoribb ok lehet a születés előtt vagy közben előforduló oxigénhiányos állapot, a koraszülöttség, bizonyos agyi területek fejletlensége, a kisgyermekkorban fejet ért üté-sek, agyrázkódás stb.

Csecsemő- és kisgyerekkorban figyelmeztető tünet lehet a mozgásfejlődésben megfigyelhető nagyobb eltérések (pl. a mászás teljes kimaradása), a kétkezesség (5-6 évesen is hol jobb kézzel, hol meg bal kézzel eszik vagy rajzol a gyerek), a térérzé-kelés fejletlensége (előkészítő osztályosként is gyakran téveszti az előre-hátra, fel-le, jobbra-balra irányokat).

Sokszor hallok olyan véleményeket, melyek szerint a szak-emberek elnézik ennek a problémának a súlyát, többet foglal-koznak a kérdéssel a kelleténél, túl sok iskolásnak osztják ki a tanulási zavar diagnózisát. Mit gondol, mennyire kezelik a he-lyén a problémát?

Talán más, fejlettebb országokban (akár Magyarországon is) előfordulhat, hogy a „túlzott odafigyelés” következményeként nem kellően megalapozott tanulásizavar-diagnózist kap egy gyerek. Erdélyben ez a jelenség nagyon ritkán fordulhat elő. A minőségi fejlesztéshez ugyanis szükség van felkészült gyógy-tornászra, fejlesztő pedagógusra vagy logopédusra és pszicho-lógusra is.

Történnek nálunk is előrelé-pések ezen a területen, hiszen az előkészítő és az I. osztályos programok többnyire figyelem-be veszik a diszlexia-prevenciós törekvéseket. A kisdiákok olyan sorrendben tanulják a betűket, hogy a formai hasonlóságon ala-

puló tévesztések lehetőleg elkerülhetőek legyenek. Mennyire határolják be egy gyermek lehetőségeit ezek a za-

varok az iskolai fejlődésben, ha nincs meg a támogató környe-zet?

A diszlexia lehet olyan súlyos is, hogy az érintett egyén kép-telen az olvasás elsajátítására. Ez szerencsére nagyon ritka. Leggyakrabban megnyilvánul betűtévesztésekben, a szótagok cseréjében, sorugrásban, betűkihagyásban, a szavak végé-nek kitalálásában, szótagcserében, gyenge helyesírásban és az életkornak nem megfelelő szintű szövegértésben olvasáskor. A diszgráfia tünete lehet: a nagyon csúnya, akár olvashatatlan írás, túl nagy és szögletes betűk, amelyek sehogyan sem akar-nak elférni a vonalak között, torlódó helyesírási hibák, a szavak egyes részeinek elhagyása, tükörírás, hibás mondatszerkesztés stb. A diszkalkulia a matematika tanulásában jelent számotte-vő hátrányt. Ezeknek a gyerekeknek nehezére esik megérteni a mennyiség fogalmát, a műveleteket és átlátni az összefüggése-ket. A diszlexiás gyerekek sokszor írási és számolási gyengeség-gel is küzdenek.

Ön mivel találkozott a legtöbbször eddigi tevékenysége so-rán?

A leggyakrabban a diszlexiával találkoztam, de tanítottam már egy diszkalkuliás gyereket is, aki számára a szorzás volt leküzdhetetlen akadály, és meglepő könnyedséggel tanult meg idegen nyelveket. Még ez az „apróság” is jelentősen befolyásolta az életét, hiszen a matematika érettségin nem volt semmi esé-lye.

Milyen korban nyílik lehetőség arra, hogy kiszűrjenek egy tanulási zavart?

Már óvodáskorban megfigyelhetőek olyan részképesség-za-varok, amelyek előjelei lehetnek egy későbbi tanulási zavarnak, de ebben az életkorban a fejlődés egyénenként nagyon változa-tos, és akár ugrásszerű is lehet. Például a mindkét kezét egyfor-mán használó (kétkezes) gyerek egyik napról a másikra egyér-telműen jobb vagy balkezessé válhat. A II. osztályba járó tanulók esetében merülhet fel legkorábban a tanulási zavar lehetősége, hiszen eddig kell befejeződnie az olvasás és írás tanulásának. Ebben az életkorban is gyakran előfordul, hogy a még betűző gyerek rövid idő alatt megtanul jól összeolvasni.

Folytatás a 7. oldalon

2

A beteljesedés

Az evangéliumi híradás szívében a beteljesedés szó áll:

„Ezeket mondtam nektek, amikor még veletek voltam, hogy be kell teljesednie mindannak, amit rólam Mózes

törvényében, a prófétákban és a zsoltárokban írtak”. A betelje-sedés témája megtalálható a Szentírás minden oldalán. Isten úgy dolgozik, mint a tanár a katedrán, mindent terv alapján tesz, s év végére minden tervét teljesítenie kell. A terv csak lassan megy teljesedésbe, de megvalósul, mert mindig azon dolgozik. Nem egyedül, hanem a kollégáival, akik más oldalról segítik a tervét megvalósítani, sőt, a diákok is együtt dolgoznak vele, s amikor az év végén visszatekint a fáradtságos munkájá-ra, öröm tölti el a szívét, ami kárpótolja a stresszért, a kockáza-tokért, s a befektetett energiáért. S megállapíthatja ő is, min-dennek így kellett történnie, hogy ezt az eredményt elérhesse.

A mi hitünknek a jelzője az értelem, ami nem enged bennün-ket a nihilizmusba hajlani. A keresztények a jövőbe néznek és nem a múltba. A Miatyánkban is azt imádkozzuk: „jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is” – ez magyarul azt jelenti: Isten tervei valósuljanak meg. És Isten ma is keresi munkatársait, mint régen Ádámot, Noét és Ábrahámot. Izrael népét is azért választotta ki magá-nak, hogy általa megvalósítsa tervét az egész emberiséggel. Végül Krisztus a választott nép küldetését kiterjesztette a vi-lág minden népére, akik az egyházba szándékoznak belépni. „Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket”. Ter-

mészetesen felmerül a kérdés, ha Isten tervei feltétel nélkül megvalósulnak, hol marad az ember szabad akarata. – Isten nem írt forgatókönyvet számunkra. Nekünk is megmarad a teljes szabadságunk és az azzal járó felelősségünk is. Szent Pé-ter apostol szerint, ha Isten gondolatai csak lassan haladnak előre, az éppen a rossz emberi hozzáállásunknak a következ-ménye.

Amikor a keresztények olvasták az Írásokat, felfedezték Is-tennek ezt a türelmét is: „Szeretteim, főképp egy dolog ne ke-rülje el figyelmeteket, az, hogy egy nap az Úr előtt annyi, mint ezer év, ezer év pedig annyi, mint egy nap”. Amikor Jézus azt mondja tanítványainak, hogy be kellett teljesednie, akkor az apostoloknak azt kellett megérteniük, hogy évek és évezredek kellettek ahhoz, hogy az emberiség megérjen arra, hogy most Krisztusban egyesüljön. Ezt jelenti az Írások megértése. A ta-nítványoknak ekkor megvilágosodott a titok: Istennek kellett meghalnia a kereszten ahhoz, hogy az ember szabad lehessen a haláltól, a bűntől és a félelemtől. Ahhoz, hogy mi megbocsát-hassunk hóhérjainknak, neki kellett megmutatnia, miképpen imádkozik a kereszten gyilkosaiért. Ahhoz, hogy megalapít-hassa azt az emberiséget, amely ismeri Istent, igazi Istenképet kellett felmutatnia: „aki engem látott, látta az Atyát”.

A mi feladatunk Isten tervének beteljesítésében az, amit Pál úgy fejezett ki, hogy kiegészítem testemben azt, ami hiányzik Krisztus szenvedéséből. Ezt úgy tehetjük meg, ha hirdetjük Is-ten üdvözítő tervét.

Baróti László-Sándor, plébános

Iskola másként, könyvtárban

Az Iskola másként héten a Kőrösi Csoma Sándor Községi Könyvtár idén is bekapcsolódott a

diákoknak szervezett tevékenységekbe, korosztályok-nak megfelelően összeállított programokkal.

Ditróban került megszervezésre a környékbeli te-lepülések második osztályosainak találkozója, melyen 150 tanuló vett részt. Vegyes csoportokra osztva, féló-ránként jöttek a gyerekek a könyvtárba, ahol könyv-tárhasználathoz kapcsolódó feladatok megoldása so-rán ismerkedhettek az itt található gyerekkönyvekkel, megtanulhatták, miként kell egy könyvet megtalálni a polcon, illetve a könyvekben megkeresni egy adott szövegrészt, adatot. Gyermekversek keresgélésével, kivágott, összekevert szavakból mondókák összera-kásával, vetítéssel tettük színesebbé a napot.

A hét többi napján a napközisek vették birtokukba a könyvtárat. Gyerekkönyvekkel ismerkedtek. Me-seolvasás, mesevetítés, gyerekdalok meghallgatása, éneklése, a könyvtárlátogatás élményének lerajzolása után a legtöbb gyerek nem akart visszamenni a nap-közibe.

A könyvtárat a héten közel 180 diák kereste fel, kí-sérőtanáraikkal, tanítóikkal.

Köllő Enikő, könyvtáros

Sulimóka – Iskola másként a Ditrói Ifjúsági Fórummal

Április 8-án délutánra meginvitáltuk a Siklódi Lőrinc Általános Iskola V-VIII. osztályos diákjait, hogy egy-két órát mó-

kázzanak velünk. Az időjárás sajnos kissé kitolt velünk, azt sem lehetett tudni, aznap tél lesz-e vagy nyár, ezért a ki-csi tornatermet kértük el, hogy nyugodtan játszhassunk.

A rendezvényre meg is érkezett 30 lelkes fiú és lány, akiket rögtön be is dobtunk a mély vízbe, és négy csapatba osztottunk. Bevetettük a Székely Mókáról már ismerős rittyentsd ki magad nevű játékot, és nagy nevetés volt, ahogy folyamatosan új ruhába varázsolták bele a csapatok a fiúkat és lányokat rohanás közben. A Légy-Ott Kupa igen népszerű lufitaposása igazi szilveszteri hangulatot varázsolt, csak úgy döngtek a tornaterem falai a lufipukkanás visszhangjától. Volt pulifuttatás és ken-dőharc is, na és persze egy jó kis staféta-akadálypályát is felépítettünk a csapatoknak, hogy egyáltalán ne unatkozzanak a rövidke idő alatt.

A célunk az volt, hogy ti, V-VIII-asok is belekóstolhassa-tok a rendezvényeinkbe, kedvet kapjatok a csapatjátékhoz, ki-kapcsolódjatok, megismerjetek minket is, és természete-sen, hogy jól érezzétek magatokat! Köszönjük, hogy eljöttetek!

Köszönjük a Hargita Megye Tanácsa támogatását, így mindenki em-léklapot és édességet kaphatott, valamint köszönettel tartozunk Simon Márta aligazgatónőnek is, hogy ez a rendezvény megvalósulhatott!

Balázs BrigittaAz Iskola másként hétről összefoglaló beszámolót következő szá-

munkban olvashatnak.

3

Idén is zúgott március

Csapatunk tizedik alkalommal rendezte meg Zúg Március rendhagyó történelmi vetélkedőjét, melyet idén is a tar-

talom, a nézőpont változtatásával igyekeztünk változatossá és újszerűvé tenni – hiszen a kiindulópont, az 1848-49-es forrada-lom és szabadságharc és annak történelmi környezete minden évben adott. Idén a nők szerepét próbáltuk közelebbről meg-vizsgálni ebben a közösségeket és egyéneket egyaránt próbára tevő időszakban, mivel úgy éreztük, erre a témára méltatlanul kevés figyelem irányul, mikor a kor eseményeiről beszélünk.

Rendezvényünkre március 28-án került sor a Puskás Tivadar Szakképző Líceum dokumentációs termében, meghívásunk-ra Borszék, Maroshévíz és Újfalu csapatai is nevezték őrseiket a kiscserkész, illetve cserkész kategóriákban. Programunk 10 órakor kezdődött. Köllő Zsófia, a rendezvény főszervezője és állandó műsorvezetője, valamint Bardócz Erzsébet cserkészve-zető köszöntötték a jelenlévőket, majd következett a fiatalabb korosztály megmérettetése. Kék nyakkendős, illetve újonc cser-készeink egy órán keresztül igyekeztek legjobb tudásuk szerint megválaszolni a kérdéseket, megoldani a szórakoztató, játékos feladatokat, melyekben a március 15-i forradalmi eseményekről tudakolóztunk tőlük. Volt, amikor Budapest térképén kellett megtalálniuk a forradalmi ifjak különböző állomásait, máskor tévés kvízműsorokat idéző játékunkban kellett helyesen vála-szolniuk. Mind az öt, egyenként háromfős csapat elismerésre méltóan teljesített, de közülük is kiemelkedtek az újfalvi Vitézek, akik derekasan helytálltak a legfogósabb kérdések terén is.

Mindezalatt természetesen a közönség sem unatkozott, hi-

szen amellett, hogy feleleveníthették történelmi tudásukat, sa-ját maguk is próbálkozhattak az előző évek legemlékezetesebb feladványainak megoldásával, melyek után minden bizonnyal a versenyzők szakértelmét is jobban értékelték.

A kiscserkészek vetélkedője után rövid szünet következett, mialatt mindenki kinyújtóztathatta agytekervényeit, és mun-kára foghatta hangszálait, hiszen forradalmi daltárunkat is fel-frissítettük.

Az 5-8. osztályosok között hat négyfős csapat mérettette meg magát; a feladatok során nemcsak tárgyi tudásukat, de kreativi-tásukat, valamint a korról alkotott elképzelésüket is próbáltuk felmérni. A versenyzőknek olyan nők szerepeit kellett magukra ölteniük, akik – ellenszegülve a kor hagyományos nőképének – aktív szerepet vállaltak nemcsak a férfiak támogatásában, de egyes esetekben ők maguk is egyenesen a frontvonalban harcol-tak; vagy épp ellenkezőleg: férjük, családjuk ismertségét felhasz-nálva szóban és tettekkel buzdították nőtársaikat a szabadság-harc támogatására.

A csatából a ditrói 48-as forradalmárok kerültek ki győztesen alapos tudásuknak és frappáns megoldásaiknak köszönhetően.

Az eredményhirdetéssel még nem ért véget programunk. Rö-vid uzsonnát követően vendégeinkkel ellátogattunk az közbir-tokosság által működtetett Erdő Házába, ahol a Gyergyói-me-dence állat- és növényvilágát csodálhattuk meg egy tárlatvezetés keretein belül. A vendégek távozása előtt még egy közös játék is belefért, így biztosan jókedvvel távoztak tőlünk – várjuk őket jövőre is!

Rendezvényünk sikeréért köszönettel tartozunk az Orbán Edit tanárnő, valamint Bakos Csaba és Bajkó Gergő cserké-szek alkotta zsűrinek, akik munkájukkal és tapasztalatukkal biztosították a feladatok szakszerű elbírálását; a borszéki Zim-methausen Antal, a maroshévízi Urmánczy János és az újfalvi Márton Áron cserkészcsapatoknak, amiért idén is válaszoltak meghívásunkra; a Puskás Tivadar Szakképző Líceumnak és sze-mélyzetének a helyszínért; a Lovag Takó János Egyesületnek az ajándékkönyvek, adminisztratív kiadások fedezéséért, a Polgár-mesteri Hivatalnak az emléklapok kinyomtatásáért, valamint Gyergyóditró Közbirtokosságának az Erdő Házában biztosított lehetőségért.

Hompoth Szilárd, cserkész

Húsvéti foglalkozások

Régi hagyomány, miszerint a locsolni vágyó legényeket a lá-

nyok piros tojással várják, amelyeket nagy buzgósággal, saját kezűleg festenek. A cserkészet a hagyományok őrzésében is szerepet vállal, ezért mi is mindig meg-szervezzük csapatunk tojásfestő akcióját.

Az évek folyamán több technikát is ki-próbálhattunk, készítettünk már hímes tojást, de idén a hagyományos “haris-nyás” módszert választottuk. Őrsönként,

miután mindenki megérkezett a már otthon előre megfőzött tojásával, neki is láttunk a munkának. A gyerekeknek nagyon tetszett a foglalkozás, hisz volt, aki először festette meg első saját piros tojását. A harisnyákba belebugyolált to-jásokra leveleket tettünk, hogy azok for-mája szépen körvonalazódjon, majd négy perc festékben töltött idő elteltével mind boldogan és büszkén szemléltük a termé-keket. Számomra nagyon felemelő érzés volt látni az őrstagok arcán a mosolyt, amit az okozott, hogy a levél mintája a to-

jáson tökéletesen látható volt.Emellett nagyobb cserkészeink ké-

peslapokat is készítettek, amiket majd húsvéti üdvözlőlap gyanánt eljuttatunk a cserkészcsapat támogatóinak, segítői-nek, ezáltal próbáltuk kifejezni köszöne-tünket támogatásukért.

Foglalkozásunk után biztosak lehet-tünk abban, hogy a tojásfestés effajta technikája mélyen belevésődött emléke-zetünkbe, és mi is továbbadhatjuk ezt a mélyen őrzött hagyományt.

Bajkó Emese, őrsvezető

4

„Akinek színésznek kell lenni, az lesz”Beszélgetés B. Fülöp Erzsébet Jászai Mari-díjas színésznővel

Úgy képzelem, Ditróban a

80-as években nem sok esélye volt a fi-ataloknak színházi élményeket gyűjte-ni. Egyáltalán ho-gyan lehetett fel-fedezni a színészi

tehetséget, és milyen lehetőségek voltak a kibontakoztatására?Minimális. Először is bekerülni az egyetemre...hát... holly-

woodi sztárnak lenni, talán ma elérhetőbb lenne, mint akkor bejutni a Színművészeti Egyetemre. Aztán az előadásnézések: Csíkszeredáig kellett utaznom, hogy láthassam az első előadást életemben, az akkori színisek Bacchus előadását. Természe-tesen fogalmam sem volt színházi stílusokról, játékmódról, mégis, ami mindig megbízható paraméter egy előadásban, ha magával ragad egy színész játéka, maga az előadás. Csak azután kezdődik az értelmezés. Ezzel máig is így vagyok. Ké-sőbb arról a színészi játékról írok a könyvemben is, ami nagy hatással volt rám. Szóval, amikor megkaptam Parászka Mik-lós jóvoltából az első szerepemet Szatmárnémetiben segéd-színészként, úgy jártam, mint a hályogkovács, fogalmam sem volt technikákról, módszerekről, egyszerűen fejest ug-rottam a Fogócskába, miközben partnereim profi, nagy szí-nészek voltak: Czintos József, Szélyes Ferenc, Fülöp Zoltán.

Segédszínészként, színi növendékként, majd diplo-másként szinte teljes Erdélyt körbejárta, Szatmárné-metiben, Kolozsváron és Vásárhelyen is dolgozott, illet-ve ez utóbbi helyen tanult és tanít is. Mondhatjuk, hogy Marosvásárhely a főváros szubjektív Erdély-térképén?

Számomra igen. Valahogy itt érzem magam otthon, nemcsak a lakásunk, hanem a közönség, a barátaim, kol-légáim miatt is. Valahol olvastam, hogy bizonyos városok energiái jót tesznek, segítenek egyéni létezésünkben, kibon-takozásunkban, más városok akadályozzák ezt. Sokat segített nekem. Szeretem Marosvásárhelyen. Szeretem az ittenieket.

Hogy alakult eközben a Ditróhoz való viszony? Milyen hely-nek tartja?

Jó helynek. Tudom azt, hogy nem véletlen sem az emberek, sem a hely, ahová születünk. Az itt tapasztaltak, az itt töltött 17 év meghatároz emberileg, szakmailag egyaránt. A legutóbbi szerepemben, a Marcsában is ebből a tapasztalatból építkeztem.

Milyen darabokban szeret leginkább játszani? Ki volt a kedvenc karaktere, akinek a bőrébe bújhatott?

Azt szeretem, ha minden műfajban kipróbálhatom magam. Visszatérve a Marcsa szerepemre a Mágnás Miskából például, nagy kihívás volt számomra operettben játszani. Előtte még soha nem énekeltem nagyszínpadon, ráadásul egy harminc-tagú zenekarral és egy nagyon elismert karmesterrel, Incze G. Katalinnal, Kolozsvárról. Sok adrenalinomba kerül most is minden egyes alkalom, amikor játsszuk. Minden egyes szerep

kihívás a színésznek, mert mindegyikkel azonosul, ezért nin-csenek kedvenceim, inkább olyan szerepeim, amelyekkel több szakmai elismerést, díjakat nyertem. Mindig rendezőfüggőek a szerepek, vagyis hogyan dolgoztam az adott rendezővel, milyen a világa, a színésszel való munkája, a közönség elismerése mel-lett: hasonló összetevői vannak a szerep élményszerűségének.

Színészként megkapta az egyik legnagyobb magyar el-ismerést, a Jászai Mari-díjat. Eközben egy jó ideje már nemcsak játszik, hanem összetett módon foglalkozik a színészmesterséggel: tanítja, kutatja és könyvet is írt róla. Hogy viszonyulnak az egyes szerepek egymáshoz?

Mindegyik szerep összefügg a színész kutatási folya-matában. Hozzáad valamit a színészi eszköztárhoz. Gaz-dagítja azt, hiszen szerepenként más és más hangsúlyok kerülnek előtérbe, az egyik szerep a fizikalitásra, a másik a belső állapotokra épít, az egyik pszichologizálóbb, a má-sik formailag, stilárisan jelent kihívást. Egymásra tevőd-nek ezek a tapasztalatok, hatnak és visszahatnak egymásra.

Szinte minden interjúban, amit Önnel az interneten ol-vasni, előkerül a buddhizmus, a keleti filozófiák. Hogyan talált rá, és miben változtatta meg az életét, munkáját?

Minden elismert színházi szaktekintély (Sztanyiszlav-kij, Artaud, Brecht, Grotowskij, Brook, Barba), akik for-radalmasították a színházi kifejezésmódot, foglalko-zott keleti filozófiával és keleti technikákkal. Nekünk, színészeknek ezt ismernünk és alkalmaznunk kell, én is használom ezeket a keleti technikákat a diákjaimmal. Az egyik alapkönyvem, amit állandóan újraolvasok, Vekerdy Ta-más A színészi hatás eszközei Zeami mester művei szerint.

A figyelem fenntartása például olyan tibeti buddhista mód-szer, amit naponta folyamatosan igyekszem gyakorolni. A reggeli tibeti jógabemelegítőim, nagyban hozzájárulnak a testi kondícióm fenntartásához. A tibeti buddhista filozófia tanulmányozása sokat segít önismeretben, a munkámban.

Milyen tanácsokat adna azoknak a ditrói fiataloknak, akik-nek ezekben a pillanatokban megfordul a fejében, hogy szí-nész legyen?

Aki tehetséges, annak könnyű lesz bejutnia az egyetem-re, hiszen a tanárok valósággal kutatják az ilyen adottság-gal rendelkezőket. Aki közepes képességekkel bír, de szán-dékában kitartó, valószínű nagy impulzust ad akaratával a bejutásnak. A többi szerencse dolga. A kevésbé tehetsége-seknek nem ajánlom ezt a pályát, hiszen folyamatos erőfe-szítést igényel, megújulást, nem lehet elkényelmesedni, és ha nincs elég tehetség, sok szenvedést, önrombolást hordoz.

Ha belegondolok saját életutamba, abba, hogy mi-ért születünk, mi az életfeladatunk ezen a Földnek neve-zett, roppant szimpatikus bolygón, akkor akár axióma-ként fogalmazhatom meg: minden úgy történik, ahogy történnie kell, mert semmi sem véletlen. Nem kell nyugta-lankodnunk semmiért. Akinek színésznek kell lennie, az lesz.

Kérdezett: Köllő Zsófia

5

Tovább a helyes úton – a gyergyói pályabörzéről

2015. március 18-19-én került sor a hatodik pályabörzére a Fo-

garasy Mihály Általános Iskolában, a Gyergyói-medence Pszichopedagó-gia Munkaközössége szervezésében.

A rendezvény célja az informá-ciónyújtás, tájékoztatás a szakmák világáról nyolcadikos, illetve tizen-egy-tizenkettedikes diákok számára. Több mint nyolcvan szakember har-minc kategóriában mutatta be saját foglalkozását ez alatt a két nap alatt.

Amikor ditrói diákokat kérdeztem a rendezvény hasznosságáról, kíváncsi vol-tam arra is, hogy ez a pályabörze inkább megerősítette őket a döntésben, vagy éppen elbizonytalanította. A nyolcadikos diákok közül van, aki már most el tudta dönteni, hogy hova megy tovább, milyen terület érdekli jobban: „sok új dolgot megtudtam, és eldöntöttem, hogy hova megyek”, „arra is jó volt, hogy megszi-lárdítsa, amit akarok.” De olyan is akadt, akit ez teljesen elbizonytalanított: „ami

nem érdekelt, még az iránt is kezdtem ki-csit érdeklődni.” A nyolcadikos diákokkal szemben az érettségi előtt álló tizenkette-dikes diákok már előre tudatosan válasz-tottak előadást. „Ezek után is, de igazából mielőtt elmentem volna, tudtam, hogy ebben a szakmába szeretnék elhelyez-kedni”- írta egy tizenkettedikes tanuló.

Az a kérdés is foglalkoztatott, hogy mit gondolnak a ditrói diákok, szüksé-ges lett volna-e nyolcadikban Ditróban is egy hasonló pályabörze. A vélemény itt is megoszlik. A nagyobb diákok sze-rint „mindenképp szükség lett volna egy hasonló eseményre iskolánkban is, hogy már akkor kapjunk egy átfogó ké-pet a szakmáról.” Egy másik vélemény: „Szerintem nagyon hasznos és irány-mutató lenne Ditróban is ez a kezdemé-nyezés, nyolcadikos diákként én is részt vettem, igaz, ugyanitt Gyergyóban.”

Mint résztvevő tizenegyedikes diák én is sok tapasztalatot gyűjtöttem. Több kü-lönböző szakmakategórián részt vettem,

hogy meggyőződjek, melyik áll közelebb a szívemhez. Egyre jobban körvonala-zódott bennem, hogy milyen irányba indulok tovább. Visszatekintve úgy gon-dolom, hogyha nyolcadikos diákként részt vettem volna egy ilyen rendezvé-nyen, lehet, hogy más irányba mozdul-tam volna, és akkor kitűztem volna már magam elé célként az adott munkaterü-letet. Ez a rendezvény kiváló lehetőség az élet küszöbén álló fiatalok számá-ra. Ezt a lehetőséget ki kell használni!

Végezetül szeretném felhívni min-den diák figyelmét, hogy a börze csak minden második évben kerül megszer-vezésre! Érdemes elmenni, meghallgat-ni, és azután dönteni. Ne felejtsük el, hogy olyan szakmát válasszunk, ami a szívünkhöz közel áll, különben egyene-sen megutálhatjuk. A saját életed bol-dogságát kockáztatod ezzel a döntés-sel. Ne feledd, ésszel és szívvel dönts!

Köllő Erika

Célkeresztben a Gál Ferenc sportcsarnok

A 2015-ös év elején a Polgármesteri Hivatal felmérést végzett a Ditróban aktív sportolók köreiben, hogy

mennyire felel meg igényeiknek a sportcsarnok. A felmérés célja a problémák meghatározása és azok későbbi orvosolása. A válaszolók önkéntesen és név nélkül tölthették ki a kérdőíveket, amely a sportcsarnok alapvető szolgáltatásaira fektetett hang-súlyt: fűtés, tisztaság, felszereltség, általános karbantartás.

A megkérdezettek egy része diák, akik tornaórákon rendsze-resen használják a sportcsarnokot, másik része olyan személyek-ből tevődik össze, akik szabadidejükben használják a szolgálta-tást. A legfiatalabb válaszadó 14, a legidősebb 55 éves, a kérdőívet kitöltők átlagéletkora 22,8 év. A válaszolók 15,5 százaléka napon-ta, 77,5 százaléka hetente, 2,8 százaléka havonta, és a maradék 4,2 százalék ennél ritkábban veszi igénybe a sportcsarnok szol-gáltatásait. A megkérdezettek alig több mint fele (50,7%) férfi.

A kérdőív célja a problémák kiszűrése volt. Legfontosabb negatívum, amelyet meg kell említenünk, a fűtés gyengesé-ge. A válaszokból az állapítható meg, hogy a közeljövőben ennek a megoldására kellene a legtöbb hangsúlyt fektetni. Másodsorban szerepel negatívumként a létesítmény fel-szereltségben előforduló hiányosság, illetve a felszerelés állapotának milyensége. Más problémák, amelyek még em-lítésre méltóak: kis nézőtér, fényvédők hiánya, kevés öl-

töző, gyenge szigetelés, pálya többszöri portalanítása.„Megállapítható, hogy a fűtéssel elégedetlen a sportcsar-

nokba látogatók zöme. Ez a legfontosabb meglévő probléma, ami orvoslásra szorul. Gond van a WC-k, tusolók állapotával, tisztaságával, az általános tisztasággal is, de egyetlen meglé-vő és reális probléma nagysága sem éri el a fűtéssel való elé-gedetlenkedés értékét. Fontos a sportcsarnok körüli térrel kezdeni valamit a válaszok alapján. Magas még az elégedet-lenkedők száma a sportesemények szervezése, valamint az eszközökkel, felszerelésekkel való ellátottság terén. Összessé-gében elmondható, hogy nincs nagy probléma a nyitvatartási programmal, az általános karbantartással, a jelenleg alkalma-zott bérleti díjakkal és a személyzet hozzáállásával.” – olvas-ható a Polgármesteri Hivatal által kiadott összefoglalóban.

Összegezve a kitöltött kérdőíveket megállapíthatjuk, hogy a Gál Ferenc sportcsarnok egy tízes skálán 7,53-asra vizs-gázott. Hiányosságok, problémák bőven vannak, de ezeket rendre meg lehet oldani, ahogy a tetőzet szigetelése is meg-történt, így már esős idő esetén nem ereszti be a vizet a gu-mírozott pályára, ami nem csak a pálya minőségét rontot-ta, hanem balesetveszélyes is volt. De ez már a múlté, és a közeljövőben a további hiányosságokra kell koncentrálni.

Szőcs Hunor

6

Díszpolgári cím Felhívjuk a lakosság figyelmét, hogy május 8-ig nyújthat-

ják be javaslataikat a díszpolgári cím odaítélésére. A ja-vaslatokat és az indoklást a Polgármesteri Hivatal titkárságán lehet leadni.

Ditró község alapszabályzatának 32. szakasza értelmében javaslatokat tehetnek le: egyesületek, polgármester és a tanács-testület tagjai.

Tiszta udvar, rendes ház!Ditró Község Önkormányzata ismételten meghirdeti a

„Tiszta udvar, rendes ház” programot. - a jelentkezési lapot május 20-ig kell benyújtani a Község-

háza titkárságán- a cím adományozásáról az erre a célra kijelölt zsűri dönt- eredményhirdetésre és a díj átadására június 14-én a XV.

Ditrói Falunapok keretében, a dísztanácsülésen kerül sor.Kérjük, hogy ajánlja saját, barátja, szomszédja, ismerőse há-

zát a cím elnyerésére, ha a ház és annak környezete a pályázati kiírásban meghatározott kritériumoknak megfelel.

A „Tiszta udvar, rendes ház” pályázattal kapcsolatos tudni-valók, valamint a jelentkezési lap a községháza ügyfélszolgála-tán megtalálható/igényelhető.

További információért a Polgármesteri Hivatal titkárságán lehet érdeklődni.

Vándor fakanál főzőversenyA hagyományos „Vándor fakanál” elnevezésű

főzőversenyt az idei falunapok alkalmával is meghir-detjük, amelyre szeretettel várjuk az Ön által képviselt szerve-zetet, csoportot.

A versenyre jelentkezni május 29-ig lehet Sipos Zsolt taná-csos úrnál, ahol további részleteket kapnak az eseményt illető-en.

Helyi termékek vásáraFelhívjuk a helyi termelők figyelmét, hogy a falunapok al-

kalmával (június 12-14.) lehetőségük adódik termékeik népszerűsítésére és eladására. A helyi termékek vásárára je-lentkezni lehet a Polgármesteri Hivatal titkárságán május 29-ig.

Szent Gellért CrossIdén másodjára szervezzük meg a Szent Gellért Cross te-

repfutó versenyt. A tavalyi évhez hasonlóan idén is két tá-von próbálhatják ki magukat a terepfutás kedvelői. A versenyre június 13-án, szombaton délelőtt kerül sor. Bővebb informáci-ókat a Polgármesteri Hivatal titkárságán kérhetnek, vagy bön-gésszék a www.gyergyoditro.ro címen található honlapunkat.

Mindannyian a mesehősök útját

járjuk

A Kőrösi Csoma Sándor Községi Könyvtár meghí-

vására Ditróban tartott könyvbemu-tatót és előadást 2014. március 13-án Dr. Kádár Annamária pszichológus.

A könyvtár ez alkalommal szű-kösnek bizonyult, a művelődési ház konferenciaterme is zsúfolásig telt. Az én utam a mesehős útja című előa-dásával Kádár Annamária egysze-rűen elvarázsolta a közönséget. A mesék világán keresztül vezette el a hallgatóságot egy szebb, tisztább és

igazabb élet felé.A Mesepszichológia című könyv

szerzője szerint egész életünk egy mese, és nem mindegy, hogy ezt a mesét hogyan adjuk tovább. Az

egyik igen fontos módszer az ér-zelmi intelligencia fejlesztésében a mese. Előadását Kádár Annamária a klasszikus varázsmesére építette föl. A mesehős is elhagyja a családi fészket, útközben megannyi meg-próbáltatáson megy át, hogy a vé-gén célba érjen.

A szerző hiszi, hogy a fejlődés igazi mozgatórugója a komfortzó-

na elhagyása, hogy merjünk kilépni megszokott mindennapjainkból, mert célt csak így érhetünk el.

Az előadó ízes beszédét, humánus gondolatait a közönség vastapssal jutalmazta, és hosszú sorban álltak a könyvek dedikálásáért is. Hihetet-len nagy élmény volt, így még napok múltán is betérnek a könyvtárba az előadáson résztvevők elmondani, mennyit jelentett nekik ez a péntek délután.

Köllő Enikő

Ó, Jeruzsálem!

2015. március 30-án, hétfőn a Községi Könyv-tárban „kettő az egyben” rendezvényen ve-

hettek részt a főként visszatérő vendégekből álló érdeklődők. Az összejövetel keretét a szokásos ün-nepre hangolódó felolvasó délután képezte: nagy-heti és húsvéti verseket hallgattunk megzenésítve és szavalva, ez utóbbit jelenlévők tolmácsolásában. A délután különlegességét mégis András Szabolcs gyergyószentmiklósi történelemtanár jeruzsále-mi úti beszámolója adta, aki hirtelen ötlettől és egy akciós repülőjegy-ajánlattól felbuzdulva egyedül vágott neki a háborús övezetnek számító Szentföld-nek. Az előadó a gyakorlati tudnivalóktól a történel-mi háttérig mindent elmesélt, beszámolóját az út során készített fényképekkel és videofelvételekkel tette szemléletesebbé a különböző keresztény fele-kezetek által egymás között felosztott kegyhelyekről, az Olajfák hegyéről, a Szent Sír és Mária Elszende-rülése templomokról, Dávid király sírjáról, a zsidó és arab kultúra konfliktusos találkozásáról, a világ minden tájáról érkező zarándokokról és turistákról. A délután segített megfogalmazni a húsvéti készü-lődés célját: a háborús konfliktusok, üzleti érdekek, kulturális különbségek dacára is visszatalálni Isten városába.

Köllő Zsófia

7

Védtelen lelkek

Az osztályközösség, mint minden más emberi közösség egy alá-fölérendeltségi rendszer együttese. A közösségi

élet játékszabályait a szülőktől ellesett minták határozzák meg. Mit tehet a szülő? Mit tehet a pedagógus? Hogyan lehet kiküszö-bölni vagy enyhíteni az értéktorzulásokat?

Sokszor megfogalmazódott bennem a kérdés, miért érzem azt, hogy egyre több és több ilyen esettel találkozok. Olyan gye-rekek, akik sírva mennek haza az iskolából, akik képtelenek be-illeszkedni, bárhogy is próbálják, akik némán állnak a folyóson, mert nem szól hozzájuk senki. Egy pillanatra visszagondoltam az én első iskolai éveimre, milyen is volt, és milyenek voltunk mi. Azt hiszem, bátran kijelenthetem, hogy remek tanító né-nink volt, összekovácsolt és nevelt minket. Volt mindenféle az osztályomban, vékony, duci, magas, alacsony, szemüveges stb., mégsem emlékszem olyanra, hogy valakit csúfoltunk volna a ki-nézete vagy épp a hovatartozása miatt. Ha történt is ilyen eset, biztosak lehettünk abban, hogy a következmény nem marad el.

Ha egy gyereket kinevetnek, kigúnyolnak, kiközösítenek, rosszabb helyzetben még bántalmaznak is a társai, azt ő min-den bizonnyal sokkal nagyobb csapásnak tartja, mint a rossz tanulmányi eredményét. Legtöbb esetben a szülők másként gondolkodnak, ha a gyerek jól vagy elfogadhatóan tanul, akkor semmi gond nem merülhet fel, így könnyen elsiklanak az előbbi probléma felett. Pedig nagyon sok különböző okból piszkálhat-nak valakit a többiek: ha sovány, ha túl magas, ha előreállók a fülei, túl kicsi, túl okos, túl fejlett, nem olyan divatos a ruhája, gyámoltalan, ügyetlen, rosszabb anyagi háttérrel rendelkezik. Természetesen a gyerekek társas kapcsolatai mindig kétoldalú-ak: általában azt piszkálják a legtöbbet, akit erre alkalmasnak találnak. Fordított esetben egy duci gyerek is lehet az osztály kedvence, ha megfelelően reagál a támadásokra, másodszor már nem fogják piszkálni. De mit tehet a szülő, ha mégis azt hallja gyerekétől vagy a pedagógustól, hogy bántják a gyerekét?

Sokak szerint azért utasítják el a gyerekek a másságot, mert a szülők sem fogadják el a tőlük vagy az átlagtól eltérő embe-reket. Ezzel mintát adnak a kicsiknek, sokszor észrevétlenül vetítik ki rájuk, máskor direkt módon történik a megbélyeg-zés. Szinte már kötelezik, hogy gyereke válogasson, hogy kivel barátkozik és kivel nem. És az apuka szava többet ér. A taní-tó nénim nem fogja megvenni nekem a legújabb iPhone 5-öt. Ilyen adok-kapok helyzetben alakul ki az egymásra mutogatás, a szülő elvárja a pedagógustól a nevelést és törődést, a pedagó-gus pedig viszont. Az otthonról hozott szerepet azonban éle-tünk végéig magunkkal visszük. Amíg a gyerek iskolába megy és onnan az első négy év a legfontosabb periódus. Ha ott rossz mintát kap, azt fogja vinni magával az iskolába. Egy rosszul fel-épített házra nem lehet tetőt rakni. Anyagias világban élünk, és megnőttek az elvárások, de amíg mi megmaradunk a magunk természetességében, addig nem érhet baj. A gyereket nevelni kell, nem megvenni; a gyermeknek szeretet kell, nem a leg-újabb telefon; egy gyermekre oda kell figyelni, nem csak nézni. Az iskolai konfliktusok alapos, tárgyilagos és higgadt elem-zése igen sokat segítene pedagógusnak, gyereknek egyaránt, de sajnos az ilyen vizsgálódás ritkább. A szülőknek ez termé-szetesen nem adhat felmentést az alól, hogy lehetőség szerint elfogulatlanul és jelentőségének megfelelően foglalkozzanak gyermekeik társas kapcsolataival, különösen a konfliktusokkal. A legfontosabb, hogy hagyjuk a gyermeket beszélni az iskolai dolgairól. A legtöbb családban a „Mi volt ma az iskolában?” kér-désre valójában a „Hányast kaptál?”-ra várják a választ. A foly-tatásban csak ritkán kérdeznek rá a szülők, hogy mi történt, és hogy érezte magát. Ha belegondolunk, ez pont olyan, mintha a munkából hazamenet a társunk csak azt kérdezte volna, hogy mennyi pénzt kaptál. Amikor pedig elmondanánk, hogy a fő-nökünk éppen milyen volt ma, vagy az ügyfelünk lekezelt, vagy ma nem tudtunk jól teljesíteni, egyszerűen otthagyna. Ugye nekünk is rosszul esne?

Köllő Tünde

DISZLƎKSZIA: A tanulási zavarokról

- folytatás -

Milyen módszerei, lehetőségei vannak egy pedagógus-nak, pszichológusnak, hogy segítségére legyen egy

tanulási zavaros gyermeknek?A tanulási zavaros gyermeknek az iskolában differenciált

bánásmódban és oktatásban kell részesülnie. Pontos visszajel-zést szükséges adni neki a mindennapi teljesítményéről, hogy ne adja fel, tudja élvezni a saját fejlődésének sikerét. Lehetőleg kerülni kell a folytonos utalást a tanulási nehézségre. Például ne mondjunk neki ehhez hasonlókat: „Na látod milyen jól elvé-gezted ezt a matematikafeladatot. Bárcsak ilyen jól olvasnál is!” A tanulási zavaros gyerekek terápiája függ a probléma súlyos-ságától. Néhányukat teljesen újra kell tanítani olvasni, írni vagy számolni. A legtöbb esetben minőségi előrelépés tapasztalható a tévesztett betűk differenciálását, a szövegértő olvasás fejlesz-tését, és a mozgásfejlesztést szem előtt tartó terápiák során. Néhány sportág gyakorlása is segíthet, ha fejleszti a kéz–láb

koordinációt. Ilyen az úszás, kézilabdában és kosárlabdában a labdavezetés, mászás stb.

Mit javasol a szülőknek? A szülőknek a gyermekre kell odafigyelniük, és nem a tanu-

lási zavarra. Jó volna elkerülni, hogy az iskolai kudarcok uralják az otthoni életet is. Az elfogadás abban áll, hogy nem hibázta-tunk a probléma kialakulásáért senkit, megpróbáljuk a lehető legtöbb segítséget és támaszt nyújtani. A tanulási nehézséggel küzdő gyermek nem tud önállóan tanulni, állandó segítségre van szüksége. Érdemes 20–30 perc tanulás után 5 perc szünetet tartani, amikor viszont tilos a tévénézés és a számítógépes já-ték elindítása. Ha valamit kívülről kell tudnia (vers, tartalom), akkor kipróbálható a hallás utáni tanulás is. Az iskolában leír-takat is szükséges ellenőrizni, kijavítani.

A gyermekünknek tartozunk azzal, hogy a lehető legboldo-gabb gyerekkort biztosítjuk a számára: értékeljük nagyra a jó tulajdonságait, egyértelmű szabályok segítségével segítsünk neki alkalmazkodni, szervezzünk örömteli családi programo-kat, biztosítsuk feltétlen szeretetünkről és támaszunkról. En-nél több talán nem is szükséges.

Kérdezett: Mezei Lehel

Játékosan, dalolászva cseperednek a ditrói babák

Az az előnye, ha az ember kétszeresen nagynéni lesz, hogy az unokahúgok

és unokaöcsikék számának növekedése ará-nyosan növeli a nagynéniség erősségét, ha létezik ilyen mutató.

Ennek egyik nagyon pozitív hozadéka, hogy a nagynéninek alkalma nyílik anyu-kásat játszani, vagyis inkább pótanyukásat, aminek csakis előnyei vannak. Első előnye, hogy az a drága kislány a nyakadba ugrik, a nevedet motyogva, boldogan, amikor meg-lát, és nem úgy néz rád, mint egy idegen nénire, akit sosem látott. Második előnye, hogy megtanulsz rekordidő alatt felöltöztet-ni, levetkőztetni egy kicsi kislányt, úgy, hogy közben te is leveszed vagy felveszed a sálad, kabátod, figyelve arra, hogy a felöltöztetett kis virgonc nehogy meglépjen, amíg te el-készülsz. Megtanulod felcipelni, lecipelni a lépcsőn, hogy haladjatok (mindeközben még minimum két táskát magaddal hurbol-ni, amiből egyik a tied, a másik a babáé), s elfáradva megállapítod, hogy ez aztán az edzés. S mindeközben értékeled és csodálod az anyukák erejét, kitartását, azon mélázva, hogy vajon ők minden nap ezt hogy bírják.

Az ilyen és ehhez hasonló előnyök egyike az is, hogy alkalmam volt néhányszor el-vinni az unokahúgomat a Caritas Csepere-dő programja keretén belül minden héten megszervezett babaórára.

Egy ilyen óra úgy zajlik, hogy miután megérkeznek a babák és anyukák a jó meleg terembe, levetkőznek, leveszik a cipőjüket, és körbeülnek a szőnyegen. Elkezdődnek az énekek, gyermekdalok, amiket már min-denki kívülről fúj, a babák még ritkábban, de az anyukák annál nagyobb lelkesedéssel énekelik ezeket, s közben tapsolni, vagy mu-togatni kell az éneket. Elképesztő az az erő, amit egy ilyen gyermekdal hordoz, vagy egy egyszerű mondóka, ami beépül a foglalko-zás rendszerébe, mi több, keretet szab neki. A mondókák és énekek utalnak a játék jel-legére: vannak körjátékok, van, hogy az ének arról szól, hogy a sok színes pötty hogyan re-pül (ilyenkor egy színes lepelbe borított sok-sok színes labdát közösen repít a magasba a csoport), előfordul, hogy a mondóka lezárja a játékot, például a rímekbe bele van foglal-va, hogy “a labdáról lefelé”, és ilyenkor vége van az óriás labdás játéknak, tornának.

Igen, ugyanis minden tiszta játéknak tű-nik, és ez így nagyon jó is a piciknek. Viszont mindeközben rengeteg dolgot tanulnak. Az első, hogy közösségben vannak, hétről hétre találkoznak kortársaikkal, együtt játszanak, együtt növekednek. Meg kell tanulniuk fi-gyelni a többi gyerekre, meg kell tanulniuk megosztani a játékokat, és elkezdenek rend-szerben gondolkozni. Igazából vannak is szabályok, meg nincsenek is. Nem kötelező azt csinálniuk, ami épp a foglalkozás aktu-ális pontja, viszont addig nem játszhatnak más játékkal, amíg az adott játék véget nem ér.

A program igazodik az aktuális idősza-kokhoz. Ha közeledik a farsang, a babák is beöltöznek, és úgy töltik el a közös foglalko-zást, ha húsvét jön vagy karácsony, akkor is rendhagyó az óra.

Én csak pár alkalommal játszodtam anyu-kásat az unokahúgom társaságában, de már azalatt is feltűnt, mennyire gyorsan fejlőd-nek, milyen ügyesek ezek a kisgyerekek. Mi-lyen sok dolgot tudnak már, és milyen sokat tanulnak. A foglalkozáson emellett tornász-nak is, játszanak labdán, mászkálnak “óri-ás” kockákon, akadálypályákat küzdenek le, vagyis minden téren fejlődnek. Fontos szempont az is, hogy az anyukákkal együtt vesznek részt a foglalkozásokon, ami az anyukáknak is sok pluszt nyújt. Megtanul-nak olyan dalocskákat, mondókákat, amit akár otthon is gyakorolhatnak, és amit már évekkel ezelőtt hallottak, de már elfelejtet-ték rég.

Bár én nem vagyok anyuka, nagyon sok gyerekkel foglalkozom önkéntesen – igaz, sokkal nagyobbakkal – de van szemem arra, hogy meglássam, ha egy foglalkozás, tevékenység a gyerekeknek hasznos. Ezért bátran kijelenthetem így “kívülállóként” is, hogy ez a foglalkozás hétről hétre pluszt ad a gyermekeknek és anyukáknak egyaránt! Mindemellett élmény az a sok gyerek, látni, ahogy játszanak, fejlődnek, cseperednek, jól érzik magukat, és várják, hogy találkozza-nak egymással. Örülök, hogy én is bepillant-hattam ebbe a kis világba, és ezúton is sok kitartást kívánok a Caritas munkatársainak, sok egészséget a babáknak és mamáknak!

Balázs Brigitta

Még egyszer a farsangról

A 2015. márciusi “Nem kell kitalálni, csak éltetni kell!”

című, a farsanghoz kapcsolódó ve-zércikkünkben, a bevezetőben el-hangzott kijelentés, miszerint víz-kereszttől húshagyókeddig tart a mulatság, a szórakozás, a farsang, némi kiigazítást kíván. Ugyanis egész Hargita megyében, sőt min-denhol, ahol még él a farsang ha-gyománya, változik a farsang vé-gének időpontja. Dr. Tóth Tiborné Néphagyomány című tanulmányá-ban például ezt mondja: „A vidám farsang ideje a vízkereszt napjától húshagyókeddig tartó többhetes időszak”. Ugyanakkor Jakab Ágnes, aki a Hargita megyei települések farsangolási szokásait veszi vizs-gálat alá, így fogalmaz A farsangi ünnepkörhöz kapcsolódó szokás-hagyományaink című cikkében (Örökségünk, második évfolyam, 2008, 1. szám): „a hamvazószerda előtti szombattól kezdve húshagyó-kedd éjfélig, helyenként hamvazó-szerdáig folytak a különböző bálok, dramatikus játékok, alakoskodá-sok. Így ezek váltak a farsangi ün-nepkör legjelentősebb napjaivá”. A nemzetiségek.hu Barátság folyóira-tában (XVII. évf. 1. szám) megjelent Farsangi örökségek című cikkben olvashatunk konkrétan a szerdai napról, amit böjtfogadóként em-lítenek, és kiemelik, hogy egyes tájegységeken hamvazószerdáig tart a farsang. Tehát láthatjuk, hogy helyenként változik, és azt is megtudtuk, hogy Ditró életében is voltak időszakok, amikor húsha-gyókedden, s volt, hogy hamvazó-szerdán ért véget a farsang. Jelenleg az utóbbi él településünkön, vagyis a farsangtemetés hamvazószerdára esik. Hogy hogyan alakult, vagy mi-ért és miszerint változott ez a dolog, egyáltalán lehet-e tudni, eredetileg Ditróban melyik nap jelentette a farsang végét, még alaposabb helyi kutatást igényelne, és valószínűleg további érdekes kérdéseket vetne fel. (Szerk.)