97 és fél óra: Kolcsár Levente-Péter Szebeni-havasokban történt balesetéről és az ott töltött négy napról

Amikor először hallottam a történtekről, hirtelen egy film ugrott be, majd azon gon-

dolkodtam, hogy naivan mindig arra gondolunk, a híradásokban lehozott történetek főszereplői mi és családtagjaink vagy közeli, esetleg távolabbi ismerőseink nem igazán lehetnek. Kolcsár Leven-te-Péter története egy ezekhez hasonló, elképesztő szerencséről, lélekjelenlétről és kitartásról tanús-kodó történet a balesetéről, és az azt követő néhány napról, amit egyedül töltött a Szebeni-havasokban.

Ismerősei már olvashatták a történteket a face-bookon megosztott bejegyzése alapján, ahol nap-ról napra leírta, mi történt vele pontosan. Ezeket a bejegyzéseket és Péter kiegészítéseit felhasználva osztjuk meg mi is újságunk hasábjain ezt a történe-tet önökkel, mely mindenki számára tanulságos és hasznos lehet.

„Kedves barátaim, ismerőseim és a többiek.Nos, az utóbbi egy hetem igen kalandos volt.

Ezzel kapcsolatos információkat szeretnék meg-osztani veletek, illetve pontosítani, mivel a média lecsapott a hírre és számos pontban pontatlan hí-reket adtak le a tévében, illetve más írott sajtóban.

Először is: ez egy munkahelyi baleset volt. Nekem ez a munkám, és igen, tisztában vol-tam a veszélyeivel, mint azzal is, hogy „hát egyedül megindulni a hegyre nem szabad”.

Pontosan mi a végzettséged, szakmád?Végzettségemet tekintve ökológus vagyok, jelen-

leg a Babeș-Bolyai Tudományegyetem doktorandusz hallgatója és ideiglenes alkalmazottja mint segédku-tató. Kutatásaim során rendszertannal foglalkozok, ami annyit tesz, hogy különböző fajokat gyűjtök be (lepkéket, legyeket és szúnyogokat), majd ezeket meghatározom. Általában ritka, a térségből/ország-ból nem jelzett fajokat, tudomány számára új fajo-kat keresünk, amelyeket még senki nem írt le. Egy ilyen gyűjtőúton voltam, amikor a baleset is történt.

„Részletek:0.Vasárnap 11 órakor

érkeztem Szebenjuharos (Păltiniș) telepre, ahol a ko-csit hagytam, majd jó bio-lógushoz méltón, jól felpa-kolva elindultam a Cânaia menedékházhoz, ahol az

éjszakát töltöttem. A menedékháznál nem volt senki.1.Hétfőn (jún. 29.) elindultam lepkéket (gleccsera-

raszolókat) és kétszárnyúakat gyűjteni. (...) Délben értem el a Szebeni-havasok legmagasabb pontját, a Csindrelt (Cindrel). Mivel az időjárás nem kedvezett a lepkegyűjtésnek, ezért úgy gondoltam, leeresz-kedek az egyik gleccservölgybe, ahol kétszárnyúa-kat (legyeket, szúnyogokat) gyűjtök. Az ereszkedés közben egy meredek, még hóolvadéktól áztatott völgyben másztam lefele. Ekkor csúsztam meg, vagy csúszott ki a kő a lábam alól. Nem zuhantam, hanem inkább gurultam/pattogtam a patakvölgy-ben, úgy 10-20 méter távolságra álltam meg. Köz-ben pár dolgot elhagytam, mint a bicskám. Miután megálltam, gyorsan rájöttem, hogy a csípőm törött el. Egyből próbáltam hívni a hegyimentőket és a 112-t, de egyik hálózatnak sem volt jele. Ekkor még a kezdeti igen magas adrenalinlökettől a fájdalmat nem éreztem, és elkezdtem bekúszni a völgyben. Száz métert ereszkedhettem, s majd megálltam újra telefonálni. Ismét nem volt jel. Ekkorra már elmúlt az adrenalin hatása, és a fájdalom miatt már nem tudtam tovább menni. Egy kőgörgeteges részen áll-tam meg. Hamar felfogtam, hogy egy éjszakát bizto-san ott töltök, és ezért kövekből elkezdtem magam köré védőfalat rakni, mivel ekkorra teljesen eláz-tam, és elég hideg szél fújt. Próbáltam kiáltani, de senki nem reagált a dolgokra. Aznap még kétszer áztam el teljesen. Estére egy két méterre levő törpe-fenyőhöz kúsztam, mivel már nem bírtam a hide-get, és arról ágakat törtem le, és azzal takartam be a lábam, hogy egy kicsit az esőt és a szelet felfogja.

2. Az éjszaka kimondottan kellemetlen volt, az órá-kon át tartó eső és hideg szél miatt. Aludni nem tud-tam, csak azzal foglalkoztam, hogy melegen tartsam a testem, amit erős remegéssel tudtam csak elérni.

Folytatás a 8. oldalon

2

Szórakozz, sportolj, versenyezz, kreatívkodj, táncolj: Légy-Ott!

Tavaly tízévesek voltunk, idén már tizenegy. A Légy-Ott

Kupa ennyi éve tölti ki a fiatalok napjait Ditró ünnepén. Két éve vállalta át a Ditrói Ifjúsági Fórum ennek a rendezvénynek a szerve-zését, amit addig az akkori DISZ, majd utána lelkes önkéntesek va-lósítottak meg évről évre, hogy a ditrói fiatal nehogy unatkozni merjen falunapokon.

Idén három csapat nevezett be, összesen hatvankét résztvevő volt a Légy-Ott Kupán, akik a három nap alatt három kategórián belül mérték össze tudásukat: voltak kulturális versenyek, szórakoztató versenyszámok és sport. A kultu-rális vetélkedőkön a fiatalok nem ártott, ha tudtak jó sok dolgot Dit-róról, merthogy a vízkvízt szára-zon megúszni csakis így lehetett: akkor volt igazán kvízkirály vala-ki, ha tudta, megközelítőleg hány utcája van Ditrónak, milyen ma-gasan található Cengellér, és hogy hányadik alkalommal szervezték meg idén Ditróban a Lovasnapot stb. A logika és általános ismere-tek is sokat segítettek, mert ki tud-ta volna megválaszolni, hogy hány állatot vitt Mózes a bárkájára. Más megmérettetéseken filmrészlete-ket kaptak a versenyzők vagy ép-pen a film DVD-borítójának egy részét, hogy elmondják, milyen filmről is van szó, de mémesített világhírű festmények is okoztak

kis fejtörést a játékosoknak. Írói és érvelői tudásukat is m e g c s i l l o g -tathatták, mi-közben amel-lett hoztak fel érveket, hogy miért jó részt venni a Légy-Ott Kupán.

Sportoknál két különbö-ző kategória

volt, az első napot a kocsmaspor-tok töltötték ki, merthogy azok igen is sportok, így a csocsóban, a beerpongban, dartsban, székely gameboyban is összemérték ere-jüket a csapatok. A kézilabda, a teremfoci, a kosárlabda, a futás, és főleg a méta is kihagyhatatlan bármilyen ifjúsági versenyből. Igen, főleg a méta, mert ebben is nagyon jók vagyunk mi, ditrói fi-atalok.

Szórakoztató programokból sem volt hiány, ami nem azt je-lenti, hogy ezeknek a progra-moknak a szórakoztató jellege bármit is enyhítene a megméret-tetések nehézségén. A pénteki nap már így is indult: először egy flashdance-szel kedveskedtünk a ditrói falunapozó közönségnek, a csapatok megmutatták, milyen szuper koreográfiákat tudnak összehozni a Ketchup Songra. Majd folytattuk is egy kétórás táncmaratonnal, ahová legalább négy személy kellett jelentkezzen minden csapatból. Egy idő után azt sem lehetett tudni, kik a ver-senyzők és kik a szolidarizáló csa-pattársaik, olyan sokan voltunk a táncparketten. Igaz, maratonnak nem maraton, de a két óra így is megtelt és színes, érdekes volt, mert negyedóránként valamilyen próbát is ki kellett álljanak a ver-senyzők, hogy ezt a programpon-tot sikeresnek könyvelhessék el.

A Légy-Ott Kreatív versenyszám pedig kihozta a csapatok igazi szuperhős vagy hippi arcát, de azt is megtudhattuk, nem kevés példából, hogy mikor igazi ditrói a ditrói, illetve azon sem csodál-kozott senki a faluban, amikor teljes sí- és snowboardfelszerelés-ben érdeklődtek a fiatalok, hogy van-e hó a Csacsán, vagy amikor tizenvalahányan 1310-es Daciákat kergettek, hogy bemásszanak egy videó erejéig, esetleg mikor nyári domboldalban motoros meghaj-tású szánkók siklottak, mert hát Légy-Ott Kupán semmi sem meg-lepő.

A csapatok főzési tudásukat is megvillogtathatták a Vándor Fakanál főzőversenyen, énektu-dásukat a karaokén, tánctudá-sukat a Just Dance-en (ez a tánc-karaoke), fotózási készségüket az élményvideójukban. De azért sokkal több tehetségük felszínre került a három nap alatt: hogyan lehet egész napos futás után, még éjjel minimum négyig bulizni, vagy semmi alvás nélkül másnap reggel a reggeli tornán aktiválni, s majd ügyességi játékokon kútfú-rás után törpejárásban egy padon végiggyalogolni. De az is kiderült, a pontokért mindent: nem, itt a szemétszedés vagy kedves szavak, kedvesség, figyelmesség, segít-ségnyújtás nem ér plusz pontot, de nagyon örültünk ezeknek!

Gratulálunk minden csapat-nak, nagyon ott voltatok! Illetve köszönjük Ditró Község Önkor-mányzata támogatását és segít-ségét, nagyon köszönjük az Erika Kaffé és a Ferenczi Bár támogatá-sát is, és hogy napokon keresztül a programok lebonyolításában olyan készségesen segítettek! Mi jövőre is készülünk, készüljetek ti is!

Balázs BrigittaDitrói Ifjúsági Fórum

3

Cseperedő

A falunapok keretén belül nem csak a felnőttek, de a babák is nagyon jól szórakozhattak, többek között

a Cseperedő is egy ilyen program volt: babáknak és anyu-káknak, de nagymamáknak is ideális volt!

Mi, a Ditrói Ifjúsági Fórum önkéntesei is szakítottunk időt, hogy besegítsünk a Caritasnak a program lebonyolí-tásában, mert rengeteg babát és anyukát érdekelt a kétórás foglalkozás. Nem csoda, hiszen a megszokott játékos, dal-olós foglalkozáson kívül új játéklehetőségeket is kínált a piciknek és anyukáknak ezúttal a Cseperedő: a nagyob-baknak lehetett festeni hatalmas nagy fehér papírokra, ha-talmas ecsetekkel, de papírsárkányt vagy színes frizbit is kreálhattak akár.

A még kisebbek pedig virágos-pillangós füzért készítet-tek, hogy legyen, amit lobogtatniuk a szélben, és minden-féle izgalmas építményeken mászkálhattak, akadálypályá-kon, alagutakban vagy épp legoépítményeket gyárthattak maguknak.

Gyerekek, anyukák, nagymamák, kistesók, mindenki bejött egy kis időre, hogy együtt énekeljenek, játszanak a falunapok alatt is.

Hogy mennyire fontosnak tartjuk ezt a foglalkozást a falu, a gyermekek és szülők életében, azt egy előző szá-munkban már kifejtettük, úgyhogy ezúttal azt hangsúlyoz-nám ki, hogy egy ilyen ünnepen, mint a Ditrói Falunapok, mennyire fontos, hogy minden korosztálynak és rétegnek, fiataloknak, családoknak és időseknek egyaránt szóljanak a rendezvények. A Cseperedő egy ilyen rendezvény volt: igazi kikapcsolódás a kisgyerekeknek, babáknak, kis pihe-nés az anyukáknak, úgyhogy minden szempontból fontos színfoltja volt ez a XV. Ditrói Napoknak!

Balázs Brigitta

Tízéves mazsorett-találkozó

A XV. Falunapok keretén belül

megrendezésre került az immár tíz éve működő mazsorettcsoport megün-neplése. A műsort két, a kezdő csapatot erősítő mazsorett, Köllő Tünde és Hom-poth Emese konferálta, akik 2005 áprilisá-tól egészen mostanáig a mazsorettcsoport működésének, fellépéseinek színes palet-táját tárták elénk.

Természetesen a tánc sem maradhatott el. Minden fontos momentum, állomás bemutatása után a legkisebbektől a leg-nagyobbakig komolyan felépített, elegáns ruhákkal, gyönyörködtető koreográfiák-kal bizonyították ügyességüket, pompon és botok váltakozásával. Megtekinthettük a jelenlegi ruhakészletet, amely az évek folyamán igen nagyot fejlődött, és óriási öröm volt a csinos, mosolygó lányok kaval-kádját látni a színpadon.

Az ünnepi műsor záróakkordjaként György Hajnal alapító és a mostani három csapatkoordinátor köszönetnyilvánítását hallhattuk, s megbizonyosodtunk, hogy biztosítva van a mazsorettcsoport jövője. Ezt követte a közös szülinapos tánc, majd a polgármester úr egy mazsorettes tortát nyújtott át a csapatnak.

A színpadi műsor után a konferen-ciateremben egy koccintás és torta-evés kíséretében jelképes ajándékot adtak át a már nem aktív mazsorettek-nek és támogatóknak. Újra csak megkö-szönni és elismerő szavakkal kifejez-ni lehet Hajni néni sokéves munkáját.

Mint már nem aktív mazsorettnek, szá-momra igen kellemes élmény volt egy pár órát újra mazsorettes szemmel nézni a vi-lágot. Nagyon jó volt látni az utánpótlást, a „régiek” elismerő, elégedett tekintetét és az örömteli együttlétet.

Talán jobban nem is lehetne befejezni e kis összefoglalót, mint a mazsorettcso-portban tanult jelszóval: „Mosolyogni, mo-solyogni, mosolyogni”.

Kiss Mónika

4

A vizsgastresszről a Ditrói Hírlap szerkesztőségével

A stressz mindennapos része életünknek. Cikkünkben

a vizsgastressz témáját próbáljuk meg kivesézni. A Ditrói Hírlap szerkesztősége arra vállalkozott, hogy összegyűjti tapasztalatait a vizsgahelyzetekben megjelenő stresszről, illetve technikákat ja-vasol a stresszel való megküzdés-re. A cikkben fiktív nevek szere-pelnek.

Milyen alkalomhoz kötődik a legintenzívebb stresszélményed?

Emma: A 9-12-es román órák-hoz. Ahogyan a tanárnő forgatja a naplót, mi pedig tűkön ülve vá-runk, hogy nehogy minket szólít-son fel. A páros számokat nagyon szerette, én pedig a második vol-tam a naplóban, úgyhogy minden órán sanszos volt, hogy én fogok felelni.

Károly: Vizsgák alkalmával a legnagyobb stressz nálam mindig egy félperces időszakhoz köthető, ez a tételhúzás. Tanulhatok akár-hogy, akármennyit, mindig kerül olyan tétel, amelyik a kedvencem és mindig kerül olyan, amelyik döcög egy kicsit a fejemben. Eza-latt a fél perc alatt, amíg oda kell menni a katedrához és tételt húz-ni, mindig forog a gyomrom.

Júlia: Egyértelműen a dolgo-zatvédésem, na meg előtte volt egy angol nyelvű prezentációm ugyancsak ebben az évben, ott inkább attól tartottam, hogy ne-vetségessé válhatok az erőteljes „hunglish” kiejtésemmel.

Tapasztalsz-e fizikai tüneteket a stressz hatására?

Ferenc: Vizsgákkal sűrített időszakaimban a gyomormenést sosem az ételre fogtam. Ez, és a vizsgák közbeni verejtékezés idő-vel elmúlt. Mindez a sok vizsgán való részvétel utáni rutin kiala-kulásának tudható be. Pont így a sportban is.

Károly: Azon kívül, hogy ösz-szeszűkül a gyomrom, nem. Az úgy elég is.

Júlia: Általában a gyomrom lif-tezik előtte, nehézzé válik, gyo-moridegem van, és van, hogy be-széd közben remeg a lábam.

Milyen mértékben befolyásolja a stressz a teljesítményed?

Emma: Szerintem javítja. So-sem hagytam, hogy „hisztérikus-sá váljak” a stresszélményemtől. Sosem stresszeltem annyira, hogy az már káros legyen, szerintem meg kell tartanunk az egészséges stresszélményt, mert az segít a teljesítmény növelésében.

Ferenc: Szerintem egészsé-ges a stressz a vizsgák, felmérők előtt, hisz ez ösztönöz arra, hogy készüljünk rájuk, viszont itt az a nehéz, hogy ezt ne vigyük át a vizsgákra, mert nagyban ronthat-ja teljesítményünket.

Károly: Minél nagyobb a tu-dáshiány nálam, annál nagyobb a tapasztalt stressz mértéke, úgy-hogy nekem a stressz egy energe-tizáló tényező, ami arra késztet, hogy erőt vegyek magamon és leüljek a könyv mellé. Ha 10 perc múlva kezdődik a vizsga, és az eleinte tapasztalt stresszből még mindig van, az nyugtalansággal tölt el. Az ilyen típusú nyugtalan-ság rontani szokta a teljesítmé-nyem.

Júlia: Általában nem befolyásol-ja. Attól függ a stresszes pillanat, nap előtt kialudtam-e magam, vagy még rátevődik egy nagy adag fáradtság is, mert olyankor vagy nagyon jól teljesítek vagy na-gyon rosszul. De lényegében nem a stressz, inkább a kipihentség a döntő.

Próbáltál-e már felülkerekedni a stresszen és, ha igen, sikerrel jártál-e? Vannak kiforrott tech-nikáid a semlegesítésére?

Emma: Igen, mindig megpró-bálok, mivel minden nyilvános felszólalás előtt izgulok egy ki-csit. Technikáim? Nem nevezném technikának. Egyszerűen csak próbálom tudatosítani magam-

ban, hogy ami most következik, az nem egy akkora nagy dolog, hogy megéri miatta ennyire feltú-ráznom magam, mert (ha egy ál-lamvizsga védésről is van szó) én készültem fel. Nem számít, hogy kiknek kell beszélnem, mert nem fognak megenni.

Ferenc: Még nyolcadik osz-tályban volt egy „rituálé”, amit a képességvizsga minden napján végigcsináltam, és bevált. Azóta is előszeretettel használom ezt a technikát: vizsga előtt és vizsga közben egy-egy csokoládé megte-szi a hatását.

Károly: Egyrészről igyekszem kerülni minden olyan tényezőt, ami vizsga előtt bizonytalanná tehetne, például mindig van pár 4-5 fős csoport a terem előtt, ame-lyik a vizsga anyagáról diskurál és arról, hogy ki mit mennyire tud/nem tud. Na én ezekkel az embe-rekkel nem tárgyalok vizsga előtt.

Júlia: Egyértelműen. Amikor stresszelem magam, általában be-szédekről vagy szóbeli vizsgákról van szó, és ha észreveszem, hogy még mindig stresszes vagyok, mindig megállok pár levegővétel-re, körbenézek a teremben és is-mét belekezdek, ha például remeg a hangom. De általában, ahogy túl vagyok az első két mondaton, be-lelendülök és elfelejtem. Épp emi-att még ha nyolcvan százalékban spontán is a beszéd, az első 3-4 mondatot szó szerint megtanu-lom. Ilyenkor nem kell koncent-rálnom, hogy jól épül-e fel a mon-dat, és ez fellazít. Régen még volt olyan, hogy egy kedvenc számo-mat hallgattam meg minden szó-beli vizsga előtt, s kikapcsoltam a környezetet. A legjobb recept például szóbeliken, hogy sosem kérdeztem az előttem vizsgázót, hogy mit kapott meg hasonlók. Ezek mind fölöslegesek.

Összeállította: Mezei Lehel

5

Budapest-Bamako egy ditrói szemével

2015. június 17-én tartalmas, érdekfeszítő élménybeszá-molón vehettek részt mindazok, akik eljöttek Varga

Csaba előadására.Meghívottunk részt vett a 2015-ös Budapest-Bamako ra-

lin. Átélt élményekről, kihívásról, kalandról kaptunk ízelí-tőt. A rali Budapestről indul és közel 9000 kilométer meg-tétele után Mali fővárosában, Bamakoban ér véget. A távot két hét alatt kell teljesíteni, izgalmas útvonalon, kemény szakaszokon. A csapatok Európából a Gibraltár szoros ka-puján át Tangerbe, Marokkó kikötőjébe érkeznek.

Csaba szépen felépített előadása révén végig kísérhettük őket Marokkó látványos hegyi útjain, berber falvakon át, sziklás földutakon. Marokkó történelmébe, kultúrájába is betekintést nyerhettünk.

Mauritániában aranysárga dűnék, oázisok, sivatagi vi-rágok, a Ben Amera monolit látványában gyönyörködhet-tünk. A versenyzőknek ez komoly kihívás, ahol csak az au-tóra és egymásra számíthatnak. Csaba szerint ezért fontos a jól megválasztott csapattárs.

Mali a kőkemény, fekete afrikai rész, egyben a világ egyik legszegényebb országa. Az előadó szerint a legboldogabb emberekkel itt találkoztak. A versenynek van egy karitatív, humanitárius része is: a csapatok adományokat, ajándéko-kat visznek a helyieknek.

A vizuális élményen túl történelmi, kulturális ismeretek-kel gazdagodhattunk, betekintést nyerhettünk Afrika sok-színűségébe, az ott élők hétköznapjaiba.

Meghívottunkról büszkén mondhatom el, hogy diákként a könyvtár rendszeres látogatója volt. Élmény volt őt most előadóként vendégül látni.

Köllő Enikő

Ditrói cselgáncsosok az országos bajnokságon

Kivételes eredményeket produkáltak a ditrói cselgáncsozók korosztályuk-

ban az ország legrangosabb megméretteté-sén. Az országos bajnokságig vezető út sok akadályt fektet a versenyzők elé, viszont annak sem garantált a siker, aki odáig el-jut. Idén Mezei Rajmond tanítványai több éremmel tértek haza az országos bajnok-ságról.

Annak érdekében, hogy egy cselgáncso-zó az ország legjobbjaival megküzdhessen, bizonyítania kell, hogy a régiójában a leg-jobb sportoló a saját korosztályában. A he-lyi sportolók a régiós bajnokságon Brassó, Szeben, Maros és Kovászna megye leg-jobbjaival küzdhetnek. Az U10-es (2006-os születésűek) és U11-es (2005-ös születésű-ek) korosztályok régiós bajnokságát Csík-szeredában rendezték június 27-én. Mezei Rajmond edző 10 sportolót nevezett a ver-senyre. A 10 cselgáncsozóból 9 továbbjutott az országos bajnokságra, amelyet Marosvá-sárhelyen rendeztek június 4-5-én. U10-es korosztályban Csibi Noémi, az U11-es kor-osztályban Petki Szilvia országos bajnok.

Július 5-én rendezték Kézdivásárhelyen

az U12-es (2004-es születésűek) és U13-as (2003-as születésűek) korosztály régiós baj-nokságát, ahol négy helyi sportoló vett részt, és három jutott ki az országos bajnokságra. Az országos bajnokságot Aradon rendezték július 11-12-én, amelyen Csibi Gellért U13-as kategóriában második helyezett lett.

Ez a három országos helyezés és az, hogy ekkora létszámban vannak ott évről-évre a helyi cselgáncsozók a nemzeti tornán, min-denképpen pozitívum a sportágra tekintve. A kitartó munkának megvan a gyümölcse, és a sok fáradozásnak érem a jutalma.

Szőcs Hunor

6

XV. Ditrói Falunapok

A háromnapos rendezvénysorozatnak több fénypontja is volt. A pénteki Jézus Szent Szí-

ve búcsús szentmise után került sor a Szent Katalin Egészségház avató ünnepségére, melyen fellépett a ditrói fúvószenekar és a mazsorettcsoport. Ez al-kalomból több meghívott vendég is megtisztelte községünket jelenlétével. A délutáni órákban Csíki Bernadett festménytárlatát tekinthették meg az ér-deklődők, melyen tiszteletbeli vendégként üdvözöl-hettük Balázs József alfalvi festőművészt, aki szár-nyai alá vette a ditrói tehetséget. Délután 6 órától kezdetét vette a Légy-Ott Kupás csapatok bemutat-kozása és ezzel egyidejűleg a háromnapos megmé-rettetés. Este a Stramli Band, majd Oláh Ferencz és zenekara szórakoztatta a közönséget.

Szombat délelőtt párhuzamosan több helyszínen folytak programok: a Caritas egészségügyi sátor alatt vérnyomást, vércukorszintet mértek, míg a Művelő-dési Házban több gyerekprogram, köztük kézműves foglalkozások, babafoglalkozások zajlottak. Délelőtt 10 órától megszervezésre került immár másodjára a Szent Gellért Cross terepfutó verseny, melynek az Erdős Panzió adott otthont. A 44 résztvevőből szép számban érkeztek más településekről. A szabadtéri színpad mellett 13 órától kezdetét vette a Vándor Fa-kanál főzőverseny, melyre nyolc csapat nevezett be. Az első helyen az Orotva Egyesület, második helyen a Kézimunkakör, míg a harmadik helyen a Siklódy Lőrinc Általános Iskola végzett. Az idei Mestersza-kács oklevelet az Idősek Klubja kapta.

A szombati nap egyik különleges színfoltja a Mátra Veterán Egyesület kiállítása volt, mely délelőtt 9 órá-tól a délutáni felvonulásig a Művelődési Ház melletti parkban kapott helyet. A magyarországi Gyöngyös-ről érkezők veterán autókat és motorbicikliket mu-tattak be, a falun áthaladó felvonulásuk innen indult 16 órakor. A délután a zene és a tánc hangulatában folytatódott, fellépett a csíkszenttamási Csonkato-rony néptáncegyüttes, ezt követően a ditrói mazso-rettcsoport ünnepelte meg tízéves születésnapját, utánuk pedig a Pink & Brill moderntánc-csoportok szórakoztatták a szép számú közönséget. Az este to-

vábbi részét kitöltötte a DNS együttes koncertje és a kimaradhatatlan kamionos felvonulás. Mindezt éj-szakába nyúló szabadtéri buli követte.

Vasárnap aki korán kelt, az már jelen is lehetett a sakkbajnokságon, vagy benevezhetett akár a mi-nifoci-bajnokságba is. A fél egykor kezdődő Sikló-dy Lőrinc-kopjafa avatóünnepségére a Művelődési Ház melletti parkban került sor. A jeles eseményt megtisztelte jelenlétével Budapest VIII. kerületének alpolgármester asszonya, Gombos Judit képviselő, valamint Dr. Láng Péter Siklódy Lőrinc egyenesági leszármazottja. A kopjafa avatóünnepségét a Sikló-dy Lőrinc Általános Iskola műsora zárta. Ezt az ese-ményt a dísztanácsülés követte, melyen díszpolgári címet adományoztak Bajkó Tibornak, valamint Pro Ditró díjat kapott Köllő Enikő könyvtáros.

Vasárnap kora délután a harcművészet képvise-lői mutatták be tudásukat, köztük Simó Mihály, a csíkszeredai Főnix Sportklub vezetője, a fekete öves 5 dános mester és a ditrói taekwondos gyerekek. A délután ismét a néptánc körül forgott, a ditrói ha-gyományőrző csoport előadását követően Gál Imre és zenekara muzsikált. Ezzel egy időben az Erdő Házában Farkas Aladár és Farkas Lóránt társszerzők könyvének bemutatója zajlott.

A táncos, népzenés műsorok után a jókedv és a hu-mor lett úrrá a színpadon, hiszen vendégünk volt a Szomszédnéni Produkciós Iroda, őket követte fellé-pőként András Előd, az idei országos humorfesztivál győztese. Az esti program egyik színfoltja a Benedek & Mayer Duo előadása volt, akik táncdalokkal, népi dalokkal, könnyű zenei dallamokkal kedveskedtek nekünk. A háromnapos rendezvénysorozat záróak-kordja a nagy sikert aratott Bagossy Brothers Com-pany koncertje volt.

A falunapok alkalmával nem csak ünnepeltünk. adományokat gyűjtöttünk két beteg kislány számá-ra. A fejlődési rendellenességekkel született, az első évében járó Gál Dorka korrekciós műtétjéhez, illet-ve a nagyon ritka szindrómában szenvedő, tizenkét éves Lázár Anita kezeléséhez kértük a segítséget. Adakozásra minden program helyszínén lehetőség volt, erre a célra gyűjtődobozokat helyeztünk ki a két kislány fényképével. A vasárnapi záró koncert előtt szimbolikus összegért lampionokat, ill. pólókat is le-hetett vásárolni. A gyűjtésbe kapcsolódtak be a gyer-gyói Vöröskereszt önkéntesei is, akik három napon keresztül, szimbolikus összeg fejében, vérnyomás-mérést és vércukorszint-mérést vállaltak, ugyanitt lehetett kupakokat is leadni. Az önkénteseknek 3190 lejt sikerült összegyűjteni, így a két család külön-kü-lön 1595 lejt kapott. A Polgármesteri Hivatal gyűjtése során pedig a családok külön-külön 1090 lejt kaptak.

7

A Gyergyói-medence és Székelyföld régészetének hajnalaBeszélgetés Demjén Andrea régésszel és Csergő Tibor András

múzeumigazgatóvalA gyergyószentmiklósi

Tarisznyás Márton Múze-um működési területén 2007 óta dolgozik régész, korábban a Gyer-gyói-medencében egyáltalán nem folytak szakember által vezetett ásatások. A múzeum régészével és igazgatójával a Gyergyó-vidéken jelenleg is folyó három ásatásról, Both-vára, a Piricske-hegy tetején álló vesztegintézet és a gyergyó-szárhegyi Lázár-kastély környé-kén lévő vizigót épületek feltá-rásáról, valamint a székelyföldi régészet problémáiról, korai törté-neti kérdésekről, szürke foltokról beszélgettünk.

Mit tudhatunk az úgynevezett Both váráról?

D.A.: Szinte öt éven keresztül kutattuk, tervásatás keretében, ami azt jelenti, hogy évente 2-3 he-tet tudtunk ásni. Írott forrásunk a Both-várról egyáltalán nincs, a ké-sőbbi források, így Orbán Balázs adatai (pl. miszerint Akton égette fel 1707-ben, vagy hogy a Both-csa-lád tulajdona) egyáltalán nem bizo-nyítottak, sőt. Orbán Balázs után pedig mindenki ugyanezt írja. Ta-risznyás Márton és Székely Zoltán 1960 nyarán ásatásokat végzett a területen, és megállapították, hogy az ovális alaprajzú, 33×18 m átmérő-jű vár területét a nyugati, valamint a keleti részen védőárok keríti, az északi és déli részt meredek szikla határolja. A kerítőfal 1,50 m vastag volt. A mi ásatásaink, 2009-től, már az első évben is valószínűvé tették, hogy egy kicsi toronyvárral állunk szemben. Ezek viszont Székelyföl-dön igen koraik, már a 13–14. szá-zadban megjelentek. A korábban már kis mennyiségben előkerülő kerámialeletek sejtették, hogy a vár valamikor a 13. század végén, 14. elején állhatott, ezt az elmúlt évben a szénizotópos vizsgálat igazolta. Van, aki mentsvárként tekint rá, van, aki a határvédelmi gyepűrend-

szer erősségeként. A lényeg, hogy kezd körvonalazódni egy olyan magánföldesúri birtok, aminek a létezéséről eddig senki sem tudott.

A következő fontos feltárásuk a Gyergyói-havasok legmagasabb pontján, az 1544 m-es Piricskén kutatott vesztegintézet. Mi volt ennek a funkciója?

D.A.: Arról, hogy Moldvába a Pi-ricske tetején át vezetett a kereske-delmi út, már a fejedelemség kora-beli források is szólnak, kiegészítve azzal, hogy a hozzátartozó harmin-cadvám intézménye a városban, Gyergyószentmiklós területén volt. Magát a piricskei vesztegintézetet vagy karantént, 1732-ben kezdik el építeni. Gyakorlatilag 1806-1808-ig működik, amikor elköltöztetik a határ eltolódásával Gyergyótöl-gyesre. A vesztegintézet funkciója volt, hogy a Moldvából érkező ke-reskedőket, utazókat itt megállítot-ták, megvizsgálták, és ha valamely kóros betegséget, járványt hor-doztak magukkal, úgy itt tartották őket. Határon kimenni vizsgálat nélkül is lehetett, hiszen nem volt oly határvédelem mint manapság, a bejövőket viszont minden eset-ben megvizsgálták.

A szárhegyi Lázár-kastély kör-nyezetében már korábban vizigót házakat tártak fel, ezek szerint e terület már az ókor végén is lakott lehetett.

D.A.: Az elmúlt három évben fel-tártunk egy leégett házat, amiben minden kellék bennmaradt: edé-nyek, használati tárgyak, lándzsa, valamint egy hozzátartozó külső kemencét, ennek a keltezése azon-ban még kérdéses.

Vizigót település lehetett e terü-leten?

D.A.: Igen, ugyanis Tarisznyás Márton már a 60-as években feltárt két gót házat, de mivel a környék ma is beépült, gazdasági épületek állnak ott, így hiába tudjuk, hogy

ott van, nehézkes a feltárás.A temető megtalálása lenne iga-

zán érdekes... D.A.: Valóban, voltak informáci-

óink, hogy az ettől 100-150 méterre lévő kőbánya alatt találtak sírokat, de manapság ezt szinte lehetetlen beazonosítani. Mint említettem, a keltezést nem tudjuk pontosan, így csak annyit állíthatunk a Kár-pát-medencei gót történelmet is-merve, hogy a házak valamikor a 3-4. században épülhettek.

Milyen eredményeket várnak ezektől a kutatásoktól?

Cs.T.: Idővel kivilágosodhat nemcsak Gyergyó, de egész Szé-kelyföld korai története, amit írott forrásokból nem lehet tisztessé-gesen megírni, mert nem állnak rendelkezésünkre ilyenek. Ugyanis ezek többnyire késeiek, hiányosak és önismétlőek, egyszerűen hitelte-lenek, a történész a régészet nélkül csak a szóbeszédre, mítoszokra, le-gendákra hivatkozhat Székelyföld korai történetét illetően. A Gyer-gyó-vidéken már ebben a korban is valószínűleg hadiutak vezettek, amiknek pontos vonalát termé-szetesen nem tudjuk. A Piricske tetejéről származik egy olyan 14. század közepén készült másfélke-zes lovagi kard, pallos, mely úgy tűnik, hogy egy passaui műhelyben készült fegyver. Hogy ez mit keres a Piricske 1544 m-es tetején? Na ez az a kérdés, amit érdemes meg-vizsgálni. A középkor során az át-járók, utak nem a folyóvölgyekben mentek, hanem a gerinceken, így a Piricske teteje ebből a szempontból egy megfelelő hely, járható, ezért építik ide később a vesztegintéze-tet is, Székelyföld e fontos, északi határátkelőhelyére.

Kérdezett: Kalapos Gábor A szerző magyarországi újságíró, aki

Gyergyószárhegyen önkénteskedve ajánlotta fel segítségét a

Ditrói Hírlapnak.

97 és fél óra - Folytatás

Másnap továbbra se tudtam mozdulni, ugyanott feküdtem végig és segítségért kiáltoztam. Úgy

16 óra körül észrevett egy pásztor, aki elindult felém, de a nehéz terepviszonyok miatt feladta, s bár kiáltot-tam, hogy mi a bajom, és hogy hívja a mentőket, végül nem történt semmi. Ott hagyott. Az az éjszaka még kellemetlenebb volt, mint az azelőtti...”

Biztosan mindenkit érdekel, honnan tudtad eze-ket a dolgokat? Ösztönösen cselekedtél, vagy tuda-tosan figyeltél arra, nehogy kihűlj? Hogyan sikerült megőrizni ennyire a higgadtságod?

Gyerekkorom óta jártam az erdőt, igyekeztem mi-nél több dolgot megtudni róla, majd ahogy megjelen-tek a tévében a túlélő műsorok, mindig nagy figye-lemmel követtem őket. Pár hónapja láttam a 127 óra című filmet, melyen elég sokat gondolkodtam, gon-dolkodtunk a barátnőmmel, hogy mi mit is tennénk hasonló helyzetben. Így nem mondhatom, hogy tel-jesen váratlanul ért volna a baleset. Eléggé tudatosan cselekedtem, félnapokra előre kigondoltam, hogy mit és hogyan teszek.

„3. Másnap pirkadat előtt, már nem bírtam egy helyben lenni, és a fájdalom ellenére elkezdtem to-vább fejleszteni a ’szálláshelyemet’, még nagyobb kö-veket odahordva, magamat körberakva. A mozgástól kimelegedtem, úgyhogy azt gondoltam, tudok aludni végre egy keveset. Sajnos tévedtem, mert pár percen belül újra hidegrázásra ébredtem. Ekkor határoztam el, hogy nem érdekel, akármennyire fáj, de ott nem maradok. Így hajnali 6-kor elkezdtem mászni abba az irányba, amerre volt az esztena, illetve a menedékház is. A terep nehéz volt, mivel törpefenyves, nehézszagú borókásokon kellett végig kússzak a hátamon (és nem hason, mint a médiában megjelent). Szerencsére a fájdalom alábbhagyott. Bár a bal lábamra állni nem tudtam, illetve kegyetlenül fájt, ha lógott a levegőben, de kitapasztaltam, hogy tudok rátámaszkodni, illet-ve elnyomni magamat (...). És így araszolva másztam aznap 20 órát, éjjel 2-ig. Bár az volt a tervem, hogy estére elérjem az esztenát, ez sajnos éjjel 2-ig nem sikerült. Bár addig telihold volt, és jól tudtam tájéko-zódni, ekkor az egész hegyet újra ellepte az esőfelhő, pár méteren belőlig még alakzatokat sem láttam. Ek-kor egy hegygerincen voltam, ahol pár sziklát leszá-mítva nem volt más. Egy ilyen szikla tövében estem össze a fáradtságtól és aludtam el, de itt is pár perc múlva a hidegrázás miatt felébredtem, és ezen a pon-ton estem ’kétségbe’. Bár nem láttam semmit, újra el-kezdtem mászni, mert nem bírtam a hideget. Pár tíz méter után találtam pár elszáradt borókaágat, amiket összeszedve magammal hurcolásztam egy követke-ző szikláig. Itt ezeket a lábamra téve és az elérhető távolságban lévő növényzetet letépve újra ’paplant’ próbáltam a lábaimra készíteni. Hogy ért-e valamit,

nem tudom, de pszichológiailag jó hatással volt, mert legalább azt az érzetet keltette, hogy kevésbé ér az eső és a szél. Így aludtam egy keveset, de így is az éjszaka többségét didergéssel töltöttem...”

Mitől féltél a legjobban?Magától a haláltól nem féltem, nem is igen jutott így

eszembe. Igazából éjszakánként a kihűléstől féltem, mivel folyton át voltam ázva és a hőmérséklet néha 5-6 fok alá süllyedt. Vadállatoktól sem féltem, nem láttam őket valós fenyegetésnek abban a helyzetben.

„4. Negyedik nap hajnalban, mikor újra kitisztult annyira, hogy tudjak tájékozódni, elindultam az esz-tena felé, és 7 órakor értem el azt. Szerencsém volt, mert akkor készültek a juhokkal elmenni. Egy férfi és 7 éves fia volt az esztenán, akik eleinte igen kétkedve közelítettek felém. Majd mikorra sikerült megértet-nem magam, hogy mi is történt, és hogy mentőkre lenne szükségem, akkor eleinte vállvonogatva mond-ták, hogy itt nincs jel, és hogy ők a juhokkal kellene menjenek... De aztán sikerült kézfej nagyságú feke-tés-lila zúzódásaimmal meggyőznöm őket, hogy nem vagyok valami jól. Ekkor kértem tőlük ételt. A pásztor próbált féloldalra segíteni, hogy tudok-e menni, de nem voltam képes lépni, így ők elmentek a juhokkal telefonjelet keresni, én meg folytattam a kúszást a tisztás aljában lévő menedékház felé. Ekkor már elég-gé fáradt voltam, és a viszonylag könnyű terep elle-nére alig tudtam haladni. Többször elaludtam kúszás közben, mivel a nap is ki-kisütött. Délután 2-kor értek a pásztorok vissza hozzám, hogy sikerült a menedék-ház gondnokát értesíteni, aki hívta a hegyimentőket. Pár percen belül a hegyimentők is megérkeztek, akik egyből hívták a mentőhelikoptert, illetve elláttak va-lamennyire. Ők készítették a fotókat és a videókat is, amelyek végül eljutottak a médiához (...).

Ami fontos: a barátaim tudtak arról, hogy hova me-gyek, tudták meddig megyek. Tudtam a veszélyeiről, és igen, nem először, és nem utoljára voltam ilyen helyen. Senki nem hibás semmiért, megtörtént, túl-éltem, mert túl akartam élni, nem hőstett volt, csak sima túlélési ösztön. Nem hibáztatok senkit, sem a pásztort, aki látott, s mégsem hívta a mentőket, se a hegyimentőt, aki pénzért vagy csak simán a hírve-résért eladta a sztorit, sem a sajtósokat, akik engem zaklattak, sem az ismerőseimet, akik nem hívták egy-ből a hegyimentőket (...).

Összefoglalva: kaland volt, nem rettenek ettől el, már alig várom a következő terepet, mert nekem ez az életem, munkám, hobbim és kikapcsolódásom egyben. Röviden ennyi. Köszönöm elsősorban Török Edinának (a barátnőmnek), hogy mindvégig mellet-tem volt, szüleimnek és mindenkinek, aki meglátoga-tott, írt.”

Összeállította és kérdezett: Balázs Brigitta