18.tételA képszer űség és hatásuk a művészi nyelvhasználatban

Már az ókori retorikában fontos szempont volt a beszéd ékesítése: elocutio-nak hívták az ékszólást.

Ezt képszerű beszéddel, szóképekkel valósítjuk meg.– az egyik jelenség másikkal való magyarázata– a tárgy szemléletessé tétele– érzelmi, hangulati többlet

Erre mindig is törekedett az ember, erre bizonyíték a népdalok. „Minden madár társat választ...” (Nyilvánvaló párhuzam : virág- szerelem)„Virágom, virágom.”

azonosított: a szeretett kedvesazonosító: egy virágaz azonosítás alapja: a virág szépsége

A képalkotásra a köznyelvben is találunk példákat: pl.: az asztal lába, egér, hegygerinc, bogárhátú, kötelékSzólásokban: Földbe gyökerezik a lába. Nagy kő esik le a szívéről.

Szóképek

1, A metafora a leggyakrabban előforduló szókép.Két fogalmat kapcsol össze valamilyen névátvitellel

egytagú: Galambom! kéttagú: „A szívem egy nagy harangvirág”

főnévi: „ Szerelem tüze ég fiatal szívében...” igei: „Oh, a szárnyas idő hirtelen elrepül...” melléknévi: Fekete ország

2, A megszemélyesítés: élettelen dolgokat emberi tulajdonsággal ruház fel. pl.:Beszél a fákkal a bús őszi szél

3, A szinesztézia: különféle érzékeket kapcsol össze.pl.: „lila dalra kelt / Egy nyakkendő”„Kicsalta a lányt édes beszédével...”

4, A metonímia: névcsere.

térbeli: alszik a város időbeli: a múlt bűnei anyagbeli: talpig vasban vagyok ok-okozati: jó tollú író

(5, A szinekdoché: a metonímiával rokon. A rész – egész felcserélése. „Lélek az ajtón se be, se ki!” Öt éhes szájat kell etetnie. 23 fős osztály...)

6, Az allegória: egy eszme vagy elvont fogalommegszemélyesítése. „Tihannak rijjadó leánya...”Az albatrosz; Föltámadott a tengerCsokonai: Reményhez

7, A szimbólum: homályosabb szókép az allegóriánál vagy a metaforánál, mert egymástól távol levő dolgokat kapcsol össze. pl.:Lánc, kard, gyűrű, Alföld, madár