A romantika a klasszicizmust követő stílusirányzat, az utolsóegységes korstílus, mely több művészeti-és tudományágbanegyüttesen éreztette hatását.
o A szó jelentése: roman = regény (francia) és romantic (regényes) angol
Szakaszai:
o a 18. század vége – preromantika
o a 19. század első fele – virágkor
o A 19. század második fele –késő romantika - együtt él a későbarokk, a rokokó, a klasszicista, a realista, a naturalista irányzatokkal.
o A romantika végét Eugéne Delacroix halálának időpontjával azonosítják. (1863)
o Tudatos szembefordulás a klasszicista mértéktartással
o Kiábrándulás, illúzióvesztés
o Eredetiség
o Múlt felé fordulás
o Egzotikum
o A népi kultúra felfedezése
o Az antikvitás helyett a középkor – a gótika felelevenítése
o A romantika először a irodalomban jelentkezett a klasszicizmussal együtt, azzal kölcsönhatásban.
o A romantika irodalmának egyik fő ismérve a klasszicizmus-ellenesség.
o Központi témái:
a szabadság,
az egyén,
az önkifejezés
o Reményvesztettség < – >felfokozott életöröm
o Eszményítés
o Szövevényes cselekmény
o Patetikus hang – irónia
o Műfajok
- Vezető műfaj a regény (történelmi,- kaland és detektívregény)
- Drámai költemény, dal, elégia
o A romantika filozófiájának megalapozói: Fichte és Schelling
o A romantika előfutárai: Hölderlin, Novalis
o Német romantikus írók, költők: Hoffmann, Kleist, Grimm testvérek, HauffHeine
Hölderlin Novalis
Grimm testvérek KleistHoffmann Heine
o Preromantika: William Blake
o Első generáció: Wordsworth,
Taylor, Coleridge
o Második generáció: Byron,
Walter Scott, Shelley, Mary
Shelley, John Keats
o Romantika és realizmus
határán: Brontë nővérek
Charlotte, Emily és
Anne Brontë
Walter Scott William Blake
Mary Shelley
John Keats
o A Francia Forradalom kitörése után hirtelen virágzott fel a színházi élet.
o Az Alkotmányozó Gyűlés 1791. január 13-án megszüntette a királyi cenzúrát, eltörölte a színházi privilégiumokat és kimondta az előadások szabadságát.
o Rövid időn belül közel ötven drámai és zenés színház nyílt meg Párizsban.
o Funkciójukat vesztették azonban az addig népszerű vásári bábszínházak, hiszen korábbi arisztokrácia ellenes gúnyrajzuk már nem volt aktuális.
o Napóleon az 1807. július 29-i rendeletével nyolc színház kivételével minden párizsi színházat bezáratott.
o Megmaradt négy szubvencionált (anyagilag támogatott ) színház
- Comédie Francaise- Théátre de L Impératrice- Opéra- Opéra Comique
o Négy magánszínház
Később még néhány bábszínház és cirkusz is visszakapta játszási engedélyét.
A melodráma
o A forradalom kitörése után jelentkezik
o Szemlélete, formája és stílusa teljesen elüt klasszicista elődeitől.
A műfaj jellemzői:
o Lényeges szerepet játszott benne a zene, a tánc (balett) és a látványosság.
o Színészi játék tekintetében a korábbi harsány vásári komédia elemeit örökítette át.
o Sok mindent örökölt a vígjátékból és a vásári színjátszásból.
A műfaj legjelentősebb képviselője:
Guilbert de Pixérécourt(1774 - 1844 )
120 darabot írt, melyek összesen 30 ezer előadást értek meg.
Legsikeresebb darabjai:
o Coelina vagy a titok gyermeke (300 előadás)
o Asszony, akinek két férje van (451 előadás)
A romantikus dráma
o A romantikus dráma kialakulását Franciaországban külföldi hatások segítették.
o Schiller és Goethe drámái Napóleon bukása után jutottak el Párizsba
o Angol vendégtársulatok fellépései
o A romantikus dramaturgia minden tekintetben szembe helyezkedik a klasszicista drámával.
A romantikus dráma jellemzői:
o a modern történelem eseményeit dolgozza fel
o a véres és megrázó eseményeket nem elbeszélik, hanem megmutatják
o precízen törekszik a történelmi hűségre (ruhák, díszlet, kellékek, stb. )
o sokkal több monológot alkalmaz mint a klasszikus dráma
Victor Hugo
(1802 - 1885 )
Cromwell (1827)Hernani (1830)
Alexandre Dumas
(1803 - 1870 )
II. Henrik és udvara (1830)
Antony (1831)
Alfred Musset
1810-1857
Velencei éj (1834)
o Hatások: a gótika ésa távolkeleti építészet (a gótstílus formái felélednek- keleti, bizánci, mór és románstíluselemek keverednek)
o A romantikus építészet a középkoriformákat szolgaian másolja, gyakranalkalmaz a kőarchitektúra helyett,annak formáját utánzó vasszerkezetet,ami ellentmond a gótika felfogásának.
o Oldott alaprajzú, szándékosanaszimmetrikus, a középkor hangulatátidéző épületeivel kényelemre,lakályosságra törekszik, a merevkényszer helyett a rendeltetés, ahasználat is fontos szempont.
További jellemzők:
o új épülettípusok: pályaudvarok, áruházak, bankok, gyárak, tőzsdepaloták, kiállítási csarnokok
o vasszerkezetek, üvegcsarnokok, öntöttvas, rácsok, hengerelt acél
o új szempont a fényigényesség
o az elhanyagolt középkori épületek helyreállítása, kastélyok, várak restaurálása
o a parkművészetet felhasználják az épület keltette hatás fokozására
o Egyéni alkotói kifejezésmód
o A természet és az érzelmek
változékonysága
o Menekülés a múltba
o Emberábrázolás: a barokk
kifejezésmódokhoz közelítenek: újra
megjelenik az átlós elrendezés, a
színesség, és a világos-sötét kontraszt.
o A romantika szobrászatában a szimbolikus alakok a szabadságért, nemzeti ügyért harcolnak.
o A művészetbe betör a politikai szándék.
o A reprezentáció igénye a formák kiüresedéséhez vezet.
o A tartalommal szemben a külsődleges forma lesz az elsődleges.
o Emlékműkultusz: a csoportos kompozíciókban a fő- és mellékalakok egyaránt fontosak, egységet alkotnak. Jean-Baptiste Carpeaux: A tánc
o A romantika ugyan olyan gyökeres változásokat hozott a zenében is, mint az irodalom és a színház területén.
o A francia romantikus opera általában történeti tárgyú volt, hatalmas kórust és táncapparátust mozgatott, nagy zenei effektusokra épített és erőteljes hangulatú hatáselemekre törekedett.
Korai romantika (1800 – 1830)
Schubert dalai
Weber (a nemzeti opera )
Rossini operái
A romantika virágkora (1830 – 1850)
Mendelssohn első nagy operái
Késői romantika (1850 – 1890)
Mahler, Puccini, R. Strauss
Debussy
Rossini
Puccini
o 1855. július 5-én új színház nyílt Párizsban, a BouffesParisien
o A nyitó előadás: Jean-Jacques Offenbach három egyfelvonásosa - hatalmas siker
o 112 operettet írt
o Legismertebbek: Hoffmann meséi, Eljegyzés lánpafénynél, Szép Heléna
Jean-Jacques Offenbach
(1819 – 1880)
o Franciaország – Napóleonkora (19. század eleje)
o A klasszicizmushoz képestegyszerűbb formák abútorművészetben
o Díszítések: ókori egyiptomi,görög, római (szfinksz,krokodil, lótuszlevél,oroszlánfej, hal)
o Anyagok: rózsafa,elefántcsont, gyöngyház,teknőspáncél
o Vevők: az arisztokráciamellett a polgárság is
o A ruhadivatot a romantikagondolatköre határozta meg, és jólilleszkedett a polgáriéletfeltételekhez.
o Női viselet: fűzött derék,abroncsszoknya, vállkendő.
o Férfi öltözet: feltűnés nélküli,elegáns. (frakk, szalonkabát,cilinder)
o Megkülönböztettek nappali éstársasági viseletet, nyári és téliruhákat, és ezeknek megfelelőanyagokat és színeket.
o Az öltözködés demokratizálódott,nem vált el olyan mereven azarisztokraták és a polgárok viselete,mint addig.
o A férfidivat központja London.o A női divat központja Párizs.