A VILÁG GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS FÖLDRAJZA
oktatási segédanyag 10. osztály számára
ÖSSZEÁLLÍTOTTA
LEFKÓ JÁNOS
CSAP
2013
A VILÁG POLITIKAI TÉRKÉPE. AZ ÁLLAMOK TÍPUSAI KÖZIGAZGATÁSI
RENDSZERÜK SZERINT
A Földnek 7 kontinense és 260 legmagasabb szintű területi egysége van. A 260 területi
egység közül: 196 független ország, 4 társult ország, 8 de facto ország, 1 nemzetközi terület (az
Antarktisz), 3 vitatott államiságú terület, 51 pedig külbirtok (melyek közül 19 lakatlan).
A Föld legnagyobb területű és népességű kontinense Ázsia, a legnagyobb területű országa
Oroszország, a legnagyobb népességű országok pedig Kína és India. A Föld legnagyobb
népsűrűségű kontinense is Ázsia, legritkábban lakott pedig Ausztrália és Óceánia. A Föld
jelentősebb országai közül a legnagyobb népsűrűségűek Banglades, Tajvan, Dél-Korea és
Hollandia (400 fő/km² fölött), legkisebb népsűrűségűek pedig Nyugat-Szahara és Mongólia
(2 fő/km² alatt). A Föld legnépesebb városai Tokió, New York, São Paulo és Mexikóváros,
amelyek egyben Japán, az Amerikai Egyesült Államok, Brazília és Mexikó központjai is. A Föld
népessége mindenütt folyamatosan nő, kivéve a közép-európaiés kelet-európai országokat,
amelyek lakossága csökken.
Az egy főre eső GDP alapján a Föld leggazdagabb kontinense Észak-Amerika (25 263
USD/fő), a Föld leggazdagabb országai pedig Luxemburg, Norvégia és az Amerikai Egyesült
Államok (40 000 USD/fő fölött). A legszegényebb kontinens Afrika (2000 USD/fő), a
legszegényebb országok pedig Kelet-Timor, Szomália és Malawi, amelyekben az egy főre eső
éves GDP 600 USD alatti. A Föld legfőbb gazdasági hatalmai az Amerikai Egyesült Államok, az
Európai Unió, Kína, Japán és Brazília. Kína ma a világ leggyorsabban fejlődő gazdasága.
A politikai térkép kialakulása hosszú folyamat volt. Az első államok Kr.e. 3000 körül
jelemtek meg. Voltak melyek idővel eltüntek vagy éppen létrejöttek (ókori Egyiptom, Római
Birodalom, Perzsia-Irán, Nagy-Britannia).
Megkülönböztetünk a Földön politikai és területi felosztás jellege szerint:
• terület – az a terület a Földön, mely természeti és emberi tevékenység által létrehozott
erőforrásokkal rendelkezik és bizonyos területi határai és földrajzi helyzete van.
• ország – olyan terület, melynek kijelölt határai vannak, egy bizonyos nép lakja, politikai és
földrajzi viszonylatban pedig önálló államisággal rendelkezik.
• állam – szuverén politikai alakulat, amely meghatározott területtel, politikai hatalommal és
gazdasággal rendelkezik.
Területileg megkülönböztetünk:
• szuverén államok területe – önnálló képződmény; társadalma, gazdasága, politikai
rendszere nincs alávetve külső erőnek.
• függő országok és területek – egy ország politikai vagy katonai ellenőrzése alatt áll. Ezen
belül megkülönböztetünk:
– gyarmat – államiságától megfosztott terület.
– protektorátus – külpolitikája egy szuverén államra van átruházva.
– gyámterület – közigazgatása ideiglenesen egy szuverén államra van átruházva.
• nyílt tengeri vizek – a nyílt tengereket közösen használja minden állam. A tengerrel
rendelkező államok partjaitól számított 200 km az adott ország felségterülete.
• Antarktisz – semleges, fegyvermentes övezet, területét egy állam sem sajátithatja ki.
Az államok típusa:
• egységes állam – egy központ igazgatja, alkotmánya és államhatalmi szervei egységesek.
(pl. Ukrajna, Magyarország, Franciaország)
• nem egységes állam – több típusa van:
– konföderáció – államszövetség; a tagok megörzik önnállóságukat (pl. Orosz –
Belorusz államszövetség)
– föderáció – rendszerint szövetségi állam (pl. USA, India)
– unió – egy uralkodó alatt egyesült allamok szövetsége (pl. brit Nemzetszövetség)
Államigazgatás szerint az országok lehetnek:
• köztársaság – meghatározott időre szavazás utján ruházzák át az államhatalmat az elnöknek
vagy a miniszterelnöknek.
– elnöki köztársaság – a vezető szerepet az elnök játsza (USA, Mexikó)
– parlamentális köztársaság – a vezető szerepet a parlament/miniszterelnök játsza
(Franciaország, Kanada, Magyarország)
• monarchia – az uralkodó öröklés utján gyakorolja az államhatalmat.
– abszolut monarchia – az uralkodó egymaga kormányozza az országot (pl. Kuwait,
Omán)
– parlamentális monarchia – a vezető szerepet a parlament/miniszterelnök játsza (pl.
Spanyolország, Japán, Egyesült Királyság)
– teokratikus monarchia – az uralkodó egyben egyházi vezető (Vatikán, Szaúd-
Arábia)
AZ ÁLLAMOK TÍPUSAI GAZDASÁGI-TÁRSADALMI RENDSZERÜK SZERINT
A világ államait különböző szempontok szerint csoportokra lehet osztani. A leggyakoribb
kritérium a gazdasági fejlettség szintje. Az országok általánosan elfogadott gazdasági szintjének
mutatói a bruttó hazai termék és a bruttó nemzeti termék (a GDP és a GNP).
Bruttó hazai termék (GDP – Gross Domestic Product) – valamely ország által egy év
alatt megtermelt, illetve létrehozott termékek és szolgáltatások piaci áron számított
összértéke.
Bruttó nemzeti termék (GNP – Gross National Product) – a bruttó hazai terméknek a
nemzetközi tranzakciók (ügyletek) értékével kiegészített összeg.
GNP = külkereskedelmi bevétel – külkereskedelmi kivitel + GDP
Az országok gazdasági struktúráját figyelembe véve megkülönböztetünk:
• agrár állam – a vezető ágazat a mezőgazdaság, innen származik a bevételek legnagyobb
része
• ipari állam – a gazdaság alapja feldolgozó- vagy bányaipar, amely a belső szükségletek
mellett külföldre is termel; valamint fejlett a mezőgazdaság is
• agrár-ipari vagy ipari-agrár állam – átmenetet képez az egyikből a másikba
Az ország típusának a meghatározásakora gazdasági struktúra mellettfigyelembe veszik a
szervezési-közigazgatási és az ágazati-funkcionális struktúrák fejlettségét is. Ebből kiindulva
megkülönböztetünk:
gazdaságilag fejlett országok – ezek az országok hatalmas pénzügyi alapokkal rendelkeznek
éskülföldi beruházásokat hajtanak végre (pl. USA, Németország, Japán Egyesült Királyság,
Ausztrália)
közepesen fejlett országok – ezekben az országokban kialakult a korszerű piacgazdaság, de a
gazdasági mutatók elmaradnak a fejlett országokétól (pl. Spanyolország, Görögország,
Törökország, Szingapúr, Dél-Korea, Brazília)
átmeneti gazdaságú posztkommunista országok – a volt szocialista rendszer országai
tartoznak ide (pl. a volt Szovjetunió 15 tagállama, Kelet- és Közép-Európa országai,
Mongólia)
fejlődő országok – azok az államok tartoznak ide, amelyek legtöbbje a XX. században váltak
függetlenné (pl. India, Kolumbia, Etiópia, Csád), valamint a kőolajtermelő államok (pl.
Kuwait, Szaúd-Arábia, Irán, Nigéria)
gazdaságukat központilag irányító országok – Kína, Észak-Korea, Laosz, Vietnám, Kuba
tartozik ide. Ezekbe az országokba kezd behatolni a piacgazdaság, de a gazdaság
szervezésében és írányításában megőrízték a parancsuralmi rendszert.
G 8 – a világ 7 legfejlettebb országa (USA, Kanada, Franciaország, Egyesült Királyság,
Németország, Olaszország, Japán) és Oroszország alkotta tanács, amely gazdasági ügyekkel
foglalkozik.
NEMZETKÖZI SZERVEZETEK
Az államok, hogy biztosítsák saját érdekeiket más országokkal szmben két vagy többoldalú
politikai és gazdasági kapcsolatrendszert építenek ki. Ezeket a kapcsolatrendszereket különböző
nemzetközi egyezmények megkötésével illetve a nemzetközi szervezetek munkájába való
részvételével szabályozzák.
A Földon különböző globális és regionális szervezetek működnek.
Egyesült Nemzetek Szervezete – ENSZ
1945-ben alakult, székhelye New York. Fő tevékenysége: a béke biztosítésa és a nemzetközi
biztonság erősítése. Alapokmánya éevényes minden országra nézve.
A tagországok száma jelenleg 193, beleértve csaknem az összes elismert független államot.
A nemzetközi területnek számító New York-i székházából az ENSZ különleges ügynökségei
anyagi és közigazgatási ügyekről döntenek.
Az ENSZ legfontosabb szervei:
• közgyűlés – minden tagállam egy szavazattal rendelkezik; megvitatja a világpolitikai
eseményeket
• Biztonsági Tanács (BT) – 5 állandó tag (USA, Oroszország, Kína, Nagy-Britannia,
Franciaország) és 10 meghatározott időre választott tag alkotja; célja a háborúk,
konfliktusok megelőzése, a békés együttélés feltételének a biztosítása.
Az ENSZ vezetője a főtitkár.
Az ENSZ-nek további 16 szakintézménye van, legfontosabbak:
• UNESCO – ENSZ Oktatási, Tudományos és Kultúrális Ügyekkel Foglalkozó Szervezete
– székhely: New York
• FAO – ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete – székhely: Róma
• UNIDO – ENSZ Ipari Fejlesztéssel foglalkozó Szervezete – székhely: Bécs
• IMF – Nemzetközi Valutaalap – Internacional Monetary Fund – székhely:
Washington D.C.
• Világbank – Nemzetközi Újjáépítési és Fejlesztési Bank – székhely: Washington D.C.
• UPU – Egyetemes Postaunió – székhely: Bern
• ICAO – Nemzetközi Polgári Légiforgalmi Szervezet – székhely: Montreál
• OTC – Világkereskedelmi Szervezet – székhely: Genf
• ILO – Nemzetközi Munkaügyi Szervezet – székhely: Genf
• WHO – Világegészségügyi Szerevzet – székhely: Genf
• ITU – Nemzetközi távközlési Unió – székhely: Genf
• IAEO – Nemzetközi Atomenergiaügynökség – székhely: Bécs
• IMCO – nemzetközi tengerhajózási szervezet – székhely: London
• TAB – technikai segítségnyújtás
• UNHCR – ENSZ menekülügyi főbiztosság – székhely: Genf
• UNICEF – ENSZ gyermeksegély – székhely: Genf
Az ENSZ-en kívül több nemzetközi szervezet is működik, pl. Nemzetközi Kereskedelmi
Szervezet (WTO). A nemzetközi szervezeteken kívül még olyan regionális szervezetek
működnek, amelyek tagjai egy bizonyos földrajzi régió államai tartoznak ide, és működésük
politikai, gazdasági, szociális és egyéb problémákra irányul.
Európai Unió – EU
1957-ben alakult, 1994-től a neve EU; jelenleg 28 tagállama van. Ezeket az országokat
szoros gazdasági együttműködés jellemzi, céljuk az egységes európai piac létrehozássa.
Eltörölték az egymás közötti vámokat, kereskedelmi korlátokat, ugyanakkor egységes adó-
és pénzrendszert hoztak létre. Egységesek a külföldi vámtarifák, a külkereskedelmi és
közlekedéspolitika. Közös normákat és szabályokat határoznak meg a tagállamoknak.
Az Európai Unió tagországai: Ausztria, Belgium, Bulgária, Ciprus, Csehország, Dánia,
Egyesült Királyság, Észtország, Finnország, Franciaország, Görögország, Hollandia,
Horvátország, Írország, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Luxemburg, Magyarország,
Málta, Németország, Olaszország, Portugália, Románia, Spanyolország, Svédország,
Szlovákia, Szlovénia.
Politikai és katonai szervezetek:
Arab Liga – 1945
Nemzetközösség – Commonwealth – 1946
Amerikai Államok Szervezete – OAS, 1948
Észak-atlanti Szerződés Szervezete – NATO, 1949
Afrikai Egységszervezet – OAU, 1963
Délkelet-ázsiai Államok Szövetsége – ASEAN, 1967
Csendes-óceáni Biztonsági Szerződés – ANZUS
Gazdasági szervezetek:
Európai Unió – EU
Olajexportáló Országok Szervezete – OPEC, 1960
Észak-amerikai Szabadkereskedelmi Egyezmény – NAFTA, 1992/1994
Független Államok Közössége – FÁK, 1991
NÉPESSÉGFÖLDRAJZ
A Föld népessége, száma és népsűrűsége. Etnikai és vallási összetétel
Alapfogalmak
� Népességtudomány (demográfia): A népességre vonatkozó jellemzők egy-egy
meghatározott területen belüli alkalmazásával foglalkozó tudomány.
� Népességföldrajz: A társadalomföldrajz egyik ága, amely a népesség mennyiségi
alakulásával, annak időbeli és térbeli változásaival, mozgásaival, életkori, foglalkozási,
nemzetiségi, nyelvi, vallási összetételével foglalkozik.
A Föld lakossága 7 milliárd fő.
Lakosság száma
(millió fő)
Népsűrűsége (fő/km2)
FÖLD 6700 --- Európa 731 70 Ázsia 3879 89 Afrika 1000 30 Amerika 910 21 Ausztrália és Óceánia
38 4
A Föld lakosságának számát tekintve megkülönböztetünk:
• demográfiai robbanást – a lakosság száma ugrásszerűen nő az adott területen
• demográfiai krízist – a lakosság száma nagy mértékben csökken az adott területen
• demográfiai pangást – a lakosság száma egy szinten stagnál és se nem nő, se nem
csökken.
A NÉPESSÉG FÖLDRAJZI ELOSZLÁSA
Népsűrűség: Az 1 km2-re jutó átlagos népességszám (fő/km2).
• A szárazulatok átlagos népsűrűsége 38-40 fő/km2.
• A szárazföldek kb. 80%-a az emberiség településteréhez tartozik.
A világnépesség elhelyezkedése a Földön rendkívül egyenlőtlen:
• A népesség 88%-a az északi, 12 %-a a déli félgömbön él.
• Az Óvilágban (Európa, Ázsia, Afrika) 86 %-a, az Újvilágban (Amerika, Ausztrália,
Óceánia) 14%-a él az emberiségnek.
Az egyenlőtlen megoszlás okai:
• Földrajzi tényezők: az Óvilág kontinensei közötti szárazföldi kapcsolat, az Újvilág
óceánokkal való elszigeteltsége az Óvilágtól.
• Történelmi tényezők: az emberiség kialakulásának és az első civilizációk megjelenésének
színtere az Óvilág.
A legsűrűbben lakott területek:
• tengerpartok (a világnépesség 25%-a lakik itt)
• folyóvölgyek (a világnépesség 25%-a lakik itt)
A legsűrűbben lakott ország: Bangladesh (760 fő/km2)
A legsűrűbben lakott kontinens: Ázsia (80 fő/km2)
A legritkábban lakott területek:
• sarkköri területek
A benépesültség foka
Fő/km2 A Föld
felszínének %-a
Nagyon sűrűn lakott térségek
200 fő felett 1
Sűrűn lakott térségek 100-200 fő 2 Jelentősen lakott
térségek 50-100 fő 9
Mérsékelten lakott térségek
10-50 fő 9
Ritkán lakott térségek 1-10 fő 78 Alig lakott és lakatlan
térségek 1 fő alatt 1
A szárazulatok átlagos népsűrűsége
38 100
A Föld felszínének megoszlása a népsűrűség fokozatai
szerint
• sivatagi területek
• esőerdők
• magashegységek ( az emberiség 80%-a 500 m-nél alacsonyabban él)
A legritkábban lakott ország: Mongólia (1 fő/km2)
A legritkábban lakott kontinens: Ausztrália (3 fő/km2)
A világ népességtömörülései:
1. Ázsiai kettős góc:
- Kelet-Kína, Korea, Japán
- India, Bangladesh, Indonézia
2. Európai koncentráció: (magterülete Nyugat- és Közép-Európa)
3. Észak-Amerikai koncentráció (az USA észak-keleti része, az Atlanti-part és a Nagy-tavak
vidéke)
Ezek átlagos népsűrűsége 250-300 fő/km2, de Ázsiában helyenként 1000 fő/km2 is előfordulhat.
A Föld 5 legnépesebb állama:
Kína 1,3 milliárd fő
India 1,2 milliárd fő
USA 316 millió fő
Indonézia 251 millió fő
Brazilia 201 millió fő
Népsűrűség Monaco 16 403 fő/km2
Szingapur 6 425,3 fő/km2
Málta 1 257,9 fő/km2
A FÖLD népessége (2013 július) Föld 7,095,217,980 Ország lakosság száma (millió fő) 1 Kína 1,349.59 2 India 1,220.80 3 Egyesült Államok 316.67 4 Indonézia 251.16 5 Brazilía 201.01 6 Pakisztán 193.24 7 Nigéria 174.51 8 Banglades 163.65 9 Oroszország 142.50 10 Japán 127.25 Forrás: https://www.cia.gov/library/publications/the-
world-factbook/index.html
Ukrajna 80,2 fő/km2
Ausztrália 2,5 fő/km2
Mongólia 1,7 fő/km2
Nyugat-Szahara 0,96 fő/km2
KOR ÉS NEM SZERINTI ÖSSZETÉTEL
gyerekkorúak: 0-15 év
felnőtt korúak (kereső korúak = munkaképes korúak): 15-64 év
idősek: 65 év felett
A népesség kor és nem szerinti megoszlását korfával (=korpiramissal) ábrázolják:
A vízszintes tengelyen bal oldalt a férfiak, jobb oldalt a nők aránya %-ban, a
függőleges tengelyen a korcsoportok szerepelnek.
A korfa alakja alapján demográfiai típusok különböztethetők meg:
A születéskor várható élettartam a világnépesség egészét tekintve nő. A nők
átlagélettartama általában magasabb, mint a férfiaké. A nemek aránya általában kiegyenlített
(1000 férfira 900-1150 nő jut a világ különböző országaiban). Általában a világon kicsit több fiú
születik (52%), mint lány (48%), ezért a fiatalabb korosztályoknál férfitöbblet mutatkozik, de
mivel a nők halandósága idősebb korban alacsonyabb, mint a férfiaké, ezért az idősebb
korcsoportoknál általában nőtöbblet mutatkozik.
EMBERFAJTÁK (NAGYRASSZOK), NYELVEK , VALLÁSOK
a) Az egész emberiség egy fajhoz tartozik (Homo sapiens). Az emberiség döntő többsége
három nagyrasszba sorolható be: europid, mongolid, negrid. Ezek földrajzi
elkülönülésével, keveredésével sok altípus és átmeneti típus alakult ki.
Jelentősebb elterjedési területeik:
- europid (a világnépesség kb. fele): eredetileg: Európa, Észak-Afrika, Nyugat-Ázsia
később: Amerika, Dél-Afrika, Ausztrália, Új-Zéland
- mongolid (a világnépesség kb. 1/3-a): eredetileg: Ázsia, Délkelet-ázsiai szigetvilág
később: Amerika
- negrid (a világnépesség kb. 1/10-e): eredetileg: Afrika Szaharától délre eső területei
később: Észak-Amerika.
Átmeneti típusok kialakulására egy jó példa:
b) nyelvek
A világon kb. 3000 nyelvet beszélnek (élő nyelvek), de egyes szakkönyvek 4000-et is említenek.
A közös eredetű nyelveket egy nyelvcsaládba sorolják. A 16 legjelentősebb nyelvcsalád:
o indoeurópai (az emberiség 45%-a beszéli, ide tartoznak a kelta, az újlatin, germán,
szláv, ind, iráni nyelvek)
o kínai-tibeti (kb. 25%)
o niger-kongói (kb. 6%)
o afro-ázsiai (kb. 6%)
o ausztronéz (kb. 5%)
o dravida (kb. 3,5%)
o altáji (kb. 2%)
o ausztro-ázsiai
o koreai
o thai
o nílusi-szaharai
o amerikai indián
o urali (kb. 25 millióan beszélik, 0,6%)
Nyelv A használók
hozzávetőleges száma, mill. fő
mandarin-kínai 800 hindi 400
spanyol 380 angol 330 arab 190
bengáli 180 bahasa (indonéz) 175
portugál 165 orosz 142 japán 125
A világ 10 legelterjedtebb nyelve
o miao-jao
o kaukázusi
o pápua
Etnikai összetétel szerint az országok lehetnek:
• egynemzetiségű
• kétnemzetiségű
• többnemzetiségű
c) vallások
- többistenhívő (politeista) vallások (pl. hinduizmus, buddhizmus, természeti népek vallásai)
- egyistenhívő vallások (pl. keresztény, iszlám, zsidó)
A VILÁG NÉPESSÉGÉNEK VALLÁSI MEGOSZLÁSA
• keresztény (32%, kb. 2 milliárd hívő)
o katolikus
- római katolikus
- keleti rítusú egyházak (görög katolikus, szír stb.)
- ókatolikus
o protestáns
- evangelikus
- anglikán
- református/kálvinista
- baptista
- metodista
- egyéb protestáns egyházak
o ortodox
kopt
mormon
benszülött keresztény
egyéb keresztény
• iszlám/mohammedán (16%, kb. 1 milliárd hívő)
o szunnita
o vahabita
o siíta
o egyéb iszlám szekta
• hindu (12%, kb. 760 millió hívő)
• buddhista (5 %, kb. 315 millió hívő)
• zsidó
• konfucionizmus
• taoizmus
• sintoizmus
• szikh
• természeti, törzsi vallások
• felekezeten kívüli, ateista (kb. 20%)
TELEPÜLÉSFÖLDRAJZ
Urbanizációs és migrációs problémák
Településföldrajz: A települések, településhálózat feltárásával, rendszerezésével, fejlődésének
vizsgálatával foglalkozó tudományág.
A települések kialakulására, fejlődésére ható tényezők:
a. természetföldrajzi
- domborzat (árvízmentes teraszok, dombok vagy alacsonyabb hegytetők, síkság-
hegyvidék határvonala)
- éghajlat
- termőföld minősége és mennyisége
- nyersanyagforrások
- tó- és tengerpartok
- folyótorkolatok
b. társadalmi tényezők
- vásárvonal (eltérő természeti adottságú és gazdaságú tájak érintkezési vonala)
- folyami átkelőhelyek
- közlekedési csomópontok
Urbanizáció – városiasodás – a városi lakosság részarányának a növekedése egy adott területen,
egy adott országban.
Az urbanizáció mértéke régióként és országonként eltérő. Az urbanizáció szintjét tekintve
Szingapúr (100%), Kuwait, Belgium, Németország, Egyesült Királyság, Izráel, Ausztrália az
elsők között van.
A városoknak különböző típusai vannak:
Városok típusai
Funkciók alapján
� világváros (metropolisz): nemzetközi jelentőségű politikai, adminisztratív,
gazdaságirányító, ipari, pénzügyi, kereskedelmi, közlekedési, tudományos, kulturális
centrum. Hatósugara az ország nemzetközi helyzetétől függ, pl.: New York, Párizs,
London, Tokió.
� országos jelentőségű város: sokféle funkciójú, de kisebb (országnyi) vonzáskörzetű
város, pl.: San Francisco, München.
� kereskedelmi és közlekedési központ: útvonalak találkozásánál, tengerpartokon kialakult
városok, pl.: Rotterdam, Hamburg, Marseille.
� ipari központ: főleg ipari tevékenységgel foglalkozó város
� mezőváros: lakóinak jelentős része a mezőgazdaságból él
� egyéb városok: pl.: egyetemi-, üdülő-, fürdő-város, szórakoztató központok, vallási
központok.
Méret alapján
� nagyváros
� középváros
� kisváros
(Az egyes kategóriákhoz tartozó lélekszám-adatok országonként és tankönyvenként
különböznek.)
Nagyság szerint
� kisváros – 20 000 fő alatt (pl. Komárom, Csap)
� közepes város – 20-100 000 fő között (pl. Munkács, Eger)
� nagyváros – 100 000-1 millió fő között (pl. Lviv, Krakkó)
� világváros – 1-10 millió fő között (pl. miami, Sydney)
� megaváros – 10 millió fő felett (pl. Tokió, London)
Agglomeráció – városok összeolvadása.
Az agglomeráció a nagyvárosok előterében kialakuló település- és népességkoncentráció,
amely területi - gazdasági egységet alkot, a települések egymással szoros kapcsolatban
állnak. Az agglomeráció központja a centrum- vagy magtelepülés, amelynek környezetében
kialakulnak a:
• bolygóvárosok: munkahely funkciójú kisebb városok, amelyek ipari
tevékenységükkel tehermentesítik a nagyvárost, főleg ipari üzemek, raktárak,
kereskedelmi vállalatok találhatók itt.
• alvóvárosok: lakóhely funkciójú városok, amelyek népessége a központban vagy a
közeli bolygóvárosban dolgozik.
Az agglomeráció lehet egyközpontú (monocentrikus), pl.: London, Párizs, Budapest,
Moszkva, illetve többközpontú (policentrikus), pl.: Ruhr-vidék, Randstad, Donyec-medence,
Szilézia.
Legnagyobb agglomerációk: Tokió, New York, Mexikóváros, São Paulo, London, Párizs,
Los Angeles, Buenos Aires, Osaka-Kobe-Kyoto, Rio de Janeiro
Megalopolisz (óriásváros vagy mammutváros) – agglomerációk összeolvadása.
Az agglomerációk fejlődésével, bővülésével és összeolvadásával agglomerációs zónák vagy
megalopoliszok jönnek létre
Megapoliszok:
- Bos-Was – Boszton, New York, Philadelphia, Washington (USA keleti partja mentén
700 km hosszú, mintegy 80 millió lakossal)
- Tokaydo – Japánban Tokió, Yokohama, Nagoja, Osaka, Kobe, Kyoto
Szuburbia (előváros): az agglomerációt gyűrűszerűen körülvevő, a közlekedési vonalakhoz
kapcsolódó, családi házakból álló kertvárosi lakótelepülések. Belső lakónegyedeikben a
népesség differenciáltan helyezkedik el pl.: USA, Nyugat-Európa nagyvárosai körül.
A Föld 15 legnépesebb városa:
Tōkyō (Tokió) 33 375 000 fő Ōsaka 16 700 000 fő
Ciudad de Mexico 21 850 000 fő Jakarta 16 300 000 fő
New York 21 750 000 fő Al Qāhirah (Kairó) 15 600 000 fő
Szöul 21 700 000 fő Moszkva 15 350 000 fő
São Paulo 20 200 000 fő Kolkata (Calcutta) 14 950 000 fő
Mumbai (Bombay) 18 800 000 fő Manila 14 000 000 fő
Delhi 18 100 000 fő Buenos Aires 13 900 000 fő
Los Angeles 17 450 000 fő
Migráció – az állandó lakóhely megváltoztatása.
Írányát tekintve a migráció lehet:
1. Külső – örszágok közötti
• interkontinentális
• intrakontinentális
2. Belső – országon belüli
• régióközi
• régión belüli
Az érintett országok szempontjából lehet:
• immigráció – bevándorlás
• emigráció – kivándorlás
• repatritáció – hazatelepülés
Időtartama szerint:
1. állandó
2. ideiglenes
- ingázás
- szezonális
Kiváltó okok szerint lehet:
1. gazdasági okok
2. politikai okok
• határmódosítás
• diszkrimináció
• háború
• szabadságjogok korlátozása
3. természeti okok
• jobb, kiválóbb és kivánatosabb természeti viszonyok
• elemi csapások
• környezeti változások
• antropogén változások
Formája szerint lehet:
1. önkéntes
- spontán
- szervezetten
2. kényszerű
TERMÉSZETI ERŐFORRÁSOK
Természeti erőforrások – az ember alapvető szükségleteinek kielégítése céljából a
környezetből felhasznált anyagok.
A természeti erőforrások a természet alkotórészei, melyeket az ember már hasznosított
vagy hasznosíthat. Ide tartoznak: a kedvező éghajlati viszonyok, nap-, szél- és vízenergia,
talajok, növény- és állatvilág, ásványi nyersanyagok. A természeti erőforrásokat ásványi,
energetikai, vízi, biológiai, éghajlati és rekreációs forrásokra lehet osztani.
Természeti erőforrások felosztása:
1. fogyó eróforrásaok
• megújuló erőforrások: termőtalaj, növényzet, állatvilág.
• nem megújuló erőforrások: fosszilis energiahordozók (szén, kőolaj, földgáz,
hasadó anyagok), ércek, nem fémes ásványkincsek.
2. kimeríthetettlen rrőforrások – ide a víz és az éghajlat.
Ásványi erőforrások:
• Tüzelőanyagok – kőszén, kőolaj. földgáz, tőzeg
• Érces ásványok – vasérc, mangánérc, színesfémek, stb.
• Nem érces ásványok – kén, kősó, kálisó, gránit, gipsz, kréta, stb.
A világ nyersanyagtermelése (1995):
Nyersanyag Világtermelés Legnagyobb termelők
1. 2. 3. szén 4,5 milliárd t Kína USA Oroszország vasérc 1 milliárd t Kína Brazília Ausztrália bauxit 109,5millió t Ausztrália Guinea Jamaika mangánérc 22 millió t Dél-Afrika Brazília Ausztrália rézérc 10 millió t Chile USA Kanada ólomérc 2,7 millió t Ausztrália Kína USA ónérc 191 millió t Kína Indonézia Brazília uránérc 32 millió t Kanada Nigéria Ausztrália arany 2200 t Dél-Afrika USA Ausztrália ezüst 13,8 millió t Mexikó Peru USA
Víz – kifogyhatatlan erőforrás. A Föld felszinének 71%-a víz. A Föld vízkészlete 1360 millió
km3 amelynek 97,2%-a óceánokban, 2,15%-a jégsapkákban,0,6 %-a felszíni vízekben, 0,02 %-a
felszín alatti vízekben, 0,001%-a légköri párában összpontosul.
Földállomány – mindazok a földek tartoznak ide, amelyeket hasznosítanak, vagy
hasznosíthatnak.
A szárazföldek felszínének: 12%-a megművelt terület (szántó, kert, ültetvény, gyümölcsös,
szőlő), 22%-a rét, legelő, 30% erdő, 36% egyéb (terméketlen terület, városok, bányák, utak stb.)
Éghajlat – kiapadhatatlan erőforrás; a nap-, szél- és a vízenergia tartozik ide.
Világóceán erőforrásai:
• biológiai erőforrás – ide az óceánok élővilága tartozik (halak, cetek, rákok, moszatok
stb.)
• ásványi erőforrások – kőolaj, földgáz, vasérc, réz, kőszén, kősó stb.
• energiaforrások – mechanikai és hőenergiai erőforrások alkotják.
Rekreációs erőforrások – természeti, szociális-gazdasági komplexumokból áll, melyek melyek
kihatnak az emberek fizikai és szellemi fejlesztésére és munkaképességük növelésére
Minden egyes természeti erőforrásra rányomja bélyegét az emberek ésszerűtlen gazdasági
tevékenysége, éspedig a talaj, a levegő és a víz szennyezése.
A VILÁGGAZDASÁG FOGALMA
Világgazdaság – a nemzeti gazdaságok olyan rendszere, melyek kapcsolatban vannak és
együttműködnek a nemzetközi munkamegosztás törvényei alapján.
Társadalmi munkamegosztás – az egyes árútermelők és szolgáltatók szakosítják munkájukat és
eredményeit árú formájában elcserélik egymással.
Földrajzi munkamegosztás – egyes területeknek a meghatározott termékekelőállítására és
szolgáltatások nyújtására történő szakosodása.
Nemzetközi munkamegosztás – egyes országok szakosításában áll bizonyos árúk és
szolgáltatások nyújtása illetve a világpiacon való cseréje.
A világgazdaság struktúrái:
• szociális-gazdasági – ettől függ az ország társadalompolitikai és gazdasági fejlődése
• termelési-ágazati – ettől függ a társadalmi és a nemzetközi munkamegosztás fejlődése
• területi – meghatározza a világgazdaság földrajzi kiterjedését és sajátosságait
A nemzetközi kereskedelem és a világgazdaság fejlődésének fő irányai, a világgazdaság
pólusai
a) A nemzetközi kereskedelem fejlődése
Az emberek azóta foglalkoznak kereskedelemmel, mióta nem csupán önellátásra termelnek,
hanem arra is, hogy feleslegükért más termékeket kapjanak cserébe. Azt a kereskedelmet,
amelynek során két termék természetben, azaz pénz közbeiktatása nélkül cserél gazdát,
cserekereskedelemnek (más szóval barternek) nevezzük.
Az árutermelés és a pénzgazdálkodás megindulásával a termékek kereskedelmébe bekerült a
pénz, mint közvetítő eszköz. Ez az adásvételi mozzanat jelentette a modern kereskedelem
kezdetét.
Nemzetközi kereskedelem alatt azt értjük, amikor olyan termékek cserélnek gazdát, amelyet
különböző országokban állítanak elő. Az árunak az országból való kivitelét exportnak, a másik
országban termelt árunak az országba történő behozatalát importnak nevezzük. Ha a két ország
pénzneme nem egyezik (pl. az egyikben USA dollár, a másikban francia frank a fizetőeszköz),
akkor az áruk adásvételéhez szükség van az adott pénznemek (azaz valuták) árfolyamára, tehát
hogy 1 dollár hány frankot ér (és fordítva).
A külkereskedelmi mérleg az ország egy időszak (pl. év) alatt lebonyolított exportjának és
importjának egyenlege. A külkereskedelmi mérleg aktív, ha az export meghaladja az importot, és
passzív, ha az import nagyobb, mint az export.
b) A világgazdaság fejlődése
Világgazdaság többet takar, mint csupán nemzetközi kereskedelmet, alatta a nemzetállamok
közötti gazdasági kapcsolatok összességét értjük. Kialakulása a 15-16. századhoz kötődik,
amikor Nyugat-Európában megindult a nemzetállamok kialakulása és ezzel együtt a nemzetközi
kereskedelem.
A világgazdaság az idők folyamán térben folyamatosan bővült, mert egyre több ország
kapcsolódott be a gazdasági vérkeringésbe. Változott a gazdasági kapcsolatok jellege is, először
csak az áruk piaca vált nemzetközivé, később megindult a termelési tényezők nemzetközi
áramlása is. A 19. század közepétől megindult a tőkekivitel, amin a 20. század második felétől a
multinacionális vállalatok elterjedése alapult. Korunkra pedig - ha némileg korlátozott formában
is - lehetővé vált a másik termelési tényező, a munkaerő szabad áramlása.
Ma a világgazdaság lényegében világméretű áru- és szolgáltatáspiacot, tőkepiacot és
munkaerőpiacot foglal magában. Ezek fejlődésével, a multinacionális vállalatok, a hatalmas
nemzetközi tőzsdék megjelenésével lényegében már nemzetállamok feletti viszonyok jöttek
létre.
A világgazdaságban bekövetkező változások minden országra hatást gyakorolnak. A nagy
gazdasági világválság például a szoros kapcsolatok miatt szinte minden, a világgazdaság
vérkeringésébe bekapcsolt országban gondokat okozott. Ha viszont a világgazdaságban
kedvezően alakul a konjunktúra, az minden ország számára kedvező exportlehetőségeket
jelenthet. Összességében elmondható, hogy a világgazdaságba való integráltság rengeteg
előnnyel járhat, ha egy gazdaság elég rugalmasan képes alkalmazkodni a változó világhoz és a
kihívásokhoz.
c) A világgazdaság pólusai
A világgazdaság fejlődését annak kialakulása óta általában néhány fontosabb régió határozza
meg. Kezdetben a világgazdaság húzóerejét Anglia képezte, majd az Egyesült Államok
megszületésével és gyors fejlődésével a világgazdaság fejlődésének motorja áthelyeződött a
tengerentúlra.
A II. világháború után alakult ki a világgazdaság ma is meglévő három pólusa:
1. Egyesült Államok: az USA gazdaságát a II. világháború nem tette tönkre, így annak
befejeződésével rendkívül gyorsan regenerálódott. Gazdasági súlyát és a nemzetközi
kapcsolatokban játszott szerepét növelte az is, hogy számos nemzetközi intézményben
(IMF, Világbank, ENSZ) az USA jelentős szerepet vállalt. Ugyancsak erősítette
pozícióját, hogy a háború után a nemzetállamok valutájukat az erős dollárhoz kötötték (az
aranydollár árfolyamrendszernek 1973-ban az olajválság kirobbanásával és a Bretton
Woods-i rendszer összeomlásával lett vége). Az amerikai multinacionális vállalatok mára
már lényegében az egész világot behálózták, az USA-ban találhatók a legjelentősebb
érték- és árutőzsdék.
2. Európai Unió: a háború utáni újjáépítés Európa nyugati felében a gazdaságok szoros
együttműködését váltotta ki. A nyugat-európai országok (elsősorban Németország és
Franciaország) szorgalmazták egy gazdasági közösség létrehozását az európai
gazdaságok versenyképességének és hatékonyságának javítása érdekében. Az Európai
Gazdasági Közösség létrejötte (1957) jelentős lökést adott a nemzetgazdaságok
fejlődésének. A '60-as években a termelés olyan méreteket öltött, amely lehetővé tette
ezekben az országokban a lakosság életszínvonalának folyamatos emelését. Gazdasági és
politikai szerepe a világban és Európában is meghatározó.
3. Japán: Japán a II. világháború után indult rohamos fejlődésnek, elsősorban
technológiaintenzív iparágak tudatos, tervszerű fejlesztésével, és jól képzett munkaerő
kitanításával. A világgazdaság termelésének ugyan csak mintegy 15%-át állítja elő,
szerepe azonban ennél lényegesen fontosabb. A másik két pólussal ellentétben politikai
szerepe ugyan csekélyebb, multinacionális vállalatai azonban ott vannak a legtöbb
forgalmat bonyolítók élmezőnyében (1994-ben az összes forgalom értéke alapján
készített listán az első 4 cég japán volt), és a nemzetközi pénz- és tőkepiacokon is
kiemelkedő. Japán vonzáskörzetében - nem utolsósorban japán tőke hatására - a dél-kelet
ázsiai országok egy része is Japánhoz hasonló, ugrásszerű fejlődésen ment keresztül.
Ezekkel az újonnan iparosodó országokkal együtt a dél-kelet ázsiai pólus súlya a 80-as
években jelentősen növekedett.
Globalizáció - regionalizmus
Napjaink kulcsfogalma a globalizáció, amely a nemzetállami határok "elmosódását" jelenti
az élet szinte minden területén. A közlekedés fejlődésével és a számítástechnikai forradalommal
a korábban áthidalhatatlannak tűnő távolságok minimálisra rövidültek. A repülőgép segítségével
néhány óra alatt a Föld bármely pontjára eljuthatunk, a nemzetközi pénzügyi tranzakciók a
számítógépek segítségével alig egy-két másodpercet vesznek igénybe, és a híradástechnika az
információk rendkívül gyors áramlását teszi lehetővé.
A globalizáció azonban nem csupán nemzetköziesedést jelent, hanem egyben a világ
egységessé válását is. Ennek fő zászlóvivői a multinacionális vállalatok, amelyek ugyanazokat a
termékeket állítják elő és értékesítik a Föld szinte minden országában. A híradástechnika
(műholdak) fejlődése, az Internet olyan kulturális mintákat, fogyasztói szokásokat, életstílust
közvetítenek (természetesen elsősorban a fejlett országokét), amelyek hatására a nemzetek
polgárai egyre inkább világpolgárokká válnak.
A világméretű gazdaság egyre gyorsuló fejlődésének azonban nemcsak az előnyös hatásai
érződnek globálisan, hanem káros hatásai globális problémákat okoznak (pl. globális
felmelegedés az üvegházhatás fokozódása miatt, ózonlyuk, savas esők, a tengerek szennyezése, a
levegőszennyezés, az erdők pusztulása, a természeti erőforrások kimerülése, urbanizációs
válság.).
A regionalizmus a globalizáció erősödésével párhuzamosan született egyfajta válaszként.
A globalizálódó világban a nemzetállamok igyekeznek a globalizációs folyamatba való
bekapcsolódás mellett megőrizni nemzeti karakterüket. Ennek egyik formája, hogy szűkebb
környezetükkel igyekeznek szorosabb kapcsolatokat kialakítani. Egy adott földrajzi térség
nemzetállamainak valamely szervezett formába tömörülését integrációnak nevezzük. Az
integráció mélysége különböző fokú lehet, és különböző területekre terjedhet ki. Így például az
Európai Unió kezdetben alapvetően kereskedelmi kérdésekre koncentrált, később egyre több
területet vontak be a közös politikák közé (pl. szociális kérdések, pénzügyek, kutatás-fejlesztés
stb.).
Fejlődési problémák és jövőmodellek a világgazdaságban
A II. világháború után a világ országait három nagy csoportba lehetett besorolni: az ún.
első világ a fejlett tőkés országokat, a második világ a szocialista országokat, míg a harmadik
világ a legszegényebb fejlődő országokat foglalta magában. A világ akkori politikai helyzetét az
USA és a Szovjetunió szembenállása jellemezte, ami tulajdonképpen a tőkés és szocialista
világrendszer, vagyis Nyugat és Kelet ellentétét jelentette. A hidegháború árnyékában kevesebb
figyelem irányult arra a problémára, hogy a világ országainak egy igen jelentős része lényegesen
szegényebb és elmaradottabb a nyugati társadalmaknál. A 60-as években ugyan az ENSZ
keretein belül történtek kezdeményezések arra vonatkozóan, hogy hogyan lehetne ezt a
fejlettségbeli különbséget csökkenteni, a nagyhatalmak érdektelensége miatt azonban ezek
csekély eredménnyel jártak. A Szovjetunió összeomlásával a Kelet-Nyugat szembenállás a
történelem lomtárába került, az Észak-Dél ellentét azonban továbbra is fennmaradt, és a világ
globális problémáinak súlyosbodásával újra reflektorfénybe került.
Az Észak-Dél ellentét nagyjából a fejlett-fejletlen, gazdag-szegény, centrum-periféria
megjelöléseknek felel meg. A polaritást érzékelteti, hogy míg a fejlett országok rendelkeznek a
világ jövedelmének (GDP) 4/5-ével, addig a világ népességének csak 1/5-e él ezekben az
országokban. A fejlődő országokban viszont a világnépesség 4/5-e él, de a világtermelésből csak
20 %-kal részesednek. A nyersanyagok, energia, élelmiszerek, fogyasztási cikkek felhasználása
hasonlóan torz arányt mutat a fejlett és fejlődő országok között.
A fejlődő országok hátrányának okai elsősorban a gyarmati múlt örökségében kereshetők.
A gyarmatosítás idején ugyanis ezek az országok a gyarmattartók fő nyersanyag-ellátói és
iparcikk-felvevői voltak, így gazdaságuk meglehetősen egyoldalúvá vált. A gyarmatosítás sok
esetben szétzúzta a hagyományos társadalmi-gazdasági formákat is. A függetlenség kivívása
után a torz gazdasági struktúra megnehezítette a világgazdaságba való integrálódást, és a
nagyfokú specializálódás erős egyoldalú függő helyzetet teremtett számukra a világpiacon.
Helyzetüket tovább rontotta, hogy a nyers-és alapanyagok ára a 70-es évektől a csökkenő
kereslet miatt relatíve alacsonyabbá vált. A fejlődő országok több fórumon igyekeztek a
világgazdaságban elfoglalt pozíciójukat javítani, a fontosabb nemzetközi intézményekben
azonban a fejlett ipari országok dominanciája érvényesül. A fejlődő országok függőségét tovább
erősítette a 70-es évektől megindult eladósodási folyamat, mivel a szorult helyzetből csak a
fejlett gazdaságok és a nemzetközi pénzügyi szervezetek (IMF, Világbank) feltételekhez kötött
hitelei révén kerülhettek ki. Az Észak-Dél ellentét felszámolására a világgazdaság jelenlegi
tendenciái sem adnak alkalmat, számítások azt igazolják, hogy a fejlődő országok lemaradása
tovább fokozódik.
A centrum fejlett országai jelenleg három pólus köré tömörülnek. Az Európai Unió, az
USA és Japán alkotják a világgazdaság három nagy tömbjét, növekedési pólusát. Ezek
vonzáskörzeteiben az elmúlt évtizedekben intenzíven fejlődő országok jelentek meg: a 70-80-as
évektől Japán mellett az ún. kis tigrisek, a 90-es évektől pedig az EU mellett a felzárkózó kelet-
közép-európai országok jelentek meg számottevő gazdasági tényezőként. A centrum országai
leginkább a tőkekivitel útján kapcsolják gazdasági erőterükbe a periféria országait. A
tőkeáramlás területi sémája általában követi a hagyományos kereskedelmi kapcsolatok
rendszerét: Európa főként Afrika, a Közel-Kelet és Ázsia piacain erősíti pozícióit, az USA
elsősorban az amerikai kontinensen játszik vezető szerepet, míg Japán a Csendes- és Indiai-
óceán térségének országait kapcsolja magához.
A világ jövőbeni gazdasági-politikai képére vonatkozóan sokféle elmélet, modell létezik.
Egyesek szerint az USA politikai és katonai erejére támaszkodva megvalósíthatja az egységes
vezetésű világot, mások szerint hosszú távon több világgazdasági pólus is kialakulhat, a
világgazdaság súlypontja áttevődhet a csendes-óceáni térségre. A jelenlegi tendencia a világ
gazdasági globalizálódása, melynek célja az áruk, a szolgáltatások, a tőke, a technológia és az
emberek minél szabadabb, korlátozások nélküli áramlása a világban.
A világgazdaság működésének jelenlegi keretei (növekedésközpontúság) és a felmerülő
problémák e modellen belüli kezelhetősége gyakran képezik vita tárgyát. A kutatók többsége úgy
gondolja, hogy a jelenlegi világgazdasági modell jó, és a rendszer képes az új kihívásoknak
megfelelni. Más nézetek szerint a világgazdaság a hetvenes évek elejétől kezdve olyan
feszültségeket hordoz magában, amelyeket csak a jelenlegi modell lényeges módosításával lehet
kiiktatni. A zöldek álláspontja szerint a jelenlegi világgazdasági modell, a gazdasági növekedés
minden áron való hajszolása ökológiai válsághoz vezetett, ami veszélyezteti a Föld és az
emberiség életét, ezért a jelenlegi modell tarthatatlan, modellváltásra van szükség.
Egyre több szakértő vélekedik úgy, hogy a gazdasági növekedés koncepciója alapjaiban
hibás, mert előbb utóbb a természeti erőforrások kimerüléséhez, a szegényebb országok teljes
lemaradásához és globális ökológiai válsághoz vezethet. Az ENSZ 1992-ben, Rio de Janeiróban
rendezett Környezet és Fejlődés konferenciája fogadta el a fenntartható fejlődés (sustainable
development) koncepcióját. E szerint a fenntartható fejlődés olyan feltételrendszer, amely a jelen
szükségleteit úgy elégíti ki, hogy nem teszi lehetetlenné a jövő nemzedékek számára sem a saját
szükségleteik kielégítését. A fenntartható fejlődés három alappillérének a társadalomnak, a
gazdaságnak és az ökológiának azonos súlyú és jelentőségű tényezőknek kell lenniük.
IPARFÖLDRAJZ
Az ipar az anyagi termelés egyik ága, amely kitermeli és feldolgozza a természetben
található, emberi szükségletek kielégítésére alkalmassá tehető anyagi javakat, feldolgozza a
mezőgazdasági termékeket.
Az iparföldrajz feladata az ipari termelőerők területi elhelyezkedésének, az ipar fejlődési
dinamikájának, szerkezeti változásának, valamint az ipar és a földrajzi környezet kapcsolatának
vizsgálata.
Az ipar felosztása
Az előállított termék rendeltetése alapján:
• kitermelőipar (bányászat)
• feldolgozóipar (többi iparág).
Üzemforma szerint:
• háziipar
• kézműipar
• gyáripar.
Ágazatok szerint:
• nehézipar
o bányászat
o villamosenergia-ipar
o kohászat
o gépipar
o vegyipar
o építőanyag-ipar
• könnyűipar
o fa-, papír-, cellulózipar
o textilipar, ruházati ipar, bőr-, szőrme-, cipőipar
o nyomdaipar
o kézműipar
• élelmiszeripar
o húsipar
o tejipar
o malomipar
o sütőipar
o cukor- és édesipar
o növényolajipar
o szesz-, bor-, és söripar
o ásványvíz és üdítőital gyártás
o dohányipar
Az ipar földrajzi elhelyezkedésére ható tényezők (telepítő tényezők)
� természeti tényezők:
• ásványkincsek:
- energiahordozók (szén, kőolaj, földgáz, hasadó anyagok),
- ércek (a kohászat számára hasznosítható fém tartalmú ásványok és kőzetek),
- vegyipari alapanyagok (kősó, kálisó, kén és foszfor tartalmú ásványok stb.),
- építőanyagok (márvány, kavics, homok, bazalt, mészkő, dolomit),
- egyéb ásványkincsek (azbeszt, kaolin, bentonit, perlit, kvarcit stb.).
• víz: nyersanyagként vagy segédanyagként használja az ipar.
• éghajlat: például a hőmérsékleti szélsőségek igénybe veszik a műszaki berendezéseket,
az uralkodó szélirány is fontos lehet a nagy szennyezőanyag-kibocsátású üzemek
elhelyezésénél, korábban a textilipari üzemek telepítésében fontos szerepe volt a
levegő páratartalmának stb.
• egyéb tényezők: például a domborzati adottságok, az alapkőzet, a talaj minősége is
befolyásolhatja a telephely kiválasztását.
� társadalmi-gazdasági tényezők:
� munkaerő: a szabad munkaerő vonzó hatással lehet bizonyos munkaerő-igényes
iparágakra, pl: textilipar, ruházati ipar.
� fogyasztópiac: azokra az iparágakra gyakorol vonzó hatást, amelyek mindennapi
szükségletet elégítenek ki (pl: sütőipar, tejipar, egyes húsipari ágazatok) vagy az
általuk előállított késztermék súlyához viszonyítva kis tömegű nyersanyagra van
szükségük (pl: söripar, üdítőital gyártás).
� ipari nyersanyagok: elsősorban az élelmiszeripari nyersanyagok (pl: cukorrépa,
gyümölcsök, zöldségek) gyakorolnak vonzó hatást élelmiszeripari ágazatokra (pl:
cukorgyártás, konzervipar).
� szállítás: a jó közlekedésföldrajzi helyzetű területek a szállításigényes iparágakra
gyakorolnak vonzó hatást (pl: a nagy és sokféle nyersanyagigényű ágazatok).
� kooperáció: a vertikálisan egymásra épülő iparágak egymásra vonzó hatással vannak (pl:
szénbányászat › kohászat › gépgyártás, kőolajbányászat › kőolajfinomítás ›
petrolkémiai ipar).
� infrastruktúra: a gazdaságnak azok a strukturális létesítményei, amelyek az eladók és a
vevők között a javak és a szolgáltatások áramlását biztosítják. Megkülönböztetünk
gazdasági infrastruktúrát (villany-, gáz- és vízvezetékek, csatorna, szemétlerakók,
telefonhálózat, utak, vasutak, kikötők, hajózható vízi utak, repülőterek) és szociális
infrastruktúrát (oktatási, egészségügyi, művelődési, kommunális létesítmények). A
fejlett infrastruktúra vonzza az ipart, sokszor komoly beruházással fejlett
infrastruktúrájú régiót (ún. ipari parkot) alakítanak ki, ami főleg a kevéssé anyag- és
energiaigényes iparágakat vonzza.
� tőke.
� stratégiai szempontok.
Az ipar területi elhelyezkedése:
A világ nagy iparvidékei főleg az északi félgömb mérsékelt övezetében helyezkednek el:
� Európában: Közép-Anglia, holland - belga - észak-francia iparvidék, Ruhr-vidék,
Milánó - Torino - Genova háromszög, Szilézia, Donyec-medence, Urál-hegység.
� Ázsiában: Mandzsúria, Honshu-sziget.
� Észak-Amerikában: Atlanti-part, Nagy-tavak vidéke.
Iparvidék – az a terület, amelyen az ország többi részéhez képest lényegesen több az egymáshoz
közel települt, egymással kapcsolatban álló ipari üzem van.
ENERGIAGAZDASÁG :
Az energiagazdaság az energiahordozók munkavégző képességének a feltárásával foglalkozik. A
világgazdaság életbevágóan fontos ágazata, fejletségétől függ az országok gazdasági színvonala.
A főszerep jelenleg a kőolaj- és földgáziparé, fontos a szénipar, valamint nagy jövője van az
atomenergetikának.
Energiahordozók (energiaforrások): az energia anyagi hordozói, amelyeket energiaszükségletünk
kielégítésére használunk fel. Megkülönböztetünk:
• elsődleges (primer) energiahordozókat, amelyeket közvetve használunk fel (szén, kőolaj,
földgáz, hasadó anyagok, geotermikus energia, vízenergia, szélenergia, napenergia, fa),
• másodlagos (szekunder) energiahordozókat, amelyeket közvetlenül hasznosítunk
(villamos energia, gőz, gázok, koksz).
Nyersanyag Világtermelés
1998-ban Legnagyobb termelők
1. 2. 3. kőolaj 3,571 millió tonna Szaúd-Arábia USA Oroszország földgáz 2404,1milliárd m3 Oroszország USA Kanada kőszén 3853,6 millió tonna Kína USA India
Az energiagazdaság kiemelkedő fontosságú része a villamos energia termelése.
A villamos energia különböző erőművekben állítható elő:
o hőerőművek: fosszilis energiahordozókkal működnek (szén, szénhidrogének),
o vízerőművek: a folyóvizek helyzeti vagy mozgási energiáját hasznosítják,
o atomerőművek: a hasadó anyagok, elsősorban az urán maghasadásakor felszabaduló
energiát hasznosítják,
o napjainkban kezdenek elterjedni a megújuló erőforrásokat kihasználó erőművek,
berendezések, amelyek a napsugárzást, a szelet, az árapály jelenséget, a hullámzást, a
geotermikus energiát, a biogázokat hasznosítják.
A világ villamos energia termelése 1997-ben 13 200 milliárd kW/h volt.
Az iparban fontosaz ásványi nzersanyagokat feldolgozó iparágak is fontosak, melyek
korábban a nyersanyag bázistólfüggött, mára inkább a piactól.
FÉMKOHÁSZAT 1. vaskohászat
2. színesfémkohászat
VEGYIPAR 1. alapkémia
2. szervesszíntézis-kémia
GÉPGYÁRTÁS 1. neházgápgyártás
2. közlekedési gépgyártás
- gépkocsigyártás
- buszgyártás
- mozdony- és vagongyártás
- hajógyártás
- repülőgépgyártás
3. elektronikai és elektrotechnikai gépgyártás
4. szerszámgépgyártás
5. mezőgazdasági gépgyártás
A gépgyártáshoz kapcsolódik szervesen a hadiipar és a fémmegmunkáló ipar, a gépjavító
vállalatok.
A MEZŐGAZDASÁG FÖLDRAJZA
A mezőgazdaság legfőbb célja a Föld lakóinak az élet fenntartásához szükséges élelmiszerekkel
történő ellátása. Két fő ága a növénytermesztés és az állattenyésztés.
• A világ aktív népességének kb. 50%-a (1,5 milliárd fő) a mezőgazdaságban dolgozik, de
a fejlődő országokban ez az arány kb. 70%, a fejlett országokban pedig kb. 5%. (A szélső
értékek: Nepálban 93,3%, Ugandában 83,3%, Mozambikban 81,3%; ugyanakkor Nagy-
Britanniában 2,1%, az USA-ban 2,6%, Németországban 3%; Magyarországon 9%)
• A szárazföldek felszínének kb. 30%-án folyik kizárólag mezőgazdasági tevékenység,
további 30%-ot pedig részben a mezőgazdaság hasznosít.
• A mezőgazdasági termelés nemzeti jövedelemből való részesedése a világon átlagban 5-
10%, de a fejlődő országokban ez az arány 40-60%.
A mezőgazdasági földrajz (agrárgeográfia) a mezőgazdasági termelés térbeli rendjének
gazdasági, társadalmi és természeti összefüggéseit, törvényszerűségeit kutatja, értelmezi.
A mezőgazdaság területi elhelyezkedése
Művelésági megoszlás:
A szárazföldek felszínének:
• 12%-a megművelt terület (szántó, kert, ültetvény, gyümölcsös, szőlő)
• 22%-a rét, legelő
• 30% erdő
• 36% terméketlen terület
A mezőgazdasági növények csoportosítása:
• kenyérgabonák: búza, rizs, kukorica, rozs, zab, köles
• ipari növények
-élelmezési célokra: cukorrépa, cukornád, napraforgó, szója
-rostnövények: gyapot, len, juta, szizálkender
-egyéb: kaucsukpálma
• zöldség és gyümölcs
• élvezeti növények: kakaó, kávé, tea, fűszerek, dohány
(A burgonya emberi táplálékként, takarmányozásra és ipari alapanyagként is felhasználható)
A világ növénytermesztése:
Termény Világtermelés Legnagyobb termelők
(millió tonna) 1. 2. 3. búza 583,6 Kína India USA rizs 596,5 Kína India Indonézia kukorica 600,4 USA Kína Brazília szója 154,3 USA Brazília Argentína napraforgó 28,5 Argentína Oroszország Ukrajna cukornád 1274,7 Brazília India Kína cukorrépa 263,0 Franciaország USA Németország narancs 61,9 Brazília USA Kína banán 58,4 India Ecuador Brazília szőlő 60,69 Olaszország Franciaország USA kakaó 2,90 Elefántcsontpart Ghána Indonézia kávé 6,48 Brazília Kolumbia Vietnam tea 2,87 India Kína Srí Lanka dohány 7,08 Kína India Brazília kaucsuk 6,53 Thaiföld Indonézia Malajzia
Az állattenyésztés területi megoszlása:
Világállomány Legnagyobb állattartók
1. 2. 3. szarvasmarha 1338,2 millió db India Brazília USA sertés 912,7 millió db Kína USA Brazília juh 1068,7 millió db Kína Ausztrália India csirke 14139,3 millió db Kína USA Indonézia halászat 120,6 millió t Kína Peru Japán
A mezőgazdaság földrajzi elhelyezkedésére ható tényezők:
� természeti tényezők: éghajlat (főleg a hőmérséklet és a csapadék), domborzat, vízrajz,
talaj.
Mivel ezek világméretekben alapvetően zonálisan helyezkednek el, a mezőgazdaság alapvető
térbeli rendje a zonalitás.
� társadalmi, gazdasági tényezők:
- népesség, mint a mezőgazdasági termékek termelője és fogyasztója.
- tulajdonviszonyok.
� üzemi-technikai tényezők.
A mezőgazdaság földrajzi típusai:
A mezőgazdaságnak sokféle típusa alakult ki a történelem során, amelyeket sokan és többféle
szempont alapján csoportosítottak.
1. Hagyományos mezőgazdaság
a. Hagyományos állattenyésztő gazdálkodás
- szubpoláris nomadizmus: a pásztorok egyszerűen követik a rénszarvascsordákat,
Skandinávia és Oroszország északi részén jellemző.
- szárazövi nomadizmus: főleg tevét, juhot, kecskét tartanak, Észak-Afrikában és a Közel-
Keleten.
b. Hagyományos növénytermesztő gazdálkodás
- hagyományos szárazművelés: a trópusi területeken, öntözés nélkül termesztenek
édesburgonyát(=batáta), maniókát, főzelékféléket, kukoricát, kölest.
- hagyományos öntözéses gazdálkodás: a Közel-Keleten, Közép-Ázsiában oázisokban és a
folyók mentén, valamint Dél- és Kelet-Ázsiában jellemző, ahol főleg rizst termelnek
2. Fejlett tőkés mezőgazdaság
- Európai intenzív (belterjes), kisüzemi vegyesgazdaságok (növénytermesztés és
állattenyésztés).
- Tengerentúli extenzív (külterjes) növénytermesztés: főleg az USA-ban, Kanadában,
Argentínában jellemző gabonatermelés.
- Tengerentúli extenzív legeltető állattenyésztés (ranch-gazdálkodás): főleg Amerikában,
Ausztráliában, Dél-Afrikában jellemző, szarvasmarha és juhtenyésztés.
- Ültetvényes gazdálkodás: Latin-Amerikában, Délkelet-Ázsiában, Afrika egyes részein
jellemző, főleg ipari és élvezeti növényeket termelnek: kaucsuk, kakaó, kávé, banán.
A világ élelmezési helyzete:
A FAO (Food and Agricultural Organization) az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági
Szervezete, székhelye Rómában van. Figyelemmel kíséri a világ mezőgazdasági termelésének és
mezőgazdasági kereskedelmének alakulását, segítséget nyújt a fejlődő országok
mezőgazdaságának fejlesztéséhez, az élelmezési válsággal sújtott területekre segélyeket juttat el.
A Föld népességének 1/7-e nem jut megfelelő mennyiségű és minőségű táplálékhoz a fejlődő
országokban, ugyanakkor a fejlett országokban a túltápláltság és a túlzott fogyasztás jelent
problémát. Az élelmezési válság alapja a termelési és elosztási viszonyok egyenlőtlensége.
Az élelmezési válság okai: a fejlődő országok intenzíven növekvő népessége, a fejlődő
országok duális jellegű gazdasági-társadalmi struktúrája, a mezőgazdasági termelés alacsony
színvonala, kedvezőtlen természeti adottságok, az élelmiszertermelés és kereslet egymástól való
elszakadása (a fejlődő országok nem tudják megvenni a hiányzó élelmiszert).
A TÁRSADALOM ÉS A TERMÉSZET KÖLCSÖNHATÁSA.FEJL ŐDÉSI ÉS
GLOBÁLIS ÖKOLÓGIAI PROBLÉMÁK
Az emberi tevékenység hatással van a környezetre, mivel károssítja azt. Az emberi tevékenység
a Földön globális problémákhoz vezetett, melyek nagy hatással vannak a környezetre.
Globális ökológiai problémák
� Túlnépesedés – Jelenleg mintegy 6 milliárd ember él Földünkön, és ez a szám évente
90 millióval gyarapodik. Ha a népességnövekedés üteme változatlan marad, 100 év múlva már
14 milliárdan leszünk. Ráadásul a legintenzívebb a gyarapodás a világ legfejletlenebb,
legszegényebb országaiban, ami további súlyos problémákat vet fel, mint a Föld eltartóképessége
és az éhezés. Az 1994-es kairói Nemzetközi Népesedés és Fejlődés konferencia a
népességnövekedés mérséklésében a szociális fejlődésnek, a családtervezési programoknak, az
ismeretterjesztésnek és az egészségügyi helyzet javításának tulajdonított fontos szerepet.
Azonban ha lényegesen csökkenne is a születések száma, akkor is még legalább egy generáció
szükséges ahhoz, hogy a növekedés lelassuljon.
� Élelmezési gondok – A világ társadalmi-gazdasági különbségei legszembetűnőbben az
élelmezési helyzetben mutatkoznak meg. Míg a fejlett országokban az emberek átlagosan 30 %-
kal több élelmet fogyasztanak a szükségesnél és sokan súlyfelesleggel küszködnek, addig a
legszegényebb országok lakói a létminimumnál 10 %-kal kevesebb élelemhez jutnak. A Föld
lakóinak kb. 15 %-a nem jut elegendő táplálékhoz és évente 15 millió gyermek hal éhen vagy az
élelemhiány miatt kialakuló betegségekben. A kutatók szerint ha a megtermelt élelmiszerek
elosztása egyenletes volna a Földön, akkor senki nem éhezne, sőt még a jelenleginél nagyobb
népesség eltartása is lehetséges volna. Az élelmezési válság okai tehát a termelés és elosztás
egyenlőtlenségében keresendők. Az élelmiszerek világpiacán bőséges a kínálat, de fizetőképes
kereslettel csak a fejlett országok állnak elő, a szegényebbek nem tudják megvenni a szükséges
élelmiszereket.
� Urbanizációs válság – A népesség növekedésével a városlakók száma is emelkedik,
jelenleg a Föld lakóinak 45%-a városokban él. A leggyorsabb a városi népesség növekedése a
fejlődő országokban, ahol leginkább a városokat övező nyomortelepek lakóinak száma
emelkedik. A nagyvárosi népességkoncentráció nagyobb fogyasztással és szennyezőanyag-,
hulladék-kibocsátással jár. A nagyvárosokban általános jelenség a gépjárművek kipufogógázai
által (szén-dioxid, szén-monoxid, nitrogén-oxidok, kén-dioxid, ólom, azbeszt) okozott
légszennyezés, amely nem ritkán szmog (füstköd) kialakulásához is vezet. Ezen kívül nem
elhanyagolható a járművek által okozott zajszennyezés és talajszennyezés sem. A ház- és
útépítések egyre több zöld területet emésztenek fel, így a városok egyre sivárabbak lesznek, és a
növényzet levegőtisztító hatása is egyre kevésbé érvényesül. Gondot jelent a növekvő városi
népesség tiszta ivóvízzel való ellátása is, amelyet sokszor csak több száz kilométer hosszú
vezetékeken át tudnak a városokba eljuttatni. A vízhasználattal párhuzamosan növekszik a
keletkező szennyvíz mennyisége is, amelynek tisztítása további problémákat vet fel. A fejlett
országokban kialakult fogyasztói szokások, az áruk agyoncsomagolása a városi hulladék
mennyiségének növekedését okozzák, amelynek elhelyezése, ártalmatlanítása egyre nagyobb
gondot jelent.
� Vízszennyezés – A világ vízfogyasztása mintegy 4000 km3 évente, amelynek többségét
(65 %) a mezőgazdaság, 25 %-át az ipar és csak 10 %-át a lakosság és kisüzemek fogyasztják. A
vízfogyasztás megoszlása is nagy különbségeket mutat. A lakossági vízfogyasztás a fejlettebb
országokban napi 300 liter, míg a legszegényebb országokban csak 2-5 liter naponta. A
vízhasználattal együtt jár a felhasznált víz elszennyeződése, a szennyvízkeletkezés. A
mezőgazdaság által kibocsátott szennyvizek vegyszerekkel, hígtrágyával, a műtrágyákból és
rovarirtó szerekből kimosódó nitrátokkal és foszfátokkal szennyezettek, amik az élővizekbe
visszajutva a vízinövények elszaporodásához, később a vizek eutrofizációjához, holt vízzé
válásához vezethetnek. Az ipar elsősorban vegyszerekkel szennyezi a vizeket, de nem
elhanyagolható az erőművek hűtővizének folyókba vezetésével okozott hőszennyezés sem. A
kommunális szennyvizek jelentős része tisztítatlanul jut vissza a felszíni vizekbe. A világ
nagyvárosaiban keletkező szennyvíznek csak a 2 %-át tisztítják, ez az érték Budapest esetében is
csak 20 %. A szennyvizek a folyók közvetítésével előbb-utóbb a világtengerbe jutnak, ahol
hozzájárulnak annak az elszennyeződéséhez is. A tengerek szennyezésében jelentős szerepet
játszanak a tartályhajó-katasztrófák valamint a hajók üzemanyagainak és hulladékainak a
tengerbe juttatása is. A tengerszennyezés a tengeri halak, madarak és emlősök pusztulásához
vezet.
� Hulladékhegyek – A fejlett országokban az egy főre eső átlagos hulladéktermelés 600-
800 kg évente. Ez önmagában is magas szám, de az ipar és a mezőgazdaság hulladéktermelése
ennek a többszöröse. Magyarországon évente kb. 104 millió tonna hulladék keletkezik, amelyből
csak 4-5 millió tonna a lakosság hulladéktermelése, a többit az ipar és a mezőgazdaság termeli.
A gazdasági növekedéssel párhuzamosan emelkedik a hulladék mennyisége, hiszen nem csak a
gyártási folyamat során keletkezik hulladék, hanem a csomagolásból és végül a legtöbb áruból is
előbb-utóbb hulladék lesz. Miközben az egyik oldalon kitermeljük a Föld nyersanyagkészleteit
és pazarlóan bánunk a természeti erőforrásokkal, a másik oldalon rohamosan nőnek a
hulladékhegyek. A hulladékprobléma megoldásához a következő sorrend betartása vezethet: első
lépés a megelőzés, a hulladék mennyiségének csökkentése. A második lépcső az újrahasználat
(pl: betétdíjas csomagolások), a harmadik helyen az újrahasznosítás áll, amikor a hulladékot
anyagában dolgozzák fel, és csak utolsó esetben jöhet szóba az ártalmatlanítás (égetés vagy
lerakás).
� Globális felmelegedés – A levegőbe jutó ún. üvegházgázok (szén-dioxid, dinitrogén-
oxid, ózon, halogénezett szénhidrogének, metán, szén-monoxid) koncentrációja az emberi
tevékenység következtében folyamatosan emelkedik. Ezek fokozzák az amúgy természetes
üvegházhatást, minek következtében a levegő hőmérséklete emelkedik. A Föld
átlaghőmérséklete +14°C, ami üvegházhatás nélkül csak -30 °C lenne. Az üvegházhatás
fokozódása azonban azt eredményezte, hogy az utóbbi száz évben a Föld átlaghőmérséklete 0,6
°C-ot emelkedett. Ennek következményei a világtenger szintjének 20-40 cm-es emelkedése, ami
a sarki jégsapkák olvadásából adódik, a gyakoribb aszály, az árvizek. A sivatagosodást nem csak
a gyakoribb aszály, hanem a túllegeltetés és a szikesedéshez vezető öntözés is okozhatja. Hosszú
távon az éghajlati övezetek eltolódása következhet be, a szubtrópusi öv a mérsékelt övezetbe,
míg a mérsékelt övezet a sarki övezet felé tolódhat el.
� Ózonlyuk – A sztratoszférában 20-25 km-es magasságban elhelyezkedő ózonréteg a
napból érkező káros ultraibolya sugarak kiszűrésében játszik fontos szerepet. Az emberiség által
gyártott freonok (klórozott, fluorozott szénhidrogének), kisebb mértékben a nitrogén oxidok és a
metán bontják az ózont, ezáltal elvékonyítják az ózonpajzsot. Ennek következtében nő a
földfelszínre beérkező káros UV-B sugarak aránya, amely nem csak a különféle műanyagokat,
festékeket, gumikat károsítja, hanem egyes kultúrnövényeket (búza, rizs, szója) az emberi bőrt és
a szemet is. Fokozza a bőrrák és a szürkehályog kialakulásának valószínűségét. Az 1989-ben
életbe lépett Montreáli Egyezmény írja elő a halogénezett szénhidrogének felhasználásának
csökkentését. 1996-ra már 159 ország írta alá ezt az egyezményt, aminek eredményeként a fejlett
országok jelentősen csökkentették freonkibocsátásukat, de a fejlődő országokban még így is
jelentős az emissziójuk.
� Savas esők – Az ásványi tüzelőanyagok elégetése során a levegőbe kerülő kén-dioxid
és nitrogén-oxidok a csapadékkal savakat (kénsav és salétromsav) képeznek és visszahullanak a
földre. A csapadék kémhatása ennek következtében savasabbá válik, akár 2,5-3 pH értékű is
lehet. A savas esők savanyítják a tavak vizét, ami a tavi élővilág pusztulásához vezet, savasabbá
teszik a talajt, károsítják az erdőket, a növényzetet, a műemlékeket (oldják a mészkövet).
� Erdőirtás – A földi civilizáció megjelenésekor még a szárazföldek felét erdő borította,
ma ez az arány már csak 20 %, azaz összesen 2,4 milliárd ha. Az emberi tevékenység
következtében évente mintegy 18 millió ha erdő pusztul el (erdőirtás, égetés, savas esők). A
földművelés elterjedése óta a mérsékelt övi erdők területe 35 %-kal csökkent. Magyarország
területén a honfoglalás előtt 65-75 % erdő volt, jelenleg ez az arány csak 16-18 %. Az erdők
legfontosabb szerepe a lebegő por és egyéb szennyező anyagok megkötése, az oxigéntermelés, a
lehulló lomb által a talaj tápanyagainak pótlása és lejtős térszíneken a talaj megkötése, a levegő
párásítása a fák párologtatása miatt, a különböző élőlényeknek élőhely biztosítása.
� Talajerózió – A talaj erózióját főként a csapadék és a szél okozza. A talajerózió
azokon a területeken pusztít elsősorban, ahol az ember kiirtotta az eredeti növénytakarót és
ezáltal utat enged a víz és a szél pusztító hatásainak. A talajok pusztulásában az ember
közvetlenül is részt vesz, amikor utakat, városokat, gyárakat épít. Az emberi tevékenység
következtében évente mintegy 25 milliárd tonna termőtalajjal lesz kevesebb a Földön.
� A diverzitás csökkenése – Földünkön jelenleg kb 0,5 millió növényfaj és mintegy 2
millió állatfaj él, de a még fel nem fedezett fajok számát a kutatók 5 és 30 millió közé teszik. A
legtöbb faj a trópusi területeken él, a fajok száma a sarkvidékek felé haladva csökken. Az ember
különféle tevékenységei okozzák az élővilág sokféleségének, diverzitásának csökkenését. Az
élőhelypusztulás, a vadászat, az idegen fajok betelepítése, a növényvédelem (amellyel csak a
kultúrnövényeket védjük, az ún. gazokat pusztítjuk), a szennyezés és a gyűjtés egyaránt
hozzájárul a fajok kihalásához. A fajok természetes kipusztulási üteme a kutatók szerint 3000
évenként 1 faj. Becslések szerint jelenleg naponta 10 faj pusztul ki az emberi tevékenység
következtében, elsősorban a trópusi esőerdők kiirtásakor, melyeknek többségét nem ismertük és
így már ezután sem fogjuk megismerni. Csak Magyarországon az elmúlt 100 évben 53 állat- és
40 növényfaj halt ki végérvényesen. 1992-ben Rio de Janeiróban 157 ország írta alá az ún.
Biodiverzitás Egyezményt, amely a fajok védelmét, a változatosság megőrzését tűzte ki célul.
� Génmanipuláció – A génmanipuláció során egy faj génjeit egy másik faj
génállományába ültetik és így transzgénikus élőlényeket hoznak létre. A módszer leginkább a
növénynemesítésben terjedt el, és elsősorban a multinacionális vállalatok számára hatalmas
gazdasági hasznot jelent. A transzgénikus növényekből készített élelmiszerek biológiai hatásairól
még csak keveset tudunk, ami veszélyforrást jelenthet az ember számára, valamint a
génállományba való beavatkozás etikai problémákat is felvet.
EURÓPA ORSZÁGAINAK ÁLTALÁNOS JELLEMZÉSE
Terület: 10 507 000 km2
Népesség: 589 900 000 fő
Népsűrűség 654 fő/ km2
Országok száma 45
Legnagyobb ország Oroszország
Legkisebb ország Vatikán
Úthálózat hossza 3 933 017 km
Vasúthálózat hossza 343 711 km
Átlagos GNP 12 200 USD
Európának 45 független országa és 7 egyéb területe van. (A független államok száma lehet
több is, annak függvényében, hogy mit tekintünk európai országnak.)
Európa legnagyobb területű országa Oroszország és Ukrajna, a legnagyobb népességűek
pedig Oroszország és Németország. Európa országai közül (a miniállamokat nem számítva) a
legnagyobb népsűrűségű Hollandia (486 fő/km²), a legkisebb népsűrűségű pedig Izland
(3 fő/km²). A földrész legnépesebb városai Moszkva, Párizs és London, amelyek egyben
Oroszország, Franciaország, illetve Nagy-Britannia (vagyis az Egyesült Királyság) fővárosai. A
közép-európai és kelet-európai országok lakossága folyamatosan csökken, a nyugat-európai,
észak-európai és dél-európai országoké kis mértékben emelkedik.
Az egy főre eső GDP alapján Európa leggazdagabb országai Luxemburg, Norvégia és
Svájc. A legszegényebb európai országok Moldova, Ukrajna és Koszovó területe az egy főre eső
éves GDP alapján (2010-ben. Az egy főre eső GDP Európa átlagában 19 000 USD, az Európai
Unió átlagában 32 000 USD).
Európa területét több régióra lehet osztani:
• Észak-Európa – Dánia, Észtország, Finnország, Izland, Lettország, Litvánia, Norvégia,
Svédország
• Nyugat-Európa – Belgium, Egyesült Királyság, Franciaország, Hollandia, Írország,
Luxemburg, Monaco
• Dél-Európa – Andorra, Málta, Olaszország, Portugália, Spanyolország, San Marino,
Vatikán
• Délkelet-Európa – Albánia, Bosznia-Hercegovina, Bulgária, Ciprus, Görögország,
Horvátország, Macedónia, Montenegró, Szerbia, Törökország
• Közép-Európa – Ausztria, Csehország, Lengyelország, Liechtenstein, Magyarország,
Németország, Románia, Svájc, Szlovákia, Szlovénia
• Kelet-Európa – Azerbajdzsán, Fehéroroszország, Grúzia, Kazahsztán, Moldova,
Oroszország, Örményország, Ukrajna
• Függő területek – Akrotíri és Dekélia, Feröer, Gibraltár, Guernsey, Jersey, Man sziget
• Vitatott státusú területek – Abházia, Dél-Oszétia, Dnyeszter Menti Köztársaság, Észak-
Ciprus, Hegyi-Karabah, Koszovó, Máltai lovagrend.
Európában a földrajzi fekvés hatására fejlett iparral és mezőgazdasággal rendelkezik. Az
egyes régiók között a gazdasági fejlettség szintje eltérő, a legfejlettebb régió Nyugat-Európa.
Nyugatról keletre haladva a gazdaság fejlettségi szintje fokozatosan csökken.
Államforma tekintetében Nyugat-, Dél- és Észak-Európa országainak nagy többsége
alkotmányos monarchia (királyság, fejedelemség, hercegség), Kelet- és Közép-Európa
államformája köztársaság.
Kelet- és Közép-Európagazdasági fejlettségére rányomta bélyegét a volt
kommunista/szocialista rendszer.
Legfontosabb nemzetközi szervezetek Európában:
EU – Európai Unió
NATO – Észak-atlanti Szerződés Szervezete
ENSZ Egyesült Nemzetek Szervezete
FÁK – Független Államok Közössége
NÉMETORSZÁG
NÉMET SZÖVETSÉGI KÖZTÁRSASÁG
BUNDESREPUBLIK DEUTSCHLAND
Terület: 357 021 km2
Népesség: 82 210 000 fő (2008.)
Népsűrűség: 230 fő/km2
Államforma: szövetségi köztársaság
Főváros: Berlin
Közigazgatási beosztás: 16 szövetségi állam
Nemzeti valuta: euro (EUR)
GNP: 1948 milliárd USD
GNP/fő: 23 700 USD
A GDP szektoriális megoszlása: mezőgazdaság 1 %
ipar 31 %
szolgáltatások 68 %
IPAR
1. Bányászat
• feketeszén: Ruhr-vidék (a termelés 4/5-e innen kerül ki), Saar-vidék
• barnaszén, lignit: Alsó-Lausitz (Cottbus környékén), Lipcse és Halle térségében, Eifel-
hegység előtere (Köln és Aachen környékén)
• kőolaj: nem túl jelentős bányászat a Germán-alföldön a Weser, Aller és Ems folyó vidékén
• földgáz: elsősorban az Északi-tenger alatt
• kősó, kálisó: Harz-hegység előtere
2. Energiagazdaság
A villamosenergia-termelésben a hőerőművek játszanak döntő szerepet, a Ruhr-vidéken
feketeszénnel, a keleti országrészben barnaszénnel, a kikötőkben import kőolajjal fűtik őket.
Az atomerőművek szerepe is jelentős, döntő többségük a nyugati országrészben található, a
villamosenergia-termelés kb. 25%-át adják. Vízerőművek a Rajnán, a Dunán és az Inn folyón
épültek, szerepük nem túl jelentős, csak 5 %-kal részesednek az áramtermelésből.
3. Feldolgozóipar
• vaskohászat: import (svéd, brazil, kanadai, venezuelai) vasércet és hazai feketeszenet
használ: Ruhr-vidék (Duisburg, Dortmund, Düsseldorf, Bochum), Saar-vidék
(Saarbrücken), kikötők (Bréma, Lübeck), Eisenhüttenstadt
• színesfémkohászat: import nyersanyagokat használ: kikötők (Hamburg, Lübeck), Ruhr-
vidék (Dortmund, Duisburg)
• minőségi acélgyártás: Solingen
• hajógyártás: tengeri kikötők (Hamburg, Bréma, Lübeck, Rostock, Kiel), folyók mentén
(Regensburg, Duisburg)
• autógyártás: Volkswagen-Audi: Wolfsburg; Opel: Rüsselsheim, Frankfurt, Bochum;
Merzedes-Benz: Stuttgart, Mannheim; Ford: Köln; BMW: München; Wartburg: Eisenach;
Trabant: Zwickau
• repülőgépgyártás: München (Messerschmitt), Hamburg
• vegyipar: Duisburg, Halle (szervetlen vegyipar), Leverkusen (AGFA), Köln (Bayer-
művek), Frankfurt (Hoechst), Ludwigshafen (BASF)
• kőolajfinomítás: Hamburg, Schwedt, Hannover, Ruhr-vidék (Duisburg, Düsseldorf, Köln)
• elektrotechnika: Stuttgart (Bosch), München (Siemens), Drezda, Hamburg
• textilipar: Ruhr-vidék, Chemnitz
• söripar: München
MEZŐGAZDASÁG
• Germán-alföld északnyugati részén: szálas és lédús takarmányok, árpa, rozs, burgonya,
tejelő szarvasmarhatartás
• Germán-alföld déli részén: búza, cukoprrépa
• Felső-Rajna-árok: zöldség- és gyümölcstermesztés, szőlőművelés
• Sváb-Bajor-medence: búza, cukorrépa, sörárpa, komló
• Alpok előtere: rét- és legelőgazdálkodás, szarvasmarha-tenyésztés
FRANCIAORSZÁG
FRANCIA KÖZTÁRSASÁG
RÉPUBLIQUE FRANÇAISE
Terület: 547 030 km2
Népesség: 62 793 432 fő (2010)
Népsűrűség: 114 fő/km2
Államforma: köztársaság
Főváros: Párizs
Közigazgatási beosztás: 22 régió, 96 megye, 4 tengerentúli megye
tengerentúli társult területei: Mayotte, Saint-Pierre és
Miquelon
tengeren túli területei: Francia Déli és Antarktiszi
területek, Francia Polinézia, Új-Kaledónia, Wallis és
Futuna
Nemzeti valuta: euro (EUR)
GNP: 1377 milliárd USD
GNP/fő: 22 690 USD
A GDP szektoriális megoszlása: mezőgazdaság 3 %
ipar 26 %
szolgáltatások 71 %
IPAR
1. Bányászat
• feketeszén: Massif Central peremén (egyre kevesebb bánya üzemel)
• vasérc: Lotharingia (kis vastartalmú, ezért bányászata erősen csökkent)
• uránérc: Massif Central (Európai szinten a legtöbbet itt termelnek ki)
• kőolaj, földgáz: Afrikából és a Közel-Keletről importálják
2. Energiagazdaság
Az elektromosáram-termelés 3-ét az atomerőművek biztosítják, de az Alpokból és a
Pireneusokból érkező folyókon számos vízerőmű is épült. Franciaországban a Rance folyó
torkolatában, St. Malonál építették meg a világ első árapályerőművét 1966-ban.
3. Feldolgozóipar
• vaskohászat: északi iparvidék (Lille, Dunkerque), Lotharingia (Nancy), kikötők (Caen, Le
Havre)
• kőolajfinomítás: kikötőkben (Marseille, Bordeaux, Nantes, Le Havre, Dunkerque)
• autógyártás: Párizs elővárosi övezetében (Citroën, Renault, Peugeot)
• repülőgépgyártás: Párizs környékén és Toulouse-ban (Concorde)
• hajógyártás: Marseille, Le Havre
• szervetlen vegyipar: Lotharingia (Nancy, Strasbourg)
• textilipar, ruházati ipar: Párizs, Lyon, Lille, Strsbourg
• elektromos berendezések gyártása: Grenoble (csúcstechnológia)
• élelmiszeripar: tejtermékek, sajt (Bretagne, Normandia), bor (Burgundia, Bordeaux),
pezsgő (Champagne), borpárlatok (Cognac)
MEZŐGAZDASÁG
• Párizsi-medence, Loire-völgy: búza, cukorrépa, takarmánynövények (sertés és
szarvasmarhatenyésztés)
• Garonne-medence: kukorica, napraforgó
• Normandia, Bretagne: állattenyésztés (tejelő szarvasmarha, sertés, baromfi), halászat
• Rhône-völgy: gyümölcs- (citrusfélék, füge, olajfa), zöldség- és szőlőtermelés,
virágkertészetek
• középhegységek, Alpok és Pireneusok lejtői: hegyvidéki állattartás (szarvasmarha, juh),
fakitermelés
NAGY-BRITANNIA /EGYESÜLT KIRÁLYSÁG/
NAGY-BRITANNIA ÉS ÉSZAK-ÍRORSZÁG EGYESÜLT K IRÁLYSÁGA
UNITED K INGDOM OF GREAT BRITAIN AND NORTHERN IRELAND
Terület: 244 820 km2
Népesség: 60 975 000 fő (2007)
Népsűrűség: 249,06 fő/km2
Államforma: alkotmányos monarchia (királyság)
Főváros: London
Közigazgatási beosztás: – 4 alkotmányos rész – Anglia, Skócia, Wales, Észak-
Írország
– a Brit Korona tartozékai: Guernesy, Jersey, Man
– Nagy-Britannia tengerentúli területei: Anguilla, Bermuda, Brit Indiai-
óceáni terület, Brit-Virgin-szk., Déli-Georgia és Déli-Sandwich-szk.,
Falkland-szk., Gibraltár, Kajmán-szk., Monserrat, Pitcarin-szk.,
Szent Ilona-sz., Turks- és Caicos-szk.
Nemzeti valuta: brit font (GBP)
GNP: 1377 milliárd USD
GNP/fő: 22 690 USD
A GDP szektoriális megoszlása: mezőgazdaság 3%
ipar 26%
szolgáltatások 71%
IPAR
1. Bányászat
• feketeszén: Pennine-hegység keleti előtere (Yorkshire környékén), Északkelet-Anglia
(North-Humberland, Durham környékén), Közép-Anglia (Birmingham környékén), Dél-
Wales.
• kőolaj, földgáz: Az Északi-tenger kontinentális talapzatán (selfjén), az Orkney- és Shetland-
szigetek környékén. Úszó szigeteken termelik ki és csővezetékeken szállítják a szigetre.
2. Energiagazdaság
A villamosenergia 3/4 részét széntüzelésű hőerőművekben állítják elő, amelyek a
szénmedencék környékén találhatók. Kisebb részben kőolaj alapú hőerőművek és
atomerőművek biztosítják az energiaellátást.
3. Feldolgozóipar
• vaskohászat: Skócia (Glasgow környékén), Északkelet-Anglia (Newcastle, Sunderland,
Middlesbrough környékén), Dél-Wales (Swansea, Cardiff környékén)
• acélgyártás: Közép-Anglia (Sheffield-minőségi acéláruk, Leeds, Birmingham)
• színesfémkohászat: Liverpool (ón), Swansea (ón, ólom, cink, réz), London (ólom, cink),
Birmingham (réz), Newcastle (ólom, cink)
• hajógyártás: Newcastle, Sunderland, Middlesbrough, Glasgow
• autógyártás: London és környéke (Oxford, Coventry), Derby, Birmingham, Nottingham,
Bristol
• szerszámgépgyártás: Sheffield, Birmingham
• kőolajfinomítás: kikötőkben - Aberdeen, Cardiff, Swansea, Bristol
• vegyipar: Közép-Anglia (Liverpool, Manchester), Dél-Wales (Swansea), Északkelet-Anglia
(Newcastle, Sunderland, Middlesbrough), Bristol, London (finomvegyészet,
gyógyszergyártás)
• textilipar: pamutipar - Liverpool, Manchester, gyapjúipar - Leeds, Bradford, Halifax,
Nottingham
MEZŐGAZDASÁG
A népesség kb. 2 %-a dolgozik a mezőgazdaságban.
• Északnyugaton - Skócia, Wales: a legelőkön ("zöld Anglia") szarvasmarha- a hegyekben
juhtenyésztés; burgonya- és árpatermesztés (takarmány, whisky, sör)
• Londoni-medence: gabonatermő körzet ("sárga Anglia"), búza, cukorrépa, zöldség- és
gyümölcstermesztés.
• A halászflotta jelentős mennyiségű hallal látja el az országot
OLASZORSZÁG
OLASZ KÖZTÁRSASÁG
REPUBBLICA ITALIANA
Terület: 301 230 km2
Népesség: 59 337 888 fő (2007.)
Népsűrűség: 191,6 fő/km2
Államforma: köztársaság
Főváros: Róma
Közigazgatási beosztás: 20 körzet
Nemzeti valuta: euro (EUR)
GNP: 1123 milliárd USD
GNP/fő: 19 470 USD
A GDP szektoriális megoszlása: mezőgazdaság 2 %
ipar 30 %
szolgáltatások 68 %
IPAR
1. Bányászat
Olaszország területe szegény ásványkincsekben.
• kőolaj, földgáz: a Pó-alföld déli részén
2. Energiagazdaság
Szénhidrogén-tüzelésű hőerőművek és az Alpok folyóin épült vízerőművek biztosítják a
villamosenergia-termelést.
3. Feldolgozóipar
• vaskohászat: Torino, Genova, Milánó, Nápoly, Bari, Taranto, Siracusa
• színesfémkohászat: Velence - Porto Marghera
• autógyártás: Milánó (Alfa Romeo), Torino (Fiat)
• kőolajfinomítás: Genova, La Spezia, Nápoly, Brindisi, Augusta, Messina
• vegyipar: Milánó (Montedison, Pirelli),
• textilipar: Milano, Torino, Varese, Bergamo, Cremona
MEZŐGAZDASÁG
• Pó-alföld: búza, kukorica, cukorrépa, rizs, gyümölcsösök, tejelő szarvasmarha-tenyésztés
• Déli területeken: citrusfélék (narancs, citrom), korai zöldségfélék, szőlő, olajfa
• Hegyvidékeken: juh- és kecsketartás
UKRAJNÁVAL SZOMSZÁDOS ORSZÁGOK FÖLDRAJZA
OROSZORSZÁG
OROSZ FÖDERÁCIÓ
ROSSZIJSZKAJA FEGYERÁCIJA
Terület: 17 075 000 km2
Népesség: 142 008 838 fő (2008)
Népsűrűség: 8,3 fő/km2
Államforma: szövetségi köztársaság
Főváros: Moszkva
Közigazgatási beosztás: 49 terület, 21 köztársaság, 10 autonóm körzet, 6 vidék,
2 szövetségi város, 1 autonóm terület
Nemzeti valuta: orosz rubel (RUR)
GNP: 253,4 milliárd USD
GNP/fő: 1 750 USD
A GDP szektoriális megoszlása: mezőgazdaság 7 %
ipar 39 %
szolgáltatások 54 %
IPAR
1. Bányászat
• feketeszén: Pecsora-medence, Kuznyecki-medence, Karaganda
• barnaszén: Kanszk-Acsinszki-medence, Léna-medence
• kőolaj: volga-uráli kőolajmező (Tatarsztan, Baskiria), nyugat-szibériai kőolajmező
(legjelentősebb) (Szurgut, Nyizsnyevartovszk környékén)
• földgáz: Nyugat-Szibéria északi része (Jamburg, Urengoj környékén), Urál délnyugati
előtere (Orenburg környékén)
• vasérc: Kurszk, Kercs, Urál-hegység
• bauxit: Urál-hegység
• rézérc: Urál-hegység, Norilszk
• mangánérc: Urál-hegység
• kősó, kálisó: Urál nyugati lábánál
• apatit: Kola-félsziget
2. Energiagazdaság
Az elektro-mosáram-termelés elsősorban hőerőművekben folyik, amelyeket kőszénnel illetve
szénhidrogénekkel fűtenek. A legjelentősebb vízerőművek a Volgán (Nyizsnyij Novgorod,
Szamara, Volgográd), a Jenyiszejen (Krasznojarszk) és az Angarán (Bratszk, Irkutszk, Uszty-
Ilimszk) épültek. Atomerőművek főleg az európai országrészben vannak (Kurszk,
Szentpétervár, Tver, Voronyezs)
3. Feldolgozóipar
• vaskohászat: 3 körzet:
– Ural-vidék (Cseljabinszk, Jekatyerinburg, Nyizsnyij Tagil, Magnyitogorszk)
– Központi iparvidék (Moszkva, Sztarij Oszkol)
– Kuznyecki-medence (Novoszibirszk, Novokuznyeck)
• színesfémkohászat: Urál-hegység (Jekatyerinburg - Cu), Norilszk (Cu, Ni),
• alumíniumkohászat: Volgográd, Kamenszk-Uralszkij, Krasznojarszk, Irkutszk, Bratszk
• gépgyártás: Moszkva (autó, elektromos-gép, mozdony, szerszámgép), Ivanovo (textilgép),
Szentpétervár (precíziós- és elektromos-gép), Murmanszk (hajó), Volgodonszk
(atomerőművi berendezések), Nyizsnyij Novgorod (rakéta, repülő), Togliatti (autó),
Szamara (autó), Jekatyerinburg (kohászati- és erőmű-berendezések), Cseljabinszk,
Krasznojarszk (hajó, mozdony, traktor), Irkutszk (bányagép-, folyami hajó), Abakán
(vagonok), Minuszinszk (villamos-energetikai gépek)
• vegyipar: Omszk, Tomszk, Szaratov, Perm, Tyumeny, Tobolszk
• fafeldolgozás: Uszty-Ilimszk, Bratszk
• textilipar: Moszkva, Jaroszlavl, Ivanovo, Szentpétervár
MEZŐGAZDASÁG
A természetföldrajzi adottságokhoz (hőmérséklet, csapadék, talaj) igazodva mezőgazdasági
övezetek alakultak ki:
• tundra: rénszarvastenyésztés
• tajga: fakitermelés, prémes állatok tenyésztése, a folyóvölgyekben növénytermesztés (árpa,
rozs)
• vegyes és lombos erdő: burgonya, rozs, len, szálastakarmányok; szarvasmarha-tenyésztés
• erdős sztyep és sztyep: (feketeföld - csernozjom talajon) búza, kukorica, árpa, cukorrépa,
napraforgó, a déli területeken gyümölcs és szőlő; sertés-, szarvasmarha- és juhtenyésztés
• mérsékelt övi félsivatagok és sivatagok: oázisokban: gyapot, rizs, gyümölcsök;
selyemhernyó-tenyésztés; a hegyi legelőkön: juh-tenyésztés
• szubtrópusi területek (Kaukázustól délre): szőlő, tea, citrusfélék
• tengerek: halászat - Barents-tenger: tőkehal, Csendes-óceán peremtengerein: lazac, tőkehal,
Kaszpi-tó: tokhal
FEHÉROROSZORSZÁG
BELARUSZ KÖZTÁRSASÁG
РЭСПУБЛІКА БЕЛАРУСЬ
Terület: 207 600 km2
Népesség: 10 335 000 fő
Népsűrűség: 49,8 fő/km2
Államforma: köztársaság
Főváros: Minszk
Közigazgatási beosztás: 6 terület, 1 városi önkormányzat
Nemzeti valuta: belarusz rubel
GNP: 11,9 milliárd USD
GNP/fő: 1 190 USD
A GDP szektoriális megoszlása: mezőgazdaság 13%
ipar 42%
szolgáltatások 45%
IPAR
1. Bányászat
• ásványkincsekben szegény, mindenből behozatalra szorul
2. Energiagazdaság
A villamosenergia-termelés túlnyomó része hőerőművekben történik.
3. Feldolgozóipar
• gépgyártás: Homel, Mahiljov
• vegyipar: Mahiljov
• olajkémia: Homel
MEZŐGAZDASÁG
• az állattenyésztés fejlettebb,mint a növénytermesztés. Len, burgonya, rosz, árpa, zab,
cukorrépa termesztés, szarvasmarha-tenyésztés
LENGYELORSZÁG
LENGYEL KÖZTÁRSASÁG
POLSKA RZECZPOSPOLITA
Terület: 312 685 km2
Népesség: 38 173 000 fő (2009)
Népsűrűség: 122 fő/km2
Államforma: köztársaság
Főváros: Varsó
Közigazgatási beosztás: 16 vajdaság
Nemzeti valuta: złoty (PLN)
GNP: 163,9 milliárd USD
GNP/fő: 4 240 USD
A GDP szektoriális megoszlása: mezőgazdaság 4 %
ipar 35 %
szolgáltatások 61 %
IPAR
1. Bányászat
• feketeszén: a Szudéták lábánál, Felső-Sziléziában
• színesércek: a Szudéták lábánál réz- és cinkérc
• kősó, kálisó: Közép-Lengyelországban
• kén: A Visztula mentén, a Sandomierzi-alföldön
2. Energiagazdaság
Elsősorban széntüzelésű hőerőművekben állítják elő a villamos-áramot.
3. Feldolgozóipar
• vaskohászat: Felső-Szilézia (Częstochowa, Gliwice, Bytom, Chorzów, Katowice, Krakkó-
Nowa Huta) és Szczecin
• nehézgépgyártás Felső-Szilézia (Gliwice, Katowice, Krakkó)
• hajógyártás: Szeczin, Gdańsk
• kőolajfinomítás: Płock
• autógyártás: Varsó (Warszawa), Bielsko-Biala
• textilipar: Łódź, Bielsko Biała
Mezőgazdaság
A mezőgazdasági termelés fő területe a Lengyel-alföld, főleg kisparaszti gazdaságok termelnek.
• Északi részén az állattenyésztés a vezető ág: tejelő szarvasmarha-tenyésztés és sertéstartás;
a szántóföldeken rozsot, burgonyát és lent termesztenek.
• Déli részén a növénytermesztés a vezető ág: búza, cukorrépa, sörárpa, komló a
legfontosabb termények.
SZLOVÁKIA
SZLOVÁK KÖZTÁRSASÁG
SLOVENSKÁ REPUBLIKA
Terület: 49 036 km2
Népesség: 5 379 780 fő
Népsűrűség: 111 fő/km2
Államforma: parlamentáris köztársaság
Főváros: Pozsony
Közigazgatási beosztás: 8 kerület
Nemzeti valuta: euro (EUR)
GNP: 20,0 milliárd USD
GNP/fő: 3 700 USD
A GDP szektoriális megoszlása: mezőgazdaság 5 %
ipar 34 %
szolgáltatások 61 %
IPAR
1. Bányászat
• Ásványkincsekben szegény
• kevés vasércet bányásznak a Szlovák-érchegységben, a Selmecbánya és Körmöcbánya
környéki színes- és nemesérclelőhelyek már jórészt kimerültek.
2. Energiagazdaság
• vízerőművek: a Vágon, és a Dunából kiágazó üzemvíz-csatornán Bősnél
• atomrőművek: Nagyszombat (Trnava), Mohi (Mohovce)
3. Feldolgozóipar
Néhány nagy központban tömörül:
• Pozsony: kőolajfinomítás, vegyipar, gépgyártás, élelmiszeripar
• Kassa: vaskohászat, környékén: gépgyártás, vegyipar
MEZŐGAZDASÁG
• Szlovák-alföld: búza, kukorica, gyümölcs, zöldség; sertés és szarvasmarha
• A hűvösebb hegyvidéki medencékben: burgonya, szálas- és lédús-takarmányok
MAGYARORSZÁG
MAGYAR KÖZTÁRSASÁG
Terület: 93 030 km2
Népesség: 10 152 000 fő
Népsűrűség: 109,1 fő/km2
Államforma: köztársaság
Főváros: Budapest
Közigazgatási beosztás: 19 megye, 22 megyei jogú város és a főváros
Nemzeti valuta: forint (HUF)
GNP: 48,9 milliárd USD
GNP/fő: 4 800 USD
A GDP szektoriális megoszlása: mezőgazdaság 4 %
ipar 34 %
szolgáltatások 62 %
IPAR
1. Bányászat
• kőszén: Mecsek.
• Barnaszén: Dunántúli-középhegység
• Lignit: A Mátra- és Bükkalján, Visonta és Bükkábrány.
• Kőolaj: Algyő-Szeged-Kiskundorozsma, Délnyugat-Dunántúl.
• Földgáz: Hajdúszoboszló, Orosháza, Algyő, Dél-Dunántúl
• Uránérc: Pécs (Kővágószőlős)
• Mangánérc: Úrkúton.
• Bauxit: a Bakony, Móri-árok.
2. Energiagazdaság
A magyar villamosenergia-rendszerben 46 erőmű működik, ezek döntő többsége hőerőmű.
• A hőerőművek közül tíznek a teljesítménye haladja meg a 100 MW-ot, ezek adják a
termelés 90%-át.
• Atomerőmű: Paks (1760 MW, urán, ez adja a termelés 50 %-át)
• Vízerőművek: Kisköre, Tiszalök.
Import villamosenergia érkezik Ukrajnából és Oroszországból a Vinnyica-Albertirsa 750 kV
feszültségű távvezetéken keresztül.
3. Feldolgozóipar
• vaskohászat: Dunaújváros, Miskolc (Diósgyőr), Budapest, Ózd és Salgótarján.
• alumíniumipar: Várpalota, Székesfehérvár és Budapest.
• személygépkocsi-gyártás: Esztergom (Suzuki), Szentgotthárd (General Motors - Opel),
Győr (Audi), Székesfehérvár (Ford Motor Co.)
• autóbuszgyártás: Székesfehérvár és Budapest (IKARUS), Szigetszentmiklós
• vasúti közlekedési eszközök gyártása: Budapest (Ganz)
• híradástechnikai és számítástechnikai eszközök gyártása: Budapest, Székesfehérvár
(VIDEOTON)
• vegyipar: Szolnok (Tiszamenti Vegyiművek), Budapest XXII. ker. (Budapesti
Vegyiművek), Kazincbarcika (Borsodchem), Kazincbarcika (Borsodchem - PVC gyártás),
Tiszaújváros (Tiszai Vegyi Kombinát), Budapest X. ker. (Richter Gedeon, EGIS)
• papírgyártás és nyomdaipar: Budapest, Szentendre, Szolnok, Debrecen (Alföldi nyomda),
Pécs, Szeged
• TEXTILIPAR: Budapest, Győr, Pápa, Sopron, Szombathely, Kaposvár, Szeged, Miskolc,
Kőszeg, Baja
• élelmiszeripar: Budapest, Szerencs, Győr, Miskolc, Pécs, Nagykanizsa, Szolnok,
Kecskemét, Szeged, Békéscsaba, Debrecen, Nyíregyháza
• boripar: Budafok (HUNGAROVIN), Kecskemét, Balatonboglár, Tokaj, Eger
MEZŐGAZDASÁG
• Növénytermesztés az egész ország területén fejlett: búza, rozs, rizs, árpa, cukorrépa,
napraforgó, szója, dohány, zöldségfélék, burgonya, hagyma (Makó), fűszerpaprika (Szeged,
Kalocsa), zöldpaprika (Kecskemét, Nagykőrös, Cece, Bogyiszló)
• Gyümölcsök - alma: Nyírség, Szatmári-síkság, Bodrogköz, Duna-Tisza köze, kajszibarack:
Kecskemét, Fejér megye, őszibarack: Budai-hegység déli lejtőin, Szeged és Szatymaz,
cseresznye, meggy: Eger, Gyöngyös, Kecel
• Szőlő: Tokaj-hegyalja, Eger, Bükkalja, Mátraalja, Mór, Sopron, Somló, Badacsony,
Balatonfüred-Csopak, Szekszárd, Mecsek, Villány, Kiskunság
• Szarvasmarha: Győr-Sopron-Moson, Vas, Zala, Baranya, Tolna, Hajdú-Bihar megye és a
Szatmári-síkság
• Sertés: Délkelet-Alföld, Nagykunság, Kiskunság, Hajdúság
• Juh: Hortobágy, Nagykunság, Berettyó-Körösök vidéke, Borsod-Abaúj-Zemplén megye
• Ló: Mezőhegyes, Bábolna, Hortobágy
• Baromfi: Komárom-Esztergom, Jász-Nagykun-Szolnok, Hajdú-Bihar, Csongrád
ROMÁNIA
ROMÁNIA
ROMÂNIA
Terület: 237 500 km2
Népesség: 22 318 000 fő
Népsűrűség: 93,9 fő/km2
Államforma: köztársaság
Főváros: Bukarest
Közigazgatási beosztás: 41 megye és a főváros
Nemzeti valuta: lej (ROL)
GNP: 38,4 milliárd USD
GNP/fő: 1 710 USD
A GDP szektoriális megoszlása: mezőgazdaság 15 %
ipar 30 %
szolgáltatások 55 %
IPAR
1. Bányászat
• kőolaj: Kárpátok déli lábánál (Craiova, Ploiesti), Moldvában
• földgáz: Erdély (Medgyes), Kárpátok déli lábánál (Craiova, Ploiesti), Moldvában
• kőszén: Erdély délnyugati részén
• lignit: Erdélyi-permhegyvidék lábánál, Kárpátok déli lábánál
• vasérc: Erdély délnyugati részén (Resica)
• bauxit: Királyerdő
• ólom-, cink-, rézérc: Nagybánya környékén
• arany, ezüst: Erdélyi-érchegység
• kősó: Erdélyi-medence peremén, Kárpátok déli lábánál, Moldvában.
2. Energiagazdaság
Földgáz és lignit tüzelésű hőerőművek, Vaskapunál és a Déli-Kárpátok folyóin vízerőművek.
3. Feldolgozóipar
• vaskohászat: Vajdahunyad, Resica, Galac
• gépgyártás: Brassó, Segesvár, Nagyszeben, Arad, Ploiesti (kőolajipari gépgy.), Craiova
(mezőgazdasági gépek, közlekedési eszközök), Pitesti (Dacia autók)
• kőolajfinomítás: Ploiesti, Pitesti
• vegyipar: Marosvásárhely, Torda, Kolozsvár, Nagyvárad
• timföldgyártás: Nagyvárad
• cellulóz és papírgyártás: Braila
MEZŐGAZDASÁG
• Havasalföld: kukorica, búza, napraforgó a Román-alföldön; gyümölcs, zöldség a
Szubkárpáti-dombság déli lejtőin.
• Erdélyi-medence: gyümölcs, zöldség
• Székelyföldi-medencék (Háromszéki-, Csíki-, Gyergyói-medence): burgonya,
takarmánynövények, juh, szarvasmarha
MOLDOVA
MOLDOVAI KÖZTÁRSASÁG
REPUBLICA MOLDOVA
Terület: 49 036 km2
Népesség: 5 379 780 fő
Népsűrűség: 111 fő/km2
Államforma: köztársaság
Főváros: Chişinău
Közigazgatási beosztás: 5 város, 2 autonóm területi egység, 32 járás
Nemzeti valuta: moldován lej (MDL)
GNP: 1,4 milliárd USD
GNP/fő: 380 USD
A GDP szektoriális megoszlása: mezőgazdaság 28 %
ipar 23 %
szolgáltatások 49 %
IPAR
Jelenleg az egy főre jutó GDP alapján Európa legszegényebb állama.
1. Bányászat
Ásványkincsekben szegény.
2. Energiagazdaság
Moldova nem rendelkezik szinte semmilyen saját energiaforrással, a Dnyeszteren lévő két
vízerőmű, illetve a Chişinău melletti hőerőmű csak a szükségletek töredékét tudja kielégíteni.
Az elektromos energia nagy részét Ukrajnából, a földgáz és a kőolaj szinte teljes egészét
Oroszországból importálják.
3. Feldolgozóipar
Ipara minimális. A gazdaság is az agrárium termékeinek feldolgozására, illetve az ezekkel
való kereskedésre épült. Legfonotosabb iparága a borászat.
MEZŐGAZDASÁG
Mezőgazdasági jellegű ország: gyümölcs-, dohány-, szőlő- és gabonatermesztés
Dnyeszter Menti Köztársaság
Dnyeszter Menti Moldáv Köztársaság
Republica Moldovenească Nistreană
Република Молдовеняскэ Нистрянэ
A Dnyeszter Menti Moldáv Köztársaság a Szovjetunió felbomlása után az önállósodó
Moldovától elszakadt keskeny földsáv a Dnyeszter folyótól keletre.
A függetlenséget erős orosz segítséggel 1990. szeptember 2-án nyilvánította ki, az erről szóló
sikeres népszavazás után. A Moldovával folytatott rövid háború után, az 1992. július 21-én aláírt
békekötés értelmében a moldáv hatóságoknak nincs semmilyen beleszólása a terület politikájába.
Az új alkotmányt 2000. június 22-én fogadták el.
Hivatalosan Moldovához tartozik, a világ egyetlen országa sem ismeri el önállóságát.
ÁZSIA ORSZÁGAINAK ÁLTALÁNOS JELLEMZÉSE
Terület: 44 900 000 km2
Népesség: 3 552 000 000 fő
Népsűrűség 47 fő/ km2
Országok száma 47
Legnagyobb ország Oroszország
Legkisebb ország Maldív-szigetek
Úthálózat hossza 6 326 598 km
Vasúthálózat hossza 320 000 km
Átlagos GNP 4070 USD
Ázsia régiói:
• Délnyugat-Ázsia = Közel-Kelet – Bahrein, Ciprus, Egyesült Arab Emírségek, Irak, Irán,
Izrael, Jordánia, Jemen, Katar, Kuvait, Libanon, Omán, Szaúd-Arábia, Szíria, Törökország
• Közép-Ázsia – Kazahsztán, Kirgizisztán, Tádzsikisztán, Türkmenisztán, Üzbegisztán
• Észak-Ázsia – Oroszország
• Dél-Ázsia – Afganisztán, Banglades, Bhután, India,Irán, Maldív-szigetek, Nepál,
Pakisztán, Srí Lanka
• Délkelet-Ázsia – Brunei, Fülöp-szigetek, Indonézia, Kambodzsa, Kelet-Timor, Laosz,
Malajzia, Mianmar, Szingapúr, Thaiföld, Vietnam
• Kelet-Ázsia –Dél-Korea, Észak-Korea, Kína (Hongkong, Makaó), Japán, Mongólia
• Függő területek – Akrotíri és Dekélia1, Karácsony-sziget, Kókusz (Keeling)-szigetek
• Vitatott státusú területek – Abházia, Dél-Oszétia, Észak-Ciprus, Hegyi-Karabah,
Kínai Köztársaság, Palesztina
Ázsia országainak fejletségi szintje eltérő.
Fejlettebb államok:
– Japán
– kistigrisek
– nagytigrisek
– Kína, Vietnam
Gazdasági fejlettség szerint az államok lehetnek:
+ gazdaságilag fejlett – Japán
+ közepesen fejlett – Szingapúr
+ átmeneti gazdaságú posztkommunista – Mongólia
+ fejlődő – India
+ gazdaságukat központilag irányító – Észak-Korea, Kína, Laosz, Vietnam
Az ázsiai országok államformája főleg köztársaság, Közel-Kelet és Délkelet-Ázsia egyes
államaiban monarchia.
Ázsia területén található fontosabb nemzetközi szervezetek:
ASEAN – Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetsége
OPEC – Olajexportáló Országok Szervezete
Arab Liga
JAPÁN
JAPÁN
NIPPON vagy NIHON KOKU
Terület: 377 853 km2
Népesség: 127 078 679 fő (2009)
Népsűrűség: 336,3 fő/km2
Államforma: alkotmányos monarchia
Főváros: Tokió
Közigazgatási beosztás: 47 prefektúra
Nemzeti valuta: yen (JPY)
GNP: 4574 milliárd USD
GNP/fő: 35 990 USD
A GDP szektoriális megoszlása: mezőgazdaság 1 %
ipar 31 %
szolgáltatások 68 %
IPAR
1. Bányászat
Japán nyersanyagokban igen szegény ország, valamennyiből alapvetően behozatalra szorul.
Kevés szenet bányásznak Hokkaidon és Kyushun, valamint még jelentéktelen mennyiségű
kőolaj és földgáz is található az ország területén.
2. Energiagazdaság
A villamosenergia-termelés alapvetően az import nyersanyagokat használó hő- és
atomerőművekre támaszkodik, de a rövid, nagy esésű folyókon számos vízerőmű is épült.
A geotermikus-, szél- és más megújuló energiaforrások kiaknázására is egyre nagyobb
hangsúlyt fektetnek.
3. Feldolgozóipar
A legjelentősebb ipari központok Honshu szigetén alakultak ki, három körzetben:
• Tokió - Yokohama sáv: kőolajfinomítás, hajógyártás, vegyipar, acélgyártás, játékgyártás
• Nagoya-körzet: kőolajfinomítás, vegyipar, autógyártás (Toyota), gyapjúfeldolgozás,
kerámiaipar
• Osaka - Kobe - Kyoto háromszög: vas- és acélkohászat, vegyipar, elektromos- és
telekommunikációs eszközök gyártása (Matsushita, Mitsubishi, Sanyo, Sharp, Hitachi,
Toshiba)
Ezek a körzetek lassanként egy megalopolisszá összenövő ipari tengelyt alkotnak.
Japán iparában a gépgyártás áll az első helyen, jelenleg a világ vezető hajógyártó országa, de
az elektromos, telekommunikációs és számítástechnikai eszközök gyártásában is kiemelkedő
helyet foglal el.
MEZŐGAZDASÁG
Az ország területének jelentős része hegyvidék, így csak 15 % áll mezőgazdasági művelés
alatt, ez is meglehetősen szétaprózott területet jelent. A földet 1-2 hektáros törpebirtokokon,
kisparaszti gazdaságok intenzíven művelik. A mezőgazdasági üzemek két alaptípusa: a
túlnyomóan mezőgazdasági termelésből élő sengio farm (ennek aránya kisebb), és a vegyes
jövedelmű (mezőgazdaságból, iparból, szolgáltatásból élő) kengio farm (ennek aránya 80 %
körüli). A legfontosabb mezőgazdasági termény a rizs, amelyből még kivitelre is jut, de a
búzatermesztés aránya sem elhanyagolható. Dinamikusan fejlődik a gyümölcstermesztés is.
Az állattenyésztésben a baromfi-, sertés- és szarvasmarha-tenyésztés játssza a főszerepet, de
összességében alárendelt ágazat. Az állati fehérjeszükséglet legnagyobb részét a halászat
elégíti ki. A japán halászflotta a világtenger 2/3-án jelen van. Japán halászata első a világon.
KÍNA
K ÍNAI NÉPKÖZTÁRSASÁG
ZHONGHUA RENMIN GONGHEGUO
Terület: 9 596 960 km2
Népesség: 1 338 612 968 fő (2010)
Népsűrűség: 139,6 fő/km2
Államforma: népköztársaság
(szocialista politikai rendszer = kommunizmus)
Főváros: Peking
Közigazgatási beosztás: 23 tartomány, 5 autonóm régió, 4 városi körzet, 2
különleges igazgatási körzet (Hongkong és Makao)
Nemzeti valuta: jüan (CNY)
GNP: 1131 milliárd USD
GNP/fő: 890 USD
A GDP szektoriális megoszlása: mezőgazdaság 18 %
ipar 49 %
szolgáltatások 33 %
IPAR
1. Bányászat
• feketeszén: Mandzsu-medence (Fushun és Fuxin környékén), Észak-Kína (Kailuan
környékén)
• vasérc: Mandzsu-medence, Észak-Kína, Jangce vidéke
• volfrám, molibdén, mangán, higany, antimon, ón: elsősorban Kelet- és Dél-Kínában
• uránérc: Jangcétól délre (Hengyang környékén)
• kőolaj: Északkelet-Kína (Daqing környékén), Huang-ho torkolatánál
• földgáz: Szecsuáni-medence, Cajdam-medence
2. Energiagazdaság
A villamosáram-termelés jórészt (kb. 70 %-ban) széntüzelésű hőerőművekben történik,
de a vízerőművek szerepe sem elhanyagolható (kb. 20 %). A legnagyobb vízerőművek a
Jangcén és a Huang-hon épültek, de a legjelentősebbek a kis falusi vízerőművek,
amelyekből több tízezer működik az ország területén.
3. Feldolgozóipar
• vaskohászat: Ansan, Senjang, Sanghaj, Vuhan, Csungking, Peking
• színesfémkohászat: Senjang, Sanghaj
• gépgyártás: Sanghaj, Senjang, Tiencsin
• vegyipar: Nanking, Sanghaj, senjang, Peking
• textilipar: Sanghaj, Tiencsin, Kanton
A '80-as évektől Kína délkeleti részén létrehoztak öt különleges gazdasági övezetet: Hajnan,
Sencsen, Hong Kong, Tajvan, Csuhaj, ahová kedvezményekkel csalogatták be a külföldi
tőkét. Az itteni üzemek kínai munkaerővel jórészt exportra termelnek, vámmentes az
áruforgalom, és ezek a központok lettek a modernizáció fő színterei.
MEZŐGAZDASÁG
A mezőgazdaság fejlesztésében az öntözés, a talajerő-utánpótlás, és az agrotechnika fejlesztése
játszotta a fő szerepet. Az ország területének 1/10-e áll művelés alatt. A mezőgazdaság vezető
ága a növénytermesztés, Kína a Föld legnagyobb gabonatermelő országa.
• Rizs: a legfontosabb gabonanövény, a vetésterület 1-én termesztik, elsősorban a Jangce
medencéiben és Dél-Kínában.
• Búza: a vetésterület 20 %-án termesztik, a Kínai-alföldön és délebbre a rizs
másodvetéseként őszi búzát, az északi területeken tavaszi búzát termelnek.
• Fontos növények még a kukorica, cukorcirok (kaoliang), köles, burgonya, édesburgonya
(batáta), szója, földimogyoró, szezám, gyapot, tea. A népélelmezésben fontos szerepet
töltenek be a hüvelyesek és a zöldségfélék. A gyümölcstermesztésben az északi területeken
az alma és a körte, míg délen a citrusfélék és az ananász játszik fontos szerepet.
Az állattenyésztés ágai:
• a nyugati országrész száraz legelőin a nomád és félnomád pásztorok juhot, kecskét, lovat,
tevét és jakot tartanak.
• Kelet-Kínában az istállózó állattenyésztés jellemző, északon szarvasmarhát, a sűrűn lakott
területeken sertést és baromfit tartanak.
• a selyemhernyó-tenyésztésnek több ezer éves hagyománya van Kínában, elsősorban a
Jangce vidékén és Dél-Kínában foglalkoznak vele mellékfoglalkozásként.
• a halászat fontos szerepet tölt be a lakosság fehérjeszükségletének kielégítésében,
elsősorban a tengerek part menti vizeiben és a belvízi halászat jelentős.
INDIA
INDIAI KÖZTÁRSASÁG
BHARAT GANARAJYA (hindi nyelven)
REPUBLIC OF INDIA
Terület: 3 287 590 km2
Népesség: 1 045 845 000 fő
Népsűrűség: 318,2 fő/km2
Államforma: szövetségi köztársaság
Főváros: Újdelhi
Közigazgatási beosztás: 28 állam, 7 szövetségi terület
Nemzeti valuta: indiai rúpia (INP)
GNP: 474 milliárd USD
GNP/fő: 460 USD
A GDP szektoriális megoszlása: mezőgazdaság 25 %
ipar 25 %
szolgáltatások 50 %
IPAR
1. Bányászat
India ásványkincsekben gazdag ország.
• feketeszén: A Chota Nagpur platón átfolyó Damodar-folyó mentén (Bihar állam)
• barnaszén: A Godavari-folyó mellékén és Assamban
• kőolaj, földgáz: A Bombay melletti self területén, de jelentős behozatalra szorul
• vasérc: A Chota Nagpur platón (külszíni fejtéssel) (Bihar állam)
• mangánérc: A Damodar-folyó mentén (Bihar állam) és az ország középső részein
• bauxit: Madhya Pardesh államban
• réz, króm, nikkel: Bihar államban
2. Energiagazdaság
A villamosáram-termelés több mint fele széntüzelésű hőerőművekben történik, de jelentős
szerepük van a vízerőműveknek és 1970 óta India atomerőművekkel is rendelkezik.
3. Feldolgozóipar
A nehézipar nagyarányú fejlesztése ellenére a könnyűipar (kézműipar, kisipar) játssza a vezető
szerepet.
• vaskohászat: Jamshedpur, Durgapur, Raurkela, Asansol
• alumíniumkohászat: Korba
• mozdony- és vagongyártás: Delhi, Varanasi, Madras
• autógyártás: Calcutta, Bombay, Delhi, Bangalore
• repülőgépgyártás: Bangalore
• kőolajfinomítás, vegyipar: Bombay, Calcutta
• textilipar: pamutipar - Bombay, Ahmedabad, Madras; jutaipar - Calcutta; gyapjúipar -
Bombay, Kanpur; selyemipar - Bombay, Varanasi.
MEZŐGAZDASÁG
Alacsony színvonalú, kisbirtokon és kisbérleti rendszeren alapul. Az átlagos birtokméret 2,5 ha.
India mezőgazdaságát a trópusi monszun befolyásolja, a monszunesőket kiegészítő öntözéses
gazdálkodással évente két termés takarítható be. A mezőgazdaság vezető ága a
növénytermesztés, az állattenyésztés alárendelt szerepet játszik.
• Gabonafélék:
+ rizs: Hindusztáni-alföld, Bengália, Assam
+ búza: Gangesz felső folyása mentén, a bazaltplatókon
+ köles: a Dekkán szárazabb, déli részén
+ Az élelmezésben fontos szerepük van a fehérjepótló hüvelyeseknek (pl: bab) és az olajos
növényeknek (pl: földimogyoró, repce, ricinus, szezám).
• Ipari növények:
+ gyapot: a bazaltplatókon, India északnyugati részén
+ juta: Bengáliában, Calcutta környékén
+ cukornád: a Gangesz vidékén
• Élvezeti cikkeket szolgáltató növények:
+ tea: Assam dombvidékein, a hegyek déli lejtőin teraszos műveléssel termesztik, a
világtermelés csaknem egyharmadát adja, ezzel teatermelésben világelső.
+ dohány: a Himalája előterében.
+ fűszernövények: bors- és gyömbértermelésben India világelső.
+ A gyümölcsök közül a banán, az ananász , a kókuszdió és a citrusfélék termesztése
jelentős.
Állattenyésztés:
• szarvasmarha: a több mint 200 milliós állomány a legnagyobb a világon, de gazdasági és
élelmezési szerepe csekély (a hinduk vegetáriánusok).
• bivaly: a világállomány fele Indiában él, elsősorban igavonásra használják.
• a kecske-, juh- és baromfiállomány is jelentős.
ÉSZAK-AMERIKA ORSZÁGAINAK ÁLTALÁNOS JELLEMZÉSE
Amerika a Föld egy korábban egységes kontinensnek tekintett része. Ma általában
szuperkontinensnek tartják, amely két különálló kontinenst foglal magába: Észak-Amerikát
(ezen belül Közép-Amerikát és a Karibi-szigeteket) és Dél-Amerikát. Amerikát a 15. századi
felfedezése óta Újvilágnak is nevezik az európaiak.
Amerika felosztása:
Észak-Amerika Észak-Amerika Angol-Amerika
Közép-Amerika Dél-Amerika Latin-Amerika
Dél-Amerika
Észak-Amerikához (amely Közép-Amerikát és a karibi térséget is magába foglalja) 23
független ország tartozik + 17 egyéb terület.
A kontinens legnagyobb területű országa Kanada. A legnépesebb pedig az Amerikai
Egyesült Államok, ahol a földrész lakosságának mintegy 60%-a él. A nagyobb országok közül a
legnagyobb népsűrűségű El Salvador és Haiti, a legkisebb népsűrűségű pedig Kanada. Észak-
Amerika két legnépesebb városa New York és Mexikóváros.
Észak-Amerika
Terület: 22 050 000 km2
Népesség: 423 077 000 fő
Népsűrűség 18fő/ km2
Országok száma 23
Legnagyobb ország Kanada
Legkisebb ország Saint Kitts és Navis
Úthálózat hossza 4 569 932 km
Vasúthálózat hossza 472 838 km
Átlagos GNP 4434 USD
Észak-Amerika régiói:
• Észak-amerikai régió – Amerikai Egyesült Államok, Bermuda (Nagy-Britannia),
Grönland (Dánia), Kanada, Mexikó, Saint-Pierre és Miquelon (Franciaország)
• Közép-amerikai régió – Belize, Costa Rica, Salvador, Guatemala, Honduras, Nicaragua,
Panama
• Karibi-térség – Anguilla (Nagy-Britannia), Antigua és Barbuda, Aruba (Hollandia),
Bahama-szigetek, Barbados, Brit Virgin-szigetek (Nagy-Britannia), Kajmán-szigetek
(Nagy-Britannia), Kuba, Dominikai Közösség, Dominikai Köztársaság, Grenada,
Guadeloupe (Franciaország része), Haiti, Jamaica, Martinique (Franciaország része),
Montserrat (Nagy-Britannia), Navassa-sziget (USA), Holland Antillák (Hollandia), Puerto
Rico (USA), Saint Kitts és Nevis, Saint Lucia, Saint Vincent és a Grenadine-szigetek,
Trinidad és Tobago, Turks- és Caicos-szigetek (Nagy-Britannia), Amerikai Virgin-szigetek
(USA)
Észak-Amerika gazdaságilag legfejlettebb állama az USA, melynek politikai-gazdasági
hatalma egész Amerikában érvényesül. Észak-Amerika országainak az államaformája Kanada és
egyes Karib-szigeteki ország kivételével köztársaság, Kubában pedig szocialista/kommunista
államrendszer van.
Gazdaságilag USA és Kanada a legfejlettebb míg a többi ország gazdaságilag fejlődő.
Legfontosabb gazdasági-politikai szervezetek Észak-Amerikában:
NAFTA – Észak-amerikai Szabadkereskedelmi Egyezmény
OAS – Amerikai Államok Szervezete
NATO – Észak-atlanti Szerződés Szervezete
USA
AMERIKAI EGYESÜLT ÁLLAMOK
UNITED STATES OF AMERICA
Terület: 9 629 091 km2
Népesség: 308 792 000 fő (2010)
Népsűrűség: 29,1 fő/km2
Államforma: szövetségi köztársaság
Főváros: Washington D.C.
Közigazgatási beosztás: 50 állam, 1 szövetségi terület
teljes önkormányzattal rendelkező társult államai: Északi-Marianna-
szk., Puerto Rico
önkormányzat nélküli területei: Amerikai-Csendes-óceáni-szigetek,
Amerikai Szamoa, Amerikai-Virgin-szigetek, Guam, Wake, Midway-
szk.
bérelt területe: Guantanamói-öböl
Nemzeti valuta: amerikai dollár (USD)
GNP: 9 901 milliárd USD
GNP/fő: 34 870 USD
A GDP szektoriális megoszlása: mezőgazdaság 2 %
ipar 18 %
szolgáltatások 80 %
IPAR
Jelenleg az USA a világ vezető gazdasági hatalma, a világtermelásből 25 %-kal részesedik.
1. Bányászat
• feketeszén: Appalache-hegység nyugati lábánál, Öt tó-vidéken
• vasérc: Felső-tó vidékén,
• színes- és nemesércek: Sziklás-hegység
• uránérc: Sziklás-hegység
• kőolaj, földgáz: Kalifornia, Mexikói-öböl partján (Texas, Lousiana), Alaszkában
• kősó: Texas
• kén: Texas
• foszfát: Florida
2. Energiagazdaság
Elsősorban a szénhidrogénekre és az atomerőművekre épül, de a széntüzelésű hőerőművek
aránya sem elhanyagolható. A megújuló energiaforrások felhasználási lehetőségeit is
intenzíven kutatják (geotermikus- és szél-erőművek, napkollektorok).
3. Feldolgozóipar
• vaskohászat: Appalache-vidék (Pittsburgh, Bethlehem), Nagy Tavak vidéke (Buffalo,
Cleveland, Detroit, Chicago-Gary, Duluth)
• alumínium-kohászat: New Orleans, Mobile, Baton Rouge,
• autógyártás: Detroit, Cleveland, Buffalo, Baltimore, Kansas City
• repülő-, rakétagyártás: Baltimore, Philadelphia, Minneapolis-St. Paul, Denver, San Diego,
Los Angeles, San Francisco, Houston, Atlanta
• elektronikai ipar: New York, Boston, Philadelphia, Baltimore, Los Angeles
• kőolajfinomítás, vegyipar: Houston, Baton Rouge, Los Angeles
• élelmiszeripar: Minneapolis-St. Paul, St. Louis, Kansas City
IV. Mezőgazdaság
• Közép - Nyugat: kukorica, szója; sertés, szarvasmarha
• Préri-fennsík: búza, legelők; szarvasmarha-tenyésztés
• Mississippi-alföld: szója, földimogyoró, Texasban gyapot; a legelőkön szarvasmarha-
tenyésztés, baromfi
• Parti-síkság: Virginia - dohány, Mississippi delta - rizs, cukornád, Florida - zöldség,
déligyümölcs; a legelőkön szarvasmarha-tenyésztés
• Kalifornia: mérsékelt övi gyümölcstermesztés (alma, körte, barack, szőlő), zöldségfélék,
délen citrusfélék, gyapot; a legelőkön szarvasmarha- és juh-tenyésztés
KANADA
CANADA
Terület: 9 976 140 km2
Népesség: 31 902 000 fő
Népsűrűség: 3,19 fő/km2
Államforma: szövetségi állam (alkotmányos monarchia)
Főváros: Ottawa
Közigazgatási beosztás: 10 tartomány, 3 szövetségi terület
Nemzeti valuta: kanadai dollár (CAD)
GNP: 661 milliárd USD
GNP/fő: 21 340 USD
A GDP szektoriális megoszlása: mezőgazdaság 2,3 %
ipar 26,5 %
szolgáltatások 71,2 %
IPAR
1. Bányászat
• feketeszén: az Északi-Appalache lábánál, Új-Skóciában
• vasérc: a Labrador-félszigeten (Labrador City környékén)
• színes- és nemesércek: a Kanadai-pajzs peremén (pl: Sudbury környékén) igen gazdag
készletek - cink, nikkel, ólom, réz, kobalt, platina, arany
• uránérc: a Kanadai-pajzs területén (Uranium City környékén, a Nagy Tavak vidékén)
• kőolaj, földgáz: a Préri-fennsíkon (Alberta tartomány), a fedett ősmasszívum területén
hatalmas készletek vannak
• kősó, kálisó: a Préri-fennsíkon
2. Energiagazdaság
Az elektromosáram-termelés 2/3-át vízerőművek szolgáltatják, amelyek elsősorban a
Kordillerák folyóin épültek. Jelentős szerepük van még az atomerőműveknek is, amelyeket
hazai nyersanyaggal táplálnak.
3. Feldolgozóipar
• vaskohászat: Hamilton, Toronto
• színesfém-kohászat: Sudbury, Montréal
• alumínium-kohászat: Québec és Brit Columbia tartományokban
• kőolajfinomítás: Calgary, Edmonton, Halifax, Vancouver
• gépgyártás: Toronto, Montréal, Halifax, Vancouver, Winnipeg
• cellulóz és papírgyártás: Thunder Bay, Vancouver
MEZŐGAZDASÁG
• Préri-tábla: tavaszi búza (jelentős mennyisége exportra).
• Az Erie- és Ontario-tó vidékén és Szent-Lőrinc folyó alföldjén: kukorica, szarvasmarha.
• Az északi erdőkben fakitermelés.
• A tengerparti városokban halászat.
LATIN-AMERIKA ORSZÁGAINAK ÁLTALÁNOS JELLEMZÉSE
Az USA-tól délre fekvő, általában újlatin nyelveket (spanyol, portugál, francia) beszélő
országok gyűjtőneve Közép- és Dél-Amerikában. Az elnevezést megkülönböztetésül használják
Angolszász-Amerikával (USA, Kanada) szemben.
Földrajzilag magában foglalja (Északtól Dél felé haladva):
• Mexikót (Észak-Amerika),
• Közép-Amerikát a Karib-térséggel, valamint
• Dél-Amerikát,
vagyis az Amerikai Egyesült Államok és Kanada kivételével jóformán az összes amerikai
országot.
Terület: több mint 20 millió km2
Népesség: több mint 500 millió fő
Országok száma 24
Legnagyobb ország Brazília
Legkisebb ország Saint Kitts és Navis
Úthálózat hossza 2 330 508 km (Dél-Amerika)
Vasúthálózat hossza 80 706 km (Dél-Amerika)
Átlagos GNP 1901 USD
Dél-Amerikának 12 független országa és 1 egyéb területe van. Az alábbi táblázat Dél-Amerika
országainak területét, lakosságszámát, gazdasági helyzetét, és a fővárosuk (legnagyobb városuk)
lakosságszámát tartalmazza az országok neve szerint rendezve.
Dél-Amerika legnagyobb területű és legnépesebb országa Brazília. Dél-Amerika országai közül
a legnagyobb népsűrűségű Ecuador, a legkisebb népsűrűségű pedig Suriname. A földrész három
legnépesebb, 10 milliós fölötti lakosságú városa São Paulo, Buenos Aires és Rio de Janeiro. Dél-
Amerika valamennyi országának a lakossága folyamatosan növekszik.
Az egy főre eső GDP alapján Dél-Amerika leggazdagabb országai Argentína (13 600 USD/fő), a
legszegényebb dél-amerikai országok Bolívia, Ecuador és Guyana, amelyekben az egy főre eső
éves GDP csupán 2 500-4 000 USD közötti.
IPAR
1. Bányászat
Latin-Amerika országai gazdagok ásványkincsekben.
• feketeszén: Kolumbia
• vasérc: Brazília - Brazil-felföld, Venezuela - Guyanai-felföld, Peru - Nazca környékén
• bauxit: Jamaica, Brazília - Brazil-felföld, Suriname, Guyana
• rézérc: Chile, Peru
• ón: Brazília, Bolívia, Peru
• ólom, cink: Mexikó, Peru
• mangánérc: Brazília, Mexikó
• krómérc: Brazília
• nikkelérc: Kuba
• ezüst: Mexikó, Peru, Chile, Bolívia
• arany: Mexikó
• kőolaj, földgáz: Mexikó, Venezuela, Argentína
2. Energiagazdaság
Brazília villamosáram-termelésének a 4/5-e vízerőművekben történik. A Parana folyón és
mellékfolyóin számos vízerőmű épült, a legnagyobb az Itaipu (12600 MW).
3. Feldolgozóipar
Latin-Amerika feldolgozóiparának 1/3-a három nagyvárosban összpontosul: Sao Paulo, Buenos
Aires, Mexikóváros. A feldolgozóipar vezető ága a textil- és élelmiszeripar, de néhány országban
(Mexikó, Brazília, Argentína) a nehézipar is kibontakozott.
• vaskohászat: Volta Redonda, Belo Horizonte, Sao Paulo (Brazília); Monterrey (Mexikó);
Ciudad Guayana (Venezuela); Medellin (Kolumbia); Concepción (Chile)
• színesfémkohászat: Mexikó, Kuba, Chile, Peru, Brazília, Kolumbia, Venezuela, Guyana,
Suriname
• kőolajfinomítás, vegyipar: Mexikó, Venezuela, Kolumbia; Santos, Salvador, Rio de Janeiro
(Brazília)
• autógyártás: Sao Paulo, Rio de Janeiro (Brazília); Mexikóváros, Monterrey (Mexikó)
• textilipar, élelmiszeripar: szinte minden országban megtalálható
MEZŐGAZDASÁG
Latin-Amerika területének csak 7%-a áll művelés alatt. Erős a földbirtok-koncentráció, a
földterület legnagyobb részét több ezer hektáros latifundiumok alkotják, mellettük közép- és
kisparaszti gazdaságok is találhatók.
• trópusi-szubtrópusi ültetvényes gazdálkodás (terményei fontos exportcikkek): cukornád
(Brazília, Kuba, Mexikó); kávé (Brazília, Kolumbia, Mexikó); banán (Brazília, Ecuador,
Mexikó); kakaó (Brazília, Ecuador, Kolumbia); gyapot (Brazília, Mexikó); narancs
(Brazília, Mexikó); dohány (Brazília, Kuba).
• magashegységek fennsíkjain: kukorica, búza, bab, burgonya, árpa.
• szavannákon: lucernatermesztés és külterjes (extenzív) szarvasmarha-tenyésztés.
• mérsékelt övezet pampáin: búza, kukorica.
• Patagóniában: juhtenyésztés
• Csendes-óceán vizein: halászat (Peru, Chile)
Legfontosabb gazdasági-politikai szervezetek Latin-Amerikában:
NAFTA – Észak-amerikai Szabadkereskedelmi Egyezmény
OAS – Amerikai Államok Szervezete
AFRIKA ORSZÁGAINAK ÁLTALÁNOS JELLEMZÉSE
Terület: 30 300 000km2
Népesség: 668 700 000 fő
Népsűrűség 22 fő/km2
Országok száma 54
Legnagyobb ország Algéria
Legkisebb ország Seychelle-szigetek
Úthálózat hossza 1 708 607 km
Vasúthálózat hossza 82 621 km
Átlagos GNP 868 USD
Afrikának 54 független országa van és 6 egyéb területe. Néhány atlanti-óceáni és indiai-
óceáni sziget és szigetcsoport is Afrikához tartozik, amelyeknek egy része 3 európai ország
területét képezi.
Afrika legnagyobb területű országai a Kongói Demokratikus Köztársaság és Algéria, a
legnagyobb népességűek pedig Nigéria és Egyiptom. Afrika szárazföldi országai közül a
legnagyobb népsűrűségűek a kelet-afrikai nagy tavak vidékén található Burundi és Ruanda (347
fő/km²), a legkisebb népsűrűségű ország pedig Nyugat-Szahara (1 fő/km²). Afrika legnépesebb
városa a nigériai Lagos 13 millió lakossal, amely ennek ellenére nem fővárosa Nigériának. (Az
előrejelzések szerint 2015-re a világ 3. legnépesebb városa lesz 24 millió lakossal.) Akontinens
legnépesebb fővárosa az egyiptomi Kairó 12 millió lakossal. Valamennyi afrikai ország
lakossága folyamatosan növekszik.
Az egy főre eső GDP alapján Afrika leggazdagabb országai Egyenlítői-Guinea, Mauritius,
a Dél-afrikai Köztársaság, Botswana és Líbia. (Az olajbevételeinek köszönhetően legnagyobb
GDP-vel rendelkező apró Egyenlítői-Guinea lakossága valójában szegénységben él.) Afrika
országainak többsége igen szegény, az egy főre eső GDP Afrika átlagában 2 000 USD.
(Összehasonlításul Magyarországon 15 500 USD, az Európai Unió egészében 26 900 USD.) A
legszegényebb afrikai országok Szomália, Malawi és a Comore-szigetek, amelyekben az egy
főre eső éves GDP csupán 600 USD.
Régiók:
• Észak-Afrika: Algéria, Egyiptom, Líbia, Marokkó, Szudán, Tunézia, Dél-Szudán
• Nyugat-Afrika: Benin, Bissau-Guinea, Burkina Faso, Elefántcsontpart, Gambia, Ghána,
Guinea, Kamerun, Libéria, Mali, Mauritánia, Niger, Nigéria, São Tomé és Príncipe, Sierra
Leone, Szenegál, Togo, Zöld-foki-szigetek
• Közép-Afrika: Csád, Egyenlítői-Guinea, Gabon, Kongói Köztársaság, Kongói Demokratikus
Köztársaság, Közép-afrikai Köztársaság
• Kelet-Afrika: Burundi, Comore-szigetek, Dzsibuti, Eritrea, Etiópia, Kenya, Madagaszkár,
Mauritius, Ruanda, Seychelle-szigetek, Szomália (ezen belül Szomáliföld), Tanzánia, Uganda
• Dél-Afrika: Angola, Botswana, Dél-afrikai Köztársaság, Lesotho, Malawi, Mozambik,
Namíbia, Szváziföld, Zambia, Zimbabwe
IPAR
1. Bányászat
Afrika ásványkincsekben gazdag kontinens, a kitermelt ásványkincsek zömét exportálják.
• feketeszén: Dél-afrikai Köztársaság, Nigéria
• kőolaj, földgáz: Algéria, Líbia, Egyiptom, Guineai-partvidék: Nigéria (mintegy évi 100
millió tonnával Afrika legnagyobb kőolajtermelője), Kamerun, Gabon, Angola
• vasérc: Dél-afrikai Köztársaság, Mauritánia, Algéria, Libéria, Zimbabwe
• bauxit: Guinea, Ghána
• rézérc: Zambia, Kongói Demokratikus Köztársaság (Zaire), Dél-afrikai Köztársaság
• krómérc: Dél-afrikai Köztársaság, Zimbabwe
• mangánérc: Kongói Demokratikus Köztársaság (Zaire), Gabon, Ghána
• ónérc: Kongói Demokratikus Köztársaság (Zaire)
• uránérc: Niger, Namíbia, Gabon, Dél-afrikai Köztársaság
• foszfát: Marokkó (foszfátkivitelben világelső), Algéria, Tunézia, Togo, Szenegál, Dél-
afrikai Köztársaság
• arany: Dél-afrikai Köztársaság (a világ legnagyobb aranytermelője), Zimbabwe, Ghána
• gyémánt: Kongói Demokratikus Köztársaság (Zaire), Dél-afrikai Köztársaság, Namíbia
2. Feldolgozóipar
A feldolgozóipar leginkább a Dél-afrikai Köztársaságban fejlett, iparának
teljesítőképessége akkora, mint az összes többi afrikai országé együttvéve. A dél-afrikai
ipar Witwatersrand térségében (Johannesburg, Pretoria) és Fokvárosban tömörül.
Az észak-afrikai feldolgozóipari központok elsősorban a földközi-tengeri kikötőkben
összpontosulnak.
MEZŐGAZDASÁG
A lakosság nagy része az éghajlatnak megfelelő, általában önellátó gazdálkodást folytat. Az
esőerdőben égetéses és talajváltó földműveléssel maniókát, batátát, jamszgyökeret, kukoricát,
zöldségféléket termelnek. A szavannák terménye a köles, a rizs és a földimogyoró. A magasabb
fennsíkokon, szárazabb területeken nomád állattartást folytatnak, szarvasmarhát, juhot és kecskét
legeltetnek. A falvak környékén a kunyhók körül baromfiak, kecskék, disznók kóborolnak.
A mezőgazdaság fontos ága az ültetvényes gazdálkodás, melynek terményeivel néhány
ország a világpiacon is jelentkezik:
• Dél-Afrikai Köztársaság: cukornád, banán, ananász
• Egyiptom: gyapot, cukornád, datolya
• Nigéria: kakó, pálmaolaj, gyapot, földimogyoró
• Elefántcsontpart: kakaó, kávé, ananász, pálmaolaj, banán
• Szenegál, Gambia: földimogyoró
• Uganda: kávé
• Ghána: kakaó
• Szudán: gyapot
• Zimbabwe: dohány
• Zanzibár: szegfűszeg
Legfontosabb gazdasági-politikai szervezetek Afrikában:
Arab Liga
Afrikai Egységszervezet – UAO
AUSZTRÁLIA ÉS ÓCEÁNIA ORSZÁGAINAK ÁLTALÁNOS JELLEMZÉSE
Ausztrália és Óceánia világrészhez 14 független ország tartozik. Ezen kívül 6 Ausztrálián
és Óceánián kívüli állam rendelkezik kisebb-nagyobb autonóm vagy függő tagországokkal vagy
szerves területrészekkel a földrészen (az Amerikai Egyesült Államok, Indonézia, Ecuador, Chile,
Franciaország és az Egyesült Királyság).
A térség legnagyobb területű és legnépesebb országa Ausztrália, az óceániai részé pedig
Pápua Új-Guinea. Óceánia és az egész világ legkisebb autonóm országa a Pitcairn-szigetek 46
lakossal. A nagyobb területű országok közül a legnagyobb népsűrűségű a Fidzsi-szigetek, a
legkisebb népsűrűségű pedig Ausztrália. Ausztrália legnépesebb városai Sydney és Melbourne,
Óceániáé Auckland.
Az egy főre eső GDP alapján a világrész leggazdagabb országai Ausztrália, Új-Zéland,
Guam és Francia Polinézia, a legszegényebbek pedig Kiribati és Tuvalu. A világrész átlaga
kiemelkedő, Észak-Amerika után ez a második legmagasabb gazdasági színvonalú régió.
AUSZTRÁLIA
AUSTRALIA
Terület: 7 686 850 km2
Népesség: 21 262 641 fő (2010)
Népsűrűség: 2,74 fő/km2
Államforma: államszövetség, alkormányos monarhia
Főváros: Canberra
Közigazgatási beosztás: 6 állam, 2 szövetségi terület és a főváros
– külbirtokai: Ashmore- és Cartier-szigetek, Harald-sziget és
McDonald-szigetek, Karácsony-sziget, Kókusz (Keeling)-sziget,
Korall-tengeri-szigetek, Norfolk-sziget
Nemzeti valuta: ausztrál dollár (AUD)
GNP: 383 milliárd USD
GNP/fő: 19 977 USD
A GDP szektoriális megoszlása: mezőgazdaság 3 %
ipar 26 %
szolgáltatások 71 %
IPAR
1. Bányászat
• feketeszén: Nagy-Vízválasztó-hegységben (Newcastle, Sydney környékén)
• barnaszén: Victoria állam déli részén (Melbourne környékén)
• vasérc: Nyugat-Ausztráliában (Hamersley-hegység), Dél-Ausztráliában (Iron Knob
környékén)
• bauxit: Carpentaria-öböl környékén (Weipa, Gove), Perth környékén
• színesércek (ólom, cink, réz): Új-Dél-Walesben (Broken Hill környékén), Queenslandben
(Mount Isa környékén), a Nagy-Vízválasztó-hegységben (Sydney és Melbourne között)
• arany és nikkel: Nyugat-Ausztráliában (Kalgoorlie környékén)
• uránérc: Arnhem-földön (Darwin környékén), Queenslandben (Mount Isa környékén), Dél-
Ausztráliában (Radium Hill környékén)
• kőolaj, földgáz: Ausztrália északnyugati partjain és annak self területén, Brisbane-től
nyugatra, az Eyre-tótól keletre, a kontinens és Tasmania között
2. Energiagazdaság
A villamos-energia legnagyobb részét szén és kőolaj tüzelésű hőerőművekben állítják elő, de
a Nagy-Vízválasztó hegység déli részén és Tasmaniában vízerőművek is működnek.
3. Feldolgozóipar
• vaskohászat: Newcastle, Port Kembla (Sydney), Whyalla, Kwinana (Perth)
• alumíniumkohászat: Gladstone, Newcastle, Geelong, Launceston (tasmania)
• autógyártás (főleg amerikai és japán autógyárak leányvállalataiban): Melbourne, Sydney,
Adelaide
• kőolajfinomítás, vegyipar: kikötőkben - Brisbane, Sydney, Melbourne, Geelong
• élelmiszeripar, textilipar: Brisbane, Sydney, Melbourne, Perth
MEZŐGAZDASÁG
Külterjes, specializált, nagyüzemi, exportorientált mezőgazdaság, domináló állattenyésztéssel.
• külterjes juhtenyésztés: hatalmas legelőkön, az ország belső területeinek déli szegélyén.
Ausztrália rendelkezik a világ legnagyobb juhállományával (120 millió db).
• külterjes szarvasmarha-tenyésztés: az északi nedvesebb területeken (Queensland, Északi-
terület), itt a legnagyobb az üzemméret (100-500 ezer ha).
• belterjes állattenyésztés - szarvasmarha, juh, sertés, baromfi: a keleti parti sávban,
viszonylag kis méretű üzemekben (5-100 ha), sok tejgazdaság.
• búzatermesztés: a medencékben, elsősorban a Murray-Darling-alföldön, a szántóknak
csaknem a felén.
• belterjes növénytermesztés: Queensland északi részén cukornád- és gyümölcs-termesztés, a
Murray folyó mentén zöldség- és gyümölcstermesztés.
ÓCEÁNIA
Terület: 8 800 000 km2
Népesség: 26 600 000 fő
Népsűrűség 3,1 fő/ km2
Országok száma 14
Legnagyobb ország Ausztrália
Legkisebb ország Nauru
Úthálózat hossza 934 083 km
Vasúthálózat hossza 41 863 km
Átlagos GNP 4221 USD
A Csendes-óceánban szétszórtan elhelyezkedő több ezer szigetből álló szigetvilág összefoglaló
neve. A szigetek számát 3000-7500-ra becsülik és három nagy csoportra osztják:
Melanézia: Pápua Új-Guinea, Bismarck-szk., Salamon-szk., Új-Hebridák (Vanuatu), Új-
Kaledónia, Fidzsi-szk.
Mikronézia: Északi-Mariana-szk., Guam, Karolina-szk., Wake, Marshall-szk., Gilbert-szk,
Nauru, Ellice-szk. (Tuvalu).
Polinézia: Midway-szk., Hawaii-szk., Amerikai Csendes-óceáni-szigetek, Sor-szk., Cook-
szk., Francia Polinézia (Társaság szk., Tuamotu-szk., Tubuai-szk.)
GAZDASÁG
A szigetek legtöbbje szegény természeti erőforrásokban. A gazdaság fő ága a mezőgazdaság,
amely többnyire az önellátást szolgálja és trópusi növényeket termel: édesburgonya, taró, jam,
manióka, banán, szágópálma, kókuszdió. Az állattenyésztés elmaradott, főleg baromfikat
tartanak a házak körül, és a halászat is az önellátást szolgálja. Néhány szigeten ültetvényes
gazdálkodást folytatnak (Fidzsi-szk: cukornád, Szamoa, Új-Hebridák: kakaó, Tahiti: vanília), a
termények java része exportra kerül.
A szigetek ásványkincsekben szegények, kivételt képez Új-Guinea és a Salamon-szk.
rézbányászata, Új-Kaledónia nikkel- és krómtermelése, a Fidzsi-szigeteken bauxitot, Naurun
foszfátot, az Új-Hebridákon mangánt bányásznak. Az ásványkincsek kivitelre kerülnek.
—————————————
A Föld országai és fővárosai
Afganisztán – Kabul
Albánia – Tirane
Algéria – Algiers
Andorra – Andorra la Vella
Angola – Luanda
Antigua és Barbuda – Saint John's
Argentína – Buenos Aires
Ausztrália – Canberra
Ausztria – Vienna
Azerbajdzsán – Baku
Bahamák – Nassau
Bahrein – Manama
Banglades – Dhaka
Barbados – Bridgetown
Belgium – Brussels
Belize – Belmopan
Benin - Porto-Novo
Bhután – Thimphu
Bissau-Guinea – Bissau
Bolívia – La Paz (közigazgatási); Sucre (bírói)
Bosznia és Hercegovina – Sarajevo
Botswana – Gaborone
Brazília – Brasilia
Brunei – Bandar Seri Begawan
Bulgária – Sofia
Burkina Faso – Ouagadougou
Burundi – Bujumbura
Chile – Santiago
Ciprus – Nicosia
Comore-szigetek – Moroni
Costa Rica – San Jose
Cote d'Ivoire – Yamoussoukro (hivatalos); Abidjan (tényleges)
Csád - N'Djamena
Cseh Köztársaság – Prague
Dánia – Copenhagen
Dél-Afrika – Pretoria (közigazgatási); Cape Town (törvényhozói); Bloemfontein (bírósági)
Dél-Korea – Seoul
Dél-Szudán – Juba (Áthelyezve Ramciel-be)
Dominika – Roseau
Dominikai Köztársaság – Santo Domingo
Dzsibuti – Djibouti
Ecuador – Quito
Egyenlítői Guinea – Malabo
Egyesült Államok – Washington D.C.
Egyesült Arab Emírségek – Abu Dhabi
Egyesült Királyság – London
Egyiptom – Cairo
El Salvador – San Salvador
Eritrea – Asmara
Észak-Korea – Pyongyang
Észtország – Tallinn
Etiópia – Addis Ababa
Fehéroroszország – Minsk
Fidzsi – Suva
Finnország – Helsinki
Franciaország – Paris
Fülöp-szigetek – Manila
Gabon – Libreville
Gambia – Banjul
Ghána – Accra
Görögország – Athens
Grenada – Saint George's
Grúzia – Tbilisi
Guatemala – Guatemala City
Guinea – Conakry
Guyana – Georgetown
Haiti – Port-au-Prince
Hollandia – Amsterdam; Hague (a kormányzat helye)
Honduras – Tegucigalpa
Horvátország – Zagreb
India – New Delhi
Indonézia – Jakarta
Irak – Baghdad
Irán – Tehran
Írország – Dublin
Izland – Reykjavik
Izrael – Jerusalem
Jamaica – Kingston
Japán – Tokyo
Jemen – Sanaa
Jordánia – Amman
Kambodzsa – Phnom Penh
Kamerun – Yaounde
Kanada – Ottawa
Katar – Doha
Kazahsztán – Astana
Kelet-Timor (Timor-Leste) – Dili
Kenya – Nairobi
Kína – Beijing
Kirgizisztán – Bishkek
Kiribati – Tarawa Atoll
Kolumbia – Bogota
Kongói Demokratikus Köztársaság – Kinshasa
Kongói Köztársaság – Brazzaville
Koszovó – Pristina
Közép-afrikai Köztársaság – Bangui
Kuba – Havana
Kuvait – Kuwait City
Laosz – Vientiane
Lengyelország – Warsaw
Lesotho – Maseru
Lettország – Riga
Libanon – Beirut
Libéria – Monrovia
Líbia – Tripoli
Liechtenstein – Vaduz
Litvánia – Vilnius
Luxemburg – Luxembourg
Macedónia – Skopje
Madagaszkár – Antananarivo
Magyarország – Budapest
Malajzia – Kuala Lumpur
Malawi – Lilongwe
Maldív-szigetek – Male
Mali – Bamako
Málta – Valletta
Marokkó – Rabat
Marshall-szigetek – Majuro
Mauritánia – Nouakchott
Mauritius - Port Louis
Mexikó – Mexico City
Mianmar (Burma) – Rangoon (Yangon); Naypyidaw or Nay Pyi Taw (közigazgatási)
Mikronéziai Szövetségi Államok – Palikir
Moldova – Chisinau
Monaco – Monaco
Mongólia – Ulaanbaatar
Montenegró – Podgorica
Mozambik – Maputo
Namíbia – Windhoek
Nauru – Nincs hivatalos főváros; A kormányzat Yaren tartományban található
Németország – Berlin
Nepál – Kathmandu
Nicaragua – Managua
Niger – Niamey
Nigéria – Abuja
Norvégia – Oslo
Olaszország – Rome
Omán – Muscat
Örményország – Yerevan
Oroszország – Moszkva
Pakisztán – Islamabad
Palau – Melekeok
Panama – Panama City
Pápua Új-Guinea – Port Moresby
Paraguay – Asuncion
Peru – Lima
Portugália – Lisbon
Románia – Bucharest
Ruanda – Kigali
Saint Kitts és Nevis – Basseterre
Saint Vincent és és a Grenadine-szigetek – Kingstown
Salamon-szigetek – Honiara
San Marino – San Marino
Santa Lucia – Castries
São Tomé és Príncipe – Sao Tome
Seychelle-szigetek – Victoria
Sierra Leone – Freetown
Spanyolország – Madrid
Srí Lanka – Colombo; Sri Jayewardenepura Kotte (törvényhozói)
Suriname – Paramaribo
Svájc – Bern
Szamoa – Apia
Szaúd-Arábia – Riyadh
Szenegál – Dakar
Szerbia – Belgrade
Szingapúr – Singapore
Szíria – Damascus
Szlovákia – Bratislava
Szlovénia – Ljubljana
Szomália – Mogadishu
Szudán – Khartoum
Szváziföld – Mbabane
Svédország – Stockholm
Tádzsikisztán – Dushanbe
Tajvan – Taipei
Tanzánia – Dar es Salaam; Dodoma (törvényhozói)
Thaiföld – Bangkok
Togo – Lome
Tonga – Nuku'alofa
Törökország – Ankara
Trinidad és Tobago – Port-of-Spain
Tunézia – Tunis
Türkmenisztán – Ashgabat
Tuvalu – Vaiaku village, Funafuti province
Uganda – Kampala
Új-Zéland – Wellington
Ukrajna – Kyiv
Uruguay – Montevideo
Üzbegisztán – Tashkent
Vanuatu – Port-Vila
Vatikán (Vatikánváros) – Vatican City
Venezuela – Caracas
Vietnam – Hanoi
Zambia – Lusaka
Zöld-foki-szigetek – Praia
Zimbabwe - Harare
—————————————
Irodalom
A Föld atlasza: átfogó kép a Földről. Gömöri Adrienn (ford.) – Pannon-Literatúra Kft.,
Kisújszállás, 2013
A világ gazdasági és szociális földrajza. Tankönyv középiskolák 10. osztálya számára. Szerk.:
Jacenko B.P. – Lviv, Szvit Kiadó, 2001
A világ országai A-tól Z-ig. Szerkesztő: Balogh László – Anno Kiadó, 2007
Dr. Kovács Lászlóné – Dr. Mészáros Rezsőné – Vízvári Albertné: Földrajz 7. Geoszférák,
Európán kívüli földrészek. – Mozaik oktatási studió, Szeged, 1998
Földrajzi világatlasz. – Cartográphia Kft., Budapest, 2004
Jónás Ilona – Dr. Kovács Lászlóné –Vízvári Albertné: Földrajz 8. A Föld a világegyetemben.
Európa országai és a FÁK – Mozaik oktatási studió, Szeged, 1999
Атлас вчителя. Відповідальний редактор Молочко В.В. – ДНВП «Карторафія», Київ, 2010
Стагник О.Г.: Соціально-економічна географія світу. 10 клас. Рівень стандарту.
Академічний рівень: Майстер-клас – Харків: Видавництво «Ранок», 2011
The World Factbook – https://www.cia.gov/library/publications/the-world-factbook/
terkepek.net – http://www.terkepek.net/