1
A VÍZBEFULLADÁST IGAZOLÓ IGAZSÁGÜGYI
LABORATÓRIUMI MÓDSZEREK FEJLESZTÉSE
Doktori (PhD) - értekezés
Rácz Evelin
Klinikai Orvostudományok Doktori Iskola
Vezető: dr. Kovács L. Gábor, egyetemi tanár, akadémikus
Készült a “Molekuláris patológiai és laboratóriumi vizsgálatok jelentősége az orvosi
diagnosztikában és terápiában” c. program keretében
Programvezető: dr. Miseta Attila, egyetemi tanár
Témavezető: dr. Sipos Katalin, egyetemi docens
Pécsi Tudományegyetem
Általános Orvostudományi Kar
Igazságügyi Orvostani Intézet
Pécs, 2016.
2
TARTALOMJEGYZÉK
RÖVIDÍTÉSEK 5
1. BEVEZETÉS 6
1.1 A vízbefulladás okainak statisztikai vizsgálata és annak nehézségei 6
1.2 A vízbefulladás, mint diagnózis felállításának problémái 8
1.3 A vízbefulladás igazolását célzó laboratóriumi módszerek 9
1.4 Az algák és a vízbefulladás kapcsolata 10
1.4.1 Diatómák 10
1.4.2 A vízbefulladás tényének bizonyítása: Diatóma teszt 12
1.4.3 Cianobaktériumok 16
2. CÉLKITŰZÉSEK 18
3. ANYAGOK ÉS MÓDSZEREK 19
I. A STATISZTIKAI VIZSGÁLAT MÓDSZERTANA 19
3.1 A vízbefulladások számának felmérése 19
3.2 Toxikológiai analízis 19
3.3 Statisztikai analízis 20
II. A VÍZBEFULLADÁS BIZONYÍTÁSÁRA ALKALMAZOTT MIKROSZKÓPOS ÉS MOLEKULÁRIS BIOLÓGIAI
TECHNIKA MÓDSZERTANA 21
3.4 Mintakezelés 21
3.5 A vízbefulladás bizonyítására alkalmazott módszer, a diatóma teszt 21
3.5.1 Diatóma teszt I.: Savas emésztés 22
3.5.2 Diatóma teszt II.: Enzimatikus emésztés 22
3.5.3 Diatómák vizsgálata fordított plankton mikroszkóppal 22
3.6 Pikocianobaktériumok és pikoeukarióta algák azonosítása és elkülönítése vízmintában fluoreszcens
mikroszkóppal 23
3.7 DNS izolálás és PCR 24
3
3.7.1 Fitoplankton DNS izolálás vízből, algatenyészetből és poszt mortem szövetből 24
3.7.2 Diatóma DNS izolálás vízből, algatenyészetből és poszt mortem szövetből 25
3.7.3 PCR 25
3.7.4 PCR kontrollok 28
4. EREDMÉNYEK 29
I. A STATISZTIKAI VIZSGÁLAT EREDMÉNYEI 29
4.1 A vízbefulladások számának felmérése Magyarország dél-dunántúli régiójában 29
4.1.1 Rizikófaktor: Életkor 30
4.1.2 Rizikófaktor: Véralkoholszint 32
4.1.3 Rizikófaktor: Kábítószer- és gyógyszerfogyasztás 35
4.1.4 Rizikófaktor: Évszakok 35
4.1.5 Rizikófaktor: Vízbefulladások helyszínei 36
4.1.6 Rizikófaktor: A vízbe kerülés oka 37
II. A VÍZBEFULLADÁS BIZONYÍTÁSÁRA ALKALMAZOTT MIKROSZKÓPOS ÉS MOLEKULÁRIS BIOLÓGIAI
TECHNIKA EREDMÉNYEI 39
4.2 A vízbefulladás tényének alátámasztására alkalmazott mikroszkópos módszer, a diatóma teszt 39
4.2.1 Vízminták vizsgálata fény- és fluoreszcens mikroszkóppal 39
4.2.2 Poszt mortem szövetminták mikroszkópos vizsgálata 43
4.3 A vízbefulladás tényének alátámasztására alkalmazott molekuláris biológiai módszer 45
5. EREDMÉNYEK MEGVITATÁSA 48
I. A STATISZTIKAI VIZSGÁLAT EREDMÉNYEINEK MEGVITATÁSA 48
II. A VÍZBEFULLADÁS BIZONYÍTÁSÁRA ALKALMAZOTT MIKROSZKÓPOS ÉS MOLEKULÁRIS BIOLÓGIAI
TECHNIKA EREDMÉNYEINEK MEGVITATÁSA 51
6. ÖSSZEFOGLALÁS 55
7. IRODALOMJEGYZÉK 56
8. PUBLIKÁCIÓK LISTÁJA 64
I. A disszertáció alapjául szolgáló közlemények 64
II. Egyéb közlemények 64
4
III. Konferenciaszereplések 65
9. KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS 68
FÜGGELÉK 69
5
RÖVIDÍTÉSEK
BAC Blood alcohol concentration (véralkohol koncentráció)
CBR a dolgozatban alkalmazott, cianobaktériumokra specifikus
primerek egyike
DIA a dolgozatban alkalmazott, diatóma csoportokra specifikus
primerek egyike
dNTP dezoxi-nukleozid-trifoszfátok
EDTA etilén-diamin-tetraecetsav
F forward (primer)
HPLC-DAD High-Performance Liquid Chromatography with Diode-
Array Detection (diódasoros detektorral ellátott
nagyhatékonyságú folyadékkromatográf)
HS-GC-FID Headspace gas chromatograph with flame-ionization
detection (gőztér mintaadagolóval ellátott gázkromatográf
lángionizációs detektorral)
ICD-10/BNO-10 International Classification of Diseases (Betegségek
nemzetközi osztályozására szolgáló kódrendszer)
ISZKI Igazságügyi Szakértői és Kutató Intézetek
KSH Központi Statisztikai Hivatal
O/N „overnight”, azaz egy éjszakán át
PCR Polymerase Chain Reaction (polimeráz láncreakció)
PLA a dolgozatban alkalmazott primerek egyike
R reverse (primer)
rbcL ribulose-1,5-biphosphate carboxylase oxygenase gén
rRNS riboszomális RNS
RUB a dolgozatban alkalmazott, zöldalgákra specifikus primerek
egyike
SDS nátrium-dodecil-szulfát
SiO2 szilícium-dioxid
Tm olvadási hőmérséklet
TRIS Trisz[hidroximetil]-aminometán
WHO World Health Organization
6
1. BEVEZETÉS
A vízbefulladás definíció szerint (World Health Organization, 2005) részleges vagy
teljes folyadékba merülés miatti légzéskárosodás eredményeképpen kialakuló halálok
[1][2]. A WHO 2014-es adatai szerint évente világszerte 372 000 ember hal meg
vízbefulladás miatt (ld. 1. ábra). Ez a 7%-át teszi ki az összes erőszakos halálesetnek, ezzel
pedig a harmadik nem természetes módon bekövetkező erőszakos halálok a világon [1].
1. ábra
Vízbefulladási ráta a világon 100.000 főre nézve. Forrás: http://www.who.int/
1.1 A vízbefulladás okainak statisztikai vizsgálata és annak nehézségei
A vízbefulladás nem csak a természetes vizekben gazdag országok állandó,
lokálisan megjelenő problémája: a váratlanul fellépő ökológiai (esőzések, árvizek,
villámárvizek, cunami stb.) és emberi okokra (közlekedési baleset) visszavezethető
katasztrófák nagyszámú halálos áldozatot követelnek világszerte. A vízbefulladásos
halálesetek pontos számát nem csak az ilyen, sok halálesettel járó tömegszerencsétlenségek
miatt nehéz nyomon követni; a vízbefúlások gyakran az alacsony és közepes jövedelemmel
rendelkező országokban következnek be, ahol a víz az emberek mindennapi életének
szoros részét képezi (közlekedés, munka, mezőgazdaság). Ezekben az országokban mind
a statisztikai célú adatgyűjtés, mind a prevenciós programok bevezetése problémákba
7
ütközik [2][3]. Ezen kívül fontos megemlíteni, hogy kevés adatot ismerünk a nem
balesetszerűen bekövetkező vízbefulladások számáról (pl. öngyilkosság, emberölés).
Ennek egyik oka, hogy az International Classification of Diseases (ICD-10,
Magyarországon BNO-10) kódok között a vízbefulladásnak csak az a verziója adható meg
halálokként, amikor a vízbefulladás volt a tényleges halálok, és az nem valamilyen külső
következmény hatása (pl. közlekedési baleset, öngyilkosság) [1][2].
Más európai országokhoz hasonlóan, kevés tanulmány ismert, amely a hazai
vízbefulladásos esetek hátterével, okaival, a lehetséges megelőzési stratégiákkal
foglalkozik [1][4].
A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) statisztikai adatbázisából
(http://www.ksh.hu/) való lekérdezés alapján a vízbefulladások száma Magyarországon
csökkenő tendenciát mutat: 1995-ben (n=259) több, mint kétszer annyian fulladtak vízbe,
mint ahányan 2014-ben (n=126) (ld. 2. ábra és 1. táblázat) [5]. A vízijármű-balesetek
száma Magyarországon elenyésző, ezek nagyrészt a Balaton és a Duna környékén
bekövetkező transzport-, illetve sportbalesetek következményei [5][6].
2. ábra
Vízbefulladások számának megoszlása Magyarországon 1995-2014 között.
0
50
100
150
200
250
300
350
Vízbefulladással kapcsolatos halálesetek számának évenkénti megoszlása Magyarországon (1995-2014)
Adatok forrása: Központi Statisztikai Hivatal
8
Időszak Vizijárműbalesetek
(V90-V94)
Balesetszerű
vízbefulladás vagy
elmerülés (W65-W74)
1995. év 3 259
1996. év 5 249
1997. év 5 216
1998. év 2 301
1999. év 3 259
2000. év 3 231
2001. év - 186
2002. év 1 214
2003. év - 206
2004. év - 180
2005. év 6 192
2006. év 4 213
2007. év 9 191
2008. év 6 159
2009. év 11 177
2010. év 1 203
2011. év 3 156
2012. év 4 131
2013. év 5 123
2014. év 2 126
1. táblázat
Vízbefulladások számának megoszlása 1995-2014 között. Adatok forrása: www.ksh.hu
1.2 A vízbefulladás, mint diagnózis felállításának problémái
A vízbefulladás a fulladásos halálnak egy olyan formája, amikor a légutakba és
légzőnyílásokba került folyadék elzárja a levegő útját [1][7][8]. A vízbefulladásnak nem
kritériuma, hogy az egész test vízbe merüljön, a halál olyan módon is bekövetkezhet,
amikor csak az arc (csak az orr és a szájnyílás) merül folyadékba [9][10].
A vízből előkerült holttestek vizsgálatakor az igazságügyi orvostan gyakorlatában
számos kérdés vetődik fel [11][12]. A legfontosabb annak eldöntése, hogy élő állapotban
vízbe kerülésről, tehát vízbefulladásról van-e szó, vagy a holttest utólag került a vízbe, és
a halál közvetlen oka a vízbefulladástól eltérő volt-e (vízbe merülést megelőzően
9
bekövetkezett halál más, pl. természetes okból vagy bűncselekmény leplezése)
[7][9][10][11].
Megnehezíti a holttest vizsgálatát és a halál okának megállapítását az is, hogy
esetenként az előrehaladott bomlás miatt a vízben talált holttesten lévő sérülések időbeli
elkülönítése nem könnyű vagy egyáltalán nem is lehetséges: keletkezhettek élőben,
közvetlenül a halál bekövetkezte előtt (pl. vízbeugráskor kemény tárgyakhoz ütődés során
szerzett sérülés), vagy a holttest vízben való sodródásakor (pl. vízben úszó tárgyakhoz, vízi
járművekhez ütődés, a mederben lévő kavicsok, sziklák okozta sérülések, vízi élőlények és
járművek okozta sérülések) és a holttest partra juttatása során is (pl.: csáklyázás)
[7][8][9][10].
Mivel a vízbefulladás diagnózisának felállítása kizárólag a bonclelet alapján sok
esetben nehéz, ezért a boncleleten kívül más technikával is meg kell erősíteni a
vízbefulladás tényét [7][9][13]. Az utóbbi évszázadban számos új módszer megalkotásával
próbálkoztak, ezek némelyike specifikus az adott vízközeg típusára [14][15], ezért a
legtöbbjük a gyakorlatban nem terjedt el [16]. A diatóma teszt a legrégebbi, és általánosan
a mindennapi gyakorlatban alkalmazott módszer a bonclelet megerősítésére, ám ahogyan
később látni fogjuk, számos korláttal rendelkezik [17][18][19].
1.3 A vízbefulladás igazolását célzó laboratóriumi módszerek
Már a 20. század elején bizonyították állatkísérletekkel, hogy édesvízbe fulladáskor
a diffúzióval és ozmózissal a szervezetbe nagy mennyiségben bejutó víz hemodilúciót,
sósvízbe fulladáskor a vér koncentrálódását (hemokoncentráció) és elektrolit változást
okoz a szervezetben [20][21]. A fentiekben nevesített folyamatokat kísérő elektrolit-
változásokra vonatkozó, mindennapos gyakorlatban alkalmazható metodika nincs. Ennek
oka, hogy a halál után olyan fizikai-kémiai és biológiai változások (rothadás, autolízis)
mennek végbe a szervezetben, amelyek torzíthatják az elektrolit-vizsgálatot, ezáltal
csökkentik annak standardizálhatóságát [8]. Azparren és munkatársai számos tanulmányt
jelentettek meg sósvízbe fulladás esetén a jobb és bal szívfél között regisztrálható
stroncium (Sr) koncentráció különbség gyakorlati alkalmazhatóságáról, amelyről
megállapították, hogy minden esetben nagyobb, mint 75 μg/l [14][15][22][23][24][25][26].
Ezzel a méréssel megerősíthető a vízbefulladás ténye, ezért kiegészítő módszerként jól
alkalmazható a pozitív bonclelet mellett, ám édesvízbe fulladás esetén nem alkalmazható.
10
1.4 Az algák és a vízbefulladás kapcsolata
Az algák az élővilág heterogén, polifiletikus, ubikvista csoportját alkotják. A
legrégebben leírt cianobaktériumok korát 3,3-3,5 milliárd évre becsülik [27], míg az eddig
leírt legkorábbi fonalas alga fosszília kora 1,6 milliárd év [28], így joggal nevezhetjük őket
a Föld ősi szervezeteinek. Nemcsak az őskorban, hanem a jelenben is nagy hatással vannak
világunkra: fotoszintetikus aktivitásuk révén a légköri oxigén és a szerves szén
termelésében játszanak kiemelkedő szerepet [29][30].
Általánosan kijelenthető, hogy minden természetes, és a legtöbb mesterséges
vízben előfordulnak algák – legyen szó csapvízről, talajvízről, sós- és édesvízről, álló- és
folyóvízről. Léteznek olyan fajok, melyek az álló-, míg mások a folyóvizeket preferálják
inkább, illetve néhány algafaj ritka jelzője, ún. indikátorszervezete a speciális környezeti
körülményeknek.
Már a 20. század végén felismerték, hogy ezek a vízben élő egy- és többsejtű
szervezetek méretükből és élőhely-specifitásukból adódóan alkalmasak lehetnek a
vízbefulladás igazságügyi orvostani igazolására [31]. A vízbefulladás bizonyítása során
fontos az algák poszt mortem szervekben való jelenlétének igazolása, ezért célszerű inkább
tágabb algacsoportok kimutatását megcélozni ahelyett, hogy egyes fajokra koncentrálnánk
(akár mikroszkópos, akár molekuláris biológiai módszerrel). A diatómák ellenálló
szilícium vázuk miatt megfelelő indikátorszervezetek erre a célra [32][33]. Vannak olyan
esetek azonban, amikor a vízközeg kevés diatómát tartalmaz, vagy nem tartalmaz diatómát,
ekkor célszerű más baktérium- és algacsoportok (cianobaktériumok, zöldalgák stb.)
kimutatására fókuszálni.
1.4.1 Diatómák
1703-ban Lemna írta le az első diatóma fajokat, melyeket egy békaszőlő gyökerén
figyelt meg [30].
A diatómák (másnéven kovamoszatok) unicelluláris, eukarióta mikroorganizmusok
[30]. A kovamoszatok (Bacillariophyceae) a sárgásmoszatok (Heterokontophyta)
törzsének egy osztálya, a fajok számát 30 és 100.000 közé teszik [34]. Ubikvista csoport,
azaz édes- és tengervízben is élnek, ám nem csak vízben, hanem a levegőben, növényeken
és a talajban is előfordulnak (diatómaföld) [29][30][35][36]. Színtesteket tartalmaznak és
fotoszintetizálnak, mégis, egyes fajaik a tengerek mélyén folytatnak heterotróf életmódot
[30]. Egyaránt ismertek lebegő életmódot folytató, valamint az aljzathoz, növényekhez
11
tapadó fajaik is, ez utóbbiak leginkább a folyókban fordulnak elő. Az aljzaton élő diatómák
robusztusabb, nagyobb mérettartományba eső fajok, ezek az ún. bentikus diatómák.
3. ábra
A Különböző diatómafajok Balatonból származó Lugol-oldatos vízmintában. Az ábrán látható
Cymbella fajok 15-40 µm mérettartományba esnek, míg a B ábrán látható Cyclotella fajok általában
5-40 µm közötti méretűek.
Képek készítésének helye: Balatoni Limnológiai Intézet; Olympus DP71, 1000x
B
A
12
Általánosan elmondható, hogy a folyókban a bilaterális szimmetriájú diatómák a
jellemzőek, ezzel szemben a körsugaras szimmetriájú diatómák a tavakban nagyobb
számban vannak jelen. Néhány diatóma mikroszkópos képe látható az 3.A és B ábrán.
A diatómák azonosítását és elkülönítését (nem csak más algafajoktól, hanem
egymástól is) a jól differenciát, szilícium-dioxidot tartalmazó sejtfaluk teszi lehetővé. Ez a
sejtfal több részből áll: állandó alkotója két, bonyolultan formált, egymásba illő héj,
amelyet valvának nevezünk. Ehhez a héjhoz kapcsolódhatnak kisebb-nagyobb függelékek,
struktúrák (melyek száma elérheti akár az 50-et is) [29][30][37]. A valvák meghatározzák
és szabályozzák a diatómák méretét: néhány μm-től kb. 3-500 μm-ig terjed a diatómák
mérettartománya [38], habár leírtak 600 μm átmérőjű valvákat is (kultúrában) [30].
1.4.2 A vízbefulladás tényének bizonyítása: Diatóma teszt
A vízbefulladás igazolására már a 20. század eleje óta alkalmazott módszer a
diatóma teszt. Revenstorf volt az első kutató, aki a vízbefulladás bizonyítására diatómák
kimutatását alkalmazta, 1904-ben publikálta ezzel kapcsolatos tanulmányát (ebben
megemlíti, hogy a diatómák jelenlétét vízbefulladás során a tüdőben Hofmann 1896-ban
már megfigyelte) [8][31].
A diatóma teszt azon alapul, hogy vízbefulladáskor a fuldokló tüdejébe jutó,
diatómákat és más baktériumokat, algákat tartalmazó víz a vérkeringésbe kerülve
elszállítódik a szervekhez (ld. 4. ábra). Mivel a fuldoklás általában percekig tartó folyamat
(sósvízben hosszabb ideig tart, mint édesvízben), az algáknak elég idejük van a vérárammal
eljutni a szervekig, és ezáltal kimutathatók az agyban, vesében, májban, lépben és/vagy
csontvelőben is [7][8][13][33][36][38][39][40][41][42][43].
Ha az adott személy nem élő állapotában kerül a vízbe (nem fuldoklik), úgy
keringés hiányában a fentnevezett, vízben élő szervezetek a nagyvérköri keringésbe
kapcsolt szervekhez nem jutnak el. Ebben az esetben negatív diatóma teszt eredmény
várható. Fentieket kiegészítve, a diatómák (és más algák) jelenléte a tüdőben nem bizonyító
erejű a vízbefulladás szempontjából, hiszen ezek az élőlények passzívan is bekerülhetnek
a tüdőbe, azonban a vérkeringés hiányában a célszervekig eljutni nem tudnak (kivéve
abban az esetben, ha a testüregek valamilyen ok miatt megnyílnak, pl. a holttest bomlása
vagy sérülés miatt, ilyenkor a vízi organizmusok jelenléte nem bizonyítja a vízbefulladást)
[8][13][39][43][44]. A tudomány jelenlegi állása szerint ép kültakaró esetén sem a
diatómák, sem a méretben baktériumokhoz hasonló cianobaktériumok és más pikoalgák
13
nem jutnak el passzívan a célszervekhez (pl. agy, lép, máj, vese, csontvelő), amennyiben
az vízben ázik [44].
4. ábra
A diatóma teszt szerepe a vízbefulladás orvosszakértői igazolására.
A diatóma teszt során a savas vagy enzimatikus módszerrel elemésztik a szövet
minél nagyobb részét, ezáltal csak a kovamoszatok szilícium-dioxid (SiO2) vázai maradnak
vissza, melyek fénymikroszkóppal detektálhatók és akár fajszintű azonosításra is
alkalmasak [11][29][30][38][39][45][46][47]. Amennyiben ismert az adott földrajzi hely –
egyéb környezeti tényezőket is figyelembe vett – kovamoszat populációja, nem csak a
vízközeg, hanem a vízbefulladás pontos helyszíne is meghatározható, illetve megadhatjuk,
hogy a feltalálási hely és a vízbefulladás helye milyen viszonyban van egymással
[8][13][19][32][40][45][48].
élő állapotban vízbe kerülés
az algák (a vízzel együtt) bejutnak a tüdőbe
az algák az alveoláris membránon át a véráramba kerülnek
a vérkeringés segítségével eljutnak a szervekig
a szervek savas/enzimatikus emésztése utáni mikroszkópos vizsgálat (diatóma teszt)
holttest kerül a vízbe
a szövetekben nem figyelhetők meg
diatóma vázak (kivéve: tüdő és
emésztőrendszer)
a szövetekben diatóma vázak
detektálhatóak
14
Amennyiben a vizsgálat pozitív eredménnyel jár, azaz a vízben és meghatározott
poszt mortem szövetekben is kovavázakat lehet látni, az elhunyt nagy valószínűséggel
vízbefulladt. Minél több diatómát tartalmazott a holttest feltalálásának helyszínét képező
víz, illetve minél hosszabb ideig húzódott el a fuldoklás, annál nagyobb a valószínűsége az
algák bekerülésének a szervezetbe [7][8]. Az 5.A és B ábrán tüdőszövetben látható diatóma
vázakat mutatunk be proteinase K enzimmel történt emésztés után.
5. A ábra
Cymatopleura sp. váza vízbefulladt
személy tüdőmintájában. A képen
látható faj – amely feltehetően
Cymatopleura elliptica –
mérettartománya 50-220 µm. Natív
fénymikroszkópos metszet.
Készítés helye: PTE ÁOK, Igazságügyi
Orvostani Intézet
B ábra
Diatóma vázak (↑) vízbefulladás
miatt elhunyt személy tüdőszövet
mintájában. Az ábrán látható
Pinnularia sp. mérettartománya: 20-
120 µm. Natív fénymikroszkópos
metszet.
Készítés helye: PTE ÁOK, Igazságügyi
Orvostani Intézet
A
B
15
A diatómákat és más algafajokat nem csak mikroszkópos, hanem PCR alapú
módszerekkel is ki lehet mutatni, ezekről később esik szó. A diagnosztikus lehetőségeket
a 6. ábrán mutatjuk be.
6. ábra
Vízben talált holttest esetén alkalmazandó diagnosztikus döntési lehetőségek laboratóriumi
vizsgálathoz. Amennyiben a diatóma teszt negatív, érdemes megfontolni a PCR alapú vizsgálat
lehetőségét.
A diatóma teszt alkalmazhatóságáról és értékelhetőségéről az igazságügyi orvostani
gyakorlatban a kutatóknak eltérő a véleménye. Egyes szakértők már a ’60-es évek végén
megkérdőjelezték a teszt hatékonyságát és alkalmazhatóságát a vízbefulladás tényének
megerősítésére [43][49][50]. Irodalmi adatok alapján valóban előfordulhatnak olyan
kivételes esetek, amikor a diatóma teszt álnegatív vagy álpozitív eredményt adhat
[12][38][49][50][51][52][53][54][55].
diatóma teszt PCR
pozitív negatív
vízbefulladás
vagy
álpozitivitás?
más halálok,
vagy
álnegativitás?
negatív pozitív
vízbefulladás
más algafajok keresése a vízmintában
új primer tervezése, majd új PCR
16
Álnegatív esetek előfordulhatnak, ha (1) a vízbefulladás közege kevés diatómát
tartalmazott, (2) a fuldoklás rövid ideig tartott, és a diatómáknak nem volt ideje a keringés
segítségével elszállítódni a szervekig, (3) a szövetekben lévő kevés diatóma váz az
emésztés következtében elveszett [8][55].
Az irodalomban számos eshetőséget leírtak az álpozitivitás lehetőségére is. Mivel
kovamoszatok előfordulnak a levegőben és a talajban is, utólag nehéz kizárni, hogy a
diatómák jelenléte a szövetekben nem inhaláció eredménye-e [12][38][56][57]. Langer és
munkatársai 1971-ben felvetették, hogy dohányzás közben a dohánylevelek felületén élő
kovamoszatok belégzése is lehetséges [58]. Peabody 1977-ben publikált tanulmányában
leírja, hogy nem csak a gyufák fejében láthatóak diatóma vázak (amelyek az égés után is
épek maradnak), hanem egyes festékek és lakkok is tartalmazzák őket, ez pedig felveti a
kontamináció lehetőségét [38]. Otto 1961-ben 28 szilikózisos beteg tüdejét vizsgálta meg,
és 23 esetben írta le diatómák jelenlétét a mintákban [18], ezekben a kutatásokban azonban
nem vizsgálták a vér vagy a további szervek esetleges pozitivitását. A szilícium tartalmú
kozmetikumok és táplálékkiegészítők kovaföldet tartalmaznak porított formában, amely
bejutva a szervezetbe szintén torzíthatja vizsgálataink eredményességét [38].
1.4.3 Cianobaktériumok
A cianobaktériumok a diatómáktól eltérően prokarióták. Kékeszöld algákként is
hivatkoznak rájuk, ám egyes megfontolások szerint csak az eukarióta algák nevezhetőek
algának, ezért a cianobaktérium elnevezést pontosabbnak tartják [29]. A diatómákhoz
hasonlóan fotoszintetizáló életmódot folytatnak, és nem csak a vízben, hanem a nedves
talajban is előfordulnak. Ismertek unicelluláris és fonalas megjelenésű fajaik is [29].
Az unicelluláris cianobaktérium fajokról elmondható, hogy azok a diatómák
mérettartományának alsó határán helyezkednek el. A legkisebb unicelluláris
cianobaktériumok átmérője 0,2-1 µm közötti (pl. Prochlorococcusok), ezeket méretük
miatt pikocianobaktériumoknak nevezzük. A széleskörűen elterjedt Synechococcus
nemzetség tagjai a legkisebb pikocianobaktériumok, méretük kisebb, mint egy emberi
vörösvértest: coccoid sejtjeik átlagosan 1 µm átmérőjűek [29][59][60].
Nem csak édes- és sósvízi fajaikat ismerjük, a magyarországi álló-és folyóvizekben
nagy számban fordulnak elő minden évszakban, illetve a talajból kimosódva
megjelenhetnek az esővízben is (pl. árokban nagy esőzések után ideiglenesen felgyűlt víz),
17
ezért megfelelő indikátorszervezetek lehetnek a vízbefulladás laboratóriumi igazolásához
[29][34].
Mivel a cianobaktériumok nem rendelkeznek a diatómák SiO2 vázához hasonló, a
baktériumoktól való elkülönítésüket segítő, illetve a faji szintű meghatározást lehetővé tévő
mikroszkopikus jegyekkel, kimutatásukra más módszerek terjedtek el az algológusok
körében. A 7. ábrán néhány pikocianobaktérium látható, amelyeket
autofluoreszcenciájuknak köszönhetően könnyen azonosíthatunk friss vízmintában
kékesibolya gerjesztőfénnyel. Ezek a pikocianobaktérium fajok csupán fénymikroszkóppal
vizsgálva nem különíthetőek el a vizekben megtalálható más baktériumcsoportoktól. Jelen
dolgozat tárgyát ebből a csoportból a Synechococcus nemzetség képezi, amely kis mérete
és évszaktól független, széleskörű magyarországi elterjedése miatt a molekuláris szintű
vizsgálatok kidolgozásához kiváló szervezetnek bizonyult.
7. ábra
Cianobaktériumok (↑) azonosítása balatoni vízmintában fluoreszcens mikroszkóppal. A képen
látható fajok átmérője a néhány mikrométeres tartományba esik.
Képek készítésének helye: Balatoni Limnológiai Intézet; Olympus BX51, 1000x nagyítás
18
2. CÉLKITŰZÉSEK
A vízbefulladás tényének igazolására jelenleg is alkalmazott módszer a diatóma
teszt, amelyet már a 19. században is alkalmaztak a törvényszéki orvosi gyakorlatban [31],
a PCR (polimeráz láncreakció) 20. század végi felfedezésével azonban új távlatok nyíltak
meg az igazságügyi orvostani módszerek kiterjesztésében. Kutatásom céljai a következők
voltak:
1. a dél-dunántúli régióban történt vízbefulladások körülményeinek és
helyszíneinek felmérése, a rizikófaktorok vizsgálata;
2. a dél-dunántúli régió vizeiben élő legjellemzőbb algacsoportok meghatározása,
és az ezeknek az algacsoportoknak megfelelő PCR primerek alkalmazása a
vízbefulladás bizonyítására;
3. a korábbi, törvényszéki gyakorlatban alkalmazott mikroszkópos módszer
(diatóma teszt) érzékenységének és specifikusságának növelése, és a módszer
diatómáktól eltérő algafajokra és cianobaktériumokra való kiterjesztése; valamint
4. egy olyan, a mindennapi igazságügyi orvostani gyakorlatba egyszerűen
átültethető, DNS alapú módszer kifejlesztése, amely széleskörűen alkalmazható
természetes és mesterséges vizekben történő vízbefulladás esetén a vízbefulladás
megerősítésére.
19
3. ANYAGOK ÉS MÓDSZEREK
I. A STATISZTIKAI VIZSGÁLAT MÓDSZERTANA
3.1 A vízbefulladások számának felmérése
2008. január 1. és 2012. december 31. között, a dél-dunántúli régió (Baranya-,
Tolna- és Somogy-megye) természetes és mesterséges vizeiben elhunyt személyek
retrospektív vizsgálata történt. Összesen 114 esetet vizsgáltam meg az alábbi osztályozási
szempontok figyelembevételével: nem, életkor, alkohol- és drogfogyasztás, vízbefulladás
helyszíne (a vízközeg típusa), illetve más körülmények, amelyek hozzájárulhattak a vízbe
kerüléshez (a vízbe kerülés oka).
A vizsgálat az összes olyan vízbefúlásos esetet tartalmazta, amikor az elhunyt
boncolása intézetünkben, vagy az Igazságügyi Szakértői és Kutató Intézet szekszárdi és
kaposvári kirendeltségén keresztül, azaz, Baranya-, Somogy- vagy Tolna-megyében
történt. A vízbefulladás, mint halálok, előzményi és nyomozati adatok, a boncolási
jegyzőkönyv, és a boncolást kiegészítő mikroszkópos vizsgálatok (szövettan, diatóma
teszt) alapján lett megadva. A boncolás során a természetes halálokokat kizárták. A
leggyakoribb boncleletek a következők voltak: a savós hártyák pontszerű vérzései; puffadt,
száraz tüdők; Paltauf foltok; testszerte híg, folyékony, szederjes vér; jobb szívfél tágulat és
belső szervek pangásos bővérűsége [6][7][8]. A szövettani vizsgálatok a makroszkópos
megfigyeléseket mindenben megerősítették (pl.: emphysema aquosum).
3.2 Toxikológiai analízis
A toxikológiai analízishez szükséges vérmintát a boncolások során a csípő
visszerekből nyertük minden esetben.
A véralkohol vizsgálatot gőztér mintaadagolóval ellátott gázkromatográffal
(Agilent Technologies 7890A), a detektálást lángionizációs detektorral (HS-GC-FID)
végeztük el. Kábítószer meghatározásra diódasoros detektorral ellátott nagyteljesítményű
folyadékkromatográfot (HPLC-DAD), illetve tömegspektrométerrel (Waters Mass
Detector 3100) kapcsolt szuperkritikus fluid kromatográfot (Waters UPC2) alkalmaztunk
[61][62].
20
3.3 Statisztikai analízis
A statisztikai analízist a GraphPad Prism programmal végeztük el (Windows) és a
leíró módszereken kívül a Pearson-féle Chi-négyzet próbával elemeztük az adatokat. A
0,05 alatti p értéket tekintettük statisztikailag szignifikáns eltérésnek.
21
II. A VÍZBEFULLADÁS BIZONYÍTÁSÁRA ALKALMAZOTT MIKROSZKÓPOS ÉS
MOLEKULÁRIS BIOLÓGIAI TECHNIKA MÓDSZERTANA
3.4 Mintakezelés
A vízmintákból (minimum) 10-50 ml közötti mennyiséget dolgoztam fel esetenként
a beérkezett mintamennyiségtől és a vízminta típusától függően. A kísérletek során
felhasznált vízminták az ország számos részéről, illetve külföldről is származtak. A
feldolgozott vízbefúlásos esetekhez a hatóság által biztosított vízmintákat alkalmaztam.
Negatív kontrollként a boncolás helyszínéről (krematórium, boncterem) a saját steril, 50
ml-es centrifugacsöveinkben biztosított vizet alkalmaztam.
A kísérletek során a protokollok kidolgozására alkalmazott algatenyészetek a
Magyar Tudományos Akadémia Balatoni Limnológiai Kutatóintézete által biztosított
algatörzsek voltak: (1) bentikus algák a Balatonból, (2) Synechococcus sp. alga a
cianobaktérium alapú PCR vizsgálat kidolgozásához, (3) Choricystis sp. zöld pikoalga a
zöldalgákra specifikus primerek alkalmazásakor, (4) Nitzschia sp. a diatóma alapú
vizsgálatokhoz (bővebben ld. 3.7.4 PCR kontrollok fejezet).
A boncolás során nyert szervminták magyarországi igazságügyi orvostani és
szakértői intézetekből származtak, esetenként (minimum) 1-15 g tömegű mintát dolgoztam
fel ezekből. A boncolás közbeni mintavétel során az esetleges technikai szennyeződéseket
az orvosszakmai ajánlásnak megfelelően (pl. csapvízzel való érintkezés) minden lehetséges
módon próbáltuk elkerülni: a kültakaró megnyitása után új, steril eszközzel lettek a szervek
eltávolítva, valamint egyszer használatos, steril gyűjtőedényeket alkalmaztunk a minták
tárolására. A vízbefulladások során alkalmazandó steril mintavételi eljárás lépéseit
Hürlimann publikálta [63].
3.5 A vízbefulladás bizonyítására alkalmazott módszer, a diatóma teszt
A diatóma teszt célja kovavázak fénymikroszkóppal történő kimutatása a
vízbefulladás helyszínét képező víz- és poszt mortem szövetmintában. A kovavázak
jelenléte a mintában utalhat a vízbefulladásos halálokra.
A tesztek elvégzésekor a megfelelő pozitív és negatív kontrollok mellett a
hatóságok által biztosított, a holttest feltalálásának helyéről származó vízből (min. 10 ml)
és a szervmintákból (1-15 g) indultunk ki, majd az emésztési eljárás után az algák
22
vizsgálata a vízmintában és a szövetmintában mikroszkóppal történt. A minta
vizsgálatához a megfelelő mikroszkópos technikát a szerint választottam ki, hogy milyen
algacsoportokat szeretnék vizsgálni, kimutatni, illetve, hogy az adott minta feltehetően
algában gazdag, vagy szegényes környezet-e.
3.5.1 Diatóma teszt I.: Savas emésztés
A diatóma tesztnek számos változata terjedt el aszerint, hogy milyen vegyszerekkel
emésztik a szövetet. Intézetünkben a mindennapi gyakorlatban a diatóma teszt elvégzése
kombinált savas emésztéssel történik (H2SO4, HNO3 és H2O2 felhasználásával) [32].
A vizsgálat során a poszt mortem szövetet (leggyakrabban csontvelő) egy éjszakán
át H2SO4-oldatban emésztik. A kénsavas emésztést követően kis részletekben HNO3-at
adagolnak az elegyhez halvány sárga szín eléréséig, majd H2O2–oldatot csepegtetnek
hozzá, amíg az oldal áttetszővé nem válik. A felülúszó eltávolítása után a kovavázakat
fénymikroszkóppal analizálják.
3.5.2 Diatóma teszt II.: Enzimatikus emésztés
Az enzimatikus emésztés formalin fixált és natív, fixálatlan mintán is elvégezhető.
Ehhez az 1-15 g szövetmintát először steril algamentes vízzel mostuk. Annyi proteinase K
enzim lízis puffert adtunk a mintához, hogy az bőven ellepje (kb. 5 ml), valamint 250 μl
proteinase K enzimet (Thermo Scientific, >600 U/ml (~20 mg/ml)). Az így kapott oldatot
56°C-on inkubáltuk O/N, óvatosan rázatva a mintát, segítve, hogy az enzim hozzáférjen a
szövethez minden irányból. Másnap megismételtük a mosó lépést, majd ismét proteinase
K enzimet adtunk az elegyhez (20-200 μl, a minta zavarosságától függően). Szükség szerint
ismét O/N rázattuk. Ha a minta áttetszővé vált, lecentrifugáltuk, ezután a pellet
mikroszkópban vizsgálható [45][46].
3.5.3 Diatómák vizsgálata fordított plankton mikroszkóppal
A néhány gramm (1-15 g) szövetet 1-2 mm-es darabokra vágtuk és erőteljesen
összeráztuk néhány másodpercig steril, 15 ml-es centrifugacsőben. Centrifugálás után
(4500 rpm, 15 perc) határozott mozdulattal leöntöttük a felülúszót és desztillált vízben
vettük fel a pelletet. A pelletből 3 ml-t kivettünk és 20 μl Lugol-oldatot adtunk hozzá.
Ülepítő tartályba mértük az elegyet, levegőmentesen lezártuk, majd O/N ülepítettük (ld.
23
8.A ábra), ezután fordított plankton mikroszkópban vizsgáltuk a jellegzetes vázzal
rendelkező diatómákat és a zöldalgákat (ld. 8.B ábra).
8. ábra
A Különböző térfogatú ülepítőtartályok, Lugol-oldatos víz- és poszt mortem szövetmintával. B A
vizsgálatok során használt Zeiss fordított plankton mikroszkóp (a Balatoni Limnológiai Intézet
tulajdona).
3.6 Pikocianobaktériumok és pikoeukarióta algák azonosítása és elkülönítése
vízmintában fluoreszcens mikroszkóppal
A friss, homogenizált vízmintákat 0,2 µm pórusméretű, fehér polikarbonát
membránszűrőre (Millipore) szűrtük, majd a szűrőt glicerinbe ágyaztuk. A preparátumot
Olympus BX51 epifluoreszcens mikroszkóppal vizsgáltuk (1000x nagyítás) (ld. 9. ábra).
Először a különböző pigment típusú pikoalgákat azonosítottuk kékesibolya (U-
MWBV2) és zöld (U-MWG2) gerjesztőfény segítségével. A felvételeket a látható fényt
érzékelő digitális mikroszkóp kamerával (Olympus DP71) készítettük MacIsaac és
Stockner (1993) leírása szerint [64][65][66]. A kékesibolya fénnyel való megvilágítás
hatására a pikocianobaktériumok és pikoeukarióta zöldalgák válnak láthatóvá. A zöld fény
a cianobaktériumok és az eukarióták elkülönítésére szolgál, ugyanis a
pikocianobaktériumok fluoreszcenciája (fikobiliprotein-tartalmuk miatt) zöld fénnyel
világítva erősebb lesz, míg az eukariótáké kevésbé erőteljes (a klorofill a és b vörös és kék
fénnyel gerjesztődik jól, ám zölddel nem gerjesztődik).
A B
24
9. ábra
A vizsgálatok során Olympus BX51 epifluoreszcens mikroszkópot használtunk a Balatoni
Limnológiai Intézetben. A mikroszkópos preparátumok és a fotók egy részét a Balatoni
Limnológiai Kutatóintézetben készítettük.
3.7 DNS izolálás és PCR
3.7.1 Fitoplankton DNS izolálás vízből, algatenyészetből és poszt mortem szövetből
A több lépésben ülepített, majd kb. 10 ml végtérfogatú vízminta centrifugálása után
a pellethez 10% Chelex 100 oldatot adtam [67].
Az 1-15 g tömegű humán poszt mortem szervminták esetében a kb. 2 mm3
darabokra felvágott szöveteket steril, mikroalga-mentes víz hozzáadásával, Potter-
Elvehjem homogenizátor segítségével homogenizáltam. Ezután lecentrifugáltam a
szövetszuszpenziót, és a pellethez adtam a 10% Chelex 100 oldatot.
Az algák sejtfalát mechanikai módszerrel tártam fel gyors felolvasztás-lefagyasztás
lépéseket (-80°C és 56°C) ismételve négy cikluson át. Az utolsó felolvasztáskor a mintát
25
20 percig inkubáltam 56°C-on, majd 8 percre forrásban lévő vízbe helyeztem.
Centrifugálás után a felülúszó tartalmazta a DNS-t.
3.7.2 Diatóma DNS izolálás vízből, algatenyészetből és poszt mortem szövetből
A több lépésben ülepített, majd kb. 10 ml végtérfogatú vízmintát 60 percen át
vízfürdőben melegítettem. A Potter-Elvehjem homogenizátor segítségével homogenizált,
1-15 g-os szövetdarabokat mikroalga-mentes vízzel egészítettem ki ugyanilyen térfogatra.
Az üledékhez 300 μl, ún. diatóma lízis puffert adtam, amelynek az összetétele a
következő: 10 mM Tris-HCl, 1 mM etilén-diamin-tetraecetsav dinátrium só (disodium-
EDTA), 200 mM NaCl, 0,2 % nátrium-dodecil szulfát (SDS). A mintában lévő algák
sejtfalának feltárása mechanikai módon történt: négy cikluson át gyors fagyasztás-
felolvasztás (-80°C és 56°C) lépéseket alkalmaztam. Az utolsó felolvasztási lépés után
proteinase K enzimet (20 mg/ml) adtam a mintához és néhány órán át 56°C-on, gyengéden
rázatva inkubáltam az elegyet. Amikor nagyrészt vagy teljesen áttetszővé vált az üledék
(vízminták esetében ez átlagosan 1-3 órán belül, szervminták esetén egész éjszakán át tartó
rázatás után következett be), a mintákat centrifugáltam és a DNS-t tartalmazó felülúszót
alkalmaztam templátként a PCR során.
3.7.3 PCR
A vízből és a szövetekből a különböző izolálási folyamatok végén nyert DNS-t
DNS tisztító kit alkalmazásával az esetleges szennyezésektől megtisztítottam (GeneJET
Genomic DNA Purification Kit, Thermo Scientific), szükség esetén tisztító és koncentráló
kitet alkalmaztam (DNA Clean & Concentrator™-5, Zymo Research), majd az így kapott
elegyet használtam templátként a PCR során, 20 μl végtérfogatban.
A megfelelő Taq polimeráz enzim megtalálása a kísérletek során sarkalatos pont
volt, ugyanis számos enzimmel kísérleteztem, amíg megtaláltam azt, amely a vizsgálatok
során a legnagyobb valószínűséggel amplifikálta fel a keresett DNS szakaszt. Végül a
Thermo Scientific™ által gyártott DNA DreamTaq™ Polymerase enzim bizonyult a
legmegfelelőbbnek. A gyártó ajánlása szerint ez az enzim nagy szenzitivitása miatt erősen
szennyezett mintában is fel tudja amplifikálni a kívánt DNS szakaszt. Az enzim számára a
gyártó saját, optimalizált DreamTaq™ puffere biztosítja az optimális
reakciókörülményeket. Esetünkben külön előny volt, hogy az enzim robosztus PCR
terméket eredményez abban az esetben is, ha a körülmények nem tökéletesen
26
optimalizáltak, hiszen a kísérletek során a specifikusság kiszélesítésének érdekében egyes
esetekben reakciónként a szokásos egy helyett két reverse primert is alkalmaztam (ld. 2.
táblázat, cianobaktériumokra specifikus CBR primerek).
A reakcióelegy összetétele:
DNS-t tartalmazó oldat 1 μl
oligonukleotidok (500 nM) 2 μl
dNTP mix (10 mM) 1 μl
Taq polimeráz enzim (5 U/µl) 0,2 μl
10x puffer (+ MgCl2) 2 μl
nukleáz mentes víz 13,8 μl
ÖSSZESEN: 20 μl
Az kísérletek során alkalmazott oligonukleotid szekvenciákat és adataikat a 2.
táblázat mutatja [68][69][70][71][72][73]. A CBR kódokkal ellátott primerek
cianobaktériumokra, a DIA kódokkal ellátott primerek diatómákra, míg a PLA és RUB
jelzésű oligonukleotidok az előbb felsorolt organizmusoktól eltérő plankton szervezetekre
specifikusak (pl. zöldalgák).
27
2. táblázat
A kísérletek során alkalmazott oligonukleotidok és specifitásuk. F= forward (előre); R= reverse (vissza) oligonukleotid
Oligonukleotid Szekvencia 5’→3’ Tm Specifitás
Algacsoport Gén
CBR F
CBR R1
CBR R2
CGGACGGGTGAGTAACGCGTGA
GACTACTGGGGTATCTAATCCCATT
GACTACAGGGGTATCTAATCCCTTT
66,9°C
59,2°C
59,2°C
Cyanobacteria 16S rRNS
CBR2 F
CBR2 R
ATGAGCAAGAAGTACGACGC
GGTCTCCTGCTCGGACAG
58,3°C
59,1°C Cyanobacteria / Synechococcus sp. rbcL
CBR3 F
CBR3 R
GGTCCACTGTGTGGTCCGAGG GTTCTCGTCGTCCTTGGTGAAGTC
64,7°C
63,4°C Cyanobacteria / Synechococcus sp. rbcL
DIA F
DIA R
GACTCAACACGGGAAAACTTACC
CACCAACTAAGAACGGCCATGC
59,8°C
62,3°C Heterokontophyta 18S rRNS
DIA2 F
DIA2 R
AGATTGCCCAGGCCTCTCG
CCATCGTAGTCTTAACCATAAAC
61,7°C
54,9°C Heterokontophyta / Bacillariophyceae 18S rRNS
PLA F
PLA R
ATGTGGCGCCAAGGAATGTTTGT
ACCCAATGCCAAATAGCAGC
60,0°C
59,1°C Eukaryota/Euglena sp.
chloroplast
genom
RUB F
RUB R
CCACAAACTGAAACTAAAGCA
CATGTGCCATACGTGAATACC
54,9°C
57,1°C Chlorophyta rbcL
28
3.7.4 PCR kontrollok
Vizsgálatom során kiemelten fontos volt a megfelelő kontrollok kiválasztása. Az
eljárás érzékenységéből adódóan a DNS templát mentes kontroll alkalmazása
elengedhetetlen a PCR alapú módszerek esetében.
A vízbefúlás bizonyításának céljából kísérleteink során az alábbi kontrollok
alkalmazását találtam szükségesnek:
1. DNS templát mentes kontroll („no template” kontroll) a PCR-elegy összeállítása
során esetlegesen bekövetkező kontamináció kizárására: ebben az esetben az 1 μl
DNS templát helyett a minta a DNS templátnak megfelelő térfogatú algamentes
desztillált vizet tartalmazott;
2. csapvízminta-kontroll a boncolás helyszínéről, amelyet a boncolás során a tetem
lemosására alkalmaztak (boncterem, krematórium);
3. poszt mortem szövet nem vízbefulladás miatt elhunyt tetemekből (8 esetben,
amikor a halál oka önakasztás volt);
4. pozitív algatörzs kontrollok: Synechococcus sp., Chorycistis sp., Nitzschia sp.
tisztatenyészete, illetve balatoni bentikus algafajok (az algatenyészetek forrása:
Magyar Tudományos Akadémia Balatoni Limnológiai Kutatóintézet, Tihany).
29
4. EREDMÉNYEK
I. A STATISZTIKAI VIZSGÁLAT EREDMÉNYEI
A WHO évenként vizsgálja a vízbefúlásos halálesetekkel összefüggésbe hozható
rizikófaktorokat [1]. Az általuk kiemelt és jelentősnek tartott rizikófaktorok érvényességét
vizsgáltam meg Magyarország dél-dunántúli régiójában azon célból, hogy meghatározzam
a leginkább veszélyeztetett csoportokat és a leggyakoribb vízbefúlási helyszíneket, illetve
a vízbe kerüléshez vezető okokat.
4.1 A vízbefulladások számának felmérése Magyarország dél-dunántúli régiójában
Összesen 114 vízbefulladás miatt elhunyt személy retrospektív vizsgálata történt a
2008-2012-ben elhunytak körében. A Pearson-féle Chi-négyzet próba elvégzése nem adott
szignifikáns különbséget az egyes években ismertté vált vízbefulladások számát illetően
(p=0,1259), tehát az a vizsgált időszak alatt állandónak tekinthető (kivéve 2008-ban,
amikor feleannyi vízbefulladás miatt elhunyt személyt boncoltak az általam vizsgált
intézetekben, ennek oka nem ismert; ld. 10. ábra).
10. ábra
A vízbefulladások számának évenkénti megoszlása a Dél-Dunántúlon (2008-2012).
30
A 114 esetből négy elhunyt személyazonosságát nem tudták megállapítani, azonban
a boncolás alapján be lehetett sorolni őket a legtöbb vizsgált csoportba (pl. nem, életkor).
Azonban két egyén esetén a halál időpontját nem volt lehetséges évre pontosan megadni,
ők „ismeretlenként” vannak feltüntetve a 10. ábrán (részletesen ld. Függelék F/1.
táblázata).
4.1.1 Rizikófaktor: Életkor
A 2008 és 2012 között vízbefulladás miatt elhunytak életkorának nemenkénti
megoszlását vizsgáltam azon célból, hogy megismerjem, mely korcsoport a leginkább
veszélyeztetett a vízbefulladás tekintetében ebben a régióban. Az eredményeket a 11. A, B
és C ábra, valamint a Függelék F/2. táblázata mutatja be.
Úgy találtam, hogy a legmagasabb rizikófaktorú csoport az életkort tekintve az 51
és 60 év közöttiek korcsoportja (31 a vizsgált 114 esetből; 27,19%), sőt, mind a férfiakat,
mind a nőket tekintve az 51 és 70 év közöttiek fulladtak vízbe leggyakrabban (ld. 11.C
ábra). Ez a korcsoport az összes vízbefulladásos haláleset közel felét (44,73%) tette ki a
vizsgált ötéves periódusban.
AWHO szerint az 14 év alatti gyermekek között a legmagasabb a vízbefulladási
ráta Afrikában, Ázsiában és Amerikában, ám Magyarország vizsgált környékén meglepően
alacsony volt az ebbe a korcsoportba tartozó elhunytak száma [1][2][74]. A vizsgálatban
szereplő elhunytak közül a legfiatalabb egy 5 éves fiú volt, akit egyik szülője látott
elsüllyedni a Balatonban. A legidősebb áldozat egy 88 éves nő volt, akit a saját telkén
található kútban találtak meg.
A WHO jelentése szerint Kanadában és Új-Zélandon a felnőtt férfiak a
vízbefulladás szempontjából a legveszélyeztetettebbek [1][75][76]. Vizsgálatom alapján
Magyarországon az 50 év feletti férfiak nagyobb gyakorisággal fulladnak vízbe, mint az
50 év alatti középkorúak és az ennél fiatalabbak. Nem találtam adatot arról, hogy más
országokban a dél-dunántúli vízbefulladásos esetekhez hasonlóan magas lett volna az
idősebbek körében a vízbefulladások száma.
31
A
B
32
11. ábra
A vízbefulladásos esetek nemenkénti és korcsoportonkénti megoszlása a Dél-Dunántúlon (2008-
2012). A Férfiak; B Nők; C mindkét nem megoszlása.
4.1.2 Rizikófaktor: Véralkoholszint
Kevés tanulmány vizsgálja az alkoholfogyasztás és a vízbefulladás kapcsolatát, ám
a WHO szerint szoros összefüggés lehet közöttük [77]. Azért, hogy megvizsgáljam az
alkoholfogyasztás és a vízbefulladás kapcsolatát, a 2008-2012 közti időszakban
bekövetkezett halálesetek áldozatainak véralkoholszintjét és a korcsoportok közti
megoszlását hasonlítottam össze.
68 (n=81 fő (83,95%)) férfi és 29 nő (n=33 (87,89%)) véralkoholszintje volt
mérhető (összesen 97 a 114 vizsgált esetből), közülük 58 férfi (a mérhető véralkoholszinttel
rendelkező férfiak 85,29%-a) és 15 nő (a mérhető véralkoholszinttel rendelkező nők
51,72%-a) fogyasztott alkoholt. Összesen az esetek közel kétharmadában (n=73; 64,04%)
volt a véralkoholszint 0,21‰ felett. 17 esetben nem lehetett megmérni a véralkoholszintet
az előrehaladott bomlás vagy a vér hiánya miatt.
A mérhető véralkoholszintek értékeinek nemek közti megoszlását a 12. ábrán
ábrázoltam. Az ábrán jól látszik, hogy azokban az esetekben, ahol a véralkoholszintet
C
33
mérni lehetett, háromszor annyi elhunyt véralkoholszintje lett pozitív, mint amennyié
negatív. A 0,21‰ alatti véralkoholszintet tekintettem negatívnak (n=24; 21,05%), ez alatt
az érték alatt az alkoholfogyasztás nem bizonyítható (az alkoholos befolyásoltság
megállapítása során figyelembe vett határértékek leírása a Függelék F/3. táblázatában
láthatók).
12. ábra
A véralkoholszint és a nemek közti összefüggés. A mérhető véralkoholszintek száma n=97 volt. A
negatív (n=24, 0-0,20‰ közötti BAC értéket tekintettem negatívnak) és a pozitív (n=73)
véralkoholszintű elhunytak száma szignifikáns eltérést mutatott (p<0,05). Az áttekinthetőség miatt
az ábrán az 1,50‰ BAC alatti és feletti értékeket különítettem el, amely az enyhe és a közepes fokú
alkoholos befolyásoltság határértéke.
A férfiak véralkoholszintje átlagosan magasabb volt, mint az alkoholt fogyasztó
nőké. Nyolc férfi elhunyt véralkoholszintje az igen súlyos fokú alkoholos befolyásoltság
tartományába esett, azaz közel toxikus mennyiségben volt jelen az alkohol a
149
6
10
2830
negatív pozitív, BAC < 1,50 pozitív, BAC ≥ 1,50
ese
tek
szám
a
véralkoholszint
férfiak
nők
- 34 -
3. táblázat
Vízbefulladás miatt elhunyt személyek véralkoholszint-értékeinek megoszlása korcsoportok szerint (Dél-Dunántúl, 2008-2012).
1 A nem meghatározható véralkoholszint oka: előrehaladott bomlás vagy nem elegendő folyékony vér.
2 0-0,20% közötti BAC érték negatívnak tekinthető.
Nők Férfiak Min
dk
ettő
összesen
BAC
Életkor
nem
meghatá
rozható1
0-
0,202
0,21-
0,50
0,51-
0,80
0,81-
1,50
1,51-
2,50
2,51-
3,50 3,50< Össz.
nem
meghatá
rozható1
0-
0,202
0,21-
0,50
0,51-
0,80
0,81-
1,50
1,51-
2,50
2,51-
3,50 3,50< Össz.
0-10 - - - - - - - - 0 - 1 - - - - - - 1 1
11-20 - 1 - - - - - - 1 1 4 4 2 - 1 - - 12 13
21-30 - - - - - - - - 0 - 1 3 2 1 - - - 7 7
31-40 2 - 1 - - - - - 3 1 1 2 - 1 1 3 1 10 13
41-50 1 2 - - - - 1 - 4 - - - - - 2 2 4 8 12
51-60 1 3 2 1 1 2 - - 10 5 2 2 1 1 1 6 3 21 31
61-70 - 4 1 - - 2 - - 7 3 - 3 1 1 3 2 - 13 20
71-80 - 2 2 - - 1 - - 5 1 - 3 1 - 1 - - 6 11
81-90 - 2 1 - - - - - 3 - 1 - - - - - - 1 4
ismeretlen - - - - - - - - 0 2 - - - - - - - 2 2
Összesen 4 14 7 1 1 5 1 0 33 13 10 17 7 4 9 13 8 81 114
35
szervezetükben (3,51‰ feletti véralkoholszint). A halál oka ezekben az esetekben is
vízbefulladás volt. Férfiak esetében minden életkorban egyenlő mértékben volt jellemző
az alkoholfogyasztás, a nők kevesebb alkohol fogyasztottak, és az is inkább az idősebb
korosztályra volt jellemző (ld. 3. táblázat). Az elhunytak pozitív (n=73) és a negatív (n=24)
véralkoholszint eredményeinek száma között szignifikáns különbség mutatkozott (ld. 12.
ábra).
4.1.3 Rizikófaktor: Kábítószer- és gyógyszerfogyasztás
Az alkoholfogyasztás mellett a kábítószer- és gyógyszerfogyasztás is
befolyásolhatja az áldozatok veszély-felismerési és önmentési képességét, ezért
megvizsgáltam, hogy a dél-dunántúli régióban elhunytak esetében van-e kapcsolat a
kábítószer- és gyógyszerfogyasztás és a vízbefulladás között, valamint, hogy milyen
gyógyszereket fogyasztottak az elhunytak.
74 esetben találtam adatot a kábítószer- és gyógyszerfogyasztásról. 11 esetben
(14,86%) azonosítottak valamilyen gyógyszerhatóanyagot a vérben, 5 esetben nőknél, míg
6 esetben férfiaknál. A leggyakrabban benzodiazepin csoportba tartozó szerek jelenlétét
írták le a vérben (5 eset), ezt követte a citalopram (2 eset), további egy-egy esetben
carbamazepine, noraminophenazon, ibuprofen és venlafaxine került leírásra. Ezeket a
gyógyszerhatóanyagokat 54 és 75 év közötti elhunytak véréből mutatták ki. Ezzel szemben
amfetaminszármazékot három esetben írtak le (17, 20 és 52 évesek, mindannyian férfiak).
Más országok statisztikai adataival összehasonlítva a gyógyszeres illetve kábítószeres
befolyásoltság vízbefulladáskor kifejezetten ritka hazánkban [78][79].
4.1.4 Rizikófaktor: Évszakok
A vízbefulladásos halálesetek bekövetkeztének időszakát vizsgálva a várt
eredményt kaptam.
A Dél-Dunántúlon történ vízbefulladások nagy része a melegebb hónapokban,
márciustól augusztus végéig történt (74,56%). A vízbefulladások közele fele (49,12%)
nyáron történt (p<0,0001). A téli időszakban bekövetkezett vízbefulladások nagy része
öngyilkosság miatt következett be, míg a többi évszakban inkább a véletlenszerű balesetek
száma volt a jellemző. A vízbefulladások szezonális mintázata más országokéhoz (pl. USA,
Banglades, Irán) hasonlóan alakult (ld. 13. ábra és Függelék F/4. táblázat) [76][77][80].
36
13. ábra
A vízbefulladásos esetek évszakonkénti megoszlása a Dél-Dunántúlon (2008-2012).
4.1.5 Rizikófaktor: Vízbefulladások helyszínei
A vízbefulladások helyszíneit országonként leginkább a földrajzi és éghajlati
viszonyok határozzák meg. Vizsgálatom célja volt, hogy felmérjem, mely helyszíneken
történik vízbefulladás a környékünkön.
A 14. ábrán látható, hogy a legtöbb vízbefulladás természetes vizekben (folyókban,
tavakban) történt Magyarország dél-dunántúli régiójában. A holttestek legnagyobb
számban a Dunában (n=30; 26,32%), illetve a Balatonban (n=22; 19,30%) kerültek
feltalálásra. A beltéri vízbefulladások ritkák voltak, mindössze négy esetben írtak le
hasonlót. 13 esetben találták meg az elhunytat az ingatlanja közvetlen környezetében
(telekhez tartozó borospince, kút, árok, kerti tó). A kútba ugrás, mint öngyilkosság
elkövetésének módja, gyakori Magyarországon az idősebbek körében, ezen a környéken
nyolc esetben jegyezték fel a vizsgált ötéves periódusban (bővebben ld. Függelék F/5.
táblázat).
Négy ismeretlen személyazonosságú holttestet jegyeztek fel ebben az időszakban a
három megyében, akiket tudomásom szerint jelen dolgozat megírásakor sem azonosítottak.
25,44%
49,12%
11,40%
10,53%
3,51%
tavasz nyár ősz tél ismeretlen
37
Mivel a Duna tíz országon folyik keresztül, az is lehetséges, hogy ezek az elhunytak a
határon túlról származnak. Ez a tény az áldozatok azonosítását még inkább megnehezíti
[39].
14. ábra
A dél-dunántúli vízbefulladások helyszínei (2008-2012).
4.1.6 Rizikófaktor: A vízbe kerülés oka
Országonként (földrajzi és társadalmi összetétel-különbség miatt) igen eltérő
okokra vezethető vissza az elhunytak vízbe kerülése. Célom volt, hogy ezt a lehetséges
rizikófaktort megvizsgáljam a dél-dunántúli régióban bekövetkezett vízbefulladások
körében.
A szemtanúk hasznos adatokat szolgáltathatnak a vízbefúlásos esetek hátteréről a
rendőrség számára, ezzel megkönnyítve a nyomozás előrehaladását [3][39], azonban
inkább kevés esetben volt jellemző, hogy az eseménynek szemtanúja lett volna valaki. 29
esetben semmilyen adat nem volt ismert a vízbefulladások hátteréről, a boncolás során
azonban kizárták az erőszakos elkövetési módot, így a kérdéses halálesetek baleset vagy
öngyilkosság miatt következhettek be [39].
A vízbe kerülés oka legnagyobb részben baleset volt (59,65%), ezekben
közrejátszhatott a magas véralkoholszint vagy krónikus betegség (cukorbetegség, magas
34,21%
36,84%
5,26%
2,63%
7,02%
7,02%
7,02%
tó folyó patak árok otthon kút egyéb
38
vérnyomás betegség stb.). Minden, vízi sporttevékenység végzése közben elhunyt áldozat
férfi volt, és alkoholt fogyasztott.
Két esetben (1,75%) írtak le emberölés miatt bekövetkezett vízbefulladást: az egyik
áldozat egy fiatal férfi, a másik egy idős nő volt. Mindkét áldozatot bántalmazták, majd
vízbe dobták, a haláluk oka végül vízbefulladás volt.
15 esetben (13,16%) jegyeztek fel öngyilkosságra utaló nyomokat a vizsgált 114
esetből. Az öngyilkossági szándék bizonyítása szemtanúk vagy búcsúlevél hiányában
nehéz, de egyes nyomok utalhatnak az elkövetési módra: jellegzetes külsérelmi nyomok,
elrendezett személyes tárgyak a vízbeesés közelében. Az öngyilkosságok az idősebb
korosztályra voltak jellemzőek (61 és 90 év közöttiek) és ezen elhunytak nem fogyasztottak
alkoholt, vagy csak kis mennyiségben, tehát nem voltak alkoholos befolyásoltság alatt [81].
A nők a férfiaknál gyakrabban választották a vízbefulladást, mint öngyilkossági elkövetési
módot (11 nő és 4 férfi). Az öngyilkosságot elkövető férfiak 50 és 75 év közöttiek voltak,
míg a nők 38 és 82 év közöttiek. Az öngyilkosságok elkövetési módja kútba ugrás vagy
hídról leugrás volt.
A vízbe kerülés okainak megoszlását a 15. ábrán tüntettem fel, a különböző
kategóriák bővebben a Függelék F/6. táblázatában láthatók.
15. ábra
A vízbe kerülés okainak megoszlása a vízbefulladás miatt elhunytak körében (2008-2012).
1,75%
59,65%
25,44%
öngyilkosság emberölés baleset ismeretlen
13,16%
39
II. A VÍZBEFULLADÁS BIZONYÍTÁSÁRA ALKALMAZOTT MIKROSZKÓPOS ÉS
MOLEKULÁRIS BIOLÓGIAI TECHNIKA EREDMÉNYEI
4.2 A vízbefulladás tényének alátámasztására alkalmazott mikroszkópos módszer,
a diatóma teszt
4.2.1 Vízminták vizsgálata fény- és fluoreszcens mikroszkóppal
A vízbefulladás tényének megállapítására jelenleg alkalmazott módszer, a
diatóma teszt hatékonyságának és érzékenységének növelését tűztem ki vizsgálataim
egyik céljául.
A vizsgálatok során kezdetben különböző magyarországi természetes és
mesterséges vizekből gyűjtöttem vízmintákat, majd ezek évszakonkénti változását
vizsgáltam meg. E vizsgálatok célja elsősorban az volt, hogy megismerjem a vizek
algaösszetételét, azért, hogy megtudjam, mely nemzetségek lehetnek legfőbb célpontjai
16. ábra
Vízminták gyűjtésének helyszínei a mikroszkópos és DNS alapú vizsgálatokhoz. Világoskékkel
a természetes és mesterséges vizek, míg sötétebb színnel a csapvízminták forrását jelöltem.
Vaktérkép forrása: http://d-maps.com/
40
a későbbi molekuláris vizsgálatoknak, illetve az algaösszetétel környezettől függő
változását szerettem volna feltérképezni.
2011 és 2015 között 69 magyarországi vízmintát gyűjtöttem (ld. 16. ábra),
amelyeket natívan fénymikroszkópos, illetve némelyeket Lugol-oldattal hígítva, fordított
plankton mikroszkópos vizsgálatnak vetettem alá. A fordított planktonmikroszkóppal
meghatározhatjuk, hogy térfogategységnyi vízmintában mennyi alga található, így kis
alga tartalmú vizek esetében célszerű ezzel a mikroszkóppal értékelni a diatóma tesztet.
A fordított planktonmikroszkóp alkalmazásával tehát növelhetjük annak a lehetőségét,
hogy a mintában diatómákat találunk.
A saját intézetünkben és a Balatoni Limnológiai Intézetben végzett kutatások
alapján a leggyakrabban megfigyelt diatóma nemzetségek az általam gyűjtött
magyarországi vizekben a következők voltak: Cyclotella sp., Cymbella sp., Diatoma sp.,
Navicula sp., Nitzschia sp. A diatómákon kívül a zöldalgák képviseltették magukat nagy
számban a fénymikroszkópos vizsgálatok során (Noctoc sp., Pediastrum sp.,
Scenedesmus sp., Volvox sp.), ezek közül gyakran láttam a Cladophora glomerulata
fonalas algára rátelepülő kovamoszatokat és cianobaktériumokat (ld. 17. ábra).
17. ábra
Fonalas zöldalgára rátelepült bentikus kovamoszatok natív vízmintában (fénymikroszkópos
metszet, 20x nagyítás). A bentikus algafajok jellemzője, hogy nagy mérettartományba esnek.
Kép készítésének helye: PTE ÁOK, Igazságügyi Orvostani Intézet
41
Általánosan kijelenthető, hogy a vízmintákban nagy számban voltak leírhatóak
baktériumok, amelyek közül leginkább a cianobaktériumokat érdemes kiemelni. A
pikocianobaktériumok fénymikroszkóp segítségével nem elkülöníthetők más
18. A és B ábra
A pikofitoplankton két
csoportját, a
pikocianobaktériumokat
és pikoeukariótákat
azonosítottuk autofluoresz-
cenciájuk alapján. A két ábrán
ugyanaz a vízminta látható, az
A ábrán a
pikocianobaktériumok és a
pikoeukarióták is látszanak
(kékesibolya gerjesztés), míg
a B ábrán a
pikocianobaktériumok
gerjesztődnek (zöld
gerjesztés).
Képek készítésének helye:
Balatoni Limnológiai Intézet;
Olympus BX51, 1000x nagyítás
B
A
42
pikoeukarióta kokkuszoktól, ezért azonosításukhoz fluoreszcens mikroszkópra van
szükség (ld. 18. A és B ábra). A hazai vizek egyik, évszaktól függetlenül gyakori
pikocianobaktérium faja a Synechococcus sp., ezért ezt a csoportot választottam alapul a
molekuláris vizsgálati protokoll kidolgozásához.
A pikocianobaktériumok zöld fénnyel megvilágítva válnak láthatóvá
autofluoreszcenciájuknak köszönhetően. Az eukarióták nem gerjeszthetők zöld fénnyel,
fluoreszcenciájuk csökken. A cianobaktériumok autofluoreszcenciáját csak friss, 24 órán
belül vizsgált minta esetében érzékeltük erőteljesnek, 2-3 nap után egyre kevesebb
cianobaktérium látható a mintában (amennyiben nincs volt lehetőségünk azonnal
megvizsgálni a vízmintát rövid időn belül, a megfelelő, sötétben és hűtve tárolt minta
vízmintától függően valamivel hosszabb ideig vizsgálható). Kékesibolya fénnyel
gerjesztve a mintát, mindkét csoport láthatóvá válik.
A vízminták vizsgálatakor a fajszintű meghatározás nem volt cél, sokkal inkább a
hazai vizek algaösszetételének megismerésére fókuszáltam, illetve a protokoll
érzékenységének meghatározására. Az osztályozhatóság miatt a vízmintákat az egy
látómezőre eső diatóma szám alapján egy skálán értékeltem: negatív (-) jelet kapott az a
vízminta, amelyben nem láttam algát, egy pozitív jellel (+) jelöltem azt, amely esetében
kevés, vagy nem minden látómezőre jutott alga (<3 db, teljes vagy töredék), a
látómezőnként 1-10 közé eső algaszámú vízmintákat két pozitív jellel láttam el (++), és
az e fölötti, algában gazdag mintákat három pozitív jellel jelöltem (+++). Tapasztalataim
alapján a vízminták több, mint 90%-át értékeltem ++ vagy +++ jellel, mintáink 10%-ában
nagyon kevés töredék algát láttunk, vagy egyáltalán nem láttunk benne algát.
Az általam vizsgált halastavak igen változatos algaösszetétellel rendelkeztek, és
általában az algasűrűség ezekben a víztípusokban volt a legmagasabb. Egy összetett, 9
tóból álló halastórendszert vizsgáltam meg abból a szempontból, hogy az egy területen,
egymáshoz igen közel eső tavak algasűrűségét és összetételét hasonlítottam össze. A 10
vizsgált vízmintát 2013. júliusában gyűjtöttük (32°C, Csokonyavisonta), egymással nem
összeköttetésben álló halastavakból. Megfigyeléseim alapján a tavak többségét
egymáshoz viszonyítva ugyanolyan mennyiségben fordultak elő zöldalgák és diatómák,
ám egyes esetekben ettől eltérő módon az egyik vagy a másik csoport dominált (ld. 4.
táblázat).
43
Halastó száma Algák száma Algák jellemzői
1. tó A oldal + főleg diatómák
1. tó B oldal + 1 db alga
2. tó ++ zöldalgák többségben
3. tó +++
4. tó ++ zöldalgák többségben
5. tó ++
6. tó +++
7. tó ++
8. tó +++ bentikus, nagyméretű diatómák túlsúlyban
9. tó ++
4. táblázat
Csokonyavisontai halastavak fénymikroszkópos vizsgálatának eredménye.
4.2.2 Poszt mortem szövetminták mikroszkópos vizsgálata
Tapasztalataim alapján a poszt mortem szövetminták vizsgálatának legnagyobb
nehézségét a háttér, azaz a humán szövettörmelék jelenléte okozza. Minél nagyobb
mértékben sikerül elroncsolni a poszt mortem szövetet, annál nagyobb az esély arra, hogy
a kovavázak is eltűnnek vagy eltörnek, ezzel megnehezítve a kovavázak felismerését.
Avatatlan szem számára a diatóma vázak a csonttörmeléken kívül (pl. csontvelő
vizsgálatakor) növényi szőrökkel is összetéveszthetőek.
A vizsgálatokhoz vízbefulladás során elhunyt személyekből származó poszt
mortem lép és csontvelő mintát használtam, valamint lehetőség szerint tüdőszövetet
(egyes esetekben vér, máj, vese és agy is felhasználásra került). Amennyiben tüdőminta
volt biztosított a vizsgálandó szövetminta mellett, ám vízminta nem, a tüdőminta is
megfelelő kontrollként szolgált a vizsgálatokhoz, hiszen ennek a szövetmintának a
pozitivitása várható el a legnagyobb valószínűséggel.
Megfigyeléseim alapján kijelenthető, hogy összehasonlítva a magyarországi
igazságügyi orvostani és igazságügyi szakértői intézetek gyakorlatában alkalmazott
kombinált savas emésztéssel, a proteinase K enzimmel emésztett poszt mortem
szövetmintákban a háttér kevésbé zavaró, kevesebb töredezett, ám több ép vázzal
rendelkező diatómát tudtam kimutatni. A két módszer előnyeit és hátrányait az 5. táblázat
mutatja. A 19. ábrán egy ilyen, proteinase K enzimmel való emésztés utáni, poszt mortem
lépről, illetve az abban megfigyelt diatóma vázról készült felvétel látható.
44
19. ábra
Proteinase K enzim alapú feltárás, diatóma váztöredék vízbefulladás miatt elhunyt személy poszt
mortem lépszövetében (natív minta, fénymikroszkópos metszet).
Kép készítésének helye: PTE ÁOK, Igazságügyi Orvostani Intézet
5. táblázat
A klasszikus, savas emésztéssel végzett diatóma teszt és az enzimatikus emésztéssel végzett
diatóma teszt előnyeinek és hátrányainak összehasonlítása.
Klasszikus diatóma teszt Proteinase K alapú diatóma teszt
Előnyök
Megfizethető Kisebb háttérzaj
Kevesebb anyag szükséges
hozzá
Egyszerűen szemmel
követhető az emésztés
hatékonysága
Kevesebb algatörmelék
Hátrányok
Nagy háttérzaj
Ártalmas anyagok
alkalmazása (savak)
Gyakorlat szükséges az
algák felismeréséhez
Az algavázak
összetöredezhetnek vagy
elveszhetnek (fals
negatív eredmény)
Gyakorlat szükséges az algák
felismeréséhez
Drágább
45
Megjegyzendő, hogy a vízbefulladás helyszínéről származó víz és/vagy a
tüdőminta pozitivitása nem jelenti azt, hogy a poszt mortem szövetmintán elvégzett
diatóma teszt is pozitív lesz. Amikor pl. a víz kevés diatómát tartalmaz vagy egyáltalán
nem is tartalmaz, illetve a fuldoklás rövid ideig tart (gyakorlatilag a halál reflexszerűen
következett be), a szövetminta nagy valószínűséggel negatív lesz, míg a vízminta pozitív
lehet.
4.3 A vízbefulladás tényének alátámasztására alkalmazott molekuláris biológiai
módszer
Vizsgálataim során 33 vízbefulladásos esetben izoláltam DNS-t a hatóság által
biztosított vízmintákból és poszt mortem szövetekből. Ezekben az esetekben a boncolás
során megállapított halálok vízbefulladás volt, és eredményeim a vízbefulladásos
bonclelettel és a vízbefulladás igazolásra alkalmazott diatóma teszt pozitivitásával
egyezően alátámasztották a vízbefulladás tényét (azaz mind a vízminta, mind valamely
poszt mortem szövetminta pozitív eredményt adott valamely algaspecifikus
oligonukleotiddal).
Nyolc esetben alkalmaztam a vízbefulladástól eltérő ok (önakasztás illetve
gyógyszermérgezés) miatt elhunyt holttestekből származó poszt mortem szövetmintákat
(lép és májszövet), amely esetekben negatív PCR eredményt kaptam a kísérletek során
alkalmazott primerpárokkal.
6. táblázat
Vízbefulladásos esetekből származó poszt mortem szövetek vizsgálatai eredményeinek
áttekintése.
* Pozitív az eredmény, ha valamely, vagy minden, a 2. táblázatban felsorolt primerrel DNS
pozitivitást láttam. Negatív az eredmény, ha minden primerrel negatív eredményt kaptam.
** n.b.= a hatóság nem biztosított mintát
PCR eredménye*
Diatóma teszt eredménye Víz Lép
1. eset pozitív pozitív negatív
2. eset
3. eset
4. eset
pozitív
pozitív
n.b.**
pozitív
pozitív
pozitív
negatív
negatív
negatív
46
Négy esetben pozitív PCR eredményt kaptam, így az általam leírt módszer
támogatta a vízbefulladás tényét (ezen esetek áttekintése a 6. táblázatban látható). Ennek
a négy esetnek az előző esetekhez képest az az érdekessége, hogy a diatóma teszt mind a
víz, mind a szervek mikroszkópos vizsgálatakor negatív eredményt adott, ám a
boncoláskor és toxikológiai vizsgálattal a vízbefulladáson kívül minden más kizárásra
került. Az említett esetekhez tartozó PCR eredményeink összefoglalása a 7. táblázatban
látható. Az 1. esethez tartozó gélfotót a 20. ábra szemlélteti.
1. eset 2. eset 3. eset 4. eset
életkor 54 év 2 év 53 év 35 év
víz típusa és mélysége talajvíz
(200 mm)
tüzivíztározó
(500 mm)
élményfürdő árok
(100 mm)
holttest megtalálása <1 nap <1 óra <1 óra <1 nap
gyógyszerszármazékok negatív negatív negatív negatív
alkoholfogyasztás 2,71 g/L
(vér)
3,61 g/L
(vizelet)
negatív 0,21 g/L
(vér)
3,77 g/L
(vér)
5,09 g/L
(vizelet)
diatóma teszt
eredménye
negatív negatív negatív negatív
7. táblázat
Négy, negatív diatóma teszttel járó vízbefulladásos eset áttekintése.
47
20. ábra
A 7. táblázatban ismertetett 1. esethez tartozó gélfotó (CBR F-R primerek).
L - Hyper Ladder II; 1 - templát mentes kontroll; 2 – 1. sz. negatív kontroll: bonctermi vízből
származó DNS; 3 – 2. sz. negatív kontroll: nem vízbefulladás miatt elhunyt áldozat lépéből izolált
DNS; 4 – a vízbefulladás helyszínét képező vízből ízolált DNS; 5 – a vízbefulladás miatt elhunyt
áldozat lépéből izolált DNS; 6 – pozitív kontroll: Synechococcus sp. algatörzsből izolált DNS
L 1 3 2 5 4 6
700 bp
48
5. EREDMÉNYEK MEGVITATÁSA
I. A STATISZTIKAI VIZSGÁLAT EREDMÉNYEINEK MEGVITATÁSA
Amikor a vízbefulladások vizsgálatának kérdésköre, mint kutatási téma felmerült,
első lépésként felmértem a magyarországi, és elsősorban a környékbeli vízbefulladások
éves számát és azok körülményeit (ok, helyszín, élvezeti szerek fogyasztása stb.). A
felmérés szükségességét több szempontból is elengedhetetlennek tartottam: ennek egyik
oka az volt, hogy a vízbefulladás, mint halálok, nem szerepel kiemelt helyen a
köztudatban, azaz, az igazságügyi orvostanban kívülállónak tekinthető laikusok nehezen
hiszik el, hogy a vízbefulladás valóban olyan problémakör, amellyel érdemes foglalkozni.
Szerettem volna ehhez számszerű adatokkal hozzájárulni. Különösen érdekes volt
megvizsgálni a régió vízbefulladásainak helyszíneit, hiszen a dél-dunántúli régió
(elsősorban Baranya-megye) a többi megyéhez viszonyítva természetes vizekben
szegény. A régió vizeinek felmérése más szempontból is fontos volt: a vizek felmérése
után adatainkkal felkerestem a tihanyi Balatoni Limnológiai Kutatóintézet
Hidrobotanikai Osztályát (Magyar Tudományos Akadémia, Ökológiai Kutatóközpont),
és az ott dolgozó algológusok segítségével meghatároztuk, hogy melyek a régióbeli vizek
leggyakoribb algacsoportjai, amelyeket érdemes a DNS alapú kutatás
célorganizmusainak választani. Azaz, melyek azok a vízben élő, egysejtű organizmusok,
amelyek méretükből és előfordulásukból adódóan megfelelően nagy eséllyel jutnak el a
fuldokló áldozat szerveihez és jelenlétük kimutatható.
114, 2008 és 2012 közötti vízbefulladásos haláleset statisztikai elemzését
végeztem el. Ezek a dél-dunántúli természetes és mesterséges vizekben bekövetkezett
vízbefulladások hasonlítanak a WHO által közölt nemzetközi adatokhoz, ám az adatok
elemzésekor számos figyelemreméltó különbséget is találtam.
A nemek megoszlása az általam vizsgált esetekben nagyon hasonló a nemzetközi
adatokhoz: az elhunytak kétharmada volt férfi [1][2][6][77][78][82].
A dél-dunántúli, vízbefulladás miatt elhunytak korának megoszlása eltért más
országok adataitól. A WHO szerint az életkor magas kockázati tényezőt jelent és
összefüggésbe hozható a (gyermek)felügyelettel [1]. A legmagasabb vízbefulladási ráta
világviszonylatban az 5 év alatti gyermekeket érinti, szorosan követi ezt a csoportot az 5-
14 év közöttiek korcsoportja. A WHO Csendes-óceán nyugati régiójában, ezekben a
49
korcsoportokban a vízbefulladás miatti elhalálozás gyakoribb, mint bármilyen más
halálok [1][2][75][74][77]. Magyarországon a vizsgált 5 éves periódusban mindössze egy
halálos esetet regisztráltak a vizsgált dél-dunántúli régióban a 10 év alattiak körében.
Talán ez visszavezethető a Magyarországon élő kiskorúakra irányuló kiemelt figyelemre,
összevetve a kevésbé fejlett vagy fejlődő országokkal. A legmagasabb vízbefulladási ráta
az életkorokat tekintve az 51-70 év közöttiekre volt jellemző [6].
Elemzésem alapján az alkoholfogyasztás nagymértékben hozzájárul a
vízbefulladáshoz. Az esetek 31,58%-ában (36 eset a 114-ből) az elhunytak
véralkoholszintje 1,51 ezrelék fölött volt. Ilyen magas véralkoholszint (1,50-2,50‰, azaz
150-250 mg%) közepes fokú alkoholos befolyásoltságnak minősül. Ez azt jelenti, hogy
az adott személy reflexei lassulnak, a reakcióidő megnő, a motoros aktivitás zavart
szenved és mindezek együtt az önmentő képesség csökkenéséhez vezetnek [83]. Számos
tanulmányból hiányzik a véralkoholszint és a vízbefulladás közötti összefüggések
vizsgálata (pl.: közlemények Iránból) [77][81][84]. Azokban a - leginkább európai -
tanulmányokban azonban, ahol az elhunytak véralkoholszintjét vizsgálták, egyértelmű
összefüggés mutatkozott az alkoholfogyasztás és a vízbefulladás ténye között [78]. A
nemzetközi irodalommal összevetve az eredményeket, az általam vizsgált esetekben a
mért véralkohol-koncentráció értékek átlagosan magasabbak voltak a vízbefulladt
áldozatok körében.
11 esetben (74 esetből), azaz a vizsgált esetek 14,86%-ában írták le valamilyen
gyógyszer vagy kábítószer jelenlétét a vérben. Ezzel szemben a nemzetközi adatok azt
mutatják, hogy az alkoholfogyasztás mellett a kábítószer fogyasztás szintén kiemelkedő
rizikófaktora a vízbefulladásnak [78].
A vízbefulladások számának szezonális megoszlása hasonló más, négy évszakkal
rendelkező országokéhoz: a vízbefulladások nagy része a melegebb, nyári hónapokban
történt: vizsgálatom során júliustól augusztusig észleltem egy kiugrást az esetek
számában (jellemző ok: sport- és más okok miatt bekövetkezett balesetek) [2][3][39][85].
Kissé szokatlan, hogy a téli időszakban az öngyilkosságok száma jelentős volt.
Magyarország dél-nyugati régiójában a vizsgált időszakban a legtöbb
vízbefulladás természetes vizekben történt: az esetek nagy részének helyszínei folyók és
tavak voltak. A vízbefulladások helyszíneit összehasonlítva a nemzetközi adatokkal, jól
látszik, hogy országunkban jóval kisebb a beltéri mesterséges vizekben (pl. élményfürdő)
és kerti tavakban vízbefulladás miatt elhunytak száma [2][78]. Más országokra jellemző,
hogy a kerti tavakban és uszodákban bekövetkező esetek száma magasabb a gyermekek
50
körében, azonban nálunk a gyermekkorúak között egyébként is alacsonyabb volt a
vízbefulladásos halálesetek száma [1][85][86][87][84].
Más országok statisztikáival összehasonlítva az adatainkat kitűnik, hogy nálunk
kevesen fulladtak vízbe sportolás közben. A Balaton déli részén bekövetkező
vízbefulladásos halálesetek az ISZKI kaposvári kirendeltségének hatókörébe tartoznak.
A Balaton kedvelt úti célja a vízi sportolási lehetőségek széles körét kihasználók számára,
mégis, a kis vízmélység az úszást kedvelők számára nem teszi népszerűvé a tavat. A
melegebb időszakban (tavasztól ősz végéig) a tavon kétfokozatú viharjelzés van
érvényben, illetve a Nemzeti Közlekedési Hatóság előírja mentőmellény alkalmazását a
vízi sporteszközök használatakor. Úgy gondolom, kiemelkedő jelentősége van mindkét
ténynek a sportaktivitás közben bekövetkező vízbefulladások kifejezetten alacsony
számában [88][89][90]. Magyarországon, főleg a falvakban az öngyilkosság
elkövetésének gyakori módja a kútba ugrás (az idősek körében) [81]. Ez az elkövetési
mód leginkább az idősebbekre volt jellemző és mindkét nem esetében gyakori volt [91].
Sok más országhoz hasonlóan Magyarországról is elmondható, hogy az életkorral az
öngyilkosságok száma is növekszik [78][81][91].
Mindent összegezve elemzésem alapján kijelenthetjük, hogy a fő
vízbefulladáshoz köthető kockázati tényezők a következők: (1) férfi nem (71,05%), (2)
51 és 70 év közötti életkor (44,73%) és (3) alkoholfogyasztás (64,04%) [1][2][78].
Vizsgálataim során nyilvánvalóvá vált, hogy a véletlenül bekövetkező balesetek
(és kisebb mértékben a vízbefulladás általi öngyilkosságok) szoros összefüggést
mutatnak az alkoholfogyasztással. Figyelembe kell venni tehát ezeket a kockázati
tényezőket a prevenciós megoldások kidolgozásakor. Reményeim szerint ezek az
eredmények felhívják a figyelmet az 51-70 éves korcsoportra, hiszen ebben a csoportban
volt a legmagasabb a vízbefulladások száma. Fontos, hogy kerüljük az alkoholfogyasztást
víz közelében végzett sportolási és szabadidő tevékenység idején, mert amellett, hogy az
alkohol növeli az önbizalmat, csökkenti a potenciális áldozatok veszély-felismerési és
önmentési képességét [39][84][85][86].
51
II. A VÍZBEFULLADÁS BIZONYÍTÁSÁRA ALKALMAZOTT MIKROSZKÓPOS ÉS
MOLEKULÁRIS BIOLÓGIAI TECHNIKA EREDMÉNYEINEK MEGVITATÁSA
A vízbefulladás tényének megállapítása jelenleg is nehéz: nincsenek specifikus
boncjelei, ugyanis azok a legtöbb fulladásos halálnál megfigyelhetők [8][11][12]. Mi
több, egyes boncleletek (pl. habgomba jelenléte) megjelennek a vízbefulladások egy
részében, máskor azonban az előrehaladott bomlás miatt hiányozhatnak is [8][92].
Habár a diatóma teszt a leginkább elterjedt módszer a boncolás során prediktált
diagnózis támogatására, számos hátránya ismert. A negatív diatóma teszt nem zárja ki a
vízbefulladás lehetőségét, és csupán a diatóma teszt negativitására támaszkodni
félrevezető lehet. (1) Ha a vízbefulladás helyszínét képező víz kevés diatómát tartalmaz,
vagy egyáltalán nem tartalmaz diatómát [93], az esély csökken a mikroszkópos
kimutatásra. Ennek egyik oka lehet, hogy a diatómák előfordulását a vizekben számos
környezeti faktor befolyásolja (víz típusa, hőmérséklete, fénymennyiség,
tápanyagtartalom, vízszennyezés, algavirágzás, más vízi élőlények stb.), megjelenésük és
a vizek fajösszetétele szezonálisan változó [92][93][94][95][96]. (2) Amennyiben a
fuldoklás rövid ideig tart, az algáknak nincs elég idejük arra, hogy eljussanak a tüdőtől a
szervekig (ez esetben a PCR alapú vizsgálattal sem várható pozitív eredmény). (3) A
szövetek savas roncsolása következtében a kovavázak is károsodnak, egy részük teljesen
elveszhet [8][92]. (4) A teszt során alkalmazott vegyszerek káros hatással vannak a
vizsgálatot végző személy szervezetére. (5) Ezen kívül az algák észrevétele a
csonttörmeléket is tartalmazó mikroszkópos csontvelő preparátumban gyakorlott
vizsgálót igényel. Habár már a ’60-as években megkérdőjelezték a mikroszkópos
módszer alkalmazhatóságát a vízbefulladás bizonyítására, manapság is egyre több kutatás
veti fel, hogy a diatóma teszt néhány esetben álnegatív vagy (6) álpozitív lehet
[8][12][16][49][50][52][56]. Mindezeket összevetve célszerűnek látszik más algafajok
(pikoeukarióták, pikocianobaktériumok) mikroszkópos kimutatását is megcélozni a
diatómák mellett (fluoreszcens mikroszkópia), vagy a savas emésztés helyett enzimatikus
(proteinase K) emésztést alkalmazni [32]. Előbbi esetben a detektálásnak azért lesz
nagyobb az esélye, mert a fénymikroszkóposan vizsgálható algacsoportok számát
terjesztjük ki, az enzimatikus emésztés alkalmazásával pedig kisebb az esély arra, hogy
az apró, finom kovavázak összetöredeznek vagy teljesen elvesznek (a bentikus
kovamoszat fajok nem csak nagyobb méretük miatt jutnak be kisebb valószínűséggel a
52
szervezetbe fuldoklás során, hanem az aljzathoz tapadó életmódjuk miatt is, vagyis akkor
nagyobb az esély a bekerülésükre, ha az áldozat felkavarja a víz medrét).
Vizsgálataim alapján úgy gondolom, hogy amennyiben a vízbefulladás
helyszínéről származó víz igen kevés algát tartalmaz, a poszt mortem szövetminta
esetében a preparátum vizsgálatát javasolt fordított plankton mikroszkóppal elvégezni.
Ezen mikroszkópos technikát alkalmazva az egy térfogategységre eső, azaz a mintában
található minden egyes alga megvizsgálható, ugyanis a Lugol-oldatban található jód az
algák pórusaiba beleülve az összes algát mintegy „lehúzza” a vizsgálandó felületre.
Jelen dolgozatban a pozitív diatóma tesztek megerősítése mellett négy olyan
esetben is sikerrel alkalmaztam a PCR módszert a vízbefulladás diagnózisának
támogatására, amikor a diatóma teszt negatív volt. Ezekben az esetekben a vízbefulladás
tényét a boncolás és a szövettan is megerősítette, a toxikológiai vizsgálat kizárta a
mérgezés lehetőségét, valamint a vízbe kerülés körülményeinek feltárását a szemtanúk
leírásai is alátámasztották. Ebben a négy esetben a következő boncleletek leírása történt:
száraz, puffadt, felfújt tüdők; Paltauf foltok; testszerte folyékony, sötét szederjes vér,
pangásos belső szervek és vérszegény lép. A szövettan során emphysema aquosum került
leírásra és minden más halálok kizárásra került.
Ahogy a diatóma teszt esetében, úgy az általam alkalmazott módszer esetében is
igaz, hogy a DNS alapú tesztek érzékenyek a kontaminációra. Ezért a PCR vizsgálat során
számos negatív kontroll alkalmazására van szükség. A poszt mortem szövetminták
fitoplanktonnal való szennyeződésnek két forrása lehetséges: a fitoplankton forrása lehet
maga a bőrfelszín (a holttest vízben állása miatt), másrészt a boncolás során alkalmazott
csapvíz. Ezen okok miatt különösen fontos a körültekintő mintavétel, fontos, hogy a
holttest lemosásakor ügyeljünk arra, hogy a szervek ne érintkezzenek a bőrfelszínnel, és
a lemosásra lehetőség szerint algamentes vizet alkalmazzunk.
A kísérletek során mind a laboratóriumi, mind a bonctermi vízből izoláltam DNS-
t, ezek a vizsgálatok negatív eredménnyel jártak. A kontamináció lehetősége aprólékos
mintaelőkészítés és steril eszközök használatával jelentősen csökkenthető, a negatív
kontrollok alkalmazása és a PCR eredmények együttes értelmezése elengedhetetlen [63].
Az általam leírt, PCR alapú módszer jó kiegészítője lehet a jelenleg alkalmazott
mikroszkópos módszernek. Számos algafajból történő DNS izolálásához rendelkezésre
állnak megbízható protokollok, amelyek - a diatóma teszttel szemben - nem igénylik az
egészségre káros vegyszerek alkalmazását. A DNS alapú módszer másik nagy előnye,
hogy a PCR technika érzékenységéből és specifikusságából adódóan, már kevés alga
53
jelenléte esetén is nagy eséllyel várható pozitív eredményt a mikroszkópos módszerrel
ellentétben. A diatóma teszt és a PCR alapú módszer előnyeit és hátrányait a 8.
táblázatban gyűjtöttem össze.
A négy, negatív diatóma teszt eredményt adó eset mutatja, hogy amennyiben a
vízbefulladás helyszínét képező víz kevés diatómát tartalmaz, vagy egyáltalán nem
tartalmaz diatómát [49][50][97], más fitoplankton fajok (cianobaktériumok, zöld
pikoalgák) kimutatását érdemes megcélozni. E fajok a diatómákhoz viszonyítva kisebb
méretűek, ezért rövidebb ideig tartó fuldoklás esetén is nagy valószínűséggel jutnak el a
véráramba és annak segítségével a szervekhez. Habár kevés adat ismert a baktériumok és
más algák passzív penetrációjáról, úgy tűnik, hogy a vízben ázó holttest ép kültakarója
esetén nem jutnak el a szervekhez [52]. Ennek igazolására Lucci és munkatársai 2008-
ban jelentettek meg egy tanulmányt a poszt mortem bakteriális invázió hiányáról [16].
Amennyiben tehát a vízbefulladás tényének megerősítésére alkalmazható
molekuláris biológiai módszert szeretnénk intézetünk mindennapi gyakorlatába
bevezetni, első lépésként javasolt algológusok segítségével a környékbeli vizek
algaösszetételének feltérképezése annak érdekében, hogy a megfelelő algacsoportok
kimutatását célozzuk meg. A PCR elvégzésekor célszerű minél több csoport kimutatását
megtervezni, ugyanis ezzel növelhető a pozitív eredmény esélye. Az általam vizsgált
esetekben több primer párral végeztem el a PCR-t, egyes esetekben a diatóma specifikus
primerekkel, máskor a zöldalgákra vagy a cianobaktériumokra specifikus primerekkel
kaptam negatív eredményt. Már valamely primerrel kapott pozitív eredmény is támogatja
a vízbefulladás diagnózisát, hiszen a pozitív eredmény, azaz a poszt mortem szövet DNS
pozitivitása azt a tényt valószínűsíti, hogy az áldozat vízbefulladás miatt hunyt el. Fontos,
hogy vizsgálatainkhoz olyan oligonukleotidokat válasszunk, amelyek a humán DNS
szekvencián nem ismernek fel szakaszokat, csak az általunk keresett algacsoportokra
specifikusak.
Jelen dolgozatban felsorolt eredményeim bizonyítják, hogy az általam leírt,
egyszerűen alkalmazható PCR alapú vizsgálat a mindennapi igazságügyi orvostani
gyakorlatba átültethető, mivel annak eredménye további bizonyítékot szolgáltathat a
vízbefulladásra a bonclelet mellett olyan esetekben, amikor a diatóma teszt eredménye
negatív.
54
8. táblázat
A diatóma teszt és a PCR alapú módszer előnyeinek és hátrányainak összehasonlítása.
Diatóma teszt PCR alapú teszt
Előnyök
Megfizethető
Kis anyag- és
eszközigény
Számos kontroll
alkalmazható
Bármilyen algacsoport
kimutatása lehetséges
pozitív eredmény lehetősége
növelhető
Nem szükséges hozzáértő
személyzet
Speciális esetekben is
alkalmazható (pl.
vízbefulladás konkrét
helyszínének meghatározása)
Egészséget nem károsító
anyagok szükségesek hozzá
Kis mintaigény
Már egy alga DNS-e is
felsokszorozható
Gyors eredmény (néhány
óra)
A vízminta és a poszt
mortem szövetek egy időben
vizsgálhatók
Hátrányok
Nagy háttérzaj
Ártalmas anyagok
alkalmazása (savak)
Gyakorlat szükséges az
algák felismeréséhez
Az algavázak
összetöredezhetnek
vagy elveszhetnek (fals
negatív eredmény)
Kevés alga esetén nagy
az esély a negatív
eredményre
Kontrollok
korlátozottan
alkalmazhatóak
Egyes esetekben fals
pozitív eredményt adhat
Hosszú időt vesz
igénybe (O/N emésztés)
Magasabb egyszeri költségek
(thermocycler beszerzése)
Kontamináció veszélye
(kontrollok alkalmazásával
kizárható)
55
6. ÖSSZEFOGLALÁS
Jelen dolgozatban összefoglaltam a Dél-Dunántúlon 2008 és 2012 között történt
vízbefulladások jellemzőit és meghatároztam a főbb rizikócsoportokat. Az
eredmények közül kiemelendő, hogy a közép-koraidős korcsoportba eső,
alkoholos befolyásoltság alatt álló férfiak a leginkább veszélyeztetett csoport a
vízbefulladás lehetőségének szempontjából.
Javaslatot tettem a klasszikus diatóma teszt módosításának lehetőségeire a
speciális körülmények (pl. kevés diatómát tartalmazó víz) esetén történő
vízbefulladások helyszínéről származó víz vizsgálatakor.
A klasszikus, mikroszkópos diatóma teszt megerősítése mellett bemutattam négy
olyan esetet, amikor a vízbefulladás diagnózisának bizonyítására az igazságügyi
orvostani gyakorlatban alkalmazott módszer, a diatóma teszt valamilyen okból
negatív eredménnyel járt, amely a bonclelettel összehasonlítva ellentmondásos
volt. Az általam alkalmazott DNS alapú módszerrel azonban egy vagy több
algaspecifikus PCR primerrel kapott pozitív eredménnyel támasztottam alá a
vízbefulladás tényét.
Javaslatot tettem egy olyan, a rutinba átültethető, DNS alapú módszer gyakorlati
alkalmazására, amely széleskörűen alkalmazható az édes- vagy sósvizekben
történő vízbefulladások esetében, a vízbefulladás helyszínét képező víz
algaösszetételének feltérképezése után.
56
7. IRODALOMJEGYZÉK
[1] WHO | Drowning Fact sheet N°347, (2014).
http://www.who.int/mediacentre/factsheets/fs347/en/ (accessed January 22,
2014).
[2] World Health Organization, Global Report on drowning: preventing a leading
killer, (2014) 58.
[3] S.N. Forjuoh, Safety at play: let’s all help to prevent drowning., Int. J. Inj. Contr.
Saf. Promot. 18 (2011) 95–6. doi:10.1080/17457300.2011.575282.
[4] WHO, Water-related Diseases, (2001).
http://www.who.int/water_sanitation_health/diseases/drowning/en/#.Ut_OvBWru
4M.mendeley (accessed January 22, 2014).
[5] Központi Statisztikai Hivatal, (n.d.). http://www.ksh.hu/.
[6] E. Rácz, F. Könczöl, H. Mészáros, Z. Kozma, M. Mayer, Z. Porpáczy, V.S. Poór,
K. Sipos, Drowning-related fatalities during a 5-year period (2008–2012) in
South-West Hungary – A retrospective study, J. Forensic Leg. Med. 31 (2015) 7–
11. doi:10.1016/j.jflm.2015.01.001.
[7] P. Sótonyi, Az igazságügyi orvostan alapjai, Semmelweis Kiadó és Multimédia
Stúdió, 2011.
[8] P. Saukko, B. Knight, Knight’s Forensic Pathology, 3rd ed., CRC Press, 2004.
[9] L. Tamáska, Igazságügyi orvostan (Kézirat), Budapesti Orvostudományi
Egyetem, 1960.
[10] B. Kenyeres, A törvényszéki orvostan tankönyve I-II., Universitas, Budapest,
1925.
[11] M.H. Piette, E. De Letter, Drowning: still a difficult autopsy diagnosis., Forensic
Sci. Int. 163 (2006) 1–9. doi:10.1016/j.forsciint.2004.10.027.
[12] N. Foged, Diatoms and drowning -- once more., Forensic Sci. Int. 21 (1983) 153–
159.
[13] A. Gunn, Essential Forensic Biology, Wiley, 2006.
[14] J. Azparren, I. de la Rosa, M. Sancho, Biventricular measurement of blood
strontium in real cases of drowning., Forensic Sci. Int. 69 (1994) 139–48.
http://www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed/7813997 (accessed January 24, 2011).
[15] J.E. Azparren, A. Ortega, H. Bueno, M. Andreu, Blood strontium concentration
related to the length of the agonal period in seawater drowning cases, Forensic
Sci. Int. 108 (2000) 51–60.
57
[16] A. Lucci, C.P. Campobasso, A. Cirnelli, G. Lorenzini, A promising
microbiological test for the diagnosis of drowning., Forensic Sci. Int. 182 (2008)
20–6. doi:10.1016/j.forsciint.2008.09.004.
[17] T. Tomonaga, Identification of death by the disorganization method, Jpn. J. Leg.
Med. 8 (1954) 143–147.
[18] H. OTTO, On the demonstration of diatoms in human lung dust., Frankfurter
Zeitschrift Für Pathol. 71 (1961) 176–81.
http://www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed/13731658.
[19] M. Kobayashi, Y. Yamada, W.-D. Zhang, Y. Itakura, M. Nagao, T. Takatori,
Novel detection of plankton from lung tissue by enzymatic digestion method,
Forensic Sci. Int. 60 (1993) 81–90. doi:10.1016/0379-0738(93)90095-R.
[20] R. Jeanmonod, C. Staub, B. Mermillod, The reliability of cardiac haemodilution
as a diagnostic test of drowning., Forensic Sci. Int. 52 (1992) 171–80.
http://www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed/1601349.
[21] H.G. SWANN, N.R. SPAFFORD, Body salt and water changes during fresh and
sea water drowning., Tex. Rep. Biol. Med. 9 (1951) 356–82.
http://www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed/14835472.
[22] J. Azparren, Diagnosing death by drowning in fresh water using blood strontium
as an indicator, Forensic Sci. Int. 137 (2003) 55–59. doi:10.1016/S0379-
0738(03)00284-6.
[23] J.E. Azparren, G. Vallejo, E. Reyes, a Herranz, M. Sancho, Study of the
diagnostic value of strontium, chloride, haemoglobin and diatoms in immersion
cases., Forensic Sci. Int. 91 (1998) 123–32.
http://www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed/9549902.
[24] J.E. Azparren, C. Cubero, E. Perucha, P. Martínez, G. Vallejo, Comparison
between lung weight and blood strontium in bodies found in seawater., Forensic
Sci. Int. 168 (2007) 128–32. doi:10.1016/j.forsciint.2006.07.001.
[25] J.E. Azparren, E. Perucha, P. Martínez, R. Muñoz, G. Vallejo, Factors affecting
strontium absorption in drownings., Forensic Sci. Int. 168 (2007) 138–42.
doi:10.1016/j.forsciint.2006.07.003.
[26] M.D. Pérez-Cárceles, S. del Pozo, A. Sibón, J.A. Noguera, E. Osuna, M.A.
Vizcaya, A. Luna, Serum biochemical markers in drowning: diagnostic efficacy
of Strontium and other trace elements., Forensic Sci. Int. 214 (2012) 159–66.
doi:10.1016/j.forsciint.2011.07.047.
[27] J. Schopf, B. Packer, Early Archean (3.3-billion to 3.5-billion-year-old)
microfossils from Warrawoona Group, Australia, Science (80-. ). 237 (1987) 70–
73. doi:10.1126/science.11539686.
[28] S. Bengtson, V. Belivanova, B. Rasmussen, M. Whitehouse, The controversial
“Cambrian” fossils of the Vindhyan are real but more than a billion years older.,
Proc. Natl. Acad. Sci. U. S. A. 106 (2009) 7729–7734.
58
doi:10.1073/pnas.0812460106.
[29] J.E. Graham, L.W. Wilcox, L.E. Graham, Algae (2nd Edition), Benjamin
Cummings, 2009.
[30] F.E. Round, R.M. Crawford, D.G. Mann, Diatoms: Biology and Morphology of
the Genera, Cambridge University Press, 2007.
[31] V. Revenstorf, Der Nachweis der aspirierten Etränkungsflüssigkeit als Kriterium
des Todes durch Etrinken., Vereteljahresschs Geritchl. Med. Off. Sanitaetswes.
27 (1904) 274–279.
[32] M. Ming, X. Meng, E. Wang, Evaluation of four digestive methods for extracting
diatoms., Forensic Sci. Int. 170 (2007) 29–34.
doi:10.1016/j.forsciint.2006.08.022.
[33] B. Ludes, M. Coste, N. North, S. Doray, A. Tracqui, P. Kintz, Diatom analysis in
victim’s tissues as an indicator of the site of drowning., Int. J. Legal Med. 112
(1999) 163–6. http://www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed/10335878 (accessed
February 22, 2011).
[34] L. Vörös, ed., Balatoni Természetkalauz, MTA Balatoni Limnológiai
Kutatóintézet, Tihany, 2011.
[35] D.G. Mann, P. Vanormelingen, An Inordinate Fondness? The Number,
Distributions, and Origins of Diatom Species, J. Eukaryot. Microbiol. 60 (2013)
414–420. doi:10.1111/jeu.12047.
[36] A. Auer, M. Möttönen, Diatoms and drowning., Zeitschrift Fur Rechtsmedizin. J.
Leg. Med. 101 (1988) 87–98. http://www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed/3188674.
[37] N.K. Ibrahim, F.B. Mustafa, Spatial and Temporal Variations of Silica in a
Disturbed Tropical River Basin, Sains Malaysiana. 39 (2010) 189–198.
[38] A.J. Peabody, Diatoms in forensic science, Forensic Sci. Soc. 17 (1977) 81–87.
doi:10.1016/S0015-7368(77)71130-2.
[39] E.J. Armstrong, K.L. Erskine, Water-Related Death Investigation: Practical
Methods and Forensic Applications, CRC Press, 2010.
[40] M.K. Thakar, R. Singh, Diatomological mapping of water bodies for the
diagnosis of drowning cases., J. Forensic Leg. Med. 17 (2010) 18–25.
doi:10.1016/j.jflm.2009.07.016.
[41] K. Verma, Role of Diatoms in the World of Forensic Science, J. Forensic Res. 4
(2013) 2–5. doi:10.4172/2157-7145.1000181.
[42] Y. Fukui, M. Hata, S. Takahashi, K. Matsubara, A new method for detecting
diatoms in human organs., Forensic Sci. Int. 16 (1980) 67–74.
http://www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed/7399380.
[43] E.J. Payne-James, A. Busuttil, W. Smock, eds., Forensic Medicine: Clinical and
59
Pathological Aspects, Greenwich Medical Media, 2002.
[44] E. Kakizaki, S. Kozawa, N. Imamura, T. Uchiyama, S. Nishida, M. Sakai, N.
Yukawa, Detection of marine and freshwater bacterioplankton in immersed
victims: Post-mortem bacterial invasion does not readily occur., Forensic Sci. Int.
(2011). doi:10.1016/j.forsciint.2011.03.036.
[45] B. Ludes, S. Quantin, M. Coste, P. Mangin, Application of a simple enzymatic
digestion method for diatom detection in the diagnosis of drowning in putrified
corpses by diatom analysis., Int. J. Legal Med. 107 (1994) 37–41.
http://www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed/7999644.
[46] T. Takeichi, O. Kitamura, Detection of diatom in formalin-fixed tissue by
proteinase K digestion., Forensic Sci. Int. 190 (2009) 19–23.
doi:10.1016/j.forsciint.2009.05.005.
[47] P.A. Díaz-Palma, A. Alucema, G. Hayashida, N.I. Maidana, Development and
standardization of a microalgae test for determining deaths by drowning.,
Forensic Sci. Int. 184 (2009) 37–41. doi:10.1016/j.forsciint.2008.11.015.
[48] R. Singh, Deepa, R. Kaur, Diatomological mapping of water bodies--a future
perspective., J. Forensic Leg. Med. 20 (2013) 622–5.
doi:10.1016/j.jflm.2013.03.031.
[49] M.S. Pollanen, C. Cheung, D. a Chiasson, The diagnostic value of the diatom test
for drowning, I. Utility: a retrospective analysis of 771 cases of drowning in
Ontario, Canada., J. Forensic Sci. 42 (1997) 281–5.
http://www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed/9068187.
[50] M.S. Pollanen, The diagnostic value of the diatom test for drowning, II. Validity:
analysis of diatoms in bone marrow and drowning medium., J. Forensic Sci. 42
(1997) 286–90. http://www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed/9068188.
[51] B. Gylseth, G. Mowé, A. Watson, Diatoms in lung tissue, Lancet. 314 (1979)
1375. doi:10.1016/S0140-6736(79)92865-4.
[52] F. Bortolotti, G. Del Balzo, R. Calza, F. Valerio, F. Tagliaro, Testing the
specificity of the diatom test: search for false-positives., Med. Sci. Law. 51 Suppl
1 (2011) S7–S10. doi:10.1258/msl.2010.010057.
[53] B. Schellmann, W. Sperl, Diatomeen-Nachweis im Knochenmark (Femur)
Nichtertrunkener, Zeitschrift Für Rechtsmedizin. 83 (1979) 319–324.
doi:10.1007/BF01882178.
[54] V. Schneider, Bemerkungen zu der Arbeit von B. Schellmann und W. Sperl
“Diatomeen-Nachweis im Knochenmark (Femur) Nichtertrunkener,” Zeitschrift
Für Rechtsmedizin. 85 (1980). doi:10.1007/BF00201295.
[55] J. Payne-James, A. Busuttil, W. Smock, eds., Forensic Medicine: Clinical and
Pathological Aspects, 1st editio, Greenwich Medical Media, 2002.
[56] P. Lunetta, A. Miettinen, K. Spilling, A. Sajantila, False-positive diatom test: a
60
real challenge? A post-mortem study using standardized protocols., Leg. Med.
(Tokyo). 15 (2013) 229–34. doi:10.1016/j.legalmed.2013.03.002.
[57] T. Koseki, Fundamental examinations of experimental materials and control
animals on the diagnosis of death from drowning by the diatom method, Acta
Med Biol. 15 (1968) 207–219.
[58] A.M. Langer, A.D. Mackler, I. Rubin, E.C. Hammond, I.J. Selikoff, Inorganic
Particles in Cigars and Cigar Smoke, Science (80-. ). 174 (1971) 585–587.
doi:10.1126/science.174.4009.585.
[59] A. Morel, Y.-H. Ahn, F. Partensky, D. Vaulot, H. Claustre, Prochlorococcus and
Synechococcus: A comparative study of their optical properties in relation to
their size and pigmentation, J. Mar. Res. 51 (1993) 617–649.
doi:10.1357/0022240933223963.
[60] M. Kane, T. Fukunaga, H. Maeda, K. Nishi, The detection of picoplankton 16S
rDNA in cases of drowning., Int. J. Legal Med. 108 (1996) 323–6.
http://www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed/8793643 (accessed February 11, 2014).
[61] P. Fernández, L. Morales, C. Vázquez, A.M. Bermejo, M.J. Tabernero, HPLC–
DAD determination of opioids, cocaine and their metabolites in plasma, Forensic
Sci. Int. 161 (2006) 31–35. doi:10.1016/j.forsciint.2005.10.016.
[62] M. Mayer, A. Benko, A. Huszar, K. Sipos, A. Lajtai, A. Lakatos, Z. Porpaczy,
Simultaneous Determination of 4-Substituted Cathinones (4-MMC, 4-MEC and
4-FMC) in Human Urine by HPLC-DAD, J. Chromatogr. Sci. 51 (2013) 861–
866. doi:10.1093/chromsci/bms183.
[63] J. Hürlimann, P. Feer, F. Elber, K. Niederberger, R. Dirnhofer, D. Wyler, Diatom
detection in the diagnosis of death by drowning., Int. J. Legal Med. 114 (2000)
6–14. http://www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed/11197630.
[64] P.F. Kemp, J.J. Cole, B.F. Sherr, E.B. Sherr, eds., Handbook of Methods in
Aquatic Microbial Ecology, CRC Press, 1993.
[65] B.A. Whitton, M. Potts, eds., The Ecology of Cyanobacteria: Their Diversity in
Time and Space, Springer Science & Business Media, 2000.
[66] L.M.L. Nollet, L.S.P. De Gelder, eds., Handbook of Water Analysis, Third
Edition, CRC Press, 2013.
[67] P.S. Walsh, D.A. Metzger, R. Higuchi, Chelex 100 as a medium for simple
extraction of DNA for PCR-based typing from forensic material., Biotechniques.
10 (1991) 506–13. http://www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed/1867860 (accessed
October 19, 2011).
[68] U. Nübel, F. Garcia-Pichel, G. Muyzer, PCR primers to amplify 16S rRNA genes
from cyanobacteria, Appl. Environ. Microbiol. 63 (1997) 3327–3332.
[69] F. Chen, K. Wang, J. Kan, D.S. Bachoon, J. Lu, S. Lau, L. Campbell,
Phylogenetic diversity of Synechococcus in the Chesapeake Bay revealed by
61
Rilbulose-1,5-bisphosphate carboxylase-oxygenase (RuBisCO) large subunit
gene (rbcL) sequences, Aquat. Microb. Ecol. 36 (2004) 153–164.
doi:10.3354/ame036153.
[70] S. Abe, M. Suto, H. Nakamura, H. Gunji, K. Hiraiwa, T. Suzuki, T. Itoh, H.
Kochi, G. Hoshiai, A novel PCR method for identifying plankton in cases of
death by drowning., Med. Sci. Law. 43 (2003) 23–30.
http://www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed/12627677.
[71] L.-K. Kang, F.-H. Tsui, J. Chang, Quantification of diatom gene expression in
the sea by selecting uniformly transcribed mRNA as the basis for normalization.,
Appl. Environ. Microbiol. 78 (2012) 6051–8. doi:10.1128/AEM.00935-12.
[72] M.W. Fawley, K.P. Fawley, H.A. Owen, Diversity and ecology of small coccoid
green algae from Lake Itasca, Minnesota, USA, including Meyerella planktonica
, gen. et sp. nov, Phycologia. 44 (2005) 35–48. doi:10.2216/0031-
8884(2005)44[35:DAEOSC]2.0.CO;2.
[73] C.V. Moro, O. Crouzet, S. Rasconi, A. Thouvenot, G. Coffe, I. Batisson, J.
Bohatier, New design strategy for development of specific primer sets for PCR-
based detection of Chlorophyceae and Bacillariophyceae in environmental
samples, Appl. Environ. Microbiol. 75 (2009) 5729–5733.
doi:10.1128/AEM.00509-09.
[74] C. Blum, J. Shield, Toddler drowning in domestic swimming pools, Inj. Prev. 6
(2000) 288–290. doi:10.1136/ip.6.4.288.
[75] H. Donson, A. Van Niekerk, Unintentional drowning in urban South Africa: a
retrospective investigation, 2001-2005., Int. J. Inj. Contr. Saf. Promot. 20 (2013)
218–26. doi:10.1080/17457300.2012.686041.
[76] L. Quan, P. Cummings, Characteristics of drowning by different age groups., Inj.
Prev. 9 (2003) 163–8. http://www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed/12810745.
[77] A.D. Kiakalayeh, R. Mohammadi, D.S. Ekman, S.Y. Chabok, B. Janson,
Unintentional drowning in northern Iran: a population-based study., Accid. Anal.
Prev. 40 (2008) 1977–81. doi:10.1016/j.aap.2008.08.008.
[78] K. Ahlm, B.-I. Saveman, U. Björnstig, Drowning deaths in Sweden with
emphasis on the presence of alcohol and drugs - a retrospective study, 1992-
2009., BMC Public Health. 13 (2013) 216. doi:10.1186/1471-2458-13-216.
[79] P. Lunetta, M.P.H.G.S. Smith, F.T.P. Lillsunde, D.I.K. Valonen, F.T.I. Ojanperä,
Drowning under the influence of drugs and alcohol, (2013).
[80] S. Becker, S. Weng, Seasonal patterns of deaths in Matlab , Bangladesh, Int J
Epidemiol. 27 (1998) 814–823.
[81] E. Salib, Trends in suicide by drowning in the elderly in England and Wales
1979-2001., Int. J. Geriatr. Psychiatry. 20 (2005) 175–81. doi:10.1002/gps.1211.
[82] C. The Royal Life Saving Society, A profile of Ontario drowning and water-
62
related injuries, 1987-2004., The Drowning Report, Ontario. (2008).
http://www.lifesavingsociety.com/.
[83] T.R. Driscoll, Review of the role of alcohol in drowning associated with
recreational aquatic activity, Inj. Prev. 10 (2004) 107–113.
doi:10.1136/ip.2003.004390.
[84] M.M. Peden, K. McGee, The epidemiology of drowning worldwide, 10 (2003)
195–199.
[85] A. Iqbal, T. Shirin, T. Ahmed, S. Ahmed, N. Islam, A. Sobhan, A.K. Siddique,
Childhood mortality due to drowning in rural Matlab of Bangladesh: magnitude
of the problem and proposed solutions., J. Health. Popul. Nutr. 25 (2007) 370–6.
http://www.pubmedcentral.nih.gov/articlerender.fcgi?artid=2754022&tool=pmce
ntrez&rendertype=abstract (accessed October 18, 2014).
[86] W.R. Pitt, K.P. Balanda, Childhood drowning and near-drowning in Brisbane:
the contribution of domestic pools., Med. J. Aust. 154 (1991) 661–5.
http://www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed/2034145 (accessed October 18, 2014).
[87] L. Yang, Q.-Q. Nong, C.-L. Li, Q.-M. Feng, S.K. Lo, Risk factors for childhood
drowning in rural regions of a developing country: a case-control study., Inj.
Prev. 13 (2007) 178–82. doi:10.1136/ip.2006.013409.
[88] T.J. Pikora, R. Braham, C. Hill, C. Mills, Wet and wild: results from a pilot study
assessing injuries among recreational water users in Western Australia., Int. J.
Inj. Contr. Saf. Promot. 18 (2011) 119–26. doi:10.1080/17457300.2010.540333.
[89] E. Kakizaki, S. Kozawa, H. Matsuda, E. Muraoka, T. Uchiyama, M. Sakai, N.
Yukawa, Freshwater bacterioplankton cultured from liver, kidney and lungs of a
decomposed cadaver retrieved from a sandy seashore: possibility of drowning in
a river and then floating out to sea., Leg. Med. (Tokyo). 12 (2010) 195–9.
doi:10.1016/j.legalmed.2010.03.008.
[90] P. Cummings, B.A. Mueller, L. Quan, Association between wearing a personal
floatation device and death by drowning among recreational boaters: a matched
cohort analysis of United States Coast Guard data., Inj. Prev. 17 (2011) 156–9.
doi:10.1136/ip.2010.028688.
[91] H. Cattell, Suicide in the elderly, Adv. Psychiatr. Treat. 6 (2000) 102–108.
doi:10.1192/apt.6.2.102.
[92] F. He, D. Huang, L. Liu, X. Shu, H. Yin, X. Li, A novel PCR-DGGE-based
method for identifying plankton 16S rDNA for the diagnosis of drowning.,
Forensic Sci. Int. 176 (2008) 152–6. doi:10.1016/j.forsciint.2007.08.005.
[93] V. V Vavilova, W.M. Lewis, Temporal and altitudinal variations in the attached
algae of mountain streams in Colorado, (1999) 99–106.
[94] P. Tiselius, B. Kuylenstierna, Growth and decline of a diatom spring bloom
phytoplankton species composition, formation of marine snow and the role of
heterotrophic dinoflagellates, J. Plankton Res. 18 (1996) 133–155.
63
doi:10.1093/plankt/18.2.133.
[95] M. Funayama, S. Mimasaka, M. Nata, M. Hashiyada, Y. Yajima, Diatom
numbers around the continental shelf break., Am. J. Forensic Med. Pathol. 22
(2001) 236–8. http://www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed/11563730 (accessed July 3,
2014).
[96] F. Watermann, H. Hillebrand, G. Gerdes, W.E. Krumbein, U. Sommer,
Competition between benthic cyanobacteria and diatoms as influenced by
different grain sizes and temperatures, Mar. Ecol. Prog. Ser. 187 (1999) 77–87.
doi:10.3354/meps187077.
[97] P.D. Redekar, A.B. Wagh, Relationship of fouling diatom number and
chlorophyll-a value from Zuari estuary , Goa ( West coast of India ), Seaweed
Res. Utiln. 22 (2000) 173–181.
64
8. PUBLIKÁCIÓK LISTÁJA
I. A disszertáció alapjául szolgáló közlemények
Rácz, E., Könczöl, F., Mészáros, H., Kozma, Z., Mayer, M., Porpáczy, Z., Poór, V.S.,
Sipos, K. (2015). Drowning-related fatalities during a 5-year period (2008–2012) in
South-West Hungary – A retrospective study. J Forensic Legal Med, 31, 7–11.
doi:10.1016/j.jflm.2015.01.001 IF: 0,870
Rácz, E., Könczöl, F., Tóth, D., Patonai, Z., Porpáczy, Z., Kozma, Z., Poór, V.S., Sipos,
K. (2016). PCR-based identification of drowning: four case reports, Int J Legal Med.
doi:10.1007/s00414-016-1359-7 IF: 2,862
Összes impakt faktor: 3,732
II. Egyéb közlemények
Poór, V.S., Lukács, D., Nagy, T., Rácz, E., Sipos, K. The rate of RNA degradation in
human dental pulp reveals post-mortem interval, Int J Legal Med. 130 (2016) 615–619.
doi:10.1007/s00414-015-1295-y. IF: 2,862
Simon, G., Rácz E., Mayer, M., Heckmann, V., Tóth, D., Kozma Zs. (2016) Suicide by
Intentional Air embolism, J For Sci. doi:10.1111/1556-4029.13320 IF: 1,322
Közlemények összes impakt faktora: 7,916
65
III. Konferenciaszereplések
Poszterek
2010. május 18-21. Poór V.S., Pandur E., Nagy J., Rácz E., Miseta A., Sipos K.: A
hepcidin és az alfa-1 savas glikoprotein interakciója
Megjelenés: 40. Membrán-Transzport Konferencia, Sümeg
2012. május 15-18. Pandur E., Rácz E., Rapp J., Poór V.S., Sipos K.: A
vasanyagcserében szerepet játszó gének expressziós vizsgálata
SHSY5Y neuroblasztóma sejtvonalban
Megjelenés: 42. Membrán-Transzport Konferencia, Sümeg
2013. május 21-24. Rácz E., Poór V. S., Pandur E., Patonai Z., Könczöl F., Porpáczy
Z., Sipos K.: Egy különleges vízbefulladásos eset diagnózisának
igazolása PCR alapú módszerrel
Megjelenés: 43. Membrán-Transzport Konferencia, Sümeg
2013. május 21-24. Poór V.S., Lukács D., Frank D., Rácz E., Sipos K.: RNS
degradáció vizsgálata fog pulpában
Megjelenés: 43. Membrán-Transzport Konferencia, Sümeg
2014. május 20-23. Pandur E., Marton M., Tamási K., Varga E., Dudás R., Rácz E.,
Miseta A., Sipos K.: A vasanyagcserét befolyásoló gének mRNS
expressziós vizsgálata SH-SY5Y neuroblasztóma és differenciált
SH-SY5Y sejteken
Megjelenés: 44. Membrán-Transzport Konferencia, Sümeg
2014. május 20-23. Rácz E., Pandur E., Varga E., Poór V.S., Könczöl F., Simon G.,
Tóth D., Sipos K.: A diatóma teszt csapdái és egy lehetséges
megoldás
Megjelenés: 44. Membrán-Transzport Konferencia, Sümeg
66
2014. május 20-23. Varga E., Pandur E., Marton M., Tamási K., Júlia K., Rácz E.,
Márton J., Sipos K.: A THP-1 monocita/makrofág sejtvonal
vasanyagcseréjének vizsgálata
Megjelenés: 44. Membrán-Transzport Konferencia, Sümeg
2015. május 19-22. Pandur E., Marton M., Tamási K., Varga E., Dudás R., Rácz E.,
Miseta A., Sipos K.: Bakteriális sejtfalalkotó lipopoliszacharid
(LPS) és lipoteichoic sav (LTA) hatása a humán neuroblasztóma
SHSY-5Y sejtvonal vasanyagcseréjére
Megjelenés: 45. Membrán-Transzport Konferencia, Sümeg
2015. május 19-22. Poór V.S., Rácz E., Sipos K.: Igazságügyi DNS minták stabilitása
különböző körülmények között
Megjelenés: 45. Membrán-Transzport Konferencia, Sümeg
Előadások
2010 Pécsi Tudományegyetem, Általános Orvostudományi Kar,
Tudományos Diákköri Konferencia
2010 Pécsi Tudományegyetem, Természettudományi Kar, Tudományos
Diákköri Konferencia
2010 Sipos K., Poór V. S., Rácz E., Porpáczy Z., Huszár A.: Molekuláris
biológiai módszer vízbefulladás bizonyítására
Magyar Igazságügyi Orvosok Társaságának XIV. Konferenciája
2011 Pécsi Tudományegyetem, Általános Orvostudományi Kar,
Tudományos Diákköri Konferencia
2012 Pécsi Tudományegyetem, Természettudományi Kar, Tudományos
Diákköri Konferencia
2014 Rácz E., Márton J., Angyal M., Kricskovics A., Bozó Cs., Ujvári
Zs., Sipos K.: A holttest fekvésének hatása a talaj
mikrobiológiájára
Fiatal Igazságügyi Orvosszakértők Fóruma, Hosszúhetény
67
2014 Kricskovics A. (társszerzőként Rácz E.): A talaj szerves nitrogén
tartalmának változása a fekvési idő függvényében
Fiatal Igazságügyi Orvosszakértők Fóruma, Hosszúhetény
2015 Kricskovics A., Angyal M., Árvay Gy., Rácz E., Porpáczy Z.,
Bozó Cs., Újvári Zs., Sipos K.: Pilot kísérlet Sus scrofa domestica
tetem forenzikus ökológiai szempontú vizsgálatára
Magyar Parazitológusok Társasága Jubileumi Konferencia
2015 Rácz, E., Könczöl, F., Mészáros, H., Kozma, Zs.,Tóth, D., Simon,
G., Sipos, K.: Drowning-related fatalities during a 5-year period
(2008–2012) in South-West Hungary
7th International Student Medical Congress Košice (ISMCK 2015)
2015 Tóth D. (társszerzőként Rácz E.): A vízbefulladás bizonyítása
molekuláris biológiai módszerekkel
MIOT Konferencia 2015, Debrecen
2016 Poór V. S., Rácz E., Simon G., Heckmann V., Sipos K., Kozma
Zs.: Vízbefulladás? - Új diagnosztikai módszerek bemutatása egy
eseten keresztül
Magyar Igazságügyi Orvosok Társasága (MIOT) kazuisztikai
tudományos nap (Budapest)
68
9. KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS
Jelen munkámat a PTE ÁOK Igazságügyi Orvostani Intézetben végeztem. 2009-
ben kezdtem a témával foglalkozni Tudományos diákköri munka keretében, amelyet
később PhD hallgatóként folytattam. Ez alatt az idő alatt témavezetőm, dr. Sipos Katalin
és állandó munkatársam, Poór Viktor Soma segítették a munkámat, és lehetővé tették
számomra a megfelelő kutatási téma megtalálását és elvégzését, valamint
iránymutatásukkal és szakmai tanácsaikkal támogatták a munka előrehaladását. Emiatt
köszönettel tartozom nekik.
Hálával tartozom dr. Könczöl Franciska docens asszonynak, aki ez idő alatt az
intézet vezetője volt, és aki lehetővé tette számomra, hogy az intézetben végezhessem
kutatómunkámat. Fontos megerősítés volt számomra, hogy mindvégig támogatott abban
az elképzelésben, hogy ennek a témának helye van az igazságügyi orvostanban.
Köszönetet szeretnék mondani a Balatoni Limnológiai Kutatóintézet minden
Munkatársának, akik többek között a kísérletek elindításához szükséges algatörzseket
biztosították számomra. Kiemelt hálával tartozom Vörös Lajos Professzor Úrnak, aki két
rövid tanulmányutam alatt számos értékes szakmai tanáccsal látott el, sokszor éjszakákba
nyúlóan foglalkozott a felmerült problémáimmal és szakmai tanácsaival számos ponton
előrelendítette a kutatás előrehaladását. Köszönöm Tugyi Nórának, hogy eligazított az
alga-mikroszkopizálás világában, segített meghatározni a fajokat és elkészíteni a
mikroszkópos fotókat a dolgozatomhoz.
Köszönöm továbbá dr. Kozma Zsolt kinevezett intézetvezető úrnak, dr.
Bajnóczky István†, dr. Simon Gábor, dr. Tóth Dénes, dr. Mayer Mátyás, dr. Porpáczy
Zoltán, dr. Heckmann Veronika, dr. Jegesy Andrea†, dr. Patonai Zoltán, Nagy Gergely,
Dömse Angéla, dr. Pauka Dénes, dr. Pandur Edina, Tamási Kitti, Varga Edit és Wéber
Tünde munkatársaimnak a segítségüket és a baráti légkört, amelyet az évek alatt
teremtettek.
Köszönettel tartozom Pohner Zsuzsannának (ELTE, Mikrobiológiai Tanszék),
amiért megosztotta velem tapasztalatait a diatóma DNS izolálás rejtelmeivel
kapcsolatban.
Nem utolsó sorban szeretnék köszönetet mondani Mirkónak és a Családomnak;
megértő türelmük, támogatásuk, szeretetük nélkül nem jutottam volna idáig.
Köszönöm szépen!
69
FÜGGELÉK
F/1. táblázat
A vízbefulladások számának változása a Dél-Dunántúlon (2008-2012).
Korcsoport Férfiak Nők Mindkettő együtt
Esetszám % Esetszám % Esetszám %
0-10 1 0,88 0 0 1 0,88
11-20 12 10,53 1 0,88 13 11,40
21-30 7 6,14 0 0 7 6,14
31-40 10 8,77 3 2,63 13 11,40
41-50 8 7,02 4 3,51 12 10,53
51-60 21 18,42 10 8,77 31 27,19
61-70 13 11,40 7 6,14 20 17,54
71-80 6 5,26 5 4,39 11 9,65
81-90 1 0,88 3 2,63 4 3,51
nem meghatározható 2 1,75 0 0 2 1,75
Összesen 81 71,05 33 28,95 114 100
F/2. táblázat
A vízbefulladásos esetek nemenkénti és korcsoportonkénti megoszlása a Dél-Dunántúlon (2008-
2012).
Évek Esetszám %
2008 12 10,53
2009 25 21,93
2010 21 18,42
2011 28 24,56
2012 26 22,81
Ismeretlen 2 1,75
Összesen 114 100
70
0,20‰ alatt (20 mg%) az alkoholfogyasztás nem bizonyítható
0,21-0,50‰ (21-50 mg%) fogyasztott alkoholt, de alkoholosan nem volt befolyásolt
0,51-0,80‰ (61-80 mg%) igen enyhe
0,81-1,50‰ (81-150 mg%) enyhe
1,50-2,50‰ (150-250 mg%) közepes
2,51-3,50‰ (251-350 mg%) súlyos
3,50‰ felett (351 mg%) igen súlyos fokú alkoholos befolyásoltság
F/3. táblázat
Az alkoholos befolyásoltság vizsgálata során figyelembe vett határértékek Magyarországon
(Országos Igazságügyi Orvostani Intézet, 13. módszertani levél).
Évszak Esetszám %
tavasz 29 25,44
nyár 56 49,12
ősz 13 11,40
tél 12 10,53
ismeretlen 4 3,51
Összesen 114 100
F/4. táblázat
A vízbefulladásos esetek évszakonkénti megoszlása a Dél-Dunántúlon (2008-2012).
Vízbefulladás
helyszíne Esetszám %
tó 42 34,21
folyó 39 36,84
patak 6 5,26
árok 3 2,63
otthon* 8 7,02
kút 8 7,02
egyéb 8 7,02
Összesen 114 100
F/5. táblázat
A dél-dunántúli vízbefulladások helyszínei (2008-2012).
* Kivéve kút (ld. külön kategóriaként).
71
Vízbe
kerülés oka Férfiak Nők Esetszám %
öngyilkosság 4 11 15 13,16
emberölés 1 1 2 1,75
baleset 53 15 68 59,65
ismeretlen 23 6 29 25,44
Összesen 81 33 114 100
F/6. táblázat
A vízbe kerülés oka a dél-dunántúli vízbefulladásos halálesetek körében (2008-2012).