ESZTERHÁZY KÁROLY EGYETEM
TÖRTÉNELEMTUDOMÁNYI DOKTORI ISKOLA
A cserkészettől a kommunizmusig.
A sarlósok alternatívái
a két világháború közötti Csehszlovákiában
Bajcsi Ildikó
Témavezető:
Dr. habil. Szarka László egyetemi docens
Eger, 2018
DOI: 10.15773/EKE.2019.002
1
Tartalomjegyzék
1. Elemzési célok, historiográfiai áttekintés .................................................................. 3
2. Történeti háttér, értelmezési keretek ....................................................................... 12 2.1. A csehszlovákiai magyarság társadalmi sajátosságai a két világháború között ........ 12 2.2. A kisebbségi magyar értelmiség/elit megszerveződése az első Csehszlovák
Köztársaságban .................................................................................................................... 20
2.3. Megjegyzések a biográfiai források és módszerek hasznáról ................................... 28 2.4. A generációs szemlélet jelentősége ........................................................................... 31 2.5. Az új nemzedék ifjúsági szerveződéseinek válaszútjai ............................................. 36
3. A mozgalom történeti fejlődése, szervezeti és személyi sajátosságai ..................... 41 3.1. A Szent György Körtől a Sarló bukásáig. A mozgalom történeti vázlata ................. 41 3.2. Szervezeti felépítés és személyi összetétel................................................................ 46 3.3. Balogh Edgár vezető szerepe .................................................................................... 55
4. A nemzedéki szerepvállalás kezdetei ........................................................................ 58 4.1. Az első generációs élemények – a család és az iskola mint szocializációs háttér .... 58 4.2. A nemzedék irányadói: Hornyák Odiló, Scherer Lajos, Győry Dezső .................... 63
4.3. A cserkészet jelentősége: Kisebbségi misszió, népiség ............................................ 65
4.4. Kereszténységtől a „szabad gondolkodásig”............................................................. 71
4.5. A társadalmi szerepvállalástól a politikai közélet irányába ...................................... 74 4.6. Az első ideológiai és politikai konfliktusok .............................................................. 77
5. Szocializmus, népszolgálat, konföderációs elképzelések ........................................ 85 5.1. A szocialista orientáció kezdetei. Gombaszög ideológiája ....................................... 85 5.2. A cserkészmozgalom válsága és a mozgalmi célok újraértelmezése ........................ 90
5.3. A nemzedéki program intézményi megalapozása ..................................................... 94 5.4. Ideológiai (át)változások: Kassák Lajos és Fábry Zoltán hatása .............................. 96
5.5. A szocialista program Gombaszög után. Vallási függetlenség és belső ellentétek a
„balra át” időszakában ....................................................................................................... 102 5.6. Hídszerep(ek): nemzetközi kapcsolatépítés a fiatal értelmiség között.................... 108
5.7. A dunai konföderáció utópiája ................................................................................ 118 5.8. Látogatás Masaryk köztársasági elnöknél ............................................................... 120
6. Nemzedéki viták és politikai konfliktusok az ideológiai útkeresés mentén ........ 126 6.1. Generációs viták a nemzeti feladatokról ................................................................. 126 6.2. Az ideológiai konfliktusok feloldására tett kísérletek ............................................. 133
6.3. A „hivatalos” Magyarország konfliktusai a sarlósokkal – a „koszorú-affér” ......... 135 6.4. Csehszlovákia értékelése és a politikai aktivizmus alternatívája ............................ 143
7. A Sarló vezetőinek kommunista fordulata ............................................................ 148 7.1. Személyes tapasztalatok a kommunizmusról .......................................................... 148 7.2. A gazdasági válság és az 1930-as szociográfiai falukutatás következményei ........ 152
7.3. Balogh Edgár és a „válságos” 1931. esztendő ........................................................ 155 7.4. A kommunista nézetek hatása a kisebbségi kérdések kezelésében ......................... 158
7.5. Kapcsolatok kommunista személyekkel és szervezetekkel 1931-ben .................... 160 7.6. Magyarország és Csehszlovákia értékelése a Sarló mozgalomról 1931-ben .......... 163 7.7. A pozsonyi kongresszus és a kommunista alternatíva ............................................ 169
8. A mozgalom belső vitái és osztódása. A Sarló alkonya......................................... 178
2
8.1. „Van menekvés!” Belső konfliktusok 1931 után .................................................... 178 8.2. A „pártkommunizmus” és a munkaprogram ........................................................... 183 8.3. Alternatívák és útkeresés ......................................................................................... 188
8.3.1. A Magyar Munkaközösség és a Prohászka Körök .......................................... 188 8.3.2. „Trockista elhajlások” ...................................................................................... 194
8.4. A „hivatalos” Magyarország és Csehszlovákia értékelése ...................................... 198
9. A mozgalom utóélete és jelentősége – összegzés .................................................... 204 9.1. A sarlósok a mozgalom felbomlása után................................................................. 204 9.2. A Sarló történeti értékelése ..................................................................................... 214
Forrás- és irodalomjegyzék ................................................................................................. 228 Képek. ................................................................................................................................... 250
Melléklet................................................................................................................................ 257
3
1. Elemzési célok, historiográfiai áttekintés
Trianont követően Csehszlovákiához a történeti magyar államból Szlovenszkó és
Ruszinszkó néven egész országrésznyi területek magyar népessége került történeti
sorsközösségbe.1 A masaryki Első Köztársaság magyar értelmiségi, politikai és egyházi elitjei
a világháború befejezését követően 1918-1919 telén szembesültek ennek a minden előzmény
nélküli közel ezer kilométernyi hosszan terjedő, kompakt határmenti kisebbség és a jórészt
városi szórványok adottságaival. Gyors és viszonylag sikeres politikai és kulturális
önszerveződést követően azonban fokozatosan megszülettek azok a kisebbségi lét- és
helyzetértelmezések, szociális, kulturális és politikai cselekvési stratégiák, amelyek gyakran
máig visszaköszönnek a kisebbségi magyar alternatívák megfogalmazásában.2
A kisebbségi magyarság önmeghatározásában, és az új helyzet feldolgozásában fontos
szerepe volt annak az első kisebbségi értelmiségi nemzedéknek, amelynek tagjai a
csehszlovákiai egyetemek cserkészköreiben találtak egymásra, s akiknek egyik legerősebb
csoportja 1928 nyarán Sarló név alatt mozgalommá szerveződött. Az 1900-as évek elején
született generáció számára mást jelentett a kisebbségi helyzet megélése, mint a szüleiknek,
hiszen az „apák” identitását, világképét alapvetően meghatározta az 1918 előtti „Nagy-
Magyarország” valósága és emlékezete. Ez az első kisebbségi helyzetben felnőtté vált
nemzedék viszont már az új helyzetet tekintette adottságnak és realitásnak.3 A generáció
csoportjainak kialakítása már a közép- és főiskolákon elkezdődött. Hasonló folyamatok
1 Ehhez ld.: Egry Gábor: Etnicitás, identitás, politika. Magyar kisebbségek nacionalizmus és regionalizmus
között Romániában és Csehszlovákiában 1918–1944. Napvilág Kiadó, Budapest, 2015. Uő: „Két pogány közt”?
Régió, nemzet, őslakók és gyarmatosítók a két világháború közti Erdélyben. Múltunk, 2012/4. 66–88.
http://epa.oszk.hu/00900/00995/00032/pdf/EPA00995_multunk_12_4_066-088.pdf (2018. 01. 04.), Bárdi
Nándor: Otthon és haza, Tanulmányok a romániai magyar kisebbség történetéről. University of Jyväskylä,
Spectrum Hungarologicum, Jyväskylä, 2013. http://mek.oszk.hu/12400/12460/ (2018. 01. 04.) Uő: Nemzeti
kisebbségek, nemzetiesítő államok és anyaországok az új Európában. Regio, 2006/3. 3–30. Zeidler Miklós: A
revíziós gondolat. Osiris, Budapest, 2001. Simon Attila: Magyar idők a Felvidéken 1938 –1945. Az első bécsi
döntés és következményei. Jaffa Kiadó, Budapest, 2014. 2 Krammer Jenő: A szlovenszkói magyar serdülők lelkivilága. Szociálpszichológiai tanulmány. Nagy László
Könyvtár. h.n. 1935. http://adatbank.transindex.ro/html/cim_pdf1183.pdf (2017. 11. 18.) 3 A szakirodalom hol az első, hol meg a második nemzedékként tartja számon a 19–20. század fordulóján
született, egyetemre már Csehszlovákiában beiratkozó fiatalokat. A pontos meghatározás azért sem egyértelmű,
hiszen „apák” és „fiúk” nemzedékei párhuzamosan éltek egymás mellett. Például Simon Attila egyik
tanulmányában második nemzedékként tünteti fel a fiatalokat: Simon Attila: Menšinové stereotipy. Obraz
Čechov a Slovákov v prácach maďarských autorov zo Slovenska v medzivojnovom období. Forum Historiae,
2012/2. http://www.forumhistoriae.sk/documents/10180/79324/simon.pdf (2017. 11. 17.). 2017-ben kiadott
könyvében viszont arra is utal, hogy a fiatalokat a szlovenszkói magyarok első nemzedékének is nevezhetjük:
Simon Attila – Tóth László: Kis lépések nagy politikusa. Szent-Ivány József, a politikus és művelődésszervező.
Történelemtanárok Társulása – Fórum Kisebbségkutató Intézet, Somorja, 2016, 158. Mi a dolgozatban a
sarlósokat elsősorban fiatal generációként említjük.
4
zajlottak le egyébként az erdélyi magyar társadalomban is.4 Az 1929-ben kolozsvári magyar
egyetemisták által indított Erdélyi Fiatalok című lap körül szerveződött értelmiségi
nemzedéki mozgalom az első két-három évben többé-kevésbé azonos célokat tűzött ki, mint a
felvidéki Sarló.5
A többségükben dél-szlovákiai kisvárosi, falusi környezetből Prágába érkezett fiatalok
a Sarló mozgalomban olyan értelmiségi csoporttá szerveződtek, amely a kisebbségi
helyzetben felerősödött nemzeti és szociális problémáknak a felmérését és megoldását
tekintette elsődleges feladatának és ezek középpontba állításával, összekapcsolásával az
alapvetően nemzedéki szerveződésben fokozatosan egyre nagyobb hangsúlyt kapott a
baloldali tájékozódás.6
A disszertáció célja tehát a Sarló mozgalom történetének a leírása mellett a
szerveződésben rövid pár évre szoros eszmei közösséget alkotó fiatal értelmiségiek egyéni és
közösségi identitásának, valamint a csehszlovákiai magyarságról alkotott véleményének a
vizsgálata. Ezzel párhuzamosan a dolgozat az államváltás következményeit, az állampolgári
és a nemzeti lojalitás folyamatos konfliktusait elemzi. Vizsgálatunkban nagy súlyt helyezünk
a sarlósok egyéni szociális, ideológiai és világnézeti különbségeinek az elemzésére,
motivációik feltérképezésére. Rávilágítunk a mozgalom belső konfliktusainak mélyebb
okaira, ami reményeink szerint árnyalhatja a Sarló megítélését. Olyan elfogulatlan és
kiegyensúlyozott mélyelemzésre törekszünk, amelyre a Sarló történetének egészére
vonatkozóan mások még nem vállalkoztak.
A vizsgálathoz nagy segítséget nyújtott a sarlósok személyes jellegű, biográfiai
iratanyaga: a visszaemlékezések, interjúk, levelezések, valamint a korabeli magyarországi,
4 1928–1929-ben, tíz évvel az összeomlás után, tíz év kisebbségi tapasztalattal a birtokukban az erdélyi fiatalok
is megpróbáltak kitörni az addigi óvatos, irodalomközpontú gondolkodási sémákból. Az erdélyi magyar
nemzedéki vitákban Venczel József foglalkozott a legmélyebben az 1918–1920. évi államjogi változások
generációs hatásaival. Erről Ld. pl. az először a Hitel, 1935/1. számában Határnemzedék: erdélyi magyar
húszévesek c. írását. Szövege bekerült egy későbbi válogatásba. Venczel József: Erdélyi föld – erdélyi
társadalom. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest 1988. 43–46. Az erdélyi első kisebbségi nemzedékről
ld. például Cseke Péter: Paradigmaváltás egy „analógia nélküli” korban. In: Uő: Paradigmaváltó törekvések.
Kisebbségi létértelmezések. Kriterion Kiadó, Kolozsvár 2003. 5 Csapody Miklós: Egy nemzedék iskolája: Erdélyi Fiatalok. Tiszatáj, 1984/7. 43. http://tiszataj.bibl.u-
szeged.hu/12634/1/tiszataj_1984_007_042-054.pdf (2018. 01. 04.) 6 Disszertációnk a kérdés szakirodalmának nagy részével megegyezően ugyanis baloldali mozgalomként
határozza meg a Sarlót. Baloldaliság alatt ez esetben olyan politikai eszmék, cselekvési tervek dinamikusan
változó, a mozgalom egyes tagjai által igen sokféleképpen értelmezett szellemi tájékozódást értünk, amely a
társadalmi egyenlőséget alapvető értéknek tartja és az általában a társadalom működőképességének fontos
részeként kezeli a szociális jogok érvényesítését, valamint támogatja az állam érdemi szerepvállalását a
társadalmi különbségek mérséklésében. A baloldaliság és a szocializmus fogalmának meghatározásához
bővebben ld. Dános Árpád – Kovács Gábor: A szociális eszmék fejlődése a modern szocializmusig. A Pantheon
Irodalmi Intézet Részvénytársaság Kiadása, Budapest, 1925.
http://mtdaportal.extra.hu/books/a_szocialis_eszmek_fejlodese.pdf 8. (2017. 11. 17.).
5
csehszlovákiai napilapokban, folyóiratokban megjelent cikkek, viták, állásfoglalások stb.
Ezáltal a vizsgált másfél évtizedben különösen a mozgalom vezető szereplőinek – például
(Kessler) Balogh Edgárnak, Jócsik Lajosnak, a Dobossy-fivéreknek, Kovács Endrének vagy
Szalatnai Rezsőnek – az életútját tudtam nyomon követni.7 A legfőbb forrásanyagot a
debreceni Déri Múzeum Sarlós-gyűjteménye adta, ahol a mozgalomról összesen 139
doboznyi iratot gyűjtött össze Boross Zoltán, a Sarló egykori tagja. A gyűjteményben
található források felhasználásának legfőbb nehézségét az iratok vegyes összetétele és azok
rendezetlensége jelentette.8
Módszertanilag komoly feladat elé állított a sarlósok korabeli és későbbi írásainak az
összevetése, ami kulcsfontosságú abból a szempontból, hogy a mozgalomról a kortársak
körében, az 1938-1944 közötti években, majd pedig a pártállami évtizedekben kialakult
képeket, véleményeket mindig értékükön kezeljük. A nemzedéki konfliktusok vizsgálatához
elsősorban a két világháború közötti sajtóanyag jelentett segítséget. A korabeli lapok közül
érdemes megemlíteni a sarlósok fórumává vált losonci A Mi Lapunk-at, valamint a Vetés
című röpiratot. Később fontos orgánumot jelentettek számukra a pozsonyi A Nap és A Reggel
című aktivista, azaz alapvetően kormánypárti lapok.
A Sarló kommunista fordulatát követően a Fábry Zoltán által szerkesztett Az Út című
baloldali lap is sok esetben közölte a mozgalomhoz tartozó személyek írását. Emellett a
csehszlovákiai magyarság legfontosabb politikai napilapja, a Prágai Magyar Hírlap szintén
fontos adalékokkal szolgált a fiatalok szervezkedéséről és működéséről. A fenti lapok alapján
betekintést nyertünk azokba a belső és külső vitákba, amelyek fontos részét képezték a
sarlósok önmeghatározásának és ideológiai fejlődésének, választási helyzeteiknek.
A korabeli – személyes iratanyagok közül – éppen a sarlósok nézeteinek
bemutatásához különösen értékes volt az a levelezés, amelyet a Debreceni Déri Múzeum
Sarlós gyűjteményében és különféle hagyatékokban – pl. a Magyar Tudományos Akadémia
Kézirattárának Szalatnai Rezső hagyatéki anyagában, vagy a Fórum Kisebbségkutató Intézet
levéltárában – találtunk.
Magyarország, valamint Csehszlovákia korabeli kormányzati álláspontjára pedig
elsősorban a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárának belügyminisztériumi anyagai,
különösen a rendőrségi jelentések, illetve külügyminisztériumi diplomáciai iratok – konzuli
7 Balogh Edgár az apjától örökölt Kessler családnév helyett a Balogh vezetéknevet paraszti származású anyai
nagyanyja után választotta és 1926-ban használta először. Balogh Edgár: Hét próba, Magvető Könyvkiadó,
Budapest, 1981. 8 A munkában a DDM SGy jelzést használtuk a debreceni Sarló-gyűjtemény jelölésére. A konkrét iratok
beazonosításához Boross Zoltán alapján a „DSX-szel” kezdődő jelzeteket alkalmaztuk.
6
és követségi beszámolók segítségével nyerhettünk betekintést. Ezek közül kell kiemelni a
Külügyminisztériumi Levéltár politikai iratanyagát (MNL OL K 63). Egyúttal fontos
megemlíteni azokat a csehszlovákiai baloldali mozgalmakról is jelentéseket közlő
dokumentumokat (MNL OL K 149-ben), amelyek a belügyminisztérium fontosabb
nemzetiségi, munkásmozgalmi és egyéb bizalmas jellegű ügyeit tartalmazzák, és a sarlósok
magyarországi megfigyeltetéséről, tevékenységük rendőri értékeléséről szintén fontos
adalékokkal szolgálnak. Ugyanakkor segítségünkre voltak a Cseh Nemzeti Levéltár
belügyminisztériumi iratai, amelyek a csehszlovák kormány korabeli – 1929-es álláspontját
tükrözték.9 Ezt egészítették ki a Szlovák Nemzeti Levéltár sarlós anyagai a
belügyminisztérium pozsonyi osztályáról, amely Szarka László kutatásai nyomán került a
Déri Múzeum Sarlós-gyűjteményébe.10
Természetesen hangsúlyozni kell, hogy a gyakran elfogult – befeketítő szándéktól
sem mentes, főként helyi forrásokra támaszkodó – jelentéseket erős kritikával szükséges
kezelni. Ezek célja sok esetben nem a szereplők, események reális értékelése, hanem éppen
ellenkezőleg, a sarlósok közéleti diszkreditálása, a magyarországi kapcsolatok megnehezítése
vagy éppen lehetetlenné tétele volt. Mint ahogyan hasonló óvatossággal és fenntartásokkal
kell kezelni azokat a csehszlovák rendőrségi és közigazgatási jelentéseket is, amelyek a
szlovákiai és kárpátaljai magyar ifjúsági mozgalmak megfigyelése alapján készültek.
A doktori disszertáció felépítésében vizsgált témakör történeti hátterének a
megértéséhez fontosnak ítéltük a csehszlovákiai magyarság korabeli társadalmi, kulturális és
politikai sajátosságainak a felvázolását. Ezen belül rámutatunk a nemzedéki kérdéskör
sajátosságaira, az értelmiségi és részben a politikai elit szerepvállalásának a jelentőségére, a
kisebbségi magyar egyéni és csoportos identitásformák dilemmáira. Mindebben sokszor
támaszkodtunk a biográfiai forrásokra és módszerekre.11
A több irányú elméleti
megközelítések révén jóval teljesebbnek és körülhatároltabbnak láttuk a dolgozat
kronológiailag felépített eseménytörténetét, az elemzési szempontok mentén elvégzett
„dekonstrukciót”. Meggyőződésünk szerint a politikai és kulturális intézményi rendszerében
eleve hiányos kisebbségi közösség történetét az 1920–1930-as évtizedek fordulóján a
9 Národní archiv České republiky (NAČ). Prezídium Ministerstva vnitra (PMV). Archív Ministerstva vnitra
(AMV). „Új Arcú Magyarok” (Maďari nové tváře) „Sarló” Srp 225/489. 16. XII. 1929. 10
DDM SGy. Rendőrségi bizalmas jelentések a Sarlóról, a sarlósokról, a Szent György Körről és csehszlovákiai
Magyar írókról, az első Csehszlovák Köztársaság idejéből. Szarka László kutatásai Csehszlovákiában a sarlósok
után. DSX. 86. 1198. 1–8. 11
Ehhez ld. Egry Gábor: Etnicitás, identitás, politika, id. m. Bárdi Nándor – Filep Tamás Gusztáv – Lőrincz D.
József: Népszolgálat. A közösségi elkötelezettség alakváltozatai a magyar kisebbségek történetében. Kalligram
Kiadó, Pozsony, 2015.
7
generációs különbségekben, a nemzedéki megközelítésben lehet újszerűen, társadalom- és
művelődéstörténeti folyamatként megragadni. A felvidéki-szlovákiai viszonyok közt
teljességgel előzménytelen kisebbségi helyzetben, az 1920-as években lezajlott
nemzedékváltás és az új viszonyok közt kiigazodni képes új értelmiségi elit rekrutációjának
fogalmi hátterét így érdemes volt tisztáznunk.
A Sarló történetének rövid bemutatását követően a mozgalom személyi
összetételének, valamint szervezeti felépítésének a leírására törekedtünk, ami a mozgalomhoz
tartozó tagok és a szervezett működés megértése szempontjából fontos. A disszertáció
következő részeiben a csoport ideológia profilját vizsgáljuk. Ennek megrajzolásában a
mozgalom „klasszikus” – a szakirodalom által általánosan használt – periodizációt tekintettük
kiinduló pontnak.12
S bár az ideológiai elemzést érintő részeket kronológiai sorrendben
közöljük, a mozgalom eszmei tájékozódásának, változásainak sokrétűsége miatt a fejezetek
kialakításánál tematikus szempontokat is figyelembe kellett vennünk.13
A nemzedéki szerepvállalás című rész az első generációs élményektől – család, iskola,
cserkészet, stb. – jut el a mozgalom gombaszögi megalakulásáig. Ez az időszak (1925–1928)
a Szent György Körben tapasztalt élményekhez, ideológiailag pedig az ún. népi
irányvonalhoz köthető. A prágai magyar egyetemisták körében kibontakozott szocialista
irányú elmozdulás egyúttal ennek az értelmiségi nemzedéknek a felívelő szakaszát is jelenti
(1928–1930). Ugyanakkor külön fejezetet igényelt a szintén ezekben a kulcsfontosságú
években felerősödött eszmei és nemzedéki vitáknak az elemzése, valamint a csehszlovákiai
és magyarországi állami szervek hivatalos véleményének a megjelenítése a sarlósokról.
Ezt követően a mozgalom egy részének 1930 és 1931-es szélsőbaloldali
radikalizálódását, annak okait és előzményeit vizsgáltuk. A szervezeti keretek felbomlásának
folyamatát az 1931 és 1934 közötti periódust bemutató részben írtuk le. Az egyes fejezetek
arra is rávilágítanak, hogy a (sarlós) értelmiségi gondolkodásban a magyarországi népi
12
Vígh Károly például három szakaszt különböztet meg a Sarló mozgalom történetében. Az első időszakot
(1925–1928) a Sarló előzményeihez kapcsolja. A következő szakaszt a gombaszögi tábortól a Sarló
kongresszusáig datálja (1929 –1931). A harmadik periódus pedig már a mozgalom hanyatlását jelenti (1932 –
1934). Vígh Károly: A felvidéki Sarló mozgalom története. Valóság, 2013/I–IV.
http://www.valosagonline.hu/index.php?oldal=cikk& cazon= 145 &lap=4 (2017. 22. 24.). Az általunk közölt
tanulmányokban szintén hasonló, bár néhány ponton eltérő periodizációt használtuk. Ehhez ld. Bajcsi Ildikó: A
Sarló mozgalom tevékenysége (1928–1934). Phd hallgatók harmadik konferenciája. 2014. május 6.
http://tortenelem.uni-eger.hu/public/uploads/mu-helybesze-lgete-sek10-nyomdai_56c5b7322a1f1.pdf (2017. 11.
20.) 13
A korabeli idézeteket a mai helyesírás szempontjai szerint alakítottuk ki. Néhány helyen az egyes források
eltérő módon jelölték egy-egy sarlós személy nevét. Az általunk kialakított szövegben minden esetben a Fórum
Kisebbségkutató Intézet által létrehozott A (cseh)szlovákiai magyarok lexikona Csehszlovákia megalakulásától
napjainkig című adatbázisban használt írásmódot alkalmaztuk.
8
mozgalom hatása, a korabeli kritika által narodnyikizmusként aposztrofált faluközpontú
szociográfiai tényfeltárás fontosságának, illetve a szociális igazságosságnak a hangsúlyozása
a csehszlovákiai magyaroknál az erdélyiekéhez hasonlóan igen szorosan összekapcsolódott.
A sarlósok pedig ilyen szempontból is feltárták és „végigzongorázták” az alternatívákat. A
sarlósok utóéletével, valamint a mozgalom érdemeivel és értékelésével az összegző
fejezetben foglalkoztunk.
A mozgalom újraértelmezése azért is fontos, hiszen a Sarlót az eddigi szakirodalom
nagy része mindig is leegyszerűsítve szemlélte: a pártállami évtizedekben, jórészt maguk az
egykori sarlósok, de más, a baloldali értékeket abszolutizáló történészek is glorifikálták, a
rendszerváltás után pedig negligálták vagy éppen diabolizálták a mozgalom történetét.
Megint mások a nemzetileg elkötelezett kisebbségi értelmiség úttörőiként, esetenként pedig a
szomszéd nemzetekkel való együttműködés szorgalmazóiként emlékeztek meg a később
komoly szakmai pályát befutott sarlósokról.14
Ennek fényében magától értetődően többféle,
egymásnak gyakran ellentmondó Sarló-kép alakult ki az évek folyamán. A néprajzi
szakirodalomban például a regösjárásoknak nevezett falukutatás és a szociográfiai munka
alapján máig a pozitív értékelés dominál. Ezzel szemben a pártállami időszakban kialakult
munkásmozgalom-központú elemzések a mozgalom kommunista fordulatát tekintették
példamutatónak és szükségszerűnek. Ezzel szemben a rendszerváltást követően egyfajta
démonizált „vörös Sarló” képe látszik kialakulni.15
A Trianon előtti Magyarországon született, de már jórészt Csehszlovákiában
szocializálódott sarlósokról számos elemzés, szaktanulmány és adatközlés látott napvilágot.
Ezek nagy részét azonban maguk a sarlósok írták, mégpedig főként a pártállami
évtizedekben. Ezáltal a pártállami években jórészt a kommunista ideológiát valló egykori
sarlósok által kreált legenda jóval nagyobb volt, mint annak tényleges korabeli súlya és
szerepe. Ugyanakkor fontos hangsúlyozni, hogy a mozgalom ideológiailag mindig sokrétű
14
Cornelius, Deborah például az eddigi egyetlen – angol nyelven megjelent – Sarló-monográfiájában éppen a
nemzeti elkötelezettséget, a nemzeti értékek és feladatok kisebbségi körülmények közötti újragondolásának
jelentőségét emelte ki. Cornelius, S. Deborah: In Search of the Nation. The New Generation of Hungarian
Youth in Czechoslovakia 1925–1934. Social Science Monograph, Boulder, Colorado, Columbia University
Press, 1998. 15
A Sarló szociológiai munkásságát állítják központba az etnológiai témájú munkák. Például: Paládi – Kovács
Attila: Tárgyunk az időben. Ethnica, Debrecen, 2002, 35. A kommunista Sarló megteremtésében oroszlánrésze
volt a volt sarlósok saját írásainak. Ezen kívül a pártállami években megjelent irodalom- és művelődéstörténeti
összefoglalások is ezt húzták alá. Ehhez ld. Turczel Lajos: Két kor mezsgyéjén. Pozsony, Madách, 1967. A
rendszerváltást követő a „kommunista Sarló” hiperkritikus átértékelése kapcsán ld. főként Popély Gyula: Ez volt
a Sarló (1.) Irodalmi Szemle, 2009/6. http://irodalmiszemle.sk/2009/06/popely-gyula-ez-volt-a-sarlo-1(2017. 11.
17), Uő: Ez volt a Sarló (2.) Irodalmi Szemle, 2009/7. http://irodalmiszemle.sk/2009/07/popely-gyula-ez-volt-a-
sarlo-2/ (2017. 11. 17)
9
maradt, egy időben több eszmei irányvonal is megfért egymás mellett.
A második világháború előtt született meg Jócsik „nemzedéki összefoglalója” 1939-
ben Iskola a magyarságra címmel. Jócsik munkája az ún. „visszatért” könyvek sorában az
első bécsi döntést követően a generáció húsz éves történetére emlékezik. Gyermekkori
élményei és a regösjárások jelentősége mellett a Sarló mozgalomhoz kapcsolódó vitákat,
akciókat is beépítette a munkába.16
A mű nosztalgikus hangulatban idézi fel a kisebbségi lét
egy-egy szakaszát. Ebből kifolyólag néhány esetben elfogult a nemzedéki vállalások
kérdésében. Ezzel együtt Jócsik könyve fontos adalékokat tartalmaz a csehszlovák állam
keretei között elsőként felnőtté vált értelmiségi nemzedék személyes élményeinek a
megértéséhez. Elsősorban a sarlósok gyermek- és fiatalkori élményeinek tapasztalataihoz, az
új értelmiség rekrutálódási folyamatának a megértéséhez és bemutatásához használtuk a
könyvet. A kommunista éra időszakában napvilágot látott, két világháború közötti időszakot
idéző sarlós visszaemlékezések közé tartozik például Balogh Edgár Hét próba című 1965-ös
munkája, melyet később újra kiadtak, valamint Kovács Endre Korszakváltás című műve.17
A
Balogh által írt visszaemlékezés a Sarló mozgalom rövid ideig tartó szervezeti történetét
részletezi. Azt azonban hozzá kell fűzni, hogy az 1960-as évek közepén készült könyv sok
esetben a korabeli romániai magyar viszonyokra jellemző ideológiai szempontokat
érvényesítve építette fel történeteit, ezért erős kritikával kell kezelni. Ennek ellenére – lévén,
hogy a mozgalomról nem született más, ilyen részletességű munka – disszertációnk egyik
alapvető forrásának számít. Azt is hozzá kell azonban tenni, hogy ha erre mód nyílt,
fontosnak ítéltük más forrásokkal összevetni Balogh interpretációját. Kovács Endre
Korszakváltás című emlékiratát szintén több fejezetben használtuk. Ezt a visszaemlékezést
ugyancsak erős kritikai szűrőkkel kellett kezelni, bár a Sarló vezetőjéhez képest jóval
elfogulatlanabb és kritikusabb képet ad a mozgalomról. Fontos, hogy a később akadémiai
történészkarriert befutó Kovács a nemzedék története mellett egyfajta korrajzot is ad a két
világháború közötti dél-szlovákiai viszonyokról. Érdekes szempontokat nyújtott például
Balogh Edgár személyiségének az értékeléséhez, valamint a mozgalomhoz tartozó személyek
ideológiai válaszútjainak az elemzéséhez.
A Sarló 1928. évi megalakulásának 50. évfordulóján, a Kádár-korszakon belül a
kisebbségi magyarság irányában egyfajta politikai nyitás periódusaként is jellemezhető
időszakban jelent meg a generáció tagjainak tanulmányait és visszaemlékezéseit közreadó Ez
16
Jócsik Lajos: Iskola a magyarságra. Egy nemzedék élete húsz éves kisebbségben. Nyugat, Budapest, 1939. 17
Balogh Edgár: Hét próba. Szépirodalmi Könyvkiadó. Budapest, 1965. Második kiadás: Uő: Hét próba, id. m.
Kovács Endre: Korszakváltás. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 1981.
10
volt a Sarló című kötet.18
A nemzedék tagjai – köztük Balázs András, Balogh Edgár,
Dobossy László, Ferencz László, Horváth Ferenc, Nagyidai Ernő – voltak a könyv szerzői. A
mozgalom dokumentumait és bibliográfiáját is összegyűjtő kötet összesen tizennégy
tanulmányt tartalmaz. Az elemzések több szempontból vizsgálták a Sarló szerepét.
Dolgozatunk számára a kötet elsősorban a mozgalom kommunista párttal és a cseh, valamint
a szlovák mozgalmakkal való kapcsolatokról tartalmazott értékes adalékokat. Mivel azonban
ezt az összefoglalót is a pártállami években jelentették meg, ideológiai szempontból ennek az
évfordulós reprezentatív munkának az érvei és állításai szintén erős kritikára szorulnak. Azt
is hozzá kell tenni, hogy a kötetben megjelent szerzők nagy része a pártállami rendszerhez hű
sarlósok közül került ki, az ő tanulmányaik emiatt szintén nem mindig könnyítették meg
számunkra a mozgalom tárgyilagos ideológiai elemzését.
A memoárok közül az 1948 után Nyugat-Németországban élt és ezért ideológiai és
cenzurális korlátok nélkül alkotó Peéry Rezső „visszaemlékező” munkáját kell kiemelni,
amely 1994-ben A végzet bábjátéka avagy Peremmagyarok az idő sodrában címmel jelent
meg.19
A neves esszéíró visszaemlékező írásait Filep Tamás Gusztáv és Tóth László
válogatta össze. A kisebbségi időszakot, valamint a visszatérést követő változásokat
központba állító visszaemlékezések közül elsősorban Peéry gyermekkori élményeihez és a
családjához kapcsolódó történeteket használtuk a munkához. Ezek ideológiailag árnyalják
Balogh, valamint Kovács kommunista narratíváját. Mindenesetre tény, hogy a
rendszerváltozásig a mozgalomról többségében idealizált értékelések, politikailag elfogult
munkák jelentek meg.
Bár Deborah Cornelius egyesült államokbeli történész angol nyelvű doktori
értekezésében ideológiailag elfogulatlan értékelést adott, de csak csekély mértékben
támaszkodott azokra a levéltári forrásokra, amelyek révén árnyaltabb képet kaphatunk a
mozgalom ideológiai változásainak soktényezős folyamatáról.20
A rendszerváltozást követően, 2016-ban jelent meg Molnár Imre összeállításában a
két világháború közötti fiatal nemzedék néhány tagjával készült „Gyűlölködés helyett
összefogás” című interjúkötet, amelyből a Boross Zoltánhoz, valamint Dobossy Lászlóhoz
18
Sándor László (összeáll.): Ez volt a Sarló. Tanulmányok, emlékezések, dokumentumok. Kossuth – Madách,
Budapest, 1978. 19
Peéry Rezső: A végzet bábjátéka avagy Peremmagyarok az idő sodrában. (Filep Tamás Gusztáv – Tóth
László vál.) Kalligram Könyvkiadó, Pozsony, 1994. 20
A disszertáció alapján adta ki Cornelius angol nyelvű könyvét a mozgalomról. Cornelius, S. Deborah: In
Search of the Nation, id. m.
11
kapcsolódó írást használtuk fel a dolgozatban.21
Ezek az interjúk azért értékesek a munka
szempontjából, mivel a rendszerváltást követően, egy újabb ideológiai-politikai átalakulást
követően készültek. A Boross-interjú például izgalmas adalékokkal szolgált annak a
kérdésnek a megválaszolásához, mennyire függött össze a sarlós mozgalom megszerveződése
az egyetemi cserkészethez kapcsolódó élményekkel, tapasztalatokkal.
Disszertációnk alapvető feladatának tehát azt tekintettük, hogy a sarlósoknak mint
nemzedéki csoportnak és mozgalomnak, illetve mint a pályájukon igen gyorsan jelentős
szakmai teljesítményt nyújtó értelmiségieknek a szerepét, helyét megpróbáljuk minél
sokoldalúbban, reálisabban és életszerűen feldolgozni és értékelni. Minderre abban a
reményben törekedtünk, hogy a 20. századi kisebbségtörténeti összképben kétségkívül fontos
és pozitív szerepet játszó nemzedék emlékezetét a következő években, évtizedekben nem a
szélsőséges megközelítések – a kritikátlan rajongás vagy a parttalan gyűlölködés gesztusai és
hangjai – fogják meghatározni.
21
Molnár Imre (szerk.): „Gyűlölködés helyett összefogás.” Adalékok a két világháború közti csehszlovákiai
magyar értelmiségi és diákmozgalmak történetéhez. Történelemtanárok Társulása – Fórum Kisebbségkutató
Intézet, Somorja, 2016.
12
2. Történeti háttér, értelmezési keretek
2.1. A csehszlovákiai magyarság társadalmi sajátosságai a két világháború között
1920-ban, a trianoni békeszerződés megkötése után az újonnan megalakult
Csehszlovákiában körülbelül 800 ezer magyar anyanyelvű lakos élt.22
Bár a Csehszlovák
Köztársaság a kor viszonyai között sok szempontból a közép-európi régió leginkább
demokratikus államának számított, nemzetiségpolitikai megközelítésben inkább „kétarcú-”
vagy „látszatdemokráciaként” írható le.23
A masaryki csehszlovák állameszme „emberarcú
nacionalizmusa” mögött erőteljes asszimilációs törekvések, a kompakt német, magyar,
lengyel, rutén területek különleges státuszát biztosító autonómiákról hallani sem akaró
centralizációs szándékok voltak jelen. Az 1920. évi parlamenti választásokig tartó, az újabb
cseh történetírásban is „nemzeti diktatúraként” jellemzett rövid periódusban az új állam
alkotmányos kereteinek a kialakítását az ideiglenes nemzetgyűlés az ország több mint
egyharmadát kitevő kisebbségi képviselők nélkül végezte el.24
Jóllehet a Monarchia utódállamai közül az 1920–1930-as években itt érvényesültek
leginkább a polgári demokratikus jogok, ezek az intézményi keretek távolról sem tudták 22
A csehszlovákiai magyarság kezdeti létszámát nem lehet pontosan megállapítani. A Magyar Királyság utolsó,
1910-es népszámlálás adatai, melyek a lakosság anyanyelvi bevallása alapján rögzítették a népesség etnikai
viszonyait, az 1918–1919-ben Csehszlovákiához került „szlovenszkói” és „ruszinszkói” területeken 1 066 577
magyar anyanyelvűt számoltak össze. Az 1919. évi Šrobár-féle szlovákiai összeírás nemzetiségi adatai szerint
összesen 698 565 magyar nemzetiségű személy élt Szlovákiában. Tišliar, Pavol: Mimoriadna sčítanie ľudu na
Slovensku z roku 1919. Príspevok k populačným dejinám Slovenska. Statis, Bratislava, 2007, 66. 1921-ben a
csehszlovák népszámlálások Csehszlovákiában már csak 744 621, 1930-ban pedig 692 121 magyar
„nemzetiségűt” mutattak ki. Statistická ročenka republiky Československé. Vydal Státní úřad statistický. Praha,
1934. Nakladatel Orbis, Tiskařská nakladatelská a novinářská společnost akciová, 1934, 11. Vö: Simon Attila:
Egy rövid esztendő krónikája. A szlovákiai magyarok 1938–ban. Fórum Kisebbségkutató Intézet, Somorja,
2010, 11–12. Vö: Turczel Lajos: Két kor mezsgyéjén, id. m. 13–14. Vö. Popély Gyula: Népfogyatkozás. A
csehszlovákiai magyarság a népszámlálások tükrében 1918–1945. Írók Szakszervezete Széphalom
Könyvműhely – Regio, Budapest, 1991. 23–32; László Gyurgyík László: A (cseh)szlovákiai magyarság
demográfiai, valamint település- és társadalomszerkezetének alakulása 1918–1998. In: A (cseh)szlovákiai
magyar, id. m. 81–91. Vö: Angyal Béla: Érdekvédelem és önszerveződés. Fejezetek a csehszlovákiai magyar
pártpolitika történetéből 1918–1938. Fórum Intézet – Lilium Aurum Könyvkiadó, Galánta – Dunaszerdahely,
2002. 23
Az első Csehszlovák Köztársaság demokratikus viszonyainak ellentéteiről, a parlamentáris demokrácia
törvényeiről és azok alkalmazásának feszültségeiről ld. Zemko, Milan: Občan, spločnosť, národ v pohybe
Slovenských dejín. Historický ústav SAV, Bratislava, 2010, 103–112. 24
A két világháború közötti Csehszlovákia nemzetiségi kérdés 1938-hoz vezető cseh szempontjairól bővebben
ld. a témában megjelent legfontosabb historiográfiai újdonságokról is számot adó következő munkát: Němeček,
Jan – Kuklík, Jan: Od národního státu ke státu národností? Národnostní statut a snahy o řešení menšinové
otázky v Československu v roce 1938. Karolinum, 2013, 7–11. Vö: Csehszlovákia megalakulásának komplex
kérdéseit – elsősorban Szlovákia integrálásának a problematikáját – vizsgáló következő munkával:
Krajčovičová, Natália: Slovensko na ceste k demokrácii. Historický ústav SAV, Bratislava, 2009. A
nemzetiségi kérdés további vonatkozásairól, a csehekkel és szlovákokkal szemben megjelenő sztereotípiákról a
két világháború közötti magyar intelligencia részéről ld. Simon Attila: Menšinové stereotypy, id. m.
13
teljes mértékben biztosítani a nemzeti és a nemzetiségi kérdés megoldását. Így például Prága
még a Kárpátalja autonómiájára vállalt nemzetközi kötelezettségének sem tett eleget.25
A csehszlovákiai magyarság állampolgársági, nyelvi, tulajdonjogi sérelmei mellett az
új országba kényszerközösségként került népcsoportként a magyar nyelvű oktatást és az
egyházakat érintő negatív változásokkal szembesült. 26
Ezzel is összefüggésbe hozható a
csehszlovákiai magyarság számának gyors és folyamatos csökkenése az első Csehszlovák
Köztársaság két évtizedében. Bár a Monarchiában megtartott 1910-es népszámláláshoz
képest a magyarság 250 ezer fős fogyatkozását mutató 1921. évi népszámlálási adatok még
elsősorban nem a köztársaság asszimilációs politikájából fakadtak, az államváltásnak sok
szempontból szerepe volt a magyar közösség létszámának a csökkenésében.27
Ebben egyrészt
a magyar értelmiség és középosztály önkéntes, vagy kényszerű elvándorlása, menekülése, a
békeszerződésben biztosított állampolgársági opció lehetősége játszott közre. A kisebbségi
helyzetbe került magyarság az államtól leginkább függő középosztálybeli elemeinek,
hivatalnokainak, tanítóinak és tanárainak nagy része ugyanis – több mint 100 ezer magyar –
Magyarországra menekült.28
Másrészről figyelembe kell venni a nagyobb városok változó
25
A polgári demokratikus jogok érvényesülésében nagy szerepe volt az „államalapító” T. G. Masaryk
köztársasági elnöknek. A nyugati demokratikus államok – USA, Franciaország – példájára létrehozott törvények
azonban nem tudták elfedni a nemzetiségi kérdés megoldatlanságát. Ehhez ld. Tóth, Ondrej: Nemzeti
kisebbségek Csehszlovákiában 1918–1938. Nemzetállamból többnemzetiségű állam? Kézirat. 26
Ehhez ld. Flachbart Ernő: A csehszlovákiai népszámlálások és a felvidéki kisebbségek nyelvi jogai. Dunántúli
Pécsi Egyetemi Könyvkiadó és Nyomda, Pécs, 1935, 12–18. A kisebbségek nyelvhasználatának gyakorlati
nehézségeire is rámutat: Rychlík, Ján: The Situation of the Hungarian Minority in Czechoslovakia 1918–1938.
In: Eiler, Ferenc – Dagmar Hájková et al.: Czech and Hungarian Minority Policy in Central Europe 1918–1938.
Masarykuv ústav a Archív – MTA Etnikai-nemzeti Kisebbségkutató Intézet, Prága – Budapest, 2009, 30–31. 27
A később Szlovákiának nevezett területen az 1910-es népszámlálás szerint 884 309 fő élt, amelyből ugyanezen
a részen 1919-ben 698 565, 1921-ben pedig 634 827 vallotta magát magyarnak. Tišliar, Pavol: Mimoriadna
sčítanie, id. m. 66; Statistická ročenka republiky Československé. Vydal Státní úřad statistický. Praha 1934.
Nakladatel Orbis. Tiskařská nakladatelská a novinářská společnost akciová, 11. Vö: Simon Attila: Egy rövid
esztendő, id. m. 11–12. 28
Az Országos Menekültügyi Hivatal adatai szerint 1918 novembere és 1920 decembere között 101 762
csehszlovákiai magyar menekült át Magyarországra. Simon Attila: Egy rövid esztendő, id. m. 12. Erről ld.
bővebben: Simon Attila: Elképzelések és tervek Dél-Szlovákia szláv betelepítésére az első köztársaságban
lezajlott földreform keretén belül. Fórum Társadalomtudományi Szemle, 2003/2. 103–118. Vö: Petrichevich
Horváth Emil: Jelentés az Országos Menekültügyi Hivatal négyévi működéséről. Pesti Nyomda, Budapest, 1924.
37. A szlovenszkói magyar állami alkalmazottak köréhez tartozó menekültek 1920-as megoszlásáról Mócsy I.
István a következőket írja: állami tisztviselők: 1926, megyei tisztviselők: 915, bírók és ügyészek: 493, általános
iskolai tanárok: 2121, kereskedelmi középiskolai tanárok: 360, gimnáziumi tanárok: 276, szakiskolai tanárok:
65, óvodai tanárok: 345, tanárképzői tanárok: 76. Összesen: 6577. Mócsy I. István: The Effects of World War I
The Uprooted: Hungarian Refugees and Their Impact on Hungarys Domestic Politics, 1918–1921. New York,
1983. A menekültkérdéssel foglalkozik továbbá: Ablonczy Balázs: Sérelem, jogfolytonosság, frusztráció.
Kisebbségkutatás, 2008/ 2. http://www.hhrf.org/kisebbsegkutatas/kk_2008_02/cikk.php?id=1564 (2015. 03.
15.), Az optálásról a trianoni döntés VII. része rendelkezett. Ennek értelmében az egykori Osztrák Magyar
Monarchia azon állampolgárai, akik a döntés után Magyarország határain kívül rekedtek, elveszítették magyar
állampolgárságukat. A rendelkezés viszont olyan lehetőséget biztosított számukra, mely szerint az
állampolgárságukat elveszítő 18 év feletti személyek a békeszerződés életbelépése után egy évig igényelhetik
korábbi státuszuk fenntartását. Az optálást és a kiköltözést így a trianoni békeszerződés elfogadását követően
14
identitású lakosságát, akik az államváltást követően a csehszlovák propaganda hatására
identitást váltottak. Ez több tízezres veszteséget okozhatott a csehszlovákiai magyarságnak.29
A csökkenés harmadik okát a népszámlálások eltérő módszere jelentette. A
magyarországi adatfelvételtől eltérően ugyanis a csehszlovák népszámlálás az anyanyelv
kategóriája helyett a nemzetiséget vette figyelembe. Ezzel függött össze az a változás, hogy a
Csehszlovákiához került zsidóság nagy többsége (84 000 fő) élt azzal a lehetőséggel, hogy
zsidó nemzetiségűnek vallhatta magát.30
A magyarság állapotát a népszámlálások mellett a népmozgalmi adatok mutatják,
melyek szerint a születési és halálozási arány a két világháború közötti korszakban végig a
szlovákiai átlag alatt volt.31
Tíz évvel később, 1930-ban újabb tíz százalékos fogyást
regisztrált a második csehszlovákiai népszámlálás. Ez már egyértelműen az asszimiláció,
illetve a dualizmuskori népszámlálások során statisztikailag magyarként regisztrált szlovákok
visszaszlovákosításának a számlájára írható, aminek következtében Szlovákia összlakosságán
belül a magyarság arányszáma a húsz százalékos szint alá csökkent. A 17,58%-os
részesedéshez a szepességi, sárosi, Vág-völgyi városi magyar szórványok igen erős
csökkenése – elvándorlása, elszlovákosodása – is hozzájárult. A gyors nemzetváltási
folyamatok tehát elsősorban a nyelvhatár fölötti régiókat érintették, ahol a magyar kulturális
és oktatási intézmények hiányában a magyarság gyors beolvadását többé nem lehetett
megakadályozni. 32
Simon Attila a népmozgalmi adatok alapján ugyanakkor feltételezi, hogy
1930 és 1938 között a magyarok fogyása megállt.33
Az új politikai viszonyok közé került
kisebbségi magyarság társadalmi fejlődésének nehézségeit a dél-szlovákiai járások és
városok gazdasági és társadalmi problémái tovább növelték.34
A jórészt falvakban és
1921. július 26-ától egy éven belül végre kellett hajtani. Szűts István Gergely: Barakkok és tisztviselővillák. A
trianoni menekülteket befogadó miskolci telepek helyzete az 1920-as években. Kisebbségkutatás, 2009/3.
http://www.hhrf.org/kisebbsegkutatas/kk_2009_03/cikk.php?id=1741 (2015. 03. 15.) 29
Simon Attila: Egy rövid esztendő, id. m. 13. 30
Simon Attila körülbelül 100 ezerre teszi a Magyarországra menekültek számát, 84 ezerre a zsidóság
számlájára írható veszteséget, 13 ezer főt pedig a rendezetlen állampolgárságú magyarokhoz sorol. S mintegy
ötvenezer főre becsüli a statisztikai magyarok identitásváltását. Uo. 13. 31
Uo. 14–15. 32
1930-ban Szlovákiában 572 186 személy vallotta magát magyarnak. Statistická ročenka republiky
Československé. Vydal Státní úřad statistický. Praha 1934. Nakladatel Orbis. Tiskařská nakladatelská a
novinářská společnost akciová. 11. A magyar oktatás hiányosságait a két világháború közötti statisztikák is
alátámasztják. A kisebbség 1921 és 1930 között magyar felsőoktatási intézményekkel abszolút nem
rendelkezett. Az 1929/30-as tanévben 5 gimnáziummal, 1 tanárképző intézettel, 16 mezőgazdasági népiskolával,
5 kereskedelmi iskolával, 5 felsőfokú kereskedelmivel, 1 ipari szakiskolával, valamint 29 felsőfokú mesterképző
iskolával rendelkezett. A magyarságnak az állami iskolákon belül 14 városi és 803 falusi (népi) iskolája, ezen
kívül 33 óvodája és bölcsődéje, valamint egy speciális iskolája volt. Uo. 250. 33
A magyar népesség szlovákiai részaránya azonban tovább csökkent és 17% alá eshetett. Simon Attila: Egy
rövid esztendő, id. m. 17. 34
Turczel Lajos: Két kor mezsgyéjén, id. m. 19–20.
15
kisvárosokban élő magyarságnak a 65,3%-a dolgozott a mezőgazdaságban.35
A többségében
falusi népesség körében a mezőgazdaságban dolgozók aránya 1921 és 1930 között tovább
nőtt, amiben a protekcionista csehszlovák iparfejlesztési politika is közrejátszott.36
1. táblázat: A csehországi, a szlovákiai és a kárpátaljai nemzetiségek foglalkozási
ágak szerinti megoszlása 1930-ban37
Foglalkozási
ágak
Csehország
Szlovákia
Kárpátalja
cseh német cseh német magyar zsidó cseh orosz,
rutén
német magyar zsidó országos
átlag
Mezőgazdaság 26,0 20,7 57,6 29,2 65,3 7,1 16,7 81,7 50,5 61,5 21,5 34,6
Ipar
és
kézművesipar
38,8 48,2 18,8 34,3 16,9 20,2 21,5 6,4 21,1 17,8 24,3 34,9
Kereskedelem
és pénzügyek
8,5 9,3 4,3 9,4 3,7 53,0 5,3 0,6 2,3 3,7 33,7 7,4
Közlekedés 7,2 4,2 5,7 3,5 2,5 1,8 9,0 2,1 3,2 3,7 5,4 5,5
Közszolgálat és
szabad
foglalkozások
5,5 4,1 4,7 5,0 3,8 7,3 28,9 2,0 3,7 4,2 4,5 4,9
Házi és
személyi
szolgálat
1,5 1,5 0,7 1,4 0,8 0,6 0,9 0,4 0,4 1,0 0,7 1,2
Egyéb 11,0 11,5 6,5 9,0 6,7 9,6 5,5 6,4 5,6 8,0 9,4 10,0
35
A harmincas évek második felében egyébként a szlovákiai magyarok több mint 90%-a Dél-Szlovákiában élt.
Simon Attila: Egy rövid esztendő, id. m. 18. Szlovákia település-földrajzi adottságaival is összhangba hozható,
hogy a magyarság nagy részét a falusi népesség alkotta. 1930-ban például a magyarság 80%-a falusi jellegű
településen élt. Uo. 21. Az első Csehszlovák Köztársaság statisztikái egyébként szintén azt igazolták, hogy
amíg 1930-ban 691 923 magyar nemzetiségű csehszlovák állampolgárból 441 262 személy dolgozott a
mezőgazdaságban. Statistická ročenka republiky Československé. Vydal Státní úřad statistický, Praha, 1937.
Nakladatel Orbis, Tiskařská nakladatelská a novinářská společnost akciová. II. 72, 103, 108. Szlovákia
iparosodásának két világháború közötti alacsony szintjéről, annak rendszeréről – a világgazdasági válság
hatásairól és az ipar előzményeiről ld. Hallon, Ľudovít: Príčiny, priebeh a dôsledky štrukturálnych zmien
v hospodárstve medzivojnového Slovenska. In: Milan Zemko – Valerián Bistrický: Slovensko v Československu
(1918–1939). Veda, Bratislava, 2004, 293. 36
Simon. Attila: Egy rövid esztendő, id. m. 24. 37
Az 1. táblázat forrása: Simon Attila: Egy rövid esztendő, id. m. 23.
16
Ennek a gazdasági alapú asszimilációs nyomásnak a csúcspontját az 1920-as években
levezényelt földreform nacionalista szempontjai és gyakorlati megoldásai jelentették. A 70–
90%-ban magyarlakta dél-szlovákiai járásokban a földreform során kiosztott földtulajdonnak
mindössze 19%-át kapták magyarok. A mezőgazdaságon belül kialakult kedvezőtlen
társadalmi rétegződés következtében a föld nélkül maradt magyar lakosság elszegényedését
gyakran a városokba vándorolva próbálta ellensúlyozni.38
Itt sokszor akár jövedelem-
kiegészítés céljából – alkalmi munkákat vállalva jutott megélhetéshez.39
A cseh területekre
összpontosított iparpolitika hatását egyaránt jelzi az iparból és kézművességből élő
magyarság 16,1%-os aránya.40
A csehszlovák nemzetiségpolitika nacionalista szempontjait bizonyítja a magyarság
társadalmi pozícióvesztése a középosztályon belül. Amint arra már fentebb utaltunk, ez
részben abból adódott, hogy az értelmiségi és a köztisztviselő középosztály nagy része
Magyarországra menekült. Ehhez társult az a tény, hogy a magyar nemzetiségű állami
alkalmazottak száma és aránya az első Csehszlovák Köztársaságban végig alatta maradt a
nemzetiségi arányszámoknak. Az országos hivatalokban például szinte alig voltak magyarok,
a postai és vasúti alkalmazottak körében pedig ugyancsak elenyésző volt a kisebbség
aránya.41
A Csehszlovákiában maradt, állami alkalmazásból kihullt magyar középosztály
nagy része ilyen körülmények közt fokozatosan deklasszálódott, vagyis alacsonyabb
társadalmi osztályba esett vissza. A társadalmi jelenség általában azokat az állami
alkalmazásban álló középosztálybeli magyarokat érintette, akik kényszerből, vagy
önszántukból – pl. az állameskü megtagadása miatt – megváltak munkahelyüktől, ők
alacsonyabb társadalmi kategóriába hulltak vissza.42
38
Uo. 25. A földreform következményeiről a magyarság körében bővebben ld. Uő: Telepesek és telepes falvak
Dél-Szlovákiában a két világháború között. Fórum Kisebbségkutató Intézet, Somorja, 2008. 39
Simon Attila: Egy rövid esztendő, id. m. 26. 40
Uo. 27. A csehszlovákiai magyarság gazdasági közösségszervezés legfontosabb ágát jelentette a szövetkezeti
mozgalom. A legjelentősebb fogyasztási és hitelszövetkezet a Hanza Szövetkezeti Áruközpont volt. Erről ld.
bővebben: Gaucsík István: A jog erejével. A szlovákiai magyarság gazdasági önszeveződése. Kalligram,
Pozsony, 2008. 41
A magyarok legalacsonyabb száma a fegyveres erők esetében mutatkozott. A közigazgatásban dolgozó
magyarok aránya (5,2%) is elenyésző volt. Simon Attila: Egy rövid esztendő, id. m. 30–31. A
szabadfoglalkozású értelmiségiek között a magyarok valamivel nagyobb részben volt jelen, később ebben a
tekintetben is negatív irányú változások álltak be. Uo. 31. 42
Nem sokkal az államfordulat után eskü (hűségfogadalom) letételére hívták fel a magyar közhivatalnokokat és
a közalkalmazottakat Csehszlovákiában. Nagyrészük azonban megtagadta az eskütételt, amit a csehszlovák
hatóságok az állam elleni demonstrációnak minősítettek, s az esküt megtagadókat állásukból elbocsátották. Az
új állam iránti lojalitást nem vállalók többsége önként vagy kényszerből Magyarországra távozott. Ráadásul
Csehszlovákiában az állampolgárságot a községi illetőséghez kötötték, viszont nem ismerték el a
Magyarországon alkalmazott hallgatólagos illetőségszerzést, tehát a korábbi magyar törvényi állapotot. Emiatt
sokan rövidebb-hosszabb idő múltán a jogbizonytalanság állapotába kerültek, ami gyakran az országból való
kiutasítással ért véget. Turczel Lajos: Két kor, id. m. 21.
17
A disszertációban vizsgált sarlós csoport tagjainak jórésze szintén ilyen
deklasszálódott középosztálybeli családból származott. Másik részük paraszti, vagy munkás-
felmenőkkel rendelkezett. A fiatalok identitásvilágára, értelmiségi életútjuk alakulására
rányomták bélyegüket a nehéz családi körülmények, az egyetemi tanulmányaik során őket
végig kísérő nélkülözés. Emiatt az egyetemválasztást is meghatározta szociális hátterük. Az
egyetem elvégzése után szakmai elhelyezkedésüket pedig tovább nehezítette a hiányos
csehszlovákiai magyar intézményrendszer.
2. táblázat: A diákok száma a prágai Károly Egyetemen nemzetiségek szerint 1918
és 1924 között (téli szemeszter)43
Nemzetiség 1918/19 1919/20 1920/21 1921/22 1922/23 1923/24
csehszlovák 7655
cseh 5503 6377 6674 6157 6033
szlovák 33 163 357 401 398
orosz, ukrán,
ruszin
27 116 310 874 1086 1276
német 4 19 24 20 25 24
magyar - 2 50 15 13 24
lengyel 43 31 19 19 33 40
roman - 6 19 31 8 14
zsidó 1 4 5 16 30 84
szerb, horvát,
szlovén
235 569 759 708 337 195
bolgár 1 18 102 88 49 44
egyéb 5 3 8 12 11 28
Összesen 5852 7308 8951 8814 8150 8160
43
A táblázat forrása: Ratajová, Jana (red.): Pražský student. Univerzitní studenti v dějinách Prahy. Publikace
k výstavě. Clam-Gallasův palác 14. listopadu 2008 - 1. února 2009. Scriptorium, Praha, 2008, 48–59.
18
A fiatalok szinte teljes egészében kiszorultak a köztisztviselői munkahelyekből, illetve az
értelmiségi pályák is korlátolt mértékben voltak elérhetőek számukra. Mindezt fokozták az
1920-as évek végén, 1930-as évek elején a gazdasági világválság csehszlovákiai hatásai.
Tehát számukra a középosztályban való megmaradás állandó bizonytalanság érzésével és
folyamatos egzisztenciális problémákkal párosult. Ez pedig sokszor fogékonnyá tehette őket
az antikapitalista, vagy szélsőséges ideológiák irányába.
3. táblázat: A diákok száma a prágai Károly Egyetemen nemzetiségek szerint 1924
és 1930 között (téli szemeszter)44
Nemzetiség 1924/25 1925/26 1926/27 1927/28 1928/29 1929/30
csehszlovák 6483 6777 7367 8653
cseh 6102 7397
szlovák 313 495
orosz, ukrán,
ruszin
1110 947 795 585 395 343
német 16 21 20 28 46 31
magyar 29 65 98 168 233 325
lengyel 37 62 46 59 41 76
román 64 35 32 16 22 19
zsidó 304 409 339 414 478 829
szerb, horvát,
szlovén
130 88 69 53 44 53
bolgár 50 22 27 32 36 67
egyéb 40 44 34 32 26 39
Összesen 8195 8176 8237 8754 9213 9934
44
Uo.
19
Ugyancsak a csehszlovákiai magyar fiatal értelmiség hátrányos helyzetére hívja fel a
figyelmet a kisebbség alulreprezentáltsága a csehszlovák felsőoktatási intézményekben. Az
1929/30-as tanévben a csehszlovák egyetemeket ugyanis 501 magyar látogatta, közülük 272-
en Prágában, 13-an Brünnben, 216-an pedig Pozsonyban tanultak. Míg az 1929/30-as
tanévben a csehszlovák egyetemekre 501, a német nyelvűekre 526 magyar járt.45
A Károly Egyetem statisztikái is jól mutatták, hogy az 1920-as években az
összlakossághoz képest nagymértékben alulreprezentált volt a magyarság aránya a prágai
felsőoktatási intézményben. Bár a magyar diákok száma az 1925 és 1931 között 29 főről 325
főre növekedett, az 1930-as évek második felében ismét csökkenés vette kezdetét. A
magyarság összlétszámához képest pedig a két világháború közötti időszakban mindvégig
nagymértékben alulreprezentált volt a magyarság aránya a prágai Károly Egyetemen.
4. táblázat: A diákok száma a prágai Károly Egyetemen nemzetiségek szerint 1930
és 1936 között (téli szemeszter)46
Nemzetiség 1930/31 1931/32 1932/33 1933/34 1934/35 1935/36
csehszlovák 8653 8956 9254 9346 9446 8974
orosz, ukrán,
ruszin
343 309 272 229 234 215
német 31 52 65 71 81 68
magyar 325 352 360 333 314 260
lengyel 76 116 55 55 47 44
román 19 18 14 10 7 7
zsidó 829 1016 515 394 392 338
szerb, horvát,
szlovén
39 45 34 27 22 20
bolgár 76 90 87 81 48 54
egyéb 44 52 25 27 23 26
Összesen 10435 11006 10681 10573 10614 10006
45
Ugyanakkor az is jól látszik, hogy az 1920/21-es tanévben 1200 magyar főiskolás volt Csehszlovákiában, a
következő évben már csak 813. Ez 1929/30-ra azonban 1127-re növekedett. Statistická přírucka republiky
Československé. IV. Sestavil: Státní úřad statistický V Praze. Nákladem státního úřadu statistického – v komisi
kníhkupectví Bursík a Kohout, 1932, 241. 46
Uo.
20
2.2. A kisebbségi magyar értelmiség/elit megszerveződése az első Csehszlovák
Köztársaságban
A disszertáció az értelmiség és az elit fogalmát a korabeli kisebbségi magyar
viszonyok közt szinonimaként használja, lévén a két fogalom a társadalomtudományi
diskurzusokban sokszor eleve összefonódik.47
Például Bibó István értelmezésében is gyakori
ez az összekapcsolódás.48
A fogalmak összemosódásában egyébként gyakran közrejátszik
egy-egy történelmi korszak és a társadalom különböző igénye és viszonya.49
A dolgozatban vizsgált kisebbségi értelmiségi elit meghatározásához elsősorban a
Bibó István által használt fogalmat tartjuk alkalmasnak, amelyet Elit és szociális érzék című
művében alkalmazott. Bibó elitfelfogása szerint, amely egyébként a magyar népi mozgalom
gondolati alapjait tükrözi, azok az elithez tartozók, „akikben a közösség céljai tudatosan
kiformálódnak”.50
Bibó szerint a szociális érzék az elitek „rétegének legfontosabb erénye.
[...] Különösen abban a formában szoktuk ezt hallani, hogy az új nemzedéket, a jövendő
elitet, a leendő vezetőket több szociális érzékre kell nevelnünk, mint amennyi a régi vezető
rétegnek volt”.51
Szerinte az elit a társadalmon belül mindig fontos szerepet játszik, ezzel
együtt a társadalmi csoport feladatait egy mélyebb szintű erkölcsi minta közvetítésében,
47
A társadalomtudományi vizsgálatokban az elit és az értelmiség vizsgálatának az összefonódásait az 1960–70-
es évekre vezeti vissza Szabari Vera írásában. Szabari Vera: Társadalmi elitkutatások, id. m. 16. 48
Mindazonáltal jelezni kell, hogy a társadalomtörténet általában különválasztja az értelmiség és az elit
kategóriáját. Gyáni Gábor például az elitet felső társadalmi rétegként jeleníti meg, míg az értelmiséget külön
kategóriaként kezeli és az értelmiségi középosztály részeként definiálja. Megkülönbözteti a hagyományos
arisztokráciát, az egyházi elitet, a katonai elitet és a tudáselitet. Ezen kívül beszél még politikai, valamint
gazdasági elitről. Gyáni Gábor – Kövér György: Magyarország társadalomtörténete a reformkortól a második
világháborúig. Osiris Kiadó, Budapest, 2011. 49
Ehhez ld. bővebben Karády Viktor – Nagy Péter Tibor: Iskolázás, értelmiség és tudomány a 19–20. századi
Magyarországon. Wesley Egyház- és Vallásszociológiai Kutatóközpont. Budapest, 2012, 14. Vö: Mazsu János:
The Social History of the Hungarian Intelligentsia. Social Science Monographs, Boulder, Colorado, Atlantic
Research and Publications, Inc. Highland Lakes, New Yersey, Distributed by Columbia University Press, New
York, 4. Ehhez ld. Bugovics Zoltán: Az elitidentitás háttere. Tér és Társadalom. 2012/2. 18. Vö: Szalai
Erzsébet: Gazdasági elit és társadalom. Aula, Budapest, 2001, 84. Az elit fogalma mindenesetre tág kategóriát
jelöl, a szociológiában általában három csoportot szokás megkülönböztetni: a politikai, a gazdasági és a
kulturális elitet. Mátay Melinda: Fiatal budapesti elit értelmiségiek szocializációja. Oktatáskutató Intézet,
Budapest, 2012, 9. Vö: Szabari Vera: Társadalmi elitkutatások, id. m, Némedi Dénes – Kovács I. Gábor: Az
„értelmiségi elitről”. Kézirat. 50
Bibó István elitdefiníciója a 20. század második felének értelmiségi és elitkutatásaira is komoly hatást
gyakoroltak. Bibó István: Elit és szociális érzék. In: Uő: Válogatott tanulmányok. Első kötet 1935–1944.
mek.oszk.hu/02000/02043/html/48.html (2017. 03. 31.) 51
Uo.
21
„messianisztikus” feladatok ellátásában jelölte meg.52
A sarlós nemzedék már megszerveződésének kezdeti időszakában hangsúlyozta a
közösségi és szociális irányú elképzeléseit. Ez kapcsolódott össze a generációs értelmiség
hivatástudatával, mely nagyon gyakran egyfajta „messianisztikus”, népmegváltó lelkületbe
csapott át. A fiatalok „messianisztikus” felfogása végig fontos jellemzője volt a
mozgalomnak, még ha különböző formában is.53
Ezért az értelmiség fogalmának értékalapú
megközelítéseit érdemes mindig a konkrét vizsgált csoporthoz kötni. Ez a meghatározás
nemcsak a kultúra, hanem a társadalmi célok megteremtésében is fontosnak ítéli az
értelmiség szerepét, ezzel a bibói elitdefinícióra emlékeztet.54
A kisebbségi magyar elitek
kérdésével foglalkozó nem túl nagyszámú két világháború közötti magyarországi elemzések
közül érdemes itt Nánay Bélának, a debreceni kötődésű református lelkésznek és tanárnak a
tanulmányára hivatkoznunk. „A kisebbségnek a demokratikus köztársaság csak az élethez és
kultúrához való jogát tudja biztosítani, az életet kibontakoztatni, a kultúrát fejleszteni és
gazdagítani szellemi mozgással, tevékenységgel, harccal magának a kisebbségnek kell” 55
–
emelte ki Nánay 1937-ben megjelent cikkében, amely a kisebbségi értelmiség felelősségét
vizsgálta. Mondandóját egy Krammer Jenőtől átvett idézettel nyomatékosította.56
Szerinte az
a kisebbségi magyarság jogérvényesítése elsősorban a csehszlovákiai magyar politikai és a
kulturális elit feladata. Ebből a szempontból a budapesti kormányok erőteljes befolyása alatt
52
Uo. 53
A disszertációban a szociológiához köthető statisztikai alapú kutatások helyett olyan kritikusabb definíciók
alapján határozzuk meg az értelmiség fogalmát, amely egyfajta szerepként, hivatásként közelít az értelmiséghez.
Ehhez ld. Ferge Zsuzsa: Társadalmunk réteződése. Elvek és tények. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó,
Budapest, 1973. A fenti besoroláshoz képest kritikusan közelít a kérdéshez A. W. Gouldner is. Gouldner, A. W.:
The future of Intellectuals and the Rise of the New Class. Critical social studies. USA, Macmillen Press, 1979.
Vö: Mátay Melinda: Fiatal budapesti elit, id. m. 6. A továbbiakban érdemes kiemelni Lipset megközelítését,
aki az alkotó-értelmiségieket sorolja a csoportba. Lipset, S. M.: Homo politicus. Osiris, Budapest, 1995. A
vizsgált értelmiségi csoportok szociális feladatok mellett elsősorban kulturális tevékenységet folytattak és
kiemelten fontosnak tartották függetlenségüket a nyílt politikai kötődésektől. Karl Mannheim a tudás és a
hatalom dimenziói alapján határozta meg az értelmiséget, kiemelve annak függetlenségét az osztály- és
pártkötődésektől. Mannheim, Karl: Man and Society in an Age of Reconstruction: Studies in Modern Social
Structure. London, 1940. 54
Ehhez ld. Huszár Tibor: “Nem középiskolás fokon…” (Műveltség, közművelődés, értelmiség). Magvető,
Budapest, 1981.Vö: Kiss Zoltán László: A nyolcvanas évek magyar értelmiségének néhány sajátos vonása a
főbb társadalmi egyenlőtlenségi dimenziókban. ELTE Szociológiai és Szocálpolitikai Intézet. 1993.
Szakdolgozat, 96. Mindenesetre az értelmiség kategóriájának a kijelölésében további kérdések merülhetnek fel.
Ilyen például az ide sorolandó személyek meghatározása. Ezzel kapcsolatban érdekes felvetéseket tartalmaz
Charles Kadushin tanulmánya. A munka többek között kiemeli az egyes újságok-folyóiratok jelentőségét az
elitcsoportok kijelölésében. Kadushin, Charles: The American intellectual elite. American Journal of Sociology,
1976/4. 923–933. 55
Nánay Béla: A kisebbségi magyar lélek, id. m. A szerző munkájában a következő írásra hivatkozik: Krammer
Jenő: A szlovenszkói magyar, id. m. 56
Uo.
22
lévő, következetesen ellenzéki és sérelmi politikát folytató kisebbségi magyar pártok
vezetőinek.57
Az ellenzéki magyar pártok közül elsősorban az 1920-ban megalakult Országos
Keresztényszocialista Pártot (OKP) kell kiemelni, amelynek vezetői az 1920-as években
Magyarország felé feltétlen lojalitást vállaló, idősebb generációhoz tartozó csehszlovákiai
magyar politikusok közül kerültek ki. Közéjük tartozott az 1925-től 1932-ig az OKP elnöki
funkcióját betöltő Szüllő Géza, aki az 1918 előtti idők eszméit képviselő politikus volt.58
Az
államváltást megelőzően a bazini választókerület országgyűlési képviselőjeként működő
politikus Lelley Jenőt váltotta a párt vezetésében.59
A Csehszlovákiai Magyar Népszövetségi
Ligában is tevékenykedő Szüllőre a Budapest irányába való feltétlen lojalitás volt jellemző,
aki saját megfogalmazása szerint nem a kisebbségi magyar, hanem a magyarországi magyar
politikai vonalvezetés elkötelezett hívének számított.60
Rajta kívül érdemes kiemelni még
Grosschmid Gézát, akinek a sarlós mozgalom szempontjából is fontos szerepe volt. 61
Ő a
cseh parlament kassai szenátoraként működött az OKP keretein belül.62
Ezen kívül ő
működtette az ún. Társadalmi Nagybizottságot, aminek azért is van jelentősége, mert a
testület részeként működő Ifjúsági Nagybizottság kezében volt a csehszlovákiai magyar
egyetemisták támogatásának ügye, ami viszont magyarországi juttatásokra támaszkodott.
57
A korábbi pártstruktúra szétesése után a politikai intézményrendszert az alapokról kellett kiépíteni. Simon
Attila: Egy rövid esztendő, id. m. 36. 58
Szüllő Géza (1872–1957), a két világháború közötti csehszlovákiai magyar politika fontos alakja. Az
államfordulat után aktív részt vállalt a csehszlovákiai magyar politika megszervezésében. Ellenzéki Budapest-
centrikus politikát folytatott. A Népszövetségi Ligák alelnökeként is működött. Meghatározó szerepét az OKP-n
belül az Egyesült Magyar Párt (EMP) megalakulását követően is megtartotta. Szlovákiai Magyar Adatbank. A
(cseh)szlovákiai magyarok lexikona Csehszlovákia megalakulásától napjainkig.
http://adatbank.sk/lexikon/szullo-geza/ (2017. 11. 28.) 59
Lelley Jenő (1870 –1949), ügyvéd és politikus. Az OKP megalapításában fontos szerepe volt. 1920-tól a
pártelnöki pozíciót is betöltötte. 1925-ben lemondott elnöki tisztségéről, majd Nyugatszlovenszkói
Keresztényszocialista Párt néven új pártot hozott létre. Később aktivista politikát folytatott. Szlovákiai Magyar
Adatbank, id. m. http://adatbank.sk/lexikon/lelley-jeno/ (2017. 11. 28.) 60
Erről ld. Simon Attila: Kis lépések, id. m. 73. A Csehszlovákiai Magyar Népszövetségi Liga a csehszlovákiai
magyarok kisebbségvédelmi szervezeteként működött. A Népszövetségi Ligák Világszövetségének a tagja volt
a két világháború között. A Szlovenszkói és Ruszinszkói Szövetkezett Ellenzéki Pártok Közös Bizottsága alatt
Szüllő Géza vezetése alatt álló külügyi albizottság hozta létre, de bejegyzésére csak 1925-ben került sor.
Feladata a csehszlovákiai kisebbségi magyarság sérelmeinek a nemzetközi közvélemény elé tárása volt.
Szlovákiai Magyar Adatbank, id. m. http://adatbank.sk/lexikon/csehszlovakiai-magyar-nepszovetsegi-liga/
(2018. 01.08.) 61
Grosschmid Géza (1872–1934), Márai Sándor édesapja. Az OKP-hoz tartozó csehszlovákiai magyar
politikus. A csehszlovák parlament Kassáról delegált szenátoraként működött. Magyar Életrajzi Index. Petőfi
Irodalmi Múzeum. http://opac.pim.hu/hu/search (2017. 03. 07.) 62
Szüllő kapcsán Filep Tamás Gusztáv kiemeli, hogy nemzetfölötti birodalomban, Grosschmid pedig
keresztényelvű szociális igazságosságban gondolkodott, s az Osztrák Magyar Monarchián belül liberálisabb
konzervatív irányvonalat képviselte. Filep Tamás Gusztáv: A hagyomány felemelt tőre. Válogatott és új esszék,
tanulmányok az 1918–1945 közötti (cseh)szlovákiai magyar kultúráról. Ister Kiadó, Budapest, 2003, 312. Vö:
Szarka László: Grosschmid Géza, a polgár és a politikus. In: Rokolya Gábor (szerk.): Dr. Grosschmid Géza
(1872–1934) emlékezete. Közjegyzői Akadémiai Kiadó, Budapest, 2017, 7–34.
23
A sarlósok gyakran kerültek szembe az idősebb nemzedékhez tartozó politikusokkal, s
mindez hatással volt ideológiai formálódásukra is. A konfliktusok legfőbb okát a fiatalok
véleménye szerint az jelentette, hogy nem értettek egyet a Szüllő-féle, Budapestet kiszolgáló
kisebbségi politikával. Hozzá kell azonban fűzni, hogy a harmincas évek elején a kisebbségi
magyar ellenzéki pártpolitikában is egyfajta generációváltás történt.63
Ezt a nemzedékváltást
jelzi, hogy az OKP vezetését 1932-től Esterházy János vette át, aki a kisebbségi helyzetben
vált politikussá, és elődjénél néhány alapkérdésben nyitottabb nemzetiségi politikát
képviselt.64
A sarlós fiatalok is pozitív kapcsolatot alakítottak ki az ifjú politikussal, akit
elődjénél sokkal demokratikusabbnak és a társadalmi reformok iránt nyitottabbnak tartottak.
Ugyanakkor azt is hozzá kell fűzni, hogy a Sarló Esterházy pártelnöki időszakában már
elindult a felbomlás útján, illetve megszűnt létezni. Mindenesetre a fiatal nemzedékhez
tartozó elitcsoportok politikai hozzáállásukban is különböztek az idősebb nemzedéktől.65
A Magyar Nemzeti Párt (MNP) – korábban Magyar Kisgazda-, Földmíves- és Iparos
Párt – volt a másik fontos ellenzéki párt a csehszlovákiai magyarság körében. Meghatározó
személyisége, egyben első elnöke a gömöri származású, jelentős földbirtokkal rendelkező
Szent-Ivány József volt, aki bár 1925-ben átadta a pártelnöki tisztséget Törköly Józsefnek,
valójában az 1930-as évek közepéig irányította a pártot.66
Az idősebb nemzedékhez tartozó
Szent-Ivány pártja bár szintén az ellenzéki irányvonalhoz tartozott, az 1920-as évek második
felében az OKP képviselőinél demokratikusabb és a többséggel való együttműködés iránt is
nyitott politika irányába mozdult el. Szüllővel ellentétben Magyarország érdekeinél többre
tartotta a magyar kisebbség Csehszlovákián belüli integrálódását, emancipációját és
közösségépítését.67
Utódjával, Jaross Andorral ellentétben Szent-Ivány a sarlós generációval
63
Ehhez ld. még Bárdi Nándor: A budapesti kormányzatok, id. m. 49. és 72–74. 64
Esterházy János (1901–1957), az Esterházy család galántai ágának grófi tagja. A csehszlovákiai magyar
politikai életbe az 1920-as évek közepén kapcsolódott be, mint az OKP tagja. 1931-től a Csehszlovákiai Magyar
Népszövetségi Liga elnöke lett, majd az OKP elnöki funkcióját töltötte be 1932-től. 1936-ban az EMP
ügyvezető elnökévé választották. Az első bécsi döntést követően Szlovákiában maradt, ahol a Szlovenszkói
Magyar Párt elnökeként működött 1945 tavaszáig. 1942-ben nem szavazta meg a zsidók elhurcolásának
törvényét, később a Gestapo is üldözte. A kassai kormányprogram meghirdetését követően a szlovák belügyi
szervek a szovjet hatóságoknak adták át. A Szovjetunióban töltött munkatábort követően csehszlovákiai
börtönökben és munkatáborokban tartották fogva. 1957-ben Mírovban hunyt el. Szlovákiai Magyar Adatbank,
id. m. http://adatbank.sk/lexikon/esterhazy-janos-grof/ (2017. 11. 28.) 65
Az új nemzedék megszerveződését Bárdi azzal is összeköti, hogy az 1930-as évekre egyértelművé vált a
nemzeti autonómiák megvalósítása lehetetlen az adott körülmények között. Bárdi Nándor: A budapesti
kormányzatok, id. m. 49. és 72–74. 66
Törköly József (1878 –1938), ügyvéd és politikus. 1925-1929 között a párt szenátoraként működött, majd
1929–1935 között az MNP képviselője, 1935-től 1937-ig pedig újból szenátor volt. 1937-től nem vett részt a
politikában. Szlovákiai Magyar Adatbank, id. m. http://adatbank.sk/lexikon/torkoly-jozsef/ (2017. 11. 28.) 67
Simon Attila: Kis lépések, id. m. 73.
24
– főként az 1920-as évek második felében – jó viszonyt ápolt.68
Az irodalmi ambíciókat is
dédelgető politikus az 1920-as évek második felében a csehszlovák kormánnyal való
együttműködés jegyében reálpolitikai – aktivista – kísérletekkel is próbálkozott.69
S bár a
sarlós fiatalok elhatárolták magukat a Szent-Ivány-féle aktivista vonallal való teljes
azonosulástól és sokáig a nyílt politizálástól is, az 1920-as évek második felében mindenképp
közel álltak a bejei birtokos aktivista eszmei vonalához. Simon Attila a kormánypárti magyar
politikáról írott monográfiájában szintén megjegyzi, hogy „az ellenzéki magyar pártok és
különösen a hivatalos budapesti politika szemszögéből […] a Sarló mozgalom
tevékenységének néhány aspektusa akkor is kimerítette az aktivizmus fogalmát, hogy ha az
említettek nem politizáltak direkt módon”.70
A szlovenszkói és ruszinszkói magyarok között kezdettől fogva jelentős választói
bázissal rendelkezett a Csehszlovák Kommunista Párt (CSKP). Nemzeti önrendelkezést
szorgalmazó, a versailles-i békerendszert Lenin nyomán „imperialista rablóbékeként” támadó
nemzetiségpolitikai radikalizmusa különösen népszerűvé vált a szélsőbaloldalhoz kötődő
csehszlovákiai kisebbségi német és magyar közegben. A Dél-Szlovákiában uralkodó rossz
szociális és gazdasági helyzet még fogékonyabbá tette a magyarságot a szociális követelések,
egyszersmind a demagógia és a nemzeti radikalizmus iránt. A párt a választásokon átlagosan
68
Jaross Andor (1896–1946), a csehszlovákiai magyar politika fontos alakja. 1921-ben lépett be a
kisgazdapártba, majd 1925-ben az MNP alelnöke lett.1931-től a Csehszlovákiai Magyar Népszövetségi Liga
alelnöki szerepét látta el. 1933-ban pártjának ügyvezető alelnöke, majd 1936-ban az EMP országos elnöke lett.
Az első bécsi döntés után a felvidéki ügyek tárca nélküli minisztere lett, később a szélsőjobb felé orientálódott
és a Sztójay-kormány belügyminisztereként aktívan részt vett a magyarországi zsidóság deportálásának
megszervezésében, a nyilas hatalomátvétel után pedig elnöke volta Törvényhozók Nemzeti Szövetségének.
1946-ban halálra ítélték és kivégezték. Szlovákiai Magyar Adatbank, id. m. http://adatbank.sk/lexikon/jaross-
andor/ (2017. 11. 28.) 69
Szent-Ivány József (1884–1941), földbirtokos, politikus és író. A két világháború közötti csehszlovákiai
magyarság kiemelkedő politikusa. A kisgazda párt (később MNP) alapítója és első elnöke, az 1930-as évek
közepéig ő marad tényleges vezetője. 1926-tól együttműködést szorgalmazott a csehszlovák kormányzattal,
azonban reálpolitikai kísérlete kudarccal végződött. Később határozott ellenzéki politikát folytatott. Az első
bécsi döntést követően a magyar parlament képviselője lett. Ő kezdeményezte a felvidéki magyar irodalmi s
kulturális élet kérdéseit megvitató Szentiváni Kúriák létrejöttét is. Szlovákiai Magyar Adatbank, id. m.
http://adatbank.sk/lexikon/szent-ivany-jozsef-zerdahelyi-jozsef/ (2017. 11. 28.) Az 1925. novemberi
nemzetgyűlési választásokat kísérő össznemzeti koalíció válságát követően Szent-Ivány a kisebbségi magyar
érdekérvényesítés érdekében hajlandó lett volna a csehszlovák kormányba belépni, ha a szocialista pártok
kilépnek abból. Simon Attila: Kis lépések, id. m 71–72. 70
Simon Attila: Az elfeledett aktivisták. Kormánypárti magyar politika az első Csehszlovák Köztársaságban.
Fórum Kisebbségkutató Intézet, Somorja, 2013, 11. Az első Csehszlovák Köztársaságban, a kormány iránt
lojális politikai és közéleti magatartást nevezik aktivizmusnak. A csehszlovákiai magyar politikai életben nem
hódított nagy teret. Szlovákiai Magyar Adatbank, id. m. http://adatbank.sk/lexikon/aktivizmus/ (2017. 11. 08.)
Vö: Filep Tamás Gusztáv az aktivista és a negativista fogalmakkal kapcsolatban megjegyzi, hogy azokat a
szudétanémetekre vonatkozóan kezdték el használni. A fogalmat később a csehszlovákiai magyarokra is
vonatkoztatták. A két ellenzéki magyar párt képviselői aktív ellenzéki politikát folytattak. Filep Tamás Gusztáv:
Kormánypárton vagy ellenzékben? A pozsonyi magyar polgár és az 1925-ös választások. Erdélyi Magyar
Adatbank. http://adatbank.transindex.ro/html/cim_pdf1668.pdf (2017. 11. 08.). Erről ld. bővebben: Simon
Attila: Az elfeledett aktivisták, id. m.
25
20–25%-os eredményt ért el a magyarság körében. A csehszlovákiai magyar kommunisták a
CSKP szlovákiai és országos vezetésében is részt vállaltak – pl. Major István, Steiner Gábor,
valamint Fried Jenő személyében.71
Közülük ki kell emelni a délnyugat-szlovákiai bázisra
támaszkodó Major Istvánt, aki az 1930-as évek elejétől szintén kapcsolatban állt a
sarlósokkal. A baloldali fiatalokra mindenesetre már 1929-től erős hatást gyakorolt a
kommunizmus ideológiáját követő értelmiség – pl. Fábry Zoltán.72
1931 után a sarlósok
közül többen a pártszerű kommunista mozgalomba is bekapcsolódtak, bár többségük számára
csak átmeneti időszakot jelentett a kommunista párttagság.
A harmadik irányvonalat a Köztársasági Párt néven többször is kormányt alakító
Agrárpárt, valamint a baloldali kormányok vezető erejét alkotó Csehszlovák
Szociáldemokrata Párt jelentették. Ez a két alapvetően többségi, csehszlovák politikai
váltópárt nem volt túlságosan sikeres a csehszlovákiai magyarok körében.73
A csehszlovák kormánnyal együttműködő irányzatban nagy szerepet játszottak a
magyarországi forradalmak emigránsai. Az 1930-as évekre a szlovákiai magyar aktivizmus a
csehszlovák pártokon belül magyar szekciókban működött. Ide tartozott a Csehszlovák
Köztársaság Magyar Szociáldemokrata Munkáspártja, amelynek tagjai 1927 januárjában
beléptek a Csehszlovák Szociáldemokrata Pártba.74
A magyar párttagság ügyeit akkortól
kezdve a Schulz Ignác vezette Országos Magyar Szervezőbizottság látta el.
71
Simon Attila: Egy rövid esztendő, id. m. 38. Major István (1887–1963), baloldali, kommunista politikus.
1921-től a CSKP Népszava c. hetilapjának szerkesztője, a kommunista mozgalom meghatározó alakja. 1931-től
a CSKP KB tagja. 1930-ban a CSKP össz-szlovákiai titkára volt.1931-ben a nemeskosúti rendőr-sortűz kapcsán
18 havi fogházbüntetést róttak ki rá. Később a Szovjetunióba távozott. Szlovákiai Magyar Adatbank, id. m.
http://adatbank.sk/lexikon/major-istvan/ (2017. 11. 29.), Steiner Gábor (1887–1942), baloldali politikus. Részt
vállalt a Magyarországi Tanácsköztársaság kiépítésében és a Vörös Hadseregben is szolgált. Miután
Magyarországon halálra ítélték, Csehszlovákiában telepedett le. Itt a CSKP egyik alapítója lett. 1929-et követőn
a párt Központi Bizottságának is tagja volt. 1939-ben, miután a nácik letartóztatták, Drezdába, Dachauba, majd
Buchenwaldba hurcolták, ahol elhunyt. Szlovákiai Magyar Adatbank, id. m. http://adatbank.sk/lexikon/steiner-
gabor/ (2017. 11. 29.), Fried Jenő (1900–1943), baloldali politikus. Az 1918–19-es magyarországi forradalmak
emigránsaihoz tartozott. A Kassai Munkás publicistája volt. 1929-ben a Szovjetunióba költözött és a Komintern
apparátusában dolgozott. Szlovákiai Magyar Adatbank, id. m. http://adatbank.sk/lexikon/fried-jeno/ (2017. 11.
29.) 72
Fábry Zoltán (1897–1970), baloldali, kommunista író, publicista és irodalomkritikus. Több csehszlovákiai
magyar lap munkatársa, az Út c. lap szerkesztője volt. 1931-ben a kommunista párt képviselőjelöltje volt. A
sarlósok egy részére 1928 után komoly hatást gyakorolt. Fónod Zoltán (szerk.): A cseh/szlovákiai magyar
irodalom lexikona 1918–1995. Madách–Posonium, Pozsony, 1997, 81–82. 73
Erről ld. bővebben: Simon Attila: A csehszlovákiai magyar kisebbség helyzete. In: Kisebbségi magyar
közösségek a 20. században. Bárdi Nándor – Fedinec Csilla – Szarka László (szerk.): Gondolat, MTA
Kisebbségkutató Intézet. Budapest, 2008, 98–103. 74
Csehszlovák Köztársaság Magyar Szociáldemokrata Munkáspártja: A Szlovenszkói Német–Magyar
Szociáldemokrata Párton belüli ellentétek következtében 1920-ben alakult meg. A párt vezetői Wittich Pál,
Samu Ferenc és Fehér Ferenc voltak. A párt programjában fontos szerepe volt a szociáldemokrata elemek
mellett a nemzetiségi kérdésnek. A párt tagsága a gyenge támogatottság miatt 1927-ben belépett a Csehszlovák
Szociáldemokrata Munkáspártba, itt külön magyar szekciót hoztak létre. Szlovákiai Magyar Adatbank, id. m.
http://adatbank.sk/lexikon/csehszlovak-koztarsasag-magyar-szocialdemokrata-munkaspartja/ (2018. 08. 19.)
26
Az aktivista pártok magyar szavazói általában az állami alkalmazottak, a földreform
haszonélvezői, valamint olyan baloldaliak közül kerültek ki, akik a kommunizmus
szélsőségeivel nem tudtak azonosulni.75
Legismertebb vezetőik közé tartozott az Agrárpárt
két nemzetgyűlési képviselője, Csomor István és Stunda István.76
A csehszlovákiai magyar
aktivizmus legismertebb alakjának a már említett Schulz Ignác, a Csehszlovák
Szociáldemokrata Munkáspárt képviselője számított.77
A sarlósok között voltak olyan
fiatalok, akik hosszabb-rövidebb ideig a szociáldemokrata irányhoz kapcsolódtak. Közülük
kiemelkedik a pozsonyi Szalatnai Rezső, aki a Szociáldemokrata Párt tagja volt.
A két világháború közötti csehszlovákiai magyar kisebbség kulturális életének a
kibontakozását kettősségek hatották át. A közösségnek a demokratikus állam biztosította
keretek között egyrészt sokféle lehetősége nyílt a kulturális, politikai és gazdasági élet
megszervezésére, másrészt az előbbiekben már említett nacionalista törekvések folyamatosan
nehezítették az akarata ellenére létrejött kisebbség valódi, vállalt közösséggé alakulását, a
közösségi jogok kivívását és gyakorlását.
Ennek egyik központi feltétele volt a népcsoport területi, történeti, jogi,
önmeghatározásának elfogadtatása. Miközben az államjogi különállás és a kisebbségi státus
teljesen előzménytelen jelenségnek számított, a felföldi, felvidéki, s azon belül a csallóközi,
bodrogközi, gömöri stb. regionális hagyományoknak, történeti, kulturális sajátosságoknak
hosszú előélete volt. Emellett a két városközpont – Pozsony és Kassa – valamint a többi
magyar többségű egykori megyeszékhely – Nyitra, Komárom, Léva, Ipolyság Rozsnyó stb. –
magyar kultúrateremtő és szervező funkciója kapott új, lényegesen alacsonyabb státuszt
tükröző hangsúlyokat a kezdeti időkben. Ezzel függött össze, hogy felértékelődött
azoknak a nagy múltú intézményeknek a szerepe, melyek még 1918 előtt alakultak. Jól
érzékelteti ezt munkájában Moravek Gyula, aki kiemelte azoknak az újjászerveződő
75
Simon Attila: Egy rövid esztendő, id. m. 38. 76
Csomor István (1886–1950), a két világháború közötti csehszlovákiai magyar aktivista politika egyik
képviselője. A Köztársasági Magyar Kisgazdák és Földmívesek Szövetségének egyik alapítója és elnöke volt.
1935-től az Agrárpárt nemzetgyűlési képviselője lett. Szlovákiai Magyar Adatbank, id. m.
http://adatbank.sk/lexikon/csomor-istvan/ (2017. 11. 29.) Stunda István (1891–1945), csehszlovákiai magyar
aktivista agrárpárti politikus. 1929 és 1939 között a párt nemzetgyűlési képviselőjeként működött. A második
világháború idején a németek letartóztatták, majd koncentrációs táborba hurcolták. Szlovákiai Magyar
Adatbank, id. m. http://adatbank.sk/lexikon/stunda-istvan/ (2017. 11. 29.) 77
Schulz Ignác (1894–?), a két világháború közötti csehszlovákiai magyar aktivista politika képviselője. Az
1918–19-es magyarországi forradalmakat követően Csehszlovákiába emigrált. Az 1930-as években a
szociáldemokrata párt magyar szervezőbizottság ügyvezető elnöke. 1931 és 1935 között a Csehszlovákiai
Népszava főszerkesztője. 1938-ban Angliába, majd az Egyesült Államokba emigrált. Szlovákiai Magyar
Adatbank, id. m. http://adatbank.sk/lexikon/schulz-ignac-sandor-erno/ (2017. 11. 29.)
27
kulturális egyesületeknek a szerepét, melyek még a Trianon előtti időkben jöttek létre.78
Ide
tartozott például a pozsonyi Toldy Kör, a kassai Kazinczy Társaság, vagy a komáromi Jókai
Egyesület. Ezeknek az alapvetően konzervatív szerveződéseknek a működtetésében az
idősebb generációhoz tartozó helyi elitek játszottak meghatározó szerepet, s több esetben
támadták a Sarló regionális szervezeteit.79
Komárom esetében szólni kell a levéltáros és múzeumigazgató Alapy Gyula
személyéről, aki nemcsak a Jókai Egyesület, de a Szlovenszkói Magyar Kultúregyesület
főtitkári tisztségét is betöltötte.80
Emellett kiemelhetjük a Toldy Körben szerepet vállaló, az
MNP alelnöki funkcióját is betöltő Jankovich Marcell nevét.81
A kassai Kazinczy Társaság
kapcsán pedig a magyar ellenzéki pártok kultúrreferátusának vezetőjét, Sziklay Ferencet kell
megemlíteni.82
A politikai pártokhoz hasonlóan a kultúra is építhetett a Trianon előtti
hagyományokra. Ennek azért is van nagy jelentősége, mert a hiányos intézményi rendszerrel
rendelkező, a politikai hatalomban csupán részben jelen lévő kisebbségi magyarságnak a
kultúra adta lehetőségek kínálták a többletet a kibontakozáshoz.83
Ebben nagy jelentősége
volt azoknak az irodalmi szerveződéseknek is, melyek a csehszlovákiai magyarság szellemi
irányvonalait meghatározták.84
Miként arra Kemény Gábor is utalt, a háború előtti évek
felvidéki magyar kultúrájának „Budapest-központúsága” hátrányt jelentett a kisebbségi
magyarság első éveiben.85
A társadalmi szervezetek alapítását és működését az is nehezítette,
78
Moravek Endre: Magyar kultúregyesületek a Felvidéken. Magyar Szemle, 1937/4. 369–370. Az előbbi három
mellett Kemény G. Gábor megemlíti az Uránia Tudományos Egyesületet és Szepesmegyei Történelmi
Társulatot, amelyek hasonlóan az előbbiekhez az államváltást követően újra kezdték tevékenységüket. Kemény
Gábor: Így tűnt el egy gondolat. A felvidéki magyar irodalom története 1918-1938. MEFHOSZ Könyvkiadó,
Budapest, 1940, 36. 79
Az 1874-től az államváltásig tevékenykedő pozsonyi Toldy Kör működése 1921-ben kezdődött újra. Az 1898-
ben alapított kassai Kazinczy Kör jogutódjaként 1923-tól működött a Kazinczy Társaság. Ezenkívül a komáromi
Jókai Egyesületet kell említeni, amelyet 1911-ben alapítottak, és már 1919-től megújította tevékenységét. Simon
Attila: Egy rövid esztendő, id. m. 41, Filep Tamás Gusztáv: A hagyomány felemelt, id. m. 335, Sziklay Ferenc:
Kulturális szervezkedésünk, id. m. 101–102. 80
Alapy Gyula (1872–1936), történész, levéltáros, muzeológus és lapszerkesztő. A Jókai Egyesület főtitkára
1912 és 1931 között, a Szlovenszkói Magyar Kultúregyesület (SZMKE) főtitkára, a Jókai Egyesület
múzeumának igazgatója 1936-ig. Szlovákiai Magyar Adatbank, id. m. http://adatbank.sk/lexikon/szlovenszkoi-
magyar-kulturegyesulet/ (2017. 03. 07.) 81
Jankovich Marcell (1874–1949), költő, író és publicista. Az államfordulat után Pozsonyban maradt, ahol a
kulturális életet szervezte. Az MNP egyik alapítója volt. 1925 és 1939 között a Toldy Kör elnöke. Szlovákiai
Magyar Adatbank, id. m. http://adatbank.sk/lexikon/jankovich-marcell/ (2017. 11. 29.) Róla ld: Jankovics
Marcell: Lékiratok, Helikon, Budapest, 2014. 82
Sziklay Ferenc (1883–1943), író, művelődésszervező, politikus, közéleti személyiség. 1922-től a Szövetkezett
Ellenzéki Pártok Központi Irodáján belül létrehozott kultúrreferátus vezetője. 1923-tól a kassai Kazinczy
Társaság vezetője, 1928-ban pedig megszervezte a Kazinczy Könyv- és Lapkiadó Szövetkezetet. Szlovákiai
Magyar Adatbank, id. m. http://adatbank.sk/lexikon/sziklay-ferenc/ (2017. 11. 29.) 83
Ezt jelzi a két világháború közötti időszakban magyar nyelven kiadott sajtótermékek száma is, amelyek száma
Turczel Lajos kutatásai alapján a 650-et is meghaladta. Simon Attila: Egy rövid esztendő, id. m. 44. 84
Erről ld. Filep Tamás Gusztáv: A hagyomány felemelt, id. m. 339–357. 85
Kemény Gábor: Így tűnt el, id. m. 31.
28
hogy a csehszlovák hatóságok sokszor indokolatlanul betiltották őket, ami szintén
felerősítette a magyar nemzeti érzéseket és érzelmeket az érintett egyesületekben.86
A kisebbségi kultúra kialakulásában fontos szerepet játszott a két ellenzéki párt
Központi Irodája részeként 1922-ben létrehozott és Sziklay Ferenc által vezetett
Kultúrreferátus. Ennek a meglehetősen elárvult, a politikusok által kevésbé méltányolt
intézménynek az lett volna az elsődleges feladata, hogy a csehszlovákiai magyar politikai
életet a művelődésügy területén befolyásolja, megszervezze és összefogja. A Kultúrreferátus
által kezdeményezett intézmények közt az 1925-ben létrehozott Szlovenszkói Magyar
Kultúregyesület (SZMKE) jelentette a csehszlovákiai magyar kulturális élet
megszerveződésének kiemelkedő mozzanatát, de az Egyesület végül nem tudta az egész
magyarlakta területre kiterjeszteni működését. Az egész kisebbségi társadalmat átfogó
intézmény a csehszlovákiai magyar népművelés ernyőszervezeteként folyamatosan szembe
találta magát a helyi és a politikai érdekekkel.87
Ezzel együtt tény, hogy a csehszlovákiai
magyar közösség önálló kulturális életének megszervezése az 1920-as évek közepén új
lendületet vett.88
A kisebbség országos kulturális szervezetei és intézményei 1925-től kezdtek
kialakulni.89
2.3. Megjegyzések a biográfiai források és módszerek hasznáról
A dolgozatban vizsgált generációs csoportosulás fő forrásanyagát az életrajzi, biográfiai
jellegű írások – visszaemlékezések, önéletrajzok, interjúk, levelezések és újságcikkek –
adják. 90
Ezáltal a sarlós csoport ideológiai változásait vizsgáló disszertáció erősen biográfiai
meghatározottságú. Nem a mozgalomhoz tartozó személyiségek életrajzainak a megírására
86
Simon: Egy rövid esztendő, id. m. 40. 87
A szervezet vezetőségéből ki kell emelni Schubert Tódor nevét. Uo. 41. 88
Sziklay Ferenc: Kulturális szervezkedésünk története. In: Borsody István (szerk.): Magyarok
Csehszlovákiában 1918–1938. Az Ország Útja Kiadása, Budapest, 1938, 94. Itt azonban azt is meg kell
jegyezni, hogy az 1920-as évek elején a régiek új engedély alapján működhettek már, ugyanakkor az új
alapszabályok elismertetését az állam késleltette. Ehhez ld. Szeghy-Gayer Veronika: Felvidékből Szlovenszkó,
id. m.143–155. 89
Miután a kultúregyesületek nagy részét az államváltás után betiltották, 1925-ben jött létre például a
csehszlovákiai magyar fiatalok által Prágában szervezett Magyar Akadémikusok Keresztény Köre (MAKK).
Sinkó Ferenc: A felvidéki ifjúsági, id. m. Ezenkívül 1925-ben alakulhatott meg a csehszlovákiai magyarság
reprezentatív kulturális és közművelődési egyesülete, az SZMKE. Szlovákiai Magyar Adatbank, id. m.
http://adatbank.sk/lexikon/szlovenszkoi-magyar-kulturegyesulet/ (2016. 12. 08.) 90
Eisenstadt, S. N.: From generation to generation. Age groups and social structure. The Function of Age
Groups in the Social System. (Integrative and deviant age groups). The Free Press, Glencoe, Illinois, 270.
29
törekszünk, hanem a sarlós értelmiségi csoport megszerveződésének mélyebb megértését
célozzuk a jórészt általuk közölt biográfiai dokumentumok elemzése által. 91
A történeti folyamatok generációs értelmezésében ugyanis a biográfiának műfajként és
módszerként is komoly szerepe van. Egy-egy nemzedéki szerveződést a generációhoz
kapcsolódó személyek alakítanak, ez pedig az életrajzi jellegű dokumentumokat állítja
középpontba a témában született történeti munkákban.92
A biográfia-kutatás (a prozopográfiai vizsgálatoktól az egyéni életutak elemzéséig)
egyre népszerűbbé válik a történészek körében.93
Miközben a műfajnak számos definíciója
létezik, hangsúlyozni kell, hogy a biográfia olyan narratív történetet jelent, amely az egyéni
sorsot mindig valamiféle viszonyhálózatban kezeli.94
A biográfia meghatározásának
nehézségei összefüggenek azzal is, hogy történeti megközelítésben kettős megítélésű,
komplex műfajnak számít. Komplexitásának okai között gyakran felmerül az élettörténet
esetében a szerzői intencionalitás, valamint a beszédhelyzet körülményeinek a problémája. 95
A biográfia fogalmának képlékenysége ugyanakkor tág teret nyújtott a műfaj
91
A biográfia-kutatás módszeréhez tartoznak az egyre népszerűbb prozopográfiai kutatások, illetve az egyéni
életutakat központba állító elemzések. Erről bővebben ld. Paksa Rudolf: Prozopográfia vagyis „kollektív
biográfiai elemzés“ (A Horthy-kori magyar nemzetiszocialista elit vizsgálata). In: Ballabás Dániel (szerk.):
Módszertani tanulmányok. Konferenciák, műhelybeszélgetések VIII. Líceum Kiadó, Eger, 2013, 7–19.
E két módszertől elhatárolódik a jelen kutatás, s leginkább a kollektív biográfia műfajával rokonítható. Azt
azonban ki kell emelni, hogy a dolgozatnak nem célja a Sarlóhoz tartozó személyek teljes körű bemutatása. A
disszertáció fő forrásait azonban az életrajzi jellegű személyes dokumentumok adják, ezáltal előtérbe kerül a
biográfiai jellegű megközelítés. 92
Az életrajzok és a generációk vizsgálatának összefüggéseire, a nemzedékek közötti interakciók mélyebb
elemzési lehetőségeire mutat rá a biográfia-kutatások egy fő képviselője, Gabriele Rosenthal következő
tanulmányában: Rosenthal, Gabriel: Zur Konstitution von Generationen in familien-biographischen Prozessen.
Krieg. Nationalsozialismus und Genozid in Familiengeschichte und Biographie c. tanulmányában. Österr.
Zeitschrift für Geschichtswissenschaften, 1994/4, 489–516. 93
Ennek kapcsán érdemes kitérni a biográfia műfaji komplexitására. A biográfia „klasszikus” értelemben
személyek élettörténetét jeleníti meg, melyet vagy a személy saját maga (önéletrajz), vagy egy másik személy
beszél el. A biográfia közé elsősorban az olyan személyes dokumentumok sorolhatók, mint a levelezések,
naplók, önéletrajzok, mások által megírt életrajzok, élettörténtek, narratívák, stb. Erről ld. Bögre Zsuzsa:
Élettörténeti módszer elméletben és gyakorlatban. In: Szociológiai Szemle, 2003/1.
http://www.szociologia.hu/dynamic/0301bogre.pdf (2017. 05. 05.) 94
„Az élettörténet a narratív történetek egyike: progresszív rendszerként egy személy sorsát jeleníti meg a
születés, a szerelem, a munka, a küzdelem, a halál, mint alapvető biografikus toposzok által: az egyéni sorsot
partikuláris környezetben, viszonyhálózatban, gyakran azzal kontrasztban állva teszi érzékelhetővé (topográfia,
kronologika, emberi kapcsolatok, teljesítmények, külső, gyakran történelmi, gazdaságtörténeti folyamatok).”
Jakab Albert–Keszeg Anna–Keszeg Vilmos. Emberek, életpályák, élettörténetek. BBTE Magyar Néprajz és
Antropológia Tanszék, Kriza János Néprajzi Társaság, Kolozsvár, 2007, 7. 95
Erről ld. K. Horváth Zsolt: Az életrajzi térről. Szempontok a biográfiai módszer és a szinoptikus szemlélet
történeti alkalmazásához. Korall, 2011/44.
http://epa.oszk.hu/00400/00414/00035/pdf/Korall_44_K_Horvath.pdf (2017. 05. 25.). Vö: Jakab Albert –
Keszeg Anna –Keszeg Vilmos: Emberek, életpályák, id. m. 7.
30
értelmezési lehetőségeinek. Erre mutatott rá K. Horváth Zsolt Az életrajzi térről írott
tanulmányában, amely a szűkebb értelemben vett biográfiai források körét is kiszélesítette. 96
A műfaj képlékenységével együtt járó kibővülés – a szűk értelemben vett biográfiai
dokumentumok mellett a sajtóanyag, valamint a levéltárban fellelhető írások beemelése – a
disszertációban is módot adott a vizsgált csoport összetettebb elemzéséhez.
Bár nem vállalkoztunk egy-egy közéleti szereplő életútjának teljes megrajzolására, a
csehszlovákiai magyar biográfia-kutatásban munkánk sok szempontból első vállalkozásnak
számíthat.97
A hiányos intézményi rendszerrel rendelkező kisebbségi magyarság történeti
vizsgálatában ugyanis sok esetben az értelmiségi narratívák, illetve biográfiai jellegű
dokumentumok szerepe felértékelődik.98
A politikai és társadalmi jellegű biográfiák megírása a csehszlovákiai magyarság
néhány központi figurájának a megjelenítését célzó vállalkozáson kívül továbbra is elmaradt.
A csehszlovákiai magyarság történeti feldolgozásában még inkább újszerű vállalkozásnak
számít a biográfiákban jelenlévő társadalmi változások vizsgálati lehetőségeinek a többlete.
A biográfia jelentősége ugyanakkor a társadalomtörténetben vitathatatlan, bár
értékelése egyúttal hullámzó.99
A társadalmi tér figyelembe vétele mindenesetre újszerű
96
„Abból érdemes kiindulni, hogy egy hivatalos levél vagy kérelem, egy kézzel írt pársoros levlap, egy
fotográfia, egy kiadatlan, irodalmi igényű novella, esszé, egy interjúszöveg, egy memoár épp azon a jogon
forrása, pontosabban fogalmazva nyoma az élettörténeti rekonstrukció sokszínű fogalmának, mint egy születési
anyakönyv, egy cégbírósági irat, egy osztályértekezlet jegyzőkönyve, egy választási névjegyzék,egy perirat, egy
megfigyelési dosszié.” K. Horváth Zsolt: Az életrajzi térről, id. m. 97
A hiányosságokra Simon Attila is rámutat a két világháború közötti aktivizmusról írott művében: Simon
Attila: Az elfeledett aktivisták, id. m. 12. Azt is hozzá kell tenni, hogy időközben megszületett néhány nagyon
fontos biográfia a két világháború közötti csehszlovákiai magyarság köréből. Pl. Szeghy-Gayer Veronika:
Felvidékből Szlovenszkó. Magyar értelmiségi útkeresések Eperjesen és Kassán a két világháború között.
Kalligram, Budapest, 2016; Simon Attila – Tóth László: Kis lépések, id. m, Gaucsík István (összeáll.): Tarján
Ödön válogatott kisebbség- és gazdaságpolitikai beszédei és írásai. Kalligram, Pozsony, 2017. 98
Ugyanakkor a számos megíratlan biográfia ellenére is közkedvelt műfajnak számított a portré a
csehszlovákiai magyarság művelődéstörténeti és irodalmi munkáiban. Szeghy-Gayer Veronika: Felvidékből
Szlovenszkó, id. m. 19. 99
Erről ld. K. Horváth Zsolt: Az életrajzi térről, id. m. François Simiand Történeti módszer és
társadalomtudomány c. tanulmányára utalva: Simiand, Francçois: Történeti módszer és társadalomtudomány.
In: Benda Gyula – Szekeres András (szerk.): Az Annales. A gazdaság-, társadalom- és művelődéstörténet
francia változata. Budapest, L'Harmattan, Budapest, 2007, 33–73; Revel, Jacques: Történelem földközelből. In:
Levi, Giovanni (szerk.): Egy falusi ördögűző és a hatalom. Osiris, Budapest, 2001, 20–21. Vö: Deleuze, Gilles:
A mozgás-kép. Film 1, Budapest, 2001, 261; Gyáni Gábor Az elveszíthető múlt c. munkájában Németh László
önéletírásait elemezve utalt a műfaj sokrétűségére. Az Ember és szerep c. önéletírását kiemelve az író saját
szavaival mutatott rá a műfaj komplexitására: „»Az én könyvem nem lesz önéletrajzi regény. « Az író nem saját
magáról szeretne ebben a munkában vallani, »mivel egyetlen műben sohasem mutathatom fel magam: - a
természetet«, arról a szerepről szól inkább, amit a nyilvános (irodalmi) életben korábban játszott.” - jegyzi
meg. Gyáni Gábor: Az elveszíthető múlt. Budapest: Nyitott Könyvműhely, 2010, 135–136. Gyáni Gábor
munkájában Németh László következő írását idézi: Németh László: Ember és szerep. Első Kecskeméti
Hírlapkiadó- és Nyomda-Rt, Kecskemét, 1934, 5.
31
lehetőségeket biztosít a társadalomban bekövetkező változások vizsgálatára.100
Így válhat a
társadalomtörténeti kutatások egyik speciális módszerévé a biográfia, melynek
többletjelentősége a kisebbségben szocializálódott mikrotársadalom belső vizsgálatában
megkerülhetetlen.101
Az életrajz így több esetben válik a mikrotörténészek gyakorlatában eljárássá,
megközelítési móddá a társadalom „földközelből” való szemléléséhez.102
Ezáltal műfajból
olyan társadalomtudományi módszerré alakul, mely személyes dokumentumok által értelmezi
a társadalmi eseményeket.103
A módszer alkalmas a történeti folyamatok többirányú
megvilágítására, valamint lehetővé teszi olyan új dimenziók megjelenítését a történeti
elemzésben, mint az emlék vagy a terv.104
A dolgozatban vizsgált sarlós csoportosulás szerepvállalása, ideológiai és politikai
programadása fontos adalékokkal szolgál a kisebbségi körülmények közé került
csehszlovákiai magyarság politikai, kulturális és társadalmi rendszeréről. A biográfiai
dokumentumok az egyéni szerepek mellett pedig annak a közösségi identitásnak a
jelentőségét is megvilágítják, amelynek kialakítását a fiatal nemzedék központi feladatának
tartotta.
2.4. A generációs szemlélet jelentősége
A hagyományos történeti elemzésekben a nemzedéki szempontok gyakran háttérbe
szorulnak, és az egyes korszakokhoz, korszakváltásokhoz kötődő nemzedékek vezetőinek,
döntéshozóinak, csoportjainak értékelése nem kap megfelelő helyet és súlyt. 105
Pedig a
100
Erről ld. Levi, Giovanni: Az életrajz használatáról, id. m, Bourdieu, Pierre: L'illusion biographique. In Actes
de la Recherche en Sciences sociales. Volumes 62–63, Nr. 1 juin, 1986, 63–72. 101
Itt kell kiemelni azoknak a fiatal sarlósoknak a példáját, akiknek a visszaemlékező írásaiból jól megismerhető
a korabeli kisebbségi társadalom egy-egy fontosabb részletproblémája. Ilyen például Kovács Endre proletár
háttere, a deklasszálódás (társadalmi pozícióvesztés) folyamata a családokban, vagy az Érsekújvárról származó
sarlósok esetében a városi miliő megismerése. Erről ld.: Kovács Endre: Korszakváltás, id. m. 102
K. Horváth Zsolt: Az életrajzi térről, id. m. 103
Erről ld. Bögre Zsuzsa: Élettörténeti módszer, id. m. Loriga, Sabina: Történet- és életrajzírás a 19–20.
században. Korall, 2011/40. http://epa.oszk.hu/00400/00414/00035/pdf/Korall_44_Sabina.pdf (2014. 03. 17.) 104
Ehhez ld. Loriga, Sabina: Soldats. Un laboratoire disciplinaire: l’armée piémontaise au XVIIIesiècle. Paris,
1991, 228–229. (2014. 03. 16.) Az életrajzi jellegű írásokról az identitás vizsgálatának a tekintetében is szót kell
ejteni. Az identitás individuális meghatározottsága mellett pedig annak társadalomtudományi fogalmáról, mely
Erik H. Erikson nevéhez kötődik, s így hangzik: „Az identitás: a személyes azonosság és folyamatosság
szubjektív érzésének megléte, amely egy közös világkép azonosságában és folyamatosságában való hittel
párosul.” Erikson, H. Erik: A fiatal Luther, id. m. 402. 105
A történelmi folyamatok generációs megközelítése számos fontos új szempontot vet fel a kutatásban, a
társadalmi változások vizsgálatában. Jó példa erre a magyarországi generációs vizsgálódások
32
kelet-közép-európai történelemben az egyre gyakoribb rendszer-, határ- és államjogi
változások miatt felértékelődik a generációs elemzés jelentősége.106
A nemzedéki megközelítésnek a csehszlovákiai magyarság történetében, kivált az
irodalomtörténeti kutatásban, komoly hagyományai vannak.107
A Trianont követő években
pedig különös hangsúlyt kaptak.108
A kisebbségi közösségben olyan „speciális” problémák is
felerősítették a generációs csoportosulások megjelenését, mint például az előző értelmiségi
generáció nagyarányú felszámolódása, vagy a trianoni események következtében kialakult
csehszlovákiai magyar kisebbségi közösség politikai megszerveződésének hiányosságai.
A generációs szerveződések jelentőségét a korabeli nemzedékek ugyanakkor maguk is
gyorsan felismerték. A 20. század elején született és Trianon után felnőtté vált nemzedék
tagjai magukat legtöbbször a „régi Magyarország” keretei között szocializálódott – idősebb
nemzedékkel szemben határozták meg.109
Ennek megfelelően 1918–1920 után nem a régi
társadalomtörténeti újragondolását célul kitűző 2007. évi konferencia, amelyet a Hajnal István Kör szervezett, s
amelynek anyagait közre is adták. Gyáni Gábor – Láczay Magdolna (szerk.): Generációk a történelemben. A
Hajnal István Kör – Társadalomtörténeti Egyesület. A Nyíregyházi Főiskola Gazdasági és
Társadalomtudományi Kara, Nyíregyháza, 2008. Emellett a következő munkát kell kiemelni: Róbert Péter –
Valuch Tibor: Generációk a történelemben és a társadalomban. Generációs attitűdök és részvételi minták
történeti-szociológiai megközelítésben. Politikatudományi Szemle, 2013/4, 116–139. 106
A német történeti közgondolkodásban például több mint kétszáz éve van nagy súllyal jelent t a
generációváltás problémaköre. Erről ld. Bővebben: Roseman, Mark (szerk.): Generations in Conflict. Youth
Revolt and Generation Formation in Germany 1770–1968. Cambridge University Press, 1995. Erre a munkára
hivatkozik a következő tanulmány: Szabó Andrea – Kiss Balázs: Konfliktusok és generáció. A generációs
konfliktusok kutatásának fogalmi kiindulópontjai. Politikatudományi Szemle, XXII/4, 105. A 18. századtól jelen
lévő generációs kérdéskör mindenesetre a 20. század első felében nyert új értelmet. Somlai Péter: Változó
ifjúság. Educatio, 2010/ 2, 176. A kisebbségi magyar vonatkozásokról ld. Cseke Péter: Egy megírásra váró
szintézis. Erdélyi magyar szellemi élet a két háború között. Forrás, 2001/2.
http://webcache.googleusercontent.com/search?q=cache:DTvmXL87bDcJ:www.forrasfolyoirat.hu/0102/cseke.h
tml+&cd=10&hl=hu&ct=clnk&gl=sk&lr=lang_de%7Clang_en%7Clang_hu%7Clang_sk (2017. 11. 28.) 107
Erről ld. például: Csanda Sándor: Első nemzedék. A csehszlovákiai magyar irodalomkeletkezése és fejlődése.
Tatran, Bratislava, 1968. Szalatnai Rezső: Újarcú magyarok. In: Szlovenszkói küldetés – Csehszlovákiai magyar
esszéírók 1918–1938. Madách Könyvkiadó, Bratislava, 1984. Vö: Joó Tibor: A nemzedék fogalma. Kalangya,
1935/5. 321–400. Vajdasági Magyar Digitális Adattár
http://adattar.vmmi.org/?ShowObject=folyoirat_oldal&id=781&page=392 (2017. 03. 31.) 108
A két világháború közötti időszak magyar vonatkozásban is a „nemzedéki narratívák” virágkorát jelentette
mind irodalmi, mind társadalomtudományos szempontból. Garami András − Mekis D. János − Németh Ákos:
Előszó. In: Garami András − Mekis D. János − Németh Ákos (szerk.): Nemzedéki narratívák a
kultúratudományokban. Szerzők, Pécs, 2012, 12. A nemzedéki kérdéskör újraértelmezésében az első
világháborús események mellett szerepet játszottak a magyar belpolitikát érintő zavaros történések, valamint
Trianon következményei. Hatos Pál: Szekfű Gyula és a nemzedék toposza. Kommentár, 2013/3.
http://kommentar.info.hu/iras/2013_3/szekfu_gyula_es_a_nemzedek_toposza (2017. 11. 29.) A magyar
történelem nemzedéki alapon való vizsgálatára és átértékelésére elsőként Szekfű Gyula Három nemzedék című
nagyhatású 1920-ban kiadott történetfilozófiai munkája által került sor. Szekfű Gyula: Három nemzedék. „Élet”
Irodalmi és Nyomda Rt. kiadása, Budapest, 1920. 1934-ben adta ki kiegészített munkáját saját korának
értékelésével: Uő: Három nemzedék és ami utána következik. Egyetemi Nyomda, Budapest, 1934. 109
Ez összefügg a közös kisebbségi sors felismerésével, hiszen a Sarló olyan magyar értelmiségi szerveződés
volt, amely mozgalomként Csehszlovákiában elsőként szembesült a kisebbségi helyzettel. A kisebbségi
sorsközösségnek a különböző szintű és mélységű feldolgozása volt az első nagy szellemi, érzelmi és
intellektuális teljesítménye az „apák”, de különösen a „fiúk” nemzedékének, ami megteremtette a
felvidékiségnek, erdélyiségnek, délvidékiségnek mint megélhető és „vállalt”, de nem feltétlenül „akarati”
33
állami keretek felújításában látták a magyarság 20. századi életének fő követelményét, hanem
Csehszlovákiához került népcsoport felelős értelmiségi tagjaiként igyekeztek újraértelmezni
családjuk és saját maguk megváltozott helyzetét, azt a szlovenszkói „új arcú” magyarok
életérzéseként, közép-európai programjaként megfogalmazni.110
A generációs-elméletek
nemzedékek közti konfliktusokat és a generációs útkeresést együttesen kezelő kiindulópontjai
tehát fontos elemei a generációk történelemszervező erejét középpontba állító
elemzéseknek.111
Bár az első magyar kisebbségi értelmiségi nemzedék sarlósokhoz tartozó tagjai
nagyjából egy korosztályt képviseltek, más generációs szerveződésekhez hasonlóan nem
csupán életkoruk szervezte őket generációs alakulattá, hanem azok a mindnyájuk által megélt
közös élmények, melyek kapcsolódási pontot jelentettek számukra önazonosságuk
megteremtésében.112
Ezt húzza alá, hogy az 1920-as évek második felében, az 1930-as évek
elején egyetemi-cserkész mozgalomból baloldali társadalmi-ideológiai csoporttá szerveződött
értelmiségi nemzedéknek voltak idősebb tagjai is, akik egyfajta példát jelentettek fiatalabb
társaik számára.113
Joó Tibor, a két világháború közötti magyar történetfilozófus a „történeti generáció”
közösségeknek a kialakulását. Szarka László: A csehszlovákiai magyar közösség nyolc évtizede 1918-1998.
Történeti vázlat. In: Tóth László – Filep Tamás Gusztáv (szerk.): A (cseh)szlovákiai magyar művelődés
története 1918–1938. I. Ister, Budapest, 1998, 9–25. 110
A korszak sokak által kedvelt költőszemélyisége, Győry Dezső „új arcú magyaroknak” nevezte ezt a
szlovenszkói és ruszinszkói magyar nemzedéket. Győry a sarlósok házi költőjeként adaptálta a kisebbségi
világmissziót hirdető tanításokat. Rendkívüli hatást gyakorolt az Újarcú Magyarok c. versével és más írásaival
is a sarlós nemzedékre. Turczel Lajos: Két kor, id. m. 103. Erről ld. még Szalatnai Rezső: Új arcú magyarok.
Korunk, 1929/12. 875–881. http://www.korunk.org/?q=node/8&ev=1929&honap=12&cikk=5047 (2013.12.01.),
valamint Csanda Sándor: Első nemzedék, id. m. 32–33. Vö: Szvatkó Pál: A változás élménye. In: Filep Tamás
Gusztáv – G. Kovács László (szerk.). Kalligram Könyvkiadó, Pozsony, 1994, 114–115. Erről bővebben ld.
Balogh Edgár: Ankét a nemzedékről. Korunk, 1973/6. 843. Vö: Ölvedi János: A szlovenszkói új magyar
generáció. A Sarlótól a Prohászka-körig. (Forrás: Magyar Szemle, 1935. május) Érsekújvár és Vidéke, 2012.
május 13. http://www.watson.sk/index.php?option=com_content&view=article&id=1136:oelvedi-ja- (2017. 11.
21.) Ehhez ld. Borsody István: Európai évek. Századvég, Budapest, 1991. 111
Erre utal Róbert Péter és Valuch Tibor tanulmányában, ahol hangsúlyozzák a magyar történelemben
folyamatosan jelen levő generációs csoportokat. Ezek a politika, társadalom és gazdaság átalakítása érdekében
léptek fel, és azonos generáció tagjaihoz sorolták magukat, illetve társadalmi megítélés szerint is egy
nemzedékhez kapcsolódtak. Róbert Péter – Valuch Tibor: Generációk a történelemben, id. m. 18. 112
Ehhez ld. Mannheim, Karl: A nemzedékek problémája, In: Tudásszociológiai tanulmányok. Osiris, Budapest,
2000, 226. 113
Ez tehát azt jelenti, hogy az életkori „specifikumok” mellett a generációk kialakulásában nagyobb
jelentősége van azoknak a mélyreható – gazdasági, társadalmi, politikai vagy kulturális – változásoknak, melyek
az egész társadalmat érintik, ugyanakkor az érintett nemzedék tagjai egyfajta döntéshelyzetként, a régiekkel való
szakítás és az új megoldások kereséseként élik meg. Karl Mannheim is ezekre a közös vagy élményekre utal,
amikor a hasonlóan megélt változásokat helyezi előtérbe egy-egy nemzedék megszerveződésében. Véleménye
szerint az egyes generációk „a változást hasonlóképpen élték meg, s magukat vagy mások őket az adott változás
generációjaként azonosítják.” Mannheim, Karl: A nemzedékek problémája, id. m. 229. Vö: Kraniauskiene,
Sigita: Generációk: a fogalom gyakorlati alkalmazása. Világosság, 2007. 7/8. 123. Erről ld. bővebben:
Mannheim, Karl: The Problem of Generation. In: Paul Kecskemeti (ed.): Essays on the Sociology of Knowledge.
Oxford University Press, New York, 1952, 302–303.
34
fogalmát a kisebb számú „alkotók” szellemi csoportjaként definiálta, ráirányítva a figyelmet,
hogy a generáció ebben a formában egy szellemisége által kiválasztott-kiválasztódott
(értelmiségi) csoportot jelöl.114
A generációk kialakításában tehát az elit- vagy értelmiségi
csoportoknak mindenkor kiemelt és irányadó szerepe van.115
Krammer Jenő a két világháború között népszerű csehszlovákiai magyar publicista és
pedagógus igen korán rámutatott a kisebbségi értelmiségi ifjúság kritikus szellemiségére.
Krammer szerint ez a kritikus hangvétel automatikusan szembeállította a fiatalokat az
idősebb generációval: „Lélektanilag csak az történt, ami az egyéni fejlődés csendjében már
évezredek óta, amióta csak ember van, mindig megismétlődik: a serdülő ifjúság bontakozó
lelkével nem veszi át egyszerűen a felnőtteknek saját ifjúkorukra érvényes tapasztalatait,
hanem a saját helyzetének követelményeihez méretezi élettervét, ami szükségképpen ellentétbe
juttatja a régi felfogással.”116
Krammer tehát nyomatékosítja azt a közismert jelenséget, hogy az új nemzedékek
színre lépése az esetek többségében kritikus viszonyulást jelent az előző generációkkal
szemben.117
Ez pedig felveti a generációs viták kérdését, hiszen az új identitással rendelkező
nemzedékek egymással és más nemzedékekkel is konfliktusba kerülhetnek.118
Az általunk vizsgált nemzedék sarlós csoportjának esetében mindkét tényező
közrejátszott a generációs elkülönülésben és ezzel együtt a konfliktusok kialakulásában.
A generációs szerveződéseken belüli új identitásformák kialakulását erősítette az a
tény, hogy sem Szlovenszkó, sem pedig Ruszinszkó (Kárpátalja) a történelem folyamán soha
korábban nem alkotott külön közjogi egységet, így nagyrészt hiányzott az speciálisan
regionális, territoriálisan lehatárolt nemzeti öntudat, amely Erdély (vagy akár a Partium és a
Bánság) nagy részében valamilyen formában korábban is jelen volt. Azt is hozzá kell tenni,
hogy bár a szlovenszkói magyar fiatal írástudók előtt az erdélyiekénél nehezebb feladatok
álltak: az új, kisebbségi helyzetben magyarként szerveződő (értelmiségi) generáció igen
gyorsan felismerte a helyi hagyományok, a felvidéki sajátosságok közösségszervező szerepét.
114
Joó Tibor: A nemzedék fogalma, id. m. 115
Ezzel kapcsolatban Szabó Andrea és Kiss Balázs Generációk és konfliktusok c. tanulmányában a politikai elit
szerepéről szólva hangsúlyozza, hogy döntéseik alapján hozzájárulnak az új generáció kialakulásához. Szabó
Andrea – Kiss Balázs: Konfliktusok és generáció, id. m. 108. 116
Krammer Jenő: A szlovenszkói magyar, id. m. Erik H. Erikson német származású amerikai
fejlődéspszichológus is nagy jelentőséget tulajdonít a serdülőkornak az identitás kibontakozásában. Erikson, H.
Erik: A fiatal Luther és más írások. Gondolat Kiadó, Budapest, 1991, 480–489. 117
A nemzedékek közti kapcsolatok jelentőségére hívja fel a figyelmet Veress Károly, aki nemcsak a külső
fizikai időt, de a belső „élményidő” vonatkozását is beemeli a nemzedékváltások vizsgálatába. Veress Károly: A
nemzedéki viszonyok az időben. Erdélyi Múzeum, 1998/3–4. http://epa.oszk.hu/00900/00979/00016/pdf/151-
167.pdf (2017. 03. 31.) 118
Szabó Andrea-Kiss Balázs: Konfliktusok és generáció. id. m. 151–152.
35
Joó Tibor és Krammer Jenő ezeket az újszerű identitásmintákat létrehozó fiatal nemzedékeket
egyenesen értékfogalomnak tekinti.119
A vizsgált csoport az idősebb generációval szemben
már olyan identitást képviselt, amelyen belül a nemzeti és szociális feladatok, ezzel együtt a
társadalom átalakításának újszerű megoldása állt középpontban, amely összekapcsolódott az
ún. „felvidéki identitás” megteremtésével is. Az általunk vizsgált nemzedék így elsősorban
szintén az identitás-különbségek által határolódott el az idősebb generációtól.120
Talán közelebb jutunk az egyes generációk identifikációjának elméleti
meghatározásához, ha Joó Tibor tanulmányát alapul véve figyelembe vesszük azokat az
úgynevezett generációs tényezőket, melyeket Julius Petersen tanulmányára utalva említett.121
Joó Tibornak ezt a munkáját alapul véve Filep Tamás Gusztáv a nemzedékképző tényezők
jelentőségét emelte ki az történeti generációk kijelölésében. A nemzedéket olyan
szellemtörténeti kategóriaként határozta meg, amelyet különféle nemzedékképző tényezők –
pl. az örökség és a múlt hagyománya, a születés körülményei, az egyes műveltségi elemek,
valamint a generációs élmények és a nemzedék létrehozásának a szándéka – alakítanak ki.122
Joó Tibor elemzéséből kiindulva további fontos identitás- és nemzedékképző tényezőnek
számít egy-egy generáció életében a vezető kijelölése: „a legtevékenyebb részt veszi a
generáció kialakításában, aki legserényebb élesztője a tömörülés folyamatának, aki
megszervezi a közösséget, egyszóval aki a szó szokott értelmében vezérkedik”.123
A vizsgált
csoport generációs elhatárolódásában ugyancsak fontos szerepe volt a Joó által jelölt
tényezőknek, amelyek egyúttal a fiatalok szocializációs körülményeinek meghatározó elemeit
alkották. A Sarló esetében Balogh Edgár játszott mindvégig kulcsszerepet az értelmiségi
nemzedék ideológiai formálásában.
A sarlósok identitásformáit ugyanakkor azok a politikai és ideológiai elvárások is
119
Joó Tibor: A nemzedék fogalma, id. m. Erre világít rá Krammer is, aki szerint az ifjúsági élet
mozgolódásainak gazdagsága is összefüggésbe hozható a felvidéki magyarság kisebbségi öntudatának „tabula
rasa”-jával. Krammer Jenő: A szlovenszkói magyar, id. m. 120
Ez is aláhúzza az egyoldalú statisztikai alapú felfogásokkal szemben az identitás szerepét az egyes
generációk kialakulásában és változásában. Ehhez ld. Gyáni Gábor: Generációk a történelemben, id. m. 11.
Mindenesetre az identitás kérdése az egyes csoportok létrehozása kapcsán egyáltalán nem egyszerű feladat, erre
pedig Robert Jenkins is rámutatott. Véleménye szerint az egyes generációk identitásának kérdése mindig egy
komplex folyamat, ugyanis „az, hogy a társadalomban milyen csoportok léte tudatosul, a társadalmi
önazonosítás dialektikájától függ, azaz a csoport-identifikáció és a társadalmi kategorizálás interakciójától”.
Erről ld. bővebben Kraniauskiene, Sigita: Generációk: a fogalom, id. m. 124. 121
Joó Tibor: A nemzedék fogalma, id. m. 122
Filep Tamás Gusztáv: Nemzet és nemzedék. Szempontok egy kisebbségtudományi szemlélethez. Pro
Minoritate , 2009/ősz. http://www.prominoritate.hu/folyoiratok/2009/ProMino09-3-01-Filep.pdf 5-6. (2017. 04.
01.) 123
Emellett Joó Tibor egy másik, esetleg több vezér lehetőségét felveti egy-egy generáció estében. Ez azonban
általában véve az idősebbek közül való. Őt passzív vezetőnek nevezi, aki inkább ideál, ösztönző. Benne látja az
adott generáció a saját előfutárát. Joó Tibor: A nemzedék fogalma, id. m.
36
alakították, amelyeket a Csehszlovák Köztársaság, valamint Horthy-korszak Magyarországa
támasztott irányukban.124
Az új államkeretek között diplomát szerzett fiatalok nagy része
jóval élénkebben, határozottabban, s az államváltozás realitását figyelembe véve, az előző
generációkhoz képest más szempontok szerint reagált az kisebbségi helyzet kihívásaira.
Mindezt figyelembe véve a sarlósok identitásának változásait akár Rogers Brubaker sokszori
idézett „triadikus” viszonyrendszerében is érdemes megvizsgálni. 125
Brubaker a
Nacionalizmus új keretek között című munkájában a nemzet fogalmát újragondolva felhívta a
figyelmet a Közép- és Kelet-Európában lezajlott politikai változások által újrarendezett
nemzeti-etnikai viszonyokra. Véleménye szerint ezekben a régiókban a nacionalizmust, ezzel
együtt a nemzeti identitás fogalmát a nemzeti kisebbségek szempontjából a nemzetiesítő,
valamint az anyaországokkal fenntartott kapcsolat viszonyrendszerében érdemes vizsgálni.126
2.5. Az új nemzedék ifjúsági szerveződéseinek válaszútjai
A csehszlovákiai magyar fiatal értelmiség kulturális önszerveződésében központi
szerepe volt az eredetileg a középiskolásokat összefogó cserkészmozgalomnak, amelyek
124
Az identitás fogalmának meghatározásánál a csoport-azonosság elvére többek között Jan Assman irányította
rá a figyelmet. Ehhez ld. Assman, Jan: A kulturális emlékezet. Atlantisz Könyvkiadó, Budapest, 1999. 129–132.
Vö: Újvári Edit: A kulturális identitás kérdésköre és kutatásának lehetséges irányai. A SZTE JGYPK
Felnőttképzési Intézetének identitáskutató programja. In: Szirmai Éva – Újvári Edit (szerk.): Nemzetiségi –
nemzeti – európai identitás. http://mek.oszk.hu/08200/08200/08200.pdf (2017. 05. 05.) Ez összefügg a szociális
identitás kategóriájával, melyet Henri Tajfel vezetett be és mely egy társadalmi csoporttal való azonosságot
jelöl. Vö: Eriksen, Thomas Hylland: Etnicitás és nacionalizmus. Digitális Tankönyvtár, Gondolat Kiadó, 2011.
http://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tamop425/0050_Eriksen-Etnicitas_es_nacionalizmus/adatok.html
(2018. 01. 04.) 125
Brubaker, Rogers: Nacionalizmus új keretek között. L'Harmattan – Atelier, Budapest, 2006. 61. Brubaker,
Rogers: Nacionalizmus új keretek, id. m. 66–67. Brubaker a mező fogalmát Pierre Bourdieutól kölcsönzi.
Bourdieu, Pierre – Waquant Loic: An Invitation to Reflexive Sociology. University of Chicago Press, Chicago,
1992. Bárdi Nándor kiegészítve Rogers Brubaker teóriáját és a fent említett három kategóriához negyedikként
beemelte a nemzetközi intézmények szándékait. Vö: Bárdi Nándor: A budapesti kormányzatok, id. m. 30. 126
Brubakerhez hasonlóan Benedict Anderson szintén új szempontból, komplex módon közelít a nemzet
fogalmának a meghatározásához, melyet az értelmiségi elitek által elképzelt közösségként határoz meg.
Anderson, Benedict: Elképzelt közösségek. Gondolatok a nacionalizmus eredetéről és elterjedéséről.
L'Harmattan – Atelier. Budapest, 2006. Vö: Szarka László: Identitás és lojalitás nemzetállami
konfliktushelyzetei. In: Kovács Nóra – Osvát Anna – Szarka László (szerk.): Etnikai identitás, politikai
lojalitás. Nemzeti és állampolgári kötődések. Balassi Kiadó, Budapest, 2001, 94. A két világháború között
szerveződő kisebbségi közösségek esetében az egymással összetartozó nemzeti identitás- és
lojalitáskonstrukciók belső „ambivalenciáira” mutat rá Szarka László: Integráció és együttműködés a
kisebbségpolitikában. Magyar aktivista kísérlet Csehszlovákiában. In: Bárdi Nándor – Simon Attila (szerk.):
Integrációs stratégiák a magyar kisebbségek történetében. Fórum Kisebbségkutató Intézet, Somorja, 2006, 23.
37
közül néhány az államváltást követően is megszakítás nélkül folytatta tevékenységét.127
A
központi szervezetet nélkülöző magyar cserkészcsapatok ugyanis az iskolák mellett működő
testgyakorló körök szakosztályaiként működtek. A legális működési feltételeket az 1920-as
évek első felében a Csehszlovák Cserkészszövetségbe való egyéni felvétel, valamint az
YMCA teremtette meg számukra.128
Így működött 1928-ig például a komáromi Jókai
cserkészcsapat, vagy a pozsonyi Kiskárpátok Turista Egyesület, amelyet Hornyák Odiló
alapított 1921-ben.129
A pozsonyi Kiskárpátok cserkészcsapat tagja volt a Sarló későbbi vezetője, Balogh
Edgár is. A pozsonyi cserkészek megszervezésében központi szerepe volt egyébként az
egyetemi ifjúság érdekvédelmi feladatait is ellátó Magyar Ifjak Pozsonyi Szövetségének
(MIPSZ), amely 1919-ben alakult meg és a Keresztényszocialista Diákok
Szabadszervezetéből verbuválódott.130
A prágai egyetemi mozgalmakban részt vállaló Sinkó
Ferenc kiemelte a szervezet kezdetlegességeit, mely egyrészt számos ambivalenciát hordozott
magában, másrészt a kisebbségi magyarság kulturális terjeszkedésére is módot adott már az
1920-as évek első felében.131
A pozsonyi kezdeményezésű, Toldy Körrel együttműködő
MIPSZ tehát a prágai magyar diákok szervezésében, a bécsi Magyar Akadémikusok Egylete
és a brünni Corvinia mellett a prágai Magyar Akadémikusok Keresztény Köre (MAKK)
1925. évi megalakításában is részt vállalt. Emellett a Sarló mozgalom elődjeként számon
tartott Szent György Kör 1925. évi megszervezésében szintén fontos szerepe volt. 132
127„Az ifjúsági mozgalmak ebben az első időszakban részben politikai keretben: a keresztényszocialista párt
ifjúsági szervezeteiben, részben pedig az új életre éledő cserkészcsapatokban indulnak el.” Krammer Jenő: A
szlovenszkói magyar, id. m. 128
A Young Men's Christian Association (YMCA) és testvérszervezete, a Young Women's Christian
Association (YWCA) vagy Fiatalok Keresztény Egyesülete egy globális mozgalom, amelyet 1844-ben alapított
Angiliában George Williams. A szervezet a keresztény elvek gyakorlatba való átültetését tűzte ki célul. ymca
europe. http://www.ymcaeurope.com/about-us (2017.01. 16.) 129
Fogarassy László: Magyar cserkészmozgalom Csehszlovákiában. Lilium Aurum, Dunaszerdahely, 1992, 7–9.
Hornyák Odiló (1888–1953), tornatanár és cserkészvezető. Előbb Pozsonyban, majd Érsekújvárott és
Ipolyságon is tanított. Ő szervezte meg az első pozsonyi magyar cserkészcsapatokat is. Később az ipolysági
gimnáziumban létrehozta a Szokoly Alajos Sportegyesületet. Szlovákiai Magyar Adatbank, id. m.
http://adatbank.sk/lexikon/hornyak-odilo/ (2017. 11. 29.) 130
Ehhez ld. Sinkó Ferenc: A felvidéki ifjúsági mozgalmak kezdetei Trianon után. Regio – Kisebbségtudományi
Szemle, 1990/2. http://epa.oszk.hu/00000/00036/00002/pdf/11.pdf (2015. 08. 19.)
A MIPSZ szervezte meg a Kiskárpátok cserkészcsapatot, melynek tagjai közé tartozott Balogh Edgár is, akinek
beszervezése a pozsonyi cserkészek megszervezőjéhez, Hornyák Odiló tornatanárhoz kötődik. Csemetevölgyi
tagként őt is felvették a MIPSZ-be. Fogarassy László: Magyar cserkészmozgalom, id. m. 8–9. 131„A szövetséget jó néhány paradoxon jellemezte, ugyanúgy, mint azt a társadalmat, amelyből sarjadt.
Pozsonyinak nevezte magát, de sorra alakította fiókszervezeteit Pesten, Bécsben (a Bécsi Magyar Akadémikusok
Egyletét), Brünnben (a Corviniát), végül Prágában a (Magyar Akadémikusok Keresztény Körét, a MAKK-ot).”
Sinkó Ferenc: A felvidéki ifjúsági, id. m. A Corvinia csoportjáról, annak a Sarlóval való kialakult
konfliktusairól a későbbiekben lesz szó. 132
Sinkó Ferenc: A felvidéki ifjúsági, id. m. A Szent György Kör 1925 márciusában alakult meg a Nemzetközi
Cserkészszövetség tagegyesületeként, mégpedig az Albertov Diákotthonban. Balogh Edgár is jelen volt az
38
Az ifjúsági mozgalmak jelentősége 1925 után, a kisebbségi nemzedék önmagára
találásának kezdeti időszakában értékelődött fel.133
A korai nehézségeket követő „kisebbségi
öntudat” időszakát az 1920-as évek második felének mozgalmi, kulturális „virágzása”
követte. Ezt jelezte az új ifjúsági szerveződések sorozatos megalakulása a prágai, brünni és
pozsonyi egyetemek mellett. A fiatal nemzedék nagy része ugyanis – előbb szociális okokból,
később pedig a magyarországi diplomák nosztrifikálási problémái miatt – Budapest helyett
„csehszlovák” egyetemeken – Prágában, Pozsonyban és Brünnben – folytatta felsőoktatási
tanulmányait és ott is szervezte meg magát. Dobossy László, a Sarló egyik vezetőségi tagja is
kiemelte a fiatal nemzedék gondolkodásbeli újszerűségeit, melyek összefüggésben álltak a
republikában szocializálódott generáció megváltozott lehetőségeivel. Erről Dobossy így
vallott fél évszázaddal később: „Első nemzedék voltunk, amely a budapesti köldökzsinórt
elszakítva természetesen és elhatározottan cseh, illetve szlovák egyetemekre és főiskolákra
mentünk tanulni. Ennek az orientációváltozásnak és a belőle adódó gondolkodási
következményeknek, elsősorban a horizonttágulásnak a jelentőségét ma nehéz elképzelni,
amit persze annak idején átélnünk sem volt egyszerű.” 134
A prágai MAKK később kiterjesztette működését más egyetemi városokra (Pozsonyra
és Brünnre) is. Bár a szervezet megalakításának tervei az 1920-as évek elejéig nyúlnak
vissza, 1925 májusáig Magyar Egyetemi Kör néven csak illegálisan működhetett.135
A prágai
magyar egyetemi szervezet alapítása fontos változás volt. Ezt jelzi a vezetés egyik
kulcsszereplője, Balogh Edgár, aki 1925 és 1926 között a MAKK alelnöki tisztségét töltötte
be, később pedig kulturális referensként működött a szervezetben.136
Bár a MAKK nem
eseményen. A MAKK 1925 májusában mondta ki megalakulását. Elnöke Winsteiner Henrik lett, alelnöke pedig
Balogh Edgár. Uo. 133
Krammer Jenő tanulmányában három fejlődési szakaszt különített el az ifjúsági mozgalmak szempontjából.
Ez hasonlít Kemény Gábor irodalomtörténész „kulturális” periodizációjához is, aki a kisebbségi magyarság két
világháború közötti kulturális élete kapcsán négy szakaszt különít el irodalmi szempontból. Az első évek kezdeti
nehézségeinek idejét az 1924-től 1930-ig terjedő kisebbségi öntudat időszaka követi, mely egyúttal az ifjúsági
mozgalmak legdinamikusabb időszakának számít. Krammer Jenő: A szlovenszkói magyar, id. m.
Kemény Gábor a következőket írja az általa – elsősorban irodalomtörténeti szempontból – elkülönített négy
kisebbségi korszakról: „Irodalomtörténeti gyűjtésünkben a felvidéki gondolat fejlődésével arányosan négy
korszakra osztottuk a húsz kisebbségi évet. Ezek a korszakok a felvidéki gondolat fejlődésének négy alapvető
fázisát jelzik. A kezdet nehézségeiből a kisebbségi öntudatig, innen a kritikai vizsgálathoz és az egyéni
kutatáshoz érkezik a felvidéki írástudó, akit kisebbségi sorsa legsúlyosabb esztendején ért a felszabadítás. Ezért
a vázolt kortörténeti felosztást indokoltnak és elfogadhatónak tartjuk, mint a felvidéki író szellemi fejlődésének
grafikonját.” Kemény Gábor: Így tűnt el, id. m. 144. 134
Dobossy László: A Sarló művelődéspolitikai szerepe és hatása. In: Sándor László (összeáll.): Ez volt a Sarló,
id. m. 117. 135
A MAKK 1927-től Magyar Főiskolások Keresztény Körére változtatta a nevét, bár a későbbiek folyamán is a
MAKK név alatt jelent meg. 1930-tól pedig Magyar Akadémikusok Köreként volt ismert. Pejša, Robert: Vztahy
Československa a Maďarska v letech 1918-1939. Univerzita Karlova, Praha, 2017, 102. 136
Uo. 92–102.
39
egyedüli ifjúsági szervezet volt a két világháború közötti Csehszlovákiában, hosszú ideig a
kisebbségi pártok irányítása alatt álló ernyőszervezetként működött.137
1926-ban pedig
megalakult a MAKK fiókszervezeteit összefogó Csehszlovákiai Magyar Akadémikusok
Szövetsége (CSMASZ).138
A prágai MAKK-ból vált ki a Szent György Kör nevű
öregcserkész-mozgalom is, melyből 1928-ban a Sarló mozgalom megalakult.
A fentebb már idézett Krammer Jenő a csehszlovákiai magyar ifjúsági szerveződések
legtermékenyebb éveit (1925–1930) a Szent György Kör és a Sarló mozgalom működéséhez
kötötte. A korai mozgalmak gyakran egysíkú, nemzetieskedő céljai helyett ugyanis
véleménye szerint olyan új, a társadalmi problémákat is megcélzó kezdeményezések kerültek
előtérbe, melyek összefüggtek a kor népi irányvonalával, s melynek olyan megnyilvánulási
formái voltak, mint a regösjárás.139
Mindez összefüggésbe hozható az új nemzedék
színrelépésével. Ahogyan arra már fent is utaltunk, a fiatalok többsége az impériumváltás
nyomán deklasszálódott középosztálybeli, paraszti és munkáscsaládokból verbuválódott. Az
elszegényedés miatt minimálisra csökkent társadalmi különbségek hatással voltak a
magyarországinál bizonyos szempontból demokratikusabb viszonyok közé került fiatal
nemzedék útkeresési módozataira, amely a nemzeti kérdést a szociális kérdésekkel szoros
összefüggésben tárgyalta. Krammer a szlovenszkói magyar fiatal értelmiség három fő
irányvonalát – a jellegzetesen szlovenszkói kultúrmissziót, a népi küldetést és a Duna-völgyi
hídszerepet – kiemelve az ifjúsági mozgalmak „delelő” pontjaként jelenítette meg a Sarló
mozgalom megalakulását. Véleménye szerint ugyanis „benne teljesedik legmerészebben a
szlovenszkói magyar ifjúság lelki önállósulása”.140
Az ifjúsági szerveződések következő periódusát Krammer szerint a világnézeti alapú
elkülönülések időszaka jelentette. Csehszlovákiában az 1920-as évek második felétől a
legerősebb hatást a szocializmus gyakorolta a kisebbségi magyarságra. Ebbe beletartoztak a
baloldali, nacionalista és keresztény irányzatok egyaránt.141
A Sarló az 1930-as évek elejétől
a kommunizmus irányába tájékozódott, míg például az ugyancsak a prágai magyar
137
Uo. 103. 138
Erről ld. Sinkó Ferenc: A felvidéki ifjúsági, id. m. 139„Már jellemzett szédületes fejlődésben egymást követik regösjárás, népi kultúra, közép-európai konföderáció,
szocializmus, mintha csak az lenne ennek az ifjúsági megmozdulásnak igazi értelme, hogy a kisebbségi
magyarság életében felvesse az egykorú emberiség, vagy legalább is Európa minden eszmeáramlatát, hogy így
kis népének jövőjét bekapcsolja a világ áramkörébe.” Krammer Jenő: A szlovenszkói magyar, id. m. 140
Krammer Jenő: A szlovenszkói magyar, id. m. 141
Az a szellemi erjedés, amely a húszas évek második felében kibontakozott a csehszlovákiai magyar
kisebbségi fiatalság körében, valóban gyökeres változást hozott, a fiatalság szocialista lett, akár balos, akár
nacionalista, akár keresztény irányzatait nézzük, mindegyik radikalizálódott, a régi formákat elvetette és a
forradalmi megoldások felé fordult. Sinkó Ferenc: A felvidéki ifjúsági, id. m.
40
egyetemisták által elindított Prohászka Körök mozgalma már a neokatolicizmust
népszerűsítette a keresztényszocialista ideológia jegyében.142
Mindenesetre a Sarló mellett a
prohászkások is komoly szerepet vállaltak a két világháború között az „új arcú” magyar
nemzedék megszerveződésében, valamint egy sajátos kisebbségi magyar közösségi identitás,
az úgynevezett „felvidéki szellem” kialakításában. Bár a két mozgalom ideológiailag sok
szempontból különbözött egymástól, a csehszlovákiai magyarság szociális problémáira
hasonló válaszokat fogalmaztak meg.
A Sarló felbomlása után a mozgalomhoz hasonló céljai volt a Magyar
Munkaközösségnek is, amely részben a sarlósokból alakult meg.143
A rövid életű szerveződés
a magyar kisebbségi egységfront kialakítását tűzte ki feladatául. A mozgalom a Sarló
programját alapul véve a kisebbségi magyarság szociális kérdéseire is választ kívánt nyújtani.
A két mozgalomról – a Prohászka Körökről és a Magyar Munkaközösségről – a
későbbiekben még bővebben lesz szó.144
Krammer véleménye szerint mindenesetre a Sarló megszűnése után egyfajta „szellemi
űr” következett be az ifjúsági mozgalmak terén, amelyet a többi Prágában később megalakult
ifjúsági szerveződések – például a Széchenyi Reform Mozgalom vagy a Petőfi Kör – sem
voltak képesek betölteni. A sarlósok közül pedig sokan, különösen a generáció mozgalmi
kereteinek a felbomlása után sikertelenül próbáltak beilleszkedni a csehszlovákiai értelmiségi
szervezetekbe és 1938-ban többségük azonosult a revíziós sikerekkel.
142
A mozgalomról a későbbiekben még bővebben lesz szó. Krammer megjegyzi, hogy a Prohászka Körök az
ifjúsági mozgalmak harmadik fejlődéstörténeti fázisához kapcsolható, amelyet a nagy világáramlatokba való
bekapcsolódás jellemez, így azokat ún. irányított ifjúsági mozgalmaknak nevezi. A prohászkások a
neokatolicizmus eszmevilágát követték, programjaikat elsősorban kisebbségi kultúrkérdések megoldása hatotta
át katolikus alapon. Krammer Jenő: A szlovenszkói magyar, id. m. 143
Erről ld: Szlovákiai Magyar Adatbank, id. m. http://adatbank.sk/lexikon/magyar-munkakozosseg/ (2018. 08.
19.) 144
A Prohászka Körökhöz ld. Bajcsi Ildikó: A Prohászka Körök Szövetsége az első Csehszlovák
Köztársaságban. Generációs önszerveződés a keresztényszocialista ideológia jegyében. Fórum
Társadalomtudományi Szemle, 2015/4. 61–86.
41
3. A mozgalom történeti fejlődése, szervezeti és személyi sajátosságai
3.1. A Szent György Körtől a Sarló bukásáig. A mozgalom történeti vázlata
A Sarló közvetlen elődjének tekinthető prágai Szent György Kör 1925. március 7-én
alakult meg Prágában; a felsőfokú tanulmányaikat a csehszlovák fővárosban folytató
szlovenszkói, ruszinszkói magyar egyetemista, főiskolás öregcserkészek hozták létre.145
A
nemzedék egyik mentora, Krammer Jenő, a nagy műveltségű irodalomtörténész,
szociálpszichológus, aki a Sarló egyik legfontosabb dél-szlovákiai központjának,
Érsekújvárnak a jóhírű gimnáziumában tanított, egyik 1935-ben írott elemzésében a
kisebbségi magyar fiatalság öntudatosodásának sajátos képződményét látta a körben.146
Krammer szerint a prágai cserkészprogram kezdettől fogva túlmutatott a klasszikus
értelemben vett ifjúsági szervezkedéseken. Jórészt azért, mert az egyetemista csoportosulás
programjában kezdettől fogva megjelent a csehszlovákiai magyarság belső társadalmi
rétegzettségének, a szociális kérdések demokratikus kezelésének a problémája. Magának a
cserkészkörnek az összetétele is jól tükrözte például a kisebbségi középosztály és az
értelmiségi elit egyik alapvető sajátosságát, az alsóbb társadalmi rétegekből érkező
folyamatos utánpótlást, a parasztsággal való folyamatos kapcsolattartást.147
A mozgalom alapszabálya szerint a Főiskolás Cserkészek Nemzetközi Szervezetén
belül létrejött csoport a csehszlovákiai magyar cserkészek zárt köreként alakult. Emellett
közvetlenül utalt arra, hogy a Kör tagjai fontos céljuknak tekintik a társadalmi feladatok
vállalását.148
A mozgalom első elnökévé a pozsonyi Kiskárpátok cserkészcsapat vezetőjét,
145
Jócsik Lajos a Sarló életrajza c. írásában utal arra, hogy a Szent György Körrel párhuzamosan 1925-ben
létrejött a Magyar Főiskolai Cserkészek Köre Prágában, Brünnben és Pozsonyban. Ezeket Jócsik a „reakció”
ellenkörének nevezi, melyet a Scherer Lajos által szerkesztett A Mi Lapunk hasábjain publikáló „modern”
főiskolások Szent György Köre ellenében hoztak létre a „konzervatív” körök. Debreceni Déri Múzeum Sarlós-
gyűjteménye (továbbiakban: DDM SGy) Jócsik Lajos: Sarló életrajza. Jócsik hagyaték. DSX. 86. 851. 1-4.
Ugyanakkor Fogarassy László a csehszlovákiai magyar cserkészmozgalomról írt összefoglalójában megjegyzi,
hogy a Szent György Kör részt vállalt a MAKK megszervezésében. Fogarassy László: Magyar
cserkészmozgalom, id. m. 23. 146
Krammer érsekújvári működéséről és sarlós kapcsolatiaról ld. Turczel Lajos: Érsekújvár és a Sarló. Irodalmi
Szemle, 1988/6. 623–636.147„A Szent György Kör ifjúsági mozgalmában többet kell látnunk, mint szervezkedést kultúrfeladatok
elvégzésére. Általa és különösen későbbi fejlődési fázisával, a regösmozgalommal életfolyamat indul meg, az
itteni magyar értelmiség demokratizálódása. Ezen ne politikai jelszavak és célkitűzések hódítását értsük, mely
végre is csak felületi jelenség lenne, hanem az eddigi kultúrhordozó rétegnek, a középosztálynak lassú
átitatódását népközelségből, paraszti sorból vagy legalábbis környezetből, az értelmiség körébe növekedett
fiatal erőkkel.” Krammer Jenő: A szlovenszkói magyar, id. m. 148
DDM SGy. A Szent György Kör alapítólevele és emblémái. DSX. 86. 936. 1-4.
42
Marczell Zoltánt választották.149
Az alapító tagok között található még Balogh Edgár,
Krisztinusz Dezső és Hizsnyan Béla, akik mindnyájan a pozsonyi Kiskárpátok cserkészcsapat
tagjai voltak.150
A prágai Szent György Kör megalakulását 1926-ban a brünni Kör követte, melynek
vezetőjévé a lévai Hrdina Lajost választották.151
1927-re, a pozsonyi csoport megalakulásával
a cserkészkör országos szervezetté vált. Balogh Edgár érezhető elégedettséggel a
következőképpen jellemezte a hagyományos „felvidéki” magyar elitre támaszkodó csoport
személyi összetételét: „Országos szervezetté váltunk. Prágai és brünni csoportunk után
megalakult a pozsonyi is, tekintélyes orvosok, bírák, tanárok, s néhány predikátumos – bár
régen földtelen – úri család fiaiból […].”152
Marczell Zoltánt később Balogh Edgár követte
az elnöki pozícióban.153
A Kör tagjai közül többen később a Sarló mozgalom vezetőivé
váltak.154
Az öregcserkész kör elsőrendű célja a – főiskolás és egyetemista – csehszlovákiai
magyar fiatalok összefogása volt a cserkészmozgalmon belül. Ezzel együtt a csoport
tevékenységéhez kezdettől fogva hozzátartozott a más nemzetiségű cserkészekkel –
elsősorban a csehekkel és a szlovákokkal – való kapcsolatok ápolása.155
A Szent György Kör
egyik legfőbb feladatának tekintette a falusi „regösmozgalomnak” – az egyetemisták
néprajzi, szociográfiai adatgyűjtéssel összekapcsolt „falujárásainak”, a falvakban élő
fiatalokkal való kapcsolatteremtésnek, közös rendezvényeknek, beszélgetéseknek – a
149
A magyar cserkészek kezdeményezésére „Prágában 1925 tavaszán […] megalakult a Szent György Kör.
Első vezetője Marczel Zoltán, a négy alapító tag közt ott van Kessler-Balogh Edgár, aki érettségije után a
prágai német egyetemre iratkozott be.” Fogarassy László: Magyar cserkészmozgalom, id. m. 22. A Szent
György Kör cseh–magyar kapcsolatok megteremtését is feladatának tekintette, ezenkívül a MAKK
megszervezésében is részt vállalt. Uo. 23. 150
Krisztinusz Dezső Balogh Edgár szobatársa volt Prágában. Balogh a következőket írta róla
visszaemlékezésében: „Ebben a nyüzsgő, Közép-Európa Párizsává színesedett Prágában én Krisztinusz
Dezsővel, a tallósi tanító fiával petróleumlámpa mellett vergődtem át az első évet, vízvezeték sem volt az öreg
házban.” Balogh Edgár: Hét próba, id. m. 19. Hizsnyan Béla rimaszombati születésű sarlós volt. DDM SGy.
Boross Zoltán: A Sarlósok katasztere. Adatközlő levelek és feljegyzések a sarlósokról. 1975–1978. DSX. 86.
25. 2.1–33. 151
Cornelius, Deborah: In the Search of the Nation, id. m. 152.
Hrdina Lajos: Mérnök, Léván élt. A prágai, majd a brünni Sarló tagja volt, ahol műszaki vonatkozású
előadásokat tartott. Mérnöki diplomáját szintén Brünnben szerezte. A Sarló felbomlása után részt vett az
SZMKE munkájában, Tichy Kálmán főtitkár helyettese és a közép-szlovákiai SZMKE vezetője volt. DDM
SGy. Boross Zoltán: A Sarlósok katasztere. Adatközlő levelek és feljegyzések a sarlósokról. 1975–1978, DSX.
86. 25. 2.1.-33. 152
Balogh Edgár: Hét próba, id. m. 49. 153
1927-ben már Balogh Edgár vezeti a Szent György Kört. Erről ld. A Szent György Kör vezetősége. A
regösdiákok vándorlása. A Mi Lapunk, 1927/6, 118. 154
A később megalakult Sarló mozgalom személyi bázisának összefüggései a Mi Lapunk néhány cikkéből is jól
látszanak. A Szent György Kör vezetősége. 1927. Az új esztendő regösdiákjai. A Mi Lapunk, 1927/1. 16. 155
Szent György Kör. A Mi Lapunk, 1925/6, 94.
43
rendszeres szervezését; a cserkészet ezek által történő megújítását.156
A falujárások nyitánya ahhoz a pályázathoz fűződött, melyet a Szent György Kör
1925 őszén középiskolás cserkészőrsök számára a falvakban szervezendő mesedélutánra írt
ki. A pályázat sikerén felbuzdulva a vezetők megerősítést nyertek abban, hogy
a csehszlovákiai magyar cserkészetet megreformálják, s az angol pedagógia helyett népi
magyar gyökerűvé értékelik át.157
A mozgalmat elemző Fogarassy László fontos
fejleményként értékelte, hogy a regösjárás a falusi magyar népesség módszeres kutatásával
egészült ki.158
Meséket és népi emlékeket gyűjtöttek arról a magyar falusi világról, amely
a kisebbségi helyzetben is megpróbálta megőrizni a maga nyelvi-kulturális önazonosságát.
A cserkészek kezdetben úgy gondolták, hogy a falvak a kisebbségi helyzetben a magyarság
megmaradásának központi színterévé válhatnak. Főként ezért ragaszkodtak a faluhoz,
amelyben a városok helyett a kisebbségi magyar társadalom alapjait látták. A cserkészek
tehát egyrészt a falusi ifjúság nemzeti öntudatának az erősítését, másrészt a városi értelmiség
népi ismereteinek a gazdagítását tűzték ki célul.159
Fontosnak ítélték a népi gyökerű magyar
értelmiség megerősítését és bekapcsolódását az addig jórészt kisvárosi, polgári magyar
intellektuális közegbe.
Az egyetemista öregcserkész mozgalom szellemiségének újszerűsége azon a sok
komponensből egybeszőtt gondolatvilágon alapult, amelyet egyszerre jellemzett az
idealizmustól fűtött lelkiség és a kisebbségi pragmatizmus. Ennek ellenére a fiatalok
munkáját nem csupán a romantika, de a falusi parasztság életébe való bepillantás által a
realitás is áthatotta.160
A mozgalomra kezdettől fogva nagy hatással volt az „új magyar
népiesség“, azaz a magyarországi népi mozgalom eszmeisége és művészeti-kulturális
156
Két esztendős a prágai Szent György Kör. A Mi Lapunk, 1927/4, 78. Vö: DDM SGy. Jócsik hagyaték. Jócsik
Lajos: Sarló életrajza. DSX. 86. 851. 1-4. 157
Turczel Lajos: Két kor, id. m, 69. 158
„A cserkészek kijártak a magyar falvakba, s fölvéve a kapcsolatot a helyi értelmiségiekkel, mesedélutánra
hívták a falusi gyerekeket, énekkel és játékkal szórakoztatva őket. Rövidesen népszokásokat és népdalokat is
jegyeztek fel, vázlatokat készítettek a népművészet remekeiről (Nemesszeghy Jenő), majd pedig gyűjtés útján
könyveket szereztek, amelyeket falusi iskolai és közkönyvtáraknak ajándékoztak. A Szent György Körök, majd a
Sarló által kiírt regösversenyeken a regösjárásokban kitűnt őrsöket díszoklevéllel, könyvekkel ajándékozzák
meg.” Fogarassy László: Magyar cserkészmozgalom, id. m. 34. Nemesszeghy Jenő (1912–1980), grafikus és
illusztrátor. A sarlósok regösjárásainak rajzolója volt. Munkái az 1931-es sarlós kongresszus néprajzi kiállításán
is szerepeltek. 1938-at követően a szlovák államban élt, ott a Toldy Kör irodalmi füzetsorozat fedőlapjait és
különféle színpadok díszleteit tervezte. 1949-et követően elhagyta Csehszlovákiát. Később Ausztráliában
telepedett le, ahol a Metropolitan cég művészeti osztályának vezetője lett. Szlovákiai Magyar Adatbank, id. m.
http://adatbank.sk/lexikon/nemesszeghy-jeno/ (2018. 01. 03.)
Vígh Károly: A felvidéki Sarló, id. m. http://www.valosagonline.hu/index.php?oldal=cikk& cazon= 145
&lap=4 (2017. 22. 24.) 160
Ölvedi János: A szlovenskói új, id.m.
http://www.watson.sk/index.php?option=com_content&view=article&id=1136:oelvedi-janos-a-szlovenskoi-uj-
magyar-generacio-a-sarlotol-a-prohaszka-koeroekig-1935&catid=60:default&Itemid=76 (2013. 12. 05.)
44
hátországa. Különösen Bartók Bélának, valamint Kodály Zoltánnak a tudatosan a paraszti
zenei kultúrából építkező zenei világa, az Ady által megújított magyar irodalomból pedig
főként Szabó Dezső falumítosza, valamint Móricz Zsigmond realizmusa volt rájuk a
legnagyobb hatással. S bár Szabó Dezső a mozgalom vezetőivel szoros kapcsolatban állt, a
Balogh Edgárék által képviselt álláspont a Sarló kezdeti stádiumában is mentes volt a Szabó
faji koncepcióján nyugvó túlzásoktól.161
Kovács Endre egyik 1938-ban megjelent
elemzésében szintén a Sarló egyik legfontosabb szellemi előzményeként és mintájaként
értékelte „népies irodalom”, a magyarországi népi mozgalom, illetve Ady, Szabó és Móricz
hatását.162
Mindehhez természetesen szükség volt arra is, hogy az 1920-as években értelmiségi
nemzedéki csoportokba szerveződő egyetemi fiatalság levetkőzve a háború előtti idők
polgári, merev, elzárkózó szellemét és a „süllyedő magyar élet” helyett a „falu őserejével“,
valamint a népi kultúra átértékelésével megpróbálja megteremteni a kisebbségi magyar
társadalom ideológiai alapjait. Az „új arcú magyarok“ generációja így próbált tudatosan
szakítani az 1914 előtti békeidők hagyományos polgári diákeszményeivel. A prágai, brünni,
pozsonyi magyar egyetemisták életvitelében, életfelfogásában a bárkultúra és a kávéházak
világa helyett a dél-szlovákiai magyar föld, a kisebbségi magyar élet tényei és megoldásra
váró feladatai jelentették a nemzedéki ideál alapját.163
Amint azt már fentebb jeleztük, a jól megszervezett, kiscsoportos falusi
regösvándorlásoknak az egyetemista cserkészmozgalom továbbfejlődésében különösen
fontos szerep jutott. A falvakat járó, többségükben középosztályból származó egyetemisták
ugyanis a vándorlások során az idealizált falu helyett megismerték a vidéki élet árnyoldalait,
a falusi szegénységet, a nagycsaládok, a bérmunkából élő földnélküliek nyomasztó szociális
helyzetét. Ezek a felismerések igen nagymértékben hozzájárultak ahhoz, hogy a Szent
György Kör vezetőiben megérlelődött a mozgalom magasabb szervezettségű formájának, a
Sarló létrehívásának gondolata.
Miután a konzervatív cserkészvezetők miatt a regösmozgalmat nem sikerült a
csehszlovákiai magyar cserkészcsoportok szervezeti részévé tenni, a falujárások gyorsan
161
Ebben komoly szerepe volt, hogy Szabó Dezső csehszlovákiai hatása nem kizárólagos módon, hanem a faji
triásszal együtt jelent meg. Nem beszélve a csehszlovákiai demokratikus hatásoktól és tapasztalatoktól. Turczel
Lajos: Két kor, id. m. 69. 162
Kovács Endre: A Sarló. In (szerk.): Borsody István: Magyarok Csehszlovákiában, id.m. 179. A népiesség
a népiséggel szemben elsősorban irodalompolitikai, eszmetörténeti és politikai fogalom. Népies írókra abban az
esetben használható, ha azok részt vettek a népiek irodalompolitikai harcaiban és társadalmi elkötelezettséget
vállaltak. Borbándi Gyula: A magyar népi mozgalom. A harmadik reformnemzedék. Püski, Budapest, 1989. 134. 163
Kovács Endre: A Sarló, id.m, 180.
45
kiszorultak a középiskolás cserkészetből. Ez nagyjából egybeesett a Sarló 1928. augusztusi
megalakulásával, amikor a cserkész szervezetből Sarló néven értelmiségi mozgalommá
alakuló csoport második szakasza Gombaszögön megindult. S melyben az új generáció
legfontosabb feladatának már az egyetemi és főiskolai hallgatóság közéleti mozgósítását
tartotta. A mozgalom tevékenységének előterében az egyetemi és főiskolai hallgatóság
megnyerésének és a társadalmi szerepvállalás különböző feladatai álltak. Az egyre inkább
egymásra találó értelmiségi generáció tagjai arra a meggyőződésre jutottak, hogy a magyar
kisebbségi szellemi és társadalmi élet kialakulatlansága ellen hatékony, a társadalmi rétegek
határait lebontó mozgalmi munkára van szükség. A sarlósok tevékenységének nagyobbik
része ennek a munkának a megtervezésével és a szükséges intézmények megteremtését célzó
akciókkal telt.
A mozgalom második, 1928-ben kezdődő szakasza 1930 körül ért csúcspontjára.164
A
prágai diákszemináriumokon megkezdődött a népismereti munka, a begyűjtött anyagok
feldolgozása. Emellett társadalomtudományos módszerekkel, kérdőíves és kutató naplókban
rögzített terepmunkával kutatták a paraszti és a falusi-városi kétlaki életmódot folytató alsó
rétegek valóságos helyzetét, életmódját, életformáit. Ez már a regösvándorlások fejlettebb
időszakát jelentette a mozgalom életében.165
Az útra kelt szociográfus csoportok
élményanyagának feldolgozása nagymértékben hozzájárult a munkában résztvevő cserkészek
szociális érzékenységének kialakulásához és felgyorsította a fokozatos ideológiai
balratolódást, s felerősítette a szocialista eszmeiség iránti érdeklődést és nyitottságot.
A mozgalom vezetőinek figyelme – miközben sokáig valóban fontosnak tartották
megőrizni a csoport ideológiai függetlenségét – egyre inkább a szociális feszültségek,
társadalmi gondok, majd a politikai problémák irányába tolódott. A sarlósok nézeteiben az
1920-as évek végén tehát jól kimutatható változás következett be. A népiség eszméit
fokozatosan felváltotta a szocialista, később pedig a marxista ideológia felé való tájékozódás.
Az új generáció programjának hangsúlyai a parasztság felemeléséről a munkássággal való
szorosabb együttműködésre helyeződött át.
A mozgalom vezetőinek megnyilvánulásában, a sarlósok politikai, közéleti
164
Vígh Károly: A felvidéki Sarló, id. m. http://www.valosagonline.hu/index.php?oldal=cikk& cazon= 145
&lap=4 (2017. 22. 24.). Érsekújvár és a Sarló kapcsolatáról ld. még: Bajcsi Ildikó: Sarlósok a két világháború
közti Érsekújvár jelentőségéről. Bumm.sk Szlovákiai magyar hírportál,http://www.bumm.sk/89419/sarlosok-a-
ket-vilaghaboru-kozti-ersekujvar-jelentosegerol.html (2013. 12.10.) 165
A kongresszusról ld. A Sarló jegyében. Az újarcú magyaroktól a magyar szocialistákig. A Sarló 1931-iki
pozsonyi kongresszusának vitaanyaga. A Sarló Országos Vezetősége, Pozsony, 1932.
http://foruminst.sk/tevekenysegi-korok/konyvek-evkonyvek-folyoirat-kiadasa/a-sarlo-jegyeben-az-ujarcu-
magyaroktol-a-magyar-szocialistakig-a-sarlo-1931-iki-pozsonyi-kongresszusanak-vitaanyaga-pozsony-sarlo-
orszagos-vezetosege-1932/ (2013. 12. 02.)
46
állásfoglalásaiban ezzel együtt 1931-ig csak mérsékelt baloldali irányultság volt jelen. 1931-
től azonban megfigyelhető az éles világnézeti szétfejlődés: a tagok egy része ekkor kezdett a
kommunista párt felé tájékozódni. Sinkó Ferenc a csehszlovákiai főiskolás ifjúság ideológiai
fejlődését elemezve az első közt vette észre a mozgalom belső feszültségeit és ideológiai
irányváltását, amelyet a mozgalom második időszakának kezdeteire, a fejlettebb
regösvándorlások idejére tett: „Egy rész kedvvesztve visszavonul, a másik része kiválik, hogy
új mozgalmat indítson, míg a harmadik Balogh Edgár vezérletével eljut a marxizmusig.”166
A kezdetben gyakran tüntetőleg hangsúlyozott ideológiai függetlenséget, illetve a
tudományos szocializmus elméletben elsajátított utópisztikus gondolatait a sarlósok egy
részénél a gyakorlati marxizmus váltotta fel. Ezek a nézeteltérések vezettek azután az 1930-
évek első felében a kommunista párttal együttműködő és Balogh szándékai szerint abba
beolvadó Sarló teljes csődjéhez.
Az 1931-es pozsonyi kongresszuson, amely határkőnek számított a csehszlovákiai
magyar ifjúság mozgalmának történetében, már a marxista problematika és frazeológia volt
meghatározó.167
A sarlósok közül Baloghgal, Jócsikkal és Horváth Ferenccel együtt
hozzávetőleg tíz fontos szerepet játszó tag lépett be a Csehszlovák Kommunista Pártba vagy
vállalt a párttal nyílt eszmei közösséget. Ez az éles ideológiai és politikai szakadás vezetett el
ahhoz, hogy súlyos belső viták után a mozgalom 1934-ben teljes egészében szétesett.168
3.2. Szervezeti felépítés és személyi összetétel
A Sarlóhoz tartozó személyek teljes és pontos listája nehezen rekonstruálható. A
feladatot nehezíti, hogy a mozgalomhoz csatlakozott fiatalok száma az évek során
folyamatosan változott. Boross Zoltán katasztere szerint a csoport munkájába 1928-tól a
„szocializmus politikai vállalásáig” összesen 107 személy kapcsolódott be.169
Ezzel együtt a
gyűjtések alapján az Ez volt a Sarló c. jubileumi kötetben már 142 fős névsort közöltek.
166
Sinkó Ferenc: A főiskolások, id.m, 173. Sinkó Ferenc (1912 –1990), csehszlovákiai magyar író, szerkesztő és
műfordító, aki a két világháború között komoly részt vállalt a Magyar Akadémikusok Köre és a Prohászka-
körök munkájában. A (cseh)szlováiai magyarok lexikona 1918-tól. Sinkó Ferenc:
http://adatbank.sk/lexikon/sinko-ferenc/ (2013. 12.10.) 167
A Sarló jegyében, id.m 168
Ölvedi János: A szlovenskói új, id.m.
http://www.watson.sk/index.php?option=com_content&view=article&id=1136:oelvedi-janos-a-szlovenskoi-uj-
magyar-generacio-a-sarlotol-a-prohaszka-koeroekig-1935&catid=60:default&Itemid=76 (2013. 12. 05.) 169
DDM SGy. Uő: Sarlósok katasztere Adatközlő levelek és feljegyzések a sarlósokról. 1975–1978. DSX. 86.
25. 2.1-33.
47
Ebben azokat a személyeket is felsorolják, akik nem voltak különösebben aktívak, mégis
valamiképpen kapcsolódtak a csoporthoz. 170
Hangsúlyozni kell azonban, hogy vannak olyan források, melyek a csoport
lélekszámát 1930 környékén, vagyis a Sarló „csúcsidőszakában” csupán mintegy ötven főben
határozzák meg. Ezt támasztja alá a pozsonyi konzul magyar külügyminisztériumnak küldött
1930. évi egyik jelentése. Petravich Gyula konzul becslése szintén ötvenes létszámot
valószínűsített. 171
Ez azonban korántsem jelenti azt, hogy a szervezet minden tagja aktív
sarlós volt. Hiszen valószínű, a szimpatizánsok nagy része nem vállalt konkrét és állandó
szerepet a mozgalomban. A konzuli jelentés a következő csoportokra osztotta fel a Sarlót „1.
A diákmunkában active résztvevők 2. A társadalmi munkát végzők csoportja, vagyis akiket
egyéb intellektuális munkára felhasználni nem lehet, 3. A megalakítandó csallóközi
cserkészcsapat tagjai, amelybe a tanítóképző növendékeit akarják beszervezni. […] 4. A
külföldön élő sarlósok csoportja. […] Ezen négy csoport fölött állanak a 100%-osan aktív
sarlósok, a vezetők. Minden csoportnak van egy referense, akin keresztül a vezetőséggel
érintkeznek.“172
Ezt a kategorizálást ma is reálisnak tarthatjuk, annál inkább, mert jól jelzi a
mozgalom vezetésének, belső magjának, a folyamatos egyetemi-főiskolai utánpótlásnak és a
mozgalom támogatóinak az egymáshoz való viszonyát. A sarlós vezetők és tagok között
kétségkívül nagy különbségek voltak aktivitásuk foka szerint. A viszonylag szűk körű, 10-15
fős vezetőség volt az, amely meghatározta a Sarló működésének fő irányait, területeit, az
egyes akciók, rendezvények hangsúlyait és célját. Ezt támasztja alá a pozsonyi konzuli
jelentés, amely nem vonta kétségbe a tagok nagy részének pozitív nemzeti céljait, mi több,
méltánylóan szólt róluk, miközben a mozgalom ideológiáját meghatározó vezetéssel
kapcsolatban kritikus véleményt fogalmazott meg.173
Mindenesetre elismeri, hogy a sarlósok
Boross Zoltán volt Sarlós több éves kutatás eredményeként állapította meg ezt a számot. Ennek a gyűjtésnek
az egyik fő motivációja volt a sarlósok 50 éves jubileumára készülő Ez volt a Sarló c. tanulmánykötet, ahol
végül 142 főben állapították meg az egykori sarlósok létszámát. Boross Zoltán: A sarlósok névsora. In: Sándor
László (összeáll.): Ez volt a Sarló, id. m. 270–272. A sarlósok pontos névsorát a dolgozat mellékletében
közöljük.171
MNL OL. K 63. A „Sarló” nevű radikális diákegyesület ismertetése a pozsonyi magyar konzulátustól a
magyar külügyminisztériumnak. 1930-7/44. 207/pol. 172„Így Párizsban Jócsik Lajos, Dobossy László és Imre érsekújvári fiúk, Budapesten Csáder László, stb. Ezek
tartják fent az összeköttetést a Sarló és a velük kapcsolatban álló külföldi szervezetek között. Így Csáder a
Kassák-féle Munka-körrel.” Uo. Csáder László (1909 –1975), fényképész és tipográfus. A budapesti Országos
Iparművészeti Szakiskola növendékeként, Lőrincz Gyulával együtt Kassák Lajos Munka-köréhez tartozott.
Később tipográfiát is tanult a pozsonyi Iparművészeti Iskolában. A Sarló aktív tagja volt. 1936 és 1942 között
Amszterdamban dolgozott. Később Pozsonyban élt és folytatta szakmai tevékenységét. Több magyar lap
műszaki szerkesztőjeként működött Csehszlovákiában. Fónod Zoltán: A cseh/szlovákiai magyar, id. m. 46. 173
„Meg kell azonban állapítani, hogy a Sarló tagjainak jó része jóhiszeműen vesz részt a mozgalomban, tisztán
a magyarság érdekei állanak előttük és a kulisszák mögötti dolgokról csak a vezetőknek van tudomásuk. Erre
mutat az is, hogy nem minden összejövetelükről tud minden tag, hanem a vezetőség többször tart teljesen titkos
48
– s azon belül is elsősorban a vezetők – „szűk körű” értelmiségi csapatként verbuválódtak, s a
pályakezdő fiatalok, illetve a prágai, pozsonyi magyar egyetemisták, azaz az „akademisták”
közt a mozgalom tagjainak többsége a nemzedéki értelmiségi elithez tartozott.174
Krammer Jenő úgy vélte, hogy elitcsoportként nem alkottak nagyszámú társaságot, s
aktív tevékenységük néhány fiatal értelmiségi felkészültségét és lelkesedését dicsérte.175
Boross Zoltán szerint a Sarlóban elsősorban egyetemista fiatalok és egyéb (főként
irodalommal foglalkozó) művész értelmiségiek vettek részt.176
A Sarló első vezetősége egyértelműen a prágai Szent György Körre épült. Deborah S.
Cornelius körülbelül tizenöt személyben határozta meg azoknak a fiataloknak a számát,
akiknek meghatározó szerepe volt a Sarló megszervezésében. A legfontosabb személyiségek
nagy része Pozsonyból, valamint Érsekújvárból származott. Ezt a két városi elitcsoportot
egészítette ki Szlovákia középső és keleti részéről a mozgalomba bekerült néhány agilis
értelmiségi.177
A pozsonyi csoporthoz elsősorban olyan középosztálybeli felmenőkkel rendelkező
személyek tartoztak, akiknek a szülei az új államban pozíciójukat vesztették és
deklasszálódtak. Pozsonyban végezték a középiskolát, és többségükben a Kiskárpátok
cserkészcsapat tagjai voltak. Közéjük tartozott Brogyányi Kálmán, Terebessy János, Varga
Imre, Balogh Edgár, Ludwig Aurél, valamint (Limbacher) Peéry Rezső. A paraszti
gyökerekkel rendelkező Csáder Mihály szintén a pozsonyi csoporthoz tartozott.
Az érsekújvári Jócsik Lajos Iskola a magyarságra c. könyvében külön hangsúlyozta a
pozsonyi és az érsekújvári cserkészek találkozásának jelentőségét az új nemzedék
kialakulásában és a cserkészeten belül.
gyűléseket is.” MNL OL. K 63. A „Sarló” nevű radikális diákegyesület ismertetése a pozsonyi magyar
konzulátustól a magyar külügyminisztériumnak. 1930-7/44. 207/pol. 174
Uo. 175„Elég találó, a Sarló elakadásakor Keszler-Balogh Edgárnak szegezett vád: »Nyolc éven át mindig ugyanazt
a húsz fiút szervezte!« Számbelileg kevesen voltak, de a mozgalomban érvényesülő lelki tényezők annál
tanulságosabbak.“ Krammer Jenő: A szlovenszkói magyar, id. m. 176„Egyetemisták és kiváltságos szépírók, literátorok, ilyen volt Győry Dezső költő, Tallós Prohászka István
festő, Szombathy Viktor író […].” Vendégségben Masaryknál, id. m. 27. Tallós Prohászka István (1896–1974)
az iparművészeti főiskolán, majd Berlinben tanult. Hazatérése után aktívan részt vett a szlovákiai magyar
kulturális életben. Alapító tagja volt a Masaryk Akadémiának. Részt vettt a Sarló tanulmányútjain. 1947-ben
Magyarországra, Mosonmagyaróvárra költözött. Fónod Zoltán: A cseh/szlovákiai magyar, id. m. 258. 177
Deborah, Cornelius: In Search of the Nation, id. m. 19–56.
49
5. táblázat: A Sarló kezdeti időszakának pozsonyi vezető tagjai 178
Név
Szociális háttér Iskolák Foglalkozás Sarlós funkció Későbbi sorsa
Brogyányi
Kálmán,179
1905–1978
Szül. Felsőkocskóc
Dzsentri gyökerek Pozsonyi
Evangélikus Líceum,
Pozsonyi Egyetem-
magyar-francia
irodalomtörténet
Művészeti
író,
művészet-
történész,
publicista
A Sarló
„művészet-
történésze”
1946-ban a
népbíróság elítéli,
Ausztriába menekül,
majd 1951-től az
USA-ban él.
Csáder Mihály,
(1904-?)
Szül.
Csallóközcsütörtök
Paraszti eredetű Pozsonyi katolikus
gimnázium
Pozsonyi Egyetem,
orvos
Orvos Pozsonyi Sarló
orvosi
szemináriumának
vezetője
Csehszlovákiá-
ban működik. 1945
után
Menguszfalván
orvos.
Kessler (később)
Balogh Edgár,
1906–1996
Szül. Temesvár
Apja oldaláról
Habsburg katonai
hivatalnoki (erdélyi
szász) felmenők.
Anyja vegyes
nemzetiségű családból.
származó irodalom
szakos tanárnő 180
Pozsonyi katolikus
gimnázium,
Prágai Német
Egyetem, etnológia
Etnológus,
publicista,
szerkesztő,
egyetemi
oktató
A Sarló (szellemi)
vezetője
1935-től Romániában
él, miután
kiutasították
Csehszlovákiából. A
Korunk belső
munkatársa, a
MADOSZ vezetőségi
tagja.
Ludwig Aurél,
1909–1981
Szül. Pozsony
Német kereskedők,
német–olasz felmenők
Pozsonyi evangélikus
líceum, Pozsonyi
Egyetem – jog
Jogász, majd
evangélikus
lelkész
Cserkészként
vállalt végig aktív
szerepet
Később Ausztriába
menekült, majd az
Egyesült Államokba.
Evangélikus
lelkészként működött
az USA-ban.
Limbacher (később
Peéry) Rezső,
1910–1977
Szül. Pozsony
Professzioná-
lis, tanári középosztály,
német–magyar
gyökerek.
Anyai ágon nemesi
szál.181
Pozsonyi
Evangélikus Líceum,
felsőfokon Prágában
és Párizsban is tanult.
Magyar-francia szak
Tanár, író,
publicista
A Vetés c. sarlós
röpirat
szerkesztője. A
Sarló egyik
„írástudója”
1945-öt kovetően
Magyarországon
tanár, 1956 után
Németországban a
Szabad Európa Rádió
munkatársa.
Terebessy János,
1907–1990
Szül. Nyitra
Dzsentri gyökerek.
Apja állami
szolgálatban állt – bíró
Evangélikus Líceum,
Pozsonyi Egyetem-
jog
Jogász,
publicista
A Vörös Barátság
proletár testedző
szervezet vezetője
1938 után Angliába,
később az USA-ba
költözik.
178
A táblázathoz az adatokat Cornelius, S. Deborah kutatásai és Boross Zoltán gyűjtései alapján állítottuk össze.
Cornelius, Deborah: In Search of the Nation, id. m. 19–56, DDM SGy. Boross Zoltán: A sarlósok katasztere
Adatközlő levelek és feljegyzések a sarlósokról. 1975–1978. DS. X. 86. 25. 2.1–33, DDM SGy. A „sarlósok”
névsora. DS X. 86. 25. 1. 1-3; DDM SGy. A Sarló tagjainak személyi adatai, címei. DSX. 86. 983. 1-2. 179
Róla bővebben ld: Albertini Béla: A fotószakíró Brogyányi Kálmán. AB – ART, Pozsony, 2003; Filep Tamás
Gusztáv: A neoliberális minimum. Megjegyzések Hushegyi Gábor dolgozatához. In: uő: A humanista voksa.
Írások a csehszlovákiai magyar kisebbség történetének köréből 1918–1945. Kalligram, Pozsony, 2007, 139–
186. Vö: Hushegyi Gábor: Brogyányi Kálmán – a művészet, a nép, a nemzet és a politika szolgálatában. 100 éve
született a két világháború közötti korszak vitatott csehszlovákiai magyar személyisége. Fórum
Társadalomtudományi Szemle, 2005/4. 173–188. 180
Apja Zuna Móricz osztrák dragonyos kapitány volt, édesanyja pedig Balogh Róza a Zichyek
fegyverkovácsának a lánya. „…hivatást számított ki magának történelmi helyzetéből.” M. Kiss Sándor. Interjú
Balogh Edgárral. Művelődéskutató Intézet, Budapest, 1981, 3.
Peéry anyai nagyanyja olyan nyitrai születésű nemesi családból származott, amely már értelmiségi munkából
tartotta fönn magát. Peéry Rezső: Requiem egy országrészért. Pannónia Kiskönyvtár, Pozsony, 1993, 14.
50
Jócsik felhívta a figyelmet a két csoport eltérő társadalmi hátterére, melynek szintén fontos
szerepe volt a Sarló megalakulásában: „A pozsonyiak egészen más vágású fiatalok voltak. Mi
népi származékok voltunk vagy visszacsúszott középosztálybeliek, ők még a kisebbségi
helyzetben is a középosztály rajai. Sokan közülük a pressburgerek első vagy második
magyarrá lett rajzása. […] A pozsonyiaknak mi a valóságot, a gyakorlatot jelentettük. Talán
az ige testté válásának az alkalmát. […] A mezővárosi paraszti józanság és a városi
kezdeményező bátorság és közös útkereső vágy adta össze azt a lelki formát, amit kisebbségi
léleknek lehet nevezni.”182
A mátyusföldi Érsekújvárt mozgalmi jelentőségét jól jelzi, hogy Boross Zoltán
egyenesen a „Sarló Mekkájának” nevezte a fontos vasúti elágazásként ismertté vált kisvárost.
A város szerepe a mozgalom történetében vitathatatlan, hiszen a kialakulásban, a
sajtómunkában, vagy éppen a középiskolai cserkészélettel és általában az oktatásüggyel való
kapcsolattartásban az újvári csoport mindig is kezdeményezőnek és aktívnak bizonyult.
Mindezt az újvári sarlós személyiségek híre és súlya is jelezte. Ide sorolható a Sarló későbbi
elnöke, Horváth Ferenc, Balázs András, valamint Dobossy Imre és Dobossy László, Jócsik
Lajos és Morvay Gyula.183
Az érsekújvári csapatot olyan paraszti vagy munkásszármazású
személyek alkották, akik gyakran a társadalmi felemelkedés lehetőségétől estek el az új
államban. Középiskoláikat az érsekújvári reálgimnáziumban végezték, valamint tagjai voltak
az érsekújvári Czuczor cserkészcsapatnak.
182
Jócsik Lajos: Iskola a magyarságra, id. m. 24–28. 183
„Mozgalmunk története lépten-nyomon – perszonálisan és lokaliter – összekapcsolódik Érsekújvárral. Az ős
kurucvár adta a mozgalmak leglelkesebb és legértékesebb tagjait. E nevek már lexikálisan is fémjelzettek,
bevonultak a magyar irodalom történetébe. – sokan közülük a közélet bátor, progresszív harcosai lettek, mint
tanárok, jogászok, közgazdászok.” DDM SGy. Boross Zoltán: Érsekújvári kongresszus. Érsekújvár a Sarló
mekkája. A főiskolás szervezetek. DSX. 86 28 1. 1–15. Az érsekújvári sarlósok köréhez tartozott még ezen
kívül Balázs András, Berecz Kálmán, Forgách Béla vagy Kardos Ferenc. Ezenkívül a fiatalok köréhez tartozott
Szporny Anikó, aki Prágában végezte tanulmányait francia-testnevelés szakon. A női szemináriumokat vezető,
tisztviselő családból származó Szporny Anikóba, aki nemcsak szép volt, hanem aktív is, több sarlós társa is
szerelmes volt. Később Dobossy Imréhez ment feleségül és az érsekújvári gimnázium tanárnője lett.
Turczel Lajos: Újraközlés. Érsekújvár és a Sarló. Érsekújvár és Vidéke, 1988.
http://www.watson.sk/index.php?option=com_content&view=article&id=601:turczel-lajos-ersekujvar-es-a-
sarlo&catid=47:regionalna-histora--helytoertenet&Itemid=65 (2015. 02. 10.) Szporny Anikóról Balogh is
pozitív és nagyon elfogult véleménnyel volt. Ezt jól jelzi az az 1931. évi levél, melyet Boross Zoltánnak küldött:
„Anikó csak egy van, s azért van szükség nőmozgalmasságra.” DDM SGy. Balogh Edgár levele Boross
Zoltánnak. (1931) DSX. 86. 52. 1-3.
51
6. táblázat: A Sarló kezdeti időszakának Érsekújvárhoz kötődő vezetői
Név: Származás: Iskolák: Foglalkozás: Sarlós szerep: Későbbi sorsa:
Dobossy Imre,
1908–1981
Szül. Cobolyfalu
Paraszti
(kisgazda)
gyökerek
Apa: állami
alkalmazott
–vasutas
Érsekújvári
reálgimnázium,
brünni egyetem, jog
Jogász, publicista Jogi csoport
vezetője a
pozsonyi Magyar
Szemináriumban
1945 után
Magyarországra
költözött.
1946–1948-ban a
szlovákiai
áttelepítettek Új
Otthon c.
újságjának a
munkatársa.
Dobossy László,
1910–1999
Szül.
Vágfarkasd
Paraszti
(kisgazda)
gyökerek.
Apa: állami
alkalmazott-
első
generációs
vasutas
Érsekújvári
reálgimnázium,
párizsi Sorbonne,
prágai Károly
egyetem, magyar-
francia szakos tanár
Tanár,
irodalomtörténész,
műfordító, szótáríró
1930: Sarló
országos
vezetőségi tag-
alelnök
Magyarországon,
illetve Párizsban
élt 1945 után. A
Párizsi Magyar
Intézet igazgatója,
az ELTE
professzora, cseh–
magyar
kapcsolatokkal
foglalkozott
elsősorban.
Horváth Ferenc,
1907–1990
Szül. Érsekújvár
Paraszti
(szlovák)
gyökerek
Érsekújvári
reálgimnázium.
Bölcsészetet
hallgatott Prágában.
Nem működött
tanárként,
gazdálkodással
foglalkozott
Elnök-országos
vezetés. 1931–32:
a prágai Sarló
vezetője.
1947-től
Magyarországon
élt.
Országos Fordító
és
Fordításhitelesítő
Irodában
Dolgozott.
Jócsik Lajos,
1910–1980
Szül. Érsekújvár
Munkás
gyökerek.
Apa: Állami
alkalmazott
– első
generációs
vasutas
Érsekújvári
Reálgimnázium.
Pozsonyban és
Brünnben jogot
végzett.
Jogász, közgazdász,
szociológus,
publicista, író,
politikus
A regös- és
szociográfiai
vándorlások
szervezője
1938 után
Magyarországra
költözött, a népi
mozgalomhoz
csatlakozott. A
Kelet Népe
szerkesztője.
Később a Nemzeti
Parasztpárt egyik
vezetője. A
Magyar
Áttelepítési
Kormánybiztossá
g vezetője.
Morvay Gyula,
1905–1998
Szül. Tardoskedd
Paraszti
gyökerek
Érsekújvári
Reálgimnázium.
Prágában tanítói
oklevelet szerzett.
Író, költő, néprajzi
gyűjtő, tanító
A Sarló néprajzi
gyűjtője, aki
feldolgozta
szülőfaluja népi
hagyományait.
1945 után
Magyarországra
költözött.
Szociális jellegű
verseket és
elbeszéléseket,
regényeket is írt.
52
A harmadik csoportot azok a fiatalok alkotják, akik Közép- és Kelet-Szlovákiából
származtak. Középiskoláikat elsősorban otthon folytatták, emiatt nem voltak tagjai a nyugat-
szlovákiai vagy prágai cserkészcsoportoknak. A sarlósokkal főként Pozsonyban ismerkedtek
meg. Közéjük tartozott a feledi Boross Zoltán, valamint a nagyszalatnai születésű Szalatnai
Rezső. Ezenkívül még a Sarlóhoz tartozott Vass László, aki a későbbiekben Magyarországon
folytatta tanulmányait. Ő volt a Sarló „budapesti követe”.
7. táblázat : A Sarló kezdeti időszakának közép- és kelet-szlovákiai vezető képviselői
Név: Szociális
háttér:
Iskolák: Foglalkozás: Sarlós szerep: Későbbi sorsa:
Boross Zoltán,
1906–1998
Szül. Rimaszécs
Apa:
értelmiségi-
polgári
származású.
Anya:
értelmiségi és
Vécsey
rokonság.184
Rimaszombat,
Pozsonyi
Egyetem – jog
Jogász, publicista
Masaryk-
látogatás
résztvevője.
Később Vass
László
ügyvédje.
A Déri
Múzeum sarlós
gyűjteményéne
k kialakítója.
1945 után a
Magyar
Áttelepítési
Kormánybiztossá
g megbízottjaként
működött.
1949-ben
Magyarországra
települt.
Szalatnai Rezső
(Ráchel),
1904–1977
Szül.
Nagyszalatna
Dzsentri
felmenők.
Csendőr az apja.
Szakolcai
Gimnázium.
Pozsonyi
Egyetem-
filozófia-
földrajz
Tanár,
irodalomkritikus,
irodalomtörténész
A Sarló egyik
„írástudója”
1948-ban
Magyarországra
költözött, később
az Egyetemi
Könyvtár
munkatársa.
Vass László,
1905–1950
Szül. Rozsnyó
Munkás
gyökerek.
Apja fiákeres
(fuvaros).
Debreceni
iskolákat
látogatott.
Budapesti
Egyetem:
magyar-francia
szak Eötvös
Kollégium tagja
publicista A sarlósok
„budapesti
követe”
1938 után
Magyarországra
költözött. Korán
elhunyt.
A Sarló későbbi vezető gárdájának pontos meghatározását az előzőekben már említett
egyesületi élet kettősségei, valamint a források ellentmondásai bonyolítják. A Sarló első
országos elnökeként a források nagy része az érsekújvári származású Horváth Ferencet
említi. Az elnök kiválasztásának motivációiról Boross Zoltán kiemelte Horváth paraszti
származását, kiegyensúlyozott személyiségét, valamint aktivitását. Balogh Edgárt, a csoport
szellemi vezetőjét többek között állampolgárságának rendezetlensége és 1930-tól nyíltan
vállalt kommunista orientációja sem tette alkalmassá arra, hogy hivatalos elnöki funkciót
töltsön be a mozgalomban: „Első elnökválasztásnál Horváth Ferenc azért került előtérbe,
Boross Zoltán édesanyja oldaláig rokona volt Vécsey Károly, aradi vértanú. A feledi „Öregházat” Boross
édesanyja birtok nélkül a Vécseyektől örökölte. Vendégségben Masaryknál, id. m. 14.
53
mivel származása, higgadtsága, és aktivitása, állampolgárságának rendezettsége őt erre
alkalmassá tették. Balogh Edgár ekkor […] útleveles volt, állampolgársága bizonytalan, s így
ő csak szellemi vezetőnk és irányítónk lehetett.”185
A Mi Lapunk 1930. decemberi száma is
Horváth Ferencet említi országos vezetőként.186
A pozsonyi Sarló vezetőjének ugyanakkor Nagyidai Ernőt (Nagyida), titkárnak pedig
Balázs Andrást (Érsekújvár) választották 1930-ban.187
A pozsonyi Sarló megalakulását
követte a brünni Sarlóé, melynek szerveződéséről és a csoporthoz tartozó személyekről már
korábban is (1929. május 4-én) közölt cikket a Prágai Magyar Hírlap.188
A Mi Lapunk
ugyanakkor a következő személyeket említi a brünni csoport vezető tagjaiként: „II. Brünni
csoport: Pál Ferenc (Tesmag) vezető, Jócsik Lajos (Érsekújvár) titkár.”189
Eszerint az
utolsóként megalakult prágai csoport vezetőjének Dobossy Lászlót (Érsekújvár), titkárnak
pedig Terebessy Károlyt (Pozsony) választották.190
Az előzőleg feltüntetett országos vezetőséghez képest némi eltérést mutat Nagyidai
185„A Sarló vezetősége: A haladó magyar egyetemi hallgatók Sarló szervezete a következő vezetőség irányítása
mellett működik: 1. Országos vezetőség: Horváth Ferenc (Érsekújvár) elnök, Dobossy Imre (Érsekújvár)
alelnök, Tóth Béla (Szepesbéla) titkár, Ferencz László (Pozsony) pénztáros, Komjáthy Gyula (Reste) jegyző.”
DDM SGy. Boross Zoltán: Érsekújvári kongresszus. Érsekújvár a Sarló Mekkája. A főiskolás szervezetek.
DSX. 86 28. 1. 1-15. Titkároknak pedig két jogásznövendéket, a pozsonyi származású Terebessy Jánost és az
érsekújvári Dobossy Imrét jelölték. Uo. 186
Főiskolás táborunk. A Mi Lapunk, 1930/10. 245. Ferencz László (1909–1979), publicista és lapszerkesztő. A
Sarló egyik legbaloldalibb vezetője volt. Később a CSKP funkcionáriusa lett. 1938-ban Londonba emigrált.
1945 után Magyarországon élt, újságíró volt és diplomataként is működött. Fónod Zoltán: A cseh/szlovákiai
magyar, id. m. 88. Komjáthy Gyula: Bölcsészhallgató volt Pozsonyban. DDM SGy. Adatközlő levelek és
feljegyzések a sarlósokról. 1975–1978. DSX. 86. 25. 2.1-33. 187
Uo. Vö: „1930. X. 24-én a Sarló pozsonyi helyi csoportjának a vezetősége a következőképpen alakult meg.
Vezető: Nagyidai Ernő, Titkár: Tóth Béla, Pénztáros: Ferencz László, Jegyző: Komjáthy Gyula, Háznagy:
Balázs András, Vezetőségi tagok: Richter Sándor, Geörch Dénes. A vezetőség a vezetőn s titkáron keresztül függ
össze a Sarló országos vezetőségével.” Berecz Kálmán (összeáll.): A sarlós mozgalom dokumentumai.
Határozat a Sarló pozsonyi helyi csoportja vezetőségének megalakulásáról. In: Sándor László (összeáll.): Ez volt
a Sarló. id. m. 326–327. Tóth Béla: Pozsonyban jogot végzett. Geörch Dénes: Pozsonyi származású. Később
gyógyszerészként dolgozott. DDM SGy. Adatközlő levelek és feljegyzések a sarlósokról. 1975–1978. DSX. 86.
25. 2.1-33. 188
„Megalakult a Sarló brünni csoportja. A vezetőség tagjai lettek: Hrdina Lajos (Léva), Hornyánszky István
(Pozsony), Pál Ferenc (Komárom), Böcz Elek (Pozsony), Tóth Vilmos (Rimaszombat).” DDM SGy. Brünni
Sarló megalakulásának ideje. A brünni Sarló megalakulása. Prágai Magyar Hírlap közlése (1929. május 4.)
DSX 86. 1046.5–6. Tóth Vilmos 1910-ben született Rimaszombatban. Később itt érettségizett 1928-ban. A
brünni egyetemen nyert mérnöki oklevelet. A brünni Sarló tagja. 1938 után Magyarországon dolgozott. Később
visszatért Rimaszombatba, majd a losonci magyar építőipari szakközépiskolában lett matematika tanár. DDM
SGy. Adatközlő levelek és feljegyzések a sarlósokról. 1975-1978. DSX. 86. 25. 2.1-33. 189
Főiskolás táborunk. A Mi Lapunk. 1930/10, 245. Pál Ferenc Tesmagon született. A brünni Sarló oszlopos
tagjának tekinthető 1938-ban, amikor a Felvidék egy része Magyarországhoz került vissza, állítólag konfliktusai
voltak a helybeliekkel, ezért öngyilkos lett. DDM SGy. A “sarlósok” névsora. DS. X. 86. 25. 1. 1-3. 190
Uo. Terebessy Károly (1910–1985), pszichológiai író és lapszerkesztő. Miután a szülővárosában
leérettségizett, pszichológiát hallgatott az egyetemen. A Sarló akcióit támogatta. A kommunista párttal
kapcsolatba került, később Az Ár ellen címmel trockista lapot indított. Csehszlovákiában 1957-től pártellenes
tevékenysége és az 1956-os forradalom támogatása miatt letartóztatták. Fónod Zoltán: A cseh/szlovákiai
magyar, id. m. 322. A prágai csoport tagjai között más források 1930 és 1933 között elsősorban Horváth
Ferencet, valamint Dobossy Lászlót és testvérét, Dobossy Imrét említették. DDM SGy. A prágai Sarló tagjainak
névsora Dobossy László levelében és Boross Zoltán írásaiban. DSX. 86. 1046. 7-8.
54
Ernő Határozat a Sarló pozsonyi helyi csoportja vezetőségének megalakulásáról c.,
valószínűleg későbbi, kéziratos feljegyzése, mely a Sarló pozsonyi vezetőségének, valamint
hivatalos vezetésének az 1930. októberi megalakulásáról ad számot. Ebben az írásban
Nagyidai Balogh Edgárt jelöli meg az országos Sarló vezetőjeként. „Vezető: Balogh Edgár.
Helyi vezetők: Horváth Ferenc (Prága), Pál Ferenc (Brünn), Nagyidai Ernő (Pozsony),
Berecz Kálmán (Érsekújvár), Sáfáry László (Budapest). Titkár: Dobossy Imre. A vezetőség
elhatározza, hogy minden héten, szerdán este 7-8-ig hivatalos órát tart.”191
Fentiekből arra is fény derült, hogy a Sarló prágai, pozsonyi és brünni csoportjai
mellett Érsekújvárott, sőt Budapesten is szervezkedett. A mozgalom Budapest, valamint a
további határon túli régiók – Erdély és Magyarország – felé mutató terveiről Kovács Endre is
beszámolt visszaemlékezésében.192
A későbbi sarlós vezetőség meghatározásához támpontot nyújthat a mozgalom 1931.
évi kongresszusa, amely mérföldkövet jelentett a csoport életében, mégpedig a vezetők egy
részének a kommunista ideológia melletti tartós vagy átmeneti elköteleződése miatt.
Feltételezésünk szerint a Sarló korabeli irányítói mindannyian részt vállaltak a kongresszus
szervezésében és a konferenciára épülő Sarló jegyében c. kiadvány feldolgozásában. A
kongresszusi kiadvány munkatársai között találjuk Balázs Andrást, Balogh Edgárt, Berecz
Kálmánt, Csáder Mihályt, Dobossy Lászlót, Dobossy Imrét, Ferencz Lászlót, Forgách Bélát,
Horváth Ferencet, Jócsik Lajost, Peéry Rezsőt, Terebessy Jánost, Wein Gyulát és Zsolt
Lászlót. 193
191
Berecz Kálmán: A sarlós mozgalom dokumentumai. Határozat a Sarló pozsonyi helyi csoportja
vezetőségének megalakulásáról. In: Sándor László (összeáll.): A Sarló jegyében, id. m. 326–327. Berecz
Kálmán (1907–1983), a Sarló vezetőségi tagja, publicista és jogász. A pozsonyi egyetemen végezte el a jogot.
Később Érsekújvárott telepedett le, ahol jogászként és tt tisztviselőként működött, a SZMKE helyi
szervezetének a titkára volt. 1945 után a magyar kormány egyik megbízottjaként a lakosságcsere egyik
irányítója. Fónod Zoltán: A cseh/szlovákiai magyar, id. m. 34., Sáfáry László (1910–1943), költő. Iskoláit
Munkácson kezdte, majd a sátoraljaújhelyi piaristáknál folytatta. Később a budapesti Pázmány Péter
Tudományegyetemen latin–magyar szakos tanári oklevelet szerzett. Az 1930-as évek elején kapcsolódott be a
Sarló mozgalom munkájába. 1936-tól Budapesten élt. 1939-ben Munkácson lett középiskolai tanár. 1943-ban,
miután behívták frontszolgálatra, rejtélyes körülmények között eltűnt. Uo. 272.
Kovács Endre: Korszakváltás, id. m. 80. 193
Forgách Béla Perbetéről származott. A pedagógus szemináriumokon fontos szerepe volt. Tanítóképzőbe járt.
Később ifjúsági nevelőként és pedagógusként működött. A második világháború hősi halottja. DDM SGy. A
„sarlósok” névsora. DSX. 86. 25. 1. 1-3. A Sarló tagjainak személyi adatai, címei. DDM SGy. DS. X. 86. 983.
1-2.Wein Gyula 1935-től a népfrontos prágai kulturális és testnevelési egyesületként működött Táncsics Mihály
Körnek volt az első elnöke. Kočišová Silvia: Dipl. práce – Kapitoly z dějin maďarské menšiny v Praze ve 20. a
30. letech 20. století Szakdolgozat – Fejezetek a prágai magyar kisebbség történetéből a XX. sz. 20. és a 30.
éveiben. Prága, 2004. Zsolt László vagy Porzsolt László (1906–1970), szociológus és publicista. A pozsonyi
Komenský és a prágai Károly Egyetemen kapott jogi oklevelet. A későbbiekben szociológiai tanulmányokat
folytatott. Bekapcsolódott a kommunista ifjúsági mozgalomba, tagja lett a Sarlónak. 1938-ban Norvégiába
emigrált, később Svédországba került. A második világháború után visszatért Norvégiába, itt az Állami
55
3.3. Balogh Edgár vezető szerepe
Annak ellenére, hogy a fent közölt források nagy része a Sarló hivatalos elnökeként
Horváth Ferencet nevezte meg, a mozgalom megszervezésében és vezetésében elvitathatatlan
főszerepe mindig is Balogh Edgárnak volt. Már az 1920-as évek elejétől részt vett a pozsonyi
ifjúsági és cserkészszervezetek munkájában. Tagja volt a MIPSZ – Magyar Ifjak Pozsonyi
Szövetségének és a pozsonyi Kiskárpátok cserkészkörnek. Miután Prágába került, a Szent
György Kör megalapításának ő volt az egyik kezdeményezője, és a MAKK – Magyar
Akadémikusok Keresztény Körének szintén alelnöke volt.194
Egyáltalán nem a véletlen műve
volt tehát, hogy a Szent György Körből létrejött Sarló mozgalom születésénél is komoly
érdemeket szerzett. Kovács Endre, Baloghot jó és rossz értelemben egyaránt a mozgalom
„spiritus movensének”, szellemi mozgatójának, irányítójának nevezte, és a következőket
jegyezte meg róla: „Balogh Edgár […] nemzedékének legnagyobb nevelője volt. A jó nevelőt
az jellemzi, hogy felismeri, kiben milyen csírák rejlenek, azokat segíti életre kelni. Balogh a
körülötte rajzó tudós- és írópalántákban meglátta a növekedés lehetőségét, a maga részéről
beavatkozott a sorsukba, erősítette alkotó hajlamaikat, irányította érdeklődésüket a kívánt
irányban.”195
Meghatározó szerepét nemcsak a sarlósok nyilatkozatai igazolják, hanem a
pozsonyi konzul jelentéseiből is kiderül, hogy nagy hatású vezetőként szervezte a fiatal
nemzedéket: „Egyesek nagyon, mások kevésbé szélsőségesek és Kessler
szervezőképességének és rábeszélő tehetségének sikerül mindig összetartani a különböző
felfogásokat.”196
Kovács Endre, aki mozgalom alakulása szempontjából meghatározónak
tartotta Balogh Edgár személyiségét, némi kritikai éllel írt arról, hogy az impulzív
gondolkodásra hajlamos Balogh fanatikus elszántsággal, társai számára olykor már-már
követhetetlen lendülettel szervezte a Sarlót, amit életének ebben az időszakában legfontosabb
feladatának tekintett. Kovács szerint a mozgalom vezetésében Balogh szerepe túlzottan is
domináns szerep volt: „Nem mennék el egészen odáig, hogy a Sarlót egyszerűen Balogh
Edgár személyére redukáljam, de személyiségének szuggesztív fölényét, mozgalomirányító
hatását […] utólagosan elhallgatni egyet jelentene a hamisítással. Balogh Edgár mellett
Árellenőrző Hivatal tisztviselőjeként dolgozott. Fónod Zoltán: A cseh/szlovákiai magyar, id. m. 256.Vö: Berecz
Kálmán (összeáll.): A sarlós mozgalom dokumentumai. Előfizetési felhívás a „Sarló jegyében” című könyvre.
In: Sándor László (összeáll.): A Sarló jegyében, id. m. 346–348. 194
Erről bővebben ld. Sinkó Ferenc: A felvidéki ifjúsági, id. m. 195
Kovács Endre: Korszakváltás, id. m. 81. 196
MNL OL. K 63. A „Sarló” nevű radikális diákegyesület ismertetése a pozsonyi magyar konzulátustól a
magyar külügyminisztériumnak. 1930-7/44. 207/pol.
56
voltak a Sarlónak aktív tagjai, de az ő aktivitásukat Balogh vezető és irányító befolyása
hatotta át. Ő ugyanis nem csupán kitűnő szervező, nagy erudícióval bíró ideológus, hanem
született nevelő is volt. Szüntelenül alakította önmagát (ez nem frázis), de alakította a
környezetét, társait is”.197
Az általunk felhasznált sarlós levelezés alapján csak megerősíteni
lehet, hogy az egyébként egyre inkább baloldali véleményt képviselő Balogh a Sarló
szervezeti, szellemi irányításában, változásaiban egyaránt meghatározó szerepet játszott,
annak legfőbb ideológusa volt. A mozgalom kommunizmus felé fordulásában és ezzel együtt
járó társadalmi elszigetelődésében szintén döntő része volt. Közvetve az ő vezető szerepét
bizonyítja az a tény is, hogy a legtöbb korabeli személyi jellegű forrás (levelezés,
visszaemlékezés és újságcikk) tőle maradt fent ebből a korszakból, hiszen gyakorlatilag
állandó levélkapcsolatban állt a többi sarlóssal. Emellett a mozgalom főszervezőjeként
számos korabeli lapban publikált. Ezek rávilágítanak, hogy Balogh erőskezű vezetője –
„vezére” volt a mozgalomnak. Mindezt azok a levelek is aláhúzták, amelyek egy diktátorhoz
hasonlították a Sarló vezetőjét. A különleges szervezői adottságokkal megáldott Balogh
rendkívül ambíciózus és elszánt szervező volt. Írásaiból az is jól látszik, hogy szélsőségekre
hajlamos megnyilvánulásai folyamatos konfliktushelyzetekbe sodorták a Sarlót. Ez nemcsak
generációs, ideológiai és politikai indíttatású vitákat követelt, de gyakran magukkal a sarlós
társakkal is konfliktust teremtett. Ezt bizonyítja Szalatnai Rezsővel való levelezése is,
amelyekből kiderült, hogy folytonos – ideológiai és politikai indíttatású –
véleménykülönbség volt jelen kettejük között. Balogh szélsőbaloldali orientációja,
Szalatnainak pedig szociáldemokrata elköteleződése miatt a feszültség idővel egyre nőtt a
mozgalom két kulcsfigurája között. Balogh ugyanakkor elhatárolódott a csehszlovák
kormányt véleménye szerint „kiszolgáló” szociáldemokrata vonaltól és szembekerült az
októberi emigrációval, valamint Jászi Oszkárral is. A Sarló vezetője emellett éles kritikával
illette a magyarországi kormány konzervatív politikáját is, amelytől az 1930-as „koszorú-
affért” követően teljes egészében elhatárolódott. A mozgalom nyílt kommunista orientációja
is egyértelműen Balogh Edgárhoz kötődik, aki már a Sarló kezdeti időszakában rendszeresen
jelentetett meg szélsőbaloldali írásokat. A csoport marxista irányváltására a fenti szempontok
miatt beszűkült mozgalmi lehetőségek mellett Balogh Edgár magánéleti válsága is hatást
gyakorolt. Ezt jelzi a pozsonyi kongresszus kommunista frazeológiája, amelyet Balogh a
rendezvény megszervezésének kezdeti szakaszától egyértelműen támogatott. Ekkor a Sarló
vezetője már a kommunizmus, majd a Csehszlovák Kommunista Párt felé irányította a
197
Kovács Endre: Korszakváltás, id. m. 78–79.
57
mozgalom tagjait, bár ő maga rendezetlen csehszlovák állampolgársága miatt hivatalosan
nem lehetett a párt tagja. Balogh mozgalomban játszott kulcsszerepét, személyének a
Sarlóval való összefonódását az is aláhúzza, hogy miután 1935-ben kiutasították az
országból, a mozgalom újjászerveződésére többé nem került sor.
58
4. A nemzedéki szerepvállalás kezdetei
4.1. Az első generációs élemények – a család és az iskola mint szocializációs háttér
A fejezet a Sarló mozgalom 1925 és 1928 közötti időszakára, a fiatalok eszmei
tájékozódására, irányelveik kialakulásának körlményeire fókuszál a kezdeti években.
Emellett a fiatalok családi és szocializációs hátteréről értekezik, valamint arról, hogy milyen
irányadó figurák hatották rájuk a mozgalom kezdeti „öregcserkész” időszakában. Ez a
periódus még a Szent György Körhöz kötődött, és a cserkészethez kapcsolódó élmények
határoztak meg leginkább.
A kisebbségi helyzetben szocializálódott első nemzedék átmeneti bénultsága után, a
többnyire magyar tannyelvű csehszlovákiai középiskolákból kikerülve a húszas évek második
felében kezdett szerveződni. Akkor vált képessé arra, hogy saját generációs szervezeteit
megteremtse. Ambivalens helyzetükből – a „nagymagyarországi” örökség családi
hagyományaiból, illetve a csehszlovákiai kisebbségi iskolák szemléleti különbségeiből,
nyelvi nehézségeiből, később pedig a prágai, brünni, valamint a pozsonyi egyetem környezeti
kihívásaiból – adódóan a fiatalok új egyesületeiket, mozgalmaikat, csoportjaikat a
szülőföldtől többnyire távol eső – prágai, brünni és pozsonyi – egyetemi közegben szervezték
meg. Ahogyan azt már fent is jeleztük, a kisebbségi értelmiséget sújtó sajátos társadalmi
problémák szintén közrejátszottak abban, hogy az „újraindulás” évekig eltartott.
Az egész felvidéki magyar középosztályt sújtó társadalmi presztízs- és pozícióvesztés
valamilyen formában szinte minden pályakezdő fiatal családját érintette. Az egész generáció
ily módon egyfajta „társadalmi visszahullás” folyamatának részeseként élte meg az 1920-as
évek első felét.198
Jócsik Lajos például az érsekújvári magyar vasutasvilágot felbolygató
lojalitásdilemma és a szociális válság egzisztenciális fenyegetettségének válaszkényszereit
felvillantva mutatta be a csehszlovák állam magyar közalkalmazottakkal szembeni
diszkriminatív eljárását.199
Édesapjának példáján keresztül érzékeltette ezt a sok ezer
csehszlovákiai magyar családot sújtó és a kisebbségi helyzet kialakulásával szorosan
összefüggő folyamatot. A csehszlovák államhűségi esküt megtagadó magyar állami
198
A deklasszálódásról szociológiai szempontból ld. Szilágyi Zsuzsa: Válság a szociológus szemével.
http://www.haon.hu/debrecen/valsag-a-szociologus-szemevel/1882003. (2016. 02. 19.) Lévay Zoltán: A magyar
„középosztály” válságához. Korunk, 1993. február. http://www.korunk.org/?q=node/8&ev=1933&honap=2
(2016. 02. 19.) 199
Jócsik Lajos: Iskola a magyarságra, id. m. 7–8.
59
alkalmazottak, köztük az 1919. évi vasutas sztrájkban részt vevők nagy része ugyanis
elveszítette állását. Saját generációja családi szocializációs hátterének nehézségeit Jócsik
Lajos egyértelműen összekapcsolta azzal a ténnyel, hogy a társadalmi mobilitás korábban
magától értetődő lehetőségei az 1918–1919 után kisebbségi helyzetbe került magyarok
többsége számára elérhetetlenné váltak. Az első vasutas nemzedékhez tartozó családok
képlékeny és törékeny osztálytudatát a vasutassztrájkot követő munkanélküliség a társadalmi
visszahullás vagy a nemzeti vagy éppen az osztályalapú radikalizálódás felé mozdította el.200
A családok szociális nehézségeit, a szülők nemzedékének harcát érzékelteti a magyar
mellett szláv (szlovák, lengyel) és német felmenőkkel rendelkező, első generációs pozsonyi
polgári családból származó Peéry Rezső példája, akinek édesapja, de különösen tanárnő
édesanyja maga is érintett volt ebben a hanyatlási folyamatban.201
A Szlovenszkóban maradt magyar középosztály válsága nemcsak szociális
szempontból, hanem a fiatalok nemzeti identitásában is komoly változásokat indított el. A
Pozsonyban felnőtt és a sarlósok fő ideológusának számító Balogh Edgár családja szintén
gyorsan elszegényedett a Köztársaság első éveiben, miután édesapját elbocsátották a
hadtestparancsnokságtól, tanárnő édesanyját pedig a leányiskolából. Balogh számára
kihívásokkal teljes időszak vette kezdetét, ami saját „úri tudatát” is átalakította:
„Tagadhatatlan, s ezt megismételném, megvolt persze az úriosztály-tudaton alapuló
fönntartás nemcsak a zsidókkal, de másokkal szemben is, s ebből az úri tudatból vert ki
bennünket a trianoni tragédia”.202
200„Nekünk már feladta az idő a társadalmi visszahullás nagy kérdését. Még a háború végén családjaink és a
magunk személyes élete abban a központi célkitűzésben kapott értelmet, hogy felemelkedjünk a középosztály
boldogabb színvonalára. A kisebbségi élet ránk jövő változásai a középosztályi külsőségek alatt szegény
magyarokká, s az nem túlzás, ha azt mondom: proletárokká tettek bennünket.” Uo. 23. Vö: Uő: Így éltünk a
csehek alatt. Érsekújvár és Vidéke (1939)
http://www.watson.sk/index.php?option=com_content&view=article&id=485:jocsik-lajos-igy-eltuenk-a-csehek-
alatt-1939&catid=55:default&Itemid=72 (2014. 08. 20.) Jócsik Lajos történeti esszéinek elemzéséről bővebben
ld. Szarka László:A Trianon utáni magyar nemzetépítés kisebbségi olvasatai Jócsik Lajos történeti esszéinek
tükrében. Limes, 2012/4. Digitális változata elérhető: Érsekújvár és Vidéke.
http://www.watson.sk/index.php?option=com_content&view=article&id=2201:szarka-laszlo-a-trianon-utani-
magyar-nemzetepites-kisebbsegi-olvasatai-jocsik-lajos-toerteneti-esszeinek-
tuekreben&catid=55:default&Itemid=72 (2014. 08. 20.) 201„Nyilván nem akadt túl sok öröm, de annál több fájdalmas emlék kettőjük ifjúságában. Anyáméban a teljes
deklasszálódás rémülete, anyai nagyapám pusztulásának villámcsapása, apáméban magányos ifjúságának
megaláztatásai, az életkörnyezet teljes változása alkotta válság, a sorson aratott győzelmének fáradalma.”
Három ember. Arcképek a régi Pozsonyból. In: Peéry Rezső: A végzet bábjátéka, id. m. 33. 202„…hivatást számított, id. m. 11–12. Ezt igazolja Balogh Edgár visszaemlékezése gyermekkori élményeiről és
nacionalista gondolkodásmódjáról a Trianon előtti időkből. Uo. 13. Hozzá kell azonban tenni, hogy Balogh
szélsőséges gondolkodásmódja összefüggésbe hozható a kamaszkorba lépő fiatalember érzelmi kilengéseivel,
valamint túlzásokra hajlamos személyiségével is. Hasonló családi vitákról számolt be az 1956-os mártír
hadügyminiszter, Maléter Pál édesapja, az eperjesi jogakadémia tanára, Maléter István. Litván György: Jászi
60
Ugyanakkor nemcsak a társadalmi hovatartozás, de a helyi körülmények is
befolyásolták az induló új nemzedék identitásának formálódását. Peéry Rezső élete
meghatározó élményének tekintette pozsonyi magyar értelmiségi származását. A „koronázó
város”, amely rövid megtorpanás után Szlovenszkó közigazgatási, oktatási, kereskedelmi-
gazdasági központjaként fejlődésnek indult, gyorsan szembesítette Peéryt és társait a régi
magyar idők iránti, jórészt meddő és provinciális nosztalgiákat a csehszlovák idők cseh és
szlovák térhódítása mögött megbújó nyelvi-kulturális kiszorítósdijával. A fiatal állam és azon
belül a szlovákság számára centrális jelentőségűvé lett dunai városban az évszázados
háromnyelvű tradíciók fokozatosan háttérbe szorultak.203
Az államváltozás következményeire adott reakciókban szintén tetten érhetőek az
indulás körülményeit meghatározó helyi viszonyok. Ezt példázza a Gömörből származó
Boross Zoltán édesapjának az esete, aki 1918-ban állami tisztviselőként működött a
kisvárossá lett Feleden. Mivel Csehszlovákiában ebben az időszakban komoly hiány volt a
jogot végzett emberekből, az idősebb Boross az állameskü letétele után lehetőséget kapott
további alkalmazására: „Édesapám lényegében az igazságszolgáltatás pártatlan szolgálatára
tette le az esküt. Az államhoz való hűségét annyiban nyilvánította ki, hogy becsületes,
befolyásolhatatlan bírónak ismerték, aki 32 éven át volt a feledi járásnak a bírája, minden
államváltozás alatt. A szlovákok is tisztelték őt, a telepesek is, akik a magyar környezetben
kénytelenek voltak bizonyos mértékben megtanulni magyarul”. 204
Boross édesapja pozitív módon viszonyult a szlovák nyelv használatához is.
Hozzáállásában minden bizonnyal közrejátszott, hogy bíróként a szlovákok előtt is tekintélye
volt Feleden. Ez a feledi eset azonban inkább a kivételek közé tartozott, a jogászat korántsem
számított létbiztonságot ígérő szakmának a csehszlovákiai magyarság körében. 205
A családi körülmények mellett a kisebbségi iskola jelentette a másik fontos
identitásformáló tényezőt: az ott folyó oktató-nevelő munka során szembesültek a nemzeti és
Oszkár és a Maléter-család kapcsolata (1925–1947). Regio – Kisebbségtudományi Szemle,
1990/4.http://epa.oszk.hu/00000/00036/00004/pdf/12.pdf (2016. 12. 11.) 203„Életem minden későbbi megpróbáltatása, szenvedése és megrázkódtatása – írta Peéry – ebből a három
adatból következett: Pozsonyban születtem, magyarnak születtem, és olyan polgári családból születtem, mely a
humanitás és szabadelvűség iránti tiszteletet természetemmé tette.” A pozsonyi Duna-parton. A század
gyermekének vallomása. In: Peéry Rezső (szerk.): A végzet bábjátéka, id. m. 8. 204
Vendégségben Masaryknál, id. m. 17–18. 205
Ennek ellenpéldáját adta Jócsik Lajos édesapja, aki az 1919. februári vasutassztrájk után nem volt hajlandó
visszaállni korábbi munkahelyére. Viselkedésében Jócsik szerint közrejátszott paraszti származása és
elsőgenerációs középosztálybeli volta, a család későbbi felemelkedése. Jócsik Lajos: Iskola a magyarságra, id.
m. 6. Az 1919. februári felvidéki vasutas- és postássztrájk következtében a magyar vasutasok többségét
elbocsátották. Ezek egy része kiutasítottá vált, illetve bizonytalan szociális helyzetbe került. Turczel Lajos:
Holota János és Érsekújvár. Érsekújvár és Vidéke.
http://www.watson.sk/index.php?option=com_content&view=article&id=593&Itemid=55 (2016. 12. 19.)
61
az állampolgári tartalmak kettősségével, a családból hozott magyar és az iskolai
curriculumban erősen megjelenő „csehszlovák” tartalmakkal. Balogh Edgár szerint a
kisebbségi világ az iskolai keretek között vált racionálisabbá, és ott kezdett elszakadni az ő
„feudális romantikához kapcsolódó világuktól”.206
Az érsekújvári Dobossy László egy későbbi tanulmányában szintén azt hangsúlyozta,
hogy a sarlósok esetében az állami iskola egyszerre játszott fontos és ellentmondásos szerepet
a családi neveléshez képest.207
A hivatalos csehszlovák államideológiával az iskolai ünnepek
és a tankönyvi magyarázatok közvetítésével szembesültek, amit a tanítóik igyekeztek
feloldani. Ez is jól jelzi az iskolai szocializációnak a különleges fontosságát, hiszen a
hétköznapi tapasztalatok, illetve az állam által közvetített és elvárt eszmeiség ellentmondásait
a család nem vagy csak részben tudta kezelni. A kisebbségi nép-, középiskolának tehát fontos
szerepe volt az integrációs folyamatban: az állampolgári ideológiával való megismerkedés
első fokát jelentette. A problémát a családból hozott nemzeti tradíciókkal szemben az
oktatásban a tananyagban kidomborított csehszlovák nemzetállami törekvések jelentették. Ide
tartozott például a történelemtankönyvekben megjelenő ellenséges vagy hiperkritikus
magyarságkép, a cseh és a szlovák igazgatók jelenléte, illetve a magyar nemzeti eszme
ignorálása – például a nemzeti ünnepekről való megemlékezések tiltása. Ezeket az
ambivalenciákat még jobban felerősítette az a tény, hogy a generáció idősebb tagjai
középfokú tanulmányaik egy részét még az dualista Monarchia fennállása idején, a többnyire
egyházi fenntartású, királyi magyar oktatásügy gimnáziumaiban, líceumaiban végezték, de
legtöbbjük már Csehszlovákiában tette le az érettségit.208
Mindenesetre a fiatalok többtényezős – nemzeti, regionális, állampolgári, közép-
európai, baloldali kötődésekből, magatartásformákból építkező – identitásszerkezetének
kialakulásához így már a középiskolai képzés is erősen hozzájárult. Bár az Első Köztársaság
jogrendje elméletileg biztosította a nemzeti kisebbségek jogát az anyanyelvi oktatásra, ez
206
Balogh Edgár: Hét próba, id. m. 16. 207
„Csehszlovák állami iskolákban tettük első lépéseinket a műveltség felé. Kiélezett ellentétek közt hányódtunk,
más volt a tananyag, mint a kiegészítő magyarázat, amelyet néhány oktatónktól kaptunk, s merőben más volt a
szellem, amely körülvett a családban, a rokonságban, a falunkban vagy városunkban, mint a másik, a hivatalos,
amelyet a tankönyvek közvetítettek, vagy amely különféle állami ünnepeken áradt felénk.” Dobossy László: A
Sarló művelődéspolitikai, id. m. 110.
Mindenesetre a csehszlovákiai kisebbségi iskolák sok mindenben eltérő ismeretanyagot és világképet
közvetítettek, mint az 1918 előtti magyarországi oktatási intézmények. A tanulók nemzeti történelemként
természetesen Csehország és Szlovákia történetét tanulták, s a tanári magyarázatokon, az irodalomtanításban
helyet kapott magyar írók életén kívül jórészt csak otthoni, családi információkra épült tudásuk a magyar
múltról. Ehhez ld. Dobossy László: A Sarló művelődéspolitikai, id. m. 110. Csehszlovákia és azon belül a
szlovákok történetét a prágai Kamil Krofta munkáiból tanulhattak. Ld. Krofta, Kamil: O úkolech slovenské
historiografie. Academie, Bratislava, 1925; Uő: A csehszlovák történelem kistükre. Novina Könyvkiadóvállalat,
Mukačevo – Munkács, 1932.
62
azonban a gyakorlatban nem mindig érvényesült.209
A hátrányos helyzet különösen a
középszintű oktatásban volt érezhető.210
A csehszlovákiai középiskolák gyakran ellenséges
közeget jelentettek a fiatalok számára.211
Ebben a fenti okok mellett közrejátszott a magyar
oktatás színvonal csökkenése is, a csehszlovák szellemiségű, többnyire cseh vagy szlovák
nyelvből fordított tankönyvek hiányosságai, valamint a magyar pedagógusok hiánya.212
Azt is
meg kell jegyezni, hogy a magyar tannyelvű iskolák nagy része felszereltségében,
szellemiségében elavult felekezeti iskolaként működött, míg az újonnan létesült cseh és
szlovák iskolák főként jól felszerelt és modern állami iskolák voltak.213
A kisebbségi helyzet ugyanakkor mindinkább arra ösztönözte őket, hogy a megszűnt
régi keretek helyett új közösségi formákat keressenek.214
Balogh Edgár a középiskolában
töltött, sokféle ellentmondással együtt járó időszak élményei közt az idegenséget és a nyelvi
kihívásokat emelte ki. A gyors intézményi változások, valamint a nyelvi hiányosságok benne
és magyar évfolyamtársaiban a kitaszítottság és otthontalanság érzését idézték elő, amelynek
feloldásához új kereteket kellett keresni. „Nemcsak én, hanem a többiek is: engesztelhetetlen
ellentétbe kerültünk az iskolával. Tanáraink állandóan cserélődtek, sőt maga az iskola is
egyre változott. Előbb a szlovák reálgimnázium tagozata lettünk, s természetesen áttolódtunk
délutánra, aztán összecsaptak egy másik magyar iskolával, a volt evangélikus líceummal. Itt
is, ott is különcnek számítottunk, vegetáltunk csak, a hagyományos atmoszféra kihagyott.
Idegen lett az iskola, csak a cserkészek között […] éreztük valóban otthon magunkat.”215
A fiatalok egyéni módon próbálták feldolgozni az új körülményeket, aminek a
középiskolai tanárok részéről kapott motiváció is fontos részét jelentette. Szalatnai Rezső, aki
209
Popély Gyula: Magyar népiskolai oktatás Csehszlovákiában (1918–1938). Adatbank. ro.
http://www.adatbank.transindex.ro/regio/html/alcim_pdf66.pdf (2017. 02. 09.) 210
Például a munkásság körében népszerű polgári iskolák szintjén több magyar többségű településen – pl.
Galántán, Párkányban, Tornalján, Rozsnyón és Szepsiben – csak szlovák tannyelvű iskolák léteztek. A
Csehszlovák Köztársaságban az előbb négy-, majd háromosztályos népiskola felsőbb szintjét a polgári iskolák
jelentették, melybe a tanuló a hat-, majd később nyolcosztályos elemi negyedik, később ötödik osztályának az
elvégzése után iratkozhatott be. Ezek száma az elemi iskolákéhoz hasonlóan az 1920-as években folyamatosan
csökkent. Uo; Turczel Lajos: Két kor, id. m. 44. 211
A középfokú oktatás fontos színtereit képezte a nyolc városban – Komáromban, Pozsonyban, Kassán,
Érsekújvárott, Ipolyságon, Rimaszombatban, Beregszászon és Losoncon – működött nyolc magyar gimnázium.
A középiskolai képzéshez tartozó intézménynek számított a (kezdetben egy, később két) magyar tanítóképző is.
Ide tartoztak még a kereskedelmi iskolák és a kassai felsőipari iskola, valamint a komáromi és rimaszombati
földműves gazdasági iskola. A bencések által fenntartott komáromi klasszikus gimnáziumon kívül a többi hét
reálgimnázium a szlovák főintézetek keretei közt csupán párhuzamos magyar részlegként, illetve osztályokként
működött. Turczel Lajos: Két kor, id. m. 44. 212
Csehszlovákia ugyanis 1923-ig államnyelvű szakvizsga letételét követelte meg, aminek a szlovákul nem tudó
középkorú vagy idősebb tanárok többsége nem tudott megfelelni.Popély Gyula: Magyar népiskolai, id. m. 213
Turczel Lajos: Két kor, id. m. 42. 214
Erről ld. Jócsik Lajos: Iskola a magyarságra, id. m. 19–23. 215
Balogh Edgár: Hét próba, id. m. 16.
63
a Morvaországgal határos Nyitra megyei kisvárosban, a mindig is szlovák többségű
Szakolcán végezte iskolái egy részét, szintén ellentmondásokkal teli időszakként emlékezett
az 1918 előtti magyar és a fordulat utáni csehszlovák középiskola világára.216
Egyformán
pozitívan értékelte azoknak a magyar, illetve a cseh tanároknak a szerepét, akik tanári
hozzáértésükkel átsegítették tanítványaikat az állam- és nyelvváltás minden nehézségén.
Ezenkívül kiemelte az önképzőkörök jelentőségét, amelyeket a diákok saját erőből szerveztek
magyar identitásuk megőrzése érdekében. 217
4.2. A nemzedék irányadói: Hornyák Odiló, Scherer Lajos, Győry Dezső 218
A generáció megszervezésében fontos kiemelni az idősebb generációhoz tartozó
cserkészvezetők szerepét. A kezdeti időszakból a sarlós visszaemlékezések három irányadó
személyt említenek: Hornyák Odilót, Scherer Lajost és Győry (Wallentinyi) Dezsőt. Hornyák
és Scherer a cserkészválasztmány aktív tagjaként az új államjogi és politikai helyzetben a
csehszlovákiai magyar cserkészmozgalom létrehozása érdekében megszervezett 1921-es
losonci találkozón játszott kulcsszerepet.219
Hornyák Odiló tornatanárnak a magyar cserkészmozgalom egyik fő
kezdeményezőjeként egyébként is kivételes szerepe volt a fiatalok megszervezésében.220
Boross Zoltán így írt róla: „1919 után legelső szárnybontogatója ennek [a
cserkészmozgalomnak] Hornyák Odiló tanár úr volt, aki Ipolyságon és még valamelyik
216
Az egykori cseh–magyar határ közelében fekvő településen az 1910-es népszámlálási adatok szerint 5018
lakos élt, ebből 4155 szlovák, 505 magyar és 259 német anyanyelvűnek vallotta magát. A szlovák nemzeti
mozgalomban, annak is cseh-szlovák orientációjú részében fontos szerepet betöltő kisvárosban 1911–1913
között a helyi katolikus főgimnáziumban tanított Juhász Gyula. Erről bővebben ld.: Kiss Balázs: Juhász Gyula
emlékmű Szakolcán. Múlt-Kor. http://mult-kor.hu/20080429_juhasz_gyula_emlektabla_szakolcan (2016. 12.
19.) Ehhez ld. még Szalatnai Rezső: Juhász Gyula hatszáz napja. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 1962. 217
Szalatnai Rezső hetvenéves. Peéry Rezső: A végzet bábjátéka, id. m. 370. Vö: Kovács Endre
visszaemlékezésében szintén kiemeli a reálgimnáziummá alakított pozsonyi líceum tanárainak a szerepét. Azt is
megemlíti, hogy tehetséges tanárai között nem volt igazán megértő és segítőkész személyiség. Ráadásul a
tanárok a paraszti gyökerekkel rendelkező, deklasszálódott családi körülmények között felnőtt Kováccsal
származását is éreztették néhányan. Kovács Endre: Korszakváltás, id. m. 60. 218
Rajtuk kívül meg kell még említeni Fábry Zoltánt. Mivel az ő szerepe a későbbiek során vált meghatározóvá a
sarlósok ideológiai formálódásában, róla később beszélünk bővebben. 219
Egry Gábor: Etnicitás, identitás, id. m. 140. Vö: Fogarassy László: Magyar cserkészmozgalom, id m. 10. 220
Hornyák Odiló (1888–1953), tornatanár, cserkészvezető. 1919 és 1926 között Pozsonyban, 1926–1927-ben
Érsekújvárott, majd 1927 és 1944 között Ipolyságon volt tanár. Ő szervezte meg az első magyar
cserkészcsapatokat Pozsonyban. Az érsekújvári cserkészcsapat létrehozásában is nagy szerepe volt. Szlovákiai
Magyar Adatbank, id. m. http://adatbank.sk/lexikon/hornyak-odilo/ (2017. 03. 23.)
64
csehszlovák városban bontotta ki a zászlaját a cserkészmozgalomnak.”221
Hornyák
közreműködött az 1921-ben alakult pozsonyi Kiskárpátok Turista Egyesület cserkészcsapat
létrehozásában, amelybe rövid időn belül beszervezte Balogh Edgárt.222
A csehszlovákiai magyar cserkészek főparancsnokává választott Scherer Lajos a
fiatalok egyik legfontosabb fórumát, a Losoncon megjelenő A Mi Lapunk című cserkészlapot
szerkesztette.223
A lap a csehszlovákiai magyar ifjúság első országos lapja volt: modern
szellemiségű cikkeket közölt és kezdettől fogva fontos nemzedékösszetartó-erőként
funkcionált.224
A főszerkesztő Scherer Lajos a későbbi Sarló irányadó személyiségeit
gyűjtötte össze lapja körül, köztük például Szalatnait és Balogh Edgárt. A
cserkészmozgalomból kimaradt Szalatnait A Mi Lapunk kötötte össze a sarlósokkal.225
Szalatani utóbb Scherer aktív levelezésében jelölte meg a nemzedéki toborzás legfontosabb
eszközét.226
A két említett cserkészvezető mellett fontos szerepe volt az egyetemista csoportosulás
kialakulásában a rimaszombati származású Győry (Wallentinyi) Dezsőnek, akit a sarlósok
költőjeként is emlegetni szoktak. Publicisztikája, versei mozgósító szerepet játszottak a
szlovenszkói magyar fiatalság első éveiben.227
Balogh visszaemlékezésében Győrynek, az
első „szlovenszkói magyar költőnek” a jelentőségét az ifjúságot megragadó személyes és
szenvedélyesen lírai hangban, a kisebbségi lét értelmét kereső és azt egyfajta új moralitást
kijelölő szerepében határozta meg.228
A kapcsolat a középiskolás cserkészmozgalom keretei
közt jött létre. Boross Zoltán is ezt a középiskolai szálat hangsúlyozta, a „Dodó”-ként
emlegetett költőre emlékezve.229
221
Boross Zoltán: A felvidéki magyarság, id. m. 3.222
Fogarassy László: Magyar cserkészmozgalom, id. m. 10. 223
Scherer Lajos (1874–1957), magyar–német szakos tanárként végzett. Losoncon szervezője volt a
csehszlovákiai magyar cserkészetnek. A Mi Lapunk c. cserkész- és diáklap szerkesztője volt 1921 és 1932
között, amely a sarlósok fontos fórumának számított. Később a konzervatív szellemű cserkészek támadták a
„haladó” lapot. Scherer 1929-ben elveszítette tanári állását, majd 1932-ben A Mi Lapunkat is kénytelen volt
beszüntetni. 1945-ben Magyarországra telepítették. Fónod Zoltán (szerk.): A cseh/szlovákiai magyar, id. m.
277–278. 224
Boross Zoltán: A felvidéki magyarság, id. m. 2–3. 225
A lapról bővebben ld. Boross Zoltán: A felvidéki magyarság, id. m. 2–3. Vö. Scherer Lajos és A Mi Lapunk,
id. m. 131–145. 226„Megbecsülésével magához kötött, fölszította kedvemet. […] Scherer Lajos azt magyarázta első leveleiben,
hogy valóban a fiatalságé a jövő, nemsokára az apák helyére lépünk. Érezte, hogy erre fel kell készülni.[…]
Nem ismert fáradtságot, egy országrész magyar diákságát nevelte. […] Hányan voltunk, akiket Scherer Lajos
mágnesként fölszedett!” Scherer Lajos és A Mi Lapunk, id. m. 134–135. 227
Ehhez ld. Fogarassy László: Magyar cserkészmozgalom, id. m. 10. 228„A bomló kisebbségi magyar középosztály fiaként ő állította fel számunkra minden romlás ellentétét: a
szegénységből való felemelkedés, a néppel való azonosulás, az új, küldetett magyarság messianizmusát.
Verseinek minden ízében, izgalmában és izgágaságában ez a gondolat robog fel. Vonzott minket, s mi delejjel
telítődve követtük.” Balogh Edgár: Hét próba, id. m. 41. 229
Vendégségben Masaryknál, id. m. 14.
65
Győry Dezső a magyarországi népi mozgalom hívei számára és velük együtt a
cserkész-sarlós szerveződés szlovákiai magyar generációja számára egyformán meghatározó
„triász” – Ady, Móricz és Szabó Dezső – eszmei örökségét kívánta követni.230
Versei
egyszerre hirdették a társadalmi változásokat és a nemzeti megmaradást, s éppen ezért az
ifjúság saját programjaként olvasta, tanulta és szavalta őket. Szalatnai Rezső elsősorban a
fiatalok ideológiája és Győry Dezső költészete közötti hasonlóságokat emelte ki. A
kisebbségi élet értelmét, a szlovenszkói kisebbségi magyar küldetéstudatot sokak számára
Győry művei fogalmazták meg elsőként hitelesen: „A Győry-versek hevülete együtt járt a
fiatalság akkori megmozdulásával. Mint egy lírai program röpködött a szociológiai kérdőívek
felett. Hirdette és elhitette a kisebbségi magyar küldetést: az európaibb, szabadabb,
kötetlenebb és reálisabb magyarságét. Elfeledheti-e ezt bárki közülünk? Volt-e általában és
személy szerint is ösztönzőbb hatása a szlovákiai magyar írástudónak 1925 és 1930 tájékán,
mint Győrynek? A cselekvő költő szerepét vállalta Győry, s e szerepe történelmi szerep volt,
jelentősebb bárki más szerepénél a kortársak közül.”231
4.3. A cserkészet jelentősége: Kisebbségi misszió, népiség
Amint már utaltunk rá, a trianoni békeszerződést követő években a pályakezdő
csehszlovákiai magyar értelmiség megszervezésében kiemelt szerepe volt az
önképzőköröknek és a cserkészetnek, amelyek a közösségteremtés új formáit jelentették a
fiatal nemzedék számára. Az önképzőkörök elsősorban a középiskolában megszerzett
ismeretek kibővítését és a fiatalok nemzeti tudatának a megerősítését szolgálták. Ehhez
fűződő élményeit leírva Szalatnai a fiatalok spontán szerveződéseként értékelte az
önképzőköröket: „Hárman-négyen voltunk, akik sajátos szórakozást találtunk ki:
elhatároztuk, hogy titokban magyarul is elvégezzük a gimnáziumot. Megszerezzük a magyar
Az Ady-Móricz-Szabó triász népi és a sarlós mozgalomban betöltött jelentőségéről ld. Budai Balogh Sándor:
„Megtöröm a villámokat.“ Tanulmányok, írások Szabó Dezsőről. Püski –Magyar Líra, Budapest 2004, 38–44.
A triászt a szlovákiai magyar irodalomtörténetírás a korabeli publicisztika szóhasználatát átvéve, gyakran „faji
triászként“ emlegeti. A fogalom a három író elkötelezetten népi és nemzeti irányvonalát volt hivatva jelölni.
Erről ld. pl. Petrik Béla: A népi mozgalom kezdetei. 1. rész. Magyar Szemle, 2006/8.
http://www.magyarszemle.hu/cikk/20060815_a_nepi_mozgalom_kezdetei_1_resz (2018. 01. 01.)231„A falu mint főtárgy járt előttünk akkor: a Győry-versek szála egyesült azokkal az Adyból, Szabó Dezsőből,
Móricz Zsigmondból, Bartók és Kodály muzsikájából eredő szálakkal, melyek szemkápráztatóan idézték fel a
háború után a magyar népi megújhodás társadalomtudományi és irodalmi szükségességét. Pőre versekben,
őszinte lírai vallomásokkal hirdette Győry Dezső az esedékes magyar változást, egy szélesen körvonalazott
magyar realizmust.” Szalatnai Rezső: Két hazában egy igazsággal. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 1982. 27.
66
tankönyveket, megtanuljuk az anyagot, felmondjuk egymásnak, verseket szavalunk, fejből.
[…] Minden héten kétszer találkoztunk egyik barátomnál, zárt szobában, mint összeesküvők.
A találkozásokból kis önképzőkör jött létre, hegyeket megmozgató hit, nemes lángolás az
anyanyelvért.”232
A helyi szinten működő önképzőkörök azonban soha nem játszottak olyan
meghatározó szerepet a közösségszerveződésben, mint a cserkészet.233
Utóbbi ugyanis
kezdettől fogva értékorientáló és nevelői funkciót is betöltött.234
A cserkészkör összekötő és
közösségszervező erejére Jócsik Lajos is rávilágított, aki a cserkészetben kitörési pontot látott
a vidéki középiskola szigorú rendjéből: „Azelőtt a diákéletben elképzelhetetlen volt a
csoportok kialakulása a helyi kereteken túl. Mi szülővárosainkban szinte képtelenek voltunk
csoportokká verődni, de országos vonatkozásban egymásra találtunk más városok
fiataljaival. Mi újváriak, a pozsonyiakkal találkoztunk össze, s ebből a találkozásból
termékeny indítások, egymásra hatások és ösztönzések keletkeztek.”235
A Hornyák-féle pozsonyi Kiskárpátok csoportban Balogh Edgár a cserkészet szerepét
az új nemzedék megformálódásában azért tartotta fontosnak, mert az igen gyorsan
összekapcsolódott a fiatalok társadalom-átalakító terveivel, s ily módon a felnőtté válás
előszobáját is jelentette számukra.236
Mindez a generáció összekovácsolódásának a
lehetőségét, az osztály- és társadalmi különbségek eltörlését, a nemzeti érzés megerősödését
szolgálta: „A cserkészet demokratikusan kiegyenlítette az odaveszett úri fiúságot a tényleges
helyzettel: testvér lettem ügyvéd-polgárok, kereskedők, tanítók, kisiparosok gyermekeivel,
232
Scherer Lajos és A Mi Lapunk. In: Szalatnai Rezső: Magyar magatartás és irodalom Csehszlovákiában. Tóth
László (összeáll.): Ab-Art Kiadó, Pozsony, 1994, 131. Szalatnai Rezső nagy jelentőséget tulajdonított az
önképzőköröknek. Ebben az is közrejátszhatott, hogy ő nem volt tagja cserkész, hiszen Szakolcán nem
működött cserkészcsoport. Balogh Edgár: Hét próba, id. m. 33.233
1927-ben Limbacher (Peéry) Rezső A Mi Lapunk hasábjain azt javasolta, foglalkozzanak többet az
önképzőkörök a fiatalok problémáival. Megjelent annak igénye is, hogy az önképzőkörök megújult formájukban
váljanak mozgalommá. Limbacher Rezső: Önképzőkör. A Mi Lapunk, 1927/12. 199. Dobossy László A Mi
Lapunk 1928. évi 10. számában az önképzőkörökből kiábrándulva a cserkészet pozitív hatásait emelte ki: „Mert
a cserkészet foglalkozott velem, az egyénnel, megmért és életrevalónak talált, amint megmért és életrevalónak
talált másokat is. Az önképzőkör azonban megvetett, nem törődött velem, nem vett tudomásul, amint nem vett
tudomásul másokat sem. Az egyik: csupa pozitívum: a másik: csupa negatívum.” Dobossy László: Az
önképzőkörök megújhodása. A Mi Lapunk, 1928/10. 169. 234
Ifjúsági szervezetek. A Mi Lapunk, 1923/5. 66. Ahogyan azt már fentebb említettük, a csehszlovákiai
magyar cserkészek később speciális formát öltve, s talán a demokratikusabb cseh cserkészet hatásaként az angol
típusú baden-powell-i irányt felülvizsgálva, a vidéki népművelés sajátos formájaként elterjedt regölést és a
szociográfiai igényű falulátogatásokat is bekapcsolták munkájukba. A Csehszlovák Cserkészszövetséget
Antonín B. Svojsík alapította 1919-ben, akinek nagy hatása volt a „demokratikus szellem” kialakulására. Erre
utal többek között, hogy az egyes politikai irányvonalaknak megfelelően különféle cserkészmozgalmak léteztek
egymással párhuzamosan. Ide tartoztak például a Kommunista Párt Munkás Cserkészei (Skauty práci). Kárník,
Zdeněk: České země v éře první republiky (1918–1938). Díl první. Vznik, budování a zlatá léta republiky (1918–
1929). Nakladateľství Libri, Praha, 2003. 235
Jócsik Lajos: Iskola a magyarságra, id. m. 2. 236
Balogh Edgár: Hét próba, id. m. 14.
67
mindazokkal a diákokkal, akik azelőtt nem jártak Vermesék zsúrjára.237
Balogh már 1922-ben, A Mi Lapunk hasábjain is különleges misszióként értékelte a
cserkészetet, amely pótolhatta a fiatal értelmiségi nemzedék hiányzó közösségi élményét. A
romantikusan fetisizált lelkesedésükön egyúttal a hagyományos iskolai kötöttségektől való
szabadulás és a közösségi élet felszabadító, mozgósító erejének felismerése szüremkedett
át.238
A középiskolai keretek túllépését köveően, ahogyan arra már fent is utaltunk, az
generációs szerveződésű értelmiségi csoport egyik meghatározó élményét jelentette, hogy
Budapest helyett önként vagy kényszerből, szociális okok, majd később a diplomák
nosztrifikálásának problémái miatt – Bécs és Budapest helyett – Prágában, Brünnben és
Pozsonyban végezték felsőfokú tanulmányaikat német vagy „csehszlovák” nyelven.239
Annak
ellenére, hogy a fiataloknak kezdetben gondot jelentett az idegen nyelv elsajátítása, az új
környezet a kiszakadás lehetőségét biztosította a kisvárosi és falusi létből, másrészt egy
korábban számukra ismeretlen, polgárosultabb, multikulturális atmoszféra lehetővé tette új
értékek elsajátítását is. Ez a kettősség egyúttal nagyobb önállóságra ösztönözte őket:
„Számunkra […] az egyetemi évek a romantikus magyarkodásból való kiemelkedést
jelentették. Éheztünk, küszködtünk nyelvekkel, sértődtünk és magunkra maradtunk más népek
fiainak boldogabb életében, de kinyílt a szemünk, s egyre inkább tudtuk, hogy a jövőnk most
már tőlünk függ.”240
Ezenkívül a fiatalok szellemi életére az egyetemeken működő cseh és
237
Uo. 15. Balogh Edgár Vermes Jóskára, egykori osztálytársára gondol, akinek az édesapja pozsonyi alispán
volt, s a megyei dzsentri egyik tipikus alakja. A fiatalok új nemzetfogalma szoros összefüggésben állt a népnek
a nemzetbe emelésével. „…hivatást számított ki magának, id. m. 9, Bárdi Nándor: A népszolgálat genezise és
tartalomváltozása. In: Bárdi Nándor – Filep Tamás Gusztáv – Lőrincz D. József (szerk.): Népszolgálat, id. m.
35. Vö. Egry Gábor: Etnicitás, identitás, id. m. 140–141. 238„Az új kort egy új nevelési rendszer indítja meg, a cserkészet. Célja nagy! Egy erős hatalmas nemzedék
teremtése, mely diadalt ülend a múlt és jelen gyöngeségein. A lovagok elejtett zászlaját a cserkész emeli föl a
sárból és bontja ki. És a zászlón ez áll »Feltámadás!«” Kessler Edgár: Gondolkozzunk. A Mi Lapunk, 1922/2.
87–88. Balogh a cserkészet által indított falujárásokban, ezen belül a város és a falu fiataljainak az
összekapcsolásában vélte felfedezni a cserkészet főfeladatait. Tevékenységükre a német Wandervogel
mozgalom is hatást gyakorolt, amelynek tagjaival Balogh Edgár a csallóközi és mátyusföldi vándorlások
alkalmával találkozott. Kessler Edgár: Ifjúsági mozgalom – A falu barátai. Prágai Magyar Hírlap, 1926. január
6. 4. 239
A fiatalok Magyarországon való tovább tanulásának szociális akadályai mellett ki kell emelni a csehszlovák
kormányzat 1928-ban hozott rendeletét, melyben Milan Hodža oktatásügyi miniszter megtiltotta a
magyarországi diplomák csehszlovákiai érvényességének az elismerését. Erről bővebben ld. Simon Attila: Egy
rövid esztendő, id. m. 49. Vö: Sinkó Ferenc: A főiskolások. In: Borsody István (szerk.): Magyarok
Csehszlovákiában, id. m. 168. 240
Balogh Edgár: Hét próba, id. m. 20. Vö: „Tehát mi voltunk a legelsők, akik beiratkoztunk – a felvételi
vizsgák ismeretlenek voltak – a csehszlovákiai egyetemekre. A jogászok és bölcsészek Pozsonyban, a műszakiak
Brünnben, orvosok és a bölcsészek egy része pedig Prágában.” Boross Zoltán: A felvidéki magyarság, id. m. 4.
68
szlovák tanárok is hatást gyakoroltak.241
Szalatnai Rezső az Újarcú magyarok c. írásában joggal állapította meg, hogy a prágai
évek adták meg a Sarló indulásának a legfontosabb impulzusokat.242
Jócsik Lajos szerint az
egyetemi környezet igen gyorsan szembesítette a nemzedék tagjait saját hagyományos
értékvilágukkal, a szlovenszkói magyarság helyzetével és az új nemzetállami realitásokkal:
„Új volt számunkra ez a környezet, nyugtalanító újszerűségét sokszor túlzott radikalizmussal
akartuk elnyomni magunkban.”243
Az új környezethez és a Szent György Körhöz kötődő szakasz az öregcserkészet idejét
adta a fiatalok számára. Ekkorra a cserkészet jelentősége még inkább felértékelődött az
egyetemista ifjúság számára, ugyanis egy újszerű identitás kialakulását is elősegítette a fiatal
értelmiség körében. Dobossy László 1926-ban a cserkészet identitásformáló erejét a
csehszlovákiai magyarság új nemzedéki öntudatának a megteremtésében látta. A családi és az
iskolai nevelés egyoldalúságának, hiányosságainak a pótlását a kisebbségi közösséggel való
azonosulás szolgálta.244
Mindenesetre a cserkészetnek ez a nemzeti funkciója a két
világháború között mindvégig igen fontos maradt. Hitelét a gyakorlati munka, a mozgalmi
szolidaritás és a segíteni akarás egyszerre adta. Balogh is a szociális, illetve a nemzeti
szocializációs funkciókat emelte ki, amikor a cserkészet felértékelődésének okait vizsgálta.245
A cserkészet különleges nemzeti szerepe természetesen a többségi nemzetek fiataljai
körében is éreztette hatását. Jellemző, hogy még a dél-szlovákiai „csehszlovák” iskolákban is
fontos szerepet szántak a cserkészmozgalomnak. Losoncon például a helyi csehszlovák
YMCA esetében egyfajta nemzetek feletti közösségi együvé tartozásnak a kiéléséhez
gyakorlati formát nyújthatott és az együttműködés szándékát is megjeleníthette.246
241
Például a pozsonyi egyetemen tanuló Szalatnai Rezső kiemelte Jozef Kráľ filozófus hatását, vagy Albert
Pražák személyiségét, aki irodalomtörténetet adott elő. Szalatnai Rezső hetvenéves, id. m. 371. 242
„Az új állam keretében a nemzeti és osztálydifferenciálások közvetlen átélése, egy fővárostól elszakadt
magyar vidék irodalmi decentralizációja, a szociális nyomor döbbenetes sorsosztása: összesűrűsödött a szemük
előtt és felutaznak Prágába: ez már utazás volt egy új világba, számukra ősélmény és tudatosító akarat.
Prágában kapja meg az egész mozgalom gyökereit. Öt-hat nemzet diákjai közt forgolódva kerülnek tükör elé
önmagukkal szemben a szlovenszkói fiúk. Egyelőre cserkészettel foglalkoznak” Szalatnai Rezső: Van menekvés.
Slov. Grafia, Pozsony, 1932, 34–35. 243
Jócsik Lajos: Iskola a magyarságra, id. m. 64. 244
Dobossy László: A szlovenszkói magyar diák hivatása. A Mi Lapunk, 1926/4. 61. 245
Kessler Balogh Edgár: A csata felé. A Mi Lapunk, 1927/1. 3. 246
Az ilyen irányú együttműködések igényének egyik jó példáját adja a cseh Arnošt Paleček személye, aki Jászi
Oszkár egyik amerikai tanítványa volt. Hazatérése után az YMCA losonci titkáraként tanulmányozta a dél-
szlovákiai nemzetiségi viszonyokat. Szarka László: Dunai konföderáció – egy álom realitása. Jászi Oszkár
csehszlovákiai kapcsolatai és a magyar kisebbségi kérdés 1919–1939 (Századvég, 1986/2), Československé
kontakty Oszkara Jásziho a menšinová otázka 1919–1939.
Watson.sk, http://www.watson.sk/index.php?option=com_content&view=article&id=1685:szarka-laszlo-dunai-
konfoederacio-egy-alom-realitasa-jaszi-oszkar-csehszlovakiai-kapcsolatai-es-a-magyar-kisebbsegi-kerdes-1919-
1939-szazadveg-21986&catid=37:default (2017. 02. 09.)
69
Az egyetemista cserkészek új nemzedéki öntudatához hozzátartozott a falusi fiatalok
felemelése is, amelyben a önmaguknak egyfajta „megváltó” szerepet tulajdonítottak: Jócsik
az 1926. augusztusi regösjárás során készített terepnaplójában kiemelte, hogy a falu és a
város eltérő szocializációs körülményei mély ellentétek forrásait jelentik a magyar kisebbségi
társadalomban, s ennek, ott, ahol nemzeti és társadalmi „összezárásra” lenne szükség,
különös jelentősége van: „Szegény kis falusi testvéreim, megértem sorsotokat. Nincs kellő
vezetéstek. Elmentek az iskolába, százan, százhúszan vagytok egy osztályban és a tanítóknak
az is nagy fáradtság, ha száz fiút meg tud tanítani rendesen az »abc« -re. De jön a munka
ideje és rátok is nagy szükség van. […] Bejártam sok falut és sehol sem találtam azt a boldog
fészket, ahová a városiak úgy kikívánkoznak. A gyűlölet-virágos mezőn ott áll a falu és vádlón
néz a város felé, mert nem veszi észre fájdalmát. És ezt a vádló tekintetet meg kell váltani.
Cserkésztestvéreim!”247
Az új kisebbségi magyar mentalitásra, a „felnőtté válás” időszerűségére mutatott rá
Dobossy László 1926. áprilisi cikkében, amelyben a kisebbségi szerep felvállalására
buzdított, ez pedig nemcsak a szlovenszkói magyarok számára jelentett példát, de generációs
társaik számára, függetlenül attól, melyik országban éltek.248
Persze, azt is hozzá kell tenni,
hogy az idősebb generációra jellemző tulajdonságokat gyakran a fiatalok általánosító kritikája
húzta alá. Az új nemzedék magatartásformájában például Dobossy László fontosnak tartotta
a „sérelmi politikusok” és az idősebb generáció szerinte „üres” „irredenta” magyarkodásától
és a „passzív ellenállás” meddő verbalizmusától való elhatárolódást. Mindemellett sarlósként
is a magyar nép keleti gyökereit hangsúlyozta, amit szembeállított a Nyugattal.249
A kisebbségi magyar értelmiség missziója és az új generáció programja tehát nagy
súlyt helyezett a falusi parasztság és a városi munkásság, a nép felkarolásának szándékára. A
magyar nincstelen földművesek és a munkások magas számának, a középosztály hiányának
tudatosítása nyomán a nemzedéki programban olyan kisebbségi közösségi ideál
körvonalazódott, amely a nép nemzetbe emelésének a népi mozgalomban mindig is jelen lévő
247
Petőfi Irodalmi Múzeum. (továbbiakban: PIM) Kézirattár. Jócsik Lajos hagyatéka. Jócsik Lajos: Az
érsekújvári Czuczor cserkészcsapat vándorló Vadgalambjainak naplója. 1926. XII. V. 248
Dobossy László: A szlovenszkói magyar diák hivatása. A Mi Lapunk, 1926/4. 61–62. 249
„A magyar diák ne féltéglával verje a mellét, ne is fejtsen ki a Garanvölgyi-féle passzív ellenállást, ne
mondjon le a világról, hanem igenis mutassa meg magát, legyen az a harcos kis turáni csapat, amely síkra száll
a Nyugattal és legyőzi azt.” Uo. 62. A szerző Jókai Mór Az új földersúr c. regényének a főszereplőjére,
Garanvölgyi Ádámra utalt, aki az 1848/49-es szabadságharcot követően passzív ellenállásban élt birtokán.
Jócsik Lajos ugyanakkor a paraszti és a városi kultúra kelet-európai szintézisének megteremtésében
reménykedett, amikor Fábián Dániel egyik írására utalt: „Emlékszem, Fábián Dániel a Bartha Miklós
Társaságból írt egyszer egy nagyhatású vezércikket A Mi Lapunk-ba, ahol hangoztatta, hogy keletre nézzen a
fiatalság, ahol az európai paraszti és városi kultúrák érnek össze, hol ölelkezve, hol harcosan.” Jócsik Lajos:
Iskola a magyarságra, id. m. 68.
70
célját visszhangozta.
Más kérdés, hogy erre a hatalmas feladatra az alig több mint száz fős mozgalom
önmagában nem lehetett képes, sem alkalmas.250
A kisebbségi közösségépítés másik deficitjét
az jelentette, hogy – miként azt Jócsik Lajos megjegyezte – a szlovenszkói magyarság nem
rendelkezett az erdélyi magyarokéhoz hasonló regionális „történelmi-politikai” öntudattal,
ami szintén megnehezítette a kisebbségi népcsoport valódi közösséggé szervezését.251
A sarlósok – elsősorban A Mi Lapunk-ban megjelent – írásai nemcsak a missziós
öntudat és a népi értékek kiemelése szempontjából voltak fontosak, hanem élményeik
szociális és nemzeti programmá érlelésében, a tapasztalatok és az önreflexiók ötvözésében, a
mozgalom felnőtté válásában is jelentős szerepet játszottak. Balogh Edgár erre utalt, amikor a
faluban megélt tapasztalataik hatásait emelte ki: „Minél többet járták a falut a városban
nevelkedő fiúk – függetlenül attól, hogy esetleg falusi származásúak is voltak köztük –, egyre
inkább feltárult előttük egy rejtett világ. Nemcsak a néprajz, hanem a társadalmi tagozódás, a
termelésnek a folyamatai, zavarai.”252
Egyébként ebben az időszakban került sor a Szent György Kör által szervezett 1926.
július 1–9-i liptószentiváni táborozásra, amely a csehszlovákiai magyar cserkészek első
csapatközi táborozása volt. Az esemény több szempontból mérföldkőnek számított a csoport
életében.253
Balogh Edgár 1927 januárjában A csata felé címmel közölt írásában egyfajta
értelmiségi vezetőként A Mi Lapunk hasábjain életprogram szintjére emelte a cserkészet
népszolgálatként felfogott küldetését, annak minden nemzeti, társadalmi, kisebbségi, szociális
feladatával együtt.254
Ugyancsak 1927 januárjában hirdette meg Győry Dezső a „Kisebbségi
géniusz” című nemzedéki vallomást, mely a kisebbségi magyarság újszerű mentalitását és
különleges misszióját emelte ki nemcsak az összmagyarságon, de egész Európán belül.
250
Ehhez ld. Bárdi Nándor: A népszolgálat genezise, id. m. 35. 251„A felvidéki magyarság csak népi tudattal rendelkezett. […] Egy népcsoport sem élhet teljes és
kiegyensúlyozott életet csak a népi tudat alapján. A népiség vonalán csak súlyos időket lehet átvészelni.”Jócsik
Lajos: Iskola a magyarságra, id. m. 65. 252
A fiatalokat ebben az időszakban több fontos hatás érte a népi orientáció kapcsán, mégis egy eredeti
kisebbségi népi mozgalom, ezzel együtt a csehszlovákiai magyarság összefogása volt a cél. Erről később
bővebben: DDM SGy. Balogh Edgár visszaemlékezése a szlovákiai cserkész-regösmozgalomról, magyarországi
kapcsolatairól és a Sarló-mozgalomba való átnövéséről. Balogh Edgárral készült interjúk. DSX. 85. 31. 1-2. 253
Balogh visszaemlékezésében megjegyezte, hogy a fiatalok Liptószentivánban ismerték meg Fábry Zoltán
„embermagyar” kifejezését, amelyet Szalatnai Rezső vitt el a táborba. Balogh Edgár: Hét próba, id. m. 33–34.
Fábry Zoltán és a sarlósok kapcsolatairól a későbbiekben még lesz szó. Az író „embermagyar” kifejezéséről
bővebben ld. Petővári Ákos: Fábry Zoltán humanizmusa. Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Kar,
Irodalomtudományi Doktori Iskola, Miskolc, 2007. 254„Nos, ha a cserkészet az emberi bajok megváltóját, praktikus orvosát tudja magában, akkor korántsem
szabad a mozgalom ilyesféle meghatározása: gyermekvédelem, iskolapótlék, nevelésmód, hanem igenis, bátran
és őszintén azt kell mondani: a cserkészet – élethivatás.” Kessler Balogh Edgár: A csata felé. A Mi
Lapunk,1927/1. 3.
71
Győry szerint a szociálisan és nemzeti szempontból egyaránt hátrányos helyzetbe került
szlovenszkói magyarság saját életélményeiből kiindulva az összmagyar társadalom
problémáira is képes volt teljes megoldást nyújtani.255
Balogh reagált Győry vallomására, s az
ezekből kibomló programot már az öregcserkészet feladataival kötötte össze, a fiatalok
nevelési rendszere helyett pedig az „élethivatást” hangsúlyozta.256
Győry Dezső, akinek a
szerepe ekkor értékelődött fel a mozgalomban, szintén reagált A holnap seregének. Válasz
Kessler Balogh Edgárék vallomására című írásával.257
Miközben a fiatalok A Mi Lapunk
hasábjain közölt újságcikkei, naplórészletei és visszaemlékezései szintén azt igazolják, hogy
még mindig a cserkészeten belül gondolkodtak, egyre inkább a társadalmi szerepvállalás
kérdése vált fontossá. Ennek a folyamatnak volt a része, hogy a cserkészet nevelési
rendszerből élethivatássá – nemcsak a kisebbségi problémák, de az egész emberiség
„megváltójává” – változott a fiatalok gondolatvilágában.
4.4. Kereszténységtől a „szabad gondolkodásig”
Annak ellenére, hogy a mozgalommá szerveződő fiatalok ideológiai programját
kialakító szűkebb vezetés tagjai később a kommunizmus felé fordultak, a csoport kezdeti,
cserkészidőszakában fontos szerepet töltött be a vallásos gondolatiság. Ezt igazolja többek
között Boross Zoltán egyik visszaemlékező írása, melynek már a címe is világosan mutatja a
kezdetben vállalt értékeket: A Sarló ideológiája a gombaszögi tábor idejében. Útban a
szocializmus felé. Hármas jelszó: istenhit, fajszeretet, szociális gondolkodás. 258
Ugyanakkor a sarlósok utólagos elbeszélései alapján a fiatalok valláshoz való
viszonyát, későbbi eltávolodásukat a kereszténységtől családi örökségük, értékrendjük is
befolyásolta. Balogh Edgár, aki később a Sarló marxista irányvételében döntő szerepet
játszott, egy vele készített interjúban például megemlítette, hogy erősen hatott rá édesanyja
liberális gondolkodásmódja, valamint evangélikus édesapjával kötött vegyes házassága.
Édesanyja például megtiltotta Baloghnak, hogy a Marianum egyesület tagja legyen, félve a
255
Győri Dezső: Kisebbségi géniusz. Önvallomás. A Mi Lapunk, 1927/1. 2. 256
Kessler Balogh Edgár: A csata felé. A Mi Lapunk, 1927/1. 4. 257„Keszler Balogh Edgár a Mi Lapunk január elsejei számában most a Szent György Kör főiskolás cserkészei
nevében késve, de nem későn egy szép, komoly hitvallást tett amellett a felfogás mellett, hogy a cserkészet igenis
életprogram, s hogy az itteni magyar fiatalságnak komoly missziót kell betöltenie az új magyar lélek
kialakításában!” Győry Dezső: A holnap seregének. Válasz Kessler Balogh Edgárék vallomására. A Mi
Lapunk, 1927/2. 26.258
DDM SGy. Boross Zoltán: A sarló ideológiája, 1975. DSX. 86. 7. 1. 1-10.
72
túlzott katolikus vallásosságtól, amely talán édesapját is sérthette volna.259
A sarlós vezetőség
nagy részéhez hasonlóan protestáns családból származott Kovács Endre is, aki családjában
szintén nem tapasztalt bensőséges vallásosságot.260
A fiatalok ideológiai formálódásában a családi hatások mellett természetesen nagy
szerepe volt a keresztény alapokra támaszkodó cserkészmozgalomnak. Balogh Edgár például
kiemelte, hogy olyan fontos katolikus személyiség vezette őt be a cserkészetbe, mint
Esterházy Lujza, Esterházy János nővére, aki a csehszlovákiai magyarság korabeli katolikus
szerveződéseinek, többek között az 1930-ban alakult Prohászka Körnek az egyik fontos
személyisége volt.261
Az 1925-ben alapított és Szent György nevéhez kötődő öregcserkész
csoport is keresztény gyökerekre támaszkodott.262
A korabeli újságcikkek hangsúlyosabban mutatják, hogy a generáció egyik
kiindulópontját jelentette a kereszténység. Balogh Edgár 1926 februárjában közölt írása
például kiemelte a krisztusi lelkületet a megoldásokhoz való hozzáállásban, melyet a szociális
gondokkal kapcsolt össze. Egyúttal rámutatott a fiatalok ideológiájának képlékenységére:
„Keményen ragaszkodunk természetes jogainkhoz, nyelvhez, valláshoz, kultúrához,
hagyományainkhoz, de a nacionalizmusunk tiszta. Nem anyagosítja el semmi hatalomösztön,
semmi úrhatnámság. Nem beszögelt végeredmény, csak állomás a Krisztus-lelkű
internacionalizmus felé. Magyarságunk szét tud szélesedni az egész emberiség szeretetébe, ki
tud magasztosodni a Krisztus mindent-megértésébe.”263
Dobossy 1926 tavaszán még
hangsúlyosan írt a vallásosság, a „krisztusi gondolat” szerepéről, amelyet a kisebbségi
magyar fiatalok feladataival kötött össze.264
Balogh Edgár 1926 májusában pedig a kereszténység-tanaiban a generáció egyik fő
identitástényezőjét látta. Azt is kiemelte, hogy Krisztust soha nem tagadják meg, mivel az
259
Bár Balogh Edgár visszaemlékezésében megjegyzi, hogy fiatalon vallásos életét élt, azt is hozzáteszi, hogy
anyja minden „felekezetieskedést” elítélt, így vált ideáljává Arató bácsi, aki a magyar szabadkőművesség egyik
fő képviselője volt. (Balogh minden bizonnyal Arató Frigyesre gondolt, aki a szegedi Árpád-páholy történetét
írta meg 1895-ben.) A későbbiekben Balogh kiemeli, hogy vallásossága már a cserkész-táborozások ideje alatt
túlmutatott a keresztény és zsidó tanokon, és ekkor pl. „erdőkultusszal” társult. Balogh Edgár: Hét próba, id. m.
16–17. 260
Kovács Endre: Korszakváltás, id. m. 23.261
„…hivatást számított, id. m. 15.262
Balogh visszaemlékezésében úgy magyarázza, hogy számukra mindez már akkor sem jelentett egyet a
„keresztény sovinizmussal” (amely alatt valószínűleg a másként gondolkodók kiközösítését értette), hanem
egyfajta humánumérzéssel azonosítható, amely erős istenkereséssel párosult. Uo. 24. 263
Az öntudatos magyar ifjúság ünnepe. A Mi Lapunk, 1926/2. 26. Vö. Balogh Edgár: Hét próba, id. m. 29. 264
„Kell, hogy a szlovenszkói magyar diák lelkét is áthassa a krisztusi gondolat és harcoljon érte, hogy majdan
Krisztus urunk a keblére ölelve elmondhassa neki is, hogy: Jó harcot harcoltál, a te cselekedeted hirdettetni fog
a világ végezetéig. Ez legyen a mi életünknek egyik fő célja.” Dobossy László: A szlovenszkói magyar diák
hivatása. A Mi Lapunk, 1926/4. 62.
73
számukra a szeretetet és az egyetemességet képviseli.265
Ugyanakkor hozzá kell fűzni, hogy
ebben az írásban is megjelent a keresztény szemlélet mellett a „homályos” ideológiák és az
előítéletek elutasítására épülő szabadelvű gondolkodás igénye: „Nálunk nincsenek pártok és
kicsinyességek. Szabadján gondolkozhatik mindenki és alkothat magának világmagyarázást a
tehetsége szerint, de a munka: magyarság, a cél: az emberiség, az erő: a szeretet, az út: az
isten. Ebben megegyezünk.”266
A Krisztushoz kötődő gondolatvilág Jócsik Lajos 1926
decemberében írott regösnaplójában ugyanígy, erősen jelen volt. Ő egyenesen a keresztény
egységet jelképező Krisztus-archoz hasonlította azt az egységet, amely a falut a várossal
összekapcsolja.267
Balogh kommunista pártállami évtizedek ideológiai klímájához igazított, „átértékelő”
visszaemlékezése szerint azonban a fiatalok az 1920-as évek második felében már túlléptek
korábbi elveiken. Arra is tett utalást, hogy a vallásosság látszatára és a klasszikus
cserkészkeretek megtartására ebben az időszakban inkább csak védekezésként volt szükség
az idősebb csapatparancsnokokkal szemben. 268
Az mindenestre jól látszik a korabeli írásokban is, hogy a fiatalok a keresztény
ideológia irányából indultak, amely fontos identitástényezőként volt jelen generációs
szerveződésükben. A kereszténység mellett ugyanakkor egyre inkább megjelent az újszerű
ideológiai irányvonal, mely szintén a humánum és a szociális vonal felé mutatott.
A fiatalok ideológiáját 1925 és 1928 között a kereszténység mellett az ún. fajvédő
gondolat is erősen befolyásolta. Ez Boross Zoltán visszaemlékezése szerint inkább a „nép”
fogalmának a bővített, nemzeti tartalmakkal egybenőtt formáját jelentette a sarlósok
gondolkodásában. A Szabó Dezső írásaiból megismert fogalom a magyarság és a parasztság
azonosítását jelentette a fiatalok körében. Boross ebből a kezdeti tájékozódásból vezette le a
sarlósok korabeli céljait is: „Így azután mozgalmunk a magyar faj sorsát a parasztság
helyzetének megjavításában […] véli felfedezni.”269
Tény, hogy a kezdeti rajongás a falu, a
romlatlan magyar parasztság iránt fokozatosan háttérbe szorult, amiben valószínűleg az is
265
„Soha, soha nem tagadjuk meg Krisztust! Nem ismerünk gyűlöletet, csak végtelen és teljes szeretetet. Ha
harcolunk, a szeretetért harcolunk.” Kessler Edgár: Hitvallásunk. A Mi Lapunk, 1926/5. 26. 266
Uo. 267„Gyerünk ki a falura és lopjuk be a szeretetet a szívekbe. Nehéz lesz a dolgunk és sokszor leszünk gúny
tárgyaivá, de ne feledjük, hogy ült már a Szeretet szamáron és mégis diadalmaskodott. Gyertek utánunk. A
munkát megkezdtük és fogadjuk meg, hogy barátai leszünk a falunak, fogadjuk meg, hogy amint tehetjük,
kimegyünk a falura és testvéreinkké fogadjuk őket, hisz az ő arcuk, a mi arcunk, mind egy arc: Krisztus arca.”
PIM. Kézirattár. Jócsik Lajos hagyatéka. Jócsik Lajos: Az érsekújvári Czuczor cserkészcsapat vándorló
Vadgalambjainak naplója. 1926. XII. V. 268
Balogh Edgár: Hét próba, id. m. 33. 269
DDM SGy. Boross Zoltán: A sarló ideológiája, 1975. DSX. 86. 7. 1. 1-10.
74
közrejátszott, hogy a sarlósok tisztában voltak az oroszországi narodnyik mozgalommal
szemben baloldalról felhozott kifogásokkal.270
4.5. A társadalmi szerepvállalástól a politikai közélet irányába
A társadalmi szerepvállalás igénye, ahogyan arra már fent utaltunk, 1927-re
határozottan kialakult a csoportban. Ezt támasztják alá azok a korabeli levélváltások, amelyek
a fiatalok programalkotó törekvéseinek egyéni érveit is megmutatják. Balogh Edgár Szalatnai
Rezsőhöz írott 1927. februári levele például az ifjúság társadalomformáló szerepét
hangsúlyozta, valamint az időszak jelentőségét a fiatalok politikai tájékozódásában. A
közösségszervező feladatokat előtérbe helyezve Balogh még pesti útját is lemondta, mert a
nemzedék vezérének szerepét egyre mélyebben átélve folyamatosan sorsdöntő helyzetekben
gondolkodott: „Nem mehetek Pestre. Pedig március elsejére várnak odafent. De ezen a
tavaszon kell eldőlnie: tud-e történelemcsináló lenni a magyar főiskolás diákság, vagy sem.
Most létesülnek a Makk keretén belül a Szent György Körhöz hasonló körök, melyek földrajzi
származás szerint csoportosítják a prágai magyar diákságot, s ezekben a körökben megindul
az új nemzedék eszmevilágának megfelelő politika kialakítása. Itt kell maradnom.”271
A generáció társadalmi szerepvállalása, mozgalmi szervezkedése tehát „újszerű”
politikai tervekkel társult. Ez minden bizonnyal szoros összefüggésben állt Balogh Edgár
saját politikai ambícióival, amit a levél folytatása is alátámaszt. Ő ugyanis egyértelműen
kijelentette, hogy politikai pályára kíván lépni a jövőben: „Doktori disszertációmra készülök.
Tanári vizsgákat nem teszek, hiszen ezek a gazemberek nem akarják megadni az
állampolgárságot s nincs kilátásom magyar tanári pályára. Olyan pályára megyek, ahol a
legtöbbet tehetem a nemzeti államok és elnyomások, butaságok és bűnök ellen, s ahol a
magyarságot a legjobban szolgálhatom. – Politikai pályára megyek.”272
Tény, hogy a tanári
álláshoz jutása a csehszlovák állampolgárság hiányában eleve reménytelen volt. Politikai
270
A narodnyik mozgalom az orosz forradalom egy olyan irányzata volt, amely a 19. század második felében
alakult ki. A narodnyikok vagy „népiesek“ a faluközösséget – obscsina – a szocializmus alapjának,
a parasztságot pedig a forradalom vezető csoportjának tekintették. Számos irányzatuk létezett. Igazi jelentőséget
az Eszerek Pártjának programjában kapott a narodnyikizmus, amely Georgij Valentyinovics Plehanov, valamint
Lenin felfogásában súlyos jobboldali elhajlásnak minősült, s ennek megfelelően az októberi forradalom után az
eszerekkel együtt üldözték a nardonyikizmus képviselőit. Kislexikon.
http://www.kislexikon.hu/narodnyikok.html (2018. 08. 22.) 271
Magyar Tudományos Akadémia (továbbiakban MTA) Kézirattár Szalatnai Rezső hagyatéka. Balogh Edgár
levele Szalatnai Rezsőhöz (1927. II. 15.) Ms 4251/113. 272
Uo.
75
terveihez a személyes helyzetéből fakadó dac is hozzájárulhatott. Negyven évvel később,
1965-ben kiadott visszaemlékezésében ugyanakkor már negatívan fogalmazott a politizálás
lehetőségéről. A kommunista Romániából visszatekintve az 1920-as évek csehszlovákiai
magyar realitásaira, jogos kételyei támadhattak arról, hogy pályakezdő fiatalként tudta-e
volna érvényesíteni saját politikai elképzeléseit.
Az egyre erősebben ható konfliktusok viszont akár időlegesen is felvillanthatták
Balogh Edgárban (és a hozzá tartozó fiatalokban) egy újszerű politikai irányvonal
kialakításának a lehetőségét. Az „újszerű” identitás- és lojalitásformák – pl. a Budapestről
támogatott, örök ellenzékiségre ítélt polgári politizálással és a magyar kormányzat revíziós
politikájával való nyílt szembefordulás – dilemmái mindenesetre egyre inkább
közrejátszottak a fiatalok ideológiai és politikai formálódásában. Hiszen éppen ebben az
időszakban kezdődtek konfliktusaik az idősebb generációhoz tartozó „konzervatív” körökkel,
amelynek tagjai a csehszlovákiai magyarság legerősebb pártjához, az Országos
Keresztényszocialista Párthoz kötődtek.273
Hozzá kell azonban tenni, hogy az OKP is tagolt volt, hiszen szlovák papjai például a
Néppártból jöttek, amely szociálisan nem volt feltétlenül maradi politikai alakzat. S a
„konzervatív” jelző a fiatal, mentalitásában egyre inkább baloldali irányba tájékozódó sarlós
nemzedék OKP-val szembeni álláspontjára utal, ami persze sok esetben valóban a generációs
különbségekből fakadt.
A nemzedék ilyen jellegű konfliktusai 1927-től az ideológiai változásokkal
párhuzamosan erősödtek. Politikai nézetkülönbségek már a liptószentiváni tábor
megrendezése kapcsán is felmerültek – amelyhez Szent-Ivány József, a csehszlovák
kormánykörök felé is kapcsolatokat építő nemzeti párti politikus biztosított helyszínt saját
Tátra-alji birtokán. Balogh Edgár így emlékezik vissza a kialakult konfliktusra: „A
liptószentiváni tábor hírére ellenakcióba léptek. Valaki magához hívatott, s közölte velem egy
prágai szállodában, […] hogy játékaimat megelégelték valahol. Tábort verni éppen Szent-
Iványi birtokán, aki a csehekkel paktál, egyenesen árulás. Állítsam le azonnal az egészet.”274
273
Boross Zoltán a vele készített interjúban így ír a mozgalom politikai irányultságáról: „Szent-Iványival teljes
konszenzusban éltünk, amit legjobban jellemez, hogy a Szentiváni Kúriára csak a sarlósokat és a magyar írókat
hívta meg, senki mást a diákság közül, valamint Móricz Zsigmondot. […] A pártok közül a Magyar Nemzeti
Párttal jó viszonyt tartottunk fenn, ez haladó progresszív polgári párt volt. A keresztényszocialista pártot erősen
klerikális beállítottsága miatt nem szerettük. A vallás nekünk magánügy volt. […] Mindig a nagy latifundiumok
megtartására alapozott politikát láttuk Szüllő Gézának és társainak a megnyilvánulásában, ami ellen mi
küzdöttünk. Szerettük volna, hogy Magyarországon legyen egy becsületes földosztás és azé legyen a föld, aki
megdolgozza. Szüllővel ebben a kérdésben soha nem értettünk egyet.” Vendégségben Masaryknál, id. m. 30–31. 274
Balogh Edgár: Hét próba, id. m.32.
76
Miközben Balogh visszaemlékezésében a „konzervatív” körök – vagyis az OKP, valamint a
„hivatalos” Magyarország – irányából indított rendszeres ellenakciókat emelte ki, Boross
Zoltán a vele készült interjúban azt is hangsúlyozta, hogy ezeknek a feszültségeknek a nagy
részét a magyar polgári pártok vezetőinek a szociális reformoktól való elzárkózása okozta.
Ehhez ugyanakkor hozzá kell tenni, hogy mindez egyben generációs probléma is volt, hiszen
a keresztényszocialisták programjában is jelen volt a szociális problémák megoldása
természetesen más eszközökkel. Boross szerint ezek az ellentétek nagyon gyakran a
politikusok személyiségétől függtek: „Szüllővel vitáztunk minden reformot ellenző általános
konzervatív magatartása miatt, tiszteltük viszont európai műveltségét. Ha Pozsonyban járt,
mindig felkeresett minket. Esterházy Jánossal mindig egyetértetünk, reformpolitikusnak
tartottuk.”275
Ugyanakkor azt is hangsúlyozni kell, hogy a Horthy-korszakhoz köthető
magyarországi „hivatalos” álláspont alatt a konzervatív nemzeti-keresztény kurzust hirdető
korabeli kormánypárti politikát értjük. Meg kell jegyezni azonban, hogy ez az átszivárgó
magyarországi eszmerendszer sem volt soha egységes teljes egészében, hiszen a
konzervativizmus különféle árnyalatait foglalta magában. Ráadásul a magyarországi
kormánypárt baloldalán folyamatosan jelen volt egy liberális blokk, míg a jobbszárnyon a
jobboldali radikálisok helyezkedtek el, akik azután az 1930-as években megerősödtek.276
Balogh úgy emlékezett, hogy bár valóban szimpatizált a reálpolitikus Szent-Iványval,
ebben az is közrejátszott, hogy az MNP elnöke a fiatalok akcióját soha sem korlátozta.
Boross Zoltán a Szent-Ivány Józseffel kialakított pozitív kapcsolatokat Baloghnál is
fontosabbnak tartotta, s már-már idealizálta azokat.277
A Boross Zoltán által kialakított képet
árnyalja Balogh Edgár Szalatnai Rezsőhöz írott levele 1927-ből. A politikussal való
szembekerülését ebben azzal magyarázta barátjának, hogy ő egyáltalán nem áll a sérelmi
politika oldalán: „Látod, március 15-én nem csekélyebb öreggel kerültem szembe, mint Szent-
Iványval, aki hibáztatta, félórás beszédében azt az emberies magyarságot, melyet mint a
diákság egyik vezetője, ez ünnepi alkalomkor, a himnusz és a Szózat könnyes perceiben, a
Kossuth-nóta 60 torokból felszakadó dübörgése után ajkamra mertem venni. Nem tagadom el
275
Azt azonban hozzá kell tennünk, hogy Esterházy csak 1932-től vált az OKP vezetőjévé. A Sarló pedig ekkor
már elindult a felbomlás útján. Boross Zoltán: A felvidéki magyarság, id. m.16. 276
Ehhez ld. Romsics Ignác: Magyarország története a XX. században. Osiris Kiadó, Budapest, 2010, 222–235;
Uő: A Horthy-rendszer jellegéről. Elitizmus, tekintélyelv, konzervativizmus.
Rubiconline.http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/a_horthy_rendszer_jellegerol_elitizmus_tekintelyelv_konze
rvativizmus. (2017. 09. 18.) 277
Boross Zoltán: A felvidéki magyarság, id. m. 17.
77
senki előtt magamat.”278
A fiatalokban tehát már ebben időszakban felmerült a saját politikai
irányvonal kialakításának a gondolata. S bár közel álltak Szent-Ivány politikájához, vele sem
tudtak és nem is akartak teljes mértékben azonosulni. A gombaszögi tábor megrendezése
előtti időkből Balogh is utalt a Magyar Nemzeti Párthoz való közelségre, de hivatalos
csatlakozásról és a párt programjának maradéktalan elfogadásáról a fiatalok körében nem
esett szó ebben az időszakban sem. 279
4.6. Az első ideológiai és politikai konfliktusok
Ahogyan arra már utaltunk, a prágai, brünni és pozsonyi egyetemet lassan befejező,
fiatal magyar értelmiségiek Balogh Edgár körül szerveződő csoportja példaképnek 1927-re
három olyan személyiséget választott magának, akik Magyarországon a népi eszmeiség
oszlopainak számítottak, és a „hivatalos” keresztény nemzeti konzervatív kurzussal ellentétes
irányvonal szimbolikus személyiségeiként éltek a köztudatban. Ady, Móricz és Szabó Dezső
a magyarországi népi mozgalom számára is meghatározó „klasszikus triászt”, a modern
magyar irodalomnak a magyar nép és nemzet iránt legelkötelezettebb három képviselőjét
Balogh minden bizonnyal a mozgalom népi kezdeteinek és talapzatának hangsúlyozására
választotta. A modern magyar irodalom vezéralakja, az 1919 januárjában meghalt Ady Endre,
a magyar nemzet nagy történeti és népi témáit a korszak legmagasabb szintjén feldolgozó
költő sokak számára a modernitás zászlaja volt. Az egész két világháború közötti magyar
szellemi életben megkerülhetetlen népi tekintélynek számító Móricz Zsigmond, valamint a
Trianon utáni magyar nemzeti életérzést szuggesztív módon irodalmi formába öntő Szabó
Dezső részben Ady forradalmi próféciáinak, az összeomlás tragédiáját előre látó vízióinak a
következményeit, részben viszont a túlélés heroikus teljesítményét ábrázolták. Műveik együtt
a korszak kisebbségi magyar alternatíváit mérlegelő pályakezdő, a baloldali és népi
gondolathoz közelálló csehszlovákiai magyar értelmiségiek számára biztos kiindulópontot
jelentettek.
Aligha véletlen, hogy a triász az erdélyi magyar fiatalok számára is a legfontosabb
278
MTA Kézirattár Szalatnai Rezső hagyatéka. Balogh Edgár levele Szalatnai Rezsőhöz (1927. III. (1?8.) Ms
4251/114. 279
„Soha, egy szóval nem volt szó arról, hogy belépjünk a Magyar Nemzeti Pártba, vagy hogy elfogadjuk annak
konkrét programját, viszont szabad fejlődésünk elvével megfért az alkalmi együtt menés mindazokkal, akikkel
bizonyos vonatkozásban és adott méretig egyetértettünk.” Balogh Edgár: Hét próba, id. m. 88.
78
szellemi-irodalmi- politikai referenciát jelentette.280
Balogh Edgár véleménye szerint ez
egyfajta alapot vagy egységesen elfogadható programot is jelentett a különböző társadalmi
osztályokból érkező sarlós fiatalok számára: „Ady Endre magyar próféciáit, Móricz
Zsigmond művészi parasztidézését és Szabó Dezső mozgósító szenvedélyét kötöttük egybe így,
s kapcsoltuk a mi népi elképzeléseinkhez.”281
Balogh Edgár szerint a három író azért válhatott
közös példaképükké, mert nem valamilyen öncélú irodalomszemléletet képviseltek, hanem
életüket és műveiket összekötötték a társadalmi problémákkal, felismerve az értelmiségi
cselekvés, az írás társadalmi jelentőségét.282
Kovács Endre 1938-ban megjelent elemzésében a sarlós generáció érdeklődésének
megújulásában és a népi gondolat melletti elköteleződésben szintén fontos szerepet
tulajdonított a triász hatásának: „Azok a fiúk, akik odahaza gyermekségük elementáris erejű
élményét egy-egy szomorúan megbénult magyar dzsentri vagy hivatalnoki sors pusztulásában
szerezték, de akikben az élet akarásának, továbbépítésének vágya erősebb volt minden
meditációnál, csak természetes, hogy érdeklődésük egész hevével csaptak le azokra a
jelenségekre, amelyek az új magyar kérdés lehetőségét sejtették velük. Ilyen jelenségnek
mutatkozott a megújhodott modern magyar irodalom, az Ady –Móricz –Szabó Dezső által a
magyar kultúréletbe szivattyúzott új magyar népiesség.”283
A mozgalomra az írói triász mellett Bartók Béla, valamint Kodály Zoltán népi-
paraszti gyökerekből is táplálkozó új magyar zenei világa szintén hatással volt. A
kiválasztott példaképek és minták hatása többnyire közvetve érvényesült. S bár Szabó Dezső
a mozgalom vezetőivel szoros kapcsolatban állt, a Balogh Edgárék által képviselt álláspont
mentes volt a Szabó Dezső-féle faji-nemzeti koncepció túlzó motívumaitól.284
Egyedül
Móricz Zsigmonddal sikerült élő, hosszú távú kapcsolatot kiépíteniük.
Ennek kezdetei a mozgalom regös időszakáig nyúlnak vissza, amikor a fiatalok
kérésére A Mi Lapunk-ban megjelent Móricz cikke ifjúkori vándorélményeiről. A Szent
György Kör ifjúsága szervezte meg Móricz Zsigmond 1927. évi csehszlovákiai előadó-
körútját, aki Komáromon kívül Érsekújvárra, Lévára, Losoncra, Rimaszombatba, Rozsnyóra,
valamint Pozsonyba is ellátogatott. Felvidéki útját követően pozitív hangnemben nyilatkozott
280
Ehhez ld: Cseke Péter: Sorskérdések hálójában. Ady, Móricz és Szabó Dezső hatása az Erdélyi Fiatalokra.
Kortárs online, 2009/4. http://www.kortarsonline.hu/archivum/2009/04/sorskerdesek-halojaban.html (2018. 02.
06.) 281
Uo. 46. Balogh Edgár véleménye szerint ez egyfajta alapot vagy egységesen elfogadható programot is
jelentett a különböző társadalmi osztályokból érkező sarlós fiatalok számára. 282
Uo. 52. 283
Kovács Endre: A Sarló. In: Borsody István (szerk.): Magyarok Csehszlovákiában, id.m. 179. 284
Ebben komoly szerepe volt annak, hogy Szabó Dezső csehszlovákiai hatása nem kizárólagos módon, hanem
a „klasszikus triászéval” együtt jelent meg. Turczel Lajos: Két kor, id. m. 69.
79
a csehszlovákiai magyar fiatalokról, akikről megjegyezte, hogy „a szlovenszkói magyar
ifjúság az ottani magyarságnak legmegbízhatóbb rétege”.285
Móricz továbbra is fenntartotta a
kapcsolatokat a csehszlovákiai magyar fiatalokkal. 1930 novemberében Pozsonyban tartott
előadást, majd ugyanebben az évben az YMCA meghívása alapján került sor legnagyobb
csehszlovákiai előadására Prágában, ahová a prágai sarlósok kezdeményezésére érkezett. A
fiatalokkal 1938-ig, illetve a Kelet Népén keresztül a bécsi döntések után is fennmaradtak az
író személyes kapcsolatai286
Ezzel együtt kezdettől fogva, vitathatatlanul Ady gyakorolta a legnagyobb hatást a
felvidéki egyetemi magyar ifjúságra.287
Boross Zoltán szerint Ady jelentőségét főként a
„kiszolgáltatott” magyar nép helyzetére történeti keretek közt rámutató versei adták:
„Zsebünkben ott volt egy Ady kötet, ezt úgy cipeltük magunkkal, mint a papok a bibliát.
Mindenhol Adyt olvastuk fel. Elnyomott magyar népnek a jajkiáltását véltük felfedezni
Adyban.”288
Balogh Edgár szerint ráadásul az Ady-hatás egyet jelentett a nacionalista
nemzetfelfogás elutasításával, mert az a nemzetközi keretek felé mutatott és a magyarság
sorskérdéseit új megvilágításba helyezte.289
A példaképül választott három személyiség
modern irányvonalat képviselt a hagyományos, „konzervatív” magyarországi irányvonallal
szemben. Emellett a Szent György Körön belül is viták kereszttüzébe került, a nemzeti
irányvonaltól való eltávolodásával a csehszlovákiai magyar és a magyarországi fiatalok
között feszültségeket idézett elő.
Az egyik ilyen Magyarországról érkezett, irodalmi hátterű feszültségre Berzeviczy
Albertnek, a Magyar Tudományos Akadémia elnökének 1927-es támadása nyomán került
sor, aki az Ady-kultusszal összefüggésben azzal a váddal illette Balogh Edgárékat, hogy a
csehek érdekeit szolgálják.290
A konfliktus Balogh visszaemlékezése szerint egyúttal jó
285
Vargha Kálmán: Adalékok Móricz Zsigmond csehszlovákiai útjaihoz és kapcsolataihoz.
http://epa.oszk.hu/02500/02518/00159/pdf/EPA02518_irodalomtortenet_1957_03_313-336.pdf (2018. 02. 07.) 286
Móricz Zsigmond 1927-ben előadókörutat tartott a csehszlovákiai magyarság fontosabb városaiban:
Komáromon kívül Érsekújvárra, Lévára, Losoncra, Rimaszombatba, Rozsnyóra, valamint Pozsonyba is
ellátogatott. Erről ld. Balogh Edgár: Hét próba, 44–45. 287
Boross Zoltán elmondása szerint a diákok ebben az időben Ady követőkre és Ady ellenzőkre szakadtak szét.
Az Ady-hívók számára a költő állandó programmá vált. Az Ady-kultusz antagonistái ugyanakkor a magyarság
megtagadóját, valamint az úri rend elárulóját látták a költőben. Boross Zoltán: A felvidéki magyarság, id. m. 9–
10. 288
Uo. 10. 289
„Ady […]magyarság-problémája segített át bennünket a nacionalizmus kicsinyes körein, s nyitott számunkra
nemzetközi távlatokat. Ady teljes emberré levésünk mestere, magyar emberségünk alakítója volt, irodalmából
szereztük szociális tájékozódásunkat, a szembefordulást minden elnyomással s a teljes élet lobogó szeretetét.”
Balogh Edgár: Hét próba, id. m. 65. 290
Berzeviczy Albert (1853–1936) vallás- és közoktatásügyi miniszterként működött az első Tisza-kormányban.
Később a MTA tagja, majd 1905 és 1936 között elnöke. Az első világháború után Magyarország
kultúrpolitikájának az irányításában is részt vett. Berzeviczy Albertről ld. Gali Máté: Berzeviczy Albert – A
80
apropót kínált ahhoz, hogy a magyarországi fiatalokkal együttműködve lépjenek fel Ady
mellett.291
1927-ben valóban több irányból érte támadás a fiatalokat Ady miatt. Horváth
Ferenc például a Magyar Újság 1927. november 1-jén megjelent számában Felelet a
komáromi Ady-támadásra címmel közölt cikkében arról írt, hogy a komáromi bencés-rendi
Hajdú Lukács nevű tanár és irodalomtörténész Ady Endre költészete kapcsán egy szerzői est
programjának a keretén belül „megvádolta a magyar akadémikus ifjúságot, hogy megtagadja
nemzete tiszta tradícióit idegen gondolatok kedvéért”.292
Ezt követően, november közepén a
brünni Corvinia diákegyesület meghívásában előadó Jankovics Marcell, aki egyébként a
pozsonyi Toldy Kör elnöke, valamint az MNP alelnöke volt, szintén a magyar ifjúság
irodalmi eszményeit kritizálta, s ezt nyíltan összefüggésbe hozta a világnézeti és politikai
problémákkal: „A szónok azonban – minden félreértést elkerülendő – kifejtette, hogy az
irodalmi nevek alatt folyó harc ellen valójában mi a kifogása. Az, hogy vele jár a » a mai
idők által ezerszer fölvetett romboló jelszó, a világnézeti kérdésnek nevezett probléma […] –
az, hogy hová húzzon a magyar ifjúság? Hajoljon az úgynevezett általános emberi irány felé,
vagy kövessen megalkuvást nem ismerő nemzeti irányt?”293
Itt Balogh Jankovicsnak
valószínűleg a brünni Kazinczy Ferenc emlékünnepségen elhangzott beszédére utalt, ahol a
Prágai Magyar Hírlap beszámolója alapján záróbeszédében az ifjúságot „az összes magyar
szellemi értékek megbecsülésére és a nemzeti érzés ápolására hívta fel”.294
Balogh Edgár Szalatnai Rezsőhöz intézett leveléből az is kiderült, hogy a
magyarországi eredetű irodalmi és ideológiai feszültségek már 1927 elején kirobbantak. A
februári levél szerint Balogh Edgár számára komoly dilemmát okozott az Ady Endre és
Móricz Zsigmond elleni ottani támadás, hiszen erre hivatkozva utasította el Szalatnai
Rezsővel tervezett közös budapesti útját, kiemelve a konzervatív Magyarország irányában
érzett bizalmatlanságát: „Tehát Pestre, sajnos, most együtt nem mehetünk. Mert Pesten olyan
államba botolnék bele, melyet minden új belátáson és józanságon keresztül mégis csak
márványarcú miniszter. Szépmíves Kiadó, Budapest, 2017; Berzeviczy Albert: Búcsú a Monarchiától.
Berzeviczy Albert naplója (1914-1920). (Gali Máté összeáll.) Helikon, Budapest, 2015. 291
„… hivatást számított, id. m. 19–20. 292„Mert Adyban nem a dekadenciát, a rebellizmust és az elhallást szeretjük, hanem az emelkedett, a rossz
múltat romboló európai magyarságot. Kegyetlenül igaz tárgyilagosságát, mely nem gyáva fölfedni a múlt, a volt
magyar élet sok nagy bűnét. Szeretjük Adyban a tiszta, emelkedett humanizmust, mely a legteljesebben
összeolvad magyar fajtájának féltő szeretetével kétségbeesett fölhördülésében a háború embertelensége miatt.”
Horváth Ferenc: Felelet a komáromi Ady-támadásra. Magyar Újság, 1927. november 1. 28.293
Balogh Edgár: Hét próba, id. m. 69. 294
Az idézet így folytatódik: „Ha a nagy nemzetek, mint az angolok és az olaszok nem adnak le ifjúságuk
hatalmas revervoárjából semmit idegen célok szolgálatába, a kis magyar nemzet ifjúságának egy szívvel és
lélekkel kell a magyar nemzeti eszmék szolgálatába állnia.” A magyarság egyetemes ünnepévé magasztosodott
a spielbergi börtön rabjának, Kazinczy Ferencnek brünni emlékünnepe. Prágai Magyar Hírlap, 1927. november
15. 4.
81
betegen, bolondosan, bűnösen szeretek. S ez a konfliktus sok az én gyengeségemnek. Most
nem is tudnék oda menni. Ahol Móricz Zsigmondot árulónak nevezik. És Berzeviczyék Adyt
akarják leócsárolni.”295
Fentiek igazolták, hogy a fiatalok körében a magyarországi népi ideológia hatása
szoros összefüggésben állt kisebbségi helyzetükből fakadó állampolgári dilemmáikkal, és
Magyarországhoz fűződő viszonyuk ambivalenciáját is felerősítette. Magyarországtól való
„eszmei” távolodásuk különösen megterhelő volt kisebbségi magyarokként, hiszen
helyzetükből fakadóan Csehszlovákiával is komoly ellentétbe kerültek: „Itt legalább a
végsőkig teljes harmonikus lelkemmel gyűlölhetek, mert akiket gyűlölnöm kell
gondolkozásomból kifolyólag, azokat az esztelen érzelmességem is vakon gyűlöli. Mert ütnek,
az apámat öreggé, reszketőssé, idegessé nyomják s társaimat is, engem is éheztetnek. S a
nemzetemet nyomják. Bizony, szeretnék néha veled cserélni, akinek már igazán mindegy, mi
történik Magyarországgal, mi nem.”296
Balogh Edgár leveléből az is kiderült, hogy míg
Csehszlovákia fölött érzelmektől mentesen és benső meghasonlás nélkül mondhatott ítéletet,
amelyre a legfőbb indokot családja és saját szociális helyzete szolgáltatta, addig
Magyarországhoz egyszerre érzelmi szálak fűzték, azonban az anyaországi konzervatív
kurzussal nem tudott azonosulni.297
Azt azonban mindenképp látnunk kell, hogy Balogh szélsőséges megoldásokra hajló
gondolkodása szintén közrejátszott véleménye formálódásában. Erre utal a következő levél
tartalma, amely rámutat, hogy Szalatnai Rezső elfogadhatatlannak tartotta Balogh
Csehszlovákiával szemben megfogalmazott túlzásait, s talán politikai ambícióit is
nehezményezte.298
Ez alapján kettejük között már ebben az időszakban is sor került kisebb
ideológiai indíttatású konfrontációkra, jelen esetben a nemzeti és az állampolgári identitás- és
295
MTA Kézirattár Szalatnai Rezső hagyatéka. Balogh Edgár levele Szalatnai Rezsőhöz (1927. II. 15.) Ms
4251/113. Vö: „Szinte meg kellett volna köszönnünk Berzeviczynek, amiért maga ellen ingerelte a pestieket és
szegedieket, debrecenieket és miskolciakat, pécsieket és soproniakat, az egész Horthy-Magyarország egyetemi
hallgatóságát, s ilyen tökéletes kihívással mozgósított a maga országában egy egész nemzedéket a Budapestről
hátba támadott szlovenszkói és erdélyi Ady-hívők védelmére.” Balogh Edgár: Hét próba, id. m. 75–76. 296
Itt Balogh valószínűleg arra utalt, hogy Szalatnai csehszlovák állampolgárként nem szembesült azokkal a
lojalitásproblémákkal, mint a Sarló vezetője, aki bizonytalan állampolgársága miatt Magyarország felé is
tájékozódott. MTA Kézirattár Szalatnai Rezső hagyatéka. Balogh Edgár levele Szalatnai Rezsőhöz (1927. II.
15.) Ms 4251/113.
297
Uo. Vö: Balogh Edgár: Hét próba, id. m.70.
298
Balogh Edgár ugyanis következő írásában igyekszik megmagyarázni barátjának, hogy tévedett, amikor
elmarasztalta őt előző levelében: „Ne érts engem félre. Hogy mondhattad ki azt a vádat múltkori leveledben,
hogy a támadó cseh gazemberséggel egy színvonalra, gazemberes kuruc túlzásba estem. Hiszen ismersz.
Gyűlölöm azokat, akik minket nyomnak, űznek, de ha politikai pályafutást ambicionálok is, tudom, hogy
eredményes magyar harc nem a sovinizmust válaszoló ugyanolyan sovinizmus, hanem a cseh nemzeti
impériumot tönkretevő, agyonütő magas emberi eszme harca.” MTA Kézirattár Szalatnai Rezső hagyatéka.
Balogh Edgár levele Szalatnai Rezsőhöz (1927. II. 15.) Ms 4251/113
82
lojalitásformák terén.299
Mindezek alapján feltételezhetjük, hogy Szalatnai ebben az
időszakban lojálisabb volt Csehszlovákia iránt. Az azonban egészen biztos, hogy elutasította
azt a fajta szélsőséges gondolkodást, mely Balogh Edgárt gyakran túlzó kijelentésekre
vezette: „Tehát ne vedd rossz néven, ne értsd félre, ha a gyűlölet nemes értelmű hangját sem
rejtem véka alá. Mert ezt a cseh-demokráciát, ezt a kisebbség-kínzást gyűlölöm. És ne
furcsálld, ha szinte haragszom mindenkire, aki nem a magyar szomorú jelenből indukálja fel
az új világot, hanem az emberség irrealizmusából talajtalan valótlanságból akarja dedukálni,
tehát magyar nemzetfanatizmusa, tüze, természetes hajtóereje nincs. Játszik elvont
szépségekkel, ahelyett, hogy magyar vággyal ostromolná reálisan a mai helyzetet, de úgy
hogy a cél istenes, tiszta legyen.”300
Ebben a kettősségekkel teljes helyzetben jelentette az új
megoldást az összefogás a népi irányvonalat követő magyarországi diáksággal.301
1928 májusában került sor a budapesti Ady-estre, melynek kezdeményezője Balogh
Edgár és a Szent György Kör fiataljai voltak.302
A kapcsolatokat az Eötvös Kollégiumon
keresztül tartották fenn a budapesti egyetemista körökkel, ahová a rozsnyói származású
a „sarlósok budapesti követének“ is nevezett Vass Lászlónak közvetlen bejárása volt, s aki a
pesti egyetemen végezte tanulmányait.303
Miután a fiatalok kiadták az Eötvös Kollégium előkészítő-bizottságának körlevelét, a
rendezvényt olyan diákalakulatok támogatták, mint a Fábián Dániel irányítása alatt működő
pesti Bartha Miklós Társaság vagy a szegedi Bethlen Gábor Kör.304
A Felhívás a magyar
299 Uo.
300
MTA Kézirattár Szalatnai Rezső hagyatéka. Balogh Edgár levele Szalatnai Rezsőhöz (1927. III. 18.) Ms
4251/114. 301„A csehszlovák kormányzat – Masaryk polgári demokráciája – naponta kompromittálta fiatalságunk s
népünk előtt a humanizmus jelszavait. Ez is a pesti nacionalisták malmára hajtotta a vizet. Egyetlen mentő
ötletünk maradt. Nekünk is fel kell vennünk a kapcsolatokat Magyarország ifjúságával, mégpedig a
Burschenschafter-sapkások népi ellenzékével, hogy […] Budapesten adhassuk vissza a tromfot.” – jegyezte meg
Balogh. (Balogh a Burschenschafter-sapkások megnevezéssel minden bizonnyal a bajtársi szövetségek alá
tartozó magyarországi fiatalokra utalt, akik német mintára tányérsapkát viseltek – B. I.). Balogh Edgár: Hét
próba, id. m. 70. 302
Az Ady-est rendezőbizottságának tagjai voltak Aradi Zsolt, Mohácsi Endre, Balogh Edgár, Kertész Dániel és
Vass László. Vass László életrajza, és mint a Sarló budapesti követének tevékenysége. DS. X. 86. 139. 1-3. Vö:
„A Sarló fontos és rendkívül sikeres rendezvényének tekinthető, hogy 1928 tavaszán, Budapesten az Eötvös-
kollégisták, a szegedi Bethlen Gábor Kör és a Híd folyóirat köré tömörült székely diákok közreműködésével
megszervezték az »Ezer magyar diák« Ady-estjét. Erre az alkalomra megjelentették Szabó Dezső, Móricz
Zsigmond, Kodály Zoltán, Féja Géza, Kodolányi János, Erdélyi József és több más író bevonásával Ady Ifjú
szívekben élek című röpiratát.” Vígh Károly: A felvidéki Sarló, id. m. A röpirat Ady Ifjú szívekben élek c.
verséről kapta a nevét, amely szintén szerepelt a szövegben. A röpirat feldolgozásáról ld: Tasi József: Az 1928-
as Ady röpirat. Adalékok a népi írók mozgalmának történetéhez.Magyar Könyvszemle, 1982/3.
http://epa.oszk.hu/00000/00021/00317/pdf/MKSZ_EPA00021_1982_98_03_230-247.pdf (2017. 11. 07.) 303
Vígh Károly: A felvidéki Sarló, id. m. 304
A Bartha Miklós Társaság 1925-ben megalakult budapesti diákszervezetként működött. Vezetője Fábián
Dániel volt. A szervezet 1928 őszétől irodalmi alosztályt, szociálpolitikai bizottságot és falubizottságot
működtetett, vitaciklust rendezett, majd 1929-től megindította az Új Magyar Föld c. lapot. Borbándi Gyula: A
83
diákalakulatokhoz c. körlevél a rendezvény célját, az új nemzedék egyetemes vállalkozását
emelte ki. Ez egyet jelentett Magyarország megújításával a népi eszme megerősítése révén, s
a középosztálynak a munkásság és a parasztság sorsa iránti felelősségvállalás tudatosításával.
Ez a népi értelemben vett nemzettudat ugyanis a magyarság összetartozásának új módját is
jelentette.305
Az ünnepségen Szabó Dezső és Juhász Gyula is szerepelt. Az Ady-esten a
csehszlovákiai Győry Dezső üdvözölte a magyarországi fiatalokat, Erdélyből pedig Jancsó
Béla vett részt a rendezvényen.306
Balogh Edgár az ünnepség előtt pár nappal Nansen-
útlevelének (hontalan útlevelének – B. I.) a lejárása miatt kénytelen volt hazautazni.
Visszaemlékezése szerint a rendezvényt megelőzően Teleki Pál Padányi képviselő
közvetítésével magához kérette, ő azonban az általa feltételezett következményeket
mérlegelve nem vállalta a találkozást.307
A mozgalmi éveket megelőző öregcserkész periódusra (1925–1928), az új nemzedék
eszmei és politikai tájékozódására többek között az első kisebbségi generáció gyermekkori
élményei, a főhatalomváltással együtt járó társadalmi pozícióvesztés, valamint az állam
nacionalista törekvései voltak hatással. Az ifjúságnak a családjaikban megtapasztalt szociális
létbizonytalanság mellett szembesülnie kellett az oktatási rendszer hivatalos államideológia
által kijelölt tananyagával. Ez igen erősen meghatározta a fiatalok nemzeti identitásának
a kialakulását ideológiai és politikai tájékozódásukat, megszerveződésük keretét, melyet
kezdetben erősen áthatott a kisebbségi missziós öntudat. A fiatalok hivatástudata a népi
gyökerek felfedezésével párosult, amely összefüggött a falun élő csehszlovákiai magyarság
magas számával. Ebből kifolyólag a fiatalok egyik fontos célját a magyar nép felemelése és
az új értelmiség kinevelése jelentette. Ehhez jelentett segítséget a regölés az öregcserkészet
magyar népi mozgalom. A harmadik reformnemzedék. Püski, Budapest, 1989, 121–125; A Bethlen Gábor Kör
előzményei még a Kolozsvárott 1902-ben megalakult egyetemi-körhöz nyúlnak vissza, amely Trianont
követően Szegedre került. A szegedi protestáns egyetemi hallgatók által 1921-ben (újjá)alakították, majd 1928-
tól a társadalmi reformok iránt érdeklődő elit vitaklubjaként működött a mozgalom. Elnöke Buday György volt.
1928-tól tanyajárásokat, majd 1929-től agrársettlement mozgalmat szerveztek Magyarországon. Uo. 184. 305
Balogh Edgár: Hét próba, id. m. 77. 306
A rendezvényhez írásaival ezenkívül hozzájárult Kodolányi János, Erdélyi József, Féja Géza, valamint
Móricz Zsigmond. Uo. 81; Tasi József: Az 1928-as Ady röpirat, id. m. 307„Visszariadtam, s szabódni kezdtem. Nem, tévedés, az egész Ady-ügyben másoké a szó, én csak
belekapcsolódtam, és már jár is le a Nansen-útlevelem. […] Kölcsönös udvariasság, Padányi Géza elköszön, s
én tudtam: attól a pillanattól kezdve nem vehetek részt többé semmiben.” Balogh Edgár: Hét próba, id. m. 84. A
pozsonyi rendőrkapitányság 1928. április 24-i jelentésében, melyet a csehszlovák belügyminisztérium pozsonyi
osztályára adott be a pozsonyi német és magyar szervezetekről, szintén megemlítette az Ady-vitákat, valamint
hangsúlyozta a Szent György Kör néprajzi munkáját. Arról is számot adott, hogy „munkájukra […] Pesten
panaszok is hallatszanak, ezért a tanítók bevonását is tervezik ebbe a munkába”. DDM SGy. Rendőrségi
bizalmas jelentések a Sarlóról, a sarlósokról, a Szent György Körről és csehszlovákiai Magyar írókról, az első
Csehszlovák Köztársaság idejéből. Szarka László kutatásai Csehszlovákiában a sarlósok után. DSX. 86. 1198.
1–8. Slovenský národný archív (tovább SNA). A belügyminisztérium pozsonyi osztálya. Pozsonyi német és
magyar szervezetek gyanús akciói. sz. 9843/28/eln. 1928. ápr. 24.
84
keretein belül, amelyet az 1920-as évek második felében már a főiskolai és egyetemi
központokból, tehát Pozsonyból, Prágából és Brünnből koordinált a Szent György Kör
ifjúsága. A fiatalok gondolkodását, eszmei tájékozódását ebben az időszakban a népiség
mellett a keresztény filozófia is áthatotta még, amelyre ugyancsak erős hatást gyakorolt
a cserkészet. A családi és iskolai formák bizonytalnságai miatt ez adta a fiatalok
megszerveződésének legfontosabb keretét a mozgalmi éveket megelőzően. Ugyanakkor az
ifjúság gondolkodásában a társadalmi és politikai szerepvállalás mellett már megjelent a
„szabad gondolkodás“ igénye, a csehszlovák és a magyarországi kormánypolitika
kiszolgálásának az elutasítása. Ez igen gyorsan, már ebben a korai szakaszban konfliktusokat
teremtett a közösségen kívül és a fiatalok között is.
A Magyarországgal kialakult feszültségek egyik kiindulópontját jelentette az ún. Ady-
vita, amely összefüggött a fiatalok eszmei tájékozódását meghatározó Ady–Móricz–Szabó
triásszal. A példaképek legfontosabb tagja Ady Endre volt, akihez a konzervatív magyar
kormánypolitika kritikus véleménnyel viszonyult. A fiatalok között a csehszlovák államhoz
való lojalitás, illetve a nemzeti identitás kettősségei teremtették meg az első konfliktusokat.
Itt kell említeni a mozgalom két főszereplőjének, Balogh Edgár sarlós „vezérnek“ és
a szociáldemokrata irányultságú Szalatnai Rezsőnek a vitáját, amely már 1927-től megindult.
Miközben Balogh elhatárolódott a csehszlovák állammal való bármiféle együttműködéstől,
Szalatnai Rezső sokkal lojálisabbnak mutatkozott Csehszlovákia iránt.
85
5. Szocializmus, népszolgálat, konföderációs elképzelések
5.1. A szocialista orientáció kezdetei. Gombaszög ideológiája
A következő rész a sarlósok mozgalmi időszakának a kezdeteiről értekezik, azokról az
1928 és 1929 közötti évekről, amelyek a cserkész időszak túllépését, a Sarló mozgalom 1928.
évi megalakulását és a szocialista orientáció kezdeteit jelentették a fiatalok számára. Ebben
az időszakban a regölést idővel felváltotta a nemzedék intézményi megalapozásának az
igénye, amely már nemzetközi kapcsolatépítéssel és egy „nemzetek fölötti” dunai
konföderáció utópisztikus elképzelésével társult.
A cserkészet keretei egyre szűkösebbé váltak a Balogh Edgár körül csoportosult
egyetemista fiatalok számára, s 1928-ban nyilvánvalóvá vált, hogy önálló szervezeti,
mozgalmi kereteket kell kialakítaniuk.308
Jól jelzi ezt a váltást, hogy a szocialista eszmékhez kapcsolódó témakörök 1928-ban
egyre gyakrabban jelentek meg a sarlósok írásaiban. Jócsik Lajos például A Mi Lapunk 1928.
márciusi számában a népi rétegek egyenjogúsítására vállalkozó értelmiségi nemzedék
iránytűjének nevezte a szocializmust.309
A szocialista érdeklődést tehát a fent már említett regösjárások tapasztalatai alapozták
meg. A Szent György Kör keretein belül 1926 és 1928 között megszervezett terepmunkák
alkalmával 1927–28-ban mintegy 30 regöscsoport által összeállított beszámoló készült.
Ezeket a Szent György Kör begyűjtötte, amely a mozgalomnak a magyarországi fórumokkal,
néprajzos körökkel, pl. a budapesti Néprajzi Múzeummal, Győrffy Istvánnal, Bátky
Zsigmonddal együttműködve, valamint A Mi Lapunk segítségével igyekezett keretet adni.310
308
A falujárások során egyértelművé vált számukra, hogy a legszegényebb rétegekhez tartozóknak az alapvető
megélhetési és foglalkoztatási gondok jelentik az elsődleges kérdést. Ezek megoldása nélkül kevés esély
kínálkozott a szegényparasztságnak és a bérmunkásságnak a nemzeti kulturális közösségbe való bevonására.
Jórészt ez a felismerés, illetve az ebből származó megfontolások ösztönözték a cserkészeket a szocializmus
gondolatvilágának megismerésére, s ez a fajta tájékozódás vezette el őket a szociáldemokrata, valamint a
legálisan és az 1920-as években szintén tömegpártként működő csehszlovákiai kommunista párt által képviselt
politikai programok iránti érdeklődéshez.A két világháború közötti Csehszlovákia baloldali pártjaihoz tartozott a
Csehszlovák Szociáldemokrata Párt, amely az összes csehszlovákiai munkás pártjaként határozta meg magát,
valamint a Csehszlovák Kommunista Párt, amely a II., majd a III. Internacionálé pártjaként kezdettől fogva jó
kapcsolatot ápolt a szovjet bolsevik-kommunista párttal. A szocialista irányvonalat követő pártok közül még
meg kell említeni a polgári blokkba sorolható Beneš-féle Csehszlovák Nemzeti Szocialista Pártot. Kovács Éva:
Felemás asszimiláció. A kassai zsidóság a két világháború között (1918–1938). Fórum Kisebbségkutató Intézet
– Lilium Aurum, Somorja – Dunaszerdahely. http://mek.oszk.hu/02300/02384/02384.pdf (2017. 02.06.) 309
Jócsik Lajos: Népi kultúra. (Befejezés.) A Mi Lapunk, 1928/3. 56–57. 310
DDM SGy. Balogh Edgárral készült interjúk. Balogh Edgár visszaemlékezése a szlovákiai cserkész-
regösmozgalomról, magyarországi kapcsolatairól és a Sarló-mozgalomba való átnövéséről. DSX. 85. 31.1-2. A
86
A szociográfiai terepmunka igényességével megszervezett felmérések során a fiatalok
közvetlen kapcsolatba kerültek a dél-szlovenszkói és kárpátaljai magyar falvak népével.
Jócsik a Sarló időszaki röpiratának első számában, a Vetés lapjain 1928 augusztusában a
fiatalok szociális öntudatának kialakulását egyértelműen a regösjárásokra vezette vissza,
amelyek során az egyetemisták szembesültek a falusi magyarság életét átható szociális
ellentmondásokkal: nyomorral, stb.311
A fiatalok szociális öntudatának megerősödését a
regösjárásokon kívül további szempontok és hatások alakították.312
Ezek közül érdemes
kiemelni a két világháború közötti, később a magyar nyelvű baloldali, kommunista
gondolkodás kiemelkedően fontos műhelyévé lett kolozsvári Korunk című folyóiratnak a
hatását, melynek már 1927–1928-ban a csehszlovákiai magyar „regösök” is olvasóivá
váltak.313
Az ideológiai tájékozódás változásainak fontos mérföldkövét jelentette a
csehszlovákiai magyar cserkészek 1928. augusztusi, második csapatközi táborozása a
Rozsnyóhoz közeli Gombaszögön. A Sarló történetében és mítoszában azért kapott fontos
szerepet a gombaszögi tábor, mivel itt született meg a szervezeti kerete annak, miként lehet a
cserkészet természet- és falujáró hagyományait, tapasztalatait átgondolt szociográfiai,
fiatalok Mátyusfölde és Csallóköz után Gömörbe és a Sajó-völgyébe vándoroltak. Később pedig a Tiszahát és
Kárpátalja vidékét is bejárták. Jócsik Lajos: Iskola a magyarságra, id. m. Bátky Zsigmond (1874–1939),
Etnográfus és geográfus. 1896-tól a Magyar Néprajzi Múzeum Néprajzi osztályán, majd könyvtárában
működött. 1919-től a Néprajzi Osztály igazgatója. 1926 és 1934 között a Néprajzi Értesítő szerkesztője. 1934-
ben a Történeti Múzeum címzetes főigazgatója. Korszerű gazdasági földrajzi és néprajzi térképeket szerkesztett.
1928-ban Győrffy Istvánnal és Viski Károllyal együttműködött a magyar népművészetet áttekintő összefoglaló
mű elkészítésében. Magyar Néprajzi Lexikon. http://mek.niif.hu/02100/02115/html/1-610.html (2017. 08. 04.) 311
A Vetés a Sarló időközönként megjelenő röpirata volt. Az első szám az 1928. augusztusi gombaszögi
táborozás alkalmából jelent meg Rozsnyón. A második szám kiadására 1928 szeptemberében került sor a
CSMASZ kassai kongresszusa alkalmából. A harmadik röpiratot 1929 áprilisában adta ki a pozsonyi magyar
egyetemi hallgatók MAKK egyesülete. A negyedik számot 1929 szeptemberében az „Érsekújvár és Környéke
Magyar Akadémikusainak Köre” adta ki az 1929. évi érsekújvári kongresszus alkalmából. Vetés, 1929.
szeptember, 16; Jócsik Lajos: Az első gömöri regösjárás. Vetés, 1928. augusztus, 8.
A szocialista tájékozódásban természetesen nem szabad figyelmen kívül hagyni a szocialista szakirodalmat,
mely meghatározó volt a sarlósok számára: „[…] olvastuk a szocialista irodalmat: Gorkij, Ernst Glazer, Upton,
Sinclair, Barbusse, Romain Roland, André Gide, Gladkov, Solohov írásai mély ágyat vetettek ki világnézetünk
átalakulásában.” Boross Zoltán: A sarló ideológiája, id. m. 313„Már ez időben is olvastuk a Korunkat. S a Korunkban megjelent folytatásokban Balázs Béla fordításában
egy Nyikoláj Ognyev nevű orosz írónak »Kosztya Rjabjcev naplója« c. regénye. S ebben a regényben, amely
nagyon vonzó volt azoknak, akik akkor még semmiféle kommunista hatás alatt nem voltak, inkább csak haladó
polgári vagy kispolgári hatások alatt – különösen tetszett az, hogy ebben a regényben egy kis szovjet gyermekről
volt szó, vagy iskolásról, aki ráfigyel a falu értékeire, maga is társaival gyűjtöget néprajzi anyagot.” Uo.
A Korunk címmel 1926 és 1940 között Kolozsvárott megjelent „világnézeti szemlét“ Dienes László alapította,
majd Gaál Gábor szerkesztette. Népfrontos szellemű folyóiratként működött. Szlovákiai szerkesztője 1927 és
1939 között Fábry Zoltán volt. 1940-től nem jelent meg, 1957-ben újraindították, azóta is megjelenik. Fónod
Zoltán: A cseh/szlovákiai magyar irodalom, id. m. 168. Azt is meg kell említeni, hogy a hozzájuk eljutott
szovjet irodalmi alkotásokon – pl. Nyikolaj Ognyev regényén – kívül nyugati hatások is érték a fiatalokat a már
említett Wandervogel mozgalom hírei révén. DDM SGy. Balogh Edgárral készült interjúk. Balogh Edgár
visszaemlékezése a szlovákiai cserkész-regösmozgalomról, magyarországi kapcsolatairól és a Sarló-
mozgalomba való átnövéséről. DSX. 85. 31.1-2.
87
falukutatói munka szintjére emelni. A Gombaszög-mítosz erejét jelzi, hogy a pártállami
évtizedekben a Csemadok (Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kulturális Szövetsége) évről
évre itt rendezte meg az állampárt által támogatott központi rendezvényeit. Mint ahogy a 21.
század elején, közel húsz év szünet és privatizációs vita után, 2016 óta ismét Gombaszög vált
a szlovákiai magyar ifjúsági-értelmiségi nyári táborok színhelyévét.
A Sarló mozgalom megalakulásához köthető cserkésztalálkozó programja
mindenesetre jól tükrözte a fiatalok gondolkodásában végbement változásokat. A gombaszögi
tábor hangadói elsődlegesen a regösiskola továbbfejlesztését, ezzel együtt egy új vonal
elfogadtatását jelölték ki fő célként. Szalatnai Rezső 1968-as véleménye szerint ugyanekkor
még szó sem volt a munkásság, illetve a munkásmozgalom tudatos központba állításáról.314
Gombaszög több szempontból is túllépett a korábbi cserkésztáborok spontán vitáin,
hangulatában pedig az egyetemisták mozgalmi „megújhodása” iránti igény dominált. A
hagyományos cserkészet meghaladásához a szociális feladatok kijelölését, s elsősorban a
regöscserkészet rendszeresítését tartották alkalmasnak.315
Szalatnai Rezső már 1929
decemberében úgy vélte, hogy a gombaszögi tanácskozás túlmutatott saját magán, s az egész
csehszlovákiai magyar ifjúság szellemi újszerűségét erősítette fel.316
A tábor vitáinak, az új
program „ideologikus” elemeinek fő irányát a népi vonal mellett a szociális gondok,
feladatok előtérbe kerülése, a szocialista eszmék irányába történő tájékozódás jelentette. Ezt
húzta alá Balogh Edgár harmincöt évvel később megjelent visszaemlékezése is, melyben
megjegyezte, hogy ez az időszak már nem pusztán a népi romantikából táplálkozó
falumozgalmakra épült. Szerinte az önálló mozgalommá vált Sarló életében a szocializmus
irányába tett első lépést jelentette a gombaszögi vita. A magyar nemzeti és a népiségi
gondolat – vagy ahogy akkor Szabó Dezső és mások nyomán sokan nevezeték, a „faji irány”
– mellett egyértelműen jelen volt a népiség meghaladásának a szándéka.317
Mindezt azonban
314„Még szó sem esik valami ösvényről, mely a munkássághoz vezet s vele szolidaritást érzékeltet. Ellenkezőleg:
»A gombaszögi tábor le akarja fektetni a népi gyökerű magyar cserkészet alapjait, hogy a kisebbségi magyar
ifjúság a földből és a faluból őserőt merítve egészséges munkásként állhasson be a haladó kor egyetemes
demokráciájába « – írja a meghívó.” Szalatnay (sic!) Rezső: Gombaszög. Kortárs, 1968. július. 1141. 315
DDM SGy. Szombathy Viktor levele Boross Zoltánhoz 1967. május hó 16-án. A levél tárgya: a Sarló
alapítása Gombaszögön. DSX. 86.5.4. 316„A gombaszögi tábor történelmi pontot képvisel a csehszlovákiai magyar ifjúság fejlődésében. A Sajó
völgyében szétterülő tíznapos táborban fektették le a főiskolai hallgatók a népi gyökerű magyar cserkészet
alapjait, hogy »a kisebbségi magyar ifjúság a földből és a faluból őserőt merítve egészséges munkásként
állhasson be a haladó kor egyetemes demokráciájába«. Gombaszögön változott át a Szent György Kör Sarlóvá,
ott született meg a Vetés, és ott bontakozott ki tisztább képben az egész mozgalom lényege.” Szalatnai Rezső: Új
arcú magyarok. Korunk, 1929. december, 877. 317
Ezt igazolja a Vetés második számában összeállított könyvjegyzék is, melyben az Ady–Móricz–Szabó triász
művei mellett megjelenik például Kassák Lajos munkája vagy Max Beer marxista történész sorozata, valamint
az erdélyi Korunk, illetve a 100 % c. budapesti folyóirat. Ifjúság és irodalom. Vetés, 1928. szeptember, 5–6.
88
véleményem szerint még korántsem tekinthetjük a szocializmus tudatos vállalásának.
Kovács Endre visszaemlékezésében a gombaszögi tábor ideológiáját szintén mint
sokrétegű képletet értékelte. Szerinte ekkor még a „népi eszme” adta a fő irányvonalat: „Az
1928. évi gombaszögi cserkésztábor, ahol a Sarló megszületett, ideológiailag vajmi vegyes
képet mutatott: a faji romantika állott az élen, a népi eszme hevítette a fiatalokat, akik már
olvasgatták Ady verseit, Móricz és Szabó Dezső prózáját, megismerték Bartók és Kodály
gyűjtéseit, ízelítőt kaptak a új irodalom terméséből.”318
Jócsik Lajos a Sarlóról írott
összegzésben ugyanígy azt jegyezte meg, hogy Gombaszögön még a magyar nemzeti-faji
gondolatkör alkotta az egyik fő ideológiai szempontot, amely azonban „korántsem vehető
[…] a völkischsel egyenjelentésűnek”.319
A szerző a fiatalok korabeli „faji” nézeteit
egyenesen szembeállította a jobboldali ideológiákkal.320
A Gombaszögön táborozó
egyetemista cserkészek erős kisebbségi küldetéstudata és a szociális eszmék iránti
rokonszenve mindazonáltal már akkor egyértelműen elhatárolódást jelentett a korabeli
hivatalos Magyarország nacionalista ideológiájától.321
Itt is fontos kiemelni az „önálló” és „szabad” gondolkodás iránti igényt, mely több
eszmeáramlat nehezen nyomon követhető keveredésével járt, s amelyhez szervesen
kapcsolódott a szlovákok és a csehek irányába való nyitottság.322
Az önálló gondolkodás a
belső vitáknak is teret nyitott, amelyek már jól mutatják Balogh Edgár vezető szerepének
felerősödését. Erre utal a gombaszögi tábor egyik főszervezőjeként tevékenykedő Szombathy
Viktor évtizedekkel későbbi levele: „Nagyon szép, komoly elgondolás volt, szép előadások
hangzottak el, az eszme csodálatosan magas volt, dicsérendő szervezőkkel – viszont a fonákja
az volt, hogy sokat békétlenkedtünk, vitáztunk, éheztünk s főleg mennyei mannával traktálta a
tábort Edgár. De Edgárom se nem látott, se nem hallott akkor. Bióval, Rudival (Peéry
Rezsővel és Szalatnaival- B. I.), […] Brogyányi Kálmánnal együtt megszállottként mentették
a nemzetet.”323
Ezek az ideológiai viták és Balogh Edgár tekintélyelvű fellépése többféle
318
Kovács Endre: Korszakváltás, id. m. 80. 319
DDM SGy. Jócsik Lajos: A Sarló életrajza. DSX. 86. 851. 1-4. 320„A fiatalság a nép egészét értette alatta anélkül, hogy ezt más népek ellenében értette vagy érezte volna. A
szűkített jobboldali osztály-nemzet szemlélet ellentételezése volt a faji és a faj, a nép teljességére
értelmezve.”Uo. 321
Uo. 322
„Önállóan akartunk gondolkodni, önállóan cselekedni, anélkül, hogy áruba bocsájtanók magunkat. Győry
Dezső a helyszínen írt versében »szent feloldásnak« nevezi Gombaszöget. S a feloldást nemcsak népünk és
nemzetünk felé kerestük, hanem a szlovákság felé és a csehek felé is..” Szalatnay (sic!) Rezső: Gombaszög.
Kortárs, id. m. 1143. 323
Szombathy Viktor (1902–1987), író, újságíró. A Sarló kezdeti szakaszában kapcsolaban volt a
mozgalommal. A gombaszögi tábor megszervezésében is részt vállalt. 1930 és 1938 között az SZMKE
komáromi körzeti titkára. A Jókai Egyesület főtitkáraként is tevékenykedett. Fónod Zoltán: A cseh/szlovákiai
89
nézet összeütközéséhez vezetett, annak ellenére, hogy ekkortól kezdve senki sem vitatta az
központi szervező és irányító szerepét, s azt az általa kifejtett összetartó erőt, amely már a
táborban is megnyilvánult.
A sarlósok ideológiai sokszínűsége ugyanakkor magával hozta az ideológiai
tisztázatlanságot és az állandóan jelenlévő változatosságot, ami már a gombaszögi tábor
idején is komoly viták forrása volt. Ezt igazolták a Sarló jövőbeli ideológiai profiljára,
szocialista irányvonaláról, a mozgalmi felkészülést, ráhangolódást szorgalmazó táborbeli
vitákról a sajtóban megjelent cikkek is.324
A korabeli cserkészek stílusára jellemző, már-már
biblikus magaslatokba emelt víziók nyilvánvalóan erős ellentétben álltak a száz főnél kisebb
csoport reális lehetőségeivel és a korabeli dél-szlovákiai magyar társadalmi igényekkel.
A szocializmus irányába való elmozdulást a folyóiratokban közölt vitagyűlések témái
igazolják. A gombaszögi viták természetesen a magyar „fajiság”, azaz a magyar nemzeti
egység és megújulás problémáját is új kontextusba helyezték. Ennek lényegét legtöbben a
magyar közösségi megújulás szociális alapokra helyezésében látták. Ez a közös platformot
kereső értelmiségi nemzedék számára az „elnyomott” társadalmi rétegek – a parasztság
mellett a munkások – közötti kapcsolatok elmélyítését jelentette. Meglehetősen utópisztikus
értelmezésükben mindehhez az osztálykülönbségek eltörlésén keresztül vezető úton kellett
volna eljutni. Ez a tézis pedig már a polgár-, illetve kapitalizmusellenesség felé mutatott.325
Az „osztálykülönbségek feloldása” mellett a vitagyűlések másik központi témáját a
magyarság Duna-medencei keretek között elképzelt regionális missziója jelentette. Így
kezdett körvonalazódni a Sarló végleges programja, amely a mozgalom helyét egyértelműen
a cserkészettől balra, a kommunista párt irányába vezető úton jelölte ki.326
Ez a kezdetben inkább érzelmi alapozású és meglehetősen homályos, egy gyökérről
nőtt népi-nemzeti vonal összekapcsolódott a szociális feladatvállalással és a kisebbségi
magyar, id. m. 308–309. Az idézetben említett „Bió”, Peéry Rezsőt, „Rudi” pedig Szalatnai Rezsőt jelölte.
DDM SGy. Szombathy Viktor levele a Sarló gombaszögi alapításáról Boross Zoltánhoz 1967. május hó 16-án.
DSX. 86.5.4. 324
Fiúk. Vetés, 1928. augusztus, 1. 325
Vitagyűlések a gombaszögi táborban, Vetés, 1928. augusztus, 4. 326„A magyar produktív munkában teljesül meg az igazi magyar fajiság, mely nem vérbiológia, nem
névcikornya, hanem maga az egészséges és igaz értelmű magyar demokrácia: egységes munka a magyarság
európai missziójának betöltéséért, a Duna-medencében, ahol vezéri szerepre hivatott.” Uo. De volt aki, mint pl.
Morvay Gyula szlovenszkói magyar író a magyar „fajiságot“ és a szocialista célokat egybe is kötötte
a felszólalásában. Morvay szerint ez az összekapcsolás és a lenini forradalmi eszme elsajátítása alapozhatja meg
a Sarló sajátos ideológiáját. Ugyanakkor az 1919. évi magyar kommünt azért bírálta, mert az nem a magyar
„fajiságból“ nőtte ki magát. Uo.
90
magyarság össznemzeti megújítást célzó missziós tudatával.327
Az első kisebbségi értelmiségi
nemzedék nemcsak a csehszlovákiai magyarság kontextusában, hanem az összmagyarság
viszonyrendszerében is megpróbálta a népi megújulás feladatait értelmezni. Szalatnai Rezső
már 1928 szeptemberében a magyar kultúra decentralizációjának gondolatával foglalkozott,
amely a trianoni megosztottság hátrányaiból kívánt előnyt kovácsolni. Egyúttal a
magyarországi magyarság, valamint a kisebbségi magyar ifjúság jól látható
különfejlődésének első jeleként értékelte ezt az új népi-szociális mentalitást, amelynek fontos
része volt a generációs értelmiségi öntudat.328
5.2. A cserkészmozgalom válsága és a mozgalmi célok újraértelmezése
A sarlósok szocialista irányú tájékozódásával párhuzamosan jelentkeztek azok az
ellentétek, amelyek a csehszlovákiai magyar cserkészek Baloghékhoz képest „konzervatív”
vonala és a mozgalmi megújulást kereső fiatalok között alakultak ki. Balogh
visszaemlékezése szerint 1929-re már gyengült a falujárás kezdeti lendülete, és a cserkészet
régi típusú angol formái jelentkeztek a losonci ifjúsági lap hasábjain: „[…] a Mi Lapunkban
külön cserkészmelléklet indult egy bizonyos Krendl Gusztáv baljós szerkesztésében, ahol
megint a régi búr kalap s a csomókötés szokványai kerekedtek felül.”329
Ezek után, 1929
februárjában került sor a regöscserkészet betiltására egy csehszlovák belügyminiszteri
rendelet által, amelyet Balogh Edgár a „konzervatív” cserkészvezetők rovására írt.330
A
327
Szalatnai Rezső az „igaz szocializmust” és „építő forradalmat” a népi gyökerű magyar kultúra terjesztésével
javasolta összekötni. Szalatnai Rezső: A Kisebbségi Géniusz költője. Vetés, 1928. augusztus, 6. Brogyányi
Kálmán Sarlósok című írásában szintén az új feladatok vállalására ösztökélte a fiatalokat, akik már túljutottak az
angol típusú cserkészeten és a regösjárást helyezte a mozgalom fókuszába. Írásában kiemelte a faji és
demokratikus szellem összetalálkozását, mely a magyar kultúra számára új irányokat jelölt ki. Brogyányi
Kálmán: Sarlósok. Vetés, 1928. szeptember, id. m. 328„Ennek a kijegecesedő kultúrdecentralizációnak óriási ereje lesz. Két egymással folyton kapcsolódó,
egymásra ható magyar kultúra, államhatároktól és külön fejlődési irányoktól különvágva, de egymást
kölcsönösen felkarolva, gazdagítva. […] A kisebbségi magyarság egyetemes magyar hivatása jelentkezik abban,
hogy a kisebbségi magyar ifjúság viszi a legerősebben a magyar társadalmi és kulturális megújhodást, az építő
magyar forradalmat.” Diákelőadások a gombaszögi táborban. Vetés, 1928. szeptember, 10. 329
Balogh Edgár: Hét próba, id. m. 114. 330
„[…]csak egy csípős rovatvezetői üzenet közölte 1929 februárjában, hogy: » A regölést és a mesedélutánok
tartását állítólag egy belügyminiszteri rendelettel beszüntették.«” – írja Balogh Edgár visszaemlékezve a
„konzervatív” cserkészvezetők első szervezkedéseire. Uo. Fogarassy a Tábortűz című lapban Aixinger László
cikkére hivatkozva szintén utal arra, hogy Krendl Gusztávtól származott a regösjárások beszüntetésének híre.
Eszerint a magyar csapatoknak le kell mondaniuk a falu megismeréséről, mert a hatóságok betiltották azokat. Az
ő elmondása szerint viszont a mesedélutánokra ez nem vonatkozott. Fogarassy László: Magyar
cserkészmozgalom, id. m. 43.
91
cserkészeten belül történt változásokat jelezte, hogy a „konzervatív” irányvonalhoz tartozó
Krendl Gusztávot másodjára is a magyar szakosztály cserkésztitkárává választották.331
A
cserkészvezető korabeli programjában a tradíciók mellett a vallásosságra és a nemzeti
eszmékre helyezte a hangsúlyt.332
Nem sokkal később a Prágai Szent György Kör nevét
Prágai Magyar Cserkészek Köre névre módosította. A vezetője pedig Balogh Edgár helyett
Rády Elemér lett.333
Mindez összefüggött a mozgalom bázisát alkotó fiatal egyetemisták életében
bekövetkezett változásokkal. Balogh Edgár például ekkorra már hazaköltözött Pozsonyba. Ő
ekkortájt úgy látta, hogy Prágából való távozásával a Szent György Körben felerősödött a
„konzervatív-katolikus” irányvonal, amelynek Pfeiffer Miklós kassai kanonok volt az egyik
szervezője.334
A Sarlón belül ugyanakkor a prágai és brünni egyetemi városok helyett Dél-Szlovákia
központjaiba, Pozsonyba és Érsekújvárra helyeződött át a hangsúly. Itt erősödtek meg például
azok az újszerű szociológiai és szociográfiai önképzőkörök, amelyek a regösmozgalom
beszüntetése után is folytatták tevékenységüket.335
Miután a Sarló baloldali – szocialista
átalakulása felgyorsult, a mozgalom tagjai a cserkészettől is eltávolodtak. Ez az átalakulás
további vitákat váltott ki. A cserkészek által igen nagyar tartott Győry Dezső például kritikai
megjegyzéseket fogalmazott meg a Sarló irányvételével szemben.336
Balogh Edgár mindezt a
A szakadásokat jelezte Forgách Béla Ifjúsági mozgalmaink c. cikke is, amely – Cottely Istvánnal és Balogh
Edgárral vitatkozva – a kisebbségi kérdés fontosságára hívta fel a fiatalok figyelmét az ideológiai
szempontokkal szemben. Forgách az egymás iránti tolerancia fontosságát és a radikális véleménynyilvánítások
helytelenségét hangoztatta. Forgách Béla: Ifjúsági mozgalmaink II. Prágai Magyar Hírlap, 1929. április 21. 1.
Vö: Cottely István: A „Vetés” margójára. Prágai Magyar Hírlap, 1929. április 17. 4–5; Balogh Edgár: Néhány
szó a Vetés védelmére. Prágai Magyar Hírlap, 1929. április 20. 14. 331
Cserkészhírek. A magyar titkár választására. A Mi Lapunk, 1929/5. 118. Krendl Gusztávot, aki a pozsonyi
cserkészcsapat parancsnoka volt 1931-ig, Hornyák Odiló távozása után 1928 szeptemberében választották
először a magyar szakosztály cserkésztitkárává. A tisztséget 1929. szeptember 8-áig töltötte be; ekkor azzal a
megokolással mondott le a tisztségről, hogy nem akar a cserkészegység akadálya lenni. Krendlt Mrenna József
követte a titkári hivatalban. Fogarassy László: Magyar cserkészmozgalom, id. m. 44–45. Az 1926-os kanderstegi
egyezmény alapján a magyar cserkészek beléptek a Csehszlovák Cserkészszövetségbe. A magyar rajok a
szövetségen belül magyar szakosztályt alkottak. A szövetség főtanácsában egy titkár képviselte őket. Saját
feladataik érdekében titkáruk által összehívott gyűléseket és táborozásokat is tarthattak. Uo. 31–32. 332
„Programom három pilléren nyugszik. Ezek: a tradíciókhoz való ragaszkodás, a mély vallásosság és a
magyarság. Erre a három pillérre építsünk tovább, ne tekintsünk sem jobbra, sem balra, mert ez az építkezés
fogja meghozni gyümölcsét.” Krendl Gusztáv: Cserkészhírek. A cserkészegység felé. A Mi Lapunk, 1929/5. 117. 333
A prágai Szent György Kör. A Mi Lapunk, 1929/5. 118. Vö: Fogarassy László: Magyar cserkészmozgalom,
id. m. 36. Vö: Rády Elemér: Vitaest a prágai Szent György Körben. A Mi Lapunk, 1929/3. 71. 334
Balogh Edgár: Hét próba, id. m. 122. 335
Uo. 125. „Pozsony és Érsekújvár, város és vidék egymásra talált mozgalmunkban, irodalom és szociológia,
munkás- és parasztorientáció egybefonódott. Eredményeinkből semmit fel nem adtunk, mégis levetettük
gyerekcipőinket, és előbbre léptünk.” Uo. 130. 336
Balogh véleménye szerint Győry Dezső ideológiájának változásához hozzájárult, hogy a fasiszta
Olaszországba utazott tanulmányútra. Ezt mutatja egyébként a Prágai Magyar Hírlap hasábjain közölt cikke,
melyet Őszinte szó az ifjúsági ügyről címmel írt. Írásában az „apák” generációja mellett a fiatalokat is felszólítja
92
nemzedék megosztásának szándékaként értékelte, s ennek tudta be a prágai Szent György
Kör kettészakadását.337
A Sarló tagjai mindenesetre 1929 márciusában kiléptek a magyar cserkész
alosztályból, és a szepestamásfalvi vezetői táborban már nem voltak jelen. Ez azonban nem
jelentette azt, hogy véglegesen szakítottak volna a cserkészettel. Balogh Edgár A Nap 1929.
március 30-i számában továbbra is hitet tett a falujárás és a regösmozgalom mellett, amely
véleménye szerint „a legszociálisabb pedagógia, s a legmagyarabb is”.338
Ugyanakkor azt
nehezményezte, hogy a csehszlovákiai magyar középosztály és a csehszlovák kommunisták
egyaránt nehezen értették a mozgalom lényegét, amelynek pedig kulcsszerepe volt az új
értelmiség kinevelésében. Ugyanakkor bízott a cserkészet fennmaradásában. 339
A konfliktusok kezelése és a cserkészegység helyreállítása érdekében Balogh Edgárék
1929. július 31-én, Eperjesen szervezték meg az országos magyar cserkészankétot. Az
egységtörekvésekről vitatkozva igen élesen merült fel a sarlósoknak a tradicionális
cserkészvonaltól való elszakadása. Az Olaszországból hazatért Győry Dezső az eperjesi
cserkészankéton a csehszlovákiai magyar cserkészet válságáról beszélt. Előadása ideológiai
változásait a tradicionális-vallási vonalak hangsúlyozása is alátámasztotta, miszerint „nem
jutott még sehol sem eléggé kifejezésre a nemzeti és szociális jelleg mellett a transcendentális
jelleg”.340
A költő felhívta a sarlósok figyelmét a cserkészeten belül a vallásos lelkület
jelentőségére.341
A diákankét nem hozott érdemi eredményeket a cserkészegység megteremtésében.
Ezt igazolja Győry Dezső Cserkészet és cserkészek című cikke, melyben az ideológiai
szakadás veszélyeire figyelmeztetett, és felhívta a keresztény értékvilág, illetve a baloldal felé
az együttműködésre és a tisztulási folyamatra. Balogh túlkapásaira és idealista magatartására is figyelmeztetett:
„Igaz ugyan, hogy ennek a kisebb csoportnak sok agitációra alkalmas ziccert hagy egyes temperamentumos ifjú
veszélyesen jóhiszemű s könnyen kihasználható idealizmusa, harci heve és zavaros frazeológiája s ezeket a
ziccerket könnyű az egész haladó ifjúság ellen a fenegyerekeskedés bizonyítására megjátszani.”Győry Dezső:
Őszinte szó az ifjúsági ügyről. Prágai Magyar Hírlap, 1929. július 28. 1. 337
Balogh Edgár: Hét próba, id. m. 135. 338
Esz-er: Ne támadjanak, ne gáncsoljanak minket! – mondja az új nemzedék vezére. A Nap. 1929. március 30.
10. 339„De hiszem, hogy úgy a »hivatalos« magyar cserkészet reakciós exponenseit, mint a Školský Referát
kezdetleges nacionalistáit meg fogjuk tudni kerülni egy nívós csehszlovák–magyar kultúrkapcsolódás
segítségével és így a regöscserkészet újból feléled.” Uo. 340
Vö: Az Országos magyar cserkészankét célja az idősebb és a fiatalabb nemzedék által képviselt irányvonalak
összekapcsolása volt, mely „előreláthatólag nagy kihatással lesz az ifjúsági mozgalmak egyéb ellentétes
törekvéseinek kiegyenlítésére is”. Országos magyar cserkészankét Eperjesen II. Prágai Magyar Hírlap, 1929.
augusztus 8. 6. 341
Csáder Mihály – Dobay Sándor: A cserkészet válsága. A Mi Lapunk, 1929/9. 160. Vö.: Országos magyar
cserkészankét Eperjesen II. Prágai Magyar Hírlap, 1929. augusztus 8. 6.
93
tájékozódó főiskolás cserkészek figyelmét programjaik hasonlóságaira és a
cserkésztestvériségre.342
Balogh Edgár és köre viszont kitartott az „újszerű“ cserkészvonal mellett és a Sarlót
a cserkészet magasabb szintre emeléseként próbálta elfogadtatni. A Mi Lapunk 1929.
szeptemberi számában az eperjesi cserkészankétot mint a csehszlovákiai magyar
cserkészetnek a gombaszögi táborozást követő legfontosabb eseményét értékelte.343
Balogh a
cserkészet reformjáról tartott beszámolójában kiemelte a regösjárások szerepét az új
nemzedék szociális érzékenységének és szellemiségének kialakításában. Egyúttal azt
hangsúlyozta, hogy „a diákcserkészet feladata az, hogy a szociális haladás szellemében egy
szociális lelkületű intelligencia kifejlődését támogassa”.344
Annak a meggyőződésének is
hangot adott, hogy a cserkészetnek nemcsak az intelligencia kinevelése volt a célja, hanem a
munkás- és paraszti csoportok osztályöntudatának az erősítése is, ami szerinte a társadalmi
osztályok és rétegek egyfajta egybeolvadásához vezethetett volna.345
Ez az idézet is jól jelzi,
miközben Balogh már elkötelezte magát a baloldali, kommunista fordulat mellett, gondolatai
egyre zavarosabbakká, elképzelései, tervei pedig a valóságtól egyre idegenebbekké váltak.
Jócsik Lajos párizsi ösztöndíjasként szintén leszámolni készült a cserkészmozgalom
áltral kínált lehetőségekkel. Augusztus 17-én Párizsban kelt levelében saját franciaországi
tapasztalatait is alapul véve kijelentette, „ma már késő tudni, hogy cserkészségem ifjúságom
gaz becsapása volt”.346
Később még erősebb hangon utasította el a cserkészetet, mely
véleménye szerint „a Krisztusi szeretet teljes megkerülése, a törvények evidenciájának
meghazudása […] És undok individualizmus”.347
Cserkészéveire pedig úgy emlékezett
vissza, mint hiábavaló időpocsékolásra.348
A szlovenszkói regösöket azonban Jócsik Lajos
tudatosan elválasztotta a cserkészektől, mivel szociális öntudattal dolgoznak, és egy új jövőt
342
Győry Dezső: Cserkészet és cserkészek. Prágai Magyar Hírlap, 1929. augusztus 23. 6. 343„Az eperjesi megbeszélésen pozsonyi, losonci, eperjesi, érsekújvári kassai és ungvári magyar cserkészvezetők
találkoztak, hogy megvitassák a kisebbségi magyar új nemzedék legerősebb szervezetének, a csehszlovákiai
magyar cserkészetnek időszerű szellemi kérdéseit. Az ankét rendezője a pozsonyi főiskolás cserkészek Sarló
szervezete volt.”Országos magyar cserkészankét Eperjesen. II. Prágai Magyar Hírlap, 1929. augusztus 8. 6. 344
Az előadást követő vita alkalmával a résztvevők a csehszlovákiai magyar cserkészet hivatalos programjába
kívánták iktatni a regösjárást, mely a gombaszögi elgondolások megvalósítása is volt egyben. Csáder Mihály –
Dobay Sándor: Országos magyar cserkészankét Eperjesen. A Mi Lapunk, 1929/9. 157–158. 345„A népiség legyen a nép vállalása, emelkedjék csak fölénk a paraszt, s mi szívódjunk fel a társadalmi
lávaömlésben. Ez a jövőnk, akárhogy ellenzik is a vaskalaposok.”Csáder Mihály – Dobay Sándor: Országos
magyar cserkészankét Eperjesen. A Mi Lapunk, 1929/9. 157–158. 346
Jócsik Lajos: Én is öltem. A Nap, 1929. augusztus 18. 3. 347
Uo. 348„A cserkészségben eltöltött négy esztendőm egyetlen hagyatéka lelkifurdalás: én öltem. Hat testvérem hatszor
hat testvérembe csöpögtette a tőlem kapott mérget. Mentő körülmény: én is mástól kaptam és nem volt ki
figyelmeztessen.”Uo.
94
építenek, nem a cserkészet formális, militarista elemeit erősítik.349
A cserkészeten belüli ellentétek elmérgesedéséhez az is hozzájárult, hogy a Sarló által
1929. július 31-én szervezett eperjesi ankétot a csehszlovákiai magyar cserkésztanács
bojkottálta. Ennek előzményéhez hozzátartozik, hogy a sarlós fiatalok márciusban kiléptek a
magyar alosztályból.350
Az 1929. július 25-ei tamásfalvai cserkésztábornak, amelyen a
sarlósok már nem voltak jelen, fontos programpontja volt a cserkészsajtó problémájának
a megoldása. A Scherer Lajos által szerkesztett A Mi Lapunk-kal szemben ugyanis a magyar
cserkészszövetség új ifjúsági lapot indított Tábortűz címmel, ami szintén hozzájárult a
cserkészellentétek felerősödéséhez. Az új lap szerkesztői szerint A Mi Lapunk nem tudta
betölteni hivatását és olyan diákújsággá változott, amelyben a magyar alosztály szellemi
felfogásával összeférhetetlen cikkek láttak napvilágot.351
5.3. A nemzedéki program intézményi megalapozása
A cserkészet és az önképzőkörök megújításának igényével, illetve a cserkészeten
belüli konfliktusokkal párhuzamosan jelentkezett a Sarló tudományszervező tevékenysége.
Ennek legfontosabb intézményi keretét a szlovák és cseh nyelvű egyetemek mellett 1928-tól
megalakult magyar szemináriumokban látták. Az egyetemi órák után megszervezett
foglalkozások a csehszlovákiai magyar egyetemisták ismereteinek a kiegészítésére törekedek.
A szlovenszkói magyar tannyelvű felsőoktatás hiányát legalább részben pótolni kívánó
szemináriumi képzések az időszerű társadalmi kérdésekre keresték a választ, s arra
törekedtek, hogy a résztvevők nyitott, szociálisan érzékeny értelmiségiként kerüljenek
szakmai pályájukra.352
A magyar szemináriumok hozadékát az értelmiség számára
mindenekelőtt a gyakorlati életben, az oktatásban, közművelődésben hasznosítható
többlettudás jelentette. A fent tárgyalt problémák – a cserkészet belső szakadásai, valamint a
regöscserkészet betiltása – után a Sarló szemináriumi munkája egyre nagyobb hangsúlyt
kapott.
Balogh Edgárék első ízben az 1928 szeptemberében szervezett kassai
349
Uo. 350
Fogarassy László: Magyar cserkészmozgalom, id. m. 42–43. 351
Uo. 41–42. A Tábortűz c. folyóiratot Krendl Gusztáv, később Mrenna József szerkesztette.1938 júniusáig
jelent meg, előbb Pozsonyban, majd Érsekújvárott, végül Komáromban. Fónod Zoltán: A cseh/szlovákiai
magyar, id. m. 315. 352
A szemináriumok működésének céljáról ld. Brogyányi Kálmán: A csehszlovákiai magyar egyetemi ifjúság
Magyar Szemináriuma. Prágai Magyar Hírlap, 1929. július 14. 4.
95
diákkongresszuson vetették fel az egyetemek mellett működő magyar szemináriumok
beindítását, amire azután Pozsonyban, Prágában és Brünnben is sor került. Az első
szeminárium Pozsonyban alakult meg négy szakcsoporttal. Az egészségügyi szakcsoportot
Csáder Mihály vezette, Dobossy Imre a jogi, Balogh Edgár a bölcsészeti, Forgách Béla pedig
a pedagógiai szakcsoportot irányította.353
A szemináriumok reformirányvonalát jól érzékelteti
Forgách aktív szerepvállalása az oktatásban, aki modern pedagógiai ismeretekkel rendelkező
tanítók kinevelésére ösztönzött. 354
A magyar szemináriumokon nemcsak a társadalomtudományokhoz kapcsolódó
általános elméleti ismeretek átadására került sor, hanem a megszerzett tudást az egyes
szakmákhoz kapcsolódó alkalmazott tudományok gyakorlatába is igyekeztek átültetni: „Az
egyetemi hallgatóság szociális művelődésének fóruma a magyar szeminárium. A szeminárium
teoretikus társadalomtudományi művelődést és pontos magyar szociográfiát ápol. A
társadalomtudomány szellemi kérdéseit és a konkrét magyar tényismereteket a szeminárium
minden egyes szakcsoportja a különböző tudományágak szakszerű kereteibe illeszti be és
ezzel fölkarolja a tudományos szakmák szociális ágait úgy az orvosi, mint a mérnöki, tanítói,
jogi vagy egyéb szakon” – írta Balogh Edgár.355
A szemináriumok kiépítésének hosszú távú
céljai közé tartozott az alkalmazott tudományok akadémiájának a megalakítása, ami a
szociálisan érzékeny kisebbségi értelmiség kialakítása mellett a különböző nemzetiségek
közötti hídszerepet is elősegíthette volna.356
Külön kell szólni a jogi szeminárium munkájáról, amely lehetőséget teremtett a
kisebbségi kérdés megtárgyalására.357
Dobossy Imréék olyan kiváló szakemberek tanácsaira
támaszkodtak a kérdésben, mint például a cseh–német viszony kapcsán a kisebbségi kérdés
elismert szakértőjévé lett Emánuel Rádl cseh professzoré, aki a sarlósoknak küldött levelében
353
A szemináriumi munkáról ld. bővebben: Hornyánszky István: A Magyar mérnöki szeminárium. Vetés, 1929.
szeptember, 8. Csáder Mihály: A pozsonyi orvosi szeminárium pályázatkiírása. Uo. 354
Balogh Edgár: Hét próba, id. m. 112. „E nevelési elveknek megfelelően a pedagógiai szakcsoport arra az
álláspontra helyezkedett, hogy az új tanítótípusnak már nemcsak egyéneket, hanem tudatosan »osztályokat« is
kell nevelnie: öntudatos parasztokat és munkásokat.” Uo. 113. Vö: Brogyányi Kálmán: Tudományos
hivatásunk. Vetés, 1929. április, 2. 355
Balogh Edgár: Az új nemzedék programja. Vetés, 1929. április 2. Az elsőként megalakult pozsonyi
szeminárium működéséről ld. A pozsonyi magyar szeminárium félesztendős működése. Vetés, 1929. április, 11.
A sarlósok közreműködésével 1928-ban létrehozott magyar szemináriumok nem azonosak az 1920-tól a
Komenský Egyetemen működő Magyar Szemináriummal, amely 1920-ban alakult a Szláv Intézet keretében és a
cseh Vojtech Cvengroš vezetésével. A sarlósok fontos szerepet láttak el a Magyar Tanszék megindításában,
melynek alapját a pozsonyi Magyar Szeminárium jelentette. A Tanszéket az 1930/31. akadémiai évtől Pavol
Bujnák vezette. Fazekas József: A pozsonyi Magyar Tanszék. Fórum Társadalomtudományi Szemle,
2005/4. http://epa.oszk.hu/00000/00033/00023/pdf/szemle_2005_4_fazekas1.pdf (2017.01.25.) A pozsonyi
Magyar Szeminárium félesztendős működése. Vetés, 1929. április, 11. 356
Balogh Edgár: Az új nemzedék programja, id. m. 2. 357
Ehhez ld. A kisebbségi kérdés. Vetés, 1929. szeptember, 9.
96
a fiatalokat saját jogaik védelmére buzdította.358
A jogi szeminárium munkáját a szláv–
magyar barátság kérdésének kezelésében és tematizálásában is fontosnak ítélték.359
Balogh Edgár egyik 1929. októberi cikkében pedig a fiatal értelmiség szocialista
eszmeiségre való nevelését hangsúlyozta.360
A szemináriumi munkában, főként a jogi
szemináriumon belül tárgyalt kisebbségi kérdés összekapcsolódott a Sarlónak a „kisebbségi
hídszerephez”, illetve a dunai konföderációhoz köthető elképzeléseivel.
A mozgalomnak nemcsak a magyar szemináriumok megteremtésében, de a pozsonyi
Magyar Tanszék hivatalos engedélyezésében is kezdeményező szerepe volt. Az 1920-as
években ugyanis egyáltalán nem volt lehetőség a csehszlovákiai egyetemeken magyar
nyelvből és irodalomból tanulmányokat folytatni.
A Sarló is hozzájárult a száz magyar egyetemi hallgató aláírásával készült
memorandumhoz, amelyet a magyar diákok intéztek a Komenský Egyetem rektorához a
Magyar Tanszék felállítása érdekében. Követeléseik közé tartozott az önálló magyar tanszék
kialakításán kívül az előadások magyar nyelve, magyarországi tanárok bevonása, valamint
magyar könyvek és folyóiratok biztosítása egyaránt. Az 1930-1931-e tanévben létrejött
Tanszék a sarlósok és a pozsonyi magyar diákok számos követelésének – például a magyar
nyelvű előadások bevezetésének és magyarországi professzorok bevonásának – később sem
tett eleget.361
5.4. Ideológiai (át)változások: Kassák Lajos és Fábry Zoltán hatása
Ahogyan a Sarló kialakulásának időszakában, úgy a későbbiekben is jelen voltak azok
a személyiségek, akik bár nem tartoztak hivatalosan a mozgalomhoz, mégis fontos szerepet
töltöttek be a mozgalom ideológiai formálódásában. Az előző korszak fontosabb
358
Emanuel Rádl (1873–1942), cseh biológus és filozófus. 1928-ban adta ki fontos munkáját a cseh–német
viszonyról Válka Čechů s Němci címmel. Osobnosti.cz http://zivotopis.osobnosti.cz/emanuel-radl.php (2017.
01. 16.) Rádl 1927-ben, az YMCA opočnói kongresszusán találkozott először Dobossy Imrével, s akkortól
kezdve folyamatosan érdeklődött a magyar diákság iránt. A kisebbségi kérdés. Vetés, 1929. szeptember, 9. „Egy
művelt, öntudatos és őszinte magyar többet ér, mint ezer olyan, aki azt sem tudja, hová tartozik. Azok az
alapvető fejtegetések, melyek a könyvemben a németekről szólnak: a magyarokra is vonatkoznak. A magyarok is
lényeges tényezői államunknak, s joguk van a többiekkel együtt dönteni annak összetételéről, alkotmányáról és
törvényeiről. Ez természetes. Azonban a jogért kell tudni küzdeni. Sok szerencsét kíván odaadó hívük: Emanuel
Rádl.” Emanuel Rádl levele a magyar jogászokhoz. Uo. 10. 359
A jogi szeminárium vitái. Uo. 360
Balogh Edgár: Az új nemzedék szava. Új Szó, 1929. október, 13. 361
A diákság memoranduma a magyar tanszék ügyében. Vetés, 1929. április, 3. Vö.: Bujnák Pál dr.
szemináriumában folyik a munka. Uo. 4.
97
személyiségei között volt Hornyák Odiló, Scherer Lajos és Győry Dezső. Emellett a „faji
triász” – Ady Endre, Móricz Zsigmond és Szabó Dezső – szellemi munkája jelentette a
legfontosabb hivatkozást a fiatalok számára.
Az 1929. évi ideológiai jellegű változásiaban – főként a szocialista értékek felé való
tájékozódásban – fontos szerepe volt az érsekújvári születésű Kassák Lajosnak, a magyar
avantgarde ikonikus alakjának, a Munka c. lap szerkesztőjének.362
Kassák nem tartozott a
kommunistákhoz, azoktól jobbra helyezkedett el, de a szociáldemokraták közé sem volt
igazán sorolható. Miután 1926-ban a bécsi emigrációból hazatért, „ő jelenti azt a baloldalt,
amelyet még elvisel a Horthy-rend rendőrsége”.363
Aczél Géza a következőket jegyzi meg
Kassáknak erről az időszakáról: Baloldaliság és pártellenesség, az avantgárdból őrzött
modernség és analizáló helyzetelemzés, szellemi függetlenség és a pedagógiai hajlam, a
didaktikusság (új oldal) késztetései – rajzolja már ekkor elő a következő éveknek azokat a
sajátos ellentmondásait, melyek szerkesztői munkáját, valamint átmenetileg jószerint
prózaíróvá lett művészi ambícióit serkentik és terhelik.”364
Ugyanakkor a Munka időszakához
kötődő időszakot a mély szocialista szolidaritás megőrzése jellemezte.365
Ez visszaköszönt a
lap és körülötte a szociáldemokraták baloldalán szerveződő Kassák-csoport frakcióharcaiból
is, amely a 100 % és a Korunk között zajlott.366
Mivel a sarlósok 1929-ben gyakran foglalkoztak társadalmi kérdésekkel és a
parasztság mellett kiemelték a munkásifjak problémáit, egyre fontosabbá vált számukra
Kassák Lajos személye. Az író több sarlós vezetőre erős hatást gyakorolt: néhányan közülük
a Munka c. lap köré szerveződő csoportnak, az 1928 elején, Budapesten megalakult ún.
Munka-körnek is tagjai lettek.367
Balogh Edgár visszaemlékezése szerint Peéry Rezső, majd
Brogyányi Kálmán is „Kassák-katonák” lettek.368
Kassáknak tehát fontos szerepe volt a
362
Kassák Lajos (1887–1967), a magyar avantgarde legfontosabb írója, költő, műfordító és képzőművész. A
Tanácsköztársaság idején helyettes népbiztos. Sokoldalú műveltségének nem volt iskolai bázisa, hamarosan
mégis nemzetközi tekintéllyé vált. A munkásfiatalokkal megosztotta tapasztalatait. Művészi tevékenységével a
társadalomkritikát jövőelképzelésekkel összekapcsoló művészetet teremtett. Folyóiratai voltak A Tett, A Ma, a
Dokumentum, és a Munka. Hegedűs Géza: Kassák Lajos (1887–1967) Literatura.hu
http://www.literatura.hu/irok/xxszazad/eulira/kassak.htm (2017. 01. 17.). 363
Uo. 364
Aczél Géza: Kassák Lajos. Irodalomtörténeti Könyvtár. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1999, 141–142. 365
Uo. 143. 366
Uo. 149. 367
K. Horváth Zsolt tanulmányában hangsúlyozta, hogy a Munka-körben fiatalok vettek részt. A mozgalom
programjainak része volt a baloldali társadalomkritika, valamint az avantgarde művészetszemléletének
népszerűsítése. Ezenkívül pedig fontos volt számára a munkáskultúrával való közösségteremtés. K. Horváth
Zsolt: Kulturális vonzások és baloldali választások. A Munka-kör és a társadalmi tér kettõs fogalma, 1928–
1932. In: Bíró Annamária – Boka László (szerk.): Értelmiségi karriertörénetek, kapcsolathálók,
írócsoportosulások. Partium Kiadó – reciti, Nagyvárad – Budapest, 2014, 257–270. 368
Balogh Edgár: Hét próba, id. m. 115.
98
mozgalom ideológiai fejlődésében, amit a pozsonyi programadó esten Peéry Rezső beszéde is
megerősített. Véleménye szerint a sarlósok a „klasszikus triász” népi-nemzeti irodalmi példái
után a társadalmi kérdések újszerű megközelítésmódját Kassáktól tanulták: „Mit tanult tehát
a polgári fülnek még mindig kellemetlen hangzású Kassáktól az ifjúság? A magyar adottság
és hivatás mély lírai érzékelése és a szükséges destrukciók után a lehiggadást, az építő munka
fanatikus szeretetét, a szaktudás megszerzésének vágyát [...].”369
Balogh Edgár szerint a
Kassák-hatás a mozgalomban a szocializmus ideiglenes formáját jelentette csupán. Ezzel
együtt ő is érzékelte az író hatását a társaira, még ha ezt véleménye szerint a mozgalom a
későbbiek folyamán meghaladta: „Két ív – Kassák művészpályája és a mi fejlődésünk –
metszette egymást, s ezen a tényen mit sem változtat, hogy később túljutottunk Kassákon, és
éppen a szocializmus nevében ráztuk le magunkról hatását.”370
Ez az idézet is jól jelzi, hogy
Balogh visszaemlékezései jórészt utólag konstruálták meg a mozgalom töretlen eszmei
fejlődését, amely a keresztény, cserkész gyökerektől a homályos nép- és
társadalomszolgálatként felfogott etnográfiai szocializmuson át tudatosan vezetett el a
radikális baloldaliság, a kommunizmus vállalásáig. Ezen az úton Kassák természetesen csakis
múló epizód lehetett. Balogh mindenesetre a szocializmus melletti elköteleződését az 1929
májusában, Pozsonyban megszervezett Kassák-találkozáshoz kapcsolta: „Magamban
mindenesetre a Kassák-üdvözlés alkalmából jutottam el először olyan megfogalmazáshoz,
melyben már nem feltételként szabtam a szocializmus elé, hogy oldja meg a nemzeti és
emberi, a falu és város fogalomköreinek ellentmondásait, hanem fordítva, a szocializmus
nevében vállaltam kötelességnek e követelményeket.”371
A Sarló vezetőjének emlékirata
szerint tehát a pozsonyi Kassák-esten vált magától értetődővé a Sarló nyíltan szocialista
elköteleződése.372
Azt azonban jelezni kell, hogy ez mindössze Balogh véleményét tükrözte, s
az eddigiek fényében az derült ki, hogy a mozgalom szocialista, később kommunista
orientációja egy jóval bonyolultabb folyamat volt, amelyhez a Sarló egy-egy tagja különböző
módon viszonyult. Mindenesetre ez már egyértelműen túlmutatott a Gombaszögön képviselt
és Fábry Zoltán által etnográfiai szocializmusnak nevezett irányon, és az etikai szocializmus
felé, nemzeti irányból a nemzetköziség irányába mozdította a Sarlót.
Amint azt már jeleztük, a sarlósok közül néhányan Kassák Munka-köréhez is
369
Peéry Rezső: Magyar Mesterek. Vetés, 1929. április, 6. Vö.: Balogh Edgár: Hét próba, id. m. 129–130. 370
Balogh Edgár: Hét próba, id. m. 134. 371
Uo. 372
Uo. Pozsonyban 1929. május 25–26-án bemutatkozó estet, majd szerzői matinét tartott Kassák Lajos és
felesége, Simon Jolán a Prímáspalotában. A pozsonyi Kassák-estről bővebben: Sz.: Kassák Lajos érdekes
bemutatkozása Pozsonyban. A Nap, 1929. május 28. 8.
99
elköteleződtek. Csáder László szerint, aki szintén a Kör tagja volt, a Munka c. folyóirat köré
gyűlt fiatalság elfogadta a lap programját, amely távol tartotta magát a szakpolitikától. Egyik
legfontosabb céljának a társadalom átalakítását, megreformálását tűzte ki.373
Balogh Edgár az
ideológiai-politikai ellentétektől függetlenül szövetségesként el tudta fogadni a Munkát,
ehhez azonban feltételeket szabott. 1929 januárjában levelet írt Kassáknak, amelyben
amellett, hogy ígéretet tett lapjának terjesztésére, paradox módon Kassák törekvéseinek
nemzetköziségét kifogásolta: „A Munka nem az a folyóirat, mely a mi diáktömegeinket aktív
értelmi munkába fogná. […] a nagy diáktömegek számára idegen. Idegen azért, mert
nemzetközi horizontot ad, nem pedig a közvetlen magyar részletmunkát.”374
Balogh legfőbb
kifogása azonban már akkor is az volt, hogy Kassákot túlságosan szociáldemokratának
tekintette.
A mozgalom 1929-es ideológiai formálódásában Kassák Lajos hatása mellett meg kell
említenünk a Stószon élő Fábry Zoltán írót, aki korai, szélsőbalos időszakában, az 1929-
1930-as években erősen bírálta a Sarlót. A „stószi remeteként” ismertté vált Fábry már régóta
figyelemmel kísérte a fiatalok működését és 1929-ben több ízben kifejtette kétségeit a
mozgalom kapcsán. A kommunista Fábry Szalatnai Rezsőnek írott 1929. májusi levelében a
mozgalom ideológiájának kettősségeit és a Vetés című lapot is kritizálta. Elsősorban azt
kifogásolta, hogy a Sarló nem kötelezte el magát egyértelműen a szélsőbaloldali ideológia
mellett, amit ő a kisebbségi magyarság nemzetközpontú gondolkodására vezetett vissza:
„Progresszió? Nem értem a lármát. Jobb és békülékenyebb, diplomatikusabb embereket
keresve kell keresni, mint a Vetésék. Ha kicsit jobbra fordítják a fejüket, bal felé
magyarázkodnak, ha balra, jobbra szépítenek. Hát ez az, ami lehetetlen progressziónál,
ifjúságnál. A legfontosabb: az elhatározás, a vagy-vagy hiányzik. Szociálisok akarunk lenni,
de a nemzeti Géniust nem hagyjuk. Kosztyával kacérkodunk, de azért jó, hogy Törköly nem
olvasta még, különben lenne hadd el hadd menzavizeken.”375
Fábry tehát pontosan érzékelte a
sarlósok ideológiai-politikai mozgásterének lehetőségeit és korlátait, egyebek közt az
egyetemi menzákat létrehozó magyar ellenzéki polgári pártok befolyását. Ugyanakkor
morális pressziót gyakorolva a sarlósokra erősen kifogásolta a fiatalság kisebbségi
messianizmusát, s az osztályharc felé irányította figyelmüket.376
Fábry kiemelte Balogh
373
Csáder László: Kassák Lajos Munka-köre. Vetés, 1929. szeptember, 6. 374
Balogh Edgár: Hét próba, id. m. 117. 375
DDM SGy. Fábry Zoltán és Szalatnai Rezső levelezése. Štos, 1929. május 14. MS 4252/348. DSX. 86. 1204. 376„Elfelejtjük, hogy a szocializmus a kollektivizáló egység, melynek kijelölt és megjárt útjai vannak, ahol nem
kell kísérletezni, felfedezni, csak vállalni az alapot: az osztályharcot. Kisebbségi politika nem lehet a főmotor” –
írta 1929. májusi levelében Szalatnai Rezsőnek.Uo.
100
Edgár személyét, akit szintén felemás ideológiájáért marasztalt el, s akivel kapcsolatban
kifejtette, hogy „éppúgy lelkesedik [a] Vass féle szocializmus Páneurópájáért, vagy mint azt
költőtök Győry Dezső olyan szomorúan bebizonyította – Mussolini fascizmusáért”.377
Fábry
határozottan azt javasolta a fiataloknak, szakítsanak teljesen az ellenzéki magyar polgári
politikai pártokkal, és vallják magukat tudatosan szocialistának.378
Ugyanakkor hozzá kell
tenni, hogy Baloghék sem voltak egyszerű helyzetben. Bár már ekkor szembefordultak az
ellenzéki magyar polgári pártok vezetőivel, a nyílt szakítás magában hordozta a mozgalom
felbomlásának a kockázatát is, hiszen a sarlósok egy része továbbra is támogatta a két magyar
párt fő törekvéseit.
Fábry Zoltán 1929 júniusában a Korunkban megjelentetett Etnográfiai szocializmus c.
írásában a sarlósok homályos ideológiáját kifogásolta. Az írás elsősorban a mozgalom
nemzeti vonalát kritizálta, amely véleménye szerint még mindig túl nagy súllyal volt jelen a
szervezet megnyilvánulásaiban.379
A nemzeti irányvonalat a kisebbségvédelem
szempontjából is veszélyesnek ítélte, amire a megoldást a szociális munkában jelölte meg.380
Fábry amellett, hogy részlegesen elismerte a Sarló érdemeit a kisebbségi ifjúság
öntudatosodásában, bírálta a csoport ideológiájának kettősségeit.381
Véleménye szerint a
Sarlónak minden kompromisszumot elutasítva, egyértelműen és végleg szakítania kell a
„nacionalizmussal” és a sérelmi irányvonalat képviselő kisebbségi politikusokkal egyaránt,
hiába jelentenek „mecénást” sok szempontból a fiatalok számára.382
Fábry Zoltán
egyszersmind osztályharcra ösztönözte a fiatalokat és a szocialista eszmék egyértelmű
megvallására.383
Mindenesetre nemcsak Balogh Edgár, de Jócsik Lajos is utalt rá
visszaemlékezéseiben, hogy Fábry Zoltán cikkének nagy hatása volt a sarlósokra:
377
Uo. 378„Amíg nem látom, hogy Kesslerék nem rúgják el magukat teljesen a MAKK-tól, amíg tagjaikat kényszerítik,
hogy ott is munkát vállaljanak, amíg egyáltalán szóba állnak Cottelyékkel [Cottely István a CSMASZ első
elnöke] és egy asztal mellé ülnek Alapyval [Alapy Gyula, a komáromi Jókai Egyesület főtitkára] , amíg nem
lesznek névben és vállalásosan szocalisták csakugyan, amíg numerus klauzust gyakorolnak önmaguk soraiban,
amíg nem merik a vörös színt egyedüli színnek vallani – addig ebből a Vetésből nem lesz szociális alap.”
Uo.Vö: Szvatkó Pál, aki az egyik legkiegyensúlyozottabb és legreálisabb értékelést írja 1929-ben a sarlósokról,
azt is kifejtette, hogy a fiatalok nagyon gyakran nem választottak megfelelő tanácsadókat. Errről ld. Szvatkó
Pál: Nem a „Vetés” margójára, hanem a „Vetés” főlapjára. Adatok a fiatal szlovenszkói magyar nemzedék
kultúrtörténetéhez. In: Szvatkó Pál: A változás élménye, id. m. 89–97. 379„Mert, és ezt nyomatékosan ki kell emelni, a szlovenszkói magyar fiatalság »forradalmi« mentalitását nem a
forradalmi szocializmus, de még csak Ady sem determinálja, de egyesegyedül – Szabó Dezső!” Fábry Zoltán:
Etnográfiai szocializmus. Korunk, 1929. június http://epa.oszk.hu/00400/00458/00244/1929_06_4908.html
(2017. 01. 02.) 380
Uo. 381
Uo. 382
Uo. 383
Uo.
101
„Eszméltető ereje óriási volt annak az írásnak és úgy mentünk tovább, hogy megtartottuk a
falujárást, a vándorlást, azonban az etnográfiai, néprajzi gyűjtés helyébe a szociográfiai
gyűjtést és kutatást, észlelést kellett előrukkoltatni.”384
Ugyanakkor Balogh Edgár azt is
kifejtette, hogy a mozgalom ekkorra már rég túllépett a Fábry által „etnográfiai”
szocializmusnak nevezett nemzeti ideológián, és az etikai szocializmust hirdette.385
Mindez
egyúttal előzményét is adta a marxista ideológia felé orientálódó sarlósok, köztük Balogh
Edgár és Fábry Zoltán között kialakult barátságnak.386
Fábry egyébként a két világháború
közötti szektás kommunista időszakában többször is elfogult és szélsőséges véleménynek
adott hangot. Nemcsak a Sarlót marasztalta el, hanem gyakran olyan jelentős magyarországi
írókat is, mint Móriczot, Kassákot vagy éppen Kosztolányit.387
Később néhány
állásfoglalásának vitathatóságát ő maga is beismerte.388
A szocialista orientációnak sokféle eredője, forrásvidéke és inspirálója volt. Kassák és
Fábry rögtön két különböző alternatívát kínált. Fábrynak ez a korai korszaka elég erősen
doktríner (szélső)balos, de közben a kolozsvári Korunk is a kommunista alternatíva irányába
terelték a sarlósok vezetőit. A Fábryval való kapcsolat fontos előzményét jelentette a
mozgalom „kommunista szakaszának”, a Csehszlovák Kommunista Párttal és Major
Istvánnal, illetve Rotorral (Róth Imre, a szektás kommunizmus képviselője az Út c. lapban)
való kapcsolatteremtésnek. Erre azonban csak a CSKP 1929-es V. kongresszus után
kerülhetett sor, amikor egyfajta „ideológiai tisztulás”, a párttörténetben bolsevizálódás néven
emlegetett fordulat zajlott le.
Ennek részeként a demokratikus irányultságú Šmeral-féle pártvezetésnek a kemény
bolsevik típusú Gottwald-féle vezetéssel való felváltása ment végbe a kommunista párton
belül. Magyar szempontból persze mindvégig fontos maradt, hogy a dolgozók
384
„Fábri (sic!) Zoltán megkérdezett bennünket, hát hogyan akartok fejlődni a szocializmus irányába, mert a
falujárásnak tagadhatatlanul mutatkoztak a szociális elemei, hát etnográfiával nem lehet szocializmust építeni
kedves barátaim. Na ez rettentő mértékben hatott ránk.” DDM SGy. Jócsik hagyaték. Jócsik Lajos vallomása a
Sarlóról és életéről a budapesti Rádió adásában. 1978. DSX. 86. 850. 385
Az etikai szocializmus a kanti etikából ered. Lényege a társadalmi igazságosság érvényesítése az erkölcsön
és az egyén morális felelősségén keresztül. Ez alapján a szocializmus morális eszménnyé válik. A tőkést és a
munkást összekötheti az erkölcs, ez a megközelítés a tőkésnek is lehetőséget ad a társadalmi igazságossághoz
való hozzájárulásra. Méltányosság politikaelemző központ.
http://www.meltanyossag.hu/files/meltany/imce/doc/pd_partok_emeberkepe_120214.pdf (2017. 01. 14) 386
Balogh és Fábry kapcsolatáról bővebben ld. Csanda Sándor: Fábry Zoltán kapcsolata Balogh Edgárral.
Irodalmi Szemle, 1980. május, 454–457. 387
Fábry Zoltán véleménye szerint például Kassák Lajos Munka c. folyóirata szociáldemokrata orgánumként a
proletárok becsapását célozta. Erről ld. Kovács Endre: Korszakváltás, id. m. 88. 388
Egri Viktor: Fábry Zoltán. Magyar Elektronikus Könyvtár.
http://mek.oszk.hu/02200/02228/html/06/466.html (2017. 01. 17.)
102
osztályelnyomása mellett a nemzetiségi elnyomás elleni harc szerepéről, helyéről is komoly,
nyílt viták folytak.389
5.5. A szocialista program Gombaszög után. Vallási függetlenség és belső ellentétek a
„balra át” időszakában
Ahogyan azt a fentiekben is láttuk, Gombaszög után a sarlós fiatalok egyik fontos
programpontját a kisebbségi magyarság körében tervezett népművelési és népszolgálati
munka intézményi kereteinek megújítása jelentette. A szocializmus eszméit valló új magyar
értelmiségi csoport 1929. március 22-én megrendezett nyilvános pozsonyi estje, melyre a
Prímáspalota tükörtermében került sor mindazonáltal azt jelezte, hogy a kisebbségi oktatási
intézmények kialakítása mellett továbbra is a társadalmi gondok megoldására vonatkozó
elképzelések játszottak elsődleges szerepet a mozgalom programjában. 390
Balogh a társadalmi reformok mellett ugyanakkor hangsúlyozta a magyar
szemináriumok jelentőségét, amelyek végcélját a csehszlovákiai magyaroktudományos
akadémiájának a megteremtésében jelölte meg.391
Az okatási-nevelési formák ideológiai
céljait – főként a Magyar Szeminárium tevékenységében – viszont már egyértelműen a
tudományos szocializmus keretein belül jelölte ki.392
A tudományos szocializmus fogalmát egyébként, amely valójában a marxista
ideológia tudományos kifejtését lett volna hivatva szolgálni, Balogh 1929-ben egyre
gyakrabban hangoztatta. Az viszont bizonytalan, hogy mennyire tudta végiggondolni a
tudományos szocializmus elméletét, még inkább lehetséges kivitelezését a korabeli
389
Ekkor került a CSKP Központi Bizottságának az élére Klement Gottwald, a magyarok közül pedig bejutott
Steiner Gábor és Török Pál. Az egységes szlovákiai vezetőségen belül ugyanakkor helyet kapott Major István
tanító. Ferencz László: A Sarló ideológiai formálódása és kapcsolata a kommunista párttal. In: Sándor László
(összeáll.): Ez volt a Sarló, id. m. 50. 390
A pozsonyi esten Balogh Edgár előadásában a társadalom átformálását nevezte meg a szociálisan érzékeny
kisebbségi értelmiség feladataként. A rendezvényen a Sarló vezetője már az új – gyári, földmunkás, kisiparos,
valamint a kisgazda – rétegnek nyújtott értelmiségi segítségről beszélt. A szociálisan érzékeny értelmiségi
csoport kinevelése nélkül szerinte ennek kevés esélye volt. Az új nemzedék programestje Pozsonyban. A Mi
Lapunk, 1929. április, 87. A Prágai Magyar Hírlap szintén pozitív hangnemben nyilatkozott a sarlósok
programestjéről. A pozsonyi sarlósok program-vallomása az új magyar nemzedék törekvéseiről. Prágai Magyar
Hírlap, 1929. március 27. 4. Vö: (esz-er) [Szalatnai Rezső]: „Egy új nemzedék ígéretével indulunk!” A
Szlovenszkói progresszív magyar egyetemi hallgatók forró sikerű zászlóbontása Pozsonyban. A Nap, 1929.
márc. 24. 3. Vö: Antal Sándor: Nem többszörös gyilkosságról. A Nap, 1929. márc. 30. 11. 391
Ne támadjanak, ne gáncsoljanak minket! – mondja az új nemzedék vezére. A Nap,1929. március 30. 10. 392
Uo. A Napról és szerkesztőjének, Zay Károlynak a szerepéről bővebben ld. Simon Attila: Az elfeledett
aktivisták, id. m. 70–75. Antal Sándor októbrista emigráns költő, szerkesztő és publicista A Nap 1929. március
30-i számában a sarlósokról írva azt emelte ki, hogy ők azok a fiatalok, akik nem a nacionalizmushoz fordultak
problémáik megoldásával, hanem tudományos eszközökkel igyekeznek megoldani a társadalmi problémákat.
Antal Sándor: Nem többszörös gyilkosságról. A Nap, 1929. március 30. 11.
103
társadalmi viszonyok között.393
A Vetés 1929. áprilisi számában pedig már ezen is túlment, és
a korabeli kommunista frazeológiát használva az új szociálisan érzéken értelmiség kialakítása
mellett a fiatalság egyik fő célját a dolgozó tömegek – kisiparosok, kisgazdák, a gyári
munkások és a földmunkások – osztályalapú megszervezésében jelölte meg.394
A Sarló tehát az 1929-es évben már határozottan a szocializmus felé tájékozódott, bár
a mozgalom vezetése „hivatalosan” elutasította a politikailag és szellemileg kész világnézetbe
való betagozódást.395
Ezt igazolja Balogh Edgár kijelentése, aki A Nap 1929. március 30-i
számában még azt hangsúlyozta, hogy a mozgalom távol állt minden politikai irányvonaltól.
Viszont azt is jelezte, hogy a mozgalom a politikától teljes mértékben nem függetlenítheti
magát. A kisebbségi magyar társadalom szolgálata érdekeit szem előtt tartó politikai
irányvonal kialakítását a fiatalok küldetésének tekintette.396
Ezzel egy időben a kereszténységgel való szembenállás szintén felerősödött a
baloldali sarlósok körében. Ezt igazolja például Szalatnai Rezső írása, aki a kálvinizmust is
kritika alá vette az Új Szó 1929. novemberi számában. Miközben cikkében az új generáció
modernizmusát elfogadta, kritika alá vette a kálvinizmus világproblémák megoldására
vonatkozó céljait.397
Bár cikkében kiemelte a református Baráti Szó szerzőivel való
„generációs-szimpátiát”, bírálta társadalomszemléletük vallási alapját, melyet utópisztikusnak
tartott.398
Ugyanakkor Balogh Edgár Zeitler-Csanádi Józsefnek írott levele azt igazolja, hogy
a sarlósok számára egyaránt fontosak voltak a szociálisan érzékeny magyarországi és
csehszlovákiai magyar református diákmozgalmak.399
Balogh Edgár 1930-ból fönnmaradt
393
A sarlósok számára komoly kihívást jelentett a marxizmus és a tudományos szocializmus alapelveinek
elsajátítása, különösen az osztályharc kérdésében, amelyet a szocializmus eléréséhez döntő eszköznek
tekintettek. Erre vonatkozóan lásd az OKP egyik kassai alapítójának, Fleischmann Gyula tanulmányát:
Fleischmann Gyula, dr.: A szocializmus fejlődése és főbb irányai. Dr. Fleischmann Gyula, Kassa, 1927, 14. 394
„Az új nemzedék célszerű felépítésénél szükségünk van egyrészt a dolgozó tömegek fiatalságának
osztályalapokon való öntudatosítására és modernizálására, másrészt egy szociális műveltségű új magyar
értelmiség kialakítására.”Balogh Edgár: Az új nemzedék programja. Vetés, 1929. április, 1. 395
Ezt igazolja a Vetés 1928. szeptemberi számában megjelent írás, amely a fiatalok zavaros ideológiájának
vádjával kapcsolatban azzal védekezett, hogy „ezt a diákságot semmilyen kész világnézetbe, politikai vagy
szellemi irányba, pártba vagy egyéb mozgalomba nem lehet beskatulyázni.” Ld: Ifjúság és irodalom. Vetés,
1928. szeptember, 6. 396„[…] politika, mint olyan: a mi mozgalmunktól távol áll. Semmi közünk hozzá. De passzivitásunk mégsem
kerül vele ellentétbe. A szlovenszkói magyarság mostani politikája par excellence külügyi. A kisebbségi
magyarság érdekvédelmét szolgálja. Hiányzik belőle a belügy, a szlovenszkói magyarság társadalmi kiépítése és
megmaradásának minden téren való ápolása. Ezt nekünk kell megteremtenünk. Erre törekszünk tudatosan már
most is.” Esz-er [Szalatnai Rezső]: Ne támadjanak, ne gáncsoljanak minket! – mondja az új nemzedék vezére. A
Nap, 1929. március 30. 10. Vö: Szalatnai Rezső: Új arcú magyarok. Korunk, 1929. december. 876. 397
Szalatnai Rezső: Kálvinista aktivizmus. Új Szó, 1929. november, 27. 398
Uo. 399
„Ne feledd el, hogy itt is van kálvinista diákmozgalom, s a kissárói diákkonferencia óta szoros barátság
fejlődött ki e mozgalom s a Sarló között. (5 tagú vezetőségünkből Boross Zoltán és Asztély Sándor, tehát 2
104
megjegyzése ugyanakkor jelzi elhatárolódását az istentagadástól, mely összefügg a fiatalok
baloldali orientációjával. Ilyen értelemben elsősorban gazdasági-szociális téren olvashatók ki
a fiatalok ellenérzései az egyházakkal szemben: „Az egyházak elleni harc hirdetése tipikusan
polgári nyomvesztés. Mi nem az egyházak és a vallások, hanem a gazdasági anarchia és a
kizsákmányolás ellen sorakozunk fel. A szocializmus tiszta frontján nem az egyházak
üldözését, hanem a szocializmus oldalára állítását vagy legalább neutralizálását hirdetjük.
Szembe csak ott kerülünk az egyházzal, ahol ezeket a kapitalizmus kihasználja”.400
Boross Zoltán visszaemlékezése szerint ekkorra a csoport ideológiai alapvetése már
radikálisan átalakult: „az istenhit helyett a »vallás magánügy« elvére helyezkedtünk, a
fajszeretet helyébe a népszeretet lépett és a szociális gondolkodást a szocializmussal
helyettesítettük”.401
A nyílt istentagadásig azonban csupán rövid ideig tartott, s általában a
vallásellenesség nem vált általánossá a sarlósok körében.402
Balogh Edgár fenti
véleménynyilvánításához hasonlóan Boross Zoltán is megjegyezte, hogy a fiatalok
egyházellenessége, illetve átmeneti, ideiglenes ateizmusa inkább az egyház szociális
megreformálásának igényével függött össze, valamint a katolikus egyház klérusával
szembeni kritikai hozzáállásukból fakadt. Fontos szempontként merült fel az is, hogy az
egyházzal ellentétben „a szociális problémák megoldását igyekeztünk a
transzcendentalizmusból a valóság reális talajára állítani”.403
Eszerint a katolikus egyházzal
szemben a református – kálvinista – egyház „istenhite” sokkal elfogadhatóbbnak látszott a
sarlósok számára.404
Ezt igazolja az is, hogy a mozgalomban kezdettől fogva olyan
református papok játszottak szerepet, mint a két Kárpátaljára került református lelkész, Varga
Imre, a beregszászi Baráti Szó c. ifjúsági lap szerkesztője vagy nagymuzsalyi lelkészként
református).” DDM SGy. Kessler-Balogh Edgár levele Zeitler-Csanádi József egyetemi hallgatóhoz. 1929.
December. A debreceni Déri Múzeum részére. „Sarlós” anyag. Balogh Edgár küldeménye. 303. 400
DDM SGy. Boross Zoltán: A sarló ideológiája, 1975. DSX. 86. 7. 1. 1-10. Balogh Edgár cikkére utal A Nap
X. 3-i számában. 401
Uo. 402
„A történelmi materializmus ismerete arra készítette tagjainkat, hogy vitába szálljanak az idealizmussal, s
levontuk sokan a spiritualista világszemlélet abszolút konzekvenciáit, ateisták lettünk. Istentagadók voltunk, de
nem maradtunk annak. .[...]Olvasmányaim és tapasztalataim, lelki vívódásom és példaképeim magatartása arra
irányítottak, hogy kimondjam: Isten vagy ennek a szinonimája: antianyag, kozmosz vagy természeti erő – van.
Uo. Boross más sarlósok hasonló véleményét is az övéhez hasonlóként jellemezte, és hangsúlyozta, hogy
valójában a sarlósok egyeike sem lett megrögzött ateista. Uo. 403
Uo. 404
„Mozgalmunk szoros kapcsolatot tartott fenn a csehszlovákiai református magyar diákság »Baráti Szó«
szerkesztőségével és a lap körül csoportosuló fiatalokkal, akik magukat »Soli Deo Gloria« néven nevezték.”
DDM SGy. „Soli Deo Glória” mozgalom kapcsolata a Sarlóval és a Szent György Körrel. Boross Zoltán levele
Denke Gergelyhez. 1983. DSX. 86. 989., Ehhez ld. még: Makkai Sándor üzenete a csszl. magyar ifjúsághoz. A
Mi Lapunk, 1927/10. 151.
105
szibériai fogságban meghalt Narancsik Imre.405
Mindehhez azt is hozzá kell fűzni, hogy a politikai katolicizmussal szembeni elutasító
magatartásban közrejátszott az OKP, valamint a konzervatív nemzeti-keresztény kurzust
hirdető Horthy-Magyarország egyre kritikusabb megítélése.
A Sarló ideológiai változásában komoly szerepe volt a fiatalok közti ideológiai
különbségeknek és azoknak a nézeteltéréseknek, melyek a mozgalom egy részének
balratolódása miatt következtek be. Az 1929-es konfliktusok főszereplői a szociáldemokrata
ideológiával szimpatizáló sarlósok – Szalatnai Rezső, Peéry Rezső és Brogyányi Kálmán –
voltak. Ezek a viták általában Balogh Edgár és más sarlósok között robbantak ki, ami
közvetve szintén Balogh meghatározó, némi túlzással „diktatorikusnak” mondható mozgalmi
szerepére utal. Ezt igazolta az előző fejezetben tárgyalt 1927-es nézeteltérés Balogh Edgár és
Szalatnai Rezső között is, amely már a mozgalom kezdeti időszakában rámutatott a két sarlós
nemzeti identitásának különbségeire.
Szalatnai és Balogh későbbi levelezéséből is kiderül, kapcsolatuk nem volt felhőtlen, s
ez mintegy előrevetítette a két fiatal ideológiai és mozgalmi különválását. 1928. január 16-án
Balogh Edgár Szalatnai Rezsőnek küldött (Szalatani eredeti nevére, Rudolf Ráchelnek
címzett) levelében ugyanakkor még az apró nézeteltérések fölé helyezte a kollektivitást és
hangsúlyozta, hogy a fiatalok egymásra szorulnak.406
Szalatnai Rezső és Fábry Zoltán 1929. évi levelezései szintén azt igazolják, hogy
Szalatnai a későbbiekben is kritikusan viszonyult a mozgalom irányvonalához. Ennek lényegi
pontja volt, hogy 1929 első felében Szalatnai balosabb nézeteket vallott, mint amit a
mozgalom mutatott magáról: „Mert például ami a fiúkat, a Vetést illeti: majdnem szóról
szóra azt vallom, amit Te.”407
Ez viszont korántsem jelentette részéről a sarlósokkal való
szembefordulást, a baráti kötelékek pedig felülírták esetében a nézetkülönbségeket: „De én itt
vagyok a közvetlen közelükben, és harcolok értük. Pedig jobban esnék nekem is a Te attitűdöd
velük szemben. Igazad van mindenben”.408
405
DDM SGy. Boross Zoltán: A sarló ideológiája, 5. DSX. 86. 7. 1. 1-10. Badó Zsolt: Narancsik Imre,
nagymuzsalyi lelkipásztor. Kárpátalja, 2009. május 9. http://www.karpataljalap.net/?q=2009/05/08/narancsik-
imre-nagymuzsalyi-lelkipasztor (2018. 03. 03.) 406
MTA Kézirattár Szalatnai Rezső hagyatéki anyaga. Balogh Edgár levele Szalatnai Rezsőhöz. (1928. jan. 16.)
Ms 4251/119. 407
Szalatnai Rezső levele Fábry Zoltánhoz. 1929. V. 18. In: Fábry Zoltán válogatott levelezése 1916–1946.
(Csanda Sándor–Varga Béla vál.) Madách Könyv- és Lapkiadó, Pozsony, 1978, 328. 408
Az idézet folytatásában Szalatnai megemlítette Peéry Rezső vele egyetértő szavait, valamint Balogh Edgár
látogatásának tervét, amely szintén azt valószínűsíti, hogy bár ebben az időszakban Balogh (és a Sarló) taktikai
okok miatt nyíltan még nem kötelezte el magát a kommunizmus mellett, valójában már ekkor közel állt Fábry
Zoltán ideológiájához: „Én magam, jelzem, már régóta egyedül állok, és csak baráti kötelékek fűznek
egyesekhez. Ne írd azt, hogy Gy. D. [Győry Dezső – B. I.] a költőtök, talán az ő költőjük, de nem az enyém.
106
A szociáldemokrácia felé tájékozódó Szalatnai Rezső az érsekújvári kongresszus után
még inkább kritizálta a Sarló irányvonalát, melyet A Reggel hasábjain is kifejtett.409
Majd a
Korunkban 1929 decemberében megjelent Új arcú magyarok c. cikke ugyancsak a
mozgalomtól való ideológiai különállását igazolta. Az írásban elismerte a sarlósok érdemeit,
kifogásolta azonban zavaros ideológiájukat. Egyúttal azt is hangsúlyozta, hogy a fiataloktól
„magyar szocialista szellemi arisztokráciát”, „erős állású értelmiségi szocializmust” lehetne
elvárni.410
1929-ben más sarlósok is szembekerültek Baloghgal az ideológiai különbségek miatt.
Ilyen volt például a Kassák-féle szociáldemokrata iránnyal összefüggő konfliktus. Balogh
Edgár ugyanis kifogásolta, hogy Peéry Rezső és Brogyányi Kassák felé orientálódtak.
Visszaemlékezésében azt írta, hogy már 1929 első felében darabjaira hullott volna a Sarló, ha
ő nem lép közbe.411
Miként a Szalatnaival kialakult konfliktusában, úgy ebben az esetben is a
közösségi szellemet és a Sarló „egységének” elsődlegességét hangsúlyozta az egyéni
érdekekkel szemben: „Meghökkentett az a hév, ahogyan Peéry és Brogyányi rapszodikus
egyéni úton befarolt a kassáki szocializmusba, s csapot-papot magára hagyott volna
közösségünkben.”412
Balogh visszaemlékezésében arra is utalt, hogy az ideológiai hatások és
különbségek felerősödése miatt, személyes beavatkozása már egy évvel létrejötte után
széteshetett volna a Sarló. Véleménye szerint így egy „narodnyik” és egy szociáldemokrata
csoport jött volna létre.413
Balogh Edgár legnagyobb gondja a magyar szociáldemokrácia
kapcsán egyébként az volt, hogy az Csehszlovákiában a baloldali kormányokban
meghatározó Csehszlovák Szociáldemokrata Párt részeként mindig is függött a kormányotól,
így véleménye szerint eleve nem szolgálhatta megfelelően a kisebbségi érdekeket.414
Bár már korábban megjelentek a tudományos szocializmus gondolatai, kihívásai a
sarlósok körében, a mozgalom az etikai szocializmus irányából 1929 őszén mozdult el
Leveledet P… [Peéry – B. I.] olvasta, és nagyon egyetért veled. Balogh Edgár is olvasta már: mondja, hogy a
nyáron elmegy majd hozzád Stószra.” Uo. 409
Szalatnai ekkor már nem A Nap, hanem A Reggel c. kormánylap hasábjain jelentette meg írásait. Ezzel
kapcsolatban ld: Szalatnai Rezső levele Fábry Zoltánhoz. 1930. I. 14. Fábry Zoltán válogatott, id. m. 339. Vö:
Balogh Edgár: Hét próba, id. m. 173. Szalatnai Rezső kritikus cikke a sarlósok érsekújvári kongresszuson való
szerepléséről: Szalatnai Rezső: Újarcú magyarok sorompók előtt. A Reggel, 1929. szeptember. 22. 3. 410
Szalatnai Rezső: Új arcú magyarok. Korunk, 1929, december, 881. Az írással kapcsolatban ld. Szalatnai
Rezső levele Fábry Zoltánhoz. 1929. IX. 24. Fábry Zoltán válogatott, id. m. 330. 411
Balogh Edgár: Hét próba, id. m. 115. 412
Balogh még hozzátette:„Magamhoz sem tértem még, s egy pozsonyi szociáldemokrata értelmiségi csoport
közvetítésével máris külön tárgyaltak Kassákékkal, terjesztették a Munkát, szervezték a lap útját saját erőnkből
kiépített mozgalmi vonalainkon…” Uo. 115–116. 413
Uo. 116. 414
Uo. A csehszlovákiai magyarság aktivista politikájáról és a szociáldemokrácia összefüggéseiről ld.
bővebben: Simon Attila: Az elfeledett aktivisták, id. m. 93–136.
107
véglegesen a tudományos szocializmus felé. Balogh Edgár az emigráns Barta Lajos íróról
kifejtette, hogy a Sarló irányvonalának „tisztulásban” – az etnográfiai szocializmustól a
tudományos szocializmushoz vezető úton – az Új Szó lapszerkesztője kulcsszemélyiségnek
bizonyult: „A kassáki konstruktivizmus, amely olyan könnyed ívben libbent át nálunk a
masaryki kispolgár etikai szocializmusába, s egyáltalán mindaz, ami minket Szabó Dezső és
Fábry Zoltán között – a faji mítosz és a népi valóság buktatóin és kaptatóin – izgatott, benne
talált mérnökére: elrendezte bennünk a dolgokat és gondolatokat érték, valódiság, szükség
szerint.” – írja a Hét próbában.415
Balogh Edgárnak Az új nemzedék szava című 1929. szeptemberi cikke szerint a
csoport ideológiai útja a kisebbségi magyarság „missziójával” kezdődött, „amely az erősen
szorított kisebbségi élet logikájából kénytelen volt tudomásul venni a Trianon után
bekövetkezett, tragikusan valóságos helyzetet és reális alapokra helyezte munkaterveit”.416
A szocializmushoz való eljutás sokkal határozottabban jelent meg a cikk
folytatásában, melynek publikálására októberben került sor.417
A cikk már egyértelműen a
tudományos szocializmushoz kapcsolja a mozgalmat. Közben egy fejlődési íven keresztül
mutatja be a Sarló útját, amely révbe ért a szocialista társadalmi szemléletben, egyúttal a
magyarság helyzetét is rendezi.418
Balogh Edgár mondatai ugyanakkor tele voltak
megvalósíthatatlan és utóbb irreálisnak bizonyult elképzelésekkel. Ezek utalnak Balogh
vezéri szerepére is, aki nagyon gyakran illúziókkal teli, propagandisztikus hangvételű
írásokat adott közre messianisztikus elképzelésekkel párosult mozgalmi ideológiáiról.
Elképzeléseivel sok esetben nem tudtak azonosulni más sarlósok. Például Szalatnai Rezső
korabeli írásában sokkal kritikusabban és reálisabban ítélte meg a mozgalmat. Véleménye
415
Balogh Edgár: Hét próba, id. m. 149. A továbbá a következőket írja Barta hatásáról: „Barta Lajos nem kérte
a múltunk egyes fejlődési szakaszaink megtagadását, s nem is emelt ki természetes kisebbségi, értelmiségi
környezetünkből. Hagyta, kívánta: írjak meg mindent úgy, ahogy egymásból következett, s csak arra ügyelt,
hogy a jelenségek értelmezése többé ne a mi saját, külön – »etnográfiai« vagy »etikai« – szocializmusunk
esetlegességével, hanem már a tudományosan érvényes, történelmileg helytálló tanítás, a marxi szocializmus
következetességével történjék. [...] S ehhez volt esze, szíve és türelme.” Uo. 150. Barta Lajos (1878–1964),
Íróként és újságíróként tevékenykedett. A Tanácsköztársaság idején irodalompolitikai szerepet látott el. 1919-től
börtönben volt, utána emigrációban élt Berlinben és Bécsben, majd 1934-től Pozsonyban. A csehszlovákiai
magyar körökkel 1925-től volt kapcsolatban. Szerkesztette az Új Szó című lapot. Magyar Elektronikus
Könyvtár. http://mek.oszk.hu/02200/02228/html/05/274.html (2017. 01. 25.) 416
Balogh Edgár: Az új nemzedék szava. Új Szó, 1929. szeptember, 9. 417
Az írás a gombaszögi tábor kapcsán ekkor már Fábry Zoltánnak adott igazat, aki korábban etnográfiai
szocializmussal vádolta a fiatalságot. Balogh Edgár: Az új nemzedék szava. Új Szó, 1929. október, 12. 418
Véleménye szerint „Az új nemzedék a kispolgári ideológia primitivitásával indult el, és a néppel való
autoszuggesztív azonosodáson keresztül érkezett el az érzelmi szocializmushoz. Míg végre tisztázta a maga
reális helyzetét és megtalálta a maga szociális lelkiismeretét a tudományos szocializmus
társadalomszemléletében, valamint a magyarság védelmének és haladásának legteljesebb biztosítékát a
szocializmusért folyó világharcban”. Uo.
108
szerint az még nem jutott el a „szocializmus körvonalazatlan elképzeléséhez”.419
Szalatnai Új
arcú magyarok c. írásában – a Korunk hasábjain, 1929 decemberében – már arra a
megállapításra jutott, hogy a sarlósoknak „sem formai, sem ideológiai szervezettségük a szó
tudományos értelmében nincsen”.420
Ezzel együtt a fiatalok szocialista ideológiáját tartotta a
legmérvadóbb irányvonalnak: „Szocializmust vallók a sarlósok, de még nem vonják le a
következtetéseket. Ideológiájuk zavaros és tapogatódzó, de vannak már tetteik.”421
Ezt a
szocializmust azonban elválaszthatatlannak tartotta a nemzeti irányvonaltól: „Szintézisük
nemzeti és szocialista mozaik, de fő, hogy léteznek és a színtézisnek mozgatói.”422
5.6. Hídszerep(ek): nemzetközi kapcsolatépítés a fiatal értelmiség között
A sarlósok 1928-tól kezdve egyre gyakrabban mérlegelték a nemzetek közötti
közvetítés feladatait, valamint a dunai államok összetartozását. Amíg 1929-ben a mozgalmon
belül inkább egy osztálytalan társadalom megteremtése volt a cél, kifelé az összmagyarság
dunai egységének megteremtését támogatták a fiatalok. A sarlósok a magyarországi és az
erdélyi magyar fiatalokkal kialakított kapcsolatok mellett rendkívül fontosnak ítélték a cseh,
valamint a szlovák diákmozgalmakkal való barátság kiépítését. A kisebbségi helyzet
megoldatlansága pedig szintén arra ösztökélte őket, hogy a sérelmi és passzív magatartás
helyett a környező népekkel keressék a kapcsolatot: „Meg akarjuk teremteni befelé a
kisebbségi magyarság osztálytalan, harmonikus emberi egységét. Kifelé az egyetemes
magyarság gondolata gyűl terveinkben” – írta Brogyányi Kálmán Magyar küldetésünk c.
írásában 1929 szeptemberében.423
Balogh Edgár ugyanakkor a Sarló mozgalmat Dél-Szlovákián és Kárpátalján kívül
Erdélyre és Magyarországra kívánta kiterjeszteni.424
Annak ellenére, hogy ez is a csoport és
persze főleg Balogh egyik tipikus túlvállalásának volt a jele, tény, hogy 1929-ben már sok
419„Ennek az új nemzedéknek első éles vonása: a generációs öntudat. Második: elszakadás minden illúziótól, a
dolgok reális látása. Harmadik: a szocializmus egy körvonalazatlan elképzelése, melyet ők magyarnak,
kispolgárságnélkülinek, osztálytalannak akarnak. [...] Negyedik vonásuk: az új magyar irodalom alkotásaiból
kapott szuggesztiójuk. [...] sem formai, sem ideológiai szervezettségük a szó tudományos értelmében nincsen.”
Szalatnai Rezső: Új arcú magyarok. Korunk, 1929. december, 876. 420
Uo. 421
Uo. 422
Uo. 881. 423
„A tegnapokban Kossuth Lajos fanatikus hite, Jászi Oszkár tragédiába csukló akarása, a holnapokban
felszabadító valóságunk. Mi problémalátó szemekkel acélosan állunk a kisebbségi élet nyomása alatt.”
Brogyányi Kálmán: Kisebbségi magyar küldetésünk. Vetés, 1929. szeptember, 2. 424
Kovács Endre: Korszakváltás, id. m. 80.
109
szempontból példaként tekintettek a magyarországi és erdélyi „haladó” ifjúsági mozgalmak a
csehszlovákiai magyar baloldali szerveződésre.425
Ezt jelzi a magyarországi népi mozgalom
egyik központi alakjának, Kodolányi Jánosnak A kisebbségi magyarok harca c. írása is, mely
az osztálytalan társadalom eszményével és az általa faji gondolatként emlegetett nemzeti
egységtörekvésekkel is szimpatizált.426
A Sarló a magyarországi ifjúsági mozgalmak közül a
budapesti Bartha Miklós Társasággal és a szegedi Bethlen Gábor Körrel ápolt jó
kapcsolatot.427
Az említett mozgalmak a népi gondolat szerves részeként radikális társadalmi
reformokat sürgettek Magyarországon, s közben a szomszédság ügyeiben is kezdeményezően
létek fel.428
Fábián Dániel a Bartha Miklós Társaság vezetőjeként 1929. szeptemberi írásaiban a
sarlósokéhoz hasonló célokat fogalmazott meg. Kiemelte az illúzióktól való elszakadást, az
elfogadott állam- és nemzetkoncepciók felülírását, a szociális irányvonal jelentőségét, a
Duna-medencei összefogást, valamint egy új mentalitás kialakítását a magyar fiatalok
körében. A parasztság és a munkásság felemelésével egy új társadalmi rend kialakításáról,
ezzel párhuzamosan egy új magyar középosztály megteremtéséről értekezett: „A magyar élet
új feltörő végtelen gazdaságú erejét a parasztságban, a munkásságban és a friss
értelmiségben látjuk. Az új mentalitású magyar középosztály ezeknek a feltörő társadalmi
rétegeknek lesz a megszervezője és az új társadalmi rend megteremtője.”429
A Buday György által vezetett Bethlen Gábor Kör népnevelő munkáját Balogh Edgár
még a budapesti Bartha Miklós Társaság programjánál is fejlettebbnek vélte. Véleménye
425
A sarlósok magyarországi kapcsolatrendszeréről bővebben ld. Bajcsi Ildikó: A csehszlovákiai sarlós
nemzedék magyarországi kapcsolatrendszere (1925–1944). Regio, 2017/4. 155–191. 426
Kodolányi János: A kisebbségi magyarok harca. Vetés, 1929. szeptember, 1–2.
Kodolányi János (1899–1969), Kossuth-díjas magyar író és újságíró, a magyarországi népi írók képviselője.
Kodolányi Jánosról bővebben: Magyar Elektronikus Könyvtár
http://mek.oszk.hu/02200/02228/html/06/343.html (2017. 01. 31.) Vö: Papp István: A magyar népi mozgalom
története 1920–1990. Jaffa, Budapest, 2012, 75. 427
Balogh Edgár visszaemlékezése szerint mindkét mozgalom közel állt ideológiájában a Sarlósokhoz, főként az
ún. a parasztkérdésben és a szocializmus szerepének megítélésében. Balogh Edgár: Hét próba, id. m. 153.
Kiss Róbert Károly – Vajda Tamás: Egyetemi ifjúsági egyesületek Szegeden 1919 és 1944 között. Universitas
Szeged Kiadó, Szeged, 2012. http://digit.bibl.u-szeged.hu/00200/00244/00001/egyetemi_ifjusagi.pdf (2016. 12.
23.); Ladányi Andor: Egyetemi ifjúsági szervezetek a Horthy-korszakban. Szegedi Fiatalok Művészeti
Kollégiuma. Educatio,1995/2. http://mek.oszk.hu/02100/02115/html/4-1569.html (2016.12. 23.), Papp István: A
magyar népi, id. m. 428
Baloghék falujáró mozgalmai szintén hatással voltak például a Fábián Dániel és József Attila által írt Ki a
faluba c. röpirat elkészülésére, ami a magyarországi diákok figyelmét hívta fel a falukutatás fontosságára. DDM
SGy. Balogh Edgárral készült interjúk. Balogh Edgár visszaemlékezése a szlovákiai cserkész-
regösmozgalomról, magyarországi kapcsolatairól és a Sarló-mozgalomba való átnövéséről. DSX. 85. 31.1-2. 429
Fábián Dániel: Magyarország haladó ifjúsága. A budapesti Bartha Miklós Társaság munkairánya. Vetés,
1929. szeptember, 5–6.
110
szerint a szegedi mozgalom állt a sarlósok munkájához a legközelebb.430
A Bethlen Gábor
Kör tagjai ugyanis 1929-ben a falu-mozgalomhoz hasonló „tanyai akciót” indítottak. Buday
György, a Kör elnöke a Sarló bátorságát emelte ki, mely példát jelentett a szegedi fiatalok
számára is.431
A két említett csoporton kívül jó kapcsolatok alakultak ki még a pápai
Diákvilág c. lap körül tömörülő Pro Christo nevű református szervezettel is.432
A pápai lap
1929-ben több alkalommal is cikket közölt a sarlósoktól.433
A magyarországi diákszervezetekkel kialakult kapcsolatok egyik fő bizonyítékát adta
a sarlósoknak az ún. Ifjúsági Parlament melletti kiállása Magyarországon, ahol a szociális
feladatok mentén kívánták megtárgyalni a magyarországi új nemzedék tagjai a diákegység
kialakítását és a társadalmi problémák megoldásait.434
Az ún. Ifjúsági Parlament a Bartha Miklós Társaság megszervezésében olyan
magyarországi nagygyűlésként alakult volna meg, amely a szociális kérdések megvitatására
biztosított volna fórumot a magyar diákság körében. Az akció azonban meghiúsult, mivel a
bajtársi egyesületek visszautasították a részvételt, „s megüzenték a Bartha Miklós
Társaságnak, hogy abban az esetben, ha a parlament bármely határozata az ő irredenta és
antiszemita elveikkel ellenkezik, hatszáz fokossal felfegyverzett diákjuk szétveri a gyűlést”.435
1929 novemberében Balogh Edgár az Új Szó hasábjain jelentette meg a Diákparlament és
magyar jövő c. cikkét, melyben a meghiúsult Ifjúsági Diákparlamentről és egy magyarországi
új nemzedék jelenlétéről értekezett.
A következőket írta a parlamentről: „A munkásság, a parasztság és az intelligencia
három mélyen a magyarság életébe vágó problémáját vitatták volna meg. Ám a bajtársak
észrevették a bajt: egy új nemzedék önálló útkeresését az Ifjúsági Parlamentben!”436
Azt is
430„A szegedi Bethlen Gábor Kör – vagy amivé kinyílt: a Szegedi Fiatalok mozgalma – a maga népegészségügyi
munkájával és agrársettlementjével, népnevelő rádióállomásával és népi színházterveivel közel állott a Sarló
induló szakaszához, s kiforrása is a szocializmus biztatásait mutatta fel.” Balogh Edgár: Hét próba, id. m. 153.
Vö.: Buday György: A szegedi Bethlen Gábor Kör. Vetés, 1929. szeptember, 7. 431
Buday György: A szegedi Bethlen Gábor Kör. Vetés, 1929. szeptember, 7. Vö.: Jócsik Lajos: A Sarló
kapcsolata magyarországi és erdélyi haladó mozgalmakkal. In: Sándor László (összeáll.): Ez volt a Sarló. 171. 432
Pro Christo Szövetség: A Magyar Evangéliumi Keresztyén Diákszövetség (MEKDSZ) 1904-ben alakult meg
Budapesten. 1926-tól Pro Christo Szövetség néven működik. Egyik fő tevékenysége a diákmisszió. Fontos lapja
a Diákvilág. Csák Szilárd: Mit ettek korábban diák szentjeink? M. E. K. D. SZ. mekdsz Krisztus egyetemes.
http://www.mekdsz.siteset.hu/index.php?m=6979 (2017. 02. 01.) Vö: Borbándi Gyula: A magyar népi, id. m.
208–211. 433
Ezenkívül még meg kell említeni az egyes főiskolás cserkészeket, valamint a Wesselényi Reformklubot is.
Balogh Edgár: Diákparlament és magyar jövő. Fokosok diktatúrája. Új Szó, 1929. november, 15. 434
Vetés, 1929. szeptember, 7. 435
Balogh Edgár: Hét próba, id. m. 164–165. 436
Folyt: „»Megint itt van a forradalom szelleme!« – mondotta egy Turul bajtársvezér, és a parlament
előkészítői kurucos üzenetet kaptak: A bajtársak visszautasítják az ifjúsági parlament meghívását, sőt a maguk
embereinek meg is tiltják a parlament látogatását, de ha olyasmit határoz az ifjúsági parlament, ami antiszemita
111
hozzá kell tenni, hogy míg az említett magyarországi ifjúsági mozgalmak a társadalmi
reformok kapcsán egyetértettek a sarlósokkal, a nemzetállamok határainak kérdésében már
adódtak nézeteltérések.437
A Sarló a magyarországi fiatalokon kívül az erdélyi ifjúság számára is példakép volt.
Velük még „bensőségesebb” kapcsolatot ápoltak, hiszen a kisebbségi kérdés valódi
összekapcsolódási pontot jelentett a felvidéki és az erdélyi értelmiségi csoportok között.
Az erdélyi ifjúsággal kialakított kezdeti kapcsolatok terén az Erdélyi Helikont,
valamint a Pásztortűz című lapot kell kiemelni.438
Albrecht Dezső a Pászortűz című folyóirat
hasábjain a csehszlovákiai ifjúság generációs öntudatát és a regöstábor kisugárzásának
hatásait emelte ki.439
Ezenkívül a népi mozgalom pozitív hatásairól írt a Vetés 1929.
szeptemberi számában: „Példát mutatnak ebben az erdélyi ifjúságnak a szlovenszkóiak, akik
megszervezték a maguk regöscserkész mozgalmát, amely alkalmat ad minden városi fiúnak,
hogy kikerülhessen a nép közé, megszervezték az iparoscserkészeket és egyetemi
tanulmányaikba vonják a munkáskérdést.”440
Bár Jancsó Béla és Balogh Edgár 1930-as levélváltásából az is kiderült, hogy a
sarlósok számára az 1929. szeptemberi érsekújvári kongresszus idején még mindig Albrecht
Dezső jelentette a személyes erdélyi kapcsolatot, a későbbi levelek arról árulkodnak, hogy az
1930. évben az Erdélyi Fiatalok című folyóirat köré csoportosult ifjúsággal való kapcsolatok
pozitívan alakultak, a Pásztortűzzel kialakított viszony pedig elsilányult.441
Ehhez
hozzátartozik, hogy Jancsó Béla levele alapján Albrecht Béla és köre „hivatalos kisebbségi
politikusi” akcióval és az „öregekkel” kívánt szervezkedni, amelytől Jancsóék igyekeztek
és irredenta gondolkozásunkkal ellenkezik, hatszáz felvegyverzett diákkal elmennek és szétverik a gyűlést!”
Balogh Edgár: Diákparlament és Magyar jövő. Fokosok diktatúrája. Új Szó, 1929. november, 15. 437
Az Ifjúsági Parlament meghiúsulása után a fiatalok a Múzeum kávéházban gyülekeztek. Itt került sor arra a
vitára, melyről Balogh Edgár a következőket írta: „Több felszólaló ezeréves történelmi előjogok alapján a
pontos régi államhatárokat kívánta vissza, s magát a társadalmi haladást, a szociális kibontakozást, a harcot a
tőke ellen is csak a feldarabolt történelmi állam helyreállítása végett vélte szükségesnek. Elképedtem. Ezeknek a
fiataloknak fogalmuk sem volt arról, hogy a szlovák népnek is van történelmi öntudata, s a maga módján akar
élni.” Balogh Edgár: Hét próba, id. m. 167. 438
Ehhez ld. Jócsik Lajos: A Sarló kapcsolata magyarországi, id. m. 177. Vö: Balogh Edgár: Hét próba, id. m.
155. 439
Albrecht Dezső (1908 –1976), ügyvéd, politikus és újságíró. 1936 és 1944 között a Hitel című folyóirat
szerkesztője, 1937-ben tagja a Vásárhelyi Találkozó előkészítő bizottságának. Később a kalotaszegi
egyházmegye gondnoka. 1940 és 1944 között képviselő a magyar parlamentben, 1941-től az Erdélyi Párt
ügyvezető elnöke. Később Párizsba emigrált. Magyar Elektronikus Könyvtár.
http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC00003/00163.htm (2018. 01. 12.) 440
Albrecht Dezső: Az erdélyi magyar ifjúság. Vetés, 1929. szeptember, 3–4. Ehhez ld. még: Horváth Ferenc:
Diákok és földmunkások. A Mi Lapunk, 1929/12. 221. 441
László Ferenc – Cseke Péter (szerk.): Erdélyi Fiatalok. Dokumentumok, viták (1930–1940). Kriterion
Könyvkiadó, Bukarest, 1986.
112
távol tartani magukat.442
Ahogyan azt 1930. februárjában írja Baloghnak: „Akciónkat [...]
kimentettük a hivatalos irányítás alól.”443
Jancsóék az 1930. márciusi „koszorú-affér”
kapcsán is kifejezték szolidaritásukat a Sarló iránt, és bátor tettként értékelték Baloghék
lépéseit.444
A Sarló vezetője visszaemlékezésében szintén a Jancsó testvérekkel kialakított
kapcsolatokra helyezte a hangsúlyt: „A Jancsó fiúk, Béla és Elemér, váltak legelső kolozsvári
barátainkká, általuk futott szét a romániai magyar diákok internátusaiba, eszmei őrhelyeire a
Vetés.”445
Jancsó Béla szerint számukra is fontos volt az erdélyi és a csehszlovákiai magyar
fiatalok lapjai között létrejött együttműködés.446
Nemcsak Balogh, de Peéry Rezső is váltott néhány levelet Jancsó Bélával, amelyben
nagyon pozitív hangnemben beszélt az erdélyi szervezkedésről.447
S valóban Jancsó nemcsak
szimpatizált a Sarlóval, de például ideológiailag érettebbnek és kiforrottabbnak vélte az
erdélyiekkel szemben.448
Mindenesetre a sarlósokra 1930-tól az Erdélyi Fiatalok című
folyóirat körül tömörülő ifjúság volt a legnagyobb hatással, akiknek ugyancsak fontos volt a
Sarló szelleme, amely sok szempontból példát is jelentett számukra.
Balogh Edgár és köre 1929-től kezdve egyre fontosabbnak ítélte a szlovák és a cseh
fiatalokkal való kapcsolatok kiépítését. A mozgalom ideológiájában ebben az időszakban
már megjelent az ún. etikai szocializmus gondolata, amely az egymás mellett élő nemzetek,
nemzeti kisebbségek közeledésében is hangsúlyozta a pályakezdő fiatal értelmiségiek helyét
és szerepét: „A mi mostani megmozdulásunk generációs esemény Szlovenszkón. Új szlovákok,
új magyarok, új németek, csehek, ruszinok és zsidók indulása egy új közélet, a mi új
nemzedékünk társadalma felé. [...] A korszerű idealizmus pedig, amelyet a történelmi fejlődés
logikája mindenkor a megfertőzetlen új értelmi nemzedékre bíz, nem egyéb, mint a mainál
442
Jancsó Béla (1903–1967), erdélyi közíró, a kolozsvári Székely Társaság főiskolás szakosztályának vezetője,
az Erdélyi Fiatalok főmunkatársa. Romániai Magyar Irodalmi Lexikon. http://lexikon.kriterion.ro/szavak/1687/
(2017. 01. 31.) Jancsó Elemér (1905–1971), erdélyi irodalomtörténész, kritikus és szerkesztő, a Pásztortűz, az
Erdélyi Irodalmi Szemle, az Erdélyi Múzeum munkatársa. Az Erdélyi Fiatalok alapítóinak egyike. Romániai
Magyar Irodalmi Lexikon. http://lexikon.kriterion.ro/szavak/1688/ (2017. 01. 31.) 443
Jancsó Béla Balogh Edgárnak. Kolozsvár, 1930. febr. 23. In: Cseke Péter (gond.): Jancsó Béla levelezése I.
1914–1930. Kriterion Könyvkiadó, Kolozsvár, 2015, 267. 444
Jancsó Béla Balogh Edgárnak. Kolozsvár, 1930. márc. 30. Uo. 278. 445
Balogh Edgár: Hét próba, id. m. 156. 446
Jancsó Béla Balogh Edgárnak. Kolozsvár, 1930. febr. 23. In: Cseke Péter (gond.): Jancsó Béla levelezése I.,
id. m. 270. 447
Ezzel kapcsolatban megjegyezte, hogy „az a figyelem és rokonszenv, amivel önök a csehszlovákiai magyar
ifjúsági mozgalmat kísérik [...], az önök irántunk tanúsított szimápitája ösztönöz arra, hogy [...] most
portájukon kopogtassak.” Peéry Rezső Jancsó Bélának. Párizs, 1930. szeptember 3. Uo. 448
Ehhez azonban azt is hozzá kell fűzni, hogy mindezt Jancsó Baloghnak egy Erdélyben nem közölhető, a
kelet-európai népek közös problémáit feldolgozó cikke kapcsán írta sajnálkozó hangnemben. Jancsó Béla
Balogh Edgárnak. 1930. május 17. Uo. 292–293.
113
etikusabb társadalomszemlélet, a tudományos és etikai értelemben vett szocializmus hite.”449
A sarlósok részvétele a pozsonyi Komenský Egyetemen létrejött Népszövetségi
Főiskolás Ligában már szintén a szlovák és a magyar diákság közötti kapcsolatok
erősítésének a része volt.450
A fiatalok első lépésként kulturális téren keresték a közeledést,
melytől hosszútávon a politikai kapcsolatok javulását is várták.451
Nagyidai Ernő képviselte
az 1930-as Népszövetségi Főiskolás Liga genfi világkongresszusán Csehszlovákiát, ahol a
kisebbségi kérdés is előtérbe került.452
Ő volt egyébként az a sarlós, akinek – legalábbis saját
visszaemlékezése szerint – főszerepe volt a mozgalomnak a szlovák diákság rendezvényeire
való bevezetésében. Ez azzal is összefüggésbe hozható, hogy Pozsonyban töltött egyetemi
évei alatt a többi sarlóssal ellentétben, akik albérletben éltek, kollégiumban lakott. Ezáltal
lehetősége nyílt különböző szlovák és cseh diákokkal való ismeretségek kialakítására.453
Duka Zólyomi Norbert cikkében a magyar–szláv barátság kialakításához szintén
fontosnak ítélte a kulturális kapcsolatok fejlesztését. Véleménye szerint az „egyedül
uralkodni akaró” kultúrák helyébe már a kulturális összefogás lépett.454
A szláv–magyar
barátság előkészítésének a kulturális vonala mellett a mozgalom 1929-es programjában már
egy politikai alapú konföderáció elképzelésének vázlata is szerepelt.455
Ezek azonban
sematikusan elnagyolt, jelszószerű célok voltak. Mindebben a valóságtól meglehetősen
idegen, de kétségkívül tetszetős alternatívák és a korabeli páneurópai egységtörekvések,
illetve a moszkvai Komintern versailles-i békével szemben megfogalmazott kritikájának
lecsapódása volt felfedezhető.
A cseh és a szlovák fiatal értelmiséggel kialakított kapcsolatok következő állomását a
sarlósok – Balogh Edgár és Terebessy János – szereplése jelentette a řadovi diáktáborban. A
449
Balogh véleménye szerint a kisebbségi kérdés rendezése új lehetőséget teremthet az együttműködésre a
szlávok, németek, magyarok és a zsidók között Szlovenszkón. A cikk szerint a Népszövetségi Főiskolás Liga
választmányában jelenlévő több sarlós vezető – Nagyidai Ernő, Peéry Rezső, Terebessy János – garanciát
jelenthet a politikai befolyások kivédésére, valamint a kisebbségi kérdés megfelelő kezelésére. Kisebbségi
kérdés a Komenský Egyetemen. Vetés, 1929. szeptember, 11. 450
A Népszövetségi Főiskolás Ligáról Nagyidai Ernő a következőket írja: „A Népszövetségi Főiskolás Liga a
népek szövetségének eszméjét ápolta és propagálta a főiskolások körében, akik soraiból a jövő államférfijai,
diplomatái kikerülhettek.” Nagyidai Ernő: A Sarló kapcsolata, id. m. 136. 451
Kisebbségi kérdés a Komenský Egyetemen. Vetés, 1929. szeptember, 11.
Vö: Nagyidai Ernő: A Sarló kapcsolata, id. m. 139. 452
Nagyidai Ernő: A Sarló kapcsolata, id. m. 139. Ezután került sor egyébként, hogy formálisan Nagyidait
jelentették be a Sarló vezetőjének. Uo.141. 453
DDM Sgy.Nagyidai hagyaték. Nagyidai Ernő: A Sarló kapcsolata a cseh és szlovák haladó mozgalmakkal.
Gépelt irat. DSX. 94. 1815/B/7. 454
Duka Zólyomi Norbert: Magyar-szláv kultúrkapcsolatok. Vetés, 1929. szeptember, 7–8. 455„Ebben a kibontakozási vonalban az új magyar értelmiség etikája az építő szocializmus, kultúrprogramja az
elmaradt magyar vidék gazdasági életének és faji kultúrszellemének tudományos fölfejlesztése egészséges Duna-
medencei kertvároskultúrává és történelmi koncepciója a fokozatos európai konföderáció” Balogh Edgár: A
szlovák és a magyar új nemzedék találkozása. A Nap, 1929. július 5. 3.
114
cseh és szlovák intelligencia rendezvényét a prágai, brünni és pozsonyi Etické Hnutí – Etikai
Mozgalom szervezte meg 1929 júliusában.456
„Az összejövetel egy új Európát hordó
intellektuális nemzedék munkáját jelenti, mely etikai bázison akarja megoldani a kor nagy
kérdéseit előítélet nélkül”.457
– írta A Nap c. lap 1929. július 17-ei számában. A cseh és a
szlovák diákság Etikai Mozgalom nevű csoportosulása szociális és vallási, erkölcsi, valamint
művészeti, közgazdasághoz és más tudományokhoz köthető kérdéseket vitatott meg neves
tanárok és közéleti személyiségek előadásait követően.458
A rendezvényen fellépő Terebessy János a kisebbségi kérdés kapcsán kiemelte az új
nemzedék jelentőségét a cseh és a szlovák színtéren egyaránt, mely „nem folytatja a
megelőző nemzedék nemzeti sovinizmusát, ahogy mi magyar ifjak sem akarunk tudni
semmilyen magyar imperializmusról”.459
A sarlósok egyértelműen az etikai szocializmus értékrendje alapján kívántak
kapcsolódni a cseh és a szlovák értelmiséghez. Terebessy János szerint az etikai szocializmus
ideológiája révén a fiatalság képes lesz a hatékony együttműködésre, és felülemelkedik a
kisebbségi problémákon. Más kérdés, hogy az ő kijelentéseiben is túltengett a homályos
baloldali nagyotmondás, amikor például az „új etikai és szociális embertípus” kritériumát
gyakorlatilag a nacionalizmusoktól mentes magatartásban jelölte meg.460
A cseh és a szlovák
fiatalokat pedig felelősségvállalásra szólította fel a kisebbségi magyarsággal szemben.461
Tény, hogy a többségi nemzetek kisebbségellenes nacionalizmusa a világgazdasági válság, az
erősödő német és magyar revizionista követelések nyomán az 1930-as évek elején ismét
felerősödött, ami eleve megnehezítette a közeledésben érdekelt baloldali értelmiségiek
dolgát.462
Nagyidai Ernő szerint a sarlósok számára elsősorban a nemzetköziséget és a
456
Nagyidai Ernő: A Sarló kapcsolata a cseh és a szlovák haladó mozgalmakkal. In: Sándor László (összeáll.):
Ez volt a Sarló, id. m. 136. 457
A kisebbségi kérdés a řadovi diáktáborban – A cseh és szlovák haladó szellemű egyetemistákkal találkoztak
a radovi táborban a sarlósok – ezt a tábort a prágai, brünni és pozsonyi Etické Hnutí rendezte 1929 júliusában.
Pozsonyi sarlósok delegáltjai is részt vettek a találkozón. A kisebbségi kérdés megvitatására is sor került. Z.:A
cseh és magyar haladó ifjúság kovácsolja a reális jövőt. A Nap, 1929. július 17. 2. 458
Nagyidai Ernő: A Sarló kapcsolata, id. m. 136. 459
Uo. Erről ld. még: A kisebbségi kérdés a řadovi diáktáborban. Terebessy János beszéde. Vetés, 1929.
szeptember, 12. 460
„Az Etické Hnutí fiatal csehei és szlovákjai vegyék tudomásul, hogy az új magyar generáció a szocializmus
tiszta világában akar találkozni velük, hogy együtt harcoljunk az új etikai és szociális embertípusért, amely
becsüli és fejleszti a maga nemzetének kultúráját, de elismeri és szereti más nemzet kultúráját is, mert tudja,
hogy az éppen olyan dokumentuma az emberi haladásnak s az emberi szépségeknek, mint az övé.” A kisebbségi
kérdés a řadovi diáktáborban. Terebessy János beszéde. Vetés, 1929. szeptember, 12. 461
Uo. 462
Ehhez ld. Szarka László: Multietnikus nemzetállam. Kísérletek, kudarcok és kompromisszumok
Csehszlovákia nemzetiségpolitikájában 1918–1992. Kalligram Könyvkiadó, Budapest, 2016.
115
kisebbségi kérdés feloldását jelentették ezek az új kapcsolatok: „Javában erősítgettük új
kapcsolatainkat a cseh és szlovák ifjúsággal, melyet Masaryk eszmeisége fűtött, s úgy véltük,
ez a nemzetköziség elvezet a nacionalista ellentétek feloldásához”.463
Balogh Edgár
ugyancsak a szlovák és a magyar fiatalság küldetését hangsúlyozta az etikai szocializmus
jegyében, melyet összekapcsolt egy kelet-európai koncepcióval.464
Ezenkívül kiemelte a
kisebbségi magyarok és a szlovákok kettős hídszerepét a kérdésben: „Ha a kisebbségi
magyarság híd az egész magyarság felé, a szlovák nép legyen az összekötő kapocs a
magyarság és az egész szláv kultúra között.”465
Végül a szlovák fiatalság figyelmét is felhívta
a nemzetállami „traumák” veszélyeire, melynek leküzdésére a tudományos szocializmus
ideológiáját említette. Emellett a Komenský Egyetemen kialakítandó kisebbségi magyar
tanszék tervéről is beszélt.466
1930 júliusában a prágai, brünni és pozsonyi Etikai Mozgalom
Brandys nad Orlicí melletti táborozásán szintén részt vett a Sarló. Ekkorra az YMCA-n belül
is ismertté vált a mozgalom, amelynek vezetőségi tagja volt a fent említett Emanuel Rádl
prágai cseh egyetemi tanár, aki a sarlósokkal pozitív kapcsolatot ápolt.
Ami az erős baloldali elköteleződésű cseh és a szlovák baloldali mozgalmakat illeti, a
sarlósoknak már 1928-tól kapcsolata volt a baloldali szlovák értelmiségből szerveződött
Spolok socialistikých akademikov (Szocialista Egyetemi Hallgatók Egyesülete) nevű
szervezettel és annak ideológiai „élcsapatával”, a DAV-val. Ez utóbbi azonos címmel egy
kommunista szellemiségű lapot is közreadott.467
A csoportról Nagyidai Ernő visszaemlékező
463
Nagyidai Ernő. A Sarló kapcsolata , id. m. 136. A Sarló képviselői a mozgalom nevében hangoztatták, hogy
nem értenek egyet a régi Magyarország visszaállításával. Erről ld. bővebben Baloghnak az Etikai Mozgalom E
című lapjában való írásárát az új magyar nemzedékről. DDM SGy. Balogh Edgár hagyatéka. Balogh Edgár:
Nová maďarská generácia. E, 1930/6–7. 45. 304. A tábor kapcsán kell még megemlíteni Zdeněk Peška jogász és
egyetemi tanár nevét, aki a kisebbségi jog fejlődéséről beszélt a táborban, és ígéretet tett, hogy előadásokat fog
tartani a Komenský Egyetemen a kisebbségi kérdésről. Nagyidai Ernő. A Sarló kapcsolata, id. m. 136..
Zdeněk Peška (1900–1970), Cseh egyetemi tanár, intézményi jogi szakértő. A Komenský Egyetemen tanított.
Kisebbségi kérdésekkel is foglalkozott. Tagja volt a Csehszlovák Szociáldemokrata Munkáspártnak. Plus.
Zapomenuté portréty – Zdeněk Peška. http://www.rozhlas.cz/leonardo/historie/_zprava/zapomenute-portrety-
zdenek-peska--1021727 (2017. 01. 16.) 464
A kisebbségi kérdés a řadovi diáktáborban. Terebessy János beszéde. Vetés, 1929. szeptember. 12. Balogh
Edgár előadása a szlovák és magyar új nemzedék viszonyáról. Uo. 465
Uo. 466
Uo. 12. A Prágai Magyar Hírlap szintén értekezett a řadovi diáktábor eseményeiről. Az ellenzéki magyar
pártok véleményét tükröző, kiválóan szerkesztett napilap kiemelte: „Neves cseh tudósok, művészek,
közgazdászok, építészek, prágai, brünni és pozsonyi egyetemi tanárok keresték fel itt a cseh ifjúságot, s
előadásaikat állandó vitasorozat követte. A tábor egyik magyar részről is legérdekesebb eszménye volt a
kisebbségi kérdés fölvetődése. A táborban néhány napra megjelentek a pozsonyi »Sarló« kiküldöttei, akik
előadásaikkal és beszédeikkel a viták során igyekezték ráirányítani a cseh fiatalság érdeklődését a kisebbségi
kérdés helyes értelmezése és ideológiai megoldása iránt.” A kisebbségi kérdés a cseh egyetemi hallgatók nyári
kongresszusán. Prágai Magyar Hírlap, 1929. július 16. 4. 467
A Spolok socialistických akademikov 1927-ben alakult a Komenský Egyetemen. Első elnöke Mária
Masárová, a vezetőségi tagok között volt Vladimír Clementis. A DAV a szervezet élcsapata volt. A szervezeten
belül szlovák baloldali fiatalok előadásokat tartottak a materializmusról, a szocializmusról és az orosz
116
tanulmányában megjegyezte, hogy „ez volt az a társaság, ahol már első perctől kezdve
szívesen láttak bennünket”.468
A DAV későbbi elnöke, Ján Poničan pedig szintén kiemelte
visszaemlékezésében, hogy már 1928-tól kapcsolatokat ápolt a sarlósokkal.469
A baloldali
szlovák értelmiség és a Sarló kapcsolatainak fejlődését igazolja, hogy az 1929-es évtől a
magyar fiatalok rendszeresen a szlovák szocialista értelmiség vitaestjének előadói közt
szerepeltek.470
A Spolok socialistických akademikov pedig több gyűlését is a pozsonyi Sarló
pozsonyi termében tartotta.471
A DAV és a Sarló fiataljai egyébként több szempontból, főként indulási
körülményeikben hasonlóságot mutattak. Mindkét csoport körülbelül egy időben érkezett
Szlovákiából Prágába és a „periféria emberei voltak”.472
Ezen kívül Robert Poničannak,
Laco Novomeskýnek, de Daniel Okálinak is Ady, valamint Kassák Lajos jelentette egyik
legfontosabb fiatalkori élményét 473
1930-ra a sarlósok kapcsolatokat alakítottak ki a DAV több más értelmiségi
vezetőjével – így például Vladislav Clementissel és Ladislav Novomeskývel is, ami szintén
fontos pontot jelentett számukra a későbbi kommunista orientációban.474
Általuk került
irodalomról. A szervezet működését a rendőrség folyamatosan ellenőrizte. A Sarlóval és a cseh értelmiséggel is
együttműködtek. Tomáš Černák: Sociálna situácia a politický konflikt vysokoškolského študentstva v 30.
rokoch 20. storočia. Forum Historiae. http://www.forumhistoriae.sk/documents/10180/1273455/8_cernak.pdf
(2017. 01.16.) 468
Nagyidai Ernő: A Sarló kapcsolata, id. m. 136. 469
Uo. 142. Ján Poničan (1912–1978), baloldali szlovák költő és író. A DAV folyóirat egyik alapítója. Literárne
Informačné Centrum. http://www.litcentrum.sk/slovenski-spisovatelia/jan-ponican (2017. 01. 16.) 470
A Spolok socialistických akademikov tevékenységén belül például 1929 decemberében Peéry Rezső tartott
előadást a szociális elemekről a magyar irodalomban. SNA Policajné riadíteľstvo (PR) Prezídium. Spolok
socialistických akademikov 1928–1938. MAT 16/4; Správa o činnosti Spolku soc. Akademikov za rok 1929/30,
88/87.1932-ben egy vitaesten az előadók között szerepelt Balogh Edgár, Ferencz László, Jócsik Lajos, Kovács
Endre, Peéry Rezső, Porzsolt László, Terebessy János. Erről ld. SNA PR Prezídium. Spolok socialistických
akademikov 1928–1938. MAT 16/4. Oznam programu diskusného večeru, 88/181-184; SNA PR Prezídium.
Spolok socialistických akademikov1928–1938. MAT 16/4. Zpráva o verejnom prednáškovom diskúsnom
večeru, 88/224; Zpráva o verejnej prednáške spojenej so všeštudentským prejavom. Uo. 471
Erről például ld. SNA PR Prezídium. Spolok socialistických akademikov 1928–1938. MAT 16/4; Spolok
socialistických akademikov sídlom v Bratislave. Zpráva o činnosti. 88/144. 472
DDM SGy. Ritckó Béla: Wolker költészete. A Dav és a Sarló irodalomszemléletének forrása. (szám nélkül –
tovább sz. n.) 473
„E két költővezér hatására lesznek kezdetben fogékonyak a szociális kérdés, a forradalom eszméi, s ezen
keresztül »a cseh kommunista moderna« iránt.” Uo. Ezenkívül fontos volt mindkét csoport esetében a falusi
nép megismerésének a vágya és a tanulásra való igény. DDM SGy. Ritckó Béla: A Sarló és a Dav
kapcsolatainak közös bázisai. (sz. n.) Ladislav Novomeský (1904–1976), Szlovák költő, kommunista politikus,
a DAV alapítói közé tartozott. OSOBNOSTI.sk http://www.osobnosti.sk/osobnost/ladislav-novomesky-388
(2017.01.16.) Daniel Okáli (1903–1987), szlovák jogász, politikus és irodalomkritikus. A DAV alapító tagja
volt. Literárne Informačné Centrum. http://www.litcentrum.sk/slovenski-spisovatelia/daniel-okali (2017.02.07.) 474
Vladimír Clementis (1902–1952), szlovák kommunista politikus, író és diplomata. A DAV balalodali lap
szerkesztője. A 1935-től a Csehszlovák Kommunista Párt tagja. A csehszlovák–magyar lakosságcsere idején
külügyminiszter. OSOBNOSTI.sk http://www.osobnosti.sk/osobnost/vladimir-clementis-990 (2017. 01.16.). A
Sarló is részt vett a szlovákiai Baloldali Front megteremtésétben, amelynek nagyrészét kommunista
117
összeköttetésbe a Sarló a csehországi Levá frontával (Baloldali Front), melyet a kommunista
mártírrá vált Julius Fučík vezetett, aki később a Sarló pozsonyi kongresszusán is részt vett.475
Ezen kívül ki kell emelni azokat az írókat is, akik a magyar problémákról
folyamatosan informálták a cseh közvéleményt. Közéjük tartozott például Zdeněk Nejedlý
prágai kommunista egyetemi tanár.476
Nejedlý véleménye szintén tükrözi a sarlós fiatalokkal
kialakított kapcsolatok pozitívumait: „A szlovenszkói magyar ifjúságot nagyon jól ismerem,
főleg a baloldaliakat, s nagyon nagyra becsülöm őket. [...] Különbnek tartom őket a cseh
ifjúságnál, mert volt bátorságuk elszakadni minden hivatalos ideológiától, a magyartól
éppúgy, mint a csehszlováktól, s a saját lábukra álltak.”477
A Károly Egyetemen működő professzoron kívül Dobossy Lászlóra nagy benyomást
tett még František Xaver Šalda cseh újságíró és irodalomkritikus, aki szintén a prágai
egyetem professzora volt.478
Az egyszemélyes Šalda Jegyzőkönyve (Šalduv zápisník) c.
folyóirat és a Tvorba kiadója a magyar tanszék ügye mellett szólt Dobossynak írt levelében,
és a kosúti sortűz ellen is felemelte a szavát.479
Nejedlý és Šalda nemcsak a sarlósokra, de a
davistákra is nagy hatást gyakorolt. Mindkét művész az európai összefüggések és a
nemzetközi távlatok megértésére ösztönözte a fiatalokat.480
Az 1931. évben szintén erősödtek a kapcsolatok a cseh és szlovák baloldali
értelmiség, valamint a Sarló között. Ennek egyik fő hozadéka az 1931-ben megszervezett
közös szlovák–ukrán–magyar vándorlás volt, melyre a Szocialista Egyetemi Hallgatók
Egyesületéből is sokan jelentkeztek. Ugyanakkor a sarlósok cseh–szlovák–magyar
értelmiségiek alkották. Ennek első fiókszervezete 1930. december 5-én alakult meg Kassán Fábry Zoltán
vezetésével. Nagyidai Ernő: A Sarló kapcsolata, id. m. 143. 475
Levá fronta: 1930 és 1938 között működő baloldali értelmiségi szervezet. Fő célja a szocialista kultúra
propagálása, valamint az értelmiség és a munkásosztály közötti együttműködés elősegítése volt. 1930 és 1933
között kiadta a Levá fronta című lapot is. Fő képviselői közé tartozott Julius Fučík, Vladislav Vančura, Stanislav
Kostka Neumann. Encyklopedie Cojeco.
http://www.cojeco.cz/index.php?detail=1&s_lang=2&id_desc=52984&title=Lev%C3%A1%20fronta (2017. 01.
16.) Julius Fučík (1903–1943), cseh kommunista újságíróként működött. 1920-tól a CSKP tagja, 1921-től a
Rudé právo és a Tvorba szerkesztője. 1943-ban a Gestapo kivégezte. ujszo.com
http://ujszo.com/cimkek/gondolat/2003/10/03/julius-fucik-hos-vagy-arulo (2017. 01. 16.) 476
Nagyidai Ernő: A Sarló kapcsolata, id. m. 144–145. Zdeněk Nejedlý (1878–1962): cseh történész,
zenetörténész, irodalomtörténész és politikus. Katedra filozofie ff mu
brno.https://www.phil.muni.cz/fil/scf/komplet/nejed.html (2017. 01.16.) 477
Dobossy írása (Irodalmi Szemle, 1959/3.) DDM SGy. Ritckó Béla: A Sarló és a Dav kapcsolatainak közös
bázisai. (sz. n.) 478
František Xaver Šalda (1867–1937): Cseh irodalomtörténész, publicista és író. osobnosti.cz
http://www.spisovatele.cz/frantisek-xaver-salda (2017. 01. 16.) 479
Dobossy László: Előítéletek ellen. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 1985, 300. 480
DDM SGy. Ritckó Béla: Wolker költészete. A Dav és a Sarló irodalomszemléletének forrása. (sz. n.)
118
kapcsolatok továbbfejlesztéséről kialakított elképzelései néhány részeredményen kívül
kudarcba fulladtak.481
5.7. A dunai konföderáció utópiája
Az új nemzedék intellektuálisan legjobban felkészült képviselői a kisebbségi
problémák megoldására 1928 második felétől kezdve előbb szórványosan, 1929-ben pedig
már állandó jelleggel tematizálták a nemzetállami elgondolásokkal szemben a kelet-európai
konföderációs elképzeléseket. Ezek megvalósításában a kisebbségi magyarság számára
szintén egyfajta közvetítő hídszerepet követeltek.482
A Sarló tehát a kisebbségi magyarság
missziójának, tudatos vállalásának tekintette a dunai konföderáció előkészítését – amit a
Duna-menti nemzetek államszövetségeként képzelt el. Balogh Edgár 1928-tól kezdődően, de
1929-ben már rendszeresen hangsúlyozta azokat az államhatárokon felül álló konföderációs
elképzeléseket, melyek a kisebbségi magyarság összekapcsolását szolgálták volna, de
egyszersmind a Duna-medencei népek társadalmi, politikai és gazdasági problémáira is
megoldást nyújthattak.483
A sarlósok 1929-ben több alkalommal is kinyilvánították a hivatalos Magyarország
külpolitikai revizionizmusától, az 1918 előtti állapotok visszaállítására törekvő
irredentizmustól való elhatárolódásukat. Jóllehet Balogh Edgár a fogalom árnyaltabb
formáira is felhívta a figyelmet, s két típusú – állami és etnikai – irredentizmust
különböztetett meg, de a magyarság etnikai, etnográfiai irredentizmusának okafogyottá
válását a Duna-medencei népek közeledésében jelölte ki. Az ún. kelet-európai misszió
véleménye szerint az új magyar nemzedék egyik központi feladata: „A Duna-medence
közepén élő magyarság kezében van Kelet-Európa problémáinak a kulcsa. A népek között a
magyar kisebbségek alkotnak hidat. Azok a kisebbségek, amelyek reális együttműködést
481
Szalatnai Rezső ennek okait egyrészt a tagok lehetőségeinek behatároltságában jelölte meg, másrészt
kiemelte a mozgalom későbbi marxista politikai orientációját. Szalatnai Rezső: Jegyezetek a cseh–szlovák–
magyar szellemi együttműködésről. Magyar Figyelő, Pozsony, 1934. 10. 482„[…] híd akarunk lenni! Ez a kifejezés és megfogalmazás tőlünk származik. […] A kisebbségi magyarság
önmagát akarta összeszedni, hogy híd lehessen egy olyan dunai konföderáció felé, ahol független és integer
nemzettestek egymással közös államszövetségre lépnek.” „…hivatást számított, id. m. 22–23. 483
Balogh Edgár a vele készített interjúban a következőket írta a népek összekapcsolásáról és a fiatalok kelet-
európai koncepciójáról: „Mi tisztán és kelet-európai összefüggésrendszerben gondoltuk ezt el, tehát nemcsak a
magyarság etnográfiai egységét hirdettük, hanem ennek az etnográfiailag egységes magyarságnak a szlávokkal
és a románsággal való szövetségét is magunkénak vallottuk.” Uo. 21.
119
keresnek az utódállamok vezető népeivel.”484
Baloghnak az új magyar nemzedék szintetizáló
kelet-európai missziójáról kifejtett utópiáját talán a baloldal felé tájékozódó, pályakezdő
nemzedék mindent akarásaként érdemes értékelnünk, hiszen a kisebbségi magyarság még
Csehszlovákiában is valójában majdnem teljességgel eszköztelen volt bármifajta diplomáciai,
külpolitikai feladatra.
A fiatalok kezdetben nemcsak Jászi Oszkárt, de Kossuth Lajost is példának tekintették
dunai konföderációs elképzeléseikben. Boross Zoltán 1930 márciusában A Nap hasábjain
írott, Kossuth Lajos dunai konföderációja és az új nemzedék c. írásában azonban azt is
kifejtette, hogy a 19. századi politikus elveitől eltérően a fiatalok saját helyzetükre
vonatkoztatott dunai konföderációban gondolkodnak, mely az államkonföderáció helyett az
egyes nemzetek – magyarok, románok és szlávok – között megvalósuló szövetséget jelenti.485
Ugyanakkor a kossuthi konföderáció Habsburg-ellenességét a fiatal nemzedék esetében a
kapitalizmussal való szembenállásban jelölte meg Boross, aki szerint „a sovinizmus tehát az
államimperializmus mögött meghúzódó kapitalista érdekek megnyilvánulása”.486
Végül arra
is rámutatott, hogy a kelet-európai (vagy dunai) konföderáció megvalósulásától nemcsak a
nacionalizmussal és a sovinizmussal való leszámolást várták a fiatalok, de a szociális és
gazdasági kérdések megoldását is remélték: „A kelet-európai konföderációtól lehet csak
várni a szociális és gazdasági haladás kiteljesülését. Mi magyarok a más államokba
kényszerült kisebbségeink és saját csehszlovákiai sorsunk teljes jogú kibontakozását csakis a
csehek, szlovákok, ruszinok, románok, szerbek, dél-szlávok, bolgárok, horvátok és magyarok
tömegérdekeinek találkozásából nyerhetjük meg.”487
Boross azzal zárta sorait, hogy a Kelet-
484
Az irredentizmusról érdeklődtek néhányan. Balogh Edgár véleménye szerint két típusú irredentizmus létezik.
Az állami, melynek hamarosan vége lesz, illetve az ún. etnográfiai irredentizmus: „Van ugyanis egy magától
értetődő etnográfiai irredentizmus is, melynek már mélységes természeti okai vannak.[…]A magyarság
természetes etnográfiai irredentizmusa […]az utódállamok nemzeti államfikcióival szemben máris olyan feszítő
erőt alkot, amely a Duna körüli kis államok közeledésén keresztül autonóm nemzeti egységek békés
konföderációja felé gravitál. A masaryki cseh generáció differenciáló törekvései után így bontakozik ki egy új
magyar nemzedék szintetizáló kelet-európai missziója. A fiatal magyarság úgy érzi, hogy nemzetének belső
szociális megújhodásán keresztül rá vár most a Duna körül a legnagyobb, a legmagyarabb és a legemberibb
történelmi szerep.” A kisebbségi kérdés a řadovi diáktáborban. Az irredentizmusról. Vetés, 1929. szeptember,
13. 485
Boross Zoltán: Kossuth Lajos dunai konföderációja és az új nemzedék. A Nap, 1930. máricus 23. 8. Boross
Zoltán ugyanakkor A Duna – konföderációról c. írásában részletesen is kifejtette a sarlósok konföderációs
elképzelését. A fiatalok két lépcsőben vélték megvalósítani a szövetséget. Az első rész a négy állam önkéntes
államszövetségét jelentette volna. Az államszövetségnek volnának közös ügyei. Második lépésben konföderatív
állammá – „érintetlen nemzettestek szervezetévé” alakulna át az államszövetség. A nemzetiségek egyenlő jogai
alapján így alakulna meg „az együttélő nemzetek tökéletes és korlátlan élni vágyásának bázisa, egy közösen és
együttesen elfogadott szocialista társadalmi és gazdsági rend alapján”. DDM SGy. Boross Zoltán: A Duna-
konföderációról. DSX. 86. 230. 2. 486
Uo. 487
Uo.
120
európai konföderáció nem tekinthető végcélnak: rajta keresztül az egész világ népeinek a
konföderációjára kerülhet sor. Ez a gondolat pedig már a kommunista internacionalista
elképzelésekhez közelített.488
Ugyanakkor azt is jelezni kell, hogy a sarlósok a dunai-konföderáció gondolatában
nem értettek teljesen mértékben egyet Jászi elképzelésével. Ennek a különvéleményüknek a
kommunista irányba való tájékozódás mindenkivel vitatkozó szakaszában hangot is adtak,
mégpedig azon a vitaesten, amelyre Pozsonyba invitálták amerikai emigrációban élő 1918-as
Károlyi-kormány nemzetiségi miniszterét.489
Ekkor nyilvánvalóvá vált, hogy a sarlós
föderalizmus már ekkor is a baloldali, főleg kommunista nemzetállam-kritikára épült, s ezzel
az Internacionálé internacionalizmusa is megjelent ebben a Balogh Edgár-i utópiában. A
sarlósok konföderációs eszméjének egyre erősebb revizionizmus-ellenes éle is volt. 490
5.8. Látogatás Masaryk köztársasági elnöknél
A cseh kapcsolatok megerősödésének fontos része volt a sarlósok Masaryk
államelnökkel való találkozása 1930 januárjában, amelyre Scherer Lajos ügye kapcsán került
sor. Miután ugyanis a losonci tanár nem mondott le A Mi Lapunk szerkesztői posztjáról, 1929
folyamán elmozdították tanári pozíciójából.491
Balogh Edgár visszaemlékezése alapján
Scherer csak azt követően kapta vissza állását, hogy a sarlósok a köztársasági elnöknél
közbenjártak az ügyében.492
Ugyanakkor azt is meg kell jegyezni, hogy Dobossy László
szerint mindez tévhit, s A Mi Lapunk szerkesztője a sarlósok Masaryk-látogatása után sem
kapta vissza tanári állását.493
Ez mindenesetre egybeesett a csoportnak a cserkészetből való
végleges kiválásával, amit jól jelzett, hogy a fiatalok 1930-tól már nem újították meg
488
Uo. 489
Erről bővebben ld. a következő fejezetben. 490
Jászi és a sarlósok vitájáról ld. Szarka László: A dunai konfdöeráció – Egy álom realitása, id. m. 491
Balogh Edgár visszaemlékezése szerint irredentizmus vádja miatt vesztette el munkahelyét Scherer. Erről ld.
Balogh Edgár: Hét próba, id. m. 173–174. 492
Uo. 178. 493
„E dolgozat szövegének megismerése után Scherer Lajos unokája, dr. Vágás István levélben közölte velem,
téves értesülés eredménye a föntebb közölt adatom arról, hogy »a Scherer-ügy az elnök ígérete szerint, rövid
időn belül rendeződött«. Csupán annyi helytálló, hogy Masaryk küldetett Scherernek háromezer koronát. A
nyugdíjügyben azonban ekkor semmi sem történt (ahogyan azt egyébként a Losonci Hírlap 1930. szeptember
21-i számának a vonatkozó közleménye is tanúsítja). Csak jóval később, bírósági eljárás folytán, sikerült
Scherernek erősen csökkentett összegű résznyugdíjat kapnia.” Dobossy László: Gondban, reményben azonosan:
Esszék és tanulmányok a közös múltról. Gondolat, Debrecen, 1989.
121
cserkészigazolványukat.494
Scherer Lajos Vass József cserkészvezetőnek címzett 1930. márciusi levele is a
csehszlovákiai magyar cserkészeten belüli ellentétek elmérgesedéséről adott számot,
amelynek egyik megnyilatkozása volt a fentiekben már említett Tábortűz c. lap
megteremtése. Az új ifjúsági lapot A Mi Lapunk ellenében hozták létre, mivel annak
irányvonalát 1930 után egyre inkább a sarlósok szabták meg.495
A Tábortűz irányvonala
Baloghékhoz képest „konzervatív”-nak minősült. Hiszen körükben már ekkor elkezdődött
egyfajta baloldali radikalizálódás, amely az új ifjúsági lap létrehozásában és a Scherer körüli
konfliktusok motivációjában is közrejátszott. Scherer Lajos levelében tiltakozott ezek ellen a
vádak ellen, egyúttal a faji és vallási toleranciára hívta fel a figyelmet.496
Tehát ahogyan azt
már előzőleg is említettük, Scherer Lajos, A Mi Lapunk szerkesztője Balogh
interpretációjában szembekerült a „konzervatív” irányvonalú cserkészvezetéssel. Ezzel
párhuzamosan történt a csehszlovák kormány részéről a losonci tanár elbocsátása.497
Balogh
véleményében összefüggött a két probléma, miszerint egy „konzervatív” személy jelentette
fel Scherert irredentizmus vádjával.498
Állításában ennek következményeként bocsátották el a
losonci tanárt állásából. A sarlósok több alkalommal próbálták kieszközölni a
visszahelyezését; a fiatalokhoz közel álló Emanuel Rádl cseh professzor is közbenjárt
Scherer-ügyében a hivatalos hatóságoknál.499
A sarlósok ezután tiltakozást adtak be a
szlovenszkói Országos Hivatalhoz, melyet Terebessy János, a mozgalom titkára és Csáder
László, a pozsonyi Sarló akkori elnöke nyújtotta be. 500
Írásukban kérdőre vonták a hivatalt
Scherer elbocsátásának ügyében. Azt is kiemelték, hogy már a gombaszögi tábor
programjában megmutatkozott a fiatalság aktivista törekvése.501
A fiatalok hangsúlyozták,
hogy az ellenzéki irányvonalú kisebbségi magyar politika képviselőinek jelenléte a táborban
494
Fogarassy László: Magyar cserkészmozgalom, id. m. 48. 495
Erről ld. DDM SGy. Scherer Lajos, A Mi Lapunk szerkesztőjének levelei Vass Józsefhez. Scherer Lajos
levele Vass József kiscserkész vezetőnek. 1930. március 20. DSX. 86. 1121. 1-3. 496„Abban hazugok, hogy a sarlósok »kommunisták«. [...] Én minden becsületes embert tisztelek faj és felekezeti
különbség nélkül. Cserkészszívem ezt diktálja. Hát, ami igaz, igaz: a rozsnyói zászlószentelést alaposan
megrendezték! A cserkészet a béke, a szeretet hirdetője, s ünnepét felhasználták arra, hogy felekezeti
torzsalkodást szítsanak.” DDM SGy. Scherer Lajos, A Mi Lapunk szerkesztőjének levelei Vass Józsefhez.
Scherer Lajos levele Vass József kiscserkész vezetőnek. 1930. július 28. Losonc. (2.).DSX. 86. 1121. 1-3.
Scherer dr. Fenyves Pál és Tamás Lajos költő közreműködésével szerkesztette A Mi Lapunk című folyóiratot.
Magyar Elektronikus Könyvtár. Magyar irodalom Csehszlovákiában. Lapok és folyóiratok.
http://mek.oszk.hu/02200/02228/html/06/457.html (2017. 01. 16.) 497
Erről ld. Balogh Edgár: Hét próba, id.m. 173–174. 498
Uo. 174. 499
Uo. 500
Uo. 501
DDM SGy. Balogh Edgár hagyatéka. A Sarlósok tiltakozó levele a pozsonyi Országos Hivatalhoz Scherer
Lajos elbocsátása ügyében. (1929. július) Slávnemu Krajinskému Úradu v Bratislave. 1082/23.
122
nem jelentett egyet a sérelmi politizálással, melytől ők teljes mértékben távol maradnak. Ezt
igazolják Alapy Gyula keresztényszocialista képviselőnek a Komáromi Lapok hasábjain 1928
őszén megjelent Ifjú titánok, illetve az 1929 áprilisában közölt Gombaszögtől Komáromig c.
írásai, melyek a „magyarság nemzeti hagyományaitól” eltért fiatalok megmozdulásaként
értelmezték a gombaszögi tábort.502
A sarlósok szerint Scherer ártatlanságának éppen az a legfőbb bizonyítéka, hogy A Mi
Lapunk alapító szerkesztőjeként működött, amely a csehszlovákiai magyar fiatalság
„progresszív sajtóterméke.”503
A sarlósok ezután jutottak arra az elhatározásra, hogy magától Masaryk elnöktől
kérnek kihallgatást Scherer ügyében. 1930. január 17-én a csehszlovák köztársasági elnök
fogadta a fiatalokat. Balogh Edgár két jogász társával – Terebessy Jánossal és Boross
Zoltánnal – együtt sietett a prágai Hradzsinba.504
A fiatalok a fogadás során magukkal vitték
az ún. Scherer-memorandumot, valamint Balogh megszövegezett egy köszöntőt is, mely
magában foglalta a fiatal nemzedék céljait. Ebben egy kisebbségi akadémia megalapítását,
Szláv–Magyar Kutató Intézetet és egy Kelet-Európai Intézet felállítását kérték. Ezután a
Scherer-ügyről kezdtek beszélni az elnöknek, aki följegyezte a fiataloktól hallottakat. Miután
a sarlósok a magyar kisebbséget ért további sérelmekről is beszámoltak, Masaryk következő
üzenetével távoztak: „Én soha nem leszek önök, magyarok ellen!”505
Boross Zoltán visszaemlékezésében hozzáfűzte, hogy az elnök megkérdezte a
fiataloktól, irredenták-e. A sarlósok „az etnográfiai irredentizmus” tézisével léptek elő:
„Megmagyaráztam az Elnök Úrnak, hogy az együvé tartozó népek természetes vágyakozása
az együttélés. Mi azonban ezt nem határkiigazításokkal, nem más népek bekebelezésével –
egy újabb imperialista lépéssel – kívánjuk rendezni, hanem mint kifejtettük, a közép-európai
népek szocialista egyesülésével konföderatív államban”.506
A látogatás legfontosabb
502
Uo. 503
Uo. 504
Boross Zoltán T. G. Masaryk köztársasági elnök tekintélyéről a következőket jegyezte meg: „Masaryknak
mint filozófusnak, forradalmi jelentősége volt nemzete gondolkodásának történetében. Kapcsolódik ugyan
állásfoglalása a cseh hagyományokhoz, de élesen állást foglal a nemzeti sovinizmussal szemben. Szelleme
pozitivitás volt, morálja humanisztikus. Etikájának tengelyében a szeretet volt és hirdette, hogy a hitet és a
tudományt össze kell hangolni. A történelmi materializmust elutasította és azt a történelmi idealizmussal
helyettesítette.” DDM SGy. Boross Zoltán emlékiratai. Látogatásunk Masaryk Tamás köztársasági elnöknél.
DSX. 86. 33. 1.1-10.11.12. Vö: Vígh Károly: T. G. Masaryk és a magyarok. Irodalmi Szemle online.
http://www.irodalmiszemle.bici.sk/lapszamok/2008/2008-aprilis/225-vigh-karsoly-t-g-masaryk-es-a-
masgyasrok (2017. 02. 03.). Uő: Masaryk és a magyarok 2. rész. Magyar Szemle.
http://www.magyarszemle.hu/cikk/20070424_masaryk_es_a_magyarok_2_resz (2017. 02. 03.) 505
Erről ld. Balogh Edgár: Hét próba, id. m. 178. 506
DDM SGy. Boross Zoltán emlékiratai. Látogatásunk Masaryk Tamás köztársasági elnöknél. DSX. 86. 33.
1.1-10.11.12
123
hozadéka azonban a Masaryk Akadémia, vagyis a Csehszlovákiai Magyar Tudományos,
Irodalmi és Művészeti Társaság létrehozásának az ötlete volt, mely a fogadás után és révén
kapott nyilvánosságot és Masaryk elnök egymillió koronás adományából jött létre 1931
novemberében.507
A látogatás után a nyolcvanadik születésnapját ünneplő elnök 1930
szeptemberében bejelentette a szlovákiai magyarság tudományos akadémiájának a
megalakulását. Azt is hozzá kell azonban tenni, hogy Masaryk az állam költségvetéséből a
születésnapjára kapott húszmillió koronából adott egyet a magyaroknak, melyet minden
valószínűség szerint egyébként is magyar célokra szánt volna, hiszen ez is a csehszlovák
állam integrációját szolgálta. A sarlós küldöttség tagjai pedig valószínűleg túldimenzionálták
Masaryk néhány semmire sem kötelező megjegyzését.
A sarlósok 1930. októberben az elnöknek írott levelükben kifejtették elképzeléseiket
az intézetről.508
Ez a tervezet nem csupán a szláv–magyar közeledés kérdésének a megfelelő
kezelését várta az akadémiától, de a csehek, valamint a szlovákok Magyarországgal való
tudományos és kulturális kapcsolatainak a mélyülését. Emellett a kisebbségi magyarság
összekötő szerepét is hangsúlyozták, és kifejtették, hogy „az új magyar nemzedék célkitűzései
korszükségletből erednek s tudományos bázist kell elérniük, hogy kikerülhessék a napi
politikai megítélések pergőtüzét”.509
Az Intézet 1931. november 8-i formális megalakulásának néhány sarlós is részese
volt. Nemcsak az alapítók, de a vezetőségi tagok között is jelen volt néhány fiatal a
mozgalomból: a Tudományos osztályon belül Peéry Rezső alapító tagként szerepelt, az
Irodalmi osztályban Szalatnai Rezsőt, a Művészeti osztályon belül pedig Brogyányi Kálmánt
választották titkárokká.510
Mindhárman hosszabb-rövidebb ideig szociáldemokratáknak
vallották magukat. Ez minden bizonnyal összefüggésbe hozható a Masaryk Akadémián belül
elfoglalt pozíciójukkal, amely megerősíthette őket szociáldemokrata ideológiájukban.
507
A Masaryk Akadémia a csehszlovákiai magyar tudományos, irodalmi és szellemi élet összefogását célozta.
Fontos feladatának tartotta például az önálló magyar könyvkiadás megteremtését, mely azonban nem sikerült.
Bővebben ld. Popély Gyula: A Csehszlovákiai Magyar Tudományos, Irodalmi és Művészeti Társaság. Madách
Könyvkiadó, Pozsony, 1973. 508
Masaryk elnök 1930. szeptemberében közép- és dél-szlovákiai látogatása alkalmával felkereste
Alsósztregován Madách Imre sírját, melyet 12-én megkoszorúzott. A következő napon pedig Losoncon
bejelentette, hogy a születésnapja alkalmából létrehozott alapból egy magyar tudományos, irodalmi és
képzőművészeti társulat megalakítására megfelelő összeget juttat. Uo. 7. Erről ld. még: Masaryk meglátogatta
a dél-szlovenszkói városokat. A Reggel, 1930. szeptember 13. 1. 509
DDM SGy. Balogh Edgár hagyatéka. A Sarló ifjúságának levele a köztársasági elnökhöz. Pozsony, 1930.
október 13. 1082/34. 510
Popély Gyula: A Csehszlovákiai Magyar, id. m. 30–31. Azt is hozzá kell fűzni, hogy az első bécsi döntést
követően Duka Zólyomi Norbert vette át az Intézet irányítását egy intézőbizottságon belül. Szlovákiai Magyar
Adatbank. A (cseh)szlovákiai magyarok, id. m. http://adatbank.sk/lexikon/csehszlovakiai-magyar-tudomanyos-
irodalmi-es-muveszeti-tarsasag/ (2017. 01. 17.) Az osztályülések témáiról bővebben ld. Magyar Figyelő, 1933–
1935.
124
Ugyanakkor elsősorban azok a sarlósok, akik nem kaptak az Intézet munkájában
feladatot, csalódottan tudatosították az Akadémia létrehozói által oktrojált politikai célokat,
amit nagyrészt a kormánypárti személyek bekapcsolásával biztosítottak.511
Balogh Edgár
1931 júliusában Balázs Andrásnak címzett levelében felsorolta a Masaryk Akadémiával
szemben támasztott követeléseit, hangoztatva a sarlósok kezdeményező szerepét az Intézet
létrehozásában: „Kivívtuk, hogy az elnök megalapította a Magyar Tudományos Akadémiát.
Ebbe most beleülnek a pártok, kormánypártok, szocdemek és agrárok. Mi most azért küzdünk,
hogy ez függetleníttessék, s pénzt követelünk a mi tudományos, objektív szociográfiai
munkánk számára”.512
1931. november 15-én, az Akadémia megalakulása után egy héttel a Komenský
Egyetemen manifesztációs gyűlést tartottak a pozsonyi egyetemisták. Az ifjúság tudományos
célkitűzéseit összegző beszédekből memorandum kidolgozását tervezték, melyet egy
bizottságra bíztak. Boross Zoltán így emlékezett vissza erre: „A Társulatot mi
»Akadémiának« neveztük. Megalakulásakor sem a csehszlovákiai magyar fiatalságot, sem
pedig élharcos gárdáját, az »eredményt« kiverekedő sarlósokat nem hívták meg.
Felszólalásunk – tiltakozásunk – folytán a pozsonyi Komenský Egyetem aulájában
diákgyűlést tartottak [...] mozgalmunk kijelölt tagjai.” 513
Bár a fiatalok bekapcsolódásának
céljait körvonalazó pozsonyi, majd későbbi a prágai ifjúság röpiratát a Masaryk Akadémia
elnöksége megkapta, hosszú távon az ifjúsággal való együttműködés terve kudarcba fulladt.
Az 1931 és 1945 között működő Masaryk Akadémia egyébként több szempontból
sem tudta betölteni a neki szánt szerepet. Ennek több oka is volt. Az első okot az Akadémia
történetét feldolgozó Popély Gyula abban látja, hogy maga Dérer Iván iskolaügyi miniszter
nevezte ki az előkészítő bizottságot, ami már önmagában is bizalmatlanságot keltett a
magyarok között. Az előkészítő bizottság pedig szintén nem végezte becsületesen a feladatát,
hiszen jórészük nem folytatott komoly tudományos, irodalmi és művészeti munkát. Továbbbá
a csehszlovákiai magyarság politikai megosztottsága – az Akadémia nagyrészét képező
aktivisták kormányhű magatartása, az ellenzéki vonallal kialakult ellentétek – is a negatív
511
Ez nem feltétlenül vonatkozott azokra a sarlósokra, akik részt vettek az Akadémia munkájában. Legalábbis
ez derül ki például Szalatnai Rezső pozitív véleményéből az Új Munka hasábjain, aki elismerően nyilatkozott a
Masaryk Akadémiáról. Ankét Masaryk magyar kultúralapítványáról. Új Munka, 1931/1. 8–10. 512
DDM SGy. Balogh Edgár hagyatéka. Balázs András és Balogh Edgár levelezése. Balogh Edgár levele Balázs
Andrásnak. 1931. július. DSX. 86. 1205. 1-3. 513
DDM SGy. Sarlósok kiverekszik a csehszlovák köztársasági elnöknél a Magyar Tudományos Intézet
megalapítását. 1976. XI. 30. DSX. 86. 119
125
hatásokat erősítették fel a Társaságban.514
A sarlósok az 1928. augusztusi gombaszögi táborozást követő tájékozódásában
egyszerre próbálták fenntartani az értelmiségi mozgalmakra jellemző – tényfeltáró,
szociográfiai elemző – szerepeket és funkciókat, ugyanakkor egyre erőteljesebben,
radikálisabban jelent meg, különösen Balogh kezdeti megnyilvánulásaiban, a politikai
programadás szándéka. Ez utóbbi szándék 1928. második felétől már erősen baloldali
színezetű volt, ami a csoport mozgalommá szerveződése szempontjából sokféle belső vita,
konfliktus lehetőségét hordozta magában. Főleg Balogh Edgár írásaiban 1929-től egyre
gyakrabban jelent meg a népszolgálat mellett az osztálykülönbségek feloldásának az igénye,
mely a társadalom radikális reformját is magában foglalta. A szocialista elképzelések tehát
1928-ban és 1929-ben egyre gyakrabban bukkantak fel a sarlósok írásaiban.
Ez magával hozta az ellentétek felerősödését a csehszlovákiai magyar cserkészetben
(a „konzervatív” és a „sarlós regös-irány” között). A cserkészellentétek felerősödését
követően a fiatalok számára a tudományszervezés fő terét a magyar szemináriumok
jelentették, amelyek a felsőoktatás hiányát kívánták pótolni a kisebbségi térben. A szocialista
tájékozódásban egyébként fontos szerepe volt azoknak a baloldali értelmiségieknek – Kassák
Lajosnak és Fábry Zoltánnak –, akik radikális válaszokat kínáltak a társadalmi problémákra.
A politikai és az ezt követő társadalmi változások miatt a szlovenszkói magyarság
körében a magyarországinál jóval kevésbé kiélezett osztálykülönbségek ténye fontos oka
lehetett annak, hogy a fiatal értelmiségeik nemcsak a csehszlovákiai magyar társadalom
átformálását tartották saját missziójuknak, hanem az összmagyarság irányába is hasonló
célokat fogalmazott meg. Ez pedig egyre gyakrabban összekapcsolódott a más népek iránti
tisztelettel, a nemzetek közötti közeledés szorgalmazásával. A sarlósok már a mozgalom
megalakulásának első éveiben nagy hangsúlyt fektettek nemcsak az erdélyi és a
magyarországi új nemzedékkel, de a szlovák és a cseh fiatalokkal való kapcsolatépítésre. Ezt
olyan események is megerősítettek, mint amilyen pl. a Masaryk elnöknél tett találkozás volt
az 1930. év elején. A nemzetek közötti kapcsolatok elmélyítésének egyik fő szándékát adta a
sarlósok Dunai konföderációs elképzeléseiknek a realizálása a nemzetállami elgondolásokkal
szemben.
514
Erről bővebben Uo. 109–112. Popély Gyula megállapítása szerint az akadémiából „elszigetelt, »akadémikus«
intézmény lett”, de, „az akadémikus intézményre jellemző tudományos színvonal nélkül.” Popély Gyula: A
Csehszlovákiai Magyar, id. m. 111.
126
6. Nemzedéki viták és politikai konfliktusok az ideológiai útkeresés
mentén
6.1. Generációs viták a nemzeti feladatokról
A következő fejezetben azok a nemzedéki és politikai konfliktusok kerülnek a
középpontba, amelyek a Sarló szocialista tájékozódását követően erősödtek fel a
„konzervatív” idősebb nemzedékkel, valamint a „hivatalos” Magyarországgal szemben.
Ezenkívül a csehszlovák kormány álláspontját és a valamint az aktivizmus alternatíváját is
vizsgáljuk. A nemzeti-állampolgári jellegű dilemmák, konfliktusok a fejezetben vizsgált
1929-es és 1930-as években jutottak el csúcspontjukra.
A csehszlovákiai magyar kisebbség a maga közösségi önmeghatározásában,
párhuzamos nemzetépítő törekvéseiben nemzedéki, politikai, ideológiai tagoltságának
megfelelően igen változatos válaszokat fogalmazott meg az államokhoz és nemzeti
társadalmakhoz kapcsolódó relációkban.515
A kisebbségi magyarság megszervezésére
Magyarország leginkább az ellenzéki pártokon – elsősorban az OKP-n – keresztül fejtette ki a
befolyását.516
Ahogyan azt a keresztényszocialista párt első elnöke, Szüllő Géza fogalmazta
meg, ők nem csehszlovákiai magyar politikát folytattak, hanem magyar politikát
Csehszlovákiában.517
Ezt jól bizonyítja, hogy Szüllőék és az „apák nemzedékének” ideális
célja kezdettől fogva a kisebbségi helyzet felszámolása, vagyis a revízió volt.518
Az anyaországi és anyanemzeti kötődések mindemellett igencsak sokszínűek voltak.
Az 1918–1921 között Magyarországra menekült, áttelepült, optált felvidéki magyar magas
515
Ehhez ld. Brubaker, Rogers: Nacionalizmus új, id. m. uő: Nemzeti kisebbségek, nemzetiesítő államok és
anyaországok az új Európában. Regio, 2006/3. http://epa.oszk.hu/00000/00036/00063/pdf/003-030.pdf (2017.
08. 07.). Vö: Gróf Révay József: A „nemzeti kisebbség” problematikájához. In: uő: Mások megértéséről –
Kisnemesek Tajnán. Filep Tamás Gusztáv (szerk.) Ister Kiadó és Kulturális Szolgáltató Iroda, Budapest, 1999.
143–152. 516
Itt azonban meg kell jegyezni, hogy még az ellenzéki pozíciókban lévő csehszlovákiai magyar politikai elit
sem minden esetben követte szükségszerűen a magyarországi mintákat. Erről bővebben ld. Maléter István és a
balítéletek. In: Filep Tamás Gusztáv: A hagyomány felemelt, id. m. 25–118. 517
Simon Attila a következőket idézi Szüllő Gézától: „Az én pozícióm nehézsége, hogy én nem akarom azt, amit
Szent-Ivány, én nem akarok megelégedett nemzetiséget kreálni a magyarságból Csehországban, nekem a célom
az, hogy a magyarság ne maradjon meg Csehországban, s én Csehszlovákiában nem magyar politikát, de
magyarországi politikát csinálok.” Szüllő Géza hagyatéki anyaga alapján (OSZK Kézirattár, fond X, Szüllő
hagyaték, X15.) Simon Attila – Tóth László: Kis lépések, id. m. 73. 518
Erről ld. Márai Sándor: Ajándék a végzettől. Helikon Kiadó, Budapest, 2004. Ehhez azonban azt is hozzá kell
tenni, hogy utóbb az integrációban részt vevő sarlósok is örültek a visszatérésnek. Sőt pl. Peéry Rezső, aki
Szlovákiában maradt, szintén örült a visszatérésnek. Erről ld. Ember és sors a nemzeten kívül. Hét pozsonyi
hónap naplójából. In: Peéry Rezső: A végzet bábjátéka avagy Peremmagyarok az idő sodrában. Filep Tamás
Gusztáv – Tóth László (vál.) Kalligram Könyvkiadó, Pozsony, 1994, 240–280.
127
száma jelezte, sokan el sem tudták képzelni s ezért vállalni sem akarták a kisebbségi
léthelyzetet. A maradtak között a „hivatalos” Magyarország elutasítóitól a magyar kulturális,
illetve a magyar politikai nemzetegység hívein keresztül egészen a radikális és globális
revízió harcos szószólóiig terjedt az anyaországhoz való viszonyulás skálája.519
Ebben az új
helyzetben mindkét részről – a csehszlovák és a magyarországi kormány is – kizárólagos
lojalitást követeltek a szlovákiai magyaroktól.
A sarlósok nemzedéke igen intenzíven élte meg az államjogi változásokat. Különösen
az értelmiségi pályák szembesítették a fiatalokat folyamatosan új és új kihívásokkal.
Mindenesetre egyéni, csoportos és generációs identitásukban sok olyan változás figyelhető
meg, amely szorosan összefüggött a kisebbségi léthelyzet politikai, jogi, nyelvi-kulturális
adottságaival és az elvárt lojalitásformák kialakításával. Esetükben mindez még
bonyolultabbá vált a fiatal értelmiségiek ideológiai változása miatt. A baloldali tájékozódás
kezdettől fogva hatással volt nemzeti identitásuk alakulására. Ez pedig gyakran ellentétben
állt a csehszlovák állam által elvárt lojalitásformákkal, ugyanakkor elfejlődést mutatott a
„hivatalos” anyaországi keretektől.
A Sarló mozgalom kezdeti (1928–29) formálódásában a generációs elméletnek
komoly szerepe volt.520
Az életkori sajátosságok többsége esetükben három dologból fakadt:
az 1918–1920. évi történeti változások alapvetően negatív élményeiből, a cseh, szlovák,
csehszlovákiai német egyetemi tanulmányokból és a családjaikban lezajlott társadalmi
leértékelődés, deklasszálódás következményeiből.521
Ehhez hozzájárultak a baloldali politikai
hatások – a kormányzati pozíciókba jutott csehszlovák szociáldemokrácia és a milliós
tömegpártként fellépő kommunista párt cseh, szlovák, s részben magyar értelmiségi
holdudvarának befolyása, illetve a magyarországi és magyar emigrációs hatások. Ez nemcsak
a negatív és kritikus „hivatalos” álláspontot jelentette Magyarország részéről, hanem a
magyar szellemi életből sugárzó sokféle pozitív hatást (Ady szerepe, a népi mozgalom, a
magyar néprajztudomány, az ifjúsági mozgalmak stb.).522
519
Ehhez ld. Mócsy I. István: The Effects, id. m. 520
Ehhez ld. Ásó: A sarlósok megtagadják a generációs elméletet. A Nap, 1931. február 13. 7.521
Ehhez ld. Szvatkó Pál: A változás élménye, id. m. 522
A Győry Dezső 1927-ben megjelent Újarcú magyarok c. verseskötetében propagált generációs elméletet a
sarlósok egyébként 1931-ben megtagadták, elhatárolódva korábbi biológiai összefonódású elméleteiktől, s
hangsúlyozták a gazdasági kérdések elsődlegességét, melyek a fiatalok egy részét fasiszta irányba, míg másokat
a szocializmus irányába tereltek. Balogh egyúttal kritika alá vette a Csáky Mihály által megalapított, biológiai
alapon szerveződő Harmincévesek nevű mozgalmat. Ehhez ld. Ásó: A sarlósok megtagadják a generációs
elméletet. A Nap, 1931. február 13. 7. Vö: Győry Dezső: A generációs elmélet és hogy ki találja ki az elméletet?
Prágai Magyar Hírlap, 1931. február 28. 5., Uő: Még egyszer a „generációs elmélet”. Prágai Magyar Hírlap,
1931. március 22. 7. A harmincévesek mozgalmáról bővebben: DDM SGy. Jócsik Lajos gyűjtései. Tarján
Ödön: A Harmincévesek. Sarló és a generációs elmélet. DSX. 86. 942. 1-15.
128
A generációs különbségek ugyanakkor a Sarló szocialista irányú tájékozódásával
párhuzamosan erősödtek fel, ami az idősebb csehszlovákiai magyar értelmiségi csoportokkal,
az ellenzéki pártelitek képviselőivel való összetűzésekben nyilvánult meg. Az OKP-hoz
kötődő politikusok egy része, amint azt már jeleztük, mind eszmeileg, mind anyagilag függő
viszonyban volt a „hivatalos” Magyarországtól, s ennek megfelelően egyre inkább kritikai
álláspontot képviselt a sarlósok szocializmusával. Persze, mindezt saját elveik és nem csupán
a Magyarországtól való függőség alapján tették.
Az egyik kiemelkedő konfliktus főszereplője Alapy Gyula volt, aki az OKP tagjaként
nemcsak Komárom egyik legfontosabb személyisége, de az SZMKE főtitkára,
múzeumigazgató és a Jókai Egyesület főtitkára volt. Alapy a komáromi Kultúrpalota
kezdeményezőjeként, több regionális régészeti feltárás vezetőjeként kétségkívül igen nagy
tekintélyre tett szert.
1929 márciusában a sarlósok kultúrest szervezését kezdeményezték Komáromban.
Balogh Edgár visszaemlékezése szerint ez a fiatalok számára nagy kihívást jelentett. A
„konzervatív” határvárosban ugyanis, ahol a bencések által működtetett gimnázium a fiatal
jobboldali értelmiség egyik központi bázisa volt, a Sarló mozgalom nem volt túl népszerű.523
A sarlósok komáromi kultúrestjére vonatkozó kérvényt a Jókai Egyesület
választmánya elutasította, ebben pedig közrejátszott Alapy Gyula személye, aki az egyesület
titkáraként tevékenykedett.524
Ezután a fiatalok a Katolikus Legényegylet segítségét kérték.
Az ugyan megadta a beleegyezést a sarlós előadások megtartására, de Alapy Gyula – a
fiatalok körében jelenlévő szélsőbaloldali irányzatokra hivatkozva – megakadályozta a
rendezvény megvalósulását. „És felhangzott a vád: dekadens, destruktív, erkölcstelen és
kommunista, magyargyűlölő ez az új nemzedék! Alapy dr. másodszor is győzött” – írta A Nap
1929. március 13-ai számában.525
Az idősebb generációhoz tartozó politikus ugyanis, mihelyt
értesült a sarlósok érkezéséről, lefoglaltatta az összes előadótermet a városban, így azok nem
tudták megtartani előadásukat. Az említett lapban megjelent cikk ironikus hangnemben szólt
a konfliktusról, amelynek okát abban jelölte meg, hogy a sarlósok nem követik az „Alapy-
féle” nemzeti irányvonalat.526
Az írás egyúttal biztatta a fiatalokat, Alapy Gyulával és a
nemzeti irányvonalú vezetéssel szemben hangsúlyozta a sarlósok őszinte, érdek- és
523
Balogh megjegyezte visszaemlékezésében, hogy Alapy Gyula korábban itt kritizálta le a Vetést. Balogh
Edgár: Hét próba, id. m. 127. 524
Hogyan gáncsolta el a politika Komáromban a magyar egyetemi hallgatók új nemzedékének matinéját. A
Nap, 1929. március 13. 8. 525
Uo. 526
Ténsur (Antal Sándor): Barátságos levél a becsületes magyar Keszler-Balogh Edgárhoz. – A Nap, 1929.
március 23. 3.
129
politikamentes szándékait: „Ne törődjetek Alapy néni bödönkéjével. Bádogból van az, üres és
piszkos. Ti pedig tiszták, fiatalok és erősek vagytok. Ti vagytok az igazi magyarok. A ti
munkátokból áldás és béke terem. Erre már régen vár hiába a magyarság.”527
Az említett
konfliktus egyúttal képet adott az idősebb generációnak a fiatalok irányában támasztott fő
elvárásáról, vagyis hogy azok „úgy legyenek magyarok, olyan identitást alakítsanak ki a
maguk számára, mint az idősebbek”. 528
Alapy mellett Cottely István, a pozsonyi MAKK elnöke és Grosschmid Géza, az OKP
szenátora is jelen volt azon a brünni diákankéton, melyet a magyar ifjúság egységének
helyreállítása érdekében rendeztek meg 1929 júniusában. Az ellentét főként a sarlósokkal
szimpatizáló brünni egyetemisták és a Corvinia nevű diákegyesület nemzeti irányvonalú
diákjai között éleződött ki.529
A brünni rendezvény azonban nem hozott eredményt az egység megteremtésében.
Ezzel szemben újabb konfliktusra került sor az idősebb nemzedék képviselői és a sarlósok
között. Balogh Edgár Grosschmidék támadó magatartásáról szólva kiemelte Alapy Gyula
vádaskodását, amellyel a sarlósokat támadta: „Brünnben váratlan meglepetés ért. Az ankéton
megjelent Alapy Gyula, s túlzott következtetésekkel telített vádiratot olvasott fel, melyben
istentelen marxistáknak, nemzettagadó kommunista ügynököknek bélyegezte meg a
sarlósokat, guruló rubelről beszélt, s a kisebbségi magyar társadalom nevében kizárásunkat
követelte minden ifjúsági szervezetből” – emlékezett vissza Balogh Alapy
527
Uo. Vö. Alapy Gombaszögtől Komáromig címmel a Komáromi Lapokba írt cikket az esetről. Uo. 2. A Sarló
szocialista orientációjával párhuzamosan, az 1929. márciusi pozsonyi programadó estet követően, majd a
következő hónapban megszervezésre kerülő Kassák-est után az apák és fiúk konfliktusainak felerősödését
jelezte Cottely István kritikus értékelése a Prágai Magyar Hírlap hasábjain Balogh Edgár új nemzedéki
programjáról, melyet felettébb homályosnak és zavarosnak értékelt, s mely véleménye szerint nem is valódi
program. Ehhez ld. az április folyamán megjelent vitát, melyet Cottely István írt A Vetés margójára címmel
Balogh Edgár Új nemzedék programja c. cikkét kritizálva, Ehhez ld. Cottely István dr.: A „Vetés” margójára.
Prágai Magyar Hírlap, 1929. április 17. 4–5. Válaszként Balogh Edgár Néhány szó a Vetés védelmére c. cikket
közölte a lapban, melyben azt is kiemelte, hogy „egész cikkem veleje az, hogy a nagyszerű szakképzettséget
szociális műveltséggel párosító új intelligenciát kell megteremtenünk”. Balogh Edgár: Néhány szó a Vetés
védelmére. Prágai Magyar Hírlap, 1929. április 20. 4. 528
Egry Gábor: Etnicitás, identitás, id. m. 142. Egry a következő cikkre hivatkozik: Alapy Gyula: Mit várunk a
magyar ifjúságtól? Prágai Magyar Hírlap, 1929. március 16. 1. Egry azt is megjegyzi a cikk alapján, hogy
Alapy olyan történeti-kulturális alapon nyugvó, tradicionális jelenségként értelmezi a nemzeti öntudatot, amely
különbözik a fiatalok szociális célokat központba állító „parasztcentrikus” elképzelésével. Egry Gábor:
Etnicitás, identitás, id. m. 143. 529
A Corvinia a brünni német műegyetem magyar hallgatóinak jobboldali szervezete volt, melyet a MIPSZ
szervezett meg 1919-ben. A német diákegyesületek (Burschenschaftok) gyakoroltak rá hatást. A Sarló egyik
legnagyobb ellenfele volt. A (cseh)szlovákiai magyarok lexikona Csehszlovákia megalakulásától napjainkig.
Szlovákiai Magyar Adatbank. http://adatbank.sk/lexikon/corvinia/ (2017.02.15.)
130
megnyilatkozásáról. 530
A Prágai Magyar Hírlap híradása a brünni ankéttal kapcsolatban
ugyanakkor a sarlósok által kezdeményezett napirendi vitáról adott számot.531
Sziklay Ferenc a Szövetkezett Ellenzéki Pártok Központi Irodájához tartozó
kultúrreferátus vezetőjeként szintén hangsúlyozta a brünni diákankét alkalmával kialakult
ellentéteket és a Corvinia nemzeti ideológiája mellett tette le a voksát.532
A sarlósok
szellemiségét pedig nem tartotta a „a tiszta magyar lélek” eszméivel összeegyeztethetőnek.533
Írása szerint az egyedül elfogadható perspektívát a nemzetközpontú ideológia jelentette a
hivatalos csehszlovákiai magyar kultúrpolitika számára, amely nélkül a Sarló tehetséges és
elkötelezett tagjainak odaadó munkája sem ér semmit: „A sarlós mozgalom után, midőn
tudatára jöttünk, hogy milyen nyakatekert szenvedélyek és eszmék vannak a magyar diákság
egyes rétegeiben, kettőzött erővel fejlesztettük történelmi nagyjaink kultuszát, mert hiszen a
történelmünk legszomorúbb napjai tanítottak meg bennünket arra, hogy mit sem ér a
legodaadóbb munka a legkiválóbb szorgalom, a legkiválóbb szónok, ha hiányzik a tiszta
magyar lélek […].“534
Ugyanakkor le kell szögezni, hogy a diákankét idején a sarlósok korántsem voltak
még a marxizmus nyílt és elkötelezett hívei, bár ez irányú érdeklődésük már korábban is
érzékelhető volt.535
Balogh Edgár visszaemlékezésében viszont utalt rá, hogy a brünni
diákankéton tapasztalt támadások újabb motivációt jelentettek a marxista tanok
elsajátításához.536
Itt azonban ismét jelezni kell, hogy ez utólagos interpretáció is lehet akár,
hiszen más forrásokkal ezt nem tudjuk megerősíteni.
Az „apák” generációja és a Sarló között kialakult további konfliktusra a kassai
Grosschmid Gézával, Márai Sándor édesapjával került sor, aki az OKP-ban egyebek közt
éppen a fiatalsággal, a magyar egyetemisták menza ügyeivel foglalkozó szenátora és a párt
530
Balogh Edgár: Hét próba, id. m. 137. 531
A magyar főiskolásmozgalmak vezetőinek kétnapos brünni ankétje. Prágai Magyar Hírlap, 1929. május 1. 4. 532
Sziklay Ferenc értelmiségi-politikai életpályájáról bővebben ld. Szeghy-Gayer Veronika: Felvidékből
Szlovenszkó, id. m. 533
Országos Széchényi Könyvtár Kézirattár (OSZK KI). Sziklay Ferenc hagyatéka. Jegyzőkönyv a brünni
Corvinia 1929. június 12-én tartott évzáró toborzásáról. Fond 158. 534
Uo. 535
A Nap c. lap hasábjain 1929 áprilisában megjelentetett cikkben a brünni ankét kapcsán például a
következőket írta a mozgalomról: „Eszük ágában sincs hirdetni a marxizmust, de azt vallják, hogy az intelligens
embernek alaposan meg kell ismernie annak a Marxnak tanait, akinek eszméi alapján a világ munkássága
megszervezi a maga mozgalmait.”A brünni diákankét nem tisztázta a Sarlósok és a Korvinia viszonyát. A Nap,
1929. április 30. 2. 536
Balogh Edgár: Hét próba, id. m. 137. Balogh Edgár ugyanakkor kifejtette, hogy a Sarló „erkölcsileg
megerősödött” a vitákban, nem sokkal utána sor került a Sarló brünni szervezetének a megalakítására. Uo. 138.
131
Társadalmi Nagybizottságának vezetője volt.537
Grosschmid Géza szenátor 1929. július 20-án
egy Nagykaposon tartott aratóünnep alkalmával a csehszlovákiai magyar ifjúság problémáiról
értekezett. Beszédében a Sarlót azzal vádolta meg, hogy vezetői a gombaszögi táborozás után
a szélsőséges ideológiák felé fordultak, s ez a fiatalok szemináriumi munkájában határozottan
megmutatkozott. Véleménye szerint mindezt alátámasztották Balogh Edgáréknak a
nemzetköziséget, az osztályérdekeket, valamint a szocializmust kiemelő tézisei. A Sarló
opportunista magatartását és a fiatalok általa szélsőségesnek nevezett politikai orientációját
hangsúlyozó Grosschmid különösen a řadovi találkozón való szereplést bírálta, mert ott
Baloghék nemcsak a cseh–magyar kulturális érintkezést szorgalmazták, hanem a cseh
ifjúsággal való együttműködésben a szocialista eszmerendszert próbálták a központba
emelni.538
Azt azonban érdemes jelezni, hogy Grosschmid álláspontját források híján nem
tudjuk rekonstruálni. Minden bizonnyal volt igazság megállapításaiban, még akkor is, ha ezt
a sarlósok túlzásnak érezték.
Balogh Edgár visszaemlékezésében az 1929 júliusában történt esetről szintén azt
hangsúlyozta, hogy a szenátor legfőbb problémáját a řadovi események, a sarlósok cseh és
szlovák kapcsolatépítési törekvései jelentették, s annak alapján a Sarlót hazaárulás vádjával
illette: „Híre jött, hogy Grosschmid Géza szenátor nemzetárulásnak minősíti
barátkozásunkat a cseh és szlovák ifjúsággal, s főleg az én magyarázatom az
irredentizmusról – a csehszlovák államiság elismerése a kulturális magyar egység
fenntartása mellett és a konföderációra való törekvés – háborította fel.”539
A Sarló nem hagyta szó nélkül a sérelmeket, s A Nap c. lapban védekezett a szenátor
vádjai ellen. Balogh Edgár 1929. július 27-ei írásában hangsúlyozta, hogy a mozgalom a
szlovákiai magyar diákegység megteremtésére törekszik, és a szociális „kultúrtörekvések”
kidolgozását elsődleges céljának tekinti az ifjúság körében. Ehhez azonban hozzátartozik a
„kollektív felelősségérzetű” ifjúság kinevelése, mely a cseh és a szlovák intelligenciától sem
zárkózik el.540
Egy nappal később írt cikkében pedig érzékeltette, hogy a sarlósok
szocializmusa tudományos és nem politikai alapú, közben pedig azzal védekezett, hogy a
fiatalok csupán a nacionalizmussal és sovinizmussal állnak szemben, és a Dunai
537
A Társadalmi Nagybizottság a rimaszombati diákkongresszus kezdeményezése által alakult meg. Miután a
prágai menzát átvette, Pozsonyban és Brünnben új menzákat alapított, valamint prágai leányotthonokat
szervezett. Ezen kívül különféle olvasószobákat hozott létre, tudományos szabadelőadásokat szervezett, lakás-
segélyt osztott és tanulmányi utazásokat biztosított a fiatalok anyanyelvén. Grosschmid Géza: Kisebbségi sors.
Dr. Grosschmid Géza beszédei és írásai. Kassa, 1930, 455. 538
Uo. 457. 539
Balogh Edgár: Hét próba, id. m. 160.540
Balogh Edgár: A sarlósok válaszolnak Grosschmid szenátor kirohanására. A Nap, 1929. július 27. 3.
132
Konföderációt támogatják. Ez az eszme pedig egyáltalán nem nevezhető
nemzettagadásnak.541
A tetszetős megfogalmazás mögött azonban kezdettől fogva egy
generációs csoport néhány vezetőjének mindenfajta tömegbázist nélkülöző idealista
elképzelései húzódtak meg, amelyekből az adott korban inkább csak egyfajta elszigetelt
értelmiségi próbálkozás származott, semmint reális program.
Balogh Edgár később azt sérelmezte, miszerint Grosschmid Géza kifogásolta, hogy a
sarlósok osztályharc és a nemzetköziség alapján állnak, s ez ellentétben áll a nemzeti
eszmével és opportunista célokat szolgál.542
Egyúttal kifejtette, hogy a fiatalok eszmei célja
olyan új nemzedék megteremtése, amely spontán szerveződik, s mindenféle politikai
befolyásoltságtól távol tartja magát.543
Balogh Edgár fontosnak ítélte az ifjúság számára az államnemzet és az idősebb
magyar nemzedék megértését. Azt is hangsúlyozta, hogy a sarlósok távol tartják magukat a
politikai és felekezeti harcoktól, „ezért aztán a magyar politikai pártok, melyek be akarták
vonni harcaikba, nemzetietlenséggel vádolták őket, a csehek irredentizmussal, a magyarok
opportunizmussal”.544
Ugyanakkor ragaszkodott hozzá, hogy a szenátor ismerje be tévedését
a fiatalokkal szemben, és a sarlósoknak szolgáltasson igazságot a magyar közvélemény
előtt.545
A Nap 1929. augusztus 14-i véleménye szerint Grosschmid belesodorta a fiatalságot a
politikába. Emellett Balogh arra is felszólította a szenátort, hogy mondjon le az Ifjúsági
Nagybizottság menzaosztályában betöltött vezetői posztjáról, hiszen ezek után minden
valószínűség szerint képtelen lesz megtartani a pártatlanságot a segélypénzek kiosztásában.546
Az előzőekben már említett Sziklay Ferenc a Grosschmid-vita kapcsán szintén kritikai
álláspontra helyezkedett a sarlósokkal szemben. 1929-ben Tichy Kálmánnak írott levelében a
sarlósok kettősségét kritizálta, melyet Grosschmid Géza nagykaposi támadása egyik okaként
541„Mi legfeljebb a műveletlenséggel, a kispolgári frázis-nacionalizmussal, a sovinizmussal kerültünk szembe,
mint ahogy semmiféle talajtalan, ködevő nemzettagadással sem azonosítjuk magunkat. Magyarságunk munka,
szocializmusunk tudomány, magyar felelősségünk szociális érzés, taktikánk reális kisebbségi munka és a
kisebbségi jogvédelem, történelmi missziónk a Duna körüli népek fokozatos konföderációja.”Magyarságunk
munka, szocializmusunk tudomány – felelik a sarlósok Grosschmid szenátornak. A Nap, 1929. július 28. 2. 542
Mozgalmunk minden politikai irányon kívül álló kultúrtörekvés – vallják a sarlósok munkájukról. A Nap,
1929. július 31. 3. 543
„Nem politikai, hanem csakis szellemi céljaink vannak: egy bensőségesen demokratikus kisebbségi magyar
kultúréletet akarunk megteremteni.” Uo. 544
Balogh Edgár: Grosschmid szenátor lássa be tévedését – kérik a Sarlósok a magyar jövő érdekében. A Nap,
1929. augusztus 1. 3. 545
Uo. 546
A csehszlovákiai magyar főiskolás hallgatók támogatása céljából alakult menzaosztályról még a
későbbiekben bővebben szó lesz. DDM SGy. Grosschmid vita. (l-a.): A magyar diákkongresszus politikai
háttere. Grosschmid szenátorak le kell mondania az ifjúsági nagybizottság tagságáról. A Nap, 1929. augusztus
14. DSX. 86.646.1-8.
133
jelölt meg.547
Sziklay ugyanakkor kiállt az idős politikus védelmében, s kiemelte az ifjúság
érdekében kifejtett sokoldalú tevékenységét, mely fellépését hitelessé tette: „Ez az oka a
nagy adu kijátszásának. Megértem az öreget, utóvégre ő igazán nekifeküdt az ifjúsági
munkának, aminek örve alatt jégverembe (nem is hidegre) tették a politika más terrénumán,
járt és kilincselt és maga is súlyos ezreket tömött az ifjak hasába, nem engedheti, hogy
hálából ott tiszteljék meg a fejét, ahol fölébe röppennek »szociális felelősségérzetű varjak
gyanánt«”.548
Ugyanakkor a sarlósokat nem tartotta kifejezetten rossz szándékúaknak, a
velük kapcsolatos problémák gyökerét pedig inkább tanácsadóik megválasztásában látta.549
Emellett sarlósok naivitását emelte ki, amely fő okát adhatta a fiatalok arrogáns és beképzelt
magatartásának, valamint utópisztikus elképzeléseinek.550
6.2. Az ideológiai konfliktusok feloldására tett kísérletek
A CSMASZ 1929 szeptemberében megszervezett érsekújvári diákkongresszusa új
lehetőséget teremtett a sarlósok számára, hogy rendezzék ideológiai ellentéteiket az idősebb
generáció képviselőivel és a más világnézetű fiatal csoportosulásokkal. Ezen a kongresszuson
került sor a CSMASZ tisztikarának a megválasztására, amelynek beleszólása volt a
Társadalmi Nagybizottság Menzabizottságának döntéseibe.551
A sarlósok írásai alapján azonban arra a következtetésre jutunk, hogy az ifjúság fő
célja valójában a saját érdekeik érvényre juttatása volt a „konzervatív” irányultságú ifjúsággal
547
„Az u.i.[utóirat]-todra csak annyit, hogy az ifjak »A Nap«-ban mindég nyilvánosság előtt beszélnek félre s
azt négyszemközt reparálják, aminek sehol a világon nincs nyoma, s a radovi táborban történt svédekkel [itt
Sziklay valószínűleg a szlovákokra gondol] való összeforrósodással is ezt akarták tenni Nagykapos előtt, aminek
Gr. harmadszor nem akart felülni.” OSZK KI Sziklay Ferenc hagyatéka. Sziklay Ferenc levele. Tichy
Kálmánnak. Kassa, 1929. VIII/22. Fond 158. 548
Uo. 549„Nem jószándékú gyerekek azok, lehet, hogy nem is rossz szándékúak, csak hagyják, hogy nem kívánatos
elemek kijátsszák őket mindig mi ellenünk.” Uo. 550
„Arrogáns,» beképzelt « társaság, spanyolviasz gyárosoknak képzelik magukat, mert még nem kóstoltak bele
az igazi kisebbségi életbe.” Uo. 551
Az ellenzéki pártok által fenntartott szervezet ún. menzajegyeket és ösztöndíjat osztott ki a szegény magyar
főiskolásoknak.Az ún. Magyar Menza a csehszlovákiai magyarok adományaiból tartotta fent magát. A
Menzabizottság a Társadalmi Nagybizottsághoz tartozott, ahol hosszú ideig Grosschmid Géza szenátor elnökölt.
Ezen kívül a CSMASZ évente megbízott egy személyt, hogy a diákság érdekeit képviselje a Nagybizottságnál,
és közreműködjön a kedvezmények szétosztásánál. Ebben a sarlósok is részt vettek. Például 1929 és 1930 között
Boross Zoltán volt a diákság képviselője Pozsonyban. A Magyar Menza működött Prágában is. Boross
feljegyzése alapján 1932 után a Nagybizottság világnézeti szempontok alapján határozott a kedvezményekről, és
sokszor kizárta a baloldali diákokat. DDM SGy. Nagyidai hagyaték. Csehszlovákiai főiskolákon tanuló magyar
ifjúság támogatására alakult országos nagybizottság diákmenzája. Nagyidai Ernő kérelmei segélyért. DSX. 86.
364. 3-12.
134
szemben.552
Mindenesetre az érsekújvári diákkongresszus a sarlósok szempontjából sikerrel
zárult, melyre Boross Zoltán is utal írásában: „A kongresszuson a progresszió győzött. A
CSMASZ-ban a vezető pozíciókat a sarlósok foglalták el. Brogyányi Kálmán lett a
kultúrreferens és én az egyik vezetőségi tag. Elnökül a velünk szimpatizáló és a haladást
képviselő Duka Zólyomi Norbertet választottuk meg.”553
Ehhez az is hozzátartozott, hogy a
diákszövetséget a fiatalok »szabad és közös érdekvédelmi alakulattá« nyilvánították, melyen
belül saját mozgalmuk került meghatározó pozícióba.554
Balogh Edgár szintén utalt a
kongresszus egyik fő sikerére, amely minden világnézeti csoportnak lehetőséget nyújtott,
hogy saját véleményét képviselje. A Sarló győzelme egyfajta biztosíték is volt a fiatalok
számára az egyetemi ifjúság életében való jelenlétre.555
A Prágai Magyar Hírlap szintén a
diákbéke helyreállásának adott hangot írásaiban, vagyis nemcsak a Sarló részéről értékelték
eredményesnek a kongresszust.556
A mozgalom érsekújvári szereplése ugyanakkor támadási felületet is nyújtott az
aktivista körök számára. Ezt húzza alá A Reggel c. lap hasábjain Jarnó József cikke, amely
arra figyelmeztette a fiatalokat, tartsák meg „új arcukat” az idős generációval szemben.557
Ennél fontosabb volt Szalatnai Rezső véleménye, aki azt a vádat szegezte a többi sarlóshoz,
hogy azok a nemzeti érdekeket a diákegység elé helyezték.558
Balogh Edgár A Nap hasábjain
válaszolt Szalatnai támadására, és kijelentette, a Sarló kisebbségért folytatott harca nem jelent
552„A Sarló világnézeti csoportja az előkészítes során azt akarta elérni, hogy – mivel még önálló jogi
személyként nem szerepelhetett – a MAK-okon és a vidéki Egyesüléseken keresztül a kongresszusra minél több
»sarlós szimpatizánst« delegáljanak, s így a szavazattöbbséggel a Sarló »emberei« kerüljenek a CSMASZ
tisztikarába. Így akarta majoritását a CSMASZ-ban biztosítani.” DDM SGy. Boross Zoltán: Az érsekújvári
kongresszus. DSX 86. 28. 1. 1-15. 553
Uo. 554
A győzelem természetesen magában rejtette azt a kockázatot, hogy a „frontvezetés” ki lesz téve a
későbbiekben a „konzervatív” körök manővereinek és támadásainak. Uo. 555„Grosschmid »tata« (ahogy hamarosan becézték, nem minden irónia nélkül) arra kényszerült, hogy ügyes
gesztussal kezet nyújtson a sarlósoknak. Persze, elfogadtuk, hiszen ez taktikai győzelmünket jelképezte”. Uo.
Vö.: s.d.: Az érsekújvári diákkongresszus a magyar ifjúság nemzeti egységét demonstrálta. Prágai Magyar
Hírlap, 1929. szeptember 8, 5. 556
Diákbéke. Prágai Magyar Hírlap, 1929. szeptember 10. 13. Bár a diákbéke látszólag helyreállt, kérdéses
azonban, hogy ez valódi egyetértést jelentett-e vagy a sajtóban megjelent cikkek elfogultan és elhamarkodottan
mondtak ítéletet a kongresszus eredményéről. Egry Gábor: Etnicitás, identitás, id. m. 143–146. Sőt a
diákkongresszus kapcsán megjelent cikkek a nemzeti egység helyreállítása mellett kiemelték Balogh Edgár
szerepét, akinek a felszólalásához kötötték a megbékélést. Mivel a nemzet érdekében végzett népművelést és a
szociális feladatokat központba állító Balogh ekkor nem használta a marxista fogalomtárat, a Prágai Magyar
Hírlap cikke azt a következtetést vonta le, hogy a sarlósokat korábban félreértették. Ehhez ld. Egry Gábor:
Etnicitás, identitás, id. m. 145–146. Egry a következő cikkre hivatkozik: Az érsekújvári diákkongresszus a
magyar ifjúság nemzeti egységét… Prágai Magyar Hírlap, 1929. szeptember 8. 557„Érsekújvár nem volt csatavesztés az új arcú magyarok részéről, de a hadállások feladása. S ez néha
rosszabb lehet, mint egy csatavesztés” – fejtette ki véleményét Jarnó cikkében. Jarnó József: Új arcú magyarok,
akikkel most is szembefordult az idők régi, öreg arca. A Reggel, 1929. szeptember 15. 3. 558
Szalatnai Rezső: Újarcú magyarok sorompók előtt. A Reggel,1929. szeptember 22. 3.
135
egyet a nemzeti sovinizmussal. Ezek után arra is kitért, hogy nézete szerint a nemzeti érdekek
nem választhatk szét a szocialista eszméktől: „A kisebbségi magyar ifjúság a maga
nemzetéért kizárólag a dolgozó tömegek érdekei szerint akar dolgozni, és nemzeti harcát a
szocializmus korrekt elveire építi fel.” 559
Az bizonyos, hogy néhány sarlós a generációs eltérések megoldását valóban
fontolgatta. Erre utal például Berecz Kálmán 1929 évi írása, melyet valószínűleg az
érsekújvári kongresszus után jegyzett le.560
Ez alapján a sarlósok világnézeti különbségekre
való tekintet nélkül kívánnak az ifjúság életének meghatározó figurái lenni. Több alkalommal
is kitért a fiatalok ideológiai differencáira és kiemelte, hogy a mozgalom „tagjai különböző
világnézetű ifjak, akik a közös magyar munkában találkoznak”.561
Ezenkívül a fiatalok
nézetbeli szabadságát is hangsúlyozta, miszerint „nem tulajdonítandó az egész magyar
ifjúságnak a baloldali orientáció, amit egyesek képviselnek. Ez egyéni nézet, amivel nem
azonosítandó a magyar ifjúság, mint összesség”.562
Berecz egyúttal kiemelte a Sarló nemzeti
alapon való megszerveződését, valamint a kereszténység és a demokrácia jegyében való
munkát. A szélsőbaloldali orientációt és a nemzeti érdekektől való eltávolodást pedig
egyértelműen elutasította. Végül a generációk összefogását sürgette, amelyre nagy szükség
van a magyar jövő szempontjából.563
6.3. A „hivatalos” Magyarország konfliktusai a sarlósokkal – a „koszorú-affér”
A „hivatalos” Magyarország sarlósok felé irányuló elutasítása 1929-ben már politikai
körökben is egyre határozottabban megnyilvánult. Mindezt bizonyítják Bartók László
pozsonyi magyar konzul 1929. évi jelentései, aki folyamatosan beszámolt a Sarló mozgalom
működéséről, Keszler-Balogh Edgár szocialista és internacionalista irányú
megnyilvánulásairól.564
Bár 1929 végén, a konzulátuson a Sarló nemzetellenes
tevékenységének beszüntetését regisztrálták, Bartók decemberben egy csehszlovákiai
559
Balogh Edgár: A magyar diákság visszautasítja nemzeti érdekfrontjának megtámadását. A sarlósok
válaszolnak A Reggel támadó cikkére. A Nap, 1929/218. 3.560
DDM SGy. Berecz Kálmán javaslattervezete a Sarló nevében a mozgalom és az idősebb generáció közötti
szellemi differenciálódás megszüntetésére. 1929. DSX. 86. 1010.1-4. Vö: Berecz Kálmán előadása a prágai
MAK-ban 1930. Uo. 561
Uo. 562
Uo. 563
Ezután kérte, hogy javaslatát a vezetőség a Sarló nagygyűlése elé terjessze és a magyar társadalommal
közölje Erre azonban Boross Zoltán feljegyzése alapján nem került sor. Boross Zoltán feljegyzése. Uo. 564
MNL OL. K64. Bartók konzul jelentése. 7/44, 106/pol/1929.
136
„nemzeti érzésű” fiatalok által beterjesztett vádiratot mellékelt a külügyminisztériumhoz,
amely kifogásolta a mozgalom „irredenta”-ellenességét és baloldali nézeteit. Az elítélő
hangvételű írás szélsőséges álláspontot képviselt és rendkívül negatív hangnemben írt a
sarlósokról: „Rendkívül fanatikusak, gyűlölnek mindenkit, aki nem ismeri el őket. […]
Általában jellemző reájuk a magyar viszonyokkal való buzgó foglalkozásuk. De míg a legtöbb
magyar az elszakított területeken a mai Magyarországtól a jobb jövőt várja, ők
Magyarországhoz visszakerülni nem akarnak.”565
A vádirat a legnagyobb problémát tehát
abban látta, hogy a fiatalok úgymond nem kívánták vissza a Trianon előtti határokat.
Ugyanakkor azzal is megvádolta a sarlósokat, hogy azok teljes egészében elítélik a korabeli
magyarországi politikai rendszert: „Az irredenta a legnagyobb bűn a szemükben. Állandóan a
legdurvább kitételekkel támadják a mai magyarországi rendszert és a baloldali pártok
uralomra jutásától várják ott a helyzet javulását. Közép-európai gazdasági közösségről
álmodoznak, amely előbb-utóbb amúgy is megszüntetné a határokat, de jelenleg – szerintük –
csak örülhetünk, hogy nem élünk Magyarországon.”566
A vádirat emellett a sarlósok zsidó
emigránsokkal fenntartott kapcsolataira is felhívta a figyelmet, akiket nemzeti lojalitás
szempontjából szintén elmarasztalt. Kiemelte Szalatnai Rezső személyét, akit a sarlósok
legjelentősebb apologétájaként definiált. Véleménye szerint a sarlósok azonban maguk
„sajtóprostituáltként” tekintettek Szalatnaira. Az írás több szempontból is pontatlan és
elfogult, hiszen például Szalatnainak a Baloghék szélsőséges irányávál szemben kialakult
konfliktusos viszonyát szó nélkül hagyja. A Szalatnai Rezsővel szemben megfogalmazott
hiperkritikus értékelés indokoltsága pedig a megvádolt pozsonyi magyar értelmiségi egész
életútja alapján erősen megkérdőjelezhető. Bár a vádirat keletkezése idején még nem lehetett
látni az életutat.567
Ugyanakkor azt is problémának vélte, hogy a mozgalom vezetőségének nagyrésze
ebben az időben már a baloldali ideológia felé orientálódott, és a revíziós célok helyett
egyfajta közép-európai államközösség (dunai-konföderáció) létrehozásáról gondolkodott, ami
szerintük a kisebbségi problémák és a nemzetállami nacionalista keretek számára új
megoldást nyújthatott volna.568
A vádirat szerzőjének fő gondját mindenesetre a fiatalok
565
MNL OL. K63. A „Sarló” nevű radikális diákegyesület ismertetése a pozsonyi magyar konzulátustól a
magyar külügyminisztériumnak. 1930-7/44. 207/pol. 566
Uo. 567
Uo.568
Balogh Edgár visszaemlékezése szerint az új nemzedék a kisebbségi problémák megoldására 1928 második
felétől, de 1929-től már állandó témaként hangsúlyozta a nemzetállami elgondolásokkal szemben azokat a kelet-
európai konföderációs elképzeléseit, melynek megvalósításában a kisebbségi magyarságnak közvetítő –
hídszerepet szánt. „…hivatást számított, id. m. 22–23.
137
baloldali orientációja jelentette, amelyben szerepe volt a marxista meggyőződésű Balogh
Edgárnak, akinek a tehetsége által sikerült összetartani a különböző baloldali vonulatokat a
mozgalomban.569
A Sarló és a magyarországi kormány közötti kapcsolatok végleges megromlása 1930-
ban következett be. Ahogyan azt már korábban is jeleztük, a fiatalok delegációja – Balogh
Edgár, Boross Zoltán és Terebessy János – 1930 januárjában látogatást tett Masaryk
köztársasági elnöknél is. Balogh Csehszlovákiával való azonosulását célzó kijelentései pedig
ugyancsak Magyarország gyanakvását erősítették.570
Ezenkívül azok a konzuli információk is
a sarlósok ellen szóltak, melyek szerint a csoport pénzbeli támogatását a szabadkőműves
körök biztosítják.571
Jóval nagyobb törést jelentett a baloldali fiatalok és Magyarország közötti kapcsolatok
szempontjából a március 15-i „koszorú-affér”. Két sarlós – a Pozsonyban jogot végző, utóbb
szélsőbaloldali irányultságú Terebessy János és a szintén jogot végző Varga Imre – a nemzeti
ünnep alkalmából a dunai – magyar, szlovák, cseh, román, horvát, szerb – népek színeivel és
vörös szalaggal díszített koszorút akart elhelyezni a pesti Petőfi-szobron, de a rendőrség ezt
„megakadályozta”.572
Ezután a fiatalok a Sarló „művészettörténészét”, Brogyányi Kálmánt
küldték a két megbízott után, akit utasítottak, hogy Táncsics Mihály sírjára tegye le a
koszorút. Brogyányit Farkas István szociáldemokrata országgyűlési képviselő is kikísérte a
Kerepesi temetőbe, és a Táncsics-sír talapzatára helyezték a koszorút.573
A fiatalok
569
„A brünni ifjúsági ankéton viszont Kessler kijelentette Törköly szenátor úrnak, hogy vannak köztük
kommunisták, bár ő nem az, de ha ezt nyíltan bevallaná, elvesztené lába alól a talajt. A valóság azt hiszem az,
hogy mind balfelé orientálódnak. Egyesek nagyon, mások kevésbé szélsőségesek és Kessler
szervezőképességének és rábeszélő tehetségének sikerül mindig összetartani a különböző felfogásokat.” Uo. 570
Ezt tükrözi Bartók konzul jelentése, aki a látogatás kapcsán kiemelte a konzuli testület érdeklődését a
sarlósok irányába. MNL OL. K63. Bartók konzul jelentése. 1930-7/44 30/pol. 571
MNL OL. K 63. A Sarló nevű radikális diákegyesület ismertetése a pozsonyi magyar konzulátustól a magyar
külügyminisztériumnak. 1930-7/44 207/pol. 572
Balogh Edgár visszaemlékezésében a következőket írta a koszorúzás meghiúsulásáról: „Akadályba
ütközhettek, mert távirat érkezett az ünnep előestjén, hogy a koszorúzást a rendőrség nem engedélyezi, s
kötelezvényt írattak velük alá, hogy a tervtől eltekintenek”. Balogh Edgár: Hét próba, id. m. 182. A fiatalok,
miután bejelentették tervüket a rendőr-főkapitányságon, a magyarországi rendőrség Terebessy Jánossal, a Sarló
titkárával reverzálist is aláíratott, amely alapján elállt a pozsonyi megbízatástól. Andréka Károly
rendőrfőkapitány-helyettes szerint ugyanis a rendőrség a bajtársi szervezetekkel szemben nem tudja a sarlósok
védelmét garantálni. A pozsonyi sarlósok nem koszorúzhatták meg a budapesti Petőfi-szobrot. A Nap, 1930.
március 18. 3. 573
Erről ld. DDM SGy. Az országgyűlés képviselőházának 370. ülése 1930. március 19-án, szerdán. 139. DSX.
84. 247. 1-2. Az esemény nagy visszhangot keltett és még a magyarországi parlamentben is szó esett róla
Szcitovszky Béla belügyminiszter és Farkas István, szociáldemokrata politikus szóváltásaiban, aki interpellációt
nyújtott be a koszorúzás megakadályozása miatt. Az országgyűlés képviselőházának 370. ülése alkalmából
1930. március 19-én, szerdán Farkas István ugyanis kérdőre vonta a kormányt, ezzel együtt a rendőrséget, mivel
nem engedélyezte a Petőfi-szobor megkoszorúzását a fiataloknak. Szcitovszky Béla reagálva a szociáldemokrata
képviselő szavaira a sarlósokról kifejtette, hogy a mozgalomnak nincs jelentősége, és a cseh propaganda
eszközeinek tekintette a fiatalokat. Balogh Edgár: Hét próba, id. m. 140.
138
motivációját a kérdésben jól szemlélteti a sarlósoknak a nemzeti ünnepen közzétett pozsonyi
programja, amelyből kiderült, hogy a gazdasági és szociális kérdések rendezését a dunai
népek által összekapcsolt szocialista irányvonalban látták. A pozsonyi magyar egyetemisták
március 15-i ünnepén Balogh Edgár kifejtette, hogy az ifjúságnak föl kell lépnie az 1848-tól
megoldatlan kérdések – a parasztság sorsának javítása, a nemzetiségek megbékélése –
rendezése érdekében. A pozsonyi ünnepségen Balogh előadása után Peéry Rezső a 48-as
időkre vonatkozó irodalmi feldolgozásokat tárgyalta, Boross Zoltán pedig Kossuth Lajos
Dunai Konföderációját részletezte.574
Miután a „koszorú-affér” Farkas István szociáldemokrata képviselő által a
magyarországi országgyűlés elé került, az ügy nagy nyilvánosságot kapott Csehszlovákiában
és Magyarországon is. Az esemény nagy visszhangot keltett, és ahogy azt említettük, a
budapesti parlamentben is szó esett róla Szcitovszky Béla belügyminiszter és Farkas István
szociáldemokrata politikus szóváltásaiban. Utóbbi interpellációt nyújtott be a koszorúzás
„megakadályozása” miatt. Az országgyűlés képviselőházának 1930. március 19-ei ülésén
Farkas kérdőre vonta a kormányt, ezzel együtt a rendőrséget, miért akadályozta meg a Petőfi-
szobor megkoszorúzását.575
Interpellációjában hangsúlyozta a csehszlovákiai magyar
diákmozgalom új szellemiségét, kiemelve aktivitásukat.576
Ezek után a sarlósoknak a
Magyarországgal szomszédos államok magyarságára kifejtett pozitív hatásáról, később pedig
az általuk képviselt „európai gondolkodásmódszerről” beszélt.577
Az utódállamok nemzeti
színei kapcsán pedig arra világított rá, hogy mindez a Kárpát-medence kulturális
sokszínűségét fejezi ki.578
Szcitovszky Béla belügyminiszter a szociáldemokrata képviselő
szavaira reagálva a sarlósokról való kritikus véleményében kifejtette, hogy bár a
mozgalomnak nincs nagy jelentősége a csehszlovákiai magyar fiatalok körében, a Sarló a
cseh propaganda eszközének tekinthető.579
574
Balogh Edgár: Hét próba, id. m. 183. Erről bővebben ld. Március 15-ét ünnepelte a Sarló. A Reggel, 1930.
március 16. 10. Vö: A pozsonyi Sarlósok nem koszorúzhatták meg a budapesti Petőfi-szobrot. A Nap, 1930.
március 18. 3. 575
Az országgyűlés képviselőházának 370. ülése 1930. március 19-án, szerdán. 139. DS. X. 247. 2. Vö: A Sarló
koszorúja a magyar országgyűlés előtt. A Nap, 1930. március 21. 10. 576
Képviselőházi napló, 1927. XXVI. kötet, 1930. március 13 – 1930. április 10. Az országgyűlés
képviselőházának 370. ülése 1930. március 19-én, szerdán. 139–141.
https://library.hungaricana.hu/hu/view/OGYK_KN-1927_26/?pg=148&layout=s (2018. 01. 15.) 577
Uo.578
Szcitovszky válaszában arra is kitért, hogy a főkapitány csupán figyelmeztette őket kérvényük beadása után,
hogy a koszorúzás által a magyar ifjúságnál tüntetésekre kerülhet sor. Ez után kérte őket, hogy álljanak el
szándékuktól, amelynek eleget is tettek. Uo.579
„A mozgalom magán hordja annak a Csehszlovákiában nem ismeretlen, szívesen használt módszereknek
jellegét […], mely minden alkalmat megragad arra, hogy a cseh propaganda érdekében Magyarország ellen
hangulatot keltsen […] és azt szeretné dokumentálni, hogy a magyar ifjúság egy rétege, de facto azonban csak
139
Miközben a sarlósok korabeli írásainak helyt adó A Nap című lap március 17-i
cikkében egyenesen „zarándoklatként” értékelte a fiatalok koszorú-elhelyezését, a
sarlósokkal szemben megfogalmazott kritikus nézőpontban a csehszlovákiai sajtóban
megjelent cikkek egy része is osztozott. A Prágai Magyar Hírlap hasábjain Dzurányi László
tollából közölt A sarlósok pesti kalandja c. cikk például a fiatalok zavaros és félreérthető
szimbólumaira hívta fel a figyelmet, valamint azokra a (szocialista irányvonalú) politikai
körökre, amelyek félrevezetik a Sarló tagjait.580
A sarlósok nem sokkal később válaszoltak Szcitovszky belügyminiszternek A Nap
hasábjain, s kifejtették, hogy Balogh Edgár és csapata egy rendkívüli gyűlés alkalmával
foglalkozott a „koszorú-affért” követő belügyminiszteri vádakkal, amelyek a sarlósokat
hazaárulással illették. A Szcitovszky Béla belügyminiszterhez intézett nyílt levél tervezetét
előadó Sarló tagjai mellett számos egyetemi hallgató jelent meg az eseményen.581
Hibaként
rótták fel azt is, hogy a budapesti koszorú-ügyet a napi politika eseményeibe keverték, hiszen
a Sarló távol tartotta magát az állampolitikai kérdésektől.
Baloghék azt is kifejtették, hogy mindezek ellenére mélyen érintette őket a hazaárulás
vádja. Hangsúlyozták, hogy a kisebbségi kérdés megoldásának új módozatait keresik olyan
helyzetben, amely „a kisebbségi élet nehézségeivel küzd, s így két malomkő közé került”.582
Arra is kitértek, hogy számukra nemcsak a magyarság bizalma fontos: „A Sarló küzd a cseh
és szlovák soviniszta törekvések ellen, s a kisebbségi kérdést állandóan felveti a cseh és
szlovák ifjúság körében”.583
Szalatnai Rezső A Reggel c. aktivista pozsonyi lapban szintén cikket jelentetett meg a
koszorú-ügyről, amelyben kritikus hangnemben írt a magyarországi belügyminisztérium
döntéséről: „Politikai adottság az, hogy a koszorú-letevést Budapesten nem engedélyezték és
egy-két egyéni ambícióktól fűtött fiatalember, hűtlen lesz fajához.” Uo. 141. A belügyminiszter ezután arra is
kitért, hogy a Sarló egyik küldötte, Terebessy János fia annak a bírónak, akinek az elnöklete alatt hoztak ítéletet
a Tuka Béláról. A Sarló koszorúja a magyar országgyűlés előtt. Vö: A Nap, 1930. március 21. Vö: A pozsonyi
Sarló márciusi koszorúja a magyar képviselőház előtt. Prágai Magyar Hírlap. 1930. március 21. 3. Vö: Balogh
Edgár: Hét próba, id. m. 188. 580
A. S.: Táncsics Mihály. A Nap, 1930. március 17. 5. Dzurányi László: A sarlósok pesti kalandja. Prágai
Magyar Hírlap, 1930. március 21. 1–2. Vö.: Darvas János: Szalagnyelv. Prágai Magyar Hírlap, 1930. március
25. 1. Ez utóbbi cikkre adott válaszként pedig ld.:A Sarló levele a Prágai Magyar Hírlap szerkesztőségéhez.
Prágai Magyar Hírlap, 1930. március 29. 6. 581
Az újság a következőket írta a levélről: „A felelet nem emel kifogást a Petőfi-szobor megkoszorúzásának
eltiltása ellen, hangsúlyozza, hogy a koszorút Budapestre vivő kiküldöttek is belátták a közrendészeti szempont
fontosságát. Andréka Károly rendőrfőkapitány-helyettes a Bajtársaktól féltette a koszorút, s így a Sarló nem a
rendőrség eljárását hibáztatja, hanem a konzervatív egyetemi hallgatóság ellen emel kifogást. Ezekkel a
diákokkal szemben azonban nem az összetűzést, hanem a szellemi vitát keresi.”A Sarló felel Szcitovszky
belügyminiszternek. A Nap, 1930. március 23. 12.582
Uo.583
Uo.
140
jellemző kortünet a nem-engedélyezés megindoklása, valamint a parlamenti dialógus”.584
Szalatnai véleménye szerint a fiatalok ideológiája még nem tiszta, mindenképpen a
„kisebbségi magyarok harca ez”.585
Erős túlzással a sarlósokat Martinovicshoz, Táncsicshoz és Petőfihez hasonlította,
akiket szintén hazaárulóknak bélyegzett a korabeli politika. Írása végén azt állította, hogy a
Magyarországon velük szemben megfogalmazott vádak hangoztatói közt volt az a magyar
ellenzéki (valószínűleg Grosschmid Géza) szenátor is, aki „Budapesten keveri a kártyát a
Sarló ellen”.586
A „koszorú-afférral” nemcsak a csehszlovákiai, de a magyarországi sajtó is
foglalkozott, véleményében pedig erős megosztottságot mutatott. Balogh véleménye szerint
több lap A Nap c. sajtóorgánumhoz hasonlóan (pozitívan) értékelte a mozgalmat.587
A
Magyarság, a Budapesti Hírlap, valamint az Új Nemzedék viszont kritikusan viszonyult a
fiatalok koszorú-ügyéhez.588
A „koszorú-affért” Magyarországon mindenesetre
diáktüntetések, valamint a sarlósoknak a magyarországi szervezetekkel való kapcsolataiban
beállt rövid „elhidegülés” követte. A diáktüntetést a jobboldali diákmozgalmak szervezték. A
Magyarság már 1930. március 21-ei cikkében hangsúlyozta, hogy a magyarországi
Wesselényi Reform Klub elítélte a fiatalokat, valamint a többi ifjúsági egyesület részvételével
egy tiltakozó gyűlést is össze kívánt hívni.589
A Pesti Napló is leközölte 1930. március 23-ai
számában a koszorú-elhelyezési kísérlet részletes történetét. A sarlósok nyilatkozatának és
programjának ismertetésével a kisebbségi magyar fiatal generáció dilemmáit ismertette
olvasóival. A mozgalmat védelmébe véve kiemelte, hogy a fiatalok szándékait valójában nem
politikai, hanem csak társadalomtudományi és kultúrtörténeti szempontból lehet
megközelíteni. A pesti koszorúzási kísérletet nyomán közreadott állásfoglalást összességben
pozitívan értékelte a vezető fővárosi napilap: „a nyilatkozat […] minden túlzása és
584
Szalatnai Rezső: A szlovenszkói koszorú körül. A Reggel, 1930. március 21. 3.585
Uo. 586
Ez a meg nem nevezett csehszlovákiai magyar politikus a Sarló erkölcsi tekintélyét azzal akarta
megsemmisíteni, hogy azt sejtette a publicisztikai vitában, pontos adatokat tud arra vonatkozóan, személy
szerint ki mennyit kap Beneštől. Uo.587
„Délben már az utcán volt A Nap híradása is A Sarló koszorúja a Magyar országgyűlés előtt cím alatt. A
pozsonyi tudósítás részleteiben megfelelt a Népszava, Nemzeti Újság, Magyarság, Pesti Hírlap, Pesti Napló,
Budapesti Hírlap és Pester Lloyd előttem fekvő anyagának.” Uo. 185. 588
A pozsonyi „Sarló” Petőfi-koszorúja. Pesti Napló, 1930. március 20.2–3; Egy koszorú körül. Magyarság.
1930. március 20. 1; Milyen koszorút hoztak Petőfi szobrára a „sarlósok”. Magyarság, 1930. március 20. 3–4;
Vihar a pozsonyi Sarló-szervezet körül. Budapesti Hírlap, 1930. március 20. 4; Pardon!... Koszorú. Új
Nemzedék, 1930. március 21. 2. 589
„A felvidéki Sarlósok tót és rutén testvéreink szabadságküzdelmét árulják el”. Magyarság, 1930. március 21.
2. Vö: A Széchenyi Szövetség és a MEFHOSZ tiltakozása a „sarlós” koszorú miatt. Magyarság, 1930. március
22. 2.
141
doktrínersége mellett is némileg más színben mutatja meg a Sarló mozgalom céljait és
módszereit, mint ahogyan arról a képviselőházban megemlékeztek.” 590
A későbbiekben a Pesti Napló Viharos ülést tartottak a magyar egyetemi ifjak a
„Sarló” koszorú ügyében címmel arról is tudósított, hogy magyarországi jobboldali
diákszervezetek ülésükön reagáltak a sarlósok „koszorú-afférjára”. A Wesselényi Reform
Klubban tartott rendezvényen a MEFHOSZ (Magyar Egyetemi és Főiskolai Hallgatók
Országos Szövetsége) valamint a Széchenyi Szövetség vezetői is képviseltették magukat.
Felszólalásaikban a Sarlóval szemben elítélő hangot megütő vezetők kifejtették, legsúlyosabb
kifogásuk a csehszlovákiai magyar mozgalommal szemben, hogy azok „lekötötték magukat a
nemzetközi szocializmus mellett és lekötötték magukat a magyar irredenta ellen”.591
Azt is
felvetették, hogy a sarlósok talán a csehek megbízásából jöttek Budapestre koszorúzni, pedig
a lap szerint „a magyar fiatalságnak, de az egész magyarságnak sincs semmi tárgyalni valója
a csehekkel”.592
A „koszorú-afférral” a szlovák sajtó is foglalkozott, és általában pozitívan
viszonyult a sarlósok megmozdulásához. Igyekezett a tényeknek olyan értelmezést adni, hogy
az események a Sarló aktivista fordulatára utalnak.593
A koszorú-ügy a sarlósok személyes életében is változásokat hozott. Például nagy
valószínűséggel ennek az afférnak a következménye volt az is, hogy Vass Lászlót, a Sarló
„magyarországi követét” kitiltották az Eötvös Kollégiumból. Vass 1930. július 4-ei levelében
kifejtette mozgalmi társának, hogy azért zárják ki a kollégiumból, mert egy hazaárulónak
bélyegzett mozgalom tagja: „Az Eötvös Collegium Igazgatósága felsőbb utasításra hallgatva
szeptember 1-től kizár tagjai közül (Konferencia határozat). Megokolás: egy olyan
mozgalomban exponáltam magam, amelyet az állami hatóságok is hazaárulónak
590
A magyar egyetemi ifjúság szervezetei gyűlésen tiltakoznak a „Sarló” koszorú-elhelyezési kísérlete ellen.
Pesti Napló, 1930. március 23. 12; Ugyanakkor pozitívan nyilatkozott a történtekről a szociáldemokrata
Népszava is Hazádnak rendületlenül c. cikkében. DDM Sgy. Sarló koszorú affér összes újságkivágásai. DSX.
86. 1147. 1-15. 591
Továbbá: „vezérük a cambridgei diák világkonferencián cseh diáksapkában jelent meg és egyes francia
lapok cseh források alapján a sarlósokra hivatkozva írják, hogy a felvidéken megszűnt a kisebbségi kérdés, mert
az új magyar generáció is elfogadta a mai államkereteket”.Viharos ülést tartottak a magyar egyetemi ifjak a
„Sarló” koszorú ügyében. Pesti Napló, 1930. március 27. 6. 592
Uo. Vö: A Sarlósok ügye a Wesselényi Reform Klub előtt. Magyarság, Budapest, 1930. március. 27. 8. A
jobboldali diákülésről A Nap c. felvidéki lap is írt 1930. március 28-ai számában. Megemlítette, hogy „az ülés
végén határozati javaslatot fogadtak el, amelyben elítélik és visszautasítják a Sarló mozgalmat, amely mögött
cseh imperialista törekvés húzódik meg és a magyar ifjúság nevében felszólítják a sarlósokat, hogy térjenek
vissza a szlovenszkói magyarság vezérei által a prágai parlamentben tett ünnepélyes nyilatkozatok elvi alapjára
és jelenlegi vezetőiket mozdítsák el helyükről”. A budapesti jobboldali diákszervezetek a pozsonyi Sarló ellen. A
Nap, 1930. március 28. 3. 593
Ehhez ld. pl: Szcitovszky háji Tuku. Slovenský Denník, 1930. március 21; Úbohý Petőfi! Slovenský Denník,
1931. március 21. História výletu syna vrch. súdneho radcu Terebessyho do Pešti pred maďarským
parlamentom. Slovák. 1930. március 21. Oslavy desaťročia štátnej jubilejnej školy v Petržalke. Robotnícke
noviny. DDM Sgy. Sarló koszorú affér összes újságkivágásai.DSX. 86. 1147. 1-15.
142
bélyegeztek.” 594
Balogh Edgár visszaemlékezésében úgy zárult a történet, hogy a „koszorú-affért”
követően a sarlósokat kitiltották Magyarországról. Ez az elszigeteltségük pedig közrejátszott
abban, sőt szinte predesztinálta a vezetőket, mindenekelőtt őt magát, hogy a kommunista
pártban keresse a szövetségeseket.595
Ugyanakkor jelezni kell azt is, hogy a sarlósok Magyarországról való egyértelmű
kitiltását nem erősítik meg azok az 1931-től keletkezett konzuli jelentések és a rendőrségi
anyagok, melyekről a későbbiekben még szó lesz. A magyarországi ifjúság másik része (pl. a
Bartha Miklós Társaság) pedig továbbra is kiállt a Sarló mellett. Ezt igazolja például a
miskolci akadémikusok rokonszerve a sarlósok iránt.596
Emellett Móricz Zsigmondtól a
pozsonyi Sarló- kongresszuson részt vevő Györffy Istvánig sok magyar értelmiségi továbbra
is szimpatizált a fiatalokkal.
Mindenesetre a „koszorú-affért” követően a magyarországi közvélemény távolságtartó,
kritikus álláspontja megjelent Bethlen és Szekfű két világháború közti reprezentatív
folyóiratában, a Magyar Szemlében is.597
Egyebek közt Moravek Endre könyvtáros és
filológus, majd a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium nemzetiségi iskolaügyi osztályának
munkatársa, Steier Lajos, a szlovákok és 1848–49 történetével foglalkozó történész, később
ausztriai emigrációjában szintén jelentős történeti munkák szerzőjeként ismertté vált Gogolák
Lajos fogalmazta meg a Sarló korabeli kritikáját.598
A belügyminiszter kritikája, valamint a
szociáldemokrata képviselő kiállása a sarlósok ügyében igazolta, hogy a hivatalos magyar
594
A levél folytatása szerint Vasst nevelői állással kárpótolták. A Collegiumból való kicsapás ellen az
igazgatóval való összetűzés elkerülése miatt ugyanakkor semmit sem tehetett, bár komoly traumaként élte meg a
történteket. Vass egyúttal felszólította Baloghot, hogy a történtekről ne informáljon másokat, hisz a jövőben
még ez is kárára válhat. DDM SGy. Vass László levele Balogh Edgárhoz (1930. júl. 4.) DSX. 86.373.14. 595
„Minket […] a Sarló vezetőit, egyszerűen kitiltottak Magyarországról. Nem kaphattunk többé vízumot. Igaz,
hogy csehszlovák részről viszont útlevelet nem adtak többé. Prágában jártam akkoriban, itt ért cikkemmel
kapcsolatban a legemlékezetesebb meglepetés. Hol? Azt hiszem, a magyar diákmenzán történt. Ismeretlen ifjú
lépett hozzám, kissé félrevont, s átadta a Kommunista Diákfrakció üdvözletét. Hát persze, gondoltam, ilyen
egyesülés is lehetséges, de mi dolga velem?” Balogh Edgár: Hét próba, id. m. 212. 596
„Egy ötven főnyi diákcsoport röpiratot adott ki, amely a Vetés programját öleli fel s amelynek stílusa is
teljesen megegyezik a Vetés stílusával. A röpirat címe: »Kőtörő«, s egy Illyés Gyula és egy Ady verssel
kezdődik.” Budapesten ledorongolják a haladó Sarlós-mozgalmat – Miskolcon újult erővel tör utat magának. A
Reggel, 1930. március 30. 3. Vö: Magyarországi diákok üdvözlik a Sarlót. A Nap, 1930. április 1. 7. 597
Az 1930-at megelőző cikkekben például a Sarlóról pozitív értékelések láttak napvilágot a lapban. Pl: Farkas
Gyula: Az elszakított magyar ifjúság tíz esztendeje. Magyar Szemle, 1928/3. 214–220., Ifj. Könyves Tóth
Kálmán: Ifjúsági mozgalmak. Magyar Szemle, 1929/ 3. 378–383. 598
Gogolák Lajos: A szlovenszkói magyar, id. m. 237–246. Moravek Endre: Magyar kultúregyesületek, id. m.
369–370. Steier Lajos: Levél a csehszlovákiai magyar ifjúságról. Magyar Szemle, 1932/4. 357–364. Vö: Szabó
Zoltán: A fiatalság társadalomkutató munkája. Magyar Szemle, 1934. július, 231–239. Vö: Saád József: Magyar
Szemle. Repertórium és tartalomelemzés. I–II. Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár, ELTE Szociológiai Intézet,
Budapest 1989. Gogolák például a Sarló kezdeteinek marxista irányú továbbfejlesztését és a magyar nemzeti
platform elhagyását bírálta. Gogolák Lajos: A szlovenszkói magyar, id. m. 240.
143
kormányzati álláspont a kisebbségeknek az engedelmes és passzív kiszolgálói szerepet
szánta, amibe nem fért bele semmilyen önálló akció, különösen nem Magyarország területén,
ráadásul baloldali szimbolikával.
6.4. Csehszlovákia értékelése és a politikai aktivizmus alternatívája
A mozgalom elemzésében nem lehet figyelmen kívül hagyni a csehszlovák
kormányzat álláspontját, amely szintén befolyásolta a sarlósok nemzeti és politikai
identitásának alakulását. A prágai kormány véleményére elsősorban az 1929. december 16-i
belügyminiszteri leiratból tudunk következtetni. Az általánosságban pozitív hangvételű
dokumentum egyértelműen progresszív és aktivista fiatalokként határozta meg a mozgalom
tagjait, akik identitásbeli különbségeik miatt sok esetben saját családjukkal is
szembekerültek. Pozitívan értékelte a sarlósok „irredentista” célokkal való szembenállását,
melyet a csehszlovák állammal szemben lojalitásként értelmezett. Ugyanakkor kiemelte a
fiatalok ellentéteit az idősebb generációval.599
Prágában azzal is tisztában voltak, hogy „a
magyar soviniszta körök, akiket a keresztényszocialista pártból inspirálnak, minden erejükkel
el akarják hallgattatni az »új arcú« magyarságot.” 600
A belügyi leirat szintén kitért rá, hogy
a „konzervatívok” célja a „becsehelt” mozgalom lejáratása a magyar közvélemény előtt.601
A csehszlovák belügyminisztériumi apparátus a folyamatos rendőrjelentések alapján
viszonylag jól tájékozott volt a mozgalom ügyeiben. Ebben az 1929. decemberi összegző
jelentésben az előzmények ismeretében mindenesetre szorgalmazták a Sarló kormányzati
támogatását. Az is kiderült ebből az iratból, hogy a csehszlovák államapparátus és a
rendőrség többre értékelte a mozgalmat, mint a többségi közvélemény nagyobbik része, bár
jelezték a Sarló kiforratlanságát és csekély mozgalmi bázisát: „Ma már nincs kétség afelől,
hogy a szűk értelemben vett csehszlovák közvélemény, az állam és a hivatalok teljes
mértékben soha nem érthetik meg a magyar progresszív mozgalmakat. […] Maga a Sarló
akció sincs még teljesen kikristályosodva, két erő működik benne: az egyik a konzervatív
599
Foglalkozott például az Alapy Gyulával kialakult konfliktussal, miszerint az idős keresztényszocialista
politikus ténykedései miatt a sarlósok nem tudták megtartani komáromi előadásukat. Kiemelte Aixinger László
tevékenységét is a baloldali mozgalom ellen. NAČ. PMV. AMV. „Új Arcú Magyarok” (Maďari nové tváře)
„Sarló” Srp 225/489. 16. XII. 1929. 600
Uo.601
Uo.
144
tradíció, a másik az új mentalitás. Éppen ezért fontos ennek a hozzávetőleg 25
egyetemistának megbecsülése és támogatása […].”602
Csehszlovák részről tehát elsősorban azért tartották fontosnak a mozgalom
támogatását, hogy a későbbiekben ne a „konzervatív” vonal erősödjön meg a magyar
politikában.603
A csehszlovák kormányzati köröknek a Sarlóról alkotott álláspontja nyitott, sőt
támogató volt. Végső céljának azonban a fiatalok aktivista politikába való bekapcsolását
tekintette, amiben a mozgalom esetében csalódniuk kellett, hiszen a sarlós vezetők többsége
mindig is fontosabbnak tekintette a magyar közösségépítés céljait. Igaz, az ezekhez vezető
utakról még a legszűkebb sarlós körökben is egyre különbözőbb elképzelések születtek.
A „koszorú-affér” magyarországi fogadtatása új lehetőséget teremtett mind a
csehszlovák kormányzati tényezők, mind a csehszlovákiai magyar aktivista politikusok
számára, hogy a Sarló felé közeledjenek, s ezzel együtt a mozgalom és Magyarország között
kialakult szakadékot tovább mélyítsék. Ennek első megnyilvánulását Ivan Dérer szlovák
nemzetiségű csehszlovák szociáldemokrata iskolaügyi miniszter reakciója jelentette. A
koszorú-ügy kapcsán a politikus, aki épp ez időben keveredett egy kényes magyar kisebbségi
vonatkozású ügybe, kézszorítását küldte a Budapesten megtámadott sarlósoknak, amikor a
pozsony-ligetfalusi iskolai ünnepélyen március 23-án szóba hozta a március 15-i budapesti
akciót.604
Két nappal ezután az aktivista A Reggelben Táncsics koszorúja, mely vörös
szalaggal fűzi egybe a dunai népek zászlóinak színeit címmel Paál Ferenc, fiatal „önkéntes”
emigráns, aki Magyarországról előbb Bécsbe, majd Pozsonyba költözött, a Sarló programját a
csehszlovák köztársasági elnök által inspirált elképzelésként értékelte. Paál szerint a sarlósok
törekvése „szabályosan egybeesik azzal a programmal, amelynek Masaryk adott bölcseleti
alakot”.605
Cikkében agyondicsérte a sarlósokat, egyúttal szembeállította őket
Magyarországgal.
A Sarló így egy időben keveredett az emigránsokkal való együttműködés és a
csehszlovák politikát kiszolgáló aktivizmus gyanújába. Balogh Edgár A Nap 1930. április 6-i
számában megjelent cikkében nyilvánosan is elhatárolta magát mind az októberi
602
Uo.603
A Signál című cseh lap 1930. március 28-án ugyanakkor kijelentette, a fiatalok ideológiája több szempontból
homályos, de mindenképpen támogatandónak számít a fiatalok új szellemisége. DDM SGy. (Szláv–magyar
kulturkapcsolatok. 1-3.) F. Z.: Menšinový hnutí. Signál, 1930. III. 28. DS. X. 86. 943. 3. 604
Balogh visszaemlékezése szerint ebben az időszakban derült fény rá, hogy Ivan Dérer a kisebbségi iskolák
számára szánt összeget nem a magyarságnak, hanem a magyar területek szláv lakosságának szánta. Erről ld.
Balogh Edgár: Hét próba, id. m. 201. 605
Balogh Edgár: Hét próba, id. m. 202. Paál Ferenc: Táncsics koszorúja, mely vörös szalaggal fűzi egybe a
dunai népek zászlóinak színeit… A Reggel, 1930. március 25. 3-4.
145
emigrációtól, mind a politikai aktivizmustól. A generációs különbségek és az új, kisebbségi
élmények mellett az emigráció részéről a kisebbségek irányában tanúsított „érzéketlenséget”
hangsúlyozta, amely azonban szintén túlzás.606
Később még határozottabban fogalmazott,
amikor az 1918. októberi forradalom örökségét elfogadva, annak emigráns képviselőivel a
kapcsolatot Jásziék kihasználhatóságára hivatkozva egyértelműen elutasította. Ugyanis
véleménye szerint Csehszlovákiában az októberi emigrációt a kormány saját érdekei
megvalósítására és a kisebbségi kérdés negligálására akarta kihasználni: „A magyar októberi
forradalom szellemi örökségét nem tagadjuk meg, de az októbristákhoz mindaddig nem lehet
közünk, amíg észre nem veszik az emberi haladás új erőforrásait a világháború utáni Kelet-
Európában [sic!] és szenilis kihasználhatóságukban a kisebbségi magyar intelligenciát
elszöktetik az itteni problémák érzékelése, az itteni progresszív felsorakozás elől.”607
Baloghnak ez a nyilvánvalóan taktikai lépése egyszerre próbálta a Sarlót elhatárolni a
csehszlovák kormánnyal rövid ideig együttműködő Jásziéktól, s jelezte, hogy az ő
generációjuk már máshol kereste „az emberi haladás új erőforrásait”.608
Jászi Oszkár a
koszorú-ügy kapcsán megjelentetett dicsérő hangvételű írása nem vette tudomásul Balogh
fenti cikkét az emigrációról, melyet egyéni véleménynek minősített. Jászi a sarlósokat olyan
bátor fiatalokként jellemezte, akiknek „csoportja képes volt emancipálni magát a budapesti
feudális, nacionalista és revanchista áfiumtól.“609
Az amerikai emigrációban élő egykori
nemzetiségi miniszter szerint a sarlósoknak komoly hivatásuk volt nemcsak a kisebbségi
kérdés Duna-medencei megoldásában, de egész Európa megmentésében.610
Jászi És mégis mozog a föld… c. cikkében kétségkívül pozitívan értékelte a fiatalok
tevékenységét, de a Horthy-rendszer és a masaryki demokrácia megítélésében, értékelésében
elfogult maradt. Balogh támadása után, Az emigráció és a sarlósok c. írásában azonban már
606„Ez a fiatalság […] a régi forradalmi gárdából lett emigrációval kimondott határozottsággal nem kívánja az
együttműködést. Az emigránsokat a szocializmus elveihez csatlakozó kisebbségi magyar ifjúságtól mérhetetlen
történelmi erő: a generációs élmény választja el. […] Bűnös az, aki nem a kisebbségi magyar nép érdekeire,
hanem a magyarországi uralkodó osztály érdekeire építi fel a kisebbségi magyarság álpolitikáját. […] De még
bűnösebb az, aki a haladó szellemű csehszlovákiai magyar értelmiség erőit el akarja vonni a kisebbségi
nemzetvédelemtől, Magyarország ellen akarja fordítani őket.” Balogh Edgár: Emigránsok és új arcú magyarok.
A Nap, 1930. április 6. 9. 607
Uo. 608
Uo. 609„Jászi Oszkár alábbi cikkét a Sarlósok március tizenötödikei szereplésének hírére írta - nem véve tudomásul
Balogh Edgár egyéni véleményét az emigrációról amely - még ha a Sarló egyik vezetőjétől hangzott is el,
mégsem az új magyar generációt reprezentáló Sarló-mozgalom komoly hitvallása..“ Jászi Oszkár: És mégis
mozog a föld…
A Reggel, 1930. április 30. http://www.watson.sk/index.php?option=com_content&view=article&id=1627:jaszi-
oszkar-es-megis-mozog-a-foeld-1930&catid=37:default (2017. 03.06.)610
Uo.
146
tudomásul vette a fiatalok szakítását.611
Cikkében egyetértett Baloghgal abban, hogy az
emigráció és a sarlósok között generációs szakadék létezett. Mint ahogy azt is készséggel
elismerte, az októbristák számára valóban elsősorban a magyarországi viszonyok voltak
fontosak. Ugyanakkor cáfolta, hogy saját politikai megfontolásai vezették volna őt, amikor a
csehszlovákiai magyar mozgalmat értékelte: „Ha a sarlósokkal foglalkozunk, ezt nem a
politikai taktika szempontjából tesszük […], hanem egyedül azért, mivel komoly szellemi erők
megmozdulását érezzük ebben a mozgalomban, tehát kötelességünk mindent elkövetni, hogy
az zátonyra ne kerüljön […].” 612
Egyúttal felhívta Balogh Edgár figyelmét a magyarországi
és a csehszlovákiai reakció közötti különbségekre, s hangsúlyozta, hogy „az új Magyarország
a régi világnak valósággal múzeumi képlete maradt”.613
Felszólította a sarlós vezetőket a
magyar „konzervatív” körökkel való nyílt szakításra: „Ha tehát a sarlósok eredménnyel
akarják folytatni minden rokonszenvre méltó harcukat a magyar kisebbségi jogok és
kulturális egyenjogúsítás érdekében, akkor nyíltan fel kell égetniük a hidakat a magyar
reakciósokkal szemben [...].” 614
A vita hátterében azonban kétségkívül a Balogh Edgár által
képviselt kommunista orientációnak Jászi részéről való egyértelmű elutasítása állt, mégpedig
a polgári demokratikus értékrendet befogadni képes szocializmus pozíciójából.615
A mozgalom sokszor homályosan és zavarosan megfogalmazott – főleg Balogh
Edgártól származó – 1929-es nézetei egyre inkább a szocialista elveket hangsúlyozták, és
konföderációs eszmével párosultak. Ez pedig illúziónak és utópiának számított a Versailles-i
rendszerre felépülő két világháború közötti Közép-Európában, amelyet Csehszlovákiával
együtt nemzetállamok alkottak.616
A még gyakorlatban kipróbálatlan kommunista ideológia
érvényesítésének lehetősége, amely felé szintén nyitottságot mutattak a fiatalok, pedig
nemcsak megvalósíthatatlan volt, hanem abszurd is. Mindezek következtében a fiatalok 1929
és 1930 között egyre gyakrabban kerültek szembe a kisebbségi értelmiség idősebb tagjaival.
A „hivatalos” Magyarország által támogatott csehszlovákiai magyar ellenzéki politikusok
kritikus hozzáállása bizonyos szempontból maga is kijelölte a Sarló vezetőinek „köztes”
pozícióját a hivatalos magyar, illetve a csehszlovák politika közötti térben. Ugyanakkor az
611
Jászi Oszkár: Az emigráció és a Sarlósok. A Reggel, 1930. május 18. In: (szerk.): Litván György – Szarka
Lászó: Duna-völgyi barátságok és viták. Jászi Oszkár közép-európai dossziéja. Gondolat, Budapest, 1991. 203–
209. 612
Uo. 204. 613
Uo. 207. 614
Uo. 209. 615„…a magyarországi helyzetből adódó feladatoknak – főként taktikai meggondolások miatt – eltérő
értelmezésén túl az egyetlen komoly elvi ellentét vitathatatlanul az eltérő szocializmus-eszményben ragadható
meg.“ Szarka László: Dunai konföderáció, id. m. 616
Ehhez ld. Szarka László: A multietnikus nemzetállam, id. m.
147
idősebb nemzedék bizalmatlanságára adott okot az a tény, hogy a fiatalok valódi politikai
vagy társadalmi tapasztalatok nélküli doktríner értelmiségi módjára viselkedtek. Az ő
véleményük szerint ugyanis a sarlósok fiatalkori tapasztalatlansága és tájékozatlansága
vezette a fiatalokat egyre szélsőségesebb baloldali irányába, melyet összeegyezhetetlennek
ítéltek a nemzeti érdekekkel. Ezt jelezték azok az 1929-es konfliktusok, melyek az OKP
kulcsfigurái a sarlósok között alakultak ki. A „hivatalos” magyarországi konzervatív kurzus
szintén kritikus véleménnyel volt a mozgalom tagjairól, akiket nemzeti szempontból
megbízhatatlannak ítélt.
A Magyarországgal kialakult konfliktusok az 1930. márciusi ún. „koszorú-
afférban” csúcsosodtak ki, amely a sarlósok személyes életében is hátrányos
következményekkel járt. Az anyaország hivatalos kurzusával kialakult ellentétek idézték elő
azokat a dilemmákat, melyek a politikai aktivizmus lehetőségét is felvillantatták nemcsak a
„hivatalos” csehszlovák nézőpont szerint, de a fiatalok körében is. Ők azonban ekkor már
sokkal fogékonyabbak voltak a szélsőségesebb megoldások irányába, mely esetükben a
kommunista tájékozódást jelentette. Ez pedig a náci vagy fasiszta ideológiával együtt –
sokkal inkább a szociális és nemzeti nehézségek elfedését vagy kikapcsolását segítette elő, de
hosszú távon reális alternatívát nem jelenthett.
148
7. A Sarló vezetőinek kommunista fordulata
7.1. Személyes tapasztalatok a kommunizmusról
A következő fejezet a sarlós vezetők 1930-1931 között megjelent kommunista
fordulatát, annak okait és folyamatát vizsgálja. Emellett kitér a magyaroszági és
csehszlovákiai kormány nézőpontjának változásaira is ebben a szakaszban.
A sarlós generáció 1930-at követő kommunista orientációjában nem lehet figyelmen
kívül hagyni a nemzedékhez tartozó személyek gyermekkori élményeit. Ezek főként az első
világháborút követő kaotikus eseményekkel kapcsolódtak össze: az államváltással, a
Tanácsköztársaság időszakával és a Vörös Hadsereg északi hadjáratával, melyek a kisebbségi
magyarság fontos sorseseményeit jelentették. Bár a főleg munkás- és paraszti családokból
származó sarlósok esetében identitásformáló tényezőként jelentek meg ezek az események, a
generáció serdülőköri, már az első Csehszlovák Köztársaságban megélt – szociális és nemzeti
– élményei sokkal nagyobb szerepet kaptak a fiatalok ideológiai formálódásában.617
A sarlósok kommunista csoportjához tartozó, munkás felmenőkkel rendelkező és a
mozgalomhoz később kapcsolódó Balázs András például Az Út hasábjain írott cikkében
szélsőbaloldali orientációját visszavezette édesapja élettörténetéhez. Ő ugyanis az első
világháborút követően a Szovjetunióban volt fogságban, ahol nemcsak istenhitét veszítette el,
de a Monarchia háborúbarátságával is szembefordult. Ezt követően a kommunizmus irányába
tájékozódott, hiszen véleménye szerint „a munkásember csak a kommunizmusban nyer
boldogulást”.618
Balázs András saját bevallása szerint édesapjával folytatott beszélgetései
nagy hatást gyakoroltak világképe alakulására a későbbi évek során.619
Dobossy László a Tanácsköztársaság időszaka kapcsán idézte fel édesapja „baldoldali”
élményeit, aki vasutasként részt vett a magyar Vörös Köztársaság által szervezett ún. Tavaszi
Hadjárat előkészítésében is: „A tavaszi hadjárat előkészítése során a budapesti vasúti
hatóság felszólította a magyar vasutasokat, hogy lépjenek sztrájkba, nehezítsék meg a
csehszlovák csapatok előrenyomulását. [...] Apám a legtöbb magyar vasutassal együtt szintén
617
Ehhez ld. Erikson, H. Erik: A fiatal Luther, id. m. 437.618
Balázs András: Beszélgetés lázadó apámmal. Balázs András egyetemi hallgató levele Az Úthoz. Az Út,
1932/2. 10.619
„Elgondolkoztam. Soha ilyen erősen nem éreztem meg, hogy mint diák is, harcolni fogok elnyomóink ellen,
küzdeni a proletariátus győzelméért.” Uo. Hasonló folyamatok figyelhetők meg Kovács Endre esetében is,
akinek az édesapja az 1920-as évek elején a Kommunista Pártba is belépett. Kovács Endre: Korszakváltás, id.
m. 24–25. Később pedig a következőket írja róla: „Apám eleinte eljárogatott a Duna utcai Munkásotthonba, de
később távol maradt a szervezett munkásoktól.” Uo. 25.
149
sztrájkba lépett, vagyis nem teljesítette a szolgálatot.”620
Boross Zoltán szintén
megemlékezett a Tanácsköztársaság időszakáról, valamint a Vörös Hadsereggel való
találkozás pozitív élményéről.621
Tisztázni kell, hogy a gyermekkori élmények egy részét jelentő Tanácsköztársaság
eseményei, a Vörös Köztársaság által támogatott kezdeményezések a kisebbségbe került
magyarság szempontjából elsősorban nemzeti szempontból voltak fontosak. Ez ugyanis
elsősorban a csehszlovák csapatokkal szembeni magyar győzelmet, az államváltást megelőző
„utolsó reményt” jelentette az új állam keretei közé szoruló magyarság számára.622
Elsősorban az érsekújvári csoporthoz tartozó sarlós fiatalok körében a szocialista,
később pedig a szélsőbaloldali tájékozódás fontos keretét adták azok a franciaországi
tanulmányutak, melyek során megismerkedtek a marxista-leninista szakirodalommal. Ferencz
László is rámutatott a párizsi utak jelentőségére a fiatalok szélsőbaloldali orientációjában:
„Így került a Sarló vezetői közül Franciaországba és ismerkedett meg a francia
proletármozgalommal Peéry Rezső, Terebessy János, Dobossy László és Jócsik Lajos.”623
Az érsekújvári csoport esetében Krammer Jenő, a város gimnáziumában működő
francia- és magyar irodalom szakos tanár szerepét kell kiemelni a fiatalok külföldi útjainak a
megszervezésében.624
Jócsik Lajos szintén neki köszönhetően jutott ki Párizsba 1929 és 1931
között.625
Dobossy László – aki szintén részt vett párizsi tanulmányúton – rendkívül művelt
és közvetlen tanárként jellemezte Krammert, aki közkedvelt személynek számított az
érsekújvári diákok körében: „Hozzánk mint fiatal tanár érkezett, és mondhatom, hogy
620
Gyűlölet helyett megértéssel. Interjú Dobossy Lászlóval. In: Molnár Imre (összeáll.): „Gyűlölködés helyett,
id. m. 65.621
Boross Zoltán a Vörös Hadsereggel való találkozása a magyarságért való harc mellett Karikás Frigyes
személyével és Ady Endre költészetével is összekapcsolódott, melyet a csehszlovákiai „szomorú napok”
követtek. Vendégségben Masaryknál. Interjú Boross Zoltánnal. In: Molnár Imre (összeáll.): „Gyűlölködés
helyett, id. m. 14. 622
Ehhez ld: „Átéltem a magyar Vörös Hadsereg és a csehszlovák katonaság harcait. A két rajvonal között volt
a község. Ekkor kerültem életemben először a háború közelébe, szüleimmel és a falu népével pincében laktunk.
Közben a Vörös Hadsereggel elszöktem hazulról egy kicsit háborút próbálni, mint 13 éves gyerek, a falusi
gyerekekkel együtt egészen Rimabányáig. Segítettünk lőszerládát hordani.” Uo.623
Ferencz László: A Sarló ideológiai, id. m. 56.624
A fentebb már két világháború közötti ifjúságról írott munkája kapcsán többször is idézett Krammerről
bővebben: Krammer Jenő (1900–1973), Pedagógus, irodalomtörténész, neveléstudós. 1927-től húsz éven át a
Pázmány Péter Gimnázium francianyelv tanára. A Sarlóról az egyik legjobb elemzést ő írta. Főként német és
francia irodalommal foglalkozott, az idegen nyelvek tanításának módszereivel, illetve serdülőkori problémák
témakörrel. Az ő tanítványai voltak többek között Dobossy László és Jócsik Lajos. Fónod Zoltán: A
cseh/szlovákiai magyar, id. m. 178–179.Vö: Boross Zoltán: Párizsban az érsekújvári sarlósok. DS. X. 86.
1128.2.625„Krammer Jenő hetedikben és nyolcadikban azt művelte velünk, hogy megrendelte a Barbusse, Gorkij,
Károlyi Mihály, Unamuno szerkesztésében megjelenő hetilapot, a »Mond«-ot mi hétről hétre olvastuk és a
»Mond«-nak volt egy érdekes kezdeményezése, mégpedig az, hogy az olvasói számára, illetve előfizetői számára
biztosított kilenc számon át apróhirdetést.” DDM SGy. Jócsik hagyaték. Jócsik Lajos vallomása a Sarlóról és
életéről a budapesti Rádió adásában. 1978. DSX. 86. 850.
150
számunkra valóságos élmény volt, hogy eltűnt mindaz, ami a diákéletet akkor is, meg most is
megmérgezte, megmérgezi, nevezetesen a notesz, meg az osztálykönyvbe írás, meg mindenféle
ilyen szörnyűség, hanem baráti szellemben folytak a tanórák. És közös séták a városban, meg
a városon kívül. Úgyhogy Krammer Jenő kezdettől fogva más és több volt számunkra, mint
csak tanár”.626
A Franciaországban eltöltött éveknek komoly hatása volt a fiatalok későbbi
kommunista orientációjában. Ezt jelzi Jócsik vallomása is, aki a többi sarlós fiatalhoz
hasonlóan a Mond című francia lap apróhirdetése révén jutott ki Franciaországba, majd
Párizsban egy orosz orvosnál dolgozott autókarbantartóként. Az idős orvos könyvtárában
ismerkedett meg a francia nyelvre lefordított szovjet irodalommal, amely véleménye szerint
erősen meghatározta későbbi marxista irányultságát.627
Jócsik Lajos kiemelte Leninnek
azokat a munkáit, amelyek a nemzedék meghatározó olvasmányaivá váltak: „Az első könyv,
ami a kezembe került, az »Állam és forradalom« volt, a második, ami bibliánkká lett, az az
»Imperializmus mint a kapitalizmus utolsó korszaka«. [...] Hát ez volt a tulajdonképpeni
bibliánk, ez a könyv nyitotta ki végtére is szociográfikus csipáinkat.”628
Dobossy László az érsekújvári gimnázium nyolcadik osztályának elvégzése után került
ki Franciaországba, Chateau-Thierrybe, ahol 1929 nyarától októberig tartózkodott egy
nyomdászként dolgozó tanárnál, aki postakihordásra, valamint egy nyelvtanulási módszer
elsajátítására alkalmazta őt.629
A franciaországi magyar baloldali emigrációval kapcsolatokat
építő Dobossy ezután beiratkozott a párizsi Sorbonne egyetemre, ahol 1930 júliusáig franciát,
ófranciát, nyelvtörténetet és irodalomtörténetet tanult.630
A fent említett sarlósokon kívül
még Terebessy János és Brogyányi Kálmán is járt Párizsban. Ezt igazolja az a magyar
belügyminiszter részére készített jelentés is, mely a sarlósok párizsi kommunistákkal
kialakított kapcsolatairól értekezik. Eszerint a sarlósok a párizsi kommunistákkal 1931-ben
626
Dobossy a következőkben jellemezte Krammer Jenőt: „Csodálatos ember volt, különösen művelt, rendkívül
képzett, aki tanulmányait Budapesten kezdte az Eötvös Kollégiumban, aztán Prágában, az ottani német
egyetemen nosztrifikáltatta oklevelét. Hozzánk mint fiatal tanár érkezett, és mondhatom, hogy számunkra
valóságos élmény volt, hogy eltűnt mindaz, ami a diákéletet akkor is, meg most is megmérgezte, megmérgezi,
[...] .” Gyűlölet helyett, id. m. 75.627
DDM SGy. Jócsik hagyaték. Jócsik Lajos vallomása a Sarlóról és életéről a budapesti Rádió adásában. 1978.
DSX. 86. 850. 628
Emellett Jócsik kiemelte A kommunizmus és a nemzetiségi kérdés c. lapot is, amelyet a fiatalok másik
bibliájaként definiált. Uo. 629
Gyűlölet helyett, id. m. 76.630
Dobossy László az első bécsi döntés után újra Párizsba utazott. Miután 1939-ben ösztöndíjat kapott a Magyar
Kultuszminisztériumtól, a Sorbonnon tanult, majd a második világháború folyamán a francia ellenállási
mozgalomba is bekapcsolódott: „Dobossy László első franciaországi tartózkodása alatt kapcsolatba került
Karikás Frigyessel és ez a kapcsolat Karikásnak a Szovjetunióba történt távozásáig fennmaradt.
[...]Kapcsolatban volt úgy az első, mint a második párizsi tartózkodása alatt Bölöni Györggyel, Aranyosi Pállal
és Károlyi Mihállyal.” DDM SGy. Boross Zoltán: Párizsban az érsekújvári sarlósok. DSX. 86. 1128.2.
151
fontos kapcsolatokat tartottak fenn. Közülük hárman – Brogyányi Kálmán, Peéry Rezső és
Terebessy János – a megelőző évben egy kommunista agitátor kurzust is elvégeztek.631
Azok a fiatalok, akik nem jutottak el Franciaországba, elsősorban a főiskolák-
egyetemek nagyvárosi tereiben kerülhettek közelebb a marxista-leninista ideológiához.
Ferencz László például azt is kiemelte, hogy közvetlenül a gimnázium elvégzése után, a
fővárosban ismerkedett meg a marxista-leninista ideológiával.632
Emellett azt is jelezte, hogy a sarlósok körében kinevelődött az a fiatalabb nemzedék,
amelynek az ideológiájából az ún. kezdeti (népies) „narodnyik szakasz” kimaradt.633
Ferencz
saját magát is ehhez a generációhoz sorolta. Véleménye szerint ez a sarlós nemzedék a
társadalmi fejlődést új szempontból közelítette meg: „Engem érzelmileg nem kötött Szabó
Dezső parasztimádata, a társadalmi fejlődés kérdését a demokrácia és a kisebbségi kérdés
oldaláról közelítettem meg.”634
A fiatalabb generációhoz sorolta az 1910-ben vagy utána
született Jócsik Lajost, Dobossy Lászlót és Balázs Andrást is. Szerinte őket már nem
befolyásolta az államfordulat előtti időszak, s ők már a középiskolában kapcsolatba léptek az
ifjúmunkás mozgalmakkal és a kommunista párttal.635
A Sarlón belüli generációs
különbségeket erősítette meg Balogh Edgár 1930. decemberi levele Balázs Andráshoz: „A mi
első gárdánk Boross, Csáder, Horváth, Dobossy, meg én, mi az első diákfrontot jelentettük, s
olyan csatákban véreztünk, amely csatáknak a céljain ma már mosolyogni kell” – írja Balogh
az idősebb generációra vonatkozólag.636
A fiatalokhoz sorolta Balázs Andráson kívül Jócsik
Lajost, Dobossy Lászlót és Peéry Rezsőt is, akiket sok szempontból „radikálisabbnak” és
„modernebbnek” tartott.637
631„Megbízható részről nyert bizalmas értesüléseim szerint a szlovenszkói »Sarló« nevű progresszív
diákegyesület kapcsolatot tart fenn a párizsi kommunistákkal, és a »Sarló« három tagja, nevezetesen Terebessy
János, Brogyányi Kálmán és a Peéry nevet (anyja neve) gyakran használó Limbacher Rezső nevű pozsonyi
diákvezér, aki a »Sarló« című progresszív diákegyesületnek egyik legaktívabb tagja, az elmúlt évben Párizsban
voltak azon állítólagos célból, hogy ott kommunista agitátor-kurzust végezzenek.” MNL OL. K149. Sarlósok
kapcsolatai párisi kommunistákkal. 651.f.2./1939-1-9318. 1738/Pol.1931. 632
„Ebben az időben néhányan a sarlósok közül, jómagam is, aki a szlovák gimnázium elvégzése után mint
jogász Pozsonyban kapcsolódtam be a mozgalomba, a marxizmus-leninizmust kezdtük tanulmányozni. A
pozsonyi városi könyvtárban megtaláltam Lenin 1926-ban írt, Az imperializmus mint a kapitalizmus legfelsőbb
foka című művét, majd a Lenin Könyvtár további köteteit, amelyeket a CSKP kiadója adott ki.” Ferencz László:
A Sarló ideológiai, id. m. 55. 633
Uo.634
Uo. 635
Uo. 55–56.
DDM SGy. Balogh Edgár levele Balázs Andrásnak. (1930. dec.) DSX. 86.120.5.2.
Uo.
152
7.2. A gazdasági válság és az 1930-as szociográfiai falukutatás következményei
Az 1929-ben kezdődő világgazdasági válság hatásai egyre több gazdasági és
társadalmi problémát okoztak Csehszlovákiában, különösen is a dél-szlovákiai magyarság
számára az 1930-as évek elején. A sarlós generáció már az 1930-as szociográfiai vándorlása
alkalmával szembesült a szociális szempontból egyébként is hátrányos helyzetben lévő
magyarság elszegényedésével.638
Érdemes azonban megemlíteni, hogy a magyar parasztság
nyomorát elsősorban a földreform okozta.
Kovács Endre visszaemlékezése is érzékeltette a válság éveinek nyomasztó
körülményeit, mely a nemzedék jövőbe vetett elképzeléseire is hatással volt: „1931–32-ben
sokan kételkedtünk abban, hogy a régi világnak van-e egyáltalán rövidtávon is jövője. Sok jel
mutatott arra, hogy ez a rendszer kizárólag erőszakkal képes ideig-óráig meghosszabbítani a
létét”.639
Jócsik Lajos ugyancsak utalt a magyarság különös érintettségére – az ipari
munkásság mellett a parasztság elszegényedésére is – a gazdasági krízis hatásaira.640
Az
elszegényedett magyar parasztság és munkásság a magyar ellenzéki pártok mellett a szociális
és nemzetiségi kérdésekre egyaránt új választ nyújtó kommunista párttól várta a megoldást.641
A kedvezőtlen szociális viszonyokkal rendelkező szlovákiai magyarság bizonyos rétegeiben a
Csehszlovák Kommunista Párt (CSKP) különös népszerűségnek örvendett a két világháború
között. Ebben a szociális alternatíva mellett az is közrejátszott, hogy a CSKP a harmincas
évek közepéig támogatta a csehszlovákiai nemzetek önrendelkezési jogát.642
Balogh Edgár a
vele készült interjúban szintén kifejtette, hogy a sarlós kommunistákban „népforradalmi
638
A válság sarlósokra gyakorolt hatásait igazolja Bot Aladár A Sarló kongresszusához c. kritikai hangvételű
cikke is, amely a Sarló harmadik szakaszát a világgazdasági krízishelyzettel kötötte össze. Bot Aladár: A Sarló
kongresszusához.. Az Út, 1931/10. 19. A világgazdasági válság hatásaival egyébként maguk a sarlósok is
sokszor foglalkoztak korabeli írásaikban. Erről ld: A csehszlovákiai magyar parasztság katasztrófája. Az Út.
1931/7. 3–4. Vö: Uő. Kísértet járja be Európát: a munkanélküliség. Az Út, 1931/10. 2–3.Vö: Terebessy János:
Imperialista költségvetés a világválságban. Az Út, 1931/10. 11–12. 639
A világgazdasági válság szlovenszkói hatásairól Kovács Endre a következőket írta: „1932-t írtunk, és a
gazdasági válság mélypontjánál tartottunk. Szlovákia rosszabbul járt, mint a cseh-morva területek. Az ipari
termelés az 1930. évihez viszonyítva már 1931-ben 15%-kal csökkent, 1932 első hónapjaiban az 1930. évi
termelési szint alá süllyedt.” Kovács Endre: Korszakváltás, id. m. 208.640
Jócsik Lajos: Iskola a magyarságra, id. m. 88. 641„A magyarság védekezett, ahogy tudott. Egyrészt politikai válaszlépésekkel, másrészt a törvényesség
kijátszásával. Politikailag a parasztság egy része a magyar ellenzéki pártokban, pl. a Magyar Nemzeti Pártban
kereste a védelmet. A parasztság másik része (a kisebbségi magyarságnak ebben az időben 75%-a
mezőgazdaságból élt) és a magyar munkásság egy része a Kommunista Párt felé fordult, ahonnét nemcsak
gazdasági, de egyben nemzeti megváltást is remélt.” Vendégségben Masaryknál, id. m. 18–19. A gazdasági
válság hatásairól a kommunista párton belül – pl. a sztálinizmus meggyökerezéséről a munkások körében
Csehszlovákiában bővebben ld. Rupník, Jacques: Dějiny Komunistické strany Československa : od počátků do
převzetí moci. Překlad Helena Beguivinová. Academia, Praha, Academia, 2002, 99–101. 642
Simon Attila: Egy rövid esztendő, id. m. 37–38.
153
lelkesedés élt […]. Ez abból következett, hogy a szlovákiai lakosság a magyarral együtt
nagymértékben ki volt téve a nyomornak […]. Ez az egyik magyarázata annak, hogy a
kommunizmus széles tömegmozgalommá vált.”643
Szalatnai Rezső A Mi Lapunk 1931. októberi számában az adott időszakot az első
világháborút követő válságos évekhez hasonlította, a fiatalság által napirendre hozott
szociális kérdéseinek megoldását pedig a baloldali ideológiákban jelölte ki.644
Azt is hozzá
kell tenni, hogy a kisebbség ideológiai szétfejlődése, valamint egy részének baloldali
tájékozódása együtt járt a fiatalok generációs elméletének a válságával.645
Ezt igazolja
Szalatnai Rezső Van menekvés! című cikke is, aki sarlósként szintén érzékelte az új arcú
magyarok generációs identitásának a válságát, mely véleménye szerint összefüggött a
mozgalom ideológiai sokszínűségével.646
A Reggel hasábjain 1931 áprilisában írt cikkében
ugyanakkor hangsúlyozta a nemzedék baloldali szocialista gyökereit, mely véleménye szerint
a kisebbségi közösség megalakulásától kezdve meghatározta a fiatalok mentalitását.647
Már korábban is utaltunk rá, hogy a sarlós mozgalom baloldali radikalizálódásában
komoly jelentősége volt az 1930. évi szociográfiai vándorlásoknak.648
Ezt igazolta a
falukutatásokban fontos szerepet vállaló Jócsik Lajos, akinek véleménye szerint „a sokéves
vándorlások etnográfiai és szociográfiai élményei, csatározások, közéleti győzelmek és
bukások, erények és hibák és egy aszkéta magatartás képezte azt a televényt, melyből a
szocializmus, mint a megismerés és életalakítás rendszere emelkedett ki.”649
A fiatalok az
Ipoly mellékére, Gömörbe, Bodrogközbe és a Tiszahátra szervezett vándorutak alkalmával
szembesültek a falusi nép körében végbement proletarizálódással és a kommunista mozgalom
jelenlétével.650
A legégetőbb körülményekkel Balogh Edgár és csapata szembesült, akik a
643
„… hivatást számított, id. m. 29. ld. még: Balogh Egár: Új magyar értelmiség sorakozik. A Nap, 1931/ 82. 8. 644
Szalatnai Rezső: Balra át! A Mi Lapunk, 1931/8. 169–170. 645
Erről ld.: Móricz Zsigmond: Az ifjúság kiábrándulása. Prágai Magyar Hírlap, 1931. február 15. 5. Vö.:
Győry Dezső: A „generációs elmélet” és hogy ki találja ki az elméletet? Prágai Magyar Hírlap, 1931. február
28. 3., Horváth Ferenc: A generációs elmélet csődje. Új Munka, 1931/1. 15. 646
Szalatnai Rezső a kiutat a fiatalabb generációkhoz való csatlakozásban jelölte meg, valamint a társadalmi
kritika szerepére mutatott rá. Ez összefügg Szalatnainak a kommunista sarlósoktól való távolmaradásával.
Szalatnai Rezső: Van menekvés. Baráti Szó, 1931/1–2. 2–6. 647
Szalatnai Rezső: Húsvéti tudósítás Szlovenszkóról. A Reggel, 1931/81. 13. Vö: „A középiskolás diákság
sorsa azonban nem oldódott meg azáltal, hogy az első és második, fordulat utáni szériából az egyetemi évek
alatt sokan marxisták lettek, sőt ma már politikai pártkeretekbe olvadt s a pedagógiai lehetőségekből kiszorult a
szellemi avantgárda.” Uő: Szlovenszkói magyar revízió! A Reggel, 1931/258. 7. 648
A vándorlásra az 1930. augusztusi vitagyűlés után került sor, ahol a szociográfia céljairól értekeztek a
fiatalok. Itt vitatták meg a 18 kutató tanulmányútját előkészítő a „Körlevél a vándorokhoz” c. utasításokat
rögzítő dokumentumot. Balogh Edgár: Hét próba, id. m. 225. 649
Jócsik Lajos: Iskola a magyarságra, id. m. 95. 650
Balogh Edgár: Hét próba, id. m. 226. Vö: Uő: Tíz nap Szegényországban. (Szigethy Gábor szerk.) Neumann
Kft, Budapest, 2003.
154
kárpátaljai magyarság szociális viszonyait is felmérték.651
A sarlósok a vándorutak alkalmával figyeltek fel a szegényparasztság és a munkásság
mellett a kisgazda réteg radikalizálódására. Ez pedig a kisgazdák és a kommunisták Balogh
által vélt közös érdekei felé irányította figyelmüket, amely véleményük szerint a Szent-
Iványékkal való népi-nemzeti összefogás lehetőségét is magában hordozta.652
Miközben a Sarló fenntartotta kapcsolatait Szent-Iványval, valamint a losonci
konfliktuson is kifejezte igényét a diákéletben való részvételre, Balogh Edgár
megakadályozta a baloldal kiválását a diákszövetségből. Azt azonban hozzá kell tenni, hogy
Balogh visszaemlékezésében azt is kijelentette, a Szent-Ivánnyal való kapcsolatot ekkor már
annak érdekében tartotta fontosnak, hogy minél több fiatalt tudjon beszervezni a Sarlóba.653
Balogh véleménye szerint csupán ezután – a kormánysajtó és a szabadkőművesek
támadásai következtében – került sor a radikális elvek szerinti nyílt állásfoglalásra: „A
kommunista párttal még semminemű kapcsolatunk nem volt. Az ultraradikális állásfoglalásra
és a népi-nemzeti egészből való kiválásra megint a kormánysajtó, s a pozsonyi
szabadkőművesek felől jött a lökés”.654
Azt is hozzá kell tenni, hogy a
pártkommunizmussal, vagyis a pártszerű keretek között zajló politizálással, ekkor még
mindig nem tudtak hiánytalanul azonosulni a szélsőbaloldali irányvonalú fiatalok.655
Ezt jelzi
Balogh visszaemlékezése is, aki a vándorlások kapcsán kiemelte, hogy azok inkább
„magasabb tudás megszerzésére, fokozott közéleti felkészülésre buzdítottak, mint
csatlakozásra”.656
Boross szerint a fiatalok kommunizmushoz csatlakozása fokozatosan
történt és nemcsak az önrendelkezéssel kapcsolódott össze, de a paraszti és gazdasági
651
Ebből a felmérésből született Baloghnak a Prágai Magyar Hírlap hasábjain sorozatban közölt, később
kiadott Tíz nap Szegényországban c. szociográfiai riportja. Ekkor a szerző három társával együtt– Lőrincz
Gyulával, Bertók Jánossal és Sáfáry Lászlóval – a Tiszahát felmérésére vállalkozott. Sort kerítettek Kárpátalján
– Munkács, Beregszász, Nagyszőlős érintésével – több község szociográfiai felmérésére, így szembesültek a
válság által sújtott lakosság nyomorával és a kommunista mozgalmak felerősödésével. Erről ld. Uo. 226–232.
Vö: Balogh Edgár: Tíz nap, id. m. 652
Uo. 653
Balogh Edgár: Hét próba, id. m. 234–235.654
Uo. 235. Balogh Kodolányi János „álbaloldali manőverére” utalt, mely a sarlósokat A Reggel hasábjairól
támadta azzal a váddal, hogy azok „nacionalista körökkel” keveredtek. Erről ld.: Kodolányi János: A Sarló
zsákutcában! A Reggel, 1930. szeptember 21. 5. Balogh a következő cikkel felelt A Napban: Balogh Edgár: A
csehszlovákiai magyar áloktóbrizmus áldozata. A Nap, 1930. szeptember 24. 2. A sajtóharc tovább folytatódott.
Ezt igazolták a következő – Sarlót kritizáló – cikkek is: Paál Ferenc. Sarló és (--): Balogh Edgár, a honleány. A
Reggel, 1930/225. 3. Uő: Sarló és (fokos). A Reggel, 1930/226. 3–4. Uő: Sarló és (horogkereszt). A Reggel,
1930/228. 3. Vö: Balogh Edgár: Hét próba, id. m. 236–237. 655
A pártkommunizmust még ekkor is határozottan elutasította Balogh Edgár, melynek okát
visszaemlékezésében az azzal kapcsolatos korabeli „téveszméikben” jelölte meg. Uo. 237. 656
Uo. 234.
155
kérdések rendezésére is megoldásként mutatkozott.657
Azt is kijelenthetjük, hogy a Sarló
vezetőinek egy része – azok, akik egyébként már korábban is kapcsolatban álltak a
kommunista párttal – 1930 végére elindult a konkrét pártkapcsolatfelvétel felé.658
7.3. Balogh Edgár és a „válságos” 1931. esztendő
Bár Balogh Edgár elkötelezetten kommunista meggyőződése alaposabb vizsgálatot
igényelne, ahhoz, hogy az ő tényleges vezető pozícióját és az egész mozgalom szélsőbaloldali
fordulatában játszott szerepét tárgyilagosan és körültekintően elemezni tudjuk, kijelenthetjük,
hogy döntő jelentősége volt a mozgalom balratolódásában. A fiatalok vezetőjének
radikalizálódó, a népi ideológiától a tudományos szocialista irányvonalon át a marxizmushoz
elérkező nézeteit pontosan nyomon követhetjük.
Nemcsak Kovács Endre emelte ki visszaemlékezésében, de a korabeli források is sok
esetben utaltak Balogh irányító, sőt sokszor „diktatorikusként” definiált szerepére, mely
jelentősen meghatározta a Sarló ideológia változását. Erre utalt Balogh Edgár 1931-ben Vass
Józsefnek küldött levele is, amelyben visszautasította a diktátorság vádját: „Ami a Sarlót
illeti: hálistennek, itt nincs baj. Igen, a fiúk közül többen egy időben, úgy egy évvel ezelőtt
rossz néven vették tőlem, és félreértették, hogy én oly szigorúan vezettem a Sarlót. No, de ez
nem diktátorság volt részemről!”659
Később azonban saját maga is bevallotta, hogy a béke
előfeltétele sok esetben éppen az volt, hogy a sarlósok többségével sikerült saját
meggyőződéseit elfogadtatnia.660
Balogh többek között azzal érvelt, hogy még a mozgalom vezetői szerepéről is
lemondott nem sokkal korábban. Mi persze tudjuk, hogy a Sarló „spiritus movens”-e
elsősorban taktikai célokból vált meg a vezetői tisztségtől. Nemcsak tanulmányai szólították
657
Kiemelte, hogy „ez részünkről inkább egy érdeklődési folyamat volt, amelynek során tapasztalatokat
próbáltunk szerezni. Mindennek konzekvenciáit fokozatosan levontuk és elgondolásaink a vox humana és a
szolidaritás vállalására szelídültek vissza.” Vendégségben Masaryknál, id. m. 19. 658„A Sarló (illetve szélesebb vezetősége) következő, már teljesen radikális fejlődési lépése 1930 decemberében,
az érsekújvári bizalmas ankéton következett be. Itt Balogh Edgár – 9 hónappal a Sarlós kongresszus előtt – a
mozgalom részére teljesen szocialista felépítésű programot terjesztett elő, de ez a szélesebb körben megtárgyalt
program nem került publikálásra, és a sarlós tagság többsége sem szerzett tudomást róla. A bizalmas ankét
idején viszont néhány sarlós (Zsolt László, Ferencz László, Terebessy János, Peéry Rezső, Balázs András,
Jócsik Lajos) már régebbi vagy friss kapcsolatban volt a kommunista párttal [...].” Turczel Lajos:
Ifjúmunkások és sarlósok Vörös Barátságának története. Irodalmi Szemle, 1986/4. 345. 659
DDM SGy. Balogh Edgár levelei Vass Józsefhez 1930–31-ből. DSX. 86. 1121. 4. 660
Uo.
156
el a Sarló irányításától, de a rendőrség is folyamatos és rendszeres megfigyelés alatt tartotta
bizonytalan állampolgársága miatt. Mindenesetre a vezetői tisztségtől való megválás ellenére
a Sarló 1934-es felbomlásáig központi szerepet látott el a mozgalom irányításában. Ekkorra
(1930–1931) azonban a Baloghgal szembeni konfliktusok megszaporodása mellett a Sarló
más-más tagjai között is felerősödtek a konfliktusok.661
Balogh személyes levelezése arra is
rámutatott, hogy az 1931-es esztendő nemcsak a Sarló, de személyes életében is
fordulópontot, egyúttal válságos időszakot jelentett. Ez pedig összekapcsolható a mozgalom
baloldali elköteleződésével. A következő levélből jól kirajzolódik, hogy Balogh nagy
reményekkel tekintett a közeljövőbe, s maga is érzékelte, hogy az 1931. év vízválasztó lesz
az életében: „1931 számomra a legnagyobb év. Elszakadok a családi lekötöttségtől, független
leszek, kész a »tanulmányok«-kal, s megkezdhetem végre nyomasztó gátlások, lekötöttségek,
muszáj-munkák nélkül azt, amiért élni akarok.”662
A következő levélben, melyet a később
jeles ügyvédi pályát befutott Nagyidai Ernőhöz címzett, az előző, pozitív kicsengésű
küldeménnyel szemben, szintén utalt magánéleti változásaira: „A feledés nálam, s talán
Nálad is azt jelenti, egyéni élet nem! Fáklyaélet a szociális haladásért. Eltemettem
magamban végleg a szerelemért, a családért, szűk körért felelős embert, s fanatikusan a
mozgalmas időé vagyok. Nem Flóriban egyedül, hanem Flórin keresztül a polgári-úri
leányban csalódtam, túlértékeltem erőit, s most szomorúan látom, hogy tragikumukból ezt a
válságos nőtípust, ezeket a szívünk szerint való, régi álmokból felébredt, de bensőleg
összecsuklott szomorú lányokat kivezetni majd csak későbbi generációkban a mi mozgalmunk
hatása fogja.”663
A levélből jól látszik, hogy Balogh csalódásából a mozgalmi feladatok közé
menekült. A kassai törvényszéki bíró lányával, Flórival való szakításán pedig úgy próbált
enyhíteni, hogy a lányt a polgári-úri réteghez tartozó nőtípussal azonosította, amely számára
az egyedüli kiutat Baloghék mozgalma jelenti majd. Baloghnak ebben az időszakban
nemcsak az érzelmi életében történtek csalódások, hanem egzisztenciális téren is. Ahogyan
661„Csak Brogyányi lépett ki még tavasszal, de – azóta megint köztünk van, múltkor a prágai Sarlóban is tartott
előadást. A tanulmányaim elszólítottak a Sarló éléről, átadtam helyemet Horváth, Dobossy, Peéry és Jócsik
társaimnak. Ők most a Sarló vezetői! Ebből is láthatod, nekem nem diktátori céljaim voltak, különben nem
adtam volna át önként a helyemet. Ha a Sarlóról az igazat akarod tudni, miért nem olvasod el a »Főiskolás
táborunk« című cikket A Mi Lapunk decemberi jubilációs számában?” DDM SGy. Balogh Edgár levelei Vass
Józsefhez 1930–31-ből. DSX. 86. 1121. 4. Vö. Balogh Boross Zoltánnak 1931 elején írott levelében arra utal,
hogy mozgalmi társa (Boross) előzőleg szidta őt az ún. „Balogh-taktika” miatt, amely szerint a fasizálódó
törekvésekkel szemben Balogh túlzottan türelmesen viselkedett és nem vállalta határozottan a radikalizálódást.
DDM SGy. Balogh Edgár levele Boross Zoltánnak. (1931) DSX. 86. 52. 1-3. 662
Uo.663
DDM SGy. Balogh Edgár levele Nagyiday [sic!] Ernőhöz (1930). DSX 86.639.1–11. A Flóri nevű
polgárlánnyal való szakításának traumájáról visszaemlékezésében is írt: Balogh Edgár: Hét próba, id. m. 247–
248.
157
azt már fentebb is említettük, az 1930. évi vándorlások tapasztalatainak feldolgozása által
folytatásokban kezdte közölni a kárpátaljai (felső-tiszaháti) szociográfiai tanulmányút
anyagát Tíz nap Szegényországban címmel a Prágai Magyar Hírlap hasábjain, ahol
korrektorként alkalmazták.664
Balogh visszaemlékezése szerint a riporton belül közölt
Szegénytulajdon és parasztbéke, prófécia a kommunistaságról és egy sétapálcagyűjtemény c.
cikke miatt bocsátották őt el korrektori állásából. Ezzel a harmadikutasság és a Szent-Ivány-
féle vonallal való kapcsolódás „reménye” végleg szertefoszlott.665
Munkahelye elveszítésével
és Pozsonyba költözésével ismét egy bizonytalan időszak vette kezdetét. Ebbe belejátszott az
is, hogy állampolgárságának hiánya miatt újra különféle diszkriminációk érték. Például
doktori disszertációját sem tudta beterjeszteni, amellyel a „polgári érvényesülés utolsó
reményétől” is elesett.666
Ekkorra egyébként a nemzedék további tagjainak az életútjában is változások
következtek be. Ahogyan arra már fentebb utaltunk, az ekkoriban Párizsban tartózkodó
sarlósok (Peéry Rezső és Terebessy János) kapcsolatba léptek a magyar kommunistákkal, pl.
Aranyossi Pállal, mely szintén hatással volt ideológiai változásukra.667
Balogh Edgárt a
kommunizmus nyílt felvállalásában véleménye szerint szintén nagyban hozzásegítették a
Párizsból hazatért Peéry és Terebessy, akik a párttal már korábban kapcsolatokat ápoltak,
valamint Fábry Zoltánnal és a DAV értelmiségével is érintkeztek, és egy a párthoz kötődő
magyar folyóirat tervével léptek elő.668
664
Balogh Edgár: Hét próba, id. m. 226–232.665„Szent-Iványék kisgazdamozgalmának szolidarizálása bal felé, a Prága és Budapest burzsoá-nyomásával
egyaránt szembeszálló kisebbségi önvédelem s rajta át a szélesebb népi forradalom álma, Győry Dezső
messianizmusának és a szociográfiai tudományosságnak bennünk kiegyenlítődő véglete az utolsó polgári
menedék s vele együtt a felkísértő harmadikutasság, mindez szertefoszlott, köddé vált a korrektori odúból történt
kiűzetésem pillanatában.” Uo. 244–245. 666
Uo. 247. 667
Balogh Edgár: Hét próba, id. m. 249. 668
„A Párizsból hozott fáklyafény vezetett el Pozsonyban a régóta keresett célhoz. Szívós vita kezdődött. Peéry
is, Terebessy is érintkezésben volt valahol a párttal, s nemcsak velük ütköztem, ha tisztázni akartam
kérdéseinket. S itt volt már Zsolt László is a Sarlóban a maga lúgos megjegyzéseivel.” Uo. 250. Az Út c.
folyóirat létrehozására 1931 folyamán sor került. Benne több sarlós is helyet kapott. A Fábryval való
szövetkezésről egyébként Balogh Edgár a következőket írta a vele készült interjúban: „Az ő szélesebb körű
európai műveltsége találkozott a mi népi-nemzeti magatartásunkkal s ez állított szembe bennünket az előbb
említett utópisztikus merevségű dogmatizmussal.” „…hivatást számított”, id. m. 29.
158
7.4. A kommunista nézetek hatása a kisebbségi kérdések kezelésében
Bár a sarlósok egy része 1930/31 fordulóján „autodidakta” módon kommunista
lett, a szervezeti összekapcsolódás ehhez képest késett.669
Boross Zoltán a vele készült
interjúban, kiemelve a szocializmus egyéni értelmezéseit, az is hangsúlyozta, hogy a
szocializmus „a Sarlón belül is egy eléggé tág és vitatott fogalom volt. Volt, aki a
társadalomtudományi ismeretek alapján eljutott egészen a marxizmusig. Többen a szovjet
mintájú államszocializmusra esküdtek, viszont nagyon sokan voltunk, akik etikai értelemben
értettük a szocializmust.”670
Ez pedig mindenképp hatást gyakorolt arra, hogy a fiatalok
1930-ban még mindig határozatlanok voltak a pártkommunizmust illetően. Ebben annak is
központi szerepe volt, hogy a kommunizmus melletti nyílt elköteleződését ekkor még Balogh
Edgár, a mozgalom „spiritus movens”-e sem vállalta fel: „Míg a Sarló élgárdája a
tudományos szocializmust tanulmányozta, Balogh Edgár, a mozgalom vitathatatlan vezetője
csak apránként követte a többieket. Húzódozásának, mint azt a Hét próbában is megírta, az
volt a fő oka, hogy féltette azt az előkelő pozíciót, melyet a Sarló a csehszlovákiai főiskolás
mozgalomban, a CSMASZ-ban magának kiharcolt”– jegyezte meg a kommunista
elköteleződésű Ferencz László Balogh „opportunista” magatartására célozva, aki igyekezett a
szervezet pozícióit, ezzel együtt az utánpótlást is szem előtt tartani. 671
A Sarló baloldali radikalizálódásának egyértelmű jelei, melyek együtt jártak a belső
ideológiai ellentétekkel, 1931-től jelentek meg egyértelműen. Ebben közrejátszottak azok a
korábbi politikai konfliktusok – a „koszorú-affér”, valamint az aktivista politikával való
szembefordulás –, melyek következtében a sarlósok mind politikailag, mind kulturálisan,
mind az egyetemi ifjúságon belül – egyre inkább elszigetelődtek a csehszlovákiai magyar
térben. Balogh Edgár visszaemlékezése szerint ideológiai tájékozódásában például központi –
sőt interpretációjában „beteljesítő” – jelentősége volt annak a találkozásnak, amelyre a
„koszorú-affér” után került sor a prágai diákmenzán, ahol felszólították Lenin írásainak az
olvasására.672
Balogh a vele készült interjúban ugyanakkor azt is kifejtette, hogy a fiatalok
669
Ferencz László: A Sarló ideológiai, id. m. 58. 670
Az idézet a következőképp folytatódik: „Én magam is szocialistának vallottam magam, és az volt az elvem,
hogy küzdeni kell minden társadalmi igazságtalanság ellen, minden nemzetiségi elnyomás ellen, és minél előbb
egy konföderatív államban kell ezt a nagy kérdést megoldani az önrendelkezési jog alapján. A mozgalmon belül
mindig volt társadalomtudományú feszültség közöttünk.” Vendégségben Masaryknál, id. m. 18–19.671
Ferencz László: A Sarló ideológiai, id. m. 56.672
Balogh Edgár: Hét próba, 212. id. m. Vö: „Amikor Lenin könyveit a kezünkbe vettük, igazoltnak találtuk a
prekoncepciónkat, amelyet még akkor dolgoztunk ki a konkrét helyzetből és tapasztalatokból, amikor még
egyáltalán nem ismertük a marxizmus-leninizmust”. „…hivatást számított”, id. m. 24.
159
kommunista orientációjában mérvadó szerepe volt a kisebbségi problémák szocializmusban
gyökerező megoldási alternatívájának, mely szemben állott mind Csehszlovákia, mind
Magyarország „hivatalos”– nemzeti érdekeivel: „Itt van a titka annak, hogy miért lettünk mi
kommunisták. […] Nekünk nem volt más utunk a Duna-völgyi népek testvérisége
koncepciójának holtpontra jutásával, […] mint ahhoz a jelentkező történelmi erőhöz
csatlakozni, amely szemben állott mind Horthy, mind Masaryk kormányzatával, és amelynek
koncepciójában feloldódott a nemzeti államok ellentéte és megoldottnak ígérkezett a
nemzetiségek fölszabadulásának, önrendelkezésének kérdése, s egyben az el nem szakadás
attól a szlovák néptől, amely most már a maga öntudatához jutott el.”673
Több sarlós kifejtette visszaemlékező írásában, hogy a kommunizmus a kisebbségi
kérdés újszerű megoldási módozataként fontos motivációt jelentett számukra. Ferencz László
szintén kiemelte, hogy a kommunista írásokban elsősorban a nemzetiségi kérdés
megoldásának a lenini alkalmazása vonzotta, amelyről bővebben még később szólunk.674
Boross Zoltán pedig ugyancsak hangoztatta, hogy a harmincas évek elején a Komintern által
meghirdetett nemzeti önrendelkezési jog a sarlósok számára komoly vonzerőt jelentett.675
Ferencz szerint tehát a korábban elveikben ingadozó vagy bizonytalan sarlósok közül 1930
végére így Balogh Edgár és vele együtt több társa – pl. Dobossy Imre, Boross Zoltán és
Terebessy János – is eljutott a „tiszta szocializmusig” - a marxizmusig.676
A korabeli sarlós vezetők nagyrészének Balogh Edgárral együtt 1931-ben még voltak
fenntartásaik a politikai beolvadással kapcsolatban. Ezt Balogh Edgár is megerősítette
visszaemlékezésében, aki – egyébként jogosan – az eszmei szabadságát látta veszélyeztetve a
politikai beolvadással szemben.677
Ez azonban már a Csehszlovák Kommunista Párt V.
kongresszusát követő időszakot jelentette, amely közelebb hozta a pártot a nemzetiségi
kérdéshez. A Csehszlovák Kommunista Párton belül 1928 után olyan változások következtek
be, amelyek szintén hozzájárultak a sarlósok és a párt közötti kapcsolatok megerősödéséhez.
A párt „bolsevizációja”, amely 1929-re következett be, összefüggött a Komintern V.
kongresszusának a CSKP-ra vonatkozó kritikájával, amely a nemzetiségi kérdést is
673
„…hivatást számított”, id. m. 23–24. 674
Ferencz Lászó: A Sarló ideológiai, id. m. 55. 675
„[…] a harmincas évek elején a Komintern meghirdette a nemzeti önrendelkezési jogot és a kommunista
pártok nem ismerték el a Versailles-i békediktátumot. Ez roppant vonzóerővel hatott nemcsak a magyar
dolgozó tömegekre és a polgárságra, hanem a fiatalságra is. Ilyen hatás alá kerültek 1931 után a Sarló
mozgalom egyes kimagasló intellektuális tagjai is.” Vendégségben Masaryknál, id. m. 19.
676 Dobossy arra is utalt, hogy a Kommunista Internacionálé 1930-as határozata állást foglalt a nemzetiségek
mellett az ún. „rablóbékékkel” szemben. Ez közrejátszott abban, hogy a sarlósok közül többen beléptek a pártba.
Gyűlölet helyett, id. m. 79. 677
Balogh Edgár: Hét próba, id. m. 252–253.
160
érintette.678
A mérföldkövet a párt 1929. évi V. kongresszusa jelentette, amikor a CSKP KP
élére Klement Gottwald került.679
7.5. Kapcsolatok kommunista személyekkel és szervezetekkel 1931-ben
A sarlósok még marxista elköteleződésük nyílt vállalása előtt kapcsolatba kerültek
azokkal a kommunista fiatalokkal, akik hatást gyakorolhattak ideológiai
radikalizálódásuka.680
Azt is hozzá kell azonban tenni, hogy az ideológiai és szervezeti
összekapcsolódás az „aktív kommunista személyiségek” hiányában mégis késett. A sarlósok
nyílt – szervezeti és politikai – kommunista elköteleződését az is sokáig késleltette, hogy
nehezen adták fel értelmiségi pozíciójukat, s fogadták el helyette a pártnak a fölöttes, irányító
szerepét.681
Ugyanakkor a párt is bizalmatlan volt velük szemben.
Az értelmiségi Sarló és a munkásság közötti kapcsolatok feloldódásában központi
szerepe volt péládul Balázs Bélának.682
A kommunista emigráns író 1931-ben előadást tartott
a sarlós fiatalok körében, amikor első alkalommal nyílt meg a Sarló az ifjúmunkásoknak és
pozsonyi kommunista értelmiségnek.683
Balázs Béla Balogh Edgár szerint tisztázta az
értelmiség és a szocializmus viszonyát a fiatalok számára.684
Balogh a vele készült interjúban
arra is kitért, hogy Balázs által történt meg a berlini-weimari Németország kommunistáihoz
való közeledés a sarlósok körében, mely ebben az időszakban fontosabb volt a moszkvai
678
Rupník, Jaques: Dějiny Komunistické strany, id. m. 66. Vö: „A magyar kisebbség szempontjából rendkívül
fontos volt annak a megállapítása, hogy a nemzetiségi elnyomás elleni harc szerves része a dolgozók
osztályelnyomás ellen folytatott harcának, és az, hogy a párt, felismerve a munkásság, a szegényparasztság, az
alsóbb városi rétegek, valamint a nemzetiségi dolgozók radikalizálódását, a közös harcuk élére állt.” Ferencz
László: A Sarló ideológiai, id. m. 50. 679
A magyarok közül bejutott Steiner Gábor és Török Pál. Az egységes szlovákiai vezetőségen belül helyt kapott
Major István tanító. Rupník, Jaques: Dějiny Komunistické, id. m. 77. Vö: Ferencz László: A Sarló ideológiai, id.
m. 50. 680
Közéjük tartozott a Sarló vezetője által „szalonkommunistaként” definiált Zsolt László is, aki Balogh Edgár
évfolyamtársa volt: „Jó barátunk volt Zsolt László, régi párhuzamos osztálybeli iskolatársam. [...] Apja
ezerholdas földbirtokos, az arisztokraták ügyvédje, mellesleg a pozsonyi zsidó hitközség elnöke és persze
szabadkőműves az öreg Terebessy páholyában. A két Zsolt fiúnak (Laci volt a jogász, Imre öccse építésznek
készült) szüleivel kellett megvívnia a maga harcát. Marxizmusuk csupán elméletben áltélt közgazdasági és
filozófiai tételgyűjtemény volt, mindenesetre eljutottak Csehszlovákia Kommunista Pártjáig, egyetemi hallgatók
közt agitáltak, s növekvő rokonszenvvel fordultak a sarlósok felé.” Vö: Balogh Edgár: Hét próba, id. m. 237. 681
Ferencz László: A Sarló ideológiai, id. m. 63. 682
Balázs Béla: (1884–1949), író, költő filmesztéta, színész. Marxista gondolkodó. A két világháború között
emigrációban él Bécsben, Berlinben és Moszkvában is. Magyar Elektronikus Könyvtár.
http://mek.oszk.hu/01100/01149/html/balazsb.htm (2017. 06. 20.) 683
Balogh Edgár: Hét próba, id. m. 256. Az előadások szövegét a sarlósok Intellektüel aggályoskodás címmel
adták ki. Balázs Béla: Intellektüel aggályoskodás. Lavá Fronta, Prága, 1932. 684
Uo.
161
kapcsolatoknál.685
Balázs Béla és Terebessy János közreműködése révén került sor a sarlósok
és az ifjúmunkások közös vödric-völgyi kirándulására is 1931 áprilisában.686
Ennek
eredménye volt az ún. Vörös Barátság, a pozsonyi proletár Testedző Egyesület
ifjúmunkásainak és a Sarlónak a közös szerveződése.687
Itt kell kiemelni a földmunkás
gyökerekkel rendelkező Balázs András kórusszervezői tevékenységét. Balogh szerint ugyanis
„Drisa” személye jelképszerűvé vált a sarlósok körében.688
A kommunista párt bizalmának az „elnyerésében” is fontos szerepe volt az 1931. évi
nemeskosúti sortűzzel kapcsolatos sarlós állásfoglalásnak. A gazdasági válság és a
nagymértékű munkanélküliség miatt az 1930-as évek elején gyakoriak voltak a
szegényparaszti és munkássztrájkok a magyarság körében.689
A nemeskosúti sortűzre egy a
községben szervezett földmunkássztrájkot követő népgyűlés alkalmával került sor. Fábry
Zoltán a fiatalok szempontjából egyfajta „vérkeresztség”-ként definiálta az 1931. pünkösdjén
bekövetkező eseményeket.690
A népgyűlésen ugyanis a csendőrök belelőttek a tömegbe,
Major István magyar kommunista képviselőt pedig elhurcolták. Több sarlós is jelen volt a
kosúti eseményeken, ugyanis a népgyűlésen a Vörös Barátság – Terebessy János és Száraz
József irányításával – biztosította volna a kulturális- és sportprogramot.691
685
„…hivatást számított”, id. m. 29. 686
Balázs András: A Sarló és a Vörös Barátság. In: Sándor László (összeáll.): Ez volt a Sarló, id. m. 219. 687
Bár a sarlósok formálisan nem voltak a szervezet tagjai, rendszeres vezető és szervező funkciót az előkészítő
bizottság három tagja töltött be: Balázs András a kórus szervezője volt, Terebessy János a sportszakosztályt
vezette, Ferencz László pedig a toborzó előadásokat szervezte. Ezenkívül Balogh Edgár, Peéry Rezső, Richter
Sándor és Zsolt László is több alkalommal bekapcsolódott a programokba. Turczel Lajos: Ifjúmunkások és, id.
m. 348–349. 688
„A földmunkás fia tehetségével vergődött fel az egyetemre, s míg mi annyian valamiféle örökölt vagy
örökségnek gondolt úriságból vetkőztünk ki, hogy eljussunk az igazi emberségig, neki már egyenesebb volt a
pálya. Ő – s persze még sok társa – teljes valójának, származásának, otthonról hozott emlékeinek
tudatosításával vált kommunistává, szemben az ilyenkor oly könnyen adódó árulással, apai és anyai
megtagadásával, az urizálódás veszélyével.” Balogh Edgár: Hét próba, id. m. 261. 689
A kosúti sztrájk mellett még érdemes kiemelni pl. az 1932-es pozsonyi munkássztrájkot, amelyről Terebessy
János írt Az Út hasábjain. A január 20-i sztrájkban a pozsonyi építőmunkások vettek részt. A szociáldemokraták
nem álltak a sztrájkolók mellé, és sztrájktörőket is küldtek közéjük. Terebessy János: Sztrájk. Az Út, 1932/2. 3.
Vagy Az Út-ban Balogh megemlíti a diószegi sztrájkot, amelyet a tardoskeddiek törtek le. Ehhez ld. Balogh
Edgár: Diószeg–Tardoskedd. Az Út, 1932/4. 3. 690„Sok minden találkozott ott Kosúton és semmi sem véletlenül. Sok minden pecsételődött meg ebben a
sortűzben és sok minden tisztázódott. A szociális magyar értelmiség ifjú generációja itt találkozott sorsdöntően
a magyar faluval, a kisebbségi sorssal és a kizsákmányolt proletariátussal. Itt először lett vállalás és lett
mindjárt vád és ítélet. Vérkeresztség volt ez és a Zsabka Sanyik véréhez, az elhullottak igazságához és harcához
most már hűnek kell maradni, Terebessy Jancsi és ti többiek, hogy sem te, sem a Zsabka Sanyik nem az egész
család, melyet vádbeszédében épp Major elvtárs ölelt magához, soha többé el nem válón együtt maradjanak.”
Fábry Zoltán: Major-per. Az Út, 1931/5. 5. 691
Balogh és Ferencz elindultak a tragédia helyszínére. A csendőrök viszont elhurcolták őket, így nem jutottak
el Kosútra. De utána elengedték őket, és Balogh ekkor írta meg a Galántai járás kistükre c. cikkét, melyet Az Út
hasábjan négy részben közölt. Az első írás: Balogh Edgár: A galántai járás kistükre. Az Út, 1931/4. 15. A
következő rész: Uő: A galántai járás kistükre. Az Út, 1931/5. 14–15. A harmadik rész: Uő: A galántai járás
kistükre. 1931/5. 15–16. Az utolsó cikk: Uő: A galántai járás kistükre. Az Út, 1931/7. 11.
162
A nemeskosúti eseményeket Terebessyék úgy próbálták kihasználni a kommunista
párt mellett való elköteleződéshez, hogy a „néppel való azonosulás” bizonyítékaként
emlegették a kosúti tüntetésen való részvételt. Ez a hónapokon keresztül visszhangzó
esemény látszólag még szorosabb kapcsolatot építetett ki sarlósok és a kommunista párt
között, amit nemcsak Balogh Edgár emelt ki visszaemlékezésében, hanem Boross Zoltán is
hangsúlyosan utalt rá A „Sarló” jegyében (mozgalmi életrajz) című írásában. Az éppen
katonai szolgálatát töltő Boross a Tvorba című prágai kommunista irodalmi-elméleti lapból
értesült az eseményekről, s ahogy írja, barátai viselkedése a csehszlovák hadseregben is
büszkeséggel töltötte el.692
A sarlósok a kosúti sortűz következményeiben is érintve voltak, hiszen a Major István
kommunista képviselő ellen indított bűnperben Terebessy János joghallgató kihallgatását
kérte a védőügyvéd. A törvényszéki bíró fiaként ismert Terebessy János Major mellett
tanúskodott. Ezért Terebessy szerepvállalásának különleges jelentősége volt a szélsőbaloldali
Sarló állásfoglalásában egyaránt. Ezt tükrözte Fábry Zoltán írása az 1931-ben megjelent Az
Út című lap hasábjain, aki kijelentette, hogy „Terebessy és vele együtt sok más magyar
intellektuel nemcsak papíroson szocialista és nem »szmokingkommunista«. 693
Terebessy
János ellen ugyanis eljárást indítottak a „tiltott gyűlésen való részvétel miatt”, Major Istvánt
pedig elítélték.694
Sokan tehát a baloldali Sarló egyfajta tűzkeresztségének tekintették a
kosúti kiállást.
A Sarló országos elnöki posztját ezidőben betöltő Horváth Ferenc pedig már a
kommunista szóhasználattal és érvekkel próbálta igazolni azt, hogy az 1931. évi pünkösdi
események még inkább megerősítették a mozgalom vezetőinek kommunista elköteleződését.
Az Út hasábjain azt hangsúlyozta, hogy „a polgári társadalom csendőrfegyverekből elhangzó
véres ítélete ezek fölött a becsületes törekvések fölött nem kis mértékben járult hozzá ahhoz,
hogy a Sarló teljesen a proletariátus táborába állott”.695
Mindenesetre a nemeskosúti sortűz
felhívta a figyelmet a Sarlóra a CSKP-ban, valamint a cseh és szlovák kommunista értelmiség
szervezeteiben egyaránt.696
A nemzetköziség és munkásokkal való kapcsolatok erősödését
jelezte a sarlósok újabb, 1931-es falukutatási akciójában részt vettek szlovákok, ukránok és a
692
Balogh Edgár: Hét próba, id. m. 272. Vö. Boross emlékezésével. DDM SGy. Boross Zoltán: A „Sarló”
jegyében (mozgalmi életrajz). DS.X. 86. 283. 3. 5. 693
Fábry Zoltán: Major-per. Az Út, 1931/5. 5. 694
Balogh Edgár: Hét próba, id. m. 278. 695
Horváth Ferenc: A magyar szellemiség és fiatalság szava. Az Út, 1932/1. 3. 696
„A sarlósok kiállása a nemeskosúti véres sortűz ügyében lezajlott perben felkeltette az egész ország figyelmét
e mozgalom iránt. A legértékesebb ebben az volt, hogy barátokat szerzett a Sarlónak a CSKP-ban, a cseh és
szlovák kommunista értelmiség szervezetekben, a Levá Frontában és a szlovák szocialista egyetemi hallgatók
szervezetében.” Ferencz László: A Sarló ideológiai, id. m. 65.
163
mozgalomhoz közvetlenül nem kapcsolódó ifjúmunkások is.697
1931. szeptember 25-én a sarlósok a szociográfiai vándorlások értékelésére ötnapos
országos kongresszust hívtak össze Pozsonyba, amely már egyértelműen a marxista-
kommunista frazeológia és az osztályharcot központba állító munkásmozgalmi célok
jegyében zajlott. A kongresszus egyrészt látványos és nyílt lépés volt a kommunista
irányváltás hangsúlyozásában, másrészt viszont a kommunizmussal való összekapcsolódás a
mozgalom eddigi nemzeti, kisebbségi, értelmiségi szerepvállalását jórészt zárójelbe tette.
7.6. Magyarország és Csehszlovákia értékelése a Sarló mozgalomról 1931-ben
Mielőtt rátérnénk a sarlósok pozsonyi kongresszusának az elemzésére, érdemes
kitérni a hivatalos politika fiatalokkal kapcsolatos nézőpontjára mind Magyarországon, mind
Csehszlovákiában. Ez persze korántsem jelenti azt, hogy egy határozott álláspont létezett a
sarlósokról Magyarországon. Nem beszélve arról, hogy e jelentések információtartalmának
megbízhatóságát sok esetben egyéb források híján nehezen tudjuk megállapítani.
Miután a Sarló meghatározó személyiségeinek egy része 1930-at követően
kommunista elveket vallott, a két állam, de főként Magyarország hivatalos álláspontja is
egyre kritikusabb lett, amelyet a követségi és a konzuli jelentések erősen befolyásoltak. Ezt
igazolja az is, hogy 1931-et követően a fiatalok anyaországi megfigyelése nagyobb hangsúlyt
kapott. Balogh Edgár szerint ez „az az idő, amikor már Gömbös Gyula magyar
miniszterelnök a prágai magyar követség útján […] rendszeresen tájékoztatta magát a
csehszlovákiai Sarló működéséről”.698
Ezt igazolja a követségi tanácsos 1931. áprilisi
jelentése is, amely szerint a sarlós vezetők Magyarországra való beutazásának ellenőrzése
elsősorban az anyaországi diákság radikalizálódásának megfékezése érdekében vált fontossá:
„Miután valószínű, hogy a »Sarló« egyesületnek a magyarországi radikálizmusra hajló
diákság körében exponensei vannak, célszerű volna a »Sarló« vezető tagjait magyarországi
utazásuk alkalmával erős megfigyelés alá helyezni. A »Sarló« legjelentősebb tagjai Keszler-
697
A Sarló 1931. évi szociográfiai falukutatásaiban hét csoport vett részt. A szlovenszkói és ruszinszkói
magyarság társadalmi helyzetének a feltárásában a magyar ifjúmunkások – pl. Száraz József – mellett szlovák
kommunista fiatalok is részt vettek. Uo. 65. 698
Balogh Edgár ezzel kapcsolatban megjegyezte, hogy véleménye szerint leginkább a mozgalomban
megerősödő szocialista-kommunista „kulcsszerep” lehetett Gömbösék számára mérvadó a szomszéd állam
magyar mozgalmának megfigyelésével kapcsolatban, mely szerinte egyúttal belejátszott Budapest kisebbségi
magyar politikával kapcsolatos tevékenységébe. Balogh Edgár: Hét próba, id. m. 333.
164
Balogh Edgár, Terebessy János, Limbacher Rezső, Jócsik Lajos, Dobossy Imre, Horváth
Ferenc, Brogyányi Kálmán egyetemi hallgatók.”699
A jelentésből az is kiderült, hogy a
megfigyeltek személyét elsősorban azok a sarlósok adták, akik – több forrás szerint is –
1931-ben a kommunizmus irányába orientálódtak.700
Közéjük tartozott Porzsolt László is,
akit szintén kommunista agitátorként tartottak számon a beszámolók.701
Egy későbbi jelentés
alapján a megfigyelt sarlósok névsora ugyanakkor Ferencz Lászlóval egészült ki.702
Az
említett személyek nemcsak ideológiailag, politikailag is elköteleződtek a marxizmus
irányában és 1931 után mindnyájan a CSKP tagjaivá váltak. Balogh Edgár viszont
rendezetlen állampolgársága miatt hivatalosan nem lehetett a CSKP tagja.703
A fenti – marxista irányba tájékozódó – sarlósokat a magyarországi külképviseleti
szervek ebben az időszakban a legaktívabb tagoknak tekintették. A jelentések a fiatalok
személyes tulajdonságai mellett információt adtak azok családi körülményeiről,
foglalkozásáról, és kommunista irányú tevékenységüket is jellemezték. Balogh Edgár mellett
a „legveszedelmesebb”-nek Jócsik Lajost tekintették, akiről megjegyezték, „Brünnben egy
gyűjtés alkalmával kijelentette, hogy addig nem ad, amíg minden templomból nem lesz
istálló”.704
A fenti személyeken kívül a sarlós megfigyeltek között szerepelt még Dobossy
699
A sarlósok Magyarországgal kapcsolatos terveire külön felhívta a figyelmet a jelentés. Brogyányi Kálmán
személyével kapcsolatban például megjegyezte, hogy Magyarországon tervezi folytatni a tanulmányait. A
Sarlóból való kiválása pedig „csupán azt célozza, hogy Magyarországon leendő elhelyezkedése alkalmával erre
hivatkozhasson, a valóságban azonban állítólag feladata lesz egy még szorosabb összeköttetés megteremtése a
»sarlósok« és a magyarországi radikális diákság között”. Ugyanakkor a jelentés ez állítását nem igazolta.
MNL OL. K149. Sarlósok kapcsolatai párisi kommunistákkal. PTI 651.f.2./1939-1-9318. 1738/Pol.1931. 700
A követségi tanácsos egyúttal utasította a külképviseleti hatóságokat, hogy az említett sarlósok vízum iránti
kérelmét a nagykövetségre felterjesszék. Uo. a sarlósok megbontásának lehetőségét is felvetette az a levél,
melyet egy prágai magyar ügyvivő írt Apor Gábor bárónak 1931 áprilisában a Harmincévesek nevű mozgalom
kapcsán. MNL OL. K64. A prágai magyar ügyvivő levele Apor Gábor bárónak. 1931-7 t. 320/res. Apor Gábor
(1889–1969), diplomata. 1921-től külügyi szolgálatba lépett. Varsóban követségi titkárként működött, majd
tanácsos volt 1925-től Párizsban, majd 1927-től Budapesten a külügyminisztérium politikai osztályának
vezetője. 1935-től a külügyminiszter állandó helyettese, majd 1939 és 1944 között vatikáni követ. Arcanum.
https://www.arcanum.hu/hu/online-kiadvanyok/Lexikonok-magyar-eletrajzi-lexikon-7428D/a-a-744F8/apor-
gabor-baro-74673/ (2017. 12. 11.) 701
A jelentés a megfigyeltek – a Porzsolt fivérek – családi körülményei és magyarországi kapcsolatai mellett
elsősorban azok kommunista előéletével foglalkozott: „bizalmas értesülés szerint Dr. Porzsolt Aladár pozsonyi
ügyvéd fiai: Dr. Porzsolt László és Imre Prágában kommunista agitátorok. Nevezetteknek Komárom-
Újszőnyben birtokuk van és ide át szoktak járni. Dr. Porzsolt László 1908-ban született és a prágai Károly
Egyetemen szerzett doktori oklevelet, öccse Imre pedig 1909-ben született, medikus és egy ízben Prágában rövid
időre le is volt tartóztatva, miután egy kommunista tüntető menetben zászlót vitt.” MNL OL. K149. Porzsolt
László és társai kommunista üzelmei. PTI 651.f.2./1939-1-9318. Res. 5086/1931. 702
MNL OL. K149. Sarlósok. Dobossy Imre és László, Ferencz László és Porzsolt László. PTI 651.f.2./1939-1-
9318. 2522/pol. 1931. (1931. VI. 8.) 703
DDM SGy. Sándor László levele Boross Zoltánnak DSX. 86. 1154. 1. 704
MNL OL. K149. Másolat a 2522/pol. 1931. számhoz. PTI 651.f.2./1939-1-9318.
165
László, akinek Magyarországra való beutazási kérelmét egyébként 1932-ben elutasították.705
A sarlósok ellenőrzését nemcsak a fentiekben jelzett – párizsi kommunistákkal
létesített – kapcsolataik indokolták, de azok az információk is, miszerint összeköttetésben
álltak Moszkvával, hiszen „a »Sarló« című progresszív diákegyesület helyiségének címére
már hónapok óta járnak a Szovjetoroszországban magyar nyelven megjelenő organumok, így
többek között a Moszkvában megjelenő »Sarló és Kalapács« című lap […]”.706
A sarlósok állítólagos moszkvai kapcsolatait az 1931. július 15-i pozsonyi konzuli
jelentés is hangsúlyozta. Bartók László konzul ugyancsak felhívta a külügyminiszter
figyelmét a baloldali fiatalság nemzetközi tevékenységére. Véleménye szerint a sarlósok
erdélyi, berlini, bécsi és moszkvai utazásainak érdemes lenne nagyobb figyelmet szentelni.707
A konzul ugyanazon jelentésében arról informálta a külügyminisztert, hogy Érsekújvárott
kialakulóban van a kommunista irányvonalú Szovjetunió barátainak a társasága, amelynek
szervezői bázisát érsekújvári származású sarlós vezetők adják: „Eddig még nem
ellenőrizhetett információm szerint Érsekújvárott állítólag alakulóban van a Szovjetunió
barátainak a társasága, amelynek szervezői Dobossy Imre és László, Jócsik Lajos és Balázs
András volnának.”708
A sarlósokkal kapcsolatos jelentések egy része 1931 második felétől a Szovjetunió
Barátok Köre nevű mozgalomban kifejtett tevékenységüket forszírozta. Az új szélsőbaloldali
ifjúsági szerveződés megalakulásának hírét 1931. július 17-én megerősítette Bartók László
konzul. A leírás alapján az 1931. július 15-ei alakuló gyűlésen kb. 200 személy volt jelen. Az
értelmiségiek közül kiemelte a sarlós nemzedék kommunista irányultságú tagjait: Horváth
Ferencet, Jócsik Lajost, Dobossy Imrét, Balogh Edgárt, Terebessy Jánost és Berecz Kálmánt.
A jelentés egyúttal rámutatott a szervezetnek a politikától való elzárkózására, melyet azonban
formálisnak értékelt. Kifejtette, hogy Horváth Ferenc az egyesület alapszabályát ismertette
„hangsúlyozva annak teljes politikai mentességét, mert az egyesület célja csupán a
705
Dobossy budapesti múzeumi könyvtárakat szeretett volna meglátogatni és egy hónapig kívánt
Magyarországon tartózkodni. Ehhez l. MNL OL. K149. Dobossy László beutazási kérelme –1932. december 7.
PTI 651.f.2./1939-1-9318. 6056/pol. 1932. 706
MNL OL. K149 A „Sarló” valószínű összeköttetése Moszkvával. PTI 651.f.2./1939-1-9318. 2315/Pol.1931.
(1931. jún. 5.) 707
MNL OL. K149. A „Sarló” nyári programja. Kiküldöttek utazása Erdélybe, Berlinbe, Bécsbe és Moszkvába.
PTI 651.f.2./1939-1-9318. 169/pol.-1931. (1931. júl. 15.) 708
A »szovjet barátok egyesületét«, amely több különböző névvel szerepelt a levéltári dokumentumokban, így a
dolgozatban is, a baloldali irányba radikalizálódó érsekújvári fiatalság alakította meg 1930-ban. Betiltották,
majd 1934-ben újra megalakult. Pálenyik Ferenc – Pék Vendel 1971. A Párt katonái voltak (Új Szó, 1971. 06.
16. ) Érsekújvár és Vidéke. http://www.watson.sk/index.php?option=com_content&view=article&id=733:az-
ersekujvari-munkasmozgalom-toerteneteboel-palenyik-ferenc-pek-vendel-a-part-katonai-voltak-ujszo-1971-06-
16&catid=47:regionalna-histora--helytoertenet&Itemid=65 (2016. 12.21.)
166
szovjetoroszországi események és fejlődés tudományos alapon való ismertetése. Mindamellett
azonban ez a kijelentése nem zárta ki azt, hogy a másik mondatában már propaganda
hangokat eresszen széjjel”.709
A mozgalom Sarlóval való összefonódására utalt az is, hogy az egyesület elnöke
Horváth Ferenc lett, aki ebben az időben a Sarló elnöki tisztségét is ellátta, titkárrá pedig
Jócsik Lajost választották. Ezenkívül a tiszti karba beválasztották Dobossy Imrét és Berecz
Kálmánt is. Az alakuló közgyűlésen Balogh Edgár is jelen volt, aki ekkor már a Sarlóban sem
vállalhatott vezető funkciót rendezetlen és bizonytalan csehszlovák állampolgársága miatt.710
Az új egyesületről a jelentés éles kritikát fogalmazott meg. Kiemelte a csoport zsidósággal
való kapcsolatait és rámutatott, hogy Csehszlovákiában „ennek az egyesületnek […] megvan
a működési terrénuma, amennyiben van egy-két értelmes kommunista ifjúmunkás és egy-két
tucat mindent tudnivágyó és az undokságokban kéjelegni akaró tacskó zsidó fiú, aki oly buta
és unintelligens, hogy minden új alakulatban részt vesz, hogy ezen tulajdonságát eltakarni
képes legyen”.711
Később kiemelte Horváth Ferenc és az új szervezetben szerepet vállalt
többi sarlós kommunista elkötelezettségét, megingathatatlannak és szilárdnak mondott
meggyőződését: „Azt megállapíthatom, hogy az új generáció, Horváth és társai már mind
meggyőződéses kommunista és alig-alig fog sikerülni ezeket már ebben az elvükben
megingatni és nehéz megakadályozni, hogy az ifjúság közül ne vonjanak mind magukhoz egy-
kettőt.”712
A pozsonyi magyar királyi konzul érsekújvári bizalmi emberének 1931. augusztus 5-
ei jelentése már arról adott számot, hogy a Szovjetunió Barátainak Köre heti rendszerességgel
tart üléseket Érsekújvárott. Az állandó résztvevők között jelen volt a fentiekben már említett
Horváth Ferenc, a két Dobossy fivér, valamint Jócsik Lajos.713
Ezenkívül a jelentés szerint
kb. 30-40 kommunista munkás, egyetemi hallgatók és érettségizett lányok – pl. a sarlós
709
MNL OL. K149. A „Szovjetunió Barátainak Köre” érsekújvári alakuló ülése. A „Sarló” közreműködése. PTI
651.f.2./1939-1-9318. 3221/pol. 1931. (1931. július 28.) 710
A Szovjetunió Barátainak Körével kapcsolatos jelentés egyúttal röviden ismertette az egyesület
programtervét, amelyen belül heti rendszerességgel szerepeltek vitaestélyek, mozielőadások és
szavalóversenyek. A jelentés szerint az alakuló ülésen szinte az összes sarlós részt vett. Mindenesetre a
kommunizmus felé orientálódó Balázs András jövőbeli tevékenységét is megemlíti az írás, aki ekkor épp
Berlinben tartózkodott. Ezenkívül Terebessy János is jelen volt az ülésen. Végül „a társaság Kassák Lajos
estjére vonult, ott Keszler, Jócsik és Horváth bocsátkoztak vitába Kassákkal és állítólag Kassák teljesen
kapitulálni volt kénytelen az ő érvelésük súlyától”. Uo. 711
Uo. 712
Uo. 713
Mandler Jenőről és Krausz Ernőről a következőket jegyzi meg: „Mandler Jenő érsekújvári születésű, 28
éves, izr. vallású rádióüzlet-tulajdonos (barna göndorhajú, középmagas, nőtlen), […] Krausz Ernő érsekújvári
születésű, 23 éves, izr. vallású műegyetemi hallgató (magas termetű, vöröshajú, nagy kommunista).” MNL OL.
K149. A „Szovjetunió Barátainak Köre”. PTI 651.f.2./1939-1-9318. 3340/pol. 1931. (1931. augusztus 5.)
167
Szporny Anikó – vett részt a szervezet ülésein.714
A fiatalok az újvári híradás szerint „a
gyűléseken előadásokat tartanak, szavalnak, a kommunista helyzetről vitatkoznak”.715
A dokumentum emellett megemlítette egy hasonló pozsonyi szovjetbarát társaság
megalakulásának a tervét is. Annak szervező munkáját Balogh Edgár és Terebessy János
végezte. A pozsonyi csoportról a következőket jegyezte meg: „A megalakulandó társaság
tagjai mindennap este összejövetelt tartanak a Stefánia-kávéházban. A tagok legnagyobb
része 17-22 közötti fiatalemberek és leányokból áll. Neveiket igyekezni fogok
megállapítani.”716
Ugyanakkor Hoffmann prágai követségi titkár 1931. szeptemberi
jelentésében nem tulajdonított nagy jelentőséget a Sarlónak. Megjegyezte, hogy a magyar
ifjúság gondolkodása általában véve nemzeti.717
A sarlósok mozgalmát pedig átmeneti
„kilengésnek” tekintette, amelyet a német nemzeti szocializmussal kapcsolt össze: „Az
ifjúsági mozgalmak egyes kilengései nem vehetők túlságosan komolyan, tény, hogy pl. a Sarló
Ifjúsági Egyesület egyes tagjainak gondolkodása bolsevistának vagy kommunistának
nevezhető. Általánosítani azonban nem lehet és benyomásom az, hogy ezek a szélsőségesek
inkább a német nemzeti szocialista (Horogkereszt) felfogáshoz állanak közel, semmint az
orosz bolsevizmushoz. Ezt talán ők maguk sem tudják.”718
A jelentés a Sarló és a
nemzetiszocialista irányvonal közötti párhuzamokat ugyanakkor semmilyen konkrét
bizonyítékkal nem támasztotta alá. A sarlósok korabeli írásaikban pedig egyértelműen
elhatárolódtak a nemzetiszocialista jellegű szélsőséges ideológiától.719
Az első Csehszlovák Köztársaság kormányának „hivatalos” véleménye a Sarlóról
714
A Szovjetunió Barátainak Köréből a következő lányokat említi: „A leányok közül többen tagjai már az újvári
kommunista pártnak, így többek között Gombos Lili (városi mérnök leánya), Ragányi Lili (volt magyar vasutas
joghallgató leánya), Fuchs Kató (gazdag újvári gabonakereskedő leánya), Fülöp Ágnes (biztosítási ügynök
érettségizett leánya), Fürst Anna (biztosítási tisztviselő leánya, prágai bölcsészhallgató) és Sporny [sic!]Anikó
(adóhivatali tisztviselő leánya, prágai bölcsészhallgató).” Uo. 715
Uo. 716
Uo. 717„A felvidéki magyar értelmiségnél az ifjú magyar nemzedék sorsa és gondolkodása iránt is érdeklődtem. A
magyar ifjúság anyagi helyzete általában nagyon szomorú. Elhelyezkedési lehetősége csekély. Mint a magyar
lakosság gondolkodása általában, úgy az ifjú intelligenciáé is erősen nemzeti.” MNL OL. K63. Melléklet a
243/pol. 1931. számhoz. Hoffmann Sándor követségi titkár jelentése slovenskói utazásairól. 1931 – 7/43. t.
(1931. szeptember 25.) Ahogyan Hoffman jelentése is utalt a magyar ifjúság anyagi nehézségeire, úgy a prágai
diákmenzán uralkodó állapotok kapcsán a királyi konzul is megjegyezte, hogy mindezt a Sarló és a
Munkaközösség is felhasználja. Uo. 718
MNL OL. K63. Melléklet a 243/pol. 1931. számhoz. Hoffmann Sándor követségi titkár jelentése slovenskói
utazásairól.– 1931 – 7/43. t. (1931. szeptember 25.) 719
Például Balogh Balogh Edgár 1930. Fasizmus vagy kisebbségi önvédelem. A Nap, 1930. okt. 2. 3.
(Kodolányi János cikkével kapcsolatban. A Reggelnek a Sarló elleni támadásáról.) Uő: Szlovenszkó új
kultúrfronton. Új Szó, 1932/5–6. 9–27. Bár azt is hozzá kell tenni, hogy 1938 után a volt sarlósok közül
néhányan – Duka Zólyomi Norbert, Ludwig Aurél és Brogyányi Kálmán – a Magyar Párt németbarát és
nemzetiszocialista vonalához csatlakoztak. Simon Attila: Nyilasok a spájzban. Szélsőjobboldali kísérletek a szlovákiai Magyar Párt átalakítására és Esterházy János eltávolítására a pártelnöki tisztségből 1939 és 1945
között. Fórum Társadalomtudományi Szemle, 2015/4. 48.
168
Magyarországhoz képest sokkal pozitívabb képet mutatott 1931-ben. Ezt igazolja a pozsonyi
Tartományi Hivatal elnökségének 1931-es (a tartományi elnök) jelentése, amelyet a
belügyminiszternek írt a Sarló szociográfiai útjainak támogatása kapcsán.720
A leírás mindenekelőtt a sarlósok „antinacionalista” irányvonalát emelte ki, amely a
kisebbségi magyarság fő feladatául a magyar, szláv és román nacionalizmusok
antagonizmusainak a vizsgálatát jelölte ki. Ennek egyik fontos célja volt az említett nemzetek
közötti megbékélés elősegítése a Sarló részéről. A fiatalok kisebbségi szocializációs
körülményei nagymértékben hatással voltak identitásuk „újszerűségére”, amelynek fontos
részét képezte a dunai-konföderációs elmélet. A sarlósok új nemzetértelmezését a népi és
munkás csoportok felé fordulás jelentette. Ugyanakkor a dokumentum a Sarló szocializmus-
kommunizmus felé mutató céljaira is kitért, miszerint a közép-európai nép érdeke a nyugati
kapitalizmus kolonizációs törekvéseitől való szabadság az egyes nemzetek közös
konföderációja által. A beszámoló kifejezetten pozitív és elfogult hangnemben konstatálta,
hogy ez a fiatal értelmiség elsőként értette meg a nemzet „valóságát” és talált megoldást a
magyarság más nemzetekkel való találkozási módjára.721
A beszámoló arra is kitért, hogy a
sarlósok a magyarországi baloldali fiatalokkal fontos kapcsolatokat építettek ki. Az
anyaországi kormánysajtó azonban „cseh bérencekként” tartja őket számon, a magyar
kormány pedig ugyancsak destruktív elemként tekintett a mozgalomra.722
Az írás azt is
kiemelte, hogy a Sarló az utóbbi időszakban két „extrém” vonulat között ingadozott: egy
„konzervatív” tradicionalista és egy progresszív irány között. A beszámoló ez utóbbi vonalra
vonatkozólag azt is kijelentette, hogy az ideológiailag balfelé mutat.723
A fiatalok anyagi nehézségei kapcsán megemlítette, hogy a keresztényszocialisták, a
nemzeti pártiak, az aktivisták és a szociáldemokraták egyaránt politikai célokra kívánják
kihasználni a mozgalmat. A Sarló viszont eddig minden politikai függőséget elutasított mind
a jobboldallal, mind a baloldallal szemben és a tiszta „intellektualizmusra” helyezkedett. Arra
is kitért, hogy a kommunista párt – Dr. Clementis és Dr. Poničan – is igyekszik a
fiatalok közelébe férkőzni. A beszámoló néhány sarlósban kommunista hajlamot vélt
felfedezni. Köztük említette Terebessy Jánost, Dobossy Lászlót, Limbacher Peéry Rezsőt és
720
DDM SGy. Rendőrségi bizalmas jelentések a Sarlóról, a Sarlósokról, a Szent György Körről és
csehszlovákiai Magyar írókról, az első Csehszlovák Köztársaság idejéből. Szarka László kutatásai
Csehszlovákiában a sarlósok után. DSX. 86. 1198. 1–8. SNA. Prezídium Krajinského radu v Bratislave. číslo:
428026/1931.prez. Sarló, sdrúženie maďarskej pokrokovej mládeže v Bratislave – podpora na sociografické
práce. (26. 7. 1931.) 721
Uo. 722
A beszámoló a fiatalok cseh értelmiséggel kiépített kapcsolatait is kiemelte, valamint a fiatalok 1930. évi
audienciáját a köztársasági elnöknél. Uo. 723
Uo.
169
részben Kessler-Balogh Edgárt. Velük kapcsolatban is hangsúlyozta, hogy ők nem párttagok.
Azt is kiemelte, hogy a Sarlóról összességében nem lehet kijelenteni az egyértelmű
kommunista-orientációt, hiszen vannak köztük olyanok is, akik más politikai iránnyal
szimpatizálnak.724
A sarlósok szociográfiai munkájához kötődő pénzbeli támogatást mindenesetre
a tartományi elnök is javasolta a belügyminisztériumnak. Ezt pedig a fiatalok aktivista –
etatista irányú elköteleződésével indokolta.725
Mindehhez hozzá kell tenni, hogy a jelentés az
1931-es év első felében jött létre. Ez az időszak a Sarló pozsonyi kongresszusa előtti
periódust, vagyis a sarlósok egy részének nyílt kommunista orientációját megelőző szakaszt
jelölte.
7.7. A pozsonyi kongresszus és a kommunista alternatíva
Jóllehet a marxi-lenini ideológiával szimpatizáló sarlósok (Balogh, Jócsik, vagy
Terebessy) leggyakrabban a szociográfiai tényfeltáró munkájuk eredményeire, saját vidéki
tapasztalataikra vezetik vissza, valószínűleg más tényezők is közrejátszottak a
kommunizmushoz való közeledésükben. Mindazonáltal már – az 1931-es pozsonyi
kongresszus előzményeként is értelmezhető – 1930. december 26-i városközi vezetői
megbeszélésen elfogadott „bizalmas ankét” szövege is jól jelezte, hogy a vezető csoport,
amely aligha véletlenül Érsekújvárott tartotta értekezletét, a Sarló új, marxista-kommunista
önmeghatározását kínálta fel 50 kiválasztott tagnak, akiktől tíz napon belül válaszokat vártak.
Különösen az 1. pontban található társadalompolitikai önmeghatározásban lépték át a
korábbi nemzedéki-értelmiségi-kisebbségi kereteket, és az éppen erős dogmatikus fordulattal
jellemezhető komintern lenini „permanens forradalmi frontjához” csatlakozva jelölték ki: „A
Sarló a szociális kérdésben a fogyasztás érdekei szerint megszervezett egységes
világtervgazdaság osztálytalan társadalmának a híve és a gazdasági világprogram s a neki
megfelelő szociális világrend érdekében folyó harcban az intellektualizmus eszközeivel a
kizsákmányoltak permanens forradalmi frontjába áll.”726
A Sarló csoportmunkájának első
negyedében felvetett öt kérdés közül az elsőhöz hasonlóan a 2. pont – a kisebbségpolitikai cél
Uo. 725
Uo. 726
DDM SGy. A Sarló bizalmas ankétja Érsekújvárott, 1930. december 26-án. „Resolúció” DSX. 86. 172. 1-5.
170
kijelölésében is – a Komintern irányvonalával azonos.727
A „bizalmas ankét” több szempontból bizarr és megalomán feladatkijelölése részben a
baloghi előzmények folytatását jelentették, másrészt viszont szakítani akart a korábbi,
kulturális, történeti alapozású közép-európai szellemiséggel. Mind Szlovenszkót, mind
Magyarországot a Nyugat-Európával szemben meghatározott a kelet-európai térhez sorolja,
amelynek „szükséges történelmiségét” a „túlinduszralizáltsággal szemben való elmaradás és
a gyarmati sorba süllyesztő kapitalista rendszer elleni közös harcban” jelölte meg, ahol az
„autonóm szláv, magyar és román nemzettestek konföderációja” lehetett volna a sarlósok
által legjobbnak vélt megoldás.728
A valóságos és valóságidegen, a reális és voluntarista
elemekből kikevert program végső irrealitását jelzi az „SSSR-minta” követésének
utópisztikus kívánalma: „A szláv, magyar és román dolgozók nemzeti autonómiáin alapuló
nemzetközi Keleteurópa-államszövetség [sic!] etap csupán a gazdasági és szociális
világrend világ-államszövetsége felé.”729
Ez a kommunista dogmáktól hemzsegő verbális
forradalmiság a Komintern V. kongresszusa irányelveinek leckefelmondásába torkollva, már
1930–1931 fordulóján látványosan szakított a nemzedéki értelmiségi tisztánlátás és
helyzetelemzés maradékéval.
A belső okok közt az első helyre a nemzedéki kohézió felbomlását, az 1920-as
években felnőtt generáció ideológiai, politikai megosztottságát, szakmai-földrajzi
szétszóródását és a Balogh által képviselt egyszemélyes irányítás elfogadottságának
meggyengülését tehetjük. Mindez a sarlósoknak, mint egyetemi-cserkész és pályakezdő
értelmiségi, politikailag a baloldal felé tájékozódó csoportnak az összetartozását már ekkor
kikezdte. Ez Baloghot, a pozsonyi és az újvári csoport hangadóit arra késztethette, hogy a
kommunistáknál bevett „demokratikus centralizmus” látszatdemokráciáját és a szakmák
szerinti csoportosulás korporatív megoldásait ötvözve próbálják együtt tartani a városi
csoportokban még mozgósítható elemeket.
Ezt egészen biztosan felerősítették azok a konfrontációk, illetve azok a politikai,
ideológiai késztetések, impulzusok, amelyek a csoportot, illetve az egyes városi szervezeteket
egyre inkább szembeállították a magyar polgári ellenzéki politikusokkal, pártokkal. Ezeket a
taszító hatásokat a „hivatalos Magyarország”, a prágai, pozsonyi külképviseletek, a budapesti
kormány-tisztségviselők és a jobboldali pártok politikusai, sajtója folyamatosan működtette.
727
„A nemzetközi gazdasági és szociális világrend egysége érdekében a Sarló a kisebbségek önrendelkezési
jogát a többségi nemzetekkel való közös gazdasági és szociális világrendbe lépés szükségével köti össze, vagyis
a kisebbségi kérdést az egységes gazdasági és szociális világrendért való világharc frontjára állítja.” Uo. 728
Uo.729
U
171
Kívülről pedig a csoport iránt kezdettől fogva érdeklődő szlovákiai magyar, s rajtuk keresztül
a cseh és szlovák kommunista értelmiségiek invitálásai, pozitív jelzései erősítették fel azokat
a pozitív baloldali hatásokat, amelyekről a fenti fejezetekben részletesen szóltunk.
Mindenesetre a CSKP-ban az 1929. évi kongresszust követően végbement radikális
bolsevizmus irányába való, erősen dogmatikus irányváltás a sarlósok szempontjából a lehető
legrosszabbkor történt.
1931 szeptemberében a sarlósok a szociográfiai vándorlások értékelésére országos
kongresszust hívtak össze Pozsonyban. A mozgalomról kiadott szakirodalom nagy része is
rámutatott, hogy a rendezvény a Sarló egyik további kritikus állomása volt a kommunista
ideológia nyílt vállalásában. Mind az előadások anyagából elkészített, Sarló jegyében című
kiadványból, mind a fiatalok visszaemlékezéseiből kiderült, hogy a kongresszus a
kommunista frazeológia alapján zajlott le és határozott irányváltást mutatott a sarlósok
ideológiájában.730
Jócsik Lajos, aki ekkor maga is tevékeny kezdeményezője volt a kelet-
európai szocialista-kommunista közösségvállalásának – a lehető legegyértelműbben
hangsúlyozta a kongresszus új irányát: „A kongresszus nyílt hitvallás a leninizmus és a
marxizmus mellett, gyakorlatilag pedig a népek, kelet-európai népek összefogását
hirdette”.731
Más kérdés, hogy Jócsik 1939-ben kiadott könyvében a kommunista ideológiai
ballasztot figyelmen kívül hagyva a kisebbségi élet problémáira szerinte újszerű
megoldásokat nyújtó rendezvényt nemzetvédő feladataiban jeleníti meg: „Elönt a
szomorúság, amint most az értekezlet jegyzőkönyvét lapozgatom. Százkilencven oldal csupán,
de a kisebbségi élet teljes kulturális átszervezésének talán a legjobb terve van benne.”732
Nem véletlen, hogy a revízió éveiben az 1931-es kongresszus jegyzőkönyvéből a kisebbségi
problémák kulcskérdéseinek felsorolásával összegzi a rendezvényt. 733
A csehszlovákiai magyar kommunisták Fábry Zoltán által szerkesztett Az Út című
lapja is jelezte a Sarló kongresszus szerepét a mozgalom teljes ideológiai átlényegülésében,
átváltozásában. Balogh szerint a fiatalság ekkor már egyértelműen szakított a generációs
felfogással és a szocializmusban egységesült értelmiségként definiálta magát. Ezt jelezte a
rendezvényen a baloldali értelmiség jelenléte. Ők voltak a sarlósok számára az új irányadók:
„A kongresszus nem újarcú magyarokat, hanem szocialista értelmiséget produkált a magyar
730
A Sarló jegyében. Az újarcú magyaroktól a magyar szocialistákig. A Sarló 1931-iki pozsonyi
kongresszusának vitaanyaga. Kiadja a Sarló országos vezetősége. Pozsony, 1932. (Elkobzás után második
kiadás.) 731
DDM SGy. Jócsik hagyaték. Jócsik Lajos vallomása a Sarlóról és életéről a budapesti Rádió adásában. 1978.
DS. X. 86. 850. 732
Jócsik Lajos: Iskola a magyarságra, id. m. 95. 733
Uo. 97.
172
dolgozók osztályharca számára. Az egykori polgári lelkesedők, a generációs próféták
elmaradtak s helyettük az osztályharcos magyar szellemiség két képviselője, Barta Lajos és
Fábry Zoltán üdvözölte az új elvtársakat.”734
A szélsőbaloldali eszmék határozott győzelmére utalt, hogy a kongresszus szervezését
főként a kommunizmussal szimpatizáló sarlós gárda látta el. Kovács Endre is kiemelte
visszaemlékezésében, hogy bár a rendezvény megmozgatta a magyar közvéleményt, többen –
főként ideológiai okokból – nem jelentek meg azon. Egyúttal rámutatott a kongresszus
megosztó szerepére a diákság körében, akiknek a részéről a leszakadás hamarosan
bekövetkezett: „A kongresszus eltorlaszolta az utat a diákság szélesebb rétegei és a sarlósok
között, a Sarló vonzereje az értelmiségi utánpótlás számára megszűnt. A sarlósok egy kis
magja 1932-től a Kommunista Párt oldalán a Vörös Barátságban, a munkás színjátszó
egyletben – karöltve az ifjúmunkásokkal – szolgálta a forradalmi eszmét”.735
Kérdés, hogy az alig félszáz kongresszusi küldött a mozgalom városi szervezeteinek
képviseletében 1931 őszén a valóságban hány „sarlóst” képviselt, s a mozgalom tagjainak
hányadrésze értett részben vagy teljesen egyet a kommunista irányváltással.
Mindenesetre a kongresszus előkészületei alatt a Sarló vezető gárdája már csak egy
szűkebb radikális kört jelölt: a Végrehajtó Bizottságát a Vörös Barátsághoz kapcsolódó
sarlósok – Balogh Edgár, Ferencz László és Terebessy János – adták.736
A kongresszusnak
egyébként összesen 51 tagja volt, akik főként a Sarló prágai, brünni, valamint a pozsonyi
szervezetiből rekrutálódtak. A megnyitóra 1931. szeptember 24-én este nyolc órakor került
sor a Sarló központi előadótermében. A bevezető gyűlést Balogh Edgár és Horváth Ferenc
mellett főként a fiatalabb nemzedékéhez tartozó radikális baloldalhoz tartozó vezetőség – pl.
Ferencz László, Dobossy László, Jócsik Lajos és Terebessy János – képviselte, akik egyben a
kongresszus vitanapjait vezették.737
A kongresszus öt napja a Sarló munkaprogramjának a „marxista irányvonalú” tervét
tükrözte, mely különböző témák köré összpontosult. Az első nap az aktuális földkérdéssel és
734
Balogh Edgár: Kibontakozik a sarlósok mozgalma. Az Út, 1931/8–9, 13. 735
Kovács Endre: Korszakváltás, id. m. 215–216. Itt tért ki Kovács Peéry értékelésére a Hét próbáról, illetve
Balogh Edgárról az 1977-ben megjelent Malomkövek között c. munkájában. Peéry a visszaemlékezést ideológiai
elfogultságai miatt kritizálja, Balogh életútjával, kommunista fordulatával kapcsolatban pedig a következőket
jegyezte meg: „Ez az egykor a világba kitörést tervező, merész ifjú magyar férfi egy kisded, szektás, radikális
munkás sport- és önképzőkör irányításában találta meg történeti hivatását.” Peéry Rezső: Malomkövek között.
Találkozások kortársakkal. Feljegyzések, beszámolók, karcolatok. Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem,
Stuttgart, 1977. 24. 736
A Sarló jegyében, id. m. 7. 737
Uo.
173
a parasztság elszegényedésével függött össze.738
Ennek megoldását már egyértelműen a
kommunizmus kínálta a fiatalok számára: „A sok gondolatvariáns közül döntően rajzolódott
ki a fő irány: fejlődésében ez a mozgalom elérkezett a nemzeti és parasztkérdés
proletárforradalmi megoldásának elvéig, s a maga különleges kérdéseinek tisztázását immár
a Kommunista Internacionálé táborától várta”.739
Emellett a fiatalok csehszlovákiai
magyarság vándorlási eredményeiről értekeztek, melyet munkabizottságok – a Sarló 1930.
évi vándorlásait rendszerező és egy csehszlovákiai magyar szociográfiai intézet tervével
fellépő szociológiai és a szociográfiai bizottság kialakítása követett.740
A kongresszuson belül kulcsszerepet kapott a szakértelmiség megszervezésének a
kérdése, melyet a második napon vitattak meg. Ez az orvosok, építészek, tanítók és írók
szakmozgalmainak a megindítását tűzte ki célul. Jól jelzi az ideológiai váltás mindent
belengő túlsúlyát, hogy még a szakmai kérdésekben is a korabeli kommunista szlengben
fogalmazzák meg, mondják fel a pályakezdő fiatal orvosok, építészek jövőképét, ami a
korabeli csehszlovákiai polgári élet hétköznapi valóságában alighanem sokkal többeket
döbbentett meg és riasztott el a sarlósokkal való együttműködéstől, mint ahányan bennük, s
az általuk kijelölt módszerekben, célokban látták a megoldást.741
A kongresszus második
vitanapján került sor Csáder Mihály levelének a felolvasására is, aki hangsúlyozta a
szakértelmiség szerepét, emellett annak is hangot adott, hogy egy új, politikailag és vallásilag
is független szaklap kiadására lenne szükség.742
A kongresszus harmadik vitanapja a csehszlovákiai magyarság kultúrájának
szocialista megújításával foglalkozott, melyet szintén a „dolgozó tömegek” szolgálatába
kívánt állítani. 743
A Nemesszeghy Jenő által megszervezett néprajzi kiállítást, amelyen
Györffy István is részt vett, Balogh Edgár nyitotta meg marxista beszédével.744
Az esti
vitagyűlés keretein belül pedig sor került Brogyányi Kálmán előadására a népi kultúráról,
738
Az első nap előadói olyan kulcsszemélyek voltak, mint Zsolt László, Jócsik Lajos vagy Forgách Béla.
Uo. 24–56. 739
Balogh Edgár: Hét próba, id. m. 290.740
A Sarló jegyében, id. m. 53. 741
Ezt követte az öt – az új építészeké, az új orvosoké, az új tanítóké, új íróék, új művészeké – szakvitagyűlés.
Ezeken belül sor került az új szakértelmiség programjának a kialakítására, mely által az értelmiség mélyebb
tudásra tenne szert a nép problémáiról. Uo. 56.742
Emellett elismerését fejezte ki azért, mert a Sarló nem kér helyet a MAKK kongresszusain. Uo. 67. 743
„Vizsgálat alá kell venni a kisebbségi magyar dolgozók szellemi kifejezési formáit önmagukról, a
társadalomról és a természetről […] és […] olyan kultúrpolitikát kell kidolgozni, amely a konkrétan felismert
történelmi helyzetnek megfelelően elősegíti a dolgozó tömegek tudatos önkifejezését, valamint társadalom- és
természetmagyarázását.” A Sarló jegyében, id. m. 110. 744
Uo. Vö: Balogh Edgár: Hét próba, id. m 295.
174
valamint Peéry Rezső előadására a harcos proletárkultúráról.745
A kongresszus negyedik napján került sor a kelet-európai kérdés taglalására, mely „a
fiatal magyar szocialista értelmiség mellett a cseh, szlovák, ukrán, zsidó, lengyel, román,
bolgár, szerb, horvát és szlovén szocialista értelmiség kooperációját követeli”.746
A
vitanapon belül Balogh Edgár elsősorban Kelet-Európa és Nyugat-Európa antagonizmusaira
és a szocialista megoldási lehetőségekre mutatott rá, Horváth Ferenc a kelet-európai
agrárnépek helyzetéről értekezett, Berecz Kálmán pedig a kisebbségi kérdéssel foglalkozott.
Ferencz László a kelet-európai kérdést a proletárforradalom szempontjából vizsgálta meg.747
Külön kell róla szólni, hogy a vitákon Julius Fučík cseh író (a Tvorba folyóirat
szerkesztője) is részt vett. Jócsik Lajos visszaemlékező írásában szintén kiemelte a Tvorba c.
folyóirat szerkesztőjének a jelenlétét, amely a párthoz való közeledés szempontjából is fontos
volt a sarlósok számára: „A kongresszuson […] ami a legnagyobb volt és legjelentősebb,
megjelent Julius Fučík és hozta a csehszlovák kommunista pártnak az üdvözletét és a
kommunista mozgalomnak a jobbját nyújtotta a Sarlónak, amely azt jelentette, hogy a Sarló
eszmei fejlődésébe a munkásmozgalomnak a vonalára elméletileg a leninizmuson keresztül a
marxizmus vizeire evezett, mert Lenint korábban ismertük meg, mint Marxot, azt hiszem, ez
nem fázisvétés.”748
Ezen a napon került sor az első pozsonyi – Földi Rózsi (Rosie Ney) és
Sylvio Silka általi – szociofotókiállításra, mely több etnikum életsorsát mutatta be
Kárpátalján és Szlovenszkón 1931-ben. A kiállításon Ján Rob Poničan, a DAV szerkesztője
mondta a megnyitó beszédet.749
A Balogh Edgár családjával jó kapcsolatot ápoló
keresztényszocialista beállítottságú Eszterházy Lujza (Esterházy János nővére) szintén részt
vett a kiállításon és Balogh visszaemlékezése szerint pozitívan értékelte a sarlósok
rendezvényét.750
Ezt követő reggel került sor a pozsonyi városi marhaistállóban található Petőfi-szobor
745
Uo. 111. Ehhez ld. még: Peéry Rezső: Látogatóban a lévai elvtársaknál. Az Út, 1932/2. 11. 746
Balogh Edgár: Kibontakozik a sarlósok mozgalma. Az Út, 1931/8–9, 14. 747
A vitanapon a Sarló egy munkaprogramot is kidolgozott, valamint javasolta egy tudományos kelet-európai
szocialista komité megalakítását Prágában, mely a fiatal szláv, magyar és roman szocialista értelmiség közös,
marxista irányú programjainak az elkészítését sürgetné. Uo. 748
DDM SGy. Jócsik hagyaték. Jócsik Lajos vallomása a Sarlóról és életéről a budapesti Rádió adásában. 1978.
DSX. 86. 850. Vö: Boross Zoltán szintén kiemelte Fučík Gyula (Julius Fučík) kongresszusi megnyilatkozását.
DDM SGy Boross Zoltán: A „Sarló” jegyében /mozgalmi életrajz/. DSX. 86. 283. 3. 5. 307. 749
Vö: Peéry Rezső: Magunkra döbbenünk. Beszámoló a Sarló pozsonyi fényképkiállításáról. Az Út. 1931/8–9.
7. 750
Azt írja róla Balogh: „Diákok és írók köré gyűltek a prolik, köztük fedeztem fel váratlanul Esterházy Lujzát.
Hősnő? Kalandornő? Családunk kedves ismerőse volt, édesanyám régi tanítványa, s kisdiák koromban a maga
sportszerűségével egy kicsit nőideálom is. Régóta nem láttam, most megvárta, míg kiürül a terem. Otthonosan
betelepedett egy régi támlásszékbe, szítta a cigarettát, s a francia nőnek (mármint Földi Rózsinak) franciául
bókolva, nekem is megismételte:» Edgár, maguk szentek!«” Balogh Edgár: Hét próba, id. m. 302.
175
megkoszorúzására, melyet az államfordulatot követően a csehszlovák állami szervek egy
pozsonyi istállóban raktározták el. A sarlósok, miután feltörték a marhaistállóban elhelyezett
Petőfi-szobor burkolatát, megkoszorúzták a megcsonkított szobrot.751
Szimbolikus
jelentősége volt, hogy a koszorú hasonlóságot mutatott a budapesti affér koszorújával. Zsolt
László is utalt erre és hangsúlyozta, hogy a koszorút a kelet-európai nemzetek színei
díszítették: „A marhaistállóba dugott pozsonyi Petőfi-szobor koszorúján vörös szallag volt a
következő felirattal: A FORRADALMÁR PETŐFI SÁNDORNAK – A SARLÓ. A
babérkoszorút a kelet-európai nemzetek színei övezték. A koszorún egymást követte a magyar,
szlovák, cseh, ukrán, lengyel, román, szerb, horvát és bolgár szín.” 752
A konferencia az ötödik napon zárult, mégpedig a diákság és az ifjúmunkásság
mozgalmi egységének a megvalósítása kapcsán szervezett vitával. Megszületett a Sarló
legális kapcsolata az ifjúmunkássággal.753
Bár a lenini elvek Balogh szerint ekkor már a legfontosabb példát jelentették a
fiatalok számára, a párttal való azonosulás helyett még mindig egyes baloldali személyek
hatását említette. Azt azonban ő is kijelentette, hogy a kongresszus – a Vörös Barátsággal
való kapcsolódásból kifolyólag is – mérföldkőnek bizonyult a kommunizmushoz való
kapcsolódás útján: „A Sarló történetét a pozsonyi kongresszus szókimondása után nem lehet
többé ettől az együttéléstől elválasztani. Nem mintha mindenki részt vett volna sorainkból a
Vörös Barátság munkájában, annyi azonban bizonyos, hogy itt szakadt fel a legtöbb termő
energiánk, itt született meg mindennapi – tehát élő – kísérletünk kommunista életre és
alkotásra a nemzeti és osztályharc feltételei között”.754
A kommunista sarlósok mindenesetre a kongresszust követően lassan belefűződtek a
751„A kelet-európai kérdéssel kapcsolatban a vitanapra következő reggel a forradalmi diákság feltörte a
pozsonyi városi marhaistállóban elhelyezett Petőfi-szobor faburkolatát és koszorút helyezett el a megcsonkított
szoboralakra.” A Sarló jegyében, id. m. 130. Erről ld. bővebben Zsolt László írását Az Út 8–9. számában. Zsolt
László: Petőfi a marhaistállóban. Az Út, 1931/8–9. 1. 752
A Sarló jegyében, id. m. 130. Erről ld. bővebben Zsolt László írását Az Út 8–9. számában. Zsolt László:
Petőfi a marhaistállóban. Az Út, 1931/8–9. 1. 753
A diákság és ifjúmunkások Vörös Barátságának vitagyűlését Balogh Edgár elnökletével nyitották meg.
Balázs András joghallgató is bekapcsolódott a vitába. Ő nyári berlini tanulmányútjának tapasztalatairól beszélt.
Balogh Edgár: Hét próba, id. m. 309. A Sarló zárógyűlése alkalmával a következő változások történtek a
vezetőségben: „A programismertetés után a Végrehajtó Bizottság mandátuma lejárt s az elnöki széket Horváth
Ferenc, a Sarló országos elnöke foglalta el. A kongresszus országos főtitkárnak Balogh Edgárt, prágai
csoportvezetőnek Dobossy Lászlót, brünni csoportvezetőnek Zhorella Árpádot s pozsonyi csoportvezetőnek
Ferencz Lászlót jelölte ki. A zárógyűlés elhatározta, hogy a Sarló kongresszusának anyagát könyvalakban is
megjelenteti s e könyv szerkesztését a pozsonyi csoportvezetőségre bízta.” A Sarló jegyében, id. m. 188. 754
Balogh Edgár: Hét próba, id. m. 311. Vö: A pozsonyi kongresszus „ugyanekkor lezárt egy szakaszt a
mozgalom fejlődésében, amelyet legjobban úgy jellemezhetnénk, mint átmenetet a radikális polgári
demokratikus gondolkodástól a kommunista ideológiához. A mozgalom elérkezése a kommunista párthoz nem
jelentette azt, hogy már minden kérdésben maradéktalanul magáévá tette a párt programját és elsajátította
munkamódszerét.” Ferencz László: A Sarló ideológiai, id. m. 65.
176
pártéletbe.755
Itt Balogh Edgár kiemelte azoknak a baloldali személyeknek – Ráchel, Balázs
Béla, Steiner Gábor, Julius Fučík, Bohumír Šmeral, valamint Fábry Zoltán – a hatását, akik a
sarlósokhoz „kommunista elveik tisztázódási folyamatában” megértéssel közeledtek.756
Boross Zoltán is vízválasztóként értékelte a kongresszust nemcsak a Sarló ideológiai
radikalizálódásában, de a mozgalom jövőjére gyakorolt hatásában is. Kifejtette, hogy a
kongresszust követően a „mozgalomban” a sarlósok nagy része már nem vett részt: „A Sarló
kongresszusa 1931-ben egy záró akkordja volt a mozgalomnak. Ami azután jött, az egészen
szűk körű kis résznek az intellektuális ügye volt, amiben a mozgalomnak a 70%-a már nem
vett részt. Én sem, mert 1930 októberében bevonultam katonának. Két évig voltam katona, és
leszerelve foglalkozás után kellett nézni. A mozgalmi élet számomra ezzel befejeződött.”757
Popély Gyula, a Sarlóról írott kritikai hangvételű írásában szintén utalt rá, hogy a rendezvény
a mozgalom összeomlásának a kezdetét is jelentette. Ezzel együtt pedig „több vonatkozásban
is meghatározó volt nemcsak a Sarló sorsának további alakulására, hanem nagymértékben
kihatott a felvidéki ifjúsági mozgalmaknak ezt követő fejlődésvonalára is”.758
Popély
Simándyra hivatkozva azt is megjegyezte, hogy a kongresszust követően a hívek többsége
által elhagyott Sarló nem létezett többé, csupán a kommunista párt keretein belül voltak jelen
a sarlósok.759
A Sarló kommunista fordulatára tehát, amely egy soktényezős folyamat része volt, az
1930-as évek elején került sor. Ebben a gyermek- és serdülőkorban megtapasztalt
éleményeken kívül szerepet játszott a világgazdasági válság, valamint azok az 1930-as
szociográfiai falukutatások, melyek során a fiatalok egyre határozottabban szembesültek a
kisebbség szociális nyomorával. Ezeknek a gazdasági és szociális problémáknak a
megoldását a sarlósok a szocializmusban, nem sokkal később pedig a kommunizmusban
jelölték meg. Több sarlós szélsőséges gondolkodását a saját egyéni életútjukban
bekövetkezett változások is felerősítették. Balogh Edgár például, aki a mozgalom
legfontosabb ideológusa volt, az 1930-as évek elején több szempontból válságos időszakot élt
meg személyes életében. A még kipróbálatlan kommunista nézetektől a fiatalok ugyanakkor a
755
Az Út szerkesztő gárdájába tartozott ekkor már Baloghon kívül Peéry Rezső, Terebessy János és Jócsik Lajos
is. Uo. 316. 756
Uo. 320. Ráchel Mós János néven Diákok útja címmel cikket írt Az Út hasábjain a Sarlóról. Egyébként
Balogh szerint ő egy kommunista meggyőződésű zsidó hölgy volt, aki nagy hatással volt a fiatalok kommunista
orientációjára. Erről ld. bővebben uo. 253–255. 757
Vendégségben Masaryknál, id. m. 31. 758
Popély Gyula: Ez volt a Sarló (2), id. m. 759„Simándy szerint a Sarló az 1931. évi kongresszuson » a kommunista párt által elnyelette magát, és most
annak gyomrában bátortalan ügyességgel próbál szabadmozgásokat végezni«”. Popély Gyula Simándy Pál
1932-es szövegére hivatkozik, amelyet a Magyar Írás hasábjain jelentetett meg. Uo.
177
kisebbségi kérdés megoldását is remélték. A szélsőséges eszmék nyílt vállalására pedig már
az 1931-es esztendőben – pl. a Sarló kommunista szervezetekkel való kapcsolatépítése által
sor került. A kommunista orientációt egyértelműsítette a Sarlóban az 1931. szeptemberi
pozsonyi kongresszus, amely már a marxisa frazeológia jegyében zajlott le. Ez hatással volt
Magyarország és Csehszlovákia értékelésének 1931. évi változására is. Míg előbbi teljes
mértékben elhatárolódott a Sarlótól és azt egyértelműen veszélyesnek ítélte a kisebbségi
közösségre, addig Csehszlovákia jórészt visszafogottan nyilatkozott a mozgalomról, és
hangsúlyozta annak „nacionalizmus-ellenességét”.
178
8. A mozgalom belső vitái és osztódása. A Sarló alkonya
8.1. „Van menekvés!” Belső konfliktusok 1931 után
Az előző fejezetekből már kiderült, hogy a belső ideológiai feszültségek gyakorlatilag
kezdettől fogva jelen voltak a mozgalomban. A csoport egy részének szélsőbaloldali
radikalizálódása 1930-tól még inkább felerősítette a tagok közt meglévő eszmei
konfliktusokat. Jócsik Lajos a Sarlóról félévszázaddal későbbi jegyzeteiben szintén azt
hangsúlyozta, hogy a sarlósok körében a harmincas évek elején egyértelmű szellemi-
ideológiai differenciálódás ment végbe.760
Itt azt is jelezni kell, hogy ennek az eszmei
„szétfejlődésnek” a nyomon követését a csoport egyes tagjainak a szocializmusról alkotott
különböző elképzelései azért is megnehezítették, mert a véleménykülönbségek helyzethez
kötődően időről időre átrendeződtek.761
A Sarló osztódásának folyamata tehát legkésőbb 1931-ben elkezdődött. Balogh Edgár
személye ugyanakkor még mindig fontos összetartó erőt jelentett. Ezt támasztja alá Vass
Lászlónak a testvéréhez írott levele, melyben kifejtette, hogy ekkoriban több alkalommal is
éles ellentétbe került a mozgalmon belüli kommunista irányzattal, amelyet Balogh képviselt:
„Azzal vádolnak, »hogy bedőltem Edgárnak.« – Nem tudom, vajon mire alapítják ezt a
vádjukat? Hogyan dőlhettem be neki, mikor nem vagyok Szlovenszkón? Többször megírtam
már Neked, hogy nagyon sokszor éles ellentétben vagyok a Sarlóval. Ha az Edgárnak küldött
leveleim látnád, erről meggyőződhetnél!”762
A levélből az is kiderül, hogy miközben Vass
nem értett egyet Baloghgal, a Sarló megteremtőjeként és összetartójaként tisztelte őt. Ez
pedig esetükben jórészt felülírta a nézeteltéréseket, és a mozgalom egységének az
elsődlegességére irányította a figyelmükett. Vass így a konfliktusok ellenére ekkor még
lojális kívánt lenni a Sarlóhoz és Balogh Edgárhoz: „De amikor sarlós egységről van szó,
760
Jócsik 1978-ban írt vallomásában kifejtette, hogy a sarlós vezetők részének nagyobbik részének „logikusan
bekövetkező ideológiai fejlődéséből”, vagyis a kommunista ideológiával való azonosulásából következett a
mozgalom „differenciálódása”, melynek egyik fő okaként az államhatalmi szervek kommunistaellenes
fellépését, valamint Balogh Edgár állampolgárságának problémáját említette. DDM SGy. Jócsik Lajos
vallomása a Sarlóról és életéről a budapesti Rádió adásában. 1978. Jócsik hagyaték. DSX. 86. 850. 761
Dobossy László a Prágai Magyar Hírlapban például így jelölte ki saját pozícióját: „…távol áll tőlem a
szándék, hogy politikai és világnézeti harcokba vonjam a középiskolás ifjúságot”. Később még inkább
hangsúlyozta, hogy a szocializmus számára egy tudományos kérdés, és azt nem kívánja semmiféle pártpolitika
kereteibe illeszteni: „A szocializmus társadalomszemlélete tudományos kérdés, nem politikai, s legkevésbé
pártpolitikai. A legtávolabb áll tőlem az a szándék, hogy a csehszlovákiai magyar ifjúság független folyóiratát
valamely párt szolgálatába akarnám állítani.” Dobossy László: „Ifjúsági sajtónk válsága”. Prágai Magyar
Hírlap, 1931. március 15. 5. 762
DDM SGy. Vass László író levelei Vass Józsefhez, az öccséhez. (1931. márc. 17.) DSX. 1121. 6-11. (8)
179
minden vitát félreteszek és Edgár mellé állok, mert Edgár az összetartó erő az egész
Sarlóban. Ő teremtette meg és tartja össze.”763
Az viszont vitathatatlan, hogy ekkor már az
ideológiailag „bizonytalanabb” fiatalok – pl. Brogyányi Kálmán – a mozgalomból való
kilépésre szánták el magukat, amit gyakran taktikai megfontolások is vezéreltek.764
Vass arra
utalt levelében, hogy a Sarló minden belső és külső nehézség ellenére még mindig a magyar
ifjúság legmeghatározóbb spontán mozgalmát jelentette a térségben: „Eredményes
szemináriumi munkát csinálnak!! Mondhatom Neked, hogy ismerve az erdélyi, szegedi,
debreceni, pesti diákmozgalmakat, egy se olyan erős és valóságos mozgalom, mint a Sarló.
Ezért nem szabad áskálódni ellene.”765
A tét egyre inkább a mozgalom egységének és működőképességének a megőrzése
volt. Az egyes tagok ideológiai különbségei és többeknek a kommunista dogmatizmus
elveitől való elhatárolódása egyértelműen a belső viták kiéleződése, illetve a Sarló felbomlása
felé mutatott. Erre utalt Vass László 1931. évi kritikája a csoporton belüli kommunista
ideológiai orientációról: „Sohase helyeseltem magam se azt, ha A Mi Lapunk írói még csak
hivatkoznak is szovjetre, meg a kommunizmusra. Semmilyen formában! (A Tábortűznél se!)
De Lajos Bácsi [Scherer Lajos – B. I.] se helyesli! – Beteg, züllött, politikai élet van
mindenféle.”766
Szerinte a direkt politizálás többet ártott, mint használt, s ezért egyre
határozottabban szállt síkra a mozgalom kulturális céljainak elsődlegessége mellett.767
Vass
jól látta és okkal emelte ki, hogy a kommunista dogmák egyet jelentenek a szellemi
szabadság és autonómia megvonásával, amellyel a fital értelmiségiek nem azonosulhattak az
elszigetelődés és a belős bomlás vfeszélye nélkül. „Életfelfogásom szabad, minden dogmától
mentes! – folytatta öccsének írt levelében Vass László saját elveinek kifejztését. Az egyházi,
katolikus dogmáktól megszabadultam jókor, a marxista-kommunista dogmák ellen is
harcolok! Mert jegyezd meg öcskös, hogy bármilyen dogma is legyen az, a dogma nem más,
mint korlát, amely nem enged messzebbre nézni! Nem hagyom magam senkitől korlátoztatni!
Minden rendszert erős kritikával illetek! Vallom, hogy ami az egyik népnek jó, az talán nem
megfelelő a másiknak!”768
Vass tehát igyekezett autonóm értelmiségiként viselkedni: jelezte,
763
Uo. 764
Vass László levelében olvasható: „Brogyányi nem személyes okokért lépett ki, hanem taktikai okokból: a
PMH [Prágai Magyar Hírlap] kiküldte Párizsba ösztöndíjjal, és erre az időre így cselekedett. De állandóan
részt vesz Brogyányi a Sarlóban. – Edgárék állandóan értesítenek az ottani munkáról.” Uo. 765
Uo. 766
DDM SGy. Vass László író levelei Vass Józsefhez, az öccséhez. (1931. márc. 17.) DSX. 1121. 6-11. (10) 767„A politika megmérgezi az ifjúság jó szándékát, hitét, célját. – Mert más a politika és – más a kultúra is!! Én
a másodikból [sic! Nyilván az elsőből – B. I.] nem kérek, tapasztalataim vannak belőle, minden erőmet a
kultúra szolgálatába állítom.” Uo. 768
Uo.
180
hogy csak a „természet törvényeiben” hisz, s ezért távol tartja magát minden párttól és
hivatalos vallástól.769
Érdekes, hogy megengedően és részben megértően vélekedett az
oroszországi változásokról, melyeket az orosz történelem következményének tartott.770
Ugyanakkor jól látta a szovjet rendszer diktatórikus vonásait, s a legelesettebb rétegek
esetében feltételezett gazdasági előnyök mellett elítélte a bolsevik rendszer családi
értékeknek és az Isten iránti tiszteletnek a kiiktatására irányuló törekvéseit.771
Egy másik fontos belső ideológiai „törésvonal” alakult ki a sarlósok között Szalatnai
Rezső 1932-ben publikált Van menekvés című könyve kapcsán.772
A pozsonyi magyar fiatal
értelmiség egyik vezéralakjaként saját cikkeit egybegyűjtve az „új arcúság” és a generációs
felfogás helyét, szerepét és jelentőségé hangsúlyozva arra mutatott rá, hogy a Balogh vezette
kommunista irányvétel híveinek többsége már túllépett a nemzedéki szemlélet és a magyar
megújulást a kisebbségi élmények alapján szorgalmazó szerepvállaláson. Dobossy László
például 1932. május 11-én írott levelében a dicséretek mellett elzárkózott a könyv nyilvános
ismertetésétől, pedig maga a szerző kérte őt fel arra.773
Dobossy azzal az indokkal tért ki az
ismertetés elől, hogy Szalatnai nem volt igazán érintett a Sarló kezdeti, „generációs”
időszakában, amely a könyv központi témáját adja.774
Balogh pedig éles kritikát fogalmazott
meg a könyvről, azt a „generációs ködbe” való visszamenekülésként értékelte.775
Mindebből
jól látható, hogy a kezdettől fogva szociáldemokrata elveket valló Szalatnai útja ekkorra már
élesen elvált a kommunizmus irányába forduló Baloghétól. Emiatt a Sarló „vezére” és a
kommunista fiatalok Szalatnai „megleckéztetéseként” kritikát fogalmaztak meg: „Nekünk
nem tetszik a szerző generációs visszavágyakozása, lírai epedése új fiatalságért, s vagyunk
769
Uo. 770
„Természetesen, meg vagyok győződve arról, hogy Oroszországban nagy dolgok, korszakalkotó vívmányok
történnek minden téren és ez természetes is! Egész Európa legelnyomottabb népe volt az orosz. Gyáriparát nem
engedte a cár kifejleszteni, mert félt az ipari proletariátustól. Az iskolák fejlesztésének se volt híve a reakció,
mert nagy baj az, ha a nép okosodik! – A forradalom vérengzése – bármilyen kegyetlen is volt, elítélendő! – de
törvényszerű volt a nagy reakcióra. A sokáig lekötözött fennszó, ha kiszabadul, öl! Az emberben pedig az isteni
alkotórész mellett sok az állati vonás, ösztön is! – Most óriási iparosodás indult meg ottan!” Uo. 771
„Persze a szovjet vezérei igen sok hibát követnek el, mikor a család megszüntetését kényszerítik a jövendőre
és mikor a vallásokat eltörlik. Mert hiába, amíg anya lesz a világon, lesz család is! – Az ember születése olyan
mélységes természeti törvény, amit politikusok nem képesek meglátni és – igazgatni. – És a szegény tömegnek
Istenre is szüksége lesz örök időkön át. – Tehát vannak bizonyos örök dolgok, örök törvények, miket
megváltoztatni semmiféle forradalom nem lesz képes.” Uo. 772
Szalatnai Rezső: Van menekvés, id. m.
MTA. Kézirattár. Szalatnai Rezső hagyatéka. Dobossy László levele Szalatnai Rezsőhöz. (1932. V. 11.) Ms
4252/156. 774
„Csakhogy éppen azért, mert több mint irodalom, egy fejlődésvonal útjelzője, olyan alapos analízist
követelnek, amit most azok csinálhatnának meg, akik maguk is azt az utat járták. [...] Tudod, hogy bennünket a
mozgalomnak éppen az a romantikus, heroikus periódusa alig érintett, amelynek szép emléke könyved néhány
cikke.”Uo. 775
Balogh Edgár: Hét próba, id. m. 359.
181
olyan gonoszak, hogy ideológiai mérgelődésünkben megszólaltatjuk Az Útban ezt a
címlapmodellt.”776
Itt Balogh Jócsik Lajos könyvvel kapcsolatos megszólalalására utalt,
akinek az arcképe szerepelt Szalatnai Van menekvés! c. könyvének címlapján.
Balogh nyilván éppen azért kérte fel Jócsikot, hogy Az író ködbe menekül c. cikkében,
fejtse ki a „kommunista” sarlósok elítélő nézőpontját Szalatnai könyvéről. A bírálat
legfontosabb érve az volt, hogy a pozsonyi értelmiségi nem követte társait a baloldali
ideológiai elköteleződésben.777
Jócsik szerint Szalatnai az új generáció eljövetelének
hangsúlyozásával illúziókat kergetett, hiszen az 1920-1930-as évek társadalmi változásai a
generációs elméleteket zárójelbe tették.778
Szalatnai egyébként a Van menekvés! címadó
írásában – sajátos egyéni érveket alkalmazva – a Sarló bukását 1929-re datálta, amikor
szerinte maga a generációs szerveződés válságba került.779
Arra mutatott rá, hogy a válsághoz
vezető út törvényszerű volt a fiatalok körében, és véleménye szerint az kisebbségi magyar
értelmiségi csoport természetes ideológiai fejlődésének a végéhez az érsekújvári
kongresszussal érkezett el. Mindebben a Sarló vezetőinek a felelősségét hangsúlyozta.780
Jócsik vitairatában ezzel szemben a kommunizmus ideológiájának felsőbbrendűségét a
nemzetiségi kérdés megfelelő megoldásában jelölte meg.781
Szerinte Szalatnai a sarlósok
ideológiai zavarosságát előtérbe állítva saját magát kívánata központba állítani. „Így azt
vagyok hajlandó következtetni, hogy a szerző kritikái nem azért íródnak, mert arra szükség
van, hanem azért, hogy azok felsőbbrendűséget, atyáskodást, vezetést, kilátszást egy fejjel a
többi közül biztosítsanak számára a mozgalommal szemben.”782
Balogh Edgár még élesebb hangvételű levelet küldött pozsonyi társának a könyvvel
kapcsolatban, és nyíltan bírálta Szalatnai kommunistaellenes magatartását.783
Az 1932
novembere előtt írott levélben Balogh kijelentette, hogy kizárólag a marxista nézőpontú
tanácsokat fogadja el: „A könyv a mi gyermekcipőinkről szól, szívből kívánom, hogy ha
elhagyod Te is ezt az állomást, heroikusan tudjad betölteni önként vállalt, a legnagyobb
776
Uo. 777
Jócsik Lajos: Megszólal a címlap: Az író ködbe menekül. Az Út, 1932/5–6. 22. 778
Uo. 779„Amikor a sok diákos-, cserkészes-, regősös ködből éles szögekben kezdett kiválni a pozsonyi Sarló:
nyilvánvaló volt minden látó szem előtt, hogy ez az alakulás most hozza az egész magyar generációs kérdést az
ugrópont elé.” Szalatnai Rezső: Van menekvés, id. m. 168. 780„Egy esési és lesodródási folyamat következett be, szinte váratlanul, a nagy feltörés után, de megállíthatatlan
törvényszerűséggel. Az érsekújvári diákkongresszus logikus betetőzése volt a sarlósok generációs harcának,
éppúgy, ahogy a tavalyi losonci kongresszus pontot tett a csehszlovákiai magyar főiskolás ifjúság ideológiai
fejlődéséhez.” Szalatnai Rezső: Van menekvés, id. m. 168–169. 781
Jócsik Lajos: Megszólal a címlap, id. m. 22. 782
Uo. 783
MTA. Kézirattár. Szalatnai Rezső hagyatéka. Balogh Edgár Szalatnai Rezsőnek írott levele. (1932
novembere előtt.) Ms 4252/156.
182
ingadozásoknak és írástudó-árulások lehetőségeinek kitett egyéni posztodat, a polgári
társadalom leszűkült, utolsó, emberi értékű munkakategóriáját, amely saját alapjaival került
szembe, s így csak az egyén etikáján múlik, hogy tiszta maradjon.”784
Balogh azt is felrótta
Szalatnainak, hogy az olyan „állami szolgálatú” egyéni (tanári) pályát választott, melyben
nehéz őszintének és hűnek maradnia önmagához, s eleve egyfajta „opportunista”
magatartásra indította őt.
Balogh Edgár és a kommunistává lett sarlósok egyértelműen a marxizmus pozícióiból
kritizálták a munkát: „Mi a könyvet objektív kritika: a marxista kritika objektivitása alá
fogjuk állítani, ami azt jelenti, hogy – a rajtad keresztüli különleges úton – múltunk fázisait is
analizáljuk”785
– írta Balogh barátjának. Azt is hangoztatta, hogy ők már nem a „menekvés”
felől közelítenek a megoldásokhoz, hanem a jövő útját járják, melyet számukra a
kommunizmus jelent: „Van menekvés – itt ütközhetünk csak össze, mert a menekülés is
elmúlt etap, mi már nemcsak keressük, megtaláljuk, hanem járjuk a jövő útját.”786
Ugyanakkor barátját amiatt is elmarasztalta, hogy ő „az egyéni poszt lámpásának”
keresésével törődik, ezt pedig önös megfontolásokból teszi, mely elválasztja őt attól, hogy a
sarlósok fegyvertársává válhasson: „Ez az út annyira világos, hogy lassankint nem érdekel az
egyéni poszt lámpása. S ezért értsünk szót: még tisztaságod is a strázsahelyen, ha kívül
maradsz a taktikus frontokon és munkaprocesszusokon, heroikus, klasszikus, szép és
lényegtelen, jelentéktelen kérdéssé válik. Tisztának lenni az önállóságban, ez legfeljebb
támadásainktól mentesít és barátunkká marasztal, de fegyvertárssá nem avat.”787
Balogh Edgár később még élesebb konfliktusba került Szalatnaival, amire minden
bizonnyal a fenti levélre küldött válasz után került sor. Balogh Edgár és Szalatnai Rezső
kapcsolatában már nemcsak ideológiai problémák jelentkeztek, hanem személyes ellentétek
is felmerültek. Balogh 1932. november 23-ai zaklatott és indulatos levelében tiltakozott
barátja állítólagos rágalmai ellen.788
Eszerint Szalatnai válaszában a tanári pályájával
kapcsolatos, s Balogh által terjesztett vádakat emlegette fel, amelyekről Vass László révén
szerzett tudomást. Mindez azt is jelezte, hogy ebben az időszakban már mindkettőjüknek
komolyabb konfliktusai és nézeteltérései adódtak a Sarló vezetőjével. Mindez arra világított
784
Uo. 785
Uo. 786
Uo. 787
Uo. 788
„Te arra hivatkozol, vajon hiszek-e még a becsületességben? Most én kérdem: mérgedhetnek-e elvi ellentétek
torz személyi ellenszenvekké. Kereken kijelentem, hogy sem Vass László, sem más előtt olyasmit nem állítottam
– még megközelítőleg sem – hogy Te »vizsgára menő diákoktól pénzt fogadsz el«. MTA. Kézirattár. Szalatnai
Rezső hagyatéka. Balogh Edgár Szalatnai Rezsőnek írott levele. (1932. november 23.) Ms 4251/124.
183
rá, hogy számára a tanári állás érzékeny kérdést jelentett a sarlósok támadásakor.789
Balogh
szerint Szalatnai állami alkalmazása miatt nem lehet útmutató a mozgalom tagjai számára:
„Teljesen belátom, hogy kötött helyzetedben mit nem tehetsz. Ilyesmikért senki sem fog
megróni, s olyan ultraradikális pojácát, aki Tőled várná az exponálást, magunk is
leszerelünk. De semmi esetre sem egyezhetünk bele, hogy annak játszd magadat, ami nem
lehetsz: útmutatónak.”790
Végül Balogh Edgár azt is egyértelművé tette barátjának, hogy nem
szeretné kapcsolatait megszakítani vele, csupán tisztázni kívánja az ideológiai különbségeket.
Ismét hangsúlyozta, hogy ez nem személyeskedésnek, de a „proletariátus szellemi frontján”
kifejtett állásfoglalásnak minősül.791
Mindenesetre Szalatnai 1932-ben már nagymértékben
elhidegült a Sarló baloldali-kommunista mozgalmi szellemiségétől, ami egyértelműen a
vezetők egy részének radikalizálódásának – marxista orientációjának – a felerősödésével volt
összefüggésben.792
8.2. A „pártkommunizmus” és a munkaprogram
A fentiekből is jól látszik, hogy a Sarló ideológiai szétfejlődésének okai meglehetősen
összetettek, azokat nehéz pontosan meghatározni. Emellett arra sem tudunk egyértelmű
választ adni, hogy pontosan mikor kezdődött el a mozgalom felbomlásának záró szakasza.
Még a sarlósok egyéni véleménye is megoszlik e kérdésben. Kovács Endre, aki Baloghnál
mindig tárgyilagosabban tekintett a mozgalomra, elemző visszaemlékezésében az 1931-es
évre datálta a csoport széthullásának kezdetét.793
Boross Zoltán árnyaltabban fogalmaz, bár ő
is hangsúlyozta, hogy a mozgalom 1931-et „követően 1934-ig egy baloldali érdekeltségű,
kisebb létszámú csoportra redukálódott le, magas intellektuális elkötelezettséggel”.794
Balogh
789
„Vass László s mások előtt is, bármikor előtted vallottam s kijelentem: a megbilincselt tanári – állami
helyzetből nem játszhatod a szabad emberi véleményt, az iránymutató mestert, pláne akkor nem, amikor
kényszerhelyzetedet magad előtt is elhazudva – bilincseid szerint alakítod ideológiádat. Ez az út a naiv
gyermekségtől a ravasz opportunistáig vezet.” Uo. 790
Uo. 791„Szeretnénk találkozni Veled. Valahogyan erre kötelezne bennünket kölcsönösen a harcos múlt s a harcos
jövő. De ennek a találkozásnak az alapja nem lehet az elvi ellentétek elhazudása s a kritika elnémítása. Mi nem
személyed, hanem elvi tévedéseid ellen harcolunk, s már nem egyszerűen a magunk – egypárunk – nevében,
hanem a proletariátus szellemi frontján. A legerélyesebben tiltakozunk tehát az ellen, hogy elvi ellentétekből –
azok nyugodt, vitamódszeres likvidálása helyett – személyi ellenszenveket gyárts. Mi az elvi ellentétek ellenére is
meg tudunk becsülni ott, ahol a haladás számára komolyan nyújthatsz valamit.”Uo. 792
Balogh Edgár: Hét próba, id. m. 334–335. 793
Kovács Endre: Korszakváltás, id. m. 216. 794
A következőképp folytatja: „Ez a »baloldali érdekeltségű csoport« a Sarlón belül is jelentős szóródást
mutatott, hiszen a szektás baloldaliaktól, a trockistáktól kezdve, egészen az elvi pártelkötelezett egyénekig
184
Edgár ugyancsak egy későbbi visszaemlékezésében ragaszkodott ahhoz a – véleményem
szerint a Sarló történetére vonatkozóan hamis, de a pártállami korszakban minden bizonnyal
tetszetősnek tűnő – megfontoláshoz, miszerint „1931 őszétől 1933 nyaráig – több mint
másfél éven át – a Sarló a párt oldalán mutatta fel a legszebb mozgalmi teljesítményeit”.795
Azt azonban mindenesetre ő is megállapította, hogy a leválás már korábban végbement a
sarlósok körében.796
Ezzel együtt sajátos, alapvetően utólagos megközelítésben a
kommunizmushoz való eljutást a mozgalom megújulásaként értékelte. Véleményem szerint,
még ha nem is került sor a Sarló teljes felbomlására 1931-ben, a kongresszust követő
időszakban már inkább a fiatalok kommunista szerepvállalásáról, tehát nem a korábbi, hanem
egy másik – kommunista – Sarlóról beszélhetünk.
A Csehszlovák Kommunista Párthoz való közeledést, valamint a munkásmozgalomba
való bekapcsolódást nehezítette, egyúttal több sarlóst elidegenített a mozgalmi munkától az új
főtitkár, Klement Gottwald által képviselt, szektás és doktríner „bolsevizált kommunizmus”
doktrínája.797
A párt soraiból egyre többen bírálták a sarlósok narodnyik, nemzeti-
nemzetiségi és paraszti alapokon kifejtett szociális elképzeléseit és nézeteit: „Vitánk támadt
az értelmiség szerepéről, a parasztság forradalmi jelszavairól, a kelet-európai kérdésről
(benne: a nemzeti problémáról), s még egy különleges, de annál kényesebb és
veszedelmesebb buktatókat rejtő társadalomtörténeti bogról: a zsidókérdésről.”798
Balázs András véleménye szerint a fiatalok „mozgalmi szabadságának” feladását is
nehezítette a „balos doktríner garnitúra” merev magatartása. Ez pedig összefüggött a Sarló
nemzetiségi törekvéseivel, mely alapján a dogmatikus csoport „a sarlósokat csak afféle
tévelygő, nacionalista akarnokoknak kezelte, mert nem tudta, hogy a nemzettudat nem
tartott. Nem is szólva az intellektuálisan vívódó, a kommunista pártmozgalomban csalódott vagy épp abból
kirekesztett értelmiségi fiatalok lelkes csoportjáról, akik később jelentős szerepet vállaltak a felvidéki magyar
művelődéspolitikai és zsurnalisztikai életben. (Balogh Edgár, Horváth Ferenc, Jócsik Lajos, Peéry Rezső,
Morvay Gyula, Szabó Imre stb.)” Vendégségben Masaryknál, id. m. 33. 795
Uo. 796
Uo. 797
A pártalapító és a szociáldemokratákkal kiegyensúlyozott kapcsolatra törekvő Bohumil Šmeralt a gazdasági
világválság kezdetén, az 1929. Évi V. kongresszuson váltotta fel a párt radikális szárnyát képviselő Gottwald,
s hirdette meg a komunista párt „bolsevizálását“, ami egyebek közt a tagság számának radikális csökkenését
vonta maga után. Kaplan, Karel –Kosatík, Pavel: Gott aldovi muži. Litomyšl, Paseka, 2004, 158–164. 798
Uo. 340. Balogh 1965-ben megjelent emlékirata szerint a „balosdoktriner garnitúra” nemzeti kérdést
negligáló magatartása nagyon gyakran a jobboldali radikalizálódás felé irányította a fiatalokat. Véleménye
szerint a sarlósok a baloldali intelligencia – absztrakt – radikális doktrinersége helyett a dolgozók
egységfrontjának a felállítását és a konkrét valóságot alapul vevő helyzetanalízist sürgették. Ez persze szintén
olyan utólagos értelmezés, amely sokkal inkább a korábban a román börtönöket is megjárt Balogh aktuális
politikai álláspontját volt hivatott megerősíteni, s nem feltétlenül az 1930-as évek csehszlovákiai magyar
mozgalmi viszonyainak a valóságát tükrözte. Uo. 324.
185
nacionalizmus, és különösen nem az, ha védekezik az elnyomás ellen”.799
Érdemes itt hangsúlyozni, hogy a Sarló a kongresszus idejére már nem főiskolás
szervezetként, hanem sokkal inkább egyfajta progresszív értelmiségi mozgalomként
működött. Az is bizonyosnak látszik, hogy a bolsevizálódott kommunista párt magyar vezetői
és a sarlósok között még nem volt teljes konszenzus a társadalmi és politikai kérdésekben.
Ezt bizonyítják azok a nemzetiségi-kisebbségi kérdésekkel összefüggő konfliktusok is,
amelyekben az ultrabaloldali vezetők elutasító pozíciót foglaltak el. Még a szélsőbaloldali
sarlósok számára is elfogadhatatlan volt például a nemzeti kérdés negligálása: „Voltak vezető
tisztségben dolgozó elvtársak, akik úgy vélték, akkor igazi forradalmárok, internacionalisták,
ha nem éreznek hovatartozást semmilyen nemzethez.”800
A kommunistákkal kialakult másik
vitakérdést a kelet-európai konföderáció kérdése jelentette. A fiatalok kelet-európai
koncepciója végül Az Út hasábjainak vitatémájává vált a párt egyik magyar funkcionáriusa,
Bot Aladár révén.801
A párt ugyanis a dunai konföderációs elképzelésekkel szemben a
kisebbségi kérdés lenini megoldásához ragaszkodott, s így például még 1931-ben is a
kisebbségek önrendelkezési jogát hangsúlyozta.
Balogh véleménye szerint Kelet-Európa kérdését a sarlósok a kommunisták felé végül
úgy interpretálták, hogy „itt már nem a »kelet-európai nemzetek konföderációja«” a jelszó,
hanem épp ellenkezőleg: az imperialistáknak a kelet-európai államok proletariátusát
egyképpen veszélyeztető „dunai konföderáció” tervével szembeni állásfoglalás.802
Ugyanebben az időszakban támadás is érte a sarlósokat a párt irányából, mégpedig a szektás
kommunizmust képviselő Róth Imre (aki egyébként Az Út c. lapban Rotor álnéven publikált)
részéről. Rotor A kelet-európai kérdés felvetése c. írás miatt támadta meg a sarlósokat. Az
799
Balázs András: A Sarló és a Vörös Barátság, id. m. 217. 800
Ferencz László: A Sarló ideológiai, id. m. 67. Ehhez kapcsolódóan ki kell emelni Az Út hasábjain megjelent
cikket: Goldhammer Géza: Vita „A Sarló jegyében” körül. A sarlósok és a nemzetiségi kérdés. Az Út, 1932/8.
10–11. 801
A sarlósok hangoztatták, hogy nemcsak a nemzetiségi kérdés megoldása kívánja meg a konföderációt, de a
Nyugattal szembeni gazdasági védelem szempontja is. Ezt jelzi Bot Aladár A Sarló kongresszusához című
kritikai hangvételű cikke is, amely a mozgalom harmadik szakaszát a világgazdasági válsághoz kötötte: „Ekkor
csapott közbe teljes erővel a világválság, amely gyökerében támadta meg a magyar dolgozó nép egzisztenciáját.
A falvakat búvó diákok megrázó felfedezéseket tettek. [...] Itt a harmadik szakaszban a sarlósok már nemcsak
élménynek tartják a népet. Sőt, megtanulták, hogy a nép a legtudatosabb része az egyedüli erő, amelynek
vezetése alatt képes a magyar elnyomott nép szociális és nemzetiségi felszabadulását elérni.” Bot Aladár: A
Sarló kongresszusához. Az Út, 1931/10. 13. 802
Ehhez ld. Jócsik írását Az Út-ban, ahol arról írt, hogy a világgazdasági válság hatására Magyarország és
Csehszlovákia is közelebb került egymáshoz, a kisebbségi probléma pedig kezd háttérbe szorulni. Véleménye
szerint a proletariátus veszi majd át a tömegek vezetését, amelynek feladata lesz egy Dunai Konföderáció
megalakítása is. Jócsik Lajos: Egyezkednek Budapest és Prága urai. Az Út, 1932/1. 2. Vö. Maibaum Gyula –
Balogh Edgár: Kelet-Európa tűzfészek! Az Út, 1932/3. 2–3.
186
írás szerzője Balogh Edgár volt, a Sarló jegyében c. kongresszusi kiadványban jelent meg.803
Balogh nézeteinek a tisztázatlanságát jelezte, hogy saját maga képtelen volt megvédeni a
csoportot a kérdés kapcsán, ezért Zsolt Lászlót és más sarlós társait kérte meg a vitacikk
megírására. Balogh utólagos magyarázata szerint a konföderáció számukra a nemzeti
önrendelkezésnek „a proletariátus vezette kisebbségi magyar tömegek ama óhaját”
jelentette, miszerint azok „sem [...] kisebbségiek nem akarnak maradni, sem Horthy-
Magyarországhoz nem akarnak kerülni, sem önálló Szlovenszkót nem akarnak, hanem a
nemzeti kérdést szovjet mintára egy szocialista államszövetségen belül látnák végleg
megoldottnak”.804
Baloghék szerint csak a konföderáció révén lett volna rendezhető a kelet-
európai nemzetiségi kérdés abban a formájában, amelyet a szocializmus szempontjából
kívánatosnak és egyedül üdvözítőnek tartotttak. Ezért azt hangsúlyozták, hogy a konföderáció
létrehozásával nem ellenkezik a proletariátus kelet-európai győzelme. A szocializmus kelet-
és nyugat-európai diadala pedig az európai konföderáció keretében jöhetett volna létre a
kommunista sarlósok jövőképe szerint.805
Végül Goldhammer Géza, 1919-es magyarországi
emigráns – aki cikkében tisztázta a kérdést – arra is rámutatott, hogy az önrendelkezési jog a
nemzeti elnyomás elleni harc eszközeként a forradalmi célszerűség érdekében felhasználható
mind az egyesülésre, mind az elszakadásra.806
A kommunista párttal való együttműködés történetének fontos epizódja volt, hogy a
CSKP magyar parlamenti képviselői – Steiner Gábor és Major István – 1932 folyamán
kapcsolatba léptek a sarlós vezetőkkel – Balogh Edgárral és Ferencz Lászlóval –, és a párttal
való közös munka lehetőségeiről egyeztettek. A Sarló 50 éves évfordulóját ünneplő kötetben
Ferencz László jelezte a párt és az értelmiségi mozgalom egymásra találásának nezéségeit:
„Steiner Gábor nagyon diplomatikusan szólott a párt vezető szerepéről, és megemlítette a
Sarlóban még megnyilvánuló »politikai avantgardizmust«. Megnyílt tehát az út a párt és a
Sarló együttműködése előtt.”807
A fenti problémákkal szemben a mozgalmi tagok egy részének egyértelmű
803
A Sarló jegyében, id. m. 129–130. 804
Erről ld. Kelet-európai konföderáció? Hozzászólás a Sarló jegyében című könyvhöz. Az Út, 1932/5–6.19.
Ferencz László – Horváth Ferenc – Jócsik Lajos – Terebessy János – Zsolt László: Áll a vita: Kelet-európai
konföderáció? A Sarló válasza Rotor elvtárs cikkére. Az Út, 1932/5–6. 10. 806
Kassai Géza (Goldhammer) (1894–1961), publicista, egyetemi oktató. 1919–ben Magyarországról
Csehszlovákiába emigrált. A kassai emigráns magyarok közé tartozott, egyike volt a Kassai Munkás
csehszlovákiai szakaszának. 1929-tól illegalitásba vonult, majd 1932–ben a Szovjetunióba emigrált. A sarlósok
figyelmét a Kelet-Európa konföderáció hangsúlyozása helyett a cseh nemzet dolgozóival való szövetkezés
igényére hívta fel. A (cseh)szlovákiai magyarok lexikona megalakulásától napjainkig. Szlovákiai Magyar
Adatbank. http://adatbank.sk/lexikon/kassai-geza-goldhammer/ (2017. 08. 21.) Vö: Balogh Edgár: Hét próba,
id. m. 349–350. 807
Ferencz László: A Sarló ideológiai, id. m. 70.
187
szélsőbaloldali orientációját jelezte a Sarló 1931 szeptembere és 1932 szeptembere közötti
működésének Balázs András, Balogh Edgár és Ferencz László által írott beszámolója és
munkaporogramja, melyet a prágai követségi tanácsos 1932 októberében továbbított a
Magyar Királyi Belügyminiszternek. A Sarló vezetőinek a beszámolója már határozott
kommunista orientációra utalt, s ezt a pozsonyi kongresszushoz kötötte a jelentéstevő: „A
»Sarló« 1931 szeptember havában tartott kongresszusa alkalmából csatlakozott a
munkásmozgalomhoz és vállalta el a szocialista intelligencia szervezését. Az azóta eltelt egy
év a mozgalom belső kikristályosodását hozta magával a proletárfront szükségletei
szerint.”808
Az 1931 szeptemberét követő időszakot sikertörténetként feltüntető munkaprogram a
kongresszus alapján foglalkozott a nevelés, az oktatás és a kultúra területeivel, azok
osztályharcos és marxista szellemű reformjaival. A baloldali értelmiség szervezésén belül
pedig a szakmozgalmak jelentőségét emelte ki. A programból az is jól látszik, hogy a
mozgalom súlypontja ebben az időszakban Érsekújvárba és Pozsonyba helyeződött át. A
Sarló szélsőbaloldali orientációját jelezte a határozott állásfoglalás a magyarországi statárium
ellen, valamint a fiataloknak a Masaryk Akadémia kormányhűségével szemben
megfogalmazott kritikus véleménye.809
Ugyanerre utalt az is, hogy a Sarló felemelte szavát a kisebbségi magyar
pártpolitikától független Magyar Diák Önsegélyző Egyesület megalakítása érdekében,
valamint a Magyar Munkaközösséggel és a hozzákapcsolódó „Szent-Ivány–Jaross-féle
nemzetiszocialista, s a szociáldemokrata kormányirányzat ellen”.810
Ez a magyar kormány
által irányított kisebbségi magyar politikai pártokkal való szakítás és szembefordulás még
jobban felerősítette a mozgalom ideológiai karanténba zárását. A Sarló a belső átalakulás
kezdeti lépései után további terveket sorakoztatott fel, melyek között a baloldali magyar
értelmiség kongresszusának megszervezése, a szakmai mozgalmak kiépítése, valamint az Új
Kultúra címmel tervezett folyóirat kiadása szerepelt. A beszámolóból kiderült, hogy a Sarló
808
MNL OL. K149. Melléklet a 5595/Pol. 1932. számhoz. Jelentés a Sarló működéséről. /1931. Szept. – 1932.
Szept./ PTI f. 651. 2. 1937 –7–7328 809
A magyarországi statárium előzményeihez kötődik Ondy Sándor pékinas kivégzésének az ügye, aki
megtámadott egy bankfiókot. Ondyt a néptömegek elrettentése okán felakasztották, így ő lett a Gömbös-féle
statárium első áldozata. A sarlósok ezzel kapcsolatban panaszt terjesztettek az Emberi Jogok Ligája elé. A Sarló
„hebehurgya” magatartását kritika alá vonja A Reggel egyik cikke: ÁSÓ: Tiszteletadás a halottnak. A Reggel,
1931. október 22. 5. Erre válaszként ld. Balogh Edgár: Ondy Sándor ügyében. A Reggel, 1931. október 24. 4.
Balogh kifejtette, hogy a tiszteletadás nem az akasztófára küldött pékinasnak, hanem a kapitalizmus áldozatának
szól. Ezzel kapcsolatban ld. még a Prágai Magyar Hírlap hasábjain megjelent kritikai hangvételű írást:
Dzurányi László: Manifesztománia. Prágai Magyar Hírlap, 1931. november 1. 1. 810
MNL OL. K149. Melléklet a 5595/Pol. 1932. számhoz. Jelentés a Sarló működéséről. /1931. Szept. – 1932.
Szept./ PTI f. 651. 2. 1937 –7–7328
188
működésének állandó akadályát jelentő pénzhiány megoldásában az értelmiség segítségét
kérték. Balogh Edgár a fogyó létszámú mozgalom lehetőségeit teljességgel figyelmen kívül
hagyta, s a realitásokat nélkülözve az új, politizáló Sarló megalakítását fontolgatta, mely
harcot hirdetett volna „a fasizmussal és az imperialista háborús előkészületekkel
szemben”.811
8.3. Alternatívák és útkeresés
8.3.1. A Magyar Munkaközösség és a Prohászka Körök
Amint arra már a fentiekben is utaltunk, a Sarló soha nem működött egyesületként,
hiszen a mozgalom önkéntesen dolgozó, egyetemistákból, pályakezdő értelmiségiekből, s
hozzájuk csatlakozott munkásfiatalokból verbuválódott.812
Balogh szerint a kommunizmusig
eljutó szélsőbaloldali fiatalok 1932 végére maguk sem gondolkodtak már a „régi
Sarlóban”.813
Ebben az időszakban más jellegű változások is érintették a mozgalmat. Miután
például a kommunista orientáció következtében elveszítették a szabadkőműves mecénások
pénzbeli támogatását, kénytelenek voltak Pozsonyban a belvárosi, Lőrinckapu utcai
otthonukból a Duna utca 30. alá költözni.814
Kovács Endre mint a pozsonyi csoport középutas
tagja és késői történész elemzője sok olyan belső titokra hívta fel a figyelmet, amelyek az
adott helyzetben meghatározóak lehettek. Az említett változás például Kovács szerint
nemcsak azt jelentette, hogy megszűnt a Sarló létezésének anyagi támogatottsága, hanem
azokat a sarlósokat is szembeállította a mozgalom új céljaival, akik valamelyik
szabadkőműves páholy tagjai voltak.815
Kovács emlékiratában egyébként három fő irányzatot különböztetett meg a sarlósok
ideológiai osztódásában. Az egyik kis létszámú csoportot alkották azok, aki beléptek a
kommunista pártba. Közéjük tartozott Balogh Edgár, valamint néhány fiatalabb évjárathoz
tartozó sarlós: „A sarlósoknak egy kis magva (Balogh Edgár, Ferencz László, Balázs András,
811
Popély Gyula: Ez volt a Sarló, id. m. 812
Balogh Edgár: Hét próba, id. m. 362. 813
„Nem »a Sarlóban« gondolkoztunk már, ilyesmihez csak a lemaradók ragaszkodtak, akikben elszigetelődő
kiskülöncködés motoszkált a mindig-nagy, mindig-népi, mindig a tömegek felé fordult felelősséggel szemben.”
Uo. 814
Kovács Endre: Korszakváltás, id. m. 221–222. 815
Uo. 223.
189
Horváth Ferenc, Porzsolt László, Terebessy János) a kommunista pártba lépett be, és
»hivatásos forradalmár« lett”816
A másik csoportot azok alkották, akik a Szociáldemokrata
Párt felé orientálódtak és a szabadkőműves körökhöz is kapcsolódtak. Ezekből a liberálisabb
alapállású sarlósokból alakult ki a Magyar Munkaközösség 1932-ben Prágában és
Pozsonyban.817
Popély Gyula ugyanerről a szerveződésről azt jegyezte meg, hogy a
Munkaközösség „szervezett formába öntését azok a volt sarlósok, illetve Sarló-
szimpatizánsok kezdeményezték, akik nem voltak hajlandóak nyíltan lecsatlakozni a
kommunista párthoz”.818
A Munkaközösség elnöke egyébként a szabadkőműves Szerényi
Ferdinánd lett, aki a pozsonyi állami tanítóképző intézet igazgatójaként működött. A
mozgalom vezető tagjai között a volt sarlósok közül jelen volt még a főtitkárként működő
Duka Zólyomi Norbert, aki Szerényi veje és Kovács szerint a szabadkőműves páholy tagja is
volt. Ő egyébként a dogmatizmusban és a sarlósok utópisztikus vonalában jelölte meg a
mozgalom felbomlásának okait.819
Ugyancsak a szervezet tagja volt Szalatnai Rezső, aki
szintén szabadkőművesként szerepelt Kovács Endre feljegyzéseiben. Ezenkívül Brogyányi
Kálmán és Asztély Sándor is részt vett a Magyar Munkaközösség munkájában.820
A szervezet
tagjai között volt még Zapf László, aki korábban szintén a Sarlóhoz tartozott.821
Kovács a társaság jelszavát összekapcsolta annak céljaival: „A társaság a »nem
politizálni« és a minden becsületes embert összefogni jellegzetes szabadkőműves jelszavával
kezdi meg működését.”822
Ugyanakkor Balogh Edgár a Magyar Munkaközösséghez
csatlakozó ifjúságot olyan „lemaradóknak” nevezte, akik az aktivista és tradicionális nemzeti
816
Uo. 817
Kovács Endre: Korszakváltás, id. m. 223. A Magyar Munkaközösség a Sarló korábbi programját alapul véve
működött. Ennek jegyében kezdte újra a szociográfiai kutatást. Együttműködött a Magyar Nemzeti Párt
képviselőjével, Szent-Ivány József pártelnökkel. Fő fórumát a Szentiváni Kúria lapja, a Magyar Írás jelentette.
Szlovákiai Magyar Adatbank. A (cseh)szlovákiai magyarok lexikona Csehszlovákia megalakulásától napjainkig.
http://adatbank.sk/lexikon/magyar-munkakozosseg/ (2017. 07. 21.) 818
Popély Gyula: Ez volt a Sarló (2), id. m. 819
Popély Gyula a következő cikkre hivatkozik: Duka Zólyomi Norbert: A magyar ifjúsági mozgalmak története
Csehszlovákiában. Magyar Írás, 1932/2. 109–113. Uo. 820„Előbb Pozsonyban jött létre egy furcsa konglomerátum aktivista [...] és tradicionális nemzeti [...]
értelmiségiekből, élükön a tanítóképző intézet örökifjú cserkész-igazgatójával, Szerényi Ferdinánddal, Dérer
iskolaügy-miniszter emberével, s Duka Zólyomi Norberttel, aki a »második Szentiváni Kúriá«-nak is tagja
maradt, s magával vonzotta Brogyányi Kálmánt.” Balogh Edgár: Hét próba, id. m. 351–352. Asztély Sándor
(1909–1996), közgazdasági szakíró. A Sarló tagja, annak közgazdasági szemináriumát irányította. A bécsi
döntést követően Svédországba emigrált, ahol a göteborgi Közgazdasági Egyetem oktatója lett. Szlovákiai
Magyar Adatbank. A (cseh)szlovákiai magyarok lexikona Csehszlovákia megalakulásától napjainkig.
http://adatbank.sk/lexikon/asztely-sandor/ (2018. 01. 03.) 821
Zapf (Bellyei) László (1910 –1995), kritikus és publicista. Pozsonyi és prágai tanulmányai után magyar –
német tanári oklevelet szerzett. Később részt vett az egyetemi mozgalmakban, különféle csehszlovákiai magyar
lapok munkatársaként tevékenykedett. 1939-től Kaposváron élt. Szlovákiai Magyar Adatbank. A
(cseh)szlovákiai magyarok lexikona Csehszlovákia megalakulásától napjainkig.
http://adatbank.sk/lexikon/bellyei-laszlo-zapf/ (2018. 01. 18.) 822
Kovács Endre: Korszakváltás, id. m. 224.
190
értelmiségi körből alakították meg szervezetüket. Ezekről a „lecsatlakozókról” megjegyezte,
hogy nem tudtak azonosulni a kommunista mozgalommal, és társadalmi vagy személyi
helyzetükből kifolyólag újra a generációs törekvések felé fordultak.823
Azt is ki kell emelni, hogy a Munkaközösség sem volt ideológiailag egységes társaság
vagy mozgalom, működését szintén belső viszályok nehezítették.824
Ezt jelzik a későbbi,
pozsonyi jogi szervezet vezetőségével és az aktivista irányvonallal kapcsolatos konfliktusok
is.825
Balogh Edgár egyébként a korabeli pozsonyi Új Szó hasábjain közölte Szlovenszkó új
kultúrfronton című cikkét, melyben a szlovenszkói magyar kultúra válsága mellett a Magyar
Munkaközösség új, még definiálatlan jelenségéről írt. Arra is utalt, hogy az új ideológiai
mozgalmak a nemzetiszocializmus irányába mutatnak.826
Ez fontos adalék annak fényében,
hogy 1938 után a Munkaközösség két volt sarlós tagja – Duka Zólyomi Norbert és Brogyányi
Kálmán – az Egyesült Magyar Párt németbarát vonalához csatlakozott.827
Ehhez persze azt is
hozzá kell tenni, hogy a kommunisták hamar ráütötték a fasizmus bélyegét egy-egy
személyre és mozgalomra.
Az 1932 és 1937 közt előbb Kassán, majd Tornalján kiadott Magyar Írás, amely a
Munkaközösség legfontosabb fórumának számított, szintén utalt a Közösség sarlós
kötődéseire: „A Magyar Munkaközösség mozgalma először Prágában alakult meg 1932.
január 22-én, majd Pozsonyban február 5-én. Megalakulása éppúgy, mint valamikor a Sarló
mozgalma, történeti szükségesség volt a szlovenszkói kisebbségi magyar ifjúság életében.”828
A Munkaközösség legfontosabb célkitűzését a kisebbségi magyarság új kulturális és
gazdasági alapjainak a megszervezése jelentette. A Szent-Ivány József pártelnökkel is jó
viszonyban lévő mozgalom tagjai szociográfiai kutatásokkal foglalkoztak, valamint ún.
„kisebbségi album” szerkesztését tervezték a kisebbségi viszonyokról. Az ideológiai és a
felekezeti alapú mozgalmakkal szemben magyar nemzeti célok jegyében működő ifjúsági
823
Balogh Edgár: Hét próba, id. m. 351. 824
Erről ld. bővebben uo. 352. 825
Zapf László: A Magyar Munkaközösség válsága. Magyar Írás, 1933/1. 140. 826„A Szentiváni Kuriában ott van Brogyányi Kálmán, aki a szociáldemokrata munkásakadémián tart
előadásokat, s ott van Duka Zólyomi Norbert és Jarnó József is, a hirtelen felburjánzott, még definiálatlan
Magyar Munkaközösség tagjai, akik azonban érintkezésben vannak a Sarlóval is. De a kúria Győry Dezsője a
marxizmus ellen nyilatkozik és a Magyar Írás Jaross Andor nemzetiszocialista programjának ad helyet. Megvan
a kapcsolat a Dérer-féle Magyar Tudományos, Irodalmi és Művészeti Társulattal is, s annak elnöke, Orbán
Gábor pohárköszöntővel fogadta Pozsonyban Szent-Iványt. Budapest felé vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endréhez, a
Fiatal Magyarország kezdő szocialistáihoz és a szociáldemokrata körökhöz egyformán szálak futnak. Az
akciósugáron kívül csak a katolikusok és a kommunisták maradnak.” Balogh Edgár: Szlovenszkó új
kultúrfronton. Új Szó, 1932/5–6. 26. Az írással szemben született a következő cikk: Brogyányi Kálmán: A
magyar reakció csatatere Szlovenszkón. Új Szó, 1932/7–8. 16–19. 827
Erről ld. bővebben: Simon Attila: Nyilasok a spájzban, id. m. 31–60. 828
Duka-Zólyomi Norbert: A Magyar Munkaközösség Mozgalma. Magyar Írás, 1932/3. 221.
191
Munkaközösség a sarlósokhoz hasonlóan a társadalmi problémák megoldását helyezte
előtérbe.829
Duka Zólyomi Norbert szerint tudatosan nemzeti alapon szervezték meg az új
értelmiségi mozgalmat: „Munkájában mindazon magyar intellektuelek vesznek részt, akik a
teljes magyar kisebbségért végzendő munkát vallják és ideológiájuk a társadalmi és
gazdasági megújhodás átfogó eszméje.”830
Mindenesetre a Munkaközösség sok szempontból
a Sarló „eredeti” programját próbálta folytatni, de – főként a csoporton belüli ideológiai
jellegű feszültségek következtében – 1934-ben, kétéves működés után megszűnt.
1932-re tehát már több olyan mozgalom is működött a szlovenszkói ifjúság körében,
melyek nagy része a Sarló programjából indult ki a nemzeti és szociális feladatok új
szempontjait tűzve maga elé.831
A Munkaközösségen kívül 1930 novemberében Prágában megalakult a
keresztényszocialista Prohászka Ottokár Körök Szövetsége, amely 1932-re a csehszlovák
fővároson kívül többek között Pozsonyban, Érsekújvárott és Kassán tevékenykedett.832
A
neokatolicizmus eszmerendszerére támaszkodó mozgalom a két pápai körlevél, a Rerum
novarum és a Quadragesimo anno szociáletikai alapelveire támaszkodott.833
Ennek a
cserkészgyökerekkel rendelkező szerveződésnek az előzményei 1927–28-ra nyúlnak vissza.
A csoport tagjai egyrészt az Associato Aloysianához, másrészt a Magyar Főiskolás
Cserkészek Köréhez kötődtek.834
Eszmei fejlődésében nagy hatással voltak rájuk az idősebb
829
Ankét a csehszlovákiai magyar főiskolai hallgatók ideológiai mozgalmairól. A Jövő, 1932/3. 86–89. 830
Duka Zólyomi Norbert: A Magyar Munkaközösség Mozgalma. Magyar Írás, 1932/3. 221. 831
Horváth Ferenc 1931. június 25-én Jancsó Bélának írt levelében szintén utalt az ideológiai mozgalmak között
kialakult konfliktusokra, s véleménye szerint köztük a CSMASZ kassai kongresszusán is vita fog kialakulni:
„Erős összecsapás várható a fasiszta-klerikális, a liberális közép és a szocialista Sarló között, de a helyzet mai
állása a személyeskedések elkerülésével minden tekintetben nívós vitát garantál.” Horváth Ferenc levele Jancsó
Bélához. 1931. június 25. László Ferenc – Cseke Péter (szerk.): Erdélyi Fiatalok, id. m. 140. 832
Ezzel kapcsolatban ld. Bajcsi Ildikó: A Prohászka Ottokár Körök Szövetsége az első Csehszlovák
Köztársaságban. Generációs önszerveződés a keresztényszocialista ideológia jegyében. Fórum
Társadalomtudományi Szemle, 2015/4. 61–86. 833
A neokatolicizmus eredetileg a két világháború közötti francia irodalom egyik vonulata volt, majd később azt
a (reform)katolikus irányzatot jelölte, amely a kereszténydemokrácia bázisa, egyúttal a II. vatikáni zsinat
ihletője lett. Összefüggésbe hozható a Rerom novarum, valamint a Quadragesimo anno c. pápai enciklikákkal.
Előbbi, az egyház által kiadott első szociális enciklika, központi témája a munkáskérdés volt. A munkások
tragikus helyzetével foglalkozó körlevél fellépett az osztályharc ellen és védte a magántulajdon jogát. Emellett
kijelölte a munkaadók és munkavállalók jogait és a keresztény munkásszervezetek hasznáról is szólt. Magyar
Katolikus Lexikon. http://lexikon.katolikus.hu/R/reformkatolikusok.html (2017. 12. 28.), Magyar Katolikus
Lexikon. http://lexikon.katolikus.hu/R/Rerum%20novarum.html (2017. 12. 28.). A Quadragesimo anno XI.
Pius pápa 1931-ben kiadott enciklikája a Rerum novarumot fejlesztette tovább az új világhelyzetnek
megfelelően. Uo. http://lexikon.katolikus.hu/Q/Quadragesimo%20anno.html (2017. 12. 28.) 834
A gombaszögi tábort követően a Szent György Kör kétfelé szakadt és tagjai a magyar főiskolás cserkészek
köre és a Sarló között oszlottak meg. Fogarassy László: Magyar cserkészmozgalom, id. m. 41. Miután a Sarló a
cserkészmozgalom magyar alosztályából kilépett, a prágai, brünni, pozsonyi és komáromi cserkészkörök
megalakulásával az öregcserkész-körök problémájára megoldás nyílott. Ekkor alakult meg a Magyar Főiskolás
192
generációhoz tartozó egyházi vezetők, Szlovákiában főként Fischer-Colbrie Ágoston kassai
püspök, míg a magyarországi egyházi vezetők közül Prohászka Ottokár tanításai találtak
náluk termő talajra.835
A megalakulásukban pedig ki kell emelni Pfeiffer Miklós kassai
kanonok szerepét, akiről Kemény G. Gábor is szólt Így tűnt el egy gondolat c.
irodalomtörténeti monográfiájában: „[...] ha lehet egy országos mozgalmat egyetlen személy
fáradhatatlan munkájának, kultúrpedagógiájának és szintétikus egyéniségének tulajdonítani,
úgy a Prohászka-körök indításában és felvirágoztatásában Pfeiffer Miklós kassai kanonoknak
döntő szerepe van”.836
A Kör vezetésében és szervezésében ugyanakkor olyan emblematikus
személyek működtek közre, mint Rády Elemér publicista, Göndöcs (Czvank) László
kultúraszervező, Sinkó Ferenc műfordító vagy Vájlok Sándor művelődéstörténész.837
A keresztényszocialista alapokon létrejött ifjúsági szervezetről, bár nem volt teljes
mértékben spontán szerveződés, Molnár Imre művelődéstörténész megjegyezte, hogy a
Sarlóhoz hasonlóan „a sérelmi politizálás kényszerpályája helyett szintén az új áramlatok
Cserkésztanács is, amelynek első elnökévé Rády Elemért, a prágai magyar cserkészek körének vezetőjét
választották. Uo. 42. 835
Fischer-Colbrie Ágoston (1863–1925), kassai megyéspüspök, teológus és író. Csehszlovákia megalakulása
után ő volt az egyetlen magyar püspök, aki a helyén maradt és folytathatta főpásztori tevékenységét. Az OKP
egyik megszervezőjeként több egyesületet és szociális létesítményt is létrehozott. Szlovákiai Magyar Adatbank.
A (cseh)szlovákiai magyarok lexikona Csehszlovákia megalakulásától napjainkig.
http://adatbank.sk/lexikon/fischer-colbrie-agoston/ (2018. 01. 18.) Prohászka Ottokár (1858–1927) a magyar
keresztényszocializmus fontos képviselőjeként, az MTA tagjaként és székesfehérvári püspökként egyaránt igen
széles körben éreztette hatását. A szociális kérdések iránti érdeklődésével, a Rerum Novarum c. enciklika
magyarra fordításával, a „katolikus magyar megújhodás” meghirdetőjeként a keresztény-nemzeti Magyarország
egyik legnépszerűbb főpapjának számított. A püspök zsidókkal kapcsolatos véleményéről máig viták folynak.
Fazekas Csaba: Prohászka Ottokár zsidóellenességéről. Egyháztörténeti Szemle, 2008/4. http://www.uni-
miskolc.hu/~egyhtort/cikkek/fazekas-prohaszka.htm (2017. 12. 28.) 836
Kemény G. Gábor: Így tűnt el, id. m. Pfeiffer Miklós (1887–1979), pápai prelátus, premontrei kanonok és
egyháztörténész. A Károlyi-kormány bukását követően Kassán működött. A nemzetiségi és a szociális kérdések
megoldását sürgette. A prágai, brünni és pozsonyi magyar katolikus egyetemisták lelkipásztora a két
világháború között. A prágai fiatalokkal létrehozta a Prohászka Kört. Az Új Élet c. lap szerkesztője. 1948-ban
Fribourgban telepedett le. Ezután a svájci magyarok főlelkészeként működött. Szlovákiai Magyar Adatbank. A
(cseh)szlovákiai magyarok lexikona Csehszlovákia megalakulásától napjainkig.
http://adatbank.sk/lexikon/pfeiffer-miklos/ (2017. 07. 23.) 837
Rády Elemér (1910–1942), lapszerkesztő és publicista. A Magyar Főiskolás Cserkészek Körének
megszervezője, később pedig a Prohászka Körök megalakításában vállalt nagy szerepet. Az Új Élet első vezető
szerkesztője. Az 1930-as évek közepén Magyarországra költözött. Szlovákiai Magyar Adatbank, id. m.
http://adatbank.sk/lexikon/rady-elemer/ (2017. 07. 23.) Göndöcs (Czvank) László (1912–1994), tanár,
kultúraszervező és tankönyvíró. Az 1930-as évek elején a Prohászka Körök vezetője. Ezenkívül részt vett az
SZMKE és a Szlovenszkói Katolikus ifjúsági Egyesület (SZKIE) munkájában. 1938-at követően Budapesten a
Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium munkatársa lett. Uo. http://adatbank.sk/lexikon/czvank-laszlo-gondocs/
(2017. 07. 23.), Sinkó Ferenc (1912–1990), író, szerkesztő és műfordító. Prágában bekapcsolódott a MAKK,
valamint a Prohászka Körök munkájába. Az Új Élet segédszerkesztőjeként, majd 1935 és 1939 között
főszerkesztőjeként működött. Az első bécsi döntést követően a Felvidéki Magyar Hírlap munkatársa lett.
Szlovákiai Magyar Adatbank. A (cseh)szlovákiai magyarok lexikona Csehszlovákia megalakulásától napjainkig.
Uo. http://adatbank.sk/lexikon/sinko-ferenc/ (2017. 07. 23.), Vájlok Sándor (1913–1991), művelődéstörténész.
A két világháború közötti csehszlovákiai magyar irodalom fontos kritikusa. Bekapcsolódott a Prohászka Körök
munkájába. 1940 és 1948 között a budapesti miniszterelnöki hivatalban, később pedig a Külügyminisztériumban
dolgozott. 1946-ban a párizsi magyar békedelegáció munkájában is részt vett, mint a csehszlovákiai magyarság
ügyeinek szakértője. Uo. http://adatbank.sk/lexikon/vajlok-sandor/ (2017. 07. 23.)
193
hatására alakult meg”.838
A neokatolicizmus eszmerendszerére támaszkodó ifjúsági
mozgalom a korabeli szociális feladatok és kisebbségi kulturális kérdések megoldásának új
irányait kereste. A „katolikus alapú” szociális reformprogram jegyében egyértelműen
elhatárolták magukat a bolsevizmustól, fasizmustól, a konzervatív és liberális
eszmeáramlatoktól.839
A Prohászka Körök tevékenysége ugyanakkor szociális
elhivatottságában és programja tartalmában hasonlított a baloldali mozgalomhoz. Ráadásul
néhány sarlós is közreműködött munkájában. Közéjük tartozott például a regösjárásokban
részt vállaló Diósi Kornél, akinek a pozsonyi csoport szervezésében volt kulcsszerepe: „A
vezetést Diósi Kornél bölcsészettanhallgató látja el és az ő agilitásának és munkakedvének
köszönheti az egyesület azt, hogy ma már szép számú tag jelenlétében tarthatja kéthetenként
nagy érdeklődéssel várt és hosszú vitát eredményező gyűléseit.”840
A Prohászka Kör
munkájában a későbbiek során olyan fontosabb volt sarlós személyek is szerepet játszottak,
mint Duka Zólyomi Norbert. A Körök fórumának számító Új Életben pedig Dobossy László
és Vass László is publikált.841
A Prohászka Körök városi csoportjai, miután a kommunizmus ideológiájától
látványosan elhatárolták magukat, több alkalommal szembekerültek a szélsőbaloldali
sarlósokkal. Ez jól látszik Balogh visszaemlékezéséből, aki nemcsak a Munkaközösség, de a
prohászkások kommunistaellenességét is a fasizmussal való egyetértésként értelmezte.842
A Prohászka Kör tagjainak nagyobb része az első bécsi döntés következtében 1938-
ban Magyarországra került. A mozgalom „visszatért” részét hozzákapcsolták a
magyarországi Prohászka Mozgalom nevű csoporthoz, melynek helyi alakulatai először
Budapesten, majd Debrecenben jöttek létre. Szlovákiában egyedül Pozsonyban működött
tovább Prohászka Kör 1938-tól 1945-ig.
838
Molnár Imre: A szlovenszkói magyar közművelődés meghatározó összetevői 1920–1945 között. In: Tóth
László – Filep Tamás Gusztáv (szerk.): A (cseh)szlovákiai magyar művelődés története. II. Ister Kiadó,
Budapest, 1999, 179–233. 839
„Akár a nacionalista alapon kiépült liberalizmust, akár a materialista alapon megkonstruált szocializmust
tesszük vizsgálat tárgyává, közös hibáik azonnal szembetűnnek. Egyik rendszer – sőt mondhatni világnézet –
sem ölelte fel az embert mint individuumot és az emberiséget mint kollektivitást teljes mivoltában és valójában,
mert az egyéni és társadalmi igények csupán parciális kielégítésére törekednek. [...] Amint az intellektualizmus
túlhajtása és a materialista világszemlélet egyoldalúsága és meddősége válságba sodorta az egyént, úgy
készítették elő kontinensünk krízisét a szemléletből kinőtt gazdasági és politikai rendszerek” – véleményezi az új
eszmeáramlatok hatásait az Új Élet katolicizmusról írott cikke. Pongrácz Kálmán: A katolicizmus és az új
Európa. Új Élet, 1935/7–8. 346–347. 840
Major József: Mozgalmaink. Pozsony. Új Élet, 1932/11. 448. 841
Ehhez ld. pl. Vass László: Kisebbségi magyar értékek. Tichy Kálmán. Új Élet, 1934/5. 276–278. 842
Balogh Edgár: Hét próba, id. m. 361.
194
8.3.2. „Trockista elhajlások”
A sarlósok ideológiai „egységének” megbomlását 1932-ben a trockista elvek
elterjedése is felgyorsította. A trockizmus a sztálini kommunizmussal szembehelyezkedő
irányzata ekkor tájt vált közismertté és népszerűvé, hiszen Sztálin diktátori ténykedése egyre
több ellenzőre talált. Lev Davidovics Trockij Marx- és Lenin kommunista alapelveit
fejlesztette tovább. Legfőbb tétele szerint Oroszországban is a világforradalom előkészítése a
legfontosabb a győztes kommunisták számára. A trockizmus a Csehszlovákiai Kommunista
Párton belül is teret nyert. Például Arthur Pollak, a Komrevue szerkesztője diákok
csoportjából hozott létre Prágában egy trockista kört is. Ezen kívül fontos Alois Neurath
újságíró neve, aki a csehszlovákiai párt szűkebb vezetésének is tagja volt.843
Ahogyan arra Balogh is kitért visszaemlékezésében, a trockisták a párttal
szembekerült értelmiségből rekrutálódtak. 844
A trockizmus már 1931-ben jelen volt a
sarlósok körében, akik már ekkor megismerkedtek a trockista szakirodalommal.845
Balogh
szerint például Peéry Rezső már a pozsonyi kongresszus idején is szimpatizált a
trockizmussal. 846
1932 végén Balogh Edgár „hűséges pártkatona” módjára utólag
egyértelműen elhatárolódott a trockistáktól, és kifejezte a párt melletti lojalitását.847
Ezzel
szemben nem minden sarlós – például a fent említett Peéry Rezső mellett Zsolt László sem –
volt elutasító a trockista elvekkel szemben.848
Balogh leírásából arra is fény derült, hogy a
„polgárfiúkként” definiált három sarlós párttag – Peéry Rezső, Zsolt László és Terebessy
János – szintén elhatárolta magát a trockizmussal való teljes „azonosulástól”.849
Balogh
Edgár a két „semleges” trockista erőteljes bevonását is hangsúlyozta a Sarló munkáiba:
„Miután Peéry és Zsolt egyaránt megtagadta a trockizmust, persze a maga »semleges« vagy
dialektikus módján, úgy gondoltam, még szorosabb bekapcsolódásuk a Sarló
843
Rupník, Jacques: Dějiny Komunistické, id. m. 72–73. 844
Balogh Edgár: Hét próba, id. m. 368. 845
Uo. 846
Uo. 847
Uo. 369.848
A sarlósok 1932 késő őszén meghívták körükbe Major Istvánt szabadulása után. Ekkor került sor a párt volt
titkárának, Lenorovics Ignácnak a beszédére, aki trockista vezérként volt ismert: „Megint a polgárfiúkra
berzenkedtem, ők jártak össze-vissza társaságokba, s hordták szét a trockisták híreit. Sorra beszéltem velük,
lássam, ki mit mond. Egyáltalán: Hogyan került az összejövetelünkre ez a Lenorovics? Peéry szabódott, ő
»semleges« a trockisták és a párt harcában. Szép, gondoltam, hiszen ő párttag! Zsolt egyetértett azzal, hogy a
trockisták egzaltált elemek, de arra az álláspontra helyezkedett, hogy azért jó tudni, mit mondanak, hiszen
»dialektikusan« ők is a nemzetközi munkásmozgalom része. Terebessy kijelentette, hogy nem ő, hanem öccse …”
Balogh Edgár: Hét próba, id. m. 369. 849
Uo.
195
munkafolyamataiba végleg kivonja majd őket a trockisták hatósugarából”.850
Balogh véleménye szerint a sarlósok körében a „trockista elhajlások” tetőpontja az
1933. nyári röpcédulázás volt. Ekkor Lévára, Feledre és Eperjesre is magyar nyelvű Trockij-
röpiratokat hordott ki a posta. Kiderült, hogy a tettes Terebessy Károly, vagyis Terebessy
János öccse volt. Ő lopta el Az Út címszalagjait, s így küldték ki a röpiratokat. Balogh
interpretációjában a kommunista párt kutatásai fényt derítettek rá, hogy Zsolt László is
„áruló”, melyre Az Út marxista iskolája fejléc alatt megjelent Marx politikája c. cikk
világított rá. A szövegben ugyanis Balogh véleménye szerint Zsoltnak a kommunisták
nézeteivel összeegyeztethetetlen elemzések szerepeltek.851
Mindez oda vezetett, hogy a kommunista párt sarlósok iránti bizalma megingott.
Balogh Edgár kezéből kivették Az Út című lap szerkesztését. Ez pedig szerinte fordulatot
hozott a Sarló történetében is, hiszen ekkor került sor a mozgalom egyértelmű
szétzilálódására, melyet a sarlósok párthűségének eltérő mértékével kötött össze: „A Sarló
azonban szétporzott. Volt, aki most is hű maradt a párthoz, sőt most állt ki mellette igazán.
Volt, aki riadtan és értetlenül visszavonult, hogy kivárja a dolgok alakulását. S volt, aki nem
rejtette többé véka alá, hogy a párthoz semmi köze.”852
Balogh ugyanakkor a sarlósok között
sokasodó konfliktusok ellenére úgy emlékezett vissza a mozgalom végére, hogy őt magát is
meglepte a mozgalom gyors felbomlása. A Sarló teljes szétzilálódását húzza alá, hogy állítása
szerint Peéry Rezső és Zsolt László szintén ekkor lépett ki a kommunista pártból.853
A Sarló
fiatal „törzsgárdájának” másik része – Jócsik és a Dobossy-fivérek – pedig magánéleti
kérdésekkel, tanulmányaival foglalkozott a továbbiakban.854
1933 végére Balogh és a munkásmozgalomig eljutott sarlósok (Ferencz, Balázs,
Jócsik és Horváth) Fábry Zoltánnak írt levele szerint, a párton kívüli sarlós kapcsolatok
fenntartásától egyértelműen elhatárolódtak.855
Balogh ekkor tudatosan is feladta a Sarló
mozgalomhoz fűződő mozgalmi munkát.856
850
Uo. 372. 851
A cikk szerint a kispolgárság és nem a finánctőke a legnagyobb felelős Hitler hatalomra jutásáért. Ezért
tévednek a pártbeliek. Balogh Edgár: Hét próba, id. m. 385–386. Ehhez ld. Zsolt László: Marx politikája. Az Út.
1933/2. 2–4. 852
Uo. 386. 853
„Próbáltam újra gyűlést összehívni a Sarlóba. A párttagok rideg közönnyel szükségtelennek vélték a
találkozót, mindegyikük a párthoz való személyi viszonyán töprengett, s várt, amíg majd a párttól utasítást kap.
Zsolt és Peéry most vélték időszerűnek, hogy elhagyják a pártot, s maguk közt gyűléseztek új, előttem többnyire
ismeretlen baráti körben.” Uo. 388. 854
Uo. 855
Uo. 397. 856
Uo. 388. Ferencz László évtizedekkel később kitért a fiatalok elszigetelődésére is, mely szintén hozzájárult a
mozgalom felbomlásához. A Sarló pártmunkába való bekapcsolódása ugyanis együtt járt a közép- és
196
Már utaltunk rá, hogy a korábbi tagok kiválása a Sarlóból nagyon gyakran
kapcsolatban állt a fiatalok személyes életében bekövetkezett változásokkal. Ahogyan azt
Kovács Endre is megjegyezte, mindez már 1932-től erősen befolyásolta a mozgalmi
szerepvállalást. Peéry Rezső például ebben az időszakban vett feleségül egy polgári családból
származó lányt, aki ideológiailag is komoly hatást gyakorolt rá.857
1933-ra a kommunista elveket valló fiatalokat sok esetben saját elhelyezkedésükben is
gátolta szélsőbaloldali orientációjuk. Boross Zoltán például katonasága leteltével került
konfliktusba társaival. Ő ugyanis 1933-ban Feleden állást kapott és ügyvédjelölt lett. Boross a
következőket jegyezte meg erről az időszakról: „Ők kifogásolták azt, hogy a kétesztendős
katonaidőm letöltése után 1933-ban én miért nem folytattam ott, ahol 1931-ben abbahagytam
– a diákmunka volt az én feladatom –, miért mentem Pozsony helyett inkább haza a falumba,
ahol ügyvédjelöltséget vállaltam.”858
Boross azt is megemlítette, hogy egyetemi
tanulmányaik után már a munkahelyi szempontokra koncentrálva a sarlósok közül többen –
elsősorban a pedagógusok – a Szociáldemokrata Pártnak a magyar tagozatába kapcsolódtak
be. Közéjük tartozott Szalatnai Rezső, Forgács Béla, Kovács Endre, stb. Ezenkívül többen az
SZMKE tagjai lettek: „Mi, akik hamarább kimaradtunk a mozgalomból, és polgári
pozíciókban helyezkedtünk el, majdnem mindnyájan az SZMKE-nek a tagjai lettünk: Berecz
Kálmán, Kovács Endre, Peéry Rezső, Lud ig Aurél, Vass Jóska, Vass László, Márczy Hédy,
Adamis Irén stb.”859
Fontos itt megjegyeznünk, hogy maga Balogh Edgár – szélsőbaloldali
radikalizálódásával párhuzamosan – egyre bizonytalanabb élethelyzetbe került. Ehhez
hozzájárult pénztelensége, ami miatt Balázs Andrással (Drisával) együtt albérletbe költözött,
majd a Magyar Újság névtelen munkatársa lett. Mivel a rendőrség folyamatosan zaklatta
bizonytalan állampolgárságára miatt, Lőrincz Gyula festővel Prágába költözött.860
A csehszlovák kormány egyre bizalmatlanabb és ellenséges álláspontját húzza alá
Balogh visszaemlékezése, amely egy csehszlovák rendőrtiszt megnyilatkozását idézi.
főiskolásokkal való kapcsolatok megszűnésével, akikre ezután alig fordított figyelmet az értelmiségi csoport.
Ezt tetőzte be, hogy ekkor szűnt meg a sarlósok egyik legfontosabb fóruma, A Mi Lapunk. Ferencz azt is
megjegyezte, hogy egy tervezett – feltételezhetően kommunista irányvonalú – értelmiségi mozgalom
létrehozása is ekkoriban bukott el. Ő a Sarló felbomlását 1934-re datálta. Ferencz László: A Sarló ideológiai, id.
m. 72. 857„Peéry akkoriban nősült, jómódú gyári mérnök leányát vette el, az anyósékhoz költözött. A polgári élethez
való megtérésének első lépését megtette, visszatért a tiszta inghez, a jó cigarettákhoz, felfedezte Thomas Mannt.
Baloldali »félrelépését« a család nem vette zokon, hiszen »húszéves korában mindenki forradalmár«, nyitva
volt előtte a pálya” Kovács Endre: Korszakváltás, id. m. 225. 858
Vendégségben Masaryknál, id. m. 33. 859
Uo. 32. 860
Balogh Edgár: Hét próba, id. m. 396.
197
Eszerint a hivatalos Csehszlovákia legnagyobb problémája Baloghgal szemben annak ún.
„irredenta kommunizmusa” volt.861
Az idézet arra is rávilágít, hogy a Sarló felbomlásában és
egyes tagjainak ellehetetlenítésében a budapesti és a csehszlovák kormány „támadásai” is
közrejátszottak, melyek szintén a Sarló radikalizálódását segítették elő.
A mozgalom tagjai 1932-től főként a gazdasági válság miatt fellépő ideológiai
radikalizálódás miatt egyre inkább gyanús elemeknek számítottak a „demokratikus”
Köztársaságban. A politikai rendőrség végül Balogh Edgárt – bizonytalan állampolgársága
ürügyével – 1935 tavaszán kiutasította, s ő Romániába települt át. A többi balra fordult
sarlóst szintén az állam ellenségeként tartották számon Csehszlovákiában: „[...] ezek a fiúk a
Sarlóban, Terebessy János, Ferencz Laci és mások, annyira elmentek a baloldal felé, hogy
emiatt a politikai rendőrség nyilvántartásába is bekerültek. Ugyanis alapjaiban támadták a
csehszlovák államot” –jegyezte meg Boross Zoltán a vele készült interjúban.862
Bár a Sarló
egyes szakcsoportjai tovább működtek, már nem tudtak nagyobb hatást kifejteni a
szociográfiai gyűjtőmunka terén. A mozgalom legkésőbbi eredményei a Vörös Barátság nevű
szervezethez fűződtek, ahová terveiknek megfelelően sikerült ifjú munkásokat is bevonni.
Ezt a kommunista szervezetet azonban Horváth Ferenc visszaemlékezése alapján 1935-ben
beszüntette a rendőrség. A sarlósok nagy része ezt követően végleg szétszóródott.863
861
„Nézze, kérem, nálunk a kommunista párt legális, engedélyezett párt, ha Ön kommunista akar lenni nálunk –
beléphet. Írhat kommunista lapokba is. Kérem, ha nem is így nevezik, de nálunk engedélyezett az irredentizmus
is, mert mi tudjuk, hogy a csehszlovákiai magyar pártok végeredményben irredenták. Ha akarja, lépjen be a
Magyar Pártba, lépjen be a Keresztény Szocialista Pártba, csinálhat ott, amit akar, nagy a sajtójuk is, írhat. De
hogy maga az irredentizmust és a kommunizmust kapcsolja, az irredenta kommunista legyen, az nem létezik.
Ilyen nincs. Ebbe nem egyezünk bele. Magának nincs állampolgársága, menjen, ahová akar, és csinálja ott.”
„…hivatást számított”, id. m. 25. 862
Vendégségben Masaryknál, id. m. 33. Közéjük tartozott például Vass László, aki a Sarló magyarországi
„nagykövete” volt. Vass László Fejes Jánossal való levelezése során Boross Zoltán szerint 1934-ben a
következőket írta barátjának: „»Értsd meg János, a csehszlovákiai magyarság teljesen elproletarizálódott. A
munkásság munkanélküli, a parasztság nem bírja az adóterheket, nem tudja a kamatokat fizetni, az értelmiség
nem tud elhelyezkedni, így proletár lesz, és akkor az osztályharc eszközét kell használnia, ezt tudomásul kell
venned, és így kell élned és így kell szervezkedned.«” Uo. 34. A politikai rendőrség „konstrukciós” pert kreált a
levélből, Vass Lászlót a Köztársaság megdöntése szándékának és az osztályharc kiélezésének vádjával
letartóztatták.Vass László védőügyvédje Boross Zoltán lett. Hat hónapi vizsgálati fogság után végül Vasst
felmentették. Mindeközben a Sarló baloldali munkásfrakcióját a rendőrség feloszlatta, iratait pedig elkobozta.
Uo. 35.
Horváth Ferenc: A Sarló politikai és társadalmi szerepe. In: Sándor László (összeáll.): Ez volt a Sarló, id. m.
106–107.
198
8.4. A „hivatalos” Magyarország és Csehszlovákia értékelése
A szélsőbaloldali irányvétel elutasítása nyomán kialakult szétszóródás és a mozgalom
felbomlása azzal is összefüggött, hogy a fiatalok egyre erősebb megfigyeléseknek voltak
kitéve, mégpedig mind a magyarországi külügyi képviselet, mind pedig a csehszlovák
rendőrségi hatóságok részéről. A magyarországi megfigyeltetés tényét az általunk feltárt
magyarországi jelentésanyag is alátámasztja. 1932. július 30-án a pozsonyi magyar királyi
konzulátus azt jelezte Budapestre, hogy a csehszlovák állam fokozza óvintézkedéseit és tiltó
rendelkezéseit a radikalizálódó kommunista megmozdulások ellen.864
Ez minden bizonnyal
összefüggött a CSKP bolsevizációs irányváltásával, illetve a gazdasági válsággal, mely 1929–
1932 közt egyre erősebben éreztette hatását a Köztársaságban, különösen annak szlovákiai és
ruszinszkói megyéiben.
A követségi jelentés külön hangsúlyozta a csehszlovák hatóságok Sarlóval szemben
tanúsított magatartásának változásait: „A hatóságok, amelyek védőszárnyai alatt a »Sarló«
elnemzetietlenítő munkáját a magyar ifjúság körében megkezdte, most látszólag már észbe
kaptak és rájöttek, hogy az egyesület tulajdonképpen milyen romboló munkát végez.”865
Ezzel
kapcsolatban külön kitért Balogh Edgár küszöbön álló kiutasítására Csehszlovákiából,
amelyre rövidesen valóban sor került.866
Balogh esetleges magyarországi letelepedése és úti
okmány iránti kérelme kapcsán pedig egyértelműen elutasító álláspontra helyezkedett: „Ez
esetre mindenesetre célszerű volna nevezett esetleges magyarországi letelepedését
megakadályozni. Amennyiben a konzulátushoz fordulna, úgy akár útlevél, akár vízum iránti
kérelmét meg fogom tagadni. Egyben tisztelettel értesítem Nagyméltóságodat, hogy
egyidejűleg utasítom a bécsi m. kir. követséget fent nevezett úti okmány vagy láttamozás
iránti kérelmének elutasítására.” 867
A csehszlovák hatóságok sarlósokkal szemben tanúsított magatartásának
megváltozását igazolják a követségi tanácsos által készített 1932. szeptemberi beszámolók is
a Sarló 1932. évi tevékenységének hivatalos megítéléséről. Ezek szerint a mozgalom
864
„Van szerencsém Nagyméltóságod szíves tudomására hozni, hogy a pozsonyi m. kir. konzulátus a
következőket jelenti: »Prágai utasításra a szlovenszkói hatóságok az utóbbi időben egyre erélyesebben lépnek
fel a kommunisták és kommunista tüntetők ellen. E téren Prága jó példával jár elöl, ahol minap már a vörös
szakszervezeti tanácsot is feloszlatták.«” MNL OL. K149. Keszler Balogh Edgár PTI 651. f.2/1932-5-7191
4783/pol. 1932. (1932. július 20.) 865
Uo. 866„Erre lehet következtetni azon intézkedéséből, amely Keszler-Balogh Edgárnak, a Sarló vezetőjének a
kiutasítására vonatkozik. Keszlernek nincsen állampolgársága, s ha az érdekében tett intervenciók hatástalanok
maradnak, úgy minden bizonnyal kényszerülve lesz Pozsonyból távozni.” Uo. 867
Uo.
199
korábban a csehszlovák rendőri szervek passzivitásának köszönhetően „veszedelmes és mind
messzebb elágazó tevékenységet fejthetett ki”.868
A követségi jelentések ugyanakkor
kiemelték a megváltozott, szigorúbb csehszlovák hozzáállást a sarlósok kommunista
irányultságával szemben. Ez a követségi munkatárs szerint minden bizonnyal összefüggött a
gazdasági válságot követő szélsőséges megnyilvánulások elfojtásával az állam részéről:
„Legújabban prágai utasításra a cseh hatóságok erélyesebben kezdenek a »Sarló« ellen
fellépni, főleg mert a katonai szolgálatra bevonult magyar fiatalok részén észrevehető volt a
kommunista propaganda hatása, s összeköttetéseiket továbbra is fenntartották.”869
Szintén a
csehszlovák hatóságok hozzáállásának változását igazolja a pozsonyi rendőrség házkutatása a
Sarló és a kommunista párt helységeiben, valamint a Szovjetunió Baráti Körének
feloszlatása.870
A mozgalom tagjainak magyar hivatalos szervek részéről történt megfigyeltetése
szintén folytatódott 1932 után, ami gyakran Magyarországra való beutazásuk tiltásával járt
együtt. 1933-ban például Porzsolt Imrét és testvérét, Porzsolt Lászlót folyamatosan
ellenőrizték. 1934-ben pedig Dobossy Imre magyarországi – elmondása szerint ártatlan
szórakozásra és kirándulásra irányuló – útjával kapcsolatosan merültek fel nehézségek.871
Dobossy a Magyar Királyi Konzulátushoz 1934 júniusában küldött kérelmében kifogásolta a
rá vonatkozó beutazási tilalmat, és felháborodva kérte ki magának a konzulátus vádjait.872
Beadványában hangsúlyozta, hogy sem a diákmozgalmakkal, sem pedig a csehszlovákiai
magyar politikai mozgalmakkal nem áll kapcsolatban: „Sejtelmem sincs róla, mi lehet ezen
intézkedés oka: hiszen évek óta nemcsak, hogy a diákmozgalmakban semmiféle részt nem
veszek, de semmiféle politikai mozgalommal nem állok sem direkt, sem indirekt
összeköttetésben.”873
Arra is kitért, hogy nemzeti érzései szempontjából igaz magyarnak
868
MNL OL. K149. A „Sarló” bizalmas beszámolója. PTI 651.f.2/1937- 7 - 7328 5595/pol. 1932. (1932.
október 19.) 869
Uo. 870
„Az elmúlt napokban a pozsonyi rendőrség házkutatást tartott a »Sarló« és a kommunista párt helyiségeiben,
s ezen felül végérvényesen feloszlatta a »Szovjetunió Barátainak Körét« /lásd múlt évi 3139/pol., 3221/pol. és
3340/pol. számú átirataimat/melynek Prágában Belügyminiszternek.” Uo. 871
„Alulírott azon tiszteletteljes kéréssel fordulok a Magyar Kir. Konzulátushoz, hogy jelen kérelmemet a
Magyar Kir. Külügyminisztériumhoz előterjeszteni szíveskedjék, ahol is tisztelettel kérem, méltóztassék
számomra Magyarországba való beutazást 1934. július 1-jén 1 napra Esztergomba s július hó folyamán 3 napra
Budapestre engedélyezni. Egyúttal kötelezem magam, hogy ezen utam pontos idejét 8 nappal annak megkezdése
előtt a M. Kir. Konzulátussal Pozsonyban közölni fogom. Utaim célja: részben szórakozás (Esztergomban
strandfürdő) részben rokonlátogatás és nyári kirándulás (Budapest).” MNL OL. K149. Melléklet a 4964/Pol.
1934. számhoz. Kérelme dr. Dobossy Imre ügyvédjelöltnek, Nové Zámky – érsekújvári lakosnak beutazási
engedély megadása iránt. PTI 651.f.2./1939-1-9318 872„A legnagyobb megdöbbenéssel fogadtam a pozsonyi m. kir. konzulátus azon közlését, hogy számomra
vízumot nem adhat ki.”Uo. 873
Uo.
200
vallja magát: „Rendkívül elszomorít […], hogy akkor, amikor magyar szempontból fölöttébb
kétes elemek vígan utazhatnak Magyarországba, én, akinek igaz magyarságában senki, aki
ismer, nem kételkedik: nem mehetek oda.”874
Majd arról fejtette ki véleményét, hogy a
magyarországi tartózkodástól való eltiltás éppen a határon túli magyarság és az anyaországi
magyarok közötti konfliktusokat erősíti.875
Dobossy Imre beutazási problémáival
kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy abban minden bizonnyal közrejátszott a Szovjetunió
Baráti Körében aktív szerepet vállaló Szporny Anikóval kötött házassága, amelyre ebben az
időben került sor.876
Az 1934-es követségi jelentések ugyanakkor már nem minden esetben minősítették
egyértelmű marxista tevékenységnek a sarlósok működését, jelezve, hogy a csoport
ideológiájában komoly változások mentek végbe. Ezt igazolja Dobossy Imre személyének
leírása, akiről a követségi tanácsos megjegyezte, hogy „újabban teljesen visszavonult minden
politikai tevékenységtől. Jelenleg 26-27 éves. Van egy öccse: Dobosi [sic!] László, aki a
csehszlovák kommunista párttal szakítva, jelenleg cseh aktivista vizeken evez és a pozsonyi
»Magyar Újság« szerkesztésében – valószínűleg álnév alatt részt vesz”.877
A fent említett
többi személlyel kapcsolatban pedig hangsúlyozta, hogy azokat a követség nyilvántartja és
róluk lehetőség adtán jelenteni fog.878
Ezek a követségi, konzulátusi jelentések ugyanakkor gyakran rávilágítottak a sarlósok
életében bekövetkezett változások motivációira is, főleg az elhelyezkedésükkel kapcsolatos
gondokra. Jócsik Lajosról például megjegyezték, hogy ügyvédjelöltként próbált
elhelyezkedni Érsekújvárott, „mivel azonban fizetéshez ily módon nem juthatott, lévén
Érsekújváron az ügyvédjelöltekben fölösleg, csak formailag nyert felvételt, megélhetését a
Pozsonyban megjelenő »Magyar Újság«-nál találta meg részben, ahol cikkeit elhelyezi.”879
Dobossy Imrével ellentétben az aktivista újság szerkesztésében részt vállaló Jócsik Lajost
1934-ben politikai szempontból még mindig megbízhatatlannak ítélték. Ezt pedig fokozta a
874
Uo. 875
„Mivel meggyőződésem, hogy ilyen intézkedések, melyek jóhiszemű magyarokat s éppen a fiatalságot a
Magyarországba való utazástól eltiltják, éppen ellenkező hatást váltják ki, mint amit céloztak s az itteni és
odaáti magyarság közti szakadékot ok nélkül mélyítik: remélem, hogy a M. Kir. Külügyminisztérium indokolt
kérelmemnek előzetes információk alapján helyt ad.” Uo. 876
Ehhez l. MNL OL. K149. Sporny [sic!] Anikó férjhez menetele. PTI 651.f.2./1939-1-9318. 64/1934.
(1934. jún. 20.) 877
Ehhez l. MNL OL. K149. Prágában élő szlovenszkói magyarok személyi adatai. PTI 651.f.2./1939-1-9318.
5089/Pol.1934. (1934. június 21.) 878
A budapesti rendőrfőkapitány, Kováts István 1934. júniusi jelentése a következő sarlós személyeket emelte
ki a rendőrségi nyilvántartás alapján ebben az időszakban: Dobossy Imre, Dobossy László, Horváth Ferenc,
Jócsik Lajos, valamint Szporny Anna. Uo. 879
MNL OL. K149 Dr. Dobosi Imréné [sic!], Jócsik Lajos és társaik ügye. PTI 651.f.2./1939-1-9318. 64/1-1934
biz. sz. (1934. december 10.)
201
Szovjetunió Barátai Körhöz kötődő baloldali működése. A jelentés rámutatott Jócsik
szervezőtevékenységére, aki az egyesület további kiépítését szorgalmazta: „Jócsik Lajos dr. a
Szovjetunió barátai egyesülésének tagjai sorából ki nem lépett, hanem ellenkezőleg, Mangler
Jenő elektrotechnikai mérnökkel az egyesület fejlesztését és kiépítését határozták el. – Ezen
cél elérése érdekében Mangler Jenő öccsét, Mangler Gyulát, ki vegyészmérnök Kassán a
»Petrix« villanyelem gyárban, felkereste dr. Jócsik Lajossal, a kassai egyesület
megalakítására vonatkozó dolgok megbeszélése végett. Ezen tárgyalásuk eredménye még
ismeretlen.”880
A fentiek azt is aláhúzzák, hogy a további magyarországi megfigyelések egyik fő
szempontja lehetett a baloldali fiatalság és Szovjetbarátok Szövetségének működése. A dél-
komáromi magyar királyi rendőrkapitányság 1935. március 21-ei beszámolója szerint ugyanis
Kassán új csoportja alakult a Szovjetbarátok Szövetségének: „Tisztelettel jelentem, hogy
bizalmas úton értesülést szereztem arról, hogy a szovjetbarátok szövetségének Kassán is
alakult csoportja. Az alakuló gyűlésüket folyó évi február hó 10-én tartották a »Rohlena«
kávéházban”.881
A jelentés ugyanakkor arra is utalt, hogy az érsekújvári csoportot sem
számolták fel véglegesen a hatóságok.
1934 után nemcsak a volt sarlósokat, hanem nagyon gyakran azok hozzátartozóit is
megfigyelték a magyarországi hatóságok. Például az érsekújvári származású sarlósok
„üdvöskéjének”, az ekkor már Dobossy Imre feleségévé lett Szporny Anikónak a Sarlóval és
a Szovjetbarátok Egyesületével kapcsolatot ápoló testvéreit, Szporny Juliannát és Károlyt is
szemmel tartották.882
Jócsik Lajos testvérét, Imrét pedig még 1935-ben is megfigyelték annak
ellenére, hogy a hatóságok tisztában voltak vele, hogy ő nem folytatott semmilyen baloldali
tevékenységet: „Megállapításunk szerint Jócsik Imrét csupán testvéri kötelék fűzi öccséhez.
Olyan adat, amely azt igazolná, hogy Jócsik Imre részt vesz öccse magyarellenes
tevékenységében, beszerezhető nem volt”.883
1935-öt követően folytatódott a fiatalok
megfigyelése. A magyarországi utakat azonban megfelelő indoklással – korábban például
Porzsolt Lászlóék esetében a szőnyi birtokaik miatt – engedélyezték a fiatalok számára.
1935-ben nem támasztottak akadályokat Szporny Anikó magyarországi gyógykezelése
ügyében sem, bár a hatóságok szerint Szporny „[…]marxista érzelmű, az érsekújvári
880
Uo. 881
MNL OL. K149. Szovjetbarátok szövetsége. PTI 651.f.2./1939-1-9318. 15/2-1935. biz. (1935. március 21.) 882
Ehhez l. MNL OL. K149. Dr. Dobosi Imréné [sic!], Jócsik Lajos és társai magatartása. PTI 651.f.2./1939-1-
9318. Res. 3349/1935. 883
Uo.
202
kommunista párt tagja, a felvidéken működő »Szovjetunió barátai egyesület«-nek tagja”.884
A pozsonyi Országos Hivatal által a köztársasági elnök pénzügyi támogatása ügyében
a Belügyminisztériumnak küldött 1932. január 28-i beszámoló a Sarló radikalizálódásáról írt,
amelynek mélyebb okaira is kitért. A jelentés hangsúlyozta, hogy a mozgalom egyik frakciója
nagyon erős hajlamot mutat a kommunista ideológia irányába. Azt is tartalmazta, hogy a
mozgalom baloldali orientációja egyre erősebben megnyilvánul. A beszámoló elsősorban a
gazdasági válságra vezette vissza a fiatalok egy részének szélsőbaloldali orientációját,
melynek egyik fő okát a baloldali propaganda hatásaiban jelölte meg. Ezenkívül hangsúlyozta
a fiatalok munkanélküliségét, valamint az ellenzéki pártok által irányított szülői nemzedék
„nacionalista” szellemiségét, mely szintén hozzájárult a fiatalok radikalizálódásához.885
A
beszámoló azt is megemlítette, hogy a magyarországi „nacionalisták” körében egyre több
figyelmet szentelnek a Sarlónak.886
Kiemelte, hogy ezek az írások a sarlósokat politikai
aktivistáknak bélyegezték és marxista elveik miatt a magyar nemzeti öntudat gyengítésével
vádolták. A jelentés ugyanakkor arra is kitért, hogy a sarlós fiatalok nagy gondot okoznak a
magyar ellenzéki politikusoknak.887
A jelentés összességében pozitívan értékelte a sarlósok tevékenységét, amely
bármilyen irányban is fejlődik tovább, mindenképp hozzájárult az új magyar generáció
ideológiájának a megteremtéséhez, melyet az apák generációja igyekezett „extrém
nacionalista” eszközökkel „kinevelni”. Azt is hozzátette, hogy a Sarló érdemeit növeli, hogy
a fiatalok a magyarországi kormány nagyon éles kritikája ellenében új, demokratikusabb
horizontot nyitottak egy szomszédos ország magyar közössége előtt.888
Mérsékelt kritikát fogalmazott meg a sarlósok ideológiai irányváltása kapcsán a
szlovákiai Országos Hivatal prágai Belügyminisztériumhoz intézett 1932. július 23-i
jelentése. Megállapította, hogy a mozgalom tagjai közül többen – pl. Dobossy László és
Jócsik Lajos – a szocialista irányú Új Szó cmű folyóirat munkatársai. Arra is rámutatott,
884
Ugyanakkor férje, Dobossy Imre belépését is engedélyezték, aki egy budapesti klinikán fekvő felesége
látogatása ügyében kért beutazást Magyarországra. MNL OL. K149. Dr. Dobosi Imre ügyvéd és felesége, Dr.
Dobosi Imréné szül. Sporny Anikó csehszlovák állampolgárok, érsekújvári lakosok beutazása és bizalmas
megfigyelése. PTI 651.f.2./1939-1-9318. 153./biz. szám/1935. Res. 11689/1935. (1935. október 30.)
DDM Sgy. Rendőrségi bizalmas jelentések a Sarlóról, a sarlósokról, a Szent György Körről és csehszlovákiai
Magyar írókról, az első Csehszlovák Köztársaság idejéből. Szarka László kutatásai Csehszlovákiában a sarlósok
után. DSX. 86. 1198. 1-8. SNA. Prezídium Krajinského radu v Bratislave. Číslo: 1/427/32. Prez. Organizácia
„Srp-Sarló“ v Bratislave – peňažná podpora p. prezidenta republiky. 1932. január 28.886
A jelentés a Budapesti Hírlap és a Nemzeti Újság 1931-es cikkeire hivatkozott. Uo. 887
Az írás említ egy új ifjúsági szervezetet is, amelyet a magyar akadémikusok keresztény köréből kivált
fiatalok és a Sarlóval nem mindenben egyetértő diákok alakítanának meg pozitivista diákok (pozitivistickí
studenti) néven. Uo.
Uo.
203
hogy a Sarló vezetői végleg szakítottak a magyar történeti osztályok hagyományával és
immár a csehszlovák kormánnyal való együttműködés aktivista magatartása felé
tájékozódnak. Egy másik részük pedig a szükséges támogatások hiánya miatt és a gazdasági
válság hatására a kommunista párt felé orientálódik. Arra is kitért, hogy a mozgalmat
Magyarországra is átmentették, ahol állambiztonsági okok miatt a csoport tagjai valószínűleg
megfigyelés alatt vannak.889
Azt is hozzáfűzte, hogy a Sarló jegyében című kongresszusi
kiadvány tartalma néhány helyen Csehszlovákiában ellenszenvet váltott ki azok körében, akik
korábban támogatólag viszonyultak a csoporthoz.890
A csoport belső osztódása tehát 1931-tól – a marxista ideológia nyílt vállalásától –
egyértelműen megkezdődött, ez pedig a Sarló felbomlása felé mutatott. Sokan a kommunista
dogmatizmus elveit kifogásolták, amelyet tovább bonyolítottak a szektás kommunisták
részéről való támadások a társadalmi és politikai kérdésekben. A mozgalom mindenesetre
1931 és 1934 között egy kisebb szélsőbaloldali érdekeltségű csoportra redukálódott. Ezt
igazolja azok 1931 és 1932 közötti kommunista munkaprogramja is, amely már egyértelműen
a kommunista orientációra utalt. A kommunista pártba belépett tagok mellett egy másik
csoport a Szociáldemokrata Párt felé orientálódott. Belőlük alakult ki a Magyar
Munkaközösség 1932-ben Prágában és Pozsonyban. A Munkaközösségen kívül 1930
novemberében Prágában megalakult a keresztényszocialista Prohászka Ottokár Körök
Szövetsége. Mind a Munkaközösség, mind a Prohászka Körök tevékenységének programja
tartalmában hasonlított a baloldali mozgalomhoz. A sarlósok ideológiai „egységének”
megbomlását ugyanakkor 1932-ben a trockista elvek elterjedése tovább gyorsította.
A szélsőbaloldali irányvétel elutasítása nyomán kialakult szétszóródás és a mozgalom
felbomlása azzal is összefüggött, hogy a fiatalok egyre erősebb megfigyeléseknek voltak
kitéve, mégpedig mind a magyarországi külügyi képviselet, mind pedig a csehszlovák
rendőrségi hatóságok részéről.
889
DDM SGy. Rendőrségi bizalmas jelentések a Sarlóról, a sarlósokról, a Szent György Körről és
csehszlovákiai magyar írókról, az első Csehszlovák Köztársaság idejéből. Szarka László kutatásai
Csehszlovákiában a Sarlósok után. DSX. 86. 1198. 1–8. SNA. Prezídium Krajinského radu v Bratislave. Číslo:
1/8035/1932 prez. „Sarló“ sdruženie maďarskej pokrokovej mládeže v Bratislave, brožúra „Vo znamení srpu.“
(1932. július. 23.) 890
A jelentés egyúttal kijelentette, hogy a továbbiakban is figyelmet fognak szentelni a mozgalomnak. Uo.
204
9. A mozgalom utóélete és jelentősége – összegzés
9.1. A sarlósok a mozgalom felbomlása után
Ahogyan azt az előző fejezetekben bemutattuk, a Sarló mint szervezett mozgalom az
1931-ben elkezdődött belső viták, valamint a Csehszlovák Kommunista Párt tagjaivá vált
vezetői csoporttal szembeni ideológiai-politikai ütközések következtében 1934-re
egyértelműen felbomlott. Jellemző, hogy még a korábban a marxista, kommunista elvekkel
visszafogottan szimpatizálók többsége is ekkora már szembekerült és valamilyen formában
konfrontálódott Balogh Edgárral. Egyre többen elutasították a szélsőbaloldali ideológiának, a
kommunista pártnak való alárendelődést és a mozgalom szélsőbaloldali irányvételének
mielőbbi revízióját sürgették. Közéjük tartozott például Peéry Rezső, Jócsik Lajos, Porzsolt
László és Dobossy László. Ezt tanúsítja egyebek közt Peérynek 1935-ben Fábry Zoltánhoz írt
levele is, amelyben a tagok marxista irányultságának „krízisét” hangoztatta: „Szeretnénk
egyszer személyesen beszélgetni veled a mi (Jócsik, Porzsolt, Dobossy) fejlődésünkről és
célkitűzéseinkről, a marxizmus aktuális revíziójáról.” 891
Mindez persze korántsem jelentette,
hogy a mozgalomhoz kötődők teljes egészében elfordultak volna a baloldali ideológia
egészétől. Például Peéry Rezső 1937-ben Fábry Zoltánhoz címzett levelében annak kapcsán,
hogy az Új Szellem címmel ekkor megindított polgári lapban szerepet vállalt, arról igyekezett
meggyőzni a harcosan kommunista Fábryt, hogy továbbra is mindketten ugyanazokért a
(baloldali) célokért harcolnak, csupán más-más stratégia mentén.892
Mindenesetre az első bécsi döntést és a második világháború eseményeit megelőző
társadalmi változások egyre inkább megakadályozták a mozgalom újjáélesztését, vagy a
sarlós hagyományoknak és céloknak egy hasonló mozgalomban való újraszervezését. Ez
egyébként a gyakorlatban Balogh Edgárnak a Csehszlovákiából való 1935-ös kiutasítása
miatt eleve lehetetlenné vált, hiszen az ő személye centrális szerepet játszott az első
kisebbségi értelmiségi nemzedék baloldali orientációjú részének az összefogásában. Nélküle
a mozgalom szervezése, az akciók és programok beindítása elképzelhetetlen lett volna. Itt
kell megjegyezni, hogy Balogh, miután Romániába került, tovább folytatta szervezői
tevékenységét. A Gaál Gábor főszerkesztő irányításával megjelenő kolozsvári Korunk, az
891
Fórum Kisebbségkutató Intézet. Szlovákiai Magyarok Levéltára. (tovább: FKI SzML) Fábry-levelezés.
Peéry Rezső levele Fábry Zoltánnak. (1935. február 9. Pozsony) 892
Fábrynak a következőket írja: „Szeretnélek most védelmi érvelés helyett csak arra kérni, ne hidd, hogy
erkölcsi alapállásom megváltozott: az Istenünk ugyanaz, csak a rítusunk más.” FKI SzML. Fábry-levelezés.
Peéry Rezső levele Fábry Zoltánnak. (1937. szeptember 10. Pozsony)
205
összmagyar baloldal egyik legszínvonalasabb baloldali fórumának, szellemi központjának
belső munkatársaként hamarosan hasznosítani tudta csehszlovákiai tapasztalatait. A romániai
Országos Magyar Párt baloldali ellenzékeként 1934-ben önállósult MADOSZ (Magyar
Dolgozók Szövetsége) vezetőségi tagjaként a romániai ifjúság 1937-es Vásárhelyi
Találkozójának egyik fontos kezdeményezője volt, s ezzel tartósan bekerült az erdélyi
baloldali mozgalmak irányítóinak körébe.893
A számunkra is fontos, bár folyamatos
forráskritikára ösztönző emlékirataival pedig az 1960–1970-es években a Sarló
emlékezetének és utóéletének az alakításában is meghatározó szerepet játszott. Ezt tanúsítja
egyebek mellett az a tény is, hogy Boross Zoltán debreceni Sarló-gyűjteményének
létrehozásához is jelentős mértékben hozzájárult, egyebek közt saját sarlós iratainak az
átengedésével.
A mozgalmi keretek felbomlását követően más sarlósok is szembekerültek a
csehszlovák hatóságokkal. Közéjük tartozott például Vass László, akiről már említettük, hogy
a csehszlovák politikai rendőrség államellenes összeesküvés vádjával letartóztatatta.894
Ezzel
kapcsolatban jegyzi meg Balogh Edgár 1935-ben írott levelében, hogy „a »sarlósok«
szétszéledtek, s aki a következetes baloldalon maradt, mi egynéhányan, édes keveset tehetünk
Laciért”.895
Balogh ebben a társait negatív színben feltüntető megnyilatkozásában arra is
kitért, hogy az állami szférában elhelyezkedő sarlósok részéről nem sok segítséget
remélhetett Vass László: „A »sarlósok« ama része, mely szembekerült a mozgalom eredeti és
becsületes célkitűzéseivel, s behúzódott a húsosfazekak köré, elhelyezkedett az államnál, a
Masaryk Akadémiánál, a szociáldemokrata kormánypártban, a Magyar Újság
kormánylapban, stb. Ez a »sarlós« csoport tehetne valamit (Győry, Peéry, Szalatnai,
Brogyányi, Deme, stb.), ha volna mersze, s elég személyi erkölcsi felelőssége egy ártatlanul
szenvedő emberért az asztalra ütni […].”896
Az 1930-as évek második felében a sarlósok többsége felismerte a küszöbön álló
változások jelentőségét. Többen aktív szerepet vállaltak a „nemzeti összezáródásként” is
emlegetett folyamatban, amikor a Móricz Zsigmond, illetve Németh László körül tömörülő
893
Ehhez ld. Balogh Edgár: Szolgálatban. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 1981. 894
Vass Lászlót például államellenes összeesküvés vádja alapján letartóztatta a csehszlovák politikai rendőrség,
mert cikkekben és levelekben írt a kisebbségi magyarság elszegényedéséről. A proletár magyarság szociális
problémáit pedig az „osztályharc eszköze” által vélte orvosolhatónak a „burzsoáziával” szemben. Ezután
Adamis Irén, aki Vass menyasszonya volt, felkereste Boross Zoltánt Feleden. Boross elvállalta mozgalmi társa
védelmét a rimaszombati Kerületi Bíróság előtt. Vass Lászlót felmentették a négyhónapnyi vizsgálati fogságot
követően. Vendégségben Masaryknál, id. m. 34–35. 895
Balogh Edgár levele Vass Józsefnek. (1935. IV. 2.) DSX. 86. 373. 13. 1-2. 896
Uo.
206
magyarországi népi mozgalom körei és a polgári konzervatív, illetve liberális csoportok
kapcsolódási pontokat kerestek a szociáldemokraták és a munkásmozgalom más csoportjai
felé is. 897
Az 1930-as évek második felére jellemző közeledésben természetesen éppenúgy
közrejátszott a külpolitikai helyzet, mint a csehszlovák nemzetiségi politika egyre jobban
láthatóvá vált és a nyugati szövetségesek által is nyíltan bírált zsákutcája. Ennek a jele volt,
hogy végül a mindvégig kormánypárti, aktivista szerepet játszó csehszlovákiai magyar
szociáldemokrata képviselők 1938-ban arra hívták fel a tagjaikat, hogy lépjenek be az EMP-
be.
Az Egyesült Magyar Párt 1936-os megalakulása szintén ennek a jórészt
Magyarországról kezdeményezett, de rövid ideig a Csehszlovákiában jelentős visszhangot
kiváltó magyar nemzeti egységesülés látszott alátámasztani. Ugyanakkor a Komintern 1935.
évi VII. kongresszusán meghirdetett népfront-politika is jórészt abba az irányba mutatott,
hogy a szélsőséges fasiszta, nemzetiszocialista irányzatokkal szemben a lehető legszélesebb
politikai, társadalmi együttműködésre kell törekedni. Mindkét folyamatban a sarlósok
aktívan részt vettek, mert azt feltételezték, hogy mozgalmi tapasztalataikra a közeledő
válsághelyzetekben is szükség lehet. Ezt igazolja a Szvatkó Pál által létrehívott Új Szellem
című folyóirat, és az annak holdudvarában megjelenő sarlós szerzők aktivitása.898
Az 1937 és
1938 között megjelenő új lapnak, amely programszerűen a szlovenszkói magyar szellemi élet
egységesülését szolgálta, Szvatkó a sarlósok közül meg tudta nyerni Vass Lászlót, Peéry
Rezsőt, Duka Zólyomi Norbertet és Bólya Lajost is.
Ezzel együtt 1935-től kezdődően, s különösen a bécsi döntést megelőző években
egyre érezhetőbbé vált a nemzedék tagjainak ideológiai szétválása, a mozgalmi, baráti
csoportok széthullása.899
Ez jórészt arra vezethető vissza, hogy a korábbi kétosztatú felvidéki
magyar pártpolitika helyére a Jaross Andor és Esterházy János által vezetett Egységes
Magyar Párt lépett, amelynek választói, támogatói bázisa napról-napra erősödött. Mindez a
csehszlovák válság során együtt járt a magyar revíziós remények és törekvések
897
A fogalomról bővebben ld. Bárdi Nándor: Összezárkózás és szétfejlődés. Kísérlet a magyar kisebbségek
történetének periodizációjára. In: Fedinec Csilla (szerk.): Nemzet a társadalomban. TLA, Budapest, 2004, 251.898
A folyóiratról bővebben ld: Ahn, Von Thomas: „Új Szellem Szlovenszkón”. Betekintések Szvatkó Pál
csehszlovákiai magyar „Kultúrpolitikai Szemlé”-jébe (1937–1938). Pro Minoritate, 2009/4.
http://www.prominoritate.hu/folyoiratok/2009/ProMino09-4-04-Ahn.pdf (2018. 01. 19.) 899
A mozgalom felbomlását követő, 1938 előtti időszak sok esetben átformálta a sarlósok barátságait is. Erre jó
példát kínál Kovács Endre és Peéry Rezső esete, akik a pozsonyi gimnáziumban tanítottak és itt kerültek közel
egymáshoz. Kovács Endre utólagos interpretációjában kettejük ideológiai változása alapvetően a radikális
baloldaliságtól való elszakadással és a nemzeti összezárkózás fontosságának felismerésével függött össze.
Mindezt még inkább megerősítette „az élmények azonossága, a hasonló sors, a közös iskola.” Kovács Endre:
Korszakváltás, id. m. 380.
207
felerősödésével, az Edvard Beneš köztársasági elnök és a Milan Hodža vezette csehszlovák
kormány által megkésve felkínált nemzetiségi megoldások szudétanémet és magyar
elutasításával, a szlovák szeparatista törekvések radikalizálódásával. Az érett férfikorba lépő
egykori sarlósok 1938-ban, ebben a sok szempontból rendkívüli helyzetben arra döbbentek
rá, hogy a kisebbségi léthelyzet korábban produktív kiindulópontként, közvetítői
lehetőségként értelmezett adottságai valójában mind illúziónak bizonyultak. Innen már csak
egy lépés választotta el őket attól, hogy a kisebbségi viszonyokat politikai és erkölcsi
értelemben egyaránt lehetetlen helyzetként értékeljék. Jócsik Lajos Iskola a magyarságra
című munkájában a nemzeti teljesség hiányában jelölte meg a kisebbségi sors legsúlyosabb
hátrányát: „Egy népcsoport nem élhet teljes és kiegyensúlyozott életet csak a népi tudat
alapján. A nemzeti tudat teljessége, az ökumenikus elemekkel értett teljessége nélkül csak
sorvadt létet élhet a csoport és az egyes. A népiség vonalán csak súlyos időket lehet
átvészelni.“900
Az 1938-as bécsi döntést követően a sarlós vezetők jórésze – pl. Jócsik Lajos, Kovács
Endre, Dobossy László, Dobossy Imre, Boross Zoltán, Vass László – vagy lakóhelyük szerint
kerültek magyar fennhatóság alá, vagy ők maguk települtek olyan városba, amely
visszakerült Magyarországhoz. A nemzedék másik része – elsősorban természetesen a
pozsonyiak – pl. Brogyányi Kálmán, Peéry Rezső és Szalatnai Rezső – a „második
kisebbségi” sorsot is vállalta a Szlovák Köztársaságban.901
A bécsi döntés után megváltozott
körülmények mindenesetre gyökeres változást hoztak az egykori sarlósok életében.902
A bécsi döntést követően Budapestre, az irodalmi közélet központjába került Jócsik
Lajos nemzedékének szétszóródását kötötte „a hazatérés fordulataihoz”, amikor a megszűnt
csehszlovák világot maguk mögött tudva, egzisztenciálisan, emberileg, szakmailag,
érzelmileg és politikailag is át kellett magukat zsilipelniük az országgyarapítás eufóriájában
égő magyarországi állapotok közé. Mindez a jelentős magyarországi kapcsolattal rendelkező,
de még mindig szakmai pályájuk elején álló felvidéki magyar értelmiségiek számára komoly
kihívást jelentett. „Mindegyikünknek elég volt korunk derekán új életre készülődni – írta
Jócsik –, s a kisebbségi életben alaposságot tanultunk ebben a tekintetben, mely felemészti
900
Jócsik Lajos: Iskola a magyarságra, id. m. 65. 901
Természetesen a Szlovák Köztársaságban maradt magyar értelmiség számára is fontos maradt a népi írói
mozgalom tagjaihoz való további kapcsolódás. Jócsik Lajos: Hazatérés tájékozódás. Janus Pannonius Társaság,
Pécs, 1942, 22. 902
Jócsik Lajos például Sellyei József halála kapcsán megjegyezte, hogy a mozgalom felbomlását követően
találkozásaik alkalmával érződött, hogy „egyalombéliek” voltak. Nemzedéki szempontból nagyobb törést
jelentett számukra az 1938-as visszacsatolás időszaka. Jócsik Lajos: Sellyei József. Kelet Népe, 1941/6. 9.
208
mind az erőnk”.903
Ezzel együtt arra helyezte a hangsúlyt, hogy a kisebbségi értelmiségi
nemzedék többsége megtalálta az új helyzetben is a maga helyét, így az egykori sarlósok
többsége is többé-kevésbé hasonló úton haladt tovább. Ennek eszmei-közösségi keretét
elsősorban a magyar népi mozgalom jelentette számukra.904
Az első bécsi döntést követő újrakezdésben, illetve az összmagyar szellemi életbe
való bekapcsolódásukban a népi mozgalom céljainak vállalása erős ideológiai kontinuitást
jelentett kisebbségi és magyarországi működésük között. A magyarországi népiekkel való
korábbi kapcsolataik nagymértékben segítették tájékozódásukat, szakmai érvényesülésüket.
A népi írók között gyakran elmérgesedő konfliktusokban a kisebbségi viszonyok között
felnőtt „sarlósok” gyakran léptek fel közvetítőként, segítőként.905
Mindenesetre az új,
többségi, jórészt budapesti értelmiségi közegbe való beilleszkedést a fővárosi értelmiséggel
korábban kialakult kapcsolatok „újrafelfedezése”, a felvidékiek iránti szolidaritás érezhető
megnyilvánulásai egyaránt segítették. Mindebben kulcsszerepe volt Móricz Zsigmondnak.906
A visszatérést követően a legintenzívebb kapcsolata Móricz Zsigmonddal és a népi írókkal a
Budapestre költözött Jócsik Lajosnak volt. Jócsik nemcsak a népi írók mozgalmához társult,
hanem a Revíziós Ligában is tevékenykedett, illetve Móricz Zsigmond Kelet Népe című
lapjának a szerkesztője volt 1940 nyarától 1942 elejéig. Móriczcal kötött barátsága és a lap
szerkesztése hozzásegítette ahhoz, hogy a kisebbségi viszonyok közt szerzett tudását immár
összmagyar relációban kamatoztassa.907
Balogh Edgár pedig 1940-től folyamatosan levelezett
Móricz Zsigmonddal, aki megbízta őt a Kelet Népe című folyóirat erdélyi népszerűsítésével,
és 1941-től a lap erdélyi szerkesztője lett.908
Aligha véletlen, hogy Balogh 1943-ban külön
levélben köszöntötte a szárszói találkozó résztvevőit.
A népi mozgalom törzsét jelentő nemzedék „nemzeti összezárkózásának” öröme
mellett ugyanakkor megjelent a kisebbségi élet értelmének a megkérdőjelezése is a visszatért
nemzedék tagjainak gondolkodásában. Ez jórészt ellentmondásban állt azzal a kisebbségi
helyzetben kialakult „messianisztikus” világlátással, amely a „felvidéki szellem” jegyében
903
Uo. „Ha szétszóródtunk is egymás mellől, egy dologban mindig egymás mellett maradtunk. Abban
maradtunk egymás mellett, ami fiatal életünk célja volt: előbb a kisebbségi magyarság népi egységének, a
hazatérés után pedig a magyar nép életének egységes és kiegyensúlyozott felépítése.” Uo. 904
Uo. 905
Ehhez ld. Kovács Endre: Emlékirat és napló. PIM Kovács Endre hagyatéka. 906
Ehhez ld. Jócsik Lajos: Esztendeig vele – esztendeig nélküle (Móricz Zsigmondról). Sorsunk, 1943/9. 666–
671. 907
Uo. 666–671. 908
Balogh a lappal az 1937-es Vásárhelyi Találkozó frontját is fel akarta újítani. Célként pedig a közös népi
munkát tekintette az erdélyi magyarság felemelése érdekében. Balogh Edgár – Móricz Zsigmondnak. Erről ld.
Tasi József (vál.): Móricz Zsigmond, a Kelet népe szerkesztője. Levelek I. Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest,
1988, 188–189.
209
egyfajta érzelmi és erkölcsi többletként jelentkezett náluk.
Miközben a „visszatértek” maguk is az integráció lehetőségét keresték, szembesülniük
kellett a magyarországi értelmiségi körök sokszínűségével és konfliktusaival, amely tovább
árnyalta az anyaországi-elittel szemben kialakított képét. Jól példázza ezt Jócsik évekkel
későbbi visszatekintése az anyaországi befogadás korlátairól, amelyekbe a magyarországi
értelmiségi kasztokhoz való besorolódás nélkül mindenütt beleütköztek. Az erősen
megosztott magyarországi és fővárosi irodalmi, politikai közélet számára a felvidékiek
hazatérése sok esetben csupán egyfajta statisztikai korrekciót, egy közel egymilliós magyar
tömeg megjelenését jelentette: „A kisebbségi élet végén nekünk roppant élményünk volt
Babits egy tanulmánya, a »Tömeg és nemzet«. A kisebbségi helyzetben is érezhető volt a
koreszme hatása, mely eltömegesítette az életet, a mennyiséget helyezte a minőség fölé
s így tört előre a hatalom irányába. Most már azt is meg lehet mondani, hogy a kisebbségi
magyarság is koreszmésen, tehát eltömegesedve, vagyis csak mennyiségileg és nem
minőségileg vett részt a hazatérésben is. Ebben a korban úgy kívántuk a mennyiséggel
szemben a nemzeti lényeg minőségi tartalmait, mint a pusztában kódorgó zsidók a mannát, az
égi kenyeret.“909
Mindenesetre miután a szlovenszkói magyar szellemi elit pár hónap alatt szembesült a
magyarországi viszonyok különbségeivel, igen rövid időn belül, egy év leforgása alatt
betagozódott az új keretek közé. Ehhez persze hozzájárult az is, hogy több sarlós vezető a
bécsi döntést követően állami szolgálatba állt, ami ugyancsak a Magyarország iránti
lojalitásukat feltételezte és bizonyította. Közéjük tartozott az érsekújvári királyi járási
bíróságnál ügyészként működő Dobossy Imre vagy az érsekújvári királyi ügyészség
vezetőjeként tevékenykedő Bólya Lajos.910
Ezt az is aláhúzza, hogy Berecz Kálmánnal együtt
mindketten az EMP (később Felvidéki Magyar Párt) tagjai lettek.911
Szólnunk kell azokról az egykori sarlósokról is, akik 1938-at követően az első
Szlovák Köztársaságban maradtak. Szalatnai Rezső Peéry Rezsővel együtt a fővárosi magyar
lapok szerkesztőjeként működött az új államban. Ők ketten a pozsonyi magyarságnak
909
Jócsik Lajos: Hazatérés, id. m. 23.910
A miniszteri tanácsos (a miniszterelnök rendeletére) Bólya Lajos védelmére kelve kiemelte „nemzeti
szempontból” való megbízhatóságát: „Bólya kir. Ügyész tudomásom szerint a Csehszlovákia felszámolását
megelőző egy-két esztendőben nemzeti szempontból kifogásolható cselekedete nem követett el, sőt a felvidéki
magyarság kultúrmozgalmaiban tevékeny részt vett”. Bólya Lajos érsekújvári kir. ügyész. MNL OL. K28,
Budapest, 1941. december 30. 1941 – P – 26829 – 20 cs. 608. M.E.II. 1941. Bólya Lajos (1905–1978), költő,
jogász. A Sarló tagja. A kisebbségi önvédelmi politika fontos alakja, a Tavaszi Paralment és a Kisebbségi
Társaság kezdeményezője. 1938-ig vizsgálóbíró volt Nyitrán. 1938 után a szegedi egyetemen tanár. Magyar
Életrajzi Lexikon http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC00523/02048.htm (2016. 12. 27.) 911
Filep Tamás Gusztáv: A „felvidéki szellem”-ről és utóéletéről. Limes Tudományos Szemle, 2007/2. 116.
210
a német nemzetiszocializmust és annak magyarországi, szlovákiai magyar követőit elutasító
szellemi vezetői voltak, s emiatt az Esterházy Jánost támogató kiváló publicistákat sokan a
Magyar Párton belül is „szalonbolsevikokként” emlegették.
Ők ekkor szembesültek azokkal a nehézségekkel, melyet az új kisebbségi időszak
idézett elő az erősen autoriter és az egyházi hátteret erősen antidemokratikus, tekintélyelvű,
fasisztoid tendenciákkal ötvöző Tiso-féle Szlovák Köztársaságban. Szalatnai Rezső a
következőképp emlékezik vissza erre az időszakra: „Amit a magyar kisebbség törvényes
jogon megkapott a csehszlovák demokráciától, attól a szemforgató, kettőskeresztes szlovák
parancsuralmi rendszer indulattal megfosztotta”.912
Peéry Rezső szintén az Első Csehszlovák
Köztársaság demokratikus-szabadelvű rendszerének pozitív jogi kereteit emelte ki, amelyek
összehasonlíthatatlanul jobb körülményeket biztosítottak a magyar kisebbség számára, mint a
tisoi Szlovákia: „Csak most, e kegyetlen, eltüntető és megsemmisítő változás sodrában
láthattuk, mennyire patriarkális, toleráns, vidékiesen engedékeny és szabadelvű világban
éltünk.”913
Ezzel szemben a Harmadik Birodalom Biztonsági Szolgálata (Sicherheitsdienst)
pozsonyi irodájának 1944. évi jelentése a pozsonyi sarlósok másik csoportját, Brogyányi
Kálmánt, Duka Zólyomi Norbertet és Ludwig Aurélt az Esterházy-féle szlovákiai Magyar
Párt nemzetiszocialista vonalához sorolta.914
Tény, hogy Brogyányi főszerkesztőként Duka
Zólyomi pedig szerzőként vállalt szerepet a Magyar Szó című nyilas szellemiségű pozsonyi
lap megjelentetésében. Kettejüket a csehszlovák Népbíróság 1946-ban kollaboráció vádja
miatt börtönbüntetésre ítélte.915
Ők azonban a ritka kivételek közé tartoztak. A második világháború idején –
elsősorban korábbi baloldali tevékenységük miatt – több sarlós fiatal vált a nyilasok, majd a
Gestapó üldözöttjévé a második világháborúban. Közéjük tartoztak az érsekújvári sarlósok:
Balázs András, Jócsik Lajos, Horváth Ferenc, Dobossy László és Dobossy Imre, akiknek
azonban sikerült elrejtőzniük. Berecz Kálmánt, bár letartóztatták, szintén megszökött egy
912
Itt Szalatnai utal a Masaryk Akadémia eltűnésére, a magyar irodalmi folyóirat létrehozásának betiltására, a
magyar iskolák összezsugorítására, stb. Szlovákiában 1938–1945 között. In: Szalatnai Rezső: Magyar
magatartás, id. m. 208. 913
Peéry Rezső: Requiem egy, id. m. 132. 914
Erről ld. Simon Attila: Nyilasok a spájzban, id. m. 47. Brogyányi Kálmán és Duka Zólyomi Norbert neve az
esetleges új pártelnöki funkció kapcsán is felmerült. Esterházy János azonban baloldali múltjuk miatt
visszautasította a külügyminisztérium nyilas pártmegbízottjának, Bagossy Zoltánnak erre vonatkozó javaslatát.
Uo. 51. 915
A kiváló művészetelméleti könyvek szerzőjeként ismertté vált Brogyányi Kálmánt a háborús években vállalt
főszerkesztői szerepe miatt 1946-ban hét évre ítélték, de 1947-ben sikerült Ausztriába szöknie, majd az USA-
ban telepedett le. Duka Zólyomi Norbert pedig miután letöltötte büntetését, Csehszlovákiában működött előbb
tanárként, később pedig orvostörténeti tanulmányokat írt. Uo. 57.
211
koncentrációs tábor felé tartó vonat vagonjából.916
A háborút követően Ludwig Aurél is
Ausztriába menekült, majd az Egyesült Államokban lelkipásztorként tevékenykedett.
A második világháborút követően az egykori sarlósok próbatételei tovább
folytatódtak. Jellemző, hogy a koalíciós korszak magyar kormányai a csehszlovák–magyar
lakosságcsere lebonyolításába vonták be őket. Így például Jócsik Lajos, a Magyar Áttelepítési
Kormánybiztosság vezetőjeként próbált minél több segítséget adni a kitelepített
felvidékieknek, Bólya Lajos pedig előbb ugyanott helyettes kormánybiztosként működött,
majd 1947-től, Jócsik lemondása után az áttelepített magyaroknak segítséget nyújtó Otthon
Beszerző és Értékesítő Szövetkezet elnöke volt. Közép-szlovákiai áttelepítési megbízottként
szerepet kapott a lakosságcsere irányításában és felügyeletében Boross Zoltán, Berecz
Kálmán pedig a pozsonyi Meghatalmazotti Hivatalt vezette.917
A világháború során orosz
fogságba került és szintén áttelepülésre ítélt Boross Zoltán szerint a lakosságcserének
nevezett, de a gyakorlatban a szlovákiai magyarok kényszerkitelepítését jelentő akció
ellenőrzését a volt sarlósok szívügyüknek tekintették, mert úgy gondolták, hatékonyan fel
tudnak lépni a „lenini nemzetiségi elvek megcsúfolását jelentő megállapodás dezavuálása és
szabotálása érdekében.”918
A mozgalom egykori vezetőinek többsége a pártállami évtizedekben Magyarországon
élt. Közéjük tartozott az alapítók baloldali, szociáldemokrata, illetve kommunista orientációjú
vezetőinek nagy része: a Szegeden, illetve az ELTE-n egyetemi karriert befutó Bólya Lajos
és Dobossy László. Peéry Rezső 1956-ig soproni gimnáziumi tanárként működött, majd
Nyugat-Németországba emigrált. A közéleti pályát szépirodalmi, publicisztikai, illetve
szociográfiai munkára cserélte fel Szalatnai Rezső és Jócsik Lajos. Kovács Endre pedig
egyebek közt az 1848-1849-es emigráció kérdéseivel, a magyar–lengyel kapcsolattörténettel
foglalkozó akadémiai kutatóként érvényesült.
Nincs mód arra, hogy a határmódosítások, az áttelepítés vagy átmenekülés
916
A Német Biztonsági Rendőrség és SD parancsnokának átirata a következőket írta: „Kérem az alább
megnevezett személyeket letartóztatni és az érsekújvári bírósági fogdába bekísérni. 1. Dr. Holota János, 2. Dr.
Turchányi (Imre), 3. Dr. Winter Móric, 4. Dr. Dobossy Imre, 5. Dr. Bólya Lajos, 6. Dr. Kovács Endre, 7. Dr.
Jócsik Lajos, 8. Dr. Krammer Jenő, 9. Drien Károly, 10. Horváth Ferenc, 11. Pehartz Imre, 12. Dobossy
László, 13. Balázs András. […] A Német biztonsági rendőrség és SD parancsnokának átirata. A Biztonsági
Rendőrség és SD Parancsnoka Székesfehérvárott. Határbiztosítási Parancsnokság. Érsekújvár VIII. Magyar
Királyi Rendőrségnek Érsekújvárt. Székesfehérvár […] Érsekújvár, 1944. 11.22.” Berecz Kálmán: A sarlós
mozgalom, id. m. 365.
Magyar Meghatalmazotti Hivatalt a csehszlovák–magyar lakosságcserét koordináló, Jócsik által irányított
Magyar Áttelepítési Kormánybizottság hozta létre a csehszlovákiai magyarok érdekvédelme ügyében. 1946-ban
kezdte meg működését Pozsonyban. A lakosságcsere befejezését követően, 1949-ben felszámolták. Fehér
Csaba: A pozsonyi magyar Meghatalmazott Hivatal működése (1946–1948).
http://kisebbsegkutato.tk.mta.hu/uploads/files/archive/257.pdf (2018. 01. 19.) 918
Vendégségben Masaryknál, id. m. 40.
212
következményeit, a folyamatosan változó magyarországi politikai körülményekhez való
alkalmazkodást és a pártállami évek nehézségeit a nemzedék tagjainak életében részletesen
elemezzük. Szalatnai Rezső, aki 1938-ban pozsonyi polgárként Szlovákiában maradt, tíz
évvel később, 1948 decemberében Fábry Zoltánnak írott levelében így összegezte azokat a
lelki és anyagi megpróbáltatásokat, amelyekkel a Csehszlovákiából Magyarországra került
magyarok többsége szembesült: „Itt mindenki tele van szülőföldi nosztalgiával. Itt más a
légnyomás, más a morál, más a mérték mindenben, mint amilyent mi ott ismertünk és
gyakoroltunk. Nem tudunk ebbe a világba beleszokni. Az áttelepültek lelki problémái
legalább olyan súlyosak, mint az anyagiak. Sokan tönkrementünk”.919
A magyarországi körülményekhez való alkalmazkodást súlyosbította az a tény, hogy a
világháború után Magyarországon maradók, a lakosságcsere során kitelepítettek, vagy a jog-
és vagyonfosztások elől Magyarországra menekültek, így a sarlós értelmiségiek is több éven
keresztül nem térhettek haza otthonukba, mi több, nem is utazhattak haza szülőföldjükre.920
A kitelepítések nyomorúságáról rendszeres riportokban beszámoló Peéry soproni
tanárként írott leveleiben kifejtette, hogy a szülőföldhöz való saját kötődésének egyik legfőbb
oka fiatalkori élményeiből táplálkozott. Azzal a közösségi létformával, amelyet a Sarló
jelentett számára: „Nehéz írni erről, mert közben arra gondolok, ami számomra elveszett, a
másik életre és a másik énemre, melyben volt közösségi tartalom és értelem, holott azóta csak
egy nemzet munkás atomja vagyok, aki ha él, vagy ha nem él, olyan mindegy távolabbi
környezetének”.921
Később ugyanerről írva a lelki-szellemi honvágy sajátos képletét
fogalmazta meg, amelyben a kisebbségi évek közösségi kötődései – barátai és a helyszínek –
játszottak döntő szerepet: „Én nem tudok, csak veletek élni, a régi életem terepén. Minél több
időt töltök itt a másik én álarcában, annál jobban vágyakozom a pozsonyi kövek és a kárpáti
fenyvesek közé.”922
Egy másik, 1952-ben írt, nosztalgikus hangvételű levelében szintén a régi
idők emlékeiről és honvágyában fojtogató és állandó hiányérzetként megjelenő látomásokról
számolt be. 923
Peéry számára az 1956-os nagy emigráció hozta el a lehetetlen helyzet
919
FKI SzML. Fábry-levelezés. Szalatnai Rezső levele Fábry Zoltánnak. (1948. december 21.) 920
Boross Zoltán 1956-ig nem mehetett haza: „1956-ig nem mehettem haza, mert nem kaptam útlevelet, de 1956
után minden esztendőben több hónapot töltöttem otthon, mert édesapám és édesanyámék ott maradtak.”
Vendégségben Masaryknál, id. m. 47. Ezt igazolja az akkor még Sopronban tanárkodó Peéry Rezső Fábry
Zoltánnak 1955. szeptember 5-én írott levele is: „Augusztusban megbukott az a tervem, hogy Pozsonyba
látogatok: ez a hármas kudarc kissé meghökkentett, s ilyenkor olyan vagyok, mint a csiga, visszavonulok a
házamba.” FKI SzML. Fábry-levelezés. Peéry Rezső levele Fábry Zoltánhoz. (1955. szeptember 5. Sopron.) 921
Uo. 922
Uo. 923
„Messze estünk egymástól, más környezet és életfeltételek közé. Téged az életből a betegség kapcsolt ki, én
olthatatlan, csillapíthatatlan honvágyat érzek és hetedik éve, hogy álmomban zajtalan fenyvesek és kormos
gerendájú tót falvak között járok, vagy a pozsonyi kertben képzelem magam, »múlt ifjúság tündértaván«. […] Itt
213
feloldását: Sopronból Stuttgartba emigrált.
Mások rögtön a világháborút követően költöztek „Nyugatra”. Közéjük tartozott
Terebessy János, Asztély Sándor és Nemesszeghy Jenő.924
Brogyányi Kálmán és Terebessy
János pedig New Yorkban telepedett le. Ludwig Aurél szintén az Egyesült Államokba
költözött családjával. Zsolt László Norvégiába került. Hornyánszky István pedig
Svédországban folytatta az életét. Balogh Edgár, aki mintha később is felelősséggel tartozott
volna a jórészt éppen általa megosztott nemzedéki mozgalom tagjai iránt, a pártállami
évtizedekben súlyos eltévelyedésnek és bűnnek tartott nyugati emigrációval kapcsolatban
igyekezett empatikus és megértő maradni. Úgy gondolta, a sarlós évek emlékei – attól
függetlenül, kivel mi történt a későbbiekben – a mozgalom tagjait életre szólóan
összekötötték és arra ösztönözték őket, hogy értelmiségi feladataiknak minden körülmények
között megfeleljenek: „Törhetek-e pálcát felettük? Valamit hozzáadtak, mást elvettek a
fejlődésünkből, ifjúságunk közös emlékét azonban mégis hordozzák, s bizonyára van ott is, a
kegyetlen idegenben elég tennivaló, ami kihozhatja belőlük még mindig a tiszta, szép kezdet
emberigazát.”925
Az egykori sarlósok közül paradox módon a legkevesebben Csehszlovákiában
maradtak a kommunista évtizedek alatt. Közéjük tartozott Lőrincz Gyula, aki 1949-től – pár
éves megszakítással – haláláig a Csemadok (Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kulturális
Szövetsége) elnökeként tevékenykedett és a csehszlovákiai magyar kulturális értelmiség
meghatározó alakja volt a pártállami korszakban.926
Rajta kívül az előbb Galántán, majd
Kassán ügyvédként működő Nagyidai Ernő, Csáder Mihály és a későbbiekben
orvostörténészként működő Duka Zólyomi Norbert is szülőföldjén élte le életét.
elégedett vagyok sorsommal, ahogyan elégedett lehet egy halott, aki feltámadt és meglepve látja, hogy mégis
él.” FKI SzML. Fábry-levelezés. Peéry Rezső levele Fábry Zoltánnak. (1952. április 27. Sopron.) 924
DDM SGy. Boross Zoltán: A „Sarló” jegyében (mozgalmi életrajz). DSX. 86. 283. 6-7. 925
Balogh Edgár: Hét próba, id. m. 419. 926
Lőrincz Gyula (1910–1980), festő, publicista és politikus. Kassák Lajos Munka Körével is kapcsolatban volt,
valamint részt vet a Sarló mozgalom munkájában. 1935-öt követően a Magyar Nap grafikusaként működött, Az
Út-tal is együttműködött. A Masaryk Akadémia tagja volt. 1938-ban Párizsba ment, a második világháború
idején Magyarországon rendőri felügyelet alatt állt. 1946-tól Pozsonyban élt, 1968 és 1975 között az Új Szó
főszerkesztője, 1949–1968, valamint 1972 és 1980 között a Csemadok KB országos elnöke. Erről ld. bővebben:
Bajcsi Ildikó: A pártállami magyar kulturális elit rekrutációja Csehszlovákiában. Csemadok alapítók (1949–
1960). Közösség és identitás a Kárpát-medencében. Határhelyzetek VII. Balassi Intézet Márton Áron
Szakkollégium, Budapest, 2014. 101–132.
214
9.2. A Sarló történeti értékelése
Kutatási témánk kiválasztását, disszertációnk megírását a csehszlovákiai magyarság
első kisebbségi korszakának, s azon belül a kisebbségi alternatívák megfogalmazásában
különösen aktív és produktív értelmiségi mozgalom, a Sarló reális megítélésére való törekvés
motiválta. A mozgalom értékelése körül ugyanis mind a mai napig nincs konszenzus a
történetírásban. Ez szorosan összefügg a Sarlóhoz tapadt ideológiai címkékkel, a sarlós
vezetők egy részének kommunista fordulatát abszolutizáló értékelésekkel. Mindezt tovább
bonyolítják az egykori sarlósok pártállami korszakban készült, erősen szubjektív emlékiratai,
a kommunista törekvéseket előtérbe állító „pártos” megemlékezései. A pártállami évek
pozitívan elfogult értékelése, a baloldali Sarló-mítosz tudatos ápolása mindenesetre csak
késleltette a levéltári, sajtó és más korabeli források feldolgozásán alapuló, árnyalt Sarló-kép
kialakítását, amire válaszként a rendszerváltást követően jórészt leegyszerűsítő sémák
születtek. Ezek ugyanis igyekeztek az első kisebbségi helyzetben felnőtté vált nemzedék
tevékenységét és érdemeit relativizálni, esetenként teljesen negatív színben feltüntetni vagy
éppen negligálni. Mindennek persze hosszabb előzményei is voltak. Már közvetlenül a
mozgalom felbomlását követő 1935–1939 közötti években is megoszlottak a vélemények a
mozgalom és a sarlós értelmiségiek érdemeiről, jelentőségéről, valamint a mozgalom
felbomlásának okairól.
Maguk a sarlósok – természetesen nem függetlenül a pillanatnyi ideológiai, politikai
hovatartozásuktól, élethelyzetüktől – szintén eltérő módon nyilatkoztak ebben a kérdésben.
Ezt jelzik az 1937-es évben a Magyar Újság, valamint a kommunista Magyar Nap hasábjain
megjelent cikkek például a mozgalom kérdését legalaposabban elemző Jócsik Lajos, valamint
Ferencz László tollából.927
A két sarlós eltérő módon értékelte a mozgalom felbomlásának
okait. Míg Ferencz László a kommunista párti szempontokat képviselve, a Sarló
felbomlásának előzményeit a párttal való összetűzésekre szűkítette, addig Jócsik azt
hangsúlyozta, hogy a mozgalom szétesésének okai szubjektív és nem objektív szempontokra
vezethetők vissza. Cikkében utalt a mozgalmárok egyénenként változó hozzáállására a
kommunista ideológiához, programhoz, de megjegyezte, hogy „származásuk nyomasztó
alacsonyabbrendűségi érzetét mindenképpen egy hihetetlenül absztrakt internacionalizmus
927
Ehhez ld. Jócsik Lajos: Vita a Sarló körül. Magyar Újság, 1937. június 6. 10. Ferencz László: Megjegyzések
a Sarló-vitához. Magyar Nap, 1937. június 16., 3. Vö. pl. Brogyányi Kálmán véleményével, aki 1938-as
írásában a sarlósokban egyenesen az asszimiláció előkészítőit látta. Brogyányi Kálmán: Szlovenszkói
kommentárok. Felelet egy ankétra. Új Szellem, 1938. április 15. 5–6.
215
kihangsúlyozásával szublimálták”.928
Kutatásunk alapján kialakult véleményünk és
meggyőződésünk szerint a Sarló felbomlásának folyamata olyan sok összetevős folyamat
volt, amelyben objektív és szubjektív szempontok egyaránt közrejátszottak. Mindazonáltal
magunk is tényként kezeljük, hogy a több sarlós esetében a párttagságig eljutott kommunista
elköteleződés a kommunista eszmék irányába korábban autodidakta módon közelítő
Sarlónak, mint egységes mozgalomnak a további működését valóban lehetetlenné tette.
Ugyanakkor ki kell emelnünk, hogy Jócsik Lajos a pozsonyi Magyar Újság és a Magyar Nap
című lapokban lefolyt Sarló-vitában a mozgalom tagjainak „szükségszerű szétszóródásából”
kiindulva, azt hangsúlyozta, hogy „a csoport szétbomlása után a nemzedék tagjainak egyéni
helytállása alig vesztett intenzitásából”.929
A mozgalom felbomlásának „szükségszerűsége”
Jócsik szerint tehát annak nemzedéki alapjaiból fakadt, s a felnőtté válás szakaszában az
ideológiai különbségek felerősödtek és nagymértékben hozzájárultak ahhoz, hogy a
kommunista irányvételt a tagok többsége elutasította.
Az általunk megvizsgált biográfiai források alapján értékelésünkben figyelembe
kellett vennünk azoknak a meghatározó egyéniségeknek a magatartását, akik a Sarló
kezdeteitől, de a mozgalmi keretek felbomlását követően is egyéni életpályájukban mindig
fontosabbnak ítélték a kisebbségi helyzetbe jutott magyarságért, annak legelesettebb falusi
paraszti és városi munkásrétegeiért végzett kulturális, közművelődési és szociális munkát,
mint a kommunista szélsőségig sodródó baloldali orientációt. Mindezt az első kisebbségi
évektől kezdve folyamatosan jelenlévő, az 1930-as évek második felében, a csehszlovák
válság éveiben még inkább felerősödött nemzeti és népi feladatvállalás, magyarság- és
népszolgálat is igazolta.
Elemzésünk alapján úgy látjuk, hogy a Sarló egyszerre volt nemzedéki, illetve értelmiség
elitmozgalom, ami a csoport elemzése szempontjából olyan több szempontú és árnyalt
értékelést igényel, amire sem maguk a résztvevők, sem a marxista korszak történetírása, sem
a Sarlót baloldali zsákutcaként értékelő nemzeti szempontú értékelők nem voltak hajlandóak,
sem képesek. A biográfiai források elemzésével dolgozatunkban rávilágítottunk a csoporthoz
tartozó pályakezdő kisebbségi értelmiségiek egyéni szempontjaira – belső motivációira és
indításaira, az egyes vezetők és tagok különböző eszmei tájékozódására. Mindezt tehát
figyelembe kell venni a Sarló reális és elfogulatlan értékeléséhez, ideológiai és politikai
irányváltozásainak mélyebb megértéséhez.
928
Jócsik Lajos: Vita a Sarló körül. Magyar Újság, 1937. június 6. 10. 929
Jócsik Lajos: A kesztyűt felveszem. – Levél a Táncsics Körnek. Magyar Újság, 1937. február 7. 10.
216
Munkánk során természetesen értelmeznünk kellett a vizsgált korszak, a Trianont követő
évek, majd az 1930-as évtized első és második felének közép-európai, csehszlovákiai,
magyarországi és kisebbségi magyar körülményeit. Ezek ugyanis egyszerre befolyásolták az
1920-as évek kisebbségi viszonyai közt felnőtté vált nemzedék nemzeti identitását és
lojalitását.
A Sarló tárgyilagosságra törekvő értékelésében a mindig is tagolt mozgalom
„dekonstruálásán”, azaz az egyes belső irányzatok, csoportok szétválasztásán, elemzésén túl
szükséges kiemelni, hogy a prágai magyar egyetemisták Szent György Körének
öregcserkészeiből rekrutálódott értelmiségi „élgárda” sohasem működött
tömegmozgalomként. Sőt magán a csoporton belül is egy 10-15 fős, szűk vezetői körnek volt
meghatározó szerepe. Ráadásul a Sarló sohasem működött hivatalosan bejegyzett, klasszikus
egyesületként, emiatt tagjainak pontos listája sem állapítható meg. A meghatározó szerepet
játszó tíz-tizenöt fős kör a mozgalom belső átalakulásával párhuzamosan folyamatosan
változott. A főként Pozsonyból és Érsekújvárból rekrutálódó vezetők így egészültek ki
azokkal a személyekkel, akik Szlovákia középső és keleti részéről származtak.
A Sarló legjelentősebb vezetője kétségkívül Balogh Edgár volt, akinek elvitathatatlan
szerepe volt nemcsak a cserkészek mozgalmi megszervezésében, hanem a mozgalom
ideológiájának meghatározásában is. Az életrajzi forrásokból, levelezésből, emlékiratokból
jól kiolvasható, hogy Balogh – akinek 1931-től fogva döntő befolyása volt a Sarló
szélsőbaloldali, kommunista tájékozódásában és irányváltásában – sokszor fanatikusan és
már-már diktatórikus módon szervezte a városi csoportokból megszerveződő mozgalmat. Az
eltérő kispolgári, értelmiségi, paraszti családi-társadalmi környezet, megélhetési viszonyok és
kapcsolati hálók miatt a sarlós csoportokon belül és az egyes városi csoportok között igen
jelentős különbségek mutatkoztak. Fontos közös pontnak számított életükben, hogy
családjaik helyzetét, környezetüket nagymértében és negatívan érintette az a kényszerű
életmódváltás, amely a régi és az új államban elfoglalt pozíciók közötti feszültségekből
adódott, s amivel a szociális bizonytalanság, a társadalmi pozícióvesztés, egyfajta
deklasszálódás is együtt járt. Mindennek gyakran voltak kísérőjelenségei a nemzeti,
állampolgári lojalitás belső konfliktusai, s az ebből adódó identitásválság jelenségei.
Az első kisebbségi sorsban szocializálódott generáció számára a családi és iskolai
nevelés közötti kulturális, nemzeti feszültségek feloldására, az erős magyar nemzeti és a
baloldali színezetű szociális küldetéstudat megnyilvánulásai, az értelmiségi, ifjúsági
önszerveződési formák – az önképzőkörök, illetve a cserkészet – kínálták a lehetőséget. Ezek,
217
amellett, hogy a kisebbségi körülmények közt a korábbinál is fontosabb nemzeti
identifikációt erősítették, a társadalmi szolidaritás, a kisebbségi közösségszerveződés
jelentőségére is rádöbbentették az értelmiségi nemzedék tagjait.
Számukra természetesen az egyetemi, főiskolai környezet kihívásai jelentették az
elsődleges próbatételt. A tannyelv-választás és a szociális helyzet nehézségei miatt többnyire
vagy a csehországi – prágai, brünni – német egyetemekre mentek, vagy a pozsonyi
„csehszlovák” Komenský Egyetem – híres cseh professzorok által dominált – szellemiségén
keresztül ismerkedtek meg a masaryki „első republika” nyugatias gondolkodásmódjával és
értékvilágával. Az általunk elemzett forrásokban sok jelét, bizonyítékát találtuk annak, hogy
az egyetemi közeg elementáris hatással volt a nemzedéki csoportosulás legtöbb tagjára.
Ugyanakkor a magyar identitás ápolása, a magyar kulturális igények kielégítése, a magyar
közösségi tér megtartása kezdetben mindennél fontosabb feladatnak számított. Ennek
érdekében egyetemistaként 1925-ben elsőként Prágában megalapították a Szent György Kör
nevű öregcserkész-csoportot, amely egyre inkább az új nemzedéki szellemiség
megteremtésének műhelyévé vált. A prágai magyar egyetemista öregcserkészek által
kezdeményezett 1926–1927-es dél-szlovákiai, kárpátaljai regösjárások révén a kisebbségi
magyar falu világa és a népi gondolat határozta meg az új nemzedék társadalmi cselekvési
elképzeléseit és terveit, s kötötte egybe őket saját kibocsátó közegükkel.
Korai írásaikból mindazonáltal az is jól látszik, hogy a népi vonal mellett állandóan
változó, gyakran zavaros, előbb vallásos, később egyre radikálisabb ideológiai képletek
mentén próbálták magukat meghatározni. Ezt tükrözi a kereszténységhez, főként a katolikus
és a protestáns felekezetekhez való viszonyulásuk is. Ez kezdetben igen fontos részét alkotta
a fiatalok ideológiai „profiljának”, később azonban fokozatosan háttérbe szorult, miután
vitáikban, levelezésükben egyre gyakrabban jelent meg a „szabad gondolkodás” tézise és
igénye.
Az egyfajta közösségi messianizmus jegyében megfogalmazott kisebbségi
feladatkijelölés azonban végig szorosan kötődött a népi gondolattal, amelynek a magyar
kisebbség önmeghatározásában is fontos szerepet tulajdonítottak. Ennek egyik okaként a
csehszlovákiai magyarság egészének rurális, paraszti meghatározottságát említhetjük. A népi
öntudat erősödése mellett ugyanakkor egyre gyakrabban jelent meg a magyarság egészére,
sőt egész Európára kiterjesztendő, államhatároktól független társadalmi megújulás igénye,
amiben ez az értelmiségi nemzedék saját magának irányadó szerepet szánt.
A Sarló alapítói az öregcserkészet és ifjúsági szerveződés irányából 1926 második
218
felében a tágabban értelmezett társadalmi szerepvállalás irányába mozdultak el. Ezt tükrözi a
korabeli publikációik mellett az a sűrű levélváltás, amelyben Balogh Edgár saját baráti
körének tagjaival politikai, mozgalmi terveit, főbb ideológiai elveit osztotta meg. Egyre
önállóbb politikai irányvonal kialakítása felé kényszerítették a csoportot a csehszlovák
kormányzati kisebbségpolitika hiányosságaiból eredő feszültségek. Ugyancsak fontos
impulzust jelentett a hivatalos Magyarország konzervatív, keresztény-nemzeti
kormányideológiájával való szembekerülés, ami a Budapestről irányított csehszlovákiai
magyar ellenzéki nemzeti pártok meddő sérelmi politizálásával szintén óhatatlanul
szembeállította őket.
Hozzá kell tenni, hogy ez utóbbi konfliktusok folyamatos erősödése nagymértékben
hozzájárult ahhoz, hogy a csoport tagjainak többsége az 1930-as évek legelején egyre inkább
a baloldali eszmék felé mozdult el. Azt azonban itt is jelezni kell, hogy a sarlósok egyoldalú
álláspontjával szemben a valóság jóval árnyaltabb volt. A csehszlovák kormánnyal
kapcsolatokat kereső szlovenszkói Magyar Nemzeti Párt például liberálisnak vallotta magát
ezekben az években, ennek ellenére ez a párt is részesült a Budapestről biztosított
támogatásokban. A sajátos forradalmi tenni akarástól fűtött pályakezdő értelmiségiek
ugyanakkor életkoruktól befolyásoltan valószínűleg sok esetben nem tudták felfogni az
ellenzéki magyar pártok részéről tapasztalt bírálat és nyomás valódi súlyát, így sok esetben
túldimenzionálták a dolgokat. Ezért a kommunizmus – egy totalitárius ideológia – felé való
eltolódásuk nem csupán a fent említett pártközi viszonyok miatt történt, hanem részben
társadalmi-politikai tájékozatlanságukra és a közép-európai összefogást előtérbe helyező
idealizmusukra vezethető vissza.
A sarlósok belpolitikai tájékozódásával kapcsolatosan ugyanakkor arra is rá kell
mutatnunk, hogy a kisebbségi magyar politikai mezőben, a Prágával való együttműködésre,
tehát egyfajta politikai aktivizmusra hajló Szent-Ivány József-féle vonal állt hozzájuk
legközelebb, de azonosulni azzal sem tudtak teljes egészében. Ebben persze az is
közrejátszott, hogy az aktivizmus csehszlovákiai magyar változatai kezdettől fogva súlyosan
kompromittálódtak, lett légyen szó akár a magyar szociáldemokratákról, akár a Milan Hodža
által szorgalmazott agrárpárti magyar irányzatról vagy éppen a rövid életű Szent-Ivány-féle
kísérletről.
Márpedig Balogh Edgár vezetésével a csoport ideológiájában egyre inkább
távolodott a kapitalizmustól, a polgári értékektől. Az Országos Keresztényszocialista Párt
(OKP) vezetésétől – s ezzel együtt a magyarországi kormányzati tényezők, illetve a prágai
219
magyar követség és a pozsonyi konzulátus részéről is egyre több támadás érte őket. Ez még
inkább a két állam – Csehszlovákia és Magyarország – közti kiélezett viszonyok miatt eleve
hátrányos helyzetbe szorította a fiatalokat, s ezzel együtt felerősítette bennük a nemzeti és
állampolgári lojalitásformák közti feszültségeket. Nem véletlen, hogy az első komolyabb
kihívások, támadások konzervatív irányból az irodalmi-ideológiai kérdésekben jelentkeztek.
Ebben az ellentmondásokkal, vitákkal teli helyzetben a fiatalok a népi ideológiát hirdető
magyarországi és erdélyi kisebbségi fiatalok felé fordultak.
A prágai Szent György Körhöz kapcsolódó kezdeti időszaknak a meghatározó
személyiségei, a pozsonyi Balogh Edgár és az érsekújvári Dobossy László voltak. A források
alapján prágai egyetemistaként a legaktívabb szerepet ők töltötték be a generáció
ideológiájának formálódásában. Ugyanakkor meg kell említeni Boross Zoltánt is, aki velük
együtt fontos összekötő és szervező munkát vállalt a Sarló megalapításakor. Ehhez persze azt
is hozzá kell tenni, hogy az ő szerepük többek közt azért került ennyire előtérbe, mert hosszú
életet éltek, elismerték őket a kádári Magyarországon és volt idejük megírni vagy elmondani
emlékeiket. A pozsonyi egyetemekhez kötődő csoport – pl. Brogyányi Kálmán, Peéry Rezső,
Kovács Endre, Ludwig Aurél, Terebessy János – ugyancsak fontos szerepvállalása szintén
megjelent a Sarlót megelőző cserkészidőszakban.
Emellett ki kell emelni az érsekújvári származású Jócsik Lajost, akinek az idősebbek
közt kulcsszerepe volt az 1926–27-es regösjárások megszervezésében. Szalatnai Rezsőt
szintén a csoporthoz soroljuk már ebben a kezdeti időszakban kifejtett tevékenysége alapján
is. Ő a nemzedék többi tagjával szoros kapcsolatot ápolt, egyúttal szerepelt a mozgalom
rendezvényein. A generációtól azonban részben elválasztotta, hogy nem volt egyetlen
cserkészcsapat tagja sem, „hivatalosan” pedig soha nem tartozott a mozgalom vezetőihez. Az
ő „feltételes” kapcsolódását azonban még inkább aláhúzza, hogy miután mindig is
szociáldemokrata irányba tájékozódott, ideológiailag kezdettől fogva különbözött Balogh
Edgártól, akivel később konfliktusai is adódtak.
A mozgalom 1928–1929-es alakulásának ideológiai, politikai fordulatait vizsgálva,
megállapítható, hogy az 1928. augusztusi gombaszögi táborozáson a szocializmus mellett
még jól megfért a Szabó Dezső nyomán „faji gondolatnak” nevezett nemzeti szolidaritás,
amely a magyarországi keresztény nemzeti kurzus részeként a magyarságot a zsidóságtól
elhatárolni kívánta, ugyanakkor a saját magyar fajúak, s azon belül a népi rétegek, a
220
parasztság védelmére helyezte a hangsúlyt.930
A gombaszögi csapatközi cserkésztalálkozót
követően, ahol létrejött a Sarló, a fiatalok ideológiáját azonban egyre inkább a baloldali
szocialista orientáció alakította. Ebben közrejátszottak a fiatalok szociográfiai terepmunkái,
az úgynevezett regösjárások, amelyek segítségével elkezdték szisztematikusan feltárni a dél-
szlovákiai magyar falvak paraszti népességének, s különösen a legszegényebb földnélküli
vagy kisbirtokos rétegeknek a problémáit.
A rövid vidéki terepbejárások során megismert kedvezőtlen szociális viszonyok
hatására fokozatosan megváltoztak korábbi meglehetősen romantikus elképzeléseik a magyar
falvakban uralkodó viszonyokról. Mindez arra ösztönözte őket, hogy értelmiségi
szerepvállalásuknak megfelelően népnevelő tevékenységbe kezdjenek, és a falusi magyarság
tényleges szükségleteihez igazodva megreformálják a vidéki cserkészet és az iskolai
önképzőkörök munkáját. Ezzel párhuzamosan próbáltak megszervezni a hátrányos helyzetű
falusi, kisvárosi értelmiség felneveléséhez szükséges intézményi hálózatot. A sarlósok egy
részének – különösen Balogh Edgárnak – a radikális baloldali tájékozódása nyomán azonban
ezek a reális és fontos elképzelések egyre gyakrabban keveredtek olyan irreális,
megvalósíthatatlan ideológiai teorémákkal, voluntarista célokkal, mint például a kommunista
ábécében centrális jelentőségű „osztály nélküli társadalom” kialakítása.
A sarlósok társadalmi reformgondolatainak radikalizálódása magával vonta a sérelmi
politikának alárendelt kisebbségi magyar polgári pártok kultúraszervezőinek és politikusainak
ellenszenvét. Az első konfliktusok a cserkészeten belül alakultak ki, ahol 1928-tól két vonal
különült el egymástól: a konzervatív-tradicionális, valamint a haladó „regös” irányvonal.
Balogh Edgár interpretációjában a tradíciókhoz ragaszkodó cserkészvezetők közbenjárására a
regösjárásokat egy belügyminiszteri rendelet megszüntette, a sarlósok pedig az általuk
létrehozott faluszemináriumokba szorultak vissza. Ekkor értékelődött fel azoknak a
szocialista tájékozódású sarlósoknak a szerepe (Balogh mellett Dobossy Imre, Csáder Mihály,
Forgách Béla tartozott közéjük), akik a pozsonyi szakszemináriumokat vezették. Bár a
cserkészettel véglegesen még nem szakítottak, és akadtak köztük hívei a cserkészegység
helyreállításának is, összességében mégis olyan folyamatok indultak be a mozgalom tagjai
közt, amelyek már megállíthatatlannak bizonyultak.
A radikális baloldali irányt leghatározottabban képviselő Balogh Edgár ideológiai
930
Aszalós Károly: Szabó Dezső magyarság-felfogása az 1920-as évek elején, In: Kincses Nagy Éva (szerk.):
Őstörténet és nemzettudat (1919–1931). JATE Magyar Őstörténeti Kutatócsoportja, Balassi Kiadó, Budapest,
1991. http://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tkt/ostortenet-nemzettudat/ch03.html (2018. 02. 07.)
221
véleményében más sarlósok – pl. a szociáldemokrata Szalatnai Rezső, vagy az időlegesen a
kassáki baloldal felé tájékozódó Brogyányi Kálmán és Peéry Rezső – nem minden esetben
osztoztak, ami a belső (ideológiai) konfliktusok kezdetére is utal. Ebben a vonatkozásban is
fontos volt Balogh Edgár szerepe, aki a prágai egyetemi évek után hazakerült Pozsonyba, és
magánéletében válságos időszakot élt meg.
A sarlósok népnevelő tevékenysége, néprajzi-szociológiai feltáró munkája nem pusztán
Csehszlovákiában éreztette hatását, hanem Magyarországon és az erdélyi magyarság körében
is egyre nagyobb és pozitívabb visszhangra talált. A csoport sajátos ideológiai profiljának
kialakulásában nagy jelentősége volt az úgynevezett hídszerep vállalásának, ami a kisebbségi
magyar közösségek közötti kapcsolatok mellett a Duna-medencei népek összekapcsolásában
is fontos feladatot jelölt ki számukra. Ezt elsősorban a magyar-cseh-szlovák kulturális
kapcsolatok fejlesztése révén vélték megvalósíthatónak. Ilyen szempontból ki kell emelni a
Sarló jogászainak – Boross Zoltánnak, Duka Zólyomi Norbertnek, Nagyidai Ernőnek és
Terebessy Jánosnak – a szerepét. A kisebbségi kérdés megoldását, az asszimilációs és az
irredenta törekvések megszűnését a sarlósok szerint egy olyan Duna-medencei konföderáció
kialakításával lehetett volna elérni, melynek megteremtésében az új (nemcsak kisebbségi)
magyar generáció döntő szerepet vállalhatott volna.
Ahogyan a szociális kérdések megoldását célzó osztálynélküli társadalom
kommunista víziói sem válhattak reális programmá, ugyanígy a kisebbségi elnyomást és az
irredentizmust egyszerre kiiktató kelet-európai konföderációs elképzelések is illuzórikusnak
és utópisztikusnak bizonyultak a korabeli nemzetállamok konfliktusos viszonyrendszerében.
Mindenesetre már 1929 márciusától egyértelművé vált a Sarló baloldali, szocialista
irányultsága. Ennek pontos meghatározását azonban homály övezte, s ebben szerepe volt
annak, hogy a mozgalom új ideológiai irányának legbefolyásosabb alakítói – Kassák Lajos,
Fábry Zoltán, majd Barta Lajos – szintén fokozatosan próbálták meghatározni az irányváltás
céljait, s maguk a tagok szintén egymástól sok tekintetben különböző pozíciókat foglaltak el.
A mozgalom törzsgárdája így jutott el az 1929. évben az úgynevezett etikai szocializmustól a
tudományos szocializmus tanulmányozásáig, illetve vállalásáig.
A Sarló balratolódásával és utópisztikus elképzeléseinek elhatalmasodásával
párhuzamosan erősödtek meg konfliktusai mind a „konzervatív” irányvonalú OKP-t
képviselő képviselő idősebb nemzedékkel, mind a Horthy-Magyarország kormányzati
politikájával. A csehszlovákiai magyar „konzervatív” pártelitek 1929-től nyíltan elhatárolták
magukat a szélsőbaloldali ideológia irányába tájékozódó sarlós ifjúságtól. Ezzel egy időben a
222
fiatalok vaskalapos konzervativizmusuk és valóságidegen politikai eszményeik miatt az
„apák” nemzedékét támadták. Erre vezethetőek vissza a komáromi magyar világ vezetőjének,
Alapy Gyulának és a kassai szenátornak, Grosschmid Gézának a Sarló ellen intézett
kíméletlen támadásai. Az ellenzéki magyar pártok közös „kultúrreferátusát” vezető kassai
Sziklay Ferenc is ekkor fogalmazta meg kritikus véleményét a mozgalomról. Az ellentéteket
a vélemények egyeztetése érdekében összehívott brünni ankéton sem sikerült feloldani.
Az érsekújvári diákkongresszuson pedig látszatmegoldás született, amely csak
rövidtávon tudta visszaszorítani a sarlósok körében népszerűvé vált marxista ideológiát. Ez
pedig részben azt bizonyította, hogy az idősebb nemzedék bírálata időszerű és jogos volt. Bár
a kommunizmus nyílt vállalása ebben az időszakban (1929) még nem volt jelen a sarlósok
körében, a Walko Lajos külügyminiszter számára címzett 1929. évi pozsonyi konzuli jelentés
már azt hangsúlyozta, hogy Balogh Edgár marxista elveket vallott, és a mozgalom több tagja
is kétségkívül baloldali ideológiai befolyás alatt állt.
Ennek tükrében, ahogyan azt dolgozatunk hetedik fejezetében részletesen tárgyaltuk és
kifejtettük, a magyar kormányzati politikának már 1929 végén nagyon kritikus véleménye
volt a mozgalomról. A magyarországi belügyminiszter és a pesti sajtó nagyobbik része
„becseheléssel” és hazaárulással vádolta a fiatalokat. Ezt viszont a csehszlovák kormány
azonnal megpróbálta kihasználni, s pártolólag lépett fel a sarlósok irányában, amivel még
inkább a politikai aktivizmussal tette gyanúsíthatóvá a mozgalmat. A Sarló azonban 1930
folyamán, már közelebb állt a szélsőbaloldali kommunista ideológiához, mint a
szociáldemokratákra jellemző kormányközeli aktivizmushoz. Ezt tükrözte Balogh Edgár
elhatárolódása az októbrista magyar emigráns vonaltól, amikor a kisebbségi kérdés
megoldásában már nem a Jászi Oszkár által kínált megoldásoktól remélték az elmozdulást.
Bár a mozgalom politikai-ideológiai elszigetelődése tovább fokozta a csoport
radikalizálódását, mindez nem magyarázza meg teljesen az ideológiai-politikai irányváltást.
Azt azonban érdemes megjegyezni, hogy az „újszerűnek” minősülő kommunista politikai
ideológia sokak számára a túlhaladottnak ítélt parlamentáris demokráciával, a folyamatos
kormányválságokkal, meddőnek bizonyult interpellációkkal szemben vonzónak számíthatott.
A szociális és nemzetiségi kérdések megoldását új szempontból értelmező, a nemzeti és
állampolgársági lojalitás dilemmájával küzdő fiatalok számára a parlamenti demokrácia
játékszabályaihoz való belpolitikai alkalmazkodás azonban éppúgy nem jelenthetett tartós
megoldást, reális alternatívát, mint a „mindent vissza” magyarországi közvéleményt eluraló
revíziós hisztériája.
223
1931-ben a Sarló vezetőinek egy része Balogh Edgár vezetésével eljutott a pártszerű
kommunista tevékenységig. Hosszú és sok összetevős folyamat felemás és a mozgalom
szempontjából végzetes következménye, eredménye volt ez a döntés. Az 1928-as
mozgalommá alakulástól kezdődően baloldali irányultság történetében a cseh és szlovák
fiatal értelmiségi közegben divatos kommunista tájékozódás mintája, illetve a hivatalos
Magyarországgal megromlott kapcsolatok is közrejátszottak. A gazdasági és szociális
hátrányaiból, valamint kisebbségi helyzetéből fakadó megkülönböztetések miatt a
kommunizmushoz való közeledés a dél-szlovákiai magyar baloldali értelmiség
nemzedékének egy részénél már gyermekkortól jelen volt. Itt kell kiemelni azokat a munkás
felmenőkkel rendelkező fiatalokat – pl. Balázs Andrást vagy Kovács Endrét –, vagy az
érsekújvári csoport tagjait – pl. Dobossy Lászlót vagy Jócsik Lajost –, akik Franciaországban
személyesen is megismerhették a kommunista eszméket, a francia kommunista párt
tevékenységét.
A dél-szlovákiai magyar többségű járásokban amúgy is igen erős Csehszlovák
Kommunista Párt (CSKP) látványos akciói nyomán a csoport vezetőinek és tagjainak jelentős
része nemcsak megismerkedett a kommunista eszmékkel, hanem arra a következtetésre jutott,
hogy a kisebbségi magyar politikai küzdelmekben elszigetelődött Sarló számára egyfajta
kiutat jelenthetett a CSKP magyar szellemi holdudvarához való közeledés. Mindezt csak
felerősítette a prágai, pozsonyi egyetemi közegben az 1920-as évektől kezdve erős
kommunista értelmiségi hatás, valamint a franciaországi egyetemi tanulmányutak során
szerzett tapasztalatok, amelyek a kommunizmus nyugat-európai gondolatiságával, szellemi-
művészeti áramlataival megismerkedve érzékelték a kommunista eszmék mozgósító erejét.
A franciaországi ösztöndíjas hónapok életre szóló élményt jelentettek a Dobossy, Jócsik
ideológiai formálódásában.
Később a mozgalom más tagjai is eljutottak Franciaországba. Közéjük tartozott a
pozsonyi származású Terebessy János mellett például az ideológiájában szélsőségesen
változó, 1938-at követően a nemzetiszocialista eszmékkel szimpatizáló Brogyányi Kálmán
vagy a főként szociáldemokrata irányba tájékozódó Peéry Rezső, akik rövid ideig szintén
kommunista szimpatizánsokká váltak.
Az 1929–1930-as évben a hivatalos Magyarországgal szembekerülő, valamint a
csehszlovák aktivizmustól és szociáldemokráciától eltávolodó sarlósok fokozatosan
szembekerültek a kisebbségi magyar ellenzéki pártok által képviselt sérelmi politizálással is.
Az egyetemekről éppen csak kikerült fiatalok a Csehszlovákiát is elérő világgazdasági válság
224
következtében radikalizálódtak és a kommunizmus eszméiben látták a magyar nép szociális
és nemzeti kérdéseinek a megoldását. Az 1930-ban szervezett szociográfiai vándorlások
szintén megerősítették őket társadalom átalakító és önrendelkezést sürgető kommunista
elveikben.
A társadalmi reformokat egyre inkább a marxista alapállásból elképzelő Sarló
ideológiai átváltozásában központi szerepet játszott Balogh Edgár. A szélsőségekre hajlamos
„Sarló-vezér” egyre inkább arra koncentrált, hogy a diákmozgalmi érdekeket háttérbe
szorítva, magát és a mozgalmat is nyíltan elkötelezze a kommunizmus mellett. Csehszlovák
állampolgárságának rendezetlensége, valamint saját pozsonyi családjának deklasszálódása és
nehéz szociális körülményei, a prágai évek nehézségei mind közrejátszottak abban, hogy
Balogh Edgár egyre fanatikusabb és radikálisabb módon síkra szállt a csoport kommunista
orientációja mellet. Amint azt dolgozatunkban többször is jeleztük, Baloghnak végig
meghatározó szerepe volt nemcsak a mozgalmi keretek kialakításában, hanem a csoport
ideológiai profiljának formálásában, így pl. a népies Sarló szocialistává válásában, később
pedig a szélsőbaloldali fordulatában.
Bár 1930 végére mindez világossá vált, s a sarlós vezetők egy része már a
kommunista ideológiával kezdett azonosulni. Ez azonban jórészt autodidakta módon történt,
amit folyamatos ideológiai válság, valamint az ideológiai szétfejlődés tünetei kísértek a
mozgalom vezetőségében. Mindenesetre Balázs Béla pozsonyi látogatása iránymutatónak
bizonyult és feloldotta az ellentéteket a csoport és a pozsonyi magyar értelmiség között.
Balázs személye a mozgalomnak ebben a szakaszában a generáció egy része számára
megerősítő és megvilágító erejűnek számított. A kommunista párt Sarlóval szembeni
folyamatos gyanakvásainak megszűnését pedig a Balázs közreműködésével létrejött Vörös
Barátság nevű szervezet segítette elő. Ezen kívül az 1931. pünkösdi nemeskosúti sortűz
eseményei hívták fel a figyelmet arra, hogy a Csehszlovák Kommunista Párt és a fiatal
magyar értelmiségiek között kialakult kapcsolatok adott válsághelyzetben fontos és hiteles
együttműködési formákhoz vezethettek.
Ezt húzta alá az 1931. szeptemberi „szociográfiai vándorlások”, azaz a módszeresen
előkészített dél-szlovákiai, kárpátaljai falukutatások anyagainak értékelésére megszervezett
pozsonyi Sarló-kongresszus. A kongresszus előkészítése, lefolyása, külső megnyilvánulási
formái, kiadványai mind a kommunizmussal való nyílt mozgalmi összekapcsolódást
mutatták. Ebben az időszakban olyan fiatalabb évjáratokhoz tartozó sarlósok kaptak központi
szerepet, akik Ferencz László szerint kimaradtak a Sarló népi korszakából.
225
A kommunista fordulat azonban nemcsak a mozgalmon belüli ideológiai
feszültségeket mélyítette el, hanem azt is jelentette, hogy a Sarló vezérkara egyre inkább
elszigetelődött a diákságtól, ezzel együtt megnehezült az értelmiségi utánpótlás szervezése.
Mindenesetre 1931-et követően a mozgalom vezetőihez tartozók közül többen is rövid időre
beléptek a Csehszlovákiában legálisan és hosszú éveken keresztül sikeresen működő, dél-
szlovákiai magyar lakta járásaiban komoly választási eredményeket felmutató Csehszlovák
Kommunista Pártba.
Összegző gondolataink vége felé közeledve, elmondhatjuk tehát, hogy a Sarló belső
differenciálódásának, a mozgalmon belüli törésvonalak kialakulásának a folyamata már
1931-ben elkezdődött. Ezt a tagok közötti ideológiai konfliktusok is jól jelezték. Több fontos
sarlós – pl. Szalatnai Rezső, Vass László, Brogyányi Kálmán, Boross Zoltán – nem követte
Balogh radikális baloldali irányvonalát. Hovatovább a tagok többsége már nem tudott
azonosulni a „forradalmi eszméket” előtérbe állító vezetéssel. Néhányan közülük más
szociális irányvonalú szerveződések – például a keresztényszocialista Prohászka Körök, vagy
a nemzeti egységet hirdető Magyar Munkaközösség – felé orientálódtak. Az ideológiai
egység újrateremtése ellenében hatott a trockista irányzat elterjedése a sarlósok egy része –
Peéry Rezső, Zsolt László, Terebessy János – körében. Másik részük – pl. Dobossy László,
Jócsik Lajos, Boross Zoltán, Peéry Rezső – pedig főként személyes életüket érintő
kötelezettségeik miatt távolodtak el a mozgalomtól.
A gazdasági válság miatt kiéleződött ideológiai vitákban a kommunista sarlósok egyre
gyanúsabb elemnek számítottak Csehszlovákiában. Ezt igazolja az is, hogy Balogh Edgárt a
politikai rendőrség bizonytalan állampolgársága miatt 1935-ben kiutasította az országból.
Ugyanakkor a sarlósok egyre erősebb megfigyelésnek voltak kitéve a magyarországi külügyi
képviselet és a csehszlovák rendőrségi hatóságok részéről is.
Az 1930-as években tehát igen rövid időn belül elmélyültek a magyar értelmiségi
elitcsoportként leírható mozgalom belső, személyi, ideológiai és társadalmi ellentétei. Ez
paradox módon azt eredményezte, hogy a sarlós tagságukat, múltjukat többségében nem
megtagadó értelmiségiek az eredeti mozgalmi céloknál többet értek el, amikor ki-ki választott
szakmájában, több országban szétszóródva próbálta megvalósítani a közép-európai
demokratikus együttműködés eredetileg közösen elképzelt célkitűzéseit.
Mindenesetre a csehszlovákiai magyar közösség megszerveződésében a sokak által
mitizált, mások által alapvetően elhibázottnak tartott Sarló mint szervezett keretek közt
működő mozgalom valójában csupán 5-6 évig tartott, s akár múló epizódként is lehetne
226
kezelni. Ezzel szemben a csoport értelmiségi tagjainak szakmai, értelmiségi, közéleti
teljesítménye például a kisebbségi önmeghatározás, a magyar közösségépítés és szervezés
terén, vagy a kulturális és szociális feladatok kijelölésében, vállalásában, a kisebbségi
útkeresés módozatainak a kialakításában olyan példát jelent, amelyet sok tekintetben máig
nem tudtak meghaladni a kisebbségi magyar közélet irányítói. A sarlósok közösségi
ideáljaiban a falu és a város különbségeinek, a parasztság és a bérmunkásság
kiszolgáltatottságának a már akkor is nyomasztó kérdéseit olyan égető problémaként
kezelték, amelyek megoldása nélkül a kisebbségi helyzet nemzeti feladatai is
megoldhatatlanok voltak és maradtak.
Bár a trianoni békeszerződés aláírását követően a kisebbségi körülmények közt felnőtt
sarlós nemzedék sokszor a kor eszmeáramlataitól befolyásoltan cselekedett, a szociális és
nemzeti problémákra választ kínáló alternatíva-keresésben, a közösségért végzett,
misszióként értelmezett kisebbségi feladatok kijelölésében és részbeni elvégzésében a
csehszlovákiai magyarság 100 éves történetében az egyik legfontosabb értelmiségi
csoportosulásnak számít. Legfőbb erénye volt, hogy az egyéni érdekeket képes volt a
közösségért végzett munkával összhangba hozni, s a mozgalom felbomlása után pedig ki-ki
saját szakmai területén az eredeti sarlós célok jegyében cselekedni. 931
S bár a nemzedék szétszóródása – az egyéni érdekek és a bel- és külpolitikai hatások,
ideológiai, politikai fordulatok által – az 1930-as évek közepére, pár év alatt bekövetkezett, a
mozgalomban részt vett személyek életük végéig fontosnak tartották az egymás közötti
kapcsolatok fenntartását. Erre utal a volt sarlósok rendszeres levelezése mellett az is, hogy
Boross Zoltán 1978-ban a Sarló 50. jubileumi ünnepségét kezdeményezte Debrecenben,
amelyen több sarlós is jelen volt, s ami a debreceni Déri-múzeumban a Sarló-gyűjtemény
kialakításának ötletét is megalapozta.
A mozgalom generációs bázisának elsődlegességére, a mindvégig együtt kezelt
szociális és nemzeti feladatvállalás jelentőségére, valamint az ideológiai képletek folyamatos
felülírására utal Balogh Edgár Örvényben c. kiadatlan emlékirata is.932
Balogh ebben a késői
írásában, a kelet-közép-európai rendszerváltásokat követő években a katolikus egyházfő
megnyilatkozását kiemelve fogalmazta meg politikai és eszmei felfogásának változását:
„Megtaláltam a világpolitikában is legméltóbb, legemberibb példaadást II. János Pál pápa
931
A Sarló egyedi értékeit egyébként már az 1930-as években is felismerték néhányan. Ezt igazolja például a
gyakran „ellenlábasnak” tekintett Prohászka Körök megszervezőjének, Pfeiffer Miklós kanonoknak a pozitív
hozzáállása, aki 1939-es megnyilatkozásában kiemelte a sarlósok segítő szándékának őszinteségét a társadalmi
problémák megoldásában. Pfeiffer Miklós: Kérdések vonalán. Íratlan történelem. Új Élet, 1939/ 7. 395–397.
DDM SGy. Balogh Edgár. Örvényben. Emlékirat 1956 –1993. DSX. 97. 1.93.
227
minden ellentétek fölé emelkedő igehirdetésében.”933
Korábbi, kommunista elveivel szemben pedig azt az értelmiségi missziót
hangsúlyozta, amely vízió sok szempontból eltért a pártállami évek személyi kultuszokra
felépülő totalitárius valóságától: „Ha nem is vélhetem teljes felmentésnek csalódásokba
fulladt hiszékenységem bűne alól, mégis találónak, rám is vonatkozónak éreztem a pápai
megállapítást, hogy »…számos értelmiségi vállalta az együttműködést a kommunista
hatóságokkal. Ám egy meghatározott pillanatban rá kellett döbbennünk, hogy a valóság eltér
elképzeléseiktől.«”934
933
Uo. 94. 934
Uo.
228
Forrás- és irodalomjegyzék
Levéltárak, kézirattárak
Debreceni Déri Múzeum. Sarlós-gyűjtemény
Fórum Kisebbségkutató Intézet. Szlovákiai Magyarok Levéltára. Fábry-levelezés
Képviselőházi napló, 1927. XXVI. kötet, 1930. március 13 – 1930. április 10.
https://library.hungaricana.hu/hu/view/OGYK_KN-1927_26/?pg=148&layout=s (2018. 01.
15.)
Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára. K 28 Miniszterelnökségi Levéltár.
Nemzetiségi és Kisebbségi Osztály iratai
Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára. K 63 Külügyminisztériumi Levéltár. Politikai
iratok
Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára K 64 Külügyminisztériumi Levéltár. Politikai
osztály Rezervált iratai
Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára K 149 (A Párttörténeti Intézettől visszakapott
iratok) Belügyminisztériumi Levéltár Rezervált iratai
Magyar Tudományos Akadémia. Kézirattár. Szalatnai Rezső hagyatéka
Národní archiv České republiky – Praha, Prezídium Ministerstva vnitra. Archív Ministerstva
vnitra
Országos Széchényi Könyvtár. Kézirattár. Sziklay Ferenc hagyatéka, Fond 158
Petőfi Irodalmi Múzeum. Kézirattár. Jócsik Lajos hagyatéka
Petőfi Irodalmi Múzeum. Kézirattár. Kovács Endre hagyatéka
Slovenský národný archív– Bratislava. Policajné riaditeľstvo
229
Sajtó
A Jövő 1932 –1933
A Mi Lapunk 1921–1932
A Nap 1927–1932
A Reggel 1921–1933
Az Út 1931 –1936
Baráti Szó 1928 –1930
Budapesti Hírlap 1930
Kelet Népe 1935 –1942
Magyar Figyelő 1932–1937
Magyar Írás 1932–1937
Magyar Szemle 1927–1944
Magyar Újság 1927 –1928, 1937
Magyarság 1930
Pesti Napló 1930
Prágai Magyar Hírlap 1922 –1938
Új Élet 1932–1944
Új Munka 1931
Új Nemzedék 1930
Új Szellem 1937–1938
Új Szó 1929–1933
Vetés 1928–1929
230
Emlékiratok, publikált források
A pozsonyi Duna-parton. A század gyermekének vallomása. In: Peéry Rezső: A végzet
bábjátéka avagy Peremmagyarok az idő sodrában. (Filep Tamás Gusztáv – Tóth László vál.)
Kalligram, Pozsony, 1994. 7–13.
Balogh Edgár: Hét próba. Szépirodalmi Könyvkiadó. Budapest, 1965.
Balogh Edgár: Hét próba. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 1981. (Második kiadás)
Balogh Edgár: Szolgálatban. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 1981.
Balogh Edgár: Tíz nap Szegényországban. (Szigethy Gábor szerk.) Neumann Kft, Budapest,
2003.
Boross Zoltán: A felvidéki magyarság szolgálatában. Interjú Dr. Boross Zoltánnal.
Készítette: Dr. Molnár Imre. Déri Múzeum, Debrecen kiadása. 1990.
Cseke Péter (gond.): Jancsó Béla levelezése I. 1914–1930. Kriterion Könyvkiadó, Kolozsvár,
2015.
Dobossy László: Előítéletek ellen. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 1985.
Dobossy László: Gondban, reményben azonosan: Esszék és tanulmányok a közös múltról.
Gondolat, Debrecen, 1989.
Ember és sors a nemzeten kívül. Hét pozsonyi hónap naplójából. In: Peéry Rezső: A végzet
bábjátéka avagy Peremmagyarok az idő sodrában. Filep Tamás Gusztáv – Tóth László (vál.)
Kalligram Könyvkiadó, Pozsony, 1994. 240–280.
Fábry Zoltán válogatott levelezése 1916–1946. (Csanda Sándor–Varga Béla vál.) Madách
Könyv- és Lapkiadó, Pozsony, 1978.
Gyűlölet helyett megértéssel. Interjú Dobossy Lászlóval. In: Molnár Imre (összeáll.):
„Gyűlölködés helyett összefogás.” Adalékok a két világháború közti csehszlovákiai magyar
értelmiségi és diákmozgalmak történetéhez. Történelemtanárok Társulása – Fórum
Kisebbségkutató Intézet. Somorja, 2016. 63–121.
Három ember. Arcképek a régi Pozsonyból. In: Peéry Rezső: A végzet bábjátéka avagy
Peremmagyarok az idő sodrában. (Filep Tamás Gusztáv – Tóth László vál.) Kalligram,
Pozsony, 1994. 32–44.
„…hivatást számított ki magának történelmi helyzetéből.” M. Kiss Sándor. Interjú Balogh
Edgárral. Budapest: Művelődéskutató Intézet. 1981.
231
Jócsik Lajos: Iskola a magyarságra. Egy nemzedék élete húsz éves kisebbségben. Nyugat,
Budapest, 1939.
Jócsik Lajos: Így éltünk a csehek alatt. Érsekújvár és vidéke (1939)
http://www.watson.sk/index.php?option=com_content&view=article&id=485:jocsik-lajos-
igy-eltuenk-a-csehek-alatt-1939&catid=55:default&Itemid=72 (2014. 08. 20.)
Jócsik Lajos: Hazatérés tájékozódás. Janus Pannonius Társaság, Pécs, 1942.
Kovács Endre: Korszakváltás. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 1981.
Levi, Giovanni: Az életrajz használatáról. Korall, 2000. Tél
http://epa.oszk.hu/00400/00414/00002/pdf/glevi.pdf (2017. 11. 20.)
Lévay Zoltán: A magyar „középosztály” válságához. Korunk 1993. február.
http://www.korunk.org/?q=node/8&ev=1933&honap=2 (2016. 02. 19.)
László Ferenc – Cseke Péter (szerk.): Erdélyi Fiatalok. Dokumentumok, viták (1930–1940).
Kriterion Könyvkiadó. Bukarest, 1986.
Peéry Rezső: Malomkövek között. Találkozások kortársakkal. Feljegyzések, beszámolók,
karcolatok. Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem, Stuttgart, 1977.
Peéry Rezső: Requiem egy országrészért. Pannónia Kiskönyvtár, Pozsony, 1993.
Scherer Lajos és A Mi Lapunk. In: Szalatnai Rezső: Magyar magatartás és irodalom
Csehszlovákiában. Tóth László (összeáll.): Ab-Art Kiadó, Pozsony, 1994. 131–145.
Statistická ročenka republiky Československé. Vydal Státní úřad statistický. Praha 1934.
Nakladatel Orbis. Tiskařská nakladatelská a novinářská společnost akciová.
Statistická ročenka republiky Československé. Vydal Státní úřad statistický. Praha 1937.
Nakladatel Orbis. Tiskařská nakladatelská a novinářská společnost akciová. II.
Statistická přírucka republiky Československé. IV. Sestavil: Státní úřad statistický V Praze.
Nákladem státního úřadu statistického – v komisi kníhkupectví Bursík a Kohout. 1932.
Szalatnai Rezső hetvenéves. In: Peéry Rezső: A végzet bábjátéka avagy Peremmagyarok az
idő sodrában. (Filep Tamás Gusztáv – Tóth László vál.) Kalligram, Pozsony, 1994. 369 –
375.
Szalatnai Rezső: Juhász Gyula hatszáz napja. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 1962.
Szalatnai Rezső: Két hazában egy igazsággal. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 1982.
232
Szalatnai Rezső: Van menekvés. Slov. Grafia. Pozsony, 1932.
Szlovákiában 1938–1945 között. In: Szalatnai Rezső: Magyar magatartás és irodalom
Csehszlovákiában. Tóth László (összeáll.): Ab-Art Kiadó, Pozsony, 1994. 208–212.
Tasi József (vál.): Móricz Zsigmond, a Kelet népe szerkesztője. Levelek I. Petőfi Irodalmi
Múzeum, Budapest, 1988.
Tišliar, Pavol: Mimoriadna sčítanie ľudu na Slovensku z roku 1919. Príspevok k populačným
dejinám Slovenska. Statis, Bratislava, 2007.
Vendégségben Masaryknál. Interjú Boross Zoltánnal. In: Molnár Imre (szerk.): „Gyűlölködés
helyett összefogás.” Adalékok a két világháború közti csehszlovákiai magyar értelmiségi és
diákmozgalmak történetéhez. Történelemtanárok Társulása – Fórum Kisebbségkutató Intézet.
Somorja, 2016. 13–49.
Felhasznált szakirodalom
Kézikönyvek, összefoglaló munkák, monográfiák
A Sarló jegyében. Az újarcú magyaroktól a magyar szocialistákig. A Sarló 1931-iki pozsonyi
kongresszusának vitaanyaga. Kiadja a Sarló országos vezetősége. Pozsony, 1932. (Elkobzás
után második kiadás.)
Aczél Géza: Kassák Lajos. Irodalomtörténeti Könyvtár, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1999.
Albertini Béla: A fotószakíró Brogyányi Kálmán. AB – ART, Pozsony, 2003.
Anderson, Benedict: Elképzelt közösségek. Gondolatok a nacionalizmus eredetéről és
elterjedéséről. L Harmattan – Atelier, Budapest, 2006.
Angyal Béla: Érdekvédelem és önszerveződés. Fejezetek a csehszlovákiai magyar pártpolitika
történetéből 1918–1938. Fórum Intézet – Lilium Aurum Könyvkiadó, Galánta –
Dunaszerdahely, 2002.
Assman, Jan: A kulturális emlékezet. Atlantisz Könyvkiadó, Budapest, 1999.
Balázs Béla: Intellektüel aggályoskodás. Levá Fronta, Prága, 1932.
Bárdi Nándor: A budapesti kormányzatok és a határontúli magyarság kapcsolattörténete.
Kalligram Könyvkiadó, Pozsony, 2004.
233
Bárdi Nándor: Otthon és haza, Tanulmányok a romániai magyar kisebbség történetéről.
University of Jyväskylä, Spectrum Hungarologicum, Jyväskylä, 2013.
http://mek.oszk.hu/12400/12460/ (2018. 01. 04.)
Berzeviczy Albert: Búcsú a Monarchiától. Berzeviczy Albert naplója (1914-1920). (Gali
Máté összáll.) Helikon, Budapest, 2015.
Bindorffer Györgyi: Kettős identitás. Etnikai és nemzeti azonosságtudat Dunabogdányban.
Új Mandátum Könyvkiadó – MTA Kisebbségkutató Intézet, Budapest, 2001.
Borbándi Gyula: A magyar népi mozgalom. A harmadik reformnemzedék. Püski, Budapest,
1989.
Brubaker, Rogers: Nacionalizmus új keretek között. L'Harmattan – Atelier. Budapest, 2006.
Budai Balogh Sándor: „Megtöröm a villámokat.“ Tanulmányok, írások Szabó Dezsőről.
Püski –Magyar Líra, Budapest, 2004.
Cornelius, S. Deborah: In Search of the Nation. The New Generation of Hungarian Youth in
Czechoslovakia 1925–1934. Social Science Monograph, Boulder, Colorado, Columbia
University Press, 1998.
Dános Árpád – Kovács Gábor: A szociális eszmék fejlődése a modern szocializmusig. A
Pantheon Irodalmi Intézet Részvénytársaság Kiadása, Budapest, 1925.
http://mtdaportal.extra.hu/books/a_szocialis_eszmek_fejlodese.pdf 8. (2017. 11. 17.)
Deleuze, Gilles: A mozgás-kép. Film 1, Budapest, 2001.
Egry Gábor: Etnicitás, identitás, politika. Magyar kisebbségek nacionalizmus és
regionalizmus között Romániában és Csehszlovákiában 1918–1944. Napvilág Kiadó,
Budapest, 2015.
Eisenstadt, S. N.: From generation to generation. Age groups and social structure. The
Function of Age Groups in the Social System. (Integrative and deviant age groups). The Free
Press. Glencoe, Illinois.
Eriksen, Thomas Hylland: Etnicitás és nacionalizmus. Digitális Tankönyvtár. Gondolat
Kiadó, 2011. http://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tamop425/0050_Eriksen-
Etnicitas_es_nacionalizmus/adatok.html (2018. 01. 04.)
Erikson, H. Erik: A fiatal Luther és más írások. Gondolat Kiadó, Budapest, 1991.
234
Ferge Zsuzsa: Társadalmunk réteződése. Elvek és tények. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó.
Budapest, 1973.
Filep Tamás Gusztáv: A hagyomány felemelt tőre. Válogatott és új esszék, tanulmányok az
1918-1945 közötti (cseh)szlovákiai magyar kultúráról. Ister Kiadó, Budapest, 2003.
Flachbart Ernő: A csehszlovákiai népszámlálások és a felvidéki kisebbségek nyelvi jogai.
Dunántúli Pécsi Egyetemi Könyvkiadó és Nyomda, Pécs, 1935.
Fleischmann Gyula, dr.: A szocializmus fejlődése és főbb irányai. Dr. Fleischmann Gyula,
Kassa, 1927.
Fogarassy László: Magyar cserkészmozgalom Csehszlovákiában. Lilium Aurum,
Dunaszerdahely, 1992.
Fónod Zoltán (szerk.): A cseh/szlovákiai magyar irodalom lexikona 1918–1995. Madách-
Posonium, Pozsony, 1997.
Gali Máté: Berzeviczy Albert – A márványarcú miniszter. Szépmíves Kiadó, Budapest, 2017.
Garami András − Mekis D. János − Németh Ákos: Előszó. In: Garami András − Mekis D.
János − Németh Ákos (szerk.): Nemzedéki narratívák a kultúratudományokban. Szerzők,
Pécs, 2012.
Gaucsík István: A jog erejével. A szlovákiai magyarság gazdasági önszeveződése. Kalligram,
Pozsony, 2008.
Gaucsík István (összeáll.): Tarján Ödön válogatott kisebbség- és gazdaságpolitikai beszédei
és írásai. Kalligram, Pozsony, 2017.
Gouldner, A. W.: The future of Intellectuals and the Rise of the New Class. Critical social
studies. USA, Macmillen Press, 1979.
Grosschmid Géza: Kisebbségi sors. Dr. Grosschmid Géza beszédei és írásai. Kassa, 1930.
Gyáni Gábor: Az elveszíthető múlt. Nyitott Könyvműhely, Budapest, 2010.
Gyáni Gábor – Kövér György: Magyarország társadalomtörténete a reformkortól a második
világháborúig. Osiris Kiadó, Budapest, 2011.
Gyáni Gábor – Láczay Magdolna (szerk.): Generációk a történelemben. A Hajnal István Kör
– Társadalomtörténeti Egyesület A Nyíregyházi Főiskola Gazdasági és
Társadalomtudományi Kara, Nyíregyháza, 2008.
235
Huszár Tibor: „Nem középiskolás fokon…” (Műveltség, közművelődés, értelmiség). Magvető,
Budapest, 1981.
Jakab Albert –Keszeg Anna –Keszeg Vilmos. Emberek, életpályák, élettörténetek. BBTE
Magyar Néprajz és Antropológia Tanszék, Kriza János Néprajzi Társaság, Kolozsvár, 2007.
Karády Viktor – Nagy Péter Tibor: Iskolázás, értelmiség és tudomány a 19–20. századi
Magyarországon. Wesley Egyház- és Vallásszociológiai Kutatóközpont, Budapest, 2012.
Kárník, Zdeněk: České země v éře první republiky (1918–1938). Díl první. Vznik, budování
a zlatá léta republiky (1918–1929). Nakladateľství Libri, Praha, 2003.
Kemény Gábor: Így tűnt el egy gondolat. A felvidéki magyar irodalom története 1918-1938.
MEFHOSZ Könyvkiadó, Budapest, 1940.
http://adatbank.transindex.ro/html/cim_pdf1315.pdf (2018. 01. 08.)
Kiss Róbert Károly – Vajda Tamás: Egyetemi ifjúsági egyesületek Szegeden 1919 és 1944
között. Universitas Szeged Kiadó, Szeged, 2012. http://digit.bibl.u-
szeged.hu/00200/00244/00001/egyetemi_ifjusagi.pdf (2016. 12. 23.)
Kiss Zoltán László: A nyolcvanas évek magyar értelmiségének néhány sajátos vonása a főbb
társadalmi egyenlőtlenségi dimenziókban. ELTE Szociológiai és Szocálpolitikai Intézet.
1993. Szakdolgozat.
Kočišová Silvia: Dipl. práce – Kapitoly z dějin maďarské menšiny v Praze ve 20. a 30. letech
20. století Szakdolgozat – Fejezetek a prágai magyar kisebbség történetéből a XX. sz. 20. és a
30. éveiben. Prága, 2004.
Kovács Éva: Felemás asszimiláció. A kassai zsidóság a két világháború között (1918–1938).
Fórum Kisebbségkutató Intézet – Lilium Aurum, Somorja – Dunaszerdahely.
http://mek.oszk.hu/02300/02384/02384.pdf (2017. 02.06.)
Krajčovičová, Natália: Slovensko na ceste k demokrácii. Historický ústav SAV. Bratislava.
2009.
Krammer Jenő: A szlovenszkói magyar serdülők lelkivilága. Szociálpszichológiai tanulmány.
Nagy László Könyvtár. h.n. 1935. 16. http://adatbank.transindex.ro/html/cim_pdf1183.pdf
(2017. 11. 18.)
Krofta, Kamil: A csehszlovák történelem kistükre. Novina Könyvkiadóvállalat. Mukačevo –
Munkács. 1932.
236
Krofta, Kamil: O úkolech slovenské historiografie. Academie. Bratislava, 1925.
Ladányi Andor: Egyetemi ifjúsági szervezetek a Horthy-korszakban. Szegedi Fiatalok
Művészeti Kollégiuma. Educatio. 1995/2. http://mek.oszk.hu/02100/02115/html/4-1569.html
(2016.12. 23.)
Lipset, S. M.: Homo politicus. Osiris, Budapest, 1995.
Mannheim Károly: A nemzedékek problémája. In: Tudásszociológiai tanulmányok. Osiris,
Budapest, 2000.
Mannheim, Karl: Man and Society in an Age of Reconstruction: Studies in Modern Social
Structure. London, 1940.
Mazsu János: The Social History of the Hungarian Intelligentsia. Social Science
Monographs, Boulder, Colorado, Atlantic Research and Publications, Inc. Highland Lakes,
New Yersey, Distributed by Columbia University Press, New York.
Márai Sándor: Ajándék a végzettől. Helikon Kiadó, Budapest, 2004.
Mátay Melinda: Fiatal budapesti elit értelmiségiek szocializációja. Oktatáskutató Intézet,
Budapest, 2012.
Mócsy I. István: The Effects of World War I The Uprooted: Hungarian Refugees and Their
Impact on Hungarys Domestic Politics, 1918–1921. New York, 1983.
Němeček, Jan – Kuklík, Ján: Od národního státu ke státu národností? Národnostní statut a
snahy o řešení menšinové otázky v Československu v roce 1938. Karolinum, 2013.
Némedi Dénes – Kovács I. Gábor: Az „értelmiségi elitről”. Kézirat.
Németh László: Ember és szerep. Első Kecskeméti Hírlapkiadó- és Nyomda-Rt, Kecskemét,
1934.
Paládi – Kovács Attila: Tárgyunk az időben. Ethnica, Debrecen, 2002.
Papp István: A magyar népi mozgalom története 1920–1990. Jaffa, Budapest, 2012.
Pejša, Robert: Vztahy Československa a Maďarska v letech 1918-1939. Univerzita Karlova,
Praha, 2017.
Petersen, Julius: Die literarischen Generationen. In: Ermatinger Philosophie der
Literaturwissenschaftban, Berlin, 1930.
237
Petrichevich Horváth Emil: Jelentés az Országos Menekültügyi Hivatal négyévi működéséről.
Pesti Nyomda, Budapest, 1924.
Petővári Ákos: Fábry Zoltán humanizmusa. Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Kar.
Irodalomtudományi Doktori Iskola, Miskolc, 2007.
Popély Gyula: A Csehszlovákiai Magyar Tudományos, Irodalmi és Művészeti Társaság.
Madách Könyvkiadó, Pozsony, 1973.
Popély Gyula: Népfogyatkozás. A csehszlovákiai magyarság a népszámlálások tükrében
1918–1945. Budapest, 1991.
Ratajová, Jana (red.): Pražský student. Univerzitní studenti v dějinách Prahy. Publikace k
výstavě, Clam-Gallasův palác 14. listopadu 2008 - 1. února 2009. Scriptorium, Praha 2008,
Romsics Ignác: Magyarország története a XX. században. Osiris Kiadó, Budapest, 2010.
Roseman, Mark (szerk.): Generations in Conflict. Youth Revolt and Generation Formation in
Germany 1770–1968. Cambridge University Press 1995.
Rupník, Jacques: Dějiny Komunistické strany Československa : od počátků do převzetí moci.
Překlad Helena Beguivinová. Academia, Praha, Academia, 2002.
Saád József: Magyar Szemle. Repertórium és tartalomelemzés. I–II. Fővárosi Szabó Ervin
Könyvtár, ELTE Szociológiai Intézet, Budapest, 1989.
Sebestyén Sándor: A Bartha Miklós Társaság 1925–1933. Kossuth Könyvkiadó, Budapest,
1981.
Simon Attila: Az elfeledett aktivisták. Kormánypárti magyar politika az első Csehszlovák
Köztársaságban. Fórum Kisebbségkutató Intézet, Somorja, 2013.
Simon Attila: Egy rövid esztendő krónikája. A szlovákiai magyarok 1938–ban. Fórum
Kisebbségkutató Intézet, Somorja, 2010.
Simon Attila: Magyar idők a Felvidéken 1938 –1945. Az első bécsi döntés és következményei.
Jaffa Kiadó, Budapest, 2014.
Simon Attila – Tóth László: Kis lépések nagy politikusa. Szent-Ivány József, a politikus és
művelődésszervező. Történelemtanárok Társulása – Fórum Kisebbségkutató Intézet, Somorja,
2016.
Szalai Erzsébet: Gazdasági elit és társadalom. AULA, Budapest, 2001.
238
Szarka László: A multietnikus nemzetállam. Kísérletek, kudarcok és kompromisszumok
Csehszlovákia nemzetiségpolitikájában 1918–1992. Kalligram Könyvkiadó, Budapest, 2016.
Szeghy-Gayer Veronika: Felvidékből Szlovenszkó. Magyar értelmiségi útkeresések Eperjesen
és Kassán a két világháború között. Kalligram, Budapest, 2016.
Szekfű Gyula: Három nemzedék. „Élet” Irodalmi és Nyomda Rt. kiadása, Budapest, 1920.
Szekfű Gyula: Három nemzedék és ami utána következik. Egyetemi Nyomda, Budapest,
1934.
Tóth, Ondrej: Nemzeti kisebbségek Csehszlovákiában 1918–1938. Nemzetállamból
többnemzetiségű állam? Kézirat.
Turczel Lajos: Két kor mezsgyéjén. Pozsony, Madách, 1967.
Zeidler Miklós: A revíziós gondolat. Osiris, Budapest, 2001.
Zemko, Milan: Občan, sploćnosť, národ v pohybe Slovenských dejín. Historický ústav SAV,
Bratislava, 2010.
Tanulmányok
Ablonczy Balázs: Sérelem, jogfolytonosság, frusztráció. Kisebbségkutatás, 2008/2.
http://www.hhrf.org/kisebbsegkutatas/kk_2008_02/cikk.php?id=1564 (2015. 03. 15.)
Ahn, Von Thomas: „Új Szellem Szlovenszkón”. Betekintések Szvatkó Pál csehszlovákiai
magyar „Kultúrpolitikai Szemlé”-jébe (1937–1938). Pro Minoritate, 2009/4.
http://www.prominoritate.hu/folyoiratok/2009/ProMino09-4-04-Ahn.pdf (2018. 01. 19.)
Aszalós Károly: Szabó Dezső magyarság-felfogása az 1920-as évek elején. In: Kincses Nagy
Éva (szerk.): Őstörténet és nemzettudat (1919–1931). JATE Magyar Őstörténeti
Kutatócsoportja, Balassi Kiadó, Budapest, 1991.
http://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tkt/ostortenet-nemzettudat/ch03.html (2018. 02. 07.)
Badó Zsolt: Narancsik Imre, nagymuzsalyi lelkipásztor. Kárpátalja, 2009. május 9.
http://www.karpataljalap.net/?q=2009/05/08/narancsik-imre-nagymuzsalyi-lelkipasztor
(2018. 03. 03.)
239
Bajcsi Ildikó: A csehszlovákiai sarlós nemzedék magyarországi kapcsolatrendszere (1925–
1944). Regio, 2017/4. 155–191.
Bajcsi Ildikó: A pártállami magyar kulturális elit rekrutációja Csehszlovákiában. Csemadok
alapítók (1949-1960). Közösség és identitás a Kárpát-medencében. Határhelyzetek VII.
Balassi Intézet Márton Áron Szakkollégium, Budapest, 2014, 101–132.
Bajcsi Ildikó: A Prohászka Ottokár Körök Szövetsége az első Csehszlovák Köztársaságban.
Generációs önszerveződés a keresztényszocialista ideológia jegyében. Fórum
Társadalomtudományi Szemle, 2015/4, 61–86.
Bajcsi Ildikó: A Sarló mozgalom tevékenysége (1928–1934). Phd hallgatók harmadik
konferenciája. 2014. május 6. http://tortenelem.uni-eger.hu/public/uploads/mu-helybesze-
lgete-sek10-nyomdai_56c5b7322a1f1.pdf (2017. 11. 20.)
Balázs András: A Sarló és a Vörös Barátság. In: Sándor László (összáll.): Ez volt a Sarló.
Tanulmányok, emlékezések, dokumentumok. Kossuth Könyvkiadó – Madách Könyvkiadó,
Budapest, 1978, 214–230.
Balogh Edgár: Ankét a nemzedékről. Korunk, 1973/6, 842–844.
Bárdi Nándor: A romániai magyar elit generációs csoportjainak integrációs viszonyrendszere
(1918– 1989). In: Bárdi Nándor – Simon Attila (szerk.): Integrációs stratégiák a magyar
kisebbségek történetében. Fórum Kisebbségkutató Intézet, Somorja, 2006, 41–66.
Bárdi Nándor: A népszolgálat genezise és tartalomváltozása. In: Bárdi Nándor – Filep Tamás
Gusztáv – Lőrincz D. József (szerk.): Népszolgálat. A közösségi elkötelezettség alakváltozatai
a magyar kisebbségek történetében. Kalligram Kiadó, Pozsony, 2015, 11–47.
Bárdi Nándor: Összezárkózás és szétfejlődés. Kísérlet a magyar kisebbségek történetének
periodizációjára. In: Fedinec Csilla (szerk.): Nemzet a társadalomban. Budapest: TLA, 2004,
251–274.
Berecz Kálmán (összeáll.): A sarlós mozgalom dokumentumai. In: Sándor László (összeáll.):
Ez volt a Sarló. Tanulmányok, emlékezések, dokumentumok. Kossuth – Madách, Budapest,
1978, 273–365.
Bibó István: Elit és szociális érzék. In: Bibó István: Válogatott tanulmányok. Első kötet
1935–1944. mek.oszk.hu/02000/02043/html/48.html (2017. 03. 31.)
Bourdieu, Pierre: L'illusion biographique. In Actes de la Recherche en Sciences sociales.
Volumes 62–63, Nr. 1 juin,1986, 63–72.
240
Bourdieu, Pierre – Waquant Loic: An Invitation to Reflexive Sociology. University of Chicago
Press, Chicago, 1992.
Bögre Zsuzsa: Élettörténeti módszer elméletben és gyakorlatban. In: Szociológiai Szemle,
2003/1. http://www.szociologia.hu/dynamic/0301bogre.pdf (2017. 05. 05.)
Brubaker, Rogers: Nemzeti kisebbségek, nemzetiesítő államok és anyaországok az új
Európában. Regio, 2006/3, 3–30.
Bugovics Zoltán: Az elitidentitás háttere. Tér és Társadalom, 2012/2, 17–29.
Černák, Tomáš: Sociálna situácia a politický konflikt vysokoškolského študentstva v 30.
rokoch 20. storočia.
Forum Historiae. http://www.forumhistoriae.sk/documents/10180/1273455/8_cernak.pdf
(2017. 01.16.)
Csanda Sándor: Első nemzedék. A csehszlovákiai magyar irodalomkeletkezsée és fejlődése.
Tatran, Bratislava, 1968., Szalatnai Rezső: Újarcú magyarok. In: Szlovenszkói küldetés –
Csehszlovákiai magyar esszéírók 1918-1938. Madách Könyvkiadó, Bratislava, 1984.
Csanda Sándor: Fábry Zoltán kapcsolata Balogh Edgárral. Irodalmi Szemle, 1980. május,
454–457.
Csapody Miklós: Egy nemzedék iskolája: Erdélyi Fiatalok. Tiszatáj, 1984/7.
http://tiszataj.bibl.u-szeged.hu/12634/1/tiszataj_1984_007_042-054.pdf (2018. 01. 04.)
Csák Szilárd. Mit ettek korábban diák szentjeink? M. E. K. D. SZ. mekdsz Krisztus
egyetemes. http://www.mekdsz.siteset.hu/index.php?m=6979 (2017. 02. 01.)
Cseke Péter: Egy megírásra váró szintézis. Erdélyi magyar szellemi élet a két háború között.
Forrás, 2001/ 2.
http://webcache.googleusercontent.com/search?q=cache:DTvmXL87bDcJ:www.forrasfolyoir
at.hu/0102/cseke.html+&cd=10&hl=hu&ct=clnk&gl=sk&lr=lang_de%7Clang_en%7Clang_h
u%7Clang_sk (2017. 11. 28.)
Cseke Péter: Paradigmaváltás egy „analógia nélküli” korban. In: Cseke Péter:
Paradigmaváltó törekvések. Kisebbségi létértelmezések. Kriterion Kiadó, Kolozsvár 2003,
189–196.
Cseke Péter: Sorskérdések hálójában. Ady, Móricz és Szabó Dezső hatása az Erdélyi
Fiatalokra. Kortárs online, 2009/4.
http://www.kortarsonline.hu/archivum/2009/04/sorskerdesek-halojaban.html (2018. 02. 06.)
241
Dobossy László: A Sarló művelődéspolitikai szerepe és hatása. In: Sándor László (összeáll.):
Ez volt a Sarló. Tanulmányok, emlékezések, dokumentumok. Kossuth Könyvkiadó – Madách
Könyvkiadó, Budapest, 1978, 108–133.
Egry Gábor: „Két pogány közt”? Régió, nemzet, őslakók és gyarmatosítók a két világháború
közti Erdélyben. Múltunk, 2012/4. 66–88.
http://epa.oszk.hu/00900/00995/00032/pdf/EPA00995_multunk_12_4_066-088.pdf (2018.
01. 04.)
Egri Viktor: Fábry Zoltán. Magyar Elektronikus Könyvtár.
http://mek.oszk.hu/02200/02228/html/06/466.html (2017. 01. 17.)
Fazekas Csaba: Prohászka Ottokár zsidóellenességéről. Egyháztörténeti Szemle, 2008/4.
http://www.uni-miskolc.hu/~egyhtort/cikkek/fazekas-prohaszka.htm (2017. 12. 28.)
Fazekas József: A pozsonyi Magyar Tanszék. Fórum TársadalomtudományiSzemle ,
2005/4.
http://epa.oszk.hu/00000/00033/00023/pdf/szemle_2005_4_fazekas1.pdf (2017.01.25.)
Fábry Zoltán: Etnográfiai szocializmus. Korunk, 1929. június
http://epa.oszk.hu/00400/00458/00244/1929_06_4908.html (2017. 01. 02.)
Fehér Csaba: A pozsonyi magyar Meghatalmazott Hivatal működése (1946–1948)
http://kisebbsegkutato.tk.mta.hu/uploads/files/archive/257.pdf (2018. 01. 19.)
Ferencz László: A Sarló ideológiai formálódása és kapcsolata a kommunista párttal. In:
Sándor László (szerk.): Ez volt a Sarló. Tanulmányok, emlékezések, dokumentumok. Kossuth
– Madách, Budapest, 1978. 32–72.
Filep Tamás Gusztáv: A „felvidéki szellem”ről és utóéletéről. Limes Tudományos Szemle.
2007/2, 109–132.
Filep Tamás Gusztáv: A neoliberális minimum. Megjegyzések Hushegyi Gábor
dolgozatához. In: Filep Tamás Gusztáv: A humanista voksa. Írások a csehszlovákiai magyar
kisebbség történetének köréből 1918–1945. Kalligram, Pozsony, 2007, 139–186.
Filep Tamás Gusztáv: Kormánypárton vagy ellenzékben? A pozsonyi magyar polgár és az
1925-ös választások. Erdélyi Magyar Adatbank.
http://adatbank.transindex.ro/html/cim_pdf1668.pdf (2017. 11. 08.).
Filep Tamás Gusztáv: Nemzet és nemzedék. Szempontok egy kisebbségtudományi
szemlélethez.
242
Pro Minoritate. 2009/ősz. http://www.prominoritate.hu/folyoiratok/2009/ProMino09-3-01-
Filep.pdf 5-6. (2017. 04. 01.)
Gyurgyík László: A (cseh)szlovákiai magyarság demográfiai, valamint település- és
társadalomszerkezetének alakulása 1918–1998. In: Filep Tamás Gusztáv – Tóth László
(szerk.): A (cseh)szlovákiai magyar művelődés története 1918–1998. I. Ister Kiadó, Budapest,
1998, 81–91.
Hallon, Ľudovít: Príčiny, priebeh a dosledky štrukturálnych zmien v hospodárstve
medzivojnového Slovenska. In: Milan Zemko – Valerián Bistrický: Slovensko
v Československu (1918–1939), 293–364.
Hatos Pál: Szekfű Gyula és a nemzedék toposza. Kommentár 2013/3.
http://kommentar.info.hu/iras/2013_3/szekfu_gyula_es_a_nemzedek_toposza (2017. 11. 29.)
Hegedűs Géza: Kassák Lajos (1887–1967) Literatura.hu
http://www.literatura.hu/irok/xxszazad/eulira/kassak.htm (2017. 01. 17.)
Hushegyi Gábor: Brogyányi Kálmán – a művészet, a nép, a nemzet és a politika
szolgálatában. 100 éve született a két világháború közötti korszak vitatott csehszlovákiai
magyar személyisége. Fórum Társadalomtudományi Szemle, 2005/4, 173–188.
Jászi Oszkár: Az emigráció és a Sarlósok. A Reggel, 1930. május 18. In: (szerk.): Litván
György – Szarka Lászó: Duna-völgyi barátságok és viták. Jászi Oszkár közép-európai
dossziéja. Gondolat, Budapest, 1991, 203–209.
Jászi Oszkár: És mégis mozog a föld… A Reggel, 1930. április 30.
http://www.watson.sk/index.php?option=com_content&view=article&id=1627:jaszi-oszkar-
es-megis-mozog-a-foeld-1930&catid=37:default (2017. 03.06.)
Joó Tibor: A nemzedék fogalma. Kalangya, 1935/5, 321–400. Vajdasági Magyar Digitális
Adattár http://adattar.vmmi.org/?ShowObject=folyoirat_oldal&id=781&page=392 (2017. 03.
31.)
Jócsik Lajos: A Sarló kapcsolata magyarországi és erdélyi haladó mozgalmakkal. In: Sándor
László (szerk.): Ez volt a Sarló. Tanulmányok, emlékezések, dokumentumok. Kossuth –
Madách, Budapest, 1978. 159–183.
Július Fučík, hős vagy áruló. Új Szó, 2003. október 3. ujszo.com
http://ujszo.com/cimkek/gondolat/2003/10/03/julius-fucik-hos-vagy-arulo (2017. 01. 16.)
K. Horváth Zsolt: Az életrajzi térről. Szempontok a biográfiai módszer és a szinoptikus
szemlélet történeti alkalmazásához. Korall, 2011/44.
http://epa.oszk.hu/00400/00414/00035/pdf/Korall_44_K_Horvath.pdf (2017. 05. 25.)
243
K. Horváth Zsolt: Kulturális vonzások és baloldali választások. A Munka-kör és a társadalmi
tér kettős fogalma, 1928–1932. In: Bíró Annamária–Boka László (szerk.): Értelmiségi
karriertörénetek, kapcsolathálók, írócsoportosulások. Partium Kiadó – reciti, Nagyvárad –
Budapest, 2014, 257–270.
Kadushin, Charles: The American intellectual elite. American Journal of Sociology, 1976/4.
923–933.
Kraniauskiene, Sigita: Generációk: a fogalom gyakorlati alkalmazása. Világosság, 2007.
7/8.123–138.
Kiss Balázs: Juhász Gyula emlékmű Szakolcán. Múlt-Kor, http://mult-
kor.hu/20080429_juhasz_gyula_emlektabla_szakolcan (2016. 12. 19.)
Kovács Endre: A Sarló. In: Borsody István (szerk.): Magyarok Csehszlovákiában (1918–
1938). Az Ország Útja, Budapest, 1938. 178–188.
Litván György: Jászi Oszkár és a Maléter-család kapcsolata (1925–1947).
Regio – Kisebbségtudományi Szemle, 1990/4.
http://epa.oszk.hu/00000/00036/00004/pdf/12.pdf (2016. 12. 11.)
Loriga, Sabina: Történet- és életrajzírás a 19–20. században. Korall, 2011/40.
http://epa.oszk.hu/00400/00414/00035/pdf/Korall_44_Sabina.pdf (2014. 03. 17.)
Maléter István és a balítéletek. In: Filep Tamás Gusztáv: A hagyomány felemelt tőre.
Válogatott és új esszék, tanulmányok az 1918-1945 közötti (cseh)szlovákiai magyar
kultúráról. Ister Kiadó, Budapest, 2003, 25–118.
Mannheim, Karl: The Problem of Generation. In: Paul Kecskemeti (ed.): Essays on the
Sociology of Knowledge. Oxford University Press, New York, 1952, 276–322.
Molnár Imre: A szlovenszkói magyar közművelődés meghatározó összetevői 1920–1945
között. In: Tóth László – Filep Tamás Gusztáv (szerk.): A (cseh)szlovákiai magyar művelődés
története. II. Ister Kiadó, Budapest, 1999, 179–233.
Moravek Endre: Magyar kultúregyesületek a Felvidéken. Magyar Szemle, 1937/4. 369–370.
Nagyidai Ernő: A Sarló kapcsolata a cseh és a szlovák haladó mozgalmakkal. In: Sándor
László (szerk.): Ez volt a Sarló. Tanulmányok, emlékezések, dokumentumok. Kossuth –
Madách, Budapest, 1978, 134–158.
Nem a „Vetés” margójára, hanem a „Vetés” főlapjára. Adatok a fiatal szlovenszkói magyar
nemzedék kultúrtörténetéhez. In: Szvatkó Pál: A változás élménye. (Filep Tamás Gusztáv –
G. Kovács László összeáll.), 89–97.
244
Niri, Angara: Lenin a kis és közepes országok helyéről a nemzetközi életben. Korunk,
1971/11, http://epa.oszk.hu/00400/00458/00413/pdf/Korunk_EPA00458_1971_11_1697-
1707.pdf (2017. 12. 27.)
Ölvedi János: A szlovenskói új magyar generáció. A Sarlótól a Prohászka-körig. (Forrás:
Magyar Szemle, 1935. május) Érsekújvár és Vidéke. 2012. május 13.
http://www.watson.sk/index.php?option=com_content&view=article&id=1136:oelvedi-ja-
(2017. 11. 21.)
Paksa Rudolf: Prozopográfia vagyis „kollektív biográfiai elemzés“ (A Horthy-kori magyar
nemzetiszocialista elit vizsgálata). In: Ballabás Dániel (szerk.): Módszertani tanulmányok.
Konferenciák, műhelybeszélgetések VIII. Líceum Kiadó, Eger, 2013, 7–19.
Pálenyik Ferenc – Pék Vendel: A Párt katonái voltak (Új Szó 1971. 06. 16. ) Érsekújvár és
Vidéke. http://www.watson.sk/index.php?option=com_content&view=article&id=733:az-
ersekujvari-munkasmozgalom-toerteneteboel-palenyik-ferenc-pek-vendel-a-part-katonai-
voltak-ujszo-1971-06-16&catid=47:regionalna-histora--helytoertenet&Itemid=6
(2016. 12.21.)
Petrik Béla: A népi mozgalom kezdetei. 1. rész. Magyar Szemle, 2006/8.
http://www.magyarszemle.hu/cikk/20060815_a_nepi_mozgalom_kezdetei_1_resz (2018. 01.
01.)
Popély Gyula: Magyar népiskolai oktatás Csehszlovákiában (1918–1938). Adatbank. ro.
http://www.adatbank.transindex.ro/regio/html/alcim_pdf66.pdf (2017. 02. 09.)
Popély Gyula: Ez volt a Sarló (1.) Irodalmi Szemle, 2009/6.
http://irodalmiszemle.sk/2009/06/popely-gyula-ez-volt-a-sarlo-1(2017. 11. 17),
Popély Gyula: Ez volt a Sarló (2.) Irodalmi Szemle, 2009/7.
http://irodalmiszemle.sk/2009/07/popely-gyula-ez-volt-a-sarlo-2/ (2017. 11. 17)
Révay József, gróf: A „nemzeti kisebbség” problematikájához. In: uő: Mások megértéséről –
Kisnemesek Tajnán. Filep Tamás Gusztáv (szerk.) Ister Kiadó és Kulturális Szolgáltató Iroda,
Budapest, 1999, 143–152.
Revel, Jaques: Történelem földközelből. In: Levi, Giovanni (szerk.): Egy falusi ördögűző és a
hatalom. Osiris, Budapest, 2001, 5–35.
Romsics Ignác: A Horthy-rendszer jellegéről. Elitizmus, tekintélyelv, konzervativizmus.
Rubiconline.http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/a_horthy_rendszer_jellegerol_elitizmus_
tekintelyelv_konzervativizmus. (2017. 09. 18.)
245
Rosenthal, Gabriel: Zur Konstitution von Generationen in familien-biographischen
Prozessen. Krieg. Nationalsozialismus und Genozid in Familiengeschichte und Biographie.
Österr. Zeitschrift für Geschichtswissenschaften 1994/4. 489–516.
Róbert Péter – Valuch Tibor: Generációk a történelemben és a társadalomban. Generációs
attitűdök és részvételi minták történeti-szociológiai megközelítésben. Politikatudományi
Szemle, 2013/4. 116–139.
Rychlík, Ján: The Situation of the Hungarian Minority in Czechoslovakia 1918–1938. In:
Eiler, Ferenc – Dagmar Hájková et al.: Czech and Hungarian Minority Policy in Central
Europe 1918–1938. Masarykuv ústav a Archív – MTA Etnikai-nemzeti Kisebbségkutató
Intézet, Prága – Budapest, 2009. 27–38.
Simiand, Francçois: Történeti módszer és társadalomtudomány. In: Benda Gyula – Szekeres
András (szerk.): Az Annales. A gazdaság-, társadalom- és művelődéstörténet francia
változata. Budapest, L'Harmattan, Budapest, 2007, 33–73.
Simon Attila: A csehszlovákiai magyar kisebbség helyzete. In: Kisebbségi magyar
közösségek a 20. században. Bárdi Nándor – Fedinec Csilla – Szarka László (szerk.):
Gondolat, MTA Kisebbségkutató Intézet. Budapest. 2008. 98–103.
Simon Attila: Elképzelések és tervek Dél-Szlovákia szláv betelepítésére az első
köztársaságban lezajlott földreform keretén belül. Fórum Társadalomtudományi Szemle,
2003/2. 103–118.
Simon Attila: Menšinové stereotipy. Obraz Čechov a Slovákov v prácach maďarských
autorov zo Slovenska v medzivojnovom období. Forum Historiae. 2012/2.
http://www.forumhistoriae.sk/documents/10180/79324/simon.pdf (2017. 11. 17.)
Simon Attila: Nyilasok a spájzban. Szélsőjobboldali kísérletek a szlovákiai Magyar Párt
átalakítására és Esterházy János eltávolítására a pártelnöki tisztségből 1939 és 1945 között.
Fórum Társadalomtudományi Szemle. 2015/4. 31–60.
Sinkó Ferenc: A felvidéki ifjúsági mozgalmak kezdetei Trianon után. Regio –
Kisebbségtudományi Szemle. 1990/2. http://epa.oszk.hu/00000/00036/00002/pdf/11.pdf
(2015. 08. 19.)
Sinkó Ferenc: A főiskolások. In: Borsody István (szerk.): Magyarok Csehszlovákiában
(1918–1938). Az Ország Útja, Budapest, 1938, 166–177.
Somlai Péter: Változó ifjúság. Educatio 2010/ 2. 175–190.
Szabari Vera: Társadalmi elitkutatások 1989 előtt Magyarországon. In: Kovách Imre (szerk.):
Elitek a válság korában. Magyarországi elitek. Kisebbségi magyar elitek. Magyar
246
Tudományos Akadémia Politikatudományi Intézet – Magyar Tudományos Akadémia Etnikai-
Nemzeti Kisebbségkutató Intézet, Argumentum Kiadó. Budapest, 2011. 15–35.
Szabó Andrea–Kiss Balázs: Konfliktusok és generáció. A generációs konfliktusok
kutatásának fogalmi kiindulópontjai. Politikatudományi Szemle XXII/4. 97–115.
Szalatnai Rezső: Jegyezetek a cseh–szlovák–magyar szellemi együttműködésről. Magyar
Figyelő. Pozsony, 1934.
Szalatnai Rezső: Új arcú magyarok. Korunk, 1929/12. 875-881.
http://www.korunk.org/?q=node/8&ev=1929&honap=12&cikk=5047 (2013.12.01.)
Szarka László: A csehszlovákiai magyar közösség nyolc évtizede 1918–1998. Történeti
vázlat. In: Tóth László – Filep Tamás Gusztáv (szerk.): A (cseh)szlovákiai magyar művelődés
története 1918–1938. I. Ister, Budapest, 1998, 9–25.
Szarka László: A Trianon utáni magyar nemzetépítés kisebbségi olvasatai Jócsik Lajos
történeti esszéinek tükrében. Limes, 2012/4. Digitális változata elérhető: Érsekújvár és
vidéke.http://www.watson.sk/index.php?option=com_content&view=article&id=2201:szarka
-laszlo-a-trianon-utani-magyar-nemzetepites-kisebbsegi-olvasatai-jocsik-lajos-toerteneti-
esszeinek-tuekreben&catid=55:default&Itemid=72 (2014. 08. 20.)
Szarka László: Dunai konföderáció – egy álom realitása. Jászi Oszkár csehszlovákiai
kapcsolatai és a magyar kisebbségi kérdés 1919–1939 (Századvég, 1986/2), Československé
kontakty Oszkara Jásziho a menšinová otázka 1919–1939. Watson.sk,
http://www.watson.sk/index.php?option=com_content&view=article&id=1685:szarka-laszlo-
dunai-konfoederacio-egy-alom-realitasa-jaszi-oszkar-csehszlovakiai-kapcsolatai-es-a-
magyar-kisebbsegi-kerdes-1919-1939-szazadveg-21986&catid=37:default (2017. 02. 09.)
Szarka László: Identitás és lojalitás nemzetállami konfliktushelyzetei. In: Kovács Nóra –
Osvát Anna – Szarka László (szerk.): Etnikai identitás, politikai lojalitás. Nemzeti és
állampolgári kötődések. Balassi Kiadó, Budapest, 2001.
Szarka László: Integráció és együttműködés a kisebbségpolitikában. Magyar aktivista kísérlet
Csehszlovákiában. In: Bárdi Nándor – Simon Attila (szerk.): Integrációs stratégiák a magyar
kisebbségek történetében. Fórum Kisebbségkutató Intézet, Somorja, 2006. 93–119.
Sziklay Ferenc: Kulturális szervezkedésünk története. In: Borsody István (szerk.): Magyarok
Csehszlovákiában 1918–1938. Az Ország Útja Kiadása, Budapest, 1938, 97–108.
Szilágyi Zsuzsa: Válság a szociológus szemével. http://www.haon.hu/debrecen/valsag-a-
szociologus-szemevel/1882003. (2016. 02. 19.)
247
Szűts István Gergely: Barakkok és tisztviselővillák. A trianoni menekülteket befogadó
miskolci telepek helyzete az 1920-as években. Kisebbségkutatás, 2009/3.
http://www.hhrf.org/kisebbsegkutatas/kk_2009_03/cikk.php?id=1741 (2015. 03. 15.)
Szvatkó Pál: A változás élménye. In: Filep Tamás Gusztáv – G. Kovács László (szerk.).
Kalligram Könyvkiadó, Pozsony, 1994.
Szvatkó Pál: A félreértett „újarcú magyarság”. In: Szvatkó Pál: A változás élménye. (Filep
Tamás Gusztáv – G. Kovács László összeáll.), Kalligram Kiadó, Pozsony 1994. 114–116.
Szvatkó Pál:_Baťa–cipős magyar ifjúság. In: Szvatkó Pál: A változás élménye. (Filep Tamás
Gusztáv – G. Kovács László összeáll.) Kalligram Kiadó, Pozsony 1994. 117–125.
Tasi József: Az 1928-as Ady röpirat. Adalékok a népi írók mozgalmának történetéhez.
Magyar Könyvszemle. 1982/3.
http://epa.oszk.hu/00000/00021/00317/pdf/MKSZ_EPA00021_1982_98_03_230-247.pdf
(2017. 11. 07.)
Turczel Lajos: Holota János és Érsekújvár. Érsekújvár és Vidéke.
http://www.watson.sk/index.php?option=com_content&view=article&id=593&Itemid=55
(2016. 12. 19.)
Turczel Lajos: Ifjúmunkások és sarlósok Vörös Barátságának története. Irodalmi Szemle.
1986/4. 341–360.
Turczel Lajos: Újraközlés. Érsekújvár és a Sarló. Érsekújvár és Vidéke. 1988.
http://www.watson.sk/index.php?option=com_content&view=article&id=601:turczel-lajos-
ersekujvar-es-a-sarlo&catid=47:regionalna-histora--helytoertenet&Itemid=65 (2015. 02. 10.)
Újvári Edit A kulturális identitás kérdésköre és kutatásának lehetséges irányai. A SZTE
JGYPK Felnőttképzési Intézetének identitáskutató programja. In: Szirmai Éva – Újvári Edit
(szerk.): Nemzetiségi – nemzeti – európai identitás.
http://mek.oszk.hu/08200/08200/08200.pdf (2017. 05. 05.)
Vargha Kálmán: Adalékok Móricz Zsigmond csehszlovákiai útjaihoz és kapcsolataihoz.
http://epa.oszk.hu/02500/02518/00159/pdf/EPA02518_irodalomtortenet_1957_03_313-
336.pdf (2018. 02. 07.)
Venczel József: Határnemzedék: erdélyi magyar húszévesek. In: Venczel József: Erdélyi föld
– erdélyi társadalom. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1988. 43–46.
Veress Károly: A nemzedéki viszonyok az időben. Erdélyi Múzeum, 1998/3–4.
http://epa.oszk.hu/00900/00979/00016/pdf/151-167.pdf (2017. 03. 31.)
248
Vígh Károly: A felvidéki Sarló mozgalom története. Valóság, 2013/I–IV.
http://www.valosagonline.hu/index.php?oldal=cikk&cazon=145&lap=4 (2017. 22. 24.)
Vígh Károly: Masaryk és a magyarok 2. rész. Magyar Szemle.
http://www.magyarszemle.hu/cikk/20070424_masaryk_es_a_magyarok_2_resz (2017. 02.
03.)
Vígh Károly: T. G. Masaryk és a magyarok. Irodalmi Szemle online.
http://www.irodalmiszemle.bici.sk/lapszamok/2008/2008-aprilis/225-vigh-karsoly-t-g-
masaryk-es-a-masgyasrok (2017. 02. 03.)
Internetes adatbázisok, lexikonok
Arcanum – https://www.arcanum.hu/hu/online-kiadvanyok/Lexikonok-magyar-eletrajzi-
lexikon-7428D/a-a-744F8/apor-gabor-baro-74673/ (2017. 12.11.)
Encyklopedie Cojeco. http://www.cojeco.cz (2017. 01. 16.)
Katedra filozofie ff mu brno.https://www.phil.muni.cz/fil/scf/komplet/nejed.html
(2017. 01.16.)
Kislexikon. http://www.kislexikon.hu/narodnyikok.html (2018. 08. 22.)
Literárne Informačné Centrum. http://www.litcentrum.sk/slovenski-spisovatelia
(2017. 01. 16.)
Magyar Elektronikus Könyvtár
http://mek.oszk.hu/02200/02228/html/06/343.html (2017. 01. 31.)
Magyar Életrajzi Index. Petőfi Irodalmi Múzeum. http://opac.pim.hu/hu/search
(2017. 03. 07.)
Magyar Katolikus Lexikon.
http://lexikon.katolikus.hu/T/tudom%C3%A1nyos%20szocializmus.html (2017. 03. 26.)
Magyar Néprajzi Lexikon. http://mek.niif.hu/02100/02115/html/1-610.html (2017. 08. 04.)
Méltányosság politikaelemző központ.
http://www.meltanyossag.hu/files/meltany/imce/doc/pd_partok_emeberkepe_120214.pdf
(2017. 01. 14)
OSOBNOSTI.cz http://www.spisovatele.cz (2017. 01. 16.)
249
OSOBNOSTI.sk http://www.osobnosti.sk (2017.01.16.)
Plus. Zapomenuté portréty http://www.rozhlas.cz/leonardo/historie (2017. 01. 16.)
Prohászka Ottokár Katolikus Gimnázium.
http://www.prohaszka-budakeszi.hu/hitelet/prohaszka-ottokar-eletrajz (2017. 12. 28.)
Romániai Magyar Irodalmi Lexikon. http://lexikon.kriterion.ro/szavak/1688/ (2017. 01. 31.)
Szlovákiai Magyar Adatbank. A (cseh)szlovákiai magyarok lexikona Csehszlovákia
megalakulásától napjainkig. http://adatbank.sk/lexikonok/a-csehszlovakiai-magyarok-
lexikona-1918-tol/ (2018. 01. 08.)
YMCA Europe – ymca europe. http://www.ymcaeurope.com/about-us (2017.01. 16.)
250
Képek935
1. kép: A Szent György Kör zászlaja
A képek a Debreceni Déri Múzeum Sarlós-gyűjteményéhez tartoznak.
251
2. kép: 1928. augusztus 3–13. Gombaszögi tábor. A képen balról az idősebb férfi, Scherer Lajos,
A Mi Lapunk szerkesztője. Mellette – bal szemét átkötő szemvédővel – Gwerk Ödön
festőművész, a Sarló barátja, bekötött fejkendővel Ludwig Aurél, középen Szalatnai Rezső,
Bocskai-sipkában Morvay Gyula, előtte Kardos Ferenc és jobb szélen Dobossy Imre.
252
3. kép: 1928. „Balra át” idejéből, Gombaszög után. Balról jobbra: Boross Zoltán joghallgató,
Brogyányi Kálmán bölcsész-művészettörténész, Szalatnai Rezső bölcsész-tanárjelölt
Pozsonyban, a Carlton szálló előtt
253
4. kép: A fiatal Balogh Edgár
5. kép: A fiatal Szalatnai Rezső
254
6. kép: A (Szalatnai Rezső 1932-ban megjelentetett Van menekvés c. kiadványának címlapján
szereplő) fiatal Jócsik Lajos
7. kép: Szporni Anikó, a sarlósok “üdvöskéje”
255
8. kép: A Sarló jegyében című kiadvány címlapja
256
9. kép: A Sarló mozgalom 50. jublieumi ünnepségéről. Balról jobbra Boross Zoltán, Balogh
Edgár, XY.
257
Melléklet
Boross Zoltán kutatásai által 143 főben megállapított sarlósok névsora, amelyet az
Ez volt a Sarló című kötetben adtak ki: 936
Abonyi Magda, Adamis Béla, Adamis Géza, Adamis Irén, Adriányi László, Aich Nándor,
Asztély Sándor, Balázs András, Balogh Edgár, Báthory Andor, Bellyei Zapf László, Berecz
Kálmán, Bertók János, Bíró Béla, Blüh Irén, Boross Kornél, Boross Zoltán, Bólya Lajos,
Brogyányi Kálmán, Chinoradszky István, Chinoradszky Nándor, Csáder László, Csáder
Mihály, Csécsy Pál, Csomó Lajos, Csongrády Béla, Csontos Béla, Deák János, Deme Lajos,
Deme Sándor, Diósi Kornél, Dobay István, Dobossy Imre, Dobossy László, Dömötör Teréz,
Drahos Zoltán, Drien Károly, Duka-Zólyomi Norbert, Eisler Rózsi, Erőss Imre, Fejér István,
Feldmár Zoltán, Ferencz László, Flaskár Balázs, Forgách Béla, Fürst Anna, Galambos
Ferenc, Geörch Dénes, Geyer József, Grünwald József, Gyönyör István, Győry Dezső, Haba
Tibor, Hizsnyan Béla, Hornyánszky István, Horváth Ferenc, Hrdina Lajos, Ilku Pál, Istók
Endre, Istók István, Jablánczy Miklós, Jarnó József, Jócsik Lajos, Kardos Ferenc, Keviczky
Nándor, Keviczky Sándor, Komjáthy Gyula, Kovács Endre, Kovács Pál, Kőrös István,
Kubinyi László, Kuliffay Endre, Lami József, Lángh Jenő, Lóska Lajos, Lőrincz Gyula,
Ludwig Aurél, Martényi Árpád, Mészáros Ferenc, Morvay Gyula, Mosóczy Péter, Nagy
József, Nagyidai Ernő, Nagyiday Márta, Nemesszeghy Jenő, Obenau József, Opmann Ilona,
Oriskó István, Osvát Erzsi, Pál Ferenc, Pál Sándor, Peéry Rezső, Pomozi Gyula, Porzsolt
László, Prohászka István, Riegele László, Richter Erzsébet, Richter Irén, Richter Júlia,
Richter Sándor, Sáfáry László, Sándor László, Sellyei József, Sevella László, Schleicher
László, Schmögner László, Schulz György, Sinkovits Béla, Siposs István, Skála Gabriella,
Skultéty László, Sulán Béla, Szabó Imre, Szalatnai Rezső, Szántó Jenő, Száraz József,
Szekeres György, Szepesy László, Szombathy Viktor, Szőke Lőrinc, Szporny Anikó,
Terebessy János, Terebessy Károly, Tóth Béla, Tóth Ferenc, Tóth Vilmos, Török Ferenc,
Unger Károly, Várady Károly, Varga Imre (Diósförgepatony), Varga Imre (Pozsonycsákány),
Vass József, Vass László, Vermes Samu, Wallentinyi István, Wein Gyula, Weinberger
Piroska, Weinberger Tibor, Wenger János, Zalánffy Géza, Zhorella Árpád, Zsitnyan József.
Boross Zoltán: A sarlósok névsora. In: Sándor László (összeáll.): Ez volt a Sarló, id. m. 270–272.
258