6 S Z E R D A . 1 9 8 2 . Á P R I L I S 2 1 . NÉPSZAVA

Miller drámája a József Attila Színházban

Beatrice és Eddie Carbone - Kállay Ilona és Horváth Sándor MTI Fotó - Tóth István felvétele

A zt, hogy valami remek­mű-e, vagy sem, jókora

idő elmúltával jelenthetjük csak ki, viszonylagos bizton­sággal. Arthur Miller: Pil­lantás a hídról című drámája még csak negyed százada lé­tezik — színpadainkon (Ma­dách Színház, Pécs, Szolnok, Színművészeti Főiskola) — huszonkét éve. A megisme­réskor már makacs meggyő­ződést azonban, hogy halha­tatlan remekkel van dol­gunk, a József Attila Színház mostani felújítása is igazolni látszik. A mű megrendítő ha­tása, emberi és társadalmi igazságot sugárzó ereje vál­tozatlan.

Ami immár az előadást il­leti, mindenekelőtt egy visz- szatérő beidegzés, előítélet, bezzegkedés rossz gyakorla­ta kiiktatására, de legalábbis hatásának az enyhítésére szeretném felhasználni az al­kalmat. A Madách Színház 1960-as előadása elmúlt évti­zedeink félejthetetlen esemé­nye volt, Pécsi Sándor alakí­tása (Eddie Carbone) szín­háztörténeti jelentőségű.

Mindez azonban nem alap airra, hogy egy természetesen újra meg újra színre kerülő, kimagasló mű új előadását megítéljük és viszonyításnak vessük alá. Ez értelmetlenség

és igazságtalanság önmagá­ban, s külön még azért is, mert a közönség nagyobbik felét figyelmen kívül hagyja és károsan befolyásolja a múlt folytonos felidézése. A múltat becsülni kell — a je­lent élni.

A József Attila Színházban Berényi Gábor rendező (a főiskolás Csik György szín­padtervezővel együttműköd­ve) szikár, lemeztelenített színpadon, szomorúan jelleg­telen tárgyak közegében ját­szatja a tragédiát. A színpa­di jelzőlámpák végig égnek — magában is beszédes idea, mintha végig figyelmeztet­

nének. Ugyanarra, amire a New York-i Brooklyn-hídról vetett pillantás, amire Alfieri ügyvéd „némi nyugtalansá­ga”, a bemutató óta ismert­té vált zárómondat, amely egyrészt az ember veszendő értékére, a munkás kiszol­gáltatottságára, másrészt a polgár fenyegetettségérzésé- Ve utal.

Azt, hogy Eddie Carbone, a tisztes dokkmunkás tragé­diájának, becsülete szörnyű elvesztésének a története mi­lyen mélységesen motivált társadalmilag, e jól hangolt előadás láttán felesleges bi­zonygatni. Ez éppen egyik legfőbb érdeme. A József At­tila Színházban munkástra- gédiát játszanak — a szó leg­nemesebb tartalmával, a leg­magasabb irodalmi szinten értelmezve ezt a fogalmat.

A hat meghatározó szerep életrekeltése meggyőző. Hor­váth Sándor „pontosan, szé­pen” éli s majd fejezi be a kis szókincsű, nagy belvilágé Carbone sorsát, nyeri vissza halálával elveszett becsüle­tét, amely nélkül nem létez­het. Kállay Ilona színészi bravúrja, hogy teljes, jó, ki­alakult játékkészletét félre­téve, egy szeretettől áthatott reménytelen küzdelem csen­des hősévé emelkedik. Káló Flórián megtalált egyensúl­lyal értelmezője és szenvedő átélője, félig külső résztve­vője a drámának. Kránitz Lajos kevés szavú, sok jelen­tésű szerepében, Józsa Imre életteli szőke olaszként ter­mészetes, szerves része a minden részéiben, párbeszé­dében nemcsak valódi, ha­nem igazi drámai folyamat­nak. Szerencsi Évát ilyen kellemesen, természetesen nem láttam még játszani. Jók az epizódok is. A nagy mű a lehetőségek maximu­mára emelte a társulat mű­vészeit. Előadásuk szép és igaz.

Rajk András

Móricz Zsigmond közöttünk S z é p a já n d é k E rd é lyb ő l

„Erdély múltjának nagy új- raálmodÓjá”-nak nevezi Mó­ricz _ Zsi'gmondot ' kalotaszegi látogatása alkalmával az er­re emlékező Horvát Elek. Az is volt. De, hogy e mögött az álom mögött az akkori kor valóságának mélységes, és oly sokakat meghaladó meg­értése rejtőzött, az kiderül csodálatos nagy regénytri­lógiájából, az Erdélyből. En­nek születéséről, az ezt meg­teremtő vi'lágról, nevezetesen Móricz erdélyi útjairól, kap­csolatairól kapunk egy se­reg szép és érdekes írást eb­ben a Kriterion Kiadó jóvol­tából, s Kántor Lajos értő búzáiméból született gyűjte­ményes kötetben.

Nem iskolásán szembesül itt egymással a történelmi tényanyag, s az írói megol­dás, hanem sokkal inkább egy író belvilágának alkotói milyenségének mozzanatai tárulnak fel. Nem tárgyi tel­jességre törekedtek, mint a Petőfi Erdélyben, s a Jókai Erdélyben című munkák ese­tében, hanem, sok érdekes is­meretet, bibliográfiai adatat is közölve, inkább egyfajta szemléleti teljesség irányítot­ta munkájukat.

A mindenre odafigyelő, mindent „elleső”, s a törté­nelmi realitásokban gondol­kozó író áll az előtérben. Az az író, akinek munkája meg­kezdésekor fájt a nagy ál- mok-tervek-hitek sárba ti pra-

tása, akit a levert forrada­lom utáni „ahogy lehet”, a „megmaradni” elve vezérelt. (Ezért, s nem ok nélkül is­mertek rá értő olvasói az or­szágvesztő Báthori alakjában a nagy forradalmár barátra, Adyra.)

Erdély s Bethlen volt a példa, hogy: lehet. Élni és megmaradni. Nem lehet vé­letlennek „rátalálás”-nak te­kinteni, hogy a kor legna­gyobb munkásírója, Nagy István adta ennek nemcsak egyszerű magyarázatát, ha­nem belekapcsolta a móriczi életmű legfontosabb problé­máiba. Mert Erdélyt úgy akarta felragyogta tni, hogy „... minden fénykereső szem felénk forduljon s elismerés­sel kövesse példánkat”. S nem a Duna-völgyi vezető, hanem a mintát adó szere­pet látta és láttatta Bethlen alakjában. S ehhez kapcsol­ja — s így teszi világossá — Nagy István a sokat vita­tott — vagy álszemérmesen elhallgatott — móriczi állí­tást, mely szerint „hagyd a politikát, inkább építkezz”. Mert éppen ő, a harcos miun- kásiró küzdött, vívott ezzel az elvvel, míg rá nem jött, s ki nem mondhatta, hogy az író nem a társadalomért végzett tevékenységet állította hát­térbe, hanem inkább ..... anapi pártpolitikát becsülte kevésre. Elvégre 48-tól máig a felsőség politikája jelen­

tett a maga népámításaivaJ, az csak az egyéneiben egész­séges ösztönű tömegek meg­rontását célozhatta.”

S ugyancsak Nagy István figyelmeztet arra, saját ma­gával „Móriczáért” vívott küzdelméről híven számat adva, hogy itt nem a dzsent­ri, a polgári, egy réteg, vagy csoport, hanem az egész nép írójáról van szó, kikhez el­vezetni, kit megértetni az is­kolázatlan dolgozókkal, a kritika, a folyóiratok, a szer­kesztők „szent kötelessége”.

S nem volt egyedüli mun­kásíró Nagy István, aki meg­értette Móricz Zsigmondot, s aki egyengette útját a poli­tikai baloldal felé — hol, valljuk be, nem mindig ér­tették, s értékeltek kellően — felismerve benne a természe­tes szövetségest. Jordáky La­jos (Egy kolozsvári délután Móricz Zsigmonddal) és Ba­logh Edgár (Júlián barát).

Nem volt egyedül Móricz ebben a munkájában. Kele­men Lajos, Kolozsvár híres professzora segítette a törté­nelmi források felkutatásá­hoz. Szabó T. Attila szép aikke ad erről számot, nagy­szerűen mutatva: mint vált regénnyé az író kezén az egy­kori történelmi legenda (Mó­ricz Zsigmond és Kelemen Lajos találkozásai).

S ott voltak az értő, bará­ti román írók is, Cornelia Codarcea arról számol be,

milyen sajtóhadjáratot foly­tatott Móricz Zsigmond mel­lett a soviniszta értetlen rosszindulatok ellen, George Sbarcea pedig arról a sajná­latosan meddő küzdelemről, melyet az akkori Romániá­ban vívott Móricz művei le­fordításáért.

A szerkesztő nagy érdeme, hogy munkája határát nem zárja szorosan az Erdély cí­mű regény köré. Móricz sze­mélyes ismeretségéből, kör­nyezetéből is megszólaltat többeket. Sokat tudunk meg Szómba tfalvy Júlia emlé­kezéseiből a Móricz-család- ról, s Abafáy Gusztáv: Rek­viem Móricz Erzsikéért című meleg, lírai hangú szép írása pedig Csibe sorsát világítja meg.

Ezeken kívül még számos közvetlen hangú, írót, kort egyaránt felelevenítő írást találunk még ebben a na­gyon érdekes, szép és gon­dos munkával összeállított kötetben. Kántor Lajos ala­pos bevezetése mellett Kós Károly, Bartaiis János, Szentimrei Jenő, Molter Ká­roly, Bözödi György, Tamási Áron, Horváth Elek, Kovács György, Lőrinczi László, Gel- lért Sándor, Asztalos István, Beke György és Imreh Ist­ván teszik teljessé, s Gábor Dénes gondos jegyzetei jól használhatóvá a kötetet.

Bessenyei György

A rádió mellett

S Z E R K E S S Z Ü N K E G Y Ü T T !

Szerkesszünk együtt! — ajánlja a rádió szombat dél­előtti sorozata. Jó ötlet a kö­zös munkálkodás, főleg egy olyan témában lehet izgal­mas a többféle vélemény üt­köztetése, mint amilyet most választottak: Ezek a mai fia­talok?!

A stúdión kívül két hely­színről, és a telefonok sze­rint nagyon sokan a készü­lék mellől jelentkeztek a ki­nevezett, megbízott és alkal­mi szerkesztők. Mindjárt az elején egy, a klasszikus mű­veltséget igazoló rejtvényt kellett megfejteni. Nem cso­da, hogy csak ketten tudták, hogy az idézett szöveg kitől származhat, mivel a többség nagyon okosan, zavarba jö­hetett a megfogalmazástól.

A rádióújságban is beha­rangozták, hogy majd idéz­nek „Kafkától, Szókratész- tól” — s elfelejtették hozzá­tenni, hogy ez utóbbi szerző saját kezűleg egyetlen sor írást sem hagyott hátra,

R Á D IÓ N A P L Ó

Ugyancsak sokfajta nézet és érdek ütközik meg egymással az egészségügy területén. Ki lehetne mindezeknek a kulcsfontosságú, a szó szoros értelmében húsunkba vágó kérdéseknek legautentiku­sabb válaszadója, mint maga az egészségügyi miniszter, dr. Schultheisz Emil, és dr. Zol­tán Imre professzor, a Ma­gyar Orvostudományi Társa­ságok és Egyesületek Szövet­ségének elnöke.

Mindketten állták a sarat, a riporterek és a kérdezős­ködő hallgatók túlzottan sar­kítottan, hegyesen megfogal­mazott kérdéseire higgadt,

bölcs mondandóját tanítvá­nyai jegyezték fe l... S mi­után a „helyes” megfejtés éppen a jelzett ókori bölcs lett volna, akik úgy tudták, Szókratész rendszerét főleg Platón és Xenophon közvetí­tésével ismerhetjük, aligha mertek betelefonálni...

A kis apró félreértést majd bizonyára helyrehozzák leg­közelebb a szerkesztők, akik­nek sokkal keményebb dol­guk is akadt a műsor folya­mén, mint „idézetek” helyes­ségét ellenőrizgetni, mivel több parázs vita is 'kirobbant (nem klasszikusműveltség- ügytoen ugyan, hanem a pop­zene körül, a példaképkere­sés témájában meg az érté­kek átértékelődése kapcsán). Itt fiatalos hevességgel csap­tak össze az indulaitök, és ha néhol túl is lendültek bizo­nyos ízlésbeli határokon, „vérre menően” spontán, és nem megrendezett nézetösz- szecsapásoknak lehettünk ér­deklődő fültanúi.

bölcs válaszokat adtak. Há­látlan feladat jobbára egye­di, esetleges panaszokra ka­pásból megnyugtatóan felel­ni. De éppen az orvos minisz­ter „kezelt” bennünket, hall­gatókat remekül, amikor nemcsak a gyógyító munka általános kérdéseiről, fejlő­déséről, távlatairól beszélt, hanem kitért kis, egyéni nya­valyáinkra is.

Vagyis ez a műsor önma­gában véve is gyógyító mun­kát végzett — tudatunkban. Pásztor Magdolna és Pintér Dezső vezette a rendhagyóéul jó műsort, amelyet Kelemen Kata szerkesztett.

K Ö Z M Ű V E L Ő D É S I H Á Z T Ű Z N É Z Ő I.Mire a fenti sorokat piapírra vetettem, elmúlt néhány nap, és egy vasárnapi műsorban annak lehettem fiiltanúja, hogy egy másik miniszter is a mikrofon elé állott, és részt vállalt egy, közművelődésünk visszásságait boncoló, szati­rikus adásban. Pozsgay Imre érvei kitűnő „slusszpoén­ként” zárták a derűs műsort, amelynek ugyan még csak az első része hangzott el, de máris úgy érezhettük, a szer­kesztő Kaposy Miklós és ri­porteri stábja teljes egészet alkotott.

Mi jöhet még ebben a té­mában? Hiszen feltérképez­ték a kultúra névtelen ter­jesztőit akadályozó szinte va­lamennyi buktatót, gátat, be­

mutatták azokat a kultúra­ellenes, ostoba bürokratákat, fajánkókat, akik szánté terv­szerűen állnak a művelődés útjába; és valamennyi ábrá­zolt iátok Valódi, nem kita­lált volt!

A riportrészletek közé öly- kor-dykor beiktatott írói ki- talációk nem versenyezhet­tek az élet által produkált meghökkentő tényekkel, és megtörték a műsor stílusegy­ségét. Ezt a műsort nem kel­lett volna mesterségesen „szí­nezni”, a tarka sokszínűsé­get a valóság szolgáltatta. Jól sikerült a „Közművelődési háztűznézö” első része, döb­bent várakozással készülünk fel arra, ami jöhet még a to- vábbiákban.

H É T F Ő E S T E M I N D E N K I N E K

Hétfő este tudvalevőleg nem sugároz műsort a televízió. Ilyenkor monopolhelyzetben dolgozik a rádió mindhárom adója: feltehetőleg megnő or­szágosan is azoknak a száma, akik rádióznak. Ezért adhat­ták ezt a címet egy színvo­nalas esztrádműsomak,amely „minden” rádióhall­gatót célba vesz: „Hétfő este mindenkinek”. Különböző műveltségű, felkészültségű hallgatóságot feltételezve sem kellett a nívót lejjebb szállítani, komoly zenei prog­ramoktól kabarétréfáig, iro­

dalmi értékű számtól köny- nyűzenéig minden volt, min­denkinek.

Sipos Tamás elegánsan le­zser összekötő szövege kap­csolta össze a számokat, amelyek egyúttal a válogató jó irodalmi és zenei ízlését is tükrözték. Már a nyitó vers, Tóth Árpád Áprilisa, megte­remtette azt a sajátos hangu­latot, amely az időjárás vi­szontagságai által megviselt, pihenni, szórakozni és kikap­csolódni vágyó hallgatónak ehhez a hétfői estéhez stí­lusosan illett.

Háry Márta

Árion 13 j— költői almanach E lő k észítő o sz tá lyo k is in d u ln a k

Felvétel az Állami Balett IntézetbeMegjelent az Árion 13 című, Nemzetközi Költői Almanach alcímű kötetsorozat 1982-es száma a Corvina Kiadónál. A kötet nagyobb részét Bar­tók Béláról szóló emlékezé­sek, kritikák töltik ki, a szá­zad elejétől napjainkig át­tekintést nyújtva zenéjének fogadtatásáról, értékeléséről.

Olyan világhírű zenemű­vészek írtak cikket kimon­dottan e kötet számára, mint Yehudi Menuhin, Iannis Xe­nakis, Doráti Antal, Edison Gyenyiszov, Jeney Zoltán, Bozay Attila. Franciául is ol­vasható az almanachban A

— XVIII. század eleji fo­gadalmi kápolnával egészül ki rövidesen a szentendrei szabadtéri múzeum kisalföl­di tájegysége. A kápolnát Mosonszentjánoson emelték, majd az 1831—32-es kolera­vész idején közadakozásból

csodálatos mandarin szöveg­könyve Lengyel Menyhért legelső változatában, amelyet csupán egy alkalommal kö­zöltek nyomtatásban, a Nyu­gat című folyóiratban, 1910- ben. Olvashatók a kötetben Bartókhoz írt versek is, ma­gyarul és más nyelveken.

Tartalmazza a szám töb­bek között az 1979-es és az 1980-as Graves-dij-nyertes verseket angolra fordítva; valamint József Attila szü­letésére emlékezve Óda cí­mű költeményét, új, francia nyelvű fordításban.

bővítették és a belsejét is megújították.

— Ismét megrendezi nyári intenzív nyelvtanfolyamait a TIT budapesti nyelviskolája. A kurzusok június 28-án in­dulnak és heti 40 órában, au­gusztus 19-ig tartanak.

Az Állami Balett Intézetben megkezdődtek az 1982—83-as tanév előkészületei. Az intéz­mény felvételit hirdet olyan 10—12 éves leány- és 10—13 éves fiúgyermekek részére, akik a tánchoz kedvet érez­nek és elvégezték az általá­nos iskola első négy osztá­lyát. Az intézet keretében ál­talános és középiskola mű­ködik, amelynek elvégzése után a tanulók érettségi vizs­gát tesznek. Az Állami Ba­lett Intézet szakmailag sok­oldalúan képzett, *■ hivatásos táncművészeket nevel. A fel­vételi vizsgára jelentkezés ideje május 3-tól 15-ig, a vi­

dékiek szülői hozzájárulással, válaszborítékkal és bélyeggel ellátva írásban, a budapes­tiek személyesen jelentkezze­nek az Állami Balett Inté­zetnél (1061 Budapest, VI., Népköztársaság útja 25.). A felvételi vizsgára jelentke­zők budapesti elhelyezéséről a szülőknek kell gondoskod­niuk. Az újonnan felvett nö­vendékek számára az intézet diákotthoni elhelyezést csak korlátozott számban tud biz­tosítani. A jelentkezőket a felvételi vizsga időpontjáról értesítik.

Az 1982—83-as tanévben

az intézet előkészítő osztályt indít olyan 9 éves budapesti leány- és fiútanulók részére, akik a III. általános iskolai osztályt a jelen tanévben el­végzik. A szakmai oktatás heti három alkalommal tör­ténik. A tanulók a IV. osztá­lyos tanulmányaikat válto­zatlanul a körzeti iskolájuk­ban folytatják tovább. A fel­vételi vizsgára jelentkezés ideje: május 3-tól 15-ig, sze­mélyesen az Állami Balett Intézetnél (1061 Budapest,VI., Népköztársaság útja 25.). A jelentkezőket a felvételi vizsga időpontjáról értesítik.

(MTI)

Budapestiszínházműsor

O perah áz : Don C arlos (8. b. 6, ea.), 7). N épszínház — V ársz ín ­h á z : C síksom lyói p assió (7).N em zeti S z ín h áz : O resztész(Ifj. b. II. s. 3. ea., 7). K a to n a József S zínház: B o ldog ta lanok(7). M adách Színház: M égis, k i­n ek az éle te? (7). N éph ad sereg M űvelődési H áza : Jö v ő re , veled, u g y a n itt (7). V ígsz ínház: Inm em ó riám ö . I. (7). P esti S zín­h á z : E quus (7). Jó z sef A ttilaS zínház: P illan tá s a h íd ró l (U. b. 4. ea., 7). O p ere ttsz in h áz : B occaccio (M. b. 3. ea., 7). T há- lia S z ín h áz : A M ester és M ar­g a r ita (7). V idám S z ín p ad : M ed­dig leh e t e lm enn i? (7). Ö dry S zín p ad : K ényeskedők , A k é p ­zelt be teg (7). M ikroszkóp Szín­p ad a P a ta k y M űv. H á z b a n : H ogyan? T ov áb b !! (du. 5 és fél 9). R adnó ti S z ín p ad : H im nusz — Ü nnepi ü g y e le t (8). B áb sz ín ­h áz — N ép k ö z tá rsaság ú t ja : O düsszeusz (du. 3). Jó k a i té r : V arjú d o m b i (de. 10). J á té k sz ín : R e tro (7). Főv. N ag y c irk u sz : B űvös k ö r (fél 8). Z en eak ad é ­m ia : M. All. H an g v ersen y zen e­k a r (T avaszi b. B/4„ fé l 8).