SIMOR ANDRÁS
Európa-akol
VERSEK 2006-2007
BUDAPEST
Z-füzetek/126
Sorozatszerkesztő:SIMOR ANDRÁS
Tipográfia:DOMJÁN ISTVÁN
© Simor András
Ezeket a verseket 2006-ban és 2007-ben írtam, hetvenedik életévemhez közeledve, akapitalista restauráció második évtizedének vége felé.
Első versem fél évszázada jelent meg, két héttel érettségi vizsgám előtt az Élet ésIrodalomban. Második legfiatalabbként lettem tagja a Tűz-tánc című 1958-as fiatalköltők antológiájának.
Új Európa-akolem írásai nem úgynevezett utolsó versek, inkább afféleutolsóelőttiek. Jó pár közülük az Ezredvégben jelent meg, de nagyobbik részük ebben aEurópa-akolben kerül először az olvasó elé.
2007-ben, ötvenkétnapos latin-amerikai utazásom során olyan néptömegeketláthattam, amelyek a Szocializmus vagy Barbárság pőrében életüket a Szocializmusigazára tették fel, elindulva egy hosszú és rögös úton. Szeretném megélni azt az időt,amikor a Szocializmus megtalálja híveit az én hazámban is. Ennek a kornak azeljövetelét sürgetik ezek a versek.
Letölthető:
[ PDF formátumban ] [ EPUB formátumban ]
Hitvalló
Van pöröm a Kapitalizmussal,nem békülök vele semmiképpen.Vitatkozom tőle szerzett jussal,kegyeiért nem könyörgök térden.
Iustitia néma. Kétség furdal,ítéletét, félek, meg se érem.Sietteti néhány kicsiny gúnydal,nem jár értük fizetség, se érem.
Az elhasznált, szerencsétlen Földönéhen halnak milliók. Fölöttünkkilyukadt ég pusztulásunk jelzi.
Görcsbe rándul a haragtól öklöm.Utat látok, merről tegnap jöttünk.Másik utat kellene keresni.
Litánia
Mikor Deák Ferenca haza bölcse lett
bolondnak mondatiköreg Táncsics Mihály
Sosem látott jövőbús Hunnia előtta pénzügyek terénó hatvágást kivág
Az ifjabb Arany isa Pegazus helyetta magyar földhiteldolgától józanul
Ma azt mondják megintbús Hunnia előtthasonlatos remektávlatok nyilának
Petőfi oh avíttrealitása nincselég lesz egy naponfölemlegetni őt
Aztán a háborúutána Trianonösszezsugorodikaz imádott haza
és rajta a penészmint rossz sajton kiütaz Admirális úrse lát új tengerig
Mibe kapaszkodunkha végez mivelünke rossz Golyóbisona tőke Hunniát
tőle ki menti megha száz darabra hullés jeges űr veszidarabjait körül
Netán Deák Ferencki hazánk bölcse lettúj deákok közötthibbant ki mást akar
kereplő szól ha egyótvaros érkezikki ellene beszél
mindennek ami van
Leprások vonulunkkereplő jelzi holcsak azt várjuk mi nincsbelőle nő virág
Adalék
Micsoda álomfegyenccsíkos ruhábanTudatalatti Szigetéről
Indula gyárbaa költőa túlbuzgó ifjúneofita kissé
Nincs gyárfeketerozsdás vasakkülvárosi tájon
Sehovábanváraz elbocsátottnejlonszatyorral
Versreittsemmi szükség
A vénmégislejegyzi
Átok parafrázis
Mecénás urunk, szent Vállalkozó,te kézrebbentő, hülye elnyomó,nyitott szájadon hulljon bé a hó!
Kívánjuk neked mi, a vesztesek,a hajléktalanok, a tetvesek,
híd alatti piszoktól retkesek,
utcán tengődő koszos kódisok,belünk kilyukadt gyomrunkból kilóg,lakótársaink undok skorpiók,
munkátlan ifjak, szegény öregek,semmiből élő poétasereg,minekünk a hold már sosem kerek,
metróban alvó, fogatlan banyák,fürgén kunyerálók vagy tohonyák,csecsemőjüket szoptató anyák:
Mindig álljon mögötted valaki,legyen jókora husángja neki,szemedet kígyó nyála marja ki!
Elégia, szelíd szitokkal
József Attilaemeli a fejszétésa tőkére odasújt
Optimistafényképötvenes évekúta kommunizmushoz
A kisfiúSztálin-képetragaszt a füzetébe
Elteltaz élet
A tőke gyökereikövérenduzzadtak a föld alatt
Hol vannak mahű meghallóia törvényeknek
Kirúgták őket a gyárból a parlamentből az egyetemről
Lentről lejjebbmindig vanújabb alább
Ha nincs fekete munkanem lesz tüzelnivaló télen
Látoma kisfiútmitmondjak neki
Robbanjon feleza nemjó életa nemjóját!
Éji rímek
Álmomban vörös zászlóval vonulnaka kisgyerekek Budapest utcáin,és megszületik a Strausz családbana második fiú, a neve Ármin.
Nevet változtat időnek múltával,Bergen-Belsenben meghalt anyja, Margit,de Árpád-sávos zászlót lengetőkrenem zsidóként, ő magyarként haragszik.
Apja se él már, Ernő, aki folytonSzéchenyit védte és Görgeyt szidta,utánuk készül, álomtemetőbenálomkavicsot helyez sírjaikra.
Petőfi versén nevelkedett, aztánJózsef Attilát olvasta, Radnótit,tőlük tanulta, hogy igazat mondjon,hiszen a költő véletlen se lódít.
Felriad, belenéz az éjszakába,csak olyannal egy, ki hitet nem árul,másutt pislákol, mit reménynek hívnak,gondolkodik egy éltetőbb hazáról.
A kisfiúról
A kisfiúnakazt mondta apjamielőtta rejtekhelyre vitték
„Bármit kérdeznekne felelj”
A kisfiú1945 utánmásfél hónapighallgatott
Mosta 21. század elejéna kisfiúodabentúgy érzimegint hallgatnia kell
Mitmondjak nekiénki időközbenapanagyapa lettem
A kisfiúodabentrőlharagosan leskel kifelé
Soványnagyorrúmaláta kávéjára vár
Fejfák
Keljetek föl, csontok,menjetek haza,kemény a magyar rög,nem jó, lágy anya.
De nem vár tirátoka Dnyeszter, a Don,furcsa dalotok seszól hívogatón.
Koponyák szem nélkül,
messze nézzetek,végtelenbe indula csonthadsereg.
Taszítsátok félre,ki elétek áll,háború van, Szergej,Iván, Nyikoláj.
Nincs idő pihennitöbbé odalenn,mert győzni ti fogtok,ha van győzelem.
Nekrológ
A kutyanyaljaaz öregember kezétés vonít
Tudjamit visz magával az öregemberháborútfogolytáborthovápartizánként került
A kutyavonítbörtönrőlhalálról a holdnakmi átsüta szoba falán
Az öregemberoda készüla hold lesza lakása
Nem tartjavissza semmi
Ennyi az itteni világegy kutyaki a kezét nyaljaés vonít az éjben
Az erkélyen
Órjás levelei a liliomnakúgy növekednek erkélyünkön, minthatóparton hűsölnének, és maholnapreánk néz lila viráguk kinyílva.
A világ él, és lélegzik, a fáktólkéne tanulnom, ez a remény titka,hiszen előlem eltűnt, mint a kámfor,öregek viszik magukkal a sírba.
Egyik most halt meg, még fürgén botorkálttegnap, elesett, ennyi történt - nincs ma.Majd századnyit élt, elvégezve dolgát,hitet nem cserélt, ez minálunk ritka.
Nézem leveleit a liliomnak,bólogatnak, déli szellőtől ringva.Élnek, itt vannak, beszélnek a holtak,idejük nem áll, mint az órainga.
Anti ars poetica
A neoliberális posztmoderna poézisban hamar csődbe visz,és a költőt, ki élő holttetem,Kharón ladikján ringatja a víz.
Szétvágott szavak utaznak vele,rímdarabkák és néhány képzavar,szonett vége, tercina eleje,költészet, ami senkit sem zavar.
A mai kocsma lőréje a vers,ha költője ily folyókon evez,míg alvilági sötétbe nem ér.
A ladikon versíró zsoldosok,miközben a Föld már alig forog,és pályájáról a Nap is letér.
Sanzon
Az felnőtt hörcsögakineknincsen anyjase apjaez okbóla hörcsög gyerekfelnőanyját bekapjaelsőrea nőt falja felmert a hörcsögmacsóazutánapját falja felszéttépi hat gumómert a hörcsögnek ennyi vanlegelső zápfogánvan emberki tőle tanulki későnki koránaz hörcsög emberakineknincsen anyjase apjaki anyjátapját szaporánsírgödörbe kaparjaott tároljacsontjaikatéléskamra a rögholtakat halmozmint teszika buzgó hörcsögök
Levelek a számítógéphez
1.
Kedves Ödön,mindig reménykedveülök eléd,de tevírusokat,reklámokat,meghívókatmutatsz,utált ismerősökleveleit
őrződ.Hol vannaka valódi barátok,miértnem segíteszörülni,élni?Kedves Ödön, akirefelcseréltem a régi,20. századi munkatársat,ki ott hevera konyhában,mintelfekvőbena halálra váró,kérlek,intézkedjérdekemben!
2.
Ödön,szabadvers párti vagy,verseimből,eltüntetted,a sorokat,a rímeket.
Már megbocsáss,de eztmégse tehetedbelegyezésemnélkül.
A posztmodernnem kedvemre való.
Én,a megrögzötthuszadik századi,ragaszkodomszokásaimhoz:
Szonett,hexameter,miegymás.
Egyszóval,Ödön,legközelebb
előbbkérj engedélyt.
3.
Ez a levél szigorúbb,Ödön.Miértengeded beweboldaladraőket,kik zsidóznak,cigánvoznak, nfojuk nevévelRákóczitmeggyalázva?Te csodálatos szerkezet,mikortanulsz megfelháborodni,mikortörlőda mocskot azonnal?Mikorleszela szegények,a kiebrudaltakelvtársa?Hacsaka dollár érdekel,úgy végezheted,mikénta Római Birodalomegykor.Fontold meg ezt a dolgot,állja jövendő győztesekoldalára.
Egy liberális sírfelirata
Azt mondtam: „Nincsenek sokan.Netán nem náci mind.”Lelőttek. Nem értem, hogyan.Most holtan fekszem itt.
Magyar disztichonok
Mink a cigányok házát szétverjük, coki innét!Nem rasszista falunk, ám nem is India ez.Még hogy pénzt, kenyeret kunyeráljon sok tetü purdé,ezt nem tűri, nem ám, itt polgári körünk.
Mementó
Egyik azt mondta: „Bohócok a hitleristák.”„A kommunisták se jobbak” – mondta a másik.Nyilatkozik ez meg az. Lennék süket inkább!Weimarban hatalomra jutottak a nácik.
Csönd
Kit kell mégrehabilitálniKisbamaki után?
A nemzetvezetőt?
Szép,szabolcsi fiúk,mit értetekti ebből?
Telefon Kanadából:„Szálasit rehabilitálták?”
Az éterhullámaina válasz:„Még nem.”
„Hátakkormi történik?”
Csönda telefonban,élesebb,mint a kiáltás.
Béka-induló
Brekegnek a békák,ez itt a mocsár hon,a szemük kidülled,úgy lóg a kocsányon.
Ide nem tolakszikfrancia, se tálján,éljünk örökétigLápország legalján.
Jöttünk ezer éve,maradunk sokáig.Ordít a vezérük,népet izgat, lázit:
„Vagyok, leszek, voltamvezérlő tábornok,gólyakirály ellenholtomig háborgók.
Szavamra megindulnépe a mocsárnak.Amulnak a kígyók,békákat csodálnak.
Ahová én lépek,megvetem a lábom,nem léphet nyomombasenki se a lápon.”
Sereget lent szervez,ha jönnek a gólyák,riadót brekeg majdegész Mocsárország.
Ingovány reményükebihalak védik,terjed a büdösségfel a magos égig.
Kísértetcsapat
Klónok ezek,nem emberek,mind úgy beszél,
mint a Vezér.
Rákként haladhátra e had,és odalép,hol példakép
Werbőczi úr,ki odatúl-ról idenéz,segítni kész.d
TörvényeketRousseau helyettezer s ezeráltala nyer.
A vissza-útmesszebbre fut.Ősi a per,zúg Pusztaszer.
Végcélja hun?Rikolt a hunn:„Hős eleim!”Kifmg a finn.
Hegyen, mezőna gárda jön,s egy kicsi gnómálma a trón.
Szebb jövőt!
Mi nem vagyunk fasiszták,csak hasonlítunk rájuk,mitőlünk nem kell félni,ha a gátra kiállunk.
Mi parlagfüvet irtunk,és vért adunk utána,nem dobjuk a zsidókatazonnal a Dunába.
Sokféle szerencsétlenelél ezen a földön,a cigányt, a kurvanyját,se fingatjuk ki rögtön.
Aki melegebb, mint egytüzet okádó katlan,annak mi megmutatjuk,még nyakunkon is fasz van
Mi vagyunk az agyarság,törtetünk át az erdőn,agyarságunkat védjük,ha a mi időnk eljön.
Megáldják lobogónkatpapok, lelkészek, szentek,legjobb, ha innét gyorsanmásik hazába mentek.
Kipusztítjuk a férget,a komcsikat leginkább,mitőlünk nem kell félni,mi nem vagyunk fasiszták.
A kutyák dala
Kegyelmes jó urunkelpatkolt hirtelen,mi gondunk rá? kerültegy másik iziben.
A csillag ott virítennek is zászlajáns étel, ha jóllakékmarad még asztalán.
Az ostor, az igaz,pattog, mint azelőtt,és pattogása fáj,ha nem szolgáljuk őt.
No de: ebcsont beforr,s a konyha szögletemienk, új jó urunkhelyheztetett ide.
Harag múltán, akára régi, int megint,s mi nyaljuk boldogankegyelmes lábait!
Hozzászólás a baloldal vitáihoz
A tetszhalott a föld alattkoporsóját feszegeti,férgek várják, hogy ott marad,őrzik-e láda szögei,
vagy kiszakítja azokat,és a föld fölé visszatér,félig csontvázként jobb alant,kevesebb, mint fönt, a veszély.
Nem látja többé társait,kik vitatkoznak odafent,habár ordashad közelít,és csattog foguk, a kifent;
ezt nem hallja a tetszhalott,a szél szaguk se hozza el;heverne bár, maradna ott,emlékét se őrizze jel.
Amazonasi fák üzenete
Ha bennünket kiirtotok,halálunk lesz a sírotok.
Egy emlékező följegyzéseiből
Ali jut eszembeaz albánjó barát
Hazájából kapottkonyakot ittam veleHavannában
„Mikor a szovjetekkelösszevesztünkmegjelent partjainknála Hatodik flotta”
Beugrikegy másik kép:holmijukat zsákban cipelő
albánok Ferihegyen
kikneknem sikerültinnét Nyugatra jutni
Látom-emégAlit
Mire gondoltmiközbenaz amerikai elnökötünnepelteTirana
A konyak íze számbóleltűnt
Talán én sevagyokcsak emlékaki nincsen
Ötvenes évek
Kik voltakCsuk és Gekakikről Tabák mesélt
Elmerültekaz időbeahová elmerültünkmi is
Az osztálykik megbűvöltenhallgattuka mesét
A csapatvezetőRákosi-képekkeldekorálta kiosztálya falát
Egymás mellettseregnyikicsi képijesztő látvány
De miCsuk és Gekkalandjain izgultunk
A gyerekkori jó barátMajakovszkij-versetszavalt
Igaz-se-volt időelőbukkan-emintmamutcsontváza jégből
Vagyvelünk rothadafold alatt
1968
Hol vanaz a pillanatmikorPetri Gyurinak azt mondtamhogy Korvin Ottóra hasonlítés ő örült neki
Hatvanas évek
Tintásüveggelaz amerikai követség elé
„Én vagyok a tanáruka Szinyei Merse Pál Gimnáziumból”(a rendőr elégedetten el)
Az anonimizáltjelentéshálózati ellenőrzéstjavall
Apám telefonált:„Guevarát megölték”ésleteszi a kagylót
A Naplót nem adják ki
„Monjeáruló letta párt ellenünk fordult”
Melyikaz ottaniaz itteni
„Két-három Vietnamot” –hirdeti a falfelirataz iskolábanmelletteHruscsov bohóc
Nézika fiúkerrőlmi a tanáruk véleménye
Párizs nem Budapest
„LEGYETEK REALISTÁK: KÉRJÉTEKA LEHETETLENT”
Ezértgyűlölködik mosta Vezér Tusnádfürdőn
Égő szeműfiúkhová bújtatok
A tanár visszavágyik
Avittegyszervoltmár jelenidő
HazacsaládProhászka Ottokár
Zsigereimbena tegnapidiák Európát őrzöm
Díjak
József Attila nem kapott
József Attila-díjat vagyis nem volta József-Attila díjasokszakszervezetének tagja© Ladányi Mihály ő ugyanistúllépett a kocsmánhol ocsmánykurzus-költőkkoholt képekkel és szeszekkelmámort mímelveiddogáltakEgyedül maradta vonat alá vetette magátminta lovát eladó Petőfia kozák lándzsák elévagy minta májátelporlasztóutódCsemőnegyre savanyúbb borával
Kimire méltó alkalmaserről ennyit
In memoriam S. E.
A pisifolta szőnyegpadlónapámemlékét őrzi
Utcánkvirágzó fái közöttsétáltszerelemről hebegve
Látoma nyolcvannyolc évesthallomAzt mondtaM.-nek:
„Drágámnekünk kettőnknek
gyönyörűgyerekünk lett volna”
Utolsóboldog évmikoritt találtmenedéket
Temetőbenem járok„Szervuszapa” – mondom a pisifoltnak
Álom
A cukrászat előttállodabenténhabostúróst veszek
Fölmegyünka régi lakásba
„Nemvoltam itthuszonegy éve” –mondom
„Ő isaz én fiam– feleli –aki innéta temetőig tuszkolt”
Tiszta a szeme
„Neked igazad vande énmásképpen látoma dolgot”
Kellett a lakásegy lakásmindennél fontosabb
„Jó
ez a habostúrós”
Indulkrém vana szája sarkán
Szinte rímtelen szonett
Tanszékvezető, ki a horkolásttanulmányozva már ébren is horkol,mikor épp nem csal és nem hazudik,és kollégája hátába tőrt nem döf,
de az ellen mit tehet az ilyen,mit agyad sötétkamrája végignézés átvilágít, majd világra hoz,miközben ő pöffeszkedik halálig.
A Magyar Ugart az új Ady Endrékfelgyújtják egyszer, és közöttük látlak,mi büszkeség szívemnek, még ha fáj is,
hogy majd e-mailen beszélgetünk holnap.Te győzni fogsz, ezt üzeni az álomúszva vénülő, bús amigdalámon.
Naplórészlet, 2007. június
Még nem ment elde márhiányzika fiú
A kiskölyökakivelfutballoztam a kertben
Akiazt kérdeztetőlemmegérezveminden bajomat:„Apa,még meddigtart ez?”
Akireharagudtammikorlekommunistázott
Akipontosan tudjamitmiért álmodom
Egy fénylő mosolyhiányzikegy megbántott arc
Egyedülvagyoka fiútidegenbe kényszerítik
Macskák
Ha gyöngéd vagyok, hirtelen harap,és fogaival könnyen megsebez.A megsebzett szerencsétlen alak,a sebre bámul: Éva, Negri ez?
Marásuk jó sokáig megmarad,előzőleg a szemük nem jelez.Ők döntenek, szabad, vagy nem szabad.Oktondin lesi titkukat emez.
Egyik dorombol, másik rám se néz,tekintete mégis macskát idéz,róluk mindent tudni sosem fogok.
A szerelem nem áfonya, se méz.Ragadozókkal az élet nehéz,nélkülük viszont unalmas dolog.
Tükörszonett
Feketeszemű, hiányzol nekem.Ritkábban látlak, és egyáltalán!Bajaimat ki másnak mondanám?Minduntalan Emenit keresem.
Minduntalan Emenit keresem.Bajaimat ki másnak mondanám?Ritkábban látlak, és egyáltalán!Feketeszemű, hiányzol nekem.
Amazt igencsak szereti emez.(Nem a szerelmi líra helye ez.)Kópé isten csinál új galibát?
Kópé isten csinál új galibát?(Nem a szerelmi líra helye ez.)Amazt igencsak szereti emez.
Az utolsó mondat
Nagyapámarcképeott lógott a falon
Őt nem ismertem
„A papafiatalon halt meg”
Századeleji polgárkék szeműegyenes orrú
A bőrüzletnekrómailevelezőjeis volt
„Vakbélműtétutánhalt megUtolsó pillanata előttazt kérdezte:– Mit ír római levelezőnk?”
A kereskedőhősi halálanem kevésbé fölemelőmintaz iskoláskönyvekből ismertsokfélehősi halál
„A válaszomat
nem hallottahalott volt”
A gyerekaz arcképreritkán nézettott lógott a falonminta többi festmény
Szigorú ének, Rózának
Szádból a tej följön,aluszkálj, de rögtön,dön, dön.
Apád, anyád álmos,ölelnék a vánkostmár most.
Lesz tejecske holnap,őrzi álmod, oldalt,holdad.
Új csoda a földön,aluszkálj, de rögtön,dön, dön.
Kérdések
Ha majdaz űrszemét keringa kihalt Föld körülki emlékszik ránkaz Univerzumban
Tornádók pusztítanakgyümölcsfáinkrólelfagyott gyümölcsökpotyognak
Emberez büszkén hangzik
Szegény Gorkijparódiába
fordula hajdani mondat
Mi leszRozivalki hét hónaposánlábujjhegyre áll
Elhasználtgömbünkhogyan keringtovább
Szerény kérés
Álom, amigdalámon átvigyél szebb világba tovább,legalább te légy az enyém,REM-ben ne törjön rám a Rém,izgasson jobban, mint a rum,az anterior cingulum,uralkodva agykérgemenrendezd maradék életem.
Júdás könnyve
1.
A rőthajút mindegyik megvetette,mivel az erszény őnála vala.Nélküle bor egy ünnepen se lenne,Jézus úrnak se lett volna hala,
mit osztogatott kosarakból merve,a népnek csodát így tőn általa,kit nem méltatott figyelemre egy se,keserű lett étele, itala.
Megvetőleg mondták: „Iskáriótes,te zsugori, vagyonunk kezelője,kupánkba megint ihatatlan bort mersz.”
Külön tettre készültem jóelőre.Mire képtelen az ájtatos többi,
Petinek
a karióti emlékét megőrzi.
2.
A titkait énnekem mondta el.Kicsúfolta a többit. Haragudtak.Nem osztotta meg Lényét senkivel,Júdással vágott a legvégső útnak.
„Tudom, Jézus úr, honnan érkezel.”Elébe álltam, mikor ők elbújtak.Sejtette, a rőt többet érdemel.Engem neveztek hitványnak, hazugnak?
Én megéreztem, hogy semmit sem ér,ha az ember megváltója nem ember.Isteni útról földi nép letér.
Medréből holnap kilép minden tenger.Egyedül én látom a fényes felhőt.Minek jőni kell, ezt is tudtam, eljött.
3.
És pöffeszkedett, hogy szükség betelniaz írásnak, mit megjövendölt Dávid,és ami készül, annak meg kell lenni,ő nem életet, hanem halált áhít.
Miképp csinálja, ha nem segít senki,s nem merészkedik egy se Kajafásig,Júdást lehet gyűlölni vagy szeretni,ő megtette, mit nem tett meg sok másik.
„Amit cselekszel, azt cselekedd gyorsan.”Ezt mondta néki, voltaképpen kérte.Keresztre hogyan került volna ottan,
ha nincsen, aki közbenjárjon érte?Mint gyáva nyúl, futott a többi rögtön,egy levágott fül tekergett a földön.
4.
A főpapoké lett a harminc sékel.Méghogy nem kell nékik, mert vér van rajta!Még keserűbb lett a számban az étel.Iskáriótes nem zsugori fajta.
Baltát fogjak, ami koponyát lékel?Egy ág lehajlott, és azt mondta: „Rajta!”Júdás hurkot csinált saját kezével,amit ő elkezd, abba sose hagyja.
Most itt lógok, idők végezetéighull rőt fejemre érdemtelen átok.Mint a Titánét, májam sasok tépik,
de szemgödrömmel a Mennyekig látok.Nem váltotta meg a világot Jézus.Sátán szolgája a sok nazarénus.
Péter
Háromszor tagadtam meg őt az éjben.„Sohasem láttam ezt az embert” – mondtam.De nem azért, mert a haláltól féltem.Kínoztatok volna meg azon nyomban!
Mi történt velem, ezt máig se értem,eszelős halász, zokogva futottamszolgálók elől, át a piactéren,mintha nem Péter lettem volna ottan.
Én, a kőszikla, szívemig repedve,és öt darabra szakadt szét a tóra.Fejjel lefelé verjetek keresztre,
és haljak meg harmadik kakasszóra!Négy évtizede amaz éjjel éget,rossz tanítványod megtagadott téged.
Tamás
Míg ujjamat a sebekbe nem dugtam,nem hittem benne. Hol bement a dárda,odaillesztem kételkedő ujjam,és erőt ad a seb bizonyossága.
Látatlanul nem bíztam Jézus úrban,Galileát nem egy ál Jézus járta,ujjam a vérző sebekből kihúztam,és prófétáim mentem Indiába.
Azóta tudom, ujjam tanít engem,a seb érzete, holnapi halálom,csakis ezért nem maradtam hitetlen.
Áldott a kétely, a lidérces álom.Bamba hívőt én egyet se szereztem!A népeknek a kételyt magyarázom.
Mátyás
Engem tettek a rőthajú helyébe,hogy megint tizenketten legyenek.Bújik a hold felhőknek rejtekébe.Nem világít. És régen volt kerek.
Hol a Mester? Mondják, fölment az Égbe.Nyulak vagyunk, nem kőszikla sereg.Kosarunk üres. Kenyér sincs ebédre.„Ez az én testem.” Semmiből egyek?
Félig se értem, mit mondott nekünk.Gyilkosok acsarognak mindenütt.Róma dölyföl, az ő világa jön.
Hal vagyok, kiről levált az uszony.Miről beszéljek, drága Jézusom?Hazugság árad minden délkörön.
Ellenkoszorú
Nem ismertem őtakirólam jelentett
Mégle is fényképezetta Kis Kakukkban
Odakívánkozzamvisszaaz ő idejébe?
Még mit nem!
A jó elvtársak
vállalkozóklettek
Temetőbogarakkapirgáljáka múltat
Énreméltelképzeltjövőt siratok
Elégia
Az ellenforradalomskalpjaiegyetlen múzeumbanse voltak kiállítva
Szamuely seindult útnakösszehajtogatható akasztófával
„Néhányanfürödni fognak” –mondta a Fővezér.
Maebben a fehér augusztusra hajazó21. századbana lapok megint tudni vélikmilyenhalálvonat kivel utazott
Az elképedt Dunaújra azt halljaamitkilenc évtizedeSiófokról üzentek neki
Én szegényfanatikus hőseimti tiszta szívűeknem létező sírotokrahazugságrágalom hullik
A történelemhátsó udvarában
megvakított gebea forradalom
Éljenek a terroristák
Nem védem Petőfi Sándortnem védem Ady Endrét
Se Spartacust Dózsát Robespierre-t Che Guevarát
A homo sapienskushadnégy lábon mászik
Ámítjapolitikushadterelnékvisszaa fáig
Érkeznijégkortlátok
Történeteszomorúvéget érneha tinem volnátok
Ina
Egy mondatra emlékszema telefonból:„Itt most Haza vagy halál van”miközben
Lantom, s kardom kezembül eldobom,A hóhérságot majd én folytatom... Petőfi Sándor
Be meg fog szépülni az Ember,Ha vérben jól megmosdik egyszer... Ady Endre
Fidel beszéltNem látogattam megutoljáravalami fontosabbnak ítéltúgy miattKutyáival élta régijól ismert lakásbanahola szekrény tetejére tettemnégyéves fiamataz ugató szörnyek előlOlyan voltmintmaga a népés a népet gyakrannem látogatja megsenkimert mindenkinekfontosabb dolga akadMoste-mail hír érkezett:„Ina meghalt”és hetek ótaegy mondatra emlékszem„Itt most Haza vagy halál van”és látom a szobátott vagyoknincs ami fontosabb
Tisztelgés
Víctor Vakra Móravenezuelai költőnem félt az atomkeselyűtőlakivel a népeket felszabadító harcuktólelijesztgettea fél évszázados szovjet bürokratizmusszitkozódott és azt gondolta venezuelaiulhogy a proletár internacionalizmuspapírszamár
Ezequiel Zamorára gondoltés Simon Rodríguezreés meghalt öt évvelnépe forradalmának kezdete előtt
„Kínai”-nak becéztéka hatszáz kilométer/óra sebességgel
gondolkodó óriástkinek szívefelrobbant a magányban
Helyzetjelentés
A brechti HACSAKmirajtunknem segített
Belezuhantunk a mocsárbamégnem fulladtunk bele
Két centivela láp felszíne fölöttvitatkozunktervezgetünk
A helyzet abszurdlévén a mocsár szimbolikus
Asztal mellett ülünkvan kávé konyak
Hic Rhodus, hic salta!
Az első kísérletekfélszegségétgyöngeségétgyatraságátki emlegeti fel kegyetlen gúnnyal
Emlékük őrizzükápoljukönkritikusan kezeljük
Ódivatú az új dal
Évszázadnyi taggyűlés
A kommunistákatúgykíséri a végzetmint üstököstuszálya
Bukásra bukás
Mi talpra állunkkészülődünka holnaputánra
Drága Marxüss szétköztünk
Mielőttfölmelegszikkihűlelhasznált Földünk
Perspektíva
Álnok hely hol lakolEurópa-akol
Másfél évszázadaRimbaud innen szökött elhogy ne lássaa csöpp Napóleontse Lafitte-ta liberális bankárt
Ma azt mondjákitt leszazdag hazád
Itthol hitlerekdiktáltak törvényt tegnap
Itthol rabszolgatartókutódailezárják a határtAfrikaszegényei előtt
Itthol új ordasokijesztgetikaz akol birkanépét
Itt
hol Ázsiára acsarkodika tátott tőkeszája
Itthol Amerikaidióta elnökétünneplikexországokfővárosaiban
Hola részeg hajómiinnétmessze visz?
Szavannákonkészülődika bonobo majomhogyfelváltsa az embert
Elégedetlenség
Ha a világotnemváltoztatjuk megmit mondokRozinaktizenöt év múlva?
Nagyapjahogyanszámol el életével?
Könyvekirodalomkatalóguscédula-temető
Mi voltunka csődbe mentnemzedék
Tisztességünköncsorbanem esett Kit érdekel ez?
Morál Néneunatkozva turkála tisztességes holtakcsontjai közt
Jézus Orozco festményéről
Baltával verem szét keresztem,ne hivatkozzék senki rá!Maradtam volna fönn a Mennyben, inkább Abba szálljon alá.
Aki baltával fest le engem,szavam az érti igazán.Rossz tanítványokat neveltem,szívében gyatra mindahány.
Egyedül Magdolna hiányzik.Ember voltam, kit szeretett.Egy tévedés sodort idáig.Széthasítom keresztemet.
Kár volt Lucifert pörbe fogni.Ő ért engem, a mexikói.
A költészet korlátjairól
A verseimnem elég agresszívektalánmert még sose éheztemlakásombólse lakoltattak ki még
A hajléktalan lélekkevésbé kifosztottminta hajléktalan test
Nem éri utoltélena fagyhalálnyáron a hőguta
Nem mondja azt:„Csak
egy forintotkérek”botladozvaakönyörtelen utcán
Vágy
A szerző neveelbújika kötet címlapján
Ő maga iselbújik verseibenmagába záródikmint a meggymag
Hattyúkkal úszik elfehéren
Szeretném megismerni őtakihuszonhét éve lányom
Gyerekkéntnéger kisfiú akart lenni
Ma Rozi anyukája
Beszélgetünkaligismerjük egymást
Merengés
Néznek a fák levélszemekkel,mintha valamit mondanának,zöld rejtekükből madár leskel,águkra röppennek az árnyak.
Százéves fák a fürdő melletta medencék fölé hajolnak,dolguk teszik, küldenek enyheta délutáni napozóknak.
Mi történik kint a világban,
mintha nem tudnák, tovább nőnek,évgyűrű évgyűrű nyomában,fái messzibb, bölcsebb időnek,
mi nem lesz olyan, mint e mosti,szégyen-korszak paródiája,madárként volna jó dalolni,magasba szállni, föl a fákra,
mert az a világ, amit látok,egyszer volt már ijesztő véggel,százéves fák, jó hírre várok,végtelenig röpítő ég kell.
Töprengés Havannában
1990
A baloldalieurópaimegérkezik Havannába:
„Tartsatok ki,ti vagytok a reménység.”
Se gáz,se villany.
„Az asszonyokaz ablakkeretetégették el,hogy főznitudjanak.”
„Tartsatok ki– mondta a csontvázaknaka baloldalieurópai –ti vagytok a reménység.”
Nem felelt nekisenki.
Ők egyszerűenkitartottak.
A példa mi vagyunk
„A példa mi vagyunk”mondta itta turistánakálcázott politikuskiodahazasem beszél a néppel
A néppelki baseballról vitatkozik az utcánlakást cseréls ha kellhalni se rest
De mostkarórátCD-étárulés idegenre les
A példa mi vagyunka tőkemihozzánk jöttmegvetteföldjeinketgyárainkat
Vangyerekéhezéshajléktalanhalál
Ülöka Malecónkőmellvédjéna tengert kérdezem
Erre vágyik netánki hazalopja ittés részletekben eladja a kincset
Alkalmasintbizony nyal
A példa mi vagyunknegativeminden bizonnyal
Töprengés Havannában
A népeszi a rizst,a fekete babot,és jobb életre vágyak.
A bürokratákautón járnak,a vendéglőkbenbifszteket esznek.
Ki az úr, a víz,vagy a gálya?
Ciklontól tartva
Karén, a ciklon készülődik,nem tudni, netán ide téved.Fát és tanyát lerontva földigmenedékbe űzi a népet.
A víz égi tömlőkből ömlik,emberhajók nem lelnek révet,emez ernyőjével vesződik,amaz utcára bentről réved.
Diana ablakból ugatvavitatkozik kinti szelekkel.Tengerré változik Havanna.
Ragyogjon a trópusi reggel,csituljon az égbolt haragja.Diana, a ciklont ijeszd el!
Beszélgetés
Santa Cruzba megyeka repülőgépen,majd onnanVallegrandéba,hol ünnepelni fogják Ontnegyven évvela halála után.
„Micsoda óriás volt!” –mondja majdaz indián,ki rettegett annak idején.
Ma Krisztus-Guevarának látja Önt.
Néhány napjaKubábanelolvastam nemrég kiadottjegyzeteit,beszédeita minisztériumban,melyekkelelképesztette hallgatóit.
„Kik az értéktörvényútját választják,visszatérnek a kapitalizmushoz” –mondta.
Telefirkáltaa szovjet közgazdasági kézikönyvet,és megrótta Lenint,hogy meghalt.
Mindent tudott,sejtett.„Szívünk Pekingben,Moszkvában a gyomrunk.”
Mikor meghalt Ön,az iskolában,hol tanítottam,a gyerekeknem hitték el a halálhírt.
„Ő nem halhat meg” –mondta egyikükfalfehérenés égő szemmel.
Hol vannak ők,
az égőszeműek?Egyikbőlbankember lett,másikból szabaddemokrata politikus.
Az árulók képétki veri belesaját mocskukba? –kérdezemaz Ön szavaival,ki gerillanaplót írtapró, nehezen olvasható betűivelNancahuazuban.
Ez nem vers,legszívesebben a felhőkre írnék,melyek közöttrepülünk Santa Cruz felé,a Viru Viru repülőtérre,hogy visszahulljanaka sorok a földre
Kuba tikkadt mezőire záporozva,melyeket szárazság pusztít,hogyerőt adjanak Bolíviábana kokacserjét termesztő indiánnak,ki ötszáz év után ma győzni készül.
Hol van Ön, Guavara,melyik égitestenvívja továbba harcát?
Könyörgés
Pacsamamavétkeztünk ellened
Az indiána bűntelenokmánnyal nem rendelkeziknem tudjamikorhol született
Mieurópaiakkik turistaként járunk rajtad
és útlevele vanmég kutyánknak isvétkeztünk ellened
Bocsásd meg bűneinketFöldanya
Jessica
Jessicaa hat négyzetméternyiszobareá esőkét négyzetméterénbabáitnyakláncait őrzi
Jessicatáncosnő lesz
Kuba ellennyilatkozikaz éppsoron levőamerikai elnökJessica táncol
Az amerikai elnökkelet-európailakájaigyilkosokkal paroláznak
Jessicababáitnyakláncait őrzi
Jessica táncol
Lenin szól
Vén Európa helyett most messzi vidéken éled a szikra,Chávez, Castro, Morales hirdetik eltűnt, hajdani álmom.Győzni fogunk ezúttal. Nincs, ki lebírja, ha tombol a tenger.Éljen a Szovjet! Népi hatalmat! Vesszen örökre a Tőke!
Elutazás előtt
Hazaviszema vékony ívben csordogálóvíz emlékétés a barátsághatalmas folyóját
Yolandapadlóra terítettmatracon fekszikhogy énaz elkényeztetettágyon pihenjekszieszta-időben
Belép Fayadki már nem élegy utcanevet mondamitvégképp nem értek
Nevetünkbalgaságomon
A lyuknyikonyhábanguayabát hámozok
Ez énemitt marad
A másikül a számítógép előttlapot szerkesztidegeskedikés előbb-utóbb meghal
Emezárnyék leszegy tépett kövűhavannai utcánés tovább társalogegy gyíkocskával
Itthon
„Jézus KrisztusNimródleszármazottja voltnemholmi zsidó” –mondjaaz egyik kereskedelmi tévéműsorvezetője
Eszembejuta vallegrandei hotelaholrámeredtemegy ősrégiKrisztus-képre nemrég
„Ez Guevara” –gondoltamAlulrólfölfelé nézegyenest a történelembe
Hiábaszúrja át szívétezúttal puskagolyóvalegy zsoldos
Az Andokmegmozdultakhívjákaz indiánt
JönTupak KatariSimon Bolivár
Amiengem körülvesznincskísértet-világtűnik napkeltekor
Utóirat
Legalábbhuszonöt évigakarokélni méglátni
egy másféle világot
NemcsakLatin-Amerikábande ittaz én hazámban is
Készült 300 példányban
Ez a283
példány
ISBN 978-963-06-4029-9ISSN 0866-4420
Felelős kiadó a szerző
Felelős szerkesztő Tabák András
2008 Vasas-Köz kft nyomdaFelelős vezető Badó Géza
Terjeszti a Könyvtárellátó Közhasznú Társaság