-
Szakmai gyakorlat Olaszország, Bugnara
2011.április 6 – 2011.május 5 (Piroska Ágnes, Sárosi Gabriella)
Mindketten életünk első repülőútjára készültünk,
úgyhogy az indulás előtti időszak nagy izgalommal
telt. Hatalmas élmény volt az első repülés, csak
pozitív emlékeink maradtak róla. Fentről láttuk az
iskolánkat is, nagyon kicsi volt. Átrepültünk az
Adriai-tengeren, ami mesés volt.
Rómától még egy három órás vonatút várt ránk, de
a gyönyörű kilátás lekötötte a figyelmünket, így
hamar eltelt. A Sulmonai pályaudvaron Mauro
Margiotti, az iskola igazgatója, illetve a lánya Serena várt minket.
Elsőre nem akartunk hinni a szemünknek, igazi mediterrán hangulatú házhoz érkeztünk, ez
volt az iskola és a szállásunk is egyben, ami Abruzzo tartományban található. Itt
töltöttünk el 4 hetet egy másik családdal
együtt, Mauro feleségének a
testvéréékkel, de velük mindig csak késő
este találkoztunk. Az emeleten volt a
szobánk, a két fürdőszoba, a konyha és
Mauro irodája. Az alsó szinten volt az
elméleti terem, illetve a pincében a
gyakorlati terem. A legfelső szinten 1
szoba volt, ott laktak a tanárok. Hatalmas
szeretettel fogadtak minket. Másnap
Mauro meg is mutatta nekünk a virágboltját, ahol dolgoztunk. A virágbolt nem túl nagy, de
annál több minden van benne. 50 négyzetméteren mindent megtalálunk. Nagyon sok
művirág van, hihetetlen mennyiségű kiegészítő és kaspó, kicsi kerámiák és plüssállatok.
Cserepes növények a bolt egyik részében, vágottak pedig a sarokban felállított
cserépborítású emelvényen. A virágokat kizárólag Hollandiából rendelik, a kiegészítőket
pedig Németországból, katalógus alapján. Elmesélték nekünk hogy ők nem a virágokból
élnek meg, hanem inkább a díszítésekből, minél több minél színesebb. Két napot töltöttünk
itt és máris indultunk Leccébe, a 4 napos esküvői tanfolyamra, amit Mauro tartott. A 6
órás út nagyon hosszúnak tűnt, de amikor megláttuk a tengert már nem az időt néztük.
Egy Bed & Breakfast szálláson kaptunk 3 szobát, ott aludtunk. Reggel mindig vittek
minket egy kávézóba, ahol lehetőségünk nyílt megkóstolni a tradicionális olasz reggelit. Az
esküvői tanfolyam olaszul folyt, de nekünk mindig lefordították az adott részt angolra, így
már mi is tudtuk követni. Első feladatunk egy templom esküvői dekorációja volt, pár fős
csapatokban dolgoztunk, mi egy-egy olasszal dolgoztunk. A tanfolyamon körülbelül 10-15-
en voltunk, voltak köztük családosok és 30-40 év körüliek is. A kommunikáció a közös
nyelv hiányától függetlenül is jól ment, néha mutogatással, néha az olasz szótár
használatával, mert ők nem nagyon beszéltek angolul.
A tanfolyami napok után mindig közösen elment a csapat vacsorázni és a legkülönfélébb
olasz ételekkel találkoztunk.
-
Másnapi feladatunk egy mennyasszonyi csokor elkészítése volt. Mivel még a gyakorlaton
az iskolában nem csináltunk ilyet, nagy feladat volt a
számunkra, de mindenkinek nagyon tetszett a
végeredmény. Nagyon sok ötletet tanultunk és
biztosak vagyunk benne, hogy alkalmazni is fogjuk a
technikákat.
Miután befejeztük a csokrot, asztaldíszt kellett készíteni, ami egyben autódíszként is
alkalmas lehet. Itt is nagyon sok jó ötlet született mindenki részéről. Nagyon sok féle-
fajta virágokból tudtunk választani, kedvünkre válogathattunk belőle. Miután befejeztük
az asztal- illetve autódíszt mindenki egyesével megmutatta, hogy mit készített, egy előre
megterített asztalra mindenki kihelyezte az elkészített művét és Mauro mindegyikről
elmondta a véleményét. Mindenkit megdicsért! Ez volt a tanfolyam utolsó napja.
Ági mennyasszonyi
csokra
Gabi mennyasszonyi
csokra
-
Délutánra mindenki elfáradt. Aznap este elindultunk Lecce központjába egy kis
városnézésre, gyönyörűen ki volt világítva minden. Miután körbesétáltunk, beültünk egy
hangulatos kis vendéglőbe vacsorázni, finomabbnál finomabb ételeket ettünk. Az utcákon
nagyon sok fiatal volt, buli hangulat.
Persze a tanfolyam közben volt időnk megcsodálni Leccét és környékét, elkocsikáztunk
Otrantoba is, aminek a tengerpartja csodálatos volt, a szűk kis utcákkal és a kis boltokkal
együtt.
Gabi asztaldísze
Ági asztaldísze
-
Miután vége lett a tanfolyamnak és hazaértünk a szállásra másnap alkalmunk nyílt
megnézni Rómát. Mauronak ott volt dolga ezért elvitt reggel minket autóval, majd
kettéváltak útjaink: mi mentünk megnézni Rómát, ő elintézte dolgait, megbeszéltük vele
hogy melyik vonatot érjük el és hogy mikorra ér a Sulmonai állomásra, hogy ki tudjon
értünk jönni.
Rómában először is
meglátogattuk a Szent Péter
Székesegyházat, sajnos a
bazilikába nem jutottunk be,
mert a városban éppen kulturális
hetek voltak, ami azt jelentette,
hogy minden nevezetesebb
helyre ingyen be lehetett menni,
és nagyon sok turista volt. Ezt
sajnos nem tudtuk és mivel
későn értünk Rómába nem volt
időnk, hogy megvárjuk a
kilométeres sorokat, de így is
lenyűgöző volt a látvány. A Székesegyház után megnéztük az Angyalvárat, a Piazza
Navona-t és megtaláltuk a Fontana di trevi-t is. Gyorsan eltelt az idő, ezért elindultunk a
vonatállomáshoz hogy mindenképpen elérjük a vonatot.
Miután a tanárok hazamentek, lehetőségünk volt még egyszer ellátogatni Rómába az egyik
szabadnapunkon, amikor nem a kerttel foglalkoztunk. Ekkor ellátogattunk a Colosseumhoz,
a Forum Romanohoz, a Palatinushoz, a Spanyollépcsőhöz és a Piazza del Popolo-hoz is.
Persze nem csak világot láttunk, hanem volt sok feladatunk is. Mikor a boltban voltunk
megtanítottak minket hatalmas nagy masnikat kötni. Nem olyan szalagot használnak, mint
mi, hanem egy organzaféle anyagból, ami sokkal vastagabb.
Ezeket a masnikat csokrokhoz és cserepes növényekhez
egyaránt felhasználják. Elmondták nekünk, hogy ők nem a
virágokra összpontosítanak, hanem inkább a díszítésükre.
A boltban a vágott virágok és cserepes virágok mellett
találhatóak plüssállatok, kisebb-
nagyobb figurák is, nagyon sok
művirág, kaspók, kosarak.
Megkértek minket, hogy mutassuk
meg itthon hogyan csomagolják be
a cserepes virágokat és hogyan
díszítik fel a csokrokat. Ők csak
vetex-et használnak a cserepes
virágokhoz, a csokrok alá meg nem
tesznek papírt, mert nem is
használnak semmihez. Nehéz volt
megérteniük, hogy mi papírral is szoktunk csomagolni, a végén
hoztak nekünk egy kartonpapírt, de nem hátráltunk meg.
A végeredmény nagyon tetszett nekik és máskor is megkértek,
hogy csináljunk nekik, mert a vásárlóiknak is nagyon tetszett a
végeredmény. Így hát csináltunk pár cserepest ezzel a
-
technikával. Minden készítményükre ráhelyezik a boltnak a logóját matrica formájában.
Mauroval egyik nap egy ruhaboltnak a
megnyitójára kellett 3 különböző
méretű drótlabdát feldíszíteni.
Felhasználtunk fehér-rózsaszín
rózsákat, rezgőt (nagyon sok rezgőt
használnak, majdnem minden
készítményükhöz felhasználják),
asparagust és borostyánt.
A rózsákat mind fiolába tettük,
amiket előtte felrögzítettünk a
labdákra. Közben Mauro megmutatta
hogyan kell elkészíteni egy
mennyasszonyi csokrot a Princess mikrofonba. Mihelyt végeztünk velük elvittük a díszeket
( a csokorral együtt) a boltba, ahol elhelyeztük őket.
Mauronak van egy projektje, aminek lényege, hogy
minden vele kapcsolatban levő ország tanulóival
csináltat az iskola kertjében egy kompozíciót. A
finnek már készítettek egyet az udvar elülső
részében. Mi is ott kaptunk helyet, elterveztük, hogy
Magyarország alaprajzát formáljuk meg. Kaptunk 3
féle különböző nagyságú üstöt, 6 darab levendulát és egy kisebb pálmafát is, ezeket
használtuk fel.
Először mészporral megrajzoltuk az alapot, majd kiástuk, utána fekete fóliát helyeztünk
le, hogy a gazok ne csúfítsák el a készítményünket. Mielőtt beültettük volna a növényeket,
lukakat ástunk és vágtunk a fekete fólián.
Elültettük őket és fehér kövekkel töltöttük ki a teret. Majd elhelyeztük az üstöket más-
más magasságban, amibe majd rózsákat szerettünk volna ültetni. Szerencsénkre ezekkel
készen is lettünk, de sajnos az időjárás közbeszólt és nem tudtuk befejezni rendesen az
ötletet, amit megálmodtunk. A végén az üstökbe nem ültettünk semmit.
-
Sulmona híres a Pelino-i
cukorkáiról, amiből virágokat és
sokféle figurát csinálnak.
Ellátogattunk a múzeumba és a
gyárba, ahol ezeket készítik.
A városban minden második kis
boltban hozzá lehetett jutni
ezekhez a cukorkákhoz.
Ajándékként mi be is vásároltunk
belőlük, de persze vettünk
magunknak is egy kis nassolásnak.
A Húsvéti ünnepeket is kint töltöttük, Mauro és kedves családja szeretettel meghívott
minket, hogy töltsük velük az ünnepeket. Elmondták, hogy náluk a húsvét nagyobb ünnep,
mint a karácsony.
Azon a hétvégén ünnepelt egész Sulmona, a húsvét előtti péntek este, mint minden évben,
egy gyászos felvonulást rendeztek a központban. A csak férfiakból álló meneten mindenki
piros anyagból készült öltözéket
viselt. Ez a felvonulás Krisztus
haláláról szólt így jelképesen
Krisztus szobrát cipelték, ahogy
egy ágyon fekszik holtan.
Mögötte Mária szobrát vitték,
akit talpig feketébe öltöztettek.
Idősebbek-fiatalabbak egyaránt
meneteltek. Hosszú gyertyákkal
és lámpásokkal, zászlókkal,
énekelve vonultak fel az utcákon.
-
Húsvét vasárnap és hétfőn nagy lakomát rendezett a család. Az iskolában tartották, mert
ott lehetőség volt a nagy hely kialakítására az előadóteremben és a terasz részen.
A vasárnapi menü a következő volt: előételnek egy kis csipegetés a sokféle fajta
sajtokból, szalámikból, szalonnákból
egy kis kenyérrel. Főételnek egy kis
lasagne volt, ezután jött a
grillezett bárány. Majd a végén 3
féle desszert, egy sütiféleség
szárított gyümölcsökkel, egy kisebb
mazsolás-ricottás sütemény és a
végén egy torta, amin a BUONA
PASQUA állt, ami annyit jelent,
hogy Boldog Húsvétot. Húsvét
hétfőn a menü majdnem ugyanez
volt csak most tésztákat ettünk. Körülbelül 22-en voltunk az ebéden és ez még csak a
család egyik fele volt.
De mielőtt ebédeltünk volna ismét volt egy felvonulás, ami
ezúttal sokkal vidámabb volt. Akkor Krisztus feltámadását
ünnepelték. Itt is a felvonulók csak férfiak voltak, az
öltözékük pedig zöld volt. Ugyanúgy lámpásokkal és
gyertyákkal vonultak fel vidámabb énekekkel.
A hagyomány szerint Mária mikor meglátja Jézus
Krisztust a mennyország kapujában leveti fekete
gyászruháját és odafut hozzá. Ekkor az emberek
tapsoltak, sikoltoztak és örültek, pezsgőt is bontottak és
petárdák szóltak.
Eközben persze sokszor voltunk
bent az üzletben is és figyeltük
hogyan készítik a csokrokat és
az egyéb dekorációkat. Volt egy
feladatunk is, ahol egy
templomot kellett feldíszíteni,
mert elsőáldozás volt a
gyerekeknek. Két féle
Helikóniával, bambusszal és
tulipánnal dolgoztunk.
-
Tűzött tálakat kellett készítenünk, minta alapján. 3 asztaldíszt, ami a pulpitusra ment és
3 nagy térkompozíciót. Készült bambuszból egy háttér is, amit Mauro készített el.
Az utolsó hetünkön már nagyon éreztük és tudtuk, hogy nemsokára indulni kell haza, de
még ekkor sem pihentünk. Azon a héten is megkértek minket az üzletben, hogy csináljunk
pár cserepes növénynek díszítést, ezért megint csináltunk párat.
Közben megmutattuk, hogy hogyan készítünk csokrokat és hogyan díszítjük fel őket.
Ági egy nyújtott csokrot készített vörös rózsából, aspidistrából és rumorából, ami alá
nem rakott semmi anyagot, csak zölddel zárta le a csokrot. A csokor szárára pedig
szalagot tekert fel a virágok színéhez harmonizáló színben. Gabi egy kerek csokrot csinált
narancs rózsákból, aspidistrából és rumorából szintén, majd a csokrot narancs vetexel
zárta le.
-
Megköszönve az ottlétünket magyar esttel leptük meg a családot. Korán felkeltünk, hogy
mindennel időben kész legyünk. Előételnek gulyáslevest, főételnek marhapörköltöt főtt
krumplival és uborkasalátával, desszertnek pedig egy kis mákos gubát vanillia öntettel és
ricottás-fahéjas palacsintát készítettünk. Mindenkinek nagyon ízlettek a magyar ételek,
sokan kértek repetát és el is fogyott mind. A nap végére persze nagyon elfáradtunk.
Hát és a végén eljött a hazautazásunk napja. Mauro és kedves felesége kivitt minket az
állomásra, elbúcsúztunk egymástól és felszálltunk a vonatra magunk mögött hagyva
Sulmonát. A hazafele út már viccesen indult, egy férfi hallotta, hogy magyarul beszélünk
és megkérdezte, hogy Magyaroszágból jöttünk, megkérdezte melyik város és mondta,
hogy nagyon szép hely Budapest. Az egy hónap alatt nem találkoztunk magyarral, de azért
a hazaúton mégiscsak. A kora reggeli vonattal kellett induljunk, mert Sulmonából egy nap
csak 3 vonat jár: kora reggel, kora délután és este. Miután beérkeztünk Rómába át kellett
szállnunk egy másik vonatra, ami elvitt minket a Fiumicino-i reptérre. Ott várnunk kellett
3 órát a gép indulásáig, de annyit még kibírtunk. A repülőút hamar eltelt, ahogy odafelé is.
Mikor leszállt a repülőgép már nagyon vártuk, hogy lássuk a családjainkat, akik már nagyon
hiányoztak nekünk.
Köszönjük a lehetőséget a Leonardo programnak, a Magyar Gyula Kertészeti
Szakközépiskola és Szakiskolának, illetve tanárainknak, akik nekünk adtak esélyt erre a
fantasztikus utazásra és szakmai útra.
Köszönettel:
Piroska Ágnes Sárosi Gabriella