24

A „művi mátrix” tizenkét (tizenhárom) legfontosabb negatív programjaAz emberi fejlődés folyamán fajunk, a Homo sapiens erectus megteremtése óta, mintegy kétszázharmincezer évvel ezelőtt már az első településeken, később Krisztus előtt százharmincezer esztendővel kezdődően egészen Krisztus előtt ötvenezerig Lemuria, majd Krisztus előtt hatvanezer esztendővel kezdődően Krisztus előtt kilencezerig Atlantisz magasan fejlett kultúrájában jöttek létre és raktározódtak el a morfogenetikus mezőben a legfontosabb, eredetileg kizá-rólag jótékony, pozitív szellemi törvények ellentéteként a káros, negatív prog-ramok. A kettősség második szellemi törvényének értelmében tapasztalatokra csak az ellentétesség tükrében lehet szert tenni, vagyis a jótékony szellemi tör-vények tapasztalatának jobb megértése céljából lassanként kialakultak a meg-felelő káros, negatív programok az úgynevezett művi mátrixban. Ez azóta igen jelentős mértékben meghatározza az emberek hitét, gondolkodását, érzéseit és cselekedeteit. A legfontosabb negatív programok a következők:

A bizalom és a szellemi önazonosság hiánya1. Kötődés az árnyoldalhoz, az ember önnön felelősségének, földelésének, élni akarásának és életörömének hiánya, a bent és a kint elkülönülése, bizonytalanság, kétségbeesés

Fájdalom és szenvedés, ellenállás és merevség2. Megkérgesedés, elkeseredés, mozdulatlanság, örömtelenség, a karma-programok feldolgozatlansága, a jelenlegi élettér és az azzal járó szükséges tanulási tapasztalatok el nem fogadása

A tudás helytelen alkalmazása3. Szakbarbárság, dölyf, önmagunk túlértékelése, arrogancia, az egyén mani-pulatív módszerekkel tesz szert előnyre mások rovására, hatalmi törekvé-sek, visszaélés a mágiával, nem lenni tekintettel másokra, pusztító szándék, elfordulás a világosságtól, az anyag „leigázása”

25

A jelenlegi élet alábecsülése4. A földelés hiánya, meg nem érkezés a földre, gyönge kapcsolat az emberi-ség morfogenetikus mezejével, kapcsolati problémák, „meg nem élt” élet, a saját fi zikai test elutasítása

Tehetetlenség, bénultság, mozdulatlanság, merevség5. Félelem, rettegés, aggodalmaskodás, idegbaj, fóbiák, traumák, bizonyta-lanság, kétkedés, szorongás, önközpontúság, kényszerképzetek, perfek-cionizmus, az önátadás és az elengedés hiánya, gondok a saját nemiség elfogadásával

Önértékelési gondok, önpusztító magatartás, szorongás, 6. bűntudatElengedni nem tudás, halálvágy, belső üresség, gyász, szégyen, csekély önbecsülés, szegénység, rosszakarat, féltékenység, gyűlölet, bosszúvágy, fenyítési hajlam, segítő szindróma, az áldozat szerepének játszása, érzelmi sokk, versengési hajlam, munkahelyi terror, a kritika elutasítása, visszaélés a tudással

Az önszeretet hiánya, mániákusság7. Az egyén elutasítja saját lényét, függőség, önteltség, bátortalanság, egyked-vűség, önközpontúság, látszatvilágban élés

Kiegyensúlyozatlanság, gyűlölet, felgyülemlett düh, harag8. Befelé irányuló agresszió, depresszió, kommunikációhiány, felgyülemlett energiák, félelem a „pórul járástól”, konfl iktuskeresés, kapzsiság

Nem győzni le a kettős polaritást, a szellemi önazonosság 9. hiányaVágyak, ösztönök, szégyen, a megoldatlan karma által az egyén bűnnek tekinti saját szellemiségét, problémás viszony Istennel és a felettes énnel

26

Az élet értelmetlensége, szellemi elzárkózás, a szellemi 10. önazonosság elvesztéseDepresszió, önpusztító programok, a gyógyulás elutasítása, kicsinyesség, dekoncentráltság, gyámoltalanság, irányvesztettség

Hiány, szegénység, vagyontalanság11. Anyagi ragaszkodás, irigység, mohóság, kisebbrendűségi komplexus, tilal-mak, az áldozat szerepének játszása, önmaga elutasítása, önkorlátozás, el nem fogadási minta

Az egyéniség elveszítése, súlyos depresszió, öngyilkossági 12. hajlamKiközösítés, elszigetelődés, hiányos kapcsolat a felettes énnel, az egyéni kozmikus terv fi gyelmen kívül hagyása, az egyetemes bölcsesség és igazság megtagadása

Szeretettelenség, a kint és a bent különválása13. Elszigetelődés, az ősbizalom és az Isten iránti bizalom hiánya, irányvesz-tettség, a középpont hiánya

27

28

29

A ho’oponopono tudományos alapjai

Keresztény egyházi felfogásA Krisztus után 869–870-ben megtartott negyedik konstantinápolyi zsinaton I. Baszileiosz császár egyházi átokkal sújtotta Phótiosz korábban érvényes, két lélekről szóló tanítását. Ez kimondta, hogy az embernek kétféle lelke van: egy magasabb, halhatatlan szellemi és egy halandó, testi lelke, s ezek egymással egységet alkotnak.

A zsinatot követően a halhatatlan isteni és a mulandó földi valóság különál-lása lett a hivatalos doktrína. Ettől kezdve az utóbbiban egyedül a (természet)tudomány, az előbbiben pedig a katolikus egyház alakjában fellépő keresztény vallás számított illetékesnek. Ez a különválasztás vezetett végül a determiniszti-kus világkép megfogalmazásához, amely főként a „Cogito ergo sum” (Gondol-kodom, tehát vagyok) kijelentéséről ismert René Descartes nevéhez köthető.

A klasszikus természettudomány tételeiA tudományt nagyjából háromszázötven éve az úgynevezett karteziánus világ-kép határozza meg. Ez, mint említettük, René Descartes (1596–1650) francia fi lozófus és természettudós, valamint Gottfried Wilhelm Leibniz (1646–1716) német matematikus és fi zikus nevéhez fűződik. Ebben a fejlődésben nagy sze-repet játszott Sir Isaac Newton (1642–1726) angol fi zikus is, aki 1687-ben pub-likált „Philosophiae Naturalis Principia Mathematica” (A természetfi lozófi a matematikai alapjai) című híres munkájában leírta a világegyetem működését meghatározó fi zikai törvényeket.

Az ő tisztán mechanikus felfogása szerint a világegyetem parányi, atomnak nevezett részecskékből áll, amelyek viselkedése minden pillanatban pontosan meghatározható, akárcsak a biliárdgolyóké a biliárdasztalon.

Minden meghatározott, megmagyarázható, kiszámítható és megállapítható. Az embernek nincs ráhatása a külvilág dolgaira. Ő csupán tehetetlen néző és áldozat.

Az érvényben lévő nézetek szerint:A „dolgok” közötti tér üres.Benső tapasztalataink nincsenek hatással a fi zikai testünkön kívüli világra.

30

A tömeg és töltés nélküli kvantumok = neutronok, és a tömeg nélküli, de töltéssel rendelkező kvantu-mok = elektronok (–), illetve pozitronok (+) mellett léteznek töltéssel és tömeggel rendelkező kvantumok = protonok (+) is. A világegyetem legkisebb működő „naprendszerei” az atomok. Ezek középpontjában rendszerint egy atommag található. Ez pozitív töltésű protonokból és töltés nélküli neutronokból áll. Az atommag pozitív töltésű nyugalmi tömegként vonzza a szabadon mozgó, töltéssel rendelkező legkisebb egységeket, az elemi részecskéket. Ezt az elemi erőt a világegyetemben gravitációnak vagy nehézségi erő-nek nevezik. Ez felelős azért, hogy az általában pozitív polaritású tömegek vonzzák egymást. Léteznek nega-tív tömegek is, amelyeket a „normális”, azaz pozitív polaritású tömegek tömegvonzása nem vonz, hanem taszít. Ezt a jelenséget nevezzük antigravitációnak.

A protonok miatt pozitív polaritású atommag megfelelő számú szabadon mozgó, negatív polari-tású elemi részecskét vonz. Ezeket elektronoknak nevezzük. Ha átmenetileg egyetlen atomi maggal sem állnak kapcsolatban, ion a nevük. A mai termé-szettudományban nagyrészt még mindig alkalma-zott Bohr–Rutherford-i, atomi szerkezetekről szóló gondolkodási modell szerint elemtől függően eltérő számú elektronok keringenek különféle, a hagymahé-jakhoz hasonló, héjszerű pályákon az atommag körül. Minél magasabb a keringési pálya, annál nagyobb az elektron sebessége – akár a fénysebesség kilenctizedét is elérheti, azaz másodpercenként majdnem 270 ezer kilométert megtehet. Ezeket a különféle atomokat rendszerezi az elemek Mengyelejev orosz kutató által kifejlesztett periódusos rendszere.

James Maxwell (1831–1879) brit tudós ezt a tör-vényt kiegészítette az elektromosság és a mágneses-ség elméletével, Albert Einstein (1879–1955) pedig később a gravitációs törvényekkel és a relativitásel-mélettel.

A fi zikai törvények alkalmazása kizárólag a kül-világ felé irányul, aminek következtében a tudomány egyre jobban eltávolodott Istentől.

Aémlé=„rpaaeaaaaaaaaaannppttpptt

mmttnnnnssszzggssjajaMMes

nnnpp

3000

kkkkkrrkk

vsskkmm

ve

MMeeisi

Sir Isaac Newton

Gottfried Wilhelm Leibniz

René Descartes

3133131

32

A modern kvantum izika új felfe-dezéseiA modern tudománynak ez a mintegy háromszázöt-ven esztendeje szilárd mechanikus világképe azonban megingott a huszadik század elején, amikor felis-merték, hogy a fi zikai törvények nem alkalmazhatók a galaxisok tágas világában lezajló folyamatokra és az atomoknál kisebb elemi részecskék kölcsönhatá-saiban. Egyre több kutatási eredmény, például Erwin Schrödinger (1887–1961) egyenlete is megerősítette ezt a tényt, és vezetett végül a modern kvantumfi zika eredményeinek megfogalmazásához.

Ezeket Werner Heisenberg (1901–1976) és Niels Bohr (1885–1965) kvantumfi zikusok foglalták össze és öntötték egységes formába az 1927-es, úgynevezett koppenhágai interpretációban.

A fi zikai Nobel-díjas Werner Heisenbergtől szárma-zik a mondás:„Az első korty a tudomány serlegéből elválaszt Isten-től. Ám a pohár alján megtalálod, ha keresed.”

Niels Bohrnak tulajdonítják az alábbi idézetet:„Akit a kvantumelmélet nem sokkol, az nem értette meg.”

A kvantumtér, avagy a nullponti mezőA mindent átfogó, mindent átható és mindent össze-kötő, a tudomány által Higgs-mezőnek is nevezett kozmikus fényhálóban nyugszik minden töltés és tömeg nélküli legparányibb egységben = neutronok-ban (neutrínók, kvarkok stb.) az istenség a nullpo-tenciálban, a szellemiség, egység, teljesség, tökéletes-ség és kölcsönös összeköttetés első szellemi törvénye szerint. Ha ezek az elképzelhető legkisebb részecskék töltéssel, és ezzel működő erőtérrel rendelkeznek, ami a világegyetemben voltaképpen életnek tekinthető,

AdAvmmaasSeeeeeeeeeee

BBBBéékk

AAzz„t

NN„m

B

AAAkkkkkkkkkkttbbbtsssstta

A

Werner Heisenberg

Albert Einstein

James Maxwell

33

nyugalmi tömegük azonban nincsen, fénykvantu-moknak = fotonoknak nevezik őket. A fény – és leg-kisebb részecskéje, a foton – teremti meg tehát a min-dent átfogó kozmikus háló keretein belül az áramló energetikai kapcsolatot, Isten első világos defi níció-ját, kiterjedését és ezáltal lényegét. Minden kvantum középpontját folyamatosan, kezdet, szünet és vég nél-kül áthatja Isten esszenciája, egy olyan információ és üzenet, amely maga a szeretet.

Tehát minden univerzumnak van egy közös erő-tere. Ez mindent mindennel összeköt a fényben, a lényegben, továbbá a szeretetben, Isten esszenciájában mint életben, a kvantumok, az elemi részecskék folya-matos mozgásában. Ez az erőtér foglalja magában a nullpotenciált, amiért is kvantum- vagy nullponti mezőnek, illetve isteni mátrixnak1 is nevezik. Ebben rejlik az ősforrás legfőbb isteni tudata, amely ekként nyilvánította ki magát:

„Vagyok, aki vagyok.”

Ez a legfőbb isteni tudat a teremtés eredete, és egyben motorja is. Ennek a világnak fontos része az ember mint kreatív alkotó lény, a maga szabad aka-ratával. Az ember egyrészt a legfőbb isteni tudat kollektív aspektusaként, más-részt egyéni teremtőként, mintegy Isten meghosszabbított karjaként tevékeny-kedik. Ez a teremtő erő elképzeléseinkből, látnokiságunkból és látomásainkból adódik. Ebből következik, hogy nem az ese-mények tehetetlen áldozatai vagyunk, hanem önálló teremtő lények, kollektíven és egyéni-leg egyaránt. Aktívan részt veszünk a terem-tés folyamatában, teremtett környezetünket mindegyre fenntartva és találékonyan, alkotó módon megváltoztatva, de egyúttal kizsák-mányolva és pusztítva. Tevékenyen részt veszünk a globális eseményekben.

A kvantumtér holografi kusan épül fel, azaz minden egyes információ tartalmaz mindent, ami e térben formát ölt. Vagyis minden részletben benne tükröződik a nagy egész. Ha tehát megváltoz-tatunk valamit magunkban, automatikusan változik valami a külvilágban is.

1 Részletesen lásd: Braden, Gregg: Im Einklang mit der Göttlichen Matrix. KOHA, Burgrain, 2008 és Neuner, Werner Johannes: Der Matrixcode und die Bewusstseinsformen. Antasira, Graz, 2005.

llllpppopoteteeencnnnccccccciiáállt, ama iéérrt iis

dent, ami e e tétérbbenenennennn fformáátt t ölllt.

Niels Bohr

34

A természettudomány befelé fordulása a kvantumfi zika által elvezette a tudósokat Istenhez. Jól ismert példa erre Max Planck (1858–1947) német fi zi-kus híres beszéde az 1944-es fi renzei tudományos kongresszuson „Az anyag lényegé”-ről:2

„Uraim, fi zikusként, azaz olyan emberként, aki egész életét a legjózanabb tudománynak, az anyag tanulmányozásának szentelte, bizonyára felette állok annak a gyanúnak, hogy rajongó volnék. Kutatásaim alapján tehát a követke-zőket tudom elmondani Önöknek az atomokról: anyag önmagában véve nem létezik. Minden anyag csak egy olyan erő hatására keletkezik és marad fenn, amely az atomi részecskéket rezgésbe hozza, és összekovácsolja az atom pará-nyi naprendszerévé.

Mivel azonban az egész világegyetemben nincs sem intelligens, sem örökké-való erő, kénytelenek vagyunk azt feltételezni, hogy ezen erő mögött egy tuda-tos, intelligens szellem áll. Ez a szellem az eredeti oka minden anyagnak. Nem a látható, de múlékony anyag a valós, az igazi, a tényleges, hanem a láthatat-lan, halhatatlan szellem a valóság. Mivel azonban szellem önmagában szintén nem létezik, hanem minden szellem valamilyen lényhez tartozik, így kénytele-nek vagyunk egy szellemi lény létezését feltételezni.

Mivel azonban önmaguktól szellemi lények sem létezhetnek, hanem terem-tett lényeknek kell lenniük, nem röstellem ezt a titokzatos teremtőt ugyanazon a néven nevezni, amelyen a Föld valamennyi ősi kultúrnépe nevezte a korábbi évezredekben: Isten.”

Az egyetemes tudású Albert Einstein (1879–1955) is megállapította:

„Aki komolyan foglalkozik a tudománnyal, az végül arra a meggyőződésre jut, hogy a világegyetem törvényeiben egy szellem nyilvánul meg, mely messze fölötte áll az emberi szellemnek, és amellyel szemben korlátozott képességeink tudatában alázatot kell tanúsítanunk.”

Korunk jelentős fi zikusainak eme kijelentései határozottan megfelelnek a Hawaiin honos ősi huna tanításoknak, amelyek az egyetlen, egyetemes ősfor-rást = akua a világosságban (hawaii nyelven: la’akea), az életben (ola) és a sze-retetben (aloha) feltételezik.

2 Forrás: a Max Planck Társaság Történelmi Archívuma, Abt. Va, Rep. 11 Planck Nr. 1797.

35

A kvantumenergiaA világmindenségben mindent ugyanaz az anyag alkot, amely kvantumenergiából álló határtalan „őslevesként” (aka-szubsztancia) az ősforrásból keletkezett.

Ez az „ősleves” az akua ősforrás legfőbb isteni tudatát rezgések formájában a 7,23 cm hullámhosszú szinusz hullámot leíró aum őshangban megnyilvánuló szellemként foglalja magában. Ez a rezgés energiaként megmutatkozó és anyaggá, tömeggé, matériává sűrű-södő információt továbbít a kvantumtérben.

A tömeg/matéria/anyag eközben a fraktálgeomet-ria és a káoszelmélet értelmében vett önhasonlóság elvének szabályai szerint pontosan meghatározott mintákban, geometrikus formákban és szimbólu-mokban jelenik meg. A mentális célfunkciók, például gondolatprogramok és döntések gyanánt, számkó-dokban jelennek meg, formákban megsokszorozódó és anyagszerűen megjelenő úgynevezett attrakto-rokként. Mindig minden anyagi megnyilvánulás az attraktor/szorzó száma által meghatározott formát ismétli meg.

„A kvantumtér egyetlen négyzetméterének energiája elegendő a világ összes óceánjának felforralásához.” Richard Feynman

Max Planck

Mandelbrot „almaember-kéje” fraktálformaként

36

az ősforrás szellemerezgésként

világosság élet szeretet bölcsesség akarat, mozgás megnyilvánulás tudat az anyagban

információként hullámként tömeg/anyagként energia formájában

37

A gondolatimpulzusok tehát a valóságban anyagi tömörülést alkotnak, de csak akkor, ha meg vagyunk győződve a hatalmukról.

Nekünk, embereknek, bizonyosaknak kell lennünk abban, hogy döntése-ink gondolatban és érzelmileg = hitünk szerint igazak. Ekkor van kezünkben a világmindenség legnagyobb ereje: az a képesség, hogy magunkban és magunk körül mindent megváltoztassunk.

A kvantum-összefonódásA kvantumok a legkisebb defi niálható részecskék a modern fi zikában. Megál-lapították, hogy azok a tárgyak, amelyek bármikor is információs, energetikai vagy anyagi érintkezésben voltak egymással, az érintkezést követően mindig kapcsolatban lesznek, kvantum-összefonódásban maradnak. Az összeköttetés-ben, azaz kvantum-összefonódásban lévő dolgok ennek következtében akkor is úgy viselkednek, mintha még mindig összeköttetésben volnának, miután szét-választották őket.

Ezt a jelenséget a tudomány Einstein–Podolsky–Rosen- (EPR-) paradoxon-ként ismeri. Az amerikai Princeton Egyetem három híres kutatója felfedezte, hogy két összetartozó, majd szétválasztott anyagrészecske örökre kapcsolatban marad egymással. Ha a részecskék egyike később megváltozik, arra a másik késedelem nélkül reagál, még ha időközben fényévnyi távolságokra került is az elsőtől.

A kvantumrészecskék a múlt, jelen és jövő kvantitatív, lineáris idejében épp-úgy fel tudják venni egymással a kapcsolatot, mint az itt és most kvalitatív, pontról pontra zajló idejében.

38

Mivel végső soron mi, emberek is kvantumrészecskékből épülünk fel, döntése-inkkel bármikor bármilyen múltbéli eseményt megváltoztathatunk a jelenben. A világmindenség döntéseinkre megfelelőképpen reagál.

Az ember minden egyes döntése hatást vált ki a világmindenségben, amely viszont őreá hat vissza, valamint vele együtt az egész világra.

A kvantum-összefonódású tárgyak időeltérés nélkül, azaz a fénysebességnél gyorsabban képesek egymástól információt átvenni. Ugyanez érvényes gondo-latainkra, érzelmeinkre, hitünkre és egész emberi szervezetünkre nézve is.

Ami egyszer információs, energetikai vagy anyagi kapcsolatban volt egymással, az örökre kapcsolatban is marad. Két együtt keletkezett fénykvantum = foton kvantum-összefonódásban van és marad is örökre. Ha szétválasztják őket, és fénysebességgel két ellentétes irányba röpítik, az eltávolított ikerkvantum akkor is felveszi ugyanazt az impulzust, amely a másik részecskét éri. Méghozzá idő-eltérés nélkül, vagyis az információcserét nem köti a másodpercenként 300 ezer kilométeres sebességkorlátozás, ami azt engedi feltételezni, hogy a jelenség oka a mindent összekötő kvantumtér. Ezt már John Archibald Wheeler (1911–2008) amerikai fi zikus is kimondta:

„Minden, de minden összeköttetésben áll mindennel.”

Minden információ képes végtelen gyorsasággal, tér- és időbeli korlátozás nélkül cserélődni. Ezt támasztja alá többek között Anton Zeilinger (1945–) fi zikus számos kísérlete is. Ő is elválasztott egymástól két fotont, és az egyiknek megváltoztatta a forgásirányát (spinjét), ami azután a másik, messzire eltávolított részecske esetében is bekövetkezett.

Következtetés:Nem létezik „passzív” szemlélő, csak résztvevő,

azaz „aktív” szemlélő. (Wheeler, 1987)Nem passzív szemlélők vagyunk, hanem meg-

fi gyelés közben aktívan hatást gyakorlunk arra, hogy mely kvantumtulajdonságok nyilvánuljanak meg.

Testünk mintegy hatvanbilliónyi durva anyagú sejtje is végtelenül gyors infor-mációcserét folytat egymással és a külvilággal. Ez a kommunikáció elsősorban az emberi DNS-en, a dezoxiribonukleinsav makromolekuláján, ezen a különle-

Mééaassff((rr

KKKKKaafi fimm

John Archibald Wheeler

39

ges szuperantennán keresztül folyik, amely a téridő jelenleg érvényben lévő szabályain túl a nullponti mezővel áll kapcsolatban. Minden sejtünk magjá-ban megtalálható a DNS szerves óriásmolekulája, ez tehát egyénenként mintegy hatvanbillió DNS-t jelent. Ezek a testünk felépítéséért felelős informá-ciókat tartalmazó genetikai kód hordozói. A DNS mintegy két méter hosszúságú, bázispárokból fel-épülő kettős láncból áll, ez foglalja magában az örökletes információk kódjait, amelyek alapján a sejtek belsejében fehérjetestek termelődhetnek. Az emberi meggyőződések közvetlen hatással van-nak a DNS-re, és ezzel együtt a kvantumtérre is.

A meggyőződések megváltoztatása DNS-ünkön keresztül fi zikai testünkre és a nullponti mezőre is kihat, és ezáltal a valóságot kívül-belül megváltoz-tatja. Ezért vagyunk mi, emberek, hatalommal bíró teremtő lények.

A dezoxiribonukleinsav (DNS) mak-romolekulája mint az ember nullponti mezőre irányuló fő antennájaAz emberi DNS mint antennaszerkezet, spirálfor-mában épül fel, és többek között környezetének frekvenciáit is felveszi.3 Ez mindenekelőtt a látha-tóan és láthatatlanul sugárzó elektromágneses hul-lámokra vonatkozik. Ily módon képes a kvantum-térből is információkat felvenni. Ezek túlnyomó-részt úgynevezett koherens, azaz állandó rezgésű, biológiai lézerfényként jelennek meg.

A DNS-szerkezet egy része elektromos impulzusokat felvevő, elnyújtott rúdantennaként működik. Felülről nézve a kettős csavarvonal kör alakú, vagyis igen jó mágneses antenna. Így hát a DNS elektromágneses fénysugárzást vesz fel környezetéből, amelyet 150 megahertzes frekvencián, illetve ennek többszö-rösein el is tárol.

3 Bővebben többek között in: Stelzl, Diethard: Gyógyítás kozmikus szimbólumokkal. Bioenergetic Kiadó, Budapest 2005. 239. old. skk.

k f ll ő ll úújj

40

1995-ben az Orosz Tudományos Akadémia bebizonyította, hogy ha egy DNS-t üvegfalú vákuumtartályba helyeznek és lézerrel megvilágítanak, egy képernyőn látható, hogy a fotonok hullámformába rendeződnek.4 Egy üres tartály lézeres megvilágításakor véletlenszerű elrendeződés fi gyelhető meg. Ha pedig a DNS-t a tartályból eltávolítják, a fotonmintázat megmarad, a képernyőn továbbra is a DNS-információ lesz látható. Nyilvánvalóan maga a DNS hoz létre vákuumban az élő anyag jelenléte szerint hibás mintázatot. Ez a hatás néhány tesztsorozat-ban hónapokon át fenntartható volt. Az orosz tudósok ennek alapján rájöttek, hogy a DNS-molekulák kilencven százaléka nem is fehérjeszintézissel foglal-kozik, hanem a kommunikációt szolgálja, és óriási információtárként üzemel. A DNS tehát összetett interaktív, fényalapú biochip 3 gigabyte-os tárolókapaci-tással, ugyanis ennyi elegendő az emberi beszéd felvevéséhez és megértéséhez, méghozzá egy általános érvényű szintaktikus és sematikus kód szerint, amelyet az emberiség ősnyelvének nevezhetnénk.

Az emberi DNS más élőlények és emberek DNS-ével is képes kommunikálni, méghozzá az idő és a tér korlátain túl. Ez a kommunikáció a magasabb dimen-ziók hiperterében folyik, ahogyan többek között Burkhard Heim is leírta.5 Ezt a DNS-molekulákhoz közvetlenül kapcsolódó úgynevezett féregjáratokon keresztül történő hiperkommunikációnak nevezzük. „Féregjáratoknak” John Archibald Wheeler nevezte a hipertérben található és azon átvezető mikrosz-kopikusan kicsi összekötő csatornákat, amelyeket a kvantum-vákuumfl uktuá-ció hoz létre. A DNS hordozóanyagául speciális fényhullámként a nemlineá-ris szoliton hullámok szolgálnak. Ezek igen hosszú élettartamúak és stabilak,

4 Poponin, v./ Gariaev, V.P.P.: The DNA Phantom Effect. Health Math Institute, Boulder Creek. CA 950065 Részletesebben többek között in: Stelzl, Diethard: Die Entwicklung des Lichtkörpers. Schirner, Darmstad 2009. 89. old. skk.

rososzz TTTuTuTTTudododdomámám nynynyyyynyoooos AAkak ddédémiimm a bebebbiizoonynyítottatata hohooogyg ha

41

különösen alkalmasak tehát arra, hogy hosszú időn át tároljanak információ-mintákat, és azokat nagy távolságokra szállítsák. Ezt a jelenséget nevezik fan-tom DNS-hatásnak.

Egy másik, az amerikai hadsereg által 1993-ban végzett kísérletben ismét elkülönítették egy emberi DNS egyik részét az adótól, majd tizennégy mér-földnyi távolságban különféle videoszekvenciák hatásának és erős érzelmi terhelésnek tették ki. Erre a tizennégy mérföldnyire lévő adó hasonló érzelmi reakciókkal reagált. A kísérletben részt vevő tudósok végkövetkeztetése egy-értelmű volt:

Az élő anyagok között létezik egy mindent összekötő erőtér.Az emberi sejtek és a DNS tér és idő határain túl kommunikálnak ezen az egyetemes kvantumtéren keresztül.Az érzelmek közvetlen hatást gyakorolnak az emberi DNS-re, és for-dítva.Minden egyidejűleg történik. A térbeli távolságok lényegtelenek.

A HeartMath Intézet 1991 és 1995 között a kaliforniai Boulder Creekben vég-zett további kutatásai során a következő eredmények születtek:6

Belső harmónia hatására az elektroencefalogrammal (EEG) kimutat-ható emberi agyhullámok ráhangolódnak az elektrokardiogrammal (EKG) mért szívritmusra.A szív hatással van gondolkodásunkra, ezenfelül a szív mágneses hullá-mai mintegy ötezerszer, elektromos impulzusai pedig kétszázszor erő-sebbek az agyéinál.

6 Forrás: http://www.horusmedia.de/2000-herz/herz.php

k teháttt aarrrraa hhhhhogy hohossssszúzúzú iidődőőnn átát ttáárrololjajanakkkkkk iiinnfof rmmáá

42

Az emberi DNS tehát igen erőteljesen reagál az érzé-sekre és az érzelmekre. Olyan ártalmas ingerekre, mint a kétely, a félelem, a bűntudat, a gyűlölet, a harag, a szorongás stb. összecsavarodik, jótékony érzések, például szeretet, öröm, hála, együttérzés, odaadás stb. hatására pedig ismét kigöngyölődik.7 Az említett hatás nemcsak a kísérleti személyek által közvetlenül befolyásolt DNS-eken volt megfi gyelhető, hanem az ötszáz méterrel távolabb felállított tartályokban lévő-kön is.

Az emberi érzelmek erősen befolyásolják a DNS-szálakat. Ezek viszont a kívül-belül jelen lévő fotonokra gyakorolnak hatást, az előbbiekre az egyetemes kvan-tumtérben a tér és az idő határain túlmenően is.

Minden ember elektronok roppant sokaságából áll, s ezek az elektronok valamennyi testműködésre hatással vannak. Az elektronok halhatatlanok, és mindig megőrzik információspecifi kus identitásukat. Információkat hordoz-nak, és különféle frekvenciájú rezgéseket sugároznak magukból.

Az elektronfelhők fénykvantumok = fotonok által kommunikálnak a fi zi-kai test elektromágneses érzékelőin, például a bőrön keresztül. Az egyén belső világa és a külvilág közötti kapcsolat a hírvivő anyagul szolgáló fotonok révén jön létre, elektromágneses hullámokon keresztül, amelyek ily módon energiát továbbítanak.

Nem-lokalitás és a megfi gyelő hatásaElemi részecskék egyszerre több helyütt is jelen lehetnek. Képesek bizonyos dimenziókból eltűnni, például a hipertérben, és valahol másutt ismét felbuk-kanni. Ez az emberre nézve is igaz. Nem csupán anyagi, durva anyagú, testi létünk van, hiszen lelki és szellemi lények is vagyunk (erre a 66. oldaltól rész-letesen is kitérünk).

„Halandó, durva anyagú testünk van, de ennél többek vagyunk. Szellem vagyunk Isten szelleméből: halhatatlan, tökéletes, isteni tudatosság.”

A természettudomány terén Max Planck óta vitathatatlan, hogy a fény anyagi, formához kötött dimenziójában parányi részecskékből, úgynevezett kvan-

7 Mc Craty, R./Atkinson, M./Tomasino, D.: Modulation of DNA confirmation by heart-focused intention. Institute of HeartMath. 14700 West Park Ave. Boulder Creek, CA 95006.

Asmapshbök

43

tumokból áll. Isaac Newton, Th omas Young, Augustin Jean Fresnel francia kutató, továbbá Albert Michelson és Edward Morley angol fi zikusok kísérletei azonban az úgynevezett interferencia-minta láthatóvá tételével a fény hullám-természetét is bebizonyították.

Az úgynevezett kétrés-kísérletben Geoff rey Ingram Taylor (1886–1975) fi zikus egyértelműen megállapította, hogy azok a fotonok, amelyeket egy válaszfallal kettéhasítottak, a fal mögötti képernyőn hullámok interferencia-mintájának formájában mutatkoznak meg. Ám ha az egyik rést lezárják, egyetlen világos vonal látszik csak, a fény részecskeként viselkedik. Ugyanígy viselkednek az elektronok is. A fotonok és az elektronok tehát részecske- és hullámtermészettel egyaránt rendelkeznek. Olybá tűnik, mintha viselkedésük a megfi gyelő hatásá-tól függne. Ezt a jelenséget nevezik „kvantumtébolynak”. Mihelyt a megfi gyelő tudja, melyik résen halad át a részecske, tudatával megváltoztatja a részecske viselkedését. 1998-ban az izraeli Tel Aviv Weizmann Intézetében még egyszer részletesen megismételték és alátámasztották ezt a kísérletet.

„A megfi gyelő aktusa a tudat alapeleme.” John Archibald Wheeler8

Anyag és energia kölcsönösen felcserélhető és egymássá átalakítható. Az úgy-nevezett Clausner–Freedman-kísérlet során kimutatták, hogy két foton, amely egy közös fényforrásból kiindulva, egymástól távolodva fénysebességgel halad, egyszerre reagál az egyik fotont érő külső behatásra, vagyis a fotonok a fényse-bességnél gyorsabban képesek egymással kommunikálni. Saját tudattal rendel-keznének? És milyen rendszer szerint „értenek szót” egymással?

8 Forrás: Gerhart, Mirjanar in „Forum”, John A. Wheeler: Cosmic Search. I. kötet, 4. szám (1979)

Issaaacc Newtonnn ThThoomommomas Yououngn AuAugug stinn JJeaean Frrreeesse n

44

Az emberek esetében a fényenergia a felettes énen, az epifízisen és a hipofízisen keresztül a jobb oldali szív-kamra spirituális szívéhez, továbbá a lépen keresztül a bal oldali szívkamra fi zikai szívéhez áramlik. Ha a két energiaáramlat kiegyenlítődik, a szívben egye-sülve lemniszkátát alkot, amely az új aura gömbjének egyenlítőjét képezi. Az ember Isten, a világmindenség és a saját felettes énje iránti spirituális szeretetének hiá-nya, illetve az önmaga, saját személyisége és saját teste iránti szeretetének hiánya gyengíti a fi zikai szívet, akár-csak a sötét oldallal, valamint a negatív érzelmi és gon-dolatprogramokkal való foglalkozás.

Csak a megfi gyelő egyéni energiájának hatására keletkezik valóság.

Az egyénileg különböző energiák tehát elkerülhetet-lenül különböző valóságokat teremtenek. Ezt hatáso-san bebizonyította Paul Davies (1946–) brit fi zikus, amikor 1990-ben különböző kísérleteket végzett az elektronok spinjének az emberi megfi gyelők tudatos szándéka általi megváltoztatásával. A kísérletek során a pozitív gondolatok a spint jótékony, építő módon jobb felé, a negatív gondolatok leépítő, ártalmas módon bal felé forgatták. Ez a megállapítás sokat elárul a fi zi-kai test sejtjeiben található molekulák felépítéséről. Ezt igazolja többek között a kineziológiai karteszt is:

A jótékony gondolatok energiát építenek fel, az ártalmasak korlátozzák ezeket, és leépítik az energiát.

Az embertől nem származnak objektív szándékok és realitások, csakis szubjek-tív megfi gyelések és valóságok, de ezek egytől egyig hatással vannak az egyete-mes kvantumtérre.

Azok a részecskék, amelyek egyszer kölcsönhatásban álltak egymással, többé nem tekinthetők különálló objektumoknak akkor sem, ha térben messze eltá-volodtak egymástól. Az atomi valóság kiterjedt „kvantumobjektumokból” áll, amelyek csak teljességként írhatók le.

Aekaaseéénircdddddddddd

Ck

Ae

é

lessaaeeeessajojobbkkigig

A jótékony gondolatok ene

AAlel

Geoff rey Ingram Taylor