Dr. Földes Béla

Vezetőtanácsunk tagja,

jóságos segítőnk, támogatónk,

mosolygós keresztapa,

a gyerekeket felkaroló,

a szegények megsegítésére

példát adó

kedves jótevőnk!

Ezek a jelzők jutottak

eszembe, akkor, amikor

visszagondoltam, mindazokra az

alkalmakra, amikor

szerencsénk volt Földes doktor

úr közelségét megtapasztalni.

Eltávozását az élők közül nem

csak egész Nagyvárad, hanem

annak környéke, a magyarlakta települések is gyászolják, hiszen ahol

csak tudott, segített az elnyomott, kisebbségben élőkön és kiállt,

felemelte a szavát politikai téren is a szegények, a kirekesztettek

érdekéért és az igazságosságért.

Központunkat, már a kezdetektől, mondhatnánk az

alapoktól szívvel-lélekkel támogatta. Azt fel sem tudjuk

mérni, hogy hányszor, hány ügyben járt közben értünk az

illetékes hatóságoknál, hogy

Központunk működése el

legyen ismerve és ne

kerüljünk a sülyesztőbe.

A gyerekek úgy ismerték,

mint a jóságos Doktor úrat,

aki nem szurival, hanem

mindig lehajolva, őket

meghallgatva, nekik

ajándékot hozva jelent meg

közöttük. Minden gyereket

név szerint ismert. Nem

mulasztotta el soha sem, hogy

egy-két jó szót szóljon a

gyerekekhez ha

meglátogatott, ha pedig

valahol találkoztam vele

mindig figyelmesen

érdeklődött keresztgyermeke

Mancika felöl.

Amikor csak

tehette

rendezvényeket

szervezett a gyermeksereg részére. Nem egyszer vitte el

az egész csoportott Nagyváradra, akár új cipők

vásárlására, az RMDSZ meglátogatására, az új

könyvtárba, színházba... és még sorolhatnánk a

legkülönlegesebb emlékeket. Ugyancsak az ő

nagylelkűségének köszönhetjük, hogy egy évben a

Mikulás mentőn érkezett hozzánk, a Máltai

Szeretetszolgálat ajándékaival.

Hozzánk való jóságát

hálásan köszönjük és kívánjuk,

hogy jótettei jutalmaként,

az Úr vegye őt, úgy amint megígérte,

maga mellé

az örök boldogságba!

Nyugodjon békében!

Őszinte részvétünk a családnak!