Fabian LenkIdődetektívek

drake kapitány, a királynő kalóza

Fabian Lenk

Idodetektívek

Drake kapitány, a királynő kalóza

5. kötet

Almud Kunert illusztrációival

Scolar

A mű eredeti címe: Francis Drake, Pirat der KöniginA fordítás alapjául szolgáló kiadás: Ravensburger Buchverlag, 2009

© 2009 Ravensburger Buchverlag Otto Maier GmbH,Ravensburg (Germany)

Minden jog fenntartva

Fordította: Sárossi Bogáta

Hungarian translation © Sárossi Bogáta, 2010

Hungarian edition © Scolar Kiadó, 2010

Tartalom

Kim, Julian, Leon és Kija – az idődetektívek 7Csónakázás a tavon 9Tárgyalások a kocsmában 18Titokzatos fényjelek 34Hajó a ködben 41Vérdíj 52A vihar 60Lehetetlen vállalkozás 68Menekülés az ágyúgolyók elől 80A csel 92A titkos rejtekhely 105Kódolt üzenet 121Tűz a vízen 132A kalózok tanítványai 143

Sir Francis Drake, a királynő kalóza 145Szószedet 151

7

Kim, Julian, Leon és Kija – az idodetektívek

Négy barát és egy közös titok: a cserfes Kim, az okos Julian, a sportos Leon és a rejtélyes egyiptomi macs-ka, Kija.

Az ő birtokukban van a Szent Bertalan bencés ko-lostor régi könyvtárának kulcsa. Ez a könyvtár rej-ti a Tempuszt, a félelmetes idő-teret, ahonnan bárki a múltba utazhat. A Tempusz az idő ritmusában lük-tet, és ezernyi ajtót rejt, melyek a világtörténelem egy-egy évébe nyílnak. Ezeken az ajtókon keresztül például az ókori Rómába vagy a fáraók Egyiptomába érkeznek a gyerekek. Kija, a macska szintén a fáraók korából származik – barátai első kalandjukból hoz-ták magukkal a jelenbe.

Ha a három kis detektív érdeklődni kezd egy izgal-mas kor iránt, vagy egy titokzatos bűnügyi történet sejlik fel a múltból, a Tempusz segítségével „odare-pülnek”.

A Tempusz az időutazókat mindig visszahozza a jelenbe. Juliannak, Leonnak és Kimnek csak vissza

8

kell menniük pontosan arra a helyre, ahol a múltba érkeztek a kaland elején. Onnan aztán visszatérhet-nek saját korukba.

Ha a barátok utazása a múltban napokig tart is, a jelenben egyetlen másodperc sem telik el közben – s így senki sem szerez tudomást az idődetektívek titok-zatos utazásairól…

9

Csónakázás a tavon

– Húzzatok bele! – kiáltotta Kim nevetve. Kijával az ölében egy csónak orrában ült. A fiúk, Leon és Julian teljes erőbedobással eveztek. A nyári vakáció köze-pén jártak, tombolt a nyár, és a gyerekek elhatároz-ták, hogy ezt a napot szülővárosuk, Hétfenyves kis tavánál töltik. A tó közelében volt uszoda, minigolf-pálya és csónakkölcsönző is.

– Ha gondolod, cserélhetünk – felelte Julian. Nem értette, miért kellene feleslegesen strapálnia magát ekkora hőségben.

– Szerintem is lazíts inkább, Kim, és élvezd a csó-nakázást – mondta Leon. – Hiszen szünidő van!

– Nem akarlak agyonhajszolni benneteket, srácok, de az a három tökfej a B osztályból épp felénk tart.

Julian és Leon megfordultak. Valóban közeledett feléjük egy másik csónak, méghozzá elég nagy sebes-séggel.

– A fene egye meg! Ez Maximilian, Jonas és a kö-vér Nils – bosszankodott Julian. Ettől a három fiútól

10

mindenki félt az iskolában. Folyton valami hülyeségen járt az eszük, kötözködtek a többiekkel, és állandóan verekedést provokáltak.

Most hangosan kurjongattak, és vadul integettek a három jó barát felé.

– Nem hagyhatjuk, hogy megelőzzenek! – jelentet-te ki a kislány. – Engedj oda az evezőhöz! – kérte, és helyet cserélt Juliannal.

Kim és Leon teljes erőből eveztek, de nem tudták megakadályozni, hogy a másik csónak utolérje őket.

– Nahát, kiket látnak szemeim! – kiáltotta gúnyo-san Nils, amikor Julianék közelébe ért a csónakjuk. A két bárka mindössze ötméternyire lehetett egymás-tól. – Három lassú csigát és egy béna, öreg macskát.

A haverjai felröhögtek. Kim nagyon ideges lett. – Fogd be! Kija nem öreg,

ráadásul tízszer okosabb, mint te!A kövér Nils felállt, mire a hirtelen mozdulattól

a csónakjuk veszélyesen megingott. – Vigyázz – figyelmeztette Leon nevetve –, nehogy

felborítsd a csónakot!Nils fenyegetően felemelte a mutatóujját. – Csak ne

szemtelenkedjetek, mert elsüllyesztjük a szánalmas ladikotokat. Fogadok, hogy az öreg macskátok nem tud úszni! – mondta, és vihogva a haverjaira nézett, akik elismerően kacarásztak.

11

Kim becsukta a szemét. Ezek az alakok rettenete-sen az idegeire mentek. – De igen, tud úszni! És még sok olyan dolgot tud, amiről te álmodni sem mersz! – felelte ingerülten.

Nils a fejét ingatta. – A macskák gyűlölik a vizet. És tudod, miért? Azért, mert nem tudnak úszni.

Kim megkocogtatta a halántékát, ezzel jelezve a barátainak, hogy Nils nyilván be van csavarodva.

– Hát jó, majd meglátjuk! – jelentette ki Nils, és magasba emelte az öklét. – Elfoglaljuk a hajótokat, és a vízbe hajítunk benneteket, ti okostojások! Táma-dás!

Az evezőknél ülő Jonas és Maximilian gyorsan irányt változtatott úgy, hogy a csónakjuk orra pont a barátok bárkája felé állt.

– Teljes erőből előre! – parancsolta Nils, s tovább-ra is állva maradt.

– Ezek az őrültek nekünk akarnak jönni – rémült meg Julian. – Vigyázzunk Kijára!

A macska szintén észrevette a közeledő veszélyt. Sze-me elkerekedett a félelemtől, s panaszosan nyávogott.

– Na várjatok csak! – sziszegte Leon. Erősen fogta az evezőt, miközben a másik csónak sebesen köze-ledett. Leon látta, hogy Nils önelégülten vigyorog, s még hetykén integet is! Micsoda rettenetes srác! Ám nemsokára úgyis csuromvizes lesz! Még három mé-

12

ter, még kettő… és ekkor eljött Leon ideje. Hirtelen előre bökött az evezőjével, mintha csak lándzsa lett volna a kezében, s éppen az orr mellett találta el a sebesen közeledő bárkát. Az ütéstől a csónak meg-billent. Nils elvesztette az egyensúlyát, bemutatott egy komikus balettmozdulatot, majd hangos csobba-nással a tó langyos vizébe esett.

Ugyanebben a pillanatban az ellenséges fiúk hajó-ja nekiütközött a barátokénak. Julian, Kim és Leon azonban erősen kapaszkodtak, így nem esett semmi bajuk. Sőt, épp ellenkezőleg: az ütközés ereje távo-labb lökte egymástól a két csónakot. Míg Jonas és Maximilian megpróbálták kihalászni a vízből pórul járt haverjukat, Leonék eleveztek a közelükből.

– Ezt szuperül elrendezted, Leon! – nevetett Kim és Julian.

– Kösz az elismerést! – mondta Leon, és ő is kun-cogott. – De őszintén szólva ezek a srácok elég bénák voltak. Nem lettek volna túl híres kalózok!

– Hm, én alig ismerek híres kalózokat, olyanról pedig egyáltalán nem tudok, akit a rablások után rövid idővel el ne kaptak volna – jegyezte meg Kim. – Még a híre-seket is, mint például Anne Bonnyt, hamar elcsípték.

– Nekem csak Feketeszakáll jut eszembe, a híres karibi kalóz – mondta Leon. – Őt például agyonlőt-ték, aztán lefejezték, ha jól tudom.

13

– Igen, a legtöbbjük élete valószínűleg szomorú vé-get ért – Kim lassabban evezett, mert vészesen köze-ledtek a stég felé.

– De nem mindannyiuk élete! – javította ki Julian. – Akadt egy kalóz, akit az angol királynő lovaggá ütött: Francis drake-nek hívták.

– Nemesi rangot kapott? Ezt nem tudom elhinni! – álmélkodott Leon.

Közben odaértek a stéghez. Elsőként a macska ug-rott ki a csónakból.

– Pedig én biztos vagyok benne. Nemrég olvastam egy folyóiratban – magyarázta tudálékosan Julian. – Persze ha gondolod, utánanézhetünk. Elég, ha ráke-resünk az interneten. Lenne kedvetek?

Leon és Kim boldogan bólintottak, s fél óra múlva már a kolostor réges-régi könyvtárában ültek, és az interneten szörföltek. Délben a könyvtár zárva tar-tott, de Julian saját kulcsával bejutottak az épületbe. A keresőprogram segítségével a fiú hamarosan ráta-lált arra, amit kutatott.

– Figyusz – kiáltotta diadalmasan –, itt van: I. er zsé-bet királynő 1581-ben lovaggá ütötte Francis Drake-et, mert az egykor hírhedt kalóz jelentős szolgálatot tett Angliának.

– De hát hogy lehetséges ez? – ráncolta a homlokát Leon.

14

– Akkoriban Anglia és Spanyolország vetélkedtek a tengerek feletti uralomért – olvasta tovább Julian. – A spanyolok fennhatósága alatt állt a dél-amerikai part-vidék, arrafelé ők tartották kézben a kereskedelmet, és aranyat meg ezüstöt bányásztak. Nem tűrték meg a ve-télytársakat. Ám Drake nem törődött semmivel. Újra és újra megtámadta a spanyol kincsszállító hajókat, és kifosztotta őket. Mindez az angol királynő tudtával és beleegyezésével történt, aki örült, mert Drake támadá-sai gyengítették a spanyol tengeri flottát. Ezért Drake-et „a királynő kalózá”-nak is nevezték.

– Őrület! – csodálkozott Kim, aki Kijával a karján Julian mögött állt, s a számítógép monitorát figyelte.

– Van itt még valami izgalmas! – folytatta Julian. – Drake kapitány legcselesebb tettének a Cacafuego nevű hajó megtámadása tekinthető.

Leon felnevetett: – Hát ez meg miféle név?Julian nem válaszolt azonnal, hanem tovább bön-

gészte a szöveget. – A hajó neve valójában Nuestra Sen~ora de la Concepcion volt, ám mivel olyan sok ágyúval szerelték fel, tiszteletteljesen Cacafuegónak, azaz Tűzokádónak nevezték.

Leon érdeklődve közelebb hajolt. – És Drake kapi-tány megtámadta ezt a hajót?

– Igen, noha az ő zászlóshajójának, a Golden Hind-nak a fegyverzete messze elmaradt a spanyol hajóétól.

15

Drake huszonhat tonna ezüstrudat, tizennégy ládá-nyi ezüstpénzt és rengeteg aranyat zsákmányolt. Ez egyenértékű volt Anglia akkori teljes évi adóbevéte-lének felével! És a támadás során senki sem szerzett komoly sérülést! – lelkesedett Julian.

Kim a fejét ingatta. – Vajon hogy csinálta ezt Drake, ha a hajója ennyivel gyengébb volt az ellenségénél?

– Azt itt sajnos nem írják – mondta Julian, s tovább nézte a szöveget. Rákeresett a témára egy másik in-ternetes oldalon is, de ott sem talált semmit. Ezután a barátok elővettek néhány szakkönyvet.

– Hm, itt csak az áll, hogy Drake 1579 február-jában a chilei Arica kikötőjéből indult útnak, amely híres kalóztanyának számított, s hamarosan megtá-madta a Cacafuegót – magyarázta Kim egy vaskos kötet fölé hajolva, s megismételte a kérdést: – De va-jon hogyan csinálta? Mindenképpen tudni akarom, srácok!

– Én is! – lelkesedett Leon. – És ha nem találjuk meg a választ a szakkönyvekben, akkor már csak egy lehetőségünk marad…

Kim a barátjára kacsintott. – Bizony. A Tempusz!Julian hitetlenkedve pillantott a társaira. – El akar-

tok szegődni egy kalózhajóra? – Simán! – vágta rá Leon. – Biztosan hasznun-

kat vennék hajósinasként. Ne izgulj, nem lesz sem-

16

mi baj! Hiszen az előbb olvastad fel nekünk, hogy a Cacafuego megtámadásakor senki nem sérült meg.

– Senki sem szerzett komoly sérülést – helyesbített Julian. – De azért biztosan elég vadul hadakoztak.

Kim bátorítóan megveregette Julian vállát. – Felké-szültünk a harcra! – biztatta nevetve. – Hiszen épp az imént győztük le a kövér Nils hajóját!

Julian végül megadta magát, noha beleborzon-gott a dél-tengeri kaland gondolatába. Kis idő múlva egyesült erővel eltolták a nehéz könyvespolcot, mely mögött a titokzatos idő-tér, a Tempusz rejlett. Ezúttal Kija nem furakodott előre, pedig máskor mindig ezt szokta tenni. Kim sejtette, hogy az okos macska tud-ja, hová készülnek – és Kija nem rajongott a hajókért meg a vízért. A cica szorosan Kim lábához simult, aki elsőként lépett be a látszólag végtelen térbe, ahol a megszokott kékes fény derengett.

Finom ködpászmák lebegtek körülöttük, mint va-lami fátyol. Ezernyi ajtó nyílt és csukódott szédüle-tes gyorsasággal, s mindegyik fölött egy-egy évszám állt. A barátok nyugtalanító zajokat hallottak az ajtók mögül, miközben az idő ritmusában lüktető padlón lépkedtek, s az 1579-es évszámot keresték. Mivel a számok nem sorrendben követték egymást, teljesen a véletlenen múlt, hogy mikor találják meg a megfelelő bejáratot. Ráadásul a fény ma nagyon gyengén deren-

17

gett, ezért nehezen tudták elolvasni az évszámokat. Így ezúttal egy jellegzetes illat vezette nyomra őket.

– Várjatok csak! – szólalt meg Julian szimatolva. – Ten-geri levegő! – s ezzel már közelebb is lépett ahhoz az aj-tóhoz, amely mögül a sós pára szaga érződött. S valóban, az 1579-es évszámú ajtó hirtelen előbukkant a ködből!

A barátok megfogták egymás kezét, s teljes erővel Arica kikötőjére koncentráltak, mert a Tempusz csak így tudta őket a megfelelő helyre repíteni. Azután együtt beléptek az ajtón, és zuhanni kezdtek az új ka-landokat sejtető semmibe.

18

Tárgyalások a kocsmában

A koromfekete eget milliónyi csillag tarkította. A köny-nyű szél felhőfoszlányokat kergetett, s ezek időről időre eltakarták a hold fakó tányérját. Közvetlenül Leon feje fölött felvijjogott egy sirály, mire ő össze-rezzent. Vajon hol lehetnek? Amikor a fiú megnyalta a szája szélét, sós ízt érzett. A gyerekek szeme las-sacskán hozzászokott a sötétséghez, s ezzel együtt kibontakozott körülöttük a környezetük. Lábuk alatt enyhén ringott a padozat, ebből rögtön tudták, hogy hajón vannak – pontosabban az előárboc mel-lett állnak.

Ez az árboc töltötte be az időkapu szerepét, ezen keresztül érkeztek a hajóra, s innen tudnak majd visszatérni Hétfenyvesre. Leon végignézett magán. A Tempusz ismét a körülményekhez és a korhoz il-lő ruházatba öltöztette őket: bő inget viseltek, vastag kabátot, bélelt nadrágot és lábszárközépig érő erős bőrcsizmát. Kija tágra nyílt szemmel meredt a gyere-kekre. Úgy tűnt, nem tetszik neki az öltözékük.

19

Körülöttük mindenhol víz csillogott. Kim körül-belül ötvenméternyi távolságban felfedezett egy kes-keny, homokos partszakaszt. Mögötte házak sorakoz-tak, melyekből fény szűrődött ki.

– Vajon a Golden Hindon vagyunk? – kérdezte a kislány. Önkéntelenül is suttogva beszélt, noha a felső fedélzeten közel s távol senkit nem láttak.

Leon nem válaszolt, hanem a fedélzeti korláthoz lépett. Előtte terült el a sötétszürke, szinte fekete tenger. A hold-fény vibráló táncot járt a hullámokon. Leon lenyűgözve szemlélte a vitorlást. Becslése szerint a galleon harminc méter hosszú lehetett. A hajótest elején magasodott az előárboc, nagyjából középütt a főárboc és hátul a tatárboc. A fiú most még jobban kihajolt, előrepillantott, s ekkor vette észre a hajóorrból szinte vízszintesen előremeredő orrárbocot. A víz meg-megcsobbant a hajó alatt. Leon le-nézett a hajó oldalára, és feliratot fedezett fel a hajótes-ten. Szívverése felgyorsult, miközben kibetűzte az írást.

– Igen, ez a Golden Hind! – mondta lelkesen. – De vajon miért nincs itt senki?

– Pszt, maradjatok csendben egy kicsit! – szólalt meg Julian. – Azt hiszem, hallottam valamit!

Mindannyian füleltek. Valóban: a tatfelépítmény felől beszélgetés foszlányait hozta a szél. Hirtelen fel-bukkant egy fénypont, s úgy táncolt a levegőben, mint a szentjánosbogár.

20

– Két férfi közeledik egy lámpással – közölte Kim. – Bújjunk el!

– Miért? – kérdezte Julian.A lány behúzta a fiút egy hatalmas kötélkupac

mögé. – Hogyan tudnád megmagyarázni nekik, mit keresünk itt? Biztosan azt hinnék, hogy tolvajok va-gyunk!

Julian nagyot nyelt – Kimnek igaza lehetett. A gyere-kek igyekeztek egészen kicsire összehúzni magukat.

Leon Kijával a közbenső fedélzetre vezető lejáró mellett kuporgott. Dobogó szívvel kikukucskált a rej-tekhelyéről. A fénypont egyenesen feléjük közeledett! A csudába! Valaki nevetett, aztán megszólalt egy rekedt hang. Leon látta, hogy a férfiak nekik háttal leülnek a fedélzetre, és maguk mellé helyezik a lámpást. Ekkor az egyik alak elővett egy üveget, és nagyot kortyolt be-lőle, aztán átadta a társának. A fickók meglepően gyor-san kiürítették a flaskát, majd hamarosan elnyújtóztak a fedélzeten, és hangosan hortyogva álomba merültek.

– Ennek a két alaknak biztosan őrködnie kellene – vélte Kim. – Úgy tűnik, nem veszik túlságosan ko-molyan a feladatukat.

– Hol lehetnek a többiek? És hol lehet Drake? – morfondírozott hangosan Julian. Ekkor ismét beszél-getés hallatszott és nevetés harsant, de ezúttal a par-ton álló házak irányából.

22

– Biztosan valami parti kocsmában tivornyáznak – mondta Julian. – Lefogadom, hogy Drake is ott mu-lat. – A fiú áthajolt a fedélzeti korláton. – Nézzétek, a hajó orrához kötözték azt a bárkát! Mi lenne, ha kölcsönvennénk?

– Jó ötlet! – örvendezett Kim, s karjára vette Kiját. – Indulás!

Alig öt perccel később már el is érték a homokos fövenyt, ahol több kisebb hajó várakozott. A parttól kitaposott gyalogösvény vezetett az egyszerű fahá-zakig. Az egyik rogyadozó kalyiba előtt halászhálót himbált a szél. A levegőben halszag terjengett.

A barátok odaértek egy házhoz, ahonnan nevetés szű-rődött ki. Az ajtó fölé kiszögezett deszkalapon az állt, hogy ez Dolores kocsmája. Kim egy másodpercig sem habozott, már nyúlt is a kilincs felé. Ugyanebben a pil-lanatban azonban kivágódott az ajtó, és két férfi rontott ki az ivóból. Karjukat megadóan a fejük fölé emelték.

– Kifelé! – harsant odabentről.– Már itt sem vagyunk! – kiáltotta az egyik fickó.A barátok elcsodálkoztak. Az ajtóban izmos fiatal

nő jelent meg, fején vörös kendő, fülében aranykari-kák, szája sarkában egy kialudt szivar. Mögötte há-rom férfi állt, akik fenyegetően rázták az öklüket.

– Hogy merészeltétek meglopni a vendégeimet!? – sziszegte a fiatal nő, és nagy ívben kiköpte a szájából

23

a szivarcsutkát. – Tűnjetek el innen, piszok hamiskár-tyások!

A tolvajok végigfutottak az ösvényen, és eltűntek a sötétben.

A fiatal nő most észrevette a gyerekeket. – Hát ti meg kik vagytok, kölykök?

Julian előrelépett. – Elveszítettük a szüleinket, amikor kalóztámadás érte a falunkat. És most…

– Kalózok? – szakította félbe a nő, és felkacagott. – Hát vannak itt kalózok? – A mögötte álló férfiak szintén hangos nevetésben törtek ki.

– De valóban ez történt – erősködött Julian. – És most Francis Drake-et keressük. Munkára van szük-ségünk, és reméljük, hogy felfogad bennünket a ha-jójára.

A nő újabb szivart húzott elő a füle mögül. – Ezek a rohadt hamiskártyások, akiknek megengedtem, hogy élve hagyják el a kocsmámat, Drake matrózai voltak. Talán felfogad titeket helyettük. Kérdezzétek meg tőle!

– Ez a te kocsmád? – érdeklődött Kim, akinek na-gyon imponált a fiatal nő.

– Igen. Dolores vagyok, és enyém ez a kalyiba – fe-lelte. – Gyertek beljebb!

Odabent jellegzetes kocsmaszag töltötte be a leve-gőt: a zsíros ételek, az erős rum, a dohányfüst, no

24

meg a matrózok „illata”, akiknek a teste valószínűleg a keresztelőjük óta alig-alig érintkezett édesvízzel. Körülbelül hetven, a világ legkülönbözőbb tájairól idevetődött tengerész tolongott az ivóban. Akadtak köztük ázsiaiak, afrikaiak és európaiak. A ruházatuk is eltért egymástól. Egy alacsony, kövér férfi arany-gombos kabátot viselt, amelyet egykor bizonyára egy tiszt hordott… Egy másik férfin szoros lovaglónadrág volt, egy harmadikon csipkés, valaha fehér, de mára piszkosszürkévé színeződött ing. A legtöbben szakállt és fülükben karikát hordtak. Mindegyik férfi arcán sebhely éktelenkedett, s mindegyikük oldalán fegyver csillogott: kés, kalóztőr vagy szablya. Az egyik aszta-lon még egy mordály is hevert. A férfiak ittak, énekel-tek, kockáztak vagy kártyáztak. A kocsma különleges „lakója” egy papagáj volt, amely néha rikácsolva ke-resztülrepült a füstös termen.

Kim tekintetével az ivót pásztázta. Az egyik sarok-ban felfedezett egy férfit, aki nem igazán illett a többi-ek közé. Patyolattiszta inget viselt, fölötte jól szabott aranybarna kabátot. Vöröses szakállán látszott, hogy naponta ápolja. Szokatlanul élénken csillogó, kék szeme fölött bozontos szemöldök húzódott. Arcán merészség, okosság és büszkeség tükröződött. A fér-finak szinte királyi kisugárzása volt, s Kim biztosra vette, hogy csakis ő lehet Francis Drake.

151

Szószedet

I. Erzsébet angol királynő. 1533-ban született, 1559-ben koronázták meg, s 1603-ban bekövetkezett ha-láláig uralkodott Angliában és Írországban. Ő volt az újkori Anglia egyik legnevesebb uralkodója. Ural-ma alatt országa tengeri és kereskedelmi nagyhata-lommá vált.

II. Fülöp spanyol király. 1527-ben született, 1556-tól 1598-ban bekövetkezett haláláig uralkodott Spa-nyolországban.

alabárd Körülbelül két méter hosszú, lándzsaszerű fegyver, amellyel szúrni és vágni is lehet. A XIV. és XVI. század között volt leginkább elterjedt.

Anne Bonny Híres női kalóz. 1690 körül született Írországban, 1720 táján elfogták, és halálra ítélték, de kegyelmet kapott, amikor kiderült, hogy éppen gyermeket vár. További sorsa nem ismert.

árapály A jelenség hátterében a közeli égitestek egy-másra gyakorolt vonzása áll. A tengerek, óceánok szintjének időszakos emelkedését (áradat, dagály)

152

és süllyedését (apály) a Hold és a Nap vonzásának befolyása okozza.

Arica Chile legészakabbra fekvő városa, ma körülbe-lül 200 000 lakosa van. A várost 1540-ben spanyol tengerészek alapították. Kezdetben kalóztanya volt, később kisebb kereskedőváros.

asztrolábium Bizonyos csillagászati számítások gyors elvégzésére alkalmas mérőműszer, melynek a közép-kori hajózásban, a hajó helymeghatározásában jutott jelentős szerep.

Cacafuego (jelentése: Tűzokádó) A híres kincsszállí-tó hajó, a Nuestra Sen ora de la Concepcion másik neve, legénysége körülbelül száz főből állt, fedélze-tén harminc ágyú volt.

Callao Perui kikötőváros, ma körülbelül 870 000 lakosa van. 1537-ben a spanyol hódító Francisco Pizarro alapította, s hamarosan az egyik legfonto-sabb spanyol kereskedelmi kikötő lett a csendes-óceáni térségben.

Davis-kvadráns Navigációs eszköz, mellyel a nap ál-lása alapján pontosan meghatározható a hajók föld-rajzi helyzete.

Diego Francis Drake közeli barátja. A rabságból meg szökött egykori rabszolga Drake hajójára jelent-kezett matróznak, ahol hamarosan Drake kapitány bizalmasa lett, s világkörüli útján is részt vett.

153

Don Francisco de Toledo Spanyol katonatiszt és Peru alkirálya. 1515-ben született és 1584-ben halt meg.

dukát Arany pénzérme, a középkor jellegzetes fize-tőeszköze. Használata egészen az I. világháború előtti korszakig fennmaradt. Neve a latin „herceg” szóból ered. Tulajdonképpen ez volt az első fizető-eszköz, melyet az egész világon használtak.

előárboc A legelső árboc a vitorlás hajón.északnyugati átjáró Tengeri út Kanada északi partjai

mentén a Jeges-tengeren, amely összeköti az Atlan-ti- és a Csendes-óceán vizeit. A XV. század vége és a XX. század eleje között számos expedíciót szer-veztek, hogy rátaláljanak az Észak-Amerikát nyu-gatról és északról megkerülő lehetséges tengeri út-vonalra. Végül 1906-ban Roald Amundsen haladt keresztül elsőként e sarki vizeken.

fedélzetmester A hajó legénységének legtapasztal-tabb tagja, hadihajókon a rangban legidősebb al-tiszt. Feladata az árbocszerkezet, a vitorlázat fel-ügyelete, az egész hajó rendben és karbantartása. Nagy tekintélyű tengerész.

Feketeszakáll (eredeti nevén Edward Teach) Angol kalóz (1680–1718), akitől az egész karibi térség-ben és az Atlanti-óceán nyugati részén rettegtek a XVIII. század elején.

154

felső fedélzet A főfedélzet, amely felülről lezárja a ha jó testet, és a hajó szerkezetének a szilárdságát biztosítja. Gyakran felépítményekkel látták el.

fenékszivattyú A hajófenékben összegyűlt vizet ezzel az eszközzel lehet kivezetni, kipumpálni a hajóból.

fenékvíz A hajó fenekén összegyűlő víz. Ebben az időszakban még nem borították fémlemezekkel a hajók fenekét, így a keményfa hajótest résein keresz-tül némi víz mindenképpen bejutott a hajótestbe.

fojtás Régi puskák, pisztolyok és ágyúk töltényének része. A fegyver, illetve a tölténybe tett puskapor és sörét leszorítására alkalmas, papírból, szőrből vagy nemezből kivágott korong.

font Régi tömeg- és súlyegység, mely napjainkban már csak néhány országban használatos, így pél-dául Angliában. A köznyelvben körülbelül fél kilo-grammot jelent. 1 angol font (pound) egész ponto-san 453,59237 gramm.

főárboc Vitorlás hajó legnagyobb árboca, mely álta-lában a hajó közepén magasodik.

galleon A XVI–XVII. század jellegzetes óceánjá-ró teher- és hadihajótípusa. Teherbíró képesség, kitűnő navigációs és merülési tulajdonságok jelle-mezték. Spanyol eredetű elnevezése valószínűleg az arab nyelvből származik, s „nagy hajó”-t jelent. A hajóorrot faragott szoboralak, az úgynevezett gal-

155

lion díszítette. Az orrárbocra kis keresztvitorla vagy háromszög alakú orrvitorla került. E hajótípust kez-detben négy, később három árboc jellemezte.

Golden Hind (jelentése: Arany Szarvasgím) Drake kapitány 60 fős legénységgel, 18 ágyúval rendelkező zászlóshajója. 26 méter hosszú és 5,6 méter széles volt.

gyújtónyíl Nyílvesszőre erősített, gyúlékony anyag-gal töltött, szurokkal átitatott zacskó, melyet meg-gyújtva, íjból lőttek ki.

hajócsúcs A középkori hajók csőrszerűen előrenyú-ló eleme. Gyakran valamilyen faszobor (gallion) dí-szíti.

hajófenék A hajó alja, ahol gyakran összegyűlik a be-szivárgott víz.

John Drake Francis Drake unokaöccse, történetünk idején körülbelül tizennégy éves lehetett. Halálának éve ismeretlen.

John Hawkins Francis Drake unokatestvére, ten-gerész és rabszolga-kereskedő. 1532-ban született, 1595-ben halt meg.

horgonycsörlő A horgony bevonására és leengedésé-re szolgáló szerkezet.

kajüt Lakókabin a hajókon.kóc (kenderkóc) A kender növény feldolgozása során

keletkező szálas hulladék. A fahajókon ezzel tömik be a palánkdeszkák hézagait. Mind a mai napig

156

használatos tömítőanyag, például a gázpalackok, csapok csavarmeneteinek bedugaszolására. A ha-jókon fehér (azaz kátránymentes) és fekete (kátrá-nyos) kócot különböztetnek meg.

kormánykar Nem ismervén a kormánykereket, a ha-jó kormányzását kormánykarral végezték.

kötélzet A hajón lévő kötelek összessége. Lima Peru fővárosa. Lakóinak száma ma körülbelül

6,5 millió. 1535-ben alapította a spanyol hódító, Francisco Pizarro.

lövegfedélzet Zárt fedélzet. A hadihajókon itt sora-koznak az ágyúk.

mordály Tölcséres csövű lőfegyver, amely több ólom-golyót képes kilőni.

muskéta Elöltöltős fegyver, a XVI. században volt népszerű.

Nuestra Sen ora de la Concepcion (a spanyol név jelentése: Szeplőtelen Miasszonyunk) A Cacafuego valódi neve.

orrárboc A hajóorrból szinte vízszintesen előrenyú-ló árboc. A klasszikus vitorlázat kulcseleme, mi-vel az előárboc hosszfeszítőkötelei rögzítő helyéül szolgál.

pinasse Körülbelül tizenkét méter hosszú, karcsú, kis merülésű kísérő- vagy őrhajó, nyolc evezőpad-dal.

157

Sen or Az „úr” spanyol megfelelője.Sir Itt az „úr” angol megfelelője (ejtsd: szőr).skorbut A C-vitamin hiánya miatt kialakuló súlyos

betegség. A vitaminhiányos táplálkozás miatt főleg a tengerészek körében fordult elő. Következménye a fogínyvérzés és a fogak kihullása.

tat A hajó hátsó része. tatárboc A leghátsó árboc a vitorlás hajón.tatfelépítmény A felső fedélzeten elhelyezkedő, a ha-

jó test teljes szélességét elfoglaló építmény a hajó hátsó végében.

vasmacska A horgony másik neve.viharvitorla Kis méretű vitorla, melyet vihar esetén

feszítenek ki. vitorlák kurtítása A vitorla felületének kisebbítése,

azaz fokozatos bevonása; például vihar esetén szük-séges.

zászlóshajó A flotta vezérhajója; itt utazik a parancs-nok.

Zöld-foki-szigetek Kilenc lakott szigetből álló sziget-állam Afrika nyugati partjainál, az Atlanti-óceán-ban.

Köszönjük, hogy a Scolar Kiadó könyvét választotta

Kiadja a Scolar Kiadó, 20101016 Budapest, Naphegy tér 8.

Telefon/fax: 06-1-466-7648Felelős kiadó: Érsek Nándor

Felelős szerkesztő: Illés AndreaNyomdai előkészítés: Széplaki Gyöngyi

ISBN XXXXX

Nyomdai munkák: Reálszisztéma Dabasi Nyomda Zrt.Felelős vezető: Vágó Magdolna vezérigazgató