e lapszám a hó és a sízés kedvel őinek készült történelmi ... · egy órai küzdelem...

1 3. szám, 2010. április

Szerkesztő: Nagy Péter, [email protected]

KÁRPÁTI

Internet: http://www.karpategyesulet.huPostacím: 1244 Budapest, Pf.: 800.

A turistaság, a honismeret és a természetvédelem terjesztésére

Kiadja a Magyarországi Kárpát Egyesület

LAPOK

Ötvenéves szerelem

18 éves voltam 1960. januárban, amikormegismertem Őt. Már hallottam szépségéről,különleges vonzerejéről, ami különösen télenbűvöli el imádóit. Egy szombat kora délután, amunkahelyről elkéredzkedve, feledhetetlenbarátommal épp elértük a vonatot, ami Hozzávitt. Péter is vágyott megismerni, akiről tudtuk,hogy szinte megközelíthetetlen. A vonat utánegy kisebb vonatra kellett átszállni, és még vártránk közel három óra gyaloglás, hegynek fölfe-lé, csomagjainkat cipelve. Mások is versenyez-tek velünk, de mi fiatalabbak voltunk, űzött akíváncsiság és a vágy. Már besötétedett, de Őtmessziről, a csillagok fényében is láttuk, vagycsak látni véltük. Végre egy utolsó kaptató, li-hegünk, de törjük a mély havat, és ott állunkelőtte, megbabonázva. Talpig fehérben fogadbennünket. A Börzsöny teteje, Nagy-Hideghegy,a maga 856 méterével. (folyt. 2. old.)

A Magyarországi Kárpát Egyesület 2010.március 4-8. időtartamban immár harmadik al-kalommal rendezte meg téli táborát a MadarasiHargitán. Nem véletlen a visszatérés, hiszen akörnyezet csodálatos, több nehézségi fokú sí-pálya van és a kellemes szállás is biztosított.

„Miközben becsuktam a kaput, visszanéz-tem az ablak alatt nyíló hóvirágokra és kissénevetségesnek tűnt a buzgalom, amivel a ne-gyedik pulóvert is begyömöszöltem a zsákom-ba. Ugyan a Hargitára indultunk, de márszemmel láthatóan tavasz van…” kezdte be-számolóját Ábrám Emese a 13. oldalon.

A Hargita-tetõn (fotó: Ábrám Emese)

Történelmi turista egye-sületek találkozója

E lapszám a hó és a sízés kedvelőinek készültA Történelmi turistaegyesüle-tek III. téli találkozója az NCAtámogatásával jött létre.

2

A turistaház egy régi fényképen

Kísért a múlt – Ötvenéves szerelem

Találkozás egy régi szerelemmel

A szürkés lávakőből épült turistaház ajtajanyitva, a folyosó falára erősített állvány telesílécekkel, az épültben füstszag. Az étterem mártele korábban érkezett tisztelőkkel, beszélget-nek, öltözködnek, esznek. Nekünk szerencsérevan foglalásunk egy négyágyas szobába, aholkét nálunk valamivel idősebb férfi már rakja akályhát, hogy a hideget elkergesse. Az emeleteságyakra leheveredünk, olyan, mintha egy tek-nőbe feküdnénk bele. Fő, hogy nem az étteremkőpadlóján, felfújhatatlan gumimatracon kellaludnunk, mint azoknak, akik csak úgy vaktá-ban, szállásfoglalás nélkül jöttek föl a hegyre.Társainkat rögtön kérdezzük, milyen a hó?„Nagy, taposni kell,” volt a válasz. „És a sífelvo-nó, amiről a turistakaluzban olvastunk?”– kér-dezzük izgatottan. Kacagás a válasz. „Négy évenem működik. Kezelője a forradalom után lelé-pett, a hűtővíz ott maradt a Diesel-motorban,és a fagy szétrepesztette az egész berendezést.”Ez bizony nagy csalódás volt, de az éhség más-felé terelte a gondolatainkat. A magunkkal ho-zott élelemből megvacsoráztunk, és a fölmá-szás nagy vízveszteségét a teának nevezettsívízzel jól eloltottuk. Ki is volt írva, hogy alko-

holos italt a turistaházban nem szolgálnak föl,és az épületbe bevinni is tilos. Nem voltunkiszákosak, nem is bántuk. Másnap először a házelőtti enyhébb lejtőn, a „délin” kezdtük a sízést.A terep jól be volt taposva, a Tabánban szerzetttechnikánkkal is elboldogultunk. Egy óra utánszobatársaink bíztatására átmentünk a híresnagy északira. A ködtől csak annyit láttunk, hogymély a hó és alig van sínyom. Elindultunk lefe-lé, de hamar kanyarodni kellett, mert veszedel-mesen gyorsultunk a meredek lejtőn. Ilyen mélyhavat még sosem láttunk, nem csoda, hogy akanyarból nagy esés lett. Minden kanyarból.Egy órai küzdelem után beláttuk, hogy a szűz-havas sízéshez még sokat kell tanulni, ezértvisszamentünk a déli lejtőre.

Vasárnap kora délután a háborúból maradtkatonai hátizsákjainkat felvéve sível vágtunkneki az útikalauzban beharangozott nagy élmé-nyek, a Királyrétre vezető jó kilométeres „lefu-tás”-nak. Az első, meredek részt az erdőbenkanyarogva, azaz a fordulókat átlépéssel meg-oldva, nagyobb nehézség nélkül eljutottunk aMagas Tax alatti rétre, ahol az akkor még va-dászháznak nevezett földszintes épület nem állt

3 Kísért a múlt – Ötvenéves szerelem

nyitva a közönség előtt. A réten végigcsúszvajött azonban a „rókaút,” egy keskeny, de mere-dek szakasz. Itt oldalazva, a mély havat kotor-va, csak nehezen tudtunk leereszkedni. Utánaviszont egy enyhe lejtésű, mély út következett,ezen óvatosan, fékezve, de folyamatosan lehe-tett csúszni. Időnként felgyorsultunk, ennek avége általában egy esés volt. Az út közben kiszé-lesedett, ez volt a híres „taxi nyiladék,” ezenmár nyugodtabban lehetett ereszteni a léce-ket. Helyenként botozva, de végül alig egy óraalatt megérkeztünk Királyrétre, ahol még ép-pen fölfértünk a kisvasútra. A kocsik közepénárasztotta a meleget egy-egy jó vaskályha, eztrács vette körül, ami jól lehetett szárítani a vi-zes kesztyűket. A Kismarosig tartó tíz kilométe-res utat az erdei vonat alig ötven perc alatt megis tette, ez mégis gyorsabb volt, mintha gyalogmentünk volta. Viszont legalább fél órát kellettvárni a nagyvasúti csatlakozásra a jéghideg vá-róteremben, még szerencse, hogy a főként sí-zőkből álló tömeg melege kissé megemelte te-rem hőmérsékletét. De végül befutott Szob fe-lől a személyvonat, jó sok kocsival, Vác előttmég elég üresek voltak, mindenkinek jutottbennük ülőhely, és a jól eső melegben Buda-pestig aludni is lehetett.

Az elmúlt ötven évben hányszor tettem megezt az utat! Barátokkal, egyetemi diáktársakkal,lányismerősökkel, feleséggel, gyermekeinkkel,amatőr síversenyek résztvevőivel, újabban pe-dig az ötvenes-hatvanas éveiket taposó szenve-délyes sí-barátokkal. Nagy-Hideghegy, az egy-kori szépasszony, semmit sem öregedett, sőtegyre szebb lett. A tönkrement régi felvonóhelyén előbb egy kistestvér született, majd1986-ban a Dunakanyar Intéző Bizottság és a

Síszövetség jóvoltából a nagy északi nagy felvo-nója korszerűbb formában újjászületett. Kéttovábbi sípálya ékesíti a hegy tetejét. A régeb-ben annyira nehezen megközelíthető hölgyközben engedékenyebbé lett. Ma már nem Ki-rályréten végződik az út, hanem négy kilomé-terrel tovább, a Nagy-Vasfazék patak melletti, aNagy-Inóc alatti ún. Cseresznyafai autóparko-lóban. 1993 és 1994 telén a hazai diplomáciaitestület is megismerte és megszerette Hideghe-gyet, két sikeres diplomata-síversenyen. Vagytíz éve hétvégeken síbusznak nevezett matu-zsálemi korú járművek szállítják föl a turistákatés sízőket. Én a változásoknak tanúja, sőt nagymértékben szorgalmazója és előmozdítója vol-tam, ezt a birtokomban lévő és folyóméterek-ben kifejezhető levelezés és egyéb dokumentá-ció tanúsítja. Négy évvel ezelőtt a menedékházbérlője és a sílétesítmények akkori tulajdonosa,Láng Róbert fölkérésére a vezetésem alatt állópatinás turistaegyesület, a Magyarországi Kár-pát Egyesület a felvonók kezelését is átvette.

2006-ban új tulajdonost kapott a hegy. Aszlovákiai magyar hátterű, amerikai illetőségűüzletember, Hites György komoly befektetése-ket eszközölt: a turistaház belső berendezésétkicserélve minden szobában központi fűtés éshideg-meleg folyóvíz fogadja a vendégeket, azétterem új bútorzatot és kandallót kapott, sőt„konditerem”-nek nevezett titokzatos létesít-mény került az egykori 14 ágyas szoba helyére.A konyha megfelel a szigorú európai uniós nor-máknak, talán jó pár városi vendéglőnél job-ban is. Nem a turista-közönség igényelte ezt.Ami még fontosabb: ma már négy korszerű,szlovák gyártmányú tárcsás Poma-lift áll a sízőkrendelkezésére. Ha sikerül az értelmetlen és

4Kísért a múlt – Ötvenéves szerelem

indokolatlan ellenkezést leküzdeni, jövőre mármesterséges hóval lehet beteríteni legalább adéli pályát, így egész télre garantálva a havat. Akeskeny erdészeti úton a látogatók felszállítá-sát és a ház ellátását télen, a nagy hóban isbiztosító járművek ugyan jobbak, mint ötvenévvel ezelőtt Szabó fuvaros kétlovas szánja volt,de ennél jobb megoldást is el tudok képzelni. Ataxi rétig az utat rendesen ki kellene építeni(továbbra is elzárva a közforgalom elől, de hó-ekével takarítva), onnan pedig egy székes fel-vonóval szállítani föl a közönséget a hideghe-gyi ház előtti sípályákig.

Az új tulajdonos az 1986 óta működő nagyfelvonót annyira elavultnak és nem biztonsá-gosnak találta, hogy lebontatta. A helyére ke-rült új felvonó építése három évig tartott, deidénre végre elkészült, én most szombaton, feb-ruár 13-án próbáltam ki. Működik, ez a lényeg.Pályáján még van javítani való, a tárcsák is le-hetnének nagyobbak, és a nagy északi pályaelőkészítését is meg lehetne oldani, ha azt islehetne hóágyúzni. Volna rá helyi vízforrás, devannak, akiknek a gondolattól is égnek áll ahajuk. E természetvédők nem éppen az embe-rek, az ifjúság, az egészséges élet támogatói. Jólenne meggyőzni őket arról, ami már rég sikerültaz Alpokban és a világ legtöbb hegyvidékén: amesterséges hótakaró nemhogy károsítja, de védia természetet – a tavaszi szárazságtól, a tűzve-szélytől, és a gyepszőnyeg téli rongálásától.

Barátaimmal együtt megöregedtünk, de aBerda József által megénekelt Hideghegy, „ki-csiny hazánk Jóreménység-foka” változik, denem öregszik. Bennünk, régi tisztelőiben, hó-dolóiban pedig nem halványul az iránta érzettszerelem. Mi nem vagyunk féltékenyek rá, sőtazt kívánjuk, hogy minél több szeretője legyen,kivált az ifjú nemzedék soraiból. Noha mi is el-elkalandozunk nagyobb hegyekbe, hódolunk ahatalmas sípálya-rendszerek előtt, de mindentélen hűségesen visszatérünk az első szerelem-hez, ahol úgy érezzük magunkat, mint évtize-dekkel ezelőtt, amikor ott fönn, a tiszta levegőnés a fehér lejtőkön a nehéz körülmények elle-nére jókedvűek voltunk, nemcsak Hideghegy,de Magyarország jobb jövőjében is bíztunk.

Jeszenszky Géza, MKE

5 Kísért a múlt – Ötvenéves szerelem

„Ötvenéves szerelem…ez már nem is szere-lem, hanem annál sokkal több. Inkább függő-ség, szenvedélybetegség. Jobban kéne terjesz-teni, hogy mások is kapják el a betegséget!”Gyurka Botond, MKE

6

Nagy örömünkre ismét nagy hó volt a Bör-zsönyben az idei télen.

A január 21. csütörtöki klub vetítés utánIstván barátom megkérdezte:

- Dolgozol szombaton? - Nem. - Van-e valami tesztelni való cuccod? - Van. Kaptam egy pehely hálózsákot. - Akkor szombat éjszaka aludjunk fent a Csó-

ványos toronyban! - Nagyon jó! Az egyesületi téli túra előtt leg-

alább kipróbálom itthon. - Természetesen túrasíelünk.

Így, szombat reggel bepakoltam a túlélőfelszerelést. Kényelmesen elfértünk a nagy kom-biban a túralécekkel, bakancsokkal, zsákokkalegyütt. István nógrádi hétvégi házát ellenőriz-tük, és ha már ott voltunk, felkerestük a Nógrá-di-vár geoládáját. A várdombról a délelőtti nap-sütésben csodaszép kilátásunk volt a környék-re. A kocsit a Csurgó-forrásnál hagytuk. Felcsa-toltuk a túraléceket, és az Országos Kék jelzé-sen 12:30-kor indultunk a hegyre. Szokás sze-rint hamar megálltunk levenni egy réteg ruhát.Igazítottunk a síbakancs szorításán. Hintőpo-rozás, zokni csere, tea, nápolyi. A Saj-kút utánmeredek és nagyon köves volt az út, épp fellehetett jutni, legmagasabbra bakolva. Meg-egyeztünk, Diósjenő felé fogunk lesíelni. Elölvolt a fejlámpánk, hiszen későn indulva számí-

Túrasízéseim a Börzsönyben

tottunk sötétbe érkezésre. Csodálatos naple-mentében értünk a Foltán-tisztásra. Meglepe-tésünkre csoportos túrázókkal találkoztunk.Mind később megtudtuk, a „Magas Börzsöny”éjszakába nyúló teljesítménytúra közepébecsöppentünk. Természetesnek is mondható,hogy barátunkkal, Őrsi Bálinttal találkoztunkfeljebb, és váltottunk is néhány szót. Annyiratiszta volt az idő, hogy a félhold ellenére semkellett lámpát használnunk. A nagyobb hóbanmár jól látszott a kitaposott ösvény. Ahogy las-san közeledtünk a csúcshoz, a hófehér erdő-ben kísértetéjes fények kezdtek imbolyogni,majd egyre jobban hallani lehetett a fiataloknevetését, és az indulási-érkezési időpontok el-hangzását. 18-órára végre felértünk és meglát-

Nógrád Várkapu

Foltán kereszt

Csóványosi éjszaka

Élménybeszámoló – Túrasízéseim a Börzsönyben

7

tuk a misztikus fények eredetét, a tábortüzet éskörülötte a fiatalokat, ahogy fejlámpával a fü-zeteket pecsételik. A Csóványos torony mellettkét sátor is állt, mert ott mindig fúj a szél. A tűzfölött kis bográcsban tea melegedett. Maradékkarácsonyi szaloncukrot osztogattak. Érdekeslátvány volt a távolban feltűnő fejlámpás ver-senyzők érkezése. Vannak, akik így hétvégéz-nek, buliznak.

Úgy készültünk, ahogy már néhányszor,most is a toronyban alszunk ponyván, matra-con, megfelelő téli hálózsákban, az első emele-ten. Feladogattam a síléceket, a hátizsákokat.Megfőztem a reggeli teát-forraltbort, a vacso-rának való frankfurti virsliket. Mire lefeküdtünkmár csendesedett a kinti társaság. Addigra ahőmérőnk is beállt a -8 fokos értékre.

Másnap reggel 7:30-as ébresztővel már le-késtük a napfelkeltét. Ragyogó tiszta idő, -14fok volt. Hálózsákban fekve reggeliztünk, ná-polyit forralt borral. Aztán gyors öltözködésselmindent magunkra vetünk, hiszen minimálismozgással csak csúszunk lefelé. A rengeteg láb-nyom árulkodott csak az éjszaka mozgalmassá-

Alvóhelyünk a Csóványos toronyban

Csóványos reggel

Csóványos nyiladék

A következő téli Börzsönylátogatásom hét-köznapra esett. Azért vállalkoztam rá, merttúrasíversenyző barátom, kollegám már négynapja mozgásban volt. Február 13-i hétvégénGyömbéren rohangált. Gondoltam eléggé fá-radt lehet, így valószínű tudnám tartani vele aziramot. Szerdán mindketten szabadnaposakvoltunk. Ezért azt terveztük, hogy kedden mun-ka után, éjszaka túrasízünk fel, Királyrétről Hi-deghegyre, majd szerdán, úttalan utakon, azészaki oldalon csúszkálunk le Diósjenőre.

Érkezés Hideghegyre


gáról. Szikrázó napsütésben csak ketten vol-tunk a felhők felett. 8:30-kor, a kedvenc nyila-dékomban, a zöld jelzést követve kezdtük mega siklást, néha az erdőben fordulva, nagy ívek-ben. A Hinta-rétnél rövid pihenővel töltekez-tünk a napsütésben. Nem sokkal lejjebb viszontmár le kellett venni a lécet, mert nem fedteelegendő hó a köveket. Végül Diósjenőről majd-nem végig a vasúti sínek között csúsztunk beNógrádba 12:40-re.

Jó hétvégi mozdulás volt.

8

Kismarosról már a buszban felvettük a sí-bakancsokat, néhány szokolyai néni fejcsóvá-lása kíséretében. Királyréten már csak csatolnikellett a léceket, a sofőr jókívánságai közepet-te. 20:15-kor, a korom sötétben persze rögtönkapcsoltuk a fejlámpáinkat, a GPS-t. A már jólismert piros jelzést követtük, a túrasí kötéseknagy csattogásával. Azon izgultam, hogy az er-dészházból a vérebek nehogy kijöjjenek. Meg-úsztuk, valószínű a megfelelő vacsorájukat et-ték. Fakitermelés miatt, Csaba előjelzésével nema „Grófi úton”, hanem a számomra még isme-retlen „Róka úton” balról kerültük a Taxi he-gyet. Fellélegeztünk, mikor kiértünk az ismerősTaxi rétre. Egy másodpercnyi megingással, be-pillantottam az útról a Taxi ház mögötti fás-kamrához. Milyen jól elaludhatnánk a puha fű-részporon, a -10-es pehely hálózsákban… Csa-ba megszólalt mellettem: indulhatunk! Egyremeredekebben araszoltunk felfelé. A déli sípá-lya alá érve, megláttuk a ház fényeit. 21:55-refelértünk! Hmm… hiába, ha van húzóerő.

De még jobban meglepett, hogy az ebédlő-ben senkit sem találtunk. Buli? A kissé kómá-ban lévő büfés végül kinyitotta az ajtót.Becuccoltunk: a csurom vizes ruháinkat kite-regettük, a síbakancsokat szétszedtük, jó sza-gok terjengtek. Aztán vacsoráztunk főtt debre-cenit fejenként 2 sörrel, majd szunya. Reggelkorán felébredünk, mivel nincsen függöny azablakokon. Gyors reggeli (nápolyi), majd dél-előtti csúszkálásra indulunk hátizsákok nélkül.Sajna pocsék állapotban találjuk a hátsó sípá-lyákat. 20cm-es jégkockákon extrém mutatványfordulni. Ugye a ratrak hátulján lévő lapot nemnyomta le az illető … Végülis az erdőn keresz-tül leérkeztünk a felvonó alsó végéhez. Bódépersze nincs… Azzal a lendülettel folytattuk

utunkat az ismeretlenbe. Egészen a vadászházfölé csúsztunk ki, a Szabó-kaszálóra. Na onnanvisszaaraszoltunk Hideghegyre, majd Csabafelvezetett a Korom-bércre, ahová nem viszturistaút, de ilyenkor télen fel lehet menni aNemzeti Parkban. Onnan a Nyugati Börzsönypanorámája tárult elénk. Visszaérve a turista-házba, a mosolygós konyhatündértől korai ebé-det kaptunk, egy tál ételt, hogy meg ne feküdjea hasunkat. 11:30-kor indultunk neki aDiósjenőre tartó tekergésünknek. A Csóványostnem a megszokott úton, hanem a katlanból ér-tük el (Spartacus-forrás). Az egy hónapinál jó-val nagyobb hóban csúsztunk le a zöld jelzésnyiladékán, megállás nélkül a Nyír-réti kastély-romig. A volt Hárombarát vadászháztól viszontnagyot kerültünk balra. Jó sífutó út. Az erdé-szettől le a faluba, határeset hórétegen. Na az-tán az utcák már teljesen le is voltak olvadva.Úgyhogy gyalog, lécekkel, épp kifulladásomelőtt jött a szupi nagy busz, bevitt minket egé-szen Vácig. Szóval lefelé 16 km-t sikerült össze-hozni 4 óra alatt, amiből 5 km sífutás volt szint-ben … De irtó hamar hazaértünk a zónázó vo-nattal. Fürdés, rövid megjelenés szülinapi bu-lin, angolos távozás, majd otthon mély álombazuhanás.

Amíg bírjuk, meneküljünk a városból!Szöveg és fotók: Stauróczky Tamás, MKE

Korom-bércen


9 Élménybeszámoló – MKE téli tábora Erdélyben

Március 4-én este indult el buszunk Buda-pestről a Madarasi Hargitára. A hosszúra nyúltbuszos utazás után átszállás következett Ivónamely a szálláshelyünkhöz legközelebb eső falu.A Madarasi Hargita csúcsa alatt elhelyezkedő,néhány épületből álló kis településre, ahol szál-lásunk volt, két traktor vontatta szekérrel ér-keztünk meg. A fagyos, felfelé emelkedő úttalkülönösen az egyik traktornak gyűlt meg a baja,így kicsit, mi, utasok is besegítettünk a traktor-nak, mindenesetre egy élménnyel lett gazdagabbaz, aki ezt az utat megtette a havas fenyőerdőkközötti szerpentines úton, a sűrű hóesésben.

Szállásunk egy néhány éve épült barátsá-gos panzióban volt, amely nemcsak meleg, tisz-ta szobákat nyújtott, de finom ételekkel és ahelyiek kedves, magyar anyanyelvű kiszolgálá-sával is kényeztetett minket. A világtól elzárt,nyugodt környezet, a havas táj, a környező fe-nyőerdők kiváló környezetet biztosítottak a pi-henésre. Az időjárásra sem lehetett panaszunk,

Történelmi turista egyesületek találko-zója a Madarasi Hargitán

hiszen a már meglévő 50-60 cm hóra már érke-zésünk idején néhány cm friss hó hullott, majdott tartózkodásunk alatt minden nap esett több-kevesebb hó. De nemcsak friss hóban volt ré-szünk, hanem napsütésben is, két olyan napvolt, amikor több órán keresztül sütött a nap.Így aki szerette volna a megnézni a kilátást a

Madarasi Hargita csúcsáról napsütésben, azmegtehette. Volt, aki többször, de majdnemmindenki legalább egyszer felment a csúcsra.

A táborban nemcsak Magyarországról ér-kezettek vettek részt, de számos résztvevő jöttSzékelyföldről is, sőt egy házaspár Szlovákiából.

Síléccel a Madarasi Hargita csúcsára

Tényi György síoktatást tart

Az egyik szállító jármûvünk

10Élménybeszámoló – MKE téli tábora Erdélyben

Hótalpas és túrasí utak


Síverseny

12Élménybeszámoló – MKE téli tábora Erdélyben

Stauróczky Tamás geoláda keresés közben aCsicsói Hargita csúcsán

A megérkezés napján (pénteken) a síelésszerelmesei rögtön nekivágtak a sípályáknak,mások sítalpon, hótalpon, vagy gyalogosan is-merkedtek a környékkel. Szombaton megkez-dődött a síoktatás, Soltész Ágota és Tényi Gyu-ri nagy türelemmel és szakértelemmel alpesi sítoktatott, míg Szőcs Ernő sífutást tanított. Kü-lön kiemeljük Ágota lelkesedését, akit semmi-lyen baleset, betegség nem tudott abban meg-akadályozni, hogy gyarapítsa a síelők táborát.Stauróczky Tamás néhány kilométeres sí- és hó-talpas túrát vezetett ezen a napon a környéken.Este Mályi József tartott hangulatos, irodalmi be-tétekkel tűzdelt előadást a Kárpát koszorú expe-dícióról, amelyet megálmodott és vezetett.

Vasárnap több kategóriában síversenyekzajlottak le. A Székelyföldről érkezettek is aktívrésztvevők voltak, számos kiváló helyezést ér-tek el. Tamás ezen a napon hosszú sí- és hótal-pas túrát szervezett, amelynek során a CsicsóiHargita csúcsot (1759 m) lehetett megmászni.Este az EKE országos elnöke, Dezső László –aki könyvet is írt a Gyilkos tóról – tartott elő-adást a Gyilkos tóról, Gyergyószentmiklósról,amelyet csodálatos képeket bemutató vetítés-sel egészített ki és mindenkit arra bíztatott, hogyszemélyesen nézze meg ezeket a szépséges tája-kat majd a nyári gyergyószentmiklósi nyári tá-borban. A Székelyföldről érkezettek a Gyopár-ba hívtak meg minket vendégségbe, ahol a részt-vevők igen kellemes órákat töltöttek, megta-pasztalták a helyiek híres vendégszeretetét.

A hétfői napra már a búcsú nyomta rá bé-lyegét, ennek ellenére műlesiklás versenyt éssífutó versenyt szervezett Udvarnagyi Miklósés Szőcs Ernő.

Nem mindenki választotta azt a lehetőséget,hogy traktor vontatta szekéren menjen le Ivóba.Néhányan sí- és hótalpon indultak el az erdőnkeresztül a faluba, mások hótalpon, bakancsbanmentek le. Mindannyian szerencsésen megérkez-tek a buszhoz, így néhány perccel 6 óra utánfájó szívvel búcsút mondtunk a Madarasi Hargi-tának és elindultunk Magyarország felé.

Nagy élményben volt részünk, élvezhettüka téli sportokat, csodálatos hóval borított tája-kon, fenyőerdők között túrázhattunk, élvezhet-tünk a hóesést és a napsütést, a hóval borított,napfényben csillogó hihetetlenül fehér fenyőklátványát.

Köszönettel tartozunk azoknak, akik ehhezhozzájárultak, a síoktatóknak, a túrát vezetők-nek, a versenyeket rendezőknek. Külön köszö-net illeti Fehér Katát, aki a tábor szervezését mároktóber folyamán megkezdte és a tábor alatt,annak zavartalan működését biztosította, akiheza nap 24 órájában bármilyen problémával for-dulhattunk. Nagyon sajnáljuk, hogy LindmayerÉva, aki decemberben átvette Katától a táborszervezését nem tudott eljönni.

Köszönjük, és nagyra értékeljük áldozatosmunkáját.

Urbán Ágnes, fotók: Nagy Péter


Miközben becsuktam a kaput, visszanéztemaz ablak alatt nyíló hóvirágokra és kissé nevet-ségesnek tűnt a buzgalom, amivel a negyedikpulóvert is begyömöszöltem a zsákomba. Ugyana Hargitára indultunk, de már szemmel látha-tóan tavasz van.

A királyhágói pihenő alatt egyre sűrűbbenhulló hó láttán már nem is tűnt nevetségesnekaz a négy pulcsi. A buszba visszaülve, a jó me-legben lehunytam a szemem, de tényleg csakegyetlen pillanatra és amikor ismét kinyitottam,már az Alsó Nyárádmentét láttam, tiszta fehér-be öltözve. A hóesés végigkísért utunkon: hul-lott, míg Ivómezőn a csomagok átkerültek abuszból a traktor vontatta szekerekre, amíg atraktor felküzdötte magát a szállásig vezető je-ges, meredek, hosszú úton, és hullott akkor is,amikor végre beléptünk a Súgó Vendégház elő-terébe. Itt már mind a négy pulóver rajtam volt.

Rövid cserebere után mindenki elfoglalta aszobáját, majd a legmerészebbek rögtön elindul-tak síelni, túrázni, vagy csak egyszerűen köszön-ni a hegyeknek: Szervusztok, itt vagyunk ismét!

Az erdélyiekkel, felvidékiekkel és kárpátal-jaiakkal körübelül 70 fő volt a létszámunk. Nemvolt sok gyerek ugyan, de nem éreztem hiá-nyát, mert a felnőttek, csapattársak és idege-

Téli tábor a Hargitán

nek egyaránt olyan gondoskodó szeretettel for-dultak felém, mintha mindenkinek a sajátja let-tem volna.

A vacsora végeztével és Géza bácsi első he-gyi beszédét követően még sokáig együtt ma-radtunk a gyönyörű, csupa fával berendezettétteremben. Mályi Jóska bácsi mesélt a Kárpát-Koszorú gerinctúráról, miközben az erről szó-ló könyv kézről kézre járt. Végül minden gyerekátvehette a „2500 kilométer a Kárpátok főgerin-cén, Kárpát-Koszorú Nemzetközi Túraútvonal”egy-egy névre szólóan dedikált példányát.

Másnap reggel már a túrákon megszokottbarátságos káosz uralkodott. A gyors svédasz-talos reggeli után szétszéledve egyesek síelni,mások Tamás vezetésével, hótalppal és túraléc-cel csúcskerülő túrára indultak, megint másoka legmagasabb székely hegy tetejére indultakfotózni. Ádámmal délelőtt lecsúsztunk az összespályán, ismerkedtünk a felvonókkal. Egyrehosszabodó szakaszokon Guszti, a bernáthe-gyi is elkísért bennünket, akiről senki meg nemmondta volna, hogy nem is olyan régen mind-két hátsó lába a ratrak lánctalpa alá került.Délután két motorszánnal egészenSzentegyházasfaluig mentünk le, gyönyörű ha-vas tájban. Előttünk az úton mindössze két szán-nyom volt.

Vasárnap délelőtt „megörököltük” a helyi-ek családi versenyének kitűzött pályáját. Akik aCsicsói Hargitára túráztak, sajnos nem vehet-tek ebben részt, de maradtunk így is szép szám-mal. A verseny izgalmas volt, én 110-es rajt-számmal versenyeztem és nagyon büszke va-gyok az ott nyert aranyérmemre. Vacsora utánújabb meglepetés következett: az Erdélyi Kár-pát Egyesület elnöke, Dezső László tartott egy

14

Magyarpolány:

A templom északi tőszomszédságában,nummulit mészkő alkotta magas hegycsúcsoncsinos kálvária emelkedik, mely egyúttal látoga-tott búcsújáróhely is. A kálváriát 1780 körül épí-tették. A község felett emelkedő dombra 153egyenes lépcső vezet fel. Pihenőinél 5 sátortetősstáció (állomás) épületben közel életnagyságúfestett faszobrok láthatók. A hagyomány szerinta sváb Listner testvérek alkotásai.

A szobrok a fájdalmas szentolvasó 5 titkátábrázolják:

1./ aki érettünk vérrel verítékezett,2./ akit érettünk megostoroztak,3./ akit érettünk tövissel koronáztak,4./ aki érettünk a keresztet hordozta,5./ akit érettünk keresztre feszítettek.A feljáratnál az Amerikába kivándorolt 107

hívő adományából 1901-ben készült „amerikaikeresztet” találjuk. Készítője Hort Sándor keszt-helyi kőfaragó. Ugyancsak a feljárat előtt vanCzimmerman József és neje Veibl Ágnes által ál-líttatott Fájdalmas Szűz kőszobra, egy kis stáció-ban 1901-ből. A szobor felállítása előtt is voltezen a helyen a Fájdalmas Szűznek egy lemezből

Kálváriajárás a havas Bakonyban

Kísért a múlt – Kálváriajárás télen

vetítéssel egybekötött előadást a Gyilkos tóról.Bár többször jártam már azokon a tájakon,mégis úgy hallgattam, mint egy tündérmesét …

Hétfőn egy kisebb csapattal én is feljutot-tam túraléccel a Hargita tetejére. Éppen akkorsütött ki a Nap, amikor felértünk … Kicsit kap-kodni kellett lefele, hogy odaérjek az Ernő bá-csi által rendezett alpesi lesikló verseny rajtjá-hoz. Itt már versenybe szálltak a „nagy öregek”is, összesen huszonegyen versenyeztünk, kétfutamban. Ez alkalommal bronzérmet nyertem.A rögtön ez után következő sífutó versenykörübelül öt perc alatt teljesíthető távjánakbajnoka Méhes László lett.

Az ez után történtekre már rányomta pe-csétjét a búcsú, de ahogy leszálltunk a buszróla Hősök terén, már el is kezdett telni az a hátra-

levő idő, ami a jövő évi tábortól elválaszt. Har-gita, biztosan visszajövök!

Ábrám Emese

15 Kísért a múlt – Kálváriajárás télen

képe, amit az 1846-os egyházlátogatási jegyzőkönyv említ. A hegycsúcson lévő neogót kápolnaDK-DNY-i fekvésű, 1910-ben építtette Rázgha Balduin ciszterci rendi plébános, ugyancsak azamerikai kivándoroltak és a polányi hívek adományaiból.

A kápolna előtt egy 1930-ban felállított kereszt látható. Régebben itt három fakereszt volt. Ahívek Nagypénteken, Húsvét hajnalban és a Mária ünnepeken látogatják a Kálváriát, melyet2002-2003-ban teljesen felújítottak és díszkivilágítással láttak el.

Városlõdi kálvária:

A városlődi kálvária 1859-ben épült 6 stáció-val. 8 később épített fülkéje egyes családok ado-mányaiból készült. 1860. augusztus 13-án ErhackIgnác esperes szentelte fel. Érdekessége, hogy adomb aljában egy különálló fülke található, ben-ne az utolsó vacsorát ábrázoló képpel. A képe-ket a mester - Kukurelli Lajos bádogra festette.Frey Mátyás plébános 1971-1972-ben az összesstáció festményeit a Farkas Tibor által készítettidőálló domborművekre cseréltette ki.

Kislõdi kálvária:

A kislődi kálvária a temető területén magaso-dó dombra épült. A dombra vezető út mentén 2sorban 14 stáció áll, melyet a dombtetőn állókápolna zár le. A kálvária építése 1889 szeptemberében kezdődött, mai formáját 1907-bennyerte el. Megvalósítása Rőthy Mihály nevéhez fűződik. Ő az a személyiség, aki talán leginkább

hagyta rajta névjegyétKislődön. A település plébá-nosaként nemcsak óvodátépíttetett, de ő adott ezeraranyforintot iskolaépítésrealapítvány formájában. Kán-torlakást építtetett, a vasút-állomásra vezető utat a sajátköltségén kiköveztette. A fő-teret, mely előtte egy sároskatlan volt, alácsatornáztat-ta, négyezer kocsi földdel éskővel feltölttette, a lezúdulóvizet a patakba vezettette,„egy gyönyörű főteret alakí-tott ki”. Ő alapította a községelső takarékszövetkezetét is.A kálvária építtetését részbensaját költségén, részben pe-

dig közösségi erő megszervezésével irányította. A kálvária mellett találhatóak a kitelepített néme-tek őseinek sírkövei, szám szerint 63 darab.

Összeállította, fényképezte: Orbán Imre, MKE

16

A Madarasi-Hargitaa Hargita-hegység és Szé-kelyföld legmagasabbhegycsúcsa, egykorisztratovulkáni kráter pe-remének északi marad-ványa. A nehezen felis-merhető kráterperemtöbbi hegycsúcsa az Ol-tárkő (1358 m), a Ráko-si-Hargita (1755 m), aMadéfalvi-Hargita (1709m) és a Csicsói-Hargita(1756 m). Ezek alkotjáka Keleti-Kárpátok egyiklegnagyobb vulkáni ma-radványát.

A menedékháztól acsúcs még körülbelülegy óra járásra van. Kö-zepes, vagy inkábbkönnyű sétával, enyheemelkedés mellett jutha-tunk fel. Mindenképpenvállalkozzunk a túrára,ha az időjárás engedi,mert kihagyhatatlan.Sokat mondják, hogynem is járt Székelyföl-dön az, aki a Szent He-gyen nem járt.

A Madarasi-Hargita,a székelyek Szent Hegye(1801 m), csúcsán rend-kívüli a látvány, szinte

„egész Erdély” a lábainkelőtt hever. A már-már va-lószerűtlen panorámátnem lehet elfeledni.

A hegytetőn körbesé-tálva, egy másik érzés ishatalmába keríti az em-bert. A hely misztikushangulatát a tetőn szét-szórtan felállított ap-róbb-nagyobb kőhal-mok és kőfeliratok, vala-mint a keresztek és kop-jafák fokozzák. Talánnem tudjuk megfogal-mazni, de aki itt járt egy-szer, biztosan megérti,miért Szent a székelyek-nek ez a hely.

Olvastam a fenti soro-kat az internetes oldala-kon és mindjárt a megér-kezésünk napján, kora-délután felmentem acsúcsra. A sűrű köd, a je-ges szél, a rossz látási vi-szonyok miatt nem sike-rült a beígért panorámá-ban gyönyörködnöm.Aztán még két alkalom-mal próbálkoztam, ha-sonlóképpen jártam. El-lenben a hely misztikusszelleme „működött”.

Nagy Péter

Élménybeszámoló – MKE téli tábora Erdélyben

e lapszám a hó és a sízés kedvel őinek készült történelmi ... · egy órai küzdelem...

Documents