1

Dr

. NA

GY

SÁ

ND

OR

A m

agyar nép

kialak

ulásá-

nak

története

ED

ITO

RIA

L T

RA

NS

SY

LV

AN

IA K

ÖN

YV

KI-

AD

Ó V

ÁL

LA

LA

T

1968

2 Dr. N

agy Sándor: A

magyar nép kialakulásának története

CO

PY

RIG

HT

BY

Dr. S

ÁN

DO

R N

AG

Y

MIN

DE

N JO

G F

EN

NT

AR

TV

A

TO

DO

S L

OS

DE

RE

CH

OS

RE

SE

RV

AD

OS

PA

RA

EL

AU

TO

R

AL

LE

RE

CH

TE

VO

RB

EH

AL

TE

N

3

A S

ZE

RZŐ

ELŐ

SZ

AV

A

Újat

mondok,

de nem

új,

hanem

nagyon régi

igazságot,am

elyik azonban mindezideig rejtve volt a m

agyar nép elől.E

nnek főoka elsősorban az, hogy sem történetíróink, sem

nyelvészeink nem tanulm

ányozták át az árpádkori kódexanya-gunkat, vagyis a nyom

tatásban is megjelent történeti és jogi okle-

veleinket. Egyetlen történetírónk sem

hivatkozik ezekre, hanem a

már m

ások által megírt, kész könyvekre. Így a régi tévedések to-

vább élnek.P

edig az árpádkori kódexanyagunk 63 vaskos, darabonkéntátlag 800 oldalas kötetet tesz ki, am

elyekből a kutató történetírópontosan m

eg tudja állapítani az árpádkori magyar nép társadal-

mi, gazdasági és jogi berendezkedését és ezek fejlettségét.

Ennek az elhanyagolása m

iatt tévedtek el valamennyien a

vogulszármazás útvesztőjében és nem

csak elhitték, hanem fölé-

nyesen hirdették is a magyar népnek az oláh cigányok életszínvo-

nalán élő és a legnyomorúságosabb életviszonyok között tengődő

voguloktól való származását. K

italálták azt is, hogy ezt a népetőserdei nyom

ortanyáin Kr. e. az V

. században meghódította egy

magára sokat adó törökfajú lovasnép, és az velük össze is házaso-

dott.Ennek a násznak a szülötteiből alakult volna ki azután a m

a-gyar nép.

Tudják, hogy m

ekkora csoda ez, kedves Olvasóim

?E

kkora még a világon sem

történt, mert azok a török daliák,

akik a vogul nőkkel ott az őserdőben összeházasodtak volna, ak-kor m

ég meg sem

születtek! Már pedig egy m

eg nem született le-

gény nem tarthat lakodalm

at, még a vogul m

esében sem.

Majd alább bizonyítani fogom

, hogy a török nép Kr. u. a V

I.század közepén született m

eg, a vogulok pedig Kr. u. a X

II. szá-zadban kezdtek szórványosan felszállingózni a m

ai hideg hazá-jukba. M

ajd alább azt is megírom

, hogy miért kellett ezt a m

agyarnépet lealacsonyító vogul m

esét kitalálni és az egész világ elé ki-tálalni.

4 E m

ű megírásának ösztönző ereje sokat szenvedett és saját

íróitól is leócsárolt, de balsorsában is nagyszerű fajtánk szereteteés nagyrabecsülése.

Tudom

, hogy milyen nehéz egy m

egrögzött szokást elhagyni.M

ég nehezebb egy szenvedélyről lemondani.

De legnehezebb egy téves felfogást, egy helytelen tudom

á-nyos m

eggyőződést az emberek széles rétegében, de különösen a

szakemberek tudatában m

egváltoztatni.É

s e könyv szerény írója e nagy és nehéz feladatra vállalko-zott, m

ég pedig a siker reményében, m

ert olyan ősi, perdöntő bi-zonyítékokat tár a nagy nyilvánosság elé, am

elynek létét és döntőerejét letagadni nem

lehet!

Dr. N

agy Sándor

5

I. A T

EL

EP

HE

LY TA

NÍT

ÁS

A

Magyarország az északi m

érsékelt égövön az északi széles-ség 43-ik fokától a 49-ig terül el. K

örülbelül egyenlő távolságravan a forróégöv határát jelentő R

áktérítőtől és az északi örök hóés jég határát jelző északi S

arkkörtől.Így sem

a nap égető heve, sem a tél derm

esztő hidege nemteszi az éghajlatát és az ott tartózkodást kellem

etlenné.A

délszaki növényeket kivéve földjében minden m

egterem,

ami az em

beri életet nemcsak táplálja, hanem

kellemessé és vál-

tozatossá is teszi. Nem

csak az éghajlata mentes a szélsőségektől,

de a csapadékviszonyai is mentesek tőlük.

Szántóföldjének felső, term

őrétege – humusza eléggé vastag

rétegezésű és jó talajműveléssel bő term

ést ad. Hegyei m

indenszükséges ércanyagot bőven tartalm

aznak, sóbányái pedig az or-szág sószükségletét ellátják.

A vízrendszere a legtökéletesebb egész E

urópában, de külö-nösen gazdag volt vízrajza az ősi időben. M

inden ős településifalujának m

egvolt a saját tava, folyója, patakja, vagy ere, amint

azt az árpádkori okleveleink oly bőven bizonyítják. Vizeinek hal-

bősége is hozzájárult a lakosság könnyebb és biztosabb megélhe-

téséhez.E

z az ország azonban nemcsak E

urópának, hanem E

urópátm

ég az ősidőben ellepő árjanépek tengerének is a közepén van,m

ég pedig úgy, hogy ennek a tengernyi népnek az északi határai,telephelyei, otthonai az északi jégövvel határosak.

Az árják kivándorlásának ösztönző ereje az volt, hogy esőt-

len, száraz klímájuk m

iatt az ősi föld csak gyér lakosságot tudotteltartani. Jellem

ző pld. Perzsia esete, ahol m

a is az ősi árják utó-dai élnek s ahol 1 négyzetkilom

éter területen ma is 12 em

ber él,M

agyarországon pedig 105.É

ppen azért, már a történeti idő előtt az árják ellepték Indiát,

Kisázsiát, ahonnan azután állandóan nyom

ult az emberfeleslegük

az üres európai földrészekre, még pedig oly létszám

mal, hogy a

jégkorszakot átvészelt fehér európai fajtát is mindenütt m

agukbaolvasztották.

6 Ennek nyom

ai különösen a germán és szláv népeknél talál-

hatók meg, m

ert az árja és az őseurópai fehér fajta nyelvkevere-dése hozta létre a germ

án és szláv nyelveket. Mindkét nyelv E

u-rópában alakult ki és nem

készen került oda, amint azt különösen

számos ném

et nyelvész hirdeti.A

germán és szláv nyelvekkel is úgy vagyunk, m

int a ma-

gyarral. Egy csom

ó ázsiai nyelvvel meg lehet állapítani rokonsá-

gukat, de a közvetlen leszármazást egyikből sem

, mert m

indegyikönállóan fejlődött ki a ráható nyelvi tényezők és törvények ere-dőjeként.

Ez a kis turáni népsziget pedig az árjanépek nagy tengerében

már az ősidőktől fogva nem

csak megvetette a lábát, hanem

fennis tudta tartani ott m

agát.V

ajon véletlen-e ez, vagy pedig a történelmi erők egym

ásrahatásának, m

érkőzésének az eredménye?

Véletlen nem

lehet, mert az nem

történelmet form

áló, kiala-kító erő. A

történelem az egym

ással folyton mérkőző erők egy-

másra hatásának átm

eneti, vagy végleges eredője.A

véletlen fogalmilag sem

lehet állandó erőtényező, bár néhadöntő hatással van úgy az egyes em

berek, mint a nem

zetek életé-nek fejlődésére is.

Teh

át akk

or az a kicsi sziget a n

agy árjatenger k

özepén

csak a történ

eti erők m

érkőzésén

ek ered

mén

ye lehet!

De ez akkor m

it bizonyít?A

zt, hogy h

a a Kárp

átmed

encéb

en n

em tu

ráni n

ép vert

volna gyök

eret már az árják

vánd

orlása előtti ősi időb

en, ak

-k

or ott is az árják b

okrosod

tak voln

a el, min

t körü

lötte min

-d

en irán

yban

egész Eu

rópáb

an!

Továb

bá, h

a számb

elileg nem

lettek voln

a több

en, azon

an

ehéz terep

en, m

int a k

ésőbb

, de velü

k egyid

őben

is hazát k

e-reső, egym

ást is szorító, kergető és k

özéjük

, néh

ol ped

ig rájuk

telepü

lő árjacsoportok

, akk

or az ő nyelvü

k veszett voln

a el ottidővel, m

ert nyelvk

everedés esetén

min

dig a töb

bségi n

yelvm

arad m

eg és a kiseb

bségé szívód

ik fel, h

a valamilyen

erő-szak

os tényező h

atóereje nem

mű

köd

ik k

özre, (például iskolainyelvtanítás).

A germ

án nyelv a Skandináv félsziget déli részén alakult ki,

a szláv pedig a Visztula és D

nyeper középfolyásának vidékén.

7

Minden népnek és nyelvnek csak az alkatrészeit lehet olyan

helyre vinni, ahol már előbb egy m

ás nyelvű nép elterebélyese-dett. A

nyelv is meg a faj is csak olyan helyen m

arad meg eredeti

és érintetlen tisztaságában, ahol emberek m

ég nem laktak. M

ásuttnyelv és fajkeveredés következik be. E

zért nincs Európában sem

tiszta faj, sem tiszta nyelv.

A turáni népek és nyelvek közül pedig m

elyik volt az a több-ségi nép és nyelv, am

elyik minden m

elléje vagy reája települőnépet vagy elűzött, vagy felszívott ott a K

árpátmedencében?

Kétség kívül az a nyelv és az a nép, am

ely minden viharon és

vészen át megm

aradt, amely nyelvet így ott m

a is beszélnek. Anép pedig nem

lehet más, m

int amelyik ezt a nyelvet m

ár az ős-időben beszélte és m

egtudta tartani a mai napig.

Azt hiszem

, hogy e tisztim elm

életi következtetésem és m

eg-állapításom

gondolatfűzési rendjében, logikájában sem törés, sem

elhajlás nincs.E

bből p

edig szigorú

logikával az k

övetkezik

, hogy a m

im

ai magyar n

yelvün

k őse m

ár jó pár ezer évvel előb

b ott volt

a Kárp

átmed

encéb

en m

int Á

rpád

vezér hon

foglaló serege,am

elyik csak

896-ban

Kr. u

. teleped

ett ott le.M

ert, ha az árjanépek a magyar honfoglaláskor m

ár az északiszélesség 60-ik fokáig kénytelenek voltak felhúzódni, akkor az1500 km

-rel délibb fekvésű tehát sokkal kellemesebb éghajlatú és

termékenyebb

Kárpátm

edence nem

lehetett

olyan üres

vagygyérlakósságú, m

int amilyennek a vogulista történetírók hirdetik,

mert akkor ezek az árják nem

felfelé a hideg övbe húzódtak vol-na, hanem

az üres vagy

gyérlakósságú és

kellemes

éghajlatúK

árpátmedencébe!

Ennyi ésszerűséget ugyebár legalábbis fel kell tételeznünk

azokról a hidegagyú árjákról?É

pp azért ez a tisztán elméleti m

egállapításom feltétlenül el-

bír minden kritikát, m

ég a kákán csomót keresők bírálatát is.

Azért az igazsághoz vezető útnak első m

érföldkővéül nyu-godtan választhatom

, sőt elsőszámú alapigazságnak is m

inősíthe-tem

.De term

észetesen történelmi tényekkel és igazságokkal is el-

fogadhatóvá kell tennem ez állításom

at. Bizonyítani kell tehát,

8

hogy a Kárpátm

edence már az ősidők óta em

berileg lakott ésaránylag népes terület volt.

Továbbá bizonyítani kell azt a tényt is, hogy az őstelepes nép

beszélte azt a nyelvet, illetve annak ősét, amit m

i ma beszélünk és

magyar nyelvnek nevezünk. E

zt úgy kell érteni helyesen, hogy am

ai nyelvünknek egy kezdetleges ősét beszélték, mert az em

berinyelv is alá van vetve annak a nagy törvénynek, am

it fejlődésnek,szóval változásnak nevezünk.

9

II. A L

EGŐ

SIB

B E

MB

ER

I NY

OM

OK

MA

-G

YA

RO

RS

ZÁ

G T

ER

ÜL

ET

ÉN

1964-ben az egész világot bejárta az a nem köznapi hír, hogy

Magyarországon,

a kom

áromm

egyei V

értesszőllős községben

400.000 éves emberi csontokat találtak egy tűzhely m

ellett meg-

égett állati csontokkal és igen kezdetleges kőeszközökkel együtt.A

szakemberek m

egállapították azt is, hogy ez az emberi le-

let a legősibb Európa földjén, öregebb, m

int az eddig felfedezettneandervölgyi és aurignaci leletek em

bermaradványai.

Ez a telephely közel van a tatai Ö

reg-tóhoz, amelynek vizét

az őskorban meleg források is táplálták.

Term

észetesen nincs szándékomban e leletet a m

agyar nem-

zet település történetével összekapcsolni, csak arra akarom fel-

hívni a figyelmet, hogy ott nem

csak egy ember tanyázott, m

ert azem

beri életet fenyegető sok veszély közepette abban az időben azem

berek csoportosan jártak, hogy élelmüket m

egszerezhessék ésm

agukat pedig megvédelm

ezhessék. Azonkívül a vértesszőllősi

terepnél alkalm

asabb em

beri tartózkodási

hely több

is volt

aK

árpátmedencében, pld. a budai és egyéb hőforrások környékén.

Innen ugyancsak az Átalér m

ellett a második falu K

örnye,ahol m

eg egy 3000 éves fémöntöde m

aradványát találták meg a

tatai múzeum

emberei. A

z előkerült leletek szerint nemcsak rezet,

hanem bronzot is öntöttek ott.

Ahol fém

öntöde volt, ott fémbányászoknak is kellett lenniök

fémiparosokkal együtt, akik készítm

ényeiket már egy igényesebb

fogyasztóközönségnek adták el élelem és egyéb közszükségleti

tárgyakért. Ott tehát m

ár földművelésnek és állattenyésztésnek is

kellett lennie az ezekkel foglalkozó lakossággal együtt.N

álunk a rézkor kezdetét Kr. e. a III. évezred kezdetére álla-

pítják meg és tartott 1800-ig K

r. e. Azután következett a bronzkor

és tartott 1000-ig, Kr. e. E

zt váltotta fel azután a vaskor.K

örnyétől északra az Átalérnek a D

unába ömléséhez közel

van Neszm

ély község, ahol egy 2800-3000 év közötti urnatemető

maradványai kerültek elő.

10 Urnában term

észetesen csak úgy lehetett temetkezni, hogya

halott testét előbb elhamvasztották. A

z urnákat szorosan lezárták,nehogy babonás hitük szerint a m

eghaltak lelkei kijöhessenek azélőket háborgatni.

Találtak ott olyan urnákat is, am

elyeknek a nyakán körbenhárom

lyuk volt. Ezek az úgynevezett léleklyukas urnák azt a célt

szolgálták, hogy a lélek ki-be járhasson az urnából, s hogy meg-

nyugodjék, még enni és innivalót is tettek a sírjába.

A N

eszmély m

elletti Süttőn ugyane korból szintén találtak

egy urnatemetőt. D

e nem m

essze oda a veszprémm

egyei Várpa-

lota Fürdőkút nevű patakja m

ellett egy 7-8000 éves emberi lakó-

telepre akadtak a veszprémi m

úzeum em

berei. Ez pedig annak a

bizonyítéka, hogy a vidék már a korai, vagyis a csiszolatlan kő-

korszakban is emberlakta hely volt.

Várpalota a nagykiterjedésű B

akony erdőség szélén van. Az

ott talált ősi telep lakói még halász, vadász, vadgyüm

ölcs öt ésm

agvakat gyűjtögető és ezekből táplálkozó nép volt.S

ok urnasír került napfényre a régi Dunapentele, a m

ai Du-

naújváros környékén a Kr. e. az első és negyedik évezredek kö-

zötti időből.

Különösen

említésre

méltó

e tekintetben

a„K

osziderpadlás” nevű magas dom

b a Duna partján. Itt m

ég a ko-rai kőkorszaki em

bernek a nyomát is m

egtalálták. Hogy pedig

mily sűrűn lakott hely lehetett ez m

ár az ősidőben, következtet-hető abból a tényből, hogy a K

osziderdomb és a gyár közötti te-

rületen körülbelül 40 hold földet magábanfoglaló tem

etőt találtak.Igaz, hogy e tem

ető ily nagymérvű kiterjedésének korát nem

tudjuk meghatározni. D

e arra mindenesetre bizonyíték, hogy az

ilyen nagy területű temető körül sok em

bernek kellett laknia, hanem

is egy időben.D

e hasonlóan népes települések nyomai kerültek elő a T

ábor-szálláson, a R

ácdombon és a P

ipacsdűlőben is. Ez utóbbiban ed-

dig már nagyon sok bronzkori sírt ástak ki.

Pentele nem

ősi neve a településnek, mert P

antaleon görögszárm

azású keresztény vértanú nevéből származik, aki az ott levő

görög apácák templom

ának védszentje volt. Ez az apácakolostor

pedig a Veszprém

völgyi görög apácakolostorhoz tartozott, ame-

lyet Szent István bőségesen m

egajándékozott földi javakkal. Aneki ajándékozott falvak közül kettő, S

zántó és Om

pod Pentele

11

szomszédságában voltak. S

zántó sumir nyelven szontu, O

mpod

(Em

-pa-d) pedig asszonyfejet, vagy főnököt jelent..A

z ősi telephely a Kosziderdom

b volt, amelynek a neve

szintén a sumir nyelvből elem

ezhető ki. Ka-szudar – város-víz-

magas, vagyis m

agas vízi város. Neszm

ély is sumir nevű hely:

Na-szu-m

el – nagy-vízmély, vagyis m

ély nagy víz, mert hiszen

névadó a Duna. U

gyancsak sumir eredetű szó K

örnye is: ker-na –körnagy, vagyis nagy kör, nagy területű település.

Teh

át ez a sűrű

lakosságú

vidék

már a réz és b

ronzk

or-szak

ban

sum

ir eredetű

telepesek

otthon

a volt, mert csak

ezekad

hattak

sum

ir nevet ősi otth

onaik

nak

.K

oszidert a rómaiak Intercisanak nevezték el és tekintettel a

telep fontosságára, egy kohors római katonát helyeztek oda. E

ztazért érdekes m

egjegyezni, mert ez a tizedik róm

ai légiónak voltaz egyik osztálya s a légió legénységének szárm

azási és utánpót-lási helye S

zíriának Em

ese nevű városa volt. Ez arról nevezetes,

hogy a sumirok szétszóródás a előtt m

ár sumir-rokon nép lakta a

szomszédos E

mattal együtt. E

me a sum

ir nyelvben tápláló anyátjelentett, m

int a mi em

se szavunk is. Em

at jelentése: táplálék. Eszó lerövidítve a m

agyar ét, étel, étkezni szavunkban maradt m

eg.E

zektől északra nem m

essze volt ugyancsak Szíriában egy

Árpád nevű város, a tengerparton pedig egy A

rad nevű városál-lam

.Ezek

a

helyn

evek

min

d

han

gosan

hird

etik,

hogy

aK

árpátm

eden

ce telepesei az ók

ori világ mely részéről in

du

ltakel ú

j hazát k

eresni.

De térjünk vissza m

ég Dunapenteléhez, m

ert annak szom-

szédságában van egy Nagyperkáta nevű község is, ahol egy ősi

földvár alapjait tárták fel a kutatók ásói, közben Kr. e. az 1800

körüli időből gazdag bronzleleteket találtak. De a szakem

berekm

ég azt is megállapították, hogy a lakosság ott m

ár földművelés-

sel foglalkozott.U

gyanezt állapították meg egy B

uda környéki faluról, Buda-

kalásziról is. Itt egy 4000 éves agyagszekér került elő egy ho-m

okbányából, emberi csontokkal együtt. A

szekér tulajdonképpenegy agyagból szekérform

ára alakított ivóedény. Ennek a rendel-

tetése az lett volna, hogy a halott lelkét a hosszú túlvilági útonvízzel ellássa.

12 Érdekes a szekérform

ára gyúrt ivóedény, mert azt pótolhatta

volna egy egyszerű ivó bögre is. A szekérform

a tehát azt bizo-nyítja, hogy az a nép akkor m

ár ismerte és használta is a négyke-

rekű szekeret, mint járm

űvet.D

e a legérdekesebb az, hogy a budakalászi szekérformájú

ivópohárhoz hasonlót találtak a sumirok ősi városának, a m

ezo-potám

iai Urnak a királysírjaiban is körülbelül a K

r. e. III. évez-redből. E

nnek a városnak az alapítása pedig körülbelül három és

félezer esztendőre megy vissza K

r. e.A

kocsi a legősibb földművelő népnek, a sum

irnak a találmá-

nya. A legrégibb form

ája a kétkerekű volt, amelyet a sum

irok„gig”-nek neveztek. D

e ugyanígy hívták gyermekkorom

ban mi-

felénk Győr- T

olna- és Baranya-m

egyében is az olyan kétkerekűfutókocsit, am

elyet két rúd között egy ló húzott. Ez sem

lehet vé-letlen.A

kétkerekű

gigből az

idők folyam

án négykerekű

gigir,szigir, szekér lett. H

azánk földjére tehát a kocsit azok vitték, akiksum

ir földről kivándorolni kényszerültek. Felrakták a cók-m

ókotszekérre, tevére, vagy lóra, és m

entek világgá új otthont keresni.A

baranyamegyei N

agyvárad, vagy másképp P

écsvárad nevűközségben 4000 éves kő és rézkorszaki falu m

aradványai kerültekelő. A

leletek azt bizonyítják, hogy a későbbi bronz, hallstadti,lataine, róm

ai és magyar korszakban is állandóan lakott hely volt.

Fontos központi hely lehetett, m

ert Szent István 1015-ben

egy nagy bencéskolostort építtetett oda és 41 faluból összesen1107 rabszolgacsaládot adott a bencéseknek. K

özülük 40 családvolt a szőlőm

űves (Fej. 1. 291). A

szőlőművelés, a borszűrés m

árfejlettebb

fokú földm

űvelés volt.

A

sumirok

a szőlő

nedvét„sahtu”val nyom

ták ki, s a mai m

agyar ugyancsak satuval végziezt a m

unkát.H

asonló volt a

népesedési helyzet

az A

lföldön is.

Így a

csongrádmegyei S

zegvár község határában egy kőkorszaki falu-nak a nyom

aira bukkantak. Ennek a korát a szegedi m

úzeum em

-berei körülbelül 4500 évre becsülik.

Szegvár és S

zentes között az országúthoz közel öt egymás

mellé rakott hatalm

as földhalom található. E

zek korát nagyon ne-héz m

egállapítani, de mindenesetre em

beri kezek hordták összeazt a tem

érdek földet még az ősidőben a T

isza áradásai, meg em

-

13

ber- és állatellenségek ellen. Az is bizonyos, hogy sok em

berneklehetett az közös m

unkája. Az ott talált leletek a korai kőkorszak-

ra mutatnak. O

ttlétemkor azon csodálkoztam

leginkább, hogy azta tem

érdek földet a kőkorszaki gyarló eszközökkel hogyan áshat-ták ki és hordhatták össze? A

zután arra a gondolatra jutottam,

hogy a faeszközöket kővel bizonyára előbb tudták csiszolni, mint

a követ. Tehát a kőkorszak előtt egy fakorszaknak is kellett lenni.

De ezek az eszközök elkorhadtak s így a tudósok erre nem

jöhet-tek rá.Ö

thalomtól délre a T

isza és a Maros összefolyásának szög-

letében van egy Lebő nevű dűlő, T

ápé község határában. A ter-

mészettől jól védett helyez, éppen azért nagyon alkalm

as volt már

a korai kőkorszaki ember letelepedésére. E

nnek bizonyossága azegym

ásra rakodott rétegek sokasága és az ezekből előkerült esz-közök.

Kőszerszám

aikat obszidiánból pattintották. Ez a kő éppoly

rétegezett, mint a kovakő, de fekete színű és fenn a tokaji he-

gyekben található. Tehát ezért a kőért elég m

essze kellett vándo-rolni a T

iszán fölfelé. Virágzó földm

űvelésük is volt már a réz-

korszak elején. A gabonát nagy cserépedényekben tárolták, m

eg-találták ezek darabjait és m

alomköveket is.

Az altalaj rétegei azt m

utatják, hogy sokszor leéghettek a te-lep nádkunyhói. E

rre utal a sumir neve is

A sum

ir „lag” a mai nyelvünkön láng lett, lag-bő, vagyis

lángbő, vagyis nagy láng. Ennyit jelent a L

ebönév.T

ápé község neve pedig a sumir tapu, a m

ai társ szóból ered-het. E

ttől a vidéktől délre, Zenta m

ellett találtak a régészek ásóiegy 4000 évesnél idősebb em

beri telephelyet. Egy tem

etőből ki-ásott tárgyak bizonyossága szerint a k

őkorszak

végén és a réz-

korszak

elején lak

tak itt azok

az emb

erek, ak

ikn

ek m

egma-

radt k

opon

yáik k

erekd

ed és rövid

formát m

utatn

ak. E

z vi-szont azt bizonyítja, hogy azok az őstelepesek a m

ai magyar faj-

tához tartoztak.F

olytathatnám m

ég a múzeum

ok anyagának és bizonyságai-nak felsorolását, m

ert annak idején minden valam

ire való múze-

umnak leletanyagát tanulm

ányoztam, kivéve a m

egszállt területe-két. D

e ezeken is hasonló volt a népesedési helyzet.

14 Az ősem

bernek a földből előkerült eszközei többet és iga-zabbat beszélnek a régm

últ időkről, mint a könyvek betűi.

A könyvek pld. egyöntetűen azt m

ondják, hogy Magyaror-

szág területén a honfoglaláskor csak gyérszámú szláv és avar m

a-radványok lézengtek. A

sírok pedig azt bizonyítják, hogy már a

korai kőkorszak idején is laktak hazánk földjén emberek, de a réz

és bronzkorszakban már ezek szám

a a természet rendje szerint

megnövekedett.

Sem

mi esetre sem

lehetett gyéreb

b a K

árpátm

eden

ce la-k

ossága, min

t a körn

yező és árjanép

ektől lak

ott föld, m

ertak

kor azok

nem

észak felé, h

anem

délib

b és k

ellemeseb

b ég-

hajlatú

Kárp

átmed

encéb

e hú

zódtak

volna!

Azt hiszem

, hogy ehhez a megállapításhoz nem

férhet semm

ikétség.

Ha tehát a réz- és bronzkorszakban m

ár, ha elszórtan is, né-pes telepek voltak M

agyarország földjén, akkor a 3000 év múlva

bekövetkező honfoglalás idején már eléggé sűrű lakossággal kell

számolnunk.

15

III. A K

ÁR

PÁ

TM

ED

EN

CE

BE

NÉ

PE

SE

DÉ

SE

Az em

lített múzeum

i leletek bizonyító erejét még a nehezen

hívő sem vonhatja kétségbe.

Tény

tehát, hogy

a kárpátm

edencei hazánk

földje m

ár a

legősibb idő óta emberileg lakott volt. S

őt viszonylag elég sűrűvolt a lakóssága, m

ert megtudta védeni otthonát az idegen ellen-

séges törzsek támadásaitól és behatolásától.

Az is tény, hogy ha az az ősi nép a K

árpátmedencében m

eg-m

aradt, akkor a nyelve is megm

aradt, mert az em

ber beszélőké-pessége csak az életével szűnik m

eg. A tovább élő nép pedig

nemcsak m

aga szaporodott a természet rendje szerint, hanem

veleegyütt m

indig nagyobb és nagyobb területre terjedt el az a nyelvis. am

elyet az ősi nép beszélt.F

elállíthatom

teh

át a

nagy

nyelvalaku

lási igazságot,

amely szerin

t az a nyelv, am

elyet mi m

ost beszélü

nk

, és ma-

gyar n

yelvnek

n

evezün

k

tulajd

onk

épp

en

az az

ősi n

yelv,am

ely a Du

nam

eden

cében

már ősid

őktől egym

ásra rakód

ottn

éprétegek

nyelvéb

ől alaku

lt ki és ez az a n

yelv, amely a D

u-

na-T

isza tájára kerü

lt összes nép

elemek

nyelvét az id

ők fo-

lyamán

végeredm

ényb

en m

agába olvasztotta.

Teh

át ott alaku

lt ki a D

un

amed

encéb

en és n

em vitték

oda

készen

sem a vogu

l őserdőből, sem

másh

onn

an. M

ind

en od

a-k

erült n

épelem

hagyott n

yomot rajta, d

e a nyelv jellege m

eg-m

aradt an

nak

és olyannak

, amilyen

re a legnagyob

b szám

útelep

esek form

álták k

i. Nyelvk

everedés esetén

ugyan

is min

dig

a több

ség nyelve m

arad m

eg és a kiseb

bségé szívód

ik fel.

Nevet legutoljára ez a nyelv és az ősi nép is attól a hódító

katonanéptől kapott, amelyet Á

rpád fejedelem vezényelt a K

ár-pátm

edencébe, mert nevet egy m

eghódított országnak, népnek,vagy nyelvnek m

indig az a hódító nép ad, amely felettük véglege-

sen hatalmat és uralm

at szerez.H

a Batu kán 1241-ben a m

ohi pusztai döntő győzelme után

állandóan megtelepedett volna M

agyarország földjén, akkor a ké-sőbbi nem

zedék tudatában ő lett volna a nagy honalapító vezér, aző győztes hadi népe osztozott volna az ország földjén és javain és

16

lett volna az előkelő, az uralkodó felső réteg, a teljes jogú nemesi

osztály. Árpád népének utódai pedig épp olyan szolgák lettek

volna, mint am

ilyenekké ők tették a meghódított ős lakók, vagy

később oda telepített húnok és avarok népét.K

ésőbb azután a történelem erőinek hatása következtében a

tatárok is átvették volna szolgáik többségi nyelvét, vallását s ígytökéletesen alkalm

azkodva a környezethez, földbirtokaikat a hadijog alapján kizárólagos tulajdonjoggal m

egtartották volna. Aztán

az új országnak és népnek, valamint a közös nyelvnek is nevet a

tatárok, vagy mongolok adtak volna, m

ert a szomszéd népek tu-

datában ők lettek volna az, urak a meghódított földön és népen, az

övék lett volna az ország és vele a hatalom.

Megjegyzem

, hogy ennek akkor sem politikai, sem

katonaiakadálya nem

volt. A m

agyar hadsereg döntő vereséget szenve-dett, szétesett részeit a tatárok éppen úgy besorozhatták volna asaját hadosztályaikba, m

int annak idején a magyarok a húnok és

az avarok katonanépével tették.A

nyelvek összeolvadásának velejárója a különböző népekfaji keveredése is. E

bből pedig logikusan az következik, hogy úgya m

agyar nép, mint a m

agyar nyelv erősen kevert. De az összes

európai népek is ugyancsak kevertek. Ezt a tényt nem

csak mint

nyelvész, hanem m

int rasszológus (fajtaismerő) is m

egállapítom.

Ezért nincs se nyelvünknek, se népünknek közeli rokona az

egész földkerekségen. De akár nyelvünket, akár népünket hason-

lítom össze m

ásokkal, nincs restellni valónk. Sőt, úgy nyelvünkkifejező ereje, m

int a fajtánk deréksége felett jogos büszkeségtölthet el bennünket.

Az egyik francia történetíró, S

eignobos, a francia népről aztállapítja m

eg „Franciaország őszinte története” c. m

űvében, hogyaz a legkevertebb európai nem

zet, valósággal a népek nemzetközi

halmaza.N

e akarjuk a pálmát a franciák elől elvinni. Ő

k szerencséjük-re az európai N

épóceán túlsó végére kerültek, mi m

eg a közepébe.őket az út végére vetette sorsuk, m

inket pedig a keresztúthoz, azátjáró házhoz. A

zért ütközött már belénk oly sok nép a m

últban sütközik m

ég a jelenben is.

17

IV. H

ON

NA

N É

S M

IKO

R V

ETŐ

DT

EK

HA

-Z

ÁN

KB

A N

YE

LVÜ

NK

ŐS

I AL

AP

JA

T L

ER

A-

KÓ

EL

SŐ

NÉ

PR

AJO

K?

Úgy a növényzet, m

int az állatvilág és az emberi fajta elterje-

dése is dél felől ment végbe E

urópában. Miért? E

gyszerűen azért,m

ert északon a jégkorszakban minden élet elpusztult. A

z élet csí-ráinak elhintése, újra sarjadása, elszóródása csak dél felől indul-hatott m

eg, mert ott m

aradt meg az élet tartaléka.

Az em

berutánpótlás, vagyis a népvándorlás legegyenesebbútja K

isázsiából a Boszporuszon át vezetett északra, a D

una mel-

lékfolyóinak irányába. A m

ásik pedig a Kaukázuson át a F

ekete-tenger feletti A

lföldön irányult nyugat felé ugyancsak az Alduna

vidékére. Az összes nyugati népek ezeken az utakon kerültek és

vetődtek el Európa m

inden részébe.A

főérv e tekintetben az a nagy tény, hogy Európát kevés ki-

vétellel árjafajú és nyelvű népek lakják. Ezek őshazája Á

zsiában am

ai Perzsia és India környékén volt. T

ehát onnan az árjáknak asaját lábukon kellett E

urópába vándorolniok, mégpedig olyan lét-

számban, hogy a jégkorszakot E

urópában átvészelt őslakosságot –a germ

ánok és szlávok európai őseit – nyelvileg magukba ol-

vaszthatták.Igya szőke őseurópai fajta is nyelvileg árja lett; bár faji jel-

legre és nyelvre is, az árjáktól erősen különbözött.Ú

gy a germán, m

int a szláv nyelv Európában alakult ki az

árjáknak és az északi típusú szőke európai fajtának nyelvi és fajikeveredéséből.

Az igazi árjáknak fekete haja, barna szem

e ma is délszaki

voltukat hirdeti. A fehérbőrű, szőkehajú, világosszem

ű, hosszúfejű. északi típusú népelem

külseje pedig azt hirdeti, hogy őseinkigen hosszú időn át nem

napkúrázhattak.E

z a megállapításom

minden kétséget kizár nem

csak az ár-jákra, hanem

az Európa közepén található turáni m

agyarokra is,ők sem

lehetnek kivételek az általános érvényű nagy szabály alól.E

zek ősein

ek n

agy hán

yada is csak

délről k

erülh

etett mostan

ih

azájába, m

ert az után

pótlás h

elye részük

re is csak d

élen volt.

18 Ezek útja a K

aukázuson át vezetett a Fekete tenger fölötti A

l-földre, onnan m

eg nyugatra az Alduna vidékére, m

iként azt aföldrajzi nevek m

utatják.A

z első folyó, amely ezt a síkságot öntözi a K

aukázus felől, aD

on. Ez tiszta sum

ir képzésű és jelentésű szó. A „du”, vagy „do”

sumir szó m

agyarul hangot jelent, az „n” rag ott is, a magyarban

is „os”, „es”, „ös” ragnak felel meg. A

Don jelentése tehát annyi

mint hangos, m

orajló, zúgó folyó. Ebből a sum

ir szóból származ-

nak a következő magyar szavak: duda, dúdol, dudorász, dörög,

dunnyog, durran, duhaj, dob és dal, stb. szavaink.B

eléje folyik a Donec, a don-tu – hangot adni, hangot csinál-

ni. Innen van a Dontu-m

agyaria neve.N

yugatra a következő folyó a Dnyeper, a D

on-aba, vagyaper, vagyis az atya D

on, a nagy Don A

z egész síkságnak ténylegez a legnagyobb folyója.

Utána következik a B

úg. Mi zúg, m

i búg? Rokonszava ez a

Donnak. A

következő folyó a Dnyeszter, a D

on Ister, az isteniD

on. Ezt követi a P

rut, ez az Eufrates ősi sum

ir nevével, aP

uratuval egyezik. Sum

ir nyelven elemezve, B

uru-atu magyarul

annyit jelent, hogy a vízforrásnak, vagy a vizeknek az atyja. Ez-

után következik a Szeret, a S

zer-at, a rendes atya. Végül m

ind kö-zött a legnagyobb folyó a m

ásik Don-aba, a róm

aiak Danubiusa

és a mi D

unánk. A róm

aiak csak ennek a gyönyörű nagy víznek akét partján élő lakósoktól vehették át nevét. Ő

k sumir nevet nem

adhattak neki. A m

ásik neve ennek a nagy folyónak Ister volt asum

irok legkedveltebb

istenasszonya nevéről.

Ez

a term

észetterm

elő erőinek volt az istene. A kárpátm

edencei nép a felső fo-lyása vidékén nevezte Isternek, az alsó folyása m

entén pedig Du-

nának.

19

V. A

DU

NA

ME

DE

NC

E Ő

ST

EL

EP

ES

EI

Rám

utattam m

ár arra a vitathatatlan tényre, hogy a Dunam

e-dence az árjarajzásnál feltétlenül előbb települt be, m

ert különbenaz is árja kézre került volna. V

agy az árjarajzás idején ott már egy

számbelileg is erős turáni telepes népnek kellett lennie.A

z útirányt sem nehéz m

egállapítani, mert az árja és sém

inépek között M

ezopotámiában a T

igris és az Eufrates folyók alsó

folyásánál élt egy sötéthajú, rövid, kerekfejű, részben szigetelő,részben ragozó nyelvet beszélő ősnép, am

ely külsejére neve iskülönbözött a szom

szédos hosszúfejű sémi és árjanépektől. D

ekülönbözött a nyelve is azokétól.

Ennyit erről a népről m

inden tárgyilagos szaktudós megálla-

pít az eddigi ásatásokból előkerült és cserépre írt leletek alapján.E

z a nép a sumir volt, am

ely Kr. e. m

ár az V. és a V

I. évez-redben M

ezopotámiában lakott és ott olyan m

agasfokú mezőgaz-

dasági és szellemi m

űveltséget fejlesztett ki, amely kihatásaiban

felülmúlta az összes ókori népekét, s am

ely nemcsak a szom

szé-dos A

rmenia, A

sszíria, Babilonia, F

enicia, Elam

, Kaldea, M

edia,E

gyiptom, P

alesztina és Szíria fejlődésére, hanem

az ember fejlő-

désére, haladására is döntő befolyással volt.P

éldául az emberi hangot először a sum

iroknak sikerült leraj-zolni, leírni betűk alakjában, s ezt az írásm

ódot a: babiloniak tő-lük vették át és adták tovább a feniciaiaknak. E

zektől jutott el agörögökhöz s tőlük a latinokhoz, ezektől pedig E

urópa összes né-peihez.

A kenyérgabona azelőtt vadnövény volt, tehát bizonytalan

emberi táplálék annál is inkább, m

ert esőtlen, száraz volt az ég-hajlatuk. A

z égi esőre nem szám

íthattak, rákényszerültek tehát azöntözéses term

elési módra. A

nép élelmezése, a m

indennapi ke-nyér biztosítva lett. Így lett a vad gabona az em

beri élet legna-gyobb ajándéka.

Folyóik az E

ufrates, sumirul P

uratu, és a Tigris, sum

irulD

iglat, március közepétől szeptem

berig áradtak, míg az örm

ényhegyekben a hóolvadás tartott. E

záltal elárasztó öntözési módon

20

az áradó folyók szintjénél alacsonyabban fekvő területeket köny-nyű volt állandóan öntözni és m

ezőgazdasági művelés alá venni.

Így kétszeres termést is takarítottak be. O

lyan volt ez a föld,m

int egy zöldellő, virágzó nagy kert. Nem

ok nélkül fejlődött te-hát ki ott az É

denkertről, a Paradicsom

ról szóló ősmonda,

Különben ez a sum

ir szó „éden”, képzésben és jelentésbenm

egfelel a magyar nyelv törvényeinek. „É

d” a tő, „n” a rag és „e”a kötőhangzó. A

z „n”, vagy lágyítva „ny” rag valamikor ősi nyel-

vünkben gyakori volt, amit igazol, hogy 413 községnevünkben

ma is benne van. P

ld. Sásony M

osonmegye, annyit jelent m

intS

ásony L

apány (Z

alamegye)

lapos, T

urony (B

aranyamegye)

turos, G

yümölcsény

(Baranyam

egye) gyüm

ölcsös, H

angony(B

orsodmegye)

hangos, E

szeny (U

ngmegye)

eszes, L

udány(N

ógrádmegye) ludas.

Az ősi „n” ragból idővel „os” „es”, „ös” rag lett. É

den tehátm

a magyarul annyit jelent, m

int édes, kellemes, gyönyörű, az

édesanya fogalomban is ez a szóm

aradt meg. A

sumir nyelvben is

ilyenfélét jelentett.M

inden műveltségnek gazdasági alapja van. A

hol az ember

minden erőfeszítésének gyüm

ölcsét a gyomor foglalja le, ott kul-

túra nem fejlődhetik, m

ert ez abból a többletből táplálkozik, amit

a gyomor m

eghagy.A

zért minden kultúra a barázda nyom

án indult el és haladtelőre. E

lőször az ősidőben is a földet kellett műveltté tenni, utána

kerülhetett művelés alá a lélek.

Hogy a sum

irok mennyire előrehaladottak voltak nem

csak aföldm

űvelésben, hanem az iparban is, arra elég m

egemlíteni azt a

tényt, hogy 1500 évvel előbb használták a bronzot és 1000 évvelelőbb ism

erték a vasat, mint az európaiak.

Magyar tudósok, sajnos, ezt a népet és nyelvet teljesen elha-

nyagolták, m

ert H

unfalvi, S

zinnyei és

Budenz

idején csak

avogulisták szám

ára termett babér és kenyér. A

z emberek pedig

általában a kenyér, az állás mellé a sikert is kívánják m

egszerezni.E

sorok írója a su

mir n

yelvvel és a keleti n

yelvekk

el egye-tem

i hallgató k

orában

beh

atóan foglalkozott. A

z utób

biak

ból

dok

tori szigorlatot is szerzett, de ered

eti sum

ir írásokh

oz nem

juth

atott, mert ilyen

ek n

álun

k ak

kor n

em voltak

.

21

Am

int nem volt tanszéke a sum

ir tudománynak és m

űvelt-ségnek sem

, ellenben volt a sumir m

űveltségből származott és

táplálkozó asszír tudományoknak. A

zonkívül volt tanszéke a finn-ugor összehasonlító nyelvészetnek is.

Ennek a következm

énye lett ezután az, hogy a magyar törté-

nelemkutatás teljesen ham

is vágányra tévedt. Nyelvészeink pedig

a vogulgyökök magyarázatába bonyolódtak bele és kisütötték,

hogy a magyar nép ezektől a szegény sorsüldözte és az em

berinyom

orúság legmélyén küzködő voguloktól szárm

azik.P

edig, aki az emberi fejlődés nagy összeköttetéseit, kapcso-

latait és egymásra hatását nem

ismeri m

eg, vagy figyelembe nem

veszi, az a történelmet igazán sohasem

fogja megism

erni s akiham

is tudománnyal lett telítve, az csak azt adhatja tovább az utó-

kornak. Pedig a ham

is tudomány nagyon nehezen írtható ki a tu-

dományvilágából, m

ert az ember a ham

is tudományhoz is tud

görcsösen ragaszkodni, már csak hiúságból is.

Babilont az akkádoktól K

r. e. a III. évezred végén a semita

amoriták foglalták el. E

zektől a sémi asszírok hatalm

ába jutottvégül pedig a káldeusok szerezték m

eg 621-ben Kr. e.

Az akkád és sum

ir népnek ez időtájban már csak az em

lékeélt M

ezopotámiában, politikai hatalm

a és népi mivolta is m

eg-szűnt. A

lakósság egy része kivándorolt, a rabul ejtettek pedig ké-sőbb felszívódtak.

Félévezred m

úlva az európai történelem színpadán m

egjelentegy nép, am

elynek nevét quadnak írták a római írók és turáni fajta

volt, a Csallóközben és M

átyusföldön lakott és sokat harcolt aP

annoniát elfoglaló rómaiakkal. M

arcus Aurélius róm

ai császár,am

ikor a quadokat és a mai C

sehország területén lakó germán

markom

annokat leverte, egy Markom

annia és egy Szarm

acia tar-tom

ányt akart ott helyettük megszervezni. A

quadok tehát a hó-dító róm

aiak tudatában is turáni nép voltak. Szaurom

ata görögeredetű

szó, m

agyarul szarvasm

arha tenyésztőt

jelent. V

elükszem

ben a szkiták nagyobb része tisztán lótenyésztő nép volt.E

zért a

megkülönböztetés,

de H

erodotos a

szarmatákat

is a

szkitákhoz számította.

Ennek alapján indokoltan következtethetek az akkádok és

quadok azonosságára annál is inkább, mert e két szó hangszárm

a-zásilag is tökéletesen m

egegyezik.

22 Bejártam

C

sallóközt és

Mátyusföldet

keresztül-kasul, fel

Trencsénig, kerestem

nyomaikat. B

ényen találtam egy teljesen ép

háromgyűrűs földvárat a G

aram vize m

ellett. Talán ez volt a köz-

pontjuk.D

e találtam egy nagyon érdekes nyom

ot Trencsén nevében.

Ez e két szóból tevődött össze m

ár az ősidőben: „tren” és „cson”.A

z első a „tren” a gall, vagy kelta nyelvekben hármast jelent, a

„cso” pedig

a szum

irban és

a későbbi

magyarban

vizet. Így

Trencsén nevének jelentése: hárm

asvízű hely.H

ogy e szófejtésem és m

agyarázatom helyes, bizonyítja az a

három forrásvíz, am

ely a trencséni várhegyen buggyan elő, még

pedig ma is. E

gy van a hegy tetején, ez látta el egykor vízzel a várnépét, m

ost pedig csendesen folydogál le a hegy oldalán. A m

á-sodik vízforrás a hegy derekán van, a P

östyén felőli oldalon, aharm

adik pedig a hegy lábánál. A term

észet bizonyítéka pedigerősebb m

ég a nyelvi bizonyítéknál is.D

e Csallóköz neve is a sum

ir „cso” szóból származik, m

ertcsolu, annyit jelent, m

int vizes hely, csoluköz tehát vízköz.E

lgondolkoztató, hogy ez a quad nép még a róm

ai biroda-lom

mal is szem

be mert szállni. 375-ben K

r. u. egy quád követségószőnyben

tárgyalt az

akkori róm

ai császárral,

I. V

alentinia-nusszal és oly kem

ényen visszautasította a császár kívánságait,hogy azt dühében m

egütötte a guta.U

gyanez évben keltek át a húnok a Volgán és néhány év

múlva a R

ajnától a Volgáig m

inden nép őket vallotta urának, aquadok is.

A húnok, avarok után pedig m

agyar alattvalók lettek és soham

ég mint külön nem

zetség sem szerepeltek M

agyarországon. Mi-

ért? Mert nyelvileg ők is azok közé a sum

irfajú őstelepesek közétartoztak, akiknek nyelve később m

agába olvasztotta az összes reátelepülő hódító népek nyelvét, Á

rpád hódító népének nyelvét is.

23

VI. A

Z Ő

ST

EL

EP

ÜL

ÉS

ÉR

DE

KE

SS

ÉG

EI

Már eddig is sok olyan m

egállapítást közöltem olvasóim

mal,

amilyeneket m

ásoktól nem hallottak. E

zért talán szokatlanul ishatottak s egy kis kétkedést is kiváltottak. E

nnek oka az, hogynem

azt írom le, am

it mások m

ár megírtak, hanem

50 esztendőskutatásaim

ból merített igazságokat m

ondok el.A

z ilyen tudományos szűréshez nagy óvatosság és idő kell.

Még kezdő korom

ban összeírtam egy nagyobb történelm

i mun-

kát. De nem

találtam rá kiadót. S

oha sem bántam

meg, m

ert minél

jobban elmélyedtem

a tanulmányaim

ban, annál inkább eltávo-lodtam

a régi álláspontomtól. A

történetírónak sokáig kell keresniaz igazságot, am

íg’ megtalálja. M

ost is újat fogok mondani, sőt

még statisztikát is m

ellékelek a mondanivalóim

megvilágosításá-

ra.M

ost a falvak neveit veszem tüzetesebb vizsgálat alá. E

zekközül is a „d”, „n” és az „ny” képzőkkel alakított helyneveket.E

zek nagyon régiek, mert „d” és „n” képzők m

ég a sumir nyelv-

ből valók. Tehát azokat m

ég a sumir őstelepesek nevezték el. M

aazonban a fenti képzők m

ár a mi nyelvünkben nincsenek haszná-

latban, helyüket az „os”, „es”, „ös” képzők foglalták el.T

anulmányaim

alapján azt is meg tudtam

állapítani, hogy azutóbbi képzők m

ikor kerültek használatba. Mária királyné, IV

.B

éla királyunk felesége, 1269-ben egy Benedek nevű hű em

beré-nek adom

ányozta az esztergomm

egyei Mogyoród (M

unerod) ne-vű falut. E

rről az oklevél (Fej. IV

. 3. 522.) azt mondja, hogy m

ás-képp M

ogyorós (Muneros) néven is hívják. V

agy Kézai S

imon

mester elm

ondja, hogy 1047-ben Szent G

ellért és két püspöktársaF

ehérvárról Endre herceg elé m

envén, a Tétény m

elletti Diód fa-

luban éjszakáztak. Ebből később D

iósd lett, ma is ez a neve. D

iósés M

ogyorós tehát fiatalabb Diódnál és M

ogyoródnál. Vagy L

u-das nevű község van H

eves-megyében, L

udány található Vas-,

Békés- és N

ógrád-megyékben, L

ibád van Esztergom

-megyében

és Ludad van B

ékés- és Vas-m

egyében.L

udad, Libád, L

udány nagyon régiek lehetnek. Ludas azon-

ban a XIII. század körül kaphatta nevét.

24 Aba nevű község van F

ehérmegyében, ez m

aga is régi keletűnév lehet, m

ert még abból az időből szárm

azik, amikor a m

ai apátm

ég abának nevezték. A m

ai apa szó a sumir nyelvben aba, az

akkád nyelvben meg abu alakban szerepel. D

e aba azért fiatalabbabunál m

ert ahhoz is idő kellett, míg az aba apává változott,

1046-ban Aba S

ámuel király, S

zent István sógora, még aba névre

hallgatott, 200 év múlva, 1244-ben IV

. Béla király m

ár Apa-fia

Mihályt jutalm

azta meg érdem

eiért (HO

. 1. 22.)A

bád falu van Szolnok-m

egyében a Tisza m

ellett, de az ottvolt m

ár akkor is, amikor Á

rpád hadai ott átkeltek a Tiszán, s ahol

Szent István elevenen tem

ettette el Tonuzabát. A

bod nevű faluvan

Udvarhely-m

egyében, A

bony található

Pest-

és H

eves-m

egyében. Abás pedig ugyancsak U

dvarhely-megyében lelhető

fel. Ez utóbbi m

indenesetre fiatalabb a többinél a Szatm

ármegyei

Apa községgel együtt.

Ahol tehát „d”, „n” és „ny” képzős helynevek sűrűbben for-

dulnak elő, ott az őstelepülés nagyobb arányú volt, mint ahol az

ilyenek ritkán fordulnak elő. Vagyis, az ősi helynevekből m

eg le-het állapítani az őstelepülés arányát és irányát is.

Az alábbi összeállításban kim

utathatom, hogy az egyes m

e-gyékben hány olyan község van, am

elynek képzője az ősi „d”,„n”, vagy „ny”. F

orrásom egy 1944-ben kiadott helységnévtár. E

zaz ideiglenesen visszajött községeket is tartalm

azza. Sajnos, a régi

Nagym

agyarországról nincs helységnévtáram.

Megyenév:

„d” és

„n”

képzős

”ny” képzős

község száma:

1. Baranya

6636

2. Zala

4015

3. Som

ogy38

174. M

arostorda37

105. S

zatmár

346

6. Bihar

3311

7. Sopron

2518

25

8. Vas

2313

9. Pest

2014

10. Borsod

209

11. Szilágy

1914

12. Bars-H

ont18

1513. T

olna18

1114. U

dvarhely18

015. K

omárom

1717

16. Veszprém

1713

17. Szabolcs

1611

18. Abauj

1414

19. Zem

plén14

1320. H

eves14

921. N

ógrád12

2022. F

ehér11

1023. N

yitra-Pozsony

112

24. Bereg

1011

25. Szolnok-D

oboka10

926. K

olozs10

527. E

sztergom9

528. G

yőr8

929. B

eszterce8

530. G

ömör

711

31. Bács-B

odrog7

332. B

ékés5

533. U

ng4

1834. H

áromszék

38

35. Arad C

sanád3

136. M

ármaros

27

37. Ugocsa

25

38. Csík

12

39. Csongrád

12

40. Jász NK

SZ

17

41. Hajdú

02

Összesen

626413

26 Mit m

ondanak és mit bizonyítanak a fenti adatok? E

lsősor-ban azt, hogy M

agyarország egész területére, szóval az egész

Kárp

átmed

encére k

iterjedt egy ősi és u

gyanazt a n

yelvet be-

szélő nép

telepü

lése már ak

kor, am

ikor m

ég Klió, a történ

e-lem

istenasszon

ya sem írt arról a föld

ről és arról a nép

ről,am

ely nevet ad

ott apró telep

helyein

ek s e n

evekb

en m

egőrizteősi n

yelvét és elhagyott h

azájának

emlék

ét. Csak

olyan n

eve-k

et adh

atott az új telep

helyein

ek, am

elyek ősi n

yelvkin

csében

is megvoltak

. Teh

át ezek a n

evek ősi n

yelvéből szárm

aznak

.N

em fényes hadsereggel m

ent új hazát foglalni, hanem ki-

sebb rajokban a munkaszerszám

aival akart magának m

egélhetéstbiztosítani olyan földön, am

elyet előtte más népek m

ég nem tör-

tek fel s nem fogtak m

űvelés alá.Így kezdődött a m

agyar nép dolgozó, alsó osztályának élete aK

árpátmedencében. N

agyobb rajok akkor vetődtek oda, amikor a

semiták K

r.e. a II. érvezredben egymás után foglalták el a sum

irvárosállam

okat és az akkádok, a hurriták és a szubareusok terüle-teit.B

aranya-megye a 102 ősi nevű községével azt bizonyítja,

hogy a Duna és D

ráva szöglete volt a védhető kis zug, ahol az ősinyelvüket beszélő egyik népraj m

eg tudta vetni a lábát, és itt idő-vel elbokrosodva terjeszkedett azután tovább. A

z adatokból azt ism

eg lehet állapítani, hogy a terjeszkedés iránya elsősorban nem a

Duna vonala volt, m

ert Tolna- és F

ehér-megye felé gyérebbek az

ősi nyomok, kevesebb a „d” és „ny” képzős helynév, m

int észak-nyugatra, S

omogy, Z

ala, Vas és S

opron felé. Szóval a hegyek vo-

nulata irányában vonult előre a népi település is, mert úgy látszik,

veszély esetén a hegység, erődjével együtt nagyobb biztonságotnyújtott, m

int a víz.U

gyanezt igazolják a másik felvonulási irány adatai is. A

vo-nulási irány itt az A

ldunától, a Vaskapu felől az A

lföld és a hegy-vidék érintkezési területén S

zilágy, Bihar, S

zabolcs és Szatm

árfelé m

utat. Innen terjedt el a település azután az „Erdélyi M

eden-ce” és a F

elvidék felé.K

ülön érdekes a székely település. Először is igazolva van az

az állításom, hogy a székelyek jóval a honfoglalás előtt m

ár Er-

délyb

en voltak

, mert ha S

zent László és utódai idején kerültek

volna oda, ahogyan a vogulisták állítják, akkor Maros-T

orda nem

27

lenne sorrendben a negyedik őstelepülési vármegyénk, hanem

mint C

sík-megye, hátul kullogna. M

aros-Torda települési adatai

azt bizonyítják, hogy azon a területen már az ősidőben az a nép

lakott, amely a K

árpátmedence többi alkalm

as helyét is meg-

szállta.V

iszont Csík-m

egye akkor népesült be már, am

ikor a falvaka tem

plom védszentjének nevét kezdték felvenni és m

ár az „os”,„es”, „ös” képzők vettek át a helynévalkotás szerepét. P

ld. Békás,

Tölgyes, V

erebes, Rákos, H

ódos stb. Az egész C

síkben Tusnád az

egyetlen „d” képzős helynév, de itt a „d” a nád szónak a képzőjeés nem

a helységé. Tusnád összetett szó: tus annyi m

int kő és nád– kőnád vagyis kem

ény nád.A

z alföldi megyék adatai pontosan azt igazolják, hogy az

őstelepülés ezt a földet csak szórványosan érte. Még P

est-megye

területét sem választhatjuk el a többitől, m

ert ha az őstelepülésűközségeinek a szám

át elosztjuk a járások számával, pontosan két

ősi község jut egy járásra, a baranyai tizenhattal szemben.

Ennek a m

agyarázata az, hogy az Alföldet, m

int a nagyS

zarmata síkság folytatását, m

ár Kr. e. a V

II. században a szkitáklovasnom

ád törzsei lakták. Ezek elől az őslakosság a hegyek felé

húzódott a nagyobb biztonság okáért.A

rómaiak idején a jazigok laktak a D

una-Tisza közén. E

zekterülete egy külön körülkerített ország volt. N

yugatról, délről aD

una védte, keletről az erdélyi hegyek erdőségei, északkeletre aS

árrét, északról pedig egy mesterséges védősánc, a C

sörsz-árka.E

z a hatalmas védőm

ű Káposztásm

egyertől kiindulva, Árokszál-

láson, Viszneken át Á

roktőig terjedt, összekötve a Dunát es a T

i-szát. Á

roktőtől pedig a Tisza m

ásik oldalától, ördögárok névenbeletorkollott a S

árrét mocsaraiba.

Annakidején végigjártam

ezt az egész terepet és ott a hely-színen állapítottam

meg a C

sörszárka rendeltetését. Nem

volt ne-héz, m

ert az ároknak csak a déli oldalán van töltés, az északi ol-dalon van a vízm

eder, amelybe belevezették egy sereg patak vi-

zét. Viszneknél m

ég ma is benne folydogál a N

agypatak és aG

yanda ér vize, Zsadánynál pedig a T

arna ömlik bele. Á

roktőnélm

ég ma is a régi m

agasságban van meg a töltés, am

elyet annak-idején fagerendákkal is m

agasítottak végig a vonalon. Tehát ez

egy vizes árokkal védett sáncvonulat, vagyis erődítmény volt.

28 Mint B

orsod, Bars, N

ógrád, Zem

plén stb. felvidéki megyék

adatai igazolják, azon a területen is minden alkalm

as földet bir-tokba vettek az őstelepesek. A

z ősidőben egyedül csak a keltákkalosztozkodtak ném

ely részén a Kárpátm

edencének. A szlávok ak-

kor még ősi tenyésztelepeiken álm

odoztak a melegebb éghajlatú,

boldog mezőkről.

Az, am

it itt letagadhatatlan tények alapján megírtam

, kézzel-

fogható b

izonyíték

a ann

ak az igazságn

ak, h

ogy az az ősnép

,am

ely lakótelep

einek

nevet ad

ott déli irán

yból terjeszk

edett

észak felé és n

em ford

ítva a vereckei szorostól d

élfelé és nem

Árp

ád h

onfoglaló n

épe volt, h

anem

azt több

ezer évvel meg-

előző őstelepes n

ép.

Ez a terjeszkedés a dolog term

észete szerint lassan, évezre-dekig tartott olyan arányban, am

ilyenben az őstelepes nép szapo-rodott, vagyis a létszám

a növekedett.A

zután az a Csörszárkának nevezett védőm

ű is tud beszélni,csak m

eg kell tudni szólaltatni, mert ugyebár egy körülbelül 150

km.

hosszú védősáncot

kedvtelésből nem

építenek?

Ez

olyannagyfokú m

unkabefektetés volt az ősi időben, hogy ellenérték-ének is igen nagynak kellett lenni. Sőt, az elérendő célnak m

égfontosabbnak, becsesebbnek kellett lenni, m

int a hozott áldozat-nak, m

ert különben nem csinálták volna m

eg.E

z a nagy érték pedig csak ettől a sáncvonulattól délre élőnépnek a léte és biztonsága lehetett. E

bből pedig következik,hogy a K

árpátmedencének m

ég ezen a nehezen védhető síki ré-szén is olyan nagyszám

ú és erős nép élt, amelyik ilyen nagy

munkát véghez tudott vinni. D

e az a nép sem állhatott néhány

szegénylegényből, am

ely ellen

ilyen erős

védőművet

kellettem

elni.M

ost pedig ítéljen az olvasó azoknak a magyar historikusok-

nak a tudományáról és lelkiism

eretéről, akik azt hirdették, hogy alegalább ezer évvel későbbi honfoglaláskor Á

rpád népe csak gyérlétszám

ú szláv és avar néptöredékeket talált a Kárpátm

edencében.M

ikor létesülhetett ez a védőmű? F

eltétlenül a vaskorszak-ban, m

ert oly temérdek föld kiem

eléséhez már alkalm

as vasszer-szám

ok kellettek. De jóval a róm

ai hódítás előtt létesült már e m

ű,m

ert ilyen rendkívüli munkáról feltétlenül értesültek volna a ró-

29

mai határőri szervek, s valam

elyik római író annak történetét is

feljegyezte volna.M

indenesetre a Kr. e. évezred valam

elyik korai szakaszábanlétesült, m

ert az árják már kezdtek délfelé húzódni. A

Mátrahegy

neve árjanyelvű

népet feltételez

azon a

környéken. T

rencsén,L

iptó és Lipcse félig m

agyar, félig gall nevű szavak bizonyságaszerint, a F

elvidéken a sumir őstelepes nép utódaival vegyesen

gallok, vagyis kelták is laktak, akik az árja nép családhoz tartoz-tak.

30

VII. A

Z Ő

ST

EL

EP

ES

NÉ

P N

YE

LVE

De szólaltassuk m

eg magát az őstelepes népet is, am

ely azősidőben m

ár a Kárpátm

edencét lakta.N

em könnyű feladat, m

ert erre megbízható hiteles írásbeli bi-

zonyíték nincs, nem is lehet. A

z őstelepes nép nyelvére vonatkozóírásos szöveg nem

maradhatott fenn.

De ha ilyen szöveg nem

is maradhatott reánk, egy sereg víz-

nek

, hegyn

ek, erd

őnek

, teleph

elynek

a neve m

áig fenn

marad

t.M

ár pedig a nevek éppúgy hozzátartoztak egy nép nyelvkincs-éhez, m

int a gondolatokat vagy érzelmeket közvetítő szavak, m

erta neveket is az em

ber adja a saját nyelvén a körülötte levő világtárgyainak m

ég pedig azért, hogy egyiket a másiktól m

egkülön-böztesse.

A sum

ir teremtési ősregében a sötétségnek olyan ördögféle

ijesztő lényét Mum

ú néven nevezték.V

életlen-e, hogy ősi Dunántúlon m

ég most is azzal ijesztik az

engedetlen kis gyermekeket, hogy elviszi őket a M

umus. M

égnem

régen is hallottam ezt az ijesztő m

ondást a falumban. Ilyen

veszedelmes isten volt K

ingú is. Ezt a sum

ir hitrege szerint egyifjabb isten, M

arduk megölte, kiontott vérét agyaggal keverte és

ebből gyúrta az első embert, akit L

ullának neveztek.V

életlen-e, hogy Som

ogy-megyében volt egy L

ulla nevű fa-lú, ahol II. E

ndre királyunk 1208-ban 11 család szőlőművest

adományozott földeikkel együtt János esztergom

i érseknek? (Fej.

III. 1. 66.) Ez a L

ulla ma is m

egtalálható mint m

ajor Endréd

somogym

egyei község határában. Kingú nevét pedig egy K

ingusvagy K

üngös nevű falú őrzi az innen nem m

esszire levő Veszp-

rém m

egyében. (HO

. VII. 281. O

mode nádor ítéletlevele 1299-

ből.)Elam

országát Sum

irországtól csak a Tigris folyó választotta

el. Elam

sumir nyelven élőanyát jelent. A

legújabb kutatások sze-rint a sum

ir városállamokat m

egszervező nép Elam

hegyvidékérőlszárm

azott, tehát a nyelvüknek a sumirral egyezni kellett.

Elam

ban volt egy Kerka nevű folyó, s m

ellette egy Pakod

nevű város. Kerka sum

ir szó: kerk – kerek, az „a” pedig a folyó-

31

víznek a legősibb sumir neve. K

erka tehát annyit jelent, mint K

ö-röző, kanyargó víz. P

akod is sumir szó. P

a magyarul főt, fejet je-

lent, a „gu” pedig bikát vagy gulyát. Pakod tehát m

agyarul, a mai

nyelvünkön, gulyafőnököt, vagyis gulyást jelent.L

ehet-e véletlen, hogy Zalában van m

a is egy Kerka nevű

folyó, mellette egy F

aka nevű falú és valamivel odébb m

a is vanegy P

akod nevű falú?A

Dunának a m

agyar honfoglalás előtti neve Ister volt. Mel-

lette feküdt egy Istergam vagy E

sztergom nevű város, am

elynekjelentése sum

ir nyelven az Ister kanyarja vagy görbülete, mert

„gam” sum

ir nyelven sarlót, görbületet, hajlatot jelent.A

Dunának ez a nagy kanyarja ott E

sztergom m

ellett ma is

megvan és tény, hogy Ister a sum

iroknál a termékenység, a csilla-

gok és a háború istennője volt.M

elyik nép adhatta tehát e gyönyörű nagy víznek az Ister ne-vet és a m

ellette épült városnak az Istergam vagy E

sztergom ne-

vet, ha nem az, am

elyiknek hitregéjében Ister isten volt, a „gam”

pedig nyelvében sarlót, görbületet jelentett.M

egjegyzem, hogy a „gam

” a mai m

agyar nyelven is görbü-letet jelent: a gom

b, gömb, kom

p, kampó, gam

ó, szavainkban. Agam

ós vagy kampós bot m

ég ma is használatos M

agyarországon.D

e van egy Gam

ás nevű falunk is Som

ogy-megyében, am

elygörbe, gam

ós utcáival ugyancsak híven őrzi ősi sumir nevét. D

evan egy G

amásza nevű puszta is közel a B

alaton somogyi partjá-

hoz, ennek sumir neve gam

ószó kanyargó vízet jelent.A

zután ennek a gamós, gam

ás falúnak a szomszédságában

van egy gyönyörű nagy tó, amelynek a neve vitathatatlanul szin-

tén sumir eredetű, ez a B

alaton, vagyis az ősi sumir B

ál vagy Bél

isten tava.A

görögök már a K

r. e. évszázadokban Pelszó néven hívták;

a Balatont. A

görög Pelszó, a sum

ir Bélszo, B

él isten vize nevé-ből változott át. A

rómaiak a görögöktől vették át ugyanezt a ne-

vet, amikor K

r. u. a kilencedik évben Pannóniát m

eghódították. Epannonoknak nem

csak Ister sumir isten volt az istenük, hanem

Bél vagy B

ál is, akinek nevét őrzi ma is a B

alaton tava.A

„ton” szó a tó szónak egy ősi formája. Z

ala-megyében van

egy Hottó nevű község, ezt egy 1278-ban kelt oklevele IV

. László

királyunknak Holtton néven em

líti, 1426-ban kelt, egy másik ki-

32

rályi oklevél pedig már H

olttónak mondja (Z

al. oklt. 1. 88. ésugyancsak Z

al. oklt. II. 450). De van egy L

ibaton – vagyis libató– nevű kisközség S

zolnok-Doboka várm

egye magyarláposi járá-

sában ma is.

Bál istennek a tisztelete igen elterjedt volt hazánk ősi terüle-

tén; Bélm

urától a zempléni B

élyig, és a somogyi B

álványostól aszolnokdobokai B

álványoscsabáig, a csiki Bélborig és a három

-széki B

álványosfüredig mindenütt találkozunk B

ál isten nevével,vagyis egykori tiszteletének nyom

aival. E sorok írója 58 B

ál ne-vével kapcsolatos falut, vizet, vagy hegyet kutatott fel az országterületén. E

z a tény azt is igazolja, hogy az egész Kárpátm

eden-cére kiterjedt egy azonos vallású és nyelvű nép települése.

Bál isten tisztelete legerősebb volt a B

alaton környékén, ezérttelepítette annak kiirtására S

zent István a bencéseket Bakony-

Bélbe. T

ehát ez a „Bél” nevű telephely m

ár Szent István előtt is

ott volt, vagyis ugyanott sumir telepeseknek is kellett lenniök.

Később, 1055-ben I. E

ndre királyunk ugyancsak a Balaton kör-

nyéki „Bél” tisztelet kiirtására telepítette a bencéseket T

ihanyba,IV

. Béla pedig S

zigligetre.A

másik veszedelm

es Bél isten tiszteletétől fertőzött góc B

i-har volt, ahol 15 B

ál isten nevét viselő falu van ma is. E

zért tele-pítette B

iharba a Berettyó m

ellé Szent L

ászló szintén a bencése-ket, m

egalapítva ott a Szentjogi apátságot. E

szóban a „jog” töröknyelven

kezet jelent,

ez tehát

arra is

bizonyíték, hogy

Szent

László korában a hódító úri réteg m

ég nem felejtette el, sőt hasz-

nálta is ősi török nyelvét.D

unántúl és a székelyeknél bálványfának nevezik a kapu-szárnyakat tartó oszlopokat m

a is. Ezért a közm

ondás a szó nélkültávozóról, hogy „el sem

búcsúzott a kapufélfától”. A kapunak

nincs, nem is volt félfája sohasem

, hanem volt és m

ég ma is van

Bélfája. E

bből a Bélfából lett a könnyebb kiejtés törvénye szerint

a félfa, amit a m

ai magyar falusi em

ber már nem

ért meg, hogy

miért félfa a kapuoszlop, m

ikor az nincs félbe vágva. Valószínű,

hogy az ősidőben Bál isten faragott képe is rajta volt a kapuoszlo-

pon, ezért nevezte azt már az ősnép B

élfának, vagy Bálványfának.

De bele van építve B

ál isten neve és emléke a saját testünkbe

is, mert ennek az a része, ahol a régiek hite szerint a szív, m

int

33

minden nem

es érzés, központja van, Bál istennek volt szentelve s

innen lett a Bál, vagy baloldalunk.

Azonkívül a nagy ünnepélyes m

ulatságoknak a neve még m

ais bál, tehát ez annak az istennek a nevét őrzi, aki valam

ikor alegkedveltebb és legnépszerűbb isten volt.

Bál az ősszel m

eghaló természet tavaszi újjászületésével a

halál feletti győzelmes életnek az istene volt. Ü

nnepét akkor ültékm

eg, amikor fű, fa, virág, s a m

eleg napsugár hirdette már a télen

sokat didergő embernek a tavaszt s az új kenyér rem

ényét.Ü

nnepélyének színhelye mindig a term

észet ölén, bővizű for-rások m

ellett volt, messze környék népének találkozásával és

nagy áldomással.

Annyira m

élyen gyökerezett ez a népszokás a nép legszéle-sebb rétegének ragaszkodásában, hogy a keresztény egyház semtudta ezt a pogány szokást kiirtani, tehát kereszténnyé tette. Aszentkutakhoz,

vagy forrásokhoz

zarándoklást bűnbocsánattal

kötötte össze. A búcsújáró töm

egek azután, templom

i zászlókalatt bevonultak a búcsúhoz – a bővizű forráshoz – m

ert búcsúbővizet jelent sum

ir és ősi magyar nyelven.

Ez is bizonyítja, hogy a búcsújárás m

ég sumir hagyom

ány-ként

maradt

meg

egy vallási

népszokásban. G

yerekkoromban

magam

is szem és fültanúja voltam

ilyen búcsújárásnak, amint

templom

i zászlók alatt énekelve és imádkozva vonult a sok nép

messze környékről a falum

határában levő Szentkúthoz, am

elyfölé később tem

plom épült, s m

elléje pedig falu telepedett.H

a a Balaton B

ál sumir isten nevét őrzi m

a is, akkor ott a tóközvetlen környékén m

ás sumir nyom

oknak is kell lenni. Vannak

is. Mindjárt ott van három

különálló hegycsúcs: a Badacsony, a

Csobánc és a H

egymagas. A

z első bő vizet (Bo-d-csony) jelent

magyarul s ez vonatkozik arra a vízforrásra, am

ely a Badacsony

oldalából buggyan – bógyün, bőven gyün – elő és Kisfaludy S

án-dor nevét viseli m

a.A

másik, a C

sobánchegy, szintén sumir szó: cso-bo-tu, annyi,

mint vizet, bőt csinál, m

ai nyelv és szórend szerint: bő vizet ad.T

ényleg, e hegy tetején van egy bővizű forráskút, amelynek vize

jéghideg még nyáron is. O

ttlétemkor egy fakam

póra akasztottcsöbörrel m

eríthettünk belőle vizet.

34 Különben a csöbör is sum

ir szó: cso-bőr, annyi mint víztartó

bőr, vagyis vizes tömlő volt akkor az ősidőben m

a pedig egy nagyagyagedénynek a neve.

Hegym

agas: tiszta sumir szerkezetű szó. E

lől van a főnév, a„hegy” és utána a jelzője, a „m

agas”. Mi m

ár fordítva képezzükaz összetett szavakat. N

em úgy daloljuk, hogy „Jegenyefán m

a-gasan sárgarigó fészek”, hanem

: „Magas jegenyefán...” S

umirul a

hegy neve „he”, magas pedig „m

ag”. Azért hívták m

águsoknak,m

agasoknak a papjaikat, mert azok tudásuknál fogva kiem

elked-tek a töm

egből és magas állást töltöttek be.

De m

ajdnem elfelejtettem

, hogy egy negyedik sumir nevű

hegy is van ott a közelben: Rezi. E

nnek a neve sem a m

i nyelvünkR

ézi szavából származik, hanem

a sumir ősi „resu”, vagy „rezsu”

szóból, ami annyit jelent, hogy hegy, hegycsúcs, m

eg oldaliránytis. H

a valami nem

egyenes irányban, szemközt van velünk, ha-

nem oldalt, arra azt m

ondja a dunántúli magyar m

a is, hogy„rézsut” van.

Van a B

alaton közelében három T

omaj nevű falu, egy a B

a-dacsony-hegy lábánál, a m

ásik a Lesence vize m

ellett és a harma-

dik Héviz m

ellett. E szó T

omaj, a sum

ir „to” és „ma” szavakból

van összetéve. A „m

a” jelentése magyarul nagy, a T

omaj szónak

az értelme tehát nagy tó, s ez a m

ellette levő Balaton tava.

Igen valószínű, hogy időrendben Badacsony-T

omaj volt az

első e nevű, falu, s tőle kapta később a nevét a másik kettő.

A T

oma szó családi neveink között is m

egtalálható. De ez

lappang a Mohi és M

ohács helyneveinkben is. Mohi nagy üressé-

get, pusztát jelent. Mohács elem

ezve: ma-cso, nagy vizet jelent.

Érthető, m

ert közvetlen mellette van a nagy D

una. A m

acsói bán-ság neve is innen van.

Szepezd közvetlen a B

alaton partján fekszik. Magyar képzé-

sű szónak látszik, de értelmét a m

ai magyar nyelvből nem

tudjukkielem

ezni, a sumirból azonban igen. E

bben a „zeeb” a mai nyel-

vünkön szépet jelent. A „d” a szó végén sum

ir és magyar képző,

jelentése ma „os-es-ös”. A

köztük levő „ez” eltorzulása a sumir

„szo” „víz” szónak. Az eredeti alakja tehát: zebszod volt, am

i szépvizű helyet jelent.

De ugyanez a tiszta sum

ir szótő van a Zebegény D

una mel-

letti falunak nevében is. Zebe-gin annyit jelent m

int szép hajlat,

35

vagy kanyarulat. Tényleg ott van a D

unának gyönyörű hajlata,kanyarja m

a is. Sőt ez a sum

ir szó van a Szepes, S

zepesség mai

nyelven szépes, szépség szavainkban is. Ez pedig annak a bizo-

nyítéka, hogy fönt az erdökoszorúzta Szepességben ugyanaz a

nyelvű nép élt, mint a B

alaton körül már az ősidőkben.

Csicsó kicsi falu S

zepezdtől északra, de éppolyan öreg, mint

ez, s a neve szintén sumir eredetű, m

int azé. A „csi”, vagy „cse”

szó a sumirban és a m

agyarban az újszülötteknek, vagyis a cse-csem

őnek a neve volt. Dunántúlon az újszülöttet éppen azért m

égm

a is csecse babának nevezik.É

rthető tehát, hogy mint a kicsi fogalm

át megrögzítő szó, a

mai nyelvünkben kicsinyítő képző lett: pld. kövecs annyi, m

intkicsi

kő, csi-be

annyi m

int kicsi

barom,

csi-csó kicsi

víz.B

alatoncsicsó falva mellett éppúgy ott van a kis C

sicsó nevű ér,m

int Som

ogycsicsó, a komárom

megyei C

sicsó, Csikcsicsó és a

szolnokdobokai Csicsó falvak m

ellett is.C

sopak község neve szintén sumir szó, m

agyarul víztartóedényt jelent. S

zénsavas vize ma is éppúgy csordogál elő, m

int anévadás idején, legalább 3000 évvel ezelőtt.

Kenese neve a sum

ir kanu-su szóból származik, m

agyarul víztartót, vagy vizeskannát jelent, de ugyanezt jelenti K

anizsa neveis, tehát ezek az ősi szavak nem

szláv eredetűek, mint ahogy

nyelvészeink állítják.B

álványos Bálisten nyilvános nagy tiszteletadásának helye

lehetett az ősidőben, ahol talán papjai is voltak. Ez a feltételezé-

sem sem

mi esetre sem

alapnélküli, mert m

inden istennek hivata-los szolgái, papjai js voltak abban az időben.

Esztergály

Zalavárával

szomszédos

község a

Zala

folyóm

ellett. ösi

neve feltétlenül

Ister istenasszony

emlékét

őrzi.Istergál, Istergár annyi m

int Ister népe. Az ő nevét őrzik m

égE

sztár biharmegyei és N

agyesztergár veszprémm

egyei falvak is.M

ég több sumir nyom

ot is felkutathatnék a Balaton közvet-

len környékéről, de ennyit is elégnek tartok. Nem

akarom kihívni

magam

ellen az olvasóm unalm

át.D

e m

ég egy

Balatonparti

faluról m

ég sem

feledkezhetek

meg, ez B

alatonudvari. Az udvar szavunkról ugyanis sikerült

nemcsak a m

agyar irodalomban, hanem

még a köztudatban is el-

terjeszteni, hogy az szláv eredetű s a szláv nyelvből átvett szó,

36

még pedig a „dvor” szóból szárm

azik. Így mondják m

a az összeshistorikusaink és nyelvészeink, de így írja és állapítja m

eg Bárczy

Géza is „M

agyar szókincs eredete” című m

űvének 95. oldalán.D

e még hány ős sum

ir eredetű magyar szavunkról süti ki a szláv

eredetet, persze éppen olyan alaptalanul.L

ássuk tehát az igazat. Mit m

ond a sumir nyelv? A

zt, hogy„ud” sum

ir szó magyarul világosat jelent, az úr, vagy vár szó pe-

dig bekerített helyet jelent, de olyat, amelyiknek nincs teteje.

Ezért az „udvar” sum

ir szónak magyar jelentése annyi, m

int vilá-gos bekerített hely, vagyis világos vár.

De van egy kisebb bekerített helye is a háznak, m

ely azzalm

ár egy födél alatt van, tehát nem világos, de az oldala nyitott. E

za „pituvár”, a nyitott vár, vagyis a pitvar, m

ert sumirul „pitu”

annyit jelent, mint nyitott.

Hívják ezt a helyet vidékenként gádornak, vagy folyosónak

is. De általában pitvar a neve m

a is. Ebből a szóból szárm

azik apatvar, a patvarista, az ügyvédbojtár régi neve is, alti gazdája elő-szobájában dolgozott.

Udvari

nevéről következtetve,

ott egy

nagy udvarháznak

kellett lenni az ősi időben. Azért m

ost bemutatok egy sum

ir ud-varházat.

Ennek a szónak az első felét m

ár ismerjük. A

ház szavunkpedig a sum

ir hu-us-su szóból származik.

Ez az ősidőben m

ég a hozzátartozó földbirtok területén épültfel. R

endesen palánkkal (sumirul palaku elhatárolni) volt körül-

véve. A palánkon kívül terült el a rét (sum

irul retu) vagy mező

(sumirul m

asu) és a szántó (sumirul szontu). Itt term

elték a gabo-nát (sum

irul gabni), amelynek szem

eit (sumirul szeim

), ha azokm

egnőttek (sum

irul nilu

nől, növekszik)

zsákokba (sum

irulszaku) rakták és szekéren (sum

irul szigir) a malom

ba (sumirul

mum

u) vitték és ott megőrölik (sum

irul ara). Azután kenyérként

(sumirul kurun, vagy tésztaként (sum

iml daszta), m

egették. Enni,

sumirul esz vagy eszagt m

a pedig esz vagy eszik.R

endesen volt a közelben valami m

ély víz (sumirul m

eli biz),vagy tó (sum

irul is tó).A

palánkon belül az udvar mellett volt a kert (sum

irul kiruvagy kirtu). E

zen jutottak a pitvarba, onnan meg a küszöbön át

(sumirul kiszib), ahol a háznép (sum

irul asznaab) élt (sumirul élni

37

áál). Ezek voltak az apa (sum

irul abu), anya (sumirul ana), az ük

(sumirul

ugu), az

ős (sum

irul us)

és a

gyerekek (sum

iruldum

ugu), sőt a szolgák (sumirul szukal) és a szolgálók (sum

irulszukálu) is. N

épi magyar nyelven szóga és szógáló szavak egyez-

nek velük. Különben a su

mir szavak

han

gtanilag sok

kal job

ban

egyeznek

a nép

i nyelv szavaival, m

int az irod

almival.

A konyhában volt a tűzhely (sum

irul ki-izi). Izi sumirul a

tűznek a neve. De a m

i mai nyelvünkben is m

egvan az izzó, iz-zad, izzik szó. E

bből az ősi sumir „izi” szóból szárm

azik a ma-

gyar iziten, vagyis az isten szó, ami a m

ai nyelvünkön annyit je-lent, hogy tűztevő, tűzcsináló , tűzadó. A

sokat szenvedett ősem-

bernek a legnagyobb jótétemény a tűz és a legnagyobb jótevője az

volt, aki a tűzzel megism

ertette.É

rdekes itt

megjegyezni,

hogy a

görögöknél a

tűzistentH

efaisztosznak nevezték. De ebben a szóban csak a faisztosz gö-

rög, jelentése csináló, a „he” pedig ugyanaz, mint a m

agyar hőszó.A

konyhában itt (sumirul iti) található egy nagy vizes edény

(sumirul nagy annyi, m

int nad, víz – biz, edény – edin). Dunán-

túlon néhol még m

a is „edin” az edény. Azután a konyhában volt

még a csöbör (sum

irul cso-bör – víztartó bőr). Ennek kisebb

alakja a csupor (sumirul cso-po-haru). T

ehát a szomjukat (sum

irulszuum

u) enyhítő ivópohár sem szláv jövevényszó, hanem

szumir

örökség.E

gy fából való vizes edény a sajtár (sumirul so víz, tár – tar-

tó) is volt ott. Ennek kisebb alakja volt a fejősajtár, am

inek nevétm

ár zséterre idomította a könnyebb kiejtés törvénye. D

e ott voltakm

ég a vödrök (sumirul bader), kosarak (sum

irul kaser), a garabók(sum

irul garru – nádkosár) és a vizes kanna (sumirul is kanna).

A kam

rában (sumirul kum

u) voltak a különböző szerszámok,

így a kasza (sumirul kaz – vágni), ásó (sum

irul usutu), ostor(sum

irul kinnazu, mai nyelven kínzó), lapát (sum

irul laputu), ka-pa

(sumirul

is kapa),

kalapács (sum

irul kalapattu),

kaparó(sum

irul kaparu), hordó (sumirul háru).

A kum

u, vagyis a kamra fekvőhely is volt éjszakára. Innen

származott a m

agyar „koma” szó, am

elynek jelentése fekvőtárs.U

gyanezt jelenti a pajtás szó is.A

pajta, mint szellős hely, nyári hálóhely volt.

38 Az istállóban voltak a m

arhák, ez a szó sumirul is m

arha,m

ert a sumir „m

ar” igéből származik, am

i magyarul a m

egfogniszavunknak felel m

eg. Marha tehát m

egfogott, megszelídített, há-

zi állatot jelent. A sum

ir „mar” igéből szárm

azik a magyar „m

a-rok” szó, am

ely testünk fogó szerszáma, továbbá a m

arad és ma-

rasztal ige is. A barom

szó sumirul bulum

nak hangzik, a bárányszavunknak pedig a sum

ir barin a megfelelője. M

ég ma is nevez-

zük a bárányt barinak.A

z istállóban voltak a lovak is, ló sumirul hilu, vagy assza,

ebből a szóból származik a m

agyar huszár, vagyis lovas katonanevünk. A

lovakat mar abrakkal (sum

irul libro) is etették.A

szérüben (sumirul szieru -száraz) pedig a góré (sum

irul gurvagy guru) és a kazal (sum

irul gizal) voltak találhatók.V

égül az ólban (sumirul aul) voltak a disznók, am

elyeknektenyészanyját em

sének hívják a mai nyelvünkön, a sum

ir nyelvenpedig em

e vagy emes, általában jelentette az életadó és tápláló

anyát.Az egész udvarháznak (sum

irul udu-ur hu-u-szu) éber őre(sum

irul uru vagy reu) volt a kutya (sumirul kudda) am

elynekugatásától (sum

irul ugatu) minden állat (sum

irul alad), még a ve-

rebek (sumirul buraba) is elriadtak.

A szépen berendezett udvarház felett pedig éjszaka ott volt a

csillagos ég, amely sum

irul „ug”-nak hangzott, a csillag pedigcsillag volt a sum

iroknál is. A „csi” vagy „cse” sum

irul is és ma-

gyarul is kicsit jelent, a ,,lag” ősi sumir szó, a m

i mai nyelvünk-

ben már a könnyebb kiejtésű láng lett. A

csillag jelentése tehát ki-csi láng, m

egkülönböztetve a Nap és a H

old nagy lángjától.É

rdekes tehát, hogy a mai m

agyar falusi anya kenyérsütéskor„lángost” is süt kicsi fiának, de am

ikor odaadja neki e szóval: ne-sze csillagom

! – még sum

irul szól hozzá ma is.

Azt hiszem

, hogy elég hűen és érthetően rajzoltam m

eg an-nak a balatonparti U

dvari községnek ősi képét, és el tudtam hitet-

ni olvasóimm

al, hogy amint a felsorolt kezdetlegesebb sum

ir sza-vak ősei voltak a m

i mai m

agyar nyelvünk szavainak, úgy az ősinyelvet beszélő nép is vérszerinti őse volt a m

ai magyar nép zö-

mének.

Mert h

a az az ősi nép

elpu

sztult voln

a a későb

bi id

ők sors-

csapásaitól, ak

kor a n

yelve is vele pu

sztult voln

a el és ma

39

másn

yelvű

nép

éln

e ott

a B

alaton

táján,

de

az egész

Kárp

átmed

encéb

en is.

Ilyen változásra a történelemben szám

os példa van. Azért ne

zavarjon meg senkit az a különbség sem

, mely a m

ai magyar

nyelv szavai és az általam idézett sum

ir szavak között van, mert

az emberi nyelv is alá van vetve annak a nagy törvénynek, am

itfejlődésnek nevezünk. A

fejlődés folyamán a tökéletlenebb töké-

letesebbé változik.A

sumir nyelv a m

ai magyar nyelvvel szem

ben úgy hangta-nilag, m

int szóképzésre nézve is jóval fejletlenebb. Erre példával

is szolgálhatok.M

ivel az árpádkori oklevél anyagunkat tökéletesen ismerem

,összehasonlítást tudok tenni a m

ai és az ezelőtt 900 évvel beszéltnyelvünk között. A

példát az 1055. esztendőből veszem I. E

ndrekirályunknak, a tihanyi bencésapátságot alapító okleveléből (F

ej.1. 388). E

bben pontosan körül vannak írva a bencések részéreadom

ányozott földbirtokok határai és a határpontok, vagy vona-lak az ott akkor élt köznép nyelvén vannak elsorolva. P

ld. így„nogu aza feke rea” m

ai nyelven Nagyaszó fokára. A

z aszó abbanaz időben lólegelőt jelentett a sum

ir assza szó utódaként. Ennek

emlékét őrzi A

sszófő, Aszód, A

szár, Megyaszó, S

zikszó stb. köz-ségnév.

„Mortis vására kuta rea” m

ai nyelven Martonvásár kútjára.

„Feheru varu rea m

ene hodu utu rea”, mai nyelven F

ehérvárram

enő hadi útra. „Petre zenala-hel rea”. M

ai nyelven Péter szé-

nája helyére.U

gye ezelőtt 900 évvel is mennyire m

ás volt nyelvünk szer-kezete, m

int ma? H

át akkor 5000 évvel ezelőtt mekkora lehetett a

különbség? A „ra-re” rag m

ég külön volt a főnévtől, nem volt

hozzáragasztva, mint m

a, hanem el volt tőle szigetelve. T

ehátnyelvünk akkor m

ég részben szigetelő nyelv volt, amint a sum

iris. M

a már tisztára ragos lett a nyelvünk. D

e ehhez a fejlődéséheznyelvünknek, hosszú idő kellett.

De ugye ebből a vitathatatlan tényből m

ég a legkonokabbvogulistának is el kell ism

ernie, hogy ezt a sum

ir-rokon

magyar

nyelvet csak

a sum

ir nyelvű

telepesek

nek

, vagy ezekk

el nyel-

vileg rok

on

ősnép

nek

k

ellett, illetve

lehetett

a

40

Kárp

átmed

encéb

e vin

nie.

Erre

más

értelmes

és m

eggyőzőm

agyarázat nin

cs, nem

is lehet.

Hogy ezt az igazságot m

ég jobban megerősítsem

, néhányolyan telephelyünknek, vagy földrajzi területünknek a nevét is-m

ertetem, am

ely csak a sumir nyelvvel elem

ezhető ki és magya-

rázható meg, tehát m

ég az ősi sumir telepesekkel kerültek hazánk

földjére.A

z ősi

Ister kanyarulatáról

elnevezett ősi

városunkról,Istergam

ról, Esztergom

ról már írtam

, de azt nem írtam

meg, hogy

ez a város jóval a honfoglalás előtt már a helyén volt, m

ert 1000évvel

előbb m

ár neve

is volt.

Tudniillik,

mikor

a róm

aiakP

annoniát meghódították 44 évi nehéz harc után. K

r. u. 9-ben,ennek a városnak S

alva nevet adtak.N

evet adni ugyebár, csak meglevő szem

élynek, vagy tárgy-nak lehet, am

i nincs, annak neve sincs. De m

egváltoztatni is csakegy m

eglevő nevet lehet.E

sztergom tehát ősi városa volt az ott élő őstelepes sum

ireredetű népnek. M

áig is e nép által adott neve maradt m

eg, mert a

nép nem vett tudom

ást a rómaiak névváltoztatásáról. A

zért ennekaz ősnépnek a nyelvi és vallási em

léke él Esztergom

nevében még

ma is. V

ára az ősidőben bevehetetlen volt, mert a D

una szigeténépült. A

rragóniai Sim

onnak is sikerült megvédeni ezt a várost a

tatárok ellen 1241-ben.E

z az ősi város tehát ősi népének nyelvi alkatát viselte törté-nelm

ének egész folyamán. S

zláv népnek ott még nyom

a sem volt.

Mégis P

auler Gyula, annak idején, a budapesti T

udományegye-

temen a m

agyar történelemnek nyilvános és rendes tanára, „szláv

fészek”nek mondta m

inden alap nélkül a Magyar N

emzet T

örté-nete cím

ű művének a 107. oldalán. A

187. oldalon pedig aztm

ondta, hogy

„a

kereszténység alapjait

Magyarországon

a szlávok

rakták le, ez mellett az egyetlen m

alaszt szó többet bizo-nyít, m

int száz püspök, apát, kanonok, monostor és m

ásefféle szó ellene”

.

Ezt itt csak m

egemlítem

, majd alább bő és igaz m

egvilágosí-tást adok róla.

41

Esztergom

tól nyugatra a következő város Kom

árom volt m

árszintén az ősidőben, m

ert ennek neve is tisztán sumir jellegű és

jelentésű.S

umir nyelven K

omárom

így elemezhető: ka-m

or-on. „Ka” a

sumir nyelven kaput jelentett, de nem

csak a város, vagy a vár ka-puját, hanem

magát a várost is. P

ld. Babilon városának ősi neve

Ka-dingiri, azaz az „Isten városa” volt. E

bből a dingir szóból ala-kult ki a m

agyar tündér szó, amely T

ündér Ilona nevében maradt

meg. Il-ana, vagy él-ana, élő anya volt, azaz ősi isten, aki a sum

irhitrege szerint szülte a világot. A

sumirok az élet m

egindító forrá-sát az anyában látták, m

ert minden élőlény az anyci m

éhében ala-kul ki és készen jön a világra. E

zért volt a sumirok terem

tő iste-nének a neve A

nu, amelyből a m

i anyu, vagy anya szavunk anyelv fejlődésének legegyenesebb vonalán, a könnyebb kiejtéstörvénye szerint fejlődött. C

sak az „n” hang lett lágyabb és alakultát „ny”-re, de m

aga a fogalom az életadójának ősi lénye, A

nu,ugyanaz m

aradt.A

világ egyetlen nyelvén sem nevezik a szülőnőt m

a anyá-nak, csak a m

agyar nyelven, mert m

i nemcsak a szót, hanem

a fo-galm

at is örököltük sumir eleinktől.

A

szanszkrit nyelven

az anya

neve „m

ata”, a

görögben„m

étér”, a

latinban „m

ater”, az

olasz, spanyol

portugál és

délamerikai

nyelvekben „m

adre”, franciául

„mére”

németül

„mutter”, dán, svéd és norvég nyelveken „m

oder”, holland ésflam

and nyelveken „moeder”, az angolszász nyelveken „m

other”s az orosz nyelvben „m

at”.T

ehát vitath

atatlan a su

mir n

yelvi leszármazás és a n

yel-vet b

eszélő nép

leszármazása is.

Ezt bizonyítja K

omárom

neve is, amelynek első tagját tehát

joggal egyeztethetem a sum

ir „ka” szóval, a „mor” jelentése pedig

annyi mint föld, vagy földből való, az „o” kötőhangzó, az „n” pe-

dig úgy a sumir nyelvben, m

int a magyarban m

a „os-es-ös”-nekfelel m

eg.T

ehát Kom

árom így elem

ezve annyit jelent mint földvár,

nem pedig szúnyoghely, m

int ahogyan a szlávisták kitalálták a„K

omarci” szúnyog jelentésű szóból.

Hogy K

omárom

az ősidőben föld vár volt, bizonyítja az is,hogy m

essze környékén a kőnek még nyom

a sincs, azért a föld-

42

sáncokat két sorban egymás m

ellé szorított fatörzsekkel és geren-dákkal is erősítették, a közüket pedig földdel töltötték ki. E

zek afalak akkor jobban ellenálltak a kezdetleges ostrom

ló szerszá-m

oknak, mint a kőfalak.

Nem

is tudták ezt a városunkat sem bevenni a tatárok, am

irőlIV

. Béla királyunknak egy 1245-ben kiadott oklevele (F

ej. VI. 1.

114.) tanúskodik, amelyben egy F

aluvéne (Folw

yn) nevű vitézem

berének öt ekealj földet adományozott a lakosok nélkül m

aradtH

etényben, mert K

omárom

ot megvédte a tatároktól.

Kom

áromtól nyugatra a K

isduna mellett van G

yőr városa,am

elynek ősi sumir neve, m

ielőtt a rómaiak P

annoniát elfoglal-ták, A

rbó volt. Ezt a nevet a róm

aiak Arrabonára m

ásították. Arbó

tiszta sumir képzésű szó, elől van a jelzett szó, az „ár” s utána a

jelző, a „bo”. „Ár” a sum

ir nyelvben éppúgy mint a m

agyarban,annyit jelent, hogy valam

iből sok van. Ha a folyóvíz m

egsokaso-dik azt m

ondjuk, hogy megárad. D

e nemcsak vízár van, hanem

légár, fényár, illatár, szóáradat és szín ár is van, amit a sum

irokm

ég színárványnak, a színek kiáradásának hívtak, mi m

eg már

szivárványnak nevezünk a könnyebb kiejtés törvénye szerint. Pe-

dig ugye, nem a szívek kiáradása a szivárvány, hanem

a színeké?K

ülönben ugyanez a képzése a Rába és R

ábca folyóknak is.N

ekik is, mint A

rbónak, az őstelepes szumirfajú és nyelvű lakos-

ság adott nevet. A R

ába szó az Arbó könnyebb kiejtésű alakja.

A R

ábca név az Ar-bo-tu sum

ir alakból származott. Jelentése

annyi, m

int bő

áradást csináló.

Hogy

e szófejtésem

nem

csaknyelvészetileg, hanem

a valóságban is mennyire igaz, bizonyítja

az a tény, hogy egyszer győri kisdiák koromban éjjel kellett m

e-nekülni a rábcaparti lakásom

ról, mert a víz szintje m

ár csak kétarasznyira volt a töltés tetejétől. G

yőr határában van egy Hecse

nevű major. K

ielemezve: hö-cso, annyit jelent, m

int hővíz.T

ehát Györnek ősi A

rbó neve és a két folyójának mai neve

nem véletlenül keletkezett, hanem

e neveket csak olyan nép ad-hatta, am

elynek nyelvén az Arbó,

Rába, R

ábca bő áradást jelent. Megjegyzem

mint érdekessé-

get, hogy az ősi hagyományt őrző egyszerű falusi de ősi nép azon

a környéken a Rába szót m

a is Rábonak ejti. R

ábó pedig az Arbó

könnyebb kiejtésű alakja.

43

Győr m

ai neve a gyűrű szóból eredt, mert gyűrű, vagyis kör

alakja volt a későbbi várának.A

z „ár” szóval kapcsolatban itt emlékszem

meg A

rad város-unkról is. A

neve ennek is a sumirban éppen úgy, m

int a magyar-

ban, áradásos, árveszélyes helyet jelent.D

e ennél a városnál nemcsak ez az em

lítésre érdemes, hanem

az is, hogy azon a területen, ahol a mezopotám

iai sumir néppel

rokon hurriták és kanaaniták laktak, már az ősidőben két A

radinevű város volt. A

z egyik a Holt-tenger délnyugati oldalán, a m

á-sik pedig a feniciai tengerparton. A

z elsőről a Biblia em

lékezikm

eg a következő szavakkal:

„É

s hallotta Arad kananeus királya, aki K

ánaán földjé-nek déli részén lakott, hogy

Izrael fiai

megérkeztek”

(Num

eri XX

X. 140-41).

Tehát K

ánaán földjén az izraeliták megszállása előtt m

ár egyA

rad nevű városállam volt, am

elynek királya és ennek pedig or-szága és népe is volt ott.

Ez az A

rad nevű városállam azután ott később m

egszűnt, la-kói is elszéledtek. A

másik A

rad gazdag tengerparti városállamvolt F

eníciában már K

r. e. a III. és II. évezredben. Nagym

éretűtengeri kereskedelm

et bonyolított le. Hajói az akkor ism

ert világm

inden részében megfordultak. A

város maga egy szigeten épült

a tengerparthoz közel. Tehát nem

csak a tenger és erős várfalaivédték m

eg az ellenségtől, hanem m

ég jelentékeny hajóhada is.D

e Moham

ed negyedik utódjának, Othm

ánnak, sikerült ezt abevehetetlennek m

inősülő várost mégis elfoglalnia.

Bíborbanszületett K

onstantin keletrómai császár, aki a hon-

foglaló magyar törzsekről oly kim

erítő értesítést Írt a „Birodalom

kormányzásáról” cím

ű művének V

III. fejezetében, ugyanott aX

X. fejezetben írta m

eg Arad elpusztításának történetét is. M

ég300 év m

úlva, az ő uralkodása idején is lakatlan pusztaság volt eza gazdag város, azután végleg elenyészett.

De n

évleg mégsem

szűn

t meg, m

ert a Kárp

átmed

encéb

ena M

aros vize mellett ép

ült egy A

rad n

evű vár és város ism

e-retlen

időb

en, am

ely ott ma is m

egvan. E

z már S

zent István

koráb

an is a m

ai helyén

volt, mert az általa szervezett A

rad-

megye tőle k

apta n

evét.

44 Vajon elhihető-e, hogy a palesztinai és a feniciai A

rad nevűvárosok elpusztulása és a kárpátm

edencei Arad vár és város ke-

letkezése között nincs összefüggés?E

z nehezen hihető el, mert ugyanolyan nevű telephelynek

nevet csak ugyanolyan nyelvű nép adhatott, mint am

ilyen a másik

két Aradban élt, és ahonnan az m

enekülni volt kénytelen.K

ülönben is a mi őstelepes népünknek a feniciai néppel bi-

zonyítható összeköttetései is voltak. Arad pedig F

enicia egyik je-lentős városállam

a volt. Itt még azt jegyzem

meg, hogy a sum

irföldnek a legdélibb részén, ahol az E

ufrates folyó a Perzsa öböl

előtti ősmocsarakba öm

lött, volt egy Eridu nevű város is. E

nneknevében a m

eghatározó mássalhangzók teljesen m

egegyeznek azA

rad név gyökhangzóival. Tehát a két szószárm

azása és jelentéseis m

egegyezett. Mivel pedig az A

rad szó hangtanilag teljesen ki-alakult, ez a szóalak m

inősül Eridunál régebbinek.

De azon a területen, am

ely a Perzsa öböltől félkaréjban a

feniciai Aradig terjed, m

ás érdekesség is van. A B

ibliában a Ki-

rályok IV. könyvének 18. fejezete 34. sorában ez olvasható: „H

olvan E

math és Á

rpád istene?” A X

XX

. fejezet 13. sorában pedigez áll: „H

ol van Em

ath és Árpád királya?”.

Em

ath, ma H

oma, az O

rontes folyó mellett feküdt, tőle délre

pedig egy Em

esa nevű város volt. Em

e sumir szó, tápláló anyát

jelent, mint m

ár írtam, em

lő szavunk a csecsemő táplálkozásának

a szerve, emes aki táplál, em

at pedig táplálékot jelentett. Ugyanez

a szó van az emésztés szavunkban, am

i nem m

ás, mint az étkezés

befejezése. De ugyanez a sum

ir szó van, amint m

ár írtam, a m

iem

se szavunkban, sőt egy falunevünkben is, a győrmegyei E

neseközség nevében, am

ely hangtanilag az emese szó kicsiszolt m

ása.A

feniciai Arad felett volt egy m

ásik magyar hangzású város

is. Ennek U

garit volt a neve és egy termékeny síkságon terült el.

Ugar, az ősi sum

ir nyelvben és a mai m

agyar nyelvben is szántó-földet jelent, az „it” pedig az arám

i nyelvben, amely akkor ott a

lakosság nyelve volt, férfit jelentett, „itta” pedig asszonyt jelen-tett. E

z már rég kihalt nyelv, de Jézus m

ég ebben a dialektusbanbeszélt. Jairus leányának például ezt m

ondta: „Tal itta kum

i” –m

ondom asszony, kelj föl.

Ugarit tehát földm

űves embert, illetve lakosságot jelentett, de

később tekintélyes kereskedő város is lett.

45

Mindezeket pedig azért írtam

le és tártam az olvasó elé, hogy

saját, szemével is lássa azt az igazságot, hogy a földnek m

elyikrészén voltak a m

agyar helynevekhez értelemre és hangzásra is

azonos helynevek. A vogul őserdőben, vagy M

ezopotámiában és

környékén.H

a ott Voguliában csak egyetlen m

agyar hangzású és értelmű

helynév akadt volna, mily nagy ujjongással kürtölték volna világ-

gá a vogulisták azt a rokonságot bizonyító tényt.D

e egyetlen egy sem akadt, tehát agyon kell hallgatni, el kell

némítani m

ég az ilyen beszédes tényeket is, mint am

ilyeneket ittfelsoroltam

.S

abaria volt a neve annak a telephelynek, amely P

annoniafővárosa lett, m

ikor a rómaiak K

r. u. 9-ben ennek meghódítását

befejezték és a tartományt m

egszervezték.H

ogy ezt a várost tették a tartomány székhelyévé, azt jelenti,

hogy Sabaria nem

csak megvolt m

ár a római hódítás előtt, hanem

alkalmas is volt arra, hogy egy nagy provincia fővárosa legyen.

Nevének csak az „ia” végzete latin, asabar sum

ir szó, vizes,vagy sáros helyet jelent. A

„sza” vagy „szo” sumirul vizet jelent,

mint a „to”, „so” és „cso” is. A

„bara” jelentése pedig valamit lét-

rehozni, szülni, alkotni, ugyancsak sumir nyelven. A

víz, a föld-ből m

it hoz létre? Sarat. T

ehát a névadó lakosságnak sumir nyel-

vűnek kellett lennie.É

ppen azért

a K

árpátmedence

más

részein is

találunk„szabar” nevű helyneveket. Így a m

ai Győrszentm

árton községősi neve S

zabar volt. A róm

aiak ezt Sabaria sicca-ra, azaz száraz

Sabariára változtatták azért, m

ert a Pannonhegy oldalán épült, a

víz tehát leszaladt róla és nem csinált sarat.

A N

évtelen jegyző azt írta róla, hogy a hegy oldalából előtö-rő forrásból nem

csak Árpád és vezérkara ivott, hanem

a lovaikatis m

egitatták.E

z ősi város mellett elfolyó patak neve P

annosa volt. Sum

irulP

anno-so annyit jelent, mint P

anna vize. Ez a P

anna szó pedig’A

nu ősi

sumir

teremtőisten

beceneve. E

zt a

folyót m

a m

árP

ánzsának nevezik a könnyebb kiejtés törvénye szerint, de ma is

híven őrzi ősi sumir nevét. V

an egy Szabária S

zombathelytől

nyugatra, a mai B

urgenlandban, azután a régi Zalavár m

ocsárralvédett rom

jai szomszédságában van Z

alaszabar, Baranyában van

46

Hercegszabar, N

ógrád-megyében N

ógrádszabar, Sopron-m

egyé-ben A

lszopor, Felszopor és S

obor, végül Veszprém

-megyében

van Szapár nevű község. M

indegyik sáros, agyagos, ragadós föl-dön fekszik. A

két Szoport kivéve m

indegyikben megfordultam

.E

zek a sumir nyelvű helynevek m

ind azt bizonyítják, hogysokszáz, vagy ezer évvel a róm

aiak előtt olyan nép lakott ott,am

elynek nyelvén a sáros szó szabart jelentett. Ezt a népet nem

szívták fel az Európát elözönlő árják, hanem

nép és nyelvtörténetialaprétege lett a később m

agyarnak nevezett népnek és nyelvnekis. M

ind

kettő, a n

ép is, a n

yelv is ott alaku

lt ki, az egym

ásratelep

ülő n

éprétegek

ből. A

pád

és nép

e csak az u

tolsó hód

ítók

atonan

ép volt h

azánk

szent föld

jén, csak

új n

evei; adott n

eki,

mert h

atalmat szerzett felette, d

e cserébe a h

atalomért, od

a-ad

ta a saját nyelvét, m

int m

ind

en h

ódító n

ép E

uróp

ában

.A

z említett S

obor, Győr- és S

opron-megyék határán fekszik,

a Rába balpartján. A

neve kielemezve so-bo-ár, annyi, m

int bővenáradó víz. L

etagadhatatlanul sumir képzésű és jelentésű szó.

Ez az alapszava S

opron városunknak is, kielemezve: S

o-bo-ar-on -bőven áradó víz. F

öldrajzilag erre rá is szolgál, mert köz-

vetlenül mellette van a F

ertő tava. Tehát S

opron városának a nevenem

gázló várost jelent gall nyelven, mint ahogy azt valam

elyiknyelvészünk kitalálta. E

gy város nem gázol a vízben, m

int a gólyaés átgázolni sem

lehet rajta, mint a pocsolyán.

Ugyanilyen képzésű és jelentésű szó P

ozsony is. Kielem

ezve:B

o-so-on, bővizű hely. A kezdő „b” betű a könnyebb kiejtés tör-

vénye szerint alakult át „p”-vé. Hogy nevének m

egfelel, nem szo-

rul bizonyításra, mert m

ellette folyik a nagy Duna.

Bár példának elég volna ennyi is, de m

égis folytatom m

ég,m

ert e nehéz tétel bizonyításához tömeg adatra van szükség.

Kazsok,

somogym

egyei falu

ma,

az Á

rpádkorban királyi

birtok volt. Az oklevélben (F

ej. V. 1. 96.) K

asuc néven szerepel.T

iszta sumir képzésű és jelentésű szó. K

ielemezve: sok kaput va-

gyis sok házat jelent.B

ozsok (Bosuc) és B

uzsák (Busuc) som

ogymegyei falvak

szintén a király birtokállományához tartoztak. A

z elsőt Szt. István

adományozta el a veszprém

i egyháznak. (Fej. V

I. 2. 350.) A m

á-sikat IV

. László adta 1279-ben (H

O. III. 14.) János nevű ispán-

nak, aki a lázadó németújvári H

enrik ellen, különösen pedig a

47

Morvam

ezőn Ottokár cseh király elleni harcban „úgy harcolt,

mint egy haragvó oroszlán”. M

indegyik falu neve sok, vagy nagybőséget jelent és tisztán sum

ir képzésű.C

saba (Csobo) egy som

ogymegyei puszta neve m

a, hajdanfalu volt. II. E

ndre királyunk adománylevelében szerepel 1222-

ből (Fej. V

II. 1. 209.) tisztán a sumir nyelv szabályai szerinti kép-

zés, jelentése víz-bő, vagy bővíz. Ugyanez a képzése B

ékéscsa-bának, P

iliscsabának és Rákoscsabának is. M

indegyik mellett ott

van a „cso” – a víz – ma is.

Csanád nevünkben is a sum

ir „cso” víz és „nad” mai kiejtés-

sel nagy szóösszetétel van. Jelentése mai nyelvünkön: nagy víz.

Szálsok

(Salsuk)

baranyamegyei

falu S

zt. Istvánnak

apécsváradi apátság részére 1015-ben kiadott oklevelében (F

ej. 1.291.) szerepel. A

neve sokszállást jelent. Tisztán sum

ir képzésűnév.S

usuk (Susuc) neve vízsokat, vagyis sok vizet jelent. T

isztána sum

ir nyelv törvénye szerint képzett szó. III. Endre királyunk

adományozta el egy M

ihály nevű ispánjának 1298-ban. (Fej. V

I.2. 122.)

Luzsok ősi B

aranyában található. Lusok vagyis sok ló volt a

régi neve, tehát egy nagyobb arányú lótenyésztésre valló a neveés tisztán sum

ir képzésű szó.S

zekszárd nevének

jelentése sum

írosan szék

száraz, m

ainyelven száraz szék, a pécsváradi alapító oklevél (F

ej. 1. 291) so-rolja fel azok között a falvak között, am

elyeket Szt. István ado-

mányozott az ottani bencés apátságnak. N

evének „száraz” jelen-tésére azzal szolgált rá, hogy a régi város, illetve a m

ainak régi ré-sze dom

bon épült, így a víz leszaladt róla. A róm

aiak Alesca-ra

változtatták ősi nevét, tehát a római hódítás előtt m

ár virágzó vá-ros volt, m

ég pedig a mai nevén. Ő

si nevét csak olyan nép adhat-ta, am

elynek nyelvében annak értelme és jelentése is volt. N

evetisztára sum

ir képzésű, tehát az ott lakó nép is csak sumir rokon

lehetett.S

zomszédságában

a D

unapartján van

Szekcső,

elemezve

szék-cso annyit jelent, mint szék vizes, vagyis vizes szék, vizes

szálláshely. Nevét a D

una vizétől kapta, de nagyon régen mert

szintén tisztára

sumir

képzésű am

int azok

Kaposszekcső

ésT

ápiószekcső községének nevei is.

48 Bélm

ura, Bél sum

ir isten tiszteletére szánt hely volt a Mura

folyó mellett. M

a Muraszom

bat van a helyén. III. Endre királyunk

adományozta el H

ahold fia Istvánnak 1297-ben (W. X

. 250.).N

emcsak B

élisten volt sumir, hanem

e telephely képzése is.Ö

llye, egykori somogym

egyei falu nevét az oklevél (W. III.

190.) Élyának írja. A

sumir É

l istennek és a magyar É

lő istenneka neve van benne, akinek nevét csak hazátlanná lett sum

ir népevihette m

agával oda a somogyi lankákra, vagy a többi lankáira is

a Kárpátm

edencének.E

gy másik É

l istenre emlékeztető oklevelet is találtam

. Ezt

V. István királyunk adta ki 1273-ban a N

yúlszigeti apácák részé-re, akik között ott volt nővére, S

zent Margit is.

Itt egy szigetről van szó, amely a C

sepel-sziget és Taksony,

pestmegyei község között fekszik m

a is Ölbő néven. A

z oklevél(W

. XII. 242. és F

ej. V. 1.49.) Ilbeunak írja, am

it Él isten bőségé-

nek lehet fordítani.K

ülönben Ölbő nevű falunk is van V

as-megyében.

Szom

or, komárom

megyei község E

rzsébet királyné okleve-lében szerepel 1275-böl (F

ej. V. 2.286. és W

, XII, 144.). T

isztasum

ir képzésű és jelentésű szó. A sum

irok nemcsak a betűket ír-

ták mórba, földbe, hanem

házaikat is abból építették. Nádjuk volt

bőven, ebből szerkesztették meg a ház vázát, azután ezt két oldal-

ról sárral, vagyis mórral betapasztották. M

órból épít a szegényfalusi m

agyar ember m

ég ma is, az ősi D

unántúlon. Van M

ór ne-vű falunk is F

ehér-megyében, am

ely sáros nevére ugyancsak rá-szolgál.

De ugyanezt jelenti M

ócsa komárom

megyei falu neve is,

amely F

ennena királyné oklevelében szerepel (Fej. V

I. 191.), sőtugyanezt jelenti az abaújm

egyei Tom

or falunak a neve is, to-mor,

annyi mint sáros tó. E

z is tisztán sumir képzésű és jelentésű szó.

Malom

sok, V. István király 1271-ben egy M

alomsok nevű

földet adományozott a győri vendégeknek (F

ej. V. 1. 11.). E

nneka határa G

yőrtől Zám

olyig terjedt.E

z a falu már nincs m

eg. Ellenben G

yőr-megye sokoraljai já-

rásában a Marcal folyó m

ellett két ilyen nevű község van ma is,

úgymint Ó

malom

sok és Újm

alomsok. E

z a falunév is tisztán asum

ir nyelv szabályai szerint képződött, elől van a főnév, utána aszám

jelző melléknév. M

aga a szó azt a szerkezetet jelenti, amely

49

az őrlést végzi, s ennek gyökszava csak a sumir „m

a” és „mu”

összekapcsolásából keletkezhetett „ma-m

u”vá, amelynek jelenté-

se az, hogy őröl magot. M

ert amint a sum

irok voltak a világ elsőgabonaterm

elői, úgy első molnárai is csak ők lehettek. A

latinm

olo – őrölni éppúgy tőlük származik, m

int az orosz melnik,

vagy a tót mlinár.

Em

lítettem m

ár, hogy Kr. e. a III. évezredben az u. n. P

écelikorszakban m

ár virágzó földművelés és gabonaterm

elés volt ha-zánk területén. A

gabonaszemeket tehát m

ár akkor valamilyen

eljárással lisztté kellett porlasztani, hogy étel lehessen belőlük.IV

. Béla királyunk felesége, M

ária királyné, férje jóváhagyásávala

pozsonyi várhoz

tartozó Bős

és Á

rpádsoka, az

oklevélbenA

rpasuka nevű falvakat 1269-ben Miklós nevű ispánnak adom

á-nyozta (W

. VIII. 265). B

ős bőven termő földet, Á

rpádsoka pedigsok árpaterm

ő területet jelent. Ez utóbbi név tisztán sum

ir képzé-sű és bizonyítéka annak, hogy m

agát az árpa gabonafajtát nevévelegyütt szintén a sum

iroktól örököltük.T

ósok az oklevél (Fej. V

I. 7. 350.) szerint Thusuktelke néven

szerepelt. Ez a falu m

a is megvan V

eszprémm

egyében. A neve

tiszta sumir képzésű és jelentésű.

Tótsok IV

. Béla ezt a falut a ném

et lovagrendnek adomá-

nyozta, azelőtt szolgagyőri várbirtok volt. Az oklevél (F

ej. IV.

1.313 és W. II. 152.) „Suk”-nak írja.

Magyarsok nevű falu kettő is volt az Á

rpádok korában Ma-

gyarországon. Az egyik a soproni vár tartozéka volt, am

elyet III.E

ndre királyunk cserélt el egy Mihály nevű ispánnal, 1298-ban

(Fej. V

I. 2. 122.). A m

ásik Nyitra-m

egyében, a vágsellyei járás-hoz tartozott. M

indkettő tiszta sumir képzésű szó.

Tarcsa. K

ielemezve T

ar-cso, annyi mint tartó vizet, vagyis

víztartó. T

iszta sum

ir képzésű

és jelentésű

ősi szó.

A

régiN

agymagyarország területén hét ily nevű község van. E

gy talál-ható a régi V

as-megyében, a m

ai Burgenlandban. H

íres fürdő-hely, m

ert kétféle gyógyforrás bő vize bugyogott fel már sok ezer

év előtt ott.A

z egyik szénsavas, a másik kénsavas. M

int telephely is, már

néhány ezer évvel megelőzte a m

agyar honfoglalást. Nevet is az

az ősnép adott neki, amelyik „cso”-nak nevezte a vizet, csuhának

a vízhatlan felsőruhát, csupornak, csöbörnek és kancsónak a víz-

50

tartó edényt, csónaknak a vízjárművet, csatornának a vízvezető

árkot, csutorának a nyakba akasztható vizes edényt, amelyikből

idővel bortartó edény lett.Igaz, hogy a m

ai magyar is így nevezi ezt az edényt, de m

árnem

tudja, hogy miért, pedig az ősi neve víztartót jelent, m

ert azősem

ber már akkor is ivott vizet belőle, am

ikor még a bort nem

ismerte, csutora tehát akkor is volt, m

ikor a bornak híre se léte-zett.L

átják kedves Olvasóim

, hogy milyen m

esszeható őstörténetárad ki egy kis csutorából? Ilyen őstörténet tör elénk T

arcsa nevé-ből is, m

ert azt is csak az a nép nevezhette el, amelyiknek nyelvé-

ben a tarcsa szó víztartót jelentett és még akkor m

ikor a víznek anép ajkán „cso” volt a neve.

Tarcsa nevű falu van m

ég Mosonm

egyében, Pestm

egyében,B

ékésmegyében a K

örös vize mellett K

öröstarcsa, Biharban É

r-tarcsa és H

áromszékben T

arcsafalva.E

zek a szavak

ped

ig csak azt az egy igazságot h

irdetik

ésb

izonyítják

, hogy ugyan

az a nyelv n

ép élt az egész K

árpátm

e-d

encéb

en m

ár akk

or, amik

or a vizet még „cso”-n

ak h

ívták.

De ilyen nagyon ősi nevűek és szárm

azásúak az ide nemm

essze levő Alsó- és F

elsőpula nevű községek is. Pula sum

ir szó,m

ai nyelvünkön gyereket jelent. Az ország több részén m

a is pu-lyának hívják a gyereket és pulinak a juhászkutyát.

De volt egy Z

áhpolya nevű előkelő magyar család is, am

e-lyikből szárm

azott Záhpolya János, a m

ohácsi vész utáni magyar

király.Éppen am

ikor már nyom

da alá kezdtem diktálni e m

űvet, azegyik am

erikai barátom elküldte nekem

dr. Pálfalvy S

ándor, azam

erikai Birm

ingham városban m

űködő magyar orvosnak házilag

előállított és sokszorosított Puli cím

ű lapját. Ebben két olyan

sumir írással írt agyagtábláról ad hírt, am

elyek feltétlenül érde-kelnek m

inden magyar em

bert, mert e két agyagtábla írott tartal-

ma a m

agyar őstörténettel szervesen összefügg.E

zek az írott agyagtáblák a sumirok egyik legősibb város-

ának, Urnak a rom

jaiból kerültek elő, körülbelül a Kr. e. 3500.

esztendőből. Jelenleg a British M

úzeumban vannak, L

ondonban.A

z egyik cserép múzeum

i száma 307, a m

ásiké 863. Az egyik egy

Kuth nevű sum

ir család jószágállományának fajta- és darabszám

51

szerinti jegyzékét tartalmazza, a m

ásik pedig egy Bana nevű csa-

ládét.A K

uth nevű családnak 216 lova legelt a mezőn s a pásztor 8

kuvasszal vigyázott reájuk, 167 szarvasmarháját 6 kom

ondorralőrizte a gulyás, 620 juhot 2 falkában pedig 3-3 pulikutyával őriz-ték a juhászok. A

Bana nevű családnak 72 lova legelt s erre vi-

gyázott 2 kuvasz, 436 darab szarvasmarha volt két legelőn 6-6

komondorral és 2-2 pulival, 840

darab juhot három

falkában

egyenként 2 komondor és 3 puli kutya őrzött.

Az itt em

lített ku

vasz-, kom

ond

or- és pu

líku

tyák teh

át ötés félezer év id

őtávolságából azt u

gatják a jelen

kor sok

sük

etm

agyarjának

a füléb

e, hogy ők

vérszerinti és n

évszerinti ősei

a mai m

agyarországi hason

nevű

utód

aikn

ak, m

ert ezek azzal

az őstelepes n

épp

el kerü

ltek a K

árpátm

eden

cébe, a jelen

legih

azájuk

ba, M

agyarországba, am

elyik n

ép m

ár 5500 évvel ez-előtt is tartotta, n

evelte és felhaszn

álta őket, m

ég a Pu

ratu,

vagyis az Eu

frates mellett. Ő

k teh

át ugyan

azt a nép

et szolgál-ták

már ak

kor, am

elyik m

ost is szeretettel tartja őket a D

un

a-T

isza táján.

Erre m

ás értelmes m

agyarázat nincs!D

e nemcsak az em

lített kutyák élnek ma is M

agyarországon,hanem

a két sumir család neve sem

halt ki a mai napig M

agyaror-szágon. S

zámos K

uth, vagy mai kiejtéssel K

uthi család van Ma-

gyarországon, e sorok írója is többel találkozott. A B

ana nevűcsaládról pedig m

ég írásos bizonyítékokat is találtam az Á

rpádko-ri O

klevéltárunkban. Pld. a H

azai Okm

ány tár IV. kötetének 88.

oldalán az

olvasható, hogy

a V

as-megyében

működő

és a

várjavakat visszaperlő bizottság Szünöse (S

cynse) falvát elvetteegy B

ana nevű embertől, m

ivel előbb az várbirtok volt. IV. B

élakirályunk azonban visszaadta neki, m

ert ő ezt a falut cserébenadta B

anának az ő Léka m

elletti Velike nevű örökbirtokáért (H

O.

IV. 88.). V

. István király 1259-ben Bana fia P

árisnak Káld köz-

ségben juttatott egy részbirtokot (Fej. V

II. 3. 39.) De az ország

különböző helyein ma is vannak B

ana nevű családok. Gyerekko-

romban a falum

ban, a győrmegyei T

éten is volt. Az evangélikus

egyház anyakönyvei bővebb felvilágosítást adhatnak.A

sumir nyelvben a kutya neve kudda. E

szónak a töve: kud,jelentése többek között: „harapás”. A

„du” magyarul tevőt, csi-

52

nálót jelent. Kuddu, vagy kudda tehát harapilst csinálót, vagy ha-

rapós állatot jelent. A m

agyar kutya szó pedig ennek az ősi kuddasum

ir szónak a könnyebb kiejtés törvénye szerinti egyenes utóda.E

mlítettem

már, hogy a lovat a sum

irok más néven „assza”-

nak is nevezték. A kuvasz ősi neve kuassza, kuasz volt, am

ilóőrző kutyát jelent, a kum

undur pedig a mundéros, vagyis a bun-

dás kutya. A puli m

eg a gyerek-kutya, vagyis a kistermetű kutya,

amint m

a is beszélünk gyereklányról, vagy gyerekemberről is.

Tobaj sum

ir képzésű név, jelentése tó-bő. Mai nyelvünkön bő

tó, vagyis nagy tó. Ennek a névnek m

eg is felel, mert közte és

Ném

etújvár között ma is egy nagy tó van, am

it ma halastónak ne-

veznek. Tiszta sum

ir képzésű és származású szó, am

int a veleszom

szédos Tarcsa is. U

gyanaz a nép nevezte el őket már az ős-

időben. A szom

szédos Ném

etújvár már a honfoglalás után épült.

Ezt először II. G

éza királyunk említi m

eg egy oklevelében 1157-ből (F

ej. VII. 5. 117.), am

elyben az akkor épült vár tartozékait so-rolta el.

Csobaj, szabolcsm

egyei község, ugyanaz a sumiros szerke-

zet, mint T

obaj, csupán a tó mindig nagyobb víz volt, m

int a„cso”. N

evének jelentése nagyon érthető, mert m

ellette folyik aT

isza és az ott levő tóból ered a Takta.

Söm

jénsuka puszta a győrmegyei G

yarmat község határában

van. Söm

jén a semm

ilyen, értéktelen szóból származik. A

z olyankaszálót, vagy legelőt hívják söm

jénesnek Dunántúl, am

elybensok a sásos, savanyú fű, am

it a marha nem

eszik meg. T

isztasum

ir képzésű szó.S

omorja első szótagja a „so”, vizet jelent, a m

ásik „mor”, pe-

dig földet, tehát jelentése földes, vagyis sáros víz. Hasonlít a m

árem

lített Szom

or község nevéhez, úgy jelentésre, mint tiszta sum

irképzésre vonatkozólag is. M

or-so volt az ősi neve a mai M

aros-folyónak, jelentése sáros víz.

Varsány úgy képzésre, m

int jelentésre ősi sumir szó, vonat-

kozik pedig arra az ősi halászó eszközre, amelyet fűzvesszőből,

vagy később zsinegből fontak. Egy befelé egyre szűkülő úton a

hal bele mehetett, de kifelé m

ár nem volt kiút. N

evének jelentésem

agyarul vízivár, vagy vízi rekesz. Az ősidőben m

ár kedvelt ha-lászó eszköz volt, am

int bizonyítják ezt a nevéből származó köz-

53

ségnevek is. Pld. N

agy- és Kisvarsány P

estmegye, V

arsány Nóg-

rád- és Veszprém

-megye és V

arsád Tolna-m

egye.K

oroncó győrmegyei község. Igen kevés em

ber van, aki anevét is hallotta. A

nnyira félreeső helyen van, hogy minden na-

gyobb esemény kikerülte. P

edig alig van öregebb falunk nálánál.N

eve sumir nyelven elem

ezve: Kuruntu. K

urun a sumir ősidőben

kenyeret jelentett, a „tu” tevöt, csinálót, termelőt jelent. N

evénekjelentése tehát a m

ostani magyar nyelven, kenyérterm

ő hely. Erre

a névre rá is szolgál, mert határának az a része, am

ely Rábapatona

felé esik, ahol Gézaháza m

ajor is van, olyan fekete a föld mint a

Bácskáé.

De hogy lett a kurunból kenyér? A

könnyebb kiejtés törvényeszerint. A

magánhangzók közül a legnehezebben kiejthető az „ú”

és „ű” hang, mert ezek kiform

álásához még az ajkak göm

bölyűösszehúzására, csucsorítás ára is szükség van. A

zért idővel az „u”ból a könnyebb kiejtésű ,,o” lett vagyis a kurunból koron. E

bbőlpedig idővel a m

ég könnyebb kiejtésű keren alakult ki, ami lá-

gyítva kereny lett. E korból szárm

azik a Kerény bácsm

egyei fa-lunk neve. A

szó közepén levő nehéz hangzású „r” betűnek a szóvégére szorítása után lett a m

ai kenyér szavunk. Hogy m

ennyi időkellett ehhez az átalakuláshoz, nagyon nehéz m

egmondani. A

zelőkerült sum

ir cserepeken még „kurun” a kenyér. K

oronná éskenyérré tehát csak jóval később, a K

árpátmedencében alakult át.

Kr. e. a 2500-ik év körül a rézkorszaknak úgynevezett P

éceliszakaszában m

ár földművelés, kenyérm

ag termelés volt hazánk-

ban. Tehát e szónak kenyérré átalakulása csak ott a K

árpátmeden-

cében mehetett végbe.

A kenyér szó írásos nyom

ára először egy 1210-ben kiadottoklevélben

akadtam.

A

győri káptalan

intézkedett ebben

aK

enyeri nevű puszta körül lakó bakonyőrök ügyében, akik

aszentm

ártoni apátság varsányi és lázii népeit háborgatták. (Pan-

nonhalmi oklt: 1. 619.)

Koroncó m

ellett folyik egy középnagyságú folyó. A nevét a

környező nép folyása egész hosszában „Marcó”-nak hívja, de hi-

vatalosan Marcal a neve. A

forrásnál levő falut már S

zent Istvánis M

arcalfő néven adta a veszprémi egyháznak (F

ej. 1. 289.). Pe-

dig ősi neve Marcó lehetett, m

ert így van értelme sum

ir nyelven.

54 ”Mor-tu”

annyit jelent,

mint

sarat csináló,

szóval földes,

iszapos víz.Ú

gy vélem, hogy a M

arcal nevet a rómaiak adták ennek a

folyónak valamelyik M

arcellus emberükről. D

e a nép nem vett

tudomást sem

mi ilyen elkeresztelésről és úgy m

ondta a nevét to-vább, ahogy őseitől hallotta, am

int mondja m

a is.M

ég csak egy sumir örökségről em

lékezem m

eg, mert ennyi

példa után a jóhiszemű olvasó m

eggyőződhetett állításom igazá-

ról; a makacs kétkedőket és a m

indennek ellentmondókat úgy sem

lehet meggyőzni.

Olyan ősi szitkozódó kifejezést idézek, am

ilyet még m

a issum

ir nyelven mondanak M

agyarországon. Ez pedig így hangzik:

„Gézengúz gazem

ber”.H

allottam e nem

dicsérő kifejezést Dunáninnen, D

unántúl, aF

elvidéken és Erdélyben egyaránt. A

mai m

agyar ember a harm

a-dik szót m

egérti belőle, de nem helyesen értelm

ezi már, m

ert azthiszi, hogy a gazem

ber szóban a gazhoz való hasonlítás azértsértő és lealázó, m

ert az egy ártalmas, tehát haszontalan gyom

nö-vénynek a neve, am

ely tönkreteszi az értékes és hasznos növé-nyeket.

A sum

ir nyelvben a „gaz” gyilkost jelent. Az a gyom

növényis azért kapta a gaz nevet, m

ert megöli a nem

es növényt. A géz,

vagy giz szóból pedig az elmúlt pár ezer év alatt kéz lett a köny-

nyebb kiejtés törvénye szerint, a gúz pedig gúzs-ra, bilincsre vál-tozott.T

ehát ez az ősi sumir cím

zés a mai nyelvünkön „kezén m

eg-kötözött, vagyis kötnivaló gyilkost” jelent.

Hát am

i azt illeti, sumir őseink sem

voltak válogatósak a cí-m

ek osztogatásában, különösen, ha megharagudtak.

De van egy ősi dalfoszlányunk is sum

ir nyelven. Ősi S

árköz-ben a leánykák m

ég ma is énekelik ezt a versenkint ism

étlődődalt: „ál-e, dudál-e, rózsám

szeret-e”. Az ,,al” sum

ir szó magya-

rul az élni igét jelenti. A „du” szintén sum

ir szó, magyarul hangot

jelent. Duda hangzó szerszám

, dúdol, vagy dudál annyi, mint

hangot ad, énekel, vagy beszél. Tehát az ősi sum

ir hangfoszlánym

ai nyelvünkön így adható vissza: él-e, beszél-e?T

ehát ezek az ősi és ma is élő em

lékfoszlán

yok m

ind

aztigazolják

, hogy az őstelep

es magyar n

ép su

mir-rok

on volt,

55

mert k

étségkívü

l tény, h

ogy csak an

nak az ősi n

épn

ek leszár-

mazóival és u

tódaival együ

tt marad

hattak m

eg azok az ősi

szavak. K

oroncó nevet is annak a marcalparti kis falunak csak

sumir-rokon nép adhatott m

ég akkor, amikor a kenyeret koronnak

nevezte.D

e ez a nép egyfolytában, megszakítás nélkül ott m

aradt azidők változásuin akkor is, am

ikor a nyelv törvénye a koronból ke-nyeret alakított.

Érdekes azonban az, hogy az ősnép kenyerének a neve idők

folyamán változott és alakult, de a telephelyének neve m

egmaradt

még abban az ősi alakban, m

ikor a kenyeret koronnak nevezték.E

zért őriznek a helynevek évezredes múltat. T

ehát az azokbólvaló következtetés nem

helytelen és nem is téves.

56

VIII. A

Z Ő

ST

EL

EP

ES

EK

MŰ

VE

LTS

ÉG

E

Minden m

űveltségnek alapja a földművelés, a m

indennapikenyérhez szükséges gabonának a m

egtermelése, m

ert enni azősidőben is m

indenkor és mindennap kellett.

A vadászzsákm

ány bizonytalan volt az ősember gyarló fegy-

verei miatt, ép

pen

azért teleped

ett le a folyók és tavak

mellé,

mert ab

ban

a halb

ő időben

a halfogás volt a legb

iztosabb

és alegveszélytelen

ebb

élelemszerzés. H

alat akk

or még tap

ogatóh

álóval vagy veszőkosárral is leh

etett fogni.

De az em

ber nemcsak húsevő lény, őrlőfogai bizonyítják,

hogy a kőkorszaki őse még sok m

agot őrölhetett velük.G

ondoljuk el, hogy milyen nehéz, em

berfeletti munka volt kő

lapáttal lazítani fel a földet a gabona elvetéséhez és minden m

un-kát, egészen a lisztté porlasztásig, kézzel és kővel kellett végezni.

A 400.000 éves vértesszöllősi em

ber még igen nehezen él-

hetett, azért telepedett a tatai Öreg-tó m

ellé, hogy a halászatbóléldegélhessen. D

e a körülbelül 4000 éves nagyperkátai és az 5000éves leböi em

ber már könnyebben élt. K

oroncó neve is azt bizo-nyítja, hogy ott m

ár rendszeres gabonatermelés volt. A

gabona-term

elést pedig az egész világon a sumirok, vagy az ő tanítvá-

nyaik vezették be.N

yugodtan állapíthatom m

eg tehát, hogy a kárpátmedencei

ősnép az utolsó két évezredben gabonaszükségletét már m

agaterm

elte meg, de ipari szükségleteit is m

aga állította elő, múzeu-

maink lelet anyaga szerint.

A m

ezőgazdaságnak abban az időben a fontosabb és köny-nyebb ága az állattenyésztés volt, m

ert az állattartás, a gulya te-relgetése könnyebb m

unka volt, mint a földm

űvelés. De m

inketm

ost e

kérdésnél az

a tény

érdekel legjobban,

hogy a

kárpátmedencei őslakos nép m

arhája nem az európai fajtákkal

mutat közeli rokonságot, hanem

a mezopotám

iai, a szíriai és azegyiptom

i fajtákkal: a villásszarvú, fehérszőrű fajtával, amelyik

ezelőtt 100 évvel még kizárólagos fajtája volt a m

agyar szarvas-m

arha állománynak.

57

Ez is m

utatja, hogy a kárpátmedencei őstelepes nép, a föld-

nek melyik tájékáról vetődött m

ai hazájába.D

e különösen jellemző a K

árpátmedencét lakó ősnépre a

szellemi m

űveltségben való jártassága, aminek letagadhatatlan bi-

zonyítéka a saját külön írásrendszere. Az írás tudom

ánya pedigm

inden időben és minden népnél a m

űveltség fokmérője volt m

áraz ősidőben is.

Az Ó

világ írástudó népei, a sumirok és az egyiptom

iak, azanyagi kultúrának is fáklyavivői voltak.

De az írásrendszere m

ég ezeknek is igen nehézkes volt, mert

képpel, vagy a képnek apró vonalakból összeállított vázával –m

int az ékírás volt – az emberi érzelm

eket és gondolatokat na-gyon nehéz volt m

egértetni. Azért m

indkét nép írástudói a sajáthasználatukra az em

beri hangokról is készítettek: jeleket és azokatm

agánfeljegyzéseiknél használták is. Ezekből a jelekből alakult ki

azután az emberi hangot rögzítő betűírás.

Fenicia önálló városállam

okból állott. Nevezetesebbek vol-

tak: Tyrus, S

idon, Berythus, B

yblos, Arad és U

garit. Népük józan

kereskedőkből és munkásokból állott. A

z árúk nyilvántartása és asürgős csereforgalom

tette szükségessé az írásmód használatát,

amely a lebonyolítást m

eggyorsította. Így valósult meg a betűírás

Feniciában és nem

a nehéz mozgású földm

űvelő és állattenyésztőnépeknél.

Annak idején a feniciai írást összehasonlítottam

az akkorivilág nevezetesebb írásrendszereivel, úgym

int az egyiptomi hie-

ratikus, vagyis papi írással, a szinájival, az ógöröggel és az óhé-berrel. A

zt állapítottam m

eg, hogy az ógörög abc tisztán a feniciaibetűjegyekből szárm

azik. A görög betű írásból keletkezett azután

a latin, s ebből pedig az összes mai európai írás, a m

ost haszná-latos m

agyar írás is.D

e annak az őstelepes népnek, amelyik a K

árpátmedencét

már ősidők óta lakta, szintén volt saját betűírása, de ez nem

ha-sonlít sem

a feniciai, sem m

ás betűíráshoz, teljesen különbözikm

inden írásrendszertől.M

it jelent ez a tény? Azt, hogy ez a 34 betűből álló ősi m

a-gyar írásrendszer időrendben régebbi bárm

elyik európai írásrend-szernél, m

ég a görögökénél is, és azt egyedül a kárpátmedencei

58

ősnép használta. De nyugodtan állíthatjuk azt is, hogy ez a legré-

gebbi betűírás.

Igen valószínű, hogy a sumir írástudóknak az em

beri hango-kat rögzítő írásjeleiből szárm

azik. De m

ár a kárpátmedencei ha-

zában alakult ki. Azért nem

találjuk meg nyom

ait sem M

ezopo-tám

iában, sem F

eniciában.A

Kárpátm

edencében pedig mint teljesen kifejlődött és ki-

alakult írásrendszer található meg m

ár az ősidőben, de jóval a ke-reszténység előtt.

A történetírás a feniciai írásos rendszer kifejlődését K

r. e. aX

III. évszázadra időzíti. Ebben az időben a kárpáti, vagy ősm

a-gyar rendszernek m

ár meg kellett lenni, m

ert különben feltétlenülez is vett volna át a feniciai írásjegyekből, am

int a görög átvetteaz egész betűrendszerét. P

ld. Esm

un feniciai király sírfeliratáncsak két olyan betűt találtam

, amelyek alakra hasonlítanak a m

a-gyar ősnép betűihez.

Magyar A

dorján „Magyar R

ovásírás” címen írt egy kicsi, de

annál tartalmasabb és értékesebb könyvecskét. E

bben, közli, a 34betűből álló ősi m

agyar betűket, amelyekkel, m

int fentebb lát-hattuk, jobbról balra írtak. E

zekből a betűkből megállapítható,

hogy a magyar rovásírás k

ialakított, k

iesztergált betű

it egyet-len

nép

nél sem

találjuk

meg, teh

át azok csak

saját készítésű

ekleh

etnek

. Szószerint idézem

írását:

„E

urópában az egyetlen nemzet, am

elynek már a ke-

reszténységre térítése előtt is volt saját, azaz nem m

á-soktól átvett írása. E

bből egyrészt az következik, hogy akereszténységre térés előtt is voltak írástudói, m

ásrésztpedig az, hogy a m

agyarságot a kereszténységre téréselőtt m

űveletlen, nomád népnek állítani vagy igen nagy

59

tévedés, vagy pedig az elvakult nemzeti gyűlölködés jele.

Műveletlen népnek nincs írása, legkevésbé vannak saját

betűi, amiknek révén a m

agyarságot még a görögök és

rómaiak fölé is helyezhetjük, m

ert tulajdonképpen sajátbetűi ezeknek sem

voltak. Ismeretes, hogy a görögök

betűiket a feniciaiaktól, a rómaiak pedig részben a görö-

göktől, részben pedig az etruszkoktól vették át. Ez a

feniciai, görög és római betűk összehasonlítása során

azonnal szembetűnő valóság.”

Azután m

egállapítja, hogy a germán runaírás szótól a görög

rabaszírás, rovás jelentésű szóig mind a m

agyar „ró”, „róni” szó-tól szárm

azik.M

iképpen volna mindez lehetséges, – kérdezi, ha a m

agyarokcsak 1000 évvel ezelőtt lovagoltak volna be E

urópába, mint m

ű-veletlen, sátoros nom

ádok?

„N

em világos-e, hogy itt a világ egyik legnagyobb törté-

neti hamisításával van dolgunk? A

kik például csak a„

rovással” behatóbban foglalkoztak, azoknak a szem

eielőtt m

ár kártyavárként omlik össze a m

agyarság ázsiainom

ád eredetének képtelen meséje. P

edig van a magyar-

ság európai ősnép voltának száz meg száz néprajzi, em

-bertani és történelm

i bizonyítéka is.”

Ehhez a sorok írója csak azt teszi hozzá, hogy az ősi sum

irnyelvben „ru” annyi m

int a mai m

agyar nyelven a „ro”, vagy „ír”szóalak. N

em világos-e ebből, hogy a m

ai „ro” és „ír” szavunkőse a: „ru”, csak azzal az ősi néppel kerülhetett a K

árpátmeden-

cébe, amelyiknek nyelvén a könnyebb kiejtés törvénye szerint

alakult át a „ru” „ro”-vá. A fentebb idézett kutató ugyanarra az

igazságra jött rá, amire e sorok írója m

ár ötven évvel ezelőtt, ami-

kor az árpádkori kódexanyagunkat teljesen feldolgozta, arra tud-niillik, hogy Á

rpád népe az utolsó hódító nép volt, amely a

Kárpátm

edencét megszállta és annak ősi népét szolgává tette, de

amelyiknek később átvette a nyelvét is, m

int az összes hódító,katonanépek is ugyanazt tették. D

e a nép szellemi kultúrkincsét,

írását, számrendszerét továbbra is m

egtartotta és használta is. Ezt

az ősi írást és számrendszert pedig sem

miféle idegen hatás kény-

60

szere nem tudta belőle kiirtani, különösen egy ősi népcsoportjá-

ból: a székelyekből nem. E

rre majd a székelyekről szóló külön

fejezetben még bővebben kitérek.

Am

int a magyar „ro” szó a sum

ir „ru” szóból származik, úgy

az ősi rovás írásunk betűi is csak a sumiroktól szárm

azhatnak.A

mint az egyiptom

i képírás helyettesítésére találták fel a feniciaibetűírást, úgy a sum

ir ékírás helyettesítésére készült az ősmagyar

rovás, vagyis szintén betűírás.F

elveti végül Magyar A

dorján:

„A

vagy hogyan lehetséges, hogy a magyar szám

rovás anom

ád magyarok bejövetele előtt évezredekkel eltűnt et-

ruszk számrovással jobban egyezik, m

int a rómaiakéval?

Nem

egyszerű és világos-e a válasz, hogy az etruszképpúgy, m

int a magyar európai ősnép?”

Nagyon helyesen m

ondja, hogy a magyar európai ősnép. É

p-pen ezt a tényt akarom

e könyvben meg nem

cáfolható érvekkelbizonyítani. D

e ennek a magyar népnek nem

az a része volt az eu-rópai ősnép, am

elyet Árpád vezér vezetett a K

árpátmedencébe,

mert ennek bejöveteli ideje pontosan m

eg van határozva írásosbizonyítékok alapján, ez az idő az Ú

rnak 896. esztendeje.A

z ősnép az, amelyet Á

rpád hadai és előtte már az összes

hódítók hadai ott találtak a Kárpát koszorúzta hazában, m

int ős-telepes népet, am

elyet meghódítva szolgává tettek, hogy új urai-

kat kiszolgálják és eltartsák, mert a katonát am

ióta a világ áll,m

indig el kellett tartani.E

nnek a köznéppé süllyedt ősnépnek, amelyikből a székelyek

is származnak, volt írása a rovásírás. E

z a magyarázata annak is,

hogy a rovásírást elsősorban a székelyeknél és másutt is a köz-

néphez tartozó embereknél és nem

a hódító uraknál találták meg.

Az is tény, hogy a rovásírás az egész őstelepes kárpátm

eden-cei nép írása volt, de azt a latinnyelvű nyugati egyház éppúgy ki-irtotta a használatból, m

int a nemzeti nyelvet is az egyházi szer-

tartásból.H

ogy ez az ősi nyelv sokban egyezhetett az etruszk nép nyel-vével, igen valószínű. D

e nagyon nehéz bizonyítani, mert kevés

etruszk nyelvemlék m

aradt meg.

61

Az etruszk szám

írásnak a magyar szám

írással való egyezéseazt bizonyítja, hogy vagy azonos kultúra helyéről rajzottak ki am

agyar nép őstelepesei és az etruszkok, vagy a későbbi lakhely-ükön sokáig egym

ás kultúrájának kölcsönös hatása alatt voltak.V

agy mindkét eset is kom

oly alapon feltételezhető. E két nép

számrendszerének azonosságát m

ásképpen nem lehet m

egérteni,m

ert azonos kultúreredmény csak azonos kultúrhatások alatt jöhet

létre. Ebből pedig az következik, hogy e két népnek a szétválása

előtt már azonos kultúrájának kellett lennie.

Nagyon

messze vezetn

e és célomtól el is távolítan

a, ha

ezek b

izonyításáb

a beleb

onyolód

nék

. A m

agyar és az etruszk

nyelvek

rokon

ításának n

ehéz felad

atát Ku

r Géza m

ár ered-

mén

nyel k

ezdte m

eg, azért ebb

e itt nem

avatkozom

bele, h

a-n

em in

káb

b a k

ét nép

faji rokon

ságára térek k

i röviden

.1955-ben P

árizsban a Louvre képtárában etruszk kiállítást

rendeztek. Az ott kiállított etruszk érdekességek közül 4 m

ellszo-bornak és egy szarkofágot díszítőem

berpár szobrának fényképmá-

solatai birtokomban vannak.

A m

ellszobrok közül 3 nőt, egy pedig férfit ábrázol. Az egyik

nő hajadonfőtt van, a másik teljesen fedett fejű, a harm

adik félig.A

férfi borotvált arcú, csak az álla hegyén van egy köralakú bo-rotvált szőrpam

acs, amilyet E

gyiptomban és S

zíriában viseltekK

r. e. a II. évezredben.A

szarkofágon ülő nő olyan alakú fejfödőt visel, mint egy

bogrács. Haja 4 fonatban lóg le a válláról. A

férfi kibontott, vállá-ra om

ló hosszú hajat és dús körszakállt visel. A bajúsz és az alsó

ajak környéke le van borotválva. Ugyanezt a férfiviseletet láttam

asszír fali képeken is.A

fej alakja mindegyiknél rövid és kerek, kivéve a szarkofá-

gon ülő férfiét, ez közepesnek mondható.

Mindegyik szobor tökéletes alkotás úgy form

ára, mint az ar-

cok kifejezésére nézve. Mindegyiken olyan finom

, szinte rejtély-szerű m

osoly ömlik el, am

ilyet csak nagy művész tud a kőre rále-

helni.Egyben azonban m

indegyik azonos, mindegyik szem

résénekkülső sarka kissé m

agasabb mint a belső. O

lyan a fej alkatuk és aszem

vágásuk, mint am

ilyeneknek a sumirokat írják le és am

ilyena m

agyar nép fej és arcformája m

a is az árjáktól nem kevert vidé-

62

ken. A szarkofágon ülő férfi szem

ei nagyobb mértékben ferde vá-

gásúak.T

ehát nyugodtan és felelősséggel állapíthatom m

eg, hogy az

őstelepes k

árpátm

eden

cei nép

az etruszk

okk

al fajilag közeli

rokon

volt, de ez a tén

y nyelvi rok

onságot is feltételez.

A latin törzset az etruszk vezetőség telepítette m

aga elé ahatárszélre délfelé 753-ban K

r. e., mert a görögök m

ár délfelől ahatáraikat fenyegették, felépítve N

eopolis (Újváros) a m

ai Nápoly

nevű városukat lehet, hogy előbb már itt teljesítettek határőri

szolgálatot azok a szikulok vagy szikelek, akik onnan a róluk ne-vet kapott S

zikuliába, Szikéliába, a m

ai Sziciliába vándoroltak,

amelynek azelőtti neve T

rinacria volt. Délitáliát akkor N

agygö-rögországnak nevezték.

Mindenesetre a székelyek nevébe belefér S

zikélia, vagy Szi-

cília neve és az is igaz, hogy e neveket sem a latin, sem

a görögnyelven nem

lehet kielemezni, ellenben a m

agyar „szík” szóból,ahogyan a dunántúli m

a is mondja a széket, a szíkel és a S

zikeliakiértelm

ezhető.A

ki az őskori népek történetével sokat foglalkozott, az sokolyat el tud hinni és lehetségesnek tartani, am

elynek az emberiség

ősmúltjával kevesebbet foglalkozó írók élénken ellentm

ondanak.A

ki sokat tud, nemcsak sokat tud m

egérteni, hanem sokat tud

magának és m

ásoknak is megm

agyarázni.T

örténelmi

tény az

is, hogy

annak a

kis latin

törzsnek,am

elyből a római nép sarjadt, első királyai etruszkok voltak s

ezek közül a Tarquiniusok önkényesen uralkodtak rajtuk. E

z azetruszk befolyás K

r. e. 753-tól 510-ig tartott. Ekkor a latinok le-

rázták az etruszk igát és köztársasággá alakultak át.A

nehezen hivők és a mindenben kételkedők gondoljanak ar-

ra, hogy a rómaiak főistenének a neve Jupiter volt. E

z összetettszó: a „ju”-ból és a „p’iter”-ből.

De ebből az összetett szóból csak a „piter” latin szó és atyát

jelent, de a „ju” vagy „jó” nem latin szó, hanem

csak a világegyetlen nyelvén, a m

agyaron értelmezhető ki. Jó az, aki m

ásonsegít. Jupiter tehát a m

agyar nyelv segítségével kiértelmezve jó

atyát, vagyis segítő atyát jelent.D

e még érdekesebb ennek a Jupiter szónak a ragozása. M

ertcsak a „ju” szót ragozza, a „piter”-t nem

, annak jeleként, hogy ez

63

később ragadt hozzá. Birtokos esete Jovis, a részes határozó esete

Jovi, a tárgyesete Jovem, a határozo esete Jove. S

zóval a „jó” tö-vet ragozza. Jupiter feleségét pedig „Juno”-nak. azaz Jónénekhívták. L

ehet ez a véletlen játéka? Sem

mi esetre sem

!T

ehát az etruszkoknak a rómaiak tanítóm

esterének valami

közük mégis lehetett a krpátm

edencei ősnéphez, mert kétségtelen,

hogy a rómaiak ezeket nem

a távoli kárpáti néptől vették át, ha-nem

a szomszédos, közös politikai és m

űveltségi keretben élő et-ruszkoktól.

Ezért vették át a róm

aiak a számrendszerüket is tőlük.

Megjegyzem

, hogy a három szám

rendszer közül az ősmagyar

a legrégibb, mert a m

ásik kettő az etruszk és a latin ennek a javí-tott kiadása. A

javított kiadás pedig mindig későbbi, fiatalabb,

mint az eredeti, am

elyet kijavít.

A m

agyar számrovás a tiszta logika szabályai szerint felépí-

tett rendszer. Az egyes vonaljelekre nem

térek ki, azok könnyenérthetők. A

z 5-ös számjegy két szögben találkozó vonal. K

ettőilyen a csúcsoknál összetéve adja a tizet. A

z 50-es az 5-ös alakbólúgy keletkezett, hogy egy kis m

erőleges vonalat iktattak bele, ez atízszeresnek a jele. A

100 úgy jött létre, hogy az X-en, vagyis a

tízen húztak keresztül egy merőleges vonalat. 1000 pedig ebből

úgy lett, hogy még egy vízszintes vonalat húztak rajta keresztül.

Így a 100 egy hatágú csillaghoz, az 1000 pedig egy nyolcágúcsillaghoz hasonlít. D

e tintával, vagy festékkel írásnál ezeknek avonalaknak a m

etszőpontján igen könnyen összefutott a festék,vagy tinta. E

zért az etruszkok a 100 jeleként egy kört és benneegy keresztet rajzoltak. A

z 1000 helyett pedig egy kört és rá egyfelfelé nyitott félkört rajzoltak.

64 A róm

aiak még ezt is leegyszerűsítették. A

z 50-et egy nagy Lbetűvel, a 100 egy nagy C

betűvel, az 1000 egy nagy M betűvel

jelölték. Ezek írásánál a tinta nem

folyhatott össze.Időrendben tehát első a m

agyar, ezt javította az etruszk és azetruszkot a latin.

Hogyan történhetett volna m

indez, ha a magyar nép ott szü-

letett volna a vogul őserdőben annak a nyomorult erdőbújó nép-

nek és egy harcos török népnek a nászából Kr. u. az V

. századbanés K

r. u. 896-ban lovagolt volna be a Kárpátm

edencébe? Hogy

került volna nyelvi és kulturális közösségbe az etruszkokkal, aróm

aiak tanítómestereivel m

ár Róm

a alapítása előtt, ami a 753-ik

évben történt Kr. e.

Csak úgy, hogy a különböző népelem

ekből később eggyévált m

agyar ősnépnek a legősibb része a nyelvet adó zöm m

ár azárja özönlés előtt a K

árpátmedencét lakta.

Csakis ebből az ősnépből válhattak ki az etruszkok s a m

el-lettük lakó pirének, akik szintén turáni fajta nép voltak....

Az etruszkokat a nyugati írók tengeri, hajósnépnek m

inősítik.E

z is lehet, de akkor a közös kaptárnak Mezopotám

ia körül kellettlennie. L

ehet, hogy a feniciai Arad város volt ez, m

ert ennekm

ódjában volt az is, hogy lakóinak feleslegét hajókon a termé-

keny és veszélytelen helyekre elszállíthassa.K

r. e. a III. évezredben már virágzó tengeri városállam

voltez az A

rad s az arabok pedig csak Kr. u. a V

III. században fog-lalták és pusztították el. T

ehát legalább 3700 évig egyfolytábanfennállott s ezalatt a hosszú idő alatt sok raj t bocsáthatott ki em

-berfeleslegéből. 3700 év alatt két em

berből 500.000 ember lesz,

ha a lakósság 200 évenként megkétszereződik.

Egy tény letagadhatatlan: a történelem

három A

rad nevű vá-rost ism

er. Egy volt a H

olttenger nyugati oldalán még a zsidók

honfoglalása előtt. A m

ásik Feniciában m

ár a Kr. e. III. évezred-

ben virágzó tengeri városállam volt. A

harmadik a M

aros mellett

épült fel ismeretlen időben. S

zent István uralkodása alatt már ott

volt, mert az lett a m

egyeközpont vára. Tehát az őstelepes nép

építette még akkor, am

ikor annak a nyelve sumir volt, m

ert Arad

sumir nyelven áradásos helyet jelent. E

három város névazonos-

sága nép- és nyelvazonosságot tételez fel, de legalább is nagyfokúnép- és nyelvrokonságot.

65

Hogy pedig ezekből a feniciai városállam

okból elég oka volta lakósságnak elm

enekülni, igazolják az események. K

r. e. a II.évezred derekán S

zíriát és Feniciát E

gyiptom hódította m

eg egé-szen az E

ufrátes folyóig. Erre pedig a kisázsiai hettiták ellentá-

madása következett, m

ert ők sem akartak elesni e gazdag városok

juttatásaitól. Harm

adiknak pedig az asszírok avatkoztak bele a kétvetélytárs harcába. Így állandó harctér lett e gazdag vidék és a vé-gül aki tehette m

enekült a csendesebb tájak felé.Ilyen volt akkor E

urópa középső része, a Kárpátm

edence, aB

alkán és Itália felsőrésze, mert ezek akkor m

ég kiestek a nagyhódítók útjából.

De, hogy a kárpátm

edencei őstelepes nép hogyan kerülhetettközelebbi érintkezésbe és ism

eretségbe az etruszkok őseivel, aztm

ár oknyomozó történelm

i rendszerrel felderíteni nem lehet. N

emis fontos, m

ert a lényeg a fontos.E

z ped

ig az, hogy az ősi K

árpátm

eden

cében

sum

ir ro-k

onn

ép élt m

ár az ősidőb

en s az etru

szkok

is azok voltak

nem

csak faji jellegre, h

anem

nyelvre n

ézve is.A

zt hiszem, hogy erről a tényről a felhozott sok és nyom

ósadat alapján sikerült az elfogulatlan olvasóim

at meggyőznöm

. De

számítanom

kell azokra is, akik nem hagyják m

agukat meggyő-

zetni, ilyenek is vannak, azért azt szokták ellen vetni, hogy egycsom

ó rokon értelmű szó m

ég nem tesz két nyelvet rokonná. A

rokonnyelvek szerkezetének is hasonlónak kell lenni.P

élda: A sum

ir nyelvben a jelzett szó áll elől s utána követ-kezik a jelző. A

magyarban m

egfordítva, a jelző áll elől, azutánkövetkezik a jelzett szó. A

sumirban a birtok áll elől és utána a

birtokos, továbbá a sumirban a ragok képzők nem

csak hátul, deelől is járulhatnak a szóhoz.

Felhívom

olvasóim figyelm

ét az általam m

ár közölt nevekre:T

ósok, Malom

sok, Magyarsok, H

egymagas, S

zekszárd, Szekcső

stb. Mindegyikben elől van a jelzett szó és utána jön a jelző. D

enagyon sok ilyen képzésű telephelyünk van m

ég.M

it bizon

yítanak

ezek? A

zt, hogy a m

ai kárp

átmed

encei

magyar n

épn

ek az ősei tisztán

sum

ir szórend

et haszn

áltakegyk

or a szavak k

épzésén

él és egymás m

ellé illesztésénél. M

aazon

ban

már n

em! M

iért? Mert m

inden, ami él, alá van vetve a

66

fejlődés nagy törvényének. A fejlődés pedig átalakulást jelent. A

zéletnek ezt a nagy törvényét m

egállítani nem lehet.

Az em

ber a nyelv útján való gondolatközlésnél is követi a lo-gika szabályait: am

it fontosnak érez és tart, azt hangsúlyozza, ki-em

eli s a gondolatfűzés sorrendjében előre teszi. A hangsúly pe-

dig mindig a jelzőn van, m

ert ez fejezi ki a jelzett szó minőségét,

mennyiségét és értékét. É

pp ezért már nem

mondjuk, hogy P

estenm

alom sok van, hanem

, hogy sok malom

van. Nem

mondjuk,

hogy a Balaton m

ellett egy hegy magas van, hanem

, hogy magas

hegy van, bár Hegym

agas nevében a sumir ősnyelv em

lékét ma is

híven őrizzük és megtartjuk.

Ma m

ár nem m

ondjuk, hogy Finnországban tó sok van, ha-

nem, hogy sok tó van, m

ert a hangsúlyasokon, a jelzőn van.G

yerekkoromban ősi D

unántulon a „Miatyánkot” m

ég ígyhallottam

imádkozni: „K

enyerünket mindennapit add m

eg nekünkm

a”. Ma m

ár – azt hiszem nincs ilyen hely az egész országban,

mert a hangsúly a kenyérről a m

indennapira került, hogy kenyérm

indennap legyen.A

zután idővel a „sok” szóból képző lett. Erdősok, m

a ígyhangzik: erdőség, polgársok, m

a polgárság, katonasok, ma kato-

naság. Érdekes az, hogy a „ság, ség” képzőnek a jelentése ugyan-

az, mint a régi „sok” szóé, sőt bizonyos esetekben ez az összesség

fogalmát fejezi ki, például: m

unkásság, polgárság stb. Tehát tu-

lajdonképpen a „ság, ség” képzők használatával a sumir szóren-

den változás nem is történt.

Tehát úgy-e nem

illendő dolog komoly hozzáértés nélkül

ilyet írni: „A m

agyar nyelvet a sumir folytatásának tekinteni tu-

dománytalan m

ese”.Írta pedig ezt B

áthory László csökönyös vogulista aki sokat

összeolvasott, de a kellő ismeret és bírálat nélkül m

inden csoda-bogarat el is hitt és főlényes hangon hirdetett tovább. P

éldául:„T

uráni őstörténet” című cikkében (m

egjelent a Szemle c. folyó-

irat 1963. január havi számában) azt írta, hogy

„nyugat Szibériában ráakadtak a m

amm

utvadász ősem-

ber nyom

aira. A

feldarabolt

mam

mut,

a hússütésnél

megm

aradt szén és hamu, a prim

itív kőeszközök azt mu-

67

tatják, hogy ez a civilizáció nem érte el az egykorú nyu-

gat- és déleurópai civilizáció színvonalát.”

Hát először is, ez a fölényesen írogató összetéveszti a kultú-

rát a civilizációval, vagyis a műveltséget a társadalm

i fejlődéssel.A

zok a talált kőeszközök ugyanis a kultúrának meghatározó je-

gyei és nem a civilizációnak. A

kultúra műveltséget, valam

intszellem

i haladást jelent, a civilizáció pedig a polgári jogok kiter-jesztését jelenti.

A civis latin szó, m

agyarul polgárt és pedig teljes jogú ál-lam

polgárt jelent, a civilizáció tehát az a folyamat és törekvés,

hogy az emberi társadalom

minden rétege egyenlő jogú polgárok-

ból tevődjék össze. A civilizáció tehát nem

műveltséget, hanem

apolgárjogok kiteljesedését jelenti.

Azután ez a fölényeskedő író azt is elhiszi, hogy prim

itív,kezdetleges kőeszközökkel egy vastagbőrű száz m

ázsa körüli ál-latot el lehetett ejteni. N

em kő lándzsával, hanem

igazi acél lán-dzsával vajjon neki m

erne-e menni egy m

ai vadász nem egy száz

mázsás állatszörnynek, hanem

például, egy húszmázsás elefánt-

nak, amikor a m

odern elefántvadász is csak robbanó golyóval mer

lőni áldozatára. Azután elhiszi azt is, hogy ez az állatszörny a na-

pi fej adagját kitevő 6-7 mázsa körüli fűm

ennyiséget a jégmező-

kön lelegelhette, mert az ősem

ber primitív fegyvereivel ezt az ál-

latszörnyet a jégmezőn vadászta.

Azt is írja, hogy a kam

asz nevű ázsiai nép 60 év alatt kétszercserélt nyelvet. N

em egy egész népnek, hanem

egy falunak egy-szeri nyelvcseréjéhez is évszázadok kellenek.

Azután azt is állítja, hogy a kw

arezmiek a honfoglaló m

agya-rok között is elég nagy szám

mal voltak. A

Kaliz, K

alász, Kálózd,

Koroncó és B

öszörmény nevű községek az ő nevűket őrzik.

Felhívom

olvasóim nagybecsű figyelm

ét az általam kielem

e-zett „K

oroncó” szóra, azután vonják le a következtetést.E

zzel pedig

az őstörténetünkre

vonatkozó fejtegetéseim

etegyelőre befejeztem

. Azért egyelőre, m

ert könyvem m

egjelenéseután lehet, hogy visszatérek m

ég rá.M

ost pedig áttérek a történeti korra, amelynél m

ár írásos fel-jegyzésekre is hivatkozhatok.

68 De m

erem hinni, hogy olvasóim

at már eddig is m

egtudtamgyőzni arról, h

ogy a mai m

agyar nép

széles rétege ann

ak a

sum

ir vagy vele rokon

őstelepes n

épn

ek a vér szerin

ti és nyelv

szerinti folytatása, u

tóda, am

elyik a K

árpátm

eden

cét már az

árják özön

lése előtt megszállta és a m

ai nap

ig megtartotta.

Sőt azt is rem

élem, hogy a m

ás véleményén levő szakem

be-reket legalább is gondolkodóvá tettem

. Ez pedig

már értékes

eredmény, m

ert aki gondolkodik, az rájöhet az igazságra. Csak a

nem gondolkodók és a befolyásolhatók hihettek el olyan gyatra

mesét, am

ilyen a magyar népnek a voguloktól való szárm

azása.

69

IX. A

PA

NN

ON

OK

A későbbi M

agyarország földjére vonatkozó történeti fel-jegyzések akkor kerültek bele a világtörténelem

be, amikor a ró-

maiak a D

una-Száva közének földjét m

eghódították és Pannonia

néven mint új tartom

ányt a római birodalom

hoz csatolták.A

ugusztus, római császár önéletrajzában így m

ondja el ezt azesem

ényt:

„A

pannoniai törzseket, amelyeket az én korm

ányzásomelőtt a róm

ai nép sohasem közelített m

eg, Tiberius N

érórévén, aki m

ostoha fiam és akkor tábornokom

volt, le-győztem

, a római nép hatalm

a alá vetettem és Illiricum

határait előbbre toltam egészen a D

una folyam partjá-

ig.”

Az a kifejezés, hogy ő előtte a róm

ai nép hadserege a pannó-niai törzseket sohasem

közelítette meg, úgy is értelm

ezhető, hogym

eg sem m

erte közelíteni, mert az ő hadserege is csak 44 évig

tartó harcban Kr. e. 35-töl K

r. u. 9-ig tudta a pannon törzseketm

egtörni.E

nnél hosszabb háborút csak egyet jegyzett fel az európaitörténelem

: a 100 éves angol és francia háborút 1339 és 1453 kö-zött. D

e ebben évtizedes szünetek is voltak.F

ontolja meg tehát az olvasó azt a tényt is, hogy abban az

időben a világ legerősebb hadserege a római volt. T

ehát a legyő-zött pannon nép katonai ereje sem

volt lebecsülhető. Ebből pedig

a legszigorúbb logikával az következik, hogy a pannonok népiereje sem

lehetett gyenge. Sőt amely nép 44 évig tudott ellenállni

a világ akkori legnagyobb katonai hatalmának, az nem

lehetetterőtlen sem

fegyveres katonai erejére, sem létszám

ára, sem gaz-

dasági erejére.A

rómaiak tehát nem

üres vagy gyér lakosságú földet hódí-tottak m

eg, hanem egy erős, tehát aránylag sűrű lakosságú, vitéz

és kulturált népet.

70 Tehát a 887 év m

úlva b

ekövetk

ező magyar h

onfoglalásk

oru

gyebár n

em leh

etett a Kárp

átmed

ence terü

lete olyan gyér

lakosságú

, min

t amilyen

nek

a vogulista történ

etírók h

irdetik?

De honnan szárm

azik a pannon név? A latin írók általában

Pannonia nevét P

án római isten nevéből szárm

aztatják. Egyedűl

Dio-C

assius (115-229) írta, hogy különös népviseletükről kaptáknevűket. A

„pannus” latin szó magyarul ruhaszövetet vagy kelm

étjelent.

De

amilyen

gyenge a

Pán

istentől való

származtatás,

ugyanolyan az utóbbi is.E

mlítettem

már, hogy a györszentm

ártoni hegyet az ősidőbenP

annon hegyének nevezték, a mellette folyó patakot P

annosánakhívták. P

annosú sumir szó, annyit jelent, m

int Panna sum

ir istenvize. E

z a Panna pedig nem

volt más, m

int a sumirok ősi terem

tőistenének,

Anunak

a beceneve,

aki szülte

a világot.

Pannon

sumirul is, m

agyarul is Pannához, A

nuhoz tartozott, vagyis Anu

népét jelentette, amint a B

alaton is Bál isten tavának a neve.

A

múltba

visszarévedő szem

eimm

el m

intha látnám

azt

anagy em

bertömeget ott a hegy derekából kisugározó bővizű forrás

körül ünnepelve Anut, a későbbi nanát, É

lőanyát vagyis Tündér

Ilonát.Az egyik róm

ai császárról, Marcus A

uréliusról (161-180 Kr.

u., az

van feljegyezve,

hogy a

pannóniai tartom

ányokat a

markom

annok, szarmaták, vandalok kiirtása árán felszabadította a

szolgaságból.A

római hódítás után ezek a népek rátelepedtek a pannon

népre és a szolgáikká tették, de Marcus császár rendet csinált, il-

letve visszavette e tartományt.

A legérdekesebb esem

ény azonban az volt, amikor a pannon

nép a Dráva és a, D

una szögben fellázadt II. Konstancius róm

aicsászár ellen 359-ben K

r. u, mert m

ár nem bírta a szörnyű terhe-

ket, adókat.A

császár úgy látszik jóindulatú ember volt, m

ert szép sza-vakkal akarta lecsillapítani a jogosan felháborodott lakósságot.A

zért összehívatta őket az ősi Szelém

városából, Szirm

iumm

á la-tinosított székvárosa közelébe, A

ciminkum

ba, hogy szép szavak-kal rávegye őket az adók m

egfizetésére. De am

ikor azt mondta,

hogy az adót azonban fizetni kell, az egyik elkeseredett hallgatólerántotta a csizm

áját és hozzádobta e szavakkal: „marha, m

ar-

71

ha!” Erre kitört a forradalom

. A feldühödött nép m

egrohanta acsászárt,

leszakították aranyos

köpenyét, összetörték

aranyostrónszékét. Ő

maga úgy m

enekült meg, hogy először közlegényi

köpenyt és sisakot vett fel, majd kerítettek neki egy lovat s azon

elvágtatott meggyalázás a színhelyéről.

Ezt az esem

ényt Edw

ard Gibbon am

erikai történetíró „The

History of the D

ecline and Fall of the R

oman E

mpir” cím

ű köny-vének X

IX. fejezete 48-ik szakaszában olvastam

, New

Yorkban.

Mindenekelőtt utána kellett néznem

Gibbon forrásm

unkái-nak, hogy honnan m

erítette történetének anyagát.M

eg is találtam ennek az esem

énynek bő leírását Am

mianus

Marcellinus

egykori róm

ai tábornok

történetíró „R

erumG

estarum” cím

ű művének X

IX. könyvében a II-ik fejezet 10-ik

szakaszában.A

mm

ianus a császár kedvelt, bizalmas em

bere volt, akit azértnevezett

ki az

akkori leghíresebb

római

hadvezér U

rsicianusm

ellé katonai tanácsadónak.É

ppen ez események után hívatta m

agához a császár mind-

kettőjüket, hogy a közben kitört perzsa háború katonai intézkedé-seit velük m

egbeszélje.Így tehát A

mm

ianus magától a császártól hallhatta az ese-

mény elbeszélését, de m

int vérbeli historikus bizonyára kivallattaa szereplő tolm

ácsot is, mert csak a nép nyelvén értő em

ber ad-hatott neki felvilágosítást arról, hogy a „m

arha” szó latinul mit

jelent és hogyan kell helyesen leírni. Csakis így kerülhetett a

„marha” szó helyesen leírva a könyvébe, onnan m

eg Gibbonéba.

Itt meg kell jegyeznem

, hogy magyar történeti m

űvek ezt azesem

ényt teljesen agyonhallgatták. Az egyetem

en nem hallottam

sem a történelem

, sem a latin nyelvet előadó tanáraim

tól. Ez a

konok egyöntetű hallgatás tehát nem lehet véletlen.

Már m

ost milyen következtetés vonható le ebből a leirt ese-

ményből?

Először is az, hogy a „m

arha” szót egyetlen más nyelvből

sem vehettük át, hanem

csak örökölhettük, mert ez a szó a m

agyarnyelven kívül m

ás nép szókincsében nincs meg.

De hogyan örököltük? A

nyomok M

ezopotámiába, a sum

iroknyelvéhez vezetnek. A

sumir nyelvben a „m

ar” szó annyit jelent,m

int valamit m

egfogni, a mi m

agyar nyelvünkben, pedig ebből a

72

szóból van egy származék szó a „m

arok”, vagy „marék”, am

elytestünknek a fogó szerszám

a. De ebből a sum

ir szóból származik

a mi m

arad és marasztal szavunk is.

A „m

arha” szó értelme tehát annyit jelent a m

ai nyelvünkön,m

int megfogott, kézben tartott, m

egszelídített, vagyis házi állat,szem

ben a szabadon futó vagyis a vadállatokkal.A

mai „vad” szavunknak sum

ir őse a, „bad”, annyit jelentm

int futni vagy szaladni. Mikor a m

énes elfut a pusztán, a csikósműnyelven azt m

ondja, hogy megvadult. M

ikor a lovak az üreskocsival elszaladnak, a m

agyar falusi ember m

a is azt mondja,

hogy a lovak megvadultak, vagyis elszaladtak.

Tény, hogy a „m

arha” szó egyedül a mi nyelvünkben van

meg. M

ég az úgyn

evezett finn

-ugor n

yelvek egyik

ében

semtalálh

ató meg, an

nál k

evésbé az árja és sém

i nyelvek

ben

.Á

rpád hódító népe sem vihette m

agával, mert 537 évvel a

magyar honfoglalás előtt az a nép, am

elyet a rómaiak m

eghódí-tottak, m

ár e néven nevezte nemcsak hasznos házi állatjait, hanem

haragjának emberi lényeit is, beleértve a világ akkori legnagyobb

urát, a római császárt is. E

zt a szót tehát Árpád hódító népe is

csak ott tanulhatta meg a nyelvvel együtt a K

árpátok koszorúztahazában az általa m

eghódított és szolgává tett sumir utód néptől.

A történelem

– hála Am

mianus alaposságának – az őstelepes

pannon nép nyelvéből ezt az egy szót megörökítette, de ebben az

egy szóban benne van nyelvünk egész szókincse, amiként egy

csepp tengervízben az egész tenger vízének lényege.K

öltőileg hangzik ugyan ez a megállapításom

, de igazat ad aza tény, hogy ezt az egy szót csak az a nép használhatta, am

ely am

i mai nyelvünknek egész ősi nyelvkincsét beszélte, m

égpedigm

ár 1608 évvel ezelőtt.M

ert itt nemcsak egy szó használatáról van szó, hanem

egyazonos népszokásról is. M

i mai m

agyarok ma is m

arhának nevez-zük nem

csak a házi állatainkat, hanem a haragunknak em

beri lé-nyeit is, am

iként a Szirm

iura környékén lakó pannon nép II.K

onstancius császárt 359-ben Kr. u.

Honnan vettük ezt a szokást m

i ma élő m

agyarok?C

sak is a minket m

egelőző magyar nem

zedéktől, ez pedig azőt m

egelőzőtől, az meg a m

ég előbbitől. Igya nemzedékek soro-

73

zatán végig menve, eljutunk a császárt lem

arházó népig, amely

ugyancsak ebben az értelemben használta ezt a szót.

Ebből pedig a legszigorúbb logikával az következik, hogy az

a császárt

lemarházó

nép nem

csak nyelvi,

hanem

vérszerintiősünk is volt, m

ert ez a nyelvszokás a vérségi örökség útján jutottel hozzánk nem

zedékről nemzedékre a m

ai napig.S

zirmium

a császár volt székhelyének neve nem latin szó,

csak latinos hangzásúvá változtatta a hódító római nép nyelve. A

zősi szó S

zerém volt. E

me-em

esemese-em

se mint ahogyan m

ár ki-fejtettem

a sumir em

e szóból származik, am

i tápláló anyát jelen-tett. A

„szer” szavunk is valószínűleg sumir örökség, bár ezt ed-

dig kinyomozni nem

tudtam. D

e az ilyen sokértelmű, gazdag szó-

nak nagyon ősinek kell lenni. Pld. alszer, felszer, kisszer, nagy-

szer, jogszer, gyógyszer, félszer, ékszer, ószer, jószer, rendszer,kényszer, új szer, m

osószer, kábítószer, szerszám, szerelem

, sze-retet, szerény, szerencse, szertartás, szerzet, szertelen, szerfelett,szeret, szervez, szerkeszt, stb.

Helyes a m

egállapításom tehát, ha a S

zirmium

nevet az ősi„szerém

” szóból származtatom

, ami a m

ai nyelvünkön rendestáplálót jelent. E

rre a névre Szerém

vidékének földje rá is szol-gált, m

ert már az ősidőben kiváló gabona és szőlőterm

elő területvolt. N

agyon régi eredetű szónak kellett lenni, mert egy ilyen

nagyfokú szétágazódáshoz, elbokrosodáshoz elsősorban is hosszúidőnek kell eltelnie.

Az a n

ép, am

ely Szirm

ium

ot és körn

yékét a róm

ai hód

ításid

ején lak

ta, már az ősid

őtől fogva ott lakott telepes n

ép volt s

a római h

atalom b

uk

ása után

is ott marad

t. Nem

csak a róm

aiu

ralmat k

övető hú

nok

, avarok id

ejében

marad

t ott, han

emÁ

rpád

had

i nép

e is ott találta és a maga szolgájává tette.

Hogy m

ilyen nyelvű volt ez az ősi nép, arra nemcsak „m

ar-ha” és „szerém

” szóból következtethetünk, hanem IV

. Béla kirá-

lyunknak egy okleveléből is. Ezt a király 1237-ben adta ki az ál-

tala alapított Bélakuti cisztercita kolostor részére (W

. VII. 27.).

Ebben az oklevélben a király a régi S

zirmium

közelében levő kö-vetkező nevű falvakat adom

ányozta el a kolostornak: Nyárad,

Csudo, A

csád, Ined, Lázár, Ö

körd, Monoros, L

etemér, L

úház,E

rdőel, V

áralja, F

urni, P

erben, S

zépfalu, A

sszony, H

arang,R

okalj, Kom

lós és Újfalu.

74 A pannonokat, akik a császárt lem

arházták, a rómaiak után a

húnok hódították

meg,

utánuk néhány

germán

törzs: gót,

longobard, gepida lett átmenetileg úrrá P

annoniában. Majd ezeket

követték az avarok, vagyis az avarhúnok. Ezek hatalm

át a germán

frankok és

a törökfajú

bolgárok törték

meg

és lettek

urak a

Kárpátm

edencében.V

égül pedig egy török törzsszövetségből alakult nép telepe-dett ott m

eg Árpád fejedelem

vezérlete alatt. Ezek

nek

a szövet-séges törzsek

nek

vezértörzse, vagy fejedelm

i törzse a megyer,

vagy magyar n

evű törzs volt. E

z adott k

ésőbb

az egész törzs-szövetségn

ek és az általa m

eghódított n

épn

ek is n

evet. Ígyszü

letett meg a m

agyar nép

a Kárp

átmed

encéb

en.

75

X. P

AN

NO

NIA

NÉ

PE

SE

DÉ

SI V

ISZ

ON

YA

I AR

ÓM

AI K

OR

BA

N

A népesség létszám

ára mindig lehet következtetni a lakóhe-

lyek, tehát a falvak és városok számából, m

ert az emberek m

ár azősidők óta falvakban, vagy városokban laktak. E

rre kényszerítetteőket az élelem

megszerzésének és m

egvédésének nehéz feladata.R

endesen a közös őstől leszármazottak m

aradtak együtt, egyhelyen, hacsak a védelem

nem tette szükségessé több nagycsalád

együtt maradását.

Pannóniának a róm

ai korban már m

eglevő telephelyeiről nemm

erném azt állítani, hogy több nem

volt, mert a valószínűség az,

hogy a telephelyek száma jóval több volt, m

int amennyiről írásos

bizonyíték van.P

éldául, a ma is jelentéktelen B

akonyszentlászló Crispiana

néven fel van jegyezve, de Veszprém

ősi városa, amely a róm

aiútnak igen fontos őrállom

ása volt, nem szerepel a róm

ai uralomidején.

De azért közlöm

az alábbi helyneveket, mert ha csak ezek

voltak a római hódítás idején m

eg, vagyis Kr. u. a 9. esztendőben,

akkor a 900 évvel későbbi honfoglalás idején legalább is meg-

négyszereződtek volna. Tehát történetíróinknak az a m

egállapítá-sa, hogy a honfoglalás idején csak gyérszám

ú szláv és avar ma-

radványok lézengtek Magyarország területén, m

ennyire alaptalanm

ég ezeknek a telephelyeknek megléte m

ellett is. A felkutatott

telephelyek névjegyzéke a következő:S

abária (S

zombathely),

Aquincum

(B

uda), B

rigetió(Ó

szőny), Arrabona (G

yőr), Intercisa (Dunapentele), S

alva (Esz-

tergom),

Scarbantia

(Sopron),

Cam

pona (N

agytétény), L

ugio(D

unaszekcső), S

ophianae (P

écs), A

ltinum

(Oroszvár),

Ad

Flexum

(Magyaróvár), C

alamantia (L

eányvár), Ad M

ures (Acs),

Azaum

(D

unaalmás),

Lepavista

(Süttő),

Crum

erum

(Nyerges-

újfalu), C

ripi (D

unabogdány), U

lciscia C

astra (S

zentendre),S

alina (Adony), P

ax (Paks), A

ltaripa (Tolna), A

lesca (Szekszárd),

Antiane

(Baranyabán),

Lim

usa (S

zigetvár), S

ilacaene (B

eleg),V

aleum (F

enékpuszta), Mogentianae (S

omlóvásárhely), M

ansve-

76

tina (Ódom

bóvár), Herculia (F

ehérvár ősi helye), Floriana (B

ics-ke), T

riciana (Ságvár), C

aesariana (Jutas).A

sumir nyelvben nem

járatos íróink természetesen m

ind aztm

ondják, hogy a latin Pax szóból szárm

azott a mai P

aks közsé-günknek neve. P

edig fordítva.P

aks az ősi név, mert e sum

ir szóból származik „paksu”,

annyi mint víztartó. U

gyanaz a szó mint C

sopak községünk neve,csak a sum

ir nyelvben a „cso” kisebb vizet jelentett, mint a „su”

vagy „so”. Valóban a csopaki víz csak csordogál, m

íg a paksi víz,a D

una folyik, vagy ömlik.

77

XI. E

GY

ÉB

NÉ

PE

K

E néven azokról a népekről em

lékezem m

eg, amelyek vala-

mikor a K

árpátmedencében laktak, m

ég a magyar honfoglalás

előtt. Term

észetesen nem állítom

, hogy más népek nem

kerültekoda ezeken kívül, am

ikor az ősidőben hazánk földje az átjáróházszerepét töltötte be.

Az egyik legrégibb feljegyzés az aghatirz nevű népről m

aradtfenn, am

elyik Erdélyben lakott. H

erodotos görög történetíró (484-425 K

r. e.) azt Írta róluk, hogy a Maros (M

aris) az aghatirzek or-szágából jön és a szkíták közé sorolta őket m

egjegyezvén, hogy

„nagyon fényűzők és nőközösségben élnek. É

pp ezértm

indnyájan testvérek lehetnek, mintha egy család tagjai

volnának. N

em

irigykedők és

gyűlölködők egym

ásra.R

uházatuk majdnem

olyan mint a trákoké.”

A trákokkal kapcsolatban eszem

be jut Plátonnak a híres gö-

rög bölcselőnek (427-347 Kr. e.) egy osztályozása az akkori né-

pekről. Belső lelki tulajdonság szerint, három

féle embercsoportot

különböztetett meg. A

z elsőbe sorozta a bátrakat, amilyenek a

trákok és a szkíták. A m

ásodikba a pénzsóvárokat, amilyenek a

feniciaiak és egyiptomiak, a harm

adikba a tudományszeretőket,

amilyenek a görögök.

Trák volt az első lovasnép, am

ely Ázsia füves térségéről E

u-rópába költözött körülbelül 900 évvel K

r. e. Ugyanaz a fajta volt,

mint a későbbi szkíta, hún vagy turk néven nevezett népek. N

yo-m

aik hazánk földjén is megtalálhatók.

Az aghatirzek nőközössége az em

beriségnek egy nagyon ősiszokásából m

aradt meg, m

int csökevény, abból az időből, amikor

minden vagyontárgy közös tulajdont képezett s m

ég a nő is ilyen-nek szám

ított. Am

ikor az egyén még nem

tudta állandóan meg-

szerezni vagy biztosítani magának a m

indennapi élelmet, m

ert azerejét felülm

últa, akkor szükség volt többeknek az összefogására,szóval a közös gazdálkodásra. E

z a szükségesség fennállott, ami-

kor az ember vadászatból, halászatból és állattenyésztésből élt és

kőből volt a fegyvere és a szerszáma.

78 De am

ikor az ember földet kezdet m

űvelni és ennek hozadé-kából m

egélni, a nagycsalád közös gazdálkodása kezdett felbom-

lani elemeire, a kis családokra, m

ert a szorgalmas és m

unka sze-rető em

ber nem volt hajlandó a lusta és dologkerülő helyett dol-

gozni. Az aghatirzek nőközössége is idejét m

últa. Néhány száz év

múlva a történelem

lapjai már nem

is emlegetik őket, hanem

or-szágukban egy m

ásik népről, a dákról vannak feljegyzések. Ez is

szkíta lovasnép volt s valószínű, hogy

ők hódították

meg

azaghatirzeket. E

zek nemcsak az erdélyi részt, hanem

a Havasalföl-

det is megszállták egészen a D

unáig.A

ugusztus császár idején már veszélyeztették a róm

ai biro-dalom

balkáni részét, de a császár személyesen vezetett ellenük

hadjáratot és

mint

önéletrajzában dicsekedve

mondja,

sikerültőket a D

una baloldalára űzni és velük a római birodalom

tekinté-lyét elism

ertetni.V

églegesen Traján császár hódította m

eg őket 106-ban Kr. u.

s Dácia néven országukat m

egszállva a római birodalom

hoz csa-tolta.D

e Gallineus császár m

ár 261-ben kivonta a légiókat Erdély-

ből, Aurelianus pedig 275-ben az egész D

áciát feladta. A dákok is

eltűntek az utánuk jövő germán és hún népekben.

Minket m

agyarokat a dákok annyiban is érdekelnek, hogy azoláh agitátorok előkelő ősöket keresvén, a dákokat is összeháza-sították a – szerintük – E

rdélybe telepített római légiónáriusokkal.

Persze azt nem

vették figyelembe, h

ogy a római légiók

idegen

légiók voltak

s a legénység n

yelve is idegen

és nem

latin volt,

tehát n

em leh

ettek m

ár azért sem az oláh

ok latin

ősei.A

z Alföldön a D

una-Tisza között is volt egy lovas nom

ádnép K

r. u. az 1. században, de valószínűleg előbb is, mert lovas

nép részére ugyancsak megfelelő terep volt ez a nagy síkság m

áraz ősi időben. E

z a nép a jazig vagy jász nép volt. A görög írók

methanasta néven em

lítik őket, ami m

agyarul vándorlót, koborlótjelent, de a jazig török szó is ugyanezt a fogalm

at tartalmazza.

Sokat harcoltak a róm

aiakkal, Nagy K

onstantin császár azutánvégleg leverte őket. A

kkor húzódtak a mostani szállásaikra. M

aigen értékes és derék népelem

e hazánknak.A

rómaiak 400 évig bírták hazánknak dunántuli részét, az

akkori Pannoniát és 160 évig E

rdély földjét. A történetírók általá-

79

ban sokat írnak a római kultúra term

ékenyítő hatásáról a meghó-

dított országokban. Minden fejlődést, gyarapodást a róm

aiaknaktulajdonítanak, am

inek eredetét nem ism

erik. Ebben m

agyar éskülföldi írók közt vajm

i kevés különbség van. Például: m

agyargazdasági szakkönyvekben olvasható, hogy a róm

ai katonák erdőtírottak, m

ocsarakat csapoltak le, utakat, vízvezetékeket csináltakés ők honosították m

eg Pannóniában a szőlőterm

elést is stb.M

ég ma sem

jöttek rá, hogy a rómaiak által m

eghódítottP

annóniának egyik városát, amelyik később F

elsőpannonia szék-helye is lett, V

indobonának hívták, amelynek a jelentése az akkor

ott lakó kelta nép nyelvén Vin de bona volt, am

i magyarul jó bort

jelent. Az olaszok, franciák és spanyolok nyelvén m

ég ma is ez a

jelentése. Tehát a m

a Wien-nek m

agyarul Bécsnek nevezett város

környékén a síkságot szegélyező hegyek trachit porladékú lejtőinm

ár virágzó szőlőtermelés volt a róm

aiak előtt.A

szőlőtermelést a sum

ir rokon népek és a szíriai telepesekhonosították m

eg már az ősidőben az árpa és búzaterm

elésselegyütt, m

ikor hazájukat ott kellett hagyni és Európa földjén az

élet küzdelmét újra kellett kezdeni.

A róm

aiak nem azért hódítottak, hogy kultúrát terjesszenek,

hanem, hogy a m

ár megvolt és virágzó kultúra gyüm

ölcseit ma-

guknak szerezzék meg adó és harács alakjában. H

ogy mily óriási

zsákmányt vittek haza egy-egy tartom

ány meghódítása után, azt

Augusztus császár önéletrajzában bám

ulva olvashatjuk. A többek

közül csak azt az egyet említem

itt meg, hogy 5-ik konzulsága

évében a

hadizsákmányból

120.000 em

bernek adott

fejenként1.000 szeszterciust.

Valósággal kirabolták a tartom

ányokat, mert m

inden hadi-zsákm

ány rablásból ered. De két felbecsülhetetlen értékkel R

óma

mégis m

egajándékozta az akkori Európát. M

egszüntette az óriásibirodalom

határain belül élő népek között a háborúskodást. Az

állandó béke így biztos alapja lett a gazdasági és szellemi fejlő-

désnek. Azonkívül olyan úthálózatot épített ki E

urópa nyugatifelén, am

ely a közlekedés megkönnyítésével elősegítette a szel-

lemi

kincsek kicserélését

is. E

zért hagyta

el m

aga m

ögöttN

yugateurópa nemcsak K

eleteurópát, hanem az egykori tanító-

mesterét, az öreg Á

zsiát is. Ez a m

agyarázata annak is, hogy miért

lett Európa a többi földrész szellem

i és gazdasági vezetőjévé.

80 Term

észetesen az utakat nem a róm

ai katonaság építette,ahogyan a naiv historikusok írják, hanem

az őslakósság. Ez kubi-

kolta a földet, törte a követ, a katona pedig hajtotta a népet. De a

népnek is megérte a fáradtság, m

ert az ő kocsijai és állatjai iskönnyen futottak a jó úton.

Miért épített R

óma m

indenütt utakat? Azért, m

ert a hadse-regének a zöm

e – a légiók – gyalogságból állottak és ezek csakkocsival és jó úton voltak gyorsan bevethetők, ha hosszú határá-nak valam

elyik távoli pontján a barbárok betörtek. Az utak ugyan

hadászati célt szolgáltak, de a polgári forgalmat is elősegítették,

azonkívül pedig időállóak lévén a római birodalom

megszűnte

után is megm

aradtak. Sőt m

ég ma is m

egvannak.P

annónia fejlődésén minden esetre sokat lendített a 400 éves

római béke és a kitűnő úthálózat. E

nnek nyomai m

ég ma is m

eg-állapíthatóak.

81

XII. T

EL

EP

ES

ÉS

HÓ

DIT

Ó N

ÉP

EK

Az eddig előadottak alapján olvasóim

is megtudják állapítani

a különbséget a címben szereplő kétféle nép között.

A telepes nép üres, em

berektől lakatlan földet szállt meg,

amelyet azután nehéz m

unkával feltört porhanyóvá tett, hogy azem

beri életet tápláló gabona benne megterem

hessen, hogy az em-

bernek az élete fenntartásához meglegyen a kenyere.

A kőkapától a vaskapáig nagyon hosszú út vezetett, am

elyetegész hosszában az em

ber véres verejtéke öntözött.A

mai időszám

ításunk kezdetének elején még a „m

indennapikenyér” volt a legnagyobb ajándék, am

it a küzdő földi ember az

Istentől mint legnagyobb jót kért.

Ennek em

léke van meg a keresztények im

ádságában, a „Mi-

atyánk” e szavaiban: Mindennapi kenyerünket add m

eg nékünkm

a. Erre pedig Jézus tanította a tanítványait.

De ennek em

léke van meg a m

i „módos” szavunkban is,

amely m

a jómódú, gazdag em

bert jelent.M

u-du sumir szó, a m

ai nyelvünkön magcsinálót, vagyis ga-

bonamag term

előt jelent. Ezzel szem

ben a numu-du sum

ir szóm

ai nyelvünkön „nomád” nem

magcsinálót, hanem

állattenyész-tőt jelent. A

sumir m

uduból lett a mai nyelvben a m

udus vagym

ódos ember neve.

A telepes népek tehát m

indenütt az egész világon a termelő

munka m

egvalósítói voltak. Nem

csak földet műveltek, hanem

ipart is űztek, sőt rezet, vasat is bányásztak s ezekből készítették am

unkához alkalmasabb eszközöket.

Hazánk őstelepes népeiről m

ár kimerítően m

egírtam, hogy

honnan származnak s az ősidőktől fogva m

iként tették virágzóvám

unkájukkal otthonaikat és országukat s hogy a műveltségnek

míly m

agas fokára emelkedtek a saját erejükből, m

ert saját ésnem

más néptől átvett ősi betűírásuk is volt.

Ez letagadhatatlan!

De voltak olyan népek is m

ár az őskorban, amelyek nem

asaját term

elő munkából akarták m

agukat fenntartani, hanem a

másokéból akartak m

egélni. Ezeket nevezem

hódító népeknek,

82

amelyek a fegyver erejével tették szolgáikká a békés és dolgozó

népeket. Azután m

int fegyveres katonanép eltartatták magukat.

A legnagyobb ilyen hódító nép E

urópában a római volt. Ő

siterületük L

atium, csak 2350 négyzetkilom

éterre terjedt ki, körül-belül akkora volt m

int Pestvárm

egye, amikor 753-ban K

r. e. Ró-

ma nevű városukat felépítették és K

r. u. 110 körül Trajánus csá-

szársága alatt ebből a pöttömnyi országból 10 m

illió négyzetki-lom

éteres óriási birodalom lett.

Csodának lehetne e tényt m

inősíteni, ha nem lett volna neki a

történelemben m

ása is. De D

singiszkán még nagyobb birodalm

atvert össze. T

imurlenk szintén, a m

ohamedán arabok hasonlókép-

pen.Csak m

eg kellett találni a módját annak hogyan lehetett egy

sereg embert katonai fegyelem

alá venni, felfegyverezni, kiké-pezni és háborúba elindítani úgy, hogy a katona a reá váró sebe-ket, sőt a halált is m

egkockáztathatónak ítélje a harcból származó

előnyökért.Julius C

ézár óta a római hadsereg tisztára idegen légiókból

állott. Nem

a franciák találták fel tehát e katonai alakulatokat. Az

ilyen katonákat a vezér a saját hazája ellen is vezethette, amint

éppen Julius Cézár m

eg is tette.A

zért a római hódító hadjáratok tisztán haszonszerző, gazda-

sági vállalkozások voltak, mert a vezér épp úgy, m

int az utolsóközkatona az elrabolható javakért, a sarcért, a zsákm

ányért ment a

harcba. Ezért a róm

ai légiókban ott találjuk az akkori világ min-

den népének jól verekedő és rablóhajlamú em

bereit.A

legjobb verekedőkből még császárok is lettek. P

éldául:M

aximinus T

ax, trák volt, Fhilippus A

rabs pedig arab. Maxim

i-anus a karpi törzsből szárm

azott, amely sum

ir eredetű nép volt ésa K

árpátok környékét lakta, az ő nevüktől kapta e hegység a ne-vét. D

ioklecianus telepítette azután át őket Pannóniába, P

écs kör-nyékére. I. K

onstancius germán zsoldos katona volt. A

tisztaészaki típus és a jellegzetes germ

án testi felépítés különösen uno-kaöccsén, N

agy Konstantin császáron látszik m

eg, amint az m

eg-állapítható a P

alazzo dei Conservatori palotában, R

ómában őrzött

mellszobráról.

Hogy m

ilyen nagy haszonnal jártak ezek a hadi vállalkozá-sok, azzal Julius C

ézár mostohafia, A

ugusztus dicsekszik el ön-

83

életrajzában. Ebből m

ár idéztem, hogy az 5-ik konzulsága idején

a hadi

zsákmányból

míly

nagy összeget

ajándékozott el.

De

ugyanakkor még 120 m

illió szeszterciust adott katonáinak, 100m

illiót pedig az Apolló, V

esta és a Bosszuló M

ars templom

ainak.600 m

illiót adott az államkincstárnak és 170 m

illiót a továbbszol-gáló katonáknak.

Az általa rendezett gladiátori játékokon 10 ezer em

ber küz-dött egym

ással és 3.500 afrikai vadállat pusztult el.H

ogy tengeri csatát is bemutathasson egy 1.800 láb hosszú-

ságú és 1200 láb szélességű területen kiásatta a földet oly mélyre,

hogy 30 megvasalt orrú hadihajó és m

ég sok kisebb hajó belefértés azokon 3.000 katona küzdött.

Még legalább 4 oldalra jutna azoknak az építkezéseknek a

felsorolása, amelyeket A

ugusztus a kizsarolt tartományok nép-

ének elrabolt javaiból emeltetett.

Súlyosbította a rablásokat m

ég az úgynevezett testadó, amit

minden m

eghódított tartomány m

inden lakosának a csecsemőtől

az aggastyánokig fizetni kellett, hogy magukat arabszolgaságtól

megváltsák. A

zután jött még a fejadó, am

elyet minden felnőttnek

fizetni kellett a tartományokban. B

etetőzte ezeket a vagyonadó,am

elynek határa az adózók fizetésképessége volt. Szóval annyit

kellett az adóalanynak fizetni, amennyit rajta behajthattak. A

kinem

fizetett, azt eladták rabszolgának a piacon.H

ogy az adókat hogyan hajtották be, arról Salvianus, róm

aiíró így írt:

„Tűrhetetlen és szörnyű állapot, józan eszű em

ber még a

hallatára is megborzad, hogy a földhöz ragadt szegény

nyomorult em

ber vagyonkájából kifosztva, földecskéjé-ből kiforgatva, m

ikor már sem

mije sincs, m

égis kényte-len adót fizetni elvesztett vagyona után. A

birtok kicsú-szott a lábuk alól, a fejadó nem

tágít mellettük, vagyon-

tárgyaik már nincsenek, de az adók csak úgy záporoznak

rájuk”.

Hogy a rabszolgasorsot elviselni nem

tudó szegény páriákkalhogyan bánt el, azzal is dicsekszik A

ugusztus:

84 „A

zoknak a rabszolgáknak a leverése után, akik meg-

szöktek uraiktól és fegyvert ragadtak az állam ellen, kö-

rülbelül 30 ezret összefogattam és visszaadtam

uraiknak,hogy kivégezhessék őket.”

Nem

csodálatos tehát, hogy „az illirikumi határtól egészen

Galliáig valam

ennyi nép egyszerre kelt fel”. De az sem

csodála-tos, hogy ez az óriási birodalom

olyan könnyen omlott össze. M

i-ért? M

ert a kizsarolt lakósság úgy a germán hódítókban, m

int ahúnokban szabadítókat látott.

Szószerint idézem

Jordanes idevonatkozó írását. Ez gót püs-

pök volt és 551-ben Kr. u. írta G

etica című történelm

i munkáját,

tehát majdnem

kortársnak számít. Ő

így mondja el a róm

ai biro-dalom

bukásának utolsó felvonását:

„O

restes fővezér a hadsereg élére állt, kivonult Róm

á-ból,

hogy az

ellenség ellen

induljon. M

egérkezettR

avennába és

ott fiát

Augusztulust

császárrá tette.

Nepos, a tényleges császár, am

int erről értesült, Dalm

á-ciába m

enekült és ott trónfosztottan meghalt”

.

„M

iután Orestes fiát A

ugusztulust Ravennában a csá-

szári trónra emelte, a rugius törzsből való O

doaker aturcilingusok királya scirus, herulus és egyéb germ

ántörzsekből toborzott segéd csapataival elfoglalta Itáliát,m

egölette O

restest, fiát

Augusztulust

megfosztotta

atróntól és m

indössze azzal büntette, hogy a campanai

Lucullus kastélyba szám

űzte.”

„Így a nyugati róm

ai birodalom, am

elynek első császáraO

ctavianus Augustus volt,

a város

alapításának 709.

esztendejében ezzel az Augustulusszal elpusztult az addi-

gi császárok 520-ik éve után. Ezentúl a gótok királyai

uralkodtak Róm

án és Itálián.” (Jordanes G

etica 241-243.)

Nyugati időszám

ítás szerint ez az esemény 476-ban történt

Kr. u.

85

Persze azt m

ár nem érte m

eg Jordanes, hogy egy másik ger-

mán törzs, a longobardoké kerekedett felül É

szakitáliában 568-ban K

r. u. Ezeknek a neve a m

a is meglevő L

ombardia nevében

maradt m

eg, de nyelvük ezeknek is meg a többi germ

án törzsnekis beleolvadt az északitáliai gall nyelvbe, a m

ai olasz nyelv ősébe.D

élitáliát Szicilia szigetével együtt azoknak a norm

annoknakegyik ága szállta m

eg és szervezte országgá, akiknek másik cso-

portja Hódító V

ilmossal A

ngliába költözött.T

ehát Itáliát is egy csomó germ

án törzs szállta meg, m

int hó-dító katonanép. Ö

vék lett az ország, a hatalom, az uralom

, az adó,a nép verejtéke, de a nyelv a népé m

aradt meg, m

ert a meghódí-

tott néptől el lehetett venni a vagyonát, a pénzét, a földjét, a ruhá-it, az ennivalóját, a kincseit, sőt m

agát az embert is rabszolgává

lehetett tenni, de a nép nyelvét nem lehetett elvenni, m

ert a be-széd hangokból áll s azok kézzel m

eg nem foghatók. N

yelvet el-venni csak úgy lehet, hogy helyette egy m

ásikat kell adni, még-

pedig tanítással, nyelvtanfolyamok rendezésével, hozzáértő taní-

tani tudószakemberekkel. Ilyet pedig a régi időben a hódító urak

nem rendeztek. A

szolganépnek pedig ahhoz, hogy a robotot el-végezze, nem

kellett az úr nyelve, de az úrnak legalábbis annyi-ban szüksége volt a dolgozó nép nyelvére, hogy azoknak paran-csolhasson, a m

unkát kioszthassa és a munka gyüm

ölcsét behajt-hassa.

86

XIII. A

KÖ

ZÉ

PK

OR

I HÓ

DIT

ÓK

NY

ELV

AL

A-

KU

LÁ

SA

Az előbbi szakaszban, azt hiszem

sikerrel bizonyítottam azt a

tényt, hogy egy hódító és meghódított nép nyelvkeveredése esetén

mindig a kisebb szám

ú hódító nyelve veszik el, és a köznépé ma-

rad meg. H

ogy ez az igazság még világosabban álljon olvasóim

előtt, a középkori hódító népek nyelvalakulását is idevázolom.

Kezdem

Európa nyugati felén a P

ireneusi félszigettel. Itt azőslakosság a latinnal rokon gall néptörzsekből tevődött össze.E

zeket három germ

án nép a vandál, a szvév, a nyugati gót és egyturáni nép: az alán igázták le. A

vandálok a mai déli S

panyolor-szágot

szállták m

eg, nevüket

őrzi A

ndaluzia (V

andaluzia), a

szvévek és az alánok egy része a mai P

ortugálliát szervezték meg,

a nyugati gótok a mai S

panyolország középső és északi részét, azalánok m

ásik fele Katalániát (G

ótalániát) alapították. Ezek a hó-

dítók lettek az urai a meghódított népnek, de a nyelvűket elvesz-

tették s a népét, a mai spanyol nyelvet vették fel.

A m

ai Franciaországot szintén három

germán nép szállta

meg, u. m

. a burgund, a frank és a normann. A

burgundok 407-ben m

ég a rómaiak jóváhagyásával foglaltak m

aguknak szállást aS

aone és a Rhone folyók m

ellékén.A

frankok a Rajna torkolat vidékén laktak. C

hlodvig nevűfőnökük 486-ban elűzte G

alliából Sigerius róm

ai helytartót ésegész G

alliát meghódította.

A norm

annok kemény hajós népe jóval később 923ban tele-

pedett le a már kialakult F

ranciaország északi részében, amelyet

róluk ma is N

ormandiának neveznek. E

gyügyű Károly akkori ki-

rály, erő híján kénytelen volt tűrni ezt a hódítást. Mind a három

hódítónép elvesztette ősi germán nyelvét’ és felvette a m

eghódí-tott nép nyelvét. B

ár e nyelvet a germán frankokról nevezik az or-

szággal együtt franciának, az a nyelv nem germ

án, hanem a régi

gallnak a folytatása megtűzdelve jelentéktelen m

ennyiségű ger-m

án szóval.H

ogy mennyi idő alatt vész el egy hódító népnek a nyelve,

arra ezeknek a normannoknak a történelm

e világít rá. Rolló vagy

87

Rolf nevű főnökük vezérlete alatt 923-ban kerültek észak F

ran-ciaországba K

r. u. Már e század végén a R

ouen környékén lakónorm

annok franciául

beszéltek azért

a trónörököst

elküldtékB

ayeuxba, hogy ősei germán nyelvét ott m

egtanulja. Mikor pedig

ezek közül származott hadsereggel H

ódító Vilm

os normann her-

ceg, 1066-ban átment A

ngliába és azt meghódította, lovagjai m

ártisztán francia nyelvűek voltak. E

korból van a bayeuxi dómban

egy nagy fali szőnyeg Hódító V

ilmos és H

arold angol király csa-tájáról s azon ez olvasható: „in proelio ceciderunt sim

ul angli etfranci” a csatában együtt estek el angolok és frankok. E

z a felírástehát nem

is normannoknak, hanem

már franciáknak nevezi a hó-

dítókat. Ezek vitték át a francia nyelvet a B

ritt szigetre és az angolnyelvben található francia szavak nagy része tőlük szárm

azik.T

ermészetes, hogy A

ngliában rövid idő alatt angol nyelvűek let-tek.

Anglia őslakói a brittek, piktek, írek és skótok voltak, a déli

részen belga gallok is laktak. Kr. e. 54-ben Julius C

ézár vezérletealatt a róm

ai légiók hódították meg őket. M

ikor azonban Kr. u. az

V. században ezek elhagyták a B

ritt szigetet, az őslakók össze-vesztek. E

zt az alkalmat kihasználva a Jütland félsziget körül lakó

jüt, angol és szász germán törzsek B

ritanniát elfoglalták. Később

még dánok is telepedtek le a sziget keleti oldalán, legvégül pedig

– mint em

lítettem H

ódító Vilm

os normannjai telepedtek ott m

eg.A

z ősi britt lakóság egy része Walesbe, a hegyek közé húzódott,

egyes rajok pedig Franciaország északnyugati sarkában a róluk

nevezett Bretagneban találtak otthonra.

A hódító ném

et és francia nyelvű törzsek Angliában is el-

vesztették nyelvüket, beolvadtak az angolnak nevezett nyelvbe,am

ely az ősi britt alapnyelvre épült fel, elég erős germán hatás-

sal., A w

alesi és bretagnei brittek nyelve azonban a félreeső erdősés hegyes vidéken m

a is megvan, bár 1.500 év vihara zúdult el

felettük, mert ők nem

hódítók, hanem telepes népek voltak.

Ném

etország germán törzseit m

ásnyelvű nép nem hódította

meg, erről tehát nincs m

ondanivalónk.O

laszországban azonban már m

ás a helyzet. Északolaszor-

szág őslakói

gallok voltak.

Ide telepedtek

először a

herulok,skyrek és turcilingok germ

án törzsei. Odoacer a herulok főnöke

szüntette meg 476-ban a nyugat róm

ai császárságot. Őt buktatta

88

meg egy m

ásik germán törzsfő T

heodorich a keleti gótok királya.A

gótok uralmát is egy germ

án nép, a longobard törte meg 555-

ben Kr. u. E

zek neve Lom

bardia tartományban ugyan fennm

aradt,de nyelvük a többiekével együtt elveszett az ősi gall nyelvben,am

elyből később az olasz nyelv alakult ki.A

D

élitáliát m

eghódító norm

annok szintén

a francia

Norm

anndiából indultak útjukra francia nyelvvel, mint fajtestvé-

reik Angliába. M

iután onnan kiűzték az arabokat és a bizánciakat,ők lettek a m

egszerzett föld urai, de nyelvüket ők is elvesztették saz olasszal cserélték fel.

Oroszország állam

má szervezése a norm

annok egy másik

ágának a germán varégoknak a nevéhez fűződik. Ő

ket maguk a

szláv lakósok hívták hazájukba mondván: „A

mi országunk nagy,

minden bőségben van itt, de a rend és az igazság hiányoznak,

foglaljátok el és kormányozzatok m

inket”. Ez történt 862-ben K

r.u.

Hódító R

urik harmadik utódának, Igornak és feleségének O

l-gának,

még

germán

a neve,

de gyerm

ekük m

ár a

szlávS

zavasztoszláv nevet kapta. Ennek az utóda V

ladimir (972-1015)

nemcsak

nevében, hanem

nyelvében

is orosz

lett varégjaival

együtt, akik követve királyukat 988-ban felvették a kereszténysé-get.

Lengyelország m

egszervezésében is részük volt a skandiná-viai norm

annoknak. Miesko vagy M

iciszláv lengyel király nor-m

ann származású volt s vitézeivel együtt 966-ban felvette a ke-

reszténységet és nyelvét is felcserélte a meghódított nép szláv

nyelvével.A

bolgárok törökfajú és nyelvű népe 660-ban Kr. u. foglalta

el mai hazáját. S

zlávnyelvű nép fölé telepedtek le s bár ők adtakaz országnak és a nép nyelvének is nevet, de nem

az ő török nyel-vük m

aradt meg, hanem

a meghódított nép szláv nyelve.

A csehek, horvátok és szerbek nem

hódító nép voltak. A cse-

hek a kelta bojok helyére telepedtek az üresen hagyott földre,m

ert lakóik

Olaszországba

költöztek. E

zeknél nyelvkeveredés

nem történt tehát az ő nyelvük m

aradt meg.

A horvátokat és szerbeket H

erakliosz keletrómai császár te-

lepítette le, a lakósaitól nagyon megritkított B

alkánra 640-ben Kr.

u. Ezek éppúgy, m

int a csehek, nyelvüket megtartották m

ert tele-

89

pes népek voltak, területükön ők képviselték a lakósság többségétés nyelvkeveredés esetén m

indig a többség nyelve marad m

eg.Ím

e dióhéjban Európa összes olyan nem

zetének a nyelvala-kulási történetét ism

ertettem a történelm

i hűségnek megfelelően,

amelyeknél nyelvkeveredés történt, kivéve a m

agyarokét.A

z összes historikusaink azt mondják és hirdetik, hogy a

honfoglaló magyarság előtt a K

árpátmedencében m

ár nagyszámú

szláv nép élt, kisebb számú avar és frank lakóssággal. D

e ezekképezték a többséget a hódító m

agyarsággal szemben, m

égis a ki-sebb szám

ú magyarság ezeket a népeket nyelvileg m

ind felszívtaés m

agába olvasztotta, s ennek a lehetetlennek a megvalósítását

ők csodának nevezik. Hogy m

icsoda az előadottak alapján olva-sóim

ítéletére bízom.

Alább a m

agyar nép ősi nyelvének megállapításánál, m

égfoglalkozom

e kérdéssel, előbb azonban a magyar hódító nép két

testvérnépével, a húnnal és az avarral foglalkozom.

90

XIV

. A H

ÚN

OK

A róm

aiaktól a húnok foglalták el a Duna-T

isza táját. Harc-

edzett, lovas katonanép volt a hún, Kr. születése körüli időben

még K

ína szomszédságában élt. A

híressé vált kínai falat, amely-

nek széles peremén egy 10vas szekér is elfért, a húnok ellen épí-

tették. De a kínaiak összeszedve m

inden katonai erejüket, kiszo-rították őket szom

szédságukból. Ezért indultak N

yugat felé.V

égig verekedve magukat Á

zsia pusztáin mire 375ben K

r. u.a V

olgához – Európa határához – értek, m

ár olyan félelmetes

hadsereggel rendelkeztek, amely ellen hiábavaló volt m

inden el-lenállás. A

népek vagy hozzájuk csatlakoztak, vagy szaladtakelőlük, m

eglökve és mozgásba hozva a m

ögöttes népeket. Így in-dult m

eg a nagy népvándorlás.K

r.u. a 400-ik év előtt már hazánk földjére érkeztek s a

Nagyalföld lett birodalm

uk központja. Attila hún király idejében

(434-453.) birodalmuk határa a V

olgától a Rajnáig ért.

A róm

ai birodalom m

egdöntésére 451-ben vonult fel a húnsereg. A

germán népek közül a herulok, m

arkomannok, keleti

gótok, gepidák és a száli frankok a húnokhoz csatlakoztak, míg a

nyugati gótok, a ripuali frankok és burgundok a rómaiakkal tar-

tottak.A M

arne melletti nagy csata döntetlenül végződött.

A hún lovasság nem

tudta áttörni a római légiók pajzsfalát és

lándzsaerdejét.A

következő évben magát Itáliát, a róm

ai birodalom köz-

pontját, támadta m

eg Attila s m

iután a felsőitáliai erődvonalat át-törte, R

óma városa ellen indult. D

e I. Leó pápa eléje m

ent, tár-gyalásuk eredm

ényeképpen Attila hazavonult. U

tána a burgundikirály leányával B

runhildával tartotta meg m

enyegzőjét és ennekéjjelén hirtelen m

eghalt. Itt csak azt jegyzem m

eg, hogy az előzőévi harcban B

runhilda apja Attila ellen harcolt, a halál pedig a

valószínűség legnagyobb százaléka szerint nem lehetett term

é-szetes.

Az egykori európai írók nagyon sok rosszat írnak a húnokról.

Csak egyet idézek ezek közül A

mm

ianus Marcellinust, aki tábor-

91

noka volt

II. K

onstancius és

Julianus róm

ai császároknak.

Ahúnokat csak hírből ism

erte s a következőket írta róluk:

„A

húnok népe, amelyről a régi forrásokból csak keveset

tudunk, a Maeotis m

ocsáron túl lakik és elképzelhetetle-nül vad. M

indnyájan tagbaszakadt, erős testalkatú em-

berek, vastag nyakúak és félelmesen borzalm

asak úgy,hogy kétlábú állatoknak lehetne őket m

ondani”... „

olybárdolatlanok, hogy sem

tűzre, sem ízletes ételekre nincs

szűkségük, hanem vadnövények gyökereivel és m

inden-féle állat, félig nyers húsával táplálkoznak és azt a lovukhátán a com

bjuk alatt kissé megm

elegítik”.

„H

ázaik nincsenek, sőt kerülik a házakat mintha azok

emberi forgalm

on kifűli sírboltok volnának. Kis koruktól

fogva megszokják elviselni a hideget, az éhséget és a

szomjúságot”

...

„R

uháik vászonból és mezei egerek bőréből készülnek és

csak akkor váltják le, ha rongyokban szakad le róluk”…

„G

yalogos harcra nem igen alkalm

asak, ellenben kitar-tó, de csúf külsejű lovaikhoz m

intha odanőttek volna, lo-va ikon adnak, vesznek, esznek-isznak, sőt alusznak.”

„H

a harcra kelnek, ékalakú rendben félelmetes harci ki-

áltással mennek a csatába. M

inthogy könnyen és fürgénm

ozognak, szörnyű vérengzést okoznak. Rendkívüli gyor-

saságuk miatt észre sem

lehet venni, hogy már a sáncot

ostromolják, vagy az ellenséges tábort fosztogatják”

....

„B

ízvást az elképzelhető legkeményebb harcosoknak le-

hetne őket mondani m

ár csak azért is, mert a távolból

nyilakkal kezdik a csatát, ezeknek hegyére csodálatosügyességgel fent csont van illesztve, azután roham

ra in-dulnak s m

agukkal mitsem

törődve karddal harcolnak,az ellenséget, ha akarja védeni a kardcsapásokat, a ki-röpített pányvával úgy gúzsba kötik, hogy sem

lovon,sem

gyalog nem tud harcolni.”

92 „N

áluk senki sem szánt, állandó lakhely nélkül baran-

golnak szekereiken, ezek lakásaik is, asszonyaik itt szöviknekik ronda ruháikat”

. ..”N

incs bennük semm

iféle vallá-sos tisztelet, vagy babonás félelem

, szertelenül vágyód-nak az aranyra. E

zt a fékezhetetlen emberfajtát idegen

országok fosztogatásának izzó vágya hevíti.... Már elju-

tottak az alánokhoz, akik majdnem

mindenben olyanok

mint a húnok.”

Ezzel szem

ben mit m

ondanak a húnok sírjaikban talált esz-közök, am

elyek már nem

tudnak úgy hazudni mint az élő em

be-rek.A

legtöbb emléket a szentesi m

úzeumban találtam

meg róluk,

ahol több mint 500 húnsír leletei vannak szép rendben felsora-

koztatva. Itt mindenekelőtt egy csontlem

ezről kell megem

lékez-nem

, mert ezen az ősi hún rovásírás látható. E

nnek a nyugatiakáltal m

űveletlen, barbárnak nevezett népnek tehát saját írása isvolt. A

zután láttam néhány sarlót is. A

bban az időben még a sarló

volt az aratás eszköze és nem a kasza, az egész világon. A

hol pe-dig arattak, ott vetettek és szántottak is, de nem

csak gabonát, ha-nem

lent, kendert is, mert ezek sem

nőttek vadon a pusztán s míg

a kenderszárból gatya és űmög lett, sokféle m

unkát kellett elvé-gezni rajta. E

nnek igazolására minden asszony sírjában ott talál-

ható az anyagból készült orsógomb, am

ely a fonalak sodrását se-gítette elő.

A ruháikat díszítő bronz csattokon, szíj végeken, övkapcso-

kon, pitykéken pedig olyan művészi ízléssel kidolgozott inda és

állati díszítéseket láttam, hogy m

a is bármelyik iparm

űvészetiműhely m

intának vehetné őket.E

gy-két ruhadísz bronzrozsdája megóvta az enyészettől a rá-

tapadt ruha foszlányait. Ezekből m

egállapítottam, hogy nagyon

finoman szőtt és finom

minőségű felsőruháik is voltak. A

zon kí-vül a női sírokban m

űvészies fülönfüggőket, karpereceket, gyűrű-ket és üveggyöngyöket láttam

. Hogy a nyugatiaktól barbárnak

nevezett Attila m

ilyen egyéniség volt és milyen m

agasfokú ízlé-sének kellett lennie, arra élénken rávilágít P

riskos rétornak, azA

ttilához küldött római követség vezetőjének leírása.

93

Azon a fényes ebéden, am

elyet Attila a vendégek tiszteletére

adott, csodálatosan nem nyereg alatt puhított húst szolgáltak fel,

hanem kitűnően ízesített ételeket, m

égpedig aranytányérokon ésarany kupákból itták a finom

abbnál finomabb borokat. A

megje-

lent húnokon drága és díszes ruhák voltak, egyedül Attila jelent

meg egyszerű, díszítés nélküli tiszta ruhában és fatányérból evett

és fakupából ivott.M

ily magasan kiem

elkedett ő még a m

ai királyok és főembe-

rek közül is a nemes ízlés tekintetében, am

ikor ezeken még m

a isannyi dísz, kitüntetés m

edália csillog, hogy a mellük is szűk hoz-

zá, még a hasukra is kerül belőlük.

Azután m

ég egyet jegyezzünk meg nagyon jól A

ttiláról és ahúnjairól

azt, hogy

ezek nem

rabolták

ki R

ómát,

pedig az

északitáliai erődövezeten már áttörték m

agukat, nem volt hadse-

reg, amely feltartoztathatta volna őket. C

sak egy törékeny öregem

ber, a pápa ment eléjük követnek irgalom

ért könyörögve és ahúnok visszafordultak.

De a germ

án nyugati gótok, vandalok, burgundok, keleti gó-tok, alem

annok és frankok mind kirabolták az örök várost.

Érdekes, hogy A

ttilának ezt a nemes, nagyúri gesztusát a

Nyugat nem

értette meg vagy nem

akarta megérteni. V

alami jám

-bor lélek azután kitalálta, hogy csak a csoda segített: S

zent Péter

és Pál apostolok villogó kardokkal m

egjelentek Attila feje fölött

és ettől a látványtól ijedt meg a barbár rabló s lóhalálban futott

haza. Persze ezt a látom

ányt egyedül csak ő látta, még a környe-

zete sem, a m

ese szerint.D

e itt önkénytelenül is az a kérdés tolakszik előre, hogy az akét

szent apostolfejedelem

m

iért nem

rántott

kardot A

larich,G

enserich, Theodorich és a többi „ich” elijesztésére is?

Így azután már beleillett a nyugati gondolkozásba az érthe-

tetlen magatartása A

ttilának, akinek lelki nagysága miatt nem

kellett szégyenkeznie Alarich, G

enserich, Theodorich okozta bor-

zalmakért s R

ómának igazi germ

án alapossággal végzett kirablá-sáért és elpusztításáért.

Aki

nem

hisz nekem

, olvassa

el S

ophronius E

usébiusH

ieronimus m

agyarul Szent Jerom

os egyházatyának a XX

VII. és

XX

VIII. leveleit, am

elyekből szószerint idézek:

94 „E

lfoglalták a várost, amely az egész világot m

agábanfoglalta, sőt m

ielőtt bevették volna, éhen pusztult, csaknagyon kevesen m

aradtak, akiket foglyul lehetett ejteni.Istentelen ételekre vetem

edtek dühödt éhségükben és azem

berek egymás húsát m

arcangolták, még az anya sem

irgalmazott csecsem

ő gyermekének és visszavette testébe

azt, aki nem sokkal előbb szakadt ki testéből... A

z ősi vá-ros, am

ely annyi időn át uralkodott, most rom

okban he-ver, az utcákon és házakban ott hever a rengeteg tem

e-tetlen holttest... és m

indenütt csak halál és halál... nincstartom

ány, amely ne volna tele róm

ai menekültekkel...

hajdani szentegyházak elhamvadtak... ki tudná m

egsirat-ni ezt a sok fájdalm

at?”

Pedig S

zent Jeromos R

ómának csak az első kirablását, az

Alarich

vezette nyugati

gótokét érte

meg

410-ben K

r. u.

avandalokét és a többiekét m

ár nem, m

ert 420-ban meghalt.

I. Leó pápának azután akadt egy utóda, aki m

egfestette azt ajelenetet, m

ikor Szent P

éter és Szent P

ál villogó kardjaikkal visz-szakergették A

ttilát és ez a kép még m

a is látható a vatikáni kép-tárban. Így m

aradt meg A

ttila mindörökre a nyugatiak tudatában

barbár rabló s Alarich, G

enserich, Theodorich pedig germ

án hő-sök lettek.

A m

agyar nem

zet sok n

emes gesztu

sát sem értette m

egN

yugat, vagy n

em ak

arta, ped

ig a magyar n

emzet vérén

ek bő-

séges ontásával véd

te meg egy évezred

en át a k

eleti ellenségek

ellen.A

ttila halála után birodalma szétesett, részben a germ

án tör-zsek egységes m

agatartása, részben a húnok belviszálya követ-keztében. D

engizik Attila egyik fia m

egpróbálta feltámasztását,

de elbukott, 469-ben meghalt. A

másik fiú Irnik visszahúzódott a

húnok egy részével Szkíthiába, egy részük pedig visszam

aradt akönnyebben védhető helyeken a K

árpátmedencében és ott idővel

nyelvileg összeolvadtak az őslakóssággal.100 év m

úlva megjelentek az avarhúnok s ezekkel együtt ké-

sőbb részei lettek a kialakuló magyar nem

zetnek.

95

XV

. AV

AR

OK

Azok közül a népek közül, am

elyek a későbbi Magyarország

földjén m

int hódítók

hatalmas

birodalmat

szerveztek m

eg, a

húnok után az avarok voltak a legtekintélyesebbek,E

lőször 557-ben Kr. u. jelentek m

eg az. avarok Európa nagy

színpadán, hogy eljátszák a Gondviseléstől részükre kiosztott sze-

repet. Ebben az évben kereste fel egy avar küldöttség Justiniánus

keletrómai császárt. E

kkor az avarok a Volga és a D

on körül lak-tak, m

ert az alánok fejedelmét S

árost kérték meg a közvetítésre.

Az alánok pedig a K

áspi tenger északnyugati sarkán laktak akkor.A

z avar követség fegyveres szövetséget, segítséget ajánlottfel a császárnak. E

nnek ellenében évi adót, ajándékokat és alkal-m

as letelepedési helyet kértek részükre az Ister, vagyis a Duna

mellett. A

császár is elküldte azután követeit az avar kánhoz arészletek m

egbeszélése végett. Ennek eredm

ényeképpen az ava-rok többször nyújtottak hathatós segítséget a birodalm

at támadó

ellenségek ellen.D

e mikor a veszély elm

últ, a császár elfeledte megfizetni az

adót. Erre az avarok bevonultak az A

lduna vidékére, a birodalomészaki határa m

ellé. Ez akkor volt, m

ikor a keleti gótok Pannóni-

ából Itáliába költöztek s az elhagyott föld birtokán a másik két

germán nép, a gepida és a longobard összeveszett.A

lbion longobard király az avarokkal kötött szövetséget ve-télytársa ellen s közös erővel azután a gepidákat m

egsemm

isítet-ték s helyükre a D

una és a Kárpátok által kerített részre az avarok

költöztek. Mikor azután 568-ban a longobardok is Itáliába vonul-

tak, a későbbi Magyarország egész területe az avaroké lett. S

őtB

aján kán alatt nemsokára az E

nns folyótól egészen a Dnyeszte-

rig ért a birodalmuk s a keletróm

ai császár csak évi adóval tudtam

egóvni tőlük birodalmát.

Miféle volt ez a nép nyelvre, szárm

azásra és a műveltség

milyen fokán állott?

Nyelvükre, fajtájukra nézve koronatanú M

alaiasz bizánci író,aki őket hunoknak nevezve azt m

ondja róluk, hogy mikor köve-

teik először megjelentek a császári udvarnál K

onstantinápolyban,

96

azok a tolmácsok fordították le beszédeiket, akik azelőtt az A

ttilaféle hún nép nyelvén előadott követi beszédeket is tolm

ácsolták.D

e az avarok maguk is húnnak nevezték m

agukat. A nyugati

és a

bizánci írók

névadásai csak

innen m

agyarázhatók m

eg.E

ginhard frank író például így ír róluk, amikor N

agy Károly

meghódította

őket: „Szerencsét

kívánok neked

királyom,

hogyhatalm

as királyi pálcád alá meghódítottad am

a szilaj húnfajt,am

elynek őskori vadsága oly félelmetes volt”.

A hún névből később, m

ikor a turk vagy török néptörzs nevem

ár kezdte elhomályosítani a régi szkítha és hún nevet, török név

lett és ez a név máig is fennm

aradt változatlanul, míg a szkítha és

hún nevet csak a történelem lapjai őrzik. D

e az is tény, hogy ahúnoktól, avaroktól és a hódító m

agyaroktól megm

aradt személyi

és dologi neveket csak valamelyik töröknyelvjárással lehet m

eg-érteni és m

egmagyarázni.

E

nevek m

indegyike a

maga

idejében volt

divatban. A

szkíthák idejében még ism

eretlen volt a hún név. Mikor a húnok

híressé váltak, a nevük is hamar elterjedt, de azért a szkítha név

sem m

ent ki a használatból. Mikor pedig a turkok – törökök – né-

pe lett híressé Kr. u. 552-ben, m

inden íjjat feszítő és lovon nyar-galászó ázsiai népet turknak neveztek el. D

e minden néptörzs

megtartotta belső használatra a m

aga igazi nevét is.M

it mondanak a sírleletek az avarokról? E

tekintetben sajátkutatásaim

ra is hivatkozhatom, m

ert annak idején Börzsönyi A

r-nold tanárom

mal, G

yőrött, egy sereg avarsírt kiástunk, de vidékim

úzeumaink avaranyagát is jól ism

erem.

A leletek m

ajdnem m

egegyeznek a hún sírok anyagával, deaz avaroké általában gazdagabbnak m

ondható, több bennük azezüst és arany tárgy. A

zonkívül az avarsírokban Győrött, fém

bőlöntött m

ellénygombokat is találtam

. Érdekes itt m

egjegyezni aztis, hogy gyerekkorom

ban a győrvidéki parasztság ünneplő ruhájam

ég kék posztóból volt s a mellényen fém

ből öntött gombok

díszlettek, a gazdagabbaké ezüstből. Ezeknek a fém

gomboknak a

formái egészen m

egegyeztek az avarsírokban talált gombokéval.

Ez az azonosság csak avarörökségből szárm

azhatott. Igen való-színű, hogy az a nép m

aga is avarszármazású lehetett részben.

A kereszténységnek is sok nyom

át találtam m

eg az avarsí-rokban. K

ülönösen gazdag e tekintetben a veszprémi m

úzeum le-

97

letanyaga. Ott találtam

egy előkelő avar asszony sírjából előkerültegyenlőszárú aranykeresztet, am

ely azt igazolja, hogy a tulajdo-nosa

görög szertartású

keresztény egyházhoz

tartozott. É

ppenazért nem

tudom elfogadni azt a m

agyarázatot, amit több histori-

kusunk is hirdet, hogy az avar női sírok keresztény emlékei görög

asszonyoktól származnak. A

keresztény vallást m

ég Á

zsiábanm

egismerhették az avarok éppúgy m

int a húnok, mert a K

aukázuskörnyékén a kereszténység előbb terjedt el, m

int Európa azon ré-

szein, amelyek nem

tartoztak a római birodalom

hoz.A

Fekete tenger felett lakó szkítháknál m

ár Kr. u. a IV

. szá-zadban elterjedt a kereszténység, vagy legalább is ism

eretes volt.A

keletrómai császárságnak nagy érdeke fűződött ahhoz, hogy a

szkítha, hún és turk népek barátságát magának biztosítsa a per-

zsák, később pedig az arabak ellen. Erre nem

csak az arany voltcélravezető, hanem

a kereszt is. A keresztény hit terjesztése a hí-

vatott jámbor barátok által m

indenesetre olcsóbb volt, mint az évi

adó. De a kettő együtt m

ég hatásosabbnak bizonyult.

98

XV

I. FR

AN

KO

K

Mivel az avarok leverésével a germ

án frankok is birtokbavették a K

árpátmedence egy részét, P

annóniát, róluk is meg kell

emlékeznem

.A

mai F

ranciaországot a rómaiak idején G

allia néven nevez-ték, az ott lakó gallnyelvű lakosokról. E

zeket hódította meg a

frankok germán törzse m

indjárt a római hatalom

bukása utánK

lodwigh királyuk alatt.

Ezeknek a nevéről nevezték el azután F

rankországnak, ma-

gyarosan Franciaországnak. A

régi gall nyelv is francia nevet ka-pott a hódító germ

ánoktól, bár sem az őslakósság, sem

annaknyelve nem

változott át germánná. Sőt éppen a m

eghódított gallnép nyelvébe olvadt bele a kisebb szám

ú germán frank nép nyel-

ve. Ez a történelem

rendje.K

lodwigh

családját az

uralkodásban később

felváltottaM

artel Károlynak, az arabok legyőzőjének fia P

ipin, akit II. Ist-ván pápa 754-ben királlyá koronázott. E

nnek a fia és utóda lett aN

agynak nevezett Károly.

Ez m

ár nem elégedett m

eg a királyi címm

el, hanem róm

aicsászár akart lenni. E

zért a keletrómai császárhoz fordult, hogy

tőle a császári címet és egy császári hercegnő kezét m

egkapja, dekikosarazták. Így a pápához fordult kérésével és III. L

eó pápa799-ik év karácsony éjjelén R

ómában császárrá koronázta, m

ivela bajorok, szászok, longobardok és avarok legyőzésével és m

egté-rítésével arra érdem

esnek találta. Közrejátszott m

ég az is, hogyúgy ő m

int atyja a pápaságot többször megvédte az ellenséges

támadásoktól, sőt m

ég az egyházi állam ajándékozása és felállítá-

sa is az ő érdeme volt.

Minket a frankok történetéből csak az a rész érdekel, am

elyhazánk földjének sorsával összefügg. E

z az avarok ellen indítottháború, azok legyőzése és P

annóniának a frank birodalomhoz

való csatolása.A

z avarok nem nézték ölbetett kézzel N

agy Károlynak a ha-

táraikhoz mindinkább közeledő hódításait, m

ert sejtették, hogyreájuk is sor kerül. A

longobardok régi szövetségeseik voltak,

99

még

Pannónia

megszerzése

idejéből. A

barátság

később sem

romlott m

eg köztük, amit m

egerősít Bertarid longobard fejede-

lemtől fennm

aradt feljegyzés is. Ez ifjú korában az avarokhoz

menekült és tőlük kért védelm

et. Az avar fejedelem

szívesen fo-gadta és isteneire tett esküvel ígérte m

eg, hogy vendégének nálasem

mi bántódása sem

lesz. De ellenségei m

indenáron szerettékvolna kézrekeríteni. N

agy summ

a aranyat is ígértek az avar feje-delem

nek Bertarid kiadatásáért, de ő ezekkel a szavakkal utasí-

totta el az aljas ajánlatot: „Oltsák ki istenek az életem

et, ha elkö-vetném

azt a bűnt, hogy eskümet m

egszegjem.”

Ez a barbárnak nevezett avar fejedelem

mennyire fölötte állt

becsület és erkölcs tekintetében a nyugati „hasznossági politikát”követő állam

férfiaknak, akiknek az a hitvallása, hogy az ördöggelis szövetkezni lehet, ha az részükre haszonnal jár. P

edig az ördögm

indenkinek, a barátainak is, egykor kínnal fizet.A

haszonlesés primitív, ősi bűn. A

z ősember is rájött erre,

mikor ellenfelét m

egette és a koponyájából ivópoharat csinált. De

ez a felfogás és szellem lett előidézője a m

ai állapotoknak is,hogy m

inél jobban megváltoznak a dolgok, annál inkább ugyan-

azok maradnak. M

ert minden változás csak külső, a lényeg m

arada régi, am

elynek a jelképe az ivókoponya.A

z avar kán nem szegte m

eg esküjét. Nem

lennék tárgyila-gos, ha azt m

ondanám, hogy ez a m

agatartása zúdította rá Nagy

Károly hadait. N

eki más tervei voltak, ő szom

szédságba akart ke-rülni a keletróm

ai kikosarazó császárral, hisz Avarországnak csak

a római birodalom

mal szom

szédos részét foglalta el nyolc évigtartó véres harcok árán.

Idézem N

agy Károly életírójának, E

ginhardnak feljegyzéseit:

„E

háborút a legnagyobb erőfeszítéssel és ügyességgelfolytatták és m

égis nyolc évig tartott. A m

ost elpusztultP

annónia tövig lerombolt királyi szék helyével világosan

bizonyítja a csaták számát és az ott kiontott vér nagy

mennyiségét. A

hún nemesség m

ind egy szálig elesett, di-csősége elenyészett és kincsei prédára jutottak. E

mber-

emlékezet óta nem

volt háború, amelyben a frankok any-

nyira meggazdagodtak, eddigelé ugyanis szegények vol-

tak.”

100

A frank hadsereg m

ielőtt az avar határt átlépte volna, háromnapig böjtölt és im

ádkozott, de ez a vallásos kétszínűség nem gá-

tolta meg őket abban, hogy az avarnépet teljesen kifosszák. N

é-hány év m

úlva a Dunától keletre eső országrészt a bolgárok

szállták meg. A

varország szétesett. Krum

bolgár kánnak 814-bena keletróm

ai császár ellen vezetett seregében már a leigázott ava-

rok is ott voltak.A

zonban úgy a frankok, mint a bolgárok részéről csak kato-

nai megszállás követte az avarok leverését, de népi m

egszállás,áttelepülés nem

történt. Sem

a bolgárok, sem a frankok nem

vol-tak olyan nagy létszám

mal, hogy ilyen telhetett volna belőlük. S

őtm

ind a kettő aránylag kis számú, de kem

ény katona nép volt.E

zért vesztette el mind a kettő eredeti nyelvét.

Az őslakosság a K

árpátmedencében tehát tovább élt, csak

adót azután az új urainak fizetett.E

z az alsó nép réteg mindig m

egmaradt, a háborúk viharai-

ban ugyan ő is pusztult, fogyott, de a vihar után újra kezdte am

unkát új urai alatt, vagy ott folytatta ahol abbahagyta. Szóval a

hódító fegyveres urak, a vezetők és az adószedők változtak, a földdolgozó népe azonban állandóan m

egmaradt. N

éha a legyőzötturak is közéje kerültek. E

z történt az avarokkal is.T

örténetíróink szerint a magyar honfoglaláskor a hódító ősök

csak gyérszámú avar, frank és szláv népelem

et találtak hazánkföldjén. A

rra pedig egyik sem jött rá, hogy volt olt egy névtelen

dolgozó alsó népréteg már az ősidő óta, am

ely nem tartozott a

hódítóurakhoz, hanem névtelenül m

aradva már az ősidők óta föl-

det művelt és term

énye felét adóban gazdáinak fizette. Gazdája és

adója mindig volt. V

áltozás csak gazdái személyében történt, az

adó azonban mindig m

egmaradt, m

ert ahogy az uralkodó rétegnekszüksége volt a m

indennapi kenyérre, úgy szüksége volt arra is,aki azt m

egtermelte.

Ez a dolgozó alsó népréteg m

indig és mindenütt nagyobb

számú volt, m

int az eltartott felső osztály, a fegyveres katonanép.M

ikor a kardvasa valamilyen oknál fogva forgatójának kezéből

kiesett, neki is az ekevasa jutott osztályrészül. Az avaroknak is ez

lett a sorsa a győző frankok kegyelméből.

Európának abban a nyugtalan korszakában, am

elyet népván-dorlásnak nevezünk, nagyon sokszínű képet m

utatott minden or-

101

szág arculata, úgy a lakósság fajtáját, mint nyelvét illetőleg is.

Mikor ezek a hullám

ok lassan elültek, akkor alakultak ki az egy-ségesebb nyelvű országok hosszú évezredek alatt.

Magyarország

területén

azon

ban

en

nek

a

természetes

fejlődésn

ek n

agy akad

álya lett a magyar n

épn

ek n

yugatot vé-

dő véres és áld

ozatos hivatása, m

ert sokszor lett p

uszta az

előbb

még otth

onos vid

ék és sok

szor kellett id

egen n

yelvűn

épelem

ekk

el feltölteni, p

ótolni a m

egritku

lt magyar lak

óssá-got. E

zekn

ek h

azát, megélh

etést s a magyar n

épével egyen

lőjogok

at adtu

nk

, s azok végü

l az ország földjén

ek azt a d

arab-

ját is elvitték, am

ely nek

ik m

ened

éket ad

ott. Ez történ

t szóról-szóra T

rianon

ban

!

102

XV

II. SZ

ÉK

ELY

EK

Azért írok róluk előbb, m

int a hódító magyarokról, m

ert őkaz ős telepes néphez tartoztak, így a honfoglaló m

agyarok előttm

ár a Kárpátm

edencében laktak.Jól tudom

, hogy könyvem legfontosabb feladata annak elhi-

tetése és bizonyítása, hogy a mai m

agyar nyelvü

nk

nem

ottszü

letett meg a vogu

l őserdőb

en a vogu

lokn

ak és egy török

lovasnép

nek

az összekevered

éséből, valam

ikor az V

. század-

ban

Kr. u

, han

em ott alak

ult k

i a Kárp

átok k

oszorúzta h

azá-b

an, h

osszú évezred

ek alatt, az od

avetődő őstelep

es és hód

ítón

épek

nyelvi egym

ásra hatásán

ak ered

mén

yekép

pen

.N

evet ped

ig a Kárp

átmed

ence legu

tolsó megh

ódítója, a

magyar n

ép ad

ott az ott talált nép

nek

és nyelvén

ek is, am

ely-b

e a hód

ítóelem saját n

yelve is beleolvad

t idővel.H

a például a hunok megtudták volna tartani uralm

ukat aK

árpátmedencében, akkor az ott lakó népet és annak nyelvét m

ais húnnak neveznék. U

gyanez az eset állott volna fenn, ha az ava-rok hatalm

át sem törte volna össze N

agy Károly frank király, il-

letve német-róm

ai császár, mert a m

eghódított, az alsó néposztálym

ár ezek idejében is ugyanaz volt, mint am

elyiket Árpád hadai is

ott találtak a Duna-T

isza táján.M

ár eddig is bizonyítottam, hogy m

ilyen volt az ősnép nyel-ve, am

ikor az elkeseredésében marhának nevezte és m

eg is verteaz akkori világ legnagyobb urát a tényleges róm

ai császárt II.K

onstanciust. De ez csak egy szó a sok közül, am

elyek a magyar

nyelv szókincsét képezik.D

e ez még nem

döntő bizonyíték, márpedig nekem

nem csak

értelemm

el felm

érhető, hanem

kézzelfogható

igazságokat kell

harcba állítanom, m

ert a hitetleneket is meg kell győznöm

.A

zért hívom segítségül m

ost a székelyek hadát, mert róluk

bizonyítani tudom, hogy m

ár Árpád honfoglalása előtt régen a

Kárpátm

edence lakói voltak. Az őstelepes népből valók, a m

ainyelvük is az

őstelepes népéből származik s ott alakult ki a

Kárpátm

edencében jóval előbb Árpád honfoglalásánál. U

gyanazt

103

a nyelvet beszélték már akkor, am

elyikkel ma is élnek, sőt ugyan-

azzal a szójárással és kiejtéssel, amelyet m

a is használnak.T

örténetíróink eddigi megállapításai róluk elég gyengék és

zavarosak. A székely nép nevét és szárm

azását illetőleg még m

ais teljes a hom

ály a hivatalos felfogásban.M

ég ifjú

egyetemi

hallgató korom

ban olvastam

dr.

Karclcsonyi János egyetem

i tanár egy cikkét a székelyekről. Őnevüket a szláv szekul szóból szárm

aztatta, amely favágót jelent

magyarul. E

z igen gyarló megállapítás, m

ert minden historikus-

nak tudni – kell, hogy a székely katona nép volt, nem pedig hiva-

tásos favágó, s a hadseregben mindig az élvonalban harcolt. T

eháthadi foglalkozású fegyveres nép volt.

Ném

eth Gyula történetírónk a székely nép szárm

azására vo-natkozólag T

hury József megállapítását tartotta helyesnek, aki a

székely nevet a csagatáj-törökök szótárában levő „sikil” szóbólszárm

aztatta, ő maga pedig am

int alább bővebben kifejtem, a szé-

kely nevet „eszkil”-nek magyarázta, illetve ferdítette el, m

ég pe-dig tudatosan.

Ez a „sikil” annyit jelent m

agyarul, mint nem

es, előkelő,uralkodó. D

e azután kisült, hogy a „sikil” sajtóhiba s oda lett azelőkelő szárm

azás.R

ázsonyi László m

agyar nyelvész szerint „a rendelkezésreálló történeti adatok tudom

ányos értelmezése csak azt a feltevést

engedi meg, hogy a székelyek török eredetűek.” Idézi G

yalayD

omonkos erdélyi író egy nyilatkozatát, am

ely szerint „ma is élő

közszólásokból megállapítható, hogy a székelyek hajdan a fehér

kancalovat csodálatos lénynek tartották, ősüknek vallották.”E

z tisztára

lóvá tevése

nemcsak

a székelyeknek,

hanemazoknak is, akik ezt a nagy tudom

ányt elhiszik. Ő sem

látja aka-dályát annak, hogy a székely nevet a török sekül vagy sikül szó-ból szárm

aztassuk, amelynek jelentése fehér lábú ló, fehér folt a

homlokán.D

e itt is hiba van a kréta körül, mert a töröknyelvben a fehér

lábú és a homlokán fehér csillagos lovat nem

sekilnek, hanemkesilnek hívják. E

z pedig szószerint egyezik a magyar kesely ló

nevével. Egy ősi népdal m

ondja: „Fehér az én kesely lovam

lába,azon visz a babám

udvarába...”

104

De együgyű, m

esébe való minden ilyen zagyvaság, és csak

azon csodálkozom, hogy kom

oly emberek, akik m

ég a tudós név-re is szám

ot tartanak, ilyen gyerekmesékkel ki m

ernek állni anyilvánosság elé.

Sebestyén G

yula a kabarokat tartja a székelyek őseinek, mert

azok is három törzsből állottak, m

int a székelyek.D

e ennek a feltevésnek ellentmond először is az a tény, h

ogya

székelyek

Á

rpád

h

ódítása

előtt, teh

át a

kab

arokk

árpátm

eden

cei megjelen

ése előtt már régen

a későb

bi M

a-gyarország terü

letén lak

tak, m

int őstelep

es nép

, a hon

foglaláselőtt legaláb

b p

ár ezer évvel már. Így nem

jöhettek Árpád ha-

daival együtt, amelynek előcsapatát képezték volna. D

e különö-sen ellentm

ond az a tény, hogy akkor mint a m

agyar honfoglaló-népnek első és legvitézebb törzse – K

onstantin császár írása sze-rint – a legterm

ékenyebb részét szállhatták volna meg az általuk is

megszerzett ország földjének, nem

pedig a gyergyói és csiki ha-vasok term

éketlen vidékét a bodzai, ojtozi, gyimesi, békási és töl-

gyesi szorosok átjáróinak őrzési kötelezettségével.É

ppen ez a vitathatatlan észszerűség a bizonyítéka annak,hogy a székelyeket egy felsőbb katonai hatalom

tervszerűen tele-pítette a m

ai helyükre határőröknek, mert a K

árpátok átjáróinakőrzése igen fontos hadászati érdek volt.

De ebből következik az is, hogy a székelyeket indokolatlanul

méretezik három

törzsnyi népre, vagyis egyes íróink helytelenülm

agyarázzák ezt a latin kifejezést: „trium generum

siculi”. Mert a

latin genus szó magyarul nem

zetséget, nemet, szóval vérségi kap-

csolatban levő

kisebb népcsoportot

jelent, a

latin nyelvben

a„tribus” szó jelent törzset, szóval egy nagyobb létszám

ú népcso-portot, am

ely már politikai egység volt, m

ert idegen és nem vér-

rokon népelemeket is m

agához kötött. Ha három

törzsnyi lett vol-na a székelység E

rdélyben, akkor ennek egész területét megszáll-

hatta volna, s ma e drága gyöngye hazánknak nem

lenne az olá-hoké.A

Székely K

rónika szerint nem három

, hanem hat nem

zet-ségből állt a székelység. E

zek a következők: Halon, E

ulie, Jenő,M

eggyes, Adorján és A

brán. Halon ősi szó. A

z „n” képző asum

irban is megvolt, a m

ai magyarban is m

egvan és a mai os-es-

ös ragoknak felel meg. P

ld. a magyarban vadon annyi, m

int va-

105

das, mezőny-m

ezős, szurony-szúrós stb. Így Halon annyit jelent,

mint halós, halálra szánt, vagy halni kész. Ő

si és hősi tulajdonsá-ga volt ez a katonának.

Orbán B

alázs székely író ezt a Halon szót „halom

” szóraváltoztatta teljesen ésszerűtlenül és önkényesen.

Eulie középkori oklevélírási m

ódon írt szó. Aki jártas ilyen

oklevelek olvasásában, az csak ölőnek magyarázhatja. A

katoná-nak ölés is volt a m

estersége. Orbán B

alázs „őrlecz”-nek írja. Aszó eleje az „őr” m

ég megfelelne a székelyek foglalkozásának,

mert őrök, határőrök voltak, de a „lecz” értelm

etlen.III. K

ároly király 1724-ben adott ki egy okmányt a székelyek

alkotmányáról. E

bben „Eölöcz” szó van, ez is ölősnek felel m

eg am

ai nyelvünkön.A

Jenő név egyezik a m

agyar ötödik törzs nevével. Ez török

szó, jelentése megfelel a m

agyar „új” szónak. Újonnan csatlako-

zott törzset jelent. A török nyelvben ebből a szóból szárm

azik ajanicsár-jenicseri, annyi, m

int új fiúk nevű fogalom s a török

gyalogság neve.M

eggyes középkori magyar szó, őskori form

ája Meggyed

vagy Meggyen lenne.

Ad

orján m

agyar személynév. E

lőfordul családnévként ma is

úgy az erdélyi székelyeknél, mint D

unántúl az Őrségben vissza-

maradottaknál is. F

elsőőrön több családnak van tisztán székelyneve, ilyen az A

dorján, Pál, Im

re, Benedek, B

álint, Fülöp, G

ábor,M

iklós, Pongrácz, S

imon, stb.

A

székelyeknél azért

van annyi

családnév keresztnévből,

mert valam

ikor nálunk, mint harcoló népnél a családok nem

szé-ledtek el, hanem

együtt maradtak m

ert hadi egységet is képeztekaz egy őstől leszárm

azók. Éppen azért a katonai beosztásuk kí-

vánta, hogy az egy őstől származó családok együtt m

aradjanak.N

eve csak az őscsaládnak volt, amelynek keretén belül a kiscsa-

ládok fejeinek a keresztény korban csak keresztneve volt, mint m

ais a családtagoknak.

Ezekben a nevekben a ló-atyafiságnak nyom

a sincs, pedig arégi időben m

ég nem oknyom

ozó módon írtak történelm

et, mint

ma illenék m

inden olyannak, aki a történetírói névre is számot

tart.

106

A m

agyar középkori krónikaírók közül Kézai S

imon m

esterírt a székelyekről. A

z idevonatkozó részt szóról-szóra idézem:

„M

aradtak még a húnokból három

ezren, kiket a futásm

entett ki a krimhildi csatából. E

zek a nyugati népektőlvaló féltükben egészen A

rpád idejéig a Csigle m

ezejénm

aradtak és ott többé nem húnoknak, hanem

székelyek-nek hívták m

agukat. Ezek a székelyek ugyanis a húnok

maradványai, akik, m

ikor meghallották, hogy a m

agya-rok m

ásodszor is Pannoniába költöznek, a visszatérők

elé m

entek R

uténia határáig

és m

iután P

annoniátegyüttesen hatalm

ukba vették, ebből részt kaptak, de nema P

annóniai Alföldön, hanem

a határszéli megyék közt.”

Kézai S

imon IV

. vagy Kún L

ászló királyunknak volt kedveltudvari papja. V

alamelyik olasz egyetem

en végezte tanulmányait

magiszteri, m

agyarul mesteri fokozattal. E

z annyit jelent, hogyazon

az egyetem

en m

egszerezte szigorú

vizsgával először

a„baccalaureatus

borostyán koszorút”

fokozatot, azután

a„licenciatusi” fokozatot; licet latin szó, m

agyarul annyit jelent,m

int szabad, vagyis ezzel a vizsgával már az egyetem

en szabadvolt tanítania. A

harmadik: szigorú vizsga után kapta a legm

aga-sabb tudom

ányos fokozatot, amelyet az E

gyetem adhatott, a m

a-giszteri, m

agyarul mesteri, fokozatot. E

zzel az egyetemen előa-

dott összes tudományok m

estere lett. Doktori cím

et abban az idő-ben csak az kapott, aki az egyetem

i végbizonyítványa után ko-m

oly tudományos m

unkát fejtett ki és könyveket írt.T

ehát Kézai S

imon a m

aga korában a szellemi és tudom

á-nyos felsőbb réteghez tartozott, s m

int ilyennek írását komolyan

kell venni. Ha tehát ő a hún és a m

agyar honfoglaló népet testvér-nek m

ondja, akkor ez annyit jelent, hogy az ő korában az még

hitelt érdemlő hagyom

ány vagy köztudat volt. Ennek a valóságá-

ban a mai történetírónak sincs oka kételkedni.

Ő az első történetírónk, aki egyetem

es magyar történelm

etírt. N

emcsak a hódító katonanépnek, a felsőbb osztálynak vagyis

a nemességnek a történetét írta m

eg, hanem a jövevényekről és a

meghódított ősi népről is igen értékes tudósításokat közölt az utó-

korral. „Mivel azonfelül ném

elyeket érdekel, hogy kik az udvarno-kok, várnépek és egyéb béresek, szabadosok és rabszolgák, kikkel

107

egész Magyarország tele van, továbbá honnan veszik eredetüket,

ezt is méltónak tartottam

, hogy jelen munkácskám

hoz függesz-szem

”. Am

it ezekről írt, azt az Árpádkori okleveleink teljesen

igazolják.A

székelység eredetének helyes és igaz ismerete m

ennyibenszolgálja a m

agyar nép kialakulásának igaz történetét?A

nnyiban, hogy a székelynép az őstelepes sumir rokon nép-

ből származik és annak nagy átlagától csak hivatására, illetve

munkabeosztására nézve különbözött, m

ert a székely katonanépvolt és fegyveres szolgálatot teljesített az ország határán,

E sorok írójának a m

egállapítása az, hogy a székely névugyanolyan eredetű és képzésű m

agyar szó, mint E

rdély, amely

az erdő-el, vagyis erdőn túli földet jelent. Az „el” m

a igekötő,például: elm

egyek, vagyis az alaphelytől tovább, azon túl me-

gyek. De az ősi nyelvben az „el” m

ég határozószó volt. Mi a

szék?Mint bútor darab az, am

elyre leülünk, mint földterület olyan

hely, am

elyre sokan

telepedtek le,

amelyet

sokan ültek

vagyszálltak m

eg. A szállás helye volt a székbeli terület, az ott lakó

nép volt a székbeli nép.M

i a szék-eli föld? Az, am

elyik túl volt az emberektől m

eg-ült, vagy m

egszállt telephelyen vagy területen. Melyik a szék-eli

nép? Az, am

elyik a megszállt, m

egült földön túl tartózkodott ésvigyázott székbelieknek nem

csak életére, hanem a vagyonára is,

mert abban a törvény nélküli időben a nyers erő szabott törvényt.

Ezt pedig erőszaknak nevezték akkor is és nevezik m

a is. Az erő-

szakot pedig csak egy nagyobb erőhatalom tudta féken tartani ak-

kor is és tudja ma is.

A szék-eli, később a nyelvalakulás törvénye szerint székely

nevű nép határőri szolgálatot teljesített az egyes telephelyeken.K

ésőbb pedig az ország határának őrzőit is székelinek, székely-nek nevezték.

De nyelvünkben nem

csak Erdély és székely szavak vannak,

hanem ilyenek is: estély, annyi m

int esteli idő vagyis az, amelyik

a napnak az égről való leeste után következik. A régiek t. i. azt

hitték, hogy a nap megfutván pályáját az égen, leesik onnan, in-

nen van a napeste, vagyis az este szavunk, ami a nap leestét je-

lenti az égbolt alá. Ma m

ár úgy mondjuk finom

abban, hogy a nap

108

lenyugszik, de azért az este szó megm

aradt nyelvünkben még az

ősidőből, azért este-eli összejöveteleket, estélyeket is tartunk snéha a késő éjj-elig is együtt m

aradunk. De m

ikor a nap felrugtataz égre, – vagyis felrekken, felébred, regg-el is lesz s m

i a reggeliétkezés után újra kezdjük a napi m

unkát. De a dé-eli, déli evés

utáni pihenést már nem

magunkra, hanem

állatainkra vonatkoz-tatva m

ondjuk, hogy delelnek. A „dé” jelentése „nap”, a gall

nyelvből átvett szó.A

„szék” szó ősi használatára pedig megem

lítem S

ziszek vá-rosát, am

ely a Pannonok végvára volt. N

evében a sumir „szo”

van, ami m

agyarul vizet jelent.Jelentése tehát vízszék, vagyis vizes szék, vagy vizes telep-

hely. Augusztus róm

ai császár Kr. e. 35-ben szállta m

eg, illetvefoglalta el m

int Pannonia elővárát. A

Dráva m

ellett van Eszék,

ennek neve hajdanában Ószék volt. A

rómaiak M

ursa néven em-

lítik. De e név nem

latin, hanem sum

ir. „Mur” annyi m

int földes,iszapos a „szo” pedig vizet jelent, így értelm

e földes, iszapos víz.E

z érthető is, mert m

ellette folyik a sokszor iszapos Dráva.

Nyelvünkben nem

csak a „szék”-nek volt székhelye, hanem a

később kialakult vármegyének és a járásoknak is. Sőt az ország-

nak is székesfővárosa volt. Az ősidőben a kárpátm

edencei népm

inden telephelyét széknek nevezte és ezeknek a székeknek voltfegyveres őrzője m

indenütt a szék-eli nép.A

zt hiszem, hogy ezek után elhiszik olvasóim

, hogy a szé-kelyek m

égsem a lótól szárm

aztak, hanem azoktól az őstelepe-

sektől, akik a Kárpátm

edencéjét benépesítették, akiknek nyelvénegy-egy nem

zetség, vagy nagycsalád telephelyét szállásnak, vagyülésnek, de leginkább széknek nevezték.

Mikor azután a fejlődés törvénye s az élet kényszere a kis

népegységeket az önvédelem m

iatt nagyobb egységekké fejlesz-tette, vagy a hódítók ereje nagyobb egységekbe szorította őket,akkor a határok védelm

ének igen fontos feladatára külön néptör-zseket alkalm

aztak, vagy osztottak be. Nem

pénzen vett emberek

voltak ezek, hanem a szabad em

berekből kiválasztottak, akik akapott földért fegyveres szolgálattal és vérrel adóztak. Ilyen or-szágos határőri szolgálatot teljesítő katonanép lett a szék-eli nép aK

árpátmedencében, m

ert neve és népe csak ezen a területen ma-

radt meg.

109

Olyan

ország, am

ely az

egész K

árpátmedencét

magában

foglalta a népvándorlás kezdetétől a magyarság honfoglalásáig

kettő volt: a húnoké és az avaroké. Azok a R

ajnától a Volgáig

minden nép felett uralkodtak, ezek pedig az E

nnstől a Dnyeperig

terjesztették ki hatalmukat. M

indkét nép besorozta hadseregébe azősi szék-eli katona népet is. Igy lett a székely húnná m

ajd avarrá.M

ikor Nagy K

ároly frank király a mai N

émet-, F

rancia- ésO

laszország együttes katonai erejével 8 éves szörnyű harc utánm

egtörte az avarok hatalmát s elvette tőlük a m

ai Alsóausztriát, a

Dunántúlt és D

ráva, Száva közét, akkor az avarokkal együtt a

székelyeket is kivonta a nyugati részekről az avar hadvezetőség ésodatelepítette, ahova a katonai szükségesség kívánta: az erdélyi átjárok védelm

ére, mert K

rum bolgár kán m

ár készülődött hátbatám

adni a meggyengült avarokat. E

z be is következett, de nemE

rdély, hanem az A

lduna felől. Ennek következtében a D

unabalpartjától a K

árpátok gerincéig terjedő része Avarországnak a

bolgároké lett!Így lettek az E

rdélybe telepített székelyek bolgár alattvalók.A

nyelvjárásuk, szólásmódjuk, am

elyet magukkal vittek, m

ais a ham

isítatlan dunántúli tájszóláshoz hasonlít. Ha E

rdélybentanulták volna m

eg a magyar nyelvet a honfoglalás után, akkor a

szilágyi vagy a bihari nyelvjárással beszélnének magyarul, nem

pedig a marcalvidéki, a rábam

enti, vagy a göcseji szólásmóddal.

Ez m

egcáfolhatatlan tény s annyira igaz, mint az az állításom

is,hogyha a székelyek m

ás nyelvvel mentek volna E

rdély elzárthegykatlanaiba, akkor m

ég ma is azt a nyelvet beszélnék. E

lzárt-ságuk m

iatt más nyelvre m

egtanítani őket nem lett volna lehető-

ség, amint nem

tanulták meg a szom

szédos oláhok és szászoknyelvét sem

.H

ogy a székely nyelv mennyire dunántúli, azt m

agam is ta-

pasztaltam, am

ikor bejártam egész E

rdélyországot és a helyszínenállapítottam

ezt meg.

Ősi szárm

azásunknak a helyére vonatkozólag egy nagyon ér-dekes

és elgondolkoztató

megállapítást

idézek H

uszka József

műtörténészünknek a „Századok” cím

ű régi folyóiratunkban még

1892-ben megjelent cikkéből:

110

„M

időn ornamentális (díszítőm

űvészeti) kutatásaim so-

rán a

székelyek faházait,

de kivált

magas

patkóíves,galam

búgos kapuit

szemügyre

vettem,

elbámultam

az

érthetetlen fényűzésig vitt faragványok sokaságán, ere-detiségén és a kapuk im

pozáns ívein, az egész udvarturaló nagy m

éretein.”

„A

csiki kapuk, faragványai között másodsorban egy ki-

feszített legyező alak ötlött a szemem

be. Sokáig a ba-rokk-kagyló utánzatának tartottam

. A legyező alatt rózsa

és tulipán virágcsokor díszeleg, amelynek vastag pikke-

lyes szára sokáig érthetetlen volt előttem. E

z a vastagszár egy nagy edényből látszik kinőni, m

ely edénynekm

indkét oldalán levelek és virágok hajlanak le.”

„A

z udvarhelyi kapukon a kapulábazat mellett kétoldalt

egy-egy féloszlopot találunk sajátos csigákkal és osz-lopfejezetekkel. N

em érnek fel a gerendáig, hanem

azalatt egy kisebb palm

ettában (pálmaág) végződnek. A

zudvarhelyi kapuk nagy részén a palm

etta megvan, bár a

faoszlop nincs ott.”

„A

z udvarhelyi palmetta rávezetett a csiki legyezőre is,

amely szintén pálm

a, amelynek pikkelyes szára félreis-

merhetetlenül hű utánzata a pálm

a törzsének.”

”H

ogy és honnan került ide a pálma, a pálm

alevél le-gyező? H

isz Konstantinápolyig nyom

a sincs. Hol látott a

székely pálmát, hogy oly híven, m

ég pedig stilizálva utá-nozza? M

egkérdeztem egy székely faragó em

bert, hogym

iért faragja azt a kapulábra, mert hogy az pálm

a vol-na? A

rról nincs tudomásom

– felelé. Így szokták, ígyláttam

őseimtől, régen is így csinálták.”

Mit m

ond ez az idézet? Azt, hogy a székely fafaragó em

ber,aki kapuját ősi székely m

intákkal díszítette, történelmet írt. M

eg-írta, hogy őselei onnan szárm

aznak, ahol a datolyapálma terem

: aT

igris és Eufrates folyók közéből, S

umiriából, a sum

ir népből,

111

mert a gabonán kívül a sum

ir földműves pálm

a és szőlőtermesz-

téssel is foglalkozott. A datolya volt a gyüm

ölcse, a magjából

ütött olajat, a szőlőből pedig bort szűrt az őse már N

oé apánkelőtt. M

ert minden nép tőlük tanulta m

eg a földművelést és a

gyümölcsterm

elést, így a judeabeli pásztornép is, amelynek N

oéaz egyik ősapja volt.

Mikor azután az éhes pusztai népek hosszú és gyilkos harcok

után elfoglalták fallal körülvett városaikat, megm

űvelt szántó-földjeiket, szőlő- és pálm

aligeteiket, ott l{ellett hagyni az Éden-

kertet, az édes hazai földet. De em

lékét nem feledték el az új ha-

zában sem. H

ázuk bejáratát, kapujukat pálmafa törzsével és leve-

leivel díszítették és díszítik még m

a is, amiként sok ezer évvel ez

előtt még őseik is ugyanezt tették a régi hazában.

Ez pedig egy sokezer éves de m

ég ma is élő szokásnak a m

egnem

szakított folytonossága!E

nn

ek a szok

ásnak

ped

ig a sum

iroktól k

ezdve a jelen

ideig

megszak

íthatatlan

valóságn

ak

kellett

lenn

ie, m

int

an

yelvük

nek

is, mert a h

osszabb

idejű

megszak

ítás min

dk

ettőtelfeled

tette volna.

A székely kapuk s rajtuk a díszítések, éppannyira különböz-

nek a környező európai népek hasonló díszeitől, a görögökétől, aróm

aiakétól, vagy a sokféle árjanépekétől, amint a nyelvük és a

régi írásmódjuk is, am

elyik a kárpátmedencei ősnép írása volt.

Éppen azért a szék

ely rovásírás teljesen egyed

ülállón

ak m

inő-sü

l és csak ősi örök

ség lehet!

De, am

it a férfi fejszével és vésővel faragott ki, ugyanazt adíszít ö ábrát varrta ki a székely asszony a varrottasain. T

ulajdo-nom

ban van egy nagyon régi mintájú székely szálánvarrottas fal-

védő. Az ábrázolt kép közepén valam

i áldozati oltárféle van,m

ellette két oldalról egy-egy pettyes szőrű állat, tehát leopárd,vagyis párduc van kivarrva, a két szélén pedig egy-egy kifejlettterebélyes pálm

afa látható.A

történelemben sem

mi sem

véletlen vagy esetleges, mert

minden, am

i történik, valamely okra vezethető vissza. K

ielemez-

tem egy sereg helynevet a sum

ir nyelv segítségével. Azok név-

adóinak tehát sumiroknak, vagy sum

irrokon népeknek kellett len-ni.

112

A székelyek m

ég ma is sum

ir díszítő mintákat használnak.

Mivel m

ás szomszéd népektől ezt nem

tanulhatták el, nem vehet-

ték át, csak örökölhették az őseiktől, akik azokat a mintákat az ősi

földről hozhatták magukkal. H

onnan? Ahol a pálm

a terem és ahol

a szőlőnek az ősi földje van, s ahol a vadállatok között pettyesszőrűek is voltak.

Mindezek után azt hiszem

, hogy olvasóim tisztában vannak a

székelyek származásával, nevük jelentésével, hivatásukkal, ősi

nyelvükkel és kultúrájukkal, amelyek tökéletesen m

egegyeznekaz ősi kárpátm

edencei nép műveltségével, szokásaival és nyelvé-

vel.M

ég csak Bonfini A

ntalnak, Mátyás király olasz szárm

azásúudvari

történetírójának a

székelyekre vonatkozó

megjegyzését

idézem:

„... a székely elég sokban különbözik a m

agyartól. Ide-gennel nem

házasodik össze, faj büszkesége fél a vérke-veredéstől, a korcsosulástól. K

ülön írása van, nem pa-

pírra, hanem fapálcára rója a betűit s néhány jellel sok

tartalmat tud kifejezni. F

öldművelés, de főleg állatte-

nyésztés a főfoglalkozása. A székely kitűnő katona, kard-

dal, gerellyel, íjjal és tegezzel száll csatára, testét vá-szonvért fedi. Szabadságszeretete végtelen.”

A külön írásukban. 34 betű van, de nem

csak betűjelük, ha-nem

szójelük, sőt mondat jelük is volt. E

zért tudtak néhány jellelsokat m

ondani és sok tartalmat kifejezni.

Ez az írás azonban nem

volt más, m

int a kárpátmedencei nép

saját írása, de csak a székelyeknél maradt m

eg, mert az ország

többi részén a nyugati egyháznak sikerült azt kiirtani.A

székelyekkel kapcsolatban még rátérek egy fontos kérdés

tisztázására és bizonyítására a magyar honfoglalással kapcsolat-

ban. E kérdésben lesznek nekem

koronatanúim a székelyek.

Mikor a m

agyar hódító nép még a K

árpátokon kívüli, Etel-

közben lakott, a székely nép már a m

ai területén tartózkodott,m

égpedig azzal a nyelvvel, amelyet azóta sem

változtatott meg.

Ennek bizonyítása nem

könnyű, mert neves és képzett historiku-

saink a vogulizmus szolgálatában eléggé összekuszálták a törté-

nelem szálait.

113

Két arab és egy perzsa író írt a honfoglaló m

agyarok etelköziszállásáról s annak határairól s m

indegyik megem

líti, hogy a ma-

gyarok és a székelyek országa egymás m

ellett feküdt.E

zek Ibn Ruszta, aki a 900-as évek körül írt, a m

ásik Gardizi,

aki 1051 előtt, a harmadik A

l Bakri, aki az 1080-ik év körül írt

róluk Kr. u. D

e egyik sem a saját tapasztalatát m

ondja el, hanemm

ás, korábbi arab utazók írásaiból merítették. D

e az értesítéseiketjellem

ző egyformaság azt tételezteti fel, hogy a különbözőforrá-

saik között volt egy olyan, amelyiket m

indhárman hűen használ-

tak.E

z az ismeretes főforrás eléggé pontos és m

egbízható adato-kat tartalm

az. De nem

szabad a közölt adatokat egyelőre megálla-

pított nézőpont szerint csoportosítani, amint tették eddig az összes

magyar historikusok a vogul szárm

azás elhitetése végett.Ibn R

uszta értesítése szószerint így szól: „A bessenyők orszá-

ga és a bolgárokhoz tartozó szkl-ek országa között van a magya-

rok első határa.” Gardizi ugyanezt így fogalm

azta meg: „a bolgá-

rok területe és az szkl terület között, amely szintén B

olgárhoztartozik, van a m

agyarok határa”. Al B

akri a következőket írta:„A

magyarok a bessenyők országa és a bolgárokhoz tartozó szkl-

ek országa között laknak.”A

bessenyők abban az időben a Don és D

nyeper között lak-tak, ez az utóbbi folyó választotta el őket a m

agyarok etelköziszállásától. T

ehát a bessenyők Etelköztől keletre laktak. Így az ö

országuk Etelköztől keletre volt. E

bből következik, hogy a szkl-ek országa a bessenyők országával szem

ben, tehát tőlük és aszom

szédos magyaroktól is csak nyugatra lehetett, m

ert a magya-

rok ekét határpont, a bessenyők és a székelyek között laktak.É

rtesítésük 10. fejezetében mind a három

író megjelöli az

etelközi magyarok déli határát. Ibn R

uszta ezt írja: „Országuk

egyik határa a rumiak tengeréig terjed.” G

ardizinál ugyanez ígyhangzik: „T

artományuk a R

um tengerével határos.” A

l Bakrinál

pedig ezt találjuk: „Országuk egyik határa a rum

iak országávalhatáros.”

Melyik volt a rum

iak országa? Abban az időben a kelet-

római birodalm

at hívták röviden Rum

nak. Ez a szó R

óma nevé-

nek a görögöktől használt mása. A

rumiak tehát a kelet-róm

aia-kat, vagy m

ásképp a görögöket jelentették, a Rum

tengere pedig

114

nem m

ás, mint a m

ai Fekete tenger, am

elyik abban az időbenegész terjedelm

ében a kelet-római, vagyis m

ás szóval a görögcsászársághoz tartozott.

Tehát a m

agyarok etelközi szállásának a déli határa a kelet-róm

ai birodalom és a F

ekete tenger volt.A

magyarok északi határáról egyik arab író sem

emlékezik

meg. Igen valószínű, hogy észak felé nem

is volt állandó és biztoshatáruk. D

e a közölt három égtáj pontos m

egjelölése így is meg-

határozza a magyarok etelközi szállását és azt nem

lehet félreér-teni, csak tudatosan lehet m

egmásítani és szándékosan lehet fél-

remagyarázni.A

zután tisztázni kell azt is, hogy a „szkl” betűkkel megjelölt

nép melyik volt. A

z arab, mint általában az összes sém

i nyelv, azírásban csak a m

ássalhangzókat írja le. A m

agánhangzókat nemírja ki, m

ert aki a saját nyelvének szavaiban, vagy az általa töké-letesen ism

ert idegen nyelvben a mássalhangzókat leírva látja, az

az így Írt szöveget helyesen és tökéletesen tudja elolvasni. A sza-

vakban a jellegzetes hang nem az, am

it mi m

agánhangzónak ne-vezünk,

hanem

amit

nem

egészen helyesen

mássalhangzónak

mondunk, m

ert a mássalhangzót a beszélő szerkezetnek egy hatá-

rozott mozdulata hozza létre, m

íg a magánhangzók a tüdőből ki-

jövő levegőnek az ajkakkal történő alakításai. Éppen ezért köny-

nyen változnak, míg a m

ássalhangzók megm

aradnak. Ezért ezek a

fontosabb hangzók.M

ind a három arab író egy népet em

lít és nevez meg, am

ely-nek nevében ez a három

gyökhangzó, az „szkl” van. Ilyen népnévpedig eddig a világtörténelem

folyamán csak egy volt és van m

ais, és ez a székely.

Tehát a három

arab írótól „szkl”-nek jelölt nép nevét az ösz-szes m

agyar histórikusoknak és nyelvészeknek, akik e szövegm

agyarázatával foglalkoztak, egyedül és minden m

ás nép nevé-nek

kizárásával csak

„székely”nek kellett

és lehetett

volnaolvasniok.

De eddig egyetlen egy sem

olvasta így! A vogulistáknak te-

hát módjukban állott a m

egnevezett arab írók szkl szóképét a ma-

guk hamis elm

élete szerint magyarázni. M

ert hát hogyan enged-hették volna napfényre kerülni azt az igazságot, hogy a székelyeka m

a is változatlan ősi nyelvükkel már akkor E

rdély bércei között

115

laktak, amikor a szerintük vogul és török nyelvegyvelegből ala-

kult magyar nyelv m

ég csak útban volt a Kárpátok felé és csak

Etelközig jutott el!

Szószerint idézem

Ném

eth Gyulának a „H

onfoglaló Magyar-

ság Kialakulása” cím

ű könyve 154-ik oldalán található következősorait:„

A levédiai hazára vonatkozik Ibn R

uszta egységes ésvilágos leírása a m

agyarokról. Kiveendő az első m

on-dat: „

A bessenyők országa és az eszkilbolgárok országa

között van a magyarok határai közül az első határ”

. Ez a

mondat a baskiriai m

agyarokra vonatkozik.”

Az arab írók „szkl” szóképének egyedüli helyes olvasásából,

a székely szóból tehát egy soha nem létezett bolgár nép lett az

„eszkil”. Pauler G

yulánál pedig „ezegel”.E

z a népnév a történelem egész folyam

án a világon sehol előnem

fordult és ma sincs. T

ehát tisztára költött név, vagyis szán-dékos ham

isítás. Ilyen merész ham

isítás Ném

eth Gyulának az az

állítása is, hogy az arab írók értesítése a baskíriai magyarokra vo-

natkozik.A

baskírok a Volga felső folyása m

ellett az 55-ik szélességifok körül laktak, am

int laknak ma is. E

z a távolság a Fekete ten-

ger északi partvidékétől légvonalban körülbelül 1300 km, tehát

annak a kis népnek a déli határa nem nyúlhatott le ilyen távolság-

ra akkor sem.

Miért követte el ezt a szándékos ham

isítást Ném

eth Gyula?

Egyedül azért m

ert meg akarta hálálni, illetve m

eg is kellett há-lálni, hogy a vogulisták az A

kadémia pénzén hosszabb időre T

ö-rökországba küldték és hogy egyetem

i tanárrá tették. Ezért nem

-csak a tudását, de a m

egbízhatóságát is eladta a vogulistáknak.A

z ilyen adás-vételnek mindig van egy vesztese, m

ég pedigaz igazság. H

a azonban a vesztes igazság egy népet, nemzetet

vagy hazát érint hátrányosan és igaztalanul, akkor az igazság ellenelkövetett bűn igen súlyos nem

zetellenes bűnnek minősül.

Term

észetes, hogy Ném

eth Gyula tudom

ányos tekintélye asaját lábukon gyengén álló tudósokat m

ind befolyásolta, mind át-

vették megállapításait a vogulizm

us nagy diadalára. Ezekről nincs

mondanivalóm

.

116

Rem

élem azonban, hogy a fiatal, m

agyar tudós nemzedék az

igazság keresése és kiderítése céljából legalább kiindulási pont-nak elfogadja az én m

egállapításaimat. L

ehet, hogy sokat fognakvitatkozni rajta, de nem

kétséges. hogy a végén az én megállapítá-

som győz. E

z pedig kiindulási pontja lehet egy nemzeti fellendü-

lésnek.

117

XV

III. A H

ÓD

ITÓ

MA

GY

AR

SÁ

G

Azt a népet nevezem

így, amelyik az Ú

rnak 896. esztendejé-ben Á

rpád fejedelmének vezérlete alatt m

eghódította és népileg ism

egszállta a Kárpátm

edencének nevezett földet, amelyből később

Magyarország lett.

Az egykori külföldi írók nem

magyarnak, hanem

szkíthának,húnnak vagy turknak hívják őket.

A m

agyar hagyomány em

leget szittya ősöket, bizonyára nemalap nélkül, m

ert e néven említi őket II. S

zilveszter római pápa is,

aki Szent Istvánnak a koronát küldte. III. O

ttó német császárt di-

csőítő iratában ezt mondta: „M

ienk, mienk a róm

ai birodalom.

Erőt ad gyüm

ölcshozó Itália, katonát adó Gallia és G

ermánia s

nem hiányzik nálunk a szkíthák hatalm

as királya sem.” A

szkíthákalatt pedig azt a népet értette, am

elyik első királyának Szent Ist-

vánnak a koronát ő adta.K

i volt

ez a

II. S

zilveszter? D

él F

ranciaországban,A

urillacban született egy szegény családban, Gerbert néven, és a

világ legnagyobb urának, a nyugatrómai császárnak lett a legben-

sőbb tanácsadója és barátja. Ezt a karriert csak belső értékével

tudta tehát elérni. Az van róla feljegyezve, hogy korának legm

ű-veltebb és legeszesebb em

bere volt. Nem

csak a theológiai tudo-m

ányban, a szónoklás művészetében tűnt ki, hanem

a matem

ati-kai és a csillagászati tudom

ányokban is.E

zért tette császári barátja először ravennai érsekké, majd

római pápává.H

a tehát ő a hódító magyar népet, vagyis Á

rpád katona népétszkíthának, szittyának nevezte, akkor az is volt, m

ert nemcsak az

ő nagy tudása állapította meg ezt, hanem

ott voltak a pápai udvarannálistái, történetírói, akik annak a népnek egész m

últját kiku-tatták, m

ielőtt a pápa uralkodójuknak koronát küldött volna.E

z úgy-e egészen természetes és észszerű feltevés?

Igen ám, de az a korona, am

elyet II. Szilveszter küldött S

zentIstvánnak, később össze lett forrasztva, ötvözve azzal a koroná-val, am

elyet 1075-ben I. Géza királyunk D

ukasz Mihály keletró-

mai császártól kapott. E

zen pedig Géza szép szakállas alakja

118

mellett görög betűkkel ez a felírás olvasható: „G

eobitz despotapistos králes turkis”. E

nnek magyar fordítása az, hogy „G

éza úrhívő királya a turkoknak.”

Íme a hódító m

agyaroknak a másik neve a turk, vagyis török,

még pedig a szent koronának tanúbizonysága szerint. M

ennyirem

egbízható ez a tanúságtétel? Legalább annyira, m

int a római pá-

páé, II. Szilveszteré, m

ert a konstantinápolyi császári udvarbanlegalábbis olyan jól ism

erték a magyarok hovatartozását m

intR

ómában, sőt talán m

ég jobban. Az ism

eretség legalábbis ott ré-gibb keletű volt.

Majd alább bővebben foglalkozom

Bíborbanszületett K

ons-tantin keletróm

ai császárnak „A birodalom

kormányzása” cím

űkönyvével, am

elyben Árpád népét ő is turknak, töröknek nevezi.

Itt ellenérvül felvethető, hogy a császár a koronát nem G

ézam

agyar királynak,

hanem

egy G

eobitz nevű

török; királynak

küldte.T

ényleg, Géza nevével valam

i szándékosság történt, mégpe-

dig az, hogy nevét görög nyelvre fordították le.E

zt a görögök és a rómaiak m

eg szokták tenni, ha lehetett.G

éza nevében tudniillik két olyan szótag van, amelyeknek külön-

külön a görög nyelvben jelentésük van. Az első szótag a „gé” gö-

rögül is „gé”, magyarul földet jelent. P

ld. Geológia m

agyarulannyi, m

int földtan, geometria m

agyarul földméréstan.

A m

ásodik szótag „za” a görög nyelvben életet jelent, pld. agörögök főistenének a neve Z

aos vagy Zeus, m

agyarul élőt jelent.D

e mégsem

az isten nevét ragasztották Géza nevének első szó-

tagjához, hanem egy m

ásik görög szót, amelynek a jelentése

ugyancsak „élő”,

ez pedig

a „bios”

szó. Így

lett G

éza neve

Gebios, vagyis röviden G

eobitz, a császártól adott koronára ráöt-vözve. L

ehet, hogy ez a név a görögöknél használatban is volt.M

indenesetre nem tévedés a koronán a szóbanforgó felirat,

mert, ha G

éza tényleg nem a turkok királya lett volna, akkor a ne-

ki küldött koronát feliratának helyesbítése végett visszaküldöttevolna és nem

ötvöztette volna össze Szent István koronájával.

De itt arra is kell gondolnunk, hogy a korona felírását m

aga abizánci császár is ellenőrizte, m

ert hisz úgy az ő, mint a fia, a

trónörökös képe is rajta volt a koronán.

119

De van egy harm

adik, szintén teljesen hiteltérdemlő forrás,

amelyik a honfoglaló m

agyar népet húnnak nevezi. Ez pedig nem

más, m

int akinek komoly képzettségéről m

ár írtam, névszerint

Kézai S

imon, K

ún László királyunk kedvelt udvari papja, aki az

első egyetemes m

agyar történetet írta meg és hagyta reánk.

Van egy negyedik m

egbízható tanú is, aki a honfoglaló ma-

gyarokat húnoknak nevezte, Viterbrói G

otfried, aki „A Századok

Em

lékezete” című m

űvében 1185-ben ezeket Írta a hódító magya-

rokról:

„O

lvassuk, hogy két Hungaria van, az egyik Á

zsia és Eu-

rópa határán, a meotiszi m

ocsaraknál és egy egészen újP

annóniában, am

elyet ném

elyek Ú

jmagyarországnak

neveznek. A m

agyarokat húnoknak is nevezik (Ungari

etiam huni sunt apellati)”

Magyarország H

ungária neve és a magyar nép hungarus neve

tehát a húnok nevéből ered, nem pedig az onogurokéból, am

intazt H

óman B

álint egyetemi tanár úr kitalálta, de csak azért, hogy

összeboronálhassa őket az erdőbújó vogulokkal.V

égül egy újabb történetírót idézek, aki még a kínai forráso-

kat is

feldolgozta, hogy

a húnokról

igaz képet

alkothasson.D

eguignes francia történész ez, aki a „Húnok általános története”

(Histoire generale de H

uns.) címen igen értékes m

unkát írt azázsiai füves pusztákon feltűnt m

ás lovasnépekről is. Pld. az egyik

fejezetében a turkokról írva ezt mondja:

„E

zek a turkok a húnok, akik hosszú időn át összekötte-tésben voltak a perzsákkal és a Sassanidák (perzsa ural-kodó család) alatt m

eghódították Perzsiát és Indiát is.”

Ezek a húnok, vagy turkok a pártusok voltak, akik a K

áspitenger keleti sarka körül laktak s annakidején, többször tönkre-verték a róm

ai légiókat, úgyszintén ők semm

isítették meg II.

Círus perzsa király hatalm

as hadseregét is.E

zek testvérnépe volt a méd nép, am

elytől én a megyeri,

vagy magyari törzset szárm

aztatom, am

ely a honfoglalók nyolctörzsének vezető törzse volt. Időrendben először szkitháknak ne-vezték azokat a lovas nom

ád népeket, amelyek az erdélyi he-

120

gyektől keletre a Volgáig a F

ekete tenger feletti nagy és termé-

keny síkságon laktak.H

erodotos (484-425) Kr. e., a történetírás atyja bőven foglal-

kozik velük. Túl lépném

az okosság határát, ha részletesen is-m

ertetném róluk H

erodotos értesítéseit.E

lég ennyi: ők voltak az óvilág repülő hadosztályai, mert az

akkori idők leggyorsabb járművét, a lovat tették m

eg közlekedésieszközüké. T

ehát az akkori gyalognépekkel szemben határozottan

előnyben voltak.E

z magyarázza m

eg hirtelen keletkezett óriási birodalmaikat.

A szkithák idejében m

ég ismeretlen volt a hún név. M

ikor ahúnok híressé váltak, a nevük is ham

ar elterjedt, de azért a szkithanév sem

ment ki egészen a divatból. M

ikor pedig a turkok, vagytörökök népe lett híressé, K

r. u. 552-ben, minden íjjat feszítő és

lovon nyargalászó

ázsiai népet

turknak neveztek.

De

minden

néptörzs megtartotta belső használatra a m

aga igazi nevét. Aszk

itha, h

ún

és török olyan

összesítő, sok n

épcsop

ortot össze-foglaló n

év lett, min

t nap

jaink

ban

a germán

, a szláv, vagy arom

án n

év.A

z avarok,

magyarok,

bessenyők, kúnok,

úzok, m

édek,partusok, bolgárok m

ind ahhoz a nagy népcsaládhoz tartoztak,am

elyet időrendben szkithának, húnnak vagy turknak neveztek,de

megvolt

és m

egmaradt

a külön

nemzeti

nevük is.

Ezek

egymásközt nyelvre éppúgy rokonok voltak, m

int a germán, vagy

szláv népek is. Ném

elyik turk nép nyelve csak tájszólásban kü-lönbözött a m

ásikétól, de voltak közöttük lényeges eltérések is,m

ert néha a szkithák közé még germ

ántörzsek is csatlakoztak. Az

avarok nyelvéről pld. fel van jegyezve Malalasnál, az egykorú bi-

zánci történetírónál, hogy nyelvük teljesen egyezett a húnok nyel-vével, m

ert a bizánci császári udvarban az avar követek szóbelielőterjesztéseit ugyanazok a tolm

ácsok fordították görögre, akikazelőtt A

ttila húnjainak beszédét is tolmácsolták

.

E tekintetben a legfontosabb tény az, hogy a húnok, avarok

és magyarok régi szem

élynevei mind a török nyelv segítségével

értelmezhetők ki.

Vagy pld. a hún és avar sírokból előkerült ruhadíszek, füg-

gők, szíj végek, pitykék, csattok rajzai majdnem

ugyanazok, csakaz avar sírok leletei gazdagabbak a húnokénál. E

zt már saját ta-

121

pasztalataimból állapítom

meg, m

ert jó párszáz avar és hún sírtástam

fel annakidején.

122

XIX

. A H

ON

FO

GL

AL

Ó M

AG

YA

RS

ÁG

NÉ

PI

ÖS

SZ

ET

ÉT

EL

E

Azt a kem

ény katonanépet, amely a K

árpátmedencét az Ú

r-nak

896. esztendejében

Árpád

fejedelem

vezérlete alatt

meg-

szállta, az utolsó szálláshelyén turknak, töröknek nevezték. Ahelyet pedig, ahonnan erre a katonai vállalkozásra elindult, E

tel-köznek – V

ízköznek hívták, amelyet a következő folyók hálóztak

be: Dnyeper, B

úg, Dnyeszter, P

rot és Szeret.

Term

ékeny és kellemes éghajlatú volt ez a terület, és alkal-

mas népének bő táplálására. N

em is ennek a hiánya kényszerítette

őseinket új haza keresésére, hanem az a veszélyes szom

szédság,am

ely őket körülvette. Ez pedig nem

volt más, m

int a bessenyőkés bolgárok két kem

ény katonanépének közvetlen szomszédsága.

Hogy őseinknek a K

árpátok sáncai mögé vonulása m

ilyen oksze-rű lépés volt, m

i sem bizonyítja kézzelfoghatóbban, m

int az atény, hogy a m

agyarok elhagyott helyére települő, s náluk népes-ségre nézve erősebb bessenyők azon a terepen m

orzsolódtak fel atörténelem

későbbi folyamán.

A hódító m

agyarság nevére, származására, katonai értékére

nézve koronatanúnak és legmegbízhatóbb írónak a B

íborbanszü-letett K

onstantin keletrómai császárt tartom

, aki „A birodalom

kormányzása” cím

ű könyvében elég bőségesen foglalkozik a hó-dító m

agyar katonanéppel, amelyet ő is turknak, töröknek nevez.

Elm

ondja róluk, hogy valamikor K

azárország mellett laktak

Lebedi nevű területen, am

ely első vajdájuknak a nevét viselte.A

kkor nem turkoknak, hanem

valamely okból szabartojaszfaloi

néven nevezték őket.E

nnél a névnél meg kell állnunk, és kielem

zésével bővebbenkell foglalkoznunk, m

ert ezt a szót eddig már nagyon sokan ele-

mezték, de nem

helyesen és nem tárgyilagosan.

Konstantin császár em

lített művének egész 38. fejezetében a

honfoglaló őseinkkel foglalkozik. Ez a császár 912-től 956-ig

uralkodott Kr. u. A

magyar honfoglalás pedig 896-ban fejeződött

be, az akkori keletrómai császár, B

ölcs Leó, K

onstantin édesapjaszövetségében.

123

A m

egindult harc első menete a bolgárok ellen a saját orszá-

gukban, a magyarok teljes győzelm

ével végződött. Az anyaorszá-

gi bolgár hadsereg így nem tudott segítségére m

enni a kárpátme-

dencei bolgár csapatoknak, ennek következtében a magyar hadse-

reg ott is teljes diadalt aratott.K

onstantin ez események után 16 év m

úlva lett császár, tehátkortársnak m

inősül. Azért, am

it a honfoglaló magyarságról köny-

vében írt, abban a saját tapasztalatai is benne voltak. Éppen ezért,

értesítéseit ilyen szempontból m

érlegelve, hiteltérdemlőnek kell

minősíteni.

A honfoglaló ősökről azt írja a császár kitűnő könyvében,

hogy azok turkok, vagyis törökök voltak. Kezdetben K

azáriáhozközel laktak azon a helyen, am

elynek Lebedia volt a neve, és ak-

kor nem turkoknak, hanem

valamely okból szabartojaszfaloi nevű

népnek hívták őket.A

lább azt is elmondja, hogy háború tám

adván a turkok és akangárnak nevezett bessenyők ( ∗) között, ezek a turkok seregét

∗ A

bessenyő a Feketetenger feletti nagy síkság legerősebb népe volt. A

Bíbor-

ban született Konstantin császár könyvének IV

. fejezetében azt írja fiához:„H

a a bessenyőkkel békében él a római császár, sem

a turkok (magyarok),

sem az oroszok nem

merik haddal m

egtámadni. Sőt a bolgárok is rettegnek

tőle akkor.”A

császár a bessenyőket pacinacitáknak nevezi. Ezt a nevet a historikusok

sokféleképpen magyarázták m

ár, de legáltalánosabban „pecsenyeg” névenem

legetik őket.P

edig a „paci” szó bessenyő nyelven nem pecsenyét, hanem

lovat jelentetts a pacinik bessenyő szóból szárm

azott es lótenyésztő, vagy – lovas népetjelentett.E

zt pedig e sorok írója onnan tudja, hogy a szülőfalujában a lakosságnaknagyobb része bessenyő ivadék. M

ég Zsolt idejében (907-947 K

r. u.) tele-pedtek oda és G

yőrtől nyugatra a Rába, R

ábca és a Tarcal folyók m

ellékéreegészen a határig, őröknek.T

ermészetes, hogy a falum

népének nyelvében több bessenyő szó megm

a-radt, igya „paci” is. A

kis gyermekek azon a vidéken m

ég ma is nem

lo-vaznak, hanem

paciznak szilaj vesszőparipájukon. De a gazda m

ég ma is

mondja lovának „gyi paci!” A

csikóját pedig kis pacinak hivja.E

mlítésre érdem

es az is, hogy a téti határnak azt a részét, amely valam

ikora bessenyőké volt, m

a is Kangérnak nevezik. E

z pedig a török kán-gár szó-ból szárm

azik és a kán seregét vagy népét jelenti.

124

legyőzték, mire az kettészakadt. E

gyik részük keletre, Perzsia felé

telepedett le

s ezt

a részt

a turkok

régi nevén

hívták„szabartojaszfaloi”-nak.

A

másik

rész vajdájával,

Lebedivel,

nyugat felé Etelközben telepedett le.

A császár azt írja, hogy a kettészakadt m

agyarságnak a keletfelé vonuló részét „valam

ely okból”, vagyis általa nem ism

ert ok-ból nevezték szabartojaszfaloi népnek. Ő

tehát ez összetett szóbólálló névben görög jelentésű szót nem

ismert fel. D

e nem így N

é-m

eth Gyula, aki kettévágta ezt a hosszú összetett szót, leválasztva

belőle az „aszfaloit” s erről azt állapította meg, hogy görög szó,

magyarul

„rendíthetetlent” jelent.

A

szabartoi részt

pedig„szabard”

névnek értelm

ezte. A

z egészet

így „rendíthetetlen

szabardoknak” állapította meg.

De ebből a tényből a legszigorúbb logikával m

i következik?A

z, hogy a görög császár nem tudott görögül, vagy legalábbis

olyan jól nem, m

int Ném

eth Gyula, m

ert az „aszfaloi”-ban nemism

erte fel a görög szót, Ném

eth Gyula pedig felism

erte.U

gyebár e

következtetésem

logikailag m

inden bírálattal

szemben m

egállja a helyét?Igen ám

, de lehet-e még csak feltételezni is, hogy a görög

császár nem tudott görögül? N

em! M

ert nemcsak az anyanyelve

volt görög és ezen a nyelven végezte el tanulmányait kiváló görög

tudósok vezetésével, s nemcsak a társalgási és hivatalos nyelv

volt görög a görög császárságban, hanem 15, m

aga a császár írtegy görög nyelvű nagyszerű könyvet „A

birodalom korm

ányzásá-ról”, am

ely ma is m

egvan s e sorok írójának a kezében is voltbelőle egy példány, és az egészet nem

csak átolvasta, hanem fel is

dolgozta.N

émeth G

yula a szabartojaszfaloi szót miért vágta ketté pont

az aszfaloinál? Azért, m

ert mint görög nyelvszakos tudta, hogy a

görög nyelvben, ha egy a-val kezdődő szó van és az „a” nem tar-

tozik a

szó gyökéhez,

akkor a

fosztóképző, vagyis

magyarul

„talan-telen”t jelent. Pld. ez a görög szó, tanatosz, m

agyarul any-nyit jelent, hogy halál. H

a elébe teszünk egy „a” betüt, lesz belőleatanatosz, ennek a jelentése haláltalan, vagyis halhatatlan. H

aazonban a szó gyökéhez tartozik a kezdő „a” betű, m

int az archiagörög szónál, am

inek jelentése magyarul uralom

, igei alakja –archom

ai annyi, mint uralkodni – akkor egy külön „a” betűt kell

125

eléje ragasztani, hogy fosztóképző legyen. Pld. anarchia annyi,

mint uralom

talanság, anarchista az, aki mindenféle uralom

ellenvan.T

ermészetes, hogy az összes historikusaink és nyelvészeink

is bírálat nélkül követték Ném

eth Gyulát.

Még P

adányi Viktor sem

jött rá erre a hamisításra, sőt ennek

alapján származtatja a honfoglaló ősöket, elsősorban a m

egyeritörzset, S

zubartuból, szabir néven. Szerinte „a m

agyar múlt he-

lyes rekonstruálása azon fordul meg, hogy szabir volt-e Á

lmos,

vagy onogur?”S

zerintem ezen sem

mi sem

fordult meg, m

ert Álm

os éppen anévadó m

egyeri törzsnek volt a feje és nem a szabiroké. E

z a me-

gyeri törzs volt a nyolc lazán összefüggő törzs között a legerő-sebb, létszám

ra is a legnagyobb és vagyonilag is a leggazdagabb.E

z a két előny volt a legfőbb szempont a csatlakozott törzsek

előtt, amikor Á

rpádot fejedelmükké választották.

Abban a harcos időben a gyengébb nép m

indig az erősebbhezhúzódott védelem

ért. Ezért és term

észetesen egyéni rátermettsége

miatt is – lévén Á

rpád vitéz és a hadi tudományokban is jártas, –

választotta meg a többi törzs Á

lmos fia Á

rpádot fejedelmi urává.

Hogy ősei szabirok voltak-e, vagy onogurok, az igazán nem

le-hetett előttük fontos. N

em is volt!

Kutatásaim

szerint a szubareusok neve az eddig felfedezett éskiértékelt leletek tanúbizonysága szerint egyszer sem

fordul előszabir néven.

Ellenben arról szám

os történeti adat szól, hogy a szabirokÁ

zsia füves

pusztáin és

nem

Szubartu

hegyein kitenyésztett,

húnfajta lovas nép volt. Az első hiteles feljegyzést róluk P

riskosgörög diplom

ata írta, 460 körül Kr. u, aki A

ttilánál is járt követ-ségben. E

z azt jegyezte fel róluk, hogy a szaragurok, urogok ésonogurok a bizánci császárhoz fordultak letelepedési helyért ésegy kis pénzm

agért, mert őket a szabirok kiszorították előbbi la-

kóhelyeikről. A szabirokat pedig az avarok nyom

ták nyugat felé,ezeket pedig az óceáni népek.

Ez az óceán a K

aspi tenger volt. Tehát akkor a szabirok a

Kaspi és F

ekete tengerek között laktak a nagy füves térségen.527. után a szabirokat m

ár Justinianus keletrómai császár szövet-

ségesei között említi M

alalas a császári udvar chronografusa, va-

126

gyis jegyzője. Azonban nem

kicsit túloz, amikor az okos B

oarikszabir királynőről azt írja, hogy az 100.000 vitézzel állott készen acsatára.

A császár pedig nagy sum

ma pénzt és fejedelm

i ajándékokatküldött neki.

A K

aspi tenger nyugati végén az egyetlen átjáró út délrőlészak felé a K

aukázuson át a szabirok őrizete alatt állott. Ez volt a

későbbi Derbendi kapu.

A perzsák pedig a bizanci császárokkal egym

ásra licitáltak,hogy a szabir-húnok segítségét a m

aguk részére biztosítsák. AV

II. és VIII. században a szabirokról m

ár nem hallunk. Ö

sszeve-gyülhettek m

ás népekkel. Hogy a honfoglaló m

agyarok közt vol-tak-e egyes csoportjaik, ki tudja azt bizonyítani? V

agy azt a zűr-zavaros kort kellően ism

erő melyik historikus m

erné tagadni?F

antáziálni, képzelődni pedig a historikusoknak nem szabad!

Ez a történetírás alapszabályainak első paragrafusa.

Már m

ost tehát a szabartojaszfaloi nevet hogyan lehet és kellkiértékelni? A

ki a görög nyelvet ismeri, az az első rátekintésre

megállapítja, hogy nem

görög szó, hanem görög betűkkel és ra-

gokkal írt idegen szó. Hogy m

ilyen nyelvű, azt csak úgy találhat-juk m

eg, ha eltávolítjuk belőle a görög ragokat mint nem

odava-lókat s akkor m

egkapjuk az eredeti szóalakot. Ezt kellet volna

tennie Ném

eth Gyulának is m

eg a többieknek is, akik eddig ezt aszót elem

ezték.K

ét görög rag van benne letagadhatatlanul, az „asz” egyesszám

ú és az „oi” többesszámú alanyeset ragjai.

Ha

ezeket eltávolítjuk,

marad

a szó

eredeti alakja

a:„szabartoifal”. E

z pedig nagyon érdekes és meglepő összetételű

szó, mert teljesen a sum

ir nyelvből elemezhető ki és m

agyaráz-ható m

eg.A

„szabar”

szót S

zabáriánál m

ár kielem

eztem,

magyarul

sárosat jelent, a „to” a sumirban és a m

ai magyar nyelvben is ta-

vat jelent. A „fa” a sum

ir nyelvben családot jelentett. Ilyen érte-lem

ben ment át az árjanyelvekbe a fam

il szóba, magyarba pedig a

falu, a falka, a fajta és „fa” végű szavakba. ősi nyelvünkben a faés falu szó nagycsaládot, egy közös ős leszárm

azóit jelentette,akik a régi időben egy telephelyen is m

aradtak és laktak. A falu

szavunk nem a házak összességét, hanem

a lakósok összességét

127

jelentette a régi időben. „A falvak ellenben ne m

enjenek messze a

templom

tól”, tiltotta már S

zent László királyunk. E

nnek értelme

csak úgy van, ha a falvak embereket és nem

házakat jelentettek,m

ert a házak nem sétálnak.

Szabartoifal tehát „szabartói népet” jelent a m

i nyelvünkönde ugyanazt jelentette az ősi sum

ir rokonnyelven is. Ha lehet sár-

közi nép ma, akkor lehetett „sártói nép” is egykor. D

e melyik volt

e nép? Az, am

elyiket a Fekete tenger északi részén m

ég az ősidő-ben ott talált és m

eghódított az a lovas nomád turk vagy török

nép, amely oda telepedett. M

ikor a bessenyők lökésére ennek aturk népnek társadalm

i szerkezete és eresztékei felbomlottak, ak-

kor a turkok által meghódított szabartói rész levált és visszam

entarrafelé, ahonnan a hódító turk katona nép m

agával sodorta annakidején. A

hódító réteg pedig nyugat felé húzódott Etelközbe a reá

váró szolgaság elől.E

z ugye természetes és logikus feltevés, m

ert egyedül csakígy

érthető m

eg a

császár író

közlése, hogy

azelőtt nem

turkoknak, hanem valam

ely okból szabartói, vagyis sártói népneknevezték őket. H

ogy miért vonultak P

erzsia felé, szintén egyszerűa válasz, m

ert odavalók voltak, s a hódító turk nép onnan sodortam

agával őket.E

bből a népcsoportból lett, alakult ki valószínűleg a Kum

afolyó

melletti

Magyarország,

a m

ásik részből

pedig, am

elyiknyugat felé vonult el és E

telközben telepedett le, származott az a

magyar hódítóelem

, amely a K

árpátmedencét elfoglalta Á

rpádfejedelm

ének vezérlete alatt a 896-ik esztendőben Kr. u.

128 XX

. EG

Y É

RD

EK

ES

TÖ

RT

ÉN

ET

AV

OG

UL

ISTA

TÖ

RT

ÉN

ET

ÍRÓ

K JE

LL

EM

ZŐ

TO

RZ

ÍTÁ

SÁ

BA

N

Ezt azért írom

meg, m

ert valóságos iskolapéldája a tudatos ésszándékos történelem

hamisításnak.

Jusztiniánusz keletrómai császár (527-565 K

r. u.) udvarábanvolt alkalm

azásban mint jegyző egy M

alalas János nevű papazért, hogy a birodalom

ban és a vele érintkező országokban tör-tént fontosabb esem

ényeket a császári irodában vezetett évkönyv-be a történelm

i hűségnek megfelelően bejegyezze.

Ő m

int felelős évkönyvíró jegyezte fel a következő történetet.A

kimm

ériai, Boszporusz m

ellett lakó, húnok királya Gród a

császár uralkodásának első évében Konstantinápolyba m

ent s otta keresztény hitre térve m

egkeresztelkedett. A császár volt a ke-

resztapja, aki őt gazdagon megajándékozta és rábízta B

oszporuszvárosának a védelm

ét. Az itt szereplő B

oszporusz melletti tenger-

szoros az Azovi tengert kötötte össze a F

ekete tengerrel.G

ród otthon természetesen eldicsekedett a környezetének si-

kereiről. Azonban a testvére M

ougel, a papság és a katonaság eztrosszallással vette tudom

ásul.M

ikor azután még a húnok isteneinek arany és ezüst bál-

ványszobrait is összetörette és Boszporuszban bizanci aranyakra

cserélte be, kitört a palotaforradalom. Ő

t a papoktól felbőszítettnép m

egölte és testvérét Mougelt tette királlyá.

Ugyanezt a történetet m

egírta 300 év múlva egy T

heophanesnevű görög történetíró is, ez adatait M

alalas művéből írta ki.

Azonban ő m

ár a hún királynak Gródnak a nevét m

eggörögösí-tette s lett belőle G

ordas, Mougel neve pedig görögösen M

uage-risre változott.

Újabb

200 év

múlva

ugyanezt a

történetet m

egírta egy

Kedrenos nevű görög történetíró is, aki T

heophanes könyvébőlvette ki adatait. Ő

mindent szóról szóra vett át T

heophanestőlcsak

a M

uagerist nem

találta

elég görög

hangzásúnak, tehát

Muagerasra változtatta.

129

E három

író közül melyik a hitelt érdem

lő koronatanú? Két-

ség kívül Malalas a kortárs, aki a hún királynak és testvérének a

nevét úgy írta le, ahogyan hún nyelven azt kiejtették. A m

ásikkettő m

ár önkényesen görög írásmód szerint jegyezte fel a hún

neveket, tehát azokat eltorzította.D

e éppen így torzítva, vagyis hamisan írva nagyon kapóra

jött a két hún királynak a neve a vogulista történetíróknak, akikahelyett,

hogy lenyom

ozták volna

ez utóbbi

forrásokhiteltérdem

lő voltát – mint e sorok írója – neki estek a M

uagerisnévnek és elkezdték elem

ezni és magyarázni.

Szabó K

ároly és Thúry József az ő nevében találták m

eg am

agyarság névadó ősét. Hóm

an Bálint szintén M

uagerist tettem

eg az egész magyarság névadó ősének, G

ordas nevéből pedigO

gorda-t és Onogorda-t csinált, m

ert ő az onoguroktól származ-

tatta a honfoglaló magyarokat.

Ném

eth Gyula „A

Honfoglaló M

agyarság Kialakulása” cím

űkönyvének a 176. oldalán pedig ezt írja:

„A

két

szóbanforgó király

közül tehát

az egyiket

Mougerisnek,

a m

ásikat G

ordasznak hívták.

Az

elsőM

ogyerinek hangzott, Gordas nevét O

gurdának olva-som

, amely névhez a ‘da’ beceképző járult.”

Nem

tudom elhinni, hogy ezek közül a neves vogulista írók

közül egyiknek se jutott volna eszébe utánanézni az eredeti for-rásnak M

alalas könyvében.V

agyis itt a történeti igazságot szándékosan mellőzték, hogy

a magyar népnek az erdőbújó és az oláh cigányok élet szintjén élő

voguloktól való származását bizonyíthassák.

Minden nyelvészünk és történetírónk, N

émeth G

yula után, aszavak végéhez ragasztott „d” betűt becézőképzőnek m

inősíti.P

edig ez sohasem volt. B

ecézni annyit jelent, mint kicsinyíteni, az

alapszó a latin „bos”, ennek a jelentése magyarul ökör, vagy te-

hén. Ha e szó tövéhez „ce” m

agyar kicsinyítő képzőt hozzá ra-gasztjuk, akkor lesz belőle „bece”, kis ökör, vagyis borjú. D

u-nántúlon m

ég ma is bocinak, becének, vagy beccének nevezik a

kis borjút.A

„d” képző azonban a szó alapjelentését nem kicsinyíti, ha-

nem ellenkezőleg, felfokozza. P

ld. Mogyoród nem

egy árva mo-

130

gyoróbokortól kaphatta a nevét, hanem egy erdőnyitől. D

iód, Al-

mád hasonlóképpen csak sok dió- és alm

afától kaphatta a nevét.U

gyanezt bizonyítják

Nyüved,

Tinód,

Ebed,

Tyukod,

Kölesd,

Kányád, S

zunyogd, Bogárd stb. „d” képzős helyneveink. N

év-adásnál m

indig a feltűnő, a sok lehetett és volt az érdekes, a meg-

örökítendő!E

rre vonatkozólag van két félre nem m

agyarázható oklevelesadatunk is. A

z egyiket IV. B

éla királyunk adta ki 1269-ben egyB

enedek nevű hű emberének, am

elyben Mogyoród (M

unerod)nevű falut adom

ányozott neki, amelyet az oklevél szerint M

ogyo-rósnak (M

uneros) is hívtak. (Fej. IV

. 3. 522.) A m

ásikat III. Endre

királyunk 1298-ban, Baas fiai részére adta ki. (W

. V. 185.) E

bbenS

zárazd tolnamegyei községet adom

ányozta el ezeknek. Az okle-

vél ezt a községet szószerint „Egenzáraz”-nak írja. E

z pedig mai

nyelvünkön igenszárazat jelent.L

etagadh

atatlan tén

y tehát, h

ogy a „d” kép

ző az alapszó

jelentését n

em k

icsinyítette, h

anem

nagyította, vagyis fok

ozta.D

e Ném

eth Gyula kitalálta a kicsinyítést és azóta valam

ennyihistorikusunk és nyelvészünk kivétel nélkül utána m

ondta ezt avalótlan elnevezést. T

. i. egyetlen egy sem olvasta el az Á

rpádkoriO

kmánytárunkat, m

ert különben ők is rájöttek volna arra az igaz-ságra, am

ire e sorok írója.F

oglalkoznom kell m

ég okvetlenül Padányi V

iktor egy ide-vágó m

egállapításával is, amely D

entumagyaria cím

ű könyvének258. oldalán található, ahol is az O

gurda és Muager nevekről azt

mondja, hogy tények. P

edig ahogyan kimutattam

, egyáltalábannem

tények, hanem vaskos tévedések, sőt talán tudatos ham

isítá-sok. K

ár, hogy nem olvasta el ő sem

Malalas C

hronographiáját.A

zt is írja itt, hogy népünk zöme a T

igris és az Eufrátesz forrás-

vidékéről, Evilat földjéről érkezett M

eotiszba és onnan 170 évierőgyűjtés után a K

árpátok ölébe.T

ulajdonképpen ugyanazt állítja, amit e sorok írója, csak az

időben és a szereplő nép nevében van köztünk nagy eltérés, mert

ő Árpád hódító népét szárm

aztatja innen, és ezt nevezi népünkzöm

ének. Pedig ez a zöm

az volt, amely m

ár ősidők

óta, min

ttelep

esnép

szállta meg, foglalta el a K

árpátm

eden

ce területét,

amelyik

ből n

em Á

rpád

hód

ító nép

e származott, h

anem

az ős-lak

osság, a későb

bi m

agyar nép

alsó rétege, amelyet a K

árpát-

131

med

encéb

en talált, h

ódított m

eg és tett szolgájává épp

en Á

r-p

ád h

ódító n

épe is.

Hogy e két népelem

közül melyik volt a zöm

, azt pontosanm

egmondja az 1848. évben m

egállapított népszámlálás idevonat-

kozó pontos adata. Eszerint a nem

esek, vagyis a hódító magyar-

ság utódainak létszáma 539.350 lélek volt, a nem

nemeseké, va-

gyis az őslakosság utódai é pedig 10,960.650 lélek volt. Melyik

volt hát a zöm?

Azután könyve 273. és 274. oldalán ezeket írja:

„Sok-sok m

eghajszolt szabír szegénylegényt nyelt el ki-m

erült gebéjével együtt a csalóka semlyékek m

élye, amíg

a Meotis m

ocsár birodalmának kacskaringós utait, m

e-nekülő vadakat követve kitapasztalták ezek a bujdosók…C

supa férfitársadalom a m

ocsarak mélyén. E

lőbb csakkisebb rablóbandákban, félig betyár, félig katona kötelé-kekben küzdenek a fennm

aradásért.

Lovat, m

arhát a Don vidéki kazárcsordákból, m

énesek-ből csaptak ki egy-egy hirtelen tám

adással maguknak,

egyéb szükségleteiket a Krím

be eszközölt rabló kirán-dulásokon

görög, örm

ény, gót

meg

zsidó kereskedők

portékáiból raboltak össze, asszonyokat meg a kiterjedt

mocsárvilág

környékén visszam

aradt kisebb-nagyobb

alán maradványok telepeiről, stb.”

Mindez így történhetett volna, ha annak a vidéknek a népe a

nyulak társadalmához, nem

pedig az emberfarkasokéhoz tartozott

volna, ha az elrabolt leányoknak, asszonyoknak nem lettek volna

szeretőik, vőlegényeik, férjeik, apáik testvéreik.E

zt a mesét a róm

aiakról már régen m

egírták. Bizony ott is

csak mesének bizonyult.

A „

Magyar nem

beli Opos tépett kis csapatával m

egérke-zett és szem

élyében megjelent az egyetlen dolog, am

i abujdosók világából m

ég hiányzott, a széles látókörű, elő-kelő, tekintélyes vezér, a sok kisebb-nagyobb kötelékeketegy kézbe összem

arkoló szervező. Ezzel a bujdosók tö-

mege társadalom

má, az általuk m

egszállott mocsárbiro-

132

dalom egy ideig talán kazár keretben, tám

ogatással, szö-vetségben, vagy fennhatóság alatt országgá vált. D

entu-m

agyaria megszületett.”

Erre az írásra az a tárgyilagos m

egjegyzésem, hogy őt elfo-

gulttá tette saját elmélete, am

ely szerint a honfoglaló magyarság

zöme szabír volt, s ezek pedig S

zubartuból lettek kiűzve a gyilkosm

ohamedánok által s ezek az elárvult szegénylegények csak rab-

lóbandákká alakulhattak át a Meotis m

ocsarai között.P

edig a rablás nem társadalm

i alépítmény, fundam

entum,

mert m

inden társadalom létfeltétele, összefogó ereje a kölcsönö-

sen és a társadalom m

inden tagjától végzett és megbecsült, azon-

kívül egyedül értékelt termelő m

unka, s az így termelt javak érték

szerinti békés kicserélése a szilárd jogbiztonság védelme alatt. A

rablás lehet alapja egy rablóbandának, de nem egy dolgozó társa-

dalmi együttesnek, m

ert a rabló csak rabolni tud mindenkitől. A

z-által pedig, hogy új főnök kerül az élre, m

ég nem lesz a rablóban-

dából békés dolgozó társadalom, m

ert egy társadalmi rend m

eg-változtatásához, annak m

inden sejtjének, egész belső szerkezeté-nek a m

egváltozása szükséges.D

e teljesen indokolatlan is ezeket a Kaukázus déli részéről az

északi oldalra, a mocsárvilágba elbújtatni, ott ugyanis m

ár kívülestek a m

ohamedánizm

us kegyetlen üldözési körén, mert a K

au-kázus gerincén túl, vagyis attól északra, a m

ohamedanizm

us még

átmeneti időre sem

tudta a lábát megvetni. O

tt egyetlen nép semlett m

ohamedán vallású abban az időben.

Az érdekes éppen az, hogy az egyetlen átjárót, am

ely a Kau-

kázuson átvezetett, éppen azok a szabír-húnok tartották kezükbenés őrizték m

ár a VI. században, akikből P

adányi a menekülteket

származtatta a X

I.-ik században.M

alalas Chronographiájában m

egírta, hogy Jusztinián csá-szár B

oa szabír királynő szövetségét fejedelmi ajándékok m

ellettévi pénzjáradékkal is biztosította a m

aga részére, mert a perzsák

is meg akarták a m

aguk részére nyerni.H

ogy a honfoglaló magyarok között voltak-e szabír eredetű

nemzetségek, ki tudná azt felelősséggel és bizonyíthatóan állíta-

ni? A lehetőség kizárva nincs, nem

is volt, mert azok az egym

ás-hoz önként csatlakozó törzsek sokszor igen könnyen változtatták

133

barátaikat és társaikat. Csak egy nagy érdek kötötte őket össze

szorosabbra, ez az élet- és vagyonbiztonság volt. Ha ezt egy m

á-sik csoportosulásban előnyösebbnek ítélték, odahúzódtak.

De igazán nem

is látom indokolt értelm

ét a különböző talál-gatásoknak a honfoglaló m

agyarság népi összetételére, hadi szer-vezetére, foglalkozására és m

űveltségére nézve, mert kevés olyan

nép van, amelynek m

últjáról olyan régi, megbízható és bő értesí-

tés maradt volna fenn, m

int a Bíborbanszületett K

onstantin kelet-róm

ai császár könyvében a honfoglaló ősökről.E

nnek a műnek a szerzője m

aga a császár volt, aki tehát ne-vének tekintélyével is jótállt a könyvében m

egírt adatok hitelt ér-dem

lő volta mellett. D

e magát a könyv anyagát azok a bizánci tu-

dósok hozták össze és értékelték ki, akik mint jegyzők, a császári

udvarban állandó alkalmazásban voltak, akik tehát hitelt érdem

lőfelelősséggel tartoztak a császárnak.

Értesüléseiket ezek az udvari em

berek sokféle forrásból me-

ríthették.E

zek között álltak a diplomáciai jelentések és a birodalom

környékét járó papok, akik a keresztény hitet terjesztették el, sm

int ilyenek, minden népnek széles rétegével érintkeztek. A

zon-kívül a F

ekete-tenger felső vidékén lakó nomád népek és a biro-

dalom közt állandósított követjárások is sok értékes értesülést ad-

hattak.V

olt egy igen elsőrendű közös érdeke úgy a bizánci császár-ságnak, m

int ezeknek a népeknek, még pedig az, hogy a m

oha-m

edanizmus terjedését a K

aukázus hegységnél megállítsák. M

ertellenkező esetben nem

csak Konstantinápoly jutott volna veszély-

be, hanem ezeknek a nom

ád népeknek a biztos felvevő piacai is, aF

ekete tenger feletti városok is. Ezeknek a szám

a pedig már K

r. u.a V

I. században 30 és 40 között volt. Ezek a kölcsönös gazdasági

kötelékek pedig erősebb kapcsolatot jelentettek, mint a szim

pátiaszálai.A

császároknak sok pénzébe került ez a barátság, de megérte,

mert a birodalom

léte, fennállása forgott veszélyben a perzsák ésaz arabok gyilkos tám

adásai következtében.

134

XX

I. MIT

ÍRT

A B

ÍBO

RB

AN

SZ

ÜL

ET

ET

TC

SÁ

SZ

ÁR

A H

ON

FO

GL

AL

Ó M

AG

YA

RO

K-

RÓ

L?

Em

lített könyvének egész 38-ik fejezetében teljesen a turkoktörténetével foglalkozik. E

fejezet címe: „A

turkok népéről és azhonnan vezeti le eredetét.” T

ehát először is meghatározza, hogy a

honfoglaló magyarság turk, vagyis török volt. A

zután azt írja,hogy a turkok a kazárok szom

szédságában laktak azon a helyen,am

elyet első vajdájukról Lebédiának neveztek.

Hét népből, vagy néptörzsből állottak. U

ralkodó fejedelmük;

sem saját, sem

idegen sohasem volt. D

e voltak hadi vezetőik, va-gyis vajdáik, ezek között az első L

ebed volt, akihez a kazár kagánegy igen előkelő kazár nőt adott feleségül.

Tehát ugye nem

holmi m

ocsárból szalasztott szegénylegé-nyekből és rablókból állott az ősök népe?

A m

ár említett bessenyő tám

adás után a kagán nemsokára

magához hívatta L

ebedit, aki megérkezve m

egkérdezte a kagán-tól, hogy m

ely okból hívatta.

„E

rre a kagán azt felelte, hogy őt, mint a turkok vezetői

közt az elsőt, azonkívül tapasztalt és okos férfiút, azérthívatta, hogy népének uralkodójává tegye azzal a felté-tellel, hogy neki aláveti m

agát.”

Lebedi, m

egköszönve a jóindulatot, elhárította magától a fel-

kínált uralkodói méltóságot, m

ert erre ő nem alkalm

as, hanemm

aga helyett egy másik vajdát, Á

lmost, vagy ennek fiát, Á

rpádotajánlotta, m

int rátermettebbeket.

Tetszett a kagánnak ez a beszéd, azért azonnal követeket kül-

dött a turkok vezető embereihez, hogy ezekkel e fontos ügyet

megtárgyalják.

A helyszíni m

egbeszélések eredményeképpen a döntés Á

rpádm

egválasztása mellett történt, „m

ert ő okosságra, bölcsességre ésvitézségre nézve kiváló, és ilyen uralkodói tisztség betöltésére al-kalm

as”.

135

„Á

rpádot tehát kazár szokás szerint pajzsra emelték és

fejedelmükké tették. É

s Árpád előtt a turkoknak m

ás fe-jedelm

ük nem volt, akinek utódai közül választják m

a-napság is a fejedelm

eket.”

Ez utóbbi bekezdést azért vettem

ide, mert pár évvel ezelőtt a

magyar újságok m

ind az öt világrészben tele voltak azzal a hírrel,hogy Á

lmos fejedelem

csontvázát megtalálták Z

emplén község

mellett egy fakoporsóban. M

ivel a csontváz feje nem a helyén

volt, hanem a válla m

ellett, azt állapították meg, hogy a törzsfők

Árpád tudtával m

egölték, lefejezték, mert erősen központosított

rendszert akart a törzsek szabadságának megnyirbálásával beve-

zetni.Megírtam

azután, amit K

onstantin császár, a kortárs, a köny-vében m

egállapít, hogy Álm

os sohasem volt a m

agyarok fejedel-m

e, mert az első fejedelem

a fia, Árpád volt. N

em kellett tehát

azért Álm

ost megölni, hogy Á

rpád lépjen örökébe, amikor K

ons-tantin császár hitelt érdem

lő állítása szerint Árpád volt az első fe-

jedelme a hódító m

agyarságnak.A

zután megkérdeztem

azt is, hogy a csontváz megvizsgálói

találtak-e egy kettévágott nyakcsigolyát, mert ez bizonyítaná két-

ségtelenül a lefejezést. De nem

kaptam választ.

Végül sok egyéb becses közlés m

ellett Árpád családjának az

összes tagjait, az unokákig bezárólag, névszerint említi a császár.

A többek között Á

rpád unokájáról, Tevel fia T

ermacsról azt írja,

hogy az most tért vissza B

ulcsú karchával, Turkia harm

adik feje-delm

ével, kegyben elbocsájtva. Ez az év pedig a 943. év volt.

Újabban dr. G

yörffy György kezdem

ényezésére több fiatalhistorikusunk állítja, hogy nem

Árpád volt a m

agyarok fejedelme,

hanem K

urszán, Árpád csak a G

yula volt, vagyis az ügyek inté-zője, a korm

ányzó.G

yörffy, Ibn Ruszta arab és G

ardizi perzsa írókra hivatkozik,akik azt írták m

eg, hogy az etelközi magyaroknak két vezetője

volt, az egyik a főkirály, a Kende, a m

ásik pedig a Gyula aki az

ügyeket intézte.E

z a megállapítása tökéletesen egyezik a két idézett író köz-

lésével.

136

De, hogy ebből hogyan következik az a tény, hogy nem

Ár-

pád, hanem K

urszán volt a főfejedelem, azt logikusan kikövet-

keztetni nem lehet. A

z az érve sem helytálló G

yörffynek, hogy azegykorú ném

et krónikások Árpád nevét nem

is említik, hanem

csak Kurszánét. D

e ezzel szemben a m

agyarokkal barátságos vi-szonyban élő keletróm

ai császár, Konstantin, Á

rpád minden le-

származóját névszerint m

egemlíti könyvében, de K

urszánról egybetűt sem

írt.M

egállapításom szerint K

urszán a nyugati határvédő csapa-toknak volt a parancsnoka, ezért ism

erik a németek. A

halálát isaz okozta, hogy a bajorok 904-ben m

eghívták egy barátságos la-kom

ára magukhoz és ott kíséretével együtt felkoncolták. E

z atény m

aga világosan bizonyítja, hogy Ku

rszán n

em leh

etett afőfejed

elem, m

ert az nem

meh

etett volna el h

olmi h

atárszélilak

omák

ra. Géza fejedelem

még N

agy Ottó császár quedlinburgi

ünnepeltetésére sem m

ent el személyesen, hanem

követeit küldteoda. P

edig személyesen ott volt a keletróm

ai császár, a francia ki-rály, az összes germ

án fejedelmek és hercegek és a szláv králok is

ott voltak.K

onstantin császár említett könyvében m

egírta a honfoglalótörzsek neveit is. E

zek: a kabarok 3 törzse, a Nyék, a M

egyer, aK

ürtgyarmat, a T

arján, a Jenő, a Kara és a K

aza.E

zek közül a magyarság névadó törzse a m

egyer, vagy ma-

gyar törzs lett, melynek vajdája a fejedelem

mé választott Á

rpádvolt. Így lett a m

agyar törzs a több

i között ran

gban

az első ésa vezető törzs, k

ésőbb

ped

ig az egész nép

nek

névad

ója.

137

XX

II. HO

NN

AN

LE

TT

A M

AG

YA

R N

ÉV

?

A vogul „m

anszi” szóból, – felelt rá Hóm

an Bálint, a M

agyarT

udományos A

kadémia volt elnöke, m

agyar közoktatásügyi mi-

niszter, egyetemi tanár, stb. E

z a kérdés el van döntve, tehát vitat-hatatlan annál is inkább, m

ert egy nyelvészprofesszorunk – ter-m

észetesen Ném

eth Gyula – segített is neki, m

ondván, hogy a„m

anszi” és a „magyar” szavak hangtanilag m

egfelelnek egymás-

nak.Hóm

an szóegyeztetése és származtatása így szól:

„A

vogulok magukat saját nyelvükön m

anszinak nevezik.H

a ehhez hozzáragasztjuk a török „er”

szót, amelynek a

jelentése em

ber, lesz

belőle m

anszeri, ebből

lett a

mogyeri, ebből pedig a m

agyar név”.

Ugye, m

ilyen egyszerű?D

e nézzünk mögéje e nyelvészeti találm

ánynak. Helyes-e ez

a szófejtés? A „m

a” szótag tényleg benne van a „magyar” és a

„manszi” szavakban. E

ddig tehát hangtanilag megegyeznek egy-

mással. D

e a könnyű kiejtésű „nsz” hangokból sohasem lesz a

minden nyelv két legnehezebben kiejthető hangja a „gy” és az

„r”.A „gy” hangtanilag nem

rokona az „n” betűnek, mert a „dj”

hangokból származik. P

éldául: mondja, m

ódja, védje, szidja, áld-ja, hazudja. T

ehát a hangértékük sem egyenlő.

Az „r” hang pedig a nyelv pergő m

ozgásából, vagyis a leg-nehezebb m

űködéséből, munkájából szárm

azik.H

ogy kiejtése m

ilyen nehéz, mutatja az,

hogy egy

seregnyelv a szó végén nem

is ejti ki, a szó elején és közepén is csakgyengén rezegteti nyelvét.

Minden nyelvnek egy törvénye van és ez nem

a hangokbólálló, a beszélt nyelvnek, hanem

a beszélő szerkezetnek a törvé-nye, am

elynek legfontosabb része az a mozgó, vagy pergő húsda-

rab, amely a nyelvszerkezetben a hangokat kialakítja. E

nnek atörvénye pedig az, hogy m

inél kevesebb munkával, könnyebb

száj mozdulattal alakítsa ki ez a beszélő szerkezet a gondolatot

138

közvetítő hangokat és szavakat. Például: a görög nyelv négy száj

mozdulattal alakítja ki ezt a szót „Ó

keánosz”. a többi európainyelv, a m

agyar is három m

ozdulattal mondja „óceán”, az am

eri-kai angol egy száj m

ozdulattal: „Osn”. N

em m

ondja ez négy szájm

ozdulattal, hogy „vakáció”, hanem kettővel. „vikesn”. A

z ame-

rikai nagyon szereti a televíziót, de nem öt száj m

ozdulattal ejtiki, hanem

gyenge háromm

al: televisn.A

„manszi” olyan szó, am

elyet az emberi nyelv az ősidőktől

kezdve könnyű kiejtésűvé csiszolt és kisimított. E

bből tehát nehe-zebb kiejtésű szó az em

beri nyelv megváltozhatatlan ősi törvénye

szerint nem lehet!

Már pedig a „m

agyar” szó kiejtése sokkal nehezebb, mint a

manszié,

tehát akkor

a m

agyar név

nem

származhatott

am

ansziból.U

gye milyen egyszerű a nyelvészeti tudom

ány is? Csak az

emberi konok célzatosság teszi zavarttá és nehézzé, de csak azért,

hogy a maga céljára csűrje és csavarhassa.

139

XX

III. HO

NN

AN

SZ

ÁR

MA

ZO

TT

A M

EG

YE

RI

TÖ

RZ

S?

Annak a nyolc törzsből összeverődött szövetséges népnek ez

a megyeri törzs volt nem

csak a kerete, hanem az összefogó ereje

is. Ha a fejedelem

választása úgy történt, amint azt a császár leír-

ja, akkor abban feltétlenül ennek a vezértörzsnek a megkülön-

böztetett értéke volt a döntő.B

ölcs Leó keletróm

ai császár Konstantin elődje és édesapja,

Árpád fejedelem

kortársa a „Taktika” cím

en írt művében ezeket

írja a honfoglaló őseinkről:

„N

épes és szabad ez a turk nemzet, m

inden kényelem és

élvezet előtt arra törekvő, hogy ellenségei előtt magát

hősileg viselje. Ez a nép tehát a bajt és fáradságot nem

e-sen tűrő, hideget, m

eleget kiállva, a szükségletekben valófogyatkozást m

int pusztai nép fel sem veszi.”

Tehát a vezértörzsnek elsősorban kellett e tulajdonságokkal

rendelkezni és ennek a vezértörzsnek „megyeri” volt a neve.

Ha ezt a szót elem

ezem, m

eg kell állapítani a tövét és a rag-ját. A

szó töve „med”, a ragja pedig „er”. E

zekből alakult a me-

der, vagy medjer név, am

i idővel a könnyebb kiejtés törvényeszerint m

egyer, illetve magyar lett. A

z „er” Árpád népének nyel-

vén a turkban, mai kiejtéssel törökben férfit, vagy valahonnan

eredőt jelent. A m

ai nyelvünkben is beszélünk nemcsak a folyó,

hanem az em

berek, a népek eredetéről s az emberi cselekedetek

eredményéről is.

Honnan eredt tehát az az em

bercsoport, néptörzs a megyeri,

amelynek Á

lmos volt az első vajdája? V

ilágosan megm

ondja ma-

ga a név: a méd nevű népből.

A m

éd is hún, vagy turkfajta lovasnép volt, fejlett állatte-nyésztéssel és részben földm

űveléssel foglalkozó törzsek szövet-sége. M

ár Kr. e. a IX

. században szó van az asszir feliratokban am

édek, vagy madajok, m

adák országáról, ahonnan Tiglatpileszár

asszír király nagy hadi zsákmánnyal különösen sok tevével és ló-

val tért haza.

140

Assarhaddon 673-ban K

r. e. hadat vezetett a távoli médek a

„pattusarik”, vagyis a pártusok ellen s onnan szintén sok ló és te-ve zsákm

ánnyal tért haza.A

partus a méd testvérnépe volt. S

okutu japán történész sze-rint a m

édek és pártusok régi területén még m

a is sok magyar

hangzású helynév van. Erre H

óman B

álint akkori közoktatásügyim

iniszter figyelmét fel is hívta, aki azt felelte neki, „sajnos nem

vagyok nyelvész”. De a „m

anszit” mégis kitalálta.

A babiloniak „um

manm

andák” néven nevezték a médeket,

mikor ezek K

r. e. 614-ben elfoglalták Asszíria régi fővárosát,

Assurt s ezt a vérszopó népet végleg letörték. A

babiloni krónikásígy írt róluk:

„M

arduk isten segítőt adott Babiloniának... az um

man-

mandák királyát, akinek nincs párja... felülről és alulról

leterítette Asszíriát m

int az árvíz, bosszút állt Babilonért,

mindenért m

egfizetett”.

Egy m

ásik nyom: H

erodotos görög történetíró mint kortárs

azt írta, hogy a perzsák méd ruhát hordanak, m

ert ezt szebbnektartják a sajátuknál. E

z érthető is, mert az árjáknak éppúgy, m

int asem

itáknak a felsőruhája egy darab lepedő volt, amelyet a jobb-

vállon biztosítótűvel tűztek össze. Ilyen volt a rómaiak tógája, a

görögök chitonja s a semiták chitonettje, testreszabott felsőruhája

a lovas szkitáknak, így a médeknek és a m

agyaroknak is volt. Ez

a magyarázata annak, a m

áig is fennálló ténynek, hogy a perzsákősi díszruhája egészen m

agyar formát m

utat. De a perzsáknál m

ais

köztudat a

magyarokkal

való rokonság.

Egyik

ismerősöm

mondta el, hogy m

ikor a párisi Sorbonne egyetem

en tanult, voltakneki perzsa tanuló társai is, akik tüntetőleg tartották vele a rokon-ságot. E

z a hagyomány pedig csak a m

édekre vezethető vissza,m

ert a perzsák az árja népekből származnak.

A

médek

papjait éppúgy

mágusoknak

hívták, m

int a

sumirokét, m

ert Sum

iria leigázása és népének szétűzése után asum

ir mágusok elsősorban a szom

széd médeknél találtak m

enhe-lyet. ezért a m

édek vallása megegyezhetett a sum

irokéval, sőt anyelvük sem

lehetett egészen idegen.D

e később a nagyhatalomm

á fejlődött perzsa nép második

Círus királyuk alatt a V

I. században Kr. e. a m

édeket legyőzve or-

141

szágához csatolta. Kr. e. 529-ben a partusokat is le akarta törni, de

az ellenük vezetett harcban életét vesztette.M

egemlékezik a m

édekről és partusokról Am

mianus M

arcel-linus róm

ai tábornok történetíró is, aki országaikat személyesen

bejárta. Médiáról azt írja, hogy

„bővelkedik várform

ára épített gazdag városokban ésfalvakban. A

zon a területen a mágusok szántóföldjei na-

gyon termékenyek. H

ivatkozott Plátóra a nagy görög

bölcselőre is, aki azt mondta, hogy a m

ágizmus a leg-

tisztább istenhit. Vitéz nép és a partusok után a legfélel-

metesebb. A

partusok pedig azt tartják mindenki között a

legboldogabb embernek, aki a csatában leheli ki lelkét.

Akik véletlenül halnak m

eg, azok elfajzottak és gyávák.”

Kr. u. 262-ig tartott a partusok és m

édek uralma a perzsák

felett. Ekkor A

rdasir perzsa vezér nemzeti forradalm

at szervezetts a partusokat és m

édeket letörte. A régi perzsa főváros P

ersepolism

ellett egy sziklafalba be van vésve az a jelenet, amikor A

rdasirlovával agyontapossa A

rtabánt, az utolsó Arsach, vagyis m

éduralkodót, valam

int az is, hogy a parszi főpap lovával agyonta-possa a m

éd főmágust, akinek hom

lokán látható a kígyó, a mágus

papok jelvénye.A

zsidó Bibliában a kígyó képviseli a gonosz tudást, am

ely-nek fájáról s annak gyüm

ölcséből megeteti az első em

berpárt ésazok ezért kárhoznak el. E

nnek magyarázata az, hogy a sém

i ésparszi papok engesztelhetetlenül gyűlölték a m

éd mágusokat fö-

lényes tudásuk miatt. B

izonyíték rá Archim

edes, akit a tudomány

görögnek tart, pedig a neve azt jelenti, hogy uralkodó, tehát elő-kelő m

éd. A görög nyelvben archom

aj magyarul annyit jelent

mint uralkodni, a m

edes pedig méd em

bert jelent.E

ttől fogva a történelem a m

édekről és partusokról nem em

-lékezik m

eg, pedig ők állították meg a terjeszkedő róm

ai biro-dalm

at az Eufrátesnál.

Hova lettek? E

gy részük megbékélt helyzetével, ők lettek a

perzsa hadsereg lovasosztagai, mert a perzsa gyalognép volt. A

perzsákkal egyenlő jogúak lettek, így lassan perzsává váltak nyel-vileg is, bár ők is erős hatással voltak a perzsa nyelvre, am

elytiszta árja jellegét el is vesztette.

142

Azok a m

éd és pártus törzsek pedig, amelyek a szabadságot

minden em

beri értéknél többre becsülték, átkeltek a Kaukázus

északi oldalára, a Kubán és a D

on vidékére s ott más rokon tör-

zseket is magukhoz csatolva m

egalakították a hódító magyarság

népét, amelynek vezértörzse a m

édektől származó m

edjeri me-

gyeri törzs lett.D

e 800 körül a náluknál számra nézve is erősebb bessenyő

néptől megtám

adva kettészakadtak. Egy részük – a turk katona-

nép – nyugat felé vonult s a mai hazánknak lett hódító és névadó

néprétege. A m

ásik rész, amely a K

aukázus vidékéről sodródott ela turkokkal – a szabartói néprész – visszatért a régi földjére a K

a-ukázusba a perzsa részek felé, am

int azt Konstantin császár hitelt

érdemlően m

egírta. Ezen a területen egészen a tatárjárásig fenn-

tartották magukat.

143

XX

IV. A

MA

GY

AR

NÉ

P V

OG

UL

SZ

ÁR

MA

-Z

ÁS

ÁN

AK

TÉ

VTA

NA

Itt arról a nagy tévedésről kell írnom először, am

ely szerint am

agyar nép és vele a magyar nyelv az em

beri nyomorúság legal-

sóbb fokán vergődő voguloknak és egy magára sokat adó török

népnek a nászából származott volna a K

r. u. az V. században a

vogul őserdőben.A

z összekelés után ez a hódító katonanép átvette a vogulokszószegény nyelvét, de a m

agáéból is megőrzött bizonyos szó-

mennyiséget. A

z új nyelv jellege azonban mégis vogul, vagy

amint elkeresztelték finn-ugor lett.

Nem

értenék az összehasonlító nyelvészethez és az oknyo-m

ozó történetíráshoz, ha a magyar és a finnugor nyelvek közti ro-

konságot tagadnám. A

nyelvi rokonság származásáról és m

iként-jéről e könyv m

ás részén is adok bő felvilágosítást. Most a kellő

nyelvészeti és történeti tények alapján csak a fenti mesét fogom

megcáfolni, m

ert ez nemcsak a történeti esem

ények nem tudása,

hanem azok tudatos m

eghamisítása is irányítva a m

agyar nem-

zettel szemben elfogult, sőt ellenséges erőktől.

Nem

azért tagadom, hogy újat m

ondjak, vagy feltűnést kelt-sek. Ilyen hiusági szem

pont távol áll tőlem, m

ert mindenben és

mindig az igazságot kerestem

és szolgáltam. A

mit m

ondok, azhosszú és alapos kutatóm

unka eredménye.

E gyarló m

ese elindítása és kezdeményezése S

ajnovits Jánosjezsuita atya nevéhez fűződik. E

z korának híres természettudósa

és csillagásza volt. Mint ilyen lett az „Ó

budai Csillagda” egyik

vezetője s mint ilyen nyert kiküldetést É

szaknorvégiába, hogy ottcsillagászati m

egfigyeléseket végezzen és az „Északifényt” ta-

nulmányozza. 19y került a lapp nevű és finn rokonságú nép közé,

amely akkor is m

iként ma is N

orvégia és Finnország északi ré-

szén az északi sarkkör mindkét oldalán lakott és rénszarvas te-

nyésztésből éldegélt.M

iután munkája hosszabb időre odakötötte, m

egismerte a

nehézsorsú lapp

népnek nem

csak életkörülm

ényeit, hanem

a

144

nyelvét is. Valószínű, hogy egyes szavakat m

aga is megértett, sőt

magát is m

eg tudta értetni.A

nnak örömére, hogy nyelvrokonokra talált, m

eg is írt egykönyvecskét latin nyelven és azt m

ég hazafelé utaztában Koppen-

hágában, Dánia fővárosában ki is nyom

atta 1770-ben. Ennek cí-

me: „D

emonstratio idiom

a hungarorum et lapponum

idem esse”,

magyarul: „B

izonyítása annak, hogy a magyarok és a lappok

nyelve ugyanaz.”P

edig nem ugyanaz, sőt csak igen távoli rokonságban van

egymással e két nyelv. M

egállapításom szerint a lappok nyelve

közelebbi rokona a magyar nyelvnek, m

int a vogul, de a két nyelvazonossá nyilvánítása teljesen alaptalan.

A tudós csillagász, m

int nyelvész megbukott. D

e vele mind-

azok megbuktak, akik m

egállapításait magukévá tették, és oly

fölényesen hirdették, vagy hirdetik még m

a is.M

ert ha valaki azt állítja, hogy a magyarok és a székelyek, a

németek és az osztrákok, az angolok és az E

gyesült Állam

ok-beliek nyelve ugyanaz, igazat m

ond, mert állítását tökéletesen be

tudja bizonyítani. De, aki azt állítja, hogy a franciák és a spanyo-

lok nyelve ugyanaz, már erősen téved, m

ert e két nyelv közöttcsak rokonság állapítható m

eg. Éppúgy a m

agyar, lapp, finn, vo-gul, osztyák stb. nyelvek közt csak rokonság, m

égpedig nagyontávoli rokonság bizonyítható be.

Sajnovits téves m

egállapítását mégis sokan m

agukévá tették,sőt kibővítették a vogul-osztyák nyelvrokonsággal is.

Trócsány Z

oltán magyar szakos középiskolai tanár, egykori

egyetemista társam

, „Észak nom

ádjai” című 1940 körül m

egjelentkönyvének a 82. oldalán pld. így ír:

„E

gy vakmerő tudós, Sajnovits János jezsuita m

eg merte

írni azt a megdöbbentő tapasztalatát, hogy a m

agyarnyelv és a lapp nyelv azonos. A

kutya ugat, a karavánhalad.

Hiábavaló

volt a

tudománytalan

közvélemény

minden tiltakozása, a tudom

ány tovább halad azon azúton, am

elyet számára Sajnovits és im

már több külföldi

tudós is kijelölt.”

A tudom

ánytalan, rossz képzésű magyar szót az a S

zinnyeiJózsef írta le először, aki a B

udapesti Tudom

ányegyetemen a

145

finn-ugor nyelvészet tanára volt s azt hirdette, hogy a tudomány-

hoz fogalma sincs azoknak, akik tagadják a m

agyar népnek ésnyelvének a voguloktól való szárm

azását.K

örülbelül 200 olyan finn-vogul és osztyák szó van, ame-

lyekre a magyar nyelv rokonságát m

eg lehet állapítani. De m

ilyenfokú nyelvrokonság ez, m

ikor mi, ha közbeszédben nem

is, de azírásban körülbelül 15.000 szót használunk. A

magyar kézi szótár-

ban körülbelül ennyi szó van s ezek mindegyikét ism

eri a szüle-tett m

agyar.H

ogy zsugorodhatott össze 200 szóra a magyar nyelvben ép-

pen a finn, vogul és osztyák szókincs, mikor a m

agyar nép finn-ugor szárm

azású, a vogulisták szerint? Mikor az őserdei hazában

ők voltak többségben s a hét hódító törzs között is a legnépesebb,a névadó, a vogulm

ansziból kihámozott m

egyeri törzs volt sze-rintük?

Azután hogy van az, hogy az őserdőben visszam

aradt vogu-lok nyelvét m

i vogul-magyarok nem

értjük meg, m

ikor nyelvünkés népünk „egy tőről” hajtott, H

óman B

álint megállapítása sze-

rint. L

egalább oly

mértékben

meg

kellene értenünk

a vogul-

osztyák nyelvet, mint ahogy m

egértik egymás nyelvét a szláv tör-

zsek.Nem

de a vogul szókincs nagyobb részének benne kellenelenni a m

agyar nyelvben, mert valam

ikor az egész benne volt?H

ogyan párologhatott el annyi vogul szó a magyar nyelvből? A

szavak nem párolognak el, m

ert nem cseppfolyósak, csak elévül-

nek, ha nem használjuk őket. D

e hogyan kerülhettek ki a gyakor-latból, am

ikor ugyanaz a vogul-ugor népegyveleg él még m

a is am

agyar hazában a vogulisták szerint?B

eszéltem e kérdésről otthon, egy nagym

űveltségű főpappal.M

ikor a történeti tényeket felsoroltam neki, láttam

, hogy elszon-tyolodott…

Rosszul esett neki a kiábrándulás, m

ert Hóm

an a me-

semondók varázsával hatott rá. H

ogy is mondja ő?

„A

történeti magyar nép születéshelye a nyugatszibériai

erdőrégió és az euráziai steppe határvidéke. Benne az

urali és altáji népcsaládnak egy-egy ága a finn-ugorságkeleti s a törökség nyugati ágából szakadt előm

agyarokés onogurok egyesültek új, tartós vérközösségben. T

alán

146

az ősidőben végbement keveredésben két különböző vér-

mérsékletű és jellem

ű nép egyesülésében kereshetjük am

agyar faj életképességének egyik okát.” (M

agy. Tört.

32.)

Ma a vogulok létszám

a körülbelül 5000 ember. A

kkor. 1600évvel azelőtt, m

ikor ez az egyesülés megtörtént volna, legfeljebb

20 főnyi vogul élt, mert 1600 év alatt 20 em

berből lesz kb. 5000.D

e 20 ember, négy család, m

ég nem tesz ki egy népet. T

ehát vo-gul hiányában és török hiányában is ez az összeházasodás nemtörténhetett m

eg.A

főérvemet erre vonatkozólag a végére hagyom

. Addig m

égegy két érdekes dolgot elm

ondok. A voguloktól való szárm

azáshelytelen és értelm

etlen elméletének hívei m

ég az emigrációban is

vannak, bár a régi idegen és ellenséges hatalomnak nyom

asztóhatása m

ár megszűnt.

Annak idején csak annak term

ett babér és kenyér, aki egykövet fújt velük. P

élda rá Ném

eth Gyula, akit a vogulisták az

Akadém

ia pénzén küldtek ki hosszú időre Törökországba és tet-

tek meg M

agyarországon egyetemi tanárnak. T

ámogatta is ez

Hóm

an nyelvészeti találmányát, hogy a vogul-m

anszi névből ho-gyan lett a m

agyar nép neve.E

zeket az emigrációbeli vogulistákat jellem

zi, hogy nagyonm

eggyőződésesnek és

fölényesnek m

utatkoznak. A

zt tartják,

hogy ők a céhbeli és a fémjelzett tudósok, m

egállapításaik tehátörökérvényűek s m

egdönthetetlenek. Míg a m

ásik oldalon vannakszerintük a m

űkedvelők, akiket csak hazafias buzgalmuk m

entm

eg a szigorú bírálattól.E

zt az osztályozást Bogyay T

amás „A

Magyarok E

redete ésőstörténete” cím

ű cikkéből vettem át, am

ely megjelent az „

Új

Látóhatár” cím

ű folyóirat 3. évfolyamának 3. szám

ában, 1960-ban. E

bben közölte, hogy a „Budapesti T

udományegyetem

Ma-

gyarság Tudom

ányi Intézete” a nagyközönség részére előadásokatrendezett kiváló szakem

berek bevonásával. Ezek előadásait azu-

tán az Intézet könyv alakban is kiadta. Ennek előszava így fog-

lalja össze a magyarság őstörténetére vonatkozó eredm

ényt:

„K

utatásaink summ

ája ez: A m

agyarság eredete szerintsem

nem m

ongol, sem nem

árja nép, hanem az E

urópa

147

északkelet én kialakult finn-ugorságnak egyik életerősfriss hajtása. A

magyarság önálló külön életét K

r. e.1000. év táján kezdi m

eg az Ural hegység európai olda-

lán. Ez első uralinak nevezett őshazában körülbelül 1500

esztendőt töltött el. Itteni életének utolsó századaiban át-került ugyanezen a részen könnyen járható U

ral hegységkeleti oldalára, ott elhagyva régebbi erdőlakó, gyűjtö-gető

életmódját,

áttér a

lovasnomád

életformának

nyugatszibériai szerényebb formájára.”

„K

r. u. az V. században kelet felől egy nyugati irányban

előretörő török

népvándorlás zúdul

az akkor

már

lovasnomád m

agyarság nyugatszibériai, Tobol-Isim

vi-déki szállása ira. A

magyarság csatlakozik az új hazát

kereső török néphez s ettől kezdve csaknem 500 eszten-

deig egészen a honfoglalási törökök szövetségében ésszom

szédságában él. Törökök szövetségében, vagy nyo-m

ásukra vonul az Uraltól a K

aukázusba, onnan pedigL

ebedián, Etelközön keresztül a m

ai hazába.”

Ez szabatosabb fogalm

azás mint H

ómané, de éppen olyan át-

gondolatlan mese.

Először is K

r. e. az 1000. esztendő körül az embereknek m

égnem

kellett felmenni az északi szélesség 60-64 foka közé, hogy

élelmüket m

egszerezzék, mert akkor m

ég a 40. szélességi fokövezetében is volt bőven hely.

Az em

ber a földrajzilag nem kedvező helyekre csak kény-

szerből telepedett le. Minél kedvezőtlenebb az em

ber megélheté-

sére nézve egy földterület, annál későbben telepedtek oda az em-

berek. Ezt az igazságot az em

beriség településének története bő-ven bizonyítja. F

eltételezhető-e ezekről a vogulokról, hogy nemaz enyhe és kellem

es éghajlatú vidékre mentek volna inkább,

mint olyan helyre, ahol a tél 9-10 hónapig tart?

A nagy európai népm

ozgalom, a népvándorlás, csak a húnok

megm

ozdulásával kezdődött. Ezek pedig a történelem

tanúságaszerint 375-ben K

r. u. keltek át a Volgán, E

urópa határfolyóján.A

magyarság külön önálló életének K

r. e. 1000 táján valóm

egkezdése annyit jelent, hogy akkor már néppé; vagy nem

zetté

148

szerveződött. Tehát m

egelőzte a római királyság m

egalakulását,am

ely Kr. e. 753-ban jött létre, de m

egelőzte Európa összes or-

szágainak a megalakulását is. Így a görög városállam

ok keletke-zését is, am

elyek a legrégibb államok E

urópa földjén, és csak Kr.

e. a IX. század körül alakultak ki. E

lhihető tehát ez az állítás?A

zután, ha nemzetté szerveződött, akkor m

ár ott egy na-gyobb szám

ú népcsoportnak kellett élnie. Vajon gondoltak-e erre

a kiáltványnak tudós szerkesztői, akik a magyarság őstörténetére

vonatkozólag azt megszerkesztették? K

r. e. 1000-től a magyar

honfoglalásig 2000 esztendő múlt el. H

a azt vesszük alapul, hogya lakosság 200 évenként m

egkétszereződik, megkettőződik, akkor

2 emberből 2000 év m

úlva 2048 ember lesz. D

e 2000 emberből,

ami csak egy közepes falu lakosságát teszi ki, am

ennyinek tehátugyebár legalább kellett volna lenni az önálló életet kezdő m

a-gyarságnak, 2000 év m

úlva ezerszer több, azaz 2.048.000 ember

lesz. Ma a vogulok létszám

a 5000 lélek. Akkor K

r. e. 1000 esz-tendővel m

ég hírük és nyomuk sem

lehetett.A

zután ez a szegény, vadgyümölcsöt gyűjtögető és halász-

gató nép egyszerre áttér a lovasnomád életre. P

ersze ezek az el-m

életi urak azt gondolták, hogy ez az áttérés igen egyszerű volt éskönnyen m

ent. A vogul csak kim

ent a lóvásártérre és megvette

lovát, a nyergestől pedig vett hozzá egy nyerget. De azt nem

gon-dolták m

eg, hogy abban az időben, vagyis Kr. u. a IV

.-V. század-

ban lovat csak a lovas szkitháktól lehetett venni, akik abban azidőben a 40. és 50. szélességi fokok közt laktak, vagyis a vogu-loktól legalább 1000 kilom

éterre. Azután arra sem

gondoltak,hogy m

iből vettek volna a vogulok tömegesen lovat? A

ranyuk,ezüstjük nem

volt, csak szárított haluk, meg vadgyüm

ölcsök bo-gyói voltak. C

sere-eszköznek megfelelő értéktárgyaik csak az ős-

erdei állatok prémjei lehettek volna. D

e ezeket is előbb el kellettvolna adni kereskedőknek nem

es valutáért. De a 60. szélességi

fokra a kereskedők sem m

entek fel, mert nem

csak többezer kilo-m

éteres utat kellett volna megtenniök, de életük biztonsága is ve-

szélyben volt az akkori bizonytalan időben. De ki m

egy keres-kedni a nyom

ortanyákra?T

ehát a vogulok sohasem voltak lovasnom

ádok. De lovaik

még m

a sincsenek. A kutyán kívül m

ás háziállatuk nincs. Ezeket

149

is azért tartják, hogy a szánkójukat húzzák a lovak helyett, tehátakkor is ezek voltak a lovaik.

Azután azt is m

ondja az a fölényes nyilatkozat, hogy Kr. u.

az V. században kelet felől egy nyugati irányban előretörő török

népvándorlás zúdult

az akkor

már

lovasnomád

voguloknyugatszibériai T

obol-Isim vidéki szállásaira. D

e arra sem gon-

doltak ezek a tudós urak, hogy akkor török nevű nép még nem

islétezett,

mert

az csak

a V

I. században

alakult ki.

Ekkor

Nyugatázsia füves pusztáin élt egy turk nevű lovasnom

ád nép-törzs, am

elyiknek a főnökét Tum

ennek hívták. Ez kitűnő hadve-

zér és nagyon ügyes szervező is volt. A környékbeli rokontör-

zsekből egy nagyon jól kiképzett hadsereget szervezett meg és

ezzel 552-ben Kr. u. leverte az ázsiai avarokat, a pusztai népek

akkori adószedőit. Győzelm

e után a csatlakozott törzsek együttm

aradtak és ezekből alakult meg akkor a turk, vagy török nép.

Tehát az em

lített év a török nép születésének, vagyis keletke-zésének éve is. U

gyebár tehát, egy nép, amely a V

I. századbankeletkezett, az V

. században még nem

zúdulhatott rá a vogulokra?D

e ugyebár össze sem házasodhatott velük, m

ert a meg nem

szü-letett em

ber nem lehet házasságképes. P

edig az egész vogul-m

agyar rokonság erre a házasságra van felépítve.D

e nem lesújtó az a tény, hogy a B

udapesti Tudom

ányegye-tem

„Magyarság T

udományi Intézetének” sok kiváló szakem

bereközül egy sem

jött rá erre a történeti igazságra. Ném

eth Gyula pe-

dig hallgatott, bár az általam em

lített tényt tudta. Erre tanú önm

a-ga, m

ert „A H

onfoglaló Magyarság K

ialakulása” című könyvé-

nek 194. oldalán Tum

ennek e harcáról maga is m

egemlékezik.

De ő is engedte zúdulni a nem

létező törököket az akkor még

szintén nem is létező vogulokra.

Kai D

onner kiváló finn tudós kutyaszánján bejárta az egészvogul és osztyák területet és alapos nyom

ozás és tanulmányozás

után azt állapította meg, hogy a vogulok és az osztyákok a X

II.század előtt nem

laktak a mai területeiken. L

egfeljebb abban azidőben kezdtek oda szállingózni.

Bogyay T

amás m

ég több vogulista elképzelést ismertet cik-

kében a magyarság eredetéről. E

zek között legjellemzőbb M

oórE

lemér egyetem

i tanár írása.S

zerinte

150

„a m

agyarság, vagyis a vogulság története Kr. e. 4000

évvel kezdődött a Kám

a folyó vidékén, ahol együtt élt atöbbi finn-ugor néppel. E

z a hely pontosan a 60. széles-ségi fok körül van, ahol a tél m

a is 9 hónapig tart.”

Először szerinte

„a nyugati, m

eg a volgai finnek, az ugorok és a permiek

váltak ki közülük és nyugatra költöztek. Később a lappok

meg az ugorok elődei összekerültek a perm

iekkel. Kr. e.

3000 és 2000 között egy újabb szárazsági hullám követ-

keztében az előugorok is átkeltek a Volgán nyugat felé.

Itt ősirániakkal kerültek először kereskedelmi kapcsolat-

ba, majd alighanem

függő viszonyban is, ami elindította

náluk a társadalmi tagozódást.”

„K

r. e. a II. évezred elején ismeretlen népek m

egint keletfelé, a V

olgán túlra szorították őket. Itt egy ismeretlen

őseurópai néptől eltanulták; a lótenyésztést. Azután a

Vjatka és K

áma vidékén leigázták az alacsonyabb kultú-

rájú halász, vadász őslakosságot, az úgynevezett ‘por’-népet és vele két osztályos exogám

társadalmi közösséget

alkottak.”

„E

bben, a most m

ár ősugornak nevezhető csoportban azelőm

agyarok (vogulok) voltak legészakabbra. Az éghaj-

lat romlásakor a szom

szédos szamojédek hatására át-

tértek a lótenyésztésről a rénszarvas tenyésztésre.”

„E

kkor Kr. e. 700 és 300 év között kerültek össze exo-

gámia útján egy perm

i csoporttal és ennek emlékét őriz-

né a magyar név m

ásodik tagja, amely a por fratria he-

lyébe lépett permi fratria neve volt.”

„K

r. születése körül újabb száraz periódusban az erdő-övezet m

egint visszahúzódott és az előmagyarok (vogu-

lok) a

ligetes steppén

egy ism

eretlen nyelvű

állatte-nyésztő nép hatására visszatértek a lóhoz.”

151

„A

z Alsókám

a medencéjétől a Szam

ara folyóig terjedőterületen alakult ki 300 és 600 között az ism

eretlen lóte-nyésztő népnek az ugor keverékbe való beolvadásával azősm

agyarság. Az ősm

agyar nyelv nem volt m

ás, mint a

permi anyák kiejtésével használt ugor.”

Kedves olvasóm

, szükségesnek tartom itt kijelenteni, hogy

ezt az írást szószerint vettem át B

ogyay Tam

ás idézett cikkéből ésazon nem

változtattam egy betűt sem

. Tehát, ha ném

inemű értel-

metlenséget, vagy érthetetlenséget találnak benne, annak beleke-

rülését ne nekem tulajdonítsák. P

ld. ilyeneket: Ismeretlen népek

szorították őket a Volga túlsó partjára, ism

eretlen népek tanítottákm

eg őket lótenyésztésre, hol lovon, hol rénszarvason nyargalász-nak, ahogy az erdőövezet hol fel-, hol lehúzódott.

De kihívja a m

egérdemelt bírálatot az az alaptalan és m

erészállítása, hogy a m

agyar nyelv nem volt m

ás, mint a perm

i anyákkiejtésével beszélt ugor!

A szavak kiejtése nem

más, m

int azok hangzása.H

ogy a permi anyák m

ilyen hangárnyalattal ejtették ki a sza-vaikat, csak azzal lehetne bizonyítani, ha annakidején, vagyisM

oor professzor úrtól megállapított K

r. e. 1700 és 1300 közöttiidőben valaki gram

afonlemezre vagy hangszalagra vette volna fel

a permi anyák beszédét, azok hanglejtését és kiejtését, s ezt a le-

mezt vagy hangszalagot a professzor úr m

egszerezve, leforgattavolna.A

mennyiben azonban ennek a feltevése m

ég a képtelenségekközött is a legnagyobb, a professzor úrnak azt kellett gondolnia,hogy őt m

erész és felelőtlen kijelentéseiben nem korlátozhatja.

senki és semm

i sem.

Ugyanilyen m

erész és tisztára alaptalan az a közlése, hogy am

agyarság, vagyis a vogulság története Kr. e. 4000 esztendővel

kezdődött a Kám

a folyó vidékén, a 60. szélességi fok alatt.4000 évvel K

r. e. még csak a 30. szélességi fok környékétől

vannak adataink, amelyekre tám

aszkodva kijelenthetjük, hogy aza terület m

ár ha gyéren is, de lakott volt. De népi szervezetek, ki-

rályságok, fejedelemségek m

ég ezen a területen is csak későbbalakultak ki. P

ld. Ur és L

agash sumir városokról a szaktudósok

azt állapították meg, hogy kb. K

r. e. 3500. év körül épültek. Ezek

152

a városok pedig az északi szélesség 32. foka táján léteztek, ahol atél ism

eretlen.E

gyiptomban N

armer és M

enes királyok csak 2800 körülépítették

fel F

elsőegyiptom

fővárosát, M

emphist.

Ez

a város

pontosan a 30. szélességi fokon van. Ugyanezen található m

egP

ersepolis, a régi Iránia fővárosa. Ez azonban később épült fel.

Fenicia városai T

yrus, Sidon, B

yblos, Arad, U

garit, mind a III.

évezredben keletkeztek. A többi sum

ir városokról is kb. ugyanezállapítható m

eg.H

a tehát a 30. szélességi fok körül ebben az időben kelet-keztek a kis városállam

ok, akkor ezen az enyhe és termékeny te-

rületen is volt még tágas tér az em

beri élet számára. E

lképzelhető-e, hogy az em

berek felmentek a 60. szélességi fokhoz m

aguknakotthont keresni, ahol a tél 9 hónapig tartott, a 30. szélességi fokkörül pedig a telet nem

ismerték. A

ki ezt állítja, az nem ism

erhetiaz em

beriség településének történetét, de az emberi term

észetetsem

. A 4000. év a csiszolt kőkorszakot vezette be, illetve a histo-

rikusok ettől az évtől számítják ezt a kőkorszakot. E

bből az idő-ből m

ár találni kőbaltákat. De ezeket az em

ber akkor még nem

favágásra, erdőirtásra, tehát házépítésre használta, hanem egyedül

csak ellenségének a fejét tudta velük meglékelni. T

ehát a kőbaltanem

kultúrszerszám volt. E

zzel fát vágni nem lehetett. A

ki azt ál-lítja, hogy lehetett, az fát sohasem

vágott még vasbaltával sem

.M

ég csak azt jegyzem m

eg, hogy a vogulok így nem érint-

kezhettek az iráni kereskedőkkel sem, m

ert a távolság Irán fővá-rosától, P

ersepolistól a 60. szélességi fokig pont 30 szélességifok, vagyis 3000 kilom

éter távolság. Ezt az utat nem

csak hosszú-sága m

iatt, de veszélyessége miatt sem

tette volna meg egyetlen

józan kereskedő ember sem

.

Mennyire itt az ideje annak, hogy ezzel a nyelvészeti és tör-

ténelmi eltévelyedéssel végleg leszám

oljunk, tekintet nélkül a

céhbeliek fölényeskedésére.N

em is lényeges, hogy itt nyelvi, vagy történelm

i érveket so-rakoztassak fel, m

ert elfogult embereket ilyenekkel m

eggyőzninem

lehet. Mutatja ezt az az évszázados per a vogulisták és a

tisztán tudományos alapon vitatkozók között, m

indig a vogulistákvoltak a fölényeskedők és a nagyon hangosak, m

ert maguk m

ö-

153

gött érezték a legfőbb nemzetellenes politikai hatalm

at, a Habs-

burg uralkodóházat.E

z kezdettől fogva, vagyis attól az időtől, amikor az önálló és

független Magyarország rendjei a m

ohácsi vész után Habsburg

Ferdinándot m

agyar királlyá választották, arra törekedett, hogyezt a m

indig független országot a Habsburg család örökös tarto-

mányai közé beolvassza. E

z ellen a törekvés ellen kelt fel a nem-

zet Rákóczi F

erenc alatt és Kossuth L

ajos felhívására 1848-banis.

A m

agyar honvéd hadsereg a császár csapatait döntően meg-

verte és kiűzte az országból. Erre a császár az orosz cárhoz fordult

segítségért. A kifáradt nem

zet nem bírta tovább a harcot az orosz

túlerővel szemben, ezért lerakta a fegyvert. E

rre jött a császár Fe-

renc József hitvány és kegyetlen bosszúja. A hős honvédtáborno-

kokat és a nemzet politikai vezetői közül sokat kivégeztetett, né-

melyeket akasztófán.

Ezt a korszakot a császár első szám

ú hóhérának, Bach S

án-dornak a nevéről B

ach-korszaknak nevezte el a magyar történe-

lem.D

e nemcsak politikai B

ach-korszak volt, hanem irodalm

i is,am

elynek a célja az volt, hogy az embertelen vérengzés m

iatt fel-hördült külföldi közvélem

ényt meggyőzzék arról, hogy a m

agyarnép nem

érdemli m

eg a külföld rokonszenvét, mert egy m

űvelet-len, vad és elm

aradott nép. Onnan szárm

azik, a vogul őserdőből,a világ legelm

aradottabb és nyomorúságosabb népéből. E

zért nemlehet kultúrnéppé nevelni.

Ezt a törekvést a császári politika nem

csak a külföldre ter-jesztette ki, hanem

a magyar nem

zettel is el akarta hitetni ala-csonyrendű, az oláh cigányokkal egy életszinten élő néptől, a vo-guloktól való szárm

azását.E

nnek a hirdetésére és elhitetésére hoztak be a németországi

Rasdorfból egy B

udenz József nevű német em

bert, akinek a ré-szére 1878-ban a B

udapesti Magyar T

udományegyetem

en egy újtanszéket, a finn-ugor nyelv tanszékét állította fel. S

egítőtársaivoltak pedig H

unfalvi (Hunsdorfer) P

ál, Toldi (S

chedel) Ferenc,

Munkácsi (M

unk) Bernát, S

zinnyei (Ferber) József, stb.

Ez volt a vogulizm

us első vezérkara. Azt kellett ezeknek hir-

detni és elhitetni úgy itthon, mint a külföldön, hogy a honfoglaló

154

magyarság teljesen m

űveletlen, vad és szószegény nyelvet be-szélő barbár nép volt.

Ennek a vogul eltévelyedésnek a m

egcáfolásához olyan érvekkellenek, am

elyeket sem letagadni, sem

megcáfolni nem

lehet,am

elyek tehát az elemi igazság erejével hatnak.

Éppen ezért nem

a nyelvtudományhoz fordulok, hanem

aterm

észettudományhoz, annak is az átörökléstani részéhez, am

elyörökérvényű és m

egdönthetetlen. Ehhez nem

is kell egy kötetrevaló betűhalm

azt felsorakoztatni.

155

XX

V. A

Z Á

TÖ

RÖ

KL

ÉS

TÖ

RV

ÉN

YE

Szól pedig ez a törvény im

ígyen: Az élők világában, szóval a

növények, állatok

és em

berek világában,

az utód

tökéletesenörökli az elődöknek nem

csak külső megjelenési form

áját, alakját,hanem

belső szerkezetét, szervezetét és tulajdonságait is.A

z élettani tudomány legújabb m

egállapítása szerint az át-öröklést a növényi, állati és em

beri testekben az úgynevezett óri-ás-m

olekulák közvetítik, illetve valósítják meg és végzik el.

A testszerkezet legparányibb részeinek és tulajdonságainak is

megvan a m

egfelelő molekula csoportja. E

z a megszám

lálhatatlanm

ennyiségű molekulasereg építi, alakítja, gyarapítja, színezi a

növényi, állati és emberi szervezetet s ezek m

ind az előd szerve-zetéből szárm

aznak át az utódéba és alakítják azt az előddel tö-kéletesen azonos lénnyé.

Ez az élet egyik legrejtettebb, de legnagyobb hatású, csodás

műhely titka és kivételt kizáró törvénye.

„Csak sast nem

zenek a sasok és nem szül gyáva nyulat N

úbiapárduca!” E

gészen szakszerűen mondta ki e nagy igazságot a

„Magyarokhoz” cím

ű versében kiváló költőnk, Berzsenyi D

ániel.A

zonban az előd csak olyan molekulákat tud az utódra átörö-

kíteni, amelyek az ő szervezetében is m

aradéktalanul megvannak.

Am

ilyen szerkezet, vagy tulajdonság tehát van az átörökítő szer-vezetben, ugyanaz lesz az utódéban is. P

ld. a búzaszemből hajtott

kalászban is búzaszemek fejlődnek, terem

nek és az új búzasze-m

ek tökéletesen

megegyeznek

az anyam

aggal nem

csak külső

formára, hanem

belső értékre úgy, mint a kem

ényítő és sikér tar-talom

ra is. A m

olnár ugyanolyan minőségű lisztet őröl az új ter-

mésből, m

int amilyen volt az elvetett m

agé. Sőt, a szakállas búza-kalász-szem

ekből szakállas búzakalász fejlődik, a tarbúza magjá-

ból pedig tarbúzakalász nő.A

fülemülefiókák tökéletes m

ásai lesznek a szüleiknek, nem-

csak tollazatuk szerény színére, vagy a külső alakjukra, hanemhangjuk színére is. É

ppen úgy trilláznak, csattognak, mint a szü-

leik, és nem csiripelnek, m

int a szomszédos faágon a verebek,

vagy kárognak, mint a hollók.

156

Az em

berutód is örökli, nemcsak az előd alakját, testi szerke-

zetét, s minden külső tulajdonságát a hajától a lába kis körm

éig,hanem

belső lényegét: a logikusan gondolkodó, érző és eszes lé-nyi m

ivoltát is.D

e a fiúgyermekek öröklik apjuk bajúszát és szakállát is. V

i-szont, ha az elődöknek nem

volt bajúsza és szakálla, akkor azutódoknak sem

lesz!E

z pedig a természet örök és m

egváltozhatatlan törvénye,m

ely alól kivétel nincs!M

i magyarok bajúszos és szakállas nép vagyunk, a term

észetörök és m

egváltozhatatlan törvénye szerint. Tehát az őseink sem

lehettek bajúsz

és szakáll

nélkül, csupasz

arcú vogulok

ésosztyákok!

Ebből pedig a logika legszigorúbb szabálya szerint az követ-

kezik, hogy a magyar népnek és nyelvnek a voguloktól való

származása e tétel kétségbevonhatatlan igazsága következtében

teljesen valótlan és minden tudom

ányos alapot nélkülöz.A

magyar népnek és a m

agyar nyelvnek a voguloktól valószárm

aztatása tehát végleg megbukott és soha többé fel nem

tá-m

ad, mert a term

észet örökérvényű törvénye buktatta meg!

Csekélységem

e nagy és megváltozhatatlan term

észeti tör-vénynek csak m

agyarázója és alkalmazója. H

ogy erre én jöttemrá, m

egmagyarázza az a ténykörülm

ény, hogy a természettudo-

mányokban annak idején nagyon elm

erültem, m

int nyelvész min-

dig kutatómunkát végeztem

és nem sablonosat, m

int jogász is sokjogi esetet m

agyaráztam, m

int történelemszakos tanár pedig, az

egész árpádkori oklevél anyagunkat feldolgoztam, am

i 63 vaskoskötetre való latinnyelvű királyi oklevél-gyűjtem

ényt jelent. Ígyjöttem

rá arra a nagy tévedésre, amit a hivatalos tudom

ány még

ma is igaznak hirdet.

Pedig több m

int 100 éve hány egyetemi tanár s a M

agyar Tu-

dományos A

kadémia tagja hirdette ezt a vogul-osztyák szárm

a-zást egyedüli igaznak és egy könyvtárnyi könyvet írtak össze róla.Jaj volt annak, aki nem

hitte el, vagy pláne, ellene mert m

ondani,m

ert azt „tudománytalannak” bélyegezték.

Tudom

, hogy nagy kavarodást idéz elő e megállapításom

am

a is meglevő vogul-berkekben. L

ehet, hogy vitába erednek ve-

157

lem, talán tám

adnak is, de hiábanvaló minden erőlködésük, m

ert aterm

észet örök-törvénye erősebb az érveiknél is.A

végén talán kialakul belőle egy nagy és szent-magyar ösz-

szefogás is nagyszerű népünk megm

entésére és megerősítésére.

Mert am

íg magunkat el nem

hagyjuk, addig nem leszünk elha-

gyottak, ha az egész világ is elhagy bennünket. De ehhez egy ál-

dozatkészséggel alátám

asztott nagy

és szent

magyar

egységrem

úlhatatlanul szükség van.

Közlök két képet is. A

z egyik egy vogul, a másik egy osztyák

embert ábrázol. E

zt azért teszem, hogy olvasóim

saját szemükkel

is meggyőződhessenek az általam

hirdetett igazságról, hogy ezeka kis töredék népcsoportok a nagy m

ongoltömbből váltak le, m

ertezek arcai tiszta m

ongol jelleget mutatnak, bajúsz és szakáll nél-

küliek. Mi m

agyarok pedig nem vagyunk és sohasem

voltunkm

ongolfajú nép. A képeket T

rocsányi Zoltán „É

szak Nom

ádai”cím

ű könyvéből vettem, aki hithű vogulista volt, tehát inkább a

szép és mutatós vogul-osztyák képeket vette bele könyvébe.

158

XX

VI. A

HÓ

DIT

Ó M

AG

YA

RS

ÁG

FAJT

ÁJA

ÉS

NY

ELV

E

A term

észet örök és megváltozhatatlan törvényével bizonyí-

tottam, hogy az őstelepes népelem

e a később kialakult magyar

nemzetnek

nem

származhatott

a csupasz

képű vogulokból

ésosztyákokból.

Még inkább áll ez a hódító m

agyarságra. Végig vizsgálva az

emberi

fajok küllem

ét azt

állapított am

m

eg, hogy

szakállas,bajúszos fajta csak három

nagy népcsoport van az egész világon:a török népek, az árják és a sem

iták. Még van ilyen egy kis töre-

dék nép Japán északi részében: az ajnu. A többi m

ind vagy egé-szen csupasz arcú, vagy csak gyér szőrözetű.

A nyáron m

ikor e könyvet írtam, sokszor kisétáltam

a felső-őri határba. T

aláltam ott tarbúza és szakállas-búzatáblákat egym

ásm

ellett is. Nagyon lenyűgöző volt a term

észet nagy törvényeitilyen kis sem

miségekben is közelről látni. Jobban szem

ügyre vé-ve a tarbúzákat itt-ott egyes kalászokon gyér szakállszálakat isészrevettem

. Ezek az átporzás következm

ényei voltak.Ilyen átporzás hatása az em

beri kalászfejeken is van. De ez

már kivétel a nagy szabály alól. Ilyen átporzás nyom

ai nagyobbarányokban különösen a m

ongol népeknél láthatók.M

ivel tehát sem árják, sem

semiták nem

voltak a honfoglalóősök, csak valam

ilyen törökfajta szakállas, bajuszos népből szár-m

azhattak. Hogy hún, alán, kazár, szabir, m

éd vagy párthus volt-ea többség, azt 2.000 év távlatából nehéz eldönteni, nem

is lehet.A

történelem nem

matem

atika. Itt szabatosan száz százalékospontossággal m

int a számtanban nem

lehet valamely eredm

énytm

egállapítani. Itt csak valószínűségszámítás lehet, ha különösen

számításba vesszük az em

beri gyarlóságot, tudatlanságot és arossz szándékot is a régi esem

ények megírásánál. E

zekből kihá-m

ozni az igazságot, a valót nem könnyű feladat.

Gondoljon csak a szakem

ber arra, hogy milyen lehetetlen

meséket költöttek, találtak ki és írtak m

eg eddig a magyar nép ki-

alakulásának a történetéről és ebben nemcsak a véletlen em

beri

159

tudatlanság, a tájékozatlanság, hanem a bűnös szándékosság is

szerepet nyert.O

tt van például a „manszi”zás. M

ennyire meggátolta a tár-

gyilagos kutatást Hóm

annak nagy társadalmi tekintélye. N

emcsak

miniszter, egyetem

i tanár, az Akadém

ia elnöke, stb. lett, hanemT

asson nagybirtokos is.B

ár Konstantin császár következetesen a m

agyarokról turknéven em

lékszik meg, sőt az összes bizanci írók is e néven em

le-getik őket, de m

aga a hódító magyar nép ezt a nevet sohasem

használta. Mielőtt a „m

agyar” népnév a Kárpátm

edencében kiala-kult, a hódító katonanép vagy húnnak, vagy szittyának neveztem

agát. De az általánosan elfogadott név a hún volt. E

névbőlszárm

azott a „gár” török szó hozzáadásából a hungár név, amely

tehát mai nyelvünkön: hún népet jelent. A

külföldön a magyaro-

kat mindenütt e névről nevezik m

a is.M

ikor azután a XIII. század végén a hódító népelem

nyelveés a m

eghódított ősi nép nyelve összeolvadt, akkor alakult kivéglegesen a m

agyar név az uralkodó megyeri, vagy m

agyaritörzs nevéből.

De e nyelvhez a szavak legnagyobb százalékát az őstelepes

sumír rokonnép adta, am

elyikből a hódítók jogtalanul köznépetcsináltak.

Írtam m

ár a hódító katonanépek nyelvalakulásáról. Kivétel

nélkül mindenütt a hódító katonanép nyelve olvadt bele a m

eghó-dított népébe.

Lehetett volna-e kivétel e nagy szabály alól egyedül a hódító

magyar nép esete? N

em, m

ert a természettörvényei kivételt nem

ismernek. T

ermészetes azonban az is, hogy a hódítók török nyel-

véből is sok szó belekerült a magyar nyelvkincsbe.

160

XX

VII. A

HÓ

DIT

Ó M

AG

YA

R N

ÉP

VA

LL

ÁS

A

A bizánci források nem

írnak róla. A perzsa íróktól tudjuk,

hogy a velük szomszédos húnok, m

édek és parthusok vallása Za-

rathusztra felléptéig teljesen megegyezett a perzsákéval. N

agytiszteletben tartották a tüzet, a levegőt, a vizet és az anyaföldet.E

zeknek terem

tőjét hívták

Istennek, akinek

véres áldozatokat

mutattak be. A

papjaikat épp úgy mágusoknak hívták, m

int asum

irok. Ez m

éd örökség volt. Ez is igazolja, hogy a m

egyeritörzs feltétlenül a m

édektől származott.

Turóczy János krónikaírónk feljegyezte, hogy m

ikor a törzs-beli m

agyarság fellázadt 1046-ban Péter király ellen, V

ata fia Já-nos m

ég sok mágust és bűbájost tudott m

aga köré gyűjteni. Bű-

bájos volt az, aki bő azaz sok bajt tudott orvosolni és elmulaszta-

ni. Dunántúl a bő szót m

ég ma is bű-nek ejtik.

Theophilaktos S

imokattes konstantinápolyi szerzetes 630 kö-

rül Kr. u. a K

aukázus és a Fekete tenger vidékén szem

élyesen té-rített. A

zt írta az ott élő turk népekről, hogy tisztelik a tüzet, a le-vegőt és a vizet, és énekkel köszöntik az anyaföldet, de egyedülim

ádják és istennek nevezik azt, aki az eget és a földet alkotta.A

zt is megírta róluk, hogy a kereszténység sem

volt előttük isme-

retlen, mert M

auritius konstantinápolyi császárhoz küldött turkhadifoglyok között olyanok is voltak, akiknek a hom

lokára ke-reszt volt tetoválva.

Mindezeket azért jegyeztem

ide, mert eddig egyetlen törté-

netírónk sem tartotta szükségesnek a m

egörökítésre. Egy nagy

tény van előttünk és pedig az, hogy a hódító magyarság vallási,

erkölcsi és tudományos irányítása a m

águs papok kezében volt.E

z pedig olyan testület volt már a sum

ir korban, amelynek az em

-beri tudás és fejlődés a legnagyobb elism

erés mellett csak hálás

lehet. Ők rajzolták le először az em

beri hangot és gondolatot betűalakjában. Így az írással az em

beri haladás, tudás örökölhető köz-kincs lett az utókor részére is az egész világon.

Az a nép tehát, am

elyiknek mágus papok voltak a szellem

iirányítói és vezérei, az a szellem

i műveltségben nem

lehetett el-m

aradott.

161

Ezek a m

águs papok túlélték még S

zent István idején a nyu-gati kereszténységhez való csatlakozást is. A

zután lassan eltűntek,de m

icsoda lelki nyomás kellett ahhoz, hogy m

agyar tudósok ez-zel a kim

ondottan nagy és szent örökséggel csak titokban és le-sajnált gúnnyal foglalkozhattak.

A K

aukázus hegységben élő kabard, adighe, osszét és abkáztörzsek között az a hagyom

ány, hogy ők a Kúm

a és Kubán m

en-tén lakott m

agyar nép leszármazottai és nyelvükben ez a szó

„sten” tűzcsinálót jelent. Ez a szó szárm

azására nézve teljesenegyezik a sum

ir „iziten” szóval, ami m

agyarul szintén tűzcsinálótjelent, és ebből szárm

azott az ős telepes nép nyelvén az isten sza-vunk.A

honfoglalóknak és a perzsáknak azonos tűzimádó, helye-

sen tűztisztelő vallása is bizonyíték amellett, am

it már leszögez-

tem, – hogy a hódító m

agyarság a perzsák szomszédságában levő

és velük

azonos gazdasági

és kultúrális

kapcsolatot tartó,

nagymultú m

éd és parthus népből való, legalább is a névadó alegnagyobb és a legtekintélyesebb m

egyeri törzs feltétlenül belő-lük ered.

A tűz m

egbecsülése, tisztelete nagyon ősi múltra, a tűzger-

jesztés feltalálásának idejére nyúlik vissza. A legnagyobb áldás és

jótétemény, am

i az ősembert érhette, a tűz m

egismerése és hasz-

nálása volt, mert ez m

egvédte a hidegtől és segítségével meleg

ételt is készíthetett magának. N

em tudta, nem

értettei hogy mi

megy végbe a fában az égés folyam

án, – ma is nagyon kevesen

tudják – de érezte az égő tűz jótékony hatását. Tehát term

észetes,hogy isteni ajándéknak tartotta. É

ppen azért a tűznek nemcsak ál-

dásos hatásáért, hanem isteni ajándékként való szárm

azásáért semvolt szabad kialudnia.

A tűzzel együtt a napnak, m

int a földi élet legnagyobb jóte-vőjének a tisztelete is m

egvolt a hódító magyarságnál, s ennek

legünnepélyesebb kifejezése volt a fehér ló áldozat. Csak olyan

lovat volt szabad feláldozni, amely igában, vagy nyereg alatt m

égnem

volt.A

vallásuk lényege pedig ez volt: imád

d az isten

t, magad

-h

oz légy igazságos, mások

hoz p

edig tü

relmes és segíten

i kész,

a másét el n

e vedd

. Törek

edj jó gon

dolatok

ra, szavakra és tet-

162

tekre m

ind

enk

i iránt, h

ogy a nagy Isten

élettel jutalm

azzonm

eg.

163

XX

VIII. A

HO

NF

OG

LA

LÁ

S V

ÉG

RE

HA

JTÁ

SA

Nem

csak fegyverrel

vívott harci

vállalkozás volt,

hanemm

egfontoltan előkészített diplomáciai m

unka is: szóval a nemzet

közérdekének helyes felismerése és m

aradék nélküli keresztülvi-tele.E

telköz keleti és déli határai teljesen nyitottak, védhetetlenekvoltak

a két

nem-barátságos

katonai hatalom

mal,

úgymint

aszom

széd bessenyőkkel és bolgárokkal szemben. A

bessenyők aD

nyeper vonalán állottak a magyaroktól keletre, a bolgároké pe-

dig nemcsak az A

lduna vonala volt, hanem a szétesett avar biro-

dalomnak egész keleti fele, a D

una vonalának irányában fel aK

árpátok gerincéig. Így a magyarok etelközi szállása m

ajdnemteljesen elválasztotta ezt az új szerzem

ényű részt az anyaország-tól. E

z pedig a bolgárokra nézve nagy hátrányt jelentett. Tehát az

etelközi magyarság nagyon az útjukban volt.

Ezért a m

agyarság etelközi szállása nem barátságos népek

harapófogójában volt. Vagyis egy bessenyő-bolgár tám

adás eset-leg összeroppanthatta volna az egész nem

zetet.A

magyarságnak éppen azért a K

árpátok könnyen védhetősáncai m

ögé jutása létfeltétel volt. Ezt a törekvését az akkori E

u-rópa m

indkét nagyhatalmával, a keleti és nyugati róm

ai császá-rokkal el is tudta fogadtatni. A

rnulf német király, később császár,

a morvák ellen szövetkezett a m

agyarokkal, 892-ben, Bölcs L

eóbizánci császár pedig, 894-ben, a bolgárok ellen. E

zek így el-vesztenék hatalm

as hátterüket, a morvák hátába pedig egy náluk-

nál erősebb katonanép kerül. Ez volt a m

agyar honfoglalás politi-kai előkészítése.

Miután a m

orvák ellen kétszer is megsegítették A

rnulf ki-rályt, 894-ben, a görögök szövetségében a bolgárokat tám

adtákm

eg teljes sikerrel. Árpád fia, L

evente vezérlete alatt a magyar

hadsereg teljes diadalt aratott felettük. Az a körülm

ény, hogy Si-

meon bolgár cár szorultságában a bessenyőktől kért segítséget,

csak siettette a Kárpátm

edence megszállását. A

bessenyők táma-

dása legfeljebb a magyar utóhadat érhette.

164

A bessenyőket különben a m

agyar hadvezetőség igen komoly

katonaértéknek minősítette. K

onstantin császár könyvének VIII.

fejezetében leírt egy jelenetet arról, hogy mikor az ő követe G

áb-riel,

azt a

biztatását közölte

a turkok

főnökeivel, hogy

abessenyőket verjék ki akkori szálláshelyükről, m

ert az korábbanaz övék volt, azok egyhangúlag tiltakoztak a terv ellen, m

ondván:

„M

i a bessenyőknek lábat nem vetünk, m

ert azoknak aterülete nagyon nagy, a szám

uk pedig határtalan, meg

rossz gyerekek is.”

Nagyon észszerűen, tehát elfogadhatóan írja le a honfoglalás

hadászati lebonyolítását Padányi V

iktor. Csak dicséret illeti érte

és nem bírálat. D

e sokallom az általa m

egállapított létszámot. Ő

ahonfoglaló népelem

összlétszámát 400 ezerre becsüli. V

iszont az1848-iki népszám

lálás a honfoglalók leszármazóinak, a nem

esek-nek a létszám

át csak 539.350 lélekben állapította meg. E

zer évalatt csak 139.350 lett volna a szaporulatuk, m

ikor éppen szerintea lakosság 200 évenként m

egkétszereződik? Az összlakosság 11

millió volt, és ennek csak 5 százaléka volt a nem

esek létszáma.

Becslésem

szerint a honfoglaló magyarság nem

igen lehetetttöbb 120 ezer főnél, s ebből a fegyverfoghatók létszám

a lehetett20-30 ezer körül. E

z a hadi létszám pedig abban az időben igen

jelentékeny volt.A

honfoglaló ősök mindenesetre elég erősek voltak ahhoz,

hogy az új haza területét elfoglalják, mert azt valóban m

eg isszállták.

A névtelen jegyző erről szóló elbeszélése tulajdonképpen egy

hősi eposz prózában elbeszélve. Ha verselni tudott volna, bizo-

nyosan ékes hexaméterekben zengte volna el az ősi őséget.

Először a bolgárokhoz tartozó részt szállták m

eg a Duna vo-

naláig, azután Pannoniát, sőt előterüket egészen az E

nns folyóigkitolták. A

nyugati határ végleges rendezése csak Géza fejedelem

idejében történt meg békés egyetértéssel 973-ban, am

ikor is Géza

fia István feleségül vette a bajor hercegnek, Nagy O

ttó császáröccsének, H

enriknek Gizella nevű leányát, akinek hozom

ányavolt a L

ajta és a Fischa közti terület.

165

XX

IX. R

AB

LÓ

HA

DJÁ

RA

TO

K V

OLTA

K-E

AH

ON

FO

GL

AL

ÓK

HA

RC

AI?

Üssön csak fel az olvasó akárm

elyik történetírónktól írt ma-

gyar történelmi szakkönyvet, azt olvashatja benne, hogy a hon-

foglalástól, 896-tól egészen az augsburgi csatavesztésig, 955-igeltelt korszakot „R

abló hadjáratok korának” vagy „Kalandozások

korának” nevezik.D

e ez utóbbi elnevezés értelme is ugyanaz, m

int az előbbi é,m

ert kalandozás fogalmilag annyi, m

int hadi cél nélküli fegyvereskóborlás, am

inek csak egy célja volt: a rablás.P

auler Gyula, a B

udapesti Magyar E

gyetemen a m

agyar tör-ténelem

tanára, például azt írta: „A M

agyar Nem

zet Története

Szent Istvánig” című könyve 45. oldalán: „A

magyar tetterő csak

rabló kalandokban mutatkozott”. A

49. oldalon pedig ez olvas-ható: „N

éha ezrekre menő szegénylegényhad, m

ert valójában csakaz volt a X

. század pusztító magyarja”.

Eckhard F

erenc, ugyancsak a budapesti Egyetem

en a magyar

történelem tanára, pedig ezt írta a M

agyar Nem

zet Története cím

űkönyvének 26. oldalán: „A

nyugati országok gazdagsága újram

eg újra felkeltette rablási vágyukat”. De vannak m

ég többen isilyenek.

A m

agyar történetírás e szégyenéről úgy-e nem hallgathatok,

ha mindjárt eddig m

ég nem akadt senki, aki ezt az otrom

ba in-dokból szárm

azó nemzetgyalázást szóvá tette volna.

Először is tény, hogy nem

csak Nagy K

ároly németróm

ai csá-szár, hanem

utódai közül is többen elhatározták Pannoniának a

németbirodalom

hoz való csatolását, mert hajdan a róm

ai biroda-lom

nak is része volt. Márpedig a ném

et császárok közül többen arégi róm

ai császárok jogutódainak is tartották magukat, persze

minden jogi alap nélkül.

A IX

. század végén a Nagy K

ároly féle Karoling birodalom

megszűnt ugyan, de a belőle kivált keleti frank birodalom

, a ké-sőbbi ném

et császárság is magáévá tette a kelet felé való terjesz-

kedés: politikáját, mert kelet felé a birodalom

nak csak az Ennsig

volt bizonytalan határa. Ezt a határt akarták tehát a D

una vonaláig

166

kitolni, és ezért indított Lajos, ném

et király mindjárt Á

rpád halálaután 907-ben, egy hatalm

as német hadsereget M

agyarország el-len.

Aventinus, bajor krónikaíró bőven leírja a m

egindított hábo-rúnak m

inden részletét. Csodálatos, hogy a m

agyar történetíróképphogy m

egemlítik ezt a nagy jelentőségű hadi vállalkozást,

amely m

éreteiben is nagyon hasonlított Nagy K

ároly, frank csá-szárnak az avarok ellen indított irtóháborújához.

A felvonulási haditerv is ugyanaz volt. A

Duna két partján

egy-egy erős szárazföldi hadsereg, a Dunán pedig egy jól felsze-

relt hajóhad indult a magyar határok felé. A

királya tartalék se-reggel E

nnsburgban (Innsbruck) maradt. A

német krónikás m

égm

egjegyzi, hogy a magyarok „nem

a dicsőségért, hanem az életü-

kért harcoltak, tehát keményen ellenálltak”.

A m

agyar vezérkar kellő időben értesülve a nagyarányú hadikészülődésről

és csapatösszevonásokról,

egy könnyen

mozgó

hadsereget a németek elé küldött azzal a feladattal, hogy az után-

pótlást nehezítse meg és rajtaütéseivel, folytonos tám

adásaival nehagyja pihenni a ném

eteket, se éjjel se nappal.Így érkezett el a ném

etek egyik hadserege, a püspökök ve-zette páncélos hadi nép egészen P

ozsonyig, a másik pedig a M

or-vam

ezőre. A m

agyar hadsereg először a jobbparti német hadsere-

get, a püspökökét, zúzta össze augusztus 9-én egy erős és fölé-nyes tám

adással. De m

ég ugyanazon az éjjelen átúsztatott a Du-

nán, s mielőtt a bal parti ném

et hadsereg értesült volna a másik

sorsáról már hajnalban tám

adott és ezt is megsem

misítette. H

ar-m

adnap a hajóhadat érte hasonló sors.A

csata kimeneteléről a bajor kronikást idézem

:

„A

bajor nemesség legnagyobb része elpusztult, a köz-

embereknek pedig m

egszámlálhatatlan m

ennyisége.”

Mire a futó ném

etek Ennsburgba érkeztek, m

ár nyakukonvolt az egész győztes m

agyar hadsereg. Lajos király pihent tarta-

lékhadával, azonnal megtám

adta a magyar előhadat, am

ely az el-ső összecsapásnál a taktika szerint m

eg is hátrált. A ném

etek győ-zelm

et remélve szorosan utána szegődtek, de a harcteret szegé-

lyező erdőkből előtörtek a magyar lesvető csapatok s a ném

et

167

tartalék sereget is körülzárva megsem

misítették. A

király csakkevesed m

agával tudott áttörni és Passauba jutni.

Ez történt az Ú

rnak 907. esztendejében. A ném

et politika fel-fedte azt a

megváltoztathatatlan eltökéltségét, hogy

Pannoniát

mindenáron m

egszerzi, pedig az sohasem volt a ném

etektől állan-dóan lakott terület, m

ég a mai A

usztria területe sem, m

ert az isgall-kelta népektől lakott föld volt a róm

aiak korában is. A m

aiW

ien ősét Vindobonának, V

in-de-bonának hívták, ez a gall szóannyit jelent, hogy jó bor. M

ellette volt egy sumir nyelvű nép te-

lepe, ennek a neve bo-csu, amelynek jelentése bő víz. E

bből ala-kult ki a későbbi B

écs neve. Sőt a m

ai Bajorország is gall terület

volt, a kelta bojok országa, ahova a germán m

arkomanokat tele-

pítette le még a róm

ai korban Marcus A

urélius római császár. A

mai m

agyar Dunántúl lakósait pedig m

ár a rómaiak is azon a föl-

dön találták, hisz ők nevezték el azt a területet az ő nevükrőlP

annoniának. Ezek pedig annak a földnek őstelepes lakói voltak.

Mikor a hódító m

agyar hadsereg azt a földet megszállta egész

az Enns folyó vonaláig A

rnulf német király szövetségeseként, ak-

kor az Berengár északolasz királynak a birodalm

ához tartozott,akit a pápa, m

int Nagy K

ároly vérszerinti leszármazottját, csá-

szárnak is felkent.A

kkor a magyarok a nehezen és sok belső harccal kialakuló

németróm

ai császárságnak még segítségére is voltak. N

em a m

a-gyarok hibáján m

últ a németekkel kialakult baráti viszony fel-

bomlása. P

éldául 904-ben Kr. u., a bajorok m

eghívtak vendég-ségbe

magukhoz

egy K

urczán nevű

előkelő m

agyar vezért

–am

int említettem

– s ott vele együtt az egész kíséretét lemészá-

rolták.Ezt a m

agyarok, természetesen, igen becstelen cselekedetnek

minősítették, m

ert az ő erkölcsük szerint a vendég személye szent

és sérthetetlen volt. Náluk a vendéglátónak m

ég a saját élete áránis m

eg kellett védeni a vendéget.A

békés egymás m

ellett élés elvének elfogadtatására tehát am

agyaroknak nem volt m

ás eszköze, mint a fegyver.

Ez az egyik értelm

e és magyarázata a fegyveres rajtaütések-

nek. A m

ásik pedig az a hideg aggyal lemért és m

egállapítottigazság, hogy a széthúzó ném

et törzsek egységbe tömörülését le-

hetőleg nem elősegíteni, hanem

meg kell akadályozni, m

ert ha ez

168

megvalósul, akkor a béke egyensúlyi helyzete a ném

et császárokvilághatalm

i vágyai és törekvései miatt igen könnyen felborul. E

za későbbi világpolitikában is többször m

egtörtént és világháború-hoz vezetett.

Ezért tám

ogattak a magyarok m

inden lázadó herceget, grófot,aki a császári túlhatalom

ellen lépett fel. De egyetlen olyan esetet

sem jegyzett fel a história, am

ikor magyar csapatok a császár ol-

dalán harcoltak volna alattvalói, tehát a német nép ellen. V

iszontsok olyan eset volt, m

ikor a császár ellen a központosító politikájam

iatt fellázadó hercegeket, grófokat magyar csapatok is tám

ogat-tak. T

ehát a magyar hadseregnek m

indig megvolt az indokolt hadi

célja.A sok közül csak N

agy Ottó császár esetét em

lítem, aki ellen

saját fia

Luidolf

sváb herceg

és saját

veje „V

örös” K

onrádlotharingiai herceg keltek fel.

A m

agyarok ezeknek első hívására kint termettek L

otharin-giában. L

uidolf és Konrád vezették őket a császárpárti nagy urak

ellen. A fegyveres találkozás ez évben, 954-ben nem

sikerült Ottó

császár óvatossága miatt. A

következő évben, 955-ben azonbanm

ire a magyar hadsereg kiérkezett, a császárnak sikerült ellenfe-

leit leverni és maga m

ellé állítani a bajorokkal együtt. A m

agyarhadsereg

így tulajdonképpen

kelepcébe került.

Ennek

lett az

eredménye a L

ech-mezei csatavesztés.

Egy tény: O

ttó császár nem sietett M

agyarország megtám

a-dására, m

ert tudta, hogy a magyarok katonai ereje m

ég töretlen.E

lfogadta tehát Géza fejedelem

békejobbját, amikor az elküldte

hozzá Quedlinburgba követeit.

Az egyezkedés alkalm

ával a németek m

ár nem akarták P

an-nóniát, a m

agyarok meg lem

ondottak a mostani A

usztria területé-ről, szóval az E

nnsig terjedő földről. Mint fentebb írtam

rokonikötelékkel is m

egerősítették a politikai megállapodást.

Kérdezem

, mi érlelte m

eg Nagy O

ttó frank-német császárban

a békehajlandóságot, ha nem annak a felism

erése, hogy a magyar

fegyveres erőt kockázatos lenne a birodalom állandó ellenségévé

tenni, mert ő ugyan taktikai győzelm

et aratott, de csak azért, mert

a magyarok a legerősebb taktikai fegyvereiket, a nyilaikat az eső

miatt nem

használhatták.

169

Ezzel a m

egegyezéssel tehát így megszűnvén az ok, a ném

e-tek igénye P

annóniára, megszűnt az okozat is, a m

agyar fegyvereserők sorozatos betörése N

émetországba.

De ezt illett volna tudni m

indazoknak, akik magyar történet-

íróként, vagy magyar egyetem

i tanárokként szerepeltek.S

ok nemzet történelem

könyvét forgattam, de m

indegyikbőlnem

zetük iránti megbecsülést olvastam

ki. Még tényleges nem

-zeti hibáikat is szépítgetik, palástolják, nem

hogy igaztalan és le-alázó jelzőkkel, vagy vádakkal illették volna saját nem

zetüket.Ú

gy látszik, mi m

agyarok vagyunk a világ legtürelmesebb

népe, mert m

ég az ifjúságunk annyira fontos szellemi vezetését és

irányítását is idegen lelkű vezetők kezébe adtuk!

170

XX

X. A

HO

NF

OG

LA

LÁ

S U

TÁ

NI M

AG

YA

R-

OR

SZ

ÁG

TÁ

RS

AD

AL

MI Ö

SS

ZE

TÉ

TE

LE

Árpád hódító népének a K

árpátmedencében való m

egjelenéseelőtt ott két nép uralkodott az őstelepes lakósság felett. A

z egyik agerm

án-frank nevű nép volt, amelyik az avarok legyőzése után a

mai

Dunántúlt

és a

Dráva-S

záva közét,

szóval a

rómaiaktól

Pannoniának nevezett földrészt foglalta el.

A m

ásik hódító nép a magyarok akkori etelközi hazájának

szomszédságában élő, velük rokon, de ellenséges viszonyban levő

bolgár nép volt. Ez a D

una balparti vonalától fel a Kárpátok ge-

rincéig terjedő részét a Kárpátm

edencének vette birtokába, mikor

Avarország szétesett.

Árpád hadai először a bolgárok részét szállták m

eg. Azután

került sor Pannóniára, am

elynek határát egészen az Enns folyóig

kitolták, így a régi Noricum

ot, a mai A

usztriát is elfoglalták.M

int már em

lítettem, akkor A

usztriának nem ném

et nyelvűlakói voltak, hanem

a régi gallok, vagy kelták éltek ott, akik aróm

aiak uralma idején, sőt azok előtt is ott laktak m

ár, mert szin-

tén őstelepesek voltak. Szórványos telepeik a K

árpátmedencében

is voltak, de a sumir rokon ősnép ezeket nyelvileg m

agába ol-vasztotta. Így került a m

agyar nyelvbe elég számos gall eredetű

szó.E

zt a területet Géza fejedelem

973-ban abban a reményben

engedte át Nagy O

ttó német császárnak, hogy ezáltal a béke ál-

landósul a két nép között. A barátság m

egszilárdulásának remé-

nyében jött létre a házasság István nevű fia és a császár unokahú-ga, G

izella között.A

z új haza végleges határa a Kárpátok koszorúja, a L

ajta és aS

záva folyók voltak. Ezen a földön lett úr az új hódító katonanép

Árpád fejedelm

ének vezérlete alatt.T

örzsenként szállták meg az elfoglalt területeket s ezeken

belül m

inden nem

zetség akkora

földet foglalt

el, am

ekkoráraszüksége volt. E

bben azt senki meg nem

akadályozta, sem a feje-

delem, sem

a törzsfő. Az egyedüli irányadó m

érték az volt, hogy

171

a nemzetség létszám

a és barmainak m

ennyisége mekkora területet

igényel. Föld volt bőven, jutott a 108 nem

zetségnek belőle elég.E

zek a nemzetségek nem

meghatározott létszám

ú tagokbólállottak, m

ert az egyik szaporább, tehát számosabb volt, m

int am

ásik. Ezek a nem

zetségek egyúttal hadi egységek is voltak, sazért ezeket m

ás néven hadnak is nevezték. A hadak vezetői vol-

tak a hadnagyok ( ∗), a hadak összessége pedig a hadsereg volt. De

nevezték az egyes hadakat a hódítók török nyelvén garnak vagykarnak is. A

kar a mi m

ai nyelvünkben az egyforma foglalkozá-

súakból sokat jelent. Pld. énekkar, zenekar, tisztikar, tanári kar,

orvosi kar stb. Innen van az a szólás még m

a is, hogy „milyen

nagy garral vagy”, ami annyit jelent, hogy m

ilyen nagy erővel di-csekszel, m

ert az erőhöz nagy létszámú nem

zetség kellett annakidején. Innen van a régi országgyűlési m

egszólítás: „Tekintetes

Karok és R

endek.” A karok a nem

zetségek tagjai voltak, a rendekpedig azok, akiknek hivatali rendjéből kifolyólag volt olyan te-kintélyük, hogy az országgyűlésen résztvehettek. Ilyenek voltak anem

nemes szárm

azású királyi tisztviselők, vagy püspökök és azapátok, stb.

Kik voltalt a nem

esek? Azok, akik egy honfoglaló nem

ből,vagy nem

zetségből származtak, vagy akiket később a királyok

valamely kiváló tettükért nem

esi rangra emeltek a közrendűek

közül. Ez utóbbiak jogköre teljesen m

egegyezett a született neme-

sekével.A

honfoglalás fegyveres munkájában résztvett nem

zetségektagjai földbirtokukat a szállás (m

egszállás, ősfoglalás) jogcímén

bírták, amely a birtokjog teljességét jelentette és kizárt m

indenidegen jogot, m

ég a királyét is.K

ezdetben a nemzetség bírta e jogokat, később a nem

ze ts égiközös gazdálkodás, vagy együttélés felbom

lása után, a nemzetsé-

gek egyéni tagjai, a nemesek is hasonló joggal rendelkeztek a tu-

lajdonaikat képező földjeikkel. Erre sokezer okleveles adatunk és

bizonyítékunk van az Árpádkori O

klevéltárainkban.P

ld. IV. B

éla király 1246-ban István nevű aranyművesének a

honti várhoz tartozó Keszi, m

ásképp Kérd nevű faluban két és fél

∗ D

unántúl még m

a is vannak olyan falvak, amelyeknek vezetőjét nem

bírónak,hanem

hadnagynak nevezik.

172

ekealj földet adományozott olyan joghatállyal, m

intha ősi szállásbirtoka lenne (F

ej. IV. 2. 14.).

Ugyanez a király egy jövevény lengyel nem

esnek, aki a tatá-rok elöli m

enekülésekor állandóan az oldala mellett volt és védte,

aki közben még a karját is elvesztette, adom

ányozta az Abauj vá-

rához tartozó Bozsva nevű birtokot, a szállásbirtokok jogával, fel-

ruházva őt mindazokkal a jogokkal, am

elyekkel az ország neme-

sei rendelkeznek a saját birtokaikon. (Fej. III. 193).

Ugyancsak IV

. Béla 1243-ban W

aczik fiainak adta teljes tu-lajdonjoggal a nógrádm

egyei Esztergár nevű birtokot, am

elyen atatárjárás előtt királyi udvarnokok laktak. 1260-ban azonban visz-szavette ezt, m

ert udvarnokai újra összeverődtek 19 év múlva a

tatárjárás után. Talán Á

zsiából szöktek haza.E

sztergár neve Istár sumir istenasszony nevéből és a „gár”,

annyi mint nép, nem

zetség névből van összetéve, mai nyelvünkön

annyit jelent, mint: Istar népe. T

ehát ősi telephely volt, mert Istar

is ősi istene volt a sumiroknak. A

honfoglaláskor a többi őslakosnéppel együtt ők is szolgák lettek, a király m

int saját földművelő

népét adományozta el őket.

Ugyanez a király a trencsénm

egyei Vörösló nevű faluban

egyszerű várnépeket a „Szent király jobbágyai” közé em

elt birto-kaikkal együtt, 1243-ban, vagyis ezután szabad birtokosok lettekés földjeiket a király sem

velük, sem nélkülük nem

adományoz-

hatta el. A szom

szédos Liszkóban pedig a cseh hadjáratban hősi-

leg kimúlt F

óka nevű várjobbágynak nemesi rangra em

elt utódaiteljes nem

esi jogot kaptak előbbi birtokaikra. (W. III. 256.)

II. Endre király, 1223-ban, R

öjtökör soproni várbirtokot a„szállás”birtokok joghatályával adom

ányozta el az Arragoniából

bevándorolt Sim

onnak és rokonainak (Fej. V

I. 1. 193.).III. E

ndre király, 1297-ben, a Szepes várához tartozó Z

sigra(S

ygra) nevű birtokot teljes nemesi joggal adom

ányozta el Perény

mesternek (F

ej. VI. 1. 250.). 1300-ban pedig a Z

sigra melletti

Korotnokot M

árk szepesi kanonok öccsének, Mihálynak ugyan-

csak teljes nemesi joggal adom

ányozta el (Fej. V

I. 2. 248.).E

mlítés van eddig az idézett oklevelekben nem

esről, várjob-bágyról, várnépről, udvarnokról, a S

zent király jobbágyairól, derabszolgákról nincsen szó. A

zért idézem S

zent Istvánnak a pécs-váradi bencés-apátság részére 1015-ben kiadott alapító oklevelét

173

is (Fej. 1. 291.), am

elyben 41 faluban összesen 1107 rabszolgacsaládfőt adom

ányozott az apátságnak. Ezek közül 156 lóval, 409

lóval és szekérrel szolgált, 110 volt a szőlőműves, 36 a földm

ű-ves, 50 a halász, 13 a juhász, 3 akanász, 3 a lovász, 12 a m

éhész,10 a kovács, 6 a kádár, 12 az esztergályos, 9 a sütő, 19 a szakács,6 a tím

ár, 5 az ötvös, 8 a kerékgyártó’ és 20 a bányász. Ezek ösz-

szessége pedig egy gazdasági nagyüzemet tesz ki. E

bben a részt-vevő m

unkások mind rabszolgák voltak.

Imre király, 1201-ben, U

grin győri püspöknek 12 rabszolgacsaládot

adott egy

Szántó

nevű földbirtokkal

Bodajk

és Igar

szomszédságában. Igar m

a puszta Magyaralm

ás mellett S

omogy-

megyében (H

O. V

. 4.).II. E

ndre, 1226-ban, egy Vinár nevű földet adott 8 telek sző-

lővel és 8 rabszolga család vincellérrel és még 160 hold földet

egyik hívének (W. V

I. 432.).M

ég nagyon sok oklevelet tudnék idézni, de felesleges szó-szaporítás volna, m

ert ennyiből is megállapíthatja az olvasó a

honfoglaláskori és az utána következőidőben az új Magyarország

népének társadalmi rétegeződését és foglalkozását.

Először is volt egy uralkodó úri réteg, a nem

esség, amelynek

tagjai a

honszerzés fegyveres

munkájában

való részvételükért

teljes tulajdonjoggal, az oklevelek szakkifejezése szerint a „szál-lás” jogával, vagy „teljes nem

esi joggal” bírták földjeiket, nempedig a későbbi királyok kegyadom

ányaiból. Mert am

ire rászol-gáltak, az jog és nem

pedig kegy szerint illette meg őket.

A honfoglalás fegyveres m

unkájában résztvevők vérrel sze-rezték m

eg az ország földjét, de nem azért, hogy azzal a fejede-

lem vagy a király szabadon rendelkezzék, aki azután alattvalóinak

hűséges szolgálata fejében hűbérül, a hűség béréül és szolgálatukjutalm

ául haszonélvezetre juttasson belőle, mint a nyugateurópai

hűbéres országokban a király vagy a császár. Ilyen jogi zagyvalé-kot a m

agyar harcos nem vett be. Ő

így gondolkodott, amint az

egész honszerző nemzetnek joga lett a vérrel szerzett ország egész

területéhez, a törzsnek a törzsszálláshoz, a nemzetségnek az általa

elfoglalt földhöz, úgy az egyes vitéznek is joga lett az általa el-foglalt és birtokba vett földbirtokhoz.

Ehhez a jogi gondolkozáshoz s annak egyedüli elfogadható

helyességéhez megvolt a jogi alap is, m

égpedig a vérszerződés

174

második pontjában. E

z így szólt: „Am

it közös erővel szereznek,abból senki a résztvevők közül ki ne zárassék”.

De benne van ez S

zent István II. törvényének 2. fejezetébenis im

ígyen:

„E

gyetértünk az egész Tanács követelésévei, hogy m

in-denki szabadon rendelkezzék úgy a saját tulajdon földjé-vel, m

int a királyi adományból szárm

azó javaival, míg él

– kivéve az egyházhoz és a vármegyéhez tartozó birtokot

– és halála esetén fiai hasonló joggal örököljenek.”

E törvény szövegében a „m

indenki” csak a nemesekre vonat-

kozik, mert a köznépnek akkor nem

volt a földhöz tulajdonjoga.N

em nem

es ember akkor csak arra a földre szerezhetett tulajdon-

jogot, amelyet saját pénzén vett m

eg. Ez azonban igen ritka eset

volt akkor.D

e ez a „mindenki” szónak a törvény szövegébe való felvé-

tele nagyon érdekes, mert azt jelenti, hogy S

zent István korábanm

ár az egyéni birtokjog nagy mértékben kezdett kialakulni, holott

azelőtt nem az egyéné volt a birtokjog, hanem

a nemzetségé, a

nagycsaládé, amelyben az egyén nem

volt önálló tényező. De úgy

látszik, hogy az egyéni jog már nagyon akart érvényesülni s a ki-

rály is időszerűnek találta az egyéni tulajdonjog törvényesítését.K

i kell azonban itt térnem két történetírónk állásfoglalására.

Az egyik P

auler Gyula, aki a m

ár említett m

űvében ezt írta: „Anem

esség az Árpádház idejében tulajdonképpen a birtokhoz volt

kötve, csak később teremtette m

eg a külföldi példa e rendet ná-lunk.” A

z oklevelek ezreivel tudom bizonyítani ezen állítás ellen-

kezőjét. De elégnek tartom

ennek megcáfolására a fent elm

on-dottakat is. A

nemesség alapja nálunk a honfoglalás fegyveres

munkájában való részvétel, vagy később a királyok kitüntetése

volt. A nem

esi rend már a honfoglalás előtti időből kezdődik, a

szabad magyarok és a honfoglalás fegyveres m

unkájában részt-vett ősöktől való vérszerinti leszárm

azásból, tehát nem a külföldi

példákból.A

z Aranybulla 31. cikkében ezek a jogok m

ár 1222ben kodi-fikálva, vagyis törvényesítve voltak. A

z Aranybullát egész E

uró-pában egyedül csak az angol „M

agna Carta” előzte m

eg hét év-vel. D

e ez sem szolgált m

intául az Aranybullához, am

ely tiszta és

175

eredeti magyar alkotás volt, nem

pedig külföldi utánzás. A pro-

fesszor úrnak semm

i tudományos alapja nem

volt a kijelentésé-hez, legfeljebb valam

ely idegen és nem rokonszenvező hatalom

felé akart ez a kijelentés is bók lenni.A

másik S

zalay László, aki a „M

agyar Történelem

” című

művében azt m

ondja, hogy

„M

ai napság talán már senki sincs nálunk, aki eléggé

bárgyú volna azt hinni, hogy a magyarok eredetileg csu-

pa nemesek voltak W

erbőczy értelmében”

.

Am

it fentebb írtam, az az ő fölényes állítását is m

egcáfolja.A

különbség kettőnk között az, hogy ő 20 vagy 30 könyvből írtam

eg történelmi m

űvét, de egyetlen eredeti Árpádkori okm

ánytsem

olvasott el. E sorok írója; pedig m

ind a 63 darab, átlag 800oldalas latin nyelvű kötetet feldolgozta. É

ppen azért, amit a ne-

mességről írt, azt m

ind az oklevelek alapján állapította meg.

A honfoglaló nem

zetségek legfőbb érdeme a haza m

egszer-zése volt, a későbbieké pedig a honnak a m

egvédése. Ez a feladat

az egész középkoron át nemesi kötelesség volt. M

ajd alább fog-lalkozom

azzal a kérdéssel is, hogy a meghódított nép egyes réte-

gei is mily m

értékben vették ki részüket a haza védelméből.

Az e szakaszban elm

ondottakból azonban egy messze kiható

következményt vonhatunk le, azt ugyanis, hogy m

ind

en szállás-

birtok

kal ren

delk

ező emb

er Árp

ád h

ódító k

atonan

épéh

ez tar-tozott, vagyis az ú

j jövevények

hez, m

íg az ilyenn

el nem

bíró

nép

elem a m

eghód

ított, á szolgává tett őstelepes n

éph

ez, va-gyis az őslak

ossághoz.

Itt is hangsúlyozottan állítom, hogy a m

agyar nép

élete nem

Árp

ád h

ódító h

adseregén

ek a K

árpátm

eden

cében

való meg-

jelenésétől k

ezdőd

ött, han

em m

ár a csiszolatlan kők

orszaktól

kezd

ve, mú

zeum

aink

leletanyagán

ak b

izonysága szerin

t.N

agyobb arányú volt a letelepedés üteme a fém

ek korszaká-ban, különösen a vaskorszakban, am

ely a sumiroknál M

ezopotá-m

iában kb. 1000 évvel előbb volt, mint a többi népeknél.

176

XX

XI. H

OG

YA

N TA

GO

ZÓ

DO

TT

A M

EG

HÓ

-D

ÍTO

TT

NÉ

PE

LE

M?

Egyszerű, könnyen m

egérthető és megm

agyarázható a hon-foglalás fegyveres vállalkozásában résztvett törzseknek és nem

-zetségeknek elhelyezkedése és jogi helyzete az újszerzem

ényű or-szágban. D

e az is természetes, hogy ennek a fegyverrel szerzett

földnek a megtartása és m

egvédése is ennek a hódító katonanép-nek a kötelessége volt továbbra is. E

zért nevezi Szent István tör-

vényeiben a nemes em

bert „miles”-nek, m

agyarul katonának.D

e Európa közepén nem

lehetett megfelelő védelm

i berende-zések

és m

indenkor azonnal

harcba vethető

katonaság nélkül

hagyni olyan földet, vagy országot, amelynek m

egszerzésére aszom

szédok állandóan készültek. A törzseket a m

ár bekövetkezettveszély tudta csak m

egmozdítani s az ellenség ellen harcba állíta-

ni. Ez pedig nagy és helyre nem

hozható taktikai hátrányt jelen-tett. E

zért a nagy rendező, országépítő Szent István nagy kihatású

katonai szervezéshez látott.Ő

először is az országnak mindazt a területét, am

elyet a tör-zsek és nem

zetségek nem szálltak m

eg, királyi birtoknak jelen-tette ki és foglalta le, hogy azok hasznosítása útján egy tekintélyeskirályi hadsereget szervezzen m

eg a külső ellenség fékentartásavégett. E

gyúttal kiépítette az ország védelmi erődrendszerét is.

Csak így juthatott a király az ország területének nagyobbik

részéhez, még pedig teljes tulajdonjoggal, am

i azt jelentette, hogyaz a nagy terület a rajta levő szolgarendű néppel együtt a királyföldesúri joghatósága alá került.

Ez a n

épelem

létszámra n

ézve messze felü

lmú

lta az új jö-

vevények

katon

a nép

ének

létszámát. A

főfeladat teh

át az volt,h

ogy ezekből a k

ülön

böző n

épelem

ekből egységes országot és

együttm

űk

ödő n

épet szervezzen

.E

zt végezte el és valósította meg a nagy szervező, az ország-

építő Szent István. A

középkori legendák egy imádkozó, égbené-

ző, jámbor barát lelki alkatát próbálják reá alkalm

azni. Pedig nem

az volt, hanem egy hideg agyú, tiszta látású és kem

ényveretű ál-

177

lamférfiú, aki idegen befolyástól m

entesen haladt a maga útján,

ha néha tévedett is.A

z őslakosság népéből egyes csoportokat a régi, vagy az ál-tala újonnan épített várakhoz osztott be azzal a földterülettel,am

elyen falvaik voltak. Vagyis az

ország területét

felosztottaegyes várközpontokhoz tartozó kerületekre, m

ai szóval várme-

gyékre. Mindegyik vár körzete, m

egyéje önálló szervezet volt,am

elyhez tartozott a megye területén belül élő, m

indenféle fog-lalkozású népelem

, kivéve a honfoglalók utódait, vagyis a neme-

seket. Ezek csak később a nem

esivé alakult vármegyének lettek

tagjai.Ebből az ősi népelem

ből az alkalmasakat katonai szolgálatra

osztotta be és képez tette ki, akik legfőbb vezetőjük, a várispánzászlója alatt, egyedül a király parancsára tartoztak hadba vonul-ni. E

zeket nevezték várjobbágyoknak, vagyis katonaságnak. Szent

István tehát a meghódított népelem

ből egy állandó királyihadsereget szervezett és állított harcra kész állapotba az országvédelm

ére. Minden várm

egye egy zászlóaljnyi katonaságot állí-tott ki. K

özvetlen parancsnokuk a várispán volt. Ezt pedig a király

nevezte ki a rátermett em

berei közül. Ellátásukra ezek a várjob-

bágyok a vár földjeiből megfelelő birtokot kaptak használatra, de

nem tulajdonjoggal, m

ert ez egyedül és kizárólag a királyé volt. Avárkatonaság tehát tulajdonképpen állandó katonaság volt.

De a várakat építeni, jókarban tartani, szóval állandóan gon-

dozni is kellett. Erre a célra az őslakosság egy m

ásik részét a vá-rak kézim

unkásaivá tette azon az alapon, hogy a vár földjein sza-badon gazdálkodtak, de term

ésük felét az ispán kezeihez kellettbeszolgáltatni, aki abból egyharm

ad részt magának tartott m

eg fi-zetése fejében, kétharm

ad részt pedig minden évben S

zent Mihály

napjáig a királyi kincstárba kellett neki befizetnie.A

későbbi szabad gazdálkodás idején a legújabb korig a bérlőrendesen

a fele

terményért

bérelte a

szántóföldet. D

e tudok

számtalan esetet, hogy a bérlő csak egyharm

ad részt kapott a bé-relt föld hozadékából. T

ehát Szent István a szabad forgalom

bankialakult m

éltányos bért állapított meg a várnépek részére, am

itannál is inkább lehet m

éltányosnak ítélni, mert a várnép ezenfelül

külön adót nem fizetett.

178

Az állam

háztartás, illetve abban az időben még a király m

a-gánháztartása költségeinek terhét egy m

ásnevű népréteg viselte.E

zeket udvarnok néven ismeri a történelem

. Ezek a királyi udvar

ellátásának és kiszolgálásának a terhét viselték, innen a nevük is.E

zek terménybeli adójuk, vagy szolgáltatásuk után sokféle nevet

viseltek. Voltak köztük földm

űvesek, szőlőtermelők, kertészek,

lovászok, halászok, vadászok, solymászok, hódászok, csőszök,

hírvivők, tímárok, kovácsok, bognárok, szakácsok, m

osók, szö-vők, stb.

A legfőbb főnökük a királyi udvar ispánja, az udvarispán,

vagy más szóval a nádor volt. E

nnek a neve a sumir „nad”, m

ainyelvünkön annyi, m

int nagy és „úr” mai nyelvünkön is úr szóból

származik, annyit jelent m

int nagyúr, de a honfoglalás utáni idő-ben m

ég a mai nyelvünkben is „nad”-nak hangzott sum

irosan eszó és ebben az alakjában m

aradt meg a nádor szavunkban.

Valószínű, hogy ezzel a névvel nevezett em

ber a honfoglaláselőtt a hazánkban élő őstelepes népnek volt a vezetője, uralkodó-ja, m

ert a neve nemcsak tisztán sum

ir jellegű, hanem m

egfelelannak a cím

zésnek, amit m

ég ma is használunk, nagyúr, vagy

nagyasszony alakban.O

kleveleink elég sokszor emlegetnek egy tárnok nevű szol-

ganépet is. A tavar a török nyelvben szarvasm

arhát jelent, a „nik”képző pedig m

ilyenséget vagy valamivel való foglalkozást jelent.

E

szó helyes

értelmezése

tehát szarvasm

arha tenyésztő,

vagygondozó. E

név a hódító nép török nyelvéből került a mai nyel-

vünkbe. Ez a tárnoknak nevezett népelem

tehát a hódító törzsekszolganépe volt, és m

int ilyen, királyaink őseinek törzsi birtokánteljesített szolgálatot.

A honfoglaló ősök tényleg m

arhatenyésztő nép voltak, va-gyonállom

ányuknak legnagyobb része élő állatokból állott, deönellátásukra m

ár ők is termeltek gabonát. D

e nevük és foglalko-zásuk az új hazában is elég sokáig m

egmaradt. P

éldául IV. L

ászlókirályunk idejéből is vannak okleveleink, am

elyek udvarnokokrólés tárnokokról szólnak. IV

. László, 1280-ban, több tím

ári (De

villa Thym

ár) tárnokát földjeikkel együtt nemesi rangra em

elte(W

. XII. 295.). T

ímár, m

int puszta, ma is m

egvan Dobos és T

ár-nok között F

ehér-megyében.

179

Nagyon sok ilyen tárnoka lehetett a királynak, m

ert ezek élé-re külön m

agasrangú főembert, a tárnokm

estert állította, aki nemvolt m

ás, mint a királyi uradalm

ak legfőbb irányítója és a befolytjövedelm

ek kezelője, mai néven a király pénzügym

inisztere.A

z eddig felsorolt különböző foglalkozású népelemek sze-

mélyükre nézve szabadok voltak. H

a királyaink Szent Istvántól

III. Endréig a várakhoz tartozó birtokaikból, vagy a saját ősi nem

-zetségi birtokaikból eladom

ányoztak egyes részeket, mindig ki-

kötötték, hogy a rajtuk élő nép csak ugyanazzal a szolgálattal ter-helhető

meg,

mint

amilyennel

a királynak

tartozott. Sokszor

puszta földet ajándékoztak el királyaink, ez esetben a rajta levőszolganépet m

ás birtokra telepítették át.D

e amint a pécsváradi oklevélből látjuk, rabszolgák is voltak

az országban, még pedig m

eglehetős számban. C

sak ez az egym

onostor 41 faluban 1107 rabszolga családot kapott a királytól.E

z a falu egy-két kivétellel mind B

aranya-megyében volt és m

a isott van.

De B

aranya-megyében 66 „d” képzős és 36 „n” vagy „ny”

képzős ősi község van ma is. E

két képző megvolt m

ár a sumir

nyelvben is, például Eridu, U

baid, Éden hangzású nevekben. E

zpedig a legegyszerűbb logikával is azt jelenti, hogy ez a 102 falum

ár az őstelepesek idejében is megvolt.

De van m

ég Baranya-m

egyében ezeken kívül 25 tiszta sumir

képzésű falu is, mint például a két S

zekcső, Udvar, S

zabar, Pócsa,

PécsE

z utóbbi kettő a sumir „bo-csu” bő vizet jelentő szóból ala-

kult ki.S

zóval a mai B

aranya-megye 331 községéből körülbelül két-

harmad rész m

ár megvolt a honfoglalás előtt. T

ehát nem volt

olyan üres és lakatlan az ország területe,

mint

amilyennek

avogulisták m

inden bizonyíték nélkül állapították meg. E

llenbenúgy a gazdasági képe, m

int a társadalmi összetétele a K

árpátme-

dencének, semm

ivel sem volt hátrább, m

int Nyugateurópáé.

Lakosai pedig nem

csak állattenyésztéssel, hanem gabona-,

gyümölcs- és szőlőterm

eléssel is foglalkoztak az egész országrakiterjesztően. E

rre vonatkozólag csak néhány adomány levelét

idézem S

zent Istvánnak, aki 1006-ban a nyitrai káptalannak sző-lőket adom

ányozott, továbbá neki adta a gabona és bor tizedét

180

Nyitra városának, valam

int Párutca, M

olonos, Könyök, K

eres-kény és G

yurkova nevű közvetlen környékbeli falvaknak (Fej. 1.

285.).Az 1015-ben kiadott pécsváradi alapító levél (F

ej. 1. 291.)szerint 110 vincellér, azaz szőlőm

űvelő családot adományozott az

apátságnak, Szekszárdon pedig szántóföldeket, erdőket, szőlőket,

nádasokat és kaszálókat juttatott ugyancsak az apátságnak.A

rendelkezésre bocsátott iparosok száma 78 volt, a bányá-

szoké 20, a mezőgazdaságban foglalkozóké 780. E

zek az adatokpedig azt bizonyítják, hogy a K

árpátmedencében elég sűrű és

gazdaságilag is fejlett népelem élt m

ár jóval a honfoglalás előtt.D

e, ha a gazdasági helyzet ilyen volt Baranya-m

egyében, ak-kor ilyen, vagy legalább is hasonló volt az egész K

árpátmeden-

cében. Em

lékeztetem olvasóim

at Lebőre, am

elynek termőföldjén

kívül semm

iféle ásványi kincse nincs és a kő eszközök anyagáértaz obszidiánért a T

okaj vidéki hegyekbe kellett menni, m

égis Kr.

e. 2000 évvel már virágzó földm

űves kultúrája volt.A

hon

foglaláskor se leh

etett tehát gyérszám

ú k

anászok

ból

és gulyások

ból a m

eghód

ított ősi nép

összetétele.Ilyet csak azok írhattak, akik az Á

rpádkori Oklevéltárunkat

nem ism

erték, vagy fajtánk lekissebbítéséért jól megfizetett állá-

sokba kerültek.E

gyébként csak meg kell vakarni az ism

eretlen jelentésű ma-

gyar szavakat és kibújik belőlük az ősi sumir szó. P

éldául a no-m

ád szót is ,csak szét kell bontani elemeire: nu-m

u-du mai nyel-

vünkön annyi, mint nem

magcsináló, vagyis nem

magterm

elő,hanem

a mezőgazdaság m

ásik ágával, az állattenyésztéssel fog-lalkozó.

Éppen azért, a nom

ád nevet nem kell lekicsinylőnek venni,

vagy szégyellni, mert szükséges és hasznos része volt a m

agyarm

ezőgazdaságnak az állattenyésztés is.Itt a nom

ádokkal csak azért foglalkozom, m

ert első királya-inknak, S

zent Istvánnak, Szent L

ászlónak és Kálm

ánnak, tör-vényerejű rendelettel kellett m

egtiltani, hogy a falvak ne menje-

nek messze a tem

plomtól, szóval, hogy ne vándoroljanak el tet-

szésük szerint egyik helyről a másikra, különösen ha kőből épített

templom

uk is volt.

181

Szent István királyunk rendelte el, hogy legalább m

inden 10falu építsen m

agának egy templom

ot (II. Törv. 34. fejezet.). S

zentL

ászló törvénye pedig így szólt:

„H

a egy falu elhagyva templom

át, más helyre költözik, a

püspök hatalma és a király parancsa kényszerítse oda

visszatérni, ahonnan eltávozott.” (I. T

örv. 19. fejezet.)

Kálm

án királyé már büntetést is tartalm

az:

„A

melyik falunak van tem

ploma, ne távozzék m

essze atem

plomától. H

a pedig eltávozott, 10 pénzt fizessen éstérjen vissza.”

(II. Törv. 12. fejezet.)

Ezek a törvények kétségkívül nem

letelepült és állandóanegyhelyben

lakó, hanem

vándor,

nomád

népre vonatkoznak.

Azonban m

ég nem következik belőlük, hogy az ország egész la-

kossága vándorló nomád életet élt. D

e az mindenesetre nyilván-

való, hogy a lakosság egy része állandó lakhellyel nem rendelke-

zett, mert akkor törvényes szabályozásra nem

lett volna szükség.M

elyik falu távolodott el messze a tem

plomától? C

sak azolyan, am

elyik nem a házak sokaságát, hanem

az emberek soka-

ságát jelentette. A falu szavunk tehát m

ég Kálm

án király idejében(1095-1116) a nagycsaládot, vagyis a nem

zetséget, katonai nyel-ven a hadat jelentette.

Minden ősfoglalkozású nép gazdasági életform

ájának kény-szerítő hatása következtében volt vándor, vagy állandóan egyhelyben lakó. A

z állattartó és pásztorkodó nép kényszerítve volt ahelyváltoztatásra, m

ert ha egyik helyen elfogyott a legelő, vagyelszáradt a fű, új legelőt kellett keresni, fel kellett szedni a sátor-fát. H

elyesen írja Al B

akri arab író az etelközi magyarokról: „E

z anép kunyhókban és sátrakban lakik, követve az eső hullását és afű sarjadását.”

Ha tehát ez értesítés szerint E

telközben állattartásból élt ésnom

ád legeltetést

folytatott a

honfoglaló ősök

népe, akkor

aK

árpátmedencében sem

változtak át azonnal földművelő, gabona-

és szőlőtermelő néppé, hanem

folytatták ott, ahol abbahagyták,m

ert egy gazdasági rendszert máról holnapra nem

lehet megvál-

toztatni.

182

Kevesen tudják, hogy a m

agyar mezőgazdaság főjövedelm

iforrása a régi időben nem

a gabonatermelés, hanem

az állatte-nyésztés volt, m

ert az élő állatok a saját lábukon is elmentek a

külföldi piacokra is, de gabonát, megfelelő köves utak híján nem

lehetett külföldre szállítani, de még a hazai városokba is nehezen.

A földm

űvelő és szőlőtermelő nép helyhez volt kötve, éppen

azért állandóan megm

űvelt és értékeket termelő földje m

ellett la-kott, m

ert azt nemcsak gondozni, m

űvelni kellett, hanem m

ég vi-gyázni is reája a gyakori tolvajokkal szem

ben. Az ilyen földm

ű-velő falvakból fejlődtek ki forgalm

asabb helyeken a városok,am

elyeknek lakói iparral és kereskedelemm

el is foglalkoztak.D

e amint tények igazolják, hogy M

agyarországon a XI., X

II.és a X

III. századokban még nagyfokú nom

ád állattenyésztés volt,úgy a m

úzeumok leletei viszont azt igazolják és bizonyítják, hogy

már a réz és bronzkorszakban, különösen annak P

éceli-szakaszá-ban eléggé virágzó földm

űvelés is volt a Kárpátm

edencében.U

gyanezt bizonyítják a pécsváradi ásatások leletei is. Ez a

falu a környezetéből kiemelkedő dom

bháton épült a Zengőhegy

tövében. Könnyen védhető, m

egerősített hely volt, azért is lett várm

ár a honfoglalás előtt. A leletek bizonysága szerint K

r. e. 2000év körül laktak benne m

ár földművesek és bányászok. A

z itt találtleletek azt bizonyítják, hogy ez a hely a rézkorszak óta állandóanlakott volt, de az em

beri élet a későbbi korokban sem szűnt m

eg,m

ert a római, avar és a honfoglaláskori időből is kerültek elő le-

letek.Arról m

ár bőven írtam, hogy S

zent István ott 1015-ben egybencés-apátságot alapított.

Hogy azon a vidéken a nép m

ilyen nyelvet beszélt, mutatják

a pécsváradi alapító oklevélben felsorolt falu nevek és az egyesterm

észeti tárgyak megnevezése is.

A pécsváradi oklevélben szereplő 41 falu m

ind magyarnyel-

vű, például Kölked, K

övesd, Varasd, V

árkony. Hetény, O

rmánd

stb. Ezek a községek m

ár a honfoglalás előtt régen ott voltak. Eb-

ből pedig az is következik, hogy a névadó nép szintén már az ős-

idő óta ott lakozott. Az őslakosság tehát helyhezkötött földm

űves,szőlő- és gyüm

ölcstermelő volt. G

yümölcsény nevű falunk B

ara-nyában m

a is megvan, de nevének tanúsága szerint m

ég abból azidőből való, am

ikor az „ny” képző a mai „os-es-ös” képzőnek fe-

183

lelt meg, am

ikor tehát a gyümölcsöst m

ég gyümölcsénynek ne-

vezték. Ez pedig m

ég jóval a honfoglalás előtt volt. Ha 2000 év-

ben állapítom m

eg ezt az időt a honfoglalás előtt, akkor semm

ondok hihetetlent, mert az „n” lágyítva „ny”, m

ég sumir képző

volt.Melyik népréteg volt tehát az, am

elyre Szent L

ászló és Kál-

mán királyaink törvényei vonatkoztak? A

zt hiszem, hogy olva-

sóim is m

egfelelnek rá.S

emm

i esetre sem az őstelepes lakosság, hanem

Árpád kato-

na népe, a hódító magyarság volt az, am

ely nomád állattenyésztő

volt, mikor hazánk földjére lépett és az is m

aradt évszázadokig,m

íg a természet rendje és a fejlődés törvénye szerint a kisnem

es-ség rá nem

szorult arra, hogy maga is m

egfogja a kapa-, a kasza-nyelét és az ekeszarvát. A

vagyonosabbak úgyis jobbágyaikkalműveltették földjeiket. A

z erdők, a legelők azonban majdnem

alegújabb ideig m

egmaradtak a nem

esi közbirtokosság kezén. Egy

emberöltővel ezelőtt m

ég így volt.

184

XX

XII. ÍR

ÁS

OS

BIZ

ON

YÍT

ÉK

OK

A K

ÖZ

NÉ

PN

YE

L V

ÉRŐ

L

Itt arról a népről írok, amely m

ár az ősidőben apró rajokbanm

egszállta a Kárpátm

edence földjét és azon a munkaszerszám

ai-val m

agának nemcsak otthont épített, hanem

megélhetést is bizto-

sított. Ez az őstelepes nép, am

elyik új hazájában a saját nyelvénadott nevet a földnek, a víznek, a hegyeknek és telephelyeinek,am

elyek közül elég soknak ki elemeztem

a jelentését a sumir

nyelv segítségével.A

z árpádkori okleveleknek olyan megjegyzéseit is kiírtam

,am

elyekben azt közölték, hogy valamely földrajzi helyet a köznép

nyelvén (vulgo vagy vulgariter) hogyan neveztek el.A

latin „vu

lgus” szóval n

evezett közn

ép teh

át az őstele-p

ülésű

nép

ek egym

ásra rakod

ó rétegeiből h

osszú évezred

ekalatt k

ialaku

lt, legutób

b Á

rpád

had

aitól megh

ódított jogtalan,

vagy korlátolt jogú

nép

elem volt, a hód

ítók teljes jogú

, szabad

nép

ével szemb

en.

Olyan okm

ányokat idézek, megnevezve pontosan, hogy azok

melyik okm

ányt árban találhatók meg, szószerint, am

elyeket a ki-rályi kancellária, vagyis iroda állított ki, am

elynek élén országostekintélyű em

ber, a királyi kancellár állott. Ez teljes felelősséggel

tartozott ellenőrizni, hogy a király elé aláírás végett terjesztett hi-vatalos iratok tévedésm

entesek legyenek.M

ivel ezeket az okleveleket latin nyelven állították ki, azértaz oklevél szerkesztők m

inden szóra és fogalomra latin szót hasz-

náltak. Midőn tehát az oklevél azt írja, hogy valam

ely földrajzihelyet a köznép (vulgus) nyelvén hogyan neveztek el, a köznépcsak m

agyar köznépet jelentett és nem idegent, vagyis Á

rpád ha-dai által m

ár a Kárpátm

edencében talált, meghódított és szolgává

tett népelemet.

Megjegyzem

még, hogy az oklevelekben a köznép nyelvére

való hivatkozás Szent István királytól V

. István királyig találhatócsak. K

ésőbb a köznép nyelvét már nem

különböztetik meg az

oklevelek a hódító urakétól.

185

Ez a tény pedig azt jelenti, hogy a köznép nyelve m

ár nemkülönbözött az előkelőkétől. A

mi pedig csak úgy következhetett

be, hogy a hód

ító urak

kén

yszerűségb

ől megtan

ulva a szolgák

nyelvét, a m

aguk

kal h

ozott s add

ig beszélt saját n

yelvük

et, atörök

nyelvet elh

agyták és az őslak

os nép

ét vették fel, am

int

ez az összes hód

ító nép

ekk

el így történt. E

z alól az általános

szabály alól Á

rpád

nép

ének

török n

yelve sem leh

etett kivétel,

ami tén

yleg nem

is lett, mert a m

ai magyar n

yelvün

k n

em a

hód

ító török nyelve, h

anem

a megh

ódított ősn

ép su

mir rok

onn

yelve lett.V

. István királyunk után ez a szó „vulgus”, mint a köznép

neve, m

ár nem

fordul

elő okleveleinkben,

annál kevésbé

azanjoukori oklevelekben.

Szent Istvánt serdülő korában keresztelték m

eg. A kereszt-

apja egy Apuliából (D

élitália) származott előkelő úr volt, névleg

Deodatus. E

z Magyarországon telepedett le, S

zent István bővenellátta földbirtokkal. A

többi közt neki adta a komárom

megyei

Tatát is. E

zt most a T

óvárossal való egyesülése óta Tatatóváros-

nak hívják. Az eredeti oklevél (F

ej. IV. 3. 103.) azt m

ondja, hogyS

zent István a szóbanforgó falut azért nevezte el Tatának, m

ert aköznép nyelvén (vulgariter) az keresztapát jelent. S

zínmagyar vi-

déken több helyen hallottam ezt a nevet, de csak népies haszná-

latban és sehol sem hivatalos névként.

Szent István a veszprém

egyház részére kiadott alapító okle-velében (F

ej. 1. 289.) többek között két ősi nevű falut is adomá-

nyozott az egyháznak. Az egyik V

eszprém-m

egyében. a másik

Fehér-m

egyében volt.H

a Szent István idejében m

ár ősi, vagyis nagyon régi volt anevük ezeknek a falvaknak, akkor nagyon sok évvel S

zent Istvánelőtt, sőt a honfoglalás előtt is m

egvoltak már.

Tehát nevüket csak a sum

irutód ősnéptől kaphatták, annál isinkább, m

ert a nevük tiszta sumir szó. ,,ős” sum

irul írva „us”, ki-ejtve pedig „üs” volt.

Nagyon gazdag m

agyar szavakban a tihanyi bencésapátságrészére I. A

ndrás királyunktól 1055-ben kiadott alapító oklevél(F

ej. 1. 388 és W. V

I. 66.). Ez ugyanis részletesen leírja az ado-

mányozott birtokok határvonalait és a köznép nyelvén m

eg is ne-vezi az útbaeső term

észetes határjeleket.

186

Olvasóim

egy 900 éves okirat szavaiból maguk is m

egálla-píthatják, hogy az akkori köznép m

ilyen nyelven beszélt. A sza-

vak helyes kiejtése mellett zárójelben közlöm

az oklevél szerintiírásm

ódot is.T

ihanyról azt mondja az oklevél, hogy köznyelven (vulgo)

Tichon, T

ikhon. Dunántúlon a tyúk neve m

a is „tik”, a hon pedigtartózkodási helyet jelent. T

ikhon tehát tyúkhont jelent. Valószí-

nű, hogy sok vadtyúk tanyázott azon a félreeső földön.A

zután jön a többi határjel, így fok (fuc) ma S

iófok, huluoodim

a Ölved község, Z

akadat szakadék, aruc árok, urs a ma A

lsóörs,zilukut

olyan kút,

amelynek

szile, széle,

kávája van,

cuescut(K

öveskút), certhel (Kerthely), ceuristue (kőristő), secuueze (se-

kélyvíz), uueize (óvíz, állottvíz), ziget zadu (szigetszád), fyzeg(füzes),

munurau

cerecu (m

ogyorókerék, m

ogyoróerdő),uít;uesm

egaja (ölves megyéje, határa), m

onorau bucurea (mogyoróbo-

kor), fizeg aza a (füzes aszó), ez a szó lólegelőt jelentett, a sumir

nyelvben assza lovat jelent; curtuelfa (körtvélfa), hurcu (hurok),zarfeu (S

zárfő község), eri itu rea (őri útra), ohm cuta rea (óút kútj

ára), hohnodi rea (ahnásra), gnir uuege hohnodia rea (nyírvégialm

ásra), mortis uuasara cu ta rea (M

artosvására kútjára), noguazac fece rea (nagy aszó fokára), feheru uaru rea m

eneh hodu uturea (F

ehérvárra menő hadi útra), petre zenaia hel rea (P

éter szé-nája helyére), aructue (Á

roktő), lean syker (leánysír), aruc fee(árokfő), luazu holm

a (lóház halma), asuuegi utu (aszóvégi út),

baluuana (bálvány), eluui humuc (élői hom

ok), harmu ferteu (há-

rom

fertő), ruuozlicu

(ravaszlik), a

rókát hívták

ravasznak,harm

uhig (három

híd),

baba hum

ca (babaistennő

homokja),

oluphel rea (alaphelyre), cuesti (Kövesd), fecte cum

uc (feketehom

ok), fuegnes humuc (füenyes hom

ok). Azon a vidéken m

égm

a is füeny a fövény és kües a köves a nép nyelvén.E

z a sok magyar szó m

ind a köznép (vulgus nyelvében voltm

eg. Tehát kétségtelen igaz, hogy a köznép, az ősi telepes nép

nyelve volt az, amelyet m

a magyar nyelvnek nevezünk, nem

pe-dig a hódító katonanépé, am

elyet Árpád fejedelem

csak 100 évvelazelőtt vezérelt a K

árpátmedencébe, tehát akkor m

ég a honfoglalónépelem

a maga ősi nyelvét, a töröknyelvet beszélte.

Még kevés híján a m

ásik másfélszáz évnek is el kellett m

úlni,am

ikor Kézai S

imon krónikásunk, 1280-ban azt írta a m

énfői

187

csatahelyről, hogy a mi nyelvünkön, vagyis m

ár az urak nyelvénis nevezik azt a helyet „W

eznemut”, vagyis V

észnémetnek, m

ainyelvünkön ném

etvésznek. Teh

át a közn

ép n

yelve már az egész

nép

nyelve lett b

eleértve a hód

ító urak

ét is. Megállapíthatja

velem m

inden olvasóm, hogy a m

i édes anyanyelvünknek egy ősiform

áját képviselik még a felsorolt nevek. A

z „ut” képző gyakori

használata erősen a sumir nyelvrokonságra utal, de bizonyítja

különösen az a tény, hogy a ragok még nincsenek a tőszóhoz ra-

gasztva, hanem m

int külön szavak szerepelnek, amiként a sum

irnyelvben is. P

éldául: Feheru uaru rea m

ene hodu utu rea (Fehér-

várra menő hadi útra). A

z oklevélben szereplő írásmód tiszta

sumir jellegű. E

z pedig a közölt adatok alapján megcáfolhatatlan.

Azt is m

egállapíthatják velem kedves olvasóim

, hogy mekko-

ra lelkiismeretlenség és felelőtlenség kellett V

ámbéri részéről ah-

hoz, hogy Tihanyt szláv szónak és szláv telepnek állította, m

ikorott az egész környéken m

inden fa, bokor, forrás, völgy, patak,halom

stb. mind m

agyar nevet viselt még az ősi idő óta.

Szent L

ászló királyunk, 1082-ben összeíratta a veszprémi

egyháznak ama birtokait, am

elyeket az még S

zent Istvántól ka-pott. A

z oklevél (Fej. V

I. 2. 350.) egy Besne, m

áskép Bosuló ne-

vű faluról azt mondja, hogy a köznép (vulgus) ezt T

eleknek neve-zi, egy L

eány (lean) nevű faluról pedig azt mondja, hogy ezt a

köznép (vulgus) Sim

egfalunak, vagy másképp S

ümegfának hívja;

a „fa” szavunk már az ősidőben, a sum

ir nyelvben is családot je-lentett, am

int már írtam

róla. Süm

egfa tehát a Süm

eg-család ott-hona volt. A

„fa” szóból lett ,,1” képzővel a falu és a falka sza-vunk, „j” képzővel pedig a faj, vagy fajta szavunk.

II. Géza királyunk a budai egyháznak a D

unán a megyeri

révtől egészen

a N

agyszigetig, (C

sepelsziget) halászó

helyetadom

ányozott. Az oklevél (F

ej. II. 129.) erről a halászó helyrőlazt m

ondja, hogy köznyelven (vulgo) tanyának (tonya) nevezték.A

tanya szavunk abban az időben és még sokáig ideiglenes tar-

tózkodási helyet jelentett.K

onstancia, III. Béla királyunk leánya, I. O

ttokár cseh királyfelesége

volt. H

ozományából

Magyarországon

egy T

irnávia(T

rnau) nevű várost alapított, amelyről az oklevél (F

ej. IV. 1.

135.) azt mondja, hogy m

agyar köznyelven (in vulg ari Ungarico)

Konstancia szom

batjának nevezték. Ez lett a későbbi N

agyszom-

188

bat nevű városunk. Ebben az oklevélben a köznyelv m

ár magyar

jelzőt kapott, ami azt jelenti, hogy a köznép is m

agyar lett a hon-foglaló m

egyeri, vagy magyari törzs neve után. A

zelőtt csak álta-lánosságban nevezték köznépnek, m

int amelyiknek a hódító m

a-gyar néphez és annak m

agyar nevéhez semm

i köze sem volt.

Ez a kifejezés „m

agyar köznyelv” másképpen nem

elemez-

hető ki, tehát másképp nem

magyarázható m

eg, mint úgy, hogy

volt egy magyar előkelő nyelv is, am

elyen azelőtt nem a köznép

beszélt, hanem az úri rend, az uralkodó osztály, a hódító teljes jo-

gú katonanép, a nemesség. E

z a nyelv pedig a török volt.IV

. Béla 1267-ben, a nyitram

egyei Udvardban levő szolgáit a

Szent M

árton~ apátságnak adományozta. A

z oklevél (Hazai O

klt.1.)

azt m

ondja róluk,

hogy köznyelven

(vulgo) halászoknak

(halous) hívták őket. A haloust hálósnak is lehet olvasni. A

sumir

nyelvben a háló szó megfelelője „halu” volt.

Az ugocsam

egyei Tarnatelekben IV

. Béla telepes népei lak-

tak, akikről az oklevél (Fej. V

II. 3. 48.) azt mondja, hogy m

agyarköznyelven (vulgo hungarico) királyháziaknak hívják őket. Itt ism

ár magyar köznyelv az egykori jogtalan alsó néposztálynak, a

vulgusnak nyelve.V

. István 1272-ben, a sárosi határőreinek egy Finta nevű

birtokot adományozott. A

z oklevél (HO

. V. 46.) azt m

ondja ró-luk, hogy köznyelven nevezik őket öröknek. (T

erram spiculato-

rum vulgariter eur dictorum

.)A

pozsonyi káptalan egyik jelentésében (W. II. 222.) azt ol-

vassuk, hogy előtte megjelentek olyan jobbágyok, akiket köz-

nyelven (vulgo) „szállásadó” néven neveztek. Abban az időben

még vendégfogadó szállodák nem

voltak, azért a hivatalosan uta-zónak az ilyen szállásadó jobbágynak kellett szállást adni.

A K

eszthely melletti H

évíz fürdőről az egyik oklevél (Zalai

oklt. 1. 215.) azt mondja, hogy köznyelven „vulgariter” hívják

Hévíznek (H

ewyz).

Kézai S

imon m

ester 1280 körül írt krónikájában kétséget ki-záró bizonyítékokat találunk arra, hogy a hódító úri réteg m

árteljesen elvesztette régi török nyelvét és az alsó, a m

eghódítottnéposztálynak, a vulgusnak nyelvét vette fel.

Az udvarnokokról azt írta, hogy azokat hazai néven (patrio

nomine) nevezték el, a györm

egyei Ménfö község határában pe-

189

dig azt a csatahelyet, ahol a németek közül sokan elestek, az ö

nyelvükön Florum

pajur (verloren bajern) a mi nyelvünkön pedig

Vészném

etnek (Weznem

ut) nevezték. Ez a V

észnémet m

ég telje-sen sum

ir szerkezetű szó, elöl van a főnév és utána a jelző. Ma

már így m

ondanánk, hogy német-vész. T

ehát a XIII. századi m

a-gyar köznép m

ég híven őrizte sumir eredetű nyelvének em

lékeit.K

ézai Sim

on krónikásunk ezt a nyelvet már a m

i nyelvünknek(lingua nostra) m

ondja, tehát a köznép nyelve akkor már az egész

nép nyelve lett, a hódítók török nyelve pedig megszünt.

XIII.

század

végén

tehát

a m

eghód

ított őstelep

es n

épn

yelve az egész nép

nyelvévé alak

ult k

i ott a Du

na-T

isza táján.

190

XX

XIII. M

IT B

IZO

NY

ÍTAN

AK

AZ

ÁR

PÁ

DK

O-

RI S

ZE

MÉ

LYN

EV

EK

?

Mióta az em

ber fizikai és szellemi fejlődésében odajutott,

hogy gondolatait, akaratát már szavakkal értelm

esen ki tudta fe-jezni, nem

csak a környezetében levő természeti tárgyaknak, ha-

nem em

bertársainak is nevet adott. Ez a névadás is az egym

ástólvaló m

egkülönböztetést szolgálta.A

z ősi név tehát az embereknél szem

élynév volt. Ez a sze-

mélyt jelölő név lett a kereszténység korában a keresztnév. A

ve-zetéknév pedig arra szolgált, hogy a sok egynevű, vagy egynem

űszem

élyt meglehessen különböztetni egym

ástól.A

z Á

rpádházi királyok

idejében m

ég csak

személynevek

voltak, amelyek előtt indokolt esetben az apa, vagy a falu neve is

szerepelt. A szem

élynevek jelentése a legtöbb esetben útmutatásul

szolgált arra, hogy valamely szem

ély melyik néphez tartozott.

Annak idején az árpádkori okm

ány-gyűjteményeinkből azt is

kiírtam, hogy a királyok által a várjavakkal együtt eladom

ányo-zott jogtalan, vagy korlátozott jogú szolganépek m

ilyen személy-

neveket viseltek. De egyúttal kijegyeztem

azoknak a személyne-

veit is, akik a királyoktól birtokadományban részesültek, szóval a

teljesjogú földesurak, a nemesek neveit. O

lvasóim önm

aguk fog-ják eldönteni, hogy m

elyik népréteg beszélte akkor azt a nyelvet,am

elyet most m

agyarnak nevezünk,A

királyi adományban részesülőknek nevei m

ellé az oklevéljelzését is kiírom

.A

Vasm

egyében történt birtokadományozásokat veszem

felpéldának. Itt tudniillik, kevesebb volt az egyházi birtok, m

int atöbbi D

unántúli megyénél és több a szem

élyi név.II. E

ndre király Csernuk fia, Istvánnak adta S

zecsőd falut(F

ej. III-1. 21.). Ugyancsak ő juttatta U

raj falut a Ják nemzetség-

beli Andrásnak (F

ej. III. 1 329.).IV

. Béla a következő birtokokat adom

ányozta el Vasm

egyé-ben: T

iba nevű hívének Gáh falvát (W

. VIII. 59.) B

ana nevű hí-vének S

zünöse falvát (HO

. IV. 88.). S

zünso sumir szó, a m

ainyelvünkön szűnő vizet jelent. A

Csém

nemzetségnek Ó

vár nevű

191

birtokot (W. V

II. 161.), Herrand nevű hívének több m

eg nem ne-

vezett birtokot, három bizalm

as emberének, M

oricz tárnokmes-

ternek, Jánosnak és Détának R

um és B

uad nevű falvakat (Fej. IV

.3. 44.) és végül István pozsonyi ispánnak M

ezdyn falut örök tu-lajdonjoggal adom

ányozta (HO

. II. 4.)V

. István

birtokadományozásai

a következők:

Bana

fiaP

árisnak Káldban juttatott egy részbirtokot (F

ej. VII. 3. 30.) S

o-rok nevű faluból egy várjobbágyot,

névszerint V

asast nem

esirangra em

elt földjével együtt (W. IX

. 6.). A várjobbágyok a köz-

néphez tartoztak, tehát Vasas neve a köznép nyelvéből való. O

slJakab is az ő kezéből kapta A

lcsép községbeni birtokát. Az O

sliakbessenyő szárm

azásúak voltak.IV

. László királytól a következők részesültek birtokadom

á-nyozásban: A

ndrás fia, András kapta H

ídvég falut (HO

. II. 14.),C

sapó fia, András kapta F

óka-földjét (HO

. III. 42.). István tár-nokm

estere és Adorján pincem

estere Káldban kaptak földet (H

O.

VII. 161.). A

Ják nemzetség kapta K

ovácsi falut (W. IX

. 58.).C

siszár fia,

Lencs

(Leonch)

Sorokusztágban

és D

oroszló fia,

Doroszló R

um határában részesültek földadom

ányban. (W. IX

.6.). A

Csák nem

zetségbeli Renold és K

emény a R

ába melletti er-

dők használatát kapták meg (H

O. III. 52.), M

ocsia (Mochia) ispán

megkapta a hűtlen H

enrik bán birtokát, Bolda falut. (H

O. V

III.229.) L

ászló és Gergely nevű hívei H

őgyészben kaptak birtokot.H

errand étekfogó mester kapta a hűtlen felsőlövői íjjászok földjét

(W. X

II. 111.). Dénes győri püspök a S

zabária, a mai S

zombat-

hely és Szőlősközti birtokot kapta 1276-ban (W

. XII. 168.). E

bedfia, Ják kapta T

eszár falut (Fej. V

II. II. 69.). A Ják nem

zetségbeliB

oksa, Péter és Iván kapták B

ottyánt (Fej. V

II. 3. 72.). Miksa

(Mixe) fiai, P

éter és István kapták Miskét (H

O. IV

. 50.).III. E

ndre Bicsó (B

ychov) nevü hívének adta Szarvaskendet

(Fej. III. 1. 21.). H

artwig fiai szám

ára pedig Hidegségből szakított

ki egy részbirtokot (W. X

II. 503.). Hahold fia Istvánnak adta M

u-raszom

batot, amelyet akkor B

élmurának neveztek (W

. X. 250.).

Végül

Miklós

ispánnak adom

ányozta A

lsólendvát (H

O.

VIII.

16.).A m

eghódított köznép és a szolgarendű népréteg pedig ilyenszem

élyneveket viselt:

192

Acél, A

dós, Ajándék, A

ludt, Alm

ás, Aldom

ás, Akadás, A

pa,A

pós, Aratás, Á

rkos, Árva, Á

lnok, Áros, Á

rpa.B

átor, Bogár, B

uga, Búza, B

ot, Bolt, B

ős, Buta, B

utuka, Be-

led, Bandás, B

üdös, Bögyös, B

odor, Borz, B

aj, Baja, B

éke, Bá-

rány, Bab, B

otos, Boda, B

oka, Bolhás, B

ékés, Bősz, B

ús, Bizo-

dalom.

Csípő, C

sima, C

seke, Csúcs, C

seperke, Csokor, C

sibe, Csu-

da, Család, C

suka, Csinos, C

sendőr, Csók, C

sóka, Csúnya, C

so-m

ós, Csonka, C

sáb, Csupor.

Dob, D

obos, Doboz, D

iós, Dara, D

uda,F

iad, Falka, F

odor, Fogas, F

éltő, Főerős, F

ene, Fele, F

eles,F

iles, Füles, F

arkas, Feled, F

egyveres, Foltos, Főd, F

iók, Fias.E

bed, Egyed, E

leség, Em

ese, Erős, E

rdő, Erdőd, E

ső, Erdős,

Égető, É

rző, Él, É

les, Érő.

Galam

b, Galam

bos, Gom

bos, Gyenge, G

yürü, Gyürke, G

yü-ge.

Hab, H

arcos, Haragos, H

azug, Hely, H

elyes, Henye, H

ázas,H

ála, Honos, H

oldas, Hivatal, H

ogyél, Hugyos, H

angya, Hús,

Hajm

ás, H

atalmas,

Hím

es, Hőseb,

Husvét.

Isa, Inas,

Iharos,Jólégő.

Kokas, K

orpás, Kem

ény, Kenő, K

ényes, Kérő, K

ese, Kevély,

Keserüd, K

ereső, Kalandos, K

evereg, Kom

or, Kéreg, K

érős, Ke-

zed, Karácsony, K

ulcs, Kij, K

esely, Kevés, K

íván, Kínos, K

eserü,K

ása, Kezes, K

ék, Kékes, K

ozma, K

ós.L

enke, Léged, L

ölkös, Lőkös, L

ug, Lila, L

át, Látós, L

áto-m

ás.Magas, M

agos, Majd, M

ohar, Mese, M

egszeg, Mórocz, M

á-kod, M

edve, Maradék, M

odor, Modoros, M

unka, Munkás, M

ező,N

ézetes, Nyalka, N

emél, N

emhisz.

Ok, Ó

riás, Oszlop, O

rszág, Ős, Ö

lves, Ölbö, Ő

söd, Ördög,

Patkó, P

atak, Posza, P

etes, Poczok, P

éntek, Patkány, P

uha, Póka.

Regős, R

ugós, Rest, R

epes, Ruha, R

emény, R

észeg, Róka,

Som

a, Seb, S

emijen, S

üke, Süket, S

ikos, Sólyom

, Sok, S

udár.S

zóló, Szam

ár, Szentes, S

zerda, Sziget, S

zéna, Szeret, S

ze-m

es, Szerecsen, S

zombat, S

zomorú, S

zőlő.T

álas, Tokos, T

orkos, Teke, T

omor, T

akaró, Tom

pa, Tönkös,

Tolvaj, T

ömör, T

ündér, Torm

a, Tegez, T

ekerő, Tarka.

Ugod, U

tód, Unoka, U

táló, Vendég, V

énbor, Vörös,

193

Vitéz, V

endéges, Vidékes, V

őlegény, Varangy, V

as, Vasas,

Vétkes,

Vid,

Vadas,

Vásár,

Vese,

Zab,

Zabos,

Zálog,

Zeke,

Zászló, Z

öld.K

ülön nőnevek:A

glény, Ajándék, B

alzsam, H

itvánd, Legyes, L

iliom,

Csibe, C

sinos, Csók, C

sáb, Csúnya, E

mese, F

éltő, Helyes,

Legényes, H

alálos, Em

lő, Mula, M

ező, Szegény, S

zemes, S

zépe,S

zerető, Szerelem

, Szerelm

es, Szellő, S

zálas, Szerecseny, S

zere-tem

, Szom

orú, Szom

batka, Szentes, T

ündér, Viola, V

énvér.A

zt hiszem, hogy felesleges szószaporítás volna, ha erről a

tárgykörről többet beszélnék. Maguk a nevek többet m

ondanakm

int egy könyvtárnyi írás.E

nevek

viselői ped

ig kivétel n

élkü

l a megh

ódított k

öz-n

éph

ez tartoztak. L

etagadh

atatlanu

l igaz, hogy a m

ai magyar

nyelv a m

eghód

ított nép

é és nem

a hód

ító katonan

épé volt. S

ott alaku

lt ki már az ősid

őben

, a Kárp

átmed

encéb

en. T

ény az

is, hogy m

ind

egyik n

évnek

a mai m

agyar nyelvb

en van

jelen-

tése. Teh

át az ősnép

a mai n

yelvün

k ősét b

eszélte.E

zeket a neveket mind az árpádkori O

klevelekből írtam ki,

máshonnan vett vagy költött név köztük egy sincs. E

z a tény pe-dig azt bizonyítja, hogy ezeknek a neveknek az adása, használása,az őstelepes, Á

rpád hódító népétől szolgává tett népnek a nyelvé-ből való, m

ert a hódító urak nyelve a török volt. De ezeket a ne-

veket a meghódított népréteg nem

csak az ősidőben használta, ha-nem

a keresztény középkorban is, szóval Szent István után egé-

szen addig, amíg a keresztény egyháztól használt nevek azokat ki

nem szorították, m

int a pogányságnak az emlékeit. A

z uralkodófelső réteg nevei között elég sok volt a ném

et eredetű.M

ekkora beidegzett ragaszkodás kellett a nép részéről ahhoz,hogy ősi neveit m

ég a kereszténykorban is oly sokáig megtudta

tartani.

194

XX

XIV

. AZ

ÖS

SZ

EH

AS

ON

LÍT

Ó N

YE

LVÉ

-S

ZE

T TA

NÍT

ÁS

A

Egy időben sokat foglalkoztam

az egyes nyelveknek a ma-

gyar nyelvvel való összehasonlításával. Arra a m

eglepő tényrejöttem

rá, hogy a magyar nyelv szóanyaga igen sok nép nyelvével

mutat rokonságot.

Megállapítottam

azt is, hogy a magyar nyelvkincs szavaihoz

azonos vagy hasonló értelmű szavak feltalálhatók m

inden népnyelvében, G

ibraltártól a Csuzim

ai szorosig, vagyis Spanyolor-szágtól Japánig. D

e ide tartoznak a Tigris és E

ufrates folyók kö-zéhez – az ősi sum

ir országhoz – közel eső sémi és árja népek

nyelvei is.M

egállapítottam azt is, hogy a m

agyar nyelvnek erre az óriásiterületre kiterjedő rokonsága nem

származhatott a m

agyar népnekvagy a m

agyar szavaknak a szétszóródásából, hanem egyedül

csak a magyar nyelv ősének, a sum

ir nyelvnek és népnek szétszó-ródásából.

A sum

ir nép szétszóródása történeti tény, mert m

ég Kínában

is ők – a sumir m

enekültek – vezették be az öntözéses mezőgaz-

daságot a Hoangho és a Jancsekiang völgyeiben.

Szétszóródásukat

részben term

észetes szaporulat

okoztaazért, m

ert korlátolt volt a termőterületük. E

sőtlen és száraz voltaz éghajlatuk, s öntözéssel csak azokat a földjeiket tudták term

ővétenni, am

elyek alacsonyabbak voltak, mint a m

egáradó folyóikvizének szintje. D

e legnagyobb százalékban kényszerből kellettelhagyniok ősi földjeiket, m

ert a szomszédos pusztaságok népei, a

semiták,

elfoglalták városaikat,

elvették jól

művelt

kenyéradóföldjeiket, s ők a rabszolgaság elől m

enekültek a világ minden

tájai felé.A

sumir nyelv kiszóródásának egész területét s ennek népeit

itt nem vázolom

fel, mert ez m

aga egy külön könyvbe kívánko-zik. E

nnek megírását ráhagyom

a nyomaim

at követő utódokra.T

isztában vagyok azzal, hogy addig még sok vita követi m

egálla-pításaim

at. De az igazságot érdek nélkül keresők csak az általam

megjelölt úton találják m

eg azt.

195

De ízelítőnek m

egírok egy érdekes esetet, amelyről egy m

a-gyar leventéből lett francia idegenlégionista adott hírt. E

z – név-leg S

tubacher László – a nógrádm

egyei Rom

hány községből ke-rült ki a leventéinkkel – a m

agyar ifjúság színe virágával – Né-

metországba a m

ásodik világháború vége felé. A háború után

azonban nem engedték őket haza, ahogyan kellett volna, hanem

afranciák valam

i suskussal, amiben m

agyar vezető férfiak keze isbenne volt, besorozták őket a francia idegenlégióba.

Mint katona került ki S

tubacher francia Indokinába, a mai

Dél-V

ietnamba. Innen írt egy levelet G

azsi István romhányi la-

kosnak, aki

azt volt

szíves nekem

elküldeni.

Ebből

idézemszószerint a következőket:

„Indokina keleti részén vagyok, T

urán nevű tartomány-

ban, a történelem szerint innen indultak el az ősm

agyar-ok nyugatra. B

eszéltem egy idősebb m

agyar fiúval, akim

ár négy éve, hogy itt van. Ő m

ondta nekem, hogy az

őserdőben m

ég m

ost is

vannak néhol

olyan törzsek,

amelyeknek tagjai úgy beszélnek, m

int mi.”

Kétségtelen, hogy ez az utolsó m

ondat azt jelenti, hogy olyannyelven beszélnek m

int mi, azaz m

agyarul. A közölt adat hiteles-

ségéhez nem fér sem

mi kétség, m

ert semm

i gyanúra nem lehet ok

a levélíró jóhiszeműsége és igazm

ondás a tekintetében. A levél

eredeti szövege pedig nálam van.

Tény az is, hogy azok az őserdei nyelvrokonok nem

a mai

Magyarországról

vetődhettek oda.

A

Kárpátok

ölelte m

agyarföldről nagyobb néprajok nem

vándoroltak ki. Egyedül csak a

mezopotám

iai ősök

kerülhettek oda

Délkínába

akkor, am

ikoregyes rajaik a K

árpátmedencébe is eljutottak. D

e miért vannak

most az őserdőben? A

tartomány T

urán neve sumirul nagy térsé-

get, síkságot jelent. Valam

ikor ott laktak a sumir m

enekültek, deidővel lassan oda telepedtek a kínaiak is, akik szívós m

unkával,m

eg tömegeik nyom

ásával elvették jóltermő földjeiket, s ők pedig

az őserdő

biztonságába húzódtak.

Erre

is ad

felvilágosítástS

tubacher levele, amikor közli, hogy ahol ő van, a lakosság kínai-

akból áll, akik földműveléssel foglalkoznak. A

legközelebbi városhozzá T

ai-Fu.

196

Ez az egész terület tehát a délkínai tengerpart vidékéhez tar-

tozik, amelyet F

u-Kien vagy H

o-Kien néven neveznek m

a. Az itt

levő kínai nyelv arról nevezetes, hogy benne nagyon sok a ma-

gyar szavakkal értelem és kiejtés szerint egyező kínai szó, am

i-ként m

egírta azt annak idején Som

ogyi Ede, aki a sum

ir és ma-

gyar nyelv rokonságára az én figyelmem

et is felhívta még ifjú

egyetemista korom

ban.A

következő kínai szavak úgy kiejtés mint jelentés szerint

teljesen azonosak magyar szavakkal. P

ld. én-én, ég-ég, fi-fi, gaz-gaz, hang-hang, hit-hit, hiu-hiu, hó-hó, (hónap), hon-hon, hős-hős, ír-ír, is-is, íz-íz, ham

u-homu, kincs-kincse, kő-kő, ló-ló, ku-

pa-kupa, kút-kút, mag-nag, m

os-mos, nap-nap, oszt-oszt, pad-pad,

pej-pej, pír-pír, sík-sík, szén-szén, szép-szjep, szív-szív, szög-szeg, tó-tó, tor-tor, tű-tű, vív-ví, víz-víz, zsír-sjar, stb.

Ezekből bárm

ely magyar m

egállapíthatja a teljes megegye-

zést. De m

ennyi van még a kicsi eltérésekkel különbözőkből.

Mit bizonyítanak ezek a szavak? A

zt, hogy az ősidőben am

agyar nyelv ősét beszélő nép lakott azon a vidéken, és ennek anyelvében voltak benne azok a szavak, am

elyek ma úgy ~ m

agyarnyelvben, m

int a kínai nyelv hokien nyelvjárásában azonos szó-alakban és jelentésben is m

egvannak. Tehát ezeknek a szavaknak

közös az eredete, ugyanannak a népnek egy töredéke volt ott,am

elyiknek a másik része a K

árpátmedencét népesítette be.

Ha k

ét nyelvb

en sok

olyan szó van

, amelyek

kiejtésre és

jelentésre n

ézve egymással tök

életesen m

egegyeznek

, de m

ég aleh

etősége is kizárt an

nak

, hogy egym

ástól vehették

volna át

azokat,

akk

or ezek

a

szavak

csak

egy h

armad

ik

nyelvből

származh

attak és k

erülh

ettek át a k

ét nyelvb

e.D

e ebből a tényből az is következik, hogy ha a hokien nyelv-be azok a szavak a sum

ir nyelvből származtak át, akkor azok m

a-gyar m

egfelelői is csak a sumir nyelvből szárm

azhatnak. Ez a

nyelvi bizonyíték van olyan erős, mintha ezt sum

ir cserepekreégetett betűk bizonyítanák. V

agyis, a délkínai szavakkal tökélete-sen egyező m

agyar szavak is a sumiroktól szárm

aznak.D

e van Kínának egy O

rdos nevű tartománya a S

árga folyóm

ellett, ahol a nép a mai m

agyar nyelvhez közeli rokonnyelvetbeszél. E

nnek a ténynek is csak az az egyetlen elfogadható ma-

gyarázata, hogy az ordosiak ősei éppúgy, mint a délvietnam

i ős-

197

erdő törzsei is, csak az ősidőben szétszóródott sumir telepesekből

származhatnak.

De ez a tény azt is valószínűvé teszi, hogy a nyelvkincsünk-

nek még nagyon sok szava van, am

i a sumir nyelvből szárm

azik.T

ermészetes az is, hogy az ősidőben nagyobb volt a hasonló-

ság, sőt a teljes azonosságra is következtethetünk. A m

egmaradt

azonos jelentésű szavak erre logikusan utalnak. Azt is elhihetjük

Stubachernak, hogy az őserdő rejtekeibe m

enekült népcsoportm

inden idegen

nyelvhatástól m

entesülve, m

a is

érintetlen ősi

nyelvét beszéli, amelyet az idősebb idegenlégionista m

eg is értetts a m

i magyar nyelvünkkel egyezőnek talált. T

ermészetes azon-

ban, hogy ez az egyezés nem vonatkozik sem

az egész szókin-csünkre, sem

a nyelvünk szerkezetére ma m

ár, mert közben pár

ezer esztendő elmúlt felettünk m

indent, a nyelvet is megváltoztató

erejével és hatásával együtt.A

kínai homu és kincse szavakra van egy érdekes m

egjegy-zésem

. A H

alotti Beszédben m

ég nálunk is homu volt a ham

u. Akinai nyelvben a „ho” annyit jelent m

int tűz magyarul, m

iként am

i nyelvünkben a „hő”, a „mu” pedig annyi m

int „fa”. A hom

utehát tüzes, vagyis égett fát jelent, am

int a hamu tényleg a fa égé-

sének mellékterm

éke. Mivel pedig a hom

u szó úgy a kínai, mint a

magyar nyelvben benne van, nem

kétséges, hogy a homu sum

ireredetű, tehát a sum

ir ban is égett fát jelentett.A

kincse szónak első tagja a „kin” a sumir nyelvben aranyat

jelentett, a „cse” pedig kicsi gyermeket, am

int a magyar nyelvben

is. Ősi D

unántúlon még m

a is mondják a pólyás babának „cse-cse

baba”, A m

agyar nyelvben a „cse” szóból kicsinyítő képző lett.A

z is érdekes, hogy a Csepel-szigeten és a környékén m

a is vanszám

talan Kincse nevű család, am

elyek azonban nem K

ínábólszárm

aztak oda, hanem tőzsgyökeres benszülöttek. Ilyen például

a sziget szentmiklósi K

incse család is.A

magyarázata ennek az, hogy az ősidőben a m

i nyelvünkbenis kincse volna a kincs, de az „e” hang ebből idővel lekopott. AK

incse család nevében azonban megm

aradt, mert a családi ha-

gyomány így őrizte m

eg. De ebből az is következik, hogy a K

in-cse családi név m

ég az őstelepes sumir-rokon népből szárm

azik.A

Csepel-szigeten levő S

zigetszentmiklós község határának

egy dűlőjét Tebének nevezik. A

Tebe pedig a teve szavunk sum

ir

198

őse. Ezt a nevet tehát csak sum

ir nyelven beszélő nép adhatta an-nak a dűlőnek.

Ezen a tényen – azt hiszem

– vitatkozni sem lehet. A

tevenem

az ázsiai puszták kitenyésztett állata volt, hanem a m

ezopo-tám

iai sumiroké, a szam

árral és a villásszarvú fehér marhával

együtt. Hogy hazánkban tevetenyésztés m

ég a XII. század végén

is volt, írásos feljegyzés bizonyítja. Mikor ugyanis B

arbarossaF

rigyes német császár, 1190-ben, kereszteshadával végig vonult

Magyarországon, III. B

éla királyunk megvendégelte és a pilisi

hegyekbe vadászatra is kihívta. A ném

et krónikás megírta, hogy

mikor a hegyekből visszatértek, a legelőn igen sok tevét láttak. A

tevét tehát Pannonia őstelepesei hozták m

agukkal, honosítottákm

eg és

tenyésztették abban

az időben,

amikor

a tevét

még

tebének nevezték. A szigetszentm

iklósi Tebe nevű dűlő erre ko-

ronatanú.A

Névtelen jegyző „A

nonymus” elbeszélése szerint Á

rpád ésvitézei látván a C

sepel-sziget bujaságát és termékenységét, elhatá-

rozták, hogy fejedelmi birtokká teszik, ahol azután Á

rpád feje-delm

i lakokat is emeltetett. A

Névtelen, m

int királyi jegyző bizo-nyára m

aga is többször megfordult a királyi irodával ott nyáron,

mikor F

ehérvárott a tartózkodást a környező nádasok szúnyogra-jai kellem

etlenné tették. De arra m

indenesetre tanú, hogy a szigetterm

ékeny volt. A term

ékenységet pedig csak a termények m

i-lyenségéből lehetett m

egállapítani. Tehát ott a honfoglalás előtt

már virágzó földm

űves kultúra volt az őslakosság keze nyomán.

Ezt bizonyítja az is, hogy m

ár Szent István adom

ányozott aszigeten egy O

mpod nevű falut a veszprém

völgyi görög apácák-nak (W

. 1. 347.). Om

pód sumir név, asszonyfőt, vagy főnököt

jelent. A

nnak a

falunak, vagyis

Szigetszentm

iklósnak, am

elyannyi sum

ir emléket őriz, ősi neve G

ála volt, ez is a sumir gál

szóból származik, am

elynek jelentése mai nyelvünkön: nagy. E

z asum

ir „gál” szó ma is m

egvan számos G

ál nevű magyar család

vezetéknevében. De „díszes”, „ünneplő” jelentésben is használ-

juk, amikor valam

ely nagy alkalomra „gálába” öltözünk. K

ésőbbez a név alakult át G

yála névre. (Fej. V

III. 1. 91.).A

z indiai ősi nyelvnek, a szanszkritnak a magyar nyelvvel

való rokonságát

pedig a

nagytekintélyű tudósunkkal,

Körösi

Csom

a Sándorral bizonyítom

. Ez, az önm

agát a nemzetért felál-

199

dozó, szent magyar azért m

ent Indiába, majd T

ibetbe, hogy a ma-

gyar nép és nyelv eredeti származási helyét felkutassa.

Óriási m

unkával lett a szanszkrit nyelvnek, a világ egyik leg-fejlettebb nyelvének tudósa. E

rről ezt írta:

„N

ekem, m

int m

agyarnak, a szan

szkrit nyelv és iroda-

lom tan

ulm

ányozása kü

lönösen

nagy jelen

tőségű volt,

mert bü

szkén állapítom

meg, h

ogy a szanszkrit n

yelvsem

miféle

más

nyelvvel

nem

m

utat

olyanrokon

vonásokat, m

int a m

agyarral. A szanszkrit nyelv

és irodalom több m

ás indiai nyelvjárással együtt, egészsereg tanulm

ányozási alapot nyújt a magyar nép erede-

tére és az ősi népszokásokra, valamint a m

agyar nyelvreis. A

mennyire különbözik m

inden más keleteurópai nép

nyelvétől, annyira kimutatható a m

agyar nyelvvel valórokonsága. C

sak néhány példát sorolok fel a rokonvoná-sokra: a m

agyar nyelv nem használ preposiciókat (elöl-

járókat), hanem a szótőhöz egyszerű ragok hozzáadásá-

val alkotja a cselekvő, szenvedő, óhajtó feltételes módo-

kat és formálja a szó különböző jelentését ugyanolyan

módon, m

int a szanszkrit nyelv, és ugyanilyen módon hi-

ányzik mindkét nyelvből a birni segédige, am

i a nyugatinyelvek lényegét alltotja.”

Hátrahagyott szógyűjtem

ényében 240 olyan szanszkrit szótsorol fel, am

elyek kiejtés és jelentés tekintetében teljesen meg-

egyeznek magyar szavakkal.

Ennek a szó és nyelvegyezésnek sem

lehet más m

agyarázata,m

int a kínainak. Közvetlen kölcsönös nyelvhatás teljesen kizárt.

Csak egy harm

adik nyelv közvetítése teszi az egyezést megérthet

övé és elfogadhatóvá.H

asonló az

eset a

mongol-m

agyar szóegyezéseknél

is.S

zentkatolnai Bálint G

ábor kiváló nyelvtudósunk, aki 30 nyelvenbeszélt és írt, állapította m

eg a két nyelv rokonságát és számos

mongol szóról állapította m

eg, hogy kiejtésre és jelentésre nézveteljesen m

egegyeznek a magyar szavakkal.

Fajrokonság a két nép között nincs, közvetlen érintkezés is

csak egy volt, a gyászos emlékű tatárjárás 1241-ben. D

e akkorB

atu kán nem nyelvterjesztés végett jött hazánkba. T

ehát a leg-

200

szigorúbb logikával itt sem lehet a két nyelv rokonságára m

ásm

agyarázat, csak egy harmadik nyelvnek, a sum

irnak közvetítése.Ide

iktatom

az északi

turánok, vagy

másként

finnugoroknyelvrokonsági kérdését is, am

ennyiben azok is mongol eredetű-

ek. Ezek a népek a m

ongol tömbből szakadtak le és vetődtek az

északi hidegövbe, ha a régi helyükön az életüket vagy megélheté-

süket elháríthatatlan veszély fenyegette.A

z élet számkivetettjei voltak ezek. L

étük és életük meg-

mentésére csak egy lehetőség volt, felm

enni a senkiföldjére ésvállalni az északi hidegöv m

inden nyomorúságát. A

zon a földönahol m

ost élnek, igazán nem öröm

az élet, mert a tél 9-10 hónapig

tart és a hőmérő m

ég 60 Celsius fokot is m

utat a fagypont alatt.H

ajuk, szemük barna vagy fekete színe azt m

utatja, hogy őseikvalam

ikor napsugaras tájakon éltek, ahonnan az erősebb népeknyom

ták őket északabbra, innen pedig az egyéni tragédiák űztékőket a hidegövbe. D

e mindenüvé m

agukkal vitték faji vonásaikat,am

elyek Középázsia m

ongollakta vidékének lakóival mutatnak

rokonságot, nem pedig velünk, m

agyarokkal.E

z a megállapításom

a finn népre is érvényes, amely a kö-

zépkoron át igen jelentős változáson ment keresztül a testi alkatát

illetőleg a svédekkel való keveredés következtében.E

nnek a magyarázata az, hogy őket m

ár Szent E

rik svéd ki-rály m

eghódította a XII. században és a keresztény vallás felvé-

telére kényszerítette. Ettől kezdve egészen 1809-ig egyfolytában

svéd uralom alatt éltek. E

kkor pedig orosz iga alá kerültek, mert

Napoleon egyszerűen odaajándékozta őket S

ándor cárnak.A

kb. 700 éves svéd uralom alatt sok svéd telepedett le kö-

zéjük, de

egyenként vagy

kisebb rajokban

szétszórtan. Így

ekeveréknép nyelve finn m

aradt, de a faji jelleg a hosszú együtt-élés következtében lassan m

egváltozott, mert a fajta öröklődik, de

a nyelv nem.

Ezért a finnek között igen sok m

agas, szálas és szőke ember

található. De ez az em

bertani keveredés a finnek arcszőrzetétbajúsz és szakáll növelését csak kis m

értékben változtatta meg

különösen a haemei típusnál. E

z a mongol visszaütés következ-

ménye.

Mongol örökség a nyelvük is, m

ert ezt is ősi otthonukbólvitték

magukkal.

A

magyar

nyelvvel

annyib

an

rokonok

,

201

amen

nyib

en az a su

mir n

yelven át a m

ongol n

yelvvel rokon

-ságot m

utat. K

özvetlen n

yelvhatás a m

agyarok és az észak

itu

ránok

nyelve k

özött sohasem

volt. Ezt m

aga a földrajzi

helyzet is k

izárta. A vogu

lokn

ak p

edig egy török

nép

pel való

összeházasítása a leggyatráb

b m

ese a nép

ek és n

yelvek törté-

netéb

en, am

int azt m

ár megcáfolh

atatlan érvek

kel b

izonyítot-

tam.A

z 1930-as évek valamelyikén T

okaj városában akadt valami

elintézni valóm. O

tt véletlenül összetalálkoztam egy japán képvi-

selő csoporttal, amely vendégségben járt akkor M

agyarországon.M

agyar vezetőjük nekem régi barátom

volt. Term

észetesen en-gem

is meghívott közéjük. T

olmácsuk egy japán diák volt, aki

akkor a budapesti Egyetem

re járt. Ettől beszélgetés közben m

eg-tudtam

, hogy Tokaj japánul hegyet, kidudorodást jelent am

int am

i nyelvünkben is ugyanez a jelentése a tokának, Az én nevem

Nagy, japánul „nagaj”, a „kis” szavunk pedig japánul „chisai”. A

japán „turu” magyarul a darum

adár neve. A m

i mondai turulm

a-darunk is valószínűleg a daru volt. A

zt is mondta, hogy a m

agyar„Isten” szó hasonlít a japán „T

enno” isten szavukhoz, amelynek

jelentése tevő, teremtő. E

gyéb szóegyezéseket is felsorolt azzal am

egállapítással, hogy a japán nyelv is éppen olyan ragos, mint a

magyar.

Milyen következm

ényt vonhatunk le ebből a tényből?A

mit a kínai nyelvrokonságból. F

aji rokonság nincs, a kétnép közti földrajzi távolság több m

int 10 ezer kilométer. T

ehátcsak egy harm

adik nyelv közvetíthette a rokonságot.A

zután, az első világháború után összetalálkoztam B

udapes-ten a B

ajkál tó körül lakó kozákok atamanjának, főnökének a fiá-

val, akinek a neve Baljuk D

emeter volt. M

egkérdeztem tőle, hogy

magyarul m

it jelent a neve? Azt felelte rá, hogy am

it a magyar

Balog szó jelent. N

ekik is Bál volt az ősi istenük, m

ielőtt keresz-tények lettek, a „juk” pedig kozák-török nyelven kezet jelent. Ahonfoglalók török nyelvén pedig a „jog” jelentette a jobbkezet.E

zért alapította Szent L

ászló, Szent István jobbkezének őrzésére a

Szent jogi apátságot, am

elyből később szentjobbi lett.A

zt is mondta továbbá, hogy a B

aljuk szó a testnek egészbaloldalát is jelenti és ez az oldal náluk m

indig az előkelő volt,

202

mert a baloldalukon van a szív az ő ősi hitük szerint m

inden jónaka forrása.

Egy m

ásik kozák társának a neve Bende L

adislaw volt. A

Bende név a húnoknál és a honfoglaló m

agyar családoknál is is-m

ert volt. Különben ezek a kozákok azoknak a kazároknak a le-

származói, akik a D

on környékén a magyar honfoglaló ősökkel

szomszédságban laktak és egy ideig szövetségi viszonyban is

voltak.

203

XX

XV

. A M

AG

YA

R N

YE

LV S

ZL

ÁV

RO

KO

N-

SÁ

GA

Letagadhatatlan tény, hogy a m

agyar nyelvben egy csomó

olyan szó van, amelyek szláv szavakkal értelem

és kiejtésre nézveis m

egegyeznek.A

szláv őshaza a Dnyeper és a V

isztula felső folyásának kör-nyékén alakult ki körülbelül ott, ahol m

a a Fehérorosz szocialista

állam van.

Úgy a népnek, m

int a nyelvnek legnagyobb hányadát árja né-pek adták, de jelentékeny hányad benne az őseurópai fehér fajtaés a sum

ir telepesek hányada is, amely a sum

ir nyelv elemeit vitte

magával. E

z az egyedüli magyarázata a m

agyar és a szláv nyelvekegyes szókincsbeli egyezés ének és különösen annak a ténynek,hogy a m

agyar nyelv kincsben több az orosz nyelvvel egyező szóm

int a szomszédos szláv nyelvekkel, pedig az orosz nyelvvel való

érintkezés majdnem

teljesen kizárt volt a múltban.

Tehát csak egy harm

adik nyelv rokon szavai kerülhettek belem

ind a két nyelvbe már az ősi időben.

Em

lékeztetem itt újra olvasóim

at, hogy a Kaukázushegy, a

Don, a D

nyeper, a Bug, a P

rut, a Dnyeszter, és a D

una folyók ne-veit a sum

ir nyelvből elemeztem

ki. Ez azt jelenti, hogy az ősi

nyelvhatás a sumirból történt, m

ert ezeknek a folyóknak a kör-nyékén m

ár az ősidőben sumir földm

űvelő népelemek laktak.

Ezeknek a folyóknak az alsó folyása környéke és a F

ekete tengerészaki partvidéke nagyon term

ékeny és csapadékdús terület volt.A

zonkívül pedig Mezopotám

iában az asszírok által viselt és ál-landóvá tett népirtó háborúk elől m

enekülő lakosságnak az egyikelső és veszélytelen állom

ása ez a föld volt.K

r. e. az V. században ezen a területen, am

int azt bővenm

egírta H

erodotos (484-425

Kr.

e.) az

ázsiai füves

pusztáklovasnépeit, a szkithákat találjuk különbözőneveken a m

ai Er-

délytől egészen a Káspi-tengerig.

Mi történhetett a szkhiták rajzásakor az addig ott lakó őstele-

pesekkel? Egy részük a védhető tengerparti részen épített és fa-

lakkal körülvett városokban meg tudta m

agát védeni s a keletró-

204

mai birodalom

védelme alá helyezkedett, m

ás része pedig az em-

lített folyók völgyein északra húzódott a hegyes és erdős vidékre,am

ely kiesett a hadak útjából. Ott pedig összekeveredett a m

ár ki-alakulóban levő szláv népekkel.

Hogy ez a m

egállapításom nem

fantázia, felhívom a kritiku-

sok figyelmét arra a tényre, hogy ott a V

isztula jobboldali mellék-

folyójának a neve szintén Búg s e terület felső határának folyóját

pedig Dünának hívják, am

elynek neve csak dialektusban külön-bözik a m

i Dunánk nevétől.

De m

agának a Visztulának a neve sem

magyarázható m

egegy szláv nyelvből sem

, ellenben a sumir „biz” m

agyarul – víz –szóval e folyó nevének első tagja m

egegyezik, a „tula” pedigazonos a sum

ir – talu és az ebből származó m

agyar „tál” szóvalvagyis

Visztula

sumir

és m

agyar nyelven

vizes tálat,

azazvíztartóedényt jelent.

Hogy e folyónak az ősi neve V

íztula volt, bizonyítja az anyelvtani törvény, hogy a nehezebben kiejthető szavak idővelkönnyebb kiejtésűvé alakulnak. V

íztulát a nyelvszerkezet háromnehéz m

ozdulattal alakítja ki, Visztulánál pedig a szótagok szinte

egybefolynak.V

agy lehet-e véletlen, hogy e vizes tál értelmű folyónak a

partján van egy ősi város, amelyik nevének jelentését egyik szláv

nyelvből sem

lehet

megm

agyarázni, hanem

szintén

csak a

sumirból és a m

agyarból. Varsó ez, a lengyelek későbbi fővárosa.

Elem

ezve: „Vár-so” sum

ir és magyar nyelven annyit jelent m

intvár víz, vagyis vízvár, vizesvár, m

ert mellette folyik a V

íztula, avizes tál. A

magyar szavak közül pedig a tarsó (helytelenül tar-

soly) a korsó, a sótár (sajtár) szavunkkal rokon. De teljesen m

eg-egyezik a m

i varsa szavunkkal, amely szintén vízi rekeszt, vízi

várat jelent.E

rre a nyelvészeti kitérésre azért volt szükség, hogy olvasóimszilárd m

eggyőződést szerezzenek affelől, hogy magyar szavak

-n

ak szláv szavak

kal való egyezése esetén

nem

mi vagyu

nk

ak

ölcsönvevők

, min

t ahogyan ed

digi n

yelvészeink

és historik

u-

saink

egész kara zen

gte, han

em a világ m

ind

en része felé

szétszórodott su

mir ősök

nyelvéb

ől kerü

ltek a m

i nyelvi örök

-ségü

nk

kel egyező értelm

ű szavak

olyan n

yelvekb

e is, amelyek

205

sem a n

yelv-szerkezetére, sem

a szókin

cs egyezése tekin

teté-b

en n

em rok

onain

k.

Más kielégítő m

agyarázat erre nézve nincs, nem is lehet. V

i-szont ez az egyedüli elfogadható m

agyarázat, de egyúttal letagad-hatatlan bizonyíték arra, hogy annak a közvetítő nyelvnek – asum

irnak – valamikor tökéletesen egyeznie kellett a m

i nyelvünkősével.

Azért hangsúlyozom

, hogy az ősével, mert az em

beri nyelv-nek éppúgy m

int magának az életnek legfőbb törvénye az állandó

fejlődés, más szóval a változás. Igya m

i magyar nyelvünk m

intfejlettebb em

beri nyelv már sem

hangtanilag, sem szerkezet ére

nézve nem azonos a rég kihalt és így fejlődésében m

egakadt ősisum

ir nyelvvel.D

e a rokonság, még pedig az egyenes ági, ősi leszárm

azásirokonság vitathatatlan.

Még csak a jóval fiatalabb halotti beszéddel sem

egyezik am

i mai nyelvünk, m

ert nem azt m

ondjuk már, hogy „vogym

ük”és „ösm

üket”, hanem vagyunk és ősünket. H

át akkor hogy egyez-hetnénk teljesen a 4-5000 évvel ezelőtt beszélt sum

ir nyelvvel?A

zonban a sumir nyelvvel való m

ai rokonsági foka nyel-vünknek is elég ahhoz, hogy a sum

ir eredetű szavainkat meg

tudjuk különböztetni a szláv szavaktól.P

éldául, a nádor, bán, és ispán szavainkat az összes nyelvé-szeink és historikusaink a szláv nyelvből szárm

aztatják. Pedig a

nádor szó e sumir szavakból szárm

azik: „nad” a mi m

ai nyelvün-kön annyi m

int – nagy és „ur” vagyis – nagyúr – a mai nyelvün-

kön, de hangtanilag megm

aradt még a sum

íros szóalakban.Itt fel kell hívnom

olvasóim figyelm

ét egy hajdúmegyei köz-

ségnek, Nádudvarnak a nevére. E

nnek helyes kielemzése nem

nádból való udvar, hanem a sum

ir „nad” mai nyelvünkön – nagy

udvar –. Hogy az udvar szavunk sum

ir származású, m

ár kiele-m

eztem.

Ez a szó területi fogalm

at tartalmaz, így lehet nagy, vagy kis

udvar, első vagy hátsó udvar, de nádból való udvar vagy olyan,am

elyen nád terem, nem

lehet. Tehát N

ádudvar még m

a is hirdetitiszta sum

ir származását a nádor szóval együtt.

A „bán” szavunk sum

ir alakja „banu”, mai nyelvünkön any-

nyit jelent mint valam

it csinálni, gondozni, igazgatni, kormá-

206

nyozni. Ebben a jelentésben került a sum

ir nyelvből az asszírbam

ég pedig

Assurbanipál

asszír király

nevébe. E

z elem

ezve„A

ssur-banu-apal” anynyit jelent, hogy Assur isten bánná neve-

zett, vagyis Assur tett uralkodóvá.

A m

ai nyelvünkben is megvan e fogalom

, jól vagy rosszulbánni valam

ivel vagy valamivel, jól vagy rosszul gondozni vala-

kit vagy valamit. A

középkorban például bán volt Horvátország

és Tótország korm

ányzója. A kisebb területek gondozóját például

egy várét, vagy gazdaságét pedig isbánnak-ispánnak nevezték.E

zek a címek és nevek az őstelepes nép nyelvéből kerültek át

a mai nyelvünkbe, illetve m

aradtak meg abban az ősi időtől a m

ainapig. M

ár az ősnyelv nevezte nagyúrnak – nadurnak – és nagy-asszonynak a felette uralkodó szem

élyeket.L

ehet, hogy a szlávok a „pán” szót a sumir „bán”-ból vették

át, mert hangfejlődésileg a „pán” könnyebb kiejtésű, tehát újabb

szó, mint a bán. D

e nekünk nem volt erre szükségünk, m

ert az őstelepesek m

egtartották, és állandóan használták az ősi sumir sza-

vakat.Az érsek szavunk sem

szláv mint ahogy nyelvészeink hirde-

tik, hanem e sum

ir szavakból származik: uru-suk, őr-sok, tehát

őre, felügyelője, vezetője soknak.F

olytathatnám ezt a nyelvészkedést m

ég tovább is annak bi-zonyítására, hogyan alakult ki a m

i ősi nyelvünk ősi népünkkelegyütt, de azt hiszem

, hogy az elfogulatlan olvasót már eddig is

meg tudtam

győzni megállapításaim

igazságáról. Az elfogult em

-bert m

eggyőzni pedig sokszor nagyon nehéz, vagy lehetetlen.A

zonban hozzájuk is szólok még az alábbiakban s siker re-

ményében,

mert

az is

nagyon elterjedt

irodalmi

berkeinkben,hogy a m

agyar kereszténység szláv eredetű nagyobb részben azőslakóssággal együtt.

Pauler G

yula a magyar történelem

volt egyetemi tanára pél-

dául „A M

agyar Nem

zet Története Szent Istvánig” cím

ű művének

a 29. oldalán azt írta, hogy

„A

lakósság legnagyobb része mégis szláv volt, szlovén

itt is úgy mint a D

una balpartján a Kárpátoktól délre és

nyugatra.”

Azután azt is írta:

207

„A

mellett,

hogy a

kereszténységhez az

első alapot

aszlávok rakták le, az egyetlen m

alaszt szó többet bizonyítm

int száz püspök, apát, kanonok, monostor és m

ás efféleszó ellene.”

Vám

béri Árm

in pedig „A m

agyarság keletkezése és gyarapo-dása” cím

ű művének 256. oldalán ezeket m

ondta:

„A

népesség nagy többsége Szent István idejében a szlávnem

zetiséghez tartozott. Sőt aligha tévedünk, ha feltesz-szük,

hogy M

agyarország lakóinak

80 százaléka

voltszláv és csak 20 százaléka volt uralaltáji.”

Ezekkel a fölényes kijelentésekkel szem

ben mi az igazság?

Először is, ha S

zent István korában a lakósság 80 százaléka Ma-

gyarországon szláv lett volna, akkor ez a túlnyomó szláv többség

néhány évszázadon belül elnyelte volna a magyarságot. E

zt atényt történeti adatokkal igazolva m

ár kifejtettem.

Am

i pedig a magyar kereszténység szláv eredetét illeti arra

vonatkozólag szintén bő adattal és bizonyítékkul szolgálok.D

r. Czerm

ann Antal írt egy kis könyvet a szirm

iumi vérta-

nukról. Ebben 206 olyan keresztény vértanunak van a neve felso-

rolva, akik Szirm

iumban, déli P

annonia fővárosában, Kr. u. a II.

és III. században haltak meg hitükért. E

zek nagyobb részt a ke-resztények vezető em

berei voltak, mert a róm

aiak elsősorban avezetőket szedték össze. E

bből a számból m

ár joggal következ-tethetünk arra a tényre, hogy P

annoniában a II. és III. századbanelég

nagy szám

ú kereszténység

élt. N

agy K

onstantin császár

Pannoniából indult el keresztény légióival a kereszténység felsza-

badítására 312-ben Kr. u.

Az illirikum

i római tartom

ány keresztény püspökei ugyan-csak S

zirmium

ban, 326-ban egyházi zsinatot tartottak és ezen je-len volt többek közt a m

ursai, a mai eszéki püspök, a sziszeki és a

szabáriai is, akit Mogasiusnak neveztek. H

a ebből a névből a latin„ius” képzőt elhagyjuk, lesz belőle „m

ogas” vagyis magas. E

zt aszót pedig sem

milyen m

ás nyelvből nem lehet kielem

ezni csak asum

irból és a magyarból. A

sumir „m

ag” magyarul m

agast jelent.T

ehát ennek a magasnak nevezett püspöknek a nevét a hívei m

eg-értették, aki a m

agyar honfoglalás előtt 570 évvel már a későbbi

208

Szom

bathelynek, akkori néven Szabáriának volt a püspöke és a

nevének a mai nyelvünkben van jelentése és értelm

e.E

bből pedig következik, hogy Szabáriának a lakói m

ár akkorazt a nyelvet beszélték, am

elyet mi m

a is beszélünk s amelyben a

magas szónak a jelentése m

a is megvan. K

ülönben Szabáriának a

nevét már a sum

ir nyelvvel kapcsolatban kielemeztem

és az ma-

gyarul nem pedig szlávul sáros helyet jelent.

Azután S

zékesfehérvártól délre Tácz község határához tarto-

zó Fövénypusztán egy három

hajós keresztény templom

alapjairabukkantak. M

agam is m

egnéztem. M

egállapítottam, hogy a ró-

maiak idejében H

erkuliának, Herkules városának volt püspöki

templom

a. Méreteire nézve nagyobbnak találtam

mint a S

zentIstvántól S

zékesfehérvárott alapított bazilikáét.D

r. Marosi A

rnoldtól a székesfehérvári múzeum

akkori igaz-gatójától arról is értesültem

, hogy azokat a romokat több külföldi

szaktudós is

meglátogatta,

köztük D

r. E

gger R

udolf a

bécsiegyetem

en a régészet professzora is, aki a háromhajós B

azilikaközépső hajójáról azt állapította m

eg, hogy már a III. században

megvolt. Ilyen nagy m

éretű bazilikát nem néhány em

ber építhe-tett, hanem

csak egy nagyszámú gyülekezet. T

ehát ott és a kör-nyéken is sok keresztény hívőnek kellett lenni m

ár akkor.P

écsett a IV. századból van egy katakom

bának nevezett tég-lából rakott sírkam

ra, amelyen K

risztus névbetűje, monogram

mja

látható, tehát a lakója keresztény volt, valószínűleg a püspök.K

ülönben Pécsnek a neve m

ár a IV. században az volt, hogy „A

dQ

uinque Bazilikas” azaz öt tem

plomú város. A

hol pedig egy vá-rosban 5 keresztény bazilikára volt szükség, ott sok keresztényem

bernek kellett laknia. Sőt valószínűleg az összlakosság ke-resztény volt m

ár, mert ha jól em

lékszem, m

a sincs Pécsett öt ke-

resztény templom

nál több.D

e ugyancsak a IV. századból való az ószőnyi püspöksír is,

amelyet 1957-ben találtak m

eg az új kőolajfinomító építésekor

egy Valérius nevű pap kősírjával együtt. A

szakemberek m

egálla-pítása szerint a püspök tetem

e körülbelül a 300.-ik év körül kerül-hetett a sírjába. D

e találtak ott jóval idősebb keresztény sírokat is.T

ehát ez a keresztény temető azt bizonyítja, hogy a keresz-

ténység mint világtörténelm

i nagy mozgalom

elég korán elterjedtP

annonia egész földjén. De azt feltétlenül bizonyítja, hogy nem

209

Szent István ném

et papjai terjesztették el Magyarországon először

a kereszténységet

mint

ahogyan a

hivatalos egyháztörténelem

még m

a is tartja.A

kereszténység a következő évszázadokban még inkább el-

terjedt az egész Kárpátm

edencének a legeldugottabb részein is,m

ert a kereszténység hajtóereje az emberiség ősi vágyának, az

egyenlőségnek a teljesülése volt.T

anú erre a bódvaparti Szalonna község reform

átus templo-

ma, am

ely megvolt m

ár a honfoglalás előtt, tehát jóval a reformá-

ció előtt is mint katholikus tem

plom. K

utató utjaim egyikén ve-

tődtem oda s gyönyörű freskó képeket találtam

a templom

falán aIX

. század elejéről. Kisázsiai S

zent Margit vértanúságának jele-

neteit ábrázolják ezek a képek. Ha annak idején ennek az eldugott

kis falunak keresztény templom

a volt, hozzá nem is akárm

ilyen,akkor

a K

árpátmedence

forgalmasabb

és gazdagabb

vidékenm

ennyi ilyen templom

nak kellett lenni, amelyek azonban a hadak

útjába esvén nem m

aradtak meg.

Sőt abban az időben nem

csak az ősi nép volt már keresztény,

hanem az új hódítók is. M

ikor a veszprémi m

úzeum leletanyagát

tanulmányoztam

, arra kértem annak akkori igazgatóját R

éh Gyu-

lát, hogy mutasson olyan avar sírleletet a V

III. századból, amely-

ről bebizonyítható,

hogy annak

tulajdonosa keresztény

volt.M

eglepődött, de azután mosolyogva vezetett egy üvegszekrény-

hez, amelyben egy gazdag avar nő sírleletei voltak. A

jellegzetesavar nyakfüzéren ott csillogott egy görög egyenlőszárú aranyke-reszt.A

zért kértem adatot a V

III. századból, mert akkor az avarok

még külső kényszer nélkül lettek keresztények. A

IX. század ele-

jén Nagy K

ároly frank császár által megtört és legyőzött avarok

békefeltételeinek egyik szakasza az volt, hogy felveszik a nyugatikereszténységet, am

elynek a feje a római pápa volt.

De nézzük m

eg szakszerűen, hogy mit m

ondanak a keresz-tény vallás m

űszavai arra vonatkozóan, hogy melyik nyelv volt a

magyar kereszténység oltárnyelve, vagyis m

elyik nép volt ke-resztény m

ár a korai középkorban a kárpátmedencei M

agyaror-szág területén.

Keresztény m

agyar műszavak: A

tyaisten, anyaszentegyház,anyaegyház, fiókegyház, apát, apáca, áhítat, ájtatosság, áldozás,

210

átváltoztatás, átlényegülés,

áldás, árm

ány, alam

izsna, egyházi

átok, kiátkozás.Bűn, bűnhődés, bűnbocsánat, bocsánatos bűn, búcsú, búcsú-

járás, búcsús, bünbánat, búcsúfia, böjt, böjtölés, bérmálás, B

ol-dogasszony, kis B

oldogasszony, bálvány, bálványimádás.

Csoda,

csodatétel, csodatevő,

csodálatos, csuha,

ereklye,egyház, egyházfi, egyházatya, erkölcs, egyházirend, elkárhozás,égi boldogság, eretnek, erény, érdem

, érsek, eredendő bűn, Élő-

isten, Jóisten, Fiúisten, felekezet, feloldozás, feltám

adás, gyónás,gyülekezet, gyertyaszentelő, főbűn, fogadalom

, hamvazás, ham

-vazó szerda, hit, hitvallás, hitélet, hívő, hiszekegy, hitetlen, hit-tan.H

ázasság, harang harangozó, húshagyókedd, húsvét, halálosbűn, hajnali m

ise, halotti szentség, Isten, istenháza, istentisztelet,istenfélelem

, istenfélő, ima, im

ádság, imádkozás, im

aóra, írástu-dó, Istenfia, Isten báránya, Isten anyja, kínszenvedés, kegyelem

,kegyhely, kegyúr, kegytárgy, kehely.

Lélek, lelkész, lelkiatya, lelkipásztor, lelkiism

eret, lelkiisme-

ret vizsgálat, lelki gyakorlat, megváltó, m

egváltás, mennyország,

miatyánk, m

egtestesülés, mennyég, m

ennybemenetel, m

egtérés,nagyhét,

nagypéntek, nagyszom

bat, nagyasszony,

oltár, oltári

szentség, oltárkő, ószövetség, ördög, örökkévalóság, örök vilá-gosság,

örök boldogság,

öröküdvösség, örökim

ádás, őrangyal,

pap, papság, pápa, pokol, örökítélet, örökkárhozat, rózsafüzér,szent, szentírás, szentlélek, szenthárom

ság, szentegyház, szentekegyessége, szentbeszéd, szentség, szentségim

ádás, szentségtörés,szószék, szentségtartó, szentlélek, szerzet, szerzetes, szertartás,szenteltvíz, S

zűzmária, szentkép, szentelés szenttéavatás, terem

tő,terem

tés, teremtm

ény, tízparancsolat, tisztítóhely, tanítvány, tisz-telendő, tiszteletes, úrangyala, úrvacsora, utolsókenet, újszövet-ség, ünnep, üdvözítő, üdvösség, utolsó ítélet, útolsó vacsora, üd-vözlégy M

ária, vallás. vértanú, vétek, vegyes-házasság, virágva-sárnap, zárda, zarándok, zarándoklás.

Görög m

űszavak: chatedra (szószék), chatedrális (főtemp-

lom), K

risztus (Christos – felkent), kereszt (K

risztusfa). kereszt-ség (K

risztushoz csatlakozás), keresztény (Krisztus hívő), B

iblia(biblos

– könyv),

zsoltár psalterion

– ének),

deáf (diakon),

parokia (paroikia

– lakhely), bazilika

(királyi épület),

liturgia

211

(szertartás), litánia (imádkozás), cerem

ónia (cheironomia – kéz-

törvénye), zsolozsma (buzgalom

), presbiter (öreg vagy felszenteltpap), kanonok (szabályszerint élő), püspök (episkopos – felügye-lő), angyal (angelos – hírnök), chrizm

a (olajkenőcs), kireeleison(kürie eleison – U

ram irgalm

azz), katekizmus (katachizm

os –tankönyv), evangélium

(euangelion – jóhír), teologia (Theologia -

isteni tan),

monostor

(monasterion

– külön

szobás épület),

hierarkia (szent uralom), dogm

a (tanítás), ana théma (átok), zsinat

(sünodos – összejövetel), eklesia (gyülekezet) katakomba (fekvő-

hely), apostol

(küldött), paradicsom

(paradeisos

– isteni

lak),pünkösd (pentekostes – ötvenednapi ünnep), fele (filos – kedves),arkangyal

(archangelos –

főangyal), páter

(pátér -atya),

sátán(satanus – gyűlölködő).

Latin m

űszavak: Tem

plum (tem

plom), káptalan (capitulum

–főtestület), frater (testvér), patronus (pártfogó), plébános (nép-gondozó), pásztor (őrző), káplán (kapelanus – kápolna gondozó),m

ester (magiszter – tanító), prépost (prepositus – előre helyezett),

kálvária (koponyahely,

temető),

kolostor (klaustrum

–

zárda),cella (szoba), m

ise (missa – elküldés), m

issionárius (kiküldött),m

inistrans –

felszolgáló), ostya

(hostia –

áldozat), sekrestye

(szakrisztia – szenthely), stáció (állomás), oltár (altária – m

agashely), pogány (paganus falusi), prédikáció (előadás), testam

entum(bizonyíték), kántor (énekes), penitencia (bánat).

Szláv

műszavak:

malaszt

(milost

-kegyelem),

vecsernye(vecser – esti ájtatosság), barát (szerzetes) és felebarát –- kedvesbarát.M

iért dolgoztam fel ezt a kérdést ily részletes pontossággal?

Mert a szám

ok erejével akartam véglegesen m

egcáfolni Paulernek

meg a követőinek nagyhangú, de üres állításait a m

agyar keresz-ténység elterjedéséről.

Hogy viszonylik tehát P

auler merész kijelentése az igazság-

hoz? Am

int 4 viszonylik a 193-hoz, mert a m

agyar műszavak

száma 193, a szláv m

űszavaké pedig 4, a görög 38, a latin 24.E

zt az igazságot egy kötetnyi betűvel sem tudnám

hatásosab-ban bizonyítani.

De m

it bizonyítanak a magyar m

űszavak? Azt, hogy azokat a

mi m

ai magyar nyelvünkön beszélő em

ber mind m

egérti, mert

azok magyar szavak. D

e hogy lehet ez, mikor azok az egyházi

212

műkifejezések m

ár Kr. u. a II. és III. századtól kezdve keletkeztek

s a VI., V

II. században körülbelül már m

ind megvoltak.

Hogy lehetett ez, m

ikor a magyar honfoglalás K

r. u. a 896.évben fejeződött be? Ú

gy, hogy a mai m

agyar nyelvet n

em Á

r-p

ád h

ódító k

atonanép

e vitte a Kárp

átmed

encéb

e, han

em az

őstelepes n

ép, am

elyet Árp

ád h

adai m

ár ott találtak és m

eg-h

ódítottak

.A

zokat a magyar keresztény m

űszavakat csak a mai m

agyarnyelven beszélő ősi nép nevezhette el. E

rre más értelm

es magya-

rázat nincs. A keresztény vallás az őstelepes népé volt s Á

rpád tö-rök nyelvű hódító népe körülbelül az őstelepesek nyelvével együttvette fel a keresztény vallást is. Így lassan ők is keresztények let-tek. D

e mint a történelem

bizonyítja a honfoglalók utódai még I.

Endre (1047-1060) alatt is fellázadtak az új hit ellen.

213

XX

XV

I. HA

LO

TT

I BE

SZ

ÉD

A legrégibb m

agyar nyelvemléknek szokták úgy a történé-

szek mint a nyelvészek m

inősíteni. Pedig keresztény szertartási

szöveg lévén a kereszténységnél idősebb nem lehet. V

iszont eműben a kereszténység keletkezése előtti időből m

ár számos m

a-gyar helynevet soroltam

fel, amelyek neve tehát több ezer évvel

idősebb a halotti beszéd szövegénél.D

e m

indenesetre a

legrégibb m

agyar nyelvű

keresztényszertartású szöveg, am

elyet a pap a hívők jelenlétében olvasott felegy

szertartás-könyvből a

halott koporsójánál,

a gyászházban

megjelent gyászolók előtt.

Nem

alkalmi beszéd volt tehát, am

elynek szövege minden

halottnál változott, hanem a szertartáskönyvbe volt bekötve, bele-

szövegezve, mert a tem

etés éppolyan egyházi szertartás volt ak-kor, m

int a keresztelés, a bérmálás, vagy az esketés.

Melyik szertartáshoz tartozott? A

z ősi magyarnyelvű keresz-

tény szertartáshoz a keleti, vagy görög-egyház bevezetett szokásaszerint. E

bben az egyházban tudniillik a szertartások nyelve telje-sen m

egegyezett az illető nép nyelvével. Szóval a nép nyelve

egyúttal oltárnyelv is volt.E

zzel szem

ben a

nyugati, vagy

római

egyháznál m

indennyelvű nép részére csak egy szertartási nyelv volt: a latin. Itt nemvolt fontos, hogy a nép m

egérti-e és lelkileg épül-e vagy nevelő-dik-e? A

fontos itt az egyház parancsainak a megtartása, a m

in-denkire kötelez ö vasárnapi m

isehallgatás volt. Hogy ebből m

eg-értett-e valam

it a hívő, azzal a latin egyház nem törődött. M

ígvégre m

ajdnem 2000 év m

úlva akadt egy intelligens, bölcs pápa,V

I. Pál, aki ezt a kiabáló értelm

etlenséget megszűntette s m

indennép nyelvét oltárnyelvé tette m

eg a nyugati egyházban is.H

a tehát a Halotti B

eszéd szövege nem a nyugati, hanem

akeleti egyház szertartásából való, akkor az idősebb S

zent Istvánkoránál, m

ert ennek uralkodása idején jött a nyugati, vagyis a la-tin szertartási nyelvhasználatba, am

ely a régit, a nép nyelvén valótkiirtotta.

214

De hogy S

zent István előtt melyik évszázadból való ez a m

a-gyar nyelvű beszéd, azt eldönteni m

ár nyelvészeti alapon nem le-

het. Mindenesetre nagyon régi, m

ert a „homu” és „eleve” szók

még tiszta sum

ir jellegűek. A „hom

u” a sumir nyelvben, am

int aztkielem

eztem, elégett fát jelentett, az „E

leve” pedig Élő Istent, aki

életet adott minden terem

tménynek, m

ert ö volt az élet forrása ésterem

tője.D

e a vogulisták közül valaki kitalálta, hogy „eleve” annyitjelent, m

int „kezdetben” s azóta ezt így magyarázzák m

ég ma is

tudós, tanult emberek nem

törődve azzal az elemi igazsággal sem

,hogyha „eleve” abban a m

ondatban időhatározó, akkor annak am

ondatnak nincs alanya. Pedig éppen S

zinnyei József, a nagyvogulista egyetem

i tanár írt egy magyar nyelvtant, am

elyben az ahatározott m

egállapítás van, hogy minden m

ondatban kell lennialanynak és állítm

ánynak, mert nélkülük nincs m

ondat.A

Halotti B

eszéd szerkesztője írástudó ember volt, ő E

levéttette m

eg a mondat alanyává, aki terem

tette Ádám

ot. De ha te-

remtett, akkor Istennek kellett lennie. A

z is volt Csakhogy a nevét

nem a leírt betűk szerint kell kiejteni, hanem

a régi diplomatikai

írásmód szerint.

E sorok írója annak idején sok ezer ilyen diplom

át, okleveletolvasott el az Á

rpádkorból, tehát némi fogalm

ának és tapasztala-tának kell lenni az oklevelekben előforduló szavak helyes olvasá-sához, bár az oklevélírókat abban az időben sem

miféle helyesírási

szabály nem kötötte, m

ert ilyen akkor nem is volt. H

ozzá latinbetűkkel kellett nekik leírniok olyan m

agyar hangokat, amilye-

nekre a latin abc-ben nem volt írásjel. Ilyen volt például az „ö”

betű is. Az egyik árpádkori oklevél (F

ej. IV. 2. 488.) Ö

körd köz-ség nevét V

kvrd-nek írja, vagyis az „ö” betűt „v” betűvel jelöli,helyettesíti. E

gy másik oklevél (F

ej. V. 1. 49.) m

eg Ölbő-szigetét

Ilbeunak, egy harmadik (H

O. V

. 26) Lő nevű falut L

uewnek írja

stb.E

levét sem szabad úgy olvasni, ahogy írva van, hanem

úgyahogy az oklevelek olvasásából szerzett gyakorlat helyesen m

u-tatja. E

szerint az „eve” betűcsoportnak a régi írásmódban az „ö”

hang felelt meg a kiejtésben. Így tehát a terem

tést végző Eleve

helyes kiejtése Élő. D

e így már az E

leve szónak értelme is van,

mert az élni igének m

elléknévi igeneve az élő szóalak.

215

Az E

leve így az élet, élés, élmény élénk, élvezet, élelem

, ele-ség. eleven szavak rokonságába tartozik és nem

azonosítható te-hát a „kezdet” szóval, am

it a vogulisták minden nyelvészeti alap

nélkül találtak ki és a nyelvészeti törvény ellenére minősítettek

„kezdet”-nek, amely ezt a fogalm

at a magyar nyelvben sohasem

képviselte, ma sem

képviseli.T

ehát ez olyan nagyfokú csűrés-csavarás, amely példa nélkül

áll a nyelvek történetében. És hány egyetem

i tanár, tudományos-

akadémiai tag hirdette valónak. D

e ha a pap tudósok nem figyel-

tek Jézus utolsó sóhaj ára a Keresztfán, am

ikor azt kiáltotta: „É

li,É

li lamm

a szabaktani?” Élem

, Élem

, miért hagytál el engem

? Jé-zus ezt a szót arám

i nyelven mondta, am

elyben a szóhoz ragasz-tott

„i” betű

birtokragot jelentett.

Azért

helyesen fordítottam

„Élem

”-re, amely m

egfelel a magyar É

lőnek.T

ehát a teremtőistent Jézus is É

lnek vagyis Élőnek m

ondta,ahogyan abban az időben a M

ezopotámia környékén lakó m

indennép nevezte a sum

irok nyelvhatásaként.A

jogász tudósoknak azonban eszébe kellett volna jutni leg-alább annak, hogy a legutóbbi időkig a bíróságok a tanukat val-lom

ásukra megeskették, m

ég pedig az Élőistenre, hogy igazat

mondtak.

„Esküszöm

az

Élőistenre,

hogy tanúvallom

ásomban

igazat mondtam

”. Ez volt az eskű szövege.

Ki volt ez az É

lőisten? A sum

irok életet-adó teremtő Istene,

aki a világot teremtette, aki a H

alotti Beszéd világos és félre nem

érthető szavai szerint is mennyi m

alasztban teremtette Á

dámot, az

első embert és belehelyezte azt a P

aradicsomba, a P

aradeisosba,az isteneknek való honba.

Ez az É

lő nevű isten került a sumirokkal szom

szédos népekvallásába, az arabokéba A

llah néven, a szírek, feniciaiak, káldok,arám

iak nyelvébe Él néven, a zsidókéba pedig E

lohim néven.

Kétségtelen, hogy ez a név a m

agyar élőhím szónak a m

ása.E

z a név változott egyes népeknél Bél, vagy B

ál alakká ké-sőbb. A

mi ős telepes sum

ir őseink egy része Él, É

lő alakban tar-totta m

eg a nevét, egy része pedig Bél, vagy B

ál szóalakban. Esorok írója 58 B

él, vagy Bál nevű helynevünket kutatta fel.

Az É

lő szóalak azonban nem jelzője volt az Isten szónak,

mert m

ég a legelmaradottabb népeknél is az Isten örökéletű volt.

216

Ezek tehát tények és nem

csak vélemények, vagy elképzelé-

sek.De igenis képzelet a H

alotti Beszéd E

levé-jét, Élőjét „kezdet-

ben” jelentésű szónak állítani s a szó isteni jelentését pedig elsik-kasztani.

Honnan került elő a H

alotti Beszéd szövege? A

Pray G

yörgyhistorikusunkról elnevezett „P

ray kodex” táblájából. Mi volt ez?

Egy latin nyelvű szertartáskönyv 1220-ból, am

elynek a táblájábólfejtették ki azt a hártyalapot, am

elyre a Halotti B

eszéd írva volt.A

kódex fatáblája és a külső, bőrből lévő fedélboríték közt volt.H

ogyan kerülhetett oda? Csak úgy, hogy a kódexet bekötő

barát oda tette tömítőanyagnak.

De hogy lehetett egy értékes szertartáskönyv egyik lapja ér-

téktelen tömítőanyag? M

ert az egész szertartáskönyv is az lett.T

udniillik ezt a régi nemzeti nyelvű szertartás könyvet egy új, a

latin nyelvű szertartás kiirtásra ítélte. Tehát tisztára véletlenül m

a-radt fenn ez a latinnyelvű szertartáskönyvnél idősebb m

agyarnyelvű szertartáskönyvnek egy lapja.

Hogy itt olvasóim

a politikai háttérről is tiszta képet alkot-hassanak, egy kicsit bővebben kell felvázolnom

e kornak, úgyegyházpolitikai m

int civilpolitikai hátterét.A

nyugati római birodalom

476-ban szűnt meg úgy, hogy az

utolsó császárt Rom

ulus Augustulust a germ

án testőrségének aparancsnoka, O

doacer egy fényűzö és kényelmes helyen, valam

i-kor a dúsgazdag L

ucullusok palotájában őrizet alá vetette, a ha-talm

at germán katonaságával m

egosztva magának szerezte m

eg.A

császári koronázási ékszereket pedig elküldte Konstantinápoly-

ba, a keletrómai császárnak.

De nem

sokáig élvezhette hatalmát, m

ert őt egy másik ger-

mán törzsfőnök, a keleti gótok T

heodorich nevű uralkodója nem-

csak hatalmától, hanem

élettől is megfosztotta. E

zt meg egy har-

madik germ

án törzsfőnök, a lombardoké űzte el. E

zektől pedigegy negyedik germ

án törzsfőnök, a frankoké vette át a hatalmat.

Ebből a germ

án törzsből származott később egy K

ároly nevűfrank

király, akit

a történelem

N

agynak nevez,

s aki

egészN

yugateurópát meghódította. É

pp azért neki már kicsi lett a kirá-

lyi cím, tehát császár akart lenni, m

ég pedig római császár.

217

Ez azonban csak úgy lehetett volna, ha egy tényleges róm

aicsászár adja neki a császári cím

et, amint adták azt a régi róm

aicsászárok az utódaiknak és a társcsászáraiknak is, m

ert császáricím

et is csak az adhatott, akinek magának is volt. Ilyen pedig ak-

kor csak egy volt: a keletrómai császár, aki K

onstantinápolybanszékelt.

Ettől kérte tehát a császári cím

et egy császári hercegnő kezé-vel N

agy Károly, de a gőgös róm

ai császár a még névtelen ger-

mán főnököt elutasította.

Erre az a pápához fordult kérésével és III. L

eó római pápa a

799. év karácsony éjjelén Róm

ában római császárrá koronázta,

bár erre semm

iféle törvényes jogcíme nem

volt. De ez nem

is voltfontos, m

ert a tény volt a fontos. Ki m

ert akkor a jogcím hatá-

lyosságában kételkedni?T

ermészetes az is, hogy a m

élyen megalázott N

agy Károly a

keletrómai császártól kapott sértést m

ielőbb meg akarta bosszulni.

Azért először is a szom

szédságába akart kerülni, hogy a ha-talm

át neki megm

utassa. De terjeszkedésének útjában állott egy

erős katonaállam az avaroké, akik a konstantinápolyi császárral

barátságos politikát folytattak s jórészben keresztények is voltak,m

ég pedig a keleti egyház tagjai, miként az általuk m

eghódítottősi nép is a K

árpátmedencében.

A háború részleteire nem

térek ki, csak idézem N

agy Károly

életírójának, Eginhardnak idevonatkozó feljegyzéseit:

„E

háborút a legnagyobb erőfeszítéssel és ügyességgelfolytatták és m

égis nyolc évig tartott. A m

ost elpusztultP

annonia tövig lerombolt királyi székhelyével világosan

bizonyítja a csaták számát és az ott kiom

lott vér nagym

ennyiségét. A h

ún

-nem

esség min

d egy szálig elesett,dicsősége elen

yészett és kincsei prédára ju

tottak. Em

-berem

lékezet óta nem

volt háború

, amelyben

a frankok

ann

yira meggazdagodtak, eddigelé u

gyan is szegén

yekvoltak.”

Em

lékeztetem itt olvasóim

at arra, hogy azon a helyen, aholaz avarok fővárosa volt egykor, ott egy F

öveny nevű puszta vanm

a, ahol egy háromhajós keresztény bazilika fundam

entumára

találtak a régészek. A keresztény frankok tehát m

ég a templom

ot

218

is tövig lerombolták, m

ert az nem olyan egyházé, a latiné volt,

mint az övék, hanem

olyané, amelyben a nép nyelvén dícsérték az

Urat s am

ely egyházilag a konstantinápolyi patriarchátushoz ésnem

a római pápa uralm

a alátartozott.A

frank hadsereg mielőtt az avar határt átlépte volna, három

napig böjtölt és imádkozott, de ez a vallásos képm

utatás csak ál-arc volt, m

ert nem gátolta m

eg őket nemcsak kereszténytelen, ha-

nem em

bertelen pusztításuk és rablásuk véghezvitelében sem.

Avarország szétesett. H

iába telepítette az avar hadvezetőségP

annonia elveszte után ennek nyugati védőit, a szék-eli katonané-pet az erdő-eli, erdélyi átjárókhoz, a bolgárok a frank biztatásáram

egszállták a Kárpátm

edencének az egész területét a Dunavona-

láig és nem véletlen, hogy a bolgárok 814-ben m

ár az avar kato-nasággal

is m

egerősödve a

keletrómai

császárságot tám

adtákm

eg.De az sem

véletlen, h

ogy a keletróm

ai császár a bolgárok

háta m

ögötti Etelk

özben

lakó m

agyar ősökk

el szövetkezett.

Az sem

véletlen, h

ogy a magyarság a h

onfoglalás fegyveres

tényét, vállalk

ozását 894-ben

a keletróm

ai császár szövetségé-b

en k

ezdte m

eg és hajtotta végre.

Az anyaországban m

egvert és így lekötött bolgár hadseregnem

volt képes segítségére menni a K

árpátmedencei bolgár had-

seregnek. Így került az egész Kárpátm

edence a honfoglaló ma-

gyarság birtokába 896-ban.A

z sem véletlen, am

it Skylitzes görög történetíró jegyzett fel,

hogy 943-ban három m

agyar vezető egyéniség: egy Árpádházi

herceg, Term

acs, a fejedelem után rangban a m

ásodik vezető em-

ber, a Gyula, és a harm

adik Búlcsu, a hurka (charcha) K

onstanti-nápolyban m

egkeresztelkedtek, a császár volt a keresztapjuk ésm

indegyikük a legnagyobb római kitüntetést, a patriciusi cím

etkapta. D

e csak a vak nem látna összefüggést e kitüntetés és am

atény között, hogy 954-ben és 55-ben a ném

et császár elleni táma-

dást Búlcsu, m

int fővezér vezette.B

ár ez utóbbi hadi vállalkozás magyar vereséggel és ném

etgyőzelem

mel végződött, de e hadi siker a császár m

egítélésébenis csak taktikai győzelem

volt. Azért nem

rohanta le győztes ha-dával M

agyarországot. Ellenben diplom

áciai úton akarta először a

219

két császári ház közötti feszültséget megoldani s utána egyesült

erővel törni a magyarságra.

Hosszas előkészítés után rokoni, tehát szűkebb körű baráti

viszonyt teremtett a konstantinápolyi császárral. F

ia – egy évm

úlva utóda – II. Ottó 972-ben házasságra lépett T

heofánia görögcsászári hercegnővel.

Ugyanebben az esztendőben ő m

aga visszaállította Ostm

ar-kot, a m

ai Ausztriát, am

elyet a magyarok a ném

etek felett aratott907. évi döntő győzelem

után az Ennsig m

egszálltak. A ném

etektehát a L

ajtánál álltak, az Aldunánál pedig a rokon görög császár,

a bolgárölő Vazul, a bolgároktól elfoglalta B

olgárfehérvárt, a mai

Belgrádot.

A két császári ház rokoni összeköttetése politikai nyelven

annyit jelentett, hogy a Dunam

edence kérdését közös egyetértés-sel fogják rendezni és érdekeik szerint m

egoldani.972-ben került a m

agyar fejedelmi székbe G

éza, a későbbiS

zent István atyja, aki pontosan le tudta mérni az új politikai

helyzet kihatását a magyarság jövendő sorsára. A

z első lépése azvolt, hogy 973 húsvét napján, am

ikor Nagy O

ttó nyugatrómai,

vagyis német császár dicsősége tetőfokán, Q

uedlinburgban a bi-rodalm

i gyűlésen

ünnepeltette m

agát, a

keletrómai

császár, a

francia király, az összes germán hercegek és a szláv királyok kö-

zött megjelent egy tizenkét tagból álló m

agyar küldöttség is, ba-ráti szerződést kínálva a ném

eteknek. A ném

et krónikaíró szerintnagy feltűnést keltett a tizenkét nagyszakállú m

agyar úr megjele-

nése.Ennek a baráti közeledésnek egyik eredm

énye lett a német

asszony-feleség István trónörökös részére. Gizella a császár uno-

kahúga, vagyis a testvéröccsének, Henrik bajor hercegnek a leá-

nya volt, akinek fiú testvére II. Henrik néven m

ár 1002-ben német

császár lett.S

orsdön

tő a magyar k

ülp

olitikában

az volt, hogy a ma-

gyar nem

zet, illetve a magyar u

ralkod

óház véglegesen

kelet

vagy nyu

gat felé fordu

ljon-e?

Keleten

a császári

hatalom

hanyatlóban volt,

nyugaton a

germánok ereje erősen növekedőben. K

eleten az egyháznak azállam

politikájára kevés befolyása volt, nyugaton pedig az ural-kodó legm

egbízhatóbb támaszai a katonapüspökök, m

int hadse-

220

regvezetők, vagy csapatparancsnokok voltak. Ezek családi politi-

kát nem csinálhattak, így az uralkodóknak m

egbízhatóbb táma-

szaik lettek, mint a saját testvéreik. S

zóval, nyugaton az egyház ésa trón szövetsége kölcsönös tám

ogatáson alapult. Ezek a katona-

püspökök tehát nemcsak a trónnak, hanem

a dinasztiának, azuralkodó családnak is erős oszlopai voltak. S

zent István pedig di-nasztiát is alapított:

Azonkívül pedig nyugaton a pápai hatalom

erejének növeke-désével is kellett szám

ítani, amint később IV

. Henrik ném

et csá-szár és V

II. Gergely róm

ai pápa között kitört hatalmi harcban a

császár maradt alul s neki kellett C

anossa várában 1077 január 25és 26-án két téli napon m

ezítláb vezekelnie a pápa előszobájában,m

íg az bebocsátotta magához. E

zt nevezi a történelem C

anossa-járásnak.

Szent István tisztán látó em

ber és igazi reálpolitikus volt.A

zért térítette át az ősi és a keleti egyházhoz tartozó pannon-kereszténységet a róm

ai pápa fennhatósága alá, hogy a pápaságerejét és befolyását is felhasználhassa a ném

et hatalmi terjeszke-

dés ellen. Akkor a politikai okosság ezt kívánta.

Minden püspökség élére m

egbízható nyugati papot állított,hogy azokon keresztül is m

egnyerje a pápaság támogatását.

II. Szilveszter pápa, aki a koronát és a királyi cím

et adtaS

zent Istvánnak, a császárt, III. Ottót dicsérő szavaiban lelken-

dezve említette a szkithák hatalm

as királyát, amint ezt e m

ű más

helyén már közöltem

.1000 év távlatából m

ég ma sem

merné helyteleníteni egyet-

len komoly historikusunk sem

Szent István lépését. E

sorok írójais csak azt tudja m

ondani, hogy szent volt az az erős kéz, amely

népének széthúzó erőit oly keményen m

arkolta össze. De belülről

letagadhatatlanul fájó érzést kelt az a tény, hogy miért nem

ma-

radhatott meg a H

alotti Beszéd nyelve – a m

agyar nyelv – oltár-nyelvnek végleg, m

ert ennek nagy kihatás a lett volna nemzetünk

jövendő sorsára és nyelvünkre is.E

gy kicsit hosszan foglalkoztam e kérdéssel. D

e így könnyenm

egérti a jelenkor magyarja, hogy m

iért került bele az ősi nyel-vünkön írt szertartáskönyv egy lapja a „H

alotti Beszéd” a P

raykódex táblájába.

221

Mivel a kelet és a nyugati keresztény egyházak között áthi-

dalhatatlan volt az ellentét, azért a nyugati egyház, ha olyan terü-leten jutott hatalm

i befolyáshoz, amely azelőtt a keleti egyházhoz

tartozott, ennek még a nyom

ait is kiirtotta. Magyarország pedig

ilyen terület volt.„L

átjátük feleim szüm

tükkel mik vogym

ük iszap por és homu

vogymük. M

ennyi milosztban terem

té Élő m

ü ősmüket A

dámut...”

222

XX

XV

II. NA

GY

HU

NG

ÁR

IA

Meg kell em

lékeznem arról a N

agyhungária nevű országról,ahova IV

. Béla királyunk 1235-ben egy Julián nevű dom

onkos-rendi barátot és három

társát azért küldötte el, hogy az ott vissza-m

aradt rokon-törzseket felkeressék. Ezt a földet a vogulisták té-

vesen nevezték el Nagym

agyarországnak, mert ilyen nevű ország

csak egy volt, a kárpátmedencei M

agyarország.Ú

gy látszik, hogy IV. B

éla a már felrém

lett mongol vesze-

delem elhárítására az Á

zsiában visszamaradt rokon törzseket is fel

akarta használni. A kárpáti M

agyarország területén még bőven

volt föld ilyen nagyobbarányú telepítésre is.Julián útját egy R

ichard nevű szerzetestársa írta meg. E

sze-rint négyen indultak útnak, de kettő nem

bírva a fáradalmakat,

félútról visszatért, a harmadik belehalt a nélkülözésekbe. Julián

pedig egy szaracén, vagyis moham

edán pap szolgálatába állott ésígy azzal eljutott a V

olga melletti N

agybulgáriába, ahonnan a du-nai bolgárok szárm

aztak.Itt találkozott egy hungár asszonnyal, aki útbaigazította. Így

jutott el Nagyhungáriába, az akkori és a m

ai Baskíriába.

Richard szerint

„ott m

egtalálta őket a nagy Ethil (V

olga) folyó mellett,

kik őt látva s hogy ungár megértve, m

egérkeztén nemkissé örvendének. K

örülhordozván őt házanként és fal-vanként s keresztény véreiknek királyáról és országárólhíven tudakozódván. É

s bármit akar nekik a hitről és

egyébről előadni, a legszorgalmasabban hallgatják vala,

mivel

nyelvük teljességgel

ungár vala

és m

egértettékvala őt és ő azokat. P

ogányok, Istent nem ism

ernek, bál-ványokat sem

imádnak. F

öldet nem művelnek, hanem

lo-vakat nevelnek. L

óban és fegyverben bővelkednek s ahadakozásban nagyon vitézek”

.

„A

tatár fejedelem szom

széd velük. De ezek a tatárok

hadakozván velük nem győzhették m

eg őket hadban, sőtaz első csatában ők győzték le azokat. M

iért is társaikká

223

és feleikké választák őket s így egyesülve 15 országotpusztítottak el egészen”

.

„A

z ungárok ezen földén találkozott Julián tatárokkal ésa tatár fejedelem

követével, ki is azt mondta, hogy a ta-

társereg, amely akkor oda öt napi járásföldre vala, N

é-m

etország ellen akar menni, azért m

ás sereget várnakvala, am

elyet a fejedelem a perzsák pusztítására kül-

dött,”

Földrajzilag ez a terület a m

ai Baskíriának felel m

eg, az ottlakó ungárok neve alatt szereplő nép pedig m

agát a baskir népetjelentette, am

elyiknek neve e két török szóból van összetéve:„bas” jelentése m

agyarul: öt, a „gur” vagy „gár” pedig magyarul

néptörzset, népcsoportot jelent. Basgur, baskir tehát öt néptörzset

jelent. Ezek a törzsek a hódító m

agyar törzsekből szakadtak leism

eretlen időben és húzódtak fel észak felé Nagybulgária m

ellé.D

e a Kárpátm

edencébe került magyar törzsek em

lékezetében ele-venen élt m

ég IV. B

éla korában is az a hagyomány, hogy közülük

egy tekintélyes nép leszakadt, sőt arra is emlékeztek, hogy ez a

leszakadt rész merre lakik.

A legújabb híradás szerint ezeknél m

a is megvan a Jenő

(Jeney) és a Gyarm

at (Junnati) nevű törzs, amelyek a honfoglalók

két törzsét is alkották. Ez a tény azt bizonyítja, hogy ekét törzs

egy része eljött Árpáddal a m

ai Magyarországba, a m

ásik részepedig visszam

aradt Ázsiában.

Ezek

a törzsek teh

át török n

evű és török

fajú k

atonanép

ekvoltak

. Még a tatárok

at is legyőzték h

adb

an. A

vogulok azon-ban szegény halász, vadász, vadgyüm

ölcsöt és magvakat gyűjtö-

gető nép volt, amelynek a kutyáján kívül sem

miféle háziállata

nem volt és m

a sincs. Legkevésbé lehetett lova. K

ét-három sátor-

ból álló telepeiken éldegélnek ma is egym

ástól két napi járóföld-re. D

e mindezekkel a vogulista tudósok nem

törődve ezeket a Ju-liántól felfedezett baskírokat a vogulokkal azonosították, nyelvrenézve is azt állítva, hogy Julián idejében ezeknek a nyelve m

égfinn-ugor volt, csak később lettek török nyelvűek, m

ert Juliáncsak úgy érthette m

eg őket s azok őt, ha ezen a mai finn-ugornak

minősített m

agyar nyelven beszélt hozzájuk.

224

Baskíriában ugyan nem

jártam, de egy igazi baskir em

berrelT

agán Galim

dzsánnal találkoztam. E

z orosz ezredes volt az elsővilágháborúban és utána, m

int volt hadifogoly végleg Magyaror-

szágon telepedett le. Először D

r. Györffy Istvánnal, a N

éprajziM

úzeum igazgatójánál találkoztam

vele. A bem

utatkozásnál meg

is jegyeztem, hogy m

ilyen ismerős az arca. T

iszta törökös típusúm

agyar arca volt. Meg is kérdeztem

tőle, hogy a baskir nyelvbenvannak-e nyom

ai a vogulnyelv hatásának? Azt felelte, hogy ezt

már m

ások is megkérdezték tőle, sőt olyan biztatást is kapott,

hogy írjon a baskir és a vogul nyelvek rokonságáról. De ő m

indenilyen biztatást elutasított, m

ert a bask

írok n

emcsak

nevü

kre,

han

em n

yelvük

re és fajtájuk

ra nézve is m

ind

ig törökök

voltakés m

a is azok.

Teh

át a bask

írok ak

kor is törökök

voltak, am

ikor a h

ódí-

tó török, k

ésőbb

magyar n

evet felvett nép

kötelék

ében

éltek és

onn

an k

iváltak, m

ert az a nép

is törökfajú

és nyelvű

nép

volt,am

elyből k

iváltak. Ez p

edig a h

ódító m

agyarság volt.D

e perd

öntő e k

érdésb

en az is, h

ogy a visszamarad

t ma-

gyarok nyelve „teljesen

un

gár vala és megérték őt és ő azokat”.

Milyen nyelv volt az az ungárnyelv? M

indenesetre olyan,am

elyet a baskírok mint anyanyelvüket beszélték, de ezt a nyelvet

Julián is beszélte, mégpedig m

ár a jelenlegi Magyarország terü-

letén. Ez az azonos nyelv volt közvetítője és egyúttal a rokonság

bizonyítéka is a baskir és az ungárnyelv között.M

elyik nyelv volt Magyarországon az ungárnyelv? A

z ősné-pé, a m

eghódított szolganépé nem, m

ert éppen IV. B

éla okleveleiszerint is a m

eghódított nép nyelvét „vulgarisnak”, azaz a köznépnyelvének nevezték a K

árpátmedencében. T

ehát akkor csak a hó-dító katonanépnek lehetett a nyelve az ungár, a hun-gár, a hún,m

ert a hódító magyarokat nevezték hungárnak, az országot pedig

róluk Hungáriának. E

zekn

ek a h

un

gárokn

ak a nyelve IV

. Béla

koráb

an m

ég török volt, am

int a bask

íroké m

a is az, azonb

ana m

agyarországi hu

ngárok

későb

b átvették

a megh

ódított ős-

lakosság n

yelvét, a saját töröknyelvü

ket p

edig elvesztették

,am

int erről már írtam

.A

zt hiszem, hogy e kérdést teljesen tisztáztam

és ezt a meg-

állapításomat olvasóim

is elfogadják.

225

XX

XV

III. A M

AG

YA

R N

ÉP

HA

RC

A A

LÉ

TÉ

-É

RT

ÉS

A F

ÜG

GE

TL

EN

SÉ

GÉ

ÉR

T A

Z Ú

JH

AZ

ÁB

AN

Szent István valósággal fanatikusa volt annak az elgondolá-

sának, hogy népe fennmaradásának biztosítékát csak abban látja,

ha a szomszéd N

émetországgal végleg ki tud egyezni a békés

egymás m

ellett élés tekintetében s népét a nyugati kereszténységnagy családjába sikerül felvétetni. A

z így kialakuló baráti légkörfogja m

egszüntetni a fegyveres mérkőzéseket a ném

etekkel.E

zért a

magyarság

még

területi

áldozatot

is h

ozott,am

enn

yiben

a Lajta és az E

nn

s folyók k

özti területről a n

éme-

tek javára lem

ond

ott. Melk osztrák városkában az ősi apátság

kolostorába vezető úton egy kőoszlopra szerelt táblán egy felíratolvasható,

amely

magyarul

ezt jelenti:

„Melk,

a középkorban

Mölknek hívták, a m

agyarok határvára volt 906-984. Hohenstaufi

Henrik herceg foglalta el tőlük, aki később császár lett”.

Az igazság az, hogy a ném

etek nem fegyverrel vették el a

magyaroktól, hanem

őseink a béke és barátság reményében ön-

ként ürítették ki ezt a területet. Hohenstaufi H

enrik pedig azonosS

zent István sógorával, Gizella királyné fitestvérével, aki II. H

en-rik néven tényleg császár lett. U

gyanakkor a Fischa és a L

ajtaközti területet G

izella királyné hozományul kapta.

Ehhez a politikai elgondoláshoz S

zent István annyira ragasz-kodott, hogy a krónikásainktól K

oppánynak, pogány lázadónaknevezett nagybátyját, valóságban a keresztény M

ihályt legyőzvenégyfelé vágatta, fiának V

azulnak pedig a szemeit kitolatta s fü-

lébe ólmot öntetett, hogy az uralkodásra alkalm

atlanná tegye. Am

ásik nagybátyjának,

Szár

Lászlónak

fiatalkorú fiait,

Endrét,

Bélát és L

eventét ugyanakkor száműzte az országból, m

ert ezekm

indnyájan nem ném

et barátok voltak, nem a nyugati, vagyis a

német császár tám

ogatásában bíztak, hanem a keleti, vagyis a gö-

rög császáréban.E

zért száműzött unokaöccseit m

ég akkor sem engedte haza,

amikor Im

re fia halála után Árpád férfiágából utódja rajtuk kívül

más nem

is lehetett. Így esett utódjelölési elhatározása Péterre, aki

226

nővérének és a velencei dogének Urzeolo O

ttónak a fia volt. Itt ism

ellőzte az Árpádháznak a vérszerződésből eredő családi jogát.

Miért tette m

indezeket ez a hideg agyú, kemény egyéniségű

és tiszta látású politikus? Azért, m

ert Magyarország létének ve-

szélyeztetése nélkül nyugat felé csak békés politikát folytathatott.A

nyugati keresztény népek nagy közösségébe való belépés egye-düli feltétele az azonos vallás volt, am

elynek a nyugatrómai, va-

gyis a német császár éppolyan elkötelezett terjesztője és védője

volt, mint m

aga a római pápa.

Csak így érthető m

eg mindaz, am

it Szent István terveinek

végrehajtásakor a

nemzeti

hagyomány

és jogfelfogás

ellenérecselekedett. A

legfőbb törvény csak a nemzet létének és boldo-

gulásának biztosítása lehetett.M

iben tévedett hát Szent István? A

bban a jóhiszemű felte-

vésben, hogy a német szom

széd is ugyanúgy gondolkodott mint

ő. Pedig ez a történelem

folyamán sokszor nem

a bölcsességből,hanem

csak a kemény lelkéből tanult. N

ála a hatalom vágya, az

anyag megszerzésének lehetősége sokszor elfeledtette az okos

megfontolást. P

edig ez a tulajdonsága sokszor okozott neki nem-

zeti katasztrófát.M

íg a sógor volt a német császár, nem

volt baj, mert rokoni

megértéssel voltak kölcsönösen egym

ás iránt. A m

agyar királym

ég fegyveresen is támogatta a ném

et császár némely vállalkozá-

sát. De am

ikor a császár sógor 1024-ben meghalt s a koronáját II.

Konrád örökölte, a ném

et politika azonnal visszalendült a hódító,m

ás népeket hatalma alá törő gyakorlatához.

Az ellenségeskedést a ném

etek kezdték. A szom

szédos bajorföldről be-becsaptak az ország nyugati részeibe. T

ermészetesen a

magyar határőrség sem

volt rest a kölcsön visszaadására. Azonkí-

vül Konrád császár m

ég ugyanazzal a körülkerítő politikával iskísérletezett, am

ellyel annak idején Nagy O

ttó császár is megpró-

bálkozott. Baráti szövetséget akart kötni a keletróm

ai császárral am

agyarok ellen. Tisztim

a maga erejére tám

aszkodva nem m

ertbeleharapni ebbe a könnyen visszaütő kísérletbe. A

magyar harci

erényeket nem

lehetett

lebecsülni. K

övetségbe küldte

tehátK

onstantinápolyba az egyik bizalmas em

berét, Werner strassburgi

püspököt 1027-ben. Ez nagy kísérettel el is jutott a m

agyar hatá-

227

rig, de Szent István értesülve a püspök küldetésének titkáról, az

átutazási engedélyt megtagadta.

Term

észetesen a németek ezt is nagyon felfújták, m

ert ürügykellett ahhoz a hadjárathoz, am

elyet Konrád császár m

ár régen el-határozott. A

német önérzetet is fel kellett tehát piszkálni, hogy a

birodalmi rendek a háborút elhatározzák.

A

német

hadsereg 1030-ban

át is

lépte a

magyar

határtM

oson irányában, hogy a Duna jobbparti részén vonuljon E

szter-gom

felé. Ugyanakkor a cseh sereg B

ratiszláv herceg vezérletéveia D

una balpartján vonult fel. Ez el is jutott a G

aramig pusztítva és

rabolva, de a német hadsereg m

egrekedt a Rába vonalán, m

ert am

agyar derékhad az átjárókat sikerrel megvédelm

ezte.A

császár támadása tökéletesen kudarcba fulladt s kénytelen

volt szégyenszemre visszafordulni. A

már m

egtört német sereget

a magyar fősereg teljesen szétszórta és B

écset is elfoglalta.A

császár sereg nélkül a magyar előcsapatoktól űzve m

ene-kült az altaichi kolostorba, onnan pedig a R

ajna vidékére. Szent

István azonban nem rohantatta le hadával N

émetországot, őt hó-

dítási cél nem vezette. C

sak azt szerette volna elérni, hogy orszá-gát nyugat felől hátbatám

adás ne érje.E

zért békét ajánlott a németeknek. E

zt a császár fia és telj-hatalm

ú megbízottja H

enrich bajor herceg el is fogadta. A L

ajtaés F

ischa közti rész végleg Magyarországé lett, a D

unától északrapedig a M

orva folyó jobbpartvidéke a Thaja torkolatáig szintén

magyar uralom

alá került.A

nagy király haláláig l038-ig béke is volt a németekkel, de

Szent István utódjának, P

éternek idejében a németcsászár újra

beleavatkozott hazánk belügyeibe, hogy régi álma – M

agyaror-szág leigázás a – végre sikerüljön. N

em sikerült.

228

XX

XIX

. NÉ

ME

T HŰ

BÉ

R

Szent István halála után unokaöccsét, U

rzeolo Pétert konnyű

szerrel emelte trónra a várispánok és a vendégek összefogása.

Szent István idejében m

ár 45 volt a várispánságok száma. E

z 45zászlóalj királyi katonaságot jelentett.

Vendégeknek a külföldről bevándorolt lovagokat hívják.

„A

vendégekben nagy haszon van, írta Szent István em-

lékirataiban fiához Imréhez, m

ert ahogy különböző tá-jakról és tartom

ányokból jönnek, akként különféle fegy-vereket és tudom

ányokat (hadi tudományokat) hoznak

magukkal, am

elyek díszítik az országot, díszére vannak akirályi udvarnak és elriasztják az idegenek vakm

erősé-gét. B

izony gyenge és törékeny az egynyelvű és egy er-kölcsű ország”

. ..

Az idegenek vakm

erőségét csak a fegyver főlényével lehetettakkor is és m

ost is elriasztani.T

ehát Szent István fiának ebben az idézetben azokat a külföl-

di lovagokat ajánlotta figyelmébe, akik nagybátyjával szem

benifegyveres m

érkőzését az ő javára döntötték el. Téves tehát histo-

rikusainknak és műkedvelő politikusainknak az a m

agyarázata,hogy ebben az intelem

ben korát messze m

egelőzően egy maga-

sabbrendű politikát hirdetett meg a különnyelvű népek egym

ás-m

elletti békés magatartásáról.

Ezek az idegenek, akiknek nem

zetségei akkor még nem

bok-rosodhattak el s valószínűleg a honfoglaló nem

zetségekbe semházasodhattak be m

ég, erőt csak az egymásközti és a királyi ispá-

nokkal való összetartásból meríthettek. V

elük szemben állottak a

hatalomért valóharcban akkor a honfoglaló nem

zetségek fejei,m

int a magyar katonanép hadi vezetői.

Péter király és a nem

zet közötti ellentétek gyökere ez volt sezt az ellentétet a király szem

élyes magatartása, viselkedése m

égjobban kiélezte. A

mint K

ézai Sim

on krónikásunk megjegyezte

róla „m

egvetette az

ország nem

eseit az

ország kapitányaival

együtt.”

229

Az ország főpapjai és vezetői éppen ezért m

érsékletre intet-ték. D

e ez sem használt, m

ire a nemzet hadrakelt ereje elűzte és

helyébe Szent István sógorát A

ba Sám

uelt tette királlyá, aki anem

zetségek felé rokonszenves volt.P

éter pedig a német császárhoz III. H

enrikhez menekült. E

zfia volt a S

zent István által legyőzött Konrád császárnak. A

pjátólegy hatalm

as birodalmat vett át és egyúttal ennek szerfeletti hó-

dításvágyát is örökölte. A ném

et hercegségeken és grófságokonkívül birodalm

ához tartoztak a mai F

ranciaországból Burgundia,

Elszász, L

otharingia, továbbá Északolaszország egészen a pápai

államig, H

ollandia, Belgium

, azonkívül Cseh-M

orva- és Lengyel-

ország. Feleségének Á

gnesnek, a hozományaként pályázott A

qui-tániára, F

ranciaországnak a Loiretól délre fekvő egész területére.

Feltehetjük tehát róla, hogy M

agyarországot is ott akarta látnia hűbéri tartom

ányok között. Ezt m

utatja az a nagy készség,am

ellyel Péter ügyét felkarolta.

A császár hadait hazánk ellen 1042-ben m

eg is indította.B

ratiszláv cseh herceg szintén vele volt. Azonban ez a hadjárat

Hainburg (H

unnenburg – Húnvár) és P

ozsony megvívásánál na-

gyobb sikert nem eredm

ényezett, mert H

enrik a Dunántúlra, ahol

a magyar hadsereg várta, nem

tudott, vagy nem m

ert átmenni ez

alkalomm

al. Így dolga végezetlenül kénytelen volt hazavonulni.A

következő évben 1043-ban szintén felvonult a magyar ha-

tárra, de Aba S

ámuel m

agyar király igen előnyös békeajánlatottett neki s ezt akkor ajánlatosnak tartotta elfogadni.

Ebben az ajánlatban A

ba király lemondott a L

ajtától egészenS

zárhegyig fekvő magyar területről, 400 font arany hadi sarcot fi-

zet, a német hadifoglyokat haza bocsájtja és kezeseket ad.

A nem

zeti önérzet azonban ezt a lealázó feltételt nem helye-

selte, így Aba a feltételeket nem

is merte teljesíteni.

A

következő évben,

1044-ben a

császár M

agyarországotnagy erővel m

eg is támadta. A

z akkori világ legnagyobb ura és alegnagyobb hadseregnek a parancsnoka további alkudozásra nemvolt hajlandó. A

z egyik n

émet k

rónik

ás nyíltan

meg is írta,

hogy a császár tám

adásán

ak célja M

agyarország megh

ódítása

volt.Kézai S

imon m

ester részletesen leírja ezt a hadjáratot. Meg-

említi, hogy a császár S

opron felől támadott, de B

abótnál a Répce

230

és a kis Rába elárasztott területén nem

tudott áthatolni. Azért a

Rábca vonalán felfelé vonult vissza, m

íg alkalmas gázlót talált és

így rátérhetett a győri országútra. A G

yőr melletti M

énfő falunálvolt az ütközet július 5-én. A

császár győzött ugyan, Aba seregét

szétverte, de nem volt könnyű a diadala, sehol sem

dicsekszeneknagy győzelem

mel a ném

et krónikák.K

ézai Sim

on szószerint ezt közli a csatáról: „A ném

etek közülkülönben azon ütközetben szám

talan on elhullottak”. Ezért azt a

helyet, ahol az ütközetet vívták, az ő nyelvükön a mai napig

„Florum

paiur”-nak

(verloren B

eyer) a

mi

nyelvünkö pedig

„Weznem

ut”-nak (Vészném

etnek) nevezik. Mai nyelvünkön N

é-m

etvésznek mondanánk, de akkor m

ég a sumir szórend volt di-

vatban, amint ezt a V

észnémet letagadhatatlanul bizonyítja.

Aba S

ámuel király m

enekülés közben vesztette életét. Henrik

császár pedig bevonult Székesfehérvárba, ahol a győzelm

i parádéés a vazallusi eskü ugyanabban a székesegyházban folyt le, am

e-lyet S

zent István építtetett, s ahol 6 éve már földi ham

vai is pi-hentek. O

tt vette ki a császár mint főhűbérúr, tehát M

agyarországföldjének és a m

agyar népnek legfőbb ura a hűbéresküt Pétertől.

Az eskü szövegében benne volt, hogy a m

agyar királya német

császár hűséges

alattvalója, vazallusa

lesz, hűbérurát

el nem

hagyja, ellene pártot nem üt, hanem

inkább úgy anyagi, mint

fegyveres erővel hűbérurának minden vállalkozását segíti és tá-

mogatja.

Az is benne volt a szövegben, hogy M

agyarország ezután aném

et birodalomnak lesz egy része, hűbéri birtoka. T

ehát önálló-ságát, szuverenitás át elveszítette.

Mindezek m

egtörténtének jelképeként Péter egy arany-lánd-

zsát nyújtott át a legfőbb hűbérurának, a német császárnak.

Így omlott össze S

zent István életműve, életideálja ott az ő

sírjánál, ott is temették el egy m

ásik jelképes sírban az övé mel-

lett.A főszereplője pedig ennek a nagy tem

etésnek az volt, akit őem

eltetett utódává.A

diadalnak büszke és boldog birtokosa pedig annak a Né-

metországnak a császára volt, am

elyiktől joggal várhatta el a ma-

gyarság a békés egymásm

ellett élést, annál is inkább, mert azért a

magyarok O

stmark átadásával területi áldozatot is hoztak.

231

De ezt a ném

etek hamar elfelejtették. Így nem

maradt m

ásm

egoldás hátra, mint az elfelejtett leckét újra a fejükbe verni.

232

XL

. A

NE

MZ

ET

I FÜ

GG

ET

LE

NS

ÉG

VIS

SZ

A-

SZ

ER

ZÉ

SE

Alig zajlottak le a fehérvári ünnepségek s alig távozott haza a

gőgös császár abban a biztos tudatban, hogy a kemény m

agyarkatonanépet

is sikerült

megtörnie,

gyámoltjának

pedig azután

nyugodt országlása lészen.M

indez csalóka látszatnak bizonyult, mert a m

agyar nemzet

akkora megaláztatást, arculütést nem

volt hajlandó eltűrni senki-től. M

int a sebzett vad hördült fel az egész nép. Egyszerre eltűnt

minden ellentét a pártok, törzsek és a várkatonaság között.

Mint nem

zeti közvélemény alakult ki m

áról-holnapra, hogy aném

eteknek nem arannyal, hanem

vassal fizetnek. Pétert pedig

nem tekintik királyuknak, hanem

a német császár pribékjének.

Ahogyan a részletekből látom

, még az idegen vérű főpapok

és lovagok is a nemzettel tartottak. G

ellért püspök két társávalazonnal E

ndréhez sietett, amikor érkezését m

egtudta. Az a pozso-

nyi ispán, Márton pedig, aki a ném

etek ellen ezt a fontos végváratkétszer is m

egvédte, annak a wasserburgi V

ecellinnek a fia volt,aki K

oppányt a veszprémi csatában levágta. D

e ott voltak a réginem

zeti vallás hívei is Vata vezérlete alatt.

Endre herceg öccsével L

eventével az első hívásra haza jött,M

ikor ennek híre ment, az ország egész területén kitört a forra-

dalom. P

éter menekülni próbált, de F

ehérvár melletti Z

ámoly ne-

vű faluban elfogták és megvakították.

Endre kem

ény kézzel ragadta meg a korm

ányzás gyeplőit.M

indenek előtt a pogányság maradványait hallgattatta el. A

csá-szárnak is felajánlotta a békét, sőt a pápát is felkérte közbenjárás-ra. D

e a császár olyan feltételeket szabott, amilyeneket a nem

zetnem

fogadhatott el.A

z 1050. év elején Gebhard régensburgi püspök, a császár

rokona, az ország nyugati végeit támadta és erősen pusztította. A

magyarok azonnal visszavágtak és H

ainburg várát feldúlták.A

császár,

miután

az egész

birodalomban

óriási sereget

gyűjtött össze, 1051-ben megindult M

agyarország ellen. A dunai

hajóhadat élelmi és hadi szerekkel m

egrakódva Gebhard püspök

233

vezette. A D

una északi partján pedig Bratiszláv cseh és W

elfkarintiai hercegek vezérlete alatt, szintén igen erős haderő vonultfel.

A császár, hogy a R

ába és Marcal ingoványait kikerülje, m

eghogy a m

agyar hadvezetést félrevezesse, Karinthia felől V

as ésZ

alamegyéken át tért rá S

ümegnél a régi róm

ai hadi útra s ment

Fehérvár ellen.

De a m

agyar kémlelő-osztagok ham

ar rájöttek útirányára.É

pp azért seregei előtt széles sávban elhajtották a lakosságot és ajószágot, elpusztították az élelm

et is. A m

agyar taktika az volt,hogy apró csatározásokban kell az ellenséget kifárasztani, és elő-ször

erkölcsileg kell

megverni,

ellenálló erejét,

harci kedvét

megtörni.

Mire így F

ehérvárig elvergődött a folytonosan zaklatott né-m

et hadsereg, már m

eg is lett verve. Nem

is tudta a székvárostbevenni a császár, hanem

sürgősen hátraarcot csinált, és a legrö-videbb úton G

yőr-Sopron felé vezette haza csüggedt seregét.

De a m

agyar hadsereg az ellenség üldözés ében is kiváló voltam

int azt dícsérőleg emlegeti B

ölcs-Leo bizanci császár is „T

akti-ka” cím

ű művében. M

ert olyankor nem a zsákm

ányolásra adtam

agát mint a többi európai sereg, hanem

az ellenség tökéletesm

egsemm

isítése volt előtte a fő hadi cél. Így a visszavonuláscsakham

ar valóságos futássá változott. De futhatott-e a könnyű

lovas elől a gyaloghad, vagy a nehéz páncélos lovasság? A ném

ethadsereg veresége teljes lett.

Hasonló sors érte az északi sereget is. A

hajóhad pedig,am

elyre égető szüksége lett volna a német főseregnek, m

ár előbbvisszavonult. U

gyanis Gebhard püspök, egy a császárhoz küldött

levelében, újabb utasítást kért további magatartására vonatkozó-

lag. Ez a levél a m

agyarok kezébe került s a császár nevében aztaz utasítást küldték neki, hogy azonnal vonuljon vissza.

A császár október 25-én érkezett H

ainburgba és november

12-én már R

egensburgban volt. Csak a bosszúra gondolt a hiusá-

gában mélyen m

egalázott és meggyalázott nagyúr.

Éppen azért hiábavaló volt E

ndre király újabb békeajánlata,A

dalbert osztrák őrgrófnak és a pápának, IX. L

eónak személyes

közbenjárása a békéért.

234

A következő évben, 1052-ben tényleg egy hatalm

as hadse-reggel jelent m

eg Pozsony alatt. A

föld nyögött ostromgépeinek

és nehéz páncélosainak súlya alatt. De hiába újította m

eg támadá-

sait szárazon és vízen, a várbeli magyar katonaság és a felm

entősereg hősi küzdelm

e felmorzsolta a hatalm

as német sereget. A

császár az egész birodalom összes hadi erejével sem

tudta a ma-

gyar hadierőt megtörni.

A cseh herceg B

ratiszláv, akinek nevéről ezt a hős magyar

várost ma nevezik, szintén ott volt az ostrom

lók között, amint a

csehek mindig ott settenkedtek a ném

et császárok lakájaikéntN

agy Károlytól F

erenc Józsefig.A

császár október 7-én már újra R

egensburgban volt Leó pá-

pával együtt, akinek az átkával is megpróbálta E

ndrét megpuhíta-

ni. De a m

agyar király semm

iféle földi hatalom nyom

ására semvolt hajlandó a császár hűbéruralm

át elismerni.

De nyilvánvaló lett az egész világ előtt, hogy a ném

et császá-ri birodalom

összes erejével sem volt képes M

agyarország kato-nai erejét m

egtörni. Ezt a tényt m

egerősítette a pápa titkára és bi-zalm

asa Wiebert is, aki azt jegyezte fel naplójában, hogy „a ró-

mai birodalom

ra nézve Magyarország m

eghódítása veszendőbem

ent.”A m

agyar fegyverek sikere magát a ném

et császári birodal-m

at rendítette meg alapjaiban, m

ert a magyar sikerre fellángolt a

harc Lotharingiában, F

landriában, Lengyelországban, és

Délo-

laszországban is. Mindenütt az örvény tátongott a nagyravágyá-

sában elvakult császár felé.A

világ akkori legnagyobb ura, aki parancsolt a pápának is ésaz összes keresztény királyok legfőbb hűbérurának tartotta m

agát,ez a világhatalm

at kezében tartó nagyúr lemondott M

agyarországés a m

agyar nép felet már m

egszerzett hűbérjogáról. Már nem

kí-vánta E

ndrének a hódolatát, hanem a barátságát kereste és elje-

gyezte ennek fiával Salam

onnal leányát, Zsófiát aki a francia

trónörökösnek volt már eljegyzett m

enyasszonya. Ez a házasság

meg is történt az egyenlők közötti frigynek a bizonyítékaként.

Valób

an a m

agyar győzelem világtörtén

eti kih

atású ese-

mén

y volt s méltó arra, h

ogy ezt a tényt a történ

elem lap

jai ism

egörökítsék

és kih

angsú

lyozzák.

235

Újra nagy sokaság gyűlt össze a székesfehérvári bazilikában.

Hálaadó istentiszteletet tartottak ott az ország nagyjai. O

tt voltE

ndre a győztes király, akinek fejére ezúttal újra feltették Szent

István koronáját, ott volt Béla öccse a győztes hadsereg kiváló pa-

rancsnoka,L

evente testvérük már őse T

aksony fejedelem m

ellett pihenta közös kurgánban. D

e lélekben ott volt az egész ország hálásszívvel a M

indenható Isten felé és elismeréssel a halott nagy ki-

rály és méltó utóda az élő király felé. M

indegyik azért volt nagy,m

ert a nemzetért és nem

zeté voltak.K

itűnt, hogy az elűzött hercegek nem voltak sem

pogányok,sem

görögbarátok, hanem m

inden ízükben magyarok és nagy

tisztelői nagybátyjuknak. Endre az ő politikáját tette m

agáévá.B

éla fia pedig a híres László, indította m

eg mint királya szintén

mintaképül tisztelt nagybácsinak, István királynak szenttéavatási

perét és ő építtette Biharban az első szent királynak m

a is meglé-

vő jobb kezefeje őrzésére a Szent jogi apátságot.

236

XL

I. A N

ÉM

ET

TÁ

MA

DÁ

SO

K K

UD

AR

CA

III. Henrik után m

ég akadt egy-két német császár, aki m

eg-próbálkozott a m

agyar nép igába törésével, de sikertelenül. Ilye-nek

voltak V

. H

enrik és

III. K

onrád ném

et császárok.

Ezek

ugyancsak keresték az ürügyeket Magyarország m

egtámadására.

V. H

enrik azt rótta fel Kálm

án magyar királynak, hogy D

al-m

ácia meghódításával az ő birodalm

ának a határait veszélyezteti.Ím

e, Aesopus m

eséje a farkasról és a bárányról császári kiadás-ban. U

gyanis akkor a Dalm

ácia melletti szigetek O

laszországhoztartoztak, ez pedig a ném

et birodalom része volt.

A horvátok és a dalm

átok Kálm

án magyar királytól rem

éltekvédelm

et Velence, a N

émet birodalom

és a keletrómai császárság

kizsákmányolása ellen. E

zért koronázták meg öröm

mel Z

árábanH

orvátország királyának.V

elence részben facölöpökre épült város. Gyorsiram

ú fejlő-dése kényszerítette rá, hogy a tenger sekélyebb részeit feltöltsevagy felcölöpözze. E

z utóbbihoz azonban nagyon sok fára voltszüksége s a fát csak D

almáciában szerezhette be. L

e is tarolta adalm

át hegyeket úgy, hogy azok mind elkarsztosodtak.

A m

agyar uralom tehát akkor életlehetőséget, m

egélhetést ésbiztonságot jelentett a tengerparti lakosságnak, m

ert meg tudta

őket védelmezni három

nagy hatalomm

al szemben is.

Kálm

án király korának legműveltebb uralkodója volt. N

agy-bátyja, S

zent László, akinek fiúgyerm

eke nem volt, bátyjának,

Gézának a fiai közül a fiatalabbat, Á

lmos herceget jelölte ki

utódjának, míg K

álmánt, az idősebbet papnak neveltette. K

ézaiS

imon krónikásunk szerint m

ár püspök volt, amikor S

zent László

meghalt. D

e a természettől is nagy ésszel és eréllyel volt m

egáld-va. Így a királyi hatalm

at az elsőszülöttség jogelve alapján nemvolt

neki nehéz

megszerezni.

Viszont

ezáltal szem

bekerült a

nagyravágyó és délceg külsejű öccsével, aki már királynak érezte

magát annál is inkább, m

ert nagybátyja horvát királynak már m

egis koronáztatta őt.

Mikor azonban bátyjával szem

ben a reményei teljesen szerte-

foszlottak, a német császárhoz fordult segítségért.

237

V. H

enrik német császár azonnal m

egindította seregeit Ma-

gyarország ellen 1108-ban, hogy a magyar hadsereget m

eglephes-se s ezáltal a védekezést lehetetlenné tegye. D

e csalódott, mert

Kálm

án király eszén nem tudott túljárni. E

z már jó előre rendbe-

hozta a végvárakat és megerősítette az átjárókat és a gázlókat az

egész nyugati határ mentén.

A ném

et hadsereg csak nagy üggyel-bajjal tudta ezeket le-küzdeni és P

ozsonyig bírt csak elvergődni, amelyet sokáig, de

teljesen sikertelenül ostromolt. Így, kénytelen volt hazavonulni

anélkül, hogy a magyar hadsereggel kom

oly összecsapása lettvolna.A

német évkönyvírók m

ind igen szárazon és hangulatlanulm

ondják el e hadjárat lefolyását.A

z egész háborúval kapcsolatban nem találtak olyan m

ozza-natot, am

elyhez egy kis német dicsőséget hozzá ne szőhettek vol-

na. Mindegyik ném

et forrásból kiérződik az a keserű íz, hogy aném

et császárság teljes erejével sem tudott úrrá lenni M

agyaror-szág fölött.

Az utolsó kom

olyabb kísérlet már kim

ondottan nem is volt

császári vállalkozás, a császár csak a háttérben szerepelt, nehogya kudarc a császári tekintélyt rontsa. É

ppen azért a lebonyolítástIII. K

onrád császár az osztrák hercegre bízta.A

támadásra ürügyet m

egint az Árpád család belső ügyeibe

való beavatkozás adott. Kálm

án királynak volt ugyanis egy Boris

nevű fia is, akit azonban a trónutód idősebb fiú nem ism

ert elatyja igazi fiának. E

z a kérdés nem tisztázódott m

ég akkor sem,

amikor m

ár Kálm

án után a harmadik király, II. G

éza uralkodott.B

oris már 33 éves volt, am

ikor többféle kísérlet után a német csá-

szárhoz fordult segítségért. Term

észetesen e tisztán belső, családiügyhöz a ném

et császárnak semm

i köze sem volt.

De ürügy kellett M

agyarország megtám

adásához. Tehát a

császár a cseh herceg ajánlatára pártfogásába vette Borist, de az

ügy lebonyolítását Henrik osztrák hercegre bízta. E

z azután ügyescsellel és nagy sum

ma pénzzel az őrség vezetőjét m

egveszteget-ve, P

ozsony végvárát megszerezte.

A védelem

nek a főerőssége így elveszvén, az ellenség ko-m

oly reményt fűzhetett a sikerhez. D

e Géza király is résen állt.

Azonnal követeket küldött a ném

et császárhoz és az osztrák her-

238

ceghez, felháborodását tolmácsoltatva és m

agyarázatot kérve am

agyar határ alattomos m

egsértéséért. De azonnal m

ozgósítottaaz ország egész haderejét is és P

ozsony várát körülzárta.A

császár is, a herceg is húzta, halasztotta a válaszadást. Gé-

za azonban Pozsonyt kom

oly ostrom alá fogta. A

német várőrség

látta, hogy segítséget nem kaphat, a várat 3000 font ezüstért és

szabad elvonulásért feladta. Így az ország lerohanásának lehető-ségét azzal m

egakadályozva, hadseregét a Lajta vonalán vonul-

tatta fel. Szem

ben vele, a másik parton fejlődtek fel a szász, bajor,

osztrák és cseh csapatok.1146. szeptem

ber 11-én került ütközetre a sor. A m

agyaroktám

adó lendületének szárnyakat adott a méltán érzett harag és

bosszú. Még a csata leírását m

egörökítő Márk m

inorita atyát iselhagyta a nyugalm

a, amikor a m

agyarok nem díszes károm

kodását is beleszőtte a feljegyzéseibe. A

bevált taktika szerint a székelyés a bessenyő előcsapatok az első összecsapásnál hátatfordítottaks az üldöző ném

et csapat beleszaladt a páncélos magyar derék-

hadba és a cselvető osztagok gyűrűjébe. A ném

etek veresége tö-kéletes volt, E

zt megerősíti O

ttó freisingeni püspök következőfeljegyzése: „E

bben a csatában az előkelő nemes férfiaknak nagy

része elveszett, a köznépnek pedig megszám

lálhatatlan mennyisé-

ge”.Márk atya feljegyzéseiből m

ég hozzáteszem, hogy „ebben az

ütközetben a németeknek annyira m

egtört az ereje, hogy még a

határszélen lakó magyar parasztok ellen sem

mertek jogtalansá-

got, vagy valamely sérelm

et elkövetni”.E

zzel le is zárult a német hódítási törekvések korszaka. A

magyar nép fegyverrel verte a ném

etek fejébe azt a szilárd és lel-kéből kiirthatatlan eltökéltségét, hogy szabadságát és országánakföldjét az utolsó csepp véréig m

egvédelmezi s e tekintetben soha

senkivel és semm

i körülmények között sem

alkuszik.E

ttől fogva a német birodalom

nem is tett kom

olyabb fegyve-res

kísérletet M

agyarország leigázására.

Zsigm

ond király

egyszem

élyben német császár is volt, de m

ég csak eszébe sem jutott,

hogy Magyarországot beolvassza a birodalom

ba. Csak m

iután aH

absburgok családi örökségként, házasság révén megszerezték a

magyar koronát, velük szem

ben kellett a magyar nem

zetnek ál-landó élet-halál harcot folytatni a függetlenségéért.

239

VÉ

GS

ZÓ

Nem

5-10-20 könyvből írtam egy újat, hanem

a saját kutatá-saim

eredményét tártam

az olvasók elé.D

e azt hiszem, hogy nem

csak az értelemre hatóan, hanem

szinte kézzelfoghatóan is sikerült bebizonyítanom a m

agyar népés nyelv vogul eredetének képtelenségét a term

észet örökérvényűtörvényével.

Rem

élem tehát, hogy a vogul gyököknek eddig hiteltadó jó-

hiszemű vogulisták is inkább hisznek a term

észet megváltozha-

tatlan törvényének, mint a vogul gyököknek.

Mily felem

elő tudat lesz számukra is a m

egdönthetetlen igaz-ság szolgálata.

Azt is sikerrel bizonyítottam

, hogya mai M

agyarország terü-lete, a K

árpátmedence, m

ár az ősidőben, de az árjarajzás előttfeltétlenül, annyira lakott volt, hogy az E

urópát teljesen hatal-m

ukba vevő árják egyedül csak ott nem tudták a lábukat m

egvetnis így kénytelenek voltak észak felé terjeszkedni.

Egész E

urópának árjafajú és nyelvű a lakossága, csak éppena közepe nem

az, mert ott egy turáni nép vert gyökeret feltétlenül

előbb az árja vándorlásnál, mert – m

int már hangsúlyoztam

– ak-kor az árják lepték volna el ezt az értékes földet is. E

z a megálla-

pításom is vitathatatlan igazság.

Vannak ugyan a m

agyar földön árjafajú népelemek is, de

ezek a magyar őslakosság elbokrosodása után m

int utó telepesekvagy m

enekültek kéredzkedtek oda be.D

e azt is elfogadhatóan bizonyítottam, hogy az az őstelepes

nép, amely a K

árpátmedencét m

ár az ősidőben megszállta és szi-

lárdan hatalmába vette, sum

irfajú és sumirnyelvű nép volt.

Azok a helynevek, am

elyeknek értelmét és jelentését a sum

irnyelv segítségével elem

eztem ki és állapítottam

meg, csak kicsi

hányadát képezik az összesnek. Még nagyon sok helységünk ne-

vének van sumir jelentése.

Mit jelent ez a tény? A

legegyszerűbb gondolatkapcsolássalazt, hogy sum

ir nevet csak sumirnyevű nép adhatott a lakóhelyei-

nek és az azok körüli természeti tárgyaknak, m

ert minden nép

240

csak a saját nyelv kincséből adhat nevet. Ez is olyan alapigazság,

amely m

inden kételyt kizár, tehát vitatkozni effelett sem lehet.

De ezeknek a sum

irnyelvű telephelyeknek a nevei csak úgym

aradhattak meg a m

ai napig, hogy az az ősi sumirnyelvű nép is

ott maradt, m

ert különben a később odatelepült másnyelvű nép a

saját nyelvén adott volna nevet nemcsak a telephelyeinek, hanem

a környezetébe eső természeti tárgyaknak is.

Ez a m

egállapításom is annyira egyszerű, hogy m

inden ké-telyt kizár.

De ha elfogadom

, amint el kell fogadnom

a sumir nyelvro-

konságot, akkor azt is el kell fogadnom, hogy az a névadó nép

nemcsak sum

irnyelvű, hanem sum

irfajú is volt és ez a sumir föld-

ről, Mezopotám

iából vándorolt a Kárpátm

edencébe még az ősi

időben.A

nagyobb arányú kivándorlás I. Sargon A

kkád királyánakidejében (2369-2314 K

r. e.) indult meg és folytatódott az am

ori-ták és az asszírok népirtó hódításainak idejében. E

hosszú harcbana sum

ir városállamok m

ind elpusztultak és a lakóik a rabszolga-sors elől m

enekültek a világ minden tája felé.

Ez a folyam

at körülbelül II. Saragon asszír király idejében

(721-705 Kr. e.) fejeződött be, am

ikor is a sumir nép M

ezopotá-m

iában véglegesen megszűnt.

A sum

ir menekülők legnagyobb töm

ege a Kárpátm

edencébenhúzódott m

eg, ez a vidék volt ugyanis abban az időben a legbiz-tonságosabb terület, m

ert akkor még nem

esett bele a nagy hódí-tók útjába.

Ennek a vándorlásnak a legfőbb iránya a K

aukázuson át ve-zetett a F

ekete tenger északi vidékére amint azt m

ár megírtam

,m

ert a Dontól a D

unáig elterülő hatalmas síkföldön m

inden fo-lyónak sum

ir neve van, amit csak sum

ir nép adhatott azoknak,m

égpedig az árják odatelepülése előtt.N

em hagyhatom

megem

lítés nélkül azt sem, hogy a legősibb

sumir nyelvben a folyóvíznek a neve „a” volt. E

z a név van nem-

csak a négy nagy folyónknak (Duna, T

isza, Dráva, S

záva) nevé-ben, hanem

körülbelül még 40 folyónak vagy pataknak a nevében

van meg m

a is. Ez pedig azt jelenti, hogy a névadó őslakosság ott

sumir nyelvű volt és az is m

aradt. Például ilyen nevűek R

ába,

241

Rábca, L

ajta, Pinka, Z

ala, Kerka, M

ura, Zsitva, G

alga, Zagyva,

Tarna, R

ima, B

ódva, Borsova, Iza, B

éga, Nera stb.

De ugyanez a fogalom

van Buda ősi sum

ir város nevében is.E

lemezve: bu-d-a, jelentése bőséges víz. B

ud = bő, – a – víz. D

eez nem

csak a Dunára vonatkozik, hanem

az ottani hőforrásokrais, am

elyek az ősidőben még szabadon folydogáltak a D

unába.K

özülük a Rudas fürdőnek m

ég ma is sum

ir neve van, mert nem

azért Rudas, m

ert rúdja van, hanem m

ert gödre, medencéje volt

már akkor. A

brudu sumir szó azt jelenti, hogy üreg, barlang, m

e-dence. A

brudbánya is innen kapta a nevét. E bánya m

ellett vanegy B

úcsony nevű falu, amely bővizű helyet jelent.

Később a. sum

ir telepesek mellé B

udára egy gall nevű nép-csoport is telepedett a hővizek m

ellé s ők a saját nyelvükön ezt atelephelyet A

kvink-nek, azaz ötvíznek nevezték. Ezt később a

rómaiak a saját nyelvük szerint A

kvinkumnak (A

quincum) hív-

ták.K

alocsa is

sumir

szó. K

ielemezve:

Kalo-cso,

a jelentése

ütötte vagy verte víz, mai nyelvünkön vízverte hely, azért m

ert aD

una sokszor elöntötte.M

ezőtúrnak magyaros a hangzása, de m

égsem a m

ai magyar

nyelven van neki jelentése, hanem az ősi sum

ir nyelven, amelyen

a mező szintén m

ező volt, a tur szó pedig a mi m

ai nyelvünkbenteret, térséget, területet jelent. M

ezőtúr tehát mezőterületet vagy

mezőséget jelent.

Szom

szédja Túrkeve, ez kielem

ezve: Tur-ka-ba, am

i nagyvárosi területet jelent. A

mai nevére, K

evére, a könnyebb kiejtéstörvénye szerint változott.

Baja, bő vizet jelent a m

ellette folyó Dunától, de ugyanezt

jelenti a

Tisza

melletti

Becse,

kielemezve

Bocsu

is, m

eg az

Alduna m

elletti Pancsova is. E

z kielemezve: B

o-csu-a, annyi mint

bő víz.O

rsova kielemezve: ár-su-a, annyi m

int áradó víz.E

nnek a szomszédja a K

azán-szoros. Ennek sum

ir alapszavaK

az, mai nyelvünkön a jelentése vágni, hasítani. A

kasza sza-vunkban ez a jelentés van m

a is.K

azán, kaza-án, a mai nyelvünkön átvágást jelent. T

ényleg,valam

i szörnyű erő átvágta az ott lévő, s a Duna m

indkét oldalánkb. 1000 m

éter magas hegyvonulatot s a kárpátm

edencei belten-

242

ger vize lefolyt a mai F

ekete-tengerbe, még a geológiai harm

ad-korban

otthagyva az

Alföldön

a hom

okbuckákat, am

elyeknekhom

okját a tenger hullámai őrölték m

eg hosszú időn át.S

zabadka nevének jelentése is a sumir nyelvből elem

ezhetőki. S

zabad a sumir nyelvben is azt jelentette, am

it ma a m

agyar-ban, a „K

a” pedig – amint m

ár kielemeztem

– várost jelent. Sza-

badka tehát sumir-m

agyar nyelven szabad várost jelent.D

e van Torontálban – kielem

ezve: tur-on-tál, annyi mint té-

res, vagyis nagy területű tál, – egy tiszta sumir képzésű és jelenté-

sű városnév ma is. E

z Kikinda, elem

ezve: „Ki”, a sum

ir nyelvben„helyet” jelent, „kinda” pedig letaroltat, elpusztítottat. K

ikindajelentése tehát a m

ai nyelvünkön elpusztított, vagyis puszta helyetjelent.D

e hogy maradhatott m

eg ez a kimondottan sum

ir szó a mai

napig? Úgy ahogy m

egmaradt B

uda, Esztergom

, Zebegény, M

ag-ura, K

oroncó és mindaz, am

elyeknek nevét a sumir nyelv segítsé-

gével már kielem

eztem és m

ég az a sok, amelyeknek nevét itt

nem elem

ezem m

ár ki, pedig mennyire ide kívánkozik m

ég pld.D

ebrecennek, ennek a nagy és ősi magyar város nevének a kiele-

mezése, m

ert az összes historikusaink és nyelvészeink ezt is szlávszónak és szláv telepnek m

inősítik, pedig a sumir nyelv segítsé-

gével kielemezve: duburu-cson, a m

ai nyelvünkön azt jelenti,hogy ad forrás vizet, vagyis víz adó forrás. A

könnyebb kiejtéstörvénye szerint lett belőle dubrucon és később D

ebrecen.H

ogy ez a forrásvíz megvan-e ott m

ég ma is, nem

tudom, de

hogy az első telepesek idején megvolt, bizonyos, m

ert éppen azivóvizet adó forrás vonzotta és telepítette oda az első sum

ir ván-dorokat.

A sum

ir földről származó m

enekült nép lett az alapja a ké-sőbb kialakult m

agyar népnek és a magyar nyelvnek is.

Hogy ez a kialakulás hogyan, m

iként és milyen népelem

ek-ből tevődött össze, arra e m

ű bő és igaz felvilágosítással szolgál.Ö

sszefoglalva röviden ezt az igazságot, a végső tanulság akövetkező: A

mi m

ai nyelvünket, amelyet m

agyarnak nevezünk,Á

rpád hódító

katona népe

nem

készen, kialakultan

vitte a

kárpátmedencei hazába, m

int ahogyan állítják az összes nyelvé-szeink és historikusaink. A

honfoglaló magyarság fajtájára és

nyelvére nézve is tisztán török volt, amiként azt a B

íborban-

243

született Konstantin keletróm

ai császár minden kétséget kizáróan

bizonyítja.E

z a nép tehát csak a saját török nyelvét vihette magával az

új hazába, amelyet azután ott felcserélt a nálánál sokkal nagyobb

számú m

eghódított, őstelepes nép nyelvével, amint ezt a tényt bi-

zonyított am „a középkori hódítók nyelvalakulásai” cím

ű fejezet-ben.E

nnek a hódításnak, vagy honfoglalásnak az ideje pedig 894-től 896-ig tartott K

r. u.D

e Árpád hódító népe nem

puszta és lakosoktól üres vagygyéren lakott földet szállt m

eg, hanem az akkori viszonyokhoz

mérten aránylag egy sűrű lakosságú földet, am

elynek lakói már

nemcsak földm

űveléssel foglalkoztak, hanem ipart is űztek, sőt

saját betűírással, tehát saját ősi kultúrával is rendelkeztek.A

hódítók tehát a győztes fegyver erejénél fogva teljes tulaj-donjoggal bírták a m

egszerzett földet, a meghódított ősnép pedig

szolgája és eltartója lett a fegyveres urainak.T

ény, hogy a legrégibb emberi nyom

ot Európa földjén a m

aiM

agyarország területén, Vértesszöllös községben találták m

eg.A

z is tény, hogy a rézkorszaknak a végén, Kr. e. m

ár 2000évvel gabona term

elő nép nyomára is akadtak M

agyarországon. Agabonaterm

elés pedig már kultúrm

unka volt, mert attól fogva az

ember élete, m

egélhetése nem volt függvénye többé a term

észetkiszám

íthatatlan alakulásainak és fordulatainak.E

mlítettem

, hogy a Kárpátok övezte haza földjére a sum

irnéprajok akkor vetődtek először, am

ikor a szomszédos pusztai

népek elvették gabonatermő földjeiket és ők a világ m

inden tájaifelé szétszóródtak. E

lső telephelyük a Fekete-tenger fölötti síkság

volt. Ezt bizonyítják az ittlevő sum

ir nevű folyók nevei ma is. In-

nen szóródtak szét később kisebb vagy nagyobb rajokban a világm

inden része felé, de legnagyobb számm

al a Kárpátm

edencébe.Itt szaporodott el azután az az ősnép hosszú és ism

eretlen időalatt, és adott sum

ir neveket telephelyeinek, valamint az azokat

környező természeti tárgyaknak. S

umir nevet pedig – am

int már

kihangsúlyoztam – csak sum

ir nyelvű nép adhatott a környezőterm

észeti tárgyaknak.E

zekből egy seregnek értelmét és jelentését csak a sum

irnyelv segítségével tudtam

kielemezni és m

egállapítani, tehát e

244

tétel igaz voltát bizonyítottam is. D

e mennyi ilyen név vár m

égkielem

zésre és bizonyításra!R

emélem

, hogy a példámat és az igazságot követő szakem

be-rek közül m

ég sokan megerősítik ezt az állításom

at.D

e térjünk vissza egy pillanatra még ahhoz a két sum

ir írásoscseréplaphoz, am

elyeket 307 és 863 múzeum

i számok alatt a B

ri-tish M

úzumban, L

ondonban őriznek ma is.

Ezeknek korát a szakem

berek három és félezer évben állapí-

tották meg K

r. e., tehát ma kb. öt és félezer évesek. E

z pedig igennagy idő!

Az egyik cserép egy K

uth, a másik egy B

ana nevű gazdacsa-lád jószágállom

ányát sorolja fel és megnevezi egyúttal a nyájőrző

kutyákat és a legelő állatokat is.A

kút szó a sumir nyelvben ugyanazt a fogalm

at jelentette,m

int a magyar szókincsben m

a is.A

bana szó első tagja a „ba” a sumir nyelvben épületet, vagy

házat jelentett. a „na” pedig a „nagy” fogalmát. A

jelentése nagyház, tehát a benne lakó nagy házú, vagyis gazdag em

ber volt.A

ló neve a sumir nyelvben hilu, vagy assza volt. A

hilubóllett a m

ai ló szavunk, asszából pedig a huszár, vagyis lovas sza-vunk, m

eg a ku-asza mai nyelvünkön a kuvasz neve, am

i házőrzőkutyát jelenti.

A szarvasm

arha neve e cserepeken „abaly”, amely szó a

sumir „gu” jelentése, bika vagy gulya hozzáadásával guabal, va-

gyis a mai göböl szavunk őse.

A juh neve m

indkét sumir cserépen „kojly”, am

ely ma a kajla

szavunkban maradt m

eg.D

e a nyáj őrző kutyák nevei ma is ugyanazok, m

int 5500 év-vel

ezelőtt S

umirországban

voltak. A

„puli”

ma

is puli,

a„kum

undur” ma is kom

ondor és a „kuassza” ma kuvasz.

Hiteles királyi oklevelekkel bizonyítottam

, hogy „Bana” ne-

vű család IV. B

éla és V. István királyaink korában is m

egvoltM

agyarországon. De igazolhatóan m

a is megvan a győrm

egyeiT

ét községben. Mivel ez a család az evangélikus felekezethez

tartozik ott, ennek az egyháznak hiteles anyakönyvei ezt a ténythitelesen és bőven bizonyítani is tudják.

De m

i a legérdekesebb következtetés, amely levonható a

fentebbi tényekből?

245

Az, hogy e két sum

ir család ugyanazon a néven és ugyan-olyan nevű állataival m

a is megtalálható, de a világ egyetlen or-

szágában csak és ez az ország a kárpátmedencei M

agyarország.H

ogyan magyarázható ez m

eg? Egyedül csak úgy, hogy nem

csak a Bana és a K

uth családok, hanem sokezer m

ás sumir család

is ingó jószágával áttelepült Mezopotám

iából, a Tigris és E

ufratesközéből a K

árpátmedencébe, a D

una-Tisza tájára és ott a m

ai na-pig állataival együtt m

egmaradt.

Vagyis a m

ai őstelepes magyar nép a M

ezopotámiában m

eg-szűnt sum

ir ősnép egyenes folytatása és utóda!C

sak így érthető és magyarázható m

eg az a történet is, hogy aD

ráva és Száva közének a róm

aiaktól meghódított őslakói az ősi

Szerém

, a rómaiaktól S

irmium

má latinosított város m

ellett 359-ben K

r. u. magyarul „m

arhának” nevezték és meg is verték az

akkori világ

legnagyobb urát,

a tényleges

római

császárt, II.

Konstanciust.

Ez az esem

ény pedig 537 évvel előbb volt, mint a m

agyarhonfoglalás, és Á

rpád népének a megtelepedése a m

ai hazánkban.T

ehát csak az őstelepes nép használhatta azt a nyelvet, amit m

am

agyar nyelvnek nevezünk.A

zt hiszem, hogy e m

egállapításom népünknek és nyelvünk-

nek nemcsak a voguloktól való szárm

azás gyarló meséjére ad

csattanó választ, hanem azok felé a nyelvészeink és historikusaink

felé is, akik nyelvünknek és népünknek sumir eredetét oly kono-

kul tagadják.A

z őstelepes magyar népnek a sum

iroktól való származására

nézve még perdöntő érvvel szolgál az a tény is, hogy az ősi m

a-gyar nép között sok családnak van sum

ir neve ma is, vagyis sok

magyar család nevének a jelentését csak a sum

ir nyelvvel lehetkielem

ezni.S

ajnos, hogy ezt a perdöntő bizonyíték-anyagot nekem nem

volt módom

ban kihasználni, mert e könyv anyagát az E

gyesültÁ

llamok területén írtam

, s most is távol lakom

hazám földjétől.

De felhívom

figyelmét az igazságot kereső historikusoknak e per-

döntő jelentőséggel bíró forrásra.A

szülőfalumból néhány családi névre m

ég ma is em

lékszem.

246

Ilyen sumir eredetű családi nevek a falum

ban a Bana csalá-

don kívül például a Kernya, C

sanda, Csupor, C

semez, B

arta,B

arza, Halál, N

agy, Szép, M

észáros, Süke, S

alamon, S

zabó, stb.A

Kernya név a sum

ir keri, vagy kirina szóból származó, je-

lentése kert-nagy, vagyis nagy kert. Ez a név em

berre vonatkoz-tatva nagy kertűt, tehát szintén gazdag em

bert jelent.A

Csanda név elem

ezve: cson-du, vízadót, vagy vízforrástjelent, a C

supor kielemezve: cso-poharu, jelentése vizespohár. A

Csem

ez jelenthet a mai nyelvünkön kicsi m

ezőt, de lehetett az ősialakja cso-m

azu is, ennek jelentése vizes mező.

A B

arta vagy Barcza elem

ezve: bara-tu. „Bara” sum

ir szó,jelentése valam

it létre hozni, megalkotni, szülni, vagy m

egcsinál-ni. G

yerekkoromban barábereknek, (bara em

ber) hívták mifelénk

az olyan munkásokat, akik az új kövesutat, vagy a M

arczal újgátjait csinálták. M

ég a kocsijuk is sumiros, egy ló húzta kordé

volt, amit gignek is neveztek. D

e barkácsoló embernek is hívták

az olyat, akinek nagy kézügyessége volt, és minden elrom

lottszerkezetet, vagy szerszám

ot meg tudott csinálni.

E név kielem

ezve: bara-kacs, alkotni, csinálni kaccsal, ka-csóval, vagyis kézzel. A

kúszó növények például a szőlő kapasz-kodó indáját m

a is kacsnak nevezik mifelénk.

A H

alál ősi sumir alakja: al-el volt. „A

l” sumirul életet je-

lentett, az „el” pedig túl-t. A halál tényleg az életen túli állapot.

Azon a vidéken, ha valaki elájult, arra azt m

ondták, hogy elalélt.A

Nagy szó sum

ir alakja: „na”, vagy „nad” volt, a szép sza-vunk sum

ir őse pedig „zeb”-nek, vagy „szeb”nek hangzott.A

Mészáros szó sum

ir őse: maszaru, a jelentése pedig szét-

vágó. A m

észáros tényleg szétvágja a húst.S

üke, vagy süket szavunk a sumir „saku” szóval egyezik, s a

könnyebb kiejtés törvénye alakította sükévé, amely szóalak ősibb,

mint a süket. S

alamon a sum

ir „salamu” szóból szárm

azik, jelen-tése szelíd, békés. A

szabó tiszta sumir szó, m

ai nyelvünkön ki-vágót, kiszabót jelent.

Mi az egyetlen helyes és elfogadható m

agyarázat mindezek-

re? Csak az, hogy a kárpátm

edencei őstelepes magyar népben a

mezopotám

iai ősi hazájából kiüldözött sumir nép élete folytató-

dik.

247

Ezt pedig nem

csak nyelvészeti alapon, hanem a leszárm

azásvaló tényei alapján is m

egállapítottam.

Melyik európai népnek van ilyen ősi írott m

últja, melyik eu-

rópai mágnás családnak van ilyen ősi családfája, m

int a magyar

népnek, és melyik kutya-fajtának van olyan hiteles, ősi pedigréje,

mint a lenézett m

agyar kuvasznak, pulinak, vagy komondornok?

*

Nincs m

ég egy olyan népe egész Európának, am

ely a törté-nete folyam

án annyi megpróbáltatásnak és szenvedésnek lett vol-

na kitéve, mint a m

agyar nép, mert a hadak útjában volt m

indig.B

ár hősi kiállásban sohasem volt hiány részéről történelm

eegész folyam

án, vért is tudott áldozni bőségesen, ha kellett.C

sak két nagy kihatású tanítását nem tudta m

indeddig meg-

tanulni a történelemnek: az egym

ásközötti összetartást és a velejá-ró áldozatkészséget.

De ez utóbbi nem

a drága véráldozatra vonatkozik, mert ezt

még feleslegesen legutóbb is tudta ontani, hanem

a hitvány pénz-áldozatra, am

ellyel sokszor előbbre jutna, mint a vérrel.

Ha e könyvnek a hatása e két hiányos m

agyar erényt meg

tudná gyarapítani, fel tudná fokozni, akkor ennek a könyvnek azírója m

ég a síri világban is szépeket tudna álmodni nem

zete jö-vőjéről.

Dr. N

agy Sándor

248

FO

RR

ÁS

MŰ

VE

K

Am

it e könyvben megírtam

, az tisztán saját kutatásom ered-

ménye és nem

másoktól átvett vélem

ény. Ha valam

ely adatot ide-gen írótól vettem

át, akkor annak nevét pontosan megjelöltem

.D

e elég sokat idézek az árpádkori oklevéltárainkból, amelye-

ket teljes egészükben feldolgoztam.

Ezek: F

ejér György 42 kötetre való oklevélgyűjtem

énye. Egy

kötet terjedelme kb. 800-1000 oldal. M

unkájának címe:

Codex

Diplom

aticus E

cclesiasticus ac

Civilis

Regni

Hungariae. (A

magyar királyság egyházi és világi oklevélgyűjte-

ménye.) E

zt rövidítve így idéztem: F

ej. kötet és lapszám. (F

ej. 1.3. 65.)H

atalmas m

unkát végzett Wenczel G

usztáv is, aki az Árpád-

kori Új okm

ány tárt állította össze 12 vaskos kötetben. Ezt rövi-

dítve így idéztem: W

. kötet és lapszám. (W

. III. 520.)A

zután következik terjedelemre a „H

azai Okm

ánytár” 8 kö-tete. R

övidítve: HO

. kötet és lapszám. (H

O. V

. 13.)H

azai Oklevéltár 1 kötet, a Z

alai Oklevéltár 2 kötet, a P

an-nonhalm

i Oklevéltár és a Z

ichy-család oklevéltára 1-1 kötet.

249

Név-, h

ely és tárgyjeg

yzék

A

a Káspi tenger...............95, 119

aba..................................18, 24

Aba S

ámuel..........24, 229, 230

Abás......................................24

Abauj............................25, 172

Abod

.....................................24A

bony...................................24

Abrán

..................................104A

brudbánya........................241

Abrudu................................241

Acs........................................75

Acsád

....................................73A

d Flexum

............................75A

d Mures..............................75

Adalbert..............................233

Ádám

..........................214, 215A

dony...................................75

Adorján

...............104, 105, 191aghatirzek

.......................77, 78Á

gnes..................................229ajnu

.....................................158akkád

..............................21, 24A

kkád.................................240

akkádok................................21

Akvink

................................241A

kvinkum...........................241

Al B

akri......................113, 181alán

.......................86, 131, 158alánok

.......................86, 92, 95A

larich............................93, 94

Alcsép.................................191

Alduna17, 18, 26, 95, 109, 163,241

Alesca.............................47, 75

Alföld

.12, 17, 26, 78, 106, 242

alföldi...................................27A

llah...................................215

Alm

ád.................................130

Álm

os.125, 134, 135, 139, 236A

lsóausztria........................109A

lsókáma............................151

Alsólendva..........................191

Alsóörs

...............................186A

lsópula...............................50

Alszopor...............................46

altaichi................................227altáji....................................145A

ltaripa.................................75A

ltinum................................75

Am

mianus

................71, 72, 90A

mm

ianus Marcellinus

71, 141am

oriták........................21, 240A

ndaluzia.............................86

Anglia.......................85, 87, 88

angol...............69, 87, 138, 174angolok

.........................87, 144angolszász

............................41anjoukori............................185A

nonymus

..........................198A

ntiane.................................75

Anu

...........................41, 45, 70A

pa...............................24, 192

Apa-fia M

ihály.....................24

Apolló...................................83

Apulia.................................185

Aquincum

.....................75, 241A

quitánia............................229

arab82, 113, 114, 115, 135, 181arabok

.........64, 82, 88, 98, 133A

rad11, 25, 43, 44, 57, 64, 152

arámi.............................44, 215

arámiak

...............................215

250

Aranybulla..........................174

Arbó

.....................................42A

rchimedes

........................141A

rdasir................................141árja6, 17, 19, 29, 64, 72, 140,

141, 146, 194, 203, 239árjafajú

.........................17, 239árják5, 6, 7, 17, 29, 46, 68, 140,

158, 239, 240árjanépek

........................5, 6, 7árjanyelvek

.........................126árjarajzás

......................19, 239A

rmenia................................19

Arnulf.........................163, 167

Árokszállás...........................27

Ároktő

..........................27, 186árpa.................................49, 79Á

rpád7, 11, 15, 16, 22, 24, 28,

44, 45, 59, 60, 72, 73, 74,102, 104, 117, 118, 122,125, 127, 130, 134, 135,136, 139, 163, 166, 170,175, 183, 184, 185, 186,193, 198, 212, 223, 225,237, 242, 243, 245

Árpádház

............................226Á

rpádházi...................190, 218árpádkori3, 5, 39, 59, 156, 184,

190, 193, 214, 248Á

rpádok................................49

Árpádsoka

............................49A

rpasuka..............................49

Arrabona...............................75

Arragonia............................172

Arragóniai S

imon

.................40A

rsach................................141

Artabán

...............................141A

ssarhaddon.......................140

Assur..................................140

Assurbanipál.......................206

asszír.......21, 61, 139, 206, 240

Asszíria.........................19, 140

asszírok...........21, 65, 203, 240A

sszófő.................................39A

sszony................................73

Aszár....................................39

Aszód

...................................39Á

talér......................................9A

ttila.....90, 92, 93, 94, 96, 120A

ugusztulus..........................84A

ugusztus69, 78, 79, 82, 83,108

Aurelianus............................78

aurignaci.................................9A

urillac...............................117A

usztria......167, 168, 170, 219

avar14, 28, 75, 89, 95, 97, 99,100, 109, 120, 163, 182,209, 218

avarok16, 22, 73, 74, 95, 96,97, 98, 100, 102, 109, 120,125, 166, 170, 209, 217

Avarország

...................99, 109A

ventinus...........................166

Azaum

..................................75A

zovi tenger.......................128Á

zsia17, 77, 79, 90, 97, 119,125, 172, 222, 223

ázsiai6, 59, 67, 96, 119, 120,149, 198, 203

B

Baas....................................130

Babilon

...........................21, 41babiloni...............................140B

abilonia......................19, 140

babiloniak.....................19, 140

Babót..................................229

Bach-korszak......................153

Bács-B

odrog.........................25B

ácska..................................53

Badacsony

......................33, 34

251

Baja

............................192, 241B

aján kán..............................95

Bajkál tó

.............................201bajor164, 166, 219, 226, 227,

238bajorok..................98, 136, 167B

ajorország.........................167B

akony...........................10, 32

bakonyőrök...........................53

Bakonyszentlászló

................75B

ál......31, 32, 33, 70, 201, 215B

alaton31, 32, 33, 34, 35, 39,66, 70

Balatoncsicsó........................35

Balatonudvari.......................35

Bálisten

.................................35B

aljuk Dem

eter...................201B

alkán............................65, 88

Bálványos.......................32, 35

Bálványoscsaba

....................32B

álványosfüred.....................32B

ana51, 190, 191, 244, 245,246

Baranya12, 24, 26, 45, 47, 179,180, 182

Baranyabán

...........................75baranyai................................27B

aranyamegye

......................20baranyam

egyei................12, 47B

arbarossa Frigyes.............198

Barcza.................................246

Bárczy G

éza.........................36

Bars

................................25, 28B

ars-Hont.............................25

Barta

...................................246B

arza..................................246

baskir..........................223, 224B

askíria...............222, 223, 224baskiriai..............................115baskíriai..............................115baskírok

......................115, 224

Báthory L

ászló.....................66

Batu kán

.......................15, 199B

ayeux..................................87bayeuxi.................................87B

écs......................79, 167, 227B

ecse..................................241

Béga....................................241

Békás....................................27

békási..................................104B

ékés......................23, 25, 192B

ékéscsaba...........................47

Bél....................31, 32, 48, 215

Béla

....................................225B

élakuti................................73B

élbor...................................32B

eleg....................................75

Bélfa

.....................................32belga

.....................................87B

elgium..............................229

Belgrád

...............................219B

élisten.................................48B

élmura

........................32, 191B

élszo...................................31

Bély

......................................32bencés...................47, 172, 182bencések

...............................32bencéskolostor......................12B

ende Ladislaw

..................202B

enedek................23, 105, 130

Bény

.....................................22B

ereg....................................25

Berengár.............................167

Berettyó

................................32B

ertarid.................................99B

erythus...............................57

Berzsenyi D

ániel................155B

esne..................................187

bessenyő123, 134, 142, 163,191, 238

bessenyők113, 115, 120, 122,123, 127, 163, 164

252

Beszterce

..............................25B

iblia..............43, 44, 141, 210B

íborbanszületett Konstantin

.........43, 118, 122, 133, 243B

icske...................................76B

ihar.........................24, 26, 32biharm

egyei..........................35bizanci........126, 128, 159, 233bizánci95, 96, 118, 120, 125,

133, 160, 163császár............................125

bizánciak..............................88

Boa

.....................................132B

oarik.................................126

Bocsu..................................241

Bodajk

................................173B

ódva.................................241

bódvaparti...........................209bodzai.................................104B

ogárd................................130

Bogyay T

amás....146, 149, 151

bojok.............................88, 167B

ölcs Leó

...........122, 139, 163B

ölcs-Leo

...........................233B

olda..................................191

bolgár100, 109, 115, 123, 163,170, 218

Bolgárfehérvár....................219

bolgárok74, 88, 100, 109, 113,120, 122, 123, 163, 170,218, 222

Bonfini A

ntal......................112B

oris...................................237B

orsod............................25, 28

Borsodm

egye........................20B

orsova..............................241

Börzsönyi A

rnold.................96

Bős

...............................49, 192B

osszuló Mars......................83

Bosuc....................................46

Bosuló

................................187

Böszörm

ény.........................67

Boszporusz

...................17, 128B

ottyán...............................191

Bozsok..................................46

Bozsva................................172

Bratiszláv

...227, 229, 233, 234B

retagne...............................87

bretagnei...............................87B

rigetió.................................75B

ritannia...............................87B

ritish Múzum

...................244britt.......................................87B

ritt......................................87brittek

...................................87bronzkor.................................9b

ronzk

orszak........11, 14, 182

Brunhilda..............................90

Buad

...................................191B

úcsony..............................241B

uda...............11, 75, 241, 242

budai...............................9, 187budakalászi...........................12B

udakalászi..........................11B

udenz.................................20

Budenz József

....................153B

ug.....................................203

Búg

.......................18, 122, 204B

ulcsú................................135

Búlcsu

................................218B

urgenland.....................45, 49

burgund................................86

burgundi...............................90B

urgundia...........................229burgundok

................86, 90, 93B

usuc....................................46B

uzsák..................................46

Byblos

..........................57, 152

C

Caesariana

............................76C

alamantia

...........................75

253

campanai...............................84

Cam

pona...............................75C

anossa-járás......................220charcha

...............................218C

hlodvig...............................86

Círus...................................140

cisztercita..............................73C

ripi......................................75C

rispiana...............................75C

rumerum

.............................75C

saba....................................47

Csák

....................................191C

sallóköz........................21, 22C

sanád............................25, 47

Csanda

................................246cseh47, 172, 187, 227, 229,

233, 234, 237, 238csehek

...........................88, 234C

seh-Morva........................229

Csehország

...........................21C

sém...................................190

Csem

ez...............................246

Csepelsziget........................187

Csepel-sziget........48, 197, 198

Csernuk...............................190

Csicsó

...................................35C

sigle..................................106C

sík................................25, 27

Csikcsicsó

.............................35csiki......................32, 104, 110C

sobaj...................................52C

sobánc................................33

Csobánchegy

........................33C

sobo....................................47C

songrád...............................25csongrádm

egyei....................12C

sopak............................35, 76

Csörszárka

......................27, 28C

sörsz-árka...........................27C

sudo....................................73C

supor........................192, 246

Csuzim

ai szoros..................194C

zermann A

ntal..................207

D

Dácia

....................................78dák

........................................78D

almácia

......................84, 236dán

........................................41D

ánia..................................144

Danubius

..............................18D

ebrecen............................242

Deguignes...........................119

Délitália

............62, 85, 88, 185D

élkína...............................195

Délolaszország

...................234D

él-Vietnam

.......................195D

engizik...............................94

Dentum

agyaria...........130, 132

Deodatus.............................185

Derbendi kapu

....................126D

iglat....................................19D

io-Cassius

..........................70D

iód..............................23, 130

Dioklecianus.........................82

Diós..............................23, 192

Diósd

....................................23D

nyeper6, 18, 109, 113, 122,163, 203

Dnyeszter........18, 95, 122, 203

Doboka

...........................25, 32D

obos.........................178, 192

domonkos...........................222

Don18, 95, 113, 131, 142, 202,203, 240

Donec

...................................18D

ontu-magyaria....................18

Dráva26, 70, 108, 109, 170,240, 245

Dsingiszkán

..........................82D

ukasz Mihály

...................117

254

Duna9, 10, 11, 15, 17, 18, 26,27, 31, 34, 35, 40, 46, 47,51, 69, 70, 76, 78, 90, 95,102, 109, 163, 164, 165,166, 170, 187, 189, 203,204, 206, 227, 233, 240,241, 245

Dunaalm

ás............................75D

unabogdány.......................75

dunai...........................222, 232D

un

amed

ence........15, 19, 219

Dunántul...............................66

Dunántúl30, 32, 35, 37, 48, 52,54, 105, 109, 129, 160, 167,170, 171, 186, 190, 197

dunántúli.................34, 62, 109D

unapentele....................10, 75D

unaszekcső.........................75D

unaújváros.........................10

Dunavonal..........................218

E

Ebed

...................130, 191, 192E

ckhard Ferenc...................165

Éden

.............................20, 179É

denkert...............................20E

dward G

ibbon....................71

Eginhard

.......................99, 217E

gyiptom..........19, 61, 65, 152

Együgyű K

ároly...................86

Elam

...............................19, 30É

lő................48, 214, 215, 221

Elohim

................................215előm

agyar...................145, 150E

lszász................................229É

lya......................................48

Em

at.....................................11E

math

...................................44E

mesa

...................................44E

ndre..........................225, 234

Endre herceg.................23, 232

Endréd

..................................30E

nns95, 109, 164, 165, 167,168, 170, 219, 225

Ennsburg

............................166E

rdély26, 54, 77, 78, 104, 107,

109, 114E

rdélyi Medence

..................26E

rdélyország.......................109E

rdőel...................................73E

ridu.............................44, 179E

rzsébet királyné..................48E

smun...................................58

Északitália

............................85É

szaknorvégia....................143

Északolaszország..........87, 229

Eszék

..................................108eszéki..................................207E

szeny..................................20

eszkil..........................103, 115E

sztár....................................35E

sztergály.............................35

Esztergár.............................172

Esztergom

23, 25, 31, 40, 75,227, 242

esztergomi............................30

Etelköz112, 115, 122, 124,127, 147, 163, 181, 218

etelközi113, 114, 135, 163,170, 181

Ethil....................................222

etruszk..........60, 61, 62, 63, 64

magyar.............................64

etruszkok......61, 62, 63, 64, 65

Eufrates18, 19, 44, 51, 110,194, 245

Eufrátes

........................65, 141E

ufrátesz.............................130E

ulie...........................104, 105

Európa5, 6, 7, 9, 17, 19, 46, 58,59, 65, 77, 79, 82, 86, 89,90, 95, 97, 100, 119, 146,

255

147, 148, 163, 174, 176,239, 243, 247

európai5, 16, 17, 21, 56, 57, 59,60, 69, 90, 111, 138, 147,233, 247

Evilat..................................130

F

Faka

......................................31F

aluvéne...............................42

Fehér.25, 26, 48, 103, 178, 185

Fehérm

egye..........................24

Fehérorosz

..........................203F

ehérvár23, 39, 76, 186, 187,232, 233

Fekete tenger18, 97, 114, 115,

120, 125, 127, 133, 160,203, 240

Feketetenger.......................123

Fekete-tenger........17, 133, 243

Felsőegyiptom

....................152felsőitáliai.............................90F

elsőőr................................105F

elsőpannonia.......................79F

elsőpula..............................50

Felszopor..............................46

Felvidék

....................26, 29, 54F

enékpuszta..........................75F

enicia..19, 44, 57, 58, 64, 152

Feníciában

............................43feniciai43, 44, 57, 58, 59, 60,

64, 65feniciaiak

......................77, 215F

erber.................................153F

erenc József......................153F

ertő.....................................46

Fhilippus A

rabs....................82

finn21, 72, 143, 144, 145, 149,200

finnek..........................150, 200F

innország....................66, 143

finnugor..............................143finn-ugor21, 72, 143, 145, 150,

153, 223finn-ugorság

...............145, 147F

inta....................................188F

ischa.................164, 225, 227

Flandria

..............................234F

loriana................................76

Fóka............................172, 191

Folw

yn..................................42F

öveny................................217

Fövénypuszta......................208

francia16, 69, 87, 88, 98, 119,136, 195, 219, 234

franciák16, 79, 82, 87, 144, 195F

ranciaország16, 86, 87, 98,109, 117, 229

frank86, 89, 96, 98, 100, 102,109, 165, 166, 168, 170,209, 216, 218

frank>birodalom

...................98frankok74, 86, 87, 93, 98, 99,

100, 217fratria

..................................150freisingeni...........................238F

u-Kien

..............................196F

ürdőkút...............................10F

urni.....................................73

G

Gáh

.....................................190G

ál......................................198G

alga..................................241

gall22, 29, 46, 85, 86, 88, 98,108, 167, 170, 241

Gallia

................84, 86, 98, 117G

allineus..............................78

gallok......................29, 87, 170

Gam

ás...................................31G

amásza

...............................31G

aram...........................22, 227

256

Gardizi........................113, 135

Gazsi István

........................195G

ebhard......................232, 233

Gebios

................................118G

ellért.................................232G

enserich........................93, 94G

eobitz...............................118

gepida.............................74, 95

gepidák.................................90

Gerbert...............................117

germán6, 17, 21, 59, 74, 78, 82,

84, 85, 86, 87, 88, 90, 93,94, 95, 98, 120, 136, 167,170, 216, 217, 219

Germ

ánia............................117

germánok

......................17, 219G

etica...................................84

Géza117, 118, 136, 164, 168,170, 219

Gézaháza

..............................53G

ibraltár.............................194G

izella........164, 170, 219, 225

Göm

ör..................................25G

ordas........................128, 129G

ordasz..............................129

görög10, 21, 31, 37, 41, 57, 58,59, 62, 77, 78, 97, 114, 118,124, 125, 126, 128, 129,131, 138, 140, 141, 148,198, 209, 211, 213, 218,219, 225

görögök31, 37, 59, 62, 77, 113,118, 140, 163

gót.....................74, 84, 86, 131G

ótalánia..............................86

gótok.....84, 86, 88, 93, 95, 216keleti................................90nyugati.............................90

Gród

...................................128G

yála..................................198

Gyalay D

omonkos..............103

Gyanda

.................................27G

yarmat........................52, 223

gyimesi...............................104

Győr12, 25, 42, 43, 46, 48, 75,96, 123, 230, 233

Györffy G

yörgy..................135G

yörffy István....................224

győri.42, 48, 53, 173, 191, 230győrm

egyei.44, 51, 52, 53, 244G

yőrszentmárton

..................45G

yula..................124, 135, 218G

yümölcsény

...............20, 182G

yurkova............................180

H

Habsburg

............................153H

absburg család.................153

Habsburg F

erdinánd...........153

Habsburgok

........................238H

ahold..........................48, 191

Hainburg.............229, 232, 233

Hajdú

....................................25hajdúm

egyei.......................205H

alál...................................246H

alon..........................104, 105

Halotti B

eszéd197, 213, 214,215, 216, 220

Hangony

...............................20H

arang..................................73

Harold

..................................87H

áromszék

...........................25három

széki...........................32H

efaisztosz...........................37

Hegym

agas.........33, 34, 65, 66H

enrik................................164

Herakliosz

............................88H

ercegszabar........................46H

erculia................................76H

erkules.............................208

Herkulia..............................208

Herodotos21, 77, 120, 140, 203

257

Herrand

...............................191herulok............................87, 90herulus..................................84H

etény..........................42, 182

hettiták..................................65

Heves........................23, 24, 25

Hévíz

..................................188H

ewyz

................................188H

ídvég................................191

Hoangho

.............................194H

ódító Rurik.........................88

Hódító V

ilmos................85, 87

Hódos

...................................27Hőgyész..............................191

Hohenstaufi H

enrik............225

Ho-K

ien..............................196

holland..................................41

Hollandia

............................229H

olttenger.............................64H

olt-tenger...........................43

Holtton..................................31

Hóm

an................................159

Hóm

an Bálint119, 129, 137,

140, 145horvátok........................88, 236H

orvátország..............206, 236

Hottó.....................................31

hún77, 78, 89, 90, 92, 96, 97,99, 102, 106, 117, 119, 120,128, 129, 139, 158, 159,217, 224

Hunfalvi........................20, 153

hungár.........................159, 222H

ungaria.............................119

Hungária

.............................119hungarus

.............................119H

unnenburg........................229

húnok16, 22, 73, 74, 90, 91, 92,93, 94, 95, 96, 97, 106, 109,119, 120, 126, 128, 132,147, 160

Hunsdorfer..........................153

Húnvár................................229

hurka...................................218H

uszka József.....................109

I

I. András.............................185

I. Béla

.................................235I. E

ndre...32, 39, 212, 232, 233I. G

éza................................117

I. István...............................170I. K

onstancius.......................82I. L

eó..............................90, 94

I. Ottokár............................187

I. Sargon.............................240

I. Valentinianusz...................22

Ibn Ruszta...........113, 115, 135

Igar.....................................173Igor.......................................88II. C

írus..............................119

II. Endre..30, 47, 172, 173, 190

II. Géza.........52, 187, 237, 238

II. Henrik

....................219, 225II. István

...............................98II. K

onrád...........................226

II. Konstancius70, 72, 91, 102,

245II. O

ttó................................219

II. Saragon

..........................240II. S

zilveszter..............117, 220III. B

éla......................187, 198

III. Endre47, 48, 49, 130, 172,

179, 191III. H

enrik...................229, 236III. K

ároly...........................105III. K

onrád..................236, 237

III. Leó..........................98, 217

III. Ottó...............................117

Ilbeu..............................48, 214illirikum

i.......................84, 207Im

re....................................228

258

Imre király

..........................173India

.........................5, 17, 119Indokina..............................195Ined.......................................73Innsbruck

............................166Intercisa................................11Irán

.....................................152iráni....................................152Iránia

..................................152Irnik

......................................94Istar.....................................172Istár.....................................172Ister...............18, 31, 35, 40, 95Istergál..................................35Istergam

................................31Istergár

.................................35István

..................................164Itália

.....65, 84, 85, 90, 95, 117IV

. Béla23, 24, 32, 42, 49, 51,

73, 130, 171, 172, 188, 190,222, 223, 224, 244

IV. H

enrik..........................220

IV. L

ászló.......31, 46, 178, 191

IX. L

eó...............................233

Iza.......................................241Izrael.....................................43izraeliták

...............................43

J

Ják..............................190, 191

Jancsekiang........................194

Japán...........................158, 194jász

.......................................78Jász

.......................................25jazig

......................................78jazigok

..................................27Jeney...................................223Jenő

............104, 105, 136, 223Jézus.......................44, 81, 215Jordanes..........................84, 85Julián

..................222, 223, 224

Julianus.................................91Julius C

ézár....................82, 87Junnati................................223Jupiter...................................62Justinianus..........................125Justiniánus............................95Jusztinián............................132Jusztiniánusz

......................128jüt87Jutas......................................76Jütland

..................................87

K

kabarok...............................104

Kai D

onner.........................149K

alász...................................67K

áld..............................51, 191

Kaldea

..................................19káldeusok

.............................21káldok.................................215K

aliz.....................................67K

álmán

.......181, 183, 236, 237K

álmán király181, 183, 236,

237K

alocsa...............................241K

álózd..................................67

Kám

a..........................150, 151

Kánaán

.................................43K

angér................................123K

anizsa.................................35K

ányád...............................130

Kaposszekcső

.......................47K

áposztásmegyer.................27

Kara....................................136

Karinthia.............................233

karintiai..............................233K

aroling.............................165

Károly...................................98

Kárp

átmed

ence6, 7, 8, 9, 11,

14, 15, 26, 27, 28, 30, 32,39, 40, 43, 45, 48, 50, 51,

259

53, 57, 58, 59, 60, 64, 65,68, 70, 74, 77, 89, 94, 98,100, 102, 108, 109, 117,122, 127, 131, 159, 163,170, 175, 179, 180, 181,182, 184, 186, 193, 195,196, 209, 212, 217, 218,223, 224, 239, 240, 243, 245

kárpátmedencei15, 18, 44, 56,

57, 58, 60, 62, 65, 104, 108,111, 112, 123, 209, 222,241, 242, 245, 246

Kárpátok72, 82, 95, 102, 104,109, 115, 122, 130, 163,170, 195, 206, 243

karpi......................................82K

aspi tenger................125, 126K

asuc....................................46K

atalánia...............................86K

aukázus17, 18, 97, 126, 132,133, 142, 160, 161, 240

Kaukázushegy

....................203K

aza....................................136K

azán-szoros......................241kazár...........132, 134, 135, 158K

azária...............................123

kazárok...............................134

Kazárország

........................122K

azsok..................................46

Kedrenos.............................128

keletrómai43, 88, 95, 97, 98,

99, 100, 117, 118, 122, 125,128, 133, 136, 139, 204,216, 217, 218, 219, 226,236, 243

kelet-római.................113, 114

kelta..................22, 79, 88, 167

kelták............................29, 170

Kende

.................................135K

enese..................................35

Kenyeri.................................53

Kérd

....................................171K

ereskény...........................180keresztény10, 33, 97, 105, 128,

133, 193, 200, 207, 208,209, 210, 212, 213, 217,221, 222, 225, 226, 234

kereszténység40, 58, 97, 160,190, 206, 207, 208, 209,211, 213, 225

Kerka

......................30, 31, 241K

ernya................................246

Kerthely

..............................186K

eszi...................................171K

eszthely............................188

Kézai S

imon23, 106, 119, 186,

188, 189, 228, 229, 230, 236K

ikinda...............................242kim

mériai...........................128

Kína..............................90, 194

kínai......90, 119, 196, 197, 201kínaiak

..........................90, 195K

incse.................................197K

ingú....................................30

Kingus

..................................30K

isázsia............................5, 17

kisázsiai................................65K

isduna................................42

Kisfaludy S

ándor..................33K

isvarsány............................53

Klodw

igh..............................98

kőkorszak.............................13

Kölesd

................................130K

ölked................................182

Kolozs

..................................25K

omárom

........................25, 41kom

áromm

egyei.9, 35, 48, 185K

omlós.................................73

komondor.....................51, 244

Konrád

................168, 227, 229K

onstancia szombatja.........187

260

Konstantin104, 122, 123, 135,136, 139, 142, 159, 164

Konstantinápoly95, 110, 128,133, 216, 217, 218, 226

konstantinápolyi118, 160, 217,218, 219

Könyök

...............................180K

oppány.....................225, 232

Koppenhága........................144

Környe..............................9, 11

Koroncó

......53, 55, 56, 67, 242K

örösi Csom

a Sándor.........198

Korotnok

............................172K

ossuth Lajos.....................153

Koszider...............................11

Kosziderdom

b................10, 11

Kosziderpadlás.....................10

Kövesd

.......................182, 186K

öveskút............................186kozákok

......................201, 202K

rím...................................131

Kum

a..................................127K

ún László

.................106, 119K

üngös.................................30

kúnok..................................120K

ur G

éza.............................61

Kurczán

..............................167K

urszán......................135, 136

Kürtgyarm

at.......................136K

uth................50, 51, 244, 245kuvasz.....................51, 52, 244kw

arezmiek

..........................67

L

Lagash

................................151L

ajos...................................166L

ajos király.........................166L

ajta164, 170, 219, 225, 227,229, 238, 241

Lapány..................................20

lapp.............................143, 144

lappok.........................144, 150latin41, 45, 49, 57, 62, 63, 64,

67, 70, 71, 73, 76, 78, 104,106, 108, 129, 144, 175,184, 207, 211, 213, 214, 216

latinok..................................62

Latium

..................................82L

ázár....................................73

Leány..................................187

Leányvár...............................75

Lebeda................................147

Lebedi.........................122, 134

Lebedia...............................123

Lebédia...............................134

Lebő

.............................13, 180L

ech-mező..........................168

Léka......................................51

Lencs..................................191

lengyel..........................88, 172L

engyelország......88, 229, 234

Leonch................................191

Lepavista

..............................75L

esence.................................34L

etemér................................73

levédiai...............................115L

evente.......163, 225, 232, 235L

ibád....................................23

Libaton

.................................32L

imusa..................................75

Lipcse...................................29

Liptó

.....................................29L

iszkó.................................172L

oire...................................229L

ombardia

......................85, 88lom

bardok..........................216

London

.........................50, 244longobard

...........74, 88, 95, 99longobardok

.........................85L

otharingia.........168, 229, 234

lotharingiai.........................168L

ouvre..................................61

261

Lucullus................................84

Lucullusok

..........................216L

udad....................................23L

udány............................20, 23L

udas....................................23L

ugio....................................75

Lúház....................................73

Luidolf................................168

Lulla

.....................................30L

usok....................................47

Luzsok

..................................47

M

macsói...................................34

madajok

..............................139m

adák.................................139

Maeotis.................................91

Magna C

arta.......................174

Magura

...............................242m

águs.................141, 160, 161

mágusok

.....................140, 141m

agyar6, 12, 34, 137, 138, 139,166, 167, 169, 170, 185,189, 195, 196, 197, 198,199, 200, 201, 204, 209,211, 215, 218, 227, 229,244, 245, 246, 248alattvalók

..........................22alkotás............................175anya..................................38arc...................................224betűk.................................58család

...............................50családok

.........................202csapatok

.........................168derékhad

.........................238edény

................................50előcsapatok.....................227em

ber.............32, 48, 54, 72

erény...............................247erő

..................................168

erők................................169

etruszk..............................64

fajta..................................13

fegyverek.......................234

fejedelem........................219

fiú...................................195

föld.........................195, 239

fordítás...........................118

fősereg............................227győzelem

........................234hadsereg16, 123, 163, 166,

167, 168, 229, 233, 237hadvezetés......................233hadvezetőség

..................164hagyom

ány.....................117

hangok............................214harcos.............................173határ.......................229, 238határok

...........................166határőrség

.......................226haza

................................145helynév

.....................45, 140helynevek

.........................45historikus........................114historikusok..............28, 113hódító

.............................112hódítóelem

.....................127honfoglalás7, 49, 70, 72, 77,

100, 112, 122, 148, 163,207, 212

honfoglalók....................104

honvéd............................153írás....................................57írásrendszer......................57irodalom

...........................35írók

...................................79jelentés

.............................36katonanép

.......122, 228, 232katonaság

.......................234képző

..............................129kereszténység

.........206, 207

262

király118, 153, 226, 234,236

korona............................238

korszak.............................12

köznép............................184

köznyelv.................187, 188krónikaírók

.....................106külpolitika

......................219kutya

................................52ló

103m

ezőgazdaság........180, 182

miniszter.........................137

múlt................................125

műszavak

.......................211művek

..............................71nem

zedék.................72, 116

nemzet9, 94, 153, 158, 219,

232nép3, 16, 26, 54, 61, 64, 65,

68, 89, 101, 102, 106,107, 117, 119, 129, 130,143, 145, 146, 153, 156,158, 159, 161, 175, 224,230, 234, 236, 238, 239,242, 245, 247

név31, 38, 48, 105, 137, 150,159, 187

nevű..................................29n

yelv7, 8, 15, 20, 31, 33, 34,37, 38, 39, 41, 53, 59, 61,62, 66, 71, 102, 109, 115,126, 143, 144, 145, 151,193, 194, 196, 197, 203,204, 205, 223, 241, 242

nyelvemlék

.....................213nyelvész

.........................103nyelvkincs......................194nyelvtan..........................214nyelvű

............................214oltárnyelv

.......................220orvos

................................50

ősnép....................58, 60, 64

összefogás......................157osztagok

.........................233parasztok

........................238ruha

................................140szakkönyv

......................165szám

írás...........................61

számrovás

..................60, 63szarvasm

arha....................56szavak18, 180, 185, 196,

199szó11, 37, 38, 41, 59, 60, 62,

105, 107, 138, 144, 186,201

szöveg............................213

tanár.......................144, 165történelem

40, 106, 153, 206történelem

kutatás.............21történetírás

.....................165történetírók.....................166törzs.................74, 105, 136törzsek......................43, 223tudósok...........................161újságok

...........................135uralom

....................227, 236vallás..............................212város.........................44, 234városok...........................242vereség

...........................218vezér...............................167vezérkar

.........................166vogul..............................149

Magyar A

dorján.............58, 60

magyar.nyelvű

....................216m

agyar.szó.........................215

Magyaralm

ás......................173m

agyari...............119, 159, 188m

agyarláposi........................32m

agyarok16, 17, 59, 60, 67, 72,78, 102, 106, 113, 114, 115,118, 119, 120, 122, 123,

263

126, 129, 132, 135, 144,145, 156, 157, 159, 163,166, 167, 168, 169, 170,174, 175, 201, 219, 224,225, 226, 230, 232, 233,235, 238

magyarok

...........................224M

agyarország5, 9, 14, 15, 22,26, 31, 40, 49, 51, 54, 69,75, 95, 101, 104, 107, 117,119, 127, 146, 153, 166,168, 173, 182, 185, 187,198, 201, 207, 209, 221,222, 223, 224, 226, 227,229, 230, 232, 234, 236,237, 238, 239, 243, 244, 245

Magyaróvár..........................75

magyarság59, 89, 109, 122,129, 131, 132, 133, 134,136, 142, 146, 147, 148,149, 150, 151, 154, 160,161, 163, 164, 183, 207,218, 219, 224, 225, 230, 242

Magyarsok

......................49, 65M

alalas120, 125, 128, 129,130, 132

Malom

sok.......................48, 65

Mansvetina

...........................76m

anszi.........137, 138, 146, 159M

arcal...............48, 53, 54, 233M

arcalfő...............................53

Marcó

...................................53M

arcus Aurélius

...........21, 167M

arcus császár.....................70M

arduk.........................30, 140

marha......38, 52, 70, 71, 72, 73

Mária királyné

................23, 49M

aris....................................77

Márk

...........................172, 238M

arkomannia

.......................21m

arkomannok

...........21, 70, 90

markom

anok.......................167

Márm

aros.............................25

Marne

...................................90M

aros......13, 26, 43, 52, 64, 77M

arosi Arnold

....................208M

arostorda...........................24

Martel K

ároly.......................98

Martonvásár..........................39

Martosvására

......................186M

átrahegy............................29

Mátyás király

......................112M

átyusföld.....................21, 22

Mauritius

............................160M

aximian

.............................82M

aximianus T

ax...................82m

éd119, 139, 140, 141, 142,158, 160, 161

médek

.120, 139, 140, 141, 160M

edia....................................19M

édia..................................141M

eggyes.....................104, 105M

egyaszó.............................39

megyer

.................74, 136, 139M

egyer...............................136m

egyeri119, 125, 139, 142,145, 159, 160, 161, 187, 188

Melk

...................................225M

emphis.............................152

Menes.................................152

Ménfő

.................................230M

eotis.........................131, 132M

eotisz...............................130m

eotiszi..............................119M

észáros............................246

Mezdyn...............................191

Mezopotám

ia19, 21, 45, 58, 71,175, 203, 240, 245

Mezopotám

iá..............240, 245m

ezopotámiai12, 43, 56, 195,

198, 246M

ezőtúr..............................241

264

Miciszláv

..............................88M

iesko..................................88M

ihály....................47, 49, 225

Miske..................................191

Mócsa

...................................48M

ogasius............................207

Mogentianae.........................75

Mogyeri..............................129

Mogyoród

.............23, 129, 130M

ogyorós.....................23, 130

Mohács.................................34

mohácsi........................50, 153

Moham

ed..............................43m

ohamedán

..........82, 132, 222m

ohamedanizm

us.......132, 133m

ohamedánok

....................132M

ohi.....................................34M

ölk...................................225

Molonos

.............................180m

ongol146, 157, 158, 199,200, 201, 222

Monoros

...............................73M

oor...................................151M

oór Elem

ér......................149M

ór.......................................48M

orva.................................227

morvák

...............................163M

orvamező

..................47, 166M

osonmegye

........................20M

ougel...............................128M

ougeris............................129

Muager...............................130

Muageras............................128

Muageris.....................128, 129

Mum

us..................................30M

unerod.......................23, 130

Muneros

.......................23, 130M

unk..................................153

Munkácsi............................153

Mura

.............................48, 241M

uraszombat................48, 191

Mursa

.................................108m

ursai.................................207

N

Nádudvar............................205

Nagy78, 82, 96, 98, 99, 102,109, 136, 160, 164, 165,166, 167, 168, 170, 201,207, 209, 217, 219, 226,234, 246

Nagy K

ároly96, 99, 102, 109,165, 166, 167, 209, 217

Nagy K

onstantin.....78, 82, 207N

agy Ottó136, 164, 168, 170,

219, 226N

agyaszó..............................39

Nagybulgária......................222

Nagyesztergár.......................35

Nagygörögország

.................62N

agyhungária.....................222

Nagym

agyarország.24, 49, 222N

agypatak............................27

Nagyperkáta

.........................11N

agysziget..........................187N

agyszombat......................188

Nagytétény

...........................75N

agyvárad............................12

Nagyvarsány.........................53

Napoleon

............................200N

ápoly..................................62

Narm

er...............................152

neandervölgyi.........................9ném

et6, 41, 49, 87, 102, 136,153, 163, 165, 166, 167,168, 170, 189, 193, 198,209, 218, 219, 220, 225,226, 227, 229, 230, 232,233, 234, 236, 237, 238császár117, 168, 219, 220,

225, 226, 236, 237, 238hadsereg

.........................227

265

hyőzelem........................218

németbirodalom

..................165ném

etek136, 144, 166, 168,169, 189, 219, 225, 226,227, 230, 231, 232, 238

Ném

eth Gyula103, 115, 124,

126, 129, 130, 137, 146, 149N

émetország

.87, 109, 223, 227N

epos....................................84N

era....................................241

Neszm

ély....................9, 10, 11

Nógrád

..........23, 25, 28, 46, 53N

ógrádmegye

.......................20nógrádm

egyei.............172, 195N

ógrádszabar........................46nom

ád58, 59, 60, 78, 81, 119,127, 133, 180, 181, 182, 183

Norm

andia............................86norm

ann....................86, 87, 88N

ormanndia..........................88

normannok..........85, 86, 87, 88

norvég...................................41N

orvégia.............................143

Nyárad

..................................73N

yék...................................136

Nyergesújfalu

.......................75N

yitra......................25, 49, 180nyitrai.................................179nyitram

egyei.......................188N

yitra-Pozsony.....................25

Nyugat......................90, 93, 94

Nyugatázsia

........................149nyugatróm

ai........117, 219, 226nyugatszibériai...145, 147, 149N

yúlszigeti...........................48N

yüved...............................130

O

Octavianus A

ugustus............84O

doacer........................87, 216O

doaker................................84

Ódom

bóvár...........................76O

gorda................................129ógörög

..................................57O

gurda........................129, 130óhéber...................................57ojtozi...................................104Ö

körd............................73, 214oláh

...................3, 78, 129, 153oláhok

.................................104olasz..........41, 85, 88, 106, 112olaszok..................................79O

laszország....87, 88, 109, 236

Ölbő

..............................48, 214O

lga......................................88Ö

llye.....................................48Ö

lved..................................186

Óm

alomsok

..........................48O

mode

..................................30O

mpod

..........................10, 198O

nogorda............................129onogur

................................125onogurok

....119, 125, 129, 145O

pos...................................131

Orbán B

alázs......................105

Öreg-tó

.................................56O

restes..................................84O

rmánd...............................182

orosz41, 49, 88, 153, 200, 203,224

Oroszvár...............................75

Őrség

..................................105O

rsova................................241

ősirániak.............................150

Osl......................................191

őslakosság27, 86, 100, 130,131, 177, 182, 198, 224,239, 240

ősmagyar..........58, 60, 63, 151

ősmagyarság

.......................151

266

ősnép19, 28, 32, 49, 55, 56, 58,59, 60, 102, 111, 170, 185,193, 243, 245

őstelepesek13, 22, 23, 28, 170,179, 212

Ostm

ark......................219, 230

ősugor.................................150Ó

szék..................................108Ó

szőny.................................75

ószőnyi...............................208osztrák

........225, 233, 237, 238osztrákok

............................144osztyák

144, 145, 149, 156, 157osztyákok....................149, 156Ö

thalom................................13

Othm

án.................................43

Ottópüspök

............................238O

ttó császár........................168O

ttokár.................................47

Óvár....................................190

P

pacinaciták..........................123P

adányi Viktor

...125, 130, 164P

akod..............................30, 31P

aks................................75, 76P

alazzo dei Conservatori......82

Palesztina..............................19

Pálfalvy S

ándor....................50P

ancsova.............................241P

anna..............................45, 70pannon

..............69, 70, 72, 220P

annon hegye.......................70

Pannonhegy

..........................45P

annonia21, 40, 42, 45, 69, 70,74, 78, 106, 108, 164, 165,167, 170, 198, 207, 208,217, 218

Pannónia31, 75, 79, 80, 82, 95,

98, 99, 119, 168, 169, 170

pannoniai..............................69pannonok

........................31, 74P

annosa..........................45, 70

Pantaleon

..............................10P

ánzsa..................................45

pápai állam.........................229

Paradicsom

...........................20parszi..................................141parthus................................161párthus................................158parthusok

............................160partus..................................140pártus..................................142partusok

......................120, 141pártusok

......................119, 140P

árutca................................180P

assau.................................167P

auler Gyula40, 115, 165, 174,

206, 211P

ax..................................75, 76P

éceli......................49, 53, 182P

écs................75, 82, 179, 208

Pécsvárad

.............................12pécsváradi47, 172, 179, 180,

182P

elszó...................................31

Pentele..................................10

Perben

..................................73P

erény.................................172perm

i..........................150, 151perm

iek...............................150P

ersepolis...................141, 152

perzsa71, 113, 119, 135, 140,141, 142, 160

Perzsa öböl...........................44

perzsák97, 126, 132, 133, 140,141, 160, 161, 223

Perzsia

......5, 17, 119, 124, 127P

est...........................24, 25, 27P

estmegye

............................53pestm

egyei...........................48

267

Pestvárm

egye.......................82

Péter............225, 227, 230, 232

Péter király

.................160, 228P

éter szénája.................39, 186P

iliscsaba..............................47P

inka...................................241P

ipacsdűlő............................10

Pipin

.....................................98P

ireneusi félsziget.................86P

látó....................................141P

ócsa..................................179

portugál.................................41P

ortugállia............................86

Pöstyén

.................................22P

ozsony46, 166, 229, 234, 237,238

pozsonyi.......49, 188, 191, 232P

ray György

.......................216P

ray kódex..........................220

Priskos..........................92, 125

Priskos rétor..........................92

Prot.....................................122

Prut...............................18, 203

Pula.......................................50

puli..........................51, 52, 244P

uratu.......................18, 19, 51

Q

quad......................................22

quadok............................21, 22

Quedlinburg................168, 219

quedlinburgi.......................136

R

Rába42, 46, 123, 191, 227,230, 233, 240

Rábapatona

...........................53rabaszírás..............................59R

ábca............42, 123, 230, 241R

ácdomb...............................10

Rajna

........22, 86, 90, 109, 227

Rákóczi F

erenc...................153R

ákos....................................27R

ákoscsaba...........................47R

asdorf...............................153R

avenna................................84R

ázsonyi László

.................103R

egensburg.................233, 234régensburgi.........................232R

éh Gyula...........................209

Répce..................................229

rézkor......................................9rézkorszak

13, 14, 53, 182, 243R

hone...................................86

Richard

...............................222R

ima

...................................241ripuali frankok

......................90R

öjtökör..............................172R

okalj...................................73R

olf.......................................87R

olló.....................................86

Róm

a64, 79, 80, 82, 90, 98,113, 118, 217

római11, 12, 21, 22, 28, 45, 47,

59, 62, 69, 70, 71, 72, 73,75, 78, 79, 80, 82, 83, 84,86, 87, 90, 91, 92, 94, 97,98, 99, 102, 108, 114, 117,118, 119, 123, 141, 148,163, 165, 167, 182, 207,209, 213, 216, 217, 218,220, 226, 233, 234, 245birodalom

22, 78, 80, 84, 90,99, 114, 117, 216

császár21, 69, 70, 98, 102,108, 123, 167, 216, 217

katonák.............................79

légiók...................78, 87, 90

uralom..............................75

rómaiak11, 18, 21, 27, 31, 40,

42, 45, 46, 47, 54, 59, 62,63, 64, 69, 72, 74, 78, 79,

268

86, 98, 108, 118, 140, 167,170, 207, 208, 241

román

................................120R

omulus A

ugustulus..........216

Rudas..................................241

rugius....................................84R

um............................113, 191

rumiak

................................113runaírás.................................59

S

Ságvár...................................76

Sajnovits.....................143, 144

Sajnovits János...........143, 144

Salam

on......................234, 246

Salina....................................75

Salsuk

...................................47S

alva...............................40, 75S

alvianus..............................83

Sándor cár...........................200

Saone....................................86

Sárköz...................................54

sárközi................................127S

áros.....................................95S

árrét....................................27S

ásony..................................20

Sassanidák

..........................119S

carbantia.............................75S

chedel...............................153scirus

....................................84S

ebestyén Gyula.................104

Seignobos.............................16

sémi..19, 21, 72, 114, 141, 194

semiták

.........26, 140, 158, 194S

idon............................57, 152

Sigerius.................................86

sikil.....................................103S

ilacaene..............................75

Sim

egfalu...........................187

Sim

eon...............................163

Sim

on.................................172

Siófok

.................................186S

kandináv...............................6

skandináviai.........................88S

kylitzes.............................218skyrek

...................................87S

obor....................................46S

okutu................................140

Söm

jén.................................52

Söm

jénsuka..........................52

Som

lóvásárhely....................75

Som

lyó.................................52

Som

ogy......24, 26, 30, 31, 173

Som

ogycsicsó.......................35som

ogyi....................31, 32, 48S

omogyi E

de......................196

somogym

egyei...30, 46, 47, 48S

omorja

................................52S

ophianae.............................75

Sopron

24, 26, 46, 75, 229, 233soproni..........................49, 172S

orok..................................191

Sorokusztág

........................191spanyol...........................41, 86spanyolok

.....................79, 144S

panyolország..............86, 194

Stubacher L

ászló................195

Süke............................192, 246

Süm

eg.................................233S

ümegfa

.............................187sum

ir11, 12, 13, 18, 19, 20, 21,22, 23, 24, 26, 29, 30, 31,32, 33, 34, 35, 36, 37, 38,39, 40, 41, 42, 43, 44, 45,46, 47, 48, 49, 50, 51, 52,53, 54, 58, 59, 60, 64, 65,66, 68, 70, 71, 72, 73, 76,79, 81, 82, 107, 108, 110,111, 112, 126, 127, 140,151, 152, 160, 161, 167,170, 172, 178, 179, 180,183, 184, 185, 186, 187,

269

188, 189, 190, 194, 195,196, 197, 198, 201, 203,204, 205, 206, 207, 208,214, 215, 230, 239, 240,241, 242, 243, 244, 245, 246képzésű.............................18

sumirfajú...............22, 239, 240

Sum

iria.......................110, 140

sumirnyelvű

................239, 240sum

irok11, 12, 18, 20, 41, 42,48, 49, 50, 52, 56, 57, 70,71, 140, 160, 215

Sum

irország..........................30S

usuc....................................47

Susuk

....................................47S

üttő...............................10, 75

svéd..............................41, 200

Sygra

..................................172S

zabadka.............................242S

zabar...........................45, 179S

zabária........45, 126, 191, 208

szabáriai..............................207szabartói.....................127, 142szabartoifal.........................126szabartojaszfaloi122, 123, 124,

126szabir..................125, 126, 158szabír..........................131, 132szabirok

......................125, 126S

zabó..........................129, 246

Szabó K

ároly......................129

Szabolcs..........................25, 26

szabolcsmegyei.....................52

Szalay L

ászló......................175száli frankok

.........................90S

zalonna.............................209

Szálsok

.................................47S

zamara

..............................151szam

ojédek.........................150

szanszkrit......................41, 199S

zántó...........................10, 173

Szapár...................................46

Szár L

ászló.........................225

szaragurok..........................125

Szárazd

...............................130S

zárfő.................................186

Szárhegy

.............................229S

zarmacia

.............................21S

zarmata...............................27

szarmaták..............................21

Szarvaskend........................191

szász.............................87, 238

Szatm

ár...........................24, 26S

zatmárm

egye......................24

Szaurom

ata...........................21

Száva

....69, 109, 170, 240, 245S

zavasztoszláv......................88S

zecsőd...............................190szegedi..................................12S

zegvár.................................12S

zekcső...................47, 65, 179székely26, 103, 105, 107, 109,

110, 111, 112, 114, 115, 238S

zékely Krónika

.................104székelyek26, 32, 60, 62, 102,

103, 104, 105, 106, 108,109, 110, 112, 113, 114, 144

székelység..................104, 107

Székesfehérvár

...........208, 230S

zekszárd..........47, 65, 75, 180szekul..................................103S

zent Erik

...........................200S

zent Gellért.........................23

Szent István10, 12, 24, 32, 43,

53, 64, 117, 118, 161, 172,174, 176, 177, 179, 180,181, 182, 184, 185, 193,198, 201, 207, 209, 213,214, 219, 220, 225, 226,227, 228, 229, 230, 235

Szent Jerom

os.................93, 94S

zent jogi apátság.......201, 235

270

Szent L

ászló26, 32, 127, 180,181, 183, 187, 201, 235, 236

Szent M

argit.................48, 209S

zent Mihály

......................177S

zent Pál...............................94

Szent P

éter......................93, 94S

zentendre............................75

Szentes

.................12, 192, 193szentesi.................................92S

zentjogi apátság..................32

Szentkatolnai B

álint Gábor

199S

zentkút................................33szentm

ártoni.........................53S

zép....................................246

Szepes...........................35, 172

Szepesség

.............................35S

zepezd..........................34, 35

Szépfalu

................................73szerbek

.................................88S

zerém..........................73, 245

Szeret....................18, 122, 192

Szibéria.................................66

Szicilia............................62, 85

Szicília..................................62

Szigetszentm

iklós...............197S

zigetvár...............................75S

zigliget................................32szíkel....................................62szikelek.................................62S

zikélia.................................62S

zikszó.................................39

Szikulia.................................62

szikulok................................62

Szilágy............................25, 26

Szinnyei................20, 144, 153

Szinnyei József...................214

szírek..................................215

Szíria

..................11, 19, 61, 65S

zirmium

......................73, 207szirm

iumi............................207

Sziszek

...............................108

sziszeki...............................207szittya

.........................117, 159szkiták

............................21, 27szkíták

..................................77szkitha

................................120szkítha

....................96, 97, 117szkithák

......................119, 203szkíthák

..................96, 97, 117szkl.....................113, 114, 115szláv6, 14, 17, 28, 35, 37, 40,

75, 88, 89, 100, 103, 120,136, 145, 187, 203, 204,205, 206, 207, 211, 219, 242

szlávok.....17, 28, 40, 206, 207

szlovén...............................206

Szolnok.....................24, 25, 32

szolnokdobokai..............32, 35S

zőlős.................................191S

zombathely

...45, 75, 191, 208S

zomor...........................48, 52

Szt. István

.......................46, 47szubareusok

..................26, 125S

zubartu.....................125, 132

szumir.............................22, 37

Szünöse

........................51, 190S

zunyogd............................130szvév

....................................86szvévek

.................................86

T

Táborszállás

.........................10T

ácz....................................208T

agán Galim

dzsán..............224T

aksony........................48, 235

Takta

....................................52T

ápé......................................13T

ápiószekcső........................47

Tarcal.................................123

Tarcsa.......................49, 50, 52

Tarján

.................................136T

arna..................................241

271

Tarnatelek

...........................188T

árnok................................178

Tarquiniusok.........................62

Tass

....................................159T

ata.....................................185tatai...................................9, 56tatár.............................222, 223tatárjárás

.............................142tatárok.......16, 40, 42, 172, 222T

atatóváros.........................185T

ebe............................197, 198T

elek...................................187T

ermacs......................135, 218

Teszár.................................191

Tét................................51, 244

Tétény...................................23

Tevel...................................135

Thaja...................................227

Theodorich

.......88, 93, 94, 216T

heofánia............................219T

heophanes.........................128T

heophilaktos Sim

okattes..160

Thury József.......................103

Thúry József.......................129

Thusuktelke

..........................49T

iba....................................190

Tibet...................................199

Tichon

................................186T

iglatpileszár......................139T

igris19, 30, 110, 130, 194,245

Tihany

..................................32T

ikhon................................186

tímári..................................178

Tim

urlenk.............................82

Tinód

..................................130T

irnávia..............................187

Tisza12, 13, 15, 24, 27, 51, 52,78, 90, 102, 189, 240, 241,245

Tobaj....................................52

Tobol-Isim

..................147, 149T

okaj..........................180, 201T

oldi...................................153T

ölgyes.................................27tölgyesi...............................104T

olna............12, 25, 26, 53, 75

tolnamegyei........................130

Tom

a....................................34

Tom

aj...................................34T

omor...........................48, 192

Tonuzaba

..............................24T

orda....................................26

Torna

....................................27török3, 32, 64, 74, 78, 88, 96,

102, 103, 105, 115, 118,120, 123, 127, 134, 137,143, 146, 147, 149, 158,159, 171, 178, 185, 188,189, 193, 201, 212, 223,224, 242, 243

törökfajú.....3, 74, 88, 223, 224

törökök96, 103, 120, 123, 147,224

Törökország................115, 146

törökség..............................145

Torontál..............................242

Tósok

..............................49, 65T

ótsok...................................49T

óváros...............................185T

raján...................................78

Trajánus................................82

trák.......................................82

trákok....................................77T

rencsén.........................22, 29

Trian

on..............................101

Triciana

................................76T

rinacria...............................62

Trnau

..................................187T

rocsányi Zoltán

................157T

rócsay Zoltán....................144

Tum

en................................149

272

Tündér Ilona

...................41, 70T

urán..................................195

turáni6, 7, 17, 19, 21, 64, 86,239

turcilingok............................87

turcilingusok.........................84turk77, 96, 97, 117, 118, 120,

122, 127, 134, 139, 142,149, 159, 160

Túrkeve

..............................241T

urkia.................................135

turkok96, 118, 119, 120, 123,127, 134, 164

Turóczy János.....................160

Turony

..................................20T

usnád..................................27

Tyrus

............................57, 152T

yukod...............................130

U

Ubaid

..................................179U

dvar..................................179U

dvard................................188U

dvarhely.......................24, 25

udvarhelyi...........................110U

garit.....................44, 57, 152U

gocsa..................................25ugocsam

egyei.....................188ugor............................145, 151ugorok

................................150U

grin..................................173

Újfalu

...................................73Ú

jmagyarország

.................119Ú

jmalom

sok.........................48

Ulciscia C

astra.....................75

umm

anmandák

...................140U

ng.......................................25

ungárnyelv..........................224

ungárok...............................223U

ngmegye

............................20U

r12, 50, 151

Uraj....................................190

Ural....................................147

urogok................................125

Ursicianus.............................71

Urzeolo O

ttó.......................226U

rzeolo Péter......................228

úzok....................................120

V

V. H

enrik....................236, 237V

. István48, 51, 184, 185, 188,191, 244

Valérius..............................208

Valeum

.................................75V

ámbéri Á

rmin

..................207vandál...................................86vandalok

...............................94vandálok

...............................86V

andaluzia...........................86

Váralja..................................73

Varasd

................................182varég.....................................88V

árkony..............................182V

árpalota..............................10V

arsány................................52

Varsó

..................................204V

as.23, 25, 26, 48, 49, 51, 193

Vaskapu................................26

vaskor.....................................9vaskorszak

....................28, 175V

asmegye...................190, 233

Vata

............................160, 232V

azul..........................219, 225V

ecellin..............................232

Velence...............................236

Velike...................................51

Verebes.................................27

Vértesszőllős..........................9

vértesszőllősi..........................9V

esta....................................83

Vészném

et..........187, 189, 230

273

veszprém.............................185

Veszprém

10, 25, 30, 46, 53,75, 185

veszprémi10, 46, 53, 96, 187,

209, 232V

eszprémm

egye...................49

veszprémm

egyei.............10, 35veszprém

völgyi..................198V

I. Pál................................213

VII. G

ergely.......................220

Vinár...................................173

Vindobona

....................79, 167V

isznek.................................27

Visztula...................6, 203, 204

Viterbrói G

otfried...............119

Víztula

................................204V

jatka.................................150

Vladim

ir...............................88

vogul3, 15, 45, 64, 102, 113,115, 137, 143, 144, 145,146, 148, 149, 153, 154,156, 157, 224, 239m

agyar...........................149

Vogulia

.................................45vogulista7, 66, 70, 129, 149,

157, 214, 223vogulisták20, 26, 45, 114, 115,

145, 146, 152, 179, 214,215, 222, 239

vogulizmus

.........112, 115, 153vogulok3, 119, 137, 143, 145,

146, 148, 149, 150, 152,156, 223

vogulság.....................150, 151

Volga22, 90, 95, 109, 115, 120,147, 150, 151, 222

Vörösló

...............................172vulgariter............184, 185, 188vulgo...........184, 186, 187, 188

W

Waczik................................172

Wales....................................87

walesi....................................87

wasserburgi........................232

Welf....................................233

Werbőczy

...........................175W

eznemut..........187, 189, 230

Wiebert...............................234

Wien

.............................79, 167

Z

Zagyva................................241

Záhpolya...............................50

Záhpolya János.....................50

Zakadat...............................186

Zala.............24, 26, 31, 35, 241

Zalam

egye....................20, 233

Zalaszabar

............................45Z

alavár..................................45Z

alavára................................35Z

ámoly

.........................48, 232Z

aos....................................118Z

ára....................................236

Zarathusztra........................160

Zebegény

......................34, 242Z

emplén..................25, 28, 135

zempléni...............................32

Zengőhegy

..........................182Z

enta.....................................13Z

eus....................................118Z

sadány................................27

zsidó...........................131, 141

Zsigm

ond............................238Z

sigra..................................172Z

sitva..................................241Z

sófia..................................234Z

solt....................................123

274

TAR

TAL

OM

JEG

YZ

ÉK

A S

ZE

RZŐ

ELŐ

SZ

AV

A......................................................................3

I. A T

EL

EP

HE

LY

TA

NÍT

ÁS

A...........................................................5

II. A L

EGŐ

SIB

B E

MB

ER

I NY

OM

OK

MA

GY

AR

OR

SZ

ÁG

TE

RÜ

LE

TÉ

N................................................................................9

III. A K

ÁR

PÁ

TM

ED

EN

CE

BE

NÉ

PE

SE

DÉ

SE

...............................15

IV. H

ON

NA

N É

S MIK

OR

VE

TŐ

DT

EK

HA

ZÁ

NK

BA

NY

EL

VÜ

NK

ŐS

I AL

AP

JAT

LE

RA

KÓ

EL

SŐ N

ÉP

RA

JOK

?.......................................................................................................17

V. A

DU

NA

ME

DE

NC

E Ő

ST

EL

EP

ES

EI..........................................19

VI. A

Z Ő

ST

EL

EP

ÜL

ÉS

ÉR

DE

KE

SS

ÉG

EI.....................................23

VII. A

Z Ő

ST

EL

EP

ES

NÉ

P N

YE

LV

E...............................................30

VIII. A

Z Ő

ST

EL

EP

ES

EK

MŰ

VE

LT

SÉ

GE

.....................................56

IX. A

PA

NN

ON

OK

.............................................................................69

X. P

AN

NO

NIA

NÉ

PE

SE

DÉ

SI V

ISZ

ON

YA

I A R

ÓM

AI K

OR

BA

N.......................................................................................................75

XI. E

GY

ÉB

NÉ

PE

K............................................................................77

XII. T

EL

EP

ES

ÉS

HÓ

DIT

Ó N

ÉP

EK

...............................................81

XIII. A

KÖ

ZÉ

PK

OR

I HÓ

DIT

ÓK

NY

EL

VA

LA

KU

LÁ

SA

.............86

XIV

. A H

ÚN

OK

..................................................................................90

XV

. AV

AR

OK

.....................................................................................95

275

XV

I. FR

AN

KO

K.................................................................................98

XV

II. SZ

ÉK

EL

YE

K.........................................................................102

XV

III. A H

ÓD

ITÓ

MA

GY

AR

SÁG

.................................................117

XIX

. A H

ON

FO

GL

AL

Ó M

AG

YA

RS

ÁG

NÉ

PI Ö

SS

ZE

TÉ

TE

LE

122

XX

. EG

Y É

RD

EK

ES

TÖ

RT

ÉN

ET

A V

OG

UL

IST

AT

ÖR

TÉ

NE

TÍR

ÓK

JEL

LE

MZŐ

TO

RZ

ÍTÁ

SÁ

BA

N............128

XX

I. MIT

ÍRT

A B

ÍBO

RB

AN

SZ

ÜL

ET

ET

T C

SÁ

SZ

ÁR

AH

ON

FO

GL

AL

Ó M

AG

YA

RO

KR

ÓL

?....................................134

XX

II. HO

NN

AN

LE

TT

A M

AG

YA

R N

ÉV

?..................................137

XX

III. HO

NN

AN

SZ

ÁR

MA

ZO

TT

A M

EG

YE

RI T

ÖR

ZS

?.........139

XX

IV. A

MA

GY

AR

NÉ

P V

OG

UL

SZ

ÁR

MA

ZÁ

SÁN

AK

TÉ

VT

AN

A.................................................................................143

XX

V. A

Z Á

TÖ

RÖ

KL

ÉS

TÖ

RV

ÉN

YE

...........................................155

XX

VI. A

HÓ

DIT

Ó M

AG

YA

RSÁ

G F

AJT

ÁJA

ÉS

NY

EL

VE

.......158

XX

VII. A

HÓ

DIT

Ó M

AG

YA

R N

ÉP

VA

LL

ÁS

A...........................160

XX

VIII. A

HO

NF

OG

LA

LÁ

S V

ÉG

RE

HA

JTÁ

SA

.........................163

XX

IX. R

AB

LÓ

HA

DJÁ

RA

TO

K V

OL

TA

K-E

A H

ON

FO

GL

AL

ÓK

HA

RC

AI?

...................................................................................165

XX

X. A

HO

NF

OG

LA

LÁ

S U

TÁ

NI M

AG

YA

RO

RS

ZÁ

GT

ÁR

SA

DA

LM

I ÖS

SZ

ET

ÉT

EL

E............................................170

XX

XI. H

OG

YA

N T

AG

OZ

ÓD

OT

T A

ME

GH

ÓD

ÍTO

TT

NÉ

PE

LE

M?

...............................................................................176

XX

XII. ÍR

ÁS

OS B

IZO

NY

ÍTÉ

KO

K A

KÖ

ZN

ÉP

NY

EL

VÉ

RŐ

L184

276

XX

XIII. M

IT B

IZO

NY

ÍTA

NA

K A

Z Á

RP

ÁD

KO

RI

SZ

EM

ÉL

YN

EV

EK

?.................................................................190

XX

XIV

. AZ

ÖS

SZ

EH

ASO

NL

ÍTÓ

NY

EL

VÉ

SZ

ET

TA

NÍT

ÁS

A.194

XX

XV

. A M

AG

YA

R N

YE

LV

SZ

LÁ

V R

OK

ON

SÁG

A.................203

XX

XV

I. HA

LO

TT

I BE

SZ

ÉD

..........................................................213

XX

XV

II. NA

GY

HU

NG

ÁR

IA..........................................................222

XX

XV

III. A M

AG

YA

R N

ÉP

HA

RC

A A

LÉ

TÉ

ÉR

T É

S A

FÜ

GG

ET

LE

NS

ÉG

ÉÉ

RT

AZ

ÚJ H

AZ

ÁB

AN

........................225

XX

XIX

. NÉ

ME

T HŰ

BÉ

R................................................................228

XL

. A

NE

MZ

ET

I FÜ

GG

ET

LE

NS

ÉG

VIS

SZ

AS

ZE

RZ

ÉS

E.......232

XL

I. A N

ÉM

ET

TÁ

MA

DÁ

SO

K K

UD

AR

CA

.................................236

VÉ

GS

ZÓ

............................................................................................239

FO

RR

ÁSM

ŰV

EK

.............................................................................248

NÉ

V-, H

EL

Y É

S TÁ

RG

YJE

GY

ZÉ

K..............................................249

TA

RT

AL

OM

JEG

YZ

ÉK

..................................................................274

277

Kiadó: E

DIT

OR

IAL

TR

AN

SS

YL

VA

NIA

Casilla C

orreo 2067B

uenos Aires, R

epública Argentina.

Este libro se term

inó de imprim

ir en el mes de S

eptiembre de

1968 en los talleres de la Em

presa Gráfica L

inofilm O

ffset, V.

Cevallos 1670, B

uenos Aires, R

ep. Argentina.

A könyv 1968 szeptem

ber havában készült, az Em

presa Gráfica

Linofilm

Offset m

űhelyeiben, V. C

evallos 1670. Buenos A

ires,R

epública Argentina.

Queda hecho el depósito que m

arca la Ley 11.723.