Udvardy Balázs Fetrengő dallamok

Fetrengődallamok

Udvardy Balázs

g Kapu KönyveK g

© Udvardy Balázs 2006

A kötetet illusztrálta:

Agócs Írisz LaKos Tamás Szabó Eszter

Szalay György Tóth Balázs

Udvardy Melinda

Tipográfia és kötésterv:

Asztalos Tamás

5

1. A kutyák

Tompán remegő nyarak a kutyák,szájuk bódultan táncoló fiók,ahonnét egy borosüveg kilóg,alvásuk ronggyá eltiport ruhák.

Szemük melege körhinta-futás,zengő szívükben víg, bolond rigókharangot énekelnek, mint csikóklábán nevetnek dalt arany paták.

Mikor lihegnek, a bús, görbe holdatvizes szivaccsal rózsaszínre törliegy remegő tüsszentés, mely a porladt

levegő tétova száját megőrli,s ekkor gazdáik szívében elolvada bánat, a helyén tulipán nő ki.

7

2. A macskák

A macskák gömbölyű, mély hangszerek,csak a szájukban sír a fájdalom,mely árva lelkükbe teremtetett.A nyávogás, e jég hang, mely vakon,

az elnyújtózó vízekben rezeg,fonnyadtan csúszik a homlokomon,nyúlós pókhálót sző a könyveken,s minden kristálypohárba beoson.

A szende lefetyelős tál előttkis állat testük ülő mosolyalangyosra ringatja a hűs tejet,

s ostya ivásukban fűvel benőttzizegő kertek röppennek tova,felettük néhány bősz tehén lebeg …

9

3. A verebek

Hogyha dalolnak a víg verebek,a vizek fényei összeszaladnak,s a karimáján egy merev kalapnaknyújtózva válnak ketté a szelek.

Szapora röptük szétfoszló szezámmag,gally lábuk szökkenése mereven,a szálló labdák kedvével nevet,kis szemeik csodálkozásból vannak.

A toronyórák kóborló szavaa fülledt levegőt láncra veri,ki búsan kullog a tereken át,

s ha elészáll a verebek hada,fáradt szeme könnyekkel lesz teli,mindig várja a felszabadulást …

11

4. A disznók

A disznók búsulnak a falun át,szájukba ömlik a rózsaszin ég,s víg beleikben, ahol nyőg a sár,tivornyázik az átfagyott vidék.

Ahogy langy szószt őriz sík hasu tál,üveg vigyorgását megtartva még,úgy alszanak a disznók, és csupánálmuk lebeg, mint a mocsári lég.

A gazdasszony, mikor eteti őket,a korhadt vályú émelygő szagaegy ócska vaskampón csüng, és a főzet,

mit a gazdasszony tett nekik oda,vidám hentesként fölkel, s mint a kőzethull aztán vissza a zord vályuba.

13

5. A medvék

A medvék őrzik a tél kapuját,üvöltésük tépett orosz regény,tekintetük futó, felleges ég,éber füleik hallgatag subák.

Kő mozdulataik olyan suták,mint súlyos zsákot cipelő szegénygörcsöt kapott lábának a helyénmegdobbanó reménytelen magány.

Hajlékony nagybőgő álmuk alattöles barlangban téllelkű fiúmélyen lélegző mord teát kavar,

s tavasszal, ha zajong már a hiúz,egy hetyke virág verseket szaval,s a hegyekből minden medvét kihúz.

15

6. A kakasok

A kakasok megfestik a szelet,kíváncsi szemük belehull a nyárba,vánkos testük az esti fények ágya,nyers léptükre a nap fon meleget.

Fejükben nagyszakállú emberekvadul megtépett rózsavörös vágyakopár fákat vet a kert talajába,rajtuk bugyik, s melltartók lengenek.

Ha fetrengő dalt hegedűl az éj,piros mámort sző száz őszi levél,mely a szívébe ég minden kakasnak.

A hajnalok kés lelkükből hasadnak,melyeknek vacogó, meztelen fényeszövi a napot az ég peremére.

17

7. A lovak

A lovak sás tavaszt nyerítenek,érces hangjuk végigvágtat a tájon,hogy éltető rezgésével kitárjonalvó virágokat és rügyeket.

Csapzott viharos idő a kaszálónborongó szívükben a félelem,s mint zsúfolt kamrákban az élelem,domborodik a szemükben az álom.

Szelíd léptükre a láng csillagokkomoly derűvel gyújtanak pipára,és ím, az egyik a szívét kitárja:

a pipafüstből fejkendőt dadog,majd egy jóságos asszonyt fúj alája,s szépségét látván könnyezve ragyog.

19

8. A gólyák

A szelíd gólyáknak a tél utánkifésült nótákat zúg a mező,vidáman hajlik meg a karcsu nád,és elmosolyodik a háztető.

Nyáron, ha elfekszik a hosszu láp,és hanyagul szemerkél az eső,a békákra a gólyák száza vár,dús étvágyuk minden vizet benő.

Régen még ismertem egy gólyatollat,ha bús voltam, a fülem mellé tettem,tudtam, a nyár is ily szépen jön el,

s a méhben a gyermek is így dalolhat,s minként a nyílvessző száll, oly ütembencsókolt az öröm, s karjába ölelt.

21

9. A halak

A halak olykor ón nyelven beszélnek,tavaszi örömük szegfüvirág,s kinőtt, síró kabátjai a szélnekcsupasz lelkük, mely fényekért kiált.

Uszonyaik bátortalan szeszélyek,úszásuk piruló, ferde imák,éhségük hűvös utcai merénylet,szemük tanárra meredő diák.

Egy vad gumicsizma, ha vízbe toccsan,csendes ölébe behajlik a part,a halszívből tántorgó darabokban

kiterül a nyugodt vízbe a dal,mit még a naplelkű zenész is hosszan,vagy száz napig a fülében vasal.

23

10. A méhek

Odvakba dugják a napot a méhek,testük csenden virágzó női könny,zenéjük álmos szívekben a föld,ahol virágok csak néha tenyésznek.

Vonulnak, akár napsugárba lépettfekete felhők, s a nektár özönegyügyű, dolgos lelkükre köszön,s beléjük hint tehetetlen meséket.

Ősszel kiömlik a tájra a méz,nem tetszik ez a hajnali ködnek,aki bolondos kalapjára néz,

aztán vidámdalú rigókat lök meg,de akkor bántódik csak igazán meg,ha a bajszából felbukkan a tél.

25

11. A farkasok

Hogy farkasokat álmodjon a táj,odvakba dugják a napot a méhek,a hold üvöltő felhőket kaszál,a házak az erdő szívébe néznek.

Léptük vicsorgó dértakarta ág,orruk árnylepte középkori ének,tekintetük csonka üvegpohár,lelkük összefagyott halálos vétek.

Vacog a tél, de a szerelmi mámora farkasokban is tarka eget bont,a bolygókon a kölykök körben ülnek,

akik még nem léteznek igazából,de a kívánság lelkük már meleg nyom,mely testet ölt, ha majd fényre kerülnek.

27

12. A patkányok

A patkányok csonttá zúgják a várost,csalfa eget csiklandoz a szemük,fekete mélyén egy örömlány nyávog,s mosolyával himez alsóneműt.

Bősz lelkükben már réges-rég letűntmohó királyok falnak – hajuk lángol –,s már csak az éhség harcol ellenük,így szöknek el az örvénylő magánytól.

Nincs tavasz! A csatornák és a pincékezüst csöndben suttognak egész évben,nincs senki, aki egy kőre boruljon!

Csak a patkányok űzik még az ízétaz estnek, hol egy lány a fénybe révedt,hogy a boldogság a szivére hulljon.

29

13. A teknősök

Ahol a teknős kő hazát talál,szomorúbban viháncol a madárdal,s ásító, lucskos szemetet zabála görnyedt utca ezernyi kanállal.

Lomha fejük kúszik, s a napba váj,ütődött csendben fénylik ott magában,alszik, s tátog lelkükben a nyár,szakadt és gyűrött békanyál ruhában.

Lépdel a bőrükön az unalom,elfáradt, bús cintányér a szemük,páncéljuk megtört, elhagyott anya,

ki elhever lágyszinü paplanon,s gyermeket vár, egy nevető szeműt,s a szoba árnyaiba száll szava.

31

14. A lepkék

Tán csak a lepkék színes sóhajtások,napfény röptük a gombák ismerőse,szárnyuk bűbájt hint a sudár mezőre,s elköszönő, ledér vigalmat jár ott.

Bolond életük szivárványba mártottkerengő láz, mely akárkit megölne,ha a bárban nem engedik előre,hogy egy üveg bort a szivére rántson.

A víg drogos is végül csendre tér,de addig az égről a fényt lenyalja,s míg hóbortos a mámortól az ajka,

egy eszelős kedvű lepkét becéz,melynek vihar lelkébe ha benéz,egy kendőt lát, mi a valót takarja.

33

• Mesterszonett

Tompán remegő nyarak a kutyák,a macskák gömbölyű, mély hangszerek,hogyha dalolnak víg verebek,a disznók búsulnak a falun át.

A medvék őrzik a tél kapuját,a kakasok megfestik a szelet,a lovak sás tavaszt nyerítenek,a szelíd gólyáknak a tél után.

A halak olykor ón nyelven beszélnek,odvakba dugják a napot a méhek,hogy farkasokat álmodjon a táj,

a patkányok csonttá zúgják a várost,ahol a teknős kő hazát talál,tán csak a lepkék színes sóhajtások.

34 35

A szonettkoszorúról

A szonett kezdeti, még kiforratlan versfor­mája Franciaországban született meg, egy provanszál trubadúr lelkében. Innen, a XIII. század derekán került Itáliába, ahol Fra GuIssone d’Arezzo, olasz költő hatá rozta meg szabályszerű formáját, a ma petrarcai szonett alatt értett alakzatot. Petrarca a XIv. században ismertté teszi egész Európában. Nálunk elsőként KazInczy írt szabályos, magyar szonetteket. A XX. század elejére a magyar költészet egyik leg kedveltebb versformája lett. Formája: tizennégy soros, négy szakaszos vers. Az első két versszak négy­négysoros, a második kettő három­háromsoros: 4+4+3+3=14 sor. Az első és második két egység külön

rímrendszert vonultat fel. A szonettkoszorú a szonettforma tovább fejlesztéséből virág­zott ki. Tizenöt szonettet foglal magában, melyek közül a tizenötödik, az úgynevezett mesterszonett az előbbi tizen négy szonett első soraiból épül fel. A mester szonett összefoglalja a többi tizennégy szonett lényegét, s akárcsak azok, maga is önálló, zárt egységet alkot.

Kiadó

Magyar a magyarért AlapítványCíme:

1086 Budapest, Karácsony Sándor u. 24. Bankszámlaszám:

10560000-74274101-01010107 áéb rt.

Felelős kiadó

Brády Zoltán

Nyomdai munkák

Korrekt NyomdaFelelős vezető: BarKó Imre

ISBN 963 87158 1 2