eger üdve a legfőbb törvény az egri rendszerváltoztatás ...azért valamivel többet...

Eger üdve a legfőbb törvényAz egri rendszerváltoztatás története

Interjúkötet

Eger üdve a legfobb törvény

Az egri rendszerváltoztatás történeteInterjúkötet

Eger, 2018

´́

A kötet megjelenését az Eger Sikeréért Egyesület kezdeményezte Az interjúkat készítette: Hegedűs ZoltánAz előszót írta: Nyitrai Zsolt, Eger országgyűlési képviselőjeA kötet szakmai lektorálását végezte: dr. Löffler ErzsébetNyelvi lektor: dr. Bozsik Gabriella

A Függelékben található korabeli dokumentumok dr. Balás István, Bíró József, Herman István és Molnár István Géza magángyűjteményéből, valamint a Bródy Sándor Megyei és Városi Könyvtár Helyismereti gyűjteményéből származnak.A Függeléket összeállította: Vasné Varga Zita

A borítón Molnár István Géza fotóművész alkotása láthatóA borítót tervezte: Molnár Zoltán

ISBN 978-963-7283-29-1

Eger Megyei Jogú Város Önkormányzata megbízásából kiadja a:Bródy Sándor Megyei és Városi KönyvtárFelelős kiadó: Tőzsér Istvánné igazgató3300 Eger, Kossuth Lajos u. 16.www.brody.iif.hu

Nyomdai munkálatok: Garamond Kft., Eger www.egerese.hu

Az egri rendszerváltoztatás története

5

Tartalomjegyzék

Előszó . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 7

Interjúk . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 9Dr . Balás Gyula . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 9Dr . Balás István . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 14Dr . Bánhidy Péter . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 20Bíró József . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 25Csákvári Antal . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 29Dr . Gyurkó Péter . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 34Habis László . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 39Herman István . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 45Láng András . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 51Dr . Löffler Erzsébet . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 55Dr . Lukács Tamás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 61Mandák Attila . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 67Révész Tamás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 73Dr . Ringelhann György . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 78Dr . Sipos Mihály . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 83Várkonyi György Olivér . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 88

Függelék . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 93Fotók, újságcikkek, aprónyomtatványok (1988–1994) . . . . . . . . . . . . . 93Rövidítések jegyzéke . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 120


7

Előszó

Historia est magistra vitae. A történelem az élet tanítómestere, tartja a latin mondás. Közhelyként gyakran elmondjuk, de kevésszer gondolunk bele, hogy igazából mit is je-lent ez a szólás. Tanít minket a történelem? És ha igen, akkor pontosan mit tanulunk be-lőle? Gyakran úgy érezzük, hogy nekünk ebből csak az évszámok bemagolása marad. 896, 1301, 1456, 1848, 1956. Számok ezek a javából, de érezzük, hogy ezek a számok azért valamivel többet jelentenek, mint egy egyszerű matematikai sorszám. Évszámok, melyekhez történetek, emberi és közösségi sorsok kapcsolódnak.

A történelmet nem azért fontos ismerni, hogy a Ki mit tud?-on büszkélkedni tud-junk vele. Sokkal inkább azért, hogy feltárjuk magunk előtt azokat a történeteket, ame-lyek akár velünk is megeshetnek. A történelmet azért érdemes ismerni, hogy meg tud-juk ismételni azokat a helyzeteket, amelyek jót tettek a közösségünkkel, vagy el tudjuk kerülni azokat, amelyek gondot okoztak.

Eger városának országgyűlési képviselőjeként az egyik kezdeményezője voltam ennek a rendszerváltoztatásról szóló könyv megírásának. Mert 1990 sem csak egy évszám, hanem egy történet. A mi magunk története. Hisz a rendszerváltoztatás ala-pozta meg a mai politikai, társadalmi, gazdasági berendezkedésünket. És ez hatá-rozza meg Egernek és az egrieknek a mindennapjait is. A rendszerváltoztatást, a mai szabadságunkat nem ajándékba kaptuk, hanem sokan és sokáig küzdöttek érte. Tisztelet és köszönet érte.

Szerencsésnek mondhatom magam, hogy a rendszerváltoztatás közéleti szereplői közül szinte mindenkit ismerhetek. Ma is nagy élmény számomra hallgatni a néha mó-kás, néha komoly, néha keserédes történeteiket a rendszerváltoztatás korából.

Sajnálattal kell megállapítanunk azt is, hogy többen azok közül, akik ’89–90-ben fontos szerepet töltöttek be az egri közéletben, már nincsenek közöttünk. Nagy fájda-lom, hogy van a kötetben szereplő megkérdezett, aki már nem érhette meg a könyv megjelenését. Mégis büszkeség, hogy a könyv révén a gondolatai megmaradnak az utókornak.

Eger üdve a legfőbb törvény

8

Ez a könyv annak a generációnak szól, amely végigküzdötte a rendszerváltoztatást, és szól azoknak, akik még nem is éltek akkor. Szól mindenkinek, aki büszke egri pol-gárnak tartja magát.

Nyitrai Zsolt Eger országgyűlési képviselője


9

Interjúk

Dr. Balás Gyula

Pásztó, 1951. Az alsó- és középfokú iskola elvégzése után a fogorvosi pályát választotta, 1975-ben Budapesten végzett . Friss diplomásként még ebben az évben az egri kórházba került, ahol tíz évig a szájsebészeten dolgozott . Azóta is Egerben él . Jelenleg körzeti fogorvos-ként Bogácson dolgozik . Hobbija és kedvenc szabadidős tevékenysége a különféle ré-giségboltokban, régiségvásárokon való böngészés, nézelődés . Az első önkormányzati ciklus zárása óta politikával nem foglalkozik .

Ön mikor kezdett a közélettel foglalkozni?

Egy kicsit távolabbról indítva a dolgot, 28 éves voltam, amikor először jutottam ki Nyugatra. Ott találkoztam egy kint élő 22–23 éves fiatalemberrel, aki addigra már má-sodszor járta be Európát a saját kocsiján. Nálunk 4-5 évet kellett várni az autóra, 10-12 évet pedig egy telefonra. Az ilyen nyugati utak során mindenki elgondolkozott, hogy nálunk vajon rendben mennek-e a dolgok.

A politika érdekelte Önt?

Megmondom őszintén: a szocialista rendszerben nem nagyon foglalkoztam a politiká-val. Persze a baráti társaságban előfordult a politizálás, de a közéletben nem vettünk részt. Aztán, ahogy egyre inkább olvadt fel a jég, és kezdett gyengülni a szocializmus, minket is egyre jobban kezdett érdekelni a közélet. Nekem a fordulópontot 1989. már-cius 15-e jelentette. Budapesten volt egy nagy, emlékezetes felvonulás és nagygyűlés. A Szabadság téren Cserhalmi György színész százezres tömeg előtt az MTV Szék-házának lépcsőjén felolvasta az ellenzéki tüntetés szervezői által közösen megfogal-mazott 12 pontot. Ez nagy élmény volt számomra is. És innentől kezdve már lehetett


10

érezni, hogy a rendszer most már nem tud visszarendeződni. Utána június 16-a volt a következő mérföldkő. Nagy Imréék újratemetése újabb, még nagyobb lendületet adott a rendszerváltoztatásnak. Közben elkezdődött a pártok újraszervezése, illetve az új pártok megjelenése.

Egerben mi volt érzékelhető ebből?

Itt is érezhető volt, hogy megmozdult valami. Az Unicornis étteremben egyre gyak-rabban gyűltek össze az ellenzékiek; ott voltak az első bemutatkozó gyűlések is. Főleg helyiek, jobbára jogászok adták elő, hogy melyik pártnak milyen szándékai vannak. Én eredetileg nem egri vagyok, így az ismeretségi köröm nem volt olyan mértékű, mint a helyieké, de ezeken a gyűléseken könnyen egymásra találtak a fennálló rendszerről kri-tikusan gondolkodók. Az egyik ilyen gyűlésen határoztuk el jogász barátaimmal, hogy csinálunk valamit. Bár én nem vagyok ügyvéd, fogorvosként már tíz éve dolgoztam a városban, jogász öcsém révén ezt a kört ismertem meg. Végül úgy döntöttünk, hogy az SZDSZ-be lépünk be.

Nem volt Önökben félsz? Mi van, ha mégis visszarendeződés lesz?

Akkor már nem féltünk a politizálástól, mert a nagypolitikában is változások voltak. A szabaddemokraták akkori lendülete imponáló volt. Persze az is közrejátszott, hogy a baráti társaságom nagy része is ide lépett be, így én is feléjük húztam. Aztán jött egy újabb mérföldkő. 1989 decemberében a romániai forradalom. Éreztük, hogy nagy időknek vagyunk tanúi. Akkor már minden új párt kitett magáért, szinte versenyszerű-en gyűjtöttük az adományokat. Két vagy három busszal vitték le a többiek Temesvárra a segélycsomagokat. Nagyon felemelő érzés volt.

Hogy emlékszik vissza az első szabad országgyűlési választásokra?

Nem éltünk meg még azelőtt igazi kampányokat. A szocializmus voksolásait nem lehe-tett valódi választásoknak nevezni. Így természetesen furcsa volt egy igazi kampány, ahol a pártok szeretnék elnyerni a választók bizalmát. Akkor úgy tűnt, hogy egy na-gyon erőszakos és demonstratív kampány zajlott le. Tele volt a város ragasztva plaká-tokkal, komoly verseny folyt.

Annak ellenére, hogy az MDF nyerte a választást, aznap éjszaka az SZDSZ-irodá-ban is jó hangulat volt. Mindenki annak örült, hogy szabadon választhattunk. Sőt, már korábban lehetett látni azt, hogy az Antall József vezette MDF fog nyerni. Számomra nem volt letaglózó az eredmény.

És hogyan készültek az 1990 őszén megrendezett első, szabad önkormányzati válasz-tásokra?

A helyhatósági választásokra már szervezettebben készültünk. Megnéztük, hogy egy adott körzetet kivel lehet megnyerni, hogyan lehet szövetségeket kötni. Ezt a válasz-


11

tást nyilván a helyi szervezet is jobban magáénak érezte. Olyan embereket próbáltunk találni, akik a saját szakmájukon belül hitelesek voltak. Mint már említettem, nem vagyok tősgyökeres egri, de többen is hasonló cipőben jártak. Mi úgy éreztük, hogy a választókörzetekben inkább egrieknek kell elindulniuk. Eger ugyanis nagyon lokál-patrióta város.

És hogyan választották ki a polgármesterjelöltet?

Ez volt a legnehezebb kérdés, mert egy nagyon hiteles embert akartunk találni. Így esett – részben saját személyisége, részben a gyökerei miatt – a választás dr. Ringel-hann Györgyre. Mögé egységesen beálltunk.

Mi lett az önkormányzati választás eredménye Egerben?

Akkor, 1990 októberében túlnyertük magunkat, az SZDSZ szinte mindent vitt. Mi, akik nem voltunk egriek, a lista második felén szerepeltünk; úgy számoltunk, hogy mi nem jutunk be. Aztán másképp történt, nagy arányban nyertünk, én magam is képvi-selő lettem.

1990-ben még a közvetlenül megválasztott képviselő-testület a saját tagjai közül választott városvezetőt. Így történt ez nálunk is, az első ülésünkön Ringelhann Györ-gyöt polgármesternek választottuk.

Mi volt a megalakuló önkormányzat legfontosabb feladata?

Az első lépés a szervezeti és működési szabályzat megalkotása volt. Ebben nagy sze-rep jutott a jogászoknak a különböző frakciókból, például Gyurkó Péternek, Dékány Lászlónak, Bánhidy Péternek.

De aztán nem minden úgy alakult, ahogy eltervezték…

Még abban az évben jött egy nagy törés az SZDSZ-ben, sőt az egész önkormányzaton belül. Számos – az SZDSZ képviselőjeként megválasztott – egri képviselőtársunk kilé-pett az SZDSZ-frakcióból, és megalapították a Lokálpatrióta frakciót.

Ezt hogyan élték meg Önök?

Nagyon megdöbbentünk, de a polgármester iránti tisztelet összetartott minket. Nem esett szét a közgyűlés, és ez után az eset után is normálisan tudott dolgozni a testület. A képviselőtársak között továbbra is voltak viták, de mindig tudtunk együttműködni. Emlékszem például, a taxisblokád idején az SZDSZ-es képviselők is együttműködtek Ringelhann Györggyel, hogy zavartalan legyen az élelmiszer- és gyógyszerellátás, szó-val ne legyen sehol fennakadás.


12

1994-ben Ön indult újra az önkormányzati választásokon?

Nem. Az SZDSZ első nagy törését Tölgyessy Péter elnöki posztról történő leváltása okozta 1992-ben. Ez elég nagy válsághangulatot teremtett főleg a vidéki SZDSZ-szer-vezetekben. Aztán az sem tetszett nekem személy szerint, hogy ’94-ben az SZDSZ el-kezdett kacérkodni a volt állampárt utódjával, az MSZP-vel. Bár váltig állították, hogy nem működnek velük együtt, sőt, még a tagság is többször megszavazta, hogy nem lesz az MSZP-vel együttműködés, az országgyűlési választás után mégis koalícióra léptek velük. Úgy éreztük, hogy az SZDSZ elárulta a rendszerváltoztatást. Ezek után nagyon sokan kiábrándultak a pártból, az egri szervezetből is rengetegen kiléptek emiatt.

Milyen személyes élményei voltak a rendszerváltoztatás idejéből? Melyek voltak a leg-emlékezetesebb pillanatok?

Emlékezetes volt, természetesen negatív értelemben, amikor a frakció jó része átlépett a Lokálpatriótákhoz. Van erről egy történetem is. Antall József miniszterelnök úr láto-gatást tett Egerben, ha jól emlékszem, 1992-ben. Az egész képviselő-testület felsorako-zott, mindenki egyenként bemutatkozott, és elmondta, hogy melyik párthoz tartozik. Az egyik kolléga is mondta, hogy X. Y. vagyok, lokálpatrióta. Mire Antall azt vála-szolta: „Én azt hittem, Egerben mindenki lokálpatrióta.” Ezen mindenki jót nevetett.

Akkor nem csak véresen komoly dolgok történtek a közgyűlésben .

Persze, volt sok humoros eset is. Például a képviselők sokszor próbálták utánozni azo-kat a kifejezéseket, amelyeket az országgyűlésben hallottak. Az egyik képviselőtár-sunk előadása szerint a legnagyobb probléma, hogy beássuk magunkat a lövészárokba, és onnan csípőből tüzelünk. Ekkor egy másik frakcióban ülő képviselőtársunk felriadt, és azt mondta: „Jó, de akkor a földbe lősz!” Ezeken jókat derültünk, de általában a képviselő-testület tagjai tisztelték egymást, és össze is jártak szabadidejükben.

Milyen emlékezetes ügyek voltak az első ciklusban?

A legfontosabb az uszoda helyének kijelölése volt. Ezt a vitát a testület több fordulóban is tárgyalta, mi a belvárost egy ekkora építmény elhelyezésére szűknek tartottuk.

Ön hogyan látja, hogyan változott a rendszerváltoztatással a város, illetve az egriek élete?

Az előző rendszerben központilag jött az utasítás, a helyi apparátus azt követte. Fent szabták meg az irányokat. Csak egy példa. Eger város szüreti napjain egy jó évtizedig nem lehetett bort kapni, csak sört. A rendszerváltoztatással a városnak sokkal felelő-sebben kellett gondolkodnia. Az önkormányzatiság a rendszerváltoztatáskor sokkal több jogot jelentett, óriási felelősség volt. Az egyénnek a saját maga iránt érzett felelős-sége is megnőtt. A szocializmusban nem nagyon kellett azzal törődni, hogy értelmesen


13

töltse el az ember a munkaidejét. Mindenkinek volt munkája, de sokan látszattevékeny-séget végeztek, csak az aktákat tették az egyik polcról a másikra. Ezért is volt, hogy sok vállalatnál, hivatalban munkaidőben ittak az emberek. Ma aki meg akarja tartani a munkáját, ezt nem teheti meg.

Nagy trauma volt, hogy széthulltak a nagy egri vállalatok. Persze aztán települtek ide új cégek is, amelyek fellendítették a foglalkoztatást. De a ’90-es évek legelején nagyon sokan veszítették el a munkájukat, emiatt a szociális problémák megjelenése sokkszerű volt, de ezt is átvészeltük valahogy. Talán azért volt szerencsénk, mert Eger nem kifejezetten ipari város volt a szocializmusban.

A szőlőtermesztés és a borgazdálkodás mikor kezdett fellendülni a rendszerváltoztatás után?

Az 1989 előtti borgazdálkodás tömegigényeket próbált kielégíteni. Nem a minőségről szólt, hanem a mennyiségről. Jellemző, hogy a palackozóhoz külön vasúti szárnyvona-lat építettek. Aztán szerencsére sok minden megváltozott. A régi borosgazdák gyerekei és unokái kezdtek megint a szőlővel és a borral foglalkozni. A minőség óriásit javult.

Ezzel szorosan összefügg a turizmus kérdése. Egerben a turizmus Gárdonyi Gézá-nak köszönhető, mert ide minden gyereket legalább egyszer elhoznak. Régebben a vá-rosba egy napra jöttek: bementek az emberek a kazamatába, megnézték a képtárat, ittak valamit a Szépasszony-völgyben, utána hazautaztak. Szerencsére ez az idegenfor-galmi tendencia most kezd javulni. Mióta megépült a demjéni és az egerszalóki fürdő, kiépült a Demjéni Termál Völgy, azóta van többnapos turizmus.

Visszagondolva majd’ 30 év távlatából, mi az, amit máshogy csinált volna várospoli-tikusként?

Az egri önkormányzat egyik hibájának azt tartom, hogy túlságosan átpolitizált volt a kezdetektől. Helyi képviselő akkor lehetne igazán sikeres, ha jobban megismeri azo-kat a dolgokat, amelyekről szavaz. Erre valahogyan nem volt igény sem akkor, sem azóta. Ez számos dolgon meglátszik. De alapjában véve szerintem mindnyájunkat a jó szándék vezérelte. Nagyon értékes embereket ismertem meg akkor, a mai napig tartom a kapcsolatot többükkel is, akikkel akkor dolgoztam. Mindent összegezve, nyilván-valóan lehetett volna máshogyan vagy jobban csinálni, de azt hiszem, kezdőként nem vallottunk szégyent.


14

Dr. Balás István

Pásztó, 1953.Hatvanban a Bajza József Gimnáziumban érettségizett, Budapesten az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán szerzett jogi diplomát 1976-ban . Alig több mint egyéves budapesti munkavégzést követően 1977 júliusában került Eger-be ügyvédjelöltként . 1980-ban jegyezték be ügyvédnek az Egri Ügyvédi Munkaközös-ségben, itt dolgozott a rendszerváltásig . 1991 . február 1-én nevezték ki a Borsod-Aba-új-Zemplén és Heves megyei Köztársasági Megbízott Heves megyei Területi Hivatala vezetőjévé . Ettől az időponttól folyamatosan a megyei államigazgatásban töltött be vezető tisztséget . 2016-ban a Heves Megyei Kormányhivatal főigazgatójaként ment nyugdíjba .

Hogyan érte Önt a rendszerváltoztatás? Mivel foglalkozott a ’80-as években?

Az 1970-es évek közepén az ELTE Jogi Karán végeztem. A kezdeti időszakban Buda-pesten helyezkedtem el, majd Egerben lettem ügyvédjelölt, és egészen a rendszervál-toztatásig az ügyvédi pályán dolgoztam.

A ’70-es évek elején forró volt a hangulat az ELTE Jogi Karán? Ott kezdett el politizálni?

Általában a jogi karokra jellemző volt, hogy a hallgatók különleges érdeklődést mu-tattak a politika iránt. Szerintem ez ma is így van. Elég, ha csak megnézzük a poli-tikusokat. Jó részük a jogi egyetemen végzett. Én Hatvanban jártam gimnáziumba, Pestre vettek fel egyetemre. A fővárosba kerülve elég intenzíven belevetettem magam az egyetemi közéletbe. A ’70-es évek elején az egyetem falain belül bizonyos értelem-ben szabadabb légkör uralkodott. Lehetett találkozni rendszerkritikus hangokkal. Azt se feledjük, hogy a ’70-es évek elején még lehetett érezni a ’68-ban indult nyitás és az új gazdasági mechanizmus utószelét. Igaz, már az is látszott, hogy lassan záródnak a 68-ban megnyitott kapuk.


15

A szabadabb légkör miben nyilvánult meg?

Kézről kézre jártak nyilvánosan nem hozzáférhető, a rendszert kritikával illető köny-vek. Gyakran beszélgettünk, vitatkoztunk diáktársainkkal közéleti kérdésekről, iz-galmas előadásokra jártunk az Egyetemi Színpadra és különböző klubokba. Igazán komolyan 1972 és 1973 márciusában találkoztam a rendszer kritikájával. A kommu-nista rendszerben március 15-e nem volt hivatalos állami ünnep. Sőt, az államhatalom beleágyazta március idusát két másik kommunista ünnep – március 21-e, a Tanácsköz-társaság ünnepe és április 4-e, a szovjet felszabadítás ünnepének – láncolatába. Ezt a három ünnepet elnevezte Forradalmi Ifjúsági Napoknak. Úgy beállítva március 15-ét, mintha az is a kommunizmus előképe lett volna.

Lehet, hogy a fiatalok konkrétan értelmezték a Forradalmi Ifjúsági Napokat, mert spontán rendszerellenes megmozdulások voltak mind a két évben .

Ezekről a tüntetésekről már személyes élményeim vannak, de direkt nem kerültem szembe a hatalommal.

Hogyan emlékszik vissza, mi történt?

1972-ben első évfolyamos egyetemista voltam. Március 15-én délelőtt a Forradalmi Ifjúsági Napok keretében tartották a hivatalos megemlékezést a Nemzeti Múzeum kertjében. Az ünnepségen döntően a mi évfolyamunk képviselte a Jogi Kart. Amikor hosszasan méltatták az 1919-es Tanácsköztársaságot, a diákság soraiból már füttyszó hallatszott. Az ünnepség végéhez közeledve fokozatosan terjedt el a tömegben, hogy menjünk át a Petőfi-szoborhoz. Az Astoriánál már rendőrök terelték el a tömeget, így ekkor nem jutottunk tovább. Napközben városszerte beszédtéma volt a diákok körében, hogy találkozzunk a Múzeumkertben. A kora esti órákban a Petőfi-szobornál nagyobb tömeg gyűlt össze többségében diákokból. Itt már erőszakot alkalmazva lépett fel a rendőrség. Hazatérve, a kollégiumban kaptuk a híreket, hogy más helyszínekre is át-vonultak a fiatalok, de a rendőrség mindenhol feloszlatta a csoportosulásokat. Azt is hallottuk, hogy voltak, akiket megvertek. Egyes embereket kiemeltek a tömegből, és bevittek a rendőrségre. Másoknak csak a személyi igazolványát vették el, majd később beidézték őket a rendőrségre, és azt követte a felelősségre vonás. Keveset beszélünk róla, de volt, akit az 1972-es megmozdulások után börtönre ítéltek.

A történtekhez hozzátartozik, hogy a Jogi Karon volt egy, az akkori fogalmaink szerint balosnak tartott kör, akik – úgy hallottuk – a március 15-én történtekre rea-gálva, a tiszta forradalmiság jegyében március 21-ére szerveztek tüntetést. Emlékeim szerint ekkor néhány diákot rövidebb-hosszabb időre kizártak az egyetemről.

1972 novemberében az MSZMP Központi Bizottsága tartott egy ülést, amely után az egyetemi életben is érezni lehetett a fagyosabbá vált légkört. Véget ért az új gazdasági mechanizmus időszaka, bekeményített a rendszer. A jóindulatú tanáraink figyelmeztet-tek is bennünket, vigyázzunk jobban a szánkra. Jöttek a kevésbé izgalmas évek.


16

És mi volt ’73-ban?

A következő évben a hatalom már előre készült március 15-ére. Aznap sok iskolában késő délutánig benntartották a tanulókat, ezzel próbálták visszatartani őket az utcára vonulástól. Nem így lett. Az iskola után a késő délutáni órákban a középiskolások közül sokan egyszerre indultak el a Petőfi térre.

Ezen a napon édesanyám felutazott Budapestre, és egész estig vele voltam. Miután este a Keleti pályaudvarról hazautazott, felszálltam a 7-es buszra. Hazafelé mentem. A buszon sokan arról beszéltek, hogy menjünk ki a Petőfi-szoborhoz. Hajtott a kíván-csiság, hogy mi van a szobornál, ezért leszálltam a Ferenciek terén, amit akkor még Felszabadulás térnek neveztek. Nem jutottam el a szoborhoz, az Erzsébet hídról láttam, hogyan zárult be a rendőri kordon a megemlékezők körül. A rendőrség erővel szorította ki a térről a fiatalokat. Aznap kollégiumi társaim közül is többeket elvittek. Az előző évhez hasonló módon a történteket felelősségre vonások követték.

Mennyire érezték a diktatúra jelenlétét a munkahelyükön?

Szerencsém volt a munkahelyeimmel, meglehetősen szabad légkörben dolgozhattam, amely a különböző jogi pályákkal szemben támasztott elvárásokból is következett.

A hatalomhoz kapcsolódó hivatali állásokba jellemzően olyanok mentek, akiknek volt valamiféle kötődésük a rendszerhez. Így nekünk, akik nem voltunk kádergyere-kek, maradt a jogtanácsosság, szerencsésebbeknek az ügyvédi pálya. Az Egri Ügyvédi Munkaközösség országosan is érdekes színfolt volt, mert Egerben mindössze egy párt-tag volt köztünk, de ő sem ügyvédként, hanem még a korábbi munkahelyén lépett be a pártba. Egymás előtt szabadon fogalmaztunk, mindenki kimondta, amit gondolt. Aki a közigazgatásban, bíróságon, ügyészségen akart dolgozni, annak előbb-utóbb be kellett lépni a pártba. Kevesen voltak, akik tudtak nemet mondani. Nálunk ilyen kényszer nem volt, de az éves kamarai taggyűléseken önkritikusan elismertük, hogy nem haladunk előre a pártépítésben. Az egri ügyvédek soraiban nagy számban voltak jobboldali gon-dolkodású emberek. Az sem jelentett gondot, hogy többünknek ludovikás katonatiszt volt az édesapja.

Arról volt tudomásuk, hogy megfigyelték Önöket Egerben?

Sejtettük és utóbb kiderült, hogy köztünk is voltak, akik jelentettek, információt szol-gáltattak rólunk a hatalomnak. Én sohasem láttam ezeket az aktákat.

Politikai perek voltak?

Igen, voltak. Az én időmben szerencsére már kisebb számban és csekélyebb tárgyi súlyú ügyek fordultak elő, döntően izgatás volt a vád. Ügyvédként nem volt könnyű ezeket az ügyeket eredményesen képviselni. Mai szemmel szinte hihetetlen, milyen tényállásokra alapítva indulhattak büntetőeljárások. Halkan jegyzem meg, hogy még az 1987-es évben is indult politikai per. De a hatalom természetét ismertük a félelméből


17

is. Minden október 23-a előtt jöttek, és ellenőrizték, hogy elzártuk-e az írógépeket és a fénymásolót, nehogy illetéktelen kezekbe kerüljön.

Mikor tudatosult Önökben, hogy a rendszer fel fog bomlani?

Az 1980-as évek közepétől már lehetett érezni, hogy nincsenek tartalékok a rendszer-ben. Egymás között gyakran beszéltünk arról, hogy fenntartható-e a rendszer, vagy lesznek változások. Őszintén szólva, nagyon kevesen merték azt feltételezni, hogy a Szovjetunióban és az általa irányított csatlós államokban megdől a politikai berendez-kedés. De amikor már Moszkvából kezdtek új szelek fújni, köreinkben is terjedt az a meggyőződés, hogy a fennálló viszonyokon változtatni kell.

Melyek voltak az első nagy ellenzéki megmozdulások?

Ezek elsősorban Budapesten voltak. 1988. július 27-én az erdélyi falurombolás elleni tiltakozás volt az első nagyobb megmozdulás. A diákságom és első munkahelyem mi-att szoros fővárosi kapcsolataim voltak, így néhány tüntetésen én is részt vettem.

Egerben voltak ellenzéki megmozdulások?

Egerben igazán komoly megmozdulásról nem tudok. A főiskolán voltak rendezvények, irodalmi esték, ahol lehetett érezni az elfojtott érzelmeket, indulatokat. A nagyobb ut-cai rendezvények közül megemlíteném 1989. október 23-át, amikor már szép szám-mal, nyilvánosan emlékeztünk meg az 56-os forradalomról. A Líceum erkélyéről az egyik fiatal kollégám, Ungvári Tamás szavalta el Illyés Gyula Egy mondat a zsarnok-ságról című versét. Tőle tudom, hogy az akkor még szárnyait bontogató egri Fidesz 1989 márciusában a Dobó téren, a Végvári vitézek szobornál tartott megemlékezést, amelyen Ungvári Tamás szintén verset mondott. Bátor kiállás volt szeptemberben az MSZMP-székház előtti Munkásőrség-ellenes tüntetés. Ott többek között Gyurkó Péter mondta a beszédet. Természetesen az általam most megemlítetteken túl más megmoz-dulások is voltak.

Az új pártok megalakulása hogyan történt?

1988 végén a történelmi pártok már zászlót bontottak. Minthogy én pártba nem léptem be, ezért nem tudom, hogy mi zajlott a pártokon belül. De itt eleve máshogy alakultak a viszonyrendszerek, mint Budapesten. A különböző pártokban ülő emberek jól ismer-ték egymást, az akkori hatalommal szemben összekovácsolódtak. Közösen léptünk fel egy sor dologban. A romániai forradalom idején együtt gyűjtöttük az adományokat az erdélyi emberek megsegítésére. Amikor formalizálódni kezdtek az ellenzéki csopor-tosulások, sok jó barátom vállalt szerepet különböző pártokban. Mi voltunk az a ge-neráció, amelyet az idősebb kollégák kapacitáltak, arra, hogy vállaljunk közszereplést. Az ügyvédi munkaközösségünk végül két városi képviselőt – Gyurkó Péter és Dékány László – és két országgyűlési képviselőt – Lukács Tamás és Novák Rudolf – adott.


18

A ’80-as években érzékelhető volt már a népi-urbánus ellentét a „másként gondolko-dók” között?

Utólag kimutatható, hogy volt ilyen jelenség, de akkor ezt én még nem nagyon érzékel-tem. Az eltérő gondolkodás majd később, az önkormányzati képviselő-testületben jelenik meg. Egerben az első önkormányzati választásokat az SZDSZ nyerte meg. Ebben a leg-nagyobb szerepe annak volt, hogy a városban tekintélyt élvező személyiségek és neves egri családok képviselői indultak színeikben. Persze az is igaz, hogy verbálisan a legerő-sebben antikommunista párt az SZDSZ volt, de maga a város nem volt erősen liberális beállítottságú. A tényekhez hozzátartozik, hogy Egert sem markánsan vallásosnak, sem erősen antikommunista városnak nem lehetett mondani az 1980-as évek végén.

Milyen emberek voltak a ’80-as évek kommunista vezetői Egerben?

Ez időben már legtöbbször olyan emberek kerültek pozícióba, akik megfeleltek az akkori korszellemnek, az elvárásoknak. Néhány kivételtől eltekintve nem a kemény-vonalas kommunisták voltak az első vonalban, többségük technokrata vezetőnek volt tekinthető.

Vajon miért nem történt meg az elszámoltatás?

Antall Józsefet idézném: „Tetszettek volna forradalmat csinálni.” A békés átmenetnek ára volt, ráadásul olyanok is részt vettek a rendszerváltoztatásban, akik nem voltak érdekeltek abban, hogy az elszámoltatás felszínre jöjjön.

Az 1956-os sortűz feltételezett elkövetőinek egy része itt maradt a városban, de azok ekkor már nem éltek, vagy nem voltak politikai vezető pozícióban. 1990 után indult eljárás néhány személy ellen, de tudtommal senkit sem marasztaltak el. Érdekes módon ezekről nem beszéltünk sokat a rendszerváltoztatás után.

Hogyan hatott a városra az, hogy a rendszerváltoztatás után komoly szociális problé-mák léptek fel?

Országos megközelítésben nem tartozott a leghátrányosabb helyzetben lévő városok-hoz, de ennek ellenére Egerben is kialakultak súlyos szociális feszültségek, és magasra szökött a munkanélküliség. A városban nem volt döntő a klasszikus nehézipar, a meg-lévő nagyüzemek pedig nem azonnal, hanem viszonylag lassan haltak el. Sokat segí-tett, hogy a lakosság egy részének volt jövedelme a szőlőből, a borászkodásból vagy az idegenforgalomból. Megítélésem szerint az a tény, hogy Eger iskolaváros, úgyszintén könnyítette a nehezebb idők átvészelését.

1990 őszére, az önkormányzati választásra hogyan emlékszik vissza?

A tavaszi választás előtt már kialakultak a pártstruktúrák, és a politika színpadára lé-pett az a személyi kör, amely meghatározta a folyamatokat. Az meglepő volt, hogy nem


19

az MDF, hanem az SZDSZ szerezte meg a helyhatósági választásokon a győzelmet, erre nem sokan számítottak. A polgármestert akkor még nem közvetlenül a lakosság, hanem a közgyűlés választotta. Dr. Ringelhann György polgármesterré választásának sokan örültünk. Az MDF reménykedett abban, hogy legalább egy alpolgármesteri po-zíciót megajánlanak részükre. Ez nem történt meg.

Ön milyennek látta az új egri politikusi réteget?

Ugyanazok az erények és hibák jellemezték őket, mint országosan: bekerült egy új po-litikai vezető réteg, legtöbbjük nem rendelkezett vezetői gyakorlattal, és megörökölték a régi apparátust. Noha történtek cserék, de ez csak a vezetői szintet érintette, a hiva-talnokok nagy része maradt. Nekik nem a lojalitásukkal volt gond, hanem a korábbi időkben beléjük vésődött mentalitással. Sajnos, sokáig tartott, amíg átformálódott ez a hivatalnoki réteg. Összességében elmondható, hogy jól megbirkóztak a kihívásokkal.

Melyek voltak a legfőbb ügyek, amelyekre emlékszik?

1991. február elsejével neveztek ki a Borsod-Abaúj-Zemplén és Heves Megyei Köz-társasági Megbízott Heves Megyei Területi Hivatalának vezetőjévé. Mi nem az önkor-mányzathoz, hanem a központi kormányzathoz tartoztunk, de a konfliktusos ügyek jellemzően megjelentek nálunk is. Törvényességi ellenőrzés céljából minden testüle-ti ülés jegyzőkönyvét meg kellett küldeni a hivatalunknak, ezért ráláttam az önkor-mányzatok működésére. Minthogy tisztviselői minőségemben kaptam tájékoztatást az ügyekről, bár emlékszem rájuk, konkrét ügyet nem említenék.

Összességében nézve hogyan értékeli a rendszerváltoztatást?

Az emberi élet egyszeri és megismételhetetlen, miként a mögöttünk hagyott történe-lem is. A rendszerváltoztatásra, az abban vállalt szerepünkre ma már úgy kell tekinte-nünk, mint az életünk, a történelmünk egy részére. Amikor értékeljük ezt a korszakot, akkor látni kell, hogy ez nem csak politikai értelemben hozott változást. Gyakorlatilag majdnem minden megváltozott körülöttünk. Változott a társadalmi rendszer, a jogi, a gazdasági, a kulturális környezet. Voltak, akik bátrak voltak, és élére álltak a folyama-toknak, sikeresen alkalmazkodtak az új helyzethez – és voltak, akik akár önhibájukon kívül is lemaradtak. Az is világos, hogy minden változás komoly érdeksérelemmel jár. Egyszóval sokan, sokféleképpen éltük meg a rendszerváltoztatás időszakát. Személye-sen csak pozitív értelemben tudom megítélni a történteket. Utaltam rá, kevesen bíztak abban, hogy még életükben megtörténhet a kommunista rendszer bukása. Megtörtént, és örülnünk kell annak, hogy visszanyertük szuverenitásunkat, és kiépültek a jogál-lami működés keretei. Biztosan történhettek volna másként is a dolgok, csinálhattuk volna jobban is, de mint említettem, a történelem megismételhetetlen.


20

Dr. Bánhidy Péter

Eger, 1948.1990 és 1994 között Eger Megyei Jogú Város Önkormányzata önkormányzati képvi-selője, az Urbanisztikai bizottság elnöke, a Költségvetési és gazdálkodási bizottság tagja . 1994-től 1998-ig az Urbanisztikai bizottság külső szakértő tagja . 1999-től a He-ves Megyei Kereskedelmi és Iparkamara általános alelnöke . 2003-tól a Heves Megyei Kereskedelmi és Iparkamara elnöke, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara Elnöksé-gének tagja . 1994 és 2015 között a Heves Megyei Vízmű Zrt . vezérigazgatója, 2016-tól az igazgatóság elnöke . 1998-tól a Magyar Hidrológiai Társaság Heves Megyei Szer-vezetének elnöke, 2016-tól az Eszterházy Károly Egyetem Konzisztóriumának tagja .

Ön mivel foglalkozott a ’80-as évek végén?

Az alapvégzettségem építész, majd következett a jogtudományi egyetem kiegészítve jogi szakvizsgával és szakjogászi diplomával. 1970 és 1980 között az Egri Városi Ta-nács Építési-Közlekedési és Vízügyi Osztályán dolgoztam. 1980 –85 között a tarnale-leszi Egyetértés Mezőgazdasági Termelőszövetkezetben alkalmaztak jogtanácsosként, kiegészítve műszaki feladatokkal. 1985-ben a Heves Megyei Vízmű Vállalat vezetésé-nek megkeresésére kerültem a céghez.

Hogyan került a közéletbe?

A közélet iránti érdeklődésem családi hagyományokon alapszik. Édesapám 1945-ben lépett be a Független Kisgazdapártba. Mint fiatal járásbíró rendre felmentette a ku-lákperek „vádlottait”. Bírói pályafutása a felnémeti kőbányában ért véget. Nagyapám – ekkor már nem élt – szintén bíró volt, mint egri ember több szőlővel rendelkezett. Családunkat kuláknak nyilvánították, mindenünket elvették.

Akkor egyértelmű volt Önnek, hogy ott folytatja, ahol az édesapja abbahagyta?

Igen, nem is volt kérdés, hogy a nemzeti keresztény konzervatív oldalon a helyem. Az egyik öcsém tanulmányai befejeztével Esztergomba került. A KDNP keretében jelen-


21

tős szerepet vállalt a rendszerváltó folyamatokban. Jelenleg Esztergom alpolgármes-tere. Itt Egerben édesapám és a régi kisgazdák újraszervezték a pártot. Szükség volt a fiatal, elkötelezett emberekre, így én is feladatot vállaltam.

Amikor édesapjáék újjáalakították a Független Kisgazdapártot Egerben, voltak még társai a régi pártból?

Döntően a negyvenötösök alakították újra a pártot. Már akkor is sejtettük, hogy ügynö-kök lehetnek közöttünk, de esélyt adtunk mindenkinek. Mivel a párt az 1945-ös válasz-tást fölényesen nyerte meg, a kommunisták legnagyobb ellenfelévé és a „szalámi takti-ka” elsődleges célpontjává vált. A régi taktikát alkalmazva ültettek hálózati embereket az újjáalakult pártba. Ehhez hozzájárult közvetlenül a választások előtt megalakított Nemzeti Kisgazda- és Polgári Párt is. Annyi szavazatot vittek el tőlünk a megyében, amennyi a parlamenti bejutáshoz kellett volna.

Önt mi motiválta?

Érdekelt a közélet. Szeretek a közösségért dolgozni. Az egész megyei kisgazdapárt-ban én voltam az egyik legfiatalabb. Jöttek az első szabad választások, és a megyei elnökség engem választott listavezetőnek és az egri körzet országgyűlési képviselő-jelöltjének. Bár nem jutottam be a Parlamentbe, de sokat tanultam, hozzászoktam a fellépésekhez, a kampányhoz.

Amikor megalakult az egri FKGP, mennyire volt erős a térségben?

A megyei hagyományoknak megfelelően Egerben és Gyöngyösön volt a legerősebb az FKGP. Volt egyfajta vetélkedés a két városi szervezet között. Ez nem könnyítette meg a munkát, főleg amiatt, hogy beépített emberek is voltak a sorainkban. Alapvetően a régi kisgazdák az eredeti irányvonalat – amivel én is azonosultam –, az Isten–haza–család jelmondatot tették magukévá. Érdekes, hogy a ’45-ös kisgazdák az FKGP-be, míg a gyerekeik sok esetben az MDF-be léptek be. Ugyanúgy, ahogy országosan a helyi MDF volt a legerősebb párt a jobboldalon. Szinte agyonnyomta a többi rendszerváltó pártot. Bár – meg kell mondjam – az MDF is eléggé vegyes összetételű volt a tagok előéletét tekintve. Voltak ott is ügynökök szép számmal. Bár szerintem minden pártba épültek be ilyen emberek.

A még éppen regnáló rendszertől mennyire tartottak?

Polgárként úgy akartam élni, hogy ne kelljen félnem. 1989 második felére jelentősen fellazult a rendszer, az MSZMP látványosan szétesett, nem tartottunk tőle. Csak ké-sőbb jöttünk rá, hogy ők abban az időben a nemzeti vagyon részleges eltüntetésén mes-terkedtek, amelyet spontán privatizációnak neveztek. A latin mondás szerint „vulpes pilum mutat, non mores” – a róka csak a szőrét változtatja, de nem a természetét.


22

Volt-e Egerben abban az időben nagyobb ellenzéki tüntetés?

Voltak ellenzéki megmozdulások, többek között az 1956. december 12-i sortűzzel kap-csolatban is. Arra emlékszem még, hogy állt a pártbizottság székháza előtt egy nagy Lenin-szobor, amelyet az egriek diktatornyiknak hívtak, ott több tüntetés is lezajlott.

Hogyan készültek az első szabad országgyűlési választásra?

Jártunk éjszaka létrával és vödörrel plakátokat ragasztani, amelyeket persze hajnalban már mások leragasztottak, de örömmel csináltuk. Sikerült irodai hátteret is szerezni. Ezek nagy részben az ex-MSZMP-pártirodák voltak. Ugyan nem jutott be kisgazda képviselő Heves megyéből, de nem voltunk elkeseredve, mivel a FKGP kormányra került az MDF-fel és a KDNP-vel.

És nemsokára jöttek az önkormányzati választások . Az FKGP minden körzetben tudott jelöltet állítani 1990-ben?

Igen, tudtunk jelöltet állítani minden körzetben. Általában a 2., 3. helyen végeztünk. Egyéniben éppen lemaradtam az ellenjelölt mögött, így listáról jutottam be a váro-si közgyűlésbe. A legtöbb képviselője az SZDSZ-Fidesznek volt, utána jött az MDF. Az MSZP-nek egy képviselője jutott be. Néhány hónap múlva a rendszer felborult, az előbbi pártok képviselőinek egy része megalakította a Lokálpatrióta frakciót. Én ma-radtam, és egyedüliként képviseltem az FKGP-t.

Ön ismerte már a többi képviselőt, aki bekerült 1990 őszén a városi közgyűlésbe?

Gyakorlatilag mindenkit ismertem. Nem mondom azt, hogy mindenki a barátom volt, de mindenkivel szót lehetett érteni. Nem pártpolitikai viták voltak köztünk. Mindannyiunknak a város fejlesztése volt a fő szempont.

Milyen érzés volt a város élére állni? Mennyire tartottak a feladattól?

Nekem az előtte eltöltött tíz év a közigazgatásban már adott egy alapot. A testület olyan személyekből állt, akik tudtak alkotni a saját területükön. Ezért egy tapasztalt ember tényleg jól érezte magát a dolgos közegben.

Hogyan indult a munka?

Először is létrejöttek az állandó bizottságok és az ad hoc bizottságok. A Költségvetési és gazdálkodási továbbá az Urbanisztikai bizottság tagja, majd az utóbbi elnöke lettem. Ugyanakkor több ad hoc bizottságban vállaltam szerepet, így a szervezeti és működési szabályzatot létrehozó bizottság munkájában is. Büszkeséggel tölt el, hogy az akkor elkészült SZMSZ a jelenleginek is az alapját képezi.


23

Mint említette, Ön az Urbanisztikai bizottság elnöke lett . Mivel foglalkozott ez a testület?

A bizottsági munka szempontjából a legfontosabbak az általános és a részletes rende-zési tervekkel kapcsolatos ügyek voltak. Egerben nagyon komoly előzményei voltak a városrendezésnek és a műemlékvédelemnek. Itt indult el az 1970-es években a belvá-rosi tömbrekonstrukció, amely országos példa lett. Ez teljesen egyedi dolog volt. A ’70-es, ’80-as években a műemlékvédelem két város – Eger és Sopron – esetében jelent meg hangsúlyosan. Sopronban az Országos Műemlékvédelmi Felügyelőség finanszírozta a projektet, míg Egerben maga a város. A jövő érdekében a munkát a rendszerváltoztatás után is folytattuk.

Melyek voltak a legfajsúlyosabb ügyek?

Átdolgoztuk a teljes általános rendezési tervet, és az egyes városrészek részletes ren-dezési terveit. Elkészült többek között a Szépasszonyvölgy, a Kistályai és K2-es út térségének (Déli iparterület) rendezési terve is. A bizottság munkája lényegileg a város egész közigazgatási területét érintette.

Voltak nagyobb viták az első időkben?

Természetesen voltak. Érdekes, hogy a legnagyobb vitáink szimbolikus dolgok mentén voltak. Ilyen volt például a Vitkovics-ház ügye. A Vitkovics-ház (a görögkeleti plébánia volt épülete, egykor Vitkovics Mihály reformkori költő lakhelye) fogalom volt Egerben. Az épület további funkciója, a Kepes György-gyűjtemény elhelyezése éles vitákat ered-ményezett. Hasonló volt az új fedett uszoda ügye is. A képviselő-testületből többen a régi fedett uszoda helyszínét látták jónak. Mások egy zöldmezős beruházás mellett kardos-kodtak a további sportközponttá fejlesztés reményében. Ringelhann György, az akkori polgármesterünk régi vízilabdázó volt. A főépítész Deli György volt, aki gyorsúszásban magyar bajnoki címeket nyert. Az építészvonal az új helyszínt akarta, míg a vízilabdás múlttal rendelkezők a régi helyszín mellett tették le a voksukat. A testület végül a régi helyszín mellett döntött. Makovecz Imre olyan szerencsésen beillesztette a városképbe az uszodát, hogy talán már elmondható, nem baj, hogy ez az elképzelés győzött akkor.

Annak a ciklusnak mi volt a legemlékezetesebb pillanata?

Jó dolog volt a szülővárosommal foglalkozni, főleg, hogy a nagypolitika nem szólt bele a munkánkba. Nehéz megmondani, de sok jó pillanat volt. Az első évben itt volt Antall József (a csatolt képen különben édesapám 45-ös kisgazdajelvényét nézi), járt itt a svéd királyi pár is. Egyedüli kisgazda voltam, ha valamiben nem tudtak a többiek megegyez-ni a testületben, akkor engem javasoltak a vitatott posztra (nevetés). Kiemelten fontos volt számomra az 1956-os egri emlékhely kialakításával kapcsolatban az 1992 novem-berében a közgyűlés elé terjesztett sürgősségi indítvány, továbbá a ciszterci gimnázi-um visszaállítása érdekében összegyűjtött aláírások benyújtása. Családi vonatkozású is volt, a kommunista időkben a pártbizottság épülete elől száműzött Szakács Antal


24

szakaszvezető (a solferinói csata során megmentette egyik ősöm, Bánhidy Adolf hu-szárhadnagy életét) emlékoszlopának visszaállításában történő közreműködés. Meg-tisztelő volt számomra, hogy beszédet mondhattam az újjáavatási ünnepségen.

Az egri polgárokkal milyen volt a kapcsolatuk?

A város polgárai sokat jártak a közgyűlésekre, aktívan részt vettek a testületi üléseken. A közmeghallgatásokon tele volt a díszterem. Talán akkor egy kicsivel jobban érdekelte az embereket a helyi politika.

Ön szerint mi változott a rendszerváltoztatással?

Nagyon sok minden. Sokakban volt megalapozatlan nosztalgia a Kádár-rendszer iránt, de egyrészt elfelejtik, hogy abban a rendszerben nem volt szabadság, másrészt az a rendszer gazdaságilag is romba döntötte az országot. A látszat jólétet hitelekből finan-szírozták.

Most mivel foglalkozik?

A képviselőségem idején is a Heves megyei Vízmű Vállalatnál dolgoztam. Az akkori igazgató 1994-ben nyugdíjba ment. A tulajdonos önkormányzatok képviseletében Eger engem kért fel igazgatónak. A megbízatás eredetileg egy évre szólt. Ez nagyon nehéz időszak volt. Szétesett az addig 33 vállalatból álló teljes magyar vízműszolgáltatás. A tulajdonosok a vállalatból létrehozott Heves Megyei Vízmű Részvénytársaságot egy-éves időtartamra alapították. Feladatom az egységekre történő szétszedés lett volna. Ezzel ellentétben a szakmailag jól működő, értékes cég megtartása érdekében dolgoz-tam. Ennek eredményeképpen az országban egyedülálló módon az én irányításom alatt álló vízműtársaság maradt egyben. Sikerült stabilizálnom a céget, 21 évig vezérigazga-tója voltam. Munkám elismeréseként az a megtiszteltetés ért, hogy a Magyar Köztársa-sági Arany Érdemkereszt kitüntetésben részesültem. 2015-ben, megbízatásom lejárta után a vezetői feladatot más vette át, de az igazgatóság egyidejűleg megválasztott elnö-keként továbbra is segítem a társaság munkáját.

Mindezek mellett 14 évvel ezelőtt a vállalkozók bizalmából megválasztottak a He-ves Megyei Kereskedelmi és Iparkamara elnökének. Az azóta többször megerősített megbízatást jelenleg is örömmel látom el. Tagja vagyok a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara Elnökségének is.

És politikai feladatot nem vállalt?

Vállalatvezetői megbízatásommal egy időben 1994-ben visszavonultam. Az év végén a FIDESZ-KDNP-SZDSZ polgármesterjelöltnek kért fel. Az MDF és a lokálpatrióták jelöltje más volt. A megosztottság elkerülése érdekében visszaléptem a jelöltségtől. 1998-ig külső tagként még benne voltam az Urbanisztikai bizottságban. Ettől függetle-nül a mai napig figyelemmel kísérem a közéletet.


25

Bíró József

Budapest, 1939.1973-tól, 28 évig a Hotel Eger-Park szállodakomplexum igazgatója . 1990-től, nyolc éven keresztül az Egri Közgyűlés tagja, az Idegenforgalmi és kereskedelmi bizottság vezetője . Több éven át az Egri Vízmű vízilabdacsapatának játékosa, majd edzője . Éve-ken keresztül a Heves Megyei Kereskedelmi és Iparkamara Turisztikai szekciójának vezetője . Az Egri Borút Egyesület megalakulásától, 2001-től az egyesület ügyvivő alel-nöke . Jelenleg is tagja az Egri Sportmúzeum Alapítvány kuratóriumának .


1956-ban felszolgálótanuló lettem az egri Park Szállóban, ahol 2001-ig megszakítás nélkül dolgoztam. Képeztem magam, elvégeztem a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskolát. A szakma minden lépcsőfokát végigjártam. 1973-ban igazgatói kinevezést kaptam, és a nyugdíjazásomig vezetője voltam a Hotel Eger-Park szállodakomplexum-nak. Nem vendéglátósnak készültem, a véletlen és a kényszerűség terelt ebbe a szak-mába. Végül is megszerettem ezt a változatos, sok szépséget és nehézséget is tartalma-zó munkát olyannyira, hogy a szakmám lett a hobbim is.

A Kádár-rendszerben nem foglalkoztam politikával. Persze a köz dolgai mindig is érdekeltek. A rendszerváltoztatás idején nyomon követtem az eseményeket, de nem gondolkoztam azon, hogy nekem is be kellene állnom az első vonalba. Aztán mégis úgy alakult, hogy felkérést kaptam. Elsősorban azért vállaltam el, mert úgy érez-tem, kell valaki az újonnan alakuló Közgyűlésbe, aki képviseli az idegenforgalmat. Meggyőződésem volt, hogy Eger városában – mely Magyarország „gyöngyszeme” – egyik legfontosabb, húzó ágazat az idegenforgalom, a gyógyturizmus és a borgaszt-ronómia. Ezek fejlesztésével a lakosság és a város is a gazdagodás útjára léphet. Ennek az elképzelésnek a megvalósítása érdekében indultam el az önkormányzati választáson mint független jelölt, az SZDSZ támogatásával. Hittem abban, hogy Egerből – mely na-gyon sok értékkel és szépséggel rendelkezik – egy jó önkormányzati vezetéssel, a város lakóinak támogatásával, virágzó, jó megélhetést biztosító várost lehet kialakítani.


26

Mi jellemezte az egri turizmust a ’80-as években?

Abban az időszakban a szállodák fő forgalmát a nyugatról érkező turistacsoportok jelentették. Elsősorban nyugatnémet, holland, osztrák, olasz csoportok voltak ezek. Általában a főszezonban érkeztek egynapos egri tartózkodásra. Ezenkívül szovjet csoportok is voltak, melyek nagy kedvezménnyel vették igénybe a szolgáltatásokat. Jelentős volt még a konferencia- és a rendezvényturizmus szeptember–október hóna-pokban. Magyar egyéni vendégek általában a hétvégén érkeztek. A városban található panziókat, fizetővendéglátást a csehszlovák, a lengyel és a magyar vendégek vették igénybe, elsősorban a kedvezőbb ár miatt. Itt is a főszezonra esett a forgalom nagyobb része. Nagyon sok olyan csoport volt, amelyik egy napra érkezett Egerbe, délelőtt egy városnézésen vettek részt, majd ebéd és délutáni borkostoló valamelyik pincében, majd utaztak vissza a szálláshelyükre. Erre az időszakra esett, hogy a SZOT-üdülőket meg-szüntették, illetve privatizálták. Ebben az időszakban még nem voltak olyan rendezvé-nyek a városban, melyek több napra is ide vonzották volna a vendégeket.

Milyen tervekkel vágott neki a közéleti szereplésnek?

A képviselői munkában fontosnak tartottam, hogy a város lehetőségeivel úgy gazdál-kodjunk, hogy az folyamatosan fejlődjön, munkahelyek létesüljenek, legyen közbiz-tonság, őrizze meg a város polgári és iskolavárosi jellegét, legyen turistacélpont. Az itt lakók legyenek büszkék városunkra, tekintsék sajátjuknak, és akarjanak tenni érte. Az alakuló közgyűlésben sikerült elérnem, hogy az idegenforgalom önálló bizottsá-got kapott. Természetesen a választókörzetem képviseletét is igyekeztem maximálisan képviselni. Ezt a munkát szolgálatnak tekintettem.

Többen is voltak a közgyűlésben, akik turisztikával foglalkoztak?

A megalakuló képviselő-testületben rajtam kívül nem volt olyan személy, aki a turiz-mus és vendéglátás területén dolgozott volna. A közgyűlés tagjai tudták, hogy Egerben fontos ágazat a turizmus. A bizottságok megalakulásánál ennek megfelelően önálló Idegenforgalmi és kereskedelmi bizottság jött létre, amely öt tagból állt. Ebből három fő képviselő és két fő úgynevezett külsős szakember volt. Döntéseinket minden eset-ben szakmai szempontok figyelembevételével hoztuk meg. Egyik fontos feladatunknak tekintettük a város idegenforgalmi koncepciójának kidolgozását.

Mi volt a koncepció lényege?

Ahhoz, hogy egy jó idegenforgalmi koncepciót tudjunk készíteni, az akkori körülmé-nyek ismeretéből kellett kiindulni. Ezért az idegenforgalom területén dolgozó szerveze-teket, szakembereket kérdőív kitöltésére és javaslatok megadására kértük fel. Ezeknek az adatoknak ismeretében állítottuk össze a koncepciótervezetet. Az elkészített tervet ismertettük a szakemberekkel, és ennek alapján terjesztettük a közgyűlés elé, ahol ezt elfogadták. A koncepció legfontosabb eleme volt Eger és környéke vonzástényezőinek


27

minél jobb megismertetése. Kiadványokban és reklám-propaganda anyagokkal kíván-tuk a bel- és külföldi vendégeket elérni. Ennek érdekében többek között létrehoztunk egy Idegenforgalmi irodát is.

Ma milyen vendégek jönnek leginkább?

Teljesen átalakult az egri idegenforgalom. A csoportos turizmus mennyisége csökkent. A külföldi vendégeket nagyrészt hazaiak váltották fel. Sokan jönnek Lengyelországból és Szlovákiából is. Ahogy érzékelem, ezek a vendégek inkább a magánszállásokat, kisebb hoteleket részesítik előnyben. Nagymértékben növekedett a konferencia- és ren-dezvényturizmus. Az eltelt évek jó reklámjainak és a sokszínű rendezvénykínálatnak köszönhetően, ma már Eger a második-harmadik leglátogatottabb városa az országnak.

Miben lehetne fejlődnie még az egri turizmusnak?

Véleményem szerint a gyógyturizmus olyan terület, melynek fejlesztése nagymérték-ben hozzájárulna a város egész éves látogatottságához. Ehhez kiváló adottságokkal rendelkezünk a gyógyvizes forrásainknak köszönhetően. Ezen kívül több olyan nagy rendezvényt kellene tartani, amely többnapos programsorozattal egyaránt vonz belföl-di és külföldi vendégeket is. Fontosnak tartom, hogy Eger zászlós borának – az egri bikavérnek – egy külön kiemelt rendezvénye legyen.

Visszatérve az akkori időkre és a közéletre . Miért éppen az SZDSZ-t választotta 1990-ben?

Erre egyszerű a válasz. Ők kerestek meg. Jól megérezték, hogy olyan embereket kell maguk mellé állítani, akikkel választást lehet nyerni. Én a képviselőséget úgy vállal-tam, ha és amennyiben bizalmat kapok a választóktól, akkor kizárólag a város érdeké-ben és csak szakmai kérdésekkel kívánok foglalkozni.

Milyen volt az első kampány?

Komolyan vettem a felkérést. Végigjártam a körzetemet, mely családi házas övezetet és lakótelepi részt is magába foglalt. Személyes találkozókon és szórólapokon igyekeztem tájékoztatni választóimat az elképzeléseimről. Emlékeim szerint öt-hat párt jelöltje is indult ebben a körzetben, melyet fölénnyel megnyertem.

Hogy indult el az új közgyűlés?

Az országgyűlési és a helyhatósági választások között volt egy fél év, amikor már nem volt tanács, de még nem létezett az új közgyűlés sem. Ekkor a hivatalnokok irányítot-ták a várost. Aztán megtörténtek a helyhatósági választások. Ott az SZDSZ mindent vitt. A választások után megalakult a közgyűlés, ezt követte az átadás-átvétel folyama-ta, de nem volt különösebb botrány. Bár az is igaz, olyan volt, mint amikor vak vezet világtalant. Én homo novusként jutottam a közéletbe, de a többi képviselőre is igaz


28

volt ez: előtte senki nem viselt közéleti tisztséget, ha úgy tetszik, egyáltalán nem volt városvezetési gyakorlatunk. Teljesen új emberek kerültek a közgyűlésbe, akiknek va-lamilyen polgári foglalkozásuk volt. A polgármester maga is – dr. Ringelhann György – gyermekorvosként praktizált. A tapasztalatok hiánya miatt nagyon nehéz volt az in-dulás. Ha valamelyik iroda félre akart vezetni minket, akkor ezt meg tudta tenni. Nekik volt rutinjuk, nekünk nem. Ezért javasoltam Habis Lászlót alpolgármesternek, mivel ő már a Megyei Tanácsnál eltöltött évei alatt közigazgatási tapasztalatokkal és megfelelő végzettséggel is rendelkezett.

Abból nem volt konfliktus, hogy a város SZDSZ-es vezetésű volt, míg a kormányt az MDF adta?

Nem hiszem, de ha volt is, akkor ezt csak a polgármester érezhette. De jelezném, hogy mi hamar leváltunk az SZDSZ-ről. A közgyűlés megalakulása után, körülbelül 3 hónap múlva megalakítottuk a Lokálpatrióta frakciót, amely nyolc éven keresztül többségben volt a közgyűlésben. Hadd mondjam el azért, hogy a városházán a képviselők között a viták ugyan politikai természetűek voltak, de sohasem személyesek. A város érdekeit próbáltuk szem előtt tartani. Ha valamivel nem értettem egyet, akkor nem szavaztam meg, hiába akarta a frakció. Ez egy összetartó közgyűlés volt, például minden évben volt közös karácsonyi vacsora. Ugyanígy az ünnepeinket is közösen ültük meg. Nem volt olyan, hogy külön koszorúzunk.

Visszatekintve a rendszerváltoztatásra, mit kellett volna másképp tenni?

Nagy hibája volt a rendszerváltoztatásnak országos szinten a nem mindig átgondolt módon végrehajtott privatizáció. Ez nagyon megnehezítette a város életét is. Akkori-ban minden szektorban az volt a helyzet, hogy csak azok a cégek maradhattak meg, akik a legkisebb emberi erőforrással a legtöbb profitot tudták termelni. Ennek aztán az lett a következménye, hogy nagyon sokan kerültek utcára, és váltak munkanélkülivé. Másrészről pedig nagy részben külföldiek kezébe került a vagyon, akik nem nagyon nézték, hogy mi a jó az itt élő embereknek.

Mi az, amire büszkén gondol abból az időszakból?

Büszke vagyok arra, hogy bele mertünk vágni. Ez közéleti gyakorlat nélkül ugrás volt a sötétbe. Elkezdtük és megcsináltuk. Sok mindent elértünk, nem mondom, hogy tö-kéletesen, de törekedtünk rá. Lehetett volna sokkal többet is, de azt is látni kell, hogy akkor rengeteg ágazatot kellett megújítani. Nem lehetett mindent az egyik pillanatról a másikra átállítani. Nagyon nehéz volt eldönteni, hogy különböző helyzetekben melyik kerüljön előre. Mindent egybevetve nem bántam meg, hogy bekapcsolódtam a közélet-be, úgy érzem, hozzá tudtam járulni a közösség boldogulásához.


29

Csákvári Antal

Eger, 1958.Jászberényben tanítóképző főiskolát, majd Egerben magyar nyelv és irodalom sza-kon tanárképző főiskolát végzett . Az MDF-nek 1988-tól 2003-ig tagja . 2003-ban az Egri Végvár Polgári Körök Egyesületének egyik alapítója, majd hat évig elnöke . A Fidesz egri szervezetének 2003-tól tagja . 2006-tól az önkormányzati választáso-kon a Fidesz-KDNP jelöltjeként három ciklusban szerzett egyéni képviselői mandá-tumot az Egri Közgyűlés tagjaként .

Mivel foglalkozott a ’80-as évek végén?

Az 1980-as évek végén voltam 30 éves, nagyon érdekelt a történelem és a politika. 1987-ben kezdtem el dolgozni a Tudományos Ismeretterjesztő Társulatnál, amely lát-szólag független hely volt, de valójában ez pártfelügyelet alatt működő szervezet volt.

Családból hozta a közéleti érdeklődését?

Mindig is foglalkoztatott a közélet. A mi családunkban gyakran beszélgettünk közéleti kérdésekről. Szüleim azt tanították nekem, hogy „Fiam! Nem kell mindent elhinni, amit a Kossuth rádió mond!” Otthon gyakran hallgattuk a Szabad Európát vagy az Amerika Hangja rádiót. A ’80-as évek második felétől nagy várakozással tekintettem a jövőbe, hogy végre demokrácia legyen. Vártam, hogy az MSZMP-n kívül is legyenek pártok. Éppen ezért nagyon örültem annak, amikor egy szombati napon a 168 óra című rádióadásban bejelentették, hogy Lakitelken megalakult a Magyar Demokrata Fórum. Jelentkeztem én is tagnak, Lezsák Sándor írta alá a tagkönyvemet, amit 1988 szeptem-berében kaptam meg postán.

Csoóri Sándorral előtte már leveleztem, kiemelten a külhoni magyarok helyzetéről értekeztünk. Engem nagyon foglalkoztatott ez a kérdés, melyet ma is nagyon fontosnak tartok a közéleti munkámban. A kommunizmusban nem lehetett erről beszélni. Több millió magyar élt a határainkon túl, de nem lehetett a velük való kapcsolatot erősíteni. A Kádár-rendszer véleménye az volt róluk, hogy „véreink, de nem testvéreink.” Engem


30

ez nagyon elkeserített, mert sorsukat, emberi jogaik biztosítását az egyik legfontosabb nemzetpolitikai kérdésnek tekintem, s erről ma is így gondolkodom.

Az első nagy tömegmegmozdulás is a határon túli magyarok melletti kiállás miatt történt .

Talán már kevesen emlékeznek rá, hogy Románia diktátora, Ceaușescu azt tervezte, hogy a kis falvakat lerombolja, és a városokba költözteti az embereket. Ez természete-sen hátrányosan érintette volna a – főleg falvakban élő – magyar lakosságot. Ez ellen 1988. június 26-án tüntetést szerveztek, amelyen több tízezer ember vett részt, hogy tiltakozzon a diktátor esztelen falurombolási tervei ellen. Ez volt egyébként a korszak első nagy tömegtüntetése. A határon túli magyarok sorsa iránti érzékenység egyfaj-ta mércéje volt az ellenzék nemzetpolitikai gondolkodásának, ez irányú jövőképének. Megmutathatták az emberek számára, hogy nagyon fontos nemzeti ügynek tekintik a külhoni magyarok védelmét.

Hogy fogadta a nemzeti ébredést az állampárt?

Sokan szeretnék ezt az időszakot úgy beállítani, mint amikor már puha volt a dikta-túra, és tulajdonképpen a szocialisták egyengették a rendszerváltoztatás útját. De ez korántsem volt így. Fél évvel a nagy Erdély-tüntetés után, 1988 decemberében Grósz Károly az MSZMP pártkongresszusán azzal riogatott, hogy visszatérhet a fehérterror, és fenyegetően lépett fel a másként gondolkodókkal szemben.

Ezek szerint fékezni akarták még a reformkommunisták is a rendszerváltoztatást .

Igen. Azt tudni kell, hogy a kommunista rendszerben nem az MSZMP indult a válasz-tásokon, hanem egy névleges választási szövetség, a Hazafias Népfront jelöltje szerepelt a szavazólapon. Természetesen azt jelentette ez a valóságban, hogy csak az MSZMP által jóváhagyott jelöltek indulhattak. Grósz Károlyék (az MSZMP főtitkára) ugyanezt szerették volna elérni az 1990-es országgyűlési választáson is, hogy a rendszerváltozta-tás is úgy menjen végbe, hogy így vagy úgy, de a volt állampárt maradjon hatalmon. Ők egy olyan átmenetet képzeltek el, ahol a kommunista párt, illetve az utódpárt megszerzi a szavazatok többségét, és esetleg koalícióban fog valakivel továbbra is kormányozni. Grósz még próbált erőskezűnek mutatkozni, a Hazafias Népfrontot tolta előre. Nagyon szerették volna a pártállam vezetői, ha a választásokon megmarad a népfront jelöltállítási lehetősége. Amikor az MDF delegáltjaként bekerültem a Hazafias Népfront egri városi bizottságába, illetve ott megválasztottak alelnöknek, rajtam kívül alig volt pártonkívüli, mármint állampárton kívüli. Ők akkor a helyi pártlapban lehozattak egy nyilatkozatot, hogy ragaszkodnak a szervezet jelöltállítási jogához. Erre én is megírtam a saját állás-pontomat, mely megjelent a Heves Megyei Népújságban, miszerint HNF jelöltállítási jo-gát én alelnökként nem támogattam. Leírtam, hogy többpártrendszer van kialakulóban, és az emberek a pártokra, azok programjaira tudnak szavazni. Nincs szükség a HNF jelöltjeire.


31

Önt nem érte emiatt retorzió?

Dehogynem. Szinte másnap, ahogy ez az írás megjelent, behívatott a Hazafias Nép-front elnöke, valamint a másik alelnök, és a szőnyeg szélére állítottak. Nekem ron-tottak: honnan vettem a bátorságot ennek a cikknek a megjelentetéséhez? 1989-ben valamennyire bátornak kellett lenni, mert a szovjet csapatok itt voltak, valamint az MSZMP-pártkatonák keze még ’89-ben is messzire elért. De mesélek egy másik esetet is. Az egri újságban megjelent egy írás Sándor András tollából, amelyben a Kádár-rend-szert bírálta. Természetesen a helyi Pártbizottságtól azonnal megjelent a válaszcikk, hogy milyen csodás a rezsim. Ez ellen én is írtam egy cikket, miszerint az újság már nem az MSZMP lapja, és joga van bárkinek bírálni a rendszert. Summa summarum: sokat kellett csatázni, nehezen adták fel az állásaikat. Nekünk, értelmiségieknek ezt fel kellett vállalni, nem volt szabad hallgatni, az országnak változásra volt szüksége. Örülök, hogy ennek tevékeny részese voltam, s ez erőt adott a következő évekre, évti-zedekre is. Azóta is próbálom a polgári értékrendet képviselni a helyi közéletben.

Volt tudomása arról, hogy megfigyelték?

Nem kértem ki az aktámat, de azt tudom, hogy az Egri Városi Pártbizottság valahogy mindig értesült a TIT-beli munkámról, és tárgyalta. Később olvastam pártbizottsági jegyzőkönyveket, ahol pontosan leírták, mit csináltunk. De ez akkor így működött, nekik egy ujjgyakorlat volt mindenről információt szerezniük. Hogy a TIT városi elnökségében vagy a megyei vezetésben volt, aki beszámolt rólunk, azt nem tudom. A lényeg, hogy mindenre kiterjedő besúgóhálózat működött. Senki nem lehetett biz-tonságban.

Az állampárt és utódja hogyan készült a választásra?

Míg az ellenzéki pártok felfokozott hangulatban várták a választást, addig a nagy állami vagyonok kimentése megtörtént fű alatt. Egerben 1989-ben az MSZMP városi pártbizottsága tagjainak jó része kikerült az állami vállalatokhoz, és gyorsan privati-zálták ezeket a cégeket. Ez tudatos volt, a résztvevők fiatal emberek voltak. Tisztában voltak vele, hogy a jövőben a politika porondján nem terem nekik sok babér, ezért megragadták az utolsó alkalmat a vagyonszerzésre. Sikerült is nekik, s ma ezt hívjuk a vadprivatizáció időszakának. Ők meggazdagodtak, az emberek sokasága pedig az utcára került.

Látták ezt akkor, hogy ilyen kimentési kísérlet zajlik?

Látni lehetett dolgokat, de azt nem láttuk, hogy ez szervezetten, tudatosan folyik. És még ha láttuk is, igazából sok mindent nem lehetett tenni ellene. Ők voltak hatalmon, nekünk semmilyen eszközünk nem volt ennek megakadályozására. Mondok egy pél-dát. Az én egri ellenzéki életem tulajdonképpen akkor kezdődött, amikor ’88-ban be-léptem az MDF-be. Az egyik első ténykedésünk volt, hogy tárgyaltunk a KISZ Heves


32

megyei képviselőivel, például a felsőtárkányi KISZ-tábor átadásáról. De ezt nem sike-rült az önkormányzat tulajdonába venni, mert gyorsan eladták. A pénz természetesen eltűnt. Ez jellemző történet arra, hogy mi lett az MSZMP és az állami vagyon nagy részével.

Az MSZMP részéről ez tudatos taktika volt?

Szerintem az állampárt tudatosan lassította a rendszerváltás folyamatát, hogy a va-gyont ki tudja menteni. Az elsődleges politikai célja pedig az volt, hogy az átmenet „bársonyos” legyen, azaz ne legyen senki, aki később majd felelősségre vonja őket. Így a végén elmaradt az elszámoltatás. És amikor emiatt kérdőre vonták Antall József néhai miniszterelnököt, joggal mondta: „Tetszettek volna forradalmat csinálni.”

Voltak nagyobb megmozdulások a rendszerváltás időszakában Egerben?

Voltak persze megmozdulások. Emlékszem, hogy 1989-ben a belvárosban szerveztünk tüntetést a többpártrendszer, a demokrácia mellett, mert az MSZMP országos vezetése igyekezett félelemben tartani az embereket, fehérterrort vizionált. Persze mi lázasan készültünk. AZ MDF-irodában esténként összejöttünk, de ott a választási felkészülés-sel foglalkoztunk. Fórumokat szerveztünk az embereknek, ahol a párt programját mu-tattuk be. Akkor még nem voltak olyanok, akik a politikából éltek volna, így a politikai munka estére és hétvégére maradt. De örömmel csináltuk. Emlékezetesek maradtak az országos MDF-politikusok egri fórumai. Itt volt Egerben Csoóri Sándor, Lezsák Sándor, Csengey Dénes is.

A munka meghozta gyümölcsét, az MDF megnyerte az országgyűlési választást .

Jó érzés volt, szerettem annak a csapatnak a tagja lenni. Akkor is azért dolgoztunk, mert hittünk abban, hogy egy normális Magyarországot tudunk felépíteni, és Nyugat felé tudjuk mozdítani az államot. Nem kértünk a demokratikus szocializmusból és az egyéb blődségekből. Nem az anyagi haszonszerzés mozgatott minket, hanem az ország sorsán akartunk lendíteni, és ez felemelő volt. Önzetlenül tettük a dolgunk egymásért, Egerért és nemzetünkért.

Az önkormányzati választásra hogyan készültek?

A kampányban részt vettem, ugyanúgy kampányoltam az MDF jelöltjei mellett, mint az országgyűlési választásokon. De akkor már megjelentek olyan emberek a választási listán, akikkel az ellenzéki időkben, a „talpalás” időszakában nem találkoztam. Én nem gondolkoztam politikai feladatban, nem akartam indulni a választásokon. De nem értettem, hogy került elő annyi ember akkor, amikor a pozíciók elosztásáról volt szó. Érdekes módon ők előtte a „harcban” nem vettek részt.


33

Kívülről hogyan nézett ki a tanács önkormányzattá alakulása?

Az 1990-es választások után visszavettem a tempóból, és a helyi politikára kevesebb, a családomra újra több figyelmet próbáltam szentelni. Ám a taxisblokád idején persze több csatám is volt a Heves megyei Népújság újságíróival, mert nyíltan az SZDSZ álláspontját hangoztatták, más vélemény nem is jelent meg. Tudtuk, hogy a szabad demokraták szervezik az egész blokádot. A minisztereket egyenként próbálták levenni a pályáról, mindenképp meg akarták buktatni a kormányt. A frissen megválasztott államfő, Göncz Árpád látványosan állást foglalt az ellenzék mellett, ezt nonszensznek tartottam. Majd közkegyelmet hirdetett a résztvevőknek. Az egész úgy tűnt, mintha előre megírt forgatókönyv alapján zajlott volna. Az MSZP azonnal beállt mögéjük. Az MDF-nek se médiája, se gazdasági hatalma nem volt. Enélkül pedig borítékolható volt a bukás, ami ’94-ben be is következett.

Aztán mégis visszatért a politikába .

A 2002-es jobboldali vereség arra sarkallt, hogy újra fel kell venni a kesztyűt. Több egrihez hasonlóan én is saját polgári kört alakítottam, majd 2003-ban tízen megalapí-tottuk az Egri Végvár Polgári Körök Egyesületét, melynek 2004-től 2010-ig – amikor is igen sok tennivalóm volt újra a nemzeti oldalon – az elnöke voltam. 2003-ban kiléptem az MDF-ből, mert Dávid Ibolya vezetési irányvonalával, az MDF baloldalra kormány-zásával egyáltalán nem tudtam egyetérteni.

Ön még ma is aktív politikus .

Igen. 2006-ban indultam először önkormányzati választáson, amikor a polgárok meg-választottak önkormányzati képviselőnek, és azóta kétszer újraválasztottak. Szeretem Egert, s örülök, hogy tehetek valamit, hogy dolgozhatok az itt élő emberekért.


34

Dr. Gyurkó Péter

Eger, 1957.Középiskolai tanulmányait az egri Gárdonyi Géza Gimnáziumban végezte, amelyet követően a szegedi József Attila Tudományegyetem Jogi Karán szerzett diplomát . 1980 óta folytat ügyvédi tevékenységet, jelenleg az 1992-ben alakult Gyurkó és Kállai Ügy-védi Iroda társtulajdonosaként . Nős, két családos gyermek édesapja . 1989 óta az egri SZDSZ szervezet tagjaként vett részt az egri közéletben, 1990-ben az egri önkormány-zatban a többségi frakció vezetőjeként és a Jogi bizottság tanácsnokaként működött közre a rendszerváltásban . Négy választási cikluson keresztül 2006-ig az Egri Köz-gyűlés, ill . a Heves Megyei Közgyűlés Jogi bizottságát vezette .


Mindig is érdekelt a közélet. A Gárdonyi Géza Gimnáziumban érettségiztem, ott ala-kult ki a 10–12 fős baráti köröm, akikkel gyakran beszélgettünk politikáról. Az Egri Ügyvédi Munkaközösségben dolgoztam, ahol a közéleti problémák mindennap szóba kerültek. A nyolcvanas évek második felében már sejteni lehetett, hogy a kommunista rendszer nem húzza sokáig. Mindannyian vártuk a változást, de azt senki nem gondol-ta, hogy ilyen hamar megtörténik a rendszerváltás.

Ön az egri SZDSZ egyik alapítója . Hogyan szervezték meg a helyi csoportot?

1988-ban megalakult a Fidesz és az MDF, megalakult országos szinten az SZDSZ elődje, a Szabad Kezdeményezések Hálózata. Volt bennünk küldetéstudat, egyfajta „ki fogja megcsinálni, ha nem mi: az értelmiség”. Azok közül néhány személlyel, akik az MDF-et létrehozták Egerben, nem szimpatizáltam túlzottan. Az alakuló SZDSZ ré-széről többen, így Pető Iván, Szabó Miklós, Solt Ottilia eljöttek Egerbe, és előadásokat tartottak, amelyek felkeltették érdeklődésemet, egyet lehetett érteni az ott elhangzot-takkal. Ezen előadások hallgatóságából alakult meg 1988 végén, 1989 elején az egri SZDSZ.


35

Nem volt Önökben félelem, hogy a Gorbacsov orosz pártfőtitkár által elindított pe-resztrojka és glasznoszty (átalakítás és nyitás) után lesz visszarendeződés?

1987 januárjában eltettem a Népszabadság akkori számát, mert teljes egészében lehoz-ták Gorbacsovnak a kongresszusi beszédét, ahol bizonyos demokratikus engedménye-ket jelentett be. Sejtettem, hogy kihúzta a dugót a palackból, és valamikor vége lesz a diktatúrának. De azt álmomban sem gondoltam, hogy ilyen gyorsan megtörténik a kommunista rendszer összeomlása.

Visszatérve a kérdésre: nem féltünk, de már nem is volt mitől. Az én generációm-nak már nem nagyon volt baja abból, ha konfrontációkat vállalt, persze tudtuk, meddig lehet elmenni. A rendszerváltással az egyik fő célkitűzésünk, a jogállam megterem-tése volt. Az az igazság, hogy a 80-as évek második felében a jogállamnak bizonyos kritériumai a hatalom elgyengülése miatt már jelen voltak, így a jogalkotás és jogal-kalmazás kiszámíthatóvá vált, és a bírák függetlensége is biztosított volt. Sok minden történt azóta a jogállamiság érdekében, de éppen az előző jellemzők mára gyengülni látszódnak. A rendszerváltásig a mintegy 20 tagú ügyvédi munkaközösség tagja vol-tam. Egyetlen párttag sem volt közöttünk. A többségét ennek az ügyvédtársaságnak fiatalok tették ki, mert az 1956-os kivándorlás miatt volt egy generációs kiesés a mun-kaközösségekben. Nem gyakorolt ránk befolyást az állampárt. Volt egy okos kamarai elnökünk, dr. Eisenbacher István, aki úgy érte el, hogy ne piszkáljanak minket, hogy az akkori pártbizottsági osztályvezetőt felkérte, hogy tartson nekünk tiszteletdíjért ideo-lógiai oktatást. Így aztán békén is hagytak minket.

Sokan kezdtek politizálni az ügyvédek közül?

Igen, ezeknek a fiatal, egri ügyvédeknek nagy része benne volt a rendszerváltásban. Legalább 4–5-en az SZDSZ alapítói voltunk, volt kereszténydemokrata, szóval sokan aktívan politizáltak 1989-ben.

Volt arról tudomása, hogy megfigyelték Önöket?

Egészen biztos, bár én nem kértem ki a papírokat, de sejtjük egy-két emberről, hogy volt kapcsolata az akkori elhárítással.

Hol tartották az ellenzéki gyűléseket?

Kultikus hely volt a Dobos cukrászda, a városi színház büféje, de politikai értelemben ezt nem lehet összekapcsolni. Különböző kocsmákban jöttünk össze, nem nagyon volt helyünk az országgyűlési választások előtt.

Milyen megmozdulásokat szerveztek a rendszerváltást megelőzően?

1989 szeptemberében volt az első és legnagyobb tüntetés, amelyben részt vettünk szervezőként. Ezen a megmozduláson a Munkásőrség feloszlatását követeltük. Ez a


36

pártház előtt zajlott. Közösen szerveztük a többi párttal, hiszen alapvetően barátok voltunk. Egy célunk volt, leváltani a kommunistákat. Az is igaz, hogy már akkor érez-hetően voltak feszültségek. Pozsgay Imre nevéhez köthetőek voltak bizonyos reform-kommunista körök, akikkel az MDF népi szárnya bizonyos szinten megegyezett. Ez nagyon nem tetszett nekünk. Ezért is kezdeményezte az SZDSZ ’89 őszén az úgy-nevezett „négy igenes” népszavazást. Ezen végül a választók arról döntöttek, hogy a köztársasági elnököt már az új parlament válassza meg. Ez azért volt érzékeny veszte-ség Pozsgaynak, mert egy választás előtti köztársaságielnök-választáson ő lett volna a legesélyesebb jelölt.

Hogyan készültek az önkormányzati választásokra?

Az országgyűlési választáson helyben és országosan is az MDF nyert. Tudtuk azonban, hogy a demokrácia egyik alapköve az önkormányzat lesz. Nyár elején elindult egy ko-moly szerveződés az önkormányzati választásokra. Eger nagy polgári hagyományok-kal rendelkező város. A háború után felduzzasztották a lakosságot 60–65 000 főre. Ennek a fele volt a hagyományos értelemben vett polgárság, akik a háború előtt is itt éltek. Egymás között házasodtak, dolgoztak, laza kötőszövet tartotta őket össze. 1989-ig távol tartották magukat a politikától, visszafogott életet éltek. Ezeket az embereket kellett rávenni, hogy valahogyan vegyenek részt a választásokon.

Mi végigjártuk az összes állami nagyvállalati vezetőt, hogy ők mit gondolnak a jövőről. Voltunk kétszer-háromszor az érseknél, mert az egri SZDSZ egyik célkitűzése volt, hogy visszaerősítse az egyházat. Célunk volt például, hogy legyen Egerben egye-tem, akár hittudományi karokkal is. Egyre több nagy múltú polgári család sarját tudtuk megnyerni magunknak, hogy induljon el képviselőjelöltként.

És mi lett az eredménye?

Minket is meglepett, de szinte mindent megnyertünk. Az új önkormányzati törvény 31 főben határozta meg a képviselő-testület létszámát. 15 SZDSZ-es, 4 fideszes, 10 MDF-KDNP-FKGP képviselőből állt, valamint egy MSZP-s és egy független képviselőből. Ez messze a legjobb képviselő-testület volt Egerben azóta is.

Miként zajlott le a polgármester megválasztása?

Akkor még közvetlenül a képviselők választották meg a polgármestert. Persze mind-egyik csoportosulásnak már korábban megvolt a polgármesterjelöltje. Mások mellett pl. Várkonyi Gyurit az SZDSZ nevében én kértem fel a jelöltségre, de addigra ő már elígérkezett az MDF-nek. Szerencsére dr. Ringelhann Györgyöt sikerült meggyőzni arról, hogy vállalja a polgármesterséget, erre nagyon büszke vagyok. Gyuri végtelen intelligenciája, szorgalma, jólelkűsége nagy hasznára vált a városnak. Miután belevá-gott, autodidakta módon tanulta meg a politizálást, és belejött.


37

Hogyan kezdték meg a munkát a közgyűlésben?

Miután letettük az esküt, harmadnapra rá kitört a taxisblokád. Biztosítani kellett pél-dául a kenyérellátást, a mentők és a tűzoltók közlekedését. Én az MDF-es Mandák Attilával jártam a várost, és nyugtattuk az embereket.

De utána normalizálódott a helyzet .

El is kezdtük a munkát. Ringelhann Gyuri felkért, hogy legyek alpolgármester. A fele-ségem felvetette, hogy döntsem el: akarok-e profi politikus lenni, mert munka mellett ezt nem lehet csinálni. Akkorra már másfél év kiesett a családi életemből a politizá-lás miatt. Ráadásul én elég konzervatív módon gondolkoztam a képviselőségről: egy képviselő mindenképp rendelkezzen független anyagi háttérrel, így ki tud állni az em-ber, ha nem ért egyet valamivel. Tekintve, hogy nem volt vagyonom, úgy döntöttem, hogy az ügyvédi pályát folytatom, és emellett politizálok, így maradtam tanácsnok. Az alpolgármester végül Habis László lett, szerencsés választás volt, jól kiegészítették egymást a polgármesterrel. Dr. Estefán Géza lett a városi jegyző, nagy államigazgatási tapasztalata volt. Szakmai szempontból rendkívül sokat tett hozzá a rendeletalkotás-hoz, az új közigazgatás kialakításához.

A jogi alapok megalkotásában kaptak máshonnan segítséget?

Valamit segített az önkormányzati törvény, és itt járt Harlem polgármestere, aki pró-bált tanácsokat adni. Kaptunk az SZDSZ-központból is tanácsokat, de elég gyenge minőségű anyagok voltak. Annyira féltünk az antidemokratikus lépésektől, hogy az elején „túldemokratizáltuk” a döntési folyamatokat, és a közgyűlések emiatt hajnalig tartottak. Szinte mindent a közgyűlés döntési körében tartottunk, a polgármesternek és a bizottságoknak nagyon kicsi mozgástere volt. Később nyesegetni kellett a közgyűlés hatásköréből. Büszkén mondhatom, hogy először az országban mi készítettük el az önkormányzati élet alapját, a szervezési és működési szabályzatot: Eger Megyei Jogú Város Alapokmányát.

És bizottsági szinten milyen feladatokat kapott?

Én voltam a Jogi és ügyrendi bizottság elnöke. Rengeteg feladatunk volt. Egy kiraga-dott példát említek: körülbelül 6000 tanácsi lakás volt a rendszerváltáskor Egerben. Ezek eladására dolgoztunk ki egy eljárásrendet, amit aztán átvett a lakásokról szóló törvény is. A tanácsi lakásokkal közvetlenül 1989 előtt az volt a helyzet, hogy az elvtár-sak fillérekért felvásárolták saját részükre a nekik kijelölt lakásokat. Ez azt jelentette, hogy a változás után nem lehetett visszatartani az általános privatizációs folyamatot a tanácsi lakások esetében, mert végtelenül igazságtalan lett volna az emberekkel szem-ben, akik 1989 előtt nem vehették meg a tanácsi lakásaikat.


38

Néhány hónappal az önkormányzati választás után kettészakadt a frakció . Az SZDSZ-ből kiváltak, és megalakították a Lokálpatrióta frakciót .

Az egri SZDSZ-frakción belül voltak törésvonalak. Ezek egyrészről generációs okok-ból fakadtak, másrészről az idősebbekben volt egy előítélet a pártokkal szemben. Pe-dig igazán ennek nem volt alapja. Az SZDSZ-nek volt egy sajátossága, amely aztán a megszűnését is eredményezte: a pesti „keménymag” számára a vidéki tagság csak a választásokhoz kellett. Minket soha meg nem kérdeztek, hogy a párt hogyan politizál-jon. Cserébe őket se érdekelte, hogy vidéken mi történik. A pesti pártközpont soha nem szólt ide, sőt, kapcsolatunk se nagyon volt. Mégis az SZDSZ-frakcióból kiváltak úgy érezték, minket a pártközpont irányít. Mi természetesen nem örültünk annak, hogy a frakciónk egy része elhagyott bennünket, de tudomásul vettük, és az ügyek mentén továbbra is tudtunk együttműködni. Az, hogy ki milyen ügyben hova állt, nem pártala-pon, hanem lelkiismereti és szakmai szempontok alapján dőlt el.

Most mivel foglalkozik?

Ügyvéd vagyok, az ügyvédi kamara elnökhelyetteseként is dolgozom. 2008-ig voltam az SZDSZ megyei elnöke is, és 2006-ig voltam önkormányzati képviselő, utána külsős bizottsági tag 2010-ig. Személyesen nagyon nehezen élem meg azt, hogy amit kitűz-tünk a rendszerváltáskor, abból nem sok minden valósult meg. Naivak voltunk, előttem célként egy skandináv társadalmi, állami modell megvalósítása lebegett.

Ha visszatekint arra az időszakra, mi volt a legfelemelőbb dolog az Ön számára?

A rendszerváltást követő években nem volt se politikai, se korrupciós botrány Egerben, erre nagyon büszke vagyok. Én 16 évig politizáltam a városban és a megyében, ez idő alatt soha nem szembesültem gyűlölködéssel. Nem volt az Alkotmánybíróság által ki-fogásolt egyetlen rendeletünk sem, pedig sokat hoztunk. Én az egészre büszke vagyok, végigcsináltunk egy történelmi korszakváltást vér nélkül. Összeraktunk egy működő várost, életem szép időszaka volt.


39

Habis László

Eger, 1952.1952-ben született Egerben . A Gárdonyi Géza Gimnáziumban érettségizett, majd ven-déglátóipari üzemgazdászi, később közgazdász, idegenforgalmi szakközgazdász és Eu-rópa-szakértői diplomát is szerzett . Eger alpolgármestere volt 1990–98 között, majd banki munkája mellett bizottsági elnökként felelt Eger költségvetéséért . 2006-tól a vá-ros polgármestere, 2010 és 2014 között a város és a térség országgyűlési képviselője volt . Elkötelezett az egri értékek megóvása, a város szolgálata és fejlesztése mellett .

Ön mivel foglalkozott a rendszerváltoztatás előtt?

Az 1980-as években a megyei tanácsnál a kereskedelmi osztályon dolgoztam. Ide tar-toztak a tanács által alapított kiskereskedelmi vállalatok, az idegenforgalmi hivatal és általában a turisztikai ügyek.

Milyennek ítélte a rendszerváltoztatás esélyét az 1980-as évek második felében?

Eger megszenvedte a szocializmus időszakát. Elég csak az ’56-os sortűzre és az ’56 utáni megtorlásra gondolni. A társadalmat teljesen megfélemlítették, rengeteg embert hurcoltak meg, és ezek a történelmi tapasztalatok egy ilyen kisvárosban hatványozot-tabban jelen vannak. Pont ezért nem voltunk nagyon derűlátóak. Ráadásul a Vörös Hadsereg is „ideiglenesen” még mindig itt állomásozott. Kádár János után Grósz Ká-roly lett az állampárt főtitkára. Ő keményvonalas, régi vágású kommunista volt. Az ’56-os reflexek nem múltak el. Sok emberben volt egyfajta távolságtartás a közéle-ti szerepvállalástól. De voltak bátrak, akik tenni akartak. Ott volt például Mészáros György, aki fantasztikus ember volt. Iszonyatosan meghurcolták a forradalom után. Sokáig volt börtönben. Ott egyébként megtanult cigányul, így köszönhetünk neki egy magyar–cigány szótárt. Ő lett a rendszerváltoztatás után a közgyűlésben a Kulturális bizottság elnöke. Őt nem lehetett mivel megfenyegetni, mert már mindent átélt.


40

Ön hogyan került a közéletbe?

1989-ben a legaktívabban az MDF és az SZDSZ politizált itt Egerben, az utóbbi volt szemfülesebb. Engem is először, még a választások előtt az SZDSZ keresett meg, hogy két-három emberrel közösen írjunk egy turisztikai programot a városnak. Ebben a munkában részt is vettem. Az SZDSZ egyébként olyan polgárokat tudott megszólíta-ni, akik az előző rendszerben nem vállaltak szerepet, maximum valamilyen közéleti szerepet vittek, de politikait nem. Ők lettek a városi képviselő-testület jelöltjei. Ennek meg is lett az eredménye. Az önkormányzati választáson az SZDSZ nyert. Akkor nem közvetlenül választották meg a polgármestereket, hanem a testület döntött. Tekintettel arra, hogy az SZDSZ jelöltje dr. Ringelhann György volt, így őt választották meg az alakuló ülésen polgármesternek. Mi már régebbről ismertük egymást Gyurival. 1990 novemberében felkért alpolgármesternek. A törvény ugyanúgy, ahogy most is, lehe-tővé tette, hogy a testület alpolgármestert kooptáljon, azaz „kívülről” hozzon be. Így jöttem szóba én is, bár nem voltam önkormányzati képviselő. December 5-én szavazott a testület rólunk. Ketten lettünk alpolgármesterek. Katona Józsefné a humán területért volt felelős, én pedig a pénzügyi-gazdasági területért feleltem.

Hogyan kezdődött a munka az új közgyűlésben?

A választások után úgynevezett ad hoc bizottságok alakultak, ezekkel kezdődött el a mun-ka. A legalapvetőbb a jogi környezet kialakítása, a jogszabályok megalkotása volt. Nem voltunk könnyű helyzetben. Az elemi jogszabályok ugyan már léteztek, mert volt egy ön-kormányzati törvény, de ez egyébként nagyon szélesre tárta a kapukat abban a tekintetben, hogy milyen kompetenciái lehetnek egy önkormányzatnak. Gyakorlatilag nekünk kellett meghúzni a kontúrokat. Ebben a munkában nagyon nagy segítségünkre volt Gyurkó Pé-ter. Ő volt az ügyrendi terület vezetője, nagyon sokat tett azért, hogy sikerült egy időtálló szervezeti és működési szabályzatot létrehozni, amely megadta a munkának a kereteit.

Hogyan zajlottak a közgyűlések akkoriban?

Egyrészt rengeteget üléseztünk. Az elején szinte hetente voltak közgyűlések. Másrészt rengeteget vitatkoztunk. Nemegyszer éjszakába nyúlóan tartottak a viták. Abban az átmeneti időszakban egyfajta forradalmi hangulat volt. Mindenki lázasan dolgozott. Volt, hogy a képviselők felkaptak különböző iratokat, amelyek beérkeztek a polgár-mesteri hivatalba, és ügyintézés céljából elvitték magukkal. Sokan éppen azzal foglal-koztak, „ami szembejött”. De ez igaz volt az ad hoc bizottságokra és a közgyűlésre is.

Az apparátus hogyan viszonyult az új közgyűléshez?

Volt egy bizonyos távolságtartás mind a két oldalon, mind az új képviselők, mind az apparátus oldalán, de ez hamar letisztult. Egerben egy nagyon jó csapat jött össze a testületben, nem „nyeretlen kétévesekkel” kellett politikát csinálni. Mindenki nagyon elkötelezett volt a város iránt.


41

Nem okozott zavart, hogy gyakorlatilag a közgyűlési munka legelején az SZDSZ-frak-ció kettévált, és létrejött a Lokálpatrióta frakció?

Az országos SZDSZ szándékaitól rövid idő alatt nagyon messze került a helyi testület többsége. A rossz értelemben vett liberalizmus nem talált táptalajra Egerben. Mi a régi polgári értékekhez kívántunk ragaszkodni. A fontos szakmai kérdésekben meg lehetett győzni a testület többségét. Ilyen értelemben zökkenőmentes volt a munka.

Melyek voltak a legfontosabb ügyek az elején?

Nyilván foglalkoznunk kellett a hivatallal. Szervezeti és személyzeti változtatásokat is végre kellett hajtani. Új jegyzőt választottunk. Komoly kihívás volt a városüze-meltetés dolgainak a rendbetétele. Különböző területekre bontottuk és szétosztottuk a feladatokat. Kialakítottunk egy olyan költségvetési keretrendszert, amely aránylag áttekinthető, jó szisztémájú volt. Számos szabályzatot, rendeletet kellett készíteni. Arra törekedtünk, hogy jó példákat lessünk el máshonnan. Többször jártam nyugat-európai városgazdálkodási képzéseken, az ott tanultakból sok mindent tudtunk hasznosítani. Nagy feladat volt még például a tanácsi vállalatok önkormányzati cégekké való átalakí-tása. Itt is igyekeztünk olyan megoldásokat találni, amelyek piacképessé tették ezeket.

A költségvetés összeállítása nem okozott gondot?

Dehogynem. A rendszerváltoztatás utáni években rekord magas infláció volt, a 20-30%-ot is elérte. A legnagyobb probléma az volt evvel, hogy nem lehetett előre tervez-ni. Az ingadozások miatt örültünk, ha fél évre előre láttuk a költségvetésünket.

Egerben hogyan zajlott a gazdasági rendszerváltás?

Javaslom, lépjünk eggyel visszább. Érdemes megnézni, hogy az állampárt hogyan ké-szítette elő országos szinten a gazdasági rendszerváltást. Ami a törvényi szabályozást illeti, az egy folyamat volt, mert már a ’80-as évek közepén sorra alkottak olyan törvé-nyeket, amelyek tulajdonképpen a rendszerváltást – legalábbis gazdasági téren – elő-készítették. Ilyen volt például a kettős adóztatás megakadályozásáról szóló törvény, a külföldi befektetések védelméről szóló törvény, az áfatörvény, a gazdasági társaságok-ról szóló törvény, a személyi jövedelemadóról szóló törvény és más jogszabályok is.

Ezek a szabályozások tudatosan készítették elő a gazdasági rendszerváltoztatást?

Igen. Az más kérdés, hogy ezek milyen privatizációs technikákhoz vezettek. Erről igen rossz véleményem van. Mindenesetre országos szinten a privatizáció nem úgy követ-kezett, be, ahogy azt vártuk. A magánosítást szerintem össze kellett volna kapcsolni az államadósság jelentős és drasztikus csökkentésével. Az Állami Vagyonügynökség külföldi tanácsadók befolyása alá került, és egy sor hibás döntést hoztak a vezetői. A privatizáció során a külföldi befektetők piacot vettek valójában. Esetenként egész


42

iparágakat adtak el egy ütemben, illetve szétszakították a vertikális együttműködést a gazdaságban, kiszolgáltatva pl. az agrárszektor termelőit. A Horn-kormány egy pilla-nat alatt privatizálta az energetikai szektort. Más egy garázst nem ad el egy hónap alatt, nemhogy egy ország komplett közműszolgáltatását.

A régi nomenklatúra is sikeresen átmentette magát .

Különböző privatizációs technikák voltak, az egykori vezetőréteg viszonylag gyorsan megtalálta a helyét. Akik különböző pártfunkciókban voltak, azok a piaci szférába gyorsan átnyergeltek, de tudok olyanról, aki ügyészségre, bíróságra ment dolgozni. Igen, az a csapat aránylag ügyesen átmentette magát.

És Egerben hogyan sikerült a privatizáció?

Néhány esetben, mondjuk a régi mesteremberek esetében, sikeresek voltak. De en-nek ellenére Egerben kevés privatizációs sikertörténetet lehet felsorolni. Ami úgy tűnt, hogy eredményes lesz, az a dohánygyár magánosítása volt. A Philip Morris vette meg, néhány évig jól működött, sőt nem kevés beruházást is elvégeztek. Aztán hirtelen szü-letett egy döntés, hogy a konszern megszünteti ezt a leányvállalatát. Eger egyik legna-gyobb adófizetője és munkaadója esett ki egyik napról a másikra.

A szőlészet-borászat akkor nagyon súlyos válságát élte. Szerencsére mára ezt az idő kompenzálta. Egyrészt létrejöttek az egykori tsz-ek bázisán nagyobb agrárvállal-kozások, másrészt a komolyabb szakmai tapasztalattal bíró borászok saját vállalkozást indítottak, és mára rendkívül jó minőséget képviselnek. De lehet ebben az ágazatban is szomorú példát mondani. Az Egervin felszámolása gyötrelmesen sikerült. A főpincé-szet most is ott árválkodik, nyomott áron adták el, a cég ingatlanvagyonát szétdarabol-ták, és egyenként eladták. Ezek bűnös dolgok voltak, elképesztő károkat okoztak. És lehet más ágazatokban is sorolni az elkeserítő példákat az építőipari cégek jó részétől a Berva Finomszerelvénygyárig bezárólag. Mindent egybevetve a gazdasági rendszer-váltás nagyon sok fájdalommal járt Egerben.

Önök, mint önkormányzat mennyire tudták ezeket a folyamatot kontrollálni?

Én nyolc évig voltam alpolgármester, azalatt igyekeztünk enyhíteni ezeket a folyama-tokat. Például amikor csődbe ment az Állami Építő Vállalat, akkor mi megvettük a munkásszállót, az irodaházat, és fokozatosan középiskolai kollégiummá alakítottuk. A Bervának volt egy munkásszállója, a régi ÁVÓ-s laktanya, az is üresen állt. Az ön-kormányzat megvette, és egy ötven férőhelyes idősek otthonát csináltunk belőle. Volt egy ércbánya, amit privatizált az állam, annak az irodáit megvásároltuk, fejlesztettük a Bornemissza Szakképzési Intézetet, de pl. megmentettük az asztalos tanműhelyt is a jövő számára.


43

A volt állami ingatlanokból, vállalatokból mennyit örökölt meg Eger?

Az állam által irányított privatizációban mi annyiban voltunk érintettek, hogy a bel-területi földtelek értékarányában vált tulajdonossá az önkormányzat. Ezek átlagosan 5-8%-os tulajdonjogot jelentettek. Igyekeztünk olyan módon „kiszállni” a tulajdo-nunkból, hogy vagy készpénzt vagy ingatlant kapjunk érte. A dohánygyári üzletrész eladása teljes bevételét ingatlanvásárlásba fordítottuk pl. a déli iparterületen. Így kez-dődött meg a déli iparterület fejlesztése. A Felsővárosban is vettünk forgalomképes ingatlanvagyont. Ezek egyébként az Egri Csillagok Tsz területei voltak, így az ebből kapott pénzből meg tudták menteni a csődtől a szövetkezetet. Ebben az időben került városi tulajdonba a Senator-ház is, a vagyonügynökségtől vásároltuk meg. A későbbi uszodafejlesztéshez is privatizációs pénzt raktunk félre, mert akkor még nem voltak ilyen sportbarát kormányok, mint ma. Összességében ezekkel a technikákkal próbál-tunk operálni, igyekeztük városfejlesztési célra használni a bejövő pénzeket.

Az egyházi iskolák visszaszolgáltatása okozott problémát?

Seregély érsek úr rendkívül megfontolt, körültekintő ember volt. Országos szinten az elsők között voltunk, akik megkezdték az ingatlanok visszaszolgáltatását. Visszaadtuk a cisztereknek a Gárdonyi Géza Gimnáziumot, az Angolkisasszonyoknak a Szilágyi Gimnáziumot, valamint visszakapták a rendház épületét. Nem volt ez zökkenőmentes folyamat, kisebb részben a szülők, nagyobb részt a pedagógusok nem mindig támogatták az ügyet. Az érsek úrnak volt egy álma, hogy a Felsővárosban létrejöjjön egy Caritas köz-pont. Megvolt hozzá a területe. Kapott külföldről pénzt, rendelkezett az engedélyekkel, de elindult egy erős baloldali ellenkampány, így nem valósult meg. Ez jól jelezte, hogy az egyház is politikai csatározások központjába került. Bonyolult, hosszas folyamat volt úgy menedzselni az egyházi tulajdonrendezést, hogy ne okozzon nagy sérelmeket. Sok-sok tárgyalást folytattunk az érintettekkel és a kormányzati szervekkel.

A szocializmusban Eger az egyik legvonzóbb célpont volt a belföldi turisták számára . Fenn tudták tartani az érdeklődést a város iránt a rendszerváltoztatás után is?

Valóban, a turizmus már a szocializmusban is a város húzóágazata volt. Amikor én a megyei tanácsnál dolgoztam, már próbálkoztunk egyfajta városmarketinggel. Az akkori főnököm ötlete alapján pl. 1988-ban szerveztünk Frankfurtban és München-ben egy olyan rendezvényhetet, amelynek az volt a címe, hogy „Eger, Magyarország gyöngyszeme”. Kivittünk népművészeti tárgyakat, fotóművészeti anyagot és hevesi, egri termékeket, valamint vittünk zenekart, szakácsokat, borászokat. A kulturális mo-tivációjú turizmust próbáltuk megmutatni. Az akkori megyei tanácselnök azzal bizta-tott minket, hogy ha valamit elrontunk, akkor kirúg minket…

Azt gondolom, hogy ilyen értelemben az egri turizmusban van egy folytonosság. Hatszázezer vendégéjszakát realizál ma a város, és a megyeszékhelyek között a legna-gyobb látogatottsággal bír. Miközben nyilván a fürdővárosok nagyon erősek, de Eger adottságait sikerült kihasználni.


44

Most milyen az összetétele a turistáknak?

Hatvan százalék fölött van a belföldi arány. A külföldi látogatókról pedig elmondhat-juk, hogy V4-hangsúlyos. 32%-a lengyel, 11%-a cseh, 11%-a szlovák, és utána jön csak a többi európai ország. A városmarketingben is sokat fejlődtünk, és pl. a gasztroturiz-mus ugyancsak erősödik. Amikor egy egri borászat csúcséttermet nyit a fővárosban, akkor az egyfajta nagykövetségként is működik. A gasztroturizmus és a gyógyturiz-mus a kulturális rendezvényekkel együtt jelentősen csökkenti a szezonalitást, mert ezek egész évben élvezhető programok. A környék természeti értékei iránti érdeklődés is fokozódik.

Milyen az együttműködés a térség többi turisztikai helyszínével?

Együttműködünk a Mátra és a Bükk fontosabb turisztikai szereplőivel, illetve a közeli településekkel. Ezek közül kiemelendő Egerszalók, Demjén, Felsőtárkány és Noszvaj. A kormány egy új szisztémában hoz most létre üdülőterületeket. Nyitrai képviselő úr-ral közösen kezdeményeztük a miniszterelnök úrnál, hogy szeretnénk a kiemelt térsé-gek közé tartozni. Az M25-ös építése nagyon jót fog tenni a turizmusnak. A vár beke-rült a Nemzeti Vár- és Kastélyprogramba, valamint van egy Modern Városok Program megállapodásunk is, ez azt jelenti, hogy összesen 6 milliárd forintnyi fejlesztés valósul meg a várban. A Nemzeti Vízilabda- és Úszóközpont fejlesztése mintegy 9 milliárdos program és a kapcsolódó területek fejlesztése is tervben van.

Az Egri Főegyházmegye nagyléptékű fejlesztési programot dolgozott ki, amelynek keretében a meghatározó egyháztörténeti épületek is megújulnak, és részint új funkci-ót kapnak. Ezek is a város attraktivitását segítik majd, erősítve Eger egyházi központ szerepkörét.

Visszagondolva a rendszerváltoztatás időszakára, mi volt a legnehezebb, illetve mi az, amiért azt mondaná: megérte végigcsinálni?

Nem kevés gazdasági nehézséggel volt terhelt ez az időszak: a keleti piacok összeom-lása, a cégek válsághelyzete, a munkanélküliség terjedése. Láttuk mi is a problémá-kat, de közben mindannyiunkat összekötött az a hit, hogy egy jobb világot teremtünk. A rendszerváltoztatás szükségszerű volt, mert az előtte lévő időszak fenntarthatatlan volt. A mi feladatunk az volt, hogy megóvjuk az embereket és a várost a megrázkód-tatástól. A XX. század traumái: két világégés, Trianon, 1956, a kommunista diktatúra nagyon mély sebeket ejtett a magyar társadalom lelkén.

A rendszerváltozás új perspektívát adott: a választás szabadságát, a demokratikus intézményrendszer kiépülését, a versenyszellem élénkülését, a határok kinyílását, a fiatalok számára külföldi tapasztalatok megszerzésének esélyét. Ezekért a lehetősé-gekért és értékekért érdemes volt fáradozni, de ma sem dőlhetünk kényelmesen hátra, teendőnk van bőven…


45

Herman István

Aldebrő, 1947.Érettségi után Egerben, az Eszterházy Károly Főiskolán szerzett felsőfokú diplomát humán szakon . 1970–1975 között a Technolux Szolgáltató Iparszövetkezetnél dolgozott nyomda- és fotóüzemvezetőként . 1975-től az Universal Szervizipari Szövetkezetben ke-reskedelmi osztályvezetői posztot töltött be . 1977-től 1989-ig egyéni vállalkozó, majd társával megalapították a Grafotip Reklám és Kereskedelmi Kft .-t, melynek jogutód nélküli megszűnéséig ügyvezető igazgatója . Politikusként a füzesabonyi 6 . sz . választó-kerület országgyűlési képviselője, EMJV választott képviselője, a Heves Megyei Köz-gyűlés képviselője volt, mindhárom testületben a Költségvetési és gazdasági bizottság tagjaként is dolgozott . A Heves Megyei Kézműves Kamara elnöke, a Heves Megyei Kereskedelmi és Iparkamara alelnöke . Nős, két gyermeke István és Péter .

Mivel foglalkozott az 1980-as években?

Először egy nyomda- és reklámfotóüzemben voltam vezető, majd az Universal Szö-vetkezetnél dolgoztam kereskedelmi osztályvezetőként. Az 1970-es évek elején dön-töttem úgy, hogy saját vállalkozást indítok. Kialakítottam egy műhelyt, kikértem az engedélyt, és elkezdtem a filmnyomóipart Verpeléten. Közben a magánéletem is szé-pen gyarapodott, született két gyerekem. Ugyanekkor, sajnos, a nővérem szülés során meghalt, úgyhogy a szüleimmel az ő gyerekeit is neveltük.

Akkor már foglalkoztatta a közélet?

Igen, talán belém is volt kódolva. Rossz háttérrel bírtam a kommunista rendszerben, mert nagyapám „kulák” volt, apámat pedig 56-os tettei miatt internálták. Nálunk még 1988 márciusában is volt házkutatás. Röpcédulákat kerestek, államellenes izgatással gyanúsítottak. Természetesen nem találtak semmit, nevetséges volt az egész. Ez a ház-kutatás nem véletlenül ebben a hónapban volt. Nyilván március 15-ére készültek, mert akkor még az a nap nem volt hivatalos nemzeti ünnep, hanem a hetvenes évek elejétől mindig volt valamilyen atrocitás március idusán. Erre az államhatalom már készült


46

minden március 15-e előtt akár mondvacsinált indokokkal is. Az írógépeket lepecsétel-ték, nehogy valaki szórólapokat gyártson.

Volt már akkor formálódó ellenzéki kör Egerben?

Nem nevezném ezt annak. Volt egy baráti kör Egerben, ahova egyébként Ringelhann doktor is tartozott. Az ilyen szűk társaságban esett szó történelemről, művészetről, po-litikáról. Persze a napi politikára sok időt nem fecséreltünk, ennek nem láttuk értelmét, hiszen befolyásolni úgysem tudtuk. Tehát nem azért jártunk össze, mert ellenzékiek, hanem azért, mert hasonlóan gondolkodó barátok voltunk.

Besúgók voltak az ilyen baráti körökben?

Persze, igen, de ezt csak később tudtuk meg. Az egyik fiú, akivel rendszeresen össze-jártunk, titokban jelentéseket írt rólam. Ezen nem kell csodálkozni. Az állambiztonság mindenhol ott volt. Ma már hajlamosak vagyunk ezt elfelejteni, mindig és mindenhol megfigyelés alatt volt az ember. Ez ilyen világ volt.

Mi jellemezte azt a rendszert, a kommunizmust?

Az, hogy olyan természetellenes döntések születtek, amelyeknek sokszor nem volt alapja az ideológián kívül. A párthű, szerényebb szellemi képességű elvtársak dirigál-tak a náluknál sokkal tehetségesebbeknek.


Mint már említettem, volt egy baráti körünk, ahova Ringelhann Gyuri barátom is tar-tozott. Ő kezdett el arra kapacitálni, hogy a közélettel foglalkozzak. Végre most re-mény lett arra, hogy az alkotó, cselekvő gondolatok is teret nyerjenek. Gyetvai Jóska, aki azóta sajnos meghalt, az Ipartestületnek volt az elnökségi tagja, vele együtt, az Ipartestület felkérésére indultunk el az SZDSZ támogatásával a helyi önkormányzati választáson 1990-ben.

Miért az SZDSZ?

Megmondom őszintén, akkor nekem az SZDSZ volt a legszimpatikusabb. Azért, mert a leghangosabban támadta a kommunista rendszert. Nagyon imponáló volt, ahogy Gyur-kó Péterék itt helyben is kiálltak a nyilvánosság elé, és lefegyverezték a Munkásőrsé-get. Ráadásul Pétert is jól ismertem, tehát nem volt kifogásom – akkor még – a szabad demokraták ellen. Mindezek mellett itt az SZDSZ megnyerte magának a város régi polgári családjainak prominens személyeit, és őket indította el az egyéni választókör-zetekben. Így nekem is megtiszteltetés volt, hogy közösen indulhattam velük.


47

Be is került az első szabadon választott testületbe?

Igen, megnyertem az egyes számú választókörzetet. Akkor még progresszív volt a sza-vazatok számolása, tehát minél több egyéni körzetet nyert valamelyik párt, annál több listás helyet kapott. Az SZDSZ túlnyerte magát. Nemcsak a szavazókörzetek nagy ré-szét nyerte meg, hanem listán is tekintélyes mandátumot kaptak, ezáltal jutottak be a helyi SZDSZ-vezetők a képviselő-testületbe.

Hogy emlékszik vissza a polgármester-választásra?

Akkor a testület még közvetlenül választott polgármestert. A mi polgármesterjelöltünk dr. Ringelhann György volt, az MDF-nek pedig Várkonyi György. Vele is jó barátság-ban voltam, családjaink sokszor együtt is nyaraltak. Emlékszem, hogy épp felújítás alatt volt a városházának a díszterme, ahol a hivatali esküre került volna sor, így oda nem mehettünk. Akkor javasoltam, hogy a főiskolán legyen az eskütétel és a polgár-mester-választás is, mert a főiskola amúgy is kicsit elszeparálódik a várostól. Ezzel a gesztussal akár jobban be is tudjuk vonni Eger életébe. A többiek elfogadták a kezde-ményezésemet, így ott tettük le a hivatali esküt. Végül nagy többséggel Ringelhann Györgyöt választottuk meg polgármesternek.

Mik voltak a legfontosabb tennivalók a kezdetekkor?

Megalakult a képviselő-testület, fölálltak a bizottságok. Emlékszem, az elején állan-dóan éjfélig üléseztünk. Nagyon sok rendeletet kellett elkészíteni és elfogadni. Meg kellett alkotni az új szervezeti és működési szabályzatot, az oktatási, az urbaniszti-kai, idegenforgalmi rendeleteket, koncepciókat. Amikor a végére értünk, azt mondtuk, hogy tarthatatlan ennyi időt ülésezni. Ráadásul mindannyiunknak munkahelye is volt, ahol másnap helyt kellett állni. November táján felkerestem Ringelhann György pol-gármestert azért, hogy gondolkozzunk egy jó szakember személyén, aki betöltené az alpolgármesteri posztot. A beszélgetés során, javaslatomra, Habis László neve merült fel, akit a nagy többség később el is tudott fogadni. Az SZDSZ és a Fidesz saját alpol-gármestert szeretett volna. A megállapodás végül az lett, hogy megválasztottuk Habis Lászlót gazdasági alpolgármesternek, és „cserébe” az SZDSZ adta a humán ügyekért felelős alpolgármestert, Katona Józsefnét.

A hivatalban a rendszerváltoztatással történtek-e elbocsátások?

Kulcsposztokon történt váltás, de tömeges elbocsátásokra nem került sor. El kell, hogy mondjam, Ringelhann Gyuri olyan csapatot épített maga köré, akiket hagyott dolgozni. Kellő bizalommal volt munkatársai irányába, és ez megtette a hatását. Ezt a korszakot nevezem én „Bethlen-féle egri aranykornak”. Ez volt a költségvetés felhalmozási idősza-ka, mely előnyös, később jól hasznosítható telkek megvásárlására adott lehetőséget. Arról volt szó, hogy nagyobb cégek, pl. a dohánygyár privatizációja során a telek ára, amelyen a gyár feküdt, a várost illette, és ezt az összeget a város az államtól meg is kapta.


48

Néhány nappal az új önkormányzat megválasztása után történt a taxisblokád . Ez meny-nyire nehezítette meg a város irányítását?

Igen, gyakorlatilag egyből a választások után ránk szakadt a taxisblokád. Ráadásul szüretkor, amely itt Egerben szinte mindenkit érint, hiszen a városi lakosság döntő többsége kötődik valahogyan a borkultúrához. Polgármester úr személyesen járt ki az útlezárásokhoz, hogy engedjék ki a szüretelőket, majd visszament este értük, így tud-tak az emberek hazatérni. Azokban a napokban a polgármesteri hivatal folyamatosan nyitva volt. Szerencsére aztán véget ért a blokád, és elkezdhettük az érdemi munkát.

Nemsokáig tartott az egyetértés . Az SZDSZ-frakció kettéhasadt . Hogy történt a Lokál-patrióta frakció megalakulása?

Az önkormányzatok akkor általában márciusban fogadták el az éves költségvetésüket. Ezt nem lehetett előbb megtenni, mert az országgyűlés is gyakorlatilag mindig az év utolsó napjaiban fogadta el az ország költségvetését. Ez volt az alapja az önkormányza-ti költségvetésnek is. Emlékszem, volt olyan, hogy december 31-én éjfél előtt pár perc-cel megállították a parlament óráját, és csak akkor indították újra, amikor megszavaz-ták már a költségvetést, azért, hogy még az adott naptári évben legyen meg a jövő évi költségvetési törvény. 1991 elején ezért mi az előző évi normatíva alapján dolgoztunk. A helyi SZDSZ vezetésének egy része nagyon nehezen viselte, hogy nem az ő akaratuk szerint mennek a dolgok. Az egyik SZDSZ-es képviselő azt nyilatkozta, hogy a pol-gármesteri hivatal naponta pénzügyi szabálytalanságokat követ el. Úgy érvelt a köz-gyűlésben, ha a városnak nincs elfogadott költségvetése, miből működnek az iskolák, óvodák, intézmények….? Láng Bandi volt a költségvetési bizottság elnöke, én az egyik tagja. Ez a vád nagyon rosszul esett nekünk, hiszen úgy tűnt, hogy pénzügyi szabály-sértésekre utalnak. Kirohantunk az ülésteremből Láng Bandival, beültünk a HBH-ba beszélgetni. Nemsokára egyre többen kezdtek átszivárogni az ülésteremből, hozzánk csatlakozva. Még aznap este megalakítottuk a pártonkívüliek frakcióját, a Lokálpat-rióta frakciót. A névadó Mészáros György volt, a frakcióvezető Várkonyi Gyuri lett.

Később létrejött a Lokálpatrióta Egylet is…

Valóban, miután megalakult a frakció, azután rá két évre létrehoztuk a Lokálpatrióta Egyletet is, amelyre a választási törvény lehetőséget biztosított. A cél az volt, hogy a következő választáson bejuttassunk legalább 3–4 embert, hogy nekik már ne a nulláról kelljen kezdeni, mint 1990-ben. Az egyesület elnöke Várkonyi György, az alelnök Láng Bandi, a titkára pedig én lettem. A titkári feladatkör rengeteg munkával járt, ráadásul ott volt mellette a képviselőség, a nyomda, a helyi újság és rádió, nem mellesleg a család. Ám előnye is volt, minden összeállt akkor, hogy 1994-ben egy sikeres kampányt folytassunk, hiszen a Grafotip Kft. nyomdaüzeme az Egri Újság, az Agria Tv – amelynek társtulajdo-nosa voltam – mind a kampány szolgálatában állt. Jómagam lettem a kampányfőnök, és képviselőjelöltként indultam is az egyes körzetben. Hat szavazattal kikaptam, de rajtam kívül mindenki nyert az Egylet tagjai közül. Itt azonban meg kell jegyeznem, hogy a


49

listán mint az egyesület titkára a 3. helyen szerepeltem, ami befutó helyet jelentett. Ezt a helyet átengedtem a negyedik helyen lévő Habis László alpolgármesternek, azaz helyet cseréltünk, mert úgy gondoltam, hogy a városnak nagyobb szüksége lesz rá, mint jóma-gamra. Hogy akkor jól döntöttem-e, azt nem az én tisztem elbírálni…

Visszakanyarodva 1990-hez: milyen nagyobb horderejű ügyekre emlékszik vissza?

Rengeteg feladatunk volt. Emlékszem például nem volt könnyű dolgunk a vállalatok-kal: az ÉMÁSZ, amit akkor már privatizáltak, nem járult hozzá, hogy a köztéri lámpá-kat a város pénzén takarékos izzókkal lássuk el. Akkor megoldásként azt javasoltam, hogy nézzük meg a telekkönyveket, hol állnak a vállalat oszlopai. Ha közterületen szerepelnek, akkor fizettessünk területhasználati díjat az ÉMÁSZ-szal. Nem meglepő: ezek után sikerült megegyezni a céggel. Volt más érdekes történet is.

A városnak törvényi kötelezettsége a tömegközlekedés biztosítása. Mivel ilyen vál-lalatunk nem volt, ezért a Volánt bíztuk meg a tömegközlekedés megszervezésével. Ugyanakkor azt is tudni kell, hogy a viteldíj mértékének megállapítása önkormányzati feladat, melyet rendeletben kell a közgyűlésnek megalkotni. Sajnos, itt figyelmetle-nek voltunk, és a kétfordulós rendeletalkotás első köre után már kihirdettük a viteldíj mértékét. Ezt az SZDSZ azonnal kiszúrta, de direkt csak a közgyűlésen tették szóvá, hiszen még mindig elevenen élt bennük az alpolgármesteri választás kudarca. Sajnos, addigra már ki voltak nyomtatva a menetjegyek. Ezeket vissza kellett vonni, és meghir-detni újra az eljárást. Végül úgy tudtuk kártalanítani a céget, hogy támogattuk a Volánt új, energiatakarékos motorok beszerzésében. Ezzel a város is jól járt, hiszen védtük az emberek egészségét is.

Szintén nagy horderejű ügy volt az M3-as autópálya nyomvonalának kijelölése, me-lyet a városnak jóvá kellett hagyni. Ez ügyben járt itt Antall József miniszterelnök úr. Akkor az M3-as autópálya már Gyöngyösig készen volt, de még nem volt eldöntve, hogy milyen nyomvonalon haladjon tovább: az északin vagy a délin. A miniszterelnök azt kérte tőlünk, hogy a déli nyomvonalat támogassuk, mert így több alföldi települést is el lehet majd érni. Ígéretet tett arra, ha a füzesabonyi szakasz átadásra kerül, azzal egyidejűleg Egert is bekötik a pályához egy négysávos úttal.

Az uszoda ügye is nagy vihart kavart…

A 20. század építészete nem hagyott sok pozitív nyomot ezen a városon. Az egyháznak köszönhette Eger, hogy megmaradt a barokk belvárosa, mert klerikális központ lé-vén a kommunisták nem akarták fejleszteni. Az uszoda tervezésére olyan szakembert kértünk fel, aki figyelembe veszi Eger barokk arculatát. Így esett Makovecz Imrére a választás. Szerintem nagyon jól sikerült az épület, büszkék lehetünk rá.

Hogyan érintette a privatizáció az önkormányzatot?

A városvezetés ügyesen gazdálkodott. Mint már említettem, ez volt a felhalmozás idő-szaka. Például a téesz által birtokolt Eger-Felnémet közötti területet megvette az önkor-


50

mányzat, akkor 90 millió forintért, amely nagyon jó befektetésnek bizonyult. Azok a kereskedelmi egységek, amelyek oda épültek, ennek az összegnek a többszörösét fizet-ték be azóta a város költségvetésébe. Amit fájlalok, hogy az Egervint nem vettük meg, pedig fillérekért hozzá lehetett volna jutni, ráadásul elővásárlási jogunk volt. Ugyanígy jártunk a városi kábeltelevízióval, arról is lecsúsztunk.

Ha visszatekint a rendszerváltoztatásra, mire a legbüszkébb?

Büszke vagyok arra, hogy mi a politikát szolgálatnak tekintettük. Mindig a lelkiisme-retünk szerint szavaztunk, a város érdekeit nézve. Büszke vagyok arra is, hogy tizenkét évig voltam a Gazdasági és költségvetési bizottság tagja, és semmilyen korrupciós ügy nem volt.


51

Láng András

Eger, 1937–2017.Tanári diplomát a debreceni KLTE matematika–ábrázoló geometria szakán szerzett, s 1961–1970 között az egri Alpári Gyula Szakközépiskola tanára volt . Ezután 1993-ig a Központi Statisztikai Hivatal Heves Megyei Igazgatóságának osztályvezetőjeként, illetve igazgatóhelyetteseként dolgozott . Önkormányzati képviselőként mindig nyitott-sággal, érdeklődéssel fordult Eger, az ország és a nagyvilág dolgai felé . Azok közé az emberek közé tartozott, akik nem csupán szemlélni, hanem egyszersmind formálni, jobbítani próbálták a világot, környezetüket, amely az ő életében elsősorban közösség-szervező munkásságában volt tetten érhető . „Az ember nem az, akinek kinéz, az ember nem az, akinek gondolja, vagy mondja magát . Az ember az, amit és ahogyan csinál” – vallotta Láng András .


Talán kezdjük ott, hogy az én családom a kommunista rendszerben osztályellenség-nek számított. Így én is deklasszált elem voltam. A nagyapámé, aztán az apámé volt az az Erzsébet-fürdő, amelyet felrobbantottak. Az, hogy a családom módos polgári család volt, már elég volt ahhoz, hogy a tanulmányaimat ellehetetlenítsék. Inasként kezdtem az Orion Gyárban, mi voltuk az első érettségizett ipari tanulók. Utána felvé-telizni szerettem volna egyetemre, de még a kérvényemet sem küldték tovább. Ebben közrejátszott az is, hogy a Dobó-gimnázium iskolatanácsának a vezetője, aki felelős volt a felvételi kérelmek továbbküldéséért, a II. világháború előtt zugsuszter volt. Ez azt jelenti, hogy nem volt iparengedélye, és nem fizetett adót. Apám bőrkereskedő volt, aki ellátta az egri susztereket nyersanyaggal. A zugsusztert viszont nem szolgálta ki. Gondolta, így bosszút áll apámon.

És sikerült végül egyetemre jutnia?

Igen. Végül felvételt nyertem. 1956-ban nagyon sok egyetemista hagyta el az országot. 1957 februárjában a disszidensek helyére lehetett felvételizni. Így Debrecenbe nyer-


52

tem felvételt azzal a feltétellel, hogy egy félév alatt elvégzem az első évet. A diploma megszerzése után egy évtizedet tanítottam a közgazdasági technikumban, és onnan mentem át a 70-es években a Statisztikai Hivatalba. Ott informatikai osztályvezető és igazgatóhelyettes voltam. Nem terveztem közéleti pályát. Aztán a sors úgy hozta, hogy mégis…

Az SZDSZ színeiben kezdett el politizálni .

Abban az időben az SZDSZ látszott a legmarkánsabb ellenálló, antikommunista cso-portosulásnak. Fiatal ügyvédek kértek fel, az SZDSZ akkori helyi vezetői. Nem va-gyok az a típus, aki hátul marad, és szidja a döntéshozókat, így vállaltam a felkérést. Elindultam a választáson, meg is választottak, míg a pártvezetők listáról jutottak be. Ez aztán nagy vitákat váltott ki. A Lokálpatrióta Egylet megalakulásának is az volt az oka, hogy a pártok vezetői átvették az irányítást a közgyűlésben, holott nem biztos, hogy ők voltak a legfelkészültebbek. Tisztelet a kivételnek, például Gyurkó Péternek. A Lokálpatriótáknál a tagság egyik feltétele az volt, hogy pártonkívülinek kellett lenni, így maradt ki Bánhidy Péter. Ő eszmeileg, emberileg hozzánk tartozott.

Az SZDSZ nem haragudott meg Önökre, hogy kiléptek a frakcióból?

A Lokálpatrióta Egylet megalakulásakor sok kritikát kaptunk, hogy az SZDSZ hátán jutottunk be. Mi viszont úgy gondoljuk, mi vittük be az SZDSZ-t a közgyűlésbe. A Lo-kálpatrióta frakció tagja lett a polgármester is, az elnöke pedig Várkonyi György lett.

Mi volt a kiválás, vagy ha úgy tetszik a Lokálpatrióta frakció megalakulásának kiváltó oka?

A megalakulásunk is érdekes volt. Egy közgyűlésen ellentmondtak a polgármesternek az SZDSZ-frakció tagjai. Nem emlékszem pontosan, hogy miben, de valami olyan ügyben, amely a polgármesternek szívügye volt. Én akkor összecsaptam a diplomata-táskámat, felálltam, és kijöttem az ülésteremből. Átmentem a szemközti HBH étterem-be. Hamarosan számos képviselőtársam követett, akkor alapítottuk meg Lokálpatrióta frakciót, amelyből később lett az Egylet.

Milyennek ítéli meg az első közgyűlés munkáját?

Az első közgyűlés tagjai mind a mai napig egyöntetűen állítják, hogy kiemelkedően jó testület volt. A képviselő-testület ismert, befutott, munkájukban kiváló emberekből állt. Magam nyolc évig voltam a Költségvetési és gazdasági bizottság elnöke. Ez olyan feladat volt, amely hátteret biztosított a gazdasági élet vezetéséhez. Ennek az első em-bere Habis László volt. Egy jó összetételű csapat volt, Ringelhann György européer, nagytudású, világlátott emberként vezette a várost, míg Habis László az egyik legjobb gazdasági felkészültségű ember volt, aki tényleg a városnak szentelte az életét.


53

Melyek voltak a legnagyobb problémák, amikor átvették a várost 1990-ben?

Nagyon sok dolog állt előttünk. Engem a testület a költségvetési és gazdasági bizottság elnökének választott. Többször felmerült bennem, hogy előny vagy inkább hátrány úgy lenni a gazdasági bizottság elnökének, hogy én az egri gazdasági életben nem voltam benne. Rengeteg ügyben kellett állást foglalni, ráadásul a vagyonátadó bizott-ság alelnöke is voltam. Ez utóbbi önkormányzati, munkavállalói és munkaadói tagok-ból állt össze. Sok előnye volt, hogy nem ismertem a gazdasági élet beidegződéseit és mechanizmusait, ezek nem kötötték meg a kezemet, ráadásul így egyértelmű volt az elfogulatlanságom is.

Hogyan történt akkor a költségvetés összeállítása?

Ennek is kialakult egy szokásos menetrendje. A Gazdasági Hivatal vezetője először tárgyalt az irodavezetőkkel, ezekre egyébként én is eljártam. Már ott megpróbáltuk limitálni az igényeket. Amikor itt kialakultak a megállapodások, akkor volt egy tanács-noki ülés, ahol a bizottságok elnökei vettek részt. Itt pontosítottuk a megmaradt vitás kérdéseket. Ezeken már a polgármester és az alpolgármester is részt vett. Emlékszem az első költségvetés nagyságrendjére, akkor ez 1,3 milliárd forint volt (ma 15 milliárd körül van – a szerk.). A legnagyobb tétel a Nagylapos megvétele volt. Ez a terület a téeszé volt, mely szerette volna eladni ezt a területet, már csak azért is, mert az eladás nélkül tönkrementek volna. De ennek a területnek a megvételével a város is jól járt.

Melyek voltak a legnehezebb ügyek az első ciklusban?

A dohánygyár magánosítása, a Philip Morrisszal való tárgyalás. Akkor az egyszer hallottam Ringelhann Gyurit kiabálni, egy minisztériumi emberrel vitázott. A magá-nosítási kérdések általában nagy port kavartak. Például a lakóházak eladása vagy az EVAT, az Egri Vagyonkezelő megalakítása. Nem voltunk könnyű helyzetben. A városi tisztviselőgárda erősen ellenállt, részben mert féltette a saját befolyását, részben mert bizonytalannak látta a jövőjét.

De nehéz ügy volt a visszaszolgáltatás ügye is. Voltak legendás iparosok, például Sárvári Kálmán, aki a legjobb cukrász volt Egerben. Az államosításkor mindent el-vettek tőle. De ő nem adta fel. Kinyitotta a lakását, és az udvarban mérte ezek után a fagylaltot. Például neki is igazságot kellett szolgáltatni. Irgalmatlan munka volt, amíg az ingatlan-visszaszolgáltatás szabályrendszerét kidolgoztuk.

A privatizációval sokan kerültek utcára . Megnőtt a munkanélküliség . Az önkormányzat mennyire folyt bele az emberek szociális segítésébe?

Korlátozottan, mert az önkormányzat nem termelt semmit, kis volumenű bevétele volt. Pénz annyi volt, amennyit az államtól kapott. A rendszerváltoztatás óta az önkormány-zatok lehetőségeit a mindenkori kormányok folyamatosan csökkentik. 1991-ben még a teljes személyi jövedelemadó maradt a városnál. Egy évre rá már csak az SZJA-bevétel


54

felét kaptuk meg. De valóban a privatizáció gondot jelentett. Azok az emberek, akik az előző érában politikai-gazdasági pozíciókat töltöttek be, mellette cégeket hoztak létre, hogy ki tudják szervezni az állami vállalatokat, privatizálni tudják a közvagyont. Per-sze ők aztán hangosan követelőztek, hogy gyorsítsuk fel a privatizációt. Így majd 30 év távlatából, véleményem szerint, azokat kellett volna helyzetbe hozni a privatizációnál, akik felelősen tudtak gazdálkodni a vagyonnal.

Mi az, amire az első ciklusból a legbüszkébb?

Az, hogy olyan négy évet tudhattunk magunk mögött, amikor az alapvető és mindent felülíró cél Eger helyzetének a jobbítása volt. Összetartó társaság voltunk. Rengeteg vita volt köztünk, de a témákon ment a vita és nem a pártpolitika mentén. Büszke vagyok arra is, hogy megteremtettük Eger irányításának új rendszerét. Lefektettük az alapokat, és rendet tudtunk tartani. Nem voltak botrányok ebben a városban. Bárme-lyik képviselőtársunkkal be tudtunk ülni egy italra, hogy megbeszéljük az ügyeket. Néhányukkal még a mai napig tartom a kapcsolatot, Sipos Misi az egyik legközelebbi barátom. Sokat ugrattuk is egymást.

De szinte mindenkivel jóban vagyok. Ringelhann Gyurival gyakran jártunk vízi-pólómeccsekre, Habis Lacival is szoktam beszélni. Az első két ciklusban mi nagyon közel kerültünk egymáshoz, minden pénteken megbeszéltük a heti történéseket. De Gyurkó Petivel és Mandák Attilával is tartom a viszonyt.

Foglalkozik még közélettel?

Nem, nyugdíjas vagyok. Mára teljesen visszavonultam a közélettől, 20 évnyi alelnök-ség után a Lokálpatrióta Egyletben sem vállaltam posztot.

Önnek személy szerint milyen élmény volt a képviselői időszak?

Felemelő időszak volt. Megtisztelő dolog egy ilyen megbízatás, minden erőmmel meg akartam ennek felelni. Úgy gondolom, ez sikerült is. Büszke vagyok arra, hogy min-denkivel jóban tudtam lenni. Rengeteget hadakoztam Weil Zoltánnal a közgyűlésben, de ugyanakkor mélységesen becsültük egymást. Arra az első közgyűlésre mindenki büszke volt. A gerincem egyben maradt, helyesen cselekedtem.


55

Dr. Löffler Erzsébet

Eger, 1951.1974-ben szerzett középiskolai tanári diplomát a debreceni Kossuth Lajos Tudomány-egyetem Bölcsészettudományi Karán . Ugyanebben az évben kezdett el dolgozni az egri Dobó István Vármúzeumban . Itt először történész-muzeológus, majd közművelő-dési osztályvezető, végül 1989-ben megyei múzeumigazgató-helyettes lett . 1992-ben az akkor egri Érseki Gyűjteményi Központ (Múzeum és Levéltár) igazgatói állásába ka-pott kinevezést . 2003-tól 2016-ig a Főegyházmegyei Könyvtár igazgatói megbízásával mindhárom érseki közgyűjteményt vezette . 1990-ben az MDF-FKGP-KDNP színeiben önkormányzati képviselőnek választották . Hamarosan átlépett a frissen létrejött Lokál-patrióta frakcióba, majd 1998-tól 2006-ig a Fidesz-frakció tagja, 2002–2004 között ve-zetője . Mindvégig részt vett a Kulturális bizottság munkájában, Mészáros György halá-la után 2002-ig annak vezetője, 2002 és 2006 között az Idegenforgalmi bizottság elnöke .

Ön mivel foglalkozott az 1980-as évek végén?

A Dobó István Vármúzeumban dolgoztam, ahol először a közművelődési osztály veze-tője, később a múzeum igazgatóhelyettese lettem.

Otthon szóba kerültek politikai kérdések?

Igen. Én így nőttem fel. A családunk nem sok jót köszönhet a kommunizmusnak. Édesapámat 1957 januárjában a kollégáival együtt kirúgták, mert 1956 októberében a rendőrség előtti tüntetésen jelen volt. Apám akkor szállodai portásként tudott elhelyez-kedni, se a bátyámat, se a nővéremet nem vették fel az egyetemre, ezek után hátrányos helyzetű családdá váltunk.

A hasonló „helyzetű” családok között volt valamiféle összekacsintás?

Az emberek féltek. Féltették az egzisztenciájukat, a családjukat, az életüket. Emlék-szem, amikor kisgyerekek voltunk, akkor a szüleink megmondták, hogy ami otthon


56

elhangzik, arról máshol nem lehet beszélni. Mindenki inkább csöndben maradt. Aki nem, arra sanyarú sors várt. Valamikor a ’60-as években, gimnazista koromban felet-tem járt egy lány, aki október 23-án az egyik óra elején a tanár felszólítására nem ült le, mert állva akart megemlékezni az 1956-os hősökről. Őt még aznap kirúgták, és kitiltották az ország összes középiskolájából. De volt egy ’56-os kollégám, akit a forra-dalom után meghurcoltak. Ő szépen megkért minket, hogy előtte semmilyen politikai dologról ne beszéljünk. Nemcsak azt büntették, aki mondta, hanem azt is, aki hallgatta a rendszerellenes beszélgetéseket. Romániában hívták ezeket 5/3-as vicceknek. Öt év börtön járt annak, aki mondta, 3 év annak, aki hallgatta.

Akkor Ön családi indíttatásból is foglalkozott közélettel…

Mindig is érdekelt a saját környezetem történése, ha úgy tetszik a közélet. De szerintem ezzel minden hívő ember így van. Régebben a mise is úgy fejeződött be, hogy a pap azt mondta: „Menjetek, küldetésetek van!” Ez azt jelenti, hogy a hívő embernek kötelessé-ge is a körülötte élőkért tenni. Persze ez nem a mai értelemben vett politikai tevékeny-séget jelenti. Mindazonáltal nemcsak a családi hátterem, hanem a környezetemért való tenni akarásom is felkeltette az államhatalom figyelmét.

Megfigyelték?

Igen. Az 1980-as években a Heves megyei művelődési körökben a III/III-as ügynökök próbáltak ellenséget keresni. Utólag azt mondják, hogy abban az időszakban nem volt sem beépített ember, sem párttag a múzeumi környezetben, talán ezért is próbáltak köztünk ellenséget találni.

Milyen módon történt a megfigyelés?

Egyikünket be akarták szervezni (nem sikerült), a többiektől indirekt módon próbáltak információkat szerezni. Két munkatársunk is volt, akinek ’56-os múltja volt, mindket-ten 1963-ban szabadultak. Róluk folyamatosan kérdezgettek. Ez úgy nézett ki, hogy minden héten megjelent egy III/III-as tiszt, és órák hosszat érdeklődött, hogy mi bent a helyzet. Persze ezzel csak annyit értek el, hogy még az is ellenzékivé vált, akit teljesen hidegen hagyott a politika.

1956 nyilván vörös posztó volt a hatalom szemében .

Igen. Október 23-ától úgy féltek, mint Sátán a tömjénfüsttől. Emlékszem, csináltunk 1986-ban egy kiállítást a múzeumban, „Kivégzés, tortúra és megszégyenítés a közép-korban” címmel. A megnyitót véletlenül – tényleg nem tudatosan – október 23-ra tet-tük. Akkor leszóltak a pártközpontból, hogy erről szó sem lehet. A megnyitót át kellett tenni más időpontra.


57

Belenézett az Önről szóló aktákba?

Igen. Körülbelül 10 éve kértük ki a kollégákkal az aktáinkat. Akkor tudtuk meg, hogy egy munkatársunkat még 1979-ben be tudta szervezni a szolgálat. Ez az alak 1989-ig jelentett rólunk. Nevetséges volt. Minden évben jelentette, hogy hol szilvesztereztünk, tele volt a jelentés érdektelen dolgokkal. Mégis jól mutatja a Kádár-rendszer velejé-ig romlottságát. Nem lehetett olyan esemény, történés, amiről a titkosszolgálat nem tudhatott. Ez a kollégánk közben egy felsőoktatási intézmény hallgatója is volt, ott is jelentett a hallgatókról, tanárokról egyaránt.

Ön találkozott ezzel az emberrel, amióta ez napvilágra került?

Igen, én elég szókimondó vagyok. Első találkozásunk alkalmával azonnal szembesí-tettem a problémával. Nekem nagy csalódás volt, mert akkor tanultam meg azt, hogy a beépített ember mindig az volt, akire a legkevésbé gondol az ember. Egy kicsit sajnál-tam is, hogy kikértem ezt az anyagot róla, talán jobb lenne, ha nem tudnám.

Bocsánatot kért ez az ember?

Nem, ez a kolléga nem érzett bűntudatot. De persze voltak olyanok, akik megbánták, amit tettek. Az egyik beosztott rendőr, aki nem bírta cérnával ezt a feladatot – mármint a mi vegzálásunkat –, otthagyta a rendőrséget. Amikor vele találkoztam a rendszervál-toztatás után, ő bocsánatot kért.

Ezek a jelentések hova mentek? A helyi MSZMP vezetése látta őket?

Ezek a Belügyminisztériumban összpontosultak. A sima MSZMP-tagok vélhetően er-ről nem voltak informálva. MSZMP-tagot szinte soha sem szerveztek be ügynöknek. Nyilvánvaló, hogy a párt felső vezetését tájékoztatták a veszélyes elemekről.

A rendszerváltoztatáskor végül nem született lusztrációs törvény, amely felelősségre vonta volna az állampárt és a besúgóhálózat vezetőit .

Igen, talán ez volt a rendszerváltoztatás egyik legnagyobb hibája. Magyarországon na-gyon fontos lett volna, hogy a rendszerváltoztatás után ezeknek az embereknek a tevé-kenységét nyilvánosságra hozzák. Közülük ma nagyon sokan olyan pozíciókban ülnek, hogy a személyük hiteltelenné teszi a hivatalukat, társadalmi státuszukat. De úgy gon-dolom, hogy a besúgórendszert nem számolták fel teljesen ’90 után sem. Emlékszem az 1990-es évek elején, valamelyik augusztus 20-án itt volt a gyergyószentmiklósi espe-res úr, aki a székesegyház előtt mondott beszédet. Csodálkozva néztem, hogy az az em-ber sétálgat fel és alá, akiről tudtuk, hogy III/III-as tiszt volt, és a rendszerváltoztatás előtt az ellenzéki gyűléseken is ugyanígy járkált. Akkor egyébként pont azt a kollégát kérdeztem meg, akiről utólag kiderült, hogy jelentett rólunk: „Mit csinál ez az ember itt?” A tartótiszt ugyanazért volt ott, mint 1990 előtt, csak más volt a hivatalos neve.


58

A katolikus egyház jelenléte mennyire volt érezhető a városban?

Eger a szocializmusban mindig is hátrányos helyzetű városnak számított, mert egyházi központ volt. Tulajdonképpen az 1970-es évekig Egerben nem volt semmiféle iparfej-lesztés. A papi személyeket itt a szocializmus alatt folyamatosan vegzálták, és pró-bálták ellehetetleníteni az egyház működését. Ha jól emlékszem, akkor 1956-ban halt meg Czapik Gyula érsek úr, és utána nagyon sokáig nem lehetett kinevezni senkit. Brezanóczy Pál volt az apostoli kormányzó, utána őt címzetes püspökké szentelték, tehát nem itteni joghatósággal bírt. Végül 1969-ben kapott érseki kinevezést, sajnos, annak az árán, hogy beszervezték.

Több nagyon értékes papi személy létezését is ellehetetlenítette az államhatalom. Váradi József teológiai tanár volt a városban. Legendás alakja volt az egri közéletnek. A beépített, spicli papnövendékeket egy perc alatt kiszúrta, és eltávolította a szemi-náriumból. Meglett az eredménye: egyszer elment szabadságra, mire visszajött, kö-zölték vele, hogy már nem itt lakik, mehet, amerre lát. De hasonló volt Kiss István teológiai tanár esete is. Én magam is ismertem őt. 1947-ig kisgazda képviselő volt. Nagyon népszerű pap volt, nagyon nagy hatású ember. Ez csípte a hatalom szemét, ezért kihelyezték falura plébánosnak, de ott is nagyon népszerű lett. Akkor elküldték Székesfehérvárra az idős atyák otthonába. Ott is kinőtte magát, végül ő lett az otthon igazgatója. Na, ő például ki volt tiltva Egerből, de én egyszer egy Trabanttal becsem-pésztem a városba.

Visszaugorva a rendszerváltoztatást közvetlenül megelőző időkre, mikor érezték úgy, hogy lazul a rendszer?

1988 körül már lehetett valamit érezni. Én ezt abból vettem észre, hogy szabadabban lehetett bármiről beszélni. Amikor a Pére-Lachaise temetőben 1988-ban Nagy Imrének emlékművet emeltek, akkor mondtam viccelődve a munkahelyemen, hogy Nagy Im-réből még nemzeti hős lesz. A főnököm mondta, hogy „Erzsi, ez kizárt dolog”. Azért akkor már éreztük, hogy itt változni fog valami.

Hogy emlékszik vissza helyben a pártok megalakulására?

Én ott voltam, amikor megalakult az SZDSZ Egerben. Már majdnem aláírtam a be-lépési nyilatkozatot, de mondtam magamnak: várok még egy kicsit. Nemsokára megkeresett Mandák Attila, hogy nem lennék-e MDF-es városi képviselő. Végül az MDF-kereszténydemokrata-kisgazdapárti koalíció mellett döntöttem, bár később, mi-után megalakult a Lokálpatrióta frakció, annak lettem a tagja. Persze az új pártokban is megjelentek a beépített emberek. Ennek ma már nagy szakirodalma van, hogy miként építette be az államhatalom az embereit az újonnan alakuló pártokba. Több konkrét nevet is tudnék mondani helyi szinten, aki III/III-as ügynök volt.


59

Az önkormányzati választáson végül Önt is képviselővé választották .

1990-ben listáról kerültem be, mert egyéni indulóként egy, a lakóhelyemtől távoli lakó-telepi körzetet kaptam, ahol kevésbé ismertek, ott nem tudtam nyerni. A következő há-rom választást viszont már egyéniben nyertem meg. Persze akkor még másfajta kam-pány volt. Próbáltuk az embereket meggyőzni arról, hogy miért fontos ez a választás, szívvel-lélekkel csináltuk, volt bennünk egy spontán lelkesedés.

Milyenek voltak a képviselőtársak?

Az első szabadon választott önkormányzat ragyogóan jó csapat volt: orvos, tanár, mér-nök, közművelődési szakember, gyakorlatilag lefedtük a szakigazgatás teljes területét. A kulturális bizottság élére kerültem, miután szegény Mészáros György elhunyt. Ren-geteget dolgoztunk, aktívan próbáltuk a feladatainkat elvégezni. Remek ember volt a polgármesterünk, és jól választotta meg az alpolgármestereit is.

Melyek voltak a legfontosabb ügyek, amelyeket először végre kellett hajtani?

A közoktatás, az egészségügyi alapellátás, a tűzoltóság fenntartása – folyamatosan szakadtak ránk a feladatok. Jól mutatja, hogy minden héten volt közgyűlés. Ezek álta-lában reggeltől éjszakáig tartottak. De nagyon nagy feladatot jelentett a költségvetés el-készítése. Nehéz volt, mert Egernek alig volt iparűzésiadó-bevétele. Nagy feladat volt, hogy a költségvetés keretein belül maradjunk. Persze így utólag látjuk, hogy volt egy-két olyan ügy, amivel nem is nekünk kellett volna foglalkozni. Ilyen volt a patkányirtás ügye. Ezen 12 órát rágódtunk. Nem tudtunk még súlyozni, hogy mi a fontos.

És az emberek hogy élték meg a változásokat?

Az emberek nagy többsége azt hitte, hogy majd az anyagi helyzetünk néhány éven belül a nyugatiéhoz fog igazodni. Nem érzékelték, hogy a gazdaság össze fog omlani, pedig erre már voltak jelek. Rengetegen csalódtak emiatt a rendszerváltoztatásban. Hatalmas lett az infláció. Ez nekünk a közgyűlésben is komoly gondot okozott. Az a költségvetés, amelyet év elején megcsináltuk, az év végére már a harmadát érte. Óri-ási tömegű lett a munkanélküliség. Nem jöttek létre olyan ipari üzemek, amelyek sok embert tudtak volna foglalkoztatni. Ami volt, azt is privatizálták, az új tulajdonosok egyből leépítették a személyi állományt. Ennek egyenes következménye lett, hogy a különféle szociális segélyek aránya nagyon megnőtt a kulturális, oktatási kiadások ter-hére. Ez nyilván rossz érzést keltett az emberekben, mert azt látták, hogy olyan szol-gáltatások szűntek meg, amelyek régen voltak.

A kárpótlás ezeken a problémákon nem tudott enyhíteni?

A kárpótlás létrehozott egy új tulajdonosi réteget, de nem azokból, akik kárpótolva lettek. Ez Egerben határozottan érezhető volt. Például a Csebokszári-lakótelepen sok


60

szegény cigányember élt, tőlük megvásárolták bizonyos körök a lakások bérleti jogát, közvetlenül a rendszerváltoztatás után. Majd kárpótlási jegyekből potom pénzért (a pi-aci ár töredékéért) megvásárolták a lakásokat. A cigányok először elköltöztek vidékre, de kiderült, hogy ott nincs szociális segély, így visszajöttek a városba. De már nem volt hol lakniuk. Az ingatlanállomány privatizálása nem biztos, hogy jó ötlet volt. Az akko-ri nehéz helyzetben ugyan megvédte a várost a csődtől, de hosszú távon tragikus volt. Kényszerpályán volt a város. Máshonnan nem lehetett bevételt szerezni. A privatizáci-ós bevételeket azonban fel kellett élnünk. Gyakorlatilag minden városi önkormányzat ugyanígy járt el.

Azok lettek a döntéshozók a rendszerváltoztatás után, akik a klasszikus értelembe vett régi polgári réteghez tartoztak?

Nem gondolom, de nem is ez volt a cél. Az a fajta régi polgárság, amin nosztalgiázunk, az már nem létezik, a 2002-es és a 2006-os választásokon ezzel keményen szembe-sültünk. Nem is biztos, hogy az kell. Azóta egy nemzedéknyi távolságra vagyunk a rendszerváltoztatástól, kialakult egy új értelmiség a városban. Megváltozott a világ, idomulnunk kell hozzá. Nagyon sok értékes ember van ebben a városban, kialakult egy olyan elitje Egernek, akik korántsem a háború előtti polgárság leszármazottjai.

Most mivel foglalkozik, benne van a közéletben?

A Városszépítő Egyesületnek vagyok a titkára, tagja maradtam a Lokálpatrióta Egylet-nek. Kulturális területen dolgozom, megmaradt a lehetőségem a közéletben való rész-vételre.

A rendszerváltoztatás időszakában mire emlékszik vissza a legszívesebben?

Nagyon felemelő volt az első közgyűlésnek a megalakulása. Akkor éreztük először, hogy minket a nép választott meg. Amikor az első október 23-át megünnepeltük, az is csodálatos volt. A polgármester frakciótól függetlenül bizalommal fordult hozzánk, nem volt gyanakvás egymás iránt. Nagyon jó volt, hogy mindenki egy közös ügyért dolgozott. Tenni akartunk a városért.


61

Dr. Lukács Tamás

Eger, 1950.Ötgyermekes család harmadik gyermekeként született Egerben . Iskoláit szülővárosá-ban végezte, majd a munka- és katonai szolgálat után az ELTE Jogi Karán szerzett diplomát . 1976-tól ügyvédként dolgozik . Egerben a Nagycsaládosok Egyesületének, a Keresztény Értelmiségiek Szövetségének alapítója . A KDNP alapító tagjaként 1990 és 2014 között három cikluson keresztül országgyűlési képviselő . 2010 és 2014 között az Emberjogi és kisebbségi bizottság elnöke . Jelenleg a Független Rendészeti Panasztes-tület elnöke .

Ön mivel foglalkozott az 1980-as években?

Az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán végeztem, majd ügyvéd lettem. Nagyon ér-dekes volt az ügyvédi munkaközösségünk itt Egerben. Különleges társaság volt, csupa a rendszerrel kevésbé szimpatizáló ember. Senki nem volt párttag. Később, 1983-ban az ügyvédi kamara titkára lettem. Ez annak volt köszönhető, hogy a principálisom, Eisenbacher István elnökölte ezt a szervezetet. Ő sem volt a Kádár-rendszer kiszolgálója.

Otthon téma volt a politika?

Nemesi-klerikális családban nőttem fel, tehát minden negatív dologgal rendelkeztem az előző rendszerben. Apám csodálatos ember volt, öt gyereket nevelt fel. Az ő nemze-dékének más attitűdje volt, fegyelmezett emberek voltak. Eredetileg katona, ráadásul sportolt is: Eger város kardvívó bajnoka, országos futóbajnok, valamint síválogatott volt, később kézilabdaedzőként két válogatottat nevelt. Jelentkezett a szovjet–finn háborúba önkéntesként. A második világháborúban egy zászlóaljból hazahozott 26 embert a Don-kanyarból, imádták a katonái. Landshutban volt amerikai fogságban. Egyszóval a családom rendesen végigélte a 20. századot, ami a politikát illeti. Apám sose beszélt róla, de másoktól tudom, hogy 1945 után belépett a kereszténydemokra-ta elveket valló Barankovics-féle Demokrata Néppártba, ott politizált. Ennek aztán egyenes következménye volt, hogy nem kapott sehol munkát, az 50-es években nap-


62

számosként tudott csak elhelyezkedni, később kocsisként. Esténként együtt hallgattuk a Szabad Európát.

Részt vett az 1956-os forradalomban is?

Igen. Emiatt felelősségre is vonták. Egyik vádpontja volt, hogy fegyveres felkelést ve-zetett. Azt a vádirat elfelejtette megemlíteni, milyen csoportot instruált volna. Ez senkit sem zavart akkor. A tárgyaláson derült ki, hogy az őrnagy, aki ellene vallott, aznap 200 kilométerre volt a helyszíntől. El kellett ítélni, mert be akarta bizonyítani a hatalom, hogy 1956-ot nem melósok és egyetemisták, hanem horthysta tisztek csinálták. Úgy úszta meg végül a halálos ítéletét, hogy a Miskolci Népbíróságon az ügy bírája szívinfarktust kapott, ezért az ügye visszakerült Egerbe, ahol aztán ejtették a vádak nagy részét. A maradék cse-lekményekért apám már boldogan bevonult a börtönbe. Amikor hazajött Márianosztráról a börtönből 1958-ban, akkor én nyolcéves voltam. Amikor hazaért, azt mondta nekünk: „Ne gyűlöljetek senkit, mert csak a gyengék gyűlölnek!” Ez örökre megmaradt bennem.

Érte hátrány Önt vagy a családját az édesapja miatt?

A nővéremet a hatalom még nem engedte gimnáziumba, én szerencsére már beiratkoz-hattam. Arról, hogy egyetemre menjek, nem is álmodtam. Jeles érettségivel egy évig rakodómunkás voltam. Teszem hozzá: annyira éretlen kölyök voltam, hogy ez nekem jót is tett. A sofőrökkel jóban voltam, a tenyerükön hordoztak. A Jóisten azonban min-dig figyelt rám, így bekerültem az egyetemre, az ELTE-re jártam a jogi karra.

Az egyetemen találkozott rendszerkritikus hangokkal?

Persze. A katonaságnál csináltunk például egy színjátszókört Vámos Miklóssal, Sziko-ra Jánossal. Minden darabunkat egyszer adhattuk elő, mert utána betiltották. Nagyon szerettem az egyetemi éveket, megismerkedtem Pilinszkyvel, Weöres Sándorral. Be-járhattam az Irodalmi Múzeum hangtárába, Babitsot hallgattam eredeti szalagokon. Kitágult a világ.

Nem gondolt rá, hogy megfigyelik?

Folyamatosan jelentettek rólam, ezt akkor tudtam meg, amikor az egyik csoporttárs-nőm szólt nekem, hogy a Belügyminisztériumban nagyon rossz aktám van. Az áll ben-ne, hogy értelmes és jobboldali. Innentől kezdve azt mondtam, amit gondoltam. Nem kértem ki utólag a jelentéseket, de az egyik volt osztálytársam megtette. Ő mondta, hogy 14 éves koromtól vezettek rólam aktát.

Mi volt a legemlékezetesebb politikai megmozdulás az egyetemi évek alatt?

A 70-es évek elején a március 15-ék mindig nagyon forróak voltak. Sokszor volt atro-citás. Ha jól emlékszem, az 1972-es március 15-én a Nemzeti Múzeumnál a hivatalos


63

ünnepségen egyetlenegy piros-fehér-zöld zászló sem volt kint. Az egyetemisták spontán módon gyülekeztek nemzeti színű kokárdákkal, és leültek a lépcsőre. A KISZ-vezetők leráncigálták őket, az Astoriánál meg a rendőrök jól meg is verték őket. Persze nem csak „jobboldali elhajlók” voltak. Komoly marxista csoport is működött, akik balról kriti-zálták a rendszert. Ők a Tanácsköztársaság kikiáltásának évfordulójára, március 21-ére szerveztek volna tüntetést, hogy tiltakozzanak a március 15-i nacionalizmus ellen. Persze az államhatalom ezt is betiltatta. A szervezők mégis kivonultak piros kokárdákkal.

Visszakanyarodva a ’80-as évek végéhez: hogyan került a közéletbe?

Egyrészt egyházi vonalon. 1988-ban járt a Szent Jobb Egerben, ez a dátum egybeesett az 1938-ban Magyarországon rendezett Eucharisztikus Kongresszus 50. évfordulójá-val. Megkért Seregély érsek úr, hogy mondjam én az egyik beszédet. Az Állami Egy-házügyi Hivatal (ÁEH) ez ellen kézzel-lábbal tiltakozott, de nem tudtak mit csinálni, mert világi személy voltam. Akkor én nem fogtam fel ennek a jelentőségét. Körülbelül tízezer ember gyűlt össze a bazilikánál. Elkezdtem a beszédemet, de az ÁEH emberei-nek nem tetszett, és szóltak az érsek úrnak, hogy azonnal le kell szerelni a hangosítást. Seregély érsek úr akkor azt mondta a hangosítóknak, hogy kezdjék el leszerelni, de szép lassan, komótosan…

Valamikor ekkortájt bekerültem az Egri Újság szerkesztőségébe is, és írogattam a lapba. Az 1956-os egri sortűz dokumentumait mi hoztuk nyilvánosságra. A feljelentést én tettem meg még 1989-ben. Kahler Frigyes bíró volt akkor a városban, ő tanácsolta, hogy szerezzek meghatalmazást, és kiadja az aktát. Nagyon izgalmas a lista egyébként: nemcsak az elkövetők nevei vannak felsorolva, hanem alá is van írva. Nagyon izgat a mai napig: mi volt a logikája annak, hogy Egerben legyen sortűz?

Mennyire ismerte az újonnan létrejövő pártokat akkor?

Majdnem minden párt alapításánál jelen voltam. Az SZDSZ mindig az Unicornisban tartotta a gyűléseit. Azt hozzá kell tenni, hogy az ügyvédi munkaközösségünkből a többség az SZDSZ-be lépett be. Én ezért kicsit meg is orroltam a kollégáimra. Akkor találtam ki a következő vicces mondást: „úgy berúgott, hogy belépett az SZDSZ-be”. Az az igazság, hogy nem voltunk információk birtokában. Nem tudtuk, hogy melyik pártból mi lesz. Annyit láttam, hogy az MDF-ben és az SZDSZ-ben is voltak olyan emberek, akik miatt én nem megyek oda. De el kell mondjam, Egerben az Erdélyi Szö-vetség, a Nagycsaládosok Országos Egyesülete és más civil szervezetek voltak erősek, nem a pártok – legalábbis 1989 táján.

Végül a KDNP-t választotta .

Igen, a kereszténydemokraták mellett döntöttem. 1989 márciusában a Márton Áron- ünnepségen én már a KDNP intézőbizottságának a tagja lettem. Ekkor kezdtem az egri csoportot is megszervezni. A kereszténydemokráciáról komoly szakirodalom állt ren-delkezésre, abban próbáltam elmélyedni. A II. világháború után a kérdés az volt, hogy


64

lehet-e olyan rendszert kialakítani, amely megteremti azt a biztonságos rendszert, hogy még egy világháború ne robbanhasson ki. Schuman, Adenauer remek keresz-ténydemokraták voltak, akik a kereszténységet tekintették az unió közös alapjának. Ahogy Schuman fogalmazott: „Európa vagy keresztény lesz vagy nem lesz.” Nekem is a kereszténység az alapértékem, így egyértelmű lett, hogy a KDNP-t szerveztem meg.

Milyen fontosabb eseményekre emlékszik vissza a rendszerváltoztatás idejéből?

1989 decemberében kitört a romániai forradalom. Weil Zolival és Czipczer Ottóval azonnal szerveztük a segítségnyújtást. Ennek meg is lett az eredménye: Temesvárra először az egri vér ért oda. Voltak a csapatban önkéntesek. Voltak, akik a kocsmából kicsit kapatosan csatlakoztak. Volt, aki épp Pestről érkezett, csokornyakkendőben. Ők mind beültek a buszba, és mentek Temesvárra. Itt Egerben közben mi egész éjszaka jártuk a várost, reggelre össze is jött egy teherautónyi élelmiszer. Ez szimbolikus ügy volt, az összes ellenzéki párt részt vett a gyűjtésben. Sőt, a pártaktivisták vitték ki Erdélybe a segélycsomagokat.

Ekkor már érezhető volt az enyhülés?

Igen. De az államhatalom még ekkor is figyelt bennünket. 1990 legelején tört ki a Du-nagate-botrány. Végvári József, BM-es nyugállományú őrnagy kiszivárogtatta, hogy a BM Állambiztonsági Szolgálata az 1989. október 23-án életbe lépett tiltás ellenére továbbra is megfigyelte az MSZMP ellenzékét. A televízióban bemondott nevek közül én voltam az egyetlen, aki vidéki volt. Jelentettek rólam az ügyvédi munkaközösségből és máshonnan is.

Hogyan emlékszik vissza az első országgyűlési választásra?

Az országgyűlési választásokon a Heves megyei KDNP a második legjobb eredményt érte el országos szinten. A KDNP-jelöltek közül hárman a megyéből a második fordu-lóba is bekerültünk. A második forduló előtt Antall József leküldte Timkó Ivánt, hogy lépjünk vissza az MDF javára, de ezt nem tettük meg. Végül mégis az MDF jelöltjei nyertek. A KDNP pedig koalícióra lépett az MDF-fel és a Független Kisgazdapárttal. Ez az önálló arculat eredményt hozott az önkormányzati választásokon. Megjegyzem, utóbb kiderült, hogy az SZDSZ és az MDF egri jelöltjei, akik szintén képviselők lettek, érintettek az ügynökügyben.

Milyen eredményt értek el az 1990 őszi önkormányzati voksoláson?

Egerben az SZDSZ egy nagyon ügyes húzással tudott nyerni, mert megbecsült egri polgárokat állított maga mögé. Teszem hozzá: akkor a helyhatósági választásokon ke-vésbé a pártpreferencia, inkább a jelölt személye számított. Az önkormányzati válasz-táson önálló frakciónk lett itt Egerben, és polgármestert adtunk Gyöngyösön, Hatvan-ban és Füzesabonyban.


65

Egri szinten is olyan kemény csaták voltak a pártok között, mint országosan?

A pártoknál a szembenállás nem volt számottevő itt helyben. De tegyük hozzá, hogy kezdetben a helyi SZDSZ kevéssé hasonlított a pestire. Értékrendben közel álltunk egymáshoz. Mind a ketten a kommunista rendszer ellen küzdöttünk. És ha csak az önkormányzati jelölteket nézzük, mindegyik köztiszteletben álló egri polgár volt. Nyil-ván ők akkor azt hitték, hogy a szabad demokraták lesznek a legradikálisabbak. Aztán kiderült, hogy a hatalom azért vonzó: 1994-ben az SZDSZ koalícióra lépett a volt ál-lampárttal.

Ön listáról bekerült a parlamentbe .

Az első parlamentben azért nagyrészt ritka amatőrök voltunk. Nekem óriási szeren-csém volt, mert Szabad Gyuri bácsi, az Országgyűlés elnöke maga mellé vett. So-kat tanultam tőle. Meggyőződésem, hogy azok az igazán karakteres emberek, akikről anekdoták maradnak fent. Róla számtalan fennmaradt. Ljubljanában a köztársasági elnök vacsoráján magyarázta el nekem, hogy az első európai unió az Osztrák–Ma-gyar Monarchia volt. Felültél Brassóban a vonatra, és elmentél ugyanazon a nyomtá-von Laibachba, fizettél ugyanazzal a pénzzel. Odajön később a szlovén protokollfő-nök, hogy elnök úr, mely magyar katonasírokat kívánja megkoszorúzni. Gyuri bácsi felsoroltatta az összes környéken lévőt, majd egyet kiválasztott. Azok után odafordult hozzám, és a következőt mondta: „Tudod, én minden külföldi látogatásom előtt jelzem, hogy a helyben lévő magyar katonasírokat meg szeretném koszorúzni. De azt soha nem említem, hogy melyiket, mert így az összes temetőt rendbe rakják!”

Melyik országgyűlési bizottság munkájában vett részt?

Az Emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság alelnöke és a Költségvetési bizott-ság tagja voltam. A privatizációt ellenőrző bizottság egyetlen politikusi tagja voltam Antall József megbízásából. Egyébként ezért kerültem ki 1994-ben a Tisztelt Házból, mint 20 év múlva megtudtam. Aztán 2006 és 2014 között újra képviselő lettem. Először a Kulturális és sajtóbizottság tagja voltam, majd 2010-től az Emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság elnöke.

A privatizáció valahogy nem úgy sikerült, ahogy az ideális lett volna .

Antallék kényszerpályán voltak. Nagy baj volt, hogy a spontán privatizáció már jóval a rendszerváltoztatás előtt elkezdődött, és zajlott az új kormány eskütétele után is. Min-den nap késedelemnek számított. A második probléma az volt, hogy kellett a privatizá-ció, mert bár a Nyugat tapsolt, hogy megbukott a szovjet rendszer, de az államadósság-ból nem engedtek el semmit, azt fizetni kellett. Az államkassza mindeközben üres volt. Ha nem akartunk összeomlást, pénzt kellett szerezni, ez pedig csak a privatizációval volt lehetséges. De lehet, hogy ez volt a Nyugat taktikája.


66

A nomenklatúra részéről az átmentés tudatosan megtervezett dolog volt?

Biztos vagyok benne. Úgy adták át a hatalmat, hogy nem tudtunk élni vele, mert csak papíron adták oda. A kerekasztal-tárgyalásokon csak a lényegi kérdések: az adósság-rendezés, a kárpótlás, a privatizáció, a média és a szembesítés felelősségvállalása nem szerepeltek. Jellemző, hogy például Csepi Lajos volt a privatizációt levezénylő Állami Vagyonügynökség ügyvezető igazgatója. Ő egyébként korábban a KISZ KB-nak volt a tagja. És körülbelül 250 embert vitt át dolgozni az Állami Vagyonügynökségbe a KISZ-ből.

Aztán nagy kérdés, hogy kik és hogyan szervezték a taxisblokádot, a mai napig nem tudjuk a választ. Egyesek határozottan állítják, hogy komoly titkosszolgálati for-gatókönyv volt. A gyanút erősíti, hogy azonnal titkosítottak minden dokumentumot.

Mit gondol ma a rendszerváltoztatásról?

Két állítás lehetséges: rendszerváltoztatás volt, csak félresikerült, vagy fel se merült a valós rendszerváltás. Miért van az, hogy Magyarországon az első szabad választáson volt a legalacsonyabb a részvétel a kelet-közép-európai államok közül? Miért van az, hogy az összes kelet-közép-európai államban bíróság elé került a rendszer vezetője, illetve vezető funkcionáriusai, kivéve Magyarországot? A legnagyobb probléma, hogy elmaradt a múlttal való szembenézés. Egy példa: a németek a Stasinál azt vizsgálták, hogy mekkora volt a személyi állomány átfedése a KGB-vel. Ők körülbelül 25%-ban állapították meg ezt a számot. Nálunk soha senki nem beszélt arról, hogy a magyar titkosszolgálat és a KGB között mekkora volt az átfedés, pedig ezt érdemes lenne meg-vizsgálni.

Naivak voltunk sok tekintetben. Azt gondoltuk, hogy a politikai hatalom elég lesz. Nem volt az. Minden területen – média, gazdaság, kultúra – a régi rendszer kiszolgálói maradtak hatalmon. Így a konzervatív oldalnak esélye sem volt.

Hogyan látja, miért nincs a mai napig sok dologban nemzeti konszenzus a politikában?

A közös gondolkodást hátráltatja, hogy a mai napig nincsenek közös axiómák. Amíg alapdolgokban nincs egyetértés, addig nem tudunk előrébb jutni. A hogyanról már le-hetnek viták. II. János Pálnak van egy verse Megtalálni a hazát címmel, és abban van egy nagyon szép sor: „A szabadságért önmagaddal fizetsz”.

Mivel foglalkozik ma?

Rám figyelt az Isten, most 68 éves vagyok. Felneveltem öt gyereket. Van négy unokám, két helyen dolgozom. Táppénzre nem megyek, nincs rá időm. Alapítója vagyok a Páz-mány Péter Tudományegyetemnek, részt vettem a Magyar Rádió vezetésében. Nem cseréltem sem pártot, sem feleséget, ezekhez az ember ragaszkodik.


67

Mandák Attila

Munkács, 1941.1955 óta él Egerben . Nyugállományba vonulásáig a Tigáz egri kirendeltségének volt az üzemmérnöke . 1990 és 1994 között Eger Megyei Jogú Város Önkormányzatának képviselője, 1994 és 1997 között pedig a helyi cigány kisebbségi önkormányzat kép-viselője volt . Jelenleg az Egri Lokálpatrióta Egylet választmányi tagja, a Segít a Város Alapítvány titkára és a Biosziget Rehabilitációs Alapítvány elnöke . Munkája szerteágazó, több területet felölelő . Részt vesz a rehabilitációs foglalkoztatás elő-segítésében, 12 nehéz sorsú egészségkárosodott fiatalról gondoskodik, tevékenyen közreműködik a határon túli magyar kapcsolatok ápolásában, városszépítő akciók aktív tagja .

Ön hogyan kapcsolódott be a közéletbe?

Ez nem a rendszerváltoztatás idejében kezdődött. A mi családunkat a ’45 utáni törté-nések hátrányosan érintették. Nem volt ez mindennapos téma, de már gyerekként is tudtam, hogy a kommunista rendszer nem jó. Ezért szinte természetes volt tehát, hogy amikor 1956-ban kitört a forradalom, nekem is kint „kellett” lennem az utcán, annak ellenére, hogy még 16 éves sem voltam akkor.

Milyen események voltak Egerben ’56-ban?

Egerben alapvetően békés tüntetések voltak. Csak akkor történt atrocitás, amikor a másik oldal provokálta azt. Emlékszem, az egyik tüntetés alkalmával, velünk szemben volt egy katonatiszt, aki használta az oldalfegyverét, majd bemenekült a pártbizottság épületébe, és onnan golyószóróval kilőtt a nyitott kapun az emberek feje fölé. Akkor őt a tüntetők megfogták és megverték. Még aznap este a pártbizottság egy másik épüle-tébe vitték be az övéi, de a tömeg követelésére kiadták a járási pártbizottság épületéből – pedig fegyver volt náluk, míg a tüntetők fegyvertelenek voltak –, így ezt az embert aznap másodszor is megverték. Kórházba került, majd kimentették Egerből. A követ-kező atrocitás december 11-én a nyomdánál volt, amikor fegyvert használtak, majd


68

a Széchenyi úton is az emberekre lőttek, ezen a napon halt meg Uza Sámuel, velem egyidős barátom. Másnap, 12-én volt az a szörnyűséges sortűz.

A sortűznél Ön is jelen volt?

Igen, ott voltam a tömegben december 12-én, bár a karhatalmistákat nem láttam, mert olyan sok ember volt köztem és köztük. Amikor elkezdtek lőni, engem a tömeg beso-dort az asztalos szövetkezeti épület udvarára, ahonnan az ellenkező irányba, a patak felé menekültünk. Átszaladtunk a patakon, és a Knezich Károly utcába jutottunk ki. Innen szétszéledtünk és hazamentünk. Hazafelé többször találkoztam karhatalmista járőrökkel, kezükben géppisztoly, övükbe kézigránátok voltak betűzve.

Nyilván ez a nap örökre bevésődött az emlékezetébe…

Nem fogom soha elfelejteni. És nem fogok soha elfelejteni emlékeztetni. Amikor a Zétényi–Takács-féle igazságtételi törvényt leszavazták, mely lehetőséget adott volna a kommunista diktatúra kiszolgálóinak felelősségre vonására, nagyon el voltam kese-redve. Napirend előtt szót kértem, felolvastam a sortűz áldozatainak és a fegyvereket használó gyilkos karhatalmistáknak a nevét. Így ez a mai napig benne van a városi önkormányzat jegyzőkönyvében, ez hivatalosan sehol máshol nincs meg, csak a bíró-ságon, ahonnan viszont nem adják ki a neveket.

Milyen retorzió volt ’56 után?

1957. március végén vagy április elején engem is elővettek, hogy hol jártam október-ben. Kihallgattak. Szerencsére Kugler Béla bácsi tanúskodott mellettem, hogy nálam sosem volt fegyver, így elengedtek, és egyszerűen elhalt a dolog.

Gondolom, továbbra sem lett a kommunista rendszer híve…

Nem léptem be a KISZ-be, de szerencsém is volt. Olyan kisvállalatoknál dolgoztam, ahol nem volt önálló KISZ-alapszervezet, ezért nem is nagyon forszírozták az ügyet. A honvédségnél volt aztán ebből egy kisebb probléma, de érdekes módon a politikai tiszt volt az, aki nem erőltette a dolgot. Nyilván látta rajtam, hogy belőlem nem lesz hithű kommunista.

Utána sokáig a pangás évei voltak, aztán a 80-as évek közepén lazult a rendszer, és elindult valami…

Inkább már a nyolcvanas évek második fele volt az. Nem felejtem el, hogy 1988-ban a szakszervezeti székházban voltak az úgynevezett Átriumi esték. Szabó Pali, az ottani népművelő szervezte ezeket a beszélgetős vitaesteket, de az embereknek a végén any-nyira kinyílt a „csipája”, hogy „fentről”, a Pártból leállították az egészet.


69

Aztán jött a Magyar Demokrata Fórum .

A rendszerváltoztatás előtt az MDF politikai mozgalomként alakult meg. Sokat vitáz-tunk, hogy párttá alakuljunk-e. Féltünk tőle, mert a párt nekünk a kommunista pártot jelentette. Én 1988 decemberében jelentkeztem az MDF-be, 1989 januárjában kaptam meg a tagsági igazolványomat levélben.

Egerben mikor alakult meg az MDF helyi szervezete?

1988. december legvégén már volt gyűlés itt Egerben. Elég harcias hangulat volt, de kevesen voltunk, az az igazság. Az első nagyobb akciónknak azt terveztük, hogy em-léktáblát állítunk az ’56-os sortűz áldozatainak. Már ’89 januárjában elkezdtük gyűjte-ni az adományokat. Újságban is megjelentettük a felhívásunkat, és érdekes módon ezt meg is engedték. De adomány nem nagyon érkezett. Aztán felhívtuk az összes pártot, még az MSZMP-t is, de nem reagáltak. Az avatásra sem jöttek el, mert valamiért úgy értelmezték, hogy az MDF kisajátítja a sortűz áldozatainak emlékét. De lehet, hogy a többieket zavarta, hogy mi ilyen gyorsan reagáltunk a lehetőségre. Az emléktáblát dr. Ringelhann Béla avatta fel, aki igen aktívan részt vett a sortűz áldozatainak menté-sében, és aláírója volt a dr. Kovács András megyei tiszti főorvos által írt memorandum-nak, amit elvittek az orosz városparancsnokhoz és a megyei tanács elnökének. Ebben követelték, hogy ezt a véres megtorlást vizsgáltassák ki a legfőbb ügyésszel.

Az akkor még létező állampárt hogy fogadta az emléktábla-avatást?

Nem volt már akkor különösebb ellenállás. Még az MSZMP-sek átvették a meghívót, bár nem emlékszem, hogy eljöttek volna. A tábla elhelyezését is bejelentettem a városi tanácsnál dr. Vincze Istvánnak, aki annyit mondott, hogy tegyétek nyugodtan.

A rendszerváltoztatás idején két párt emelkedett ki: az SZDSZ és az MDF . Volt a két párt között valamilyen egyeztetés, együttműködés?

Kifejezett együttműködés nem volt. Mint utólag megtudtuk, az SZDSZ azért folytatott aknamunkát a többi párt ellen. Persze voltak olyan rendezvények, amelyeket a többi párttal együtt szerveztünk. Akkor indult el az APEH szervezése, és úgy tudtuk, hogy Egerben is építenek az adóhatóságnak egy székházat. Ez ellen – utólag bevallva egyéb-ként helytelenül – tiltakozást szerveztünk a többi párttal. Azon sokan vettek részt, talán az volt a legnagyobb politikai esemény a választások előtt.

A hatalom részéről nem volt nagy ellenállás a választások előtt a kampány és egyéb politikai tevékenységek miatt?

Nem, mert Varjú Vilmos elvtárs, a tanácselnök már korábban nyugdíjba ment, így a helyettesét bízták meg ideiglenesen a tanácselnöki teendőkkel. Azt kell mondjam, hogy ő igazán mérsékelten és a helyzetnek megfelelően vezette a várost.


70

Hogyan készültek az első szabad választásokra?

Nem volt nagy rutinunk a kampányban. De hát kinek volt akkor? Negyven éve nem voltak szabad választások. Csináltuk azt, amit mindenki: választási gyűléseket szer-veztünk, plakátoltunk. És aztán nyertünk is. Országosan is és itt Egerben is. Szarvas Béla lett az egri választókerület országgyűlési képviselője.

Az önkormányzati választásokon milyen eredményt ért el az MDF?

Az országgyűlési választások után az egri szervezet engem választott meg elnökének. A rendszerváltoztatással az volt a baj, hogy az emberek várakozása és a realitás nagyon messze volt egymástól. Az emberek nagy része azt gondolta, hogy hipp-hopp átállunk a piacgazdaságra, és utána úgy fogunk élni, mint Ausztriában. Más volt a helyzet. Az emberek, sajnos, nem értették meg, hogy milyen állapotban van az ország. Negyven év lemaradását kell ledolgozni. Dr. Ringelhann György tisztes egri polgárt választotta meg a testület polgármesternek, aki jó eredménnyel vitte a város ügyeit, jól reprezen-tálta a várost, de a gazdasági dolgokban nem volt szakember, ezért javaslatot tett a közgyűlésnek, hogy válasszunk egy külsős alpolgármestert Habis László közgazdász személyében. Sokan nem akartuk megválasztani, mert nem a „nép” választotta, csak a közgyűlési tagok, de a polgármester meggyőzött minket a döntés szükségszerűségéről. Ha visszagondolok a négy év képviselő-testületi munkára, be kell látnom, hogy a város számára leghasznosabb döntésünk volt az alpolgármester megválasztása. Habis László alpolgármester, tanácsnok, polgármester az elmúlt 27 év alatt bebizonyította, hogy ki-válóan tudja működtetni Eger Megyei Jogú Várost.

Az őszi helyhatósági választáson azonban már a kormányt büntették a választók. Hiába nőtt meg akkorra az egri MDF-szervezet létszáma, nem tudtunk nyerni, a kép-viselői testületbe csupán öt képviselőt tudtunk bejuttatni. Volt polgármesterjelöltünk is Várkonyi György építészmérnök személyében.

Az SZDSZ mindent megnyert, de nemsokáig tartott a többségük .

Így van. Pár hónap elteltével felbomlott az SZDSZ-frakció. Sokan kiváltak, és létrehoz-ták a Lokálpatrióta frakciót. Ennek a megalakulását az SZDSZ provokálta ki, mert a központból mondták meg, hogy melyik napirendi pontra hogyan kell szavazni. Holott abban állapodtak meg korábban az ő frakciójukban ülő egri polgárokkal, hogy min-denki a lelkiismerete szerint szavaz. Ezek az egri polgárok nem viselték el, hogy őket felülről irányítsák, és létrehozták először a Lokálpatrióta frakciót, majd megalakították a Lokálpatrióta Egyletet is. Egyébként a frakciónak nem, de az egyletnek én is tagja lettem, és vagyok is mind a mai napig.

Melyek voltak a legnagyobb nehézségek az első ciklusban?

Érdekes helyzet volt. Bekerültünk az egri közgyűlésbe, de egyikünknek sem volt előtte politikai tapasztalata. A városháza dolgozói várakozással fogadtak minket. Volt, aki


71

nagyon segítőkész volt, de, sajnos, voltak néhányan, akik nem örültek az új testületnek. Volt, hogy meg akartunk változtatni egy utcanevet, és a hivatal munkatársai azt mond-ták, hogy ahhoz a képviselő-testületnek nincs joga. Voltak olyan hivatalnokok, akik nem értették meg, hogy egy demokratikus rendszer nem úgy működik, mint az állam-párti rendszer. Az önkormányzat eldönti a célt, az apparátusnak pedig ki kell dolgoznia a végrehajtás szakmai hátterét. Mindent ők akartak diktálni, de a többség igyekezett mindenben segíteni a képviselő-testület munkáját, amire mi rá is szorultunk. Nem volt elbocsátási hullám a városházi dolgozók között.

Néhány héttel az 1990-es önkormányzati választás után több ezer taxis és fuvarozó bénította meg három napra Budapestet és az ország több városát . A blokád ideje alatt csak a tűzoltók, a mentők közlekedhettek zavartalanul . Egerben mennyire okozott fel-fordulást a taxisblokád?

Egerben is megbénították törvénytelen eszközökkel az életet a taxisok. Számunkra egyértelmű volt, hogy a blokád mögött vannak politikai erők, melyet leginkább az SZDSZ emberei képviseltek. A vezetőik ott voltak az úttorlaszoknál, és jól emlékszem a röplapjaikra: „készen állunk a kormányzásra”. Azaz a taxisok mögé bújva akarták eltávolítani a törvényesen megválasztott magyar kormányt. Emlékszem, a rendőrség azokban a napokban háromszor keresett meg, hogy nyissuk ki az MDF-székházat, mert robbantással fenyegettek. Mindezek mellett itt vidéken egy kicsit nyugodtabb volt a helyzet, mint Pesten. A fentiek ellenére az SZDSZ-es Gyurkó Péterrel közösen jártam végig a város azon pontjait, amelyek le voltak zárva, és próbáltuk nyugalomra inteni mindkét oldalt.

1991-ben Antall József miniszterelnök Egerbe is ellátogatott . Hogy emlékszik vissza az akkori történésekre?

Az egész képviselő-testület találkozott vele a városházán. Minden képviselő be-mutatkozott neki, majd a Park Szállóban együtt ebédeltünk. Az ellenzéki sajtó már akkor is folyton csak a kormányt támadta. Nem arról beszélt, hogy milyen meg-tiszteltetés ért bennünket azzal, hogy több évtized után egy szabadon választott mi-niszterelnök Egerbe látogat, hanem az volt a téma, hogy mennyibe is került az ebéd, és mit evett a miniszterelnök. Antall József tárgyalt a polgármester úrral is a város helyzetéről, majd meglátogatta Seregély István egri érseket. Emlékszem, az SZDSZ nagyon nem akart részt venni a megbeszélésen, hangosan agitáltak a tárgyalás ellen. A nap végén a miniszterelnök úr látogatást tett az MDF egri szervezeténél, ahol a városi és a megyei MDF-tagokkal és szimpatizánsokkal igen nyíltan beszélgetett az ország problémáiról.

Ön szerint a rendszerváltoztatás idején mit kellett volna másképpen csinálni?

A nyolcvanas évek második felében már lehetett látni, hogy a szocializmus nem tart-ható fenn. Látták ezt a pártfunkcionáriusok is, és igyekeztek a hatalmukat a gazdasági


72

szférába átmenteni. Elkezdődött a spontán privatizáció. A vállalatok élére állított párt-emberek először amortizálták a céget, majd aprópénzen megvették. Mindezek mellett a lakosságnak nem maradt tőkéje a privatizáció elindulásakor, mert a kis összekupor-gatott vagyonukat a Mariahilfer Straßén elköltötték hűtőre, videóra meg tévére. A pri-vatizációval együtt járt, hogy nagyon sok ember került az utcára, megnőtt a munkanél-küliség, és nagyon rossz lett a szociális helyzet. Bár a ’90-es országgyűlési választáson még bizakodó volt a közhangulat, az önkormányzati választások idejére már nem volt reménykedő az atmoszféra, és hatott az ellenzéki propaganda is, hogy ezek a gazda-sági nehézségek az új, demokratikus kormány hozzá nem értése miatt vannak. Talán még nyíltabban kellett volna ismertetni, hogy egy csőd szélén álló országot vett át az új kormány, és az ellenzéki pártok minden problémát Antall József rossz vezetésére vezettek vissza.

És milyen pozitívumot emelne ki?

Természetesen a mérleg másik serpenyőjében több van. Nem kérdés az, hogy a rend-szerváltoztatással visszanyertük a szabadságunkat. Ez semmi mással nem helyettesít-hető. Összességében véve bár fájdalmas volt, de meg kellett történjen a rendszervál-toztatás. Örömmel tölt el, hogy ennek a folyamatnak én is tevékeny részese lehettem.


73

Révész Tamás

Verpelét, 1961.1961-ben született Verpeléten, 1970 óta él Egerben . Itt járt elemibe, gimnáziumba s vé-gül általános iskolai, majd középiskolai tanári diplomát szerezett . Magyar–történelem szakos tanárként dolgozik a város egyik általános iskolájában . Feleségével és három fiával él . A főiskolán kezdett el foglalkozni a közélettel, ekkor lett tagja az alakuló Fi-desznek is . 1990 és 1994 között önkormányzati képviselő, 1998 és 2002 között pedig az Oktatási bizottság tagja . Jelenleg pártonkívüli .

Mivel foglalkozott az 1980-as években? Hogyan került közel a közélethez?

A közélettel való foglalkozást a családból hozom. Nagyapám evangélikus lelkész volt, emiatt a szüleimet érték is atrocitások. Több rokonom is ’56-ban Pesten volt egyete-mista, sokat meséltek az akkori időkről. Finoman szólva: nem voltunk oda a kommu-nista rendszerért. Én 1987-ben kezdtem tanulmányaimat 26 évesen, az akkor még Ho Si Minh néven futó Tanárképző Főiskolán, magyar–történelem szakon. Korábban hét évig Pesten éltem, ahol azért volt valami rálátásom az ellenzéki mozgásokra.

És az egri főiskolán is voltak már mozgolódások?

Igen, itt is létrejöttek az 1980-as évek végére ellenzéki csoportok, ilyen volt például az Agria kör. Persze ezek elsősorban csak beszélgetőkörök voltak, de ahogy a mondás is tartja: „A szó veszélyes fegyver”. Így gondolta ezt az akkori államhatalom is. Minde-zek ellenére a tanáraink közül is voltak néhányan, akik tevékenyen részt vettek ezek-ben a beszélgetésekben. Itt általában a hivatalos politikától eltérő véleményű emberek voltak a vendégek, akik különböző témákban tartottak előadásokat.

A főiskolások mennyire voltak részei a város életének, mennyire voltak aktívak?

Ezek az intézmények általában külön városok a városban, de ez nem is baj. A főiskola által szervezett programokra nem járnak a városiak. Azok a kezdeményezések, ame-


74

lyeket a tanárok vagy a hallgatók kezdtek, azok kapun belül maradtak. De amikor el-kezdtünk politizálni, akkor mi azért kimentünk az utcára, és így része lettünk a városi közéletnek is.

Ma azt látjuk, hogy a fiatalok nem nagyon érdeklődnek a politika iránt . Másként volt ez a rendszerváltoztatás idején?

Azt kell mondjam, hogy nem. Az előző rendszer leszoktatta arról az embereket, hogy a politikával foglalkozzanak. Sőt nemcsak arról, hogy politizáljanak, hanem arról is, hogy cselekedjenek. Az állampártnak az volt a filozófiája: „Ne csináljatok semmit! Abból nem lehet baj. Majd mi mindent megcsinálunk helyettetek.” Ez Egerben is jól látszott. Itt, akik úgy érezték, hogy tenniük is kell valamit, kevesen voltak. Ezek az emberek oszlottak el aztán 1989-ben a pártok között. Egzisztenciális félelem volt az emberekben, hogy ha nyíltan politizálnak, akkor sérülhet az egzisztenciájuk, de ennek akkor már nem volt valós alapja. A rendszerváltoztatás idejének kultikus sajtóterméke volt az Országgyűlési Tudósítások című lap. Én voltam az egri terjesztő, próbáltam el-sózni ezeket a városban, ott nem ment annyira, végül a főiskola előtt árultam. Amikor jött ki a főigazgató, és meglátott engem, rosszallóan csóválta a fejét, de akkor már nem ért engem semmilyen retorzió.

Ön az egri Fidesz egyik alapítója . Hogy történt a helyi szervezet megalakulása?

Deutsch Tamás eljött Egerbe, és az ő segédletével alapítottuk meg a Fidesz helyi szer-vezetét. A tagság nagy része a főiskolások közül rekrutálódott. Később mások is be-léptek, bár akkor állandó problémánk volt még, hogy kevés taggal rendelkeztünk, va-lamint nem voltak helyi, karizmatikus vezetőink. Később idősek is beléptek, például édesapám vagy Király Jóska, aki képviselőtársunk is lett. A helyi politika az ilyen kisvárosokban részben arról szólt, hogy a nagypolitikát hogyan ítélték meg helyi szin-ten a lakosok. Hősidők voltak azok, sok mindent nem értettünk még, de hát nem is volt elvárható: tanultuk mi is a demokráciát. 1989-ben a HEMISZ épületében kaptunk egy kis helyiséget, majd – ahogy a többi párt is – a Telekessy utcába költöztünk. 1994 után lett külön irodánk. Innen tudtuk működtetni az apparátust. Kezdetben mindig a moz-galmárok csinálják az adminisztrációt, aztán később ki kellett építeni egy hivatásos apparátust.

Milyen volt az együttműködés a többi párttal?

Természetesen már a kezdetektől itt is működött az ellenzéki kerekasztal. Bármelyi-künket is hívták az MSZMP, majd az MSZP részéről tárgyalni, akkor előtte egyez-tettünk. A helyi együttműködés mindig jó volt. Talán csak ’89 őszén, a négyigenes népszavazásnál éreztük úgy, hogy az MDF látványosan hajlik a kompromisszumra a régi rendszer képviselőivel. Nekünk ez nem felelt meg, így szétvált az SZDSZ-Fidesz és az MDF útja. De ez inkább az országos szinten volt jellemző. Itt helyben továbbra is folytak az egyeztetések. Például emlékezetes pillanat volt ’89 decembere. Sosem


75

felejtem el, egy előadáson ültünk a főiskolán, amikor bejött az egyik tanárunk, és be-jelentette, hogy Romániában kitört a forradalom, Ceaușescut elfogták. Akkor az egész város felbuzdult, rengeteg civil kezdeményezés indult, de az MDF járt az élen a téma napirenden tartásában. Teherautót béreltek, nagyobb tételben vásároltak élelmiszert, gyógyszert, persze mi is segítettünk, ahogy tudtunk. Az ügyek mentén nagyon jól tud-tunk együttműködni.

És mi volt a helyzet a Kommunista Ifjúsági Szövetséggel és utódszervezeteivel?

A KISZ-szervezetekkel mi nem foglalkoztunk, sem az utódszervezeteikkel, a DEMISZ-szel és egyebekkel. A megyei KISZ-bizottság részéről Nagy Imre, míg a pártbizottság részéről Németh László tárgyalt az ellenzéki tüntetések lebonyolításáról. Velük kellett egyeztetni.1

Jelentettek Önökről?

Biztos vagyok benne, hogy a legutolsó percig működött a lehallgatás és a megfigyelés. Lehet, hogy vannak rólam is akták, de őszintén szólva nem kértem ki.

Mennyire volt látható akkor, hogy a rendszer próbálja átmenteni magát?

Tartottunk tüntetést a pártvagyon elosztása vagy a Munkásőrség hagyatéka kapcsán. De ezekbe a lapokba nem láttunk bele, csak sejtettük, hogy mi lesz. Amikor megala-kult az új kormány, akkor azt hiányoltuk a leginkább, hogy nem tudtuk, mit veszünk át. Fogalmunk se volt róla, hogy mi van a kasszában és a főkönyvekben, illetve az, ami benne van, az valós-e. Azt sem tudtuk, hogy ki milyen kapcsolatban állt külföldi körökkel. Ezzel az országos média nem foglalkozott. Mi próbáltuk feszegetni, de nem volt visszhangja.

Hogyan készültek az első szabad országgyűlési választásra?

Ezt is tanultuk, nem tudtuk pontosan, hogy miből áll valójában egy kampány. Annyit azért láttunk, hogy a kampányhoz pénz kell, nekünk pedig nem volt, csak a központtól érkezett valami minimális. Mi akkor azt hittük, hogy a szórólapokon és a plakátokon dől el a választás. Jó és ütős plakátjaink voltak, de ezeket egytől egyig a központtól kaptuk. Ők tervezték meg az arculatot. Amit mi itt helyben hozzá tudtunk tenni, az a fórumok szervezése volt. Emlékszem, Deutsch Tamás például egy teherautó platójáról beszélt a Szépasszony-völgyben. Arra is emlékszem, hogy a választások éjszakáján összegyűltünk a csapattal, vittünk borokat meg ennivalót a központba, és amikor meg-volt az eredmény, akkor átmentünk a többiekhez, az MDF-hez, az SZDSZ-hez. Innen is látszik, mennyivel barátibb volt a viszony.

1 Nagy Imre a Kommunista Ifjúsági Szövetség városi vezetője, Németh László az MSZMP Eger Városi Pártbizottság első titkára volt.


76

És milyen volt a felkészülés a helyhatósági választásokra?

Abban már a központ sokkal többet segített, érezték, hogy ennek nagy szerepe van. Voltak felkészítő anyagok, később már kurzusokat is szerveztek. Több országosan is-mert politikus is lejött a városba. Az SZDSZ-szel, az Eger és Vidéke Ipartestülettel és a Zöldpárttal indultunk közösen. Voltak egyéni körzetek és a lista. Az egyénikben azok indultak a fenti pártok jelöltjei közül, akiknek a legnagyobb esélyük volt. Én is egyéniben kerültem be a közgyűlésbe.

Hogyan indult a munka a közgyűlésben?

Voltak a naivak, mint mi, és voltak azok, akik már akkor láttak a pályán. Nagy segít-ségünkre volt Estefán Géza jegyző, aki visszafogott, felkészült jogász volt. Lett egy új alpolgármesterünk, Habis László, akit kooptált a testület. Megint mások a családi kapcsolataik miatt látták a helyzetet, például a Láng család. Nem volt könnyű a munka. Gyakran éreztük azt, hogy ebből bizony csőd is lehet. Mégis valahogy úrrá lettünk a gondokon. A sok jogi és technikai bizonytalanság mellett tulajdonképpen nagyobb zökkenők nélkül sikerült az átmenet.

Voltak nagy vitáik egymás között?

Nem mondom, a közgyűlésben voltak vitáink, de mindig le tudtunk ülni utána, és em-berként beszéltünk egymással. Ez 1994 után itt is véget ért. Akkor az MSZP és a mel-léjük szegődött SZDSZ bántóan uralták az országos médiát, és már olyanokat mondtak, amit az ember nem tudott tolerálni. Jelzem, hogy a Fideszben is akkor volt a fordulat.

Melyek voltak a legfontosabb ügyek az első ciklusban?

Egyértelműen a legnehezebb a helyi rendeletek, jogszabályok megalkotása volt, ame-lyek a város életét szabályozzák. Ezeket nagy viták övezték. Az elején rengeteget ülé-seztünk, a közgyűlés is, meg a bizottságok is. Mindannyian benne voltunk egy-két bizottságban. Én az Oktatási bizottság tagja lettem. A legfajsúlyosabb dolgok a Gaz-dasági és költségvetési bizottságban dőltek el. Sok minden új volt a számunkra, éppen ezért próbáltunk informálódni az ismeretségi körünkből az adott témákról. Minden közgyűlés előtt időben megkaptuk az előterjesztéseket; hetente összeültünk, és be-széltünk ezekről a dolgokról. Nekünk azért nehezebb volt a helyzetünk, mint a nagy pártoknak, az MDF-nek és az SZDSZ-nek, mert sokkal kevesebb információnk volt az ügyekről, nem volt nagy apparátus a hátunk mögött.

Ön hogy látja, mi változott a rendszerváltoztatással az emberek életében?

Nagyon sok minden megváltozott. Alapvető változás az, hogy aki akar, bele tud kap-csolódni a közéletbe, bele tud szólni az ügyek alakulásába. Azt gondolom, hogy az a polgár, aki hajlandó időt szánni arra, hogy eljárjon közéleti és pártrendezvényekre, az


77

tud érvényesülni. Be lehetett és be lehet kerülni a pártokba, és a helyhatósági válasz-tásokon el lehetett indulni, ha van hozzá az embernek affinitása. Más kérdés persze az, hogy az embereket vagy nem érdeklik a közügyek manapság, mert úgy gondolják, hogy ez úri huncutság, és úgyis fent dől el minden, pedig ez kishitűség. Vagy abszo-lút nem foglalkoznak vele, már a szomszédjukkal és a saját utcájukkal sem törődnek. Persze az a legkönnyebb megoldás, hogy azt mondják, úgysem tudnak beleszólni az ügyekbe, ezért aztán felmentve érzik magukat abban is, hogy a legkisebb közösségi dolgot is megtegyék. Nekünk annak idején volt elszántságunk abban, hogy tegyünk a közösségért. És nem bántam meg. Örülök, hogy részese lehettem az egri rendszervál-toztatásnak.


78

Dr. Ringelhann György

Eger, 1941. Egerben született, tősgyökeres egri családba . 1966-ban általános orvosi diplomát szerzett . Fiatal korában versenyszerűen sportolt, úszott és vízilabdázott . Nagy válto-zást jelentett életében, amikor 1990-ben Eger polgármesterévé választották . Két ciklu-son át szolgálta az egrieket . A város első szabadon választott vezetőjeként kiemelkedő szerepe volt az önkormányzatiság megteremtésében, a sportélet fejlesztésében . Polgár-mesterként nem pártokban gondolkodott, hanem a város egészében . Kitüntetései közül legbüszkébb a harmadik városi közgyűlés által adományozott díszpolgári rangra és az 1994-ben a Parlamentben átadott Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjére .

Ön két cikluson keresztül 1990 és 98 között volt a város polgármestere . Mi volt a belső motivációja, hogy közéleti szerepet vállaljon?

Régi egri család leszármazottja vagyok. A felmenőim közül többen a közélet meghatáro-zó szereplői voltak. Az egyik nagyapám a századfordulón Heves megye villamosításának megvalósításában vállalt komoly szerepet. Apám köztiszteletben álló ügyvéd volt, talán az egyik leghíresebb büntetőjogász. Nem szerette az igazságtalanságot. 1944 márciusában ki-állt a zsidók mellett, amikor bejöttek az oroszok, akkor a kulákokat védte. Segített minden-kin, akin tudott. Emiatt aztán a kommunista rendszer szemében nem volt kedvelt ember. Jellemző volt rá, hogy az ötvenes évek elején, a legsötétebb diktatúrában is járatott engem hittanra. Ketten jártunk mindösszesen, egy egri parasztfiú és én, a többiek nem mertek.

Édesapja ’56-ban is vállalt szerepet .

1956-ban apámat – bár már nagyon beteg volt akkor – beválasztották a fogolyszabadító bizottságba. Egy bírót, egy ügyészt és apámat megbízták azzal, hogy nézzék át a börtön-ben lévő foglyok aktáit, és aki politikai, azt engedjék ki, a köztörvényesek maradjanak bent. Ezért aztán a forradalom leverése után elővették apámat. Bár jogerősen nem ítélték el, egyik hajnalban jöttek érte, és elvitték. Kistarcsára internálták, mert az internáláshoz nem kellett bírósági ítélet, ráadásul hathetenként lehetett hosszabbítani az ott-tartását.


79

Végül visszaküldték Egerbe. Itt ült nem messze tőlünk, a sarkon a rendőrfogdában. On-nan aztán a rossz egészségügyi állapotára tekintettel hazaengedték. Volt egy fiatal bíró ismerőse, ő járt fel hozzánk. Megígérte apámnak, hogy átveszi az ügyét, és fel fogja menteni. Nem a jóindulatáról volt híres ez az ember, de valamiért apámmal rendes volt, én csak hálás lehetek neki. Érdekes, hogy ez az ember 1989 után az MDF-ben tűnt fel.

Gondolom, ezek az ügyek nem segítették elő az ön tanulási lehetőségeit .

Jól látja. A fenti előzmények miatt már a középiskolába se akartak felvenni. Ezért úgy döntöttem, hogy elmegyek órásnak. Hozzátartozik a történethez, hogy gyerekkorom óta úsztam, később pedig vízilabdáztam, nem is olyan rosszul. Egyik nap lejött az edzésre a pártbizottságtól valaki. Majd az edzőnk kihívott minket a medencéből, és közölte, hogy három embert nem vettek fel a középiskolába: a maceszpék fiát, az Eu-rópa-bajnokot és engem. Utána félrehívott hármunkat, és azt mondta: „Iratkozzatok csak be a Dobó-gimnáziumba”. Mi sem értettük, de valahogy bevettek. Nyilván az történhetett, hogy mivel mindhárman jó vízilabda-játékosok voltunk, nem akartak ró-lunk lemondani. A vízilabdát a középiskola alatt is folytattam, két Universiadén is részt vettem. 1959-ben Torinóban, 1961-ben pedig Szófiában.

És az egyetemre felvették?

Először nem. Ott is meg kellett küzdeni. A pártbizottság leírta, hogy apám ellenforra-dalmár volt, így hiába felvételiztem Debrecenbe az orvosira, nem vettek fel egyetemre. Ezek után a hajtóműgyárban dolgoztam. Ott jó viszonyba kerültem a brigád tagjaival, akik akkor jártak a technikumba. Szegények, sok mindent nem értettek. Segítettem őket a tanulásban. Ezért aztán rendkívül hálásak voltak. A brigádvezető volt a párttit-kár. Neki kellett ajánlást írnia az egyetemi felvételihez. Először velem íratta meg, de azt túl szerénynek ítélte, és ő egy nagyon rendes, támogató ajánlást írt. Ennek hatására végül felvettek a pesti orvosi egyetemre.

Folytatta a sportéletet az egyetem alatt is?

Hívtak a Fradiba és a Honvédbe is, de Egerben maradtam pólózni. Persze ez azzal is járt – mivel Pesten tanultam –, hogy már csak ritkán volt időm lejárni edzésekre, de így is 12 évig játszottam.

Tudott arról, hogy állt-e megfigyelés alatt, már csak a családja „rovott múltja” miatt is?

Hogy megfigyeltek-e, nem tudom. Nyilván igen. Biztos, hogy a legtöbb emberről vol-tak dossziék, hiszen az egyetemi felvételimet is azért utasították el, mert a dossziémban azt találták, hogy az édesapám részt vett az ’56-os forradalomban. Mindezek mellett el kell mondjam, hogy én az Egri Dózsában játszottam, amely a rendőrség csapata volt. A szakosztályt is rendőrök vezették, énszerintem rám pozitívan tekintettek, nem voltam a szemükben ellenség. Egyébként az volt a szakosztályvezető, aki 1956-ban itt lövetett.


80

Hol kezdte az orvosi pályafutását?

Az egyetem után Fertődön kezdtem el dolgozni, ahol azt ígérték, hogy gyerekorvos-ként tudok praktizálni, de nem így lett. Először a véradóban, utána a háziorvosi körzet-ben dolgoztam. Egy év után kerültem Egerbe a gyerekosztályra. Le is szakvizsgáztam, és ott is gyógyítottam, amíg polgármester nem lettem.


Elég furcsa módon kerültem be a közéleti vérkeringésbe. 1989-ben nem csatlakoztam egyik párthoz sem. A hivatásom miatt az ismertségem megvolt. Mindenki tudta, hogy milyen értékrendű csoporthoz tartozom. Családi vonalon is erős közéleti múltra tekint-hettem vissza. Jött a rendszerváltoztatás. Én is eljártam a tüntetésekre, a megemlékezé-sekre. Summa summarum: érdekelt a dolog, de nem vettem aktívan részt az ellenzéki munkában. Történt aztán, hogy még az 1990-es országgyűlési választás előtt rendeztek egy nagy fórumot a városházán a tervezett uszodáról. Békési Jóska, aki a klubelnök volt, mellette a városi tanács elnökhelyettese, ő kért fel, hogy ott álljak ki a beruházás mellett. Nekem akkor még csak annyi közéleti megbízatásom volt, hogy a vízilabda-szakosztály vezetőhelyettese voltam. Elmentem és érveltem az uszoda mellett. Gyurkó Péterék is ekkor figyeltek fel rám.

Gyurkó Péter kérésére lett az SZDSZ polgármesterjelöltje?

Igen, ő keresett meg. Először parlamenti képviselőnek akartak jelölni, de arra nemet mondtam. Akkor elkezdett kapacitálni, hogy induljak el polgármesternek. Azt mondta nekem: higgyem el neki, meg fognak választani. Ezt sem akartam vállalni először. Dolgoztam a kórházban, mellette egyéni praxisom is volt, és nagyon szerettem a hiva-tásomat. Végül mégis beadtam a derekamat, és elindultam a választáson. Attól féltem, hogy vége lesz az orvosi karrieremnek, de ezzel akkor már elkéstem, mert nagy fölény-nyel megnyertem a körzetemet.

És hogyan történt a polgármesterré választás?

Akkor úgy zajlott a polgármester-választás, hogy a képviselők maguk közül válasz-tották meg a város vezetőjét. Pont a születésnapomon, október 20-án választottak meg polgármesternek.

Az orvosi karrierjét fel kellett adnia?

Igen. Ahogy sejtettem előre, a kettő nem ment egyszerre. Az elején még dolgoztam a kórházban, de hamar kiderült, hogy ez nem megy. Az emberek nem akkor lettek bete-gek, amikor én épp ráértem.


81

Milyen érzésekkel foglalta el a polgármesteri széket?

Természetesen nagyon nagy megtiszteltetés volt számomra, hogy az egriek megvá-lasztottak polgármesterüknek. Tudtam azt is, hogy ez nagy felelősséggel jár. Az első nagy gondom az volt, hogy soha nem dolgoztam előtte közigazgatásban. De nem estem kétségbe. Akkor még lehetőség volt arra, hogy a testület egy külsős – nem képviselő – alpolgármestert válasszon. Így választottuk meg Habis Lászlót. Tudtam, hogy becsü-letes, tehetséges ember és rendes közgazdász, akinek van gyakorlata a közigazgatásban és a beruházásokban. Nem könnyen, de elvállalta. Ráadásul a közgyűlés több tagja is pályázott az alpolgármesteri posztra. Nem örültek, hogy kívülről jött embert kértem fel a posztra. Nem bántam meg, remekül dolgozott, a város előnyére vált a munkája. A második ciklusban egyébként már indult a választásokon, meg is választották. Ő a legrégebbi ember ma a közgyűlésben.

Melyek voltak a legnagyobb feladatok az első ciklusban?

Sok-sok adminisztratív feladat volt. Rendeletek, szabályzatok, koncepciók. Rengeteg feladatunk volt. De úgy indultunk neki a munkának, hogy kitűztünk nagy, de reális célokat. Teszem hozzá, hogy a nagyberuházásokat mindig megnézettük szakértőkkel, bankokkal, hogy elbírja-e a város. Mindig csak azután vágtunk bele, miután a szak-értők zöld utat adtak a projektnek. Sokszor ez lassú folyamat volt, de így volt biztos.

Milyen nagy projektjei voltak akkor a városnak?

Az egyik a fürdő környékének rendbetétele és a fedett uszoda felépítése. Ez nagy vi-tákat eredményezett, de végül megvalósult. A másik az ipari park létesítése volt, mert ipar nélkül nem lehet megélni. Eger nem volt soha jelentős iparváros. Ugyanakkor tudtuk azt is, hogy az önkormányzatnak számottevő bevételei az iparűzési adóból le-hetnek. Ennek érdekében kezdtük el fejleszteni az ipari parkot. Ehhez a munkához tartozott a szennyvíztelep rekonstrukciója is. Szintén prioritásként lehetett említeni – bár ez nem csak a mi hatáskörünk volt –, hogy Eger csatlakozzon az épülő M3-as autópályához valamilyen módon. Tudtuk, hogy ipar csak akkor telepedhet meg itt, ha normális közúti kapcsolata van.

És sikerült az ipar megtelepítése?

Nagy eredménynek tartottuk, hogy sikerült a városba hozni a ZF-et. Ez nagy sebes-ségváltó gyár, mely helyben 500 munkahelyet teremtett. És bekapcsolódott a város életébe, például sok sporteseményt szponzoráltak.

Az állami privatizáció milyen eredménnyel járt?

Sajnos, nem mindig volt beleszólásunk a privatizációs ügyekbe. Éppen ezért a priva-tizáció nem úgy zajlott, ahogy kellett volna. Egy-két olyan eset volt, amibe mi is bele


82

tudtunk szólni. Például áron alul akarta privatizálni az állam a dohánygyárat. Szeren-csére az ingatlan, ahol a gyár állt, Eger városához tartozott, így megakasztottuk az adásvételi procedúrát. De ez csak úgy sikerült, hogy nem a vevő, hanem végül az állam fizette ki nekünk a terület névértékét.

Az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatása nem okozott gondot?

Sok gondot jósoltak, tudniillik rengeteg elkobzott egyházi vagyon volt Egerben. Emiatt meg is támadtak minket, hogy káosz fog kialakulni a visszaszolgáltatás miatt. Ennek ellenére mi az országban először lettünk kész az egyházi tulajdonok visszaadásával. Ezt úgy értük el, hogy először is megalakítottuk a tulajdon-visszaadó bizottságot. A barátok templomának plébánosa volt az érsekség építésze. Először ővele néztük át az adott ingatlant, vele egyeztünk meg, hogy a visszaadott épületekért cserébe milyen ingatlant vagy mekkora összeget kap a város. Ezek után vittük az érsekhez aláírásra a megállapodásokat, aki ezeket elfogadta. Először az iskolák kerültek vissza, utána a többi ingatlan is. Nagyon zökkenőmentes volt a visszaszolgáltatás.

Milyen pillanatokra gondol szívesen a polgármestersége idejéből?

Voltak emlékezetes pillanatok. Nagyon sok illusztris vendég tisztelt meg minket. Az első komolyabb látogatás rögtön Antall József miniszterelnöké volt. Nagyon imponált nekem a miniszterelnök intellektusa, viselkedése, fantasztikus ember volt. A Park Szállóban ebédeltünk, akkor mondta el nekem, hogy beteg. De járt itt a svéd királyi pár, rengeteg nagykövet. Próbáltuk Eger ismertségét fokozni. Mikor Budapestre érkezett az angol királynő, meghívtak engem is a Néprajzi Múzeumba a tiszteletére rendezett fogadásra. Azt kérte Őfelsége, hogy mondjak valamit az egri bikavérről, mert sok jót hallott a borról. De elmondhatom, hogy minden vendéget szívesen fogadtunk. A min-denkori kormányok is örömmel küldték Egerbe a vendégeiket. Orbán Viktor is járt Egerben, bár akkor már nem voltam polgármester, de jót beszélgettünk.

Mire a legbüszkébb?

Nagyon sok dolgot kezdtünk el. Gondolhatunk itt a turisztikai fejlesztésekre például. Egernek ugyanis nagyon nagy lehetőségei vannak. A város ideális, mint turisztikai cél-pont: a Bükk-fennsíktól a Tisza-tóig minden van a tágabb vonzáskörzetben. Úgy érez-tem, nincs kiaknázva ez a lehetőség, és ebbe az irányba kezdtünk el dolgozni. Például mi indítottuk el annak idején a bikavér hungaricummá minősítését, de a főiskolának egyetemmé alakítását és számos nagyberuházást is. De ha egy konkrét dolgot kellene mondanom, akkor mindenképpen az uszoda lenne az. Ez utóbbi ügybe ugyan belebuk-tam, de megérte. Büszke vagyok arra, hogy két cikluson keresztül szolgálhattam az egrieket polgármesterként. Életem meghatározó élménye volt.


83

Dr. Sipos Mihály

Budapest, 1949.Dr . Sipos Mihály a Közgazdasági Egyetemen végzett, az egri Neumann János Közép-iskolának 1987 óta igazgatója . Számvitel–statisztika szakos középiskolai tanár, peda-gógus szakközgazda, közgazdasági doktor . Kezdeményezésére iskolája alapítványi iskolává vált . A Neumann János Középiskola az informatika magas szintű oktatásának eredményeként rendre az elsők között szerepel a gimnáziumok és szakközépiskolák kö-zött . Pedagógiai munkáját Kiváló Munkáért-díjjal és Apáczai Csere János-díjjal is el-ismerték . Egri iskolakísérlet néven ismertté vált programot dolgozott ki az informatika alkalmazására a közgazdasági tárgyak oktatásában, melyet több mint 20 középiskola vett át . A Rotary Club Eger titkára, a Fertálymesteri Testület tagja, az Alapítványi és Magániskolák Egyesületének társelnöke . Nős, két gyermeke és 3 unokája van .

Ön mivel foglalkozott az 1980-as évek végén?

Én már nagyon korán, hetedik osztályos koromban elhatároztam, hogy tanár leszek. És ez így is lett. Közgazdasági szakközépiskolában tanítottam 15 évet. Szerettem. Kiváló kapcsolatom volt a tanítványaimmal, szép eredményeket értünk el.

1987-et írtunk, amikor az iskola, ahol tanítottam, és ahova én magam is jártam még diákként, kettévált. A tanári karból tizenhatan eljöttünk, és néhány, kívülről csatlakozó pedagógussal indítottuk el a Neumann János nevét viselő, számítástechnikával és köz-gazdasággal foglalkozó szakképző intézményt, amelynek az igazgatója lettem. Óriási terveink voltak, a magunk választotta úton indultunk el. Szerencsére az oktatásban az 1980-as évek végén már volt némi szabadabb légkör, volt egy-két lehetőség. Az iskola mellett tankönyveket írtam, felvételire készítettem fel embereket. Közben elvégeztem az egyetemen a szakközgazdászi szakot, doktoráltam, és családot alapítottam.


Szakmámból adódóan, akár a tanárszakmát, akár a közgazdászszakmát nézzük, a po-litikai változások érdekeltek, és nyomon is követtem azokat. Nem szerettem a kommu-


84

nizmust, pedig a családom szegénysorban volt a háború előtt. Tehát mi elviekben a régi rendszer támogatói kellett volna, hogy legyünk, de nem így volt. Én úgy nőttem fel, hogy a családunkban fontos volt a gondolkodás szabadsága. Ezt pedig a kommunista rendszer nem engedte. 1968-ban kezdtem az egyetemet, pont akkor, amikor a hazai kommunizmusban is változás állt be. Úgymond bennem volt a reformszellem. 1972-ben kezdtem el tanítani, pont akkor torpantak meg a reformfolyamatok.

Készült arra, hogy egy esetleges változással szerepet vállal a közéletben?

Nem. Összejártunk a barátokkal, ultiparti közben megvitattuk, hogy utáljuk a rend-szert, de a konkrét szerepvállalás nem volt kitűzött cél. Németh Miklós, a rendszervál-toztatás előtti utolsó magyar kormány miniszterelnöke szaktársam volt az egyetemen. Amikor őt nevezték ki, akkor azt hittem, ő hoz majd változást. 1989-ben engem így ért a rendszerváltoztatás.

Azután mégis a közéletben kötött ki…

Az 1990-es országgyűlési választások után többen megkerestek, hogy vállaljak sze-repet a helyi politikában. Akkor ez nekem idegen világnak tűnt, ráadásul el voltam foglalva az iskolával. Számítástechnikai oktatást indítottunk, háromévnyi működés után már több mint 50 intézmény követett minket országszerte. Volt tehát elég közéleti feladatom amúgy is. Először úgy gondoltam, hogy jó helyen vagyok itt az iskolában. Ugyanakkor kiderült, hogy a baráti társaságomból többen is kötélnek állnak. Másfelől az az SZDSZ keresett meg, amely szóban a leghangosabban ítélte el a régi rendszert. Maga a párt nem érdekelt annyira, de a helyi tagok gondolkodásmódja jó benyomást tett rám. Végül én is kötélnek álltam.

És a ’90 őszi helyhatósági választásokon már az SZDSZ színeiben volt képviselőjelölt .

Eger iskolaváros. Úgy gondoltam, hogy a tapasztalatom hasznára lehet a városnak, ha elindulok a választáson. A választókerületemet meg is nyertem, 52,5%-ot kaptam, többet, mint a többi jelölt együttvéve.

Ez szép eredmény . Milyen kampányt folytatott mint egyéni jelölt?

Nem volt olyan jellegű kampányom, mint manapság. Egyáltalán azzal sem voltunk tisztában, hogy milyen is egy kampány. Csináltam azt, amit gondoltam. Szerveztünk néhány fórumot, nagyjából ennyi volt.

És ez a választás aztán elindította Önt a közéleti pályán .

Igen. Az életem meghatározó része lett a közélet. Végül 20 évig voltam a városházán, három ciklusban képviselőként, valamint nyolc évig még külső bizottsági tagként segí-tettem az egri oktatás ügyét.


85

Hogy indult a munka a közgyűlésben?

1990-ben, amikor elkezdtük a munkát, azt hittem, hogy itt mindenki rendes lokálpatri-óta módjára végzi majd a dolgát. Sajnos, egyből az elején csalódnom kellett. Azt láttam, hogy a pártérdekek néha felülírják a helyi érdekeket. De nem csak én láttam így, a kü-lönböző frakciók tagjai közül is többen ezzel szembesültek. Hamarosan számos ember fejében megfogalmazódott, hogy ezt itt Egerben máshogy kellene csinálni. Ezért aztán néhány hónappal a közgyűlés megalakulása után létrehoztuk a Lokálpatrióta frakciót. A nagy részét az SZDSZ–Fidesz frakcióból kiváltak adták az új formációnak, amely hirtelen a legnagyobb frakciója lett a közgyűlésnek. Majd később a frakció mellé lét-rehoztuk a Lokálpatrióta Egyletet is. Elhatároztuk, hogy nem lépünk ki a nagypolitika színpadára, helyi közéleti erő maradunk.

Milyen viták jellemezték a közgyűlést akkor?

Sokszor éjfélig vitáztunk a bizottsági üléseken, közgyűléseken, de ezek nagyon sok-szor parttalan harcok voltak. Voltak néha pártvillongások, de igazából a négyéves cik-lus alatt az egész, 32 fős küldöttgyűlés lokálpatrióta volt. Elég kezdők voltunk, igazá-ból két profi volt köztünk: az egyedüli MSZP-s képviselő és a mostani polgármester, aki a mi csapatunkhoz tartozott, Habis László, neki volt közigazgatási tapasztalata. Nagyon érdekes és maratoni viták voltak mind a közgyűlésben, mind a bizottságokban, én főleg ez utóbbiakat élveztem. Oktatási, ifjúsági és kulturális ügyeket tárgyaltunk, ezeken a területeken óriási átalakulások mentek végbe a ’90-es években. A legnagyobb eredménynek azt tartom, hogy Eger iskolavárosi jellegét sikerült megőrizni, sőt erő-síteni tudtuk. Azóta is nagyon sok iskola megerősödött, kivirult. Óriási szerencsénk volt azzal, hogy dr. Ringelhann György, a kiváló gyermekorvos volt a polgármester. Konszenzust tudott teremteni, hagyta dolgozni az embereket, elkötelezett volt a város iránt. Nemhiába volt nagy tekintélye.

Mik voltak a legfontosabb oktatási feladatok az első ciklusban?

Az egyházi oktatási intézmények visszaadása volt az első nagyobb feladat, amely engem is érintett. Ez komoly és bonyolult ügy volt, de megoldottuk. 1993-ban lépett életbe az új közoktatási törvény, amely aztán különféle változtatásokkal, de 2011-ig érvényben maradt. Az új törvényt érvényesíteni kellett a helyi keretek között, a külön-böző szabályozásokat hozzá kellett igazítani. A jogszabály lehetővé tette az alapítványi fenntartású oktatási intézmények létrejöttét, ezért a mi iskolánkat is ebben a modellben működtettük tovább. Építettünk több új iskolát abban az időben. Volt bérrendezés és bérfejlesztés, mindig tudtuk teljesíteni saját erőből a törvényi elvárásokat. Ennek kap-csán jegyzem meg, hogy soha nem adósodott el a város, köszönhetően annak, hogy Habis László keményen fogta a pénzügyeket.


86

Ön hogy látja, abban az időben milyen volt a fiatalok hozzáállása a saját és a köz ügyeihez?

Az örök toposz, hogy „bezzeg az én időmben”. Nagyon nem kedvelem ezt a mentali-tást. Mások voltak az akkori fiatalok, de nem jobbak és nem rosszabbak. Az elmúlt 27 évben óriásit változott a közgondolkodás. Eltolódtak a hangsúlyok. Nagyot változott például az informatikai és a nyelvtudásuk, ami jó. Vannak dolgok, amelyek nem jó irányba változtak, de erről nem mindig ők tehetnek. Nagyon érzékelhető például, hogy a családi kapcsolatok meglazultak. A hozzánk járó gyerekeknek körülbelül 50%-a él teljes családban. A rendszerváltoztatás idején még jóval magasabb volt ez a százalék. Sajnos, a családi kötelék gyengesége kihatással van a tanulók iskolai viselkedésére és tanulmányi előmenetelére. Ezt már számtalan kutatás kimutatta. A mai ifjak másho-gyan motiválhatóak, másként értékelik a hallottakat, és másképpen fejezik ki magukat. Tarthatunk remek előadást az én korosztályom szemével, de lehet, hogy a mai fiatalok abból semmit sem értenek. Ezzel szemben ha egy tizedannyi ideig tartó prezentációt csinálunk, az leköti őket, és meg is jegyzik. Ebből az következik, hogy a pedagógusok-nak módszertani megújulást kell végrehajtaniuk. De nézzük a pozitívumokat. A mai ifjúság előtt kinyílt a világ: nyelveket beszélnek, külföldön tanulhatnak, dolgozhatnak. Én mindig azt mondom, hogy akinek kedve van, az menjen ki külföldre, tanuljon, sze-rezzen gyakorlatot, majd tudással, tapasztalatokkal felvértezve jöjjön haza.

Iskolaigazgatóként Ön hogy látja, most melyek a legjelentősebb oktatási problémák helyben?

Egyre több a hátrányos helyzetű gyerek, és egyre nagyobb a szakadék a gyerekek között. De ez nem feltétlenül gazdasági kérdés, hanem inkább társadalmi, és nagy részben összefügg azzal, amit a széthulló családokról, a társadalom atomizálódásáról mondtam. A másik probléma pedig szintén nem csak helyi nehézség. Nem jó, hogy mindenki gimnáziumba megy: ma egy szakképzési intézményben örülni kell, ha öt-százan vannak, számos szakmára nem tudnak beiskolázni gyerekeket. Jellemző, hogy Egerben minden iskolai helyet fel tudnak tölteni, kivéve a szakképzésieket. Közben pedig csodálkozunk, hogy nincs elég szakember, nincs elég szakmunkás. Ez egyenes következménye annak, hogy a rendszerváltoztatás után a szakmunkák presztízse csök-kent, így mindenki gimnáziumba akart menni. Még a képviselőségem idején magam is többször felhívtam rá a figyelmet, hogy itt helyben sem tudtunk mit kezdeni a szakkép-zéssel. A mostani centralizálási hullámmal részben egyet tudok érteni, mert az önkor-mányzatok nem tudták megoldani ezt a feladatot. Annyiban viszont nem jó az állami rendszer, hogy mi, alapítványi iskolák nem indíthatunk új képzést, holott mindenben a legjobb mutatókkal rendelkezünk. Ehhez képest a szakképzési központok kapnak kvótát, amit nem tudnak feltölteni.

Szintén nagy problémát jelent, kár elhallgatni: a hazai cigányság helyzete. Az első ciklusban volt egy egészen kiváló képviselőtársunk, aki sajnos azóta elhunyt, ő ennek a területnek nagy szakértője volt, akkor megpróbáltuk feltárni és megoldani a helyi ci-gányság problémáit. Ezt csak és kizárólag állami szinten nem lehet megoldani. A kör-


87

nyezetüket kell megváltoztatni ahhoz, hogy az onnan kikerülő gyerekek ne kallódjanak el. Sajnos, az emberek egy részében van tartózkodás: ha valahova cigány gyerek jár, onnan a többségiek el akarják vinni a gyereküket. Ez így nagyon nem jó, mert szeg-regált iskolák jönnek létre. De én vallom, hogy az emberek tudatos neveléssel megvál-toztathatóak, szerintem van remény.

A tudáshoz és a munkához való viszonya a diákoknak jobb volt 30 éve?

Én el vagyok kényeztetve, a diákjaink 90%-a megy egyetemre, ráadásul a nagy részük az ország vezető intézményeibe. Tehát nekik kiváló a munkakultúrájuk, rendben lévő gyerekek. Azok az iskolák, amelyek valahogyan próbálják a mélyszegénységből jött diákokat nevelni, nagyon nehéz helyzetben vannak. Az Arany János Tehetséggondozó Program jó kezdeményezés. Évente 30–35 gyereket nevelünk e program keretein belül.

Ön hogy látja, mi változott a rendszerváltoztatással?

Sok minden természetesen. Alapvetően a lehetőségek nyíltak ki. Megvan az emberek választási lehetősége, nem felülről mondják meg, hogy kinek mit kell csinálnia, az emberek saját maguk dönthetnek arról, hogy hogyan akarnak élni.


88

Várkonyi György Olivér

Borsod, 1949. Okleveles magasépítő-mérnök, építészeti formatervező-mérnök, színdinamikai szakmér-nök és közgazdász . 1990-ben a Heves Megyei Tanácsi Építőipari Vállalat műszaki igaz-gatója . Sosem volt egyetlen pártnak sem tagja . Az MDF és egyéb kisebb pártok jelölték polgármesternek az 1990 . évi választáson . 1990-től 2002-ig önkormányzati képviselő, az Urbanisztikai bizottság elnöke, a Lokálpatrióta Egylet elnöke a megalakulástól 1998 decemberéig . A Fertálymesteri Testület újkori alapítója, főkapitánya 1996-tól .

Mivel foglalkozott a rendszerváltoztatás idején?

1986-ban lettem a Heves Megyei Tanács Építőipari Vállalatának műszaki igazgatója. Úgy gondoltam, hogy ez a feladat már elég nagy ahhoz, hogy ne csak a műszaki dol-gokhoz értsek, ezért úgy döntöttem, hogy a közgazdasági egyetemen elvégzek egy to-vábbképzést. Így is lett. Ezt a képzést 1989-ben kezdtem el. Mindez talán csak annyiban fontos, hogy a képzés miatt feljártam Pestre. Egyszer, amikor épp a Bajcsy-Zsilinszky úton mentem, összetalálkoztam egy hatalmas tüntetéssel. Talán, ha jól emlékszem a bős–nagymarosi vízlépcső elleni tüntetés volt az. Ilyet azelőtt soha nem láttam. Valahogy akkor értettem meg, hogy itt bizony készülődik valami, és változások lesznek.

Politikával foglalkozott előtte?

Egerben különösebben nem foglalkoztam politikával. Nem voltam párttag soha, de úgy is gondoltam, hogy nekem nem kell egy párthoz se csatlakoznom ahhoz, hogy jobbá tegyem a környezetemet.

De az átélt tüntetés elindított Önben valamit…

Persze, láttam, hogy itt alapvetően meg fog fordulni a világ, ennek ellenére én továbbra sem kívántam politizálni. Három gyerek édesapja vagyok, pont 1989-ben kezdtem el építkezni, és ha az ember építkezik, akkor azon kívül semmit se lát.


89

A házépítés minden idejét lekötötte…

Persze, sok energiámat elvitte, de azért követtem a nagypolitika eseményeit. Láttam, hogy végre bele tudunk majd szólni a sorsunk irányításába. Egyszer csak azon kaptam magam: vágyat éreztem az iránt, hogy részt vegyek a közéletben.

És hogyan lépett végül a politikai színpadra?

Sok ismerősöm volt itt is, ott is. Mandák Attila, az egri MDF akkori elnöke győzött meg, hogy induljak el polgármesterjelöltként. 40 éves voltam, szerintem akkor kezdő-dik az igazi férfikor, tele voltam erővel, energiával, belevágtam. Annyit kötöttem ki, hogy nem lépek be a pártba. Az MDF támogatása azonban nem volt elég. Az MDF a ’90 tavaszi országgyűlési választásokat megnyerte, de talán az emberek kiábrándultsá-ga miatt, az őszi önkormányzati választáson az MDF legnagyobb ellenfele, az SZDSZ tarolt. Így volt ez Egerben is. Ha jól emlékszem, végül 11 jobboldali képviselőt válasz-tottak, 1 szocialista, 4 fideszes, az összes többi SZDSZ-es lett. Köszönhető ez annak is, hogy Egerben az SZDSZ egy ügyes húzással maga mögé állította a régi egri családok komoly tekintéllyel bíró tagjait.

Emlékszik még az alakuló közgyűlésre?

Természetesen. Akkor még a közgyűlés választotta a polgármestert. És mivel az SZDSZ-nek volt meg a többsége, ezért Ringelhann Gyuri, gyerekkori barátom lett a polgármester az SZDSZ színeiben.

Ön milyen feladatot kapott az újonnan megalakuló önkormányzatban?

Én az Urbanisztikai bizottság elnöke lettem, a szakmámnál fogva.

Hogy indult a munka, hogyan tudták átvenni a tanácstól a feladatokat?

Nagyon sokat dolgoztunk. Sokszor hajnalig üléseztünk. Az első időszak legnagyobb feladata az volt, hogy megalkossuk a jogi kereteket, amelyek között működni tudunk. Az SZDSZ-es „fiúk” főleg jogászok voltak, így ez a feladat legnagyobb részben rájuk hárult. Gyurkó Peti a hátán vitte az egész jogalkotást. De aztán át kellett gondolni a volt tanácsi cégek működési rendszerét. Rövid időn belül le kellett váltani a tanácsi cégek vezetőit. Én is egy részvénytársaság élére kerültem, amelyet volt tanácsi cégek-ből kovácsoltunk össze. Át kellett fésülni az összes céget, hirtelen azt sem tudtuk, mit kell csinálni, ráadásul meg kellett alkotni a szabályozási keretrendszert is. Szisztema-tikusan építettük ki a helyi önkormányzat feladatait. A képviselő-testület működési szabályzatától kezdve a vagyonrendelkezésen át az utolsó kisüzleteket érintő szabályo-zásig mindent összeraktunk, igaz, ez eltartott pár évig.


90

Egert a privatizáció hogyan érintette?

A privatizáció átjárta az országot. És láttuk azt is, hogy nem szabad ész nélkül priva-tizálni. Mi szerettük volna menteni a menthetőt. Próbáltuk megóvni a város vagyonát, így amit lehetett, azt kivontuk az eladható dolgok közül. Rendkívüli közgyűlést hív-tunk össze, és szinte mindent „betuszkoltunk” a törzsvagyonba, ami ugye nem priva-tizálható.

A ciklus elején felbomlott az SZDSZ-frakció . Ön szerint mi áll a történtek mögött?

Én úgy vélem, az történhetett, hogy az SZDSZ országos központja egyszer csak or-szágos szinten akarta szabályozni a tagság viselkedését. Azaz hogy milyen ügyekben hogyan kell szavazni. Ebbe sokan nem voltak hajlandóak belemenni. Mint említettem, Egerben az SZDSZ köztiszteletben álló, de egyébként nem SZDSZ-tagokat indított az egyéni körzetekben. Ezek az emberek kiváltak az SZDSZ-frakcióból, és megalakítot-ták az egri Lokálpatrióta frakciót, majd az Egyletet. Magát a nevet Mészáros György újságíró találta ki. Ebben nem csak volt SZDSZ-es tagok voltak, sokan beléptek ide, köztük én is. Tizenketten alakítottuk meg az egyletet, rövid idő alatt 300 lett a fizető taglétszám, amely civil szervezetnél óriási szám. Én lettem az első elnöke, ezt a tiszt-séget 1998-ig viseltem. Az 1994-es választást 34 százalékkal nyertük meg, az MSZP lett a második 22-vel.

Nem okozott zavart a közgyűlés működésében a Lokálpatrióta Egylet megjelenése?

Nem. Az 1994-ig tartó időszakban az volt a csodálatos, hogy pártállástól függetlenül együtt tudtunk dolgozni. A közgyűlések után továbbmentünk együtt valamilyen ven-déglátóhelyre, és folytattuk a vitát. Érdemi viták voltak, nem pártalapúak.

Nem így volt a nagypolitikában . A taxisblokád komoly törést okozott…

1990 őszén volt a taxisblokád. Más volt vidéken, mint a fővárosban, mert itt mindenki ismeri egymást. Ringelhann polgármester úr a maga egyenességével pillanatok alatt kezelte a taxisblokádot, itt nem volt nagy balhé. Horváth Balázs volt akkor a belügymi-niszter, neki sok egri kötődése volt. Később sokat mesélt, hogy ez miről is szólt. Akkor éreztem azt, hogy ez itt nagy törés volt. A politika beszivárgott a családokba, emberek megutálták egymást úgy, hogy nem is ismerték a másikat.

De ez a politika vagy az ember hibája?

Hát, ez jó kérdés. Az emberi gyarlóságért sem kell messzire utazni. Egyszer például kipróbáltam, hogyan terjednek az álhírek Egerben. Tudtam, kik a nagy pletykások a környezetemben, így az egyiket behívtam, és egy kitalált történetet elmeséltem neki, mint amit most hallottam. Visszajött délben ugyanez az ember, és nekem (!) adta elő a történetemet, mint amit a legbiztosabb forrásból hallott. Akkor mondtam meg neki,


91

hogy ezt én találtam ki reggel, de ő váltig bizonygatta, hogy ezt X. Y.-tól hallotta. Ezzel azt akarom mondani, hogy az emberek a hitük szerint élnek, és nem a tudásuk szerint.

Milyen ügyek voltak azok az első időkben, amelyek a legjobban érdekelték a város lakosságát?

Az uszoda ügye. Ez az országos médiában is sokszor megjelent. Eger úszóváros, itt ki-emelt jelentősége van az uszodának. Makovecz Imrét sikerült megnyerni, hogy tervez-ze meg az épületet. Én amellett kardoskodtam, hogy annyira szűk a város belső része, ezt tovább szűkíteni nem szabad, ráadásul a kiszolgáló részeket sem tudjuk megoldani. Egy külső hely mellett tettem le a voksomat, mert fejleszteni tudnánk egy külső vá-rosrészt, ráadásul ezek a típusú beruházások a magántőkét is vonzzák. Az Érseki ká-posztást és Felnémetet lehetett volna összekötni. De az egri ember szeret ragaszkodni a szokásaihoz. Az uszodaügyből végül óriási harc lett. Ringelhann Gyuriék álláspontja nyert, így a belvárosban épült fel az uszoda. Ezt szavazta meg a közgyűlés.

Milyen viták jellemezték még a közgyűlést?

Az embernek van egy elképzelése a világról, és ha nem szólnak bele, akkor képes azt hinni, hogy neki van igaza mindenben. Én Weil Zolival (SZDSZ) nagyon szerettem vitatkozni, ő volt az állandó ellenpont. Mindenre volt olyan válasza, amivel megakasz-totta a gondolkodásomat. Mindig szembesített a saját szemellenzőségemmel is, pedig kevés dologban értettünk egyet. Ha az ember jó ügy mellé áll oda, akkor kiderül, hogy ezt mások is akarják. A civil részvétel az önkormányzatiságban végtelenül fontos. Én nem engedném, hogy csak úgy el lehessen indulni képviselőnek. Jelenleg pártalapon választanak az emberek, és nem azt, akinek a neve oda van írva a papírra. Az önkor-mányzat nem igazán politikai, hanem a közösségi rendszert formáló szervezet. Ha itt kevésbé felkészült emberek vannak, akkor a mindennapok őket elviszik, és nem gon-dolkoznak változtatásokban. Pont ezért volt fontos, hogy mi a közgyűlésen kívül is a város ügyeivel foglalkoztunk, nagyon megrágtuk, hogy mi lenne a jó.

Ön szerint akkor más volt az emberek hozzáállása a helyi ügyekhez?

Talán aktívabbak voltak az emberek is. Egy rendezvényre ezrek jöttek el, ma jó, ha százan vannak. Bejártak az emberek a közmeghallgatásokra, vita volt. Ma már nem nagyon járnak ilyenekre.

Meddig volt önkormányzati képviselő?

Három cikluson keresztül voltam bent a közgyűlésben, 2002-től nem indultam. Je-lenleg nyugdíjas vagyok, de nem vagyok feladat nélkül: az ismerősök, barátok építési ügyekben állandóan hívnak. És viszem még a Fertálymesteri Testületet, az is a Lokál-patrióta Egyletből nőtt ki 1996-ban. Ez is egri unikum, olyannyira, hogy a Szellemi Kulturális Örökség listájára felvették az egri fertálymesterség hagyományát 2014-ben.


92

Ez a régi tizedesi rendszer német eltorzított elnevezése, mert a magyar ember nagyon szereti az idegen szavakat átírni. Viertelmeister – negyedmester. Ez a németeknél volt, nálunk tizedesi rendszer volt. Jelenleg 288-an vagyunk, minden évben 16 fővel bővü-lünk. Ez a testület a különböző nézetek kohója, de a testületen belül nem engedem a politizálást. Van egységes ruházatunk, hagyományunk, keresztényi alapokon állunk. Részt veszünk a közösségszervezésben, a környezet megújításában, felújítjuk például a régi kereszteket és csengőket – ezeket egyébként eredetileg is a fertálymesterek ál-lították a 18. században. Az 1848-as törvények eltörölték a fertálymesterséget, de az egri tanács megtartotta ezt a hagyományt. Innentől kezdve rangnak számított fertály-mesternek lenni, komolyabb emberek vállalták a tisztségeket, mert ’48 előtt ez terhes kötelesség volt.

Ha visszagondol a rendszerváltoztatásra, milyen érzések jönnek elő?

Hőskor volt számunkra. Ha úgy nézzük, mi bábáskodtunk a modern kori magyar de-mokrácia születésénél. Örülök, hogy a részese lehettem.


93

Függelék

Fotók, újságcikkek, aprónyomtatványok (1988–1994)

Húsz év története 1 . (Fényképezte: Molnár István Géza fotográfus)


94

Húsz év története 2 .(Fényképezte: Molnár István Géza fotográfus)


95



96



97



98



99

Szilvás István: „Eger város üdve legyen Ön előtt is a legfőbb törvény…”Újságcikk, Heves Megyei Hírlap . 1 . évf . 171 . sz . (1990 . október 21 .)

(Bródy Sándor Megyei és Városi Könyvtár)


100

Eger város képviselő-testületeÚjságcikk, Egri Újság . 2 . évf . 21 . sz . (1990 . október 19 .)

(Bródy Sándor Megyei és Városi Könyvtár)


101


102

Az első szabadon választott önkormányzat képviselő-testületének fotójaFényképfelvétel

(Herman István magángyűjteménye)


103

Antall József kézfogása Herman Istvánnal az egri Városháza dísztermébenFényképfelvétel

(Herman István magángyűjteménye)


104

Bíró József idegenforgalmi szakember, szállodaigazgató és képviselőjelölt bemutatkozásaRöplap

(Bíró József magángyűjteménye)


105

Egy jegyzetfüzet lapján Habsburg Ottó kézzel írott üzenete olvasható Újságcikk, Egri Újság . 1 . évf . 15 . sz . (1989 . november 10 .)

(Bródy Sándor Megyei és Városi Könyvtár Helyismereti Gyűjteménye)


106

Tiszta lappal!Röplap

(Dr . Balás István magángyűjteménye)


107

Fiatal demokraták a fiatal demokráciáértRöplap



108

Egy új Magyarországért! A Fiatal Demokraták Szövetségének a felhívásaRöplap



109

A Magyar Demokrata Fórum egri programjaRöplap



110

A Kereszténydemokrata Néppárt, a Magyar Demokrata Fórum és a Független Kisgazdapárt közös jelöltjei

Újságcikk, Észak-Magyarországi Extra . 1 . évf . 13 . sz . 1990 . október 11 .(Dr . Balás István magángyűjteménye)


111

Az első oldalra kerültünk, mert önök is a változást óhajtották!Újságcikk, Észak-Magyarországi Extra . 1 . évf . 13 . sz . (1990 . október 11 .)



112

Magyar Szociáldemokrata Párt . Mi talpra állítjuk az országot! Dr . Korompai János képviselőjelölt bemutatkozása

Röplap(Bródy Sándor Megyei és Városi Könyvtár Helyismereti Gyűjteménye)


113

Szavazzon a biztonságra és a nyugodt fejlődésre, a Magyar Szocialista Párt jelöltjére!Röplap



114

Hogy a hallgatag többség megszólaljon . Szavazzon a Munkáspártra!Röplap



115

Kedves Választónk! A Magyar Szocialista Munkáspárt Megyei Koordinációs Bizottságának felhívása, melyben ismerteti az MSZMP programját

Röplap(Dr . Balás István magángyűjteménye)


116

A Független Kisgazdapárt felhívásaRöplap, 1990



117

Meghívó . A Szabad Demokraták Szövetsége Egri Szervezetének a meghívójaMeghívó, 1990



118

A Kereszténydemokrata Néppárt Egri Szervezetének felhívásaRöplap



119

Szavazz a Kereszténydemokrata Néppártra! Plakát



120

Rövidítések jegyzéke

ÁEH Állami Egyházügyi HivatalAPEH Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési HivatalÁVÓ Államvédelmi OsztályBM BelügyminisztériumDEMISZ Magyar Demokratikus Ifjúsági SzövetségELTE Eötvös Loránd TudományegyetemÉMÁSZ Észak-magyarországi Áramszolgáltató Nyrt.EVAT Egri Vagyonkezelő és Távfűtő Zrt.Fidesz Fiatal Demokraták SzövetségeFKGP Független KisgazdapártHNF Hazafias NépfrontKISZ Kommunista Ifjúsági SzövetségKISZ KB Kommunista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottsága KDNP Kereszténydemokrata NéppártKGB Állambiztonsági BizottságMDF Magyar Demokrata FórumMSZP Magyar Szocialista PártMSZMP Magyar Szocialista MunkáspártMTV Magyar Televíziópb pártbizottságSZDSZ Szabad Demokraták Szövetségeszja személyi jövedelemadóSZMSZ szervezeti és működési szabályzatSZOT Szakszervezetek Országos TanácsaTIT Tudományos Ismeretterjesztő Társulattsz termelőszövetkezet V4 Visegrádi EgyüttműködésZF ZF Hungária Kft.

eger üdve a legfőbb törvény az egri rendszerváltoztatás ...azért valamivel többet...

Documents