Egyházi élet Földeákon

2006–2009

Az igási kereszt fölszentelése 2006-ban Óföldeák határában fölújított kereszt. 2006

Gherari László által készített új kereszt A kocsmában álló szobor

Híveink wieliczkai sóbánya kápolnájában 2006-ban

Kiss-Rigó László megszenteli a Szent István emlékhelyet 2007-ben Jobbról dr. Buzás Péter országgyűlési képviselő

Az új ravatalozó A ravatalozó fölszentelése 2008-ban

Falunapon Szilárdfy Zoltán és dr. Török József. 2007 Körmenet a Mária-szoborhoz

Katona Pál köszönti a 80 éves Tóth Ferencet A vásárhelyi Rádió7 Szőttes műsorán

A füzetbemutató közönsége 2008-ban

Az új kereszt megszentelése 2007-ben

A földeáki hívek a vízkeleti templomban

1

Földeáki történetek

5

Egyházi élet Földeákon

2006–2009

Földeák

2010

2

Földeáki történetek: 5

Szerkeszti:

TÓTH FERENC

Fotó és kézirat-előkészítés:

FARKAS SÁNDORNÉ

Borítón:

A fölavatott Szent István emlékhely 2007-ben

ISSN 1788-2621

ISBN: 987-963-888117-0-0

Kiadja Földeák község önkormányzatának támogatásával

a Római Katolikus Plébánia

Felelős kiadó: KATONA PÁL

Nyomda: Dornbach és Magony Bt.

3

Előszó

Jézus sok áldozatot vállaló szeretet által akar minket boldoggá tenni. Az

Atya terve ez, hirdette Jézus, amikor a világba lépett: „Azért jöttem, hogy

életünk legyen, bőséges életünk legyen. Jövök, Atyám, hogy teljesítsem, amit

kívánsz.”

A tékozló fiú történetében világosan kifejti, milyen jó az Atya, de azt is

érzékelteti, milyen nehezen értik meg ezt az emberek.

Ezt a dilemmát a saját életére vonatkoztatva így mondja el: „Az

Emberfiának sokat kell szenvedni, elfogják, megostorozzák, keresztre feszítik

– de mindig hozzá teszi – harmadnapon dicsőségesen feltámad.”

Az apostolok ezt az életutat nem akarták elfogadni. Nem tudták

megérteni, hogy aki kenyeret szaporít, aki le tudja csendesíteni a háborgó

tengert, aki betegeket gyógyít, sőt halottakat támaszt fel, hogyan kerülhet

olyan helyzetbe, hogy szenved a gonosz emberektől. Hogyan választhat ilyen

életutat az örök boldogsághoz.

Tiltakoztak is ellene. Péter azt mondta: „Uram, ez nem történhet meg

veled!” Jézus nagyon határozottan kioktatta: „Takarodj előlem, te sátán, mert

emberi módon gondolkozol, és nem Isten terve szerint.”

Jézus egész életén keresztül próbálta meggyőzni az apostolokat ennek az

életútnak a helyességéről, sok-sok csoda megtételével is. Mégsem sikerült,

amikor szenvedése és halála bekövetkezett, csalódottnak érezték magukat és

szétszéledtek.

Csak dicsőséges feltámadása, megjelenése és mennybemenetele győzte

meg őket arról, hogy ez az ember számára a boldogító, örök életre vezető

életút. Ugyanezt a feladatot adta apostolainak is, illetve az egyháznak:

„Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket. Menjetek el az

egész világra, és tegyetek tanítványommá minden népet.”

A Biblia értékrendjét elfogadtatni az emberekkel még nehezebb feladat,

Pedig a világban történt katarzisok igazolják, hogy Jézus most is segíti a jó

szándékú embereket. Néha vannak is részeredmények, de újra és újra,

rövidebb, hosszabb időre felülkerekedik a gonosz emberi elképzelés a

boldogsághoz vezető útra.

Hosszú út vezet Jézus tanítását, a Biblia értékrendjét igazoló életúthoz.

Mi tudjuk, hogy a történések mögött most is Isten áll. Ő a világ irányítója, de

nem a mi eszünk szerint.

Be fog teljesedni mindaz, amit Ő előre megmondott. Feltámadása után

így köszöntötte apostolait: Ne féljetek. Föltámadtam. Legyőztem a világot.

Ezt is ígérte: „Én veletek vagyok a világ végéig.”

4

Amint földi életében emberileg nézve nehezen teljesültek ígéretei, néha

úgy látszott, hogy a gonosz győz az igaz ember felett, ma is ez a helyzet.

Sokszor az látszik az emberiség történetéből is, ami Jézus életében látszott,

hogy győzelmet arattak ellenségei, de végül kiderült, hogy csak látszólagos,

ideiglenes ez a győzelem. A világ irányítása Isten kezében van. Nekünk,

hívőknek tudnunk és hinnünk kell, hogy most is úgy lesz, ahogyan Jézus

életében volt, a jó győzni fog a rossz felett, és ezért is próbáljunk a jók közé

tartozni. De nem csak a jók közé tartozni, hanem arra biztatni az embereket,

hogy a jóra, az erkölcsösre nevelni kell az embereket, mert ezt a feladatot

kaptuk Jézustól, amikor küldetését befejezte a földön, és a mennybe távozott.

„Menjetek, tanítsatok minden népet…”

Ez a könyv is arra akar biztatni, hogy fogjunk össze ennek érdekében.

Úgy is íródott.

Sokan segítettek előkészítésében, Isten áldja meg őket.

Földeák, 2009. december

Katona Pál

plébános

5

Hogyan legyünk jobbak?

Kitartóan tenni a jót és kerülni a rosszat csak mindig tudatunkban jelen

levő elgondolás miatt lehet. A szentek úgy gondolkodtak, hogy ők Isten

gyermekei és minden helyzetben őt kell képviselni. Úgy kell cselekedni,

amint az ó egyszülött Fia, Jézus cselekedett. Ez az elgondolás legyőzte

önzésüket és tudtak jót tenni akkor is, ha az nehezükre esett.

A másik elgondolás Jézus ígéretére támaszkodott Ő mondta: Bármit

tesztek egynek is az emberek közül, annyi, mintha nekem tennétek. Ha

minden tettünk ez motiválja, akkor Jézus ígérete szerint örök boldogságot

kapunk, aminek vágya ott szerepel minden ember lelkében.

Erre a gondolkodásra kell ránevelni az embert és akkor helyes jövőképe

lesz. Minden helyzetben – akármilyen nehéz is az – tud bízni abban, hogy

életében, ha kitart elgondolásai mellett, elérkezik a boldogság. Ennek

garanciája Jézus ígérete, akinek pedig minden ígérete teljesült.

Ezt az igazságot nem elég megérteni. Az emberek többsége érti,

elfogadja, hogy így van. Mégsem e szerint él, mert erősebbek önző vágyai,

mint az értelme által ajánlott viselkedési morál. Pál apostol ezt így fejezi ki:

Látom a jót, amit tennem kell, mégis a rosszra vagyok képes. Más törvényt

érzek tagjaimban, mint amit értelmem diktál, és ez küzd értelmem diktálta

életmód ellen.

A legvilágosabban látjuk ezt a szenvedélybetegeknél. Ők látják, hogy a

szenvedélyeik által diktált életstílus rossz, de a maguk erejéből nem képesek

szakítani azzal. Gyógyító terápiára van szükségük.

Hát ilyen gyógyító terápia a nevelés a gyermeknél, ami a tanévnyitóval

elkezdődik. Ma – és ezt nehezen mondom ki – rossz irányba vitték el az

embereket vágyaik. Ezért a gyerekek a maguk erejéből nem tudják vállalni a

Jézus által ajánlott életutat. Nincs elég vallási ismeretük, nincs elég

fegyelmezett életre vezető segítőjük, nem olyanok életkörülményeik, hogy

ezt az értelemmel belátható jó, de nehezebb utat vállalni tudnák. Ezért is

romlanak a futurológusok szerint jövőbe vetett reményeink.

A jobb jövő felé vezető út határozottabb megmutatására. Azon való járás

ösztönzésére, segítésére van szükség ahhoz, hogy reálisan reménykedjünk a

jelen rossz felé irányuló tendencia változásában.

Ehhez neveléscentrikus törvényhozásra, a nevelés természetes

szövetségeseinek összefogására (szülő, nagyszülő, iskola, egyház,

társadalom) lenne szükség. Amíg ezt az értelmére büszke ember be nem látja,

el nem fogadja, addig nemcsak nehéz, de kevés eredménnyel kecsegtet a

nevelés.

6

Mindenkinek érdemes elgondolkodni ezen. De nemcsak elgondolkodni,

de tenni is valamit azért, hogy a nevelés lehetőségei jó irányba

elmozduljanak.

Katona Pál

Földeák újság, 2006. febr.

Csak a pénz motivál?

Sajnos megszoktuk már: ilyenkor megsokasodnak a médiában a különféle

ígéretek a pártok részéről. Ezen nem is csodálkozom, hiszen minden párt meg

akarja nyerni a magának a polgárok szavazatát. Az már elgondolkodtató,

hogy ezek az ígéretek mind az anyagi gyarapodással kapcsolatosak. Olyanná

lettek az emberek, hogy csak anyagi javak ígéretével lehet őket megnyerni.

Nem motiválhatók más módon. Ez az egyik oka a kampány eldurvulásának

is. Ez ellen hiába próbálunk rendszabályokat hozni, normákat állítani,

büntetéseket kilátásba helyezni, nem változik a helyzet, mert az emberek

olyanná nevelődtek, hogy kiszámíthatóan így motiválhatók. Ránevelődtek

vágyaik, kívánságaik kiszolgálására, élvezetek, gyönyör keresésére. Ez pedig

pénzbe kerül. Erről nem akarnak lemondani, és ezért mással nem

motiválhatók, mint anyagi javak ígéretével. Mivel az emberek jelentős része

így gondolkodik, a kampány tervezői mindent megtesznek azért, hogy az ő

nagyobb ígéretüket fogadják el az emberek. Még a másik lejáratása is belefér

kampányukba.

Hogy más legyen a kampány, s ne csak pénzre irányuljon, ahhoz olyan

embereket kellene nevelni, akik elkötelezettek, elveikhez még akkor is

ragaszkodnak, ha anyagi hátrány éri őket. Kozma atya mesélte nekem, hogy

Indiában szegény, éhező emberekkel ment banánültetvények mellett. Az

egyik kísérő azt ajánlotta, álljanak meg és csillapítsák éhségüket. Vallásos

indiaiak azt válaszolták: nem lehet, az a másé. Majd ha hazaérünk, eszünk.

Nálunk pedig még a betörőknél is megengedett megélhetési bűnözést

emlegetnek. Isten lelkünkbe írta a földi életre vonatkozó szabályokat. Ha

azokat megtartanánk, akkor nem csak anyagi ígéretekkel, hanem

természetfeletti javakkal is motiválhatók lennének az emberek és akkor eleve

rossznak számítana a durva, negatív kampány.

Katona Pál

Milyen kalapot válasszunk?

Amilyen kalapot választasz, négy évig olyat kell viselni. Ez így azért

jutott eszembe, mert bizonyára sokan ismerik a népi tanmesét, amikor az

7

édesanya azt mondta serdülő fiának: Elmegyünk a vásárba, és veszünk neked

kalapot. Gyere el te is, ott majd választhatsz.

Boldogan indult a gyerek édesanyjával a vásárba, és azon törte a fejét,

milyen színű kalapja legyen. Megérkezve a vásárba édesanyja odament az

egyik sátorhoz, elkért egy kalapot, és közölte fiával: Tedd föl, megvesszük

neked. De édesanyám, hát azt ígérte, hogy választhatok. Az anya közölte:

Választhatsz: köll, vagy nem köll.

Ezt azért írtam le, mert ma az emberek szemében olyanok a kalapok

(pártok), hogy egyik se tetszik nekik, és úgy döntenek, hogy nem mennek el

szavazni. Utólag azután morgolódnak, miért kell nekik négy évig ezt a

kalapot viselni. Akkor már késő.

Ezért Gyulay Endre püspök úr, hogy megkönnyítse dolgunkat a

választáskor, leírta, milyen lenne az ideális kalap. Ezt a mintát vigyük

magunkkal, és azt válasszuk, amelyik legjobban hasonlít ehhez! Ha így

csináljuk, akkor utólag nem kell vádolni magunkat azzal, hogy nem tettünk

meg mindent azért, hogy ne a rossz kalap kerüljön fejünkre.

Mindezt azért írtam le, mert a választások után sok olyan emberrel

találkoztam, aki zúgolódott a választás eredménye miatt, de ő maga nem

ment el szavazni.

Ezért, ha Istentől kapott feladatunknak meg akarunk felelni - építeni,

szépíteni akarjuk a világot - akkor el kell menni szavazni. Sőt a keresztény

erkölcsi értékrend szerint kell választani a felajánlott lehetőségek közül.

Katona Pál

Új Ember, 2006. ápr. 2.

Jó közösségeket kell létrehozni!

Óföldeákon felújítottunk egy keresztet. Örültem annak, hogy a felújítás

munkáiba sokan bekapcsolódtak. Örülök, hogy a lakosság túlnyomó többsége

magáénak érzi a falut és szívesen segít. Erre mindannyiunknak törekedni kell.

Éppen ezért örültem, hogy a felújításban részt vett az önkormányzat, az

egyházközség, az eredetileg a keresztet felállító család, de a falu lakói

egyenként is segítettek.

Az ünnepségen a helyi szeretetotthon vezetői is részt vettek, pedig annak

helyszínéig 1 kilométert gyalogoltunk. Többen virágot hoztak, és az

ünnepség végén nem gépzenét hallgattunk, hanem közösen énekeltük nemzeti

imádságunkat, a magyar himnuszt.

De nemcsak örültem az ünnepségnek, tanultam is az ott megjelentektől.

Örömmel hallottam, hogy a falu vezetői áldozatos munkával törekszenek jó

közösségeket létrehozni. Eddig nem gondoltam arra, hogy az egyéni igények,

8

egyéni jogok túlzott hangsúlyozásával – ami a média és a jogalkotás bűne –

nemcsak az iskolába kerülnek be olyan tanulók, akik megnehezítik a jó

közösség létrehozását, de így van a szeretetotthonokban is. Ezért nagy

szükség van a közösségért áldozatot hozni tudó emberek kinevelésére. Erre jó

alkalmat adnak a közösen szervezett ünnepségek.

Ezért elhatároztuk, hogy a falunapot még inkább így csináljuk.

Újkígyóson tartok előadásokat a templomban, ahol a barátom, Szigeti Antal

szeretetotthont épített, és jó faluközösséget teremtett. Őt hívjuk meg május

27-én a falunapra, hogy az ünnepi szentmisét bemutassa, és a szentbeszédet

elmondja. De nemcsak ezt teszi, hoz magával a szeretetotthonból embereket,

hogy lássák, és tanuljanak az itteniektől, és ők is átadják tapasztalataikat. De

azért is szeretnénk így csinálni, hogy minél többen legyünk együtt a

falunapon és örüljünk annak, hogy testvérek vagyunk, és szeretettel vagyunk

egymás iránt. Ezért az óföldeáki falunap programjaira szeretettel várunk

mindenkit. Nemcsak Óföldeákról és Földeákról, hanem minden közeli

helységből.

Milyen jó lenne, ha a jogalkotás is, a médiák is arra biztatnák mindenkit,

hogy áldozatot kell vállalni mindenkinek a jó közösségért, mert csak így

léphetünk előbbre, így teremthetünk boldogabb jövőt.

Katona Pál

Korrigálni kell az emberiség útirányát

Korrigálni kell az emberiség útirányát. Régóta foglalkoztat ez a gondolat.

Amikor az emberiség elmajmosodásáról írtam, akkor is ez foglalkoztatott.

Sokan reagáltak a cikkre a lap hasábjain, de hozzám is küldtek írásokat a

témáról, amit az újság nem tudott leközölni. Ebből azt látom, hogy sok

embert foglalkoztat a kérdés, rossz irányba halad az emberiség.

Ezt a rossz irányt igazolja a szűnni nem akaró terrorizmus. Irak, Irán

és Palesztina helyzete. De számos bioetikai kérdés más-más megítélése is

emberiségre kiterjedő problémára utal. Ilyen az abortusz, eutanázia,

egyneműek házassága, génmanipulációk, stb. Ezek következtében romlanak

az emberiségnek a földön lakás feltételei.

Ennek megakadályozására az USA-ban szerveződik egy zsidó, katolikus,

ortodox, protestáns összefogás, amely a tízparancsolat megtartását

szorgalmazza. Május 7-ét a tízparancsolat napjává teszik és szorgalmazzák,

hogy a tízparancsolatot közintézményekben függesszék ki, mint fontos,

megtartandó parancsot. De nemcsak az Egyesült Államokban vannak ilyen

törekvések. A pápa rövid uralkodása alatt is többször elítélte a relativizmus

diktatúráját. Ezt a rossz helyzete sokan látják és az USA-ban kezdeményezett

9

megoldást szorgalmazzák. De az is tény, hogy sok olyan ember is van, aki

félti szabad életvitelét ettől a megoldástól. Semmiféle erkölcsi korlátot nem

ismer el a tudomány és életvitele területén. Így hiába mindannyiunk érdeke a

korrekció. Nem körvonalazódik a megoldás. Ráadásul vannak olyan emberek

is, akik szorgalmazzák a tízparancsolat megtartását, de maguk nem tartják

meg. Például Bush elnök.

A katolikus egyház húsvét utáni vasárnapot (II. János Pál pápa

rendelkezése szerint) az Isteni Irgalmasság vasárnapjává tette. Kéri, hogy

legyünk mi is mindenki iránt irgalmasok. Ha ezt a jövőképet elfogadjuk,

akkor korrigálódik az emberiség útiránya.

Katona Pál

Miért nem tud örülni a ma embere a föltámadásnak?

Azért gondolkodtam napokban ezen a kérdésen, mert gyerekkoromban

fölvidéken azt láttam a föltámadási körmeneten, hogy legények és meglett

férfiak örvendezve énekelték: Feltámadt Krisztus e napon, alleluja.,. .és a

többi húsvéti éneket is. Énekük magával ragadta az egész népet és látható

módon öröm töltötte be az emberek szívét Külsőleg is látszott rajtuk, hogy

örülnek, örömmel énekelnek.

Amikor erről panaszkodtam egy jó barátomnak, világos választ kaptam.

Addig, amíg az ember nem tudja Jézus kedvéért elveszíteni a földi

kincseket, addig nem tud örülni igazán az örök értékeknek. Jézus szavai

jutottak eszembe azonnal: Aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt, de aki

éretten hajlandó elveszíteni életét, megnyeri az örök értékeket.

Ezután már láttam, milyen nyilvánvalóan kitűnik e paradox mondás

igazsága a mai ember életéből. A mai ember minden helyzetben élvezni

akarja az életet.

Még rokkant kocsiba ülve is földi örömökre vágyik. Finom ételek, italok,

enyhe drogok teszik kellemessé életét. Nehéz meggyőzni arról, hogy vállalja

a lemondást a természetfeletti élet, a megszentelő kegyelem megőrzése

végett. Nem látja az összefüggést az Isten ajánlotta áldozatos élet és a

dicsőséges feltámadás között. Ezért is fontos a nagypénteki kereszt hódolat;

hogy tanuljuk meg Jézustól, hogy az Atya által tervezett áldozatos életből

fakadt megdicsőülése. Hajlandó volt elveszíteni életét örök értékekért.

Nekünk se lehet más utunk az igazi, örök értékekhez, mint amilyen utat

Jézus járt be előttünk. Ezért biztat: Aki utánam akar jönni, vegye föl

keresztjét...Ez a kereszt az Isten tervezte keresztény élet. Aki ezt Jézussal

együttműködve vállalja, fölismeri az összefüggést az önként vállalt

életvesztés és a dicsőséges föltámadás között, és tud feltámadáskor Jézus

10

diadalának örülni. Ismeri Pál apostol tanítását: Ha szenvedésében hason1ók

leszünk hozzá, akkor, de csak akkor dicsőségében, örömében is részesedünk.

Hát ezért nem tud örülni szívből a föltámadásnak a ma embere, azért

bandukol némán kötelességből a föltámadási körmenetben, mert nem lehet

meggyőzni arról, hogy Isten terve szerint bizonyos dolgokról le kell mondani,

hogy a föltámadásnak és az örök javaknak örülni tudjon. Aki elveszíti életét,

megnyeri az örök kincseket.

Katona Pál

Földeák újság 2006. május

A puszta szerepe a teremtmény életében

Isten terve szerint a teremtmény bűne következtében rabságba jutott, csak

a pusztán keresztül juthat el a szabadságra, az Isten tervezte boldog élethez.

Örülök, hogy a puszta szóban ott szerepel a pusztulás gyökere, mert a puszta

kifejezés valójában az ember tervezte bűnös élet elpusztulását jelenti. Így

jöhet létre a Biblia tanítása szerint az Isten tervezte dicsőséges feltámadás, az

örök élet.

Jézus így fejezte ki ezt: „Ha a búzaszem nem kerül a földbe, egyedül

marad, de ha a földbe kerül és elpusztul, bő termést hoz.” Sokszor

megfeledkezik az ember Jézusnak erről a fontos kijelentéséről, és akkor jön

létre a maga tervezte boldogság.

Az egyiptomi szabaduláskor is nehezen értették meg ezt az emberek.

Mózest Isten küldte szabadítóként, hogy a pusztán keresztül kivezesse az

egyiptomi rabságból a választott népet. Ők is zúgolódtak. Visszakívánkoztak

a húsos fazekakhoz, a rabsághoz. De Isten Mózes által végül megértette

velük, hogy pusztán keresztül juthatnak el az ígéret földjére.

Még az Isten fiának, Jézusnak is ez volt az útja, amikor a bűn rabságából

megszabadított minket. A pusztába ment. Ott a Mennyei Atyával

megbeszélte, hogy az emberek bűnéért hogyan vállalja a pusztát, hogy azután

dicsőséges föltámadás és a bűn rabságából való szabadulás következzen

abból. Láthattuk és minden évben újra és újra átéljük azt a pusztulást, ami az

ő életében eljött – szenvedés, kereszthalál, temetés, dicsőséges föltámadás –

amiből aztán a rabságból való szabadulásunk lett. Ő határozottan mondja:

„Aki utánam akar jönni, vegye föl keresztjét és kövessen!”

Az erkölcstelen Római Birodalomban a keresztények vállalták ezt a

pusztát, és azért lehettek kórházak, iskolák, szerzetes házak, alapítói az új élet

elindítói.

11

Úgy gondolom – nagy merész gondolat egy falusi paptól –, hogy a II.

vatikáni zsinat megfeledkezett erről a pusztáról. Természetesen nem az én

agyamban pattant ki ez a gondolat. Burkoltan beszélt erről a jelenlegi pápa. A

böjtök minimumra csökkentésével, az ünnepek vasárnapra való

áthelyezésével, a Krisztus titokzatos teste helyett Isten népe kifejezéssel és

több hasonló intézkedéssel, olyan látszatot keltett az emberek szemében,

mintha a puszta elkerülésével ki tudnánk lábalni abból a fertőből, amibe a

liberális módon megszerzett „boldogsághoz” jutottunk.

Nem. A puszta megkerülése nélkül nincs boldogság. Ezt mutatja Páter

Pió, Faustyna nővér, de II. János Pál pápa élete is. Nekik is, mint Jézusnak, a

pusztát vállalni kellett ahhoz, hogy maguk és mások megszentelődését

segítsék.

Nekünk sincs más lehetőségünk. Ezt kell megértetni az emberekkel. Aki

az evangéliumért hajlandó elveszíteni az életét – beleértve a mai élet kínálta

élvezeteket is –, az megnyeri a dicsőséges örök életet. Áldozat nélkül nincs

igazi gyümölcs. Ez az áldozat a puszta.

Mit tanultam Makón a kicsinyektől?

Örömet jelentett számomra megjelenni Makón gyerekekkel az öregek

napközi otthonában, a szociális otthonban és időnként a kórházban is. A

látogatások után mindig figyelemmel kísértem a gyermekek beszélgetését,

reagálását az ott történtekre. Sokat tanultam beszélgetéseikből. Már máskor is

írtam arról, hogy a gyermekek szerettek az öregekkel találkozni. Közel

érezték magukat hozzájuk és mindig volt valami kínálás is.

Most azt szeretném, ha elgondolkodnánk arról, milyen jó gondolataik

voltak az öregek problémáinak megoldásával kapcsolatban. A gyerek még

nem számol azzal, mibe kerül a megoldás. Nincsenek ilyen irányú

kötöttségei. Ezért meseszerűek, de jók a megoldásaik.

Egy alkalommal egy harmadikos kislány így szólt társához: – „Én, ha

nagy leszek, olyan házat építek, ahol, ha megöregszik a nagymamám, neki is

lesz szobája. Így nem kell hosszan készülődni, ha meg akarom látogatni őt.

Mindennap meglátogathatom.”

A másik azt figyelte meg, hogy az idősek szeretnek énekelni, imádkozni

és azt mondta: – „Én minden vasárnap elviszem nagymamát a templomba,

hogy ne csak egy hónapban egyszer tudjon imádkozni, énekelni.”

Mindezeken azért kell elgondolkodni, mert szerető gyerekszívből

születtek ezek az ajánlások. De ezekben az esetekben nem csak a nagymamák

lennének boldogok. Az unokák is sokat tanulnának a nagymamáktól, akiket

már nem determinál gondolkodásukban az anyagi javak gyűjtése. Tudnak

12

örök értékekről is beszélni a gyermeknek. Ezért volt jó, amikor még több

generáció élt együtt a lakásban. Sokat tanultak egymástól.

Franciaországban úgy próbálják ezeket az ajánlásokat megvalósítani,

hogy a családja kapja azt a támogatást, amibe az idős eltartása az államnak

kerül. Ha hazánkban is megpróbálkoznának ezzel a megoldással, bizonyára

sokan vállalnák a nagymamát, és akkor megtapasztalnák, hogy milyen más

előnyökkel is jár, ha családban marad a nagyszülő.

Ma, amikor világszerte munkahiány jelentkezik, próbáljuk ebben is

felismerni az olyan munkalehetőséget, ami örömet is szerez mindkét félnek.

A gyermekek még gondolkodásukban szabadok, nem determinálják őket

önző beidegződések, tudnak jó megoldásokat javasolni. Ezért érdemes rájuk

figyelni, és ha költségesnek tűnik is a megoldás, amit javasolnak, érdemes

rajta elgondolkodni, hátha az örök életet tekintve, az ő ajánlásaik a jók?

Az igási úti kereszt megáldása!

Életem végéig emlékezetes marad az igási úti kereszt megáldása. Nem

csak azért, mert a mennybemeneteli búcsú alkalmából sok ember előtt történt.

Nem csak azért, mert manapság ritkán állítanak útszéli kereszteket. Nem csak

azért, mert nem egyházi kezdeményezésre történt. Hanem elsősorban azért,

mert számomra rendkívüli, örömteli volt a megáldás hatása.

Mindig készülök beszédeimre. Erre is készültem, és arról beszéltem, hogy

az útszéli kereszt olyan, mint az utak mentén látható KRESZ-táblák. Ha

hosszú útra indul az ember, és el akar érni a célba, a táblák utasításait

figyelembe kell venni. Ha valaki figyelmen kívül hagyja ezeket, és úgy

közlekedik útjain, akkor előbb-utóbb karambolozni fog, és nem éri el úti

célját.

Hát az örök boldogság felé vezető úton ilyen fontos mondanivalót hordoz

a kereszt. Krisztus keresztje azt hirdeti az úton haladóknak, hogy Jézus

keresztáldozata nélkül nem juthat senki örök életre. De azt is hirdeti, a

kereszt, és erről szeretnék szólni, hogy áldozat nélkül nincs megérdemelt,

értékes gyümölcs. Ahhoz, hogy értékes legyen orvosi, tanári, jogi diplomád,

áldozatokat kell hozni. Ahhoz, hogy szép, kényelmes otthonod legyen, sőt

ahhoz, hogy boldog családi életed legyen, áldozatokat kell vállalni. Ha az

áldozatok elmaradnak, és rafinált módon szerzed meg ezeket a gyümölcsöket,

a szép házat, az orvosi diplomát, stb., akkor előbb-utóbb megkeseríti a te és a

közösség életét is.

Ma azért van annyi baj a társadalomban, mert az emberek sokszor

áldozatok nélkül jutnak gyümölcsökhöz. Nem tudják ezeket így értékelni, és

előbb-utóbb kellemetlenségek is származnak belőle.

13

Milyen jó lenne, ha életünk útján lennének ilyen keresztek, amelyek

elgondolkodtatnának erről, és áldozatok vállalására késztetnének bennünket.

Tudom, hogy ehhez nem elég kereszteket állítani. Megfelelő ismeretek,

tanítás is kell hozzá. Ezt a családnak, az iskolának, a templomnak, a

társadalomnak kellene hirdetni az embernek. Betartatni az útszéli kereszt által

hirdetett utasításokat, hogy biztonságos legyen életutunk és elérkezzünk a

célba. Az igási úti kereszt felállítása és megáldása egy pici lépés a cél felé.

A beszéd után odajött hozzám egy általam tisztelt, okos ember és nagyon

határozottan azt mondta: ”Te, ezt meg kell beszélnünk!” Haza akartam

indulni a kereszt megáldása után, de örültem a reagálásnak és beszélgettünk.

Hát ezért is emlékezetes nekem az igási úti kereszt megáldása, mert ritkán

történik meg, hogy ilyen kézzel fogható módon reagálnak az emberek az

elgondolkodtató mondanivalót hordozó beszédre.

Katona Pál

Igási Szó, 2116. máj.

Katona Pálnak nem száműzetés Földeák

Katona Pál egykori makói esperes nem tekinti száműzetésnek, hogy

Földeákra került. Erről új könyvében írt. Az idős pap templomfelújításba

kezdett.

Makó után Földeák címmel a Földeáki történetek sorozat első köteteként

jelentette meg a napokban új könyvét Katona Pál esperes, a falu plébánosa. A

könyvben – aminek egy részét a faluval és az egyházközséggel kapcsolatosan

lapunkban megjelent cikkek teszik ki – a nyugdíjas pap csokorba szedte

annak bizonyságát: a makói, csaknem négy évtizednyi lelkipásztorkodást

követően az utóbbi két év falusi munkája sem tekinthető száműzetésnek.

– A sorozat első kötetében összefoglaltam legutóbbi publikációimat és az

egyházközséghez kötődő jeles eseményeket, a templom gazdagodását a több

millió forintért elkészített színes üvegekkel, a római zarándoklatunkat,

ünnepeink különleges eseményeit – magyarázta Katona Pál. A plébános

elmondta: a hívek áldozatkész hozzáállása nélkül nem sikerülhetett volna a

munka, ebben kiemelt szerep hárult a feladatát társadalmi munkában végző

egyházközségi elnökre, a vásárhelyi főiskolán tanító fiatal Sipos Józsefre, aki

a plébánosváltás idején gyakorlatilag összefogta a közösséget.

A plébános célja, hogy Földeákot megmutassa országnak-világnak. A

sorozat második kötetét a földeáki rózsalakodalom hagyományának szenteli.

A sorozat szerkesztését Tóth Ferenc történész, a makói József Attila Múzeum

14

egykori igazgatója, a kiadás finanszírozásának oroszlánrészét pedig maga az

író vállalta.

Megtudtuk: a könyvkiadás mellett templomrekonstrukcióba is belefogott

az idős plébános, a százötven éve csaknem teljesen érintetlen tető

lecseréléséhez szerzett forrásokat. A munkálatok 12 millió forintba kerülnek,

amiből 10 milliót a püspökség biztosít, egymilliót adott az önkormányzat,

egymilliót pedig a hívek adtak össze.

Illyés Szabolcs

Délvilág, 2006. júl. 27.

Mit tanultunk a lengyelországi zarándokúton?

Láttuk a gonoszságot, de láttunk problémáink megoldásának kulcsát is.

Zarándokútra azért mentek minden korban az emberek, hogy elhagyva

megszokott környezetüket, kényelmes otthonaikat elgondolkodjanak azon:

mi életünk zarándok útjának célja? Hová vezet bennünket a Teremtő? Hová

utazunk? De a legfontosabb, hogyan viselkedjünk az úton, hogy célhoz

érkezzünk!

Mi is földeáki, maroslelei, makói, vásárhelyi hívek ezt tettük.

Elgondolkodtunk, milyen csodálatos ez a világ. Nagy sebességgel forog a

Föld tengelye körül, még nagyobb sebességgel kering a Nap körül.

Száguldunk a világűrben a Naprendszerrel együtt és mi ebből semmit sem

észlelünk.

De minden nap sok ezer ember érkezik erre a száguldó földgolyóra, kezdi

meg 50 vagy 100 éves vándorlását, és ugyanígy föltűnés nélkül távozik a

Földről. Ez ugyanolyan, mintha fölébrednénk egy vasúti kocsiban, és

tapasztalnánk, hogy száguld velünk a síneken.

A gondolkodó ember ilyen tapasztalatok után kell, hogy feltegye a

kérdést: Hová utazunk? Lesz-e végállomás?

Hát mi is a gondoktól megszabadulva ezt a logikus kérdést tettük fel

magunknak: hová utazunk?

Jézus válaszolt: Egy szerető Atya meghívott bennünket egy boldog, örök

hazába. Oda kell elérkeznünk. De vajon megérkezünk-e oda? Ez attól függ,

hogyan viselkedünk az úton.

Auswitzben láttuk, borzalmakat. Láttuk, hogy utazásunk gonoszsággal

teli utazás is lehet Láttuk a fürdőnek álcázott gázkamrákat, láttuk az egy

személyre kialakított cellákat, ahol állva töltötték az elhurcoltak éjszakáikat.

Láttuk képeken és filmen a csontvázzá soványodott szerencsétlen foglyokat.

Láttuk, hogy a gonoszsággal megfertőzött ember hogyan utazik. Hát ez az út

szörnyű, szenvedésekkel teli, ez nem a Teremtő által tervezett életút.

15

Hála Istennek, láttunk ott olyan embereket is, akik enyhíteni próbálták a

szenvedők gyötrelmeit. Vigasztalták, bátorították a szerencsétleneket, hogy

ha bíznak Istenben, akkor ez az út is elvezet hozzá. Láttuk P. Kolbe földalatti

celláját. Ahol gyertyákat is láttunk, mert ő bátorította, imádkoztatta, és az

örök hazába vezette áldozatos életáldozatával társait. Örömmel láttam

szentelő püspök atyám dr. Hamvas Endre képét, aki sokat tett azért, hogy

ezek a borzalmak minél kevesebb embert érjenek.

De és utazásunknak ez volt a célja, mi ezeknek a problémáknak

elkerülésének útja. Láttuk Varsóban az irgalmasság bazilikáját, melyet II:

János Pál pápa azért építtetett, hogy hirdesse a világnak Jézusnak Faustyna

nővér által tolmácsolt üzenetét, hogy Isten legfőbb tulajdonsága az irgalom és

ezt mindaz megkaphatja, aki bízik Isten irgalmában és ő maga is irgalmas

szívű embertársaihoz.

Ez csak Jézus segítségével valósítható meg. Ezért a magyar kápolnában

mutattuk be a szentmisét szemlélve azokat a magyar és lengyel szenteket,

akik bemutatták, hogyan valósítható meg ez életünkben.

Végül Vadowicében, a pápa szülővárosában miséztünk, abban a

templomban, ahol őt megkeresztelték, ahonnan elindult az az életútja, amely

világosan mutatja, mi a megoldás a szörnyűségek elkerülésére, hogyan

érkezhetünk meg az Atyától meghívott országunkba.

Adja Isten, hogy a szentéletű emberektől minél több ember megtanulja

ezt, és így szebb legyen a földi életünk, utazásunk.

Katona Pál

Földeák újság 2006. augusztus

Isten engem úgy segéljen!

Mint lelkipásztor örömmel vettem részt Maroslelén, az ünnepélyes

önkormányzati eskütételen. Örömmel néztem a televízióban

Hódmezővásárhely és más települések eskütételét, mert megható esemény

volt számomra. Meghatódtam azon, hogy ünnepi ruhába öltözött, tiszteletre

méltó emberek – sok ember jelenlétében – vállalják lelkiismeretük szerint (a

lelkiismeret Isten szava bennünk) embertársaik, településeik szolgálatát.

Megható volt, hogy a legtöbben hozzátették: Isten engem úgy segéljen!

Meghatódtam és elgondolkodtam azon, milyen szép lenne a világ, ha

mindez meg is valósulna. Úgy, amint fogadták, úgy, amint Jézus tanítja: a

világ Főnökének terve szerint szolgálnák a településeket, az embereket.

Akkor nem lennének vérontások. Akkor nem lett volna 1956-ban forradalom.

16

Dr. Marjanucz László egyetemi tanár arról tartott Földeákon előadást,

hogy mi vezetett az 1956-os forradalomhoz. Egyértelműen kimutatta, hogy

egy idegen hatalom jogtalan elvárásait lelkiismeretük ellenére kiszolgáló

emberek magatartása vezetett ide. Az teremtett olyan megalázó helyzeteket

emberek ezrei körében, amit már nem tudtak tovább elviselni.

Abban reménykedünk, hogy a közelmúltban esküt tett polgármesterek és

települési képviselők ezrei komolyan veszik azt, amit eskü alatt ígértek -

"Isten engem úgy segéljen" -, és lelkiismeretük szerint fognak szolgálni.

Ahhoz azonban ápolni, erősíteni kell lelkiismeretünket, és vállalni kell az

ahhoz való igazodást akkor is, ha az áldozatot jelent. Úgy, amint 1956 hősei

vállalták. Úgy, amint Nagy Imre miniszterelnök változtatva helytelen

magatartásán, élete föláldozása árán is lelkiismerete szavára hallgatva védte a

magyar népet a legnagyobb hatalommal szemben is.

A világ most ezekre az eseményekre figyel. Szűnni nem akaró dicséret-

áradat hangzott/hangzik el a hősök felé. Ünnepelnek bennünket mindenütt a

világon. Ez mind szép és jó, de mellénk állnának-e ugyanezek az emberek, ha

ma hasonló helyzetbe kerülnénk?

Tanuljunk az ötven éve történtekből, és ne engedjük, hogy hasonló

igazságtalan, megalázó helyzetbe kerüljenek emberek tízezrei.

Katona Pál

Délvilág, 2006. nov. 2.

Esküt tettek a polgármesterek, esküt tettek a települési képviselők

Mint lelkipásztor örömmel vettem részt Maroslelén, az ünnepélyes

eskütételen, örömmel néztem a televízióban Hódmezővásárhely és más

települések eskütételét, megható esemény volt számomra. Meghatódtam

azon, hogy ünnepi ruhába öltözött tiszteletre méltó személyek sok ember

jelenlétében vállalják lelkiismeretük szerint (a lelkiismeret Isten szava

bennünk) embertársaik, településeik szolgálatát. Megható volt, hogy a

legtöbben hozzátették: Isten engem úgy segéljen!

Meghatódtam és elgondolkodtam azon, milyen szép lenne a világ, ha

mindez meg is valósulna. Úgy, amint fogadták, úgy, amint Jézus tanítja: a

világ "főnökének" terve szerint szolgálnák a településeket, az embereket.

Akkor nem lennének vérontások. Akkor nem lett volna szükség 1956-ban

forradalomra.

Marjanucz László egyetemi tanár arról tartott Földeákon előadást, hogy

mi vezetett az 1956-os forradalomhoz. Egyértelműen kimutatta, hogy egy

idegen hatalom jogtalan elvárásait lelkiismeretük ellenére kiszolgálók

17

magatartása vezetett ide. Az teremtett olyan megalázó helyzeteket emberek

tömegei körében, amit már nem tudtak tovább elviselni.

Abban reménykedünk, hogy a hetekben esküt tett polgármesterek és

települési képviselők ezrei komolyan veszik azt, amit ígértek - "Isten engem

úgy segéljen" -, és lelkiismeretük szerint fognak szolgálni, és akkor nem

lesznek további jogtalanságok. Akkor békésebb idők következhetnek.

Ahhoz azonban figyelni kell lelkiismeretünkre. Ahhoz ápolni, erősíteni

kell azt, és vállalni kell az ahhoz való igazodást akkor is, ha az áldozatot

jelent. Úgy, amint 1956 hősei vállalták. Úgy, amint Nagy Imre

miniszterelnök változtatva helytelen magatartásán, élete föláldozása árán is

lelkiismerete szavára hallgatva védte a magyar népet a tengernyi túlerővel

szemben is.

A világ most ezekre az eseményekre figyel. Szűnni nem akaró dicséret-

áradat hangzik el a hősökről. Ünnepelnek bennünket mindenütt a világon. Ez

mind szép és jó, de mellénk állnának-e ugyanezek az emberek, ha ma hasonló

helyzetbe kerülnénk?

Tanuljunk az ötven éve történtekből, és ne engedjük, hogy hasonló

igazságtalan, megalázó helyzetbe kerüljenek emberek tízezrei.

Katona Pál

Új Ember, 2006. nov. 12.

"A rabszolga kórus!"

Életre szóló élményt jelentett számomra az 1950-es évek végén a szegedi

színházban meghallgatni Verdi Nabuccojából, Vaszy Viktor vezényletével a

rabszolga kórust. Ugyanilyen élményt jelentett életemben Madách Imre Az

ember tragédiájában hallani az Úr üzenetét: "Ember küzdj, és bízva bízzál!"

Most, közel hatvan év után újra és újra eszembe jutnak ezek az élmények,

és a hozzájuk fűződő mondanivaló.

A közéletet szemlélve, a szűnni nem akaró gyűlölködést, szörnyűségeket

látva és tapasztalva az jut eszembe: Milyen jó lenne, ha az emberek

megértenék, hogy egy "Főnöke" van ennek a világnak, és mindegyikünknek

előtte kell majd elszámolnia. Olyan "rabszolgák" vagyunk, akiknek öröm

lehetne a világ "Főnökét" és egymást szolgálni. Erre vagyunk teremtve. Istent

szolgálni a Biblia szerint uralkodást jelent. Igen, uralkodást, mert aki Istentől

kapott anyagi és szellemi javait a közösség szolgálatára használja, az Istennel

uralkodik a világ felett, alakítja azt, hogy elérkezzék arra a pontra, ahol már

nem lesz szenvedés, nem lesz félelem, fájdalom, csak örök boldogság.

Katona Pál

Új Ember, 2006. nov. 26.

18

Adventi gondolatok

Isten boldogságra teremtette az embert. Földi életét azért adta, hogy

fölkészüljön erre a boldogságra. Megismerje és elfogadja azt az értékrendet,

ami ott következik számára. Azt szeretné, ha reménykedve készülne az ember

erre az időre, s ez erőt adna neki az oda vezető út nehézségeinek vállalására.

A mindennapi életben látjuk, hogy az ember egész élete készülődés.

Készülődés egy más, jobb helyzetre, amiben van. Ez a készülődés reménnyel

tölti el az ember szívét, hogy egyszer elérkezik oda. Ez a remény az,

tevékennyé, áldozatokra is késszé és boldoggá teszi az embert. Ez élteti földi

életében és teszi boldoggá még nehéz körülmények között is.

Ez a remény élteti az egészen kis gyermeket és vágyódik az óvodába, ahol

sok játékkal és játszótárssal találkozik. Itt megismeri, hogy az iskolában új

ismeretekhez juthat és vágyódik oda. Onnan az egyetemre abban a

reményben, hogy ott már a számára szimpatikus ismeretek után kutathat. Az

egyetemen pedig már tervezgeti, milyen területen fog dolgozni. Milyen

családi körülményeket teremt maga körül. Így egész élete reményteli

vágyakozás egy jobb, egy szebb időszakra. Ez a remény ad neki életkedvet,

ez a remény teszi boldoggá.

Adventben a legnyilvánvalóbb ez a készülődés a mindennapi életünkben,

mert nyilvánvalóan kitűnik az emberek vásárlási lázából, hogy készülnek

valamire. Minden korosztály készülődik, mindenki ajándékot vásárol és

boldog, mert boldoggá szeretné tenni embertestvérét.

Ilyenkor gondolkodtam el azon, hogy ez a reményteli készülődés miért

torpan meg akkor, amikor már elérkezne oda az ember, ahová a Teremtő

meghívta? Miért vész el a remény a szívéből a jobb jövő iránt? Bizonyára

azért, mert kevés ismerettel rendelkezik az ezután következő időszakról. A

Mennyei Atya, aki erre meghívott, azért küldte el Jézust, hogy erről az

időszakról, az örök életről tájékoztasson minket. Reményt ébresszen

szívünkben utána. De ez a tájékoztatás elmarad. vagy nagyon hiányos, azért

következik be a megtorpanás. Pedig ha ez megtörténne, akkor sok olyan

ember lenne, mint II. János Pál pápa, aki szemünk láttára boldogan készült a

Mennyei Atyához és kérte is környezetét, engedjetek az Atyához. Boldogan

készülök hozzá.

Óvodásokkal is foglalkozom és elmondhatom, boldogan tanulnak

Istenről, angyalokról. Boldogan éneklik az őrangyalhoz az imát, vágyakoznak

Isten ismeretére. Mégis kevés szülő elégíti ki gyermeke vágyait, kevesen

tanítják meg őket a túlvilág ismeretére, szeretetére. Ha sokan lennének és

folyamatos lenne az ismeretszerzés, nem történne meg oly sok embernél a

remény elvesztése a halál előtti időszakban.

19

Adventi készülődés idején gondolkozzunk el a leírtakról és próbáljuk a

reményt megőrizni a halálunkig, mint a szentek, s amint II. János Pál pápa

tette.

Katona Pál

Minden közösségi tevékenység gyógyítja az embert!

Örömmel olvastam Illyés Szabolcs írását Steiner Béla tanár úrról a

Délvilág február 9-i számában A zene gyógyít címen. Azért olvastam

örömmel, mert az 1950-es évek elején én magam is élveztem ezt a gyógyító

erőt. 1948-ban a Benes-dekrétum rendelkezése szerint kitelepítettek

otthonunkból és szülőföldünktől több száz kilométerre kellett új életet

kezdeni. Pitvaroson a Szlovák Magyar Népi Együttesben – amit Steiner tanár

úr alapított – együtt énekelve, táncolva az itt maradt szlovákokkal

gyógyítottuk a kitelepítés okozta sebeket.

A kitelepítés után, mint elhurcolóik okozóira tekintettünk az itt maradt

szlovákokra, és elkülönültünk tőlük. Steiner tanár úr az együttes

megalapításával oldotta fel a feszültséget úgy, hogy a szlovák és magyar

szokásokat feldolgozta és együtt tanultuk a szlovák és magyar énekeket és

táncokat.

Hogy mennyire sikeres volt ez a közösségi tevékenységgel való

gyógyítás, erről Bakos András a Délvilág 2000. április 3-án megjelent

írásában: Vigasztalódás ötven éve – Pitvaroson ünnepeltek a templomépítők

címen számolt be. Mindezt azért írtam le, hogy jelezzem, milyen jó, ha

vannak olyan emberek, akik azon fáradoznak, hogy összebékítsék az

embereket. Programokat adnak az élet megpróbáltatásai miatt elkeseredett

embereknek. Milyen jó, hogy a Délvilág felfigyelt ezekre az eseményekre, és

én magam is megöregedve, elolvasva az akkori és mostani cikkeket, lélekben

újraélem az akkor történt szép élményeket.

Ebből erőt merítve én is próbálok még ma is programokat adni az

embereknek zarándokutak, Mária-légió, Rózsafüzér társulat, cserkészet,

iskola- és kollégiumalapítás formájában. Ezek a közösségek bármelyike

nemcsak foglalkoztatja, vigasztalja, de neveli is az embereket szolidaritásra a

világ egyetlen főnökének, Istennek tiszteletére is.

Ma, amikor a gépek elvégzik az ember helyett a nehéz munkát, és egyre

több szabad ideje marad az embernek, még inkább szükségesek ezek a

programok, melyek – mint a zene is – gyógyítják és vigasztalják az embert.

Katona Pál

Délvilág, 2006. dec. 24.

20

Az eredményre való törekvés számít

Ma a lelkiismeret vizsgálatakor olyan kérdésekre is ki kell térni a

keresztény embernek, amelyekre évszázadokig nem kellett válaszolni. Ilyen

például az ország gazdálkodása, fejlődése, anyagi javak elosztása, stb. Ha

nem elég érdeklődő maradinak, ha élénken bekapcsolódó, kapzsinak nevezik

a keresztény embert. Mi a megfelelő álláspont?

Teilhard de Chardin így fogalmazza meg Isten elvárását: Isten elvárja a

keresztény embertől az eredményességre való törekvést. Azt, hogy mindent

megtegyen, hogy elősegítse a világ fejlődését. Gazdasági jólétet teremtsen.

De nem mindig adja meg az eredményt. Ilyenkor tudnia kell, hogy Isten előtt

ugyanolyan értékes a munkája, mintha látványos eredményeket hozó lenne,

mert – nem úgy, mint az ember – aki csak az eredményeket értékeli, Isten az

eredményre való törekvést várja tőlünk. Ezt azért kell tudatosítanunk, hogy

akkor se hagyjuk abba az erőfeszítést, ha kudarcok érnek.

A világ nem így gondolkodik. Leírja azt az embert, akinek nincsenek

eredményei. A közmondás ezt így summázza: Emberé a munka, Istené az

áldás. Mi következik ebből? Az hogy a keresztény legyen jó munkás, jó

szakember és törekedjen a javak megteremtésére akkor is, ha gátolják a javak

élvezetében, megszerzésében. De akkor is csak törvényes eszközökkel

próbálja megszerezni javait. Ezt megtartani azért nehéz ma, mert többnyire

csak e világra gondoló emberek élnek közöttünk.

Amikor látjuk a zűrzavaros gazdasági viszonyokat országunkban,

próbáljunk ezeken is elgondolkodni.

Katona Pál

Délvilág, 2007. jan. 27.

Szabadság maradt a maroslelei főtér neve

Továbbra is Szabadság térnek hívják Maroslele főterét, pedig a faluban

sokan szerették volna, ha Dessewffy Sándor egykori csanádi püspökre

emlékezve átkeresztelik Püspök térre.

Továbbra is Szabadság térnek hívják Maroslele főterét, pedig a faluban

sokan szerették volna, ha f Sándor egykori csanádi püspökre emlékezve

átkeresztelik Püspök térre. Azt, hogy lesz-e később valamikor névadó, nem

tudni, ám a zselléreknek telket adományozó, templomot és plébániát építtető

egyházfi iránt addig is kifejezhetik tiszteletüket a leleiek – másként.

21

Püspöklele – a második világháború előtt így hívták a ma Marosleleként

ismert falut. Korábbi nevével Dessewffy Sándor előtt tisztelgett, aki Csanád

vármegye püspökeként nagyon sokat tett a faluért: nem csupán templomot és

plébániát építtetett az itt élőknek, de saját birtokaiból földet is ajándékozott a

közeli majorságok zselléreinek, akik ily módon elindulhattak a felemelkedés

útján. A falu régi nevének visszaadásáról természetesen most sem volt szó, az

új képviselő-testület megalakulását követően arról azonban igen, hogy

legalább a falu főtere kapja meg a Püspök tér nevet. Az ötlet, amelyet sokak

nevében Katona Pál plébános juttatott el az önkormányzathoz, logikusnak

tűnt, hiszen a téren nemcsak az 1912-ben elhunyt Dessewffy püspök által

emelt épületek állnak, de egy emlékmű is.

A főtér átkeresztelésének egyik ellenzője, Kerekes László képviselő –

korábbi alpolgármester – lapunknak azt mondta: katolikus vallásúként ő is

tisztelettel gondol Dessewffy püspökre, ugyanakkor úgy gondolja, más

módon is ki lehet fejezni iránta az utókor háláját. Szerinte a mostani névvel

semmi baj nincs, az egyházfi nevét pedig megörökíti a téren álló

emlékoszlop. Sőt: támogatná azt is, ha felújítása után az ő nevét viselné a

parókia.

A korábban Illés próféta nevét viselő tér azonban – legalábbis egyelőre –

megtartja rendszerváltozás előtti nevét, továbbra is Szabadság térnek fogják

hívni. Történt ugyanis, hogy a képviselő-testületben a Martonosi György

polgármester által előterjesztett javaslat nem kapott többséget. A szavazatok

egyenlően oszlottak meg, öt igent és öt nemet kapott az elképzelés.

Martonosi György most azt mondja: bár személy szerint szimpatizált az atya

ötletével, egyelőre biztosan nem kerül újra napirendre a kérdés, azóta nem

beszéltek róla a testületben. A falu első embere a döntésből azt a

következtetést vonta le, hogy a mai leleiek már nem kötődnek olyan szorosan

a jeles egyházfi emlékéhez, mint elődeik. Hozzátette: a falu ettől függetlenül

halad előre, most is új pályázatokat készül benyújtani a testület, igény tehát

van az előrelépésre Maroslelén.

Munkatársunktól

Délvilág, 2007. ápr. 11.

Vandálok jártak Óföldeákon

Ellopták az Óföldeák határában évszázadok óta álló, kovácsoltvasból

készült, réz korpuszáról híres feszületet, a Kurunczi Jézuskát. A falu

temetőjéből tizenkét kőgalambot loptak el ismeretlenek. A polgármester

22

feljelentést tett az ügyben. A plébános egyházellenes cselekedetről beszél, a

megyés püspök szerint itt inkább bunkóságról van szó.

Csak egy néhány centis csonk maradt a Földeák és Óföldeák határában

álló útszéli feszület helyén, ugyanis ismeretlenek lefűrészelték és ellopták a

Kurunczi Jézuskát. Ezzel egy éjszakán a falu temetőjének tizenkét sírját is

megrongálták: letörték és ellopták a kőgalambokat a sírkövekről.

– Senki sem érti, mi és miért történt, sohasem volt rongálás a temetőnkben,

nagyon békés, nyugodt sírkert volt mindig. Mi is találgatjuk: ki tehette? Ha

gyerekek csínytevéséről van szó, akkor biztos, hogy nem tűntek volna el a

szobrok, eladni meg ugyan hol lehet egy sírról letört kőgalambot? –

méltatlankodott az óföldeáki Németh Jánosné, aki éppen egy sírt gondozott a

temetőben.

– A feszület az egyház tulajdona volt, így a rendőrséget is felkerestem

ebben az ügyben, de a másik rongálásról is beszéltünk, hiszen a temető ugyan

az önkormányzaté, de szinte napi kapcsolatban állok a sírok gondozóival –

mondta Katona Pál. A megszentelt tárgyak rongálása egyházellenes tett –

folytatta a falu plébánosa –, bár belátom, itt inkább lélektelen pénzszerzés

volt a motiváció, hiszen aki lefűrészelte a Jézus-szobrot, legfeljebb néhány

száz forintért adhatta el egy fémkereskedőnek.

A püspök szerint bunkóság. Semmi köze ezeknek a rongálásoknak meg

lopásoknak az egyház mint intézmény megkárosításához, inkább az ilyesmit

bunkóságként lehet minősíteni – felelte kérdésünkre Kiss-Rigó László

megyés püspök. Az egyházmegye területén egyébként rendre előfordulnak

hasonló tettek – tette hozzá a püspök –, de az nem mondható, hogy egyre

növekedne a számuk.

A plébános szerint elsősorban az erkölcsi, és nem az anyagi kár a

súlyosabb, hiszen 30-40 ezer forintból megoldható a feszület pótlása –

Vásárhelyen már meg is rendelték az új plasztikát, Földeák és Óföldeák hívei

pedig adakozásba kezdtek a cél érdekében. Az eredeti keresztet egyébként

egy Kurunczi nevű magánszemély adományából állították még a XIX.

században – innen a feszület neve. A temetőben letört galambok helyére is

újat tettek már néhány helyen.

– Mivel egyenként kis értékű volt a károkozás, személy szerint egyetlen

hozzátartozó sem tett feljelentést, én viszont az önkormányzat nevében

hivatalosan is elindítottam az ügyet a rendőrségen – mondta Hajnal Gábor,

Óföldeák polgármestere.

Illyés Szabolcs

Délvilág, 2007. ápr. 20.

23

A lefűrészelt kereszt és az egészségügyi "reform"

Följelentést tettem a makói rendőrségen, hogy lefűrészelték az óföldeáki

úti vaskeresztet. Hamarosan ki is jött két rendőrtiszt, hogy jegyzőkönyvet

írjunk a történtekről. Én, mint elfogult lelkipásztor mondtam a magamét,

hogy most már semmi sem szent, a tettes egyházellenes dolgot cselekedett,

sok embert megbántott, akik a kereszt környékét gondozták, akik virágot

hoztak ide, és soroltam a további sérelmeket. A rendőrtiszt, aki tapasztalt az

ilyen dolgokban, azt mondta: tisztelendő úr, ez az ember nem akart senkit

megbántani. Ezt nem érdekelte semmi más, csak az, hogy pénzhez jusson.

Néhány száz forinthoz. Hogy ezzel kinek okozott kellemetlenséget, arra ez

nem gondolt. Viszi a felvásárlóhoz, és mással nem foglalkozik.

Ekkor jutott eszembe az egészségügyi "reform" és a miniszter. Hány

embernek okozott bosszúságot? Hány embert tett állástalanná? Hány beteget

tett elkeseredetté? De őt ez nem érdekelte, csak egyvalami, hogy az

egészségügy "gazdaságos" legyen. És amikor már annyian szenvedtek és

háborogtak miatta, hogy az már a barátainak is feltűnt, akkor azok azt

mondták: azért ilyen áron mégse vállalhatjuk ezt az utat.

Hát ez a morális válság, hogy ilyen emberek élnek körülöttünk.

Én ezzel a gondolkodással már 1985-ben is találkoztam. Leningrádban az

Izsák-székesegyház előtt - akkor ateista múzeum volt - az idegenvezető azt

magyarázta, hogy a székesegyház tornyának aranyozásakor néhány munkás

meghalt, mert higanygőzös módszerrel csinálták. Amikor ezen elképedtem,

azt mondta: mit csodálkozik ezen? Mit gondol, a szibériai vasútépítésnél

mennyien haltak meg? A fontos, hogy elkészült, és a legnagyobb, a legszebb.

Hát itt van a kutya elásva - mondaná az egyszerű ember -, hogy hiányzik

sokakból a lelkiismeret. Kiirtották magukból.

Amíg ezeket nem tesszük rendbe, addig egy elméletben kigondolt, jó

dologgal százezrek életét keseríthetik meg, sőt tehetik tönkre a mások

problémájára érzéketlen emberek.

Ez jutott eszembe a lefűrészelt óföldeáki úti vaskeresztről és a

rendőrökkel való beszélgetésről, amiből sokat tanultam.

Katona Pál

Új Ember, 2007. ápr. 29.

Elkészült az új Kurunczi Jézuska Óföldeákra

Néhány héten belül összegyűlt a pénz, és el is készült az áprilisban

tönkretett óföldeáki „Kurunczi Jézuska" helyére szánt új fémfeszület. Az ügy

24

érdekében három falu: Óföldeák mellett Földeák és Maroslele hívői is

összefogtak, egy lelei mester vállalta a munkát. Ezzel együtt egy szegedi

tanárnő jelezte: minden költséget családja nevében is vállal. Előkerült az

eredeti kereszt XIX. századi alapítólevele is.

Maroslelei házának udvarán készült el péntekre Gherai László

lakatosmester a munkával: az óföldeáki, úgynevezett Kurunczi Jézuska

helyére szánt feszülettel. Mint ismeretes, a XIX. században felállított eredeti

út menti feszületet ismeretlen tettesek még áprilisban levágták és ellopták – a

rendőrség feltételezése alapján a sokak által szeretett vallásos műtárgy egy

fémgyűjtő telepen végezte. A bűntett mindhárom környező falu, Földeák,

Óföldeák és Maroslele hívőit is felháborította – így közös adakozás indult,

ehhez járult a mester felajánlása.

– A szívünk majd megszakadt, amikor megtudtuk, hogy családunk

ereklyeszámba menő keresztje barbár emberek áldozata lett – osztotta meg

velünk szomorúságát könnyes szemmel Mészáros Józsefné, a levélben egyik

alapítóként említett Kurunczi Pál dédunokája. – Az egész család, a sok

unokámmal együtt mindig büszkén zarándokolt ki a kereszthez, így nagyon

örülünk, hogy ilyen hamar pótolják. Reméljük, nagyon szép lesz az új is.

– Az eredetinél sokkal erősebb anyagból, hat milliméteres U-vasból

készítettem a keresztet, ami szintén erős vasanyagból készült csapokkal fog

kapcsolódni a talpazathoz, a ragasztóanyag pedig cementtej lesz, reméljük,

ezt majd nem rombolják szét lelketlen emberek – mutatta be a frissen festett

fémfeszületet Gherai László, aki az erdélyi Resicabányából hozott korpuszt –

Jézus-szobrot – a kereszthez. Ennek anyaga is időtálló: öntött vas, ami

aranyszínre festett, csakúgy, mint a szobor fejéhez rögzített INRI-tábla.

Az éppen betegeskedő mester öt éve települt át a szintén határon túli

Temesságról, és jelenleg lakatosként dolgozik egy magyar cégnél. A

szobrászatot autodidaktaként tanulta, és mivel istenhívőnek tartja magát, már

több egyházi felkérést is elvállalt, mint elmondta: szívvel-lélekkel készíti a

keresztény szobrokat, liturgikus tárgyakat.

– Még Temesságon egy olasz apáca kérésére egy kápolna komplett

liturgikus elemeit készítettem el, ami oltárt, gyertyatartókat, és

keresztelőmedencét is magában foglalt, mindezt fehér márványból. A

szobrászatot egyébként sosem tanultam – idézte fel a mester.

Katona Pál esperesplébános meghatódott a hívek buzgalmán. Pénteken

elégedetten nézte meg az új feszületet, közölve: az adakozásokból már több is

összegyűlt, mint ami a kivitelezéshez szükségeltetett. Sokan keresték fel,

amennyit tudtak, adtak a célra, sokan fontosnak tartják a szobor pótlását.

Amikor már több tízezer forint együtt volt, egy egykor Makón tanító, immár

Szegedre költözött pedagógus, Rakonczay Elisabeth jelezte: az összes

felmerült költséget vállalja, maga és családja nevében. A tanárnő lapunknak

25

azt mondta, a támogatás feltétele az volt, hogy az új alkotás legyen legalább

olyan szép, mint az előző volt.

Az elmúlt hetekben előkerült a kereszt fenntartási alapítólevele is, amit a

XIX. század végén állított a Kurunczi család saját földjének szegletébe. A

levél a feszület gondozásának feladatát írja le a temesvári segédpüspök

kézjegyével és pecsétjével megerősítve: a gondozásról még 1900-ban

határoztak.

Illyés Szabolcs

Délvilág, 2007. máj. 12.

Földeák és Óföldeák polgármestere koszorúz

Óföldeákon a Polgármesteri Hivatal kertjében emlékhelyet kapott Barlai

József volt polgármester.

Egykori második otthona, az óföldeáki községháza udvarán áll tegnap óta

az az emlékmű, ami a falu néhai polgármestere, az egy esztendeje elhunyt

Barlai József előtt tiszteleg.

– Barlai József a főnököm és a barátom is volt – emlékezett elődjére

tegnap délután Óföldeák polgármestere, Hajnal Gábor az emlékhely

avatásakor. A ceremóniára nagyon sokan jöttek el: a környező települések

polgármesterei, volt kollégák és barátok, óföldeáki emberek. Az utódon kívül

meghatottan emlékezett Barlai Józsefre Katona Pál földeáki plébános is, aki

szavait követően megszentelte és megáldotta a polgármesteri hivatal udvarán

álló emlékművet.

Barlai Józsefnek szinte második otthona volt a községháza: 1985-től

közös tanácsi kirendeltség-vezetőként, majd községi elöljáróként irányította a

falut, az 1990-es első demokratikus helyhatósági választások óta pedig –

megszakítás nélkül – polgármesterként. Az óföldeákiak úgy emlékeznek rá,

mint akinek többek között a földgáz bevezetését, a telefonhálózat kiépülését,

nagyon sok utca leaszfaltozását és a közös múlt tiszteletének felélesztését

köszönhetik. Polgármesteri tisztségéről 2004 februárjában mondott le

megromlott egészsége miatt. Ezt követően kapta meg a faluban elsőként az

emlékplakettel járó Óföldeákért kitüntető címet – ám talán ennél is nagyobb

kitüntetés, hogy még utódja is a falu örök polgármestereként tiszteli őt.

A kőszobor, amely köré az avatás után nem sokkal gyertyák, mécsesek,

koszorúk és virágok sokasága került, nyitott könyvet formáz, két nyitott

oldalán Barlai József nevével és az ismert Madách-idézettel: Ember, küzdj, és

bízva bízzál! A nyitott könyv, mint Hajnal Gábor elmondta, azért idézheti

elődjét, mert hamar kellett elmennie, nem tudta befejezni, amit elkezdett, de

azért is, mert élete nyitott könyv volt mindenki előtt a faluban: nem túlzás azt

26

mondani, hogy mindenki ismerte és tisztelte őt. Az alkotás egyébként az

Erdélyből áttelepült maroslelei kőfaragó mester, Gerai László munkája – az

emlékműállítás költségeit a helyi képviselők vállalták.

Szabó Imre

Délvilág, 2006. okt. 30.

A boldogabb jövő megteremtése?

Szomorúság tölti el a lelkem, amikor a boldog jövő megteremtésére

tervezett programokat olvasom. Azért vagyok szomorú, mert tudom, hogy a

boldog jövő megteremtésének első feltétele a fegyelmezett, áldozatokat is

vállalni kész ember. Amíg ilyen embereket nem tudunk – akarunk – nevelni,

addig a legjobb programok sem tudják megteremteni a boldogabb jövőt.

Két erényre való ránevelés teszi alkalmassá az embert, hogy boldog jövőt

építsen nemzete számára. Az egyik a vallásosság erénye, a vallási öntudat. A

másik a nemzeti öntudat. Ha valakiben megvan a vallási öntudat, és családot

alapít, az tudja, hogy Isten elvárása, hogy gyermekei – legalább három –

legyenek, mert így teljesíti Istentől kapott feladatát: „Szaporodjatok

sokasodjatok hajtsátok uralmatok alá a földet.”. Az örök jövő, az örök

boldogság reményében áldozatok árán is vállalja gyermekek nemzését és a

munkát, mert ezek vállalásáért kap örök életet. Ennek reményében

fegyelmezett, áldozatokat is vállalni akaró emberré válik. Népünk történelme

is igazolja, milyen erőforrás lett a magyarok életében a keresztény hitre való

áttérés, a vallási öntudat kiépítése az emberek lelkében.

De sajnos ennek az igazságnak a negatív vetületét is láthatjuk nemzetünk

életében. Amikor a vallási öntudat kihal az emberek lelkében, akkor ez az

áldozatvállalás is megszűnik. Ma, amikor évtizedekig tudatosan próbálták a

vallásosság erényét az emberek lelkéből – finoman fogalmazva gyengült a

gyermekvállalási és munkakedv az emberek életében.

A nemzeti öntudat fontosságáról, értékéről nemcsak nagy költőink,

íróink tanúskodnak, de a történelem is negatív és pozitív megvilágításban

mutatja, mivé lesz egy nemzet, ha hiányzik belőle a nemzeti öntudat,

vagy ha él benne az.

Ma az ország vezetőinek be kellene látniuk, hogy az ember a

legfontosabb tényező a boldogabb jövő megteremtésében. A programokat

csak becsületes, munkára kész emberekkel lehet megvalósítani. Hiába van

bármilyen jó konvergencia-program, ha nincs, aki vállalja annak

megvalósítását. Ezért mondják sokan, hogy megvalósításához

közmegegyezés szükséges. Olyan program kell, aminek megvalósításához

27

vannak megfelelő emberek. És a megfelelő emberek kinevelését a vallási és

nemzeti öntudat erősítésétől, emberek lelkébe való beleplántálásától várom.

Igaz, ez hosszú folyamat, de nem a más-más programokhoz ragaszkodó

emberek, hanem ilyen nevelést támogató és vállaló emberek fogják

megoldani nemzetünk problémáit, megteremteni a boldogabb jövőt.

Katona Pál

Délvilág

Készülünk templomunk felszentelésének százötvenedik évfordulójára

A földeáki Szent László-templomot 1857. november 1-jén Csajághy

Sándor temesvári püspök szentelte fel. Mi minden történt azóta ebben a

templomban! Hány gyermek lett a keresztség szentségében Isten

gyermekévé? Milyen sokan tisztultak meg bűneiktől a gyóntatószékben?

Hányan kérték Isten áldását házasságukra az oltár előtt?

De ennél sokkal többen vannak azok, akik itt köszöntötték az éjféli misén

a közénk érkező Jézust. Itt ünnepelték a Feltámadottat, aki azután azzal az

ígérettel indult a mennybe, hogy helyet készít nekünk az Atya országában.

Milyen jó, hogy halálunk után van helyünk ebben a világmindenségben.

Olyan, ahol örök boldogság vár az emberre...

Mindszenty József bíboros úr 1948. május 23-án Makón, a Mária-napok

alkalmából megmondta: amilyen mértékben szűkülnek az egyház előtt az

iskolába való bejárás kapui, amilyen mértékben kevesbednek a templomba

járó emberek, ugyanolyan mértékben bővülnek a kocsmába járás, a börtönbe

kerülés lehetőségei, és rosszabbodik az élet.

Ma már világosan látjuk: ez valósággá lett. Ha nem vesszük igénybe a

Jézus által felkínált életjobbítás eszközeit – imádság, szentmise, a

szentségekhez járulás, az isteni parancsok megismerése és megtartásukra való

törekvés –, akkor nem leszünk jobb emberekké.

Katona Pál

Új Ember, 2007. jún. 24.

Héjja Margit iskolanővér levele Katona Pálnak

Kedves Atya!

Elérkezett makói szolgálatom utolsó napja. Amilyen csendesen jöttünk 16

éve, olyan csendesen szeretnék távozni. Csendesen, de nem szó nélkül.

28

Nagyon szépen köszönöm, hogy fáradságot nem kímélve, akadályokat

nem ismerve kezdeményezted, véghez vitted egy katolikus iskola létrehozását

Makón, valamint azt, hogy ide hívtad az iskolanővéreket.

Szeretném megköszönni munkámhoz nyújtott segítségedet és azt, hogy

általában sikerült megoldanunk közös feladatainkat.

Kérem, fogadd tiszteletem jeléül újságunk augusztusi számát, amely

csupán összegzése a 16 évnek.

Kívánom, hogy életedet Isten áldása kísérje!

Makó, 2007. július 31. Őszinte tisztelettel:

Héjja Margit Alíz

iskolanővér

Szőlő, dohány, gabona, gáz

Óföldeákról a Tisza és a Maros árhullámai miatt menekültek át 161 éve a

jelenlegi magaslatra a mai földeákiak ősei – akik kertészkedésből éltek az

elmúlt két században. A zömmel ma is a földből élő emberek települése előtt

új dimenziót nyithat a közelben talált, kitermelés előtt álló földgázkincs.

Százhatvan esztendeje döntöttek úgy a földeákiak, hogy a Tisza és a

Maros áradásai miatt a Makótól északra fekvő magaslatra települnek át. A

földesurak – Návayak – által is támogatott, szorgalmazott költözés sikeresnek

bizonyult: néhány évtizeden belül több mint ötezresre duzzadt Földeák

lakossága. A betelepüléshez nagy vonzerőt jelentett a jó termőföld és

Hódmezővásárhely, valamint Makó kényelmes közelsége.

Vass Imre, a település polgármestere úgy fogalmaz, az itt élő családok

jómódúnak számítottak, a falut környező területek ugyanis alkalmasak voltak

a munkás, de nagy hasznot hozó növények, szőlő és dohány művelésére is.

Máig szépen terem a környéken a gabona, ami szintén jólétet biztosított a

földeákiaknak. A jó módot jelzi, hogy nem sokkal a betelepülést követően

felépült a katolikus, majd 1947-ben a református templom is. A település

óriási magtárairól is híres volt, ez serkentette a kereskedelem élénkülését is.

A XX. századi urbanizáció persze Földeákot is megérintette: a

lakosságszám apadni kezdett. Ma alig több mint 3400-an élnek a község

területén. Ám szerencsére elég sok a gyerek, ötszáz diákot tanító-nevelő

iskola biztosít megélhetést a földeáki pedagógusoknak, és ez indokolttá teszi

a közeljövő egyik legnagyobb beruházását: egy jókora tornacsarnok

felépítését. A falu társadalmi életének új központját is szeretnék

megteremteni: faluház kialakítását tervezik.

29

Földeák alapításától kezdve színmagyar a falu, egyetlen népszokás vált

híressé: a rózsalakodalom, amit a rendszerváltást követő években

újraélesztettek, hiszen katolikus kötődése miatt az elnyomás éveiben ezt az

ünnepet nem nézték jó szemmel.

A község főtere igazi faluközpont, a park szépítését a közösség tagjai

vállalják. Az itt élők java mindmáig a földből él, három komolyabb

mezőgazdasági vállalkozás is megélhetést biztosít, az iparban dolgozók

Makóra vagy Vásárhelyre ingáznak. A település fejlesztésének

szempontjából kiugrást hozhat a község közelében is feltárt földgáz – sokan

reménykednek a bányakincs után helyben maradó munkalehetőségben, és

abban, hogy az iparűzési adóból befolyó összegből tovább fejleszthető a

település.

A közeljövő legnagyobb beruházása azonban, amely mindenkit érint, az

ivóvízminőség-javító program és a csatornázás.

Munkatársunktól

Délvilág, 2007. jún. 28.

A kitelepítés évfordulóján

Pitvaroson 2007. augusztus 12-én emlékeznek erre a szomorú eseményre.

Kilencéves gyerek voltam ekkor, 1947-ben, mégis olyan hatással volt rám a

történés, hogy sokszor visszagondolok a részleteire. A Benes-dekrétumok

kollektív bűnösséggel vádolták a felvidéki, Szlovákia területén maradt

magyarságot. Lakosságcsere címen elrendelték házaikból való

kitelepítésüket. Mi is megkaptuk az úgynevezett fehér lapot. Ez azt jelentette:

készüljetek, jövünk, elhurcolunk házaitokból. Szüleimre olyan hatással volt,

hogy iskolába se írattak be. Szorongva várták a napot, amikor vagonokba

raknak, és visznek bennünket, ki tudja, hová.

Galántán a kitelepítés utolsó csoportjaként 1948 ősszén raktak be minket

a marhavagonokba. A bizonytalanságot csak fokozta az a tény, hogy többször

napokig álltunk egy-egy helyen. Mi, gyerekek, megfeledkezve a helyzet

szörnyűségéről, néha játékosan fogadtuk mindezt, így történt, hogy egyszer

azért késett a továbbindulás, mert nem tudtuk, Boldi öcsém hová tűnhetett. A

felnőtteket sokkal jobban megviselte a kitelepítés. Többen búskomorrá,

idegileg megviselt, elkeseredett emberré lettek.

Több mint két hét utazás után érkeztünk meg a pitvarosi vasútállomásra.

Mi olyan házat kaptunk, ahová nem tudtunk behurcolkodni az állatainkkal.

Ezért egy csanádalberti tanyát is kijelöltek számunkra, így kettészakadt a

héttagú család.

30

A bajok elviselésében és az újrakezdésben legnagyobb segítőnk Kiss

Ferenc plébános úr volt. Az iskolakápolnában összegyűjtötte a Gútáról,

Pozsonyvezekényről, Vízkeletről és Hidaskürtről származó híveket, és itt

nemcsak vigasztalt és imádkoztatott, de - mivel azt is tudta, hogy a legjobb

vigasztaló a tevékeny munka, ezért - új templom építésére buzdított

bennünket. Ma is emlékszem szavaira: ha valaki vagyonát örök kincsekre

akarja átváltani, adakozzék a templom javára. Jöjjön, dolgozzék a

templomért. Olyan sikeres volt munkálkodása, hogy templomba járókká

lettek azok a gútaiak is, akik valamilyen ok miatt előzőleg nem jártak

templomba. Az egyik lelkigyakorlat alkalmából nyolcszázan gyóntak meg.

A templom csodával határos módon a legnehezebb időben fél év alatt

felépült. A nyolcvanadik születésnapját Hódmezővásárhelyen ünneplő

zeneszerző tanárom, Steiner Béla, a város díszpolgára büszkén említette

nekem, hogy ő tartotta először esküvőjét ebben a templomban.

A templomépítést a hatóságok igyekeztek akadályozni: 1949 őszén

például kihirdették, addig nem szabad téglát hozni a templomhoz, amíg az

őszi munkák be nem fejeződnek. Amikor ezután is mentek tégláért a falu

szélére, őröket állítottak, és visszafordították az üres kocsival indulókat. Erre

az emberek ekét, taligát tettek a kocsira, a határban, a földjüknél lerakták, és

mentek tégláért. Amikor erre is figyeltek, akkor hajnalban indultak el, de a

templomot nem hagyták, fölépítették.

Katona Pál

Új Ember, 2007. aug. 5.

Fogadjuk el

A Biblia Isten levele hozzánk. A világ legismertebb könyve hírt ad arról,

hogy az értelemmel és szabad akarattal rendelkező embernek a Teremtővel

való kapcsolata - a bűn következtében - megromlott. Ennek következménye

lett, hogy az ember értelme elhomályosult, nem látja világosan élete célját,

akarata pedig rosszra hajlóvá vált.

Isten, aki továbbra is szerette az embert, megszánta teremtményét, és

segíteni akart helyzetén, mivel az a maga erejéből erre képtelen volt. Ezért

küldte el a Megváltót, aki helyreállította a bűn által megrontott kapcsolatot,

és fölajánlotta az embernek, hogy segítségével élete végén eljuthat oda,

ahová Isten a teremtéskor meghívta őt: az örök életre. Tanításával olyan

jövőképet állított az ember elé, amely megnyugtatja és erőt ad a nehéz

helyzetek elviselésére is.

31

Mindennap sok ezer ember születik a földre, hogy aztán néhány évtized

után több ezer társával együtt egy napon eltávozzék a földről. A normálisan

gondolkodó emberben felmerül a kérdés: mi lesz a sorsom a földi élet után?

Van-e folytatása? Milyen ez a folytatás? Mivel velem történik mindez, kell,

hogy érdekeljen!

A választ attól a Jézustól kapom, aki nemcsak csodákat tett, de a halála

után is megjelent sokaknak, és bizonyította, hogy egy másik világban él.

Ő mondja el, hogy az univerzum (minden anyagi létező) pusztulása után ő

elvezet egy olyan "helyre", állapotra ahol már nincs halál, nincs fájdalom,

csak örök boldogság van. Földi életünket azért kaptuk, hogy segítségével

elnyerjük ezt a "helyet". Én papként abban szeretnék segíteni mindenkit,

hogy elgondolkodjék ezen a lehetőségen, és vállalja a Jézussal való

együttműködést, hogy ide eljusson.

Akik fölkeresnek és elbeszélgetünk, vállalják ezt szavakban,

gondolkodásban, de sokszor a valódi tettek, az igazi együttműködés elmarad.

Miért? Pál apostol megindokolja: "Látom a jót, amit tenni kell, és mégis a

rosszra vagyok képes. Más törvényt érzek tagjaimban, mint amit értelmem

mond."

Ezért nem elég megérteni, hogy el kell fogadnunk Isten ajánlatát,

amellyel örök életre hív, hanem igénybe kell vennünk az egyház segítségét is.

Katona Pál

Új Ember, 2007. szept. 30.

Előadást tartott az esperes az italmérésben

A földeáki Nimród presszó tulajdonosa elhatározta: szobrot állíttat Szent

Istvánnak az egyik régi feszület közelében. A jó ügy érdekében az egész falu

összefogott, a szobor pedig már a településen van – a kocsmában bárki

megtekintheti.

Eközben a község másik italmérésében történelmi tárgyú vita bontakozott

ki. A kérdés: gyilkos, vagy szent volt István király? Katona Pál esperes pedig

elment a kocsmába, és elmondta, amit tudni kell a királyról.

– Meghívtak, és én szívesen mentem – kommentálta a történteket Katona

Pál esperesplébános. – Sokan mondták: atya, ne menj oda, hiszen a templom

és a kocsma nem említhető egy lapon. Én viszont úgy gondolom, hogy ahol

az emberek vannak, oda kell mennie a papnak is. Így fel sem vetődött

bennem, hogy ne beszélgessünk ott erről a témáról. Egyértelmű kérdéseket

kaptam, és úgy tűnik, a válaszaim is meggyőzték a kételkedőket. Segítőm,

32

egy fiatal diakónus utólag elmondta: ilyen nyílt, őszinte emberekkel eddig

még alig találkozott – mondta el a plébánia vezetője.

Tegnap ott jártunkkor valóban békesség honolt a presszóban, a magyarság

sorskérdései iránt kivételesen nyitott vendégek közül sokan örömmel

emlékeztek vissza arra a bizonyos csütörtök estére. Katona atyától még

megtudtuk: az alkotás avatására november 4-én kerül sor, a szobrot Gyulay

Endre nyugalmazott püspök áldja meg.

Délmagyarország, 2007. okt. 4.

Már tudják: Szent István nem volt gyilkos

Földeák - A földeáki Nimród presszó tulajdonosa elhatározta: szobrot

állíttat Szent Istvánnak az egyik régi feszület közelében. A jó ügy érdekében

az egész falu összefogott, a szobor pedig már a településen van – a

kocsmában bárki megtekintheti.

Szent a presszóban. A tölgyfából faragott alkotást Mészáros Ferenc

szobrászművész készítette Dunakeszin, az 1,2 m magas egész alakos szobor

fejét a Szent Korona díszíti. Már a faluban van, a szervező ki is állította:

bárki megtekintheti a Nimród presszóban. A szoborállítást magánemberként

támogatta Buzás Péter országgyűlési képviselő is. Az egyházmegye 300 ezer

forinttal járult hozzá a kivitelezéshez. Eközben a község másik italmérésében

történelmi tárgyú vita bontakozott ki. A kérdés: gyilkos, vagy szent volt

István király? Katona Pál esperes pedig elment a kocsmába, és elmondta,

amit tudni kell a királyról.

Falusi kocsmákban is születnek komoly elhatározások. Földeákon a

vasúttól alig pár méternyire fekvő Nimród presszó vezetője elhatározta, hogy

szobrot állíttat Szent Istvánnak. A község csaknem egy emberként állt az

elképzelés mellé, a kivitelezés a végéhez közeleg.

Közel egy éve vetődött fel komolyan, hogy szobrot állíttassunk Szent

Istvánnak – foglalta össze Wéber János, a Nimród tulajdonosa. –

Beszélgettem a környéken lakókkal, a vendégekkel, és mindannyian

megegyeztünk abban, hogy szép és jó lenne, ha a faluba vezető út mentén

álló Mária-szoborhoz hasonló igényességű alkotás díszítené itt a bevezető

utat. A közelben állt egykor egy kereszt, amit sokan hiányoltak, innen jött az

ötlet: ez legyen a helyszín. A közel másfélmillió forintos projekt

megvalósításához számtalan segítséget kaptunk, a lakossági, önkormányzati

és egyházi felajánlások mellett minden általam megkeresett vállalkozás

szívesen adakozott, volt, aki pénzzel, akadt, aki anyaggal, munkával. A

33

kegyhelynek is alkalmas építmény kialakítását több mint háromszázezer

forint értékű társadalmi munkával segítették az ügy elkötelezettjei.

A Nimród tulajdonosa – egyben a helyi vadásztársaság elnöke – hozzátette:

ekkora lelkesedéssel egy templomot is fel tudtak volna építeni. Úgy tűnik, a

felajánlásokból pénz is marad ki, amit a plébániának ajánlanak.

Az összefogás megpezsdítette a falu közéletét – és természetesen

beszédtéma lett belőle a község másik kocsmájában is. Papp Imre, a

konkurens presszó törzsvendége elmondta: a szobor kapcsán vita is

kerekedett nemrég, hiszen volt, aki történelmi ismereteire hagyatkozva

egyszerűen gyilkosnak nevezte az első magyar királyt. Merthogy véres csaták

nyomán jutott hatalomra. A vendégek végül úgy döntöttek, magyarázatot

kérnek az egyik legilletékesebbtől.

– Meghívtak, és én szívesen mentem – kommentálta a történteket

Katona Pál esperesplébános. – Sokan mondták: atya, ne menj oda, hiszen a

templom és a kocsma nem említhető egy lapon. Én viszont úgy gondolom,

hogy ahol az emberek vannak, oda kell mennie a papnak is. Így fel sem

vetődött bennem, hogy ne beszélgessünk ott erről a témáról. Egyértelmű

kérdéseket kaptam, és úgy tűnik, a válaszaim is meggyőzték a kételkedőket.

Segítőm, egy fiatal diakónus utólag elmondta: ilyen nyílt, őszinte emberekkel

eddig még alig találkozott – mondta el a plébánia vezetője.

Tegnap ott jártunkkor valóban békesség honolt a presszóban, a magyarság

sorskérdései iránt kivételesen nyitott vendégek közül sokan örömmel

emlékeztek vissza arra a bizonyos csütörtök estére. Katona atyától még

megtudtuk: az alkotás avatására november 4-én kerül sor, a szobrot Gyulay

Endre nyugalmazott püspök áldja meg.

Illyés Szabolcs

Délvilág, 2007. okt. 04.

Sulineten Katona Pál 50 könyve

A Nemzeti Kulturális Örökség elektronikus könyvtára a Sulinet oktatási

segédanyagai közé jegyezte azt az ötven könyvet, amit Katona Pál földeáki –

korábban makói – esperesplébános adott ki.

A főként hely-, illetve egyháztörténeti kiadványok zömében szerkesztői,

illetve írótárs szerepét Tóth Ferenc, a makói József Attila Múzeum

nyugalmazott igazgatója vállalta.

Az egyházközség úgynevezett historia domusának (háztörténetének)

összefoglalása mellett a térség néprajztörténeti érdekességei is nyomtatásba

kerültek, köztük a földeáki rózsalakodalom, vagy a kistérséget jellemző

34

útszéli keresztek története. Az oktatási segédanyag a közép- és általános

iskolások tudásának gyarapítását szolgálja.

– Nagyon örülök, hogy az egyetemi kollégáim segítségével immár

elérhetőek a térség egyházi, néprajzi szimbólumainak elemzései, és ezek

üzenetei a diákok számára is. Remélem, hogy hamarosan az egész

egyházmegye hasonló kiadványai is segédanyagként szolgálhatnak a

felvételire, vizsgákra készülőknek – tette hozzá az esperesplébános.

Munkatársunktól

Délvilág, 2007. okt. 9.

Pap nélküli templomok

Szeged - Csongrád megye hatvan településének mintegy száz temploma

és kápolnája közül ötvenkettőnek nincs „saját" papja. Az érintett községek,

városrészek lakói mégsem nélkülözik a lelki gyógyítást, helyettesítéssel

mindenütt meg tudják tartani a szertartásokat.

– Jelen pillanatban úgy látom, hogy ez az évek óta tartó tendencia

megállíthatatlan és visszafordíthatatlan. Nem Csongrád megyei sajátosság,

hanem országos jelenség, hogy egyre több településen nincs vagy nem lesz

ott lakó, azaz rezidens lelkipásztor. De a falvakban egyre kevesebb az orvos,

a tanár, sőt iskola is – nyilatkozta lapunknak Kiss-Rigó László, a Szeged-

csanádi Egyházmegye megyés püspöke a paphiányról.

– „Csongrád megyében ötvenkét templomnak nincs helyben lakó

plébánosa." Ezt már Bartucz Katalin mondta lapunknak. A Szeged-csanádi

Egyházmegye médiareferense huszonkét olyan kisebb települést említett,

ahová máshonnan jár lelkipásztor. A további harminc olyan város vagy

község, ahol több templom (misézőhely) is van, de nem mindegyikben lakik

helyben plébános. Ők a saját pap nélküli templomokban „oldallagosan" látják

el az egyházi feladatokat. Ez mellesleg nem a városokban, hanem inkább a

kisebb településeken okoz nehézségeket.

A korábbi időszakhoz képest jelentősen kibővült a plébánosok

feladatköre, hangsúlyozta Kiss-Rigó László megyéspüspök. A lelkipásztorok

már nemcsak egy szűk közösséggel érintkeznek, hanem az egyházközség

világi tagjaival, elnökeivel, valamint tágabb környezetükkel is napi

kapcsolatban állnak.

A földeáki püspöki tanácsos Katona Pál címzetes prépost a helyi Szent

László-templom mellett még további két településen, Óföldeákon a Szűz

Mária Keresztények Segítsége és Maroslelén a Magyarok Nagyasszonya-

templomban is ellátja a papi teendőket. Az atya hozzátette, hogy rengeteg

35

segítséget kap világi emberektől, akiknek többségük nő. Katona Pál a

paphiány okai között első helyen említette, hogy szerinte a társadalom nem

csekély része nem tartja fontosnak a neveltetést.

A szeged–tápéi Szentmihály-templom plébánosa, Perlaki György atya

2006. augusztus 1. óta látja el oldallagosan a petőfitelepi Jézus Szíve-

templom papi teendőit. Sőt amire a megyés püspök is utalt, emellett még

számos feladata is van, szentszéki ügyvéd és a cigánypasztoráció referense.

– Isten kegyelméből el tudom látni a feladataimat, de természetesen jó

lenne, ha idővel minden miséző helyen lenne pap – mondta az 52 éves

Perlaki atya. A pásztor kérdésünkre elmondta, hogy Petőfitelepen szeretettel

fogadták a hívek, és némi csökkenést követően a korábbinál többen járnak

misére, egyházi rendezvényekre, ünnepségekre, lelki gyakorlatokra.

Oláh Zoltán

Délmagyar, 2007. okt. 26.

A kocsma – és a parlament

Földeákon a lakosok kezdeményezésére igényes emlékhelyet alakítanak

ki Szent István király szobrának. Nagy lelkesedéssel sorakozott fel a

kezdeményezés mellé a falu lakossága. A különös az a dologban, hogy egy

presszó tulajdonosa kezdeményezte ennek kivitelezését. Ott is őrzik a művész

által elkészített szobrot.

A másik italmérésben is értesültek a kezdeményezésről. Beszédtéma lett a

szoborállítás. Az erről való beszélgetés akkor lett vitává, amikor valaki azt

állította: "Szent István gyilkos volt, miért állítanak neki szobrot?"

Szerencsére akadtak ott olyan emberek, akik azt mondták: ne mi vitatkozzunk

erről, hívjunk meg egy ebben a kérdésben tájékozottabb embert, így kerültem

a kocsmába, mint meghívott előadó erről a témáról: Szent István szent volt

vagy gyilkos?

Szerencsémre van a faluban egy kispap, Cseh Péter, őt bíztam meg, hogy

beszéljen erről a témáról a kocsma közösségének. Örömmel tettünk eleget a

meghívásnak, hiszen ez a hivatásunk: a helyes erkölcsi álláspont kialakítása

az emberekben.

Egy órát töltöttünk a kocsmában, és sikerült meggyőzni a kétkedő

embereket arról, hogy helyes a kezdeményezés. Szent István országalapító

királyunk nagyon nagy jót tett a magyar néppel, amikor a keresztény tanítást

az akkori módon megismertette velük. E nélkül nem létezne ma országunk.

36

Október 4-én egy regionális újság riporterével együtt jártunk a

kocsmában, és a jelen lévők elmondták meggyőződésüket, hogy valóban

szent volt István király és megérdemli, hogy szobrot állítsunk neki. Sőt,

nemrég megjelent nálam Kurai Ferenc, a kocsma törzsvendége, és elmondta:

elment megnézni a Szent István-szobrot, és tisztelete jeléül levette előtte a

sapkáját és meghajolt.

Mindezt azért írtam le, hogy elgondolkodjunk azon, hogy a hamis, a

politikától megfertőzött történelemtanítás mennyi bajt okoz az embereknek.

Nyilvánvaló történelmi értékek tagadásához vezet. Örülök, hogy Földeákon

ezt sikerült korrigálni.

Nem így a parlamentben, ahol az egyik képviselőnő nem fogadja el 1956

pozitív értékelését, amelyet az egész világ ünnepel, és a kommunista

diktatúra megszüntetésének első nagy lépésének tart. Ő azonban – hiába

győzködik – kitart az évtizedeken át sulykolt megítélés mellett, hogy 1956

ellenforradalom volt...

Elgondolkodtató, elszomorító. De vajon hányan vannak, akik ezt nem

mondják ki, de életükből nyilvánvaló, hogy így vélekednek? Íme: a

megtisztulás hiánya az ország vezetésében. Ez a mai morális válság eredője.

Katona Pál

Új Ember, 2007. okt. 28.

Felavatták az összefogás szobrát Földeákon

Földeák - A földeáki templom szentelésének 150. évfordulója alkalmából

avatták fel tegnap Szent István szobrát, az ünnepségre százak jöttek el.

A tölgyfából faragott alkotásra a gyűjtést a földeáki Wéber János és az

azóta elhunyt Hoffmann Ferenc kezdte, a szoborállítást magánemberként

támogatta Buzás Péter országgyűlési képviselő (MSZP) is. Az egyházmegye

300 ezer forinttal járult hozzá a kivitelezéshez.

A Földeákra bevezető út mellett, a vasúti átjáró közelében álló kegyhelyet

ünnepélyes keretek között Kiss-Rigó László megyés püspök áldotta meg.

Buzás Péter avatóbeszédében kitért rá: az államalapító király emlékhelye

szimbóluma annak az összetartásnak, ami általánosan jellemzi Földeák lakóit.

Az avatóünnepséget a templom jubileumi szentmiséje előzte meg, amit a

megyés püspök celebrált. A szoborállítás pártfogója, a falu esperesplébánosa,

Katona Pál prépost a liturgia keretében rámutatott Szent István, mint

keresztény példakép nagyságára.

Illyés Szabolcs

Délmagyar, 2007. nov. 4.

37

Ünnepeltünk

November 4-én ünnepeltük templomunk felszentelésének 150.

évfordulóját, valamint a falu bejáratánál felállított Szent István kegyhely

avatását és megáldását.

A templomhoz közeledve kellemes egyházi zenét lehetett hallani.

Intenzíven gyakorolt a makói Szent István egyházi iskola ének- és zenekara.

Csengetés után néma felállás közben megjelent a feszületet hozó

ministrás, majd a többi ministrás után Katona Pál és Bálint Vilmos plébános,

majd Kiss-Rigó László Szeged-Csanád megyei püspök úr. Csillik Mihály

Alkalmi vers című költeményét Tatárné B. Szűcs Etelka szavalta el igen

meghatóan. A szentmisét Sipos József világi elnök köszöntője előzte meg.

Méltatta az elődöket, nehéz küzdelmes munkájukat, Oltványi Pál nagy

segítségét a templom építésében. Köszöntötte az egyházi hívőket,

környékbeli és helyi polgármestereket. Örömmel nyugtázta, milyen sok hívő

vidékről is eljött hozzánk erre az alkalomra, szinte megtelt a templom hívő

emberekkel. Külön köszöntötte Wéber Jánost és családját, a Hoffmann

családot. A Szent István kegyhely elgondolóit, és nagylelkű mecénásait,

valamint azokat, akik anyagi vagy társadalmi munkával hozzájárultak ezen

szép alkotás megvalósításához.

A misét dr. Kiss-Rigó László püspök úr celebrálta, közreműködött a

Szent István Egyházi Iskola ének- és zenekara.

Katona Pál plébános úr köszöntötte a püspök urat, és a híveket. A püspök

urat a jó Isten miniszterének nevezte, aki az egész egyház ügyeit vezeti. Ő

megjegyezte, mindenki miniszter és az Isten szolgája. Virággal köszöntötték

a püspök urat, valamint dr. Buzás Péter urat, térségünk országgyűlési

képviselőjét is. Püspöki áldás, majd a pápai Himnusz elhangzása előtt

Tatárné B. Szűcs Etelka megindítóan előadta Reviczky Gyula Miatyánk című

fohászát, utána a Makói Magán Zeneiskola ifjúsági fúvószenekara

kíséretében elindult a menet a Szent István kegyhely avatására.

Útközben gyönyörű egyházi énekek hangzottak el, míg a menet a

kegyhelyhez ért. Akik korábban odaérkeztek, virágokkal díszítették a szép

vasrácsos kerítést.

A Himnusz elhangzása után dr. Búzás Péter országgyűlési képviselő

emlékezett meg Szent István országalapító tevékenységéről, valamint a nagy

hittérítő munkájáról, aki a nomád népet a katolikus hitre térítette meg. Ezzel

egész népünk az európai népek családjába tartozott. Külön kiemelte a

földeákiak hozzáállását a kegyhely létrehozásához. Majd dr. Kiss-Rigó

László püspök úr megáldotta a kegyhelyet. A református egyház nevében

38

köszöntötte a megjelenteket Kotormán István tiszteletes. A Szózat elhangzása

után elhelyezték a kegyelet virágait.

Köszönet Wéber Jánosnak a szobor elkészíttetőjének, szervezőjének

Hoffmann Ferencnek és családjának a hely biztosításáért, valamint a gépi

munkák elvégzéséért. Katona Pál plébános úrnak anyagi és magas rangú

erkölcsi támogatásáért., Mészáros Ferenc művésznek a szobor elkészítéséért

és Inokai Zsoltnak a kegyhely tervezéséért, valamint mindazoknak, akik

fizikai munkájukkal, erkölcsi és anyagi hozzájárulásaikkal segítették a

kegyhely létrehozását. Vigyázzunk nagyon rá és tiszteljük e gyönyörű

alkotást!

Még egyszer az egész falu nevében megköszönöm a mű alkotóinak és

szervezőinek tevékenységét.

Fodor Imre

Földeák újság, 2007. november

Könyvbemutató

Ünnepélyes pillanatoknak lehettünk résztvevői november 15-én a földeáki

templom felszentelésének 150. évfordulója alkalmából megjelentetett könyv

bemutatóján.

Nagy érdeklődéssel vártuk a szerzőktől a kötet ismertetését.

Tóth Ferenc nyugalmazott múzeumigazgató a templom építéséről és

Oltványi Pálról, Földeák jótevőjéről beszélt. Méltatta emberi nagyságát,

tehetségét, európai műveltségét. Elgondolásait mély vallásosság és humanista

szemlélet hatotta át.

Oltványi Pál 1854-ben került Földeákra. A templom alapkövét 1855.

november 18-án tette le Csajághy Sándor csanádi püspök. Az építkezés

mozgatója és irányítója Oltványi Pál plébános volt. Folyamatos gyűjtés és

támogatás eredményeként 1857. november 1-jén püspöki engedéllyel

szentelték fel az új templomot.

A templom megvalósítása után az iskola építését szorgalmazta, az egy

tantermes iskolát 1861-ben bővítette. Az óvoda megnyitására 1888-ban került

sor. A temetőre is nagy gondot fordított, a temetőkápolnát 2000 forintos

költséggel építette fel, fenntartására takarékmagtár létesítésére tett indítványt,

postai kirendeltséget állíttatott, piac és vásár tartásáért folyamodott az

Államkincstárhoz.

A hitélet ápolásával nagyon sokat törődött. 1858-ban megalakította a

Szeplőtelen Szív tisztelőinek társulatát és a Rózsafüzér Társulatot, melynek

1891-ben 450 tagja volt.

39

1871. november 1-jével Szegedre költözött, távozásakor újabb alapítványt

tett Rózsaünnep címen.

Nagyobb ünnepeken továbbra is visszajárt és töretlenül munkálkodott

iskolafejlesztési tervein. Ennek eredményeként épült meg az emeletes

leányiskola 1881-ben.

Oltványi Pál Földeák minden idők legnagyobb jótevője. Lankadatlanul

szorgalmazta és részt vett a templom, a fiúiskola, a zárda építésénél,

fenntartásukhoz alapítványt hozott létre.

Szilárdfy Zoltán professzor írt a templom berendezéseiről és megőrzendő

kegytárgyairól.

Török József professzor a három szent királyról, Földeák templomának

Szent László a védőszentje, de a hívők buzgósága Szent Istvánnak és Szent

Imrének is emléket állított.

Bogoly József Ágoston irodalomtörténész Eötvös József és Oltványi Pál

találkozásáról gyűjtött anyagot tárja az olvasó elé.

Eötvös József m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter 1869-ben

meglátogatta a zárda iskolát, melyet az ott tapasztalt módszerek és

eredmények alapján mintaiskolának nevezett.

Gilicze János levéltáros az 1940-es években a belvizek miatt súlyosan

megrongálódott templom kijavításáról, költségeiről írt. A földeáki templom

megmentése 1941-42-ban címmel.

A templom helyreállítása 1942. augusztus 3-án kezdődött, a község által

felajánlott és a minisztérium által segélyként megállapított 17.000 pengőből.

A templomot az egyház és az odaadó, kétkezi munkásemberek

összefogásával sikerült megmenteni az utókornak, így a 150 éves Isten háza

ma is szolgálhatja a földeáki híveket.

Katona Pál esperes-plébános úr által az anyakönyvek tanulságáról

olvashatunk.

Örömteli és kedves hangú fejezete a kötetnek Tatárné B. Szűcs Etelka

tanárnő írása a rózsapárokról (1997–2007) 44 fiatal volt ezen idő alatt

jutalmazott. A fiatalok tudtak az eredeti rózsalakodalomról nagyszülők,

rokonok elmondása alapján. Ma is célja a rózsalakodalomnak: példát mutatni

a kor fiataljai számára, ösztönözni a fiatalokat a helyes életvitelre.

A 44 fiatalember röviden beszámolt az elmúlt évek eseményeiről,

természetesen minden párról fotó is látható.

Fodor Imre a 150 éve felszentelt templom jótevőiről írt.

Sipos József: Egy értékteremtő ember életútja címmel Rakonczai Jani

bácsiról emlékezik meg.

Ezek után Csillik Mihály alkalmi verse, ünnepi köszöntője is olvasható.

Badalik Zoltánné Czene Eta néni tollából pedig a földeáki kántorság

múltjáról szerzünk tudomást.

40

Hajnal Istvánné a földeáki születésű papokról, dr. Varga Károly

templomunk üvegablakainak születéséről írt, megköszönve azt a sok

támogatást, amiből elkészülhettek a színes üvegek.

Már a harmadik könyv jelent meg Földeákról, Katona Pál plébános

jóvoltából.

Szeretnénk megköszönni áldozatos, fáradságos munkáját, melyet

Földeákért, a földeáki emberekért nap mint nap tesz. Láthatóan, érezhetően

gazdagodunk általa.

Köszönjük, nemcsak a hívek, hanem minden földeáki ember nevében!

További munkájához erőt, egészséget, Isten áldását kérjük.

A Földeáki Egyházközség képviselőtestületének tagja

Hajnal Istvánné

Földeák újság, 2007. december

Katona Pál köszönti a 80 éves Tóth Ferencet

Tisztelt Megjelentek!

Kedves Feri bácsi, kedves Barátom!

Nagy öröm és megtiszteltetés számomra, hogy az egyház nevében én

köszönthetem itt, ilyen ünnepi alkalommal 80. születésnapján dr. Tóth Ferenc

nyugalmazott múzeumigazgató urat.

VI. Pál pápa ezt írja, hogy mindenkinek a maga hivatásában kell meg-

szentelődnie. Feri bácsira ez úgy áll, hogy neki, mint helytörténész, mint

múzeumigazgató, mint pedagógus úgy kell tálalni a történelem, Makó törté-

netének az eseményeit a fiatal korosztály számára, hogy azok megértsék a

jelen körülményeket, és jól tudják építeni utána a jövőt. A Feri bácsi ezt 47

kiadványban, sok emléktábla, ünnepség keretében olyan kitűnően meg-

oldotta, hogy nemcsak Makó város megelégedését, dicséretét kapta meg;

nemcsak a Szeged-Csanádi Egyházmegye dicséretét, hanem az egész or-

szágban elismert az a munka, amit, mint egyháztörténeti kutató végzett. Hogy

mennyire így van ez, 2003-ban pápai áldást kapott, amit a Katona István

püspök úr – az ő nagy tisztelője – adott át neki a Makó belvárosi

templomban, aki nagy szeretettel telefonált most Egerből, hogy ő is itt sze-

retne lenni, s minden jót kíván Feri bácsinak. Kiemelkedő egyháztörténeti

munkásságáért 2006-ban megkapta a Fraknói Vilmos-díjat.

Annak is örülök, hogy fél évvel ezelőtt összeismertetett Barna Gáborral, a

Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumnak irodavezetőjével, és a sulinet

programra ajánlotta azt a 47 makói és 3 földeáki könyvet, amelyet az ő

41

szerkesztésében és nagyrészt az ő írása szerint kiadtunk. Így ez már fönn van

a világhálón, és segítő anyagként ajánlják minden iskolának. Úgy gondolom,

egyedülálló Magyarországon, hogy vallásos témakörű könyvsorozatot a

sulinet programra ma föltesznek, és ajánlják az iskolának, hogy a tanuló

ifjúsággal megismertesse.

Hogy mit adott Feri bácsi az egyháznak, néhány dologgal illusztrálom.

1994-en zarándokútra indultunk egy hétre Rómába. Azért is mentünk, hogy

utána nézzünk egy nagyon nagy titoknak. Egy képről van szó, a Sancta Maria

Maggiore híres kegyképről, amelynek a másolata a Makó belvárosi

templomnak a Havi Boldogasszony képe. Jeleztem Rómába, hogy olyan

idegenvezetőt kérnénk, aki erről a képről tud nekünk sokat mondani. Be-

mentünk a bazilika egyik kápolnájába, ahol el van helyezve a kép, az illető

elmondta a maga mondókáját. Utána kértem Feri bácsit, hogy ő is szóljon a

képről. A végén odajött hozzám az idegenvezető, és kérdezte ki ez a szerény

tudós, aki többet tud erről a képről, mint mi.

Kevesen tudják Makón, hogy Habsurg Ottónak makói kapcsolata Feri

bácsinak köszönhető. Ő tudta Echardt Tiborral való kapcsolatát, együtt

dolgozását, hogy milyen kötődései vannak Makóval. Ezekre a kapcsolatokra

hivatkozva meghívtuk őt, és ezekre való tekintettel örömmel, szívesen jött.

Sok emlékezetes találkozás volt vele. A legemlékezetesebb talán 2000-ben,

amikor születésnapját a plébánián vacsora keretében ünnepeltük. Amikor

szüleinek a képét megmutattam neki, megkönnyezte, és nagyon örült, hogy

ilyen szép születésnapja lehet Makón. Amikor 2000. december 16-án Makóra

érkezett, – milynek a nagy emberek – így köszönt be a plébániára: a pápától

jövök, szeretettel köszönt. Hát mit tudja a pápa, hogy hol van Makó, vagy ki

az a Katona Pál. De a nagy emberek udvariasak, kedvesek. II. János Pál

pápával alkalmam volt néhány szót beszélgetni. Mindezt azért mondom el,

hogy Tóth Feri bácsi segítségével sok minden szép esemény megtörtént.

Brutyó Mária restaurátort ajánlotta, hogy nézessük meg a makói képet.

Fölküldtük Budapestre, ahol megröntgenezték. Telefonál nekem Marika,

hogy a kép alatt van egy másik kép, mit csináljon? Akkor derült ki, hogy

valóban régi, nagyon szép ez a kép.

Azzal szeretném befejezni, hogy sok nagy emberrel találkoztam, szeren-

csésnek tartom magam, hogy a Gondviselés úgy hozta, hogy Makón együtt

dolgozhattam Tóth Aladár főorvos úrral, és hosszan együtt dolgozhattam – és

remélem dolgozhatok tovább is – Tóth Ferenccel. Most ezt a könyvet, amit

Jozef Ratzinger, XVI. Benedek pápa írt, és olyan sikere van, hogy máris sok

nyelvre lefordították, pedig tavaly jelent meg. Több százezer példányban már

sok ember olvassa. Nagyon tárgyilagos. Sokan tudják, hogy Jézussal

kapcsolatos nagyon sok, mindenféle könyv jelent meg. Ő mint nagy tudós

ember, olyan szerény magatartású miként Tóth Feri bácsi.

42

Ezzel a könyvvel ajándékozom meg Feri bácsit, amelyet áttanulmányozva

nagyon sok mindent tanultam belőle. Szeretném itt elmondani, hogy ajánlom

mindenkinek. Lényege hogy az ember földi élete Istentől kapott feladat,

amelyet meg kellene ismerni az embernek, és meg kellene próbálni

megvalósítani, és akkor szebb lenne ez a világ. Feri bácsi az életét, mivel

Istenben hívő, Istentől kapott feladatnak tekinti, és próbálja kibontakoztatni

azokat az adottságokat, talentumokat, amiket Istentől kapott.

80-ik születésnapján ilyen gondolatokkal gratulálok neki. A jó Isten ál-

dását kérem életére, és nem akarom elmulasztani, hogy nagy tisztelettel

köszöntsem kedves feleségét, mert ő nagyon sokat tesz azért, hogy Feri bácsi

így működhessen. Mindkettőjüknek sok örömet, boldogságot és még sok jó

kiadvány szerkesztését és írását kívánom. Szeretettel köszöntöm.

Katona Pál

Mit üzen a föltámadt Jézus a ma emberének?

Az üzenet megfogalmazása előtt szeretném leírni, hogy ez az üzenet

nemcsak a templomba járóknak szól. Nemcsak a keresztényeknek. Sőt,

nemcsak a „hívőknek”, hanem minden embernek. Ezért nem vallási

kifejezésekkel, nem kenetes szavakkal, hanem mindennapi módon írom le,

hogy érthető legyek: Aki nem tud áldozatot hozni, az áldozattá válik. Ez a

föltámadt Jézus üzenete, amit nemcsak szavakkal, de elsősorban életével

hirdet, ez húsvét titka.

Jézus föltámadása után így köszöntötte a szenvedéstől rettegő,

bezárkózott tanítványait: Ne féljetek! Föltámadtam! Örökké élek! Ezzel arra

akarta buzdítani őket, hogy ne féljenek attól a szenvedéstől, amit földi

életében sokszor előre mondott nekik, Ne féljenek elvállalni azt az áldozatot,

amit az Atya beletervezett életünkbe, amit a lelkiismeretünk is hirdet, ha

figyelünk rá.

Ez pedig az, hogy szolidárisnak kell lennünk a nálunknál elhagyatottabb

emberrel, a beteg emberrel, az éhező emberrel, áldozatot kell vállalni a

közösség boldogulásáért, mert ha nem akkor áldozattá válunk, elkárhozunk.

Ezért a kényelemszerető, csak vagyonban, gazdagságban bízó énünknek

meg kell halni, hogy mi is föltámadhassunk, mi is örök életet éljünk. Ezt

radikálisan így fogalmazta meg Jézus: „Aki utánam akar jönni, vegye föl

keresztjét és úgy kövessen engem.” Ez a kereszt az, hogy tudomásul kell

vennünk, hogy életünk Istentől kapott feladat. Ebben a feladatban vannak

áldozatok is. Ezt meg kell ismernem. El kell fogadnom. VI. Pál pápa erről így

szól: Mindenkinek Istentől kapott hivatásában kell megszentelődni.

43

Jézus Ezt tette. Így fejezte ki: Jövök Atyám, hogy teljesítsem, amit

kívánsz! Húsvét előtti időben ezt mondja el szemléletesen a három szent nap

liturgiája.

Ha ezt nem vállalja az ember, akkor, a „világ ajánlatai” függőségeket

alakítanak ki benne, és így áldozattá válik. Itt nemcsak az alkoholfüggőségre,

vagy a kábítószer-függőségre kell gondolni, amik nyilvánvalóan rosszá teszik

életünket, ha kialakulnak bennünk. De apró olyan ártatlan függőségre,

amelyek először csak az Istentől való irányítottságunkat teszik tönkre. Ilyen a

kényelemfüggőség, a televízió, számítógép-függőség, és még sorolhatnám

tovább azokat a modern kínálatokat, amelyek pillanatnyi boldogságot

ígérnek, de ha szokássá válnak, miattuk nem tudunk áldozatot vállalni, és

ezek áldozatává leszünk.

Ennek elkerüléséért vállaljuk az Istentől ajánlott áldozatokat: betegeink,

öregjeink gondozását, gyermekek, unokák áldozatos nevelését és közcéljaink

megvalósításának támogatását.

Hála Istennek ilyen közcélok megvalósítását – templom színes ablakai,

szent István kegyhely, temetőszépítés stb. –vállalják a földeákiak. De ezt

tudatosan, rendszeresen kell tenni. Ez a gyökeres megoldás bajainkra.

Most a ravatalozót szeretnénk széppé tenni. Kérem, úgy tekintsenek erre,

mint mindannyiunkra váró áldozat, aminek meg lesz a gyümölcse, ha

komolyan vesszük, vállaljuk.

Mindenkinek mellékelünk egy csekket az újsághoz, és kérjük, bármilyen

összeggel járuljon hozzá a ravatalozó építéséhez, ahonnan szeretteinket

búcsúztatjuk, amikor utolsó útjukra elkísérjük.

Köszönjük az eddigi adományokat és kérjük a további adakozást,

áldozatot, mert szép ravatalozót szeretnénk építeni.

Katona Pál

Földeák újság 2008. április

Fogyatékosok megadóztatása

Enyhén szólva furcsának tartom, hogy az egészségügy anyagi problémáin

a fogyatékosok megadóztatásával akarnak segíteni. Ez ugyanolyan, mintha a

szegényeket úgy próbálnák jobb helyzetbe hozni, hogy megadóztatnák őket,

hogy abból a még szegényebbeken segítsenek. Például a hajléktalanokon.

Nem ésszerűbb a gazdagoktól beszedni ezt a pénzt?

Ugyanilyen furcsa, hogy az egészségében megfogyatkozott ember minden

alkalommal fizessen, ha gyógyszerre, vagy ha vizsgálatra van szüksége. Nem

44

is szólva arról, hogy pontosan akkor kell fizetnie, amikor bajba kerül. Addig

nem segítenek rajta, szóba sem állnak vele, amíg nem fizet.

Nemcsak az a baj, hogy fizetni kell, hanem hogy beteg állapotban kell az

embernek ezen a tortúrán átesnie. Cukorbeteg ment vizsgálatra. Neki nem

kell fizetnie – kapta az információt –, de amikor hosszú várakozás után

kiderült, hogy laborvizsgálatra is szüksége van, akkor el kellett mennie

befizetni a vizitdíjat. Ez hosszú várakozást jelentett. Aztán ment vissza, de

sokan voltak előtte. Ha kivárta volna a sorát, nem tudott volna hazajutni a

falujába, mert nem érte volna el az utolsó buszt.

Ilyen és hasonló tortúrákon kell átesnie a beteg embernek az "új

Magyarország" program keretében megreformált egészségügynek és a

racionalizált közlekedésnek köszönhetően. Nem volna jobb, ha egészséges

állapotban fizettetnék az embereket - anyagi helyzetük arányában -, ha már

mindenképp gyors pénzbeszedésre van (?) szükség?

Általában a szegény, nélkülöző emberek között több a beteg. Nem volna

ésszerűbb, ha nem az ő háromszáz forintjaikból próbálnák talpra állítani az

egészségügyet, rendezni az orvosok fizetését? Nem volna ésszerűbb, ha

ebben az egészségesek és gazdagok is segítenének?

Tudom, hogy több pénz kell az egészség megőrzésére, a gyógyításra.

Nem ez ellen tiltakoznak az emberek. Hanem az ellen, hogy ilyen módon

akarják az egészségügyet, orvosokat több pénzhez juttatni.

Jó lenne, ha az egészségükben megfogyatkozott emberek mellé állna a

mindenkori kormány és nem engedné, hogy pénzéhes emberek nehéz

helyzetbe hozzák őket.

A betegnek vigasztalásra, nyugalomra van szüksége, hogy

meggyógyuljon. Ha meggyógyult és újra tud dolgozni, akkor tőle is és

minden egészségestől kérjünk az egészségügyre pénzt - úgy, ahogyan ezt

hosszú ideig tették, tettük - mert ha rájuk rakunk több terhet, még betegebbek

lesznek.

Katona Pál

Új Ember, 2008. febr. 24.

A Biblia a könyvek könyve

Gárdonyi Géza jelöli így a Bibliát, és ezzel hangsúlyozni akarja, hogy

legfontosabb könyv. Miért? Mert Isten levele hozzánk. Mert ebből

ismerhetjük meg Isten üdvözítő tervét. Pál apostol a zsidókhoz írt levelében

így ír erről: „Sokszor és sokféleképpen szólt Isten az ősatyákhoz a próféták

szavával a végső időben Fia által szólt hozzánk.” A teremtő Isten szól a

45

Biblia által és bemutatja a mi Megváltónkat, Jézus Krisztust és elmondja

milyen feladatot szánt az embernek, amikor létbe szólította az embert.

Azért, mert ilyen fontos dolgokról szól hozzánk a Bibliában az Isten,

nevezi Gárdonyi Géza a könyvek könyvének, vagyis a legfontosabb

könyvnek. De nemcsak Gárdonyi Géza gondolkodott így a Bibliáról, hanem

az emberek túlnyomó többsége. Ezért nincs hozzá hasonló könyv, amelyik

annyi művészt késztetett volna alkotásra, mint a Biblia. Nincs hozzá hasonló

könyv, amely annyi embert késztetett volna élete megjobbítására, mint a

Biblia.

Mi, keresztények, nem csodálkozunk ezen, mert tudjuk, hogy a Bibliából

a világot és az embert is teremtő Isten szól hozzánk, Ő ad eligazítást, hogyan

éljünk az általa teremtett világban, hogy életünk boldog legyen. A Biblia

leírja, hogy a földi életünk Istentől adott feladat, amelynek megismerésében

és megvalósításában Jézus segít minket. Ebbe a „minket”-be beletartozik

mindenki. Figyeljétek meg, milyen szépen ír erről Gárdonyi Géza:

Írás a Bibliába

– Az Újszövetség Könyve elé –

Ez a könyv a könyvek könyve,

Szegény ember drágagyöngye.

Égi harmat lankadtaknak,

Világosság földi vaknak.

Bölcsességnek arany útja:

Boldog, aki rátalál!

Szomjas lelkek forrás-kútja,

Hol pohárral Krisztus áll.

Ez a könyv az örök törvény,

Királyon lánc, rabon napfény,

Tévelygőnek hívó harang,

Roskadónak testvéri hang.

Elhagyottnak galambbúgás,

Viharvertnek ereszet,

Haldoklónak angyalsúgás:

„Ne félj: fogd a kezemet”

Gyermeknek is: „Mily szép rege”,

Bölcsnek: „Rejtelmek tengere!”

Fal, – s túl rajta élő hangok,

Köd, s benn zengő hárfák, lantok.

46

Templomok közt legszebb templom:

Csak megnyitom s benn vagyok.

Ablakán a Paradicsom

Rózsáira láthatok.

Minden fakul, minden romlik,

Márványvár is összeomlik.

Bíborleplek ronggyá málnak,

Dicsőségek füstbe szállnak.

Csak ez a könyv nem tér porba,

Mintha volna élő lelke!…

Ez a könyv a Mózes bokra:

Isten szíve dobog benne.

Ezért határozott így a Magyar Püspöki Kar, hogy 2008 a Biblia éve

legyen. Föl akarja hívni az emberek figyelmét a Biblia olvasásának

fontosságára. Isten azért intézte hozzánk ezt az üzenetet, hogy eligazítson

bennünket, hogyan éljünk az ő világában. Aki ezt az eligazítást elfogadja –

látjuk az emberiség történetéből – értékes, boldog ember lesz. A Biblia

tanításának mellőzésével nemcsak Istentelen, de embertelen is lesz az ember.

Akik megpróbáltak Isten nélkül, Isten ellenére „boldog társadalmat

teremteni” kegyetlen zsarnokokká váltak, és földi mennyország helyett

pokollá vált körülöttük az élet.

Most, amikor azon gondolkoznak az emberek, hogyan lehetne jobbá tenni

az emberiséget, elő kellene venni a könyvek könyvét, a Bibliát, és

megismertetni az emberekkel, hogy eltaláljanak rajta keresztül Jézushoz, akit

Isten a mi megszentelődésünkre, jobbá formálásunkra küldött a földre. Ha

van benned Istenbe vetett hit, ha van annyi alázat, hogy utánanézel, mennyi

sok jót adott az emberiségnek a Biblia által az Isten, akkor megpróbálsz

Bibliát szerezni és megismerni belőle a teremtő Istent és az általa teremtett

világot, és benne az ember feladatát is. A plébánián szívesen segítünk ebben.

Ez a Biblia Év feladata is.

Katona Pál

Földeák újság, 2009. márc.

Győzött a szolidaritás! Győzött a szeretet!

Mint lelkipásztort nagyon elkeserített, hogy az egészségügy és az oktatás

minőségének javítását a betegekkel és a diákokkal akarták - a befizetett

magas adókon és járulékokon felül! - megfizettetni. A betegek között is, a

47

diákok között is vannak ugyanis egyre nagyobb számban olyanok, akiknek ez

a kis (?) összeg is nagy terhet, néhány esetben megfizethetetlen árat jelentett

(volna).

Vannak ennek az országnak olyan polgárai is, akik egy-egy bál

alkalmával százezreket is el tudnak költeni. Vannak olyan multinacionális

cégek, melyek milliókat áldoznak reklámokra, tűzijátékokra stb. Ennek akár

örülhetnénk is.

A baj az, hogy amikor egy mindenki számára fontos ágazatot - az

egészségügyet vagy az oktatást - színvonalasabbá akarnak tenni, akkor nem a

sok pénzzel rendelkezőkkel, hanem a többségükben szegény sorsban élő

betegekkel akarják azt megfizettetni.

A jó családban úgy van: ha valaki bajba kerül, magától értetődően

összefog a família, és akinek több a jövedelme, az nagyobb összeggel járul

hozzá a baj orvoslásához. Miért nem működhet így ez a nemzet életében? Ott

is, amikor az egészségügyet jobbá, korszerűbbé akarjuk tenni, vagy az oktatás

színvonalát emelni akarjuk, akkor azoktól várnánk a nagyobb áldozatot,

akinek több van. Hiszen mindenkinek érdeke, hogy a nemzet egészséges,

művelt emberekből álljon.

A józan ész ezt kívánja. Biztos vagyok benne, ha megkérdeznénk az

embereket, hogy a gazdagok vagy a szegények pénzéből tegyük

működőképesebbé országunkat, ugyanolyan válaszokat kapnánk, mint a

vizitdíjjal és a tandíjjal kapcsolatban. Szégyen lenne, ha valaki a

szegényekkel akarná megfizettetni a jobb élet feltételeit.

Most a szegények megfogalmazták elvárásaikat. A szomorú az, hogy a

gazdag (milliárdos) vezetők nem tanulnak ebből. Úgy láttam, hogy rádöbbent

erre az az orvos, aki a betegek pénzéből (és nem a gazdagokéból) akarta

rendelőjét modern felszerelésekkel ellátni. De nem neki (a megtévesztett

embernek), hanem az ország vezetőinek kellene erre rájönniük, mert csak ők

tudnák orvosolni a rossz irányba indult reformokat.

Katona Pál

Új Ember, 2008. márc. 23.

Húsvét

Húsvét a kereszténység legnagyobb ünnepe. Azért a legnagyobb, mert az

ember legfontosabb kérdésére adja meg a választ. Mi lesz az ember sorsa a

halál után?

Jézus elmondta, hogy Isten tervében a legfontosabb állomás a halál. A

halál nem végállomás, de fontos állomás az ember létezésében. Ennek

48

minőségétől függ az ember további (örök) sorsa. Ha az ember földi életét –

mint Istentől kapott feladatot – megfelelőképpen éli, akkor a halálla egy új,

soha el nem múló örök élet következik számára.

Húsvét azt mutatja be, hogyan kell olyan életet élni, hogy ilyen

boldogságba torkolló élet következzék a halálunk után. Aki a Teremtő

utasításait – amit a Biblia hirdet – fontos feladatnak tartja és igyekszik

megtartani, az Jézushoz hasonlóan Isten gyermeke lesz.

Jézus nagycsütörtökön megmosta a tanítványok lábát. Vállalta az

emberek szolgálatát. Kérte, hogy tanítványai is legyenek az emberek

szolgálatára az Isten kedvéért. Ettől a másokat szolgáló Istenhez igazodó

élettől akkor se térjenek el, ha ez áldozatokkal jár. Ha ezért üldözik őket a

gonosz másképpen gondolkodó emberek. Ha ezt megteszik, ha ebben

kitartanak, akkor a halál után feltámadás örök élet következik.

Jézus ezt nemcsak elmondta, de húsvétkor be is mutatta. A nagycsütörtöki

szolgálata után elfogták. Kényszeríteni akarták a teremtő Atya

megtagadására. Mivel ő kitartott az Atya megvallásában és az emberek

szolgálatában, kínozni kezdték. Még a kereszten is imádkozott az emberekért.

Feladatától – amit az Atyától kapott - el nem tért, megölték. Ezért

harmadnapra föltámadt. Új dicsőséges életre jutott.

Azt ígérte, aki ugyanígy vállalja az Istentől kapott feladatának teljesítését,

föltámad, örök életre jut.

Húsvét, a három szent nap. Nagycsütörtök, nagypéntek és nagyszombat

liturgiája (istentisztelete) ennek a tanításnak szemléletes bemutatása. A passió

a szent sír, és a feltámadási körmenet ezt a tanítást hirdeti az embereknek.

Jó lenne, ha minél többen eljönnének ezekre az alkalmakra.

Elgondolkodnának. Megértenék, és reményteli életet kapnának ettől.

Katona Pál

Földeák újság, 2008. március

A földeáki Mária-szoborról

Katona Pál földeáki plébános úr megkért, hogy írjak valamit a Mária-

szoborról, ami nem messze van a lakásunktól. A feleségem többszöri

biztatására rászántam magam e gondolatok megírására. Ugyanis nem volt

nehéz dolgom, hiszen sok mindent hallottam róla, de a 2004-es falunapi

elszármazotti találkozón megkeresett Baross László földeáki elszármazott,

hosszan beszélgettünk. Majd a kezembe adott egy füzetet, a címlapon

Szabados Leona Mária Rozália anyai nagyanyám, dr. Kovács Józsefné. Kissé

felkaptam a fejem, mi is lehet ebben a füzetben? Nos, ki így, ki úgy

49

emlékezik a Mária-szobor történetéről. Úgy gondolom, a hiteles történetet

Szabados családról Baross László Szabados Leonka unokája írta meg a

családtörténet leírása kapcsán.

Továbbá idézem Baross Lászlót:

„Berta dédmamám 1879. január 4-én, Leona napon tudta meg, hogy

kisbabája lesz. Mária, mert fogadalomtételüknek ez is része volt, és Rozália

az apai nagymama Szabó Rozália tiszteletére. Megemlíteném, hogy szent

Rozáliának igen nagy tisztelete volt a faluban. Az Óföldeákon levő templom

egyik oltára neki, a szent szűznek állít emléket. Újabb fogadalmat tettek

1882-ben, amikor Leonka leányuk nagyon beteg lett – már az orvosok és a

javasasszonyok is lemondtak róla, hogy egy Szűz Mária-szobrot állítanak fel,

ha egyetlen gyermekük meggyógyul.

Dédszüleim földjén, amely egy része a mai Vásárhelyi utca végénél volt,

az aratások után összehordott, kazlakba rakott gabona villámcsapás

következtében meggyulladt. A két eseményt összefogva földjükön 1884-ben

egy Mária-szobrot állítottak fel. Sipos Erzsébet írt a szoborról, de nem

tudhatta, hogy valójában a két eseményt kapcsolta össze dédszüleim töretlen

hite és mély katolikus vallásossága. Dédapám Szabados József István némi

segítséggel személyesen állította fel a Madonna-szobrot. Szülei kérésére az

első virágcsokrot az akkor ötéves Leonka nagyanyám helyezte el. Hosszú

éveken keresztül az aratás első napján csak ő tett virágot a szoborhoz.

Minden év január negyedikén, a névnapján a gyertyagyújtás is az ő előjoga

volt. A területet, ahol a dédszüleim a Mária-szobrot felállították, a népnyelv a

mai napig nagyanyám után Leonka földjének nevezi. Miután az 1903-ban

felavatott vasút közvetlen szántóföldek mellett haladt el, több évben is a

gőzmozdonyból kipattanó szikra a Vásárhely és Makó közötti területen a

gabonát többször felgyújtotta, nagy károkat okozva. Földeák lakóinak a

környező földeken levő gabonája sohasem gyulladt meg. Édesanyám, Baross

Miklósné (Kovács Leona) szerint a kezében gyermekét tartó Madonna-

szobrot Berta dédanyám édesanyja, Kremrer Mária ükanyám segítségével

Aradon rendelte meg. Keresztanyám Szepessy Józsefné (Kováts Ilona) úgy

emlékezett halványodó emlékeim szerint, hogy Lippán készült. Az biztos,

hogy az akkori plébános Németh Sándor (1882–1891) tanácsát és segítségét

kérték, így a lehetséges igazság, ami egy harmadik lehetőség is lehet,

Szegeden a püspöki levéltárban talán megtalálható.”

Eddig az idézet, továbbiakban az én gondolataim.

Az egész falu nagy tiszteletben tartotta a Mária-szobrot, és tartja a mai

napig is. Sokat emlegetik a környéken lakók: A Mária felé lakunk, a Mária

felé megyünk. Dehény Lajos, a falu népszerű tanítója minden héten virággal

köszöntötte. A második világháború után Kiss Ernő ledöntötte a szobrot,

Rakonczai József talicskán hazavitte, és a szalmakazalba dugta el. Majd a

50

szobor nélkül maradt házat a vasúton levő kövekkel dobálták, főleg gyerekek

törték össze a cserepeket, végül teljesen eltüntették, a helyét gaz nőtte be. A

szobrot a templomba vitték, és évtizedeken keresztül őrizték.

A rendszerváltás után Rakonczai János szorgalmazta a szobor újra

felállítását, saját költségén restauráltatta, és a templomban helyezték el. Jani

bácsi rengeteget szaladgált különböző hatóságokhoz, hogy hova is helyezzék

el a szobrot. Több lehetőség is felvetődött, de végül is az eredeti helyére

került.

Inokai László fia tervezte, a kivitelezést ő maga végezte, én kamerával

szinte minden eredményt rögzítettem. 1996-ban a falunap alkalmával Marosi

János ünnepélyes keretek közt szentelte fel.

Azóta újra vigyázza a falut, mindig friss virág díszíti, Jani bácsi fentről

nézi, hogy a húga és a menye, ifj. Pető Ferencné motoros fűnyíróval szépen

karbantartja a környéket. Köszönet érte Erzsikének. A kerítést virágkoszorú

övezi. A földeákiak gondoskodása tiszteletre méltó.

Fodor Imre

Földeák újság, 2008. március

A mennybe induló Jézus megjelölte feladatunkat

Feltámadása után Jézus sokszor bizonyította tanítványainak, hogy él. Erre

azért volt szükség, mert a keresztre feszítés és sírba tétel után megfeledkeztek

arról, hogy ő előre elmondta nekik, hogy ez így fog történni. Ők ezt

elfelejtették. Féltek, bezárkóztak, mert azt gondolták, hogy Jézus után az ő

tanítványait is megölik.

A Biblia így mondja el ezt a történetet: „Estefelé, még a hét első napján,

együtt volta a tanítványok, zárt ajtók mögött, mert féltek a zsidóktól. Akkor

eljött Jézus, közéjük lépett és így szólt hozzájuk: Békeség nektek! E

szavakkal megmutatta nekik kezét és oldalát. Az Úr láttára öröm töltötte el a

tanítványokat. Békesség nektek ismételte. Amint engem küldött az Atya, úgy

küldelek én is titeket. E szavak után rájuk lehelt és folytatta: Vegyétek a

Szentlelket. Akinek megbocsátjátok bűneit, bocsánatot nyer, akinek pedig

megtartjátok, bűnben marad.” Jn 20, 19–23.

Tamás apostol nem volt velük, amikor ez történt. Ezért, amikor

találkoztak vele, elmondták neki: láttuk az Urat. Ő azonban és a többi

tanítvány is így volt, nem hitte el a történteket. Hitetlenségét ki is fejezte: „Ha

csak nem látom kezén a szegek nyomát, s ha ujjammal a szegek helyét nem

érintem, és kezemet oldalába nem teszem, nem hiszem.” Jn 20,25. Ezért

ismételten megjelent a tanítványoknak és velük való étkezéssel is

51

bizonyította, hogy él. Tamásnak pedig ezt mondta: „Nyújtsd ki a kezedet, és

tedd az oldalamba. És ne légy hitetlen, hanem hívő. Jn 20,27.

Miután így hosszú ideig – negyven napig – bebizonyította neki, hogy él,

kivezette őket Jeruzsálemből, és megparancsolta nekik, hogy menjenek el az

egész világra, tanítsanak minden népet és a hívőket kereszteljék meg. Azt is

megígérte: Én veletek vagyok a világ végéig. Megáldotta őket.

„Ezután szemük láttára fölemelkedett és felhő takarta el szemük elől.

Miközben nézték miként emelkedik az égbe, egyszerre két fehér ruhás férfi

termett mellettük. Galileai férfiak, szólították meg őket, mit álltok itt égre

emelt szemekkel? Ez a Jézus, aki közületek fölvétetett a mennybe, úgy jön el

ismét, ahogy szemetek láttára a mennybe tért.” Ap,Csel 1,9–11.

De akkor már nem tanítani, csodákat tenni jön el, hanem azért, hogy

megjelölt feladatunk teljesítését értékelje. És ennek az értékelésnek komoly,

örök életre szóló következményei lesznek.

Mindezt azért szükséges elmondanom, mert ez a hivatásom, és azt látom,

hogy ezekre a következményekre nagyon sokszor csak későn, akkor gondol

az ember, amikor már nehéz, vagy a másvilágon lehetetlen a változtatás.

Mindig elmondom, hogy földi életünk is szebb lenne, ha a Jézus által

megjelölt feladatunkat – amit a tíz parancs mond el – teljesítenénk.

Gyermekeinket, unokáinkat ezek teljesítésére ránevelnénk. Én örülök, hogy

erről szólhatok. Bizonyára vannak, akik elgondolkodnak rajta. Különösen

akkor, amikor szeretteik számonkérésre érkeznek az Úr elé. Azért szépítjük a

temetőt, azért építjük az új ravatalozót, mert ott e témáról hatékonyabban

lehet szólni, mint más helyeken. Ezért is kértem és továbbra is kérem a

temetőszépítés és a ravatalozó-építés támogatását. Köszönöm, ha elolvassák

az írást. Ha valaki igényli, szívesen beszélek vele erről, de más témáról is.

Ismerjük meg feladatunkat, és igyekezzünk teljesíteni!

Katona Pál

Földeák újság 2008. május

Rózsalakodalom Földeákon

Földeák - Rózsaszirmok szőnyegén, vőfélyek vezetésével vonult a

művelődési házból a templomba az a két fiatal pár, akit az a

megtiszteltetés ért, hogy főszereplője lehetett a hétvégi

rózsalakodalomnak Földeákon.

Mint a főszervezőtől, Búzásné Vízi Judittól megtudtuk, a falunapok fő

attrakciójának számító mulatság egy régi katolikus hagyomány

továbbélése: annak idején az volt a szokás, hogy az aratásban leginkább

52

jeleskedő fiúk és lányok közül választottak ki egyet-egyet, akik

jelképesen egybekeltek, és akiket a pap megáldott, amit aztán nagy

dínomdánom követett.

Az idén jelképesen összeadott két pár tagjai, akikre Katona Pál

plébános áldást mondott Búza Ildikó és Görbe Róbert, illetve Szabó

Krisztina és Hajnal János voltak – mi ez utóbbi párral tudtunk beszélgetni

a ceremóniára való lázas készülődés perceiben. A 19 esztendős,

óvodapedagógusnak tanuló Szabó Krisztinának személyes emlékei is

vannak a régi rózsalakodalmakról, hiszen nagymamája mesélt róluk neki.

Ezért külön is megható volt a számára, hogy idén őt is ez a

megtiszteltetés érte. Amúgy valójában nem az a párja, aki a

rózsalakodalom alkalmával mellette állt – bár mint kiderült, a most

érettségiző Hajnal Jánossal vannak közös vonásaik, hiszen ő is

óvodapedagógusnak készül. Számára nem volt szokatlan a nyilvánosság

előtti szereplés, hiszen igazi közösségi ember, és mint azt be is mutatta,

jeleskedik például a néptáncban. – Nagyon örülök, hogy újraéledt a

faluban a rózsalakodalom hagyománya, hiszen ez a kedves, vidám

alkalom mindig összehozza a földeákiakat – mondta lapunknak Hajnal

János.

Földeák, a sokszínű. A falunapok programsorozata idén is gazdag volt: a

rózsalakodalom mellett kulturális és sportrendezvények sokasága várta az

érdeklődőket. Sztárvendégeket is hívtak a szervezők, méghozzá az Apostol

együttest, illetve a tinik kedvencét, Lolát. Idén sem maradt el a hagyományos

pünkösdi bál.

Munkatársunktól

Délmagyar, 2008. máj. 13.

Az ember feladata a világban?

Jézustól tudjuk, hogy az ember, noha kicsi, a világmindenséget tekintve

porszemnek számító teremtmény, Istennek mégis fontos terve van ezzel az

emberrel. Számít az ember kreatív tevékenységére, munkájára, ezért adott

szabad akaratot az embernek. Nem kényszeríti tervének kiszolgálására olyan

módon, mint az élettelen, vagy élő teremtményeket, akiket törvények,

ösztönök által irányít.

Az embert nem irányítja ilyen ellentmondást nem tűrő törvényekkel, de

irányítja lelkiismeretével, Bibliában itt hagyott üzenetével, Jézus által

létrehozott egyházával és elvárja, hogy engedelmeskedjen neki,

együttműködjön vele a világ alakításában. Ez az ember feladata, amit köteles

53

megismerni és erejéhez mérten teljesíteni. Ha ezt elmulasztja, akkor úgy tesz,

mint az első emberpár, Ádám és Éva. Kimondja: NON SERVIAM. (Nem

szolgálom Istent.)

Sajnos, az ember nem gondolja meg, milyen következményei vannak az

ilyen magatartásnak, pedig ismerhetné a Bibliából ezeket a

következményeket. Örök boldogság vagy örök kárhozat.

Két fontos tényező van, ami miatt nem fogadja el Isten irányítását az

ember. Az egyik a tudatlanság. Nem tudtam, hogy Isten ezt várja tőlem. Nem

tudtam, hogy ilyen súlyos következményei lesznek, ha nem hallgatok rá.

A másik – és ez a rosszabb – a büszkeség. Nekem ne dirigáljon senki.

Tudom én, hogyan alakítsam ki a boldog életet magam körül. A kettő nagyon

sokszor fölerősíti egymást és magabiztossá teszi az embert. Csak akkor

döbben rá, hogy rossz úton jár, amikor elrontotta életét és jelentkeznek a

bajok. Az ember legtöbbször azért választja a non seviam (Nem szolgálom az

Istent) magatartást, mert a világ apró, rövid távú örömöket kínáló út

elfogadásában véli megtalálni boldogságát. Ezek sokszor nem tűnnek

rossznak, csak megszüntetik életünkben az Istentől való irányítottságot. Ilyen

minden szórakoztató program, amiből kimarad az Isten, ami miatt elmarad

Isten-szolgálatunk.

Én örülök annak, hogy a falunap alkalmából több programba

bekapcsolódhattam: rózsalakodalom, elszármazottakkal való találkozás,

lovaglás, fogatok versenye, és szólhattam a Teremtőről, Isten áldását kívánva

a program lebonyolítására. Így próbáltam megértetni azt, hogy ez mind

Istentől kapott feladatunkhoz tartozik, de nem szabad, hogy akadályozza

Isten-kapcsolatunkat. Ez olyan formában, mint régen, azért nem sikerült, mert

régen ebben a szülők és intézmények is partnerek voltak. Hála Istennek, most

is vannak az intézményekben olyan emberek, akik segítenek ebben

Földeákon.

Jó lenne, ha elgondolkodnánk azon, mi az ember feladata a világban?

Próbálnánk azt létezésünk egészére kiterjeszteni, és így a következményekkel

is számolva cselekednénk. Azért írok erről, mert remélem, többen elolvassák

és el is gondolkodnak rajta.

Katona Pál

Földeák újság, 2008. június

Óföldeáké a régió legrégebbi temploma

Óföldeák - Térségünk legrégebbi, vélhetően Anjou-korabeli temploma

Óföldeákon található. Bár évente közel ezren zarándokolnak ide, a helyiek

szerint mégis kevesen tudnak róla, mekkora értéket is őriz falujuk. A

54

különleges templomot idén elsőként Vigh István Attila és menyasszonya,

Nyilas Erzsébet választotta esküvői helyszínnek.

Meglepetésként érte a gondnokot is: tegnap dél körül két turista kért

bebocsátást megyénk egyik legkülönlegesebb egyházi épületébe, az óföldeáki

erődtemplomba. Kérdésünkre elmondták, Egerből érkeztek, Vásárhely és

Makó látnivalói közé illesztették turistaútvonalukba a XIV. századi épületet.

– Hónapokkal ezelőtt, az MTV Főtér című műsorában láttam meg a

középkori templomot ebben a gyönyörű környezetben, azonnal megtetszett,

és akkor elhatároztam, hogy mindenképpen meg kell néznünk – mesélte

Szászi Ágnes. Párja, Tóth István maga is érdeklődik a régi épületek iránt, így

különleges élmény volt számára a középkori, teljes pompájában helyreállított

épület megtekintése.

– Az itt nyaraló vagy idelátogató makói iskolásokkal együtt évente az

ezret is meghaladja a templom miatt községünkbe érkező turisták száma.

Mégis úgy érezzük, kevesen tudnak róla, mekkora turisztikai kincset rejt

községünk, hiszen a védsánccal körülvett, gótikus stílusban újjáépített

templom egyedi látványosság – fogalmazott a jelenséggel kapcsolatban

Hajnal Gábor polgármester, aki bízik benne: a következő évek pozitív

változásai valóságos turistaparadicsommá változtathatják a most alig félezer

főt számláló kistelepülést.

A pozitív fordulatra reményt ad az autópálya közelsége, hiszen a

maroslelei lehajtótól 5 kilométernyit kell majd csak autózni, így Szegedtől is

20 perces távolságon belül kerül a község. A fejlesztéshez azonban

elsősorban pénzre van szükség – remélik, a község területén fúrt gázkút

hamarosan termelni kezd, ez pedig több tíz-, optimálisan pedig csaknem

százmilliós iparűzési adóbevételt jelenthet évente. Ebből felújítanák a Návay-

kúriát, és több látványossággal is a faluba csalogathatják a történelmi korok

emlékei iránt érdeklődőket.

A templomhoz látogatók között vannak, akik később visszatérnek, és a

gótikus falak között tervezik kimondani a boldogító igent. Ezt tervezi holnap

az egyébként Szikáncson körzeti megbízottként dolgozó, 32 esztendős Vigh

István Attila és menyasszonya, a 27 éves Nyilas Erzsébet is, akik

házaspárként Óföldeákon telepednek le. Kiderült: Istvánt több szál is a

faluhoz köti, és régóta legkedvesebb épületei közt jegyzi az erődtemplomot.

A pápa is megáldotta őket. Házasulandókként különös kegyben

részesültek a fiatalok, István és Erzsébet – XVI. Benedek pápa ugyanis

személyes áldását és az ezt igazoló okiratot küldte Óföldeákra. Az áldásért

István húga felkérésére Kondé Lajos általános helynök folyamodott közel fél

évvel ezelőtt a fiatal pár keresztény érdemeire hivatkozva. Katona Pál

plébános szerint extrém ritkaság, hogy új házasságra ilyen áldást adjon az

55

egyházfő, több mint fél évszázados praxisa során ilyennel még nem

találkozott. A fiatalok csodaként tekintenek a vatikáni nászajándékra

Illyés Szabolcs

Délmagyar, 2008. aug. 1.

Igen, pápai áldással

Szűk családi és baráti körben, megható szertartás keretében mondta ki

egymásnak szombaton a boldogító igent Óföldeák erődtemplomában a

falubeli Vigh István Attila és menyasszonya, Nyilas Erzsébet. Esküjüket

követően átvehették azt a dokumentumot, ami igazolja, hogy jegyességüket

és fogadalmaikat XVI. Benedek pápa is megerősítésre méltónak találta, és

áldását küldte az ifjú párra. Az esketést vállaló Katona Pál esperesplébános

szerint különlegesen ritka, már-már csodával határos, hogy házasságkötésre

küldjön a Vatikán pápai áldást, hiszen ebben csak évtizedes házastársi

kapcsolatokat részesítenek. Az áldásért egyébként István húga felkérésére

Kondé Lajos püspöki helynök folyamodott.

Az ifjú férj azt ígérte, a Biblia tanítása, Isten törvényei szerint élik közös

életüket, és legkevesebb három gyermeket vállalnak. A szertartáson a

Bibliából Pál apostol szeretethimnusza és János evangéliumának a kánai

menyegzőt leíró csodája hangzott el, ezt követően a plébános prédikációjában

a pápai áldás különlegességéhez kapcsolódva kiemelte a házastársi szeretet

fontosságát.

István egyébként fekete Bocskaiban és bőrcsizmában állt az oltár elé, a

menyasszony ruhája is az elmúlt századokat idézte. Megtudtuk: egy ősi

magyar küzdősport, a baranta hozta össze őket: István volt Böbe edzője, első

találkozásuk így a „verekedéshez" kötődött. Még egy, nem várt ajándék is

meglepte a fiatalokat: éppen szombaton utazott Óföldeákra két felvidéki fiatal

orgonakutató, az érsekújvári Galla József és Nagy István, aki vállalta, hogy a

templom harmóniumán kíséri zenével a szertartást.

Munkatársunktól

Délvilág, 2008. aug. 4.

Pál apostol évében

Minden Istentől sugalmazott írás jól használható a tanításra, az érvelésre,

a feddésre, az igaz életre való nevelésre, hogy az ember tökéletes legyen, és

minden jóra kész legyen. (2 Tim, 3,16.)

56

Ma, amikor olyan sokat beszélnek arról, hogyan lehetne jobb világot

teremteni, ahol kevesebb lenne a bűnözés, szenvedés, és több lenne a boldog

ember, érdemes elgondolkodni Pál apostolnak erről a kijelentéséről. Azért is

megfontolandók ezek a szavak, mert már a történelem folyamán többször

igaznak bizonyultak.

Akkor is, amikor az erkölcsileg rosszá vált Római Birodalomban Pál

apostol vezetésével tanítani indultak a keresztények. Igaz, három évszázad

kellett ahhoz, hogy látható változás következzen be a nép életében, de

megtörtént a változás.

Ugyanez mondható el népünkről a honfoglalás utáni időből.

Összefogott kalandozó népünk ellen Európa. Elhatározta, hogy úgy bánnak

velünk is, mint az ide érkező más barbár törzsekkel. Ez be is következett

volna, ha Szent István nem veszi fontolóra Pál apostol Timóteushoz intézett

szavait, és nem kezd hozzá a magyar nép neveléséhez a Biblia utasítása

szerint. Itt csak néhány évtized kellett, és Szent László idejére a nép mássá,

erős nemzetté lett.

A Biblia éve után most annak a Pál apostolnak az évét tartjuk, aki a

legtöbbet tett a Biblia tanításának terjesztéséért, és eredményesen tette. Ezért

érdemes Timóteushoz intézett szavain elgondolkodnunk, és cselekvésre

buzdulnunk.

Ha akarunk igaz életre jó embereket nevelni, akkor a már kipróbált

módon tegyük ezt! Amikor ezt írom, akkor a normális gondolkodásra

hivatkozom elsősorban. Azt hangsúlyozom, hogy ami már a történelem

folyamán többször jónak bizonyult, miért ne lenne jó most is?

Természetesen hívő embereknek és nem hívőknek is elmondom,

hogy ez az ajánlás a Biblia tanítása, a teremtő Istentől származik, aki ismeri

az embert, hiszen Ő teremtette. Tudja, hogy mire van szüksége, hogy jobbá,

boldogabbá legyen. Ezért kellene megfogadni.

De azért is, mert ugyancsak a történelem igazolja, hogy nincs még

egy mű, amely annyi művészt tevékenységre ihletett volna, mint a Biblia.

A Biblia évében és Szent Pál apostol évében is ezért próbálkozom az

emberek figyelmét felhívnia Biblia tanításának fontosságára. Örülök, hogy a

makói televízió már kétszer is hírt adott azokról a bibliaórákról, amelyeket

Földeákon tartunk kedden esténként 17 órakor a Művelődési Házban. Január

13-án Illyés Szabolcs vezeti ezt a beszélgetést.

Katona Pál

Délvilág, 2009. jan.

57

A Biblia tanítása mindenkihez szól

Mentálhigiénés program keretében tartunk bibliaórákat Földeákon,

később majd Maroslelén, a Művelődési Házban, illetve a könyvtárban. Ezzel

is hangsúlyozni akarjuk azt, amit Pál apostol is fontosnak tartott, hogy a

tanítás mindenkinek szól.

Fontos, hogy sokféle ember foglalkozzék azzal, hogyan lehetne

mentálisan befolyásolni az embereket, hogy ne önpusztító élvezetekben

keressék örömeiket, hanem fogadják el a Biblia által ajánlott utat a

boldogsághoz. Ne az erkölcstelen élet, az ital vagy drog legyen az eszköz az

oda vezető út keresésekor.

Ma már mindenki látja ezt a problémát, és a küzdelem is elkezdődött

ellene. De ha már bajba jutott embereket akarunk gyógyítani, mentálisan

meggyőzni a jó útról, az sokkal nehezebb, mint eleve úgy nevelni, hogy ne

kerüljenek oda.

Úgy lehetne mérsékelni a már elindult folyamatot, hogy azok, akik még

nincsenek benne, megismerjék a Biblia által ajánlott utat a tartós

boldogsághoz. Ez áldozatokkal jár ugyan, de a történelem már igazolta, hogy

megtermi a gyümölcsöt.

Katona Pál, Földeák

Új Ember, 2009. február 1.

Népszavazás a parlamenti képviselők költségtérítéséről

Seres Mária elegendő aláírást gyűjtött össze ahhoz, hogy népszavazást

írjanak ki a parlamenti képviselők költségtérítéséről.

Minden magyar ember belátja: ha a parlamenti képviselőket érdekli az

ország boldogulása, akkor sürgősen döntenek arról, hogy ez a népszavazás

okafogyott legyen, ne kelljen népszavazásra milliókat áldozni, döntenek

arról, hogy rájuk is vonatkozik az, amit minden piacon áruló nénire

kötelezővé tettek, hogy számlát adjon minden kézhez kapott pénzről. Ők is

adjanak számlát költségtérítés címen kapott százezreikről.

Azt hiszem, a népszavazás eredménye nem kétséges. Nem lehet annyira

félrevezetni, megfélemlíteni a népet, hogy úgy döntsön, hogy ami „az ország

érdekében” a piacon áruló nénire kötelező, az a százezreket felvevő

képviselőkre nem kötelező.

Ha ennyire nyilvánvaló igazságtalanság láttán se lépnek ebben az ügyben,

akkor egyértelmű, hogy rosszul választottuk meg országunk fontos ügyeiben

döntő képviselőinket. Fontosabbnak tartják vagyoni gyarapodásunkat, még

58

nyilvánvaló igazságtalanság árán is, mint az ország érdekét. A japán császár a

második világháború után egyszerűbben élt, hogy szolidaritást vállaljon

szegény népével. Itt még csak nem is szolidáris magatartásról, hanem

igazságos teherelosztásról lenne szó.

Szomorú, hogy amikor százezrek nélkülöznek országunkban, ugyanakkor

felső tízezrek luxuskiadásokkal, azok nyilvánvaló mutogatásával bosszantják

a szegénységbe taszított embereket.

Seres Mária azért gyűjtött aláírásokat ebben a kérdésben, mert más

módon nem tudja a szegényeket sértő törvény megváltoztatását – hogy a

képviselők is adjanak nyugtát – rákényszeríteni a parlamenti képviselőkre.

Sajnos számtalan hasonló helyzet eredményezte azt, hogy az ország soha

nem tapasztalt módon kettészakadt: szegény és dúsgazdag emberekre.

A feszültséget mindenki tapasztalja. Jó lenne, ha jó parlamenti

döntésekkel, áldozatok vállalásával segítenének ezen a képviselők.

Katona Pál

Délvilág, 2009. febr. 24.

Az igazi Rákosi előtt

Örülök, hogy erről megkérdezett, mert szerintem, ha ezen

elgondolkodunk, mai gondjaink gyökeréig jutunk – véli Katona Pál földeáki

plébános. Az ezredfordulón az általa vezetett makói egyházközség és az

önkormányzat összekülönbözött a Szent István-szobor felállítása kapcsán.

Katona Pál aztán évekkel később Földeákon elérte, hogy ott is Szent István-

szobor létesüljön, jórészt közadakozásból. Az ügynek megnyerte korábbi

szenvedélyes vitapartnerét, a makói polgármestert és képviselőt, Buzás Pétert

is. A plébános nem a mi vidékünkön született: szüleivel együtt a Felvidékről

telepítették ide, erőszakkal, gyerekkorában. – Szüleim és a többi felnőtt

aggódott, hogy mi lesz, tán Szibériába visznek minket, mi pedig, amikor

megállt velünk a vonat valahol, azonnal fociztunk. Szinte semmink sem volt,

amikor megérkeztünk Pitvarosra. Mi, katolikus jövevények nemcsak

templomot építettünk magunknak, hanem közösséget is; én az ottani

hagyományőrző együttessel gyerekként Rákosi előtt is felléptem. Nekem

mindig a hittel együtt járó derű segített elviselni a bajokat. Ahogyan Pál

apostol is mondja: istenhívőnek minden a javára válik. Mások talán úgy

mondanák ezt, a jövőbeli tervek segítenek elviselni a bajt. Sajnos úgy alakult,

hogy ebben az azonnali fájdalomcsillapítókkal élő országban sokan nem

veszik tudomásul: azzal, hogy a világon vannak, értéket hordoznak és

hozhatnak létre.

59

Vagyis nem föltétlenül függ össze korral, tapasztalattal és világnézettel, ki

hogyan éli meg a történelem viszontagságait. Talán kimondható, hogy Marx,

ha jól is ismerte a történelem működését, az emberi természetről nem sokat

tudott. A tanú, ezért is meghatározó élmény marad még néhány évtizedig; és

aki nevetni tud rajta, ezt tekintse óriási szerencséjének.

Bakos András: A helyzet ma is fokozódik. Részlet.

Délmagyar, 2009. ápr. 25.

Tud-e segíteni Bajnai?

Lelkipásztor vagyok, konzervatív gondolkodású, jobboldalhoz tartozó

ember, mégsem mondok nemet eleve erre a kérdésre. De ahhoz, hogy erre a

kérdésre igennel tudjunk válaszolni, szerintem két komoly feltétel teljesülése

szükséges.

Az egyik: a rendszerváltáskor sokat foglalkoztam azzal: mi a föltétele egy

iskolában az eredményes nevelésnek? Így fogalmaztam meg a magam

számára a feltételt: a tanulók nagyobbik része akarjon jobb ember lenni,

elindítsa önnevelését. Ez azért lehetetlen ma, mert erre nem szánnak elég

időt. Jelenleg is megkérdeztem igazgatókat, el tudják-e indítani a gyerekek

önnevelését? A válasz egyértelmű: nem, mert nincs erre idő, olyan nagy a

tananyag.

Jelen helyzetre alkalmazva ezt az elvet, az a kérdés, hogy a

miniszterelnök meg tudja-e győzni a lakosság nagyobbik részét arról, hogy

hozzon áldozatot és lesz boldogabb, gazdaságban is eredményesebb ország?

Nem lopják-e el erőfeszítéseiket, mint ahogyan az eddigiekben történt? Ha ez

sikerül annyi csalódás után, akkor az első feltétel teljesült.

A másik még nehezebb. Bizonyára sokak emlékeznek a Bibliából arra a

jelenetre, amikor Jézushoz egy gazdag ifjú ment oda, és miniszter akart lenni

országában. (A miniszter szolgát jelent.) Amint Jézus föltételét meghallotta, a

Biblia csak ennyit mond, szomorúan távozott. Hát itt is az a kérdés, ha

valóban hazafi, az ország előbbre lépését akarja a miniszterelnök, hajlandó-e

vagyona 90 %-át feláldozni erre a célra? Ha igen, és ez tényleg megtörténik,

akkor valószínű, hogy visszanyeri hitelességét az emberek előtt és

reménykedve kezdheti el a munkát.

A morális válság megszüntetéséhez ilyen lépésekre lenne szükség. Ha

ezek a lépések megtörténnének, nemcsak a miniszterelnök-jelöltnél, de több

dúsgazdag vezetőnél, akkor megindulna országunk fölzárkózása a többi

európai országhoz. Akik ezekre a lépésekre készek lennének, azok országukat

60

szerető emberekké lennének, és megszűnnének az egymás elleni küzdelmek a

vezetők között országunkban. Így tudnánk közösen segíteni az ország bajain.

Katona Pál

Délvilág, 2009. máj. 5.

A saját portáján söprögessen

A Délvilág május 9-i számában a Csörög a telefon rovatban olvastam ezt

neveléssel kapcsolatban elmondott gondolataimról. Szeretném, ha az újságon

keresztül közölhetném a megjegyzéssel kapcsolatban, hogy igaza van Ördögh

Lőrincnek.

Aki ismer, az tudja, hogy én ezt meg is teszem. Makón a baloldali

városvezetéssel egyetértéssel általános iskolát, gimnáziumot és kollégiumot

indítottam, hogy a nevelésben – főleg az erkölcsi nevelésben – tegyek

valamit.

A Kulturális Örökség Minisztériuma média felelőse 52 kiadványomat –

amit vagy én írtam, vagy írattam – föltette a világhálón a Sulinet programba.

Megtalálhatja: www.sulinet.hu Jelkép és örökségtár. Makói és Földeáki

történetek címen. Mindezt csak azért írom le, hogy lássa, akarom az emberek

nevelését elindítani és eredményessé tenni.

Azt szeretném, ha a pedagógusok több támogatást kapnának az

eredményes neveléshez. Azért, hogy később ne pszichológusoknak kelljen

felületkezeléssel elrendezni azt, ami gyermekkorban elmaradt egy-egy ember

életében.

Semjén Zsoltnak tolmácsolni fogom megjegyzését. Elítélem, hogy

Gyurcsány Ferencet leköpték.

Azt azonban kérem, hogy azért, mert valaki pap, vagy zsidó, vagy cigány,

ne akarja kirekeszteni a magyar nép nevelni akarásából, mert az egyik

leghatékonyabb eszköz a jobbá váláshoz, amiben össze kell fogni, hogy

nemzetünk előre juthasson. A témához szóljon hozzá és segítsen.

Katona Pál

Délvilág

Miért ne politizáljon a plébános?

Az utóbbi időben több olvasó adott hangot a napilapban annak:

elmarasztal egyházi személyeket, mivel azok a napi politizálásban –

61

véleménynyilvánításban – részt vállalnak. Elfogadva mások ez irányú

véleményét, a sajátomat is szeretném elmondani.

Másokhoz hasonlóan a gyermekkoromat én is vallásos előélettel kezdtem,

majd 1956 után – nem sok választás lévén – ateistát faragott belőlem a

rendszer. Vallás helyett a Marxizmus-Leninizmus Esti Egyetemre kellett

járnom. Az akkori tanok (egy része) a világnézetről, politizálásról ma is

megállják a helyüket.

Olyan gondolkodó ember, aki nem politizál, nincs világnézete, nincs

véleménye, nem létezik. Legfeljebb ezeket tagadja. Demokráciában

mindenki véleményt nyilváníthat, politizálhat. Beleértve a vallásos

embereket is. Országgyűlési képviselők ülnek felszentelt egyházi

személyekként a parlamentben. Talán ők sem politizálnak? Akkor miért

nem emelhet nyilvánosan szót a plébános vagy a megyés püspök? Ők

ugyanis a saját környezetük, saját – egyházi – báránykáik, a hívők

érdekében is szólnak. Bár minden parlamentbe bejutott képviselő így

tenne! Az egyházi személyek napi, élő kapcsolatban vannak a

lakókörnyezetükkel, hívő közösségekkel. Miért ne tolmácsolhatnák az

alulról jövő panaszokat, véleményeket? Elmúlt az a rendszer, ahol

ellehetetlenítették, elnyomták az egyházat.

A belénk oltott egyházellenesség viszont még nem múlt el nyomtalanul.

Tanuljunk a múltból – a jó pap is holtig tanul.

Badényi István

Délvilág, 2009. jún. 3.

Könnyű bírálni

Katona Pál földeáki plébános úr levelére és a levelét bíráló személyeknek

a következő a véleményem: könnyű bírálni – ez már Magyarországon

népbetegséggé nőtte ki magát, sajnos – egy lelkipásztort, aki világ életében a

mennyei atyánk és az emberek szolgálatára tette fel az életét. Köszönet érte,

hogy ennyi embert tisztességre és becsületre tanított. A köpködésről – legyen

az miniszterelnök vagy becsületes munkás, hajléktalan vagy bárki – annyit:

ez egy felvett jó magyar szokás, de régi mondás szerint ezzel a köpködő saját

magát minősíti.

Az anyagiakról, a befektetésekről, a fröcsögésekről, bírálatokról,

előítéletekről, kioktatásokról: más emberek megbántása nem hiszem, hogy

egy embernek is tiszte lenne. Szerintem biztos, hogy a plébános úr nem akart

megbántani és kioktatni senkit, vagy turkálni mások zsebében. Abban viszont

teljesen igaza van a plébános úrnak, hogy a gazdagok és a milliomosok

többet adjanak a közösbe. Ne pedig mindig a kis keresetű és szegény, beteg

emberekkel kezdjenek megoldást keresni. Lehet azt példát mutatva is,

62

fordítva… Talán még lelkileg is könnyebb lenne számukra. Jó példa lenne, ha

minden haladó ember előtt ez a bibliai idézet állna: „Nesztelen még az éjjel,

számon kérik lelkedet, és akkor amiket gyűjtöttél, kié lesznek?”

Előre ne bíráljuk a római katolikus egyházat, mert utólag úgyis ott kötünk

ki, ha tetszik, ha nem.

Csorba László

Délvilág

Erkölcsi nevelés

Lapunk május 22-i számában válaszolt Katona Pál földeáki plébános

olvasónk Ördögh Lőrinc észrevételeire. Ezzel kapcsolatban Ördögh Lőrinc

azt mondta: bizonyos abban, hogy a plébános úr sok mindent megtesz az

erkölcsi nevelés érdekében. Erre szükség is van, mert az országban nagy az

erkölcsi züllöttség. Tisztelettel üzeni Katona Pál plébánosnak: kívánja, hogy

sok ereje legyen ezt a munkát folytatni.

Délvilág, 2009. jún. 3.

Zoli atyát sírva búcsúztatták a hívek Csongrádon

Csongrád. Hamar megkedvelték, és legalább húsz évig szerették volna

Csongrádon tudni Janes Zoltán plébánost a hívek – most három év után

áthelyezi a püspök. Búcsúmiséjén tele volt a templom. Mindenki sírt. A

püspök nem indokolja döntését, a papok néhány év utáni áthelyezését.

Tarr Ágnes képviselő és Bedő Tamás polgármester javaslatára levélben

keresi meg a csongrádi képviselő-testület Kiss-Rigó László megyés

püspököt. Az önkormányzat megköszöni a két fiatal pap, a 30 éves Janes

Zoltán plébános és a 36 éves Péntek Zsolt káplán munkáját. 2007-ben

kerültek ide, hamar megszerette őket a város. Ahogy a pénteki testületi ülésen

elhangzott, megtalálták a közös hangot a fiatalokkal és az idősebbekkel is,

lehetett rájuk számítani. A köszönet hangjában ott a csodálkozásé is: vajon

miért helyezik el őket ilyen hamar? Murányi László képviselő – aki lapunk

Kapcsolatok oldalán búcsúztatja a plébánost – azt mondta, arra számítottak a

hívek, legalább húsz évig állandó papja lesz a városnak. A búcsúmisén,

vasárnap tele volt a templom, a hívek sírtak, de Zoltán atya is könnyezett.

Lapunknak tegnap azt mondta, jó érzés volt Csongrádon dolgozni.

63

Azt egyedül a Szeged-Csanádi Egyházmegye püspöke dönti el, ki hol

teljesít szolgálatot. Janes Zoltán augusztus 1-jétől a Békés megyei

Nagyszénáson, Péntek Zsolt pedig Eleken dolgozik tovább, de nem csak őket

érintette a „dispozíció" (lásd keretes írásunkat). A püspök nem indokolja

döntését, pedig a válasz ez esetben nem csak a híveket érdekelné.

– Ez az egész országban így szokás, és legfőbb oka a paphiány –

mondta a papi áthelyezésekről általánosságban Illyés Szabolcs szegedi

teológus. – Több plébániából álló hálózatokat látnak el a plébánosok, ez a

munka nagyon megterhelő, főleg az idősebbek számára. Ezért fontos, hogy

huzamosabb időre egyik közösség se maradjon fiatal, munkabíró pap nélkül.

A 3-5 évenkénti váltás másik oka az, hogy a katolikus egyház nem szeretné,

ha hosszú évek, évtizedek alatt személyi rendszerek alakulnának ki. Az

egyházi menedzserszemlélet egyik tényezője, hogy a pap nem lehet

fontosabb, mint az egész közösség. A „földi" egyház akkor működik

egészségesen, ha a káplántól a pápa személyéig mindenki pótolható.

– Ezért természetes, hogy amikor a 82 éves Benedek pápa egy

egyszerű csuklótörés miatt kórházba került, elkezdődtek a találgatások arról,

ki lehetne az utódja. A Newsweek hírmagazin az első hat jelölt között említi

az 57 éves Erdő Péter bíborost. Ez azért érdekes, mert Bakócz Tamás (1442–

1521) esztergomi érsek óta magyar főpapot nem tartottak ennyire esélyesnek

a legfőbb egyházi méltóság címére.

Új papok a megyében.

– Kiss-Rigó László püspök döntése értelmében az eddigi apátfalvi

esperes-plébános, Salamon László vezeti a csongrádi Nagyboldogasszony-

plébániát – és a szentesi esperesi kerületet –, Cibián Miklós eddigi gyulai

káplán segíti a munkáját. Apátfalván az új pap Jánosi Szabolcs lesz,

Csanádpalotán Boldvai Antal, Hódmezővásárhely Szentháromság-

plébániáján Németh László, korábbi tábori lelkész. Makón a Szent István

király plébániát és a Szent László király plébániát is Varga Attila plébános

irányítja – Gordos Ferdinánd Magyarbánhegyesen folytatja. Pitvaros

plébánosa Kasuba Róbert, Szeged-Szőregé – ahogy Deszké és Klárfalváé is –

dr. Gruber László, Szentes Szent Anna-plébániájáé Topsi Bálint lesz.

Kistelekre nevezik ki káplánnak Antal Imrét, Makóra Tóth Rolandot, Szeged-

Alsóvárosra Hesz Vince Dénest, Szeged-Kiskundorozsmára Biacsi Józsefet.

Bakos András

Délmagyar, 2009. júl. 28.

64

Válságkezelés?

Idős ember sokféle válságot látott már életében.

Nagyon emlékezetes számomra, amikor a népszaporulat válsága

elkezdődött. Vallásüldözés volt, de az úgynevezett békegyűléseken a

papoknak is feltették a kérdést: Mi a megoldás? Várták a választ, de

lényegében az óhajtott kommunikációt akarták kikényszeríteni.

Egyszer egy általam nagyra becsült főpap is ott volt a gyűlésen és

visszakérdezett: Uraim, Önök valóban meg akarják állítani a nemzet

fogyását? Igen – hangzott a válasz.

Két erény van – mondta a főpap – amely meghozhatná a megoldást. A

vallási öntudat és a nemzeti öntudat tudatos belenevelése a fiatalokba. Ez erőt

adna a gyermekvállaláshoz. Önök mind a kettőt ki akarják irtani az emberek

lelkéből. Maradinak mondják az egyiket, sovinisztának a másikat. Így csak

mélyítik a válságot, ahelyett, hogy megoldanák.

A jelenlevők egyetértettek a főpappal. A hatalmon levők pedig ezután

nem hívtak békegyűlésre főpapot.

Ma hasonló a helyzet. Sokat beszélnek a gazdasági válság megoldásáról.

Sok lépést is tesznek ennek érdekében. De ha élne ez a főpap, azt mondaná:

Uraim, amíg a gazdasági válság hátterét, az erkölcsi válságot nem kezelik,

amíg a jogtalan vagyonszerzés kiskapuit be nem zárják, és amíg a becsületes

munka gyümölcseit az ügyeskedők, politikailag elkötelezettek elveszik, addig

nincs, nem lehet igazi megoldás.

Katona Pál

Új Ember, 2009. aug. 2.

Ez lenne az igazi válságkezelés?

Idős ember sokféle válságot látott már életében. Érdemes ezekre

visszagondolni és elmélkedni azon, hogy próbálták megoldani ezeket az

emberek.

Nagyon emlékezetes számomra, amikor a népszaporulat válsága

kezdődött. Sok embert megkérdeztek e témával kapcsolatban. Vallásüldözés

volt, de az úgynevezett békegyűléseken a papoknak is feltették a kérdést: Mi

a megoldás? Várták a választ, de lényegében az általuk óhajtott

kommunikációt akarták kikényszeríteni. Mindegy, hogy mit mond, csak

kommunikáljon. Egyszer egy általam nagyra becsült főpap is ott volt a

65

gyűlésen és visszakérdezett: Uraim, Önök valóban meg akarják állítani a

nemzet fogyását? Igen, hangzott a válasz.

Két erény van – mondta a főpap –, amely meghozhatná a megoldást. A

vallási öntudat és nemzeti öntudat tudatos belenevelése a fiatalokba.

Ez erőt adna a gyermekvállaláshoz. Önök mind a kettőt kiirtani akarják az

emberek lelkéből. Maradinak mondják az egyiket, sovinisztának a másikat.

Így csak mélyítik a válságot, ahelyett, hogy megoldanák. A jelenlevők

egyetértettek a főpappal. A hatalmon levők pedig ezután nem hívták

békegyűlésre a szókimondó főpapot. Ma hasonló a helyzet. Sokat beszélnek a

gazdasági válság megoldásáról. Sok lépést is tesznek, hogy megoldódjon.

De ha élne ez a főpap, azt mondaná: Uraim, amíg a gazdasági válság

hátterét, az erkölcsi válságot nem kezelik, amíg a jogtalan vagyonszerzés

kiskapuit be nem zárják, amíg a becsületes munka gyümölcseit az

ügyeskedők, politikailag elkötelezettek elveszik, addig nincs, nem lehet igazi

megoldás. Jó lenne, ha a logikusan gondolkodó főpaptól tanulnának az

illetékesek és becsületes emberek nevelésével próbálnák megoldani a

válságot. Igaz, ez hosszan tartó megoldás, de ez a célravezető.

Katona Pál

Délvilág, 2009. aug. 4.

10 milliót adtak össze templomi ólomüvegekre

Földeák - Helyére került a földeáki templom utolsó, kilencedik színes

ólomüveg táblája is, amely Szent Lőrincet ábrázolja. A díszes műalkotásokra

7 év alatt összesen több mint 10 millió forintot adományoztak a falubeliek,

illetve az elszármazottak.

Helyére került az utolsó, Szent Lőrincet ábrázoló műalkotás. Katona Pál

plébánostól megtudtuk, az első még 2002-ben született, és összesen 9-et

készíttettek el a fiatal szegedi művésszel, Véha Tímeával.

A díszes üvegek közül 6 Katona Pál szavaival azt a boldogságot

ábrázolja, amelyre Isten hívja az embereket: látható rajtuk, amint Szűz

Máriának hírül viszi az angyal Jézust, amint a napkeleti bölcsek imádják

Jézust, Jézus megkeresztelkedése, a halfogás csodája, majd Jézus keresztre

feszítése és a Szentlélek eljövetele. A továbbiak magyar szenteket, Istvánt,

Imrét és Lászlót ábrázolják, egy pedig Szent Lőrincet, aki a szegények

istápolója volt.

Figyelemre méltó, hogy a színes ólomüvegtáblákat az egyházközség

közadakozásból készíttette el. A páratlan szépségű, nagyméretű műremekekre

66

7 év alatt összesen több mint 10 millió forintot adományoztak a falubeliek,

illetve az elszármazottak – a tegnap helyére került utolsó darabra például 1,2

milliót adtak össze.

Utcát Oltványi Pálnak. A földeáki egyházközség azt javasolta az

önkormányzatnak, hogy nevezzenek el a faluban utcát Oltványi Lajos

plébánosról. Templomot építtetett, iskola, óvoda és zárda építését

kezdeményezte, maradandó teológiai, egyháztörténeti és tanügyi írásokat

hagyott az utókorra. A javaslat szerint a plébániához közeli Béke vagy

Gagarin utca viselhetné a nevét.

Szabó Imre

Délmagyar, 2009. aug. 18.

Szent István Isten- és hazaszeretetre tanította népünket

A történetírók, de a népünk történetét ismerő emberek is elismerik mind,

hogy Szent István királytól a legtöbbet kapta a magyar nép. Vándor életet élő

népünk úgy érkezett ebbe a szép Kárpát-medencébe, mint előzőleg az avarok,

hunok, és még számos ma már nem létező nép. A kalandozások miatt

rettegtek tőlük az európai nemzetek. Litániáikba belefoglalták: A magyarok

nyilaitól ments meg Uram minket. De nemcsak fohászkodtak, hanem

szervezkedtek is ellenünk. Augsburgi vereség után kezüket. lábukat, fülüket

levágva küldték haza a fogságba esett magyarokat. és azt üzenték: így jártok,

ha továbbra is kalandozó életet éltek. Hiábavaló volt a felszólítás, a

fenyegetőzés.

Szent István bölcsességére volt szükség, aki belátta, hogy fenyegetéssel,

szenvedéssel nem lehet megtörni életmód-változtatásra késztetni ezt a népet.

Ő belátta, hogy világnézetben, gondolkodásban kell megváltozni népünknek,

hogy abbahagyja a kalandozást. Ha megtanulja ez az ügyes, értelmes nemzet,

hogy egy Atya gyermekei vagyunk. Testvérek, akiknek egy örök boldog

hazába kell közösen elérkeznünk, akkor, mert értelmes nemzet, abba hagyja a

kalandozást.

Hozzálátott a munkához. Minden 10 faluval építtetett egy templomot.

Szerzeteseket, főként bencéseket hívott hazánkba, akik nemcsak a hitre, a

kereszténységre, de a földművelésre is tanították a népet. Ő maga mutatott jó

példát, amikor a bajor uralkodó lányát, a vallásos Gizellát vette feleségül, és

keresztény módon élt. Imre fiához írt intelmeiből tudjuk, hogy nemcsak Isten

szeretetére, de a más népekkel való jó együttműködésre is tanította népét.

Így elérte azt, amit az előzőleg ideérkező barbár népeknek nem sikerült

elérni, hogy néhány évtized múlva testvérként fogadtak bennünket az európai

nemzetek.

67

De az Isten- és emberszeretet megvalósításának más eredménye is lett.

Röviden így mondjuk: honalapítás, boldog jövő építése. Ezzel a

nevelőmunkával évszázadokra megalapozta nemzetünk jövőjét. az Isten terve

szerinti életnek ez a következménye.

Nem kell nagy bölcsesség, elég a józan, normális gondolkodás ahhoz,

hogy rádöbbenjünk, miért változott meg? Miért lett rosszabb körülöttünk a

világ?

Tolvajok, betörők, kábítószer-élvezők, hajléktalanok, szenvedélybetegek,

depressziós emberek tömegei jelennek meg nemzetünk életében. Ha Szent

Istvánhoz, Szent Imréhez és Gizellához hasonlóan gondolkodó vezetők

hoznák a törvényeket, vezetnék a népet, ha a nevelésre ma is komoly gondot

fordítanának, és kicsi gyermekkortól kezdve nevelnék az embereket, más

képet mutatna országunk.

A temetőhöz közeli kocsmában tartottam előadást. Azzal fogadtak, hogy

katolikus temetőben miért lopnak, rongálnak sírokat az emberek? Mert

neveletlenek! Ebből az egy mondatból megértették, hogy így igaz.

Miért ilyen ma Magyarország? Nem akarom sorolni a problémát okozó

embereket. Azért ilyenek, mert valahol elmaradt, vagy több helyen is a

nevelés. Bizony a nevelés, a jó törvényekre való nevelés meghatározó,

minden közösség, minden ország életében is. Mindig elmondom, hogy félre

ne értsenek, én nemcsak a vallásos nevelésre gondolok. Arra is, mert pap

vagyok. De a munkára, a fegyelmezett viselkedésre, az idősek tiszteletére

való nevelésre gondolok elsősorban.

Tanuljunk Szent Istvántól, aki Isten- és hazaszeretetre nevelte népünket.

Katona Pál

Földeák újság, 2009. augusztus

A szlovákiai nyelvtörvényről

2008 szeptemberében hálaadó szentmisét és előadást tartottam a Galánta

megyei Vízkeleten. Abból az alkalomból, hogy 60 éve, 1948-ban telepítettek

ki bennünket a Benes-dekrétum értelmében szülőfalumból. Több mint 200-an

vettek részt a találkozón. Olyan lelkesen énekeltek a szentmisén és az

előadáson is, természetesen magyarul, hogy a Magyarországon születettek –

mert olyanok is volta ott – csodálkoztak. Nem azon, hogy magyarul

énekeltek, hanem azon, hogy olyan szépen. Amikor Kodály Zoltán

népdalgyűjteményéből az Esti dal mindhárom szakaszát elénekeltük, az

idősebbek megjegyezték: ezt sokszor énekeltük a zeneszerzővel együtt.

Ekkor értették meg, miért tudnak itt ilyen szépen énekelni. Sokszor énekeltek

68

együtt Kodály Zoltánnal. A Galántai táncok előszavában ezt le is írja a

szerző, amikor szeretettel gondol vissza a vízkeleti kis pajtásokra, akik

Galántára jártak iskolába. De később, amikor már híres zeneszerző volt,

többször visszajött ünnepségekre, meghallgatni a galántai, vízkeleti,

hidaskürti gyermekek énekét. Az ünnepség végén odajött hozzám egy fiatal

hölgy, bemutatkozott, és azt mondta, hogy a galántai televíziótól jött, és

szeretne interjút készíteni velem. Először azt kérdezte: milyen nyelven,

szlovákul?

Nézze, feleltem, az itt jelen lévő 220 emberből, akiknek nagy része

nézni fogja a televíziót, talán 40-en tudnak szlovákul. Ennek ismeretében

mit javasol? Elnézést kérek, mondta, és természetesen magyarul tette fel a

kérdéseket a kitelepítésünkkel kapcsolatban. Megértette, hogy az a

természetes, ha magyarul beszélünk. Aki ismeri a helyzetet, az tudja,

hogy nemcsak Csallóközben, de a Galánta környéki falvakban,

Vízkeleten, Hidaskürtön, Feketenyéken, de sok más faluban is az idősek

csak magyarul tudnak. A nyelvtörvény értelmében most ezek az emberek

életük végéig nem intézhetnek hivatalos ügyet? Ha megszólalnak

magyarul, - mert másképpen nem beszélnek –, megbüntetik őket.

Normális gondolkodás ez?

Amit a galántai televíziós riporter egy kérdésem után, azonnal

megértett, és elnézést kért indítványáért, azt a szlovák kormánynak is

meg kellene értenie, és bocsánatot kellene kérnie az embertelen

törvényért.

Vasárnap, 30-án fél 6-kor azért megyünk el a szegedi székesegyházba,

hogy ott a szlovák kormány figyelmét erre felhívjuk.

Katona Pál

Délvilág

A papság éve

Jézus szentséges szívének ünnepén XVI. Benedek pápa megnyitotta a

papság évét. A pápa szeretné, ha fölelevenítenénk a szent papság életének

történeteit, és tanulnánk belőle. Mit? Azt is, hogy sokszor nagyon küzdelmes,

akadályokkal tűzdelt a lelkipásztorok élete.

Ilyen küzdelmes élete volt Kiss Ferenc plébánosnak.

1948-ban került Pitvarosra, a Felvidékről ide áttelepített emberek lelki

gondozására. Mindszenty József bíboros úr 1948. május 23-án Makón, a

Mária-napok alkalmából az iskola előtti téren ünnepi szentmisét mondott.

Mivel az ő egyházmegyéje területéről telepítettek ki bennünket, Kiss Ferenc

plébános úr kérte, hogy látogasson el Pitvarosra.

69

Nagy örömünnep volt a faluban a bíboros úr érkezése. Ez az esemény és a

szent életű plébános biztatása olyan lendületet adott a híveknek, hogy

plébánosuk biztatására elhatározták: templomot építenek.

Nem volt egyszerű az engedély beszerzése sem. Amikor elkezdődött a

munka, mindenki szívügyének tekintette, hogy segítsen. A hatóság elrendelte,

hogy őszi munkákat kell végezni, nem szabad a templomhoz téglát hozni,

amíg a vetést el nem végzik. A gazdák nem törődtek vele. Erre őröket

állítottak a faluból kivezető utakra, és visszafordították, akik tégláért mentek.

A gazdák erre hajnalban indultak tégláért. Amikor ezt is ellenőrizték, akkor

felrakták az ekét a kocsira, mintha szántani mennének, földjüknél lerakták,

indultak tégláért. A többiek pedig kőművesek vezetésével társadalmi

munkában építették a templomot.

1950-ben be is fejeződött a templom építése. Először az a Steiner Béla

zeneszerző kötött itt házasságot, aki szintén Felvidékről jött.

Később Kiss Ferenc plébános Csanádalbertin és Nagyéren is kápolnát

alakított ki magánházból. Jó plébániai közösséget épített. Mi lett a

következmény? Állami kérésre Dombegyházára helyezték. Életet lehelt a

plébániai közösségbe, ezért Királyhegyesre tették. Később Tiszaszigetre

került, majd Makóra, nyugdíjasként. Pénzét az egyházközségnek adta, mert ő

úgy akart az Isten elé kerülni, ahogyan a világra jött. Teológiailag képzett,

szent életű pap volt, mégis – vagy talán éppen ezért – nem halmozta el

jutalmakkal az élet.

Imádkozzunk Istenhez jó papokért, papi hivatásokért, mert ma is nagy

szükség van rájuk!

Katona Pál

Maradj velünk Jézusunk!

Több évtized után újra elsőmisés pap mutat be szent misét 2009.

december 6-án 16 órakor Földeákon Cseh Péter felszentelt pap személyében.

Az eseményt előzően a pécsi bazilikában Magyar Mihály pécsi püspök

2009. december 5-én 10 órakor szenteli fel pappá.

Az ő életében nem mindennapi esemény, a szülők, rokonok, ismerősök,

de az egész községünk is szeretettel várják elsőmisés áldását.

Cseh Péter 1983. március 27-én született Makón. Igen jelentős esemény,

hisz az egyház virágvasárnapot ünnepelt. Nagyon eleven fiú, elemi iskoláit

nagy jó eredménnyel szülőfalujában végezte. Oszlopos tagja volt az iskola

focicsapatának is. Majd a vásárhelyi Bethlen Gábor gimnáziumban folytatta

tanulmányait. Részt vett az iskola életében több tanulmányi versenyen

győztesként. No meg a focicsapatban is jól sportolt. Érettségi után a szegedi

70

bölcsészkaron folytatta tanulmányait. Szabad idejében az egyetemi

lelkészekkel a hajléktalanokkal és lelki támaszra vágyókkal foglalkoztak.

Látva az itt élő emberek gondjait, bajait, hivatást érzett arra, hogy olyan

pályát válaszon, hogy Isten segítségével támogassa az embereket.

Beiratkozott a pécsi Püspöki Hittudományi Főiskolára, ahol 2009. június 12-

én jeles eredménnyel teológussá nyilvánították. Az itt töltött évek alatt is

kivette részét a sport, valamint a főiskola egyéb rendezvényeiből. Jelenleg a

dombóvári plébánián teljesít szolgálatot.

A nem mindennapi esemény alkalmából szívből gratulálunk neked Péter,

a falunk és az utcánk nevében is szeretettel köszöntünk. Isten áldását kérjük,

vezessen az Úr utadon.

Fodor Imre

Földeák újság, 2009. november

Összefogásból: jeles

A téli ünnepkör egyik legszebb, egy hónapig tartó időszaka: Advent. A

karácsonyt megelőző négy hét Szent András apostol napjával kezdődik.

A néprajztudomány szerint négy gyertya gyújtásával várták és várják az

emberek a Megváltó megszületését, eljövetelét. A gyertyákat szalmából,

vesszőből font koszorúra helyezték, s karácsony napjára már minden gyertya

égett.

A hagyományból mára újra szokássá vált adventi koszorút helyeznek el

nemcsak lakásokban, otthonokban, hanem városok, falvak közterein is.

A mi községünk is karácsony előtt adventi koszorú készítését határozta el.

A helyi kezdeményezés önkormányzati ötlet volt (Bugyi Pálné képviselő) a

kivitelezést pedig a helyi Mentálhigiénés Egyesület vállalta magára, kikérve a

helyi katolikus egyház Katona Pál esperes úr véleményét is.

Hajnal Istvánné, az egyesület vezetője a koszorú stabil formájának

elkészítéséhez a helyi Termáltechnika szövetkezet tagjait (név szerint:

Rakonczai Attila és Szabó Sándor) segítségét kérte. Ők szívesen tettek eleget

e felkérésnek.

A Mentálhigiénés Egyesület tagjai fenyőágakkal, gyertyákkal

feldíszítették s a Művelődési Ház előtt Advent első szombatján

meggyulladhatott az első gyertya. Földeák község polgármestere, Vass Imre

gyújtotta meg, Katona Pál plébános Advent jelentőségéről, jelenlegi

aktualitásáról beszélt. Tatárné B. Szűcs Etelka tanárnő két tanítványa Molnár

Zsófia és Mészáros Ádám nagyon szép adventi versekkel, Szabó Sárika

fuvolával színesítette a gyertyagyújtást. Mind a négy alkalommal szép

felolvasások, imák, énekek tették emlékezetessé Földeákon az Adventet.

71

Ez a szép kezdeményezés többek közreműködésével eredményesen

megvalósult, s a földeákiak a falu főterén gyönyörködhettek az Advent

varázsában.

Bné

Földeák újság, 2009. december

Cseh Péter első miséjének bemutatása

Ilyen alkalom már régen volt Földeákon, advent első vasárnapja előtti

szombaton kora reggel külön busz indult Pécsre, hogy jelen lehessen falunk

szülötte Cseh Péter pappá szentelésének megtartásán. Tekintettel arra, hogy

adventben nem szokott első mise lenni, általában nyáron szentelik a papokat.

Másnap, advent első vasárnapján sok-sok ünneplőbe öltözött hívő és rokon,

ismerős, barát és utcabeli indult a templomba, hogy részt vehessen Cseh

Péter első miséjének a bemutatásán. Eljöttek a pap társak, ismerősei messze

vidékről, sőt a Dunántúlról is. Megható érzés töltötte be a jelenlevőket, mikor

a főoltárig vonult be a ministránsok és papok sokasága. Az orgona szép

szólója közben szinte beleremegtek a falak, mély érzés hatotta át a hívek

lelkét, hiszen ebben a templomban szentelték és bérmálták. Majd helyfoglalás

után ifj. Sipos József egyházközségi elnök köszöntötte a jelenlévőket. Külön

köszöntötte a vidékről eljött paptestvéreket, megköszönve, hogy segítették a

papi hivatás vállalására Cseh Pétert, majd a földeáki elöljárókat, rokonokat és

a híveket. Pécsről, Dombóvárról, Vásárhelyről, Makóról is érkeztek erre az

alkalomra. Az alkalom ünnepélyességét növelte Tatárné B. Szűcs Etelka

tanítványainak szép versmondása. Következett a szent mise bemutatása, amit

mély meghatottsággal és alázattal mutatott be Cseh Péter pap kollégái

segítségével. Gera József kántor magas szintű énekléssel részesítette

színesebbé a szent mise beiktatását. A mise végén az első misét bemutató pap

áldása következett, a hívek hosszú sora vára. Ekkor felszabadultan áldotta

meg a hívek sokaságát.

Az önkormányzati és a Művelődési Ház és Könyvtár dolgozóinak

közreműködésével, Wéber János önzetlen segítségével vendégül látta a

meghívott vendégeket a Művelődési Házban. Tóth Imre iskolaigazgató

méltatta az első misés pap földeáki iskolai éveit, büszke volt, hogy az ő

iskolájuk is hozzájárult e nemes hivatás vállalásához.

A vendégek jóízűen fogyasztották a Bodócsi János által főzött finom

vacsorát. A szülők is megkönnyebbültek, hogy a hosszú évek fáradozása nem

volt hiábavaló.

72

A vendégek gratuláltak az első misés papnak, majd egy-két pohár bor

elfogadása után elköszöntek, és egy szép emlékkel távoztak.

Kedves Péter, az Úr vigyázzon rád, vezessen az utadon.

Fodor Imre

Földeák újság, 2010. január

Katona Pál a vásárhelyi Rádió7 Szőttes műsorában

Részlet a műsorból.

Gerhardt József műsorvezető bevezető gondolatai így szóltak: Életünk

fonala mások életének fonalaiból szövődött. Műsorunk ezen fonalak

rendezésével, mai vendégünk bemutatkozásával telik. Megismerni az embert,

a kort szinte lehetetlen, mi mégis erre vállalkozunk. Életünk útitársai közül

ma Katona Pál prépost, esperes, püspöki tanácsos, Földeák, Maroslele és

Óföldeák plébánosa mutatkozik be előttünk úgy ahogy eddig talán még

sosem tette, a nyilvánosság előtt. A többi emberrel való kapcsolata, munkája,

élete példája választotta mai műsorunk vendégének. Fogadják szeretettel!

Szeretettel és nagy-nagy kíváncsisággal köszöntöm Szőttes műsorunk mai

vendégét, Katona Pált.

A több órás műsorban végigkérdezték Katona Pált a gyermekkoráról, ifjú

éveiről és hivatásának állomáshelyeiről. Több telefonhívást is kapott, ezek

közül néhány a teljesség igénye nélkül:

- Jó napot kívánok! Nagy Lászlóné Sárszegi Ibolya vagyok

Földeákról. Tisztelettel köszöntöm a Rádió 7 munkatársait és a meghívott

vendéget, Katona Pál plébános urat! Kedves Plébános Úr! Nagyon jó

hallgatni ezt a vidám beszélgetést, így legalább több mindent megtudhattunk

Önről, amit eddig nem és lehet, hogy nem is tudtuk volna meg. A további

munkájához nagyon sok sikert és jó egészséget kívánok! Boldog, békés

karácsonyi ünnepeket kívánok a plébános úrnak és a Rádió 7 összes

dolgozójának.

- Én is nagyon szépen köszönöm és örülök, hogy figyelnek rám,

hiszen nekem, mint lelkipásztornak a közösségszervezés a fő feladatom és

ezáltal tudom az embereket az én életemmel kapcsolatban tájékoztatni és nem

ismeretlenül találkozom vele, hogyha Vásárhelyen, vagy máshol, mert hallott

már rádióban.

- Jó napot kívánok! Dicsértessék a Jézus Krisztus.

- Mindörökké Ámen.

- Én Földeákról Ferencziné Hajnal Mária vagyok. Azt szeretném

mondani az Atyának, hogy büszke vagyok arra, hogy ilyen lelkipásztorunk

73

van Földeákon, akihez bármi panasszal, vagy bármi kérdéssel fordulunk,

maximálisan segít, és ami tőle telhetik, lelkileg mindig mellettünk áll. Én

nagyon örülök, a szüleimet is nagyon sokat segítette mindenféle tekintetben,

a munkájához csak jó egészséget, sikert, terveinek megvalósításához minden

jót kívánok! A jó Isten éltesse és tartsa nekünk nagyon sokáig!

- Köszönjük szépen, én erre azt mondanám, hogy ennek

természetesnek kellene lennie minden lelkipásztornak, hogy ha arra

vállalkozik, hogy a közösséget szolgálja, most elmondtam az újmisés

fölszentelésénél is, hogy mi szolgálunk, de nem kiszolgálunk, tehát nem mint

a kocsmában kérnek, azt csináljuk, hanem Jézus tanítása szerint adjuk a

szolgálatot, nem a saját elképzelésünk szerint, nem a vágyak szerint, hanem

Jézus tanítása szerint és az jót jelent mindenki számára, ha ezt jól tudjuk

megközelíteni.

- Közben kapott egy üzenetet, ezt szeretném felolvasni.: Plébános Úr!

„Nem csak Janka atya ily közvetlen, minden tiszteletem az Öné, jó

egészséget kívánok! Gábor.”

- Én igyekszem egyszerű emberekkel és nem csak egyszerűekkel,

hanem miniszterekkel is, másokkal is közvetlen lenni, és ha az kikéri

magának, akkor azt szoktam mondani, hogy mindannyian porszemek

vagyunk, testvérek, nem szabad büszkélkedni, közvetlennek kell lenni, ez a

természetes.

- Újabb kedves telefonáló, Jó napot kívánok!

- Jó napot kívánok! Búzásné Vízi Judit vagyok, a földeáki Művelődési

Ház és Könyvtár vezetője. Üdvözlöm a Rádió 7 hallgatóit és mindenekelőtt

Katona Pál esperes urat, az előbb beszélt, hogy a közösségért tevő embert

képviseli. A Művelődési Ház és Könyvtár szintén a lakóközösségért

igyekszik tenni, és én is mint önkormányzati képviselő. Ebben nagyon

köszönném Katona Pál esperes úr együttműködését. Ezt nagyon-nagyon

kihangsúlyoznám, hiszen bármilyen ünnep van, előadás, vagy a lakosságot

érintő megmozdulás, az esperes úr soha nem szokott előzetes megbeszélés

nélkül kezdeményezni, ezért szépek az ünnepeink, mindig segít ebben.

Mindig megbeszéljük előtte, időpontokat egyeztetünk és nagyon

együttműködő. Nagyon köszönöm neki, hogy az értéket képviseli, ő egy

nagyon nagy tudású ember és meglátszik, ki az, aki a közösségért igyekszik,

ki az, aki szeretne még többet és még jobbat, meglátja, hogy melyik az a

könyvtáros, melyik az a pedagógus, melyik az egyszerű segítő ember, aki

tesz önzetlenül és nem is hagyja szó nélkül. Ezért köszönjük neki azt a sok

dolgot, akár a megszépült temető, az új ravatalozó, a templomon az új tető,

karácsonyi koncertek, az énekkart mikor kihívja Makóról, mind-mind

74

megannyi szép, ami azóta történt, mióta ő itt szolgál. Nagyon köszönjük ezt

neki. További jó egészséget kívánok, nagyon sokat tesz a községünkért.

- Köszönöm szépen és elmondhatom, hogy mindhárom községben,

önkormányzattal és művelődési házzal, iskolával, könyvtárral nagyon jó a

kapcsolatom és sokat segítenek az én munkámban. Most már könyveket is,

mivel 72 éves vagyok, nem én írom, hanem biztatom ezeket a tudós

embereket, akár a pedagógust, akár pedig könyvtárost, hogy írjon és témát

adok neki és örülök, hogy ebben segítőkészek és mellettem állnak és közösen

alkotunk olyat, ami a közösséget építi. Köszönöm szépen!

- Közben még egy üzenet: Kedves Plébános Úr! Köszönjük a sok

szeretetét és törődését! Jó egészséget kívánunk! Gilinger Peti és családja

- Nagyon köszönöm, hogy ezt az üzenetet Gilinger Peti és családja

küldte személyesen, nagyon kedves, segítőkész ember, sokra becsülöm, hogy

nagyon sokszor ott van a templomban és segít. Köszönöm szépen!

- Jó napot kívánok! Mojzer Zoltán vagyok, a Maroslele egyházközség

képviselőtestület tagja, nagyon sok tisztelettel, szeretettel köszöntöm Katona

atyát. Kívánok neki nagyon jó egészséget, hogy tovább vezesse ezt a három

községet, tovább építse a hívekben az erőt és Istentől megáldott kellemes

karácsonyi ünnepeket kívánok az atyának is és a Rádió 7 minden tagjának!

- Köszönjük szépen! Mindig örülök annak, hogy a mi fölfogásunk az,

hogy örömet szerezni másoknak, hiszen ha azt mondjuk, hogy Jó Isten, akkor

jó akar az embereknek, ha valaki Isten gyermeke, akkor jót kell hogy akarjon

minden embernek! És mindannak örülök, hogy ha örömet szerezhetek, vagy

bármilyen jót tudok okozni, boldog perceket másoknak.

- Másik üzenet: Kedves Plébános Úr! Az Egyházi Képviselőtestület és

a hívek nevében szívből köszönjük az áldott Isten és emberek iránti

elkötelezett szolgálatot. Fejlődik egyházközségünk, jó egészséget kívánok,

meghitt műsor a Szőttes! Szeretettel: Sípos József Földeák.

- Köszönjük szépen, Józsi! Örülök, ha úgy látják, hogy fejlődik az

egyházközség, és annak is örülök, hogy a rádióműsorral még ismertebbé

válik Földeák, Óföldeák és Maroslele és én is ismertté válok. Nem azért,

hogy büszke legyek, hanem hogy még hatékonyabban még több embert

tudjak megszólítani vagy még több ember tud hozzám fordulni.

- Jó napot kívánok! Tisztelettel köszöntöm a rádió munkatársait és a

Szőttes vendégét, Katona Pál plébános urat. Én Ferenczi Sándorné vagyok

Földeákról az Egyházközség egykori képviselő tagja. Örülök, hogy ilyen

színvonalas műsor vendége lehet a plébános úr. Figyelmesen hallgattam, sok

75

mindent megtudtam az életútjáról és kívánok neki a következőkben sok erőt,

egészséget, valamint a közelgő ünnepek alkalmából boldog ünnepeket!

(Mindezt nagyon meghatódva, könnyeivel küszködve mondta!)

- Köszönöm szépen a telefonálást, azért tudott meg többet rólam, mert

lehetővé tették, hogy ebben a műsorban szerepelhessek, amit nagyon szépen

köszönök! Én odahaza is mindenkit szívesen fogadok.

- Az az érzésem, hogy kialakítottunk Önről egy olyan véleményt, ami

abszolút pozitív, gondolok itt az egyik sms-ezőre, a másik meg az, hogy egy

nagyon kedves, aranyos emberként vélekszik dolgokról és áll hozzá a

dolgokhoz, ami azt jelenti, hogy végtelen emberséges, és a közösségépítést

tartja az egyik legfontosabb tevékenységének, hiszen mindenütt ez köszön

vissza.

- Steiner Béla vagyok, 70 évvel ezelőtt tanítottalak Pitvaroson. Jó

egészséget, Palikám és látod, hogy 70 év után emlékeztem rád.

- Köszönöm szépen Steiner tanár úr, én emlékszem, amikor magyart

tanított a tanár úr, akkor jó jegyet adott és ezzel biztatott arra, hogy az írásaim

érthetőek és ezért aztán elkezdtem írni.

Műsorvezető:

– Itt említem meg, hogy amikor találkoztunk a szerkesztőség

társalgójában, akkor az első 5 mondatában benne volt, hogy Steiner Bélát

meg kellene látogatni, de a beszélgetés során nem, de most kiderült, hogy ki

is ő, hogy magának a tanára volt.

Igen, sőt, nagyon emlékszem rá, hogy a templomot 1949-ben építettük az

egész közösséggel 8 hónap alatt, az első, aki ebben a pitvarosi templomban

az esküvőjét tartotta Steiner Béla és Mihalics Éva, az ő kedves felesége volt.

Üdvözölte Batik Antalné, Emike is az Igási Koccintóból. Igáson mindig

Katona Pál vezeti az Áldozócsütörtöki búcsút.

A Szőttes műsor beszélgetését szép zenék színesítették. A földeáki és

maroslelei hívek, ismerősök mellett idegen rádióhallgatók is kifejezték

csodálatukat és nagyrabecsülésüket az Esperes úr élete és munkássága iránt

és mindenki jó egészséget és további sikeres munkát kívánt a hitéletben és a

közösségépítésben egyaránt.

A Rádió 7 műsorából

2009. december 13.

76

Eredményekben gazdag újesztendőt!

Megtartotta 2009. évi zárszámadó gyűlését, és a 2010. évet megtervező

költségvetési gyűlését Földeák Egyházközség Képviselőtestülete. Itt nemcsak

anyagi javakról, de arról szemléletváltásról is szó volt, ami a 4 év alatt az

egyházközség életében történt. A község vezetőivel és közösségeivel jó

kapcsolat épült ki, és ez az egyházközség elfogadását, sőt külső megújulását

is eredményezte.

A faluba haza látogatók is észrevették, és megemlítették a temető

tisztaságát. Az új modern ravatalozót, a Szent István emlékhelyet, a

templomtető felújítását, az új temetőkaput és aki járt a plébánián, annak belső

rendbetételét is, és a folyamatosan készülő színes templomablakokat.

Mindezt a plébános az újesztendő elején megköszöni a munkáját szorgalmasan

végző és közösségi célokra nagylelkűen adakozó lakosoknak. Tudatosan lakosokat

írok, mert nemcsak a templomba járók adakoztak a felsorolt dolgokra.

2010. évben tovább szeretnénk folytatni ezt a munkát. Felújítjuk a

temetőkápolnát kívül-belül. Örülök, hogy még a téli időben is igénylik itt a

temetések alkalmából a szentmisét. Felújítjuk és kiszélesítjük a temetőbe

vezető utat. Szeretnénk a ravatalozóval és a temetői irodával úgy

összekapcsolni ezt a felújított utat, hogy ne kelljen esős időben sem sarat

taposni a temetésen megjelenteknek.

Felújítjuk, réz lemezzel fedjük le a templomtornyot. Megcsináljuk a

templom akadálymentesítését.

Szobrot állítunk Oltványi Pálnak a falu első plébánosának, aki sok

segítséget adott a falu lakosságának az áttelepülés alkalmával, amikor az

árvíz miatt Óföldeákról magasabban fekvő helyre kellett települni.

Mindezen beruházások mellett szép ünnepségeket is tervezünk. Falunap,

búcsú, első áldozás, bérmálás, házasok megáldása stb.

Bízunk az eredményeket észrevevő lakosok további, nagylelkű

támogatásában. Természetesen az önkormányzat és a hozzá tartozó

közösségekben is. Falunapra könyv formájában megjelentetjük a 4 év

jelentősebb eredményeit.

Amikor ismételten megköszönjük a nagylelkű támogatást a falu lakóinak

és az elszármazottaknak, továbbra is számítunk támogatásukra és

eredményekben gazdag újesztendőt kívánunk mindenkinek.

Cseh Péter papszentelésére való utazást, az első szentmiséjét és az utána

lévő vendégséget a Szent László Király Plébánia és munkatársai rendezték.

Ebben szívesen segítettek a múlt havi újságban felsorolt szereplők.

Katona Pál

Földeák újság, 2010. február

77

78

Tartalom

Katona Pál: Előszó 3

Hogyan legyünk jobbak? 5

Csak a pénz motivál? 6

Milyen kalapot válasszunk? 6

Jó közösségeket kell létrehozni! 7

Korrigálni kell az emberiség útirányát 8

Miért nem tud örülni az ember a föltámadásnak? 9

A puszta szerepe a teremtmény életében 10

Mit tanultam Makón a kicsinyektől? 11

Az igási úti kereszt megáldása 12

Katona Pálnak nem száműzetés Földeák 13

Mit tanultunk a lengyelországi zarándokúton 14

Isten engem úgy segéljen! 15

Esküt tettek a polgármesterek, esküt tettek a települési képviselők 16

„A rabszolga kórus!” 17

Adventi gondolatok 18

Minden közösségi tevékenység gyógyítja az embert! 19

Az eredményre való törekvés számít 20

Szabadság marad a maroslelei főtér neve 20

Vandálok jártak Óföldeákon 21

A lefűrészelt kereszt és az egészségügyi „reform” 23

Elkészült az új Kurunczi Jézuska Óföldeákra 24

Földeák és Óföldeák polgármestere koszorúz 25

A boldogabb jövő megteremtése? 26

Készülünk templomunk felszentelésének 150. évfordulójára 27

Héjja Margit iskolanővér levele Katona Pálnak 28

Szőlő dohány gabona gáz 28

A kitelepítés évfordulóján 29

Fogadjuk el 30

Előadást tartott az esperes az italmérésben 31

Már tudják: Szent István nem volt gyilkos 32

Sulineten Katona Pál 50 könyve 33

Pap nélküli templomok 34

A kocsma és a parlament 35

Felavatták az összefogás szobrát Földeákon 36

Ünnepeltünk 37

Könyvbemutató 38

Katona Pál köszönti a 80 éves Tóth Ferencet 40

Mit üzen a föltámadt Jézus a ma emberének? 42

79

Fogyatékosok megadóztatása 43

A Biblia a könyvek könyve 45

Győzött a szolidaritás! Győzött a szeretet! 47

Húsvét 48

A földeáki Mária-szoborról 49

A mennybe induló Jézus megjelölte feladatunkat 50

Rózsalakodalom Földeákon 52

Az ember feladata a világban? 53

Óföldeáki a régió legrégibb temploma 53

Igen, pápai áldással 55

Pál apostol évében 55

A Biblia tanítása mindenkihez szól 57

Népszavazás a parlamenti képviselők költségtérítéséről 58

Az igaz Rákosi előtt 58

Tud-e segíteni Bajnai? 59

Saját portáján söprögessen 60

Miért ne politizáljon a plébános? 61

Könnyű bírálni 62

Erkölcsi nevelés 62

Zoli atyát sírva búcsúztatták a hívek Csongrádon 63

Válságkezelés? 64

Ez lenne az igazi válságkezelés? 65

10 milliót adtak össze templomi ólomüvegekre 66

Szent István Isten- és hazaszeretetre tanította népünket 66

A szlovákiai nyelvtörvényről 68

A papság éve 69

Maradj velünk Jézusunk! 70

Összefogásból: jeles 70

Cseh Péter első miséjének bemutatása 71

Katona Pál a Rádió7 Szőttes műsorában 72

Eredményekben gazdag újesztendőt! 76