EGYÜTTMŰKÖDÉS 1

Ki sem szabad emelni őket… Egyesületünk szüleitől nem érkezett ellenvetés a „Gondolatok a jelnyelvi tolmács szolgálatok hálózatának kiépítéséhez” cikkhez. Úgy tűnik ők értik, hogy arról szólt lényegében az írás, hogy a hallássérültekre szánt állami pénzek felhasználásánál legalább olyan mértékben koncentráljanak a hallássérült gyermekek integrált iskolai tanulásának megsegítésére, mint a jeltolmács szükséglet ésszerű, gazdaságos megoldására. Talán időszerű lenne, ha jeltolmács szájról olvasási tolmácsolást is nyújtana, mert nem minden hallássérült jelel. Egyik összejövetelünkön az egyik hallássérült szülő ismerőse szájról olvasva tolmácsolt. Megfontolandók a következő megállapítások. A „Nagyothallók” nem hivatalos kiadványában olvasható: „a leghatározottabban el kell határolódnunk attól, hogy a nagyothallók számára is alapvető, egyetlen lehetőségként ajánljuk a jelnyelv információs „mankóját” egészségkárosodásuk legyőzéséhez. Ez azonban nem vonatkozik a szájról olvasás használatára.” További idézet: „Bárczy Gusztáv német mintára fektette le a szájról olvasás magyar fonetikán alapuló elméleti alapjait, ő dolgozta ki gyakorlati használhatóságát, tette a nagyothallók egyetlen reménységévé. Munkáját a siketek oktatásában is alkalmazták, alkalmazzák.” Amikor az integrált iskolai tanulás hivatalos, szervezett megsegítéséről szólunk, akkor mindazokra az akár addig integráltan, akár szegregáltan tanuló hallássérült gyerekekre gondolunk, akik gimnáziumba, szakközépiskolába, s remélhetőleg főiskolára és egyetemre is eljutnak. Ugyanakkor az általános iskola felső tagozatos gyerekeinek is elkél a plusz segítség tanártól, társaktól egyaránt. A halló gyermekeknek sem könnyű a középiskolai beilleszkedés hát még a hallássérülteknek, s még inkább az addig szegregáltan tanulóknak, akiknek a kislétszámú szegregált iskolai osztályközösségből egy nagy létszámú osztályközösségbe kell beilleszkedniük, ráadásul egészen más körülmények közé, mint amiben addig voltak. Nemrégiben érettségizett le egy fiatal hallássérült lány, akinek a két utolsó évében félévenként 70ezer forintot kellett plusz iskolai korrepetálásra fizetni. Egyesületünk, alapítványunk is adott némi segítséget ehhez, de ez csak egy része volt szükséges összegnek. Miért kell a szülőnek anyagiakért kilincselni, hogy értelmes, hallássérült lányát felkészítsék. Az egyik szülőre hivatkozva azt írja Kovács Zs., hogy a szülő megrázóan mutatja be azt a sok fájdalmat, keserves munkát, mely árán a gyermekük sikereihez eljutottak. Minden egyes hallássérült gyereknek és szüleinek ez sziszifuszi munkát jelent.

2 EGYÜTTMŰKÖDÉS Egyesületünk szülői is nem egyszer keserves erőfeszítésekről számolnak be, de végül is megéri a sok küszködés. Egyre több gyerekünk éri el a középiskolás kort. A középiskolai tanárok nincsenek felkészülve a hallássérült gyerekekkel való bánásmódra, segítésre. Az utazó tanároknak fokozott tanácsadására, együttműködésére van szükség. Meg kell találni a megsegítés módjait, így például a fénymásolási lehetőséget, hogy a hallássérült gyereknek ne kelljen megosztania a figyelmét a megfeszített figyelés és egyidejű jegyzetelés között. Azt szeretnénk, hogy a hallássérült gyerekek középiskolai évei ne kínlódást, ne rossz emlékeket idézzenek. Örülök, hogy nem csak egyesületünk szülői olvassák újságunkat, de vajon ismerik-e egyesületünk, alapítványunk fő célkitűzéseit? Szeretnék ezekre röviden utalni: Törekvéseink a szülőkkel, segítő gyógypedagógusokkal, a ma már egyre több pedagógussal együtt, hogy a hallássérült gyerekek minél kisebb kortól beilleszkedve a halló környezetükbe minél magasabb iskolai végzettséghez, szakképzettséghez juthassanak. Ez biztosítja a munkahelyi és a társadalmi beilleszkedést is. Ennek hivatalos megvalósítása a korai fejlesztéssel kezdődik, ami a hangos, érthető beszéd, szájról olvasás elsajátítását jelenti a fejlesztő gyógypedagógus és a család együttes közreműködésével. Siket édesanyám a hallókkal és hallássérültekkel egyaránt jól tudott kommunikálni. Ez annak volt köszönhető, hogy felvilágosult, lelkiismeretes nagyanyám pici korától foglalkozott vele, megtanította szájról olvasni és érthetően beszélni. Sajnos siket édesapámmal nem foglalkoztak. Anyámnak egyáltalán nem voltak kisebbségi érzési, sőt! Íme egy példa : Máig is emlékezetesek édesanyám pozsonyi útjai. Egy szintén siket családhoz járt ki egyedül. Minden második évben két unokájának hozta a hoki korcsolyákat és síbakancsokat, meg egyebeket. Minden alkalommal kicselezte a szlovák vámosokat. Rendkívül talpraesett volt, komoly önbizalommal rendelkezett. Nem érezte kevesebbnek magát a hallóknál, mert jól tudott kommunikálni siket és halló embertársaival egyaránt. Sok szó esik az un. kétnyelvűségről. Siket édesanyám is kétnyelvű volt. Senki nem tartotta őt csökkent értékűnek, ő magát sem. Akkor beszélhetünk kétnyelvűségről, ha jelnyelv mellett a halló környezettel magyarul meg tudják magukat hangos, érthető beszéddel értetni. Ugyanakkor ők is megértik halló társaikat szájról olvasással.

EGYÜTTMŰKÖDÉS 3 „A sikeres tanulmányokat folytatott és presztízzsel bíró munkahelyen megállapodott, teljes értékű életet élő fiatalok valóban ilyenek. A törekvés az, hogy minél többen legyenek. Egy alapítvány vezetője, ahol a sérültek, így hallássérültek munkahelyi elhelyezésével is foglalkoznak, mondta, hogy a hallássérültek elhelyezése kommunikációs nehézségeik miatt sokszor akadályokba ütközik. Sajnos nagyon elgondolkoztató a következő előadás mondanivalója. A „Siketek Nemzetközi Hete” 2000. évi konferenciáján Harhai Andrea a SINOSZ munkatársa „A Siketek Világa- ahogyan a hallók látják„ címen nagyon érdekes, elgondolkoztató előadást tartott. 53 halló személyt kérdezett meg baráti, ismerős és egy tanfolyam hallgatói köréből, kérdőíven keresztül. Ebből az előadásból idézek: „Azt látom, hogy a siketek világa csaknem teljesen rejtve van a halló társadalom peremén. Amit egy átlagember érzékel ebből, az megdöbbentően kevés: a metrón, villamoson egymás közt jelnyelven „beszélő” siketek szokatlan látványát vagy a vonaton, HÉV-en, strandokon kulcstartót árusító siket embereket. Sajnos Magyarország semmilyen szempontból nincs felkészülve a másság elfogadására. Eddig egyszerűen a szőnyeg alá söpörte társadalmunk ezt a problémát, ami a legjobb esetben is oda vezetett, hogy közönyösen, mintegy struccpolitikát folytatva szemléltük ezeket az embereket és ezt a témát általában. Lelkünk mélyén többnyire ott mocorog a szánalom, a sajnálat, az együttérzés - ami persze megint nem a helyes megközelítés- és szeretnénk segíteni vagy legalább nem hátat fordítani. Igen ám, de hogyan?! Sajnos fájdalmasan igaz, amit az egyik kérdőíven olvastam a siketekhez való viszonyulásunkra vonatkozóan: Zavarban vagyunk, mint általában, ha bármilyen fogyatékos emberrel találkozunk. Nem tudunk viselkedni. Kultúránk hiányossága, hogy erről nem esik szó, valahogy nem vesszük tudomásul, hogy ők is itt vannak köztünk, s joguk van az egyenrangú élethez. Ilyen körülmények között nem csoda, ha fogyatékos embertársaink nem szívesen érintkeznek velünk, épekkel. Sajnos az a helyzet, hogy ezek az emberek elszigetelődnek, mozgásterük beszűkül és igazán jól, felszabadultan csak sorstársaik körében érzik magukat, ahol semmiféle elutasítástól, megbélyegzéstől nem kell tartaniuk. Egy siket embert csak akkor veszünk észre, ha jelnyelvét használja.

4 EGYÜTTMŰKÖDÉS A társadalom siketekre vonatkozó tájékozottsága szinte a nullával egyenlő. Nem véletlen, hogy az abszolút kívülállók olyan szavakat használtak beszélgetésünk során vagy a kérdőíven, mint süket, süketnéma, mutogatás, kalimpálás vagy a legjobb esetben is jelbeszéd. Megdöbbentem, amikor az egyik kérdőíven a következőt olvastam: a vakot sajnálják, a süketen nevetnek. Hogy mekkora gondot jelent a siket fiatalok közép- és felsőfokú oktatása, az alapfeltételek megteremtése, azt a kívülállók nem is sejtik. Hogy meddig lesz ez még így? Senki nem tudja a választ. Mielőtt az idézetet folytatnám, hogy meddig lesz ez még így? Rajtunk is múlik, s azon, hogyan tudjuk a társadalmat, az ország felelős politikusait ráébreszteni arra, amit egy haladó gondolkodású igazgató fogalmazott meg: A sérülteket nem visszahelyezni kell a társadalomba, ki sem szabad emelni őket az éltető környezetükből, a családból és a társadalomból. Folytatom az idézést az előadásból: Egyetértés volt a kérdőívek kitöltői között, hogy az alap- a technikai segédeszközök mellett- a jelnyelv, a szájról olvasás, a hangképzés, a beszéd párhuzamos tanítása szükséges, hogy a siket a saját világában és a hallók között is megtalálhassa a helyét. Emellett hangsúlyozták, olyan oktatási rendszer kialakítását, amely nem feltétlenül különíti el a siketeket, hiszen felnőttként az életben sem csak sorstársak fogják körülvenni. Nem kell, sőt nem szabad elszigetelni a siketeket már pici koruktól kezdve. Hogyan várják azt, hogy megértse, elfogadja és befogadja őket a hallók társadalma, ha maguk is kerülik ennek a lehetőségét? Fontosnak tartották a siket és a halló gyermekek egymáshoz szoktatását már kisgyermekkortól kezdve, amikor még megvan bennük a természetes nyíltság és elfogadás. Csak így, ilyen alappal tarják elképzelhetőnek a szemléletváltást, azt, hogy javuljon a siketek helyzete az élet bármely területén. Ezzel tulajdonképpen megfogalmazták az integráció szükségességét. Ugyanakkor ezzel ellentétben áll az a megállapítás, hogy „nem integrációt, csak közeledést szorgalmaznak”. Ettől nem lesz változás! Ismét hivatkozom a haladó gondolkodású iskolaigazgatóra: ki sem szabad emelni a sérülteket éltető környezetükből, a családból és a társadalomból. De ez nem elég, nagyon sok a tennivaló. Magyarországon 40 évig a sérülteket szinte kirekesztették a társadalomból ennek hatása ma is megmutatkozik, ezt Harhai Andrea felmérése is jelzi. Ezalatt szerte a világban, így Európában is különböző időben és különböző módon, de elindult a sérültekre figyelés, a sérült gyerekek együttnevelése az épekkel. A mi egyesületünk, alapítványunk ezeknek az ismereteknek hatására létesült egyes haladó gondolkodású gyógypedagógusok szaktanácsaival és segítségével. Sokáig nagy volt az ellenállás gyógypedagógusok és pedagógusok részéről egyaránt. Nagy szerepe volt az előrehaladásban Illyés Sándor professzor úrnak, a Gyógypedagógiai Főiskola

EGYÜTTMŰKÖDÉS 5 igazgatójának, aki az Oktatási Minisztérium Köznevelési Tanácsa elnökeként is sokat tett az integráció érdekében és az aktuális oktatási miniszterek személyes meggyőzésében is. Ugyanakkor Csányi Yvonne a Tempus Közalapítvány pályázati lehetőségével élve tanárokból, hallgatókból, oktatási szakemberekből álló csoportokat vitt Angliába a sérült gyermekeket oktató módszerek megismerése érdekében. Itthon is meghívott külföldi előadók segítségével is sok tájékoztatót tartottak. Lehetőségeinkhez képest mi is sok helyen felhívtuk a figyelmet az integrációval kapcsolatos tudnivalókra, lehetőségekre, tennivalókra. Sajnos ugyanakkor a hallássérültek államilag támogatott érdekvédelmi szervezete az integrációt ellenezte. Szerencsére az Európai Uniós tagságunk közeledtével javul a helyzet. Ma már szinte minden szinten elismerik az integrált oktatás szerepét. Gyakorlatban is beindultak a tennivalók, de mérsékelt intenzitással. Az Országgyűlés az 1998. évi esélyegyenlőségi törvény alapján 1999-ben Országos Fogyatékosügyi Programot fogadott el. A feladatkörök tekintetében a minisztériumok között munkamegosztás van. Beszámolók készültek a 2001. év véréig történt intézkedésekről a közlekedés ( főleg mozgássérültek), a kommunikáció ( pl. jelnyelvi tolmács szolgálat ), környezet ( épület akadálymentesítés ), egészségügy, oktatás, foglakoztatás, sport-és szabadidő, szociális ellátás terén. Megállapították, hogy a feladatok megvalósítása a legtöbb esetben elkezdődött. Van olyan, amely folyamatosan halad ( pl, jeltolmács szolgálat ), van, amelyik késedelmet szenved, de van, amely meg sem valósult (pl. az integrált oktatás egyes célkitűzései ). Előbb-utóbb a hallássérült fiataloknak beleértve a diákokat is szükségük van egy állami költségvetésből támogatott érdekvédelmi szervezetre. A legmegfelelőbb vezetője a nagy tekintéllyel rendelkező Mikesy György lenne, aki iskolaigazgatóként is jól ismeri a problémákat. Sokoldalú tapasztalattal bíró, együttműködő gárda tudná segíteni munkáját.

Péli Lajosné

6 EGYÜTTMŰKÖDÉS

Gondolatok a jelnyelvi tolmácsszolgálatok hálózatának kiépítéséhez – egy másik szempontból

Péli Lajosné cikkét olvasva az Együttműködés júliusi számában úgy éreztem, hogy

kénytelen vagyok tollat ragadni és a cikkben kifejtett gondolatokat pontosítani, sőt néhány tekintetben korrigálni is. Több okom is volt arra, hogy a kiadvány oldalain nyílt formában és ne csupán a szerzőnek megküldött válaszlevélben tegyem ezt.

Az egyik okom, hogy magára cikkre egy szülői levél hívta fel a figyelmemet, amelyben visszautasítják a cikkben írt megállapítások jelentős részét a siket és nagyothalló gyermekekkel, fiatalokkal kapcsolatosan. Jómagam is ismerek több olyan hallássérült fiatalt, akik sikeres tanulmányokat folytattak, többnyire középiskolás koruktól integráltan nevelkedtek, majd presztízzsel bíró munkahelyeken megállapodva, teljes értékű életet élnek. Mindkét világban! Ezek a fiatalok megfelelő, sőt nem egyszer magas szinten használják mind a beszélt nyelvet, mind a jelnyelvet, melyet oktatnak, kutatnak, fejlesztenek, és gyönyörűséges műfordításokat készítenek segítségével. A szülők nem értik és joggal utasítják vissza, hogy gyermekeik kétnyelvűsége miatt csökkentértékű, korlátozott tagjai lennének a társadalomnak. Speciális szükségleteik és igényeik vannak, melyeket társadalmi kötelességünk kielégíteni, és nem kritizálni. A levél személyes hangú és megrázóan mutatja be azt a sok fájdalmat, keserves munkát, amely árán a gyermekek sikereikhez eljutottak, és hogy milyen előnyök, könnyebbségek származnak abból, hogy ma már jelnyelvi tolmácsok is rendelkezésükre állnak a fiataloknak jó néhány esetben.

Melyek a cikkben felvetett gondolatok főbb ellentmondásai? Az írás a jó képességű hallássérült gyermekekről beszél. Vannak kevésbé jó képességű, egyéb sérüléssel vagy akadályozottsággal küzdő gyermekek is. Nem minden gyermeknek biztosított időben a megfelelő hallókészülék, a fejlesztő foglalkozások, a szociális háttér, a megfelelő oktatási és nevelési környezet. Ők is felnőnek és keresik azt a közösséget, melyben teljes értékűnek érezhetik magukat, így sok integráltan felnövekvő siket és nagyothalló fiatal is visszatér a sorstársi közösségbe. A saját társaságukban pedig a jelnyelv a közös nyelv és ezt nekünk, halló embereknek el kell fogadnunk.

A cikk szerint túlzott elképzelés az önálló jelnyelvi tolmácshálózat kiépítésének terve, ugyanakkor a szerző szerint is vannak olyan szituációk, amikor mégis szükség van a jeltolmácsokra. A közép- és felsőfokon integráltan tanuló segítők is jeltolmácsok, akik nem csak tolmácsolási ismeretekkel, de az oktatás során fölmerülő szakmai ismeretekkel is kell hogy rendelkezzenek, illetve jeltolmácsok az orális tolmácsolást biztosító (szájról olvasási képet nyújtó jelnyelvi tolmácsok) jeltolmácsok is. Ez a minőségi szolgáltatás, amely biztosítani tudja az esélyegyenlőséget a tanulásban. Ehhez főállású, képzett tolmácsok kellenek, nem segítők. A segítő szívességi alapon annyit segít amennyit tud, míg a professzionális tolmács köteles felkészülten, a megadott időpontban rendelkezésre állni és teljesítménye számon kérhető. Ha nincs tolmácsköz-

EGYÜTTMŰKÖDÉS 7 pont, akkor honnan lesz minőségi szolgáltatás? Valóban, a szolgáltatás kiépítésére és működtetésére az egyik lehetséges megoldás lenne a SINOSZ megyei szervezeteiben alkalmazott jelnyelvi tolmácsok fölvétele. Vannak azonban olyan siket és nagyothalló fiatalok, felnőttek, akik nem tagjai a szövetségnek és nem is kívánnak vele kapcsolatba lépni. Számukra hogy lesz elérhető a szolgáltatás? Mi lesz azokkal a megyékkel, amelyekben nincs megfelelő személyi feltétel a szolgáltatáshoz? Hogyan oldható meg egy átmeneti időszakra pl. két éves oktatásra fölmerülő tolmácsolási igény, ha az adott megyében nincs rá szabad kapacitás? A korai gondozást sem telepítették a SINOSZ megyei szervezeteihez, pedig infrastrukturálisan ez is indokolt lenne. Komplex megoldási módot kell találnunk, hogy bárki elérhesse, anonim módon, azonos esélyekkel a szolgáltatást, mindezt rugalmas, gazdaságos működtetési formák között.

Zárógondolatként szívesen meghívnám az Egyesület tagságát látogasson el egyszer egy jelnyelven tolmácsolásra kerülő színházi előadásra. Garantálom, hogy megrendítően szép élményben lesz részük. A színházi tolmácsolás története hazánkban csupán néhány éves múltra tekint vissza. Mára kidolgozott módszertana van és egyre nő a színházba járó siket és nagyothalló fiatalok, felnőttek száma. A több hónapos felkészülés időszaka alatt a színházi szakemberek, jeltolmácsok és siket tanácsadók közös munkája során mérlegeljük a legmegfelelőbb tolmácsolási módokat, a nézőtéri helyek kiválasztását, az elhelyezkedést, a világítást, az indukciós hurok kihelyezését és még sorolhatnám. Nem hiszem, hogy elfogadható megoldás lenne, ha csupán azokat a darabokat ajánlanánk a hallássérült nézők figyelmébe, amelyben néhány szereplő egy kis színpadon, közel a nézőkhöz, jól megvilágítva ül és szépen, lassan beszél, hogy két, három órán keresztül olvasható legyen szájukról az előadás szövege.

Mindannyian tudunk saját élményeket sorolni saját érvrendszerünk megerősítése mellett, azonban a legmeggyőzőbb az érintettek véleménye. Az Egyesület vezetőségének és tagságának figyelmébe azokat a hallássérült szülőket, akik emberfeletti küzdelemben igyekszenek saját hallássérült gyermekeiket a magyar nyelvre tanítani. Kérem, segítsenek nekik!

A további közös gondolkodás, a helyes arányok megtalálása érdekében várom megtisztelő észrevételeiket levelezési (Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztérium, Fogyatékosügyi Főosztály 1051 Budapest, Arany J. u. 6 - 8.) vagy e-mail címemre ( kovacs.zsuzsanna@eszcsm.hu ).

Tisztelettel, Kovács Zsuzsanna (szurdopedagógus, jelnyelvi tolmács)

8 EGYÜTTMŰKÖDÉS

HALLÁSSÉRÜLTEKET OKTATÓ ISKOLÁK 4.

A Cházár András Iskola rövid története – az alapítástól napjainkig

A Váczi Királyi Magyar Siketnéma Intézet 1802. augusztus 15-én nyitotta meg kapuit, az országban elsőként azzal a céllal, hogy megmutassa: „mily nagy áldás siketnémára nézve a tanítás és nevelés” Cházár András volt az, aki 1799 óta munkálkodott az első siketnéma intézet létrehozásán. Az iskola alapítványokból tartotta fenn magát. (az alapítványtevők

névsora a bejárati előcsarnokban lévő márványtáblákon látható, a névsorban olyan nevek szerepelnek, mint Cházár András, I. Ferenc császár, Draveczky Ferenc esztergomi püspök) I. Ferenc 5000 Frt-ot, valamint az akkor üresen álló váci püspöki palotát rendelte intézet létesítésének céljára. A váci intézet 1878-ig az országban egyedül működött. Ekkor nyílt meg Budapesten az izraelita siketnémák intézete, majd a századfordulón sorra nyitották kapuikat a többi intézetek is. Vácott, a megnyitás évében 3 „tanerőt” és 20 tanulót foglalkoztattak. Ezt követően a tanulók száma évről-évre nőtt, így 1901-ben már 151 tanulója és 15 tanára volt az intézetnek. Miután az épület kicsinek bizonyult a tanulók

elhelyezésére, Borbély Sándor az akkori igazgató – akinek szobra máig díszíti az iskola kertjét – elhatározta, hogy a fennállás 100 éves fordulójára új épületet építtet, melyben több iskolai tanterem, tornaterem, díszterem, szertár és tanári szoba is helyet kapott. Ezt a ma működő épületet 1902 júliusában adták át. Az intézet fejlődését a két világháború zavarta meg. A háborúk okozta épületkárokat rendbe hozták ugyan, de a rombolás okozta veszteségeket teljesen soha nem tudták pótolni. A sok év alatt összegyűjtött könyvek, eszközök, szobrok örökre eltűntek. Volt, amit a Duna habjai nyeltek el, mások a tűz martalékává váltak. 1977-re a régi épület már annyira elhasználódott, hogy az energia nagy részét az épület felújítására és a fűtés-, a világítás-, a berendezések korszerűsítésére kellett fordítani. Az átalakításokkal járó hatalmas munka 1990-g tartott. A tanítási módszerek kezdettől fogva változtak, fejlődtek. A munka 1802-ben Simon Antal igazgatásával indult, aki a „bécsi módszert” alkalmazta, (tekintve, hogy ezt ott tanulta) melynek alapja a jelbeszéd volt. Bár a betűk megismerését

EGYÜTTMŰKÖDÉS 9 és ezzel együtt a hangok kiejtését hangsúlyozta az ujj ABC segítségével, a fő hangsúlyt az írás-olvasás elsajátítására fektette. Az évek múlásával egyre inkább előtérbe került a szájrólolvasás, kiejtés fontosságának hangsúlyozása. Schwartzer Antal igazgató a „német módszer” felé közeledett, melynek lényege, hogy a hangzóbeszédet teszi az oktatás központjába. 1812-ben már megírta első módszertani munkáit és könyvét, de ezek sajtó alá csak 5 év múlva kerültek. Halála után kis időre törést szenvedett a módszertani fejlődés, az ismeretek közlése, a nyelvtanítás a jelnyelv segítségével történt, a szájrólolvasást csak ritkán, egy-egy kiválasztott gyermekkel gyakorolták. 1873-tól Fekete Károly igazgató érdeme, hogy újra a német módszert vezette be. Az ő nevéhez fűződnek új tantárgyak (pl. a beszéd- és értelemgyakorlat) belépése, melyek a tartalmi és alaki nyelvoktatás egyesítését szolgálták, ugyanakkor túlzott hangsúlyt fektetett a grammatikára. 1900-ban Borbély Sándor, a maga által kidolgozott tantervben az oktatás célját a következőképpen fogalmazta meg: „A társalgási, közvetlen beszélgetési formán keresztül a siketet beszélővé tenni.” A tanterv hatására minden osztályban bevezették az Urbantschitsch-féle hallási gyakorlatokat. Bárczi Gusztáv, aki orvos, tanító, gyógypedagógus volt, az 1930-as években új tanítási eljárást dolgozott ki: a „hallásébresztés-hallásnevelés”-t. Fontosnak találta a hallásnevelés és a szájrólolvasási készség együttes alkalmazását, ennek megsegítésére 1933-ban optifont szerkesztett. Bárczi Gusztáv hatására az oktatás mindinkább a beszédtanítás felé irányult, a szájrólolvasás és hallásnevelés segítségével. 1964-től az Angyal-féle módosított tanterv a siketnéma növendékek ipariskolára történő jobb felkészítését tűzte ki célul. A cél változatlanul ma is az, hogy a siket tanulók a képességeiknek megfelelően szakmát tanuljanak, középfokú képzésben részesüljenek és ezáltal önálló életvitelre legyenek képesek. Ennek érdekében a közismereti tárgyakat a speciális tankönyvek helyett az általános iskola tankönyveiből tanulják. (5-8. Osztályosok részére csak az anyanyelv tankönyv speciális.) Bárczi Gusztáv akkori céljának (a hallásnevelésnek) megvalósítását ma már kiváló technikai eszközök, hallókészülékek segítik, ezekkel a legcsekélyebb hallásmaradvány kihasználása, fejlesztése is megoldható. Ez utóbbit segíti elő az újabban mind nagyobb teret kapó „korai fejlesztés” is, melynek lényege a

10 EGYÜTTMŰKÖDÉS fogyatékosság felfedezése után a legrövidebb időn belül szakember segítségével, a szülő bevonásával megkezdeni a fejlesztő munkát. 1902-ben az intézet fennállásának 100 éves jubileumán a tantestület elhatározta, hogy – Cházár András emlékére – minden év szeptemberében ünnepséget rendez, melyen

méltatják Cházár András tevékenységét. E célra, közadakozásból egy serleget készíttettek, melynek fedelét először Ferenc király, később Cházár András mellszobra díszítette. Az első serlegbeszédet Borbély Sándor mondta, 1904-ben. A váci tantestület azóta is hű a jubileumi elhatározáshoz és minden évben (1977 óta kétévenként) megrendezi estéjét az alapító tiszteletére. 1990-ben teljesült a tantestület régi vágya, az intézet felvette alapítója: Cházár András nevét. Erre az alkalomra nyílt meg a siketoktatással kapcsolatos, az alapítás óta fennmaradt emlékekből álló múzeum. Az ünnepség keretén belül

kulturális bemutatót, szakmai konferenciát és országos tanulmányi versenyt is rendeztek. A névfelvételi ünnepséghez kapcsolódik még a Cházár András-díj alapítása. A díjat minden második évben, a Cházár-esten adják át a kuratórium által megjelölt két tantestületi tagnak. – A tanulmányi versenyeknek azóta is minden évben ez az iskola ad otthont. Ebben az ezév májusában felvette a verseny az iskola egyik legnagyobb igazgatójának, Borbély Sándornak a nevét.A névfelvételi ünnepélyre az iskolakertben lévő Borbély-szobor előtt krült sor. Gordosné Dr Szabó Anna ny. főiskolai tanár méltatta a névadót és Krizsovenszky Lajos Pest megye Közgyűlése alelnöke köszöntötte az intézet igazgatóját és dolgozóit. Majd az esemény egy szűk körű állófogadással pecsételődött meg.

EGYÜTTMŰKÖDÉS 11 – A Cházár András országos úszóverseny is évenként kerül megrendezésre Vácott. Ebben sok segítséget kapunk az uszoda vezetőitől és dolgozóitól. A versenyek elindítása, állandó váci megszervezése a már nyugdíjban lévő Csomó Józsefné nevéhez fűződik. Az iskola profilbővítésére 1991/92-es tanévben került sor. A 8. osztályt végzett, halmozottan fogyatékos tanulóknak megindult az „Életkezdés, családi életre felkészítés” képzés. 1993/94-ben könyvkötő szakmunkástagozat indult, majd 1996/97-ben segédkönyvkötő speciális szakiskolai szakképzés. Ezután a szakmunkásképző megszűnt. A nagy érdeklődésre való tekintettel 1998/99-ben asztalosipari szerelő, majd 2001/2002-ben varrómunkás speciális szakiskolai szakképzés is elkezdődött. Ezzel egyidőben az elsőnek indított életkezdésre felkészítést meg kellett szüntetni. A szakképzés előkészítésére 9.-10. évfolyam indult. A halmozottan fogyatékosok részére kevesebb elmélet, több gyakorlat, a szakképzésre alkalmasaknak fordítva, szakismereti és szakképzésre felkészítő tantárgyakat tanítunk. Mindezzel célunk, hogy az életbe való beilleszkedést segítsük elő. Úgy gondolom, hogy intézetünk életének bemutatása is bizonyítja, hogy az intézet minden dolgozója mindvégig arra törekedett, hogy megvalósítsa azt, amit Cházár András megálmodott és amiről 1803-ban az általa alapított intézet meglátogatásakor így szólt: „Lehetetlen hideg Vérrel nézni ezeket a Vadságból Emberekké, e mellett hasznos Polgárokká is által változtatott uj Teremtményeket annak, aki hátra néz, arra: mik voltak? És tulajdon szemeivel látja: mik lettek?” Valóban azért dolgozunk mindannyian, hogy jó szakemberekké, igaz emberekké váljanak azok, akik a hallás élményétől megfosztattak.

12 EGYÜTTMŰKÖDÉS

I. Kezdetektő l a 175. évfordulóig

Intézményünk nevelőotthoni egysége, a legrégibb épületrészben kapott helyet. E falak között nyílt lehetőség, Magyarországon elsőként, a siketek nevelésére és oktatására. Cházár András áldozatos, kitartó munkájának köszönhetően, erre 1802-ben került sor. A bécsi intézet, May József igazgató tanácsa szerint átalakított püspöki palotát, 1802-ben 20 növendék vette birtokába. A növendékek mellett felügyelőnő teljesített szolgálatot napirend szerint. Tanítás 2-2 órában volt délelőtt és délután. 1850-től már két férfi

felügyelő is dolgozott. A tanárok a délután folyamán inspekciót tartottak a gyermekek között, napi, illetve heti beosztás szerint. 1859-ig az intézetben nem volt fürdőszoba. A mosakodás fakádakban, a hálóhelyiségekben történt. 1876-ban bővítették az épület jobb szárnyát. 1881-ben tovább építették ugyanazt a szárnyat. A tanórákon kívüli felügyeletet, most tanárgyakornokok végezték, bentlakó tanítókkal, és tanítónőkkel együtt. / Ugyanis ekkor egy rövid időre itt működött a tanárképző Főiskola / Újdonság a heti háromszori tornadélután, 4-5-ig. A tanulók részt vettek a házi teendők elvégzésében. 1899-től Borbély Sándor rendelkezése szerint a felügyeletet 6 bentlakó tanfolyamhallgató látta el. A százéves évforduló évében az új iskolaépület átadása után újabb helyiségek szabadultak fel az internátusban. Ettől az időtől kezdve a régi épület túlnyomórészt nevelőotthon céljait szolgálta. 1903-ban óvodai tagozat nyílt. A felügyeletet ismét egy felügyelő látta el a fiúknál, két felügyelőnő és egy ápolónő a lányoknál. Az első világháború alatt az épület romossá vált, felszerelése elpusztult. Az eredetileg is rossz vízvezeték tönkrement. 1933-tól intézeti újság indult. Az ifjúsági könyvtárban illusztrált rövidebb elbeszéléseket és a „Siketnémák Közlönyét” olvasták. Bélyeg-, pénz-, éremgyűjteményt létesítettek. Több új műhelyt berendeztek. A második világháborúban az anyaintézet épülete súlyosan megrongálódott, a kert, az üvegház és az épület belső berendezése szinte teljesen megsemmisült. 1948-tól három nevelőtanár kezdte meg munkáját. Déltől másnap reggelig foglalkoztak a gyerekekkel. A fiúknál 130, a lányoknál 100 körül járt a létszám, ehhez két-két gyermekfelügyelő és egy ápolónő volt még beosztva, a nevelőtanárok mellett. A felügyelők számának növekedésével a kicsik külön csoportba kerültek. 1952-ben érte el az internátus, hogy minden gyereknek volt vaságya. A következő években már 11 felügyelő működött, így lehetővé vált a gyerekek több

EGYÜTTMŰKÖDÉS 13 csoportra osztása. Ekkor indult a foto-szakkör a gyerekeknek, valamint bővültek a sportolási lehetőségek. 1957-től végre az intézet látta el ágyneművel a gyerekeket. Vasárnapokon a tanárok látták el a felügyeletet. 1968-ban új szervezési forma lépett életbe: a stúdiumokat minden nap ugyanaz a csoportvezető gyermekfelügyelő vezette, a csoport létszáma 20-25 volt. Az internátusban bevezették az éber éjszakás ügyeletet. 1973- májusában került átadásra a Szakmunkásképző új internátus épülete. Megalakult az úttörőtanács, vele párhuzamosan az internátusi otthontanács. Havonta klubdélutánokat, táncdélutánokat rendeztek, cirkuszi előadásokat, az ipari tanuló lányok színházi előadásokat látogattak. Az állami gondozottakat üzemi brigádok tagjai látogatták. 1975-ben az internátus teljes bútorcseréjére került sor. Ekkor ismét bővült a szakkörök köre, elindult a főzőszakkör, és teljes bútor és edényfelszerelést kapott. Az udvaron bitumenes játszótér épült, ami különösen esős időben tett jó szolgálatot; sármentes maradt. Megalakult a szülői munkaközösség. Megváltozott a hazautazások rendje. Eddig ugyanis, csak szünetekben mehettek haza a tanulók. A szabadszombatok bevezetésével párhuzamosan, lehetővé vált a gyerekek hazautazása a szülők által kért időközönként. A szülők kérésére a nagyobbak egyedül utazhattak haza. Hetenként két délután a két legfelsőbb osztály tanulói kimenőt kaptak. A stúdiumokat most már a tanulócsoportok nagy részénél nevelőtanárok vezették, bár csoportjuk igen nagy létszámúak voltak. A gyermekfelügyelőkkel látták el a felügyeletet, és a tanulás idején is közösen vezették a csoportokat. Később a nevelők általában párhuzamos osztályoknak segítették a tanulását. Az ő feladatuk volt a délutáni tartalmas szórakozás megszervezése is. Ők vitték könyvtárba, kiállításokra, uszodába és kirándulásra a gyerekeket. Egy csoportnál 2 felügyelő teljesített felváltva szolgálatot. Bár számuk 23-ra emelkedett, egyes csoportok létszáma 30 fölött volt. Nehezítette a munkát, a gyakori változás a felügyelők soraiban. A nevelőotthon épülete műemlék, s amikor éppen az intézet fennállásának175 éves évfordulója közelgett, az épület életveszélyessé vált. Az egész épületet alá kellett dúcolni, a födém tartógerendáinak korhadtsága miatt. A felújítási munkálatok hosszú éveket vettek igénybe.

II. A 175. évfordulótól napjainkig Az épületrészek újjávarázsolása több ütemben haladt. Végül is 1990-ben fejeződött be a teljes felújítás. Az építkezés eredményeként a nagy hálótermek megszűntek, kisebb szobákba kerültek a gyerekek elhelyezésre. Modern heverőkkel és éjjeliszekrényekkel, faliszőnyegekkel berendezett szobák otthonosabb teret biztosítottak a kis lakóiknak. A kisebb csoportok több személyes törődésre adtak lehetőséget. Ugyanakkor az intézmény profilbővítése

14 EGYÜTTMŰKÖDÉS A 80-as évekre valamennyi osztályban állandó nevelőtanár dolgozott. Ők vették át a gyermekeket a délelőtti tanítás befejezésekor, osztályfokonként változó időpontban. Az ebédeltetéstől, a szabadidős programok szervezésén át, a tanulás segítéséig, az ő feladatuk volt a gyermekek nevelése, felügyelete. A gyermekfelügyelők reggel tanítás kezdetéig, majd késő délutántól estig, és éjjel, éber ügyelettel teljesítettek szolgálatot. Ezen kívül a hétvégi teljes ügyelet is az ő dolguk volt. Az esti órákban a nevelőtanárok közül többen, - a munkakezdéstől függően, - a stúdium után vezették a szakköröket, játékot, játékos sportfoglalkozást, sokszor a gyermek-felügyelőkkel közösen. A nevelőtanárok segítséget adtak a csoportoknál a kisebbek fürdetésénél, hajmosásnál, vagy javítási munkáknál. A hétvégi, szombati programokért is felváltva voltak felelősek a nevelőtanárok. Ilyenkor helyben rendeztek játékokat vagy kreatív foglalkozásokat. Gyakran látogattak a Művelődési Házban szervezett programokra, vagy kirándulásokra vitték az itt tartózkodó gyerekeket. Később a nevelőtanárok hétvégén már nem dolgoztak. A gyerekek jelentős része rendszeresen hazautazott hétvégén, vagy legalább kéthetenként. Az intézet felvállalta a hétvégi csoportos hazautaztatás, ez az iskolából – autóbusszal – Budapestre, a Nyugati pályaudvarra történt. A szülők itt várták a gyerekeket, és innen utazhattak tovább. Ennek szervezése és lebonyolítása a nevelőtanárok és gyermekfelügyelők közös feladata volt, és az jelenleg is. A szaktanárok által szervezett, benevezett, tanulmányi - és sportversenyekre való felkészítésbe, a gyerekek kíséretébe a nevelőotthonban dolgozók is mindig bekapcsolódtak. 1980-as évek végére, 90-es évek elejére csökkent az iskolás tanulók létszáma. Az évtized elején a szakmunkás tanulók átkerültek a városban működő halló szakmunkás iskolába. Az általános iskolai populációban jelentkező csökkenés pedig nálunk is jelentkezett. Ugyanakkor a halmozottan fogyatékosok száma növekedett. Részben a csökkenés ellensúlyozására, részben a gyengébb tanulók továbbtanulásának biztosítására, speciális tagozatok indultak. E tanulócsoportok hallgatói közül jelentős számba igénybe vették a nevelőotthoni ellátást is. Ezek a gyerekek, valamint a halmozottan sérültek, nagyobb felkészültséget igényeltek a felügyelet részéről is. Nevelőotthonunk az elmúlt néhány évben, befogadott olyan gyermekeket és fiatalokat is, bentlakásra, akik nem nálunk tanultak, hanem a város más iskoláiban. A gyermekfelügyelők döntő többsége ezért speciális szaktanfolyamot, egy kisebb része ezen kívül gyógypedagógiai asszisztensi tanfolyamot is elvégezte. A betegszoba ellátása is szakápolók egész napos szolgálatával, valamint betegkíséréssel is kibővült. A beteg gyermekeket évek óta ápolónők kísérik a szakrendelésekre. Ők kísérik figyelemmel az oltások szükségességét, segítik lebonyolítását, az iskolai védőnővel karöltve. Közülük is többen elvégezték a gyógypedagógiai asszisztensi tanfolyamot, valamint az alapfokú jeltanfolyamot. A 90-es évektől egyre nagyobb teret foglalt el a jelkommunikáció társadalmunkban, ennek alkalmazása, szükség szerint elfogadott, így új kihívást jelentett ez a gyermekfelügyelők és nevelőtanárok körében is. Sokuk a Hallássérültek Országos

EGYÜTTMŰKÖDÉS 15 Szövetsége által indított alap-, és középfokú tanfolyamokat elvégezték. A rendszerváltást követő években ismét megindult a hitoktatás, s ehhez társulva a nevelőotthonra hárult a gyermekek templomba, istentiszteletre való kísérése. Ehhez kapcsolódva a nevelőotthon szervezésében történtek az elsőáldozások, bérmálások,

családias megünneplése, lebonyolítása. Az elmúlt évtizedben, különösen az utóbbi néhány évben, egyre nagyobb hangsúlyt kaptak a különböző céllal kiírt pályázatok. / Az előző évtizedekben az állami finanszírozás biztosította a szükségleteket. Ez a rendszerváltást követően, jelentősen átalakult./ Ezek segítségével tudtuk biztosítani a hiányzó sportszereket, eszközöket, számítógépeket, olvasó és éjjeli

lámpákat, valamint az elhasznált játékok, televíziók, és bútorok cseréjét. A szabadidős programok, rendezvények anyagi fedezetét is több esetben pályázati pénzek biztosították. Több esetben szponzorok keresésével, és azok támogatásával tudtuk biztosítani az ünnepeink, programjaink nyereményeit, ajándékait. Ugyancsak pályázatok segítségével lehetett, főképp az állami gondozott gyermekek részére táborozásokat szervezni. Az elmúlt néhány nyáron, több táborban is részt vettek a gyerekek. Az állami gondoskodásban részesülő gyermekek, és fiatalok teljes körű ellátása is a nevelőotthonban történik. Az ellátott gyermekek általában a mi intézményünk óvodásai, vagy tanulói, de néhányuk máshol tanul. A gyermekek ruházatáról, beszerzéséről, karbantartásáról a gondoskodás a gyermekfelügyelők feladata volt. A szabadidős programok szervezésében, a zsebpénz elköltésének segítésében, a nevelőtanárok is aktívan részt vettek. Az intézetben tanulmányait befejező gyermekek elhelyezése, évek óta bizony a nevelőotthonra is sok feladatot, utánjárást hárított. Aktívan segíteni kellett a gyermekvédelmis kollégák munkáját. A kikerült fiatalok is gyakran jelentkeztek estleges problémáikkal, gondjaikkal. Lehetőségeinkhez képest, igyekeztünk segíteni őket. Az épület adottságaiból adódóan nem volt lehetőségünk lakóotthon kialakítására. Így a gyermekvédelmi törvényből adódó lehetőséggel, - mármint 24 éves korig maradhatnak a fiatalok, - nem tudtunk élni. A gondozott fiúknak sikerült külön szobát, televíziót biztosítani, a lányoknál erre sem nyílt lehetőség. Ennek ellenére igyekeztünk megkülönböztetett bánásmódot nyújtani gondozottainknak. Közös születésnapok, karácsonyok, és ünnepek megtartása, a szünidei programok szervezése mind e célt szolgálta. Terveink szerint, a Gyermekotthon, ideiglenes működési engedélyének lejártáig, 2002. szeptemberig, pályázati lehetőségek segítségével megoldjuk a lakóotthon kialakítását. Ezzel az ellátott gyermekeknek és fiataloknak családiasabb életteret tudunk biztosítani, ahol személyre szabottabb ellátás és követelmény érvényesülhet.

M.Gy.

16 EGYÜTTMŰKÖDÉS

Jannie Lammers

„Egyszerűen másként” speciális oktatás kísérleti körülmények között Almerében

(Az alábbiakban egy fejezetet közlünk Kees van Rijswijk - Illyés Sándor: Speciális oktatás Hollandiában c. könyvéből, a holland kiadó engedélyével. A szerzők a könyvben a holland fogyatékos gyermekek oktatási-nevelési modelljének sokoldalú bemutatásával kívánták bővíteni az együttnevelés eszményével kapcsolatos ismereteket a sikeres gyakorlati megvalósítás érdekében. Ezúton mondok köszönetet Dr. Zsoldos Mártának az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Főiskolai Kar Tudományos Tanácsa elnökének a közbenjárásért. Szerk.) „Egyszerűen másként” fővonalakban Történet i áttekintés Az első lakók 1976-ban érkeztek Almerébe, a polderben fekvő új holland városkába. Most, 1999-ben kb. 140 000 ember él itt, és az elvárások szerint a város kb. 250 000 lakosra fog fejlődni. Ebben a fiatal városban nagyon sok az iskolaköteles gyermek (1999-ben kb. 21 000). Mint növekvő város, Almere arra törekszik, hogy a művelődési intézményeinek palettája minél teljesebb legyen. Ez azt is jelenti, hogy a növekvő számú lakosságnak nagyobb számú művelődési intézményt kell biztosítani. Most a gyerekeknek 61 alsó tagozatos és 4 nagy, felső tagozatos iskola áll rendelkezésükre. Almerében kizárólag tanulási és nevelési gondokkal küzdő gyerekeknek, illetve nehezen tanuló gyerekeknek fenntartott iskolák is vannak: négy iskola a 6–12,13 évesek számára (amelyből kettőnek van 4–6 évesek számára is tagozata) és két iskola a 12,13–17,18 évesek számára. Más, speciális oktatást igénylő fogyatékosok számára nincs intézmény. Ezeknek a súlyosan fogyatékos gyerekeknek az oktatási intézményekhez el kell utazniuk a városból. Ezen gyerekek számára tehát nemcsak az utazás következtében hosszúra nyúló napok jelentenek problémát, de a saját közösségükben sincs lehetőségük szociális kapcsolatok teremtésére. 1995-ben ez volt az oka annak, hogy két iskolaszék elhatározta, az államhoz fordul, hogy alapítson új iskolákat. Annak ellenére, hogy a kulturális és oktatási minisztérium nem tagadja a speciális nevelési szükségletű gyerekek oktatásának a fontosságát, először elutasító választ adtak, mert Hollandiában éppen átalakulóban van az oktatási rendszer, amelynek lényege éppen a fogyatékos gyerekek integrációja (lásd Van Riswijk cikke). Almerében inkább arra teremtettek lehetőséget, hogy egy nagy program induljon, amely megvalósíthatja a sérült gyerekek oktatását. A fő cél az volt, hogy a gyerekeket integrálják a többségi alapfokú iskolákba, és emellett néhány speciális oktatási formát biztosítsanak számukra. A projektet egy szakértőkből álló csoport segítette, akik többféle sérüléscsoporttal foglalkoztak. Elvileg ugyanúgy történik a kísérlet finanszírozása, mint a rendes speciális oktatásé. Ez azt jelenti, hogy ugyanúgy térítik a dologi és személyi

EGYÜTTMŰKÖDÉS 17 költségeket, mint más holland speciális oktatási intézménynek, de ebből levonják azt az összeget, amelyet a hagyományos alapfokú iskola a tanuló oktatására kap (Convenant, 1997). Hogy fel lehessen mérni, milyen bázisa lesz a tervezett kísérletnek, az 1996/1997-es tanévben beszélgetni kezdtek az oktatásban dolgozókkal, és a szülői szervezetekkel is tárgyaltak. E beszélgetésekből kiderült, hogy elégségesnek tűnik az alap. Ez lehetővé tette 1997 májusában a program hivatalos indítását, amelynek neve „Egyszerűen másként”. Annak az alapítványnak is ez a neve, amely viseli a jogi felelősséget a kísérlet kivitelezéséért. Minden iskola a városban képviselteti magát az alapítvány vezetőségében. Kiindulópontok és célok Hollandiában a sérült gyereket nevelő szülők egyre inkább a többségi iskolába íratják a gyerekeiket. Fontos számukra, hogy a gyerekek a saját környezetükben nőjenek fel és járjanak iskolában. Úgy gondolják, hogy a gyerek így jobban felkészül arra, hogy majd integrált életet tudjon élni a társadalomban (Den Dulk és Van Kooten, 1996). Mivel a szülők felelősök azért, hogy milyen döntéseket hoznak a gyerekük érdekében, fontos, hogy a fogyatékos gyerekek szüleinek legyen valódi választási lehetősége a hagyományos vagy speciális oktatás között. Ilyen választási lehetőség csak akkor adódik, ha a fogyatékos gyerekek számára a hagyományos oktatáson belül is létezik olyan kínálat, amely megfelel a minőségi követelményeknek. Az együttműködő iskolaszékek Almerében együtt szeretnének felelősséget vállalni azért, hogy kiváló oktatási kínálat jöjjön létre, amely minden tanuló igényét ki tudja elégíteni, tehát azokét is, akik fogyatékosok vagy valamilyen zavarral küzdenek. Ezt a jelenlegi oktatási rendszeren belül meg lehet valósítani, s a sérült gyerek egyéni specifikus nevelési szükséglete irányadó. De számításba kell venni azt is, hogy néhány nagyon specifikus oktatási igényt nem lehet kielégíteni. E gondolatmenetet követve a „Egyszerűen másként” nevű projekt kialakításakor az alábbi kiindulópontokat vették figyelembe: 1. Minden egyes tanuló integrációja függetlenül sérülésétől. Az integráció itt azt

jelenti, hogy a fogyatékos vagy zavarral küzdő tanuló, amennyiben lehetséges lakóhelyéhez közeli hagyományos oktatási intézménybe vagy egy hagyományos iskola speciális csoportjába jár.

2. Választási lehetőség a szülők számára. A szülők felelősök a gyerekükért. A gyerek érdekében döntéseket hoznak, ebbe az iskolaválasztás is beletartozik. A tervezet számára a szülők igénye irányadó, mind kollektív (a modellek kidolgozásakor), mind egyéni értelemben (a gyerek egyéni iskolaválasztásakor).

3. Interdenominativ jelleg. Jellemző kiindulópont továbbá a tervezet interdenominativ jellege. Minden almerei iskolaszék, világnézetétől függetlenül egyenlő alapon vesz részt a programban.

A fenti pontokat egy általános célmeghatározásban egyesítettük a következőképpen: „Az oktatási lehetőségek minőségileg magasrendű megvalósítása, ezen belül a sérült

18 EGYÜTTMŰKÖDÉS gyermek lehető legnagyobb mértékű integrációjának támogatása a többségi oktatási rendszeren belül, illetve az oktatás speciális formáiban kísérleti jelleggel a szegregált speciális iskolák alternatívájaként.” A minőség tekintetében a szakértők segítségével az almerei iskolák olyan oktatást biztosítsanak a sérült gyermeknek, amely illeszkedik speciális szükségleteihez. A kínálatot olyan formába kell önteni, hogy a szülők környezetükben olyan iskolát választhassanak, amely kielégíti gyerekük oktatási szükségletét. A mennyiség tekintetében: öt éven belül a sérült gyermekek 50%-a integrált oktatásban fog részt venni Almerében. 1997-ben, a program indulásakor ez kb. 15%. Az új, tanulóhoz kötődő finanszírozással kapcsolatos törvényi előírások hatására azt várták, hogy Hollandiában a fogyatékos vagy zavarral küzdő gyerekek 25%-a hagyományos iskolába fog járni. A projektben kidolgozandó speciális modellektől azt várták, hogy hozzájárulnak ahhoz, hogy Almerében a részvételi arányt meg lehet duplázni. Célcsoportok Az „Egyszerűen másként” nevű projekt a következő célcsoportokra irányul: • fogyatékos vagy zavarral küzdő tanulók, • szüleik, • iskolák és tanárok. A tanulók célcsoportja azokat a fogyatékos vagy zavarral küzdő tanulókat érinti, akik speciális oktatásra szorulnak. Azokról az objektív módon észlelhető fogyatékossággal vagy zavarral küzdő tanulókról van szó, akik emiatt kárt szenvednek a tanulásban A holland kulturális és oktatási minisztérium beosztásához hasonlóan négy csoportba osztották a fogyatékosságokat és zavarokat: • vizuális zavarok, • auditív és kommunikációs zavarok, • testi, értelmi és halmozott zavarok, • viselkedészavarok és gyermekpszichiátriai zavarok. Minden, e négy csoport kritériumainak megfelelő tanuló részt vehetett a programban. A projekt második célcsoportja e tanulók szülei. Közvetlenül bevonják őket a gyerekük számára történő iskolaválasztásba és részévé válnak a gyerekkel foglakozó teamnek. A projekt harmadik célcsoportja az iskolák és a tanárok. Ők a tényleges munka fontos részének a kivitelezői. Motivációjuk, erőfeszítésük és szakértelmük nélkül nem lehet sikeres a program. Ezért sok figyelmet fordítottak az oktatásban dolgozók megsegítésére. Az almerei szakértői központ munkálkodik az oktatásban dolgozók teherbírásának növelésén. Itt nemcsak a szakértelem növelésre fordítanak figyelmet, hanem (amennyiben szükséges) magatartásbeli változtatásokra is.

EGYÜTTMŰKÖDÉS 19 Három modell Az „Egyszerűen másként” projektben három különböző oktatási modellt fejlesztették ki: a. „Gyermek a csoporton belül” nevű modell: a sérült gyermekek teljes integrációban

részesülnek egy többségi általános iskola valamely csoportjában. b. „Csoport az iskolában” nevű modell: a sérült gyermek a többségi általános

iskolában, egy speciális csoportban tanul. A képzési program keretein belül minden egyes gyermek minél gyakrabban részt vesz az iskola más tanulóival együtt végzett tevékenységekben.

c. „Az iskolákhoz kapcsolódó csoport” nevű modell: ez speciális változata az előző

modellnek. Az e csoportba járó gyerekek speciális (orvosi vagy pszichiátriai) megsegítésben vagy terápiában vesznek részt a napi tevékenységeken kívül. Az integrált tevékenységek itt is részét képezik a programnak, de kisebb mértékben. A következőkben a három modell részletes leírása következik.

Gyermek a csoporton belül Ebben a modellben a fogyatékos gyerekek teljes mértékben integrált módon vesznek részt egy többségi általános iskola munkájában. Minden egyes gyermek a lehető legtöbb időt tölti a „normál” osztálytermi munkával. Amikor szükséges, technikai vagy tantervi módosításokat teszünk. Korrekciós nevelés beiktatására is lehetőség van egyéni vagy kiscsoportos foglalkozás keretein belül. Az oktatási formákat a sérülés által igényelt támogatás mértéke szerint határozzuk meg, illetve figyelembe vesszük az iskola lehetőségeit és a szülők kívánságait. Minden egyes gyermek számára korrekciós programot írunk. A szakértői központ segítséget nyújt. A tanár és az iskola munkáját az ,,Egyszerűen másként” program egyik esetmenedzsere segíti. Ő az, aki tanácsokat ad a tanárnak a programról és a sérült gyermek számára szükséges változtatásokról. A gyermek érzelmi fejlődésére nagy figyelmet kell fordítani. Az esetmenedzser által nyújtott támogató tevékenység lehet például a következő:

20 EGYÜTTMŰKÖDÉS • A gyermek fejlesztési tervének értékelését érintő konzultáció, mindenféle ezzel

kapcsolatos segítség és változtatás: mint konzultáció az akadályok megszüntetéséről (ezek lehetnek technikai, oktatásügyi vagy szociális jellegűek), a gyerek motiválásáról, viselkedésbeli gondok kezeléséről stb.;

• az osztálytermi folyamatok megfigyelése, és visszacsatolás biztosítása a tanárok számára;

• diagnosztikus tevékenységek a gyermek fejlődésének értékelésére. Amikor a sérült gyermek oktatását egyéni korrekciós foglalkozás vagy kiscsoportos foglalkozás segíti, különösen nagy figyelmet fordítunk arra, hogy a gyermek ne kerüljön izolált vagy stigmatizált helyzetbe. Ezért sok esetben amellett döntenek, hogy kis (heterogén vagy homogén) csoportokban dolgozzanak, hogy más tanuló is profitáljon az egyéni figyelemből. Ezzel egyébként ki lehet kerülni, hogy a fogyatékos gyerek kivételes helyzetbe kerüljön (Pijl, Meijer és Hegarty, 1997). A korrekciós oktatást lehetőleg maga az iskola végzi. Amennyiben a külön foglakozás túllépi a szokásosat, kaphatnak valamennyi plusz személyzetet, amelyet magától értetődően, felismerhetően az érintett tanulóhoz kell rendelni. Lehetőség nyílik arra is, hogy a Szakértő Központ szaktanárait, logopédusait és más terapeutáit vegyék igénybe. A csoport az iskolában Ebben a modellben az azonos sérüléssel rendelkező gyermekek kerülnek egy csoportba. A csoport a többségi iskola részeként működik, és annak minden tevékenységében részt vesz. A speciális csoport tanára a tantestület tagja. A tanulók a nap nagy részében a speciális csoportban dolgoznak, de a program a lehető legnagyobb mértékben követi az iskola programját. Emellett a program számos olyan tevékenységet biztosít, melyben a csoportba járó gyerekek a többségi iskola tanulóival integrált módon dolgozhatnak. Hogy mennyire, az függ a gyerek fogyatékosságától, lehetőségeitől és oktatási igényétől, továbbá a szülők kívánságaitól és az iskola lehetőségeitől. Ebben a modellben csoportos integrációról van szó. A fő cél a szociális integráció megvalósítása, melyből a sérült és az ép gyermek egyaránt profitál. Az ép gyermekeket arra próbáljuk ránevelni, hogy az „Egyszerűen másként” program részvevői is hozzátartoznak szociális környezetükhöz. Amennyiben lehetséges – például, ha a tanulók teljesítményszintje nem tér el jelentősen az épekétől – egyes tanulók a többségi tanulókkal együtt vehetnek részt különböző tevékenységekben. Ilyen tevékenységek lehetnek, amelyek az együttlétre, együtt dolgozásra, együtt játszásra, egymás segítésére és egymásért érzett felelőségre irányulnak. Ezekben az esetekben a speciális csoport tanára tanácsot adhat az osztálytanítónak a gyermeknek nyújtandó segítség módját illetően.

EGYÜTTMŰKÖDÉS 21 A (részleges) egyéni integráció az integrációnak az a formája, amikor egyes tanulók a tanterv bizonyos részeinél az osztályhoz csatlakoznak. Ekkor a gyerek az osztályvezető tanár felelősségéhez tartozik. Segítségért és tanácsért a tanár a szaktanárhoz fordulhat. A (részleges) egyéni integráció mértéke heti egy órától több óráig vagy napszakaszig terjedhet. De a gyerek a legtöbb idejét a speciális csoportban fogja tölteni, így a taníttatás súlypontja a speciális csoporton van. Ez az integrációs forma lehet az ugródeszka a „Gyermek a csoporton belül” elnevezésű modell szerinti integrációba. „A csoport az iskolában” nevű modell integrációs mértéke függ: • a gyerek igényeitől és lehetőségeitől, • az általános iskola szervezési lehetőségeitől, • a szülők kívánságaitól. A gyerek igényeit és lehetőségeit veszik figyelembe az integráció módjánál. Az, hogy a csoport hogyan működik egészként nagyon fontos a csoportos integráció értelmezésénél. A fix csoportos integráció mellett nagy különbségek lehetnek az egyéni integrációban. Itt meg kell nézni a gyerek szociális-emocionális, valamint kognitív lehetőségeit és igényeit. Ha a gyerek helyt áll és jól érzi magát egy csoportban, akkor fontolóra lehet venni az egyéni integrációt. De ha a gyereknek szüksége van a védő környezet struktúrájára és biztonságára, akkor az egyéni integrációt el kell halasztani. Emellett bizonyos tevékenységek, mint a kommunikáció indítása vagy a segítőeszközökkel való bánás is korlátozhatja az integrációt, mert ezek intenzív és időigényes foglalkoztatást kívánnak, valamint a gyerek tanulási folyamatának alapfeltételeit képezik, és ezért elsőbbséget élveznek. Közrejátszhatnak kognitív tényezők is: néhány gyereknek nagyobb kognitív kihívásra van szüksége, mint amit a speciális csoport kínál. Ekkor lehetséges, hogy a gyermek bizonyos tantervi részeket vagy szakokat a normál csoportban tanuljon. Az iskola szervezési lehetőségei is meghatározzák, hogy mennyire lehet eleget tenni az egyéni tanuló integrációs igényeinek. A tervezés például döntő jelentőségű. A tanterv tervezését és az időpontokat jól össze kell hangolni. Ezen a téren fontos a kommunikáció. Pontos megállapodásokat kell kötni, hogy ki mit fog csinálni. Természetesen figyelembe veszik az integrációval kapcsolatos szülői kívánságokat. Mind a fogyatékos gyerek, mind az egészséges gyerek szüleinek kívánságait. Az iskola feladata a szülők rendszeres tájékoztatása arról, hogy mi fog történni, és hogy mik az integráció előnyei és hátrányai. Lehetőséget kell adni arra, hogy erről vitatkozni lehessen, de az iskola továbbra is pártfogolja és segítse elő az integrációt. A speciális csoport tanítóját, illetve az egyéni foglalkoztatásban részesülő tanuló nevelőjét az „Egyszerűen másként” projekt egyik esetmenedzsere segíti tanácsaival. Segít tartalmilag összeállítani és kivitelezni a cselekvési tervet, a csoport összeállításánál, berendezések, átalakítások, információk és dokumentációk megszerzésénél. A program megvalósítását számos, speciális csoportban segítő tanár vagy pedagógus asszisztens is segíti.

22 EGYÜTTMŰKÖDÉS Az iskolához kapcsolódó csoport Ez a modell az összetett sérüléssel küzdő vagy orvosi-pszichiátriai terápiában részesülő gyermekek számára jött létre. Az ilyen speciális csoportok egy-egy iskolához kapcsolódnak, programjuk azonban jelentősen eltérhet az iskoláétól. A különböző hozzáigazítások miatt ez eléggé költséges megoldás. Az integráló jellegű tevékenységformák ritkábbak, illetve szükség esetén időszakosan fel is függeszthetőek. A tanulók ehelyett speciális terápiás foglalkozásokon vesznek részt. Ez a modell csak ideiglenes elhelyezésként szolgálhat. A szülők nem választhatják szabadon, hogy gyereküket ebben a modellben helyezik el. A speciális csoport tanára felelős minden egyes tanuló nevelési programjának kidolgozásáért. A terápiákat speciális intézmények szolgáltatják. A tanár munkáját egy asszisztens, illetve az „Egyszerűen másként” program egy esetmenedzsere segíti. Az esetmenedzser felelős továbbá a pedagógiai program és a terápia összehangolásáért is. A napi gyakorlati helyzeteket illetően, valamint a váratlan helyzetekben (pl. orvosi vagy pszichés krízishelyzetek) a pedagógus hozza meg a döntéseket, de ehhez is kaphat segítséget a Szakértő Központtól. Célja, hogy a gyereket végül a „Gyermek a csoporton belül” elnevezésű vagy a „Csoport az iskolában” elnevezésű modellbe lehessen irányítani. Néha szükséges, hogy a gyerek egy Almerén kívüli speciális oktatási intézménybe kerüljön. A Szakértő Központ szerepe Az almerei Szakértő Központ munkatársainak munkája arra irányul, hogy • tanácsaikkal támogassák az iskolákat és az ott dolgozókat a sérült gyermekek

minőségi oktatásában, anyagi segítséget és támogató személyzetet biztosítsanak az osztálytermi munkához;

• támogatást nyújtsanak a szülőknek a gyerekük képességeinek megfelelő (integrált) iskola kiválasztásában.

Az „Egyszerűen másként” almerei Szakértő Központ minden sérüléstípust kiszolgál. A szakértők feladatai és felelősségi köre a következő: Oktatás, konzultáció és koordináció A Szakértő Központban olyan speciális felkészültségű tanárok vannak, akik a speciális csoportban oktatott és a csoportban elhelyezett tanulóknak segítséget tudnak nyújtani. A sérült gyermekkel foglalkozó pedagógusok kérhetik egy esetmenedzser tanácsát a csoportjukba járó gyermekkel kapcsolatban. A tanácsadás érintheti a pedagógiai programot, az integrációt, az érzelmi fejlődést vagy a szükséges technikai változtatások módozatait. A Szakértő Központ legfontosabb feladata az, hogy az oktatás megfeleljen a gyerek tanulási igényeinek és lehetőségeinek. Ez a feladat az alábbi részfeladatokból áll:

EGYÜTTMŰKÖDÉS 23 • diagnosztika: a gyerek tanulási igényének és a szóban forgó iskola/tanár

lehetőségeinek felmérése; • követő diagnosztika: rendszeresen ellenőrzik, hogy a program összhangban legyen

a tanuló igényeivel; • munkaterv összeállítása: a szakértő központ konkrét oktatásügyi tanácsokat tud

adni; • munkaterv értékelése: rendszeresen ellenőrzik, hogy a munkaterv a remélt

eredményeket adja-e; ha szükséges, módosítják; • a szülők tájékoztatása az eljárásokról, lehetőségekről és a menetről (utóbbi együtt

az iskolával); • a központ megállapodásokat köt más intézményekkel, amelyek hozzájárulhatnak a

gyerek fejlődéséhez (pl. fizikoterápia, logopédia, ifjúságvédelem, orvosi, pszichológiai vagy pszichiátriai kezelés stb.), ezek a megállapodások az intézményekkel kötött szerződések;

• tanulásra való felkészítés: néha még a nem iskolaköteleseknél is látszik, hogy speciális oktatásra fognak szorulni; ebben az esetben a szülők a központhoz fordulhatnak információért és segítségért, illetve, amennyiben szükséges, kiegészítő diagnosztikát kaphatnak, vagy az ezzel foglalkozó intézményekbe irányíthatják őket.

Szükség esetén az esetmenedzser osztálytermi megfigyeléssel vagy az egyéni foglalkozás megtekintésével felméri a gyermek speciális szükségleteit. A Szakértő Központ összehangolja a terápiás tevékenységeket annak érdekében, hogy a nevelési programban minél kisebb törések keletkezzenek, illetve, hogy elkerüljék a feladatok megkettőzését. Az esetmenedzser kapcsolatot tart fenn a szülőkkel, figyelembe veszi kívánságaikat, és segíti aktív részvételüket a programban. Az iskolák és tanárok fejlesztése Annak érdekében, hogy a sérült gyermekek egyéni iskolai fejlesztését elősegítse, a Szakértő Központ speciális intézményeket kér fel, hogy a tanároknak különböző képzéseket biztosítson. Tanácsadás és információközlés A Szakértő Központ tanácsokat ad a szülőknek és iskoláknak a tanulók speciális iskolákba helyezését illetően. A szakértők ismerik az almerei iskolákat, és közeli kapcsolatban állnak a speciális nevelési szükségletű tanulókkal foglalkozó más intézményekkel is. A központ tanácsokat ad a szülőknek arra vonatkozólag is, hogy milyen speciális körülmények szükségesek gyermekük sikeres fejlesztéséhez. A gyermek és az iskola lehetőségeinek figyelembevétele egyaránt fontos.

24 EGYÜTTMŰKÖDÉS A Szakértő Központ tájékoztatja a szülőket és iskolákat a „normál” iskolákban zajló folyamatokról, az integráció lehetőségeiről és tapasztalatairól. Az információk a rendszeresen megjelenő hírlevél, találkozók, speciális könyvtár és a projektet bemutató videofilm formájában jutnak el az érdekeltekhez. Mindenféle háttér-információval is rendelkeznek. Az információk a szülők és tanárok számára szabadon hozzáférhetők. Külső kapcsolatok A Szakértő Központ a program minőségének javítása érdekében számos iskolával és intézménnyel áll kapcsolatban. Szerződés alapján különböző speciális iskolák és intézmények nyújtanak szolgáltatásokat a programnak, illetve – a szakértőkön keresztül – a tanulóknak, szülőknek és tanároknak. Az „Egyszerűen másként” projekthez kapcsolódik még egy olyan csoport is, amely az eredmények nyomon követését végzi. Ebben a csoportban a sérült gyermekek szülei, az almerei iskolák képviselői, a speciális iskolák képviselői és a programhoz kapcsolódó intézmények képviselői foglalnak helyet. Értékelés és számadás A Szakértő Központ gondoskodik a gyerekek fejlődése és a kísérlet értékeléséről. A központ igazgatójának számadási kötelezettsége van a szülők, iskolák, a vezetőségek és a kulturális és oktatási minisztérium felé. A Szakértő Központ a tanulók, szülők és iskolák „háromszögével” dolgozik. Az integrációs folyamatban a központ közvetítői és támogatói szerepet tölt be. Az „Egyszerűen másként” projekt szakaszai és tapasztalatai Az almerei „Egyszerűen másként” projekt korát megelőző fejlesztésbe fogott Hollandiában. A program a speciális nevelés új formáit alakítja ki, és 10–15 éven át fog tartani. Hollandiában nem volt még hasonló kísérlet, amely példaként szolgálhatna. A program időtartama három szakaszra bontható: 1. szakasz: Elindulás. A hangsúly itt a projekt beindításán van: az iskolák, a tanárok és szülők motiválása és tájékoztatása, a szakértői központ munkatársainak kiválasztása, szerződéskötés a társuló intézményekkel stb. Az első szakasz fontos eleme a három modell elindítása és a tapasztalatok értékelése. Időközben már a gyerekekkel is kell foglalkozni. Ez a szakasz három-négy évet vesz igénybe és utána egyre világosabb lesz, hogy a gyakorlatban mi legyen a kísérlet tartama. 2. szakasz: Folyamatszervezés. Az első szakasz tapasztalataira alapozva a szükséges változtatások megtétele. Ekkor a folyamatok és a szakértői központ tevékenysége (még pontosabb) formát öltenek. Ez a szakasz további három-négy évet vesz igénybe.

EGYÜTTMŰKÖDÉS 25 3. szakasz: Összegzés. Ebben a szakaszban végezzük el a második szakasz tapasztalatai alapján szükségessé váló végső módosításokat. A különböző modellek végső formát öltenek. Az almerei iskolák többsége képessé válik a speciális szükségletű tanulók oktatására. Ez a szakasz a program utolsó két-három évét veszi igénybe. Bár mindenki minél hamarabb eredményeket szeretne látni, számos kezdeti nehézséggel is számolni kell. Ezért mindent gondosan elő kell készíteni és fontos az is, hogy a program időbeli szakaszait meghatározták. Ez lehetővé teszi az időszakos értékeléseket és módosításokat, hozzáigazításokat. Így a „végtermék” javulni fog. Minden tanév elején éves tervet, a tanév végén pedig éves beszámolót készítünk. Első eredmények Két év előkészület után 1997 májusában az „Egyszerűen másként” program egy vezetőséggel, egy igazgatóval, egy titkárnővel és egy pénzügyi munkatárssal, gyermekek nélkül indult útjára. Az első másfél évben majdnem kizárólag a projekt és a szervezet tartalmi indításával foglalkoztak. Elsőbbséget élvezett az integráció gyakorlati formába öntése, de sok figyelmet fordítottak a szakértő központ berendezésére is. 1999 márciusában már 24 fő dolgozik a központban, és Almere 65 iskolájából 43-ban folyik a munka, 121 tanuló bevonásával. Hollandiában nagyon sokan érdeklődnek a program iránt. A Szakértő Központ hírlevelét 580 személy vagy intézmény rendelte meg. Az „Egyszerűen másként” projekt értékelését és ellenőrzését részben maga a Szakértő Központ végzi, de két másik – általános iskolai és speciális pedagógiai tapasztalatokkal egyaránt rendelkező – független intézmény is bekapcsolódott a munkába, a kulturális és oktatási minisztérium kérésére: • a Groningeni Állami Egyetemhez kapcsolódó Groningeni Oktatás, Nevelés és

Fejlődés Kutatói Intézet, amely a tudományos értékelést végzi, és • a Katolikus Pedagógiai Központ, amely az ellenőrzéseket végzi. Az ellenőrzések a program első két évét illetően a következőket mutatják: a.) A három modell kidolgozása. A három említett integrációs modellt

továbbfejlesztették. mindháromnál leírták, hogyan kell a gyakorlatban alkalmazni. Ezért a tanárok, szülők és segítők konkrét irányelvekkel rendelkeznek (Ros, 1997, 1997, 1998; Jaarverslag Stichting „Gewoon Anders” Schooljaar 1997–1998, 1998).

b.) „Gyermek a csoportban” modellel való tapasztalatok. Az almerei iskolák több mint 50%-ában van csoportba helyezett speciális szükségletű tanuló. A legtöbb tanár megkapja a szükséges támogatást az esetmenedzserektől. A fogyatékos vagy zavarral küzdő gyerek érkezését a csoportban nem tartották túl nagy megterhelésnek (Ros, 1998).

26 EGYÜTTMŰKÖDÉS c.) Az ép gyerekek szülei reakciója. A Katolikus Pedagógiai Központ vizsgálatából

kiderül, hogy az ép gyermekek szülei és az ép tanulók egyaránt pozitívan reagáltak a sérült tanulók érkezésére (Ros, 1998).

d.) Súlyos beszéd- és/vagy nyelvi zavarokkal küzdő csoport az iskolában. 1998 augusztusában iskolába helyezett csoportként egy speciális osztályt indítottunk súlyos beszéd- és/vagy nyelvi zavarokkal küzdő tanulók számára. A csoportba 12 tanuló jár, 4–6 évesek. Az integráció első eredményei igen jók.

e.) Értelmi sérültek csoportja az iskolában. Értelmi sérült tanulók egy osztálya (szintén iskolába helyezett csoportként) a közeljövőben kerül be az egyik iskolába. A munka 1999 augusztusában 8 (esetleg 12) 8–10 éves korú tanulóval kezdődik.

f.) Iskolához kapcsolódó csoportok. 1998 januárjában két olyan osztály is indult iskolához kapcsolódó csoportként, melybe pszichiátriai zavarokkal küzdő tanulók járnak. E két osztályba összesen 20 fő, 6–12 év közötti tanuló jár. A pszichiátriai támogatás egy külső intézménytől érkezik számukra.

g.) Az épületek megközelíthetősége. Az almerei iskolák mindegyikét felmértük abból a szempontból, hogy építészetileg alkalmasak-e a sérült gyermekek befogadására. Minden iskolának megküldtük a felmérés eredményét, illetve ajánlásainkat, amelyeket újonnan felépítendő iskolák építésénél figyelembe kell venni (Aitink e.a., 1998). A jelentéseket megküldtük a helyi önkormányzatnak is, amely ezek alapján úgy határozott, hogy anyagi segítséget nyújt az ajánlásban szereplő módosítások megvalósításához.

h.) Médiatár. A szakértő központban létrehoztunk egy könyvtárat és tananyaglerakatot, melyben számos anyag szolgálja a speciális szükségletű tanulókkal végzendő osztálytermi munkát is.

i.) Szülők szabad választási lehetőségei. Pontosan körülhatároltuk, hogy a szülőknek a programon belül milyen választási lehetőségeik vannak. Itt is a szülők maximális részvételéből indultunk ki.

j.) Független bizottság. Felkértünk egy független bizottságot annak eldöntésére, hogy mely tanulókat vegyük be a programba (Van Riswijk, 1999). A 2000. évben Hollandia egész területén felállítanak ehhez hasonló bizottságokat.

k.) Elhelyezési folyamat. A tanulók elhelyezésének folyamatát részletesen lejegyezzük, a feljegyzéseket folyamatosan értékeljük, és a tapasztalatokat a gyakorlatban alkalmazzuk. E feljegyzések azt is rögzítik, hogy az egyes iskolákban mely szempontok alapján és milyen mértékben döntöttünk az egyes támogatási formák mellett.

l.) A szakértelem növelése. A szakértői központ munkatársai képzési programokat indítottak az almerei pedagógusok számára. Az 1998/1999-es tanévben nyolc kurzust tartanak, melyet a célcsoportra alakítottak.

EGYÜTTMŰKÖDÉS 27 m.) Tájékoztatás. Nagy energiát fordítunk a szülők és iskolák tájékoztatására. Ehhez

többféle eszközt is igénybe veszünk: hírlevelet, újságcikkeket, találkozókat, konferenciákat és a projektet bemutató videofilmet.

n.) Más intézményekkel kötött szerződések. Kapcsolatban, illetve szerződéses viszonyban állunk több intézménnyel, melyek segítséget nyújtanak a tanulóknak, szülőknek, iskoláknak, személyzet vagy szakértelem formájában.

o.) A Szakértő Központ kibővítése. A központban dolgozó személyek száma 1997 májusától 1998 augusztusáig 3-ról 24-re nőtt. A következő években, a programba jelentkezők növekvő száma miatt várhatóan még növekedni fog a központban dolgozók száma.

p.) Belső szerkezet. A Szakértő Központ belső szerkezetét is sikerült kialakítani, mind tartalmilag, mind a személyzetet illetően.

A résztvevő tanulók 1999 januárjában a Szakértő Központ 103 tanulónak segített: 69 fiúnak és 34 lánynak. A 103-ból 77-nek a „Gyermek a csoportban” nevű modell szerint segítettek, 26-nak a másik két modell szerint. Az 1. táblázat mutatja a részt vevő gyerekek életkorát. A gyerekek 62%-a 8 évesnél fiatalabb. A 2. táblázat mutatja a tanulók sérülésére vonatkozó adatokat. A táblázatból kiderül, hogy a legtöbben beszéd- és/vagy nyelvi zavarokkal küzdenek (27%). Ezután az értelmileg fogyatékos (18%) és a pszichiátriai zavarokkal küzdő gyermekek (16%) következnek. 1. táblázat A részt vevő gyerekek életkora Száma Százaléka 4 évnél fiatalabb 6 6% 4 vagy 5 éves 33 32% 6 vagy 7 éves 25 24% 8 vagy 9 éves 21 20% 10 vagy 11 éves 16 16% 12 éves 2 2% Összesen 103 100% Záró gondolatok Az „Egyszerűen másként” projekt elsődleges szempontja az oktatás minősége. Nagy figyelmet fordítunk az új típusú tevékenységek kialakítására. Ez lehetővé teszi a megtervezett dolgok megvalósítását is. Az első szakaszban csak keveset kellett

28 EGYÜTTMŰKÖDÉS 2. táblázat A részt vevő gyerekek sérülései Száma Százaléka Beszéd- és/vagy nyelvi zavarok 28 27% Értelmi fogyatékosság 19 18% Pszichiátriai zavarok 17 16% Halmozott problémák 15 15% Krónikus betegség 9 9% Nehezen nevelhetőség 8 8% Testi fogyatékosság 6 6% Vizuális fogyatékosság 1 1% Auditív fogyatékosság 0 0% Összesen 103 100% módosítani az értékelések után. A sérült gyermekek szülei számára a program nagyon vonzó: bár nem könnyű teljesíteni a bekerülés feltételeit, a tanulók száma mégis folyamatosan nő. A szülők elköteleződésének fő szempontja, hogy a gyermek családi környezetben, „normál” iskolában nevelkedhet. Csak akkor kell Almerén kívüli intézményt ajánlani, amikor a gyermek számára a városon belül nem található minőségileg megfelelő oktatás. A szülők azt is értékelik, hogy véleményük és választásaik a következő lépések kiindulópontjaként szolgálnak. Az első szakasz pozitív tapasztalatai közül is kiemelendő a szociális integráció sikere. A „más” tanulók és a „normál” tanulók együtt nevelkednek az iskolákban. Az új tanulókat befogadó iskolák egyikéből sem érkeztek negatív visszajelzések. Az ép és sérült gyermekek természetes módon létesítenek társas kapcsolatokat egymással (Ros, 1998). Az ép gyermekek szülei is pozitívan reagáltak a kezdeményezésre. De azért még sok figyelmet fordítunk e célcsoport tájékoztatására. A program végrehajtásában a legnagyobb feladat a pedagógusokra hárul. Az ő motiváltságuk, szaktudásuk és osztálytermi helyzetmegoldó képességük jelentős mértékben feltétele a program sikerének. Egy olyan fiatal városban, mint Almere a törekvésekkel szemben álló tradíciók hiánya biztosítja azt, hogy a program gyorsan és sikeresen működhessen.

EGYÜTTMŰKÖDÉS 29

FELFEDEZTÜK BUDAPESTET

Szinte még nem felejtettük el az előző évi pécsi tábor hangulatos emlékeit, máris azon vettük észre magunkat, hogy ismét eltelt egy év, s ismét hamar véget ért egy újabb alapítványi tábor. Sok-sok töprengés után jutottam arra az elhatározásra, hogy megannyi vidéki helyszín után, most kis hazánk fővárosában próbálok vonzó programokat találni a résztvevőknek, elsősorban azon vidéki családok számára akik ha járnak is Budapesten csak kutyafuttában ismerik azt. A programokon résztvevők létszáma megfelelt az átlagos érdeklődésnek, azonban a vidéki családok a számítottnál mégiscsak kevesebben voltak. Napi programjainkhoz azonban sok budapesti és Bp. környéki család csatlakozott.

Szállásunk Zuglóban a Kós Károly Diákotthonban volt és sikerült a napi egyszeri meleg étkeztetést is -vacsora- elfogadható áron a közelben megoldani. A programok összeállításánál igyekeztem figyelembe venni, hogy felnőtt-gyerek egyformán élvezhesse azokat, mindazonáltal az eredeti terveket néha átírta az időjárás. A tábor ideje alatt -július 7-től 13-ig- meleg, napsütéses, fülledt időben volt részünk, aminek elviselését nehezítette a tömegközlekedés zsúfoltsága is. Ennek ellenére már az első napi strandprogramot átírta az élet, a borongós idő miatt nem strandra mentünk, hanem a Campona áruházban működő TROPICARIUM-ban töltöttük el az első délutánt. Kristálytiszta akváriumokban lehetett megfigyelni a magyar halfauna jelentős részét, valamint nagyon sok trópusi édesvízi és tengeri halfajt. Az óriási medencék nem csak lenyűgöző méreteikkel – 15 ezer és 15 millió liter közötti vizmennyiségű akváriumok- hanem a bennük úszkáló változatos halrajokkal és az eredeti élőhelyeket utánzó kialakítással ejtették rabul a tekinteteket. Fantasztikus élmény volt a fejünk felett tovacikázó óriáscápák látványa, és a nyitott medencében simogatható kis ráják bőrének érintése.

Másnap, hétfőn a Budai hegyek hűvösébe igyekeztünk a város fojtogató hősége elől, de az izzasztó meleg itt is utolért minket. A felfelé gyaloglás kezdeti gyötrelmeit ugyan a Libegőzéssel kiváltottuk, de a János-hegyi kilátótól már változatos, jó levegőjű erdei utakon turistáskodtunk egészen a Virág völgyi Úttörővasút állomásig. A Szabadság-hegyi pihenő után a fogaskerekű vasúttal ereszkedtünk le a városba, de a napi kilométeradaghoz még szükség volt egy kis Hűvösvölgyi kitérőre is. Ilyen túrázás után esti ringatásra senkinek sem volt szüksége.

Kedden reggel a Parlament 10-es kapujánál találkoztunk a “bejáró” táborlakókkal, és pontban fél kilenckor engedtek be minket a több mint százéves gyönyörű épületbe. Létszámunk miatt külön idegenvezetőt kaptunk, aki rövid ismertetőjében tájékoztatott minket az épület gigantikus adatairól, történelméről, körbevezetett minket a szokásos látogatói útvonalon, láttuk a kupolatermet, az országgyűlések színhelyét és a koronázási jelvényeket: a koronát, a jogart és az országalmát. A csodálatosan díszített

30 EGYÜTTMŰKÖDÉS

tágas belső terek, a míves falfelületek, az ott dolgozott és dolgozó képviselők kényelmét szolgáló kényelmes ülőalkalmatosságok sora, a díszes világítások és szőnyegek, megannyi dekorációk minket is mint mindenkit csodálattal és magyarként némi büszkeséggel töltöttek el. A feszes programok után nyár lévén éppen ideje volt egy jót strandolni. A felújított margitszigeti Palatinus strandra csak lélegzetelállító buszozás árán lehetett eljutni, ugyanis a várakozók seregét a csak igen ritkán közlekedő és a legkisebb méretű BKV buszok tömegközlekedtetik. A kényszerű verejtékben fürdőzés után Budapest egyik legszebb strandján hűsöltünk az általunk választott hőmérsékletű habokban. Volt itt hullámfürdő, élménymedence, óriáscsúszda és fagylalt, sör, lángos is. Bambi a beharangozások ellenére sem volt kapható. Ez már a múlté marad, ahogyan a jókedélyű pancsizással ott töltött órák is.

Szerda délelőtt még kissé fáradtan értünk a Csodák Palotájához, de a látható és kipróbálható eszközök sokasága mindenkibe új erőt öntött. A drótkötélen való biciklizés, a végtelen zongorán való zenélés, a szöges ágy és a négyzet alakú kerekes kocsi kipróbálása, a különböző érzékszerveket próbára tevő és logikai játékok egész sora nem csak a legkisebbek, hanem a felnőttek érdeklődését és figyelmét is lekötötték. A rendhagyó fizikaórák után a zuglói Paskal strandon gyűjtöttünk erőt az esti városnézéshez. A jóízű vacsora után a Budai Várban tettünk egy jó kis sétát, majd’ sikerült oly hosszasan elidőznünk és bámészkodnunk a város esti fényeiben, hogy az utolsó metrót éppen lekéstük. Ezért csak komoly kerülővel jutottunk el a mogyoródi úton levő szálláshelyünkre, ráadásul -közlekedési eszköz híján- éjfélbe nyúlóan masíroztuk az utolsó kilométereket.

Csütörtökön újabb élmények vártak ránk: a város legnagyobb kis- és nagy állat seregletét mentünk megtekinteni, szőrösöket, bőrösöket, tollasokat és pikkelyeseket, morgósokat és sziszegőket, énekeseket és kiabálókat, lustálkodókat és ugrálókat, vízben, földön és levegőben élőket. Egyszóval kikötöttünk az Állatkertben. Itt kisebb csoportokban jártuk végig az utóbbi években jelentős fejlődéseken és fejlesztéseken átesett kertet, s jólesően lehetett megtapasztalnunk, hogy a lehetőségekhez képest mennyire igyekeztek figyelembe venni az állatok hely- és élettér igényeit, valamint a látogatók kulturált kiszolgálásának lehetőségeit. A gyerekekben meglevő ösztönös állatszeretet kielégítése után a délutánt már a Vidám Park szintén egyre korszerűbb, de nekem már túlságosan gyomorforgató kavalkádjában töltöttük. Itt a gyerekek számára önfeledt -néhány felnőtt számára pedig felejtendő- órák után de még a vacsora előtt az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Főiskola tanáraival találkoztunk egy szakmai eszmecsere idejére.

Pénteken némi rekreációs céllal visszatértünk első strandolásunk színhelyére egy kis lelki és testi pihenést nyújtó pancsolás erejéig, hogy az estébe nyúló dunai sétahajókázáson már mindenki friss erővel élvezze a főváros Európa szerte irigyelt panorámáját. Kellemes háttérzene és Budapest esti fényei mellett vitattuk meg a minket érintő problémákat, és láttuk el egymást hasznos tanácsokkal. A hajókázás ideje hamar letelt, beszélgetéseinket -mint ahogy azt addig is minden este- a kollégiumban

EGYÜTTMŰKÖDÉS 31 folytattuk. Meghallgattuk új szülőtársaink beszámolóit, tanácsokat adtunk nekik és hosszú kitartásra biztattuk őket. Szerencsére mindig akadnak egy kicsit előbbre járó szülőtársak akik hasznos információkkal látják el a kisebb hallássérült gyerekeket nevelő szülőket. Ezek a táborok fontos mentális kapcsokat jelentenek úgy a szülők mint a gyerekek között és hosszú időre nyújtanak feltöltődést a családoknak.

A hét hamar eltelt. Utolsó napon a Világraszóló Magyarok c. monumentális kiállítást tekintettük meg a Millenáris Parkban. Itt szülő, gyermek egyaránt indíttatást kaphatott arról, hogy naggyá lenni csak kitartó munka árán lehet, de a bennünk, gyermekeinkben szunnyadó lángot csak hosszas csiholással tudjuk kibontakoztatni. Nekünk integrációt pártoló szülőknek már az is nagy eredménynek számít ha gyermekeinknek sikerül jól megvetniük lábukat a halló társadalomban, és sikerül -a hallássérülésük ellenére is- elérniük kitűzött céljaikat. Minden hallássérült gyermek akinek sikerül annyira megtanulnia beszélni, hogy megérti őt a többségi társadalom egy kis nagykövet lesz, aki tanulásával, munkájával tovább segíti lebontani azt a láthatatlan falat mely a halló és a nagyothalló világ között húzódik. Nyári táboraink hitet és erőt adnak mindnyájunknak a következő évi munkánkhoz, ahhoz hogy a következő nyaraláskor mindenki aki körünkbe érkezik újabb és újabb eredményekről tudjon beszámolni. Végezetül de nem utolsó sorban ezúton tartozok köszönetet mondani a Fogyatékos Gyerekek és Tanulók Felzárkóztatásáért Közalapítvány kuratóriumának amiért több mint 250ezer forinttal támogatta ezévi nyári táborozási programjainkat.

Fischer Zoltán

32 EGYÜTTMŰKÖDÉS

SZÜLŐKLUB HÍREK

A SZÜLŐK A H ALLÁSSÉRÜLT GYERMEKEKÉRT ALAPÍTVÁNY

székhelye megváltozott! Új cím: 1094 Budapest, Mihálkovics u. 16., III/24.

Telefon/fax: 219-5276, 219-5277

2002. november 9-én egy szívélyes meghívásnak eleget téve vettem részt a kaposvári iskola szervezésében működő szülőklub rendezvényen. Az iskola évente 3 alkalommal bentlakásos formában szervez a családok számára felkészítő, eligazító tanfolyamokat, melyeken mind a szülők, mind a gyerekek előszeretettel vesznek részt. Ezek a programok péntek délutántól vasárnap estig tartanak, s a szülők számára előadásokat a gyerekeknek pedig játszóházat szerveznek. Az előadókat a szülői igények alapján hívják meg, de sok problémát tudnak a szülők egymás között és a gyógypedagógussal is megbeszélni. A fejlesztések során felvett videoanyagot ilyenkor csoportosan kielemezik a szülőkkel, így az otthoni munkához hasznos ismeretekkel tudnak hozzájárulni. Előadásomban alapítványunk működéséről, programjainkról beszéltem és néhány szülővel személyes beszélgetést is folytattam. Nagyon fontos és hasznos tevékenységnek tartom a kaposvári iskola pedagógusainak ezt az áldozatvállalását, hogy ezen hétvégéiket a családokra, a hallássérült gyerekekre áldozzák a jobb eredmények elérése végett.

-FZ-

2002. november 16-án tartottuk a szokásos őszi szakmai szülőklub programunkat, melynek keretében a hallókészülék illesztékek témakörét jártuk körbe meghívott vendégeink segítségével. Bevezető előadást dr. Rejtő Kálmán professzor úr az OGYI –Országos Gyógyintézeti Központ- fül-, orr-, gégész szakorvosa tartott. Elmondta, hogy amíg régen ún. standard illesztékek voltak és csak keveseknek volt ez megfelelő, addig mára már szinte művészetté vált a megfelelő illeszték készítése. Legfontosabb tulajdonságai közé sorolta a kellemes viselhetőséget, a megfelelő komfortérzet

EGYÜTTMŰKÖDÉS 33 biztosítása végett. Anyaguk szerint lehetnek kemények, félkemények, puhák, kevertek, különböző furatokkal és bevonatokkal ellátottak. Előtérbe kerültek a kozmetikai szempontok is a láthatóság ill. a kevésbé láthatóság végett, de a fő szempont a jó használhatóság. Mert amíg egy szemüveg öltöztet, divatossá tesz, addig ez nem mondható el a hallókészülékről. Az emberek és a társadalom empátiakészsége is kisebb a nagyothallókkal szemben mint pl. a vakokkal szemben. A vak embert átkísérik az utca másik oldalára, a nagyothallót pedig hamar értelmi fogyatékosnak tartják. Ezért is fontos, hogy a jó illesztékkel is segítsük elő a gyerekek sikeres beilleszkedését a társadalomba. Az ő esetükben elsőrendű szempont az akusztikai megfelelőség. A jó készülék és a jó illeszték együttesen biztosítja az optimális információbevitelt, ha valamelyik láncszem nem megfelelő csak ártunk vele. Ezután az illesztékkészítő laboratóriumok képviselői válaszoltak a szülők által feltett kérdésekre. Ennek rövid összefoglalása a következő: • gyerekeknek állapotváltozásra való tekintettel évente többször is felírható az

illeszték • a nem sikerült illesztéket 30 napon belül a labornak kell korrigálni • a készítés során általában más veszi le a mintát és más készíti belőle az illesztéket,

a hibák egy része ebből is adódhat • a lenyomatvétel technikája nem egységes, de nem is lehet az, mert minden fül

hallójárata más és más, a kortól, a halláskárosodás mértékétől, a szükséges anyagok és a furatok minőségétől függően másfajta lenyomat szükséges

• a készülék sípolásakor máshol kell keresni a hibát ha behelyezéskor sípol, ha beszédkor vagy a fül árnyékolásakor, esetleg csendes környezetben van mellékzaj

• mindig a készítés helyén kell reklamálni, mert ott tudják jól korrigálni a hibát, esetleg új illesztéket készíteni

• a készítőknek is az az érdekük, hogy lehetőleg elsőre jól sikerüljön az illeszték, mert a reklamációs költségek az ő zsebüket terhelik, ezen felül számukra is kellemetlen a hibás illeszték

• már a lenyomatvételhez is fontos a jó audiogram • az illesztékhasználat során fokozott a fülzsírtermelődés, ezért is célszerű

rendszeres időközönként szakorvost felkeresni, de a fültisztító pálcika használata csak korlátozottan javasolt

• az ileszték anyagát meghatározzák az életkori sajátosságok is, kisgyermekkorban a puha illeszték kisebb sérülések okozója lehet pl. egy esés során

• az illeszték tisztításához speciális tisztítótabletták használata javasolt a fülzsíros illesztéken megtelepedő kórokozók ellen

• az allergiaellenes bevonatok csökkentik a kórokozók megtapadásának lehetőségét, de idővel lekophatnak

34 EGYÜTTMŰKÖDÉS • a lehetséges furatok száma szintén a hallásveszteség mértékétől függnek, ún.

szellőző vagy kiegyenlítő furatokat minden illesztékbe lehet tenni 70 dB-es hallásveszteségig. A tölcséres végződés a minél nagyobb hangtartomány elérését szolgálja.

A kis létszám ellenére az érdeklődés igen nagy volt és érintőlegesen nagyon sok anatómiai, fiziológiás kérdések is felmerültek, ezek pontos ismertetése azonban meghaladják a képességeimet és ezért erre nem is vállalkozom. A kérdéseinkre kapott válaszokból az volt leszűrhető, hogy fontos a személyes kapcsolat, a rossz illesztéket meg kell javíttatni vagy kicserélni, szükség esetén újat kell feliratni, ellenőrizni, hogy az audiológus által felírtak szerint készült-e el az illeszték, optimálisan használható-e a hallókészülékkkel, stb. A nagyothallás korrigálásának egyik fontos eszköze a jó hallókészülék, de annak jó tulajdonságait csak a jó illesztékkel együtt lehet kihasználni. Végezetül leírom a fórumunkon megjelent illeszték-készító laboratóriumok elérhetőségeit:

KIND Budapest VII., Garay u. 45. Telefon: 322-6822

MICROSONIC Labor Kft.

1111 Budapest, Bartók Béla út 46. Telefon: 209-6490 és

1191 Budapest, Üllői út 168. Telefon/Fax.: 281-2555

WIDEX – H Kft. Budapest XlX. Petőfi u. 75. Telefon: 348-0551

STARKEY LABORATORIUM Kft.

Budapest Vl., Bajza u. 24. Tel.: 462-6050

PROTONE AUDIO Kft. Budapest VI. Ó u. 1. (volt OMKER üzlet) Telefon: 331-9149

A Szülők a Hallássérült Gyermekekért Egyesület vezetősége ezúton értesíti Tisztelt Támogatóit, hogy 2001-ben 540 ezer forinttal segítették elő tevékenységünket. Ebből működési költségre 240ezer forintot fordítottunk, 300ezer forintot pedig tartalékoltunk. Köszönjük támogatásaikat. Adószámunk: 19671107-1-43

EGYÜTTMŰKÖDÉS 35

Sikeres pályázatainkról:

Alapítványunk még 2001. év végén sikeresen pályázott a Széchenyi Terv Információs Társadalom- és Gazdaságfejlesztési Programja keretében meghirdetett az információs társadalom megvalósításában közreműködő civil szervezetek támogatása c. pályázaton, s ennek keretén belül - 312ezer Ft értékben - ez év elején egy komplett számítógépes konfigurációval lettünk gazdagabbak. Vállalásunkhoz tartozik egy honlapnak a kialakítása is mely az elektronikus elérésünkkel együtt folyamatban van.

Az idei évben a Magyar Köztársaság Kormányprogramjában megfogalmazott családpolitikai célok megvalósítására kiírt pályázaton is sikeresen szerepeltünk: az Együttműködés újságunk idei kiadásához és egy digitális fényképezőgép megvásárlásához 840 ezer forint céltámogatásban részesültünk a Szociális és Családügyi Minisztérium mint támogató jóvoltából.

Ezévi nyári táborozási programunk megvalósításához pedig - szintén pályázati úton – 250477.- Ft céltámogatással járult hozzá a Fogyatékos Gyermekek, Tanulók Felzárkóztatásáért Országos Közalapítvány.

Új segítség felnőtt nagyothallóknak Új alapítványt hozott létre Dr. Ribári Ottó világhírű budapesti fül-orr-gégész orvosprofesszor a hallássérültek támogatására. Az alapítvány célja: az arra rászoruló siketek és nagyot-hallók rendszeres hallásvizsgálatának biztosítása, szükség esetén a hallásuk javítása érdekében a megfelelő lépések megszervezése, kedvezményes hallókészülékekkel való ellátásuk. Köztudott, hogy a társadalombiztosítási támogatáson kívül fizetendő önrész összegének kifizetése bizony sok esetben okoz gondot a kisnyugdíjas vagy egyéb okokból nehéz körülmények között élő embertársainknak, és bármennyire is szükségük volna az életminőségüket, sőt még a közlekedésbiztonságukat is javító hallókészülékre, gyakran nincs rá lehetőségük. Azt szeretné az alapítványunk elérni, hogy minél kevesebb ember lássa hiányát anyagi okok miatt ennek az egyre csodálatosabb technikával fejlesztett szinte nélkülözhetetlen gyógyászati segédeszköznek. Az alapítvány kuratóriumának tevékenységében több gyártó, és forgalmazó cég képviselője, továbbá audiológiai szakmérnök vesz részt és reméljük, hogy az ügy támogatókra talál, és valóra válthatjuk

36 EGYÜTTMŰKÖDÉS az elképzeléseinket minél több rászoruló ember örömére. Miután a gyermekből felnőtt lesz, és a hallásuk gondozása az életkorral együtt változó ellátást igényel, úgy gondoljuk, hogy a két egyesület „Szülők a Hallássérült Gyermekekért Alapítvány” és a „Dr. Ribári Ottó alapítványa a hallássérültekért” együttműködésével és segítségével támogatást kaphatnak az arra rászorulók, hogy minél teljesebb életet élhessenek mindannyiunk örömére. (Bővebb tájékoztatást az alapítvány elnökétől lehet kérni a 06/1-342-5547-es telefonszámon.)

Szirmai László A Dr. R.O. Alapítvány elnöke

A Szülök a Hallássérült Gyermekekért Alapítvány és a Dr. Ribári Ottó Alapítvány elnökei között az első egyeztető megbeszélés december elején megtörtént. Megállapodtunk abban, hogy figyelemmel kísérjük egymás munkáját, a hozzánk forduló nagyothallóknak, azok családtagjainak figyelmébe ajánljuk egymás tevékenységét, a nagyothalló társadalom érdekeinek fokozott érvényesítése végett egyesítjük erőinket, s civil szervezetként közösen küzdünk a színvonalasabb ellátásuk érdekében.

Fischer Zoltán

A Szülők a Hallássérült Gyermekekért Alapítvány ezúton köszöni meg a Szülőknek és más Tisztelt Támogatóinak, hogy 2001. évi személyi jövedelemadójuk 1%-át az Alapítvány céljaira ajánlották fel, melynek összege 1 672 097 Ft volt. Ebből az összegből finanszíroztuk Együttműködés újságunk megjelentetését, gyermekeink nyári táborozását, rendezvényeink és klubösszejöveteleink kiadásait, posta- és utazási költségeinket, támogattunk hallókészülék-vásárlásokat, fedeztük az alapfeladatainkból adódó egyéb működési költségeinket, a fennmaradó összeget - mintegy 500 ezer forintot- pedig tartalékaink számára tettünk félre.

EGYÜTTMŰKÖDÉS 37

Kedves Szülők! Ezúton szeretném Önöknek bemutatni Napköziotthonos Óvodánkat.

Intézményünk a kispesti lakótelep központjában, csendes, nyugodt környezetben a főútvonaltól távol helyezkedik el. (Cím:Bp. XlX. Arany J. u. 15-17., Tel.:357-1863) Földszinti épületben nagy kerttel, fedett terasszal, nyáron melegvizes medencével, változatos tevékenységek biztosításával fogadjuk a gyermekeket.

Hat csoportos óvodánkban, egy-egy csoportban 20-25 fő, 3-7 éves korú kisgyerek nevelkedik. Integrációs pedagógiai programmal dolgozunk, melynek lényege, az ép és enyhe látás, hallás, mozgássérült gyermekek együtt nevelése. Úgy érezzük, hogy ők is vágyódnak a szeretetre és arra, hogy csoporttársaikkal együtt játsszanak, nevelkedjenek.

Személyi feltételek: felkészült óvodapedagógusok, gyógytornász, logopédus, szurdopedagógus segítik az egyéni képességek fejlesztését, játékos differenciált foglalkozásokkal biztosítjuk a gyermekek egészséges fejlődését, vidám mindennapjait, felkészítését az iskolára. Tárgyi feltételeink: csoportszobáink jól felszereltek, a korszerű pedagógiai igényeknek megfelelőek, egyéni képességeket fejlesztő eszközökkel rendelkezünk. Tornaszobánk biztonságos tornaszerekkel, WESCO mozgásfejlesztő eszközökkel felszerelt.

Só-szobát hoztunk létre a légúti megbetegedések megelőzésére. Óvodás gyermekeink, heti három alkalommal a só-terápián vesznek részt. Céljaink: Esélyegyenlőség biztosítása, segítségnyújtás és felkészítés az iskolára. A gyermekek nyugodt, élménygazdag, harmonikus fejlesztése változatos tevékenységek biztosításával. Feladataink: egészséges életmód kialakítása, egészséges környezet biztosítása, önállóságra nevelés, testi és értelmi képességek fejlesztése. A középső és nagycsoportosokat lehetőség szerint úszni visszük. Év közben sok érdekes kirándulást (őszi szüret, téli találkozás a Mikulással, tavaszi túrák a természetben), múzeum- és könyvtárlátogatást biztosítunk. A szülők igényei szerint nyári tábort szervezünk az óvoda zárva tartási ideje alatt. Szolgáltatásaink: iskolaelőkészítés, differenciált egyéni és csoportos fejlesztés, hallás-, beszéd-, logopédiai fejlesztés, gyógytestnevelés, gyógypedagógiai tanácsadás, dyslexia-szűrés és megelőzés, felzárkóztatás, tehetséggondozás, légúti megbetegedésekre: só-barlang, gerinc-lúdtalp, látás-,hallás szűrés. Délutánonként, hetente egyszer kézműves foglalkozásokat szervezünk, amelyen különleges, új technikákkal is megismerkedhetnek a gyerekek. Minden érdeklődőt – más kerületekből is – szeretettel várunk!

Párkány Imréné óvodavezető

38 EGYÜTTMŰKÖDÉS

FELHÍVÁS A siket tanulók XXI. Borbély Sándor Országos Tanulmányi Versenyére

Az Oktatási Minisztérium a Kiss Árpád Országos közoktatási Szolgáltató Intézménnyel

és a Siketek és Nagyothallók Országos Szövetségével együttműködve a 2002-2003. tanévben is megrendezi a siketek általános iskolájába járó és a többségi általános iskolákban integráltan tanuló diákok országos tanulmányi versenyét. A verseny

kategóriái: 1./ Komplex anyanyelvi készségek: 3 évfolyam

2./ Matematika: 4. évfolyam 3./ Anyanyelv: 7-8 évfolyam

4./ Komplex természetismereti, egészségtani, földrajzi témakör, kiemelten az egészséges életmódra, környezetvédelemre vonatkozó ismeret-tartalmak:7-8. évfolyam.

A verseny rendszere és lebonyolítása:

Az iskolaszintű versenyt a szaktanárok, illetve a módszertani munkaközösségek szervezik és rendezik.

Ajánlott időpontja: 2003. február hó.

Az országos döntőt a Kiss Árpád Országos Közoktatási Szolgáltató Intézmény szervezi és rendezi a Siketek és Nagyothallók Országos Szövetsége együttműködésével. A versenytematikát a Dr. Török Béla Általános Iskola és Diákotthon szaktanárai, a

Hallássérültek Iskoláinak Országos Egyesületének módszertani munkaközössége és a Kiss Árpád Országos Közoktatási Szolgáltató Intézmény tantárgyi szakreferensei

készítik el. Nevezés az Országos Versenyre: 2003. március 1. – az Országos Versenyt rendező

intézménynél: Cházár András Óvoda, Általános Iskola és Diákotthon

2601 Vác, Március 15. tér 6. sz., Mikesy György igazgató Telefon: 06/27-317-733, Fax.: 06/27-315-427 • A verseny időpontja: 2003. április

24-25. Az országos versenyre nevezhetők az iskolai versenyek győztesei, kategóriánként

legfeljebb két tanuló, iskolánként legfeljebb tíz tanuló. Az anyanyelvi kategóriába és a komplex témakörbe az iskola belátása szerint nevez 7. vagy 8. évfolyamú tanulót.

A nevezéskor a kísérő levélben fel kell sorolni a résztvevők nevét, a kategóriát, a kísérő tanár nevét.

Díjazás: Az országos tanulmányi verseny I-III. helyezettjei egyéni jutalomban részesülnek. A győztes iskola vándorserleget kap.

Költségek: Az Országos Verseny költségeit az Oktatási Minisztérium biztosítja a Siketek és Nagyothallók Országos Szövetsége valamint a Siketek Iskoláinak Országos

Egyesülete támogatásával.

Oktatási Minisztérium Kiss Árpád Országos Közoktatási Szolgáltató Intézmény

EGYÜTTMŰKÖDÉS 39

TÉLAPÓ ITT VAN …

Örömteli esemény helyszíne volt – egy év után ismét- az I. kerületi Művelődési Ház: alapítványunk családjai, középpontban a gyerekekkel itt gyűltünk össze, hogy az idei év aktuális Mikulásával találkozunk. Megérkezése előtt azonban híres gyermekszórakoztató művészünk Levente Péter érkezett a színpadra és oktatta az “udvari etikett” szabályaira a kicsiket,

majd egy bűvészt invitált be a színpadra aki látványos trükkjeivel kápráztatta el az aprónépet. Kis dő múltán gyors helycserével ismét Levente művész úr vonta maga köré a színpadra a gyereksereg apraját. Mindegyikük száján széles mosoly jelent meg, ahogyan ő mókázott velük. Műsora végén az összes többi gyerek bevonásával sikerült kihúzniuk az óriási répát, majd a gyerekek énekére szépen, komótosan megérkezett a Mikulás. Zsákjából minden gyerek részesült egy nagy adag szaloncukorral aki valami szépet produkált neki. De csomagjából nem csak szaloncukor, hanem kis csomagok és csokimikulások is előkerültek a várakozó gyerekek nagy örömére. A további történésekről beszéljenek inkább a képek.

EGYÜTTMŰKÖDÉS újság a

SZÜLŐK A HALLÁSSÉRÜLT GYERMEKEKÉRT EGYESÜLET 1221 Budapest, Gerinc u. 116 .• Tel./Fax: 226-2352 és a

SZÜLŐK A HALLÁSSÉRÜLT GYERMEKEKÉRT ALAPÍTV ÁNY 1094 Budapest, Mihálkovics u. 16., III/24 .• Tel./Fax: 219-5276, 219-5277

hivatalos lapja Megjelenik: évente kétszer

Támogatónk: Egészségügyi Szociális és Családügyi Minisztérium Felelős szerkesztő/fotók: Fischer Zoltán Nyomdai előkészítés: Work Press Kft.

Levilágítás: OnLine24 Kft. Nyomda: FISCHERMAN Kft.

Az Alapítvány számlaszáma: 65100149-10014365-00000000 Az Alapítvány adószáma: 19671705- 1 -43

Az Egyesület számlaszáma: OTP Bank Rt 11713005-10412915-00000000 Az Egyesület adószáma: 19671107-1-43