1

Varga Csaba

EGYSÉGKOR VÍZIÓJA

posztmodern utáni jövőkép

poszt-neokonzervatív szemlélettel

Első hangütés

Íme, az egyik posztmodern logika, a tautológia: a stratégia az stratégia. Ez azonban nem

holnapra szól, hanem holnapok ezreire. Ha stratégia, az nem a megszokások és nem a baljós

várakozások stratégiája. Írható negatív utópia is, de minek, ha mindenki a negatív jövőképeket

rekonstruálja magában. A tautológia már ismét kevés. Ha stratégia, akkor elfogadható vagy

optimális jövőképet rak össze. Feltéve, ha képes rá. A baljós várakozásokhoz képest minden

pozitív jövőkoncepció illúzió, elérhetetlen idea. Noha éles határvonalat húzhatunk vélt és

valóságos illúzió között. Amit javaslok, az csak vélt (látszólag) illúzió, mert olyan jövőkép,

amely jelenné tehető. De nincs miért vitatkozni azokkal, akik ezt valóságos illúziónak

tekintik. Mosolyukra mosoly a válasz. Már csak a stílus posztmodern.

Második megjegyzés: függetlenség az aktuális esélyektől

Hatalom orientált korszakban eminensen hatalmi kérdés, hogy ki fogalmazza meg a jövőképet

és ki birtokolja a jövőről folyó diskurzust. Ma az integrált hatalmi osztály egyik csoportjának

sincs a jövőről víziója, sőt ideája sem, ám a jövőről folyó diskurzust hatalmi pozíciói

2

erősítésére akarja felhasználni. (A globális - ketté vagy háromfelé szakadt -

társadalomszerkezet szerintem az integrált hatalmi osztállyal, a civilosztállyal és a

tudásosztállyal írható le.) Álláspontom kívül van ezen a politikai igyekezeten. Már nem

foglalkoztat, hogy a jövőkonstruálás hatalmi kérdés, és nem nagyon érdekelhet, hogy ki és

hogyan birtokolja a (korlátozott) nyilvános jövőkeresést. Ha egyszer a jövőre úgysem figyel

az új integrált elit. A tudásosztálynak ez a stratégiája - kénytelen-kelletén - kilépett az

integrált hatalmi osztályhoz csatlakozott értelmiségiek játszmáiból. Ha lehet, mindent

megteszünk, hogy egy ország szerencsésen átlépjen a (posztmodern utáni) információs korba.

Vagy még tovább. Ha nem lehet, akkor nem lehet.

Harmadik (majdnem érdektelen) kitérő

Nem felejtem el, hogy hova tartozom. Ebben nem befolyásol, hogy mások szívesen elfelejtik,

hogy én oda tartozom. Nincs kizárva, hogy azok jobban követnek minket, akikhez nem

tartozunk, de ettől nem változik meg az identitásom. Közép-Európában a tudásosztály

egyetlen tagja sem mondhat olyan szerencsés életutat magának, hogy tudatalattiját a kor ne

gyömöszölte volna dugig tele utálatokkal, előítéletekkel, szorongásokkal, fölényekkel. Nincs

okom nem arra gondolni, hogy nem is olyan utálatos feladat féken tartani a múlthoz tapadó

érzeteinket. Olykor ellenállhatatlan kedvet érzek kíméletlenül gúnyos pamfleteket írni, de a

baromfiudvarban elég érdektelen a szemétdombon kukorékolni.

Távolodjunk kicsit az elmúlt évtizedek beszédszokásaitól. Nem felejteni és hallgatni. Vagy

emlékezni, de nem az emlékektől vezérelten beszélni. (A posztmodern: felejt és hallgat.) De

van ennél több is: esetleg szelíden, nem harsogva (ma kevés visszataszítóbb van, mint a

mocsári radikalizmus), nem a tagadásra, hanem az igenlésre koncentrálva gondolkodni.

Óvatos előrehátrálás a beszédhez?

3

A koncepcionális témakijelölés

Hogy mi ért véget, arról kicsiszoltabbak az elméletek. A vég-teóriák sorolhatók: a nyugati

metafizika vége, a (liberális) demokrácia vége, a történelem vége, a (klasszikus) kapitalizmus

vége, a modernizmus vége (a posztmodernizmus), a (tulajdonos) burzsoázia vége, az európai

kultúra vége. Végül is: minek van vége? És minek nincs vége? Átfogó, integrált

posztelméletek, globalizációelméletek hiányában nincs válasz. (No persze, állítólag vége van

a filozófiának is.) De van ennél kevésbé könnyű kérdés is: mi van a vég után? A teóriák

nehezen húzhatók elő: posztindusztriális társadalom, poszt-posztmodern, információs

társadalom, lázadás a modernizmus ellen, technológiai forradalom. De a végeket követő

utánokban mi is a közös koncepció? Átfogó, integrált elmélet(ek) nélkül szintén nincs(enek)

válasz(ok). Ha nincs elmélet keret, a posztmodern (a sekélyes posztmodern) virágzik. Ha újra

van válaszigény, vége a posztmodern korszaknak is.

Témakijelölés elemi fogalom hálóval

Menjünk vissza ahhoz a régi kérdésfelvetéshez, amely megkülönböztet lét- és

gondolkodásmódokat és igyekezzünk legalább az elmúlt félévszázad alapján szétválasztani,

részben vagy teljesen különböző lét- és gondolkodásmódokat. Ezeken belül válasszuk szét az

uralkodó és az alávetett, sőt az uralkodástól és alávetettségtől független lét- és

gondolkodásmódokat. Lehetséges olyan szétválasztás (szociológiai dierézis) is, amely

megkülönböztet kozmikus, planetáris, kontinentális, nemzeti globalitást és lokális (regionális)

világot. (Amint van globális téridő, planetáris idő, kulturális idő, lokális idő vagy tudati

téridő.) És persze jelöljük valahogy a lét-és gondolkodásformák alapvető (paradigmikus,

széles körben ható) és csak másodlagos (nem példaszerű, nem elterjedt) változási folyamatait.

A létmódokkal egyenrangú erőtér a kollektív értelemadó gondolkodásmódok rendszere.

Elválasztandó egymástól a kozmikus tudat (létezését csak feltételezzük), a planetáris

(globális) tudat, vagy szűkebb társadalmi tudatok közül a kontinentális (európai) tudat, a

4

közép-európai tudat, (magyar) nemzeti tudat és a regionális tudat(ok). Az alapfogalmak

összesíthetők egy lét és gondolkodásmód típusok című táblázatban.

5

Lét és gondolkodásmód típusok

Világszerkezet

szintek

Lét és gondolkodásmódok

kozmikus

Planetáris

globális

(ma még nem

teljes

globalitás)

kontinentális

(most csak

az európai)

közép-

európai

nemzeti

(most csak

a magyar)

lokális

(legfőbb

valóság és

tudat)

Formafeletti létmódok,

valóságok

univerzum és

az isteni

valóság

Uralkodó létmódok,

valóságok

Planetáris

Valóság

globális

valóság

európai globalitás

Alávetett létmódok,

valóságok

közép-

európai

globalitás

nemzeti

létmód

lokális valóság

Egyenrangú, formatartó

létmódok

a jövő létmódjai

6

Formafeletti

gondolkodásmódok

Isteni tudat,

univerzális

tudat

planetáris

tudat

Uralkodó

gondolkodásmódok

globális tudat európai tudat

Alávetett

gondolkodásmódok

közép-

európai tudat

nemzeti

(és ország)

tudat

lokális

tuda(ok)

Egyenrangú

gondolkodásmódok

a jövő gondolko-

dásmódjai

A lokális valóságot a globális valóság részének tekintem, de gyökeresen más valóság-típus, mint a globális valóság. Szerencsés a Berger-

Luckmann szerzőpáros kategóriája: szerintük a lokális valóság, avagy a mindennapi valóság a legfőbb val óság, mert az egyén közvetlenül

ebben a valóságban éli meg a lét és gondolkodásformákat. Formafeletti (planetáris létforma kategóriákkal megragadhatatlan) valóságnak tartom

az univerzum valóságát. Az pedig a következő század lehetősége, hogy az uralkodó és alávetett valóságok és tudatok helyett egyenrangú (és

formatartó) lét- és gondolkodásformák legyenek.

7

Történeti elemzés alapfogalmai

Az uralkodó lét és gondolkodásmódokat a huszadik század második felében a

társadalomelméletek és a tudásszociológiai elméletek - minden szükségképpeni fogalomvita

ellenére - meglehetősen pontosan jellemezték. Az egyik kategória rendszer moderm-

posztmodern-posztposztmodern fogalmakkal igyekezett megkülönböztetni egymástól az

egyre gyorsuló ütemben változó uralkodó globális valóságokat. Az egyáltalán nem igaz, hogy

ezek a létmódok tíz évenként és különösen szabályos tíz évenként átalakultak volna, de az

évtizedek - mindenekelőtt jelképesen - kifejezik a közelmúlt változás típusait. Az évtizedek

neveit persze akár átváltoztathatnánk konkrét vagy jelképes fogalmakra, például úgy, hogy az

ötvenes évek a modernitás utolsó évtizede vagy a hetvenes évek a posztmodern kialakulása.

Mindegyik évtizedet - utóbb Kiss Endre javaslatára - három fogalommal is megjelöltem. Az

első fogalom a szociológia (talán leginkább elfogadott) kategóriája, a második az euroatlanti

kultúra emblematikus kulcsszava, a harmadik pedig a saját fogalom meghatározásom. Tehát

ez a táblázat egyetlen időszak, a globális valóság utolsó ötven évének változásait jelöli meg.

A globális valóság történeti változásai 1950 után

Évtized megnevezése Az évtized megnevezése

átfogó fogalommal

Társadalomelmélet

(+ tudásszociológia)

Ötvenes évek 1. évtizedek óta: a (magas) modern

társadalom; (a fejlett kapitalista

társadalom)

8

2. a modernitás

3. a modern társadalom rész-globális

világstruktúra, de uralkodó valóság (és

kánon)

Hatvanas évek 1. a modern társadalom bomlása, az

ipari társadalom csődje el- kezdődik

2. késő modernitás (a modern átfogó

válsága)

3. a modern társadalom további

központosítása és az egyének

individualizálódása

Hetvenes évek 1. a tömegtársadalom (avagy a

posztmodern társadalom)

2. posztmodernitás (mint kialakuló

korszellem is)

3. a posztmodern társadalom (növekvő)

uralma és elterjedése az északi féltekén

Nyolcvanas évek 1. a (részlegesen) poszt-indusztriális

társadalom

2. posztmodernitás krízise és a

kommunikatív racionalitás

3. a posztmodern társadalom válsága,

miközben globális uralkodó valóság és

kánon lesz

Kilencvenes évek 1. a pénzipari társadalom és az

információs társadalom (avagy

9

információs kor)

2. poszt-posztmodern (mint

korszellem is)

3. poszt-posztmodern társadalom

megnyitja az információs kort (a fejlett

világban gyorsan globalizálódik)

Nulladik évtized

(2000-2010)

1. poszt-információs társadalom

tudástársadalom lehet

2. poszt-posztmodern válsága és

meghaladása: az információs kor

3. az információs kor: a tradicio- nális

társadalom, a modern társadalom és a

tudástársa- dalom ötvözet- kísérletei

A táblázat természetesen csak homályosan érthető, ha nem definiáljuk legalább a három

fogalmat, a modernt, a posztmodernt és a posztmodern utáni korszakot, az információs kort

leíró kategóriát.

A modern a történelmi idő koordinátái között a második évezred második fele, legtágabb

értelemben a reneszánsszal kezdődik és az információs kor kezdetekor ér véget. Lehet úgy

fogalmazni: a Nagy Történelem, a történelem eleje és vége közötti mintegy három-ötszáz év.

A modern váltja le végleg az antik kort, a középkor csődje váltja ki a megszületését, de

szűkebb értelemben csak a kapitalizmus, az ipari társadalom, a polgárosodás korszaka. Ez a

néhány száz év számos kisebb korszakot ölel át; a huszadik századot vagy az utolsó másfél

századot érdemes a fejlett vagy a magas modernitással jelölni. A modern bomlása már a

huszadik század első felében elindul, de a modern korszak csúcsa és csődje egyszerre a

második világháborút követő két évtized.

10

A modern kor a gazdaság és a társadalom hihetetlen differenciálódása, avagy a globális

differenciálódás első nagy korszaka; a második korszak feltehetően az információs kor lesz.

Először azt hitték, hogy a modern kor maga a szüntelen új, az állandó változás, a növekedés, a

folytonos fejlődés, de csak most derül ki, hogy az információs kor is állandóan újat hoz,

abban viszont gyökeresen különbözik a moderntől, hogy milyen újat készít elő. A modern az

ipari társadalmat hozta, az (ipari) technológia fejlődését, az információs kor ezzel szemben az

információs társadalmat és egy még gyorsabban fejlődő szupertechnológiát. Miután a modern

folyton változik, ezért folytonos átmenet, kiveszik belől az örökkévaló; minden szempontból a

racionalitás korszaka, s kiveszik belőle az irracionalitás is, a lelkiség, a középkori életvilág

otthonossága. Az ész uralmának első korszaka, a racionális haladás időszaka, miközben a

magas modern időszaka olykor az ész teljes tagadása, a haladás feladása, és kifejlett

önkényuralom. A modern korszak egyik - ha nem a leglényegesebb - terméke� a modern

ember, a differenciálódott társadalomban megszülető és a korábbinál szélesebb körben

létrejövő modern individuum, de a modern válságszakaszaiban, a fasizmusok időszakában és

a tömegtársadalmak évtizedeiben a modern ember egyaránt ismét egysíkúvá válik .

Eldönthetetlen kérdés, hogy a rövid posztmodern korszakot még a modernhez csatoljuk vagy

már az információs kor küszöbének tekintsük. Mindenesetre a poszt-posztmodern még nem

egyéb, mint az információs kor előszobája. A posztmodern szerintem a modern iróniája, a

modern értelemadásának elvétele. A posztmodern nem hoz újat, csak félreáll, de hihetetlen

erővel hirdeti, hogy elég volt a modernből. A posztmodern mögött ott van a globális változás:

a modern ipari társadalmat felváltja a posztmodern, tehát posztindusztriális társadalom vagy

legalább a domináló folyamatok erre vezetnek. A modern kor nemzetállami létmódjai

végképpen elavulnak és részglobális vagy kontinentális államcsoportok szerveződnek. Ez már

az információs, a tudásgazdaság korszaka, és a gazdaság, a társadalom mindenekelőtt

információ és innováció.

Ha a modern visszasírta a modern előtti korok otthonos életvilágát, a posztmodern is - igaz,

nem sír, csak sóhajtozik - a modern korban elveszett életvilágok után. A posztmodern

egyébként is konzervatív ihletű korszak, amelyben illik tagadni a modernitás ethoszát, de nem

tilos visszanyúlni régi, elfelejtett világérzetekhez. A posztmodern sajátos gesztusa, hogy nem

lázad a modern ellen, ökölrázás nélkül belemerül saját játékos-ironikus világába. Nem csak a

hősiességgel számol le, hanem a személyiség különlegességével. Tudomásul veszi a

tömegtársadalmak életélményét: nincs feladat, nincs heroizmus, csak a kedvelt káosz, a

11

szuverenitás csendes elolvadása. Nem csak a modern értelemadását veszi el, hanem olykor

lemond saját értelemadásáról is. A modern korban létrejött a modern individuum, a

posztmodern korban viszont az individuum - ha hinni lehet ennek - érdektelen lesz. A

posztmodern ember már nem egysíkú, hanem formázatlan.

Mi lehet ezután a poszt-posztmodern?

Az új (a legújabb) kor definíciója

A poszt-posztmodern tehát megtagadja a posztmodernet, de már nemcsak - játékosan,

gúnyosan - tagad, hanem új (legújabb) választ is keres. A válasz pillanatnyilag sokféle néven

megneveztetik: tudásalapú társadalom, innovációs társadalom vagy a leginkább elfogadott

kifejezés, az információs kor. De ez már rögtön a poszt-posztmodern meghaladása. Ha

visszatekintünk a lét- és gondolkodásmód táblázatra, megállapítható, hogy a modern utolsó

szakasza - a magas modern - olyan lét- és gondolkodásmód volt, amely a világszerkezetnek

három színterét (kozmikus, planetáris, illetve lokális szintet) meglehetősen elhanyagolta,

miközben az uralkodó globális és kontinentális valóságokkal végképpen maga alá gyűrte a

regionális és nemzeti létmódokat. Ezért a modern korlátozott és uralkodó típusú létmód.

A posztmodern tudomásul vette ezt a létmódot és kihúzódott az alávetett valóságba, a

lokalitásba, miközben az alávetett gondolkodásmódokat igyekezett kiszabadítani az uralkodó

értelemadások alól. A posztmodern így maradt egy korlátozott, uralkodó létmód, viszont a

globális világot szimbolikus pályán átlökte az információs korba. A poszt-posztmodern tehát

részben készen kapta a szimbolikus szabadságot, miközben a posztmodern gazdaság (ahogy

ma nevezik: a globális gazdaság) kimászik a korábbi globális hatalmi konstrukciók alól.

Kettős értelemben: egyrészt a gazdaság régen kilépett a nemzeti keretekből, a

transzkontinentális gazdaság pedig kontrolálhatatlan a hagyományos politikai

intézményrendszerrel, másrészt a lokális gazdaság, a nem piaci gazdasági világ megerősödik

és szintén (részben) nem alávetett az uralkodó piaci struktúráknak. De ez azért nem minden.

Az uralkodó-alávetett globális struktúrák szétnyomása közben a legalább ilyen erős

12

társadalmi és civilpolgári világkövetelések hatására a szimbolikus mező hagyományos ketrece

kinyílik. Hol résre, hol egészen.

Hol ténylegesen, hol potenciálisan.

Ekkor köszönt be az információs kor. Ennek egyik lényege, hogy - a műszaki és tudományos

fejlődés által támogatva - a világszerkezet minden szintjét hajlandó bevonni létmódjába,

továbbá a globális struktúrákkal szemben a lokalitás felértékelődése megkezdődik és nem

kizárt, hogy az új létmód az univerzális, a globális és a lokális egyensúlyára épülhet. A másik

lényege, hogy a posztmodern sikeresen akciói hatására is ma már mindenki előtt világos, hogy

a kialakult globális uralkodó hatalmi, gazdasági és műszaki valóságok strukturális fölénye

nem tartható. Megjelenik követelésként a lét- és gondolkodásmódok új formakészletének

kidolgozása.

És tulajdonképpen ekkor ér igazán véget az elhúzódó XIX. század (ha tetszik: a Marx által

talpára� állított világszerkezet). A harmadik lényeg tehát az, hogy százötven év után nehéz

tagadni: Marx fejére állította a hegeli logikát, most ezért az történik, hogy Hegel világlogikája

ismét a talpára kerül. Nem a gazdaság, nem a tőke, nem a hatalom, hanem az információ, a

tudás, a kultúra a döntő elem. A következő század - így - Hegel ünnepe. Vagy másképpen: az

információs kor alapvetően különbözik a poszt-posztmodern korszaktól, mert most már elég

tisztán sejlik, hogy a történelem nem ért véget. Kivéve az aktuális történelmi órát.

Az információs kor, majd a tudáskor körbejárása

Ha a poszt-posztmodern első lépcsőfoka az információs kornak (tudáskornak), ha az

információs kor visszafordul nemcsak a modern egyes tradícióihoz, hanem az antikhoz, a

premodernhez is, és ha a poszt-posztmodern már nem fogadja el se az isten, se az ember

szimbolikus halálát, akkor alapvető lét-és gondolkodásmód változások mennek végbe. Ha az

információs kor vissza akarja helyezni a lokalitást a középkor óta elfelejtett helyi

szabadságba, ha a felsorolt globális és lokális folyamatok túllépnek az újkapitalizmus

13

korszakán, miközben a szükségképpeni új (információs kori) veszélyforrások még nem

rombolnak súlyosan, akkor megfogalmazható az információskor vagy a tudáskor globális és

lokális stratégiája.

14

Hasonlítsuk össze a posztmodern és az információs kort.

Posztmodern

ÚJKAPITALIZMUS

Poszt-posztmodern után

INFORMÁCIÓS KOR

Történelem vége Történelem folytatása

Kilépés a

(fizikai) univerzumba

Közlekedés a fizikai és

Szellemi univerzumban

Részleges gazdasági és

politikai globalitás

Információs globalitás

Isten halála Isten feltámadása

Individuum halála Egyén újjászületése

Alávetett lokalitás Felszabaduló lokalitás

Hatalomalapú társadalom Tudásalapú társadalom

Ipari csúcstechnológia Innovációs

szupertechnológia

Pénzipari gazdaság Tudásalapú gazdaság

Antik és modern kor

elutasítása

Az elutasított korokhoz

visszatérés

15

Az éles különbség tehát a modern vége, azaz a posztmodern és a poszt-posztmodernt is

meghaladó információs kor között van. Sőt a valódi ellentétpár: a modern kor és az

információs kor. A posztmodern csak a globális váltáshoz teremt téridőt, míg a poszt-

posztmodern csak az új téridő bejelentése. Az információs kor viszont egyaránt folytatása az

antik korszaknak és a magas modern korszakának. Ma elfogadott világkánon, hogy a jövő

nem található ki, de ebből az nem következik, hogy a jövő alapstruktúrája már ne derengene.

A globális alapstruktúra legalább olyan messze lesz a mai modern-posztmodern közép-

európai valóságtól, mint az antik világ az utófeudális-utószocialista magyar ezredvégtől. Az

információs kor elnevezés azonban valószínűleg nem végleges, a következő húsz év után

lehet talán pontosabban definiálni a modernt-posztmodernt végleg leváltó 21. század első

felét.

Ma már a legfontosabb két kérdés: mi jöhet, s mi jöjjön az információs kor után?

A fontosabb posztmodern értelmezések

A teoretikus kérdés tehát az, hogy az utolsó félévszázadot milyen kategóriákkal

értelmezhetjük. Egy évtizeddel ezelőtt a posztindusztriális társadalom fogalma divatba jött, de

ezzel szemben két fenntartás fogalmazható meg: egyrészt a megelőző két-háromszáz évet nem

lehet pusztán ipari társadalomként leírni, másrészt ez a fogalom az ipari társadalom utáni

korszakot nem nevezi meg, csak annyit közöl, hogy az ipari társadalmak kora után vagyunk.

Hasonló a problémám a kapitalista-posztkapitalista fogalompárral, hiszen az utolsó két-

háromszáz év egymástól nagyon is eltérő kapitalistamodelleket produkált és még az sem

biztos, hogy az eredeti kapitalista modellt végképpen meghaladtuk. A posztkapitalista

kifejezés semmivel sem szellemesebb, mint a posztindusztriális kategória. Ezekkel szemben

az elmúlt négy-ötszáz év a modernnel - mint átfogó csúcsfogalommal - végül is értelmezhető,

noha a posztmodern (mint a legáltalánosabb utániság) szintén nem találó kifejezés, de - ha

már nincs jobb - egyelőre tolerálhatjuk.

16

A posztmodern használhatóságát eldönti, ha áttekintjük a legfontosabb értelemadásait. Daniel

Bell, Alaine Touraine, Fredric Jameson, Jürgen Habermas, John Dawey, Jean-François

Lyotard, Richard Rorty, Nico Stehr, és mások (köztük magyar gondolkodók, Pethő

Bertalantól Kamarás Istvánig, Kiss Endrétől Nyíri Kristófig, Csorba Józseftől Szántó

Boriszig) tanulmányai alapján a következő álláspontok rajzolhatók ki:

• Antimodern 1. Ez a posztmodernizmus antimondernista álláspont; a modernizmus -

mint elvetélt fejlődési modell - heves elutasítása, az európai hagyományos

modernizáció teljes meghaladása, ebben a logikai sorban a posztmodernizmus újfajta -

a késői kapitalizmuson túllépő - lét-és gondolkodásmódot hoz, lényegében a

modernizmust (mint emberellenes, kapitalista - az uralkodó - világalternatívát)

zsákutcának tartja; általában baloldali, sőt posztmarxista esztétikai és politikai kritikát

takar;

• Antimodern 2. Szintén dühös nem a modernizmusra, amely szerint a posztmodern

viszont nem teremt új értéket; ez a posztmodern fordulat� a kései kapitalizmus

hatalomközpntú világrendszerének tarthatatlan őrzése; részben, a tagadásban

megegyezik az előbbi forradalmi állásponttal, de olyan mértékben negatív és

szkeptikus, hogy nem lát posztindusztriális vagy információs kori alternatívát;

• Antimodern 3. Ez a posztmodernizmus (is) meghaladja a modernizmust, de ez az

álláspont szintén azt mondja, hogy nem hoz új fejleményt a posztmodernizmus;

lényegében nem más, mint a modernizmus értelemelvevése; nincs benne forradalmi

lendület és forradalmi pátosz; nevezhetjük klasszikus tudásszociológiai ideológiának,

ami nem akar mást, mint az előző korszak értelmét és legitim voltát elvenni; az eddig

uralkodó gondolkodásmód felszámolása;

• Modernpárti 1. Ez a posztmodernizmus a modern világ (mint a régi boldog világ)

visszakívánása; a posztmodernizmusba bújtatja a modern világ egykori reneszánsz

álmait; a polgár, a család, a vallás védelme a klasszikus modern világ huszadik század

végi felbomlásakor; a régifajta - felvilágosodás korára visszamenő - lét- és

gondolkodásmód helyreállításának kísérlete; újkonzervatív kulturális rekonstrukció;

úgy is értelmezhető, mint a századokkal korábbi gondolkodásmódok eszményítése;

• Modernpárti 2. Ez viszont a posztmodernizmus elutasítása téves és káros

világértelmezésként; a posztmodernizmus elméletének-gyakorlatának elvetése tehát

nem egyéb, mint a fejlett modernizmus visszahozása; avagy a magas modernizmus

megvalósítása még csak most, az ezredfordulón kezdődhet el; ezért a modern kor

17

tulajdonképpen nem ért véget napjainkban, hanem utópikus tartalmainak

megvalósítása még előttünk van; a győztes kapitalista polgárság és utódai, a mai

pénzpolgárság és tudáspolgárság új értelmet akar adni az általa képviselt modern

világnak; azaz a régi gondolkodásmód rehabilitálása;

• Modernpárti 3. Ez a posztmodernizmus nem más, mint a modernizmus folytatása;

egyik sem jobb, mint a másik; a kulturális díszletek változnak, az életérzések

visszafogottabbak; nincs lendület, nincs jövőkép, de nincs tragédia vagy fölényes gúny

sem; a modernizmus látszólag új arcot vett fel, ám ez az arc csak a felszínen más, mint

a 19. század képe; így még annak sincs túlzott jelentősége, hogy a globális gazdaság

sok szempontból más, mint a klasszikus tőkegazdaság; a világ folyamatosan halad a

modernizáció alaplogikája szerint;

• Modernpárti 4. Ez a posztmodernizmus megelőzi és előkészíti a modernizmust, a

modernizmus igazi világát; a posztmodernizmusban új életerőt nyer a klasszikus

modernizmus és lehetővé teszi a modernizmus várható csúcsteljesítményét, a

posztindusztriális társadalmat; szintén a győztes kapitalista polgárság és utódainak

koncepciója, a mai pénzpolgárság és tudáspolgárság új értelmet akar adni az általa

képviselt modern világnak; ez az értelemadás teljesen lehetetlennek véli, hogy a

modernizmus valaha is véget ér vagy meghaladásra szorulna; a fennálló

gondolkodásmód megújított őrzése;

• Posztmodernpárti 1. A posztmodern lényege egy újfajta - nyelvközpontú -

gondolkodás, gyökeresen más kulturális magatartás, mint a korábbi; véget nem érő

kísérlet arra, hogy a művészet hogyan válhat tömegessé és uralkodóvá�; ebben az

álláspontban is dominál a régi nagy elbeszélések felváltása történelmi értelemadás

nélküli nyelvkritikával; absztrakt - kultúrában jelentkező - szellemi anarchizmus;

kimenekülés az uralkodó-alávetett globális szellemi strukturákból;

• Posztmodernpárti 2. Tömegkultúra-párti, mert kimondatlanul úgy tartja, hogy a

nemzeti magaskultúrákban nem juthat domináns helyzetbe; a posztmodernség számára

a korábbi korszak kulturális hatalmi szerkezetének elvetése, sőt az értelmiség utópia-

és jövőtermelésének megkérdőjelezése; nem a régi népi és osztálykultúrákban, hanem

a modern utáni korszak népi (azaz posztmodern) kultúrában akar otthonra találni,

tipikusan baloldali kulturális logika, ami a klasszikus (keresztény és arisztokrata)

kultúrák nem szeretéséből indul ki; és ezért olyan populista posztmodernség, ami a

tömegkultúra (és az ezt előkészítő hangadó értelmiség) győzelmét vetíti előre; új

uralkodó gondolkodásmód bevezetésének kísérlete;

18

• Posztmodernpárti 3. Ez a posztmodernizmus kicsit arisztokratikus, kicsit

tömegkultúrapárti, abban látja a jelen hasznosságát, hogy élhető, látszólag szabad, a

hatalmak markából kicsúszó, önálló virtuális világokat teremt; csendesen ünnepli a

mediatizált korszakot, amely megmenti az elviselhetetlen valóságos világtól; legjobb

képviseleteiben tulajdonképpen a magaskultúra világainak rekonstruálása a az

információs korszak virtualitásában; egy másik változata a természeti világ valóságos

és virtuális megmentésének koncepciójával - magaskultúraként - újraéli a

megmenthető vagy már menthetetlen természeti-környezeti világokat;

• Posztmodernpárti 4. Ez ritkán nevezi magát posztmodernek, de a posztmodern

életérzés és világvezérlés magas szintű kifejeződése; vége az ipari kapitalizmusnak,

mondja, vége a piszkos, környezetromboló nagyipari gazdaságnak; a globális

gazdaság - informatizált - valóságos és virtuális pénzmonopoliumainak újratermelése;

ez maga a posztmodern pénzgazdaság és az ehhez kötődő életformák és

gondolkodásmódok világa; egyszerre magas szintű fogyasztás és a globális világ

uralásának érzete, a szuperburzsoázia láthatatlan megszületése a transzkontinentális

(és persze uralkodó) gazdaságban és életformákban; legegyszerűbben fogalmazva a

legfejlettebb globális világ, amelyben a pénz szerepét az információ és a tudás veszi

át; az információs társadalom új szerkezetet - az információ-szegények és információ-

gazdagok, valamint az információval élni és nem élni tudók világait - honosítja meg;

• Posztmodern utáni 1. A modern-posztmodern dualizmus elvetése; olyan harmadik

álláspont, amelyet jobb elnevezés helyett realizmusnak hívnak; ez a realizmus nem

utasítja el a modernizációt és nem ellenséges a posztmodernnel szemben, hanem

sajátos aszkézise a történelmi szemléletnek; kihátrál a modernizáció

fejlődésparadigmájának mindenhatóságából, sőt a történelmi korszakok megértését is

kétségesnek tartja; kulturális mozgások, művészeti ágak, szellemi logikák leírását

tartja egyedül lehetségesnek; olyan posztmodern utániság, ami a posztmodernizmus

megnyújtása; aligha veszélyes komolyan az uralkodó gondolkodásokra;

• Posztmodern utáni 2. Egyaránt a múlt tárházába dobhatónak véli a modern és

posztmodern világokat; a radikális szakítást főként a posztmodern után akarja

végrehajtani; a fordulatot mindenekelőtt a technológiai fejlődés eredményének tartja;

önálló változata ennek a posztmodernizmusnak az, amikor se a modernizmus, se a

modernség utániság nem érdekli, általában a filozófiától és ideológiától távol kívánja

tartani magát és az emberiség megváltó eszközrendszerének a műszaki-tudományos

19

fejlődést véli; ez a posztmodernizmus utániság szívesen azonosul az információs

korral, a digitális forradalom eredményeként létrejövő informatizált társadalommal;

• Posztmodern utáni 3. Alapvetően szkeptikus a posztmodern korszakkal szemben, mert

úgy gondolja, hogy az aktuális létmódok (mindannyian) változatlanul ember-és

társadalomellenesek; tanácstalan abban, hogy forduljunk-e vissza a modernizmushoz

vagy serkentsünk-e egy olyan totálisan új globális és regionális világokat, amelyek az

alapvető politikai és társadalmi problémákat megoldják; egyfelől arra koncentrál, hogy

a jóléti társadalom nemzetállami csúcsteljesítményeit hozzuk vissza és tegyük

általánossá vagy/és másfelől azt tartja kulcskérdésnek, hogy a kiürült, bürokratizált, a

győztes rétegeket szolgáló klasszikus képviseleti demokráciát váltsuk fel a népet

döntési helyzetbe hozó, közvetlen vagy részvételi demokráciával;

• Posztmodern utáni 4. Avagy a poszt-posztmodern kifejlődése és rögtön meghaladása:

az információs társadalom. Az információs társadalom nem a tagadásra, hanem az

univerzális váltásra koncentrál; az európai modern és magas modern története az

információs társadalom születésével ér véget; abban az esetben csak, ha ez a váltás

valóban új lét- és gondolkodásmódot jelent; az ezredvégen csak néhány vezető és

uralkodó posztkapitalista társadalom lépett át az információs társadalom küszöbén;

ennek ellenére kísérlet a korábbi uralkodó és alávetett létformák és

gondolkodásmódok közelítésére.

Mindegyik - a modernellenes, a modernpárti, a posztmodern és a posztmodern utáni -

gondolkodásmód és stratégia további variációit is rendszerbe szedhettem volna. Talán ezek az

értékrendek és értékadások a legjellemzőbbek. A globális vagy az európai gondolkodásmódok

viszont ezekkel még nincsenek mind leírva. Néhány olyan (gyakran megújított) hagyományos

és egészen új (olykor a tradíciókhoz visszanyúló) értékvilág és gondolkodási eljárás van,

amelyek közül nem egy a következő évszázad uralkodó lét- és gondolkodásformája lehet.

Egyáltalán nem kizárt, hogy a formafeletti gondolkodástípus mellett - sőt szemben az

uralkodó és alávetett gondolkodásmódokkal - olyan módjai erősödnek meg a vezető

gondolkodásrendszereknek, amelyeket egyenrangú, formatartó lét- és gondolkodásmódoknak

írhatunk le.

20

A következő század (már látható) stratégiái

A modern, a posztmodern és a poszt-posztmodern értelmezéseknek egyaránt vannak magas és

alacsony szintű magyarázatai; külföldön és itthon mindegyik jelentős felfogás - a maga

logikája szerint - meggyőző és értelemadó. Szinte mindegyik méltányolható és elvethető;

egymással szembe fordíthatók és egymással összeköthetők. Variációik száma szükségképpen

végtelen. Ma még megmondhatatlan, hogy globális vagy lokális szinten melyik alternatíva

milyen hosszú idő keresztül lesz uralkodó és milyen mértékben lesz - csúcspontján - sikeres.

Evidens, hogy valamilyen időn belül elavul vagy csak eltűnik, miközben nagyon valószínű,

hogy a következő század - várhatóan - új anyag- és új időfelfogásai, amelyek akár a téridő

fogalmán is túllépnek, alapvetően más lét-és gondolkodásmódokat teremtenek. Ezek

körvonalai részben már az ezredfordulón is kitapinthatók.

A lét- és gondolkodásmód típusok táblázat azt a hipotézist tartalmazza, hogy a következő

század talán addig is eljuthat, hogy először párhuzamosan erősödnek meg - nagyjából

egyformán - az uralkodó létmódok és gondolkodásmódok, majd pedig csökken a különbség az

uralkodások és az alávetettségek között és ideális esetben egyrangú - formatartó - létezési és

gondolkodási formák stabilizálódnak. Természetesen az ellentétes folyamat is lejátszódhat: a

káoszból globális katasztrófák fejlődnek ki, hihetetlen távolságokra lesznek egymástól a

totálisan uralkodó és a totálisan alávetett világok és nem csak gazdasági-politikai, hanem

gyilkos szellemi diktatúrák bitorolják a földi civilizáció felett az uralmat. Most csak azt a

néhány jövőbeli (részben már ma is létező) gondolkodási tartalmakat és gondolkodásmódokat

nézzük meg, amelyek megkerülhetetlennek látszanak.

• Új tradicionális (és nemzeti) stratégia

• Nem alapvetően nemzetközpontú, hanem inkább tradícióközpontú gondolkodás;

markáns lehet benne a nemzeti értékek védelme, de ez nem valamilyen szélsőséges,

más nemzettel ellenséges gondolkodásmód; a helyi-nemzeti tradíció visszavezet az

univerzális tradíciókhoz és ebben az értelemben nyit az univerzális, planetáris és

lokális gondolkodásmód felé; nem egyszerűen kétségbeesetten modernellenes, hanem

a modern (és posztmodern) utáni korszakot úgy újítja meg, hogy integrálja a mába és a

jövőbe a tradicionális gondolkodási tartalmakat és módokat; a tagadást meghaladja az

ismét élhetővé tett ősi, középkori, kora újkori életértelmek szeretetével;

21

• Új keresztény (ökumenikus) stratégia

• Nem pusztán a kereszténység újjászületése, noha mindenképpen az is, hanem

általában a vallás és transzcendens gondolkodás reneszánsza; a világvallások közös

értékeinek és stratégiáinak elfogadása, valamint a világvallások és a világtudományok

közeledése; a formafeletti, isteni lényegek és világok végleges csúcspontra helyezése

és az emberben való konkrét létezésének - a vallásos embereken túli - boldog

felismerése; ökuménia a keresztény és keresztyény, valamint a kereszténység és más

világvallások között;

• Új civilizációs stratégia

• A program lényege, hogy civilizáció mindenkinek és olyan civilizáció, amelyben élni

akar és tud; az első, a második és a harmadik világ közötti civilizációs különbség

csökkentése, de nem minden áron az euroatlanti civilizáció uralkodó helyzetének

megtartása; a gazdag és szegény létmódok közötti iszonyú különbség fokozatos

mérséklése és ezzel párhuzamosan az emberiség számszerű növekedésének értékbarát

korlátozása; a mai civilizáció természet- és környezetellenes folyamatainak fokozatos

megfordítása; az univerzum lakható bolygóinak civilizált (és kulturált) életvilágként

való használata;

• Új (poszt-)posztmodern stratégia

• A nyelvben, a nyelv által, a nyelvi (ártó) struktúrák oldása, a nyelvi (és gondolkodási)

szabadság megszerzése, avagy út a primitív látszatszabadságoktól a kvalitatív

szabadságokig; a nyelvben (a szavakban, a mondatokban, s ezek rendszerében)

megérthető szabadsághiány felismerése és a szabadság (értsd: minden érték és

mozgás) elérhetővé tétele; nyelvvel (szavakkal-mondatokkal-gondolkodásokkal) út az

univerzumba, az univerzumon túlra, a globális földi világba, a gyönyörüséges

lokalitásba, a másik emberhez, a belső univerzumba, a láthatatlanba-láthatóba, a

kvalitatív örök szabadságba;

• Új emberstratégia

• Ha tömegtársadalom marad, csak tömegember lehet; személytelen tömegtársadalom

helyett személyek tudástársadalma; ha az ember nem jut vissza istenig, az ember élve

is halott marad; ha az ember végre nem lehet elsősorban szellemi lény, akkor fizikai

lényként is elpusztul; végleges elfogadása annak, hogy az egyén a földi lét előtt és

után is létezik az egységes isteni (formafeletti) világban; ha az egyes egyén mindig

része a (transzcendens) egységnek, az egységélmény örök felelősségre ítéli

22

embertársai és természettársai iránt; az ember valóságos és tudati kiszabadítása az

uralkodó lét- és gondolkodásmódokból;

• Új lokalitás (globlokál) stratégia

• Egyfelől a lokalitások relatív autonómiája a globalitások uralkodó káoszában, másfelől

a globális és lokális világok egyesítése, avagy a globlokál korszak, amely

mindenekfelett a lokális (helyi, kistérségi, regionális) világok, kvalitatív szabadságok,

nem tiltott kívülmaradások, horizontális szabadságkörök rendszere; a lokalitás belső

rendszerének - a településrészek, a települések, a kistérségek, a regionalitások, a

szubregionalitások - kiegyensúlyozása, települési-társadalmi-kulturális

különbségeinek mérséklése; a lokalitás, mint a mikrokozmosz és a globalitás, mint

földi makrokozmosz egyesítése és kinyitása az isteni-kozmikus világba;

• A tudástársadalom stratégiája

• A tudástársadalom fogalma nem azonos az információs társadalom kategóriájával,

mert a tudástársadalom gyakorlatilag az információs társadalom magasabb szintje; a

tudástársadalom nem más, mint az ember (transzcendensen) kapott és a földi létben

szerzett szellemének globális tudatként és globális tudástársadalomként való

visszafordíthatatlan megvalósulása; a tudástársadalom tehát (a téridő koordinátái

között) az emberi kultúrák múltjának-jelenének hipotetikus összegzése egy konkrétan

elérhető jövőkép formájában;

• Egységkor. Új stratégia az információs korra és utánra (az innovatívan integrált,

avagy egységélményben élő, egység teremtő társadalom)

• Elvileg könnyű meghatározni: tradíció + kereszténység (istenszeretet) + minőségi

civilizáció + (posztmodern utáni) kvalitatív szabadság + szellemember-emberszellem

+ lokalitás (globlokál) + tudástársadalom = (mindez együtt ☺ :) sokszorosan integrált,

egyszere kozmikus és lokális, innovatív információs kor; az isteni és az univerzális

világ egyesítése a földi és az emberi világgal és ennek az innovatív egyesítésének

működési módja és gondolkodási formája az információs-integrált globális társadalom

a földön és az elérhető bolygókon; nem szívesen vezetek be új fogalmat, de ennek a

megvalósulása nemcsak az információk egységes megszerzése és képességé-

szellemmé tétele, hanem ez maga az egységkor.

23

Nem mondtam-e már túl sokat? Vagy túl keveset? Mondhatok-e még valamit?

Ma fölösleges választ keresni.

Nincs pátosz és nincs irónia. Majd meglátjuk.

Személyes megjegyzés: a poszt-neokonzervatívizmus

Ha már a tanulmány címében (remélem) sikerült meghökkentést kiváltanom, akkor illik

szerényen jeleznem, hogy az északatlanti világ (ma jobbára kisszerű, elavult)

ókonzervatívizmusához és (zavart, körbenjáró) konzervativizmusához, valamint a

(hagyományos konzervativizmusokból ugyan kiszabaduló, de a kvalitatív szabadságot nem

lelő) neokonzervativizmusához képest kénytelen vagyok új szellemi csapásokat keresni. Nem

akarom eldönteni, hogy jó úton járok-e. De aki vízióként látja maga előtt az egységkort (meg

persze látja a potenciális széthullás-kort is), sőt még azt is látni véli, hogy a következő

évezredben az egységkor valóságosan-virtuálisan megszülethet, az talán megnevezheti

álláspontjának gondolkodási tartalmát és gondolkodási módját. Ez kétségtelenül egy

neokonzervativizmus utáni felfogás. Nincs is másra lehetőség.

1999-12-11

24

Fontosabb irodalom:

A kibertér� és az amerikai álom�: Magna Charta a Tudás Korához (Replika, 1997 június)

A kultúra szociológiája, szerk: Wessely Anna (Osiris, 1998)

A mai világ és a holnap forgatókönyvei, Nemzeti stratégia 2020-ig Könyvek 1. Szerk: Varga,

Csaba-Tibori, Tímea (Magyar Kapu Alapítvány-HÉA Stratégiakutató Intézet, 1997)

Árva, László - Dicuházi Bertalan: Globalizáció és külföldi tőkeberuházások Magyarországon

(Kairosz Kiadó/Növekedéskutató)

Berger, Peter L. - Luckmann, Thomas: A valóság társadalmi felépítése (Jószöveg Műhely

Kiadó, 1998)

Castells, Manuel: The Information Age: economy, society and culture I-III.(Blackwell,

London)

Feyerabend, Paul: Három dialógus a tudásról (Osiris-Gond, 1999)

Fukuyama, Francis: A történelem vége és az utolsó ember (Európa, 1994)

Gáspár, László: Általános innovációelmélet (Magyar Innovációs Szövetség, 1998)

Globalizáció és nemzeti érdek, szerk: Glatz Ferenc (MTA, 1997)

Habermas, Jürgen - Lyotard, Jean-Francois - Rorty, Richard: A posztmodern állaport

(Századvég-Gond, 1993)

Habermas, Jürgen: Filozófiai diskurzus a modernségről (Helikon, 1998)

INCO, első magyar internetes folyóirat az információs korról, 99/1-es, 2-es szám, főszerk:

Varga Csaba (HÉA Stratégiakutató Intézet) www.inco.hu

25

Információs Világjelentés 1997-1998 (Információs Társadalom Könyvek 4, ORTT, Magyar

Unesco Bizottság, HÉA Stratégiakutazó Intézet, 1998)

Jameson, Fredric: A posztmodern, avagy a késői kapitalizmus kulturális logikája (Jószöveg

Műhely Kiadó, 1998)

Karácsony, András: Bevezetés a tudásszociológiába (Osiris-Századvég, 1995)

Késő modern, tematikus összeállítás (Replika, 1998 június)

Kiss, Endre: A világnézet kora (Budapest, 1982)

Kommunikációs Világjelentés 1997 (ORTT, Magyar Unesco Bizottság, HÉA Stratégiakutató

Intézet, 1998)

Magyar és európai civil társadalom, szerk: Csefkó, Ferenc-Horváth, Csaba (Pécs, 1999)

Magyar jövőképek, Nemzeti stratégia 2020-ig Könyvek, Szerk: Varga Csaba-Tibori Tímea

(Magyar Kapu Alapítvány-HÉA Stratégiakutató Intézet, 1998)

Mannheim, Károly: Ideológia és utópia (Atlantisz, 1996)

Megérteni a Globalizációt, szerk: Molnár, János-Kiss, Endre (Friedrich Ebert Stiftung, 1999)

Mi a jövő?, szerk: Bognár, Vilmos-Fehér, Zsuzsa-Varga, Csaba (ORTT, OMFB, HÉA

Stratégiakutató Intézet, 1997)

Nyiri, Kristóf: A hagyomány filozófiája (T-Twins, 1994)

Pethő, Bertalan (Bev., vál.): A posztmodern (Gondolat, 1992)

Pethő, Bertalan: Poszt-posztmodern (Platón, 1997)

Pléh, Csaba: Számítógép és személyiség (Replika, 1998. Június)

Spotlight: Globalization (The Vedanta Kesari, volume 86, december 1999, Chennai)

Stehr, Nico: Tudástársadalmak (Sage, London, 1994)

26

Varga, Csaba: A globalizáció pozitív alternatívája: az információs társadalom (Megérteni a

Globalizációt, i.m.)

Varga, Csaba: Civil társadalom az információs társadalomban (Magyar és európai civil

társadalom, i.m.)

Varga, Csaba: Global Citizen (The Vedanta Kesari, i.m.)

Varga, Csaba: Hagyomány és stratégia (Magyar Kapu Alapítvány 1997)