Előítéletek az iskolában

Készítette: Tóth Róbert Pál

Bevezetés a tevékenység-központú pedagógiákba

dr. Habók Anita

2015

I. Bevezetés

Az emberiség történetét végigfutva már a kezdetek kezdetén csoportokra oszlott fajunk.

Az idők során egyre több irányban egyre komplexebb és egyre markánsabb csoportokra

osztódtak a törzsek, nemzetek, rasszok, korosztályok, jövedelem, szolidaritás, család, iskola

és még tanosztály szerint is. Az előítélet fogalma is, eme hosszú és összetett folyamattal

párhuzamosan alakult ki, bővült és változott tartalma, míg el nem nyert mai formáját, melyet

legjobban talán G. W. Allport tudott legjobban összefoglalni „Az előítélet” c. munkájában.

Allport munkája megkerülhetetlen a témával foglalkozó munkák között, ha valaki az

előítéletekről szeretne kapni egy átfogó képet. Az előítéletek pedagógiai vonatkozásában

azonban nem a legcélszerűbb forrás. Ezt a legjobban különböző tanulmányok

eredményeinek feldolgozásával tudjuk pótolni. Mivel az előítéletek megjelenése a

pedagógiában is elég sokrétű ezért minden ágazatára szinte lehetetlen lenne kitérni, ezért a

legnagyobb hangsúlyt a referátum során az előítéletek etnikai, nemzeti vonatkozását

tervezem kifejteni, kiegészítve azt a problémakör pedagógiai vonzatával.

A referátum során fontosnak tartom még, a sztereotípia és az előítélet közötti különbség

kihangsúlyozását és, hogy be legyen mutatva egy - két pedagógiai gyakorlat és játék

ismertetését, mely talán segíthet egy osztályközösség előítéleteinek feltárásában,

kontrolálásában és abban, hogy az ezekből fakadó konfliktusokat még idejében képesek

legyünk megelőzni. A pedagógusoknak egyik első számú nevelési feladat a toleranciára való

nevelés, az intolerancia pedig részben az előítéletekben gyökeredzik, így ma, amikor a

globális világban a különböző kultúrák, vallások és érdekcsoportok elkerülhetetlenül egyre

közelebb kerülnek egymáshoz a földrajzi térben, pont az iskolában kell a legkomolyabban

venni az előítéletekkel való foglalkozást, mert kis hazánkban is komoly etikai és társadalmi

problémákat szül ezek helytelen kezelése, mely kihathat egész generációk sorsára. Bár az

oktatási rendszerűnk, ezt generáló hatását nem tudja az egyszeri pedagógus megszüntetni,

de az egyén szerepe nélkülözhetetlen egy demokráciában a változások elindításához, a

pedagógusnak pedig kötelessége, lehetőségeihez mérten a legtöbbet tennie az előítéletek

megfékezése érdekében.

II. Az előítéletek

Allport a következőképpen határozta meg az előítélet fogalmát:

„Az etnikai előítélet hibás és rugalmatlan általánosításon alapuló ellenszenv.

Megmaradhat az érzések szintjén, de kifejezésre is juthat a viselkedésben. Irányulhat egy-egy

csoport egésze, de egyetlen egyén ellen is, azon az alapon, hogy az illető a szóban forgó

csoport tagja.”

Fontos, hogy elkülönítsük ezt az előítélet fogalmat az előzetesen megalkotott közönséges

ítélethez képest, ugyanis ez utóbbi esetben az esetleges ellenszenvünket, amit a részleges

információknak és agyunk általánosításokat generáló tevékenységének köszönhetünk, felül

tudjuk írni az új információk fényében. Igazi előítéletté csak akkor válik ez az előzetes ítélet,

ha az új információk hatására az előzetesen kialakított kép nem módosul, nem válik

árnyaltabbá. Ezek az előzetes ítéletek gyakran tévedéseken, hibás érzékelésen alapulnak.

Ezeket az előzetes ítéletek egyébként természetes velejárói az emberi létnek, ugyanis agyunk

helyettünk is szűri, egyszerűsíti, tömöríti a beérkező információkat, ezzel óvva meg saját

magát a „túlhevüléstől”. Ahol ez a szűrő nem rendesen működik, agyunk könnyen

károsodhat, ami mentális problémákhoz is vezethet akár. Fontos megjegyezni, hogy

előítéletnek számít attól függetlenül is egy negatív attitűd, hogy milyen egy adott társadalom

rétegzettsége vagy, hogy a társadalom tagjai mennyire fogadják el adott helyzetüket. Az

előítéletek megléte nem attól függ, hogy egy társadalom mennyire tartja az adott attitűdöt

elítélendőnek. Jellemző, de nem törvényszerű, hogy egy-egy negatív attitűd esetén az

előítéletes személy számára ez a hozzáállás valamilyen irracionális funkcióval rendelkezik,

valamilyen sajátos célt lát el ez a viselkedése. Egy előítélet azonban nem feltétlenül az adott

előítéletes személy „találmánya” számos esetben éppen ő valamilyen csoport tagja, melynek

értékrendszerét vakon követi. Bár ma már ez nem annyira jellemző, régen az iskola is

lehetett ilyen csoport, ahol az értékrendet vakon követték a diákok. (Allport, 1991)

A szociálpszichológia által vizsgált fogalom a sztereotípia, ami bár sokban hasonlít, az

előítélethez mégis különbséget kell tenni a két fogalom között. A sztereotípia agyunk eszköze

az egyszerűsítésre, melynek keretében nagyobb, jól elkülöníthető csoportokra osztja vele az

embereket. Ez a módszer a legtöbb esetben tényleg hatékony és segíti az egyén

érvényesülését. A probléma, mint már korábban említve volt akkor esik, amikor az

általánosításokba nem illeszthető bele az újonnan szerzett információ így azt figyelmen kívül

hagyjuk. Ez főként a szubjektív, egyén megítélésétől függő, kategorizálásnál okoz

nehézséget. Olyan esetekben, amikor nem, hozható egyértelmű ítélet. Például ki a

szorgalmas, kedves vagy becsületes. A sztereotípiák gyökerei legtöbbször kulturális és

történelmi háttérhez köthetőek. (Csepeli, 1980)

Egy előítélet mindezek alapján két fontos komponensből tevődik össze. Egy érzelmi alapú

attitűdből és az ehhez kapcsolódó túláltalánosított nézetből. Míg a nézeteken gyakorta

tudunk változni az ellenséges attitűd, rendszerint a nézetben történt változás után is

megmaradt. A nézetek tehát könnyen idomulnak az egyes negatív attitűdök igazolására, amit

racionalizációnak nevezünk. (Allport, 1991)

Az előítéletesség bizonyos szintig elkerülhetetlen és akár hisszük akár nem bizonyos

téren mindenki előítéletes picit, egész egyszerűen annak köszönhetően, hogy teljes

körültekintéssel ítéletet mondani másokra, az élet minden területén lehetetlen feladat és a

hiányokat kiegészítve téves következtetésre juthatunk és esetenként változó mértékben

negatív előítéletekkel rendelkezhetünk csoportok és egyének iránt, és amikor ez

megtörténik, a cselekvésünkben is meglátszódhatnak érzéseink. Attól függően, hogy ez

mekkora mértéket ölt, Allport öt különböző szintjét különböztette meg az előítéletek

megnyilvánulásainak. Az első szint a szóbeli előítéletesség, mely talán a legáltalánosabban

előfurdaló az összes közül. A második szint az elkerülés, mely esetben az előítéletes személy

nem okoz közvetlen sérelmet még előítélete tárgya ellen, de neki megéri a kellemetlenséget,

hogy a nem kívánatos személy, illetve csoport közelében sem kell lennie. A harmadik szint a

hátrányos megkülönböztetés vagy más néven diszkrimináció, mely már közvetlenül is sérti a

nem kívánatos személyeket, csoportok. A történelem során ez a fajta megkülönböztetés

többször is jogi vagy vallási szintre emelkedett. A negyedik szint a testi erőszak, mely

többnyire felfokozott érzelmi állapothoz köthető. Az ötödik és egyben a

legelfogadhatatlanabb szint a kiirtás. Az ilyen mértéket öltő előítéletek gyakran egész

csoportok irányából származnak és az emberi történelem legsötétebb időszakaihoz köthetők.

(Allport, 1991)

A diszkriminációnak egyébként két fő fajtája létezik. Az egyik a direkt diszkrimináció,

mely nyílt és szándékos megjelenése a hátrányos megkülönböztetésnek (gettók,

indiánrezervátumok stb.). A másik formája az indirekt diszkrimináció, melyet leginkább csak

a diszkriminált, hátrányosan megkülönböztetett csoport tagja veszi észre (szórakozóhelyen

nem engedik be, étteremben nem szolgálják ki valamilyen kifogás miatt). (Torgyik - Karlovitz,

2006)

Ezek a szintek gyakran felerősíthetik egymást, és ha az ember a lépcső felénél jár nehéz

visszafordulni. A mai globális világunkban már az első lépcsőfokok is katasztrofális

következményekkel lehetnek. Az ártalmatlan „kocsmai” előítéletek is fokozhatják a

társadalom kevésbé elfogadó szereplőinek határozottabb megnyilvánulását az előítéletesség

tekintetében. A pedagógus számára éppen ezek miatt kiemelt fontosságú feladata, az

elfogadásra és a toleranciára való nevelés, az általánosítások árnyalása, a félreértések

tisztázása, hosszabb távon pedig a szociális kommunikáció fejlesztése. (Allport, 1991)

III. Az sztereotípiák típusai

A sztereotípiák sémák, melyek általánosítás által segítik az érvényesülést az ember

számára, hol kisebb, hol nagyobb sikerrel. A sztereotípiák az előítéletek nyersanyagai. Akkor

válik egy sztereotípia előítéletté, amikor ellenséges, negatív attitűd is társul a sémánkhoz,

valamilyen hibás információnak köszönhetően. Az előítélet tényleges tapasztalatot nélkülöz

és nehezen újraírható. Ahogy azt már korábban is tárgyaltuk a nézetek idomulnak a negatív

attitűdhöz és nem fordítva. A sztereotípiáknak 6 fő csoportját tudjuk megkülönböztetni, de

ezeken kívül még számtalan egyéb séma létezik. Fő sztereotípiáink közé tartoznak a nemi

sztereotípiák (a férfi a családfő, a nő feladat a főzés, a férfiaknak nem lehetnek érzései, a nők

nem dolgozhatnak fizikai munkát, stb.), vallási sztereotípiák (muzulmán=terrorista, izraeliták

különcök, buddhisták kopaszok, stb.), a szexuális sztereotípiák (LMBT megítélése), a külső

megjelenésre vonatkozó sztereotípiák (szőke nős viccek, szemüvegesek stréberek,

műköröm=cicababa stb.), a szakmára/hivatásra vonatkozó sztereotípiák (minden politikus

lop, zenészek ingyenélők, stb.) és a nemzeti és etnikai sztereotípiák (svájciak pontosak, a

németek sörön és virslin élnek, a franciák egész nap kávéznak). A folytatásban én ez utóbbit

szeretném kifejteni, kiemelve a magyarországi cigányság helyzetét az iskolákban.

Külön csoportot alkot ezekhez képest a faji alapú előítéletek/sztereotípiák, amit

rasszizmusnak hívunk. Ebben az esetben az előítéletes alanyunk a bőrszín és egyéb

jellegzetes külső fizikai jegyekkel rendelkező csoportokat alsóbb rendibbnek, kevésbé

embernek gondolja. Ez nem elég, hogy teljességgel alaptalan, de komoly atrocitásokhoz és a

sértett esetében önértékelési problémákhoz is vezethet. Az egyik legkárosabb előítélet típus.

(Torgyik - Karlovitz, 2006)

IV. A gyermek és az előítéletek

Senki sem születik előítéletesnek, az előítéleteket a nevelődés során sajátítjuk el és

tesszük magunkévá, ezért már kisgyermekkortól fontos, hogy milyen mintát lát az ember. A

család, mint elsődleges szocializációs környezet kardinális fontosságú ebben. A szülő szerepe

kifejezetten hangsúlyos ebben a folyamatban, ugyanis megerősíthetik és le is építhetik az

egyes előzetes ítéleteket, amelyek a gyerek fejében megfogalmazódnak. A legtöbb

sztereotípiát és előítélete a nevelés útján örököljük. Például a két szülő a nemi szerepek

meghatározásában fontos tényező (anya takarít, mosogat, apa meccset néz). (Torgyik -

Karlovitz, 2006)

Öt éves kor körül kezdődik meg a rasszokra vonatkozó előítéletek kifejlődése, amit az

utánzás révén tesz magáévá. Ez a tény már önmagában fel kell, hogy hívja a figyelmet az

előítéletek és a sztereotípiák fontosságára már az óvodákban is. A szülői felelősség azonban

még mindig nem elfelejthető. A szigorú és kontroll centrikus szülői nevelés például nagyban

hozzájárulhat az előítéletes viselkedés kialakulásához. Az előítéletes jellem esetén még

különösebb ok sem kellhet egy csoport iránti negatív attitűd táplálásához, elég, csak ha más,

ha idegen, nem ugyanolyan, mint „én.”. Harley például nem létező etnikumokat kevert

kérdőívébe, akiket az előítéletes kitöltők szintén nem szerettek. Szülői részről tehát a szigor

rossz megoldás az előítéletek csökkentésére, az engedékeny, biztonságos és bizalmi szülő-

gyermek kapcsolatban nevelkedettek kisebb eséllyel lesznek előítéletesek felnőttként.

Fontos tényező az előítéletesség kialakulásában a média szerepe, akik hol a szülőn keresztül

(hírek), hol közvetlenül a gyermeket elérve (mesék), befolyásolják annak fejlődését és azt,

hogy milyen előítéletek alakulnak ki benne. Jó esetben akár csökkentheti is azokat. (Torgyik)

Jelen írás szempontjából azonban az iskolai nevelés hatásainak vizsgálata a

legérdekesebb. Előzetesen már abból is lehet látni az intézményi nevelés fontosságát, hogy

az iskolázottsággal arányosan, a nagyobb tájékozottságnak köszönhetően, csökken az

előítéletesség mértéke. (Torgyik - Karlovitz, 2006)

V. Iskola az előítéletek ellen

Ahhoz, hogy az iskola megfelelően tudjon hatni a gyermekre, hogy olyan nevelést kapjon,

melynek hatására az előítéletes viselkedés csökken, először a pedagógusokat kell

megfelelően felkészíteni. Fontos, hogy a pedagógus időben felismerje, majd pedig kezelni is

tudja az előítéletekből származó konfliktusokat. Ennek persze az is a feltétele, hogy a

pedagógus maga mentes legyen az előítéletektől, s ez sajnos ma nem annyira általános, s

nem is könnyű, mint gondolnánk. Főleg ha a cigánygyerekek iskolai szegregációjára

gondolunk a magyarországi iskolák egy részében. Ha a pedagógus részéről még adott is az

előítéletektől való mentesség, a szülők és kortársi környezet és a társadalom nem kis

ellenirányi hatást képesek jelenteni a pedagógiai munkával szemben. Maga az oktatási

rendszer sem feltétlenül támogatja a kulturálisan érzékeny iskola kialakulását, az előítéletek

minél hatékonyabb megszüntetéséhez szükséges oktatási környezetet.

VI. Roma gyerekek az iskolában

Bordács Margit 2001-es kutatási eredményei talán segítenek rávilágítani a

Magyarországon tanuló etnikumok helyzetének reménytelenségére. A tanulmány

eredményei tisztán rávilágítottak arra, hogy a magyarországi pedagógusok legalább

közepesen előítéletesek, de egynegyedük erősen előítéletes a cigánysággal szemben. A

tanulmány arra is rávilágít, hogy az előítéletesség a kisebb településeken nagyobb. A

„cigánykérdés” megoldásának terén számos szélsőséges véleményt rögzítettek: kitelepülés,

elkülönülés, ami már Allport skálája szerint a harmadik lépcsőfok környéki elutasítást jelent,

hátrányos megkülönböztetést. A tanulmányi sikertelenségek esetében a cigány származású

diákoknál a genetikát (is) okolják a megkérdezett tanárok, ezzel mentesítve magukat a

felelősség alól. A pedagógusok nem tartják fontosnak a roma népismeret és kultúra

oktatását sem és szívesebben tanítanak olyan osztályt ahol nincsen roma tanuló. (Bordács)

Összességében elmondhatjuk, hogy a 2001-es kutatás alapján a cigánygyerekek iskolai

nevelése és az őket körül vevő nem cigánygyerekek előítéleteinek kifejlődése nagyban függ a

pedagógusokban már meglévő, vagy épp folyamatosan kialakuló előítéletektől. Persze a

pedagógusok helyzete sem könnyű (frusztráció, kiégés, bizonytalan-instabil

munkakörülmények), ami a nevelés hatékonyságát általánosan rontja. Az utóbbi 10 évben

persze megindultak az oktatási rendszer átalakításai, de ezek hatékonysága még nem igazolt.

A felsőoktatás kereteiben a tanárképzés egyre jobban próbálja felkészíteni a leendő

pedagógusokat az előítéletek kezelésére, ugyanakkor a pedagógus pálya presztízse már nem

a régi és egyre nagyobb kihívásokkal kell szembenézni a modern oktatáspolitikának is.

(Bordács, 2001)

Minden esetre számos kutatás elérhető már az előítéletek és sztereotípiák témájában

és nem egy praktikus gyakorlatot, szerepjátékot dolgoztak már ki, az osztályokon belüli

előítéletek csökkentésére. Ilyen játék mondjuk, a fordított ki vagyok, ami egy játék

sztereotípiákkal, ahol a diáknak az alapján kell kitalálnia milyen karakter lett neki osztva,

hogy miként viselkednek vele a többiek. A diákok homlokára van „ragasztva” a szerep és

addig kell beszélgetnie másokkal, amíg ki nem találja, hogy milyen szerep tartozik hozzá. Aki

végzett az visszaül a helyére és más áll be a játékba. Ezzel a játékkal élményszerűen be lehet

mutatni a sztereotípiák működését és egyben a legfontosabb komponensére hatni az

előítéleteknek, az érzelmekre, amik a negatív attitűdöt is befolyásolják. Hasonlóan jó

gyakorlat az Orient Express, melyben a csoportmunkában dolgozó diákoknak, hogy az adott

sztereotípia listából kikkel ülnének legszívesebben egy kabinba a vonaton és kivel a

legkevésbé. Segítségével fel lehet tárni, hogy milyen előítéletekkel rendelkeznek már a

tanulók.

VII. Összegzés.

Az előítéletek között az egyik legsürgősebben megoldásra váró probléma ma

Magyarországon etnikai jellegű. A roma kisebbség felzárkóztatásában kulcsszerepe lehet az

intézményi oktatásnak, főként a közoktatásnak. A felsőoktatásban a tanárképzésen van a

teher, de mindezek csak az oktatási politika irányításával fejleszthetők. Az előítéletek

feloldása, csökkentése kiemelt feladata kell, hogy legyen az oktatásnak, hogy a globalizálódó

világban, a kulturális feszültségek közepette, ne ismételjük meg a múlt hibáit.

Irodalomjegyzék

- Allport, W. G. (1991). Az előítélet. Osiris Kiadó, Budapest. 19-47.o- Torgyik J. - Karlovitz J. T. (2006). Multikulturális nevelés. Bölcsész Konzorcium,

Budapest. 185-198. o- Csepeli Gy. (1980). Előítéletek és csoportközi viszonyok: válogatott tanulmányok.

Közgazdasági és Jogi K., Budapest. 40-67.o- Bordács M. (2001). A pedagógusok előítéletességének vizsgálata roma gyerekeket is

tanító pedagógusok körében. In: Új Pedagógiai Szemle 2001/február.http://epa.oszk.hu/00000/00035/00046/2001-02-ta-bordacs-pedagogusok.html (2015. 11. 26.)

Források:

Azonosság – másság, avagy mindenki másképpen egyforma / Sztereotípiák, előítéletek, diszkrimináció / Gyakorlatok, játékok osztályfőnöki órákhoz

http://www.osztalyfonok.hu/cikk.php?id=172 (2015. 11. 26.)