Ér hang jaSzékelyhíd és környékehavilapja

G Y II. évfolyam, 5. szám, 2011. május

oldal Y Szakmai elismerést kaptaka Székelyhídi Városi Könyvtár munkatársai44 oldal Y Népes gyereksereg szórakozott

a II. Meseszép mesehéten66 oldal Y Egy világpolgár székelyhídifestõmûvész: beszélgetés Csorján Melittával 88

Új vízmûszolgáltató SzékelyhídonG Munkahelyeket teremtenek: városunkban lesz az Aqua Bihor székhelye

Kicsengettek a Petõfi-líceumbanG Elballagtak a végzõs tizenkettedik osztályos diákok Székelyhídon

CCFo

tók:

Maj

or Z

suzs

a

Y Az elõrehozott érettségi miatt idén a megszo-kottnál korábban, már május 27-én elballagott aszékelyhídi Petõfi Sándor Elméleti Líceum hat-van maturandusa. Az utolsó kicsengetés után fel-csendült a mindannyiunk számára ismerõsGaudeamus igitur kezdetû diákdal, s a háromvégzõs osztály fürkészõ tekintetek kíséretében

kivonult az iskola udvarára, hogy elbúcsúzzanakaz õket éveken át terelgetõ tanáraiktól, s ezzel le-zárják életük egy igen meghatározó szakaszát.

A búcsúztatók sorát Boros István aligazgatónyitotta, aki – miután köszöntötte a szülõket,tanárokat, diákokat, valamint Lakatos Péter

RMDSZ-es parlamenti képviselõt – elmondta,hogy a tanári kar igyekezett olyan képzésbenrészesíteni a diákokat, amivel nemcsak azérettségin, de az élet más vizsgáin is megáll-ják a helyüket, s reményét fejezte ki, hogyolyan személyekké válnak majd, akik képe-sek saját sorsukat alakítani. Ezt követõenDelia Cora történelem szakos tanárnõ intéz-te szavait a ballagókhoz. Mint mondta, egynagyon nehéz, akadályokkal teli út áll a fel-sorakozott diákok mögött, ám szüleik, taná-raik és nem utolsó sorban saját kitartásukeredményeként sikerült ennek az útnak a vé-gére érniük.

Hegyesi Viktor, az iskola igazgatója az ün-nep kettõsségére hívta fel a figyelmet. Egy-részt ugyanis a diákok megszabadulnak sokolyan dologtól, amik nem tartoztak életük leg-kellemesebb részéhez, s példaként hozta fel adolgozatokat és magukat a tanárokat is, más-részt azonban sok kellemes emléknek is bú-csút intenek. Itt említette az ódon kastély falaiközött, s annak udvarán szerzett élményeket,huncutságokat, hiszen mint mondta, õk azutolsó generáció, akik még a régi épületbenkezdték a líceumot.

C Folytatás a 3. oldalon

Idén is lesz ANGOL TÁBORamerikai önkéntes tanárral

Helyszín: székelyhídi központi iskolaIdõpont: 2011. június 27–július 15.3 hét napi 2 óra oktatásJelentkezési határidõ: 2011. június 20.Ár: 25 lej.

Érdeklõdni a 0747-503434-esvagy a 0758-571774-es telefonszámon lehet.

Y Szakmai fórumot tartott Székelyhídona Békés Megyei Vízmûvek Zrt. vízközmû-szolgáltató leányvállalata május 11-én. AzAqua Bihor s.r.l. nevû, frissen bejegyzettvállalat annak a törekvésnek az eredmé-nye, melynek célja, hogy a fent említetttársaság Romániában is regionális vízszol-gáltató legyen. A cég munkatársai szinte

minden polgármestert megkerestek Biharmegye északi részében, felméréseket ké-szítettek a helyi vízszolgáltatókról, s miu-tán tárgyaltak Béres Csaba polgármester-rel, az új vállalat székhelyéül Székelyhídatválasztották.

A konferencián több érmelléki polgár-mester, valamint Szabó Ödön, az RMDSZ

Bihar megyei szervezetének ügyvezetõ el-nöke is jelen volt.

A fórum Kónya István, a Békés MegyeiKépviselõ-testület köszöntõjével kezdõ-dött, ezt követõen Béres Csaba polgár-mester nyitóbeszédét hallhatták a jelen-levõk.

C Folytatás a 3. oldalon

A XII. C osztályos ballagók

Jelképes kulcsátadás a XI. osztályosoknak

A díjazott kézilabdázók

A Javorek-díjas Major Lajos

Y 2011. május22 Ér hang jaG

Y Szalagavató ünnepséget tartot-tak a végzõs diákok tiszteletére aszékelyhídi színházban május 6-án.A rendezvény házigazdái a tizen-egyedikes osztályok voltak, akikidõt és energiát nem sajnálva többnapon át készültek az elõadásra. Azelõkészületekbõl és a program szer-vezésébõl az osztályfõnökök is ki-vették a részüket.

Az elõadásra több százan érkeztek,hogy megtekintsék a mûsorokat éshogy lássák, amint a tizenkettedikesdiákok átveszik kitûzõiket.

Már jóval a program kezdete elõttérkeztek érdeklõdõk az elõadásra. Amûsor majdnem pontban 18 órakorvette kezdetét, annak ellenére, hogya tizenegyedikes tanulók közül min-denki aggódva, idegesen és félvekezdte el az elõadást.

A mûsorszámok között konferáló-ként Vasile Ardelean (XI. A) és Hor-váth Hanna (XI. B) mûködtek közre.

Elõször a XI. A osztály diákjai elõ-adásában tekinthettük meg, hogy mi-lyen valójában egy érettségi , milyenpróbákat kell kiálljanak a diákoknaka vizsga során. Elõadásukat a közön-ség nagy tapssal díjazta.

Következõként a XI. B-s tanulók is-mertették meg a közönséggel, hogy avégzõs XII. B osztályban hogyan zaj-lik egy fizikaóra, késésekkel, beszólá-sokkal, nevetéssel, rögtönzéssel.

Harmadik mûsorszámként a XI. Cosztály mutatott be egy jelenetet azimmár végzõs XII. C osztály életébõl.A jelenet témája egy vallásóra volt,amely késéssel kezdõdött, az óra alattis merültek föl problémák, de a tanár-nõ már ki sem bírta az óra végét, fej-vesztve rohant ki az osztályból, akikennek örömére bulival koronáztákaz eseményt.

Ezt követõen a XI. A elõadásábanegy modern táncnak lehettünk aszemtanúi, majd ismét a XI. B osztályuralma alá került a színpad, akik 10parancsolatban foglalták össze az is-kola szabályzatát, amely valljuk be,igen találóra sikerült.

Következõ mûsorszámként a XI. Cmutatta be Mocsárvári gondok cím-mel elõadásukat. E jelenetbõl meg-

tudhattuk, hogy az immár végzõs osz-tálynak, a XII. C-nek már három osz-tályfõnöke volt, és a diákok nem ér-tették, hogy ez miért alakult így.

Ez elõadást követõen négy XI. B-sfiú kápráztatta el a közönséget, fõ-képpen a hölgy tagokat táncukkal,amely kicsit erotikusra sikerült. A fi-úk táncát csajos tánc követte, né-hány XI. C-s elõadásában, akik fel-pezsdítették a hangulatot a közön-ség köreiben is.

A szórakoztató, vidám elõadásokatés paródiákat követte az osztályokkomoly mûsora, amellyel búcsúztat-

ták iskolánk végzõs diákjait. Elõszöra román osztályos diákok mutattákbe komoly, megindító elõadásukat.Versekkel, énekléssel és zenélésselvettek búcsút végzõs társaiktól. Mû-sorukhoz tartozott, hogy lekapcsol-ták a világítást és gyertyafény mel-lett folytatták elõadásukat, ami to-vább fokozta a hangulatot a közön-ség köreiben. Ezt követõen a XI. B ésXI. C mutatta be komoly mûsorát,közös erõvel búcsúztatták tizenket-tedikes társaikat. Mûsorszámukat aszavalók különleges mozgása színe-sítette, valamint egy páros tánc Tóth

Adrienn (XI.C) és Pop Dávid (XI. A)elõadásában. Mindkét osztály részé-rõl énekeket hallgathattunk meg,amely fokozta az érzelmeket a vég-zõs diákok szívében.

A komoly elõadásokat követõenszínpadra hívták a három végzõs osz-tály diákjait, és az osztályfõnökök be-széde után átadták nekik a kitûzõket.

A diákok közül ki örömmel, hogyimmár végzõs diák lehet, ki bánattalszívében állt a színpadon, hiszen a di-ákévek hamar elrepültek a fejük fö-lött és ezek azok az évek, amelyekmár nem ismétlõdnek meg egy em-ber életében sem.

Az elõadás alatt senki sem unatkoz-hatott, kitûnõ volt a hangulat.

Az ünnepség után szendvics, tész-ta és üdítõ várta a tanárokat és a di-ákokat a múzeumban, hogy csilla-pítsák éhségüket a hosszú délutántkövetõen.

Az étkezés után mindenki haza-ment készülõdni, de nem sok idõt töl-töttek otthon, hiszen a Sörkertbenhajnalig tartó diszkó várta a szóra-kozni vágyókat.

Ezúton is szeretnénk gratulálni éstovábbi sok sikert kívánni a végzõsdiákoknak.

C Fazekas Evelin

A tanügyért felelõs propaganda párttitkárbetiltotta a középiskolai végzõs diákoknakhagyományõrzõ évvégi rendezvényeit. Máraz érettségi tablókép készítését és kiállításátvalamelyik üzlethelyiség kiarakatában iskispolgári szokásnak ítélte... Azt pedig hogyis képzelik a diákok, hogy a tanároknak éjje-li zenét adjanak?! Miért nem mennekKiskútvülgyére Jambriknak éjjelizenézni,aki szintén az iskola munkása, és lehet, töb-bet dolgozott a diákokért, mint akármelyiktanár! – ismételgette a titkár elvtárs... Lehet,tanárok is voltak, akik egyetértettek vele,mert nem fogadták a diákok éjjelizenéjét,pedig az osztályfõnök kolléga is ott volt ve-lük. Az biztatta õket, hogy ne hagyjanak kiegy tanárt sem, mert sértõdöttség lehetbelõle!...

Így történt, hogy egyik tanáruk nem fogad-ta õket, azért az ablak alá álltak énekelni,nem túl hangosan, csak hogy bent éppen

hallható legyen: Ki tanyája ez a nyárfás... –énekelték –, majd a Gyere Bodri kutyám,szedd a sátorfádat ... kezdetû dalt már egykissé hangosabban. Utána, hogy semmi jelenem volt a fogadásnak, rázendítettek jó han-gosan: „Elmegyünk, elmegyünk ..., Nem,nem, nem! Nem, nem, nem! Nem megyünkmi innen el, míg a gazda, házigazda furkós-bottal ki nem ver!” No, a furkósbotot bizonynem várták meg a diákok!

Másnap hamar elterjedt a híre az iskolá-ban, hogy melyik tanár nem fogadta az éjje-li zenét, szégyenkezhetett miatta, kerülte akollégák tekintetét.Az igazi csata az érettsé-gizõk bankettje miatt lett, amit a titkár hatá-rozottan letiltott, pedig a szülõk már min-dennel el voltak készülve: enni-innivalók, adíszteremben megterítve, a zenészek meg-rendelve, a kellemes szórakozás minden kel-léke elõkészítve!... Miért tiltotta le? Mindenkitudta, hogy az egyik tanár emelt nála pa-

naszt a diákok ellen. Persze a titkár is hiva-talos volt! Mégsem akarta megengedni, amígaz egyik tanár kérésére beleegyezett, hogy aközségi párttitkár jelenlétében megtarthat-ják, aki vállalta, hogy minden rendben lesz.Danka, a községi titkár, hogy visszahívta te-lefonon, megígérte, hogy éjfél után befeje-zik. Nagyon szeretett szórakozni, bizony el-felejtette megnézni az óráját! Másnap a pro-pagandatitkár megkérdezte, hogy milyenvolt a bankett?

– Jó szórakozás volt diáknak, tanárnakegyaránt. Éjfél múlt, mikor a nejemmel el-táncoltuk az utolsó táncot – mondta moso-lyogva.

Azt ugyan nem mondta, hány órával múltéjfél, azt sem, soha ilyen jól még nem szóra-kozott ...

C Forrás: Nánási Zoltán:Egykori székelyhídi történetek,

mindennapi apró villanások, anekdoták

KincsNémet Andrea

Vigyázz rám, mert kincs vagyok!Mert eltûnök, vagy nem létezek,mint fellegek a tenger felett,mint nyomok alatt a futó homok,mint érintéskor a konok ráncok,mint halott napok közötti láncok.Fogj erõsen, szoríts magadhoz!Mert ettõl vagyok, s erõt kapok,mint hajnalra nézõ ablakok,mint bárányokkal kezelõ ordasok,mint esõcseppek, miket felszárít a szél,mint álmok, miket elborít az éj.Ne engedj el! Ne feledj el!Egy pillantással ne temess el!Ne rejts fiókod mélyére!Mint elhajított ócska lim-lomot,mint kulcsavesztett rozsdás lakatot.Mert ott égek úgyis szemed tüzében.Õrizz hát örökre biztos helyen!Mert az lesz ragyogásom halála,Ha naplementét játszik szemed pillája.

Érettségi bankett

Szalagavató a végzõsök tiszteletéreG Színes programmal örvendeztették meg a XI. osztályosok a maturandusokat

A mûsorban többek között szavalatokkal... ... és sok-sok tánccal köszöntötték a XII. osztályosokat

Kitûzõt és virágokaptak ajándékbaa nagykorúsítottak

CC Fotók: ifj. Major Lajos

33Ér hang jaG

2011. május Y

Folytatás az 1. oldalról CAz iskola vezetõje egyúttal elbúcsúzott azidén nyugdíjba vonuló tanároktól is, DarócziViorica földrajz, illetve Wilhelm Júlia Máriatörténelem szakos tanárnõktõl, valamintLászló Piroska tanítónõtõl.

Ezután következett a már hagyományossávált Javorek-díj átadása, mely 100 amerikaidollárnak megfelelõ lejt jelent. Ezt két diák-nak adják át, az egyik az iskola legjobb spor-toló diákja, a másik pedig az iskola legjobbdiákja (egy olyan diák, akinek nem csak a ta-nulmányi eredményei jók, de iskolán kívülitevékenységei is figyelemre méltóak). Idén aJavorek-díjat Sorján Zoltán, valamint MajorLajos érdemelte ki.

Lakatos Péter képviselõ rövid, ám annáltömörebb útravalót adott a ballagóknak.Miután köszöntötte a jelenlevõket, elmond-ta, hogy az idén ugyanaz az üzenete, mint

amit a tavaly is elmondott az akkori végzõ-söknek: küzdjenek az igazságért.

Ezután következett a maturandusok osz-tályfõnökeinek beszéde és a legjobb tanulókmegjutalmazása. Elõször Ovidiu Ostro-veanu (XII. A osztály), majd Ecsedi Ferenc(XII. B) és végül Daniel Vanca (XII. C) osz-tályfõnökök köszöntek el diákjaiktól. Mind-annyian sok sikert kívántak nekik a közelgõérettségihez és a nagybetûs Élethez, s egyút-tal megköszönték nekik azt az idõt, amitegyütt töltöttek el.

A jutalomkönyvek és oklevelek kiosztásaután azok a tanárok kaptak szót, akik a fen-ti díjakon kívül még meg szerették volna ju-talmazni azokat a diákokat, akik egy-egytantárgyból kiemelkedõ teljesítményt nyúj-tottak az évek folyamán.

A tanároktól a diákok vették át a szót, aXI. osztályok nevében Crina Mihuþ és Szil-

ágyi Szilvia búcsúztak el a tizen-kettedikesektõl, akik útravaló-ként azt tanácsolták a ballagók-nak, hogy ne feledkezzenek megsoha azokról, akik itt szeretikõket, hiszen õk sem feledkeznekmeg róluk soha. Ez után a végzõ-sök nevében Bianca Petruº és Ma-jor Lajos búcsúzott el osztályfõ-nökeiktõl, tanáraiktól, diáktársa-iktól, köszönetet mondva mind-azért, amit az évek folyamán kap-tak, és sajnálatukat fejezve ki,hogy ilyen hamar elröpült ez anéhány év. Az ünnepség záróak-kordjaként következett az iskolaszimbolikus kulcsának átadása,melyet hagyományosan mindig avégzõsök nyújtanak át néhány jó

tanács kíséretében a tizenegyedikeseknek.C Pap Enikõ

Folytatás az 1. oldalról CEzután dr. Csák Gyula, a Békés MegyeiVízmûvek Zrt vezérigazgatójának cégbe-mutatója következett, majd a frissen be-jegyzett Aqua Bihor s.r.l. ügyvezetõje,Bajó Arnold jövõbeli terveikrõl, javasla-taikról beszélt. Megkérdezésünkre el-mondta, hogy az új vállalkozás néhányhéten belül beindul. Ez egyelõre körül-belül tizenöt új munkahelyet jelent, amikésõbb még természetesen bõvülhet, hi-szen hosszú távú terveik vannak, és mintmondta, regionális szintû szolgáltatóvászeretnének nõni. Konkrét szolgáltatása-ikra vonatkozóan megtudtuk, hogy je-lenleg Nagyváradon mûködtetnek egylaboratóriumot, mely a Békés MegyeiVízmûvek Zrt fióktelepe. Itt többek közttalaj-, illetve vízvizsgálatot lehet meg-rendelni, ezeket a Békés megyei akkredi-tált laboratóriumukban végzik el.

C P. E.

Müller Péter a Kukában?!„Kétféle méltóság van. Az egyik: amit a világ ad az embernek.

A másik: amit az ember ad saját magának.” (Müller Péter: Örömkönyv)A Kuka Irodalmi Kör (K.I.K.) újból találkozót szervez. Ha érdekel az iro-

dalom, szeretsz olvasni, beszélgetni, akkor itt a helyed. A téma Müller Pé-ter munkássága (bármilyen könyvét, regényét, cikkjeit elolvashatod).Mindenkit szeretettel várunk 0 és 100 éves kor között június 10-én 18órától a Petõfi-líceum épületében, a könyvtár melletti dokkban egy kötet-len beszélgetésre irodalomról, életrõl.

Utóirat: Itt most tényleg érvényes lesz a közismert szlogen:„Hozd el anyádat is!”

II. Gémeskút hagyományõrzõ kézmûves táborJúnius 20–23. között második alkalommal szervezik meg a Gémeskút hagyományõrzõ kézmûvestábort

A tábor idõtartama alatt különbözõ kézmûves-foglalkozásokat tartunk a résztvevõk számára.A tábor programjából többek között megemlítjük:

• kukoricacsuhéból különbözõ dísztárgyak készítése,• gyöngyvirág – gyöngyözzünk együtt,• muzsikaszó – közös daltanulás, furulyával és különbözõ hangszerekkel,• táncoló cipõtalpak – táncos lábú táborozóink, poroljátok le a tánccipõket• agyagozás – itt elleshetitek a formakészítés csinját-binját,• gipszbõl formaöntés – fessük minél színesebbre.

Érdeklõdni a 0758-571774-es telefonszámon lehet.

Azt hiszem, hogy egy levél megírása elõtt az embernehezen tudja összeszedni gondolatait, fõleg haolyan dologról kell irjon, ami számára szívszorító.

Kokovai Csilla vagyok, egy édesanya ,aki kisfiávalkapcsolatban szeretne elmondani egy fontos dolgot.Székelyhídon kevés az az ember, aki nem ismeri fia-mat, Bencét, de azt kevesebben tudják, hogy egy sú-lyos veleszületett genetikai betegségben szenved,melynek neve Mucchopolisaharidosis 1 vagy másnéven Hurler-kór.

Ezt a betegséget egy enzimhiány okozza, ami foko-zatosan építi le a szervezetét, támadja meg a létfon-tosságú szerveit. Hallássérült, hétszer mûtötték, féligmegvakult, gyomor-, máj-, légúti és csontrendszeriproblémái vannak, egyszóval bonyolult és halálos.

Sorolhatnám még, de nem errõl szeretnék írni, ha-nem arról, hogy annak ellenére, hogy Bence eddigitizenkét éve során mindennapos harcot vív a beteg-ségével, küzd azért, hogy életben maradjon, hogyéletminõsége ne romoljon. Nem adja fel, élni akar.

Mi a szülei, családunk és barátaink mellett egy em-bernek szeretnénk megköszönni állhatatos munká-ját, amivel Bencét örök idõre boldoggá tette. Õ az,aki türelmet, szeretetet és törõdést nem kimélve arraösztönözte õt, hogy ne adja fel az élet iránti vágyát.Bencus számára a családja mellett õ a másik biztospont, az akire hallgat, akit tisztel és ez nem más,mint a tanító bácsija, Erdei Ferencz.

Kedves Tanitó bácsi, ezúton szeretnénk megkö-szönni neked azt a sok jót, a türelmet, a baráti oda-adást és a szeretetet, amit fiunk iránt tanúsítottál.Bence élete sok szenvedésrõl és fájdalomról szól, mimegpróbálunk számára minden napot boldoggá ten-ni, elfelejtetni, hogy beteg és hogy gondjai vannak.

Egy szülõ számára az a legnehezebb dolog, ha nemtud segíteni beteg gyermekén. Kimondhatom õszin-tén, Bence számára az a tény, hogy iskolába járha-tott egészséges gyermekek közé, felért bármilyencsodaszerrel, és ezt neked köszönhetjük.

Elmondhatjuk még, hogy e négy év alatt õ nagyonboldog volt és ez éltette, az iskola volt a megnyugta-tás számára a sok kórházi kezelés után.

Remélem, hogy sok szülõ ért velem egyet abban,hogy az ilyen tanítók ritkák és meg kell becsülnünkõket. Köszönöm azoknak a tanítónõknek is, akik né-ha-néha besegítettek tanító bácsinknak Bencus vi-gyázásában és nem kevésbé a gyermekeknek, akikbefogadták, szerették és óvták.

Köszönjük nektek!Kedves tanító bácsi, e levélben szeretnénk kifejez-

ni köszönetünket aziránt, hogy tanítottad, gondos-kodtál róla és hogy szeretted a mi drága kisfiunkat,Bencét. Isten áldjon meg ezért!

Köszönettel,Kokovai Csilla és Laci

Búcsú az iskolátólKicsengettek a PetõfibenG Elballagtak a végzõs tizenkettedik osztályos diákok Székelyhídon

CCK

okov

ai L

ászl

ó

Új vízmûszolgáltató Székelyhídon

A konferencián az Aqua Bihor cég hosszú távú tervei is terítékre kerültek

A XII. B osztályos ballagók

CC Fekete Evetke

XII. A: 1. díj: Bianca Petruº, 2. Újvári Lari-sa, 3. Puºcaº Richárd.XII. B: 1. Bátori Szidónia, 2. Szûcs Judit, 3.Major Lajos.XII. C: 1. Bertalan Piroska Hajnal, 2.Salánki Anett, 3. Filip Adrienn Tünde, Gá-bor Anett, Szûcs Krisztina, dicséret: ElekIbolya.

Emlékérmek: Vasile Cristian Cuc, CsókaTibor Ferenc, Kovács Norbert, Puºcaº Ri-chárd – labdarúgás, Kéri Levente Nándor,Sorján József Zoltán, Szabó Kinga – kézi-labda.

Javorek-díj: Major Lajos, Sorján Zoltán.

A végzõs osztályok díjazottjai

CCM

ajor

Zsu

zsa

Y 2011. május44 Ér hang jaG

Y Az utóbbi években igencsak megváltozott a könyvtárak szerepe.Már rég nem csak a könyvkölcsönzés a fõ feladatuk, hanem komolyközösségformáló erõvel bírnak ott, ahol igazán komolyan veszik fel-adatukat az erre hivatott személyek – hangzott el a díjátadó ünnep-ség nyitóbeszédében.

Székelyhídon igencsak komolyan vették ezt a feladatot akönyvtárosnõk, mert a 2010-es évben olyan változatos programso-rozatot sikerült összeállítaniuk, mely mellett a többi pályázó labdá-ba sem tudott rúgni. Felsorolni is hosszú lenne azt a kavalkádot,mely minden évben egyre több idõst és fiatalt csalogat a könyvek vi-lága felé. Tartottak könyvtárismereti órák ovisoknak és iskolások-nak, várostakarítást szerveztek a Let’s Do it Romania program ke-retén belül, a nyugdíjasokat is megprábálták az internetközelbe csa-logatni, erõszakellenes hetet hirdettek, mely nagy sikernek örven-dett és nagyon sokat segített a pedagógusok munkájában.

A minden évben megrendezett Meseszép mesehéten tavaly a gyere-kek „képekben mondták el” legkedvesebb meséiket, utána pedignyáron megindult a Nagy lepkevadászat, melynek szerencsére szá-mos lepke(könyv) áldozatául is esett, így az õszi iskolakezdéskor va-lóságos díjesõ várta a kis könyvmolyokat. A hagyományos progra-mok mellett a könyvtárosok a technika ördögeinek is bizonyultak: aBiblionet program keretén belül felszerelték könyvtárunkat számító-gépekkel, melyek által az érdeklõdõknek ingyenes internethoz-záférést biztosítanak, diavetítõt is kaptak, melyet már fel is avattakSóki Béla matematika szakos tanár izraeli élménybeszámolója alkal-mából, és hozzákezdtek a könyvtár számítógépes katalógusának be-iktatásához is.

Külön érdemnek számít, hogy e programok többsége a környezõnagyobb települések egyikén sem valósult még meg. Ezúton is felszeretném hívni a figyelmet könyvtárunk honlapjára, mely a

www.sacueni.ro/konyvtar lapon érhetõ el, és melyet Mihai Þirlea,az önkormányzat munkatársa szerkeszt. Nagyon sok munkája és fá-radozása van benne úgy a könyvtárosoknak mint Misinek, ezért kü-lön hálával tartoznak neki érte.

Kerekes Terézia könyvtárosnõ beszélgetésünk során azt is el-mondta, hogy ez a díj egy kifejezetten szakmai jellegû elismerés, aminem a könyvtárak állapotát, hanem a könyvtárosok munkáját hiva-tott méltatni. Ez egy nagyon fontos tény, hiszen elnézve a székelyhí-di könyvtárat, hamarabb mondanánk azt egy raktárnak mint egymodern információs központnak. A helyet már túlzottan kinõtték,ezért remélhetõen ez a díj majd hamarosan hozzásegíti õket egy új,tágasabb térhez, mely már ígéretben létezik és talán szemtanúi is le-hetünk ennek a hernyóból lepkévé alakulásnak. Álmok vannak, pél-dául a pécsi könyvtár csodaszép modern épülete, de csak az nyer-het, aki nagyot mer álmodni.

C Ér hangja

Y Mostanában sokat agyalok azon, hogy mitõl va-gyok én érett? Ki mondja meg, hogy mit kell tudjak ah-hoz, hogy érett legyek? Egyáltalán mi a csudának vanez az egész, ha effektíve semmi értelme (legalábbis mi-nimális)?

Szerény véleményem az, hogy az egész tanügyirendszer úgy rossz, ahogy van. Nyilván vannak bennejó dolgok, de eltörpül a sok ostobaság mellett. Már ele-ve a tanárképzésnél gondok vannak. Mert, hogy leszvalaki tanár? Úgy, hogy az illetõ latolgatja, hogy ezlesz, meg az lesz, de ha egyik sem jön be, akkor mégmindig lehet tanár.

Mibõl áll a tanári képzés? Tudd a tantárgyad. Jó, tu-dom. És? Hogy bánjak a diákokkal? Hogyan tartsam afigyelmet, hogyan osztályozzak, hogy beszéljek, mi-lyen legyen a megjelenésem? Oldd meg. Minek tanít-sunk neked feleslegesen pszichológiát, pedagógiát,meg egyáltalán miért akarod te ismerni a diákot, agyereket? Add le neki a leckét, amit kér a tanterv, éskész. Nem tanulja meg? Buktasd meg. Ilyen egyszerû.Azaz mégsem, mert ha sok a bukó, kevesebb a pénz,ezért a színvonalat sem szabad magasan meghúzni.

Jól van ez így? Érdekli a diákot az, hogy mit kér a tan-terv? Ki csinálja a tantervet? Ki szabja meg, hogy kinekmilyen korban mit és mennyit kell tudnia? Emberek?Nem, szerintem a majmok bolygójáról szalasztott, ül-ve gondolkodó lények.

Attól leszek én érett, hogy X-et össze tudom adni Y-nal, de a 2-t a 3-mal már nem? Vagy megtanítanak el-méletileg integrálással területet és térfogatot kiszámí-tani, de a gyakorlatban egy lekerekített sarkú pad felü-letének területét sem tudom kiszámítani? Minek az,hisz csak az a fontos, amit az érettségin kérnek, nem?Mire megyek azzal? Semmire. Tizenkét éve tanítanakrománul. Tudok? Nem. Miért? Mert rosszul tanítják, acsudába is. Vesszük a sok irodalmat, kínkeservesen le-fordítjuk, megtanuljuk az ismeretlen szavakat, majdközlik, hogy azokat felejtsd is el, mert ma már nemhasználják azoknak a szavaknak a tíz százalékát sem.Akkor most a diák a hibás, hogy nem tud románul?Ahelyett tanulhatott volna olyan szavakat, amit hasz-nál is. De ezt várják el? Nem, kérem, itt kutya köteles-séged az irodalmat ismerni, ha érted, ha nem. Eljön azérettségi, és mit érsz a négyéves irodalommal? Ke-mény 3 pontod van, tehát a hivatalból járó 1 ponttalmár van egy kemény négyesed, és meg is buktál. A töb-bi hathoz nem árt azért, ha valahogy megtanulsz ro-mánul. Csakhogy erre nem igazán tanít meg senkisem. Aki akar, meg tud tanulni. Elképzelem, kiáll a hat-éves diák – tény, pszichológiai bizonyítékok vannak,hogy csak 7 évesen kellene suliba adni a gyereket – el-sõ osztályban, és azt mondja: magasról teszek a rossztantervre, én autodidakta módon megtanulok romá-nul, mert meg akarom tanulni a nyelvet. De valljuk be,még kilencedikben sem jelent ki ilyet az ember.

Kiszámolom egy atom energiáját. Na és akkor mivan? Okosabb lettem? Vagy ha nem tudom, akkor bu-ta vagyok? Nem tudok deriválni, de jól táncolok és szé-pen énekelek, akkor most butább vagyok a botlábúmatekesnél? Nem vagyok hajlandó olyat megtanulni,aminek 100 százalék, hogy semmi értelme, akkor megvagyok bélyegezve bunkónak? Õszintén mondom,tisztelem-becsülöm azokat, akik nyíltan felvállalják,hogy tesznek az egészre magasról. Tudják, hogy ez hü-lyeség, és nem érdekli õket. Csak gratulálni tudok azilyen embereknek. Más mit csinál? Megbuktatja, ki-dobja, elbocsájtja, lehülyézi. Jól van ez így?

El lehet-e várni a diáktól, hogy ne puskázzon azérettségin? Mindenki nyávog, hogy hova jutott ez a vi-lág, mindenki csal, puskázik az érettségin, és tele vanaz ország bunkókkal? Vajon õk tehetnek róla? Rosz-szul teszik, hogy nem hajlandóak igába hajtani a fejü-ket? Mitõl lesz érett egy ember? Attól, hogy tud integ-rálni vagy attól, hogy a boltban képes kiszámolni,hogy mennyi értékben vásárolt? Attól lesz valakiérett, hogy bevágja, tudja a Moromeþiit, vagy attól,hogy el tudja mondani egy hivatalban, mit akar?

No, rendben, lehetne ezt oldalakon keresztül taglal-ni, de érdekel valakit? Hány évnek kell eltelnie, hogyvégre belássák az érettségi rendszer kitalálói, hogymekkora…?

C ifj. Major Lajos

Mitõl érettegy diák?

Kerekes Teréz és Orosz Annamária székelyhídi könyvtárosok

A foci összekapcsolja a generációkat a településen

Székelyhídi könyvtárosokvoltak a legjobbakG Szakmai elismerést kaptak az intézmény munkatársai

a nagyváradi Könyvtárosok Nemzeti Hete rendezvénysorozatonNagyváradon a Könyvtárosok Nemzeti Hete rendezvénysorozaton,idén ötödik alkalommal adták át a legjobb könyvtárnak járó díjat.A trófeát minden évben egy többtagú zsûri komoly pontrendszeralapján ítéli oda a pályázók valamelyikének. Nagy büszkeséggeltölt el bennünket, hogy idén a legelsõ díjat, a mi kicsinyke székely-hídi könyvtárunk érdemelte ki Kerekes Terézia és Orosz Annamá-ria könyvtárosnõk szorgos munkájával.

Nõsök vs. Nõtlenek focimérkõzés ÉrolaszibanY Meglepetésekben gazdag labdarúgó-mérkõzést rendeztek az érolaszi nõtlen fia-talok és nõs férfiak között május 15-én, va-sárnap. A helyi focipályán most a végered-mény nem úgy alakult, mint más ilyen al-kalmakkor. A régebbi meccseken a nõsökmindig vesztesen tértek haza, de most azeredmény 2-2 lett a nõtlenek nagy megle-petésére.

Mindkét csapat nagy erõbedobással ésnagy kedvvel vett részt a játékban. A nõtle-nek csapatában a falubeli fiatalság játszott,a nõsök csapatában játszottak érköbölkúti-ak is. A meccs bírója Ványa László volt, akinéhány hete edzi a fiatalokat.

A mérkõzés közben a játékosok közt is ésa nézõk körében is jó hangulat uralkodott.A meccsre szép számban jelentek meg ér-deklõdõk.

Amíg a meccs zajlott, addig a pályátólnem messze már fõtt a bográcsos, a játékbefejezése után megterített asztal várta afáradt focistákat. A est további része is jóhangulatban zajlott, evés, iszogatás és be-szélgetés által.

Reméljük, hogy még sok ilyen eseményenvehetünk részt és egy évben többször isrendeznek focibajnokságot, mivel egy kiskikapcsolódás senkinek sem árt és a hangu-lat is mindig fergeteges.

C Fazekas Evelin

CC A szerzõ felvétele

sarok

Diák -

55Ér hang jaG

2011. május Y

Y A közkedvelt iskolai programot, a másfélnapos Sulimaratont ötödszörre rendeztékmeg a Petõfi-líceumban. Május 19-én ismét be-rendeztük az osztályainkat, álruhába bújtunk,kikentük magunkat, s elõadtunk, ezúttal ki-kiegy-egy zenei stílust képviselve (az elõzõévekben országokat, történelmi korokat jele-nítettünk meg az osztálytermekben), a prog-ram a Zenetúra címet viselte. Úgy vélem, min-denki jól érezte magát a „túra” közben. Ezenkívül, szintén csütörtökön, lezajlott a 7próbanevû vetélkedõ keretébe tartozó tájfutás, va-lamint a külön programnak számított póke-rest is.

A diákok 10–15 fõs csapatokat alkothattak, sindulhattak a 7próbás vetélkedõn. A 7próbaversenyszámai megmozgatták a diákok végtag-jait, agytekervényeit, kreativitását és persze az

idegszálaikat is. Ebben az évben 24 csapat je-lentkezett, és nagy részük igen jó eredménytért el. Azonban talán már nem is meglepõ, de ezalkalommal is az Ászok csapata nyerte el az el-sõ helyet, már negyedik alkalommal. Gratulá-lunk nekik, hiszen nagyon jól szervezett csapat.

Azok sem unatkoztak ám, akik nem kívántakrészt venni a 7próbában, ugyanis számtalanprogram várta az érdeklõdõket ezen kívül is,például: kerékpáros ügyességi verseny, bog-rácsfõzés, fodrászverseny, számítógépes éskulturális vetélkedõ, fotó és filmvetítés, lovas-bemutató, favágóbemutató, tánc- és zenei elõ-adások, tombolasorsolások, karaoke, stb. Szí-nes volt a választék, úgy vélem. Köszönet érteelsõ sorban a szervezõknek, továbbá a ScolaNostra Egyesületnek, a Communitas Alapít-ványnak és a többi támogatónak.

A szervezõk ez alkalommal is alaposan kitet-tek magukért, és hál’ Istennek a diákok részé-rõl igen nagy volt az érdeklõdés. Reméljük, jö-võre újra szervezhetünk valami hasonlót, ez-

által is színesebbé téve a hétköznapokat éspersze reméljük, hogy a következõ alkalom-mal érdeklõdõ tanáraink köre is bõvülni fog!

C Major Zsuzsa

Zenés-hétpróbásSulimaraton5G Több száz diák vetélkedett

a Petõfi-líceum közkedvelt rendezvényén

Y Székelyhíd lassan törzsvendégnek számítVásárosnaményban. Idén a IX. Közös Ügyünkkapcsán immár harmadjára volt jelen székelyhí-di csapat a díjátadással egybekötött Ifjúsági Ta-lálkozón a Tisza-parti városban. Ez alkalommal180 csapat nevezett be a két hónapig tartó vetél-kedõre, ebbõl a legjobb tizenötöt díjazták, ame-lyek közt idén két székelyhídi és két érmihály-falvi csapat is bekerült, jelentõs százalékbanképviselve így az Érmelléket. Ez azért nagy do-log, mivel a Felsõ-Tisza mind a négy országa –Magyarország, Románia, Szlovákia és Ukrajna –részt vesz a programban, mégis a legjobb tizen-ötbe 11 romániai, ebbõl is négy érmelléki lett.Városunk csapata, a Piszkos munka (Cservid Le-vente tanár, Istvándi Gábor, Kiss László, PüsökLevente) tizedikek lettek, míg a Szimata (NémetMariann tanárnõ, Szilágyi Szilvia, Takács Tamásés jómagam) harmadik helyezést ért el.

A találkozót május 20–22. között szerveztékmeg, igen érdekes és színes programmal. Elsõeste köszöntöttek bennünket a fejesek, megkap-tuk a díjakat, majd jöhetett az ismerkedõs est ésa pizzázás. Másnap, szombat délelõtt lementünkJánd községnél a Tiszapartra, csatlakoztunk aTe szedd! szemétszedési akcióhoz, így egy bõóra alatt sikerült megtisztítanunk a folyópartegy hosszabb szakaszát. Ezután átsétáltunk a

Fetikövizig (Felsõ-Tisza-vidéki Környezetvédel-mi és Vízügyi Igazgatóság) hajójára, a Tiszavi-rágra és ott nagyszerû hangulatban elfogyasz-tottunk egy remek babgulyáslevest, amelybõlmég a vékonyabb leánykák is repetáztak. Szi-esztaképp átszálltunk egy kisebb vízi járgányra,és egy tiszai sétahajókázáson vettünk részt,majd egy lapályosabb résznél (ha jól emlék-

szem, a Jándi strandnál) kiszálltunk és ott töltöt-tük el a délután hátralévõ részét fürdõzéssel,játszással, napozással. Este – merthogy ez voltaz utolsó este, és az bármilyen találkozón, tá-borban különleges esemény – addig maradhat-tunk fenn, ameddig akartunk – nagyon jó fejeka szervezõk – és mi éltünk is a lehetõséggel. Ígyhát ismét irány a pizzázó, egy kis üdítõzés, csoc-

sózás, majd a szálláson hajnalig tartó felelszvagy merszezés.

Vasárnap, kissé álmatagon, kezdetét vette a ta-lálkozó utolsó napja, amely során elsõsorban akörnyékkel ismerkedtünk meg. KezdésképpToldi Zoltán fõszervezõ Vásárosnaményról, an-nak múltjáról, jelenérõl beszélt, majd elbuszoz-tunk Szatmárcsekére, a világörökség részéneknyilvánított csónakos fejfás temetõ, ahol Köl-csey sírja is található. Innen átmentünk Nag-yarra, ahol meglátogattuk a Petõfi-fát, amely aTiszánál – „ott, ahol a kis Túr siet beléje” – van,ott, ahol Petõfi A Tisza címû versét írta. Ezutánellátogattunk Tarpára, a Bereg Kincsei Ajándék-bolthoz, ahol mindenféle aszalt gyümölcsöket,pálinkákat, népmûvészeti tárgyakat lehetett vá-sárolni. Zárásképp elmentünk a határig, Bara-bás községbe, ahol a polgármester már várt ben-nünket egy remek birkalevessel. Mire meget-tünk, még a busz is felmondta a szolgálatot, ígyaz árnyékban még emészteni is volt idõnk, míga jármû ismét üzemképes lett. Visszamentünk aBabus Jolán-bentlakásba, majd le a határra.

Mi a találkozó és az egész Közös Ügyünk üze-nete? Ugyanaz, mint eddig volt: védd a környe-zetet, ne bántsd a folyót, mert a vízre unokáink-nak is szüksége lesz!

C M. L.

A Te szedd!programszékelyhídiresztvevõia Tisza-parttakarításánál

Rászolgáltak a nevükre:a verseny végén ismét az Ászok lettek az ászok

Közös Ügyünk-találkozó: szemétszedés a vásárosnaményi Tisza-parton

Most indulta City Tour

Étvágygerjesztõa salátakészítõverseny kínálata

Y 2011. május66 Ér hang jaG

Mint a mesében:székelyhídi Meseszép mesehétG A gyerekek játékosan merültek el a kedvenc történeteiket tartalmazó könyvek világábaMár a résztvevõk létszáma is mesebeliresikeredett, ugyanis 333 gyerek jött el aszékelyhídi városi könyvtár által szerve-zett Mesehétre.

Y Elsõ alkalommal a gyerekek a mesékdramatizált változatát adták elõ, tavalyképekben mondták el, a Meseszép mese-hét idei rendezvényén pedig elmesélték.Barátom, a könyv volt az idei év mottója.Ennek jegyében elõször is a könyvtáranyagából kis könyvkiállítást rögtönöz-tünk a gyerekeknek, kedvcsinálóként anyári olvasmányokhoz.

Aztán arra kértük a õket, hogy hozzákel otthonról barátjukat, kedvenc köny-vüket. Örömmel láttuk, hogy milyen sokérdekes könyvvel érkeztek. Ezeket közö-sen megnézegettük, a vállalkozó szel-lemûek meséltek is nekünk belõle. Ezen-kívül volt játék, írtunk mesét közösen,aztán pedig néztük a meséket. A kiál-lítóterem egyik szárnyát moziteremmévarázsoltuk, ahol is életre keltek a me-sék. Évfolyamonként más-más anyag-gal készültünk. Azzal kedveskedtünka gyerekeknek, hogy anyuka-apuka ide-jébõl is válogattunk meséket, régi dia-filmek formájában. Ezenkívül megnéz-tünk Mátyás királyhoz kapcsolódó mon-dákat, valamint sok-sok magyar nép-mesét.

Korosztályonként tartottuk a foglalko-zásokat. Idén az óvodások, napközisek isbekapcsolódtak. Persze itt még csak ba-rátkoztunk a könyvekkel és a játék voltfõszerepben. A rövid mesefilmeket õk isnagy érdeklõdéssel nézték.

A mesehéten mi mást is ajándékozhat-tunk volna a gyerekeknek mint mesét.Valamennyi olvasni tudó gyerek egy-egygyönyörûen illusztrált, színes mesét vihe-tett haza.

A mesének ezzel még nincs vége. A nyá-ri vakáció idején tartalmas idõtöltést sze-retnénk nyújtani a kicsiknek. Csütörtökdélelõttönként foglakozásra várjuk a gye-rekeket, amolyan könyvmolyképzõbe,ahol mesélünk, olvasunk, játszunk, be-szélgetünk majd.

C Kerekes Teréz, Orosz Annamária

Dalolva játszunka múzeum épületében

Csalóka csoportképa rendezvényenrészt vevõ kicsik

egy részével

Ki tudja, mi az? Népszerû volt a moziteremmé varázsolt kiállítóterem

77Ér hang jaG

2011. május Y

TüdõpróbaA középiskola sok mindenben hagyomány-

õrzõ volt. Híres volt a vendégszereterõl, de al-kalomadtán a vendégek megtréfálásáról is.Nem volt olyan érettségiztetõ bizottság, me-lyet ne vittek volna a kastélydomb alatti rejté-lyes pincelátogatásra, ami egyet jelentett aMAT – Állami bor- és alkohollerakat –, az egy-kori uradalmi pincegazdaság által fõzött pá-linka vagy a raktározott különleges borokkóstolójával.

Sabin bácsi, az egykori fõnök, nagyon sze-retett a tanárokkal barátkozni, különöskép-pen tisztelõje volt Ilutiu Péter bácsinak, akit,mint görög katolikus teológiai tanárt, már fi-

atal korától ismert. Örömére szolgált a tanár-látogatókat fogadni, elbeszélgetni velük, köz-ben kínálgatni jó itókával. A tárolópincén kí-vül egy izgalmas pincerendszere volt, hiá-nyos villanyvilágítással: egy kör alakú járat-ból csillagszerûen zegzugos folyosók ágaztakle, hogy hova és meddig, senki nem tudta!

Mindenkit fûtött a kíváncsiság, amikor azegyik tanár kolléga magyarázgatta, már ál-lottak is fel, hogy nézzék meg. Amíg a világos-ság mutatta az utat, csak nevetgéltek, tréfál-koztak, ám amikor a villany kialudt, a vaksö-tétben egymásnak ütközve ijedten kiabálvakeresték a kijáratot. Megnyugodtak, amikora villany ismét kigyulladt. Akik ismerték a já-rást, kivezették a társaságot a nagy vendégte-rembe: hosszú asztalon pogácsa és pálinka,

bor és ásványvíz! Ahogy a társaság leült azasztalhoz, már öntötték is a pálinkát a talpaspoharakba, emelgették koccintásra, egymástés a vendéglátót köszöntgették. Ezután mármindenkibõl elszállt az elõbbi ijedtség!

Még mindég volt meglepetés az újdonsültvendégnek!… A kollégák unszolására Sabinbácsi az egyik polcról elõszedte a tüdõpróba-szerkentyût. A kolozsvári egyetemrõl kikül-dött bizottsági elnök szerette a tréfát, ráállott,hogy kipróbálja, milyen erõs a tüdeje.

Sabin bácsi bemutatta: kezébe vette és jóerõsen beléfújt, amire egy kis ventillátorkeréksebes forgásba kezdett – „mert, ha nincs elégszusz, bizony, nem pörög!”, mondta –, s márkezébe is adta a professzornak, aki a szájáhozemelte és a kiálló csõbe erõsen beléfújt.

Igen ám, de nem mutatta meg a professzor-nak, hogy a propeller alatti kis likat az ujjávalbe kell fogni, mert ha nem? … Ezért járta mega prof. Pillanat alatt orra, arca csupa koromlett, talán a szemét is belepi, ha nem csukjabe! Bosszankodott, hogy így járt, de a tanár-kollégák nevetésére harag nélkül belenézett akezébe adott tükörbe, õ is hangos nevetésbekezdett. Vizet hoztak, lemosdott. A körben ál-lók mondogatták, milyen erõs tüdeje van!Mindenki dicsérte, koccintva vele. Kézbe vet-te a masinát, akkor látta, milyen trükkös!

A tudományban, bizony, ilyesfélét nem taní-tanak…

C Forrás: Nánási Zoltán:Egykori székelyhídi történetek,

mindennapi apró villanások, anekdoták

Y A Hajdúságban is általában a lagzikat szombaton tartják. Saj-nos, a hagyományok nálunk már rég odavesztek. Nagyon ritka,hogy a régi módon készülõdnek a lagzikra. A legjellemzõbb,hogy egy vendéglátóhelyet bérelnek fel a lakodalom idejére,így a fõzés, mosogatás, takarítás el is van intézve. Az esküvõnapján a menyasszony is és a võlegény is nagyon izgatott, akár-csak a vendégek. Elõször is aggódnak az idõ miatt, aztán azért,hogy minden rendben menjen a ceremónián, majd megfelelõlegyen a vendéglátás, jó(k) legyen(ek) a beajánlott zenész(ek).Nem utolsó szempont az sem, hogy a võfély milyen. Ha egy jóvõfélyt sikerül kifognia a leendõ házaspárnak, akkor szintenyert ügye van: az egész lakodalom jól fog sikerülni.

A fiatalok döntése alapján van, hogy a vendégeket odahívjáka lányos házhoz, és megtörténik a lány búcsúztatása a szülõk-tõl, a testvérektõl, a gyerekkortól. Átadják a võlegénynek.Majd a võlegényt is elbúcsúztatják, és elindulnak a templombavagy a városházára. Manapság sokkal kevesebben érzik fontos-nak, hogy pap elõtt is kimondják a boldogító igent. Ez inkábbaz anyakönyvezetõ elõtt történik meg, a ceremóniateremben,ahova szinte bárki beléphet, aki tudomást szerez az esküvõrõl.Az esküvõ után, aki nincs meghívva a lakodalomba, az itt ad-hatja át gratulációját és az ajándékát. Majd a párt a városházaelõtt fotózzák, rizset vagy rózsaszirmot szórnak rájuk a magas-

ból. Készül csoportkép is, aztán a menyasszony eldobja a csok-rát, amire a hajadon nõk pályázhatnak, a võlegény pedig arájaharisnyatartóját húzza le a lábáról, melyért a nõtlen férfiakküzdenek meg.

Ezek után a pár és a násznép beül az autójába, és tesznek egykört a városban úgy, hogy útba ejtik a lány és a fiú szülõutcájátis. A lakodalmas menet lassan halad, dudál, villog, hogy felhív-ja a figyelmet arra, lakodalom van a mi utcánkban. A vendéglá-tóhelyen a võfély elmondja, hogy aki át akar öltözni az esti mu-latsághoz, az mikorra érjen vissza. A többiek várják a vacsorát,és közben fogyasztanak az uzsonnából és az italokból, ki-ki ked-ve szerint.

A vacsorát a võfély mulatságos kísérõszöveggel konferálja fel.A menü rendszerint csigatésztás húslevesbõl és apró töltött ká-posztából áll. Az étkezés közben szól a zene. Az asztalfõn ülnekkirályi párhoz illõ székekben a friss házasok, oldalukon azörömszülõk, és körben a násznép. A táncot az ifjú házasok kez-dik meg, majd táncolnak a vendégek is. Közben a pincérek kite-szik az asztalokra a süteményeket, és pótolják az italkészletet. Atáncolást játékokkal szakíthatják meg a barátok, akik különbö-zõ próbatételeket találnak ki a párnak. A férj szokta kezdeni apróbákat, hiszen elrabolják a feleségét. Ilyen feladat például afeleség cipõjébõl való borfogyasztás, aztán az aprópénz össze-

seprése, miközben az összesepert kupacot a többiek folytonszétrúgják. Amint elõadták a feleséget, neki is bizonyítani kell,hogy jó feleség lesz. Ilyen próbák a nadrágszárban átgörgetetttojás, amit a võfély pikáns szöveggel kommentál, és a térd-kalácsfelismerés, mely arról szól, hogy a feleségnek bekötik aszemét, néhány kiválasztott férfi pedig térdig felhúzza a sajátnadrágját, a feleség pedig végigfogdossa a térdkalácsukat, és felkell ismernie, hogy melyik az õ férjéé.

Éjféltájban a pár átöltözik, és a menyasszonyi torta felvágásaután indulhat a menyasszonytánc, mely arról szól, hogy a nász-nép fizet a táncért: a nõ vendégek a férjet kérik fel, a férfi ven-dégek pedig a feleséget. Ha az egész család hivatalos a lagziba,akkor õk inkább körtáncot járnak az újdonsült házaspárral.A menyasszonytánc vége után folytatódik a táncos mulatság.Néha elõfordul, hogy ezután a pár félrevonul és megszámolja,hogy mennyi pénzt gyûjtöttek össze. Visszajönnek, megköszö-nik, és további jó szórakozást kívánnak. A táncban megfáradtvendégeket sült hússal és gyümölccsel kínálják, hogy kitartsa-nak akár reggelig is. A távozó vendégek szinte minden esetbenkapnak egy kis süteményt útravalóul. A legkitartóbb vendégekpedig segítenek a párnak rendbe rakni a termet. Majd minden-ki elégedetten és holtfáradtan távozik az eseményrõl.

C Tasnádi Anikó

Lakodalom itt, lakodalom ott (2.)– Lakodalom Hajdúböszörményben

Y Évadzáró VI. Bihari tulipán néptáncturnét rendez-tek Hegyközszentmiklóson egy szép verõfõnyes szom-bati napon, május 7-én. Tisztelettel adóztunk Nagy Al-bertnek („Berci bácsi”), aki Magyarországról évekig át-járt néptáncoktatóként, és szívén viselte a Romániá-ban élõ magyarság kultúráját és néptáncát. A helyi ál-talános iskola igazgatója, Mocsár László kezdeménye-zésére a diákjai közel három hónapi néptánctanulásután színpadra léptek megmutatták, hogy volt értel-me a kezdeményezésnek a sok munkának. Köszönetilleti az oktatókat:, Deák Andreát és Juhos Mártát.A gyermekek felvigyázásában Istvándi Evelin titkárnõés Kaszoni Mária pedagógus segédkezett.

A résztvevõ néptánccsoportok a következõk voltak:az élesdi Rezeda néptánccsoport, a magyaremeteiKéknefeljcs, a mezõtelegdi Pacsirták, a nagyszalontaiToldy, a margittai Gyöngyvetõk, illetve a helyi Toldyiskolánk diákjai. Különféle tájegységek táncait tekint-hettük meg, volt dunántúli, rábaközi, kalocsai, lõrin-crévi, szilágysági, eleki, kalotaszegi és marosszékitánc a megfelelõ népviseletben. A zenét a szegedinépzenészek szolgáltatták.

A rendezvény megszervezését támogatta a helyiegyház lelkésze, Árus László, Mocsár László és aHegyközszentmiklósért Egyesület, a szervezésben se-gédkeztek az iskola alkalmazottai. Csodálatos élmé-nyekkel teli elõadáson vettünk részt. Remélem arésztvevõk is jól érezték magukat. Reméljük, leszmég folytatás…

C Béres Angéla

Évadzárónéptáncturné

Köbölkúti diákok élménygazdag kirándulásaY Felszabadult napon kirán-dultak az érköbölkúti iskolásokegészen Kolozsvárig történel-mi, földrajzi ismereteik gazdagí-tása, valamint friss levegõ szip-pantása céljából. A kirándulásötlete hirtelen döntéssel szüle-tett meg.

Az elsõ nagyobb megálló a Ki-rályhágón volt, bõséges reggeli-vel és levegõzés. Szinte észresem vettük, hogy már eltelt há-romnegyed óra.

Kolozsváron a botanikus kert-ben idõztünk a legtöbbet, aholmegtekintettük a varázslatosnövényzetet, az egzotikus pál-ma- és narancsfákat, fikuszokat,banánfákat, az apró megnyesettcserjéket. Voltuk a központbana Szent Mihály-templomban, Má-tyás király szobránál, a szökõ-kútnál és a kecsegtetõ fagy-izóknál. Körülbelül 30 percetszántunk a Házsongárdi temetõ-ben a gyerekek által ismert írók,költõk, kritikusok síremlékének afelkutatására, de ezt meg kellettháromszorozni. Bõven elmúlt fél hat óra, mi-kor elhagytuk a kincses várost.

Friss vízzel töltöttük meg üres palackjain-kat a Sebes Körös forrásánál, pénzt költöt-

tünk Kõrösfõn emléktárgyak vásárlására,Bánffyhunyadon a várfallal ellátott mûem-lék református templomban áhítattal hall-gattuk Kusztos Tibor lelkész magyarázatát.

Köszönetemet fejezem ki a kirándulás ötle-tét kipattantó tanárnõknek, valamint a türel-mes, nyugodt Vincze Norbert buszsofõrnek.

C Oláh Éva

A kirándulók a kolozsvári botanikus kert növényei között

CC Kovács Laura

Kanapé

– Mit jelent az Ön számára a festészet?– Ez egy nagyon egyszerû kérdésnek tûnik ésmégsem egészen az. Mindenkinek mást jelent.Például ki a jó vagy tehetséges mûvész? Csakazok, akiket most éppen sztárolnak, reklámoz-nak? A múltkor például beszélgettem egy ma-gyarországi, úgymond befutott festõvel, aki avéleményét és ízlését ahhoz igazítja, ami mosteladható. Tehát a mûvészete kommersz. Hogyez helyes vagy sem, úgy érzem nem az én tisz-tem eldönteni. Szerintem mûvészet az, amibe azember bele tud halni, legyen az festészet vagybármi más. Ha ez az érzés nincs meg, akkor nemér semmit az egész, nem igazi.– Rengetegen ismerik a festményei egyedienfanyar stílusát. Szabad stílusú mûvésznek vagyegy mûvészeti csoport tagjának vallja magát?– Nem igazán tartozom sehová és mégis tarto-zom valahová. Például sokan hasonlítják a mû-veim Marc Chagall szín- és formavilágához, ígymár megkaptam a „magyar Chagall” jelzõt is.Ha feltétlenül be kell sorolnom magam valaho-vá, akkor azt mondanám, hogy leginkább aszürrealizmusba hajlik a festészetem és szere-tem a mûvészi túlzásokat, amit a szürrealizmusáltal tudok kiélni. Valójában úgy érzem, hogy aszürrealizmus számomra elvisel-hetõbbé teszi a lét kimondhatat-lan könnyûségét. – Képei sokszor nyomasztó ha-tást keltenek. Ez szándékos do-log vagy a véletlen mûve?– Hát semmiképp nem úgy kellelképzelni, hogy mikor hozzákez-dek akkor arra gondolok: hú,most festek valami borzasztónyomasztó hangulatú képet. Azéletemnek vannak olyan perió-dusai, amikor ez szólal meg ben-nem, ezt vetíti rá a lelkem a fehérvászonra. Ennek nagyon örülök,mert felszínre kerülnek az elnyo-mott, elfojtott érzések, a depresz-sziók, az õrület. Festészet nélkülmár valószínûleg valamelyik psz-ihiátria zárt osztályán feküdnék. – A legtöbb képen a túlzásokmögül elõbújik a gyermek, agyermeki lélek és formavilág.

Egy nagy gyermeknek tartja magát?– Talán igen, van benne valami. Szerintem na-gyon fontos, hogy az ember legbelül meg tud-jon egy kis darabot õrizni a gyermeki énbõl. Ezpersze az idõ során torzul, csorbul, így néha akép ami bennünk él igen kifordított mása azeredetinek. De akármilyen is, az a fõ, hogymindenki egy kicsit gyermek tudjon maradni,másképp belül döglött az ember. Például voltegy babás képsorozatom, amellyel ezt a torzfelnõtt-gyerek létet próbáltam ábrázolni, deigen sokan félreértették. Ijesztõnek tartjákvagy horro filmekhez hasonlítják, pedig csakgörbe tükröt tart mindenki elé, amibe félnekbelenézni.– A festészet a teljes idejét leköti vagy helyetkapnak más tevékenységek is benne?– A festészet a lételemem, de mellette sok min-den más elfér. Van például néhány magántanít-ványom. Eleinte nagyon nehéznek tûnt lerom-bolni azt a sok elõítéletet és sablont, amit a ta-nítványaim fejébe tuszkoltak ezidáig, de úgy ér-zem, hogy elkezdtünk jó irányba haladni. Néhaazért vannak kétségeim. Például múltkorCsontváryról tanultuk A magányos cédrus cso-dálatos misztikumú alkotásáról. Beszéltem ne-

kik a színek misztériumáról, ar-ról hogy minden színhez egy il-lat köthetõ. A tesztjükben leír-ták szóról szóra amit meséltem,ami persze jó is, mert érdekliõket, de a kreativitás szintje anullát üti. Ezek azok a sablonok,amelyekrõl beszéltem. De úgyérzem, ez napról napra változikés remélem hamarosan teljeseneltûnik majd.– Nagy átéléssel beszél Csont-váryról. Vannak-e példaképeivagy kedvenc festõje?– Ez mindig változó, attól függ épp kinek a ta-nulmányozásában merülök el jobban. Ez isutal a már említett életszemléletemre: az em-bernek egy kicsit mindenbe bele kell halnia ah-hoz, hogy hiteles tudjon maradni. Nálam ez na-gyon fontos a tanításban is. Nem várhatom el atanítványaim figyelmét, érdeklõdését, ha énnem tudok hiteles lenni számukra, nem szív-vel-lélekkel végzem a munkám. Most éppCsontváry az aktuális kedvenc, mellette nagycsodálattal vagyok Frida Kahlo mexikói festõ-nõ iránt, de van egy örök szerelem is, õ pedignem más, mint a már említett Marc Chagall.Csodálatos volt élõben látni a mûveit, a reimsikatedrális festett üvegablakait vagy egy fest-ménytárlatot, ahonnan a biztonsági õr szabá-lyosan ki kellett ebrudaljon, mert annyira afestmények hatása alá kerültem.

– Nem olyan régóta újra Szé-kelyhídon lakik. Milyen hatástgyakorol ez a mûvészetére?– Éltem már több helyen ésmég valószínû, hogy sok he-lyen fogok. Voltam debreceniés pesti lány is. Mindegyiknekmegvolt a szépsége. Pesten pél-dául imádtam figyelni a magasépületek tetején egyensúlyozóállatokat, macskákat, menyéte-ket, mókusokat. Jó lett volnaegyszer végigsétálni a házak te-tején húzódó kéményseprõjár-dán, szárnyalni a város felett,lefesteni az eget, a fényeket.Most itt Székelyhídon szeretema rétet, amely itt van két lépés-nyire a lakásunktól. Tervezem,hogy kimegyek a szabadba fes-teni, az mindig rengeteg ener-giával tölt fel. Szeretném az éle-temnek ezt az állomását is vala-

milyen módon megörökíteni. Tervezem, hogyroma asszonyokkal fogok beszélgetni és a me-séikbõl szövök majd képeket. Õk egészen kü-lönleges módon élik meg a nõiességet, azanyaságot, magát a létet, amely számunkraigen meghökkentõ, mert valahogyan megítél-jük õket, talán helytelenül…– Székelyhídhoz kötõdõen mindenkinek eszé-be jutnak azok a már több éve megrendezettalkotótáborok, amelyeket a gyerekeknek szer-vez. Mi ezeknek a táboroknak a fõ célja? – A gyermeki lét csodáinak felfedezése. Tavalyegy kis beszédet tartottam a múzeum épületé-ben errõl a témáról. Ennek olyan visszhangjavolt, hogy túl kioktató voltam, túlságosan elfo-gult. Csak fel szeretném hívni az emberek figyel-mét arra a csodára, amit gyermeknek neve-zünk. Minden gyerek eredendõen bölcs, így szü-letik, ezt Istentõl kapja. Sokat tanulhatnánk tõ-lük, ha igazán odafigyelnénk az õ tiszta lelki ér-zékenységükre, ami még minden földitõl telje-sen mentes. Az alkotótáborokkal egy ajtót sze-retnék kinyitni a gyerekek lelkében és lelkéhez.Velük együtt csodálkozni rá a lét elviselhetetlenkönnyûségére. – Jelenleg mivel van elfoglalva, mire készül aközeljövõben?– Ez a nyár igen zsúfolt lesz. Most épp gõzerõvelkészülök egy kiállításra, amely június 2-án leszDebrecenben. Ezután mûvésztelepekre megyek,majd Franciaországban állítok ki. Augusztusbanés a székelyhídi alkotótábor, amit minden évbennagyon várok. Most szeretnék minél több idõtszentelni a festésnek, mert úgy érzem, mostan-bában a százfajta teendõ miatt elhanyagoltam.Már kezdtem úgy érezni, hogy belehalok, hanem festhetek. Ha el kellett mennem otthonról,afestõállványom állandóan nekem ütközött. Rá-jöttem, ez egy jel volt számomra, hogy nem jóirányba rohanok, térjek vissza az igazi útra.

C Ványa Blanka

Y 2011. május88Ér hang jaG

Elõzõ számunk keresztrejvényének megfejtõi közül könyvet nyert:Godér János (Érköbölkút), Horvát Arnold (Nagykágya), Molnár Sarolta (Érköbölkút)

Székelyhíd és környéke havilapja. Kiadja és ingyenesen terjesztia Pro Székelyhíd Egyesület. Nyomás: Eden Productions, NagyváradFelelõs kiadó: Béres CsabaY Felelõs szerkesztõ: Aszalós Tímea

Lapterv és tördelés: E. YMunkatársak: Béres Angéla, Fazekas Evelin, Holczman Gergõ,ifj. Major Lajos, Major Zsuzsa, Pap Enikõ, Ványa BlankaSzerkesztõség elérhetõsége: 417435 Sãcueni str. Ady Endre nr. 30, e-mail: proszekelyhid@gmail.com

Ér hang jaG

NNyyeerrjjeenn kköönnyyvveett!!Szerkesztõségünk értékes könyvnyereményeket sorsol ki

a mellékelt keresztrejtvény megfejtõi között.

A REJTVÉNY MEGFEJTÉSE: _____________________________

Név: __________________________ Telefonszám ___________________Postacím: ___________________________________________________

Kérjük a kivágott szelvényt dobja be az Ér hangja dobozba június 24-ig, melyeka következõ helyeken lehet megtalálni: SZÉKELYHÍD – Petõfi Sándor Elméleti Líceum

könyvtára, SzékelyhídiVárosi Könyvtár, Magyari papírbolt, CSOKALY – kocsma,ÉRKÖBÖLKÚT – ABC, ÉROLASZI – ABC, HEGYKÖZSZENTMIKLÓS – ABC,

NAGYKÁGYA – mezõgazdasági iskola.

Térdig érõ burjánzó növények, torztükrû vízpart, felhõtérképekkel tarkított égbolt, bogárha-dak. Akár egy Melitta-képrõl is szólhatna ez a rövid leírás vagy jó helyszín lenne egy mûvész-filmnek, de ez csak a valóság. A székelyhídi napszívta rét, mely pár lépésnyire van a zajos or-szágúttól, olybá tûnik, mint egy elfeledett senkiföldje. Ez a helyszíne beszélgetésemnek egyhelyi világpolgár festõmûvésszel, Csorján Melittával.

SzékelyhídVárosPolgármesteriHivatala

A kiadvány megjelenését támogatta:

Melitta csodálatos életeG Csorján Melitta – egy világpolgár székelyhídi festõmûvész

Direcþia deDezvoltareºi ImplementareProiecte (DDIP)

PUSKÁTHASZNÁLÓ

PÁRATLANULRAVASZ!

MI, ..., ÕKTÍZ FELEKÖNYV

ELEJÉN VAN

ÜRES LER!ÉNEKHANGA MÛVÉSZIHLETÕJE

ELPÁRTOLÁSAZ ELLEN-

FÉLHEZNÕI NÉV

MEGFEJTÉS1.

A SZÁJBANTALÁLHATÓ

VÉGTELENELME!

KERESZTÜL-HALAD RAJTA

A TÛZSZÉLEI!

BAGOLY-BESZÉD

MEGTÉVESZ-TÕ ÖLTÖZE-TET VISELÕ

PIAADAGOK!

HANGO-SÍTÁSI

BERENDE-ZÉS RÉSZE

AFRIKAI NÉPTAGJA

ÖSSZEZA-VART SOR!

KISSÉMEREV!

ELÁRUL (BI-ZALMASAN)

MAGYARKÁRTYA-

JÁTÉKNÉMA PÓZ!

RÉSZBENFELZAKLAT!

RÓMAIKETTES

ÓSZÖVETSÉ-GI PRÓFÉTAORVOSNÁLMONDJUK

GERMÁNIUMVEGYJELE

MEGFEJTÉS2.

RÉGISZAVUNK

A HALOTTIBESZÉDBÕL

FIA VAGY LÁNYAEGÉR MÁSSALHANGZÓI

LÓRA TESZIK