1

TUDOMÁNYOS DIÁKKÖR 2012

MISKOLCI EGYETEM

BÖLCSÉSZETTUDOMÁNYI KAR

SZOCIOLÓGIA SZEKCIÓ

ESETTANULMÁNY: ÉLET AZ INTÉZET UTÁN

Árpád Hermina Témavezető: Gyukits György

Miskolci Egyetem egyetemi adjunktus

Bölcsészettudományi Kar

Szociológiai Intézet

Szociológia BsC

III. évfolyam

2

Tartalom:

1. Bevezetés

2. A helyszín

2.1. A Dzsumbuj

2.2. A Bihari-telep

3. Erika

4. A cél és a módszer

4.1. A cél

4.2. A módszer

4.2.1.Kvalitatív terepkutatás

4.2.2. Interjú

4.2.3. Esettanulmány

5. Ki kicsoda? Mi mit jelent?

5.1. Ki a cigány?

5.2. A szülések száma

5.3. Szülők nélküli állapot

5.3.1. Állami intézetben nevelkedett gyermek

5.3.2. Nevelő szülőknél nevelkedett gyermek

5.4.Motiváció

6. A motiváció keresése

6.1. A család, mint társadalmi intézmény

6.2. Stratégiai gyerekek

6.3. Az anya szerepe

7. Következtetések

8. Melléklet

9. Irodalomjegyzék

3

1. Bevezetés

„Anyámmal hidegek voltunk egymásnak.” Ez volt az első mondat, ami Erika száját

elhagyta, amikor édesanyjával való kapcsolatáról kérdeztem. Ennek ellenére azt gondolom,

ez a roma nő, minden, csak nem „hideg”. Olyan odaadással és szeretetettel gondoskodik

gyermekeiről, hogy nagyon sokaknak például szolgálhatna.

Helyszín a dzsumbuj helyett a budapesti Bihari telep. Nem véletlen a telep

kifejezés, hiszen annak ellenére, hogy az önkormányzat felújítatta, megőrizte

„dzsumbujos” hangulatát. Itt mindenki tud mindenkiről mindent, nincs titok. Jól megnézik

az oda látogatót. Zárt közösséget alkotnak, ahol az információ nagyon gyorsan áramlik.

Visszatérve interjúalanyomhoz, ő is e telep lakója már tizenkét éve. Jelenleg

élettársával él, akitől három gyermeke született, jelenleg GYES-en van a nyolc hónapos kis

Erikkel. Élettársa jelenleg nem dolgozik, kereseti kiegészítésként piacra járnak, ahol

zöldségeket és gyümölcsöket árulnak. Nehezen élnek meg. Nem hogy a közüzemi

számlákat nem tudják kifizetni, sokszor még az ennivalót is pontosan porciózzák. Ott

jártamkor Erika éppen egy almát igyekezett igazságosan elosztani három legkisebb

gyermeke között. Mindezen nehézségek ellenére vállalta az anyaságot. Tetteiben

tükröződik, hogy a mindennapi nehézségek ellenére sem gondol arra, hogy esetleg a

gyerektől megváljon. Szegénységben élnek. Ebből a helyzetből való kiugrásra egyelőre

nem lát esélyt. A telepen élők kapcsolati hálója beszűkült. A multiplexitás foka alacsony,

telepen kívül élőkkel kevés kapcsolatuk van. Bizonyos szempontból homogén társadalmi

csoport élettere a Bihari-telep, hiszen az itt lakók java része szegénységben él, egyik napról

a másikra tengődnek. A nők otthon vannak, a férfiak java része is, feltéve, ha nem találnak

maguknak valamilyen alkalmi munkát. Erika saját bevallása szerint nem szívesen gondol a

jövőre, inkább él a mában.

„…minden napnak meg van a maga problémája…”

Tanulmányom célja, hogy megnézzük közelebbről, milyen motivációk bújnak meg

a gyermekvállalása mögött. A családhoz való ragaszkodásnak van-e köze ahhoz, hogy ő

maga anya nélkül, egy gyermekotthonban nőtt fel?

4

2. A helyszín

2.1. A Dzsumbuj

Maga a Dzsumbuj Budapesten, a IX. kerületben a Soroksári út és a Mester utca

által határolt, több kilométer hosszú ipari sáv külső részén található. A főváros egyik

legnagyobb szociálpolitikai kezdeményezése volt arra, amely a szegények helyzetének

javítására irányult. (Ambrus, 2000) Ezt a lakótelepet a legnyomorúságosabb néprétegnek

szánták. Lakói legfőképpen Borsod-Abaúj-Zemlén megyéből és Szabolcs-Szatmár-Bereg

megyéből érkeztek. Egyazon életformacsoportból érkeztek. Ezen életforma közös

jellemzője, hogy kiterjedt rokonságú nagycsaládosok voltak, akik főleg idénymunkából

vagy alkalmi munkából éltek. Így érthető is, hogy elsősorban azok a sokgyermekes

családok vehették igénybe ezeket a lakásokat, ahol legalább egy tag Budapesten dolgozott.

A lakások nem voltak túl nagyok, a maguk átlag 28 négyzetméterével és egy légterükkel

adtak otthont sokszor egy többtagú családnak. Előfordult az is, hogy két kisebb lakást

nyitottak egybe, hogy két többgyermekes családnak is helyet tudjanak szorítani. Ezáltal az

egy főre jutó terület a legtöbb esetben kisebb lett, mint korábban. Az intimitás ezzel

teljesen kizáródott. A lakóknak egy teljesen új élethelyzethez kellett alkalmazkodniuk.

Ebből a zsúfolt életmódból kifolyólag alakult ki egyfajta feszült légkör. Mivel korábban

sokkal nagyobb tér állt rendelkezésükre a konfliktusokat is könnyebben tudták rendezni. A

felek egyszerűen kitérhettek egymás útjából. Ám itt ezt a fajta mentalitást nem tarthatták

fenn, hiszen az elszigetelődésre nincs esély. Ebből adódik, hogy a legkisebb vitákat is

órákig, sőt néha hetekig is képesek újra felszítani. Egy-egy konfliktus az ott lakók jelenléte

segítségével pillanatok alatt végigsöpör a telepen. A tömeges belesodródás

tömeghisztériába is átcsaphat, ami megakadályozza ezen helyzetek megoldását és a

„szabályzott együttélés” kialakítását és fenntartását. Ezen kívül hozzá kellett ahhoz is

szokniuk, hogy a lakásokban nem volt mellékhelység kialakítva, hanem sokszor

emeletenként egy WC jutott az ott lakóknak közös használatra. Lehetetlenség volt

kialakítani egy nyugodt kis zugot, hiszen minden négyzetméteren zajlott az élet. A „kinti”

és „benti” lét összeforrt. A lakók zöme egész nap otthon volt, egymás előtt élték

mindennapjaikat.

Ám a Dzsumbuj az enyészeté lett, olyannyira elhasználódott, hogy alkalmatlanná

vált a lakhatásra, arra, hogy az ember ott éljen életvitel szerűen, így felszámolás alá került.

5

2.2. Bihari- telep

A budapesti Kőbánya délnyugati részén található a Bihari utca és a Balkán utca

által közrezárt Bihari-telep. Magát az épület két kétemeletes lakóház alkotja, amit a

budapesti önkormányzat újított fel. A Dzsumbuj felszámolásakor a lakók egy részét ide

költöztették, és nekik adták ki bérbe. A telep mellett közvetlenül elhagyatott gyárépületek

állnak. A környéken nincsen sem óvoda, sem iskola. Ahhoz, hogy az ember orvoshoz

menjen, több közlekedési eszközt is igénybe kell venni. Pár percnyi gyaloglás után találunk

egy közértet, de az árak nagyon magasak.

A telepre belépve padsorokat találunk, amik a két ház között kerültek elhelyezésre.

A függőfolyosók mindegyike közvetlenül az udvarra néz. Mivel a lakók nagy része

munkanélküli, vagy idény és alkalmi munkából él még ma is, így könnyen figyelemmel

kísérhetik a látogatókat.

Azért maradhatott meg ez a „dzsumbojos” hangulat, mert a lakók javarészt onnan

költöztek ide. Akik otthon vannak, ugyanúgy, mint előző lakóhelyükön, a gangon

ácsorognak naphosszat, vagy a két épület által közrezárt kis téren elhelyezett padokon

ücsörögnek. Az egyik lakásból a másikig történő kommunikáció sokszor egész egyszerűen

átkiabálással zajlik. Ha tanítási szünet van, megélénkül az élet és gyerekzsivajtól lesz

hangos a telep.

A lakások felújítása során műanyag nyílászárókat szereltek be és minden házban

van már külön fürdő és mellékhelység is. A burkolat a konyhában csempe a szobákban

pedig laminált padló. Belépve Erika lakásába a konyhában találjuk magunkat, ahonnan a

fürdőszoba, a nagyszoba valamit a konyha nyílik. A konyha hátsó részéből még egy szoba

került kialakításra. Sokkal humánusabb körülmények között élnek, de még így is kevésnek

bizonyul az egy főre eső négyzetméterek száma. A nyitott életforma megmaradt.

6

3. Erika

Erikával kapcsolatosan pontos adatokkal nem rendelkezem, hiszen kutatásom

szempontjából nem a demográfiát helyeztem központba. Ha pontos adatokkal is

rendelkezem, az egészen egyszerűen azért van, mert az interjúalany beszélgetéseink során

megosztotta velem ezt az információt.

Erika most 46 éves. 1973-ban született egy Borsod megyei településen. Nagyon

korán, négy évesen a gönci gyermekotthonba került, mert szülei börtönbe kerültek.

Édesanyja nem dolgozott, így kénytelen volt más megélhetési formát találni.

„Gagyizásból” élt, ami azt jelentette, hogy bizsu ékszereket adott el úgy, hogy azokról azt

állította, hogy arany. A Büntető T9örvénykönyv szerint csalásnak minősül, ezért börtönbe

is csukták. Édesapját pedig KMK-ért, azaz közveszélyes munkakerülésért lecsukták. Így

maradt szülők nélkül Erika.

A gyermekotthonból Sajópetribe, magyar nevelőszülőkhöz került, ahol volt már két

saját gyermek a családban. Erre az időszakra nem szívesen emlékszik vissza.

„...akkor én mondtam hogy én nem is szeretlek téged és ő mondta, hogy ő se szeret

engem s akkor, lehet hogy ő ezt nem vette figyelembe hogy én őt nem szeretem, de én

viszont ezt felfogtam, hogy engem nem is szeret.”

Hét éves volt, amikor visszakerült a gönci gyermekotthonba. Szerinte ennek legfőbb

oka a korai szülőktől való elszakadás által kiváltott trauma. Magyarul az, hogy hét évesen

elkezdett bepisilni.

„…az első osztályt kezdtem és lekezdtem bepisilni 7 évesen. És akko ugye még abba az

időbe ez nem volt pszichésen elfogadható…és akko így fogták és akko így visszaadtak és

nem bajlódtak …de hát nem azért vettek ők ki engem, hogy annyira szeretnek, mert volt

gyerekük, kettő is, hanem hogy fedezzék aa aa költségüket, akkor még jó pénzt kaptak a

gyerekek , az állami gyerekek, persze.”

7

A fenti idézetből tisztán látszik egyrészt az, hogy mennyire meghatározó motívum az

életében az, hogy a szüleitől elszakították, másrészt az is, hogy mennyire nem érezte jól

magát a nevelőszüleinél. Úgy érezte, hogy a család őt kihasználja, csak az állam által

kifizetett támogatás miatt tűrik meg.

A göncön eltöltött időszakról viszont szívesen beszél. Nagyon szeretett a

gyermekotthonban lenni, ahol a nevelőkre pótanyaként, a sorstársaira pedig testvérekként

tekintett.

„…az intézetbe ugye már éreztem hogy ott má egy kicsikét jobb… mindenki kedves volt,

a nevelők , ott mindenki egyforma volt, ott nem volt különbség az intézetbe”

Kilenc éves volt, amikor újra találkozott a szüleivel. A hosszú évek utáni első

találkozásra így emlékszik vissza:

„..egyszer csak megjelent az anyukám, jött egy szép fekete hajú, szép cigányasszony, és

akkor kiabál nekem, hogy kislányom, kislányom , meglátom és futok el. Hát ki nem futna el,

valaki azt mondaná kislányom, meg még a nevemen szólít, úristen, ki ez, futás. És akkor

jött az apám is. Az meg ilyen öltönybe meg sör a kezébe…”

„anyukám…sírt meg minden, nem is sajnáltam, na és akkor ott tartottam, nem éreztem

semmilyen szülői szeretetet, tényleg csak azt néztem, hogy mi van a szatyorban… na jóvan

meddig mondjátok má,adjátok má ide azt a csomagot amit hoztatok és akko mutatták,

egyből ilyen vadmosoly… és akko hirtelen megváltoztam, és akkor megszólaltam, hogy hát

igen, nekem is hiányzik az anyukám meg az apukám”.

Ez után a látogatás után eltelt még három év. Erika ez idő alatt az intézetben maradt,

majd a nagyanyja látogatta meg, aki hazavitte magához Miskolcra. Nagy élmény volt

számára a város látványa, villamost és liftet soha korábban nem látott. Egy hetedik emeleti

panellakásban élt a nagyanyja Erika apjával és testvéreivel együtt. Az édesanyja addigra

újra férjhez ment, így a későbbiekben soha nem látogatta őt.

Tizenöt éves volt, amikor férjhez ment, akitől három gyermeke született. A legidősebb

fia huszonnégy éves, ami azt jelenti, hogy Erika huszonkét éves volt, amikor világra hozta

első gyermekét. Őt követte egy újabb fiú, aki ma huszonkét éves, majd egy lányt hozott a

világra, aki húsz éves. Ők Budapesten, valahol az V. kerületben élnek.

8

Erika tizenhat éve lakik Budapesten és éppen ennyi ideje ismerkedett meg jelenlegi

élettársával, akitől szintén három gyermeke született: Andris öt éves, Kálmán négy és fél

éves és Dávid Erik aki 2011.11.30.-án született. Élettársának három lánya van. Egyik lány

fiatalon esett teherbe, így a megszületett csecsemőt a gyámhivatal magához akarta venni,

de Erikáék úgy döntöttek, hogy felnevelik. Így tehát a gyerekek száma négyre növekedett.

Hatan élnek Bihari utcai másfél szobás lakásukban, mai alig 50m2. Ezen kívül az

élettársa lányai napi rendszerességgel járnak látogatóba. A lakás tiszta és rendezett, ám

kevésnek bizonyul egy hattagú család részére. Az önkormányzattól bérlik havi 15.000

Forintért. Nagyobb lakásba nem tudnak költözni, mert nincs elég anyagi erőforrásuk hozzá.

Erikának soha nem volt bejelentett állása, zöldséget és gyümölcsöt árulnak a piacon.

Élettársa sem dolgozik, mert nemrég eltört a lába. Korábban ős is alkalmi munkákat vállalt.

Rendszeres bevételre csak a gyerekek után járó állami támogatásra számíthatnak.

Interjúalanyom számára nagyon fontos a vallás. Hét éve találkozott először Jehova

tanúival, akik rendszeresen látogatták őt, és arra ösztönözték, hogy forgassa a Bibliát.

Beszélgetéseink során nyomban kiderült, rengeteget tanult ez idő alatt, néha szó szerint

idézi az egyes zsoltárokat. Egyértelművé vált számomra, hogy döntései meghozatalában ez

a szerzett tudás nagy befolyásoló tényezőt jelent. Amikor a fogamzásgátlási módszerekről

beszélgettünk, kiderült, széleskörű és pontos tudással rendelkezik a témát illetően. Fontos

tudni, hogy Jehova tanúi elítélik az abortuszt. Erika is. Többször is hivatkozott a vallására.

Ám nem ez az egyetlen párhuzam. Szóba került a véradás is. Elmondta, hogy a vér

számára szent dolog, és nem is jár véradásra. Jehova tanúi megbocsáthatatlan bűnnek

tekintik, ha valaki állati eredetű vért eszik. Azt sem engedik meg, hogy vérátömlesztést

végezzenek az arra rászoruló „testvérüknek”.

9

4. A cél és a módszer

4.1. A cél

A kutatás során arra a kérdésre szeretnék választ kapni, hogy a roma nők körében miért

van jelen a korai gyermekvállalás? Ebből kifolyólag arra is kíváncsi vagyok, hogy miért

szülnek több gyermeket, hiszen körükben igen gyakori a bőséges gyermekáldás.

4.2. A módszer

4.2.1.Kvalitatív terepkutatás

Kvalitatív terepkutatás a megfigyelés módszerével zajlik. Azért nagyon hasznos, mert

különösen jól használható az attitűdök és magatartásformák finom árnyalatainak

tanulmányozására (Babbie, 2001). Esélyünk van összetettebb képet kapni az egyénről vagy

csoportról, a vizsgálat tárgyáról. Másrészt igen olcsó is lehet, mindemellett nagy előnyt

jelent, hogy a terepkutatás igen rugalmas módszer. Maga a rugalmassága abban is áll, hogy

az általunk megfogalmazott megállapításokon a megfigyelések elvégzése után

lehetőségünk van módosítani.

Segít a környezetet könnyebb felmérésében, nem pusztán adatgyűjtési tevékenység,

hanem folyamatban lévő, előre nem látható folyamatot lehet megérteni.

4.2.2. Interjú

Erikát több alkalommal is meglátogattam. Mivel a gyermekvállalással kapcsolatosan

szerettem volna kérdezni, ezért szükség volt a látogatásokra, hiszen ez egy olyan téma,

amit csak úgy nem vesézünk ki akárkivel. A bizalom kiépítése szükséges és

elengedhetetlen feltétele az információszerzésnek. Számomra is könnyebbséget nyújt az,

hogy interjúalanyomat egyre inkább megismerem, hiszen én sem feszengek már a

közelében, és az interjúzás nyugodtabb légkörben beszélgetéssé alakul. Minden

alkalommal készítettem egy interjúvázlatot, memorizáltam a kérdéseket. Általában egy

vagy két fő irányt határoztam meg, aminek a keretei között igyekeztem tartani a

10

beszélgetést. Előfordult gyakran, hogy alanyom áttért egy másik témára, de a mondandója

végére valahogy mégis sikerült visszatérni a fő kérdésekhez.

Nagyon szerencsés vagyok, hiszen alanyom bőbeszédű, értelmesen, logikai keretbe

foglalja véleményét.

4.2.3. Esettanulmány

Miért esettanulmány? Mert ez az a kutatási módszer, amely empirikus vizsgálatként a

jelenségeket az eredeti környezetükben vizsgálja, így segítségével a kutatás mélységét is

lehet szemléltetni. Esettanulmányom pusztán vizsgálódó és leíró célú.

11

5. Ki kicsoda? Mi mit jelent?

Hétköznapi kommunikációnk során olyan kifejezéseket használunk, amelyek egy

általános közmegegyezésen alapuló rendszerben zajlanak. Ám gyakran előfordul, hogy egy

általam tett kijelentést a másik teljesen másképp értelmez. Ahhoz, hogy világos képet

kapjunk a kutatás céljáról, elengedhetetlen az a lépés, hogy meghatározzuk, mit is értünk

egyes kifejezések alatt.

5.1. Ki a cigány?

Ennek a kérdésnek a megválaszolása koránt sem olyan egyértelmű, mint ahogy első

látásra gondolnánk. Több szempontból is megközelíthető. A fogalom meghatározásához

egyrészt kiindulhatunk abból az aspektusból, hogy a környezet mit gondol az adott

egyénről.

A. A Kemény István által készített tanulmányban a roma identitás

meghatározására szolgáló momentum, hogy az a roma, akit a

környezete annak tart.

B. Másrészt meghatározhatjuk a roma származást, ha megnézzük,

kik a szülők.

C. Harmadrészt az identitás önbesorolás alapján történik. Tehát

az a roma, aki annak vallja magát.

Jelen kutatás konceptualizálásához az utolsó aspektust használtam föl.

5.2. A szülések száma

Demográfiai adat, egy nő egész élete során, mennyi gyermeknek adott életet. Mivel

gyermekvállalásról van szó, így a fogantatást és a halva születést nem tudjuk értelmezni,

csak az élve születések számát.

12

5.3. Szülők nélküli állapot

5.3.1. Állami intézetben nevelkedett gyermek

Olyan kiskorú (0-18 év), aki vér szerinti szülők nélkül, egy az Állam által fenntartott

Intézményben él életvitelszerűen.

5.3.2. Nevelő szülőknél nevelkedett gyermek

Olyan kiskorú (0-18 év) aki nem a vér szerinti szüleinél él életvitelszerűen, hanem az

állam által kijelölt családnál.

Gyakran váltakozik a két életmód. Erika esetében is láthattuk, hogy egy ideig

gyermekotthonban élt, majd nevelőszülőkhöz került, akik egy idő után visszaküldték őt a

gönci nevelőintézetbe. Pedig éppen az lenne mind a két életforma célja, hogy biztosítsák

ezen gyermekek egészséges fejlődésének, testi, lelki, szellemi, erkölcsi gyarapodását.

5.4. Motiváció

Latin eredetű szó. A movere igéből ered, ami anyit jelent mozogni, mozgatni. A

pszichológia által használt fogalom, amelyet Atkinson a következőképpen fogalmaz meg.

„A viselkedésünket energizáló és megfelelő irányba terelő állapot.”

Elemzéséve megtudhatjuk, hogy mik állnak cselekvéseink hátterében, hogy miért van az,

hogy bizonyos dolgokra több energiát fordítunk, másokra pedig kevesebbet.

A motiváció minden olyan belső tényezőt magába foglal, ami cselekvésre készteti

az embert.

13

6. A motivációk keresése

A roma nők többsége korán vállalja első gyermekét. Tízből három fiatal már 18

évesen anya (Janky). A korai családalapítás nagyobb gyakorisággal fordul elő

körükben. Ám, nem csak korán, hanem jellemzően több gyermeket is vállalnak. A

romák legtöbbje szegénységben él, mégis vállalják a következő, nagyobb számú

generáció nevelését. Interjúalanyomnak is hat gyermeke van, ám ő gyermekotthonban

nevelkedett. Nem tudni még, hogy ez a jelentős különbség, hogy valaki családban vagy

egy családot pótló intézményben nevelkedik, hogyan hat majd az egyén későbbi

gyermekekkel kapcsolatos viszonyára.

6.1. A család, mint társadalmi intézmény

Ha abból a feltételezésből indulunk, ki, hogy a család a legfontosabb társadalmi

intézményünk, amely jelentős befolyással bír gondolkodásunkra, tettünkre és

motivációikra, méltán gondolhatjuk, hogy aki népes családban nőt fel, igyekszik

tovább vinni ezt a hagyományt, így maga is nagycsaládossá válik. Ez a feltételezés

ugyan nem magyarázza meg a korai szülést, de támpontként szolgálhat a gyermekek

számának vizsgálatakor.

Erika esetében a hagyományt, mint gyermekvállalási motivációt kizárnám, hiszen

csak nagyon kevés ideig élt a családjával, édesanyjával pedig alig egy évet töltött

együtt. Az is előfordulhat, hogy a családjával töltött kevés idő annyira nagy hatással

volt rá, hogy a sok gyerek születése és nevelés jelenti számára az ideális családformát,

ám ennek vizsgálatára egy másik kutatásra lenne szükség.

6.2. Stratégiai gyerekek

A szakirodalom megemlíti az úgynevezett stratégiai gyermekek fogalmát. Ez

esetben a nők igyekeznek minél több gyereket szülni, mert az állam különböző

pénzbeli és nem pénzbeli támogatások formájában olyan előnyökhöz juttatja őket, amit

az idény és alkalmi munkákból nem tudnának előteremteni.

14

Pénzbeli társadalombiztosítási ellátások és családtámogatások 2010-ben:

Családi pótlék (CSP) Egy gyermekes család esetén 12.200,-Ft/hó

1998. évi LXXXIV. tv. (Cst.) 11. § Egy gyermeket nevelı egyedülálló esetén 13.700,-Ft/hó

(1) bek. Kétgyermekes család esetén gyermekenként 13.300,-Ft/hó

Két gyermeket nevelı egyedülálló esetén gyermekenként 14.800,-Ft/hó

Három, vagy több gyermeket nevelı család esetén gyermekenként 16.000,-Ft/hó

Három vagy több gyermeket nevelı egyedülálló esetén gyermekenként 17.000,-

Ft/hó

Tartósan beteg, illetve súlyosan fogyatékos gyermeket nevelı család esetén

gyermekenként 23.300,-Ft/hó

Tartósan beteg, illetve súlyosan fogyatékos gyermeket nevelı egyedülálló esetén

gyermekenként 25.900,-Ft/hó

Nagykorú fogyatékos esetén 20.300,-Ft/hó

Intézményben elhelyezett gyermek esetén 14.800,-Ft/hó

Pénzbeli társadalombiztosítási ellátások és családtámogatások 2012-ben:

Családi pótlék (CSP) Egy gyermekes család esetén 12.200,-Ft/hó

1998. évi LXXXIV. tv. (Cst.) 11. § Egy gyermeket nevelı egyedülálló esetén 13.700,-Ft/hó

(1) bek. Kétgyermekes család esetén gyermekenként 13.300,-Ft/hó

Két gyermeket nevelı egyedülálló esetén gyermekenként 14.800,-Ft/hó

Három, vagy több gyermeket nevelı család esetén gyermekenként 16.000,-Ft/hó

Három vagy több gyermeket nevelı egyedülálló esetén gyermekenként 17.000,-

Ft/hó

Tartósan beteg, illetve súlyosan fogyatékos gyermeket nevelı család esetén

gyermekenként 23.300,-Ft/hó

Tartósan beteg, illetve súlyosan fogyatékos gyermeket nevelı egyedülálló esetén

gyermekenként 25.900,-Ft/hó

Nagykorú fogyatékos esetén 20.300,-Ft/hó

Intézményben elhelyezett gyermek esetén 14.800,-Ft/hó

(Forrás: http://www.relifco.hu/penzbeli-tarsadalombiztositasi-ellatasok-es-

csaladtamogatasok-2010-ben)

15

A családi pótlékok összegét összehasonlító táblázatok között nincs különbség, csak

annyi, hogy az első a 2010-es évre jellemző adatokat tartalmazza, a másik pedig a 2012-es

év támogatási összegeit részletezi. Tehát a juttatások összege nem nőtt, ellenben az

élelmiszerárakkal. Ez azt jelenti, hogy ha pusztán stratégiai gyereknevelésről volna szó,

nem lenne kifizetődő az emelkedő árak mellett több gyereket vállalni.

Ismerve Erika családi helyzetét fölmerül a kérdés, hogy miből élnének, ha nem

lennének a gyerekek? Hiszen soha nem volt bejelentett munkahelye, így nem lenne

jogosult munkanélküli segélyre sem. Élettársa keresete pedig rendszertelen, egyik

hónapban több másikban pedig kevesebb jut. Ha ebből a szempontból vizsgáljuk meg a

kérdést, előfordulhat, hogy az egy főre eső jövedelem a gyerekekkel együtt is magasabb

lehet, mintha csak ketten keresnének.

6.3. Az anya szerepe

Korábban már említettem a család szerepének fontosságát, mint legfontosabb társadalmi

tényezőt. Ebben a fejezetben ennek az intézménynek hiányával, de főleg az anya hiányával

és a hozzá kötődő szociális folyamatokról szeretnék írni.

Harry Frederick Harlow amerikai viselkedéskutató 1960 és 1966 között végzett

majomkísérlete során azt vizsgálta, hogy milyen jelentőséggel bír az anya megléte illetve

nem léte a fejlődésünk során. Csupán csak a táplálkozási funkcióink kielégítése és a

biztonságérzet nyújtása szempontjából olyan fontos az anya jelenléte, vagy befolyásolja-e

későbbi viselkedésünket is?

Kísérlete során a kismajmok ketrecében két típusú „anyapótló” bábut helyeztek el.

Egyik felületét szőrme borította, a másik egy csupasz drótváz volt. Mind a kettőre

tejesüveget rögzítettek. Megfigyelték, hogy a két „pótanyából” való táplálkozás

gyakorisága között nem volt említésre méltó különbség. A kicsik, ha éhesek voltak, ugyan

olyan rendszerességgel „használták” a drótanyát, mint a szőranyát.

A majmok további vizsgálata során, nagy különbség mutatkozott viselkedésükben.

Azok az állatok, amik drótanyán nevelkedtek, vagy teljesen elzárkóztak társaik elől,

semmilyen kontaktust nem alakítván ki velük, vagy pedig fejvesztve rohangáltak,

dühöngtek. Felnőttként, pedig ha sikerült is megtermékenyülniük – ami legtöbbször

erőszakos úton történt - bántalmazták és elhanyagolták kicsinyeiket. Ám mindezek ellenére

nagyfokú ragaszkodást mutattak a drótanya iránt a későbbiekben is.

16

Tehát a kísérletből kiderült, hogy az anya jelenléte ugyan fontos a táplálkozás és

biztonságnyújtás szempontjából, ám összehasonlíthatatlanul nagyobb hatással van későbbi

életünk, szocializációs folyamataink, párválasztásunk és gyereknevelési szokásaink

meghatározása szempontjából.

7. Következtetések

A roma identitású lakosság körében nagyon fontos tényező a hagyományok tisztelete,

amit a szocializáció során tudnak elsajátítani szüleiktől, családjuktól. Jellemzően nagy

családban élnek, több utódot vállalnak.

Erika mindezek hiányában mégis azt a mintát követte, amit korábban elődei. Hat

gyermeket szült, a hetediket pedig örökbe fogadta. Fontos megemlíteni, hogy jellemzően a

roma nők korán szülnek, ebben az esetben az első gyermek születésének ideje későbbre

tolódott ki. Ebből a szempontból letér a hagyományőrzés útjáról.

Ahogy már korábban írtam, család hiányában történő mintakövetés részint azonos,

részint eltér.

Az anya szerepe azonban jelentős befolyásoló tényező. Harry Harlow kísérletéből

tisztán kiderül, hogy az anya illetve annak hiánya milyen nagy hatással van az egyén

későbbi szocializációja során, amely segítséget nyújt az egyén későbbi társadalomba való

beilleszkedésében. A szocializáció folyamata az utánzás és mintakövetés segítségével

megy végbe. Ha ez a folyamat nem érvényesül, zavar lép föl a későbbi anya-gyermek

kapcsolatban.

Erika esetében a szocializációs folyamatok remekül érvényesültek. Annak ellenére,

hogy édesanya nélkül nevelkedett, saját gyermekeit nem hagyta el, hanem tisztességgel és

becsülettel neveli őket. Nem bántja és nem hanyagolja el őket. Az, hogy mennyire

ragaszkodik a családjához, mi sem bizonyítja jobban, hogy az anyagi nehézségek ellenére

neveli élettársa unokáját.

Úgy gondolom, hogy az a tény, hogy interjú alanyom intézetben nevelkedett,

semmilyen befolyással nem bír a gyermekvállalási motivációira. Tehát ebben az esetben az

anya nélkül nevelkedést, mint a gyermekvállalást befolyásoló tényezőjét kizárom.

17

A stratégiai gyermekek fogalma létező, jelenlévő fogalom a jelenlegi társadalomban.

Sokszor, a szegénységben élő családok nem találnak más kiutat a megélhetőségükre, mint

a szülést.

Megoldásként tekintenek az Állam által biztosított járulékokra, amiket a megszületett

vagy örökbe fogadott gyermekek után kapnak, így növelve meg az egy főre jutó

jövedelmüket, hiszen más forrásuk aligha van. Nehezen találnak munkát, mert a legtöbben

aluliskolázottak. Ahogy korábban említettem általában idény és alkalmi munkákból élnek,

ami meglehetősen ingatag és rendszertelen bevételi forrásnak bizonyul. A legtöbb roma a

munkavállalást hátráltató tényezőjeként származását jelöli meg. Azt gondolják, hogy a

legtöbb helyen azért nem alkalmazzák őket, mert cigányok.

Láthatjuk, hogy az aluliskolázottság és a hátrányos megkülönböztetés jelentős anyagi

forrásoktól zárja el a roma társadalmat, nem adva más lehetőséget, minthogy a különböző

szociális támogatásokra támaszkodjanak elsődlegesen, amihez elsősorban a

gyermekvállalás által jutnak hozzá

.

18

8. Melléklet

Az interjúk

Milyen hete volt?

Hááát, unalmas. Ugyanaz. Nem történt semmi, hál’ Istennek, hát lehet hogy ez a jó, hogy

nem történik semmi. Mindennapok változatlanok. Rossz ne történjen. Miről

beszélgessünk?

Háát, nem tudom, a múltkor ott fejeztük be, hogy beszéltünk sokat a

vallásról..aztán, na hát én elkezdetem olvasni a Bibliát.

Tényleg?

Igen, és már az elején írtam magamnak föl egy papírra a kérdéseket, hogy mi, hogy

merre. Jó, jó, igen, sok szürke folt van, de mondjuk ezt egy teológus vagy valaki biztos

jobban tudná a válaszokat. Beszéltünk a gyerekekről, hogy...(Közbevág)

Jaj, igen, igen……És a Bibliából mit sikerült?

Hát még nagyon az elején, azt hiszem, hogy még ott tartok hogy Noé a….vízre szállása

gyakorlatilag. Ott fura volt mer’ azt írták, hogy hét, hét-hét barmot vittek föl mindegyikből,

tehát hogy hét-hét állatot vigyen magával, de aztán a végén, amikor már kijöttek a hajóból,

akkor meg már kettő-kettő volt.

Hát a hét-hét azér volt, hogy ők azt megegyék.

Ja..mer kettő tisztát és kettő nem tisztát?

Így van. A kettő tiszta az volt, amit felvittek a bárkára, mer az szent volt, mer az ugye egy

szellemi bárka is volt, ugye szent bárka……(Rászól a játszótéri gyerekekre: Nincs bunyó,

gyerekek, nincs bunyó!) A négyet azért mert nem ettünk húst Noéig, mert nem ettünk húst.

19

Magvakat, ilyen olajos magvakat, gyümölcsöket, zöldségeket ettek az emberek, ugye

sokáig éltek, száz valahány évig éltek, és onnantól kezdve, hogy Noé….(A kicsi elkezd

sírni: Jaaaj, mi a baj?...Folytatja) Onnantól kezdve, hogy Noé megépítette ezt a bárkát és

hogy ki is indult ez a hajó, ugye szárazföldre építette, azért is fölmentek rá, az a négy az

azér volt hogy ő fönntartsa magát, hogy ő azt megegye. Onnantól kezdve nem volt bűn a

baromfi, úgyis csak halat ettek az emberek régen, úgyhogy nem volt ilyen, hogy húsevők

lettek volna.

(Próbálok közben játszani a gyerekkel)

Az állatok sem voltak ragadozók, minthogy ezt mondtam akkor, szalmát

ettek,meg……Nem volt láncreakció az állatoknál, semmi nem volt. Onnantól kezdve

változott meg, hogy Noé fenn tudja tartani magát, meg a családját. Igen.

Nem semmi. És vissza akar egyébként a Jehovásokhoz menni?

Kérdés, hogy ők jönnének-e? Mert ahogy beszéltük, hogy ők most csak így, csak így, ilyen

okból, hogy nem vagyok elválva, meg hogy nem úgy élem az életem…Úgyhogy ha valaki

Jehova tanúja, Jehováról tanúskodik, akkor, akkor nem úgy éli meg a napokat, hogy nem jó

szívű. (Közben az élettársa lekiabál neki az első emeletről, Erika pedig vissza: Várjatok,

mindjárt megyek!)

Menne?

Nem, dehogy is, ráérnek, majd elmennek. Öö, na erről van szó, hogy ugye minden nap,

mindennapos vendégeim vannak, rokonok, úgyhogy mondtuk, hogy nálunk az a szokás,

hogy mi megkínáljuk az embereket étellel, mi nem iszunk, ugye soha nem iszunk, egy

kávéval vagy üdítővel, hát ez egy olyan alapvető dolog. Most ha mi is elmegyünk valahova

vendégégbe, akkor nálunk se kell jelentkezni, hogy most még egy teríték legyen, mert az

már úgy van elkészítve, ha valaki jön. Most, ha nem fogom, most, meg, meg meg, voltak

olyan dolgok, mondjuk hogyha bevásároltam a hűtőbe, ilyen sokat, meg mittudomén,

akkor volt egy két szegény család, akiknek bepakoltam egy kis csomagot, s az nekik nem

tetszett! S akkor mikor tanultunk, akkor mindig kopogtattak, egyszer kétszer, hogy van egy

kis cukor vagy van egy kis liszted, meg amit vittek a gyerekek és mindig akkor jöttek. S ők

besokaltak, hogy mi ez, hogy ez itt nem közért, osszák be ők, ők is. Már itt nekem nem

tetszett a dolog, hogy ők, nekik a szájukból is oda kéne hogy adják, mert hogy ők Istent

20

hiszik. Ők, ők nem egy olyan akik nem, akik meg vannak győződve, bizonyosodva, hogy

Isten igenis lát, hall minket, ott van mindenhol. Akkor is ott van, mikor valaki bekopog és

azt mondja, hogy adjál má egy kiló liszet mer még nem ettek a gyerekek. Ez milyen, mér

lenne baj? Hogy én az öt kiló lisztből adok egyet, hát ez nem baj! Nekik ez nem tetszett.

Nekik nem tetszett sok minden. És akkor én próbáltam hogy, Betti néni, azért, mert hogy

én Jehováról tanúskodom, érdeklődöm, mi akkor keresztelkedünk mikor már

alámerítkezünk, mikor már elszántuk magunkat arra, hogy Istennek adjuk az egész

életünket…Ésőőőő….Mit akartam mondani?

Hát hogy, ilyen kaják miatt, hogy segítettek másokon és ők ezt nem nézték jó szemmel.

Igen. Na most ez a Betti néni olyan családban nőtt fel, ilyen alri, aaarisztokrata család.

Hogy őőő, ők ilyen beosztók voltak, semmi nem ment kárba, hogy az utolsó szem lisztet is

beosztották, de már nem az a világ van. Ugye ő hatvan valahány éves. Mindig talpraesett

asszony volt. És akkor én mondtam neki, hogy ne próbálja rámerőltetni az ő szokásait,

mert mert én nem akarok úgy élni, mint ő. Most aranygyűrűk a kezén vannak és akkor

mondja, hogy ő még ma nem evett vagy főtt tésztát, meg ilyen dolgok. Mér’ nem adja

zálogba a gyűrűjét és akkor majd bevásárol.

(Közben Robika odaszalad hozzánk: Anyaaa, éhes vagyok! Válaszol: Menjél

drágám és a Tibike csinál neked enni, jó? Ott van édesem, ott van sonka, van szalámi,

minden van, paradicsom van jó? Menjél drágám, menjél. Robika: de nekem szalonna kell!

Erika: Szalonna is van, menjél nyugodtan, menjél.)

Na, úgyhogy én úgy vagyok evvel a vallással, hogy fontos. De azért még itt élünk a földön.

És nekik ilyen elvárásaik lettek volna?

Igen, igen, teljesen át vannak változva.

Pedig ez az érdekes, aki, aki, én azt gondolnám, hogy az aki jobban hívő, az inkább ad a

másiknak.

Igen, és amikor mondtam nekik, Betti néni, nem tudok főzni kávét mer hogy én nagyon

szegény vagyok és hogy nem tudom magukat megkínálni semmivel, és soha nem mondták

volna azt, hogy mi segítünk vagy hogy a gyülekezet segít, vagy…Semmi, semmit. Hidegen

21

hagyták, de nem azér mondtam, hogy én magamra hívjam a figyelmet ezzel, vagy én

sajnáltassam magam, hátha. Nem is vártam el, csak legalább annyit elvárhattam volna,

hogy jaj Erikám, hát szívesen segítenék, de nekem sincs. Ennyit vártam volna el. De nem,

hidegen hagytak. Nem, nem értem meg őket. Valami nem stimmel itt. Tudom, hogy Jehova

az Isten, de hát ő az egyetlen Isten….De, nehéz…Nehéz ez a vallás, nagyon.

Azt említette, hogy nem isznak alkoholt, de hogy abszolút?

Jaj, deehogynem! A gyülekezetbe eljátszák ott az álszentet.

De hogy maguk.

Nem, nem iszunk alkoholt. Nem azt mondom, hogy szilveszterkor nem bulizunk. Van

olyan, hogy éppen egy, menjé má el, hozzál má egy jó kis sört. Egy évbe egyszer úgy kiráz

tőle a hideg, mert annyira jól esik. Akkor szeretem meginni a sört, mondjuk ez egy évbe

egyszer szokott előfordulni, hogy megkívánom. De ezt a finomat. Ezt a valamilyet és akkor

lehűtöm magam. Egy üveggel nem bírok meginni, csak egy szép üvegpohárba, olyan szép

tiszta legyen és akkor kiráz a hideg és az valami nem is tudom, valami pluszt ad. De én

nem azt mondom, hogy nem szoktunk mulatni. Dehogyis nem szoktunk.

Igen, azt mondta, hogy itt szoktak bográcsolni.

Szoktunk mi karácsonykor, van amikor olyan részegek vagyunk, hogy azt se tudjuk, hogy

fiúk vagyunk e vagy lányok vagyunk. Szilveszterkor például, nem most szilveszterkor mer

ő született (Erikre néz) harmincadikán, és ugye pont benn voltam szilveszterkor. Tavaly

előtt olyan szépen berúgtunk, hogy azt se tudtam, hogy kerültem haza, hogy kerültem

ágyba, de buliztunk. Jó volt, nem, szeretünk élni. Szeretünk enni, inni. A csekkeket

bedobom a fiókba, ha nem bírom kifizetni, nem érdekel. Nem, én nem vagyok olyan fajta,

nem is vagyunk olyan típusúak. Lehet hogy ez abból adódik, hogy mi romák vagyunk. És

nekünk nincs olyan felelősség érzetünk mint……Nem vagyunk annyira a társadalom része.

De ez tényleg igaz. S akkor nem szabad megharagudni nekünk, mert tényleg nem vagyunk.

Minket nem izgat, ha mondjuk felszólítanak, hogy jön a végrehajtó, vagy jön a mittudomén

kicsoda. Most nem fognak lecsukni azé mer tartozunk. Vagy azé mert Á hitel, Istenem,

megszüntetem a bankszámlám, majd hozza a postás. Kit érdekel? Lehet hogy ez

22

hanyagság, felelőtlenség, de nem szabad ezen. Van aki felakassza magát a hitel, a lízing

miatt, három kocsit vettek el tőlünk. Három lízingeset. Fogták, nem bírtuk fizetni, elvitték.

Báj báj, majd lesz másik. Lett másik. Megin lett, megin lett, kész.

Nagyon jó rugalmas a hozzáállás itt a pénzügyi dolgokhoz.

Igen, nem szabad. Nem szabad, mer az ember depressziós lesz. A stressztől megbetegszik,

a stressz hoz minden betegséget. Jó, idegeskedni kell, mer az egy egészséges dolog. Az

ember kiordítja magát, a gyerekekkel is hogy az ember mennyit veszekszik, meg mennyit

idegeskedik. Na de ez nem olyan idegeskedés. E nélkül nem tudnánk élni. Takkor mi lenne

velünk. Nem szabad. Hallottam nagyon sok öngyilkosság történt most. Ugye ezek miatt a

lakások miatt, a deviza meg a mittom én mi. Hát most…..Ez van. most azé nehogy má az

életemet levegyem magamtól. Hát ez volt az utolsó rúgás az életembe, hogy deviza hitelem

van és nem tudom fizetni? Ezek problémás emberek, mer beléjük van nevelve ez az élet.

Hogy igenis határidőre kis öreg, nyugdíjas anyukák, nagymamák nem tudnak aludni,

ahogy csúszik a nyugdíj, de nem azér mer hogy csúszik a nyugdíj, hanem hogy mi lesz ha

határidőn túl mennek a csekkekkel.

Igen, igen, mondjuk ez tényleg így van.

Hát azér ne…..Ez a föld a miénk, ez az élet a miénk, ezt ajándékba kaptuk. Ezt meg kell

becsülni, nem lehet elherdálni. Élni kell, enni, inni kell szeretni egymást, nem azon kell

töprengeni, hogy mi lesz holnap. Minden napnak meg van a maga problémája. Ami tegnap

volt, az má elmúlt, hülyeség rágondolni, ha meg holnap lesz, az meg csak lesz. Úgyhogy

mindig abba kell mártogatózni, megmártózni abba az életbe, amit kapunk. Szerintem. S

élvezni kell. Én is azé jöttem le, hogy ez a napocska is hamarosan elmúlik, érzem is, hogy

nem olyan erős má mint ami szokott lenni. Jó benne egy kicsikét úgy ellazulni. Jó.

Télen már nem járnak le annyit?

Télen is lenn vannak ők, szinte egész éveben elmennek az óvoda iskolába, itt fociznak,

pim-pongoznak meg mittomé fákat vágnak, kannibálkodnak itt és akko estére bejönnek

csupa retkesen megfürdenek és ágyikó ez az egészséges élet. Ha bemegy a sárba, hát had

menjen, majd megmossuk, az immunrendszere erősödik. Ismerek olyan gyerekeket akire

23

rászáll egy légy és akkor már fertőtlenítik azt a gyereket. Neem szabad, hát egy gyereket

hagyni kell gyereknek lenni.

Ön beteges volt?

Soha, szopott negrót fölvettem a földről, én úgy nőttem fel, komolyan, hogy az anyám

ilyen hímzett blúzokat vett nekem meg vasalva ugye a……ba mi úgy jártunk, meg

térdzokni, akkor a szalag a hajunkba, iskola köppeny,én mindig félcopffal mentem haza,

verekedős voltam, máakó vagánykodtam, hogy én karatés vagyok, nem is tudtam

verekedni végül csak olyan szájkaratés voltam végül is, nagy volt a szám, úgyhogy….én én

nem, nem voltam beteges, annyi, hogy a mandulám, hát kivették a mandulám, onnantól

kezdve semmi bajom nem volt, úgyhogy….ennyit az életről. Azt tudni kell, hogy Isten az

van, mer anélkül nem lenne ez a szép élet, hátsz belegondolni is, négymilliárd éves a föld,

el lehet ezt hinni, ell lehet ezt képzelni? Ezt nem tudom behatárolni, hogyan képzeljem el,

hogy mi ez, vagy hogy milyen idő ez ez a négymilliárd év ez rengeteg ez nagyon sok ez

végtelen számú……Úgyhogy nem lesz itt semmi baj. Neeeem, semmi nem lesz, eddig nem

volt eddig se lesz.

Gyerekkoráról?Mit evett, mit ivott?

Hááát, nem sok mindent ettem, addig jó volt míg az anyámhoz kikerültem, hát ugye én azt

mondtam hogy én intézetbe nőttem fel,3-4 évet voltam a szüleimnél, de úgy hogy 2őt az

anyámnál 1et az apámnál 1et a mamámnál, (elkezd szoptatni) de ezek az évek olyanok

voltak, hogy élmény volt, élménydús évek voltak mert, hát én hogy is mondjam, én

szerintem egyedül nevelődtem fel. Hát voltak olyan korszakaim, hogy én szerintem már

olyan 12 évesen serdülő voltam vagy már 11, mer én már akkor ilyen lázadó voltam. Teát,

ööööö nevelőszüleim voltak, akik meséltem, hogy nem cigányok voltak, magyarok voltak.

Hogy került hozzájuk?

Kicsi voltam 4 éves, ugye anyám a börtönben volt, apám is, mer akkor KMK-ért büntettek,

aki nem dolgozot az börtönbe került, anyám pedig……..őőő gagyizott, ez azt jelenti, hogy

arany helyett bizsut adott el.Még ezt nagyon büntetik ezt csalásnak minősült még abba az

időbe, igen és akkor anyám is a börtönbe került. S akkor én is szépen bekerültem az

24

intézetbe, de akkor jött valami trauma, hát ugye milyen rossz lehet az egy 4 éves

gyereknek, hogy elszakítják a szüleitől és, de hiszem hogy isten egyengette az utamat,

hogy megerősítsen, mert azért mer nem volt gyerekszobám meg mittom én, sztem most

mos vagyok erős tát azt azért kaptam, hogy most megéljem ezt az életemet, hogy hoyg

tapasztalt legyek, hogy ööööö erős legyek ebbe a nehéz világba, mert akkor az nehéz volt.

Én mindig szerettem volna szép ruhát én mindig szerettem volna jó kajákat, én mindig

éhes voltam, tehát én a kristálycukrot megettem ha édességhiányom volt, vagy éppen

bemásztam a szomszéd kertbe, hogy szilvát, szőlőt szedjek, én ilyen kis magányos voltam.

Én akko hittem a csodákba, ilyen álomvilágba éltem, de nem pszichésen hanem a

valóságba, tudtam hogy a valóságba vagyok, nagyon sokat álmodoztam, rózsaszín fodros

ruhákról, pörgős szoknyákról meg kopogós cipőkről, ö így nőttem fel. Nevelőszüleim

unalmas szülők voltak, szeretetet nem kaptam tőlük, nem, hanem ott mindig tanulni tanulni

tanulni és hát akkor 4 éves koromban kaptam egy traumát (2. alkalommal említi) ami akkor

jött ki, amikor az első osztályt kezdtem és lekezdtem bepisilni 7 évesen. És akko ugye még

abba az időbe ez nem volt pszichésen elfogadható, hogy, vagyishát hogy ilyen elmaradott,

a szülők nem tudhatták, hogy mit jelent ez Sajópetribe ugye tanyán és akkor nem tudhatták

hogy ez mitől van és akko így fogták és akko így visszaadtak és nem bajlódtak velem

holott pszichológushoz vittek volna, de hát nem azért vettek ők ki engem, hogy annyira

szeretnek, mert volt gyerekük, kettő is, hanem hogy fedezzék aa aa költségüket, akkor még

jó pénzt kaptak a gyerekek , az állami gyerekek, persze. Abba az időbe ugye még

újrafestették a cipőket, tehát még mindig itt az illata az orrom alatt, nem tudom az illatokat

elfelejteni, akkor nem volt az, hogy új cipőt kaptunk, nem volt érdekes, hogy nőtt e a

lábunk vagy nem nőtt, ami megkopott azt befestették, volt ez a lakk ez a lakk, fűzős cipők

voltak erre emlékszem és voltak hát ruhapénzek, minden, biztos nem rám költötték, de

mindegy nem is lényegtelen, és én egyszer megmondtam a nevelő anyukámnak, hogy én őt

nem szeretem, sarokba állított, mert a kedvenc filmem volt a Négy páncélos és a kutya. Ő

nagyon régi film egyébként a Kántor volt benne, biztos ismerős és ez az egy sorozat volt,

semmi más, és akkor az volt a büntetésem, ha én rossz voltam, hogy én ezt nem nézhettem,

és akkor én mondtam hogy én nem is szeretlek téged és ő mondta, hogy ő se szeret engem

s akkor, lehet hogy ő ezt nem vette figyelembe hogy én őt nem szeretem, de én viszont ezt

felfogtam, hogy engem nem is szeret. Na én másnap szépen bementem az iskolába és

nagyon szomorú voltam és azt kérdezte tőlem a tanárnő, hogy mér vagyok ilyen szomorú,

kedvenc voltam az iskolába, és azt mondtam, hogy engem a nevelő anyukám nem szeret ,

és akkor ő azt mondta, hogy hát miért nem? Rafinált voltam én, tettem rá még gy lapáttal

25

is, hát miért mondta ezt, hát mondom, nemtudom, csak ő így magától azt mondta hogy

nem szeret. És akkor amilyen szeretetéhes voltam, nem azért sírtam én mert hogy engem

nem szeret, hanem hogy engem megsajnáltak és ez nekem tetszett, hogy mindenki

körbeugrál engem, hogy jaj szegény ne sírjál, ez olyan jó volt, olyan jól jött nekem, olyan

lelki fröccs volt és akkor megjátszottam ott az árva lányt meg mittudom én, és akkor ez a

tanárnő felhívta ezt a gyámügyet, hogy mi történik ott nálunk, hogy, hogy én kivagyok

idegileg, sírok, hogy engem nem szeretnek, és akkor kijöttek házhoz váratlanul a gyámügy,

de nagyon sokan, és akkor engem faggattak. És akkor kérdezték, hogy jó e itt nekem,

mondom, igen nekem itt jó, hát ugye nem mertem azt mondani, hogy nem mert már láttam,

hogy ez hivatalos és utána mondta a mostohaanyám, hogy ő nem is bajlódik velem, ő

szeretné ha engem elvinnének. És akkor néztem egy nagyot, neeem is érdekel és mint

mondtam, hm de jó legalább elmegyek innen. Tehát nem érdekelt hogy hol vagyok, az

érdekelt engem, hogy, hogy most mikor lesz egy csomag negró cukrom, ugye nyalókám,

engem ilyen dolgok nem érdekeltek, mert nem mártózhattam meg a szeretetbe, a szülői

szeretetbe és nem is tudtam, hogy mit jelent az. És akkor visszakerültem az intézetbe. Na

most az intézetbe ugye már éreztem hogy ott má egy kicsikét jobb, ott volt a sok gyerekek,

tél volt szánkóztunk, mindenki kedves volt, a nevelők , ott mindenki egyforma volt, ott

nem volt különbség az intézetbe. Gönc, nem tudom ismerős e Gönc. Cseh-Szlovák határnál

van, ahol van a Borsóhegy meg Jukóbánya, ahol lezuhant ez a repülő, Hidasnémeti felé

van ez, na ott van Gönc. Gyönyörű hely, hát én nem is tudom elmondani, hát egy

természeti csoda. És akkor ott elkezdtem növekedni, szépen. Jó sokáig ott voltam,Tv, igen

ez az otthon, egyszer csak megjelent az anyukám, jött egy szép fekete hajú, szép

cigányasszony, és akkor kiabál nekem, hogy kislányom, kislányom , meglátom és futok el.

Hát ki nem futna el, valaki azt mondaná kislányom, meg még a nevemen szólít, úristen, ki

ez, futás. És akkor jött az apám is. Az meg ilyen öltönybe meg sör a kezébe, mer nagyon

szerette az italt, imádta, mondom csak megállok, látom a szatyrukba jó sok édesség, volt

ottan gumirágó, kockarágó, minden. Intézeti gyerek ilyen, sajnos ilyen, érdek, sunyi, igen

de mi még teszünk is rá egy lapáttal, képesek vagyunk elvenni a társunktól, hogy nekünk

jobb legyen. Tehát mi mindenre képesek voltunk akkor, és öö, hát mondom jóvan azé csak

megállok, de azért ez így lezajlott bennem, de azért ott volt a kétség meg a megrázkódtatás

hogy kislányom, hát én meg is gondoltam magamba, hogy remélem hogy nem az

anyukám, de az volt. S akkor semmit nem éreztem és akkor ott sírt meg minden, nem is

sajnáltam, na és akkor ott tartottam, nem éreztem semmilyen szülői szeretetet, tényleg cska

azt néztem, hogy mi van a szatyorban, de jó nagy pakk volt. Hát, így gondoltam magamba,

26

hogy anyám mesélt hogy ő hogyan került, nem igazán fogtam fel hogy mi is volt, ugye én

elhidegültem amúgy is a szülőktől, de tetszett nekem az anyukám, mert nagyon szép volt,

és én akkor is ezt a csomagot néztem és az apukám az sírt, ő rokonszenves volt, már az

apukám az szimpatikus volt nekem első látásra és hát maga az ösztön hogy a szüleim.

Akkor voltam 9 éves. Asszem, jó nagylány voltam, 9-10 éves körül lehettem, úgyhogy

gondoltam magamban, na jóvan meddig mondjátok má,adjátok má ide azt a csomagot amit

hoztatok és akko mutatták, egyből ilyen vadmosoly, meg mittudom én, és akkor bele

láttam volt ott ez a mogyorós csokitól a a a boros rágóig abba mindnen volt, és akko

hirtelen megváltoztam, és akkor megszólaltam, hogy hát igen, nekem is hiányzik az

anyukám meg az apukám. Tehát nem is gondoltam rájuk, ugye kire kellett volna gondolni

mikor nem is ismertem őket, nekem a nevelő volt az anyukám meg az apukám meg a

tanárok, akik, meg a társaim voltak a testvéreim végül is. Én jól el voltam az intézetben,

nekem semmi problémám nem volt, nagyon szerettem ott lenni. És elkezdtek látogatni. Na

ez feldúlta az életemet és akkor ez a magatartásomnak is nem tett jót. Tanulásba

visszamaradtam, ö nagyon jó tanuló voltam, csillagos ötös voltam, versmondó versenyeket

nyertem, énekversenyeket, sportversenyeket, mindenbe az első voltam, arra koncentráltam

a tanulásra, rendezett voltam és nagyon tiszta lány, aztán elkezdtem hanyag lenni,

elkezdtem festeni magam má 10 évesen meg ilyenek, próbáltam a nagylányt játszani. És ez

ezmiatt volt, hogy a szülők hirtelen felbukkanak aztán meg eltűnnek. Akkor eltűntek. Igen.

eltelt két év, amikor én már 12 éves lettem, ugye9-12, ugye csak

3 év és egyszer csak jön a nagymamám, aki akkor volt 60 éves és közölte velem, hogy ki

fog venni az intézetből, készüljek fel rá, mert most tudta csak elintézni, hogy megszűnjön

az állami gondozásom. Hát közlöm, hogy én akko még se egy busz nem láttam se egy

villamost, azt se tudtam, hogy mi az hogy buszjegy, vagy egy szelet kenyér levágni vagy

bármi, és ugye Sajópetri 75’-be, lovaskocsik jártak még akkor,a cigányok meg mezítláb a

vájogkunyhóból, az intézet meg egy zárkózott világ, Gönc, egy kis mézeskalács házikók

vannak, meg, meg hát egy gyönyörű szép táj, ahol nincs forgalom, turisták vannak, ugye

Pálffy kastélyban nőttem fel, és akkor egyszer csak tényleg úgy volt, hogy jött a

nagymamám, de én ebbe má bele is éltem magam, hogy én megyek, hogy nekem jött a

nagymamám és akko szépen hazavitt. Nekem már a vonat az már magas volt, élmény volt.

Élmény volt, nehéz volt, félelmetes volt. 12 évesen olyan voltam mint aki jött a Marsról,

semmit az ég egy adta világról nem tudtam, befolyásolható voltam, buta voltam, egyszer

csak leszállunk a Tiszai pályaudvaron Miskolcon és meglátom a villamost és egyszer csak

megzavarodtam, hogy mi ez a tömeg a busz. (Kiabál a gyerekekre) Hallgatnak rám a

27

gyerekek, minden gyerek. Csak én tudom őket kezelni az egész házban. Na jó. Ööö,

kikerültem az intézetből, Miskolc Tiszai pályaudvar, így van, 7. emelet, lift. Egyszer csak

beszállok a liftbe, na ekkor történtek a csodák az életembe, aszittem ezek a csodák. Ugye

földszint van, beszállunk a liftbe, egyszer csak eltűnik az a rész, ahonnan, ez felfoghatatlan

egy 12 éves lány számára, holott már érett lány voltam, egy okos, és ez távol állt tőlem,

nem tudtam, hogy mi ez. És, 7. emelet és akkor szépen bementem és akkor ott volt az

apukám, az anyukám az már nem, az anyukám az már szépen férjhez ment, végül is azért

lett ez a nemlátogatás, mer az anyukám az férjhez ment, apa pedig az ő meg csak ivott

ivott ivott és akkor ez által nem történt meg.(DE MI???) az a lényeg, hogy a mamám és az

apám ott voltak. És akkor elvoltam, de a lakásból nem mertem kimenni, pedig a folyosón a

testvéreim voltak az unokatestvéreim apámék 10en voltak testvérek, és hát ugye (kiabál a

szomszédoknak) és akkor megismertem a testvéreimet (hívják az ismerősök, de nem akar

menni), na és akkor így történt.

És akkor kinéztem az ablakon, ki volt világítva Miskolc, És Úristen, mondom egy

ékszerdoboz, gyönyörű, és mi lehet az,, hogy hogy ilyen magasan vagyok, mindentől

féltem, és…….tetszett, tetszett a dolog. Külön fürdőszoba, nem tusoló, közös a lányoknak,

szép padlószőnyeg, gyönyörű volt a lakás, nagyon szép volt, meg a nagymama is a

szárnyai alá vett. Jó volt. És elvoltam, utána beírattak iskolába, aztán bandáztam már, ugye

ott banda van a panelok környékén, jó társaságba kerültem, szerettek, nagyon sok barátokat

szereztem, mer ilyen mókamester voltam, megnevettettem mindig őket és akkor elvoltunk.

(Egyre több kíváncsiskodó érkezik).

Kicsit sok a cigány (nevet), na mind egy.

(Még egyszer szóltak Erikának, így úgy döntöttünk, hogy befejezzük az interjút.)

28

9. Irodalomjegyzék:

Ambrus Péter (2000): A Dzsumbuj. LAZI Kiadó, Szeged

Atkinson & Hilgard (2005): Pszichológia. Osiris Kiadó, Budapest

Csepeli György (1997): Szociálpszichológia. Osiris Kiadó, Budapest

Earl Babbie (2001): A társadalomtudományi kutatás gyakorlata. Balassi Kiadó,

Budapest

Gyukits György (2003): Gyermekvállalás a nagyvárosi szegénynegyedekben élő

fiatalkorú roma nők körében. In.: Szociológiai Szemle. Budapest 2003/ 2. 59-83.

Hans Zeisel - Marie Jahoda - Paul F. Lazarsfeld (1999): Marienthal. Új Mandátum

Kiadó, Budapest

Janky Béla (2005): „A cigány nők társadalmi helyzete és termékenysége” in:

Szerepváltozások. Jelentés a nők és férfiak helyzetéről, 2005. Nagy Ildikó, Pongrácz

Tiborné, Tóth István György, (szerk.). Budapest: TÁRKI

Kecskés Éva (2005): Dzsumbujisták. Szociális Szakmai Szövetség

Kemény István – Lengyel Gabriella – Janky Béla (2004): A 2003. évi cigány

felmérésről. Népesedési, nyelvhasználati és nemzetiségi adatok. Gondolat Kiadó,

Budapest

Ladányi János (2000): Ki a cigány: In.: Romológia. Dialóg Campus Kiadó, Budapest –

Pécs

Oscar Lewis (1968): Sánchez gyermekei. Európa Kiadó, Budapest