eugen, 2009. február 14

7/29/2019 Eugen, 2009. február 14.

http://slidepdf.com/reader/full/eugen-2009-februar-14 1/20

EGY SZÉKELYFÖLDIMAGYAR KORIFEUS

Interjú Cselényi László-val a Duna Televízió elnö-

kével

FIATALVÁLLALKOZÓK

MENEDZSELÉSEInterjú Körtvélyesi

Ticiánnal

LILO NA SVESTRANE

Na fešti od mimoze, ribei vina uprkos kiši više od

10.000 Gostiju3

A SZILÁGYISZENT

ISTVÁNTEMPLOMLátogatóban

Szilágyon

A TARTÓSKAPCSOLAT TITKA

Valentín-napiírás

2. évfolyam7. szám

2009. február 14. Ára: 40 dinár

EUGEN – DEMOKRATSKI LIST GRADA SENTE I VOJVODINE

Az EUGEN újság 7. számának fő támogatója:

Glavni sponzor 7.broja EUGEN-a:

„Z.Z. NAPREDAK” GORNJI BREG

(024-843-066)

Az EUGEN újság 7. számának támogatója:

Sponzor 7.broja EUGEN-a:

POLJOPRIVREDA SENTA24400 Senta, Poštanska 25.

(024-811-370)

ZENTAI

A pluralista közvélemény értékadó hetilapja

AZ EREDETI

Régen jelentkeztünk kedves olvasóinknak.Ennek egyetlen egy oka van, -PÉNZTELEN-SÉG. Az augusztusi számunk óta sokminden tör-tént. Erről az EUGEN aligha számolhatott be.Internetes oldalunk fenntartása is komoly pén-zekbe kerül, igy ott sem tehettük fel anyagainkat.Háttérbe húzódtunk, de figyeltük a történéseket.Karácsony tájékán önkormányzati segitséget kér-tünk, hogy legalább az ünnepi számra pár garastkapjunk-mindhiába !

S mint derült égből villámcsapás, nemrég,mégiscsak megszántak, (-na nem a városatyák !),látva bennünk azt a kitartást, amit eddig is pro-dukáltunk annak érdekében, hogy Zentának, aTisza-mente városainak és Vajdaságnak továbbrais legyen lapja. Ahogy az újságnak, úgy főszerkesz-tőjének is meg kellett élni az alkonyatot, a visszavo-nultságot, egy több éves jóbarát elvesztését, talánéppen ezt, sajnálatos önteltsége, kiskirálykodásavégett, egy új szituáció elfogadását,-bár nehezen-, a lelki vivódást és minden mást, ami , ahogy azújság életében is a vezető beosztásban élő embe-rek flegmaságát, azt a következtetést vonja magaután, hogy a lap jó, keresett ez mellett kampá-nyol reménnyel teli irásokkal tarsolyában, ajánljatovábbra is az EUGEN-t olvasóinak ! Eljegyzés !Talán addig jó a dolog, mig ezen a szinten van.

Az EUGEN esetében mindenképpen és talán aházasság lenne a legmegfelelőbb formája sok-sok

évig azoknak az együttműködéseknek, melyek-kel megkeresnek folyamatosan rádiók, televiziók

és internetes kiadások, nem beszélve azokról a sze-mélyekről, akikkel lehet együtt dolgozni, bátorita-nak munkámban, munkánkban, -talán még egyvadidegen embertől is többet kap az ember, minta saját barátjától, kolégáktól úgy munkában, mintérzelmi szinten de mindenképpen emberi hozzáál-lásban. És akkor hol vannak azok a rátermett fiata-lok, akik néha éhbérért is dolgoznának, csakhogykapjanak munkát, bármit, feladva szülőotthonu-kat, lokálpatriotizmusukat és délebb helyekenpróbálva boldogulást találni, kiszolgálni külföldi,

jónevű csillagocskáira büszke szállodák kénye-ked-vét vagy akik már akár ott dolgoznak, egyszerűenmeg akarnak élni, ugyanakkor a jóizlést nem meg-sértve próbálják elfogadni az élet rendjét, méghasokkal szerényebb mértékben is, -mondjuk egyvegyeskereskedést üzemeltetve, vagy újságot ala-pitva, de mindenképpen a köz érdekében, méghaazt pár pohár ittókával lemosva is Bacchus-oltá-ránál, vigadva elfeledni próbálják azokat a meg-próbáltatásokat és igazságtalanságot, lelki gyöt-rődést, lopást, melyet muszáj elhallgatniuk pediglehet, hogy a jegyes, a másik fél, mégcsak nem istud róla. Az évek múlásával, akár lesz esküvő, akárnem, megöregszünk. Ilyenkor visszaemlékezünk

barátainkra, táncos kollégákra , osztálytársainkra, ,tanárainkra. Lassan de biztosan elveszitjük párun-kat, barátainkat, tanárainkat. Pedig, azt szok-ták mondani, hogy a sirig tartó barátságnál nincs

szebb és jobb. Talán, (kinek a sors keze, kinek mega jó Isten) megszánja azokat, akik szivvel-lélekkelakarnak érvényesülni ebben a gyalázatos , hazug-ságokkal teli , mocskos világban és ahogy eddig is,ezután is optimistán tekintve előre mindezekre aszivfájditó pillanatokra, az influenzaszezonon megBálint-napon kivül is, de mindenképpen a meg-

békélés jegyében meg az igazság fegyverével har-colva az utolsó atomig utánuk !

Urbán Gábor

ELJEGYZÉSKao što vidite, nismo bili u cirkulaciji od proš-

log septembra, isključivo zbog nedostatka para.Nismo dobili ni od koga, iako smo tražili, makarpo milostinju. No, ipak ima dobrih ljudi, kojiznaju, i prate dešavanja oko ovoga lista, pa čaksu me i potražili mediji koji su mi ponudili raznusaradnju, kao da smo neki „mladenci“, kod kojih

je bila upravo veridba. Želeo bi da od ove veridbe bude svadba, makar po strane ovog, našeg lista isa saradnjom naših sadašnjih i budućih sponzora.Žalosno je, da mladi nemaju radnomesto, a koji baš imaju, treba daodu mnogo kilometara oda-vde, da rade bilo šta, daučine karijeru ili u nekimekskluzivnim hotelima ,ili bilo gde bilo šta radeći,mada i u našoj okolinimožda mnogo manjimradnjama isto to traže.Trpe i samo boljesutra čekaju korak pokorak. Veoma je važnoi prijateljstvo, a što bimogao da bude i onodo groba...mada imaljudi koji baš ne misle ovako. Blatnja, pretnja, laž,krađa i svadja poput pomirenja u ovome svetui privatno kao i službeno. Naravno uz to treba

i degustirati vina, jer ima ljudi, koji su ne zaš-tićeni i oštećeni I ne mogu da podnesu nepravdu, ali ipak,.. sa vremenom se I ostarimo, izgubimonaših dragocenih prijatelja, ljubavi, školskih dru-gara, kao i nastavnike. Setio sam se jednog prija-telja, koji mi nedavno pisao ovu, svima poučnumolbu prema nekome:

„ Ponekad je tesko naći prave reči. Onda kadami je teško, kada izgubim poverenje u sebe, tadami treba prijatelj.U životu sam se mnogo puta

razočarao u prijatelje, bar sam ih ja tako smat-rao.Veliki sam emotivac, mada oni koji me poz-naju, nikada to ne bi rekli. Imao sam prijatelja,on mi je mnogo znacio. Prijalo mi je njegovodruštvo, šale i u njemu sam trazio oslonac za sve.Okolnosti su se promenile, ne kod mene, već kodnjega. Tada sam se osetio suvišan. Sve se prome-nilo. Nema više nasih razgovora, SMS poruka,naših šala a meni to mnogo nedostaje. Neki mepa ubeđuju da to nije tako, ali tako mi nedostaje

da me pozove, da me pita kako sam,(jer prijatelji su ljudi koji te pitaju

kako si, i sačekaju odgovor)šta ima novo, kada zna da mi je teško, a znam da zna jer

smo srodna duša! Neki sumi rekli da ga zaboravim,da oprostim, mada ontreba da se pomiri samnom kao i sa sobomi sa svojim najbližiljimsredi stvari i da budeotvoren u njegovimstvarima,..ali mi nikonije rekao kako to dasredimo jer niko neće

da se upliće u ovaj slučaj. Negde imaju i istinu.Za mene je prijateljstvo kada se posvađamo iodlučimo da je kraj, a onda ostavimo sa strane

naš ego i kažemo TREBAŠ MI! Običan prijateljočekuje da ti njemu budeš na usluzi, a pravi…Možda sam ja previše očekivao?“

Baš to mislim i za opstanak mojih novina.Nadajmo se u tome, da ruka sudbine će to

sve rešiti kao i putem lista EUGEN, pa boreći doposlednjeg atoma sve će doći do istine i poredgripe i Valentinovog dana!

Gabor Urban

Poštovani čitaoci !

7/29/2019 Eugen, 2009. február 14.


2

Érték és minőség. Erről szól a DUNA TELEVÍ- ZIÓ elmúlt 16 éve. Annak idején azt nyilatkozta,hogy saját arculatú, markánsan össznemzeti jel-legű, kulturális, művészeti csatornát kíván a DunaTv-ből létrehozni. Mennyire sikerült megfelelni ezeknek a céloknak, elvárásoknak?

- Szerintem annyira, hogy nincs is a pártok szívecsücskében a Duna Televízió. Életeszmém az, hogynem párttelevíziókra van szükség. Ráadásul a bel-földi pártoknak meg kell azt is érteniük, hogy a hatá-

ron túli magyaroknál a jobboldal, nem ez a jobb, a baloldal, nem az a bal, a szociáldemokrácia, nemaz a szociáldemokrácia. Minden kicsit vagy nagyonmásként van, ezt figyelembe kell venni. Nincs isszükség arra a sajátságos magyar vagy kelet-euró-pai jelenségre, mint köztelevízió, ami pártközelben,

annak bűvöletében és utasításai alapján működik.Köz- és nem köztelevíziók mert itt van más is. Úgygondolom és ez közhely, hogy a Duna Televíziónakmindenki számára olyan közös értéknek kell len-nie, mint a Szépművészeti Múzeum vagy a Tokaji

Aszú. Abban a pillanatban, ha nem is a mi szándé-kunk szerint, csak véletlenül vagy egy vendég meg-szólalása alapján elcsúszik az adás, tiltakozások szá-zai érkeznek. Tőlünk nem ezt várják. Nekünk alegfontosabb a közös nevező. A nemzeti kérdés, anemzeti szellemiség, a magyar ügy, az összetarto-zás kérdése, a közös irodalom, a nyelv, a szellemihorizont, vagy a kárpát-medenceiségünk, a diasz-pórával való kapcsolattartásunk, az nem jobb- vagy

baloldal kérdése. Hogy csak ezt a két jellegzetesebboldalt nevezzem meg. Ez nemzeti kérdés, ebbenegyformán vehet részt mindenki. Ezt vallom én, eszerint működik a Duna Televízió az utóbbi évek-

ben. Úgy veszem észre, hogy ez erkölcsi értékben

számunkra, jól kamatozik. A Dun a Tv szerkesztői, veze tői az intézmény megalakulása óta fontosnak tartják a nézőkkel való közvetlen kapcsolatot. Közönségtalálkozókonvesznek részt. Pontosan milyen témák hangzanak el ezeken a közönségtalálkozókon? A nézők érdek-lődése miben nyilvánul meg, akár pozitiv, akár negatív értelemben?

- Bevallom, s nem hencegésképpen, hogy nemszoktak minket szidni. A nézők legekben szoktak

beszélni e csatornáról, talán, mert éppen az a néző jön el, aki néz és szeret, a másik meg miért jönne,ha úgysem néz. Néha röstelkedünk, annyi szere-tetet kapunk.

(Az interjú során, bele-belepillantottunk az éppen akkor futó Kívánságkosár c. műsorba is)

- Ez nem megemészthetetlen, inkább egy olyanüzenő műsor, ahol a magyar a magyart megke-resi, szeretettel üzen, felkutatja, jókívánságaivalhalmozza el, és egy bizonyos szinten evangelizál,

minthogy egy új szövetségként szokták emlegetniés ez Izraeltől Új-zélandig, Ausztráliától Afri-káig, minden magyart a bűvöletében tart. Körül-

belül ezt várják el tőlünk, hogy egyfajta szövetsé-get jelentsünk minden magyar számára. Közhelyaz, hogy az óhaza üzenete… Mitől óhaza, vagy

anyaország a mai Magyarország? Az „óhaza” és az„anyaország” is túllép a mai Magyarország hatá-rain, ugyanis ez még csak nem is határkérdés. Holvan az anyaország? Itt nem központról és végekrőlvan szó, mert a vég is ugyanúgy lehet centrum, éssokszor tapasztaljuk, ahogy Reményik is mondja:

az ország szíve a végeken dobog . Időnként több biz-tató szót kapunk, több becsületet, több kitartásttapasztalunk a határainkon túl, mint a határokon

belül. Ennek a szellemiségében él a Duna Televí-zió és ezt is várják el tőle, s hogy szinte mindenegyes esetben egy kicsit felülemelkedjen azon apolitikai iszapbirkózáson (ami ugyan lehet hogymindenhol van, de nekünk az fáj ami itt van), shogy ebben ne vegyünk részt, hogy a Duna Tele-vízió ne sarkítson, ne vicsorítson, ne élezze a hely-zetet, ne mélyítse a lövészárkot.

A Duna Televízió éppen azért alakult annak idején, hogy a határon túl élő 5 millió magyarnak

legyen szószólója, adatközlője, akár az időszerű politikai kérdésekben, akár a kulturális dolgokban.Minthogy közszolgálati televízióról van szó, mibennyilvánul meg ez a közszolgálatiság kérdése? A

jelenkori és mindenkori politika tükrében és ebben,milyen szerepet játszik a határon túl élő magyar-

ság? - Miközben a Duna Televíziót elsősorban a

határon túli magyarság részére hozták létre, addigmindent (az intézménnyel kapcsolatos méréseket,

a működési elvét, kontrollját, hivatalos ügyeket), belföldi, magyarországi szervek, törvények és kri-tériumrendszer alapján végzik, koordinálják. Azalapító okirat szellemében az sem volna érdekes,ha egyetlen egy néző sem nézné Magyarországon,mert nem ezért hozták létre. Persze ez lehetetlen,de ugyanúgy nagyon fontos. A határon túl min-denhol vezető televízió vagyunk, Erdélyben mint-egy 50% körül van a magyarok körében a DunaTv nézettsége, a maradék 50% -on a többi 200tévé osztozik. Eközben mégsem azt mérik, hogyhatáron túl milyen a nézettsége, hanem a bel-földi nézettséget figyelik, ami azért szintén fon-tos. Nekünk itt is helyt kell állni, s mindig egykicsit, akár fél százalékkal feljebb srófolni a nézett-séget. Ez nagyon nehéz, mert hihetetlenül meg-nőtt a kínálat. Olyan műsorválaszték van, és olyantőke mozdul meg, amivel nagyon nehéz felvenni aversenyt, s úgy tálalni a határon túli tematikát is,hogy az a belföldit is érdekelje és fordítva.

Tekintettel a mai magyarországi politikai helyzetre és arra, hogy a Duna Tv és az MT V közszol-gálati televízió, és összevonás is fenyeget, ennek tükrében milyen jövő vár a Duna Televízióra?

- Azt hiszem, az egyes politikai pártok is kez-

dik felismerni azt, hogy a Duna Televízió nemcsereszabatos, nem lehet egy másik nagy köz-szolgálati televízió alosztálya, valamely részlege,mert egész mást csinál. Nagyjából az Arti Tv sze-repkörét tölti be. Az Arti az a művészeti televízió,ami az ősrégi francia-német ellentét közös fat-tya, és egyben a megbékélés gesztusa. Nagyjábólugyanezt csinálja a Duna Televízió is, csak nemegy irányba, nem két ország területi vitáinak ,konfliktusainak és vélt vagy valós sérelmeineka jegyében, hanem igyekszik összekapcsolni hétországon belül a kárpát-medencei magyarságotsajátos történelmünk kapcsán, és nem utolsósor-

ban mindazokat, akik emigrációban, diaszpórá- ban, tartós külképviseletben élnek. Az emigrációkifejezés persze ma már nem helytálló. Bonyo-lult ez a kérdés.

- Időről időre felvetődött az egyesítés gondo-lata, mindig valamelyik párt kezdeményezésére,de mindig sikerül ezt visszaverni. Az az érzésem,hogy mára már nem csak elodázni sikerült, hanemrádöbbenti az embereket arra, hogy a Duna Tele-vízió egészen mást tesz, hogy ennek az országnak,ugyanakkor a magyarságnak szüksége van erre amédiára, hisz a magyarság egyharmada a határa-inkon túl él. Ez az egyharmad már rég nem egy-harmad. Ha a szórványvidéken, vagy Dél-Ame-rikában, s bárhol a világon lassan feladjuk azanyanyelvet, a származástudat ugyanúgy műkö-dik és él tovább, mint az írek, a skótok vagy a basz-kok esetében. A vegyes házasságokon, valaminttöbb nemzedéken keresztül is működik tovább.

- A magyar származástudat nagyon fontos. Azokkal a jajveszélekőkkel szemben, akik azonsikánkoznak, hogy fogyunk, fogyatkozunk, én aztmondanám, hogy egyáltalán nem így van, mertnem csak nyelvében él a nemzet. Sorolhatnámazokat a tudósokat, írókat, kutatókat, neves köz-életi személyiségeket és politikusokat, akik nemtagadják meg a magyar származásukat. Nekik isfontos a Duna Televízió üzenete, a magyar kul-túra szétkürtölése a nagyvilágba. Ezért kezdtük elaz angol feliratozást is, és kedvző visszajelzéseketkapunk mindenhonnan, nem csak magyaroktól.

Mi eredetileg arra gondoltunk, hogy azoknak azamerikai magyaroknak, akik amúgy is ott szület-tek, még az apjuk is, s már nem tudnak magyarul,nekik milyen jó lesz ez. De nem csak tőlük kapunkvisszajelzést, a világ minden tájáról, vadidegenemberektől, akiknek semmi közük a magyar kul-túrához, egyszerűen rászoknak, szeretik. Keresik,mikor vannak nálunk az angol feliratos műsorok,és imádnak bennünket! Nekem most az a dolgomhogy a Duna Televíziót dicsérjem, és nem csakremélem, hanem tapasztalom is, hogy felismertéka pártok ennek a jelentőségét, s lekerült a napi-rendről a két televízió összeolvasztása.

Új műsorral is bővülni fog a Duna Tv. Ez aVilágkikötő. Mondana erről valamit?

- Ötletem a következő volt: mivel a Duna Tele-vízió azt vallja magáról, hogy kulturális televízió,akkor naponta legyen is jelen ez benne. Nincs olyancsatorna a világon, ahol ennyit foglalkoznának a kul-

túrával. Az érzésem (ez egy érdekes világjelenség),hogy a magazinműsoroknak kezd bealkonyulni atelevíziózás világában. Az emberek türelmetlenek.Minden rövidül. A hírszolgáltatás másodpercekre,fél percekre korlátozódik. Ami viszont komoly tar-talommal bír, pl. a játékfilm, annak nő a hossza.Ebben alulmaradt a magazinműsor, ami „vegyesfel-vágott”, és nem lehet tudni, hogy ki mikor mire szá-míthat . Ezért gondoltam azt, hogy a Kikötő Extrá-val és a Világkikötővel valamilyen tematikát nagyonalaposan járjunk körül. Magyar kultúra nem csakMagyarországon van, a magyar kultúrának lehet-nek kiemelkedő egyéniségei (korifeusai), s valamimódon kapcsolódhatnak a magyar kultúrához máskultúrák is. Ezért érdemes elutazni akár egzotikustájakra és onnan jelentkezni. Ez annak folyományais, hogy igyekeztem nagy hangsúlyt fektetni arra is,

Egy székelyföldi magyar korifeusCselényi László 1951 február 1-jén született Kolozsváron. Televíziós szerkesztő, rendező, a hetvenes években pszi-

chológiát, majd Bukarestben rendezést tanult. A kolozsvári bábszínházban kreativitáskutató, irodalmi referens és ren-dező volt, majd 1977-től négy éven át Bukarestben, a román televízió magyar adásánál tevékenykedett rendezőként,szerkesztőként, s ugyanilyen beosztásban dolgozott 1983-as áttelepülése után tizenhárom éven keresztül a MagyarTelevízióban. 1996-tól a Duna Televízió szerkesztője, a Minoritates Mundi szerkesztőség vezetője, a millenniumi műso-rok főrendezője volt.

Annak apropóján, hogy a múlt év őszén, a Hungária Televízió Közalapítvány kuratóriuma, a Duna Televízió tulajdo-nosi testülete úgy döntött, pályáztatás nélkül meghosszabbítja Cselényi László, a Duna Televízió elnökének 2009 feb-ruárjában lejáró mandátumát további négy évre.

A 12 éve hatályos médiatörvény időszakában először fordult elő, hogy a pályáztatás útján, kuratórium által megvá-lasztott közmédium elnökének megbízatását mandátumának lejárta után további négy évre meghosszabbították.

Notórius függetlenként örökös kisebbséginek tekinti magát. A közszolgálati csatorna élén munkája meghatá-rozó eleme a közép-kelet-európai identitás erősítése, a különböző kultúrák megismertetése a hazai és a nem-zetközi közönséggel.

Nemrég, születésnapja alkalmából is köszönthettem a vérbeli tévés kisebbségit.Interjúm ekkor készült vele.

Cselényi László a Duna Televízió elnöke aláírja az együttműködési szerződést az Eugennel

7/29/2019 Eugen, 2009. február 14.


3

hogy a Duna Televízió kiterjessze nemzetközi kap-csolatait. Rengeteg gyümölcsöző (és nem formális)szerződést kötöttünk a világ minden táján, külön-

böző televíziókkal, s ezen belül is (ez is a mi sajá-tosságunk) nyitottunk kelet felé. Mindenki nyugatfelé csörtet, igyekszik, iparkodik egymást letaposva.Olyan országok felé is nyitottunk, akik zsebre vág-

ják Magyarországot, mivel gazdasági mutatóikszázezerszer, potenciálisan jobbak. De mi voltunkMagyarországról az elsők, akik Azerbajdzsán feléközeledtünk, és megkötöttük velük a világ végéigaz együttműködési szerződést. Azzal az országgal,amelyen azt tanítják a középiskolákban (akár úgy

van, akár nem), hogy mi rokon nép vagyunk ésnekünk a hunok és a szkiták közös őseink. Ugyan-olyan Attila-kultusz van náluk, mint nálunk.

Hogyan találnak ilyen kötődéseket, hogy épp Azerbajdzsánnal vették fel a kapcsolatot?

Hassan Hassanov által, aki Azerbajdzsán első

szabadon választott miniszterelnöke volt, mostpedig Azerbajdzsán nagykövete Budapesten, akiidejött hozzám, és elmondta, hogy mi vagyunk azegyetlen olyan ország, a tőlük nyugatról elszár-mazott rokonok, s engem ez nagyon meghatott.Ez után meghívtam az azeri televíziót. Itt voltak,

forgattak, szép filmeket készítettek rólunk, majdők hívtak meg minket, és valósággal megszégye-nítettek bennünket, olyan vendégszeretetben voltrészünk. Megmutatták, milyen az ősök és hősöktisztelete, és több száz kilométert döcögtettek min-ket egy kis ócska buszon, hogy a névtelen magyarkatona sírjához elvigyenek, gondolván, hogy ezszámunkra a legnagyobb megtiszteltetés, a legna-gyobb öröm. Végülis azzá vált. Az ember pirulvatanul ezektől a népektől. És hogy nem tettünkrossz lóra, azt később a politika igazolta, mert most

Azerbajdzsán nagyon fontos ország lett Magyaror-szág számára. Mint kiderült, dúsgazdag kőolajban

és földgázban is. Ahogy ennek híre ment, főlega közel-kelet irányában nyitottunk (arab orszá-gok, Izrael, mediteránium, Észak-Afrika), mertcsakhamar ezek kezdtek el kilincselni. Rengetegajánlattal keresnek meg bennünket, most márott tartunk, hogy ingyen utaztatnak, repülőjeg-

gyel, teljes ellátással, akár Tajvanra, Marokkóba, Algériába. Ez rendkívül gyümölcsöző, és nagyonfontosnak tartom, hogy a keleti gyökereinket ilymódon is ápoljuk. Ezek a népek, ezek az országok,keserűen tapasztalják, hogy egész Európa nyugatfelé fordul, feléjük nem, és ezen országokkal egy-

koron Magyarországnak is kiválókapcsolata volt, amit érdemesújból feltámasztani, nem szabadkiszolgáltatni a politikai vetésfor-gónak, vagy a rendszerváltásnak.Ma, elmondhatom, hogy minden

budapesti nagykövetség, külkép-viselet örömmel fordul hozzánkés elsőként bennünket keres meg,

bármilyen együttműködést java-solva. Ez különösképpen érvé-nyes a közelkeleti és távolkeletiázsiai országokra.

Kifogástalanul ismeri a mun-katársakat. Mire kell törekedni képernyőn keresztül egy újság-író-riporternek? Tehát, mi a televí-

ziós újságíró fő eré nye, túlmenőenazon, hogy képviseli a szakmát ésazt az intézményt, ahol dolgozik ?

Én három dolgot tartok fon-tosnak, e hármas egység nélkülnem is működik a dolog.

1.Teljesen azonosuljon a DunaTévé szellemiségével. 2. Ne nagy-képűen és kioktatóan, hanemvégtelen alázattal viszonyuljon anézőkhöz (aki lehet, hogy jóvalmostohább körülmények közöttél, mint ő), és 3. Egy nagyonérdekes dolog - ez a vesszőpari-pám is egyben -, hogy egy per-

cig sem szabad unalmasnak lenni. Tehát lehet azember tárgyszerű és beszélhet nagyon fontos dol-gokról, de ha unalmas, a nézők máris azt nézik,ami érdekes. Hiába fontos, hiába nagy jelentő-ségű, ha azt a valamit unalmasan adjuk elő, min-denki „más csatornára vált, mert már mindenki-nek százszámra van televíziós csatornája otthon,s abban a pillanatban tovább keresgélnek. Mindigérdekesnek kell lenni.

Mit mondana az EUGEN újság olvasóinak? Hogyan viszonyuljonak, hogyan nézzék a DunaTévét?

- Az újság olvasóinak azt üzenem, hogy ne kímél- jenek minket sem a kritikákkal, sem a javaslatokkal,sem a kérésekkel. Azt vallom, minél kiszolgáltatot-

tabb helyzetben van, mentül inkább kisebbségbenvan egy közösség vagy egy ember, annál inkábbpozitív diszkriminációra szorul. Jelentőségünketmagasan túl kell szárnyalnunk, mert csak így lehetkiegyenlíteni azt a történelmi igazságtalanságot,velünk megesett, de bárkivel megtörténhet.

Urbán Gábor

Az EUGEN Hírügynökség egyedülállószerződést írt alá a budapesti DUNA Tele-vízió elnökével, Cselényi Lászlóval. Ennekértelmében, folyamatos és szabad informá-ció-áramlás jön létre a közeljövőben a kétmédium között.

Duna Televízió Zrt.H-1016 Budapest, Mészáros utca 48.

Tel.: (+36-1)489-1268www.dunatv.hu

7/29/2019 Eugen, 2009. február 14.


4

- Ennek érdekében úgymond háromúton elindultak képzések a fiatalok részére. Azegyiknek kiirója az Ifjúsági és Sportminiszté-rium volt , a Kis- és Középvállalatok fejleszté-sével foglalkozó köztársasági Ügynökség vala-mint a BIP norvég szervezet közösen irt kipályázatot. Ennek a lényege az volt, hogy feb-ruár 2-ig jelentkezhettek 18-35 év közötti fia-talok , akiknek még nincs vállalkozásuk viszontötletük már van arra, hogy mivel szeretnénekfoglalkozni. A közeljövőben egy 5 napos kép-zés fog elindulni ezzel kapcsolatban, amely feb-ruár 16-a és április 15-e között lesz megtartva, a regionális központok szervezésével. Tér-

ségünk a nagybecskerekihez tartozik. Ahogyhallottam kb.150 jelentkező adta be kérelmét,most megy az elbirálása annak, hogy kineksikerül bejutni a szűk körbe. Kb. 50-en fogjákmegkapni rá az esélyt . Nekik lesznek lehető-ségeik arra, hogy hármas, 15-20 fős csoporto-kat alakitsanak ki . Lent, Nagybecskereken(Zrenjaninban) lennének megtartva . A képzésnekkét fontos lényege van : a kezdő vállalkozás, vál-lalat regisztrálásáról, bejegyzéséről alapképzéstkapnak , a szükséges első lépésekről egy alaptu-dást , egészen a könyvelésig vagy az üzleti tervkidolgozásáig . Ezeken a képzéseken ki tudjákmég azt is próbálni a fiatalok, hogy ötleteik jók-e, gazdaságosak-e, jövedelmezőek-e, megfe-lelőek-e ahhoz, hogy a vállalkozást elkezdjékvagy kell-e még gondolkodniuk rajta. Ez két-féleképpen tud pozitiv irányban mutatni, egy-részt, hogyha az ötlet kész és erről bebizonyo-sodik, akkor bátrabban tudnak belevágni, deha viszont nem , az is egy pozitiv dolog, hogy

legalább tudják, most ne vágjonak bele. A kisés középvállalkozásokkal foglalkozó köztársa-sági ügynökségnek az is a célja , hogy akik meg-nyitják vállalkozásukat, azoknak kisérik műkö-dését , állandóan ellátják tanácsokkal, akár jogi, gazdasági értelemben követi a fejlődését , bár-milyen más információt is nyújt, pl. Informáljaarról is a vállalkozásokat, hogy a közeljövőbenmilyen pályázatokat, anyagi eszközöket birnakmegpályázni.

Mi van akkor ha jó az alapötlet, a terv,megnyitja a atal a vállalkozását és mégis de-citárissá avanzsálódik pár hónap után a jónak induló vállalkozás?

- A start up-nál van egy olyan lehetőségis, hogy jelzálog(hipotéka) nélkül, tehát , amitmegvásárol mondjuk 150.000 dinár felettiértékben gépe(ke)t, azt terheli meg és ha nemtud pozitivan tevékenykedni, veszteséges a vál-lalat, nem tudja visszafizetni a kölcsönt, akkorazt a gépet fogják elvenni tőle, tehát nem kell

a saját vagyonával felelnie érte. De van egyébb biztositéka is annak, hogy mi módon tudja vis-szatériteni a kölcsönt. Az ügynökség próbáljaelérni a kölcsön esetében, hogy minél előnyö-sebben támogassa a fiatal vállalkozókat, ami azt

jelenti, hogy van egy év ún.greis period, ami azt jelenti,hogy ez idő alatt nem kell elkezdeni avisszafizetést, a másik könnyités pedig az, hogy1%-os kamat van rá . Aki ezeken a képzésekenrészt vesz, a végén egy elismervényt is kap ,amit utána csatolni tud a pályázathoz , ezek aszemélyek előnyben fognak részesülni azokkalszemben, akik ilyen és hasonló pályázatokonnem vettek részt.

Hasonló képzés folyik a Nemzeti Munka-közvetitőn keresztül is, ami a atalok, munkanél-küliek önelhelyezkedését biztositják cc.130 ezer dinár vissza nem téritendő hiteltámogatással. Akét dolog mennyiben más vagy ugyaz az? Lehet-e valami párhuzamot vonni a kettő között?

- Itt, ennél a köztársaságinál nem szüksé-

ges az, hogy valaki munkanélküli legyen , tehátha van pillanatnyilag állása, de az nem megfe-lelő, szeretne saját vállalkozást nyitni, és utánaesetleg alkalmazni másokat. A munkaközve-titőn keresztüli pályázat pedig arra jó, hogyabból az elnyert összegből, a vállalkozását betudja inditani, a regisztrációs dijat meg apróbbösszegű beruházásokat le tudjon finanszirozni,de komolyabb befektetést, valamely gépbe máraligha tud abból előteremteni. Fontos az, hogyne mindjárt minusszal kezdje már az elején a

vállalkozását, hanem legalább egy két évig pozi-tivan tartsa fenn azt.

Bizonyos háttérinformációk tükrében,olyan hiresztelések is napvilágot láttak, melyek azt mondják, hogy ezeket a start up hiteleket olyan atalok is megpályázhatják, akiknek már van bejegyzett vállalkozásuk bizonyos ideje,tehát maximum egy éves vállalkozásokról beszé-lek. Ez mennyire valós információ?

- Van benne igazság. Ezt viszont egy másikpályázat fogja eldönteni, ki milyen hitelt fogkapni, minthogy itt azoknak is lehetőségük leszpályázni, akiknek fél- vagy egy éve vállalkozá-suk van. Ezeknek szintén előnyös hitelkonst-

rukciót biztositanak a köz-társasági pályázatkiiróalapok, hogy pozitiv mér-leggel tudjonak továbbdolgozni.

Ami fontos, hogya kisebb vállalkozások,5000-15000 eurót pályáz-hatnak, a nagyobb válla-latok pedig akár 30000eurót is !

A hitel és pályázat-kiiró ügynökség mennyirekéri fel a atal vállalkozót arra, hogy a megkapott hitelt felmutassa, erről tételesen beszámoljon,tehát mennyire tartozik elszámolással, igazolással feléjük?

- A pályázásnál már

eleve szükséges, hogy elő-számlákat nyújtson bearról, amit meg szeretnemegvásárolni konkrétan.Ha a pályázat elbirásásaután vagy a gépvásárlásidőszakában valami vál-tozás történik , ( pl.nemtudja az a gépet megvá-sárolni vagy azért mert aztmár eladták vagy nincs,vagy más okai vannak),akkor kontaktálnia kell azügynökséggel, azok fogjákeldönteni, hogy mást vásá-rolhat-e vagy mit csinál-

jon, de nem tudja azt semmi esetre sem meg-lépni, kijátszani valaki, hogy eldönt valamit,aztán eltekint ettől és mást vesz meg helyette.Volt pl.olyan eset, amikor egy helyiséget szere-tett volna valaki megvenni de nem kapta meg

azt a támogatást, végül egy másik helyiséget bérelt. Akit viszont pozitivan birálnak el, annakszemélyesen le kell mennie Belgrádba és ottszemélyre szólóan kötik meg vele a szerződést, ,el kell számolnia minden banki számlakivonat-tal , mire költötte el a kért és kapott támogatást.Különösebb ellenőrzések nincsenek, eddig eza tapasztalatom, viszont nekünk, az irodákbankell továbbra is tartanunk ezekkel az emberek-kel, fiatal vállalkozókkal a kapcsolatot , kisérniőket az által, hogy információkat gyűjtsünk beróluk, mennyire boldogulnak, vagy mennyirenem, mik azok a problémák , amikkel szembe-sülnek, hogy azokat továbbitsuk a központ felé, hogy a következő pályázati kiirásokban esetleglegyenek módositások tehát, hogy minnél jobbeffektusa legyen ennek a dolognak.

Mennyire kommunikativak a atalok ilyen téren felétek ?

- Egyre többen érdeklődnek a lehetősé-gek iránt, jó a munkakapcsolat is, látják ők is,

hogy muszáj velünk és Belgráddal is együtt-működniük. Akár milyen probléma adódik,mi biztositsuk le nekik a szükséges papirizá-ciót, segitünk, akár az üzleti terv kidolgozásá-

ban de bármiben, ha igénylik. Nagyon nagyszázalékban és szinte kivétel nélkül majdnemmindenki megkapta ezeket a támogatásokat,ez által máris nagyobb bátorságot és reménytéreznek meg bizalmat irántunk, nagyobb azérdeklődés is, mert szólnak, értesitik egymást alehetőségekről. De ezek a képzések is már egy

komoly felkészités arra, hogy merjék jobban bevállallni a dolgokat.

Milyen a százalékarány a atalok kör-ében abból a szempontból, hogy munkaköz-vetitő által, vagy e pályáztató agenciók által esetleg más vállalatok által tudnak jobban elhe-lyezkedni?

- Itt főleg azok pályáznak, és azok járnak jól, akiknek van valamilyen szakmájuk csak nemtudtak máshol boldogulni vagy pedig szeretné-nek önállósulni. Ebben a régióban törekszünkarra is, hogy az információ minnél jobban eljus-son több médián keresztül. Ezek a lehetősé-gek után sok az érdeklődő. Az is eldől, beille-

nek-e az aktuális pályázat kiirásba vagy sem.De nagyon nagy százalékra mondható az, hogyigen. 2008-ban egy hasonló összejövetel márvolt , akkor is már egy 80-100 személy eljött azelső ilyen találkozóra, Adán ill. Zentán is . Eze-

ket meg szeretnénk ismételni, még a márciuselőtti kiirásnál, most is folyamatosan jelentkez-nek, mert hallottak ezekről a lehetőségekről amédiákon keresztül és bővebb információkértkeresnek fel minket.

Kevesen vannak azok a fiatalok, akiknekszülei lebiztosithatnák az ehhez hasonló össze-geket, munkakeresés terén pedig egyre nehe-zebben boldogulnak, ezért is hajtják magukat,hogy inkább önálló vállakozásba kezdjenek,ebbe fektessenek be, az ügynökségnek is és agazdasági minisztériumnak is az a célja, hogyez által, a kis és középvállalkozások során, mint-egy 12000 új munkahely legyen éves szin-ten. Ezért is vannak a képzések és a privátokkövetése, hogy ezek a vállalkozások fent tud-

jonak maradni, hogy a jövőben is tudják fog-lalkoztatni a fiatalokat vagy esetleg fel tudjonakvenni újabb munkásokat... a cél természetesena munkanélküliség csökkentése. Előnyös támo-gatásokat adnak annak érdekében, hogy ez

után saját magukat lássák el, és ne segély for-májában legyenek elosztva ezek az összegek.Ez a start up pályázat 2007-ben kezdő-

dött, 2.2 milliárd dinár hitel lett kiosztva, tavaly már 2.8 milliárd, az idei évben pedig mintegy 3milliárd dinár lesz szétosztva országos szintén,ami azt jelenti, hogy kb 3000 vállakozás már meglévő és most nyiló lesz anyagilag stimulálva.

Aránylag atal a hitelezés, ezért is kérdez-tem az előbb, hogy mi van akkor, ha decitárisanműködik a vállalkozás, tehát az első év az meg-

mutatja merre fog a mutató eldőlni. A atal men-nyire tud ez után új prolt váltani vagy mennyiretud elhelyezkedni állami vállalatban ha itt nincs szerencséje?

Valószinűleg, már a márciusi pályázatki-irásban az is benne foglaltatik, hogy a jelen-

legi vállalkozók részére is lehetőség nyilikanyagi eszköz megpályázására, minthogy ebbőlis le tudnák finanszirozni az elmaradt hitelei-ket, tehát ez által nemcsak mondjuk öt évigműködne a vállakozásuk, hanem ezt akár 10évre is megnyújthatják az új és jóváhagyott hitelalapján. De ha még ezután sem sikeres a vállal-kozásuk, akkor nem látok semmilyen problé-mát arra vonatkozóan, hogy más közválallat-

ban helyezkedjenek el ezek az emberek. Jól ismert tény, hogy a munkaközveti-

tőn keresztüli önelhelyezkedési projekt egyik feltétele az, hogy vagy aláiróval (kezessel) kell rendelkezni, vagypedig hipotekárisan, ingat-lant kell megnevezni jelzálog cimén, a biztositék érdekében. Ez, ebben az esetben, az ügynökség-nél hogy funkcionál, minthogy nem kis össze-gekről van szó? Ez esetben kérnek e valamilyenbiztositékot? Mennyire elérhető vagy elérhetet-len ezeknek az összegeknek a megkapása?

- 2008-ban három biztositék közül lehetett

választani, ezek megmarad-nak az idei évre is. A kezes biztositása nehézkesebb,egyre kevesebben vállaljákmanapság, súlyos gazdaságiviszonyokat figyelembe véve.Hogy az ingatlant terhel-

jék meg, azt már többen vál-lalják, ami úgy megy, hogyamennyit ér ez a vállalkozás,tehát amennyire pályázik,annak a másfélszeresét kell,hogy érje az ingatlan, de ha150 ezer dinár feletti a pályá-zati összeg, akkor , ahogy mármondtam is az előzőekben,magára a pályázott géprekéri a biztositékot.

Aki sikeres üzleti ter-vet készit, az figyel arra is,hogy azt jól megirja, ezeken

az előadásokon odafigyeljen, jelen legyen, tanácsokat kér- jen, majd időben sikerüljön beadni és átnézetnie , mielőttvéglegesen elküldenénkBelgrádba, igy azoknak nagyrésze meg is tudja kapni, ésakkor ezek a biztositékok ele-gek is lesznek arra, hogy azüzleti vállalkozás sikerüljön.

Hol érdeklődhetnek ez ügyben a atalok?

- A köztársaságiügynökség cimén, awww.sme.gov.rs vagy az adaivárosháza

ügyfélszolgálatánál, a 024-852-106, 32-esmelléken, vagy a következő mobilszámon, 063-8-121-192.

Hol találhatók ezek a regionális közpon-tok ?

- Vajdaságban több helyen is, pl. Nagybecskereken(Zrenjaninban),Szabadkán, Zomborban,Újvidéken, az adai pedig egy ún.kirendeltség,de bárki jelentkezhet bárhova. Az adai kiren-deltség, ami a nagybecskerekinek egy kihe-lyezett tagozata Hozzánk hat község tarto-zik mégpedig: Törökkanizsa, Kanizsa, Zenta,Csóka, Kikinda és természetesen Ada. De bár-mely regionális központról van szó, mi tartjuka kapcsolatot mindegyikkel. Ha van érdeklődő,akkor azt már célzottan oda küldjük, ahol többsegitséget tud majd kapni.

Volt egy pályázat középiskolások részére ,remélhetőleg lesz is. Ez úgy nézett ki, hogy kéttanárt kiképez az ügynökség arra, hogy egyéven keresztül oktatáson kivüli tanitást végez-zen 20-30 fős csoportnak, akik azt a vállalkozásttanulnák meg , akik már a középiskolában aztvagy hasonló szakmát tanulják, igy a vállako-zás megalapitását és vezetését is egy évig tud-

ják tanulni , kisérni (tovább és részletesebben,

mint az előbbi öt napos képzésen). Ennek fel-

tétele az volt, hogy a középiskoláknak együttkell működnie a helyi önkormányzatokkal ésazoknak kellett garanciát vállalniuk arra, hogya két tanár 90-90 ezer dinárt kapjon egy évig.Viszont, ha ezek közül lesz egy fiatal is, aki meg-kezdi a vállakozását, és igényli a start up hitelt,

akkor a község be is segit anyagilag ennek a fia-tal vállalkozónak 18000 dinárral, a regisztrá-lásba és mindenbe, hogy biztonságban meg-nyithassa vállalkozását ill. amig nem kapja mega kért hitelt, ez által is ösztönözve azt, hogyminél több vállalkozás jöjjön létre ily módon .Ez az önkormányzatnak jó befektetése kellene,hogy legyen a jövőben, ha reálisan gondolko-dik.

Az önkományzat a helyi költségvetésből mennyire támogatja a atal vállalkozókat, mint-hogy Zentán egyik ominózus KKT-s ülésen az egyik ellenzéki politikus kijelentésében elhangzott az, hogy az a atal vállalkozó, mely 50-100ezer dináros „segélyt” kap vagy kellene kap-nia, amolyan „könyöradományként” az önkor-mányzattól, az a vállalkozás már eleve halálravan itélve, tehát ildomosabb lenne ettől többanyagival megtámogatni a atal vállalkozót ahelyi büdzséből, hogy stimulálja munkájában, ésamiből a városnak is haszna származik. Noha ez

irányban az önkormányzat, legalábbis Zentán,nem mutatott semmilyen pozitiv érdeklődést ésnagyivben hallgat.

Mi lenne erről a véleményed? - Erről pontos adatot igy nem tudok mon-

dani, de ahogy ez a pályázat ki lett irva a közép-iskolák részére, az önkormányzat és a helyiközösségek is segitséget tanúsitottak arra, hogyha ez bármiféleképp létrejön , akkor anyagilagmindenképpen beszállnak ebbe is. Mindenféle-képp, ez egy fontos dolog lenne, főleg ebbena mostani helyzetben , hogy a kezdést segitsékés nem olyannak, aki a hatodik vállalkozásábakezd, hanem olyan emberét, aki valamilyenszakmát fejezett be, szakember, ért hozzá, vanaffinitása, ötlete, tudja azt, kinek nyújtana szol-gáltatást. Mindenképpen az önkormányzatnakis meg kellene adni úgymond azt a lökést, hogyne a munkanélküli iroda terhére legyen a fia-tal, és segélyt kapjon, hanem, hogy meg tudjaalapitani a vállalkozását , hogy az egy év alatt ne

minuszból kelljen élni, hanem profitabilis vál-lalkozást tudjon létrehozni, akár önkormány-zati támogatásból is, mint köztes támogatás. Neplusz kölcsönből, vagy ne ismerőstől való köl-csönkérésből, hanem megteremthetővé téveazokat a feltételeket, melyeket szükségesneklátnak a vállalkozásuk kezdetén, ne csak arról

beszéljünk, éppen csak hogy beindult valami,hanem maximálisan menjen is az ! S ha mégez mellet megkapják a köztársasági támogatá-sokat is, akkor már egy stabilabb vállalkozásnakaz alapját szolgálja az önkormányzati „adoma’.

Ahogy hallom három képzés indult az elmúlt időszakban. Az első kettőről már részlete- sen számoltál be. Mi a harmadik?

- Ez igy igaz! Az első ez, ami február 2-ánzárult, a második a középiskoláknak kiirt, aharmadik pedig az ún. „Budi svoj čovek”-jel-igére hallgató, mely az amerikai USAID támo-gatásával jött létre. Itt szintén van a fiataloknaklehetősége pályázni. A helyi ifjúsági irodák kap-

ták meg azt a feladatot, ill.azok vezetői vehet-tek részt egy képzésen, a vállalkozás bevezetésecimű előadásokon. Ezen irodák vezetői kap-ták azt a feladatot is, hogy tömöritsék a fiata-lokat egy csoportba, vegyenek részt képzése-ken, ha összegyűjtenek 10-15-ös csoportokat,akkor jelenteniük kell a pályáztatónak, majdennek emberei eljönnek, előadásokat tartani.

A brosurájukban az szerepel, hogy 9 nivón tar-tanak képzéseket,a kezdettől egészen a műkö-döképes vállalatok részére, itt is több kategóriavan megemlitve az ötlet kidolgozástól az üzletiterv, marketing terv fejlesztéséig. Ebben az elő-képzésben a csókai, zentai, adai, becsei és török-kanizsai ifivezetők már részt vettek . Nekik

jogukban áll kialakitani a csoportokat . Fő célaz, hogy az irodák részére eljuttatott brossúrá-kat szétosszák, ismertessék a fiatalokkal milyenfajta képzésekre van lehetőség, melyek szintén,teljes mértékben ingyenesek és helyi szintenlesznek megtartva.

Urbán Gábor

2007-ben a Gazdasági és Területfejlesztési Minisztérium meghozta azt a tervet, hogy egyún.Start up kölcsönöket vezet be kezdő vállalkozók részére. Erre nagy volt az igény , sokan

jelentkeztek rá. Ez, később meghozta a következő ötletet, hogy ne csak anyagi támogatástnyújtson főleg a kezdő vállalkozóknak, hanem egy megfelelő képzést, oktatást is kapjanak

ezek a fiatalok, ugyanis a minisztériumnak az is volt a célja, hogy a vállalkozások ne csak meg-alapitottak legyenek, hanem meg is maradjonak, sikeresek tudjanak lenni.

Ezt tudva, felkerestem Körtvélyesi Ticiánt, az adai regionális központ vezetőjét, ki a követ-kezőket nyilatkozta ezzel kapcsolatban:

Fiatal vállalkozók menedzseléseInterjú Körtvélyesi Ticiánnal

Interjúnk után érkezett a hir, hogy Micsiz József adai vállalkozót újraválasz-tották a Kis-és Középvállalkozásokkal foglalkozó köztársasági ügynökség igaz-gató bizottságának az elnökévé, ami újabb négy évre szóló megbizatást jelentszámára. Micsiz József, az adai Termometal magáncég elnök-vezérigazgatójátés az emlitett céget tavaly, decemberben, a legjobb kiszállitó és legjobb ügyvi-telű cég titulusát kapta a kis-és középvállalkozások szintjén egész Szerbiából.

Ez úton gratulálunk neki, további sikeres munkát kivánva a jövőben is !!

7/29/2019 Eugen, 2009. február 14.


5

Ez pontosan igy történt-mondja Szabolcs-várjuk azon fiatalok jelentkezését, akik szeret-nének vállalkozni vagy már van vállalkozásuk,van ötletük esetleg még csak az sem, de min-denképpen érdekli a vállalkozásnak valamiformája, szeretne saját maga főnöke lenni,megnyitni saját cégét. Ha lesz elég jelentkező,minimum 10-15 fő, akkor helyi szinten, azország területéről a legjobb szakemberek jön-nek el megtartani nekik a 2-3 napos stimulá-ciós tréningeket.

Mi ezen a szemináriumon azért voltunk,mert feladatul kaptuk azt, hogy keressük mega fiatalokat, csináljunk egy adatbázist, melyvárosban lenne rá elég jelentkező, érdeklődő,oda kimennek szakembereink és megtartják azelőadásokat.

Hol lett ez a lehetőség meghirdetve,eddig hányan jelentkeztek rá?

Elmondhatom azt, hogy a mai nappalmég senki sem élt ezzel a lehetőséggel ! A Nemzeti Munkaközvetitő zentai irodája is tudróla,(hogy ők mennyire szólnak a munkanél-küli fiataloknak, nem tudom), valamint a poz-nanici.com internetes társkereső, közösségioldal, ahol teljesen ingyen lehet kieszközölnihirdetési felületet, igy oda is feltettük ezt a fel-

hivást. Biztosan , hogy tudnak róla de nagyongyér mégcsak a szóbeli megkeresés, informá-ció kérés is. Ami fontos vo lna, plakátokon valófigyelemfelkeltés és természetesen az irott vala-mint elektronikus médiák hathatós szerepe, azemlitett felhivásban.

Ennek az iúsági irodának az előde kezdet-leges formában a postával szemben volt, és a“Támaszpont” civil szervezet égisze alatt nyilt meg 2008-május 9-ével. Teljes joggal viszont tavaly December 1-vel nyilt meg itt, a valami-kori Népi Technika irodahelyiségében, a Fő utca

23 szám alatt. Mint tudjuk, az önkormányzathoz tartozik, ő az alapitó.

Mi volt az alapötlet ezzel az iirodával ,amivel tulajdonképpen a atalokat ide szeretté-tek volna vonzani?

Irodánk, tulajdonképpen az Ifjúsági-ésSportminisztérium segitségével valamint azönkormányzat korteskedése által nyilt meg.Hasonló irodák szinte az egész ország terü-letén működnek, abból a célkitűzésből, hogyfoglalkozzanak a fiatalokkal, problémáikkal,hogy segitsék koordinálni a fiatalok munká-

ját úgy a civil szervezetekkel mint a városhá-zával közösen. Alapötletként ez egy kapcsolata civil szervezetek, önkormányzat ill. a fiatalokközött. Igy, ha van kedvük bármi akciót, fóru-mot szervezni , ide be tudnak jönni, tudunknekik segiteni abban, hogy mindezt megvalló-sitsák . Ez egy koordinációs iroda, mely segita munkájukban. Van bent ingyenes internetis, amit bármikor tudnak használni 9-13 h-igminden munkanap , erről már hallottak. Havan valami problémájuk és ha azonnal nemis tudjuk orvosolni, akkor természetesen azönkormányzat megfelelő embereihez fordu-lunk segitségért, akik ezzel vannak megbizva .

Erre a koordinációs “munkahelyre”

pályáztál, vagy megkeresés alapján történt? Való igaz, megkérdeztek, megkerestek,akarok-e koordinátor lenni, és itt, az ifjúságiirodában dolgozni. Munkanélküli vagyok,persze valamennyivel hozzájárulnak felette-seim, hogy mint ifjúság problémájaival aktivanfoglalkozó személy, minthogy én is fiatal köz-gazdász vagyok, ne lássam ennek anyagi hát-rányát. Elvállaltam, mert érdekes munka, telekihivásokkal, sok mindent meg kell oldani afiatalok érdekében.

Nekünk az a primáris feladatunk, hogy

találjuk meg a fiatalokat, találjunk akár volon-tőröket is, akikkel közösen le tudunk vezé-nyelni különböző programokat, akciókat.Mindehhez bizalom kell. A mozgósitásuk,

bekapcsolásuk az aktiv életbe mindennél fon-tosabb. December folyamán volt egy rajz- ésfotópályázatunk, melyre 26 fiatal jelentkezett67 alkotással. A fotópályázat is azért jött létre,hogy ne csak buli szintjén tudjanak érvénye-sülni, ne az legyen fontos számukra, hanema szabadidő eltöltése, kihasználása, egyszers mind próbáljanak saját maguk tenni sajátmagukért.

A sok-sok előre betervezett feladatainkmellett elinditottuk ezt az USAID által támo-gatott vállalkozásfejlesztési programot , de azemlitett amerikai szervezet hét programot isletámogatott, amit igyekszünk kihasználni és

bekapcsolhatóvá tenni az ifjúság vérkeringés-ébe. Sajnos nem tudunk mindent csinálni egy-szerre.

Épp most hangzott el egy fontos mon-datod, nem tudunk mindent egyszerre csinálni.Ebből adódna egy kérdésem, hogy ennyire alul-értékelt az iúságunk, ennyire nem foglalkozott(-ik) velük senki, hogy ennyi felé kell kiter- jesztenetek az érdeklődési körötöket velük

szemben? Nem, nem erről van szó, mert vannak civilszervezetek, akik különböző kategóriákbanfoglakoznak az ifjúsággal, és mi is, ahogy mármondtam, vannak embereink az önkormány-zatban, akik felelősségüknek tekintik ennek azáldatlan helyzetnek apszolválását.

Civil szervezeteink mindig szerveznekkülönböző akciókat, igy pl. a Vöröskeresztvéradást szervezett, a Tincse-NagycsaládosokEgyesülete, a Locator is mindig szokott szer-vezni különböző akciókat, noha nem min-

dig van meghirdetve vagy inkább nem jut elmagasabb szintre, magasabb körökbe, hogymindenki halljon, tudjon róla.

Ezekre az akciókra honnan teremtenek

elő anyagi javakat ? A városi , önkormányzati büdzsé civil szer-vezeteknek kiirt pályázatából is jut apróbbösszegekre, de úgy a hazai minisztériumokmint magyarországi szervezetek és EU-s szer-vezetek által támogatott pályázatokat aktivankisérjük figyelemmel.

Ugyan akkor, a fiatalok számára készül egylokális akció terv. Ez úgy kezdődött, hogy meglettek a fiatalok kérdezve, mi hiányzik a zen-tai ifjúság életéből, mi az, amire szükség van,amin változtatni kellene . Ez arra irányul, hogymegoldja ezeket a problémákat. A fiatalok kez-denek elidegenedni úgy egymástól, mint a tár-sadalom elvárásaitól, akár kiskirálykodnak,önmegvalósitásukat igyekeznek reprodukálni,akár negative értelemben, de minthogy nincsmunkahely, óriási a munkanélküliség, a 18-30 éves korhatárban több mint 30%,-ez óriásiszázalékarány, ennek a részeként jött létre azifjúsági iroda is. Az önkormányzat kezdemé-

nyezése valamint támogatása is nagyban köz-rejátszik ebben a nemes érdekben.

Az elmúlt hetek bővelkedtek betörések-kel, gyilkosságokkal Zentán is, valamint a hira-dásokból ismert magyarországi, veszprémi kosaras ú meggyilkolásáról hangos a tévé.Hogyan vélekednél arról, hogy az emlitett akció-terv záradékaként, minthogy az önkormány- zat is e szerint jól ismeri, betekintése van az iú-

ság problémáiba, mennyire ad magyarázatot ez a fajta brutális viselkedés , valamint a nor-mális, kultúrált szórakozás a atalok életébenmind abban, amit meg szeretne valósitani az

akcióterv? Mennyire tudják ez alapján elfoglalni magukat nem gondolva az ehhez hasonló bru-tális megnyilvánulásokra? Nem kellene bevonni –mondjuk- pszichológusokat ebbe az önkor-mányzati team-be, akik az iskolákkal közösenkapcsolatot tudnának teremteni a atalokkal,hogy próbáljanak élni, akár az emlitett brutali-tást véve alapul, akár a drog és más káros szen-vedélyek kikerülésével –az akcióterv egyik célja-ként?

Bizom abban, hogy sokkal több sporttal,akcióval meg lehetne oldani azt az agresszivi-tást , amit némely fiatal produkál . Én ebbenlátom ennek megoldását, hogy saját magukcsinálják meg saját maguknak azokat a lehe-tőségeket, melyekben örömüket lelik, mond-

juk egy közös túrázással, ahol friss levegőnvannak, szép a táj, vagy sporttal, de ugyanúgyakár egy közös bulit is szervezhetnek, ami nemarról szól, hogy ivászat, hanem a szórakozásmaga, amikor jó a haveri társaság, az szerin-

tem sokkal jobb levezető erő tud lenni, mintmondjuk elmenjen inni aztán meg rosszakatcsináljon. Végülis saját jövőjükről van szó, micsak egy minimális inditást, mankót adhatunk,de mindenki a maga, saját elképzelése alapjándönt életéről. Mi, maximálisan segitünk nekik,rajtuk, amiben tudunk !

Urbán Gábor

Vegyük kezünkbe sorsunkat !Beszélgetés Sőregi Szabolccsal, a zentai Ifjúsági Iroda vezetőjével az ifjúság elhelyezkedési,

szórakozási és egyébb problémáiról

Szerbiában gombamód meszaporodtak az ifjúsági irodák. Mintegy 93 nyilt, ebből 30 koordi-nátor számára nyújtottak lehetőséget , hogy részt vegyenek azon tréningeken , melyeket ezen

irodák vezetőinek szerveztek. Az amerikai USAID szervezet támogatta tréningek két szintentörténtek, egyik már 2008 decembere folyamán, arról volt szó , hogy ezen ifi-irodák vezetőiminnél hathatósabban tudjanak fellépni az ügyben, hogy hogyan tudják megszóllitani a fiata-lokat, a másik szint pedig, a minap zajlott le, “ Budi Svoj Covek” vállalkozásfejlesztő tréningnéven futott. Ez arról szólt, hogy az ifjúság vállalkozó készségét bátoritani kell, először is azirodák vezetői tudjanak minnél többet különböző vállalkozási lehetőségekről, hogy amikor afiatalok érdeklődésükről adnak hangot, tudjanak nekik adekvát segitséget adni, tudjonak azirodák és azok vezetői felé fordulni úgy az ötletük megtalálásában, a motiváció mikéntjében,utat mutatva nekik, hogyan is fogjonak bele. Primárisan a munkanélküliség csökkentése a cél.Ennek a workshopnak záróakkordja az volt, hogy helyi szinten lehetőséget kapjanak az ifiszer-vezetek vezetői a tagtoborzásra ill. az előadások megszervezésére.

e-mail: [email protected], www.nolimitradio.netAddress: Vuka Karadžića 23., 24400 Senta, Serbia

Phone: +381(0)24 827-545, Mob.: +381(0)64 8624 634

7/29/2019 Eugen, 2009. február 14.


6

Kedves szomszédom, Kőrösi Kocsis Gyöngyi a minapmeginvitált egy habos kávéra. A meghivást elfogadtam,minthogy nagy örömmel mesélte el azt a tényt, hogy bizonyő megszervezett egy generációs osztálytalálkozót. Hihetet-lennek tűnt, hogy ez a csodálatos asszony, és remek anyaközösségben gondolkodik, minthogy neki-elmondása sze-rint- nem volt része soha az életében általános iskolás osz-

tálytalálkozón, noha sokszor sokmindent szervezett, errőllemaradt,igy egy régi álma, vágya teljesült.

„Éppen vendégségben , születésnapon voltam Óbe-csén,-mondja, amikor arról beszéltünk, jó volna már össze-

jönni, találkozni régi osztálytársakkal. Kivel mi történt,mivé lettünk az évek múltával. A fél évszázados közös szü-letésnapot, melyet két barátnőmmel , Sárvári (Ladányi)Máriával és Zaj (Jablonszki) Gizellával közösen, min-den évben megtartunk hagyományként, mindhármunk-

ból szinte azonnal kipattant az ötlet,-SZERVEZZÜK MEGEZT BÁRMI ÁRON !

Szinte azon nyomban kezdtük csörgetni telefonon ,akit csak el tudtunk érni. Már-már annyian jeleztek vissza,hogy nem tudtunk mit kezdeni, mi hárman a sok adat-halmazzal, igy az emlitett két barátnőmön kivül, felkér-tük Gyura Emiliát, Juniku(Pece) Ildikót, Szorcsik Ilmát,Márkus Ferencet, Vojislav Arsenovićot, Miroslav Bajićot,Dušan Žikićet, Molnár (Kőrösi) Mártát, Harsány Zsuzsan-nát, Csinos (Molnár) Rozáliát és Ristić (Bogári) Magdolnátnemzedéktársainkat ennek megszervezéséhez.

Szinte mindenki azonnal IGEN-t mondott. Rengetegszervezést igényelt, mig végül megszületett a meghivó is !Kipostázásuk után, sajnos, voltak, akik nem fogadták szive-sen ezt sem, de a meghivottak közül több mint a fele eljötterre a neves eseményre. Tanáraink közül 11-et sikerült fel-kutatnunk, de kilencen jelentek meg ezen az általunk elne-vezett „generációk találkozóján”, köztük Fábri Géza cimze-tes vegytan és biológia tanár, aki azóta már nincs az élőksorában. Ő volt az utolsó tanári tekintély úgy a Gimnáziumtanárai között, mint messzeföldön hires a világ főisko-

lájain, egyetemein tanuló diák- jai által.

De a zentai városháza disz-termének katedráján helyüketelfoglaló többi megjelent tanárnévsora is figyelemre méltó:

Andruskó Erzsébet, Lazar Anđelić, Iván Márta, Nagya-bonyi Hilda, Nagy AbonyiLászló, Svarc István, (az azótaszintén elhunyt) Szloboda

Jánosés Vasas Ilona.Először Kőrösi Kocsis

Gyöngyi mint fő szervezőköszöntötte az egybegyűl-teket, e szavakkal, monda-tokkal: „Jó látni, hogy ilyen

szépszámban jelentek meg az egykori „Petőfi Sán-dor”, Dózsa György”, „Thurzó Lajos” iskolák és a „MošaPijade” gimnázium tanulói. Örülünk, hogy akik el tud-tak jönni, el is jöttek egy kis csevegésre, barátkozásra,régi emlékek közös f elidézéséére egy életperiódus lezá-rása végén. Nagyon rég volt, amikor 1961-ben kilép-tünk a gimnázium kapuján és mindenki a boldogulásútját, kezdte keresni a maga módján, de még régebbenintettünk búcsút azon osztálytársainknak, akik 1957-benaz iskolaév befelyeztével más megfontolásból a szakmaiképzést választották. Most már kijelenthetem: igazánsikeres generáció tagjai lehettünk. Sok jó szakember,orvos, mérnök, jogász, közgazdász, pedagógus, végezteodaadóan, tiszteletben a munkáját 35-40 éven keresztül

nem csak szűk hazánkban, hanem szétszóródva a vilá-gon mindenfelé, Európán kivül is. Ennek az óriási gépe-zetnek, amely az élet folytonosságát hivatott szavatolni,fontos elemei voltunk. Tanáraink, mestereink jó mun-kát végeztek! Köszönjük!

Rendkivül kellemes érzés most újra együtt lenni vele-tek, felismerni melyik osztálytársunk is rejtőzködik a mai

„Te semmit sem változtál !Fogalmam sincs ki vagy !”

66 évesek osztálytalálkozója

Ilyen ellentmondásos mondatok hangzottak el legtöbbször, azon az osztály-találkozón, melyet még tavaly év őszén tartottak a 66 évesek. Nagy és érde-kes nemzedék volt ez, abból a szempontból is, mert ötvenegy évvel ezelőtthárom általános iskola , a „Petőfi Sándor” (ma irodaépület), a „Dózsa György”(mai nevén November 11.), a „Thurzó Lajos” illetve a „Moša Pijade” (ma csaksimán „nevesincs” Gimnázium) oktatási intézményekből 250-en voltak vég-zős diákok.

7/29/2019 Eugen, 2009. február 14.


7

arc mögött és mi az, amit tudunk róla. Nem baj, ha ez nemmegy elsőre ! Erre szántuk ezt a mai napot. Újra ismer-kedünk, barátkozunk, hogy memóriánkba a gyerekkoriképek mellé a mai arcok is a helyükre kerüljenek.

Nos, itt az idő, hogy ünnepeljünk együtt, hogy élünkés vagyunk ! Ahogy a zsoltár is mondja : „boldog nép az,aki ünnepelni tud „. Mi az a nemzedék vagyunk, aki mégtud ünnepelni, egymásnak örülni és kezet nyújtani. A mainap, számunkra ünnepnap ! Újra találkoztunk ilyen szépszámban...”

Az osztálytalálkozó további folytatásában a zeneiélményt természetesen a Gaudeamus Igitur és több más

alkalmi ének eléneklése, dúdolása jelentette majd átvo-nultak a Szent István kápolnába, ahol az emlékezés sza-vaival celebrált szentmisét Ft.Szeles Oszkár. Minden osz-

tály képviselője felolvasta elhunyt osztálytársuk névsorátés annyi szál rózsát helyeztek az oltár elé az úres vázákba,ahányan már nem lehettek velük. Mlađan Jović pravoszlávpap köszöntőjében elmondta, hogy meghatódott, amikora megmaradt osztálytársak felolvasták az elhunytak névso-rát. A szentmise után az újonnan felújitott Royal szállodagazdagon megteritett asztalai mellett folyatódott a barát-kozás, az egymásra találás. Mert, ahogy a meghivón sze-replő Wass Albert idézet is szólt : Akárhonnan jövünk, akár-

merre megyünk, a búcsú mindig bánat, és mindig fájnak. A halk szabú árnyak, kisértetes csengés, Talán soh sem látlak...”-talánmár soha ilyen összetételben nem lesz módjuk az egymásra

találásra, a barátkozásra.Urbán Gábor

Fábri Géza, a Tiszavidék tanára

In memoriamNem volt nehéz legyőznöm az egyébként is már csak

pislákoló lokálpatriotizmusomat, hogy Zenta tanára helyettmegfelelőbb meghatározást találjak, hiszen az időmbéli Zen-tai Gimnázium vonzásköre Horgostól Péterrévéig, mega túlparton is jókora hosszúságban nyúlt el. Szűkebb éstágabb környezetemben, sem időben, sem térben, alig isme-rek embert, akit nem Fábri tanár úr oktatott és nevelt volnaa gimnáziumi évek alatt. Sokan szerették, de akik nem, azokis kivétel nélkül elfogadták, elismerték és becsülték tudá-sát, emberségét és pedagógusi képességét. Igazságos szigor-ral terelgetett bennünket, nem volt egy kitárulkozó ember,sosem törekedett olcsó népszerűségre, de tudom, hogy sze-rette a diákjait, akiknek további sorsát, élete folyását is figye-lemmel kísérte. Amikor eljött az ideje, sokakkal kezdemé-nyezte a tegező viszonyt, ami bensőségesebbé tette, egybenmeghosszabbította a korábbi tanár-diák kapcsolatot és nagymegtiszteltetést jelentett az egykori nebulók számára. Nemsokkal halála előtt mondta, hogy ne sajnálja senki, mertszép és gazdag (teszem hozzá: hasznos) élete volt, egyéb-ként pedig sajnos már sok volt diákja várja odaát. Rendkí-

vül fegyelmezett és mértéktartó ember volt, megbecsülte a reá szabott időt, talán azért is, mert már megérintettea halál szele a hírhedt batinai fronton, ahová az ágyútűz elé rendelték elveszejteni a fiatal magyar értelmiségeta harcok kínkeservét és a lőporfüstöt sosem szagolt teljhatalmú elvtársak. Fábri tanár úr sosem rendelkezettpárttagsági „bumaskával”, csak egyenes gerinccel és tartással. Tanári tevékenységének utolsó éveit már Csókánvégezte, talán nem látta értelmét, hogy egy hanyatló közegben folytassa a munkáját. Ott viszont kimondottan

jól érezte magát. Nyilván sok, nálam méltóbb személy emlékezhetne/emlékezik meg a Tanár úrról, de kötődöma Zentai Gimnáziumhoz, hisz atyai nagyapám is ott tanított, másrészt én vagyok az a diákja, akihez még átbice-gett egy kellemes, de most már szomorkás emlékű beszélgetésre. Lehet, hogy búcsúlátogatásnak szánta. Ragasz-kodott is hozzánk, családi barátunk volt, meg – ne áltassam magam – egymással srégvizavi laktunk. Olyan jóvolt látni, ahogy reggelente, kis válltáskájával elbiciklizett az ablakunk előtt, a napi teendőit intézni. Régtől fogvaFábri tanár urat hívták a jelesebb érettségi találkozókra, mind a magyar, mind a szerb osztályosok, mert az egy-kori osztályfőnökökben nagy fogyatkozás állt be. Sajnos, a diákokban is. Egyre kevesebb az olyan ember, aki hite-lesen tud beszélni azokról a dolgokról, amiket fiatalon, értetlenül és éretlenül éltünk meg. Kedvenc Tiszád utánimmár a Styx folyót is meg kell tapasztalnod, de annyi érdemet szereztél e világon, hogy az obulust tőled bizo-nyára nem fogják kérni. Szerencsés átkelést, Géza Bátyám!

(Edelényi Gábor, Magyar Szó, 2009. február 5., csütörtök )

7/29/2019 Eugen, 2009. február 14.


8

Dulkina vinska kuća je osmišljena i prilagođenauživaocima vina. Kada je 2007.godine počela njenarekonstrukcija, trudilo se da zadrži njen davnašnji izg-led, koji će zasigurno dočarati nekadašnja vremena,naročito u smislu prerade i čuvanja vina. Pored sta-

rih predmeta koji su nekada korišćeni u ovoj boga-toj gazdačkoj kući, možete videti i kompletan nameš-taj koji je izuzeto očuvan, a datira se kraja 18. i početka19.veka.

Od nedavno ova kuća je u vlasništvu porodiceDulka, a i prethodni vlasnici su bili veliki vinogradarii vinari, koji su za svoje doba, od pre Prvog svetskograta važili za najboljevinare u Karlovcima. Reč

je o nemačkoj karlovač-koj porodici, Mecing,koji su bili jedni od naj-većih karlovačkih gazdasredinom 19. veka. I njih

je kao mnoge ponela bogata karlovačka isto-rija. Recimo da su nji-hovi ogromni vinogradiiškolovali sina u Beču,koji odmah po završetkustudija odlazi u bogatiji i

življi grad, drugačiji odmirnih Karlovaca. Ratnivihor čini svoje..kuća saslikama svojih davnašnjihžitelja ostaje sama.

Kroz njenu istoriju se jedna tragična ljubavnapriča vlasnika kuće,Nemca i njegove ljubavi Jevrejke. Prinuđeni da bežesredinom tridesetih godina pred Drugi svetski rat,on odlučuje da je čeka zauvek, sam i tih, skrivajućisvoju veliku tajnu. Na žalost njihova priča nije imalasrećan kraj.

Oni koji se zapute ka, sada Dulkinoj, vinskoj kući,imaće prilike da je razgledaju. Ona je pretvorena umuzej,.. moći će se uživati u Dulkinom vinu, a to znači..probati različite ukuse, uporediti tradicionalnu proiz-vodnju vina sa potpuno novom tehnologijom, kakava

se primenjuje u vrhunskim zapadnim vinarijama, kaoi probanje starih domaćih recepata pojedinih vrsta kaošto su bermet, ausbruh, shiler, a koji su se odvajkadapravili samo u Karlovcima u najbogatijim kućama.

U nizu monumentalnih spomenika vezanih zaistoriju naroda, koji su u Karlovcima živeli i prola-zili, svakako je i Kapela mira, koja se nalazi pedese-

tak metara iznad Dulkinevinske kuće. Ako kreneteka Kapeli mira, sa desnestrane najpre ćete naićina Dulkinu vinsku kuću.

Čuveni Karlovačkimir je sklopljen u Srems-kim Karlovcima u ovojkapeli 26.januara 1699.godine između Austrijei njenih saveznika na

jednoj strani i Turskena drugoj, uz posredo-vanje Engleske i Holan-

dije. U ovom istorijskomdogađaju učestvovali su ipredstavnici Hrišćanskesvete lige: Rusije, Vene-cije i Poljske. Prvi put uistoriji diplomatije, pre-govori su se odvijali zaokruglim stolom da niko

nema primat u pročelju. Ako odlučite, da posetite Dulkinu vinsku kuću, mi

van možemo obećati nezaboravan boravak, i pored uži-vanja u divnim vinima, saznaćete nešto više o njima, ikako kažu drevni Latini: IN VINO VERITAS !

24400 ZENTA, Árpád u. 59/A Tel: 024-813-009Mobil: 063-7-839-908E-mail: [email protected]

Apróhirdetés esetében a befizető szelvényta következőképpen kell kitölteni: svrha uplate:uplata donacija za talentovane mlade novinare,primalac: Novinska Agencija EUGEN, zsirószámla:160-931887-52, Intesa Banka a.d. Beograd

ÁRJEGYZÉKEUGEN Hetilap1. 2/1 oldal 58 cm x 40 cm, SZÍNES 20000,00fekete/fehér 15000,002. 1/1 oldal 27 cm x 40 cm, SZÍNES 10000,00fekete/fehér 7000,003. 1/2 oldal 27 cm x 20 cm vagy 12 cm x 40 cm,SZÍNES 5000,00 fekete/fehér 4000,004. 1/4 oldal 12 cm x 20 cm, SZÍNES 3000,00

fekete/fehér 2000,005. 1/8 oldal 12 cm x 10 cm, SZÍNES 1500,00fekete/fehér 1000,006. 1 hasáb 4 cm x 1 cm, SZÍNES 200,00 fekete/fehér 100,00Színes 4 cm x 5 cm –es hírdetések a fejlécben,Fejléc az EUGEN logo mellett a címoldalon 4 cmx 5 cmKétheti megjelentetés minden számban 10000,00Háromhavi megjelentetés minden számban25000,00 Féléves megjelentetés minden szám-

ban 50000,00 Egyéves megjelentetés mindenszámban 100000,00

Az EUGEN-ben:- a politikai hirdetéseket 60%-os felárral számol- juk el- minden nagyobb céget, vállalkozót bemutatunkegy alkalmi iráson keresztül

Zenta, 2008.11.10.

EUGEN HIRDETŐOSZTÁLY

EUGEN HETILAP - megjelenik egyelőre havonta ::: Szerkesztőség és kiadóhivatal: Novinska AgencijaEUGEN, 24400 ZENTA, Árpád u. 59/A, tel: 024-813-009 ::: www.vajdasag.eu/eugen ::: e-mail:[email protected] ::: Fő- és felelős szerkesztő: URBÁN Gábor ::: Munkatársak: ing. Valkay Zol-tán, Dr. Szőke Anna, Dr. Orcsik Károly, Szőcs Kálmán, Prof. Dr. Zachar József, mr. Sava Vujičić, Prof. Dr. Sil-

ling István, Weiss Zoltán, ifj. és id. Muhi Béla, Dr. Gulyás Gizella ::: folyószámlaszám: 160-931887-52, Banka Intesa :::Készül: LOGOS-Print nyomda, 24427 Tótfalu, Kossuth u. 4., tel:024-887-141 ::: Terjeszti:PRESS-INTERNATIONAL D.O.O. - Mileve Simić u. 27. 21000 Újvidék, tel: 021-6417222

Média támogatók: www.vajdasagportal.com, www.torzsasztal.hu, Čokanska Hronika, www.fokusz.info,Duna Televízió, NoLimit Rádió, Pro Media

Tördelés és grafikai szerkesztés: Bálint TiborMagán támogatók: vitéz Mécs János – Ausztrália, Lipták Béla – USA

Az újság megjelenik: Autonomna Pokrajina Vojvodina, Savezno Izvršno Veće, – Ministarstvo za infor-macije, Nacionalna Služba za Zapošljavanje filijala Kikinda (ispostava Senta) anyagi támogatásával.

KUTYATARTÓK

FIGYELEM !Valamennyi 3 hónaposnál idősebb kutyák veszettség ellenivakcinázása (oltása) kötelező! A PRIVET Állatorvosi állomás

idén is kedvező feltételek mellett végzi ezt a szolgáltatást.

Oltás helye: PRIVET Magán Állatorvosi Állomás, Kossuth Lajos szn. ZentaDija: 400.00 din + 100,00 din féregtelenités

HIVÁSRA OTTHONÁBAN IS ELVÉGEZZÜK A VESZETTSÉG ELLENIVAKCINÁZÁST !

IVARTALANITÁSI AKCIÓ !Közeleg a tavasz és indul a következő ivartalanitási akciónk,

melyben a lakosság által tartott cicák és kutyák részére szervezünkkedvezményes árú ivartalanitást, igy megelőzhetjük kutyáink és

macskáink nem kivánatos szaporodását az időben elvégzett sebészi beavatkozással.

Érdeklődni: 816-219, 065/2822291

Egzistencija stanovnika Sremskih Karlovaca odu-vek je zavisila od toga da li će vinograd roditi, da li ćevino biti na ceni, i da li će se ono moći prodati. Glavnaprivredna grana većine karlovačkog stanovništva uprošlosti dakle, bila je vinogradarstvo i voćarstvo.

Karlovčani su od vajkada bili dobri vinogradari,a gajenje ove plemenite biljke, u karlovačkim porodi-cama prenosilo se sa kolena na koleno, dok se tradicijaporodičnih podruma čuvala kao najstroža tajna. Jednaod čuvenih karlovačkih vinarskih porodica je i porodicaDulkinih, koja je uspela da odoli nedaćama raznih vre-mena, pa nekada u svojim vinogradima bude sluga, anekada gospodar i uvek vam pruži prava pitka karlo-vačka vina i rakije. U poljima pored Dunava svi položaji

zemljišta su dobri za sađenje vinoveloze. Ipak, južne strane brežuljaka, tzv.čelopeci, daju najslađe grožđe i vino naj-

boljeg kvaliteta. Tako i Dulkini vinogradileže na čuvenom čelopeku pored Dunavau potezu „Karaš“.

Pića iz naših vinogradaKada je reč o vrstama vina, Dulka

proizvodi sedam. Tu su: Rzling Itali- janski, Župljanka, Roze, Ausbruh, Caber-net Sauvignon, Bermet, i Merlot.

Rizling Italijanski je poznata belasorta, koja se gaji zemljama srednjeEvrope i na Balkanu. Spada u red poz-natih i relativno visoko prinosnih sorti.Vino od ove sorte je jedno od najtraže-nijih na domaćem tržištu.

Roze je karakterističan, proizveden po Dulkinoj teh-nologiji. Svoje mesto je pronašao u brojnim restoran-ima, najviše u Beogradu.

Recept za Ausbruh je prosleđen sa bečkog dvora doksu Karlovci bili pod austougarskom upravom. Ausbruh i

bermet spadaju u red dezertnih vina.CABERNET SAUVIGNON je sorta poreklom iz

Francuske i najviše se gaji u okolini Bordoa. Dulkin

Cabernet Sauvignon je mlad vinograd, anjegovo vino je već pronašlo mesto međupoklonicima ovog božijeg nektara.

BERMET je plemenito vino profin- jenog ukusa koje se nekada davno pra-vilo isključivo za bečki dvor. Kupovano jeunapred, od karlovačkih vinara, po vrlovisokim cenama, i sa bečkog dvora se pok-lanjalo velikodršcima istog ranga. Takođe

je pronađeno na potonulom „Titaniku“.Recept za Bermet čuva se kao najstrožatajna u nekoliko karlovačkih kuća.

Pored vina, u Dulkinom asortimanuima i rakija prepečenica proizvedenihpo tradicionalnom receptu, i nedalekotraženog originalnog Dulkinog vinjaka.

LekovitostZa vino je odavno rečeno da predstavlja najhi-

gijenskije piće, da je antitoksično i da u zajednici sakiselinama želuca sprečava oboljenja creva, žučnog imokrćog kanala i bubrega...Poznato je da upotrebavina u umerenim količinama, doprinosi boljem raspo-loženju i uspostavljanju boljih odnosa među ljudima,podstiče ambicije i stvaralački odnos prema radu.

Fenolna jedinjenja su antivirusne i baktericidnesupstance, koje smanjuju holesterol u krvi i doprinosečvrstini i elastičnosti krvnih sudova. Ako se koristimanja količina vina, ono povoljno deluje na rad srca,cirkulaciju krvi i funkcionisanje organa za disanje. Vinosprečava pojavu gripa, bronhitisa i olakšava stanje kodastmatičara. Uzeto u manjim količinama vino sman-

juje pojavu arteroskleroze kod starijih osoba.Dulkino vinogradarstvo i vinarstvo-već odavno su

jedno od karlovačkih znamenja. Đorđe Dulka se trudida svoje vinograde i vino održi sa minimumom pesti-cida, herbicida i konzervansa. Čak i sumpor dioksid

bez koga vino ne može da se održi, Dulka naziva nuž-nim zlom. Zato svakog dana od proleća do jeseni s lju-

bavlju prati vinograd od lista do ploda.

IN VINO VERITASU poseti kod vinske kuće „DULKA „ u Sremskim

Karlovcima

Sremski Karlovci

7/29/2019 Eugen, 2009. február 14.


9

Hogy milyen is egy igazi paraszti,falusi disznóvágás, annak ékes példáját,nemrég tapasztaltam sok-sok év utánFelsőhegyen. Még gyermekkorom-

ban történt, amikor kikukkantottamaz udvarra, arra az aznapi sürgés-for-gásra, amikor az egy év alatt felhiz-lalt disznóvá cseperedett malac vesző-helyéül végülis a hátsó udvar egyikszeglete szolgált. Na de , hogy aztán a

kolbász, hurka és „disznóságok” mind-mind azért vannak, mert ez az emberiszükséglet egyik formája, korán meg-értettem, hogy akár milyen aranyos kisállat a malac, egyszer felnő, felhizik, smint erre a célra kitenyésztett jószág-vágóhidra kerül. Szüleimen és nagy-szüleimen kivül a hentes már javábantrandzsérozta a húst, a bélmosó asszo-nyok pedig várták a szarral teli belet,

hogy aztán ügyes kezükáltal szépen megmosva,

beletöltse a hentes bácsi akóbászt, hurkát meg disz-nósajtot.

Igy történt ez nemrégFelsőhegyen is, amikor afarsangra is készülvén hár-man, elosztottunk egy disz-nót.

Már a legelején meg-lepődtem, hogy nem EU-konform módon veszik elaz életét..minthogy nemis vagyunk EU-tagállam,igy annak rendje módjaszerint, ez hagyományosúton történt. (Azon semlepődnék meg, ha az EU-konform leölés eutanáziamódjára történne, méreg-injekció által ..pardon..) A kés általi halál előtt jófajta

barackpálinkával éltünk,felkészülve, az amúgy istetemes állat lefogásáhozerőt gyűjteni, majd ami-kor disznónk jobblétreszenderült meghúz-tuk mégegyszer a flas-kát !..azért ..mert azért..mert igy szokás. A józan-ság gyatra tettetése mega valós érzelmek ilyen-kor a felszinre kerülnekegymás között.

Kicsorgattuk a vért,ezt a háziasszony lepi-ritott hagymán elkészi-tette reggelinek.

A mester, egy korom- béli fiatal ember, akiszivvel-lélekkel a mun-kájának él. Rettenthe-tetlen kézügyességgelvágta szét darabjaira a

jószágot. Meg is kérdez-tem, honnan tudja igy,ilyen precizen az állatanatómiáját. Csak nézett

egyet rám...”Ezt barátom érezni kell,nincs itt semmi anatómia, csak a ráér-zés... A disznó felvágása és a belsőségekkivétele után következett a bélmosás.Ez az az undoritó dolog, amit nem szi-vesen néz és szagol végig senki, esetlegés mindinkább a macskák látják ennekörömét, akik ott sertepeltélnek köröt-tünk a finom falatokra várva.

A hentes részeire bontva az óriás jószágot, közös megállapodás szerintosztotta szét a húst, kinek a sonkát,kinek pedig a szeletet, nyakast, darál-tat.

Disznóvágás alkalmával elenged-hetetlen az abalé készités ill. a tepertő(nevezzük parasztiasan, emberibb nyel-ven töpörtyű-nek, azt a szalonnazsirt,amit kisütnek). Az abalé pedig amit, hanem tudna valaki, a disznóvágáskor ahurka és a disznósajt főzésének a leve.Ebben abálódnak a finomságok, a fej ,

csülök, bőr és a belsősé-gek.

Az eredeti toros kásátkukoricalisztből , kuko-ricadarából készitet-ték. Az abalében főztékmeg. A kifőzött kuko-ricát rakták tányérokraés a tetejére rakták ahúsokat(pecsenye, kol-

bász, hurka) és öntöz-ték meg a pecsenyelé-vel. Ezt vitték általában„kóstolónak” szomszé-doknak, rokonoknak. A kukorica helyett ma márrizst használnak. Igy voltez most is. Mig ez főtt,megkévéztunk. Utána,mégegy nagy nekifutáskövetkezett, a töpörtyűkisütése.

A jópár órás munka szinte el semmúlik beszéd nélkül. Ilyenkor általá-

ban megtárgyalják az évi dolgaikat, kimit vet, termel,..de az asszonyok szájátnem más, mint a pletykálkodás hagyjael. Kibeszélik ki kivel lépett frigyre,vagy éppen kit kaptak rajtaa szénásban... Érdekes, meg-hökkentő beszélgetések ezek,melyeket az ember szivesenhallgat végig, sőt kötelezően

bele is szól,...talán igy születtekannak idején a mesék is (?)

A disznóvágás végére, házi-asszonyunk a friss hájból kisü-tött kiflivel, a ház atyja pedig

jóféle vörösborral kedveske-dett az átfázott, munkásoknak,a segitőknek. A falusi disznóvá-

gás nem más, mint ünnep. Ünnep, mertilyenkor a háza népe összejön, találkoz-nak rokonok, szomszédok. A faluban,tanyákon még mindig élnek azok azelfeledhetetlen szokások, melyek meg-állj-t parancsolnak a rohanó, depres-sziós, veszekedős mindennapoknak. Azemberek ilyenkor közösséggé kovácso-lódnak össze. A barátkozások ereje, azösszetartozás szellemisége ugyanakkoraz emberi közöség formájának egyikalapvető feltétele is mind ennek a szo-kásnak egyik alappilére. Talán igy tudmegmaradni az a kis közösség, melyügyet sem vet az urbanizációs válto-zásokra, a városiasodás, a kivagyiságmikéntjére. Ez a vajdasági falusi emberegyik jellegzetessége, amely remélhető-leg megmarad sok-sok év után is gene-rációk generációknak adják át a tudást,a közösség pedig példás összetartozáststatuál .

Mi, városi úrinép tanulhatnánktőlük !

Urbán Gábor

Na gyere coca...!!

Még a tavaly évben meghivásos ala-pon részt vettem a szegedi SZIN feszti-válon. Minthogy nem jöhetett létre ezeddig, ennek az alkalmi rövid-interjúnak

a leközlése , igy ezt most adom közre. A fesztivál végén, Dömény Ágnes, a feszti-vál egyik PR managere és szervezője igynyilatkozott lapunknak:

Hallani lehetett, hogy nem mindenévben volt megszervezve a Szegedi Iú-

sági Napok. Miért volt ez? 1968-ban volt az első . Egyik legna-

gyobb múltal rendelkező hazai feszti-vál, igy egyben a legrégebbi is. Nagyonsokáig, nagyon jól működött. A rend-

szerváltással szűnt meg. Ennektöbb oka volt. A szándék hiá-nya, financiális okai is voltak.

2003-ban támasztották fel ,újra indult.Mitől szines a SZIN? Mi

az, ami újdonság, ami a régiből megmaradt, a 40 év mire volt elég?

Amikor elkezdődött, egészen más jel-legű volt. Akkor mindennek karneváloshangulata volt. A városban több helyszi-nen voltak programok, leginkább ingye-nesek. Ez mára már tarthatatlanná vált.Egy helyszinen van, itt az újszegedi part-fürdő területén. Fizetős is lett. Koncer-teken, bulikon kivül van mégmozi , szinház, sport, strando-lási lehetőségek... egy kicsit azújabb korhoz igazitottuk.

A t áborlakók panaszkod-tak az ellátásra, a belépő árra,átvizsgálásokra, de főleg agyorsétkezdék áraira,-minthogy

drága. Tudna erről mondani pár szót? A belépők árait mi határoz-

tuk meg. Árértékben még min-dig a legkeresettebb hazai fesz-tiválok egyike, mert rengetegprogramunk van és az egyik leg-olcsóbb a többihez viszonyitva. A fellépőknek fizetni kell, a költ-ségek nőlnek. A 2003-as indulásóta csak nagyon piciket emel-

tünk figyelve a közönségre, hogy ez meg-fizethető legyen. Ha szinvonalat akarunkteremteni és nagyobb előadókat, akkortöbbet is kell kérnünk. Hála Istennekaz a tapasztalat, hogy még igy is nagyonsok jegy kelt el, sokan vettek bérletet ismeg napijegyet tehát ez nem vetette vis-sza a kedvet. Ami az ellátást illeti, ezek agyorsétkezdék maguk határozták meg az

áraikat, nekünk ebbe nem volt beleszólásunk.

Van-e becslés arra, hogy

kb.hány táborlakó volt kint? A nulladik napon, amikor

még nem is nyilt meg a feszti-vál, már akkor kb 12 ezren vol-

tak. Mostanra, a fesztivál végére megha-ladta a 14-15000-t. Ezek csak körülbelüliszámok, most zajlik az összesités. De annyi biztos, hogy rekord számú látogató voltkint.

Ez a nagy létszám a 40 .éves jubile-umnak is volt köszönhető?

Szerintem nem, hanem a 2003-as indulás óta ez már kinőttemagát. Nagyon sokan tudnakróla , persze jópár generációis született azóta. Nagyon erősprogramot is sikerült összeálli-tani, ezek igy együtt adják ezt.

A fesztivál szervezésébenhányan vettek részt?

A Szegedi Ifjúsági Ház, afő szervezője ennek a rendez-vénynek. Akik effektive egészévben dolgoznak rajta, az 5-6fő, itt a fesztiválon, pedig 1500fő dolgozott. Ebbe benne vanaz egészségügyi , a biztonságiszemélyzet , takaritók , jegyke-zelők, ellenőrök ...

A jövőt illetően milyenelképzelései vannak?

Az idén elinditottunk egy ún. Öko-tudatos koncepciót , belecsempésztük afesztivál életébe a környezettudatos neve-

lést. Egy kicsit diszkrétebb formában,mert nem okitani akarunk hanem jó pél-dával előjárni, újrahasznositható hulla-

dékok, papir, üveg, műanyag...stb..terén.Ezt továbbvisszük 2009-re is, mert sike-res, látjuk, hogy fogékonyak rá . Próbá-lunk minnél szinvonalasabb programo-kat továbbra is megvalósitani. Figyeljükaz igényeket és annak megfelelően ala-kitjuk ki a programpalettát .

EUGEN

SZIN 40.

7/29/2019 Eugen, 2009. február 14.


10

ÚJ-ZÉLAND Auckland, a vitorlások

városa(1. rész)

Melbourne Tullamarine repülőteré-ről felszállva a levegőből is megcsodál-hattam ezt a hatalmas kiterjedésű metro-polist. Még a magasból is végeláthatatlanvolt, mint pár nappal előtte a Donde-nong-hegy kilátójából.

Több mint három óra hosszat repül-tünk az új-zélandi Aucklandig, eggyeltöbbet, mint pl. Budapestről Londonig.Európából nézve úgy tűnik, hogy Auszt-rália és Új-Zéland közeli szomszédok, éscsak egy ugrás az egyiktől a másikig, deugyanezt nem mondjuk az egymáshozközelebb eső Magyarországra és Angli-ára. Ugye mennyire relatív minden?!

A Tasmán-tenger felett Új-Zélandfelé közeledve, jobb oldalról a távolbanegyszer csak megpillantottam egy, a fel-hők fölé kimagasodó vulkáni csúcsot. Ezmár Új-Zéland kell, hogy legyen! Még-

hozzá a Mt.Egmont, vagy maori nyel-ven a Taranaki az Északi-szigeten, amitén meg akarok mászni! Hű, a mindenitneki! Olyan izgatott lettem, hogy meg-kérdeztem a légikisasszonyt (amit egyéb-ként nem szoktam tenni):

- Mennyi van még Aucklandig?- Épp most fogjuk megkezdeni az

ereszkedést. Fél óra múlva leszállunk.Valami baj van?

- Nincs, dehogy. Nézze csak, akkor azott a Taranaki. Oda akarok felmászni –mutatom neki az ablakon keresztül, olyanlelkesedéssel, mint egy kisgyerek. Nem bírtam magamba fojtani azt, ami talánmást nem érdekel különösebben.

- Igen, az már Új-Zéland – mondta őkedvesen mosolyogva.

Nemsokára leszálltunk Aucklandben,a vitorlások városában.

A reptéri ellenőrzésnél leadtam azelőre kitöltött űrlapot, amelyen mindenÚj-Zélandra érkező utas nyilatkozik, mithoz magával. Beikszeltem én mindenrám vonatkozót becsületesen, nehogy bajlegyen valaminek az elhallgatásával. Töb-

bek között a túrafelszerelést is. A vámtisztegy pillantást vetett a lapra, és már kértis, hogy mutassam a túrabakancsomat.Olyan alaposan szemügyre vette mind-két cipőmnek a talpát, hogy már csak egymikroszkóp hiányzott a teljességhez.

- Hol és mikor túrázott legutóbb ezek-kel a bakancsokkal? – kérdezte. Nemkülönösebb szigorral, nem fenyegetően,csak úgy rutinból, barátságosan.

- Ausztráliában, a Mount Kosciuszko-n, egy héttel ezelőtt – válaszoltam nyu-godtan. Talán csak nem veszik el tőlem,gondoltam magamban, mint ahogy Syd-

neybe érkezésemkor a Hong Kong-bólmagammal hozott Big Mac-et (amit, már-mint az élelmiszert, ott szintén becsüle-tesen beikszeltem - és odalett a félnapikajám).

- Oké! – mondta, és ezzel el is voltintézve a dolog.

Fúrta a kíváncsiság az oldalamat,ugyan mit keresett a bakancs talpán, deaztán mégsem kérdeztem meg. Vajon

egy Kilimandzsáró, Afganisztán, Kongóvagy hasonló válaszra máshogy reagáltvolna? Nem tudom. De érdekelne.

A reptérről busszal ment em be Auck-landba, és a Queen Street-en, amikormár úgy éreztem, hogy eléggé bentvagyunk a központban, kiszálltam. A kedves olvasó talán már sejti, hogy mitfogok most mondani? Talált! Szét semkellett néznem egy teljes körben, márismegakadt a szemem a tőlem alig 100

méterre magasodó épületen: AucklandCentral Backpackers. Ami magyarra for-dítva azt jelenti: szállásintézés máris kipi-pálva. A turistaszálló harmadik emeleténaz ide csöppenő idegen mindent elintéz-het egy helyen: a recepció melletti helyi-ségben van a turistairoda, ahol bármi-lyen információt megkaphat bárki. Húszpercbe se tellett, már szállásom volt,kosztolás a mindenki számára használ-

ható, minden elképzelhetővel felszereltkonyhával megoldva, autóbérelés elin-tézve, méghozzá úgy, hogy kettőt se kel-lett lépnem – holnapután reggel kilenc-kor (amikorra kértem) a bejárat előttvárnak a kocsival, átadják a kulcsot, és

már mehetek is. Ez igen!Itt minden a turistákra vankihegyezve – állapítottammeg. Szállás, kocsibérlés, benzin elfogadhat ó áron.Már mentem is az internetterembe (ami, nem kell ugyekülön kihangsúlyoznom,szintén ott helyben volt),és jelentkeztem az ausztrá-liai Canberrában megismertsvéd barátomnak, Börjenek,leendő új-zélandi útitársam-nak: autó rendben, indulha-

tunk, amint megérkezik. A nap hátralévő részét

városnézéssel töltöttem.Volt is mindjárt egy élmé-nyem. Eszembe jutott, hogyegy kétszemélyes minisátort

is kell vennem. A Warehouse áruházbanhosszas válogatás, mérlegelés után kivá-lasztottam egy megfelelőnek látszót, min-dössze 30 új-zélandi dollárért (17 euró).Egyetlen darab volt belőle. Örültem, hogynem cipeltem magammal otthonról a sajá-

tomat, ezt akár itt is hagyhatom az uta-zásom végén, nem nagy érték. Megyeka pénztár felé, amikor megszólal a tűzri-adó. Mindenkinek azonnal el kell hagyniaaz áruházat.

- És ezzel mi legyen? – mutatom azárut a személyzet egyik tagjának. – Fizet-hetek a földszinti pénztárnál?

- Tegye le itt, ahol van, és kérem,hagyja el az épületet sürgősen – volt aválasz.

Gyorsan kijutottam az utcára. Az épü-let előtt már két tűzoltókocsi állt. Tüzetviszont nem láttam, sem akkor, sem 10-15 perccel később. Nem bámészkodtamtovább, elmentem. Este hallottam, hogytéves riasztás volt.

Másnap reggel visszamentem az áru-házba. Még ott találtam a kiválasztott sát-ramat, és megvettem. Mint néhány nap-pal később kiderült, nem jó választás

volt. Beszámolóm egy későbbi részébenelmondom, miért.

Ezután megint a nyakamba vettema várost. Fontosabb tudnivalók Auck-landról dióhéjban: Új-Zéland legna-gyobb városa, ma már több mint egymillió lakossal, ami az ország össze-sen 4 millió lakosához képest elég nagyarány. Emellett még a legnagyobb poli-néz lakosságú város is. Fiatal, mindössze160 éves település. A névadó WilliamHobson, Új-Zéland első kormányzójavolt, aki Lord Auckland iránti tisztelet- ből adta a leendő új fővárosnak ezt anevet. De Auckland nem az első fővárosvolt az ország történelmében (ez a rangugyanis a még északabbra fekvő Russell-nek jutott, igaz mindössze 9 hónapig), ésmint tudjuk, ma sem főváros már, mert1865-ben Wellington vette át tőle ezt a

szerepet. A két város közötti rivalizálásazóta is tart. Majd erre is kitérek a Wel-lingtonról szóló részben egy kis humorkeretében.

A város főutcáján, a Queen Street-en nézelődtem, amikor az Aotea-térnél, aCivic Theatre filmszínház előtt több százembert láttam álldogálni az ideiglenesenelkerített, piros szőnyeggel borított bejá-rati résznél. No, itt történni fog valami,gondoltam. Közelebb mentem hát, és azegyik ott várakozótól megkérdeztem:

- Mi folyik itt?- Egy filmpremier lesz, és hamarosan

megérkeznek a filmszínészek is. Itt fognakelvonulni előttünk. Legjobban mindenkiCharlize Theront, az Oscar-díjas főszerep-lőt szeretné közelről látni.

- Igen? Az nagyszerű! – mondom én,úgy téve, mintha tudnám, kiről-miről vanszó. Fogalmam sem volt, ki az a CharlizeTheron, először hallottam ezt a nevet, aztsem tudtam, férfi-e vagy nő. Már megbo-csásson, kedves Charlize, nem Önt nézemle. Csak arról van szó, hogy nekem ugyanmondhattak volna körülbelül akármilyennevet, a filmek világában annyira vagyok jártas, mint egy teknősbéka a műkorcso-lyázásban. Jó fél óra múlva fokozódott azizgalom a tömegben, mindenki csőre töl-tött fényképezőgéppel, filmkamerávaltoporgott, nyüzsgött.

És akkor megkezdődött az előkelősé-gek várva-várt bevonulása. Halvány sej-telmem sem volt, kit kell majd egyáltalánfényképeznem, de gondoltam, majd csaklátni fogom, kire hegyezi ki a többség agépét. Két szép nő közeledett, kattantaka gépek.

- No, Kálmán, gyerünk, itt a pillanat!– biztattam magamat. - De vajon melyik anagy ász a kettő közül? Mindegy, fényké-pezem mind a kettőt, utólag majd kide-rül. Úgy dolgoztam, mint egy sportfotós,hol az egyiket, hol a másikat fényképez-tem, hol mindkettőjüket egyszerre, biz-tos ami biztos alapon. Ők pedig szépenmosolyogtak, üdvözölték a közönséget,

majd bevonultak a díszlépcsőn. Utánukkövetkeztek még mások is, férfiak, nők, bizonyára mind a filmvilág többé-kevésbéismert alakjai. Tovább kattantak a gépek.Én viszont, mint aki jól végezte dolgát,leálltam. Nem pazarolom a filmkocká-

kat akárkikre – gondoltam magamban. Ésakkor megkérdeztem a mellettem állót:

- Melyikük volt a …mi is a neve … azOscar-díjas? A szőke vagy a fekete?

- Egyikük sem. Még eztán fog érkezni –mondja ő félvállról, rám se nézve.

Égtem, mint a rongy. Aztán a következő bolyban csak meg-

érkezett az, akire mindenki várt: CharlizeTheron. További kérdezősködés nélkül iski tudtam szűrni a szép szőke teremtést,hiszen autogramokat osztogatott. Közvet-

lenül előttem is megállt (no nem az én kétszép szemem kedvéért, sajnos), úgyhogylehetőségem volt egy méter közelségbőllefényképezni.

Nem tudom, a filmkedvelők táborá- ban azóta mennyire vált ismertté CharlizeTheron dél-afrikai származású színésznő,vagy a szóban forgó North Country(nálunk Kőkemény Minnesota címen bemutatott) film. Mindenesetre megfo-gadtam, hogy ha alkalmam lesz rá, megné-zem ezt a filmet. Nem maga a film, hanemCharlize Theron kedvéért. Mert a röpkenéhány perc alatt nagyon pozitív benyo-mást tett rám.

A következő megtekinteni valónak az Auckland Harbour Bridge hidat válasz-tottam. A városhoz viszonyított elhelyez-kedése hasonló a sydneyi öbölhídhoz:ugyanúgy a belvárostól nyugatra, nagyjá- ból észak-dél irányban íveli át a várostólészakra húzódó tengeröblöt. Van azért kétlényeges különbség is. Ez a híd kissé mes-szebb esik a belvárostól, és így nem szer-ves része a városképnek, a város szívének,mint Sydney esetében, azonkívül nem isolyan impresszív, mint ausztrál társa. A sydneyi híd-szindróma után (erről a meg-felelő fejezetben írtam) természetesen arramár nem is gondoltam, hogy megmászoma hidat a tartóívén át. Ezúttal megelég-szem azzal, amivel Sydneyben is be kel-lett érnem, hogy átsétálok a több mint egykilométer össz-hosszúságú hídon, és onnanfogok gyönyörködni Auckland panorámá- jában. Jó egy órát gyalogoltam, mire oda-

értem a hídfőhöz. És ott megint csalódásért. Sajnálattal kellett rádöbbennem, hogygyalog nincs tovább. Se a tartóíven, se azúttesten. Nem vezet gyalogjárda a hídonát! Volt lent a parton egy épület, nem bír-tam ki, hogy ne kérdezősködjek az átjutás

felől. Ott egyértelműen a tudtomra adták,hogy ezen a hídon bizony gyalog nem lehetátmenni. Bántott a dolog, de vígasztalód-tam azzal, hogy az oda-vissza út mégsemvolt hiábavaló, mert a vitorlás csónakok-nak és a szebbnél-szebb jachtoknak otthontadó Westhaven Harbour mentén sétáltamvégig, ahonnan egész idő alatt gyönyörűtávlatból látszott Auckland városa.

Az aucklandi tartózkodásomról szóló beszámo-lót a következő részben folytatom.

Messzebbre már nem lehet – 7. részHong Kong – Ausztrália – Új-Zéland, 2006

A Civic Theatre, a North Country c. lm új-zélandi premierjének színhelye

Ő még nem Charlize Theron. Akkor kicsoda? Nem tudom.

Charlize Theron Oscar-díjas lmszínésznőmegérkezik a North Country c. lm

aucklandi premierjére

A kecsesen ívelő Auckland Harbour Bridge nappal … … és este

7/29/2019 Eugen, 2009. február 14.


11

1. Az építészeti nyelv, az archetípus és a hagyománykontinuitásának keresése. A honka-dori tudománya.

Évek óta az építészeti nyelvezet kérdésével foglalko-zom. Egyfajta regionális építészeti tájszólást dolgoztamki, melyek építőkövei az emlékeinkben még élő forma-világ metaforái. Az alkotás folyamatába beemelt metafo-rák és analógiák alkalmazása már jellegében megóvottaz emlékanyag szimplisztikus használatától; alkalmazá-sától, és azon nyomban átvitt értelemhez segített, akárformát, jelenséget, díszt vagy felépítést tükröztetek régi-új házaimon. A metaforák alkalmazása mellett – ked-venc építészeti metaforáim a parasztház, a hajó, a széna- boglya, a szélmalom, a siló, a kemence, a jurta, a góré,hogy csak a legfontosabbakat említsem – több térszer-vezési formulát is kidolgoztam. Alkotási technikámbanlegfontosabbként talán az egy pontból, a „mágikus tűz-központból” való tervezést említeném.

A népi építészet hatását egyesek a mai építészetretöbb pontban fejezték ki: kopírozás, formalizmus, idé-zés, részleges hatások, stilizálás, átalakítás és a népi épí-

tészet, mint kritérium. Alkotás közben az építész jósze-rével mindegyiket használja. Véleményem szerintemmégis az a fontos, hogy az, aki a hagyományos építé-szet emlékanyagához nyúl, az a formavilág mögöttikaraktert/jelleget kell, hogy megcélozza, ugyanakkor,ha citátumban gondolkodik, azt tegye úgy, hogy a frag-mentum csak emlékeztessen eredetére, de ne hasonlít-son (ez nem érvényes a szimbólumok alkalmazásánál). A viszonyulásnak e módja lehetőséget ad arra a válto-zásra, melynek alapja a hagyomány.

Szememben a parasztház magának a háznak afogalmát tölti be. Amikor a parasztház újrafogalmazá-sának gesztusát végzem, akkor a nagybetűs HÁZnak

az újrafogalmazására gondolok. Engem a házszerűségérdekel. Ezt a házszerűséget; óvó védő otthonosságot ésintimséget keresem, mind a parasztházban, mind pedigaz újrafogalmazásban.

A tradícióval való foglalkozásnak japán mintárahárom szintje van. Először másol az ember. Másol ésmásol, hogy magába szívja a hagyomány fortélyait(jómagam 1990 és 1994 között végeztem néprajzi jel-legű és műemlékvédelmi szintű felméréseket). Aztánegy idő után elkezd variálgatni úgy, hogy avariáció alapja a hagyományos ház. Amikorpedig a variációba elérkezik arra a szintre,hogy már nem akar a hagyományoshozhasonlítani, akkor már az interpretálásolyan fokú, hogy bármit is tesz, az a hagyo-mányos folytatója lesz, magyarul mondvamaga az élő hagyomány. Van a japánok-nak erre egy műszava is: Honka-Dori. Jelen-tése másolás és átírás. Ennyit bevezetőül,mely mindenképpen szükséges, hogy az

alábbiakat megértsük, és értékelni tudjuk. 2. Az onorikus erejű szülői ház, mint terve- zési követelmény: a gyerekkor meghittségé-nek és otthonosságának keresése.

Jelen írásom témája és főszereplője; azoromparti Gere-féle hétvégi tanyaház, nemmás, mint egy Svédországba szakadt zentaiházaspár tárgyi kötődése családi hagyomá-nyaihoz és szülőföldjéhez.

A Felsőhegyhez közel eső Kalocsa völgy szépségestorkolatjánál lévő Oromparti 1-es számú tanya a fele-ség Gere Mária világba indulásának origója. Itt nőttfel, innen nevelkedett azzá aki. A gyerekkor, a világrarácsodálkozás emlékei mind ide kötik. A vagy tizenöt-húsz éve Svédországban élő és dolgozó orvos-patológusházaspár a nagymama szerint minden hazajövetelkorcsak sírt és sírt. Sehogy sem tudtak megszokni a mes-szi északon. Ahogy az évek múltak a „miért hazajönni”kérdése elhatalmasodott rajtuk, már hogy nem találtákértelmét.

És mostantól kezdve minden más. Most, hogy hos-szas latolgatás után Mária újraépítette gyerekkori szü-lőházát – követelménye csak az volt, hogy az új házlegyen olyan igazi bácskai tanyaház, mint a régi – egyolyan helyet alakított ki az ősi lepusztult romos tanyahelyén, ahová gyerekei, de ők maguk is egyre nagyobbörömmel és nagyon szívesen látogatnak el. Ugyan-akkor Mária ezzel a házzal lányainak biztos támpon-tot képezett ki szülőföldje imázsáról. A lányok ugyanisSvédországban születtek és ott nőttek fel, mit tudták

ők, milyen is egy bácskai tanya! A nagymama – akit arégi ház lebontása talán a legjobban érintett – különö-sen örül annak, hogy az unokáknak megtetszett a mese- beli házikó. És talán ő is elégedett azzal már, hogy a régiház helyébe új került. „Olyan ez a ház…”, mondta egy-szer „mint egy templom”!

3. Az átköltés eszközei: a magyar térrendezés hagyomá-nyának alkalmazása, az egyszerűség elve, a talaj beszip- pantó ereje elleni küzdelem, a homlokzat antropomor-kus és szellemi üzenete. A belső és külső egysége.

A Gere-ház tervezésébe azzal a tudattal kezdtem

bele, hogy az archetípuson keresztül – ami jelen esetem- ben tényleges és szerencsés feladattá is nőtt – az alkotóépítész kifejezheti szakmai manifesztumát. Számomra,mint azt fennen már említettem, a mágikus középpel bíró parasztház a mindenkori alap. Mi magyarok pél-dául a házban kifejezésformát, és a szellem megnyilat-kozását keressük. Mert igenis a jó architektúra mögöttszellemi struktúra van: gondolatiság. Ez adja neki a„tartást”.

A ház színe fehér. A tisztaság, a nyugalom, a plasz-ticitás és a szépség színe. Mondják is, hogy a fehér aKelet színe: a Napkeleté. A fehér mindez mellett min-den más színt kiemel. Kiemeli például, a környező ter-mészet élénk-zöldjét. Ami itt a határban különösen fon-tos és előnyös.

Hogy a valamikori Pannon-tenger „lágy hullámai”között el ne süllyedjen a ház, a talaj beszippantó erejeellen „tenyeres-talpas” íves vonalú oszlopokkal vettemfel a küzdelmet, mely ugyanakkor oldott kerekséget is biztosított a háznak. Ez azért érdekes, mert a talajbólvaló kinövés és az arra való támaszkodás érzülete, mintkarakterképző keveredik a Gere-háznál: a vonzás és atalponállás ereje egyszerre van jelen. Vajon melyik azerősebb? A válasz talán nem is fontos, hisz a ház egy-szerűen az egyszerű otthonok békéjét és csöndjét sugá-rozza.

A magyar parasztházról az embernek könnyenannak antropomorfikus felépítése jut eszébe. Háza-ink ember-alakúak. Emberiek. Ha valaki ránéz a Gere-féle hétvégi szállás napba néző déli házvégére, akkorkönnyen megállapíthatja, hogy az „olyan népi barok-kos” kialakítású. A barokkos-kibli (az oromzatkialakításaz előző házra való tekintettel követelmény volt) azonban, hosszabb és tüzetesebb szemlélés után átváltozikegy angyallá. Mintha egy emberfej fölötti angyalt tenneki e homlokzat. Az angyalszárnyak a baloldalon el semtűnnek… a háznak tehát láthatóan védőangyala van…mint a helynek szelleme és szerelmes géniusza.

A homlokzati kompozíció látszólagos összetettségé- ből bizonyos értelemben egyetlen üzenet köszön vis-sza háromszoros szerkesztésben. Ez pedig homlokzaton jelen levő a különböző rejtett mandorla-motívumokegyüt-tes üzenete: az individualitás divinizálása a harmadikszem alakjában. A harmadik szem, a két standard ablak-

szem alkotta, igazi-teljes mandorla-forma közül emelke-dik ki és kerül helyére a magasba. Az okuluszt egy íveshajlék applikált és homlokzatképző motívum csúcsá- ban találjuk. Nem két szeme, hanem három szeme vanennek a háznak. A harmadikkal a Napba néz…

Ezt továbbragozva, a kiblit nézhetnénk jószerével amagyar hármas-domb motívumának is. E motívum ahármas-tagozódás szimbóluma, s itt újfent a harmadikszemhez, a hármassághoz jutunk analízisünkkel.

Az Egybeugyanis a Hármon keresz-tül visz az út (a hármasság a magyarnépi építészet egyik alapvető jellem-vonása, a hármasságra szép és találópélda erre az Ember-Kozmosz-Házpárhuzam). A hátsó homlokzaton ehármasság külön hangsúlyozódotta padlástéri ablakok közötti félkör-íves vakablakkal. A vakablak az északisötétség felé csukott harmadik szemet jelenthetné. Ahhoz képest, hogy a délia Napba néz, az Északi csukott… asötétség felé nem akar nézni.

Azt mondja, s jól mondja a hagyo-mány, hogy „új templomot a régialapjaira kell emelni”. Ez talán érvé-nyes a lakóházakra is. Mert a Kalocsa-völgy torkolatja fölött őrködő lebon-tott tanyaház helyébe épülő hétvégitanyaháznál erre külön ügyelve lett. A volt tanya déli homlokzatának nyom-vonala tökéletesen egybeesik az újjal,

de külön figyelemmel a kemence s annak kéménye úgylett telepítve, hogy az körülbelül a régi ház tűzhelyénekhelyére essen, hisz a régiek pontosan tudták mit, hovaés hogyan kell építeni. A ház tehát lényegileg újjáépítvemegmarad, s csak néhány méterrel lett kisebb az északioldalon. A régi házzal tart szoros kapcsolatot, az is, hogyannak hatalmas mestergerendáját az új épületbe szin-tén beleépítettük: itt is mestergerenda, illetve a mester-gerendát tartó „Boldogasszony-oszlopa” lett a szerepe.

Az alaprajz, illetve házbelső szakrális elementu-mai közé tartozik a harmadik szemet jelképező oku-lusz, a tűzszentély kemence, a „Boldogasszony-osz-lopa”. Közülük a legelső különösen fontos, hisz általa amagyar ősvallásjelkép jelenik meg átfogalmazva. A régiparasztházakban a tisztaszoba két ablakszeme között arégiségben tükröt tartottak. Esetünkben az ablakok kör-vonala alkotta láthatatlan mandorlát harmadik szemméemelve köralakban jelenítettem meg: s a „Lelkiismeret Aranytükreként” süt be a házba…

A Gere-féle hétvégi ház alaprajzi beosztása jórésztmegfelel a magyar térrendezés hagyományának. A házdéli, illetve északi féltekére van osztva, keleti részénvégighúzódó a zentai rétre néző tornáccal.

Lényegében véve a ház egyterű, hisz a nappali-ebédlő és a galéria-háló is szinte egységes teret képeza nyitott tető-sátor alatt, és csak a legszükségesebb hely-ségek vannak fallal elkülönítve, mint például a kamra,a fürdőszoba illetve a fűtő helység. A nappaliban anagyméretű fehérre meszelt banyakemence dominál.Hátával nekidőlve, a kuckó felől egy kis kémlelő-abla-kon keresztül a hátsó búzaföldek békéjén mélázhat azember. A kemencepadka tovább kígyózva alkotja a nap-pali társalgás sarkát. Szembe vele található az ebédlőasztal. A nappali-ház „kerekítését, oldását” a sarkokbaelhelyezett fali-tékák szolgálják.

Az egész házat a tágasság érzete hatja át – hason-lóan ahhoz az érzéshez, amit az ember lelke érez kint ahatártalan szabad szántóföldek között.

(A Gere-féle hétvégi tanyaház 2006–7-ben épült,Kalocsa-ér torkolatjánál, a mesevilágú Oromparton azentai Károly Sándor kivitelében)

Valkay Zol tán:

A PANNON-HÁZ APOTEÓZISA Vallomás a hagyományos építés és egy szállásház architektúrája kapcsán

„Házam négy sarkában négy angyal, közepében oltár…”

7/29/2019 Eugen, 2009. február 14.


12

BEČ27.02.-02.03.2009. god.

Ovaj grad na „lepom plavom Dunavom“ je još od„mračnog“ srednjeg veka dom moćne dinastije Habs-

burg i prestonica Svetog Rimskog Carstva, a svoj vrhu-nac dostiže kao srce i pokretačka snaga prostrane Aus-tougarske Monarhije. Vekovima je Beč bio centarintelektualnog i kulturnog života Evrope u kome jestvarao Frojd, komponovali Mozart, Betoven, Šubert,slikao Klimt...verovatno uz zvuke Štrausovih val-cera, ukusnu saher tortu i čuvenu bečku kafu(bečkekafedžije se i danas hvale da su njihovi prethodnici„izmislili“ kuvanje kafe, zahvaljuljući zalihama kojesu Turci ostavili nakon neuspele opsade 1683. god.).Danas je Beč grad sa oko 1.5 miliona stanovnika, pres-

tonica savezne države Austrije.

Program putovanja:1.dan(27.02.): Polazak iz Mola u 23.00 sata, iz

Subotice u 00.30 sati, ispred Nepker-a. Vožnja prekoMađarske do Austrije, sa kraćim usputnim zadržavan-

jima radi odmora i obavljanja graničnih formalnosti...2.dan(28.02.): Dolazak u Beč u jutarnjim satima.

Panoramsko razgledanje grada u pratnji vodiča:Gradska kuća iz 1872. god., zgrada pozorišta iz 1874.god., Bečki univerzitet iz 1873., god., Opera, Gotskakatedrala Sv.Stefana iz XIII veka, Hundertvaserkuća...kao i jezgra grada: dvorac Hofburg, bivša carskapalata, opera, Kertner ulice...Slobodno vreme u uliciMarije Hilfer-šoping. Smeštaj u hotel. Noćenje.

3.dan(01.03.): Doručak. Odlazak do dvorca Šenb-run-dvorac je podignut kao austrijski pandan Versajupo nalogu Leopolda I, bio je omiljena letnja reziden-cija carske kuće. U Šenbrunu je Mozart nastupaokao dirigent a i danas se ovde održavaju koncerti nakojima se mogu čuti najlepše Mocartove i Štrausove

melodije. Razgledanje dvorca i obilazak veli-kog parka. U nastavku odlazak do poznatogPratera-najveći zabavni park u Evropi- slo-

bodno vreme. Polazak za Srbiju u kasnimpopodnevnim satima...

4.dan(02.03.): Dolazak u polazno mestou noćnim satima.

CENA ARANŽMANA: 80eur NA RATE !!!!!!!!!!! ARANŽMAN OBUHVATA:

-Prevoz autobusom visoke turističke klase(klima, CD; DVD)

- Smeštaj u hotelu sa 3*, na bazi 1 noćenja+ doručak-švedski sto u Beču

-Izlete po programu-Organizaciju-Vodiča

ARANŽMAN NA OBUHVATA:-Pribavljanje Austrijske vize (35 evra) i međuna-

rodnog zdravstvenog osiguranja (Mađarska šengenviza važi za teritoriju Austrije)

-Fakultativne izlete: dvorac Šenbrun 20 eura!-Individualne troškove

Aranžman je rađen na bazi 30 osoba. Agencija zad-ržava pravo da u slučaju nedovoljnog broja prijavlje-

nih putnika otkaže aranžman 5 dana pre polaska ilipromeni cenu.Mogućnost plaćanja na mesečne rate do

15.03.2009. god. !

UZ OVAJ PROGRAM VAŽE OPŠTI USLOVIPUTOVANJA NAŠE AGENCIJE PO YUTA STAN-DARDU.

OSTROGOd 10.04. do13.04.2009. godine

Kada se prvi put nadete pred manastirom Ostrog,prva misao biće vam da to nije ljudskih ruku delo.Ovaj veličanstveni manastir je smešten visoko iznad

bijelopavličke ravnice, uklesan u stene, ko je kao dačuvaju vekovne tajne ovog svetilištva. Manastir Ostrog

je osnovao mitropolit Vasilije u XVII veku. Najimp-resivniji deo manastira je Gornji Ostrog. Tu su smeš-tene dve male crkve: gornja crkvica posvećena Sve-tom Krstu, i druga, donja crkva, u gornjem manastiruposvećena je Vavedenju Bogorodice. Ostrog posećujuljudi svih religija i nacija. Ovo svetilište je jedno odnajposećenijih u hrišćanskom svetu.

Program:- Polazak autobusom 10.04.2009. god.- Putuje se preko Beograda, Užica, prijepolja i Podgo-rice sa usputnim zadržavanjem po potrebi putnika.- Dolazak u manastir Dajbabe, kod Podgorice, je plani-ran u prepodnevnim satima 11.04- Oko podneva se stiže na Ostrog.- Slobodno vreme, noćenje.- Polazak 12.04. u podnevnim satima, sa usputnimposetama manastira Morača i Mileševa.- Povratak kući u ranim jutarnjim satima 13.04. sausputnim zadržavanjem po potrebi putnika.

CENA ARANŽMANA: 3000,00 din.

U cenu je uračunato:- prevoz turističkim autobusom- Troškovi organizacije i vođenja puta

Plaćanje mesečne rate do polaska. Ukliko dođe dopromena na tržištu ili do promena dinarskog kursau odnosu na euro, agencija zadržava pravo korek-cija cena na eu-plaćeni deo. Za ovaj program važeopšti uslovi putovanja „MOLPREVOZ“-a MOL, koji

su u skladu sa opštim odredbama YUTA-e. Plaćanjeisključivo u dinarskoj protivvrednosti na dan uplateprema srednjem kursu NBS.

Agencija zadržava pravo da otkaže put u slučajuda nema dovoljan broj prijavljenih putnika !

Aranžman je rađen za najmanje 30 plativih put-nika !

Informacije i rezervacije: 064-862-4706 Smiljana, 064-862-4704 Andrea

100 kmRAFTINGA

TAROM26.-30.05.2009.god 5 dana autobusom

Tara-najlepša i najuzbudljivija reka Evrope. Na svom

putu od Komova, dugom 145 km, stvorila je kanjon dugskoro stotinu kilometara i dubok 1,3 kilometara. Kan- jon Tare je po dubini drugi u svetu (odmah iza ColoradoGrand kanjona), ali je zato po lepoti zasigurno prvi ! Tara„suza Evrope“ je sa ocenom 3-5 stepeni na rafting skali,među najatraktivnijim svetskim rekama i pravi je raj zaljubitelje avanture. To je istinski aktivan odmor koji učes-nicima pruža uživanje u čarima bukova, rečnih brzaka,proplanaka, vodenica, mostova i kamenjara. U kanjonuse sreću prirodni fenomeni od kojih zastaje dah.

Program putovanja:1.dan(26.05.): Polazak iz Mola u 21.00 sati, noćna

vožnja sa kraćim usputnim zadržavanjima radi odmora iobavljanja graničnih formalnosti...

2.dan(27.05.): Dolazak u Foču u prepodnevnim satimai odlazak u rafting centar „Drina-Tara“. Smeštaj, slobodnovreme. Večera do 20.00 sati, druženje uz vatru i noćenjeu bungalovima.

3.dan(28.05.): Posle ranog doručka, transport terens-

kim vozilima preko Trse i planinskog prevoja Sedlo (1.907n.n.v.), predelima izuzetne lepote do početne tačke za raf-ting-Đurđević Tare. Užina i priprema opreme za rafting.Rafting kroz Durmitor do Radovan Luke do 16.00 sati.Ručak do 17.00 sati. Večera i druženje uz vatru. Noćenjeu motelu.

4.dan(29.05.): Nakon doručka do 10.00 sati, raftingTarom do Brstanovice do 14.00 sati. Deo od Đurđevića

Tare do Brstanovice obuhvata najlepši deo kanjona Taresa mnogim prirodnim lepotama gde se stvarno može videti

i doživeti netaknuta priroda. U delu između RadovanLuka i Brstavice se nalazi i najdublji deo kanjona po čemu

je postao poznat u svetu (prelazi 1.300 m dubine). Užinana Brstanovici do 15.00 sati. Nastavak raftinga od Brsta-novice delom kanjona, koji je najatraktivniji kada je raftingu pitanju. Na ovom delu je koncentrisana većina brzaka, i

baš na ovom delu će u maju 2009. god. Biti održano svetskirafting prvenstvo WORLD RAFTING CHAMPS. Dolazaku naš rafting centar do 17.00 sati. Ručak, slobodno vreme.Večera, druženje uz vatru. Noćenje u bungalovima.

5.dan(30.05.): Nakon doručka polazak za Srbiju sausputnim pauzama radi odmora...

CENA ARANŽMANA: 290 eur ARANŽMAN OBUHVATA :

- prevoz autobusom visoke turističke klase (klima, CD,DVD)- Smeštaj u bungalovima i motelu, na bazi 3 PA (hranase priprema na licu mesta i to su specijaliteti podneblja:domaći pršut, sir, kajmak i med, planinska jagnjetina saražnja, teletina i druge vrste mesa ispod sača, domaće piteispod sača, pastrmka na žaru,...- Osiguranje od nesrećnog slučaja- Pratilac grupe- Organizacija i realizacija putovanja

Minimalna starost učesnika je 8.god. !Plaćanje na mesečne rate do juna meseca ! Aranžman

je rađen za minimum 30 osoba. Agencija zadržava pravoda u slučaju nedovoljnog broja prijavljenih putnika otkažearanžman ili promeni cenu. UZ OVAJ PROGRAM VAŠEOPŠTI USLOVI PUTOVANJA NAŠE AGENCIJE POYUTA STANDARDU.

ZLATNI PRAG25.-29.03.2009. godine

(5 dana autobusom)Program putovanja:

1.dan(25.03.): Polazak iz Molau 20.00 sati i Subotice u 21.30 sati,ispred Nepker-a. Vožnja prekoMađarske i Slovačke sa kraćimusputnim zadržavanjima radi gra-ničnih formalnosti i neophodnihpauza...

2.dan(26.03.): Dolazak u pragu prepodnevnim satima. Pano-ramsko razgledanje grada u prat-nji vodiča: CRKVA sv.VITA,

ASTRONOMSKI SAT, KARLOVMOST, STAROGRADSKI TRG...Smeštaj u hotel. Slobodno vremeza odmor ili individualne obilaske.Noćenje.

3.dan(27.03.): Doručak. Pola-zak na celodnevni izlet u KarloveVari(fakultativno)-čuveno češko

banjsko lečilište, poznatom po svojih 12 termalnih izvora, proizvod-nji rakije Beherovke i proizvodnjioblandi. Povratak u prag u večer-

njim satima. Fakultativni večernji izlazak u neku odčuvenih pivnica u Pragu. Povratak u hotel. Noćenje...

4.dan(28.03.):Doručak. Panoramski obilazak STRA-

HOVSKOG MANASTIRA-versko sedište, NERU-DOVA ULICA (rezidencija), praški geto- JEVREJSKIČETVRT...Popodne(fakultativni)-odlazak u posetudvorcu ŠTERNBERG, Povratak u hotel. Noćenje.

5.dan(29.03.): Doručak, napuštanje hotela i odla-zak za BRATISLAVU, mestu u kojem su u XVI vekuživeli mađarski kraljevi. Obilazak starog graskog jezgrau pratnji vodiča: TVRĐAVA, KATEDRALA Sv. MAR-TINA, SLAVIN, PLAVA CRKVA... U poslepodne-vnim satima polazak za Srbiju...vožnja preko Mađar-ske, sa usputnim zadržavanjima radi odmora. Dolazaku polazno mesto u noćnim satima.

CENA ARANŽMANA: 140 eur ARANŽMAN OBUHVATA:

- Prevoz autobusom visoke turističke klase (klima, CD,DVD)- Smeštaj u hotelu sa 3*, na bazi 3 noćenja+doručak-šved-ski sto u Pragu (1/2, 1/3 sobe sa TWC), hotel se nalazi uširem centru grada

- Izleti po programu- Organizacija i vođstvo puta

ARANŽMAN NE OBUHVATA:- Austrijsku Šengen vizu(Mađarskašengen viza važi za teritoriju Češke)i obavezno međunarodno zdrav-stveno osiguranje za 6 dana- Fakultativne izlete: Karlove Vari25 evra, dvorac Šternberg 15 evra iposeta pivnici sa večerom 25 evra!- Individualne troškove

Aranžman je rađen na bazi 30osoba. Agencija zadržava pravo dau slučaju nedovoljnog broja prijavl-

jenih putnika otkaže aranžman 5dana pre polaska ili promeni cenu.

Mogućnost plaćanja namesečne rate do 20.04.2009. god.

!UZ OVAJ PROGRAM VAŽE

OPŠTI USLOVI PUTOVANJANAŠE AGENCIJE PO YUTASTANDARDU.

7/29/2019 Eugen, 2009. február 14.


13

Herceg Novi - Fešta od mimoze, ribe i vina,najpopularnija i najmasovnija pučka svečanostPraznika mimoze, i ovegodine je okupila veliki brojgostiju uprkos kiši i vjetru.

Organizatori su uz tra-dicionalne, bili pripremilii neke nove programe, alizbog lošeg vremena nijesuuspjeli da ih realizuju. Izos-tala je i atraktivna trkakutera, starih drvenih barkina vesla koje je nekadakoristila vojska i povorkamaskiranih mališana.

Goste su juče ujutro odKumbora, odakle je kre-nula povorka sa Grads-kom muzikom, mažoret-kama i trombonjerima, papreko Đenovića do Baošića,gdje je organizovana cent-ralna svetkovina, zabavljaleplesne i muzičke grupe, a domaćini su pripremili1.000 kilograma sardele, 1.000 litara vina i oko600 litara piva, koje su sa grančicama mimoze icvjetovima kamelije besplatno dijelili.

Za dobrodošlicu svim posjetiocima Aktiv ženaBaošića je pripremio domaće priganice. Njih 40-tak je prethodne noći, pa sve do ranih jutarn-

jih sati, uz pjesmu i druženje u Vili “Fanfani”,ispržilo priganice od 50 kilograma brašna.

Osim iz Crne Gore, posjetioci su bili iz skorosvih bivših YU- republika, ali najviše iz Bosne i

Hercegovine. Željka Čilobalija iz Prijedora većšestu godinu dolazi na Feštu od mimoze, ribe i

vina, na manifestaciju koja joj “puni baterije za cijelugodinu”. Obećava da ćeponovo doći.

Kao i lani hercegnovskigradonačelnik je ugostioambasadore i članove dip-lomatskog kora Kine, Fran-cuske, Bugarske, Hrvatske,Rusije, Makedonije, BiH,Mađarske, OEBS-a i čelnikeiz brojnih gradova Crne Gorei gradova prijatelja iz Srbije.

Među posjetiocima bio je ipredsjednik Zajednice Crnog-oraca u Primorsko-goranskojžupaniji u Hrvatskoj, LjuboRadović koji za feštu imasamo riječi hvale. “Ovakve

manifestacije su dobra prilika zauspostavljane prisnije i svestranijesaradnje dviju regija”, kaže Radović.

Goran Vasiljević koji je točiovino na jednom od sedam punktovagdje su posjetioci mogli besplatnoda dobiju piće, koje je i ove godinedonirala kompanija Plantaže iz Pod-gorice, kaže da je interesovanje upr-kos kiši bilo veliko. Od 7 sati kada je“otvorio butigu” do podne popilo seoko 150 litara vina. Na Fešti je šest

godina i primjećuje da je sve više ljudiiz regiona koji u ovo doba dolaze nahercegnovsku rivijeru.

To je potvrdila i Magda Blagojević koja 15godina za goste priprema ribu. Ove, kao i prošlegodine je sa prijateljicama Cicom Vukadinovići Nevenkom Begović, na vatri koju su nazvale“Veseli plamičak” ispržila 350 kilograma sardele.

Zbog kiše vatru su zapalile nešto kas-nije, ali je Magda već od 3 sata ujutro

bila budna i “pogledavala u nebo”.Riba se pržila na 14 vatri koje su

morale biti zapaljene pod tendama,u ljetnjim baštama i na drugim zak-lonjenim prostorima.

Najbolje i najoriginalnije uređenevatre – “Veseli plamičak i “Kod dvijevesele vatre”, su i nagrađene.

Zoran Živković iz Direkcije Praz-nika mimoze, Feštu ocjenjuje kaovrlo dobru i dodaje da su “bili boljepripremljeni nego svih prethodnihgodina”.

Sinoć su u Mediteranskom centru InstitutaIgalo i u hotelu “Plaža” održan i maskenbali, dječjimaskenbal je danas u 15 sati u hotelu “Plaža”, a zavečeras u 19 sati najavljena je u Dvorani Park VImeđunarodna smotra folklora.

Stigli vinari iz Konavala

Prvi put nakon raspada SFRJ na Festivalu vinau Herceg Novom učestvovali su i mali vinari izKonavala u Hrvatskoj. Mario Cvjetković iz vina-rije Crvik kaže da se u Herceg Novom “osjeća kaokod kuće” i da se nada da će i ovakve manifesta-cije razbiti predrasude među komšijama koji sui inače upućeni jedni na druge. Iz Konavala sepredstavila i vinarija Bratoš iz Grude koju vodeotac i sin.

Festival vina se već treći put održava u okviruPraznika mimoze u Igalu i ove godine je oku-pio 52 proizvođača i distributera vina iz regiona,Francuske i Italije.

Posjetioci su mogli da vide i najskuplje vino -pjenušac” don perinjon” koji distribuira “Tažeks”i koji košta 4.500 eura.

Tekst: S.KOSIĆ (Herceg Novi)Foto: Novinska Agencija EUGEN-Senta

Lilo na sve straneNA FEŠTI OD MIMOZE, RIBE I VINA UPRKOS KIŠI

VIŠE OD 10.000 GOSTIJU

7/29/2019 Eugen, 2009. február 14.


14

Kishonthy Zsolt: Szeretettel köszöntökmindenkit ezen a szép estén örülünk, hogyitt lehetünk e jelentős könyv bemutatóján. Azelső percekben mindenképpen Nagybányá-ról kell beszélnem. Nagybányához nehéz érze-lem nélkül közelíteni mindkettőnknek nyílvána szerzőnek is, s ez egy olyan érzelmi többletetadott az életünkbe, ami a tudományon mes-sze túl mutat. Úgy gondolom, hogy a tudo-mánynak és a művészetnek nincs más sze-repe és dolga, minthogy a mi földi életünketkönnyebbé, szebbé és igazabbá, tartalmasabbátegye és azután egy ilyen kötet, mint ez a Délvi-déki művészek és Nagybánya, valamint a beve-zetőként elhangzott Bartók zeneszám és ZelkZoltán verse Nagybányáról is ezt szolgálják, éshasználnunk kell őket energiaforrásként a min-dennapjainkban is.

Nagybánya története immár igen hosszúranyúlt: több mint száz éve annak, hogy Nagy- bányán létrejött ez a művésztelep. S ez a százév micsoda óriási távolságot jelöl, erre rávilá-gít az a tény is, hogyha most megnézzük a maimodern művészetet, akkor azt látjuk, hogy egy-fajta abszolút nemzetközi internnacionalizálászajlik le, az országhatároknak a teljes megnyi-tása, a nemzetközi művészetnek eggyé olvadásalett a jellemzője. Viszont annak idején az 1890-es években, és a századvégén, pedig alapvetőenegy nemzeti művészetnek a megteremtése tehátéppen a mai művészeti törekvéseknek az ellen-kezője volt a cél. Mi is hozta létre ezt a művész-telepet? Ha megvizsgáljuk az okokat, akkor aztlátjuk, hogy többféle irányba kezdték el kutatnia magyar művészek, művészeti írók azt a lehe-

tőséget, hogy hogyan lehetne végre egy olyanhazai művészetet megteremteni, amely egy-részt összefügg és be is, ágyazódik a nemzet-közi művészetbe, másrészt, pedig egy sajátosannemzeti karakterű alkotásokat tud teremteni.Hollósyék kimondták ez, pedig sehol más-hol nem képzelhető el csak a magyar ég alatt,a magyar földből kell kinőnie ennek a művé-szetnek. Nagybánya egy kis vidéki városka voltMáramaros vármegyében a mai országhatár-tól még jó 70 km-re, Miskolctól 250, Budapest-től többmint 500 km-re. S ez az akkori vonatjá-ratok mellett egy jó 23 órányi utazást jelentett,hogy valaki odaérjen Budapestről Nagybá-nyára. Hogyan is jött létre a művésztelep?Ehhez tudni kell azt, hogy a magyarországi és a budapesti művészek akkortájt a müncheni aka-démiára jártak tanulni, és amikor ott diplomál-tak csak azután mentek egyéb művészeti köz-pontokba. Tehát München egy nagyon fontosközpont volt a magyar művészet tekintetében.

Ezt az akadémiát végezte el Hollósy Simon is,aki néhány év után ott nyitott egy szabadis-kolát. S ebbe a magániskolába kezdtek gyüle-kezni az olyan szellemű művészek, akiknek túlkötött volt a müncheni akadémiának a légköreés a szellemisége, azaz valami másra, moder-nebbre vágytak. Így létre jött egy nagyon szé-les nemzetközi gárda ebben a szabadiskolában. Ami azt jelentette, hogy Japántól Amerikáig, deoroszok, svédek, norvégek, délamerikaiak jár-tak hozzá és persze magyarok is. Meg kell mégemlíteni Grünwald Bélát, Thorma Jánost és RétiIstvánt, akik egy ötlet nyomán rábeszélték Hol-lósyt, hogy magániskoláját a nyári hónapokrategye át Magyarországra. S mivel az utóbbi kétművész nagybányai illetőségű volt, jól ismertékNagybánya fantasztikus természeti lehetőségeitrávették Hollósyt, hogy jöjjenek haza Nagybá-nyára. Ez 1895-ben történt, ami azután 1896- ban érett tetté, amely a nagy millenniumnakis az évfordulója. Óriási ünnepségek zajlanak

ekkor Budapesten hatalmas építkezések köze-pette. Különféle kiállításokat szerveznek és azakkori hivatalos művészetnek a zászlóshajója azéppen akkor megnyíló Műcsarnok az akadémi-kus művészetet volt hivatott bemutatni. Ekkor jöttek haza, azaz Magyarországra a Hollósy-iskola még fiatal, ismeretlen művészei, akiknem maradtak a budapesti művészeti központ- ban, hanem egy piciny erdélyi városba vettékaz irányt. Nagyon nagydolog volt az is, hogy azakkor tizenvalahány ezer lakosú Nagybányá-nak a vezetősége, polgársága, értelmisége és a

helyi sajtó felismerte azt a nagy lehetőséget, amia nemzetközi művésztábor hozzájuk való meg-érkezésében rejlett és néhány hetet, vagy pedigmajd az elkövetkező években visszatérve hóna-pokat töltenek majd el városukban. Fantaszti-kus volt az a lelkesedés és fogadtatás, amibenezek a művészek részesültek. A Nagybánya ésVidéke, helyi sajtóorgánum közölte dr. VirágBéla cikkét, aki tudott a művészek készülődé-séről és szerette volna a város vezetőségét meg-nyerni ennek a nagy ügynek. A következőketírja: ”Egy a klasszikus Athéntől terjedő nagyidőt, egy darab világhistóriát világít be e röpkefény, s annak misztikus világánál tündéri fény- ben látom ragyogni kies városunkat, a Múzsafelkentjeinek szokatlan zajától hallom vissz-hangzani csendes berkeinket, s rajongó lelke-sedéssel fürdöm abban a dicsőségben, majdanreánk visszaszáll.” - fejtette ki a művészek befo-gadásának óriási jelentőségét Nagybánya jövő- jét illetően. És most száz év elteltével azt látjuk,hogy ma is Nagybányáról beszélünk, arról akisvárosról, amelyet akkor kevesen ismertek,és ha ezek a művészek nem mentek volna oda, jó száz éve, akkor ma sem, ismernénk ennek avárosnak még a nevét sem. Nagyonfontos volt, hogy akkor létrejött egyolyan lokális centrum, amely bizonyversenyre kelt a budapesti központ-tal, sőt a későbbi években Buda-pestet megkerülve rögtön Párizsés egyéb művészeti központokkaltudott teljesen szerves és közvetlenkapcsolatot teremteni.

Mi ketten, Jurecskó Lászlóval

ezelőtt 17 évvel kezdtük azt a kuta-tást, amely a nagybányai művészte-lepnek a feldolgozására irányul ésGulyás Gizellához hasonlóan pró- báltunk behatolni ebbe a nagybányaitörténetbe, amely még a múlt szá-zad 90-es éveinek az elején is bizonynagyon hézagos és mondhatni igenfeldolgozatlan volt. Tudtuk, hogynagyon sok apró munka kell ahhoz,hogy ennek az iskolának, ennek akolóniának a története sok-sok rész-letben elénk táruljon. És amikor,majdan – a még mindig nem létezőteljes összegezés – egyszer megszü-letik, addig bizony sok-sok apróépítőkövet és téglát kell letenni.Most pedig nagyon örültünk, hogyvégre az eddigi sok megjelent tanul-mány után, ez a szép kötet is megjelent Gulyás Gizellától. Azt gondo-

lom, őt nem igen kell bemutatni itta helyi közönségnek, de azért mégis had tegyekutalást, kísérletet, mivel ez a könyv egy tudo-mányos disszertációnak a publikált formája, sidézzek néhány mondatot az opponensek véle-ményéből. Gyakorlatilag ezt a szakvéleménytfogadta el Budapesten a Magyar Tudományos Akadémia Doktori Bizottsága, amelynek a név-sora nagyon illusztris. Talán Önöknek nemsokat mond mindenki, – de a Bizottság elnökedr. Passuth Krisztina professzor, a titkár dr. Szi-nyei Merse Anna volt, a tagok pedig dr. Szabadi Judit, Bernáth Mária és Szűcs György voltak,akik – amint a kötet végén is olvasható a kivona-tolt véleményekben – kellő lelkesedéssel fogad-ták ezt a dolgozatot. Dr.Szabó Júlia opponensszerint: ”Gulyás Gizella olyan művészeket sora-koztatott fel dolgozatában, akik egy kultúrátképviseltek, a szó régészeti és művészettörténetiértelmében azokkal a közeli és távolabbi periféri-ákkal és központokkal, amelyeknek a vonzáskö-

rébe tartoztak. Gulyás Gizella szépen és érdeke-sen elemzi Nagybánya és Délvidék kapcsolatait,de különbözőségeit is.” Azt hiszem nagyon fon-tos, hogy azt a fajta kulturális központiság, amiMagyarországra jellemző és gondolom többmás országra is, ezeket megkerülve valószínű-leg csak vidékről indulhatnak el ezek a fejlődésiirányt mutató mozgalmak, mint ahogyan mi isMiskolcon kezdtük és ez a kötet, pedig itt szü-letett meg és nem Budapesten. Ez azt mutatja,hogy az ilyen fajta centralizáltságot szét lehethúzni olyan alapos munkákkal, mint ahogyan ez

a kötet is igazolja és valószínűleg máshol nem is jöhetett volna létre, hiszen olyan kutatási iránytvett Gulyás Gizella immár több évtizede, amikoris elkezdődött ez a munka, amelyet máshol nemis lehetett volna véghezvinni. Dr. Tímár Árpáda másik opponens, pedig ezt írja: „Nagybányaugyanis minta volt az etikus művészmagatartáspéldája, a közös-tisztán művészeti-célok vállalá-sát, az együttműködést, a szolidaritást is jelen-tette. Nagybányának ez a rangja, ez a tekintélyesugárzott ki a délvidéki művészekre is.” Nagy- bányának tehát többfelé keresték a titkát, amitigen nehéz meglelni, mert bármerről is köze-lítünk Nagybányához, mindenfelől rengetegféle arcát mutatja, és azt hiszem a mai napigsem, sikerült senkinek sem, megfogalmazni egyművészettörténésznek sem, hogy valójában léte-zik-e nagybányai stílus. Mi azt gondoljuk, hogynem létezik, hanem inkább egyfajta szellemisé-get jelent és egyfajta etikai tartást, amit Tímár Árpád is jelzett, s ez talán a legfontosabb ebben atörténetben. Gulyás Gizella dolgozatáról, pedigazt írja Tímár: „Igen fontos eredménye, mara-dandó értéke a disszertációnak, hogy a délvi-déki művésztelepi törekvésekkel kapcsolatban

felkutatta a részleteket, rekonstruálta a történé-seket. (…) Mindezek alapján – írja, később - úgygondolom – nyilvánvaló, hogy a disszertációigen gazdag tényanyaga többféle értelmezésreis lehetőséget kínál. Ez azonban semmiképpensem hibája vagy hátránya a dolgozatnak. Bizo-nyára másképp fogják felhasználni a közölt ada-tokat azok, aki a délvidéki művészet szisztema-tikus történetét írják meg, másként azok, akikNagybánya monográfiáját fogják elkészíteni,Nagybánya hatását, kisugárzását próbáljákmajd feltérképezni. A disszertáció által feltártanyag azonban mindkét feladat megoldásáhozmegkerülhetetlen.” – mondja Tímár Árpád, akiegyik szerkesztője volt éppen az előbb itt idé-zett kötetnek. Hiszen ahhoz, hogy valóban egy-fajta szintézis és összegző munka megszülessenmajd Nagybányáról, ezekre a tényfeltáró mun-kákra van szükség, hiszen amíg nem látjuk teljes színességében és részleteiben, hogy azok akik

Nagybányán jártak milyen kapcsolataik voltak,merrefelé is sugárzott ki Nagybánya, addig nemlehet azt a bizonyos összegző munkát elvégezni.Ugyanezt fejti ki a Doktori Bizottság is GulyásGizella értekezéséről: „Az értekezés hiánypótlóés széleskörű alapkutatásokon épül. A jelöltimponáló biztonsággal, filológiai alapossággaldolgozza fel a hatalmas adathalmazt, mely seholsem válik száraz leltárrá: a tudományosság fel-adása nélkül élvezetes olvasmány. Áttekinthetőrendszerbe foglalja mondanivalóját: a háromgeneráció működésének kronologikus feldol-

gozása egyben stílustörténeti eligazítást is ad. A bizottság javasolja a hiánypótló értekezés pub-likációját.” – amire bizony jó néhány évig vár-

nunk kellett. Azt gondolom, hogy még jó párilyen könyvnek kell megszületni és még ennekis lesz folytatása. Mert Nagybánya története egy-részt kimeríthetetlennek tűnik, hiszen mindigújabb tények, adatok látnak napvilágot, más-részt minden időszak máshogy fogja látni, mintahogy Tímár Árpád is említi, hogy ezt a köte-tet illetve magát a dolgozatot is számosan fog- ják majd használni és különböző nézőpontokbólkülönféle értelmezéseket, kaphatnak majd azokaz adatok, amelyek ebben a kötetben leíródtak.

Jurecskó László: Gulyás Gizella könyvé-vel kapcsolatban felvetődik még egy alapvetőprobléma, hogy ki a nagybányai művész és kia délvidéki művész. Vajon az-e aki Nagybányánszületett, s akkor jóformán azt kellene monda-nunk, hogy az alapítógenerációból csak Réti Ist-ván volt az, mert ő az egyedüli nagybányai szár-mazású. Igaz, hogy az idők folyamán mindegyiknagybányai nagymester Grünwald, Thorma ésFerenczy Károly is Nagybányán fog letelepedni

és éli le életének egy részét, Thorma pedig ottis fog meghalni. Vagy pedig az a nagybányaiművész, aki a nagybányai iskolára jár, vagylátogatja a művésztelepet, vagy az nagybányaiművész, aki nem is járt a nagybányai iskolába,de mindenféleképpen a nagybányai művészet-nek a kisugárzása valamilyen módon kimu-tatható a művészetében. S itt ugyanúgy meg-kérdezhetjük és erre Gulyás Gizella választ isad, - hogy ki a délvidéki művész. Tehát voltakolyan művészek, akik itt születtek Délvidéken,s azután innen elmentek Nagybányára, akik

azután vagy visszatértek, vagy sem.Boromisza Tibor, pl. aki nem teljesen ezen a tájon született, hanempicivel feljebb, de rögtön utána Zen-tára költöztek a papájához, aki ottvolt polgármester. Később is, 1904-től nagybányai művésztelep tag- jaként is, rendszeresen visszajártZentára gyakorlatilag 1909-ig, még

Zentán készült képei is vannak és kiis állított itthon. Sőt a szülei is ellá-togattak Nagybányára, amikor sorkerült az első házasságára. Ezután ishaza-haza látogatott és a helyi sajtóis foglalkozott művészetével, sőt őmaga is közölt a helyi és nagybányailapokban Zenta művészeti életérőlés környezetkultúrájáról szóló írá-sokat egészen 1918-ig. Vagy Streit-man Antal-e, a délvidéki művész, akiszintén nem itt született, de aki tevé-kenységét itt fejtette ki, és talán aztlehet mondani, hogy az egyik leg-fontosabb művészek, közé tartozik,akik – Mály Józsefen kívül – előszörelhozták Nagybányának a hatásátide Délvidékre. S ő mivel pedagó-gus is volt, a művésztelep alapítá-sára is, többször is kísérletet tett,mindenféleképpen nagyon jelentősszerepet játszott a nagybányai hatá-

soknak, főleg a plein-air impresszionisztikustendenciáknak a délvidéki megismertetésébenés terjesztésében. Úgy gondolom ő egy alapve-tően fontos személyiség volt, aki ráadásul még akorszakunk legelején nagyon fontos kapcsolato-kat létesített Nagybányával tanítványain keresz-tül is. Vagy pedig az a nagybányai művész, akésőbbiek folyamán elment innen Délvidék-ről, - gondoljunk akár azokra a szerb művé-szekre Zora Petrovicra és Ivan Radovicra, akikinnen mentek el először Budapestre, az akadé-miára, 1918-ban, pedig Nagybányára, majd vis-szajöttek és azután tevékenységük nagy részét,Belgrádban fejtették ki. Azt gondolom, hogy ekönyv szerzője ezt a kérdést úgy próbálja meg-oldani, hogy egy szintézist teremtve kifejti: azoka nagybányai művészek, akik hatással voltak aDélvidék művészetére, és akik különféle irány-zatokat, stílusokat hoztak Nagybányáról. Ebbena könyvben mind a három generáció művé-szetének az elemzése megtalálható, elsőként

a plein-air impresszionisztikus törekvésekhezkapcsolódóké, azután a második nagy forrada-lom a neósok képviselőiké és a harmadik gene-ráció, a legmodernebb avantgárd irányzatok-hoz kapcsolódó művészeké. Még nagyon sokdologról lehetne beszélni, ez a könyv nagyonsok mindent elmond, és ami a legfontosabb,hogy csak itt születhetett meg egy ilyen könyv.Ez természetes, hiszen a kutatásokat csak helyiismeretekkel rendelkező szakember végezheti.Hadd említsek meg egy nagyon kedves pél-

dát ezzel kapcsolatban. Az én könyvem 1996- ban jelent meg Boromisza Tiborról és ott hozok

egy képet, amelynek az a címe, hogy Temp-lomba menők és erről azt írtam, hogy Zentánkészült, mert ez egy korai alkotása a festőnek.S e kötet szerzője egy rövid helyismereti mon-dattal ezt megcáfolja, hogy Zentán a parasztoka kucsmát betűrve viselték, tehát nem, úgy aho-gyan a képen látható. Én ezt egy Budapesten ésMiskolcon élő művészettörténész nem tudhat-tam. Tehát Gulyás Gizella, mint amire a véle-mények is rámutattak egy filológiai mélységig,de ugyanakkor nagyon élvezhetően, olvasha-tóan írta meg ezt a könyvét, úgyhogy azoknakis ajánlom, akik nem művészettörténettel fog-lalkoznak, mert nagyon sokat fognak megtudnierről a térségnek a művészetéről, életéről enneka könyvnek az olvasása kapcsán.

Még egy fontos dolgot ki kell emelni, mintahogyan már említettük is, Gulyás Gizella nem-csak a magas tudomány pulpitusán ülve írtameg ezt a könyvét, - ami sokszor jellemző aművészettörténészekre, hogy a műkereskede-

lemről, a műtárgy piacot lekezelve értekeznek– hanem szerinte a piac is igazolja sokszor aművésznek a kvalitását. Itt felhozza, hogy 1995-től, amikor az első nagybányai Pechán kép, ez aremek kép felbukkant, attól kezdve Pechán fest-ményei elérték az abszolút árverési rekordokatis. Pechánnak ez a képe bebizonyította, hogy járt Nagybányán, mert hiszen neve nem talál-ható a Réti névsoraiban, de nincs máshol sem.S miután a Nagybányai táj című képe felbuk-kant, ez és a Pechánnak Zifferrel és Boromiszá-val való levelezése is egyértelműen bebizonyí-totta, hogy Pechán valóban egyik legfontosabbszemélyisége volt a modern művészetnek.Pechán nagybányai útja után közvetlenülPárizsból Nagybánya érintésével újból visszake-rül Budapestre a modern művészet képviselőiközé. Erről a párizsi útjáról nem sok mindenttudunk, hogy miket látott, mit tapasztalha-tott Párizsban, de egyértelmű, hogy a neósokvagy a „magyar vadak” közé tartozik. A tavalyi

budapesti „magyar vadak” kiállítása egyértel-műen azt bizonyította, hogy míg a nagybányaielső generáció Hollósy, Ferenczy a legmoder-nebb festészeti irányzatokat hozták Magyar-országra, de ha belegondolunk ez a plein-airnaturalizmus, Manetól és Monetól bizony évti-zednyi távolságra volt, addig 1906/07-től kez-dően Czóbelnek, Boromiszának és Pechánnaka művészete, csak egy-két évvel követi a fran-cia tendenciákat. Még az is nagyon érdekeshogy Pechán volt az a festő, aki szerintem legin-kább franciásan festett, ahogyan ő megfestetteezt a Nagybánya látképét, vagy a Haditanácscíműt, tehát azzal a könnyedséggel, ahogyana francia festők festettek. Általában a nagybá-nyai neósokra az volt a jellemző, hogy nagyonzsírosan, vastagon kitöltötték az egész felületet,néha nem is a legvadabb színeket alkalmazva.Pechánra pedig éppen az a franciás, nagyonkönnyed vékony festékréteg használata volt a jellemző, amikor gyakran az alap színe is előtű-nik a festmény mögül, sokszor azt is képalkotóelemként használja. Tehát itt Délvidéken ilyenművészek voltak. Mi ezt el is mondtuk a tavalyikiállítás szervezőinek, hogy bizony Pechánnakott lett volna a helye ezen a kiállításon és remél-hetőleg majd a franciaországi tárlatokon egy-két képét be fogják emelni az anyagba, hiszenígy festészete visszacsatlakozhatna a franciáké-hoz. Ezek a kiállítások nem Párizsban lesznek,hanem Párizs mellett, hármat terveznek talánmár a jövő évtől kezdődően. S még nagyon fon-tosnak tartom Gulyás Gizella könyvében, hogy

GULYÁS GIZELLA:DÉLVIDÉKI MŰVÉSZEK ÉS NAGYBÁNYA

1896-1918

Gulyás Gizella Délvidéki művészek és Nagybánya 1896-1918 című új könyvének bemutatója, az

Újvidéki Magyar Olvasókör szervezésében 2007. április 20-án volt Újvidéken az Újvidéki Színház-ban. Vendégek voltak Jurecskó László és Kishonthy Zsolt magyarországi művészettörténészek.(Sajnos a médiumok azóta sem forditottak nagyobb figyelmet erre az emlitésre méltó beszél-

getésre, eseményre. Igy most , az EUGEN újság több olvasói levél kérésére közlésre bocsájtja azelőadáson elhangzott teljes szöveg anyagát.)

7/29/2019 Eugen, 2009. február 14.


15

a nemzedékeken keresztül bemutatta, hogy afestők Nagybányán lehet, hogy nagyon fontosimpulzusokat kaptak, de legtöbbnek a művé-szete sokszor itt, Délvidéken teljesedett ki és a bányai impulzusokat felhasználva alkotják megsaját önálló csak rájuk jellemző művészetüket.Mint a nagyon szecessziós erős színvilágú Far-kas Béla, és Oláh Sándor, de Balázs G. Árpádművészete is, amely már teljes mértékben azavantgárd felé mutat nagybányai indítással.Tehát nagyon jó, hogy megszületett ez a könyvés figyelmükbe ajánlom, főleg Önöknek, hiszenÖnök élnek ebben a térségben és általa tudhat-nak meg sokkal többet múltjukról és egyáltalánaz életükről. Mi nagyon nagy örömmel jöttünk

ide, hogy ezt a kötetet bemutassuk, amit perszenem tudunk hiánytalanul bemutatni, hiszencsak néhány gondolatot sikerült elmondanunkezzel a könyvvel kapcsolatban. Remélem, lesz-nek kérdéseik hozzánk, de az igazi az lesz, hogyha megvásárolják ezt a könyvet és otthon el isolvassák, ne ijedjenek meg tőle olvasmányos ésnagyon élvezetes olvasmány.

Kishonthy Zsolt: Még annyit fűznék hozzá,hogy Nagybánya centenáriuma 1996-ban voltés mi ketten előbb 1990-ben alapítottuk a Mis-sionArt Galériát Miskolcon, ahol 1992-ben,tehát négy évvel a százéves évforduló előtt bemutattunk egy olyan anyagot Miskolcon,amely tömegével vonzotta az érdeklődőket ésszakembereket Budapestről és máshonnan is,amely revelációként hatott, hogy újra kell írniNagybánya művészetét. Akkor ott Miskolconkezdődött el egy új irányú kutatás, ott hívta fela budapesti Magyar Nemzeti Galéria a kutató-kat, hogy még van négy évünk a centenáriu-

mig, és addig tegyünk is le valamit az asztalra.És valóban 1996-ban egy nagyon komoly ésszép kiállítás nyílt meg Budapesten az említettGalériában, amely végül is egy állomása letta nagybányai kutatásnak, nagyon sok tanul-mány, kutatás is született. Ami nagyon fontos,hogy Miskolcon volt az a bizonyos „élesztő”tárlat, tehát vidéken nem, pedig a fővárosban.S ez, ami most itt született, egy nagyon fontosdologra világít rá: a centrum és a perifériákviszonyára, amely örökéletű probléma Euró-pában és máshol is a világon. A perifériáknaknem szabad magukba zárkózniuk, és ne legye-nek kisebbségi komplexusaik egy adott helyen,adott lokális szinten élőknek, kutatóknak ésművészeknek egyaránt. Nagyon fontos az ilyenfajta bátorság és a munkaszeretet, ami nélkülez a könyv, ez a nagyszabású munka sem jöhe-tett volna létre, ebben a vidéki létben, amibenGulyás Gizella is kutat. Ennek a munkának ahíre el kell, hogy jusson messzire és kapja meg

a kellő publicitását, ismertségét, ami egyedüla terjesztés révén nagyon nehezen fog menni,hogy eljusson az olvasóhoz ez a könyv. Ezek- ből a lokális szituációkból bizony be kell törnia művészeti és tudományos központokba, főlegúgy, hogy ezek a lokális munkák máshol nem jöhettek volna létre, ugyanakkor meg kell felel-niük bármely európai és más mércéknek.

A kutatással kapcsolatban még annyit sze-retnék mondani, hogy miért csak 1992 utánkezdődött el Nagybányának ez a gazdagabbföltárása, akkor azt látjuk, hogy Trianon utánmár jóval kisebb figyelem fordul a határontúliterületek felé így Délvidék és Erdély felé is. Ezszerintem bűne a magyar tudományos életnek,s egyértelműen a politikának, persze már arrólnem is beszélve, hogy főleg a II. világháborúután, szinte tudomást sem vettek, sem az erdé-lyi, sem a délvidéki vagy a felvidéki művészetieseményekről. Nagyon nehéz volt főleg a kép-zőművészeknek hallatni magukról, talán egy

könyvet könnyebb volt a határokon átjuttatniés ott terjeszteni. A képzőművészeknek ez mársokkal nehezebb volt, mert a műveknek kiállí-tótér, szállítás stb. kellett. Most már talán kicsitoldódik a helyzet ezen a területen is. Szerin-tem a politikával szemben kellett volna mennia kutatóknak és a művészeknek is. Hiszen egyolyan élő közösség ez a Kárpát medence együt-tese, amely millió szállal köti össze e vidékneka különböző területeit, teljes és szoros kapcso-latot építenek ki több száz km-re is egymástól.Úgy tarom, hogy nem mindig van szükségünkBudapestre, néha Újvidék és Miskolc is talál-kozhat és még sok más lokális, helyi centrum-nak kell egymással felvenni a kapcsolatot. Ezegy jelentős hálózat kiépítését eredményezné,mert ezek a helyi központok olyan erővel bír-nak, és olyan tartalékokkal rendelkeznek, ame-lyek igen figyelemre méltóak. Mindannyiunkösszefogásában rejlő erőkkel kell bizonyíta-nunk. Köszönjük Gulyás Gizellának ezt a gyö-nyörű könyvét, hogy napvilágot látott mindennehézségek ellenére is. Mi Magyarországra sze-retnénk vinni és ott a terjesztését segíteni, mertott a helye a magyarországi könyvesboltok pol-cain. Hadd hívjam fel szíves figyelmüket, akiezt a könyvet most megveszi, az kap tőlünk egydokumentum kötetet ajándékba, amely vagy anagybányai sajtó- vagy levél-kötet, amely szin-tén ugyanolyan olvasmányos és érdekes dolgo-kat rejt magában, mint Gulyás Gizella könyve.

Gulyás Gizella: Mielőtt átvenném a szót,szeretettel üdvözlöm az itt megjelenteket, s

nagyon örülök, hogy ilyen szép számban össze- jöttünk és ennyien kíváncsiak a könyvemre.Ezután, pedig a két vendégünknek köszö-nöm meg, hogy ilyen messziről is eljöttek, ésnem sajnálták a fáradtságot, hogy ezt a kötete-met bemutassák. Ez is egy szép példája a meg-szállottságnak, amelynek az a lényege, hogy havalójában egyszer valaki Nagybánya bűvkö-rébe kerül, nem is tud megszabadulni Nagy- bányától, amely ha akarjuk, ha nem egész éle-tünkre rá fogja nyomni a bélyegét. Bizony azén nagybányai kutatásom igen régen kezdő-dött, még kezdő főiskolai tanárságom idején,1974-ben. Akkor gondolkodtam el, hogy miis legyen a disszertációm témája. Habár rám

nem vonatkozott a kötelező doktorátus meg-szerzése, mivel művészeti tantárgyat tanítot-tam, de én mégis ambicionáltam, hogy dok-torátus nekem, pedig kell. Már volt bizonyoskutatási „múltam”, mivel pár évvel előbb még

a budapesti akadémiai tanulmányaim idejénelkezdtem a művészettörténeti kutatómun-kát, amikor művészettörténeti szakra is jár-tam a festészet mellett. Kikutattam, hogy kik jártak innen tőlünk, Délvidékről a bécsi és amüncheni Képzőművészeti Akadémiára. Haza-térve azután megjelentettem ezeket a dolgo-zatokat a Hungarológiai Tudományos Közle-ményekben, mintegy bizonyításképpen, hogyezen a tájon sem volt idegen, a művészet és atudomány művelése. Pályafutásomat pedagó-gusként kezdtem, ekkor érthetően a kutató-munka kissé háttérbe szorult. Az értekezésemtémájának kiválasztásában segítségemre volt

Bela Duranci, aki a már előbb említett forrásér-tékű publikációmra hivatkozva elsőként Schm-idt József művészetének kikutatását ajánlotta. Az ötletéért nem tudtam lelkesedni, mivel eza korszak igen távol állt tőlem. És különben isezeknek a művészeknek az adatait, azért gyűj-töttem össze és adtam közre, hogy segítsem adélvidéki művészettörténet megírását. A nevekismerete nagyban megkönnyítheti a kutatást,nem kell a sötétben tapogatózva a kutatók-nak vesztegetni az időt. Abban az időben ezt azúttörő tettemet többször is pozitívan értékelteaz említett kolléga. Másik ajánlata a délvidékiNagybányán járt művészek felkutatása és érté-kelése volt, amit kitörő lelkesedéssel fogadtam.Ennek megbeszélésnek írásos nyoma is maradt1974. november 20-i keltezéssel Duranci kata-lógusának sajátkezű ajánló soraiban. Ebben azidőben még igen keveset tudtunk ezekről aművészekről, csak néhányukról voltak valamihézagos ismereteink. Ezután a fő feladatom, a

tanítás mellett, lankadatlan lelkesedéssel szintemegszállottan folytattam ezeknek a festőknek afelkutatását. Az anyag, pedig egyre csak gyűltés halmozódott, míg végül is az MTA aspiránsa-ként készíteni kezdtem az értekezésemet, köz- ben publikáltam is az anyagból, mert ez is egyikkövetelmény volt. A kutatómunkám kezdetielismerése ellenére a hazai szakmai berkek- ben, most már nem váltott ki osztatlan lelkese-dést. De ez sem tudta lelkesedésemet és mun-kakedvemet elvenni. Teltek-múltak az évek ésminden akadály ellenére disszertációmat mégissikeresen megvédtem a magyar tudomány szé-kesegyházában, az MTA székházának képző-művészeti galériájának az üléstermében, a gyö-nyörű képgyűjtemény lelkesítő légkörében.Kétségkívül ez volt pályafutásom legjelentő-sebb eseménye. Igaz, előbb is voltak felejthetet-len nagy pillanatok a kutatói életemben, mintamikor a 80-as évek derekán megtaláltam egy1910-es katalógusban az igazi „bizonyítékot”:Pechán Nagybányai táj című képének hitelesadatait, amelyet azután féltékenyen őrizgettem.Míg azután 1995-ben eljött az örökre emléke-zetes pillanat is, amikor a Műgyűjtők Galéri-ájának aukcióján ez kép felbukkant és végreláthattam ezt a remek Pechán képet. A követ-kező felejthetetlen élményem 1996-ban, a száz-éves Nagybányai Kiállítás volt a Magyar Nem-zeti Galériában, amelynek a munkatársaként atárlat tanulmánykötet-katalógusában Pechán-ról értekezhettem és gyönyörködhettem kiállí-tott műveiben és Boromisza kitűnő festménye-

iben. Pechán emlékezetes nagybányai képéneka beható, részletes bemutatására és értékelé-sére már ebben a könyvemben került sor, amitszíves figyelmükbe ajánlok, legyenek büszkék,hogy ilyen jelentős művészei is voltak e-kiesDélvidékünknek.

Egy kis kerülőt téve beszélnem kell még azitt jelenlevő két kedves vendégünkről, akikneknagyon sokat köszönhetek. A 90-es évek elejénolvastam egy művészeti folyóiratban a galériá- jukról, hogy kiemelten a nagybányai művészet-tel foglalkoznak, akár csak jómagam. Levelem- ben nagyon szépen megkértem őket, hogy anagybányai kiadványaikat, ha csak egy mód vanrá, küldjék el nekem, mert nagyban segítenék

a munkámat. És voltak olyan kedvesek, ezutánrendszeresen elküldték nekem ezeket a köny-veket, amiért végtelenül hálás vagyok nekik.Ezek a könyvek igazán nagy segítségemre vol-tak. Nekem az is nagyon fontos volt, hogy nem

volt bennük semmi szakmai féltékeny-ség, ami ritka kincs, nekik csak az volta fontos, hogy ezzel is Nagybánya ügyétszolgálják, és most is egy szóra eljöttekide. Ez egy olyan felemelően szép tett,amit nem tudok kellőképpen megkö-szönni sem. Most pedig újból rátérekerre a nevezetes Pechán képre, és szeret-nék választ kapni tőletek, hogyan is tör-tént ennek a festménynek a megtalálása,amely még hibásan Peckán névvel kerültaz aukcióra, hol is van jelenleg, mert ez akép a miénk is és szeretnénk további sor-sát is követni.

Jurecskó László: Mi a festménybenúgy vagyunk érintettek, hogy ezt a képet

mi is ugyanúgy csodáltuk, amikor meglát-tuk, mint amilyen örömet szerzett neked,hogy előkerült. Természetesen szerettükvolna megvenni az aukción. De a jó kva-litású képeket más is látja, és másnak istetszik, így ennek megfelelően a 40.000Ft-os kikiáltási árról, ha jól emlékszem

400.000 Ft. felé ment fel az értéke, ami 1995-benelképesztően magas ár volt. Magyarországoncsak néhány festő tudta abban az időben a mil-liós árverési rekordot átlépni. A kép végül i s egy

németországi gyűjtőhöz került, akinek nagyonfontos nagybányai gyűjteménye van. Ugyanis anagybányai gyűjtők között sok olyan egyén van

vagy volt, aki Erdélyből származott el. Abban azidőben nem tudtak Magyarországra áttelepülniközvetlenül, hanem általában Németországbantelepedtek le és így került ez az erdélyi magyargyűjtő is Németországba. Amikor mi az első kül-földi, nyugati nagybányai kiállításunkat rendez-tük meg, amiről nekünk az a véleményünk,hogy ez volt az első Nyugaton rendezett nagy- bányai kiállítás egyébként, akkor a németnyelvűkatalógusunk címlapján ezt a képet hoztuk. Ezfestmény azóta számunkra is nagyon fontos képés annak külön örülünk, hogy ennél a magyargyűjtőnél van. De nagyon boldogtalanok vol-tunk, amikor a tavalyi fauve-os kiállításon nemmutatták be, pedig ettől a gyűjtőtől több képetis kölcsönzött a Nemzet Galéria.

Egy rövid visszacsatolásként megemlítem,hogy nálunk gyakorlatilag már 1990 után kide-rült, hogy a tudomány és a műkereskedelemnagyon jól tud együtt dolgozni. A műgyűjte-ményekből olyan képek kerültek elő, amelyeknagymértékben árnyalni tudták a művészet-történelmet, esetleg át is alakították az addigmár kialakult irányzatokat, a festőkről alkotottvéleményt. Mint ahogyan Nagybányát 1992-iggyakorlatilag az első generáció jelentette, ami-kor Nagybányáról beszéltek mindenki öt nevetemlített: Hollósy, Ferenczy, Thorma, Réti ésIványi Grünwald és ezzel be is fejezték. Rólukkészültek monográfiák és még néha megemlí-tették, hogy járt még Nagybányán Glatz Oszkárés Csók István is, de a második nemzedékről,a neósokról néha-néha még megemlékeztek,

így Passuth Krisztina a Nyolcak könyvében,Szabó Júlia az Aktivizmus könyvében meg-említette, hogy ezek voltak a modern magyarművészet előfutárai. Csak az volt a legnagyobbprobléma, hogy ezt művekkel nem tudták alá-támasztani, tehát voltak nevek, de nem voltakhozzá művek. Ezek csak az 1992-es kiállí tásunkután tárultak az emberek elé, és ekkor belátták,hogy egy kicsit át kell alakítani az eddigi kon-cepciókat. S ezek után Tihanyi Lajos, akár Per-lott Csaba Vilmos, akár Boromisza Tibor, Bor-nemizsa Géza és még lehetne tovább sorolni,igen fontos személyiségekké váltak, s ha nemis tudták semlegesíteni azt a felfogást, hogycsak az első generáció jelenti Nagybányát, de

is jelentőségük egyre fontosabb lett. Ezután amásodik generációra vagy a két világháborúközti modern képviselőire, Nagy Oszkárra,Klein Józsefre, Pittner Olivérre, Jándi Dávidra,Pirk Jánosra és még lehetne a neveket sorolni,terelődött a figyelem. Kiderült, hogy Nagybá-nya története nem ért véget 1918-ban, ahogyana délvidéki festészet története sem ért véget Tri-anonnal, hanem tovább folytatódott. A délvi-déki festők általában magyarok voltak, akik ezta nagybányai szellemet idehozták, de ezért ez akét példa is mutatja, hogy voltak itt szerbek is.S még egy nagyon fontos dolog, hogy ezeknekművészeknek akkor az nem okozott problémát,hogy én szerb vagyok, azok meg magyarok, őkelmentek Budapestre az akadémiára, a magyarnyelvet kitűnően beszélték, onnan meg Nagy- bányára mentek, majd pedig visszajöttek, hogyezután két nagyon fontos képviselőjévé vál- janak a szerb festészetnek. Tehát ilyen teljesátjárhatóság jellemezte az akkori művészetet és

az életet is. Ezt az átjárhatóságot először Tria-non szakította meg, majd 1945, amikor jó hos-szú időre gyakorlatilag lehúzták a vasfüggönytfőleg az akkori Jugoszlávia felé. De akár Cseh-szlovákiába vagy Romániába is nekünk ebbenaz időszakban nagyon körülményes volt eljutni. Ám a művészet azt bizonyítja, hogy akármilyenvasfüggönyt is próbálnak leereszteni, és akárhogyan is próbálják összeuszítani a különfélenépeket vagy nyelveket és így tovább, ez nemfog működni és nem is működik. Azt remélem,

hogy ezen a téren itt Délvidéken is változásoklesznek, különösen, ha majd sikerül az EurópaiUnióba is bejutniuk, akkor átjárhatósági prob-

léma nem lesz.Matuska Márton: Ebben a kötetben felso-rolt délvidéki kötődésű művészek művei jelenvannak-e a magyarországi műtárgy piacon,ismertek-e, számontartják-e őket a már említettPechánon kívül?

Kishonthy Zsolt: Jellemzően nem, de eznemcsak erre a térségre jellemző, hanem aFelvidékre is ugyanígy. Erre éppen a napok- ban jöttünk rá, hogy az 1920-as 30-as évekbeneddig sosem hallott európai színtű festőművé-szek éltek Felvidéken, akiknek a művészetérőlnem is volt tudomásunk. S miért történt mindez, mert ott volt köztünk ez a zárt határ. Újbólhangsúlyozom, hogy a tudósoknak, kutatók-nak a politikával szemben kell menni. Akik akultúra közvetítésével foglalkoznak azoknakezeket a határokat bizony valami módon, átjár-hatóvá kell tenni, ami most már könnyebb.Közben, pedig volt egy 40 év szigorú zárt-ság, ami ezt eredményezte. Ezért nagyon fon-tos, hogy a Gizella könyvében publikálva van,több mint száz reprodukció az adatok és a szö-veg mellett, amely a kötet nagy részét foglaljákel, ezek mellett a betűk mellett legalább olyanfontosak a képek is. Azt gondolom, hogy eze-ket a műveket a következő, esetleg egy össze-foglaló nagy nagybányai kiállításon be kellenemajd mutatni Pesten is. Reméljük, hogy mostazzal, hogy egy ilyen könyv megszületett ésmost be fog kerülni a magyarországi könyvtá-rakba, múzeumokba és a kutatóműhelyekbeis, ahol ehhez hozzá lehet nyúlni, s talán akkor

szélesebbé válik a spektrum, a választék, amibőlegy adott kiállítás művészettörténésze és kurá-tora rendelkezésére áll majd, nem úgy, mint atavalyi már említett „magyar vadak” tárlatán.

Jurecskó László: Egy megjegyzés erejéighozzáfűzném, hogy ezek a délvidéki művé-szeknek gyér szereplése a műtárgy-piacon,abból adódik, hogy nem ismerjük a munkái-kat. Pechánnak ugyan előkerült egy-két fontosműve Magyarországon, de ő Budapesten is élt,de mondjuk Farkas Bélának is, van egy képe aKecskeméti Képtárban, de lényegében nincse-nek művei nálunk. Ezek a művek itt Délvidékenvannak különféle gyűjteményekben, vagy isme-retlenül magántulajdonban. Ezért nem kerül-

hettek be a magyar műtárgy-piacra, szembenNagybányával, ahonnan nagyon sok mű jött átaz 1990-s utáni időszakban, sőt előtte is. Hiszennagyon sok festő Nagybányára Budapestrőlvagy más helyről ment oda, és ott festett párnyáron át, azután visszament saját lakhelyéreés vitte haza magával az alkotásait. Ebből kifo-lyólag Nagybányán csak azok a képek marad-tak, amit ott megvásároltak. Egy nagyon érde-kes dologra mutatnék rá, 1991-ben, amikor mielőször lementünk Nagybányára, azt tapasztal-tuk, hogy még egy ilyen város nincs a világon,mert a legutolsó bérház lakásáig, ahová beju-tottunk mindenhol volt a falon 2-3 jó kvalitásúnagybányai kép. Nagybánya egyszerűen egyolyan erőt képvisel, ami legszélesebb körben ishatott. A Széchenyi Irodalmi és Művészeti Aka-démia miskolci székhelyén Zsolt tartott egy elő-adást arról, hogy egy város felemelkedésébenmilyen fontos szerepet játszhat maga a képző-művészet, s ezt Nagybánya példája bizonyítja.

Nagybányának ez egy olyan fajlagos gazdag-sága, amely talán még közel sincs Budapestensem, vagy talán nem is volt.

Kishonthy Zsolt: És még valami más is érde-kes volt, gyakorlatilag egy városban sem láthat-tuk, hogy a giccs kiszorult a lakásokból. Tudottdolog, hogy egy adott korszak, adott művészetitermésének fele, vagy kétharmada szerintem agiccs kategóriájába tartozik vagy legalább is neméri el a közepes színvonalat sem. Ilyen Nagybá-nyán nem létezett. Nagyon érdekes történet,hogy Nagybányán a kezdeti időszak néhány éveután szinte fizetőeszközzé vált a kép a cipésznél,a szabónál, a keretezőnél, a cukrásznál. A Ber-ger cukrászdában tele voltak a falak képekkel,mert ha a cukrász feltette a festő képét a falra,akkor a művész néhány hónapig arra a képre járt süteményt enni. Találkoztam Sztelek Nor- bert egy jókora kartonra festett nagybányai lát-képével, amelyre hátul a festő írásával fel voltírva: a kép ára mondjuk 100 lej, és mellé pedig,

hogy 1 oldalszalonna 10 lej, 2 üveg pálinka 30lej, 1 kolbász, pedig ennyi és ennyi, és aláhúzva,hogy maradt még 15 lej. Szóval így zajlott azélet Nagybányán, amely egy fantasztikus világvolt, erről még nagyon sokat lehetne mesélni.Mi sokat jártunk Nagybányára és találkoztunkazokkal az emberekkel, akik annak idején sze-mélyes kapcsolatba kerültek ezekkel a művé-szekkel.

Matuska Márton: Az ígért zeneszámmal befejezzük ezt a hivatalos részt. Megköszönjüka vendégeknek, hogy ide fáradtak és csaku-gyan ilyen érdekesen közel hozták hozzánk ezta könyvet. Gulyás Gizellának, pedig megkö-szönjük, hogy vett magának annyi erőt, hogyévtizedeken át, kutatta és gyűjtötte az adatokatés letett az asztalra egy olyan összegező tanul-mányt, amelyik nemcsak értékes, hanem érde-kes is.

Az alábbi Zelk Z oltán versére tör-tént utalás Kishonthy Zsolt részérőla 2. bekezdésben. Ez a versrészlet akönyv mottója is.

S innen már kavicshajításnyiraa világ közepe,ahol nem adja erdőnél alábbba szelíd gesztenye,ahol zöldnél zöldebb a zöld,ahol az alma bévül is piros,ahol a Zazar úgy szalad,csempészve visz a víz alatthomokszemekbe csukott aranyat,ahol a Ferenczy családúgy vert tanyát,fénycölöpökre építetthódító iskolát,ahol a toronyban a csókáks a piacon a népektersánszkyul beszélnek,ahol a ligetben az ágakmint az ő hosszú karjai úgy szállnakmegáldva minden kapualjban hálókocsma-búvó szegényt,hát szólítsuk, hát hívjuk azegyszavú költeményt,hogy elénk álljon isten földre küldöttkék homlokú, derengő arcú lánya:NAGYBÁNYA (Zelk Zoltán: Kamaszkorom verselővidéke)

7/29/2019 Eugen, 2009. február 14.


16

A falu főterén 1906-ban Szent Ist-ván tiszteletére neogót stilusú rómaikatolikus templomot emeltek az apa-tini épitőmester, Kramer József tervei

szerint. A munkálatokat a tervező fel-ügyelete alatt Báhl Ferenc kőműves-mester végezte. A költségekhez 65000koronát kellett előteremteni. A Val-lási Alap 20000 koronájával járulthozzá, akincstár 26500 koronával, amég hiányzó összeget pedig a községfedezte, valamint a hivek.

A templom méretei: 40 m hos-szú, 13,5 m széles és 12,5 m magas. A torony magassága 45m. Az új temp-lom-melynek ablakait izléses vitrázzsaldiszitették-két évig üresen állt, merthiányzott a berendezés.

A templom a falu büszkesége. Ez

azt bizonyitja, hogy valamikor nagy-

számú keresztényt kelett befogadnia. Az adatok szerint 1908-ban még nemvolt berendezve, de pár év leforgásaalatt a falu tehetősebb családjai csodá-

latos oltárokat, szentek szob-rait, padokat készitettek, hogyszebbé varázsolják a templom-

belsőt. A főoltárt Vincéné Nagykatalin készitette Rétay és Bene-dek Budapest Oltári és Szent-házi szerek Gyárában.

Négy mellékoltár ékesiti atemplomhajót. A bal oldalonlevő Kis Szent Teréz-oltárt Csé-vári Zsófia és Duity Ivka állitat-ták, a job oldalon a Szent Jánosoltár van, ez Tancsik Imre ésMagó Katalin adománya. A bejá-rattól job oldalt áll a Fájdalmas

Szűzanya-oltár, ami DienesVerona, Balog Mihálynéadományából épült, a baloldalon levő Lourdes-ISzűzanya-oltárt pedig Cser-nák és neje készittette.

A templom oldalső falaimellett sorakoznak a szen-tek szobrai: a Szent Antal-szobrot Cseh István és neje,a Szent Vendel-szobrot Ritz

András és neje, a Szent József –szobrot Kanyó Lucaés Dániel, a Szent Anna-szobrot pedig Nagy Sándorállittatta.

A Prágai Kisjézus Aszta-los Pál és neje adománya.

A padok Mészáros Simon és neje,Erdélyi Ferenc és neje valamint máshivek adományából készültek.

1934-ben Udvary Rudolf apatinitemplomfestő festette ki a templom bel-sejét. Az énekeket kezdetben harmóni-umon kisérték, majd 1938-ban tizre-giszteres orgonát épitettek többnyireadományokból.

A szilágyi templom első háromharangját, Császka György érsek ado-mányozta, melyek közül csak a 325 kg-os középső harang maradt meg a mainapig- a másik kettőt besorozták azI.világháború idején, ágyút öntöttek

belőlük. A templomtoronyban ma is három

harang lakik. A nagyharang tömege

540kg, átmérője 980mm, hangolásaGisz vagy Asz. 1932-bne készült Mari-

borban. Kis Szent Teréz tiszteletéreöntették a szilágyi hivek. A középsőharang tömege 325kg, átmérője820mm, hangolása H vagy Cisz. SzűzMária tiszteletére öntötték 1902-benBaján. A harang Császka György, Kalo-csa-Bács érsekének adománya az apa-tini-újtelepi (szilágyi) hiveknek.

A kisharang tömege 162kg, átmé-rője 635mm, hangolása Disz vagy Esz.1932-ben készült Mariborban. SzentIstván király tiszteletére öntették a szi-lágyi hivek.

Ft.Dr Orcsik Károly fiatal tiszte-lendő személyében, pár éve, új papotkapott a falu.

A szilágyiSzent István-templom

Szabadegy táncra !?

A Midnight Tánciskola, Terzin Róbert vezetésével formációs

táncversenyt rendezett meg január elején a zentai November 11-e Általános Iskola tornatermében. Mintegy 27 műsorszám szerepelt.

Egyik leglátványosabb előadást talán az adai VENUS nevű tánck-lubb mazsorettjei, pom-pom lányai mutatták be. Minden elismeréstmegérdemel a két felkészitő, Boros Márta és Petrics Zoltán.

A fotó a helyszinen készült.EUGEN

7/29/2019 Eugen, 2009. február 14.


17

A farsangvégi húshagyó napokon a hagyomá-nyos fánksütés közben kedves háziasszonyaink

bizonyára nem is gondolnak arra, hogy a farsangifánknak története is van. Báró Radvánszky Béla „A magyar családi élet és háztartás a XVI. és XVII.Században” című művében a „habzó zsírból” a „ros-tás kanállal” kiszedett „pánkókról” a „csörögékről”tesz említést. Ugyanis a fánkot erdélyi tájszólás sze-

rint „pánkóknak” nevezik. Ebből azt következtet-hetjük, hogy a fánk sütése a híres erdélyi konyharévén terjedt el és, mint sok más ételkölteményt,a régmúlt idők tornácos kúriáinak nagyasszonyaivarázsolták a család asztalára.

A farsangi fánk és a csöröge hazai süteménye-ink, de megtaláljuk más nemzetek konyháján is.Kitűnő fánkot adhatott régebben egy becskörnyékikirándulóhely a „Krapfenwaldel” látogatóinak, hae település is onnan nyerte nevét. Szilveszter alkal-mával Berlinben telve vannak a cukrászdák „Sil-vester - Pfannkuchenokkal” de lekvárral töltve éscukorral bevonva adják asztalra. Rómában szent

József napját ünneplik fánksütéssel, de ott „fritella”a neve és olajban sütik. Üresen és leves után eszikés desszert előtt krémmel töltve tálalják fel, viszontekkor már „bigné” a neve. A római családok előttoly népszerű, hogy ebédre egyszerre mindkettőtfogyasztják. Párizsban is olajban sütik és „beignet”

a neve.Nálunk a farsangi fánk Budán, lett udvarké-pes a XVIII. században. D’ Artagnan (báró VaySándor) „Régi magyar társas élet” című művébenolvashatjuk: 1792-ben Sándor főherceg nádorsá-gának idejében, maga is adott a budai várlakbanegy -két nagy bált. Nőtlen ember lévén, fölváltva amagyar grófok feleségei fungáltak e rendezvénye-ken, mint háziasszonyok. Ilyenkor nagy pompátés fényt fejtett ki a fiatal nádor, különösen mikor,a török követ Bécs felé mentében Budán is töltöttnéhány napot. Korhű feljegyzés szerint, „A követ

bort nem ivott csak serbetett, amelyet a szép Káro-lyi Józsefné kínálgatta nagyban, azután csokoládétis ivott és hozzá farsangi fánkot is evett.”

Hazánkban tömeges szokássá vált a fánk sütéseVízkereszt ünnepén, mint a farsang első napján és

a farsangvégi húshagyó napokon. A régi magyarleányos udvarházaknál hagyományos „háztűzné-zés” Vízkereszt napján ment végbe, midőn szívesenlátott házasulandó úrfiak elé dióval hizlalt pulykátés farsangi fánkot tálaltak. Valószínűleg innen szár-mazott régebben - a lánnyal egy fánkot megfelezni- egyenlő volt a szerelmi vallomással, sőt némely-kor jele volt az eljegyzésnek is, mivel a finom fánk

közepe körül képződő fehér csík jegygyűrűt jelké-pezett.

A sikerült fánk egyik főkelléke a kerületétképező szegély az úgynevezett „pántlika” vagy„szalag”, mint a tökéletesség jele. (Szakácskönyvek-

ben sokszor e néven is találhatók meg a receptek.)Nagyságra nézve szabály az, hogy a vizespohárnyílását elfödje. Ennél kisebbnek nem illik lennie,viszont kötelező az aranysárga szín és a szabályos

gömbölyded forma. Nem hízelgő hasonlat-e min-den kislányra, (ma már talán nem) ha róla azt állít-

ják, hogy úgy néz ki, mint egy rózsa vagy, mint egyfarsangi fánk? A szép és jó fánk készítése úgyszól-ván a próbaköve a polgári szakácsművészetnek.

Vannak fánkkészítési fortélyok és receptek,amelyek anyáról lányra szállnak, féltékenyen őrziks még a legbizalmasabb ismerősökkel sem közlik. A

farsangi hangulathoz elválaszthatatlanul hozzátar-tozott mindég, és tartozik ma is, a fánk sütés, dacára

a mostani búval bélelt világnak. A régi jó békeidők- ben farsangi társas összejövetelek alkalmával szokásvolt a felszolgált fánkok egyikébe sütés előtt egy tíz-koronás aranyat rejteni. A társaság nagy derültségközepette, óriási ovációval ünnepelte az érme meg-találóját.

Némely helyen, egyes vendéglőkben sokáig tar-

totta magát az a régi, jó szokás, hogy a mindennapitörzsvendégeknek a farsang végén egy pár frissensült fánkkal kedveskedtek. Gyerekkorunkban méga farsang a víg mulatozás és a gondtalan lakmáro-zás boldog heteiből állott. Az egész ország olyanvolt, mint egy terített asztal, a hóval borított január- és februárban.

Eltűnt a jókedv és eltűntek a víg lakomák, de

jöhet új korszak, még éltethetnek sok háziasszonyta cigányhúzta magyar nótákkal, jó bor, pompáspecsenyék, és aranyló frissensült farsangi fánkokmellet! Tiszteljük a jól bevált hagyományokat, s bárhaladni kell a korral, a régi jó dolgokat és hagyo-mányokat a gasztronómiában sem szabad elhanya-golni. Abban a reményben, hogy a valós jólét újkorszaka 2006-ban minden bizonnyal el fog követ-kezni, addig is előlegezzük meg és idézzük fel újraa farsangi fánk romantikáját.

A farsangi fánk hagyománya

Szalagos farsangi fánk receptjeEgy dl langyos tejjel elmorzsolunk két

dkg élesztetőt hozzákeverünk négy dkgfinomlisztet és kevés cukorral, kovásztkészítünk belőle, majd félretesszük.

Négy tojás sárgáját két dkg cukorralsimára keverjük, beleteszünk egy kávés-

kanál rumot, kevés reszelt citromhéját.Közben huszonöt dkg liszttel, egy dl tejjel középkémény tésztát készítünk, mely-hez hozzáadagoljuk a kész tojássárgáját apihentetett kovászt meg három dkg olvasz-tott vajat és egy csipetnyi sót. A tésztát jólkidolgozzuk, amíg csak hólyagosodni nemkezd, és míg a kanálról könnyen levá-lik. Lisztezett deszkán, ruhával letakarva,hideg helyen kelesztjük. Kelesztés utánlisztezett deszkán újnyi vastagra kinyújt-

juk, majd lisztezett szájú vizespohárral,fánkokat szaggattunk belőle. Forró olajbanmindkét felüket aranysárgára kisütjük,vaníliás porcukorral meghintjük, barack-lekvárral feladjuk.

7/29/2019 Eugen, 2009. február 14.


18

De eltekintve ettől kérdezem interjú alanyomat, Jolit, hogyan vélekedne a kezdetekről, a nyitásról !

Annak idején Zékovity Vera valamint fia tulajdoná- ban állt az üzlet. Én akkor mint eladó, alkalmazott vol-tam regisztrálva náluk. Férjemmel lehetőségünk nyiltarra, hogy átvegyük az üzletet , a termékeket tetemesanyagiak tudatában kifizetve, három éve, január elsejé-vel megnyitottuk önálló vállalkozásunkat.

Hány fajta termék közül választhat a kedves vevő? A vegyeskereskedésben mindazok az árúcikkek meg-

találhatókak kicsiben mint mondjuk a nagy bevásárlóköz-pontok polcain, tehát minden , ami ebbe a kategóriába tar-tozik.

Mennyire lehet a vegyeskereskedelemből manap- ság megélni?

Őszinte leszek veled...minimális szinten. Akiktől azárukat rendeljük, kötve vagyunk hozzájuk , hogy a szám-lákat fizessük még akkor is, ha az árú nem megy el.

Minthogy gazdasági krizis van, ránk is kihat, kiskeres-kedőkre, minthogy az eddigi 30 napos határidőt le-mini-malizálták 15-20 napra. Ezt tudom bizonyitani könyve-imből, a számlákon keresztül.

Mi van a romlandó árúkkal? Akiktől vesszük, ők ellenőrzik le az utazóikon keresz-

tül. Ha rossz az a valami, akkor kicserélik vagy visszavi-szik. Ugyanakkor úgy próbáljuk rendszerezni a saját ren-deléseinket, hogy csak annyit rendeljünk le belőlük, amiel is fog menni. Ezeket az állandó vevői körből tudjukmegközelitő pontossággal kiszámitani.

Betörés volt. Mennyire gyakoriak ezek, mennyirelehet védekezni ellenük?

A három év alatt, amióta létezünk, kétszer volt nagy- betörésünk.

Ki lehet-e védeni ezeket, mihez van jogotok? Le van biztositva minden, de pl. mint ez az utóbbi is,

már belső betörésnek minősül, tehát amikor bent vagy a boltban, és megtörténik a dolog, noha még szemtanúk isvoltak rá, ezt a biztositó nem fizeti. Mégcsak paragrafussincs rá. A rendőrség meg arra reagál, ha 15.000 dinárfelett van az eltulajdonitott árúk ára.

Mi van akkor ha ismeritek a betörőt? Ha meg tudom fogni, akkor minden rendben van. Volt

olyan esetünk, amikor észrevettem a betörőt (... ja ez volta harmadik kisebb lopás az üzletben,-mondja a férj..), ami-kor Whiskey-t akartak kivinni. Elébe álltam, megkértemhogy vegye ki a kabátja zsebéből az italt, de hiába ismertemszemélyesen, hiába szóltam volna a rendőrségnek, nem lettvolna semmi foganatja, mert nem érte el azt az árküszöböt,amit a törvény előir, hogy hivatalosan ellophat, amiből bajanem származik. Nem tudtam semmit csinálni, sőt mi több,ő figyelmeztetett arra, hogy ha megmotozom, hivja a rend-őrséget. Az árumat végülis megőriztem.

Most már nem szégyenlünk megkérdezni és átkutatni, ha valakiről azt feltételezzük és 100% ig meggyőződünkróla, hogy elemelt valamit. Eddig még szégyenlősek vol-tunk, mert minden emberben a jót látjuk..de sajnos ezkoránt sincs igy.

Mi van akkor ha nem kapjátok rajta a tol-vajt és mégis hiányotok van?

Tehát mondjuk 25 dináros csokoládék-ról van szó, stb..amit a gyerekek virtusságból elemelnek...

Ez az esetünk ami legutóbb történt, nemtudok semmit csinálni, egyszerűen tátom aszámat. Nem tudom az embert vádolni, amitnem tudok bizonyitani.

Ezt is mind saját zsebből kell kifizetnünkcsakúgy mint az apróbb lopásokat, amit nemveszünk észre ! Nagyon a hatása alatt vagyokmég mindig ennek a betörésnek, (-innentőlkezdve veszi át a szót a tulajdonos férje, Joci-....)

Csakis saját zsebből...mert másból miből

fizetnénk ki??...semmi másból...mert nincsmásunk...ez logikus..nincs miből...nincs olyansem, hogy kölcsön vagy hasonló...azt sem a

bank sem a biztositó nem ismeri el...aki amitelvitt, még ha apróbb összegről van is szó,nekem azt a kasszába be kell ütni...mert egésznap, reggel fél héttől este tizig a kasszánakstimmelnie kell. Ennyi!

...senki nem jön megkérdezni, hogyhogyan tudod kifizetni ezt a temérdek szám-lát..szarban vagyunk... ! ... próbálunk belőlemegélni...mindig a kisembereken csattan azostor...ha az adómat nem fizetem be, két percmúlva letiltanak mindenről !

(Elérzékenyülnek. A férfi átölelte kedve-sét, rámnéztek majd folytatták szinte mindket-ten könnyes szemmel eképpen ..)

Elmentünk a rendőrségre, nem is foglalkoztakvelünk a többi panaszossal együtt! Kihez forduljak, kiaz, aki minket megvéd? Feltettem egy kamerát ??..nagyvalami ...

Éjszaka nem alszok..nekünk csak ez van !!Nincs hova fordulnunk! Kihez ??? SZERETNÉNK

MÁR MI IS EGY KICSIT ÉLNI !

Urbán Gábor

JBB - 769Valaki azt hinné, a rövidités és a szám nevet, időpontot takar. Jól is hiszi, mivel Zen-

tán, a Mária utca sarkán, a volt sörözőnek szemben, egy fiatal házaspár azon fárado-zik, hogy megteremtse magának a mindennapi betevőt (é.i.t. szó szerint), csakúgy mintembereket szolgálva ki (ugyanebben a kategóriában)-minthogy vegyeskereskedést tar-tanak fenn ugyanis ennyi ideje, hogy a JBB üzlet, magántulajdonban van.

Még most is sokan szájukra veszik, hogy akkor megyünk a Vera–boltba vásárolni.

Tökéletes ellentéte a nagy bevásárlóközpontoknak abból a szempontból is, hogy itt,amolyan családias a légkör, lehet beszédbe elegyedni a kiszolgálóval , hadd ne mond- jam a friss napi pletykákat is hallani lehet-már amit, mi is tudunk.

Hát ..ez azén uram !!!...kezdi igy a mondókáját Jolika a pia-

con. Képzelje el, aranyoskám –mondja-volt egy nyereményjáték az egyik bevá-sárló központ akciós terméke kapcsán. Énmegpályáztam. Tudja, mindig, mindenbenrészt veszek, sajnos nem sok sikerrel. De ez, annyira egyértelmű volt, hogy –gondol-tam- be kell adnom a reklámpapirt, amitosztogattak. Ennek feltételeként meg kellettadnom a mobilszámom. Sajnos , az enyé-met sohasem tudom fejből megjegyezni, ésminden olyan gyorsan jött, viszont a férje-mét tudom, igy azt irtam be.

Jópár nap eltelt, mikor telefonáltak.Meg is voltam lepődve, minthogy a férje-met keresték. Láttam arcán, hogy elfehére-dik, furcsán néz rám, mintha csak kérdezné,Te, asszony,..mit csináltál már megint?

A hivás után, nagy csend. Kérdeztem őt,na mi van édes párom? Megint csönd. Párperc múlva, kisvártatva megszólalt, határo-zott hangján:-Te asszony, kinek adtad mega mobilomat?-Nem tudtam erre mit vála-szolni, -mondtam senkinek. Az uram továbbfaggatózott..mert, mint mondja..valamiüzletlánctól telefonáltak , hogy nyertem.Na ekkor kezdett gyanús lenni a dolog.Mondtam is neki,..-hát tudod, hogy vásá-roltam ott, és a te mobilod számát irtam beaz egyik akciós termék által meghirdetettnyereménykuponra. Tán csak nem az?

De igen ! Jött a határozott válasz. NYER-TEM ! A terem-buráját, én meg, aki állan-dóan fejti a keresztrejtvényt, szinte mindennyereményakcióban részt veszek, pályá-zok, és nem nyerek-te meg még ellene isvagy ezeknek , és megnyered?! Nahát, ezmár furcsa dolog. No oszt, mit nyertél? Mimást? A fődijat !!! egy DVD-t, ...

UG

Sziklakertek dekorálásárafehér, márványos terméskövek eladók. Érd: 063-8-344-705

Szeged Alsóvárosában jó köz-lekedésnél, csendes utcában, csa-ládi ház 749 m2-es, építkezésrealkalmas telekkel eladó. Vállalko-zásra, fóliázásra is alkalmas. Tel:0036 30 6363025

7/29/2019 Eugen, 2009. február 14.


19

„A elmúlt évben nagy károkat okozott a csonthé- jasokon a moniliás betegség, az almaf éléken pedig avarasodás és egyes gyümölcsösökben a tűzelhalás.

A fel sorolt kórokozók ellen sok gyümölcsösbenelvégezték már lombhullás idején az úgynevezettkék permetezést réztartalmú gombaölőszerekkel. Amennyiben ez ne m történt me g, akkor mo st itt azideje, hogy a metszéssel egyidőben tüzetesen átnéz-zük a gyümölcsfákat, eltávolitsuk a száraz, betegágakat, a mumifikált gyümölcsöket és ezt követően

elvégezzük a ráztartalmú szerekkel való permete-zést.

Az almaféléknél különösen nagy figyelmet kellforditani a száraz ágak és a rákos sebek eltávolitá-sára, mert a tűzelhalás okozója, az Erwinia Amy-lovora-nevű baktérium innen terjed tovább, ha azidőjárási feltételek megfelelőek a számára. A szárazágakat, amelyeken a tűzelhalást bizonyitó levelek israjtamaradnak, a tünettől 40-60 cm-re a törzs felé el

kell távolitani és elégetni. A szerszámok fertőtlenité-sére használjunk 70%-os alkoholt. Ezután végezzükel a fák metszését és a kék lemosó permetezést vala-milyen réztartalmú szerrel.

A gyümölcsfákat ajánlatos megpermetezni:-a már éledező kártevők ellen-GALMIN, BIJELO

ULJE (3-4 l/ha)-legfontosabb a körtét a körtebolhaellen

-a gombák és baktériumok ellen-rézkészitmények-kel (Cuproxat, Kupragrin, Bordovska čorba, Bakrocid

S 50, Bakarni oksihlorid-50, Blauvit)-a Crveno ulje nevű növényvédőszer rezet és ola-

jat tartalmaz, igy hatásos a kártevők és agombák ellen is.

A permetezést kora tavasszal a legjobbelvégezni: rügypattanástól egérfül álla-potig-a csonthéjasoknál, rügypattanástólvirágzásig-az almatermésűeknél

Hogy a téli permetezés meghozza avárt eredményeket, olyan módon kellelvégezni, hogy a fa minden részét „meg-fürdessük” a hegyétől a gyökérnyakig. A permetlé a fa repedéseibe is be kell, hogycsorogjon. Azok a termelők, akik atomizőr-rel végzik ezt a permetezést is, itt téved-nek, mert nem cserélnek szórófejeket ésigy nem sikerül lemosásszerű permetezéstelvégezniük. A permetezésre 5 C fok feletti

hőmérsékletű, szélcsendes napot kell választani,amikor már a fák törzse és vázágai is szárazak.

Permetezéskor kötelezően használni kell az elő-irt védőöltözéket, a munka befejeztével pedig a per-metezőgépet gondosan ki kell mosni.

A szereket használati utsitásuk alapján kellhasználni !

Nemsokára itt a tavasz. Többen érdeklődésüknek adtak hangot, hogyan kellindulniuk a tavaszi munkálatokkal a gyümölcsösökben, a gyümölcsfák megvé-

dése érdekében. A Mezőgazdasági Állomás igazgató asszonya, dipl. Ing. Mez.Ademi Nataša a következőket mondta el ezzel kapcsolatban:

A ZENTAI MEZŐGAZDASÁGI ÁLLOMÁS 2009. ÉVI TÁJÉKOZTATÓJA

A gyümölcsfák „téli” permetezése

„ Prethodnih godina koštičavim prouzrokovačmonilije je nanela najveće štete, a u jabučastom voćučađava krastavost i u nekim voćnjacima bakterijska ple-menjača.

Protiv napred nabrojanih bolesti, krajem vegeta-cije mnogi proizvođači su već izvršili jesenje prskanje sapreparatima na bazi bakra, tzv.plavo prskanje.

Ako nije izvršeno jesenje tretiranje voćaka, u tomslučaju preporučujemo njihov detaljan zdravstvenipregled, odstranjivanje osušenih, polomljenih grana,mumificiranih plodova, kao orezivanje voćki i prskanje bakarnim preparatima.

Kod jabučastih voćaka posebno treba obratitipažnju na osušene grane i rak rane, jer sa ovih mesta

se širi prouzrokovač bakterijske plamenjače (Erwi-nia Amylovora), kada mu uslovi odgovaraju za raz-

voj i širenje. Stoga treba pre rezidbe odstraniti obolelegrane (na tim granama su ostali sprženi listovi) na većpoznati način: grane (na tim granama su ostali sprženilistovi) na već poznati način: grane odsecati od mestaoboljenje prema stablu 40-60 cm i spaliti ih. Za dezin-fekciju alata koristiti 70% alkohol, a rane premazati 1%rastvorom bakarnih preparata. Posle rezidbe izvršitiokupanje voćki sa bakarnim preparatima.

Tretiranje voćaka treba izvršiti:-protiv štetočina sa preparatima GALMIN, BIJELO

ULJE (3-4 l/ha), a najviše kruške protiv kruškine buve-protiv gljiva i bakterija sa bakarnim preparatima

(Cuproxat, Kupragrin, Bordovska čorba, Bakrocid S50, Bakarni oksihlorid-50, Blauvit)

-Crveno ulje u sebi sadrži i bakra i mineralno ulje,te je efikasan i protiv štetočina i protiv prouzrokovača bolesti

Tretiranja treba izvršiti rano u proleće:-kod koštičavog voća: od bubrenja pupoljaka do

faze mišije uši-kod jabučastog voća: od bubrenja pupoljaka do

početka cvetanja

Da bi ispunila očekivanja, zimsko tretiranje voćki, mora biti vrlo visokog kvaliteta, pri čemu svi delovivoćke, od najviših vrhova do korenovog vrata, morajusa svih strana biti dobro nakvašeni. Tečnost mora dase cedi sa kore oprskane voćke. Zato se ovo tretiranjepopularno naziva kupanje voćki. Na plantažama čestone promene dizne prilikom zimskog prskanja na ato-mizerima, stoga ne postižu neophodan kvalitet rada(vrhovi, kao i koras voćki nisu namočena). Za tretiranjetreba izabrati tiho, suvo vreme, bez vetra, kada je tem-peratura iznad 5 C stepeni.

Kod izvođenja prskanja je neophodno koristiti pro-pisanu zaštitnu odeću, a posle prskanja dobro izpratiprskalicu.

Sve navedene preparate koristiti prema uputstvuproizvođača!”

Povodom toga, da je već tu uskoro proleće, mnogi su se zainteresovali, kakotreba da počnu sa prolećnim radovima u voćnjaku, preduzeti u početnim fazama

zaštitu voćke. Direktorica Stanice, dipl. Ing.polj. Nataša Ademi šaopštila sle-deće:

SAOPŠTENJE POLJOPRIVREDNE STANICE SENTA

„Zimsko“ prskanje voćaka

7/29/2019 Eugen, 2009. február 14.


20

Meglátni és megszeretni egy pillanat művevolt… Utána nem váltak el egymástól soha többé.Hogy ez ön szerint esztelenség, hiszen mindenszerelemnek vége szakad egyszer? Nem feltétle-nül. A szenvedélyes érzelem tartós is lehet...

Valódi tündérmeseÚgy érezzük, hogy „egy felhőcske hátán lebe-

günk az égen” a hétköznapokban is. A valóságálomhoz hasonlatos. Az álom valósággá válik.

Annyira megzavarodunk, hogy azt sem tudjuk, mi történt velünk. A szilárd alapok, melyekeneddigi életünk nyugodott,meginognak.

A szeretett személyt ilyenkor szépnek, okosnak,rendkívülinek tartjuk – magyarázzák a pszicholó-gusok -, de valójában a „szerelem első látásra” atudatalattiból fakad, amikor az az őrült benyo-másunk támad, hogy ő az életünk férfija (nője).Elég egy szó, egy pillantás ahhoz, hogy áramütés-szerű hatás érjen minket, és a boldogság állapo-tába kerüljünk. Egyúttal azt gondoljuk: „ő a másikfelem”, tehát ilyenkor meghatározó az érzés, hogyegymást kiegészítjük. Nélküle nem élhetünk, mertsegít a hétköznapok harcát megvívnunk, átélnünkaz ünnepek örömét. Ő az, aki megtestesíti mind-azt, amiről álmodoztunk.

Mi van az illúzión túl? Amíg nem törik meg a varázs, a szerelmes

csakis a jó oldalait látja szíve választottjának. Mitöbb, a másik olyan érzést kelt benne, hogy az

illető tökéletes lény. Az átható boldogság meg-akadályozza abban, hogy olyannak lássa a mási-kat, amilyen valójában. Ám, - micsoda végzetesvéletlen - egy napon olyasmi történik, ami koráb-

ban elképzelhetetlennek tűnt volna. Megjelenteka „démonok”! Már nem mindenben értenek egyeta szerelmesek, a másik mégsem tökéletes. Mind-két fél megpróbál egy kicsit maga lenni. Amikor

a konfrontáció bekövetkezik, „nagyot esnek amagasból”…Hogy talpra álljanak, kulcsfontosságú kérdé-

sekre kell válaszolniuk: „Akarok én ebben a pár-kapcsolatban élni? Hogyan tovább?”

Többféle válasz adódhat, de gyakran előfor-dul, hogy így hangzik: „nem akarok, és ne járjunktovább együtt”. Ez esetben a kezdeti „egybeolvadás”állapotából ki kell hátrálni, és célszerű új kapcsola-tot keresni. Azért említettük ezt a gyakori változatot,mert egy nagy szenvedély átlagos időtartama két év.

Azután körülbelül egy évbe telik, míg a szenvedélyátalakul, vagy elmúlik – tartják a szakemberek, azáltaluk végzett kutatások alapján.

Álmodozó férfiakGyakran fordul elő, hogy a férfiak kisebb súlyt

helyeznek a párkapcsolatra, mint a nők. Úgy tűniklegalábbis, hogy főként a külsőségekre adnak,pedig ezzel csak a könnyedség látszatát igyekez-nek kelteni. Hiszen ők is az ideális nőt várják, akitsorsuk kizárólag nekik rendelt. Talán kevesentudják, de egyes amerikai pszichológusok szerinta nők nem esnek szerelembe olyan könnyen, mint

a férfiak. Ez utóbbiak gyakrabban keresik szenve-délyesen álmaik asszonyát, mint hinnénk…

A kompromisszumok idejeHogy meghosszabbodjék az a bizonyos két év,

fontos tényező, hogy elfogadjuk a másik különbö-zőségét. Az ellentétek feloldásához meg kell tanulnikompromisszumot kötni. Egyesek erre nem képe-sek, nem tudják venni ezt az akadályt. Pedig akompromisszumok segítenek eltávolodni az illúzi-óktól, és így sokáig fenntartható a kapcsolat. Miótaszerelemből házasodnak az emberek – a pszicho-lógusok szerint – a párkapcsolat az önfelfedezésifolyamat középpontjában áll.

A tartós párkapcsolatban élők túlnyomó részefokozatosan fedezi fel, és értékeli a másik igazi énjét.Erre visszahat az a tendencia, hogy az idő múlásá-val igyekeznek megszépíteni azokat a körülménye-ket, melyek közt találkoztak. Úgy tartják, hogy ilyenerős, ilyen intenzív érzések közepette lezajlott talál-kozás csak optimális együvé tartozásba torkollhat…

Kérdések a pszichológushoz A „szerelem első látásra” élménye miért követ-

kezik be csak egyes személyeknél, másoknál pedignem?

Általában azt reméljük, hogy a hirtelen jött sze-relem varázsütésre segít rajtunk, a megoldatlanproblémáinkon, a frusztráltságunkon… Sokan elé-gedetlenek önmagukkal, és érzelemhiányban szen-vedtek gyermekkorukban – felnőttkorukra viszontvágynak egy tökéletes lényre, aki megfelel mindenérzelmi elvárásuknak. A szerelem úgy tűnik, külsőhatásra érkezik, pedig belülről fakad: öntudatlanulis kísérlet az addigi életünkkel való elégedetlenségmegváltoztatására. És vannak, akik vállalják ezt akísérletet, vannak, akik nem…

Léteznek-e olyan módszerek, melyek segítségé-vel meg lehet hosszabbítani a hirtelen jött szerelemértékes és édes időszakát?

A szerelembe esés váratlan eseménye az egyénszemélyiségének olyan dimenzióira világít rá,melyek addig kiaknázatlanok voltak. Kedves lesz,

nagylelkű, kreatív, vakmerő… és még sorolhat-nánk a pozitív jellemzőket. Ezek valóban értékespercei az életünknek, melyek során addig fel nemfedett lehetőségeket használunk ki - és ez a szere-lemnek köszönhető. A probléma csak az, hogy aztszeretnénk, örökké tartson. Pedig ez nem lehetsé-ges. Meghosszabbítani igen: egymásra figyeléssel,

kompromisszumokra való törekvéssel – de biztosmódszerei, „kipróbált” eszközei nincsenek…Mi kell ahhoz, hogy a kezdeti szenvedély -

később - tartós érzelemmé váljék? A másik valódi személyiségének az elfogadása.

Amikor valakinek kirajzolódik valódi egyénisége,a másik hajlamos azt elutasítani, mert veszélyez-teti az addigi illúzióit. Hiszen akkor nyíltan szembekell néznie azzal a ténnyel, hogy nemcsak szerel-mes kapcsolat létezik kettejük között, hanem konf-rontáció is. Pedig nem lehet csak azt várni a másik-tól, hogy boldoggá tegye a partnerét, hanem az isfintos, hogy erős szövetségben élve vele elfogadjapartnerének hibáit is. Amíg ugyanazt várja valaki amásiktól, amit önmagában elképzelt róla korábban,valószínűleg nem lesz tartós a kapcsolat.

[forrás: Galenus]

A tartós kapcsolat titka

eugen, 2009. február 14

Documents