eurÓpai szabvÁny en 459-2 european … · eurÓpai szabvÁny en 459-2 european standard norme...
TRANSCRIPT
-
EURÓPAI SZABVÁNY EN 459-2
EUROPEAN STANDARD
NORME EUROPÉENNE
EUROPÄISCHE NORM 2001. október
ICS 91.100.10 Helyettesíti az EN 459-2:1994-et
Magyar fordítás
Építési mész. 2.rész: Vizsgálati módszerek
Building lime. Part 2: Test methods Chaux de construction. Partie 2: Méthodes d'essai Baukalk. Teil 2: Prüfverfahren Ezt az európai szabványt a CEN 2001. február 16-án hagyta jóvá. A CEN-tagtestületek kötelesek betartani a CEN/CENELEC belső szabályzatában előírt feltételeket, amelyek szerint kell ezt az európai szabványt minden változtatás nélkül nemzeti szabványként kiadni. Ezeknek a nemzeti szabványoknak naprakész jegyzékei és bibliográfiai adatai kérésre az Igazgatási Központtól vagy bármelyik CEN-tagtestülettől beszerezhetők. Ennek az európai szabványnak három hivatalos változata van (angol, francia és német). Bármely más nyelvű változat, amelyet egy CEN-tagtestület saját nyelvén és felelősségére fordítással készít és a Igazgatási Központnak bejelent, ugyanolyan jogállású, mint a hivatalos változatok. A CEN tagtestületei: Ausztria, Belgium, Cseh Köztársaság, Dánia, Egyesült Királyság, Finnország, Franciaország, Görögország, Hollandia, Írország, Izland, Luxemburg, Németország, Norvégia, Olaszország, Portugália, Spanyolország, Svájc és Svédország nemzeti szabványügyi testületei.
C E N
Európai Szabványügyi Bizottság
European Committee for Standardization
Comité Européen de Normalisation
Europäisches Komitee für Normung
Management Centre: rue de Stassart, 36 B-1050 Brussels
© CEN 2001 A bármilyen formában és bármilyen eszközzel való hasznosítás Hivatkozási szám: EN 459-2:2001 minden
joga világszerte a CEN nemzeti tagtestületei számára van fenntartva
MSZ EN 459-2:2002
-
- 3 -
Tartalomjegyzék
Oldal
Előszó 5
Bevezetés 6
1. Alkalmazási terület 7
2. Rendelkező hivatkozások 8
3. Mintavétel 10
3.1. Általános előírás 10
3.2. Mintavétel poralakú anyagokból 10
3.3. Mintavétel darabos anyagokból 10
3.4. Mintavétel a mészpépből 10
4. Kémiai vizsgálatok 11
4.1. Általános követelmények 11
4.2. Kalcium- és magnézium-oxid (CaO+MgO) 13
4.3. Magnézium-oxid (MgO) 13
4.4. Szén-dioxid (CO2) 14
4.5. Izzítási veszteség 19
4.6. Szulfát-tartalom (SO3) 20
4.7. Lekötetlen mésztartalom 20
5. Fizikai vizsgálatok 25
5.1. Nyomószilárdság 25
5.2. Szemcsefinomság 31
MSZ EN 459-2:2002
- 4 -
5.3. Térfogat-állandóság 32
5.4. Kötési idő 47
5.5. A terülés és a besüllyedés méréséhez szükséges szabványos
habarcs térfogatának és vízigényének meghatározása 48
5.6. A vízmegtartó képesség 57
5.7. A levegőtartalom meghatározása 62
5.8. Halmazsűrűség 65
5.9. Szaporaság 67
5.10. Reakcióképesség 69
5.11. A szabad víztartalom meghatározása 76
MSZ EN 459-2:2002
-
- 5 -
Előszó
Ezt a szabványt a CEN/TC 51 Cement és építési mész műszaki bizottság
készítette, melynek titkárságát az IBN látja el.
Ezt az európai szabványt szöveghűen vagy jóváhagyó közleménnyel
2002. áprilisig kell nemzeti szabványként bevezetni, és az ellentmondó
nemzeti szabványokat legkésőbb 2002. áprilisig vissza kell vonni.
Ez az európai szabvány helyettesíti az EN 459-2:1994-et.
Az EN 459-2:1994 szabványhoz képest a módosítások a következők:
- szerkesztői változtatások és kisebb hibák javítása
- alternatív módszer a hidratált meszek (prEN 12485:1996)
szemcseméretének meghatározására
- az EN 196-1:1994-ből a vibrációs asztal átvétele
- kiegészítések az építési meszek szilárdságának, kémiai analízisének
meghatározásához és a mintavételezéshez.
Az építési mészre vonatkozó EN 459 európai szabvány a következő
részekből áll:
1. rész: Fogalommeghatározások, követelmények és megfelelőségi
feltételek;
MSZ EN 459-2:2002
- 6 -
2. rész: Vizsgálati módszerek;
3.rész: A megfelelőség értékelése.
Az EN 459-2 alapját az EN 196 sorozat érvényben levő szabványai
képezték. Azonban az építési meszek kémiai és fizikai tulajdonságai
miatt a cementre és a kőművescementre alkalmazottakon kívül egyéb
vizsgálati módszerek is szükségesek, melyeket ez az európai szabvány
tartalmaz.
Jelenleg nem minden CEN tagország alkalmazza a pontos adatközlést
(ismételhetőség, összehasonlíthatóság). Az EN 459 mindhárom részének
közzététele után a CEN/TC 51 össze fogja gyűjteni azokat az
információkat, amelyek az EN 459-2 következő felülvizsgálata során a
pontos adatközléshez szükségesek.
A CEN/CENELEC belső szabályzatának megfelelően a következő
országok nemzeti szabványügyi szervezetei kötelesek ezt az európai
szabványt bevezetni: Ausztria, Belgium, Cseh Köztársaság, Dánia,
Egyesült Királyság, Finnország, Franciaország, Görögország, Hollandia,
Írország, Izland, Luxemburg, Németország, Norvégia, Olaszország,
Portugália, Spanyolország, Svájc és Svédország.
Bevezetés
Az építési mészre vonatkozó EN 459-2:2001 európai szabvány célja
minél több európai szabványosított módszer lehetőség szerinti átvétele és
amennyiben erre nincs lehetőség, más, megfelelően kipróbált módszerek
bevezetése.
MSZ EN 459-2:2002
-
- 7 -
Ha a szabvány másképpen nem rendelkezik, az ISO 2768-1 szerinti m
osztályú tűréseket kell alkalmazni (a rajzokon a jelzések „ISO 2768-m”
szerintiek).
A méretek mm-ben vannak megadva.
1. Alkalmazási terület
Ez az európai szabvány az EN 459-1:2001 szerinti építési meszek
vizsgálati módszereit adja meg.
Ez az európai szabvány a referenciamódszereket és néhány esetben az
alternatív módszereket írja le. Vitás esetben a referenciamódszert kell
alkalmazni.
Ha nem az alábbiakban közölt módszerek alkalmazására kerül sor, akkor
bizonyítani kell, hogy a kapott eredmények egyenértékűek a
referenciamódszer eredményeivel.
2. Rendelkező hivatkozások
Ez az európai szabvány dátummal ellátott vagy dátum nélküli
hivatkozással előírásokat tartalmaz más kiadványokból. Ezeket a
rendelkező hivatkozásokat a szöveg a megfelelő helyen idézi, a
kiadványok pedig a következőkben vannak felsorolva. Dátummal ellátott
hivatkozások esetén ezen kiadványok bármelyikének módosítása vagy
átdolgozott kiadása csak akkor vonatkozik erre az európai szabványra, ha
ennek módosítása vagy átdolgozott kiadása azt már tartalmazza. Dátum
MSZ EN 459-2:2002
- 8 -
nélküli hivatkozások esetén a hivatkozott kiadvány legutolsó kiadását
kell alkalmazni.
EN 196-1:1994 Cementvizsgálati módszerek. 1. rész: A szilárdság
meghatározása
EN 196-2 Cementvizsgálati módszerek. 2. rész: A cement
kémiai elemzése
EN 196-3:1994 Cementvizsgálati módszerek. 3. rész: A kötési idő és a
térfogat-állandóság meghatározása
EN 196-6:1989 Cementvizsgálati módszerek. 6. rész: Az őrlési
finomság meghatározása
EN 196-7 Cementvizsgálati módszerek. 7. rész: A cement
mintavételi és mintakiválasztási eljárása
EN 196-211) Cementvizsgálati módszerek. 21. rész: A cement
klorid-, szén-dioxid- és alkáliatartalmának
meghatározása
EN 459-1:2001 Építési mész. 1. rész: Fogalommeghatározások,
követelmények és megfelelőségi feltételek
EN 932-1 Az adalékok általános tulajdonságainak vizsgálata.
1. rész: A mintavételezés módszerei.
1)
Az EN 196-21 beépítése az EN 196-2-be folyamatban van.
MSZ EN 459-2:2002
-
- 9 -
EN ISO 3696 Víz analitikai laboratóriumi használatra.
Követelmények és vizsgálati módszerek (ISO
3696:1997)
EN 10003-1 Fém anyagok. Brinell-féle keménységmérés. 1. rész:
Vizsgálati módszer
EN 10088-2 Rozsdamentes acél. 2. rész: Általános felhasználású
rudak, vezetékszálak műszaki szállítási feltételei
EN 12485 Emberi fogyasztásra szánt víz kezelésére használt
vegyszerek. Kalcium-karbonát, kalciumos mész és
félig égetett dolomit. Vizsgálati módszerek
ISO 383 Laboratóriumi üvegeszközök. Cserélhető kónuszos
csatlakozások
ISO 2768-1 Általános tűrések. 1. rész: Hosszúságok és szögek
tűrései egyedi tűrésjelzés nélkül
ISO 5725-2 Mérési módszerek és eredmények hitelessége
(megbízhatóság és pontosság). 2. rész: Alapmódszer
egy szabványos mérési módszer ismételhetőségének
és összehasonlíthatóságának meghatározására
ASTM C 230-90 A hidraulikus cementek vizsgálatához alkalmazott
terülési asztal szabványos meghatározása.
MSZ EN 459-2:2002
- 10 -
3. Mintavétel
3.1. Általános előírások
A mintavételt a 3.1-3.4. szakaszokban leírtak szerint kell végezni úgy,
hogy a nedvesség és a szén-dioxid felvétele minimális legyen.
3.2. Mintavétel porszerű anyagból
A mintavételt az EN 196-7 szerint kell végrehajtani.
A kémiai vizsgálatok elvégzése előtt a mintát mintaosztó segítségével
és/vagy negyedeléssel a tervezett meghatározáshoz szükséges tömegűre
kell csökkenteni. A szemcsés anyagot 0,3 mm-nél kisebb méretűre kell
porítani.
3.3. Mintavétel darabos anyagból
A mintavételt az EN 932-1 szerint kell végrehajtani.
A kémiai vizsgálatok előtt a mintát meg kell törni és őrölni majd
tömegcsökkentéssel 0,3 mm-nél finomabb mintát készítünk a
meghatározáshoz szükséges mennyiségben.
3.4. Mintavétel a mészpépből
Az egyedi minta mennyisége (10+5) dm3 legyen.
MSZ EN 459-2:2002
-
- 11 -
A mészpépből történő mintavétel során az egyes részmintákat alaposan
össze kell keverni.
4. Kémiai vizsgálatok
4.1. A vizsgálat általános követelményei
4.1.1. A vizsgálatok száma
Az építési mész analízise szükségessé teheti számos kémiai tulajdonság
meghatározását. Minden meghatározás során egy vagy több vizsgálatot
kell elvégezni attól függően, hogy a szabvány megfelelő fejezete hány
meghatározást ír elő.
Ha egy vizsgálat egy sorozat eleme a statisztikai ellenőrzés szerint,
minden kémiai tulajdonság meghatározásához legalább egy vizsgálatot
kell végezni.
Ha egy vizsgálat nem eleme egy sorozatnak a statisztikai ellenőrzés
szerint, minden kémiai tulajdonság meghatározásához két vizsgálatot kell
végezni (lásd a 4.3. szakaszt is).
Vita esetén minden kémiai tulajdonság meghatározásához két vizsgálatot
kell végezni (lásd a 4.3. szakaszt is).
MSZ EN 459-2:2002
- 12 -
4.1.2. A tömegek, térfogatok, faktorok és eredmények kifejezése
A tömegeket grammban kell kifejezni 0,0001 g pontossággal, a
térfogatokat pedig bürettából adagolva milliliterben 0,05 ml
pontossággal.
Az oldatok faktorát három mérés átlagaként kell megadni három tizedes
helyi értékig.
Az eredményeket, amennyiben két vizsgálati eredmény van azok
átlagaként, általában százalékos értékben kell kifejezni két tizedes helyi
értékig.
Ha két vizsgálati eredmény között az eltérés nagyobb, mint az
ismételhetőség szórásának kétszerese (laboratórium), meg kell ismételni
a vizsgálatot és a legközelebb eső két eredmény átlagát kell venni.
Minden egyedi vizsgálat eredményét fel kell jegyezni.
4.1.3. Vakpróba
Ahol szükséges, végezzük el a vakpróbát minta nélkül, Eljárást követve
és ugyanannyi vegyszert alkalmazva. A kapott eredményeket
megfelelően módosítsuk az analitikai meghatározáshoz.
4.1.4. Vegyszerek
Minden vegyszer olyan tisztaságú legyen, amely megfelel az alkalmazott
módszernek. A felhasznált víz feleljen meg az EN ISO 3696-nak.
MSZ EN 459-2:2002
-
- 13 -
4.1.5. A vizsgálati eredmények értékelése
Az építési meszek kémiai követelményeit az EN 459-1:2001 2. táblázata
tartalmazza. Az oltatlan mész esetében az előírt értékek a végtermékre
vonatkoznak.
Minden más termék (mészhidrát, mészpép, hidraulikus és természetes
hidraulikus mész) esetében az értékek nedvesség- és kötött vízmentes
állapotra vonatkoznak. Az ebben az európai szabványban leírt eljárások
alkalmazásával a kalcium- és magnézium-oxidra (4.2.), a magnézium-
oxidra (4.3.), a szén-dioxidra (4.4.), a szulfátra (4.6.) és a lekötetlen
mészre (4.7.) kapott értékek a termékekre vonatkoznak, amelyek
tartalmazzák a nedvességet és a kötött vizet. Ezeknek az értékeknek az
EN 459-1:2001 2. táblázatának értékeivel való összehasonlításához,
először egy F faktorral való szorzásával, korrekciót végzünk. Az F
faktort a következőképpen kell meghatározni.
Határozzuk meg a szén-dioxidot a 4.4. szakaszban, az izzítási veszteséget
pedig a 4.5. szakaszban leírtak szerint. Az izzítási veszteség, ha a minta
nem tartalmaz könnyen illó vegyületeket vagy oxidálható alkotókat a
nedvességtartalom, a kötött víz és a szén-dioxid összege. Határozzuk
meg az összes (nedvesség + kötött) víztartalmat WT a minta tömegének
százalékában.
Wt = izzítási veszteség (m/m %) – szén-dioxid-tartalom (m/m %)
Az F faktort a következő egyenletből kell számítani:
F = 100/(100-WT)
MSZ EN 459-2:2002
- 14 -
4.2. Kalcium- és magnézium-oxid (CaO+MgO)
A (CaO+MgO)-tartalmat az EN 196-2 szerint kell meghatározni.
4.3. Magnézium-oxid (MgO)
A (MgO)-tartalmat az EN 196-2 szerint kell meghatározni.
4.4. Szén-dioxid (CO2)
4.4.1. Referenciamódszer
A CO2-tartalmat az EN 196-21 szerinti referenciamódszerrel kell
meghatározni.
4.4.2. A szén-dioxid térfogatos meghatározása (alternatív módszer)
4.4.2.1. A módszer elve
Az építési mészben karbonátok alakjában levő szén-dioxidot sósavval
felszabadítjuk és térfogatosan meghatározzuk.
4.4.2.2. Készülék
A készülék az 1. ábra szerinti.
4.4.2.3. Vegyszerek
a) Réz-szulfát CuSO4.
MSZ EN 459-2:2002
-
- 15 -
b) Sósav, tömény HCl ( = 1,18-1,19 g/cm3).
c) Sósavoldat 1+1 (1 térfogatrész tömény sósav és
1 térfogatrész víz).
d) Metilvörösoldat Oldjunk fel 0,2 g metilvörös
indikátort vízben és töltsük fel 100
ml-re.
MSZ EN 459-2:2002
- 16 -
Jelölések 1 Csepegtető tölcsér 2 1-es elzárócsap 3 2-es elzárócsap 4 Kapilláris csövek 5 Háromállású csap 6 Bontólombik 50 ml-es 7 Abszorpciós edény, KOH-oldatot tartalmaz 8 Büretta 9 Szintjelző edény, zárófolyadékkal töltve 10 Burkoló cső, vízzel töltve
1. ábra: Kleine-készülék a szén-dioxid meghatározására
MSZ EN 459-2:2002
-
- 17 -
e) Zárófolyadék Adjunk 20 g nátrium-szulfátot és 5 ml
tömény kénsavat desztillált vízhez,
majd töltsük fel 100 ml-re és színezzük
néhány csepp metilvörösoldattal. A
zárófolyadékot CO2-dal telíteni kell.
f) Kálium-hidroxid-oldat 50 tömegszázalék KOH tartalmú.
g) Kalcium-karbonát (CaCO3) 250 oC-on tömegállandóságig
szárított.
4.4.2.4. Eljárás
A mészminta bemérését a tömegszázalékban kifejezett várható CO2-
tartalom alapján az alábbiak szerint célszerű megválasztani:
2 g 0% < CO2 < 2% esetén;
1 g 2% < CO2 < 5% esetén;
0,5 g 5% < CO2 < 10% esetén;
0,3 g 10% < CO2 < 15% esetén;
0,1 g 40% < CO2 < 50% esetén.
A mintát 0,1 g pontossággal mérjük be a bontólombikba, adjunk hozzá
egy késhegynyi réz-szulfátot az esetlegesen képződő hidrogén-szulfid
lekötésére, majd kevés vízzel szuszpendáljuk.
A lombikot a kettős furattal ellátott dugóval zárjuk le. Az egyik furatba a
csepegtetőtölcsért helyezzük el, a másikba pedig a kapilláris csövet,
amely a mérőbürettához csatlakozik az elzárócsapon keresztül. Mindkét
MSZ EN 459-2:2002
- 18 -
ágon nyissuk ki a csapokat. A háromállású csapot állítsuk olyan
helyzetbe, hogy a büretta és a bontólombik között összeköttetés legyen.
A szintjelző edény emelésével töltsük fel a bürettát zárófolyadékkal a
háromállású csapig és zárjuk el. Ezután az 1-es elzárócsapot is zárjuk el
és töltsük fel a csepegtetőtölcsért 1+1 hígítású sósavval. Ezt követően az
1+1 hígítású sósavoldattal a csepegtetőtölcséren át a bontólombikot félig
töltsük meg. Az 1-es csap elzárása után a csepegtetőtölcsérben maradjon
egy kis sósavoldat zárófolyadékként.
Az elegyet néhány percig hagyjuk hidegen reagálni, majd melegítsük
forrásig és kb. 3 percig tartsuk a forrás hőmérsékletén. A bontólombikot
a csepegtetőtölcséren át egészen a 2-es elzárócsapig töltsük fel 1+1
hígítású sósavoldattal, ezzel a maradék gázkeveréket is a bürettába
juttatjuk. Ügyeljünk arra, hogy a sósavoldat ne kerüljön a bürettába.
Zárjuk el a bürettát a háromállású csappal. Kb. 5 perc után a
zárófolyadékot a bürettában és a szintjelző edényben hozzuk egyenlő
szintre, majd a V1 gáztérfogatot olvassuk le.
A háromállású csap elforgatásával a mérőbürettát összekötjük az
abszorpciós edénnyel és a felfogott levegő-CO2 elegyet mossuk át az
abszorpciós edénybe. Ehhez a szintjelző edényt meg kell emelni, hogy a
gáz teljes mennyisége átáramoljon a kálium-hidroxid oldaton. A CO2-ot
így az oldat elnyeli. Az elnyeletési műveletet hétszer-nyolcszor
ismételjük meg, így a büretta már csak a maradék gázt tartalmazza.
Ezután a háromállású csapot elzárjuk, a zárófolyadékot a szintjelző
edényben és a bürettában azonos szintre hozzuk és leolvassuk a V2
térfogatot.
A (V1-V2) térfogatkülönbség megfelel a minta szén-dioxid-tartalmának.
MSZ EN 459-2:2002
-
- 19 -
4.4.2.5. Értékelés
A szén-dioxid-tartalmat, tömegszázalékban, a következő egyenlettel
számítjuk ki:
(V1-V2) x P
C = 0,053 F1 ───────── (1)
T x m1
ahol
C a szén-dioxid-tartalom, százalékban;
F1 a 4.4.2.6. szakasz szerinti korrekciós tényező;
V1 a gáz térfogata az abszorpció előtt, ml;
V2 a gáz térfogata az abszorpció után, ml;
P a korrigált barométerállás, Pa x 100;
T a mérési hőmérséklet, K;
m1 a minta tömege, g.
Ha a kalibrálást és a meghatározást közvetlenül egymás után végezzük,
akkor a hőmérséklettől és a levegő nyomásától eltekinthetünk. Ebben az
esetben az (1) egyenlet egyszerűsödik:
4,397(V1-V2) méréskor
C = ─────────────── (2)
m1 x (V3-V4) kalibráláskor
ha 0,1 g CaCO3-at mértünk be a kalibráláshoz.
MSZ EN 459-2:2002
- 20 -
E módszer alkalmazásakor a számított értéket a „szállított” termék
százalékos értékében fejezzük ki (hivatkozás a 4.1. szakaszra).
4.4.2.6. A készülék kalibrálása
Mérjünk be 0,1 g (250 + 5) oC-on tömegállandóságig szárított kalcium-
karbonátot 0,5 mg pontossággal a bontólombikba. A meghatározást a
4.4.2.4. szakasz szerint végezzük.
A (V3-V4) térfogatkülönbség a kalibrációs anyag szén-dioxid-tartalmának
felel meg. Az abszorpciós készülék korrekciós tényezőjét, F1, a
következő összefüggésből számítjuk, az (1) egyenlet átrendezésével:
82,96 x T
F1 = ─────────── (3)
(V3-V4) x P
A jelölések a 4.4.2.5. szakasz szerintiek.
A korrekciós tényezőnek 1,00 és 1,04 között kell lennie, ellenkező
esetben a készülék tömítettségét és megfelelő működését felül kell
vizsgálni és a kalibrálást újra el kell végezni.
4.5. Izzítási veszteség
Az izzítási veszteséget az EN 196-2 szerint kell meghatározni.
MEGJEGYZÉS: Más, alternatív szárítószer is használható, ha
bizonyíthatóan olyan hatásos, mint a magnézium-perklorát.
MSZ EN 459-2:2002
-
- 21 -
4.6. Szulfáttartalom (SO3)
A szulfáttartalmat az EN 196-2-ben megadott módszer szerint kell
meghatározni.
4.7. A lekötetlen mésztartalom
4.7.1. Általános előírás
A meghatározást levegőn szilárduló mésznél a 4.7.2. szakasz, a
hidraulikus mésznél a 4.7.3. szakasz szerint kell végezni.
4.7.2. A levegőn szilárduló meszek lekötetlen mésztartalmának
meghatározása
4.7.2.1. A módszer elve
A lekötetlen meszet (kalcium-oxid és kalcium-hidroxid) cukoroldatban
feloldjuk és sósavval fenolftalein indikátor jelenlétében titráljuk.
A nagy reakcióképességű meszeket (amelyeknél az 5.10.5. szakasz
szerint vizsgált tu < 2 perc) az oltáskor végbemenő szemcséződés
elkerülése érdekében, melynek hatására az oltatlan mésztartalom oltódása
nem menne végbe, a szuszpendálás előtt 1 ml metilalkohollal
megnedvesítjük.
4.7.2.2. Vegyszerek
a) Víz
MSZ EN 459-2:2002
- 22 -
b) Szacharóz Finomított cukor, kereskedelmi
forgalomban kapható
c) Metilalkohol CH3OH
d) Sósav 1 mól/l (normáloldat)
e) Fenolftalein indikátor Oldjunk fel 0,5 g fenolftaleint 50 ml
etilalkoholban és hígítsuk fel vízzel
100 ml-re.
4.7.2.3. Eljárás
Öntsünk 50 ml vizet 300 ml-es Erlenmeyer-lombikba. A mészmintából
(1 + 0,1) g-ot 1 mg pontossággal mérjünk be a lombikba és rázással
szuszpendáljuk. 10 g cukor hozzáadása után dugaszoljuk le a lombikot és
a szuszpenziót 12-15 percig tartsuk mozgásban (mágneses keverővel,
rázóasztallal vagy hasonló készülékkel). Aztán szűrjük át két finom
szűrőpapíron. A lombikot mossuk ki hatszor 25 ml hideg vízzel és
titráljuk a szűrletet vagy egy aliquot részt sósavval, fenolftalein indikátor
mellett.
4.7.2.4. Az eredmények kiszámítása
A lekötetlen mésztartalmat CaO-alakban a következő egyenlettel kell
kiszámítani:
MSZ EN 459-2:2002
-
- 23 -
2,804.V5 x C1
Ka = ────────── (4)
m2
ahol
Ka a lekötetlen mésztartalom tömege, százalékban;
V5 a sósavoldat fogyása, milliliterben;
C1 az 1 mol/l-es sósav faktora;
m2 a minta tömege, grammban.
E módszer alkalmazásakor a számított értéket a termék „szállítási
formájának” megfelelő százalékos értékben fejezzük ki (hivatkozás a 4.1.
szakaszra).
4.7.3. A hidraulikus mész lekötetlen mésztartalmának
meghatározása
4.7.3.1. A módszer elve
A lekötetlen meszet (kalcium-oxid és kalcium-hidroxid) etil-
acetoacetáttal extraháljuk és az extraktumot sósavval, brómfenolkék
indikátor jelenlétében titráljuk.
4.7.3.2. Vegyszerek
a) Etil-acetoacetát CH3COCH2COOC2H5, a szintézishez
b) 2-Propanol (CH3)2CHOH
c) Tömény sósav HCl, lásd a 4.4.2.3. b) szerint
MSZ EN 459-2:2002
- 24 -
d) Sósav 1 mol/l (normáloldat)
e) Sósavoldat 0,1 mol/l (normáloldat)
f) Nátrium-hidroxid NaOH, analitikai tisztaságú
g) Etilalkohol C2H5OH
h) Brómfenolkék Tetrabrómfenol-szulfonftalein
i) Brómfenolkék oldat Oldjunk fel 0,1 g brómfenolkék
indikátort etilalkoholban és töltsük
fel 100 ml-re etilalkohollal.
j) Isobutanol (CH)3CHCH2OH
4.7.3.3. Eljárás
Az ISO 383 szerinti, 29,2 mm névleges átmérőjű és 32 mm vastagságú
feltéttel felszerelt Erlenmeyer lombikba öntsünk 12 ml etil-acetoacetátot
és 80 ml isobutanolt. Az elegyhez adagoljunk kb. 1 g (105 + 5) oC
hőmérsékleten légmentesen (vákuumszárítóban) kiszárított, az
analízishez szükséges finomságúra porított, 0,1 mg pontossággal lemért
mintát, majd rázzuk össze. Az elegyet keverjük (pl. mágneses keverővel)
és közben hevítsük forrásig, majd folyassuk vissza. A visszafolyó hűtő
alsó része az ISO 383 szerinti 29,2 mm névleges átmérőjű és 32 mm
vastagságú feltéthez csatlakozik, a felső része pedig egy nátrium-
hidroxiddal töltött biztonsági csővel van ellátva, amely megakadályozza
a levegő szén-dioxid-tartalmának a behatolását.
15 perc után fejezzük be az extrahálást. Az extraktumot gyorsan hűtsük
le 50 oC alá és kissé még melegen üvegszűrőn keresztül szívassuk át egy
250 ml-es szívópalackba. Helyezzünk egy lassú (pórusméret 2,0-2,2 µm)
és egy közepes szűrési sebességnek megfelelő szűrőpapírt (pórusméret
6,5 µm) a szűrőtölcsérbe. (A szűrőpapír kézi vágása nincs megengedve!)
MSZ EN 459-2:2002
-
- 25 -
A szűrőpapírokat szűrés előtt nedvesítsük meg a etil-acetoacetáttal. Ha a
szűrlet zavaros, ugyanazzal a módszerrel egy második szűrést is el kell
végezni. A lombikot és a maradékot legfeljebb 50 ml 2-propanollal
mossuk. A maradék utolsó részletét nem szükséges a tölcsérre juttatni.
Adagoljunk a szűrlethez 3-4 csepp brómfenolkékoldatot és titráljuk
sósavval a sárga szín megjelenéséig. Az alkalmazott sósavoldat
koncentrációja a várható lekötetlen mésztartalomtól függ. HL 2-es
és/vagy NHL 2-es termékek esetén 1 mol/l-es sósavoldattal, HL 3,5-es,
HL 5-ös, NHL 3,5-es és NHL 5-ös termékek esetén pedig 0,1 mol/l-es
sósavoldattal titráljunk.
4.7.3.4. Az eredmények kiszámítása
A lekötetlen mésztartalmat HL 2-es és/vagy NHL 2-es termék esetén a
következő egyenlettel számítjuk ki:
V6 x C2
Ka = 2,804 ───────── (5a)
m3
ahol
Ka a lekötetlen mésztartalom tömege a HL 2-ben és/vagy
az NHL 2-ben, tömegszázalékban ;
V6 az 1 mol/l-es sósavoldat fogyása, milliliterben;
C2 az 1 mol/l-es sósavoldat faktora;
m3 a minta tömege, grammban.
MSZ EN 459-2:2002
- 26 -
A lekötetlen mésztartalmat HL 3,5-es, HL 5-ös, NHL 3,5-es és NHL 5-ös
termékek esetén a következő egyenlettel kell kiszámítani:
V7 x C3
Kb = 0,2804 ────── (5b)
m3
ahol
Kb a lekötetlen mésztartalom tömege a HL 3,5-ben, a HL
5-ben, az NHL 3,5-ben és az NHL 5-ben,
tömegszázalékban ;
V7 a 0,1 mol/l-es sósavoldat fogyása, milliliterben;
C3 a 0,1 mol/l-es sósavoldat faktora;
m3 a minta tömege, grammban.
5. Fizikai vizsgálatok
5.1. Nyomószilárdság
5.1.1. Általános előírás
A nyomószilárdságot az EN 196-1:1994 szabvány szerint kell
meghatározni, azzal az eltéréssel, hogy a "cement" szó helyett mindig a
"hidraulikus mész" kifejezés értendő.
Ezen kívül az 5.1.2. szakasz szerinti eltéréseket is figyelembe kell venni.
MSZ EN 459-2:2002
-
- 27 -
5.1.2. Eltérések az EN 196-1 szabványhoz képest
5.1.2.1. A habarcs összetétele
Az EN 196-1-ben megadott 0,5 víz/kötőanyag arány csak a HL 5-ösre és
az NHL 5-ösre vonatkozik.
A HL 2-es, a HL 3,5-es, az NHL 2-es és az NHL 3,5-es termékeknél a
víz/kötőanyag arány 0,55 legyen (mindegyik keveréknél három próbatest
készítéséhez (248 + 1) g vizet kell használni).
Azoknál a hidraulikus meszeknél és természetes hidraulikus meszeknél,
melyeknek a laza halmazsűrűsége legfeljebb 0,60 kg/dm3, a
nyomószilárdság vizsgálatához 0,60 víz/kötőanyag arányt kell
alkalmazni (mindegyik keveréknél három próbatest készítéséhez (270 +
1) g vizet kell használni).
5.1.2.2. A próbatestek tömörítése
A rázóasztallal való tömörítés a referenciamódszer (5.1.2.2.1. szakasz).
Az EN 196-1:1994 szerinti módszer (ejtőasztal) alternatív módszer.
A tömörítésre bármilyen más alternatív módszer akkor alkalmazható, ha
a 28 napos nyomószilárdságok átlagértékei közötti abszolút különbség
(legalább tíz vizsgálati eredmény alapján) legfeljebb 1,5 MPa,
párhuzamos vizsgálatokban, három különböző HL 5-ös és NHL 5-ös
hidraulikus mésszel végzett párhuzamos vizsgálatok esetén.
MSZ EN 459-2:2002
- 28 -
5.1.2.2.1. Rázóasztal
A rázóasztal (lásd a 2. ábrát) feleljen meg a következő
követelményeknek:
a) Üzemelési mód mágneses vibrátor
b) A rezgés típusa szinuszos
c) Névleges frekvencia 50 Hz
d) A rezgő tömeg 35 + 0,1 kg
(az üres formával együtt)
e) A rezgő lemez A munkafelületet köszörüléssel kell
egyenletes simaságúvá tenni. A legkisebb
mérete (szélesség x hosszúság) 400 mm x
300 mm, ez lehet:
- vagy egyrétegű ausztenites
rozsdamentes acéllemezből2) (vastagsága
legalább 10 mm),
- vagy kétrétegű fémlemezből (vastagság
legalább 20 mm), a felső réteg legalább 1
mm vastagságú ausztenites rozsdamentes
acél2), amely az alsó réteghez sajtolással
és kényszerkapcsolati kötéssel szilárdan
rögzített.
f) A formarögzítő Rögzítőszerkezet, a 40 x 40 x 160 mm-es
formák részére, a töltőfeltéttel együtt
2)
Például X 8 CrNiS 18-9 (1.4503) acélfajta az EN 10088-2 szerint.
MSZ EN 459-2:2002
-
- 29 -
g) Az asztal tömege > 100 kg
A rázóasztalt az alján található beállító csavarok segítségével úgy kell
beállítani, hogy a rezgőlemez munkafelülete a vízszintes síktól ne térjen
el 1 mm/m-nél nagyobb mértékben.
A rezgő lemez csak egytengelyű függőleges mozgást végezhet. A
legnagyobb amplitúdó, az üres forma középső elválasztó falainál és a
külső sarkoknál mérve (0,75 + 0,10) mm lehet. Az amplitúdót
folyamatosan láthatóvá kell tenni.
Az asztalt olyan szerkezettel vagy eszközzel kell felszerelni, amely a
formát a munkafelület közepén tartja.
A rögzítő szerkezetnek biztosítani kell, hogy a forma a töltőfeltéttel
együtt szilárdan a helyén maradjon.
A tömörítési időt az automata időmérővel másodperc pontosságra kell
beállítani.
MSZ EN 459-2:2002
- 30 -
Jelölések
1. Töltőfeltét
2. Forma
3. Rögzítő
4. Rezgő lemez
5. Beállító panel a főkapcsolóval, az időmérővel, az amplitúdó
beállítóval és a kijelzővel
2. ábra: Példa egy rázóasztal tömörítő készülékre (vázlatos
ábrázolás)
MSZ EN 459-2:2002
-
- 31 -
5.1.2.2.2. Tömörítés
A próbatesteket a habarcs keverése után azonnal el kell készíteni.
A habarcsot a rázóasztalon kell tömöríteni.
A formát az asztalon szilárdan rögzítsük. A vibrátor bekapcsolása után a
habarcsot a formákba két rétegben 45 másodpercen belül a következő
módon töltsük be.
A betöltést jobbról balra kell végezni oly módon, hogy az első réteg kb.
félig töltse meg a formákat és 15 másodperc alatt kerüljön a formákba.
Majd 15 másodperc után, mialatt a vibrátor tovább működik, újabb 15
másodperc alatt, ismét csak jobbról balra haladva, töltsük be a második
réteget is a formákba. Az 5.1.2.1. szakasz szerint készített habarcs teljes
mennyiségét fel kell használni. A vibrátornak (120 + 1) másodperc után
automatikusan meg kell állnia.
A formát a rázóasztalról óvatosan emeljük le és vegyük le a feltétet is.
Ezt követően a felesleges habarcsot acélvonalzóval azonnal távolítsuk el
(EN 196-1:1994 3. ábra) oly módon, hogy azt majdnem függőlegesen
tartjuk és fűrészelő mozgással (EN 196-1:1994 2. ábra) lassan, mindkét
irányban egyszer végighúzzuk. Ezután a próbatestek felületét az
acélvonalzóval lesimítjuk oly módon, hogy azt majdnem vízszintesen
tartjuk.
MSZ EN 459-2:2002
- 32 -
5.1.2.3. A próbatestek tárolása kizsaluzás után
A próbatesteket kizsaluzás után a nyomószilárdság vizsgálatának
elvégzéséig (20 + 1) oC hőmérsékletű, legalább 90% relatív
nedvességtartalmú térben (EN 196-1:1994 4.1. szakasza szerint) kell
tárolni, az EN 196-1:1994 szerint a nyomószilárdság végrehajtásáig
szükséges tárolási idő megengedett eltérésére vonatkozó előírások
figyelembevételével.
5.1.2.4. A nyomóerő növelésének sebessége
A nyomóerőt (400 + 40) N/s sebességgel kell növelni mindegyik építési
mészfajta esetében.
5.2. Szemcsefinomság
5.2.1. Referenciamódszer
A szemcsefinomságot az EN 196-6:1989 3. fejezete szerint kell
meghatározni, azzal a kiegészítéssel, hogy a 0,2 mm-es szitamaradékot is
vizsgálni kell a nagyobb részecskék miatt.
5.2.2. Alternatív módszer
A szemcsefinomságot légáram szitával is meghatározhatjuk az EN 12485
szerint 0,20 mm-es és 0,09 mm-es sziták használatával.
MSZ EN 459-2:2002
-
- 33 -
5.3. Térfogat-állandóság
5.3.1. Általános előírás
Az építési meszek kémiai és fizikai tulajdonságainak változatossága
következtében nem lehet a térfogat-állandóságot az építési meszek
valamennyi fajtájánál egyetlen módszerrel meghatározni. Ezért a
következők szerint határozzuk meg térfogat-állandóságot:
- oltott kalciumos mész és a - 5.3.2.1 (Referenciamódszer)
hidraulikus meszek minden fajtája - 5.3.2.2. (Alternatív módszer)
- hidraulikus mész, amelynek SO3-tartalma nagyobb,mint 3 és
legfeljebb 7 tömegszázalék - 5.3.2.3.
- oltatlan mész, mészpép, dolomitos mész és
dolomitos mészhidrát - 5.3.3.
0,2 mm-nél nagyobb szemcséket is tartalmazó
kalciumos mészhidrát, kalciumos mészpép és
dolomitos mészhidrát - 5.3.4.
MSZ EN 459-2:2002
- 34 -
5.3.2. A hidratált kalciumos mész és minden hidraulikus mészfajta
térfogat-állandóságának meghatározása
5.3.2.1. Referenciamódszer
5.3.2.1.1. A módszer elve
Ha a mész oltódása nem tökéletes, akkor a mintában jelen levő oltatlan
kalcium-oxid (CaO) gőzölés hatására végbemenő hidratációja
térfogatnövekedést okoz, amelyet az előzőleg nyomással tömörített
hengeres próbatest átmérőjének változásával lehet meghatározni.
5.3.2.1.2. Eszközök
a) A 3. ábra szerinti forma. A dugattyúnak a próbatestek felületével
érintkező vége keresztirányú horonnyal van ellátva.
b) Nyomókészülék, amely alkalmas a forma dugattyújára 2 kN erőt
kifejteni. Az erőt 0,5 kN pontossággal kell beállítani. Alternatív
megoldásként meg van engedve a dugattyú próbatestre ható
nyomásának ellenőrzése nyomásmérővel.
c) Hosszmérő eszköz, mely 0,1 mm pontosságú.
d) Gőzölőkamra a próbatestek hőkezelésére.
A legegyszerűbb berendezés egy henger alakú tartály, amelyben a
forrásban levő víz fölött kb. 50 mm magasságban perforált lemez (pl:
rozsdamentes drótháló, szitaszövet) helyezkedik el a próbatestek tárolása
MSZ EN 459-2:2002
-
- 35 -
céljából. A fedelét úgy kell kialakítani, hogy a lecsapódó vízcseppek ne
hulljanak a próbatestekre.
e) Hőforrás, amely képes a vizet forrásban tartani, mint pl. szabályozóval
ellátott elektromos fűtőlap vagy beállítható gázégő.
f) Mérleg, 0,01 g pontosságú.
MSZ EN 459-2:2002
- 36 -
Méretek mm-ben
Tűrések az ISO 2768-m szerint
Jelölések
1 Dugattyú
2 Forma
3 0,5 mm-es keresztirányú horony
3. ábra: A forma
MSZ EN 459-2:2002
-
- 37 -
5.3.2.1.3. Eljárás
Mérjünk le a vizsgálandó oltott mészből (25,0 + 0,1) g-ot, majd adjunk
hozzá annyi vizet, hogy a formából történő kivétel után a próbatest
kezelhető legyen, (ez rendszerint 5 g, de pl. HL 5 és NHL 5 minőségű
mész esetén kevesebb 2,5 g-nál) és gondosan keverjük össze. Ha
lehetséges, a legcélszerűbb a műveletet közvetlenül a formában végezni,
ha ez nem lehetséges, akkor először egy edényben végezzük a keverést,
majd a keveréket ezután tegyük a formába. Ezt követően a formát a
dugattyúval nyomás alá helyezzük.
Növeljük a nyomást 2 kN-ig és kb. 5 másodpercig tartsuk ezen a
nyomáson, majd vegyük ki a formából a próbatestet, melynek vastagsága
általában nem éri el a 10 mm-t, átmérője kb. 50 mm. Mérjük le a
próbatest két átmérőjét, pl. két egymásra merőleges átmérőt a
keresztirányú hornyok mentén, 0,1 mm pontossággal. Számítsuk ki a két
mérés Di átlagát. Helyezzük a próbatestet a gőzölőkamrába és 90 percig
gőzöljük a forrásban levő vízből keletkező gőzben. Ezt követően a
próbatestet vegyük ki és hagyjuk lehűlni 40 oC alá, majd két mérés
átlagaként számítsuk ki a De átmérőt.
5.3.2.2.4. Az eredmények kifejezése
A duzzadás értéke, mm-ben kifejezve, a két mérés különbsége (De-Di).
Ha a vizsgálati eredmény kielégíti a követelményeket (lásd az EN 459-
1:2001 5. táblázatát), akkor az eredmény "megfelel", ellenkező esetben
"nem felel meg".
MSZ EN 459-2:2002
- 38 -
5.3.2.2. Alternatív módszer
A térfogat-állandóság meghatározását az EN 196-3:1994 szerint kell
végezni, azzal az eltéréssel, hogy a hidraulikus meszek esetében a
gyűrűbe öntött mintákat (48 + 0,5) óráig kell legalább 90% relatív
nedvességtartalmú és (20 + 1) oC hőmérsékletű térben tárolni.
A CL 70, CL 80, CL 90, HL 2, HL 3,5, NHL 2 és NHL 3,5 építési
meszeknél következő módosításokat kell alkalmazni.
5.3.2.2.1. Készülék
Az EN 196-3:1994 szerinti vízfürdő és a nedves kamra helyett
gőzölőkamrát kell alkalmazni.
5.3.2.2.2. Eljárás
75 g száraz mészhidrát-minta és 20 ml víz gondos kézi keverésével
készítsünk három próbatestet, azonnal töltsük a gyűrűbe és a
légzárványok kiküszöbölése érdekében enyhén tömörítsük. A műveletet
addig ismételjük, amíg a keverék nem kerül egy szintbe a gyűrű felső
peremével.
Ha ezzel Eljárással a gyűrű megtöltése az EN 196-3:1994 7.3. szakasza
szerint nem hajtható végre, akkor a vízmennyiséget meg szabad
változtatni és azt közölni kell.
MSZ EN 459-2:2002
-
- 39 -
Mérjük le a tűhegyek közötti távolságot (A) 1 mm pontossággal. A
gyűrűket helyezzük azonnal olyan gőzölőkamrába, amelyben a víz
erőteljes forrásban van.
Gőzöljük a gyűrűket folyamatosan (180 + 10) percig atmoszférikus
nyomáson. Ezután vegyük ki a gőzölőből, hagyjuk lehűlni
szobahőmérsékletre és mérjük meg a tűhegyek közötti távolságot (B).
Az A és B távolságokat minden próbatestre vonatkozóan jegyezzük fel és
számítsuk ki a (B-A) különbségeket.
Ha az egyedi eredmények eltérése 2 mm-nél nagyobb, akkor a
vizsgálatot meg kell ismételni.
5.3.2.2.3. Értékelés
Ha a különbségek átlaga (B-A) kielégíti a követelményeket (lásd az EN
459-1:2001 5. táblázatát), akkor az "megfelel", ellenkező esetben "nem
felel meg".
5.3.2.3. A 3%-nál nagyobb és legfeljebb 7% közötti SO3-tartalmú
hidraulikus mész térfogat-állandóságának vizsgálata (vízpróba
módszer)
5.3.2.3.1. A próbatestek elkészítése
200 g hidraulikus meszet 45-90 g vízzel 3 percig alaposan gyúrjunk
össze sűrű péppé. A hozzáadott víz mennyisége akkor megfelelő, ha az
üveglemezre helyezett massza csak lassan, néhány rázás hatására terül
szét.
MSZ EN 459-2:2002
- 40 -
A pépből 2 db gömböt formázzunk és mindkettőt helyezzük egy-egy
vékonyan beolajozott, sík üveglap (tükörüveg) közepére és addig
rázogassuk a mintát óvatosan, míg a gömbökből 50-70 mm átmérőjű és
kb. 10 mm vastagságú lepények nem keletkeznek. A szétterülés után a
lepények késsel vagy simítókanállal való formázása nincs megengedve.
A két lepénnyel párhuzamos vizsgálatot lehet végezni.
5.3.2.3.2. Eljárás
A lepények elkészítése után azokat azonnal helyezzük legalább 90%
relatív nedvességtartalmú tárolótérbe és hagyjuk zavartalanul szilárdulni.
24 óra múlva a lepényeket óvatosan vegyük le az üveglemezekről és
helyezzük 18-21 oC hőmérsékletű vízbe és további 27 napig figyeljük
meg. Ha a lepény vetemedik vagy a szélein akár egyedi, akár hálószerű
repedezés mutatkozik, az annak a jele, hogy a mészben utóoltódás megy
végbe, ezért a lepény széttöredezik és fokozatosan elveszti az eredetileg
kialakult kötőképességét, ami végül a teljes széteséshez vezet (lásd a 6.
ábrát).
A lepény alsó felületének görbülete nem lehet nagyobb 2 mm-nél.
Az utóoltódás jelensége a lepényekben rendszerint már 3 nap után
felismerhető; a 28 napos megfigyelés azonban mindenképpen elegendő a
megbízható felismeréséhez.
Az ellenőrzés céljából a vízből kivett lepényeket 30 percen belül
helyezzük vissza, ellenkező esetben a széleken sugár-irányú repedések
jelenhetnek meg (lásd az 5. ábrát).
MSZ EN 459-2:2002
-
- 41 -
5.3.3. Az oltatlan mész, a mészpép, a dolomitos mész és a dolomitos
mészhidrát térfogat-állandóságának vizsgálata
5.3.3.1. A módszer elve
Önthető konzisztenciájú mészpépből vagy oltott mészből porózus
lemezre történő öntéssel lepényeket (átmérő: 50-70 mm, vastagság: kb.
10 mm) készítünk. 5 perc után helyezzük új, száraz lemezekre és tegyük
be szárítószekrénybe, majd a hőkezelés után szemrevételezéssel
ellenőrizzük, hogy képződtek-e a lepényeken repedések.
5.3.3.2. Eszközök
a) Nedvszívó lemez, mérete kb. 100 mm x 100 mm, hőszigetelési célra
használt hidratált kalcium-szilikátból3) készül, testsűrűsége kb. 1,0 g/cm3,
vastagsága kb. 25 mm, nedvszívási ideje legfeljebb 10 perc.
MEGJEGYZÉS: Alternatív megoldásként más nedvszívó anyagok is
alkalmazhatóak, amelyeknek a vízfelszívása hasonló.
b) Szárítószekrény, (105 +- 5) oC-ra beállítható.
5.3.3.3. A lepények készítése 3)
A hidratált kalcium-szilikát lemezek beszerzési lehetőségeiről információt a DIN Deutsches Institut für Normung
e.V., Burggrafenstrasse 6, D-10787 Berlin tud adni.
MSZ EN 459-2:2002
- 42 -
5.3.3.3.1. Szitamaradék
Ha az anyagnak a szemcsefinomság vizsgálata során (lásd az 5.2.
szakaszt) van 0,2 mm-es szitamaradéka, akkor a következők szerint kell
eljárni:
a) A szemcséket beágyazzuk a lepény belsejébe oly módon, hogy azok
teljesen fedve legyenek;
b) Az oltatlan mész részecskéit a gyártó felhasználási utasítása szerint
beoltjuk és kezeljük, az ezután megmaradó szemcséket ágyazzuk a
lepény belsejébe;
c) Ugyanabból a mészmintából, amelyiknek a szitamaradékát
meghatároztuk, lepényt készítünk.
5.3.3.3.2. Oltatlan mész és dolomitos mész
Oltsunk be (20 + 2) oC hőmérsékletű vízzel 200 g oltatlan meszet vagy
dolomitos meszet, a mészpépet hagyjuk állni annyi ideig, amennyit a
gyártó utasítása előír. Ezután készítsünk a mészpépből két lepényt.
5.3.3.3.3. Mészpép
Kész mészpép esetén két lepényt közvetlenül a rendelkezésre álló
anyagból készítsünk.
5.3.3.3.4. Dolomitos mészhidrát
MSZ EN 459-2:2002
-
- 43 -
A közvetlenül bedolgozható dolomitos mészhidrát vizsgálatához
keverjünk kb. 100 g dolomitos mészhidrátot (20 + 2) oC hőmérsékletű
vízzel péppé és öntsünk ki két 50-70 mm átmérőjű és a közepén kb. 10
mm vastag lepényt egy-egy száraz, nedvszívó lemezre (lásd az 5.3.3.2.
szakaszt). Mészpép esetén közvetlenül a rendelkezésre álló pépből víz
hozzáadása nélkül készítsük a lepényeket.
5.3.3.4. Eljárás
Megfelelő pihentetés után (kb. 5 perc) lepényeket tegyük át két másik
száraz nedvszívó lemezre, majd helyezzük szárítószekrénybe. Szárítsuk
négy órán át (105 + 5) oC-on.
5.3.3.5. Értékelés
Az építési meszek akkor felelnek meg a vizsgálatnak, ha a lepények az
5.3.3.4. szerinti vizsgálat után szilárdak maradnak és felületükön nem
mutatkoznak duzzadási repedések. A zsugorodási repedéseket az
értékelésnél nem kell figyelembe venni. Ebben a tekintetben a 4-6. ábrák
a mérvadók.
MSZ EN 459-2:2002
- 44 -
4. ábra: "A vizsgálatnak megfelelt"
5. ábra: Próbatest zsugorodási repedésekkel
("A vizsgálatnak megfelelt")
MSZ EN 459-2:2002
-
- 45 -
6. ábra: Próbatest duzzadási repedésekkel
("A vizsgálatnak nem felelt meg")
5.3.4. 0,2 mm-nél nagyobb szemcséket is tartalmazó kalciumos
mészhidrát, kalciumos mészpép, dolomitos mészhidrát térfogat-
állandóságának vizsgálata
5.3.4.1. A módszer elve
A nagyobb méretű túlégetett mész-szemcsék a vakolatban kipattogzást és
leválást okozhatnak. Ebben a vizsgálatban a hidratált kalciumos meszet
nagy tisztaságú gipsz (stukatur gipsz) kötőanyaghoz adagoljuk és a
habarcs megkötése után gőzöljük. A gőzölés hatására az oltatlanul
maradt kalcium-és/vagy magnézium-oxid hidratál, amely duzzadást
okoz, és így a habarcs felszínén repedések keletkeznek.
MSZ EN 459-2:2002
- 46 -
5.3.4.2. Anyagok
Stukatur gipsz, mely több mint 90% kalcium-szulfát-félhidrát
(CaSO4.1/2H2O alakban) tartalmú és 0,2 mm-nél nagyobb szemcséket
nem tartalmaz.
A gipsz kötésének kezdete, 50% mennyiségű, (20 + 5) oC hőmérsékletű
vízadagolással az EN 196-3:1994 6. fejezete szerint vizsgálva, legalább 4
és legfeljebb 15 perc között legyen.
5.3.4.3. Eszközök
a) Nem nedvszívó anyagból készült lemez a keveréshez (erre megfelel
egy 500 mm x 750 mm méretű üveglap).
b) Sárgaréz gyűrű, három darab, 100 mm belső átmérőjű, 5 mm
magasságú, legalább 5 mm falvastagságú, belső kúpossága kb. 5o, és
amelyek mindegyikéhez tartozik egy 120 mm x 120 mm
oldalhosszúságú, nem porózus anyagból készült négyzetlap.
c) Simítókés, széles, 2 db.
d) Szárítószekrény szellőztethető, (40 + 5) oC hőmérsékletre beállítható.
e) Gőzölőkamra, a térfogat-állandósági vizsgálatra előkészített
próbatestek atmoszférikus gőzölésére. A gőzölőkamra fedelét úgy kell
kialakítani, hogy a kicsapódó pára ne csöpöghessen a próbatestekre.
MSZ EN 459-2:2002
-
- 47 -
5.3.4.4. Eljárás
Mérjünk le kb. 250 g mintát 1 g pontossággal és keverjük mészpéppé a
két simítókés segítségével (20 + 2) oC-on a szükséges mennyiségű vízzel,
egy nagyméretű, nem nedvszívó lemezen. Gyűjtsük össze egy tömegbe, a
kiszáradás elkerülése érdekében fedjük le és hagyjuk állni (120 + 10)
percig.
A gyűrűket és az alaplemezeket kenjük be vazelinnal.
2 óra elteltével a kések segítségével keverjük át a mészpépet úgy, hogy
sűrű, képlékeny massza képződjön. Ha szükséges adjunk hozzá kevés
vizet. Terítsük szét a pépet, majd egyenletesen szórjunk a felületére 35 g
stukatur gipszet, és gyorsan keverjük a kések segítségével (120 + 5)
másodpercig.
A nagyobbik átmérőjével állítsuk a három formát a nem porózus
alaplapra, a simítókés segítségével a masszát kis adagokban nyomkodjuk
bele a formákba. Győződjünk meg arról, hogy levegőzárványokat nem
tartalmaz az anyag. A kést majdnem függőlegesen tartva távolítsuk el a
fölösleges pépet, majd közel vízszintesen tartva simítsuk el a felületet
legfeljebb 12 simítással. A stukatur gipsz hozzáadásától a próbatestek
elkészítésének a befejezéséig legfeljebb 5 perc telhet el.
A három próbatestet 1 órán át hagyjuk még kötni. Helyezzük a
lemezekkel együtt szárítószekrénybe formával vagy anélkül és legalább
12 órát (40 + 5) oC hőmérsékleten szárítsuk. (A szárítást célszerű éjszaka
végezni.) Az alaplemezeken levő próbatesteket vízszintes helyzetben a
gőzölőkamrába tesszük, miközben a benne levő vizet folyamatos
MSZ EN 459-2:2002
- 48 -
buborékképződés mellett élénk forrásban kell tartani. A három
próbatestet (180 + 10) percig telített gőztérben atmoszférikus nyomáson
gőzöljük, ügyelve arra, hogy a víz ne csöpögjön a minta felületére.
Ha bármelyik próbatesten zsugorodási repedések mutatkoznak a (40 + 5) oC-os szárítókemencében való kezelés után, azt a vizsgálatból ki kell
hagyni és új próbatestet kell készíteni. Míg az új próbatest(ek)et
készítjük, folytatni kell az előző próbatest(ek) vizsgálatát.
Ezután vegyük ki a próbatesteket a gőzölőkamrából, hagyjuk lehűlni,
majd megfelelő megvilágítás mellett vizsgáljuk meg, hogy nem
mutatkoznak-e a felületen a szétesés, kipattogzás vagy a leválás jelei.
MEGJEGYZÉS: A csöpögő víz "hólyagosodás"-t okozhat, melyet
nem szabad összetéveszteni a kipattogzással és a leválással.
5.3.4.5. Vizsgálati jegyzőkönyv
Fel kell jegyezni, hogy a próbatesteken mutatkozik-e szétesés,
kipattogzás vagy leválás.
5.4. Kötési idő
A kötési időt az EN 196-3:1994 szerint kell meghatározni.
MSZ EN 459-2:2002
-
- 49 -
5.5. A terülés és a besüllyedés méréséhez a szabványos habarcs
térfogatának és vízigényének meghatározása
5.5.1. Általános előírás
A besüllyedés, a vízmegtartó képesség és a légpórustartalom méréshez
olyan szabványos habarcsot kell készíteni az EN 196-1:1994 szerint,
amelynek a terülése úgy van beállítva, hogy az 5.5.2.1.2. szakasz szerinti
ejtőasztalon mért terülési átmérője (185 + 3) mm legyen.
5.5.2. A szabványos habarcs összetétele és elkészítése
5.5.2.1. A laboratórium és a berendezések
5.5.2.1.1. Általános előírás
A laboratórium, a keverő, a szabványhomok és a víz az EN 196-1
szerinti legyen.
5.5.2.1.2. Ejtőasztal
Az ejtőasztal (lásd a 7. ábrát) tartókerete (1) hegesztett vagy öntött
acélból készüljön, legyen szilárd és deformációtól mentes. Az
alkalmazott forma fontosabb méreteit a 7. ábra mutatja. A keret (1)
tartólábai között az alapon a távolság legalább 140 mm legyen és
legalább 20 mm-rel hosszabb legyen, mint a tengely (4) átmérője a felső
részen (a kiemelkedésnél).
MSZ EN 459-2:2002
- 50 -
Az ejtőasztal motorral hajtott tengelyéhez (2) acél bütyköstárcsa (3)
csatlakozik. Az állandó forgási sebességű (1 fordulat.s-1) acéltengely
meghajtását rugalmas tengelykapcsoló biztosítja.
A bütyök a tengelyt (4) a tányérral (5) együtt másodpercenként egyszer
(10,0 + 0,2) mm magasra emeli. A berendezést 15 ejtés után ki kell
kapcsolni.
A 22 + 8 mm átmérőjű tengelyt (4) finoman csiszolt felületű,
rozsdamentes acélból kell készíteni (legnagyobb felületi egyenetlenség
0,010 mm). A hőkezelt acélból készült kisebbik acélhenger (12) (12,0 +
0,1) mm hosszúságú, (10,0 + 0,1) mm átmérőjű, M8-as menettel
csatlakozik a tengely alsó végéhez. A szorosan rögzített központi
tartótárcsán (6) merev, rozsdamentes acélból készült, polírozott (4,0 +
0,1) mm vastagságú, (300 + 1) mm átmérőjű lemez (5) helyezkedik el (a
felületi egyenetlenség legfeljebb 0,0032 mm), amely vagy M16-os
menettel vagy szoros illesztéssel – (20,00+0,21) mm – csatlakozik a 0,00
tengelyhez.
A bütyköstárcsa (3) felső része és a tengely (4) csatlakozó alsó részének
(12) felülete az EN 10003-1 szerint HBS 150 Brinell keménységű acél
legyen.
A lemez (5) merevítését a következők szerint lehet megoldani:
a) a lemezt a 100 mm átmérőjű tartótárcsához (6) 5 db M5-ös csavarral
rögzítjük oly módon, hogy a csavarok 72o-os szöget zárnak be és
37,5 mm-re helyezkednek el a középponttól. A rozsdamentes
acéllemez alsó felületét a habarcs korróziójának ellenálló, 5 mm
MSZ EN 459-2:2002
-
- 51 -
vastagságú, 300 mm külső, 260 mm belső átmérőjű esztergált
acélgyűrű is terheli. A gyűrű (7) biztonságos rögzítését az
acéllemezhez 6 db, 60o-os elrendezésben elhelyezett M5-ös
süllyesztett fejű csavarral lehet megoldani, vagy
b) alternatív megoldás lehet három, egymással sugárirányban 120o-os
szöget bezáró merevítő kar csatlakoztatása a tartótárcsához, amelyek
a lemez széléig érnek. A merevítő karok vízszintes, a tartókoronggal
azonos szinten levő végei támaszként szolgálnak. A merevítő
felületeket a lemezhez (5) M5-ös, süllyesztett fejű csavarokkal kell
rögzíteni.
A lemez (5), a tartótárcsa (6) és a gyűrű (7) vagy a b) pontban
alternatívaként említett merevítőkarok közötti érintkező felületek
csiszoltak legyenek legfeljebb 0,0032 mm-es érdességgel.
A rozsdamentes lemez (5) felső felületének közepére 0,2 mm mélységű
és 100 mm átmérőjű kört kell bevésni.
A rozsdamentes acéllemeznek mind a felső, mind az alsó állásban
vízszintesnek kell lennie. A tengely, a tartótárcsa, a rozsdamentes
acéllemez és a stabilizálást szolgáló tartozékok össztömege 4,2 - 4,5 kg
közötti legyen. (Ha a stabilitás növelésére az alternatív módszert (b)
alkalmazzuk, a pótlólagos terhelések egyenlők, és a merevítő karoknak
az alsó felülethez való rögzítése a lemez középpontjára szimmetrikus
elrendezésűek legyenek.)
A tengely és a vezetőcsapágy közötti hézag 0,05 mm és 0,1 mm közötti
legyen. Forgásgátló ütköző alkalmazása nem szükséges. E helyett a
MSZ EN 459-2:2002
- 52 -
bütyköstárcsát és az érintkező tengelyrészt kell olyan pontossággal
Méretek mm-ben
Jelölések
1 Keret 7 Gyűrű
2 Hajtott tengely 8 Váll
3 Bütyköstárcsa 9 Kúpos forma
4 Tengely 10 Töltőfeltét
5 Lemez 11 Tömörítő rúd
6 Tartótárcsa 12 Acélhenger
Tűrések az ISO 2768-m szerint.
7. ábra: Ejtőasztal, bütyköstárcsa és döngölő rúd
MSZ EN 459-2:2002
-
- 53 -
megtervezni, amely biztosítja, hogy az asztal elfordulása 15 ejtésenként
60o-nál több ne legyen.
A bütyköstárcsa (3) kerülete növekvő sugarú, folytonos spirális görbe,
amely a tengely (4) leesését követően, 120o elfordulás után újra
érintkezésbe kerül a tengellyel. A bütyköstárcsa és a tengely közötti
folyamatos érintkezésnek a tengely következő lefelé mozgásáig meg kell
maradni.
A tengely két, egymástól legalább 50 mm-re levő, pontosan egymás
fölött elhelyezkedő, finoman csiszolt vezetőcsapágyon haladjon keresztül
(érdessége legfeljebb 0,0100 mm).
Alternatív megoldásként a tengely elhelyezkedhet finoman csiszolt belső
felülettel rendelkező függőleges csőben is (érdessége legfeljebb 0,0100
mm). Ebben az esetben a tengely konstrukciója olyan legyen, hogy a cső
belső felületével legfeljebb csak két helyen érintkezzen folyamatosan, és
ezek legalább 50 mm-re legyenek egymástól.
A tengely érintkező felülete mindkét esetben 25 -35 cm2 között legyen.
A tengelyt tisztán kell tartani és esése akadálytalan legyen. Kenését a
gyantásodásnak ellenálló könnyű ásványi olajjal kell végezni. Az
ejtőasztal lemeze és a keret (1) vállrésze (8) közötti érintkezést egy
vízszintes elhelyezésű, legalább 5 mm vastagságú gyűrűvel kell
biztosítani.
A tartótárcsa alsó felülete és a váll (8) közé sem folyadék (olaj,
nedvesség), sem por nem kerülhet. Ezt azzal biztosíthatjuk, hogy a
MSZ EN 459-2:2002
- 54 -
vezetőcsapágyak átmérőjét a vállrésztől (8) kezdődően 5 mm hosszon 3
mm-rel megnöveljük.
A kúpos forma (9) és a töltőfeltét (10) a habarcs korróziós hatásának
ellenálló fémből (rozsdamentes acél, sárgaréz) készül. A forma alsó és
felső részén a belső átmérő, valamint a magasság + 0,5 mm tűrésen belül
legyen. A deformáció elkerülése érdekében a forma falvastagsága
legalább 2,0 mm legyen.
Az ejtőasztalt, szintező eszköz használata nélkül, biztonságosan hozzá
kell csavarozni egy vízszintes, szilárd és nem plasztikus alaphoz. Például
egy 50 kg-nál nagyobb tömegű betonalap megfelelő.
Valamennyi fent megadott tűrés a már használatba vett terülési asztalra
vonatkozik.
A döngölő rúd (11) fából készül, acéllemez védőborítással ellátva,
tömege pedig (250 + 15) g.
5.5.2.1.3. Berendezés a besüllyedés mértékének mérésére
A vizsgáló berendezés a 8. ábra szerinti.
A mérőrúd és a henger össztömege (90 + 2) g legyen. A mérőrudat a
rögzítőcsavarral úgy kell beállítani, hogy a henger alsó vége és a habarcs
felszíne közötti távolság (ejtési magasság) a vizsgálat megkezdése előtt
(kiinduló állapot) (100 + 1) mm legyen.
MSZ EN 459-2:2002
-
- 55 -
A tartóedénynek úgy kell elhelyezkednie az alaplapon, hogy további
beállításra már ne legyen szükség.
A merülőhenger vége félgömb alakú, korrózióálló legyen és nem köthet
rá a habarcs.
A tömörítő rúd a 7. ábra szerinti.
Méretek mm-ben.
Jelölések 1 Alaplap 6 Alumínium mérőrúd(2 mm-es
2 Állvány osztású)
3 Tartókar 7 Merülőhenger
4 Vezetőcsapágyak 8 Mérőedény (csöpögésvédő
5 Rögzítőcsavar peremmel)
8. ábra: Merülésmérő készülék a besüllyedés mérésére
MSZ EN 459-2:2002
- 56 -
5.5.2.2. A habarcs keverése
A habarcs készítéséhez az EN 196-1:1994 szerinti eljárást kell
alkalmazni azzal az eltéréssel, hogy a víztartalmat a megadott
konzisztenciához kell megállapítani.
Ha a habarcskeverék készítéséhez alkalmazott vízmennyiség esetén a
terülési átmérő eltér az előírt (185 + 3) mm értéktől, akkor
megváltoztatott vízmennyiséggel új keveréket kell készíteni. A
vízmennyiséget 1 gramm pontossággal kell megadni.
MEGJEGYZÉS: Célszerű a terülési átmérőt grafikusan ábrázolni a
felhasznált vízmennyiség függvényében. Ez megkönnyíti a
szükséges vízmennyiség meghatározását.
5.5.2.3. Terülési átmérő
5.5.2.3.1. Ha az ejtőasztal a vizsgálat előtt egy órával nem volt
használatban, akkor az üres asztal működőképességét néhány ejtéssel
ellenőrizni kell. A tartótárcsa (6) és a váll (8) között (lásd a 7. ábrát)
nedvesség vagy por nem lehet.
5.5.2.3.2. A terülési átmérő meghatározásához helyezzük a kúpos formát
az ejtőasztal (lásd az 5.5.2.1.2. szakaszt) tiszta és száraz felületének
közepére. Töltsünk a kúpos formába két rétegben habarcsot, ez alatt a
formát, a ráhelyezett töltőfeltéttel, kézzel szorítsuk az asztalra oly
módon, hogy a forma pereme egybeessen a lapra vésett körrel. Mindkét
habarcsréteget a tömörítő rúd (7. ábrán 11) tíz könnyed ütésével
tömörítsük úgy, hogy a kúpos forma teljesen meg legyen töltve.
MSZ EN 459-2:2002
-
- 57 -
A töltőfeltétet azonnal távolítsuk el, húzzuk le a fölösleges habarcsot. Az
ejtőasztalt tisztítsuk meg és töröljük fel a forma közelében levő vizet. A
lehúzástól számított 10-15 másodperc elteltével lassan, függőleges
irányban emeljük fel a kúpos formát az ejtőasztal lapjáról, majd a motor
bekapcsolása után végezzünk 15 ejtést másodpercenként egy ejtés
sebességgel, melynek hatására a habarcs szétterül. Ezután az átmérőjét
tolómérővel két, egymásra merőleges irányban megmérjük. A terülés
mértéke a két mérés 1 mm pontossággal megadott átlaga.
5.5.2.3.3. Sem az ejtőasztal sem a habarcs elkészítési mód nem tekinthető
megfelelőnek akkor, ha megfelelő kalibrációs anyaggal (lásd az ASTM C
230-90 2. lábjegyzetét4)) végzett négy kalibrációs vizsgálat átlagértéke
több mint 15 mm-rel eltér az előírt értéktől, vagy ha a terülési átmérő
ismételhetőségének szórása legalább hat vizsgálati eredmény alapján
meghatározva, 185 mm körüli átlagos terülési átmérő esetén nagyobb,
mint 2 mm.
5.5.3. A terülés és a besüllyedés méréséhez szükséges vízigény
A vízigény az a grammban kifejezett vízmennyiség, amely az 5.5.2.
szakasz szerinti (185 + 0,3) mm terülési átmérőjű habarcshoz szükséges.
Ugyanezen a habarcson kell meghatározni a besüllyedés mértékét is mm-
ben az 5.5.2.1.3. szakasz szerinti készülékkel.
A besüllyedés mértékének méréséhez 2 perccel a keverés befejezése után
helyezzük az 5.5.2.1.3. szerinti merőedénybe a habarcsot két rétegben.
Mindkét réteget tömörítsük a tömörítő rúd 10 ütésével. 4)
Ez az anyag beszerezhető a National Institute of Standards and Technology Cement and
Concrete Reference Laboratory-tól, Washington, DC 20234, USA.
MSZ EN 459-2:2002
- 58 -
A fölösleges habarcsot ferdén tartott acélvonalzó fűrészelő mozgatásával
lassan távolítsuk el. Óvakodjunk a habarcsnak a művelet alatti
tömörítésétől. Ezt követően helyezzük a habarcstartó edényt az alaplapra
úgy, hogy a henger a kiindulási helyzetben legyen. A rögzítőcsavar
oldásával ejtsük a hengert a habarcsra. Olvassuk le a besüllyedés
mélységét mm-ben a vezetőcsapágy alsó részénél.
5.6. Vízmegtartó képesség
5.6.1. A módszer elve
Az 5.5.2. szakasz szerint elkészített friss habarcs vízmegtartó képessége
a szűrőpapír rövid ideig tartó szívóhatása után a habarcsban maradó,
tömegszázalékban kifejezett víztartalom.
5.6.2. Eszközök
a) Szűrőpapírlemez, 190 mm x 190 mm x 2 mm5).
b) Nem szövött textilanyag, 185 mm6) átmérőjű.
c) Kúpos műanyag gyűrű, kisebb belső átmérője 140 mm, nagyobb belső
átmérője 150 mm, magassága 12 mm.
5) Információt a szűrőpapírok beszerzési lehetőségeiről a következő címen lehet beszerezni: DIN
Deutsches Institut für Normung e.V., Burggrafenstrasse 6, D-10787 Berlin. 6)
A nem szövött kendő beszerzési lehetőségeiről információt ad a DIN Deutsches Institut für
Normung e.V., Burggrafenstrasse 6, D-10787 Berlin.
MSZ EN 459-2:2002
-
- 59 -
d) Mérleg, 0,1 g mérési pontosságú.
e) Simítóvonalzó, acél.
f) Műanyag lemez, 2 db, 200 mm x 200 mm x 5 mm.
g) Mikrométer.
5.6.3. A vizsgálandó anyag előkészítése
A vizsgálandó habarcsot az 5.5.2.2. szakasz szerint készítsük el. A
készülék, a tárolótér és a vizsgáló laboratórium hőmérséklete (20 + 2) oC
legyen. A relatív nedvességtartalom a tárolótérben és/vagy a vizsgáló
laboratóriumban 50%-nál magasabb legyen.
5.6.4. Eljárás
A vízmegtartó képesség meghatározásához az 5.6.3. szakasz szerint
ismert vízmennyiségű (W1) habarcsot használjuk.
A vizsgálóberendezés összeállítása a 9. ábra szerinti. Mérjük le egy
szűrőpapírlemez és a két műanyaglemez egyikének együttes tömegét
(m4). Ezután helyezzünk egy darab nem szövött textilanyagot a
szűrőlemezre, majd erre kisebb átmérőjével lefelé a műanyag gyűrűt és
az egészet mérjük le (m5).
A vizsgálatot a keverés után 15 másodperccel kezdjük el, azaz amikor a
habarcsot már a műanyag gyűrűbe töltjük.
MSZ EN 459-2:2002
- 60 -
A habarcsot gyorsan és egyenletesen töltsük a műanyag gyűrűbe és a
felületet a szintezővonalzóval azonnal simítsuk le. Ezután mérjük le ezek
össztömegét (m6), fedjük le a másik műanyag lemezzel és hagyjuk 5
percig állni. Ezután az egészet fordítsuk meg, az alsó műanyag lemezt a
szűrőlemezzel együtt vegyük le és mérjük le (m7).
Ha a szűrőpapírlemez által beszívott vízmennyiség tömege, W3=m7-m4,
nagyobb, mint 10 g, akkor a vizsgálatot meg kell ismételni két vagy több
(n) szűrőpapírlemez alkalmazásával. A szűrőpapírlemezek számát, n, úgy
határozzuk meg, hogy a W3/n <10 g egyenlőtlenség teljesüljön.
Méretek mm-ben
Jelölések 1 Műanyag lemez 2 Kúpos műanyag gyűrű 3 Vizsgálandó habarcs 4 Szűrőpapírlemez(ek) 5 Nem szövött textilanyag
9. ábra: A vizsgálati elrendezés a friss habarcs vízmegtartó
képességének meghatározásához
MSZ EN 459-2:2002
-
- 61 -
5.6.5. Az értékelés
A vízmegtartó képességet (WRV) a következőképpen határozzuk meg.
A habarcs víztartalmát (W1) az alábbi egyenlettel számítjuk ki:
m8
W1 = ─────── (6)
m8 + m9
ahol
W1 a habarcs víztartalmának aránya;
m8 a kész habarcs összes víztartalma, grammban;
m9 a száraz habarcs tömege, grammban.
A műanyag gyűrűben levő habarcs víztartalmát (W2) a következő
egyenletekkel számítjuk ki:
W2 = m10 x W1 (7)
m10 = m6 - m5
ahol
W2 a műanyag gyűrűben levő habarcs víztartalma, grammban;
m10 a habarcs tömege a műanyag gyűrűben, grammban;
MSZ EN 459-2:2002
- 62 -
m5 a műanyag lemez, a szűrőpapírlemez, a nem szövött
textilanyag és a habarccsal töltött műanyag gyűrű tömege,
grammban;
m6 a műanyag lemez, a szűrőpapírlemez, a nem szövött
textilanyag és a műanyag gyűrű tömege, grammban.
A szűrőpapírlemez által elszívott víz tömegét (W3) a következő
egyenlettel számítjuk ki:
W3 = m7 - m4 (8)
ahol
W3 a szűrőpapírlemez által elszívott víz tömege, grammban;
m4 a száraz szűrőlemez és a műanyag lemez tömege, grammban;
m7 a vízzel átitatott szűrőpapírlemez és a műanyag lemez tömege,
grammban.
A a habarcs viszonylagos vízveszteségét (W4) a következő egyenlettel
számítjuk ki:
W3
W4 = ── x 100 (9)
W2
ahol
W4 a habarcs viszonylagos vízvesztesége, tömegszázalékban.
MSZ EN 459-2:2002
-
- 63 -
A vízmegtartó képességet (WRV), tömegszázalékban, a következő
egyenlettel számítjuk ki:
WRV = 100 - W4 (10)
Az egyedi értékeket és az átlagértéket 0,1% pontossággal kell megadni.
5.7. A levegőtartalom meghatározása
5.7.1. Készülék
A friss habarcs levegőtartalmát 1 dm3 vagy 0,75 dm3 űrtartalmú, nyomás
alá helyezhető készülékkel határozzuk meg.
A vizsgáló készüléknek van egy előírt nyomásértékre beállítható
kamrája. A túlfolyó szelep nyitásával a nyomás alatt levő kamra és a friss
habarcsot tartalmazó mintatartó (merőedény) között a nyomás
egyensúlyba hozható. A bekövetkező nyomásesés függ a friss habarcs
levegőtartalmától. Ennek értékét az 5.7.2. szakasz szerint készített
kalibrációs görbével kell meghatározni.
5.7.2. A készülék kalibrálása
5.7.2.1. Általános előírás
A készüléket legalább hathavonta kalibrálni kell. A kalibrációs görbét
0% és 25% közötti levegőtartalomra 5%-onkénti osztással kell felvenni.
Az egyes értékeket három mérés átlagából az 5.7.2.2. és az 5.7.2.3.
szakaszok szerint kell meghatározni.
MSZ EN 459-2:2002
- 64 -
5.7.1.2.2. A mérőedény térfogatának meghatározása
A vizsgálat során a habarccsal megtöltendő edény térfogatát a
beleönthető (20 + 2) oC-os tiszta vízzel határozzuk meg. A
meghatározáshoz mérjük le az üres edény és egy üveg fedőlap tömegét,
majd az edényt töltsük meg vízzel, és óvatosan fedjük le az üveglemezzel
úgy, hogy alatta ne maradjanak légbuborékok. Ezután mérjük le a vízzel
töltött edény és a lemez együttes tömegét, majd a töltött és az üres edény
különbségeként állapítsuk meg a víz tömegét.
5.7.2.3. A kalibrálás
Töltsük meg az edényt (20 + 2) oC-os tiszta vízzel. Helyezzük a készülék
felső részét az edényre és rögzítsük biztonságosan. Töltsük meg az
edényt a töltőcső segítségével vízzel addig, amíg a víz a csöveken ki nem
folyik. Zárjuk el mindkét szelepet. Növeljük a kamra nyomását addig,
amíg a nyomásmérőn bejelölt kezdőértéket el nem éri. Egyenlítsük ki
kamra és az edény közti nyomást. Kissé nyissuk ki a (lefelé hajló)
túlfolyó cső szelepét.
MEGJEGYZÉS: A cső a kalibrálási eljáráshoz egy hosszabbítóval
van ellátva.
A majdnem az edény aljáig érő hosszabbító csövön engedjünk ki
megfelelő mennyiségű vizet (10 ml kb. 1% levegőtartalomnak felel
meg). A pontos százalékos érték az edény térfogatától függ, amelyet az
5.7.2.2. szakasz szerint kell meghatározni (tömeg vagy
térfogategységben 0,1 cm3 pontossággal). Olvassuk le a
levegőtartalomnak megfelelő értéket, majd folytassuk a kalibrálást a
MSZ EN 459-2:2002
-
- 65 -
kamra ismételt nyomás alá helyezésével, a nyomás kiegyenlítéssel, a
túlfolyó cső nyitásával, stb.
5.7.3. A vizsgálandó habarcs előkészítése
A vizsgálandó habarcsot az 5.5.2.2. szakasz szerint kell elkészíteni. A
levegőtartalom meghatározását a habarcs elkészítése után leghamarabb 5
perc múlva végezzük el. A vizsgálatot két mintán végezzük el.
5.7.4. Eljárás
A merőedényt kőműveskanál segítségével kb. félig töltsük meg
habarccsal. A habarcsot úgy tömörítsük, hogy az edényt az egyik
oldalánál kb. 30 mm-rel megbillentjük és a szilárd, merev felületre
visszaejtjük. A műveletet az oldalak cseréjével összesen tízszer
megismételjük. Ezután töltsük meg a mérőedényt teljesen habarccsal és
hasonló módon tömörítsük.
A másodszor hozzáadott habarcsnak az edény pereménél magasabban
levő részét lehúzókéssel távolítsuk el.
A vizsgáló készülékre helyezzük rá a felső részét (mérőhenger tölcsérrel)
és biztonságosan zárjuk le.
A habarcs feletti levegő eltávolítása céljából töltsünk az edénybe vizet,
amíg a minta feletti levegő teljesen eltávozik, melyet az jelez, hogy
túlfolyó csövön víz jelenik meg. Ezután zárjuk el a szelepeket és
nyomjunk annyi levegőt a nyomási kamrába, míg a nyomás el nem éri a
bejelölt kezdő értéket. Ha a nyomás a szükségesnél nagyobb, akkor a
MSZ EN 459-2:2002
- 66 -
pontos értéket a korrekciós szeleppel kell beállítani. A
nyomáskiegyenlítődés után a levegőtartalmat a nyomáscsökkenés alapján
a kalibrációs görbe segítségével határozzuk meg.
5.7.5. Az eredmények megadása
A levegőtartalmat (két mérés átlagaként) százalékban 0,5% pontossággal
kell megadni.
5.8. Halmazsűrűség
5.8.1. Készülék
A halmazsűrűség méréséhez szükséges készülék (lásd az 1. táblázatot és
a 10. ábrát) egy henger alakú, egy liter űrtartalmú mérőedényből (1),
záróretesszel (3) ellátott közbenső edényből (2) és rúgós zárószerkezettel
(5) rendelkező töltőfeltétből (4) áll. A rúgós zárószerkezet
működtetésével a záróretesz nyílik, és lehetővé teszi, hogy a por alakú
anyag a töltőfeltétből az egy liter űrtartalmú merőedénybe hulljon.
5.8.2. Eljárás
A por alakú mészterméket szárítás nélkül szitáljuk át 2,0 mm-es
lyukbőségű szitán.
Az összetapadt szemcséket ujjainkkal morzsoljuk szét és a szitán való
átbocsátás után adjuk a már leszitált anyaghoz.
MSZ EN 459-2:2002
-
- 67 -
Határozzuk meg az ujjal szét nem morzsolható anyagmennyiséget és a
vizsgálati jegyzőkönyvben megfelelő részletezettséggel jegyezzük fel
állapotuk jellemzőit.
Az így előkészített mésztermékből a készülék töltőfeltétjébe kanállal
olyan mennyiséget adagoljunk, amely a természetes rézsűszög
képzéséhez szükséges. Ezután a töltőfeltéten levő rúgós zárószerkezettel
nyissuk ki a záróreteszt. Két perc után vegyük le az üres töltőfeltétet, a
mérőedény pereme feletti anyagrészt vonalzóval távolítsuk el és
határozzuk meg a mérőedényben levő anyag tömegét.
1. táblázat: A halmazsűrűség vizsgálatához alkalmazott készülék
méretei
A részegység
száma A részegység neve Méret
1 1 liter térfogatú edény
Belső átmérő
Belső magasság
d1: (87 + 1) mm
h1: feleljen meg 1000 cm3 töltetnek,
tűrés = + 5 cm3
2 Csatlakozó darab
Belső átmérő Magasság
d2: (87 + 1) mm
h2: (135 + 1) mm
4 Töltőfeltét
Belső átmérő, alul
Belső átmérő, felül
Magasság
d3: (79 + 1) mm
d4: (99 + 1) mm
h3: (199 + 1) mm
MSZ EN 459-2:2002
- 68 -
Jelölések
1 1 liter térfogatú hengeres mérőedény 2 Csatlakozó darab 3 Záróretesz 4 Töltőfeltét 5 Rúgós zárószerkezet
10. ábra: Készülék a halmazsűrűség vizsgálatához
A vizsgálatot háromszor, mindig új anyag felhasználásával, végezzük el
és ha az eredmények közti eltérés nagyobb, mint 10 g, ismételjük meg
kétszer. A por alakú mész halmazsűrűsége a legkevésbé eltérő három
eredmény kg/dm3-ben számított átlagértéke.
MSZ EN 459-2:2002
-
- 69 -
5.9. Szaporaság
5.9.1. Az oltóedény
A szaporaság meghatározását duplafalú, mésznek ellenálló fémedényben
(lásd a 11. ábrát) kell végezni. A falak közötti részt hőszigetelő anyaggal,
például ásványi gyapottal, kell kitölteni. Az oltóedény belső méretei
olyanok legyenek, hogy 2 mm-es hengermagasság 10 kg oltatlan mészre
vonatkoztatva 1 dm3-nek feleljen meg.
Az edényt fedővel le kell zárni.
Méretek mm-ben
Jelölések 1 Hőszigetelő anyag 2 Belső henger 3 Külső henger 4 Fedő
11. ábra: Oltóedény fedővel
MSZ EN 459-2:2002
- 70 -
5.9.2. Eljárás
Öntsünk az oltóedénybe (11. ábra) (320 + 1) ml (20 + 2) oC hőmérsékletű
vizet és szórjunk bele (200 + 1) g oltatlan meszet. A mészcsomókat
nyomkodjuk szét (mintegy 5 mm szemcseméretig).
A forrás kezdetéig óvatosan keverjük az elegyet, majd egyszerre adjuk
hozzá a mész oltódási tulajdonságaitól függően még szükséges
vízmennyiséget. Rövid ideig még keverjük a pépet, majd zárjuk le a
fedővel. 24 óra állás után vegyük le a fedőt.
Az oltás során hozzáadott vízmennyiséget akkor választottuk meg
helyesen, ha az oltás után 24 órával csak kevés (legfeljebb 40 ml)
vízmennyiség található a mészpép felületén.
Ha a mészpép már elválik az edény falától, akkor határozzuk meg a
szaporaságot. Mérjük meg a mészpép magasságát. Az értékeléshez négy
mérés átlagát kell figyelembe venni. 2 mm pépmagasság 1 dm3/10 kg
oltatlan mész szaporaságnak felel meg.
5.10. Reakcióképesség
5.10.1. Általános előírás
A megőrölt oltatlan mész oltás közbeni reakcióképességét a vízzel való
reakciója során az idő függvényében végbemenő
hőmérsékletnövekedéssel jellemezzük (nedves oltási görbe).
MSZ EN 459-2:2002
-
- 71 -
5.10.2. A készülék
A hat részből álló készülék a 12. ábra szerinti.
A mérő és adagoló eszköz rozsdamentes acélból készüljön (lásd a 15.
ábrát).
A vizsgáló készülék vízértéke 200-300 J/K közötti legyen.
MSZ EN 459-2:2002
- 72 -
Méretek mm-ben.
Jelölések 1 Dewar-edény, 1000 ml-es, belső átmérője kb. 77 mm, belső magassága kb. 235
mm. 2 Keverő motor, (300 + 10) min
-1 fordulatszámmal.
3 Állvány és tartószerkezet. 4 Keverőlapát, megfelelő műanyagból
7) készítve, átmérője 60 mm, vastagsága
kb. 4 mm (lásd a 13. ábrát). 5 Műanyag fedél, amelynek egy része nyitható az anyag beadagolása céljából, a
hőmérő számára kialakított furattal (lásd a 14. ábrát). 6 Kalibrált hőmérő, 0-100
oC közötti méréshatárral, 0,5
oC mérési pontosságú és
nagy érzékenységű (az adott hőmérsékletre 20-60 oC között 10 másodpercnél
rövidebb idő alatt áll be). A hőmérő bemerülési mélysége a fedél felső részétől 160 mm legyen. A hőmérséklet méréséhez regisztráló készülék ajánlott.
12. ábra: Készülék a reakcióképesség vizsgálatához
7)
Más kiképzésű keverő is alkalmazható, ha a reakcióképességre ugyanazt az eredményt kapjuk.
MSZ EN 459-2:2002
-
- 73 -
Méretek mm-ben.
13. ábra: A keverőlapát
MSZ EN 459-2:2002
- 74 -
Méretek mm-ben
Jelölések 1 Hőszigetelő réteg 2 Polietilén bevonat
14. ábra: Fedél a nyitható résszel és a hőmérő furatával
MSZ EN 459-2:2002
-
- 75 -
Méretek mm-ben
15. ábra: Mérő és töltőedény
5.10.3. A minta előkészítése
A vizsgálati minta kb. 0,5 kg legyen.
Győződjünk meg arról, hogy a minta megfelel a vizsgálandó terméknek.
Tároljuk jól záródó edényben. Nagyon kis mennyiségű abszorbeált
nedvesség is befolyásolja a nedves oltási görbét. Az egyedi vizsgálathoz
(150 + 0,5) g anyagmennyiséget mérjünk le.
5.10.4. Eljárás
A Dewar-edénybe öntsünk (600 + 1) g kb. 20 oC-os (To) desztillált vizet,
helyezzük bele a hőmérőt és a keverőlapátot, majd a keverő (300 + 10)
min-1 fordulata mellett figyeljük meg a hőmérsékletet; a hőmérsékletnek
MSZ EN 459-2:2002
- 76 -
a 20 oC-tól való eltérése 0,5 oC-nál nem lehet nagyobb. A mészminta
hőmérséklete szintén kb. 20 oC legyen.
A keverő működése közben a töltőedény (15. ábra) segítségével
egyszerre öntsük a vízbe a lemért mintamennyiséget. Ezt a pillanatot kell
a vizsgálat kezdetének tekinteni. Az oltási hőmérsékletet fél perc és egy
perc elteltével, majd 10 percig 1 perces időközönként, ezt követően
pedig 2 percenként olvassuk le.
Nagyon aktív meszeknél a hőmérsékletmérést rövidebb időközökben
végezzük, mivel a reakció néhány perc alatt befejeződhet.
Győződjünk meg arról, hogy az edény tartalma a vizsgálat teljes
időtartama alatt tökéletesen keveredik. Az olyan meszek esetében,
melyek gyorsan besűrűsödnek, miután a reakcióhőmérséklet a 60 oC
körüli hőmérsékletet elérte, szükség lehet a motor sebességének
növelésére.
5.10.5. Az értékelés
5.10.5.1. Referenciaeljárás
A mért hőmérsékleti értékeket (oC) az időtartalom (perc) függvényében
ábrázoljuk, ez a nedves oltási görbe, amint az a 16. ábrán látható. Az
oltási reakciónál feltételezzük, hogy a mész 100%-ban beoltódott, amikor
a legmagasabb hőmérsékletet (T’max) elérjük. Ez a pont a 16. ábra
példáján látható. A mész reakcióképességének azt (tu) az időt adjuk meg,
amely a 80%-os oltódáshoz szükséges. A Tu hőmérsékletet oC-ban a
MSZ EN 459-2:2002
-
- 77 -
80%-os reakcióhoz tartozó hőmérséklet alapján a (11) egyenlettel
határozzuk meg:
Tu = (0,8 x T’’max) + (0,2 x To), Celsius fokban (11)
A Tu kiszámításakor a tu értéket a 18. ábrán látható nedves oltási görbe
alapján határozzuk meg.
A mészminta szitamaradékát és a legmagasabb hőmérséklet, Tmax, meg
kell adni. A Tmax-ot oC-ban a legmagasabb hőmérsékletből (T’max)
számítjuk ki a vízérték figyelembevételével a (12) egyenlet szerinti
korrekcióval.
Tmax = (1,1 x T’max) - 2, Celsius fokban (12)
A (12) egyenlet csak akkor alkalmazható, ha a készülék vízértéke 200-
300 J/K közötti.
5.10.5.2. Alternatív eljárás
Ábrázoljuk a oC-ban mért hőmérsékleti értékeket a percben mért idő
függvényében (nedves oltási görbe, 16. ábra).
Az eredményt az előírt T hőmérséklet eléréséhez szükséges t idővel
fejezzük ki. Például, ha az előírt hőmérséklet 60 oC, akkor a percben
kifejezett t60 lesz az eredmény.
MSZ EN 459-2:2002
- 78 -
16. ábra: Példa a nedves oltási görbére
5.11. A szabad víztartalom
5.11.1. A módszer elve
A minta 105 oC-on történő hőkezelésének hatására a szabad víztartalom
eltávozik. Ez a tömegveszteség a nedvességtartalom, wF, amit
tömegszázalékban fejezünk ki.
MSZ EN 459-2:2002
-
- 79 -
5.11.2. Eljárás
Mérjünk be kb. 5 g mintát + 0,1 mg pontossággal a merőedénybe és
szárítsuk tömegállandóságig (általában kb. 2 óráig) (105 + 5) oC-on
szárítószekrényben, majd azonnal helyezzük be nedvszívó anyagot (pl.
magnézium-perklorátot) tartalmazó ekszikkátorba. A lehűlés után
határozzuk meg a tömegcsökkenést.
5.11.3. Értékelés
A nedvességtartalmat, wF, tömegszázalékban a következő egyenlettel
számítjuk ki:
m11 - m12
wF = ───────── x 100 (13)
m11
ahol
wF a nedvességtartalom, tömegszázalékban;
m11 a minta tömege szárítás előtt, grammban;
m12 a minta tömege szárítás után, grammban.
A magyar fordítás vége
MSZ EN 459-2:2002
- 80 -
A nemzeti előszóban említett magyar szabványok
EN 196-1:1994 Cementvizsgálati módszerek. 1. rész: A
szilárdság meghatározása
EN 196-2 Cementvizsgálati módszerek. 2. rész: A cement
kémiai elemzése
EN 196-3:1994 Cementvizsgálati módszerek. 3. rész: A kötési
idő és a térfogat-állandóság meghatározása
EN 196-6:1989 Cementvizsgálati módszerek. 6. rész: Az őrlési
finomság meghatározása
EN 196-7 Cementvizsgálati módszerek. 7. rész: A cement
mintavételi és mintakiválasztási eljárása
MSZ EN 196-21 Cementvizsgálati módszerek. 21. rész: A
cement klorid-, szén-dioxid- és
alkáliatartalmának meghatározása
MSZ EN 459-1:2002 Építési mész. 1. rész: Fogalommeghatározások,
követelmények és megfelelőségi feltételek
MSZ EN 932-1 Kőhalmazok általános tulajdonságainak
vizsgálata. 1. rész: Mintavételi módszerek
MSZ EN ISO 3696 Víz, analitikai laboratóriumi használatra.
Követelmények és vizsgálati módszerek (ISO
3696:1997)
MSZ EN 459-2:2002
-
- 81 -
MSZ EN 10088-2 Korrózióálló acélok. 2. rész: Az általános
felhasználású finom- és durvalemezek és
szalagok műszaki szállítási feltételei
MSZ EN 12485 Vegyi anyagok az emberi felhasználásra szánt
víz kezeléséhez. Kalcium-karbonát, kalciumos
mész és félig égetett dolomit. Vizsgálati
módszerek
MSZ ISO 2768-1 Jelöletlen tűrések. Mérettűrések
MSZ ISO 5725-2 Mérési módszerek és az eredmények
pontossága. (megbízhatóság és pontosság). 2.
rész: Alapmódszer egy szabványos mérési
módszer ismételhetőségének és
összehasonlíthatóságának meghatározására
A szövegben említett európai szabványok
EN 196-1:1994 Methods of testing cement. Part 1: Determination
of strength
EN 196-2 Methods of testing cement - Part 2: Chemical
analysis of cement
EN 196-3:1994 Methods of testing cement - Part 3: Determination
of setting time and soundness
EN 196-6:1989 Methods of testing cement. Part 6: Determination
of fineness
MSZ EN 459-2:2002
- 82 -
EN 196-7 Methods of testing cement. Part 7: Methods of
taking and preparing samples of cement
EN 196-21 Methods of testing cement. Part 21: Determination
of the chloride, carbon dioxid and alkali content of
cement
EN 459-1:2001 Building lime. Part 2: Definitions, specifications
and conformity criteria
EN 932-1 Test for general properties of aggregates. Part 1:
Methods for sampling
EN 10003-1 Metallic materials. Brinell hardness. Part 1: Test
method
EN 10088-2 Stainless steel. Part 2: Technical delivery
conditions for sheet/plate and strip for general
purposes
EN 12485 Chemicals used for treatment of water intended for
human consumption. Calcium carbonate, high
calcium lime and half-burnt dolomite. Test
methods
A szövegben említett nemzetközi szabványok
MSZ EN 459-2:2002
-
- 83 -
ISO 383 Laboratory glassware. Interchangeable conical
grounds joints
ISO 2768 General tolerances. Part 1: Tolerances for linear
and angular dimensions without individual
tolerance indications
ISO 5725-2 Accuracy (trueness and precision) of measurement
methods and results. Part 2: Basic method for the
determination of repeatability and reproducibility
of a standard measurement method
ASTM C 230-90 Standard specification for flow table for use in
tests of hydraulic cement
A szabvánnyal kapcsolatos minden változást a Magyar Szabványügyi Testület a Szabványügyi Közlönyben hirdet meg. A Szabványügyi Közlöny előfizethető a Hírlapelőfizetési Irodában (HELIR, 1089 Budapest, VIII., Orczy tér 1., telefon: 477-6381, telefax: 303-3440; levélcím: 1900 Budapest, Orczy tér 1.), megvásárolható az MSZT Szabványboltban, Budapest, IX., Üllői út 25. (levélcím: Budapest 9., Pf. 24. 1450). A helyesbítő, módosító indítványokat és észrevételeket megfelelő indoklással a Magyar Szabványügyi Testülethez, Budapest, IX., Üllői út 25. (levélcím: Budapest 9., Pf. 24. 1450, telefon: 456-6892; telefax: 456-6884) lehet benyújtani. Kiadja: a Magyar Szabványügyi Testület.