Európai alkotmány- és

integrációtörténet 1

VIII. Kormányformák

Forrás: •Mezey Barna – Szente Zoltán: Európai parlamentarizmus- és alkotmánytörténet. Budapest: Osiris, 2003. • Walter Haller – Alfred Kölz – Thomas Gächter: Allgemeines Staatsrecht. Vierte, neu überarbeitete und ergänzte Auflage. Basel: Helbing Lichtenhahn, 2008.

18. A westminsteri típusú kabinetkormányzás. A klasszikus francia (törvényhozás központú parlamentarizmus 19. A koalíciós (többpárti) parlamentarizmus. A weimari parlamentarizmus. Az elnöki kormányzás 20. A kollegiális kormányforma; átmeneti, illetve vegyes kormányformák

18. A westminsteri típusú kabinetkormányzás.

A klasszikus francia

(törvényhozás központú) parlamentarizmus

I. A westminsteri típusú kabinetkormányzás (1)

1. Angol modell - a miniszterelnök meghatározó szerepe jellemző:

• 18. sz. vége: First Lord of Treasury

• Ő választja ki a minisztereket (meg is válhat tőlük)

• Összehívja a kabinetüléseket, meghatározza a napirendet

• Közvetít a kormány és az uralkodó között

2. A miniszterek parlamenti tagok:

• Régi szokás: ha kinevezik miniszterré, lemond parlamenti mandátumáról, hogy rögvest megméresse magát a választóinál

• 1867 előtt inkább a Lordok Házából, utána inkább a Közösségek Házából kerülnek ki a miniszterek

• Rendkívüli helyzetekben kivételesen nem parlamenti tag is lehet miniszter (pl. háború idején tábornok hadügyminiszter)

I. A westminsteri típusú kabinetkormányzás (2)

3. A végrehajtó hatalom politikai felelőssége:

• A kabinetnek a TH felé politikai felelősséggel

tartozik (a parlamenti többség politikai irányvonalát kell követnie)

• S ez a felelősség KOLLEKTÍV! (minden miniszter az egész kormány tevékenységéért felelősséget vállal)

• Egyhangúság a döntésekben – kötelező szolidaritás

I. A westminsteri típusú kabinetkormányzás (3)

4. Kétpártrendszer és politikai váltógazdálkodás: A 17. századtól két nagy párt:

I. A westminsteri típusú kabinetkormányzás (4)

Tory

• Konzervatív párt

Whig

• Liberális párt • A 20. sz. elejétől

meggyengül – szerepét átveszi a Munkáspárt (20-as, 30-as évek)

Erős pártfegyelem.

5. Belső kabinet működése:

• A legfőbb miniszterek külön csoportot alkotnak (I. vh. óta szokás)

• Külügyi, védelmi, igazságügyi, pénzügyi, belügyi tárcavezető

• Alkotmányos szabály nincs rá (háborús időben „háborús kabinet”)

I. A westminsteri típusú kabinetkormányzás (5)

(Itt elsősorban a III. Francia Köztársaságra gondolunk – 1870-1940.) 1. Duális végrehajtó hatalom:

II. A klasszikus francia parlamentarizmus (1)

Köztársasági elnök

• 7 évre a Nemzetgyűlés választja • Nincs politikai felelőssége a

Nemzetgyűlés felé • Törvénykezdeményezési jog • A főtisztviselők kinevezésének joga • Hadsereg parancsnoka • Elnököl a minisztertanácsban (Conseil

des Ministres) • Intézkedéseinek érvényességéhez

miniszteri ellenjegyzés szükséges (nem elnöki, hanem parlamentáris rendszer, mivel a minisztereken keresztül fennáll a VH politikai felelőssége a TH felé)

Kormány

• A kormányzati döntések tényleges meghozója

• Tagjait a köztársasági elnök nevezi ki, de a parlamenti erőviszonyok alapján

• Politikailag is felelős a Nemzetgyűlésnek

• A köztársasági elnök jelenlétének hiányában kabinettanácsként tanácskozik (Conseil de Cabinet)

2. Instabil, gyenge kormányzat:

• 1875 és 1940 között több mint 100 kormány működött

• Ennek okai:

▫ Instabil többpártrendszer

▫ A parlamentfeloszlatási jog „hiánya”

• A törvényhozás stabil maradt (1877-et kivéve mindig kitöltött mandátumát)

II. A klasszikus francia parlamentarizmus (2)

3. Instabil többpártrendszer: • Nem két nagy politikai erő, hanem több „diffúz”

párt: gyorsan változó képződmények • Alacsony pártfegyelem – a hosszú távú koalíciók

kizártak • A kormánybuktatás módjai:

▫ Bizalmatlansági indítvány ▫ Bizalmi szavazás kérése a kormány részéről ▫ Interpelláció (leszavazás esetén a kormány

lemondott)

II. A klasszikus francia parlamentarizmus (3)

4. A parlamentfeloszlatási jog hiánya:

• Az alkotmány szerint ugyan a köztársasági elnök a szenátus jóváhagyásával feloszlathatta az alsóházat, de – mint a két ház együttes ülése által választott elnök – ez nem igazán fér össze státuszával

• 1877/79: a köztársasági elnök végül politikailag belebukott annak következményeibe, hogy feloszlatta a képviselőházat (többé nem éltek ezzel a joggal a III. Köztársaság idején)

II. A klasszikus francia parlamentarizmus (4)

5. A francia törvényhozás-központú kormányzati példa hatásai:

• Mussolini előtt hasonló volt Olaszország (instabil pártrendszer)

• 1921 óta a lengyel kormányzati rendszer (az elnökkel és a kormánnyal szemben túlsúlyos parlament)

II. A klasszikus francia parlamentarizmus (5)

19. A koalíciós (többpárti)

parlamentarizmus. A weimari

parlamentarizmus. Az elnöki

kormányzás

1. Jelentése:

• Állandósuló bal-jobb struktúrában több párt van jelen (nem pusztán két párt, mint Angliában, s nem is olyan diffúz, mint a III. Francia Köztársaságban)

• Változó erejű pártok kötnek egymással változó összetételű koalíciókat (egyedül egyik sem bír kormányozni)

I. A koalíciós (többpárti) parlamentarizmus (1)

2. Következmények:

• A kormányfő „primus inter pares” (nincs oly meghatározó szerepe a politika irányításában)

• A kormány testületi jellege megerősödik (kollektív felelősség)

I. A koalíciós (többpárti) parlamentarizmus (2)

3. Példák a 19. századból:

• 1831-es belga alkotmány nyomán Belgium (továbbá Hollandia, skandináv országok – kivéve Finnországot)

• Spanyolország, Portugália

I. A koalíciós (többpárti) parlamentarizmus (3)

1. Egyensúly a Reichstag és a közvetlenül választott elnök között:

• A Reichstagot általános választójog alapján

választják, az elnököt szintén – mindkét tényező a nép képviselője

• Az elnök közvetlenül nem vesz részt a kormányzásban (van felelős kormány)

• Az elnök szerepe azonban megnő belső konfliktusok és szükséghelyzetek esetén (pl. 48. §: szükségrendeletalkotási jog)

II. A weimari parlamentarizmus (1919) (1)

2. Közvetlen demokratikus intézmények bevezetése (43. §, 73-76. §):

• A közvetlen elnökválasztás mellett visszahívhatóság népszavazással (a Birodalmi Gyűlés indítványára)

• Elnök által elrendelt törvényreferendum

• Törvényreferendum a Birodalmi Gyűlés egyharmadának + a választók 5%-ának indítványára

• Törvényiniciatíva a választók 10%-ának indítványára

• Elnök által elrendelt törvényreferendum a TH két kamarájának konfliktusa esetén

• Népi alkotmányiniciatíva (10%)

• Elnök által elrendelt alkotmányreferendum a két kamara konfliktusa esetén

II. A weimari parlamentarizmus (1919) (2)

3. Instabil kormányzás:

• 14 év alatt 20 kormány

• Döntően nem a kormányforma, hanem a gazdasági és politikai válság miatt (főként a W. K. utolsó szakaszában)

II. A weimari parlamentarizmus (1919) (3)

1. Közvetlenül (kvázi közvetlenül) választott államfő, parlamenti politikai felelősség nélkül:

• Megbízatása nem függ a parlament bizalmától

• Nincs ellene parlamenti bizalmatlansági indítvány

2. Egyszemélyi végrehajtó hatalom:

• A köztársasági és miniszterelnöki pozíció egy kézben

• Az elnök egymaga alkotja a kormányt (nincsenek miniszterei, csak önállótlan államtitkárai – politikai értelemben csak neki felelnek)

III. Elnöki kormányzás – USA (1787) (1-2)

3. A TH és a VH viszonya:

A TH nem tudja elmozdítani az elnököt politikai bizalmatlanság okán, csak jogsértés esetén (impeachment)

Eltérhet egymástól az elnöki és a parlamenti politikai irányvonal „divided government”

Az elnök ill. kabinetje általában nem rendelkezik törvénykezdeményezési joggal

Az elnök nem oszlathatja fel a parlamentet

Nincs szigorú pártfegyelem

III. Elnöki kormányzás – USA (1787) (3)

4. Az amerikai prezidenciális kormányforma hatásai:

• Latin-amerikai országok

• Európa: tiszta formájában nem veszik át

▫ A franciáknál a II. Köztársaság (1848/51) hoz létre hasonlóan erős elnöki hatalmat

▫ Az 1958-as alkotmány szintén a VH-ra helyezi a hangsúlyt – félelnöki rendszer

III. Elnöki kormányzás – USA (1787) (4)

20. A kollegiális kormányforma;

átmeneti, illetve vegyes

kormányformák

1. Két példából építkezik: • Amerikai elnöki rendszer • Az 1795-ös francia alkotmány (a VH élén 5 fős

direktórium) 2. Jellemzői: • 4 évre a parlament által választott kormány (Szövetségi

Tanács) • A Szövetségi Tanácsnak nincs parlamenti politikai

felelőssége • Nincs külön államfői és miniszterelnöki tisztség • A Szövetségi Tanács tagjai váltakozva (rotációs) alapon

töltik be az államfői tisztséget • Gyakori a közvetlen demokratikus eszközök

alkalmazása

I. Kollegiális kormányforma – Svájc (1848, 1874)

1. A TH közjogilag és politikailag is minden más hatalmi tényező fölött áll:

• kizárólag a népnek felelős 2. Jellemzői: • A VH teljesen alá van vetve a TH-nak (szinte a TH egyik

bizottságaként működik; nincs parlament-feloszlatási jog)

• Egykamarás TH • Nincs a parlamenti hatalommal szemben ellensúlyt

képező államfő • Többnyire rendkívüli helyzetekben alakult ki hasonló:

▫ Anglia: 1640-es évek parlamenti kormányzása

▫ Franciaország: Robespierre diktatúrája idején a Konvent

II. A parlamenti kormányzás

1. Félprezidenciális kormányforma: • Pl. Franciaország, Románia • A VH megoszlik a közvetlenül választott

köztársasági elnök és a kormány között • Jogi felelőssége mindkettőnek van • Parlamenti politikai felelőssége csak a kormánynak 2. Elnöki kormány (Präsidial-Kabinet) a

Weimari Köztársaság utolsó szakaszában: • Kormányképes többség híján az elnök a parlamenti

erőviszonyokra tekintet nélkül nevezi ki jelöltjét kancellárrá

• Az alkotmány 48. §-a alapján, szükségrendelettel lépteti életbe a kormány intézkedéseit

III. Átmeneti ill. vegyes kormányformák