Evangéliumi folyóirat

„…Úrrá és Krisztussá

tette Őt az Isten:

azt a Jézust,

akit ti keresztre feszítettetek.”

(Cselekedetek 2,36)

2012/1

50. évfolyam 1. szám

Vetés és Aratás�

A keresztről szóló beszéd ..............................4

Meg nem hallgatott imádságok ....................6

A király istállója .................................................8

Ismered magad? ................................................9

Hogyan győzhetnek Isten gyermekei ?... 10

Az Úr Jézus vagy én? ..................................... 11

Bizonyságtétel: Miért szenvednek...? ....... 12

Emlékezz! .......................................................... 14

Gyermeksarok ................................................. 17

Postaláda ........................................................... 18

Egy szülő fájdalma ......................................... 19

A halandó ember ............................................ 20

Ha akarod... ...................................................... 22

Krisztus követése ........................................... 24

Csatakiáltás ...................................................... 25

Csodálatos életmentés ................................. 26

„Legszebb vagy...” ........................................... 28

A lapot önkéntes adományokból tartjuk fenn, és mindenkinek költségmentesen megküldjük, aki azt írásban kéri. Kéziratot nem őrzünk meg és nem

küldünk vissza.

Címlapfotó: Gárdonyi Géza sírja az egri várban.Felirata: „Csak a teste.”

Vetés és Aratás2012/1

(50. évfolyam 1. szám)

Megjelenik évente 3 alkalommal (D. v.) az Evangéliumi Kiadó gondozásában.

Szerkesztőségi postacím: H-3300 Eger, Egészségház u. 23.

Tel: +36-36-418-510

e-mail: v3218@t-online.hu Felelős szerkesztő: Soproni János

Terjesztés H-1066 Budapest, Ó utca 16.

Tel.: 06-1-311-5860 Fax: 06-1-275-0197 Evangéliumi Kiadó és Iratmisszió

HU ISSN 1586-5401

Ő felemeltTerhelve voltam gonddal, búval,a szívem holtra fáradt…Felém a gyötrő viharoknakhullámverése áradt.

Porba hullt szívem szent reménye,már nem volt menekvésem,emlékem véres oszlopáraelmúlásomat véstem.

Párnám – álmatlan éjszakákon –olyan volt, mint a tüske…Összetört dédelgetett „én”-em,az önző, csalfa, büszke.

De jött a dicső mentőbárkahajnalok sima tükrén.Tavasz jött, remény, áldás, élet,s rózsa nyílt minden tüskén.

Illatár járta át a tájat,könnyharmat ült pillámon – fölemelt a halálörvénybőlirgalmas, nagy Megváltóm!

Dénes Ferenc

�Grafika: Kun Éva

A tartalombólA tartalomból

Mindannyian érezzük, hogy ebben a rohanó vi­lágban információk tö mege zúdul be az életünkbe.

Ebben a „kitágult” világban még sem fér el az ember a Földön. Kutatja a világ egye temet, sőt már bir tokot vásárol a Holdon. Für készi a múltat, és fé­lelmekkel teli jövőt jó sol. Van, amiben nem is téved, mert az egész világ Is ten ítéletére vár, amelynek Ő csak néhány eseményét tárta elénk a Bibli ában.

A sok tennivaló között lassan semmire sincs ideje az embereknek. Szállóige lett: „Ki fu tunk az időből.” Mire van egyáltalán időnk? Van időnk Isten Igéjét ol­vasni, kutatni? Van időnk imádkozni? Van időnk egy kis csendességre, és megpi hen ni az Ő karjában? Van időnk gondolni a jövő re? Vagy elveszett a nyu galom, elveszett az öröm, megváltoztak az ér tékek?

Ezt a sok kérdést ne hárítsuk el a fenti mó don: „Nincs, mert kifutottam az időből.” Az idő felett valóban nincs hatalmunk, de felhasz nálhatjuk jól is. Köszönjük meg, hogy Istennek van ideje ránk, és nemcsak ma, hanem szüle té sünk óta, sőt mielőtt e világot megalkotta, már ismert bennünket. „Örök szeretettel szerettelek, azért vontalak magamhoz hűségesen” (Jer 31,3). Szere tete túlmutat az időn, mert Ő az Örökkévaló, és ná la nincs idő. Ő az örök jelen, a „Va gyok”. Múl tunk, jelenük és jövőnk is az Ő kezé ben van. Mert: „Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz” (Zsid 13,8).

Földi életünk elkezdődött, de egyszer vége lesz. Szolgálatok is elkezdődnek, majd be fejeződnek, de hisszük, hogy ez csak Urunk akarata szerint történ­het. Így hordozzuk imáinkban a „Vetés és Aratás” folyóirat további sorsát, buzdítva erre Olvasóinkat is Füle Lajos versének szavaival:

TE LÉGY AZ!

Sötét a világ,s hamvad sok hitzsarátnok.

Te légy legalább,ki még viszi a lángot.Nincs az veszve még,felszítja majd a LÉLEK

a csüggedők tüzét,s megint lobogva égnek.

Hétköznap – Jézussal

Nem híg romantikát,nem múló hangulatot,nem szalmaláng-tüzet – de azt kérem, Uram:hűséggel, komolyanjárhassak mindig veled.

Hétköznapokon átés súlyos terhek alattlépteim úgy vezesd: legyen fénylő jelem,hittel vállalt jelen,utam, sorsom: a kereszt.

Hordoztad válladon,vállaltad vasszögeits a töviskoronát. S mert ott hullott a vérénértem, bűnösért:követlek mindenen át.

Húsvét titkát hiszem.A véres, durva kereszt,tudom, nem vereség. Ha itt időm letelt,s magába zár a föld:fölöttem nyílik az ég.

Hétköznapokon átés súlyos terhek alattbátran helyt állni jó! Örök életünk van,így munkánk az Úrbansosem hiábavaló.

Siklós József3�01�. évi 1. szám

Kedves Olvasó!Kedves Olvasó!

Vetés és Aratás4

„Mert a keresztről szóló beszéd bolondság ugyan azoknak, akik elvesznek, de nekünk, akik üdvözülünk, Istennek ereje” (1Kor 1,18).

Amikor Jézus a golgotai kereszten függött, a főpapok és az írástudók gúnyolódtak rajta, és ezt mondták: „Másokat megmentett, magát nem tudja megmenteni” (Mt 27,42). Tudták, ha Jézus Krisztus meghal, akkor mindennek vége. Azóta a keresztről szóló igehirdetés bolondság az em beri értelem számára.

De hogyan válhat erőforrássá az a kereszt, amelyen Jézus meghalt? Ahhoz, hogy erre a kérdésre válaszolni tudjunk, először Isten or-szágának a felépítését kell megértenünk, hogy világossá váljon az össze függés.

Tudjuk, hogy anyagi világunk állapota bi-zonytalan, és egyszer fel fog bomlani. Isten or szága ezzel szemben nem anyagi jellegű, nem bomolhat fel, és nem is múlhat el. Is ten országa ugyanis szellemi világ, amelyet Is ten lénye határoz meg, aki Szellem és igaz ság. Ebben a szellemi világban – nem tévesz tendő össze a filozófia szellemi világával – más tör vények uralkodnak, amelyek nem azonosak világunk természeti törvényeivel.

Egy további különbség az emberi test mi-lyenségére vonatkozik. Világunkban az ember felépítése a meghatározó, amely születésénél fogva a Föld polgárává te szi. Ezzel a testtel az ember a fizikai törvé nyeknek megfelelően ké-pes a világban élni. Isten országába viszont nem léphet be vele, mert ez a test sem a Szel lem (Róm 8,2), sem az igazság törvényének nem felel meg, ezért meg kell hal nia. Az emberi testnek át kell alakulnia, ha be akar jutni Isten orszá gába. Az ehhez szüksé ges erő a kereszt üze ne téből fakad.

Miután Jézus Krisztus meghalt a golgotai kereszten, tanítványai levették Őt arról, és sírba helyezték. Számukra ezzel a „causa Christi”, a Krisztus-ügy véget ért, Krisztus fizi kai halálával eltemették az álmaikat is. Az em ber szemszögéből nézve ez a valóság.

Azonban ez a tragédia az ellenkezőjére for dult, amikor Jézus harmadnapon feltámadt a halottak

közül, és meghalt teste újból életre kelt. Jézus ezzel áttörte a természeti törvények korlátait, és egy új tör vényt vezetett be, amelynek az volt a célja, hogy ennek a világnak a fizikai törvényei felett álljon. Ez a változás akkor nyert teljes megerősítést, amikor az Atya megdicsőült test ben befogadta Jézus Krisztust a mennybe (Zsid 6,20a).

Azonban a fizikai törvényeknek ez a fel füg-gesztése nem egyedül Jézusnak van fenn tartva. Mennybemenetele után ugyanis el küldte vilá-gunkba a Szent Szellemet, hogy ugyanez az erő betöltse mindazokat, akik hisznek Őbenne. Így vált Krisztus kereszthalála olyan erőforrássá, amely képes áttörni a fizikai törvények kor látait.

Ha tehát Krisztus keresztjét prédikáljuk, akkor nem egy eszmét vagy ideológiát prédi kálunk. Nem! Amit hirdetünk, az Isten ereje, amely képes a természeti törvények határát át törni. A feltámadás napján majd ez a Szellem a mi testünket is hasonlóvá változtatja Krisztus tes téhez, hogy elmúlhatatlan közösségben élhes sünk az örök Istennel. Ez a golgotai kereszt ereje, amelyet Pál prédikál, és amelyet mi is prédikálunk. Aki hisz ebben az üzenetben, megmenekül. Aki nem hisz, annak nem lesz ré sze Krisztus feltámadásában.

Peter Wassermann

A keresztről szóló beszédA keresztről szóló beszéd

Köszönöm…

Köszönöm a keserveket,köszönöm a szeretetet:köszönöm az útnak végét,mely a Golgotára felért.Tovább innen nincs már utam,csak Te vihetsz tovább, Uram.Nem szerzek már érdemeket,leteszem itt a terheket…Felemelem két kezemet,Tovább, Uram, Te cselekedj!

Kupásné Ráti Gizella

��01�. évi 1. szám

Szétszaggatott bilincsek„…azért küldött el, hogy a szabadulást hirdessem

a foglyoknak…” (Lk 4,18)

Isten Igéje nagyon találóan írja le a lelkileg megkötözött ember állapotát: „Vannak, akik sötétségben ültek, a halál árnyékában,

nyomorultan vasra verve, mert engedetle-nek voltak Isten parancsával szemben, megvetették a Felséges döntését” (Zsolt 107,10-11).

Ha ezek a bilincsek nem sza­kadnak szét a földi élet folyamán, akkor „örökkévaló bilincsekké” (Júd 6) válnak, amelyektől nincs többé szabadulás (Jel 14,11).

Van egyáltalán teljes szabadulás a lélek eme börtönéből? Lehet olyan utat találni, amelyen a bűn láncai letéphetők? Van hatalom, amely az érckapukat összetöri, és a vaszárakat le­tördeli? (Zsolt 107,16) Isten Igéje bizonyítja, hogy vannak, akik így énekelnek: „Lelkünk megmenekült, mint a madár a madarász tő­rébő­l. A tő­r összetört, és mi megmenekültünk” (Zsolt 124,7). Igen – Istennek legyen hála –, csakis Ő az, aki egy csodálatos utat készített számunkra, amelyen teljes szabaduláshoz juthat mindenki, mert Ő tudja a lelkeket megmen­teni. Ezért küldte el szeretett Fiát, az Úr Jézust, hogy a bűnök láncait magára vegye, és a bűnösre kimondott halálos ítéletet elszenvedje.

Azt olvassuk Márk evangéliumában, hogy miután a főpapok és a nép vénei Jézus ellen ta­nácsot tartottak, hogy Őt megöljék, megkötözve adták át Pilátusnak, a helytartónak (15,1). Pedig megkötözésre nem volt semmi szükség, hiszen az Úr Jézus meg sem kísérelte, hogy a kezük közül elmeneküljön. De az a tény, hogy megkötözték, biztos jele volt annak, hogy Jézusnak magára kellett vennie a bűn rabláncait.

Az Ószövetség tanulságos előképeiben is ugyan­ezt találjuk. Ábrahám „…megkötözte a fiát, Izsákot, és föltette az oltárra a fadarabok tetejére” (1Móz 22,9). Izsák az Úr Jézus előképe: megkötözték, pedig nem fejtett ki semmilyen ellenállást. József életében is az Urat láthatjuk, róla ezt mondja az Írás: „Lábát bilincsbe szorították, ő­t magát vasra verték” (Zsolt 105,18). És még egy csodálatos írás­

hely: „Kötelekkel kössétek az ünnepi áldozatot az oltár szarvaihoz!” (Zsolt 118,27)

Világosan látható tehát a Bibliában, hogy a bűn láncaitól meg lehet szabadulni, mert az Úr Jézust, engedelmes helyettesünket vasszögekkel szegezték át. Engesztelő áldozatul adta oda az életét a mi bű­neinkért (Ézs 53,12). Teljesen befejezte a megváltás nagy művét, így minden bűnöst teljesen megment­

het, és örök üdvösségben részesíthet.Bárcsak minden ember megérezné, mi­

lyen nehéz a bűn bilincsének a terhe, és súlya milyen nyomást gyakorol a lélekre! Akkor vágyakozás támadna szívében a szabadulás után. Milyen egyszerű és csodálatos is az isteni üdvösség útja! Ezért hirdetjük mindenkinek: Ne szeresd

a bűn bilincseit többé, akkor sem, ha azok bearanyozottak rajtad! Ezek kezdet­

ben vékony láncocskák, de egyre erősebb és nehezebb lánc lesz belőlük. Magad nem bírod soha letépni, de az Úr Jézus meg tud tőle szabadítani. Jöjj hát a Megváltóhoz!

Butcher F.

Ne félj!Ne félj olyannak lenni, amilyennek Isten akart és teremtett, tehát amilyen vagy!

Ne félj elismerni a hibáidat, mert nincs egyetlen ember sem, aki soha nem hibázott!

Ne félj kimondani és képviselni őszinte véleménye-det, mert mások csak ezáltal tudnak téged helyesen megítélni!

Ne félj megváltoztatni a véleményedet, ha egy másik vélemény meggyőz téged! Mert a vélemények olyanok, mint a tested bőre: ha nem tudnak veled együtt nőni, akkor kőkemény páncéllá válhatnak, amely végül megfojt!

Ne félj azoktól az emberektől, akik nem szeretnek. Azért nem szeretnek, mert tartanak tőled, és ezt csak te szüntetheted meg!

Ne félj a fontos és a sürgős között különbséget tenni, és a sürgős dolgot abbahagyni, ha valami fontos tenni-valód akad! Mert a sürgős dolgok elrabolják az idődet, a fontosak azonban meggazdagítják az életedet!

Ne félj a holnaptól, a jövőtől! Mert mindig csak feltéte-lezheted, hogy mi fog történni. Egyedül Isten tudja, mi a terve veled!

(Gyűjtésbő­l)

Vetés és Aratás6

Meg nem hallgatott imádságokJeremiás próféta mondja: „Ha segítségért kiáltok is, elzárkózik imádságom elől.” „El zárkóztál felhőd mögé, nem jutott hozzád imádság” (JSir 3,8.44). Volt már nekünk is ilyen benyomásunk, hogy imádsá gunk nem hatol tovább, mint a mennyezet? Olyan ez, mintha Isten nem hallaná meg.Ha ezeket az igeverseket magunkra alkal maz zuk, akkor gondo ljunk arra, hogy a baj mindig nálunk van. A felhőket, amelyek aka dályozzák imáinkat, gyakran Isten nek kell vi lágossá ten nie számunk-ra. Így először nálunk kell vál toznia valaminek, mie lőtt Ő vála szol na. Isten Igéje rámutat azokra a különféle fel hőkre, amelyek hátráltathatják imáinkat.

– Az első a bűn. „Ha álnok szándék lett volna szívemben, nem hallgatott volna meg az Úr” (Zsolt 66,18). Hogyan oszlathatjuk el ezt a felhőt? Csak bűnünknek Isten előtti őszinte beismerése által. Akkor ígérete sze rint megbo csát, és újra meghall-gatja imádsá gainkat.

– A második felhő a kételkedés. „De hittel kér-je, semmit sem kételkedve, mert aki kétel kedik, az olyan, mint a tenger hulláma, ame lyet a szél sodor és ide-oda hajt. Ne gondolja tehát az ilyen, hogy bármit is kaphat az Úrtól a két lelkű és min-den útján állhatatlan ember” (Jak 1,6-7). Bízzál szilárdan az Úrban, és higgy a szavának, akkor eltűnik a kétséged.

– A harmadik felhő a közömbösség, ami kor má-sok bajával nem törődünk. „Aki bedug ja fülét a nincs telen segélykiáltására, annak sem válaszol-nak majd, amikor ő kiált” (Péld 21,13). Az Úr megmutatja nekünk, hogyan tá volítható el ez a felhő: „Adjatok, és adatik nektek…” (Lk 6,38)

– A negyedik felhő az engedetlenség. „Aki elfor-dítja a fülét, és nem hallgat a tanításra, annak még az imád sága is utálatos” (Péld 28,9). Más szavakkal: Isten gyűlöli azt, hogy olyanok imáit hallgassa, akik tudatosan vonakodnak attól, hogy figyeljenek az Ő sza vára, és azt enge delme sen

kövessék. Így nem csoda, ha imád ságaink nem hallgattatnak meg. A helyzet csak akkor válto zik meg, ha enge delmeskedünk Isten sza vának.

– Az ötödik felhő a leggyako ribb: kérés eink indítékai nem jó dolgok. „Ha kértek is, nem kapjátok meg, mert rosszul kéritek” (Jak 4,3). A legjobb út, hogy ezek a felhők eltűn je nek, hogy ma gun kat egészen Isten akarata alá rendeljük. Gon dolatainkat és megfon tolása in kat az Övével összhangba kell hoznunk. Ak kor lesznek olyan kéréseink, amelyeket Ő meghallgathat.

Ha az a benyomásunk, hogy e felhők bár melyike akadályozza az imádságainkat, akkor kérhetjük az Úrtól, hogy segítsen nekünk azt eltá volítani. Ilyen imádság elől mennyei Atyánk soha nem fog elzár kózni.

(The Lord is near)

Minden jó, amit Ő tesz

Cecilie Petersen diakonissza élete példa mu-tató volt a környezete számára. Járt a börtö nök-be, és ott sok fogva tartottat meg nyert, hogy az Krisztus követője legyen. Felvette a szegények terhét, és gyakran imádko zott a bete gekért. E sorok író ja maga is megtapasztalta hitből való imádsá gának erejét.

„Egyik gyermekem súlyo san megbe tege dett, az orvos minden reményt feladott. Azon ban Ce-cilie érte mondott imádságának át ütő ereje volt. A gyermek teljesen meggyó gyult. De amikor a második gyermekem is ugyan abba a betegség-be esett, nem történt újabb csoda. Ebben az esetben Isten nem ugyanúgy válaszolt Cecilie imádságára. A gyermek meghalt, át kel lett adni őt Isten szent akaratának.

A hit Isten dicsőségét mind a két esetben felismeri:

– akár ad Isten, akár elvesz, – akár felel, akár hallgat, – akár hazahív minket, akár újabb feladato-

kat ad. Az övéi mind ezekben Őt dicső ítik gyermeki bizalommal.”

A. W.

��01�. évi 1. szám

Ki ne szeretné a zamatos, érett, lédús gyü­mölcsöt, micsoda öröm beleharapni! Milyen kellemetlen azonban, ha éretlen, savanyú gyümölcsbe harapunk! Így van ez a társas kapcsolatokban is. Tudunk örömöt szerezni a másiknak, de tudunk szomorúságot is.

A Biblia azt mondja: „Teremjetek hát megtéréshez illő gyümölcsöt…!” (Mt 3,8) Vajon Isten kegyelmének napsugarában érett keresz­tyénekké leszünk­e, vagy minden kegyelem ellenére éretlenek maradunk?

Az érettség egyik ismertetőjele a szépség. Ahogyan a gyümölcs érik, a napsugár szépen befesti, egyre színpompásabbá teszi egészen addig, amíg ízletessé is lesz. Az érett keresz­tyénnél is a megszentelődés szépségét ta­láljuk.

A keresztyén érettség másik ismertetőjele a gyöngédség és a szelídség. A fiatal, zöld gyü­mölcs kemény, de az érett gyümölcs puha, enged a nyomásnak, úgyhogy meglátszanak rajta az ujjnyomok. Így az érett keresztyént is gyengédség és a magatartás szelídsége jellemzi.

Egy további ismertetője az érettségnek az édesség. Az éretlen gyümölcs savanyú, fanyar; talán azért is kell ilyennek lennie, hogy ne fogyasszák el, amíg zöld és éretlen. Talán így illik ez bele Isten kegyelmi tervébe, hogy a fiatal keresztyénben először valami fanyar, ízetlen képződik, de annak végül is el kell tűnnie.

Amilyen mértékben növekedünk a kegye­lemben, úgy növekedünk a szeretetben. Először is bensőségesebben szeretjük a mi Urunkat: „Őt szeretitek, pedig nem láttátok…” (1Pt 1,8). Több kedvünk lesz Igéjének az olvasásához. Ha a kegyelemben növe­kedünk, akkor azt a tanítást, amit korábban nem értettünk, ezért csak kevéssé vettünk figyelembe, új világosságban látjuk, és nagyobb érdeklődést ébreszt bennünk. Minél jobban elmélyedünk a Krisztussal való élet mély megtapasztalásaiban, annál inkább megtapasztaljuk, hogy a sziklából méz csepeg számunkra. Amilyen mértékben érlelődünk Istenünk szeretetében és kegyelmében, olyan mértékben fog betölteni bennünket a szeretet.

Az olyan keresztyének, akik a keserűségnek szellemét táplálják magukban, lehet, hogy érettek az ismeretben, de a kegyelemben és a szeretetben éretlenek. Az olyan ember, aki szívesen szid és bírál – lehet, hogy nagyon éles eszű, szívében mégis éretlen.

Az e világhoz fűződő kötelékeink meglazu­lása a keresztyén érettség nagyon meghatáro­zó jelei. Ha megrázzuk a fát, az érett gyümölcs könnyebben válik el az ágtól. Ha megérintésük­kor a kezünkbe hull, akkor ez a teljes érettség biztos jele. Amelyiket nem sikerül leszakítani, az még nem egészen érett. Legjobb, ha ilyen­kor még a fán hagyjuk.

Az érett keresztyén nagyon lazán függ e világ dolgain. Kinőtt belőlük, és fájdalom nélkül, vágyakozó visszapillantás nélkül hagyja el őket, hogy Krisztussal lehessen.

C. H. Spurgeon

Kerestem a tavaszt

…kerestem a tavaszt – napsugárban, …és melegített.

…kerestem a tavaszt – nyíló virágban, …és illatozott.

…kerestem a tavaszt – röpke madárban, …és dalolt.

…kerestem a tavaszt – enyhe szellőben, …és simogatott.

…kerestem a tavaszt – esőcseppekben, …és záporrá lett.

…kerestem a tavaszt – gyermekmosolyban, …és rám nevetett.

…kerestem a tavaszt – titkokban, …és reménységgé lett.

…kerestem a tavaszt – gyermekem jóságában, …és elfogadott.

…kerestem a tavaszt – édesanyámhoz közel, …és átölelt.

…kerestem a tavaszt – és megtaláltam …a SZERETETBEN.

Anna Mária Seidel

Érett gyümölcsökA képeken a következő gyümölcsök láthatók: körte, narancs, citrom, mangó, litcsi, sző­lő­, ő­szibarack, füge, nektarin, banán, földieper, alm

a, grépfrút, kiwi, kenyérgyüm

ölcs, papaja, málna, cseresznye, ananász

Vetés és Aratás8

A király istállójaEgy görög monda szerint Augiász királynak

volt egy istállója, amely nem il lett királyi méltó­ságához, mert nem volt tiszta, hanem na gyon is elhanyagolt. Há romezer marhát tartott benne tíz éve anélkül, hogy csak egyszer is kitakarít tatta volna azt.

Egy szer aztán egy gö rög hősnek, Hérak lész nek megígérte, hogy neki adja marhaállo mányá nak a ti zedrészét, ha kitakarítja az is tállót. A király úgy gondolta ugyanis, hogy Hé raklésznek nagyon hosszú ideig fog tartani, amíg a felhalmozott pisz kot és trágyát az istállóból kitalicskázza. Csak hogy Héraklész nem vasvil lával, lapáttal meg talics kával, ha nem egészen különös módon, ásó val látott hozzá a nagy munkához.

Először is mély árkot ásott a hosszú és tá gas istállón végig. Azu tán az udvaron folytatta az ár­kolást egy a közeli folyó medre felé két irány ban: az istállótól felfelé és lefelé. Az így elké szített lejtős árokba beleve zette a folyó vi zét, amely már most ott folyt a király elha nya golt istál lóján keresztül, és a szennyet rö vide sen mind elhordta, el mosta. Héraklész az is tállót így gyorsan és jól kita karí­totta. A király meg lepődve csak megc sodálta a hős lele mé nyességét, de a jutalmát hűtle nül meg tagadta.

Igaz, hogy ez az egész történet csupán monda, de van komoly tanulsága is számunkra.

Először is milyen undorító lehetett ennek a királynak az istállója! De én ismerek több olyan királyt, akinek az istállóját nem tíz, ha nem húsz, harminc, sőt hatvan, nyolcvan év alatt sem taka­rították. Ez a király te vagy, meg én! Ez a király a paradicsomi tiszta állapotból bűnbe bukott ember, aki hatvan­hetven évet él anélkül, hogy szívé ben egyszer is nagyta karítást rendezett volna. Pe dig undok bű­nök és fertel mességek hal­mozódnak össze ebben az „istál lóban”! A szívek nek vizsgálója, az Úr Jézus azt mondja: „Mert a szív-bő­l származnak a gonosz gon dolatok, gyilkossá gok,

házasság törések, paráz na ságok, lopások, hamis tanús kodások és az istenkáromlások” (Mt 15,19).

Szánjunk időt magunkra és vizsgáljuk meg szí vünket Isten Igéjének világosságában! „Ves-sétek le a régi élet szerint való óembert, aki csalárd és gonosz kívánságok mi att meg rom lott ... öltsétek fel az új embert, aki Isten tetszése szerint valóságos igazságban és szentség ben teremtetett” (Ef 4,22.24). Az új ember pedig, akit fel kell öltöznünk: az Úr Jé zus Krisztus (Róm 13,14). Benne gyönyörkö dik az Atya Is ten. Ha én az én bűnös termé szetemet levetem és az Ő tiszta természetét, szentségét, Őt magát felve szem, akkor végbe megy bennem a nagy takarítás.

Nézzük most a hőst, aki a király istál lóját kitakarította. Az a folyó, ame lyet a szenny he­lyére árasztott, elmo sott min den utá latos sá got. Így mossa el az Úr Jézus vérének árja, amely folyt a Golgotán, a mi bűneinket, és kitaka rítja a szívün ket.

Még a király hűtlenségére is vessünk egy pillantást, hiszen nem adta meg a hősnek jól megérdemelt jutalmát. De te megadod­e Krisz­tusnak éretted való fárado zásának ju tal mát? Mit érdemel Ő azért, hogy a te bű neid miatt meghalt és önmagát váltságáldozatul adta? Rád gon dolt, amikor azt mondta: „El végeztetett!” (Jn 19,30) A te lel ked üdvösségéért szomja zott és tűrte az ítélet gyötrelmeit, amikor felki áltott: „Én Iste nem, én Istenem, miért hagytál el engemet?” (Mt 27,46) És te ilyen fel becsülhetetlen tett után nem érzel semmi hálát iránta? A közömbös emberek közé tartoz­nál, akikről a prófécia – az Úr Jézus mér hetetlen szenvedéseivel kapcsolat ban – így em lékszik meg: „Meg szám lálhatnám minden cson tomat, ő­k pedig csak bámulnak, néznek rám” (Zsolt 22,18).

Nem dobban meg a szíved e mérhetetlen sze­re tet láttán? Nem ér zed, hogy az Őt megillető juta lom azért, amit érdekedben tett, kisebb nem

lehet, mint hogy te is egé­szen Őneki szenteled az életedet?! Tedd hát meg ezt! Érted való áldozati halálának így le hetsz te is egyik gyü mölcse.

Reichert Gyula

G. Morland:Istálló marhával és disznókkal

1792

Színes festményegyszínű reprodukciója(az eredeti kép ismeretlen helyen)

ISMERED MAGAD?

Rodin

��01�. évi 1. szám

Az önmagához kötözött emberTermészeténél fogva

minden ember önző, csak magára gondol, életének

középpontjában az énje áll. Az „én”-ember mindenben a maga hasznát keresi, ösztö-nösen mindig az első helyen akar szerepelni.

Az „én” mindenre képes: prédikál, imádkozik, énekel, pénzt

és időt képes feláldozni, de mind-ezekkel hatást akar kelteni, hogy

lássák és dicsérjék az emberek.Az „én”-ember saját cselekedeteit mindig nagyí-

tón keresztül látja, ezért mindig magáról és az ered-ményeiről beszél. Mindent úgy állít be, hogy előnyös megvilágításban legyen. Ku­darcairól, vereségeiről sohasem beszél. Hibáit nem akarja észrevenni, és mindig neki van igaza. Azt állítja, mindenkor u­ra a helyzetnek. De viselkedése, beszéde visszataszító.

Az „én”-ember nagyon érzékeny. Minden érintésre megsértődik, sőt támadásnak vesz min-dent. Elvárja, hogy hajlongjanak előtte, és kellő tiszteletben részesítsék. Ha nem szerepelhet, pa-naszkodik, hogy mellőzik, nem becsülik. A feddést, a helyreigazítást nem tűri. Minden tevékenysége az érvényesülni akarásra vezethető vissza, és az önmegvalósítást próbálja megélni. Az „én”-emberi természet nehezen viselhető el.

A vallásos „én” azzal dicsekszik, hogy lelki (szel-lemi) ajándékai vannak, és isteni erők működnek benne. Így akarja magára terelni a figyelmet. Maga az a gondolat, hogy a hitélet bizonyítására valami rendkívülit kell véghezvinnie, a vallásos „én” kép-zelődése.

Ha magadra ismersz, és zsarnokod az „én”, de szeretnél szabadu­lni, van lehetőség!

A Krisztushoz kötözött emberAz Úr Jézu­s keresztre feszítése, feltámadása, a

Golgota és az üres sír nem legenda, hanem valóság. Aki hisz Jézu­s Krisztu­sban mint személyes Megvál-tójában, annak bűnei megbocsáttatnak, és a bűn megkötöző ereje alól felszabadu­lt. De felszabadu­lt az „én” rabsága alól is. Már nem forgolódik maga

körül, nem a maga előnyét keresi, mert Krisztu­s lett számára mindennél fontosabb. Nem arról be-szél, hogy milyen sokat tesz, hanem csak arról, hogy Krisztu­s mit tett érte és mindenkiért. Nem akar „szerepelni”, hanem Istennek hozzá aláhajló szeretetét magasztalja. A háttérben marad, és az a fontos számára, hogy minden figyelem a Megváltóra terelődjön.

Krisztu­sban ledöntötte szívének trónjáról az „én”-t, és Krisztu­st emelte oda. Hódolattal és imá-dattal csak az Ő tetszésére akar élni, tanítását akarja követni, és jellemvonásait szeretné az életében meg-valósítani. Most lett igazán szabad, amikor Krisztu­s rabszolgája lett. Mert Őbenne új élete, új természete lett, és ez az isteni természet nem más, mint az Úr Jézu­s Krisztu­s feltámadott élete.

A Krisztu­shoz kötözött ember növekedik. Ennek a növekedésnek a titka: „Krisztu­ssal együtt keresztre vagyok feszítve: többé tehát nem én élek, hanem Krisztu­s él bennem…” (Gal 2,20) Aki pedig Krisz-tu­ssal meghalt és feltámadt, az szívesen marad észrevétlen, nem akar megsértődni, ha megbántják és figyelemre sem méltatják. Igyekszik csendes, sze-rény és alázatos maradni, ahogy az Úr Jézu­s tette. A körülmények nem rabolják el a békességét, mert Istenben elrejtett életet él.

A Krisztu­shoz kötözött élet valóban egy fel-szabadu­lt élet? Igen! Szeretnéd? Keresd, kérd, add át magad az Úr Jézu­s Krisztu­snak, és megtapasztalod ezt az új, felszabadu­lt életet. Megéri!

H. H.

Vigasztalás ez

Vigasztalás ez, vagy azzá lehet: vesszővel, bottal, ahogy Dávidot vigasztaltad TE, ÖRÖKKÉVALÓ. Nem vagyok én sem mostohagyerek: szeretsz és dorgálsz, hogy mássá legyek... és így a jó. Füle Lajos

Vetés és Aratás10

„Amelyik lélek (szellem) pedig nem vallja Jézust, az nem az Istentő­l van. Ez az Antikrisztus lelke

(szelleme), amelyrő­l hallottátok, hogy eljön, most pedig már a világban van. Ti Istentő­l valók vagytok, gyermekeim, és legyő­ztétek ő­ket, mert

nagyobb az, aki bennetek van, mint az, aki a világban van” (1Jn 4,3-4).

Ez a megszólítás „gyermekek”, amit János apostol szívesen használ, Isten családjának nem­csak minden tagját foglalja magába, hanem leírja a tagok egymáshoz való kapcsolatát is.

Az antikrisztusi csábítóval kapcsolatban mondja az apostol: „Ti Istentő­l valók vagytok…” A mondat elején egy hangsúlyos „ti” olvasható, ellentétben a következő vers éppen olyan hang­súlyos „ők” szavával. „Ők – a hamis próféták – a világból valók…”

Milyen bátorító, milyen vigasztaló, hogy mi Istentől valók vagyunk! Isten nemcsak eredete az áldásoknak, amelyeket a hívők elnyernek, hanem ők maguk Istentől valók, tőle születtek, és tudják, hogy Isten szereti őket. Ez a bizonyosság képes kitartást adni nekünk a kísértésben, és örömet nyújtani mindenkor.

Az apostol így folytatja tovább: „…és legyő­zté-tek ő­ket.” Kire gondolhatott itt János apostol? Nyilván a hamis prófétákra, akikről az első versben szó volt. A „legyőztétek őket” kifejezés az eredeti szövegben így hangzik: „Ti a győ­zelmet mindeddig kivívtátok, és továbbra is győ­ztesek lesztek.” Ez egy csodálatos kijelentés.

Az antikrisztusi félrevezetést úgy tudjuk le­győzni, hogyha nem hallgatunk rá, és üzenetét visszautasítjuk. De ehhez erő kell, és ezt az erőt egyes­egyedül a Szent Szellem adja, aki bennünk lakik (3,24). „…mert nagyobb az, aki bennetek van, mint az, aki a világban van.” Mivel Isten a Szent Szellem által bennünk van, képesek vagyunk arra, hogy ezt a megtévesztő tanítást – mint gonoszt – felismerjük és visszautasítsuk.

János apostolnál többször találkozunk ilyen kifejezésekkel: – „…az, aki bennetek van,” – „az, aki a világban van.” Tehát itt két különböző csoportról van szó. Az egyik Istenből van, a másik a világból – ez pedig két egészen különböző származásra utal. Isten gyermekeit a Szent Szellem vezeti, a Sá­tán gyermekei az Antikrisztus által vezettetnek.

Óriási bátorítás, hogy aki bennünk van, az na­gyobb, mint aki a világban van – nagyobb, mint az antikrisztusi szellem, és nagyobb, mint maga a Sátán. Ő ugyan e világ fejedelme, de Isten minde­nekfelett való Úr, ezért, ha figyelembe vesszük is az ellenség hatalmát, miénk az az örömteli bizonyos­ság, hogy nagyobb az, aki bennünk van!

Ahhoz, hogy ezt a káros tanítást elutasítsuk, és a csábítót legyőzzük, az erőt a Szent Szellemtől kapjuk, aki bennünk lakik, és Krisztusra mutat. Ebben van a mi nagy lehetőségünk. Maga az igazság, az igaz tanítás egymagában még nem ad semmilyen erőt, csak ha szilárdan megtartjuk, és engedjük, hogy Isten Szelleme munkálkodjék bennünk. Az Ő szándéka az, hogy szívünket Krisz­tushoz vonzza, és így az erőt a lelkiismeretünk és életvitelünk által valósítja meg. Csak ilyen módon lehetséges a győzelem. De ahhoz, hogy győztesek maradjunk, szükségünk van a Jó Pásztor hangját felismerni, és követni Őt.

„Az én juhaim hallgatnak a hangomra, és én ismerem ő­ket, ő­k pedig követnek engem. Én örök életet adok nekik, és nem vesznek el soha, mert senki sem ragadhatja ki ő­ket az én kezembő­l” (Jn 10,27-28).

(Der Herr ist nahe)

EgyedülNe azt tedd, amit mások tesznek, ne tömegéletet hajszolj! Ne „mindenki” legyen eszményed, „mindenki” nyelvén te ne szólj!

Verebek, varjak, tömegmadarak csoportban szállnak tar mezők felett, de felhőkön túl egyedül a sas a Napba néz, és csodál kék eget.

Önmagadban szárnyaló sas légy, célod legyen mind magasabb csúcs, tűzzön rád fent a Kegyelem­Nap… Az eszményképed legyen Jézus!

Dénes Ferenc

Hogyan győzhetnek

Isten gyermekei?

11�01�. évi 1. szám

„…kárnak ítélek mi­ndent Kri­sztus Jézus, az én Uram i­smeretének páratlan nagyságáért.”

(Fi­l 3,8)

Eddigi életem egyik kedves emléke gyer­mekeimről az volt, amikor a 7 éves kislányom megkérdezte tőlem:

– Papa, mi híres emberek vagyunk?Kérdé sére azonnal válaszoltam:

– Nem, kislányom, nem vagyunk híresek.Egy kicsit gondolkodott, majd ezt mondta:

– Biztos azok lennénk, ha több ember is merne bennünket!

Alig tudtam a nevetésemet visszafogni. Sze­gény kislányom még csak 7 éves volt, és már azon tűnődött és aggódott, hogy az embe rek vajon szeretnek­e, vagy ismernek­e min ket! Szegény gyermek már az „én” világába keveredett. Sajnos, ezt az önmagunkkal való el foglaltságot soha nem nőjük ki, mivel vala mennyien küzdünk az „én” ellenállhatatlan vonzásával, és az irányzat az, hogy az élet va lóban teljes egészében „rólam” szól!

De ha az életben minden körülöttünk forog, akkor egy napon minden unalmassá fog válni. Senki nem elég különleges ahhoz, hogy önma gát szórakoztassa egész életében!

A hatvanas éveimben járok, és be kell val lanom, hogy az évek során sok mindenbe bele fáradtam. Fáradt voltam a biztonságérzet hiá nyától. A világi nyomás fáradtságát akkor éreztem, amikor az em­berek kedvenc lelki pásztorukról, nem pedig rólam beszéltek! A félszegség fáradtságát azon kivételes alkal makkor éreztem, amikor az emberek dicsértek. Most pedig éppen a kudarctól fáradtam el.

De hatvan év eltelte után azt kell monda nom, hogy az Úr Jézustól sohasem fáradtam el! Soha nem fáradtam el attól, hogy imádjam és dicsérjem Őt. Ámulattal csodálom rendkívüli kegyelmét és kö­nyörületességét, amelyet na ponta megtapasztalok. Az évek mú lásával Jé zust tisztábban látom, mint valaha. Nem csoda, hogy Pál apostol azt mondta a legjobb dolgok ról önmagával kapcsolatban, hogy azokat kár nak tekinti Krisztusért.

Fiatalként „golyóálló” mellényt viselünk. Azt hisszük, hogy még olyan sok időnk van, még annyi mindent megoldhatunk. De amikor olyan idős leszel, mint én, megláthatod az em beri ha­landóság horizontját. És ha az életedben minden

csak önmagaddal kapcsolatos, az iga zán rossz nap valóban bekövetkezik, mert semmi sem marad, ami örömöt okozna. De ha az életed minden szakasza az Úr Jézushoz

kötődik, valóban szép napjaid lesznek, mert Ő éppen olyan csodálatos lesz számodra, mint kez­detben volt. Hallhatod halk hangját a szíved ben: „Már majdnem otthon vagy!”

Választhatsz: Az életed az Úr Jézus közelé ben, vagy magad körül forgolódva folytatod?

Válaszd Jézus Krisztust, és élvezd vele a múló élet örömét!

Joe Stowell

Megszentelődés

A megszentelődésnek minden igazi ke resztyén életében valósággá kell válnia. A megszentelődés nem jelent bűn­telenséget. Sen ki sem érheti el a bűntelen tökéletességet. De Isten minden gyermekének lehet és legyen is olyan kapcsolata a Megváltójával, ami meg óvja a tudatos bű­nöktől mindaddig, amíg meg marad az Úr Jézussal való közösségben.

Úgy van ez, mint a szalmával. A szalmának az a tulajdonsága, hogy jól ég, és ezt a tulaj donsá gát meg is tartja. De ha vízbe teszik, és a víz alatt marad, senki sem tudja meggyújtani, gyúlékony tulajdonsága megszűnt. De ez azonnal visszatér, ha a szalmát kivesszük a vízből és megszárítjuk.

Magunkban sohasem lehetünk szentek, csak Krisztus­ban, és csak addig, amíg Őbenne ma radunk.

A megszentelődés tehát nem tulajdon ság, hanem helyzet, amelyet hit által nyerhe tünk el, és amely megőriz bennünket (2Kor 7,1).

K. Z.

Az Úr Jézus, vagy én?Az Úr Jézus, vagy én?Az Úr Jézus, vagy én?

Vetés és Aratás1�

Egy úszóbaleset következtében a tizenéves leány, Joni Eareckson Tada lebénult. Az ese­ményt követő nehéz években egyre jobban megtapasztalta, hogyan fénylik Isten kegyelme e sötét világban. Ő valóban uralkodik, és pontosan tudja, mit cselekszik.

Életéről így nyilatkozik:

„Évekkel ezelőtt, amikor fejest ugrottam egy sekély vízbe, és eltörtem a nyakam, a végleges és teljes bénulás tönkretett, Isten ellen fordított.

Addig mélyen foglalkoztam Isten dolgaival, de amikor az elszakadt gerincvelő miatt testem erőtlenné és hasznavehetetlenné vált, sötétség vett körül, és feneketlen óceánba süllyedtem. Álmatlanul töltött óráimban viaskodtam a kér­déssel: »Keresztyén vagyok; miért engedi meg Isten, hogy ilyen súlyosan szenvedjek? Miért akarja, hogy így éljek?«

Ez több mint negyven évvel ezelőtt történt. Azokban az években Isten nem egyszer jelentette ki önmagát számomra. Mi több, meghittséggel, szelídséggel válaszolt kérdéseimre, amelyeket semmiért nem cserélnék el. …

Az, hogy Isten szuverenitásában hiszek, hogy esztelen életem biztonságban lehet Isten védőszárnyai alatt, a legnagyobb vigaszt jelenti számomra. Mindent Ő irányít (Ef 1,11). De azt is tudomásomra hozta, hogy amikor balesetek történnek, azokra még a Biblia is rosszként utal (JSir 3,38). Gerincvelőm sérülése szörnyű baleset volt.

Amikor csecsemők halnak meg, a lakosság éhezik, amikor a fiatal lányok nyaka eltörik, Isten könnyezik világáért: »Mert nem szíve szerint aláz-za és szomorítja meg az embereket« (JSir 3,33).

De a Biblia egyidejűleg egy másik igazsághoz is ragaszkodik. Amikor olyan dolgok történnek, mint például az éhínség, bölcsőhalál, kígyóma­rás, vagy egy benzinkút kirablása, Isten egy má­sodpercre sem veszi le kezét a kormánykerékről: »…királyi hatalmával mindenen uralkodik« (Zsolt 103,19). Ezeket a szörnyűségeket, és gyakran a

gonoszságot is tragédiának tekinti, és nem leli örömét a szenvedésben. Útmutatást nyújt hozzá, és a fájdalmat saját céljaira használja fel. És ezek a célok boldogsághoz vezetnek.

Isten engem is hív, hogy örömében, békéjében és hatalmában osztozzam. De ehhez szükséges valami. Isten az örömet saját feltételeihez köti, hogy valamilyen formában mi is szenvedjünk, ahogyan szeretett Fia itt a Földön tette. »Hiszen erre hívattatok el, mivel Krisztus is szenvedett érte-tek, és példát hagyott rátok, hogy az Ő nyomdokait kövessétek« (1Pt 2,21). »…hasonlóvá lévén az Ő halálához«”; vagyis, mindennap vegyük fel a keresztünket (Lk 9,23), és haljunk meg a bűneink számára, mint ahogyan Ő tette a keresztfán (Fil 3,10), és kezdjünk új életet.

Szenvedéseink tették szentté az életünket. És soha nem leszünk hasonlatosak Krisztushoz, soha nem leszünk az Ő örömével, békéjével és erejével feltöltve, hacsak a bűn gyökerestől el nem távozik az életünkből.

Ez azt jelenti, hogy Isten örömöt talált ge­rincvelő­sérülésemben? Elégedetten nézte, amint fejest ugrok a sekély vízbe? Természetesen nem! Mindent az én boldogulásomért tesz, de ez nem jelenti azt, hogy egy gerincvelő­sérülés önmagá­ban véve jó (Róm 8,28).

Személyes véleményem szerint, ezeknek a mély rejtélyeknek a megértéséhez Isten mindent megenged, azt is, amit nem tart helyesnek. Egy tanácsadóm és barátom, Steve Estes egyszer ezt írta nekem: »A gonoszság hajójához a Sátán adja az energiát, de Isten irányítja saját céljainak hasznára.«

Tehát nem az a lényeg, ahogy Isten a bal­esetemet megengedte. A lényeg az, ami megta­nított arra, hogy nincs »szükségem a bűnre«. Magam mögött hagytam az ingerlékenységet, kishitűséget, az önző „Jonit”, hogy „Jonivá” érjek. Elrendelte számomra, hogy csiszolt kő legyek, és világítsak évek óta tartó bénulásom által (1Pt 4,1­2).

13�01�. évi 1. szám

Nem azt mondom, hogy ez egyszerű dolog. Valójában egyre nehezebb. Ezek az elvéko­nyodott, fáradt csontok a bénulás évtizedeinek súlya alatt egyre sorvadnak. De emlékeznem kell arra, hogy Isten tervének a lényege az, hogy megszabadítson a bűntől. Szenvedésem és kényelmetlenségem nem az Ő végső célja – ezeknek gondját viseli –, ezek csupán a valódi probléma szimptómái. Isten nem azzal törődik a legtöbbet, hogy életemet boldoggá, egészségessé és baj nélkülivé tegye, hanem arra tanít, hogy vétkeimet gyűlöljem, és folyamatosan növekedjek a kegyelemben és az Úr Jézussal való közösség megtapasztalásában.

Túl nagy az ára ennek? Ha figyelembe ves­szük, amit a Biblia kijelent, akkor nem: »Mert a mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk minden mértéket meghaladó nagy, örök dicső­séget szerez nekünk« (2Kor 4,17). Meggyőződtem arról, hogy a toló­székemhez való kötöttségem közvetlenül hatással van az örömhöz, az imádathoz és a mennyei szol­gálathoz kapcsolódó magatartásomra. Mindezen dolgokat itt a Földön megtehetem, ezért nem akarom elfecsérelni az erőm a bénaságomra!

Egy nap Isten lezárja a gonoszság hatalmát, és azzal együtt a szenvedést és a szomorúságot is. Addig pedig emlékezni fogok Steve Estes barátom egy másik mondására, amikor kezét a tolószékemre téve, így szólt: »Isten engedélyt ad arra, amit gyűlöl, hogy valóra váltsa azt, amit szeret.«

Boldogító számomra, mert tudom, hogy Isten véghezviszi az életemben azt, amit szeret: Krisztust bennem, a dicsőség reményét.”

Joni Eareckson Tada

Ha volt idő…Istenem, Uram, Te kimondhatatlan, kereslek gondolataim ösvényén szakadatlan. S ha volt idő, mikor nem kerestelek, köszönöm, hogy nem hánytorgatod hűtlenségemet…

F. Farkas Rozália

Jézus mindenütt…Egy asszony, amint megöregedett, fokoza­tosan elvesztette a szeme világát. Végül teljesen körülvette a sötétség. Ekkor megkérte egyik barátnőjét, hogy az Újszövetségben egy gombostűvel jelölje meg mindazokat a he­lyeket, ahol Jézus neve előfordul.

Amikor azután elővette a Bibliáját, és végig­húzta ujját az oldalakon, ezt mondta: „Jézus, Te itt vagy, Te itt is itt vagy!”

Az Úr Jézus mindenütt ott volt az életében, és ő gazdag volt Őbenne.

A nővérem súlyos beteg lett. A családdal együtt a kisfiam is minden este imádkozott nagynénje gyógyulásáért. De hosszú hetekig alig javult a beteg állapota. A fiam minden imája után megkérdezte: „Jobban van már?” – „Még mindig nincs jobban?”

Miután a válaszom hosszú ideig „nem” volt, elfogyott a türelme, és mérgesen így kiáltott: „De sok időre van szüksége a Jóistennek! Nem tudja, vagy nem akarja meg­gyógyítani?”

Ó, milyen sok ember szenvedett már hajótörést ezen a kérdésen: „Nem tud, vagy nem akar?”

Úgy gondolják, hogyha nem tud, akkor nem minden­ható, ha pedig nem akar, akkor nem a szeretet Istene! Azt szeretnék, hogy imájukra minél gyorsabban, és kérésü­ket teljesítve válaszolna Isten.

Erre az égető kérdésre csak Isten maga, az Ő Igéje által adhat megnyugtató választ: „Bi­zony, a ti­ gondolatai­tok nem az én gondolatai­m, és a ti­ utai­tok nem az én utai­m – így szól az Úr. Mert amennyi­vel magasabb az ég a Földnél, annyi­val magasabbak az én utai­m a ti­ utai­toknál, és az én gondolatai­m a ti­ gondolatai­toknál” (Ézs 55,8-9).

A kisfiam még nem érthette meg Isten javunkat munkáló akaratát, de te, kedves Olvasóm, bizonyára megérted, és szívből kívánom, hogy el is tudd fogadni azt!

H. H.

A nyolcéves fiú imája

Dürer

Vetés és Aratás14

„Emlékezz arra, hogy Jézus Krisztus, aki Dávid utóda, feltámadt

a halottak közül” (2Tim 2,8).Ahogy öregszik az ember, úgy romlik egyre in­

kább az emlékezőképessége. Valóságos vigasztalás számára, hogy olykor a fiatalok is feledékenyek. Nos, hogy ezt a bajt legyőzzük, különböző segéd­eszközeink vannak, mint például a noteszba való feljegyzések stb.

Természetesen, az Úr Jézusról való megemlé­kezésnél sokkal többről van szó, mint az agysejt­jeink vitalitásának a megőrzéséről. Hogy Üdvözí­tőnk szenvedését, halálát és feltámadását soha ne felejtsük el, annak szüntelen imatárgyunknak kell lennie, minél idősebbek vagyunk, annál inkább.

Az apostol hagyatéka: Jézus Krisztus

Pál apostol abban a tudatban írja második levelét fiatal munkatársának, Timóteusnak, hogy ő már hamarosan „hazatér”. Még ha meg is van benne a halvány reménység, hogy „szeretett fiát” (1,2) még egyszer látni fogja, joggal tekinthetjük ezeket a sorokat szinte a végrendeletének. Mi indítja Jézus Krisztusnak ezt a szolgáját és elhívott apostolát (Róm 1,1) arra, hogy az Úr szolgálatában álló ifjú embernek írjon? Számos szeretetteljes intése közül is kiragyog ez a mondat: „Emlékezz arra, hogy Jézus Krisztus … feltámadt a halottak közül.”

Senki nem vethet más alapot

Pál apostol ezzel azt hangsúlyozta, amit a koritusiaknak is írt (1Kor 3), hogy Jézus Krisztus Isten épületének az alapja. Tehát, ez legyen az alapja Timóteus valamennyi szolgálatának is. De ez érvényes Isten minden gyermekére, hiszen minden egyes keresztyént az Úr hívott el az Ő szőlőjében való munkálkodásra. Mielőtt azonban az Úr világosan tudtomra adja, hogyan és hol szol­gáljam Őt, követnem kell a hívását.

Mivel mi emberek gyorsan felejtünk, Isten Igéje újra meg újra feleleveníti az emlékezetünket. Amit naponta tanulással, munkával vagy a családunkkal töltünk, az önmagában nem lényegtelen dolog. Azonban nagyon könnyen megtörténik, hogy mindezek teljesen kitöltik a gondolatainkat, és ez már kárunkra van.

A „mérlegelő” emlékezet

Az emlékezés nem a határidőnapló ügye. Má­ria, Jézus anyja szívében mérlegelte mindazt, amit

a pásztorok mondtak neki az angyalok szózatáról. Nekünk is újra meg újra át kell gondolnunk mind­azt, amit az Úrról hallottunk vagy olvastunk. Ahogyan egy műalkotást vagy egy drágakövet minden oldalról jól megszemlélünk, úgy kell gondolatainknak minden oldalról Jézus Krisztus körül időzniük, mint aki számunkra a legdrágább kincs (1Pt 2,7).

Csak így tudja Őt a Szent Szellem megdicső­íteni, hiszen ez a legfőbb feladata (Jn 16,14). Így tud bennünk beteljesedni az, amit Salamon a bölcsességről mond: „…bizony, ha bölcsességért kiáltasz…, ha úgy keresed azt, mint az ezüstöt, és úgy kutatod, mint az elrejtett kincseket, akkor megérted, mi az Úr félelme…” (Péld 2,3-5) Csak így válhat Isten gyermeke munkatárssá ott, ahol az Úr új munkamezőt nyit előtte.

Ismertetőjel a homlokodon

Az újszövetségi „emlékezzél meg” ószövetségi megfelelője az ún. „semá Jiszráél”, az Ószövetség hitvallása az 5Mózes 6,4­25­ben. Ortodox zsidók még ma is viselnek egy kis fekete dobozt, az ún. „tefilim”­et a homlokukon. Ebben van egy kis pa­pírtekercs a már említett ószövetségi hitvallással. Ennek célját a 12. versben olvassuk: „…ne feled-kezz meg az Úrról, aki kihozott téged Egyiptom földjéről, a szolgaság házából!”

Bojt a felsőruha szélén

A bojtnak is szüntelenül emlékeztetnie kellett az izráelitákat: „…igazak leszünk Istenünk, az Úr előtt, ha megtartjuk és teljesítjük mindazo-kat a parancsolatokat, amelyeket Ő parancsolt nekünk” (25. v.). Csodálatos utalás ez arra, hogy mennyire emberré lett a mi Urunk Jézus Krisztus: törvény alatt levő emberré. Ő, akinél igazán nem lehetett tartani attól, hogy Isten parancsolatait elfelejti, szintén viselhette ezeket a bojtokat a felső­ruhája szegélyén (Mt 9,20). A farizeusok ugyanezt arra használták, hogy az egész világ szeme láttára dicsekedjenek a kegyességükkel. Ezért különösen széles imaszíjakat viseltek és túl nagy bojtokat.

Ezzel nekünk már semmi dolgunk. Nekünk arra kell törekednünk, hogy Jézus Krisztus isme­retében meg ne restüljünk, és ez az ismeretünk ne legyen gyümölcstelen; és ne feledkezzünk meg a korábbi bűneinkből való megtisztulásunkról. Ezért Péter apostol is feladatának tekinti, hogy újra meg újra emlékeztessen bennünket ezekre a nagyon is ismert dolgokra (2Pt 1,8. 12kk).

Emlékezz!

Walter Wjst

1��01�. évi 1. szám

Grafika: Kun Éva

A hitetlenségben – NINCS!Voltaire, a hitetlen emberek legjellemzőbb alakja írja: „Bárcsak meg se születtem

volna!”

A gyönyörben – NINCS!Lord Byron, aki életében talán mindenki más nál több gyönyörben részesült, írja: „Mardo sás, fekély és bánat a részem csupán.”

A pénzben – NINCS!Jay Gould amerikai milliárdosnak sok pénze volt, de mielőtt meghalt, így szólt: „Én vagyok a leg-nyomorultabb ember a Földön!”

A hírnévben – NINCS!Lord Beaconsfield kortársai közül több szem-pontból kimagaslott, mégis ezt írta: „Az ifjúkor csalódás, a férfikor harc, az öreg kor bánat.”

A katonai dicsőségben – NINCS!Nagy Sándor, aki az akkor ismert egész világot meghódította, egyszer a sátrában hangos sírásra fakadt: „Nincs több világ, amit meghódít hat nék!”

A korlátlan hatalomban – NINCS!Alexander Severus, római császár így panasz kodott: „Minden voltam, és semmi sem segített rajtam.”

Hol VAN hát a boldogság? Csak Jézus Krisz-tusban. Ő mondta: „…ismét meglátlak majd titeket, és örülni fog a szívetek, és örö mötöket senki sem veheti el tőletek” (Jn 16,22).(Olvasd még el Máté evangéliumának a követ kező szakaszát: 5,3-12!)

Hol van a boldogság?

Melyik felirat?

Anglia egyik templomában van egy sírkő, ame­lyen egyetlen szó olvasható:

„A legnyo morultabb.” A katakombákban, ahol az első ke resz tyé­nek el rejtőztek az üldözőik elől, a következő szó van a falba vésve: „A legbol do gabbak.” Melyik volna találóbb a te életedre nézve? Gondolkozz el ezen!

(Gyűjtésbő­l)

A Filippi levél margójára

„Örüljetek az Úrban mindenkor! Ismét mondom: örüljetek!” (Fil 4,4)

Tudod­e azt, hogy mi az öröm?Valójában mit jelent örülni?Amióta világ a világ, abba szeretne belemerülnia legtöbb ember. Örömöt akar,minél többet és nagyon hamar!…keresi a zajban, élvezetben,az állapotban, a környezetben,és – ha helyette egész mást talál,elkeseredik! Inkább a halál…!

Pedig, ha tudná, mi a kegyelem,a szíve új békességet kapnaValakitől, akit ő nem ismer,nem hiszi el, hogy az élet Atyja!Ha hinni tudna, rácsodálkozna:mennyei tőről sarjad az öröm!Ha a túláradó szeretetmegérintené… – ajándék­özönvárna rá keservek között is,szívéből sugározna a béke!Drága kincse lenne életének az öröm!Istenhez kell menni érte!

Lukátsi Vilma

Vetés és Aratás16

A Magyar Evangéliumi Rádió Alapítvány adásai

2012. március 25-től naponta

délelõttönként, 10.30-11.00 óra között a 41 méteres rövidhullámon (7210 kHz); este, naponta 20.25-21.00 óra között az 1395 kHz-es (215 m-en) középhullámon;

Az evangéliumi adásokra hívjuk fel rokonaink, ismerõseink és szomszédaink figyelmét is!

A Magyar Evangéliumi Rádió Alapítvány lapja az „Antenna”, amely a következõ címen igényelhetõ:

MERA, H-1428 Budapest, Postafiók 4. Web: www.mera.hu; e-mail: radio@mera.hu

„Énekeljetek az Úrnak új éneket, ...áldjátok az Ő nevét; hirdessétek napról napra az Ő szabadítását!” (Zsoltár 96,1-2)

MinGon

dendok

napgyö

báttör

rannek,

JéJé

zuszus

ravár

nézz!rád,

- - - - -- - - -

MegÉs

tudar

jara

adbiz

nitat,

mind,add

ané

mitki

kérsz.át!

- - -- - -

/:Ha/:Azt

hitké

telri

kétő

red,led,

Ő

tárdmegki

tarta

tészí

ged,ved,

- - - -- - -

ElNe

vevond

szikét

terség

hed,be

csakaz

ŐŐ

rásza

nézz!vát!

- - - -- - -

Nézzünk fel Jézusra!

Bűnök gyötörnek, van megoldás,Egyedül Jézus, és senki más./: Felvette vétked, és meghalt érted,Így hozta el a szabadulást. :/

Békére vágyol, nyújtsd a kezed,Azt is elhozta már teneked./: Igazi béke az Ő kegyelme,Ingyen kínálja, tiéd lehet. :/

„Nézzünk fel Jézusra, a hit szerzıjéreés beteljesítıjére...”

::

172012. évi 1. szám

„Énekeljetek az Úrnak új éneket, ...áldjátok az Ő nevét; hirdessétek napról napra az Ő szabadítását!” (Zsoltár 96,1-2)

Ugye milyen csodálatos?

Vetés és Aratás18

1. A folyóirat nagyon megragadott, szívesen olva-som. A Biblia szerinti helyes irányt mutatja. Úgy gon-dolom, minél többen olvassák, annál többen járhatnak Isten szeretetében. (O. V. Magyarország)

2. Köszönöm a díjmentesen küldött folyóiratot, nagyon tartalmas és lélekemelő. Továbbra is hűséges olvasója maradok. (V. Z. Magyarország)

3. Évek óta rendszeresen olvasom a Vetés és Aratás folyóiratot, és mindeddig lelki és szellemi épülésemre szolgált. Az elgondolkodtató olvasmányokat, verseket és a személyes bizonyságtételeket egyaránt szívesen tanulmányozom. (B. A. Magyarország)

4. Köszönettel vesszük a folyóiratot, nagy örö-münkre és segítségünkre szolgál a bibliaköri foglalko-zásokon. Különösen azok számára fontos, akik távol vannak a várostól, és nem tudnak közösségbe járni, de erre igényük van. (M. Jné Magyarország)

5. Szeretnék rendelni a folyóiratból. Szociális terüle-ten dolgozom, idősek illetve szenvedélybetegek között. Ismerem a kiadványt, nagyon szeretem, segítségével hitelesebbé tehetem a bibliaórákat. Isten áldását kívánom! (E. D. Magyarország)

6. A Vetés és Aratás folyóirat ez évi első számából sokat tanultam. Különösen megragadott a „3 szitás” példa. Azóta tudatosabban figyelem a gondolataimat is. (L. M. Magyarország)

7. Nagyon szeretem a Vetés és Aratás folyóiratot, mert témájában színes és gazdag. Válaszol a hit és a gyakorlati élet kérdéseire. Több hittestvérem jelezte, hogy számukra is értékes segítséget jelent.

(S. J. Magyarország)

POSTALÁDA8. Minden alkalommal alaposan végigtanulmá-

nyozom a várva várt folyóiratot a férjemmel együtt. Bevallom, sokszor a versekkel kezdem, mert azokat nagyon szeretem. (B. Bné Magyarország)

9. Sürget az idő, hogy elmondjam tíz ember nevé-ben, nagyon hálásak vagyunk a Vetés és Aratásért. Minden alkalommal szívesen olvassuk. Nevel, buzdít, megnyugtat, csiszol, nemesíti a lelket, nem lehet sza-vakkal kifejezni, mit jelent nekünk. (B. I. Szerbia)

10. Örömmel vettem kezembe a folyóiratot. Minden alkalommal szívesen olvasom, hiányolom a negyedik számot. De így is jól van, ahogy van, legyen meg az Isten akarata. (B. O. Szerbia)

11. Évek óta olvasója vagyok értékes folyóiratuknak, de isteni csoda, hogy utolsó küldeményük a régi címe-men is eljutott hozzám. (S. P. Argentína)

12. Magyarországon rendszeres olvasója voltam a Vetés és Aratásnak, és most látom, hogy interneten is megtalálható. Ezután így fogom élvezni a lap olva-sását. (S. K. Spanyolország)

13. Többen is jelezték, hogy milyen szép és jó volt a közösségünkben megrendezett Vetés és Aratás ta-lálkozó. Azóta többen olvassák a folyóiratot.

(T. A. Horvátország)14. Az Úr kegyelme és szeretete által eljutott

hozzám a folyóiratuk, aminek nagyon örültem. Az evangéliumi örömhírt mondja el, ami nagyon boldog-gá tett. Hirdetik az igazságot a népek számára, hogy felébredjenek és megtérjenek. (K. L. Románia)

15. Az utóbbi időben egyre többen érdeklődnek a Vetés és Aratás folyóirat sorsa felől, kifejezve vágyukat, hogy szeretnék továbbra is nyomtatott formában kapni, mert nem sok embernek van lehetősége in-terneten olvasni. Hetente írnak, hívnak és keresnek fel ezzel a kéréssel. (B. M. Románia)

192012. évi 1. szám

Egy szülő fájdalmaSoha nem felejtem el azt a napot, amikor Nátánnal

és feleségével, Kornéliával találkoztam. Öt fiúgyer-mekük volt, mindnyájan szerették az Úr Jézust, és szorgalmasan tevékenykedtek érte. Majd megszokott világukat egy szinte hihetetlen tragédia hirtelen felborította.

A három idősebbik fiú éppen hazafelé tartott egy szolgálatból, amikor egy részeg autóvezető áttért a felezővonalon, és frontálisan ütköztek. A baleset következtében egyetlen borzalmas perc alatt mind-három fiú meghalt.

Kornélia elmondta nekem, hogy bár a baleset három éve történt, a fájdalom még mindig friss. Majd így folytatta: „Gyakran azon elmélkedtem, vajon mit érezhetett Mária, amikor fiának, az Úr Jézusnak gyöt-relmes és nyilvánosan megalázó halálát nézte, amint a kereszten függött.”

Komoly gondolat. A keresztről énekelünk, templo-mainkban a falra helyezzük, és talán a nyakláncainkon

viseljük. De ha figyelmetle-nek vagyunk, megszokottá válik a kereszt látványa és mondanivalója, elfelejtjük a valódi fájdalmat, kese-rűséget és azt, amit való-jában képvisel. Miközben Mária gyötrelmére és az Úr Jézusért való fájdalmára gondolok, azon töprengek, a fájdalom nem Isten szí-vében volt-e a legmélyebb,

aki önként küldte le egyetlen Fiát a Földre! Senki sem ismer nagyobb mélységet, mint a világ bűneinek megdöbbentő terhét. Gondold el, mit érezhetett az Atya abban a percben!

János apostol ott volt a kereszt tövében, hallotta a kereszten függő Krisztus szavait, szemtanúként látta Mária fájdalmát (Jn 19,26). Évekkel később ezt a percet a szeretet legfontosabb kifejezésének írja le. „Ez a szeretet, és nem az, ahogy mi szeretjük Istent, hanem az, hogy Ő szeretett minket, és elküldte a Fiát engesztelő áldozatul bűneinkért” (1Jn 4,10).

A csodálatos dolog nem az, hogy mi szerethetjük Istent, vagy életünket felkínáljuk neki. Hanem az, hogy szeretetére Ő választott ki minket, és egyetlen Fiát adta értünk! Egyedül ennek kell ösztönöznie bennünket arra, hogy hálás szeretetet és imádatot

Tövisek„Ezért tehát, hogy el ne bizakodjam, tövis adatott a testembe… Emiatt

háromszor kértem az Urat… De Ő ezt mondta nekem: »Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm

erőtlenség által ér célhoz.«” (2Kor 12,7-9)

Az ISTEN így szeret,hogy fájdalommal is sújt,

s rendel töviseket,hogy el ne bizakodjunk.

Hogy elvegye, ne kérd te se,bizonnyal kellett,kegyelme meg elég

minden erőtelennek.

Füle Lajos

érezzünk iránta. Bár érdemtelenek vagyunk rá, de ennek a leírhatatlan szeretetnek a gondolata állan-dóan emlékeztessen bennünket arra, hogy végtelen áldásban és szeretetben részesülünk, amelyet mástól nem kaphatunk!

Minden terhével, de örömével is emlékezzünk a keresztre, ezek a legfontosabbak, amit az életben te-szünk! (Olvasd el János evangéliumának 19. fejezetét, majd ismét olvasd el az 1János 4,17-21 igeszakaszt!)

Az apostol kérése, hogy mivel Isten szeretett minket, nekünk is szeretnünk kell egymást. Ha Isten irántad való szeretetét nézed, meglátod, te hogyan szeretsz másokat.

Szülőként talán megtapasztalsz valamilyen fájdal-mat: esetleg fiad, vagy lányod nem jár Krisztus útján, és a köztetek levő kapcsolat megrendült, talán a gyer-meked súlyosan beteg, vagy tragikusan elveszítetted. Fájdalmadat nyíltan és őszintén feltárhatod mennyei Atyád előtt, aki elsőként átérezte azt, és fogadd el kegyelmét és segítségét a megpróbáltatásod idején!

J. S.

Vetés és Aratás20

„…hogy is lehetne igaza az embernek Istennel szemben?” (Jób 9,2)

Ez a nagy kérdés nemcsak Jób ideje óta, hanem voltaképpen a bűnbeesés óta foglalkoztatja az emberiséget. A nagy világvallások lényegében mind egy választ adnak a kérdésre: jó cseleke-detek által. Ez a válasz a természetes emberi gondolkodásnak meg is felel, de nem egyezik Isten gondolatával és tervével. Ezért Jézus, aki az Atyától jött a nagy vallásoktól eltérő feleletet ad. A farizeus és a vámszedő példázatában (Lk 18,9-14) világosan kifejti, hogy nem a jó cselekedeteit emlegető farizeus, hanem a bűnösségét beismerő vámszedő ment haza megigazulva a templomból. Az ember tehát úgy lesz igazzá Isten előtt, hogy bűnösként Őtőle kegyelmet kap. A Szentírás ezt megigazulásnak nevezi, amelyről gyakran olva-sunk az apostoli levelekben. Lássunk néhány erre vonatkozó bibliai helyet!

1. „Isten ingyen igazítja meg őket kegyelméből, miután megváltotta őket a Krisztus Jézus által” (Róm 3,24). „Hogy az Ő kegyelméből megigazulva reménységünk szerint részesei legyünk az örök élet-nek” (Tit 3,7). Megigazulásunk forrása tehát Isten kegyelme. Hogyan működik ez az isteni kegyelem? A törvény Mózes által adatott, a kegyelem és az igazság pedig Jézus Krisztus által lett (Jn 1,17). Jób kérdésének tehát Jézusnál van a megoldása. Jób a könyvének egy későbbi fejezetében (9,33) azt is el-panaszolja, hogy az ember és Isten között nincsen döntőbíró, „aki mindkettőnkre rátehetné kezét”. De Pál apostol már tudja, hogy van egy közbenjáró Isten és ember között, az ember Krisztus Jézus (1Tim 2,5), aki önmagát adta váltságul érettünk.

2. „Mert ahogyan az egy ember engedetlensége által sokan lettek bűnösökké, úgy az egynek enge-delmessége által is sokan lettek igazakká” (Róm 5,19). Jézus engedelmes élete tehát a mi megiga-zulásunk alapja. „»És aki elküldött engem, velem van: nem hagyott egyedül, mert mindig azt teszem, ami neki kedves.« Amikor ezeket mondta, sokan hittek benne” (Jn 8,29-30).

3. „…Krisztus már akkor meghalt értünk, ami-kor bűnösök voltunk. …megigazított minket az Ő vére által” (Róm 5,8-9). Jézus vére tehát az ár, amelyet Ő megigazulásunkért fizetett.

4. „Aki halálra adatott bűneinkért, és feltá-masztatott megigazulásunkért” (Róm 4,25). Jézus feltámadása tehát nemcsak annak a pecsétje, hogy Isten elfogadta az Ő életét és halálát, hanem ez a mi megigazulásunk biztosítéka is. Bűneink bocsá-natát nemcsak egy meghalt áldozat garantálja, mint az Ószövetségben, hanem egy feltámadott Krisztus is.

Az 1-4. pontokban Isten gondoskodását láttuk, amelyet üdvösségünk érdekében hozott. Sokan kérdezik, mi hát az ember része és szerepe saját üdvösségének elnyerésében. Különösen a saját erejében bizakodó testi ember nem akar bele-nyugodni abba, hogy neki ne legyen számottevő része a saját üdvösségében. Nos, hát Isten az embernek is adott ebben szerepet és erre nézve két fő igazságot olvasunk a Szentírásban, amelyek a következők.

5. „Mivel tehát megigazultunk hit által, békes-ségünk van Istennel a mi Urunk Jézus Krisztus által” (Róm 5,1). A hit tehát az az eszköz, amelynek segítésével elfogadjuk megigazulásunkat. Hit által tesszük magunkat részesévé Isten gondviselő ke-gyelmének, és hitetlenség által zárjuk ki magunkat abból. Az olyan hitet, amelynek tárgya Krisztus és Isten üdvözítő kegyelme, azt a Szentírás élő hitnek nevezi. Minden olyan hit pedig, amelynek akármi más is a tárgya, még ha szépnek látszó is az, ugyancsak a Szentírás szerint halott hit. Ha tehát valaki arra vágyik, hogy üdvössége legyen, akkor bizalmát egyre nagyobb mértékben vesse Istenbe, Jézus Krisztusba és a Szent Szellem erejébe.

6. „Testvéreim, mit használ, ha valaki azt mond-ja, hogy van hite, de cselekedetei nincsenek? Vajon üdvözítheti-e őt egyedül a hit?” „Ugyanígy a hit is, ha cselekedetei nincsenek, halott önmagában” (Jak 2,14.17). A hitből fakadó cselekedetek a való-di bizonyítékai és életjelei a hitünknek, valamint megigazulásunknak. Sokan összekeverik az 5. és 6. pontban idézett igéket, és felületes bírálgatással egymással szembe akarják állítani Pált és Jakabot. Minden életnek megvannak a maga életjelensé-gei, és minden igazi hitnek megvannak a maga jó cselekedetei. Már Jakab apostol látta a kegyeskedő szavakból álló, üres hitet, s ez ellen írja a következő kemény szavakat. „Te hiszed, hogy egy az Isten. Jól teszed. Az ördögök is hiszik és rettegnek. Akarod-e

A halandó ember igazsága

212012. évi 1. szám

A mosolyMosolyogni apróság, de

mégis sokat jelent. A mosoly gazdag-gá teszi azokat, akik ajándékba kap-ják, de nem rövidíti meg azokat, akik ajándékozzák. Csak rövid pillanatig tart, emléke mégis néha örök. Senki sem gazdag annyira, hogy ne igényelné, és senki sem olyan szegény, hogy másnak ne adhatná.

A családban boldogságot, a munkában erőt nyújt, kifejezője a barátságnak. A fáradtakat enyhíti, a kishitűeknek visszaadja az önbizalmat, a szomorúakat megvigasztalja. A mosoly minden kínra jó orvosság. Megvásárolni, kölcsön kérni, mástól lopni nem lehet. Varázsa csak akkor van, ha ajándékozzák.

Találkozáskor, ha nem ajándékoznak meg mo-sollyal, noha megérdemelnéd, múld felül magad, és ajándékozz mosolyt a másiknak; mert senkinek sincs annyira szüksége a mosolyra, mint annak, aki képtelen rámosolyogni a másikra.

Bede Anikó

Isten iskolája

„Bizony, a ti gondolataitok nem az én gon-dolataim, és a ti utaitok nem az én utaim – így szól az Úr. Mert amennyivel magasabb az ég a Földnél, annyival magasabbak az én utaim a ti utaitoknál, és az én gondolataim a ti gondola-taitoknál” (Ézs 55,8- 9).

Fontos tudnunk, hogy Isten iskolájában nem-csak sok tanulnivalónk van, hanem felejtenünk is kell. Miért van ez így? Mert amikor ebbe az iskolába belépünk, az életutunkról saját elkép-zelésünk van. De Isten azt mondja, hogy az Ő gondolatai magasabbak, mint a mieink.

Ebben az iskolában döntő jelentősége van a nevelésnek – mégpedig Isten minden gyermeke számára. Talán nem szeretjük ezt a tárgyat, mert rögtön a fenyítésre gondolunk, és ez ne-gatív hatást kelt. Pedig a mennyei Atya nevelése pozitív; mert valójában azáltal „növünk fel”:

– a világosság Atyjához,– a dicsőség Urához,– a felülről való bölcsességhez.

Ebben a Szent Szellem vezet bennünket állhatatos kitartással.

Ha mégis saját utunkon akarunk járni, akkor Istennek néha nagyon komolyan kell csele-kednie, hogy az akadályokat a nevelés útjából eltávolítsa. Vagy megállásra kényszeríthet, hogy figyelmünket az Úr Jézusra irányítsa, és szívünket magához vonzza. Az is előfordul, hogy fegyelmeznie kell, de ezt nem jókedvéből teszi.

Ő mindent a javunkra akar fordítani, hogy számoljunk a következményekkel. Ugyanis: „…amit vet az ember, azt fogja aratni is: mert aki a testének vet, az a testből arat majd pusz-tulást; aki pedig a Léleknek (Szellemnek) vet, a Lélekből (Szellemből) fog aratni örök életet” (Gal 6,7-8).

A. E. Bouter

hát tudni, te ostoba ember, hogy a hit cselekedetek nélkül meddő?” (Jak 2,19-20) Mindjárt ezután pedig Ábrahám példájára hivatkozva megállapítja, hogy Ábrahám életében a hit együtt munkálkodott az ő cselekedeteivel, és a cselekedeteiből lett tel-jessé a hite (22. v.).

Ilyen csodálatosan illik össze Istennek és az em-bernek a szerepe a bűnös üdvösségében. És ilyen csodálatosan összefüggő értelme van a Szentírás különböző kifejezéseinek, amelyeket a felületes olvasók, a nem tiszta lelkű emberek elcsűrnek-csa-varnak a maguk veszedelmére. De az egészséges hívő ember ebből meríti legfőbb táplálékát.

Legyen Isten áldása az Ő csodálatos Igéjén, annak olvasásán és befogadásán a saját üdvös-ségünkre.

F. F. Bruce

Vetés és Aratás22

Az Újszövetségben három olyan találkozásról is olvashatunk, amely gyakorlati hitéletünkre nézve nagyon tanulságos.

Egy alkalommal egy leprás, egy apa és Péter is hasonló módon szólt az Úr Jézushoz. Így kér-ték illetve kérdezték Őt: „ha” akarod; „ha” tehetsz valamit; „ha” te vagy! Mindhárom kérés bizalmat-lanságot fejezett ki.

Hadd világítson a szívünkbe ez a három törté-net, és hozza felszínre rejtett gondolatainkat!

1. Ha akarod…Az Úr Jézus Galilea szerte hirdette az Igét a zsi-

nagógákban, gyógyította a betegeket, és kiűzte a démonokat a megszállottakból. Egyszer odament hozzá egy leprás, aki könyörögve és térdre borul-va így szólt hozzá: „Ha akarod, meg tudsz tisztíta-ni” (Mk 1,40).

Ez az ember nem kételkedett Jézus hatalmá-ban, de abban igen, hogy Jézus kész-e megtenni azt, amit ő kért. Talán magunkra ismerhetünk e hittel vegyes kételkedésben. Tény és valóság, hogy Isten gyermeke vagyok, és tudom, hogy az Úrnak hatalma van mindenre. Bizonyára vannak már tapasztalataink is. De a nagy kérdés az, hogy akar-e éppen most segíteni, akarja-e megoldani a megoldhatatlannak látszó problémámat. Törődik egyáltalán velem? Ott van-e, amikor segítenie kell? Meghallgat engem egyáltalán?

Az élet arra tanít, hogy a dolgok egészen más-képpen vannak, mint ahogy látjuk. Aki hangos-kodik, és azt akarja, hogy észrevegyék, alapjában véve nagyon is kicsinek érezheti magát. A gátlá-sokkal küzdő ember lehet, hogy nagyravágyó. Tele van szorongással, és ezt akarja legyőzni. Az, aki mindenképpen bizonyítani akarja az intelli-genciáját, talán egyáltalán nem az. Aki mindig azt bizonygatja, hogy nem hisz Istenben, belső küz-delmét árulja el.

„Ha akarod” – ez a magatartás azt fejezi ki, hogy nem merjük Istentől várni ígéreteinek megtartá-sát, vagy hogy belenyúljon a minket szorongató eseményekbe, mert nem is érdemeljük meg. Ez bi-zalmatlanság vele szemben. Istent felruházzuk sa-ját tulajdonságainkkal. Nagy dolgokat pedig nem merünk kérni, mert azt lehetetlennek tartjuk. Pe-dig Ő mindent meg tud adni: „…bármit akartok, kérjétek, és megadatik nektek” (Jn 15,7). Igaz, előt-te azt olvassuk: „Ha megmaradtok énbennem, és beszédeim megmaradnak tibennetek…”

HA AKAROD… Akkor hogyan kérjünk? Talán így: „Uram, ha a terveiddel megegyezik, és a javamra szolgál.” Hogy mi szolgál a

javamra, mi egyezik meg Isten tervével, akaratá-val, azt nem tudom. De egyet igen, Ő tudja! Ha va-lamit nagyon szeretnék, szinte reszketek érte, ta-lán jogosnak is látom, hogy megadja Isten, akkor mondjam meg neki őszintén: „Uram, ha akarod, és javamra válik.” A vágyaimat nem elfojtanom kell, hanem uralkodnom kell rajtuk.

2. Ha valamit tehetsz…Egy ember Jézushoz hozta a fiát, akiben néma

démon volt, és ez úgy leteperte a fiút, hogy az taj-tékzott, sokszor tűzbe és vízbe vetette magát. A tanítványok tehetetlenek voltak, nem tudtak raj-ta segíteni. Nem volt rá hatalmuk. „…de ha va-lamit lehet tenned, szánj meg minket, és segíts rajtunk!” (Mk 9,22) – szólt kétségbeesve az apa. Az Úrnak van hatalma mindent megtenni, az Atya minden hatalmat a kezébe adott. A legnagyobbat is megtette: „Ezért üdvözíteni tudja örökre azokat, akik általa járulnak Istenhez…” (Zsid 7,25) Ő az, aki meg tud menteni, meg tud tartani és célba jut-tat. Ő azt mondja, hogy nem hagy el bennünket. Csak egyedül Ő tehet meg mindent. Ha magamra nézek és a hitemre, vajon nem fogok-e kiesni a kegye-lemből? Ha rajtam múlna, azonnal kiesnék, de nem rajtam múlik. Az Ő kegyelme örökre szól!

3. Uram, ha te vagy… Éjszaka volt, és a tanítványok a tengeren ha-

józtak, amikor Jézus hozzájuk ment a vízen járva. Megrémültek, és azt hitték, egy kísértetet látnak. Jézus megszólalt, és ezt mondta: „…én vagyok, ne féljetek!” Péter pedig így válaszolt: „Uram, ha te vagy, parancsold meg, hogy menjek oda hozzád a vízen” (Mt 14,27-28). Az Úr azt mondta: „Jöjj!” És Péter ment, ám a hullámokra nézett, és süllyedni kezdett, de az Úr megmentette. Az Úr Jézus fel-adattal bízta meg a tanítványait, de beleengedte őket egy nagy viharba. Küzdelmük a széllel és a

232012. évi 1. szám

A BIBLIAA Biblia megmutatja Isten szándékait,

az ember helyzetét, az üdvösség útját és a bűnbánatot elutasító bűnös sorsát.

– Tanításai szentek, előírásai kötelező érvényűek, tudósításai igazak, döntései meg-változtathatatlanok.

– Fényt ad, hogy vezessen, táplálékot, hogy éltessen, felüdülést, hogy örömöt sze-rezzen.

– Az utazónak térkép, a kormányosnak iránytű, a hit harcosának kard, a keresztyén ember számára az élet könyve.

– Csodálatos témája Jézus Krisztus, terve a mi üdvösségünk, célja Isten megdicsőítése.

– Benne ismét helyreáll az Éden, megnyílik a menny, és bezáródnak a pokol kapui.

Olvasd lassan, gyakran és imádkozva! Azért kaptad, hogy életed legyen általa!

J. N. D. nyomán

Kereszten IrgalomVoltak szép napok,voltak rosszak.Voltak örömök, bánatok.Életünknek ilyen az útja,hol tűnik a Nap,hol felragyog.Múlnak az évek, elsuhannak,alig-alig vesszük észre.Mire feleszmélünk, már késő!Messzi múltba hulltéletünk nagy része.– A vágyak kihullnak szívünkből,borongós őszben botorkálunk,mohos-emlékekre, avarra lépszüntelen megsebzett lábunk.Salétrom kúszik egyre feljebbérzésünk megroggyant falán,sárgult emlékek hulldogálnakéletünk szürke alkonyán.Mély sodrású titkok bomlanak,kísérnek szelíd bánatok:külön utakon, külön sorsunkkülön keresztje oly nagyok.De rajta az örök fénysugár:szent álmaink nincsenek veszve!Még nem voltunk, mikor az irgalommegbocsájtást írt a keresztre.

Páskulyné Kovács Erzsébet

hullámokkal hiábavaló volt. Ekkor jelent meg az Úr a vízen járva, és azonnal megszólította őket: „Bízzatok, én vagyok, ne féljetek” (Mt 14,27).

Lehet járni a „vizeken”, mert Ő jön, Ő ott van, sőt velünk van a próbákban. „Ha vízen kelsz át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok nem sodornak el. Ha tűzben jársz, nem per-zselődsz meg, a láng nem éget meg” (Ézs 43,2). Vele a lehetetlen is lehetővé válik, ha az Ő ki-nyújtott kezébe kapaszkodunk!

Talán azt kérdezem: „Uram, miért éppen engem ért ez a próba?” Azért, mert a nyomo-rúságok, nehézségek, próbák vizén lehet Őve-le találkozni, és vele járni. A zsoltáríró így tett erről bizonyságot: „Szemmel tartod járásomat és pihenésemet, gondod van minden utamra. Minden oldalról körülfogtál, kezedet rajtam tartod” (Zsolt 139,3.5).

Ha a mindennapi élet eseményeit nézzük, a holnap félelmetes és bizonytalan. Nem re-ménykedhetünk rózsás jövőben. De Ő, a mi Urunk megtisztít, megtart, velünk van.

Ígérete mindörökké megáll: „Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy!” (Ézs 43,1)

J. S.

Vetés és Aratás24

A rajongás szellemeBlumhardthoz, möttlingeni lelkészi hivatalába

eljött egy asszony. Elmondta neki, hogy milyen csodálatos Krisztus-látomásai és kijelentései vannak. Blumhardt megvárta, amíg befejezi, azután röviden és velősen így szólt: „Ez mind az ördögtől van!” Az asszony nagyon felháborodva távozott.

Hetek múlva megtörten jött el újra. Ezt mond-ta: „Lelkész úr, teljesen igaza volt. Felismertem, hogy ez mind csak önhittségemből adódott.”

Jung Stilling azt mondta, hogy a rajongás gyökere az önhittség. Ezzel a legmélyebb és legkomolyabb dologra mutatott rá.

A rajongás szelleme a démonok világának a befolyása. Sötét és összekuszált terület ez, az igazság és a tévelygés, a sötétség és a látomások keveréke. Ezért a rajongás szellemének táma-dása sokkal veszélyesebb a gyülekezetre, mint a nyílt ellenségé.

A rajongás szellemének mindig van valami részegítő, mámorossá tevő hatása. Értelmes keresztyéneket is rá tud olykor venni, hogy botránkoztató, helytelen dolgokat tegyenek, és ezáltal Istennek általuk képviselt ügyét nevet-ségessé tegyék.

„Testvéreim, ne legyetek gyermekek a gondol-kozásban, hanem a rosszban legyetek kiskorúak, a gondolkozásban ellenben érettek legyetek.” „Mert Isten nem a zűrzavarnak, hanem a békes-ségnek Istene” (1Kor 14,20.33).

Krisztus követése A Biblia felszólít bennünket, hogy legyünk

Krisztus követői. Ne feledkezzünk meg erről a feladatunkról, de vizsgáljuk is meg, hogy készek vagyunk-e Őt követni.

Nem ajándék, hanem parancs, hogy tegyünk bi-zonyságot Krisztusról. Mindannyian tanúk vagyunk – vagy jó, vagy rossz tanúk. Amikor megismertük az Úr Jézust és Isten gyermekei lettünk, azt a külde-tést kaptuk, hogy az Úrról beszéljünk másoknak.

Amikor Jézus eljött erre a világra, Isten testet alkotott neki. Amikor a Szent Szellem eljött, nem öltött testet, hanem birtokba vette az övéit, és a mi szánkkal akar szólni, lábunkkal menni, kezünkkel adni, szívünkkel szeretni. Ezt azonban csak akkor teheti meg, ha készek vagyunk odaszentelni neki tagjainkat.

Istennek terve van velünk. Az életnek van értel-me. Nemcsak vegetálás, felkelés, robot és munka az életünk, hogy meglegyen a betevő falatunk, hogy még több pénzt keressünk… Nem, az élet több ennél!

Bár a munkára szükség van, és szép, ha örömmel végezheti az ember, mégis legfeljebb csak a máso-dik helyet foglalhatja el. Jézus Krisztus világosan megmondta, hogy Ő akar az első helyen lenni: „De keressétek először az Ő országát és igazságát…” (Mt 6,33) A másik ígéret így hangzik: „Mert az Ő alkotása vagyunk, akiket Krisztus Jézusban jó cse-lekedetekre teremtett, amelyeket előre elkészített Isten, hogy azok szerint éljünk” (Ef 2,10).

A Biblia világosan mondja, hogy lesz egy nap, amikor minden nyilvánvalóvá lesz, és Krisztus előtt mindenkinek el kell számolnia azzal, amit földi életében tett. Fontos, hogy a jövőnek és az Úrnak élek-e, vagy csak magamnak. Vannak keresztyé-nek, akik már megöregedtek, de még sohasem tettek bizonyságot az Úrról. Az ilyen ember nem boldog. Azok a keresztyének boldogok, akik Istenért és másokért élnek! „Aki tehát vallást tesz rólam az emberek előtt, arról majd én is vallást teszek mennyei Atyám előtt” (Mt 10,32).

E. Klassen

EljönBűnök sötétje száll rá,

e kor csillagtalan,

Isten világóráján

bizonnyal este van.

Nem ígér a jövendő

jobb kort, több fényt, sikert.

Jó, hogy „Ki eljövendő,

eljön, s nem késik el.”

Füle Lajos

252012. évi 1. szám

„Egy úton lévő samaritánus pedig, amikor odaért hozzá és meglátta,

megszánta...” (Lk 10,33)

Valószínű még emlékszel arra, amit a tör-ténelem folyamán a forradalmakról tanultál. Ha megkérdezném, hogy kiket gondolnál a történelem legbefolyásosabb forradalmárai-nak, az Úr Jézus nem szerepelne a listádon. Pedig pontosan Ő volt az, aki gyökeres válto-zást hozott az emberiség életébe.

Sokszor hangsúlyozzuk Jé-zussal kapcsolatban a szelídsé-get, az alázatot, a kedvességet, és a békés szándékot. Ez mind igaz, és hálásak lehetünk eze-kért, de azt is észre kell vennünk, ennél több-ről van szó. Ő eljött a Földre, hogy gyökeres változást hozzon az emberiség életébe.

Jézus nem azért jött a Földre, hogy együtt-működjön vagy megegyezzen a Sátánnal. Azért jött, hogy legyőzze, hogy megdöntse hatalmát, és a bűn rabjait felszabadítsa! En-gedelmes halált halt, de győztes hősként tá-madt fel, és szabaddá tett bennünket.

Most felszabadultan, megerősödve csatla-kozzunk ehhez a harchoz, és vegyünk részt a többi fogságban levő szabadításában, köves-sük vezetőnket, az Úr Jézust, harcának csa-takiáltásával: „Az ember a legfontosabb!”

Az Úr Jézus megpróbál-ta ezt elfogadtatni, ami-kor elmondta a törvény-tudónak az irgalmas samaritánus történe-tét (Lk 10,25-37).

Nézzünk szembe a tényekkel!

A mennyei „forra-dalomhoz” való csat-lakozás erőpróbát je-lent. Olyan világban élünk, amelyben a személyes boldogu-lás sokkal fontosabb, mint mások segíté-se; olyan világban,

ahol a siker sokkolja az embereket; ahol az anyagiak elhomályosítják az igazi értékeket.

Ezért létezik még a népirtás bűne; ezért folytatódik az abortuszkérdés és az eutaná-zia problémája. Ezért hagyják el családjukat anyák és apák, mert azzal kísérleteznek, ami-ről kezdetben azt látták, hogy tökéletes kap-csolatnak indult. Ezért lehet a gazdag elvakult a szegénység és nyomorúság szükségleteivel szemben. Az ellenség területén élünk, ahol az emberek gyakran valaki más boldogságának és nyereségének a morzsáira számítanak.

Az Úr Jézus azért jött, hogy mindez meg-változzon. Ő arra tanít, hogy az ember a leg-fontosabb, hogy az örökkévalóságért érde-mes áldozatot hozni. Az irgalmas samaritánus története intő példa, mert még a hívő ember is szem elől tévesztheti, hogy mennyire fontos a felebarátunkat szeretni. Az Úr Jézus azon-ban még mindig keresi az irgalmas samaritá-nusokat, akik a harchoz csatlakoznak, és azért élnek, hogy bebizonyítsák – mint ahogyan Ő a halálával bebizonyította –, hogy minden egyéb felett az ember a legfontosabb.

Csatlakozz még ma ehhez a küzdelemhez!

Joe Stowell

Csatakiáltás

Váratlan védősereg(2Kir 6,15-17)

Vétkek, tévedések,vereségek és veszteségek,aggódás, félelem,ha mind összefognak ellenem,s körülkerítenek,mint sötét seregek:Uram, hadd tudjamegészen biztosan,ha nem látja is boldogtalan szemem:köztük és köztem,mintha lennének tüzes vitézeks harci szekerek,állanak fényes mennyei seregek,– és íme, többen vannak velem,mint ellenem!

Erdélyi Csaba

Vetés és Aratás26

Toulon kikötőjében csavargott egy részeg ember. Rongyos kabátjába egy szőke, 4 év körüli fiúcska kapaszkodott; aki alig tudta követni a puf-fadt, piros arcú, összekuszált hajú embert. Hiába szólt a fiú az apjának:

– Már nem bírom tovább, a lábam és a hasam fáj, tegnap óta nem ettem. Csak egy darabka kenyeret kérek, papa!

– Csöndben légy végre! – vetette oda keményen az apa. – Fald fel a köveket, ha éhes vagy!

A gyermek elhallgatott. Már gyakran tapasz-talta, hogy mi történt, amikor az apja ittas volt. De az éhség nagyon gyötörte, ezért újra kiáltott az apjának:

– Papa, csak egy darabka kenyeret, csak egy egész kicsit!

Felelet helyett az apa ellökte magától a gyermeket, és tántorogva ment tovább. A fiúcska még mindig kapaszkodott az apja ruhájába, és halkan mormolta: „Édes Istenem, adj nekem kenyeret!” Végül nem tudott tovább menni. Újra megkísérelt valamit kérni, erre apja rettenetes szitkozódással a tengerbe hajította a gyermeket.

A fiú csakhamar feljött a víz fel-színére, és megtartotta magát a víz felett egy úszó fában. Ebben a pilla-natban húzott el mellette egy angol hadihajó. A tengerészek meglátták a gyermeket a fagerendán. Gyorsan egy csónakot engedtek a vízre az erejét vesztő, süllyedő fiúhoz. Erős tenge-részkezek megragadták és kimentették őt.

A hajón a legénység körülvette. Mindegyikük tudni akarta, honnét jött és hogy hívják. „Jakab a nevem” – mondta a fiú, és elmondta, hogy nagyon éhes. Bánatos szemével megnyerte mindenki szí-vét, és Jakabot ezután a legénység tulajdonának tekintették. A kormányos ölelgette, becézgette – mert neki is volt otthon egy Jakab nevű fia. A gyermek figyelmesen nézegetett mindent; szokat-lan tehetséget árult el, ezért úgy döntöttek, hogy taníttatni kell. Így szereztek számára menedéket és iskolát Angliában.

Jakab állami gondozottként nőtt fel ott. Évek múlva, amikor hajóorvos lett, ugyanazon a hajón teljesített szolgálatot, amely egyszer őt mint kisfiút vette fel. Ebben az időben háború dúlt az angolok és a franciák között. Egy nyári délután az angol

hadihajó megtámadott egy francia hadihajót. Véres, hosszú ütközet után, este a francia hajónak le kellett húznia a zászlaját. Az angolok birtokukba vették a hajót, és így bőségesen adódott munkája az orvosnak a sebesültekkel. Ezek között szem-betűnt neki egy idősebb, napbarnított ember, akinek golyó zúzta szét a lábát. Az orvos bekötözte, gondozta, a beteg pedig gyakran könnyek között hálálkodott.

Jakab nem tudta megmondani, mi vonzotta őt különösen ehhez az emberhez. De nemsokára tudatnia kellett a beteggel, hogy a lábát levágják. Azonban ez sem segített – elközelített a vég.

– Doktor úr – szólt a beteg gyenge hangon –, jöjjön ide pár percre, már úgysem sokáig bírom.

Az orvos leült a haldoklóhoz, aki tovább be-szélt:

– Nagyon hálás vagyok önnek a szeretetért, amellyel hozzám, szegény emberhez viszonyul. Szívesen adnék egy emléket, de másom nincs,

csak ez az öreg Biblia. Ez a Biblia tett engem emberré, mert 50 évig úgy éltem, mint az állat, vagy még rosszab-bul, ugyanis az nem issza tele magát. Vegye ezt a könyvet, ebből egy jobb ország levegőjének illata árad, amely a léleknek egészségére van, és a halált könnyűvé teszi.

Az orvos emlékként átvette a Bib-liát, bár nem sokra tartotta, nem érté-kelte. A haldokló ismét megragadta az orvos kezét, és ezt mondta:

– Most meg kell hallgatnia a gyó-násomat, ugyanis a szívemen van egy seb. Meg vagyok győződve, hogy Isten

a bűneimet megbocsátotta, mégis a seb tovább vérzik. Iszákos voltam, és részegen Jakabot, a fia-mat a tengerbe dobtam, amikor ő éhesen kenyeret kért. Ó, Jakabom, hol lehetsz?

Az orvos döbbent csodálkozással kiáltott fel:– Itt van a te Jakabod, apám! – és sírva leroskadt

a haldokló előtt. – Már napok óta figyeltelek téged, éreztem,

hogy te az én Jakabom vagy – rebegte az apa. – Bocsáss meg nekem! Pokol volt az életem, de Isten kegyelme az enyém lett.

Röviddel ezután elhunyt a beteg. Az orvos fogta a könyvet, és bizonyára semmi kincsért sem adta volna azt oda senkinek. Olvasta, kutatta, és meg-találta benne a kegyelem igazságát az Úr Jézus Krisztusba vetett hit által.

Kedves Olvasóm! Szívedhez szólt ez a megrendí-tő történet? Akkor gyere Jézushoz minden terhed-del és adósságoddal! Isten segítsen neked!

H. B.

Csodálatos életmentés!

272012. évi 1. szám

Malakiás próféta Istent idézve írja: „Én, az Úr, nem változtam meg…” (Mal 3,6)

Évszázadokon át azonban sokan megfigyelték, hogy az Ó- és Újszövetség ideje között a Biblia Istene változik. Az Újszövetség első könyvei a háborúk, árvizek, tűzvész és katasztrófák közlése helyett olyan Atyáról ír, aki a Fiát nem a világ elítélésére, hanem megmentésére küldte el (Jn 3,17). Még János evangéliuma is elismeri, hogy valami drámai dolog történt: „Mert a törvény Mózes által adatott, a kegyelem és az igazság Jézus Krisztus által jelent meg” (Jn 1,17).

De mi változott? Habár János apostol látta a Jézus és Mózes közötti ellentétet, nem kaptunk magyará-zatot arra, hogy azt higgyük, az Újszövetség Istene kedvesebb és szelídebb.

mindkét szövetségben Isten kegyelemmel és igazsággal teljes

Amikor János ezt a kifejezést használta Jézus ábrázolására (Jn 1,14.17), azt ismételte meg, amit az Ószövetség Istene először önmagáról kijelentett: „Az Úr, az Úr az irgalmas és kegyelmes Isten! Türelme hosszú, szeretete és hűsége nagy!” (2Móz 34,6) Ádám napjaitól fogva az Ószövetség Istene mindig sokkal gyengédebb, irgalmasabb és türelmesebb volt, mint ahogy sokan gondolnák. Túl könyörületes ahhoz, hogy ne érdekelje az életünk.

mindkét szövetség Istene igazságosan ítél Mindkét testamentumban Isten ítéletei korlátoz-

zák, és végül megállítják azokat az erőszakos cselek-ményeket, amelyeket egymás ellen elkövetünk.

Amikor az Úr Jézus a pénzváltóktól megtisz-tította a templomot (Jn 2,13-17), nem csupán az izráeli vallási vezetők tekintélyét kifogásolta, akik rablók barlangjává tették Atyja házát (Mt 21,12-13).

A szegények érdekében törvénykezett. Erős és meg-győző válasza ízelítőt nyújt számunkra az igazságos beavatkozás sokkal jelentősebb napjáról, amikor az idők végén megtisztító cselekedete kiterjed majd az egész Földre (Mt 25,31-46; Jel 21-22. fej.).

Kegyelem és igazság Jézus Krisztusban Fontos megértenünk, hogy János apostol a tör-

vényhozó és a Megváltó eltérő szerepeit mutatja be Jézus Krisztusban. Mózes törvényt adott nekünk, amely oly hiteles Isten jóságához, hogy mindnyá-junkat bűnösnek tart (Jn 5,45). Az Úr Jézus úgy tárta fel a szívét, hogy az Atya szeretetét bemutassa. Elénk tárta, milyen messzemenően igazságos, és megmentője azoknak, akik bíznak benne (Róm 3,25-26; Jn 12,46-47).

Kétségkívül, ezeket csupán szavaknak tekinthet-nénk, ha nem értenénk a mögöttük levő eseménye-ket. Ellentétes történeteikben a legtisztábban látjuk, milyen túláradó kegyelem és igazság bővölködik Krisztusban.

Gondoljunk például a saru történetére. Amikor Mózes a Sínai-sivatagban odalépett az égő csipke-bokorhoz, amelyhez hasonlót még soha nem látott, Isten a tűzből szólt hozzá, hogy oldja le saruját, mert szent helyen áll (2Móz 3,1-6).

Ennek a történetnek a folytatását tizenöt század-dal később írták meg. Isten még egyszer követelte az Ő jelenlétében levőktől, hogy vessék le a saruikat. Ezúttal azonban a világmindenség Királya levette felsőruháját, fogott egy törülközőt, letérdelt, és megmosta a tanítványai lábát (Jn 13,1-16).

Néhány órával később a szolgák Szolgája szemé-lyesen megadással tűrte az ítélkezést, amely sokkal súlyosabb volt, mint az Ó- és Újszövetségben levő összes ítélet. Isten Fia szenvedett és meghalt, mert Isten Bárányaként magára vette a világ bűneit. Halálával megfizette az Ószövetség áldozati köte-lezvényét. A keresztre feszítve, és a római katonák gyalázkodásának kitéve kiáltotta: „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?” (Mt 27,46)

Ebből az eseményből azt látjuk, hogy Ő nem változott meg. De mi igen. Kérjük ezért mennyei Atyánkat, hogy segítsen bennünket, hogy soha ne felejtsük el azt a határtalan igazságot és kegyelmet, amelyet Fiában, a mi Megváltónkban megtapasz-taltunk.

Mart De Haan

KI, vagy mI változott

meg?

Vetés és Aratás28

„Legszebb vagy…”„Legszebb vagy az emberek közt, kedves sza-

vak áradnak ajkadról, meg is áld Isten örökre!” (Zsolt 45,3)

A mese szerint volt egyszer egy világszép királylány, akit annak ígértek feleségül, aki élet-hű képet tud festeni róla. A festők egymás után tettek kísérletet, de amikor a lány szépségét meglátták, az úgy elbűvölte őket, hogy meg se tudták mozdítani a kezüket. Sok kísérletező után egyszer akadt valaki, akit a királylány szép-sége úgy elbűvölt, hogy térdre esett, porba ros-kadt előtte. És csodálatos módon, így semmi sem gátolta többé kezének mozgását, megraj-zolta a képet.

Amikor a Zsoltárok könyvének a fenti kije-lentését olvasom, felragyog előttem Megvál-tómnak, az Úr Jézusnak az arca, és úgy érzem, csak akkor látom Őt igazán, ha alázatosan por-ba hullok előtte. Szentsége, dicsősége megbé-nítja ajkamat, csak szemlélni tudom, és lelkem kibeszélhetetlen éneket zeng.

Ki merne vállalkozni arra, hogy megfesti Megváltónk képét a maga szépségében, hiszen a Szentírás csak töredezett emberi nyelven ad róla kijelentést!

Mégis szemléljük most az Ő személyét az Ige alapján, porba hullva előtte, mert: „Méltó a megöletett Bárány, hogy Övé legyen az erő és a gazdagság, a bölcsesség és a hatalom, a tisztes-ség, a dicsőség és az áldás” (Jel 5,12).

A legelső kép, amit megtudunk róla, annak a kisgyermeknek a képe, aki a betlehemi já-szolbölcsőben fekszik. A kisgyermek szépsége megindította a mennyei sereget, a bölcseket, a pásztorokat, hogy hódoljanak előtte. Az benne a legcsodálatosabb, hogy leszállt a mennyei trónról a földi jászolbölcsőbe.

Később elragadóan szép az a gyermek, aki a jeruzsálemi templomban meglepő kérdéseivel zavarba hozta az írástudókat és a bölcseket. És noha tudja, hogy neki az Ő Atyjának a dolgaival kell foglalatoskodnia, mégis engedelmeskedik a szüleinek, és hazamegy velük.

Azután szép az a Jézus-arc, amelyet a názá-reti zsinagógában láthatunk, amikor előveszi a könyvtekercset, és olvasni kezdi, ami írva van felőle. Akkor a nyomorultak szíve feldobog, a száraz arcokon aláfut a könny, a bűnösöknek a kegyelem ideje hirdettetik, mert úgy szól, mint akinek hatalma van, és nem úgy, mint az írás-tudók. Odalép a megtört szívűek, a foglyok elé, hogy hirdesse az Úr kedves esztendejét. Amikor tombol körülötte a démonok hada, hogy idő előtt kijelentsék Őt ellenségeinek – lehetetlen-né téve a váltságmunkát –, milyen méltósággal parancsol a gonosz szellemeknek, hogy Őt ki ne jelentsék. Hatalma volt megkötözni a légiót, és egyetlen szavával kiűzte a megszállt ember-ből a démonokat.

És nézzük Jézust, amikor ott van a tenger megvadult hullámai között, és a kipróbált ha-lászok kétségbeesve kiáltanak megmentésért, Ő pedig nyugodtan alszik. Milyen szép kép a vész és vihar között nyugodtan pihenő Király, aki parancsol a tenger megvadult hullámainak! Egyszerre szinte csobbanás sem hallatszik töb-bé, elmúlik a félelem és a rettegés. Az uraknak Ura, a királyoknak Királya szólt, parancsolt, és meglett.

Állítsunk ezzel szembe egy másik képet. Egy asszonyt házasságtörésen kaptak, és a törvény szerint meg kell halnia. Jézus elé viszik, és vadul villogó szemek várják a válaszát. Ha elítéli őt, milyen a szeretete? Ha felemeli őt, akkor meg-töri a törvényt. Mit tesz Jézus? Lehajol, és ír a porba. Majd felemelkedik, nyugodtan végignéz rajtuk, és így szól: „Aki bűntelen közületek, az vessen rá először követ” (Jn 8,7). Azután újra ír… Pisszenni sem mer senki. Riadtan elosonnak, mert mindegyik találva érzi magát. Milyen el-lentét van a két kép között! Jézus, aki parancsol a tenger hullámainak, és Jézus, aki gyöngéden lehajol az elítélt lélekhez, és megbocsát neki.

De lássuk meg újra azt a Jézust, akit elönt a harag, és kötélből font ostorral megy vé-gig a templomon, hogy a kereskedőket és a pénzvál-tókat kizavarja. Ki merné a kezéből kicsavarni a kötelet? Zeng bele az egész pit-var, amint felkiált: „…ne tegyétek az én Atyám házát kalmárkodás házává!” (Jn 2,16) Riadtan menekül mindenki, nem állhatnak meg ítélete előtt, mert az Atya házához való féltő szeretet emészti.

292012. évi 1. szám

A fénylő arc „…arca fénylett, mint a nap, ruhája pedig fehéren ragyogott, mint a fény” (Mt 17,2).A Nap a legnagyobb dicsőségnek és hatalomnak a képe. Ez a jelenet a „megdicsőülés hegyén” ízelítőt ad abból a dicsőségből, amit Ő, mint nagy Király kap majd, amely az Ezeréves Birodalomban követ-kezik erre a Földre. Akkor kezdi meg uralkodását az Emberfia, Jézus Krisztus. Az a kifejezés, hogy arca fénylett, mint a Nap, csak Máténál használatos, mert ebben az evangé-liumban úgy látjuk Őt, mint a megígért Királyt. Márk az Ő ruhájára irányítja a figyelmünket, ami a szolgálatáról tanúskodik (Mk 9,3). Lukács azt mondja, hogy arckifejezése elváltozott, és ruhája fehéren tündöklött (Lk 9,29). Így áll előttünk az evangéliumokban Jézus Krisztus egész személyé-nek dicsősége.Máté az arc hangsúlyozása által egy jövőbeli időre utal, mert Krisztussal az az áldott nap jön el, amelyen véget ér az éjszaka. Isten az, aki Őbenne nyilvánvalóvá lesz, mert Isten világosság.De arcának fénye nemcsak az Ő jövőbeli messiási dicsőségét hangsúlyozza, hanem egyúttal saját dicsőségét is Istenként, mert a Nap túl fényes ah-hoz, hogy belenézhetnénk. Nemde Krisztus Isten dicsőségének a kisugárzása? (Zsid 1,3) Ruhájának

Most újra egy másik kép. Jézus már tudta, hogy átmegy ebből a világból az Atyához, Is-káriótes Júdás pedig már készült az árulásra. Ekkor az Úr Jézus körülkötötte a derekát, le-hajolt, és elkezdte mosni a tanítványok lábát, amelyeket az út pora beszennyezett. A tilta-kozó Pétert szelíden helyreigazította: „Ha nem moslak meg, semmi közöd sincs hozzám” (Jn 13,8). És ez a lehajló szeretet legyőzte Pétert. Milyen csodálatos kép, ez a gyengéd, szeretet-tel alázatos Király!

Most nézzünk Jeruzsálemre. Tanítványai örömmel mutogatják neki a várost. A templom aranydíszítése csillog a napfényben, csodála-tosan szép. Jézust pedig rázza a zokogás. Nem tudja tovább rejtegetni a könnyeit, mert tudja, mi vár a városra, a népre.

Ez a könnyel áztatott arc, az én Megváltóm arca. Drága nekem, mert tudom, sokkal többet nézett könnyezve rám, mint ahányszor az én könnyeim hullottak Őérte.

Az én Megváltóm arca mégis a Golgotán a legszebb. Pedig ott: „Nem volt neki szép alak-ja… Megvetett volt, és emberektől elhagyott, fájdalmak férfi a, betegség ismerője. Eltakartuk arcunkat előle, …nem törődtünk vele. … Pedig a mi vétkeink miatt kapott sebeket, bűneink miatt törték össze. …hogy nekünk békességünk legyen… ” (Ézs 53,2-3.5).

Testvérem, hajtsunk térdet a kereszten szen-vedő Jézus előtt, nézzük az Ő szépségét, szem-léljük az Ő dicsőségét, hangozzék szívünkben győzelmes kiáltása: „Elvégeztetett!”

Sz. B. nyomán

tiszta fehérsége egyúttal összes tulajdonságának tökéletességére utal.Aki beletekint ebbe a tündöklő arcba, az Isten sze-retetét és fényét látja, az Atyát látja. „Aki engem lát, az látja az Atyát” (Jn 14,9). A 2Kor 4,6-ban világos utalás van Máté evangéliuma 17. fejeze-tének jelenetére. „Isten ugyanis, aki ezt mondta: Sötétségből világosság ragyogjon fel, Ő gyújtott vi-lágosságot szívünkben, hogy felragyogjon előttünk Isten dicsőségének ismerete Krisztus arcán.” Az Ő arcán megpillantjuk Isten teljes dicsőségét.A világ ezt a tündöklést csak az Ezeréves Biro-dalomban fogja megcsodálni és felismerni. De mi ezt már ma megtehetjük. Ez az emberek számára észrevétlen jelenet a hegyen azonban minket, akik hiszünk az Úr Jézus Krisztusban, már ma csodálatra indíthat. Mert az Ő arcán Isten töké-letes szeretetét csodáljuk, aki gyermekeket keres atyai szíve számára, és Isten ragyogó világosságát, amely egyszer az egész világot be fogja sugározni tündöklésével. Amikor a Nap elsötétült, mert a világ Megváltója magára vette a bűneinket, és Isten bűnné tette Őt értünk (2Kor 5,21), akkor felragyogott Isten dicsőségének megmentő világossága Krisztus ar-cán egyszeri és fenséges módon. A világ nem látta ezt, de Isten értékelte és elfogadta az áldozatot. Ránk, hívőkre mély benyomást tett, megragadott, és alázattal meghajlunk előtte.

M. Seibel

Vetés és Aratás30

Születésnap„Taníts úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szív-

hez jussunk!” (Zsolt 90,12)

Ó, ma van a születésnapom! Ne kérdezd, há-nyadik… Nem is gondolok arra, mennyi gyer-tyát gyújtsunk megemlékezésül. De nem volt ez mindig így. Valamikor nagyon szerettem ünne-pelni. Vártam a születésnapokat, mert feljogo-sítottak arra, hogy középiskolás legyek, hogy jo-gosítványt szerezzek, hogy hivatalosan felnőtté váljak! Akkor egy 35 éves ember öregnek tűnt számomra.

De nézzünk szembe a tényekkel! Az idő ha-lad. Ha a tükörbe nézünk, kezdjük érezni ennek a haladásnak a nyomait! Az igazi fi gyelmezte-tést az jelenti, amikor felajánlják, hogy lépjünk be a nyugdíjasok egyesületébe, és hogy jogosul-tak vagyunk az időskori kedvezményekre. Én, bevallom, a mai napig visszautasítottam az öre-gek klubját és az engedmények kérését!

De végül is megértettem, hogy vannak fontos jelzések az életünkben. A jelzések segítségével felmérhetjük helyünket az életben, és megál-lapíthatjuk annak az igazi fontosságát, amire időnket és fi gyelmünket szenteljük.

Amikor a 35 éves kor öregedő szele megcsapott, úgy éreztem magam, mint az a gyermek, akinek volt 5 dollárja, amelynek a felét elköltötte, és azon töpren-gett, hogy csak 2,50 dollár-ja maradt. Azt latolgattam, hogy ha az életemnek csak a fele maradt hátra, azt böl-csen, még termékenyebb módon szeretném eltölteni. Azt akartam, hogy sajnálkozásaim a lehető leg-kisebbek, áldozataim pedig a legnagyobbak le-gyenek. A feleségem és gyermekeim fontosab-bá váltak számomra. Jól megfi gyeltem, hogyan használtam, és hol költöttem el a pénzem, mi-vel töltöttem el az időmet stb. És Krisztus ügye számomra elsőbbséget kapott.

Ha az Úr Jézus munkájára gondolunk, em-lékeznünk kell végső célunkra, amelyhez nap-ról napra közeledünk. Az egyetlen bölcs dolog, hogy csak az igazán értékes dolgokra emlékez-zünk, amit itt tehettünk az örökkévalóságért.

Ha időnket, adottságainkat, erőnket és vagyo-nunkat az Úr Jézus érdekében használjuk ezen a Földön, jutalomban részesülünk a mennyben.

Gondoljunk arra, mit éreznénk, ha az Úr Jézus előtt állva felismernénk, hogy földi éle-tünkből csak fával és szalmával rendelkezünk (1Kor 3,10-15). Ha nem hagyjuk, hogy az élet jelzései erre emlékeztessenek bennünket, hibát követhetünk el, mert időnket és energiánkat fe-neketlen vödörbe öntjük.

Hála legyen Istennek a születésnapokért! Ezek emlékeztetnek bennünket arra, hogy rö-vid az élet, és közel az örökkévalóság. Ha szü-letésnapjainkon komolyan számadást készítünk, akkor – hálát adva Urunk kegyelméért – életünk legtöbb napja az üres vödörnél többet fog érni.

J. S.

Itt minden mulandó Mulandó ez a Föld, ruha is, mit felölt: tarka és hófehér, tavasz, nyár, ősz s a tél.

Az idő meg nem áll, Föld fölött tovaszáll,amerre néz a szem,elmúlás mindenen.

Mégis, az emberek,egyre csak gyűjtenekmulandó javakat,ezüstöt, aranyat.

Koldusok mért vagyunk?Mert mindent itt hagyunk!

Látható világot, hazát és családot.

Király a koronát, herceg a palotát, kincsünk mind megavul, testünk a sírba hull.

Egy van, mi megmarad,üdvünk: mit Isten ad!Szebb, drágább nincs nekünk,köszönjük, Istenünk!

Pecznyík Pál

31

A depressziót korunk betegségének is szokás nevezni. Többféle formája, súlyossága van, és majdnem mindenki találkozott már vele a kör-nyezetében. A keresztyén embereket sem kíméli meg ez a betegség. Ez a kis könyv világos, rövid fejezeteivel jó és szakszerű eligazítást nyújt eb-ben a gyakori problémában.

Dr. Martin SteinbachIdőskori depresszió

50 oldal(Méret: A5)

Ungár AladárKrisztus beszéde lakozzék benne-

tek gazdagonUngár Aladár igehirdetései

368 oldal(Méret: A5)

Ez a gyűjtemény – eddig megjelent könyveivel együtt – újabb átfogó képet ad arról, hogy Ungár testvér mennyire szerette Isten Igéjét, és milyen mélységekbe és magasságokba vitte hallgatóit, amikor azt hirdette. Nem véletlen a könyv címe sem, mivel mindig Krisztus mérhetetlen gazdagsá-gáról szólt. Az volt a kívánsága, hogy Krisztus be-szédét hallgassuk, és éljük is meg!

Isten hozott, kicsikém! Első gyermek-bibliám

4x3x32 oldal(Méret: B5)

Vetés és AratásEvangéliumi folyóirat 46 – 49. évfolyamok

D. Gooding + J. Lennox : Biblia és etikai nevelés Bettina Kettschau: Az amerikai katona kincseBernard Ruffin: Fanny Crosby, a vak énekszövegszerző életeGerhard Naujokat: Szemben az árralGrant Steidl: Konfliktus!Oswald Chambers: Krisztus mindenek felett

Curcubet Gabriella: A Nádas utca fényei Alexander vom Stein: Creatio - Bibliai teremtéstan H. A. Ironside: A négyszáz csöndes évKovács Géza: Zsidóság és keresztyénségH. L. Taylor: Kis Zarándok vándorútjaDavid W. Gooding + John C. Lennox: Küzdelem az élet értelméért II.

A Kiadó teljes könyvlistáját (Evangéliumi Kiadó címén) kérésre, ingyen megküldjük.

A 18. oldal rejtvényének megfejetései: 1. BIBLIA, 2. IMÁDSÁGBAN, 3. AJÁNDÉKOT, 4. SZERET, 5. MEGVÁLTÓ, 6. BŰNEINKET, 7. SOHA, 8. GYERMEKÉVÉ

Ezt a folyóiratot, Isten kegyelméből, 60.000 példányban,

évente háromszor adjuk ki, és kb. 40 országba juttatjuk el.

Ha szeretné, hogy a Vetés és Aratás továbbra is megjelenjék, kérjük,

lehetőségei szerint adományaival járuljon hozzá annak kiadásához és

a postázás költségeihez! Köszönjük az eddigi támogatásokat, a szolgála-

tunkért és a munkatársainkért elmondott imádságokat is! Támogatását

a megadott bankszámlaszámokra, vagy akár csekkben is elküldheti.

Mr. Alexander Veres7760 Fleger Dr.Parma, OH 44134-6457E-mail: salem960@aol.com

Sas IstvánSzevcsenkó út 2/6UA-90212 (Bátyú)

Beregszászi járásTel.: 00-380-3141-49168E-mail: saspiroska53@gmail.com

Батьово

Tel.: 00-385-31-733-814

Szerkesztõség, Egerv3218@t-online.huwww.vetesesaratas.hu

e

tibor.ngy@gmail.com

ˆ

Nyugati olvasóink folyóiratunkat és könyveinket missziónk képviseletének németországi címéről rendelhetik meg:

Mission für Süd-Ost-EuropaAlexander Seidel, Augustenstr. 2. D-70794 FilderstadtE-mail: Alexander.Seidel@msoe.org Tel.: 0049-7158-98 28 24

Németországi olvasóink adományukért Spendenquittung-ot kaphatnak, ha azt erre a címre küldik el:Mission für Süd-Ost-Europa, Ungarische Arbeit;Konto-Nr. 41 57 58, BLZ 520 604 00, Bank: EKK Stuttgart

USÁ-ban és Kanadában élő kedves Olvasóinknak felhívjuk figyelmét képviseletünk új címére. Adományaikat az adóból levonhatják (income tax deductible) ha azt a következő címre – akár csekkben is – elküldik: Hungarian Christian Literature Worldwide Inc. 7760 Fleger Drive, Parma OH 44134 – 6457

Romániában élő olvasóink adományaikat a Fundatia BIBLOS számlájára utalhatják át (cod fiscal 7133217):Banc Post, Cluj-Napoca, Nr. RO 21 BPOS 13003086829 ROL 01

Szlovákiai olvasóink adományukat a Misijná spolocnost’ evanjelia Ježiša Krista részére a következő számlára küldhetik: Bratislava VÚB 29830-112/0200