„A teljes ÍrásIstentõl ihletett...”(2 Timóteus 3,16)

Eva n g é liu m i fo lyó ira t

Ve t é s é s Ara t á s

20

06

/3

4 4 . é vfo lya m 3 . s zá m

Vetés és Aratás

2

Írás a Bibliába

Ez a könyv a könyvek könyve,Szegény ember drágagyöngye,Égi harmat lankadtaknak,Világosság földi vaknak.Bölcsességnek aranyútja;Boldog, aki rátalál!Szomjas lelkek forráskútja,Hol pohárral Krisztus áll.

Ez a könyv az örök törvény,Királyon lánc, rabon napfény,Tévelygőnek hívó harang,Roskadónak testvéri hang.Elhagyottnak galambbúgás,Viharvertnek ereszet,Haldoklónak angyalsúgás:„Ne félj, fogd a kezemet!”

Gyermeknek is „mily szép rege”,Bölcsnek „rejtelmek tengere”,Fal, – s túl rajta élő hangok,Köd, – s benn zengő hárfák, lantok.Templomok közt legszebb templom,Csak megnyitom, s benn vagyok,Ablakán a paradicsomRózsáira láthatok.

Minden fakult, minden romlik,Márványvár is összeomlik;Bíborleplek ronggyá málnak,Dicsőségek füstbe szállnak.Csak ez a könyv nem tér porba,Mintha volna élő lelke!…Ez a könyv a Mózes bokra:Isten szíve dobog benne…

Gárdonyi Géza

2

A tükör ..............................................................4

Bizonyságtétel...................................................5

Bibliánk .............................................................6

A Szentírás ........................................................8

Bibliai zoológia: A szarvasmarha ..................10

Ideje szembenéznünk... ..................................12

Keresztyén énekek és énekírók (4.) ..............14

Az igazság bizonyítéka ...................................15

Gyermeksarok.................................................17

A menekülő ember .........................................18

Ha a világ betör a gyülekezetbe (1.) ..............20

Mi lenne akkor? ..............................................23

A hűség dala....................................................24

Kész volt a mélybe szállni... ...........................25

Nehezen érthető bibliai helyek......................26

A mindenható Isten........................................28

A tartalomból

A lapot önkéntes adományokból tartjuk fenn,és mindenkinek költségmentesen megküldjük,

aki azt írásban kéri.Kéziratot nem őrzünk meg és nem küldünk vissza.

Vetés és Aratás2006/3

(44. évfolyam 3. szám)

Megjelenik negyedévente (D.v.)az Evangéliumi Kiadó gondozásában.

SzerkesztőségH-3300 Eger, Egészségház u. 23.

Postacím: 3301 Eger, Pf. 648.Tel/Fax: 06-36-418-510

e-mail: v3218@t-online.huFelelős szerkesztő: Soproni János

TerjesztésH-1066 Budapest, Ó utca 16.

Tel.: 06-1-311-5860 Fax: 06-1-275-0197Evangéliumi Kiadó és Iratmisszió

HU ISSN 1586-5401

3

2006. évi 3. szám

Olyan időben élünk, amikor zúdul ránk az informá-ció. De egyre gyakrabban fordul elő, hogy a ma hallott tájékoztatás, a sok hír holnapra aktualitását veszti.

A tudomány és a technika területén is – a sokirányú kutatás ösztönző hatására – az újabb és újabb felfede-zések egyik napról a másikra új helyzetet teremtenek. Gondoljunk például az orvostudományra, a haditech-nikára, a számítástechnikára, a híradástechnikára stb.

A tudomány eredményei tehát változnak. Ami teg-nap még igaz volt, ma már megcáfolták, vagy átformál-ták. És ez érthető és magyarázható is a technika for-radalmi előrehaladásával. Még a történelem leírásai is változnak. Ma már az egyiptomi kronológiát is átírták egyes kutatók.

Hol van ma egy biztos pont? Talán szándékosan működik egy félrevezetés?

A bibliahű keresztyén embernek van egy tökéletes, biztos és megbízható információforrása: a Biblia, Isten szava. Örök érvényű, változhatatlan, mert az örökké-való Isten kijelentését tartalmazza. Újabb felfedezések újabb tényeket tárnak fel.

Bizonyára nem véletlen, hogy napjainkban a cél-pont éppen Isten Igéje, a Szentírás. A Sátán sok min-dennel próbálkozott, hogy elhitesse az embert, csak-hogy ne találjon vissza Istenéhez. Jött a felvilágosodás, a darwinizmus, az evolúció stb. Most a cél a Biblia hi-teltelenítése. Ezt szolgálja többek között Dan Brown könyve is: „A Da Vinci-kód”, amely Jézus Krisztus is-teni voltát és a Szentírás hitelességét akarja aláásni, és nem kevés sikerrel. De említhetnénk Júdás evangéliu-mát is, amely alapján Júdás már nem áruló, hanem hős, és Jézus maga szervezi meg a saját kivégzését.

Más gnosztikus írásokat is előhoznak, amelyek állí-tásai, leírásai kitalált dolgok. Nem szemtanúk írták le, mint az Újszövetséget.

A Biblia kijelentései önmagukról tesznek bizonysá-got, mert maga Isten szól benne. A próféciák beteljesed-tek és beteljesednek a jövőre nézve is. „A teljes Írás Is-tentől ihletett, és hasznos a tanításra, …a megjobbításra, az igazságban való nevelésre…” (2Tim 3,16)

A Biblia

A Biblia: szövétnekünk;utunkra vet világot.A Biblia: erős alap,tedd rá egész világod!

A Biblia: hű fegyverünk,megvéd ezernyi bajban.Kenyér: tápláló, éltető,örök s kifogyhatatlan.

A Biblia: gyönyört adó,csodásan zengő hárfa.Hallgasd, figyelve hangjait,szíved-lelked kitárva.

Az Ige fölfelé vezet,s az égi célt mutatja.Ki hozzá méri életét:megáldja égi Atyja.

Az Ige: kulcs, az égi hontlelkünk előtt kitárja.Ki mindhalálig hű marad,ott élet üdve várja.

Czeglédi Sándorné

3

Kedves Olvasó!

Vetés és Aratás

4

Néhány évvel ez-előtt a kisfiamat

egy nagy tükör elé állí-tottam. Először nem is-merte meg magát ben-ne, még túl kicsi és bu-tácska volt hozzá. De

láthatóan örült annak a kedves kisfiúnak, aki az üvegfal mögül rámosolygott.

Egészen addig, amíg az arckifejezése meg nem változott, és a mozdulatok párhuzamosságára felfigyelve észre nem vette, hogy az ő maga.

Így vagyunk mi is a Biblia alakjaival és ese-ményeivel. Először úgy látjuk őket, mint a rég-múlt szereplőit, úgy hallgatjuk az érdekes tör-téneteket, mint amelyekhez nekünk semmi kö-zünk. De amikor megváltozik az arckifejezésünk, és a cselekedeteinket is vizsgálni kezdjük, rá kell döbbennünk: „Ez itt én magam vagyok, valóban én, és senki más.” Egyszerre csak első személy-ben tudjuk olvasni Isten üzenetét, nekünk szól. Ez valóban nagy esemény!

Addig kell tehát nekünk „a Tükör” előtt ide-oda mozgolódnunk, amíg pl. az Úr Jézus kö-rüli emberek egyikével nem azonosítottuk ma-gunkat. Ameddig nem ismerjük fel önmagunkat azokban az emberekben, addig nem ismerjük fel az Urat sem.

Sajátságos felfedezést tehetünk ezután. Mindezekből az alakokból hirtelen a saját arc-képünk tekint ránk. Mindezekben az esemé-nyekben saját életünk helyszínrajzát látjuk fel-jegyezve: én vagyok a kételkedő Tamás... én vagyok a bűnös asszony… én vagyok a tékoz-ló fiú; és az atya, a mi mennyei Atyánk, aki vár minket.

Meg kell azonban állnunk „a Tükör”, vagyis Isten Igéje előtt, és teljes szívünkből kell monda-nunk: „Ez én vagyok!” „Mert ha valaki csak hall-gatója az Igének, de nem cselekszi, olyan, mint az az ember, aki a tükörben nézi meg az arcát. Megnézi ugyan magát, de elmegy, és nyomban el is felejti, hogy milyen volt. De aki a szabadság tökéletes törvényébe tekint bele, és megmarad mellette, úgyhogy nem feledékeny hallgatója, hanem tevékeny megvalósítója: azt boldoggá teszi cselekedete” (Jak 1,23-25).

Helmut Thielicke

Mikor John Wesley

D u b l i n b a n prédikált, a vá-

rosban lakó egyik férfi elhatározta, hogy eljár az összejövetelekre. A hittel szemben eléggé ellen-ségesen viselkedett, de nagyon szerette az egy-házi zenét. Csak a zenét akarta meghallgatni, ezért az éneklés közti időben befogta a fülét.

Istennek azonban sokféle eszköze van az ember lelkiismeretének a felébresztésére. Jelen-téktelen dolgokat is fel tud használni. Így tör-tént, hogy miközben zeneszerető barátunk be-fogta a fülét, egy légy szállt a homlokára. Ez annyira zavarta, hogy egyik kezét elvette a fülé-ről, hogy „vendégét” elkergesse. Ebben a pilla-natban mondta ki Wesley az evangéliumokban többször is előforduló mondatot: „Akinek van füle, hallja!” (Mt 11,15)

Emberünk csodálkozva hallgatta tovább: Is-ten Igéje szíven találta, és nem hagyta nyugod-ni. Felszínre hozta előtte a múltját – vendéglős volt, és nem éppen tisztességes módon gazda-godott meg. Attól kezdve Wesley minden prédi-kációját meghallgatta, míg végül megtalálta lel-ke békéjét, és az Úr Jézust a szívébe fogadta, mint Megváltóját.

Istennek egészen különböző, kicsiny és nagy eszközei vannak az emberek felébresztésére, nemcsak a hitetlenek, hanem sokszor gyerme-kei érdekében is. Talán egy kis baleset, valami bosszantó probléma – de vajon mit üzen általa Isten? Ne fogjuk be a fülünket, nagy veszteség érhet bennünket.

„Fiam, figyelj szavaimra, hajtsd füledet mon-dásaimra! Ne téveszd szemed elől, őrizd meg azo-kat szíved mélyén, mert életet adnak azoknak, akik megtalálják…” (Péld 4,20-22)

Hilfe und Nahrung

5

2006. évi 3. szám

Azzal kezdem, hogy 1993-ban férjem, há-rom gyermekem apja gyilkosság áldozata lett. Egyedül maradtam akkor még kiskorú gyer-mekeimmel. Szégyenkezve kell elmondanom, hogy bizony férjem életében sem vetettem meg az alkoholt vele együtt. Halála után any-nyira belemerültem az italozásba, hogy máj-károsodást szenvedtem. Gyermekeimet el-hanyagoltam, rendezetlen életet éltem.

1995 januárjában életvitelem miatt kór-házba kerültem. Gyermekeimet közeli hozzá-tartozóknál helyezték volna el, de senkinek sem kellettek, az anyósomnak sem. Egy kis időre férjem nagynénje vette őket pártfogásba, aki engem is rendszeresen látogatott.

Gyermekeim ezután nevelőszülőkhöz ke-rültek, Istennek hála, egy családhoz mind a hárman. Fájdalmamat, bánatomat és meg-bánásomat nem tudom eléggé kifejezni. Hiá-ba beszéltem velük telefonon, később szemé-lyesen vagy levél által, hatalmas volt és még most is az a bűntudatom.

1996 áprilisában kiengedtek a kórházból, és ez az áldott nagynéni vett magához. Nem engedett az üres házamba vissza, ahol telje-sen egyedül lettem volna. Tehát nem kellettünk senkinek, csak egyvalakinek, aki támogatta a családomat, akinek nagyon hálás vagyok, és akinél megkezdődött az én új életem.

Ez úgy történt, hogy Klári néni elkezdett nekem Istenről beszélni. Vigasztalt, nyugta-tott, emberi hangon beszélt velem, nem úgy, mint a saját családom, akik megvetettek, mint alkoholista nőt. Klári néni jött velem a gyer-mekeket meglátogatni is. Rengeteg szeretetet, odaadó gondoskodást és támogatást kaptunk tőle. Teljesen ingyen éltem a családjánál, pénzt sohasem fogadott el tőlem.

Nem emlékszem, milyen alkalomra, de egy Bibliát kaptam tőle, hogy olvasgassam, ismer-kedjek Istennel. Sajnos eddig nem volt a ke-zemben még imakönyv sem, így nem tudtam, hogyan fogjak az olvasáshoz. Nagynéném tü-relmesen magyarázott, beszélt és oktatott. Ne-

kem még ekkor minden új volt, de ahogy be-szélt az Úr Jézusról, csak csodálni tudtam. Te-lis-tele volt örömmel, szeretettel minden szava. Addig gyűlöltem a férjem gyilkosát, de nénje se-gítségével az Úr Jézus megváltoztatta ezt az ér-zést bennem, és én megbocsátottam. Már régen nem érzek sem gyűlöletet, sem haragot, amit Is-tennek és nagynénémnek köszönhetek.

Eközben sokat sírtam, keseregtem a gyer-mekeim sorsa miatt, amit az én alkoholos élet-formám tett olyanná. De szép lassan kezdett bennem érlelődni az Úr iránt való hitem és re-ményem. Nap mint nap imádkoztam, könyö-rögtem Istenhez, hogy adja vissza elveszettnek hitt gyermekeimet. Ígéretet tettem, hogy amíg élek, soha nem iszom alkoholt (ennek hét éve). Isten meghallgatott engem, és megbocsátott nekem.

1996 júniusában Isten irgalmából vissza-kaptam a gyermekeimet. Egy kis faluban te-lepedtünk le. Itt nagynénémnek majdnem a hasonmásával találkoztunk. Ez a kedves asz-szony is erős és tiszta hittel rendelkezett, sze-retettel beszélt a Megváltóról. Sokat magya-rázott, és most már magam is hiszem és val-lom, hogy létezik és bennünk is él az egy igaz Isten, ami Urunk Jézus Krisztus. Most már, ha gondom, bajom van, nyugodtan és bátran el-mondom a Megváltómnak, mert bízom benne. Imádkozom, hogy erősítse hitemet, reménye-met, és növelje a szeretetet bennem és gyerme-keimben. Ami még örömet okoz, hogy gyerme-keim egy-egy elejtett szavából megbizonyosod-hattam, hogy ők is keresik Istent.

Kérem Istent, hogy áldja és óvja nagynéné-met és családját, és adja meg nekik, amire tes-tüknek, lelküknek szükségük van. Kérem Istent, hogy bocsássa meg nekem a nap mint nap eset-leg elkövetett vétkeimet, és ne hagyja el kis csa-ládunkat. Tiszta szívemből mondom, a Meg-váltó lett a mi reményünk, örömünk és boldog-ságunk. Engedje az Úr, hogy örökké szeressük, mert boldogító öröm Őt tisztelni!

K. J.-né

Vetés és Aratás

6

Az utóbbi időben sokakban támadt újra érdeklődés e régi könyv, a Biblia iránt, ame-lyet Isten Igéjének – azaz szavának – ne-vezünk. Hozzájuk szeretnék most a Biblia, vagy más szóval az Írás szellemi üzenetéről és messze terjedő hatásáról szólni.

A Bibliának messzire nyúló hagyomá-nya van és hatalmas örökséget jelent. Ke-letkezése 1600 évet vett igénybe, 66 könyvét több mint 30 tanult és tanulatlan szerző írta. Azonban az írók különbözősége ellenére az üzenet ugyanaz, és a 66 könyv voltaképpen mégis egy könyv. Egyetlen szerző sem ferdí-tette el a tényeket azért, hogy magát és ko-rát kedvezőbb színben tüntesse fel. Minden-kinek a hibáit nyíltan elismerik, és senkinek sem takargatják az emberi gyöngéit. – Bár hi-tünk nem függ emberi megismeréstől, mégis hálásan említjük meg azt a tényt, hogy külö-nösen az utóbbi évek archeológiai (régésze-ti) leletei sok bibliai állítást erősítettek meg; és minden esetben megerősítették az igazsá-gát! Így a Biblia az emberi nemzetség leg-fontosabb okmánya. Ami minden más törté-nelmi írás fölé magasra emeli, az a sajátsága, hogy a keresztyénség keletkezésének alap-okirata. Mint ilyen, tartalmazza Istennek az egész világ számára érvényes törvényeit.

Istenismeretünk számára van még né-hány más forrásunk is. A természeti törvé-nyek és a lelkiismeretünk is Őt hirdetik, de csak hiányos felvilágosítást adnak róla. Nem tudnak semmit Isten szentségéről, szereteté-ről és kegyelméről. Tökéletes és félreérthe-tetlen kinyilatkoztatást Isten felől csak Igé-jében, a Bibliában találunk. Ez az Ige szent követelményeket tár elénk. Ezért nincs sem-mi értelme a Bibliát felületes kritikával félre-tolni. Mindenkitől, aki mondani akar valamit róla, megkívánhatunk legalább annyit, hogy minden fejezetét gondosan átolvassa.

Ne felejtsük el, hogy a Biblia Isten szava, és kijelentésének középpontja Jézus Krisztus sze-mélye. Erkölcsi felfogása vagy Izráel története csupán keretül szolgál. Első helyen Istennek az emberek iránt való kiengeszteléséről szól az Ő szent Fia, Jézus Krisztus által.

Néhány íráskutató az egész Bibliában Jézus nyomdokait keresve megállapította:

Mózes első könyvében Jézus mint az asz-szony magva jelent meg. A második könyvben mint a páskabárány, a harmadikban mint a bű-nért való áldozat, a negyedikben mint a meg-ütött kőszikla, az ötödikben mint próféta.

Józsuénál mint a Seregek Urát látjuk, a Bí-rák könyvében mint Szabadító, Ruth könyvé-ben mint égi rokon, a Királyok könyvében mint a megígért Király látható. Nehémiás úgy mu-tatja be, mint a nép megújítóját, Jób köny-vében „az én Megváltóm”, a Zsoltárokban „egyetlenem és mindenem”, a Példabeszédek-ben „mintaképem”, a Prédikátornál „célom”, az Énekek énekében „örömöm hordozója”.

A prófétáknál mint az értünk szenvedő Messiást és az eljövendő békefejedelmet szem-lélhetjük. Az evangéliumokban Ő Krisztus (= Isten Felkentje), aki eljött, hogy megkeresse és megmentse az embert. Az Apostolok cse-lekedeteiről írt könyvben Ő a feltámadott Úr. Az apostoli levelekben Jézus Krisztus az Atya jobbján ül, végül a Jelenések könyvében Ő a ki-rályok Királya, a visszatérő és örökké uralko-dó Krisztus.

Ez a Biblia üzenete! Megismerteti velünk az üdvösség, a megmentés, az élet, a békes-ség, az örökkévalóság és a menny történetét. Ha ez az örömüzenet elveszett világunk em-berei előtt manapság rejtett, akkor ez azért van, mert a Bibliát vagy egyáltalán nem olvas-sák, vagy helytelenül közelednek hozzá, ahe-lyett, hogy őszinte szívvel az igazságot keres-nék benne.

6

Bibliánk

Vetés és Aratás 200

7

2006. évi 3. szám

Erről ír már Péter apostol is a leve-lében: „A mi Urunk hosszú tűrését pedig üdvösségnek tartsátok, ahogyan szeretett testvérünk, Pál is megírta nektek – a neki adott bölcsesség szerint –, szinte minden le-velében, amikor ezekről szól. Ezekben van néhány nehezen érthető dolog, amelye-ket a tanulatlanok és az állhatatlanok ki-forgatnak, mint más írásokat is a maguk vesztére” (2Pt 3,15-16).

Jézus élete, halála és feltámadása az az örömüzenet, amely nélkül elvesznénk és elkárhoznánk.

A Biblia tanítja, hogy van pokol és van mennyország. Jézus Krisztust hit ál-tal Üdvözítőnkként elfogadni és egészen rábízni magunkat: ez a menny felé veze-tő út. Mivel az Írás bizonysága szerint az emberek „mindnyájan bűnösök”, és „a bűn zsoldja (= fizetsége) a halál”, ezért az Isten és az ember között levő szaka-dék egyetlen hídja: Jézus Krisztus. Ő azt mondja önmagáról: „Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyá-hoz, csakis énáltalam” (Jn 14,6).

Ezt a Jézust, akit a Biblia kijelent ne-ked, kedves Olvasó, még ma, most el-fogadhatod Megmentődként és Üdvö-zítődként. Tedd meg! Akkor békessé-ged lesz a lelkedben, békességed a lelki-ismeretedben és békességed az egész éle-tedben: „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete le-gyen” (Jn 3,16).

Ismerd meg Igéjéből ezt az örök ér-vényű igazságot: „Az ég és a föld el-múlik, de az én beszédeim, nem múl-nak el” (Mt 24,35). Billy Graham

VallomásÉn hallom:Isten szavátA csodálatos csendben.Látom:Fenséges hatalmátA földön, az égen…

Érzem:Isten jóságátA fényben, a kenyérben.Csodálom:Drága szeretetét,Bűnt eltörlő vérben…

Hiszem:A látható világIsten szavára lett.Tudom:Jézus a keresztfánÉrtem is szenvedett.

Áldom:Jézus nevét, mertÉrtem adta életét.Imádom:Isten nevét,Mert megismertemÜdvözítő kegyelmét!

Groska József

706. évi 3. szám

Vetés és Aratás

8

A Biblia fa: virágzik és gyümölcsöt ter

A Biblia győztes: a legyőzötteket nem

A Biblia hajó: sohasem fut zátony

A Biblia tolmács, sok nyelven

A Biblia híd: a mulandóságbó

A Biblia bíró: személyválogat

A Biblia világosság. A legnag

A Biblia az a könyv, amely

A Biblia térkép: Isten Orszá

A Biblia útmutató: aki fi

A Biblia távcső: A messze

A Biblia eke: már sok kem

A Biblia az a fegyver, am

A Biblia út: A Golgotán

A Biblia vonat: utasai

A Biblia ellenőr: min

A Biblia eredete é

A Biblia éltető v

A Biblia Nap: vil

A Biblia az eny

Ez a könyv elmondja Isten szándékait, az ember állapotát, a megváltás útját, a meg-átalkodott bűnösök büntetését és a hívők üd-vösségét. Tanításai szentek, előírásai köte-lezőek, történetei igazak és határozatai meg-ingathatatlanok.

Olvasd, hogy bölcs légy! Élj aszerint, hogy szent légy! A Biblia világosságot ad, vezérel. Táp-lálék, amely éltet. Vigaszt nyújt és felüdít.

A Biblia az utazó térképe, a zarándok botja, a kormányos iránytűje, a harcos kardja és a keresztyén zászlója. Általa az ég megnyílik, és a pokol kapui be-záratnak.

Ennek a könyvnek magasztos tárgya Krisztus, célki-tűzése a mi üdvösségünk, végcélja Isten dicsőítése. Arra adatott, hogy lényünket betöltse, szívünket igazgassa, és lá-bunkat vezérelje.

Olvasd lassan, olvasd sokat és imádkozva! Gazdagság forrása, öröm folyama lesz az életedben. Örömöt ad neked; felelősségre nevel, megjutalmazza munkádat.

De mindenkit kárhoztatni fog, aki nem vette komolyan szent tartalmát.

A BIB

John Wesley mondta a következőket: A Bibliát biztosan Isten írta. Rossz emberek vagy ördögök nem írhatták, hiszen benne van a bűnösökre váró félelmetes ítélet.

Jó emberek vagy angyalok pedig nem mondhatnak hazug-ságot, amikor azt állítják, hogy Isten volt a szerző. Tehát a Bibliát Isten írta: „A teljes Írás Istentől ihletett, és hasz-nos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre” (2Tim 3,16). Szent Szelleme által indított embere-ket, hogy leírják az Ő szavait. Felhasználta az embert eszkö-zül, hogy véghezvigye tervét az emberrel. „…mert sohasem ember akaratából származott a prófécia, hanem a Szent Szellemtől indíttatva szólaltak meg az Istentől küldött emberek” (2Pt 1,21).

9

2006. évi 3. szám

rem a legnagyobb szára

m rabokká, hanem szaba

yra, és utasait biztosan

tolmácsolja Isten ak

ól az örökkévalóságb

tás nélkül igazságosa

gyobb sötétségen is át

ynél jobbat nem lehet

ága megismerhető bel

gyel rá, nem tévedhet

e jövőbe lehet vele lát

mény szívet megmunká

mellyel a bűn megölhet

n át a dicsőségbe vezet

t a mennybe szállítja

denkit figyelmeztet.

és értéke is örök.

víz, üdítő levegő.

lágít és melegít.

yém. A tiéd is?

Egy turista hanyagul körülnézett egy firenzei képtárban, majd felkiáltott: – Ezek az önök remekművei? Nem sok érdekeset látok bennük.– Uram – mondta az őr –, nem a képek vannak itt kipróbálás alatt, hanem a látogatók. Így van ez a Bibliával is. Bár sokan kritizálják, mégsem az Írás van kipróbálás alatt, hanem az olvasók. Egyszer eljön az ítélet napja azokra, akik visszautasítják a bizonyságtételét. Jézus mondta: „Aki elvet engem, és nem fogadja el az én beszédeimet, annak van ítélő bírája: az az Ige, amelyet szóltam, az ítéli el őt az utolsó napon” (Jn 12,48).

BLIAAz új számítógépes technika egyre na-

gyobb teljesítménye láttán egy tömegkommu-nikációs szakember gyors halált jósolt a nyom-

tatás zsarnokságának, ugyanakkor megjósolta a papír korszakának végét is. Ennek ellenére egy

átlag amerikai család évente 26 ezer újságoldalt vesz, vagy legalábbis ennyiért fizet. Ez azt bizonyít-

ja, hogy a tévé virágkorában többet olvasnak az em-berek (az más kérdés, hogy mennyire hasznos infor-

mációkat), és a nyomdagépek még gyorsabban nyom-tatják az újságoldalakat, mint ezelőtt.

Amint ebből az érdekes vizsgálatból látható, 1960-ban a szalagvezérlésű Linotype-szedőgép még percen-

ként 14 nyomtatott sort szedett ki, míg 1966-ban az RCA-gép percenként már 1800 sort dobott ki.

A CBX-Mergenthaler-Linotron szedőgépnek, amelyet 1967-ben állított üzembe az amerikai kormány nyomdája, per-

cenként tizenötezer sor a teljesítménye, azaz egy Biblia. Ennek kinyomtatásához kb. 500 évvel ezelőtt a Majna menti Guten-

berg mesternek még négy év kellett, a fent említett technikával pedig a 70-es években 77 perc alatt készült el.

Vajon napjainkban hol tartunk?

Vetés és Aratás

10

A szarvasmarhafélék (héberül: bákár) a páros-ujjú patások rendjébe tartoznak, amelynek

közismert családjai a tehén, a bika, a bivaly, az ökör stb. Kérődző állatok, általában füves és bok-ros területeken legelésznek, de megtalálhatók si-vatagos területeken, hegyvidéken és erdőkben is. Magányosan, párosával vagy csordában élhetnek. Testfelépítésük alapján inkább zömökek, gondol-junk a bikákra.

Mindkét nemre jellemző a belül üreges tülkös szarv. Testméretük változó, a bölény például elér-heti a két méteres magasságot is. A szarvasmarha-félék jelenleg legnagyobb számban Afrikában ta-lálhatók, ahová Európából és Ázsiából vándorol-tak be. Közülük kerültek ki a leghasznosabb házi-állatok: a tehén, a bika, az ökör, a bivaly stb.

A Bibliában található marhafajtákat az őstu-lokra lehet visszavezetni, amelyek Európa, Ázsia és Afrika területén éltek. Feltételezik, hogy Pa-lesztina területén a nagyfokú irtás miatt pusztul-tak ki. Az annakidején történt háziasítás során a vadonélő szarvasmarha lényegesen megváltozott. Mindennapi hasznos állattá vált, akár mint élel-met termelő, akár mint igavonó vagy terherhordo-zó. Sokféle színben fordulnak elő, lehetnek fehé-rek, sárgák, vörösek, barnák, tarkák, szürkék és fe-keték. Palesztinában és környékén három faj for-dul elő, a hosszúszarvú és a rövidszarvú marha, valamint a púpostulok.

Nemük és koruk szerint különböző neveik van-nak: a fiatal nőstény az „üsző”, de az első elléstől már tehénnek hívják. A hím szarvasmarha kortól függetlenül a bika (héberül: páráh). Az ivartalaní-tott bika a tinó, négyéves kora után pedig ökör.

A Bibliában számta-lan helyen találkozunk a szarvasmarhák valamelyi-kével. Mózes, Isten embe-re, amikor halála előtt meg-áldotta Izráel népét, többek

között említi a tehén első fajzását: „Pompás, mint az elsőnek ellett bika, a szarvai bölényszarvak, népe-ket teper le velük, egészen a föld széléig. Ilyenek Ef-raim tízezrei és Manassé ezrei” (5Móz 33,17). Je-remiás, amikor Egyiptom vereségéről szól, össze-hasonlítja egy borjúval: „Szépséges üszőborjú Egyiptom, de bögöly száll rá északról” (Jer 46,20). Hóseás pedig Efraimot hasonlítja össze egy üsző-vel: „Efraim betanított üsző, szeret gabonát nyomtat-ni. Én megkíméltem szép nyakát, de majd igába fo-gom Efraimot, Júda szántani fog, Jákób meg boro-nál” (Hós 10,11).

A Bibliában szarvasmarháról első esetben Áb-rahámnak az éhség elől Egyiptomba való mene-külése kapcsán van szó: „Abrámnak pedig jó sora lett az asszony révén: lettek neki juhai, marhái és szamarai, szolgái és szolgálói, nőstény szamarai és tevéi” (1Móz 12,16). Ha Ábrahám a fáraótól ilyen állatokat kapott ajándékba, és azokat Kánaánba hozta magával, ez azt jelenthette, hogy ezek az állatok hamarabb voltak ismertek Egyiptomban, mint Kánaánban. Ábrahám később már egy gaz-dag marhacsordával rendelkezett: „Abrámnak igen tekintélyes vagyona volt: jószága, ezüstje és aranya” (1Móz 13,2).

Az egyiptomi szarvasmarha elterjedtségéről olvasunk József történetében (1Móz 41,2-4), amely tükrözi, hogy Egyiptom gazdag tehénállo-mánnyal rendelkezett. Ezeket az állatokat főkép-pen a Nílus partjainak zöld, füves területein legel-tették. A Nílus deltája, különösen a Gósen földje, Egyiptom északkeleti részén adott nagy lehetősé-get az állattenyésztésre. Az Istentől áldott és okos József ezért telepítette le testvéreit és atyját erre a területre, ahol állattenyésztőkként és pásztorok-ként élhettek.

Az Egyiptomból kivonuló népnek sok marhá-ja volt, és ezekből akartak áldozatot bemutatni a pusztában: „A fiatalokkal és öregekkel megyünk, fe-lelte Mózes, fiainkkal és leányainkkal, juhainkkal és marháinkkal megyünk, mert ünnepet ülünk az Úr-nak” (2Móz 10,9). A pusztai vándorlás során a nép

hetvenkétezer marhát zsákmányolt:„Ez volt az a prédá-nak megmaradt zsák-mány, amelyet pré-

dául ejtett a hadinép: hatszáz-hetvenötezer juh, hetvenkétezer

marha, és hatvanegyezer szamár”

11

2006. évi 3. szám

(4Móz 31,32-34). Izráelben a Sáron-fennsík igen jó legelőterületnek bizonyult (1Krón 27,29). A Jor-dán keleti oldalán Gibea területét Rúben fiai kap-ták, mert sok barmuk volt: „Rúben és Gád fiainak igen sok jószága volt” (4Móz 32,1). Amikor az Úr rendelkezett az áldozat bemutatásával kapcsolat-ban, ezt olvassuk: „Szólította Mózest az ÚR, és így beszélt hozzá a kijelentés sátrából: Beszélj Izráel fiai-val, és mondd meg nekik: Ha egy ember közületek ál-dozatot akar bemutatni az ÚRnak, valamilyen álla-tot, marhát, vagy juhfélét, így mutassátok be az áldo-zatot…” (3Móz 1,1-2)

Az áldozatbemutatás sokszor családi ünnepet is jelentett. Amikor Adónijjá juhokat, marhákat és hizlalt borjúkat áldozott: „…meghívta minden test-vérét, a királyfiakat és a király szolgálatában álló jú-daiakat mind” (1Kir 1,9).

Az Újszövetségben is találkozunk ezekkel az állatokkal. Amikor az Úr Jézus példázatot mond a nagy vacsoráról, amelyben a gazda elküldte a szolgáit, hogy hívják meg a vendégeket, azok men-tegetőzni kezdtek: „A másik azt mondta: Öt iga ök-röt vettem, megyek és kipróbálom. Kérlek, ments ki engem!” (Lk 14,19) Az Úr, amikor szombat-napon gyógyított, a zsinagóga feje haragra ger-jedt emiatt. Az Úr így válaszolt: „Képmutatók, va-jon szombaton nem oldja-e el mindegyikőtök a maga ökrét vagy szamarát a jászoltól, és nem vezeti-e ki itatni?” (Lk 13,15)

Amikor Jézus húsvét előtt fölment Jeruzsá-lembe, bement a templomba: „A templomban ta-lálta az ökrök, juhok és galambok árusait, és az ott ülő pénzváltókat. Ekkor kötélből korbácsot csinált, és kiűzte őket, valamint az ökröket és a juhokat is a templomból” (Jn 2,14-15). Tehát azt tette, ami az Ő Atyja akarata volt: „A te házad iránt érzett féltő szeretet emészt engem” (Jn 2,17).

K. J.

Te vagy a bölcs értelem,Szívemben az áhítatos érzelem.Kétségbeesésben a felkiáltás,Bűnömtől szabadító megbocsájtás.

Te vagy az Igazság, ami szent,A Szeretet, aki teremt. Tisztaság, melyre nincs szó:Te vagy Istenem az Örökkévaló.

Te vagy a hálából fakadó könnyezés,Te vagy a kezdés és a befejezés.Az adás, a szépség, a csodálat,Életet adó tiszta gondolat.

Te vagy a hűség, a segítség,Szent pillanat s a békesség.A világosság, az érték, az öröm,Hálás szívben a „köszönöm”.

Drága, felséges Mindenható, Téged szeretni mennyire jó!Örülve fáj a szeretet, Köszönöm, hogy megadtad nekem ezt.

Horváth Éva (Szlovákia)

„Sok embernek nincs kifogása az ellen, hogy a Bibliaa szükség és a szomorúság idején vigasztalásul legyen,

de az már nem tetszik nekik, hogy tanácsadóként ishasználják a hétköznapi, munkás életben.”

C. H. Spurgeon

Vetés és Aratás

12

Olyan erkölcsi törvényekbe ütköző esetekről kap-tunk hírt, amelyekben vezető hívő emberek és fő-foglalkozásként az Úr szolgálatában álló férfiak voltak a vétkesek. Az ilyenfajta híreket természe-tesen nem egyházi újságokban olvassuk, ott min-den csupa békesség és öröm. A félelmetes igazság azonban az, hogy nemrégiben néhány köztiszte-letben álló lelki vezető esett nagy bűnbe, amelyek-nek egyházi körökben szemmel láthatólag az volt az egyetlen következménye, hogy megpróbálják el-simítani az egészet, nehogy kiderüljön valami, ami árthatna jó hírüknek.„Ti pedig felfuvalkodtatok ahelyett, hogy inkább megszomorodtatok volna…” (1Kor 5,2)

Növekvő elvilágiasodás

Ez azonban még nem minden: sokan szívük-ben anyagiasakká váltak. Odáig jutottak, hogy büszkébbek az összejöveteleiken jelenlevő sikeres üzletemberekre, mint Isten hűséges tanítványai-ra. Több figyelmet fordítanak az üzleti világ, mint Krisztus igényeire. Munkájuk fontosabb a gyüle-kezetnél. Rájuk illik ez a felismerés: „Az arany utá-ni érzéketlen és könyörtelen vágy a magából ki-vetkőzött ember végső romlottságának a jele.” Né-pünk már csak a címek és a pozíciók után vágyik. Mindent odadobnak egy tekintélyes állásért, egy

színvonalas lakásért vagy luxusautóért. A gyere-keikről szőtt fennhéjázó terveik is saját hírnevük utáni vágyból fakadnak.

Az igazság azonban az, hogy a világban elért sikerekre és a kényelmes életre való törekvés oda vezet, hogy sokan már ebben az életben érzik a tü-zet, a másikban pedig a pokol kínjait kell majd el-szenvedniük.

Nemritkán jellemző a kettős élet. Kifelé a val-lásosság és a becsületesség látszatát keltik. Hi-vatásukban azonban nem riadnak vissza a meg-vesztegetéstől, a kétes üzletektől, a becstelenség-től, és a kompromisszumok megszámlálhatatlan formájától sem. Magánéletükben pedig érezhe-tővé válik a ridegség, a keserűség, a veszekedés, a pletyka, a rágalmazás és a tisztátalanság. Hazug-ságban élnek.

A gyermekek egyre nagyobb számban válnak a kábítószerek és az alkohol áldozatává, a sza-bad szerelmet hirdetik, és szexuális bűnökben él-nek. Nem is szólva a többiekről, akik lázadók és szakadárok lettek. Ma már látható a szülők hamis elnézésének és türelmének a gyümölcse. De vajon kétségbe esnek és az Úrhoz fordulnak?

A világ szellemisége teljesen hatalmába kerít-het bennünket, ha szeretetünket és erőnket csak mulandó dolgokra pazaroljuk. Vannak, akik ön-ként és szívesen engedik, hogy rájuk kényszerítsék a körülöttük élő világ sémáját és életstílusát.

Van bennünk bűnbánat?

Az imádság nélküli élet bűne mindenütt meg-látszik. Nagy jólétünkben és önelégültségünkben már meg sem látjuk azt a nagy belső nyomorúsá-got, amelynek imára kellene késztetnie bennünket. Sok imaközösségünk elaludt.

Ráadásul önteltek lettünk, és nem vagyunk hajlandók belátni bűneinket. Ahelyett, hogy belát-nánk, mennyire szegényes a keresztyén életünk, a bűn eltitkolására, elkendőzésére törekszünk, csak senki se lássa, ráadásul azt reméljük, hogy az idő majd mindent meggyógyít.

Meg lehet így szabadulni a bűntől? Nem sok-kal inkább hamis felfogásunk gyümölcsét aratjuk, ahelyett hogy mindent bevallanánk?

Mit szóljunk a széthullott családokhoz, a vá-lásokhoz, a különéléshez? Mi lesz azokkal a szü-lőkkel és gyermekekkel, akik összetört szívvel szen-vednek? Mikor értjük már meg, hogy Isten szól hozzánk a betegségben és a nehézségekben? Ter-

Amit szívesen elhallgatunk

Egyesek lelkiállapota ijesztő. Sok gyüleke-zetről lehetne elszomorító dolgokat monda-ni, és a helyzet egyre csak romlik.

13

2006. évi 3. szám

mészetesen igaz, hogy betegség, szenvedés és bal-eset bizonyos mértékben mindig előfordulhat, de ha ezek szokatlanul gyakran és rendkívüli körül-mények között történnek, ne zárkózzunk el az elől, hogy az Úr próbál szívünkbe és lelkiismeretünkbe hatolni.

Az Isten iránti hűtlenség más következményeit is megfigyelhetjük. Sok gyermek gyűlöli a szüleit, és azt szeretnék, ha több millió kilométerre lakná-nak egymástól. Az ég mintha hét lakattal lenne el-zárva előlünk – szabályos imádságaink sohasem tudják áttörni. Mivel nem vagyunk hajlandók az Úrnak adni a tizedet, oda kell adnunk azt az or-vosoknak és az autószerelőknek. Gondoljunk csak azokra a hívőkre (számuk egyre nő), akik egész va-gyont adnak ki pszichiátriai kezelésekre.

Erőtlen bibliaórák

Éhezünk Isten Igéje után, szolgálatunkban pe-dig nincs erő. Legtöbbször az egész csak olyan dolgok felmelegítése, amelyeket már úgyis min-denki ismer. Az összejöveteleken már csak nagy néha ébredünk annak tudatára, hogy most a Szent Szellem szól hozzánk. Lelki életünkben fogyókú-rázunk. De ezért ne csak az igehirdetőt hibáztas-suk! Isten ítélete ez rajtunk a saját bűneink miatt.

Az imaórákon legtöbbször hiányzik az eleven-ség. A sok kínos szünet a szellemet kiölő és tompí-tó televízió világával való túlzott elfoglaltság ered-ménye. Az evangelizációkat az eredménytelenség jellemzi – a halak nélküli fürdőkádban folyó hor-gászathoz hasonlítanak.

Gyülekezeteinkben évek telhetnek el egyetlen megtérés nélkül. Hogyha még így sem látjuk be, hogy Isten ítélete ez rajtunk, akkor mit tegyen még az Úr, hogy végre felébredjünk? Olyanok vagyunk, mint Ézsaiás 1. fejezetében a nép – bár tetőtől tal-pig összetörtek, még mindig túl buták és érzéket-lenek vagyunk ahhoz, hogy megértsük: Isten szól hozzánk. „Jaj, vétkes nemzet, bűnnel terhelt nép! Gonosz utódok, romlott fiak! Elhagyták az Urat, megvetették Izráel Szentjét, elfordultak tőle! Minél több verést kaptok, annál jobban ellenkeztek! Egé-szen beteg már a fej, egészen gyenge már a szív. Tető-től talpig nincs rajta ép hely, csupa zúzódás, kék folt és gennyes seb. Nem nyomták ki, nem kötözték be, olajjal sem gyógyították. Országotok pusztaság, vá-rosaitokat fölperzselték, földeteket szemetek láttára idegenek tarolták le, pusztaság, mint ahol idegenek dúltak” (Ézs 1,4-7).

Mit tegyünk?

Prófétai lelkületű, hűséges hívő emberekre van szükségünk, akik bűnbánatra vezetnek. Az idő szava az, hogy térjünk meg, hajoljunk meg a ke-reszt alatt, és valljuk meg, bár oly nehezünkre esik: „Vétkeztünk!”

Személyesen kell megtérnünk, megvallanunk és elhagynunk minden bűnünket. Félre kell ten-nünk minden személyes ellenségeskedést, vagy-is bocsánatot kell kérnünk azoktól, akik ellen va-lamit elkövettünk. A közösségben is el kell ismer-nünk a bűneinket. Bibliaóráinkon nagyon ritkán említjük a bűnt, pedig bűnbánatra kell jutnunk. Égetően szükségünk van rá.

Legfőbb ideje, hogy olyan lelki-szellemi ve-zetőink legyenek, akik segítenek bűnbánatra tér-ni, hogy Isten irtózatos haragja el ne pusztítson! Éreznünk kell a bűnt, és úgy kell viselkednünk, mint Dániel, aki a mások bűneit magáévá tet-te (Dán 9,5). Bízzunk Isten ígéretében, amelyet a 2Krónikák könyve 7,14-ben olvashatunk: „...de ha megalázza magát népem, amelyet az én nevemről neveznek, ha imádkoznak, keresik az én orcámat, és megtérnek gonosz utjaikról, én is meghallgatom a mennyből, megbocsátom vétküket, és meggyógyítom országukat.”

Ideje az Urat keresnünk, aki Hóseás szavával szól hozzánk: „Térj meg, Izráel, Istenedhez, az Úr-hoz, mert bűnöd miatt buktál el! Ezeket a szavakat vigyétek magatokkal, amikor megtértek az Úrhoz, ezt mondjátok neki: Bocsáss meg minden bűnt, és fogadd szívesen, ha ajkunk gyümölcsét áldozzuk ne-ked!” (Hós 14,2-3) Gőgös nép lettünk, amely hí-res igehirdetőinek az örökségével dicsekszik, és azt hiszi, hogy nagyon kiismeri magát a gyüleke-zeti rend kérdéseiben és a lelki-szellemi élet terén. Más hívőket kritizáltunk, de az Úr megítélte nagy mellényű önteltségünket. Csak egy dologban re-ménykedhetünk! „A megtérés és a higgadtság segí-tene rajtatok, a béke és a bizalom erőt adna nektek” (Ézs 30,15).

A megújuláshoz és ébredéshez vezető út az lenne, ha felismernénk állapotunk keserűen igaz voltát, átéreznénk Istennek az elveszett világ és az erőtlen gyülekezet fölött érzett szomorúságát, és az általa készített megoldás egyetlen útját Jé-zus Krisztusban.

William MacDonald

Vetés és Aratás

14

házban ismerkedtek meg egymással. Az apa uni-tárius, és egy újság kiadója, aki hat hónapig volt letartóztatva, mivel a francia forradalmat védel-mezte, és egy Watson nevű püspök politikai ma-gatartását kritizálta.

A tragikus esemény, amely a „Nearer my God to Thee” („Hadd menjek, Istenem”) kezdetű ének-kel kapcsolódott össze, 1912 tavaszán történt, amikor a Titanic – „minden hajók remekműve, a szépségnek és az erőnek a dicsősége”– az Atlan-ti-óceán közepén több mint 2224 emberrel a fe-délzetén elsüllyedt. Erről a szörnyű katasztrófá-ról, arról a vészterhes vasárnap reggelről sokan ír-tak már. Az idők ködén át mindmáig megmaradt e hatalmas hajónak, ennek az úszó városnak a ví-ziója, amely elkápráztatta az embereket a sötét víz tükrén ragyogó fényével, sok emeletével és szám-talan díszes termével.

Aztán történt annakidején, miközben a fedél-zet vidám zenéjének hangjai és a halk női neveté-sek a szélben tovaszálltak, hogy hirtelen szörnyű reccsenés hangzott fel, egy szétrepedt acéllemez hangja, amelyet egy rejtett jéghegy feltépett. A ha-talmas utasszállító egy utolsó, nagy, kétségbeesett erőfeszítéssel, tántorogva süllyedt az óceán sötét mélységébe, a halálba.

E szörnyű jelenet közepette egy kép elevene-dik meg, amely ezzel a szörnyű katasztrófával örökre összekapcsolódik: amikor a menekülés re-ménysége kezdett szertefoszlani, a zenekar tagjai összegyűltek a fedélzeten, hogy a pánikot az utol-só pillanatig megakadályozzák. Elkezdtek vidám darabokat játszani, hogy az utasok bátorságát erősítsék. Amikor a hajó ketté-törésének pillanata elérkezett, és ezzel minden remény el-tűnt, feszült szünet követ-

kezett a zenében. Majd felhangzott a hitre buz-dító, szép melódiájú himnusz: „Közelebb hozzád, Istenem”.

Eddig általában nem volt ismeretes, hogy John Harper, a walworth-i baptista egyház tagja javasolta ezt az éneket a süllyedő hajón. London-ból éppen Amerikába utazott a lányával. Az is ki-derült, hogy az utasok egy részét összegyűjtötte, és velük együtt térdre esve imádkozott, miköz-ben a hajó alámerült az óceánba. Az ő kérésére játszotta a zenekar ezt a bensőséges, ismert éne-ket. Egy megmenekült tengerész mesélte el az ese-ményt erről a prédikátorról, akinek a neve addig ismeretlen volt.

Ének (részletek):„Hadd menjek, Istenem, mindig feléd,Fájdalmak útjain, mindig feléd.Oly sok keresztem van, de ez az én utam,Mert hozzád visz, Uram, mindig feléd.

Ha este száll reám, s csöndes helyenÁlomra hajtanám fáradt fejem: Nem lesz, hol nyughatom, kő lesz a vánkosom,De álomszárnyakon szállok feléd.

Csillagvilágokat elhagyva már,Megfáradt lelkem is hazatalál.Hozzád, ha eljutok, lábadhoz roskadok,Ott majd megnyughatom örökre én!” (Dallam: Lowel Mason; 1792-1872)

A TitanicA Titanic angol utasszállító luxushajónak épült, és az angliai Southamtonból indult New York-ba első hajóútjára 1912. április 12-én. A kor leg-nagyobb és legfényűzőbb hajója volt. 16 vízálló rekeszre osztották, és a hajó testét kettős fallal építették meg. Ez azt jelentette, hogyha ezek kö-zül négyet elárasztana a víz, a hajó úszóképessége megmaradna, vagyis az óceánjárót elsüllyeszt-hetetlennek tartották. Amikor április 14-én éjfél előtt a Titanic jégheggyel ütközött, öt vízálló re-kesze felszakadt, és a hajó 15-én hajnali 2 óra 20

perckor elsüllyedt. A katasztrófá-ban 1515-en vesztették életü-

ket 640 km-re délre a kana-dai Újfundlandtól.

15

2006. évi 3. szám

Az Egyesült Államokban és a Nagy-Britanniá-ban lefolytatott vizsgálatok során kiderült, hogy a Californian nevű hajó egész éjjel alig 30 km-re tartózkodott a szerencsétlenség helyétől, és se-gítséget nyújthatott volna, ha a rádiósa szolgá-latban van, és nem alszik. Akkor ugyanis fog-hatta volna a Titanic vészjeleit. A hajó süllye-désének döntő tragédiája akkor következett be, amikor a hajótest kettétört.A Titanic elsüllyedése után 80 perccel érke-zett Carpatia nevű óceánjárónak köszönhet-ték, hogy nem lelték halálukat még többen a jeges vízben. Az esetből okulva, 1913-ban hoztak egy nem-zetközi rendeletet, amelyben meghatározták: a) a hajón annyi mentőcsónaknak kell len-nie, ahány személy hiánytalanul befér a csó-nakokba (A Titanicnál ez nem így volt, mert azt mondták: a hajó elsüllyedése kizárt. Így a 2224 személyre csak1178 hely jutott!); b) az út során mentőcsónak-gyakorlatot kell végrehajtani; c) a hajókon éjjel-nappal rá-diós ügyeletet kell tartani.1985. szeptember 1-jén robot-tengeralatt-járóval amerikai és francia tudósok meg-találták a hajó roncsait, és megvizsgálták. Kiderült az igazság, mert az expedíció nyomát sem lelte annak a hosszú lék-nek, amelyet a jéghegy hasított volna a hajó oldalán. Ehelyett megállapították, hogy az ütközés erejétől felszakadt vagy meglazult a hajótest lemezeinek szege-cselése, és így azok szétváltak. A be-tóduló víz pedig elsüllyesztette a ha-jót. Azt is vélik, hogy a hajó túl nagy volt a korabeli műszaki lehetőségekhez képest, így a masszív gépek rezgése is hozzájárulhatott a lemezek deformá-lódásához. Bárhogy is történt, az biztos, hogy a tudására büszke ember kudarcot val-lott. Azzal, hogy kijelentette: a Tita-nic elsüllyeszthetetlen, önmagát Is-ten fölé emelte. „Alázzátok meg tehát magatokat Is-ten hatalmas keze alatt, hogy fel-magasztaljon titeket annak idején” (1Pt 5,6).

Összeállította: S. J.

Egy fiatal olasz lány – szemmel látha-tóan elmerülve egy kis könyv ol-vasásában – egy gyümölcsös elárusító-helynél üldögélt. Egy úr megállt, hogy gyümöl-csöt vegyen, és megkérdezte, hogy mit olvas olyan nagy érdeklődéssel. Meglehetősen szé-gyenlősen válaszolta a lány:

– Isten szavát, uram!De a férfi kételkedő ember volt, azt kérdez-

te tehát: – Ki mondta önnek, hogy a Biblia Isten szava? A lány gyermekes egyszerűséggel válaszolta: – Isten maga. – Isten? Lehetetlen! Hogyan mondta? Soha-

sem látta, sohasem beszélt vele! Hogyan mondhat-ta volna?

A lány zavarba jött, és néhány pillanatig csend-ben volt. Azután felnézett és tiszteletteljesen azt mondta:

– Uram, ki mondta önnek, hogy van egy Nap ott fenn, az égen?

Az úr meglehetősen gőgösen válaszolta: – Ki mondta nekem? Senki. Nincs szükségem arra,

hogy valaki mondja. A Nap saját maga beszél erről. Felmelegít engem. Szeretem a fényét.

A fiatal olasz lány komolyan válaszolta: – Világosan mondta, uram, ami a Napot illeti. Én a

Bibliát olvasom, az felmelegíti a szívemet. Világosságot ad. Szeretem a fényét és a melegét. Senki más, csak Is-ten tudja adni ezt a fényt és meleget, amelyet én kapok ebből a könyvből.

A férfi a lány egyszerű hitétől zavarba hozva csende-sen továbbment.

S. D. Gordon

„Az Úr törvénye tökéletes, felüdíti a lelket. Az Úr intő szava határozott, bölccsé teszi

az együgyűt” (Zsoltár 19,8).

Vetés és Aratás

16

A Trans World Radio magyar nyelvû adásai 2006. márc. 31-tõl 2006. okt. 31-ig:

– délelõttönként, keddtõl szombatig: 10.30-10.45 óra között egyszerre két helyen: a 41 és 49 méteres rövidhullámon (7210 illetve 6105 kHz);

– este, naponta 17.30-18.00 óra között a 39 méteres rövidhullámon (6245 kHz).Ez a mûsor ismétlõdik a HOT BIRD mûholdról digitális adásként 21.00-22.00 között:

(TWR Radio Frequency: 12,379.60 MHz Transponder 84 Vertical Polary Symbol Rate 27500symbols/sec FEC 3/4 SID: 3080 PID Audio: 3530). Ez az adás csak digitális vevõkészülékkel fogható!

– késõ este, naponta 20.40-21.15 óra között az 1395 kHz-es (215 m-en) középhullámon.Az evangéliumi adásokra hívjuk fel rokonaink, ismerõseink és szomszédaink figyelmét is!

A Magyar Evangéliumi Rádió Alapítvány lapja az „Antenna”, amely a következõ címen igényelhetõ:MERA, 1428 Budapest, Postafiók 4. Web: www.mera.hu; e-mail: radio@mera.hu

„Énekeljetek az Úrnak új éneket, ...áldjátok az Ő nevét; hirdessétek napról napra az Ő szabadítását!” (Zsoltár 96,1-2)

Hív már az Úr...

Hangoljátok szíveteket 304.(A Krisztusban hívő nazarénusok énekeskönyvéből)

17

2006. évi 3. szám

A kis beteg Palkó napokon és éjjeleken át sokat szenvedett. Akarata ellenére is nehéz könnycseppek gördültek végig az arcocskáján. Végre megszűntek a fájdalmak, de halál-sápadtan feküdt az ágyában, és a régen nélkülözött álom várt rá. Palkó mégsem tudott

aludni, és nem is akart. Édesanyja vajon alszik-e? Valamit elfelejtett, amit nem szabad elfelejtenie! – Édesanyám! – ébresztette fel.– Ismét fájdalmaid vannak, gyermekem? – kér-dezte aggódva az anya. – Nem, anyukám, de gyere csak gyorsan! És halkan a fülébe súgta: – Édesanyám, arra gondoltam, hogy amikor azok a nagy fájdalmaim voltak, akkor olyan gyorsan hívtuk segítségül az Úr Jézust. Nem gondolod, hogy most megmondhatnánk neki, hogy már job-ban vagyok? Ezt nagyon-nagyon meg kellene kö-szönnünk!

A madarak beszélgetése

A vörösbegy így szólt a verébhez:„Hallod…? Szeretnék tudni valamit:Itt ezek a nyugtalan emberekMért szaladnak és aggódnak annyit?”

A kérdésre válaszolt a veréb:„Barátom, előttem úgy tűnik fel,Hogy nekik nincs oly mennyei AtyjukMint AZ, AKI rólunk gondot visel.”

Angolból fordította: Dénes Ferenc

„L” betűs rejtvényA sorok kitöltése után a kiemelt betűk összeolvasásával kapjuk a megfejtést: a héber eredetű „Messiás” szó görög megfelelőjét. Jelentése: Felkent. Ma Jézus nevéhez kapcsoljuk ezt a megnevezést. (A megfejtésben segíthetnek a következő bibliai fejezetek: 1Móz 19; 4Móz 3; 1Kir 17; Mt 8; 16; Jn 11; Kol 4; 2Tim 1)

1. „…mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, ….……… pedig kárt vall?”

2. Milyen beteg mondta Jézusnak: „Uram, ha akarod, megtisztíthatsz”?3. Jákób harmadik fiának utódai. Papi és templomi feladatokat láttak el.

4. Az egyéves szárazság idején nem fo-gyott el az Illésről is gondoskodó szegény család faze-kából.5. Egy Jézushoz közelálló család tagja. Meghal, de négy nappal később Jézus életre kelti.6. A sodomai istenítélet egyik túlélője.

7. „A szeretett orvos” – így utal rá Pál, akit több útján is elkísérte. Ő írta le, hogy Jézus eltávozá-sa után mit tett Isten az apostolokon keresztül.8. Timóteus nagyanyja. Pál ismerte, és példa-

értékűnek tartotta képmutatás nélküli hitét.

Vetés és Aratás

18

lamilyen mindenható intelligencia kellett, hogy létrehozza őket. Francis Crick, aki sok éven át hitt a molekuláris evolúció elméletében, a DNS felfedezése után bevallotta, hogy ilyen bonyolult molekula nem jöhetett létre spontán, csak úgy véletlenül. Michael Denton, a biokémia profesz-szora egyik könyvében kifejti: „Az evolúció egy olyan tézis, amely válságos helyzetben van.”

Ebben a helyzetben a Sátán kénytelen egy másik menekülési utat mutatni az embernek. Napjainkban sok minden mellett szinte az egész világot átfogó kínálata egy könyv, amelyet Dan Brown írt: „A Da Vinci-kód”. Ez a könyv, amely eddig 40 millió példányban jelent meg, azt su-gallja, hogy „szinte minden hazugság, amit ed-dig elődeink Krisztusról tanítottak, beleértve magát a Bibliát is. Lényege, hogy Jézus nem Is-ten Fia, sőt felesége is volt, Magdalai Mária, és gyermekük született, akinek a leszármazottai Franciaország királyai lettek. Ennek bizonyítá-sára megkérdőjelezi a Biblia szavahihetőségét. Tételeit áltudományos, hamis bizonyítékokkal próbálja igazolni. Könyvét nagyon is regénye-sen, lebilincselő módon írta meg. Aki olvassa, szinte nem tudja letenni, és mire észreveszi ma-gát, már át is ment bizonyos fokú agymosáson. Nézzünk meg azért néhány állítást összevetve a tényekkel:

A DA VINCI-KÓD ÁLLÍTÁSAI ÉS A TÉNYEK

Állítás: Nagy Konstantin a 4. században ezer-számra semmisítette meg a dokumentumokat, amelyek állítólag a halandó Jézusról számoltak be.

Tény: Nagy Kons-tantin nem csak hogy nem semmisítette meg a Jézusról szóló doku-mentumokat, hanem írótermeiben sokszo-rosíttatta azokat.

Amikor Isten megteremtette az emberpárt, behelyezte egy kertbe, és az ember közvetlen kapcsolatban maradt Teremtőjével. Ez a fel-hőtlen közösség nem sokáig tartott. Az ember-pár hitelt adott a kísértőnek és elbukott. Ezzel elkezdődött az ember menekülése Isten elől: „…elrejtőzött az ember és a felesége az Úristen elől a kert fái között” (1Móz 3,8). Az engedetlenség eredménye az lett, hogy Isten kiűzte az ember-párt az Éden-kertből.

Az ember futása tovább folytatódott. Hogy ne kelljen az élő Istennel találkoznia, őmaga pró-bált isteneket faragni magának, kőből, fából, ké-sőbb elméletekből, és azt imádni. Már az Egyip-tomból Isten által kimentett Izráel népe is ha-marosan készített egy aranyborjút. Összegyűlt a nép Áron ellen és azt mondták neki: „Jöjj, és ké-szíts nekünk istent, hogy előttünk járjon…” (2Móz 32,1) És a bálványimádás ilyen vagy olyan for-mában azóta is tart, pedig Isten azon fárado-zott és fáradozik, hogy visszahódítsa magához bukott teremtményét az embert, aki a teremtője helyett inkább a teremtményeket dicsőíti: „…a halhatatlan Isten dicsőségét felcserélték emberek és madarak, négylábúak és csúszómászók képé-vel” (Róm 1,23).

Mindezek ellenére maradt az emberek jó ré-szében bizonyos istenfélelem, vallásos érzés, amit azután a felvilágosodás eszméi igyekez-tek szétrombolni. Istenről kijelentették, hogy nem létezik, a Bibliáról pedig azt, hogy mese, kitalálás. Charles Darwin megalkotta a törzs-fejlődés elméletet, amely az evolúció tanának el-terjesztéséhez vezetett, és már nem hagyott he-lyet Isten számára. Az is igaz, hogy ma már a tu-dósok egyre jobban kezdenek elhatárolódni az evolúció elméletétől, kételyeik támadnak annak tudományos bizonyíthatóságát illetően. Richard Dawkins, lelkes evolúcionista biológus kijelenti: Ha az állatok teljesen kifejlett állapotban jelen-nek meg (és ezt mutatják a kutatások), akkor va-

19

2006. évi 3. szám

Állítás: A császár megbízásából meghamisí-tották a Bibliát.

Tény: A hamisítás kizárhatóságát mi sem igazolja jobban mint az, hogy a jóval Konstan-tin előtt íródott Oxyrhynchus-, Chester Beaty-, és Bodmer-papiruszok szóról szóra ugyanazt az örömhírt tartalmazzák, mint amely a ma el-fogadott Újszövetségben ol-vasható.

Állítás: A Biblia merő ki-találás. Az igazság csak azokban az iratokban talál-ható meg, amelyek nem estek áldozatul Konstantin meg-semmisítési akcióinak, mint pl. a Holt-tengeri tekercsek és az egyiptomi Nag-Hammadi kéziratok.

Tény: A Nag-Hammadi kéziratok jóval az evangéliumok írásba foglalása után keletkeztek, ún. gnosztikus iratok. A Holt-tengeri tekercsek pedig ószövetségi írásokat tar-talmaznak, és jóval Jézus születése előtt íródtak. A tekercseket összevetve a mai ószövetségi írá-sokkal, éppen azt bizonyítják, hogy milyen hű-séggel adták tovább az egymást követő nemze-dékek az ószövetségi szövegeket.

Állítás: Konstantin a niceai zsinaton (Kr.u. 325) császári rendelettel nyilvánította Jézust Is-ten fiának.

Tény: Az Újszövetség számtalan helyén ol-vashatjuk, hogy Jézust Isten Fiának tekintették a tanítványok és a követőik is. A zsinat amel-lett tett hitet, hogy ez tény, és hogy Jézus Krisz-tus egylényegű az Atyával. A Róma 3,23-26-ban (Kr. u. 54-ből) olvashatjuk, hogy akik hisznek Őbenne, azoknak bűneit megbocsátja. A bűnök bocsánatát pedig csak Isten adhatja meg.

Állítás: Leonardó da Vinci tudta, hogy Mag-dalai Mária Jézus felesége volt. Az „utolsó va-

csora” c. festmény-ben ez látható kó-dolva.

Tény: A mű-vészettörténé-szek csak fejü-ket csóválják, hiszen egy kép-

nek, amelyet Jézus utolsó vacsorája után 1500 évvel festettek, nincs hiteles történeti jelentés-tartalma, hanem csak alkotójának a felfogását tükrözi. Leonardo tanulmányi vázlata alapján egyértelműen kiderül, hogy a kérdéses alak Já-nos apostol.

A könyv egyébként három gnosztikus evan-géliumot is idéz bizonyítékul: Tamás „evangéliuma”, ame-lyet kb. Kr. u. 400-ban írtak. Fülöp „evangéliuma”, Má-ria „evangéliuma”, amelyek szintén jóval a szinoptikus evangéliumok után keletkez-tek. Ez azt jelenti, hogy nem szemtanúk voltak azok, akik írták, mint az újszövetségi evangéliumokat, illetve leve-leket, ezért nem vehetők bi-

zonyítéknak. Még megemlíteném Júdás evan-géliumát, amelyet a National Geographic ez év tavaszán sugárzott 80 perces külön kiadásban. Ez az elbeszélés feje tetejére állítja Krisztus el-árulásának a történetét: az áruló Júdás itt hőssé válik, és Jézus Krisztus szervezi meg a saját ki-végzését.

Ezt a gnosztikus „evangéliumot” kb. a 4. szá-zadban írták kopt nyelven. A C14-es radiokarbon vizsgálatok alapján keletkezése pontosabban 220 és 340 közé tehető. Tehát ezt sem szem-tanúk írták. Arra viszont ez is felhasználható, hogy újabb Istentől való menekülési utat kínál-jon az embereknek.

KICSODA A NÁZÁRETI JÉZUS?Amikor Jézus a tanítványokkal Cézárea Fi-

lippi területére ért, megkérdezte tanítványait, hogy kinek tartják Őt? Simon Péter azt felelte: „Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia” (Mt 16,16). Pál apostol az Úr Jézusról ezt írja a kolosséiak-nak: „Ő a láthatatlan Isten képe… Mert benne te-remtetett minden a mennyen és a földön, a látha-tók és a láthatatlanok, ...minden általa és reá néz-ve teremtetett” (Kol 1,15-16). János apostol első levelében pedig ezt írja: „Ki a hazug, ha nem az, aki tagadja, hogy Jézus a Krisztus? ... Aki tagadja a Fiút, azé nem lehet az Atya sem” (1Jn 2,22-23). Ezek a bizonyságtételek szemtanúktól és kortár-saktól származnak, és önmagukért beszélnek.

Hanz Sterner

Holt-tengeri tekercsek

Vetés és Aratás

20

Az Ú j s z ö -

vet ségb en olvasunk arról,

hogy Pál apostol ho-gyan hirdette az evan-

géliumot egy pogány, plu-ralisztikus (különböző, egyen-

értékűnek tartott nézeteket val-ló) társadalomban, ahol mindenkinek

más elképzelése volt Istenről, és hogyan tett bi-zonyságot a változatlan igazságról anélkül, hogy saját kulturális adottságait, hagyományait belevit-te volna az üzenetbe.

Olvassuk el és vizsgáljuk meg az 1Királyok 18. részét. Mai társadalmunkban egy nagyon lénye-ges probléma a következő: Hogyan járunk el ak-kor, ha a miénktől eltérő nézetek, amelyek a vilá-got jellemzik, behatolnak a gyülekezetbe? Hogyan reagálunk arra, ha a keresztyén közösség meg-fertőződik a szekuláris (világi), pluralista világné-zettől ill. gondolkodásmódtól? Példa erre a Bibliá-ból Illés története a Karmel-hegyén.

„Felforr a vérem, ha intoleráns emberekkel találkozom. Ha rajtam múlna, én minden intole-ráns embert a falhoz állítanék” – ilyesmit mon-dott egyszer valaki a balkáni helyzetről a kilenc-venes években. Ez a vélemény felvet egy kérdést. Hol vannak a tolerancia határai? Meddig élhetünk vissza mások türelmével?

Gondolom, senki sem érzi magát szerencsét-lennek, ha nem egy önkényuralom alatt kell él-nie. A kérdés azonban az, hogy mennyi nézet-eltérést vagy zavargást lehet elviselni toleranci-ánk, türelmünk áraként? Valahol kell határok-nak lenniük! Nézetem szerint a tolerancia politi-kája csak akkor lehet gyakorlati, ha az része egy fölérendelt, erkölcsi és világnézeti egyetértésnek a társadalomban. Ha a társadalom nagy többsé-ge nem egy abban, hogy mi a jó és mi a rossz, mi az igazság és mi az igazságtalanság, akkor nincse-nek a toleranciának társadalmilag elismert hatá-

rai. Tolerancia egy ilyen társadalomban azt jelen-ti, hogy mindent szabad. Ez közelebb áll az anar-chiához, mint a szabadsághoz. Ez nagy probléma. Errefelé haladnak napjaink demokráciái is. A 20. század elejéig a keresztyén hitrendszer volt a fi-lozófiai és az erkölcsi egyetértés alapja a legtöbb európai országban. Ez a keresztyén alap egy bizo-nyos egyensúlyt adott a polgárok személyi jogai és kötelességei között. A Biblia arra tanít, hogy tiszteljük egyrészt az emberi élet szentségét, más-részt respektáljuk a társadalmi rendszert és struk-túrákat, mint pl. a kormányt és a családot. A bib-liai ideál egyensúly az egyes személy szabadsága és polgári felelőssége között. Az utolsó évtizedek alatt sokan a keresztyén örökséget eldobták ma-guktól, és egy vallási és filozófiai pluralizmussal helyettesítették. „Nincs többé bűn, nincs többé eretnekség. Ma csak véleménykülönbségek van-nak. Ma Athénban élünk és nem Jeruzsálemben” – mondják. Ezért lettünk képtelenek megszabni szabadságunk határait. Az egyetlen, amit nem to-lerálunk, az az intolerancia. Ezzel vakokká vál-tunk az ellentmondások felismerésére.

Ebben a helyzetben tanulhatunk valamit Illés történetéből. Ő azokhoz az emberekhez tartozott, akik hosszú évekre visszamenően bibliai örökség-gel rendelkeztek. Izráelnek évszázadokon keresz-tül voltak szent Iratai. De Illés napjaiban Izráel is rohamosan közeledett a pluralizmus felé. Ez ak-kor érte el a csúcspontját, amikor Izráel királya, Aháb elvette a szidóni hercegnőt, Jezábelt. Ez po-litikai házasság volt, amely megerősítette a két or-szág közötti kapcsolatot. Azonban a szellemi hatá-sa katasztrofálissá vált Izráel számára. Jezábel har-cias pogány nő volt, politikai ambíciókkal. Uralko-dott a gyenge férj, Aháb felett. Kirobbantott egy kultúrforradalmat Izráelben. A célja az volt, hogy bevezesse a saját, otthonról hozott vallását és an-nak istenét, Baalt. Tevékenysége sok tekintetben sikeres volt, mert nem került szóba, hogy Isten népének, Izráelnek a feladata Jehova imádata lett volna. Ezzel szemben egy vallásos szinkretizmus állt elő. Isten imádata és Baal imádata az embe-rek fejében teljesen összekavarodott. Amint Illés az 1Királyok 18,21-ben mondja, ők „kétfelé sánti-káltak”. Egyik nap Baalt imádták, hogy Jezábelnek

21

2006. évi 3. szám

hízelegjenek, másnap imádták Jehovát, őseik Iste-nét. Végül nem tudták már, hogy melyik nap me-lyik istent imádták, az imádat összezavarodott bennük. – Sok korunkbeli, „politikailag korrekt” megfigyelő, sőt teológus is ezt a folyamatot fejlő-désnek, haladásnak értékelte volna. A Jezábel ál-tal bevezetett pluralizmus minden tekintetben toleránsabbnak tűnt, mint a korábbi, kizárólagos mózesi vallás. Az irónia mindebben az, hogy még-sem voltak toleránsabbak. A Baal-vallás hite és er-kölcsi értékei szöges ellentétben álltak a Bibliá-val. A Baal-imádat együtt járt durva szexuális ki-csapongással és politikai önkényuralommal. Ezek az idegen gondolatok igyekeztek teljesen aláásni Izráel társadalmi struktúráit.

De a próféták csoportjának erre rá kellett vol-na mutatnia. Izráel prófétáinak évszázadokon át az volt a feladata, hogy visszahozzák a népet abba a különleges szövetségi viszonyba, amire el voltak híva. „Ne legyenek előttem más isteneitek” – ez volt a parancso-lat. A szabadság és a jólét, amely-ben Izráel évszázadokon keresz-tül részesült, az a próféták sze-rint ehhez a szövetséghez való hűségük gyümölcse volt. Ha ezt a szövetségi viszonyt elvetik ma-guktól, akkor elveszítik mind-azt az áldást, ami nekik, a ki-választott népnek jár. Illés nap-jaiban egy ítéletes szárazságot küldött Isten, amelynek éhség volt a következménye az ország-ban. A próféták szerint ez volt a jele Isten nem-tetszésének a Baal-imádat miatt. Jezábel nem tűr-te el, hogy a próféták az ő birodalmában neki ellenálljanak. Szidónban tudták, hogyan kell bán-ni az ilyenekkel. Falhoz kell állítani őket! Egy va-lamit nem tűrünk, az intoleranciát! Aháb együtt-működött Jezábellel azok ellen, akik a bibliai hi-tet, mint a kizárólagos hitet képviselték. Aháb csak nézte, amint a 4. versben olvassuk, „amikor Jezábel megölette az Úr prófétáit”.

A kérdés az, hogy mit tesz egy próféta – vagy a mi esetünkben egy próféta barátja, amennyiben mi nem vagyunk próféták – ilyen körülmények között? Milyen vonalra állunk, amikor egy po-gány, világi kultúra behatol Isten gyermekei közé. Amikor aláássák az Istenhez való hűségünket, az

Ige abszolút igényét az életünkre. Mennyi toleran-ciát kell felmutatnunk, mennyit kell eltűrnünk?

A történet három lehetőséget mutat fel. A tör-ténelem során Isten népének mindig ezen lehető-ségek közül kellett választania.

1. Az első az, hogy visszahúzódnak, és meg-kísérelnek valami mást, egy tiszta közösséget te-remteni. Ezt a lehetőséget „strucc”-alternatívának nevezném.

2. Egy másik lehetőség, valamilyen kompro-misszumot kötni, és megkísérelni a kultúrát be-lülről megújítani. Ezt a lehetőséget „kaméleon”-féle alternatívának nevezném. A kaméleon meg-változtatva a külsejét, tud alkalmazkodni a kör-nyezetéhez.

3. A harmadik lehetőség támadóan ellenállni, harcba szállni az elnyomóval, felszólítani a meg-térésre. Ezt az „oroszlán” alternatívájának nevez-ném.

Nézzük meg ezeket a válasz-tási lehetőségeket közelebbről az olvasott történet fényében.

1.) A struccok a mi történe-tünkben azok a próféták, akik elbújtak. Illés azt mondja a 22. versben: „Egyedül én marad-tam meg az Úr prófétájának”. De a történet írója közölte már velünk, hogy ez nem egészen így volt. A 4. versben olvassuk, hogy még legalább 100 próféta megmaradt. Ők elrejtőztek két barlangban, és Óbadjáhú titok-

ban táplálta őket. Illés tudott ennek a csoportnak a létezéséről, hiszen Óbadjáhú értesítette Illést er-ről a tényről (13. v.). De amikor Illés azt mondja a 22. versben, hogy egyedül ő maradt meg az ÚR prófétájának, akkor ezzel azt mondja, hogy akik a barlangban rejtőznek, azok eljátszották a pró-fétai szerepüket. Megszűntek próféták lenni, el-vesztették ezen jogukat. Illés magát tekintette egyedül prófétának, aki megmaradt. A többiek re-meték lettek! Akár kétségbeesésből, akár félelem-ből, de feladták a reményt, hogy meg tudják vál-toztatni, vagy befolyást tudjanak gyakorolni az ő kultúrájukra. Elhatározták, hogy fejüket a homok-ba dugják, mint a strucc a közmondásban. Meg va-gyok győződve arról, hogy ez a két 50-es csoport a barlangban az életét makulátlan biblikus alapon rendezte be. Rendszeresen imádkoztak, benső-

Illés Aháb el!tt

Vetés és Aratás

22

ségesen olvasták a Szentírást, énekeiket buzgón énekelték, vagyis nagyon kegyes csoportot alkot-tak. A szerzetesek mindig is kegyes emberek vol-tak. De ez egy privatizált kegyesség volt. Olyan ke-gyesség, amely szándékosan elfordult a világ töb-bi részétől.

Nem szabad elfelejtenünk, hogy bizonyos kö-rülmények között a hit privatizálása az egyetlen helyes reakció. Jézus Krisztus gyülekezetének bi-zonyos értelemben másfajta közösségnek kell len-nie, mint egy világi, társadalmi közösségnek. Bi-zonyos értelemben el kell ütnie a környezetétől, fel kell tűnnie a „másságával”. Bizonyos körül-mények között, pl. üldözések idején, teljesen jo-gos lehet, hogy egy gyülekezet elrejtőzik saját túl-élése érdekében. A mondottak ne keltsék azt a be-nyomást, hogy a „strucc” politika minden esetben rossz politika. De a történetünkből arra lehet kö-vetkeztetni, hogy ez a magatartás ezen körülmé-nyek között helytelen volt. Ez nem volt helyes idő-pont arra, hogy a próféták megszakítsák környe-zetükkel a kapcsolatot. Ebben az időpontban Is-tennek szüksége lett volna a prófétákra. Nem az óvóhelyen, hanem a lövészárokban lett volna a helyük. Ezek a próféták a barlangban túl korán mentek illegalitásba. Visszahúzódtak a bariká-dok mögé, mielőtt a csata elveszett volna! Ezzel a magatartásukkal magára hagyták Illést, akinek az egész csatát egyedül kellett megharcolnia.

2. Nézzük meg most a második, a „kaméleon” csoportot. Őket Óbadjáhú képviseli. Azt olvassuk a 3-4. versekben, hogy Óbadjáhú Aháb házának gondviselője, de ugyanakkor mélyen hívő ember volt. Ezen nincs mit kifogásolni. Miért ne dolgoz-hatna egy hívő állami hivatalnokként? Nátán Dá-vid udvarában, Dániel Nebukadneccar udvarában szolgált. De ha ezt az elhivatást a hívő ember el-fogadja, ahhoz bátorság kell. Olyan bátorság, mint amilyenről Nátán tett bizonyságot, amikor Dávid elé lépett, és házasságtöréssel vádolta. Vagy olyan bátorság, amilyenről Dániel tett bizonyságot, ami-kor kész volt bemenni az oroszlánok vermébe, és nem adta fel a napi imaközösségét Istennel. Ha valaki ilyen állásban van, akkor nagy a kísértés, a nyomás, hogy kompromisszumokat kössön.

Szomorú, hogy Óbadjáhú erkölcsi gyávaságról tett tanúságot, amikor nagy lett a nyomás. Sokat tett ugyan, amikor elrejtette a 100 prófétát Jezábel üldöztetése elől, de az Isten felé való titkos hűsé-gét szembe kell állítanunk gyenge, nyilvános bi-

zonyságtételével. Mit tesz az 5. versben? Bejárja az országot Aháb parancsára, hogy hol találhat még egy tenyérnyi legelőt a lovaknak, nehogy Aháb századait meg kelljen tizedelni. Ebben az időben a lovakat, az öszvéreket és a szamarakat hadi cé-lokra tartották. Nem szolgáltak eledelre, csak le-gelőt vettek igénybe. Ha Óbadjáhú lelkiismeretét kínozta is, de nem olvassuk, hogy tiltakozott vol-na. Pedig a király a saját hadi büszkeségét akarta kielégíteni annak az árán, hogy Izráel népét, akik-nek nem volt mit enniük, megfossza attól a ma-radék legelőtől is, ami még létezett, és amihez az izráeli alkotmány szerint nem lett volna joga. Óbadjáhú alkalmazkodott, engedelmeskedett a király parancsának, talán azért is van olyan gú-nyos hang Illés szavaiban a 8. versben: „menj el, mondd meg a te Uradnak”. Én tudom, hogy ki a te urad! Habár Óbadjáhú hívő ember volt, de nyilvá-nos, látható életében az ő hitének nem volt nyo-ma. Az ő ura Aháb volt, a király. Óbadjáhú nem-csak Aháb gondnoka volt, hanem abba a veszé-lyes helyzetbe jutott, hogy titkos munkatársa és kiszolgálója lett. Óbadjáhú a kaméleon stratégiá-ját választotta, hogy túlélje Jezábel uralmát. Meg-változtatta a külsejét, nehogy felismerjék. Talán azzal vigasztalta magát, hogy jó befolyást tud gya-korolni az udvarban. Talán más körülmények kö-zött ez sikerült volna, de Jezábel uralma túl po-gány és túl agresszív volt ahhoz, hogy egy Óbadjá-hú fékezni tudta volna. Ő titkos hívő volt, akinek hiányzott a bátorsága ahhoz, hogy nyilvánosan ki-álljon. Ha ezt teszi, akkor a fejével játszik. Hallani a hangjából a tiltakozást, hogy még mint üzenet-közvetítő, mint futár sem akart Illés szolgálatára állni, aki a körözött bűnösök listáján az első he-lyen állt. „Mit vétettem, hogy Aháb kezébe akarod adni szolgádat, hogy megöljön? Az élő Úrra, Iste-nedre mondom, hogy nincs nép, sem ország, aho-vá el ne küldött volna az uram, hogy felkutasson téged. Ha azt mondták, nincs itt, akkor meg is es-kette azt az országot és népet, hogy nem találtak meg téged. És most te mondod: Menj el, és mondd meg uradnak, hogy itt van Illés!? Megtörténhet, hogy amikor elmegyek tőled, elragad téged az ÚR Szelleme, nem is tudom hová. Ha én megyek, és hírt viszek Ahábnak, ő pedig nem talál itt téged, akkor megöl engem; pedig a te szolgád féli az Urat ifjúkorától fogva” (9-12. v.). Óbadjáhút nem abból a fából faragták, hogy hősként viselkedjék.

(Folytatjuk.)

23

2006. évi 3. szám

Kérésekkel az ÚR előtt

Ha rosszat adsz rám, adj hozzá erőt,ha kedvezőt adsz, adj alázatot. Élő hitet adj,mélyből emelőt, élő IGÉT is, hitre biztatót!Adjál egyensúlyt jó és rossz között,hogy így lehessek tanúd, eszközöd!

Füle Lajos

Az IgeMivelhogy változhatatlan,ezért örök és mindig új –az idő zúgó viharais csak felette átvonul.

Venyercsán László

A Szentírás egyetlen magasztos célja: elmon-dani az embernek Isten csodálatos megváltói tervét. Gon dold csak meg, milyen értékes dolog, hogy van egy könyvünk, amely a szomorú embert megvigasz talja, és még a legromlottabbat is át-alakítja Isten képmására. Félelmetesen nagy fe-lelősség, hogy van a házunkban egy ilyen könyv. Vagy törő dünk a figyelmeztetéseivel, vagy elvetjük a tanítá sait. Így lesz számunkra a Biblia vagy halál illata a halálra, vagy élet illata az életre.

És mi lenne, ha Isten elvenné tőlünk ezt a köny-vet ezekkel a szavakkal: „Nem akarok ezzel többé a terhetekre lenni?”

……………..

Egy fiatal lány kezébe vett egy könyvet, de na-gyon unalmasnak találta. Később megismer kedett a könyv szerzőjével, és egy bizonyos idő elteltével férjhez ment hozzá. Ezután felis mer te, hogy még-iscsak fontos üzenete van annak a könyvnek, és megváltozott a róla alkotott véle ménye.

A változás oka azonban nem maga a könyv volt, hanem saját maga: megismerte és megsze rette a könyv szerzőjét.

Vannak, akik csupán kötelességből olvassák a Bibliát, ha ugyan egyáltalán olvassák; de amint va-laki megismeri Jézus Krisztust, a Biblia köz ponti személyét, akkor ez a könyv Isten szerete tének a kijelentésévé lesz.

Ahol a Bibliát elhanyagolják, ott nincs az erő-nek teljessége sem az életben, sem a szolgá latban. A Szent Szellem munkájának nagy voltát ugyan el-ismerik, de az eszközt, amely által mun kálkodik, messzemenően elfelejtik. Ennek kö vetkezménye azután a csupán múlékony lelkese dés és a saját erőnkből való tevékenység.

R. A. Torrey

Ragaszkodj az élet Igéjéhez!

„Te megparancsoltad, hogy utasításaidat pontosan megtar tsák. Bárcsak állhatatosan járhatnék utadon, megtartván rendel kezé seidet! Akkor nem vallanék szégyent...” (Zsolt 119,4-6)

Több okból kell Isten parancsolatait pon tosan megtartanunk. Nézzünk meg most ebből hármat!

Először azért, mert ellenségünk, aki arra törekszik, hogy

Isten parancsolatainak megszegése ál tal megfogjon bennünket, buzgón igyekszik kísér teni, és éjjel-nappal azon ipar kodik, hogy elnyeljen bennünket (vö. 1Pt 5,8).

Másodszor azért, mert gyengék és esendők vagyunk. Ha

buzgóbbak lennénk, jobban tudnánk ügyelni magunkra az Ige fényében.

Harmadszor azért, mert valahányszor győz fe lettünk a Sátán,

mindannyiszor nagy vesz te séget szenve dünk. Tapasztalatból tudjuk, hogy könnyebb sebet ejteni, mint azt meg gyógyítani; éppen ilyen gyorsan jutunk rossz lelki ismerethez, de nem szabadulunk meg olyan gyorsan tőle.

W. Cowper

„Fiam, ne felejtsd el tanításomat,és parancsaimat őrizze meg szíved……és Ő egyengetni fogja ösvényeidet.”

(Péld 3,1.6)

Vetés és Aratás

24

Egy olyan világ-ban élünk, amely-ben az ígéretek el-vesztették az érté-küket. „Nem lesz-nek új adók” – fogadkoznak a politikusok. „Garantáljuk, hogy elégedett lesz ve-lünk!” – hirdetik a reklámok. A marketing azt ígé-ri, hogy a termékek „hosszantartóak és nem kop-nak”. Annyiszor, annyi módon csalódtunk a be nem tartott ígéretekben, hogy már nem is várjuk el, hogy betartsák őket. Ennek eredményeképpen szkeptikusak és bizalmatlanak vagyunk a nekünk tett ígéretekkel kapcsolatban, és hűtlenek azok-ban, amiket mi teszünk másoknak.

Egy olyan világban élünk, mely úgy gondolja, a boldogsághoz „jogunk” van. A mai felgyorsult, fel-felé törekvő társadalmunk türelmetlen embereket termel ki, akik azonnali kielégülést követelnek. A reklámszlogenek ezt az elképzelést naponta erősí-tik. „Ha jól esik, tedd meg!” „Kényeztesd magad…, megérdemled.”

Sajnos, ez a hozzáállás megfertőzheti a kapcso-latokat is. A férj eldobhatja a házasságát, mert már régi. A feleség lemondhat a házasságról, mert már kényelmetlen a megunt férjet szeretni. Megszeg-hetjük az ígéreteinket, igazolhatjuk magunk előtt a válást és a házasságon kívüli kapcsolatokat, mert ezt gondoljuk: Jogom van a boldogsághoz, ahhoz, hogy megértsenek és betöltsék a szükségleteimet. Hova vezet ez a fajta gondolkozás?

Hűnek lenni a fogadalmunkhoz többet jelent annál, mint hogy ne lépjünk félre, és hogy nincs papírunk a válásról. A hűség azt jelenti, hogy meg-van bennünk a szeretet, az odaadás, a tisztelet, a másik mellett való kitartás. A hűség egy pozitív és dinamikus fogalom; azt jelenti, hogy tevőlegesen törekszünk házastársunk jólétére. Ha azt mond-juk: „Hűséges vagyok, hiszen sohasem követtem el házasságtörést” – akkor semmit nem fog-tunk fel abból, amit Isten a hűségen ért.

Emberi szempontból nézve lehe-tetlen hűségesnek maradni. De ami embereknél lehetetlen, az Is-tennél lehetséges (Mt 19,26). Is-ten képes arra, hogy megőrizzen téged a hűségben. Ő hűséges az

irántad való szerete-tében és odaadásában – annyira, hogy meghalt érted. Arra vágyik, hogy az Ő isteni szeretetét, is-

teni természetét beléd – majd álta-lad tovább – árassza. Ha keresed Őt, és aláveted magad neki, akkor munkálkodni fog benned, hogy szeretni tudd a házastársadat.

A hűség Istennel kezdődik. Az Ő neve: HŰ (Jel 19,11). Ő képes kimunkálni benned a hűséget (1Tesz 5,24). Isten számára az „örökké” nem azt jelenti, hogy „amíg jól működik”. Azt jelenti, hogy „életünk hátralevő részére”. Isten a hűséget úgy tekinti, mint ami állandó, és egész életünkön át köt bennünket. Ő arra buzdít, hogy tarts ki. Isten megdicsérte az efezusiakat az állhatatosságukért, de megfeddte őket, amiért eltávolodtak a Krisztus iránti első szeretetüktől. Három jó tanács segíthet visszatéríteni az első szeretethez: „emlékezzél visz-sza, térj meg, fordulj vissza”! Ez a felszólítás a há-zasságunkra is vonatkozhat, ha a korai vágyódások szenvedélyét felváltotta a langyos ragaszkodás. Ho-gyan térhetünk vissza első szeretetünk izzásához? Úgy, hogy visszaemlékezünk az Úr szabadítására, megtérünk és visszafordulunk (Jel 2,3-5).

De most térjünk vissza az eredeti kérdésünk-höz: Lehetséges hűségesnek maradni egy hűt-len világban? Igen, lehetséges! Csak bízzál Isten-ben, és hagyd, hogy a céljait megvalósítsa az éle-tedben. Amikor egy keresztyén asszonytól az öt-venedik házassági évfordulóján megkérdezték, hogy nem unta-e soha, hogy ugyanazzal a fér-fivel van, ő mosolygott, és ezt mondta: „Az én Györgyöm olyan, mint egy zongora. Egy zongo-rán lehet Beethoven ötödik szimfóniáját vagy a »Boci, boci, tarká«-t játszani, de lehet bluest,

gospelt, népdalokat vagy ragtime-ot is. Le-het rajta olyan dallamot játszani, ami meg-vigasztal, és olyat, ami megnevettet. Hogy untam-e? Nem, soha. Mi ketten állandóan

új dalokat komponálunk.”„Bizony, erős a szeretet, mint a ha-

lál... Úgy lobog..., mint az Úrnak láng-ja" (Én 8,6).

L. D.

„Légy hű…!” (Jelenések 2,10)

25

2006. évi 3. szám

A kaffer-háború idején (a 19. században) tör-tént. A katonai személyzetet szállító „Birken-head” hajó, amely az Algo-öböl felé tartott, 5-6 km-re lehetett a parttól. Hajnali 2 óra volt. A hajó fedélzetén 500 katona, néhány feleség és gyermek aludt zavartalanul. Minden csöndes és nyugodt volt.

Egyszer csak váratlanul a hajó nekiütődött egy víz alatti sziklának. Az ütközéstől óriási rés támadt a hajótesten. A résen beáramló víztömeg azonnal elpusztított 100 embert.

A kapitány észrevette, hogy süllyed a hajó, és nyomban parancsot adott: „A csónakokat le-ereszteni! Először az asszonyok és a gyermekek szálljanak a csónakokba! Egy matróz sem hagy-hatja el a fedélzetet, csak azok, akikre a csóna-kok irányításához feltétlenül szükség van!” A ka-pitány parancsait pontosan végrehajtották. Min-den rendben ment.

A katonák tisztjük parancsára összegyülekez-tek a hajó fedélzetén, mintha szemlére készül-tek volna.

Volt közöttük egy keresztyén is, aki az utolsó csónak indulásakor átnyújtotta Bibliáját egy csó-nakos matróznak, és hozzátette:

„Ha eljutsz valamikor az én kedves szülő-földemre, keresd meg az édesanyámat. Ő aján-dékozta nekem ezt a Bibliát, amikor elindultam. Mondd meg neki, tudom, mit érez az az ember, akinek a bűnbánata felett öröm van a menny-ben.”

Ez az ember kész volt a hajóval együtt le-szállni a mélybe, és azután fölemelkedni Meg-váltójához a dicsőségbe.

Húsz perccel az ütközés után a „Birkenhead” hajót, a mintegy szoborként álló katonákkal a fe-délzetén, eltemették a hullámok.

438 ember halálát okozta ez a hajótörés. 192 lélek, köztük valamennyi asszony és gyermek, megmenekült. Ebből a nagy létszámú csoportból csupán egy valaki tett igaz vallást Istenről. Bizo-nyára sokkal többen megtehették volna ugyan-ezt, de ő volt az egyetlen.

Vajon te tudsz-e ilyen tisztán bizonyságot ten-ni a megtérésedről? Örültek-e már a mennyben

SZOLGÁLAT

Az ember, amit megtehet,Emberig ér föl, nem tovább.Ha azt mondod: erőd felett,Akkor az Isten rád talált!

Dicsőítsd Őt, hogy benned élA szent, ragyogó, égi lény.Ne várj hálát jó tettidért,Erő az Úr, s te oly szegény.

Erőd felett, erőd felett:Oltárra tett és égni hagy.Az Ő keze, az tette azt,Nem tőled telt, – miért, ki vagy?!

Nagy lobogó örömben égj!Felejtsd magad! Szolgálj! Szabad!Szeress, szeress erőd felett,S míg engeded, hatalmat ad!

Stefura Erzsébet

bűnbánatod és az Úr Jézus Krisz-tusba vetett hited felett? (Csel 20,21)

Akkor em-lékezz Isten szavára: „Ha tehát száddal Úrnak vallod Jé-zust, és szíveddel hiszed, hogy Isten feltámasztotta őt a halálból, akkor üdvözülsz” (Róm 10,9).

Vetés és Aratás

26

Nehezen érthetõ bib li ai helyek

Isten gyermeke sokszor ke-rülhet olyan nehéz helyzetbe, amikor célraveze-t!nek látszik a hazugság, s!t talán emberek meg-mentését jelentheti. A kérdés az, hogy milyen vá-laszt kapunk erre a Bibliából. Bár Istennek sok titka van, és " úgy cselekszik, ahogy jónak látja, mégis kijelenthetjük, hogy a Bibliában nincs uta-lás a hazugság szentesítésére. Az Efezusi levélb!l egyértelm# felszólítást kapunk arra, hogy ne ha-zudjunk (Ef 4,25).

A kérdés azonban nem ilyen egyszer#. Vannak helyek a Bibliában, ahol a hazugság hasznosnak látszik, s!t emberek megmentését eredményezi.

Ismerjük Ráháb történetét, aki az izráeli kéme-ket hazugság árán mentette meg a jerikói király haragja el!l, amely halált jelentett volna számuk-ra (Józs 2,$-7).

Józsué kémeket küldött Jerikóba, de ezek az emberek nem jól álcázták magukat, és a város la-kói elárulták kilétüket a királynak. A kémek Rá-háb házába mentek, aki gyanút fogott a két látoga-tót illet!en, de azt is látta, hogy közelednek a kato-nák, ezért elrejtette a kémeket a háztet!n lev! len-kóró közé. A katonáknak pedig ezt mondta: „Igaz, hogy betértek hozzám azok a férfi ak, de nem tud-tam, honnan valók. Kapuzárás idején, amikor be-sötétedett, eltávoztak” (4-5. v.). Akárhogy is néz-zük, ez hazugság volt, még akkor is, ha a kémek megmenekültek.

A kérdés, hibázott-e Ráháb, hogy hazudott? Tény, hogy félrevezetése megvédte a kémeket. Te-hát vannak olyan helyzetek, amikor elfogadható a hazugság? Egyesek azt állítják, hogy ez kulturális kérdés, hiszen Ráháb egy romlott kánaáni kultúrá-ban született, ahol a hazugság szinte erény volt. De ez az érv mégsem meggy!z!. Ha azzal érvelünk, hogy a kémek biztosan életüket vesztették vol-na, ha Ráháb igazat mond, fi gyelmen kívül hagy-juk, hogy Isten más módon is megmenthette vol-na !ket.

Ráháb hazugságát a Biblia feljegyezte, de nem

helyesli, hitét viszont elismeri. Hitét jó cselekede-tével bizonyította: „Hit által nem veszett el az en-gedetlenekkel együtt Ráháb, a parázna n!, amikor a kémeket békességgel befogadta” (Zsid "",3"); de ez nem igazolja hazugságát.

Két történetet szeretnék leírni, hogy adott eset-ben helyesen döntsünk. Modersohn Ern! a követ-kez! eseményt jegyezte fel: „Steintalban a fran-cia forradalom idején egy fi atal leány, aki az ellen-ség üldözése el!l menekült, Oberlin lelkészhez fu-tott be. Nem sokkal kés!bb egy csapat katona érke-zett, hogy a lelkész házában felkutassák a leányt. Megkérdezték a lelkészt, hogy ott rejt!zik-e a le-ány. Oberlin azt felelte, hogy keressék meg. A ka-tonák ezt meg is tették. Átkutattak minden szobát. Ezalatt Oberlin szíve mélyén Istenhez kiáltott a le-ány szabadulásáért. A katonák hamarosan lejöttek a lépcs!n és eltávoztak. Nem találtak semmit. Ho-gyan történhetett ez?

Mikor a katonák minden szobát átkutattak, megérkeztek a leány szobájához is. Vezet!jük be-lökte az ajtót, és csak egy pillantást vetett a kis szo-bácskára. »Itt sincsen!« – kiáltotta és visszafordult. Pedig a leány éppen az ajtó mögött állt anélkül, hogy sejtelme lett volna a nagy veszélyr!l; éppen a kezét mosta meg és törölte az ajtó mögött lógó tö-rölköz!be. Isten így szabadította meg a lányt anél-kül, hogy Oberlin hazudott volna.”

Egy másik történetet a második világháború idejéb!l jegyeztek le: „A Harmadik Birodalomban (Németország) tüzetes kutatások folytak elrejtett zsidó emberek után. Egyik alkalommal SS-kato-nák kopogtak be egy olyan család ajtaján, akik meggy!z!déses keresztyének voltak, és befogad-tak egy zsidó embert a házukba. A katonáknak az asszony nyitott ajtót. »Rejtegetnek-e zsidókat a há-zukban?« – hangzott a kérdés. Mit mondjon erre az asszony? Hazudjon, próbálja meg így megmenteni az üldözöttet és egyben a saját családját is? Az asz-szony Isten Szellemének vezetésével és Istent!l ka-pott bölcsességgel, minden sietség nélkül így vála-

27

2006. évi 3. szám

szolt: »Gy!z!djenek meg err!l saját maguk!« Az SS-tiszt csak futólag nézett be abba a helyiségbe, ahol az ajtó mögött ott állt reszketve a keresett sze-mély, majd máshol kutatott tovább. A zsidó férfi megmenekült.”

Mindkét történet tanulságul szolgálhat. Nincs a világon olyan helyzet, amely minket a hazugság b#nére kényszeríthetne. Le-het, hogy válságos körülmé-nyek közé jutunk, amelyek próbára tesznek bennünket, hogy van-e teljes bizodal-munk Istenben vagy nincs. Valóságos-e számunkra Isten ígérete: „Ha vizen kelsz át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok nem sodornak el. Ha t#zben jársz, nem per-zsel!dsz meg, a láng nem éget meg” (Ézs 4,2).

Ráháb célja, amelyet hazugaságával akart el-érni, jó volt. De sohasem szentesítheti egy jó cél a gonosz eszközöket, jelen esetben a hazugságot. A b#n b#n marad, akármilyen okból tesszük is. Hogy

„Minden féltve őrzött dolognál jobban óvd szívedet, mert onnan indul ki az élet!” (Péld 4,23) Bárcsak ez a mondat be lenne vésve minden szívbe, akkor mennyire más emberek lennének sokan, akik elindultak a mennyei Kánaán felé!

Amikor Jéhú találkozott Jehónádábbal, Rékáb fiá-val – aki elébe jött akkor, amikor Isten parancsára el-indult, hogy megölje Baál prófétáit, szolgáit és pap-jait –, megkérdezte tőle: „Olyan őszinte szívvel vagy-e irántam, mint amilyen őszinte szívvel vagyok én teirántad?” A válasz habozás nélkül és nyomatékosan így hang-zott: „Igen!” Ekkor a harcias Jéhú kezét nyújtotta felé, és ezt mondta: „Jöjj velem, és lásd meg, hogyan buzgólko-dom az Úrért” (2Kir 10,15-16).

„Buzgólkodj Istenért!” Olyan felszólítás ez, amely már sok gondtalanná vált keresztyént meghökken-tett, és felrázta számos alvó keresztyén szívét és lelkiismeretét. Milyen nagy szükség van arra, hogy a Szent Szellemnek ezt az ünnepélyes felszólítását meghalljuk! Hiszen számos hívő ember élete olyanná lett, mint a kormányát veszített hajó a viharos tenger hullámain. Ó, jaj, mi lesz ennek a vége?

Vajon a szívemet egészen átadtam Isten szeretett

Isten hogyan ítélte meg Ráháb hazugságát, azt nem tudjuk, de egy biztos: hite elnyerte jutalmát. Csa-ládjával együtt megmenekült, és fontos személyi-ség lett az Úr Jézus testi vonalában (Mt $,$-$6).

Van még egy érdekes igehely a Bibliában az $Királyok 22. részében, amelyet könnyen félre le-het érteni. Aháb háborút indít Rámót-Gileád ellen,

és nem fogadja el Mikáje-hú próféciáját. Ekkor el-mondja a próféta a látomá-sát, a mennyei jelenetet:Az Úr megkérdezi, ki fog-ja rászedni Ahábot, hogy felvonuljon és elessék Rá-mót-Gileádnál. Egy hazug szellem (démon) jelentke-

zett, hogy a 400 prófétából szólva el!idézze Aháb halálát. Ez ítélet volt Izráel királya felett. Az Úr nem kényszerített senkit hazugságra, csupán meg-engedte az amúgyis hazug szellemnek, hogy esz-köz legyen.

J. Aster

Fiának? Komolyan gondolkodjunk el e kérdésről, ép-pen ma, amikor a világ istene, a Sátán bőségesen el-árasztja az emberiséget a test kívánságait szolgáló kí-nálataival. Ma, amikor Isten gyermekei is kóstolgat-ják a gonoszság gyümölcseit és egyéb csemegéit, és immár nem ízlik nekik a mennyei kenyér. Annyi bi-zonyos: lelkünknek-szellemünknek megújulásra van szüksége, azért is, mert közel van az Úr Jézus vissza-térése, és a kegyelem üdvkorszaka hamarosan lejár.

A szívből indul ki „az élet”. Ezért mindenkor éberen őrködjünk a bennünk munkálkodó gondola-tok és eszmék felett, még mielőtt gonosz gondola-tainknak teret adnánk, és azok cselekedetté válná-nak. Már egyetlen kis gondolati eltérés az Úr aka-ratától a bűnös cselekedetek folyamává duzzadhat. Egyetlen kis tettnek súlyos következményei lehet-nek, amelyek elfordíthatják életünk egész további fo-lyását rossz irányba. Végső soron egyedül Isten tud-ja, milyen súlyos következményei lesznek ezeknek. Minden szavunknak és cselekedetünknek következ-ménye van az örökkévalóságra nézve, ezért: „Minden féltve őrzött dolognál jobban óvd szívedet, mert onnan indul ki az élet!” (Péld 4,23)

Franklin Ferguson

KÖNYVTÁRAMKönyvtáramat egy Könyvben tartom,

tartalma hatvanhat kötet,

olvasgatom hittel, kitartón,

s áldása mindenben követ.

Füle Lajos

Vetés és Aratás

28

„...uralkodik az Úr, a mi Istenünk, a Mindenha-tó!” (Jelenések 19,6)

Ha Istent Mindenhatónak nevezzük, akkor va-lóban a nevén nevezzük, mert Övé minden hata-lom. Minden más hatalom felett áll, nincs sem-mi, amit meg ne tudna tenni. Ő a mindenható Is-ten és Úr. Isten mindenhatósága kétségkívül vala-mennyi bibliai szerző fő témája. Nézzünk néhány bibliai szakaszt:

„Én vagyok a mindenható Isten. Járj énelőttem, és légy feddhetetlen!” (1Móz 17,1). „Van-e valami lehetetlen az Úr számára?” (1Móz 18,14)

„Tudom, hogy mindent megtehetsz, és nincs olyan szándékod, amelyet meg ne valósíthatnál” (Jób 42,2).

„Szólott egyszer az Isten, s ezt a két dolgot ér-tettem meg: Istennél van az erő; nálad van, Uram, a szeretet” (Zsolt 62,12-13).

„Ó, Uram, Uram! Te alkottad az eget és a földet nagy hatalommal és kinyújtott karral. Neked sem-mi sem lehetetlen” (Jer 32,17).

„... de Istennél minden lehetséges” (Mt 19,26).„...Istennek semmi sem lehetetlen” (Lk 1,37).Egy hívő ember ezt így határozta meg: „Isten

hatalma az Ő arra való képessége és ereje, amely által mindent véghez vitt, és véghez visz, amit csak akar, amit végtelen bölcsességében elrendel, és amit akaratának határtalan tisztasága elvégez.”

Ő erős ahhoz, hogy felépítsen, újjáteremtsen bennünket, és örökséget adjon a szentek között (Csel 20,32).

„Az Istennek pedig van hatalma arra, hogy min-den kegyelmét kiárassza rátok” (2Kor 9,8); „...azzal az erővel, amellyel maga alá vethet mindeneket” (Fil 3,21), „...segíteni tud azokon, akik kísértésbe esnek” (Zsid 2,18); „...üdvözíteni tudja örökre azo-kat, akik általa járulnak Istenhez, hiszen ő min-denkor él, hogy esedezzék értük” (Zsid 7,25).

És „...aki megőrizhet titeket a botlástól, és di-csősége elé állíthat feddhetetlenségben, ujjongó örömmel” (Júd 24).

Amikor azt mondjuk, hogy Isten mindent megtehet, akkor kézenfekvő, hogy a „mindenen” mindazt értjük, ami egybehangzó az Ő erköl-csi erényeivel és jellemvonásaival. Isten pl. nem hazudhat (4Móz 23,19; Zsid 6,18). „Ha hűtlenek

vagyunk, ő hű marad, mert ő magát meg nem ta-gadhatja” (2Tim 2,13). „...mert az Isten a gonosztól nem kísérthető” (Jak 1,13).

Nem hagyhatja jóvá a gonoszt, nem is tekinthet rá örömmel (Hab 1,13). Mivel időtlen és halhatat-lan, ezért nem öregedhet és nem halhat meg. Nem esküdhet önmagánál nagyobbra (Zsid 6,13), egész egyszerűen azért, mert semmi sem nagyobb nála. Semmi sem csökkenti a legkisebb mértékben sem a mindenhatóságát. Nem is lehet vele kapcsolat-ban pl. ilyen ostoba kérdést feltenni: „Alkothat-e Isten olyan követ, amely annyira nehéz, hogy Ő maga sem tudja felemelni?” Az ilyen kérdések ab-szurdak, és említésre sem érdemesek.

ISTEN MINDENHATÓSÁGA A TEREMTÉSBEN

Isten hatalmát a teremtésben: a világminden-ség és az ember teremtésében láthatjuk. Egy szem-pillantás alatt és a láthatatlanból teremtette az eget és a földet, szerszámok nélkül, pusztán te-remtő szavával. Gondold meg, micsoda hatalom lehet az, aki az eget teleszórja csillagokkal, aki milliárd fényévnyi távolságokat benépesít csillag-halmazokkal és galaxisokkal. Gondolj arra az erő-re, amely az anyaméhben megformálja az emberi testet (Zsolt 139,13-18).

Próbáld magad elé képzelni azt az erőt, amely összetartja az anyagot, Isten erejét, amely a világ-mindenséget fenntartja (Kol 1,17; Zsid 1,3), amely a bolygókat pályájukon vezérli, amely a teremtmé-nyeit megőrzi, és imáikat meghallgatja. Isten ha-talmát látjuk az áradatokban, tűzvészekben, föld-rengésekben, vulkánikus kitörésekben, viharok-ban, szelekben és tengeri hullámokban. De lát-juk hatalmát abban is, ahogyan a bűnösöket meg-menti, a betegeket meggyógyítja, és a gonoszokat megítéli.

Mi emberek az erőt megatonnákban mérjük, amely 1 millió tonna TNT (tinitrotoluol) robbanó erejének felel meg. De az ember szótárában nincs fogalom, amely Isten erejét csak megközelítőleg is le tudná írni.

JÉZUS KRISZTUS ÉS ISTEN MINDENHATÓSÁGA

Amikor az Ószövetség szentjei Isten hatalmá-ra gondoltak, akkor az egyiptomi kivonulás jelent meg lelki szemük előtt, amikor Isten kihozta őket kinyújtott kézzel és erős karral (5Móz 26,8).

Az Újszövetségben pedig leginkább Jézus Krisz-tus feltámasztásában mutatkozott meg Isten ha-

29

2006. évi 3. szám

talma. Erről beszél Pál, amikor azt mondja: „…és milyen mérhetetlenül nagy az ő hatalma rajtunk, hívőkön. Minthogy hatalmának ezzel az erejével munkálkodik a Krisztusban, miután feltámasztot-ta őt a halálból, és jobbjára ültette a mennyekben” (Ef 1,19-20).

Úgy tűnik, mintha a Sátán valamennyi démo-nával együtt Jézus Jeruzsálemen kívül levő sírja körül gyülekezett volna össze, hogy az Úr Jézus feltámadását minden áron megakadályozza.

És ekkor megjelent az Isten félelmetes hatalmá-val, visszaverte a pokol seregét, és előhozta Krisz-tust, mint feltámadottat és élőt (Zsolt 18,7-19). Vannak, akik azt tanítják, hogy az Úr Jézus feladta mindenhatóságát, amikor eljött a Földre. Vagy azt, hogy ha nem is adta fel, de nem használta fel. En-nek következménye az a feltevés, hogy minden csodáját a Szent Szellem ereje által vitte véghez. Nos, elismerem, hogy lehettek életének olyan sza-kaszai, amikor elhatározta, hogy nem él a hatal-mával. Például: bármikor megsemmisíthette vol-na ellenségeit, de Ő nem ezért jött. Azért jött, hogy szabadítson, nem pedig azért, hogy pusztít-son. Ezenfelül semmit nem tehetett, ami ellenté-tes volt Atyja akaratával, mert tökéletes volt erköl-csileg (Jn 5,19).

Az a tény, hogy a csodákat a Szent Szellem ere-je által cselekedte (Mt 12,28), nem érinti teljhatal-mát, hiszen ugyanakkor a világmindenséget hatal-ma szavával tartotta fenn (Zsid 1,3). Olykor beszélt tulajdon hatalmáról is. Azt mondta: „Romboljátok le ezt a templomot, és három nap alatt felépítem” (Jn 2,19). Amikor saját haláláról és feltámadásáról beszélt, azt mondta: „Azért szeret engem az Atya, mert én odaadom az életemet, hogy aztán újra visszavegyem. Senki sem veheti el tőlem: én ma-gamtól adom oda. Hatalmam van arra, hogy oda-adjam, hatalmam van arra is, hogy ismét vissza-vegyem: ezt a küldetést kaptam az én Atyámtól” (Jn 10, 17-18).

Jézus nem mondott le a teljhatalmáról, amikor eljött a földre. Hatalmát egy időre elrejtette az em-berek elől, de aktivizálta azt a teremtésben, meg-tartásban, gondoskodásban, vezetésben és uralko-dásban.

Szívünk teljék meg imádattal és az Úr félelmé-vel, ha az Úr mindenható voltára gondolunk. Több-nyire hajlamosak vagyunk csupán fizikai erejére gondolni, de nem feledkezhetünk meg erkölcsi erejéről sem. E. Stanley Jones mondta ezzel kap-

csolatban: „A világ annak a férfiúnak lába előtt hever, akinek volt hatalma arra is, hogy visszaüs-sön, de arra is, hogy ne üssön vissza. Ez a hata-lom legfelsőbb formája.” Lett volna hatalma arra, hogy tizenkét légió angyalt hívjon saját védelmére – de nem tette, mert a Mindenható nem menthet-te magát, amikor a bűnösök megmentéséről volt szó. Erre a tényre irányítja a figyelmet egy ének-szerző az alábbi versben:

Magát nem akarta megmenteni,meghalnia a kereszten kellett,különben az elveszett bűnösök nem nyerhetnének áldott kegyelmet.

Igen, el kellett véreznie Krisztusnak, Isten Fi-ának, hogy a bűnösök megszabaduljanak bűneik következményeitől.

ISTEN MINDENHATÓSÁGA – ÉRTÜNKIsten mindenhatóságából nagyon sok gyakor-

lati dolgot tanulhatunk: Az első lecke az, hogy az ember nem veheti fel Istennel szemben a har-cot. Olyan lenne ez, mintha egy szúnyog le akarná győzni egy acélöntöde óriási hengerét. „Nem hasz-nál a bölcsesség és az értelem, sem a tanács az Úr-ral szemben” (Péld 21,30).

A következő lecke világossá teszi számunk-ra, hogy ha Isten barátai vagyunk, akkor az iste-ni mindenhatóság oldalán állunk, és így a győz-tes pártján vagyunk. Vannak időszakok, amikor úgy látszik, hogy minden ellenünk van, de ez nem változtatja meg Isten szándékát. Nem kell félnünk attól, amit mások velünk tehetnek. Semmi nem történhet velünk Isten akarata nélkül. Mi hívők mindaddig élünk, amíg feladatunkat el nem vé-geztük. Isten uralkodik ellenségeink érzései, értel-me és akarata felett, úgyhogy egy hajszál sem es-het le a fejünkről az Ő akarata nélkül.

A 2Mózes 34,23-ban Isten megparancsolta, hogy minden izráelita férfi jelenjen meg az éven-te tartandó három nagy ünnepen Jeruzsálemben. Ebben az időszakban azonban feleségeiket és gyer-mekeiket védtelenül otthon kellett hagyniuk, eset-leges ellenséges támadásoknak kitéve. Ezért a 24. versben szokatlan ígéretet tesz nekik Isten: „...és senki sem kívánja meg földedet, amikor évenként háromszor fölmész, hogy megjelenj Istenednek, az Úrnak színe előtt.” Csakis a mindenható Isten tud kezeskedni arról, hogy még népének az ellenségei felett is uralkodik.

Vetés és Aratás

30

Egy további lecke, amelyet nekünk, hívőknek meg kell tanulnunk, hogy mi magunk soha nem leszünk mindenhatók. Istennek eme tulajdon-ságában nem részesülhetünk. De azért bizonyos mértékig részesít minket Isten a maga erejében. Nem szükséges másznunk, amikor repülhetünk. Ha csak saját erőnkre támaszkodunk, soha nem tudunk megszabadulni a test és vér megkötözött-ségéből. De ha engedjük, hogy a Szent Szellem fel-fegyverezzen bennünket, akkor természetfölötti erők áradnak belőlünk. Valaki azt mondta egyszer, hogy az ember soha nem kerül közelebb a Minden-hatóhoz, mint akkor, amikor az Úr Jézus nevében imádkozik. Ez a bizonyságtétel igaz. Ha Jézus ne-vében imádkozunk, az éppen annyi, mintha maga az Úr Jézus fordulna kérésével az Atyához. Ha erre gondolunk, el kell csodálkoznunk azon: miért nem imádkozunk többször és többet.

Az utolsó lecke az, hogy Isten mindenhatósága az övéinek vigasztalására és bátorítására szolgál. Milyen vigasztaló tudnunk, hogy Istenünk min-dent megtehet, hogy számára nincs lehetetlen! Oswald J. Smith emlékeztet minket arra, hogy Is-tennek nincsen ugyan semmi gondja önmagában, ugyanakkor minden gondot megold, amivel hoz-zá fordulunk:

Isten bölcs akarata szerint némelyeknek sípolniuk, másoknak pedig siralmas éneket kell énekelniük. „De kihez hasonlítsam ezt a nemzedéket? Hasonló azokhoz a gyermekekhez, akik a piacon ülnek, és ezt kiáltják a többieknek:

Furulyáztunk nektek,és nem táncoltatok;siratót énekeltünk,és nem gyászoltatok” (Mt 11,16-17). A csüggeteg ember azok közül való, akik

mély szólamban játszanak. Ő és társai a nagy kürtöt fújják, amelynek hangja bánatosabb más hangszernél, habár sokan azt vallják,

A Szabadító minden problémát meg tud oldani,az élet minden gubancát ki tudja bogozni,Jézus számára nincs túl nehéz probléma,nincs semmi, amit meg ne tehetne.

Elisabeth Elliot írja, hogy a Kínai Belföldi Misz-szió egyik házán a következő felirat olvasható:

A Nap – megállt. A vas – úszott a vízen.S aki mindezt tette: Istenünk, az örök Isten, aki elvezérel bennünket egészen halálunkig.

Majd így magyarázza: „Ugyanaz az Isten, aki egy egyszerű ember kérésére megállította a Napot járásában: ugyanaz az Isten, aki felfüggesztette a saját maga által rendelt nehézségi törvényt, és el-rendelte, hogy a vasfejsze ússzék a vízen, Ő az, aki-hez én is imádkozom. Semmi más nem fontos szá-momra, csak ennek az Istennek az ígéretei. Ki tud segíteni szorult helyzetemből. Akármilyen nagy bajba kerüljek is, ha a megállított Nap (vö. Józs 10,12-15) és az úszó fejsze (vö. lKir 6,4-7) csodájá-ra gondolok, máris nevetségesen csekélynek tűnik számomra a magam baja.”

William MacDonald

hogy a mély hang minden zene alaphangja.Ami engem illet, részemről nem is adok

semmit az olyan megtérésre, amely nem a szív megszomorodásából indul ki. Az első húr, amelyet a zenész érinteni szokott, amikor hangszerét megszólaltatja, a mély szólamú húr. Isten is a szívnek ezt a húrját érinti először, ha a szívet a maga céljaira hangolja. De a csüggedésre hajlamos ember gyarlósága az, hogy élete végéig soha más hangot nem ad.

John Bunyan

31

2006. évi 3. szám

Dr. F. A. Tatford: Ezékiel könyvének magyarázataJohn Piper: Jézus Krisztus szenvedése... C. H. Spurgeon: Ígéret szerint (Isten ígéretei)G. R. Brinke: Nóé – Krisztus hét szava a keresztenT. Austin-Sparks: Mi az ember?

O. Schaude: Pedagógiai felfedezések a BibliábanR. Junker: Hogyan kapta csíkjait a zebra? D. Boddenberg: Kérdéseim, Isten válaszaI. Thomas: Krisztus megtartó életeEckart zur Nieden: Védjük meg a malmot!

Gyermeksarok

William Rigmark...Hanem a gonosztjóval győzd meg... (Róma 12,21)80 oldal (12,5x18,5 cm)

Az Úr gyakran lehajol, hogy beszéljen az őszintén kere-ső lelkekkel. Amikor ezt teszi, hangja világos, jóllehet mások nem látják ezt a közvetlen kapcsolatot, mert nem ismerik a hátteret. Kérjük az Urat, hogy beszéljen hozzánk Szava által. Fölbecsülhetetlen kiváltság, hogy az univerzum Ura személyesen küld nekünk üzenetet.

Két ellenséges haderő pilótája találkozik. Az egyik Mitsuo Fuchida, egy japán harci bombázó parancsnoka, aki 1941-ben egy csendes vasárnap reggel váratlanul megtámadta az amerikai hajóhadat Pearl Harborban. A másik pilóta Jakob DeShazer, amerikai, aki megtorlásként elsőnek bombázta Japánt. A háború után a két ellenség testvérként találkozik össze. Istennek erről a csodálatosan formáló munkájáról szól ez a könyv.

Ebben a kis füzetben az imádságról van szó, hogy meg-tanuljunk róla néhány dolgot Isten Igéjéből. Isten Igéje az egyedüli alap, amelyre építhetünk. Felvetődnek a kérdések: Ha Isten mindent tud, miért kell imádkoznunk? Meghallgatja-e Isten az imádságot? Miért nem kapok mindenkor választ az imádságra? Ezekre keres választ az író.

világosságról. Azóta mérhetetlenül sok tudományos új-donság született. De az emberi tevékenység tragikuma, hogy a fénnyel együtt nőtt az árnyék is. Az ember ün-nepelni szeretné az értelmét, de annak szellemisége sötét. Ami azonban nem változott: az Ige világossága.

H. A. IronsideGondolatokaz imádságról48 oldal (10x18 cm)

Charles H. SpurgeonMit beszélnek a gyertyák?7$ oldal ($2,5x$8,5 cm)

MegfejtésKRISZTUS 1. lelkében 2. leprás 3. léviták 4. liszt 5. Lázár 6. Lót 7. Lukács 8. Lóisz

William MacDonaldIsten még mindigszól hozzánk72 oldal (12,5x18 cm)

A „Vetés és Aratás” folyóirat díjmentes, aki a kiadását támogatni kívánja, adományát a fenti számlára küldheti.

ˆ

Nyugati olvasóink folyóiratunkat és könyveinket missziónk képviseletének németországi címérı l rendelhetik meg:Mission für Süd-Ost-EuropaAlexander Seidel, Augustenstr. 2. D-70794 FilderstadtE-mail: Alexander.Seidel@msoe.org Tel.: 0049-7158-98 28 24

Németországi olvasóink adományukért Spendenquittung-ot kaphatnak, ha azt erre a címre küldik el:Mission für Süd-Ost-Europa, Ungarische Arbeit;Konto-Nr. 415758, BLZ 600 606 06, Bank: EKK Stuttgart, vagyKonto-Nr. 4570, BLZ 520 604 10, Bank: EKK Kassel

Az USA-ban élı olvasóink adományukat az adóból levonhatják (income tax deductible), ha azt az ottani képviseleteink címére – akár csekkben – elküldik:Hungarian Christian Literature Worldwide Inc. P. O. Box 606, Brunswick, OH 44212 — E-mail: mission@lxsoftnet.com

Romániában élı olvasóink adományaikat a Fundatia BIBLOS számlájára utalhatják át:Banc Post, Cluj-Napoca, Nr. RO 21 BPOS 13003086829 ROL 01

Szlovákiai olvasóink adományukat a Misijná Spolocnost Evanjelia Ježiša Krista részére a következı számlára küldhetik: Bratislava VÚB 29830-112/ 0200Tel/ fax: 02/ 654 243 19 E-mail: msejk@stonline.sk