H I T E L 78

Fecske Csaba

Öreg kecskeA nyírfahídon egy öregfehér szakállú kecske ballagott,görnyedt hátán, mint ócska szőnyegdurva szálú szőre megkopott.

Bámult rám hosszan, mint akiminden sérelmet magába fojt,este volt már, a sötétség,akár a tinta szertefolyt.

Ő csak ballagott tovább,már tőgyig érő fűben lépkedett,hegyes szarván fennakadt a Hold,beezüstözte a réteket.

Ahonnét a hóvonul a vadlúd-sereglúdbőrzik az őszi éghangjuk távolról remegelnyeli a messzeség

mint megannyi kis hajólassan ringanak tovaahonnét majd a hóhalk nesszel érkezik haza

ökörnyálból köt az őszmellényt a sombokornakcsókkal illeti a fűzhideg ajkát a holdnak

Fecske csaba (1948) Miskolcon élő költő, író, publicista. Utóbbi kötete: Mindigpalacsinta (gyerek-versek, 2019).

2 0 2 0 . á p r i l i s 79

Rozsdatorkú pítyerMért keseredtél úgy els kiabálsz rekedten egyre,rozsdatorkú pítyer,rászolgálsz nevedre.

Tán a nyarat siratod elzöldjét a rétnek,ahol bokor térdepelés könyörög a szélnek?

Sovány a hold éjszaka,hideg van, zizeg a fű,árad a szántások szaga,a gaz füstje keserű.

Nem is csoda, ha úgyelkeseredtél,szél fújja szét a hamut,közeleg a hideg tél.

VadkacsákSás között és nád között, békalencsés vízen vadkacsa csibék úsznak nesztelen.

Anyjuk vezeti őket az útvesztőkön át, eleven jelként mutatva magát.

Víz alá buknak olykor, élelmet keresve – A fűzek alatt fürdik az este.

H I T E L 80

Tenyérnyi levelekkel szétterül a sulyom, holdat köszönt a vízililiom.

Fészkükre a vadkacsák békésen totyognak. Susogja a víz: halat ad holnap

Fere

nczy

Noé

mi: Ő

szi s

zőlő

hegy

(Irt

ás há

told

ala)

(gou

ache

, kar

ton,

1460

×147

0 m

m, 1

939–

1941

)