Feldmár András: „A védekezés az, ami megöl bennünket!”

Nem a támadás, hanem a védekezés a halálos. Szinte belepusztulunk a védelmező páncél viselésébe. A merészség, a vakmerőség, a bátorság gyakorlása az orvosság.

Az a felfogás, miszerint a sebezhetőség gyengeséget jelent, a legelfogadottabb és egyben legveszélyesebb tévhit, amit a sebezhetőségről gondolunk. Miközben egész életünkben igyekszünk távol tartani magunktól a sebezhetőséget, és az ellen védekezünk, nehogy túl érzelmesnek tartsanak minket, az is megvetést vált ki belőlünk, ha mások kevésbé képesek hajlandók leplezni az érzéseiket. Odáig jutottunk, hogy ahelyett, hogy tisztelnénk annak a bátorságát, aki sebezhető, inkább hagyjuk, hogy a saját félelmeink és feszengésünk miatt bíráljuk és kritizáljuk őket.

A sebezhetőség nem jó vagy rossz dolog, se nem valami sötét érzelem, se nem feltétlenül könnyed vagy pozitív élmény. A sebezhetőség megtalálható minden érzelem és érzés mélyén, mert érezni egyszerűen annyit tesz, mint sebezhetővé válni. Ha a sebezhetőséget gyengeségnek tartjuk, úgy az érzelmeket is gyengeségnek tartjuk. Elzárkózni tulajdon érzelmi életünktől azért, mert túl nagy a kockázat, hogy sérülhetünk, olyan, mint faképnél hagyni azt, ami célt és értelmet ad az életünknek.

A sebezhetőséggel szembeni ellenállásunk gyakran abból fakad, hogy olyan sötét érzelmekkel kötjük össze, mint a félelem, a szégyen, a gyász, a szomorúság és a csalódás – olyan érzelmekkel, amelyeket annak ellenére sem vagyunk hajlandók kibeszélni, hogy gyökeresen meghatározzák azt, hogy ahogy élünk, szeretünk, dolgozunk és vezetünk. Amit a legtöbben képtelenek vagyunk megérteni, az az, hogy a sebezhetőség a bölcsője mindazoknak az érzelmeknek és élményeknek, amelyekre áhítozunk. A szeretet, az összetartozás, a bátorság, az empátia és a kreativitás mind a sebezhetőségből születnek. Amennyiben tisztább célokra vagy tartalmasabb szellemi életre vágyunk, a sebezhetőség az út.

A sebezhetőség nem más, mint bizonytalanság, kockázat és érzelmi kiszolgáltatottság

Felkelni nap mint nap úgy, hogy szeretünk valakit, aki nem is biztos, hogy viszontszeret, akinek nem tudjuk garantálni a biztonságát, aki megmaradhat az életünkben, de el is hagyhat minket egy figyelmeztető szó nélkül, aki vagy hű lesz halála napjáig, vagy elárul minket holnap – na, ez a sebezhetőség. És ha szeretünk valakit, akkor bizony érzelmileg kiszolgáltatottak leszünk. Igen, ez ijesztő, és igen, ez azt jelenti, hogy tárt karokkal várjuk, hogy akár bántsanak minket – de őszintén, el tudunk képzelni olyan életet, amiben nem adunk és nem kapunk szeretetet?

A legfőbb veszély, hogy gyengeségként gondolunk az érzésekre...