feltámadt a 16's rover

16’sROVER 28.szám22

16’s HORROR-ROVER 28.szám 2006.április15.A 16. számú Evangélikus Gimnázium Cserkészcsapat lapja.Második kiadás. Kiadva 13 íven, kb. 70 példányban. Következõ szám megjelenik: 2023.november18.-ánLektorálta: Buday GergõTördelte: László MárkSzerkesztõbizottság többi tagja: Igaz Levente, Káldi Tamás, KovátsAndrás, Piross Antal, Tamáska JánosKözremûködtek még: Buday Barnabás, Colgate, Hazay Balázs, HeltaiPéter, Horváth Gáspár, Horváth Menyhért, Horváth Boldizsár, JakabRita, Kubinyi-Janesz Péter, Perkó Rudolf, Petõfalvi OttóA szerkesztõség fenntartja a jogot, hogy akárki, akárhogy, akárhányszor lemásolhatja a16’s ROVER-t, de azért legjobb lenne jó sokszor.

3316’sROVER 28.szám

Csapathírek_____________________________________4Keresetlen szavak_________________________________5Bundi-fórum____________________________________6

Erdély__________________________________________9Transz-Mátra expedíció(Vándortébor)________________15Vizítúra a Bodrogon______________________________18Halloween Farkasgödörben(Õszi tébor)______________20

Kurtabérc(Tavaszi tébor)___________________________23Repkutya, medvepara, lófej(Erdély)__________________25Puma kótázás___________________________________31Hetvehell(Nagytébor)____________________________34Erdély ismét____________________________________40Janda_________________________________________45

Sámán vagyok igazi sámán________________________46Újra itt az íj_____________________________________48Geg-oldal______________________________________49Oregon_______________________________________50

TartalomKomoly

Beszámolók 2004

Beszámolók 2005

Közérdekű


CsapathírekTalán még vagyunk páran, akik emlékeznek arra, hogy

Barnabá hogyan hangsúlyozta minden szeptemberben, min-den új cserkészév elején, hogy milyen szép kort megélt márcsapatunk… Azonban most elérkeztünk egy olyanévszámhoz, ami különösen fontos – csapatunk az idénünnepli 16. születésnapját! Boldog születésnapot neki,

nekünk, és mindazoknak, akiknek valaha része volt benne.Túl vagyunk hát az elsõ 16 éven. Hosszú évek voltak, helyenként rögös isvolt az út, de cserkészhez méltó módon vettük – és jobbára le is gyõztük –az akadályokat. Az elsõ 16 év elteltével pedig (több értelemben is) lezárultegy korszak. Elõttünk áll viszont a következõ korszak, a legközelebbi 16 év,ami után ott lesz az azt követõ 16 év, ami után ott… stb. Ez az új korszakkisebb nagyobb változásokat hozott a csapat életébe. Az egyik ilyen vál-tozás, hogy (Kiss) Buday Gergely immáron hivatalosan is átadta a csapat-parancsnoki posztot, tekintve, hogy bokros teendõi egyre jobban megne-hezítik, hogy kedvenc idõtöltésével foglalkozzék. Természetesen ez nemjelenti azt, hogy megválna a csapattól, csupán nem õ fog rohangálni akülönbözõ engedélyek után.

A másik nagy változás a gimnáziumhoz köthetõ – ahogyan azt márlegtöbben tudjuk, fenntartó testületünknek új igazgatója lett, Dr. ÓdorLászló személyében, akivel volt alkalmunk személyesen is találkozni a nyáritáborban. Igazgatói munkásságához ezúton is kívánunk sok sikert!Hatalmas, grandiózus tervek születtek az elmúlt hónapok során, melyekközül mintegy mézesmadzagként említenék itt párat: az egyik, hogyszeretett otthonunkat, a cserkészszobát alapos megújhodásnak vetjük alá –a gondos rendrakást, szortírozást heteken belül egy mûvészi értékû festésfogja követni. Célunk, hogy a szoba falai visszaadják valamelyest azt ahangulatot, amelyet a táborokban, egymás közt átélünk. A másik szenzá-ció, hogy a már említett jubileum méltó megkoronázásaként áprilisbanmegrendezzük a második csapattörténeti kiállításunkat, ahol sok informá-ciót kaphatunk az elmúlt korok nagy eredményeirõl.

Hosszas elõkészítéseket követõen végre beindulni látszik a Fasori Íjászkör,ami Levi vezetésével és a mi támogatásunkkal fog mûködni. Az íjásznivágyók, vagy azok, akik csupáncsak érdeklõdnek a dolog iránt, bátran jöj-jenek el az egyik szombati alkalomra, ahol az íjászat módján túl sok egyébérdekes tudnivalóval is meggazdagodhatnak.Hírértékkel bír, miszerint az elmúlt esztendõben (értsd: cserkészév) sokrégi-régi cserkésztestvérünk házasulásra, míg mások gyermekvállalásraadták fejüket. Mónikó és Tamás frigyének éppúgy örülhetünk, mintBarnóénak és Adriénak. A gyermeknevelés rejtelmeivel való ismerkedéshezpedig sok sikert kívánnék a Benyó (Hanga), a Szenthe (Soma), a Grépály(Domokos) valamint a Szabó (Adél) házaspároknak, valamint mindazok-nak, akiknek ebben nem is olyan sokára része lehet majd!Nos, legyen ennyi elég elõszó gyanánt – most pedig jó olvasgatást kívánok

az elkövetkezendõkhöz!

Bazsó


Keresetlen szavakA Rover lelkizõs cikkét mindig Barnabásnak kellett

megírni. Most rajtam a sor, és már érzem, hogy rendkívülhálátlan feladat. Mert mindenki, aki ezt a pár sort elolvassa,arra gondol, hogy elege van már ezekbõl a moralizáló, kicsittalán vallásos felhangú, idegesítõen okoskodó és egyáltalánnem megnyugtatóan atyáskodó cikkekbõl. Igyekszem tehát

minél tárgyilagosabb lenni, annak ellenére, hogy én vagyok az az ember,aki talán a legkevesebbet tudok a csapat életérõl.

A két ünnep közti téli táborban (a Jandában) a vezetõség legnagyobb részeazt érezte, hogy egy iszonyú hosszúra elhúzott végjáték tanúi és részeseivagyunk: haldoklik a csapat. Nem kell itt a szülõknek a szennyest tereget-ni - mondhatná akárki, de õsidõktõl fogva tudjuk, hogy a verbalizálás gyó-gyító hatású. Igen, már egy jó ideje úgy tûnik, hogy haldoklik a csapat.Nem azért, mert a legteljesebb káosz és anarchia (anarchia: itt vezetõnélküliség) uralkodott, pl. a téli táborban, és évek óta minden táborunk alegjobb esetben is csak a 22-es csapdájára emlékeztetõ tragikomédia,hanem azért, mert a bennünk kialakult ideális cserkészcsapat kép haldok-lik. Ezt hajkurásszuk tûzzel, vassal, lepkefogó hálóval.

Nem vagyunk Lord Baden Powel kiscserkészei, és talán nem is akarunkolyanok lenni. A legbátrabb ember sem hasonlíthat minket a gödöllõiultrarendszeres és sarkos, agyonszervezett és "fiúkfelafejjel" cserkészekhez éstalán nem is haragszunk meg emiatt rá. De úgy tûnik, hogy az a bennünkélõ csapatideál is kezd meghalni, ami Csepi, Barnabás, Benyó, Grépi, Janóés Alex idején realitás volt. Talán az a baj, hogy nem volt eddig bátorsá-gunk kialakítani a saját kortárs cserkészetünket. Az említett nevek pedigtalán implicit módon éppen erre neveltek. Õk önálló csapatot építettek,nem széthullott ideálokba kapaszkodtak. Mi csak kesergünk, mert haldok-lik egy csapatkép, de alkothatunk újat, ami más lesz, de mégis meg-valósítható.

Most, hogy a gimnáziumunk nem szántszándékkal próbálja tönkretenni apróbálkozásainkat, hanem minden segítséget megad nekünk, talán újrakéne értelmezni magunkat, definiálni azt, hogy kik vagyunk, és merre tar-tanánk. Mi a mi cserkészfogalmunk legmélyebb tartalma és hogyanfejezhetjük ki ezt a tartalmat a gyakorlatban, a csapat életében és a sajátéletünkben.

Gazsi

Komoly


Hogyan kerültél kapcsolatba a cserkészettel?Ez érdekes történet. Én 89-ben fejeztem be az általános iskolát, akkoriban

még az úttörõ mozgalom volt hazánkban a meghatározóbb, a cserkészetmég csak ekkor kezdett el szervezõdni. Arra nagyon büszke vagyok, hogy12 éves koromban az egyházközségemben találtam egy kicsicserkészkönyvet, ekkoriban hetedikes voltam, és szóltam a barátaimnak,hogy milyen jó lenne szervezni egy ilyen csapatot. A könyvben le volt írvatöbbek között, hogyan kell tüzet rakni, hátizsákot összepakolni, túrázni,csomókat kötni stb. Már nyolcadikban elindult a cserkészet hazai újjá-szervezése, fõként az öregek vezetésével. Ekkor jelent meg a MagyarCserkészet Története címû könyv is, azt megrendeltem, és így indult azegész. Aztán kerültem a Fasorba, ahol a kezdetektõl elindult a cserkészetszervezése, létrejött újra a 16-os számú csapat, amibe beléptem, és '90-bentettem fogadalmat.

Hányan tartoztak a Fasori cserkészcsapatba? Hát ez egy jó kérdés. Mivel a csapat már 1912-óta fennáll, történetét

egyszer leírtam. A háború elõtt hatalmas élet volt, de a kommunista dik-tatúra megszakította ezt az életet. '89-ben indult újra, ekkoriban még csaknégy évfolyam mûködött a Gimnáziumban. Sokan voltunk, legalább 65-70-en lehettünk, akik legalább egyszer eljöttek táborba. A nagy változás'93-ban történt, amikor elindult a nyolcosztályos oktatás, ekkor rengetegkicsi lépett be és ekkortól vettük át teljesen a parancsnokságot és indult beaz átfogóbb képzés. Összességében azt mondhatom, 200-220 ember for-dulhatott meg nálunk, de ez inkább egy közelítõ érték.

Milyen értékeket próbáltatok a kicsik felé közvetíteni?Mi akkor voltunk 18-19 évesek, akik elkezdtük ezt az egészet.

Tulajdonképpen nem tárgyaltuk végig azt, hogy mit szeretnénkközvetíteni, barátok voltunk és így tudtuk, hogy nagyjából ugyanazokat azértékeket képviseljük, és hasonlóképpen gondolkodunk a világról.Mindnyájan próbálunk Istenrõl gondolkodni, nem zárkózunk el ez elõl,ezenkívül valamennyinket megragadott a cserkészetben rejlõ, olyan külön-leges dolog, amit máshol nem találtunk meg. Azt, amit ott elsajátíthatsz,mindnyájunknak tetszett és ezt próbáltuk átadni a gyerekeknek is. Mitjelent ez konkrétan? Eleve az alapmeghatározottság a közösségi érzés, hogyvalahova tartozol. Az érzés erõsít: a 16-os csapatba tartozom és azért sokmindent meg is teszek, hogy ez jól mûködjön. Ezeken túl egyfajta fegyel-met is közvetítettünk. Megköveteltük az egyenruhát, pl. zászlófelvonáskorés egyéb programoknál. Másik volt a tisztaság: mivel egy tábori helyzetben az ember izzad és kos-

zos és a játék hevében nem törõdik azzal, hogy az ember hogy néz ki,fontos, hogy ebben a közegben a ruha váltásával, az egyenruha tisztaságá-val a szertartás különlegességét is kifejezzük.

Bundi-fórumBeszélgetõtársam Buday Barnabás a 16-os számúcserkészcsapat volt parancsnoka. Jelenleg evangélikuslelkész a Miskolc melletti Arnóton, és a MiskolciEgyetemen.


A játék szintén egy roppant fontos dolog, ami felszabadít és megtaníttisztelni a másikat. Nagyon nehéz errõl beszélni mivel akkoriban nem gondoltuk végig ezt azegészet. Egyszerûen csak csináltuk, és az lett a vége, hogy akikkel '93-banelkezdtünk dolgozni, fõként kicsikkel, azok mostanra két méter fölé nõttekés még mindig csinálják a cserkészéletet, sõt van olyan, aki nagyonkomolyan benne van.

A tárgyi tudás az erdei élet:hogyan találd föl magadatadott helyzetben, esõ, hó hidegellenére, tanulj meg ezekenfölül emelkedni. Rendszeresenjárunk téli táborba már 10-12éve, ugyanabba a házba, ittnincs se víz, se villany,magunknak kell a tüzelõrõl isgondoskodni. A városigyerekeknek ez nagyon nagyélmény volt, mióta vidékenélek ez már nem jelent olyannagy újdonságot, de akkoribana négy fal között töltött napokután nagyon jó érzés volt az apár nap.

Igyekeztünk olyan játékokatcsinálni, amelyekben egy

történelmi kerettörténet adja az alapot (ezt alkalmaztuk próbákon, kirán-dulásokon) így a magyar történelmet megértsék és egyben meg is éljék akisebbek. Fontos volt, hogy esténként népdalokat énekeltünk, hogy a népikultúrával is megismerkedjenek azok, akik számára mindez ismeretlen voltaddig. Összegezve, két dolgot tartottunk legfõképp szem elõtt, egyik aközösség, hogy aki eljön, érezze, hogy ez egy nagyon jó társaság, a másik atartalom. A tartalom határozza a közösség életét. Megismerve más csapa-tok munkáját, azt mondom, hogy e kettõ között változnak a hangsúlyok,ha a közösségi rész nagyon megerõsödik, a tartalomból veszik el, fordítottesetben a közösségi élet szenved csorbát. Ez egyfajta mérlegszerû esemény,és nagyon fontos szerepük van a jó vezetõknek, akik megpróbálják meg-találni az egyensúlyi állapotot.

Milyen szerepet töltött be az életedben a cserkészet, megértecserkésznek lenni?Egyértelmûen megérte, nagyon hosszú ideig ez volt az egyetlen dolog,

amit nagyon komolyan tudtam venni, tehát az, amiért sok mindent belehetett áldozni. Ez volt az a közeg, ahol kiélhettem a kreativitásomat. Ez aközösség, amit mi formáltunk a barátaimmal máig nagyon fontos nekem,még most is, pedig már 3-4 éve nem igazán vagyok benne a csapatvezetés-ben, nagyon meghatározó számomra.

Komoly


Azokkal, akikkel kapcsolatba kerültem az évek során, kialakult bennem,hogy bizonyos szinten felelõsséget érzek irántuk, azt gondolom, hogy ezegyüttesen is igaz.

A cserkészetnek van-e helye a mai világban?Igen, egyértelmûen. Csak az a kérdés, hogyan formálod, hogyan alakítod

a cserkészéletet a csapatban. Fõként a '90-es évek közepére volt jellemzõ,hogy az akkori öregek próbálták, úgy szervezni a dolgokat, ahogy õk azt agyerekkorukban megélték. Nagyon kevés esetben mûködött. Azalapértékek nagyon jók, a szervezeti keretek se rosszak, de élettel csak afiatalok tudják megtölteni. El kell gondolkozni, hogy milyen dolgokat kellmegtartani a régi élményekbõl, és milyen területek szorulnak újításra.Veszélyes dolog az, ha üres tradíciókat élünk meg csupán azért, mert azelõdeink is így élték a csapatban az életüket. Ha csak azért húzzuk fel azászlót, mert így tanultuk a kiképzõtáborban, vagy a könyvekbõl, az nemér semmit. Ha megérezzük, hogy ez egy közösségi alkalom, akkor válik élõszertartássá. Harmadik, ha körülnézünk a mûködõ ifjúsági szervezetekközött, nagyon sok van, amelyik a cserkészetben gyökerezik. Van-e helye a mai világban a cserkészetnek? Nagyon is van helye. Akihívás az benne, hogy a vezetõi helyzet hihetetlen elvárásokat támaszt.Sokszor a magánéletbõl kell feláldozni részeket, aminek persze azok, akiknem ebben nõttek fel, nagyon nem örülnek és nem is értik meg ezt a fajtafanatizmust és lelkesedést.


Erdély2004.április03.-10.2004 tavaszán egy, a csapatban korábban nagy rendsze-

rességgel mûködõ programot élesztettünk újjá és tettük újrahagyományossá. Áprilisban Erdélybe látogattunk. Báréveken keresztül mindig vonattal, különleges költség-takarékos technikával utaztunk, ez alkalommal már nem

mertük ezt bevállalni. A nagy utazáshoz (Bp.-Erdély) a Népstadionnálinduló olcsó buszjáratok egyikét választottuk. Jó elõre lebeszéltem a szállítócég vezetõjével, hogy hányan és mikor szeretnénk utazni. Õ regisztrálta azadatokat és arra kért, legyünk idõben a helyszínen, mert sokan utaznak. Abusz este 10-kor startolt a tervek szerint, ezért mi már 7-re a buszoknálvoltunk. Kiderült azonban, hogy ennél jóval korábban kellett volna becsekkolni, a buszokban már nincsen számunkra hely. Hosszú és izgalmaspercek után sikerült lezsíroznunk egy másik, kisebb járatot, ahova a tár-saság egyik fele beült, a másik fele pedig egy harmadik busz hátsó üléseirekerült. Egyik Marosvásárhelyre, a másik Segesvárra ment...

Végül éjfél körül indultunk csak el Budapestrõl, azért hogy ne kelljen túlkorán megérkezni a városokba. Az egyik busz, ebben - ha jól emlékszem -Anna, Lilla, Ildikó, Bundi és Dope utazott több alkalommal megállt, hogykönnyítsen a megterhelt hólyagokon és, hogy megemlékezzen Napoleoncsászárról (újabb erdélyi kirándulós emlékezõ-hagyományt kialakítva ezzel).A másik buszban Dorka, Bazsó, Bandi és én utaztunk. Itt viszonylagkényelmesen utaztunk, sõt külön elfelejthetetlen emlék marad Bandikatelefonjának képgyûjteménye, amit az út során alaposan átvizsgáltunk. (Azegyik kép azóta is etalonként szolgál a derékszög számításánál.)

A mi kis csoportunk jó néhány órás görnyedõs alvás után korán reggelérkezett Marosvásárhelyre. Hajnali öt óra lehetett és a hõmérséklet se voltsokkal több ennél.Kedves, magával ragadó város a maga magyar történelmiségével és az errenagymértékben rá kontrázó "romániaságával". Reggeli után néztünk, dehelyi nyelvtudásunk híján nem tudtunk ételhez jutni, leszámítva a drága,bûbájos McDonaldsot, ahol végre egy kedves, aranyos magyar néni szolgáltki minket. ("Mennyei falatok, mennyei kedvesség, mennyei nyelv.")Nem sokkal ezután elkóborolt Napolion-itta társaink is feltûntek a másikkisbusszal, ahova most már mi is beszállhattunk.

Segesvár következett. Gyönyörû verõfényes délelõtt volt. Fantasztikus,hangulatos régi szász épületek ellensúlyozták a romániai szocialista-realiz-mus kiemelkedõ alkotásait. A vár arról híres, hogy a néhai Drakula grófnakitt található a háza. Ezentúl pedig egy tényleg fantasztikusan szép, épenmegmaradt szász, középkori vár.Segesvár tövében a kocsiból megnéztük Petõfi eltûnésének emlékmûvét,miközben Ildikó mesélt nekünk élet-kalandjairól. (Egészen addig, mígBandi az azóta szólássá vált mondatával le nem állította õt, kifejezve atéma iránti teljes érdektelenségét.) Délután érkeztünk Brassóba, és onnanHétfaluba. Drága Kalit Eszter barátunktól megkaptunk a négyfaluiMárton Áron Cserkészház címét és lehetõségét.

Beszámolók 2004


A házban éppen a helyi plébánossal ünnepelték az egyik gyülekezeti fiatalkonfimációját(!), mikor mi megérkeztünk.Este betroliztunk Brassóba és iszonyat fáradtan a fõtéren kávéztunk, majda fellegvár után Bazsó születésnapját ünnepeltük. Mindenki kívánt egy-kétmáig emlékezetes szépet Bazsónak, Bandi pedig felvette õt a híres képtárá-ba.

Másnap vonatra pattantunk ésÉszak-felé haladva hamarosanTusnádfürdõre érkeztünk. Tervünkvolt, hogy felmegyünk a SzentAnna-tóhoz, de a helyiek erõsenlebeszéltek minket, hivatkozva acsúszós utakra és a sok medvére,akik ilyenkor nem barátságosak. Ezutóbbi meggyõzõen hatott egyhelyi ember szájából. Így aztánmaradt egy kis idõnk, hogy avároskát bejárjuk és a fölé maga-sodó hegyen a helyi aranyoskutyagyerekekkel egy sétátcsináljunk. (Született is egy dal -Máté Péter nyomán -: Egy kiskutya, mindig szalad és a végénnagykutya...) Ebéd után a vasútimegállóban Anna egy igazáncserkészies - azóta persze mégsohasem játszott - játékra tanítottmeg minket (nem kis feltûnéstkeltve ezzel a várakozók sorában).

Néhány perces utazást követõenCsíkszeredára érkeztünk. Itt Nagy-Horvát Anikó ismerõseinek ismerõ-seivel találkoztunk, akik felajánlot-

ták a Hargita oldalában levõ full-extrás nyaralójuk használatát éjszakára.Zsír ház volt, a kertben óriás patak, hinta, grillezõ, és mínusz két fok.Fociztunk egy kicsit a ház körül majd begyalogoltunk Szeredára, hogymegismerkedjünk a helyi kortárs irodalom fórumával (Tilos mulató).Visszafelé már Szilárd, a család büszkesége hozott minket a családjárgányán. Elõször a lányokat, aztán minket. A Dacia tetõcsomagtartóján,a szilvával kezünkben és a gyomrunkban mennyei volt az utazás... Éjjelvacsorát és jóhangulatot csináltunk.

Sajnos nem sok idõ maradt a lustálkodásra, mert reggel tovább pörgettüka feszített programot. Délelõtt Csíkszeredán voltunk a Mikó-várban és aszomszédos skanzenben. A város egyik jellegzetessége a fõtéri Mikó-vár(magyar) történelmi emlékhely mellett meredezõ fogda. Itt újabb szólá-sokkal bõvült a nyelvi tárunk.


Átgyalogolva a városon, Csíksomlyóra értünk, ahol megnéztük acsodálatos Mária kegyszobrot õrzõ templomot és a hegy tetején a hírespünkösdi búcsúknál használt hármas-halom alakú szentélyt. A bátrabbak(Bazsó és én) hajmeresztõ kirándulást tettek a szomszédos hegycsúcson állórémisztõ vaskilátóhoz. A vascsövekbõl épített kilátó embert-próbálómagsságú, melyet csak tetéz, hogy az utolsó létra már csak egy dróttal vanhozzáerõsítve az építményhez. Ha már fenn volt az ember, lassan elmúlt alábremegése – amit egymásnak azzal magyaráztunk, hogy jéghideg szélfúj, de azért mindketten tudtuk, hogy nyulak vagyunk – és gyönyörûkilátás nyílt az egész csíki medencére.

Erdély ekkor még, 2004-ben arról volt híres, hogy az élelmiszer ára bõvena magyarországiak alatt volt, így megengedhettük magunknak, hogyhasonlóan a többi naphoz, étteremben ebédeljünk. Csíkszereda a híres csíkisör hazája. Aki erre jár, a finom falatok mellett ezt feltétlenül ízlelje meg! Este Gyergyószentmiklóson a magyar gimnázium kollégiumában aludtunk.

Következõ nap meglátogattuk Erdély határát, a Gyilkos tavat és a Békás-szorost. A tó, ahol letett minket a busz, félig be volt fagyva, így fan-tasztikus látvány fogadott minket. Kb. két órát töltöttünk itt, össze-visszafotózva a hihetetlen tájat. Innenaztán szépen gyalogosan elin-dultunk a Békás-szorosonMoldva irányába. Aki volt máritt, az tudhatja, hogy nem min-dennapi látvány fogadja az ittkirándulót. Óriási, akár százméteres sziklafalak, egy autónyiszéles szikla-szorosok, lent adübörgõ, megáradt patak, fennhavas sziklapárkányok,fenyõerdõ. Az út kb. három órahosszát tartott addig, amíg elnem értük a szoros végét,vagyis azt a helyet, ahol márlátni lehetett, hogy a sziklafalakegyre kisebbednek és a völgykezd kiszélesedni.

Úgy döntöttünk, itt várjukmeg a busz érkezését. (A buszsofõr még, amikor jöttünk,megígérte, hogy délután,amikor erre jár (egy nap egybusz jön és megy vissza) valaholmajd felvesz minket.

Beszámolók 2004


Vártunk is, szépen, türelmesen a szakadó esõben, de a délután lassankezdett elmúlni és még mindig semmi nyoma nem volt a járatnak.Stoppolós hosszú sort alkottunk az út mentén, hogyha jön a busz, min-denképpen valamelyikünk elkaphassa. Már kezdtük elveszíteni a reményt,mikor hirtelen megjelent az, akkor egyszerre mindent jelentõ autóbusz.

Lefelé a halálkanyaros, szlalomos úton mesélt a sofõr bácsi. Elmondta,miért hívják az egyik kanyart így, vagy úgy. Egyik helyen egy svéd-buszment le a völgybe, másokon meg egy kocsi... de õ túlélte. Aznap este aWestern Pizzéria látott vendégül minket, ahol jól belakhattunk. (Bundipedig hozott magával egy-két szuvenírt. Sajnos.)

A következõ nap reggelén buszra szálltunk, hogy az erdélyi út soránlegtöbbet megtéve Kolozsvárrautazzunk. Menet közben, ami aMaros-völgyében vezetett, a buszegyszer csak eleresztette magátés meghalt. Minket a král kerül-getett, de aztán hamar befogtuka szánkat, mert csak románokvoltak a buszon és a sofõr bácsise vette olyan vidámra a dolgot.Újabb Napoleon emlékezéssel,kis chips-szel vigasztaltukmagunkat, miközben a bácsi abusz alá fekve egyedül megjaví-totta a lengéscsillapítót. Milyenjó, ha ilyen ügyes az ember! Azthiszem, a jegy árában a szerelésára is alapból benne van.

Este volt, mire Kolozsvárraértünk. És mivel még el kellettjutnunk aznap Magyarbikalra,sietõsre kellett venni a város-nézést. Kinéztük a legutolsóbánffyhunyadi vonatot, és hozzáigazítottuk a városlátogatást.Láttuk a Mátyás-szobrot, a fõtéri

Szent Mihály templomot és a városból miegysmást. A régi városfal nyomátmég tükrözik azok a bástyák, melyek a farkas utcai templom mellett talál-hatók. Éppen azon sopánkodtunk, miért nem lehet felmenni rájuk, amikormegjelent két hajléktalan magyar ember és nyomban felajánlotta segít-ségét. Csak nyugodjunk meg, õk bejárnak a lezárt bástyába, hiszen ott lak-nak, és szívesen megmutatják azt nekünk. Bazsó volt az egyetlen, aki elfo-gadta ezt a kedves invitálást. Be is ment, mi meg viccelõdtünk, hogyutoljára látjuk õt. Gyorsan eltelt tíz perc, de Bazsó még nem jelentkezett,majd újabb tizenöt, és még mindig semmi. A vicc kezdett egészenkomolyra fordulni.

Békás-szoros


Már láttam magam elõtt Bazsó szüleit, akiknek arról beszélünk, hogyBazsó eltûnt egy kolozsvári bástyában, mert odaadtuk két aranyos hajlékta-lan bácsinak, akik elsõre nem voltak bûnözõ kinézetûek, higgyék el... De aGondviselés nem hagyott el minket. Bazsó, aki megjárta a pincéket és tele-fonjával végig világította a hajléktalan-szállót, egyszer csak a bástya fokánmegjelent és szokásos mosolyával csak ennyi üzent: no para, gyerekek.

Nem sok idõ maradt a vonatig.Bundi és Bandi még beugrott egyétterembe, hogy vegyen egy romántechno CD-t, és már tepertünk is avasútállomásra. (A lemez, amit ekkorvettek tartalmazta azt a gyönyörûszámot, Bundi kedvencét, ami ekkormég csak a romániai listákat vezette,de hamarosan a világ topjait ismegrengette: Numa-numa-ei. Hihetetlen gyorsan, a vonatinduláselõtt néhány perccel értünk ki azállomásra. De a vonat, valamilyenmegmagyarázhatatlan módon addigra már hét határon járt, minekünk pedig alternatív megoldástkellett találni, hogy még az éjjelMagyarbikalra érjünk. Mit volt mittenni, szerezni kellett kocsit, ami kivisz minket a 35 km-el odébb levõfaluba. Többszöri próbálkozás utánsikerült legyõznünk a tornyosulónyelvi akadályokat és megegyezni ataxisokkal, hogy baráti áron elvi-gyenek minket a térképükön nem isszereplõ kis településre. Szegénymagyarbikali lelkész, amikor egy óra múlva meséltük neki a kalandot,óvatosan megkérdezte, hogy ugye nem Kolozsvárról jöttünk taxival.Mindannyian éreztük, hogy ez súlyosan betézte a mindennap-ebédlõben-eszünk és verjük a pénzt mindenre style-t.Az éjjeli lakás a parókia melletti nyári szállás padlásán volt, szó szerintnéhány fokosan. Emlékeim között a hálózsákot borító négy-öt takaró, aválogatott magyar literatúra s Bundi kint hagyott szagos bakancsa szerepel.

Másnap reggel a faluban sétáltunk, megnéztük a gyönyörû kalotaszegitemplomot, és a mellette fekvõ érdekes temetõt. Ezután a fiatal lelkészttöbbek között három témában faggattuk: vajon miért vezetik Romániábana sárgára festett gázcsöveket derék és fej magasságban? Illetve, hogy miértvannak Románia-szerte fehérre festve a fák derék magasságig?

Beszámolók 2004

Magyarbikal


Harmadikként pedig megkérdeztük tõle, mi a különbség a bárány, a juhés a birka közt? Ugyanis ezek a velõig hatoló megoldatlan kérdések fogal-mazódtak meg bennünk az utazás hosszú napjai alatt. (A válaszok, mon-danom sem kell, nem voltak kielégítõek, további vizsgálatotigényelnek/tek a késõbbiekben.)Délben, elbúcsúztunk a domboktól, a lelkésztõl és a falutól, majdBánffyhunyadra gyalogoltunk. (Ugyanis két éve megszüntették a faluhivatalos buszjáratát az utak rossz minõsége miatt! Most mindenki gyalogjár.)

Bánffyhunyadtól már viszonylag könnyedén és gond nélkül utaztunkhazáig, leszámítva Misi, az egyik utas apró meglepetéseit. Ez a szegény srácannyira elázott a hosszú utazás során, hogy állandóan hangos szóval vagyhalkan, alattomosan azzal fenyegette az egész buszt, hogy kinyírja utasait,vagy legalábbis lehányja az elõtte ülõket. Az pedig éppen én lettem volna...

Budry

Iratkozz fel a Cserólistára még ma!Nincs más dolgod mint, hogy küldeszegy emailt a [email protected] vagy [email protected] címre, amitartalmaz egy önéletrajzot és egyrövid motivációs levelet, majd követedaz utasításokat!

2003-BANALAPÍTVA !

27 TAG !433 LEVÉL !

CsíkszeredaCsíkszereda


Transz-Mátra expedíció2004.augusztus16.-20.(Vándortébor)Másfél évvel a történtek után, nem az általános szabad-

kozással kezdem, hogy mennyi mindenre nem emlékszemmár, hanem, hogy mennyi mindenre emlékszem még. Elsõemlék: vonattal megyünk valahova. Második emlék: VOLTEGY FRIZBINK SZÉP NEONZÖLD, AMI MARHA

KLAFÁN REPÜLT. Harmadik emlék: síró röhögögörcsöt kaptunk egybalek félkatonai szervezeten, akik magukat ,,cserkészeknek" nevezték.Rambó fejû kiképzõ tiszt csapatparancsnokoktól való elbúcsúzás utánkönnyed séta végén érkeztünk meg elsõ táborhelyünkre, a ligetesbe. Voltitt minden, hideg forrásvíz, erdõ, sziklafal, szóval egy szép ligetes helyenaludtunk. Volt minden ami kell, lelki, morális és cserkészetikán való vita,kibukás…

Innentõl kezdve anapok összefolyód-nak, de az biztos,hogy másnaptalálkoztunk BiBi-vel majd módfelettörvendezve felmen-tünk a Kékesre.Általános hangulatvolt a: túl sokatmegyünk, álljunkmár meg, májjá hímájjá hó. A májjáhí-t a parancsnokegy gyenge ren-delettel megpróbál-ta betiltani, de a

csapat egy emberként való felháborodása ellehetetlenítette e rendeletet.Kékesen volt kilátó nézegetés, a hegy aljában meg sütikör. Egyesek elemeka hegyrõl ereszkedés mûveletében tanúsított buzgóságuknak köszönhetõenapró zúzódásokat szenvedtek, ha lett volna a közelben mentõ, én azért hív-tam volna. Megérkeztünk arra a táborhelyre, ahol a millennium évébentáboroztunk és igen kellemes emlékeket õrzünk a: ,,most jöttünk a ...címû nyugalom megzavarásáról (Még hogy májjá hí?) Ezen a kedves rétentöltöttünk két éjszakát és egy teljes napot sebeink nyalogatásával, valaminta régebbi emlékek felidézésével: sastoll és kalapács, stb. Esti tábortûzön BBkedves oltó Tóth Jenõke története adott útmutatást az életre. Az itteltöltött éjszaka után kezdett igazán pöpec lenni a tébor, a kimerültség éslázadás ellenére, a kiborulások ellenére az egész napos kutyagolás kovácsol-ta össze a csapatot és mókákat feledhetetlenné, vitákat és kibéküléseketmeghatóvá.

Beszámolók 2004


Itt most egy rövid összefoglalást adnék a pozitív emlékekrõl:

Állandóan zsebrádión hallgattuk az olimpia történéseit és üvöltõ szurkolás volt hallható az erdõben.

Ilona-völgyben Kuzsóval két köbméter föld kitermelése után nem veszítettük el kedvünket és szent elhatározásra jutottunk, ami a '94-estábor üvegflaskáját illeti.

Bundi-bónusz I: halálosan kimerült kisgyerekekbe lelket verni az elõttünkálló 90 fokos emelkedõ megmászására, majd amikor felértünk, vigyorogvaelmondani, hogy rosszfelé jöttünk, és megint leereszkedni.

Vagy Bundi-bónusz II: Bundinak adni egy kevés meleg vizecskét, ha nagyon szomjas.

Gyümölcsössy lemondásán is disputálni, szintén zsebrádiónak köszönhetõen (fõszerepben megint Bundi).

Frissítõ fürdés a patakban, nudika. Fellettünk betonhíd bakterral, aki bakfist csekkol.

Ugyanezen bakter sztorijait hallgatni, a megmentett szovjet páncélos- hadosztály tábornok fiáról, majd ezt követõ hálarepülés a MÍG-17-esen. Bámulni a csillagokat hanyattfekve, kimerülten boldogan.

Kedves öregnénik, késelõ romabrigantik, megdöbbent és csodálattal veg-yes bámulata közepette xy-i gyógystrandfürdõ legnagyobb medencéjébenüvöltve józsizni és vonatozni. Botrányt kelteni és 10-12 éves kisgyerekekszájából hallani az ételek királya nevének üvöltözését: éljen a hurka!,valamint kedvenc másodosztályú focicsapatunk: ÉLJEN A DOROG!.

Ami kimaradt: volt sok csodálatos kilátás, volt finom vacsi lányoknakköszönhetõen, volt méta egyszer, volt jó idõ, hála a Jóistennek!

Kevin Dallas

117716’sROVER 28.számEgy fáradt nap reggele2004. augusztus közepe, a Mátra

egyik elhagyott erdõségében ébredek.Hosszú idõ óta ez volt az elsõ éjszaka,hogy nem fáztam. A mai az utolsóelõtti nap, még nem tudom, csaksejtem, hogy mi vár ránk. Míg ezek agondolatok átjárják agyamat, a csapatébredezik és mindenki álmosan végzi anap elsõ teendõit.

Csapat vigyázz! - mondja Bazsó.Felhúzzuk a zászlót, aztán reggeli. Azelsõ falatok elfogyasztása után egynem mindenki által hallható beszél-getés csapja meg a fülemet. Most ittvagyunk Ilona-völgyben a cél Sirok, atérkép szerint ez kb. 12 km lehet, hajól látom - mondja Gergõ. - Ez

rengeteg, nézd a szintvonalakat, egy, kettõ, három, hatalmas emelkedõlegalább 100-150 m-es eltérések. Ezt nem bírják ki a gyerekek. Ha job-ban nézed ez nem 12 km, hanem van vagy 15 is - veti fel Bazso.

- Ne parázz, eddig is bírták, ha nem is könnyen, de nagyobb kisiklásoknélkül, vidáman viselik a körülményeket. Amúgy is ez az utolsó kirán-dulós nap, holnap lehet pihenni, nem kell idõben kelni, és lehet, hogystrandra is megyünk.

- De Greg, te is tudod jól, hogy nincsen semmiféle strand Siroknál atérkép sem mutat ilyet. Rettentõ meleg van, és nem biztos, hogyútközben lesznek források. Ezt sokan nem fogják elviselni.Jaj Bazs, te mindig izgulsz, nem ismered a gyerekeket, ilyenkor mégmindent ki lehet bírni. Meglátod, nem lesz semmi baj, csak viccesen kella dolgokat felfogni. Majd többször állunk meg pihenni.

- De eddig is alig tudtunk haladni, mivel kb. 1 km-ként meg kellettállni. Ez így nem megy, sötétedéség sem érünk oda, és még olyan helysincs, ahol nyugodtan le tudnánk táborozni. Ezt csúnyán elszúrtad,nekem mindegy, tiéd a felelõsség. Én végig tudok menni, engem nemzavar, ha nincs kaja, de a többiekrõl ez nem mondható el.

- Na jó, elég legyen ebbõl, megyünk és kész - fejezi be Gergõ a vitát -mindenki pakoljon össze fél óra múlva indulunk, mivel ma hosszú út állelõttünk.

Na ez is megvolt, a reggelekhez ez hozzátartozik, fõleg ha még minden-ki félálomban leledzik. A két szereplõ elmegy mellõlem, én is fölrázommagam és készen állok a további útra[...]

Bónusz Bundi

Beszámolók 2004


Vízitúra a Bodrogon2004. augusztus24.-27.Másfél éve vehettem részt életem elsõ kenutúráján, amit a

csapatunk szervezett egy nyirkos késõ augusztusihosszúhétvégére. Pontosan tizenhárman gyûltünk össze azindulás reggelén, a pályaudvaron (Ancsa, Dorka, M. Rita,Pannus, Bazsi, Gabó, Gegi, Janesz, Markó, Tibusz, Toma,

túravezetõnk Kris, és jómagam) [szerknek: nevek: sic!]. Szerencsére keresz-tyének vagyunk, és nem hiszünk a babonákban, ezért nagyon jól sikerült azevezés.

Azt még elõrebocsátom, hogy az apróbb történéseknek csak a töredékérõltudok, mert négy csónakunk nem mindig haladt egy csomóban; megvolt alehetõsége minden csapatnak idõnként leszakadni, vagy elhúzni a többiek-tõl, önálló tevékenységeket végezni, kisebb kirándulásokat tenni, stb.Kora délután érkeztünk meg a Sátoraljaújhely melletti kis kenukölcsönzõbe, Felsõberecki mellé, amely egyben az Üvegtigrishezhasonló büféként is üzemelt. Itt vehettük át azokat a remek hajókat, ésevezõlapátokat, amelyek sok egyéb dolog mellett végig hûséges tár-sainknak bizonyultak a három nap alatt. Mi Markóékkal egybõl kipróbál-tuk a kenunkat (még csomagok nélkül), és ez alkalommal azt is meg-tudtuk, hogy a környéken nincs olyan hely, ahol normálisan ki lehet másznia partra, és meg lehet fordítani a csónakot. A többieknek zökkenõmentesensikerült az indulás, de mi is hamar belejöttünk, és vígan szeltük a folyót.Sok mindennel nem találkoztunk utunk elsõ szakaszán, viszont folyam-atosan gyönyörködhettünk a Bodrog szépségében, sokszínû állat-, ésnövényvilágában, valamint élvezhettük a nyári nap utolsó sugarait. Mivelaznapra csak fél táv volt kijelölve, hamar megérkeztünk Sárospatakra, elsõállomásunkra. Itt egy nagy közös fõzés után mindenki vízihullafáradtanment aludni, hiszen bár keveset mentünk, a vonatozás, és a sok újszerûélmény igen fárasztónak bizonyult számunkra. Ide tartozik az is, hogy hár-man éjszakára Tibi nagyszüleinek vendégszeretetét élvezhettük, akiknekezúton is szeretnék köszönetet mondani a sok, finom sütiért, és a puha,meleg ágyakért.

Másnap korán keltünk, és rövid reggeli után gyorsan el is indultunk,hiszen egészen Olaszrizlingig [Olaszliszka - szerk.] kellett leeveznünkestére. Persze azért napközben belefért egy nagy, közös fürdõzés a hobbit-lak szerû partmenti horgászkuckóknál, sok hangos népdaléneklés, ebéd avízen, és más hasonlóan jópofa dolgok. Viszont emiatt csak sötétedésreértünk le, pedig még a kenukat is el kellett cipelni egy darabon, mert aparton nem hagyhattuk õket a cigányok miatt. Reggel kiderült, hogymilyen szép helyen is van a falu, és az is, hogy a helyi lányok nagyon csi-nosak. Sajnos a közbiztonság, az infrastruktúra, valamint a lakosság vásár-lóereje, a koleszterinszint, és a közgyógyellátás helyzete lényegesen rosszabb, mint az ország nyugati térségében fekvõ hasonló méretû falvakesetében, de hát nem lehet minden tökéletes.


Az utolsó evezõs napon láttuk talán a legtöbb érdekességet. Egy szakaszonkülönösebbnél különösebb nehézipari stílusú építmények voltak a partmentén, és használaton kívüli teherhajózási átrakókat is megcsodálhattunk.De ez még mind semmi nem volt ahhoz képest, ami az egyik Tokajhozközeli holtágba tett kirándulásunkkor fogadott minket. Maga a holtágúgy festett, mint egy keskeny trópusi folyó, hatalmas fákkal, bokrokkal,burjánzó vízinövényzetével, és az eddig megszokottól teljesen eltérõ sötét-barnás-feketés színû vízzel. Mikor ezt megláttuk, arra gondoltunk, hogyeddig fogalmunk sem volt arról, hogy van ilyen Magyarországon, és hailyen van, mi minden lehet még határainkon belül. Az élményt tetézte abeljebb lévõ kis zsiliprendszeren való áthaladás, és egy elhagyatott zsilipházmeglátogatása. Ez utóbbi olyan horrorisztikusan nézett ki, amilyet szinténcsak filmekben látunk általában, sikítozó madarakkal az alagsorban, ésegyéb humikkal. Szerintem Bárki, aki ott volt, órákat tudna errõl regélni –majd kérdezgessétek õket bátran. Mindezek után megérkeztünk Tokajba,ahol kivételesen jó körülmények közt táborozhattunk le a Hegyalja-fesz-tiválnak is otthont adó, (ott már éppen) Tisza-parti kempingben. Itt csakaz idõnként intenzíven zuhogó esõ jelentett kisebb problémát, és az, hogy aszomszédban tartott két gólyatábor miatt nehéz volt idõben elaludnunk.Ezzel be is fejezõdött a túra, mert másnap reggel, maradék szárazruháinkat felöltve, indultunk is vissza Budapestre, hogy egy kis idõ múlvaújból az iskolapadokat koptassuk. Ennek ugyan nem túlzottan örültünk, delegalább egy ilyen remek élménnyel fejezhettük be a nyarat, és kissé jobbkedvvel vághattunk bele a szürke hétköznapok monoton robotjába.

Piross Entai Antal

Beszámolók 2004


Halloween Farkasgödörben2004. október29.- november1.A cikkhez fölhasználtuk Kubinyi-Janesz Péter, 11 éves farkaskö-

lyök cserkésznaplójának részleteit.

Halloween éjjele. Az éjszaka, amikor legbelsõbb, legtitkos-abb félelmeinkbõl rémisztõ valóság lesz, mikor a szörnyû borzongás futjaát a testet és a lelket egyidejûleg, olyan borzalmak ideje, amikor a hidegveríték lepi el azokat is, akik már a poklot is megjárták. Ilyenkor támad fela "megnevezhetetlen", hogy iszonytató pusztítást végezzen azokon, akiknekaddig fogalmuk sem volt a túlvilág eme felfoghatatlan, ördögi mivoltáról.Olyan kísérteties dimenziók szabadulnak el, melyeket lehetetlenség volnaszavakba önteni. Éppen ezért örültünk annyira, mikor felkért minketBazsó, egy igazán kedves, jó hangulatban töltött tábori nap után, hogyugyan állítsuk már helyre a természet egyensúlyát. Teljesen szabadkezetkaptunk, nem csak azokat a hozzávalókat használhattuk fel, amik direkterre a célra voltak hozva, hanem bármit, amit csak találtunk. Muhahaha!...Egyszercsak Bazsó kizavart minket a házból a hidegbe, hogy valami hülye

játékot kell játszani a többiekkel. Pedig épp a Gazsinak mutattam, hogy kell egy-gyufás tüzet rakni. Tök ideges volt, és olyan dolgokat mondott rólam, amik azanyukám szerint nem is igazak. De szerintem csak azért, mert már több órájabénázott azzal, hogy begyújtsa a tüzet a konyhában. Pedig tökegyszerû, õrsgyûlésenis tanultuk. Egy órával késõbb. Mûvészi szinten megy a fosizás már vagy húsz perce a

ház elõtt. Nemrég elkezdett szemerkélni esõ. Ilyenkor a legjobb, amittehetsz, hogy lekötöd magad valamivel. Megpróbálom valahogy összekom-binálni egy madzaggal az ez idõ alatt felkutatott kellékeket. Vagyis kétcserepet és egy fél baltanyelet. De akárhogy is kötögetem, nem akar belõlesemmi rémisztõ sem kerekedni. Megfordul a fejemben, hogy mégsem voltakkora ötlet ez az egész. Még jó, hogy még ez elõtt sikerült átragasztanoma többiekre a lelkesedést. Bár ebben a pillanatban Gázs töretlen optimiz-musát csak annak tudom be, hogy szegény nagyon túlaludta magátdélután. Játék közben kiderült, hogy a nagyok paranájtot csinálnak. Paranájt az olyan,

hogy egyesével elvisznek minket, és végig kell menni ilyen állomásokon, amik gyer-tyával vannak megvilágítva, és ott ránk ijesztenek. Én már voltam ilyenen, és tökrenem volt félelmetes, azt mondják húúú meg ilyenek. Egy újabb órával késõbb. Egyedül fekszem egy méter mély saras gödörben

a földhöz lapulva, mozdulatlanul. Az elõbb megint elkezdett esni. Valamikis állat mászkál a vesém tájékán. Próbálok másra gondolni. Vajon ténylegnem látszódom semennyire? Persze beteszteltük elõtte - és tényleg - deelég hihetetlen, tekintve hogy én meg könnyedén belátom a pálya kéthar-madát. A kidõlt fa gyökereire tettük a gyertyát. Én pont benne vagyok azárnyékában és remekjól bevilágít nekem mindent, de a szembõl érkezõketteljesen elvakítja. Játék közben aztán elkezdett esni az esõ, és azt mondta a Bazsó, hogy mégse lesz

ma este para. Én tökre örültem, mert már teljesen elázott a tornacipõm, az edzõ-cipõm meg még tegnap szétesett. Aztán meg kiderült, hogy mégis lesz, úgyhogyelkezdtek minket kivinni egyesével.


Persze jól megvártam az utánam következõt, pedig direkt mondták a nagyok, hogyne csináljuk, mert úgy nem lesz jó móka. Az elsõ állomáson nem is volt semmi para,csak egy ilyen építmény volt, olyan, mint a Blair witch project címû filmben. Aztántovábbmentünk és valaki elfutott mellettünk. Szerintem a Tomi volt. Nagyon félel-metes, mondhatom.Valakik üvöltenek a távolból. Ez azt jelenti, hogy már a második helyszí-

nen vannak. Nem tudom, miért gondolja azt alapból mindenki, hogy egyállomás egyenlõ egy ijesztés. Mindenestre, ha már azt hiszik, túl vannak anehezén, akkor többnyire igen váratlanul éri õket, ahogy például a Fekaölõ fejjel rájuk tör egy handzsárral közvetlen közelrõl. Ugyanúgy, mintahogy az, ha két helyszínen sincs semmi mozgalmas. Elõttem Ntály állcsak úgy, egy fán, fekete sapka a fejére húzva, és szó nélkül mutatja azutat. Lynch kedvelõ gyerekek örülhetnek. Én meg csak akkor támadokrájuk, mikor hosszú ácsorgás után jóhiszemûen továbbindulnak. Nemcsak,hogy engem, de még magát a gödröt sem veszik észre a legtöbben. Jóég,miket összeüvöltöznek nálam is. Következõ állomás megint tökre nem volt félelmetes. Ott állt az Anti egy fán és

ennyi. Ki is találtuk, hogy jól megvicceljük és lelökjük, mivel már négyen voltunk,mert direkt jól bevártuk egymást. Tök nagyot puffant, hihi.

Megint jönnek. Ezúttal ketten. Kézen fogva azt kiabálják, hogy nem fél-nek. Legalább idetaláltak, nem úgy, mint az a másik kettõ, akik épp mostdzsallnak bele a bokorba. Megállnak a gödör legszélén. Lelóg a lábfejük.Egyenesen a szemükbe nézek, de semmi. Firtatják a teendõket, majd arrajutnak, hogy megnézik közelebbrõl is a gyertyát. Erre fogják magukat ésdobnak egy hátast, pont a gerincemre. Miért kell folyton üvölteni? Vároköt másodpercet, míg kiheverik a sokkot az eséstõl, majd szörnyen rémisztõmegnevezhetetlen hangokat hallatva megragadom õket. Sokan azt hiszik,hogy hororrban a szörny a lényeg, pedig igazából a suspense.

Beszámolók 2004


Aztán nem volt semmi érdekes, a végén volt egy házikó, ahol valamelyik nagy álltés mormogott, nem tudom, ki volt, mert volt a fején egy furcsa maszk és volt egy ilyenötszög a földön gyertyákkal, ami nem tudom, mi volt. Volt valaki szerintem aházikóban is, mert lehetett hallani, ahogy nagyon lassan beszél valamirõl, de nemlehetett hallani, hogy mirõl. Biztos valami rémisztõ dologról, de nagyon halk volt. Nti viharzik lefele felém. Megkérdezem, hogy most mi van, vége van-e a

játéknak, de nem sikerült kiszedni belõle, mert csak úgy elviharzott mellet-tem. Láthatóan zaklatott valamitõl. Úgy látszik, még sincs itt a vég, mertmost jön csak a Barnó. Megáll, várok egy picit, elkapom a lábát egynyüszítõ hang kíséretében, jól megijed, visszabújok a gödörbe, õ megytovább. Minden a forgatókönyv szerint történik. Illetve van valami, aminem a megszokott. Nem hallom a lépteit, ahogy továbbmenne. Nemtommegnézni, mert akkor én is látszódnék. Ez iszonyú! Itt fekszem a földön,levegõt sem merek venni. És itt áll mellettem fél méterre és nem csinál azégadta világon semmit. ÁÁÁÁ! Biztos, hogy itt van, de már tíz perce sem-mit sem hallok. De hát nem repülhetett el csak úgy az erdõ felett. Újabböt percbe került elfordítani a fejem, hogy ne adjak ki semmilyen hangot.Meghûl ereimben a vér. Egy pár mozdulatlan bakancsot látok. De hátmiért? És miért nem szól semmit? Azt lesheti, hogy én kimászok ebbõl a jókis gödörbõl, ha ezt várja! Inkább itt maradok az idõk végezetéig, hogybeteljesítsem a sorsom, és minden halottak napján átadjam a túlvilágiszonytató démonikus üzeneteit, azoknak, akik még ezen a világon élikkényelmes kis életüket, és fogalmuk sincsen a borzalomról, hogy miféleszörnyûséges kimondhatatlan dolgok lapulnak a föld alatt, micsoda iszony-tató dimenziók...

Prempeh

Para! 2004. november elseje, nulla óra 5 perc. Üvöltések hallatszódnak az erdõ felõl,némelyik halálsikolyra emlékeztet. Teljes a sötétség Farkasgödörben. Az esõ lágyanszitál, a fákat gyenge szél fújdossa. Úgy érzem magam, ha elindulok, én is a kijelöltúton, talán megérthetem a ma este üzenetét: a halál misztériumát. Menjél! Indítanak el a házból. Megindítom lépteimet, a házat elhagyva elcsöndesül min-den körülöttem. Egyedül vagyok a sötét rengetegben, csak magamra számíthatok.Csupán halványan pislákoló gyertyák jelzik a követendõ irányt. Elsõ állomás, egy keresztés az alatta a fekvõ Krisztus - átléptem egy másik dimenzióba, továbbhaladok. Ekkor ahegyoldalon egy hatalmas kõ szalad lefelé, úgy érzem, eltalál és magával ránt, de meg-úszom, elrohan mellettem. Félelmembõl felocsúdva egy marcona alak üvöltve ront rám.Ordítva elrohanok, de szívem egyre gyorsabban ver - ezt nem fogom túlélni, sõt lehet,hogy már meg is haltam, és ez itt a túlvilág. Lelassítok: Egy fekete alakot veszek észre,kezében gyertya, lehet, hogy õ a kapuõr és elõtte kell földi életünkrõl beszámolni.Csöndesen le-föl emelgeti kezét, és nem szól egy szót sem, rettegek, hogy valami történ-ni fog. Nem kell csalódnom, két fa mögül újra elõugranak, de most már botokkal fölsz-erelkezve üldözni kezdenek, míg egy koporsóhoz nem érkezek… egy kéz áll ki a földku-pac alól. Nem ez nem lehet! Ez én vagyok, saját temetésemen vagyok jelen, és ez mégnem az utolsó szín. Átkelek a Styx vizén. Teljes a csönd és szinte tapintani lehet a félelemillatát. De van remény, egy kivilágított faházhoz érkezek, a tornácról szellemekhezhasonlító zaj csapja meg fülemet, de nincs ott senki. Megnyugszom, úgy érzem, végremegérkeztem a biztonságos elíziumi mezõkre, de csalódnom kellett, újra rám rontanak.Megpróbálnak a földre teperni, de kitépem magamat a hatalmas karok közül.Megmenekültem a halál elõl, újra az élõk között vagyok! Vissza a valóságba! Bundi


Kurtabérc2005.március12.-15.Egy szép tavaszi napon - Budapesten 20 cm-es hóval, fel-

szálltunk a vonatra, ami Miskolcra vitt minket. Itt Bazsó ésRebeka beszállt egy autóba, hogy beszerezzék a szükségestábori élelmet.

Busszal érkeztünk Lillafüredre, ahol ragyogó napsütés csak úgy szikrázotta térdig érõ havon. Hamarosan átnedvesedtek a nadrágszárak, elõkerülteka kamáslik, de némelyik nem is tulajdonosuk lábára került, hanem akisebbekére. Ahogy mendegéltünk felfelé, úgy éreztük, hogy életünkbenmég ekkora hóban, ekkora túrát nem tettünk… Kb. egy méteres hóbanmásztunk felfelé biztatva egymást, fõleg a kisebbeket. Közben a nap las-sanként mendegélt lefelé, és tudtuk, hogy kemény este vár ránk, ha meg-találjuk a házat, hiszen Bazsóék biztos, hogy nem tudnak utánunk jönni akocsival - vagyis a kajáért, és a vízért(!) is le kell majd menni! Ha pedignem találjuk meg a házat… No de ilyen nem is lehet! Húgom, és egymásik vele korú lány most jött elõször táborba. Rajtunk kívül még Rebekajavította a lányok arányát. Rettentõ hosszúnak tûnõ út után végre meglát-tuk a házat. Látható volt a körülötte lévõ méteres szûz hóból, hogy jó idejenem járt erre senki. A srácok gondolkodás nélkül belevetették magukat ahóba, és versenyeztek, hogy ki ér elõbb az ajtóhoz. Mi pedig szépen úriasanodasétáltunk az õ nyomaikban. Elõkerült a kulcs - csakhogy nem passzolta zárba… néztünk egymásra - most akkor hogyan? Aztán kiderült, hogyvan egy másik ajtó - a bejárati, és valóban, oda passzolt a kulcs.Elfoglaltuk a házat - remek, tágas szobák, mindenhol cserépkályha. Egynagyobb közös helység, kis konyha, két tûzhellyel, spájz, edények, stb.Amitõl igazán jó volt, - hogy nincs benne víz. Sõt ráadásul elég messzirõllehet csak hozni.

Begyújtottuk a kályhákat. Volt egy fáskamra is. Kicsit szusszantunk, megettük a szendvicseket, ittunk egy kevés vizet, aztán a fiúk kiürítették ahátizsákokat, és fejlámpával, esõkabáttal, kamáslival felszerelkezve elindul-tak vissza az autóhoz, hogy felhozzák a dolgokat, amiket Bazsóékvásároltak. Én maradtam a lányokkal, és két kisebb fiúval - tápláltuk acserépkályhákban a tüzet, és fát vittünk be, utat lapogattunk egy jó kislavórral, mert hólapát nem volt. Azt hiszem, azon az estén hatalmasat tel-jesítettek a fiúk - kicsik és nagyok egyaránt, mert nem volt semmi ateletömött hátizsákot, vagy a 20 literes vizes kannát felhozni térdig érõhóban, ki nem taposott úton. Ez az elsõ eset megadta a tábor alaphangu-latát, igazán megemelte a légkört. Milyen jól is esett ezután a tea, s azalvás!

Másnap reggel ragyogva sütött a nap, és szikrázott a hó. A Dzsoniék kiül-tek a hómezõ közepére, és valami rettentõ emelkedett novelláskönyvbõlolvastak fel egymásnak. Sanya megpróbált kimenni a budira, de úgyelsüppedt, hogy kénytelen volt valami más megoldáshoz folyamodni. Kétmosóteknõ segítségével kb. egy óra alatt el is intézte sürgõs dolgát.Bõséges reggeli után felkerekedtünk és elindultunk a forráshoz, hogy majdonnan hozunk vizet.

Beszámolók 2005


Az út nem volt túl sok kilométer, de rengeteg nagy hóban nehéz voltmenni. Az volt az igazi nagy szerencsénk, hogy éjszaka, vagy hajnalban egynagy erdészeti traktor végigment az úton, és így nem kellett órákig térdigjárni a hóban. Megtöltöttük kulacsainkat vízzel, a helyi erdész nénitõl vet-tünk egy kis hagymát - igaziból kaptuk, mert pénzt nem fogadtak el érte.Hazafelé ballagtunk, a lemenõ nap szikrázott a hóval borított tájon. Acsúszdahelynél aztán minket is elkapott a lendület, és hatalmas lesiklásokathajtottunk végre. Gergõ és Bazsó persze bevállaltak egy igazi víznyelõt is.Már az is sokáig tartott, míg leértek az aljára, de sokkal tovább tartott,amíg kikászálódtak a mélyérõl. Már sötétedett, mikor fáradtan, de remekhangulatban hazaérkeztünk. Gyorsan nekiálltam fõzni, és amíg a vacsorakészült Barnó és Adrika egy szál gitárral hatalmas hangulatot teremtettek.A nagykirály csirimolya [chirimolla] mindenkinek igen ínyére volt. A fávalteli cserépkályhák nemcsak meleget, hanem igazi téli hangulatot varázsoltak a házba.

Harmadnap reggel nagy reggeli tornát csaptunk, ami egy fergetegeshóban fürdésbe torkollott. Egyesek állítólag egy szál Ádám-kosztümbenrohangáltak a hóban… Ezek ám a legények!A nap további programja kiképzés volt és csapatverseny, mégpedighóalakzatok építése. Született egy hópiramis, egy hószfinx, és egyhóteknõs. Egyik gyönyörûbb volt, mint a másik! Egy kis melegtea éskeksz, és elkezdõdött az elõkészület a délutáni próbázáshoz. Ketten tettekfarkaskölyök próbát: Gergõ és Jánoska, Rebeka tett újonc próbát, és Ritaelsõ próbát.Szuperjó volt!

Másnap reggelre kelve elkezdett olvadni a hó, és mire leértünk az útonLillafüredre, már minden inkább vizes volt, a hónak szinte nyoma veszett.Ez történt március 15.-én, 2005-ben.

Utir


Repkutya, medvepara, lófej2005.március19.-25.(Erdély)Csapatunk egyik régi hagyományát felelevenítvén a tavalyi

év húsvétjakor is felkerekedtünk, hogy bejárjuk hazánkelfeledett tájait – úgy döntöttünk irány Erdély!Meghányván-vetvén a dolgot, olyasféleképpen határoztunk,

hogy szerény kis utunkat most némileg függetlenítjük a RÁV (értsd:Román Állami Vasutak) kiszámíthatatlanságaitól, kötöttségeitõl. Úgy dön-töttünk, hogy saját kezünkbe vesszük az események történését – saját(bérelt), külön bejáratú kisbusszal utazunk! Eme tény persze szigorúan behatárolta kicsiny társaságunk létszámát, ígyúgy döntöttünk, hogy a jelentkezõ tömegeket nagyon szigorú próbáknakvetjük alá, hogy kisüljön, ki az, aki valóban érdemes arra, hogy a világnak eritka szép tájára eljusson (valójában éppen hogy sikerült összeszedni a kellõlétszámot, de így akkor is jobban hangzik…). Nyolcunknak sikerült kiáll-nia a próbákat – Ancsa, Dorka, Rebeka, Rita a gyengébbik nemetképviselték, míg Bundy, Dope, Greg és jómagam pedig az erõsebbiket.Utunk állandó lelki kísérõje Gazsi volt, aki hõsiesen tartotta magát azösszes próba alatt, de sajnos a legutolsón csúfos bukást szenvedett…(értsd:nem jött el)

A kiutazásrólAz elõkészületeket követõen elérkezett indulásunk várva várt napja.

Találkánkat a Napnyugat felé induló vasparipák istállójához beszéltük meg.Itt vártak a többiek, mikor is besuhant járunk mûve, aSZEMKÁPRÁZTATÓ!!! A LÉLEGZET ELÁLLÍTÓ!!! A MINDENKÉPZELETET FELÜLMÚLÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓ – kisbusz. Sprinter volt. Mercedes. Kék. Mikor sikerült végre besuvasztanunk minden útipoggyászt, szépen beszáll-

tunk és útnak indultunk. Az út maga nagyjából eseménytelenül telt, hacsakazt nem számítom annak, hogy bizonyos útitársaink miatt úton útfélen

meg kellett állnunk,fõleg bokroknál ésbenzinkutaknál. Ahatáron egészensimán átjutottunk, amár ismerõskamionoktól illetvenémet bácsitólkísérve. A hangula-tot fokozta, hogy aromán határõröknek,illetve egy késõbbiközúti ellenõrzéssorán a rendõröknekmennyire meggyûlta baja a neveinkkel.

Beszámolók 2005

Székelyudvarhely


Hajnaltájt megérkeztünk szálláshelyünkre, Székelyudvarhelyre, ahol majd-nem kellemetlen meglepetés fogadott bennünket – lévén, hogy a kol-légium portása, ahol megszálltunk, nagy, ártatlanul tudatlan szemekkelnézett ránk, hogy mi mit szeretnénk ott.

Szállásunk egy hangulatos, régimódi kollégiumi hálóterem volt, igaziboltíves kis helyiség. Nagy élvezeteket okozott, pl. a zuhanyzó, ahol újfentbebizonyítottuk egymásnak, hogy milyen remek kis férfikart tudunk alkot-ni. Székelyudvarhely nevezetességeit, a következõ nap folyamán, némialvást követõen tekintettük meg, csak úgy, mint Orbán Balázs közelbenfekvõ sírját, ahol kiállított székelykapuk tömkelege várja az odaláto-gatókat. Tervbe vettük Zetelaka felkeresését is, ahol végül nem jutottunk el az ott

fekvõ hatalmas víztározóhoz, alkalmunk támadt azonban megtekinteni egyhamisítatlan erdélyi (székely) misét. Az estve eljöttével visszatértünkUdvarhelyre, majd kis városismereti sétát követõen aludni tértünk.

A kalandnapA soron következõ nap hatalmas izgalmakat tartogatott számunkra, bár

errõl akkor még nem volt fogalmunk. Tulajdonképpen egy egészenszokványos napnak terveztük, de mint tudjuk: ember tervez… Végeznisemmiképpen nem õ végez. Ha az ember végzett volna, akkor a nap végénmindannyian visszavonultunk volna kényelmes, pihe puha ágyainkba,hálótermünk fojtogatóan meleg levegõjébe… Nem így lett. A terv a következõ volt: indulásunkat követõen kisvártatva megérkezünk

Farkaslakára, ahol nem kisebb személyiség, mint Tamási Áron szülõotthonát tekintjük meg. Folytatván utunkat áthaladunk Korondon,bevásárlunk cserepekbõl, hogy ezt a vásárlást kipihenjük, fürdõzni kívá-nunk Szovátafürdõn, a thermálban; hogy az ott áthevült testünket rögtönlehûtsük a Parajdi sóbánya feneketlen tárnáiban, ahol szinte harapni lehet agyógyhatású levegõt… Ezek után már csupán könnyed rutinprogramkéntelzarándokolni gondoltunk Bözödújfalura, egy igazán tragikus sorsú kicsinymagyar faluba…

Mint azt már bátorkodtam elõrebocsátani, a végzés nem a miérdemünknek bizonyult. Illetve azis lehet, hogy mégis. Lehet, hogyéppen ez volt a baj…Szóval az útiterv elsõ pár

megállója tervszerûleg követteegymást – valóban megnéztükFarkaslakát, valóban vettünkcserepeket és valóban elmentünkSzovátára… Az elsõ hiba ittcsúszott a végrehajtásba.

Parajdi sóbánya


Bundy remek kis útikönyve elfelejtette ugyanis azt az egészen apró dolgotközölni velünk, hogy Szovátán csakis az EU–konform utánzatú szállodábanjuthatunk thermál közelébe, viszont csöppet sem utánzat árakon. Úgy dön-töttünk, hogy a fejenként 4500Ft-os ár még nekünk sem éri meg. Megtekintettük tehát a Medve-tavat, ittunk csíkszeredai italokat, ettünk

pattogatott kukoricát, majd újra beugrottunk kicsiny kék jármûvünkbe.Parajdon azzal kezdtük, hogy sofõrünk éleslátása miatt (õõõõõ…már nemis emlékszem ki vezetett akkor) simán elmentünk a sóbánya bejárata mel-lett és sikerült eljutnunk a falu legeslegszegényebb részeire… Mikor meg-fordulásra adtuk a fejünket, komolyan féltünk, hogy az ott lakók hatalmas„MEKKA!” kiáltásokkal ránk vetik magukat és széthordanak minket…Ezen kis kitérõ után eljutottunk a sóbányához. Kisült, hogy hivatalos

turistabusz csak 20 fõ összegyûlése esetén indul. Kisült, hogy ez a derékteherautósofõröket egyáltalán nem gátolta meg abban, hogy levigyenek

minket hatalmasdömpereikben… Abánya leírhatatlanvolt. Mint kiderült,a régi, immáronbányászatra nemhasznált szinteketrendkívül igényesturistalátványosság-nak rendezték be,éttermekkel, kápol-nával, színházzal,játszótérrel,múzeummal. Mikormég lefele mentünkegy hosszú lépcsõn,még mindenkinekszokványos bánya-feelingje volt. Mikor

aztán átléptünk egy kicsiny ajtón, hirtelen ránk szakadt a tér. Egy kb. 30méter magas, 50 méter és végeláthatatlan hosszú föld alatti világban talál-tuk magunkat, ahol még a klausztrofóbia is tovaszáll. Miután végigjártuk alátnivalókat, a kijáratnál várakoztunk a kamionokra. Sofõr ismerõsünkbevitt minket a már sokkal kevesebbek által látogatható gépterembe is,ahol a lifteket irányítják… Félelmetes volt! A kifele út során vettük észre,hogy bõrünkre, ruhánkra só telepedett, így már nagyon vártuk, hogy ala-posan megfürödhessünk… Mint kiderült, ez még váratott magára.Parajdról egybõl Bözödújfalu irányába vettük az irányt. Ez egy olyan szín-

magyar falu volt, amit az elmúlt rendszer különös ‘viccének’ foly-ományaként elárasztottak – víztározót létesítve a helyén. Mostanra márcsak a templom áll, annak is hiányoznak a cserepei. Egy - két ember lakikcsupán a tó partján, ahol a falu volt – a tó másik oldalán román nyaralóképültek, ahonnan mindennap elégedetten szemlélhetik ezt a borzalmat. Miután körbejártuk a helyet és elbeszélgettünk a hátra maradt lakosokkal,

elérkezett az indulás ideje.

Beszámolók 2005

Bözödújfalui templomBözödújfalui templom


Ekkor jött a remek ötlet: ne az aszfaltúton menjünk haza, hanem van egykis, a térképen fehér színnel jelzett út, az pont levág egy hatalmas kanyart– megspórolunk vele kb. 100 km-t! Tudtuk, hogy a fehér szín nem éppen alegmegbízhatóbb, fõleg a térképek viszonylatában, azonban bízva bíztunk.Ekkor még nem küzdöttünk, azt csak késõbb. Egy ideig minden rendbenment. Aztán az aránylag sima földút elkezdett göröngyössé válni. Aztánegy jól irányzott fordulattal bement az erdõbe. És felfele egy hegyre.Kezdett olyan érzésünk lenni, mint amikor itthon a Pilisben egy erdõgaz-dasági úton haladunk. Nos, ahogy így mentünk, elérkeztünk a hegy-nyereghez, majd egy igen éles kanyarhoz. Ez a kanyar áttette az utat akövetkezõ hegy északi oldalára. Onnantól pedig egy szerpentin vezetettvolna le. Sajnos azon most vastag jégpáncél állt… Nos, ekkor döntöttünkúgy, hogy megfordulunk. És ebbõl lett a baj. Tolatás közben kiderült ugya-nis, hogy a hely, amit kinéztünk a megforduláshoz elég süppedõs. Az iskiderült, hogy a kisbusz hátsókerék-meghajtású. Az is kiderült, hogy nemtud önerõbõl kijönni onnan, de még az is kiderült, hogy nyolcan is kevesenvagyunk ahhoz, hogy kiszedjük a besüppedt kocsit. Két és fél órapróbálkozást követõen ezt be kellett látnunk. Leballagtunk hát a faluba,mely a térkép szerint a Gagy nevet viselte. (Legalábbis reménykedtünk,hogy ott vagyunk.) Egy háznál becsöngettünk segítségért, ahol Leventenem túl kitörõ örömmel fogadott minket, révén 11 óra, este. Ennekellenére a lányokat és Bundyt, aki ekkorra már egy csöppet meg voltilletõdve betessékelte a házba, minket pedig a Daciájába. Mondtuk, hogyfelesleges, a Dacia nem fog oda felmenni. Erre a következõ párbeszédzajlott le köztünk:

- Dehogyisnem- De nem!- Dehogyisnem- Hidd el, hogy túl nagy a jég! Nem fog menni!- De!

Ennyiben maradtunk. Már elõre elképzeltem, hogy hogyan fognak minketreggel kiszedni az erdõ fái közé szorult Daciából. Levente útközbenmegkérdezte

- Ti egészen a hegy tetejérõl sétáltatok le ide? - Persze! – mondtuk, mint akinek mi sem természetesebb. - Medvétõl nem féltetek?- De, persze, viccelõdtünk, hogy mi lesz majd, ha erre téved egy…- Pedig vannak erre…- …

Nos, szó, ami a szó, a Dacia felment. Mintha autópályán haladna. Csakámultunk. Innentõl már pofonegyszerû volt minden – csak ráakasztottuk avontatókötelet, a Dacia nekifeszült és… – semmi. A busz meg sem moc-cant. Levente leégette az egész kuplungot, minket már fojtogatott a bûz,de a busz szilárdan állt. A kedvünk letört. Mint vert had vonultunk vissza.Leventéék konyhájában felmerült annak lehetõsége, hogy szerezzünk egy-két ökröt valahonnan, ám ezt hamar elvetettük. Sajnos a traktor semjöhetett szóba, lévén bõven éjfél után volt. Levente ekkor összecsapta kezeités közölte a feleségével, hogy akkor mi most ott alszunk náluk. Nyolcan.


Sajnos hely csak a fûtetlen nyáriszobában volt, ami egy kicsit hûvös, deazáltal, hogy jól összebújva aludtunk, mindenki jól érezte magát, fõlegBundy és Greg. Hajnalban nyílt az ajtó, és Levente bekurjantott – jöjjön asofõr, megjött a traktor! Pattantam, pár perc múlva már sétáltunk is felfelea domboldalon. A traktor úgy húzta ki a buszt a helyérõl, mint BudSpencer a kanalat egy üveg baracklekvárból. Visszatérvén a családmegetetett, majd sûrû hálálkodások közepette búcsút intettünk egymás-nak. A szálláson fürödtünk, aludtunk egy picit, majd áttértünk az aznapiprogramra.

A kultúrnapMég hazafele mentünkben betértünk egy rémségesen öreg kis templomba

(Jézus szíve templom), amelynek alapjai bõven Árpád-koriak. Vicces folt atörténetében, hogy kb. 5 évvel ezelõtt kivonult oda a román NemzetiMúzeum egy brigádja, mondván, hogy a templom alatt fontos ásatásileletek vannak. Ezért aztán a kivételes kis templomocska kellõs közepénástak egy gyönyörû lyukat, majd mikor látták, hogy nincs ott semmi,szépen elvonultak. Egy dolgot felejtettek csak el. Betömni a lyukat. Ígyaztán ott a mai napig egy igen erõsen érezhetõ süppedés van a padlóban… Fürdés és némi pihenés után Csíkszereda, ill. Csíksomlyó irányába vettük

utunkat, ahol ismét megmásztuk a kálvária dombot, bátrabbjaink ismétfelmásztak a félel-metes vaslétráskilátóra.Megtekintettük ahíres nevezeteskegytemplomot, és avárosok egyéblátványosságait.Ezeket követõentörzshelyünkönettünk pizzát, majda Tilos nevû helyiirodalmi kultúrhe-lyen ismerkedtünkaz áfonyapálinkagyönyöreivel.Mindezt követõenRita hazafuvarozottminket.

A túranapParázs vita vette kezdetét reggel: aznap melyik irányból másszuk meg a

Hargitát? Végül gyõzött az az oldal, melynek képviselõi Hargitafürdõtjavasolták – már csak a település ígéretes neve miatt is, abban bizakodva,hogy ott találnak majd thermált. A helyiek azonban csak mosolyogva aztmondták erre, hogy ott maximum zuhanyozni tudunk… (de ez csakkésõbb jött el). Az odút során megálltunk ugyanis szánkózni. Egy hóvalfedett sípályán történt mindez, ahol béreltünk egy remek kis eszközt –

Beszámolók 2005

Tilos Irodalmi KúlturházTilos Irodalmi Kúlturház


hasonlított egy felfújt traktorgumibelsõre, amibe beleült a bátor vállalkozóés lecsúszott. Irányítani ezt az eszközt igen nehézkes, és ha az emberelvesztette felette az uralmat, akkor nem sok dolog volt, ami megállíthat-ta… Greg például majdnem ott is hagyta mindenét, amikor sikerültkipördülnie a menetirányból: egyre sebesebben száguldott lefelé, a csöppetsem barátságos fatörzsek, házak és lépcsõk felé. Az elsõ védelmi vonalon(Dope-ék) átcsúszott. A másodikat (engem) mint szaltózó kuglibábút dobtaa levegõbe, de ez elég volt, hogy végül a halálos ütközés elõtt kicsivelmegálljon. Izgalmas volt. (Ezután már csak az volt izgalmas Hargitafürdõremenet, hogy egy ácsorgó kis társaság egy tagjának (néni) feje kb. 3 centiresuhant el a kisbusz tükre mellett, általános riadalmat keltvén mindenkiben,kivéve a sofõrt…)Megérkezvén a kiszemelt célhoz, miután értesültünk a szomorú hírrõl,

miszerint fürdõ itt sincsen, elkezdtünk a hegyen felfele sétálni. Vidáman,gyönyörûséges, hóval fedett tájon vitt az utunk. Boldogan beszélgettünk,amíg meg nem láttunk egy aprócska nyomot a hóban. Emberi lábnyomrahasonlított, csak éppen némileg nagyobb, és karmok nyomai voltak azujjaknál… Arra bizony egy mackó sétált, nem nagyon sokkal elõttünk.Kicsit megszeppenve folytattuk utunk, de végül felértünk. Ott egy lát-szólag elhagyatott meteorológiai állomást találtunk, ahol Bundy örömétegy hatalmas SCÁMBÓ üvöltésével jelezte. Akkor aztán heves kutyaugatáskezdõdött. És jöttek. Nem egy, nem kettõ, hanem három igen vad és igenbetanított német juhász kutya. Kissé megszeppenve rohantunk le a hegy-oldalon, a kutyák pedig kb. 30 méter távolságból hûségesen lekísértekminket… Lent a hotelnél találtunk egy pár kiskutyát(?), melyek inkábbolyasféleképpen néztek ki, hogy azt gondolhattuk, apjuk valószínûleg amackó lehetett… Hazafele nem történt semmi izgalmas. Volt egy õrültlovasszekér, aki elénk mert jönni, mikor kanyarban egy teherautótelõztünk, de aztán észhez tért és lement szépen lovastul az árokba – perszemindezek után még õ rázta mérgesen az öklét utánunk…

HazaútHaza utunk sem szûkölködött a kalandokban. Megtekintettük Meggyest,

ahonnan ugyebár Ancsa családneve származik. Ezután átmentünkBalázsfalva útvesztõin, ahol a táblák nem éppen nyújtottak nagy segítséget,lévén mind fekete volt, mind ugyanabba az irányba jelezte az utat. A városhatárában megpillantottunk egy roskatag függõhidat – persze, hogy ezt kikellett próbálnunk! Átmenni azonban nem mentünk át teljesen, ugyanis atúloldalt egy meglehetõs bizalmatlanságot árasztó telep éktelkenkedett…Tervbe vettük, hogy bemegyünk egy misére Böjte Csaba atyához Déván,azonban sajnos lassúnak bizonyultunk így egy másik városban ért minket ahat órai mise. Eztán elérkeztünk utunk utolsó fénypontjához – megtekin-tettük az igazi vajdahunyadi várat. Káprázatos volt! Gyönyörû, hatalmas éskísérteties. Oda még el kell mennünk máskor is!Eztán az út jelentõs része eseménytelen volt – a társaság javarésze aludt.

Hajnaltájt hazaértünk, és mindenki a saját puha ágyára hajthatta le fejét ésálmodozhatott máris arról, hogy mikor is fogunk majd visszatérni azelveszített magyar hazába.

Bazsó


Puma kótázás2005.június14.-16.A nyár elején a Puma õrssel és egyéb

emberekkel kótázni mentünk a Bakonyba. Énsajnos elfoglaltságaim miatt csak a másodiknapon csatlakoztam a többiekhez Lacival.

Megbeszéltük a találkozót egy faluban, délben, a templom elõtt. (Nemtitkolt western behatás). A faluban és környékén persze nem volt térerõ,úgyhogy amíg a többieket türelemmel és bizalommal vártuk, úgy döntöt-tünk, felmérjük a környéket. A szemerkélõ esõben halomba raktuk a nagyértékben vásárolt TESCO-s élelmiszert a kocsma elõtt és letakartuk egyponchóval. Megkértük a helyi erõket a pultnál, hogy kicsit figyeljenek odaa cuccra. Megnyugtattak, hogy csak egy roma van a faluban és rá majdodafigyelnek.

Így megnyugodva elindultunk és rövid séta után a falu szélén a templomkertben holmi cserkésztábort fedeztünk fel. Kapva kaptunk az alkalmon,romantikus cserkésztestvéri szálakat megpengetve. Mire a többiekmegérkeztek, már lezsíroztunk egy háromfogásos meleg ebédet az egészbrigádnak. A fánk és egyéb takarékos kaják így tovább pihentek a falufõterén, és az immár egyesült csapat jókedvûen falt. Miután vendéglátóinkõrsönként csatakiáltással elvonultak (Oi, oi, oi! A Béka-õrs mindig voltmindig lesz és mindig (?)van!) mi is összeszedtük magunkat. A közkaját,amire lelkiismeretesen vigyáztak az ivóból szétosztottuk, még vetettünkegy vágyakozó pillantást a Béka-õrs pogány titkait rejtõ sátrára és megin-dultunk a szemerkélõ esõben a hideg erdõbe.

Beszámolók 2005

A kirándulás kellõképp fárasztó és vizes volt. A végig szemerkélõ esõ ésmás nyomasztó homokfutós elemek miatt voltak, akik az algopyrinszedéstársadalmilag elfogadott bódulatába menekültek. Az eképpen felfokozottextatikus állapotban a józan ész határait ostromló cserk-játék indult meg.Ennek kellékei botok, kannák, labdák, füvek, fák, madarak, kütyék, macskák és némi rekettyés volt. A generációs határokat átívelve egy szívvé-lélekké forrt össze színes társaságunk. Egységünket, mikor táborverésrekerült volna sor, csapatunk egyes tagjainak flegma hozzáállása sajnosigencsak próbára tette.

Persze a teljesen jogos elégedetlenkedést, ti. hogy nincs víz, meleg kaja,sötét és hideg van, ellenben esik, stb. a gyakorlott vezetõként söpörtük aszõnyeg alá és sok vas és kiabálás után azért mégiscsak fölállt a két kóta.Lett mellé romantikus kis tábortûz tûzifával, kilátással. Nem lehetettpanaszra okunk. A lobogó tûz mellett kiosztottuk a vacsorára valót, jutottfejenként 1 kiló VEZÍRHÚS®, több fej hagyma, tesco kenyér, tesco muf-fin, fehércsoki, toblerone és úgy két deci víz. Kihasználva, hogy adehidratáció delíriumos tüneteit Kút és Ingát és egyéb pszihedélikus Poenovellákat olvastunk föl a zsarátnok vörösen izzó fényénél. Ezután minden-ki mély hallgatásba burkolózott és személyes démonjaival küzdve nyugta-lan álomba merült, mely felett Poe és a vezérhús réme karöltve lebegett.



Tekintve, hogy elõzõ este mindent befaltunk, vagy amit nem, azt a sötét-ben a sárba tapostuk, cserepesre száradt szánkba csak egy-egy hideg szét-nyomott tesco muffin került. Enyhítette a sanyarú körülményeket, hogy azidõ kiderült reggelre. Gyors pakolás után elindultunk a közeli faluba, aholBundiék már kinézték a buszindulást. Annál is inkább meglepõdtünk,mikor a csöppnyi falu egyetlen kocsmájában tudtunkra adták, a községbõlazon a napon semmiféle közlekedés sincs. Bundinak megköszöntük.A feszültség oldására megjelent egy romanéni libával a hóna alatt.Franciskáék megsimogatták. Mi nem. Mi nevettünk.

Kinéztük, hogy jó messze van egy VÁ a térképen hát arra indultunk.Igencsak elfáradtunk, úgyhogy jólesett a pihenés a vinyei vasútállomáson.Itt mindenki elengedhette magát és hódolhatott szenvedélyeinek. A vonatnagyon soká jött, úgyhogy még tovább hódoltunk. Tomival még kettenkülön is hódoltunk a közeli Bisztróban, és ettünk egy Kiwis Calippótillegálisan.

Megérkezik a BZMOT, és még nem sejtjük a civilizációba való vissza-térésünk milyen konfliktusokkal fog járni. Az elmúlt három nap, amit kinttöltöttünk a vadonban, kellõen elidegenített bennünket mindenféle tár-sadalmi kötöttségtõl, így Franciska amúgy számunkra teljesen természetes-nek tûnõ kitörése szétzúzta a piros kisvonat provinciális idilljét. "Ittsz@rtunk!" üvöltötte, ahogy a szerelvény egy történelmi jelentõségûhelyszínen haladt át. A békésen szalonnázgató ingázók szájában megállt abicska, és megrovó, vassal büntetõ, kinózó, pusztító pillantásokat lövelltekcsapatunk felé…

Dzsoni és Dope illusztrációk: Anti és Levi

Beszámolók 2005


Hetvehell2005.augusztus01.-09.(Nagytébor)ElõzményekIdei nagytáborunk lakói jogos hitetlenkedés-

sel olvashatják most, hogy az elõtábor idejealatt némileg más jellegû természeti csapá-

sokkal kellett kis brigádunknak megküzdeni, mint a többieknek. Például:hogy lehet túlélni a negyven fokot árnyékban? Teszem azt kisbuszban lefeleegész jó volt, ha kidugtad a fejed ablakon és mentünk legalább 80-al, dehátul, ahol nem volt ablak szegény Nti és Feka fél óra alatt úgy nézett ki,mint két vörös rák, amint épp lihegve másznak ki a szárazföldre. Bár Mikibá - akinek ezúton szeretném megköszönni az egész csapat nevében, hogymég a világ végére is lefurikázna velünk - kitalálta, hogy fúj egy kis frissüde levegõt nekik, de annyira azért nem volt üde, mert a motorból jöttközvetlenül, és még a kinti klímánál is forróbb volt vagy húsz fokkal. Ezekután azt is megtudtuk, hogy télen nem volt vele semmi baj és, hogy fogal-ma sincs, hogy lehetne kikapcsolni, így hát felhúzott lábbal kellett az útnagy részét töltenem, ugyanis olyan forró volt, hogy égette a lábam.Amúgy igen jó hangulatban érkeztünk meg, nem volt más gikszer, csakamikor egy falu mellett sötétedés után csak öttel volt egy ideig hajlandómenni a kisbusz, de aztán kiderült, hogy csak viccelt, így simánmegérkeztünk még a tervezett idõn belül.

Helyszínen még kavartunk egy jó negyven percet, míg hosszú telefonálá-sok után kiderült, hogy fél méterrel a tábor bejárata elõtt dekkoltunk ezidáig. Mint még késõbb kiderült, igazából nem is ez volt ez eredetilegkinézett táborhely, de akkor még véletlenül sem gondoltuk volna, hogy500 méteren belül van két táborhely is kereszttel a réten. Az elkövetkezõnapokban értelmét nyerte a reggel ötkor kelés és este tízkor fekvés, ugyanisminden reggel tízre egészen elviselhetetlen lett a klíma. A létezéshez is,nemhogy munkához. Volt egy fogadás, miszerint aki bármiféle pici fehérpamacsot lát az égen, annak az összes aznapi költségét a többiek állják, deilyenre nem volt példa. Másik probléma az embertelen sok szúnyog volt,hogy kénytelenek voltunk folyamatosan büdös löttyökkel kenni magunkat,telipofára zabálni a fokhagymát, és folyamatosan füstölni magunk körülkilószámra a gazt, annyira, hogy fél méterre sem lehetett ellátni.

Elõtte UtánaUtánaElõtte


Így is alap lett az esti móka, hogy ki miket lát bele az 500-600 csípésbõlálló domborzatba egymás hátán, de legalább picit tudtunk másra is figyelnia szúnyogokon kívül. Még jó, hogy legalább õk eltûntek az esõvel, külön-ben tényleg Hetvehell lett volna maga a földi pokol. Ami még érdekesvolt, hogy három nap után láttuk a táborhelyen az elsõ arra kószálóembert, amitõl annyira elszoktunk, hogy mindenki félbehagyta, amit éppcsinált, és elkezdett ujjal mutogatni az erdész felé, hogy jéééé, mi az ott? Remélem ezek után mindenki számára világossá vált, hogy a putri és akonyha miért a patakba épült és, hogy miért borult össze a négy elõtáborosbõgve, miután a 10. nap tájékán a termál után elõször ettünk asztalnál,tiszta abroszon, tányérból; és nem pedig a sárban ülve, frizbibõl, Csannaamúgy igen kiváló fõztjét. Még soha az életben nem ettem olyan finomat,mint ahogy akkor esett az a rántott hús a sültkrumplival. Prempeh

Kerevet-õrsi emlékKora reggel indultunk, a vonaton mindenkinek elég bamba feje volt csak

néztük egymást, ütöttük a Sz.Pétert. Szóval a szokásos…Félúton kivágtuk Sz. hálózsákját akkor még nem tudván akövetkezményeit. Pár órára rá megérkeztünk Hetvehel(l)y-re. Kicsitszusszantunk majd indultunk a Sás-völgy felé. Bazsó: Hmm,lesz olyan 10 km… Dzsony: 30 körül lesz, nem vészes. Kb. ¾ óra múlva megérkeztünk a„pályaudvartól” 4 kilóméterre lévõ völgybe, ahol már vártak azelõtéborosok. Egy kis kuckóban laktak. Szerintem éppen hogy átvészeltékazt a pár napot. Nem baj, tuti élvezték…Megérkezés, lepakolás, stb. Az elsõ pár óra eseményei. Majd mindenki

elkezdte összenyomatni a saját kótáját, illetve sátrát.

Beszámolók 2005


Nekünk (Szilassy, Zalán, Gergõ, Én) sikerült a legrosszabb helyet kiválasz-tani, igaz, elõnyösnek tûnt, mert erdõben volt két nagy fa között. Oda ter-veztük ugyebár a kóta felhúzását. Azzal nem számoltunk, hogy lejtõs atalaj és olyan nagyon kõkemény, hogy életbe nem tudjuk majd körülárkol-ni. Szóval éjszakára minden kóta állt, még Sanyiéké is, akik mezõre építet-tek, egy nagy fa vázzal. Elsõ estére mindenki készült egy elõadással. Minem csináltunk… Szégyelltük is.

Minek után a mi kótabeli társaságunknak nem volt neve, vártuk azötleteket… Mint az elején említettem, sikerült SzilassyPeti hálózsákjátkivágni a vonaton a folyosóra. Így este bejelentette a karhatalom, hogyépítenünk kell e hálózsáknak egy kerevetet és hordozni napokon át min-denhova magunkkal büntetésbõl. Ez 3 napig nem történt meg, ezért aztánKerevet-õrs lettünk. Na ez is megvolt. A tábor viszonylag elején iszonyatosan elkezdett zuhogni az esõ. Persze

mindenki szottyád ki a sátrából éjszaka, mentettük a menthetõt. Minekután ronggyá áztunk, nekünk Kerevet-õrsnek át kellett vonulnunk aJurtába, ahol egy másik team aludt, és valamennyire megszárítkozni. Kb. 2napig zuhogott az esõ. Egyik nap valamelyik arc elcsúszott egy szárításrakiterített nylon lapon… tiszta sár lett szegény… kitaláltuk, kéne csúszni anylon lapon… majd a nagy sarazás áttelepült a tábor lehetõ legfrekven-táltabb részére, a konyha és a mezõ közti kis átjáróra. Gondolom, sejt- hetõek az ez utáni fizikai állapotok. Mindenki tiszta sár, hajrá, mentünkfürdeni. Patak, kb. 5 fokos mindenki ordít vagy fájdalmában vagy csakúgy, mert jól esik. Tehát ezt is megértük. Egyik nap a nagy esõzésközepette érkezett meg Ódor László, a gimnázium új igazgatója.Eldumálgattunk a sátrakban. Viszonylag kellemes nap volt annak ellenére,ahogy vert a zuhi. Majd az elkövetkezõ napokban egy délutánra elállt azesõ. Uccu mindenki szárítkozott, nagy vagányan kiraktuk minden cuc-cunkat, jól otthagytuk. Hát, este nem jött az esõ? Ó, neeee!


Majdnem minden megint elázott. Viszont útközben teljesen romba dõlt azelõtáborosok kis viskója [putri -szerk.], ezért õk is a nagy katonai sátorbaköltöztek. Mi meg viszonylag megszárított hálózsákokban nyugovóratértünk. Aznap kora este Zalán körülárkolta a kótánkat, véletlenülSzilassyPetinél elfelejtette, ezért õ megint vízben aludt. Szegény! Másnapszokásos tábori elõadás-est volt. Elõtte ugyebár mégiscsak a természet lágyés nedves ölén aludtunk, ezért a környezet felszáradása nem volt valamigyors, sõt! Szóval visszatérve az elõadásokra, mindenki kapott egy kis részletet Mátyás király életébõl. Mi, azaz a Kerevet-õrs, Bécs lerohanásátkaptuk; kicsit érdekes lett. De a többieké is. Remek este volt. Ja, igen min-den éjjel volt éjjeli õrség természetesen. Párokban voltunk, én Zalánnal, 2x.A tábor legjobb éjjeli õreinek a Szilassy-Janó párost kiáltanám ki. Utolsóeste nagy buzgósággal rohantak ki éjjeli õrségbe hálózsákkal… Az egészestét átaludták. Szép volt. Az utolsó napokban viszonylag tiszta volt az ég,ezért nyugodtan tudtuk bontani a tábort. A tábor végének szokásos hagyománya is megvolt: a zászlórúd helyére ástunk egy kis gödröt, és egypapírt helyeztünk bele a tábor résztvevõinek nevével. Remek kis tábor volt,reméljük, még sok ilyen lesz.HeltaiPéter

Elsõ nagytéborom2005. augusztus 2-án reggel 9 órakor találkoztunk a Keleti pályaudvaron.

Vonatunk a Tenkes Intercity 9:35-kor indult. Elindultunk Dombóvárra, aholátszálltunk egy másik vonatra, ami Hetvenhelyig vitt minket. Innen kellettgyalogolnunk a Sás-völgybe, ami a Mecsek és a Zselic találkozásánál fekszik.Mikor megérkeztünk, az elõtáborosok már vártak minket. Õk akkorra már sokmindent elkészítettek, amik nagyon jól sikerültek. Ezen a meleg nyári naponsátraink felállításával foglalkoztunk leginkább. A következõ nap még szintén jóidõben építgettük/szépítgettük a tábort. A következõ napokban beköszöntött arosszidõ és így az elõre megtervezett program egy kissé felborult. Voltunk ter-málfürdõben, amit mindenki nagyon élvezett, és elindultunk az ibafaipipamúzeumba is, ahová végül nem mentünk el, de többen az esõs idõ jóoldalát nézve a sárban csúsztak-másztak. A rossz idõben meglátogatott minket aFasori Evangélikus Gimnázium új igazgatója is és velünk töltött egy napot,amelyen a különbözõ sátrakban különbözõ beszélgetések illetve foglalkozásokvártak minket. Ilyen volt például a „Meghallgatlak sátor” (Bundi, Gazsi, Anti),ahol történelmi, hitbeli vagy pszichológiai kérdéseinkre kaphattunk választ, devolt térképészet (Kristóf), csomózás (Márk, Feka, Boldi), népdaléneklés (Tomi,Bori) és õrsifõzés (Anna tanításával) is. Az esõs idõben nem minden nap lehetettmegtartani a tábortüzet de a zászló fel- és levonás ilyenkor sem maradt el.Amikor meg lehetett tartani a tábortüzet, remek elõadások születtek, és nagyonjól éreztük magunkat. Táborunk utolsó napja augusztus 9. volt, amikor az idõjárás ismét jóra fordultés a vártnál korábban hosszas vonatozás után értünk vissza Budapestre. Bár azidõjárás nem kedvezett nekünk, így is rengeteg élménnyel gazdagodva térhet-tünk haza a táborból.Rudi

Beszámolók 2005


Hetvehell2005 nyári tábor: a Mecsekben, egy kedves kis falucska mellett, aranyos

emberekkel. Ideális hely: egy kis patak, egy nagy rét, elképzelni semtudjuk, mi kell még ahhoz a bizonyos egy héthez. Éjszaka van, az esõ folyamatosan esik, kint és bent egyaránt, a jurta egy-

folytában mozog, a sötétben olyan benyomásom támad, akár össze is dõl-het, mivel történt már ilyen korábban, de úgy érdemes ezt az egészetértelmezni, hogy ez csak „egy kis bónusz” csupán. Arra ébredek, hogyGergõ nagy sebességgel hagyja el fekhelyét, ami már egy nagyméretû tócsává vált az éjjel folyamán és egy sokkal kényelmesebb fekhely utánnéz, az autója hátsó ülésére költözött (2 órával késõbb én is búcsúztamtõle, lehetett látni rajta, hogy jó volt neki…). Mit lehet ilyen helyzetbentenni? A megoldás kulcsa Barnabásnál volt, aki szintén felébredt és mivelõ is átesett egy kellemes fürdõn éjszaka, nekilátott tüzet rakni. Így biza-kodhattunk benne, hogy mihelyt az esõ eláll (erre már 3 napja vártunk)valamiféle száradási folyamat elindul. Ráadásképpen idõvel vendégeinkakadtak a Kerevet Örs személyeiben akiknek a kótája és vele együtt fel-szereléseik eláztak, de akkor ez csak „egy kis bónusz” volt. Mind nyájunk-nak jólesett Szilasi Peti súlya, aki gyakorlatilag az összes még alvó vagyfélálomban lévõ emberre ráfeküdt…, de legalább az esõ tovább esett. Lassan már 9 óra, ideje felkelni és felmérni a helyzetet, mi maradt a

táborból, a konyha (régebben putri) megközelítése embert próbáló feladatvolt számunkra, a korábban még kis patakként említett víz, mostanra márnem volt olyan barátságos, a hidak és egyéb átkelõk megsemmisültek.Nem rossz, de legalább a csapat tagjainak nagyobb része még viszonylagszáraznak volt mondható. Most mi legyen? A rét is átalakult egy kisebbfa-jta tóvá, egyszerûen nincs tovább! Hamar kialakultak az egymássalfarkasszemet nézõ táborok és ekkor jött végre a megváltó ötlet, menjünkel fürdõbe, és aztán majd meglátjuk, mi lesz.

Legyek ura


Magyarhertelend az újjászületés helye, itt végre nem esett, de az igazán jóa közel 30 fokos víz volt. Ezt a helyet nekünk teremtették. Megvolt ittminden kellék, a tiszta környezet és Pufi bácsi, aki ingyen szórakoztatottminket (a pikáns részeket kevesen látták és errõl beszélni, úgy vélem,fölösleges), de legalább most már mi is ismerjük a 2,8-as tejet és a 3,20-askenyeret. Ezután (úgy érzem) sikerült elfogyasztanom életem egyik legfi-nomabb vacsoráját, még most a számban van az íze a kommersz rántotthúsnak és az olajban tocsogó krumplinak. Volt egy kis éhezés rajtunk.Aztán eljött a visszatérés. A naplementében sétálva már sokan arra gon-doltak, milyen jó lesz újra fejünket a kis pocsolyákba hajtani. A meg-próbáltatások ezen részt sikeresen abszolváltuk, de a tábor még továbbfolytatódott. A kórházjárat folyamatosan üzemelt, az esõ kisebb-nagyobbintenzitással esett, de hangulat egyre jobb lett, fõleg, mikor Bazsójóvoltából egy roppant kimerítõ és soha nem látott szenvedéseket hozó 3km-es! túra után mindenkit meghívott kólára, kávéra és más hasonlófinomságokra. Szokás szerint ezután megint egyórás várakozás várt ránk avasútállomáson. Ilyenkor mit lehet csinálni egy magányos faluban? – tettük fel a kérdést Antival.Természetesen megnéztük a falu nevezettességeit, ami jelen esetben az itt

található Petrovszky-kastély képében jelent meg. Arról nem érdemes regél-ni, mi módón találtuk meg, de annyit elárulok, hogy még a helyi gyilkoskutyákat is majdnem megismertük, de ez a slágergyanús találkozáselmaradt. A lényeg, hogy mindketten fájó szívvel integettünk a vonatnak,ami sajnos picit hamarabb érkezett meg, mint amit mi szerettünk volna.Lekéstük. Hát ez „remek bónusz” – állapítottam meg, Anti semellenkezett ez ellen…, de legalább az esõ újra elkezdett esni. Hosszú sétaután érkeztünk vissza a téborba, ahol már csak a hideg babfõzelék és egy-két mogorva arc fogadott minket. A tábor egyszer véget ér és ez jelen esetben sem maradt el, pedig sokan

biztos még maradtak volna, de hát kisütött a nap és egyre melegebb lett,mintha nyár lenne, így irány haza. Habár ennyi kellemes bónusz és majd-nem egy hatalmas Scámbó mondása éppen elég egy hétre, szóval ennyivolt..., de azért hazafelé még elég sok busmannal találkozhattunk, deennek Bazsó nem örült annyira.Bundi

Beszámolók 2005


Erdély ismét2005.október27.-november01.Számomra azért is volt kuriózum az idei erdélyi túra, mivel

most kivételesen nem úgy tudtam meg a létezésérõl, hogy"helló, képzeld voltunk két hete Erdélyben, és iszonyat jóvolt", hanem sikerült már elõre lefoglalni egy remek helyet

az útra számomra is. Így pár igen produktív és professzionális megbeszélésután, amikor is sikerült eldönteni, hogy valószínûleg a madárinfluenza nemjelent közvetlen életveszélyt számunkra, sikerült pontban éjfélkor elindulnia már méltán legendás Mercedes kisbusszal. Persze elõtte még elsütöttük, ahol-a-slusszkulcs viccet, amit Kuzsó idén azzal csavart meg, hogy 9 emberegy heti cucca alá csempészte be. Ezek után eldöntöttük, hogy a további-akban Dorka lesz a kulcsfelelõs.

Határ elõtt a késõi indulásra tekintettel még szunyókáltak a többiek egy-két órát Nyíregyházán, ennek nem láttam sok értelmét, mivel már 36 órájatalpon voltam, inkább a Gazsival és Bundifaterrel elindultunk a kaszinóba,ahol is egy meglehetõsen ittas, estélyis leányzó meggyõzött minket, hogyjobban járunk a 90-es évek legjobb diszkó-slágereivel a város túloldalán.Így is lett, mellesleg ez volt a város egyetlen éjjel is nyitva-tartó helye, és akisbusszal pont ez elé parkoltak le Budriék. Ez amúgy egy visszatérõmomentum volt az út során, Kuzsó rendszerint a közvetlenül a célobjek-tum elé parkolt le, csak ezt általában órákkal késõbb sikerült csak realizál-ni.

Csodák csodájára határon sikerült gondnélkül átjutni, jókat nevettünk egymásharmadik nevén, majd Szatmárnémetitvettük célba. Bár ezzel a véleményemmelegyedül voltam, de a fõtéri betonkomplex-um szerintem egyszerûen szenzációs volt,nem ilyen alap kocka panelek voltak,hanem egy az egyben megcsinálták azt,ahogy az ötvenes években képzeltek el egymars-telepet a jövõben, megspékelve ablade runner képi világával. Az idõ vasfo-ga persze nem nagyon kímélte, de így isegy picit egy szovjet sci-fi világábanérezhettem magam. Itt gyorsan betértünkaz elsõ vetõmagboltba lejt váltani, mivelBudapesten semmilyen áron nem leheteme remek bankókhoz hozzájutni.Ugyanis vetõmag az nem volt benne, devolt egy pénzváltófülke. Ha valaki nemtudná Románia idén vezette be az új lejt,az egyszerûség és könnyebb érthetõségkedvéért levágtak négy nullát és 2 centitbelõle, amúgy ugyanúgy néznek ki.

Blade runner


Szemfüles cserkészek sejtették, hogy itt lehúzás lehet a dologban, mivelösszevissza kaptunk 1 és 40000 lejeseket, de azért mindenki beváltotta apénzét. Késõbb aztán kiderült, hogy még sincs átverés, ez egy olyan ország,ahol valóban 1 lej 10.000 lejt ér, és persze bekavart még a régi és új bani

(váltópénz) is, amikkel együtt már tény-leg lehetetlen volt követni kis csapatunkpillanatnyi anyagi helyzetét. Ez szerencsére nem okozott nagy gon-

dot, a fejetlenséget leszámítva, mert mégmindig igen olcsó volt mindenMagyarországhoz képest is. Ezek utánutunk Ady Endrébe vezetett. EredetilegÉrmindszentnek hívták, de a helyiek úgygondolták, hogy ez az elnevezés frap-pánsabb. Meglepõ módon Ady Endréneklehetett itt megtekinteni a szülõházát,ami igen tanulságos volt, rájöttempéldául, hogy igazából egy palotábanlakom jelenleg. Elõkerült még a Bundi-féle “Sárga csõ” talánykomplexum is, deakárhogy is agyaltunk rajta egészen az útvégéig, kicsit sem kerültünk közelebb aprobléma megoldásához. Még azt hiszem, megnéztünk pár dol-

got, de már csak a festõi szépségû tájraemlékszem és a piros fényekre, a kul-turális tevékenységek már kezdtek össze-folyni a sok nemalvás miatt.

Sötétedésre megérkeztünk Magyardécsére, egy meseszép faluba, ahegyekbe, ahol is Bundi barátja és üzletfele szervezett nekünk szállást. Ittelõször is körbekocsikáztuk a falut háromszor, hogy még aki véletlenül nemtudta, hogy jövünk, az is láthasson minket. Ennek igazából két oka volt,egyrészt Bundifater elfelejtette a címet, másrészt viszont meg nem esett leelsõre, hogyan vannak számozva a házak, de aztán rájöttünk, hogy balravannak a 200-300 közöttiek, jobbra meg a 300 felettiek. De nem baj, ígylegalább megtudtuk, hogy kedves szállásadónk igen tisztelt személy afaluban, akit mindenki csak úgy hív, hogy a "Fõnök". A ház mindenelõzetes várakozást túlteljesített. Volt minden, ami kellett; cserépkályha,hûtõ, mikró, de még egy felszerelt fürdõszoba is, csak víz nem volt mégegyelõre, de mint megtudtuk az is no para, csak be kell majd kapcsolni.Bár még mindig nem sikerült napok óta aludni, de gondoltuk, mi lenne, halenéznénk a fõtérre így négyen, csak a tréfa kedvéért. Az nem voltmeglepõ, hogy egybõl persze elkavartunk, az már annál inkább, hogy ittbizony 11-kor van a faluban a központi villanyoltás. Szerencsére végültalálkoztunk egy kedves lakossal, aki megmutatta nekünk a titkos utat,ami egyenesen a "bar"-ba vezetett. Itt megismerkedtünk Olgával, aki nagy-on ismerõs volt, mégpedig azért, mert kinn volt a képe a szállásunk falán.Mint kiderült, õ volt a Fõnök keresztlánya, azért. Szerencsére hazavezetettminket, útközben jól össze is barátkoztak Dópmennel. Blekkáut.

Beszámolók 2005

A Fõnök házaA Fõnök háza


Következõ nap elõször is szerettünk volna, ha lenne egy kis víz, devalamiért csak nem jött a csapból. Nem baj, van egy bácsi, aki ért hozzá.Meg is nézte, majd konstatálta, hogy nem megy, és elment. Kuzsó aztánaddig piszkálta a szivattyút, amíg be nem indult, de víz még mindigsemmi. Hozzáértõ bácsit visszahívtuk, majd konstatálta, hogy nem megy,és elment ismét. Ekkor Budri megfejtette, hogy nyissuk ki a csapokat, ésegy idõ múlva valóban elkezdett folyni. Az elsõ furcsaság az volt, hogy aházat ellepte az átható fingszag (kénhidrogén), ami többé el sem múlt. Azajtókat ezek után végig zárni kellett, hogy legalább az udvaron lézengõkjussanak egy kis friss levegõhöz. Második furcsaság az, hogy a zsírújfürdõkád hirtelen fekete lett. Ekkor megfordult a fejünkben, hogy talánforraljuk fel, mielõtt meginnánk. A harmadik furcsaság az volt, hogy a víza forralás után már egyáltalán nem volt átlátszó, hanem beváltott kife-jezetten méregzöld színbe. Ezek után inkább a vályúból ittunk vagy a helyiitalkülönlegességeket fogyasztottuk. Vagy csak simán teletömtük abendõnket nihilistamálnával, ami a kertben termett fittyet hányva anovemberi fagyokra.

“...istenek vagyunk csocsóban”“...istenek vagyunk csocsóban”


Másnap a cél Kolozsvár és környéke volt, amibõl nem jött össze semmi,viszont egy mûvészettörténeti/teológiai vitát követõen sikerült rávenni aszamosújvári örmény papot, hogy tartson egy kiselõadást, ami igazán szu-perjó volt. Megtudtuk, hogy az örményeknek igen jó üzleti érzékük van,ez is magyarázza, mit keres egy Rubens kép a tízfõs örmény gyülekezettemplomában, hogy a harangok Rómába mennek és megismerkedtünkmásik helyi különlegességgel: a szoborral, aki ha meghallja a harangszót,akkor odafordul felé. De sosem hallja meg, mivel egy szobor (sic!). Utunkezután a kolozsvári "Hágendázsi" temetõbe vezetett. Ez igazán jó volt,nekem fõleg az tetszett, amikor ment le a nap és vörös volt az ég, deazért már jó sötét volt, és én elhagytam a többieket. Akkor elkezdettkörözni a fejem fölött körülbelül kétezer varjú, és mire a századik síron isátmásztam, sikeresen összekevertem egy kedves gyászoló román családota bajtársaimmal. Kalandok után igen megéheztünk, ezt a komoly prob-lémát sikerült is megoldani két óra alatt, majd belevetettük magunkat akolozsvári éjszakai életbe. Többiek nem tudom, mit csináltak,Bundifaterrel rájöttünk, hogy mi itt istenek vagyunk csocsóban, és azzalmulattuk az idõt végig, hogy mindenkit rongyosra vertünk. További programok voltak még Szék, ahol háromszor is lekéstük a misét.

Bonchida, ahol a helyi kulturális központot - egy gyönyörû kastélyt -egyrészt elhordták, másrészt, amikor háborús filmet forgattak itt, nembajlódtak a vaktölténnyel, és felrobbantották a másik felét. Megtudtukmég azt is, hogy bonchidai híd alatt, térdig áll a szemét. […]

Beszámolók 2005

Bánffy kastély, Boncida


Majd arra gondoltunk, jó lenne egy jót kirándulni, úgyhogy kerestünk egyjó meredek hegyet 45 fokos lejtõvel, és elkezdtük megmászni. De a csúcsonkiderült, hogy kétszer akkora igazából a hegy, mint ahogy lentrõl látszik.Ezt is megmásztuk. Aztán kiderült, hogy igazából négyszer akkora. Miutánmásodik órája mentünk fölfele, és ezt is megmásztuk, és rájöttünk, hogymég egyszer annyit kéne menni, mint amennyit eddig jöttünk összesen, nosakkor döntöttünk úgy, hogy inkább megvacsorázunk Besztercén. Igazán jólmegtömtük a bendõnket, annak ellenére, hogy a néni egy szót nem beszéltrománon kívül más nyelven, és az étlapon angolul minden "fried brain"-nekvolt feltûntetve, de szerencsére Dópmen kommunikáció szakot végzett, ígyvégül sikerült elmagyarázni, hogy marhát kérünk mind (múúúú). Az estetovábbi része azzal telt, hogy egymás felé kiegyenlítsük a tartozásokat,amibõl igen parázs vita kerekedett, és ez egészen addig tartott, amíg kinem számoltuk, hogy bizony kemény 40 forintokon ment az ölés.

Hazafele nyomtunk még egy kis kultúrát, majd jó szokáshoz híven áldoz-tunk Napóleon emlékének. Ahogy átléptünk a határon, nem tudtuktürtõztetni magunkat, és egy hatalmas józsizásban éltük ki örömünket,hogy újból itthon vagyunk. Így hát igen vígan, rengeteg új élménnyelgazdagodva válhattunk el egymástól.

Prempeh

Radnai havasok


Jandadecember27.-30. Mint minden évben, most is megrendezésre került a méltán

híres és népszerû téli tábor, a JANDA. A Batthyányi térentalálkoztunk, és miután összegyûlt a csapat, már robogtunktovább a HÉV-el, és meg sem álltunk Pomázig. Felcsatoltukbakancsainkat és baktattunk hosszú és csúszós (no és mere-

dek) utakon, mellékutakon a Janda házba. Ez a ház egy picit lepukkant, deotthonos, és meleg. A Lajos-forrástól kb. 1,5 km-re található. Szóval lepakoltunk és szusszantunk egyet, majd Bazsó cserkész-boss kiosztotta afeladatokat (fõzés, takarítás, favágás, vízhordás). Bazsó bizalmát egy négyfõs csapat élvezhette a vízhordás témájában. A négy ifjú cserkész (Sebõ,Sanyi, Rudi, Ottó) fél 12-kor indult útnak, kis és nagy kannákkal. Majdröpke 6 és fél óra múlva Márkó és Feka segítõ kezeinek és önfeláldozásánakköszönhetõen haza is értek. Késõ este sor került az ERÕ és ÉSZ csapatainak beosztására. Az erõsek Menya/Pappenheim, az eszeseketBundi/Hermész Triszmegisztosz vezette. A beosztást Johny/Fekete Makroszvégezte (Õ egy hallhatatlan bölcs volt, aki járta a világot). A tábor idejealatt õk versenyeztek és tették próbára magukat, erejüket ésleleményességüket. Az érkezés napján szakadt a hó, kisebb szünetekkel, amásodik napon zuhogott, úgyhogy a fiatalok 2 fõs csoportokban járták aházat és a benne elhelyezett állomásokon tanulhattak, játszhattak és hall-gathatták Bundi bölcsességeit. Este takarodó után Jonny szórakoztatottminket horror szatíráival.

Ismét kiosztották a feladatokat, hárman vásárolni mentek, egy páranvízért, kevesen takarítani, fõzni maradtak, sokan kirándultak a Csikóvárra.Simán végigpaciztuk a távot, majd vidám beszélgetés és tunyuláskövetkezett. Miután briliáns örsvezetõink észre vették az ifjak szándékát,segíteni hívták õket, különbözõ dolgokkal kötötték le a figyelmüket a vacsoráig. A vacsora után ERÕ és ÉSZ vetélkedett egy nagy quízkeretében, majd sok tanulságos történés után mindkét csapat boldoganfogyasztotta, a jutalmul kapott, isteni gyümölcstortáját. Könnyes búcsú, meg zsebkendõ, meg minden. Visszaindultunk Pomázra

onnan HÉV-el Budapestre és mindenki amerre látott, és amerre lakott.

Petõfalvi Ottó

Elõtte UtánaUtánaElõtte

Beszámolók 2005


Sámán vagyok igazi sámánA minap az internetet böngészve korszakalkotó és minden

bizonnyal hiánypótló oldalra bukkantam. Igen! - gondoltamakkor magamban. Ezt kerestem, ez hiányzott az életembõleddig! A Gyógyító Webgömb Project létezésérõl éskomolyságáról bárki meggyõzõdhet egy gyors googlekereséssel, de siessenek a gyógyulni vágyók, mert a gömb(nézése?) csak február 17-ig ingyenes!

Azt hiszem jogosnak tûnhet a kérdés,miért kerülget az idegfesz ha bioenergiakerékre, rákellenes pí-vízre, örökmozgóautóra, az egész ma ismert tudománytmegrázó kulcsfontosságú felfedezésrevagy a fentihez hasonló „tudományos”áttörésre bukkanok. Ez a hozzáállásbizony érzékenyen érinti a „para-tudományok” titánjait is. Gyakori válaszok a szakemberek kritikáira: Ad 1, elõször: „Az hogy nem hiszel

benne, a te bajod! Te nem fogsz részesülni agyógyító/tisztító/üdvözítõ/gazdaggá tevõ hatásokból.

Ad 2, másodszor: „Ezek a dolgok nem magyarázhatók a mai tudományállása szerint, esetleg XY hibát követett el, ám õ erre rájött, és lám márismûködik a teleportáló/örökmozgó/lebegõ tudom is én, micsoda.”

Ezen érveléseknek kétségtelen és biztos alapja van. Egyszerûen nem lehetõket cáfolni, mert nem érvek! Ha pedig egy-egy bátor ember mégis meg-próbálja? Hirtelen az évszázadok óta mûködõ, titkos, tudományellenes-olajliga-földönkívüli összeesküvés megátalkodott tagjaként láthatja magátviszont, kiknek egyetlen céljuk az emberiség homályban tartása, mindentudás és öröm elpusztítása és saját gazdagságuk gyarapítása. Mindezt pedigteszik olyan eretnek - és minden józan ész számára nevetséges - szabályokelhitetésével hogy 2+2 az 4, még akkor is ha erõs, torzított mágneses térben van!

Hajlamos az ember inkább hagyni az egészet a pékbe. Hátha egyszerKatinéni meg Ricsike azt hiszi, meggyógyul, ha a sámán azt mondja aTVben. Miért zavarjon ez engem? Azért mert Márió és Jenifer elolvastakegy „tudományos-ismeretterjesztõ” könyvet, amíg tatarozás miatt zárvavolt Bank, és most megvannak gyõzõdve, hogy a világegyetem az Õskajánlába körme piszkából lett, azért még felkel a nap holnap is. Nem?

Persze! És talán még ahhoz sincs semmi közöm, hogy a spirituális kitel-jesedés és az örök élet reményében, szigorúan „tudományos” alapon 10-20,100 vagy 200 ezer forintot fizet be valaki egy törvényesen bejegyzett éslegálisan mûködõ szervezetnek.


De mi van, ha teszem azt 15 év múlva Jennifer, Márió és Ricsike, immármint felnõtt értelmes emberek, tapasztalataikat felhasználva összedugják afejüket a Parlamentbe, és úgy döntenek kivetik - szigorúan a köz javáért - a„transzcendentális megtisztulásért” adót. Magyarázhatom már akkor, hogyén ilyesmiben nem hiszek, talán még mágylára is kerülök! Persze kicsitsarkítom itt a dolgokat, de nem felejtsük el, hogy alig 500 éve nem volt ezolyan abszurd forgatókönyv. Aki kételkedik benne, hogy az áltudományos maszlag már elhagyta a

karcsi-szemüveges ufóhívõk és halálközeli élményben részesült nagymamákköreit, elég, ha körülnéz a TVben vagy a városban. Ki ne csodálhatta volnamég meg az „Intelligens részecskék” csodálatos tisztító hatását, vagy azelasztikus hajfixáló eredményeit. Statisztikai tény, hogy ha prof. SörKálmán fehér köpenybe azt mondja „ez tényleg jó”, akkor azt többen el ishiszik (meg is veszik).

Figyelem! Az eddigieknél is megmondóbb rész következik, továbbolvasás csak saját felelõsségre!

/*Egy kérdés marad még nyitva. Mi lehet vajon az oka a „tudomány”évszázadának végére elharapódzó New-Age-bio-aura kultusznak? A 20.század elejére a tudomány olyan jól csiszolt és hasznos eszközzé vált azemberiség kezében, amivel teljesíthette minden vágyát, erõt facsarhatott aföldbõl, a vizekbõl és magából az anyagból, a csillagokba repíthette. Atudomány lett az új vallás, ahol nem kellett másba bízni, csak eszünket éskarunkat használni és nem maradt elérhetetlen cél.Mi változtatta meg ezt? Az elsõ sokk talán az volt mikor az új istenségrõl

kiderült, nem más, csak egy új eszköz, hogy minél több embert minélrövidebb idõ alatt megöljön. Erre még rátett egy lapáttal a Hiroshimatragédia, mikor az emberek észrevették, amit a kezükben tartanak csak egypóráz vége, amin egy veszélyes és nehezen kordában tartható fenevad van.És mostanra a legtöbb ember számára ez a fenevad már egy ködös ésérthetetlen lény lett. A pórázt talán már nem is tartjuk kezünkben, éslehet, ez a szörnyeteg nem is a mi javunkra tevékenykedik, hanem a csakmagáéra, vagy talán épp a vesztünkre tör!

Így nyilvánvaló, hogy a laikus tömeg egy olyan új eszmét keres, ahol ismétõ az ember foglalhatja el a vezetõ szerepet. Ahol elméjével, aurájával, gon-dolataival vagy akár bioenergiával közvetítés nélkül, maga irányíthatjasorsát. És örömmel fogadja, ha valaki pikát döf e szörnybe, és mégiscsakörökmozgót készít, ami, ha közben teleportál is, csak még jobb!*/

Óvakodjunk hát a para-meta tudományoktól, és azok világmegváltócsodáitól. Szeretném felhívni a figyelmet, hogyha valaki valóban értékes ésvalós tudományos felfedezést tesz, arról az esetek nagy többségében nemcicis nénis címkével, 19.999 Ft+ÁFA-ért szerzünk tudomást elõször aTVSHOP-ban.

Megmondó

Közérdekű


Újra itt az íjVeterán csapattársaink még emlékeznek azokra a hajdan

volt idõkre, amikor a 16-os EGCsCs néhány nagytáborában,kirándulásain alkalomadtán egy õsi fegyver mai változatátpróbálgattuk, mi több, kisebb nagyobb lelkesedéssel sajátpéldányok elkészítésébe is belefogtunk. Ezek persze nemsokáig húzták, hiszen tényleg használható íj és nyílvesszõk

legyártásához komoly szaktudás, de legalábbis tapasztalat kell. A Csapatrégi fényképeit nézegetve ettõl persze még óriási élmény volt saját íjunkkallõni. Nem is kevésbé, mint igazi fegyverrel próbálkozni.

A magam részérõl az íjászatot az elmúlt néhány esztendõben sem hagy-tam abba. A tavalyi év végén pedig arra az elhatározásra jutottam, hogyérdemes lenne összehozni egy íjászkört a Fasorban. Természetesen azokat acserkészeket kerestem meg az ötlettel, akik már annak idején is lelkeseníjászkodtak.

Bazsó (azon kevesek egyike, aki saját íjjal rendelkezik) azonnal támo-gatásáról biztosított, és a Gimnáziummal is sikerült kedvezõ megál-lapodásra jutni. Röviden: februártól hivatalosan is létezik a FasoriHagyományõrzõ Íjászkör (lásd a hirdetést is), mint a Csapat afféle „szakosztálya”. Utóbbi szó esetünkben azt jelenti, hogy a Csapat (aktív éskevésbé aktív) tagjai elõnyt élveznek a jelentkezéskor, ugyanúgy azok is,akik általuk értesülnek a kör mûködésérõl, s jönnek el szombat, avagyvasárnap délelõttönként íjat feszíteni.? *

Az íjászkörbe járóktól kért tagdíjat teljes egészében az íjászkör felsz-erelésének bõvítésére fordítjuk, illetve a tavaszi jobb idõ beálltától tervezett„íjászkirándulások” kiadásait fedezzük belõle.

Mindenkit várunk tehát, aki érdeklõdik e régi-új sport, harcmûvészet,szabadidõs tevékenység (kinek hogy tetszik) és nem sajnálja a hétvégéjébõlazt a két órát, amit tavaszig a tornateremben, áprilistól pedig az udvarontöltünk el, íjat feszítve.

Igaz Levi

*Azokon a hétvégeken, amikor a Fasorban nyelvvizsga van, vasárnap tartjuk az edzést.


Két pogácsa beszélget:-Szia! Képzeld, felvételiztem azegyetemre! -Tényleg, és felvettek? -HÜLYE VAGY? Egy pogácsát?

Szatyorka, és bõröndke éppen õrköd-nek. Szatyorka megszólal: - De jó! Már jön is válltáska.

-Hogy készül a fradileves? -Mindent bele!!!

Derrick sétál az utcán, eléesik azablakból egy hulla. A felügyelõ felro-han az emeletre és az ott tartózkodóférfira kiált: - Ön a gyilkos! Honnan tudta? Egy: A férfi kezében volt a füstölgõ

revolver. Kettõ: Csipkebokor vesszõ.

-Óvónéni! Mi esik odakint? -Hó -Há’ kint!

-Anyú, kimehetek cseresznyét szedni? -De hát kislányom tél van! -Tudom, sapka, sál!

-Elnézést ez a fotel a magáé? -Nem a kanapé.

Pingvin bemegy egy hotelbe, ésmegkérdezi a portást:-Elnézést, nem látta véletlenül azöcsémet?-Hogy nézett ki?-Maga szerint?

-Hogy hívják a sportos papot?-Tréningatya!!!

-Lemegyek a boltba! -Miér'? -Kenyér!

Közérdekű

-Vezetékneve? -Kovács. -Keresztneve? -István. -Házas? -Nem. -Neme? -De nem ám!

Van színestévéjük? -Igen. -Akkor kérek egy zöldet.

-Milyen hurt tesz a jogász agitárjára? -JOG-HURT!

-Min utaznak a filozófusok? -PLATÓN

Két vak ló beszélget:-Te indulsz a mai versenyen?-Nem látom akadályát.

-Cigánypecsenye van?-Hát van, de akkor zene nemlesz.

-Halló, itt Sam beszél!-Itt meg hátszél fúj!

Geg-oldal

OregonProf. Don Jovan rovataA 80-as években, amikor az Oregoni egyetemen pszi-

hológiát oktattam, esett meg velem az alábbi eset:

Egy gyönyörû délután a tengerparton ültem egy padon,amikor mellém ült egy idõsebb úriember, és beszédbe elegyedtünk.Kiderült, hogy cserkész volt fiatalkorában és izgalmas történeteket mesélt akinti cserkészetrõl. Egyre közvetlenebb hangnemben folyott a beszélgetés,egyszer csak a kezemre tette kezét, rám nézett és a következõt mondta:

Dzsován, te derék ember vagy, elmondom azt, amit eddig csak egyszermondtam el 60 éve, az engem kihallgató hatóságoknak.

„68-ban cserkésztáborban, barátommal, Tommyval elhatároztuk, hogyhavasi gyopárt szedünk Babynek, a tábor legderakabb szarajevójának. Nekiis indultunk felszerelkezve, egy terepjáróval a Szürke dögvész nevû félel-metes hírû hegynek. Körülbelül 2300 méter magasan lehettünk, amikor

olyan erõs havazás kezdõdött, hogyhólánc nélkül azonnal vissza kellettvolna fordulnunk, de a laposüveg amellényzsebemben, a 12-es kaliberûwinchester puskám a kezemben, ésBaby szemem elõtt lebegõ mosolya,amivel majd megköszöni a kis fehérvirágot, vakmerõségre ösztönzött.Még fél órát tudtunk haladni, amikorbe kellett látnunk, hogy egy tapodtatsem tud elõremenni a csapat óriásiGMC-je – bajba kerültünk.

Az elsõ pánikrohamot követõen (Tommy nekem esett, én hánytam)tudatosult bennünk, hogy az egyetlen esélyünk a túlélésre, ha elérjük a kb.2 km re levõ vadászházat, és ott próbáljuk átvészelni az éjszakát. Ezt azutat nem részletezem, 6 óránkba, és a barátom bal lábfejébe került.Beléptünk a régi ház kertjébe, ebben a pillanatban tisztán hallottam egymotoros-fûrész hangját, de abban az állapotban könnyen meggyõzöttTommy, hogy csak a képzeletem mûve.

A házba lépve meglepve tapasztaltuk, hogy az egyik szobában egy vil-lanykörte sovány fényt áraszt, a kis gázrezsón pedig valami rötyög egy kisláboskában, ami kegyetlen bûzt áraszt. Belevilágítottam a zseblámpámmal,és az ott fortyogó emberi füleket meglátva három dolog is történt egy pil-lanat alatt: Én velõtrázó ordításban törtem ki, fejemtõl 2 cm re felcsattanta benzines láncfûrész hangja, és Tommy 18 éves sûrû fekete haja teljesenõsszé vált. - itt tartott egy kis szünetet az öregúr, sóhajtott néhányat, majdfolytatta- Öntudatlanul is lõttem egyet vaktába a puskával és a jéggé der-medt Tommyt gallérjánál fogva kirántottam a verandára a nagy üvegajtónkeresztül, majd eszeveszetten menekülni kezdtünk. Valahogy eljutottunk akocsiig, amit habzó szájjal próbáltuk beindítani, kevés sikerrel.



Amikor hirtelen mégis elindult, és a fényszórók felkapcsolódtak, a lám-pák fényében egy 6 éves kislány jelent meg, aki havasi gyopárt nyújtottfelénk. Ez a sokk elég volt mindkettõnek az ájuláshoz.

Három nappal késõbb egy szanatóriumban ébredve a Sheriff mondta el akihallgatásunk után, hogy csak Isten kegyelmének köszönhetjük, hogymegmenekültünk (Tommy bal lábfej nélkül), arról nem beszélhetett, hogymi elõl. Azt az éjszakát a rendõrség és a média a „popókuli éjszakájakéntemlegette”.

Az öregúr miután elmondta a történetet, hirtelen fölállt és távozott.Követtem tekintetemmel, 30 métert tehetett meg, amikor rendõrök és akülönleges alakulat emberei vették körül, fegyverrel földre kényszeríttet-ték, megbilincselték, majd elvitték. Én elfordultam és sietve távoztam amásik irányba.

Folytatása következik....

Közérdekű

Hírek:Tavaszi tábor

Lehet, hogy az idei, Csehbánya melletti tavaszi tébor volt az utolsó?Az Országos Katasztrófavédelmi Hivatal bizottságot állított fel, hogymegvizsgálja milyen kapcsolat van a tavaszi téborok és az erre idõreesõ tájfunok és évszázados rekordokat döntögetõ havazások köz. Dr. Hümmer Elemér szerint: “Aki nem látja az összefüggést, az vak.”

Csapatkiállítás2006.április28 - május2. között csapattörténeti kiállítást tervezünk agimnázium dísztermében. Csapatunk az idén 16 éves, múltját,élményeit fényképekben szeretnénk bemutatni az érdeklõdõknek ésmagunknak. Terveink szerint lesz egy kis tábori részlet is berendezve,azoknak, akiknek csak elképzeléseik vannak arról, milyen is egy ilyensátoros tábor. Kérünk mindenkit, hogy ha van képe, vagy bármilyentábori használható emléke (kókusz-pohár, menya, stb.) azt juttassa elhozzánk. Köszi.

Erdélyi vagy felvidéki túraTavaszi szünetben a nagyobb cserkészek részére (roverek és rover-jelõl-tek) kirándulást vezetünk Erdélybe vagy Felvidékre. Ha van elégérdeklõdés, akkor hamar összeszervezzük a túrát. (Kb. 4-5 nap, 20-30e Ft.)

Nyári nagytábor A 2006-os nyári nagytáborunkat a Zemplénben tartjuk, augusztus19-29. (szombat-kedd) között.

feltámadt a 16's rover

Documents