Festészet 8.A kompozíció

A keret és a képmező

• A kép (festmény) a képkeret által definiált terület kitöltése festői tartalommal. A keret tehát határsáv, választóvonal, limes, amely a művészi tevékenység tárgyát definiálja, jelöli ki. Célja művészet és természet elválasztása – egyben a kettő közötti átjárás lehetőségének megteremtése a befogadó (tehát nem a képtartalom, vagy a természet) számára.

• "A keret konfigurációjában sohasem lehet olyan lyuk vagy híd, amelyen mintegy beáramolhatna a világ, illetve amelyen a kép kiléphetne a világba - ahogy ez például akkor történik, mikor a kép tartalma a kereten folytatódik." Georg Simmel:G. Simmel: „A képkeret (esztétikai kísérlet)”, In. Velence, Firenze, Róma, Atlantisz, Bp., 91-98.o.

• A keret definiálja a képmezőt, melynek „megművelése” a művész célja, s melynek befogadása a befogadó célja. Míg a képmezőben megjelenő kép a művészi megmunkálás része, a képkeret ettől független, a művészi közlésben részt nem vevő, ám arra a figyelmet ráirányító eszköz. kivéve pl. a szecesszióban, ahol a képkeretre mintegy ráúszik a kép tematikája.

• Ugyancsak a két világ közti összeköttetést teremti meg a kép címe, a festő neve és a kép fizikai adatai

Középpont, szélek• A képmező felosztásának vannak ránk hagyományozott módszerei. A kiindulópontot

aszerint kell választanunk, hogy egy Alberti-féle ablakkoncepciót képzelünk a mű mögé vagy a felület kialakítása érdekel bennünket, a felület harmonikus elrendezése.

• Az emberi megismerés sajátossága, hogy a kép befogadása során szemünk törekszik a középpont felé, de úgy, hogy egyben egyszerre is látni tudjuk a kép egészét.

• A keret és a középpont körül elhelyezkedő részeket úgy osztjuk fel, mint egy térkép részeit. A különböző oldalak (bal, jobb, lent, fönt) a képkeret és a középpont körüli elhelyezkedés alapján definiálódnak.

Engraving (modified) from G. B. Vignola, La due regole della prospettiva practica, 1611. Mondrián, kompozíció, 1923

Horizont, vízszintes és függőleges tagolás

Claude Lorraine (1642): Italian Coastal Landscape

• A másik-valóságra-nyíló-ablak képkoncepcióban a nézőnek a megjelenített tájban elfoglalt képzeltbeli helyzetét jelöli ki a szemmagasság megjelenítése, az úgynevezett horizontvonal, vagyis az a magasság, ahol ha nem akadályozná semmilyen tárgy látásunkat, a föld és az ég vonala összeér.

• A képsík vízszintes és függőleges tagolása a képfelület-megművelése koncepcióból vezethető le. Mintha egy képernyőn szeretnénk egy négyzetrácsot alkalmazni, a látvány tagolása céljából.

Képolvasás: balról jobbra, föntről lefelé,

átlós irány

• Az írás-olvasásnak megfelelően az elsődleges reflexünk a képolvasás során is a balról jobbra, fentről lefelé haladás

• Ezt az alapirányt befolyásolhatja, hogy fekvő vagy álló képről van- e szó, a horizontvonal magassága,

• a kép elhelyezésének magassága a falon

• És természetesen a kompozíció, mely ennek az iránynak ellene szegülhet

Aranymetszés, harmad-törvény• A kép felületén a hangsúlyos elem számára megfelelő

hely kijelölése• Ősi elv az arányok ismétlése, melynek legtisztább

formája az aranymetszés(egy szakasz egésze úgy aránylik a hosszabbik részéhez, mint a hosszabbik része a rövidebbhez)

• Harmad-törvény: a helyes komponálás a 2:1-hez arányt követi, vagyis egyharmad résznél osztja a szélességet vagy a magasságot

Képsík és képmélység• A kép két dimenzióban ábrázolja a három dimenzióban látható világot.

A különbség eltüntetése céljából alkalmazzuk a perspektívát, melynek révén a képsík mögött mélységet érzékeltetünk –vizuális illúzió

• A képmélység a térbeliség érzetének felkeltésére utal• A képmélység létrehoz egy újabb irányt, melyet a szem követhet (a

bal-jobb, fent-lent, átlós irány mellett, melyek a felületen jelölnek ki irányt)

Előtér, középtér, háttér• Tiziano: Az ember három életkora, 1513-4

A kompozíció: motívumok egymás

közti viszonyai

• „a festésnek azt a módszerét nevezem kompozíciónak, amelynek segítségével a részeket a festett művön elrendezem" (Alberti: A festészetről, II. 33.)

Jan van Huysum (1682-1749): Vase of Flowers on a Garden Ledge, ca. 1730

A kompozíciót meghatározó ábrázolási eszközök

• Tér-képzet: (illúzionisztikus, kétdimenziós, lapos, egyéni, keleti, primitív, stb.)

• Alak: vonallal, színkülönbséggel, tónussal, textúrával, elkülönített terület a képmezőn belül, lehet pozitív és negatív, összefüggésben áll más alakokkal.

• Vonal: egy forma körülzárása vagy két felület találkozása, egységet, dinamikát, stb. sugallhat

• Tónus: a fény vagy a sötétség jelenlétének szintje egy-egy tárgyon

• Textúra: anyagszerűség• Szín (tiszta, kevert, hideg-meleg, stb.)

A kompozíció célja lehet• Egység: a részek elnyerjék szerepüket a kép egésze szempontjából• Arány: egyik elem viszonya egy másikhoz, vagy elem viszonya az

egészhez• Ma is fontos az aranymetszés elve• Egyensúly: alakokra és tömegekre használt kifejezés, lehet

szimmetrikus vagy aszimmetrikus, vagy bármilyen más rend is érvényesülhet

• Harmónia: a részek békés együttállása, a részek egy koherens szándékot tükröznek

• Változatosság: különbségek tónusban, színben, alakban, színben, felkelti a vizuális érdeklődést, nem szabad túlzásba vinni.

• Kontraszt: különböző részek egymásra vonatkoztatása hangsúlyt ad, felerősíti a kép hatását

• Mozgás: ahogy az elemek elhelyezése a képen a szemet vezeti • Ismétlés: egyes tulajdonságok visszatérése, kis eltéréssel vagy más-

más tárgyakon, szintén erősebbé teszi a művet• Ritmus – zenei asszociáció

Erővonalak Rembrandt: Éjjeli őrjárat, 1642

• Azok a strukturálisan meghatározó vonalak, irányvektorok a képen, melyek a befogadói szem mozgását kijelölik

• A szabályszerű a cél, de anélkül, hogy erőltetetté, mesterkéltté váljon (titkolni kell, belső rend érzetét kell kelteni, szemben a külsődlegessel)

Szimmetria• (Alberti) „a symmetria kifejezést csak a latin

változatban használja, az olasz verzióban vagy elhagyja, vagy a misura (arány, mérték) kifejezéssel fordítja.

• A korabeli olasz művészetelméleti szaknyelvből akkor még hiányzott maga a fogalom, és a rendelkezésre álló kifejezések közül ez látszott legalkalmasabbnak a jelölésére.

• Sikeres elméleti megoldást a problémára majd csak késôbb fog találni, amikor a De re aedificatoriában a concinnitas (részarányosság) fogalmát vezeti be a mûben megvalósítandó arányosság jelölésére.

• Mai jelentése: A szimmetria szó a görög szümmetronból származik, általános jelentése: arányos, harmonikus. A matematikában és a természettudományokban szimmetrián valamilyen változtatással (transzformációval) szembeni állandóságot (invarianciát) értünk. A tengelyes tükrözésre szimmetrikus az alakzat, ha változatlan marad a tengely két oldalán lévõ felének felcserélése után (1. ábra).

• A szimmetria a természetben is megtalálható

Asszimetria• A kényszerrend feladása• De teleológia érvényesül

benne, valamerre irányul• Egyensúlyvesztés, kísértés,

próbatétel• Stabilitás elvesztése• Nyugtalanság,

keresés• Befejezetlenség,

dinamikus hatás

• El Greco: Krisztus az olajfák hegyén, 1590 után

Egyensúly• Az egyensúly nem egy-egy motívumnak puszta ismétlése

• A cél: harmonikus (összehangzó) hatás

• Az egyes elemek nem önmagukért jelennek meg a képen, hanem másokért, a nagyobb egység egészéért

A reneszánsz gúla-kompozíció

Leonardo: Sziklás Madonna

A barokk átlós kompozíciója

Rubens: Levétel a keresztről, 1611-1614.

A fény és a szín kompozíciós hatása

• Caravaggio: Máté meghívása, 1599-1600 Honthorst: Krisztus a főpapok előtt, 1617

Ritmus és minta

• Kandinszkij: Absztrakt kompozíció, 1914

Képkivágás, kilógás a kép keretei közül

Tekintetek kapcsolódása, kinézés a nézőre

• Pierre-Auguste Renoir. The Luncheon of the Boating Party. 1881.