2

Ficsor Károly

Elrejtett kincs I.

1. Imádkozás

2. Isten szól hozzánk

Orgovány

2003

3

ISBN 963 03 9606 8

Borító és tördelés: Ficsor Donát

Kiadja az Örömhír Alapítvány

Belső használatra!

NEM ÁRUSÍTHATÓ!

4

A 2002. szeptember 30-án Urához költöző

Mrs. Gillian M. Barrett emlékére adományt adó

brit keresztyén testvérek tették lehetővé e könyv kiadását.

Gillian, akinek szívében mély szeretet élt a magyarok iránt,

élete során nagyon sokszor megtapasztalta

az imádság erejét.

5

TARTALOM

Bevezetés .................................................................... 12

IMÁDKOZÁS .............................................. 14

Imádkozás Jézus nevében ............................................. 20

Az imádkozás ideje ...................................................... 22

Szüntelenül – Mindenkor – Kitartóan ........................... 22

Imádkozás különböző időpontokban .......................... 26

Csodatétel előtt .......................................................... 29

Az imádkozás időtartama ........................................... 31

Az imádkozás helye ..................................................... 33

Nem a hely a meghatározó ......................................... 33

Különféle helyeken ..................................................... 34

Bezárt ajtóknál ............................................................ 38

Imádkozás különféle testhelyzetekben .......................... 39

Ülve ............................................................................ 39

Leborulva – Meghajolva .............................................. 39

Arcra borulva – Arccal a földre borulva ....................... 40

Halottra borulva .......................................................... 43

Átölelve ...................................................................... 44

Térdelve...................................................................... 44

Térdre esve és leborulva ............................................. 52

Arccal a térdek között ................................................ 53

6

Térdelve, felemelt kezekkel ........................................ 54

Felemelt kezekkel ....................................................... 54

Felemelt tekintettel ..................................................... 56

Állva ........................................................................... 57

Arccal a fal felé fordulva ............................................. 57

Jeruzsálem felé fordulva ............................................. 58

Imádkozás különféle kifejezésmódokkal ....................... 58

Hangosan, kiáltással ................................................... 58

Sírva – Könnyezve ....................................................... 60

Gyötrődve ................................................................... 62

Örömmel – Ujjongva ................................................... 62

Sóhajtozva – Fohászkodva .......................................... 65

Az imádkozásban részt vevők száma ............................ 66

Egyedül ....................................................................... 66

Ketten ......................................................................... 67

Szűk körben (megválasztott imatársakkal) .................. 69

Testületileg ................................................................. 72

Imádkozás a Szentlélek által ......................................... 75

Nyelveken szólás .......................................................... 76

Imádkozás és révület .................................................... 80

Bűnvalló ima ................................................................ 82

Hálaadó ima ................................................................. 84

Hálaadás áldozata ....................................................... 90

Dicséret, Dicsőítő-, magasztaló ima ............................. 91

Énekkel dicsér............................................................. 98

Dicséret, dicsőítés a gyülekezetben .......................... 100

Tapssal, tánccal... ..................................................... 102

Dicsőítés áldozata .................................................... 105

Imádás ....................................................................... 106

7

Angyalok imádják Őt ................................................ 106

A huszonnégy vén imádja Őt .................................... 106

Az ember imádja Őt .................................................. 107

Áldó ima .................................................................... 109

Áldjátok az Urat! ....................................................... 109

Áldjátok a titeket átkozókat, üldözőket! ................... 111

Kérő – Könyörgő ima .................................................. 112

Küzdő – Tusakodó ima ............................................... 114

Tolakodó – Zaklató ima .............................................. 115

Közbenjárás ............................................................... 116

Feladatunk a közbenjárás ......................................... 117

Emberi közbenjárásra Isten megváltoztatja döntését 120

Mások sorsa múlhat közbenjárásodon ...................... 120

Bibliai példák a közbenjárásra .................................. 120

Imádkozásra kér önmagáért ..................................... 128

Nem hallgatom meg kiáltásukat ............................... 128

Isten megtiltja a közbenjárást ................................... 129

Az ítélet visszavonhatatlan ....................................... 130

Virrasztás .................................................................. 130

Böjtölés ..................................................................... 133

Részleges ................................................................. 135

Teljes ........................................................................ 135

Emberekre és állatokra kiterjedő .............................. 136

Sírással, gyászolva, zsákruhában és hamuban .......... 136

Istentiszteleti rend helyreállításának részeként ........ 137

Gyászszertartás részeként ........................................ 137

Negyven napos ......................................................... 137

Életforma része ......................................................... 138

A böjtölés ideje ......................................................... 139

Szolgálati kirendelés előtt ......................................... 139

8

Isten és Jézus Krisztus a böjtről ................................ 140

Isten felszólít a böjtre ............................................... 141

Böjt és megtérés ....................................................... 141

Isten győzelmet ad az ellenség felett ........................ 141

Csak könyörgéssel és böjtöléssel kiűzhető démoni faj

................................................................................. 143

Királyi / papi parancsra – jó cél érdekében ............... 143

Királyi parancsra – gonosz cél érdekében ................. 145

Nem veszi figyelembe Isten ...................................... 145

Böjt az egyháztörténelemben ................................... 146

Böjt napjainkban ....................................................... 148

Kézrátétel .................................................................. 153

Hivatali teljhatalom átadására ................................... 153

Megáldásra ............................................................... 154

Szentlélekkel való beteljesedésre .............................. 155

Betegek gyógyítására ................................................ 156

A kézrátételt fontold meg! ........................................ 158

A Szent Szellemet nem lehet megvásárolni ............... 159

Hittel mondott ima ..................................................... 159

Hatalommal mondott ima ........................................... 161

Imádkozás jelekért és csodákért ................................. 165

Imádkozás bátorságért ............................................... 169

Már előre tudja imádságunkat .................................... 169

Az imádkozás szolgálat .............................................. 170

Imameghallgatás ........................................................ 171

Az imameghallgatás néhány feltétele ....................... 171

Ígéret az ima meghallgatására .................................. 174

Isten válasza az imádságra ....................................... 174

Meghallgatott ima negatív következményekkel ......... 181

9

Az imádkozás akadályai ............................................. 182

Helytelen indítékok .................................................... 183

Az engedetlenek imádsága utálatos ............................ 184

Bibliai imádkozók és imák .......................................... 184

Példázatok az imádkozásról ....................................... 185

Ajánlott irodalom ....................................................... 186

ISTEN SZÓL HOZZÁNK ................................. 188

Igéjén keresztül ......................................................... 191

A Szent Szellem ajándékai által ................................... 195

Nyelveken szólás és nyelvek magyarázata által ......... 196

Próféták által ............................................................ 200

A szellemek megkülönböztetésének ajándéka által .. 205

Az ismeret beszéde által ........................................... 206

Csodák által .............................................................. 208

Jeleken keresztül ........................................................ 209

Sorsvetés által ............................................................ 211

Angyalai által ............................................................. 212

Körülmények által ...................................................... 213

Gondolatainkon keresztül ........................................... 217

Érzéseinken keresztül ................................................ 220

Lelkiismeret által ........................................................ 223

Imádság meghallgatásán keresztül ............................. 224

Képekben .................................................................. 225

Álom által .................................................................. 226

Jövőnkre nézve ......................................................... 235

10

Akinek nem válaszol Isten ........................................ 236

Nem minden álom az Úr kijelentése ......................... 237

Látomáson keresztül .................................................. 237

Isten szolgáinak vezettetésül .................................... 238

Álommal együtt ........................................................ 240

Önmaga részt vesz a látomásban ............................. 241

Hangot, beszélgetést hall a látomáshoz ................... 242

Imádságra, böjtölésre válasz .................................... 244

A látomás fizikai hatásai az emberre ........................ 245

Révületben ................................................................. 247

Hallható hangon ......................................................... 251

Szelíd, halk hangon .................................................. 251

Viharból .................................................................... 251

Kiáltással, mennydörgő hangon ................................ 252

A hangerősség nem hangsúlyozott ........................... 254

A hangot látomásban hallja ...................................... 256

Színről színre, szemtől szemben .............................. 258

Nem megosztható kijelentések ................................... 258

Nem mindent jelent ki Isten ........................................ 259

Akadályok a Szentlélek hangjának megértésében ........ 259

Hamis út .................................................................... 260

11

12

BEVEZETÉS

Közvetlen a második világháború után cseperedtem fel.

Otthonunkban a Biblia nem polcra helyezett díszként szolgált, hanem minden nap forgattuk. Először édesapám felolvasása nyomán kaptam betekintést csodálatos világába, majd ahogy megtanultam az írás és olvasás tudományát, magam is sze-mélyesen olvastam, és egyes verseket memorizáltam.

Ahogy évtizedek után visszagondolok erre az időre, látom, milyen fontos szerepük van a szülőknek a gyermekek életé-nek alakításában. Kisgyermekként nem azért olvastam a Bibliát, mert ez volt a kedvtelésem, hanem azért, mert erre tanítottak. Szüleimet szerettem, tiszteltem és tudtam, hogy a javamat akarják, ezért megfogadtam tanácsukat, parancsu-kat. Nekik köszönhetem, hogy 20 éves koromban már egé-szen jártas voltam Isten Igéjében és sok verset kívülről tud-tam. Ez utóbbinak jó hasznát vettem a katonaságnál, ahol hivatalosan nem tarthattunk Bibliát. Bár végig sikerült rejte-getnem egy kis méretű Újszövetséget, de használni nem sok-szor tudtam. Jó volt ilyenkor a korábban megtanult szaka-szokat felmondani magamnak, hogy belőle vigasztalást és erőt merítsek.

Az évek múlásával Isten 5 gyermek nevelésének felelőssé-gét helyezte rám és feleségemre. Megpróbáltunk az Igei mér-tékhez igazodni, ehhez viszont szükség volt az összefüggések ismeretére. Szisztematikus bibliatanulmányozásba kezdtünk. Ennek kapcsán olyan igei igazságokat fedeztem fel, amelyek-

re mindaddig nem figyeltem fel, amíg csak vezérfonal szerint és folyamatosan olvastam a Bibliát. Ez az új felfedezés segí-tett Isten hozzám szóló üzenetének jobb megértésében, ezért még aktívabb lettem a tanulmányozásban. Elkezdtem jegyze-telni. Nem volt vele semmi tervem, csak egyszerűen jegyzetel-

13

tem, és bár kezdetben sok ilyen cetli el is kallódott, a jegyze-telés kapcsán jobban megmaradt bennem a felismert igazság.

Később már eltettem a feljegyzéseimet, és rendszerbe is szedtem őket. Egy-egy téma lezárása után mások számára is elérhetővé tettem a gyűjteményeket. Többen visszajeleztek, hogy nagy segítség volt számukra és szeretnének újabb gyűj-teményeket is kapni. Ez késztetett arra, hogy az eddig elké-szült anyagot egybefűzzem és könyv formájában megjelen-

tessem, hogy így még több érdeklődő ember számára elérhe-tővé váljon.

A tanulmányban néhány esetet kivéve nem kommentálok. Meghagyom az olvasónak, hogy maga Isten szóljon hozzá a téma szerint csoportosított Igéken keresztül. A gyűjtemény igazi célja, hogy felnyissa a szemünket, és észrevegyük, hogy egy-egy témáról mi mindent ír a Biblia. Az elrejtett kincsek közt még ennyi évi Bibliaolvasás után is olyan sok meglepe-tést találtam!

A gyűjteménynek nem célja az összes Ige felsorakoztatá-sa, és az Igék mennyiségéből általában hangsúly sem álla-pítható meg. Többféle csoportosítás is elképzelhető – ez egy azok közül.

A dőlt betűs, iniciálés szövegekben Isten – a régebben és

ma élő – gyermekei által akar fontos üzeneteket közvetíteni felénk. A keskenyebb hasábszélességű, aláíratlan dőlt betűs részek a saját kommentárjaim.

Orgovány, 2003. április

Ficsor Károly

14

1. fejezet

Imádkozás

15

16

Az Úr Jézus imádkozni tanít bennünket a Máté 6:9-13-ban. Életpéldájával is ezt teszi. Sok időt tölt az Atyával való beszélgetésben. Lukács 6:12-ben olvas-suk: „Történt azokban a napokban, hogy kiment a hegyre imádkozni, és Istenhez imádkozva virrasztotta át az éjszakát.” A Márk 1:35 szerint „Nagyon korán, szürkületkor felkelt, kiment, elment egy lakatlan helyre,

és ott imádkozott.” Imádkozott közösségben, tanítványaival, és imád-

kozott egyedül. Fontosnak tartotta a gyakori csendes-séget. Máté 14:23-ban olvassuk: „De miután elbocsá-totta a sokaságot, felment a hegyre magánosan imád-kozni.”

Az imádkozás mindenek feletti fontosságára utal az Úr Jézus cselekedete, amikor a leprás meggyógyítása után visszavonult imádkozni ahelyett, hogy a sokaság-nak prédikált volna. „De a híre annál jobban terjedt és nagy sokaság gyűlt össze, hogy hallgassák, és hogy meggyógyítsa őket betegségeikből. Ő azonban vissza-vonult a pusztába és imádkozott.” (Lukács 5:15-16.)

Jézus, a bűn nélküli, több időt töltött imádkozással, mint mi.

Bizonyos, hogy Isten áldott eszközeinek (Hyde, Mül-

ler György, Spurgeon, Moody, Wigglesworth és mások) eredményes lélekmentő munkájára magyarázat a buz-gó, kitartó imádkozás. Ezek életében az Istennel töltött imádságos éjszakákat az emberek közötti teljhatalom napjai követték.

Nagyon fontos az imaélet helyes gyakorlása. Az ima

nem varázsszó, hanem áldott lehetőség, mellyel Isten minden gyermeke élhet. Azért adatott, hogy általa be-szélő viszonyban lehessünk az Atyával. A

Thesszalonikai első levél 5. részének 16-18. versében így ír az apostol: „Mindenkor örüljetek, szüntelenül imádkozzatok, mindenért hálát adjatok, mert ez az Is-ten akarata Jézus Krisztus által a ti javatokra.”

Szeretném hangsúlyozni: az imádkozásnak nincs

kötelezően előírt menete vagy formája. Ha átengedjük életünkben a vezetést Jézus Krisztusnak, akkor ő Szent Szelleme által megtanít az imádkozás helyes gyakorlá-sára. Bizonyos vagyok benne, hogy ez állandó növeke-dést ad az imaéletünkben.

17

obban kell szeretnünk az Urat, mint a világon bármi mást! Kisfiú koromban úgy éreztem, hogy szakítanom kell a kosár-

labdázással. A kosárlabdával nincs semmi más probléma önmagá-ban, de akkoriban én már tudtam, hogy mire hívott el Isten; és úgy tűnt: a sport már előbbre való lett az imádkozásnál.

Tehát abbahagytam a kosárlabdázást. Istennek megvolt a terve az életemmel, én pedig egyetértettem akaratával. Újra az ima lett életadó energiaforrásom.

Roberts Liardon

z ima a világmindenség legerősebb hatalma, de sajnos ezt használják legkevesebben. Ezért imádkozzatok, imádkozza-

tok, szüntelen imádkozzatok! Ethel Bell

Dr. Chapman misszionárius így írt Hyde-ről: agy leckét kaptam az imádkozásra vonatkozólag. Angliá-ban egy evangélizációs sorozatnak nagyon kevés volt a

látogatója. Időközben azonban kaptam egy levelet, amelyben egy amerikai misszionárius arról biztosított, hogy Isten áldásáért könyö-rögni fog. Az illetőt „Imádkozó Hyde” néven ismerték. S amikor ő imádkozott, ugyanabban az órában megindult az áldások áradata. A terem zsúfolásig megtelt. Legelső felszólításra 50 ember fogadta el Krisztust.

Mielőtt elváltunk, arra kértem: „Mr. Hyde, nem imádkozna értem is?” Hyde bejött a szobámba, bezárta az ajtót, aztán térdre borult, s öt percig várt, anélkül, hogy hang jött volna ki a torkán. Hallottam szívem dobogását a csendben, és éreztem, hogy forró könnyek áztat-ják arcomat. Tudtam, hogy Isten jelen van. Aztán, mialatt ég felé fordított arcán könnyek peregtek végig, Hyde így kiáltott fel: „Ó, Istenem!” Azután ismét vagy öt percig hallgatott, majd mikor tudta, hogy Istennel beszél, akkor szíve mélyéből olyan kérések törtek elő embertársáért, amilyet még soha nem hallottam.

Mikor térdeimről felkeltem, tudtam, hogy mi az igazi imádság... Jézus Krisztus új példaképe állt előttem, és én bepillantottam imád-kozó életébe. Az én szívemben is felébredt a vágy, hogy ilyen imádkozó ember legyek.

Dollman

J

A

N

18

a John Wesleynek igaza volt, amikor azt mondta: „Isten semmit sem tesz a földön, csak hitből fakadó imára való

válaszként” – akkor ennek érdekében lemondok egy kis alvásról. Ennek érdekében változtatok az életvitelemen. Kikapcsolom a tévét, és még egy-két étkezést is kihagyok.

Dutch Sheets

sten többet végezhet imádságaink által, mint munkálkodá-sunk által.

Dollman

z imádság alapvetően olyan együttműködést jelent, amely-ben Isten megváltott gyermeke kéz a kézben munkálkodik

együtt Istennel annak érdekében, hogy Isten megváltó célkitűzései megvalósuljanak a földön.”

Jack Hayford

enki sem élhet helyesen, aki nem imádkozik helyesen.

Dollman

gy angliai lelkész aggódva fordult egy este az egyházfi-hoz:

– Látta már azt a szegényesen öltözött öregembert, aki minden délben bejön a templomba és utána azonnal kimegy? A lakásom ablakából szoktam figyelni, és meg kell mondanom, a dolog nyugta-lanít. Végül is komoly értéktárgyak vannak a templomban. Próbálja

meg egyszer kikérdezni! Az egyházfi már másnap megszólította az öreget: – Mondja csak, mi indítja magát tulajdonképpen arra, hogy a

templomba jöjjön? – Imádkozni szoktam – felelt az ember nyugodtan. – Nana, talán mégsem egészen úgy van! Ahhoz túl rövid ideig ma-

rad. Egyszerűen odamegy az oltárhoz, s azonnal vissza is fordul. Mit jelentsen ez?

– Így van – hagyta helyben a szegény öreg –, csakhogy én nem tu-dok hosszú imákat mondani. Ezért minden délben eljövök, és egy-szerűen így szólok: „Úr Jézus, itt van Simon!” Kicsi ima ez, de úgy érzem, az Úr meghallgatja.

H

I

A

S

E

19

Nem sokkal ezután a vén Simont elütötte egy teherautó, és kór-házba került.

– Olyan vidám benyomást kelt mindig, pedig tudom, hogy nagy fájdalmai vannak – mondta neki egyszer az ápolónővér.

– Hogy is lehetne másképp, hiszen mindennap látogatóm van! – válaszolt Simon.

– Látogatója? – ámult a nővér. – Soha nem látok magánál senkit.

Mikor jön az illető? – Minden délben ott áll az ágyam lábánál, és szívemmel hallom,

amint mondja: „Simon, itt van Jézus!” (Élet és Világosság 1994/10)

öbbet tudsz tenni az imádságnál, miután imádkoztál, de az imádságnál egyebet nem tehetsz, mielőtt imádkoztál volna.

S. D. Gordon

sten azt akarja, hogy többet imádkozzam, hogy sokat imád-kozzam, mert a lelki szolgálatnak minden eredménye az

imádkozástól függ. Dollman

dná az Úr, hogy ne bírd tovább imaélet nélkül!

M. Mátrai

inden ébredés imádság gyümölcse volt.

Dollman

hol együtt imádkozik a család, ott együtt marad a család.

Bánk József megyés püspök

T

I

A

M

A

20

IMÁDKOZÁS JÉZUS NEVÉBEN

Jn 14:6.

„Jézus így válaszolt: „Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam.”

Jn 14:13-14.

„...és amit csak kértek majd az én nevemben, megteszem,

hogy dicsőíttessék az Atya a Fiúban; ha valamit kértek

tőlem az én nevemben, megteszem.”

Jn 15:16. „Nem ti választottatok ki engem, hanem én választottalak

ki, és rendeltelek titeket arra, hogy elmenjetek és gyü-

mölcsöt teremjetek, és gyümölcsötök megmaradjon, hogy

bármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja nek-

tek.”

Jn 16:23-24.

„...Bizony, bizony, mondom nektek, hogy amit csak kér-

tek az Atyától az én nevemben, megadja nektek. Eddig

nem kértetek semmit az én nevemben: kérjetek és meg-

kapjátok, hogy örömötök teljes legyen.”

Ef 5:20. „...és adjatok hálát az Istennek, az Atyának mindenkor

mindenért, a mi Urunk Jézus Krisztus nevében.”

Kol 3:17.

„Amit pedig szóltok vagy cselekesztek, mind az Úr Jézus

nevében tegyétek, hálát adva az Atya Istennek őáltala.”

Zsid 13:15.

„Általa vigyük Isten elé a dicsőítés áldozatát mindenkor,

azaz nevéről vallást tévő ajkaink gyümölcsét.”

21

Jak 5:14.

„Beteg-e valaki közöttetek? Hívassa magához a gyülekezet

véneit, hogy imádkozzanak érte, és kenjék meg olajjal az

Úr nevében.”

Természetesen nem elég imádságunk végére oda-mondani: mindezt a Jézus nevében kérem. Az Úr Jézus a János evangéliuma 14. részében beszél a hívők cse-lekedetének nagyságáról. „Bizony, bizony mondom

néktek: aki hisz énbennem, azokat a cselekedeteket, amelyeket én teszek, szintén megteszi, sőt ezeknél na-gyobbakat is tesz” (12. vers). A tizenharmadik versben találjuk a kulcsát a Jézus nevében kérésnek: „hogy di-csőítessék az Atya a Fiúban.” Kérhetünk bármit (13-14.

vers, Máté 21:22. 18:19. 7:7.). Kérésünk célja azonban mindig Isten dicsőségének megvalósítása legyen. Hely-telen és Igeellenes dolog csak a magunk örömére, köny-nyebbségére, jó előmenetelünk vagy más emberek előtti kedvesség megnyerésére kérni egészséget, vagyont, si-kert, kényelmet stb. Bűnösök megtérését vagy az evangélizáció sikerét kérni is helytelen, ha ezzel csak a magunk hírnevét és gyülekezetünk taglétszámát akar-juk növelni. A Jakab 4:3-ban olvassuk: „Nem kapjátok meg, mert rosszul kéritek: csupán élvezeteitekre akar-játok eltékozolni.”

Jézus az Olajfák hegyén beszélt tanítványainak azokról is, akik majd a megtévesztés céljából használ-

ják az Ő nevét (Máté 24:5.). Békehírnök, 1990.

Az „Imádkozás Jézus nevében” témához

kapcsolódó javasolt irodalom:

Corie Ten Boom: Jézus nevének ereje Kenneth Hagin: A Jézus neve

22

AZ IMÁDKOZÁS IDEJE

Szüntelenül – Mindenkor – Kitartóan

Csel 10:2.

„...és szüntelenül könyörgött Istenhez.”

Csel 1:14.

„Ezek valamennyien egy szívvel és egy lélekkel kitartóan vettek részt az imádkozásban...”

Csel 2:42.

„Ezek pedig kitartóan részt vettek az apostoli tanításban,

a közösségben, a kenyér megtörésében és az imádkozás-

ban.”

1Thessz 1:2-3.

„Hálát adunk az Istennek mindenkor mindnyájatokért,

amikor megemlékezünk rólatok imádságainkban; mert

szüntelenül emlegetjük a mi Istenünk és Atyánk színe

előtt hitből eredő munkátokat, szeretetből jövő fáradozá-

sotokat...”

1Thessz 2:13.

„Ezért mi is szüntelenül hálát adunk az Istennek...”

Kol 1:9.

„...szüntelenül imádkozunk és könyörgünk értetek...”

1Thessz 5:17. „...szüntelenül imádkozzatok...”

Lk 18:1.

„Arról is mondott nekik példázatot, hogy mindenkor

imádkozniuk kell, és nem szabad belefáradniuk.”

Lk 21:36.

„Legyetek tehát éberek és szüntelen könyörögjetek...”

23

Zsolt 35:28.

„Nyelvem hirdeti igazságodat és dicséretedet minden

nap.”

Kol 4:2.

„Az imádkozásban legyetek kitartóak, és legyetek éberek: ne szűnjetek meg hálát adni.”

A Lukács evangéliuma tizenegyedik és tizennyolca-dik részében olvasható két példázat a kitartó, „tolako-

dó” imádkozásra tanít bennünket. Valaki éjfélkor megy barátjához kenyeret kölcsönözni. Bár az időpont al-kalmatlan, de tolakodása miatt fel fog kelni a barátja, és megadja neki, amire szüksége van (Lk 11:8.). Az öz-vegyasszony, problémájával felkereste az istentelen városi bírót. A bíró semmi hajlandóságot nem mutatott az ügyintézésre. Hosszú zaklatás után mégiscsak igazságot szolgáltatott az özvegyasszonynak.

Mt 15:21-28: A kánaáni asszony leánya szabadítá-sáért kérte Jézust. A Mester meglehetősen nagy szigor-ral elutasította kérését. Azonban az asszony kitartóan ragaszkodott kéréséhez, és így Jézus a leány gyógyítá-sa mellett még meg is dicsérte az asszonyt hitéért.

Mt 26:39-44: A Gecsemáné-kertben háromszor is ugyanazokkal a szavakkal imádkozott. Az Úr Jézus, földön járta idején erős kiáltással és esedezéssel járult az Atya elé, hogy bennünket kiszabadítson a halálnak hatalmából (Zsid 5:7.). Bizonyára örömmel fogadja, ha mi gyermekei, ebben is követjük példáját, böjtöléseket, imádkozásokat tartunk, hogy közbenjárjunk a sátán rabságában élők kiszabadításáért. Talán azért van még mindig olyan sok megkötözött ember, mert nincs a szívünkben égő vágy a bűn igájában szen-vedők, az elveszettek megszabadítása iránt. Le-het, hogy sok önkéntesen vállalt szolgálatot vég-

zünk, de nem tusakodunk eleget imádságaink-ban. Ha ma erre hív Urad, akkor ne késlekedj,

engedelmeskedj neki! Vállald azt, amit még soha-sem tettél, imádkozz rendszeresen és az eddigi-eknél is többet az elveszettekért!

Csel 12:5: „Pétert tehát a börtönben őrizték, a gyü-lekezet pedig buzgón imádkozott érte Istenhez.”

24

2Móz 32:7-32: Izráel nagy bűnt követ el. Áron aranyborjút készít. Isten haragja fellángol ellenük, és az a terve, hogy végez velük. Mózes könyörög. Kéri Is-tent a népért. Még önmagáról is lemond: „Mégis bo-csásd meg vétküket! Mert ha nem, akkor törölj ki en-

gem a könyvedből.” Az Úr szánalomra indult.

Ne keseredj el, ha úgy érzed, hogy a válasz késik, a

sátán nem adja fel könnyen a harcot! Ő az, aki az em-berek által a bűnt elköveti (1Jn 3:8.). A levegőbeli ha-talmasságok ellenünk vannak, ők az ellenségeink, nem az általuk befolyásolt emberek (Ef.6:12.). A sátán fon-dorlatával úgy bekever bennünket, hogy sokszor a leg-jobb akaratunk ellenére sem tudjuk már, mit tegyünk, hogyan imádkozzunk. Hívjuk bátran segítségül a Szent Szellemet! Amit mi nem tudunk megtenni, ő azt elvégzi helyettünk (Róm 8:26, Ef.6:18.).

Természetesen nem lehet egész életünk minden órá-ja tusakodás, hol maradna akkor idő a kenyérkereset mellett a dicsőítésre és a magasztalásra. Vannak azonban konkrét célok, melyekért ezt feltétlenül vállal-nunk kell. Ilyen pl. egy evangélizációs kampány, más-kor egyéni megtérések, megújulások, gyógyulások, dé-monoktól való szabadulások stb. A Kolossébeli gyüle-kezetnek Pál kihangsúlyozza, hogy értük és másokért milyen sokat küzd (Kol 2:1-2.). Ugyanezt teszi Epafrász, mert szeretné, hogy megmaradhassanak Is-ten akaratában (Kol 4:12.).

Békehírnök, 1990.

agyapám, R. L. Dobson, erkölcsös ember volt, aki azonban úgy látta, nincs szüksége a keresztyén hitre. Az ő szellemi

érdektelensége a nagyanyámat, Juanita Dobsont igen nagy nyomás alá helyezte, mivel ő odaszánt volt, és Istent helyezte az első helyre. Felelősnek érezte magát, hogy mind a hat gyermekét Jézushoz ve-zesse. Volt idő, amikor a nagyapám azt akarta, hogy gyakorolja ugyan a hitét, de hagyja ki őt ebből az egészből. Azt mondta: „Én egy jó apa és jó gondviselő vagyok. Kifizetem a számlákat, becsüle-tes vagyok a felebarátaimmal. Ennyi éppen elég.”

A felesége így válaszolt: „Jó ember vagy, de ez nem elég. Oda kellene adnod a szívedet Istennek.” De ezt már nem fogadta el. Ap-rócska nagyanyám nem erőltette rá a hitét férjére, és nem bánt vele másképp sem, hanem csendesen folytatta az imádkozást és a böjtö-

N

25

lést azért az emberért, akit szeretett. Több, mint negyven éven ke-resztül ugyanazt a kérést intézte Istenhez.

69 éves korában, életében először, nagyapám súlyosan megbe-tegedett. Egy nap a legkisebb lánya lépett be a szobába, hogy kita-karítson. Ahogy elhaladt az ágya mellett, könnyeket látott az apja szemében, pedig addig soha, senki nem látta őt sírni.

Papa, mi a baj? – kérdezte.

Drágám menj, hívd ide a mamát – válaszolta nagyapám. Nagyanyám odarohant a férjéhez, és hallotta, amint az így szól: Tudom, hogy haldoklom, és nem félek a haláltól, csak olyan sö-

tétnek látom. Nincs belőle kiút. Úgy éltem le az egész életemet, hogy a legfontosabb dolgot kihagytam. Imádkoznál értem?

Imádkozzam? – döbbent meg nagyanyám. Ezért a kérésért kö-nyörgött egész életében. Térdre esett és negyven év közbenjáró imá-ját öntötte ki ott, az ágy mellett. A nagyapám átadta az életét Krisz-tusnak.

Az elkövetkező két hétben keresztényeket akart látni, akiket megbántott. Bocsánatot kért tőlük. Majd lezárva személyes ügyeit, ajkán Jézus Krisztusról szóló bizonyságtétellel halt meg. Mielőtt kómába esett volna, amiből többé nem tért magához, így szólt:

– Most már van út a sötétségben. Nagyanyám hajthatatlan imái választ nyertek.

Dr. James Dobson

udtam, hogy a lány, akiért imádkozni fogok, nagyon beteg. De nem tudtam, hogy kómás, légcsöve fel van vágva, etető-

cső vezet a gyomrába, és hogy már másfél éve ebben az állapotban van... Az orvosok szerint nem volt semmi reménye az életben mara-dásra, arra pedig már végképpen nem, hogy kikerüljön a kómás állapotból. Ha vissza is nyerné az eszméletét, súlyos agykárosodása miatt tulajdonképpen csak vegetálni tudna...

A halál mellett álltam, és az életért könyörögtem. Azt vártam, hogy Isten csodálatosan, könnyen, gyorsan meggyógyítja. Nem az történt, amire számítottam. Hatvan-hetvenszer álltam oda mellé, minden alkalommal legalább egy órára, egy éven keresztül. Abban az évben sokszor fordultam Istenhez, és azt kérdeztem, hogy való-ban Ő küldött-e ehhez a kislányhoz. Minden egyes alkalommal azzal biztatott: „Én küldtelek, ne add fel!”

Egy nap végül magához tért a lány, és azóta is egészséges! Ki-tartás, állhatatosság által megnyertük a csatát!

Spurgeon mondta: „Kitartás által érte el a csiga a bárkát.” Dutch Sheets

T

26

üller György kitartó volt. „A legfontosabb: soha ne add fel, amíg a válasz meg nem érkezik. Hatvanhárom éve és

nyolc hónapja imádkozom egy ember megtéréséért. Még nem tért meg, de meg fog. Hogy is lehetne másképp? ... hisz imádkozom.”

Eljött a napja, hogy Müller György barátja elfogadta Krisztust. Akkor történt, amikor Müller koporsóját már a földbe engedték. Ott, a nyílt sír közelében Istennek adta a szívét ez a barát. A kitartó imák

újabb csatát nyertek. Müller sikerének titkát három erőteljes szóban lehetne összefoglalni: Nem adta föl.

Dick Eastman

John Lake a 20. század elején élt, és a gyógyítás kegyelmi ajándékával szolgált a betegek felé. Gyógytermeibe elmehettek olyan betegek is, akiken már az orvosok nem tudtak segíteni, és ott imasegítsé-get kérhettek. Rendszerint addig imádkoztak értük a

szolgáló testvérek, amíg teljesen meg nem gyógyultak, és ez azt jelentette, hogy egyesek napokig, vagy hete-kig ott laktak. A kitartó imádkozásnak jó eredményei voltak:

gyanabban az épületben, ahol a Gyógytermeink voltak, egy röntgenlaboratórium is működött. A technikusok látni

akarták, miről is szól ez az egész, ezért azt kérték, hogy egyes, gyógyulás előtt álló betegeinkről ingyenes röntgenfelvételeket készíthessenek. Kivételes lehetőség volt ez.

A hozzájuk küldött betegek között volt egy tüdőbajos férfi is. Va-lahányszor imádkoztunk érte, minden alkalommal megröntgenezték, úgyhogy láthattuk a gyógyulás folyamatát. A felvételek tanúsága szerint a kór mindinkább visszahúzódott, és végül teljesen nyoma veszett. Az ember tökéletesen egészséges lett.

John Lake

Imádkozás különböző időpontokban

Zsolt 119:62. éjfélkor

„Éjfélkor fölkelek, hogy hálát adjak neked igazságos dön-téseidért.”

M

U

27

Zsolt 119:147. virradatkor

„Ébren vagyok virradatkor, és fohászkodom, igédben re-

ménykedem.”

Mk 1:35. hajnalban

„Nagyon korán, a hajnali szürkületkor felkelt, kiment, elment egy lakatlan helyre, és ott imádkozott.”

Csel 10:9. déltájban

„Másnap, amíg ők úton voltak, és a városhoz közeledtek,

Péter déltájban felment a ház tetejére imádkozni.”

Csel 3:1. délután háromkor „Péter és János felment a templomba, a délutáni imádko-

zás idejére, délután három órára.”

Csel 10:30. délután háromkor

„Ekkor Kornéliusz így szólt: „Négy nappal ezelőtt körülbe-

lül ebben az órában, délután három órakor imádkoztam,

és íme, egy férfi állt meg előttem fénylő ruhában...”

1Móz 24:63. estefelé

„Estefelé kiment Izsák imádkozni a mezőre.”

Ezsd 9:5. este

„Az esti áldozatkor pedig fölkeltem onnan, ahová leros-

kadtam, majd megszaggatott ruhában és köpenyben térdre hulltam, imádkozva emeltem kezeimet Istenem, az

Úr felé...”

Lk 6:12. éjszaka

„Történt azokban a napokban, hogy kiment a hegyre

imádkozni, és Istenhez imádkozva virrasztotta át az éj-

szakát.”

Neh 1:6. éjjel-nappal

„...hallgasd meg szolgád imádságát, aki most éjjel-nappal

imádkozik előtted szolgáidért, Izráel fiaiért.”

1Thessz 3:10. éjjel és nappal

„... éjjel és nappal buzgón könyörgünk azért, hogy láthas-sunk benneteket, és kipótolhassuk hitetek hiányossága-

it!”

28

Zsolt 42:9. éjjel

„Nappal szeretetét rendeli mellém, éjjel éneket ad számba

az Úr; imádságot életem Istenéhez.”

Lk 1:10. füstölőáldozat órájában

„A nép egész sokasága pedig kint imádkozott a füstölőál-dozat órájában.”

Dán 6:11. naponta háromszor

„Amikor Dániel megtudta, hogy alá van írva ez az irat,

hazament. Emeleti szobájának ablakai nyitva voltak Je-

ruzsálem felé, és ő napjában háromszor térden állva imádkozott, és magasztalta Istenét, ahogyan azelőtt is

szokta.”

Zsolt 119:164. naponta hétszer

„Naponta hétszer dicsérlek téged...”

Lk 24:30. étkezés előtt

„És amikor asztalhoz telepedett velük, vette a kenyeret, megáldotta, megtörte és nekik adta.”

Csel 27:35. étkezés előtt

„E szavak után vette a kenyeret, hálát adott Istennek

mindnyájuk szemeláttára, megtörte, és enni kezdett.”

ányszor imádkozik ön?” – kérdezték egyszer egy hívő asz-szonytól. – „Háromszor napjában és azonkívül egész nap” –

szólt a gyors felelet. Dollman

z idő tájban kezdte el azt is, hogy naponta négy ízben titok-ban imádkozzék; és a kegyelemnek Istene, aki szívét az

imádkozásra elkészítette, nemsokára feleletet is adott imájára: igaz ugyan, hogy nem úgy, amint várta; nem örömöt és békességet hozott rá, hanem saját vétkei, gyámoltalansága és nyomorúsága felől való erőteljes és fájdalmas meggyőződést; felfedte előtte azt, amit azelőtt nem is gyanított, hogy szíve álnok és kétségbeejtően romlott; és ami még gyötrőbb volt, hogy minden kötelességének teljesítése és mun-kálkodásai nem szerezhetik meg néki a bocsánatot vagy a legcseké-lyebb jogcímet az örökéletre. Ebben az állapotban vergődött több mint három éven keresztül, míg azután egy napon (1742-ben) a leg-

H

A

29

keservesebb lelki gyötrelmek közepette világosan nyilvánvalóvá lett előtte Jézus Krisztus, aki az Istennél és Atyánál közbenjár érte és ingyen való bocsánatot szerez néki. Abban a pillanatban minden félelme megszűnt és szíve kibeszélhetetlen örömmel telt meg. „Ekkor történt – mondotta – hogy hajlandó voltam önmagamról lemondani és megragadni Krisztust, hogy Ő legyen mindenben mindenem. Ó, milyen ragyogást és vigasztalást és az Isten bűnbocsánatot adó

szeretetének milyen édes ízét éreztem lelkemben!” John Wesleyről

em tudnék megfelelni az elhívásomnak, ha nem imádkoznék reggelente minimum egy órát.

Ha ima nélkül kezdeném el a napot, csak a természetes képes-ségeimre támaszkodhatnék, de az imával eltöltött idő miatt bízhatom Isten végtelen képességeiben. ...

Időbeosztásomban tehát az Úr szolgálata megelőzi az Úr

népének szolgálatát. Mielőtt kiállok az emelvényre prédikálni, legalább további két órát kell imában töltenem. Ha Japánban prédikálok, és ez havonta megtörténik, legkevesebb 3-5 órát kell imádkoznom. ... Ebben az országban még soha nem volt ébredés. Százhúsz millió japánból csak néhány százezren keresztények. Ilyen sok időt kell tehát imával eltöltenem, hogy megkötözzem a gonosz szellemi erőket, és felkészítsem a szívemet Isten igéjének hirdetésére. ... Krisztus szolgájaként teljesítenem kell az elhívásomat. Hogy ezt hatékonyan tehessem, imával kell eltöltenem az életemet.

Amerikában nem találkozom olyan szellemi ellenállással, mint Japánban, így megengedhetem magamnak, hogy prédikálás előtt csak két órát imádkozzam. Európában 2-3 óra koncentrált imára van szükség.

Yonggi Cho

Csodatétel előtt

1Kir 18:36-37-38.

„Felelj nekem, URam, felelj nekem, hadd tudja meg ez a nép, hogy te, az ÚR, vagy az Isten, és te fordítsd vissza

szívüket! Akkor lecsapott az ÚR tüze, és fölemésztette az

égőáldozatot és a fahasábokat, a köveket és a port, az

árokban levő vizet pedig felnyalta.”

N

30

Mk 6:41. (Mt 14:19, Lk 9:16, Jn 6:11.)

„Ekkor Jézus vette az öt kenyeret és a két halat, feltekin-

tett az égre, megáldotta és megtörte a kenyereket, majd

átadta a tanítványoknak...”

Jn 11:38-41-43. „Elvették tehát a követ, Jézus pedig felemelte a tekintetét,

és ezt mondta: „Atyám, hálát adok neked, hogy meghall-

gattál. Én tudtam, hogy mindig meghallgatsz, csak a kö-

rülálló sokaság miatt mondtam, hogy elhiggyék, hogy te

küldtél engem.” Miután ezt mondta, hangosan kiáltott: „Lázár, jöjj ki!” És kijött a halott...”

Csel 9:40.

„Péter ekkor kiküldött mindenkit, letérdelt, és imádko-

zott; azután a holttest felé fordulva ezt mondta: „Tábita,

kelj fel!” Ő kinyitotta a szemét, és amikor meglátta Pétert,

felült.”

gy fiatalember gyógyulásért kért imát – kötés volt a torkán. Wigglesworth, kezét a fiatalember torkára helyezve

imádkozott, majd megfordította őt, és ezt mondta: – Menjen haza, és egyen egy jót: húst krumplival! A fiatalember visszafordult: – Nem tudok, uram! Ezen keresztül táplálkozom – mutatott egy

torkából kiálló csőre oldalt a nyakán. Az evangélista azonban így válaszolt: – Most menjen, tegyen úgy, ahogy mondtam! Ne legyen hitetlen,

hanem hívő!

Másnap elmondta a fiatalember, hogy engedelmeskedett, és ott-hon megkérte az édesanyját, hogy főzzön neki. (Bár először ellenke-zett, végül főzött valamit.) Sokáig rágta az első falatot, habozott, hogy mit tegyen, de végül félve és remegve lenyelte. És mi történt? Szépen lecsúszott! Minden fájdalom és minden akadály nélkül!

Ám a kötés még mindig ott volt a nyaka körül. Az evangélista így szólt hozzá:

– Amit az Úr elkezdett, be is tudja fejezni. Eltávolította a kötést, óvatosan kihúzta a csövet a fiatalember

nyakából, majd a nyílás két szélére helyezte a hüvelyk- és mutatóuj-ját. Akik nézték, teljesen elképedtek. Ott, a szemük láttára a lyuk begyógyult!

E

31

Amit Wigglesworth látott, hogy Isten a mennyben tesz, ő is meg-tette a földön. És aki ilyen engedelmességben jár, milyen nagy di-csőséget tud hozni Jézus nevére!

George Stormont

eghalt egy ember, és hívták Wigglesworthöt. Imája után a halott felkelt, de ugyanabban a betegségben szenvedett,

amiben meghalt. Wigglesworth közölte a családdal, hogy ha ez az ember nem rendezi a bűneit és az életét, újra meg fog halni. Az eredmény az volt, hogy az egész család bűnbánatot tartott, az Úr pedig meggyógyította a férfit, aki még 30 évig élt ezután.

Albert Hibbert

Az imádkozás időtartama

1Sám 1:12. Anna

„Mivel hosszasan imádkozott az Úr színe előtt, Éli figyelte

az asszony száját.”

Mt 6:7-8. „Amikor pedig imádkoztok, ne szaporítsátok a szót, mint

a pogányok, akik azt gondolják, hogy bőbeszédűségükért

hallgattatnak meg.”

Nem lehet törvényszerű kapcsolatot megállapítani az imádkozás hossza és hatása (ereje) között. Lehet hosszan imádkozni a semmit is, de a valamit is! Egy rövid ima is lehet erőteljes is, de erőtlen is! Nem lénye-ges a hossza!

Ugyanakkor tudjuk azt is, hogy aki két percben elin-tézi a napi kapcsolatát az Úrral, az nem valószínű, hogy be tud kerülni az Úr jelenlétébe, és nem lesz az életének szerves része az imádkozás, és így Isten sem. Az Úr nagy emberei naponta gyakran órákat töltenek imádkozással! Nem véletlen lettek az Úr emberei…

A hosszú imádkozás sem elég azonban magában,

ahogy Jézus is mondta. Hiszen nem a hossza miatt vá-lik élővé az ima, hanem ha élő az ima, akkor köny-nyen sokáig időzik az ember az imádkozásban.

M

32

enkinek sem lehet előírni, hogy mennyi időt töltsön imád-ságban, azt sem akarom mondani, hogy fogadjuk meg,

hogy naponként ennyi meg ennyi percig vagy óráig fogunk imádkoz-ni. Igaz, hogy a Biblia azt parancsolja, hogy: „szüntelen imádkozza-tok!, ami nyilvánvalóan az „imádkozó lelket”, sőt az egész élet szük-ségletét jelenti.

Itt most az imádság valódi gyakorlásáról van szó. Megfigyelted-e valaha, hogy mennyi időt töltesz el imádkozással? Azt hiszem, hogy a legtöbb olvasót megdöbbentené, ha egyszer megfigyelné az időt!

Néhány évvel ezelőtt történt, hogy elkezdtem ezzel a kérdéssel foglalkozni. Azt éreztem, hogy legalább egy órát kellene imádkozás-ban tölteni. Mindennap feljegyeztem az imádkozás adatait. Ekkor

történt az is, hogy Isten országának egy áldott munkatársával talál-koztam, ki arra a kérdésemre, hogy minek tulajdonítja munkájának eredményét, nyugodtan így felelte: azt hiszem, hogy napi kétórai imádkozás nélkül nem boldogulnék!”

Aztán egy lélekkel teljes misszionáriussal találkoztam, aki aláza-tosan beszélt, Istennek az ő szolgálata által végzett csodálatos tette-iről. (Észre lehetett venni, hogy egyedül Istennek adja a dicsőséget.) Ő így szólt: „Néha szükségesnek látom, hogy naponként négy órát szenteljek az imádkozásnak.”

Dollman

z egyik alkalommal a kezdés előtt rögtön felállt Wigglesworth, és azt mondta: „Szeretném, ha hat ember

imádkozna. Imádkozzatok röviden! Ha a mennyel kapcsolatban vagy, nincs szükséged 20 percre, hogy az áldást lehozd.”

Az az asszony kezdett el imádkozni, aki máskor is mindig első-ként imádkozott vagy tett bizonyságot. Nyilvánvaló volt, hogy most sem akart szokásától, vagyis attól, hogy egyszerre imádkozzon az egész világért, eltérni. Wigglesworth hirtelen ránézett és azt mondta: „Ülj le, asszony! Imád maradékát otthon is fel tudod mondani. Itt most nem olyan imára van szükség, amely az imakamrába tartozik! Kérem a következőt!”

Szokásos esetekben az efféle bánásmód szolgasághoz vezethet. De nem egy istentiszteleten, amelyet ő irányított! Ismerte a Szent Szellemet. Amikor a következő felállt, a légkört megtöltötte az isteni jelenlét.

Albert Hibbert

ulsában születtem, az Isten szentségét komolyan vevő ke-resztyén családban. Kisgyermek koromban nagyanyám,

S

A

T

33

aki velünk lakott, naponta többször letérdeltetett és imádkoztatott. Állandóan ezt ismételgette: „Imádkozz! Imádkozz! Imádkozz!” Beállí-totta a csörgőórát, s kijelentette: „Tizenöt perc!” Ha nem tartottam be a 15 percet, jött utánam a pálcával. Megtanultam betartani a 15 perces imakötelezettségemet. Azt szokta mondani: „Ha valami ér-demlegeset akarsz tenni Isten előtt, akkor imádkoznod kell!” Így tanított meg nagyanyám imádkozni.

Megtanított a Biblia olvasására is. Naponta négy részt kellett el-olvasnom ahhoz, hogy egy év alatt a végére jussak, s ha nem teljesí-tettem, ismét a pálcával szorított.

Roberts Liardon

él-Koreát néhány évtizede csak buddhista emberek lakták, ma már a lakosság negyven százaléka keresztyén. A több

ezres taglétszámú gyülekezeteket látogatva megértettem, hogy ho-gyan jutottak el ide ilyen rövid idő alatt. Az istentiszteleteken is

főszerep jut az imádságnak, ezen kívül pedig gyakran hajnali 4-5 órától imaalkalmakra gyűlnek össze a hívek, vagy akár napokra, hetekre elvonulnak saját imahegyeikre, hogy Istennel töltsenek időt böjtölve és imádkozva.

Petrik Tímea, Békehírnök

AZ IMÁDKOZÁS HELYE

Mk 11:17. (Lk 19:46.)

„Az én házam imádság háza lesz minden nép számára”

Nem a hely a meghatározó

Jn 4:20-21-23-24. „...eljön az óra, amikor nem is ezen a hegyen, nem is Je-

ruzsálemben imádjátok az Atyát... De eljön az óra, és az

most van, amikor az igazi imádói lélekben és igazságban

D

34

imádják az Atyát, mert az Atya is ilyen imádókat keres

magának.

Az Isten Lélek, és akik imádják őt, azoknak lélekben és

igazságban kell imádniuk.”

Az imádkozást nagyon sokféle helyen gyakorolhat-

juk. Tulajdonképpen bárhol. Az Igéből kerestem is pél-dákat különféle helyekre.

A hely nem számít. A lényeg: hogy lélekben és igaz-ságban imádjuk. Hogy őszintén és teljesen tiszta szív-vel és élettel. Ezt a témát lásd az „Imádás” címnél.

Különféle helyeken

1Kir 8:22-33-61. templomban

„…de azután hozzád tér, vallást tesz nevedről, hozzád

imádkozik, és könyörög ebben a házban.”

Lk 2:37. templomban

„...Nem távozott el a templomból, mert böjtöléssel és

imádkozással szolgált éjjel és nappal.”

Csel 3:1. templomban

„Péter és János felment a templomba, a délutáni imádko-zás idejére, délután három órára.”

Csel 22:17. templomban

„Történt azután, hogy visszatértem Jeruzsálembe, és a

templomban imádkoztam: révületbe estem...”

Csel 12:12. házban

„...elment Mária házához. Ez anyja volt annak a János-nak, akit Márknak is neveztek. Itt sokan egybegyűlve

imádkoztak.”

Csel 10:9. a ház tetején

„...Péter déltájban felment a ház tetejére imádkozni.”

Mt 6:6. belső szobában

„Te pedig amikor imádkozol, menj be a belső szobádba, és ajtódat bezárva imádkozzál!”

35

Zsolt 63:7. fekvőhelyen

„Fekvőhelyemen is rád gondolok, minden őrváltáskor ró-

lad elmélkedem.”

Csel 16:24-25. börtönben

„Az pedig, mivel ilyen parancsot kapott, a belső börtönbe vetette őket, és a lábukat kalodába zárta. Éjféltájban Pál

és Szilász imádkozott, és énekkel magasztalta az Istent. A

foglyok pedig hallgatták őket.”

1Móz 24:63. mezőn

„Estefelé kiment Izsák imádkozni a mezőre.”

Mt 14:23. hegyen

„De miután elbocsátotta a sokaságot, felment a hegyre

magánosan imádkozni. Amikor beesteledett, egyedül volt

ott.”

Mk 6:46. hegyen

„De miután elbúcsúzott tőlük, felment a hegyre imádkoz-ni.”

Lk 9:28. hegyen

„Jézus maga mellé vette Pétert, Jánost és Jakabot, és

felment a hegyre imádkozni.”

Csel 16:13. folyó mellett „Szombaton kimentünk a városkapun kívülre, egy folyó

mellé, ahol tudomásunk szerint imádkozni szoktak.”

Csel 21:5. tengerparton

„... és a tengerparton térdre esve imádkoztunk.”

Mt 26:36. kertben

„Akkor elment velük Jézus egy helyre, amelyet Gecsemánénak hívtak, és így szólt tanítványaihoz: „Ülje-

tek le itt, amíg elmegyek, és amott imádkozom.”

Mk 1:35. lakatlan helyen

„Nagyon korán, a hajnali szürkületkor felkelt, kiment,

elment egy lakatlan helyre, és ott imádkozott.”

Jón 2:2. a hal gyomrában

„Jónás imádkozott Istenéhez, az Úrhoz a hal gyomrában.”

36

Amikor a nyolcvanas években dr. Bill Wagner lelki-pásztor a kiskőrösi gyülekezetben beszélt arról, hogy minden reggel fut egy hosszú kört, vagy sétál az utcán és közben imádkozik, nagyon meglepődtem. Aztán gondolkodtam e témán. Személyesen is beszélgettem vele. Rádöbbentem, milyen nagy áldást jelent ez szá-mára és azok számára, akikért imádkozik. Amint el-megy egy-egy ház mellett, imádkozik a lakóikért. Temp-lomok mellett elhaladva az istentiszteletekért. Irodák előtt kocogva az ott dolgozókért, stb.

Sokat utazok kocsiban. Megértettem, hogy nekem ezt az időt kell kihasználnom az imádkozásra. Nem mondhatom, hogy mindig jól sikerül, de gyakorlom ma-gam és fejlődik az imaéletem.

Emlékszem egy esetre, amikor egy azonnali, konk-rét dologért kértük az Urat az autóban. Szalkszentmár-ton felé haladtunk Dömsöd irányából. A köd kezdett le-szállni és nagyon gyorsan sűrűsödött. Még 10 km-re lehettünk a várostól, amikor már alig tudtam behatá-rolni az út szélét. Utastársaimat kértem, hogy imádkoz-zunk együtt, és kérjük az Úrtól a köd ritkulását. Úgy menet közben imádkoztunk, és Isten megajándékozott bennünket egy csodával. A köd nagyon rövid idő alatt megszűnt és folytathattuk utunkat a még hátralevő több, mint 30 km-en.

osem felejtem el 1894. július 8-át. A Northfieldi Diákkonfe-

rencia zárónapja volt – a keleti kollégiumok diákjai gyűltek ott össze. Moody arra kért, hogy szombat este és vasárnap reggel a Lélekkeresztségről prédikáljak. Szombat este ez volt a cím: „Lélekke-resztség. Mi az? Mit jelent? Szükséges és lehetséges volta.”

Vasárnap reggel pedig ez: „Lélekkeresztség: hogyan nyerjük el.” Éppen dél volt, amikor befejeztem a prédikációt, az órámra néztem és azt mondtam:

„Mr. Moody mindenkit meghívott föl a hegyoldalba, hogy délután három órakor együtt imádkozzunk a Szentlélek erejéért. Három órá-nyi idő van még tehát. Tán van, aki nem tud három órát várni. Nem is kell várnotok. Menjetek a szobátokba, menjetek ki a fák közé,

S

37

menjetek a sátratokba, vagy bárhova, ahol egyedül lehettek Istennel és vigyétek elé ezt a dolgot.” Három órakor mindannyian Mr. Moody édesanyjának háza elé gyűltünk és aztán sorban kivonultunk a hegyoldalba. Négyszázötvenhatan voltunk, tudom a számot, mert Paul Moody megszámolt minket, ahogy átmentünk a kapun.

Kis idő múlva Moody megszólalt: „Nem hiszem, hogy tovább kell mennünk, üljünk le itt.” Leültünk a földre és Moody ezt mondta:

„Van a diákoknak valami mondandója?” Vagy hetvenen felálltak egymás után és azt mondták: „Mr. Moody, nem tudtam három óráig várni, egyedül maradtam Istennel a reggeli istentisztelet óta, és azt hiszem elmondhatom, megkaptam a Lélekkeresztséget.”

Mikor véget ért a bizonyságtételek sora, Moody így szólt: „Fiatal-emberek, nem látom okát, hogy ne térdeljünk le itt és kérjük Istent, hogy a Szentlélek szálljon le ránk, ahogy annak idején az apostolok-ra. Imádkozzunk!”

És imádkozni kezdtünk, ott a hegyoldalon. Imádság közben fel-hők gyűltek a hegy fölé és zuhogni kezdett az eső. De volt egy másik felhő is, mely Northfield mellett gyűlt, azalatt a tíz nap alatt, Isten kegyelmének és hatalmának felhője. És amikor imádkozni kezdtünk, az is megnyílt, és a Szentlélek hullt le ránk. Igen, testvérek – erre van szüksége mindnyájunknak: a Szentlélek keresztségére.

R. A. Torrey

int keresztyének, mindannyian visszatekintünk arra a pillanatra, amikor Krisztus mellett döntöttünk. Én akkor

hoztam meg ezt a döntést, amikor az argentin hegyekben egy kéthe-tes nyári táborozáson vettem részt...

Mr. Chandler minden este felkeltett egy fiút és egyik kezében a Bibliával, a másikban egy zseblámpával kimentek. Azután kint a szabad ég alatt leültek, és Krisztusban való hitre vezette a fiúkat...

Amikor a tábor utolsó estéjén bejött a sátorba, tudtam, hogy én következek. Úgy tettem, mintha aludnék, de nem használt... Felkel-tett... Kimentünk és leültünk egy kidőlt fatörzsre.

Miután beszélgettünk, és meggyőzött arról, hogy fogadjam el Jé-zust megváltómnak, Mr. Chandler a vállamra tette a kezét és imá-ban vezetett. Megnyitottam a szívemet Jézus előtt, ott kint az eső-ben, a farönkön ülve. Döntöttem. Mindössze tizenkét éves voltam, de meg lettem váltva.

Luis Palau

M

38

Bezárt ajtóknál

2Kir 4:33. Elizeus

„Bement, bezárta kettőjük mögött az ajtót, és imádkozott

az Úrhoz”

Csel 12:12-16. gyülekezet

„Péter azonban tovább zörgetett. Amikor pedig kaput nyi-

tottak…”

Mt 6:6. te

„Te pedig amikor imádkozol, menj be a belső szobádba, és

ajtódat bezárva imádkozzál Atyádhoz titokban: Atyád pe-

dig, aki látja, amit titokban teszel, megfizet neked.”

ogy hol szoktam imádkozni? Mondhatnám röviden, hogy: bárhol vagy mindenütt. Igen széles a skála. Megpróbálok

konkrétabb választ adni. Tizenévesen minden reggel az iskolába érve imádkoztam (a múlt

rendszerben erre az egyetlen biztonságos hely a WC volt). Szeretek az Úrral lenni az otthonomban, a kertben, az utcán, a

természet ölén, a hegyek közt vagy az erdőben, a virágos mezőn vagy egy ösvényen sétálva.

Imádkozom gyakran az Úr házában. Akkor is, amikor egyedül vagyok ott. Jó a csendben fel-alá járva Vele lenni, vagy éppen egy dicséretet hallgatva magasztalni Őt, kiönteni a szívem Előtte. Kérni és hálát adni, közbenjárni másokért. Jó Őt csodálni, hódolni Előtte, és imádni.

Imaórán kiscsoportokban imádkozunk (3-4-en). Amíg felváltva imádkozunk, ezalatt is imádkozom csendben.

Az ágyban is imádkozom: amikor felébredek, meg mielőtt elal-szom, és éjjel amikor felébredek.

Élmény számomra a felső vagy belső szobában is Vele időzni. A Bibliám mindig velem van. Sokszor az ajtót is bezárom. Időnként órákat töltök így az Úrral. Nem csak én beszélek Hozzá, hanem fi-gyelek Rá, hogy meghalljam, megértsem, mit mond nekem. Egysze-rűen csak jó a jelenlétében lenni. Élvezem az együttlétet.

Napi feladataim közben, a munkahelyemen, a konyhában, főzés, mosogatás stb. közben, a kertben locsolás, gereblyézés közben, amíg teregetem és hajtogatom a ruhákat, meg a fürdőszobában zu-hanyzás alatt, és folytathatnám a sort.

Az utazás és a várakozás idején is bárhol imádkozni szoktam.

H

39

Amikor valakivel beszélgetek – nálunk, vagy az ő otthonában –, vagy éppen meghallgatom, amint kiönti a szívét, ha mellette ülök, gyakran átölelem, és úgy imádkozom érte. Kiránduláson vagy tábo-rozáson, egyedül, és ha szükséges, mással is, a szabadban keresek egy csendes helyet, ahol az Úrral időzhetek.

Hosszabb ideje gyakorlatom, hogy amikor csak tehetem, leg-alább napi fél órát sétálva imádkozom a parkban meg az utcán.

Bárhol is vagyok, Ő velem van, és beszélgethetünk. Hát nem kü-lönleges kiváltsága ez Isten gyermekének?!

I. S.

IMÁDKOZÁS KÜLÖNFÉLE TESTHELYZETEKBEN

Ülve

2Sám 7:18-19.

„Ekkor bement Dávid király az ÚR színe elé, leült, és ezt

mondta: Ki vagyok én, Uram, ó, URam? És mi az én há-

zam népe, hogy eljuttattál engem idáig?”

Leborulva – Meghajolva

1Móz 24:26. Ábrahám szolgája, Eliézer

„Akkor meghajolt az a férfi, leborult az Úr előtt…”

1Móz 24:48. Eliézer „Azután meghajoltam, leborultam az Úr előtt, és áldottam

az Urat...”

5Móz 9:25. Mózes

„Ezért borultam le az ÚR előtt. Negyven nap és negyven

éjjel maradtam leborulva, mert azt mondta az ÚR, hogy kipusztít benneteket.”

40

1Krón 29:20.

„Azután ezt mondta Dávid az egész gyülekezetnek: Áldjá-

tok Isteneteket, az Urat! És áldotta az egész gyülekezet az

Urat, ősei Istenét, meghajolt és leborult az Úr előtt és a

király előtt.”

Neh 9:3. Izráel gyermekei

„A helyükön állva a nap negyedrészén át olvasták Iste-

nüknek, az Úrnak a törvénykönyvét, a negyedrészén át

pedig vallást tettek, és leborultak Istenük, az Úr előtt.”

Zsolt 96:9. „Boruljatok le az Úr előtt szent öltözetben...”

Mt 2:11. a bölcsek

„Bementek a házba, meglátták a gyermeket anyjával, Má-

riával, és leborulva imádták őt.”

Lk 24:52. a tanítványok

„Ekkor leborulva imádták őt, majd nagy örömmel vissza-tértek Jeruzsálembe;”

Jn 9:38. a meggyógyult vak

„...És leborulva imádta őt.”

Jel 19:4.

„Ekkor leborult a huszonnégy vén és a négy élőlény, imádták Istent…”

Arcra borulva – Arccal a földre borulva

1Móz 17:3. „Ekkor Abrám arcra borult, Isten pedig így szólt hozzá...”

4Móz 16:22. Mózes és Áron

„Ekkor arcra borultak, és ezt mondták...”

4Móz 20:6.

„Mózes és Áron pedig elment a gyülekezet elől a kijelentés sátrának a bejáratához, és arcra borultak. Ekkor megje-

lent nekik az Úr dicsősége.”

41

Józs 7:6.

„Józsué pedig megszaggatta ruháját, arccal a földre bo-

rult az Úr ládája előtt, és úgy maradt estig...”

1Kir 18:39.

„Amikor látta ezt az egész nép, arcra esett, és ezt mondta: az Úr az Isten, az Úr az Isten!”

2Krón 7:3.

„Izráel fiai mindnyájan látták, amikor leszállt a tűz és az

Úr dicsősége a templomra, ezért arcukkal a földet érintve

letérdeltek a kőpadlóra. Imádták és magasztalták az Urat, mert ő jó, és örökké tart szeretete.”

2Krón 20:18.

„Ekkor Jósáfát arccal a földig hajolt, és Júda meg Jeru-

zsálem lakói mindnyájan leborultak az Úr színe előtt, és

imádták az Urat.”

Neh 8:6. Ezsdrás és a nép „Azután meghajoltak, és arccal a földre borultak az Úr

előtt.”

Mt 26:39. (Mk 14:35.) Jézus a Gecsemánéban

„Egy kissé továbbment, arcra borult, és így imádkozott...”

Lk 5:12. „Amikor Jézus az egyik városban járt, egy leprával borí-

tott ember meglátva őt, arcra borult, és kérte...”

Lk 17:16. a meggyógyult leprás

„Arcra borult Jézus lábánál, és hálát adott neki.”

1Kor 14:25.

„...arcra borulva imádja az Istent...”

szembe nem jutott volna arra gondolni, hogy mire elolvasok 15-20 oldalt, átadom az életem az Úrnak. Így csak a kis-

konyhában az ágy szélén ülve kezdtem el olvasni amúgy heve-nyészve a kis füzetet. Még nem ért haza anyu, mire én összetörtem lelkileg. Isten Szent Szelleme olyan mértékben megérintett, hogy letettem a könyvet az ágyra, letérdeltem az ágy mellé és fejemet a földig hajtva könyörögtem Istennek, hogy mentsen meg. Elmondtam neki, hogy amennyiben megszabadít félelmeimtől, új és boldog életet

E

42

ad, akkor én az övé leszek. Elhittem, hogy Isten meghallgatta imá-mat. Életemben most először imádkoztam ilyen szellemi légkörben. Ugyanis amikor felálltam, más ember voltam, mint előtte. Volt Iste-nem, volt Megváltóm!

Somogyi Harold

Egy testvérnőt látogattunk meg. Az Úr tetteiről beszélgettünk. Vendéglátónk beszámolt örömeiről és közben eszébe jutott egy dolog, ami az egész gyülekezet életére kihatással van és szomorúsággal tölti el. Már kezdett is a történet elbeszélésébe: „Két éve más szolgálati helyre ment a lelkipásztor. A gyülekezetben nagy űr támadt. Pár hónappal később azonban ideköltözött egy idős, de nagyon aktív, és az Úrnak őszintén elkötelezett életű lelkipásztor. A gyülekezet kérésére örömmel vállalta a szolgálatokat.

Buzgósága és szeretete magával ragadta a testvéreket és közösségünk megelevenedett. A nyolcvanas éveiben élő testvért azonban betegsége meggátolta a tartós szolgálatban. Hívtunk egy fiatal lelkipásztort, aki mellett az idős, kipróbált szolgatárs, amint egészségi állapota engedte továbbra is szívesen vállalt szolgálatokat a testvériség nagy örömére. Az új pásztor azonban egyre kevesebbet kérte őt helyettesítésre, noha a körzeti szolgálatok miatt szükség lett volna rá. Valószínű a körülmények is hatással voltak egészségi állapotának romlására. Egyre többször maradt otthon pihenni vasárnaponként. Fél éve már alig látható az imaházban, azóta nem is úrvacsorázott.”

Imádkoztunk és eközben megszólított az Úr. „Menj el, látogasd meg fáradt szolgámat.” Azonnal indultam feleségemmel együtt. Kedvesen fogadtak és az Igéről beszélgettünk. Láttam, hogy gondterhelt a bácsi, vala-mi nyomja a szívét. Egyszer csak elkezdte kiönteni a lelkét. Két dolog nehezedett rá, az egyik régebbi, már 4-5 éve cipeli. A másik egészen friss, csak néhány hóna-pos. „Testvérem! A megbántóknak megbocsátottam már, nincs harag a szívemben. De szeretnék valamit megtenni. Szeretnék a konyha kövezetére lehasalni, ar-commal a földre borulva, ezzel is kifejezni, hogy meg-aláztam magam az Úr előtt és úgy adni hálát a szaba-dulásért. Fizikailag azonban már képtelen vagyok erre. Nem tudok kijönni az ágyból, hogy ezt megtegyem” –

mondta. Felajánlottam, hogy megteszem helyette, és ő

43

örömmel elfogadta e helyettesítő szolgálatomat. Az idős testvér az ágyban kissé feltápászkodva, én pedig a kö-vezetre hasalva imádkoztam. Felesége és feleségem is csatlakozott a hálaadásunkhoz. Mind a négyen köny-nyezve imádkoztunk. Ekkor azonban már az öröm könnyei törtek fel. A spontán létrejött imaközösség ezen pontján azt kérte az én drága szolgatársam, hogy

szolgáljam fel az emlékjegyeket. Szíve őszinte kérésé-nek nagy-nagy örömmel tettem eleget.

Uramat dicsérem, hogy engedelmességünk jutalma-ként felszabadította idős szolgáját a ránehezedő súlyos lelki teher alól. Pár héttel később kaptuk a hírt, hogy Is-ten hazaszólította a mindvégig hűséges lelkipásztort.

AZ ANGYALOK IS ARCRA BORULVA IMÁDJÁK ISTENT

Jel 7:11.

„Az angyalok mind ott álltak a trónus, a vének és a négy

élőlény körül, arcra borultak a trónus előtt, és imádták

Istent...”

Halottra borulva

1Kir 17:21. Illés a sareptai özvegy fiára

„Azután háromszor ráborult a gyermekre, és így kiáltott az Úrhoz: Istenem, Uram! Térjen vissza a lélek ebbe a

gyermekbe!”

2Kir 4:33-34. Elizeus a súnémi asszony fiára

„Bement, bezárta kettőjük mögött az ajtót, és imádkozott

az Úrhoz. Majd fellépett az ágyra, odafeküdt a gyermek mellé, és rátette száját a szájára, szemét a szemére, te-

nyerét a tenyerére.”

44

Átölelve

Mk 10:16. Jézus

„Ekkor átölelte és kezét rájuk téve megáldotta őket.”

Csel 20:10.

„Ekkor Pál lement, ráborult, átölelte, és ezt mondta: „Ne

zajongjatok, mert a lelke benne van.”

Térdelve

Lk 22:41. Jézus ebben is példát ad

„Azután eltávolodott tőlük, mintegy kőhajításnyira, és térdre borulva így imádkozott...”

Dán 6:11.

„Amikor Dániel megtudta, hogy alá van írva ez az irat,

hazament. Emeleti szobájának ablakai nyitva voltak Je-

ruzsálem felé, és ő napjában háromszor térden állva

imádkozott, és magasztalta Istenét, ahogyan azelőtt is szokta.”

Mt 17:14-15. a holdkóros fiú apja

„...odament hozzá egy ember, térdre borult előtte, és ezt

mondta: „Uram, könyörülj a fiamon...”

Csel 7:60. István „Azután térdre esett, és hangosan felkiáltott: Uram, ne

ródd fel nekik ezt a bűnt!”

Csel 9:40. Tábita feltámadt

„Péter ekkor kiküldött mindenkit, letérdelt, és imádko-

zott...”

Csel 20:36. Pál Efézusban „Miután ezeket mondta, mindnyájukkal együtt térdre bo-

rulva imádkozott.”

Csel 21:5. Pál

„...és a tengerparton térdre esve imádkoztunk.”

45

Ef 3:14. Pál

„...Ezért meghajtom térdemet az Atya előtt...”

Fil 2:10.

„...hogy Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyei-

eké, földieké és földalattiaké...”

történelem korszakról korszakra megváltozott az imádság következtében. A történelem ma is megváltoztatható és más

irányba téríthető, ha az imában bízó emberek térdre hullanak. Ma már igába fogtuk az atomerőt, de nagyon kevesen tanultuk

meg az imádság erejének teljes kifejlesztését. Még nem tanultuk meg, hogy az ember sokkal hatalmasabb lehet a térdén, mint a leg-ádázabb fegyverekkel a kezében.

Billy Graham

sátán remeg, amikor látja, hogy a leggyengébb szent térdre esve imádkozik.

William Cowper (1731-1800 )

ét pici gyermekünkkel egyedül voltam otthon azon a neveze-

tes téli napon. A férjem éppen meglátogatta a tőlünk távol élő szüleit. A vihar zúgása félelmet keltett a kicsikben. Igyekeztem törődni velük, hogy ne érezzék elhagyatottnak magukat. Ebben a helyzetben még az átlagosnál is nagyobb szükségük volt az anyai gondoskodásra, nekem pedig a mennyei Atyára figyelni.

Egyszer hatalmas tompa zajra lettem figyelmes. Azonnal futot-tam az ajtón levő ablakhoz, és láttam, hogy az istállónk teteje az udvaron hever. Egy pillanat alatt végigfutott bennem a gondolat: az egész téli élelmiszerkészletünk (sonka, kolbász, szalonna, liszt és sok egyéb létfontosságú ingóság) és az állatok szemes takarmánya, valamint a dara a lebetonozott és felmeszelt padláson van. Egész pontosan, csak a padláson volt, mert a vihar máris sorjában hordott le mindent a tető után.

A szél által megmozgatott dara pora a füst látszatát keltette a szomszédokban. Hála az Úrnak, tűz nem volt. Eső is jött a viharral, de szerencsére nem nagy, és így legalább a zsákban levő lisztünk megmaradt. A húsok viszont egymástól nem kis távolságban az udvaron és a disznóólban landoltak.

Nem sok időm volt a gondolkodásra. A gyerekeket nem hagyhat-tam, így hát még arra sem vállalkozhattam, hogy kimegyek és a

A

A

K

46

széllel szemben próbálkozva mentem a menthetőt. Ebben a kritikus pillanatban nagyon megaláztam magam az Úr előtt. Ott az ajtó előtt térdre estem, majd egészen a földig hajoltam és úgy adtam hálát az Úrnak, hogy életünket megkímélte. Nem a gyermekeket és nem en-gem tiport a sárba a lezuhant tető. Talán azelőtt soha nem éreztem úgy át Isten irgalmát, mint azokban a percekben. Még valami más is történt bennem: nagyon kicsivé lettem. Rádöbbentem, mennyire

porszem vagyok, de azt is megláttam, hogy az Isten tenyerébe vett. Akkor megértettem, hogy jelenléte nélkül összeroppannék. Ezt

megelőzően is mély Atya–gyermek kapcsolatban voltam Vele, de ettől kezdve még sokkal inkább odahelyeztem életem az Ő kezébe. Akkor még nem tudtam, de csakhamar megértettem, hogy Istenem így akart felkészíteni az előttem levő nagy terhek hordozására.

Több mint harminc év távlatából visszatekintve hálás szívvel

mondhatom: sokszor meghajthattam és boldogan meghajtottam térdeimet az én drága Megváltóm előtt. Ma már nem olyan hajléko-nyak a térdeim, mint akkor, de hálából sokszor az ágy mellé, vagy éppen egy szék elé térdelek, hogy ezzel is kifejezzem felé hódolatom, és megköszönjem a sok áldást, melyben részesített, és magasztal-jam Őt a legnagyobb kegyelemért, az örök életért.

S. Gáborné

eggyakrabban azért térdelek, hogy az alázatot még inkább kifejezzem, a testemben is érezzem, mennyire kicsiny és

semmire való vagyok az Úr előtt. Sokszor térdeltem már bűneim miatt is. A lelkemet terhelő bűnök

miatti szégyen sokszor kényszerített térdre. A bűnök megvallása után az Istennek és a Megváltó Jézusnak szóló hálaadás, dicséret is térdenállva szokott elhangozni ajkamról.

Legkönnyebb olyankor térdelni, amikor öröm és hálaadás van bennem az Úr ajándékaiért, melyekben engem és családomat része-sítette.

Somogyi Haroldné

elnőtt korban tértem meg 1995-ben. E döntésem életem sok területén változást hozott. Az lenne a pontosabb, ha azt

mondanám, hogy minden területen. Ami addig fontos volt, folyama-tosan kevésbé fontossá vált előttem. Más addig elhanyagolt terület viszont életelememmé vált. Ezek között is talán a legfontosabb hely-re került az imádkozás. Nem csak reggel–este, de naponként több-ször beszélgettem Urammal. Amennyire tehettem, erre kerestem egy

L

F

47

csendesebb helyet a lakásban, de néha a munkám végezése közben is imádkoztam.

Arra azonban megtérésem után sokáig nem gondoltam, hogy le-térdeljek, amikor imádkozom. Egyszer azonban nagyon nehéz dolog történt az életemben. Nem láttam semmi megoldást, úgy tűnt előt-tem, hogy nincs kiút. Nyomorúságomban térdre estem és úgy kö-nyörögtem az Atyához kegyelméért. Hosszasan a térdeimen marad-

tam, jól esett alázatomat ezzel is kifejezni az Úr előtt. A könyörgé-semre választ kaptam. E naptól kezdve szívesen imádkozom térdel-ve, hogy ezzel is kifejezzem hódolatomat az Úr felé.

B-né Katalin

1997-ben egy kisvárosi gyülekezetben a lelkipásztor és a testvériség között hirtelen megromlott a kapcsolat. A megbékélési próbálkozások eredménytelenek marad-tak. Az egyik testvérnő, akit ez nagyon megviselt, így

mondta el esetét: „Az imaházban a pásztor és a nyáj kölcsönösen vádolta egymást. A vita hevében már nem bírtam tovább, kiléptem az ajtón, és az előtér hideg kö-vén térdre estem, könyörögve kértem az Úr békéjét.”

Kicsiny gyermek koromban többször arra lettem fi-gyelmes, amikor hajnalban valami miatt felébredtem, hogy édesanyám vagy édesapám, esetleg mindkettő az ágy mellett térdel.

Nagynénénket időnként pár napra meglátogattuk, mi gyerekek. Nagynéném minden este a hideg földön térdelve mondta el az esti imát.

Egy egészen más környezet. 1963-ban történt velem a következő eset, katonai szolgálatom végén. Közel volt már a leszerelésem napja, amikor egy kora reggel fi-gyelmetlenség következtében megrongálódott a szolgá-lati teherautónk. Én is hibás voltam, nem csak a fiatal katona. A koccanás pillanatában érkezett oda az ez-redparancsnok helyettese, csak annyit jegyzett meg, hogy: „Figyelmesen, katonák!” – de azért azt tudtam,

hogy ennek nem itt van a vége, azt viszont nem tudtam, hogy hol lesz a vége. Átgondoltam a cselekedetem sú-lyát. Láttam, hogy ennek következtében akár fogdába is zárhatnak, és néhány nappal később szerelhetek le, mint normál körülmények között. Ez két ok miatt is ólomsúllyal terhelt le:

48

1. Soha nem voltam fogdában, nem szerettem volna a végén ezzel zárni.

2. Nagyon elégnek tartottam a 26 hónapot a kato-náságból, nem kívántam volna egyetlen nappal sem meghosszabbítani.

A legelső adandó időben félre vonultam, elcsende-sedtem az Úr előtt, majd a reptér füvén térdre estem.

Szorult helyzetemben az Úrhoz kiáltottam. Elmondtam neki, hogy bár semmi érdemet nem tudok felmutatni, ami alapján felmentésemet kérem, de kegyelméért ese-dezem.

Ő megszabadított. Néhány nappal később kifizettem a koccanásból

rám eső kártérítést, ami olyan jelentéktelen összeg volt, hogy az egy havi 60 Ft-os zsoldomból még maradt is. A felelősségre vonási procedúra pedig valami miatt elma-radt. Nos, én jól tudom, hogy miért. Mert az Úr megkö-nyörült rajtam.

Sem szüleim, sem mások nem kényszerítettek tér-delve imádkozásra. Azonban ott a reptéren 1963-ban valami történt velem, és azóta szeretek térden állva imádkozni. Gyakran teszem ezt otthonomban, irodám-ban és az Úr házában is.

Hálás vagyok az Úrnak, hogy amit elkezdett ben-

nem a reptér füvén, azt tovább vitte az otthonomba, az imakamrámba. A hetvenes évek óta a térdelést nem mint végső fogódzót választom, hanem nagyon sokszor éppen hálám kifejezéseként térdelek le Uram és Kirá-lyom előtt, hogy így hódoljak neki. „Ezért meghajtom térdemet az Atya előtt,” (Ef 3:14.) „...hogy Jézus nevére minden térd meghajoljon,” (Fil 2:10.)

Még ma is világosan emlékezem a hat évvel ezelőtt történt megható eseményre.

Vasárnap délután szabadtéri istentiszteletet tartot-tunk egy szép kis erdőben egy tanyán. Igehirdetésem témája az Úr Jézus visszajövetele volt. A felnőttek és a gyermekek a fűre leterített plédeken ülve figyelmesen hallgatták az üzenetet. Beszéltem a lehetséges jövőnk-ről, a két útról. Hirdettem a kegyelem megragadásának fontosságát. Minden egyes jelenlevőt óvtam az életének legfontosabb döntésének halogatásától. Tudtam, hogy

49

vannak közöttünk többen, akik még a sátán fogságá-ban élnek és a szívem nagyon fájt emiatt.

Úgy határoztam, hogy konkrét kérdés elé állítom a hallgatókat. Azt kértem, ha valaki szeretné ma behívni életébe Jézus Krisztust, az álljon fel és elmegyünk vele egy csendes helyre imádkozni. Egy középkorú édesapa azonnal felugrott és már indult is. Éppen csak, hogy ki-

ért a még mindig ülő tömeg közepéből, talán úgy három lépéssel hagyhatta el a csoport szélét, amikor térdre rogyott, arcát előbb a tenyerébe rejtette, majd így az ég felé emelte tekintetét és hangos szóval imádkozott. Mélységes bűnbánatot tartott, egyenként sorolta fel az Úrnak bűneit. Két hívő társammal körülvettük őt és fi-gyelemmel kísértük imádságát, majd egyenként hálát adtunk az Úrnak Szentlelke kiáradásáért és azért, hogy ezt az elveszett bárányt befogadta országába.

Az Úr különös kegyelme, hogy ezután egy héttel a felesége is döntött Jézus Krisztus mellett, majd a kö-vetkező hónapokban gyermekeik is.

Múltak a hetek, a hónapok, majd az évek. 1996 jú-

niusa óta sok hétköznap és vasárnap elmúlt már. Nem mondhatom, hogy végig diadalmenetben haladtunk. Sajnos többször kikért bennünket a kísértő, de a nehéz helyzetekben megtaláltuk a szabadulás útját. Emlék-szem olyan estékre, amikor az öröm és a hálaadás kö-zepette találtuk magunkat térdeinken, de olyanokra is, amikor bűnből való szabadulás vágya nyomott le em-bereket.

térdelés számomra Isten keresését és közelségét jelenti. Amikor így megalázom magamat Isten előtt, és teljes szívből

átadom magam Jézusnak, akkor nagyon közel érzem Őt magamhoz. Amikor leborulva imádom Őt, és tiszta szívből keresem Vele a kap-csolatot, akkor nagyon közel kerülök Hozzá. Mert az Úr szemei az Őt keresőkön vannak. Mindig boldog vagyok, amikor Őt szellemben és igazságban imádva közelségébe kerülök. Ez a közelség nekem örök életet jelent.

A jövőbeni életemre nézve is az a vágyam, hogy mindig megaláz-va térdeljek az én Uram, az Úr elé.

B. Zoltán

A

50

arácsonykor két alandale-i igehirdető elhatározta, hogy meglátogatja Weardale-t. Mielőtt a városba értek volna,

térdre borultak a hóban, és buzgón kérték az Urat, hogy indítson némelyeket - akiket méltónak tart - arra, hogy befogadják őket há-zukba. Az első házban, amelybe benyitottak, szívesen látták őket, és ott maradtak négy napig. Szolgálatukat erő kísérte: sokan meg-győzettek, és némelyek megtértek Istenhez...

John Wesley

YWAM csapat tagjai szétszóródnak a bevásárlóközpont sétányán, és térdre esnek. Homlokukkal az utcaköveken az

elhaladók szeme láttára imádkoznak azért, hogy Jézus nyilvánítsa ki magát a városnak.

Az áttörés azonnal megtörténik. Hatalmas, kíváncsi tömeg gyűlik össze és figyel. Férfiak, nők és gyermekek kérlelik a misszionáriu-sokat, hogy írják alá a röpiratokat, amiket most már boldogan elfo-

gadnak. Amikor az evangélizálás vezetője, John Dawson prédikál a Szent Martin téren, a tömegben emberek hullanak térdre, és vallják meg bűneiket. Egy asszony könnyeket ontva kérdezi Dawsont, hogy elfogadhatja-e Krisztust Megváltójának ott helyben, vagy pedig el kell mennie a templomba.

„Az ellenség megfélemlítő hatalma megtört a büszkeségünkkel együtt” – mondja Dawson, aki most a szolgálat igazgatója az Egye-sült Államok délnyugati részén.

C. Peter Wagner

ISTENT IMÁDJUK MEGHAJTOTT TÉRDDEL

Zsolt 95:6.

„Jöjjetek, boruljunk le, hajoljunk meg, essünk térdre al-kotónk, az Úr előtt!”

Ézs 45:23.

„...Előttem hajol meg minden térd...”

Róm 14:11.

„Élek én, így szól az Úr, bizony előttem fog meghajolni

minden térd, és minden nyelv magasztalni fogja Istent.”

VISSZÁSSÁGOK

K

A

51

Ki előtt hajtunk térdet?

Eszt 3:2. Embert magasztaltak

„A király összes emberei, akik a királyi udvarban voltak,

térdet hajtottak és leborultak Hámán előtt, mert így pa-

rancsolta a király.”

Mt 27:29. (Mk 15:19.) Ellenségei gúnyt űztek Jézusból „...tövisből font koronát tettek a fejére, nádszálat adtak a

jobb kezébe, és térdet hajtva gúnyolták őt...”

JÓ PÉLDÁK

Dán 3:17-18. Három ifjú

„Van nekünk Istenünk, akit mi tisztelünk: ő ki tud min-ket szabadítani az izzó tüzes kemencéből, és ki tud sza-

badítani a te kezedből is, ó király! De ha nem tenné is,

tudd meg, ó király, hogy mi a te isteneidet nem tiszteljük,

és nem hódolunk az aranyszobor előtt, amelyet felállíttat-

tál!”

Isten megjutalmazta őket, amiért nem hajtottak tér-

det más isten előtt!

Lk 4:7-8. „Ha tehát leborulsz előttem, tied lesz mindez.” Jézus így

válaszolt neki: „Meg van írva: Az Urat, a te Istenedet

imádd, és csak neki szolgálj.”

Jézus nem borult le imádni az ördögöt. Kiállta a megkísértés próbáját, ennek eredményeképpen „a Lé-lek erejével” térhetett vissza a pusztából! (14. vers)

ISTEN MEGŐRZI A BAAL ELŐTT TÉRDET NEM HAJTÓKAT

1Kir 19:15-18. (Róm 11:4.)

„De meghagyok Izráelben hétezer embert: minden térdet,

amely nem hajolt meg a Baal előtt, és minden szájat, amely nem csókolta meg azt.”

52

Térdre esve és leborulva

2Krón 29:28-29.

„Ekkor leborult az egész gyülekezet... térdre estek és le-

borultak.”

1992-ben a kelebiai evangélizációs héten csodálatos életváltozásokat láthattunk. A hallgatókkal próbáltuk megértetni, hogy nem vallás-, hanem életváltozásra van szükségük. Egy huszonéves vezető-beosztású fia-talember, és egy 70 éves néni volt az első, aki ezt meg-értette február 15-én, a legelső evangélizációs alkal-mon. Utolsó estén, amikor a hívőket hívták előre a szol-gálattevők, ők is odatérdeltek a Művelődési Ház nagy termének padlójára, hogy most már velünk együtt imádkozzanak az evangélium további terjedéséért.

ár nem akartam, de nem is tudtam eltitkolni semmit az életemből, és szívem rejtett mélységeiből. Éreztem, hogy

mindjobban megkönnyebbülök. De hátra volt még valami. Egyszer

csak azt mondta a lelkipásztor, hogy imádkozzunk. Az életemben először valaminek a hatására letérdeltem a lelkipásztorral együtt. Először ő imádkozott, és akkor következtem én. Éreztem, hogy Isten előtt térdelünk, és nem tudtam hallgatni. Valami kimondatta velem Isten előtt azt, ami betöltötte szívem. Akkor letettem minden bűnö-met, és úgy éreztem, mintha teljesen kicseréltek volna. A sírással küszködtem. Miután kiléptem az irodából, teljesen máshogy mentem haza, mint ahogy érkeztem...

A ház bejáratánál letérdeltem és áldottam Istent. Feleségem és a testvérek ugyancsak ekkortájt értek haza a délutáni istentiszteletről. Ott álltak megrökönyödve és nem tudták, mi történik velem. Tudom, nem más történt, mint az, hogy a Megváltó utánam jött a kocsmába, és kijózanította az életemet. Ettől kezdve lényegesen megváltoztak a dolgok bennem és körülöttem. Például azóta egy korty alkoholt meg nem iszok.

A Világosság útja

M

53

Arccal a térdek között

1Kir 18:42.

„...Illés pedig fölment a Karmel tetejére, a földre kuporo-

dott, és arcát a térdei közé hajtotta.”

„Illés ugyanolyan ember volt, mint mi, és amikor

buzgón imádkozott azért, hogy ne legyen eső, nem

is volt eső a földön három évig és hat hónapig. Az-tán ismét imádkozott, és az ég esőt adott, és a föld

meghozta termését.” Jk 5:17-18.

Isten a 20. és 21. században is cselekszik, ha gyermekei kérik Őt.

1998 májusának első hetére terveztük az építkezés kezdését. Egy Közösségi Termet és kisebb szobákat akartunk kialakítani a rendszeres szakköri munkák-

hoz. Önkéntes segítők jöttek Walesből és Békésről. Április közepétől 2 hétig szinte minden nap esett az

eső. Európa egyes részein, sőt hazánkban is megárad-tak a folyók. Én azonban szemeimet egyre inkább az Úrra emeltem, a lehetetlen helyzetben egyre inkább éreztem tehetetlenségem és felismertem, hogy itt egye-dül csak az Úr tud megoldást adni. Némely esős napon már így szóltam: csak küldd Uram az esőt még most, hogy jól elázzon a föld, és a mi építési hetünkben már a napsugárral cirógathasd a mi építő brigádunkat, an-nak magyar és walesi tagjait, akik hónapokkal ezelőtt lekötötték a repülőjegyeket és már nem változtathatják a dátumot.

Most is jól emlékszem, szombaton zuhogó esőben mentem a repülőtérre. A segítők is meglepődtek, amint kiszálltak a gépből. Gyorsan szálltunk be a Barkasba, hogy ne ázzunk el nagyon. Kellemesen beszélgettünk az utazás közben és ahogy már megtettük a távolság több mint háromnegyed részét, arra lettem figyelmes, hogy szárazak az utak. Otthon azzal fogadott az ácsunk, aki reggel érkezett, hogy reggeli óta gyönyörű napsütésben dolgozik. Az eső helyett most a hála ára-data szállt nem felülről lefelé, hanem a szívemből lent-ről az Atyához.

54

A következő héten gyönyörű idő lett. A munka szé-pen és jól haladt. Lecseréltük a tetőt. Aztán a vendége-ket megint szakadó esőben vittem visszafelé a repülő-térre. Heteken keresztül folyton esett. Köszönöm Iste-nemnek és hálát adok Neki, hogy meghallgatta könyör-gésünk szavát és a szükséges időben megállította az esőt.

Térdelve, felemelt kezekkel

Ezsd 9:5. Ezsdrás

„Az esti áldozatkor pedig fölkeltem onnan, ahova leros-kadtam, majd megszaggatott ruhában és köpenyben térd-

re hulltam, imádkozva emeltem kezeimet Istenem, az Úr

felé...”

2Krón 6:13. Salamon

„...Föllépett rá, majd térdre esett Izráel egész gyülekezeté-vel szemben, kezét kiterjesztette az ég felé...”

1Kir 8:54. Valószínűen időben egymást követve

„Amikor Salamon befejezte ezt az egész imádságot és kö-

nyörgést, amellyel imádkozott az Úrhoz, fölkelt az Úr oltá-

ra elől, ahol térdelt, és kezét az ég felé terjesztette.”

mádkozzunk érte? - kérdeztem. Felelet helyett Tamás letérdelt, magasra tartotta bekötö-

zött kezét és imádkozott: „Uram, kívánom, hogy ez a szomszédom a Tied legyen! Uram, add vissza a szabadságát, és tégy csodát, hogy a jövőben együtt hirdessük a mi törzsünknek az evangéliumot. Ámen.”

Corrie Ten Boom

Felemelt kezekkel

Luk 24:50.

„Ezután kivitte őket Betániáig, felemelte a kezét, és meg-áldotta őket.”

I

55

1Tim 2:8.

„Azt akarom tehát, hogy a férfiak mindenütt bűntől tiszta

kezeket felemelve imádkozzanak harag és kételkedés nél-

kül.”

2Móz 9:29. „Mózes így felelt neki: Mihelyt kimegyek a városból, föl-

emelem kezemet az Úrhoz. Megszűnik a mennydörgés, és

nem lesz több jégeső...”

1Kir 8:22. (2Krón 6:12-13.)

„Azután odaállt Salamon az Úr oltára elé, Izráel egész gyülekezetével szemben, kiterjesztette kezét az ég felé.”

Neh 8:6.

„És amikor Ezsdrás áldotta az Urat, a nagy Istent, az

egész nép fölemelt kezekkel mondta rá: Ámen! Ámen!”

Zsolt 28:2.

„Halld meg esedező hangomat, amikor segítségért kiáltok, kezemet fölemelve szent templomod felé.”

Zsolt 63:5

„...nevedet imádva emelem föl kezem.”

Zsolt 77:3.

„Nyomorúságom idején az Úrhoz folyamodom, kezem éjjel is kitárom feléje lankadatlanul...”

Zsolt 88:10.

„...Hívtalak, Uram, minden nap, kitártam feléd kezemet.”

Zsolt 134:2.

„Emeljétek föl kezeteket a szentély felé, és áldjátok az

Urat!”

Zsolt 141:2.

„Jusson eléd imádságom, mint illatáldozat, imára emelt

kezem, mint esti áldozat!”

Zsolt 143:6.

„Imádkozva nyújtom feléd kezem...”

Jer sir 2:19.

„...Öntsd ki szívedet, mint a vizet, az Úr színe előtt! Emeld

föl hozzá kezeidet gyermekeid életéért...”

56

Jer sir 3:41.

„Emeljük föl szívünket és kezünket Istenhez, aki a meny-

nyekben van...”

mith Wigglesworth gyakran látogatott gyülekezeteket. Ami-kor nálunk járt, a pásztor teljesen átengedte neki a vezetést.

Így kezdte az alkalmat: „Mindaz, aki itt Istennel szeretne valamit átélni, tegye fel a jobb kezét!” Mindenki megtette ezt. Akkor ő folytat-ta: „Akik ma áldást akarnak, azok emeljék fel a másik kezüket is!” Majdnem mindenki felemelte a kezét és magasan tartotta. „Tartsá-tok még magasan a kezeiteket; de aki ma tényleg áldást akar haza-vinni, annak fel is kell állnia!” Csaknem az egész terem engedelme-sen felállt; kezeik még mindig magasan voltak. És ekkor a dicsőség hulláma vonult végig a gyülekezeten! A levegő mindig tele volt vára-kozással. Az ilyen alkalmakon Isten számtalan problémát oldott meg. Erre gondolt Wigglesworth, amikor ő a szolgálatról beszélt, ahol a Szellem is cselekszik.

Albert Hibbert

áthattam sok ezer arc apró részleteit. És amit láttam, az megrémített. Az arcok merevek, élettelenek, szerencsétlenek

voltak… Előre meredtek anélkül, hogy pillantottak, hogy láttak vol-na. Borzongató rémülettől eltelve ismertem fel, hogy halottak voltak ezek… Azután változott a látomás… A Föld forgott másodszor is. Alattam emberek milliói voltak láthatók. De micsoda különbség! Most a fejek fel voltak emelve. A szemek csillogtak az örömtől! A kezek az ég felé voltak emelve! … mindenütt életre változott el a halál.

Demos Shakarian

Felemelt tekintettel

Ezsd 9:6.

„...Istenem! Szégyenkezem és pirulok, amikor fölemelem arcomat hozzád, Istenem, mert bűneink elborították fe-

jünket, és vétkünk az égig növekedett.”

Mt 14:19. (Mk 6:41, Lk 9:16.)

„...feltekintett az égre, megáldotta, megtörte a kenyereket

és a tanítványoknak adta, a tanítványok pedig a soka-ságnak.”

S

L

57

Jn 11:41.

„Elvették tehát a követ, Jézus pedig felemelte a tekintetét,

és ezt mondta: „Atyám, hálát adok neked, hogy meghall-

gattál...”

Jn 17:1. „Miután ezeket mondta Jézus, tekintetét az égre emelve

így szólt...”

Csel 7:55. István

„Ő azonban Szentlélekkel telve az égre függesztette a te-

kintetét...”

Állva

2Krón 6:3.

„Azután megfordult a király, és megáldotta Izráel egész gyülekezetét, miközben Izráel egész gyülekezete állt.”

2Krón 20:5, 13, 21.

„És felállt Jósáfát Júda és Jeruzsálem gyülekezetében az

Úr házánál, az új udvar előtt ... Eközben a júdaiak va-

lamennyien ott álltak az Úr színe előtt gyermekeikkel, fe-leségeikkel és fiaikkal együtt. ... Miután tanácsot tartott a

néppel, fölállította az Úr énekeseit, akik szent öltözetben

dicsérték őt...”

Arccal a fal felé fordulva

Ézs 38:2. (2Kir 20:2.)

„Ekkor Ezékiás arcát a fal felé fordítva imádkozott az

ÚRhoz...”

58

Jeruzsálem felé fordulva

1Kir 8:44, 48-49.

„Ha majd néped hadba vonul ellensége ellen, olyan úton,

amelyen te küldöd, és imádkozik az Úrhoz, e város felé

fordulva, ...ha tehát teljes szívükből és teljes lelkükből

megtérnek hozzád ellenségeik földjén, akik fogságba vit-

ték őket, és imádkoznak hozzád országuk felé fordulva, amelyet őseiknek adtál, a város felé, amelyet kiválasztot-

tál, és e ház felé, amelyet neved tiszteletére építettem, te

hallgasd meg imádságukat és könyörgésüket lakóhelyed-

ről, a mennyből és pártold ügyüket!”

Dán 6:11.

„...Emeleti szobájának ablakai nyitva voltak Jeruzsálem felé, és ő napjában háromszor térden állva imádkozott, és

magasztalta Istenét, ahogyan azelőtt is szokta.”

IMÁDKOZÁS KÜLÖNFÉLE KIFEJEZÉSMÓDOKKAL

Hangosan, kiáltással

4Móz 12:13.

„Ezért így kiáltott Mózes az Úrhoz: Istenem, gyógyítsd meg őt!”

2Krón 20:19.

„A keháti és kórahi léviták pedig fölálltak, és egyre han-

gosabban dicsérték az Urat, Izráel Istenét.”

Zsolt 119:145. „Teljes szívből kiáltok hozzád: Hallgass meg, Uram! És én

megfogadom rendelkezéseidet.”

59

Zsolt 142:2-3.

„Hangosan kiáltok az Úrhoz, hangosan könyörgök az Úr-

hoz. Kiöntöm előtte panaszomat, elmondom neki nyomo-

rúságomat.”

Zsolt 55:17. „Én pedig Istenhez kiáltok és az Úr megsegít engem.”

Jón 3:8.

„Öltsön zsákruhát ember és állat, kiáltsanak teljes erővel

Istenhez, és térjen meg mindenki a rossz útról...!”

Csel 7:60. „Azután térdre esett, és hangosan felkiáltott: „Uram ne

ródd fel nekik ezt a bűnt!”

élután a gyermekekkel kezdtem az összejövetelt, de nem sok reményem volt hozzá, hogy valami jó jön ki belőle. Nem

sok ideig kellett azonban beszélnem természeti állapotunkról, ami-kor soknak könnybe lábadt a szeme; öt-hat pedig annyira megren-

dült, hogy nem tudta megállni, hogy hangosan ne kiáltson Istenhez. Amikor pedig imádkozni kezdtem, kiáltásuk erősödött, úgy hogy hamarosan elveszett a hangom kiáltásukban. Tizennyolc-tizenkilenc év óta nem láttam gyermekek között ilyen dolgot.

John Wesley

öviddel Polly Szent Szellem-keresztsége után, szolgálatkérő meghívásoknak eleget téve, a Wigglesworth házaspár or-

szágjáró körútra indult. Bármerre jártak, az emberek szilárd hitre

jutottak. Megtörtént egyszer, hogy amikor Smith vásárolni ment, az élelmiszerboltban hárman is térdre estek, és ott helyben megbánták bűneiket. Más alkalommal egy mező mellett vezetett el az útja, ahol két asszony dolgozott. Smith odakiáltott nekik: „Van üdvösségük?” – mire ők azon nyomban kiejtették vödrüket a kezükből, és Istenhez kiáltottak kegyelemért.”

Roberts Liardon

D

R

60

Sírva – Könnyezve

Jer sir 3:48-50.

„Könny patakzott a szememből népem összeomlása miatt.

Szemem szüntelen könnyezik, megállás nélkül, míg le

nem tekint, és meg nem látja a mennyekből az Úr.”

5Móz 1:41-45.

„Akkor visszatértetek, és sírtatok az Úr színe előtt, de az Úr nem hallgatott szavatokra, és nem figyelt rátok.”

1Sám 1:10.

„Az asszony lelke mélyéig elkeseredve könyörgött az Úr-

hoz, és keservesen sírt.”

2Sám 12: 21-22.

„Akkor ezt mondták neki a szolgái: Miért tetted ezt? Amíg élt a gyermek, böjtöltél és sírtál, de amikor meghalt a

gyermek, fölkeltél és ettél.”

Ezsd 10:1.

„Míg Ezsdrás imádkozott, és vallást tett sírva és leborulva

az Isten háza előtt, Izráelből igen nagy gyülekezet gyűlt hozzá: férfiak, asszonyok és gyermekek, mert a nép igen

keservesen sírt.”

Zsolt 6:7-9-10.

„...meghallotta az ÚR hangos sírásomat! Meghallgatta kö-

nyörgésemet az ÚR, imádságomat elfogadta az ÚR.”

Zsolt 39:13. „Hallgasd meg imádságomat, URam, figyelj segélykiáltá-

somra! Könnyeim láttán ne légy néma...”

Zsolt 56:9-10.

„Te számon tartod bolyongásomat. Gyűjtsd könnyeimet

tömlődbe, legyenek benne könyvedben!”

Jóel 1:13-14.

„Öltsetek gyászt, és sírjatok, ti papok...”

Jóel 2:12.

„...Térjetek meg hozzám teljes szívvel, böjtölve, sírva és

gyászolva!”

61

Zsid 5:7.

„Ő testi élete idején könyörgésekkel és esedezésekkel,

hangos kiáltással és könnyek között járult az elé, akinek

hatalma van arra, hogy kiszabadítsa őt a halálból. És

meghallgattatott istenfélelméért.”

öbben erős érzelmi megnyilvánulásokban törtek ki, már-már hisztérikusan kiáltoztak Istenhez, megvallották bűneiket,

vagy sírtak, ahogy rájuk nehezedett a bűnük súlya. Jamie Buckingham

athryn fel s alá járt, hol felszegte a fejét, hol lehajtotta, a

karját hol az égnek emelte, hol összekulcsolta a háta mö-gött. Az arcán könnyek csorogtak, és ahogy közelebb ért, hallottam, hogy azt mondja: Drága Jézus, ne vedd el tőlem a te Szent Szelle-medet! …

Vele voltam Tel Avivban egy hatalmas sportcsarnokban 1975 második felében. Ez lett az utolsó előtti szolgálata. Beteg volt, fáradt, mégis vagy másfél órát töltött imával a színpad alatt húzódó sötét alagútban, fel-alá járkált és imádkozott, a szeme csukva volt, arcát könnyek borították. … Imával élt, lélegzett és azzal aludt.

Jamie Buckingham

elki bűntény érzéketlennek lenni, amikor látod az embereket a pokol felé rohanni. Felelőtlenség, csak megszokásból, szá-

raz szemmel, közönyösen imádkozni, mialatt a világban a bűn ural-kodik. Ha a krisztusi természet jelen van benned, akkor könyörület-re indulsz és a bűnben szenvedőkért könnyezve imádkozol.

Wesley L. Duewel

lárasztott bennünket az ébredés szelleme… az emberek kezdtek megtérni a bűneikből – olyan férfiakon, akiket a

szentség példaképeinek tartottak, ellenállhatatlan zokogás vett erőt, majd megvallották bűneiket.

Mahesh Chavda

T

K

L

E

62

Gyötrődve

Lk 22:44. (Mt 26:37, Mk 14:33.)

„Halálos gyötrődésében még kitartóbban imádkozott, és

verejtéke olyan volt, mint a földre hulló nagy vércseppek.”

Kathryn Kuhlmanról jegyzi fel az életrajzírója: oltak időszakok, amikor visszavonult, és a szó szoros értel-mében gyötrődött imában.

Örömmel – Ujjongva

1Sám 2:1. „Akkor így imádkozott Anna: Örvendez szívem az Úrban,

visszaadta erőmet az Úr...”

Ezsd 3:11-13.

„Énekeltek, dicsérve és magasztalva az Urat, mert jó,

mert örökké tart szeretete Izráel iránt. Az egész nép pedig

nagy örömujjongásban tört ki, dicsérve az Urat...”

Neh 8:10.

„...az Úr előtt való öröm erőt ad nektek!”

Zsolt 16:9.

„Ezért örül a szívem, és ujjong a lelkem...”

Zsolt 63:6,12. „...úgy ujjong az ajkam, és dicsér a szám... De a király

örül Isten előtt.”

Zsolt 71:22-23.

„Ujjong az ajkam, ha tenéked zenghet, lelkem is, amelyet

megváltottál.”

Zsolt 95:1-2. „Jöjjetek, örvendezzünk az Úr előtt, ujjongjunk szabadító

kősziklánk előtt!”

V

63

Zsolt 98:4,6.

„Ujjongjatok az Úr előtt az egész földön! …Harsonákkal és

kürtzengéssel ujjongjatok a király, az Úr előtt!”

Zsolt 100:1.

„Ujjongjatok az Úr előtt az egész földön!”

Zsolt 149:5-6.

„Vigadnak a hívek e dicsőségben, ujjonganak pihenőhe-

lyükön. Szájuk Istent magasztalja...”

Lk 1:46-47.

„...Magasztalja lelkem az Urat, és az én lelkem ujjong Is-ten, az én Megtartóm előtt...”

Lk 10:21.

„Abban az órában így ujjongott Jézus a Szentlélek által:

„Magasztallak Atyám, menny és föld Ura azért, hogy elrej-

tetted ezeket a bölcsek és értelmesek elől...”

Csel 2:46. „Napról napra állhatatosan, egy szívvel, egy lélekkel vol-

tak a templomban, és amikor házanként megtörték a ke-

nyeret, ujjongással és tiszta szívvel részesültek az étel-

ben.”

Fil 1:4. „...és mindenkor minden könyörgésemben örömmel

imádkozom mindnyájatokért...”

„Mikor jóra fordította Sion sorsát az ÚR, olyanok voltunk, mint

az álmodók. Akkor megtelt a szánk nevetéssel, és örömkiáltás volt nyelvünkön...

Akik könnyezve vetettek, ujjongva arassanak! Aki sírva indul, mikor vetőmagját viszi, ujjongva érkezzék, ha kévéit hozza!”

Zsolt 126:1-2a, 5-6.

apok óta imádkoztam egy testvérnőért, aki nagy megpróbál-tatásban volt és imasegítséget kért tőlem. Nagyon együtt

éreztem vele és ahányszor csak tehettem könyörögtem érte. Annyira szerettem volna, hogy megszabaduljon az óriási tehertől, amit egyik családtagja miatt cipelt. Úgy érezte, képtelen megbocsátani neki.

Egyik este egyedül voltam otthon. Jó alkalom arra, hogy hosz-szabban is ott legyek az Úr előtt érette... Igen rám nehezedett a kilá-

N

64

tástalansága, a nagy fájdalom, ami égette testét, lelkét. Az Úrhoz kiáltottam, segítsen rajta, szabadítsa meg a gonosztól. Közben csak sírtam, zokogtam, megállás nélkül patakzott szememből a könny. Gondolom egy fél óráig lehetett így, aztán elcsendesedett bennem minden, és egy hatalmas megkönnyebbülést tapasztaltam. Betöltött az Úr az Ő békességével. A Szent Szellem úgy megvigasztalt, fel-emelt, hogy aztán a mély fájdalom átcsapott egy nagy örvendezéssé.

És én hagytam, hogy elárasszon az Ő öröme. Jó volt Benne örven-deznem, nevetni és kacagni. Csak dicsértem és imádtam Őt. Az Úr tudta, hogy ezalatt felfrissülök, megerősödök és felkészülök a követ-kező csatára.

Később megtudtam, hogy az Úr teljesen megszabadította a test-vérnőt! Az Úr felhasználja nemcsak az imáinkat, hanem a könnye-inket és örvendezésünket is a közbenjárásban és a gyógyításban.

I. S.

fjúkorában nagy álmodozó volt D. L. Moody, rettenetes vá-gyakozás volt benne valamit tenni, de nem volt hozzá ereje.

Minden testi erejét megfeszítve dolgozott. De volt két alázatos methodista asszony, akik részt szoktak venni a KIÉ-ben tartott elő-adásain.

Az egyik Cook néni volt, a másik pedig Snow asszonyság. A két asszony az alkalom végén mindig odament Moodyhoz és azt mond-ták: „Imádkozunk Önért.” Végül, Moody valahogy megneheztelt és egy este így válaszolt: „Miért értem imádkoznak? Imádkozzanak a hitetlenekért.” Azok így feleltek: „Azért imádkozunk, hogy megkapja az erőt.” Moody nem értette, hogy mire gondolnak, de elgondolkodott és elment a két asszonyhoz.

„Mondják meg, hogy mire gondoltak” – kérte őket. Akkor azok elmondták neki, hogy mi a Lélekkel való megkeresztelkedés. Akkor arra kérte őket, hogy imádkozhasson velük és ne csak ők imádkoz-zanak érte.

Cook néni egyszer elmesélte nekem, hogy Moody milyen mély át-éléssel imádkozott akkor. Nem hiszem, hogy meg tudom ismételni a szavait, bár sosem feledem el őket. De Moody nem csak velük imád-kozott, hanem egyedül is. Nem sokkal később, úton Angliába, már New Yorkban volt és annak a városnak a nyüzsgésében zajában hallgattatott meg az imádsága, Isten ereje szállt rá, ahogy egy utcá-ban sétált, és akkor egy barátja lakására szaladt és azt kérte, hogy hadd maradjon egyedül egy szobában.

Abban a szobában maradt vagy négy órán át. A Szentlélek szállt le rá, betöltötte lelkét örömmel és végül már kérnie kellett Istent, hogy vegye le róla kezeit, mert belehal az öröm tüzébe.

I

65

A Szentlélek erejével ment el onnan és mikor Londonba ért, Isten ereje hatalmasan működött általa és százak csatlakoztak a gyüle-kezetekhez, és ezután hívták meg a későbbi évek csodálatos kam-pányaira.

R. A. Torrey

iközben Smith fölsétált a szószékre, az Úr megelevenítette szívében az Ézsaiás 61,1–3 verseit. Hatalmas erővel és

bizonyossággal hirdette az igét, míg Polly csak fészkelődött a he-lyén, s ezt mondogatta: „Ez nem az én Smithem, Uram. Ez nem az én Smithem!” A szolgálat végén felállt egy szolgáló, hogy bejelentse: Ő is szeretné átélni ugyanazt, mint Smith. Helyet foglalnia azonban már nem sikerült, mert a szék mellé ülve elterült a földön. Smith legidősebb fia ugyanezt akarta bejelenteni, de a széket elvétve ő is a padlón kötött ki! Pillanatokon belül már tizenegyen feküdtek a föl-dön, s közben a Szellem betöltötte őket nevetéssel. Csakhamar az egész gyülekezetre kiáradt a nevetés, amint Isten kiöntötte rájuk Szellemét. Ez volt a bradfordi ébredés kezdete, amelynek során az emberek százszámra töltekeztek be Szent Szellemmel és szóltak új nyelveken.

Roberts Liardon

Az „Örömmel – Ujjongva” témához

kapcsolódó javasolt irodalom:

Charles és Frances Hunter: A szent nevetés Rodney M. Howard-Browne: Isten érintése

John Wesley: Parókiám az egész világ John Arnott: Az Atya áldása

Sóhajtozva – Fohászkodva

2Móz 2:23.

„Közben hosszú idő telt el, és meghalt Egyiptom királya. Izráel fiai pedig sóhajtoztak a szolgaság miatt, kiáltottak,

és a szolgaság miatt való jajgatásuk feljutott Istenhez.”

M

66

Csel 7:34.

„Látván láttam népem nyomorúságát Egyiptomban, és

meghallottam sóhajtozását, le is szálltam, hogy megsza-

badítsam őket. És most jöjj, elküldelek Egyiptomba.”

Zsolt 5:2. „Figyelj beszédemre, URam, vedd észre sóhajtozásomat!”

Mk 7:34.

„...azután az égre tekintve fohászkodott, és így szólt hoz-

zá: Effata, azaz: nyílj meg!”

AZ IMÁDKOZÁSBAN RÉSZT VEVŐK SZÁMA

Egyedül

1Kir 19:3-4. Illés

„...Legényét ott hagyta, ő pedig elment a pusztába egyna-

pi járóföldre. Odaérve egy rekettyebokorhoz, leült alá,

meghalni kívánt, és ezt mondta: Elég most már, URam!

Vedd el életemet, mert nem vagyok jobb elődeimnél!”

2Kir 4:32-33. „Ekkor Elizeus bement a házba, ahol a fiú holtan feküdt

az ágyán. Bement, bezárta kettőjük mögött az ajtót, és

imádkozott az ÚRhoz.”

Mt 14:23. Jézus

„De miután elbocsátotta a sokaságot, felment a hegyre magánosan imádkozni. Amikor beesteledett, egyedül volt

ott.”

Mt 26:39. (Lk 22:41.) Jézus

„Egy kissé továbbment, arcra borult, és így imádkozott...”

67

Mk 1:35. Jézus

„Nagyon korán, a hajnali szürkületkor felkelt, kiment,

elment egy lakatlan helyre, és ott imádkozott.”

Lk 6:12. Jézus

„Történt azokban a napokban, hogy kiment a hegyre imádkozni, és Istenhez imádkozva virrasztotta át az éj-

szakát.”

Csel 9:40.

„Péter ekkor kiküldött mindenkit, letérdelt, és imádko-

zott; azután a holttest felé fordulva ezt mondta: „Tábita, kelj fel!” Ő kinyitotta a szemét, és amikor meglátta Pétert,

felült.”

Csel 10:9.

„Másnap, amíg ők úton voltak, és a városhoz közeledtek,

Péter déltájban felment a ház tetejére imádkozni.”

Fil 1:3,9. Pál „Hálát adok az én Istenemnek, valahányszor megemléke-

zem rólatok... és imádkozom azért, hogy a szeretet egyre

inkább gazdagodjék bennetek ismerettel és igazi megér-

téssel...”

z évek során az Imahegy olyan hellyé vált, ahova emberek ezrei járnak naponta imádkozni...

Az Imahegyen nemcsak csoportosan, hanem egyénileg is imád-kozunk az „imabarlangjainkban”. Ezek tulajdonképpen a hegyoldal-ba vájt kis fülkék. Az imabarlangokban az emberek nagyon jól le tudnak csendesedni és meg tudnak nyugodni Isten előtt.

Y. Cho

Ketten

Mt 18:19.

„Bizony, mondom néktek azt is, hogy ha közületek ketten egyetértenek a földön mindabban, amit kérnek, azt mind

megadja nekik az én mennyei Atyám.”

A

68

Csel 8:14-15.

„...elküldték hozzájuk Pétert és Jánost. Ők lementek, és

imádkoztak értük, hogy részesüljenek a Szentlélek aján-

dékában...”

Csel 16:25. „Éjféltájban Pál és Szilász imádkozott...”

2. világháború után Skócia szigetén, a Hebridákon, egyetlen fiatal sem látogatta az istentiszteleteket. A sziget, ami sok

ébredést látott a múltban, szellemileg kopár földdé változott. Peggy Smith, egy vak, 84 éves testvérnő, imaharcos volt. Testvé-

re, Krisztina, súlyos ízületi gyulladásban szenvedett. Ez a két töré-keny asszony mégsem volt hajlandó nézni, hogy az ellenség győzel-met arasson a szigetükön. Együtt buzgón imádkoztak ébredésért.

Az Úr meghallgatta kérésüket, és miután sok ellenállást leküzdve nem adták fel a szellemi küzdelmet, egy napon szellemi paradi-csommá formálta terméketlen szigetüket.

Jó hír a ma emberének

Derek Prince és felesége, Ruth, sok időt töltenek együtt imádságban. Azon kívül, hogy mások felé gyak-ran közösen szolgálnak imádsággal, egy közös imaéle-tet alakítottak ki otthonra. Saját tapasztalatuk alapján ezt minden házaspárnak javasolják:

ikerünk alapja napi közbenjáró imánkban rejlik. Ilyenkor tökéletesen megegyezünk – elértük a szellemben való meg-

egyezés tökéletes harmóniáját. Ez legyőzhetetlenné teszi az imát. Derek Prince

1985 nyarán fiatalokat vittem Ifjúsági Táborba Né-metországba. Az első hét végén levelet kaptam a fele-ségemtől, amelyben leírta, milyen nehéz helyzetbe ke-rült. Leterhelődött állapotban imádkoztam, és nem bír-tam megnyugodni. Felmentem 15 éves Renáta lányom szobájába és kértem, hogy jöjjön velem. A kertben ke-restünk egy csendes helyet. Röviden ismertettem vele a problémát, majd buzgóságosan imádkoztunk kettes-ben. Öt perc múlva teljesen megbékéltem.

A

S

69

Hamarosan újabb levél érkezett Ágikámtól a Tábor-ba. Boldogan írta, hogy a dolog gyönyörűen lerendező-dött. Megszűnt minden probléma.

Boldogan áldom, magasztalom Uramat, a közös te-herviselésben együtt vállalt imádságunk meghallgatá-sáért. Köszönöm kislányunkat, akivel megoszthattam a rám szakadó terhet.

heresa és egyik barátja egy ideig imasétákat tettek a kör-nyékükön, minden ház előtt megálltak, megfogták egymás

kezét, és imában elmondták, hogy egyetértenek abban, hogy az ott lakók üdvözülni fognak.

Hamarosan jöttek a hírek: Egy ezredes felesége megtért Jézus-hoz, egy zsidó család tizenéves lánya találkozott Jézussal, egy ízü-leti gyulladásos nő odaszánta az életét Jézusnak, és egy másik család főiskolás korú lánya is megtért az Úrhoz. Még elköltözése után is hallott híreket Theresa arról, hogy az egykori szomszédai megtértek Krisztushoz. Így kell ostromolni!

Duths Sheets

Jézus Krisztus kettesével küldte ki a tanítványokat a szolgálatra. Pál is sok misszióútjára egy másik társ-sal ment (pl. Barnabás, Szilász). Péter és János is ket-ten mentek le Samáriába. Sokszor azonban maga uta-zott Pál is, Péter is, és más apostolok is.

Egy példa a kettesével való szolgálatról a 20. szá-

zadból: Howard Carter és Lester Sumrall az Úr vezeté-sének engedve éveken át ketten együtt jártak szerte a világban, és hirdették az evangéliumot. Carter már ko-rosabb volt, elismert Bibliatanító, aki a tanításban je-leskedett. Sumrall az evangélista szolgálatát végezte. Jól kiegészítették egymást, és egészen addig közösen szolgáltak, amíg az Úr erre vezette őket.

Szűk körben (megválasztott imatársakkal)

Dán 2:12-17-19. Dániel, Hananjá, Mísáél és Azarjá „Ezután Dániel hazament, és tudtára adta a dolgot társa-

inak, Hananjának, Mísáélnak és Azarjának, majd irgalo-

T

70

mért könyörögtek a menny Istenéhez, hogy e titok miatt

ne vesszenek el Dániel és társai a babiloni bölcsekkel

együtt. Ekkor a titok lelepleződött Dániel előtt éjszakai lá-

tomásban...”

Lk 9:28. Jézus, Péter, János és Jakab „E beszédek elhangzása után mintegy nyolc nap múlva

Jézus maga mellé vette Pétert, Jánost és Jakabot, és fel-

ment a hegyre imádkozni.”

Csel 13:1-3. néhány próféta és tanító

„Antiókhiában, az ottani gyülekezetben volt néhány prófé-ta és tanító... Egyszer, amikor ezek az Úrnak szolgáltak

és böjtöltek, ezt mondta a Szentlélek: „Válasszátok ki ne-

kem Barnabást és Sault arra a munkára, amelyre elhív-

tam őket.” Akkor böjtölés, imádkozás és kézrátétel után

elbocsátották őket.”

Csel 2:46-47. házanként „Napról napra állhatatosan, egy szívvel, egy lélekkel vol-

tak a templomban, és amikor házanként megtörték a ke-

nyeret, örömmel és tiszta szívvel részesültek az ételben;

dicsérték az Istent, és kedvelte őket az egész nép. Az Úr

pedig napról napra növelte a gyülekezetet az üdvözülők-kel.”

Jak 5:14. gyülekezeti vének

„Beteg-e valaki közöttetek? Hívassa magához a gyülekezet

véneit, hogy imádkozzanak érte, és kenjék meg olajjal az

Úr nevében.”

nagy gyülekezetben az emberek azért jönnek össze, hogy Isten Igéjét hallgassák, és élvezzék a közös dicséretet és

imádást; de a gyülekezetünk valójában a házicsoportokban működik sok ezer különböző helyen.

Itt imádkoznak az emberek egymás szükségeiért. Ha betegek, a csoportvezető meglátogatja őket, és imádkozik a gyógyulásukért. A hívők nálunk megtanulják az ima alapvető jelentőségét, és minden dologért imádkoznak...

Y. Cho

A

71

Telefonon hívta feleségemet egy középkorú hölgy. Elmondta, hogy házasságuk összeomlott, nem képesek tovább az együtt élésre. Férje többször megfenyegette. A veszekedések mindennaposak. A férj életébe bekerült egy másik személy. Könyörögve kérte az imatámoga-tást. A családban azonnal elkezdtünk imádkozni értük. Majd szerda este az imaórán kiscsoportokban imád-

koztunk a férjért és a feleségért. Az Úr kegyelmének nyilvánvalóságáról már egy hét

múlva hallottunk. Ismét hívott a testvérnő telefonon. Így kezdte: „Az Úr erőt adott a megbocsátáshoz. Mindent elengedtem a férjemnek. Újat kezdtünk.”

Több mint két éve tudom, Isten akarja, hogy épít-sünk egy több funkciós épületet. Tudom, hogy szükség van rá: De miből? - kérdeztem az Urat. Aztán Ő egy há-zaspárt késztetett a telek ajándékozásra, majd később valakit jelentősebb összeg adására. Ezek tovább táplál-ták bennem a hitet. Noha tudtam hogy ez az én felelős-ségem, nem mertem felvállalni egyedül a döntést. Meg-kértem néhány testvért, (a legszorosabb munkatársi kört), hogy jöjjünk össze együttes imádságban keresni az Úr akaratát.

Miután ismertettem, amit ebben a témában látok, meghajtottuk fejeinket és buzgó imádságban kerestük az Atya arcát. Közben teljes egységre, majd bizonyos-ságra jutottunk, és így megindítottam az építkezés elő-készítésének folyamatát.

72

Testületileg

2Krón 20:3.

„...megijedt Jósáfát, az Urat kezdte keresni, és böjtöt hir-

detett egész Júdában.”

Neh 8:6.

„És mikor Ezsdrás áldotta az Urat, a nagy Istent, az egész

nép fölemelt kezekkel mondta rá: Ámen! Ámen! Azután meghajoltak, és arccal a földre borultak az Úr előtt.”

Jón 3:5-7-8.

„Azután kihirdették Ninivében a király és a főurak rende-

letére a következőket: Az emberek és állatok, a szarvas-

marhák és juhok semmit meg ne kóstoljanak, ne legelje-

nek, vizet se igyanak! Öltsön zsákruhát minden ember és állat, kiáltsanak teljes erővel Istenhez, és térjen meg min-

denki a rossz útról, és hagyjon fel erőszakos tetteivel!”

Csel 1:14.

„Ezek valamennyien egy szívvel és egy lélekkel kitartóan

vettek részt az imádkozásban, az asszonyokkal, Jézus anyjával, Máriával és testvéreivel együtt.”

Csel 2:41-42.

„...mintegy háromezer lélek csatlakozott hozzájuk. Ezek

pedig kitartóan részt vettek az apostoli tanításban, a kö-

zösségben, a kenyér megtörésében és az imádkozásban.”

Csel 12:5-12. „Pétert tehát a börtönben őrizték, a gyülekezet pedig buz-

gón imádkozott érte Istenhez. ... Itt sokan egybegyűlve

imádkoztak.”

nemzetek learatása és a gonoszság fellegvárainak lerombo-lása csak testületi ima által lehetséges! Hasonlóképpen

egyedül a közös ima révén tölthetjük be azt a küldetést, amellyel az Úr mint gyülekezetet vagy országot bízott meg bennünket…

A

73

Amikor a testvérekkel találkozunk, és órákat töltünk úgy, hogy állhatatos és összpontosított módon összhangban vagyunk a Szent Szellemmel, a dolgok kezdenek megváltozni. Ő megváltoztatja távla-tainkat, tűrőképességünket és türelmünket, sok más területtel egye-temben. A csoportos ima nagyon praktikus „fegyelmező eszköz” Krisztus Testének helyi életében. Pétert azért szabadította meg az angyal a börtönből, mert a jeruzsálemi gyülekezet egész éjszaka

ezért imádkozott! Egy hosszabb időtartamú, harmonikus közös ima után történt az is, hogy a felső szobában várakozókra pünkösd nap-ján leszállt a Szent Szellem.

A testületi ima titokzatos és természetfeletti módon lerombolja Krisztus Testében a megosztást okozó falakat, és túllép a felekezeti határokon. Keresztények lévén neked és nekem a harcmezőn kell lennünk, hogy Isten rendelkezésére álljunk – olyan imaharcosok csapataként, akik odaszántuk magunkat arra, hogy földünkön ma-gasra emeljük az Úr zászlaját! Ideje neked is elfoglalnod a helyedet a testületi ima falán!

Isten félelmetes hatalmat szabadít fel az életünkben, amikor kö-zösen böjtölve és imádkozva többen összejövünk az Ő nevében…

Isten világméretű testületi imára és böjtre hívja az Egyházat – olyan határozottan, mint még soha –, mert közvetlenül egy nagysza-bású, egész földre kiterjedő aratás előtt állunk! Isten imára és böjtre szólít bennünket mint egységes népét, amelyet egyetlen Megváltó, egy hit és ugyanaz az Úr egyesít. Ideje válaszolnunk a hívására.

Mahesh Chavda

mikor egyedül imádkozom, akkor csak a saját hitemet gya-korolhatom. Amikor viszont csoportban, a testvéreimmel

együtt imádkozunk, Krisztusban való hitünk ereje hatványozottan növekszik.

Mózes azt mondta Izráelnek, hogy egy közülük elkerget ezret, kettő pedig tízezret is (5Móz 32:30). Mózes itt egy titkot árul el: ha ketten összefognak, a növekedés nem egyenesen arányos, hanem hatványozott.

Y. Cho

sszejöveteleinket mindig úgy kezdjük, hogy minden jelenlevő egyszerre, együttesen imádkozik. Előfordul, hogy nemzetünk

megtéréséért és védelméért imádkozunk... Vezetőinkért is imádko-zunk közösen. Isten parancsolta ezt, és ha nem engedelmeskedünk neki, akkor olyan kormányunk lesz, amilyet megérdemlünk... Közö-sen imádkozunk azért a több ezer kérésért, amely Amerikából, Ja-

A

Ö

74

pánból és a világ más részeiről érkezik hozzánk... Különös hang-súllyal imádkozunk egy világméretű ébredésért...

Miután elmondtam az aznapi üzenetet, újra közösen imádko-zunk. Ilyenkor azt kérjük, hogy a Szent Szellem ültesse be az Igét a szívünkbe, hogy ne csak hallgatói, hanem cselekvői is legyünk.

Erővel és határozottsággal imádkozunk, amikor együtt vagyunk. Gyülekezetem imája olyan, mint egy hatalmas vízesés robaja. Tud-

juk, hogy Isten meghallgatja az imáinkat, mert egységben vagyunk. A közös ima alatt Isten ereje megnyilvánul közöttünk. Sokan

meggyógyulnak, megszabadulnak és betöltekeznek Szent Szellem-mel. Ha egy közülünk ezer ellenséget megfutamíthat és kettő elbánik kétezerrel, képzeld el, mi van akkor, ha százezrek imádkoznak egy akarattal! Fel sem tudjuk fogni, mekkora erőt jelent ez!

Y. Cho

z ébredést munkáló és egyre növekvő imaközösséget két

hétig tartottuk az imaháznál. A fiatalok azonban két hét után sem hagyták abba. Estéről estére összejöttek. Egymás után újultak meg a már korábban megtért fiatalok. Mély bűnbánatban és győzelmes szabadulásokban jutottak megtérésre olyan fiatalok is, akik addig is eljártak ugyan imaházba, de nem volt kapcsolatuk Jézus Krisztussal, és olyanok is, akik korábban egészen elmarad-tak, de most visszatértek.

K. G.

lőfordul, hogy Isten felkéri népét, hogy együtt tegyen meg valamit, ami nemcsak prófétai jellegű, hanem közbenjárás-

ként is nagy erővel bír, és amikor a nép megteszi, gyökeres változást hoz... 1990-ben a Women’s Aglow egy csoportja Oroszországba ment, hogy imádkozzon az orosz népért. Isten vezetése alapján több prófétai cselekedetet is végrehajtottunk. ... Mielőtt elindultunk volna, barátom, Beth Alves azt álmodta, hogy Isten Igéjét konkrétan elás-tuk a földbe. Ez egy nagy jelentőségű prófétai tetthez vezetett az út során.

A közbenjárás során alkalmazott stratégiáink egyike az volt, hogy buszos városnézésre mentünk. ... A túra során útba ejtettük többek közt a Moszkvai Állami Egyetemet, a kommunista ideológia egyik fellegvárát. Miközben az iskola közelében egy falon ültünk, hirtelen eszembe jutott Beth álma, meg az a „Négy pont” című füzet, amely a táskámban volt. Egy szempillantás alatt ráébredtem, hogy ez az a hely, ahol meg kell valósítanunk Beth álmát.

Gyorsan felugrottam, és azt mondtam a többieknek: „Gyertek, ül-tessük el Isten Igéjét a földbe!” Több testvérnő is velem jött. ... Kör-

A

E

75

bepillantottam, és néhány fát szemeltem ki, amelyek rejtekében végrehajthattuk a prófétai cselekedetet. ... Az egyetem felé mutatva prófétálni kezdtem: „Az ebben a szórólapban lévő magból evangeli-zációs iskolák nőnek ki, és teológiát fognak itt tanítani.”

Később, a kommunizmus bukása után, Billy Graham valóban evangelizációs iskolákat indított be abban az épületben. ... A Shiloh Christian Center pedig gyülekezetet hozott létre a Moszkvai Állami

Egyetemen. Dutch Sheets

IMÁDKOZÁS A SZENTLÉLEK ÁLTAL

Róm 8:26-27. „Ugyanígy segít a Lélek is a mi erőtlenségünkön. Mert

amiért imádkoznunk kell, nem tudjuk úgy kérni, ahogyan

kell, de maga a Lélek esedezik értünk kimondhatatlan fo-

hászkodásokkal.”

1Kor 14:15. „Hogyan is van tehát ez a dolog? Imádkozom lélekkel, de

imádkozom értelemmel is, dicséretet éneklek lélekkel, de

dicséretet éneklek értelemmel is.”

Ef 6:18-19.

„Minden imádságotokban és könyörgésetekben imádkoz-

zatok mindenkor a Lélek által. Éppen azért legyetek ébe-rek, teljes állhatatossággal könyörögve az összes szente-

kért...”

Júd 20.

„Ti azonban, szeretteim, épüljetek szentséges hitetekben,

imádkozzatok a Szentlélek által...”

vietnami háború alatt gyülekezetünkből sok fiatalember harcolt az amerikai szövetségesekkel a dzsungelben. Sok

szülő kért abban az időben: „Pásztor, nem tudjuk hogyan és miért

A

76

imádkozzunk. Segíts nekünk, mert nem tudjuk, mi van a fiunkkal!” Azt válaszoltam: „Miért nem kérjük Istent, hogy használja bennünk a nyelveken szólás ajándékát?” Tehát imádkozni kezdtünk: „Drága Mennyei Atyánk, kérjük használd bennünk a nyelveken szólás ajándékát, és imádkozz rajtunk keresztül a gyermekeinkért. Kérlek, töltsd be ma az ő szükségeiket. Te tudod, hogy ők hol vannak, és ismered a helyzetüket.” Elkezdtünk mindnyájan nyelveken imád-

kozni és addig folytattuk, amíg a késztetés tartott. Megtörtént, hogy némelyik szülőnek napokig kellett így imádkoznia, mert a késztetés napokig fennállt.

Dicsérem Istent azért, hogy a vietnami háborúban gyülekeze-tünkből egyetlen fiú sem halt meg. Röpködhettek a golyók, de a mi fiainkat a Szent Szellem vezette.

Yonggi Cho

NYELVEKEN SZÓLÁS

Mk 16:17.

„Azokat pedig, akik hisznek, ezek a jelek követik: az én nevemben ördögöket űznek ki, új nyelveken szólnak...”

Csel 2:4.

„Mindnyájan megteltek Szentlélekkel, és különféle nyel-

veken kezdtek beszélni; úgy, ahogyan a Lélek adta nekik,

hogy szóljanak.”

Csel 10:44-46.

„Hallották ugyanis, amint nyelveken szóltak, és magasz-

talták az Istent.”

1Kor 12:10.

„Van, aki az isteni erők munkáit vagy a prófétálást kapta;

van, aki lelkek megkülönböztetését, a nyelveken való szó-lást, vagy pedig a nyelveken való szólás magyarázását

kapta.”

77

1Kor 14:2.

„Mert aki nyelveken szól, nem emberekhez szól, hanem

Istenhez. Nem is érti meg őt senki, mert a Lélek által szól

titkokat.”

1Kor 14:4. „Aki nyelveken szól, önmagát építi...”

1Kor 14:5.

„Szeretném ugyan, ha mindnyájan szólnátok nyelve-

ken…”

1Kor 14:13-14. „Ezért aki nyelveken szól, imádkozzék azért, hogy magya-

rázatot is tudjon adni. Mert ha nyelveken szólva imádko-

zom, a lelkem ugyan imádkozik, de az értelmemet nem

használom.”

1Kor 14:18.

„Hálát adok az Istennek, hogy mindnyájatoknál jobban tudok nyelveken szólni...”

1Kor 14:22.

„Úgyhogy a nyelveken való szólás jel, de nem a hívőknek,

hanem a hitetleneknek...”

1Kor 14:26. „Mi következik mindezekből, testvéreim? Amikor összejöt-

tök, kinek-kinek van zsoltára, tanítása, kinyilatkoztatása,

nyelveken való szólása, magyarázata: minden épülésete-

ket szolgálja!”

Nyelveken szólás: Nem azt mondja az ember, amit a gondolatai meg-

alkotnak, hanem amit „a Lélek ad neki” (Csel 2:4). Ilyenkor nem az ember irányítja a száját, a hangkép-zést, hanem engedi, hogy úgy szóljon a szája, ahogy a Lélek adja. Ez nem azt jelenti, hogy nem tudja irányí-tani magát, vagy elveszti az eszét. De kiszolgáltatja a száját a Szent Szellemnek. Őneki mindig bátran kiszol-gáltathatja magát mindenki! Ő épít, és sohasem rom-bol.

78

A nyelveken szólást lehet egyénileg és közösségileg is gyakorolni.

Nem mindig azonos módon vagy céllal történik. Bá-torkodom egyfajta csoportosítását adni ezeknek az elő-forduló eseteknek:

1, Isten dicsérete, imádása

2, közbenjárás 3, szellemi harc 4, amikor nem tudjuk, hogyan imádkozzunk 5, üzenet továbbítása valaki számára

a, A beszélő által ismeretlen, de a címzett által ismert létező nyelven

b, Mindenki számára ismeretlen nyelven; ez esetben szükséges, hogy valakin keresztül működjön a nyelvek magyarázásának aján-déka.

gyanebben az időben valaki a csoportunkból nyelveken imádkozott és én megértettem, hogy általa az Úr szól hoz-

zám, és ez az üzenete: „K., megváltottalak! K., szeretlek! K., enyém vagy, az én vérem megmosott, szabad vagy!” Azután hallottam, amint az Úr kiűzte belőlem a démont. Azt is először nyelveken, majd magyarul hallottam.

Megszabadultam és megteltem örömmel. Az Úr betöltött Szent Szellemével, én pedig nagyon hálás vagyok neki!

P.K.

s mielőtt Kathryn kinyújthatta volna a kezét, hogy megérint-se, mielőtt egyetlen szót is imádkozhatott volna, az apáca

összecsuklott a padlón… Egyszerűen a földre csúszott, és ezzel egy időben egy gyönyörű, földöntúli nyelven kezdett el beszélni… Telje-sen lenyűgözött, ami történt, miközben az a drága kis apáca, aki szinte semmit nem tudott a Szent Szellemben való megkeresztelke-désről, nyelveken szólt. A szemeit lezárta, és az ajkairól egy tökéle-tes nyelv szólalt meg… Nem halandzsa volt, mert a Szent Szellem

nem halandzsázik. Tökéletes nyelv volt, amellyel a benne lévő Szent Szellem az ő ajkain keresztül dicsérte és imádta a mennyei Atyát.

Jamie Buckingham

U

É

79

regonban történt, hogy egy esti istentisztelet után ottmaradt az utóösszejövetelen egy amerikai férj a japán feleségével,

aki állhatatosan kitartott Buddhába vetett hite mellett. „A többiekkel együtt letérdeltek, a férfi Jézus Krisztuson keresztül Istenhez, az asszony Buddhához imádkozott. Mellettük egy gyülekezeti tag tér-delt, középkorú asszony, egyébként háziasszony. A japán asszony hirtelen megfogta a férje karját, s izgatottan mondta: „Hallod! Japá-

nul beszél hozzám ez az asszony! Méghozzá a templomi japán nyel-vet beszéli, s nem a hétköznapi japánt. A teljes japán nevemen szólí-tott meg, amit itt senki sem tud. Ezt mondja: „Te Buddhánál próbál-kozol és semmi hasznod sincs belőle. Miért nem teszel próbát Jézus-nál?” – Nem csoda, hogy a fiatalasszony Jézushoz tért.”

Dennis Bennett

mith Wigglesworth imaéletében nagy szerepet kapott a Szent Szellem. Ezt azért tette, mert vannak dolgok, amelyek a mi

értelmünk számára túlságosan mélyek, vagy a nyelvvel nehezen kifejezhetők. Ezeket pedig egyedül Ő tudja megragadni. Gyakran fordult elő, hogy nyelveken imádkozott, aztán meg is magyarázta. A magyarázat mindig nagyon mély értelmű volt...

Magyarázatáról mindig tudtam, hogy Istentől van. Erre bizonyí-ték volt nekem az, hogy ilyenkor helyes angolsággal beszélt. Ugyan-is semmilyen képzettsége nem volt, nagyon gyenge volt a nyelvtana, és normál körülmények között ez rányomta a bélyegét a beszédére. Ez a helyes angol beszéd ilyenkor tehát kétségtelenül csoda volt! Mivel a szellemben való imádkozást megtanulta, ezért olyan terüle-tekre bejutott, amelyek lényegesen túlhaladták az ő szellemi képes-ségeit.

Albert Hibbert

nyelveken szólás nem csak a másokért való imádkozásra ad erőt, hanem magának a megsanyargatott egyénnek is nagy

segítséget jelent. Wilkerson Dávid ezt világosan megtapasztalta New York-ban a kábítószeresek közötti munkájában. Sok ember szaba-dult meg a kábítószerek élvezésének a vágyától.

Amikor az egyik fiú minden lelki támasz ellenére is az önkéntes elvonókúra után visszaesett, azt kérdezte Wilkerson magától: mi az oka annak, hogy ez a másik fiú megszabadult? Egyik a másik után vallotta: a Szentlélek valósága, amit megtapasztaltak a saját maguk életében, és éppen a nyelveken szólás ajándéka adott nekik erőt a szabadulásra. Mikor a Szentlélek imádkozott bennük, akkor képe-sek voltak az emberfeletti kísértésnek ellenállni.

M. Basilea

O

S

A

80

Külmisszióba készült egy magyar lelkipásztor az 1980-as években. A teológiai felkészülése után Angliá-ba kellett mennie féléves tanulmányra, ahol különböző gyakorlati dolgokra készítették fel.

Megérkezése után azonnal keresett egy gyülekeze-tet, hogy hozzájuk csatlakozzon arra a néhány hónap-ra. Egyik imaórán arra lett figyelmes, hogy valaki ma-gyarul imádkozik. Nagy öröm töltötte el, hogy földivel találkozik. Az alkalom végén azonnal kereste az imád-kozóval a kapcsolatot, aki megdöbbenésére egy szót sem tudott magyarul. Akkor értette meg, hogy a testvér nyelveken imádkozása alkalmával az élő magyar nyel-vet használta tudtán kívül.

Tehát az ajándékok nem szűntek meg az apostoli korral, hanem ma is működnek.

A „Nyelveken szólás” témaköréhez

kapcsolódó javasolt irodalom:

Dennis és Rita Bennett: Nem részegek ezek Dennis és Rita Bennett: A Szentlélek és te

id. Bagi László: A nyelveken szólás (tanulmány)

IMÁDKOZÁS ÉS RÉVÜLET

Csel 11:5. Péter

„Én éppen Joppé városában tartózkodtam, és imádkoz-

tam, amikor révületben látomást láttam: valami nagy le-

pedőhöz hasonló szállt le, amely négy sarkánál fogva

ereszkedett le az égből, és lejött egészen énhozzám.”

81

Csel 22:17. Pál

„Történt azután, hogy visszatértem Jeruzsálembe és a

templomban imádkoztam: révületbe estem...”

ohannesburgban, Dél-Afrikában voltam lelkipásztor. Egy vasárnap reggel (1912-ben) a gyülekezetben egy férfi arra

kérte a gyülekezetet, hogy imádkozzunk együtt az unokahúgáért, akit mint súlyos elmeháborodottat egy Wales-i intézményben ápol-tak.

A gyülekezet ráhangolódott, és szokatlan aktivitással, buzgón imádkoztak a helyükön. Én az emelvényen térdelve imádkoztam, én is szenvedélyesen, mert az imádkozás szelleme szokatlan mérték-ben öntötte el a szívemet.

Isten jelenlétének mélyen a tudatára ébredtem, és úgy éreztem, Isten Szelleme fölkent, hogy démonokat űzzek. Ahogy az ima folyta-tódott, az erő egészen elborított.

Hirtelen mintha kiléptem volna a testemből – meglepődve észlel-tem, hogy nagy sebességgel haladok Afrika partjai mentén. Aztán a

spanyol, majd a francia tengerpart fölött jártam, és hamar Wales dombvidéke fölé értem. Gyorsan haladtam egy kis falu felé, és egy középület előtt találtam magamat: jellegzetes elmegyógyintézetnek tűnt.

Hirtelen egy kórházi ágynál álltam. Egy nő az ágyhoz szíjazva feküdt ott. Ide-oda lóbálta a fejét, és összefüggéstelenül motyogott. Kezemet a fejére tettem, és Jézus Krisztusnak, az Isten Fiának ne-vében igen határozottan megparancsoltam az őt megszálló démoni szellemnek, hogy takarodjon ki belőle, ő pedig Isten ereje által gyógyuljon meg.

Egy-két pillanat múlva láthattam, hogy az arckifejezése megvál-tozik: lágyabb lett, és értelem suhant át rajta. Azután a szeme föl-nyílt, és fölmosolygott az arcomba. Tudtam, hogy meggyógyult.

Egyáltalán nem voltam tudatában, hogyan kerültem vissza Dél-Afrikába. Egy pillanat alatt azon kaptam magam, hogy még mindig ott térdelek imádkozva, és visszazökkentem a gyülekezeti környezet és az istentisztelet valóságába.

Három héttel később a fiatalember levelet kapott az egyik roko-nától arról, hogy unokatestvére, akit 7 éve elmegyógyintézetbe zár-tak, váratlanul meggyógyult. Teljesen egészségesen hazatért a ro-konaihoz! Az orvosok szerint az egészre nem volt magyarázat.

John G. Lake

J

82

BŰNVALLÓ IMA

A bűnvalló imádság különbözik minden más imától. Ez az üdvösségünk alapfeltétele. A Mennyországba csak hófehér menyegzői ruhában mehetünk be. Ilyet pedig úgy kapunk, ha megvalljuk bűneinket, és a Bá-rány vére tisztára mos bennünket.

Talán azt is érdemes még megjegyezni, hogy ha rendezetlen bűn van az életünkben, akkor imádságaink nem találnak meghallgatásra. De van egy ima, ami ak-kor is feljut Isten trónjáig, ha bűnösek vagyunk, és ez a bűnvalló ima!

A bűnfelismerés, bűnbánat, bűnvallás, megbocsátás egy terjedelmében nagyobb téma, és ezért ezzel a ké-sőbbiekben bővebben kívánok foglakozni.

Álljon most itt néhány ige a bűnvalló imádságról:

Zsolt 32:1-5.

„Megvallottam neked vétkemet, bűnömet nem takargat-tam. Elhatároztam, hogy bevallom hűtlenségemet az Úr-

nak, és te megbocsátottad bűnömet, amit vétettem.”

3Móz 26:40-42.

„De ha megvallják bűnüket és atyáik bűnét, ... akkor

visszaemlékezem a Jákóbbal kötött szövetségemre, az

Izsákkal kötött szövetségemre, meg az Ábrahámmal kö-tött szövetségemre, és gondom lesz az országra is.”

4Móz 5:7.

„...az ilyenek vallják meg vétküket, amelyet elkövettek, té-

rítsék meg adósságukat teljes értékben, és tegyék hozzá

még az ötöd részét...”

Neh 9:2. saját bűneik mellett őseik bűneit is megvallották

„Az Izráel utódai közül valók elkülönültek minden idegen-

től, azután előállva vallást tettek vétkeikről és őseik bűne-

iről.”

83

Péld 28:13.

„Aki takargatja vétkeit, annak nem lesz jó vége, aki pedig

megvallja és elhagyja, az irgalmat nyer.”

Dán 9:5-20.

„Még beszéltem, imádkoztam, vallást téve vétkemről és népemnek, Izráelnek a vétkéről, és könyörögtem Iste-

nemhez, az ÚRhoz, Istenem szent hegyéért;”

Mt 3:6. (Mk 1:5.)

„...és amikor megvallották bűneiket, megkeresztelte őket

a Jordán folyóban.”

1Jn 1:9.

„Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz Ő: megbocsátja bű-

neinket, és megtisztít minket minden gonoszságtól.”

Jak 5:16. a bűnvallás a gyógyulás feltétele

„Valljátok meg azért egymásnak bűneiteket, és imádkoz-

zatok egymásért, hogy meggyógyuljatok.”

Józs 7:19.

„Ekkor azt mondta Józsué Ákánnak: Fiam, adj dicsőséget

az Úrnak, Izráel Istenének! Tégy bűnvallást előtte, és

mondd el nekem, hogy mit tettél, ne titkolj el semmit előt-

tem.”

anuljatok meg komoly bűnvallást tenni, mert akkor jön a felszabadulás! Akkor esik le a teher!

Ha azt mondjuk: „A mai nap megint nem volt jó!” – erre nincs bo-csánat. De ha azt mondjuk: „A mai nap vétkeztem.” – erre már van! Úgy kell megnevezni, ahogy Ákán megnevezte, megítélte és kárhoz-tatta. Most figyeljük meg, mi történik. Kihozzák a kincseket, kirakják Ákán és a nép elé, és mit ír az Ige? „És odatették az Úr színe elé.” Józs 7:23.

Nem tudom volt-e már a ti közösségetekben olyan eset, amikor valakinek a bűnét a közösség elé vitték? Itt a történetben ez történt. Most még egyszer meg kellett nézni, hogy csillog az ezüst, milyen az a sineári köntös minden csatjával és pántjával. Most már más volt a fénye. Nem olyan, mint amikor először megmutatta a gyerekeknek. Amikor nektek az Ördög kínál valamit, mindig erről az oldalról néz-zétek! Az ítélet napján más lesz a fénye. Ilyenkor mindig gondoljatok Ákánra!

T

84

Zimányi József

HÁLAADÓ IMA

Zsolt 107:21.

„Adjanak most hálát az Úrnak szeretetéért, az emberekkel

tett csodáiért...”

Zsolt 136:26.

„Adjatok hálát a menny Istenének, mert örökké tart sze-retete!”

2Kor 1:11.

„… hogy a reánk áradt kegyelemért sokan sokféleképpen

mondjanak értünk hálaadást.”

Fil 1:3. „Hálát adok az én Istenemnek, valahányszor megemléke-

zem rólatok...”

1Thessz 1:2.

„Hálát adunk az Istennek mindenkor mindnyájatokért,

amikor megemlékezünk rólatok imádságainkban...”

1Thessz 2:13. ”Ezért mi is szüntelenül hálát adunk az Istennek...”

1Thessz 5:18.

„...mindenért hálát adjatok, mert ez az Isten akarata Jé-

zus Krisztus által a ti javatokra.”

gy házaspár egyszer hallott engem prédikálni arról, hogy mindenért adjunk hálát és dicsérjük Istent. Felháborodottan

mentek haza. Pár hónappal később felette nagy bánatba sodorta őket a lányuk állapota, akit ideggyógyintézetbe utaltak azzal a di-agnózissal, hogy gyógyíthatatlan őrült. Az imacsoportokat, akiket csak ismertek, mind megkérték, hogy lányukért imádkozzanak. És

E

85

ők is ezt tették. ... Az első visszhang arra a felhívásra, hogy magasz-talják Istent ezért a helyzetért, a zavar volt. ...

– Semmit sem veszítünk, ha megtesszük – mondta a férj. – Miért ne próbálnánk meg?

Egymás mellé térdeltek. – Drága Uram! – kezdte a férj. – Mi tudjuk, hogy te szeretsz ben-

nünket és szereted a mi lányunkat is jobban, mint őt valaha is sze-

retni tudnánk. Mi bízni akarunk abban, hogy Te munkálkodsz az ő életében és vele most azt teszed, amit a legjobbnak látsz az ő érde-kében. Ezért most hálát adunk Neked az ő betegségéért, köszönjük Neked, hogy most ott van a kórházban, és áldunk Téged azért, hogy az orvosok nem tudnak rajta segíteni. Hadd dicsőítsünk Téged és magasztaljunk a Te nagy bölcsességedért és hozzánk való szerete-tedért. ...

A következő reggel felhívta őket az elmeorvos: – Uram, az ön leányában nagy változás történt. Azt ajánlom, jöj-

jenek el, látogassák meg őt! Két héten belül kiengedték a kórházból. Egy évvel később egy fiatalember jött hozzám egy összejövetel

után, mint annak az idegbetegnek a bátyja. Elmondta, hogy a húga férjhez ment, babát vár és a legboldogabb asszony a világon.

Merlin Carothers

2Thessz 1:3.

„Szüntelen hálával tartozunk az Istennek értetek, testvé-reim, amint ez méltó is, hiszen hitetek nőttön nő, és az

egymás iránt való szeretet gazdagodik mindnyájatokban.”

2Thessz 2:13.

„Mi pedig hálával tartozunk az Istennek mindenkor érte-

tek, testvéreim, akiket szeret az Úr, mert kiválasztott tite-

ket az Isten kezdettől fogva az üdvösségre, a Lélek meg-szentelő munkája és az igazságba vetett hit által.”

1Tim 1:12.

„Hálát adok a Krisztus Jézusnak, a mi Urunknak, aki

megerősített engem, mert megbízhatónak tartott, amikor

szolgálatra rendelt.”

2Tim 1:3.

„Hálát adok az Istennek, akinek őseimhez hasonlóan tisz-

ta lelkiismerettel szolgálok, amikor szüntelenül, éjjel és

nappal megemlékezem rólad könyörgéseimben...”

86

87

1979-ben a gyomortükrözéskor szövetmintát vettek a fekély környékéről. Betegállományba kerültem. Sza-badidőmben a Bibliát és keresztyén könyveket olvas-tam. Az 1Thessz 5:18. Igevers nagyon szíven talált ott a betegágyon: „mindenért hálát adjatok, mert ez az Is-ten akarata Jézus Krisztus által a ti javatokra”. Külö-nös volt számomra éppen ilyen helyzetben ez az üze-

net. Gondolkodtam rajta, próbáltam elfogadni. Megval-lom, hogy nehéz volt akkor is, és gyakran nehéz ma is. A 2Kor 4:15-ben olvastam: „Mert minden értetek van, hogy a kegyelem sokasodjék, és egyre többen adjanak hálát az Isten dicsőségére.” Térdre estem és szívemet kitártam az Úr előtt. Így imádkoztam: Uram én szeret-nélek dicsőíteni, és Téged imában is magasztalni, de ebben a helyzetben nehéz meglátni a jót. Nem tudom már, hogy még mi mindent mondtam el az én Megvál-tómnak, csak azt tudom, hogy felszabadultam, és szin-te önkéntelenül hálát adtam betegségemért.

A betegségem idején ismét elolvastam Jób könyvét. Újabb megvilágításban láttam e szenvedő ember Isten-hez viszonyulását. Az 1. rész 8. verse szerint: „Nincs hozzá fogható a földön: feddhetetlen és becsületes em-ber, féli az Istent, és kerüli a rosszat.” Az Úr átadta őt a sátánnak, hogy bajt hozzon reá. Jób ebben a helyzet-ben sem zúgolódott Isten ellen. Az emberek elfordultak tőle, még felesége is ellene fordult. Három barátja Isten méltó büntetését látta e szenvedésben. A könyv első és utolsó része azonban világosan mutatja, hogy nem büntetésről van szó. Isten egészen másról beszél. Isten maga vitte Jóbot e súlyos szenvedésbe. Éppen nem hűtlenségéért és nem is büntetésből. Egyszerűen azért, mert így volt kedves előtte. A szenvedések közepette ugyan Jób megátkozta születése napját, de Istent nem, sőt felháborodott, amikor felesége erre buzdította őt.

Amikor a sok szenvedést átélt Jóbhoz szólt Isten, akkor Jób bűnbánatot tartott: 42:5-6. „Csak hírből hal-lottam rólad, de most saját szememmel láttalak. Ezért visszavonok mindent, bűnbánatot tartok porban és hamuban.” Jóbról tudjuk, hogy a hálaláldozás gyakor-lat volt életében. Még gyermekei esetlegesen elkövetett bűneiért is áldozott. Isten kijelentése is Jób feddhetet-lenségéről beszél. Az idézett versből tudjuk, hogy a szenvedésben közelebbről megismerte Istent, immár sa-ját szemével látta.

88

Saját helyzetemre gondoltam. Betegségem esetleges végzetes kimenetelére. Arra, hogy egy gyomordaganat talán néhány hónap múlva elszakít a családtól. Felesé-gem 4 kislányunkkal kenyérkereső nélkül marad. Mi lesz velük? Ki gondol rájuk? Miből élnek? A kísértő már-már elhitette velem, hogy én vagyok a család gondviselője. Isten azonban mellém állt, és így buzdí-

tott: semmiért se aggódj, hanem imádságos könyörgés-sel kérd tőlem gyógyulásod! Ha hittel kéred én meg-adom.

Csendességemben egyedül, majd feleségemmel együtt imádkoztam. Erőtlenségemet letettük az Úr elé. Kértük, hogy áldja meg és sokasítsa parányi hitünket. Kezdtünk bővölködni a hálaadásban és ezzel együtt éreztük, hogy Isten szilárdabb talajra helyezett ben-nünket. Jób életpéldája és az új átélések új tartalom-mal töltötték be hálaadásomat. Megértettem, hogy e be-tegség is értem, értünk van. Ebben a helyzetben sokkal nyitottabb voltam a kegyelem befogadására. Nem tar-tottam már istenkísértésnek a hálaadást a látszólagos rossz helyzetért. Megértettem, hogy az Úr útjai nem az én utaim. Megtanultam másként érezni, látni, gondol-kodni és különösen másként hálát adni.

23 év telt el azóta. Még ma sem mondhatom, hogy jól tudom a leckét, de azt igen, hogy számtalanszor megtapasztaltam Isten szeretetét és egyre jobban meg-tanulom a hálaadást és az Isten dicsőítését. Az Úr ak-kor meggyógyított. A következő évben egy 5. gyermek-kel is megajándékozott bennünket. Ma már gyermeke-inkkel és unokáinkkal együtt magasztaljuk Istenünket jóságáért.

1981-ben a kora esti órákban indultunk haza autó-val Tahiból, a Szentendrei-szigeten keresztül. Néhány kilométerrel elhagytuk Tahitótfalut, amikor egy éles balra kanyar előtt megláttam, hogy a szembejövő moto-ros elvesztette uralmát a motor felett, nem tudta követni az út nyomvonalát, és áttért a bal oldalra. Az ütközés elkerülése, vagy legalább csökkentése érdekében azonnal fékeztem és mindjobban megközelítettem a nem mély árkot. Annyira szoros volt a helyzet, hogy nem tudtam elkerülni a lecsúszást. Ez volt a gondvise-lés, mert abban a pillanatban, amikor mi az árokba ke-

89

rültünk, elhúzott mellettünk az árok szélén a még min-dig viszonylag nagy sebességgel száguldó motoros.

A veszély elmúltával visszaevickéltünk az útra, majd megálltunk és visszasétáltunk a „találkozás” he-lyére. Megnéztük a féknyomokat és láttuk, milyen cso-dálatosan mentett meg Urunk a halál árnyékának völ-gyéből, teljesen sértetlenül. Szívünkben mélységes hála

gyúlt és ott azonnal, az út szélén egyenként adtunk há-lát Istenünk szabadításáért.

Az esemény többször eszembe jut és – több mint két évtizeddel az esemény után is – újra hála fakad a szí-vemben.

Ef 5:20.

„...és adjatok hálát az Istennek, az Atyának mindenkor

mindenért...”

Gyermekkoromtól ott élt szívemben a hála és tuda-

tosan törekedtem arra, hogy imádságomban is kifeje-zésre juttassam. Azonban arra képtelen voltam, hogy a sikertelenségért, a rosszért is hálát adjak. Nem tudtam az ilyen szituációban hittel látni a jót. Ha bánat vagy keserűség ért, akkor megköszöntem Uramnak, hogy nem történt még nagyobb baj.

Tegnapelőtt egyszerű kis dologban megláttatta ve-lem Isten, hogy szabad, sőt kell az idézett Igét szó sze-rint venni. A Szeretetháznál építkezésben vagyunk. Az étkezőre 10 nappal ezelőtt felraktuk a gerendákat egy autódaruval. Viszont egy oldalszárny akkor még nem volt előkészítve a födémezéshez, így arra ezután kellett a gerendákat felhelyezni. Az épületszárny elkészült, és a gerendák megérkeztek, így hetedikén reggel megren-deltem a darut délutánra. Nem jött meg. Estefelé elmen-tem érte, de nem találtam a telephelyén és munkában sem. Nyolcadikán reggel újból mentem a telepre és ott volt a vezető. Megígérte, hogy még délelőtt eljön a gép és elvégzi a megrendelt munkát.

Éppen csak hazaérkeztem, amikor betoppant a ge-rendákat szállító fuvaros és elnézést kért, hogy egy nappal korábban tévedésből 60 centiméterrel rövidebb gerendákat hozott nekünk a TÜZÉP-ről. A dolgozói már-is kocsira rakták a megfelelő árut és pár perc múlva hozzák a helyszínre, hogy lerakják az udvarunkban, és

90

helyette visszaszállítják a méreten aluliakat. Én eddig mit sem sejtettem arról, hogy rövid gerendáink vannak!

Azonnal megértettem, hogy Isten akarata ez az én javamra. Ha az emelőgép megjött volna a megbeszélt napon, akkor nem végezhettük volna el a munkát, és újabb költség, utánajárás lett volna részünkre. Iste-nünk tudta előre, hogy nem alkalmas a tegnapi nap a

daruzásra. Ó, bárcsak megtanulnám, hogy nem az a jó, amit én

annak gondolok, hanem amit Isten akar az én javamra! De sokszor hálát adnánk akkor zúgolódás vagy méltat-lankodás helyett.

n minden nap hálát adok a feleségemért.

Rodney M. Howard-Browne

Hálaadás áldozata

Zsolt 50:14.

„Hálaadással áldozz Istennek, és teljesítsd a Felségesnek tett fogadalmaidat!”

Zsolt 50:23.

„Aki hálaadással áldozik, az dicsőít engem, és aki ilyen

úton jár, annak mutatom meg Isten szabadítását.”

Zsolt 116:17.

„Hálaáldozatot mutatok be neked, és az ÚR nevét hirde-tem.”

É

91

DICSÉRET, DICSŐÍTŐ-, MAGASZTALÓ IMA

1Pét 4:16.

„Ha azonban valaki mint keresztyén szenved, ne szégyen-kezzék, hanem dicsőítse Istent ezzel a névvel.”

2Krón 7:3.

„Izráel fiai mindnyájan látták, amikor leszállt a tűz és az

Úr dicsősége a templomra, ezért arcukkal a földet érintve

letérdeltek a kőpadlóra. Imádták és magasztalták az Urat,

mert ő jó, és örökké tart szeretete.”

Zsolt 44:9.

„Istent dicsérjük mindennap, neved magasztaljuk örök-

ké.”

Zsolt 63:4.

„Mert szereteted az életnél is jobb, ajkam téged dicsőít.”

Zsolt 71:8.

„Szám dicséreteddel van tele, dicsőítlek mindennap.”

Zsolt 117:1.

„Dicsérjétek az URat mind, ti népek, dicsőítsétek mind, ti

nemzetek!”

Zsolt 119:171. „Áradjon ajkamról a dicséret, mert megtanítasz rendelke-

zéseidre.”

Zsolt 138:4.

„Téged magasztal, Uram, a föld minden királya, amikor

meghallják szád mondásait.”

Zsolt 139:14.

„Magasztallak téged, mert félelmes és csodálatos vagy;

csodálatosak alkotásaid, és lelkem jól tudja ezt.”

92

Zsolt 140:14.

„Csak az igazak magasztalják nevedet, a becsületesek

maradnak meg színed előtt.”

Zsolt 145:1-4.

„Magasztallak téged, Istenem, királyom, áldom nevedet mindörökké.”

Zsolt 147:20.

„Egyetlen néppel sem bánt így, a többiek nem ismerik

törvényeit. Dicsérjétek az Urat!”

Zsolt 148:1-5. „Dicsérjétek az Urat! Dicsérjétek az Urat, ti mennyeiek,

dicsérjétek a magasságban! Dicsérjétek őt, ti angyalai

mind, dicsérje őt minden serege! Dicsérje őt a nap és a

hold, dicsérje minden fényes csillag! Dicsérjék őt az egek

egei, még a vizek is ott fönt az égben! Dicsérjék az Úr ne-

vét, mert ő parancsolt, és azok létre jöttek...”

Zsolt 148:7.

„Dicsérjétek az Urat, ti földiek, ti tengeri szörnyek, az

egész óceán!”

Zsolt 148:12-13.

„...ti ifjak a leányokkal, öregek a fiatalokkal együtt dicsér-jétek az Úr nevét! Mert csak az ő neve magasztos, fensége

a föld és az ég fölé emelkedik.”

rkezett egy tekintélyes, nagy csomag, ami egy 5 éves kis-lány minden évszakra illő teljes ruházkodását kielégíti. De

nem volt akkora gyermekünk. Úgy nézett ki ez az eset árvaházunk kis lakói előtt, mintha tévedett volna az Úr. A vezető testvér látva a

fanyar képeket, a csalódott kis társaságnak így szólt: – Meg fogjátok látni, hogy megérkezik hamarosan a csomag kis gazdája.

Valóban így történt, 2-3 nap múlva Budapest környékéről egy lelkész felvételre kért egy elhagyott kis leánykát, öt éveset. Ha volna hely és mód a felvételéhez, úgy vigyünk magunkkal ruhát, cipőt, mert olyan kopott a ruhája, cipője, hogy szégyen lesz Budapesten átutazni vele. A csalódott kicsinyeinkből kitörő örömet, Isten dicsőí-tését váltotta ki a hír, és megható ünnepélyes fogadtatásban része-sítették a kislányt.”

Hatvani Margit

É

93

Zsolt 148:14.

„Megnöveli népe hatalmát, dicsővé teszi minden hívét, Iz-

ráel fiait, a hozzá közel álló népet. Dicsérjétek az Urat!”

Zsolt 150:1-6. „Dicsérjétek az Urat! Dicsérjétek Istent szentélyében, di-

csérjétek a hatalmas égboltozaton! Dicsérjétek hatalmas

tetteiért, dicsérjétek nagyságához méltóan! Dicsérjétek

kürtzengéssel, dicsérjétek lanttal és hárfával! Dicsérjétek

dobbal, körtáncot járva, dicsérjétek citerával és fuvolával! Dicsérjétek csengő cintányérral, dicsérjétek zengő cintá-

nyérral! Minden lélek dicsérje az Urat! Dicsérjétek az

Urat!”

lismerően nyilatkozni valakiről, megtapsolni valakit, tetszést vagy elismerést kifejezésre juttatni, szavakkal vagy dallal

felmagasztalni.” Így definiálja a szótár a „dicséret” szót. Egyrészt dicsérhetjük Istent közvetlenül, kifejezve felé a hódola-

tunkat; másrészt dicsérhetjük közvetett módon is, ha elismerően beszélünk róla másoknak.

A dicsőítést Isten személye és tettei váltják ki. Középpontjában az Ő semmihez sem hasonlítható természete és csodálatos cseleke-detei állnak, amelyek mind gyermekei javát szolgálják. De a dicséret akkor is feladatunk, ha éppen semmi megköszönnivaló nem jut eszünkbe. Az Úr puszta személye miatt is méltó rá, hogy dicsérjük.

A dicsőítés egyik sajátossága, hogy látható módon is kifejeződik. Jellemzi az ünneplés és ujjongás, ami éneklésben, kiáltásban, be-szédben, zenében, táncban vagy más egyéb külső formákban nyil-vánul meg. Dicsőíteni tehát lényegében nem más, mint – egészséges értelemben véve – „nagy felhajtást csinálni Isten miatt”.

A zsidó emberek hangosan és az érzelmeiket is kifejezve dicsér-ték és imádták az Urat. Mi talán túl modernek vagyunk ahhoz, hogy hozzájuk hasonlóan lelkesedjünk Istenért? Ő egy dicsőséges és hatalmas Isten, aki megérdemli, hogy minden erőnkből ünnepeljük!

A Szentírás bemutatja nekünk az Isten szerinti dicsőítés néhány elképzelhető módját. Ezekből nem kell törvényt csinálnunk: őszintén

és eredeti módon kell dicsőítenünk, de a bibliai elveket teljes szívvel magunkénak vallva. Tehát ha én például nem szoktam felemelt kéz-zel dicsérni az Urat, akkor meg kell szoknom! Addig kell gyakorol-nom, míg természetessé nem válik, és őszintén nem tudom tenni. A dicsőítést gyakran az akarat működteti!

Bob Sorge

E

94

Dán 6:11. „Amikor Dániel megtudta, hogy alá van írva ez az irat,

hazament. Emeleti szobájának ablakai nyitva voltak Je-

ruzsálem felé, és ő napjában háromszor térden állva

imádkozott, és magasztalta Istenét, ahogyan azelőtt is

szokta.”

Mt 5:16.

„Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy

lássák jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei

Atyátokat.”

Lk 10:21.

„Abban az órában így ujjongott Jézus a Szentlélek által: „Magasztallak, Atyám, menny és föld Ura azért, hogy el-

rejtetted ezeket a bölcsek és értelmesek elől, és felfedted a

gyermekeknek.”

Lk 1:46.

„Mária pedig ezt mondta: Magasztalja lelkem az Urat...”

Lk 2:20.

„A pásztorok pedig visszatértek, dicsőítve és magasztalva

az Istent mindazért, amit pontosan úgy hallottak és lát-

tak, ahogyan ő megüzente nekik.”

Lk 13:13.

„...ő nyomban felegyenesedett és dicsőítette az Istent.”

Csel 2:47.

„...dicsérték az Istent, és kedvelte őket az egész nép. Az

Úr pedig napról napra növelte a gyülekezetet az üdvözü-

lőkkel.”

Csel 4:21-22. „Azok pedig, miután megfenyegették, elbocsátották őket,

mivel semmi lehetőséget nem találtak arra, hogy megbün-

tessék őket; a nép miatt, mivel mindenki dicsőítette az Is-

tent a történtekért...”

95

Csel 10:46.

„Hallották ugyanis, amint nyelveken szóltak, és magasz-

talták az Istent...”

nyelveken szólással is csodálatosan lehet Istent dicsérni. A Szentlélek ajándékát az Úr adta a gyülekezetnek, és a

nyelveken szólással használhatjuk ezt. Csodálatos szabadsággal tölthet el bennünket, ha közvetlenül a szellemünkből tudjuk dicsőí-teni Őt. Aki még nem szól nyelveken, annak vágynia kell rá. Amíg ugyanis nem tapasztalja meg az ebben rejlő áldásokat, addig hiá-nyozni fog a dicsőítéséből a Szentlélek semmihez sem hasonlítható ereje és kenete.

Bob Sorge

Csel 21:19-20.

„Amikor ezt hallották, dicsőítették az Istent, aztán így

szóltak hozzá: Látod, testvérem, milyen sok ezren vannak a zsidók között, akik hívők, és mindnyájan rajonganak a

törvényért.”

Ján 17:4.

„Én megdicsőítettelek téged a földön azzal, hogy elvégez-

tem azt a munkát, amelyet rám bíztál, hogy elvégezzem...”

2Kor 9:6-13. „Mert e szolgálat eredményességéért dicsőítik majd az Is-

tent...”

munka első és fő indítója mégis csak az volt (és ma is az), hogy Isten dicsőíttessék meg azáltal, hogy a rám bízott ár-

vák minden szükségletéről csupán hit és imádság által történjék gondoskodás.

... Szeptember 8. Szombat este. Még mindig tart a megpróbáltatás.

Urunk még mindig úgy látja jónak, hogy ne küldjön segítséget. Teg-nap este hallgattam Craik testvér igehirdetését az 1Móz 12 alapján Ábrahám hitéről. Kimutatta, hogy milyen jól ment minden addig, amíg Ábrahám hitben cselekedett, Isten akarata szerint; és mennyi-re elromlott minden, amikor nem Istenben bízott.

Két fontos üzenete volt számomra:

A

A

96

(1) Nem indulhatok el a magam feje után szabadulásért. Mintegy 220 fontom van a bankban, amelyet más célokra adott át egy férfi és egy nőtestvér. Kivehetnék belőle, és megírhatnám a testvéreknek, hogy az árvák számára használtam fel belőle 20, 50 vagy akár 100 fontot, és készséggel hozzájárulnának (hiszen mindketten bőkezűen adakoztak az árvák számára is, és a férfitestvér többször megmond-ta már, hogy tudassam vele, ha pénzszűkében vagyok); ez azonban

az általam kigondolt szabadulás lenne, és nem Isten szabadítása. Mellesleg nem kis akadályt jelentene ez hitem legközelebbi próbájá-nál.

(2) Craik testvért hallva, újra felfigyeltem a veszélyre, amit az je-lentene, ha szégyent hoznék az Úrra abban, amiben - kegyelme által - idáig némi kis mértékben megdicsőítettem őt.

Isten dicsőségére való munka az, amelybe beleállított, hogy ti. le-

gyen látható bizonyítéka annak, hogy Isten tisztán az imádságot meghallgatva gondoskodik az árvákról; hogy Ő az Élő Isten. Aki ma is készséggel meghallgatja az imádságot: ezért tessék neki, és küld-jön most segítséget.

Müller György naplójából

Ef 1:5-6.

„Előre el is határozta, hogy fiaivá fogad minket Jézus Krisztus által, akarata és tetszése szerint, hogy magasz-

taljuk dicsőséges kegyelmét, amellyel megajándékozott

minket szeretett Fiában.”

Ef 1:12.

„...hogy dicsőségének magasztalására legyünk, mint akik előre reménykedünk a Krisztusban.”

Ef 1: 14.

„...hogy megváltsa tulajdon népét az ő dicsőségének ma-

gasztalására.”

Fil 1:9-11.

„...és gazdagon teremjétek az igazság gyümölcseit Jézus Krisztus által Isten dicsőségére és magasztalására.”

Fil 1:20-21.

„...Krisztust egészen nyíltan fogják magasztalni énértem,

akár életben maradok, akár meghalok.”

97

rágám – mondta Jim a feleségének –, adjunk hálát Istennek apa iszákosságáért! Dicsérjük Őt azért, hogy ez az állapot

egy része az Ő csodálatos tervének apa életében! A nap hátralevő részében aztán hálaadással magasztalták Istent

ennek a helyzetnek minden nehézségéért. Estére aztán az izgalmas várakozásnak egészen új, soha nem tapasztalt érzése lett úrrá raj-tuk. ... Jim édesapja pár hét alatt eljutott megkötözöttségének beis-meréséhez, Jézushoz fordult segítségért és tökéletesen meggyógyult. Most ő is, mint a család többi tagja elmondja másoknak, hogy mit tehet Isten, ha mi hálát adva Őt áldjuk és magasztaljuk.

Merlin Carothers

katona arcáról lerítt a börtön-idő nyomora, s a kábítószer nyoma. ...

– Nagyon elrontottam az életemet – mondta. – És már túl késő van a megváltozáshoz.

– És Isten? – kérdeztem. – Neki van rá ereje, hogy megváltoztas-son téged!

– Miért tenné? Én soha semmit sem tettem Őérette. – De Ő szeret téged! ... Isten meg tud gyógyítani! ... Nem próbál-

nál meg most bízni Őbenne? – Valamit meg kell próbálnom, hogy kikerüljek ebből a pokolból,

amelyben most vagyok. – Akkor adj hálát Istennek ezért a mostani állapotodért! Mert

most, hogy ide érkeztél, ez az Ő ideje. Most, éppen most tud veled valamit cselekedni. Veled és érted! Dicsérd és áldd Őt, adj Néki hálát mindenért, valami csak az életedben történt eddig, ami idáig juttatott.

– Várjunk csak! – tiltakozott a katona. – Csak nem gondolja, hogy azért kell hálát adnom, hogy a kábítószer ide juttatott?

– Ez a te rabságos szenvedélyed az, ami most ide hozott Őhozzá, nemde? ... Akarod, hogy imádkozzam érted?

Mire befejeztem, a katona szemében új fény gyulladt. – Nagyon különös – mondta –, valahogy most már egészen elhi-

szem, hogy valóban Isten volt az, aki ezeket a nehézségeket megen-gedte vagy szerezte az életemben. Hogy mindezeket a javamra for-dítsa, hogy mindezeken keresztül megláthassam Őt és megtalálhas-son engem. ...

– Megtörtént! – kiáltotta ujjongva. – Többé nem kell már a drog! Jézus él bennem!

... Újjászületett. Nem azért, mert érezte Jézus jelenlétét, hanem mert eldőlt benne, hogy hisz Istennek, és reá bízza magát. ...

Merlin Carothers

D

A

98

Énekkel dicsér

2Krón 20:21.

„Miután tanácsot tartott a néppel, fölállította az Úr éne-

keseit, akik szent öltözetben dicsérték őt, és az arcvonal

előtt vonulva így énekeltek: Adjatok hálát az Úrnak, mert

örökké tart szeretete!” Amikor elkezdték az ujjongást és a

dicséretet, az ÚR lázadókat támasztott a Júdára támadó ammóniak, móábiak és a Széír-hegyvidék lakói között, és

ezért vereséget szenvedtek.”

Zsolt 33:1-3.

„Vigadjatok az ÚRban, ti igazak! Az igaz emberekhez illik

a dicséret. Adjatok hálát az ÚRnak citeraszóval, tízhúrú

lanttal zengjetek neki! Énekeljetek neki új éneket, szépen zengjenek hangszereitek!”

Zsolt 138:1.

„Magasztallak, Uram, teljes szívemből, istenekkel szem-

ben is csak rólad énekelek!”

Zsolt 147:l. „Dicsérjétek az Urat! Milyen jó Istenünkről énekelni, mi-

lyen gyönyörű a szép dicséret!”

Csel 16:25.

„Éjféltájban Pál és Szilász imádkozott, és énekkel ma-

gasztalta az Istent. A foglyok pedig hallgatták őket.”

Jak 5:13. „Szenved-e valaki közöttetek? Imádkozzék! Öröme van-e

valakinek? Énekeljen dicséretet!”

1Kor 14:15. nyelveken éneklés

„Hogyan is van tehát ez a dolog? Imádkozom lélekkel, de

imádkozom értelemmel is, dicséretet éneklek lélekkel, de dicséretet éneklek értelemmel is.”

Ef 5:18-19-20.

„...mondjatok egymásnak zsoltárokat, dicséreteket és lelki

énekeket; énekeljetek és mondjatok dicséretet szívetek-

ben az Úrnak...”

99

Zsolt 149:1.

„Dicsérjétek az Urat! Énekeljetek az Úrnak új éneket, di-

cséretet a hívek gyülekezetében!”

Roberts Liardon a Mennyről szóló látomásában be-számol arról, hogy Isten mennyei énekeket kíván átad-ni a földön élőknek:

Mennyben vannak olyan könyvek, amelyek itt a földön is vannak, mert írójuk engedelmességben járva nyerte el azo-

kat, és vannak olyan énekek is, amiket mi is ismerünk itt a földön. Vannak azután olyan könyvek és énekek is a Mennyben, amiket Isten még nem tudott átadni, mert még nem talált olyan, önmagát letevő életeket, akiknek odaajándékozhatta volna őket.

dalok úgy születnek, hogy imádkozok, és minden esetben Isten jelenlétében vagyok. Minden dalt nyelveken írok meg.

Megkaptam a nyelveken szólás ajándékát. Először megszületik a dallam és a zene, aztán a szöveg. Amikor

nyelveken éneklek, nem tudom, hogy szóról szóra mit mondok, de tudom, hogy miről énekelek. Ennek mentén indulok el, így jön létre a magyar szöveg.

P. B.

z istentiszteleti terem alig kisebb, mint egy futballpálya. Előterében mikrofonok és hangszerek – zongora, dob, gitár –

helyezkednek el. A hívők a prédikáció előtt mindig legalább 40 per-cig dicsőítő énekeket énekelnek...

A Calvary Chapel énekszámai elevenek és hangulatosak, általá-ban gitár, dob, és billentyűs hangszerek kísérete mellett énekeljük őket. A legtöbb éneket együtteseink tagjai komponálták, ezért mo-dern hangszerelésűek. Gyakran előfordul, hogy valamely összejöve-telünkön egy fiatal kiáll a pódiumra, és előad egy csodálatosan szép éneket, amit „aznap délután kapott az Úrtól”.

Chuck Smith

A

A

A

100

Dicséret, dicsőítés a gyülekezetben

Zsolt 22:23.

„Hirdetem nevedet testvéreimnek, dicsérlek a gyülekezet-

ben.”

Zsolt 34:4.

„Hirdessétek velem az ÚR nagyságát, magasztaljuk együtt

az ő nevét!”

Zsolt 35:18.

„Magasztallak a nagy gyülekezetben, hatalmas nép között

dicsérlek.”

ogyan dicsőítem az Urat? Meghökkentem. Mit feleljek? 1982-ben egy hívő asszony kérdezte ezt tőlem. Nem tudom! Erről

majd bővebben beszélünk egy bibliaórán – feleltem. De erre soha-sem került sor.

Mikor magamba néztem, meg kellett állapítanom: Néhány ma-gasztaló Igén kívül semmit sem tudok erről. Persze felelhettem volna: minél inkább kezd valakinek az élete hasonlítani az Úr Jézuséhoz – annál inkább dicsőíti Istent. S ez igaz is. Csak éppen egy kicsit álta-lános. Továbbá: ez az „aranyfedezet”, minden igaz keresztény „te-vékenység” alapja. Ha az életemből hiányzik az „élet beszéde”, meg a Vele járó élő kapcsolat, beszélgetés, akkor nem csak a dicsőítésem hamis, hanem az imádságomtól a bizonyságtételemig minden az.

Hogyan dicsőítem hát Istent? Szégyen, de több, mint 39 évvel a megtérésem után még mindig nem éltem ezt át igazán, teljesen. Majd 1986-ban ott álltam 8000, zömében karizmatikus keresztyén-nel együtt a birminghami stadionban. És mikor újra és újra felszállt az Atya trónjához az anglikán, a református, a baptista, stb. hívők ajkáról és szívéből a magasztaló ének, teljesen átjárt a 119. Zsoltár 164. versének diadalmas öröme: „Naponként hétszer dicsérlek té-ged…” Csodálatos kezdet volt. És milyen jó, hogy csak kezdet volt.

K. Z.

2Krón 7:6.

„A papok pedig szolgálatba álltak, a léviták is az ÚR min-

den hangszerével, amelyeket Dávid király készíttetett,

hogy magasztalják az URat, mert örökké tart szeretete.

H

101

Miközben ők előadták Dávid dicséretét, a papok velük

szemben trombitáltak, az egész Izráel pedig ott állt.”

2Krón 20:1-19.

„A keháti és kórahi léviták pedig fölálltak, és egyre han-

gosabban dicsérték az Urat, Izráel Istenét.”

lyasmi dicsőítő alkalmakon vettünk részt Bécsben egy két-napos konferencián, mint amit a keháti és kórahi léviták

tartottak Istennek. Egyre hangosabban dicsérték az Urat! El tudjá-tok ezt képzelni? Látom magam előtt, ahogy dicsérik az Urat, és közben egyre jobban belemelegednek, a hangerő is egyre jobban emelkedik, és egyre boldogabban dicsérik Istent a győzelemért! Le-nyűgöző.

Az említett bécsi konferencián napi 3 összejövetel volt: délelőtt, délután és este. Minden összejövetel Isten dicsőítésével kezdődött, amit egy dicsőítő csoport vezetett a pódiumról. Csodálatos volt, ahogy 1-2 ezer ember együtt énekelt. Nem egy óriás kórus volt ez, akik 4 szólamban énekeltek. Nem a zenei minőségen volt a hang-súly! Teljesen egyszerű emberek a maguk énekkultúrájával vettek benne részt. De volt valami más, amitől fenséges volt ez az éneklés: a szívből indult, és úgy jött ki a szájon. És ha végignézel egy éneklő tömegen, akkor rögtön látod, hogy ezek most hálaadó szívvel Jézust ünneplik, vagy pedig egy éneket adnak elő. A kettő közt óriási a különbség.

Amikor végignézel egy dicsőítő embercsoporton, akkor ilyesmiket látsz: valaki térdel, valaki ül vagy áll. Sír, vagy éppen harsányan, szívből nevet Isten jelenlétében. Felemeli a kezét, olykor a tekintetét is Isten felé, vagy éppen tapssal ünnepli a győztes Bárányt. Olyat is láthatsz, aki nem énekel. Csöndben van, egyszerűen Isten jelenlét-ében időzik. Isten a dicséretek között lakik, ezért a dicsőítés idején

erősen érezhető a jelenléte. Van, aki imádkozik, mert mivel közel került Istenhez, beszélgetni akar vele. És mindez nem rendetlenség, csak esetleg annak, aki Isten dicsőítése helyett a másik viselkedését figyeli és elemzi. Azért sem rendetlenség, mert – ahogy a léviták is egyre hangosabban dicsérték az Urat –, egy hangos ének harmóniá-ját nem zavarja az, ha valaki hangosan imádkozik a tömegben, vagy ha valaki mozog, vagy ugrál örömében. A zajok mind egybeolvadnak Isten dicséretével.

Ezen a konferencián ilyen dicsőítésben volt részünk. Mindenki valamilyen formában dicsérte az Urat. Mi is.

Jézust ünnepeltük. És ünnepelni nem könnyű mozdulatlanul.

O

102

A lelkész testvér a dicsőítés során néha megszakította az ének-lést. Egyik ilyen alkalommal pl. elmondta, hogy évtizedekkel ezelőtt kábítószerfüggő bűnöző volt, de az élete legsötétebb időszakában Isten áldott szolgái segítségével találkozott Jézus Krisztussal, és az Úr Jézus megszabadította minden fajta rabságából, és ma Őneki él! Mindent, ami csak van az életében, Jézusnak köszönhet. És tudjá-tok, hogy mondta ezt el? Nem úgy, mintha azt mondta volna: „Kap-

tam egy könyvet.” Hanem úgy, mint aki a halálos ítélet végrehajtási helyén kapja a hírt: „Kegyelmet kaptál!” Hálás volt az Istennek, és ezt a háláját úgy kiabálta a mikrofonba, ahogy csak bírta: „Az én Megváltóm él!!!” És tudjátok, milyen öröm az, amikor nem csak tu-dod, hogy él, hanem tudod is érte ünnepelni? Ha nem élne, mi lenne ma velünk?! És ezért ünnepelnünk, dicsérnünk kell Őt!

Az előbbi felvezetés után el tudjátok képzelni, hogy az addig is Istent dicsérő tömeg milyen örömrivalgásban énekelte: „Él a Megvál-tó! Él a Megváltó!” Fantasztikus volt!

Nem az érzelmi állapot fantasztikus, hanem a tény: tudom Istent a Biblia tanítása szerint harsogó hangon, ujjongva dicsérni!

És még egy dolog: ha a lóversenypályán, meg a focipályán teljes erőből, torkuk szakadtából ordítanak a lovakat és focit szerető em-berek, hogy a győztest ünnepeljék, akkor a hívők, akik Jézust szere-tik, nem merik ugyanezt megtenni? Mert az más, ha valaki azt gon-dolja, hogy Istent csak ülve, állva, és csöndben szabad dicsérni. De miután elolvasunk egy pár Igeverset arról, hogy hangosan, ujjongva, örömrivalgással, teljes erővel táncolva, stb. is kell az Urat dicsér-nünk, akkor az már nem kérdés, hogy Istennek tetszik-e az ilyen ünneplés, csak az, hogy készek vagyunk-e megtenni? Nekem nem mindig könnyű. Másban nevelkedtem, és lehet, hogy a stílusom is más. De egyet tudok: Istennek tetszik, ezért igyekszek arra, hogy stílusommá váljon! Akkor is, ha másnak nem tetszik, és akkor is, ha nem méltóságteljes. A cél az, hogy Istennek kedves dicséretet hoz-zunk, és ha ez még nem megy, akkor tanuljuk meg, hogyan kell tennünk!

Ficsor Donát

Tapssal, tánccal...

2Móz 15:20.

„Ekkor Mirjám prófétanő, Áron nénje, dobot vett a kezé-

be, és kivonultak utána az asszonyok mind, dobolva és

körtáncot járva.”

103

2Sám 6:5. 14-15.

„Dávid és Izráel egész háza pedig szent táncot járt az Úr

színe előtt mindenféle ciprusfa hangszernek, citerának,

lantnak, dobnak, csörgőnek és cintányérnak a kíséreté-

vel. ... Dávid teljes erővel táncolt az Úr színe előtt, és gyolcs éfódot kötött magára Dávid. Így vitte el Dávid és Iz-

ráel egész háza az Úr ládáját örömrivalgással és kürtzen-

géssel.”

Jer 31:4.

„Fölépítelek még, és fölépülsz, Izráel szüze. Fölékesíted még magad, és kézi dobokkal lejtesz táncot a vigadozók

közt.”

Zsolt 87:7.

„Körtáncban éneklik: Minden forrásom belőled fakad.”

Lk 7:32.

„...Furulyáztunk nektek, és nem táncoltatok, siratót éne-keltünk, és nem sírtatok.”

Lk 15:23-25.

„Azután hozzátok a hízott borjút, és vágjátok le! Együnk,

és vigadjunk, mert ez az én fiam meghalt és feltámadott,

elveszett és megtaláltatott. És vigadni kezdtek. Az idősebb fiú pedig a mezőn volt, és amikor hazajövet közeledett a

házhoz, hallotta a zenét és a táncot.”

Csel 3:7-8-9.

„...felugrott, talpra állt, és járt. Bement velük a templom-

ba is, járkált, ugrándozott, és dicsérte az Istent.”

z Evan Roberts vezette összejöveteleket a nevetés, a sírás, a tánc és az öröm jellemezte, és mindez megtört szellemben

zajlott. Hamarosan az újságok is tudósítani kezdtek róluk, s az éb-redés nemzeti esemény lett. Az újságírók közül többen maguk is megtértek az összejöveteleken. Egész Walesben nagy forrósággal söpört végig az ébredés... a kocsmák és filmszínházak bezártak. Akik hajdan prostituáltak voltak, most bibliatanulmányozó köröket létesítettek. Az emberek kiegyenlítették régóta fennálló tartozásai-kat. Azok pedig, akik egykor felelőtlen módon alkoholba ölték pén-züket, hirtelen családjaik öröme és támogatói lettek.

Roberts Liardon

A

104

Parancs a tapsra, a táncra

Zsolt 47:2.

„Ti népek, mind tapsoljatok, harsogó hangon ujjongjatok

Isten előtt!”

Zsolt 149:3. „Dicsérjétek nevét körtáncot járva, énekeljetek neki dob

és hárfa kísérettel!”

Zsolt 150:4.

„Dicsérjétek dobbal, körtáncot járva...”

A táncnak is rendelt ideje van

Préd 3:4. „...Megvan az ideje a gyásznak, és megvan az ideje a

táncnak.”

Hegyek, folyók, fák

Zsolt 98:8.

„Tapsoljanak a folyamok, a hegyek mind ujjongjanak az

Úr előtt...”

Ézs 55:12.

„...A hegyek és a halmok vígan ujjonganak előttetek, és a

mező fái mind tapsolnak.”

A bűnösök táncának tragikus következményei vannak

Mt 14:1-6-12. Keresztelő János fejét vették

„...Heródiás leánya táncolt a társaság előtt...”

105

Dicsőítés áldozata

Zsid 13:15.

„Általa vigyük Isten elé a dicsőítés áldozatát mindenkor,

azaz nevéről vallást tévő ajkaink gyümölcsét.”

ZÁRÓGONDOLATOK

Nagyon jó, ha a gyülekezetek istentiszteleti rendjé-

nek szerves része a „dicsőítés”. Ez az idő főleg ének-léssel telik, és párosul mindenféle olyan tevékenység-gel, amivel a hívők dicsérik az Urat. Ez lehet ima, tánc, taps, örvendezés, különféle hangszerek használata,

stb. A hangos dicséret és ünneplés gyakran átvezet Is-

ten imádásába, amire általában a csendes hódolat jel-lemző.

Lehet különbség a gyülekezetek liturgiája között, de kívánatos, hogy Isten dicséretének az Igéből megismert módjai minden evangéliumi gyülekezetben helyet kap-janak.

Ugyanez érvényes a saját imaéletünkre nézve is!

A „Dicséret, dicsőítő-, magasztaló ima” témához

kapcsolódó javasolt irodalom:

Bob Sorge: Fedezd fel a dicsőítést! Merlin Carothers: A magasztalásban rejlő erő

(Újabb kiadásban: A dicsőítésben rejlő erő)

106

IMÁDÁS

Isten és Jézus Krisztus előtt való meghajlás, (nem azért, hogy kérjünk, hanem)

hogy szívünket kitárva tisztességet adjunk neki.

Mt 4:10. (Lk 4:8.)

„...Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!”

Angyalok imádják Őt

Zsid 1:6. „...Imádja őt az Isten minden angyala!”

Jel 7:11-12.

„Az angyalok mind ott álltak a trónus, a vének és a négy

élőlény körül, arcra borultak a trónus előtt, és imádták

Istent ekképpen: „Ámen! Az áldás, a dicsőség és a böl-csesség, a hálaadás és a tisztesség, a hatalom és az erő a

mi Istenünké örökkön-örökké. Ámen.”

A huszonnégy vén imádja Őt

Jel 11:16-17.

„Ekkor a huszonnégy vén, akik Isten előtt ülnek trónjai-

kon, arcra borultak és imádták Istent, és így szóltak: „Há-

lát adunk neked, Urunk, mindenható Isten, aki vagy, és

aki voltál, hogy kezedbe vetted nagy hatalmadat, és ural-kodsz.”

107

Az ember imádja Őt

1Móz 24:26. (Károli ford.) Ábrahám szolgája

„Meghajtá azért magát az ember, és imádá az Urat.”

2Krón 7:3.

„...Imádták és magasztalták az Urat, mert ő jó, és örökké

tart szeretete.”

2Krón 20:18. „Ekkor Jósáfát arccal a földig hajolt, és Júda meg Jeru-

zsálem lakói mindnyájan leborultak az Úr színe előtt, és

imádták az Urat.”

Zsolt 63:5.

„Ezért téged áldalak, amíg élek, nevedet imádva emelem

föl kezem.”

Ézs 66:23. (Károli ford.)

„És lesz, hogy hónapról-hónapra és szombatról-

szombatra eljő minden test engem imádni, szól az Úr.”

Mt 2:11. a bölcsek

„Bementek a házba, meglátták a gyermeket anyjával, Má-riával, és leborulva imádták őt.”

Lk 24:52. a tanítványok

„Ekkor leborulva imádták őt, majd nagy örömmel vissza-

tértek Jeruzsálembe...”

Jn 9:38. a meggyógyult vak

„...És leborulva imádta őt.”

Jn 4:23-24. (Csia Lajos ford.)

„De jön egy óra, és az most van, amikor az igazi imádók

az Atyát szellemben és igazságban fogják imádni, mert az

Atya is ilyen imádókat keres magának. Szellem az Isten,

és az imádóknak szellemben és igazságban kell őt imádniok.”

t kell lépnünk a határt, amikor már nem kötelességből dicső-ítjük az Urat, hanem örömmé válik az, akkor meg fogjuk

tapasztalni a jeleket és csodákat is.

Á

108

Az Úr a dicsőítésben lakozik. Az imádatban történnek a csodák! Néha a dicsőítésben is, de az imádatban mindig. A csodák, amelyek szolgálatom során megjelennek, mindig akkor történnek, amikor imádatban mindenki egész lényét átadja az Úrnak. Ne tartsátok magatokat vissza! Mindenestől adjátok át magatokat Neki, hogy mindent megkaphassatok. Nem 50 százalékot, de 100 százalékot! Mindent!

Roberts Liardon

éntek délután van. Sárguló falevelek keringnek a levegőben. Szép őszi tájban gyönyörködhetünk. Három kocsink jól bírja

az emelkedőket. Érden töltjük ezt a hétvégét fiatalokkal, gyerekekkel és felnőttekkel.

Megérkezve célállomásunkra berendezkedünk. A közösségi te-remnek kinevezett szoba emeletes ágyakkal nem nagy férőhelyet nyújt a sokszínű csoportnak, de sebaj. Ügyesen, szépen mindenki

letelepszik. Első együttlétünkön csak dicsérni szeretnénk az Urat, mert jó, mert szeret, mert vigyáz ránk. Ma este nem tervezünk sem-mit, csak énekelünk. Szívből, őszintén az Úrnak. Felhangzanak az első akkordok, felhangolódik a szívünk. Száll a dicséret, az imádás Őfelé, Aki méltó egyedül az imádatunkra. Megfeledkezek magamról, hisz sokkal nagyobb van itt közöttünk! Az Úr jelenléte teljesen betölt, s én mély hódolattal hajtom meg magam Előtte. Tele vagyok Vele. Csodálatos az Ő szeretete, ahogy átölel! ... Mikor felnézek, látom, hogy testvéreim is, kicsik és nagyok térdelnek... állnak... felemelt kézzel, örömmel átadják magukat az Isten imádására. Micsoda él-mény Vele lenni! Boldogság, békesség sugárzik az arcokon. S köz-ben míg átéljük a Szent Szellemmel való közösséget, néhányan a térdeiken sírnak. Patakzik szemükből a könny. Fiatalok, 12-14 éve-sek. Ők most vannak először velünk táborozni. Valami történik ve-lük, bennük. Az égi SZERETET cirógatja szívüket. Ámulok ezen a kedves, lehajló, mérhetetlen szereteten. Ez Isten szeretete, amely betölti a helyet. Ez a Szent Szellem ereje, amely megmozgatja a fia-talok szívét, lelkét és testét is. Tizenévesek zokognak... Hogy mi-ért?... Később elmondják, hogy olyan bűnösnek érzik magukat. Igen, az Ő szent jelenlétében nem tud közömbös maradni senki.

Milyen áldott percek, órák! Bűnfelismerés, bűnbánat, bűnbocsá-nat, megtérés következik. S ezen a hétvégén 3 fiatallal gyarapodik az üdvözülők serege... Mert nem akarja, hogy egy is elvesszen, ha-nem örök élete legyen. Mert Ő itt van.

I. S.

P

109

ÁLDÓ IMA

1Pt 3:9.

„...mondjatok áldást, hiszen arra hívattatok el, hogy áldást örököljetek.”

Áldjátok az Urat!

ANGYALOK

Zsolt 103:20. „Áldjátok az Urat, angyalai, ti hatalmas erejűek, akik tel-

jesítitek parancsát, és hallgattok parancsszavára!”

SEREGEI

Zsolt 103:21.

„Áldjátok az Urat, ti seregei, szolgái, akaratának végrehaj-

tói!”

EMBEREK

1Móz 24:48.

„Azután meghajoltam, leborultam az Úr előtt, és áldottam az Urat...”

Bír 5:2,9.

„Feltámadt az életkedv Izráelben, önként fölkelt a nép,

áldjátok hát az Urat! ... Szívem Izráel vezetőié, akik ön-

ként keltek föl a népből. Áldjátok az Urat!”

Zsolt 63:5.

„Ezért téged áldalak, amíg élek...”

110

Zsolt 66:8.

„Áldjátok, népek, a mi Istenünket...”

Zsolt 100:4.

„...Adjatok hálát neki, áldjátok nevét!”

Zsolt 103:1-2. „Áldjad, lelkem, az Urat, és egész bensőm az ő szent ne-

vét! Áldjad, lelkem az Urat, és ne feledd el, mennyi jót tett

veled!”

Zsolt 104:1.

„Áldjad, lelkem, az Urat! Uram, Istenem, igen nagy vagy, fenségbe és méltóságba öltöztél...”

Zsolt 134:2.

„Emeljétek föl kezeteket a szentély felé, és áldjátok az

Urat!”

1Krón 29:10.

„Akkor áldotta Dávid az Urat az egész gyülekezet előtt, és ezt mondta: Áldott vagy te, Uram...”

1Krón 29:20.

„Azután ezt mondta Dávid az egész gyülekezetnek: Áldjá-

tok Isteneteket, az Urat! És áldotta az egész gyülekezet az

Urat, ősei Istenét, meghajolt és leborult az Úr előtt és a király előtt.”

Neh 8:6.

„És amikor Ezsdrás áldotta az Urat, a nagy Istent, az

egész nép fölemelt kezekkel mondta rá : Ámen! Ámen!”

Dán 2:l9-20.

„Ekkor a titok lelepleződött Dániel előtt éjszakai látomás-ban, Dániel pedig áldotta érte a menny Istenét. Ezt

mondta Dániel: Isten neve legyen áldott örökkön örökké,

övé a bölcsesség és a hatalom.”

Dán 4:31.

„Amikor eltelt ez az idő, én, Nebukadneccar, föltekintet-tem az égre, és értelmem visszatért. Áldottam a Felségest,

dicsőítettem és magasztaltam az örökké élőt, mert az ő

uralma örök uralom, és királysága megmarad nemzedék-

ről nemzedékre.”

111

2Krón 20:26.

„A negyedik napon összegyülekeztek az Áldás-völgyben,

hogy ott áldják az Urat. Ezért hívják azt a helyet Áldás-

völgynek még ma is.”

Zsolt 34:2. Dávid „Áldom az Urat mindenkor, állandóan őt dicséri szám.”

Zsolt 145:10.

„...és híveid áldanak téged.”

Lk 2:28. Simeon

„...akkor karjába vette, áldotta az Istent, és ezt mondta...”

Lk 24:53. a tanítványok

„…mindig a templomban voltak, és áldották az Istent.”

TEREMTMÉNYEK

Zsolt 103:22.

„Áldjátok az Urat, ti teremtményei, mindenütt, ahol ural-

kodik! Áldjad, lelkem, az Urat!”

Áldjátok a titeket átkozókat, üldözőket!

Lk 6:28.

„...áldjátok azokat, akik átkoznak, és imádkozzatok azo-

kért, akik bántalmaznak titeket.”

Róm 12:14.

„Áldjátok azokat, akik üldöznek titeket; áldjátok és ne át-

kozzátok.”

ihenek és gondolkodom. Milyen közel van Bettsie Isten szí-véhez! Csak Isten tudja ilyen körülmények között áttekinteni

egy későbbi szolgálat körülményeit, azok felé, akik most feladatuk-nak tartják azt, hogy minket elpusztítsanak. Ilyen helyen alkalmat találni, hogy ellenségeinket áldja, s hogy hozzá segítse őket új élet-hez – igen, látást Bettsie csak magától Jézustól, a mi Urunktól kap-hatott.

P

112

Corrie Ten Boom

KÉRŐ – KÖNYÖRGŐ IMA

2Krón 20:4.

„Összegyülekeztek a júdaiak, hogy segítséget kérjenek az

Úrtól. Júda összes városából is eljöttek, hogy az Úr segít-

ségét kérjék.”

Neh 13:31. „Tartsd emlékezetben, Istenem, mindezt az én javamra!”

Zsolt 28:1-2.

„Halld meg esedező hangomat, amikor segítségért kiáltok,

kezemet fölemelve szent templomod felé.”

Zsolt 50:15. „Hívj segítségül engem a nyomorúság idején! Én megsza-

badítlak, és te dicsőítesz engem.”

Zsolt 130:1-2.

„A mélységből kiáltok hozzád, Uram! Uram, halld meg

szavamat, füled legyen figyelmes könyörgő szavamra!”

Dán 6:12. „Azok az emberek pedig odasiettek, és ott találták Dáni-

elt, amint Istenéhez könyörgött és esedezett.”

Mk 11:24.

„Ezért mondom nektek: higgyétek, hogy mindazt, amiért

imádkoztok, és amit kértek, megkapjátok, és meg is ada-tik nektek.”

Ha kérünk valamit, várni kell az eredményt!

Egy gyülekezetben esőért imádkoztak a hívek. A lelkipásztor megkérdezte az istentiszteleten, hogy há-nyan hoztak esernyőt. Mindössze egy személy!

113

ézus nevében rátettem a kezemet, és szívből hittem, hogy bármit mondok, meglesz. Ezt mondtam: „Jézus nevében,

távozz belőle!”

A nő felpattant: „Meggyógyultam a rákból!” Smith Wigglesworth

Mt 7:7-8.

„Kérjetek, és adatik nektek... Mert aki kér, mind kap...”

Lk 21:36.

„Legyetek tehát éberek és szüntelen könyörögjetek...”

Jn 16:23-24.

„Bizony, bizony, mondom néktek, hogy amit csak kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek. Eddig nem

kértetek semmit az én nevemben: kérjetek és megkapjá-

tok, hogy örömötök teljes legyen.”

Csel 4:29.

„Most pedig, Urunk, tekints az ő fenyegetéseikre, és add

meg szolgáidnak, hogy teljes bátorsággal hirdessék igé-det...”

Csel 4:31.

„Amint könyörögtek, megrendült az a hely, ahol együtt

voltak, megteltek mindnyájan Szentlélekkel, és bátran

hirdették az Isten igéjét.”

Csel 8:24.

„Simon így válaszolt: „Könyörögjetek értem az Úrhoz,

hogy semmi se szálljon rám abból, amit mondtatok.”

1Kor 14:1.

„...buzgón kérjétek a lelki ajándékokat...”

1Tim 2:1. „Arra kérlek mindenekelőtt, hogy tartsatok könyörgése-

ket, imádságokat, esedezéseket és hálaadásokat minden

emberért, a királyokért és minden feljebbvalóért, hogy

nyugodt és csendes életet éljünk teljes istenfélelemben és

tisztességben.”

Zsid 5:7.

„Ő testi élete idején könyörgésekkel és esedezésekkel,

hangos kiáltással és könnyek között járult az elé, akinek

J

114

hatalma van arra, hogy kiszabadítsa őt a halálból. És

meghallgattatott istenfélelméért.”

Jak 1:5-6-8.

„Ha pedig valakinek nincsen bölcsessége, kérjen bölcses-

séget Istentől, aki készségesen és szemrehányás nélkül ad mindenkinek, és meg is kapja. De hittel kérje, semmit

sem kételkedve...”

1Jn 5:14-15.

„Az iránta való bizalmunk pedig azt jelenti, hogy ha vala-

mit az ő akarata szerint kérünk, meghallgat minket. Ha pedig tudjuk, hogy bármit kérünk, meghallgat minket,

akkor tudjuk, hogy már megkaptuk, amit kértünk tőle.”

845. november 4-én feleségemmel együtt elkezdtünk könyö-rögni minden reggel ebben a dologban. Kértük Istent, világo-

sítson meg minket a dolog részletei felől; s miután meggyőződtem, hogy az Ő akarata, hogy építkezzünk, elkezdtem könyörögni az

Úrhoz anyagi eszközökért. December 9. Immár 35 napja könyörgök az anyagiakért; mind

ez idáig semmit sem kaptunk. Azonban a 36. napon, 1845. decem-ber 10-én kaptam 1000 fontot az árvaház felépítésére, a legmaga-sabb összeget ez ideig. Mikor megkaptam, olyan nyugodt voltam, mintha csak egy shillinget kaptam volna, mert szívemben számítot-tam imádságunk meghallgattatására. Ezért ez az adomány egy csöppet sem lepett meg. Sőt, ha 5 vagy 10 ezer fontot kaptam volna, akkor sem lepődtem volna meg.

Müller György naplójából

KÜZDŐ – TUSAKODÓ IMA

Kol 4:12.

„Köszönt titeket Epafrász, aki közületek való, Krisztus Jé-

zus szolgája, aki mindenkor küzd értetek imádságaiban.”

1

115

Róm 15:30-31.

„A mi Urunk Jézus Krisztusra és a Lélek szeretetére kér-

lek titeket, testvéreim, tusakodjatok imádságaitokban ve-

lem együtt az Isten előtt énértem...”

„…küzdjetek velem együtt.” Csia ford.

Gal 4:19. fájdalmak között

„...gyermekeim, akiket újra meg újra fájdalmak között

szülök meg, amíg kiformálódik bennetek a Krisztus.”

A szellemi szülő sok küzdelmébe és türelmébe kerül, mire a megtért hívőkben kiformálódik a Krisztus, jelle-mük átalakul.

özöttük volt egy ötéves mexikói kisfiú is, aki hevesen kiál-tozni kezdett az Úrhoz nyelveken, miközben csorogtak a

könnyei. Körülbelül húsz percig érintkezett így Isten erejével, amikor a terem hátsó részében egy férfi hirtelen zokogásban tört ki. Egy mexikói úr jött előre, és odaállt a kisfiú mellé – mint kiderült, ő volt az apja. Amikor az apa átadta az életét Jézus Krisztusnak, és betöl-tekezett Szent Szellemmel, megértettem: a kisfiú addig imádkozott, amíg át nem törte a falakat, amelyek elválasztották az Úrtól az apu-káját.

Mahesh Chavda

TOLAKODÓ – ZAKLATÓ IMA

Lk 18:5-7-8. „...mivel terhemre van ez az özvegyasszony, igazságot

szolgáltatok neki, hogy ne járjon ide, és ne zaklasson en-

gem vég nélkül. ... Vajon az Isten nem szolgáltat-e igazsá-

got választottainak, akik éjjel-nappal kiáltanak hozzá? És

várakoztatja-e őket? Mondom nektek, hogy igazságot szolgáltat nekik hamarosan.”

K

116

Lk 11:8-13.

„Mondom nektek, ha nem is kelne fel, és nem is adna ne-

ki azért, mert barátja, tolakodása miatt fel fog kelni, és

megadja neki, amire szüksége van.”

KÖZBENJÁRÁS

an egy titkom – mondta Moody, ami-kor megdicsérték, hogy jó előadó.

– Sokan imádkoznak értem!

r. Rudolph Byrd, szívspecialista, a san franciscoi általános kórházban két csoportra osztott 393 szívbeteget. Az egyik

csoport betegért országszerte imádkoztak a keresztények, míg a többiek nem kaptak imatámogatást. Érdekes volt megfigyelni, hogy azoknál a betegeknél, akikért hívők fohászkodtak, kevesebb szö-vődmény lépett fel. Kevesebb tüd3őgyulladás jelentkezett, ritkábban állt le a szív, és kevesebb antibiotikumra volt szükség.

A megkérdezett orvosok 63 százaléka vallotta, hogy Isten segített saját egészségük helyreállításában. Számos hírneves orvos, látva a kutatások eredményeit, annyira meggyőződött az ima erejéről, hogy pácienseiért naponta fohászkodik Istenhez.”

Holló Sz. Beáta

zen a télen úgy éreztem, mint még soha, hogy imádkozzam másokért! Soha ezelőtt nem tudtam, mit jelent egész nap

dolgozni, és egész éjjel másokért imádkozni Isten előtt... A főiskolán és az otthoni partikon kedvteléseimnek hódoltam, és ne tudnék eny-nyit megtenni Istenért és a lelkekért?

John Nelson Hyde

közbenjárásra alkalmazott héber „paga” szónak több jelen-tése van. Bár a közbenjárást a gondolatainkban ma már

V

D

E

A

117

imádságnak tekintjük, a rá vonatkozó héber szó nem feltétlenül jelent imádságot. Inkább teendőt jelent, amit imádság által is el lehet végezni...

Azt is jelenti: találkozni.... A közbenjárás találkozást hoz létre. A közbenjárók Istennel találkoznak; és a sötétség erőivel is... Azért találkozunk Istennel, hogy megkérjük őt, találkozzék valaki mással. Közvetítőkké válunk. Vagy: azért találkozunk az ellenséggel, hogy

megszüntessünk egy találkozást: a Sátán találkozását valakivel. Dutch Sheets

Feladatunk a közbenjárás

Ef 6:18-19. összes szentekért

„Minden imádságotokban és könyörgésetekben imádkoz-

zatok mindenkor a Lélek által. Éppen azért legyetek ébe-

rek, teljes állhatatossággal könyörögve az összes szente-

kért; és énértem is...”

1Tim 2:1-4. minden emberért

„Arra kérlek mindenekelőtt, hogy tartsatok könyörgése-

ket, imádságokat, esedezéseket és hálaadásokat minden

emberért...”

1Jn 5:16. bűnösért „Ha valaki látja, hogy a testvére nem halálos bűnt követ

el, könyörögjön érte, és életet fog adni annak, aki nem

halálos bűnt követ el.”

gy fiatalasszony keresett fel, hogy szeretne velem beszélget-ni. Behívtam a belső szobámba. Igen komoly problémákkal

kellett megküzdenie. Férje bűnre akarta kényszeríteni, és mindenfé-leképpen zsarolta, hogy megtegye. Láttam, hogy tele van fájdalom-mal, de teljes szívével bízik az Úrban. Kettesben imádkoztunk az Úr segítségéért, szabadításáért. Aztán újra jött. Hetekig tartott a harc.

Egyik délután a Lélek indított, hogy azonnal imádkozzam értük. De nem találtam sehol egy csendes helyet, így elindultam otthonról. A közelben egy vasúti sín mentén haladtam egy gyalogúton, s köz-

ben fohászkodtam az Úrhoz. Távolabb érve már nem volt ház a kö-zelben és egy nádas szélén megálltam. Leborultam a nád között és könyörögtem azért az asszonykáért, azután a férjéért. Ahogy kinyi-

E

118

tottam a szemem, az Úr egy nádszálat mutatott, ami pont előttem volt. Kisebb nád, mint körülötte a többi, és végig a nád hegyéig felfu-tott rá egy aprószulák indája körbetekerőzve. Ahogy néztem, az Úr szólt hozzám: „Ilyen ez a férj is. Az ördög megkötözte, teljesen kör-bevette. Szabadításra van szüksége, segíts rajta! Vedd le róla a köteléket, ami meg akarja fojtani!” És én elkezdtem letekerni a nád-ra kapaszkodó gyomnövényt – ahogy az Úr mondta –, s közben a

Szent Szellem által imádkoztam. Tudtam, hogy Ő Isten szerint ese-dezik általam, és Jézus a szabadító. Ahogy a talajszintig lefejtettem az ujjaimmal az aprószulákot, az Úr azt mondta, hogy tépjem ki gyökerestől a földből. Megtettem. Aztán teljes békességet adott a szívembe, hogy ez a csata eldőlt: az Úr Jézus győzött. És hazaindul-tam.

Hamarosan megtudtam a testvérnőtől is, hogy így történt. A férj megszabadult, és a feleségével együtt magasztaltam Őt, aki tegnap, ma és mindörökké ugyanaz. Ő a győztes ma is!

I. S.

első vérzés kezdődött el, és negyvennyolc órán keresztül véreztek a beleim. A magas láz és a fájdalom rettenetes volt,

leírhatatlan érzés kerített hatalmába. A társaim látták, hogy beteg vagyok, de nem ültem ott siránkozva, és nem panaszkodtam, mert megtanultam: ahhoz, hogy jó utazó legyen belőlem, tudnom kell tartanom a számat, máskülönben senki nem akar majd velem ma-radni.

Általában amikor kora reggel útnak indultunk, az öszvérrel előre-siettem. Aznap reggel azonban ahelyett, hogy előre mentem volna, inkább utolsónak álltam be. Még azt sem figyeltem, a karaván me-lyik részén halad Carter testvér. Az általános zavar közepette, mi-közben a vonakodó állatokat noszogatták, és a kínai öszvérhajcsá-rok botokkal ütötték a fejüket, senki sem figyelt fel az állapotomra – én pedig a végét jártam. Úgy reggel hét körül indulhattunk el, és egy másik város felé vettük az utunkat, amikor elszédültem és leestem az öszvér hátáról. Még eléggé magamnál voltam ahhoz, hogy az öszvér kantárját – egy kis darab madzagot – egy bokor köré teker-jem. Azután elveszítettem az eszméletemet. Senki sem látta, hogy leestem. Mindenki ment tovább, észre sem vették reménytelen hely-zetemet, és csak késő este találtak végül rám. Egészen délig feküd-tem ott eszméletlenül. Amikor végre magamhoz tértem – ott a sziklás talajon –, azt vettem észre, hogy Isten ereje meggyógyított. A fájda-lom elmúlt, a hasmenés megszűnt. Magamon kívül voltam örömöm-ben, és lelkesen adtam hálát az Úrnak. Bár nem imádkoztam és nem kértem az Urat, hogy segítsen, ő kiterjesztette rám a kegyelmét.

Csak néhány évvel később, Amerikában fedeztem fel az okát.

B

119

Mobile-ban (Alabama) prédikáltam, amikor egy férfi és a felesége jött oda hozzám, mindketten középiskolai tanárok, és megkérdezték: – Sumrall testvér, nem töltené nálunk az éjszakát?

– Persze, miért ne. Ültünk a nappaliban, élveztük a tűz melegét és az üdítő italun-

kat, és elmesélték, hogy minden cikket megőriztek, amelyben közös utazásunkról számoltam be a Megváltás Hírei című lapban. A fele-

ség hirtelen ezzel fordult hozzám: – Vezet ön naplót? – Igen, már öt éve – feleltem. – Nem olvasná fel egy napját? – kérdezte. – Attól függ, hogy melyiket? Bementem a hálószobámba és előkerestem a naplómban a meg-

adott dátumot. Éppen arról a napról volt szó, amikor meggyógyultam a hegyekben.

– Jó – mondtam – ezt szívesen felolvasom. ”Dizentériában haldo-koltam fent a hegyekben, és az Úr váratlanul meggyógyított.”

Mindketten könnyezni kezdtek. – Nem kell sírni – mondtam –, nem haltam meg. – Még nem hallotta a mi történetünket – felelték. – Amikor ott reg-

gel van, itt éjszaka. Isten szólt hozzánk, és azt mondta, hogy ön haldoklik. Nem mondta, hogy hol, csupán azt, hogy haldoklik. Kiál-tottunk hozzá: „Mentsd meg őt Uram! Ne engedd, hogy meghaljon. Mentsd meg, mentsd meg!” Éjjel tizenegy óra körül szólt az Úr: „Élni fog.”

Egyeztettük az időpontokat, és láttam, hogy valóban azon a reg-gelen, amikor eszméletemet veszítve feküdtem a hegyekben, ez a két középiskolai tanár úgy érezte, sürgősen imádkozniuk kell értem.

Közbenjárásukkal megmentették az életemet. Most, ahogy visszagondoltam a történtekre a naplóink alapján, amelyek egymás-tól tizenkétezer mérföld távolságban íródtak, Isten valósága szinte mellbe vágott. A közbenjárás életmentő lehet.”

Lester Sumrall

Feladatunk a közbenjárás, de nem a saját elképze-léseink szerint, és nem is az egész világ gondjáért, ba-jáért. Isten konkrét személyeket bíz rád. Figyelj Rá! Amikor valakit rád nehezít, akkor ne halogasd a köz-benjárást!

eg kell tanulnunk, hogy nem minden, ami Isten akarata, éppen a mi imafeladatunk is. Isten különböző vállakra

helyezi a megbízásait. Johanna Lorch

M

120

Emberi közbenjárásra Isten megváltoztatja dönté-

sét

Zsolt 106:23. 4Móz 14:13-20.

„Elhatározta, hogy elpusztítja őket, de választottja, Mó-

zes, közbelépett nála, és elfordította pusztító haragját.”

1Móz 18:16-33; 19:29. „De amikor Isten elpusztította annak a környéknek a vá-

rosait, nem feledkezett meg Isten Ábrahámról, és kivezet-

te Lótot a pusztulásból...”

Ábrahám közbenjárására az Úr 10 igazért megkí-mélte volna a várost, de nem talált annyit.

2Móz 7-10. Az egyiptomi csapások idején valamennyiszer

imádkozott Mózes a fáraóért és az egyiptomiakért, az Úr mindig teljesítette kérését.

Mások sorsa múlhat közbenjárásodon

Jób 42:8.

„Azért vegyetek hét bikát meg hét kost, menjetek el szol-

gámhoz, Jóbhoz, és mutassatok be égőáldozatot magato-

kért! Szolgám, Jób pedig imádkozzék értetek. Mert csak rá való tekintettel nem szégyenítlek meg benneteket, hi-

szen nem beszéltetek rólam olyan helyesen, mint szol-

gám, Jób.”

Bibliai példák a közbenjárásra

JÉZUS KRISZTUS

Luk 23:34.

„Jézus pedig így könyörgött: Atyám, bocsáss meg nekik,

mert nem tudják, mit cselekszenek.”

121

Jn 17:9-15-20.

„Én, őérettük könyörgök… Nem azt kérem, hogy vedd ki

őket a világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól…

De nem értük könyörgök csupán, hanem azokért is, akik

az ő szavukra hisznek bennem.”

Róm 8:34. (Csia fordítás)

„...a Krisztus Jézus, aki meghalt, sőt aki feltámadott, aki

Isten jobbján van, aki közben is jár érettünk...”

1Tim 2:5.

„Mert egy az Isten, egy a közbenjáró is Isten és emberek között, az ember Krisztus Jézus...”

Zsid 7:25. (Csia fordítás)

„...mindenkor él, hogy értük mindenkor közbenjárhas-

son.”

1Ján 2:1.

„...ha pedig vétkezik valaki, van pártfogónk az Atyánál: az igaz Jézus Krisztus...”

SZELLEM

Róm 8:26-27.

„...de maga a Lélek esedezik értünk kimondhatatlan fo-hászkodásokkal. Aki pedig a szíveket vizsgálja, tudja, mi

a Lélek gondolata, mert Isten szerint jár közben a meg-

szenteltekért.”

Róm 8:26-27. (Csia fordítás)

„...de maga a Szellem jár közben értünk hangtalan sóhaj-tásokkal. Az pedig, aki a szíveket fürkészi, tudja, mi a

Szellem törekvése, mert ő Istenhez igazodva jár közben a

szentekért.”

122

EGYES SZEMÉLYEK

ÁBRAHÁM

1Móz 18:16-33. Sodomáért

1Móz 20:7-17. Abimelek családjáért

„Ábrahám pedig imádkozott Istenhez, és meggyógyította

Isten Abimeleket, feleségét és szolgálóit...”

MÓZES

2Móz 7-10. rész 2Móz 9:28-29.

„Könyörögjetek az Úrhoz, mert elég volt már a mennydör-

gésből és a jégesőből. Elbocsátalak benneteket, nem kell

tovább itt maradnotok. Mózes így felelt neki: Mihelyt ki-

megyek a városból, fölemelem kezemet az Úrhoz. Meg-szűnik a mennydörgés, és nem lesz több jégeső, hogy

megtudd: az Úré a föld.”

2Móz 32:9-11-14. (2Móz 7-10. részek)

„Mózes azonban esedezett az Istenhez, az Úrhoz, és ezt

mondta: Miért gerjedsz haragra, Uram, néped ellen, ame-

lyet nagy erővel és hatalmas kézzel hoztál ki Egyiptom-ból?”

4Móz 14:13-19-20.

„Bocsásd meg ennek a népnek a bűnét...”

4Móz 21:7.

„...Imádkozz az Úrhoz, hogy távolítsa el rólunk a kígyó-kat! És imádkozott Mózes a népért.”

NEHÉMIÁS

Neh 1:6.

„...hallgasd meg szolgád imádságát, aki most éjjel-nappal

imádkozik előtted szolgáidért, Izráel fiaiért.”

JÓB

Jób 42:8-10. „Szolgám, Jób pedig imádkozzék értetek. Mert csak rá va-

ló tekintettel nem szégyenítlek meg benneteket, hiszen

123

nem beszéltetek rólam olyan helyesen, mint szolgám,

Jób.”

ÁMÓSZ

Ám 7:2-3, 5-6.

„Ó, Uram, Uram! Bocsáss meg! ... Megbánta ezt az Úr:

Nem történik meg! – mondta az Úr.”

ISTVÁN

Csel 7:60.

„Azután térdre esett, és hangosan felkiáltott: „Uram, ne

ródd fel nekik ezt a bűnt!” És amikor ezt mondta, meg-

halt.”

PÁL

Fil 1:4.

„...Mindenkor minden könyörgésemben örömmel imádko-zom mindnyájatokért...”

ialatt Beverly Hills-ben ifjúsági szolgáló voltam, meghív-tak, hogy tartsak ifjúsági ébredési összejöveteleket a

texasi Herefordban. Megtérésem óta mindig arra vágytam, hogy evangélista legyek, ezért örömmel töltött el a meghívás. Egy kivéte-lével az összes felekezet együttműködött velem, úgyhogy minden egyes istentiszteletnek más és más gyülekezet adott otthont.

Nem valami jó kezdődött az összejövetel-sorozat. Az első nap a Church of God-ba mentünk. Hideg volt kívül is, belül is. Rendesen prédikáltam, és a felhívás is elhangzott, mégsem jött előre senki megtérni.

Másnap az Assembly of God gyülekezetbe mentünk. Jó volt a di-cséret, ám a prédikáció és a megtérésre való felhívás az előző estét idézte. Úgy éreztem, mindenki azt várja, hogy „Mikor történik már valami?” Legalábbis én erre gondoltam.

A harmadik napon a metodista gyülekezet látott vendégül min-ket. Szándékosan egy kicsivel előbb mentem oda, hogy egyedül lehessek Istennel. Amint éppen imádkozásra alkalmas helyet keres-tem, két katolikus apáca sétált be a hátsó ajtón keresztül, s egy gitár volt náluk. Egyenesen felém tartottak, és ezzel a kéréssel for-dultak hozzám:

– Lea testvér, behangolnád nekünk a gitárt?

M

124

Megdöbbentem a furcsa kérésen, mindazonáltal igent mondtam. (Hogy mondhatna nemet az ember két apácának?) Így hát félrevo-nultunk, s behangoltam a gitárt. Az egyik apáca észrevette a felké-szülési időm múlása miatti idegességemet, megfogta a karomat, és így biztatott:

– Ne aggódj, Lea testvér. Ma nyolc órán keresztül imádkoz-

tunk érted. Alig tudtam elhinni, mindenesetre hálás voltam, s megkönnyeb-

bültem. Rám tette a kezét, és elkezdett nyelveken imádkozni. A má-sik eközben nyelveken énekelt. Pillanatokon belül már azt sem tud-tam, a földön vagy a Mennyben vagyok, csak azt tudtam, hogy ez a két hölgy igazán ismeri Istent.

Amikor befejezték, az egyikük megkérdezte: – Mond neked az a szó valamit, hogy „elvégeztetett”? Izgatott remegés futott át rajtam, hiszen ez volt az aznap esti

üzenet címe. Elkezdődött az istentisztelet, és a jó magas metodista pulpitusról

prédikáltam. A prédikáció végén az előrehívásra száz fiatal jött elő-re!

Larry Lea

GYÜLEKEZET

Csel 12:5.

„Pétert tehát a börtönben őrizték, a gyülekezet pedig buz-

gón imádkozott érte Istenhez.”

Kol 4:3. „Imádkozzatok egyúttal értünk is, hogy Isten nyissa meg

előttünk az ige ajtaját, hogy szólhassuk a Krisztus titkát,

amely miatt most fogoly is vagyok...”

2Thessz 3:1-2.

„És végül, testvéreim, imádkozzatok értünk...”

Zsid 13:18-19. „Imádkozzatok értünk!...”

ányunk, Chrissy, nem csupán tőlünk távolodott el, hanem

Istentől is. Sokszor azt sem tudtuk, hogy éjszakánként merre jár. Egy idő után pedig el is költözött otthonról... Mindent megpróbál-tam: kértem, könyörögtem, szidtam, vitatkoztam vele, megpróbáltam pénzzel hatni rá. De semmi sem segített.

L

125

... A hónapok lassan teltek. Hétről-hétre újra össze kellett szed-nem magam, hogy el tudjam látni a szolgálatot a gyülekezetben. A saját gondom miatt alig tudtam a gyülekezet gondjaira figyelni. Ren-geteget sírtam...

Egy hideg kedd estén az Apostolok Cselekedetei negyedik részé-ről beszéltem az ima-összejövetelen. Ez a rész arról szól, hogy az ősgyülekezet tagjai közösen kiáltottak Istenhez, amikor üldözés

fenyegette őket. Utána imádkozni kezdtünk, és mindenki fölemelte a szavát Istenhez...

Én nem sokat beszéltem a lányomról a gyülekezetben, de sokan tudták, milyen mélyre került. Egy fiatalasszony javasolta, hogy imádkozzunk most a lányomért...

A következő percekben egy szívből fakadó ima bontakozott ki, mintha azt akarta volna mondani a gyülekezet, hogy: „Sátán, nem kapod meg ezt a lányt! El a kezekkel tőle – ő Istené!” Lenyűgöző volt az az erő, amivel ez az összegyűlt tömeg Istenhez kiál-tott.

Amikor azon az estén hazamentem, azt mondtam a feleségem-nek: „Ha van Isten az égben, akkor végérvényesen vége ennek a rémálomnak.”

... 32 órával később, csütörtök reggel éppen borotválkoztam, ami-kor a feleségem berontott a fürdőszobába. „Gyorsan menj le! – rob-bant ki belőle. – Chrissy van itt! Téged akar látni!” Lerohantam a lépcsőn, és megpillantottam a konyha kövén sírva kuporgó lányo-mat. Óvatosan megszólítottam: „Chrissy!” Ő megragadta a nadrá-gom szárát, és kibuggyant belőle minden nyomorúsága: „Papa, pa-pa, vétkeztem Isten ellen! Vétkeztem saját magam ellen! Vétkeztem ellened és a mama ellen! Kérlek, bocsáss meg!”

Fölemeltem a földről, és szorosan átöleltem, közben mindketten sírtunk. Hirtelen kibontakozott az ölelésemből, és egy lépést hátralé-pett. „Papa – mondta elbizonytalanodottan –, ki imádkozott értem? Mondd meg, hogy ki imádkozott értem! Kedd este, papa, ki imádko-

zott értem?” Még folytatta: „Az éjszaka közepén Isten fölébresztett és megmutatta, hogy egy meredek szakadék felé tartok. Belenéztem a feneketlen mélységbe, és halálosan megrettentem. Iszonyúan fél-tem. Azonnal rájöttem, hogy milyen kemény voltam, milyen lázadó, mennyire eltévelyedtem. De közben olyan volt, mintha Isten körém fonná a karját, és szilárdan tartana. Visszatartott attól, hogy to-vábbcsússzam, és azt mondta: „Még mindig szeretlek.” Papa, mondd meg az igazat, ki imádkozott értem kedden este?”

Belenéztem kisírt szemeibe, és tudtam, hogy visszakaptuk a lá-nyunkat! Azóta teljesen helyreállt. Bibliaiskolát végzett, férjhez ment egy lelkipásztorhoz, és három pompás gyermekük van.

126

Ezeken keresztül mi, szülők újra megtanultuk, hogy a kitartó ima az ördög legszilárdabb erődítményeit is át tudja törni, mert Istennek semmi sem lehetetlen!

Jim Cymbala

GYÜLEKEZETI VÉNEK Jak 5:14-15.

„Beteg-e valaki közöttetek? Hívassa magához a gyülekezet

véneit, hogy imádkozzanak érte, és kenjék meg olajjal az

Úr nevében. És a hitből fakadó imádság megszabadítja a

szenvedőt, az Úr felsegíti őt...”

’94-ben a gyülekezetünkben vendégként szolgáló R.L-t és egy vezető elöljárót kértem, hogy imádkozza-nak érettem. Az Úr teljes gyógyulást adott szívbetegsé-gemből.

Közösségünk egyik idős tagja hívatott a betegágyá-hoz. Minden bevezető nélkül kezdte mondani, hogy az éjjel álmodott: „Egyik könyökömre támaszkodva láttam magam. Mögöttem pedig a testvér állt. Nekem ez annyi-ra természetes volt, hogy teljesen azt gondoltam, hogy ébren vagyok. Az is különleges volt, hogy gondolatban azt kaptam, hogy hívjam a testvért, amint az a Bibliá-ban írva van és kérjem, hogy imádkozzon értem. Nem nagyon értettem, hogy miért is hívjam, mivel közben láttam, hogy ott van a hátam mögött, miért kellene ak-

kor hívni, ha itt van. Amikor valóban felébredtem el-üzentem a testvérért és örülök, hogy eljött.”

Miközben figyeltem a nénire, magamban imádkoz-tam és az Úrra emeltem tekintetem, tőle vártam a vá-laszt, hogy mit tegyek. Közelről ismerem a testvérnőt. Tudom, hogy milyen sok és jó szolgálatot végzett hosz-szú élete során, mégis erős szorongás van benne lelke üdvössége felől. Régóta tudtam, hogy adósainak nem bírta igazán elengedni a tartozásukat. Ő ugyan próbál-ja magát megnyugtatni, hogy senkire nem haragszik, mindenkinek megbocsátott, de ugyanakkor folytonosan ezek a múltbeli rossz emlékek töltik be gondolatatit.

127

Amikor a legkedvesebb vendégei érkeznek, vagy éppen a családtagok, és elkezd beszélni, újra csak azok a tör-ténetek jutnak eszébe, ahol valakit elmarasztal.

Az Úrtól azt a gondolatot kaptam, hogy elsősorban lelki gyógyulásra van szüksége a néninek és ezt követi a testi gyógyulás. Lelki sebeiből fakadnak a testi pa-naszok. Közben valaki érkezésével megzavarta a be-

szélgetést és így hazamentem. Este feleségemmel tértem vissza. A felülről kapott

látás szerint imádkoztam, majd utánam a feleségem. Kértem a nénit, hogy ő is imádkozzon. Az utóbbi beteg-látogatásaim idején általában nem imádkozott, vagy ha igen, akkor elég formálisan. Valószínű küszködött ma-gában, mert csak hosszabb szünet után kezdett imád-kozni, de most nem úgy, mint korábban. Őszinte volt, kitárta szívét. Most próbált már az Úrba kapaszkodni. Én pedig nagyon örültem a változásnak. Imádságára most könnyű volt áment mondani.

Még egy kicsit maradtunk és beszélgettünk. Olyan felszabadultan csengett a néni hangja, amilyet évek óta nem tapasztaltam. Ez az este fordulópont lett a testvérnő életében. Bennem elmúlt az üdvössége felőli aggályom, noha korábban ez nagy teherként neheze-dett rám.

Azóta is látogattam. Nem mondom, hogy minden

olyan csodálatos, de érezhető a lelki sebek gyógyulása. Ma délelőtt ismét meglátogattam. Amiről korábban hal-lani sem akart, azt most ő hozta fel: „El kellene kezde-nem a bizonyságtételt.” Talán egy hónappal ezelőtt buzdítottam arra, hogy zúgolódás helyett, az őt gondo-zó gyermekeinek és látogatóinak arról beszéljen, hogy milyen gazdagon megáldotta életét az Úr. Gyermekei hitben élnek. Unokái és dédunokái is ismerik az Urat.

Erre azonban még nem volt meg benne a készség. Uram! Köszönöm, hogy imádságainkat meghallgat-

tad, és felkészíted idős szolgádat a veled való találko-zásra.

128

Imádkozásra kér önmagáért

Róm 15:30. Pál a gyülekezetet

„...tusakodjatok imádságaitokban velem együtt az Isten

előtt énértem...”

Kol 4:3. Pál a gyülekezetet

„Imádkozzatok egyúttal értünk is, hogy Isten nyissa meg

előttünk az ige ajtaját, hogy szólhassuk a Krisztus titkát.”

2Thessz 3:1. Pál a gyülekezetet

„És végül, testvéreim, imádkozzatok értünk...”

2Móz 8:24. a fáraó Mózest és Áront

„...Könyörögjetek értem!”

Nem hallgatom meg kiáltásukat

Vannak igék, amik az imameghallgatás feltételeiről szólnak (lásd az Imameghallgatás c. fejezetet). Ez azt jelenti, hogy nem minden ima hallgattatik meg.

Íme néhány igevers ezzel kapcsolatban:

5Móz 1:45.

„Akkor visszatértetek, és sírtatok az Úr színe előtt, de az

Úr nem hallgatott szavatokra, és nem figyelt rátok.”

Péld 1:28-32. „Akkor majd kiáltanak hozzám, de nem válaszolok, ke-

resnek engem, de nem találnak meg...”

Ézs 1:15.

„Ha felém nyújtjátok kezeteket, eltakarom szemem előle-

tek; bármennyit is imádkoztok, én nem hallgatom meg...”

Ézs 59:2.

„...a ti bűneitek választottak el titeket Istenetektől, a ti

vétkeitek miatt rejtette el orcáját előletek, és nem hallga-

tott meg.”

129

Jer 11:11.

„...Segítségért kiáltanak majd hozzám, de nem hallgatom

meg őket.”

Ez 8:18.

„...Kiálthatnak hozzám bármilyen nagy hangon, nem hallgatom meg őket.”

Mik 3:4.

„Majd kiáltanak még az Úrhoz, de ő nem válaszol nekik,

hanem elrejti orcáját előlük akkor, mert gonosz tetteket

követtek el.”

Isten megtiltja a közbenjárást

Bár ritkán, de előfordul, hogy azt mondja Isten: ne imádkozz valakiért. Ilyenkor nincs helye a közbenjá-rásnak.

Jer 7:16.

„Te pedig ne imádkozz ezért a népért, ne mondj értük es-deklő imádságot, ne is kérlelj engem, mert nem hallgatlak

meg!”

Jer 11:14.

„Te pedig ne imádkozz ezért a népért, és ne mondj értük

esdeklő imádságot! Nem hallgatom meg őket, amikor se-

gítségül kiáltanak hozzám a veszedelem miatt.”

Jer 14:11-12.

„Ezt mondta nekem az Úr: Ne imádkozz ennek a népnek

a javáért! Ha böjtölnek, nem hallgatok esdeklésükre. Ha

égőáldozatot vagy ételáldozatot mutatnak be, azok sem

lesznek kedvesek előttem. Sőt fegyverrel, éhínséggel és dögvésszel irtom ki őket.”

130

Az ítélet visszavonhatatlan

Ez 14:14-20.

„...akkor még ha ott volna is ez a három férfi, Nóé, Dániel

és Jób, ők is csak magukat menthetnék meg igazságuk-

kal – így szól az én Uram, az Úr... sem a fiukat, sem a lá-

nyukat nem menthetnék meg, csak magukat menthetnék

meg igazságukkal.”

A „Közbenjárás” c. témához kapcsolódó

javasolt irodalom:

Dutch Sheets: Közbenjáró imádság

VIRRASZTÁS

Mt 26:38.

„Akkor így szólt hozzájuk: „Szomorú az én lelkem mind-halálig: maradjatok itt, és virrasszatok velem!”

Mk 14:37-38.

„Amikor visszament, alva találta őket, és így szólt Péter-

hez: „Simon, alszol? Nem voltál képes egyetlen órát vir-

rasztani? Virrasszatok és imádkozzatok, hogy kísértésbe

ne essetek: a lélek ugyan kész, de a test erőtlen.”

131

Lk 6:12.

„Történt azokban a napokban, hogy kiment a hegyre

imádkozni, és Istenhez imádkozva virrasztotta át az éj-

szakát.”

Csel 16:25. „Éjféltájban Pál és Szilász imádkozott, és énekkel ma-

gasztalta az Istent. A foglyok pedig hallgatták őket.”

2Kor 6:4-5.

„...hanem úgy ajánljuk magunkat mindenben, mint Isten

szolgái: sok tűrésben, nyomorúságban, szükségben, szo-rongattatásban, verésekben, bebörtönzésben, fáradozás-

ban, virrasztásban, böjtölésben...”

ogyan tudják emberek ezrei minden péntek éjszakájukat imával tölteni? Sokan kérdezik ezt tőlem. De ha vannak

emberek, akik az egész éjszakát a diszkóban töltik, miért ne tudnák odaszánt keresztyének az egész éjszakát imával és az Úr dicséreté-

vel tölteni? Ez csak attól függ, hogy mit helyezünk az első helyre. Vagy komolyan vesszük az ébredést, vagy nem...

A világ sok részén a szombat szabadnap, Koreában azonban rendes munkanap. Ezért, ha az emberek imával töltik el a péntek éjszakát, ez sokuknak azzal jár, hogy utána azonnal munkába kell indulniuk. Dávid mondta, hogy nem adhat Istennek olyat, ami neki nem kerül semmibe. Nem könnyű ugyan az éjszakát imával tölteni, mégis ezáltal tudjuk fenntartani és továbbvinni az ébredést.

Y. Cho

virrasztás jutalma megegyezik a böjtölésével. Megtartóztat-juk magunkat az alvástól, miként az ételtől is, a saját napi-

rendünktől, és attól, hogy a virrasztás ideje alatt a vágyainkra gon-doljunk...

Pásztorok, ha azt akarjátok, hogy az apostoli jelek útjából elhá-ruljon az akadály, engedjétek virrasztani az embereket a gyüleke-zetben! Vasárnap reggel a szemetek láttára kezdenek majd kibonta-kozni a jelek és csodák, és a prófétikus megnyilvánulások csodála-tos módon áradnak. A virrasztás és imádkozás nyomán felszínre tör a gyógyulás folyóvize... Kiárad az ébredés szelleme.

Mahesh Chavda

H

A

132

ikor a walesi ébredés tetőpontján volt, akkor egy Wales-ből származó indiai misszionáriusnő azt írta haza, hogy kér-

jenek otthon ilyen ébredést India számára is. Erre a bányászok minden reggel még napkelte előtt összegyűltek a tárna bejárata előtt, és imádkoztak távollévő testvérük munkájáért. Néhány hét múlva megjött az örömhír: „Az áldás megérkezett!”

Azt hiszem, fontos tudnunk azt, hogy imádságaink által áldások áradatát könyöröghetjük le Indiára, Afrikára, Kínára éppen úgy, ahogy azt a néhány cseppet megkapjuk, amit a saját szükséglete-inkre kérünk. Talán vannak közülünk néhányan, akik emlékeznek Isten csodálatos cselekedeteire, amit néhány évvel ezelőtt Koreában végzett imádságra való feleletül. Néhány misszionárius elhatározta, hogy minden délben összejönnek imádkozni. Egy hónap múlva az egyik azt ajánlotta, hogy mivel semmi nem történt, hagyják abba ezeket az összejöveteleket. „Otthon is imádkozhatunk, ha ráérünk” – mondta. De a többiek nem fogadták el ezt a javaslatot, hanem in-kább úgy látták, hogy még több időt kell az imádkozásra fordítani.

Így hát folytatták ezeket az ima-összejöveteleket néhány hóna-pig. Ekkor kiöntött az áldás. Az istentiszteleteket bűnvallomások és zokogások szakították félbe. Végre nagy ébredés következett. Egyik helyen felállt a presbiter és bevallotta, hogy egy özvegyasszonynak

az ő gondjaira bízott pénzéből 100 dollárt eltulajdonított. Erre a val-lomásra mélységes bűnbánat ébredt az egész gyülekezetben. Az összejövetelt csak éjfél után 1-2 órakor lehetett befejezni, s miután a gyülekezet így megtisztult, sok bűnös jutott megtérésre.

Dollman

A „Virrasztás” c. témához kapcsolódó

javasolt irodalom:

Mahesh & Bonnie Chavda: Virrasztás az Úrral Yonggi Cho: Ima: kulcs az ébredéshez

M

133

BÖJTÖLÉS

Az Úr Jézust bemerítése után a Lélek a pusztába vitte. Ott negyven napos böjtölés után megkísértette a sátán három alkalommal. Miután Jézus semmiben nem engedett neki, elhagyta az ördög és angyalok szolgál-tak neki. (Mt 4:1-11).

Az Úr Jézus a Hegyi Beszédben sok mindenre taní-totta a népet. Ezek között a böjtölésről is. Feltehető, hogy a böjtöt rosszul gyakorolták kortársai, mert taní-tásában a képmutatók eltorzított arcát említi, akik mint valami felsőbbrendűségre próbálták irányítani az em-berek figyelmét. Ő ezzel szemben az Atyára mutat, aki látja a titkos cselekedeteket is (Mt 6:16-18).

Ézs 58. részében a böjt helytelen és helyes gyakor-latával találkozunk. 6. vers: „Nekem az olyan böjt tet-szik, amikor leoldod a bűnösen fölrakott bilincseket, kibontod a járom köteleit, szabadon bocsátod az el-nyomottakat, és összetörsz minden jármot!”

Mind az Ó-, mind az Újszövetség korszakában lát-

hatjuk, hogy Isten népe böjtöléssel és imádkozással közeledik az Úrhoz fontos események előtt.

Jónás prófétát elküldte az Úr, hogy hirdesse ki Nini-ve pusztulására vonatkozó ítéletét. Jónás megtette. A város lakói azonban hittek Istennek. Emberekre és álla-tokra kiterjedő böjtöt hirdettek meg. Bűnbánatot tartva feladták erőszakos tetteiket. Isten ezt látva megbánta, hogy veszedelembe akarta dönteni őket, és nem tette meg (Jón 3:1-10)

Izráel népe összegyűlt Micpába. Imádkozva és böj-tölve bűnbánatot tartottak. Sámuel áldozatot mutatott be és az Úrhoz kiáltott Izráelért, az Úr pedig meghall-gatta. Győzelmet adott a filiszteusok felett (1Sám 7:5-10).

A babiloni fogságból hazatért zsidók az istentiszte-leti rend helyreállítása keretében, a hónap huszonne-

134

gyedik napján böjtöltek, zsákba öltöztek, és port hintet-tek magukra. Megvallották a maguk és őseik bűnét (Neh 9:1-2).

Eszter a zsidók érdekeit képviselve kérte Mordokajt, hogy gyűjtsön össze minden zsidót és tartsanak érte 3 napig tartó böjtöt. Ő ugyanezt teszi szolgálóival együtt és utána minden veszélyt vállalva bemegy a királyhoz

(Eszt 4:15-17). A király teljesítette a zsidók kérését. Amikor a tanítványok megkérdezték Jézust, hogy mi

miért nem tudtuk kiűzni az ördögöt a holdkóros fiúból, akkor Jézus így válaszolt: „Ez a fajta nem távozik el, csak imádságra és böjtölésre.”

Antiókhiában amikor a testvérek az Úrnak szolgál-tak és böjtöltek, a Szentlélek azt mondta: „Válasszátok ki nekem Barnabást és Sault arra a munkára, amelyre elhívtam őket.” Ők megtették, és így a Szentlélek kül-

detésében Pál elindult Barnabással az első missziói út-jára (Csel 13:1-4).

Néhány igei példa bemutatásával szerettem volna szemléltetni a böjtölés fontosságát. Ezt azért is tettem, mert tapasztalatom szerint a böjtölés elég elhanyagolt terület közösségünk életében. Fontos azonban tud-nunk, hogy egyszer számadásra megyünk az e terüle-ten való sáfárkodásunkat illetően is. A kérdés most az, vajon hogyan sáfárkodunk a böjttel – mint lehetőséggel –, másokért és magunkért (Lk 19:11-17).

Az utóbbi években egyre többen ismerjük fel eme bibliai igazság fontosságát. Az érdeklődők kívánságára

szeretnék néhány gondolatot írni a böjt fajtáiról is: - különböző hosszúságú (pl. 1 napos, több napos vagy

1 étkezésre szoruló)

- étel- és italmentes (száraz) - ételmentes (nedves)

- bizonyos ételeket hagyunk el (pl. húsos ételek, édes-ség, csemegék stb.)

- állatokat is bevonjuk (Jón 3:7-8) - egyéni - közösségi - csak kedvenc ételektől, italoktól tartózkodó (pl. ká-

vé, fagyi, Cola, rágó, stb.)

- kedvenc időtöltéstől tartózkodó (pl. sport, zenehallga-tás, TV, stb.)

- újságböjt - szellemi böjt – csak Biblia és keresztyén könyvek

olvasása - házaséletben (1Kor 7:5)

135

A böjt minden tekintetben kényelmetlen. Bizonyos

értelemben szenvedéssel jár. Azonban Isten Igéjéből tudjuk, néhány példán keresztül e tanulmányban is láthattuk, hogy Urunk gyönyörködik a jól gyakorolt böjtben és megváltoztatja az eseményeket. Hazánkban sok változásra van szükség. Éljünk hát a böjttel, mint

az Úrtól kapott jogunkkal és kötelességünkkel! Tanul-junk Ezsdrástól, aki nem seregeket és lovasokat kért az ellenséggel szemben, hanem böjtöt hirdetett és meg-alázták magukat az Isten előtt. Jó szerencsét kértek az Úrtól és Ő meghallgatta őket (Ezsd 8:21-23).

A böjt lényege nem bizonyos dolgoktól, ételek-től stb. való tartózkodás csupán, hanem a tiszta lélek Istennel való közössége. A böjt bűnbánattal, Is-ten előtti megalázkodással és imádsággal, magaszta-lással, könyörgéssel, kéréssel párosítva sok ádást hoz Isten gyermekére, Isten népére, aki vállalja ezt, és arra is, akikért vagy amiért közbenjár.

Békehírnök 1990.

A böjtben felajánljuk testünket „élő és szent áldozatul, amely tetszik az Istennek...”

Róm 12:1.

Részleges

Dán 10:2-3.

„Azokban a napokban én Dániel, gyászoltam három egész

héten át. Ízletes ételt nem ettem, húst és bort nem vettem a számba, olajjal sem kentem meg magamat, míg el nem

telt a három hét.”

Teljes

Eszt 4:16. zsidók

„...Ne egyetek, és ne igyatok három napig se éjjel, se nap-

pal!”

136

Csel 9:9. Saul - Pál

„…három napig nem látott, nem evett, és nem ivott.”

5Móz 9:9. Mózes

„…negyven nap és negyven éjjel, kenyeret nem ettem és

vizet nem ittam...”

Ahhoz, hogy Mózes és Illés ne száradjon ki, isteni csodának kellett történni. Arra következtethetünk, hogy Isten kiemelten fontosnak tartotta a böjtöt a törvény-adás idején és azért tette e csodát. Normál körülmé-nyek között csupán pár napig marad életben az ember

folyadék nélkül.

Emberekre és állatokra kiterjedő

Jón 3:5-7-10.

„Ninive lakosai azonban hittek Istennek, böjtöt hirdettek, és zsákruhát öltött a város apraja-nagyja… Az emberek

és állatok, a szarvasmarhák és juhok semmit meg ne kós-

toljanak, ne legeljenek, vizet se igyanak!”

Sírással, gyászolva, zsákruhában és hamuban

1Kir 21:27-29.

„Amikor Aháb meghallotta ezeket a szavakat, megszag-

gatta ruháját, a testére zsákruhát öltött, böjtölt, zsákru-

hában is hált, és csöndesen járt-kelt.”

Zsolt 35:13.

„Pedig ha ők betegek voltak, én zsákruhát öltöttem, böjt-

tel gyötörtem magamat, újra meg újra szívből imádkoz-

tam.”

Neh 1:4.

„Amikor meghallottam ezeket, napokon át ültem, sírtam és gyászoltam, böjtöltem és imádkoztam a menny Istene

előtt...”

137

Eszt 4:3.

„Minden egyes tartományban és helységben, ahova elju-

tott a király törvényes parancsa, nagy gyász szakadt a

zsidókra. Böjtöltek, sírtak, a mellüket verték, és sokan

voltak, akik zsákruhában és hamuban hevertek.”

Istentiszteleti rend helyreállításának részeként

Neh 9:1. „Ennek a hónapnak a huszonnegyedik napján összegyűl-

tek Izráel fiai, és böjtöltek, zsákba öltöztek, és port hintet-

tek magukra.”

Gyászszertartás részeként

Bír 20:24-26. vesztes csata után

„Ekkor elvonultak Izráel fiai mindnyájan, az egész nép;

elmentek Bételbe, és ott ültek sírva az Úr színe előtt. Böj-

töltek azon a napon egész estig, és égőáldozatokat meg békeáldozatokat mutattak be az Úr színe előtt.”

2Sám 1:12. Dávid és a vele lévők

„Zokogva gyászoltak és böjtöltek egészen estig Saul miatt

és a fia, Jónátán miatt, meg az ÚR népe miatt; Izráel háza

miatt, mert fegyver által hulltak el.”

1Krón 10:12. Jábés-Gileád lakói Saul király temetése után

„...elindultak a harcosaik, levették Saulnak és fiainak

holttestét, és elvitték Jábésba. Ott temették el csontjaikat

Jábésban egy tölgyfa alatt, és böjtöltek hét napig.”

Negyven napos

5Móz 9:9,18. (2Móz 34:28.) Mózes

„...a hegyen maradtam negyven nap és negyven éjjel, ke-

nyeret nem ettem, és vizet nem ittam... Azután odaborul-

138

tam az Úr elé, és ugyanúgy, mint először, negyven nap és

negyven éjjel nem ettem kenyeret, és nem ittam vizet,

mindama vétketek miatt, amelyet elkövettetek...”

1Kir 19:8. Illés

„Ő felkelt, evett és ivott, és annak az ételnek az erejével ment negyven nap és negyven éjjel az Isten hegyéig, a

Hórebig.”

Mt 4:2. Jézus

„...Negyven nap és negyven éjjel böjtölt, végül megéhe-

zett.”

Életforma része

Lk 2:37. Anna

„...és már nyolcvannégy éve özvegyasszony volt. Nem tá-vozott el a templomból, mert böjtöléssel és imádkozással

szolgált éjjel és nappal.”

2Kor 11:27. Pál

„...fáradozásban és vesződségben, gyakori virrasztásban,

éhezésben és szomjazásban, gyakori böjtölésben, hideg-ben és mezítelenségben.”

eteken át tartó csendességekben, böjtölés és imádkozás közben kerestem – feleségemmel együtt kerestük – és kér-

tük Isten vezetését. Végülis egy határozott belső indíttatásra egy igekockát húztam. Az ApCsel 18:9-10. versét adta elém az Úr: „Ne félj, hanem szólj és ne hallgass: mert veled vagyok, és senki sem fog rád támadni és ártani neked, mert nekem sok népem van ebben a városban.” Felszabadult örömmel döntöttem...

K. G.

H

139

A böjtölés ideje

Zak 8:19.

„Ezt mondja a Seregek Ura: A negyedik, az ötödik, a he-

tedik és a tizedik hónapban tartott böjt vidám örvende-

zéssé és boldog ünneppé lesz Júda házában. Csak sze-

ressétek az igazságot és a békességet!”

Zak 7:5-6. „...Amikor böjtöltetek és gyászoltatok az elmúlt hetven év

alatt, az ötödik és a hetedik hónapban az én kedvemért

tartottatok-e böjtöt?”

Jer 36:6-9.

„…az Úr házában a böjt napján olvasd fel a nép előtt a

tekercset… Jojákimnak, Jósiás fiának, Júda királyának ötödik esztendejében, a kilencedik hónapban, ugyanis

kihirdették Jeruzsálem egész népének és a Júda városai-

ból Jeruzsálembe érkezett egész népnek, hogy tartsanak

böjtöt az Úr előtt.”

Lk 18:12. „Böjtölök kétszer egy héten, tizedet adok mindenből, amit

szerzek.”

John Wesley is kétszer böjtölt egy héten: minden szerdán és pénteken. És ugyenezt tették lelkészei is!

Szolgálati kirendelés előtt

Csel 13:2-3.

„Egyszer, amikor ezek az Úrnak szolgáltak és böjtöltek,

azt mondta a Szentlélek: Válasszátok ki nekem Barna-

bást és Sault arra a munkára, amelyre elhívtam őket.

Akkor böjtölés és kézrátétel után elbocsátották őket.”

Csel 14:23.

„...böjtölve és imádkozva az Úrnak ajánlották őket...”

140

Isten és Jézus Krisztus a böjtről

Ézs 58:3-6.

„Miért böjtölünk – mondják –, ha te nem látod meg, miért

gyötörjük magunkat, ha nem akarsz tudni róla? De hi-

szen ti a böjti napokon is megtaláljátok kedvteléseiteket,

mert robotosaitokat hajszoljátok. Hiszen pörölve és ve-

szekedve böjtöltök, sőt bűnösen, ököllel verekedve. Nem úgy böjtöltök, ahogyan ma illenék, nem úgy, hogy meg-

halljam hangotokat a magasságban. Ilyen az a böjt,

amely nekem tetszik? Ilyen az a nap, melyen az ember a

lelkét gyötri? Ha lehajtja fejét, mint a káka, zsákba öltö-

zik, és hamut szór maga alá, azt nevezed böjtnek, és az

Úr kedves napjának? Nekem az olyan böjt tetszik, amikor leoldod a bűnösen fölrakott bilincseket, kibontod a járom

köteleit, szabadon bocsátod az elnyomottakat, és össze-

törsz minden jármot!”

Mt 6:16-18.

„Amikor pedig böjtöltök, ne nézzetek komoran, mint a képmutatók, akik eltorzítják arcukat, hogy lássák az em-

berek böjtölésüket. Bizony, mondom néktek: megkapták

jutalmukat. Amikor pedig te böjtölsz, kend meg a fejedet,

és mosd meg az arcodat, hogy böjtölésedet ne az emberek

lássák, hanem Atyád, aki rejtve van; és Atyád, aki látja,

ami titokban történik, megfizet neked.”

Mt 9:14-15.

„Akkor odamentek hozzá János tanítványai, és megkér-

dezték: Miért van az, hogy mi és a farizeusok sokat böjtö-

lünk, a te tanítványaid pedig nem böjtölnek? Jézus ezt

mondta nekik: Gyászolhat-e a násznép, amíg velük van a vőlegény? De jönnek olyan napok, amikor elvétetik tőlük

a vőlegény, és akkor böjtölni fognak.”

141

Isten felszólít a böjtre

Jóel 1:14.

„Tartsatok szent böjtöt, hirdessétek ki, hogy ünnep lesz!

Gyűjtsétek össze a véneket, az ország minden lakóját Is-

teneteknek, az Úrnak a házába, és kiáltsatok az Úrhoz!”

Jóel 2:12.

„De még most is így szól az Úr: Térjetek meg hozzám tel-jes szívvel, böjtölve, sírva és gyászolva!”

Jóel 2:15.

„Fújjátok meg a kürtöt a Sionon! Tartsatok szent böjtöt,

hirdessétek ki, hogy ünnep lesz.”

Böjt és megtérés

Jón 3:5-10.

„Ninive lakosai azonban hittek Istennek, böjtöt hirdettek,

és zsákruhát öltött a város apraja-nagyja… Amikor Isten látta, amit tettek, és hogy megtértek a rossz útról, meg-

bánta Isten, hogy veszedelembe akarta dönteni őket, és

nem tette meg.”

Isten győzelmet ad az ellenség felett

Bír 20:26-35.

„...Böjtöltek azon a napon egész estig… Az Úr ugyanis ve-

reséget mért Benjáminra Izráel előtt, és Izráel fiai hu-

szonötezer-egyszáz embert pusztítottak el azon a napon a benjáminiak közül.”

1Sám 7:6-9. Győzelem a filiszteusok felett

„Összegyűltek tehát Micpába, vizet merítettek, és kiöntöt-

ték az Úr előtt. Böjtöltek azon a napon, és ezt mondták:

Vétkeztünk az Úr ellen! Sámuel pedig igazságot szolgálta-

142

tott Izráel fiainak Micpában… És Sámuel az Úrhoz kiál-

tott Izráelért, az Úr pedig meghallgatta.”

2Krón 20:3-27.

„...megijedt Jósáfát, az Urat kezdte keresni, és böjtöt hir-

detett egész Júdában… örömöt szerzett nekik az Úr: meg-szabadította őket ellenségeiktől.”

Eszt 4:16. 8:8.

„Menj és gyűjts össze minden zsidót, aki csak Súsánban

található, és böjtöljetek értem! Ne egyetek, és ne igyatok

három napig se éjjel, se nappal! Én is ugyanígy böjtölök szolgálóimmal, aztán bemegyek a királyhoz a törvény el-

lenére is. Ha elveszek, hát vesszek el!… Ti meg írjatok a

király nevében, amit a zsidók érdekében jónak láttok.”

756-ban Anglia királya általános ima- és böjtnapot rendelt el, mivel francia támadás fenyegetett. Akkortájt John Wesley ezt

írta naplójába: A böjtnap dicsőséges nap volt, olyan, amilyet London nem nagyon látott a monarchia újraegyesítése óta. A városban min-den templom zsúfolásig megtelt, s minden arcon ünnepélyes ko-molyság ült. Isten bizonyosan meghallgatta imánkat, és békessé-günk meghosszabbíttatik.” Később hozzátett egy lábjegyzetet: „A megalázottság érzése nemzeti örvendezésbe csapott át, mivel a fe-nyegető francia invázió meghiúsult.”

Az 1967-es „Hatnapos háború” alatt Izráel főrabbija böjtnapot hirdetett a zsidók és az arabok közötti háború megnyeréséért. Izráel gyorsan megnyerte a háborút és prófétai jelentőségű eseményként visszaszerezte az uralmat Jeruzsálem felett.

Bill Bright

949 és 1956 között egy londoni közösségnek voltam a pászto-ra Angliában. Továbbra is különleges figyelemmel kísértem

Istennek a zsidó néppel kapcsolatos munkáját. Ez az érdeklődés

először Izráel állam születésének idején, jeruzsálemi élményeim hatására ébredt fel bennem. 1953 elején megbízható forrásokból arról értesültem, hogy Sztálin, aki abban az időben teljhatalmú dik-tátorként állt Szovjetunió élén, az oroszországi zsidók módszeres kiirtását tervezi... Valamiképpen úgy éreztem, hogy Isten rám terhel-te az oroszországi zsidókért való felelősséget. Ezt elmondtam né-hány Anglia különböző részein élő kis imacsoport vezetőinek, akikről

1

1

143

tudtam, hogy szintén különleges felelősséget éreznek a zsidók iránt. Végül úgy döntöttünk, hogy egy napot böjtölésre és imádkozásra szánunk az oroszországi zsidókért. Már nem emlékszem a kitűzött nap pontos dátumára, azt hiszem egy csütörtöki nap volt. Csopor-tunk minden tagja böjtölt és imádkozott ezen a napon, hogy Isten lépjen közbe az oroszországi zsidók érdekében. Azon a napon az általam vezetett közösség is imaösszejövetelt tartott ebből a célból.

Az összejövetelen nem történt semmilyen drámai szellemi meg-nyilvánulás, sem különleges áldást, sem érzelmi felindulást nem éreztünk. De még két hét sem telt el, és egy döntő esemény befolyá-solta Oroszország történelmét: Sztálin meghalt.

Hetvenhárom éves volt. Senki sem tudott betegségéről, vagy kö-zeli haláláról. Oroszország tizenhat legtapasztaltabb orvosa az utol-só pillanatig küzdött az életéért, de hiába. A halál oka állítólag agy-vérzés volt.

Hadd jelentsem ki világosan, hogy egyikünk sem imádkozott Sztálin haláláért. Egyszerűen rábíztuk az oroszországi helyzetet és a megoldást Istenre és az Ő bölcsességére. Mindazonáltal meg va-gyok győződve, hogy Sztálin halála volt a válasz az imánkra.”

Derek Prince

Csak könyörgéssel és böjtöléssel kiűzhető démoni

faj

Mk 9:29. (Károli ford.)

„Ő pedig monda nekik: Ez a faj semmivel sem űzhető ki,

csupán könyörgéssel és böjtöléssel.”

Mt 17:21.

„Ez a fajta pedig nem távozik el, csak imádságra és böjtö-lésre.”

Királyi / papi parancsra – jó cél érdekében

2Krón 20:3.

„...megijedt Jósáfát, az URat kezdte keresni, és böjtöt hir-

detett egész Júdában.”

144

Ezsd 8:21, 23.

„Ekkor böjtöt hirdettem ott az Ahavá-folyó mellett, hogy

megalázzuk magunkat Istenünk előtt, és jó utat kérjünk

tőle magunknak, hozzátartozóinknak és minden jószá-

gunknak... Böjtöltünk tehát, és könyörögtünk ezért Iste-nünkhöz, ő pedig meghallgatott minket.”

Jón 3:7-8.

„Azután kihirdették Ninivében a király és a főurak rende-

letére a következőket: Az emberek és állatok, a szarvas-

marhák és juhok semmit meg ne kóstoljanak, ne legelje-nek, vizet se igyanak! Öltsön zsákruhát ember és állat,

kiáltsanak teljes erővel Istenhez, és térjen meg mindenki

a rossz útról, és hagyjon fel erőszakos tetteivel!”

Az amerikai telepesek, honalapító atyák közül so-kan komoly hívő emberek voltak, sőt nem egy közülük éppen az evangélium terjesztésének ügyéért ment ki az „újvilágba”. Ezek közül némelyek kulcspozícióba is ke-rültek, egy-egy város vezetői lettek. A városalapítások részleteit is eláruló feljegyzésekből kiderül pl., hogy böj-töléssel fektették le Plymouth város alapját, és megala-kulása után szinte egy élő gyülekezetként működött a város. A közösség életének elfogadott részévé vált a

közös ima és böjt is. Az Egyesült Államok történelme során később aztán

több elnök idején is előfordult, hogy az elnök vagy a szenátus kezdeményezésére nemzeti ima- és böjtnapot rendeltek el. Általában kritikus időkben került ilyenre sor, pl. a polgárháborús években, vagy más nemzetközi háborúk során. George Washingtonról, John Adams-ről, James Madisonről és Abraham Lincolnról tudom, hogy hirdettek ki nemzeti böjtnapokat.

Álljon itt Lincoln egyik kiáltványának egy rövid rész-

lete, 1861-ből: ivelhogy illendő dolog minden embernek minden időben, hogy elismerje és tisztelje Istennek mindenek felett álló

uralmát, és alázatosan meghajolva alávesse magát az Ő feddésé-nek, és bűnbánó szívvel megvallja bűneit és törvényszegéseit, abban a teljes meggyőződésben, hogy az Úrnak félelme a bölcsesség kez-

M

145

dete és töredelmesen, buzgón imádkozzék, hogy az Úr bocsássa meg előbbi vétkeit és áldja meg őt jelenlegi és elkövetkezendő tettei-ben (...)

Ezért én, Abraham Lincoln, az Egyesült Államok elnöke, kijelölöm a következő szeptember utolsó csütörtöki napját, hogy legyen az a megalázkodás, imádkozás, és böjtölés napja az egész nemzet szá-mára. Emellett határozottan javaslom mindenkinek, különösen az

összes lelkésznek, papnak és tanítónak minden felekezetben, és minden családfőnek, szenteljenek figyelmet arra, hogy megtartsák ezt a napot, saját hitvallásuk és istentiszteleti szokásaik szerint, alázatosságban és vallásos komolyságban, avégből, hogy a nemzet együttes imája felszálljon a Kegyelem Trónjához, és bőséges áldást hozzon le országunkra.”

Királyi parancsra – gonosz cél érdekében

1Kir 21:9, 12. Nábótot hamis tanúk vallomására kivégezték

„A levelekben ezt írta: Hirdessetek böjtöt, és ültessétek

Nábótot a nép élére... Böjtöt hirdettek és Nábótot a nép élére ültették.”

Nem veszi figyelembe Isten

Jer 14:11-12.

„Ha böjtölnek, nem hallgatok esdeklésükre...”

Zsolt 69:8-11-13.

„Sírtam, és böjttel gyötörtem magam, de ez csak gyaláza-

tomra vált.”

2Sám 12:16, 21-22. „Dávid könyörgött Istenhez a gyermekért; böjtöt tartott

Dávid, és amikor bement, a földön fekve töltötte az éjsza-

kát... Akkor ezt mondták neki a szolgái: Miért tetted ezt?

Amíg élt a gyermek, böjtöltél és sírtál, de amikor meghalt

a gyermek, fölkeltél és ettél.”

146

Böjt az egyháztörténelemben

Az egyháztörténelem azt mutatja, hogy a böjtölés a

századok során igen elterjedt gyakorlat volt, csupán napjainkban adták ezt fel majdnem egészen. Minden nagy vezető böjtölt, aki nemzedékét hatalmasan befo-lyásolta Isten számára.

Assziszi Ferenc

A lelki megújulás első fénysugara a sötét középkor után a 12. században gyulladt ki. Assziszi Ferenc, aki ledér életet élt, sok ima és böjt után csodálatos megtérést tapasztalt meg, s a franciskánus rend alapítója lett, amely a szegénység, a tisztaság és az engedel-messég erényeire épült fel. Ferenc csak annyit evett, ami feltétlenül szükséges volt, csak ajándékruhában járt és teljes örömmel ment gyalog és hajadonfőtt végig Itálián, prédikált, énekelt és bizonyságot tett.

Emberek ezrei tértek meg, és ifjak százai csatlakoztak hozzá. Hí-rül adták róla, hogy rendszeresen és gyakran böjtölt. Olyan moz-galmat hívott létre, amely századokon át tartott.

Savonarola

Az ébredés következő szakasza a 14. század fordulójára esik, Savonarola firenzei igehirdetéseire. E férfi tüzes prédikációjára majdnem az egész város megtért, s jó ideig tartós is volt. Ez a nagy igehirdető kitartóan böjtölt. Történészek azt mondják, hogy olykor alig tudott állva maradni a szószék mögött, mert a böjt miatt annyira legyengült. De szellemi hatása olyan nagy volt, hogy fenyegetőleg hatott a pápaságra, s az egyházi tekintélyek ellene álltak, s végül a

város piacán máglyán elégették, éppen ott, ahol a legnagyobb győ-zelmet aratta.

Kálvin János, John Knox és a többi reformátor

Kálvin János kitartóan böjtölt és imameghallgatásként megta-pasztalta majdnem az egész városnak a megtérését (Genfről van szó). Azt mondják, hogy Genfben nem volt egyetlen ház sem, ahol legalább egy ember ne imádkozott volna.

John Knox böjtölt és várt az Úr előtt, míg Stuart Mária, Skócia ki-rálynője egy rendelkezésével Angliába, majd gályára száműzte. Egy

147

híres intézetben a királynő ezt mondta: „John Knox és imái többet jelentenek, mint az egész angol hadsereg”. Knox nagy jelentőséget tulajdonított a böjtnek.

Az angliai reformátorok közül némelyek a mártíriumot is elszen-vedték; ők hűségesen böjtöltek és imádkoztak. Latimer, Ridley, Crammer, akiket hitük miatt megöltek, ezek közé az emberek közé sorolhatók.

John Wesley

John Wesley nagy hangsúlyt helyezett erre a lelki gyakorlatra. Hetente kétszer böjtölt. Ha Wesley kijelentését helyesen értjük, ak-kor számára elgondolhatatlan volt a hetenkénti böjt feladása, leg-alább annyira, mint az első keresztyének számára az átkozódás vagy esküdözés. És milyen csodálatos lelki megújulást vitt végbe a Szentlélek ezen a férfin keresztül.

Jonathan Edwards

Jonathan Edwards Új-Angliából a gyarmatosítás idejének nagy személyisége volt. Egy mélyreható, nagy kiterjedésű ébredés kez-deményezője volt ő a maga napjaiban. Róla azt mondják, hogy any-nyit imádkozott és böjtölt, hogy alig bírt egyenesen állni a szószék mögött: de mégis milyen csodálatosan megdicsőítette magát Isten az ő szolgálata által.

Charles G. Finney

Finney meggyőződéses képviselője volt ennek az áldásos gyakor-latnak. Ő azt mondta, hogy mihelyt a Lélek dicsőséges jelenléte alábbhagyott az életében, három napot és éjszakát böjtölt. Ezáltal ismét rendkívüli erők áradtak ki, olyan erő, amely szakemberek, a társadalom vezető asszonyai, kereskedők és más vagyonos embe-rek ezreit, de egyszerű emberek százezreit is meggyőzte bűneikről, úgy, hogy életüket kiszolgáltatták Istennek.

Finney szilárdan hitt abban, hogy a bibliai böjt olyan eszköz,

amellyel Isten hatalmas erejét szabadíthatjuk fel.

Smith Wigglesworth

„Minden vasárnap böjtölt; de nem is volt olyan vasárnap, ame-lyen 50-nél kevesebben tértek volna meg! Micsoda követelmény ez ma minden keresztény előtt!”

148

Böjt napjainkban

Milyen áldásokat mulasztunk el, hogy elhanyagol-

juk és nem vesszük igénybe Isten erejét! Megraboljuk az induló misszionáriusokat, munkatársakat, tisztség-viselőket, mert nem vesszük figyelembe Isten munkájá-ban Isten alapelveit.

Ma sokat hallunk arról, hogy milyen nehéz embere-ket megnyerni Isten számára. A munkatársi megbeszé-lések napjain mindenütt lehet hallani, hogy milyen ke-vesen csatlakoznak a gyülekezethez egy-egy evangélizáció után. Hiszem, hogy lényegesen megvál-tozna a helyzet, ha az Írás tanításának és Jézus útmu-tatásának, parancsának engedelmeskednénk, és visz-szajövetele napjáig rendszeresen böjtölnénk. Bizonyára összehasonlíthatatlanul nagyobb mértékben tapasztal-hatnánk meg Isten áldásait, ha hetente meghatározott időben lemondanánk éhségünk csillapításáról, és ehe-lyett imádkozva várnánk az Isten előtt, így lehetőséget adva neki arra, hogy olyan dolgokat tegyen, amit kü-lönben nem tenne meg. (Mk 9:29)

Napjainkban is vannak, akik komolyan veszik a böjtöt és gyakorolják is azt. Szolgálatuk nyomán új élet indul. Úgy látom helyesnek, hogy tanulságul néhány példát említsek meg.

Derek Prince

apasztalatom és bizonyságom az, ha megalázom magamat böjtölésben és keresem Isten vezetését, Ő megfelelő módon

vezet engem. Ez bebizonyosodott számomra sok helyzetben, mikor egyik helyről a másikra kellett mennem, vagy olyan döntéseket kel-lett hoznom, hogy menjek egyik munkaterületről a másikra stb. Úgy találtam, ha időt szánunk a böjtölésre és az imára, alázatban – és keressük Isten vezetését – megkapjuk, amiért imádkoztunk...

Böjtöltem és imádkoztam anyám megtéréséért, és bár sok év telt el, Isten nagyon határozottan és drámai módon mentette meg őt, majdnem az utolsó pillanatban. Majdnem az utolsó pillanat volt az, amikor meggyőződhettem arról, hogy megértette az Evangéliumot, és akkor neki hatalmas megtérési átélésben volt része.

T

149

aját magammal kapcsolatos kéréseim között szerepelt, hogy négy meghatározott szellemi ajándék működése beinduljon a

szolgálatomban. Abban az időben alig értettem valamit az általam vágyott ajándékok természetéről. Ma mégis elmondhatom, hogy mindezek az ajándékok rendszeresen megnyilvánulnak szolgála-tomban.

Corrie Ten Boom

mikor Ravensbrückben alig kaptunk enni, Bettsie nővérem így szólt: „Ajánljuk Istennek ezt a kényszerű böjtöt. Ez győ-

zelem lesz.” Ezáltal hatalmat nyertünk a démonok felett, amelyek kínoztak, és kiűztük őket a barakkból. Ez egyik nagy tapasztalatunk volt a koncentrációs lágerben.

Mara Fraser

Mara Fraser dél-afrikai szolgálatának létrejöttében és működésében nagy súlya volt a böjtnek. Íme néhány rövid részlet a történetükből:

z Úr 1927-ben kijelentette: ha mi kilenc hónapon át hűsége-

sen böjtölünk és imádkozunk, olyan művet fog alapítani, amelyben a Szent Szellem adományai szabadon működhetnek… Ahogy a Szent Szellem meghatározta, a 10-kor kezdődő imaóra előtt nem ettünk, nem ittunk és némelykor naphosszat böjtöltünk anélkül, hogy ittunk vagy ettünk volna. Zsákon és hamun imádkoztunk, időnként több napig. Ez megszentelt élethez, hatalmas jelekhez és csodákhoz vezetett, de kimondhatatlan fájdalmak és üldözések is bekövetkeztek, amelyeket a bűnök felfedése idézett elő. Naponként összejöttünk… Az Úr csodálatosan működött köztünk. Megőrzött minket a Szent Szellem egységében és a szellemek megkülönbözte-tésének ajándéka vagy nyelveken szólás és nyelvmagyarázatok által még a legcsekélyebb helytelen gondolatot is felfedte, melyet azután azonnal kivallottunk és a vér alá hoztunk. Az Úr Szent Szel-leme csodálatos látomásokat mutatott és ezekhez felséges tanításo-kat adott, hogy bátorítson, felüdítsen és megvilágosítsa értelmünket. Isten jelenlétének szentsége gyakran annyira érezhető volt, hogy lélegezni is alig mertünk… Egyetlen bűn sem állhatott meg, mivel az Úr kijelentette. Aki őszinte szívvel vizsgált bennünket, az érezhette köztünk az Úr szentségét.

...

S

A

A

150

Minél többet böjtöltünk és imádkoztunk, annál jobban tudott az Úr működni a szellemi ajándékokon keresztül és tanácsokat adott…

... 1927 augusztusában, miközben böjtöltem és imádkoztam, az Úr

látomásban egy kék ruhát mutatott…

Mahesh Chavda

öjtöléseim ideje alatt nem volt ritka, hogy Isten különleges kijelentéseket és betekintést adott nekem az Ő saját gondo-

lataiba. ... Mióta a Bibliában a böjtről olvastam, saját életemben is bevezet-

tem, és megtapasztaltam a gyümölcseit, különösen a szabadulás területén. Most már sok éve, hogy rendszeresen böjtölök egy évben kétszer negyven napot, januárban és augusztusban, és kétszer hu-szonegy napot. Tudom, ez a fajta életmód nem mindenkinek való. De érzem, hogy az én életemben ez az Úr vezetése.

Nem volt mindig könnyű. Egyszer Texasban egy negyvennapos böjt tizenkilencedik napjánál tartottam, amikor a szekrényben egy zacskó burgonyaszirom vonta magára a figyelmemet… Feltéptem a zacskót, és az utolsó darabig mindet felfaltam. Azután leültem, megnyaltam az ujjaimat, megtértem, és újra kezdtem a böjtöt, amit további incidens nélkül be is fejeztem.

Gyakran, ahogy a böjt ideje közelgett, Isten imacélokat jelölt ki számomra. Szólt, hogy személyekért, gyülekezetekért vagy egy vá-rosért imádkozzam. Bizonyos időkben pedig egész nemzetekért való közbenjárásra és szellemi harcra szólított fel.

Egyszer szólt hozzám, hogy az imát és a böjtöt a rákbetegség le-győzésére szánjam. A következő hónapokban a rákbetegekért való imában nagyobb eredményt értem el, mint amit valaha is gondoltam volna.

nagy keresztény vezetők gyakran böjtöltek az egyháztörté-nelem minden korszakában, és ezt maga Jézus Krisztus is

megkívánja és elvárja tőlünk. Nem azért böjtölünk, hogy bármit is kiérdemeljünk – a menny Istenével való kapcsolatteremtés érdeké-ben tesszük. Így tisztítjuk ki a „csővezetéket”, amely összeköt ben-nünket Istennel.

B

A

151

Gyülekezet

emrégen alkalmam volt arra, hogy meglátogassam mind-azokat, akik a Betánia Szeretetházban élnek és dolgoznak.

Ez a látogatás igazán nagy áldás volt a számomra. Különösen a testvérek komoly hívő lelkülete tett mély benyomást rám. Amint fi-gyeltem az ott élő testvérek arcát, megelégedettséget és örömet lát-tam, ami csak a mi Istenünktől eredhet. Miközben a világ sok táján

megfordulok, lépten nyomon találkozom idősekkel, és azt tapaszta-lom, hogy olyan sokan magányosak, telve keserűséggel és kétség-beeséssel. Nincs hova menniük, nem várnak semmit az élettől. De mindig örülök azoknak, akik hívők, és szívük ráhangolódott Istenre.

Mikor a Kiskőrösi Baptista Gyülekezetben voltam, egyre jobban éreztem a Szentlélek hatalmas erejét közöttünk, amint az ébredési összejövetelek folytatódtak. Tudom, hogy ennek egyik fő háttere az volt, hogy a Szeretetházban olyan sokan odaszánták magukat az imádságra és a böjtölésre a mi munkánkért. A Biblia azt mondja, hogy igen hasznos az igazak buzgóságos könyörgése, és én hiszem, hogy a Szeretetházban elhangzott minden egyes imádságra különö-sen nagy szüksége volt annak a munkának, amely a gyülekezetben folyt.

Szeretném megköszönni a Szeretetház minden lakójának és dol-gozójának lelki támogatását és kedvességét. Azért imádkozom, hogy Isten gazdagon áldja meg a testvéreket.

Testvéri szeretettel: Dr. Bill Wagner 1987. nov. 20.

ZÁRÓGONDOLATOK

A böjtben nem a teljesítmény a fontos, hanem az,

ami az imában és a dicsőítésben: hogy mi megváltoz-zunk. Nem a másik, nem is az Isten, hanem mi! Egy misztikus azt mondta: az imában elkerülhetetlenül szembe kell néznünk önmagunkkal. Valaki azt mondta, hogy az Isten jelenlétében nem maradhat meg a büsz-keség. A böjtöléshez fokozottan felvesszük a harcot sa-ját testünk és büszkeségünk ellen. Aki megpróbálja, meglátja majd, hogy milyen nagy úr a test és mennyire

N

152

igaza van az apostolnak, amikor azt írja, hogy „megsa-nyargatom a testemet és szolgává teszem”. Adjon az Úr Magyarországon is több biblikus böjtöt, hogy Isten ereje szabaduljon föl és ne a gonosz erők.

Hiszem, hogy Isten a böjtöt lehetőségnek, előjognak és kötelességnek adta számunkra. Hiszem, hogy ezért mi felelősek vagyunk, és egyszer erről számot kell majd adnunk (Róm 14:10-12. Mt 25:14-30. 2Kor 5:10.). Hi-szem, hogy ha Isten népe komolyan böjtöl, akkor Isten megmozdul és olyan dolgokat tesz, amit különben nem tenne meg. Ez lehetőséget ad számára, hogy olyan erő-ket szabadítson fel, amiket egyébként nem szabadíta-na fel (Mt 17:21, Mk 9:29).

Korunkban is átélhetünk olyan győzelmeket, mint amit átélt Ninive népe, vagy a zsidóság Esz-ter idejében. Hiszem, hogy a nyolcvanas évek végének politikai eseményei a közbenjáró imádkozások, böjtölé-sek következményei.

Hiszem, hogy Isten személyes életünkben is, ha komolyan böjtölünk, olyan dolgokat tehet, amit enélkül nem tenne meg. A böjtölés lehetőséget ad Is-tennek, hogy gyülekezetünkben, közösségünkben, bennünk, népünkben és korunkban olyan módon mun-kálkodjon, ahogy egyébként nem tenné. „Isten erejére van szükségünk és nem több beszédre.” (R. Liardon)

Íme, a böjt az egyik nyitott ajtó, amelyen elérhetjük. Tessék belépni!

Az „Böjtölés” témához

kapcsolódó javasolt irodalom:

Bill Bright: A közelgő ébredés Paul Yonggi Cho: Ima: kulcs az ébredéshez

Derek Prince: Tanulmányok – Böjt Derek Prince: A történelem formálása ima és böjt által

Mahesh Chavda: Az ima és a böjt ereje

153

KÉZRÁTÉTEL

Hivatali teljhatalom átadására

4Móz 27:18-23.

„Az Úr ezt mondta Mózesnek: Vedd magad mellé Józsuét,

Nún fiát, akiben van lélek. Tedd rá kezedet … rátette a

kezét, és beiktatta tisztébe, ahogyan az Úr meghagyta Mózes által.”

5Móz 34:9.

„Józsué, Nún fia pedig megtelt bölcs lélekkel, mert Mózes

reá helyezte a kezét. Izráel fiai hallgattak is rá, és úgy

cselekedtek, ahogyan az Úr megparancsolta Mózesnek.”

Csel 6:6.

„...az apostolok elé állították őket, és miután imádkoztak,

rájuk tették kezüket.”

Csel 13:3.

„Akkor böjtölés, imádkozás és kézrátétel után elbocsátot-

ták őket.”

1Tim 4:14.

„Ne hanyagold el a benned levő kegyelmi ajándékot, ame-

lyet prófécia által kaptál a vének kézrátételével.”

Reinhard Bonnke 1961-ben éppen befejezte tanul-mányait a bibliaiskolán, és hazafelé utazott. London-ban több órát kellett várnia a csatlakozásra, amit sétá-val töltött. Az egyik utcában a kerítésen a következő táblára lett figyelmes: „George Jeffreys”. Izgalomtól fűtve bement és megpróbált találkozni a nagy evangé-listával.

z a mély, muzsikáló hang, amelyről azt mondják, hogy ha-talmával ezreket nyűgözött le, megszólalt bentről: „Jöjjön

be!” Felvillanyozva léptem a házba, és ott volt ő. 72 éves volt, de nekem 90-nek tűnt.

A

154

„Mit óhajt?” – kérdezte. Bemutatkoztam, aztán Isten munkájáról beszéltünk. A nagy ember hirtelen térdre esett, lehúzott magával, és áldani kezdett engem. A Szent Szellem ereje leszállt a szobába. A kenet áradni kezdett, és úgy tűnt, lefolyik a fejemen, mint Áron ola-ja, és úgymond ’lefolyik a ruhám szélén’.

Kábultan hagytam el a házat. Négy héttel később, mint Illés, George Jeffreys átment a dicsőségbe. Úgy vezetett engem Isten,

hogy röviddel a halála előtt lássam őt. Tudtam azonban, hogy kap-tam valamit attól a néhai, Szent Szellemmel telt, izzító evangélistá-tól.

Reinhard Bonnke

Megáldásra

Mt 19:13-15.

„Akkor kisgyermekeket vittek hozzá, hogy tegye rájuk a

kezét, és imádkozzék értük.”

Mk 10:16. „Ekkor átölelte és kezét rájuk téve megáldotta őket.”

rédikálás közben végig az Úrra figyeltem… Hirtelen így szólt: „Hívd előre azokat, akik áldást szeretnének!” Tudni kell,

hogy egy metodista gyülekezetben egy ilyen felhívásra az egész gyülekezet reagál. Így is történt. Ne felejtsük el, hogy egy szót sem szóltam sem a Szent Lélekről, sem a nyelveken szólásról, sem az erő alatti elesésről.

Az emberek előre jöttek, és szépen sorba álltak. Az Úr így figyel-meztetett: „Ne tedd rájuk mind a két kezedet!” Egyesek ugyanis azon problémáznak, hogy a szolgáló testvérek föllökik az embereket. Az Úr azt mondta: „Csak a jobb kezed egy ujjával érintsd meg min-den ember homlokát, és mondd: A Jézus nevében.”

Odamentem az első emberhez, és azt mondtam: „A Jézus nevé…”, és azt már ki se tudtam mondani, hogy „-ben”, amikor Isten ereje földhöz vágta az illetőt. Végigmentem a soron, és mindenki kidőlt az erő alatt. Úgy elterültek a földön, mintha valaki egy bal-egyenessel kiütötte volna őket. Sokan közülük, ahogy földet értek, új nyelveken kezdtek szólni, ahogy a Szellem adta nekik. Mások jó ideig nem bírtak felkelni a földről…

Rodney M. Howard-Browne

P

155

Szentlélekkel való beteljesedésre

Csel 8:17.

„Akkor rájuk tették a kezüket, és részesültek a Szentlélek

ajándékában.”

Csel 9:10-17.

„Anániás pedig elment, és bement abba a házba; rátette

kezét, és ezt mondta: Atyámfiai, Saul, az Úr küldött en-gem, az a Jézus, aki megjelent neked az úton, amelyen

jöttél, és azért küldött, hogy újra láss, és megtelj Szentlé-

lekkel.”

Csel 19:6.

„És amikor Pál rájuk tette a kezét, leszállt rájuk a Szent-

lélek, úgyhogy különböző nyelveken szóltak, és prófétál-tak.”

icsim, nem azért vagyok itt, hogy felvágjak veled. Azért vagyok itt, mert igazságot beszéltél ma este, és én szeret-

ném megismerni Jézust úgy, ahogy te ismered Őt – szólt Kathryn

édesanyja. Kathryn felnevetett, aztán ráébredt, hogy a mama komolyan be-

szél – halálosan komolyan. Még mielőtt bármit mondhatott volna, a mama a földön térdelt, és a fejét egy szék támlájának hajtotta. Kathryn, aki ekkor már a könnyeivel küszködött, felé nyúlt, és a kezét a fejére tette. Abban a pillanatban, ahogy az ujjai megérintet-ték, a mama remegni kezdett, aztán pedig sírni. Ugyanaz a remegés és sírás fogta el, mint amire Kathryn tizennégy éves korából emléke-zett, amikor ott állt a mama mellett abban a kis metodista templom-ban, Concordiában. Ez alkalommal azonban történt valami új is. Mama felemelte a fejét és elkezdett beszélni, először csak lassan, aztán egyre gyorsabban. A szavak azonban nem angolul jöttek elő, egy ismeretlen nyelv tiszta, csengő hangjai voltak.

Kathryn is térdre esett mellé, sírva-nevetve, és mély alt hangja egybekeveredett a mamáéval, ahogy együtt dicsérték, mindegyikük a maga módján, Istent. Amikor Emma kinyitotta a szemét, Kathryn után nyúlt, és szorosan magához ölelte. Ez volt az első alkalom Kathryn emlékezete szerint, hogy a mama megölelte őt.

Jamie Buckingham

K

156

Betegek gyógyítására

Mt 8:15.

„Jézus megérintette a kezét, és elhagyta az asszonyt a

láz...”

Mt 20:34.

„Jézus megszánta őket, megérintette szemüket, és azon-

nal visszanyerték látásukat, és követték őt.”

Mk 5:23, 41-42.

„...és esedezve kérte: „Kislányom halálán van, jöjj, tedd rá

a kezed, hogy meggyógyuljon, és életben maradjon.” ...

Majd megfogva a gyermek kezét, ezt mondta neki:

„Talitha kúmi!” - ami azt jelenti: „Leányka, neked mon-

dom, ébredj fel!”

Mk 7:32.

„Ekkor egy dadogó süketet vittek hozzá, és kérték, hogy

tegye rá a kezét.”

Mk 8:23-25.

„Ő pedig a vakot kézen fogva kivezette a faluból, azután szemére köpve rátette kezét, és megkérdezte: Látsz-e va-

lamit? ... Azután Jézus ismét rátette a kezét a szemére, ő

pedig körülnézett, és meggyógyult, tisztán látott min-

dent.”

Lk 4:40.

„...ő pedig mindegyikükre rátette a kezét, és meggyógyí-totta őket.”

Lk 5:13.

„Erre Jézus kinyújtotta a kezét, megérintette őt, és így

szólt: „Akarom, tisztulj meg!” És azonnal letisztult róla a

lepra.”

Csel 28:8.

„Történt pedig, hogy Publiusz apja lázrohamoktól és vér-

hastól gyötörve ágynak esett. Pál bement hozzá, és miu-

tán imádkozott, rátette a kezét, és meggyógyította.”

157

Mk 16:17-18.

„...kígyókat vesznek kezükbe, és ha valami halálosat isz-

nak, nem árt nekik, betegre teszik rá a kezüket, és azok

meggyógyulnak.”

egkisebb húgom, Florence éppen hatéves volt, amikor kint az istállóknál nekiesett egy csőtámnak és eltörte a jobb

könyökét. Miután a sebész és a csontspecialista a segélynyújtást befejezték, bizakodtak abban, hogy Florence legalább a kezét to-vább is használni tudja majd. De a könyöke, és efelől az orvosok nem tápláltak illúziókat, mindig merev és görbe marad. „Mihelyt a gipszkötést levesszük, akkor kezdhetjük majd el a terápiát”, mond-ták. „Ha lesz hozzá elég türelme, akkor tíz, sőt húsz százalékos mozgáskészséget is visszanyerhet, de ez a legtöbb, amit remélhe-tünk.”

Nemsokára rá, egy vasárnapi összejövetelen a gyülekezetben új-ra éreztem azt a ’meleg, súlyos takarót’, amely a vállaimra neheze-dett. Nem kellett kérdeznem, hogy miféle érzés az, vagy hogy mit kell tennem, a felelet nyilvánvalóvá lett a szívemben: menjek keresz-tül a helyiségen, hogy Florence karjának gyógyulásáért imádkoz-zam. Így hát csendesen felálltam, amikor a gyülekezet éppen éne-kelt, és átmentem az asszonyok oldalára. Lehajoltam Florencehez, aki a hatalmas gipszkötéssel az utolsó padban ült. A ’takaró’ meleg-sége kiterjedt karjaimra és ujjaim hegyéig érezhető volt.

„Florence,” súgtam neki „most a te karodért fogok imádkozni.” Nagy fekete szemeivel komolyan rám nézett. Utána kezeimet a kö-tésre tettem. Tulajdonképpen alig imádkoztam, hanem csak egysze-rűen mellette álltam és éreztem, amint a hőhullám leszalad karomon és kezeimen át a gipszkötésig, ami körülvette Florence könyökét.

„Érzem!” suttogta a fülembe „olyan melegnek érzem.” Ez volt minden. A hőhullám belsőleg egy pillanat alatt eltávozott

belőlem. Visszamentem a helyemre. Valószínűleg fél tucatnál nem igen többen vették észre ezt az epizódot.

Néhány hét múlva levették a gipszkötést. Este, vacsorakor az-után elmondta anyám nekünk, hogyan tette rá az orvos a kezét a fehér, ráncos bőrre Florence könyökén, a másikkal pedig csuklóját fogta meg és óvatosan megpróbálta, hogy a sérült kart néhány cen-tivel kijjebb nyissa. Amikor az alsókart teljesen előre és hátra hajto-gatta és a könyököt széles körben forgatta, egy hitetlen mosoly su-hant át az arcán. „Na...!” mondta újra és újra. „Na igen, jobb, mint vártam. Sőt sokkal jobb! Őszintén szólva, úgy tűnik nekem, mintha ez a kar sohasem lett volna eltörve!”

Demos Shakarian

L

158

gyik testvéremet, akinek a gyógyító szolgálatáért Wigglesworth korábban imádkozott, egy alkalommal rákos

beteghez hívták. Ennek az embernek valószínűleg 1-2 hete volt még hátra. A bátyám azt mondta neki: „Nem fogok most önért imádkozni, hanem egy hét múlva visszajövök. Addig olvassa el az Újtestamen-tumban az összes csodát.”

Egy hét múlva valóban visszament és megkérdezte, hogy elolvas-ta-e. Az ember az időszak alatt többször is átolvasta őket. Azonnal rátette a kezét, és az azonnal meggyógyult.”

Albert Hibbert

ohn G. Lake korábban már megtapasztalta Isten gyógyító erejét. Fiatalabb éveiben ugyanis reuma támadta meg. Ami-

kor a lábát eltorzító fájdalom végre döntésre kényszerítette, Chica-góba utazott, John Alexander Dowie Gyógyító Otthonába. Ott azután egy idősebb férfi rátette a kezét, Isten ereje pedig átjárta őt, és egy pillanat alatt kiegyenesítette a lábát.

Súlyosan beteg családtagjai is Dowie otthonában gyógyultak meg. Miután ő maga egészséges lett, mozgásképtelen bátyját vitte el Dowie-hoz. Az ott szolgálók kézrátétele nyomán a vérbetegséget egyszeriben mintha elfújták volna: nyomban fölugrott halálos ágyá-ról!

Roberts Liardon

A kézrátételt fontold meg!

1Tim 5:22.

„A kézrátételt ne siesd el senkinél!...”

A kézrátételt nem szabad könnyelműen, átgondolat-lanul alkalmazni. Az tegye csak rá a kezét valaki más-ra, akit nem terhelnek bűnök, hanem egyenesen, tisz-tán, feddhetetlenül áll az Úr előtt. Az emberek sokszor másokat gondolnak méltónak a kézrátétel gyakorlásá-ra, mint akik valójában azok. Az Úr előtti felelősség tu-datában kell ezt megítélnünk magunkról.

E

J

159

Csak az tegye rá a kezét másra, akinek van mit át-adnia, mert különben semmi értelme az egésznek.

Azt is meg kell fontolni, hogy a személy, akire a ke-zünket tesszük, méltó-e erre. Pl. szolgálatra való kiren-delés céljából nem tehetjük akárkire a kezünket!

A Szent Szellemet nem lehet megvásárolni

Csel 8:18-20-24.

„Amikor látta Simon, hogy az apostolok kézrátételével adatik a Lélek, pénzt ajánlott fel nekik… Péter azonban

ezt mondta neki: Vesszen el a pénzed veled együtt, amiért

azt gondoltad, hogy pénzen megszerezheted az Isten

ajándékát.”

HITTEL MONDOTT IMA

Mt 21:21-22.

„...mindazt, amit imádságban hittel kértek, megkapjátok.”

Mk 11: 24.

„...higgyétek, hogy mindazt, amiért imádkoztok, és amit kértek, megkapjátok, és meg is adatik nektek.”

Jak 1:5-6-7.

„Ha pedig valakinek nincsen bölcsessége, kérjen bölcses-

séget Istentől, aki készségesen és szemrehányás nélkül

ad mindenkinek, és meg is kapja. De hittel kérje, semmit

sem kételkedve, mert aki kételkedik, az olyan, mint a tenger hulláma, amelyet a szél sodor és ide-oda hajt. Ne

gondolja tehát az ilyen, hogy bármit is kaphat az Úrtól...”

160

Jak 5:15.

„És a hitből fakadó imádság megszabadítja a szenvedőt,

az Úr felsegíti őt, sőt ha bűnt követett is el, bocsánatot

nyer.”

üller György egyszer, amikor Quebeckből Liverpoolba uta-zott, azért imádkozott, hogy egy szék, amelyet New York-

ból rendelt, még a hajó indulása előtt megérkezzék. Bizalommal hitte, hogy Isten meghallgatta imádságát... A hajó indulása előtt egy fél órával tudatta vele a hajó egyik alkalmazottja, hogy a szék még

nem érkezett meg, és valószínűen már nem is várható. Mivel Müller György általában nagyon sokat szokott szenvedni a tengeri beteg-ségtől, azt ajánlották neki, hogy hozasson egy másik széket a kikö-tőhöz közeli üzletből. Erre azonban őt nem lehetett rábírni.

– „Imádkoztam, hogy az én mennyei Atyám küldje el részemre a széket, és bízom benne, hogy megcselekszi.” Azzal a bizonyossággal szállt a hajóra, hogy bizalmában nem fog megrendülni. Épp az indu-lás előtt egy teherkocsi ért az állomáshoz, legfelül Müller György székével.

Müller György nem volt meglepve, hanem levette kalapját, és há-lát adott Istennek. Istennek ez az embere nem tartotta csodálatos-nak, hogy Isten meghallgatja az imádságokat, hanem természetes-nek vette.

Dollman

r. Lee az egyetemünk nagy tiszteletben álló kémia professzo-ra volt. A világ sok tudományos társasága kitüntetésével

rendelkezett. Az egyetemen nagyobb befolyása volt, mint bármelyik más professzornak. Hitt Istenben, mint Teremtőben, aki szerinte néhány törvényt állított fel. Azonban szerinte Isten tovább már nem

fordít figyelmet arra, ami a földön, különösen az emberrel történik. A téli szünidő előtt három előadást tartott az imáról. Ezekben

hangsúlyozta, hogy nincsenek csodák, és hogy az imákra nem jön válasz. Harmadik előadása végén kihívást intézett a hallgatókhoz:

– Ha van itt valaki, aki még mindig hisz az imában, és abban, hogy arra Isten válaszol, akkor azt fogom kérni az illetőtől, hogy álljon fel, és azért imádkozzon – és ekkor kezébe vett egy filigrán üveg kémcsövet –, hogy amikor leejtem ezt a kémcsövet a betonpad-lóra, az ne törjön el.

Dr. Lee kihívását senki sem fogadta el. Néhány évvel később azonban egy egyetemista vállalkozott. Miu-

tán imádkozott egy barátjával bátorságért, elhitte, hogy Isten meg-

M

D

161

akadályozhatja a kémcső eltörését. A harmadik előadás végén el-hangzott a szokásos évi kérdés, és ez a hallgató felemelte a kezét és azt mondta:

– Dr. Lee, én hiszek. – De fiatalember, tisztában van azzal, hogy az egész osztály előtt

fog szégyent vallani, ha a kémcső, amit a padlóra ejtek, összetörik? Én biztosítom önt, hogy semmilyen ima sem tudja megakadályozni,

hogy a kémcső leessen és apró darabokra törjön a betonpadlón. Még mindig hajlandó imádkozni?

– Igen, még mindig – mondta, és az ég felé emelte tekintetét, majd így imádkozott:

– Istenem, tudom, hogy meghallgatsz. Kérlek, dicsőítsd meg Fia-dat, Jézus Krisztust és engem, a Te szolgádat. Ne hagyd a kémcsö-vet eltörni. Ámen.

Ekkor Dr. Lee kinyújtotta a karját, és leejtette a kémcsövet. Az üveg nem függőlegesen esett, hanem ívben, éppen Dr. Lee cipője orrára, azután elgurult és nem tört el! A teremben nem volt semmi-lyen légmozgás, minden ablak csukva volt. Az egyetemisták csodá-lattal üdvrivalgásba, majd tapsviharba törtek ki. Dr. Lee ezután abbahagyta az évenkénti imaellenes előadásait.

Evangéliumi Hírnök

HATALOMMAL MONDOTT IMA

Mt 17:20.

„...Bizony mondom néktek: ha akkora hitetek volna, mint

egy mustármag, és azt mondanátok ennek a hegynek: Menj innen oda! – odamenne, és semmi sem volna nektek

lehetetlen.”

Mt 21:19-22.

„Meglátott egy fügefát az út mellett, odament, de semmit

sem talált rajta, csak levelet. Ekkor így szólt hozzá: „Ne

teremjen rajtad gyümölcs soha többé!” És hirtelen elszá-radt a fügefa. Amikor látták ezt a tanítványok, elcsodál-

koztak, és azt kérdezték: „Hogyan száradt el ez a fügefa

ilyen hirtelen?” Jézus így válaszolt nekik: „Bizony, mon-

dom néktek, ha van hitetek, és nem kételkedtek, nem

162

csak a fügefával tehetitek meg ezt, hanem ha ennek a

hegynek azt mondjátok: Emelkedj fel, és vesd magad a

tengerbe! – az is meglesz. És mindazt, amit imádságban

hittel kértek, megkapjátok.”

Mk 11:23-24. „Bizony, mondom néktek, hogy aki azt mondja ennek a

hegynek: Emelkedjél fel, és vesd magadat tengerbe! – és

nem kételkedik szívében, hanem hiszi, hogy amit mond,

az megtörténik –, annak meg is adatik az. Ezért mondom

nektek: higgyétek, hogy mindazt, amiért imádkoztok, és amit kértek, megkapjátok, és meg is adatik nektek.”

it teszel, ha „hegy” kerül az utadba? Sokan ilyenkor elkezdenek imádkozni, és kérik Istent, moz-

dítsa el a „hegyet”. Isten azonban itt azt üzeni, hogy mi magunk szóljunk a hegynek.

Ebben a két versben az Úr valami egészen másra gondol, mint amit mi imádságnak tartunk. Más dolog kérni Istent, hogy mozdítsa el a hegyet és más parancsolni a hegynek. Ez utóbbi parancs, és mi ezt ritkán gyakoroljuk. Kevésszer fordul elő, hogy az utunkba álló nehézségeknek megparancsoljuk: „Az Úr Jézus nevében kérlek, hogy távozz!”, vagy: „Nem engedem, hogy zavard az életemet!” A hatalommal való imádság az, amikor minden akadályozó tényező-höz így tudok szólni: „Távozz!” A heveskedéseimnek, a betegsége-imnek is képes vagyok azt mondani: „Távozz heveskedés! Távozz betegség, mert az Úr feltámadott élete által fel akarok kelni a beteg-ágyból!” ... A hatalommal való imádság gyakorlásától függ győzel-mes életünk.

Watchman Nee

Mt 18:18.

„Bizony, mondom néktek: amit megköttök a földön, kötve

lesz a mennyben is, amit pedig feloldotok a földön, oldva lesz a mennyben is.”

tt látjuk a megkötöző és feloldozó imádságot. A menny figyel a földre, és annak parancsa szerint cselekszik. Nem kérésről

van itt szó, hanem hatalommal való parancsról.

M

I

163

De hát hogyan parancsolhatok én Istennek? Nem vakmerőség ez? Nos, Isten maga rendelkezik így. Lássuk csak a 2Móz 14-ben leírt eseményeket:

Miután Mózes kivezette Izráel fiait Egyiptomból, elérkeztek a Vö-rös-tenger partjához. Ekkor azonban nagy veszedelembe kerültek. Előttük a tenger, mögöttük az üldöző egyiptomiak. Izráel fiai egyfelől az Úrhoz kiáltottak, másfelől zúgolódtak Mózes ellen. Mózes az Úr-

hoz kiáltott és Isten így válaszolt neki:

„Akkor ezt mondta Mózesnek az ÚR: Miért kiáltasz én-hozzám? Szólj Izráel fiaihoz, hogy induljanak útnak. Te pe-

dig emeld föl a botodat, nyújtsd a kezedet a tenger fölé, és

hasítsd ketté, hogy szárazon menjenek át Izráel fiai a tenger

közepén.” 2Móz 14:15-16.

A bot, amelyet Mózes Istentől kapott, a hatalom jelképe volt. Isten válasza tehát azt jelentette: Nem szükséges hozzám kiáltanod, ha-nem használhatod a hatalommal való imádságot, és majd én cse-lekszem. Itt Mózes megtanulta, mi a hatalommal, parancsolóan el-mondott imádság...

Egyszer egy fiatalembert küldtek, hogy űzze ki a démonokat egy

fiatal nőből. A démonok azt sugallták a lánynak hogy vesse le a ruháját. A fiatalember viszont azonnal hatalommal parancsolt a démonoknak: „Az Úr Jézus nevében parancsolom, hogy ne vesd le a ruhádat.” „Rendben van – felelték –, ha nem engeded, hogy levettes-sük a lány ruháját, nem veti le.” Ha ennek a fiatalembernek belső élete nem lett volna rendben Isten előtt, a démonok nem csak nem engedelmeskedtek volna neki, hanem még bűnbe is vitték volna!

Watchman Nee

További példák arra, amikor kérő ima helyett a ha-talommal mondott szó hozott eredményt, „imameghall-gatást”:

Mk 4:38-40.

„...felébresztették, és így szóltak hozzá: „Mester, nem tö-

rődsz azzal, hogy elveszünk?” Ő pedig felkelt, ráparan-

csolt a szélre, és azt mondta a tengernek: „Hallgass el, némulj meg!” És elállt a vihar, és nagy csendesség lett.

Akkor ezt mondta nekik: „Miért féltek ennyire? Miért

nincs hitetek?”

164

Mk 5:41-42.

„...megfogva a gyermek kezét, ezt mondta neki: „Talitha

kúmi!” - ami azt jelenti: „Leányka, neked mondom, ébredj

fel!” A leányka pedig azonnal felkelt és járkált...”

Csel 9:33-34. „Talált ott egy Éneász nevű embert, aki nyolc éve feküdt

az ágyban bénultan. Péter így szólt hozzá: „Éneász, meg-

gyógyít téged Jézus Krisztus. Kelj fel, és magad vesd be az

ágyadat!” És azonnal felkelt.”

Csel 9:40. „Péter ekkor kiküldött mindenkit, letérdelt, és imádko-

zott; azután a holttest felé fordulva ezt mondta: „Tábita,

kelj fel!” Ő kinyitotta a szemét, és amikor meglátta Pétert,

felült.”

Csel 13:9-11.

„Saul pedig, akit Pálnak is hívnak, megtelve Szentlélekkel erősen ránézett, és így szólt: „Te mindenféle csalással és

gonoszsággal tele ember, te ördögfajzat, te minden igaz-

ság ellensége, nem szűnsz meg elferdíteni az ÚR egyenes

újait? Most íme, az Úr keze rajtad van, és vak leszel, nem

látod a napot egy ideig!” Erre hirtelen homály és sötétség szállt rá, és botorkálva keresett vezetőket.”

Miért kiáltasz énhozzám? Szólj Izráel fiaihoz, hogy induljanak útnak. 2Móz 14:15.

Isten nagyon határozottan szólt Mózeshez. Meg-mondta neki, hogy most nem az imádkozás, hanem a hatalom gyakorlásának ideje van.

Nagyon elgondolkodtatott engem Isten eme paran-csa. Imaéletünk kudarcaira emlékeztem és rádöbben-tem: azért van olyan sok kudarc az életünkben, mert nem tudjuk, hogy az adott esetben mit kell csinálni. Tudatlanságunknak gyakran tragikus következménye van. Ahelyett, hogy hatalommal parancsolnánk a halál szellemének, vagy a megszállottság démonának, addig keresgetjük a helyünket, addig imádkozgatunk, kö-nyörgünk az Atyához, hogy a beteg közben meghal, vagy a megszállott megőrül.

165

Egy mai példa jutott eszembe ezzel kapcsolatban. Amikor valaki vérmérgezést kap, vagy fennáll ennek a veszélye, Tetanusz oltást adnak a betegnek és az meg-gyógyul. Ha nem tudná az orvos, hogy Tetanuszt kell adnia, és tanácstalanságában valami mással próbál-kozna, nem tudna segíteni, és meghalna a beteg!

Napjainkban gyakori probléma ez lelki életünkben.

Még ha komolyan is vesszük az Úr követését, és az imádkozásra is nagy hangsúlyt fektetünk életünkben, akkor is kudarcok övezhetnek bennünket, mert nem tudjuk, mikor hogyan imádkozzunk, mikor gyakoroljuk például a hatalmat Jézus Krisztus nevében – kérő imádság helyett.

IMÁDKOZÁS JELEKÉRT ÉS CSODÁKÉRT

Csel 4:24, 30.

„...te pedig nyújtsd ki a kezedet gyógyításra, hogy jelek és

csodák történjenek a te szent Szolgád, Jézus neve által.”

Józs 10:12-13-14.

„Amikor az Úr Izráel fiai kezébe adta az emóriakat, Jó-zsué az Úrhoz szólt, és ezt mondta Izráel jelenlétében:

Nap, maradj veszteg Gibeónban, te is hold, az Ajjálón-

völgyben! És veszteg maradt a nap, megállott a hold is,

míg ellenségein bosszút állt a nép. Meg van ez írva a

Jásár könyvében. Megállt a nap az ég közepén, nem sie-tett lenyugodni egy teljes napig.”

Bír 6:17.

„Erre ő így szólt hozzá: Ha elnyertem jóindulatodat, add

nekem valami jelét annak, hogy valóban te beszélsz ve-

lem!”

Bír 6:36-37-40. „Ekkor Gedeon azt mondta az Istennek: Ha az én kezem

által akarod megszabadítani Izráelt, ahogyan megígérted,

akkor én most kiteszek egy fürt gyapjút a szérűre, és ha

166

csak maga a gyapjúfürt lesz harmatos, az egész föld pedig

száraz marad, akkor tudni fogom, hogy az én kezem által

szabadítod meg Izráelt, ahogyan megígérted.”

2Kir 4:32-33-35.

„Bement, bezárta kettőjük mögött az ajtót, és imádkozott az Úrhoz. … Azután néhányszor föl-alá járt a házban,

majd ismét odalépett, és föléje hajolt. Ekkor a fiú tüsz-

szentett hétszer egymásután, és felnyitotta a szemét.”

Csel 9:40.

„Péter ekkor kiküldött mindenkit, letérdelt, és imádko-zott; azután a holttest felé fordulva ezt mondta: „Tábita,

kelj fel!” Ő kinyitotta a szemét, és amikor meglátta Pétert,

felült.”

em volt pénzem. Így otthagytam fiam holttestét a bátyám-mal. Elindultam a munkahelyemre, hogy ott valahogy köl-

csönt szerezzek. Ahogy kiléptem az utcára elkezdtem imádkozni: „Isten, Te vagy egyedül hatalmas. Ha Téged dicsőít, hogy Katshinyi meghal, akkor legyen úgy, de ha nem, hagyd őt újra élni. Sok em-bernek elmondtam, hogy te vagy a Jó Pásztor, hogy fognak nekem hinni most, hogy a saját fiam meghalt?

Emlékszem arra a Bibliából, amikor a Dorkás nevű asszony meghalt. Péter, Isten szolgája éppen akkor érkezett a városba.

Imádkozott érte, és ő visszajött az életbe.” Ezután az Úr szólt hoz-zám: „Miért sírsz? Az én szolgám itt van a városban, menj oda hoz-zá.”

Odamentem a Kaszavubu térre, ahol Mahesht hallottam kicsivel korábban prédikálni. Amikor odaérkeztem, éppen hátralépett a mik-rofontól. Elszomorodtam, mert az hittem, hogy végzett az emberekért való imádkozással. Aztán visszalépett a mikrofonhoz. Azt mondta: „Az Úr mutatja nekem, hogy van itt egy férfi, akinek meghalt ma reggel a fia. Gyere előre, és az Úr csodát fog tenni.” Előrefutottam. Mahesh imádkozott értem. Nagy örömöt és hitet éreztem magamban. Tudtam, hogy Isten megválaszolja ezt az imát. Azonnal visszarohan-tam a kórházba.”

Míg Mulamba távol volt, bátyja a kórházban maradt Katshinyi holttestével:

„Egyedül maradtunk. Sírtunk. Sokan körénk gyűltek, és ők is sír-tak. A nővérek azt mondták, hogy menjünk haza a fiú már úgyis halott.

N

167

Dél volt. Ott ültem az öcsém fiának holttestével az ölemben. Egy-szer csak éreztem, hogy megmozdul. Aztán tüsszentett. Felült és enni kért. Elkezdett beszélni:

- Hol van apám? Hol van apám? Ekkor ért vissza az apja. Amikor meghallotta a fiát kiabálni - Hol

van az apám? - tele volt örömmel. Elmondta, hogyan ment el az ösz-szejövetelre és hallotta azt az embert, hogy őt előre hívja. A kórház-

ban mindenki ámuldozott, a nővéreket is beleértve. Öcsém hangosan dicsérte Istent. Sokan azt hitték, megbolondult, mert így kiáltozott: Isten jó! Ő igaz! Az én siralmam örömre fordult!

Másnap mindnyájan elmentünk az összejövetelre. Elmentünk, hogy szemtől szembe lássuk azt az embert, aki ezt a csodát bejelen-tette. Láttuk, ahogy vakok visszakapják látásukat. Láttuk a béná-kat, ahogy eldobták mankójukat. Amikor ezeket a dolgokat láttuk, azt mondtuk, hogy Isten jó. Az egész családunk megtért. Hittünk az Úr Jézus Krisztusban.

Mulamba Manikai

ake felajánlotta a doktornak, hogy végezzen egy kísérletet rajta. Arra kérte, hogy vegyen váladékot a járvány egyik

áldozatának tüdejéből, és vizsgálja meg mikroszkóp alatt. Az orvos így is tett, és milliószám nyüzsgő eleven baktériumot látott. Ekkor Lake azzal a kijelentéssel döbbentette meg a jelenlevőket, hogy a csírák azonnal elpusztulnak, mihelyt a doktor a kezére keni a halá-los nedvet. A doktor eleget tett a kérésnek, és valóban úgy találta, hogy az élősködő sejtek nyomban elhaltak Lake kezén. A kísérlet szemtanúi földbegyökerezett lábbal hallgatták, amint dicsőséget adott Istennek, és megmagyarázta a jelenséget…

Ugyanez az erő folyamatosan áradt a betegek testébe Lake ke-zén keresztül; és tömegek számára hozott gyógyulást, mert „Isten villámcsapása” valósággal felrobbantott minden kórságot.

A holland királynő is kért tőle imát, mert képtelen volt kihordani a méhében megfogant magzatokat. Ő mindössze annyit üzent visz-sza, hogy Isten meghallgatta imáját. Alig egy évvel később a király-nő – aki korábban hatszor is elvetélt – életet adott első gyermekének, Juliannának, a leendő holland királynőnek.

R. Liardon

Az összejöveteli helyet ellepte egy szúnyograj, és olyan erőszakosak voltak, hogy a vakarózástól egyre kevésbé tudtak figyelni a résztvevők a prédikációra. Is-ten megszólította az evangélistát, hogy űzze ki a szú-

L

168

nyogokat az épületből, de ő a hitetlensége folytán egy darabig habozott.

mikor elhatároztam, hogy engedelmeskedem Istennek, és szembenéztem a gyülekezettel, hirtelen természetfölötti hit

töltött be. Ahhoz hasonlóan, mint amikor Dávid szemtől szembe ki-állt Góliát ellen, a leghalványabb kételyem sem maradt a győzelem

esélyei felől. Így szóltam: – Kedves testvérek, álljunk fel mindnyájan, és imádkozzunk és

űzzük ki ezeket a szúnyogokat innen a Jézus nevében! Most! Most azonnal!

Néhány másodperc múlva egyetlen szúnyog sem maradt a te-remben. Lágy szellő támadt, és kisöpörte őket Isten házából. Az emberek tátott szájjal bámultak, és Isten neve megdicsőült.

C. Annacondia

gyszer egy asszony jött oda hozzám, és ezt mondta: „A fér-jem nagy megpróbáltatás számomra. Ahogy megkapja a

bérét, elissza, aztán pedig nem bír se dolgozni, se hazajönni. Na-gyon szeretem őt. Mit tehetünk?” Így válaszoltam: „Én a helyedben fognék egy zsebkendőt, és amikor este aludni megy a férjed, a pár-nája alá tenném, és neki semmit nem szólnék róla, hanem élő hittel várakoznék.”

Jézus nevében megáldottunk egy zsebkendőt, amit az asszony a férje párnája alá tett. Ó, szeretteim, van rá lehetőség, hogy elérjük ezeket az önfejű embereket! Másnap reggel munkába menet a férj megállt, hogy megigyon egy üveg sört. Ajkához emelte, de úgy gon-dolta, valami baj van vele, ezért letette az üveget és kiment. Elment egy másik kocsmába, majd egy harmadikba, és ugyanez történt. A nap végén józanul ment haza. A felesége meglepődött és nagyon örült, hogy így látja őt, a férj pedig elmondta, hogy mi történt vele, és ez milyen hatással volt rá. Ez fordulópont volt a férj életében. Nem csupán az italozást hagyta abba, hanem végül üdvösséget is nyert.

Smith Wigglesworth

A

E

169

IMÁDKOZÁS BÁTORSÁGÉRT

Csel 4:29.

„Most pedig, Urunk, tekints az ő fenyegetéseikre, és add meg szolgáidnak, hogy teljes bátorsággal hirdessék igé-

det...”

Ef 6:19-20.

„...és énértem is, hogy adassék nekem az ige, ha szóra

nyitom a számat, hogy bátran ismertessem meg az evan-

gélium titkát, amelynek követe vagyok a bilincsben is, hogy bátorságom legyen azt úgy hirdetni, ahogyan kell.”

MÁR ELŐRE TUDJA IMÁDSÁGUNKAT

Zsolt 139:4.

„Még a nyelvemen sincs a szó, te már pontosan tudod, Uram.”

Mt 6:8.

„...mert tudja a ti Atyátok, mire van szükségetek, mielőtt

még kérnétek tőle.”

170

AZ IMÁDKOZÁS SZOLGÁLAT

Lk 2:37. Anna

„...Nem távozott el a templomból, mert böjtöléssel és imádkozással szolgált éjjel és nappal.”

Csel 6:4.

„...mi pedig megmaradunk az imádkozás és az ige szolgá-

lata mellett.”

Ha másokért imádkozunk, közbenjárunk, azzal szolgálunk feléjük. De ha történetesen nem is másokért imádkozunk, csak egyáltalán a saját imaéletünket Is-ten akarat szerinti módon aktívan gyakoroljuk, azzal is szolgálunk, mert az imádkozó életünk által Isten csatornáivá tudunk válni mások számára, amin keresz-tül Isten meg tudja őket áldani.

z imádság egyfajta szolgálat, és mint ilyen, az első hely illeti meg. A Sátán szüntelenül igyekszik az Úrra vonatkozó

egyéb dolgokat előtérbe helyezni, és az imádságot háttérbe szoríta-ni. Akárhányszor emlékeztetik az embereket az imádság fontossá-gára, nem sokan szívlelik meg a figyelmeztetést. Szívesen mennek istentiszteletekre, bibliaórákra, stb. Mikor azonban imaóráról van szó, a résztvevők száma meglepően kevés...

Ha ráébredtünk az imádság fontosságára és odaszántuk ma-gunkat erre a szolgálatra, a Sátán azonnal olyan támadásba kezd ellenünk, hogy egyszerűen nem találunk időt az imádkozásra. Alig-hogy elkezdenénk imádkozni, valaki kopog az ajtón. Esetleg a felnőt-tek kezdenek el civódni körülöttünk, vagy a gyermekek zavarnak.

Ha nem támad valami hirtelen jött betegség, akkor valami egyéb váratlan dolog történik. Míg el nem határozzuk magunkat, hogy most imádkozunk, minden nyugodt és csendes; amint azonban feltámad bennünk az imádság vágya, egyszerre minden felkavarodik.

Watchman Nee

A

171

IMAMEGHALLGATÁS

Az imameghallgatás néhány feltétele

2Krón 7:13-14. megalázkodás és megtérés

„...de megalázza magát népem, amelyet az én nevemről

neveznek, ha imádkoznak, keresik az én orcámat, és

megtérnek gonosz utaikról, én is meghallgatom a menny-ből, megbocsátom vétküket, és meggyógyítom országu-

kat.”

Zsolt 66:18. tiszta szándék

„Ha álnok szándék lett volna szívemben, nem hallgatott

volna meg az Úr.”

Péld 15:29. igaz

„Távol van az Úr a bűnösöktől, de az igazak imádságát

meghallgatja.”

Dán 10:12. elszántság

„Majd ezt mondta nekem: Ne félj, Dániel, mert az első

naptól fogva, hogy rászántad magad a dolgok megértésé-re, megalázkodva Istened előtt, meghallotta szavadat Is-

ten, és én a te szavaid miatt jöttem.”

Mt 18:19. egyetértés

„Bizony, mondom néktek azt is, hogy ha közületek ketten

egyetértenek a földön mindabban, amit kérnek, azt mind megadja nekik az én mennyei Atyám.”

Mk 11:25. megbocsátás

„És amikor megálltok imádkozni, bocsássatok meg, ha

valaki ellen valami panaszotok van, hogy mennyei Atyá-

tok is megbocsássa nektek vétkeiteket.”

Lk 18:7-8. kitartás „Vajon az Isten nem szolgáltat-e igazságot választottai-

nak, akik éjjel-nappal kiáltanak hozzá?”

172

Lk 18:9-14. alázat A farizeus mindenkinél különbnek tartotta magát.

Büszkesége miatt imája nem érte el célját.

Jn 15:7. Krisztusban maradás

„Ha megmaradtok énbennem, és beszédeim megmarad-

nak tibennetek, akkor bármit akartok, kérjétek, és meg-

adatik nektek.”

Jn 15:16. Jézus nevében

„Nem ti választottatok ki engem, hanem én választottalak

ki, és én rendeltelek titeket arra, hogy elmenjetek és

gyümölcsöt teremjetek, és gyümölcsötök megmaradjon,

hogy bármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja

nektek.”

Jak 1:5-7. hit, állhatatosság

„Ha pedig valakinek nincsen bölcsessége, kérjen bölcses-

séget Istentől... De hittel kérje, semmit sem kételkedve,

mert aki kételkedik, az olyan, mint a tenger hulláma,

amelyet a szél sodor és ide-oda hajt. Ne gondolja tehát az ilyen, hogy bármit is kaphat az Úrtól, a kétlelkű és min-

den útján állhatatlan ember.”

1Pét 3:7. a feleség tisztelete, megbecsülése

„És ugyanígy, ti férfiak is, megértően éljetek együtt felesé-

getekkel, mint a gyengébb féllel, adjátok meg nekik a tisz-

teletet mint örököstársaitoknak is az élet kegyelmében, hogy a ti imádkozásotok ne ütközzék akadályba.”

gyik vasárnap este szolgáló testvérekért imádkoztam. Egy-

szer csak minden ok nélkül hátrafordultam és egy motoros tolószékben ülő hölgyet pillantottam meg. Egy hang azt mondta a bensőmben: – Menj és imádkozz érte – most rögtön! – Valami moz-gott belül: – Most rögtön!

Azon nyomban leugrottam az emelvényről – biztos vagyok benne, hogy senki nem értette, mit csinálok.

Odaléptem az asszonyhoz, megöleltem, magamhoz szorítottam és azt mondtam: – Bocsásd ki a kenetedet, Uram.

Felállt a tolószékből. Odafordultam a kórushoz és így kiáltottam: – Dicsérjük az Urat! – Csodálatos pillanat volt, és amikor láttam, hogy tétováznak, még egyszer rájuk kiáltottam. Hatalmas csoda

E

173

történt ezzel az asszonnyal és dicsérnünk kellett az Urat érte. Ahogy a dicséret belendült, az asszony egymaga megindult és szaladt egy kört. Ez aztán tűzbe hozott mindenkit.

Mint utóbb kiderült, az asszonynak szklerózis multiplexe volt. Férje egy darabig szólni sem tudott, úgy sírt, mint egy kisgyerek. Később mondták, hogy az asszony így imádkozott előzőleg az Úrhoz: – Kérlek, tedd meg ma este, mert lehet, hogy soha többet nem fogok

tudni eljönni. Kérlek, add, hogy lejöjjön és imádkozzon értem. Az Úr meghallgatta az imádságát.

B. Hinn

gyülekezetünkben egy hölgy részleges arcbénulásban szenvedett. Az orvosok csődöt mondtak, és nem tudtak rajta

segíteni. Én is már sokszor rátettem a kezemet és imádkoztam érte, de semmi nem történt.

Egy nap ismét eljött hozzám, és ezt mondta: „Pásztor! Ma reggel,

ahogy a gyógyulásomért imádkoztam, kaptam egy kijelentést. Azt mondta Isten, hogy bocsássak meg mindenkinek! Pásztor, én bajban vagyok, mert gyűlölöm az apósomat és az anyósomat. Nem tudom szeretni őket!”

Miután beszélgettünk, a hölgy kész volt így imádkozni: „Atyám, megbocsátok apósomnak, anyósomnak, sógoromnak, sógornőmnek.”

Ezután kezemet rátettem, és én is imádkoztam: „Atyám, gyó-gyítsd meg őt most”. És azonnal meg is gyógyult! Ilyen fontos a megbocsátás!

Y. Cho

igyázzunk éberen arra, hogy amit imádságban elmondunk, az valóban imádság legyen. Tudnunk kell, hogy a Sátán

nem csak az imádság idejétől akar megfosztani, hanem annak erejé-től is: azt szeretné, ha az imádságra szánt időnket kusza, összefüg-géstelen, jelentéktelen, üres szavakkal és hiábavaló kérésekkel töltenénk el. Ha az imádságra szánt időnk ezzel telik meg, akkor annyi, mintha nem is imádkoztunk volna. Sok testies, áporodott, hosszadalmas, szokványos, szív nélkül elmondott és tudatlan imád-ság nem más, mint időpazarlás. Esetleg kifelé úgy hangzik mindez, mintha igazi imádság volna, mégis mögötte van a sátáni ihletés. Ha nem figyelünk éberen, imádságunknak nem lesz sem értelme, sem eredménye.

Watchman Nee

A

V

174

Ígéret az ima meghallgatására

Zsolt 4:4.

„Tudjátok meg, hogy az ÚR csodákat tesz hívével! Meg-

hallgat az ÚR, ha hozzá kiáltok.”

Jer 33:1-3.

„Kiálts hozzám, és válaszolok, hatalmas és megfoghatat-

lan dolgokat jelentek ki neked, amelyekről nem tud-hatsz!”

Mt 7:7-11.

„Kérjetek, és adatik nektek, keressetek, és találtok, zör-

gessetek, és megnyittatik nektek.”

Mt 18:19.

„Bizony, mondom néktek azt is, hogy ha közületek ketten egyetértenek a földön mindabban, amit kérnek, azt mind

megadja nekik az én mennyei Atyám.”

Jn 14:14.

„...ha valamit kértek tőlem az én nevemben, megteszem.”

Jn 16:23-24. „...Bizony, bizony, mondom néktek, hogy amit csak kér-

tek az Atyától az én nevemben, megadja nektek. Eddig

nem kértetek semmit az én nevemben: kérjetek és meg-

kapjátok, hogy örömötök teljes legyen.”

Isten válasza az imádságra

1Kir 9:3.

„Ezt mondta neki az ÚR: Meghallgattam imádságodat és

könyörgésedet, amikor könyörögtél előttem. Megszente-lem ezt a templomot, amelyet építettél, hogy ott legyen az

én nevem mindörökké. Ott lesz a szemem és a szívem is

mindenkor.”

1Kir 17:22.

„Az ÚR meghallgatta Illés szavát, a lélek pedig visszatért a gyermekbe, és az föléledt.”

175

1Kir 18:37-39.

„Felelj nekem, Uram, felelj nekem, hadd tudja meg ez a

nép, hogy te, az Úr, vagy az Isten, és te fordítsd vissza

szívüket! Akkor lecsapott az Úr tüze…Amikor látta ezt az

egész nép, arcra esett, és ezt mondta: Az Úr az Isten, az Úr az Isten!”

2Kir 6:17.

„Majd Elizeus így imádkozott: URam, nyisd meg a szemét,

hadd lásson! És az ÚR megnyitotta a szolgának a szemét,

és az meglátta, hogy tele van a hegy Elizeus körül tüzes lovakkal és harci kocsikkal.”

2Kir 6:18.

„Amikor aztán az arámok rárontottak, így imádkozott Eli-

zeus az ÚRhoz: Verd meg ezt a népet vaksággal! Meg is

verte őket vaksággal Elizeus kérése szerint.”

2Kir 6:20. „Samáriába érkezve így szólt Elizeus: URam, nyisd ki a

szemüket, hogy lássanak! Az ÚR megnyitotta a szemüket,

és akkor látták, hogy Samária közepén vannak.”

1Krón 4:10.

„... És megadta neki Isten, amit kért.”

2Krón 7:1.

„Amikor befejezte Salamon az imádkozást, tűz szállt alá

az égből, és megemésztette az égőáldozatot és a

véresáldozatokat, az Úr dicsősége pedig betöltötte a temp-

lomot.”

2Krón 7:12. „...akkor megjelent az Úr Salamonnak éjjel, és ezt mondta

neki: Meghallgattam imádságodat, és kiválasztottam ma-

gamnak ezt a helyet az áldozat házául.”

2Krón 7:14-15.

„...de megalázza magát népem, amelyet az én nevemről neveznek, ha imádkoznak, keresik az én orcámat, és

megtérnek gonosz utaikról, én is meghallgatom a menny-

ből, megbocsátom vétküket, és meggyógyítom országukat.

Szemem már nyitva van, és fülemmel figyelek az imádsá-

gaikra ezen a helyen.”

176

Zsolt 18:7.

„Nyomorúságomban az ÚRhoz kiáltottam, segítségért ki-

áltottam Istenemhez. Meghallotta hangomat templomá-

ban, kiáltásom a fülébe jutott.”

Zsolt 30:3. „URam, Istenem, hozzád kiáltottam, és meggyógyítottál

engem.”

Zsolt 99:6.

„Mózes és Áron a papokkal együtt, Sámuel és akik nevét

segítségül hívták, segítségül hívták az Urat és ő válaszolt nekik.”

Zsolt 138:3.

„Amikor kiáltottam, meghallgattál engem, bátorítottál,

lelkembe erőt öntöttél.”

Mt 7:7-8-11.

„Kérjetek, és adatik nektek, keressetek, és találtok, zör-gessetek, és megnyittatik nektek. Mert aki kér, mind kap,

aki keres, talál, és a zörgetőnek, megnyittatik.”

Lk 3:21-22.

„Történt, hogy amikor az egész nép megkeresztelkedése

után Jézus is megkeresztelkedett és imádkozott, megnyílt az ég, leszállt rá a Szentlélek galambhoz hasonló testi

alakban, és hang hallatszott a mennyből...”

Csel 4:31.

„Amint könyörögtek, megrendült az a hely, ahol együtt

voltak, megteltek mindnyájan Szentlélekkel, és bátran

hirdették az Isten igéjét.”

Jak 5:17-18.

„Illés ugyanolyan ember volt, mint mi, és amikor buzgón

imádkozott azért, hogy ne legyen eső, nem is volt eső a

földön három évig és hat hónapig. Aztán ismét imádko-

zott és az ég esőt adott, és a föld meghozta termését.”

gyszer csak telefonált a sátor felelőse. Készek voltak felállí-tani a kanavászon sátrat, ami afrikai módra 10000 embert

tud befogadni, de azt mondta: „A talaj túl lágy. Ha a szél fúj és esik

E

177

az eső, a horgok és az árbocok elvesztik feszítésüket, és a sátor összedől. A nedves talaj nem tartja meg.” Azt kérdezte, felverje-e a sátrat, vagy ne. Nagyon gyorsan gondolkodtam ezen. Szörnyű lenne, ha minden elromlana. Miközben gondolkodtam, a szívemben imád-koztam az Úrhoz. Aztán csodálatos, isteni bizonyság árasztotta el az elmémet. „Csináld! – feleltem – Jézus nevében nem lesz eső, sem vihar.” Így ennek az utasításnak az értelmében a sátor felemelke-

dett. Csodálatos kezdetünk volt. Estéről estére megtelt a sátor Isten

Igéjére éhes emberekkel. Az egyik délután azonban, mialatt imád-kozva térdeltem a sátor közelében álló lakókocsimban, felnéztem, és láttam, hogy hatalmas vihar dúl a nyugati égen, és felénk tart. Lát-tál már afrikai vihart, amely megtölti a levegőt vízzel? A felhőket, mint koromfekete, göndör hajtömeget, gomolyogtatta a bennük fe-szülő vihar. Ekkor viszont a Szent Szellem hangját hallottam, aki válaszolt erre a félelemre, és megmondta, mit tegyek: „Menj, és dor-gáld meg az Ördögöt!” Kimentem hát, és támadóan meneteltem a közelgő vihar felé. Felemeltem az ujjamat, rámutattam, és így szól-tam: „Ördög, a Jézus nevében akarok szólni hozzád. Ha tönkrete-szed ezt a sátramat, bízni fogok Istenben, hogy háromszor ekkora sátrat ad nekem.”

Felnéztem, és abban a pillanatban valami hihetetlen történt – a felhők szétváltak. Távolodni kezdtek a sátortól, és kezdték megke-rülni azt. Túl voltunk a veszélyen. A sátor szilárdan állt az evangélizáció hátralevő részében is. „Milyen nagy a mi Istenünk!”

Reinhard Bonnke

zt javasolták: kérjem Istent, hogy küldje hozzánk a felhőt és vele az esőt. Megmosolyogni való az ilyen gyerekes gondol-

kodás… Miután kértem az Urat, olyasmi történt, ami valamennyiünket le-

nyűgözött. Úgy mondom el, ahogy mindenki megfigyelhette és bizo-nyítani tudja: rövid időn belül a felhők irányt változtattak, és fölöt-tünk az egész égbolt elsötétedett. Látásom szerint Isten azért enge-dett minket ilyen nyomorúságos helyzetbe kerülni, hogy megpróbálja hitünket, s az ő neve megdicsőüljön. Magamban Illésnek a Baál papokkal való harcára gondoltam. Illés Istenének a mi imádságunk-ra tűz helyett vízzel kellett felelnie. Az ég ablakai megnyíltak, és az eső áldásfolyamként zúdult le…

Maryvel ketten felváltva irányítottuk a vitorla vászonba gyűlt vi-zet a középen levő lyukba. Kormányosunk és a többiek alul felfogták a kalapba meg a csészékbe, és a sebtében készített tölcséreken keresztül az üres edényekbe öntögették. Közbe-közbe megálltak

néhány percre és mindenkinek adtak egy csésze vizet. Valósággal

A

178

fényűzésnek tűnt, hogy egy egész csészével ihattunk. És még mindig megállás nélkül zuhogott. Tele van a hordó! –kiáltották a férfiak egy idő múlva…

A másik hordó is csaknem megtelt, amikor az eső olyan hirtelen, ahogy jött el is állt. A nap ismét kisütött, s ez jó is volt így, mert reszkettünk a hidegtől. Hálával fogadtuk a meleg sugarakat. A ru-hánk részben meg is száradt…

Ahogy elközelített az este, besötétedett felettünk az ég, pedig egész délután felhőtlen volt. Már elég ivóvízzel rendelkeztünk, s tar-tani lehetett tőle, hogy ha ugyanolyan zápor szakadna ránk, mint délelőtt, akkor vizes ruhában kellene töltenünk a hideg éjszakát. A férfiak tudatában voltak ennek, és valamennyien aggódva néztünk az alacsonyan csüngő felhőkre. Kérésünket újra a kegyelem trónja elé vittük, és tetszett az Úrnak, hogy ezt az imádságot is meghall-gassa. Egy csepp esőt sem kaptunk ezen az éjszakán.

Ethel Bell

sten úgy válaszol a keresztyén több türelemért, tapasztala-tért, reménységért, szeretetért mondott imádságára, hogy a

szenvedés kemencéjébe veti őt. Richard Cecil (1748-1810)

menny tele van imádságra adható válaszokkal, amelyeket senki sem mert elkérni.

Billy Graham

olly temetése után – mesélte egy barátjának tizenegy évvel később Wigglesworth –, visszamentem és a sírjára feküdtem.

Meg akartam halni. Isten azt mondta, hogy hagyjam ott a sírt. Azt válaszoltam neki, hogyha kétszeres részt ad a Szelleméből – a fele-ségem részét és az enyémet –, akkor elmegyek és prédikálni fogom az evangéliumot.

– Isten meghallgatta a vízvezeték-szerelő imáját...

Smith Wigglesworth halálát követően a sunderlandi Mrs. Freida

Birney írt Stanley H. Fordshamnek egy 1932-es misszionáriusi kon-ferenciáról, amelyen Wigglesworth elnökölt: Az egyik összejövetelen bejelentette, hogy az Úrtól további tizenöt évet kért. Figyelemre mél-tó, hogy pontosan azon a héten telt le a tizenöt év, amikor az Úr hazavitte őt.

Wayne E. Warner

I

A

P

179

z istentisztelet-sorozaton körülbelül négy-ötezer ember vett részt, és mintegy négyszáz gyülekezeti elöljáró és vezető

gyűlt körém. A pásztor elmondta nekem, hogy a motel mellé egy új, kilencven méter mély kutat is ástak, mert a régi nem volt alkalmas egy ilyen nagy rendezvény ellátásához. Azért kellett ilyen mélyre ásni, mert ebben az államban nem lehet felszínhez közel vizet talál-ni. A kút nagyon jól működött, ragyogó tiszta vizet adott, egészen addig, amíg fel nem szívott egy kődarabot. A kő elzárta a motelbe vezető víz folyását. (Ugyanezt okozza a bűn is: elzárja Isten erejének beáradását az életünkbe!)

Kijöttek a kútfúrók, és megpróbálták kiszedni a követ, de nem si-került. Minden próbálkozásunk ellenére csak egy olyan megoldást

tudtak javasolni, hogy kiveszik a csövet, és egy újat tesznek le, vagy egyszerűen egy másik kutat ásnak, ami viszont nagyon drága lett volna a mélység miatt.

Ezek után nagyon megdöbbentett, amit kértek tőlem. „Szeret-nénk, ha imádkoznál, és kérnéd Istent, hogy vegye ki azt a követ a kútból!" – mondta a pásztor.

El tudod képzelni, mennyire próbára teszi ez az ember hitét? Egyszerű olyasmiért imádkozni, ami száz vagy inkább ezer mérföld-del arrébb van, vagy olyan dologért, amire nem szükséges, hogy azonnal jöjjön a válasz. Ez azonban teljesen más helyzet volt. Ott volt egy kút, amelyből nem jött a víz, mert egy kő beleszorult a vízve-zetékcsőbe. Az ilyen pillanatokban bizony szükségünk van egy kis mennyei itatásra! A körülbelül négyszáz elöljáró egy nagy kört alakí-tott ki körülöttem, készen állva arra, hogy egyakarattal imádkozunk. Isten igéje ezt mondja: „...ha ketten közületek egy akaraton lesznek a földön minden dolog felöl, amit csak kérnek megadja nekik az én mennyei atyám.”

Ahogy körbenéztem a gyülekezet férfiainak és asszonyainak ar-cán, akik nálam talán harminc, negyven, sőt ötven évvel korábban tértek meg, úgy éreztem ott magam, mint egy kisbaba. Ekkor egy olyan dolgot tettem, amit sem azelőtt, sem azután soha nem csinál-tam, és valószínűleg soha nem is fogok. Teljes szívemmel és lel-kemmel hiszek abban, hogy Isten Szelleme szólt hozzám, és én en-gedelmeskedtem.

Hirtelen a lehető legszelídebben ezt mondtam: „Ha vannak itt olyanok, akik nem hiszik, hogy Isten ki fogja venni a követ, azok álljanak ki a körből!”

Az eredmény az lett, hogy mindössze heten maradtak ott velem, a többiek elhagyták a kört. Összébb húzódtunk és megfogtuk egy-más kezét.

Sohasem tanultam, hogyan kell tetszetősen imádkozni... Felnéz-tem az égre és nagyon egyszerűen elmondtam a problémámat: „Is-

A

180

tenem, ez a te pénzed. Te tudod, mire akarod költeni. Kihívták a kútfúrókat, de nem tudták kiszedni a követ, és most azt mondják, hogy új kutat kell ásni.” Majd így folytattam: „Atyám, a Te pénzedről van szó. Odaadhatod a kútfúróknak, vagy ha akarod, természetfe-letti módon kiveheted onnan azt a követ, a pénzt pedig fel lehet használni arra, hogy embereket nyerjünk meg Jézusnak.”

Vártam még egy másodpercet, és így szóltam: „Atyám, a Jézus

nevében kérlek, vedd ki azt a követ!” Ezután az egyszerű, rövid mondat után ránéztem a hét emberre,

egyikük elindult egy tőlünk körülbelül tíz méterre lévő kis épület felé. Bement, felkattintotta a kút kapcsolóját, és akkor kilencven méter mélyről, a föld alól a legdicsőségesebb hang hallatszott fel, amit valaha is hallottam: Glug, glug, glug, glug, glug, glug, glug. Aztán a szivattyú tetején hirtelen előtört a víz, pontosan úgy, mint egy tűzol-tótömlőből.

Isten nem halott! Az Ő természetfeletti ereje ma is rendelkezésére áll mindazoknak, akik készek megtenni, amit mond nekik... Ez az este egy igazi jel és egy igazi csoda volt, ugyanúgy mint a Bibliában leírtak bármelyike.”

Charles és F. Hunter

anácstalan voltam mind magammal, mind anyámmal kap-csolatban: haldoklott és látni akart. Én viszont csak egy

szegény egyetemista voltam Texasban, és nem volt rá pénzem, hogy Londonba utazzam. Teljesen összetörtem. Lehetőségeim határára értem, és egyre csak a leküzdhetetlen sírás fojtogatott. Háromnapos könny és gyász után a harmadik éjszakán szokatlan élményben volt részem....

A Szent Szellem már attól a naptól valóságos lett számomra. El-kezdett szólni hozzám, és csakhamar rájöttem, hogy Ő Személy. Jézusról kezdett tanítani: „Jézus tegnap, ma és mindörökké ugyan-az.”...

Erre már így szóltam: „Uram, mit akarsz ezzel mondani?” „Jézus kétezer évvel ezelőtt meggyógyította az embereket. Ő ma is gyógyít” – folytatta. Megkérdeztem: „Mit értesz ezen, Uram?” Ezt válaszolta: „Imádkozz anyádért.” Mivel jobbat nem tudtam (és még nem tanítot-tak arra, hogy Jézus ma már nem gyógyít), imádkoztam az utasí-tásnak megfelelően. Néhány nappal később eljutott hozzám a hír: anyám teljesen meggyógyult, pedig a betegség végső stádiumában volt már. Ezután huszonnégy évig élt még és halála előtt elfogadta Jézus Krisztust.”

M. Chavda

T

181

Meghallgatott ima negatív következményekkel

Zsolt 106:15.

„Teljesítette ugyan kérésüket, de csömört támasztott

bennük.”

tthonunkban született egy gyermek. 1927-et írtunk. Szépen fejlődött, a szomszédos városban élt az édesanyjával. 2-3

éves lehetett, és egyszer az Úr éjjeli imádság közben megmutatta, hogy ez a gyermek halálosan megbetegszik, azonban nem szabad érte imádkoznom.

Egy hónap elteltével hirtelen megbetegedett és haldoklott, ezért az édesanyja taxit küldött értem. A pillanatnyi izgalom miatt megfe-ledkeztem az Úrról és a látomásról is. Az anyát könnyek közt talál-tam. Imádkozva vettem karomba a gyermeket, és abban a pillanat-ban a halál angyalát láttam belépni az ablakon. A Szent Szellem teljhatalmával, határozottsággal és hitben dorgáltam meg a halál angyalát. Azután láttam az angyalt eltűnni, és a gyermek meg-gyógyult.

Karjaimban tartottam, azonban amint így ültem, az Úr azt kér-dezte: – Mit csinálsz te itt?

Az Úr nagyon haragudott rám. Olyan csoda lett ez, amiért súlyo-san kellett bűnhődnöm.

Néhány nappal később az Úr éjszakai látomásban megmutatta, mi vár a gyermekre, akit ő az imént magával akart vinni a mennybe, amit azonban az imámmal megakadályoztam. Egy törvényszék

udvarán láttam magamat. Kb. 19 éves, barna öltönyt viselő fiatal-embernek kellett a bíróság előtt megjelennie. Mikor jobban megnéz-tem, ezt a gyermeket ismertem fel benne. Láttam, hogy halálos ítéle-tet szabnak ki rá.

Miután a bíró kihirdette a halálos ítéletet, az ifjú felém fordult. Tisztán láthattam és hallhattam, amint így szólt hozzám: – „Ha nem imádkoztál volna értem, ma nem állnék itt!” ...

Sok éven át keserves könnyeket sírtam az Úr előtt és esedeztem az irgalmáért, amiért a gyermeket kifejezett utasítása ellenére visz-szaimádkoztam a mennyből.

... A gyermek felnőtt, eleinte engedelmes fiú volt, de aztán rossz barátok közé keveredett. ...

Én rengeteget imádkoztam érte és vigasztalt az a gondolat, hogy sok imámra feleletként Isten bizonyára elhárítja a fiúról a fenyegető veszélyt.

O

182

Egy reggel őt láttam az újságban. Elképzelhető, hogy éreztem magamat, amikor olvastam, hogy az alkohol hatása alatt, világos nappal egy bank pénztárosára revolvert fogott és pénzt követelt. Szerencsére a revolver nem volt megtöltve így nem tudott lőni. Az összes imára ez volt a felelet!

Aznap, mikor a bíróság előtt meg kellett jelennie, azt a barna öl-tönyt viselte, amelyben őt évekkel ezelőtt láttam. Rettenetesen szen-

vedtem, éles kard járta át a szívemet. Súlyos büntetést kellett fizet-nem azért a hamis szeretetért, amellyel egy lelket visszaimádkoztam a mennyből.

Az ítélet néhány esztendei börtönről szólt. Meggondolatlan imámnak súlyos következménye lett.

Mindemellett dicsérem az Istent, hogy megmentette a lelkét, sőt a börtönben más lelkeket is az Úrhoz vezetett!

Mara Fraser

AZ IMÁDKOZÁS AKADÁLYAI

Dán 6:1-8-29. fenyegetés

„...aki harminc napon belül bármiért könyörög, akár is-tenhez, akár emberhez rajtad kívül, ó király, azt dobják

az oroszlánok vermébe.”

Dánielt meg akarták akadályozni az imádkozásban,

de ő nem törődött a fenyegetésükkel, hanem még élete árán is imádkozott.

Neked nem biztos, hogy földi hatalmak megtiltják az

imádkozást, mint ahogy megtiltották Dánielnek. Még ekkor is számtalan akadály jöhet eléd, hogy megaka-dályozzon az imádságban. De te dönthetsz úgy, mint Dániel: hogy imádkozol.

Az ördög nem akarja, hogy imádkozzunk. Ő ettől nagyon fél, mert tudja, hogy az ima legyőzhetetlen

fegyver Isten gyermekeinek az életében. Ezért bármit szívesebben enged, mint az imádkozást.

A személyes életemben is megtapasztaltam az ör-dög ravaszságát. Éppen, hogy meghajtottam a fejem

183

vagy letérdeltem, jött egy sürgős gondolat, kopogtak az ajtón, csengett a telefon, valamelyik családtag szólított a folyosóról, a gyülekezetben mellém ült valaki, stb. So-rolhatnám oldalakon keresztül. Ezekben semmi rossz nem látszik, sőt sokszor a szeretet és a figyelmesség megnyilvánulásaként érkezik. Ez tény és való. Ennek ellenére keresnünk kell alkalmat az imádkozásra, az

Úrral való együttlétre. A legalapvetőbb akadály: ha az életedben bűn van,

és nem akarsz tőle megszabadulni. Ha őszinte vagy, ilyenkor nem megy az imádkozás. Sokan viszont éve-ken, évtizedeken át képesek képmutatásból imádkozni, csak éppen teljesen eredménytelenül és értelmetlenül.

Gondolatébresztésnek felsorolok még néhány jel-

lemző akadályt: fáradtság, túlterheltség, sürgős mun-ka, családi vagy baráti ellenkezés, fenyegetés, fásult-ság, kiábrándultság, hitetlenség, szétszórtság, tisztáta-lan gondolatok, félelem, démoni befolyás, stb.

HELYTELEN INDÍTÉKOK

Mt 6:5. A látványosság a cél „Amikor imádkoztok, ne legyetek olyanok, mint a képmu-

tatók, akik szeretnek a zsinagógákban és az utcasarko-

kon megállva imádkozni, hogy lássák őket az emberek.

Bizony, mondom néktek: megkapták jutalmukat.”

Mk 12:38-40. (Mt 23:14, Lk 20:45-47.) A hosszúság a cél

„...felemésztik az özvegyek házát, és színlelésből hosszan

imádkoznak: ezekre vár a legsúlyosabb ítélet.”

184

AZ ENGEDETLENEK IMÁDSÁGA UTÁLATOS

Péld 28:9.

„Aki elfordítja a fülét, és nem hallgat a tanításra, annak még az imádsága is utálatos.”

BIBLIAI IMÁDKOZÓK ÉS IMÁK

Mózes imája Zsolt 90:1-17. 4Móz 14:13-19.

Dávid imája

2Sám 7:18-29. Zsolt 18:1-51. Zsolt 27:1-14. Zsolt 86.

Salamon imája

1Kir 8:22-53, 2Krón 6:12-42. Zsolt 72.

Nehémiás imája

Neh 1:5-11.

Dániel imája Dán 2:20-23.

Dán 9:4-19 Jónás imája

Jón 2:3-10.

185

Öregember imája

Zsolt 71. Mária éneke

Lk 1:46-55.

Jézus – Úri imádság

Mt 6:9-13

Jézus – Főpapi imádság

Jn 17:1-26.

PÉLDÁZATOK AZ IMÁDKOZÁSRÓL

Lk 18:9-14. Farizeus és vámszedő Lk 18:1-8. Hamis bíró

Lk 11:5-13. A barát tolakodása

186

AJÁNLOTT IRODALOM

Néhány könyv, amit javasolni tudok azoknak, akik kimondottan az imádkozásról szeretnének olvasni:

Charles G. Finney: A győzelmes imádkozás

Dollman: A hívők imaélete

O. Hallesby: Az imádságról

Paul Yonggi Cho: Így imádkozom

Paul Yonggi Cho: Ima: kulcs az ébredéshez

Derek Prince: A történelem formálása ima és böjt által

Larry Lea: Vigyázzatok és imádkozzatok!

C. H. Mackintosh: Ima és imaóra (A hitből való élet c. kötetben)

Watchman Nee: A gyülekezet imaszolgálata (A Watchman Nee Bizonyságtételei c. kötetben)

Watchman Nee: Imádkozzunk (A Watchman Nee Bizonyságtételei c. kötetben)

Mahesh Chavda: Az ima és a böjt ereje

Mahesh Chavda: Virrasztás az Úrral

Johanna Lorch: Imádkozók előtt megnyílik az ajtó

Linda Schubert: A csoda órája

Bill Bright: Közelgő ébredés

Dutch Sheets: Közbenjáró imádság

Bob Sorge: Fedezd fel a dicsőítést!

187

188

2. fejezet

Isten szól hoz-

zánk

189

„Hiszen szól az Isten így is meg amúgy is,

de nem törődnek vele.” Jób 33:14.

„...segítségül hívták az URat, és ő válaszolt nekik.”

Zsolt 99:6.

„Kiálts hozzám, és válaszolok, hatalmas és megfoghatatlan

dolgokat jelentek ki neked, amelyekről nem tudhatsz!”

Jer 33:3.

190

igglesworth és James Salter egy napon meglátogatták Millest Leedsben, Dél Angliában. Wigglesworth váratlanul

azt mondta a két másik férfinak: „Az Úr azt mondja nekem, hogy Ilkley Moorba kell utaznunk.” Ezalatt egy, a turisták által igen kedvelt helyet értett, a várostól mintegy 25 km távolságra. De ekkor még háborús idők voltak és a benzint is csak jegyre adták; Milles ennek ellenére azonnal beleegyezett.

Egy szép helyen álltunk meg, amelyet a környéken Cow and Calf Rocks néven ismernek. Mivel senkit nem lehetett látni, leültünk egy padra, ahonnan szép kilátás nyílt.

Egy ideig egyáltalán semmi nem történt és Salter és Milles már arra gondoltak, hogy Wigglesworth ezúttal tévedett. Ő azonban egy pillanatig sem kételkedett és hamarosan be is bizonyosodott, hogy neki volt igaza.

Egy fiatalember tűnt fel, hátizsákot cipelt, leült Wigglesworth mel-lé, hogy kipihenje magát. Hamarosan szóba elegyedtek. A fiatalem-ber korábban hívő volt, de elvesztette hitét. Mint a tékozló fiú a Bib-liában, úgy ő is felismerte, hogy milyen helyzetben van. Aztán együtt letérdeltek, és a fiú visszatalált az Úrhoz. „Micsoda összejövetelünk volt akkor ott fenn a sziklán!” – nyilatkozott később Milles.

Aztán Wigglesworth – éppen olyan hirtelen, mint az előbb – azt

mondta: „George, most már hazavihetsz. Megtettem azt, amit az Atyám akart tőlem.” Ez az ember kapcsolatban állt a mennyel. Mindig a tróntól jövő szóra várt, onnan kapta az utasításait!

Albert Hibbert

W

191

IGÉJÉN KERESZTÜL

- igeolvasás - igehallgatás - eszünkbe juttat egy igét vagy igehelyet

Lk 10: 25-26-28.

... „Mester, mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?” Ő

pedig ezt mondta neki: „Mi van megírva a törvényben? Hogyan olvasod?” ...

Azt mondja Jézus: „Nézd meg, mit mond az ige!” Sok kérdésünkre választ kaphatunk az igéből.

1Sám 3:21.

„…kijelentette magát Sámuelnek Silóban az Úr igéje ál-

tal.”

Csel 8:12.

„De amikor hittek Fülöpnek, aki az Isten országáról és a Jézus Krisztus nevéről szóló evangéliumot hirdette, meg-

keresztelkedtek; férfiak és nők egyaránt.”

Csel 16:14.

„Hallgatott minket egy Lídia nevű istenfélő asszony, egy

Thiatírából való bíborárus is, akinek az Úr megnyitotta a

szívét, hogy figyeljen arra, amit Pál mond.”

Íme, néhány Igevers, amiken keresztül személyesen nekem szólt Isten:

Neh 7:2. 1979 áprilisában

„Jeruzsálem parancsnokává testvéremet, Hanánit és Hananját, a várnagyot neveztem ki, mert ő megbízhatóbb

és istenfélőbb volt sok embernél.”

192

1Móz 13:8-9. Szolgálatunkra vonatkozóan 1988. szept. 7.

„Azért Abrám ezt mondta Lótnak: Ne legyen viszály köz-

tem és közted, az én pásztoraim és a te pásztoraid kö-

zött, hiszen rokonok vagyunk! Hát nincs előtted az egész

ország? Válj el tőlem! Ha te balra tartasz, én jobbra me-gyek, ha te jobbra mégy, én balra térek.”

Józs 3:8. 1991-ben

„Te azért parancsold meg a szövetség ládáját vivő papok-

nak: Amikor odaértek a Jordán vizének a széléhez, állja-

tok bele a Jordánba. Azután ezt mondta Józsué Izrael fia-inak: Jöjjetek ide, és hallgassátok meg Isteneteknek, az

Úrnak beszédét!”

A Kiskőrösi Szeretetházban szolgáltam feleségem-mel 1983 óta. Feladatom volt a helyi közösség lelki és anyagi szükségleteinek kielégítése. Szolgálatom első időszakában jelentős építési munkákat végeztünk,

hogy az ott élő idős emberek életkörülményeit javítsuk és bővítsük az épület befogadóképességét.

Az építkezés befejezéséhez közeledve egyre több időt tudtam szánni a személyes lelkigondozásra. Köz-ben magam is átéltem az Úr szeretetét és komoly lelki érlelődésen mentem át. Hiszem, hogy ezzel is magya-rázható, hogy az otthonban ébredés indult el. 70-80 éves nénik és bácsik újultak meg, és többen a névleges keresztyénségből igaz hitre jutottak, elkötelezett Krisz-tuskövetőkké váltak.

1988 nyarán az Úr megszólított és más feladatra, a minden generáció felé való szolgálatra hívott el. Elmé-letben engedelmeskedtem ugyan Mesteremnek, de gyakorlatilag nem voltam képes mozdulni. Szerettem az időseket, ők is nagyon szerettek engem. Szolgálati elöl-járóim marasztaltak. Így hát én húztam-halasztottam az indulást. Még egy más okom is volt az időhúzásra. Tudtam, hogy anyagi helyzetemben drasztikus válto-zás következik. Eddigi szolgálatomért is csak minimális bért kaptam, az új helyen pedig úgy akart látni Isten, hogy anyagilag is tegyem magam tőle függővé. Halo-gattam az elmozdulást.

Három évi hezitálás után megadtam magam. 1991. szeptember 1-jén feleségemmel együtt elfoglaltuk új

193

szolgálati helyünket az Örömhír Alapítvány teljes idejű, fizetés nélküli munkásaiként. Kiskőrös városból egy kis faluba, Orgoványra költöztünk. Öt gyermekünk közül a legidősebb ekkor 21, a legfiatalabb 11 éves volt. Bár ők teljesen elfogadták a szülők döntését, bennem mégis kérdések merültek fel: Hogyan tovább? Hogyan tudok gondoskodni hét tagú családomról? Az Úr Józsué

könyvéből adott bátorítást, sőt határozott vezetést is. „…a ládát vivő papok lába a folyó szélén belemerült a

vízbe. A Jordán medre pedig az aratás idején mindvé-gig egészen tele volt. Egyszerre csak megállt a fölülről lefelé folyó víz, gátként feltornyosult egy nagy szaka-szon…Így kelt át a nép Jerikóval szemben.” (Józs 3:15-16.) A folyó addig nem vált ketté, amíg a papok

nem léptek bele. Nem tudom nekik milyen nehéz volt, de nekem nagyon nehéz. Az Úr azonban mint őket, en-gem is megbátorított, és ”beleléptem a vízbe”. Azóta 11 év telt el, mindeddig megtapasztaltam az Úr gondosko-dását. Minden napra megadta Istenünk az ételt, ruhá-zatot és be tudtuk fűteni a lakást. Naponként tanulhat-tuk, hogyan lehet az Úr kegyelméből élni.

„Asszonyok feltámadás révén visszakapták halottaikat. Máso-kat viszont megkínoztak, akik nem fogadták el a szabadulást, hogy dicsőségesebb feltámadásban legyen részük.” Zsid 11:35.

sofőr teljes sebességgel, szirénázva hajtott tovább. „Sürgős eset” kiáltással rohantak be az Owerri Területi Kórházba.

Daniel orvosa nem volt műszakban. Jött egy másik orvos, és meg-vizsgálta Daniel már ernyedt testét. Szomorú arccal fordult feléjük, mivel csak a halál beálltát tudta igazolni.

Felesége, Nneka nagyon megrendült, de egy Bibliavers egyre visszhangzott benne a Zsidók 11-ből: „Asszonyok feltámadás révén visszakapták halottaikat”. Természetfeletti bizonyosság töltötte el. Tudta, hogy fogja még Danielt élve és egészségesen látni. A soron következő események kulcsfigurája Nneka lett.

A Nneka agyába bevésődött vers nem engedte elfogadnia a tényt, hogy Daniel elment, sem azt, hogy engedje férjét eltemetni. Izgatottsága azt diktálta, hogy valamit tenni kell...

Mivel Nneka továbbra is bizonyos volt afelől, hogy a férje újra él-ni fog, el akarta vitetni a holttestet Onitshaba, ahol Reinhard Bonnke

az „Isten Kegyelme Szolgálat” épületének átadó ünnepségén szol-gált...

A

194

Amikor megérkeztek az Onitsha gyülekezet épületéhez, a bizton-sági emberek - mivel látták, hogy egy koporsót hoznak - leállították őket, és azt mondták, hagyják el azonnal a területet. Nneka azonban mindenre elszánt volt. Nemcsak az épületbe akart bejutni, hanem a gyülekezeti terembe akarta bevinni a koporsót. Izgatottságát látva a biztonságiak vezetője ellenőrizte, hogy a koporsóban tényleg volt egy halott, nem csak terrorista bombát rejtő trükk a koporsó, és engedte

őket továbbmenni. Azonban az az ötlet, hogy egy koporsót vagy holttestet bevigyenek egy zsúfolt gyülekezetbe, megdöbbenést váltott ki, és zűrzavart okozott. Végül a püspök fia, Paul Jr. lelkész enge-délyt kapott édesapjától, hogy a testet behozhatják az épületbe, de csak a gyermekrészlegbe mehetnek...

A halott egyszer csak lélegzetet vett, majd egyenetlenül, szapo-rán kezdett lélegezni. A lelkészek nagyon fellelkesültek, gyorsan erőteljes könyörgésbe kezdtek, letépték róla a kesztyűt, zoknit és inget, és elkezdték masszírozni fejétől a lábáig, mivel, ahogy koráb-ban írtuk, Daniel olyan merev volt, mint egy vasrúd. Ventilátorokat hozattak be, hogy Daniel több levegőt kapjon. Ahogy eljutott a hír a gyülekezeti terembe, féktelen lárma tört ki. Lawrence lelkész elmon-dása szerint Daniel vasárnap délután 5:15-kor, majdnem két nappal a halál beállta után, kinyitotta a szemét, felült, és nekitámaszkodott Lawrence testvérnek.

Telegram Revival Report 2002.

inden orvosi segítség hiábavalónak tűnt. Élet-halál között lebegtem az intenzív osztályon – esz-

méletlenül. Néha pillanatokra visszanyertem a tudatomat. Ilyenkor tisztában voltam azzal, hogy bármelyik pillanatban magához vehet az Úr, vagy itt hagyhat. Az Övé a döntés. Semmi félelmem nem volt. Az Isten békessége, mely minden értelmet felülhalad, kiáradt rám, betöltött teljesen. Őrá bíztam magamat, és Ő a tenyerén tartott en-gem. Ilyen az Ő csodálatos kegyelme!

Aztán egyik napról a másikra jobban lettem. Erre sem találtak az orvosok magyarázatot éppúgy, mint a hirtelen összeomlásomra. Néhány hét után hazamehettem a kórházból.

Ahogy teltek a napok, egyre jobban foglalkoztatott az a kérdés, hogy miért hagyott engem itt az én Uram a földön, hisz nekem sok-kal jobb lett volna Hozzá menni. Persze a családom és nagyon so-kan mások is imádkoztak a gyógyulásomért, mert tudták, hogy egy 22 éves feleségre és 3 pici gyermek édesanyjára igen nagy szükség van és sok feladat vár még. Igen, ezt én is tudtam. De ott volt ben-nem a kérdés, hogy mi az Úr válasza, miért hagyott itt a földön. A célját szerettem volna megtudni.

M

195

Elkezdtem imádkozni ezért, és kértem, hogy mondja meg nekem. Egyik nap, amikor egyedül voltam az Úr előtt csendességben, olvas-tam az Igét. Egy verse lettem figyelmes ahogy a 118. Zsoltárt olvas-tam. A 17. vers egyenesen nekem szólt, és benne volt az Úr válasza: „Nem halok meg, hanem élek, és hirdetem az Úr tetteit!” Tudom, hogy Ő szólt ezen az Igén keresztül a szívemhez. Azért hagyott itt, hogy hirdessem az Úr tetteit! – Ez volt a felelet.

Harminc éve történt ez. És én igyekszem engedelmeskedni az én Uramnak, hirdetni az Ő tetteit, hogy betöltsem szolgálatomat, amiért itt tart engem.

F. K-né

A SZENT SZELLEM AJÁNDÉKAI ÁLTAL

Jn 16:13-14. „Amikor azonban eljön az igazság Lelke,

elvezet titeket a teljes igazságra;

mert nem önmagától szól, hanem azokat mondja,

amiket hall, és az eljövendő dolgokat is

kijelenti nektek. Ő engem fog dicsőíteni, mert

az enyémből merít, és azt jelenti ki nektek.”

„Ha azonban eljön ő, az igazság Szelleme,

útmutatótok lesz a teljes igazságban.

Mert nem magától fog beszélni, csak amit hall,

azt mondja el s a jövendőt tudatja veletek. Engem fog dicsőíteni, mert az enyémből

fog meríteni s azt mondja el nektek.” (Csia fordítás)

A Szent Szellem nagyon jól ismeri az Atyát és min-ket is. Ő tudja, ha valamilyen kijelentésre van szüksé-günk, és gondoskodik arról, hogy megkapjuk. Sokszor a kegyelmi ajándékok működése által hozza tudomá-sunkra, amit akar, például a nyelvek magyarázatának vagy éppen az ismeret ajándékának működtetésével.

196

Az ő eszközei felsorolhatatlanok, ezért a következőkben mindössze néhány ajándékot említek meg, hogy kicsit belelássunk, hogyan is történik az, amiről János apos-tol írt: hogy a Szent Szellem kijelenti nekünk, amit ő az Atyától tudott meg.

Nyelveken szólás és nyelvek magyarázata által

Csel 2:11.

„...halljuk, amint a mi nyelvünkön beszélnek az Isten fel-séges dolgairól.”

Csel 10:45-46. ez a jel üzenetté vált a hívőknek

„És elámultak a zsidó származású hívők, akik Péterrel

együtt jöttek, hogy a pogányokra is kitöltetett a Szentlélek

ajándéka. Hallották ugyanis, amint nyelveken szóltak, és magasztalták az Istent.”

Csel 19:6.

„És amikor Pál rájuk tette a kezét, leszállt rájuk a Szent-

lélek, úgyhogy különböző nyelveken szóltak, és prófétál-

tak.”

1Kor 12:7. „A Lélek megnyilvánulása pedig mindenkinek azért ada-

tik, hogy használjon vele.”

1Kor 14:13.

„Aki nyelveken szól, imádkozzék azért, hogy magyarázatot

is tudjon adni.”

1Kor 14:21.

„A törvényben meg van írva: „Idegen nyelveken és idege-

nek ajkával fogok szólni ehhez a néphez, és így sem hall-

gatnak rám”, ezt mondja az Úr.”

1Kor 14:27.

„Ha nyelveken szól is valaki, ketten vagy legfeljebb hár-man szóljanak, mégpedig egymás után; egy valaki pedig

magyarázza meg.”

197

1Kor 14:39.

„Törekedjetek a prófétálásra, de a nyelveken való szólást

se akadályozzátok.”

„… és az eljövendő dolgokat is kijelenti nektek…” Jn 16:13-14.

elkipásztorom megszólított, hogy a kerületi gyermeknapon

szeretné, ha a vendég szolgálata előtt félórás bevezető ének-léshez felkészülnék. Nem értettem, hogy miért rám bízza ezt a fel-adatot, amikor több nagyszerű gyermektanító szolgál a gyerekek között, én viszont abban az időben nem is voltam benne ebbe a va-sárnaponkénti szolgálatban. Meg is kérdeztem tőle. Nemigen tudta megmagyarázni, csak annyit, hogy ezt tőlem kéri most.

Engedelmeskedtem a felkérésnek és felkészültem a szombati napra. Kb. 100 gyerek volt várható tanítóikkal. Péntek este aztán az elkészített énekeket, fóliákat becsomagoltam, hogy reggel csak vinni kelljen. Késő este fáradtan feküdtem le. Aztán a sötétben csendben imádkoztam még, de álom nem jött a szememre. Csak imádkoztam tovább, többek közt a szombati napért is. Már kifogytam a témákból, de nem tudtam elaludni. Ilyenkor nyelveken szoktam folytatni. Most is így tettem. Egy idő után arra lettem figyelmes, hogy az Úr szól hozzám. A másnapra vonatkozóan mondott dolgokat. Én csak hall-gattam és próbáltam megjegyezni. Elmondta, hogy reggel vigyem el magammal azokat a szemléltető eszközöket, amiket gyerekek taní-tásához készítettem régebben, és a nagy képek segítségével beszél-jek a rossz és a jó fa közötti különbségekről… Aztán beszélt arról, hogy miután elmagyaráztam a gyerekeknek a mennybe vezető utat, hívjam döntésre őket, és személyesen foglalkozzam velük kiscso-portban is. Még arról is pontos képet adott, hogy a csoportok a te-remben hol telepedjenek le. Felkeltem és leírtam a lényeget, bár emberileg úgy tűnt, hogy erre semmi szükség nem lesz. Ezután nem-sokára elaludtam.

Reggel az Úr szava szerint összeszedtem a nagy képeket az éne-kek mellé. Férjem rákérdezett, hogy ezeket miért viszem. Röviden

csak annyit mondtam: nem igen tudom, de azt kaptam, hogy csinál-jam így.

Reggel a nagy teremben már gyülekeztek a gyerekek. A lelki-pásztorommal köszöntöttük egymást, és mondta, hogy a kezdés időpontjában kezdjük el az éneklést. Ő kint várja a szolgálattevő vendéget és a tolmácsot. Így is történt. A gyerekek vidáman énekel-ték egyik éneket a másik után. Eltelt az én bizonyos félórám is. Foly-tassam tovább – szólt a lelkipásztor üzenete – még nem érkezett meg a vendég. Bibliai játékokkal töltöttem még egy kis időt, s közben

L

198

láttam, hogy a tolmács megjött a pásztorunkkal, de az előadó még mindig nincs itt. Néhány hosszú perc és azt mondja nekem a lelki-pásztor: „Neked kell megtartani az egészet, mert a szolgáló testvér nem tudott eljönni.” Egy pillanat alatt világos lett számomra az Úr éjszakai üzenete. Nem véletlenül kellett magammal hozni azokat a fákról szóló képeket! Láttam, hogy a Szent Szellem üzenete mennyi-re időzített és fontos volt. Az Ő „forgatókönyve” szerint végigcsinál-

tam a napot. Hálás vagyok érte, hogy előre megmondta, mit és ho-gyan szóljak, tegyek. És a végén magasztalhattam Őt azért is, hogy a gyereksereg szívét is előkészítette. Közülük többen azon a napon döntötték el, hogy az Úr Jézust behívják a szívükbe.

Később találtam rá egy ígére, ami jól kifejezi, mi is történt: „Az Úr pedig már a … megérkezését megelőző estén megragadott engem. De reggel megnyitotta számat…” (Ez. 33:22.) Áldom érte, hogy szól hozzám, és úgy szól, hogy megértsem. Mindenért Őt illeti a dicséret, a hódolat, és a tisztelet!

Azóta gyakran kérem az én Uramat, hogy „diktálja le” nekem az Ő forgatókönyvét. És Ő megteszi. Az Ő akarata szerint kívánok szól-ni és tenni teljes szívemből, mindent az Úr Jézus nevében. Sokszor átéltem, mennyire megáldja azt, ami az Ő szívétől indul el, és célba juttatja, hogy az Ő neve felmagasztaltassék!

I. S.

981-ben történt, hogy a gyermekeim azzal fordultak hozzám, hogy ők is szeretnék megkapni a Szent Szellemben való ke-

resztséget. – Rendben van... akkor menjetek be a szobátokba, térdeljetek le

és kezdjetek imádkozni! Így is tettek. Bementek a szobájukba, és elkezdték kérni Istent,

hogy merítse alá őket... Egyszer csak furcsa hangokat kezdtem hal-lani a szobájukból. Így szóltam a feleségemhez, Maríához:

– Nézzünk be a gyerekekhez! Isten meglátogatta őket! Amikor benyitottunk az ajtón, azt láttuk, hogy ... a legnagyobb

lányom a földön feküdt és prófétált. A többi gyermek nyelveken szólt. Amikor a feleségemmel együtt imádkozni kezdtünk értük, az egyik idősebb fiam egy olyan nyelven kezdett el prófétálni, amely a németre emlékeztetett. Arra kértem Istent, adja meg nekem a fordí-tást. Az Úr azt mondta, tegyem a kezem a feleségemre, mert ő fogja megmagyarázni a kijelentést. Így is tettem, közben a többiek tovább imádkoztak. María egyszer csak fölállt, és így szólt:

– Hamar, nagyon hamar, hatalmas ébredés jön Argentínába, és Argentína az enyém lesz, ezt mondja az Úr!

1

199

A fiam egyre csak ismételgette a próféciát a számunkra ismeret-len nyelven. Ott, abban a szobában az Úr tüzet gyújtott bennünk, és az Igéjét elküldve tudtunkra adta, mi fog történni...”

Carlos Annacondia

1981-ben ez egy jövőre vonatkozó kijelentése volt az

Úrnak. Azóta beteljesedett: még a nyolcvanas években óriási méretű ébredés kezdődött Argentínában, aminek tüze a kilencvenes éveken átívelve még napjainkban sem aludt ki.

következő héten ugyanabban a szobában megtapasztaltam a Szentlélekkel való természetfeletti betöltekezést. Mielőtt a

helyzetet elemezhettem volna, azon kaptam magam, hogy a számon valamilyen idegen nyelv szótagjai áramlanak ki. Keleti nyelvnek tűnt, kínainak vagy japánnak.

Habár fogalmam sem volt, mit mondhatok, biztos voltam abban, hogy közvetlenül Istenhez beszélek. Bensőmben megszabadultam a félelmektől és a feszültségektől. Még arról is megfeledkeztem, hogy egyáltalán létezem. Egyúttal arra is ráébredtem, hogy átléptem egy tökéletesen új világ küszöbét.

Következő éjjel, amikor szalmazsákomon feküdtem, megint el-kezdtem beszélni ezt a furcsán hangzó, idegen nyelvet. Meglepett, mennyire költői a ritmusa. Miután abbamaradt a hangok áramlása, volt egy kis szünet, és megint angolul kezdtem beszélni. De nem tőlem függött, milyen szavakat mondok ki. Az volt az érdekes, hogy az ismeretlen nyelv szavainak ritmusában beszéltem. Úgy tűnt, önmagamhoz szólok, de a szavak nem a saját szavaim voltak.

Gyönyörű, költői stílusban az Úr felvázolta előttem, hogy a jövő-ben mit tartogat számomra. Ez a kép olyan jeleneteket és elképzelé-seket tartalmazott, amelyekre álmomban sem gondoltam volna. Nem tudtam mindent megjegyezni. Ami azonban kitörülhetetlenül belém vésődött, egy bizonyos részlet volt: ’Születik egy kis patak. A kis patak folyóvá szélesedik; a folyó folyammá nő; a folyam tengerré válik; és a tengerből hatalmas óceán lesz....’ Tudat alatt teljesen biztos voltam abban, hogy Istennek ezek a szavai az én életcélomat jelölik...

Egyre jobban erősödött bennem a meggyőződés, hogy Istennek az a szándéka, hogy Palesztinában szereljek le, és itt kezdjem el az Ő szolgálatát. De milyen szolgálatot kezdjek és kivel?...

Geoffrey szorosan együttműködött a gyülekezetekkel, ezért úgy gondolta, nekem is ez lenne a leghelyesebb. De azért imádkozott velem. Miután imádkozott mindkét teljes-evangéliumi gyülekezetért,

Lydiáért és a gyerekekért kezdett közbenjárni. ’Uram – mondta –, Te

A

200

azt mutatod, hogy ez a kis otthon hasonló egy kis patakhoz. A kis patak folyóvá szélesedik; a folyó folyammá nő; a folyam tengerré válik...’

Semmi többet nem hallottam abból, amit Geoffrey a következők-ben imádkozott. Izgatottság és némi félelemmel vegyes tisztelet vett erőt rajtam. Geoffrey szóról-szóra ismételte mindazt, amit az Úr azon az éjszakán mondott nekem Angliában, a laktanyaszobában. A

különbség csak annyi volt, hogy Geoffrey ezeket a szavakat Lydiára és a gyerekekre alkalmazta.

Derek Prince

Próféták által

ÓSZÖVETSÉGI KORBAN

5Móz 18:15-18-22.

„Prófétát támasztok nekik atyjukfiai közül, olyant, mint

te. Az én igéimet adom a szájába, ő pedig elmond nekik mindent, amit én parancsolok.”

1Sám 8:10.

„Ekkor Sámuel elmondta az Úr minden szavát a nép-

nek…”

1Sám 15:16. „... Majd én megmondom neked, hogy mit mondott nekem

ma éjjel az Úr.”

2Kir 20:1, 4-5.

„Ézsaiás próféta, Ámóc fia elment hozzá és ezt mondta

neki: Így szól az Úr: Rendelkezz házadról, mert meghalsz,

nem maradsz életben! …így szólt hozzá az Úr igéje: Menj vissza, és mondd meg Ezékiásnak, népem fejedelmének:

Így szól az Úr…”

Jer 1:5,9.

„Mielőtt megformáltalak az anyaméhben, már ismertelek,

és mielőtt a világra jöttél, megszenteltelek, népek prófétá-

jává tettelek. … ezt mondta nekem az Úr: Én most a szádba adom igéimet!”

201

Ez 2:3-5.

„... Emberfia, elküldelek téged Izráel fiaihoz… Mondd ne-

kik: Így szól az én Uram, az Úr! … Majd megtudják, hogy

próféta volt közöttük.”

Ez 36:1. „Te pedig, emberfia, prófétálj Izráel hegyeinek, és

mondd…”

Csel 2:16-18.

„Hanem ez az, amiről Jóel így prófétált: Az utolsó napok-

ban, így szól az Isten, kitöltök Lelkemből minden halan-dóra, és prófétálnak fiaitok és leányaitok, és ifjaitok láto-

másokat látnak, véneitek pedig álmokat álmodnak; még

szolgáimra és szolgálóleányaimra is kitöltök azokban a

napokban Lelkemből, és ők is prófétálnak.”

Csel 2:29-30.

„Atyámfiai, férfiak! Nyíltan megmondhatom nektek ős-atyánkról, Dávidról, hogy meghalt, és eltemették, sírja is

nálunk van mindmáig. De próféta volt…”

ÚJSZÖVETSÉGI KORBAN

Az ószövetségben csak kivételes esetekben szólt az

Úr a Lélek által közvetlenül az embernek, általában

prófétán keresztül szólt. Az újszövetségben már nem csak próféták által szól, hanem közvetlenül is. Azonban ma is vannak próféták, akik különös módon képesek az Úr hangjának meghallására, és üzenetének közlésé-re.

Csel 11:27-28. „Ezekben a napokban próféták jöttek le Jeruzsálemből

Antiókhiába. Előállt egyikük, név szerint Agabosz, és a

Lélek által megjövendölte, hogy nagy éhínség lesz az egész

földön. Ez be is következett Klaudiusz idejében.”

Csel 21:10-11. „Több napon át tartózkodtunk ott, miközben lejött Júde-

ából egy Agabosz nevű próféta…”

202

Csel 13:1.

„Antiókhiában, az ottani gyülekezetben volt néhány prófé-

ta és tanító: Barnabás... valamint Saul.”

Csel 21:9.

„Neki volt négy hajadon leánya, akik prófétáltak.”

1Kor 12:10, 28.

„Van, aki az isteni erők munkáit vagy a prófétálást kap-

ta… némelyeket először apostolokká rendelt az Isten az

egyházban, másodszor prófétákká…”

1Kor 14:1, 39. „Törekedjetek a szeretetre, buzgón kérjétek a lelki aján-

dékokat, de leginkább azt, hogy prófétáljatok... Ezért,

testvéreim, törekedjetek a prófétálásra...”

estvérközösségünk egyik alapítója, Riedinger szuperinten-dens, ki már 1949-ben eltávozott az élők sorából, a prófétá-

lás ajándékát kapta. Az Úr adott neki olyan órákat, mikor láthatta mindazt a borzalmat, ami az utolsó időben a földet sújtja. Ilyenkor mindig összetört Riedinger szuperintendens, azt mondta, nem mondhat semmit azokról, nem írhatja meg azokat, olyan kimondha-tatlan súlyosak Isten ítéletei, amik a földre jönnek, és amiből ő lé-lekben valamit megélt. Igehirdetése és szívbemarkoló mentő szerete-te egyre mélyebb lett. Milyen papi felhívás és tusakodás jellemezte

beszédeit, amik nyilvánvalóan az ilyen látomásokból vették erejüket és belső hatalmukat. Egyszer azonban azt mondta Riedinger szuper-intendens, hogy Isten valami vigasztaló dolgot mutatott meg neki. Isten Lelke ugyanis – minél közelebb kerülünk a végső időkhöz – kicsi papi köröket támaszt az egész föld kerekségén, amik olyanok lesznek, mint egy kis tűzrakás. Ezek a papi körök összejönnek, bűnbánatban és szeretetben falujukért, városukért és népükért a vártára állnak, ezáltal környezetükben némelyeknek áldásul lesz-nek. Boldog az a vidék, ahol ilyen kis papi körök vannak a keresz-tyének között...

M. Basilea

znap éjjel, amikor sok millió pokolra menetelő emberről kap-tam látomást, Londonban – négyezer kilométerrel arrébb –

Angliában egy Biblia-főiskola harminckilenc éves elnöke, Howard Carter imádkozott. Isten szólt hozzá, és az üzenete annyira felkavar-ta Carter testvért, hogy azonnal papírra is vetette:

T

A

203

„Találtam neked társat, elhívtam, hogy melletted álljon. Hallotta a hívásomat, válaszolt rá, és csatlakozik hozzád a munkában, amire elhívtalak. Elhívtam őt, bár te nem találkoztál még vele. Elhívtam, emberem ő és csatlakozik tehozzád. Figyelj – távolról fog érkezni. Azért jön, hogy segítsen neked hordozni a terhet, és melletted le-gyen, és te örömöt lelsz majd a társaságában. Eljön majd rendelt időben és nem késik. Amikor azt gondolod, hogy nem látod meg őt,

amíg szolgálatomban foglalatoskodsz – így szól majd: Ahová te mész, oda megyek én is. Magas hegyeken át, viharos tengeren át, völgyeken és sivatagokon keresztül. Támogatlak, veled leszek, meg-erősítelek, segítelek, és a szükség idején melletted leszek. Amikor megöregszel, gyámolítlak, segítelek majd. Öreg korodra is veled leszek, és olyan leszel előttem, mintha apám lennél.”

Carter testvér mélyen elgondolkodott ezeken a szavakon. Egy nagy angol felekezet felügyelője volt, és elnöke egy neves brit Biblia-főiskolának, de már majdnem negyven éves volt, és még sosem volt házas. Egy pillanatig hát úgy tetszett neki, hogy az Úr feleséget fog küldeni –, de Isten szava szerint egy ember, azaz egy férfi érkezik majd a távolból... Carter nap mint nap várta az ígért segítő érkezé-sét. Nyolc hónap telt el, és arra gondolt: meg kellene látogatnia fele-kezetének Távol-Keleten tartózkodó misszióját.

Amikor váratlan meghívást kapott, hogy beszéljen Eureka Springsben (Arkansas), azonnal vissza is mondta, hiszen az Ozark-hegység nagyon kiesett volna az útjából Távol-Kelet felé.... Később egy távirat érkezett Arkansasból, melyben azt kérdezték, mikor ér-kezik. Valószínűleg nem kapták meg a levelét. A távirat szövege valamilyen megmagyarázhatatlan okból megindította Cartert... Ke-resni kezdte az Urat világos útmutatásért. Magányában egyszer csak érezte, az Úr szól hozzá: „Menj el arra az útra és készülj fel rá, mert én küldelek téged és veled leszek. Várakoztál előtte, és helye-sen cselekedtél, mert várakozásodban bölcsesség volt. Megláttad az ösvényt, és én adok kegyelmet, hogy végigjárd. Az én beszédemet fogod szólni, vezetlek téged, és te követsz engem; és az én akarato-mat cselekszed.” Carter tudta, hogy el kell mennie Arkansasba.

Táviratban válaszolt: „Levél nem számít, jövök.” ... Én ebben az időben Oklahomában prédikáltam, azt hiszem ép-

pen Szeminole-ban, és egy ottani családnál laktam. Aznap korábban keltem, kimentem a fák közé, ahol gyakran szoktam imádkozni. Ott az Úr szólt hozzám: „Szeretném, ha ma elmennél Eureka Springsbe.” – „De hát miért?” – kérdeztem. „Összejövetelt tartanak ott ma, és szeretném, ha te is ott lennél.”... Leona húgom és én százötven mér-földön át utaztunk a hegyi utakon Eureka Springs felé.... Mire meg-érkeztünk, az összejövetel már megkezdődött.

Két külföldi vendégprédikátor volt jelen: Howard Carter Angliá-ból, és egy német, Ottó J. Klink. Én Délről jöttem, és nem nagyon volt

204

ínyemre a dolog. Nem szerettem olyan embereket hallgatni, akiket nem értek.

Aznap az angol férfi beszélt, a Hamstead Biblia-főiskola elnöke Londonból... A Szent Szellem ajándékairól beszélt. Még soha nem hallottam erről senkit tanítani. Le voltam nyűgözve. Amikor dr. Car-ter befejezte a tanítást, kiment az oldalsó kijáraton, én meg utána. Megráztam a kezét és azt mondtam neki: – Köszönöm Isten Igéjét,

amit ma megosztott velünk. Azután a világ legfurcsább szavai tódultak a számra: – Ahová ön

megy, oda megyek én is. Magas hegyeken át, viharos tengeren át, völgyeken és sivatagokon keresztül.

Nagyon udvarias volt, és csak állt ott, a fejét csóválgatva. Már mentem volna, de újabb szavak törtek fel belőlem: – Támogatni fo-gom, és ön mellett leszek – mondtam neki –, megerősítem, és segítem majd, és ott leszek a szükség idején. Ha megöregszik, támasza le-szek, segíteni fogom. Támasza leszek idős korára, és olyan lesz előttem, mintha az apám lenne.

Nem értettem, mit jelent ez az egész. Megálltam, és mentegetőzni kezdtem: – Uram, kérem, bocsásson meg, még soha nem tettem ilyesmit. Ha megengedi, már megyek is. Nagyon sajnálom, általában nem beszélek így az emberekkel.

Mosolygott és azt mondta: – Jöjjön velem a hotelszobámba, és megmutatom önnek, miért beszélt így...

– Mivel foglalkozik? – Evangélista vagyok. – Gondolt már arra, hogy misszionárius legyen? – Misszionárius? Éppen föld körüli útra készülök! – Valóban? Mikor kapott elhívást erre? – Tizennyolc hónappal ezelőtt, amikor látomást kaptam a világról,

amint a pokol felé halad. Hitetlenkedve néztek rám. Aztán Howard Carter megszólalt: – Tudja, hogy Isten tizennyolc hónappal ezelőtt adott nekem egy próféciát?

Amikor egyeztettük az időpontokat, rájöttünk, hogy ugyanazon a napon történt, mint amikor én a látomást kaptam.

– Isten azt ígérte, hogy egy útitársat ad mellém, aki messziről ér-kezik majd. Ön négyezer kilométerre él Londontól.

Megmutatta a kis fekete jegyzetét: – Nézze csak meg, mit mondott ön nekem a folyosón. Így szólt a prófécia. Pontosan azt mondta, amit Isten Londonban mutatott nekem.

– Azután megkérdezte: – Akar velem jönni? – Akárkivel elmennék! Akár most is indulhatunk – válaszoltam.

Egyenesen a szemembe nézett: – Ön az! A látomásom kezdett valóra válni.”

Lester S.

205

öbb évvel ezelőtt az Úr Dick Eastmant, az Every Home for Christ (Minden Otthont Krisztusnak) szervezet elnökét Ber-

linbe küldte. A Berlini Fal még állt, Dick pedig úgy értette, hogy a Szentlélek az alábbi megbízatást adja neki: Szeretném, ha repülőre szállnál, Németországba repülnél, elmennél a Berlini Falhoz, ráten-néd a kezedet, és négy szót szólnál hozzá: „Jézus nevében omolj le!” Ennyi volt a feladat. Négy szót kellett szólnia, és mehetett haza.

Dick pontosan ezt tette, mert tudta, hogy milyen erő rejlik a prófé-tai cselekedetben és kihirdetésben. Dick soha nem állítaná, hogy ő volt az egyetlen, akit Isten arra használt, hogy a berlini falat ledönt-se, azonban nem sokkal azután a falat valóban lerombolták.

Dutch Sheets

A szellemek megkülönböztetésének ajándéka által

1Kor 12:10.

„Van, aki az isteni erők munkáit vagy a prófétálást kapta; van, aki lelkek megkülönböztetését...”

2Kir 6:16-17.

„De ő így felelt: Ne félj, mert többen vannak velünk, mint

ővelük! Majd Elizeus így imádkozott: URam, nyisd meg a

szemét, hadd lásson! És az ÚR megnyitotta a szolgának a

szemét, és az meglátta, hogy tele van a hegy Elizeus körül tüzes lovakkal és harci kocsikkal.”

szellemek megkülönböztetésének ajándéka által az ember szeme megnyílik, hogy lásson (vagy felfogjon) olyan dolgokat

a láthatatlan világban, amelyeket nem lehetne meglátni természetes látás vagy ismeret segítségével.

... A szellemek megkülönböztetésének ajándéka nem korlátozó-dik a démonok felismerésére. Lehet használni annak megállapításá-ra, amit a Szent szellem cselekszik, az emberi szellem felismerésére és angyalok jelenlétének azonosítására. Pl. Keresztelő János látta a Szent Szellemet galamb formájában leszállni Jézusra. Jézus felis-merte, hogy Nátánael szellemében nem volt hamisság. Elizeus érzé-kelte angyalok jelenlétét. ...”

Graham Powell

T

A

206

mádkozásra jöttünk a gyülekezetbe. Egy fiatal fiú lelkileg nagyon leterhelt állapotban érkezett. Nem tudott bekapcso-

lódni sem a hálaadásba, sem a könyörgésbe. Így hát először érte kezdtünk imádkozni. Az Úr közben megmutatta, hogy démoni befo-lyás alatt van a fiú. Ekkor az Úr Jézus Krisztus nevében parancsol-tam a démonnak, hogy hagyja el azonnal a mi testvérünket, és ne tartsa elnyomás alatt. Azt hiszem rajta kívül még két személy volt velünk. Ők is könyörögtek a szabadulásért.

Egyszer csak láttam, hogy egy kb. 90 cm magasságú gusztusta-lan, pálcika emberkére emlékeztető, torz arcú, hegyes orrú lény in-dult ki a teremből. Nem futott, de igyekezett. Utánamentem a bejára-ti ajtón kívülre. Miután 10-15 méterrel elhagyta csoportunkat, az udvari vízcsapnál megállt, visszanézett. Úgy érzékeltem, hogy a visszajövetelen spekulált. Akkor ismét erőteljes hangon rászóltam, és távozásra kényszerítettem. Elindult a kerten keresztül, elhagyta a telkünket és tovább nem tudtam figyelemmel kísérni. Nem láttam tovább, bár nem kerülte ki a szomszéd házát. Úgy tűnt, hogy neki nem akadály egy építmény. Haladási irányát is beazonosítottam. A megszabadult ifjúra figyeltem most már. Nagyon felszabadultnak látszott és mosolya hangos örvendezésbe ment át. Mi pedig csatla-koztunk hozzá és dicsértük az Urat nyilvánvaló szabadításáért.

R. L.

Az ismeret beszéde által

1Kor 12:8.

„Mert némelyik a Lélek által a bölcsesség igéjét kapta, a

másik az ismeret igéjét, ugyanazon Lélek által.”

„ismeret beszédét” (Csia fordítás)

„tudomány beszédét” (Károli fordítás)

2Kir 6:12. „...az Izráelben levő Elizeus próféta megmondja Izráel ki-

rályának még azokat a dolgokat is, amelyekről te a háló-

szobádban beszélsz.”

Jn 4:17-18,29.

„Az asszony így válaszolt: „Nincs férjem.” Jézus erre ezt mondta: „Jól mondtad, hogy férjed nincs, mert öt férjed

I

207

volt, és akivel most élsz, nem férjed: ebben igazat mond-

tál.” ... „Jöjjetek, lássátok azt az embert, aki megmondott

nekem mindent, amit tettem...”

Csel 5:3.

„Péter azonban így szólt: „Anániás, miért szállta meg a Sátán a szívedet, hogy hazudj a Szentléleknek, és félrete-

gyél magadnak a föld árából?”

szellemi ajándékok – különösen a szellemek megkülönbözte-tése és a tudomány beszéde –, képessé teszik a

lelkigondozókat arra, hogy gyorsan eljussanak a problémák gyöke-réhez. Így nagyon sok időt meg lehet takarítani.

Míg a szellemek megkülönböztetésének ajándéka betekintést en-ged, hogy „lássuk” az ellenség munkáját, a tudomány beszéde által megérthetjük azt, mikor történt a probléma, mi okozta azt, stb. Vala-

kiért imádkozva felismertem az elutasítottság szellemeit, majd a tudomány beszédének ajándéka által tudtam, hogy ezeknek a szorí-tása erősödött, amikor az az ember tizenévesen kis híján megfulladt. Képes voltam arra is, hogy megmondjam az időt, a helyet, és az esettel kapcsolatos körülményeket. Isten Szellemének ilyen megnyil-vánulásai megmutatják a lelkigondozottnak Isten személyes törődé-sét és szeretetét, és segítenek neki aktivizálni hitét, hogy el tudja fogadni a szabadulást.

Graham Powell

Howard Carternek egy szolgálótársat ígért Isten, és azt mondta róla, hogy mindig vele fog maradni. Ehhez képest első találkozásuk óta már hónapok teltek el, és azóta nem látták egymást, de mégcsak címet sem cse-réltek, hogy megkereshették volna egymást. Carter így nem tehetett mást, mint Istent kérte: vezesse őket újra egymáshoz.

Isten válaszolt is neki. Elmondta, hogy az illető, Lester Sumrall, ekkor és ekkor, itt és itt fog hajóval ki-kötni. Mivel ismeretlen az országban, keresni fogja az Isten Gyülekezeteinek egyházát, és délelőtt tizenegykor fogja megtalálni.

Carter ekkor éppen egy konferencián volt előadó, ezért megkérdezte a lelkészektől, van-e valaki abból a városból. Talált egyet. Ezt hazaküldte, hogy mire odaér

A

208

Sumrall, otthon legyen ő is, és át tudja adni neki Carter üzenetét.

Minden úgy történt, ahogy Carternek az ismeret be-széde által tudomására jutott. Lester Sumrall pontosan annak a lelkésznek az ajtaján kopogott, akit Carter a konferenciáról küldött.

Minden úgy lett, ahogy az Úr kijelentette!

Csodák által

Jn 12:9-11. a feltámadt Lázár miatt

„…a zsidók közül sokan miatta mentek oda, és hittek Jé-zusban.”

Csel 9:35. Éneász gyógyulása miatt

„Lidda és Sáron lakói mind látták őt, és megtértek az Úr-

hoz.”

Csel 9:40-42. Tábita – Sokan hittek Joppéban, látva a történteket „Péter ekkor kiküldött mindenkit, letérdelt, és imádko-

zott; azután a holttest felé fordulva ezt mondta: Tábita

kelj fel! Ő kinyitotta a szemét, és amikor meglátta Pétert,

felült. Péter odanyújtotta neki a kezét, és talpra állította;

majd behívta a szenteket és az özvegyeket, s megmutatta

nekik, hogy él. Elterjedt ennek a híre egész Joppéban, és sokan hittek az Úrban...”

Csel 4:13-14. nem szólhattak Péter és János ellen

„Amikor látták, hogy milyen bátran beszél Péter és János,

és felfogták, hogy ők írástudatlan és iskolázatlan embe-

rek, elcsodálkoztak. Fel is ismerték őket, hogy Jézussal voltak, de mivel látták, hogy velük együtt ott áll a meg-

gyógyult ember is, semmit sem szólhattak ellenük.”

Csupán néhány Igét idéztem a Bibliából, mintegy emlékeztetésül, hogy Isten ily módon is szólhat és gyakran szól is övéihez, sőt, ami talán a legkülönlege-

sebb, hogy hitetleneket szólít meg betegség által és amikor már meg tudnak alázkodni a szenvedők Előtte,

209

akkor képesek felismerni Istenben a Mindenhatót és a bűneikből való szabadítót.

A betegséggel és a gyógyulással kapcsolatban azonban rendkívül sokat foglalkozik a Biblia, ezért e témával külön feldolgozásban még a későbbi kötetben találkozunk.

JELEKEN KERESZTÜL

1Móz 24:14. Ábrahám szolgája és Rebeka – szorgalom

„Legyen úgy, hogy ha azt mondom valamelyik leánynak:

Nyújtsd ide a korsódat, hadd igyam! – Ő pedig azt mond-ja: Igyál, sőt még a tevéidet is megitatom – akkor őt ren-

delted szolgádnak, Izsáknak, és ebből tudom meg, hogy

megmutattad hűségedet uram iránt!”

Bír 6:17. Gedeon

„Erre ő így szólt hozzá: Ha elnyertem jóindulatodat, add

nekem valami jelét annak, hogy valóban te beszélsz ve-lem!”

Bír 6:36-40. Gedeon

„Ekkor Gedeon azt mondta az Istennek: Ha az én kezem

által akarod megszabadítani Izráelt, ahogyan megígérted,

akkor én most kiteszek egy fürt gyapjút a szérűre, és ha csak maga a gyapjúfürt lesz harmatos, az egész föld pedig

száraz marad, akkor tudni fogom, hogy az én kezem által

szabadítod meg Izráelt, ahogyan megígérted. Úgy is lett:

amikor másnap korán fölkelt, és kinyomkodta a gyapjú-

fürtöt, harmatot facsart ki belőle, egy tele csésze vizet.

Gedeon azonban ezt mondta az Istennek: Ne haragudj meg reám, ha még egyszer szólok! Hadd tegyek próbát

még egyszer a gyapjúfürttel: most maga a gyapjúfürt ma-

radjon száraz, az egész föld pedig legyen harmatos! És Is-

ten úgy tett azon az éjszakán: csak a gyapjúfürt maradt

száraz, az egész föld pedig harmatos lett.”

210

1Sám 14:10. Jonatán

„Ha azonban ezt mondják: Gyertek csak fel hozzánk! –

akkor felmegyünk, mert kezünkbe adja őket az Úr. Ez le-

gyen számunkra a jel.”

Ézs 38:7. „Ez lesz annak a jele, hogy teljesíti az ÚR azt az igét, ame-

lyet kijelentett. Visszatérítem az árnyékot tíz fokkal...”

Lk 1:18,20.

„Zakariás így szólt az angyalhoz: „Miből tudom meg ezt?

Hiszen én már öreg ember vagyok, feleségem is előreha-ladott korú.” ... íme, amiért nem hittél szavaimnak, ame-

lyek pedig be fognak teljesedni a maguk idejében, most

megnémulsz, és egészen addig nem tudsz megszólalni,

amíg mindezek végbe nem mennek.”

Csel 8:6.

„A sokaság egy szívvel és egy lélekkel figyelt arra, amit Fülöp mondott, mivel hallották és látták azokat a jeleket,

amelyeket tett.”

z imádság meghallgatásának egyik csodás példája az, ame-lyet egy misszionárius beszél el D-ból. Azzal foglalkozik,

hogy megvegyenek-e egy közeli helyen lévő üdülőotthont, vagy sem? Helyes lenne-e? A választ csak Isten adhatta meg. Sokat imádkoz-tak és arra kérték Istent, hogy ha Ő akarja a vásárlást, akkor küld-jön 2000 márkát. A pénz hamarosan megérkezett. De ők még most is haboztak. Két hónap múlva újra arra kérték Istent, hogy küldjön

mégegyszer ugyanolyan mennyiségű pénzt beleegyezésének jeléül. Aznap este 2000 márkáról szóló csekket kaptak. De még most sem merték megtenni a kellő lépéseket. Néhány nap múlva ismét kaptak 2000 márkát, mégpedig azzal a kikötéssel, hogy azt egy ilyen otthon megvételére fordítsák.

Amikor ilyen gyermeki hitről olvasunk, könnyen elfelejtjük, hogy Isten azt akarja, hogy nekünk is ilyen legyen. Ő azt akarja, hogy te is, meg én is imádkozzunk. Ő megengedi, hogy csodálatos dolgokról tudomást szerezzünk, de nem azért, hogy bámulatba ejtsen ben-nünket, hanem, hogy bátorítson. ... Isten néha belevezeti az embere-ket az imádkozó életbe, de néha kénytelen belekergetni bennünket abba.

Dollman

A

211

978 júliusában a floridai Orlandóba utaztam, hogy beszéljek Roy Harthernnel, egy ottani pásztorral. Kiderült, hogy van

egy lánya, Suzanne, aki bibliai főiskolára jár Springfieldbe. Egye-dülálló voltam, fölkeltette az érdeklődésemet a dolog.

Meghívattam magam karácsonyra: gondoltam, hogy Suzanne a családdal tölti az ünnepeket. Amikor megpillantottam, az Úr így szólt hozzám: – Íme, a feleséged. – Éreztem, hogy így lesz. És Suzanne is ugyanezt érezte.

De biztosra akartam menni, ezért jeleket kértem Istentől. És rendre meg is kaptam a választ. Mégis azt kérdeztem magamtól: – Nem csak véletlen? Valóban Isten akarata, hogy feleségül vegyem Suzanne-t?

Végül még egy utolsó jelet kértem. Néhány napra Kaliforniába kellett utaznom, hogy újévi istentisz-

teletet tartsak. Visszafelé a repülőgépen azt mondtam Istennek: – Ha tényleg ő lesz a feleségem, készítsen nekem túrótortát, mire vissza-érek. – Ez volt a legkeményebb próba, amit ki tudtam találni.

Suzanne kijött elém az orlandói repülőtérre és ezekkel a szavak-kal fogadott: – Benny, készítettem neked egy túrótortát. De azért ne légy túl nagy várakozással! Ez az első túrótortám.

Két hét múlva eljegyeztük egymást, és még abban az évben ösz-szeházasodtunk.

Benny H.

SORSVETÉS ÁLTAL

Józs 7:10-14-16-20. Józsué

„Az ÚR azt felelte Józsuénak: ... Jöjjetek ide reggel tör-

zsenként. Abból a törzsből, amelyet sorsolás útján megje-löl az ÚR, jöjjenek ide a nemzetségek...

Józsué korán reggel fölkelt, felsorakoztatta Izráel törzseit,

és a sorsvetés Júda törzsét jelölte meg. ... a sorsvetés

Zerah nemzetségét jelölte meg. ... a sorsvetés Zabdit jelöl-

te meg. Amikor az ő családjának a férfiait sorakoztatta fel, a sorsvetés a Júda törzséből való Ákánt, Karmi fiát,

1

212

Zabdi unokáját, Zerah dédunokáját jelölte meg. Ekkor azt

mondta Józsué Ákánnak: Fiam, adj dicsőséget az ÚRnak,

Izráel Istenének! Tégy bűnvallást előtte, és mondd el ne-

kem, hogy mit tettél, ne titkolj el semmit előttem. Ákán

így válaszolt Józsuénak: Bizony, vétkeztem az ÚR, Izráel Istene ellen, mert ezt meg ezt tettem...”

Csel 1:24,26. az apostolok

„...és így imádkoztak: „Urunk, minden szív ismerője, te je-

löld ki e kettő közül az egyiket, akit kiválasztottál magad-

nak...” ...Ekkor sorsot vetettek rájuk: a sors Mátyásra esett, és a tizenegy apostol közé sorolták őt.”

ANGYALAI ÁLTAL

Mind az Ószövetségből, mind az Újszövetségből számtalan esetet ismerünk az itt idézett három eseten kívül, amikor Isten angyalai által üzen az embernek. Gyakran személy szerint találkozik az üzenet hozó és a címzett, máskor álom által jelenik meg az angyali hírvi-vő. Van amikor egyszerűen életveszélyre figyelmeztet-nek, máskor egy ember, vagy akár egy népcsoport üd-vösségével kapcsolatos kérdésekre adnak választ, vagy fölkészítenek valakit, valakiket az evangélium hirdetésére, vagy éppen ítélet hirdetésére.

Az angyalok fontos szerepet töltenek be az emberek életében. Az újszövetségi időket követően, napjainkig számtalan feljegyzés készült arról, amit angyalok tet-tek, vagy az angyali megszólításnak engedelmeskedve emberek vittek véghez. Éppen e tény fontossága miatt a következő kötetben sokkal részletesebben foglalko-zom az angyalok szolgálatával. Itt csak három példa a sok közül:

Dán 10:1-11-21. „Ezt mondta nekem: Dániel, te kedves férfiú! Értsd meg

azokat, amiket elmondok neked, és állj fel, mert neked

213

hoztam üzenetet! Amikor így szólt hozzám, reszketve fel-

álltam.”

Lk 1: 11-19.

„Az angyal pedig így válaszolt: „Én Gábriel vagyok, aki az

Isten színe előtt állok. Elküldött engem, hogy beszéljek veled, és meghozzam neked ezt az örömhírt.”

Lk 1:28-38.

Az angyal belépve hozzá így szólt: „Üdvözlégy, kegyelembe

fogadott, az Úr veled van!”

KÖRÜLMÉNYEK ÁLTAL

Csel 8:14.

„Amikor meghallották a Jeruzsálemben levő apostolok,

hogy Samária befogadta az Isten igéjét, elküldték hozzá-

juk Pétert és Jánost.”

Csel 10: 44-45.

„Míg ezeket a szavakat mondta Péter, leszállt a Szentlélek

mindazokra, akik hallgatták az igét. És elámultak a zsidó

származású hívők, akik Péterrel együtt jöttek, hogy a po-

gányokra is kitöltetett a Szentlélek ajándéka.”

Éppen nagyon el voltam foglalva a mindennapos dolgokkal, amikor egy idős szolgatársunk látogatására küldött az Úr. Abba a hajlékba mindig szívesen me-gyek. Többször is szeretnék, de a sok felé ágazó szol-gálatom nem engedi. Most is vívódtam, de azért elindul-tam. Nekem magamnak is volt mondanivalóm, hisz ép-pen ezt megelőzően döntött Jézus Krisztus mellett egy olyan idős néni, aki nagyon közel volt a mi kedves szolgatársunk szívéhez. Sok éven keresztül imádkozott érte és el akartam újságolni a jó hírt.

214

Lakásába belépve közös ismerősünket, a két éve megkeseredett szívű édesanyát láttam, aki Istent okol-ja a komoly hívő fia haláláért, aki hat pici gyermeket hagyott özvegyen maradt feleségére. Erzsike néni tő-lünk távol él, régóta jól ismerjük egymást. Ő Isten gyermeke és komolyan veszi a hitet, de fia halálával élete kisiklott, megkeményedett a szíve, reménységét

elvesztette. Erről jól tudtam, és nagy vágy volt bennem segíteni neki. Feleségemmel tervezgettük, hogy meglá-togatjuk otthonában, de mindezidáig megakadályoztat-tunk. Nagyon különös, hogy most a találkozásunk pil-lanatában a néniből kitört a fájdalom. Elmondta küsz-ködéseit, Isten elleni lázongásait. Nem takargatta bűne-it, hitetlenségét.

Elmondta, hogy szabadulás céljából már felkeresett több lelki vezetőt, köztük az általam is nagy tekintély-nek örvendő lelkipásztort, István bácsit, aki sok ember-nek segített már kiszabadulni a sátán által fonott háló-ból. Három konkrét bűnét vallotta meg előtte az Úrnak. Ezek egyike, hogy nem tud megbocsátani az Istennek. Erre a lelkigondozó válasza, hogy ezzel ne foglalkoz-zon. Ezt a választ Erzsike néni nem tudta elfogadni és most felém tette fel a kérdést: Mit tegyek, ha nem tudok megbocsátani Istennek? A kérdés feltevés elég hivalko-dónak látszott és úgy éreztem, hogy most kicsit büszke is, hogy csapdába vezet engem. Valószínű tudja, hogy előttem is nagy tekintély István bácsi. Valóban nagy kihívás volt számomra olyan kérdésre jó választ adni, amivel az én igazán kedves testvérem nem tudott meg-birkózni. (Csak zárójelesen jegyzem meg, nem vagyok biztos, hogy a válasz volt rossz, lehet hogy csak Erzsi-ke néni nem értette meg.) Minden esetre nagy felelős-séget éreztem és mélységes vágyat a megszomorodott szívű néni szabadulása iránt. Nem kapkodtam, nem

akartam a győzelmes ember fényében tetszelegni, még csak arra sem gondoltam, hogy szégyen a várakozás. Nem volt sok időm, az játszódott le bennem, ami Nehémiásban, amikor Artahsasztá előtt állt a zsidók szabadulásáért való közbenjárásában: A menny Iste-néhez fohászkodtam (Neh 2:4.), Ő pedig lehajolt hoz-zám és úgy vélem a nénihez is. Válaszom előtt imád-kozni akartam, ő viszont nem akart engedni, sürgette tőlem a választ. Kértem, hogy imádkozhassunk előbb. Imádkoztam, hosszan könyörögtem, hálát adtam. Sok mindent elmondtam az Úrnak. Közben újabb vendég

215

kopogása hallatszott. Szerencsére a házinéni feltalálta magát. Felugrott a székéről és a vendég elé ment. Mi-korra visszaérkezett, már Erzsike néni sorolta az Úrnak bűneit. Miután „kibeszélte” magát az Úrnak, megkö-szönte, hogy így is szereti. Feladta régi énjét, a hitet-lenségét és önsajnálatát. Az imádkozás után már nem várta a néni a válaszomat. Megkapta ezt közvetlenül az

Úrtól. Tudta már, hogy nem foglalkozni kell a megbo-csátás kérdésével, hanem neki kell bűnbánatot tartani. Nem neki kell megbocsátani, hanem az Úr bocsátotta meg az ő bűnét.

Megértettem miért volt olyan sürgős az Úrnak, hogy éppen akkor menjek látogatóba. Ez esetben elsősorban nem szolgatársamnak volt szüksége a látogatásomra, vele nem is maradt alkalmam a beszélgetésre. Isten e körülményt használta fel Erzsike néni szabadulására.

Boldogan indulhattam haza, láthattam a nénin a szabadulás örömének tündöklését, a belső békesség első sugarait. Legyen dicsőség az Úrnak, hogy járhat-tam az engedelmesség útján és így Ő tudott engem használni. Ő tett mindent, én csak eszköz voltam a nagy Mester kezében.

z egész család nagy lelkesedéssel készült, hogy időben in-dulhassunk. Egy keresztyén rendezvényen szerettünk volna

részt venni, ami lakóhelyünktől kb. 140 km-es utazást jelentett. Mindent elrendeztünk a kocsiban. Végre úton voltunk a cél felé. Egy fél óra sem telt el, a Wartburgunk nyögdécselni kezdett és

mire Kecskemétre értünk, már csak döcögött. Sosem tapasztaltunk ilyet, mindig kifogástalanul működött. El sem tudtuk képzelni, mit jelent ez. Megálltunk. Férjem felnyitotta a motorháztetőt, körbenézte, próbált ezt is, azt is, de semmi baj nem látszott. Újra elindultunk. A helyzet semmit nem változott. 10-20 km-es sebességgel, szó szerint lépésben haladtunk. Megint megpróbáltunk valamit tenni, de ered-ménytelenül. Ha voltál már hasonló helyzetben, úgy nem nehéz el-képzelned, mit éltünk át 5 gyerekkel a hátsó ülésen! Majd imádkozni kezdtünk. Semmi változás. A kocsi csak prüszkölt és csigalassúság-gal „mászott” az úton. Végül beláttuk, hogy semmi esélyünk az oda-érésre és nagy nehezen rászántuk magunkat a visszafordulásra. S tudjátok mi történt? A kocsi mintha csak ezt várta volna, egész meg-táltosodott. Egy 20 km után csak úgy döntöttünk, megpróbálunk az eredeti terv szerint újra Budapest felé indulni. Megfordultunk tehát, és ekkor jött a meglepetés: A Wartburg megint toporzékolni kezdett. Nyögött, prüszkölt épp úgy, mint azelőtt. Így aztán beláttuk, nem

A

216

mehetünk tovább. El kellett fogadni az Úr kezéből az ilyen körül-ményt is, azt is, ha Bálám szamaraként a Wartburg figyelmeztet arra, hogy ne menjünk sehova.

A biztonság kedvéért elvittük a kocsit a szerelőhöz, aki átvizsgál-ta és semmi hibát nem talált benne.

Ma sem tudjuk miért történt ez így, de azt próbáltuk megtanulni, hogy ha nem tudjuk is megérteni, fogadjuk el Tőle a körülmények

általi figyelmeztetést. Talán így óvott meg bennünket valami veszély-től az Úr.

F. K-né

gyik nyáron keresztyén gyerektábort vezettem egy gyönyörű hegyek, erdők között meghúzódó völgyben.

Csodálatos volt a természet lágy öle, zöld a pázsit, kellemes, na-pos az idő, tiszta, üde a levegő, és vidám, életre való a gyereksereg. Nagyszerű hetet töltöttünk együtt. és a mi jó Pásztorunk nem csak a

felhőket terelgette szépen az égbolton, hanem sok kis bárányát is beterelgette a nagy akolba. Én, mint az Ő kicsiny bojtára, igen ör-vendeztem a dús legelőre és a csendes vizekhez érkezett nyájnak. Igen, semmiben sem szűkölködtünk, mert Ő gondoskodott minden testi és szellemi jóról! Sok élménnyel megpakolva indultak hazafelé a gyerekek a zárónapon az értük jött busszal, kocsikkal, és szívük-ben egy új, őszinte bizonyossággal: én is az Úr Jézus báránykája vagyok! Ő az én Pásztorom! A sok kedves ragyogó arc, a csillogó szemek jól tükrözték, hogy nem csak a Mennyben van nagy öröm, hanem az ő kis szívükben is. Mert a megtalálás öröme elmúlhatatlan öröm.

Aztán, ahogy elbúcsúztak, s kigördültek a járművek, elcsendese-dett az egész tábor. Már csak én voltam ott a gyermekeimmel és vártam a férjem érkezését. De helyette egy telefonüzenetet kaptam, hogy lerobbant a mikrobusz, és mivel hétvége van, nem vállalták a javítását, majd talán hétfőre. Megdöbbentett ez a hír, hisz jó lett volna már otthon lenni, s ehelyett most arra kényszerültünk, hogy 2-3 napot várakoznunk kell. Nem értettem, miért is van ez így. Próbál-tam a gyerekeket megnyugtatni, és magam is nyugtatgatni.

Másnap megérkezett egy új csoport táborozni. Kicsit kínosan éreztük magunkat, hogy mi mit keresünk még itt, de nem volt más megoldás. A csoport vezetőjét ismertem egy kicsit, ő is megismert. Amikor elkezdődtek a foglalkozások, megkért, hogy egy tinédzser csoportot vezessek, amíg itt leszünk. Szívesen vállalkoztam rá. Nem ismertem senkit közülük, és ők se minket. Így bemutatkozással indí-tottuk az első beszélgetést. Hamar kiderült, hogy hívő szülők gyer-mekei valamennyien, de ők még nem döntötték el, hogy kit fognak

szolgálni. Amikor egyszerűen elmagyaráztam nekik az üdvösség

E

217

elnyerését, nagyon figyeltek, és látszott rajtuk, hogy Isten szeretete megérintette a szívüket. Megkérdeztem, akarják-e szívükbe fogadni az Úr Jézust, hogy Ő legyen életük trónján, aki irányítja őket. Egy-más után nyíltak meg, és adták át szívüket az Úrnak. Csodálatos, amit Isten ott a tinédzserekben elvégzett!

Tudtam már, miért kellett ott maradnom! Miért robbant le a kocsi! A mező érett volt az aratásra, és az én nagy Gazdám velem akarta

most elvégeztetni ezt a munkát. S mivel Ő az aratás Ura, Ő szervezte meg ezt a munkát is. Még évekig tudtam levelezéssel és kazettákkal segíteni ezeknek a tinédzsereknek a lelki növekedésében is.

F. K-né

GONDOLATAINKON KERESZTÜL

Neh 7:5. „Ekkor Isten azt a gondolatot adta nekem...”

1Kor 2:16.

„Mert ki ismerte meg úgy az Úr gondolatát, hogy Őt kiok-

tathatná? Bennünk pedig Krisztus értelme van.”

„Mi azonban birtokában vagyunk Krisztus gondolatai-nak.” (Kat. ford.)

„Bennünk azonban az Úr gondolkodása van.” (Csia ford.)

Fil 4:7.

„...és Isten békessége, mely minden értelmet meghalad,

meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat a Krisztus

Jézusban.”

2Kor 10:3-5. „Mert testben élünk, de nem test szerint hadakozunk;

hadakozásunk fegyverei ugyanis nem testiek, hanem erő-

sek az Isten kezében erődítmények lerombolására. Ezek-

kel rombolunk le minden okoskodást és minden magasla-

tot, amelyet az Isten ismeretével szemben emeltek, és fog-

lyul ejtünk minden gondolatot a Krisztus iránti engedel-mességre...”

218

Súlyos megrázkódtatáson keresztül ment idős há-zaspár látogatásából indultam haza, egy csendes téli délelőtt 2000 januárjában. Az útkereszteződésben meg-láttam egyik ismerőst, akiről tudom, hogy feleségével együtt elég súlyos időskori betegségben szenved. Gon-dolatomban szólított meg Istenem, hogy menjek oda a kapuhoz és köszöntsem a bácsit. A belső késztetésnek engedtem. Otthonuk bejáratához kanyarodtam kerék-párommal. Köszönésemet nagy örömmel fogadta és be-hívott a lakásukba.

Amint a szobában megláttam a betegség által ágy-hoz kötött feleségét, rögtön eszembe jutott a mi nagyon kedves református közösséghez tartozó hívő nénink, aki már régebben említette nekem, hogy aggódik e há-zaspárért, mert bár betegségük előtt rendszeres temp-lomba járók voltak, de a megváltásban nem részesül-tek. Nagyon szeretné őket elvezetni a kereszthez, ne-hogy megtéretlenül menjenek el e földi létből. A Lélek azt mondta, ez az a perc, amikor határozottan fel kell hívni figyelmüket az Úrral való személyes közösségre, az életátadásra. Több Igét idéztem a Bibliából, elma-gyaráztam, hogy csak egyetlen Út vezet a Mennybe és ez az Út Jézus Krisztus. A néni szíve megnyílt és imád-ságban átadta magát az Úrnak. Elmondta, hogy tudja, a maga érdemeire nézve soha nem mehetne az örök életbe, de hisz az Úr Jézus szabadításában. A bácsi sajnos nem jutott el idáig, de talán életében először

imádkozott a saját szavaival és erőt kért a terhek hor-dozásához, a járóképtelen feleségének gondozásához.

Az elvetett mag azonban nem sokáig szunnyadt a szív már porhanyósabb talajában. Két hónappal ké-sőbb, ő is lerakta bűneit a Megváltó lábai elé.

temesvári egyetemre nyert felvételt a kislányunk. 1999 szeptemberének második felében mentünk Temesvárra,

hogy keressünk albérletet Emanuela részére. A város egy adott pontján megálltunk, egy nagy tömbház előtt, hogy várjuk azt a sze-mélyt, aki megígérte már korábban, hogy segít nekünk az ismeretlen városban a szoba keresésében. Amint leállítottam a kocsit, Florika, a feleségem felnézett az épületre és felfigyelt egy ablakra , ahol nem volt függöny. Azt a gondolatot kapta, hogy ott nem lakik senki, de

A

219

szükség lenne rá, hogy valaki ott szállást vegyen. Határozottan mondta nekem, hogy Emanuela itt fog lakni. Nevetségesnek találtam e gondolatot, nem hittem ebben.

Valaki egy Dacia lökhárítóját festette feketére a közvetlen köze-lünkben. És mivel a feleségem újra és újra mondta, hogy menjek és nézzem meg azt a lakást, elindultam ehhez az emberhez, hogy kér-dezzek tőle valamit. Persze nem vettem komolyan az egészet, de

Florika unszolására elindultam. A férfi az Á épület első emeletének negyedik ajtójához küldött, mondván, hogy ott lakik a házmester, csengessek be és ő meg tudja mondani milyenek a lehetőségek. Odamentem és az illetékes azt válaszolta: Valóban volt kiadó szoba, de már másnak adtam.

Lejöttem és beültem a kocsiba. Az említett ember festette tovább a kocsijának hátsó lökhárítóját. Közben feltekintett és látta, hogy a kocsiban ülök. Összerakta festő felszerelését, berakta kocsijába és odajött hozzám. Kérdezte: Mi lett az eredménye a beszélgetésnek a házmesternővel. Válaszoltam, semmi, mert nincs üres szoba. Ő azt mondta nem mehetsz innen el. Majd én megyek veletek. A negyedik emeleten van egy néni, a neve Lia. Elindultunk, az ajtónál becsen-gettünk. Ő bemutatott az ajtót nyitó asszonynak és mondta, hogy lakást keresünk a lányunknak. Igen, volt itt nálam egy barátnőm a kilencedik emeletről és itt hagyta a kulcsát, hogy ha jön valaki bérlő, annak adjam oda. Reggel valóban jött egy személy és én neki adtam a kulcsot. Rám nézett és kérdezte, hogy ki vagyok. Válaszoltam, hogy Hátszegről jöttem, baptista lelkipásztor vagyok és szobát kere-sek a lányomnak. Ő pedig behívott a lakásába, ahol özveggyé válá-sa óta egyedül lakik. Lánya már férjhez ment és ő máshová költö-zött. Arra lettem figyelmes, hogy a néni elkezd sírni, majd síros han-gon mondta: Ma reggel imádkozott egy órát és kérte, hogy az Úr küldjön valakit az ajtójához bérlakást keresni, mert egyedüli nyugdí-ja nem elég a költségek fizetésére. „Elmondtam az Úrnak, hogy én nem merek senkit idehívni, félek, hogy tolvajt, vagy betegséget hoz a lakásba.” Mondtam, hogy ha tetszik gondolni lemegyek az udvarra, beszélni a lányommal és a feleségemmel. Ő erre azt kérte, hogy

hívjam őket fel a lakásba. Felhoztam őket és amint a néni meglátta Emanuelát, rögtön sírni kezdett és elmondta, hogy álmában ponto-san ilyen kislányt látott, aki hozzá jött, hogy nála lakjon. A néni részletekbe bocsátkozva elmondta, hogy még a magassága és az alakja is pontosan ilyen volt az álmában látott kislánynak. Nagyon boldog, hogy az Úr őt hozta az ajtójába és elmondta Emanuelának, hogy te leszel az én lányom, amíg itt tanulsz az egyetemen. Nagyon örültünk és örömünket még teljesebbé tette, amikor a pénzügyi dol-gokról beszéltünk, mert csak felét kért, mint mások és ebben az összegben ő még meg is főz és kimos a lányunkra. Felügyel rá, hogy ne legyen semmi baj. Ha beteg, gondozza. Viszi a gyülekezetbe.

220

A néninek van egy férjes lánya, aki megismerkedett Emanuelával és megszerette őt. Végtelen boldog, hogy az anyukájá-nak egy ilyen társa van.

Ficut Liviu

em tudta, hogy hol lakik, de úgy gondolta, talán valahol az észak-déli sugárúton.

Darral együtt elmentünk Inglewood-ba. Elég idétlenül éreztük magunkat. Ugyan, hogy is találhatnánk meg valakit a lakásoknak ebben a labirintusában. „Istenem, Te tudod, hol van Tapu” – imád-koztam. „Kérlek, vezess minket hozzá.”

Nehezen tudom leírni, ami ezután történt. Magam is alig hittem el. Az Imperial sugárúton kelet felé haladtunk és imádkoztunk, hogy Isten mutassa meg, melyik utcán kell befordulnunk. Áthaladtam az Inglewood úton és a Hawthorne sugárútra jutottam, de úgy éreztem, vissza kell fordulnom az Inglewood útra.

„Igen – mondta Dar – erre kell mennünk.” Délre fordultam az Inglewood úton, lassan vezettem. Négy ház mellett hajtottunk el, mikor a Szentlélek hangja azt mondta: itt állj meg!

„Próbáljuk meg ezt a házat” – mondtam, és Dar azonnal helye-selt. Egy kétemeletes omladozó vakolatú zöld stukkós épület volt, majdnem teljesen egyforma az utcában levő többi házzal.

Kiszálltunk az autóból és átlépdeltünk a járdán heverő bicikliken és törött játékokon. Egy kislány, akit megkérdeztünk azt mondta, hogy a második emeleten lakik a néni, aki úgy néz ki, ahogy el-mondtuk. Felmentünk a lépcsőn és bekopogtunk.

Tapu nyitott ajtót, egy fürdőköpenybe burkolózva. A szeme tágra nyílt a csodálkozástól, és visszahátrált a nappaliba: Hogy találtatok meg?! Gyertek be...

Loren Cunningham

ÉRZÉSEINKEN KERESZTÜL

Jer 20:9.

„Azt gondoltam: nem törődöm vele, nem szólok többé az ő

nevében. De perzselő tűzzé vált szívemben, csontjaimba

N

221

van rekesztve. Erőlködtem, hogy magamban tartsam, de

nincs rajta hatalmam.”

Lk 19:41-42.

„Amikor közelebb ért, és meglátta a várost, megsiratta, és

így szólt...”

Lk 7:13.

„Amikor az Úr meglátta az asszonyt, megszánta, és így

szólt hozzá: „Ne sírj!”

Jn 2:13-15-17.

„Ekkor kötélből korbácsot csinált, és kiűzte őket, vala-mint az ökröket és a juhokat is a templomból. A pénzvál-

tók pénzét pedig kiszórta, az asztalokat felborította,”

Jn 11:33-36.

„Amikor Jézus látta, hogy Mária sír, és a vele jött zsidók

is sírnak, megrendült lelkében és háborgott, és megkér-

dezte: "Hova helyeztétek őt?” Azt felelték: „Uram, jöjj és lásd meg!” Jézus könnyekre fakadt. A zsidók ezt mond-

ták: „Íme, mennyire szerette!”

Zsid 5:7.

„Ő testi élete idején könyörgésekkel és esedezésekkel,

hangos kiáltással és könnyek között járult az elé, akinek hatalma van arra, hogy kiszabadítsa őt a halálból. És

meghallgattatott istenfélelméért.”

Nem találtunk semmi kézzelfogható magyarázatot arra, hogy miért éppen akkor megyünk Ágasegyházára meglátogatni gyülekezetünk súlyosan cukorbeteg idős tagját. A belső kényszer azonban nem engedett és elin-

dultunk. Amikor bekanyarodott gépkocsink a tanyasi udvarba és gyermekeinkkel együtt kiszálltunk a kocsi-ból, a néni tűnt fel a bejárati ajtó előtt. Kezeit magasba emelve mondta: „Köszönöm Uram, hogy elküldted őket.”

Betessékelt bennünket a lakásába, elébünk tett egy óriási tál finom fánkot és ezt mondta: „Az én mennyei Atyám megmondta nekem, hogy a testvérek ma kijön-nek, hogy megvigasztaljanak engem. Én pedig úgy gondoltam, hogy megvendégelem őket, és sütöttem egy

222

adag fánkot. Tudtam, hogy eljönnek!” Ő egy darabot sem ehetett a fánkból, az egészet a vendégek részére készítette, akiket az Úr küld hozzá.

kilencvenes évek elején történt, amikor egy este unokatest-vérem a harmadik kisbabáját várva bement a szülészetre,

és én vigyáztam a két nagyobb gyermekre. Nagyon élénken emlékszem: az apukával letérdeltünk a nappali-

ban és elkezdtünk imádkozni a vajúdó kismamáért. Áldásért és erőért akartam fohászkodni, de hirtelen egy nagyon rossz érzés fogott el. Nem csak furcsa érzés volt ez, de kifejezetten rossz! Talán leginkább a halálfélelemhez tudnám hasonlítani (bár nem vagyok benne biztos, hogy az milyen).

Ennek az érzésnek a hatására máshogy folytattam az imát. Szin-te magamon éreztem a Gonosz sötét erőit – mint az Efezusi levél hatodik részében írja az apostol –, annyira, hogy lelki harcot kellett kezdenem a gonosz szellemi hatalmasságokkal szemben. Jézus Krisztus nevében megkötöztem a halál szellemét, és parancsoltam neki Jézus nevében, hogy engedje el a szülő asszonyt. Hamarosan elmúlt a rossz érzés, és Isten békessége töltötte be a szobát.

Másnap, amikor az apuka hazaért a kórházi látogatásból, el-mondta nekem, amit a felesége mesélt a szülésről: Abban az időben, amikor mi érte imádkoztunk, szülés közben hatalmas halálfélelem érzése vett rajta erőt és gyötörte őt. Attól rettegett, hogy belehal a szülésbe, vagy esetleg a gyermeke nem él. De Jézus győzött! Ő az élet Ura! És egy újabb, egészséges kisfiú jött a világra.

B. Tamásné

Smith Wigglesworth egy alkalommal – bár nem tud-ta megmagyarázni, hogy kihez, miért és hová megy – elindult otthonról.

int ahogy Ábrahám is elhagyta a házát és nem tudta, hová megy. Amikor egy-egy embert meglátott, megkérdezte,

hogy hozzá küldte-e az Úr. Már eltelt egy kis idő és még mindig nem tudta, kihez lett küldve, mert a Szent Szellem nem beszélt vele.

Akkor meglátott egy embert, aki lovas kocsival hajtott arra. Érez-

te hirtelen, hogy Isten azt akarja, hogy szálljon fel a kocsiba. … Engedelmeskedett. … Bár először fenyegetőzött az illető, hogy kidob-ja; mielőtt célba értek volna, könnyek között elfogadta Megváltóját. Wigglesworth néhány nap múlva megdöbbentő hírt kapott, miszerint meghalt az az ember…

Albert Hibbert

A

M

223

LELKIISMERET ÁLTAL

2Sám 24:10.

„Dávidot azonban bántotta a lelkiismerete azután, hogy megszámláltatta a népet, és ezt mondta Dávid az ÚRnak:

Nagyot vétettem azzal, hogy ezt tettem! Most azért bo-

csásd meg, URam, a te szolgád bűnét, mert igen esztele-

nül cselekedtem!”

Róm 9:1.

„Igazat mondok Krisztusban, nem hazudok, lelkiismere-tem tanúskodik mellettem a Szentlélek által...”

1Tim 1:19.

„Tartsd meg a hitet és a jó lelkiismeretet, amelyet egyesek

elvetettek, és ezért a hit dolgában hajótörést szenvedtek.”

zerettem a lakásunkat, amiben laktunk. Ahogy teltek az évek, a szolgálatunk terebélyesedett, és elterveztem, hogy

irodává alakítom az otthonunkat. Egy nap egy tulsai barátom egy eladó irodát mutatott. Engem

nem érdekelt, de végül ráálltam, hogy nézzük meg. Csak azért men-tem el, hogy teljesítsem a barátom kérését, de abban a pillanatban, ahogy megálltam az épületben, tudtam, hogy ez az! De nem akartam hallgatni a belső hangra, mert régi otthonunkban akartam maradni.

Sokszor azért nem hallunk, mert nem akarunk hallani! Azt mond-juk, hogy akarunk, de mégsem akarunk.

Aznap este nem tudtam aludni. Rendszerint jól alszok Isten ajándékaként fogadom el minden este, hogy azon az éjszakán is jól fogok aludni. Szokásomhoz híven ekkor is megvallottam hitemet Isten ígéretében, de nem tudtam elaludni. A lelkiismeretemben fájda-lom volt. A lelkiismeret a szellem hangja. A szellemem tudta, hogy nem hallgattam rá. Végül ott, csendben, megadtam magam, és azt

mondtam Istennek, hogy ha ő akarja, akkor át fogok költözni Tulsába...

K. E. Hagin

S

224

gy nap aztán Allen, alighogy beleharapott az ételbe, azonnal megszólalt a lelkiismerete. Kiejtette a villát a kezéből, és

bejelentette feleségének: Addig ki nem jön az imafülkéből, amíg meg nem hallja az Úr hangját...

Roberts Liardon

IMÁDSÁG MEGHALLGATÁSÁN KERESZTÜL

1Kir 17:22-24.

„Az ÚR meghallgatta Illés szavát, a lélek pedig visszatért a

gyermekbe, és az föléledt. Ekkor Illés fogta a gyermeket,

levitte a felső szobából a házba, odaadta az anyjának, és

ezt mondta Illés: Nézd, él a fiad! Az asszony így felelt Il-

lésnek: Most már tudom, hogy te Isten embere vagy, és hogy igaz a te szádban az ÚR igéje!”

avid Wilkerson a new yorki, lezüllött és többnyire kábító-szerfüggő fiatalok felé szolgált. Egy nap nagy dologra vál-

lalkozott: egy kábítószer-kereskedőhöz ment el a lakására, hogy bizonyságot tegyen neki. Az illető nem akart hallani a dologról. Da-vidnek nehéz dolga volt és magában csodáért könyörgött Istenhez. Aztán nagy bátorság töltötte be, és azt mondta, hogy most imádkoz-ni fog, hogy senki se kopogjon az ajtón és ne jöjjön be ide egy egész órán keresztül.

A kereskedő azt mondta, ez lehetetlen, mert éppen a legforgalmasabb időszakban vannak, és ilyenkor rengetegen jönnek „anyagért”, úgyhogy bátran meg is ígérte, hogy ha nem jön senki, akkor hinni fog Istenben.

David röviden imádkozott, hogy Isten mutassa meg a hatalmát, és aztán vártak. Telt az idő, de azért nagyon nehezen. Fél óra után már furcsállta a dolgot az illető, de egy egész óráról volt szó. Ahogy közeledett az egy óra lejárta, David is egyre izgatottabb lett, óriási volt mindkettőjükben a feszültség. És eltelt az egy óra. Nem jött sen-ki, nem kopogott senki, az ajtó nem nyílt ki egy teljes órán át.

A drogkereskedő teljesen elképedt, hogy Isten meghallgatta en-nek a papnak az imáját, és hinni kezdett Őbenne.

E

D

225

KÉPEKBEN

A következőkben a képekről, álmokról és látomá-sokról lesz szó. Ezeket nem mindig könnyű egymástól megkülönböztetni, többféleképpen is rendszerezhetjük őket. Álljon itt példaként az egyik megközelítés:

látomás első szintje a „belső látomás”. Egy kép, amit a belső vagy szellemi emberben látsz, és ha odafigyelsz rá,

nagy hasznodra lesz. A második a „nyílt látomás”. Ez a látomás úgy jön létre, hogy a

szemed nyitva van. Olyan, mintha egy mozivásznat látnál magad előtt, amelyen Isten játszik egy jelenetet, amit meg akar mutatni neked.

A harmadik az „éjszakai látomás”. Ilyenkor Isten ad egy álmot, hogy felhívja a figyelmedet egy bizonyos dologra.

Az utolsó fajta a „transz látomás”. Ebben az esetben Isten a

természetes képességeket egy időre felfüggeszti, így szabadon tud szolgálni bármilyen szükséggel kapcsolatban. Amikor az emberek visszajöttek a transzból [révületből] Etter testvérnő összejövetelein, elmondták, hogy látták a Mennyet és a Poklot.

Roberts Liardon

Jer 1:11-13.

„Majd így szólt hozzám az Úr igéje: Mit látsz, Jeremiás? Ezt feleltem: Mandulavesszőt látok. Az Úr pedig ezt

mondta nekem: Jól látod, mert gondom van rá, hogy igé-

met beteljesítsem. Másodszor is szólt hozzám az Úr igéje:

Mit látsz? Így feleltem: Gőzölgő üstöt látok, amely észa-

kon jelenik meg.”

gy idős testvér – hogy miért, pontosan senki sem tudta – elkóborolt a lakásától, és estére sem ért haza. Mi is segítet-

A

E

226

tünk a keresésében, de mivel késő éjszaka lett, abbahagytuk. Más-nap újult erővel tovább kerestük a bácsit, több kilométeres körzetet megpróbáltunk bejárni, de csak annyit tudtunk kideríteni tanyasi lakosoktól, hogy milyen irányba indult.

Este családi imaközösségben könyörögtünk érte, és vezetést kér-tünk az Úrtól a folytatáshoz. Már nagyon izgalmas volt, azt sem tudtuk, él-e, hal-e. Van-e egyáltalán értelme még keresni?

Imádkozás közben egyszer csak egy kép jelent meg előttem. Egy teljesen üres, keskeny, hosszú szobában egy koporsót láttam a pad-lón. A fedele le volt véve róla, és így beleláthattam: üres volt. Ebből arra következtettünk, hogy a bácsi él, és tovább kell küzdeni érte.

Harmadik nap is kerestük, de hasztalan. Az esti leállás után meglepetésként jött a hír: Most hozták haza idegenek a szomszéd faluból a bácsit, külterületi szőlőben találtak rá. Gyengén, lefogyva, de élve.

F. Donát

ÁLOM ÁLTAL

Jób 33:14-16.

„Hiszen szól az Isten így is meg amúgy is... Álomban, éj-szakai látomásban, amikor mély álomba merül az ember,

vagy a fekvőhelyén szendereg, akkor ad kijelentést az

embernek, és intelmeire pecsétet tesz.”

Jóel 3:1.

„Azután kitöltöm majd lelkemet minden emberre. Fiaitok

és leányaitok prófétálni fognak, véneitek álmokat álmod-nak, ifjaitok látomásokat látnak.”

Csel 2:17.

„Az utolsó napokban, így szól az Isten, kitöltök Lelkemből

minden halandóra, és prófétálnak fiaitok és leányaitok,

és ifjaitok látomásokat látnak, véneitek pedig álmokat álmodnak;”

227

lig tudtam, hogyan adjak hitelt egy különös dolognak, amelyről mostanában hallottam: hogy egyik prédikátorunk

álmában prédikálni szokott. Május 25-én, pénteken, körülbelül éjfél után egy órakor, kevéssel

álomba merülése után beszélni kezdett. Először felhívta a gyülekeze-tet, hogy „lélekkel és értelemmel is” énekeljen, és megmagyarázta, hogy ez hogyan történjék.

Wesley

jszaka egy álmot kaptam az Úrtól. Egy angyalt láttam. Lánc volt a kezében, melynek másik vége egy hatalmas ajtóhoz

volt erősítve. Megrántotta a láncot, mire az ajtó kinyílt. Hatalmas embertömeget láttam, egy mély völgy felé vonultak – a völgyben pedig a pokol tüzei égtek. Ijesztő volt. Az emberek ezrével estek be a tűzbe. Akik elöl álltak, hiába próbáltak ellenállni: a tömeg irtózatos erővel nyomta, szorította őket be a lángokba.

Ismét szólt hozzám az Úr. Egészen világosan azt mondta: – Ha nem prédikálsz, te vagy a felelős azokért, akik a tűzbe esnek. Azon-nal megértettem, mi volt Isten célja mindazzal, ami velem történt eddig: hogy az evangéliumot hirdessem.

Benny H.

Egy alkalommal egy dúsgazdag hölgy azzal kereste meg Reinhard Bonnkét, korunk egyik legnagyobb hatá-sú evangélistáját, hogy finanszírozni akarja afrikai

evangélizációit. A hölgy vagyona leírhatatlan, szinte kimeríthetetlen volt – pl. egy gyémántbánya. A felkíná-lásra azonban nem bírt hirtelen igennel válaszolni Reinhard. Feleségével együtt kérték az Úr vezetését ta-nácstalanságukban.

em igent, sem nemet nem tudtunk mondani. Közben egy éjjel rettenetes rémálmom volt, amit nem tudtam elfelejteni. Azt

álmodtam, hogy egy folyó partján álltam a szürkületben. … Amikor már félúton voltam lefelé, hirtelen egy hatalmas víziló emelkedett fel előttem, félelmetes üvöltéssel. … Hátráltam rám éhező fogai elől, de mögöttem egy másik szörnyeteg került elő. Több állat is kiemelkedett a sárból, minden oldalról körülvettek. Veszélyes helyzetemben elke-seredetten kiáltottam fel: Jézus, segíts! Az álmomban segített, feléb-redtem, de az emlék velem maradt.

Mialatt még ezen a rémálmon töprengtem, a hölgy újra kapcso-latba lépett velem, és sürgette a találkozásunkat. Hallani akarta a döntésemet az alapítvány létrehozásáról. Elmentünk hozzá. Ő újra

A

É

S

228

mosolyogva üdvözölt minket. Így szólt: „Mielőtt bemegyünk a házba, hadd vezessem körbe önöket!” Tehát körüljártuk a birtokát. A földjei egy folyónál értek véget, egy idő után odaértünk. Átnéztünk a túlol-dalra, amint ott álltunk.

Hirtelen átvillant rajtam valami, mintha villám csapott volna be-lém. Az a folyó! Ez az – ugyanaz, mint álmomban. A folyó ugyanaz volt, és most nem álmodtam. Itt veszély leselkedik ránk – ezt jelen-

tette az álom. Isten ezt mutatta meg nekem. Közel éreztem magam-hoz az Urat, és biztos voltam benne, hogy a választ rövidesen meg-kapom. Tehát megkérdeztem, bemehetünk-e a házba, hogy együtt imádkozzunk.

Amint letérdeltünk, nem egyszer, hanem háromszor hallottam az Úr hangját: Fiam, semmi közöd ne legyen ehhez!

Reinhard Bonnke

úsz éves voltam, amikor délben – a gyülekezetből hazajövet –

a barátom megkérdezte: „Te Gábor, imádkoztál már azért, hogy az Úr mutassa meg, hogy ki legyen a feleséged?” – Nem én!

A legközelebbi imaalkalommal elmondtam az Úrnak. Néhány na-pig nem történt semmi, de hamarosan egy éjszaka álmomban megje-lent egy hosszú szakállú fehér ruhás személy és azt mondta: „Gye-re, megmutatom, hogy ki lesz a feleséged.” Elindultunk kifelé, de utána szóltam, hogy várjon, hívom az édesanyámat is. Így elindul-tunk hárman a vasútállomás felé. Elöl ment a fehér ruhás, utána én és az édesanyám.

Kiértünk az állomásra. A pénztárnál a kifizetett pénz nagyságá-ból próbáltam a távolságra következtetni.

Helyet foglaltunk a szerelvényen. Én a fehér ruhással szemben

ültem, mellettem az édesanyám. Ahogy ment a vonat, egyszer meg-szólított a fehér ruhás: itt leszállunk. Ahogy a szerelvény beért az állomásra, kihajoltam az ablakon, és elolvastam a neonbetűs felira-tot: DÁVOD.

Elmentünk a helyi baptista gyülekezetbe. A helyiségben néhány idős testvér tartózkodott, fegyelmezetten ültek a székeken. A közép részen mi is helyet foglaltunk. Gondoltam magamban, biztos itt akarja megmutatni, hogy ki lesz a feleségem. Nem sokáig kellett várni. A középsoron besietett egy kék pliszérozott szoknyás, fehér-kék pettyes blúzos lány.

Az első sorba ment, lesimította a szoknyáját, és leült. Göndör ha-ja az arcába hullott, ami profilból nézve piros volt.

Megszólalt mellettem a fehér ruhás: „Ő lesz a te feleséged.” Erre felébredtem. Micsoda éjszaka volt!

H

229

Reggel mentem az istállóba a lovakat etetni. Amikor édesanyám hívott reggelizni, elmondtam neki, hogy mit álmodtam. De azt is mondtam, hogy én ezt soha senkinek el nem mondom.

Megállapítottam tehát, hogy Dávodra kell elmennem. Vártam az

alkalomra, de nem jött. Hónapok, majd évek teltek, az álom kezdett elhomályosodni, sőt feledésbe menni.

Néhány év múlva Baptista Konferenciát rendeztek Baján. Egy puszta helyen fából emelvényt építettek. Idejöttek a testvérek gya-log, vonattal, kerékpárokkal, lovaskocsikkal. Mi is így mentünk. Kifogtuk a lovakat, a szénás saroglyához kötöttük őket.

Nagy tömeg gyűlt össze az evangélium hallgatására. Ebédszü-netben mindenki ment a saját szekeréhez és ott ebédelt. Mi, fiatalok, játszottunk. Amikor megéheztem, elindultam a kocsink felé, hogy legalább néhány süteményt megegyek. Ahogy mentem, a fűben üldögélő emberek mellett, egy bokor árnyékában megpillantottam egy kép pliszérozott szoknyás, fehér-kék pöttyös blúzos lányt, aki-nek arany hajfürtjei a piros arcába hullottak. Ült a bokor mellett és olvasta a Bibliát.

Odaléptem hozzá, és hívtam: „Gyere játszani”. „Nem játszom én, ha a Bibliát olvashatom” – válaszolta. Elmentem édesanyámékhoz, de nem volt nyugtom, visszamen-

tem hozzá. Arra gondoltam, megkérdezem hova valósi, mert ha dávodi, akkor tudja meg, hogy ő lesz az én feleségem.

Így is tettem. Megtudtam, hogy dávodi. Ismét hívtam játszani, kértem, hogy legyen a párom. De nem jött.

Vége lett a konferenciának, elmentünk haza. Otthon a gyülekeze-

tünkben szóltam az ifjúsági vezetőnek. Elmondtam a szándékomat. Leutaztunk vele kettesben Dávodra, ott elmentünk az ifjúsági veze-tőhöz. Aki kérésünkre azt válaszolta, hogy ennek a leánynak a múlt héten kérője volt. Nem tudja, hogyan döntöttek. Bejelentett minket is, és este elmentünk a családhoz.

A család éppen az esti csendességet gyakorolta, amikor odaér-

tünk. Hosszasan tárgyalták, hogy csaló volt-e Jákób vagy nem. Ott ült a kislány is. A szigorú, erős testalkatú papa az Igéről beszélt.

Az én ügyem hosszú idő elteltével sem lett téma. Úgy gondoltam, most már belekezdek, elmondom jövetelünk célját.

Meghallgatta a papa, és a végén feltette a kérdést: „Hogy gondol-tad fiam, hol laknátok?”

Eljönne hozzánk, van nálunk több szoba is. Egyetlen gyermeke vagyok az apámnak.

„Nem, fiam, a mi lányunk innen nem mehet el.”

230

Tudomásul vettem, szomorúan elballagtunk az ifjúsági vezető otthonába. Ott aludtunk és reggel indultunk a vasútállomáshoz. Nehezen, de tudomásul vettem: téves minden. Nem mennek a dolgok a mi elgondolásunk alapján.

A váróteremben egy gyenge mécses pislogott. Az ablakpárkányra támaszkodva néztem ki a hideg, havas, sötét utcára. Távolból egy emberi alak közeledett az állomás felé. Amikor belépett a váró gyé-

ren megvilágított helyiségébe, felismertem, hogy a kislány lépett be, hatalmas beliner kendőbe bebugyolálva. Odafordult hozzám és azt mondta: „Kérem adjon még egy kis gondolkodási időt. Egész éjszaka a térdeimen voltam.”

Minden megváltozott körülöttem, ezt a pár mondatot én úgy ér-telmeztem, hogy igent mondott.

Néhányszor találkoztunk, ennyi volt az egész udvarlásom, hama-

rosan megtartottuk a menyegzőt. Eljött hozzánk lakni Bogyiszlóra. Nagyon nagy boldogságban éltünk. Megszületett az első kisfiunk,

majd a másik, és végül a harmadik is. De ekkor valami történt. Éjjel álmomban megjelent a fehér hajú, fehér szakállú, fehér ruhás ismét. És közölte: „Nem sokáig lesztek boldogok.” Elválunk? Nem, az nem lehet, hát akkor mi lesz?

Kitört a II. világháború, hozta a postás a katonai behívót. Ez az, hát elesek a fronton.

Elbúcsúzkodtunk, mondván, hogy nem fogok többet hazajönni. A katonaságtól kaptam eltávozást, boldog voltam, tehát még sem hal-tam meg. Boldogok voltunk együtt, de vissza kellett menni ismét.

A háború kezdett elcsendesedni, indultak a katonák hazafele. Mire vége lett, én is megkaptam az elbocsátó papírjaimat. Tehát élek, élek, vége van a háborúnak, és nem haltam meg.

Nagy volt az öröm. Az csak egy olyan álom volt, bizonyára nincs jelentősége, legalább is most nincs. Boldogok voltunk.

A határban megszáradt a széna, amit néhány napja rendre vág-

tam. Befogtam a lovakat a szekérbe, és a feleségemmel meg Gábor

fiunkkal kimentem, hogy behordjuk. Komor fellegek gyülekeztek az égen, iparkodni kellett a hordással, mert megázik a széna. A felesé-gem adogatta fel a kocsira, én a kocsin igazítottam. Hatalmas bog-lyát raktunk fel. Lekötöttük és a feleségem és Gábor fiam felmásztak hozzám és elindultunk hazafelé. A feleségem levette a kabátját és betakarta vele Gabit. Amikor hazaértünk, a kúthoz ment és ivott egy jót, mert ki volt melegedve. Másnap lázas lett, és ágynak esett. Álla-pota súlyos, majd kritikus lett.

Az esti összejövetel nálunk volt, és az alapige Ezékiástól volt, így szólt: „Te pedig meg fogsz halni.” Tudtam, hogy nekem szól. A test-vérek kiültették, amíg az ágyát megigazították, de a feje hátrahajlott.

231

Én megfogtam és visszatettem az ágyba. Erre a tudata visszajött. Kértem tőle: „Ne hagyj itt, ha engem nem is nézel, nézd a kis gyere-keket.” Odaállítottam sorba a három kisfiunkat. Ő azt mondta: „Ve-lük majd törődik az árvák és özvegyek gondviselője.”

Ezután el kezdte énekelni azt az éneket, hogy Az Úr szent Bárá-nyára leteszem bűnömet. A harmadik versszak úgy kezdődik: „Örök kőszálra állva a lelkem megpihen.” Valóban megpihent.

Elvégeztem a teológiát, prédikátor lettem. Sok év telt el, és kértem

az Urat, hogy adjon valakit, aki segítene ezeket a kis gyerekeket felnevelni. Vártam a fehér ruhás, nagy szakállú megjelenését, de nem jött. Prédikátortársaim azt mondták, hogy most már nagyobb az ismereted, másképpen szól az Úr.

Úgy gondoltam, a kiskőrösi öregek otthonában az a Sárika, ha azokat az öregeket gondozza, talán az én kis gyermekeimet is sze-retné. Késett a vonat. Ott voltam a kiskőrösi állomáson, így hát el-mentem az otthonba. Még fény volt Sárikánál, amiért a sötétben a kerítés tövénél hálát is adtam. Mire az imát befejeztem, kialudt a fény Sárikánál.

„Na látod, ha nem imádkozgatsz itt, akkor ez nem következik be” – mondta a sátán.

Sárika beengedett és elmondtam neki elgondolásomat. Azt mond-tam, hogy karácsony előtt válaszoljon, hogyan döntött. Elmúlt a karácsony, de választ nem kaptam.

Egyszer megérkezett a levél Sárikától, amiben leírta, hogy álmot látott. Egy fehér szakállú, fehér ruhás személy jelent meg neki. Egy tavon csónakkal akart átevezni és ahogy beljebb ment, a fehér ru-hás ezt mondta: „Gyere csak vissza, vidd át ezt a három kisfiút is a túlsó oldalra!” Visszajött, és maga mellé ültette őket és átevezett.

Ebből a házasságból két kislányunk született. id. Jóföldi Gábor bizonyságtétele

a Kalocsai Református Gyülekezetben

em sokkal azután, hogy elkezdtünk járni az Örömhír Kö-zösségbe, férjem megtért. Én is vágytam úgy élni, mint

azok, akiket ott láttam a klubban. Kértem őket, hogy imádkozzanak értem. Ők örömmel vállalkoztak erre. Persze én azért azt nem gon-doltam még akkor, hogy ők ezt ennyire komolyan veszik és azt sem tudtam, hogy mit is várhatok én az imádkozástól.

A következő vasárnap 1996. június 16-án tudtam meg, hogy az elmúlt héten naponként Isten elé álltak és esedeztek érettem. Azután valami különös történt ezen a napon. A bibliatanulmányozás végén a jelenlevők imaközösséget alkotva, mindenki (a nem régen megtért férjem is közöttük) imádkozott az én lelki sebeim gyógyulásáért. Én

N

232

csak hallgattam, igazából azt sem értettem, hogy mi történik, de egy idő után arra lettem figyelmes, hogy szorongásom elmúlt.

Teljesen megbékélve mentem haza, különös érzés kezdett mű-ködni bennem. Mindig Istenre gondoltam. Nem tudtam, hogy én ak-kor és ott Isten gyermekévé lettem. Azt sokkal bonyolultabbnak gon-doltam. Mindenesetre ez a vasárnap fordulópontja lett az életemnek. Ettől kezdve nem csak gondolataim, de sóhajaim is Isten felé száll-

tak. Kívánságaim próbáltam megfogalmazni neki. A következő este lefekvés előtt férjem olvasott a Bibliából és han-

gosan imádkozott. Álmos voltam és elaludtam közben. Álmomban Istennek két angyala jelent meg és magukkal vittek Isten elé. Isten megszólított akkor. "Mária! Te egy megtért asszony vagy.” Homlo-komra pedig keresztet rajzolt. Többet nem mondott, a két angyal pedig visszahozott, az ágyamba helyezett és sokáig imádkozott értem. Az eddigi nyugtalan éjszakáimtól eltérően most végig aludtam az éjszakát, sőt a szokottnál is később ébredtem. Ez volt eddigi éle-tem legszebb éjszakája. Felkeléskor rögtön eszembe jutott az álmom. Nem tudtam mit jelent. Napok múltak el minden fájdalom és szoron-gás nélkül. Nyugtalanságom teljesen megszűnt. Békességben és nyugalomban teltek a napjaim. Észrevettem magamon, hogy a gyermekeimhez is türelmesebb vagyok, mint korábban.

A közösségben is elmondtam ezt az álmot és a testvérekkel együtt megértettem, hogy Isten álom által akart megerősíteni megté-résem valódiságáról.

Nagyon hálás vagyok Istennek a bennem történt csodálatos vál-tozásért. Elhatároztam magamban, hogy hozzá mindvégig hű leszek. Kezdem már azt is megérteni, hogy a közösség tagjai az Istentől kapott szeretettel szeretnek bennünket és ez készteti őket arra, hogy minket is hívjanak és befogadjanak.

B. Zoltánné

Olvastam egy kis könyvecskét, melyet egy afrikai lelkipásztor írt, a vele 2001 novemberében történtekről. Balesetéről, haláláról, majd 3 nap utáni életre kelésé-ről.

Áprilisban egy konferenciára mentem Bécsbe és a legnagyobb megdöbbenésemre egyik előadóban a könyv szerzőjét, Daniel Ekechukwut ismerhettem meg. Elmondta különleges átélését, és amit neki Isten taní-tott e rendkívüli eseményen keresztül.

A könyvből és a személyes beszámolójából megér-tettem mennyire fontos szerepet töltött be felesége az-zal, hogy hitt Istenben és annak halottakat feltámasztó

erejében. Ezenkívül, hogy megértette: az álomnak, amit

233

férje halála idején álmodott, fontos jelentése van, álma által Isten szólt hozzá. Nneka-nak, az özvegyen maradt feleségnek elképesztő nehézségeken kellett átmennie, hogy az isteni parancsnak engedelmeskedve férjének holtestét elszállíttassa az Isten által pontosan megjelölt helyre, Onitsa-ba, az igehirdetés helyére!

eleségem és gyermekeim már hazajöttek a temetésemre. Előző este a feleségem egy álmot látott, melyben én kérdőre

vontam, amiért a halottasházban hagyott. Azt mondta, hogy bizony-gattam, hogy nem vagyok halott, és hogy el kell vinnie engem Onitsa-ba, ahol egy német evangélista, Reinhard Bonnke szolgál.

Amikor felébredve rájött, hogy mindez csak álom volt, sírásban tört ki. Édesapám, aki szintén fenn volt, megkérdezte, miért sír. Elmondta neki az egész történetet, persze apukám ezt csak egy egyszerű álomnak tartotta...

Hullamereven feküdtem a hullaházban. A feleségem ennek elle-nére, a józan észnek teljesen ellentmondva, ragaszkodott ahhoz, hogy elvigyenek Onitsa-ba, Reinhard Bonnke-hoz.

Mindenki úgy gondolta, hogy feleségem az őt ért traumák követ-keztében megbolondult. Hogy hiheti valaki azt, hogy egy férfi, aki-ben több napja nem volt élet, és akiről orvos is kijelentette, hogy halott, még újra élhet? Milyen alapon hisz valaki ebben? Istené le-gyen a dicsőség, aki kegyelmet ad arra, hogy higgyünk, amikor annak semmi alapja nincs!

A feleségem kitartása következtében a család végül elfogadta a kérését. Vettek egy koporsót és felöltöztettek. Fogadtak egy mentő-autót, amellyel elvittek a Kegyelem Istene Központba, ahol dr. Reinhard Bonnke-nek egynapos programja volt...

Daniel Ekechukwu

em jellemző, hogy az Úr gyakran szólna hozzám álom által, de előfordul ilyen is.

2003. január 21-én keddre virradó éjszaka álmomban szörnyű szituációban voltam. Egy nagyon magas épületben egy állólétrán kellett feljutnom. Bal karomon egy nagyobbacska kisgyermeket ci-peltem, aki nem tudta magát tartani, és minden lépésnél attól féltem, hogy lezuhan a mélységbe. A jobb kezemben egy tarisznya-félét fogtam, ami elég nehéz volt. Egyáltalán nem tudtam kapaszkodni, és minden következő foknál kibillent a gyerekem. Rettenetes érzés volt, hogy bármelyik pillanatban leeshet és halálra zúzza magát. Ahogy így küzdöttem, közben tudtam, hogy lent többen is vannak a teremben, de nem figyeltek ránk, és magamban azt is tudtam, hogy

senkire sem számíthatok, nekem kell megoldanom, hogy épségben

F

N

234

feljussunk. Egy gondolatom támadt: a jobb kezemben lévő nehéz batyut engedjem el, hisz az nem olyan fontos, anélkül meglehetünk, az életünk megmentése most a fontos. Ebben a pillanatban már el is engedtem, és így a jobb kezemmel is a gyermeket tudtam tartani. Már sokkal biztonságosabbnak éreztem a helyzetünket. Erre ébred-tem fel az éjszaka kellős közepén.

Aztán újra végigpergett előttem az álmom. Elkezdtem imádkozni.

Nem tudtam, van-e valami jelentősége, vagy csak egy rossz álom volt. Tovább imádkoztam, s nemsokára újra elaludtam. Reggel egy röpke pillanatra még eszembe jutott, hogy mit álmodtam, de már nem foglalkoztam vele. Végeztem a napi teendőimet, és nagyon igyekeztem, hogy délutánra minden fontos feladatot elvégezzek, mert hárman egy imaközösségi alkalmat beszéltünk meg az egyik hölgy lakásán.

Meglepetésemre egy 4. hölgy is érkezett. Röviden köszöntöttük egymást, majd megkérdezte a házinéni, hoztam-e Igét a számukra. Így több Igeszakaszról és a 37. Zsoltárról elmélkedtünk.

A 4. hölgy kezdett el beszélni. Újra meg újra zokogásban tört ki. Nagyon nehéz próbába jutott 3 hete. El kellett otthonról menekülnie gyermekével, mert az életük is veszélybe került... Ahogy hallgattam a szomorú történetet, hirtelen bevillant elevenen az éjszakai álmom. Gondoltam, elmondom imatársaimnak, hátha valakinek üzenetet közvetít. Amikor befejeztem, megjegyeztem, hogy nem tudom, van-e jelentősége ennek az álomnak, vagy általa szól-e valakinek az Úr, de lehetséges. Ekkor a mély fájdalmakat hordozó hölgy rögtön meg-szólalt: „Nekem szól az üzenet. Az életünk a fontos, azzal kell most elsősorban törődnöm, menteni kell a gyermekemet!... És el kell en-gednem azokat a nehéz dolgokat a batyuval, hogy ne akadályozza-nak a küzdelemben.”

Imádságban melléálltunk, és hisszük, hogy az Úr megerősíti, megtartja a megpróbáltatás és a szenvedések idején, hogy a siralom völgyön átjutva felszárítja könnyeit és fokról fokra, erőről erőre jutva felérkezhet egészen a célig.

I. S.

235

Jövőnkre nézve

a) ISTEN EMBEREIHEZ

4Móz 12:6.

„Az Úr ezt mondta: Halljátok meg beszédemet: Ha van az

Úrnak prófétája köztetek, azzal látomásban ismertetem meg magam, álomban beszélek hozzá.”

1Móz 15:12-13.

„Naplementekor az történt, hogy mély álomba merült

Abrám, és rémítő nagy sötétség borult rá. Ekkor az Úr azt

mondta Abrámnak…”

Ábrahám 1Móz 15:12-16. Izráel jövőjéről

Jákób 1Móz 28:10-22.

Isten ígérete – Jákób fogadalma – tized

1Móz 31:10-13. Juhok szaporítása

József 1Móz 37:5-11,19-20. Az álom közlésének következménye

1Móz 42:6/b. 9/a. Beteljesedik az álom

Salamon 1Kir 3:5-15. Isten ajánlata: Kérj amit akarsz!

József Mt 1:20-25. Szabadító születik

József Mt 2:13-15. A Gyermekkel menekülj Egyiptomba!

József Mt 2:19-23. Menj Izráel földjére!

236

b) NEM A VÁLASZTOTTAKHOZ

Ők általában magyarázatra szorulnak, de van kivé-tel, pl. Abímelek, Lábán, a midján katona és a bölcsek

Abímelek 1Móz 20: 3-7.

Isteni figyelmeztetés

Lábán 1Móz 31:24. Figyelmeztetés: Ne bántsd Jákóbot!

Ellenséges katona Bír 7:13-14. Gedeon bátorítására

Bölcsek Mt 2:12. Ne menjenek vissza Heródeshez!

Pilátus felesége Mt 27:19. Pilátusnak figyelmeztetés

Főpohárnak és fősütőmester 1Móz 40:1-8-23. József megfejti

Fáraó 1Móz 41:1-32. József Isten kijelentésére utal

Nebukadneccar Dán 2:1, 4:2. Dániel megmagyarázza 2:24-45.

A magyarázatot éjszaka kapja meg: Dán 2:19. Dániel tanácsot is ad a királynak: Dán 4:24. A király nem fogadta meg – bekövetkezik az ítélet:

Dán 4:25-30.

Akinek nem válaszol Isten

1Sám 28:6.

„Megkérdezte Saul az Urat, de az Úr nem válaszolt neki sem álomban...”

1Sám 28:15. Saulnak

„...Isten pedig eltávozott tőlem, és nem felel többé sem

próféták által, sem álomban.”

Az engedetlen, hűtlen embernek nem válaszol Isten.

237

Nem minden álom az Úr kijelentése

Jer 23:25-27-28.

„Úgy gondolják, hogy el tudják feledtetni népemmel az én

nevemet álmaikkal, amelyeket elbeszélnek egymásnak,

ahogyan őseik is elfelejtették nevemet a Baal kedvéért? Az

a próféta, aki álmot látott, mondja meg, hogy csak álom

volt. De aki igét kapott, hirdesse igémet igazán! Mi köze a szalmának a tiszta búzához? – így szól az Úr.”

LÁTOMÁSON KERESZTÜL

Hós 12:11.

„Én szóltam a prófétákhoz, én adtam a sok látomást és a példázatokat a próféták által.”

1Sám 3:1.

„Az ifjú Sámuel pedig az Úr szolgája volt Éli felügyelete

alatt. Abban az időben ritkaság volt az Úr igéje, nem volt

gyakran látomás.”

Ez 1:1. „…megnyílt az ég és isteni látomásokat láttam.”

Dán 8:1-2.

„Bélsaccar király uralkodásának harmadik évében ne-

kem, Dánielnek egy látomás jelent meg, az után, amelyet

először láttam. Azt láttam a látomásban, hogy Súsán vá-rában vagyok, Élám tartományában. A látomásban az

Úlaj csatornánál láttam magamat.”

238

Isten szolgáinak vezettetésül

1Móz 15:1-6. Ábrahámnak - utódainak nagy létszámáról

1Móz 46:2-4. Jákóbnak - hogy menjen ki Egyiptomba

Ézs 1:1. 2:1. Ézsaiásnak - Júdáról és Jeruzsálemről

Ézs 21:2. Ézsaiásnak - Babilóniáról

Ez 37:1-14. Ezékielnek - Izrael újjáéledéséről

Ez 40:1-4. Ezékielnek - az új templomról (40-48. rész)

Dán 10:5-21. Dánielnek - az utolsó időről

Lk 1:22. Zakariásnak - Bemerítő János születéséről

Csel 9:10-12. Anániásnak - Saulhoz küldi szolgálatra

Csel 10:9-20. Péternek - minden nemzet kedves Istennek

Csel 16:9-10. Pálnak -megmutatja az újabb szolgálati területet

Csel 10:3-5. Kornéliusznak - hogy mit tegyen

2Sám 7:8-17.

„Nátán pontosan e beszéd és látomás szerint beszélt Dá-

viddal.”

Ézs 2:1.

„Ezt az igét kapta látomásban Ézsaiás, Ámóc fia…”

Jóel 3:1. „Azután kitöltöm majd lelkemet minden emberre. Fiaitok

és leányaitok prófétálni fognak, véneitek álmokat álmod-

nak, ifjaitok látomásokat látnak.”

Csel 7:55-56.

„Ő azonban Szentlélekkel telve az égre függesztette a te-

kintetét, és látta Isten dicsőségét és Jézust, amint az Is-ten jobbja felől áll. Ekkor így szólt: „Íme, látom az eget

megnyílva, és az Emberfiát, amint az Isten jobbja felől

áll.”

239

St. Louisba való kislány valami ismeretlen nyavalyában haldoklott. A gyülekezet már böjtölt és imádkozott érte, de

semmi eredmény nem mutatkozott. A város legkiválóbb orvosait hívták el hozzá, de még a betegség fajtáját sem tudták megállapíta-ni. Könnyek csorogtak Branham arcán, amint az ágyban fekvő kis-lányhoz lépett. A gyermek már csont és bőr volt, s mint valami állat, a saját arcát karmolta. Rekedt volt már a fájdalmában való sikolto-

zástól; három hónapja gyötrődött ilyen kínok közepette. Branham maga is csatlakozott a többiek imájához, de hiába. Végül azt kérte, hogy egyedül lehessen egy csendes helyen, hogy az Urat keresse. Szolgálata első időszakában ezt a módszert követte; a problémák kulcsához gyakran látomáson keresztül, az Úr keresése közben jutott hozzá. Utána addig várt, amíg a körülmények pontosan egybe nem vágtak a látomásban látottakkal, s azután aszerint cselekedett, amit látott. Valahányszor ezt a mintát követte, azonnal eredményre jutott.

Egy idő múlva Branham visszamasírozott a házba, mint aki biz-tos a dolgában. „Hiszitek, hogy Isten szolgája vagyok?” – kérdezte az apától és a többiektől. Igent kiáltottak. „Akkor tegyétek, amit mondok; szemernyi kétség nélkül!” Ezután kért tőlük néhány dolgot, majd imádkozott a kislányért – pontosan úgy, ahogy Istentől kapott látomásában történt. A gonosz szellem abban a pillanatban eltávo-zott a lányból. Gyógyulása után normális, egészséges gyermekként élt tovább.

Roberts Liardon

van Robertsnek nem voltak gyakran látomásai. Az első ilyen élményét 1904 októberében kapta.

Éppen Sidney Evans-szel sétálgatott, amikor arra lett figyelmes, hogy Sidney önfeledten bámul a holdra. Evan is föltekintett az ég-boltra, s megkérdezte: „Hová nézel? Mi látsz?” Azután hirtelen már ő is látta. Úgy tűnt, mintha egy kar nyúlt volna le a holdról Wales földjére.

Roberts Liardon

zután Smith egy olajos szelencét húzott elő a zsebéből, és Jézus nevében egész tartalmát az asszonyra öntötte. Ott, az

ágy fejénél állva, életében először látomást kapott. Élményéről ek-képpen számolt be: „Hirtelen megjelent előttem az Úr Jézus. Tágra nyílt szemmel bámultam rá. Kedvesen rám mosolyodott, ahogyan ő szokott... Sohasem felejtem el. Most is előttem van csodálatos, lágy mosolya.”

A

E

E

240

Néhány pillanattal azután, hogy a látomás szertefoszlott, az asz-szony friss élettel telve felült az ágyon. Több gyermeket felnevelt még ezután, és férjét is túlélte.

Roberts Liardon

Álommal együtt

Dán 2:3,9,28,31,36.

„A király így szólt hozzájuk: „Álmot láttam, és nyugtalan a

lelkem, amíg nem tudom: mit jelent az álom… Ha az ál-

mot nem adjátok tudtomra, azt csak úgy tudom megítél-ni, hogy ti megegyeztetek, és csak hazug és haszontalan

dolgokat beszéltek előttem, míg a körülmények meg nem

változnak. Ezért az álmot mondjátok meg, és abból tudni

fogom, hogy helyes magyarázatot adtok-e nekem… De

van Isten a mennyben, aki a titkokat feltárja. Ő azt tudat-ta Nebukadneccar királlyal, hogy mi fog történni az utolsó

napokban. A te álmod és az a látomás, amelyet fekvőhe-

lyeden láttál, ez volt… Neked, ó király, látomásod volt:

egy nagy szobrot láttál... Ez az álom, és a magyarázatát is

elmondjuk.”

Dán 4:2,7,10,15. „De egyszer álmot láttam, amely megrettentett engem, és

azok az álomképek, amelyeket a fekhelyemen láttam,

megrémítettek… A látomás, amelyet fekvőhelyemen lát-

tam, ez volt: Láttam egy fát a föld közepén, amely igen

magas volt… Majd láttam fekvőhelyemen látomásban egy szent angyalt leszállni a mennyből… Én, Nebukadneccar

király, ezt az álmot láttam... Baltazár, magyarázd meg,

mert országomnak egyetlen bölcse sem tudta megmagya-

rázni nekem. De neked tudnod kell, mert szent, isteni lé-

lek van benned.”

Dán 7:1-2. „Babilónia királyának, Bélsaccarnak uralkodása első évé-

ben álmot látott Dániel, és látomásai támadtak fekvőhe-

lyén. Az álmot leírta, és a főbb dolgokat elmondta. Ezeket

mondta el Dániel: Éjszakai látomásomban azt láttam,

hogy az ég négy szele felkorbácsolta a nagy tengert.”

241

szintén szólva, uram – folytatta Mr. Arrowsmith – nem na-gyon tudom hogy mit is keresek itt, kivéve, hogy volt egy

különös átélésem, ami lehet hogy magát is érinti. Szóval, uram... én... kaptam egy látást.”

Kezdett érdekelni a dolog. Mr. Arrowsmith akadozva folytatta. Elmondta, hogy néhány nappal korábban Torontóban részt vett egy imaalkalmon. Hirtelen maga előtt látta a Csendes-óceán déli részé-nek a térképét. Egy nagy fehér hajót látott, amely a Hawai szigetek-ről indulva dél felé ment.

Azonnal rettenetesen kezdett érdekelni a dolog. „A térképen el tudtam olvasni a feliratokat” – mondta Mr.

Arrowsmith. „A csoportból valaki gyorsan elővett egy térképet és követte az útvonalat. Minden tökéletesen egybevágott.”

Izgatottságomban már a szék szélén ültem. Amit ezután mondott, attól az izgatottságom csak fokozódott. „A hajó a Csendes-óceánon ment végig. Ahol járt, mindenütt megindult az ébredés, a szigetek lakói közül több ezren tértek meg, és ők is elkezdték hirdetni az evangéliumot. Tovább mentek Dél-kelet Ázsiába, Indiába és Kínába. Milliók ismerték meg Istent.”

Paul Arrowsmith még elmondta, hogy a látás két órán keresztül tartott, és egyes részletek, amiket elmondott nem ránk vonatkoztak.”

Loren Cunningham

Önmaga részt vesz a látomásban

Ez 40:1-2-4.

„Isteni látomásban vitt el engem Izráel országába, letett

egy igen magas hegyre, amelynek a déli oldalán egy vá-roshoz hasonló építmény volt.”

Ez 47:1-3-7.

„Azután ő kelet felé ment mérőzsinórral a kezében, lemért

ezer könyököt, és átvezetett a vízen: a víz bokáig ért.”

Dán 8:2.

„Azt láttam a látomásban, hogy Súsán várában vagyok, Élám tartományában. A látomásban az Úlaj csatornánál

láttam magamat.”

Ő

242

lig egy évvel azelőtt, hogy Afrikába mentem, egy éjszaka imádkozás közben az Úr Szelleme teljesen elborított.

Az Úr különböző helyeket mutatott, ahol azután öt éven át dolgoz-tam, és a mennyei megvilágosodás fényében előre láttam, hogy mindegyik területen mekkora kiterjedésű munkát végzek majd el. Utolsó színhelyként Dél-Afrikát láttam.

Miközben a földön térdeltem akkor éjjel, hirtelen Dél-Afrikában találtam magam, egy johannesburgi gyülekezetben, ahol egy isme-rősöm volt a pásztor. Besétáltam a gyülekezet ajtaján, teljes hosz-szában végigmentem a helyiségen a frontoldalig, és ott beléptem egy kis szobába. Ott körülnéztem, és mindent megfigyeltem: a bútorokat, magát a szobát és mindent. Mindez úgy történt, hogy közben Chica-go közelében, a szülővárosomban imádkoztam.

Egy év sem telt el, s már ott voltam abban a gyülekezetben – és én voltam a pásztor! Isten művelte ezt a dolgot; nekem az egészhez semmi közöm sem volt.

Isten egy munkát kívánt elvégezni az egész földön, s miután megvilágította számomra ennek a munkának csodálatos kiterjedését és jellegét, hitre jutottam azzal kapcsolatosan, hogy amit Ő megmu-tatott nekem, valóra fog válni – és meg is éltem a beteljesedését.

John Graham Lake

Hangot, beszélgetést hall a látomáshoz

Ez 1:24-25, 28.

„Amikor jártak, olyannak hallottam szárnyaik zúgását,

amilyen a nagy vizek zúgása, mint a Mindenható hangja.

Hangjuk zúgása olyan volt, mint egy tábor morajlása. Amikor megálltak, leeresztették szárnyaikat. És egy hang

hallatszott a fejük fölött levő boltozatról amikor megáll-

tak, és leeresztették szárnyaikat… Amikor megláttam,

arcra borultam, és hallottam, hogy valaki megszólal.”

Dán 8:15-16.

„Amikor én, Dániel, ezt a látomást láttam, és kerestem az értelmét, egyszer csak elém állt valaki, aki egy férfihoz

hasonlított. És emberi hangot hallottam az Úlaj felől,

amely így kiáltott: Gábriel, magyarázd meg neki ezt a lát-

ványt!”

A

243

Ám 7:1,3. (Ám 7:4-6. 8:1-2.)

„Ezt mutatta nekem látomásban az én Uram, az ÚR: Íme,

egy sáskarajt teremtett a sarjúfakadás kezdetén, amikor

már nőtt a sarjú a királyi kaszálás után... Megbánta ezt

az ÚR: Nem történik meg! - mondta az ÚR...”

Csel 7:31.

„Amikor Mózes meglátta, csodálkozott a látomáson, de

amint feléje tartott, hogy megnézze, megszólalt az Úr

hangja...”

Csel 10:3. „Ő egyik délután három óra tájban látomásban tisztán

látta, hogy az Isten angyala bemegy hozzá és megszólítja:

Kornéliusz!”

Csel 10:10-13.

„Közben azonban megéhezett, és enni kívánt. Amíg az

ételt készítették, révületbe esett, és látta, hogy az ég meg-nyílik, és leszáll valami nagy lepedőhöz hasonló, amely

négy sarkánál fogva ereszkedett le a földre. Benne volt

ebben a föld mindenféle négylábú és csúszómászó állata,

és az ég mindenféle madara. Ekkor hang hallatszott: Kelj

fel, Péter, öld és egyél!”

Jel 1:10.

„Lélekben elragadtattam az Úr napján, és hátam mögött

hatalmas hangot hallottam, mintha trombitáltak volna...”

948. február 2-án éjfél után 2 órakor látomásban megjelent nekem az Úr Jézus. Átölelt és ebben az ölelésben áldás és

isteni szeretet volt. Egy hangot is hallottam: Hozz nekem, kérlek, 100 hívőt! Ettől az éjszakától kezdve Isten szeretete megérintett, ott élt a szívemben.

Török Lajos

1

244

Imádságra, böjtölésre válasz

Dán 9:20-21.

„Még beszéltem, imádkoztam, vallást téve vétkemről és

népemnek, Izráelnek a vétkéről, és könyörögtem Iste-

nemhez, az Úrhoz, Istenem szent hegyéért; még mondtam

az imádságot, amikor Gábriel, az a férfi, akit azelőtt lát-

tam a látomásban, sebesen hozzám repült és megérintett engem az esti áldozat idején.”

Csel 7:30-34. égő csipkebokorból szólt az Úr válaszként

„Látván láttam népem nyomorúságát Egyiptomban, és

meghallottam sóhajtozását, le is szálltam, hogy megsza-

badítsam őket…”

Csel 10:3-4. „Ő egyik délután három óra tájban látomásban tisztán

látta, hogy az Isten angyala bemegy hozzá, és megszólítja:

„Kornéliusz!” Ő pedig rátekintett, és megrémülve kérdez-

te: „Mi az, Uram?” Erre az angyal ezt mondta neki:

„Imádságaid és alamizsnáid emlékeztetőül feljutottak az Isten elé.”

llen eltökélte, hogy kikutatja Isten erejének titkát, és keresni kezdte az Urat, böjttel és imával. A böjtölés eléggé újszerű

volt az életében, így nem kis nehézségbe ütközött. Mihelyt böjtölni kezdett, megérezte az étel illatát, amelyet felesége kisfiuk és a maga számára készített. Bármilyen elkötelezetten akarta is a dolgot csi-nálni – „a szelleme kész volt, de a teste erőtlen”. Végül föladta, és az imakamrából előbújva ő is csatlakozott a családhoz az asztalnál.

Egy nap aztán, alighogy beleharapott az ételbe, azonnal megszó-lalt a lelkiismerete. Kiejtette a villát a kezéből, és bejelentette felesé-gének: Addig ki nem jön az imafülkéből, amíg meg nem hallja az Úr hangját. Sőt egyenesen ráparancsolt Lexie-re, hogy zárja be őt a kamrába! Felesége csak nevetett rajta: egy órán belül úgyis döngetni fogja az ajtót, hogy engedje ki.

Az órák azonban teltek-múltak, és Allen csak nem zörgetett. Ott az imakamra mélyén győzelemre jutott a testtel folytatott közdelem-ben. Saját szavaival ekképp idézi fel, hogy mit élt át az Úrral:

„...Kezdtem ráébredni: az a fény amely betöltötte az imakamrát, Isten dicsőségétől származott! ... Isten jelenléte olyan valóságos és

A

245

erőteljes volt, hogy azt hittem: ott helyben, térden állva meghalok... aztán meghallottam az Úr hangját – úgy zúgott, mint valami forgó-szél. Isten hangja volt az, és hozzám szólt!...”

Roberts L.

A látomás fizikai hatásai az emberre

Dán 5:5.

„Egyszerre csak egy emberi kéz ujjai tűntek fel, és írni

kezdtek a királyi palota festett falára, a lámpatartóval

szemben; a király pedig nézte a kezet, ahogyan írt. Köz-ben a király arca elsápadt, gyötrő gondolatai támadtak,

dereka elernyedt, és még a térdei is reszkettek.”

Dán 7:15.

„Én, Dániel, megdöbbentem emiatt, és látomásaim meg-

rettentettek engem.”

Dán 8:17-18.

„Ő odajött, ahol álltam, én pedig megrémültem jövetelére,

és arcra borultam. Akkor ezt mondta nekem: Értsd meg,

emberfia, hogy a végső időről szól ez a látomás. Amikor

hozzám beszélt, ájultan estem a földre; de ő megérintett

és talpra állított .”

Dán 8:27.

„Akkor én, Dániel, összeroskadtam, és napokig beteg vol-

tam. De azután fölkeltem, és végeztem teendőimet a ki-

rály mellett. Ez az érthetetlen látomás azonban lenyűgöz-

ve tartott.”

Dán 10:7-10 (1-21).

„Egyedül én, Dániel, láttam ezt a látomást. A férfiak, akik

velem voltak, nem látták azt, mert nagy rémület fogta el

őket; elmenekültek és elrejtőztek. Én magamra maradva

láttam ezt a nagy látomást, de engem is elhagyott az

erőm, az arcom eltorzult, és nem tudtam erőmet össze-szedni. Hallottam hangos beszédét, és amikor hangos be-

szédét meghallottam, ájultan roskadtam arcommal a

földre. Ekkor megérintett egy kéz, és fölsegített térdeimre

és tenyereimre.”

246

Dán 10:11.

„Ezt mondta nekem: Dániel, te kedvelt férfiú! Értsd meg

azokat, amiket elmondok neked, és állj fel, mert neked

hoztam üzenetet! Amikor így szólt hozzám, reszketve fel-

álltam.”

ióta előző éjjel a Pokolban jártam, se enni, se aludni nem tudtam. Minden nap újra átéltem a Pokol kínjait. Amint

behunytam a szemem, máris a Poklot láttam. A fülemet nem tudtam bezárni az elkárhozottak kiáltásai elől. Mintha a televízióban lát-nám, újra és újra átéltem mindazt, amit a Pokolban megtapasztal-tam...

Sátán így szólt: „Most én vagyok az Urad.” Kezét felemelve ma-gához intett egy démont. Hirtelen egy ronda, gonosz szellem jött fel az állványra, ahol álltam, és megragadott engem. Hatalmas teste, denevér pofája, karmos mancsa volt s gonosz bűz áradt belőle.

„Mit csináljak vele, Úr Sátán?” – kérdezte a gonosz szellem, mi-közben egy másik szőrös vadkanfejű démon is megragadott.

„Vigyétek a szív legmélyére! Oda, ahol a rémségek mindig a szeme előtt vannak. Ott majd megtanulja, hogy úrnak hívjon en-gem.”

Egy sötét, nagyon sötét helyre vonszoltak és bedobtak egy hideg, nyirkos helyre. Ó, hogyan is érezhet valaki hideget és égető forrósá-got egyszerre? Nem tudtam. De a lángok égették a testemet, a férgek pedig bennem és rajtam tekerőztek. Halottak siránkozása töltötte be a levegőt.

„Ó, Úr Jézus!” – kiáltottam kétségbeesetten. „Miért vagyok itt? Drága Istenem engedd, hogy meghalhassak!”

Hirtelen fény töltötte be a helyet, ahol ültem. Jézus jött meg és vett karjába. Azonnal otthon voltam.

„Drága Úr Jézus! Hol voltál?” – kiáltottam könnyben úszó arccal. Jézus gyengéden szólt hozzám: „Gyermekem, a Pokol valóságos.

De addig nem lehettél biztos benne, amíg saját magad át nem élted. Most már ismered az igazságot, és azt, milyen elveszettnek lenni a Pokolban. Meg kellett ezt engednem, hogy minden kétséget kizáróan tudd.”

Nagyon-nagyon szomorú és fáradt voltam. Jézus karjaiba zuhan-tam. És habár Ő teljesen helyreállított, el akartam menni messze, messze – Jézustól, a családomtól és mindenkitől.

Az elkövetkezendő napokban nagyon rosszul voltam. A lelkemet szomorúság töltötte be, a Pokol rémségei pedig mindig előttem jár-tak. Sok napnak kellett eltelnie, mire teljesen magamhoz tértem.

Mary K. Baxter

M

247

z alatt az idő alatt folytonosan kérdezősködtek nálam rész-ben olyanok, akiket külön ez a jelenség hozott Bristolba,

részben pedig régi vagy újabb levelezőim: „Hogyan történhetnek ezek a dolgok?” És megszámlálhatatlan figyelmeztetést kaptam (a legtöbb dolog durva félreértésen alapult), hogy ne legyek tekintettel a látomásokra és álmokra, és ne higgyem, hogy az emberek bűnbo-csánatot nyertek, csak azért, mert kiáltanak vagy könnyeznek, vagy külső hitvallást tesznek. Az egyiknek, aki ismételten írt ebben az ügyben, lényegében a következőket válaszoltam:

„A közöttünk felmerült kérdés főleg - ha nem is teljesen - a té-nyek körül forog. Ön tagadja azt, hogy ezeket a hatásokat Isten munkálja vagy legalábbis ilyen módon munkálja. Én mindkettőt

állítom; mivel ezeket a dolgokat saját fülemmel hallottam és saját szememmel láttam. Láttam (amennyiben az ilyen természetű dolgok egyáltalán emberi szemmel megláthatók) sok ember esetében, amint a félelem, rettegés, kétségbeesés lelkét felváltja a szeretet, öröm, békesség lelke; amint a bűnös vágy helyét, amely eddig uralkodott felettük, elfoglalja a tiszta vágy, hogy Isten akaratát cselekedje.

Ezek a tények, amelyeknek én naponként szem- és fültanúja vol-tam és vagyok. Amit a látomásokról és álmokról mondhatok, az a következő: tudok több emberről, akiben ez az átalakulás vagy álom hatása alatt következett be, vagy úgy, hogy élénken lelki szemei elé képzelte vagy a kereszten függő, vagy a megdicsőült Krisztust. Ez a tény; ítélje meg bárki úgy, ahogy akarja. És hogy ez a változás meg-történt, azt bizonyítja (nem csupán a patakzó könnyek vagy az önkí-vületi állapot vagy a jajkiáltás: nem ezek a gyümölcsök, amelyekről megismerem őket, ahogy ön feltételezi, hanem) életük egész iránya: amely addig az ideig sok tekintetben gonosz volt, attól az időtől kezdve szent, igaz és jó lett.”

John Wesley

RÉVÜLETBEN

1Sám 10:1-6-7-11.

Akkor megszáll téged is az ÚR lelke, velük együtt prófétai

révületbe kerülsz, és más emberré leszel. És ha majd be-

E

248

következnek rajtad ezek a jelek, akkor tedd meg, amire

módot találsz, mert veled lesz az Isten.”

Csel 10:9-10-13-15.

„Péter déltájban felment a ház tetejére imádkozni. Közben

azonban megéhezett, és enni kívánt. Amíg az ételt készí-tették, révületbe esett... Ekkor hang hallatszott: „Kelj fel,

Péter, öld és egyél!” ... De másodszor is szólt hozzá a

hang: „Amit az Isten megtisztított, azt te ne mondd tisztá-

talannak.”

Csel 22:17-18. „Történt azután, hogy visszatértem Jeruzsálembe, és a

templomban imádkoztam: révületbe estem, és láttam őt,

aki ezt mondta nekem: Siess, és menj ki hamar Jeruzsá-

lemből, mert nem fogadják el a te rólam való bizonyságté-

teledet.”

2Kor 5:13. „Ha ugyanis révületbe estünk, Istenért történt, ha pedig

józanok vagyunk, értetek van.”

Egy összejövetelen történt a fiatal szolgálóval, mia-latt a gyülekezet énekekkel dicsérte az Urat: gyszer csak, bár nyitva volt a szemem, nem láttam a bará-tomat. Nem láttam az embereket. A világot láttam magam

előtt: a földkerekség minden népét… (Isten egy látomásban elhívta az evangélium prédikálására, s közölte vele, hogy ha nem prédikálja a megtérést, akkor őrajta kéri számon azoknak a vérét, akiket látott

a látomásban.) Felébredtem. A látomásnak vége szakadt. Még min-dig remegtem. Amikor kinyitottam a szememet, a terem üres volt. Sötét volt, és én egyedül ültem ott. Nem tudnám megmondani, hogy egy órán keresztül voltam-e ott, másfél óráig, vagy kettőig – nem tudom… Nem tudom, hogy azt gondolták-e: elaludtam, vagy valami vicc az egész. Mindenesetre az emberek hazamentek, és magukkal vitték a lámpát is…

Felkiáltottam: „Isten!” – és leestem a földre… habozás nélkül vé-gignyúltam a piszkos padlón. Sírni kezdtem, aztán már zokogtam, és a bűneim bocsánatát kértem… Megtisztítottam a lelkemet és a szellememet. Azután imádkozni kezdtem: „Istenem, azok az embe-rek Japánból! Ó, Istenem, és a kínaiak! Ó, Istenem, az indiaiak! Uram!”

E

249

Ez volt az első eset, hogy a nemzetekért imádkoztam. Mindenem fájt. Izzadtam. Az izzadság hozzákeveredett a sárhoz (ti. az iskola-épület földpadlós volt, s azon feküdt). Egész éjjel, egészen másnap reggel nyolcig, ott sírtam, imádkoztam és közbenjártam.

L. Sumrall

örülbelül este fél hétkor kezdtük el az istentiszteletet egy rövid beszéddel, amit a 6-18 év közötti fiatalokhoz intéz-

tünk. A beszéd végén megkértük őket, hogy mondják el a megtérők imáját, amit meg is tettek. Ezután Isten ezt mondta nekünk: „Menje-tek és tegyétek rá a kezeteket mindegyikre!”

Lementünk a színpadról és rátettük a kezünket az első két gye-rekre. Mindketten elestek az erőtől! Rátettük a kezünket két másik gyerekre, és ők is elestek! … Továbbhaladtunk a teremben, sőt a füves domboldalra is kimentünk, és egyet kivéve minden gyerek elesett! Csak feküdtek a földön… Egyszer csak mintha mindnyájan

bábuk lettek volna, amelyeket cérnán rángatnak: egy hangra, ame-lyet a gyülekezet többi tagja nem hallott, mindannyian felemelték a kezüket, és elkezdtek más nyelveken szólni, ahogy a Szellem adta nekik! Az ötszáz gyerek közül sokan baptista, metodista, katolikus és más evangéliumi felekezetből származtak, és soha nem hallottak a nyelveken szólásról, most azonban a Szellem szele mindnyájukat megragadta ugyanabban a pillanatban! Az egész gyülekezet el-csendesedett, miközben az ötszáz gyerek kezét a levegőbe emelve nyelveken szólt. Egy jel és csoda!

Charles és Frances H.

éső este történt. Sokáig beszélgettünk, imádkoztunk fér-jemmel. Döntés előtt álltam. A következő nap választ vár-

tak tőlünk, hogy vállaljuk-e azt a szolgálatot, amire kértek. Férjem már készen állt, de én nagyon bizonytalan voltam. Úgy éreztem, egyáltalán nem vagyok alkalmas erre a szolgálatra. Küszködtem, imádkoztam, de nem tudtam elfogadni. Kívántam az Úr akaratát tenni, de nagyon kicsinek és erőtlennek éreztem magam.

Az ágyban fekve még sokáig kínlódtam, imádkoztam. Már lekap-csoltuk a kislámpát is, de nem tudtam megnyugodni. A férjem béké-sen aludt mellettem. Én még nyelveken folytattam az imádkozást, mivel nem tudtam, valójában mit is kérjek. És a Lélek segítségemre jött ahogy a Róma 8: 26-27-ben Pál apostol beszél erről. „Ugyanígy segít a Lélek is a mi erőtlenségünkön. Mert amiért imádkoznunk kell, nem tudjuk úgy kérni, ahogyan kell, de maga a Lélek esedezik ér-tünk kimondhatatlan fohászkodásokkal. Aki pedig a szíveket vizs-gálja, tudja, mi a Lélek gondolata, mert Isten szerint jár közben a

K

K

250

megszenteltekért.” Hosszan imádkoztam, nem tudom mennyi idő telt el. Egyszer csak kezdtem különösen érezni magam. Meleg hullám járt át. Majd hatalmas erő szállt le rám, átjárta az egész testemet, moccanni sem tudtam, teljesen lemerevedtek a tagjaim, kezem, lá-bam. Egy pillanat alatt mozgásképtelenné váltam. Férjem felébredt és észrevette, hogy valami történt velem. Felkapcsolta a lámpát és kérdezett, de én nem tudtam megszólalni sem. Kérdezte, hívjon-e

orvost. Válaszként a szememből megértette, hogy nem kell. Tudtam, hogy itt nem betegségről van szó. Végül énekelni kezdett. Hallottam az éneket a fülemmel, de ezzel egy időben mást is hallottam belül:

– Kételkedsz te az én erőmben? – hangzott a kérdés. Csendben jött a válaszom belülről: – Nem, Uram. Nem, nem kételkedem. – Kételkedsz te még az én erőmben? – Nem, nem kételkedem. – Azt is el tudod hinni, hogy én meg tudlak téged erősíteni? – Igen, csak Te tudsz megerősíteni. – Kételkedsz még az én erőmben? – Nem, nem kételkedem. – El tudod hinni, hogy én erre a szolgálatra is meg tudlak erősí-

teni? – Igen, igen, ezt is el tudom hinni. Mit is tehetnék mást, hiszen a

kezedben vagyok, azt teszel velem, amit akarsz. – De kételkedsz te még valaha is az én erőmben? – Nem Uram, nem kételkedek. És ahogy ez így végigment bennem, kezdtek az ujjaim, a kezem,

a lábam feloldódni, és végül az egész testem rendbejött. Eközben teljes nyugalmam volt, becsukott szemmel feküdtem, kí-

vülről csak ennyi látszott az egészből. A férjem miután látta, hogy normalizálódott a helyzetem, nagyon

megörült, hálát adott az Úrnak és kérdezgetett engem, de én még nem tudtam beszélni. Újból és újból hallottam még nagyon sokáig: Kételkedsz még az én erőmben? - Nem Uram, nem.” Még sokáig imádkoztam csendben, szellemben. Órák múlva elaludtam, de

megint arra ébredtem: „Kételkedsz még az én erőmben?” Ez több-ször megismétlődött reggelig.

Reggel azután elmondtam férjemnek, hogy mi is történt az éjjel. S amikor egyedül maradtam, csendességben az Úrhoz fordultam. Kér-tem segítsen megérteni, hogy mi is volt ez – hisz akkor én ilyesmiről sem nem hallottam, sem nem olvastam –, és nagyon kértem, hogy az Igén keresztül adjon bizonyosságot, hogy tudjam, ez Tőle jött. Ézsai-ás 61. rész volt a válasz. Most értettem meg igazán, hogy mi is tör-tént velem: „Uramnak, az Úrnak lelke nyugszik rajtam, mert felkent engem az Úr.” Igen, az Úrnak Lelke nyugodott rajtam, mert felkent engem az Úr. Elküldött, hogy örömhírt vigyek, bekötözzem a megtört

251

szíveket, szabadulást hirdessek a foglyoknak, és szabadulást a megkötözötteknek... a csüggedés helyett öröméneket... gyászfátyol helyett illatos olajat... olvastam végig a részt. Sokat mondott minden egyes vers.

Köszönöm Uram, hogy megtanítottál, hogy a Te erőd által, a Te keneteddel indulhatok arra, amerre Te vezetsz. Soha sem akarok kételkedni a Te erődben.

I. S.

HALLHATÓ HANGON

Szelíd, halk hangon

1Kir 19:12-15-18.

„A földrengés után tűz támadt; de az Úr nem volt ott a tűzben. A tűz után halk és szelíd hang hallatszott…Ekkor

azt mondta neki az Úr: Menj, kelj ismét útra a pusztán

át, Damaszkuszba, és amikor odaérsz, kend fel Hazáélt

Arám királyává.”

gy hét sem telt el, és az esti csendes áhítatban Isten szólt hozzám: „Add át a szívedet!” Nem tudtam mit válaszolni,

csak annyit: „Azonnal!” Ezután imádkoztam, és nyugodt öröm járta át a szívemet, lelkemet. Azóta napi 2-3 órát Bibliatanulmányozással, imával, elmélkedéssel, hitélet kérdéseiről való olvasással töltök.

Benedek I-né

Viharból

Jób 38:1-4.

„Ekkor megszólalt az Úr a viharban, és ezt mondta Jób-

nak...”

E

252

Jób 40:6-7.

„Az Úr válaszolt Jóbnak a viharból, és mondta: Övezd csak

föl derekadat férfiasan! Én kérdezlek, te meg oktass en-

gem!”

Kiáltással, mennydörgő hangon

1Móz 3:9-10.

„De az ÚRisten kiáltott az embernek, és ezt kérdezte: Hol vagy? Az ember így felelt: Meghallottam hangodat a kert-

ben, és megijedtem...”

2Móz 3:4.

„Amikor az Úr látta, hogy odamegy megnézni, kiáltott ne-

ki Isten a csipkebokor közepéből, és ezt mondta: Mózes,

Mózes! Ő pedig így felelt: Itt vagyok!”

2Móz 19:3,19.

„…az Úr pedig így kiáltott hozzá a hegyről… Mózes be-

szélt, és az Isten mennydörgésben felelt neki.”

2Móz 24:16.

„…és a hetedik napon kiáltott Isten Mózesnek a felhő kö-zepéből.”

Zsolt 29:3-5-9.

„Az Úr hangja zeng a vizek fölött, mennydörög a dicsősé-

ges Isten, az Úr, a nagy vizek fölött. Az Úr hangja hatal-

mas, az Úr hangja fenséges. Az Úr hangja cédrusokat

tördel, összetöri az Úr a Libánon cédrusait.”

hogy mentünk az összejövetelre – minden zökkenőnél bele-nyilallt a fájdalom a testembe – hallgattam Elmert, aki arról

mesélt, hogy mit látott és hallott az összejövetelen. Aztán a hangja lassan elhalkult, és egy másik hangot hallottam, mintha a belsőmből jött volna, és egyre hangosabb lett. Olyan volt, mint valami vízesés-nek a hangja. Aztán fokozatosan elcsendesült. A hang ezt mondta: „Fiam meg foglak gyógyítani, és azt akarom, hogy az én gyógyító erőmet elvidd a nemzedékedhez.”

A

253

Nem kellett senkinek elmagyaráznia, hogy a hang, amit hallot-tam, Isten hangja volt.

Lehet, hogy tehozzád nem úgy szól, ahogy hozzám. Lehet, hogy nem ugyanazokat a dolgokat mondja majd neked. Lehet, hogy egy istentiszteleten lesz valami, amiről úgy gondolod majd, hogy ez telje-sen neked szól.

De az is előfordulhat, hogy meglátsz valamit a természetben,

vagy meghallasz egy sort egy dalból, és valami egészen új módon szól hozzád... és akkor hirtelen tudni fogod, hogy Isten valami újat akar megmutatni neked magából, és abból, ahogyan Ő cselekszik.

Oral R.

osszul aludtam és korán felébredtem. Gondolataimban elba-rangoltam, és helyet adtam a kísértőnek, aki meg is ragadta

az alkalmat és bűnre csábított. Én pedig engedtem neki. Elveszítet-tem a békességemet és nyugtalan lettem. Felkeltem és elmentem

Béla bácsiékhoz. Ott feltűnt korai érkezésem. Béla bácsi rám kérde-zett: „Mi van Kornél, de korán?” Bántott a bűnöm, ezért nem kertel-tem, megmondtam, hogy bűnbe estem és keresem a szabadulást. Béla bácsi bűnvallásra buzdított, és átadott egy levelet, ami éppen akkor érkezett Attilától. Elolvastam. Nagyon jókor jövő biztatások voltak benne, pedig Attila nem tudhatta, hogy én milyen problémá-ban szenvedek. Még azt is írta, hogy nem borítékban küldi, hanem e-mailen, hogy hamar megkapjam. Az Úr Jézus tudta, hogy nekem most van szükségem a bátorításra.

Napközben többször is megvallottam a bűnömet, de nem szaba-dultam fel. A sátán egyre mélyebben hatalmába kerített. Estére már mindent kilátástalannak véltem, s feladtam a harcot. Úgy gondol-tam, hogy nincs értelme küzdeni, úgysem tudok győzni. Ilyen lelkiál-lapotban mentem imaórára.

Néhány dicsőítő ének és több személy egyenkénti imádkozása után kiscsoportokba mentünk imádkozni. Nekem azonban egy szó sem jött ki a torkomon. Átéreztem állapotom, és nagyon sírni kezd-tem. Bár a csoportunkban volt egy olyan barátom is, aki nem volt még ilyen imaórán és szégyelltem magam előtte, mégsem tudtam mást tenni. Nagyon bántott a bűnöm és az Úrtól való eltávolodásom.

Ahogy rám szakadt bűnöm súlya, egy hangot hallottam, amely olyan volt mint a harsona hangja, és a nevemet kiáltotta. Nagyon meglepődtem és megijedtem. Nem tudtam, mi lehet ez.

Ugyanebben az időben valaki a csoportunkból nyelveken imád-kozott és én megértettem, hogy általa az Úr szól hozzám, és ez az üzenete: „Kornél megváltottalak! Kornél szeretlek! Kornél enyém vagy, az én vérem megmosott, szabad vagy!” Azután hallottam,

R

254

amint az Úr kiűzte belőlem a démont. Azt is először nyelveken, majd magyarul hallottam.

Megszabadultam és megteltem örömmel. Az Úr betöltött Szent Szellemével, én pedig nagyon hálás vagyok neki!

P. Kornél

A hangerősség nem hangsúlyozott

1Móz 22:1.

„Ezek után történt, hogy Isten próbára tette Ábrahámot,

és megszólította: Ábrahám! Ő pedig felelt: Itt vagyok.”

1Móz 25:22-23. Rebekának „Az Úr pedig ezt mondta neki: Két nép van méhedben, két

nemzet válik ki belsődből: egyik nemzet erősebb lesz a

másiknál, de a nagyobbik szolgál a kisebbnek!”

2Móz 20:22.

„Akkor azt mondta az Úr Mózesnek: Így szólj Izráel fiai-hoz: Ti láttátok, hogy a mennyből beszéltem veletek.”

5Móz 4:12.

„A tűz közepéből az Úr beszélt hozzátok. Szavának hang-

ját hallottátok, de alakot nem láttatok, csak hangot hal-

lottatok.”

5Móz 5:23-24-26. „…és azt mondtátok: Íme, Istenünk, az Úr, megmutatta

nekünk dicsőségét és nagyságát, hangját is hallottuk a

tűzből. A mai napon láttuk, hogy életben maradhat az

ember, ha Isten beszél hozzá.”

1Sám 3:2-10-11-14. „Az Úr pedig eljött, megállt, és szólította, mint azelőtt:

Sámuel, Sámuel! Sámuel pedig így felelt: Szólj, mert hall-

ja a te szolgád. Akkor az Úr ezt mondta Sámuelnek: Én

olyan dolgot fogok véghezvinni Izráelben, hogy aki csak

hallja, belecsendül a két füle.”

Neh 9:13. „Majd alászálltál a Sínai-hegyre, és beszéltél velük az ég-

ből…”

255

Jób 42:7-8.

„Miután az Úr mindezeket elmondta Jóbnak, így szólt az

Úr a témáni Elifázhoz...”

Zsolt 99:7.

„Felhőoszlopból szólt hozzájuk, ők pedig megtartották in-telmeit és a nekik adott rendelkezést.”

Ézs 30:21.

„Saját füleddel hallhatod a mögötted hangzó szót: Ezen

az úton járjatok, se jobbra, se balra ne térjetek le!”

Csel 9:3-7. (22:7,14; 26:14-18.) Saulnak (a vele utazók is hallották) „Útközben azonban, amikor éppen Damaszkuszhoz köze-

ledett, hirtelen mennyei fény villant fel körülötte, és

amint a földre esett, hallotta, hogy egy hang így szólt hoz-

zá: „Saul, Saul, miért üldözöl engem?” Ő pedig megkér-

dezte: „Ki vagy, Uram?” Az így válaszolt: „Én vagyok Jé-

zus, akit te üldözöl. De kelj fel, menj be a városba, és ott megmondják neked, mit kell tenned.” A vele utazó férfiak

pedig szótlanul álltak, mert hallották ugyan a hangot, de

senkit sem láttak.”

Csel 23:11.

„A következő éjszaka pedig odaállt Pál mellé az Úr, és ezt mondta: „Bízzál, mert ahogyan bizonyságot tettél az én

ügyem mellett Jeruzsálemben, úgy kell Rómában is bi-

zonyságot tenned!”

982. április 12-én Isten hallható hangon szólt hozzám. Ezt mondta: „Olvasd a száraz csontok völgyéről szóló látomást az

Ezékiel 37-ben! Mostantól kezdve megadom, amit kértél...” Carlos A.

znap reggel, amikor indulnunk kellett volna a kórházba, a sebészetre, egy hangot hallottam, amely így szólt hozzám:

„Nem fognak megoperálni; meggyógyultál.” Meglepődve néztem kö-rül, hogy ki szól hozzám, de nem láttam senkit, csak az unokahú-gomat, aki viszont határozottan tagadta, hogy bármit is mondott volna.

Carlos A.

1

A

256

öbb mint 20 éve történt. Isten gyermekeként igyekeztem ráfigyelni, akaratában élni. Ötödik gyermekünket vártuk,

aki nem véletlenül volt útban. Egészségi állapotom miatt ez emberi ésszel szinte érthetetlennek tűnt, de Isten terve és ígérete szerinti. Sokat imádkoztam előtte, hogy megértsem: csak a saját kívánságom egy újabb gyermek, vagy az Úr akarata és ezért helyezte a szívembe ezt a vágyat. Egyre jobban megbizonyosodtam, hogy Őtőle indult el. Aztán egy határozott ígéretet kaptam erre nézve az Igéből: „Egy év múlva fiút ölelsz...” (2Kir 4:11-17.) Hitben elfogadtam az Úr hozzám küldött szavát. Ekkor férjem is mellém állt. Néhány hónap múlva tapasztalhattam, hogy ígérete szerint cselekedett.

Egy darabig nem mentem el az orvoshoz, mert tudtam a vélemé-

nyét, de a végtelenségig még sem húzhattam. Így egyik délután, amikor megjelentem az egészségházban, a vártnál is keményebb és csúnyább letolásban volt részem. Belül tudtam, hogy az én Uram velem van és Ő megtart engem, de nagyon elszomorított a hozzáál-lás. Ahogy mentem hazafelé, éreztem, hogy elkeseredtem. Fájt a lelkem. Már csak néhány ház és otthon leszek. „Uram! Mit szól a férjem, ha ilyen állapotban meglát? Kérlek, segíts rajtam!” – fohász-kodtam magamban. És ekkor belül egyértelműen hallottam az Ő hangját. Gyöngéden, de érthetően: „Veled vagyok naponta, kezeidet megfogva, te csak bízzál szavamban! – mondja az Úr.” És az Ő bé-kessége betöltött teljesen. Minden bizonytalanság, szomorúság szer-tefoszlott. S tudtam biztosan, hogy ez a Szent Szellem vigasztalása és ereje, amit most nekem küldött. Csak később ismertem fel, hogy egy olyan éneknek a szövegével szólt hozzám Isten, amit csak 1-2-szer hallhattam pár évvel korábban. Isten ígéretei igazak és áme-nek! Egy év múlva magamhoz öleltem Isten ajándékát, egy drága kisfiút. Dicsőség az Úrnak érte!

F. K-né

A hangot látomásban hallja

Csel 9:10-11.

„Volt Damaszkuszban egy tanítvány, név szerint Anániás. Az Úr megszólította őt látomásban: „Anániás!” Ő így vála-

szolt: „Íme, itt vagyok, Uram.” Az Úr pedig így szólt hozzá:

„Kelj fel, menj el abba az utcába, amelyet Egyenes utcá-

nak hívnak, és keresd meg Júdás házában Sault, akit

Tarzuszinak neveznek: mert íme, imádkozik...”

T

257

Csel 10:3-6. Kornéliusznak

„Ő egyik délután három óra tájban látomásban tisztán

látta, hogy az Isten angyala bemegy hozzá, és megszólítja:

„Kornéliusz!” Ő pedig rátekintett, és megrémülve kérdez-

te: „Mi az, Uram?” Erre az angyal ezt mondta neki: „Imádságaid és alamizsnáid emlékeztetőül feljutottak az

Isten elé. Most azért küldj embereket Joppéba, és hívasd

magadhoz azt a Simont, akit Péternek is hívnak. Ő egy

Simon nevű tímár vendége, akinek a háza a tengerparton

van.”

Csel 10:13,15. Péternek

„Ekkor hang hallatszott: „Kelj fel, Péter, öld és egyél!”...

De másodszor is szólt hozzá a hang: „Amit az Isten meg-

tisztított, azt te ne mondd tisztátalannak.”

hogy imádkozni mentem, Isten kijelentést adott nekem. Egy alakot láttam magam előtt. Lángnyelvek vették körül, talpa

nem is érintette a földet. Szája mozgott, mintha beszélne. Ekkor az Úr hallható hangon szólt hozzám: – Hirdesd az evangé-

liumot! Benny H.

ar, aki a nézők között ült, hallotta Isten hangját és az Úr azt mondta neki, hogy beszéljen „egy zöld pulóveres fiúval”,

hogy jöjjön el velünk a nyáron... Kalafi átvette a levelet a postán, beszállt a kocsijába és feltépte.

Hirtelen Isten szólt hozzá. A saját fülével hallotta Isten hangját, tel-jesen leizzadt. „Kalafi – mondta az Úr gyengéden –, a keresztyén élet nem könnyű, de van valami, ami még ettől is nehezebb. Ez pedig – nem keresztyénnek lenni. Az ár, amit azért kell fizetned, hogy kö-vess engem sokkal kisebb, mint az az ár, amit azért fizetsz, hogy ne engem kövess.”

Loren C.

egyven órán át nem hunyta le szemét, nem evett és nem ivott. Szinte eszét vesztette. Majd odament az ablakhoz;

úgy érezte, hogy a pokol ajtaja nyílik meg lába alatt. Ekkor ezeket a szavakat hallotta: „Hamisságod iránt kegyelmes leszek, bűneidről és vétkeidről többé meg nem emlékezem.” Ezzel minden terhétől megszabadult és most már az evangéliumhoz méltó módon él.

J. Wesley

A

D

N

258

Színről színre, szemtől szemben

2Móz 33:9-11.

„Az Úr pedig színről színre beszélt Mózessel, ahogyan

egyik ember beszél a másikkal.”

4Móz 12:7-8.

„De nem ilyen Mózes, a szolgám! Őrá az egész házam van

bízva! Szemtől szemben beszélek vele, világosan, nem rej-télyesen, az Úr alakját is megpillanthatja...”

5Móz 34:10.

„Nem is támadt többé Izráelben Mózeshez hasonló prófé-

ta, akivel szemtől szemben érintkezett volna az Úr.”

NEM MEGOSZTHATÓ KIJELENTÉSEK

Dán 12:4.

„Te pedig, Dániel, zárd be ezeket az igéket, és pecsételd le

ezt a könyvet a végső időkig...”

2Kor 12:1-4.

„...elragadtatott a paradicsomba, és olyan kimondhatat-lan beszédeket hallott, amelyeket nem szabad embernek

elmondania.”

Roberts Liardonnak Isten mennyei látomást adott, és ő is beszámol arról, hogy nem mindent mondhat el:

z asszony kezében egy könyvet láttam, de nincs megen-gedve, hogy a címét megmondjam. Több olyan dolgot is

mondott nekem Jézus, amiket most még nem szabad elmondanom. Roberts Liardon

A

259

NEM MINDENT JELENT KI ISTEN

5Móz 29:28.

„A titkok az ÚRéi, a mi Istenünkéi, a kinyilatkoztatott dolgok pedig a mieink és a fiainkéi mindörökké, hogy tel-

jesítsük ennek a törvénynek minden igéjét.”

2Kir 4:27.

„...az Isten embere így szólt: Ne bántsd, hiszen el van ke-

seredve, és az ÚR eltitkolta előlem, nem jelentette ki ezt

nekem.”

AKADÁLYOK A SZENTLÉLEK HANGJÁNAK

MEGÉRTÉSÉBEN

Jób 33:14.

„Hiszen szól az Isten így is meg amúgy is, de nem törőd-nek vele.”

- Szól a Szentlélek, csak nem törődünk vele. - Gyakran nem vagyunk felkészülve meghallani a Lélek

szavát. Értelmünk és szellemünk nem felkészült. - Gyakran nem vagyunk tiszták, bűn van az életünk-

ben, ezért nem értjük. - Gyakran érzelmileg félünk, hogy tévedünk, nem jól

értjük meg, és hibát követünk el.

260

HAMIS ÚT

Jer 23:28. (25-32).

„Az a próféta, aki álmot látott, mondja meg, hogy csak álom volt. De aki igét kapott, hirdesse igémet igazán!...”

Jer 23:32.

„Rátámadok az olyan prófétákra, akik hazug álmaikat be-

szélik el - így szól az ÚR -, és félrevezetik népemet hazug-

ságaikkal és kérkedésükkel. Pedig nem küldtem őket,

nem adtam parancsot nekik, és használni sem tudnak ennek a népnek - így szól az ÚR.”

Jer 14:14-15.

„De az Úr ezt felelte nekem: Hazugságot prófétálnak a

próféták az én nevemben. Nem küldtem őket, nem paran-

csoltam nekik, nem is szóltam hozzájuk. Hazug látomást, hiábavaló varázsigéket és maguk koholta csalárdságot

prófétálnak nekik. Azért így szól az Úr ezekről a próféták-

ról: Az én nevemben prófétálnak, pedig én nem küldtem

őket! Mégis ezt mondogatják: Nem lesz ebben az ország-

ban fegyver és éhínség! – De majd ezeknek a prófétáknak

fegyver és éhínség miatt lesz végük.”

5Móz 18:9-11-14.

„Ne legyen átokmondó, se szellemidéző, se jövendőmondó,

se halottaktól tudakozódó... Mert ezek a nemzetek, ame-

lyeket elűzöl, jelmagyarázókra és varázslókra hallgatnak,

de neked nem engedi azt meg Istened, az Úr.”

1Sám 28:7 (15-20).

„Akkor ezt mondta Saul a szolgáinak: „Keressetek nekem

egy halottidéző asszonyt! Elmegyek hozzá, és őt kérdezem

meg.” Szolgái ezt felelték neki: „Van itt Éndórban egy ha-

lottidéző asszony.”

Zak 10:2. „De a házibálványok hazug kijelentést adnak, a varázslók

megcsalnak látomásaikkal, haszontalan álmokat beszél-

nek el...”