FIGYELD EZREDFORDULÓ • 2001/2

GLATZ FERENC

flZ EURÓPflI UniÚ ÉS fl nVELUEK(Lingua frankák, regionális lingua frankák, anyanyelvek és a német nyelv)

„2001" a nyelvek éve az Európai Unióban. Már az 1996. évi Európa Fórumon (Berlin, 1996. november 6.) azalábbi sorok szerzője előadásában a kisnemzetek megmaradásához szükséges feltételek tanulmányozását sür-gette. Azért, hogy az „emberi tényező" napirendre kerüljön, ezek között is a nemzeti sokszínűség megőrzése,sokat tett az a nemzetközi munkabizottság, amely 1991 óta vizsgálja az Európai Közösség, majd Európai Uniókeleti kiterjesztését. A bizottságot a Bertelsmann Alapítvány szervezi, finanszírozza, a brüsszeli adminisztráci-óval együttműködve. Ebből a bizottságból nőtt ki az 1996 óta évente ülésező Európa Fórum, ami az unió„kormánya"-val (azaz a „Bizottsággal") közösen megállapított napirendek keretében tárgyalja az uniós politikaalapkérdéseit. Az alábbi előadás szerzője 1991 óta vesz részt az uniós munkabizottságban. 1991-ben a kisebb-ségi kérdést, a kisnemzeti kultúrák megmaradását javasolta tárgyalni és egy kisebbségi kódexet dolgozott ki(megjelent a História 1992. 11. különszámaként, majd több ezer példányszámban angolul, németül, szlovákul,románul), az 1996. évi első Európa Fórumon a kisnemzetek megmaradásának feltételeiről, 2000. januárban azunió „humán-jövőjéről" tartott előadást.2001. március 30-án a Magyar Tudományos Akadémián az „európai nyelvek"programja keretében tartottakkonferenciát a német nyelv jövőjéről. A bevezető előadás szövegét az alábbiakban közöljük.

O Első tézis: az Európai Uniónak miért nincshumán-stratégiája ?

Az EU ismeretes módon az európai szén- és acéltrösztökszerveződéséből nőtt ki. Ma már elmondhatjuk: az EurópaiUniónak 40 éves előtörténet után van politikai-igazgatásiszervezete (komisszió, adminisztráció, parlament, választá-si rendszer stb.), alapjaiban készen áll (gondoljunk csak

Maastrichtra, 1992), van védelmi-stratégiai szervezete(gondoljunk a NATO kiterjesztésére), készen áll a gazdaság-politikai konstrukció (ipar- és agrártermelési normatívak-kal, Európa Bankkal, az euró bevezetésével, 1999), sőt vanmár az EU-nak környezetpolitikája és formálódik tudo-mánypolitikája (elsősorban a termeléshez kötó'dő kutatásiágazatokra koncentrálva). De elfeledkezünk arról, hogy azEurópai Unióban emberek is fognak élni, akiknek nemcsakvédelmi, termelési és igazgatási-rendészeti problémáiklesznek. Ezek a jövendő Európai Unióban élő emberek nem-csak ipari termékeket és élelmet produkáló egyedek, nem-csak katonáskodó vagy szavazó individuumok, de érző, gon-dolkodó, az életet szellemileg is élvezni akaró egyedek.Akiknek van kulturális, érzelmi világuk is. Emberek, akikmozognak a kontinensen, akiknek be kell illeszkedniük újközösségekbe, törököknek, lengyeleknek, magyaroknakNyugat-Európába, németeknek, angoloknak, franciáknakKelet-Európába. Mindez konfliktusokat vált ki a jövevényekés a hagyományosan kialakult szokásrendek között. Mind-ezzel egy időben zajlik a termelési-kulturális globalizáció, azinformációs forradalom, a kulturális kommunikáció eszkö-zeinek (computer, tv, a telefónia) forradalma, amely azérintkezéskultúra új formáit alakítja ki. Ezért az EU-nak az-zal is foglalkoznia kell: milyen nyelveken fognak beszélni azemberek, milyen legyen a kontinensen létező képzési-utó-képzési rendszerek koordinációja. És mindezek után választkell majd adni a kérdésünkre: lehet-e az oktatás-, kultúrpo-

EZREDFORDULÓ • 2001^2 FIGYELŐ

litikát lényegében csak nemzetállami szinten működtetni.Miért nincs az EU-nak kultúrpolitikája? Hiányzik máig azEU-ból egy humánpolitikai koncepció, egy humánpolitikaivízió. Ha az EU költségvetésére tekintünk, láthatjuk e költ-ségvetésben is a humánpolitika hiányát: megdöbbentőenkis ráfordítást láthatunk (néhány százalékot) oktatásra,nyelvi programokra, nem beszélve arról, hogy a modern ér-telemben vett kultúrpolitika is szétesik az EU rendszeré-ben, némi oktatásra, ifjúságpolitikára, médiapolitikára. Tel-jesen eltávolodik az EU a hagyományos európai politikaistruktúrától, amelyben a kultúrpolitika a 19-20. századbanigen fontos helyet foglalt el. Azt is mondhatnánk: Európa19-20. századi emelkedésének egyik titka a színvonalas ok-tatás- és kultúrpolitika kiépítése volt. Az adófizetó'k pénzé-ből igenis törődni kell az életminőségnek nemcsak anyagi-materiális, de értelmi-érzelmi tényezőivel is. (Zárójelbenhadd tegyem hozzá: nem vagyok benne biztos, hogy ezen atéren is feltétlenül másolni kell az amerikai politikát, ame-lyik a kultúrát alapjában az egyén dolgának fogja fel.) Ezértis csak örülni lehet annak, hogy az EU a nyelvek kérdésétnapirendre tűzi, konferenciákat ösztönöz, aminek eredmé-nyeként egy európai uniós nyelvstratégia rögzülhet.

O Második tézis: mi is az EU célja ?

Az Európai Unió mint igazgatási egység első számú céljanem lehet szerintünk más, minthogy igazgatási-szakigazga-tási eszközökkel segítse a területén élő polgárok versenyké-pességét. A 21. század visszavonhatatlanul a globalizációszázada lesz, ami azt jelenti, hogy minden falu, iskolaterem,sőt dolgozószoba a világverseny része lesz. Az információsforradalom egyelőre csak ipari-technikai forradalomnaklátszik, de hamarosan látható lesz: itt egy világméretű kultu-rális forradalomról van szó. Egyrészt műveltséganyagunkmodernizálásáról, másrészt az egész érintkezéskultúra át-alakulásáról. Aki nem tanulja meg a modern információstechnikát, aki nem sajátítja el az új érintkezéskultúra alap-elemeit, az elbukik ebben a világversenyben.*

O Harmadik tézis: a nyelvismeret ma már szociáliskérdés

Mi köze a versenyképességnek a nyelvekhez?Ahhoz, hogy a globális tudásanyaghoz hozzáférhessünk,

szükséges a világnyelv vagy világnyelvek ismerete. Jelenlegaz angol látszik az egyetlen világnyelvnek, noha megerősö-dik újra és újra az eszperantó tábora. Ez utóbbiak érve: azeszperantó könnyebb - pontosabban szólva - könnyebbmagas irodalmi szintre jutni benne, mint az angolban. Csak

* Vö. erre Glatz Ferenc: Újévi etűdök. Európáról, az Európai Unióról,európaiságunkról. Ezredforduló, 2001/1. 5-9. o.

Forrás: Csányi Vilmos: Az emberi természet. Bp. 1999.

hát az angol mögött a világ legdinamikusabb gazdasági éskatonai nagyhatalma áll, és ez az anyagi érdek eldönti a teo-retikus vitákat, behozhatatlan előnyt biztosítva az anya-nyelvű angoloknak, mindenekelőtt az amerikaiaknak. Ke-reskedés, diplomácia, tudomány, informatikai rendszerekvilágszintű működtetése ma már angol nélkül elképzelhe-tetlen. Ez tények, nem pedig érzelmek kérdése.

A világnyelv mellett ugyanakkor szükséges a lokálislingua frankák ismerete: az angolon túl a francia, a spanyol,az orosz, az arab, a kínai, a német. (Erre még visszatérünk.)

Ezekről az igazságokról mindenki beszél, ez ma már apolitikában amolyan common place, sőt a sajtó területén is.Sajnos, az EU szintjén nagyon keveset teszünk viszont azért,

FIGYELŐ EZREDFORDULÓ • 2001^2

hogy a lingua frankák oktatása, használata erősödjék. Kér-dés, hogy ráhagyhatjuk-e csak az individuumra az idegennyelv tanulásának belátását? Nem kellene az uniós tagál-lamok iskolarendszerébe a kötelező idegen nyelvek oktatá-sát ugyanúgy erősíteni, erőszakkal, mint például előírjuk aparadicsom formájának, méreteinek követését?

Az idegen nyelv szükségessége - common place! Sajnoskevesebbet beszélünk az anyanyelv fontosságáról.

A lingua frankák közvetítő nyelvek. Az igazgatás, a ke-reskedelem, a személyes turizmus, a tudomány, a szakmákérintkezési eszközei. Egy ideig sokan azt hitték, ezek a vi-lágnyelvek kiszorítják az anyanyelveket. Azt hittük, mindenkisgyerek az Alföldön 2000-ben már angolul vagy németülfog érettségizni. Nem így történt és Németországban, Kíná-ban sem így történik. Világos lett: a modern technikát, az újvilág bonyolult társadalmi-világnézeti konfliktusait az em-ber csak anyanyelvén érti meg. Érzelmi világát kiteljesítenianyanyelvén fogja a jövőben is. Ezért tehát a kis nyelveket ismodernizálni kell. Ha nem lesz magyar vagy szlovák," vagyromán stb. nyelven modern fizika-, kémia-, biológiaoktatásvagy nem lesz szépirodalom, verskultúra, akkor az alföldivagy regáti, vagy kárpátaljai kisgyerekek már 6 éves koruk-ban szociális hátrányba kerülnek a meedwest vagy másnagykultúrába született kisgyermekekkel szemben a holnapvilágversenyében. Ma már nem a kis nyelvek eltűnésénekveszélye fenyeget. Hanem az, hogy a kis nyelvek konzervá-lódnak. A másik veszély: egy nyelvi alapú szociális diszkri-mináció. Kiemelkedik egy felső középosztály, amelyik egymodern fogalomvilággal operáló, korszerű világnyelvet vagyvilágnyelveket beszél, azon ír, gondolkodik és kialakul egykultúrálatlan tömeg, amelyik csak a modernizálatlan, szub-kultúrába süllyedt anyanyelvet beszéli. Ennek elkerülésére

az eszköz: egyrészt a kisanyanyelvek moderni-zálása, másrészt a világ-nyelv, illetve a lokálislingua frankák oktatásá-nak erősítése költségve-tési pénzből.

És itt ismét az EUcéljaihoz érkezünk visz-sza: a kontinens társa-dalmainak versenyké-pességének kérdéséhez.Európa emelkedésénekegyik titka volt mindigaz - a 16-20. században-, hogy az elit- és a tö-megkultúra nem sza-kadt szét. (Szemben akínai, arab és más kultú-rákkal.) És ebben a zsi-

A MAGYARORSZÁGON BEMUTATOTTÚJ JÁTÉKFILMEK

A GYÁRTÓ ORSZÁG SZERINT, 1990-1999

Ország

Franciaország

Lengyelország

Magyarország

Nagy-Britannia

Németország

Olaszország

Románia

Oroszország (Szovjetunió)

USA

Kanada

Japán

Spanyolország

Összes bemutatott film

1990

17

8

31

6

9

12

2

9

126

1

3

-

258

1999

13

-

16

9

-

3

-

-

119

1

-

2

176

Forrás: Magyar Statisztikai Évkönyv 1999.KSH, 2000. 248. o.

dó-keresztény életelvek követése és a görög-latindemokratizáló írás-, olvasáskultúra segített bennünket. A21. század az emberminőség százada lesz éppen az új érint-kezéstechnika következtében. Ma már az USA-ban, Kíná-ban egyaránt látják, hogy a chipkorszak igénye a tömegmű-veltség emelkedése. Azért bírálják saját oktatási rendszerei-ket, mert az elit- és tömegműveltség elszakadt egymástól.Európát csak most fenyegeti az amerikanizálódás: nem azangol nyelv hódítása a veszély, és még kevésbé az amerikaielitkultúra beáramlása (sőt, ezt kevésnek tartjuk!), a veszélyaz amerikai primitív kommerciális kultúra hódítása és az,hogy szociálisan-kulturálisan amerikai módra szétszakad-nak az európai társadalmak. Az európai kiegyensúlyozotttömegműveltség hagyományát kell újraerősítenünk, aminekelső számú feltétele a nyelvi érintkezés színvonalának erősí-tése. A világnyelv, a lingua frankák kötelező oktatása, a felté-telek előírása részben EU, részben nemzetállami feladat. Akis nyelvek modernizálása viszont csak a nemzetállamok fel-adata. De e kis nyelvi kultúrák fontosságának demonstrálásaaz EU feladata. Ez meg is történik egyelőre annyiban, hogy azEU kijelenti a tagállamok nyelvének egyenjogúságát.

O Negyedik tézis: a kulturális diverzitásról

A természettudományok sokat beszélnek a biológiai diverzi-tásról. Vagyis arról: az emberiség érdeke a Földgolyó, egésztermészeti környezetünk élővilágának sokszínűségétmegőrizni, a biodiverzitást. Én legalább ennyire fontosnaktartom a kulturális diverzitást. Vagyis: az emberiség történe-tében több százezer év alatt kialakult sokféleséget meg kellőrizni. Európa történelme folyamán egyedülálló kulturálisdiverzitást fejlesztett ki. Aránylag kicsiny területén többmint 20 egyenrangúan kiművelt nyelvi kultúra él, amelynektagjai világszinten jutnak anyanyelvükön ismeretekhez.

Ez a kulturális diverzitás nemcsak etikai, hanem anya-gi-materiális szempontból is fontos. Sőt, a kulturálisdiverzitás hasznos. A különböző kultúrák egymás mellettélése és találkozásai, igaz, konfliktusokhoz is vezetnek(mint ahogy például az állandó európai háborúkhoz), deugyanakkor egészséges versenyhez is. A szokásrendszerekés hagyományokba rögződött sajátosságok ütközése, kihí-vásokat is megfogalmaznak, de egyben versenyhelyzetet isteremtenek. (Mint ahogy azt teremt ma az Egyesült Álla-mokban is az afrikai gyökerű, a spanyol gyökerű, az ázsiaigyökerű, az európai gyökerű és a jenki gyökerű kultúrákegyüttélése, csak erről keveset beszélünk, hanem az egészetbelefoglaljuk az ún. amerikai kultúra fogalmába. Ezt abefogadókészséget természetesen - hadd tegyük hozzá -őszintén csodáljuk.) A 21. század, a mi elképzelésünk sze-rint, a kulturális diverzitás százada lesz. Európának ez a ha-gyománya tehát nagyon is korszerű lehet. De hogyan őriz-hető meg, sőt fejleszthető a kulturális diverzitás?

EZREDFORDULÓ • Í D O M FIGYELD

A MAGYAR ISKOLÁKBAN KÖTELEZŐ TÁRGYKÉNT IDEGEN NYELVET TANULÓKSZÁMA, 1999 (%)

Iskolafaj

Általános iskola

Gimnázium

Szakközépiskola

Felsőoktatási intézmény (nappali tagozat)

Angol

47,0

44,0

51.5

39,0

Francia

1

8

3

9

Német

49

36

43

30

Orosz

0,9

1,0

0,6

4,0

Egyéb

2,1

11,0

1,9

18,0

Forrás: Magyar Statisztikai Évkönyv 1999. KSH, 2000. 236. o.

Ezen emberi sokféleségnek a megnyilvánulási formája aszokásokban, az életformában és a nyelvekben megtalálhatósokféleség. Ezek közül ma már kétségtelenül legerősebbeszköz a nyelv. A kulturális (etnikai, vallási) sokszínűséghordozója a nyelv. Ezért tehát a sokféle anyanyelv megőrzé-se a kulturális diverzitás megőrzésének eszköze. De mintláthatják, én nem az anyanyelvek konzerválását tartom el-érendő célnak, hanem modernizálását. És természetesnektartom, hogy az anyanyelvek, éppen lingua frankák révén,állandó kapcsolatban vannak egymással. Folytonos interfe-rencia áll fenn az egyes anyanyelvek, valamint a lokálislingua frankák és a világnyelv között. Legalábbis én ezt tar-tom ideálisnak a következő évtizedekben.

Tehát világnyelv (vagy világnyelvek), lokális linguafrankák és modernizált anyanyelvek - ez lehet az európai21. századi versenyképesség alapja. Ismétlem: nemcsakegyszerűen humánetológiái alapkérdés e hármas nyelviszintnek a kiépítése és támogatása, hanem nagyon is hasz-nos a jövőnk szempontjából.

O Ötödik tézis: Európa emancipálódásáról

Az Európai Unió történelmének nagyobb része és alapjai-nak lerakása is a hidegháború korára esik. A világ kettéosz-tottságában Nyugat-Európa „természetes" szövetségese, azEgyesült Államok oldalán állott. Kelet-Európa viszont az el-lenfél, a Szovjetunió megszállása alatt élt. Most, amikor aszovjet hatalom összeomlott és Oroszország visszahúzó-dott történelmi határai mögé, az európai kontinensnek vilá-gosan látszanak sajátos kontinentális érdekei. Továbbra istermészetes szövetségben él az atlanti világ egészével, dema már ezen a szövetségen belül erősek a versenytényezők.Ma már az európai kontinens termelési bázisai egyáltalánnem ideológiai-politikai vonalak szerint tagozódnak, hanemüzleti, illetve lokális érdekeik szerint. És az európai terme-lési és kulturális közösség nemegyszer legerősebb verseny-társa éppen az Egyesült Allamok vagy netán Japán, azaz akorábbi, úgynevezett szabad világ államai. Európának tehátmeg kell tudni fogalmaznia a maga saját kontinentális gaz-dasági és kulturális céljait is. Az Európai Unió újabb fejlődé-si szakasza Európa emancipálódásának elősegítése.

Európa emancipálódásának első számú feltétele az euró-pai kultúra történelmi szerepének újravizsgálata.* Ameri-kai, de kínai barátaim is gyakran kérdezik, miért nincs büsz-ke európai ember. Amíg az amerikaiak, sőt a dél-amerikai-ak, az afrikaiak, kínaiak rendkívül büszkék a múltjukra és ajelenükre. Az én válaszom erre mindig az: de minálunk kri-tikusabb embertípus nincsen. Az ő kérdésük: miért van az,hogy e más kontinensek világszemlélete alapjában jövőori-entált, míg a miénk elsősorban múltorientált és a jogos ön-kritikák mellett képtelenek vagyunk a történelmünkbenmegtalálható előremutató sajátosságokra jövőt felépíteni?

A kérdés-válaszok azután most már az egyes európainemzetek, és közöttük mindenekelőtt a németek, kultúrájá-hoz és e kultúrák értékeléséhez vezet. És ahhoz a tényhez,hogy tankönyvekben, sőt filmekben Európa 19-20. századitörténelme elsősorban negatív vonásokkal van lefestve.

Európa úgy jelenik meg a 19. században a világtörténe-lem-könyvekben, mint gyarmatosító hatalom, amelyik kizsák-mányolta az akkor még fejletlen afrikai, ázsiai vagy éppendél-amerikai népeket. De keveset szólnak a zsidó-kereszténykultúrkör, azaz az európai kultúrkör folytonos kíváncsiságáról,arról, hogy ez az Európa a modern technikai eszközöket, azemberi jogok becsületét és a politikai kultúrát vitte el ezen vi-lágrészekre. Vagyis Európa szerepe az emberiség 19-20. szá-zadi történelmében nagyon is pozitív volt. Még akkor is, ha ezaz európai jelenlét a világ különböző részein az európaiak ural-mi pozícióinak megerősítésével járt együtt. (Ahogy a későbbikorban azután ugyanígy viselkedett az elmaradott területekkelszemben a japán, a kínai és az arab kulturális-katonai terjesz-kedés is.) Vagyis mi, európaiak: angolok, franciák, németek,hollandok, portugálok, belgák, magyarok szóljunk csak to-vábbra is önkritikusan az ipari forradalmak korának gyarma-tosító mozzanatairól, de legyünk büszkék arra a technikára ésarra az irodalmi, nyelvi és közösségszervező kultúrára, ame-lyet e kontinensen kifejlesztettünk és amelyet a világ különbö-ző részein, ha rossz eszközökkel is, terjesztettünk. És legyünkma őszintén kíváncsiak és befogadók az ázsiai, az afrikai, adél-amerikai vagy éppen az arab kultúrákkal szemben.

De a legsúlyosabb vád ellenünk, európaiakkal szembenaz, hogy a kontinens két világháborút termelt ki. És ez márteljes mértékben igaz is. Egyesek hajlandók ezen háborúskonfliktusok felelősségét egy vagy két nemzetre (általában anémetre) vagy az európai tőkére (itt is elsősorban a német,kisebb mértékben az angol, a francia tőkeérdekeltségre),mások ideológiai áramlatokra, kommunizmus és fasizmusmegjelenésére hárítani. Akárkinek is van igaza, e világégé-sekjoggal késztetik önkritikára az európai kultúra mai kép-viselőit, mint amilyenek mi is vagyunk. Az állami háborúkgyakorlata, az emberi jogokat semmibe vevő diktatúrák és

* Vö. erre Glatz Ferenc: Az európai történelem kérdőjelei. História,2000/2. sz.

FIGYELŐ EZREDFORDULÓ - 2001^2

ártatlan emberek tömeges pusztítása soha nem lehet „bo-csánatos bűn". Ezért tehát jogos az európai önkritikus ma-gatartás. De úgy gondolom, hogy a II. világháborút végre bekell fejezni. Nem lehet százmilliókat politikai rendszerekvagy kormányok vagy politikai pártok bűneiért felelőssétenni. És főképp nem lehet az unokákat a nagyapáik bűneivagy tévedései miatt felelőssé tenni. És nem lehet azt to-vább folytatni, hogy a világ gazdasági versenyében az euró-pai cégek versenytársai nap mint nap előveszik az európaiállamok hatvan évvel ezelőtti világháborús tetteit és ezzelpróbálják meg európai versenytársaikat erkölcsileg, a médiasegítségével a víz alá nyomni. (Fiatalkorom élménye juteszembe, amikor a proletárdiktatúra propagandája úgyigyekezett csökkenteni az amerikai autók és technikai cik-kek presztízsét, hogy azt mondta nekünk: igen, de az ameri-kaiak mindennek érdekében kiirtották az indiánokat.)

És ez a gazdasági téren mutatkozó Európa-ellenességmegmutatkozik a szellemi életben is, amelynek a kárvallott-ja elsősorban a német kultúra.

O Hatodik tézis: a német kultúra és a németnyelv emancipálódásáról

A második világháború és a fasizmus, valamint a holokauszttragédiáját nehezen dolgozta és dolgozza fel az emberiség.Érthető. És érthető az is, hogy az európai országokban léte-zett fasiszta mozgalmakat elsősorban - gyakran teljesen atényekkel ellentétben - a német fasizmusra és a német tör-

ténelemre vezették vissza. Ezzel akartak a francia, az angol,a skandináv, az olasz, a kelet-európai - így a magyar - nem-zeti történelmek megszabadulni a maguk nemzeti fasizmu-sainak tényétől. Ha nem is helyes és ha nem is igaz, de ért-hető. És még az is érthető - igaz, hogy szintén hamisítás -,hogy a világ film- és irodalmi kultúrájába 1945 után a nega-tív hősök műveltsége, viselkedése a világ minden sarkábanamolyan németes vonásokkal volt felruházva. Szemináriumidolgozat témája volt, milyen tulajdonsággal látták el a világ-háborús filmekben a németeket: embertelenség, cinizmus,magas technikai műveltség, arrogancia, mások lenézése, sőtkulturálatlanság. Ezek az ún. kollektív tulajdonságok azutánátragadtak a civil témájú filmekre is, ahol ha német embermegjelent, többnyire rendelkezett ezen tulajdonságok egyi-kével. De az elemzés azt is kimutatja, hogy általában a film-művészetben ezeket a „fritz"-es tulajdonságokat aggatták rámindig a negatív hősökre. A fasizmus-humanizmus, dikta-túra-demokrácia életérzés ellenpárjából egy kultúra kontranémetek ellentétpár alakult ki. (Néhány évvel ezelőtt kezd-tünk egy vizsgálatot arról, hogy a modern gyermekfilmek ne-gatív szereplőiben, még a híres Harrison Ford-filmekben, aCsillagok háborújában is mennyire feltűnnek a gonoszok bi-rodalmának lefestésében a korábbi évtizedekben a fasiszták-ra, illetve németekre mintázott alaptulajdonságok.) És arrólmár nem is beszélek, hogy a német történelemnek mindazokaz elemei, amelyeket a hitleri politikai rendszer ideológiájá-ban felhasznált - a germán hagyományoktól a lutheri hagyo-mányokon át a wagneri zenéig - kiiktatódott a németség kul-

túrtörténetéből. A német történelem első-sorban a német fasizmus előtörténetekéntjelent meg.

Anti azután már nem is érthető, az adiszkriminatív magatartás a német nyelvvelszemben 1945 után. Mindenki előtt isme-retes az, hogy nagyon sok állami iskola-rendszerben a német nyelv oktatását erő-szakkal szorították vissza. Sőt, az UNESCOáltal meghatározott világnyelvek közé semkerülhetett be és az UNESCO égisze alattrendezett tudományos konferenciák nyel-vei közül is kizárták a német nyelvet. De-formitást idézett ez elő több tudományág éstöbb szakmának a művelésében, ahol a né-met nyelvű hagyomány vagy a német nyelvűszakirodalom alapvetőnek számított.

De az utólagos antifasizmus jogos ki-bontakozása deformitást idézett elő a né-met értelmiség egy részében is. A németértelmiség rendkívüli önkritikával vizsgál-ta és vizsgálja nemzete történelmét. Én eztpéldaértékűnek tartom. Úgy látom, hogy asaját negatív hagyományokkal legőszin-

EZREDFORDULÓ • 2 0 0 M FIGYELŐ

tébben és legkritikusabban a németek szálltak szembe. Is-métlem: követendő magatartás mind az európaiak, mind azamerikaiak vagy akár a japánok, kínaiak és arabok számárais. Mégsem hallgathatom el, hogy lépten-nyomon zavar az,hogy ez az önkritikus magatartás egy kompenzálással páro-sul. Érthető, de néha már komikus volt az, amikor figyel-meztetni kell német kollégáinkat: legalább ne tiltakozzanakaz ellen, hogy mi szóba hoztuk a német kitelepítések jogta-lanságát, a kollektív felelősségre vonást a második világhá-ború után. Az elmúlt 15 év más komikus esetei közül taláncsak még egyet említek. 1999-ben Budapesten rendeztük aTudomány I. Világkonferenciáját.* Mint a rendezőbizottságelnöke kértem az UNESCO-t, hogy a konferencia hat világ-nyelve mellett lehessen a német is hivatalos nyelv. És ehhezelőször a német diplomáciai testület kollégáit kellett meg-győzni, hogy mégsincs rendjén ez a diszkrimináció a németnyelvvel szemben. Úgy gondolom, Európa emancipálódásá-nak egyik peremfeltétele a német kultúra emancipálódása.A germán vasművesség, a germán faluközösség előremutatószerepének megmutatása éppen úgy, mint a középkori né-met szövetségi területszervezési hagyomány, a vallásmeg-újítás, a dráma, zene, természet- és társadalomtudományokeurópai hagyományainak visszaemelése Európa kultúrtör-ténetébe, és e hagyományanyag felhasználása a közös euró-pai jövő építésében és egyúttal a német nyelv beemelése avilágnyelvek közé. Csak örömömre szolgál, hogy éppen amai konferenciánk szerint is ez az évtizedes, sok kis csata-tereken meghívott harc végül is győzelemmel zárul és mamár a német nyelv szerepéről beszélhetünk az európaiegyüttélés kikovácsolásában.

O Hetedik tézis: a német nyelv és kultúra kö-zép-kelet-európai és magyarországi szerepéről

A németek az okcidens keleti határterületén helyezkedtekel és így természetesen 1500 éve állandó érintkezésben vol-tak a keleti határokon elhelyezkedő szlávokkal, magyarokkal,vagy az éppen a régióba betörő és hosszú ideig itt tartózko-dó törökökkel. Természetes, hogy az Északi-tenger és azAdria, illetve a Fekete-tenger háromszögében a német tele-pesek újra és újra kiáramlottak a 10-től a 19. századig. Ezeka területek munkaalkalmat kínáltak és szakképzett földmű-ves, iparos vagy éppen katonáskodó munkaerőt igényeltek.Mindenki előtt ismeretes, hogyan alakultak ki a Baltikumtóla Kárpát-medence déli csücskéig, a mai Romániáig, illetveJugoszláviáig a különböző német telepescsoportok. Sőt, is-meretes az is, hogy a 20. századig a térség városi kultúrájanagyon erősen német kultúra volt: a telepesek hozták ma-gukkal nemcsak szerszámaikat, de közösségszervezési for-máikat és nyelvüket is. (Még a magyar fővárosban, Budapes-

* Vö. erre: az Akadémia c. folyóirat 1999. évi különszámát.

ten is például az 1870-es években a lakosság több mint70%-a beszél németül és a lakosság nagy része magát németanyanyelvűnek vallja.) A német nyelv térségünkben egészen1945-ig az első számú világnyelv volt, egyes szakmákbanpedig szinte a kizárólagos világnyelv szerepét töltötte be.Mondanom sem kell, hogy a térségbe beáramló szó'lőműve-seknek, drehereknek, vagy éppen sörfőzőknek, műszakitisztviselőknek eszük ágában sem volt a német nemzeti esz-me győzelemre juttatása, ahogy azt a német nacionalista ésfasiszta ideológia, a Drang nach Osten ideológiája 1930-1945 között hirdette, mert történelmi alapot kívánt terem-teni a III. Birodalom aktuális keleti terjeszkedéséhez. Determészetesen az sem igaz, amit a háború utáni utólagos an-tifasiszta ideológia állít, hogy ugyanis ezek az emberek a né-met imperializmus és a germanizálás előharcosai lettek vol-na. Ez is ideológia volt 1945-től máig. Az ideológia egyikforrása a német fasizmus kelet-európai rombolása okoztafájdalmak voltak: a kelet-európai kis népek lerohanása és akelet-európai népirtások fölött érzett fájdalom. De volt egymásik, legitimáló forrása is: a térségbe benyomuló orosznagyhatalom érdekeit szolgálta.

1990 után - ma már láthatjuk - új fejezet kezdődött a tér-ség népeinek és a németség kapcsolatának történelmében. Aszovjet zóna összeomlása, a megszállás után napirendre ke-rült a térség szorosabb kapcsolódása az okcidenshez, az ún.visszatagozódásunk Európába. A nyugat-európai népek és azEgyesült Allamok sokat ígértek és a politika, valamint a védel-mi politika (NATO) szintjén sokat is tettek. De a mindennapokszintjén egyedül a német értelmiség és a német középosztályvolt az, amelyik szívósan figyelt a kelet-európai térség belsőtársadalmi problémáira. Míg a multinacionális cégek mozgá-si rádiusza globális - ezek között nagy számmal találhatjuk azEgyesült Államokat és a távol-keleti informatikai cégeket is -,addig a térségben létrejött közös kisvállalkozások (jointventure-ok) több mint 80%-a a szomszédos nyugati terüle-tekről, német, osztrák területről származik. Vagyis: ismétműködésbe léptek az évezredes mechanizmusok. Szó sincsnémet imperializmusról, szó sincs Drang nach Ostenről, ha-nem egyszerűen emberi, gazdasági érdekekről és hozzájukkapcsolódó folyamatos kulturális interferenciáról van szó.

A Kelet-Európában élő népek számára tehát a németnyelv a 21. század lokális lingua frankája és a német kultúraaz egyik természetes közvetítő és testvérkultúra. A térsé-günkben élő (még ki nem telepített) németség az egyik pillé-re lehet ennek a megújuló közép-európai német kultúrának.Ehhez viszont az szükséges, hogy a térség értelmisége éspolitikai középosztálya véglegesen számoljon le a németel-lenes beidegződöttségekkel és tudja megkülönböztetniGoethe, Schiller kultúráját a Mein Kampf követőitől.

Ne felejtsék: a hagyományos német kultúra - a reformá-ció lényegében ezt fogalmazta meg - egy csodálatos, állan-dóan vitatkozó magatartásra alapozódik.