1

FILOZÓFIATÖRTÉNET 1. Dr. Kendeffy Gábor, egyetemi docens (KRE) előadásának jegyzete 

(Fekete Zoltán teológus ) A görög szavakat többnyire a kiejtés szerint igyekeztem írni, így könnyen átírhatóak görögre. A jegy‐

zet nincs még lektorálva, várhatóak hibák. Vizsgatételek: 1. Milétoszi filozófusok 2. Hérakleitosz 3. Xenophanész4. Parmenidész5. Püthagoreizmus6. Szofisták7. Platón az erényről8. Platón politikai filozófiája9. Platón ideaelmélete és lélekfilozófiája10. Platón természetfilozófiája, teológiája 11. Arisztotelész logikája 12. Arisztotelész természetfilozófiája és első filozófiája 13. Arisztotelész a lélekről és a megismerésről 14. Arisztotelész etikája 15. Arisztotelész politikai filozófiája  

Az ókori filozófia hogyan kezdődik? Filozófia és nem filozófia között nincs éles határ.   Pl. Homérosznál is filozófiai nézetek. Világkeletkezés: Ökeánosz(?) körbefogja a… Orphikus mítoszok (Orfeusznak tulajdonítják). A hagyományos görög vallás kérdései is. 

Preszókratikus filozófusok  Az arkhé érdekelte őket.  Az 1. görög filozófusok: legendás alakok, éltek. 7 bölcsek, egyike Thálész. 

Thálész (640 ‐ 546)  Források: Föld a vízen. (koráról: Mint elsőből létrejön, és amibe mint végsőbe belé‐pusztul.) Nincs abszolút keletkezés és pusztulás. Mindennek a nedves a tápláléka. A nedves természet könnyen formálódik egyes dolgokká. A mágneskőnek is lelke van. Az élettelen dolgoknak is lelke. A minden tele van istenekkel. 

~585: megjósolt egy napfogyatkozást egy méd‐lűd háború idején.   virágkora: 40 éves  ‐40 év:  így lőtték be életkorát 

A milétoszi iskolához tartozott. A dolgoknak a kezdetét (arkhé) kutatták. Ez őselvet, lényeget is jelent. (Arisztotelésznél lényeget.) 

Az arkhé: a víz. Minden a vízből keletkezik. Víz   (pára) levegő   tűz   föld. A föld a vízen lebeg, s ha földrengés van, akkor hullámzik a víz. Anyagi dologban találta 

  2

meg, de nem ismerte az anyag… A víz az élet princípiuma. Azt képviseli, hogy min‐den vízből van.  Minden él. Ez a hülodzoizmus (anyag és élet). Nem pusztán anyag. Nem volt megkülönböztetve nála anyag és forma.1 

Késő ókorból kommentár Plátón és Arisztotelész műveihez. Ez tartalmazott anyagokat preszókratikus filozófusokról is.   Az maradt fenn, amit a neoplatónista kommentá‐rok leírtak. Így jut el hozzánk: preszókratikus filozófusok – sztoikus foncsor – neoplatónikus foncsor – ami fennmaradt. 

Anaximandrosz (610‐547)   Források: Amikből keletkeznek a dolgok, azokba történik a pusztulásuk is. Bünte‐tést és jóvátételt fizetnek. Az egyből válnak ki a benne lévő ellentétek. Isteni termé‐szetű az apeiron: halhatatlan és romolhatatlan. A víznél ritkább, a levegőnél sűrűbb, és végtelen. Amikből keletkeznek a dolgok, azokba történik a pusztulásuk is … büntetést és jóvátételt fizetnek egymásnak. 

Az arkhé: apeiron, a határtalan, meghatározatlan, végtelen, (a káoszra is lehet gondol‐ni). Mindhárom jelentésben van értelme nála. Ha ez a víz lenne, felbomlana az egyen‐súly.   Nem lehet meghatározott elem. A kezdet nem lehet meghatározott. Van olyan forrás, ahol végtelennek lehet fordítani: elfogyna az anyag, ha nem lenne végtelen az arkhé. 

egyensúly  „minden abba pusztul el, amiből ke‐letkezett, hogy elégtételt adjanak egymásnak az egymás ellen elkövetett bűneikért” (az egyetlen Anaximandrosz‐idézet; B1). Jogi mó‐don képzelte el. Jogi morális szemlé‐let. Lényeg, hogy ne boruljon fel az egyensúly.  

elégtétel

felborul 

Ellenpárjait nem tudjuk, de valószínű, hogy föld – levegő, víz – tűz.  Nietzsche: „a görög filozófia tragikus korszaka” – mert versenyhelyzet van.  A ránk maradt források jelölése: pl. DK, Thálész, B2 – DK: H. Diersch és W. Kranz adta ki a töredékekeit a preszókratikus filozófusoknak ~1908., B: a töredéket jelenti, 2: a testimónium (nem szószerinti idézet, közvetett tudósítás) száma 

Anaximenész (585‐522)  Források: Az alapul szolgáló természet egyetlen és határtalan, de meghatározott (le‐vegő). Ha ritkábbá válik tűz lesz belőle, ha pedig sűrűbbé, akkor szél, felhő, víz, föld. A mozgás örök, a változás is általa. Levegő, ebből jönnek létre… az istenek. A levegő formájában a legegyenletesebb, láthatóvá a hideg, a meleg, a nedves és a mozgó által lesz. Mindig mozgásban. Sűrűsödése és ritkulása révén mutatkozik kü‐lönbözőnek. A keletkezés döntő tényezői ellentétek: a meleg és a hideg. A meleg és a hideg az anyag állapotai. Az összehúzódott és sűrű a hideg, és a ritka és ernyedt pedig a meleg.  

                                                 1 Arisztotelésztől: Thálész formai és lényegi okot nevez meg, de mozgató okot nem. (Ezért butaság.) 

  3

Az arkhé végtelen kell, hogy legyen: a levegő az (közömbösnek tűnik). Nemcsak a kezdetet, hanem a változások elvét is megmondta (a hogyant). Ritkulás – sűrűsödés a változás elve. 

Pl. Melegíti a hideg kezem, ha lehelem. – Ha a levest fújom, lehűl.2  preNewton: „mennyiségi elv”   minőségre. Nem mért konkrétan.  Nagy bizonyítások még nem voltak.  Nem különböztetik meg a mozgatott (anyag) és a mozgató okot az eddigiek. 

Hérakleitosz (544‐480)  Források: 1.) Az emberek mind értetlennek bizonyulnak a Logoszt illetőleg. A Logosz közös. A Logoszra hallgatva bölcs dolog egyetérteni azzal, hogy minden do‐log egy. Az embereknek rossz tanújuk a szemük és a fülük, ha lelkük nem érti a nyelvüket (= ha barbár lelkük van). 2.) A tenger a legtisztább és legmocskosabb víz. Az út felfelé és lefelé is egy és ugyanaz. A betegség az egészséget teszi kellemessé és jóvá. Azonosként van bennünk az élő és a holt… mert ezek átváltozva azok, azok átváltozva ezek. 3.) Az összesből egy, az egyből összes. Az isten nap éj, tél nyár, há‐ború béke… 4.) A láthatatlan összeköttetés erősebb. A dolgok természete rejtőzköd‐ni szokott. Nem értik, hogy a viszálykodó hogyan van egyetértésben önmagával. 5.) A háború közös, és az igazságosság viszály… A háború mindennek  atyja. 6.) Az ugyanazon folyamokba lépőkhöz más és más vizek áradnak. Minden mozgásban van. 7.) A világrend mindig volt, van és lesz: örökké élő tűz, föllobban mértékre és kialszik mértékre. A tűzért cserébe a viszonzás a dolgok összessége. 8.) A Nap na‐ponta új. 10.) A lelkek számára halál vízzé lenni; ámde a vízből lélek lesz. Száraz lé‐lek a legbölcsebb. 12.) A csatában megölt lelkek tisztábbak, mint a betegségben el‐haltak. 13.) Istenszobrokhoz imádkoznak, mintha valaki házakkal társalogna. 14.) Keresni kezdtem önmagamat. Az ember jelleme a daimón. A népnek úgy kell har‐colnia a törvényért, mint városfalért. 

1.) Az embereknek a dolgok alapvető koherenciájának megértésére kell törekedniük; ez a Logoszban, azaz a valamennyi dolog számára közös elrendezés kifejeződésében vagy elemében nyilvánul meg. 2.) Az ellentétek lényegi egységének különböző fajtájú példái. 3.) Ezért minden ellentét‐pár egységet, s egyszersmind sokaságot alkot. Külön‐böző párok is összefüggésben állhatnak egymással. 4.) A dolgok egysége a felszín alatt van; az ellentétek kiegyensúlyozott kölcsönhatásán alapul. 5.) A kozmosz teljes egyen‐súlya csak akkor tartható fönn, ha az egyik irányba ható változás előbb‐utóbb a másik irányba hatóhoz vezet, azaz ha vég nélküli „harc” folyik az ellentétek között. 6.) A fo‐lyó hasonlat azt a fajta egységet szemlélteti, amelynek alapja a mérték és az egyensúly megmaradása a változás során. 7.) A világ örökké élő tűz, amelynek mindig kihuny‐nak részei, hogy így hozzák létre a másik két alapvető világanyagot, a tengert és a föl‐det. A tűz, a tenger és a föld között végbemenő változások kiegyensúlyozzák egymást; a tiszta vagy aithér‐beli tűznek irányító képessége van. 8.) Csillagászat. Az égitestek tüzes üstökök, amelyeket a tenger kipárolgásai táplálnak; a csillagászati eseményeknek 

                                                 2 Arisztotelész a találgató, hogy ezt érti alatta. 

  4

szintén megvan a maguk mértéke. 9.) A bölcsesség a világ működési módjának megér‐tésében áll. 10.) A lélek a tűzből épül fel; nedvességbe való teljes beleolvadás halál a számára. A lélek‐tűz rokonságban áll a világ‐tűzzel. 11.) Az ébrenlét, alvás, halál a lé‐lek tüzességének fokozataival függ össze. Az alvás során a lélek részlegesen el van szakítva a világtűztől, így tevékenysége csökken. 12.) Az érdemdús lelkek nem válnak vízzé a test halálakor, hanem fennmaradnak, hogy csatlakozzanak a kozmikus tűzhöz. 13.) A hagyományos vallás eljárásai ostobák és következetlenek, noha alkalmilag és vé‐letlenszerűen rátapintanak az igazságra. 14.) Etikai és politikai intelem; az önismeret, a józan ész és a mértékletesség olyan eszmények, amelyek Hérakleitosznál sajátos meg‐alapozást nyernek a világról mint egészről alkotott leírásában. 

Efezusban élt. Ugyanabba a folyóba kétszer nem… Pantha rei. Síró filozófus – baljós hangulatú töredékek és a folyós történet miatt.3  

Szentenciában, aforizmákban fogalmazott. Gnómagyűjtemény (aranyköpés).  „A csavar útja egyenes és görbe.”   A találós kérdés műfaja. Életrajzi toposz, hogy találós kérdéseket tett fel és halálát is ez okozta. 

„Minden a logosz szerint jön létre.” (B1). Az ember ezt nem veszi észre, mert min‐denki olyan, mintha aludna. 

„ahhoz kell igazodni, ami közös, bár a logosz közös”… az emberek nem nyitják ki a szemüket. 

„az ébrenlevőknek közös a világuk, az alvók világa külön van”. Partikuláris az al‐vók világa, nem látják az egészet. 

Logosz: ige, értelem, beszéd, törvény, elv, arány.   Szellemi természetűnek tűnik.  Más töredékek: 

30‐as „kozmosz örökkön égő tűz, mely fellobban mértékre, kialszik mértékre”   Tűz vagy logosz az arkhé? 

„a tűz az ellenértéke mindennek és a tűznek minden az ellenértéke”   anyagi jel‐legű. 

Tűz vagy logosz?! Nem választható el. A tűzben látja képviselve a logoszt. A tűz‐nek reguláló szerepe van a mindenségben.4 (tűz és füst közt…)  

67‐es „Az isten nap‐éj, tél‐nyár, háború‐béke, elteltség‐éhség, és változik miként a tűz, amikor elvegyül a füstölőikkel (illatszer) és aszerint kapja nevét, ki minek ér‐zi.” Mindig a tűz a lényeg. 

A logoszt az emberek nem látják. Tűzként jelenik meg, mely szabályozó szerepet lát el a mindenségben. A lélek is, amikor tüzes és száraz, akkor jó. Nem az a fontos, hogy semleges legyen, hanem hogy az állandó mozgást biztosítja.  

Leginkább jellemzi az ellentétek szembeállítása. Van úgy, hogy látszólagos egység, és rejtett ellentétekből áll. Van úgy, hogy látszólagos ellentétek, de a két ellentét harmóni‐ában van, harmóniát eredményez. 4 fajtája az ellentéteknek: 

                                                 3 Életrajzi toposz. Régi szokás, hogy dramatizálták a filozófusokat tételeik alapján. 4 A napnak tulajdonít más töredék ilyen reguláló szerepet. 

  5

1. Ugyanaz a dolog másként hat különböző alanyokra. Pl. tenger: víznek a legtisz‐tább (halaknak éltető), és a legszennyesebb is (embernek halálos ivásra). 

2. Helyzettől függ (aspektustól). Pl. vágás és égetés (szörnyű is lehet, de rendben is lehet (orvos)), vagy csavar útja (egyenes és görbe) 

3. Egymásra van utalva a két ellentétes dolog. Pl. Egészség és betegség (az egészség azért értékelhető, mert van betegség).5  

4. Folyamatos valamiben két ellentétes szakaszt különböztetünk meg. Pl. A nap ré‐sze a nappal és az éjszaka (egység). 

Harmónia hangsúlya  „a nyilvánvaló harmóniánál magasabb rendű a rejtett”. Gyanakodjunk az ellentétre (dialektika). 

„miként van az, hogy ami ellenkezik: összhangban van” Pl. A lant, az íj. Mögöttes összhang. 

Ellentét hangsúlya  „a háború közös, és a jog (diké) azonos a viszállyal (erisz), és minden a viszály és a szükségszerűség szerint történik” 

„a háború mindenek atyja és királya”  A háború, ill. a viszály azonos a joggal. A háború jogszerű (mert így működik a mindenség), de harmóniába illeszkedik. Itt már nem hívja bűnnek, így már jól van: jogszerű.  

Társadalmi filozófia  Hésziodosz Munkák és napok. 2 viszály: • Öncélú, pusztító, önmagáért • Irigység, jófajta, egyfajta vetélkedés6 

A rossz erisz szublimálása ez az erisz (vetélkedés). Ez van Herakleitosznál is.  Xenophanész (570‐480) 

Őt szokták az eleai‐iskola alapítójának megtenni. (Parmenidész)  A görög filozófiáról kulcsmondat lehet: A keletkezés és a létezés világa közötti megkü‐lönböztetés. Óvakodtak attól, hogy létezőnek nevezzék, ami változik. Ezt a fogalmat annak tartogatják, ami állandóbb.  

Sokból az egyet.  Thálész: keletkezésből kimenteni a létezőt  Hérakleitosz: minden változik, hangsúly a keletkezés világára  Xenofanész: mentő akció, hogy a lét az más, mint a keletkező, pusztuló világ. 

Teológiai módon fogalmazza meg (versben)  kritikai él: A homéroszi mítoszok ellen irányul, az antropomorf istenkép ellen. Saját képére alakítja még a ló és az ökör is istenét. Reductio ad absurdum. Ugyanazokkal a hibákkal az istenek, mint az emberek (Hexameterben: Bökversek töredékből.) 

                                                 5 Sztoikus istenérv: theodícea ‐ rossz létét az isteni gondviseléssel… 6 Nietzsche szerint a görög szellem sajátossága ez. 

  6

konstruktívan: Saját istenkép. 23‐as töredék: 1 isten, isteni és emberi rend között legnagyobb, formára (termetre) és észre sem mása. Mindene lát és ért és hall is (egység). Nem lehet megkülönböztetni benne külön látást, hallást,… Fáradozás nélkül ráz mindent gondolatával. Össze sem fér vele, hogy ide vagy oda menjen: mozdulatlan. 

Arisztotelésztől közvetett híradás (testimónium): Xenofánész az első, aki ez egysé‐get kereste, és felnézve az égre azt mondotta, hogy egy az isten. 

A kritikai és a konstruktív közötti kapcsolat: az istenek közt nincs hegemónia. Azért nincs, mert az isten nem szorulhat rá senkire. 

Az egynek két értelme az éleai‐iskolában. • Darabra 1. • Egységes. 

Mindenhol egyforma, gömbhöz hasonlít (a legegységesebb forma).  Egyistenhit?! (igen, nem, Marticskó József szerint Xenofanész úgy érti, hogy 1 isten sokféle megnyilvánulása) • A pogány teológiáról megjegyzés: Az isteni lényeg (úszia) sokféle erőben 

(dünamisz) megnyilvánulhat. A transzcendenst az immanenciával hogyan? Kint van, de hogy menedzseli a világot, ha nincs benne?!   1 isteni lényeg és sok dünamisza, mint Nap és sugarai. 

Valóságos létező: nincs benne változás, és keletkezés és pusztulás.  Xenofanész Kis‐Ázsiában született. A médek támadása alatt el. Elea. Parmenidésszel találkozhatott. Nem tudni, hogy tényleg iskola volt‐e az eleai. 

Parmenidész (540/515‐450?)  Tanköltemény 

Talán a Létezőről vagy az Igazságról a címe. Egy lányt elraboltak, a nap kapujába, hórákhoz, istennő (Diké) szól hozzá. 

2‐féle útja a kutatásnak: „a jólkerekített igazságot” + a halandó vélekedése. Mire mondhatjuk, hogy létezik? Ezt kimenekíteni a változás világából. • 1. út Az igazság útja. Csak a létezőről beszél. Mi létezik? Mindenség/ Létező/ 

nincs alany. Pozitív állításokat tegyünk, amik állítóak, mert azt el lehet képzelni. Míg a tagadást nem lehet. Innen induljunk ki. A tagadást nem lehet elképzelni. Mire gondoljunk, amikor azt mondjuk, hogy lét?! Ugyanaz a gondolkodás és a létezés. Egyetlen út szó: van. Nem született, romolhatatlan, egész, egyetlen, rendületlen, teljes, soha nem volt, sem lesz, mert most teljeséggel van (eszti). Fo‐lyamatos „vanás”. Nem gondolható el. Nem pusztulhat (mert akkor nem‐létezővé pusztulna.) Valami kordában tartja. Nem is osztható, teljesen egyenle‐tes. Nem jobban az egyik irányban, mint … Van benne irány. Valami korlátozza (Diké?!). Mozdulatlan, de ha szabadjára engednénk elindulna a pusztulás útján. Határolt a létező, gömbhöz (egyenletesség) hasonló. De nem a nem‐létező hatá‐

  7

rolja. Önmagától nem tud megmaradni (kívülről zabola, mert hajlam), ha az egységből kilépne, kevesebbé sokasodna.7 ♦ Parmenidésznél az istenség nem tartozik sem a létezéshez, sem a nem‐

létezéshez. • 2. út A látszat útja. Kutathatatlan. A halandók csalfa vélekedése. Kozmoúria (a 

világ keletkezésének tana) nyomai. fény és sötétség feszültsége. Van egy rossz és egy jó oldal. Gondolkodás: különböző testi összetevők helyes aránya.   Más világkép. Határolt – határtalan; fény ‐ sötét összecsapnak.   Elismeri, hogy van nem létezés.8 Fajok kialakulása vagy pusztulása. Kozmogónia. Milyen korabeli tanításba illik ez bele? Püthagóreusok. Háború: Herakleitoszos 3. út nincs. Elveti így Herakleitoszt is, azaz azt, hogy ellentétesek is, összhangban is ugyanazon dolgok.)  ♦ 1. válasz Ez egy eredeti kozmogónia. (Steiger Kornél véleménye.) Mindkettő 

Parmenidész tanítása – két aspektusa ugyanannak a világnak. Ritkán jön szembe a Létező az utcán. a) logika alapján b) empátia alapján. Az ember mindkét módon látja a világot. Feszültségben mindkettő.   Nem püthagóreusok találták ki. 

♦ 2. válasz (Ugyancsak Steiger:) a) a világot, mint kozmoszt nézi (nem válto‐zik) b) a világnak a biológiáját nézi. Nem akarja kibékíteni a kettőt. 

♦ mj. határoltság kérdése. Egy tanítványa korrigálta Parmenidészt: határtalan.  Püthagórász (582‐496) 

Püthagórász és tanítványai: nehéz lenne elválasztani, hogy ki mit tanított ebből.  2‐féleképpen hirdették 

1. Hallomásból vett üzeneteket szóbeli úton. (akúszmatikoj)  2. Tanulnivalókat hirdettek írásban. (mathématikoj) ≠ matematikát írtak csak  1 és 2 feszültség: „nem írunk!”. Kr.e. I. sz. végén Ovidiusz idején lehetett püthagóreusokról beszélni. Püthagórász   Plátón   püthagóreusok 

Közös tanok magva:  Lélekvándorlás tana, a lélek halhatatlansága. „A kutyát ne verd, mert ez harcos volt a trójai háborúban.” 

Az élőlények egymással való rokonsága. (lelkében)  És matematikával. 

Lélekről:  különböző lélektanokat tulajdonítanak nekik, melyek nem is voltak összhangban  1. A lelket a mozgással hozzák kapcsolatba (a mozgás princípiuma) • „A lélek olyan, mint a porszemek mozgása, vagy ha nem, akkor az, ami mozgat‐

ja a porszemeket.”9 

                                                 7 ~A görög tragédiák hübrisz fogalma. 8 A platóni kép is ehhez hasonló. 9 Arisztotelésznél is ez lesz. 

  8

• A mozgás az égitestek mozgásával van összhangban. A lélek akkor halhatatlan, ha utánozni tudja az égitestek (?) mozgását ill. össze tudja kötni a kezdetet a véggel. Leír egy kört halála után (lélekvándorlás). 

• A testet nem értékelik sokra. A test börtön (szóma széma (sír)). Valamiféle igaz‐ságosság ebben (isteni büntetés).  

• A lélek mozgató és halhatatlan. A mindenség mozgásával ez rokon.  2. (későbbi; Parmenidész utáni valószínűleg) A lélek a test összetevőinek harmóniá‐ja.10 Értelmezések: • I. utólagos harmónia: lant – húrok, … összhangja; tűz, lélek halála • II. előzetes harmónia: ami alapján a lantokat gyártják11 

Matematikáról:  Lélekterápia   tiszta lélek   így vizsgálni a mindenséget! Az égitesteknek harmo‐nikus a mozgása, és ebben zenei arányok érvényesülnek. A szférák zenéje: a külön‐böző bolygók más sebességgel forognak és a távolság is különböző. Utánozni kell azt a harmóniát, ami a mindenségben fennáll. Legjobb módszer erre a zene. Fémrudak megütése   összhangzat; oktáv, kvint, kvart a nevéhez kötődik. 1,2,3,4 fontos számok, összegük 10, ami a legtökéletesebb szám.   Világképet átalakítják: tűzgömb)  bolygók)  állócsillagok ege)  ellenföld)  ‐  kijön a 10. Testet elhagyva a boldogság. Ezzel az ábrával próbálták igazolni. 

Számokkal összefügg az egységről szóló tanításuk:  Egyes híradások szerint a püthegóreusok úgy gondolták, hogy a mindenség egysé‐gekből áll, aminek kiterjedése van. De ez matematikai egység, fizikailag nem egy‐ség. (mj.: Valami, aminek nincs kiterjedése, hogyan lesz kiterjedése?!). Matematikai egységekből áll a világ.  

Másik nézet a világ kialakulásáról. Pont   egyenes   sík   tér. Állandó differen‐ciálódás. A határ fogalma. Űr (határtalan)   elkezdett határolódni   sík   test. A dimenziók egymás után jöttek létre.  

Az ellentétek egysége harmóniát hoz ki. Pl. a határ és határtalan. „jó”  „rossz” Határ  Határtalan Férfi  Nő Páratlan  Páros Jobb  Bal Mozdulatlanság Mozgás Egyenes  Görbe Fény  Sötétség Négyzet  Téglalap 

                                                 10 Szemben Platón Fajdón dialógusával. 11 Démokrítosz V.sz. 

  9

Szofisták  Pénzért tanítottak. Bölcs a szó eredeti jelentése. Negatív értelemben Plátóntól, Ariszto‐telésztől. Plátón: <pénzes ifjakra vadászik, hogy a tanítását rátukmálja>. Arisztotelész: <látszólagos bölcsesség>.   A szabad értelmiségi születése. 

Eddig általában természetfilozófia. Ők etikával, társadalomfilozófiával, bár van termé‐szetfilozófiájuk is. Az erényre tanítsák az ifjúságot. Próthagorász (egyik szofista): arra okítja, hogy a háztartást hogyan és állami befolyásra okítja (gyakorlati ember – politi‐katudomány, szónoklás). 

Próthagorász (~420)  Periklész kortársa. Két nagy műve:  I. Antilogiai – Ellentétes beszédek (ugyanarról a dologról két ellentétes érvelést lehet tartani)12  

Volt egy része (feltételezés), ami az istenekről szólt. <Sem azt nem tudjuk, hogy vannak, sem azt, hogy nincsenek: az élet rövidsége, a dolog homályos volta miatt.>  Feltételezés, hogy érvek mindkét irányban (hogy vannak ill. hogy nincsenek). 

Etikai szféráról, társadalomról. Periklész és Próthagorász beszéde – gerelyhajító. Ki az okozója (aitia) annak, hogy meghalt egy néző? Nem tudjuk. 

Tudományokról, pl. matematikáról. Egy érintő 1 pontban érinti a kört. Igaz és nem igaz mellett is lehet érvelni. 

II. Az igazságról  Homo mensura‐tétel: „minden dolog mértéke az ember, mind a létezőknek, hogy léteznek, mind a nem‐létezőknek, hogy nem léteznek”.  • Mérték – metron. Dolog, holmi – khréma. Minden holmi mértéke az ember. Sex‐

tus Empiricus, a tételt idéző későbbi szkeptikus filozófus: Mértéknek a kritéri‐umot nevezi, dolgoknak a tényeket. A kritérium olyan mérce, ami alkalmas az igaznak a hamistól való megkülönböztetésére. Minden tényállásnak a kritériu‐ma az ember. (A tényállás alany és állítmány, azaz kijelentés.)  

• Sextus Empiricus   A viszony fogalma Próthagórásznál jelenik meg. (egyes ember szemben a másikkal).  

• Az ember, aki megmondja, hogy …  ?! Ha nem volna ember, akkor nem volna igazság. 

Ismétlés: homo mensura és antilogiai; khréma; Az igazság kritérium, ami alapján meg tudjuk különböztetni az igazságot a hamistól. Khréma prágmá – a dolog tényállás.   Minden dolog tényállása az ember. Mindenkinek külön‐külön igazsága van. Milyen hónap van? – 12 tényállás van erre nézve.  

• Sextus Empiricus: mindegyiknek igaza van – az egyes embert érti alatta. A fáról máshogy gondolkozik a kutya és az ember ☺. A fáról szóló igazság az ember nélkül nem volna igazság (enyhén értve). A szerelem annyiféle, ahányféle em‐ber van (erősen értve).  

                                                 12 Egy kutató véleménye: A görög tragédia hatása ez a feloldhatatlan feszültség. 

  10

• Platón többféleképpen érti: pl. annak is igaza van, aki fázik és annak is, akinek melege van.   Valószínűleg egyedként érti.; Meleg van: Miért nem a majom a mérték?  Valószínűleg itt fajként érti az „ember”‐t.  

• Sextus Empiricus alapján: Metafizikai/létfilozófiai környezete ennek a tételnek, egy Próthagórász utáni szkeptikus álláspont: minden tárgyról (érzékelt) – ré‐szecskék   a szervezetbe (érzékelő, melyet jellemez az állapota). Mindkettőn múlik az érzékelés. Az anyag áramlik (Hérakleitosz öröksége: minden folyik)   Nincs állandó igazság. (Az érzékelés változó volta.) 

• Képzetek között nincs hierarchia?! – Igazság szerint nincs. Nincs kevésbé igaz. Eljárás, melyet Próthagórásznak tulajdonítanak: „A gyengébb állítást erősebbé tenni.” ♦ Pejoratív értelmezve: Lyukat beszélni a hasába, míg elfogadja. ♦ Pozitív értelemben: kreittón – erősebb ill. jobb, nem igazságérték szempont‐

jából, hanem hasznosság, morális szempontból. Más értelmezés: A többségi állítás az erősebb – pl. népgyűlés. „A bölcs az, aki mindannyiunknál eléri, hogy jó dolgok és ne rosszak jelenjenek meg neki.” képzetként (Platón idézi). Minden képzet egyformán igaz, de van jobb tartalmú és rosszabb tartalmú. 

Fő irányok a szofista gondolkodásban:  1) ismeretelméleti relativizmus  2) társadalomfilozófiai irány (a társadalom, az ember felé fordultak) – relativista. 2 gö‐rög szóval lehetne jellemezni: nomosz – törvény, szokás; füszisz – természet, mely megkülönböztethető. Antigoné a füsziszt, míg Kreon a nomoszt képviselte. 

3) létfilozófiai irány (kevés töredék   homályos) – anyag és forma elkülönítésének megelőlegezése (Antiphón) 

Gorgias 1)‐ról  Próthagórász kortársa  A nem‐létezőről 3 állítás 

a) Semmi sem létezik.  b) Ha netán mégis, akkor nem ismerhető meg a létező.  c) Ha mégis megismerhető lenne, akkor nem közölhető. 

Ő volt a legnagyobb szónok. <A szónok nem tanít, hanem elhitet.> Szónoklati elveket talált ki. Pl.: szójáték, ugyanúgy végződő szavak, ugyanúgy kezdődő szavak, az embe‐rek érzelmeire kell hatni (  így minden elérhető) 

Lükofrón 2)‐ről  Sok dolog megállapodás kérdése. Pl. törvényekről: <A törvény megállapodás és szer‐ződés eredménye.> és nem természetes dolog. <Az igazságosság is társadalmi szerző‐dés kérdése.>13 Az állam is az igazságon alapuló fogalmakon alapul és nem természe‐tes képződmény.   Az ember eredetileg individuális lény (önző), de kénytelen szer‐ződést kötni. <A törvény, mint kezes működik a megállapodások végrehajtására.>14 

                                                 13 Rousseau is. 14 Hobbes is. 

  11

(Sötét antropológia.) Füszisz az önző természet, a nomosz a tartsuk tiszteletben a má‐sik életét. Egyéneknek születtünk és nem közösségi lényeknek. A társadalmi különb‐ségek sem természettől adottak. A szofistáknál nem egyértelmű, hogy melyik jó, és melyik a rossz: a nomosz vagy a füszisz. Nem ítéli el Lükofrón a természetet (az ön‐zőt): nincs előjele. 

Antiphón 2)‐ről  A természet szava az, hogy igazságtalankodjunk, hogy elérjük, amit akarunk önzőn. Milyen szankciókat alkalmaznak a törvények?  

Ha a törvény tiltja, hogy lopjak: ahol nincs rendőr ott lopok, azaz kijátszható.  Ha a természet parancsolja, hogy ne dohányozzon, mert rák: ennek nem lehet el‐lenállni, mert jön a szankció. 

Erősebb utóbbi. Mindig relatív, hogy mi a helyes az emberek világában. Nem ter‐mészettől van így. Természeti egyedi lények és morális lények. 

Volt olyan szofista is: <Meghamisítottuk a saját természetünket…(?)  Platón (427‐347) 

Atléta volt, neve jelentése széles. Eredeti neve Arisztoklész. Arisztokrata családból származik. 2 nagybátyja a 30 zsarnokhoz tartozott (Athén), de voltak demokraták is a családjában. Az évszám elég biztos.  

Szókratész tanítványa volt, akit 399‐ben halálra ítéltek. Voltak más mesterei is (a püthagóreusoktól; Hérakleitosz egy tanítványától15 is tanult).  

Szókratész halála után utazásai következtek: Egyiptom?!, Szicília – itt az igazságos ál‐lam létrehozásának próbája a szicíliai türannisz (I. Dionüsziusz) és fia segítségével is (Célja: filozófus uralkodjon – II. Dionüsziuszt akarta azzá nevelni. Nem nagyon sike‐rült, mert eladták rabszolgának, amiből egy tanítványa váltotta ki.).  

Hazatért, megalapította az Akadémiát (Akadémosz hérosznak (félisten) szentelt kert‐ben hozta létre). Itt tanítottak matematikát, vallásos közösség (áldozás és ünnepek). Haláláig. 

Szókratész (469‐399)  Természetfilozófia kezdetben (később nem). Barátait tanította ingyen. Nem írt.  Egyik tanítványa egy delphoi jóslat révén: <A legbölcsebb ember Szókratész.> Egész életében ezt cáfolja. Majd igaznak tartja, mert ő tudja, hogy nem tud semmit. 

Bábáskodás: Kérdezgető módszer, melyben nem állít semmit, hanem eldöntendő kér‐déseket tesz fel szinte mindig. Kérdés – válasz érkezik arra. S ha egy idő után ellent‐mondásba (aporia – „marhaság”) ütköznek, lehetőséget adott arra, hogy visszamenjen és javítson a válaszon. Küldetése volt ez a kérdezgetés. Forrás Platón műveiben: pl. Szókratész védőbeszéde. Azért kérdezgetett, hogy megmutassa, hogy ő nem a legböl‐csebb. Cél: 1) tanulni lehetne valakitől így; 2) kideríteni, hogy nem tud. Jó politikusok‐hoz, mesterekhez ment, és az jött ki, hogy nem értenek hozzá. Jót csinál, de nem tudás alapján.   Senki nem tud semmit.   Én tudom is, hogy nem tudok semmit.  

                                                 15 <egyszer sem léphetsz ugyanabba a folyóba> 

  12

Bögölyhöz hasonlítja őt Platón, ami nem száll le. Peironeia – irónia; tettetés, színlelés: mindenkihez úgy ment, hogy tetteti, hogy nem tud.16 Etikai problémákkal fordult az emberekhez. Dialektika egy módszere. (Dialektikája = a beszélgetés, vita lebonyolítási módja.) Volt neki egy daimonionja (daimón kicsinyítóképzővel) – személyes őrzőszel‐leme, irányítója, de csak negatív módon (igent nem mondott, csak nemet). 

Van egy másik Szókratész kép is. Arisztofanész – A felhők: Szókratészról, mint rossz értelemben vett szofistáról (még természet filozófus, felhőkhöz imádkozó filozófusok). Adósságokat hogyan lehet nem kifizetni, erre Szókratész megtanítja. (korai korszaka lehetett) 

A vád: a fiatalság megrontása + égi dolgok tanulmányozása (szerintük új istenek beve‐zetését akarta – daimonion). Tanítványai: Alkidiádész (Spártához átálló politikus), Krítiász (30 zsarnok egyike). Xenofón Szókratész védőbeszédéről írt: nem értjük belőle, hogy miért ítélték el (joviális, nem bögöly ember) 

Platón   Leírta műveit. Műfaja dialógus, levél is van (VII. fontos – önéletrajz). Pl. Apológia (fé‐lig dialógus, félig elbeszélés). Megjelenésüket nem tudjuk, de valószínűleg 4‐es csopor‐tokban: tetralógiák. Számok (Stephanus szám – az első nyomtatott szöveg oldalszáma) és betűk (hasábszám): pl. Menón=80A – Estienne Robert nyomdász beosztása. Dialó‐gusait koronként csoportosítják: 

Fiatalkori: Apológia, Kritón, Euthüfrón, Állam I. kv.‐e, Próthagorász, Menón (ma‐radó), Gorgias (nem biztos, hogy ide) 

Középső: Lakoma, Állam II‐X. kv.‐e, Phaidón, Phaidrosz  Öregkori: Timáiosz, Törvények, A szofista  Vannak Platónnak tulajdonított dialógusok is. 

Platón az erényről. Kiindulópontja az etika, erény, mely az ideaelmélet felé is vezet.  1) Egységes‐e az erény? (Pl. Lehet‐e bátor és kicsapongó egyszerre?)  2) Tanítható‐e az erény?  3) Boldog‐e az igazságos ember? 

1) Meghatározhatunk‐e egy erényt? Egységes egyenként? Egy definícióval lefedhető‐e minden erény?  

Euthüfrón: aporikus (ellentmondás) dialógusok   nincs megoldás (azaz nem men‐nek vissza az aporiáig, és így fejeződik be). Értelme: gyakorlatoztatása az elmének, hogy rossz irányba mentünk (vagy módszertanilag rossz). Van, aki szerint Platón‐nál az aporia a lényeg, maga a keresés. Nem a cél, hanem az út. Jámborság, pietas, hoszion (tisztelettudás, kegyesség is) az? Def.: Ami az isteneknek tetszik. De me‐lyiknek? Keresnek egy fogalmat erre az erényre ‐ ami jámborságra jó? Nem lehet ilyet találni, mert ami az egyik istennek tetszik, az a másiknak nem.  

Menón: 1 vagy több erény? A „forma” (eidosz) előkerül.17 Az erénynek egyfajta for‐máját, mintáját keresem. Pl. definiálni akarom a matematikában a formát: a gömb, a 

                                                 16 Colombohoz hasonlóan 17 Később ugyanazt jelenti, mint az idea. 

  13

téglatest – de ezek csak példák. Hogyan, hogy mindenre jó definíció.   A forma a test határa.   Ugyanígy az erényre? Ez lenne az erény formája. Körvonalazni az erényt. Ez a törekvése. Pl. Az erény az emberek kormányzásának a művészete. Ho‐gyan kormányozzunk? Igazságos kormányzás. De itt felhasználtuk a definícióban a definiálandót = Az igazság az egyik erény. Nem találjuk a definíciót. Lehet‐e valaki egyszerre egy erény birtokában, egy másikban pedig nem? Pl. bátor és ostoba egy‐szerre? 4 fő erény Platónnál: bátorság, mértéktartás, igazságosság, bölcsesség. Elvá‐lasztható‐e a bátorság és a bölcsesség? Mert ha igen, akkor az erény nem egy. 

Próthagorász: Platón vitapartnere azt mondja, hogy nézzünk az emberekre, hogy nem 1 az erény. Itt Platón a tapasztalati érvelés ellen szól. A tapasztalat sok min‐dent tanít és az egymással következetes érvelés egymással teljesen ellentétes lehet. Lehetséges‐e? Okos (tudja, hogy mit kellene tennie), de nem bátor (nem teszi meg), mert úrrá lesz rajta a gyönyör.18 (Pl. a dékánnak egy nem népszerű véleményt el‐mondani.) Próthágorász: Olyan akadályoz meg, ami nem tudás jellegű. Platón (Szókratész szájába adva): Ha tudja mi a jó, meg is teszi. Ha valaki bölcs, tudja mit kell tenni. Ha valaki bátor, fájdalmakat elvisel a későbbi előnyökért. Bátorság, hogy valaki jól tudja kikalkulálni az aktuális előny, hátrány és a későbbieknek az össze‐függéseit. Fogadjuk el, hogy a gyönyör (haszonelv) nagyszerű. Akkor a bátorság azt jelenti, hogy egy mostani hátrányt elviselek, mert kárpótol érte egy távlati gyö‐nyör. A bátorság számolási feladat, mérlegelés.   Azaz a bátorság a tudás. (Pl. Idős néni a zöldön nem mer átmenni, de órát tartok mindjárt.) Nem az van, hogy tudom mi a jó és mi a rossz és az akarat másfele visz. Hanem nem látom elég jól, hogy mi a jó, hogy jól döntsek.19 A lélek előnye az, amit az igazságosság okozhat – a távlati előny: egész életen át hogyan érezzük magunkat, és a halál után is. Aki jól végzi a kalkulációt, az azonnal azt teszi. (Azaz az okoz örömet, hogy elmegyek a dékán‐hoz.) Olyan tudás az erény, hogy az a tudás azonnal motivál. Nem is okos, nem is tudja, aki nem viszi véghez. Az erény tudás. Ez az etikai intellektualizmus.   A lé‐lek úgy van megalkotva, hogy ha igazságos, akkor van rendben, akkor boldog. (Mj. A bátorság nem azonos a vakmerőséggel, mert abban a helyzetben meri megtenni, amikor meg kell tenni.) Mítosz a platóni dialógus végén: halálunk után jutalmazás és büntetés – „purgatórium”, majd dönthetünk az új sorsról (reinkarnáció); itt már jól választhatunk (sorsválasztás). (A filozófia a halálra való készülés.) Pl. Mi van, ha önfeláldozó az apa a gyermekéért? Mi haszna?  

A Menónban a kérdés, hogy tudás‐e az erény.  • Miért fontos ez? Mert csak a tudás tanítható. Ha veleszületett, nem tanítható. 

Minden erény lényege (hasznos, káros dolgok megkülönböztetése), hogy vala‐mit használni tudok. Semmi sem önmagában hasznos. Egy káros dolog (pl. fel‐megyek a dékánhoz) hasznos lehet, ha nagyobb perspektívába helyezzük. A hasznosat a károstól megkülönböztem – minden erény ebben áll. Az erény min‐

                                                 18 Rm 7 19 Ágoston az akarat szintjén mondja el ezt. Itt a tudás szintjén: Nem tudja elég jól, hogy mi a jó. 

  14

den esetben egy mérlegelés. Fronészisz (okosság; fordításban eszmélet) – mikor eldönti, hogy káros vagy hasznos.  

• Vannak tanítóim akkor, ha tényleg tudás. De nem ezt látjuk: vannak erényesek, akiknek az erényeiben nem kételkedik pl. Themisztoklész, Periklész – de van, hogy egy erényes ember fia gazfickó. Nem tudja megtanítani az erényt. Ha a tudás az erény, akkor átadható. Tudás (levezethető biztos alapokról) vagy véle‐kedés? Szókratész erényeseket kérdezget: Kérdezgetés végén kiderül, hogy nincs szilárd alapja az erényüknek. A helyes vélekedésük nincs lekötözve (Menón). Véletlen, hogy újra jól dönt. Ezért fontos, hogy biztos tudás legyen, egy változhatatlan dolog tudása, amitől egész életen át következetesen cselek‐szik. Kétségbeesés végén: isteni sugallat hatása akkor. Furcsa fintor a Menón végén: nem látunk olyan embert, akinél tényleg tudás.  

• Nem ennyire pesszimista   reménysugár: van egy módszer, amivel a helyes vélekedést le lehet kötözni. Szofista érv: Ha valamit meg akarok tudni, akkor már tudnom kell, mert kell iránymutató. Nem tudnám különben, hogy mit ke‐resek, és nem tudnám felismerni. (Menón ‐  paradoxon!) Bevezetnek egy rab‐szolgát, helyes kérdezéssel rávezetik a Püthagórász‐tételre, bár soha nem tanul‐ta.   Azt bizonyítja, hogy a szolga már tudta. (Semmi segítség, visszamenetel.) Emlékeztetni kellett: Anamnészisz‐elmélet. Rendelkezünk már tudással (ideák), bár nem tudom felidézni, de a helyes kérdezgetéssel fel lehet idéztetni (bábás‐kodás). 

Ismétlés: Az erény egységes (1). Tanítható (2), mert valamiféle tudás az erény. He‐lyes kérdésekkel előhívható. A cél, hogy a helyes vélekedést „lekötözzük”. Az igazi tudás alapjai örökkévalók – változhatatlanok. 

Gorgias: Boldog‐e az igazságos ember? (3) (Gorgias szofista: semmi sem létezik…) • A szónoklásról szól részben ez a dialógus. Az ékesszólásnak mi köze az igazsá‐

gossághoz?  ♦ Egyik szereplő: A legboldogabb a zsarnok (bármilyen igazságtalanságot el‐

követhet büntetés nélkül) és a jó szónok (bármikor el tudja érni, hogy az igazságtalanokat felmentsék).  

♦ Kaliklész (szofista) válasza: Összekevered a természet (füszisz) szerinti igaz‐ságtalanságot a törvény (nomosz) szerintivel! Az igazság a törvény/szokás szerinti értelemben: az ember nem tesz semmi rosszat a másikkal, altruiz‐mus szerint él. Természet szerinti igazságosság: az erősebb joga.  

♦ Szókratész erre: Mit jelent ez az erősebb? Együtt a gyengék erősebbek?!  ♦ Kaliklész: Az erősebb eszesebb. Kaliklész szerint a törvény szerinti igazsá‐

gosság boldogtalanná tesz. Azonban az önzés boldoggá tesz. Akkor boldog az ember, ha minden vágyát ki tudja elégíteni (büntetlenül). 

♦ Szókratész: elfogadja elsőre ezt. Eszes az, aki minden vágyát kielégíti?! Mér‐téktartásra nincs szüksége?!20 A gyönyör természete ambivalens, mert addig 

                                                 20 mj.: Próthagorász‐ból: gyönyör kalkulációt kell… 

  15

tart a gyönyör, mint a fájdalom. (Addig van.) Pl. mint amikor szomjas és vi‐zet iszik: addig tart az öröm, amíg szomjasak (fájdalom) vagyunk.   Csö‐mörhöz is vezethet. Emiatt nem lehet arra törekedni, hogy minden vágyunk kielégítsük, mert szükségünk van a mértéktartásra. Aki a gyönyör után fut, az nem lehet erős (mert ambivalens, bizonytalan dolgot hajt.). Szükség van a mértéktartásra mentálhigiéniailag.  Kaliklészi alapon is rossz, ha nincs mér‐téktartás. Az igazán erős ember nem azonos a hedonistával, hanem a mér‐téktartóval azonos. A léleknek van struktúrája, vannak törekvései, amelyek egymással konfliktusba kerülnek. A lélek rendjének tekinti az erényt, amelyben a gyönyörkielégítés cselekvése alacsonyabbrendű. A léleknek hie‐rarchiája van – a mértéktartás, mint erény ezt a rendet fejezi ki. Van egy vá‐gyakozó lélekrészünk, és van, ami az értelmes vagy gondolkodó rész, ami uralkodik e felett. Van egy középső is. Igazságosnak lenni boldoggá tehet: ilyenkor normálisan működik a lélek. Erre van programozva, hogy ilyenkor legyen boldog. A léleknek betegsége az igazságtalanság.   A zsarnok, a jó szónok a legboldogtalanabb, mert az ő lelkük deformált, beteg.   Az igazi ékesszólás Platón szerint az, aki eléri, hogy bűnös megbűnhődhet.   Segít‐jük azzal, hogy bűnbánatra jusson. Ebben segít az igazi szónok. A filozófus feladata is ez, hogy ezt a rendet felállítsa. Egy türannosz nem érezheti magát jól Platón szerint (Állam IX.). Az igazságos ember a boldogabb mégis. Az igazságosság az élet jó struktúrája. Az erény boldoggá tesz. 

Kisebbik Hippiász: Milyen értelemben nem tudás az erény? Melyik a jobb, ha szándékosan vagy nem szándékosan tesz rosszat? Ha szándékosan. Pl. cipész/futó – szándékosan rossz cipő/ marad le. A mesterségek analógiájára az erényt itt. Ha szándékosan, akkor tudom, tehát jobb. Az erény nem úgy tudás, mint egy mester‐ség. Menón: Le kell kötözni a tudást (nem funkcionális tudás) – az egész énemet érinti. Az erkölcsi tudás ilyen.   Az erény az egész lélek struktúrája! 

Állam: Nem az államról, hanem az igazságosságról szól. Az I. kv. korábban keletke‐zett: Az igazságosság a gyengébb érdeke. Szókratész érvel ez ellen, de nem sikerül meggyőznie a beszélgetőtársakat. Ők: Nem érdemes igazságosnak lenni. Tágítsuk ki a kört. Az államban nézzük meg, amit a lélekben nem láttunk jól. Ez részben politikai fi‐lozófia lesz, de a lélek filozófiája is. Az államon keresztül láttatja meg, hogy milyen az igazságosság, majd visszavetítés a lélekre. Önmagunknak való elégségesség – autarkeia. Egy ember önmagában nem elégséges, szükség a munkamegosztásra. Ter‐mészetes vágyak: szükséges (először ezt akarja az ember   önellátó állapot, másra nem rászoruló állapot) és szükségtelen (másodszor ennek betöltése   szükség lesz a katonaságra, mert meg kell védeni… ) + természetellenes vágyak.    

Dolgozók (az őrök vezetése alatt dolgozzanak)   és őrök (1. fegyveres erő – neveltetésük és életmódjuk sajátos: Testnevelés, katonás‐kodás – mértéktartásra lehet nevelni, fájdalomtűrésre. A költészet ‐ utánoz (negatív dolog), mely jobban (dráma, tragédia – cselekvéssel is utánoz, közvetlenül teszi, 

  16

nincs benne elidegenítő rész), vagy kevésbé (eposz   jobb). A zene – nem gyönyör‐ködtetésre szolgál, hanem a mindenség törvényeit közvetíti   jellemformáló, utá‐noz valamit, lelki alkatokat utánoz (pl. líd, fríg   elpuhult lesz; dór   kemény, ka‐tonás ember lesz belőle), és a tényleges politikai réteg, vezető réteg, ezek lesznek 2. a filozófusok.) Ez leíró (lsd. szükségtelen vágyak) vagy normatív (lsd. filozófusok) állam? Elfajzás benne, de ideálisra is törekszik. Mindenki a saját dolgával törődjön. Mindenki egyszerre csak egy mesterséggel rendelkezik. A műfajok ne keveredje‐nek!  

Őrök: férfias, sosem‐sír embereket; boldog, igazságos embereket akarunk nevelni. Szuggesztív szerepe van a művészetnek így. Ha el is hiszi, hogy akkor boldog, ha erényes. Olyat mutasson a művészet, amit el akarunk érni.21 Negatív az utánzás maga (metafizikai alapja van: az ideák utánzata, vagy a festmény: az utánzat után‐zata.) Olyat utánozzunk, ha már kell, ami erkölcsileg helyes (a művésznek mondja ezt). Talán Platón mítoszai a helyes költészet, amire gondolt.  

35 éves korra lehet a dialektikát megtanulni   filozófussá. Hogyan képzelhető el, hogy a filozófus vezesse az államot? A szofisták gazemberek, és nem tud kineve‐lődni a filozófus (mert nem itt kellene kinevelődnie, hanem más körülmények kö‐zött – pl. száműzik, vagy egy uralkodó hirtelen megtér filozófusnak (szicíliai pró‐bálkozása), vagy van egy daimonionja.) Miért az a látszat, hogy a filozófus csetlik‐botlik ebben a világban?! Eddig a politikai rész (egy része). 

Ismétlés: Az erénnyel kapcsolatos kérdéseket az Állam dialógusból. Tudás‐e (lehet‐e tanítani)? Egységes‐e? Boldog‐e az egyes ember? Az erény a lélekhez tartozik. Ki kell nagyítani.   Képzeletbeli állam. 3 osztály a szükségletekből. Nevelési előírások az őrökre. Az őrök vagyonközösségben: a magántulajdon tilalma.   Ne sajátért, hanem az állam, a közösség javát keresse. (Ugyanígy a nő‐ és gyerek közösség is közös.) Neve‐lés: fájdalomtűrés erősítése (bátorság része), az indulatok fejlesztése (testedzés által) – nem negatív ~, zene (hangnemekkel irányítva).  

Mi az erény és miért teszi boldoggá? A 3 rész megfelel a lélek 3 részének. Gondolkodó rész: filozófusok; indulatos rész: őrök; vágyakozó lélekrész: dolgozók. 

A gondolkodó rész: Az ideákról gondolkodik. Szemléli az ideákat, és az ideák min‐tájára alkotja meg az államot. Ezért vezeti a filozófus, mert látja a tervrajzot. Terv szerint lehet, mint finom szerkezet. Ilyen szempontból ez a liberalizmussal rokonít‐ható, mert valami általános, mindenkire mindenkor érvényeset kigondolnak, és azt leképezik.22 Erénye: a bölcsesség. 

A vágyakozó rész: Nincs erénye. Ezt vezetni kell   az indulatos rész segítségével, melynek erénye: a bátorság. A vágyakozó irányítani tudja az indulatos részt, és az így őt segíti.  

                                                 21 Arisztotelész – katharszisz átélése, félelem, szánalom átélése; a hős bűnt, de ne nagyot kövessen el   átéljük vele együtt. 22 A konzervativizmus: Megnézzük, hogy mi van, és a jó csírákat fejlesztjük. 

  17

Phaidrosz23:   Platón a lelket szárnyas kocsihoz hasonlítja. Előtte 1‐1 ló (indulatos rész, ami a visz‐szarángatja a 2. lovat, ami a vágyakozó rész, és vágyai szerint megy), és egy kocsisa van, ami a gondolkozó rész.  

Az igazságosság a lélek szintjén hasonló, mint az állam szintjén: az, ha mindenki a maga dolgát végzi. Pl. az őrök ne írjanak utánzó verseket. Ugyanígy minden lélek‐rész a maga feladatát végezze. Ez az egészre nézve az erénye. Másik, az egészet érintő, a mértéktartás erénye: a vezetettek és a vezetők egyetértése arra nézve, hogy ki vezessen. A lélekben ugyanígy egy struktúra (Gorgias) az erény. (Nemcsak egy résztől, hanem a lélek egészéről beszélünk.) Ezért egységes, mert struktúra, azaz szervesen összefüggnek. Boldog‐e az erényes ember? Organikus, szerves struktúra – ha minden jól működik (harmonikus hierarchia), akkor egészséges a lélek. Az igazságtalanság akkor, ha felbomlik ez a hierarchia. Platón továbbviszi. Kifejti az alkotmányformák‐elméletét, hogy bemutassa, hogy a türannosz a legboldogtala‐nabb. 

Itt visszakanyarodtunk az Államhoz:  1) Amiről eddig beszéltünk az arisztokratikus alkotmányforma és lélektípus.   2) Ha ez kicsit felbomlik, akkor meginog a filozófusok uralma, és ha olyan emberek is vezetnek, akik szeretik a dicsőséget, akkor a legjobb forma a timokratikus állam‐forma és lélek. Az egészségesség is megrendül, és a lélek is rosszabbul érzi magát. 

3) Ha anyagi előnyök is fontosak már: oligarchikus alkotmányforma. Cenzuson (vagyonbecslés) alapul, hogy ki lehet vezető. A vágyakozó jut vezető szerephez. (A vágy: szükséges, szükségtelen; természetes és természetellenes lehet.) Ilyen vágyak: természetes és nem szükséges. 

4) Demokratikus államforma: A többség uralma. A szabadság, mint legfontosabb elv. (Ezért Platón utálja.) A lélek: természetellenes és szükségtelen vágyak működé‐se. 

5) Türannikus államforma: A türanniszban a türannosz uralkodik, mindenki neki szolgál. Nem az állam érdekét nézi. A saját vágyainak (természetellenes vágyai uralkodnak) rendeli alá az államot. A türannikus lelki alkat a legboldogtalanabb, mert sohasem éri el célját (mindig van új), és mivel mindenki neki szolgál, senki sem szereti igazán (mindenki ellensége). Nagyban így bebizonyította, hogy ez így van.  

Most már a lélekről csak, hogy miért ez a lélek a boldog. Érvek: • a) Szüksége, hogy következtetéseket vonjon le a haszon és gyönyör érdekében 

is.   A gondolkodóra így szükség van itt is! • b) A gondolkodónak is van egyfajta gyönyöre. Az ideákról gondolkodik első‐

sorban, ez okoz örömöt neki. Az ideák örökkévalók – sosem változik így az örömének a tárgya, míg a változó tárgynál az öröm is elmúlik (a hétköznapi ér‐telemben igaz, hogy amíg van fájdalom, addig van a gyönyör.) 

                                                 23 Nem biztos, hogy minden alpont a Fajdrosz dialógusból van. 

  18

• c) A gondolkodó rész metafizikai viszonyban az ideákkal: részesedik az ideák‐ból, amikor megismeri – a létükből részesedik   jobban, inkább létezik.  

•  A többi lélekrész is jobban működik ezáltal, az alsó lélekrészeknek is érdeke így ez. 

Ideaelmélet:  Kratülosz (fiatalkori dialógus; a címszereplő tanára volt Platónnak): Hogyan jönnek létre az egyes szavak? Akkor két feltételezés: a) konvención alapul; b) természetes, lé‐nyegi összefüggés (Kratülosz így gondolta). Aki sző, az használja a vetélőt, ugyanúgy a szavakat a tanító használja. A vetélőt az esztergályos alkotja.   Kell egy névalkotó. Mi van, ha eltörik egy vetélő? Az esztergályoshoz viszik, de ki ítéli meg, hogy rossz: aki használja. A dialektikus összefoglal sok azonosságot. A név ‐ sok különböző do‐lognak egy lényege van, és ezt nevezem meg ezzel a szóval. Az eredeti szavak ilyenek. Ez az objektív közös az idea (látvány, látható forma, ejdosz), ahogyan az körvonalaz‐ható, ami a lényege. 

Phaidón: Több dolgot ideának ill. ejdosznak. Pl. matematikai fogalmakat – egyenlőség (pl. két széknek az egyenlősége) ‐ a) Ebben a világban nem érvényesül (csak tökéletle‐nül), mégis sok dologra alkalmazzuk.   b) Nem a tapasztalati világból tudunk róla. Ugyanez igaz az erényekre, az igazságosságra, a jámborságra, a jóra, mindarra, ami úgy jelenik meg, hogy „az, ami van”, mindaz, amiről állítást teszünk. Az idea általános állítmány. Nem Platónnál ezt pl. általánosításnak hívnánk. Nem a tárgyhoz kapcsoló‐dik, hanem őhozzá kapcsolódnak a tárgyak. Az ideának van csak léte. De nem kettő‐ződik meg a világ. Ezek az ideák az igazi létezők. A valóságos létező az idea.24 Van egy harmonikus „világ”, amit el lehet választani a keletkezés és pusztulás világától. A nem‐létezőről nem lehet beszélni. Ezek (a tárgyak?) léteznek is meg nem is. Csak véle‐kedés erről. Miért van szükség a jó ideájára? (Ez is a Fajdónban.) Anaxagórász: Van ér‐telem, ami mindent elrendez. Jó ‐ célszerűség (teleológia) a mindenségben. Miért van az, hogy minden a legjobban van így? A jó ideája adja a struktúráját – ez egy teleologi‐kus struktúra. Így a legjobb. Az ideák is részesednek a jó ideájában. 

Vonal hasonlat:  

                                                 24 Parmenidésznél is kb. ez. A parmenidészi létező megsokasodott. 

  19

                      A    megismerés tárgyai megismerés  tudomány    ideák                        B   dianoja, értelem  matematika tárgyai   (mat.‐i gondolkodás)            C vélekedés, doxa  pisztisz, hit   érzékelhető világ tárgyai     vélekedés tárgyai            D   találgatás      E  érzékelhető dolgok képmásai, utánzatai 

• Van egy megismerhető világ, és egy másik, amire a vélekedés irányul. Az ará‐nyok jelentőséget fejeznek ki. AC/CE = AB/BC = CD/DE, azaz m.is./vélekedés = tud./értelem = hit/találgatás. Értelme: megismerés ≠ vélekedés. A matematikai megismerés tárgya ≠ ideák. Az érzéki tárgyakra vélekedés ≠ érzéki tárgyak kép‐másain vélekedés. 

  Naphasonlat:  

• Hasonló (a világos) és a hasonlított (homályos, amit megvilágítani kell.) • Nap és a Nap által megvilágítottak. A tárgyak, amik láthatóságukat és létezésü‐

ket egyaránt a Napnak köszönhetik. Fizikai szememmel nézem. • A jó ideája és a többi idea. A jó ideája világítja meg az ideákat. Az ideák létüket 

és megismerhetőségüket egyaránt a jó ideájának köszönhetik = egy közös célra (a jó) mutat minden idea. „Lelki” szemmel nézem.  

Barlang:  Barlanghasonlat (allegória). Előttünk sziklafal, mögöttünk bábuk, tűz. A bábuk ár‐nyékát látjuk. Mögöttünk paraván, amögött emberek, akik a paraván fölött bábukat mozgatnak, mögöttük tűz. Fent, a barlangon kívül tárgyak, azoknak árnyékai van‐nak, a tárgyakat pedig a Nap világítja meg. Mi micsoda? Bábuk: érzéki tárgyak (láthatók)25 A tűz: a látható, érzéki Nap. Az árnyékok: az érzéki tárgyak lenyomata. 

                                                 25 Pl. a hasonló: a hóvirág (látható); a hasonlított: a szívem (nem látható). 

  20

Kint a barlangból a külső világ visszatükröződéseivel találkozik. A külvilág tárgyai: az ideák (a ténylegesen létező dolgok). A barlangban a legmagasabbrendű a Nap. Kint a barlangból a külső világ visszatükröződéseivel találkozik. A külvilág tárgyai: az ideák (a ténylegesen létező dolgok). A barlangban a legmagasabbrendű a Nap. Az igazi létezők az ideák. A jó ideájának felel meg a Nap. Mi fantomokat, ködképe‐ket nézünk, még csak a saját képzeteinket bámuljuk. És ezen vitatkozunk a bar‐langban. Meg kellene fordulnunk, hogy lássuk a bábokat, a Napot, és kimenjünk az igaz létezőkhöz. Az árnyakra azt hisszük, hogy léteznek. Az ideavilágot a jó ideája szervezi. Vö. Phaidón 

         Nap     külvilág      tárgyai          árnyékai a tárgyaknak   árnyék a falon  bábuk      paraván      én lekötözve  emberek    tűz       BARLANG 

• Az emberek hangjait az árnyékok hangjainak hiszem. Az emberek bábukat mozgatnak. 

HASONLÍTOTT  HASONLÓ barlang egésze  érzékelhető világ egésze bábuk  érzéki tárgyak tűz  Nap árnyék a falon  nem mondja Platón, de ?:  

• Többen ülnek és vitatkoznak az árnyékokról.   Megfordulnak: Kiderül, hogy lényegtelen dologról vitatkoztak, mert ezek csak bábuk.   A tüzet is nehezen nézik: látásprobléma, elvakulnak.   Kijönnek a barlangból: Kint fák és azoknak árnyékai.   Először az árnyékot nézik, majd a fákat, majd a Napot.   A struk‐túrát látja át: a Nap által megvi‐lágítottakat látja, és magát a Napot, és a viszonyokat.  

  érzéki tárgyakról való    vélekedések, vagy képzeteink kötél  vágyak külvilág egésze  megismerhető világ egésze külvilág tárgyai  ideák külvilág árnyékai  a matematika tárgyai 

• Az érzékelhető dolgok árnyékai alatt mit ért? Lehtőségek: a) Érzé‐kelhető dolgok 

e‐

Nap  a Jó ideája

  21

képmásai: utánzatok, akaratlagos ember által történő utánzások: művészet (ló festménye: utánzat utánzata), színészet, zene. (A művészet lenne így a tét, ez nem komoly.) b) közvélekedés: nem tudja jó/rossz, de van róla közvélekedés. Nem a tapasztalatról, hanem a vélekedésről beszél, amivel találkozik. c) Nem az érzékire, hanem saját képzeteire reagál, amik lerakódtak. 

• Kint szellemi út, a „tudományok” sora (nem episztémé, hanem tekhné, azaz jár‐tasságok sora, tudományágak ( dialektika)), művészetek sora. Különbség két‐féle érzékelés közt: 1) problémátlan – nem ösztönöz gondolkodásra pl. <ez ujj!>. 2) Gondolkodásra ösztönöz pl. <nagy ez az ujjam!/ ez egy!> A gondolkodás vi‐lágában a matematikai egység megvan, míg az érzékelhető világban nincs.   A problémát az érzékelés szintjén nem, csak a gondolkodás szintjén lehet megol‐dani. 

A matematika: 1) aritmetika ‐ számtan. 2) geometria. 3) fizika. 4) csillagászat. 5) össz‐hangzattan – zenetudomány. 1 5: a testi világtól  visz a dialektika felé (Minden do‐lognak a legelső kiindulópontját keresi.) A kinti árnyék nézésétől van ez a sor. A 7 sza‐bad művészet (artes liberales) ebbe gyökerezik (+ grammatika és retorika) – mely ak‐kor a középoktatás részei. (A filozófia, orvostudomány és jog a felsőé.)  

Phaidros: (Fajdon?) A lélek 3 része – vágyakozó, indulatos, értelmes. Platón mítoszként fejti ki, hogy a lélek időről időre felmegy az égbe (10 ezer évenként, állócsillagokhoz), és ha itt jó passzban a lelke (korábbi élete meghatározza!), akkor látja az ideákat. A mí‐tosz: egy isten mindenkit végigvezetett, és megmutatta minden dolog eredetijét az ele‐jén. Bukás. De ha jól sáfárkodott, akkor jól látja később is a dolgokat.   A különbségek ebből. Mania – megszállottság: az ideákra való jó emlékezés. Reinkarnáció. Ha nem lát‐ja az ideákat   állat lesz. Ha látja az ideákat   emberként újra születés. És 10 ezer évenként fel. Filozófus, király, jós, költő, kézműves, szofista, demagóg, türannosz a sor. Ha valaki háromszor volt filozófus, nem kell visszajönnie már: szemlélheti az ide‐ákat. 

Lakoma: A téma a szerelem (az erosz, a vágy). Beszédek a szerelemről. Eredetileg egyek és gömblények, azután szétváltunk, azóta mindenki keresi a párját. Szókratész: Nem mondhatjuk, hogy tökéletes, mert vágyakozás és hiány. Mítosz: a bőség és szük‐ség isten gyermeke. Mindenkiben van törekvés, hogy halhatatlan legyen. Egy életben ez nem megvalósítható, csak ha megsokszorozza magát: nemzés (gyermek), szép dol‐gok létrehozása. Erosz: a vágy a szépben való szülésre. Mindenki nemzeni (teknejn) akar. Amikor valaki várandós   szépet kell szemlélni, és aki szellemi értelemben akar szépet alkotni, annak is a szépet kell szemlélnie. Azért mondjuk rá, hogy szép, mert a SZÉP‐ben részesedik. Minden szép, mert a SZÉP‐ből hord magán valamit. Az Állam‐ban a szakadékot hangsúlyozza, itt a folytonosságot. 

Az ember egy szép testben látja meg először, aztán többen… (fizikai értelemben)  Szép cselekedetekben látja (törvény, mesterségek, matematika, erkölcsi értelem‐ben)‐ 

Eljut a dialektikához: a SZÉP‐hez. 

  22

Phaidón: Szókratész a siralomházban van, és arról beszél, hogy a halál nem rossz do‐log, mert a lélek halhatatlan.  

Az egész filozófia tétje a lélek halhatatlansága. A filozofálás nem más, mint felké‐szülés a halálra és a halhatatlanságra ill. a következő életre. Ha valaki helyesen élt, megjutalmazzák, és próba elé állítják: milyen életet akar választani? (Ő dönt.) Ahogy dönt, az jellemző lesz arra, ahogy előtte élt (tapasztalatai összessége.) A lé‐lek halhatatlanságáról szól, a platóni lélekfelfogás szempontjából is fontos. A filozó‐fia felkészülés a halálra, mert ha valaki megfelelő állapotban (erkölcsileg) hal meg, az befolyásolni fogja a halál utáni sorsát. A lélek először jutalomban részesül, aztán választ sorsot. Ha megbánta az életében a bűnöket, akkor helyesen tud választani életet is majd. Az az ügyvéd, amely a meglakoláshoz segíti védencét, az lényegében lelkének orvosa, mert így segít. A bűnbánat így az életben nem használ, de az új élet választáskor már hasznos.  

A hasonló a hasonlót ismeri meg (preszokratikus filozófia). De van más nézet is. (Az ellenkező az ellenkezőt ismeri meg.) A megismerőnek a megismerthez hason‐lónak kell lennie. Ha az igazi létezőt akarom megismerni, akkor nekem is igazi lé‐tezővé kell válnom. Pl. Ahhoz, hogy szék legyen: egynek kell lennie. De a szék lé‐nyegében végtelenségig osztható (bár azok nem székek már).   Az egység fogal‐mát nem az érzéki világból érthetem meg. Az a lélek is, ami az érzéki világra figyel, az is „szétszóródik”. A lélek igazából nem az érzéki világban érzi magát otthon, hanem az értelmi világban. Akkor fog fel, ha eltávolodik az érzéki világtól (Változ‐nak, nincs ellentmondás‐mentesség).   Különben nem lesznek igazságai. A meg‐ismerése csalatkozni fog. Fokozatosan el kell távolodni az érzéki világtól: elkülönü‐lés (khóriszmosz). A helyes megismerés érdekében nem az érzéket kell használni, hanem az értelmet kell közvetlenül. Etikai, morális rész: Az embert a testhez kötik vágyai. Ettől megszabadulás.  

A Fajdón az 1. és 2. korszak határán keletkezett mű. Kettes felosztású lélek itt még: testies (test felé, az érzéki felé) és szellemi (befelé és felfelé). Kétféle irányultság. A halhatatlanság (léleké). Anamnézis – visszaemlékezés elmélet (Menón). Az egyen‐lőség fogalma. Helyes kérdésekkel lehet emlékeztetni (pl. Püthagórász‐tételre). Érv a lélek halhatatlansága mellett.   Láthatta az ideákat. De ez is csak val.s.‐i érv, mondja.26 Pl. A 3‐as szám soha nem páros, azaz nem fogadja be a párosságot. Nem ő ellentétes a párossal, hanem van benne valami ellentétes ezzel: ez a páratlanság.  Emiatt nem mondhatjuk, hogy páros. Egyszerre nem létezhet a kettő: ha valami 

páros, nem lehet páratlan. Ahogy a 3‐as a páratlanságnak köszönheti, hogy nem mondhatjuk róla, hogy páros, tahát a páros és a páratlan nem fér össze. Amiből ko‐rábban három volt, és mind páros számú, abból már nem három van és nem páros számúak, ez azonban magának a páratlanságnak a létét nem érinti; „kitért” a pá‐rosság elől. – a test a léleknek köszönheti az életet, azaz, hogy nem halott. 3: párat‐lanságnak köszönheti   hogy nem páros – test: a léleknek köszönheti   hogy nem 

                                                 26 Ágostonnál jelenvalósági emlékezés. 

  23

halott (élő). Ha test halott   nem élő. Minden egyébnek a lélek adja az életet, így maga a lélek nem pusztulhat el. A lélek lényege, hogy bármivel találkozik, az élni fog. Más pl. tűz: melegségnek köszönheti   soha nem lehet hideg. 

Phaidros: Ami önmagát mozgatja az halhatatlan. (Nem hagyja el önmagát.) Saját magának köszönheti a mozgást. Önmaga ott van.   Nem hagy fel a mozgással. Ő a forrása és a kezdete a mozgásnak. Kezdet pedig nem keletkezhetik. A kezdetből kell minden keletkezőnek származnia. A mozgás kezdete tehát, ami önmagát moz‐gatja.   A lélek keletkezhetetlen és halhatatlan. Nem pusztulhat el, mert el kellene hagynia önmagát. Nem nevezhetjük kezdetnek, aminek kezdete van. A kezdetet nem mozgathatja semmi más. Világlélek/egyedi lélek?! A probléma itt. A lélek lét‐rehozója, ami a mozgást adja, az a Démiurgosz. Törvények nem egyes lélekre itt már, hanem a világlélekre (alkotó princípium) – a világnak 1 gondviselő lelke. 

Timaiosz:   Démiurgosz (=mesterember). Milyen regiszterben van róla szó? Ez egy mítosz, nem filozófusként mesél erről, de van ilyen haszna. Jó.   Nem lehet irigy.   A jóságot tovább kell adni.   Meg kell alkotnia a világot (nem ex nihilo). Az alkotásnak van anyaga, rendezetlen mozgást végez. Van mintája: az ideák, a mindenség (kozmosz; rendezett jelleg) (rendezetlen   rendezett), a világ ideája egy élőlény, és az azért élőlény, mert van benne értelem. Csak szellemileg felfogható élőlény. Nem a vilá‐got alkotta meg „először” (nincs idő), hanem a világ lelkét. 3 dologból keveri össze a világ lelkét: létező, azonos, más (főideák). Létezik, azonos önmagával, mástól kü‐lönbözik, mással azonos: a gondolkodás fő kategóriái ezek. A világ egy élőlény. A világlélek gondolkozásának is ezek az alapkategóriái. Démiurgosz egy vegyítő edénybe tett ezt. Szalagot készít és cipzárszerűen szét. A külső azonos kör, a belsőt (más kör) 7 részre vágja   7 bolygókör. Ellentétes irányban mozog az azonos és a más köre. A bolygópályák a test. (mj. A lélek mozog.) Az azonos körön lévő álló‐csillagok ege: ez is mozog, csak szabályos mozgást végez. Bolygókörök: zenei ará‐nyok a távolságok és a sebességek. A világtestet helyezi bele a világlélekbe. A lélek elsődleges, a test a másodlagos. Egy terv ami mozgatja a világ testét. Démiurgosz leképezi azt, ami ideák világában van. Démiurgosz létrehozza az isteneket: istenek lelke az azonosból, testük tüzes – ezek az égitestek. Világterv: levegőben a madarak (máshol a daimónok), vízben a halak, az égben az istenek, a szárazföldön a lábas ál‐latok. A léleknek a testbemártásáról van szó. Testet nem Démiurgosz, hanem az is‐tenek alkotják meg. Ég: rajta lelkek.   Kényszerűség, hogy beleereszkedjetek a testbe   A rendezett mozgása össze fog zavarodni, amint a testbe lesz mártva. Amiből létrehozza Démiurgosz… Anankájon ejé (?) (kényszerű). A lélek feladata, hogy visszaállítsa a gondolkodásának a rendjét – a mozgások visszarendeződése. Sors által elrendezett törvények, amit ti most megismertek. A rossznak van rendel‐tetése. A szenvedélyek zavarják össze a mozgást. 

 Az ember testének a megalkotása: Hexahémeron: Mindegyik ilyen mű Platón Timajoszára megy vissza. Célszerűség, hasonlatosság, az ember feje gömb alakú, 

  24

toposz – felegyenesedett testtartás: a szemlélődő életmód eszménye, hogy láthassa a mindenséget. A mindenség mozgásán keresztül szemléli az ideák mozgását. A vi‐láglélek kivetülés. Szemlélje az ideák gond…, ezt az ég szemlélésén keresztül teheti meg. Az emberi test felépítése teleologikus (célszerű) és hasonlóság alapon épül fel. (fej – égitest: gömb; szem – égitesteket vizsgáljuk: a világtest mozgásában a világlé‐lek gondolkodása jelenik meg, ez fejeződik ki benne   ideák törvényszerűségeibe leszünk beavatva. És a szem a szemlélődő szemléletre is utal.)  

A világlélekbe a világtestet, ez a Démiurgosz. Az ember lélek is az emberi testbe. Miből jön ez létre? Elemek. De ezek is valamiből.   Kis egyenlő oldalú háromszö‐gekből. Föld – kocka, tűz – tetraéder (4X 3sz), levegő – ikozaéder (12X 3sz), víz ok‐taéder (8X 3sz). Ezek miből vannak. Nem a semmiből teremt Démiurgosz. Hely, tér – khora. 3 dologról a testi világ létrejöttekor. Pl. pecsétnyomó: minta (ideavilág), kép (a keletkező‐pusztuló testi világ), viasz (hely, tér). Khora: nincs tulajdonsága, minőség nélküli valami, rendezetlen tér, minden megformáltságtól mentes, rende‐zetlen mozgás. Démiurgosz eligazítása: szükségszerű, sors által meghatározott tör‐vények, miszerint a lelkek testbe kerüljenek: így rendezetlenből (mozgás)   rende‐zett mozgás. Az ész legyűri az anankhét (?) – a vak kényszerűséget (irracionális rész). Kompromisszumot, paktumot kötnek. Dualista világkép. Ebben a világban nem csak az ész (Démiurgosz) uralkodik, mert a vak kényszerűség is működik, ami irracionális, ami a khora mozgását is jellemzi (ebből jön létre; ez a másik erő, ami a Démiurgoszon kívül működik.) 

Kritón: Platón politikai filozófiájához tartozik. Szókratész halála előtt játszódik. A kérdés, miért nem megy el? Nevelje fel a gyereket, saját életét mentse meg. Vélekedés (doxa) alapján kellene. Ezzel szemben a filozófus a dialektika alapján érvel. Amiben ketten megegyeznek, abban akkor lehet változtatni, ha a vitapartner belegyezik felve‐tésére, hogy egy helyen hibára jutott (homologejtáj). Költői bemutatás: Megjelennek a törvények, és azt mondják, hogy miért nem szabad elmenni most. Tulajdonképpen, ha most elmennél, akkor megszegnél egy megállapodást, mert az ember vagy győzze meg polgártársát, hogy egy törvény helytelen, vagy egyezzen bele, hogy ez a törvény he‐lyes. A törvényekbe való beleegyezését nap, mint nap kifejezte (katonáskodott, gye‐reknemzés, a város jótéteményét élvezte, …) – cselekedettel beleegyezett a törvények‐be. (Életviteli eljárás: a városi közösség is olyan, mint egy filozófiai iskola.) Arról nem beszél, hogy ha a tömeg leszavazná (nem sikerül a meggyőzés), akkor mi van. A szak‐értők tudják – azaz arisztokratikusan gondolkozik arról, hogy ki tudja az igazságot. Társadalmi szerződésről van itt szó, mely hallgatólagos (azzal, hogy ott élek). 

Arisztotelész (384‐322)  Stageira – itt született. Khálkiszban halt meg. Fiatalon Athénbe megy, ahol Platón ta‐nítvány lesz. 347‐ben, Platón halála után Kis‐Ázsiába megy, mert nem ő lesz Platón utódja. 347‐340 Alexandrosz nevelője. 335‐ben Filipposz meghalt. 335‐ben vissza Athénbe, és ott megalapítja iskoláját, ami 323‐ig működik. Ekkor hal meg Alexandrosz, és Arisztotelész menekül Khálkiszbe, és ott is hal meg. 

  25

Lükejon (farkas) – 1. nagy könyvtár, Athénban. Arisztotelész iskolája tovább él, Peripa‐tetikus (körbesétálók) iskola. Több mint 1000 művet, és 146 műcímet említ valaki vele kapcsolatban. Két csoport: 1) Ezoterikus művek – szűkebb közönségnek szólók, ezek ránk maradtak (eszóterikoj – belső). Ide tartoznak: feljegyzések a Lükejonban tartott előadásokhoz, szaknyelv, nem olvasmányos, vázlatok, előadásszövegek, más jegyzetei előadásai alapján, előmunkálatok. 2) Exoterikus művek – nagyközönségnek, dialógu‐sok, nem maradtak ránk, csak egy‐két töredék máshonnan. Mi lett művei sorsa? A ta‐nítványai az ezoterikus műveket elásták Trójában. Kr.u. 100 közül előkerültek. Rosszul kiadták. Szulla elviszi, kiadják rosszul. Majd Andronikosz adja ki.   Ez a későbbi kéz‐iratok alapja. 

Csoportosítás az arisztotelészi tudományos felosztás szerint:   0. Logika: mindegyikhez eszköz, orgánon, szerv, szerszám, eszköz  1. Szemlélődő (teoretikus):  • matematika: változatlan, örökkévaló dolgokkal foglalkozik, de ez nem áll ön‐

magában, nem önálló pl.: változás valamihez kötődik – kisebb művek, pl. Ma‐tematikai problémák 

• természetfilozófia: önálló, saját magában hordozza önmaga (létmódja) forrását; mozgó dolgokkal foglalkozik – Fizika, és sok kisebb írás, A lélekről 

• „első filozófia”: tárgya a létező, mint létező; örökkévaló és mozdulatlan – Meta‐fizika (címét a kéziratok másolói adták, mert a fizika után következett) 

2. Praktikus (praktejn, ~do): cselekvés, önmagában van az értelme Pl. etika – Nikomakhoszi etika, Nagy etika, Eudémoszi etika 

3. Poétikus (pojejn, ~make): létrehozni értelemben – Poétika (a költészettel foglalko‐zik, Komédia rész), Rétorika 

A természetfilozófia és az első filozófia összemosódik. Anyagra vezethető vissza a khora (Platón). Mit ért alatta, hogy természet (füszisz, füszikhé tekhné – természet filo‐zófia)?  Nem a művi dolgokról beszél. Arról, amit ma is természetnek hívunk. A „monofizika”. Füló – nőni: folyamatot fejez ki a füszisz, amiben valaminek a lényege kifejlődik. Forma és anyag többértelmű szó. Forma   nincs forma az anyagnál. Anyag (pl. szék)   végső tiszta anyagig, aminek az égvilágon semmi tulajdonsága nincs. Tulajdonságok rá kell, hogy rakódjanak valamire (hüpokejmenon ‐ aláfekvő). Ez a végső tiszta anyag (örök és változhatatlan). (≈ khora – bár rendezetlen mozgást tulaj‐donít ennek Platón, míg Arisztotelész ennél elvontabb). A forma: Nem külön létező a forma. Nincs külön formavilág. A forma benne rejlik a dologban. A létezés az, ha a ket‐tő együtt van. 

Aktualitás (ténylegesség) és potencialitás (lehetőség, lehetőség szerinti lét). Pl. mag – aktuálisan: virágmag, potenciálisan – muskátli. Minden dolog mindkettő, itt változás‐ról van szó, nem pusztulásról. Pl. értelmes élőlény – értelmes: differentia specifica (ez‐zel különböztetik meg – a fajmeghatározó különbség); élőlény – nem, genus   faj, spe‐cies. Itt a potencialitás a faji jelleg, amíg ember, addig terjed a potencialitás (tehát a 

  26

hamu már nem az). Ha valami tökéletesen megvalósul: entelekheja – megvalósultság, beteljesültség.  

Az anyag nem választható szét a formától. Van érzékelhető forma – triviális, és van el‐gondolható forma – általánosítás után jutunk el hozzá: pl. szék – sok széket láttam. Ak‐tualitás és potencialitás (dünamisz – lehetőség, képesség; füszisz – növekedés). Az ak‐tuális létezőnek előbb kell létezni, mint a potenciálisnak. Pl. potenciális ember nem hozhat létra egy aktuális embert/ vagy potenciális embert (embrió ?   embrió). Az ak‐tuális az, ami létre tud hozni! A mag nem pusztult el, hanem a benne lévő dünamisz valósult meg. A változás és a keletkezés‐pusztulás közötti határvonalat húzzuk meg ezzel. Entelekheja – megvalósultság, teljesültség, azaz az az állapot, amikor valami a benne lévő lehetőséget valósítja meg. Okok:  

1) anyagi ok: Pl. szobrász   istenszobrot, itt a kő az anyagi ok  2) formai ok: a terv, ami alapján készül  3) kiváltó/mozgató ok: szobrász keze  4) cél ok: az egész kultusz, a templom berendezése, pl. a Pallasz Athéné ünnepség. Legfontosabb ok, a cél előhívja saját eszközét. 

Egy dolognak több oka is van. Járulékos ok. Pl. Könyvet akar írni – a könyv igazi oka nem Kendeffy Gábor (járulékos ok), hanem a filozófiatörténész (ez a lényeges ok). A véletlen is ok (járulékos): a) tükhé (szerencse) – ami célja is lehetne; b) automatón (spontán dolog) – ami nem célja. Oka van, de járulékos a célja pl. hogy a fejemre essen a tégla. 

Hely. Def.: Minden dolognak megvan a maga helye. Súlya.   Mindig a saját helye felé való vonzás (a kozmosz középpontja felé esés). A Hold alatt szférában: mindig lefelé irányul. A dolog felületének első határa a dolog helye. A hely nem igazi/ nem önálló létező. A kozmosz középpontja a Föld, aztán a Hold. A Hold alatt minden a Föld kö‐zéppontja felé. Nem túl magas szintű mozgások: lefelé, balra, jobbra, felfelé, oldalra. A Hold fölött: körmozgás. Állócsillagok ege: egyenletes mozgás. 5.elem: ajthér – éter, a tűz nagyon finom formája. A Földön nem található. Hold alatt levegő, Hold felett ajthér. 

Idő. Def.: Platón: Az örökkévaló mozgó képmása. A mozgásban leképeződik a gon‐dolkodás, és a mozgás mindig időben történik. Arisztotelész: A mozgás mérté‐ke/száma az előbbi és az utóbbi szerint. Időről akkor, ha van mozgás. Elsődleges moz‐gás az égitestek mozgása. Az égitesteknél vannak különböző konstellációk, más‐más helyzet. Ha két ilyen különbséget elképzelünk, akkor ezt már időben kell elképzelnünk (időváltozás).  

Kozmoszon túl: istenbizonyítékok. Vannak változó mozgások a mindenségben (Hold alatt, felett). Egyik égitest átadja a mozgást a belsőbbnek. (Az állócsillagok köre a belső bolygókörnek.) Így ez mozgató oka a mindenségnek. Ami körben mozog, az tiszta ak‐tualitás (nincs eleje, vége, közepe – mindig ugyanazon a szinten van). A csillagok ak‐tuálisan csillagok rögtön, nem potenciálisok először: ezért tökéletesebbek. Az állócsil‐lagok egének mozgása – egy pályához kötött, rögzített: legtökéletesebb. Az állócsillag‐

  27

ok ege a mozgató/kiváltó oka a belső pályák mozgásának. No de honnan a mozgása az állócsillagok egének? A végtelen?! Arisztotelész nem fogadja ezt el. Nem mehetünk a végtelenbe. A végső mozgató – mozdulatlan mozgató: nem igazi mozgatóként mozgat‐ja az állócsillagok egét, hanem céloka. Az állócsillagok egének intelligenciái vágyakoz‐nak a legfőbb mozdulatlan mozgatóra (célok). A mozdulatlanság utánzása a körmoz‐gás. Vágyakoznak, tehát utánozzák. Nem anyagból: tiszta forma, és tiszta aktualitás a mozdulatlan mozgató. Teljes egység! Utánzás fejeződik ki a mozgásban. Az állócsil‐lagok egének intelligenciái a mozdulatlan mozgatót gondolják el. A mozdulatlan moz‐gató pedig önmagát. Alacsony szint az állócsillagok egének intelligenciája. (Az első mozgó mozgató az állócsillagok ege.) 

A természetfilozófia részeként a lélekfilozófia. A lélek nemcsak az emberét jelenti. Az élet princípiuma. Az életnek többféle szintje van: így a léleknek is. Matrjoska‐baba sze‐rűen. Növekedő, táplálkozó, érzékelő, mozgó (helyzet‐, helyváltoztatás), mozgást elő‐idéző, gondolkodó, törekvő/vágyakozó funkciója van a léleknek.   3 szint: növényi, állati, emberi. Helyzetváltoztató = növekedő ≈ táplálkozó. Helyváltoztató ≈ érzékelő. Def.: A test első teljesültsége (entelekheja) a lélek. Amikor valami megvalósítja önma‐gát, potencialitását megvalósítja. A test – lélek viszonya: A lélek a test formája. A test (anyag), lélek (forma). Ha anyag és forma is: szubsztancia (uszia) – lényeggel jellemez‐hető. Mi?‐re válasz (pl. fejbeli lényeg – ember). Az emberre általában használja a szubsztanciát, de az egyedre is használja: egyedi szubsztancia. A lélek és test együtt mindkét értelemben szubsztancia. 1 szubsztanciát alkot a test és a lélek.   Együtt egy fajbeli lényeg, azaz egymásra utalt az anyag és a forma. Példája: test és lélek viszonyá‐ra: mint fejsze és a vágás. A lélek az a mód, ahogyan a test létezik. Létmód: pl. gondol‐kodás. Az ember az, akiben olyan lélek, ami gondolkodik. Nem összepakoljuk a testet és a lelket! Megvalósult a gondolkodási potenciál. Teljesült az a  potencialitás. Az első. Mert nem biztos, hogy mindig gondolkozik/lát/… Van egy megvalósultságunk: érzé‐kelünk, … ‐ de ez az első, mert csak diszpozíció, azaz csak képesség, nem mindig való‐sul meg. Nem mindig használja. A lélek a test létmódja.  

Táplálkozás: A testünk anyag önmagához hasonlítja a külső anyagot. Ezek hasonló elemek, azt hasonlítja magához, ami eleve hasonló (4 elem keveréke). Az anyag ke‐rül be.  

Érzékelés: A tárgy formája kerül be a testbe. Alapeset: tapintás – Föld; szaglás – tűz; szem – víz; hallás – levegő. Különböző elemek működnek. Felveszik az érzékszer‐vek, lenyomódik a formája.   A minőségek lenyomatai jelennek meg. Szín, hang: hideg‐meleg, mint minőség. Az érzékszerv a különböző szélsőségeknek a középutát képviselje – a közbülső mértéket. Közép! (  etika, politika). 2‐féle forma: érzékelhető, elgondolható. Az érzékelhetőt!   Egyedi észlelet. Aktualitás és potencialitás fogalma fontos itt. Az érzékelhető tárgy potenciálisan érzékelhető. Po‐tenciálisból aktuálisba megy, ha érzékelem. A megismerő is akkor válik megisme‐rővé aktuálisan, ha megismer. Az érzékszerv akkor válik aktuálisan érzékszervvé, ha érzékel. (  a gondolkodásnál fontos lesz).  

  28

• Az érzékelés tárgya: ♦ Sajátos egyedi érzettárgy. Egyedi érzékelés: pl. brrr! (fázáskor). Az elsődle‐

ges érzettárgy valami, ami belőlem kiváltja a brrr‐t. Itt nem lehetséges té‐vedni. Több egyedi érzékeléstárgy után jöhet az az mondat: Az a pulóver pi‐ros. Ez a  

♦ Járulékos érzettárgy. Több érzékelés összekapcsolása. Általánosítás. Itt már lehetséges tévedni. 

• Az érzékelés tartalmának tárgya: Közös érzettárgyak. Több és többféle érzék‐szervvel érzékelhetők (ált. nem egyszerre). Mozgása, száma, helyzete, nagysága, ideje valaminek.  

• Az érzékelési típusok: ♦ Sajátos érzékelés. Egyedi érzettárgyakat. ♦ Közös érzékelés. Járulékos és közös érzettárgyakat. ♦ Képzelet – elgyengült képzet, utórezgése az egyedi észleletnek. ♦ Emlékezet. 

• Lehetséges tévedni onnan, hogy átléptünk az egyedi érzékleten. Az érzékelés és a gondolkodás határterületén vagyunk. 

Ismétlés: A test és a lélek egységet alkot Arisztotelésznél. Ha fejsze élőlény lenne, ak‐kor a vágás volna a lelke. Szabályszerű működést jelent ez mindig. Egy adott lelki funkciót meg lehet világítani kétféleképpen. Pl.: A harag a) a vélt vagy valós sérelem megtorlásának a vágya. b) A harag a szívkörüli vér felmelegedése. Elsődleges és közös érzékelés. Az ember saját érzékeléseire reflektál pl. pupilla szűkítés/tágítás. A képzelet, alatta az emlékezet (utóképmások tárháza), és álmok. Az érzékelés a tárgy érzékelhető formáját fogadja be, de van elgondolható formája is (pl. sál, ember – általános) a tárgy‐nak.  

A gondolkodás: az elgondolható formát fogadja be. A gondolkodás, mint viasztáb‐la, rajta semmi sincs.   Az én gondolkodási képességem potenciálisan azonos a gondolkodás tárgyával. Az intelligibilis forma az egy általánosítás eredménye, és egyénenként máshogy általánosítunk. Ez egy passzív mód.   Arisztotelész passzív észnek nevezi. Naphasonlat: megvilágítja a passzív észt, hogy ami potenciálisan benne van, azt előhívja – aktív ész.27 Potenciális   aktuálisba jut el. Potenciálisan azonos tárgyával, és amit ebből megfog az lesz az aktuális. Csak egy aktuális ember hozhat létre egy potenciális embert. Nem elég a forma, kell az aktív ész. Pl.: A fes‐ték (forma) már benn van a ruhában, de sötét van. Fény kell! A szín csak potenciál, ha nincs fény. Az aktív ész az egyedi emberben a lélekhez tartozik?!, de ez már nem tiszta aktualitás ‐ már túl van az emberi világon: „isteni”. Közös emberi (mintha há‐lózaton lennénk)/istenség?! Absztrakciók kellenek – elvonnak bizonyos tulajdonsá‐gokat sok egyedből, mert ezeket jellemzőnek tartjuk. Pl. emberek   értelmes lé‐nyek. Az aktív észnek köszönhető ez az általánosítás. De28 így az aktív ész nem ré‐

                                                 27 ≈ Platón barlangja. 28 Középkori vélemény, hogy ez az aktív rész munkája. 

  29

sze az egy szubsztanciának, a testtől független lesz. És anamnézis: járt az ideák vi‐lágában. Így platónikus lenne Arisztotelész. 

Törekvő funkció: a lélek több más funkciójához kapcsolódik.   A gondolkodás sem teljesen egységes. A gondolkodó, értelmes részt is kettébontja: praktikus és szemlélődő értelem. A törekvő részt kiemeli, mintha egyenrangú funkció volna, ami jó esetben engedelmeskedik a gondolkodó funkciónak (köztes rész). Szerepe az etikában!  

A lélekről. Etikai gondolkodás: Nikomakhoszi etika, Nagy etika, Eudémoszi etika. Az etika a praktikus tudományhoz tartozik. Nem külön tudomány, hanem a politika ré‐sze. A jó fogalmával foglalkozik, ami önmagában jó, a legfőbb jó.  

A legfőbb jó nem ez egyén szintjén érhető el (ez a boldogság), hanem a poliszban (az egyéni boldogság is csak a poliszban van). A boldogság (tevékenység, nem ál‐lapot) az ember legjobb részéből (lélek) kihozta a legjobbat, azaz erényének (areté – kiválóság) megfelelő tevékenység. A többségi véleményt próbálja behozni: Kell egészség, vagyon. A gyönyör (bár ez természetes melléktermék). Egész élet alatt (Nem mondjunk senkit boldognak halála előtt).  

A léleknek 2‐féle erénycsoportja van: 1)29 törekvő lélekrész (nem darabolom; = lé‐lekfunkció) erényei: az erkölcsi erények. Def.: lelki alkat (genus + differentia specifica; alkat – hekszisz) nem érzelem, nem cselekvés, nem képesség. Úgy írható le, hogy milyen cselekvése okoz örömet, és milyen okoz fájdalmat az emberben. Úgy, hogy közvetlenül maga a cselekedete váltja ki az örömet, fájdalmat.) ≈ Jellem.  

Def.: Az erény az elhatározásra vonatkozó lelki alkat, mely a hozzánk viszonyított középben áll, amely közép egy szabálynak megfelelően határozható meg, mégpe‐dig azon szabálynak megfelelően, amely szerint az okos ember határozná meg.  • Az elhatározás (proáreszisz) fontolgatás végeredménye, ami az eszközökre irá‐

nyul (a célunk már megvan). Most ezt kell tennem! Pl. Szeretnék egészséges lenni! (cél) – Hamm! (a cselekvés a konklúzió).  

• Szillogizmus: 2 premissza. Pl. a) C‐vitamin egészséges. b) Ez C‐vitamin (egy tárgyra).   Be kell kapnom!  

• Közép: Vannak szélsőséges lelki alkatok. Pl. gyáva – vakmerő. A bátorság a ket‐tő közötti közép. Hozzánk viszonyított közép: nem matematikai közép. Ame‐lyik szélsőséghez közelebb vagyunk, a másikhoz közelítsünk.  

• Szabály: Amelyikből bennem több van   Okosan kell meghatározni ezt. Az okosság értelmi erény, (amikor az eszközre vonatkozóan jól tudunk fontolgat‐ni.)  

A csoportosítás elve nem konzekvens.  • Érzelem alapján. Félelem: Bátor = akkor fél, amikor kell, attól fél, akitől kell, 

annyira…, annyi ideig… A körülmények alapján lehet jól bemérni. Merészség: Bátor = akkor mer, amikor kell… 

• 3‐asok. Indulat alapján, gyönyör alapján…:                                                    29 A 2) erénycsoportot nem tudtam kideríteni, hogy mi. 

  30

hiány  közép  túlzáshalvérű  szelíd  dühös, forrófejű érzéketlenség  mértékletesség  tobzódás kishitűség  becsvágy  felfuvalkodottság fösvény  beosztó, takarékos  tékozló30

• Bűnbánatnál is: „Mértéktelen voltam”, fájdalmam efelett is mértékletes legyen.   Igazságosság (a középről másképpen). Több fajta:  • Teljes – lehető legtökéletesebb. Az állam minden törvényét betartja. • Részleges. 

♦ 1) Elosztó (disztributív) – Mindenki azt kapja, ami megilleti. Érdemének megfelelően. 

♦ 2) Kiigazító – Ki kell igazítani. Pl. kereskedelemben: építész (cipőt akar), ci‐pész (házat akar), de építésznek többet ér a munkája. Középszerep a pénzé, mert nem egyenértékű a két munka. Pl. perben: kiigazító igazságosság. 

♦ 3) Méltányosság – korrigáló szerep, ahova nem érnek már le a paragrafusok.  Fegyelmezetlenség, akaratgyengeség: nem lelki alkatának megfelelően cselekszik. (Pl. harctéren megfutamodik   gyáva) Hirtelen vágyak elhomályosítják. De ha lát‐ja gyereke képét, meggondolja magát.31 

Felelősség: 2 miatt felmenteni • 1) Ha nem ő volt a cselekedete kiindítója. (Itt nem az önvédelemről van szó) • 2) Ha tudatlanság. (Ha az eszközökre vonatkozik és nem a célra.)  • Akkor biztos, hogy felelős érte, ha nem bánja. 

Barátság.  

                                                 30 De a tékozló közelebb van a középhez. 31 Ha jól értettem, ez nem akaratgyengeség már.