H Á L A É R Z E T ,MELLTET

FÖNSÉGES CS. K. FŐHERCZEG

ES Z T EI F ERDI NÁ NDÖ M A G A S S Á G A

A’ NEVÉRŐL CZÍMZETT HUSZÁREZRED’ TULAJDONOSI

RI TKA F É N Y E S

FÉLSZÁZADOS ÜNNEPÉNEKEMLÉKÉRE

M É L Y H Ó D O L A T Á N A K J E L É Ü L

b e n y ú j t

a’ s. pataki liclv. hitvall. főiskolai ifjúság.

N Y O M T A T T A N Á D A S K A Y " A N D R Á S , i843-

s. PATAKON,

A' BAJNOK ERÉNY JUTALMA.

Szép a’ felduzzadt Ares táborában Dicső nagy tettek által fcnyleni.

K a z i n c z y .

A szép magyar hon’ dús virányain Hol egykor ádáz vészek zugtanak, ííék’ angyala leng szellem szárnyain Üdvei mosolygva jó fiainak.Jobbjába díszük babér-koszorú Körötte fény 's enyészik a’ ború.

Az angyal elszárnyal hatalmasan Kelettől a’ távol kék nyugotig És ajkiról villámszózatiban Egy ös hazának múltja hangozik.A' múltra fölzokog minden kebel ’S halltára bús érzetbe mélyed el.

„Volt kor midőn az üdv-adó hazát Földulni tört a* párt bűnembere,’S az ös szabadság’ büszke zászlaját Mcgszaggatá az önkény1 fegyvere, Száműzve én bolyongtam szerte szét,Keblembe hordva kínom’ tengerét.

**

„Volt kor, midőn elvérzett sok kebel Az üldözött hon’ vészes harczain ’S reménysugár nem csókolhatta fel Vérkönyűit a’ polgár’ arczain.Kétség' homályiban éj szállta meg ’S az éjborút soká követte reg.

„Ki e’ borús idők’ vad korszakán Szívében honszerclmet hordoza ’S tettek fakadtak minden nyomdokán, Mellyekben újra virul a’ haza.Most azt a’ béke' szende hajnalán Ki nem dicsőimé kebel-dalán!

„Serkenj te nép 's szívednek húrjain Zengj háladalt a' bajnok férJinak,Kinek e’ tettdús pálya’ útain Napjai félszázat haladtának ’S ősz homlokán nézd a’ babérfüzért, Mellyel egy hon nyújtott érdemiért.“

A’ béke angyal szcllemajkirúl Magasztosan hangzik ezüstszava, Szemében örömköny forr ’s gyöngybe buli Fény arcza’ tündöklő sugárira.Es hangzik újra hogy egy szép hazát Mint biiv-erő lélekben hasson át.

** *

És im Patak' kies határain Hol szende béke’ szelleme lebeg.Mint szőke Bodrog zúgó árjain El- szerte hullámzik a’ néptömeg És annyi bajnok szivbe titkosan Ki mondja meg mi vágyak’ vágya van ?

( 4 )

Tán harczra forrt a’ hon 's a’ párt viszály Biinvésze zúg mosolygó szép egén,Vagy üdve' pusztuló romjainál Ellen vigad győzelmi ünnepén?’S a' hű magyar' szívébe titkosan E’ veszteség kínos fájdalma van?

Üdvben dereng a’ honnak szép ege,A’ nép’ szívében béke lakozik 'S a’ párt viszály’ dúló fergetege Mint egy halott csöndesen nyugoszik.És annyi szívben még is titkosan Ki mondja meg mi vágyak' vágya van?

** *

Egy ősz vitéz, a’ hon dicső fia A' bajnokok közt mint hadisten áll És ajkiról magasztos szózata Ilii népeihez lelkesítve száll,’S mit népétől kér mint adott hitet Nem más: hon és szabadság szeretet.

Az ősz vitézt, a’ hon dicső fiát A’ bajnokok’ szent gerjedelmei Köriilövedzik 's intő szózatát Fölfogják a’ szív’ hó érzelmei És esküt adnak újra zálogul, Mellybenhon és szabadság fölvirnl.

’S az eskü szent szavába tettre kél A’ vágy mit olly rég ápolt sok kebel És annak ki olly tettdúsan él,Dalt, háladalt zeng szent érzelmivel.A’ dal tied - - - kiben félszázadon Hű bajnokot tisztelt a’ magyar hon.

( 5 )

Egyszerű életedet mi varázs ihlette? Patak szólj!És melly titkos eró bűvös vesszője ütött meg?Napjaid oily csendben folytak,, mint Bodrogod árja,’S im most benned öröm ’s víg élet-zaj riadoz fel.Nem csuda! — A földet mély csend árnyazza be éjjel,, S barna sötétében álomra leszunnyad az élet És alig hogy közelít a* fényes nap: kelet* ormán Csak most törnek elő súgár-kiillői; azonnal A* boldog földön mindent életre varázsol,Minden fűszélen örömének könnyűje reszket,Dal zeng a’ légben; vígan lepi a’ folyam’ árja.

Fönséges vendég! ki ne látná képedet ebben?:Már közelítésed jóltévón rázta fel éltünk’ Köznapiasságát, — és im most bírva körünkben Keblünk felmagasul, és minden szív magasan ver-, Tisztelet es az öröm fénylik szemeinkben elődbe, tnnep van nékiink, íinncpje Pataknak azonkép Zemplénnek vele, és a boldog bonnak egyenlőn..’S méltán ! a’ múltak’ képéről vonja le lelkünk A’ dúló bonvészt takaró fátyolt, — szemeikbe Tűnik azonnal fönséges vendége Pataknak A’ «ata* életölő mezején; hol sárga halál leng Ott küzdött, ott vitt, bátran megvetve veszélyt, ’s bajt A’ bántott közügyért, szent tűz lángolva szivében.

És a'béke’ Ölén jó tét árad közelébenMunkás lelke magas röptén, e’ gondolat él csak,_Melly ért százezer ajk mond értté imát az egeknek A’ kormánya alá bízottaknak kebeléből,Méltó ekkép e’ napok’ ünneplett fejedelme Szívünk hódolatán, hogy hálánk zengjük elébe.

Fönség! mig sereged— melly félszázad’ lefolyásán Főkormányzóját hálásan tiszteli benned —Színed előtt hódolva megáll; és fölmelegülve

( 6 )

Lelke,'— magas „éljen! “ reszketteti a’ levegőt meg. Es meg isten előtt a földre borúivá ezer szív És ezer ajk becses életedért buzgón könyörög; melly Hőn, mint füstivel a szent áldozat égbe repül fel: Nézz le magas fönségedből a’ múzsa’ lakára És kegyesen halld meg hálás üdvözlete’ hangját FÓkormányzásod’ félszázados ünnepi napján,A’ mellyhez még hosszú időt könyörög le az égtől.

( 7 )

-Lágy béke' karjain Viraszt egy ősz anya, Keblén a' rég-keserv Örömre olvada.

Készéi sokat, csodást Múltak viszályirul Szabadság honszereim Lelkes bajnokim!.

Beszéli: a’ hazát Miként rohanta meg Sok ezrek' üdveit Földuló néptömeg;

Mint folyt a’ szittyavér ’S nevelte a’ mezőt Hol annyi honfiak Találtak temetőt.

Miként derült megint Véres csaták után Szelíd sugárival Az üdv-hozó korány.

És a’ niig így beszél A' szózatos anya ’S lelkén az érzelem Magasra szárnyala;

Miként királyi sas Szelíd fönségesen Az ősz anya előtt Egy szellem megjelen.

( 8 )

*S mond: szíved’,érzetét Ösmerem jó anya Nem * - - bű gyermekidhez Nem lehet mostoha.

Ki annyi gyászidők’ Viszályai között Érdem koszorúdhoz Újabbakat fűzött.

’S tettekkel áldozik Míg száz ezer hevert Kiket láng szerelmed Szívben nem érdekelt.

Érdemjelül magad Tűzz fejére babért, Mellyet tólem olly sok Fohász esengve kért.

’S lelked fohászait Emeld az égre fel, Kérd, hasznos életét Még messze nyújtsa el.

Az ősz anya te vagy Szabad magyar haza A’ szellem' képiben Védő géniusza.

A’ bajnok férfiú Kinek babért adand Nem más: a’ nagy ’s dicső Észtéi Ferdinánd.

Jhi fen ragyogsz magas körödben, mint Királyi nap ezernyi más fölött;'S miként ha istened szereplenéd, Magas hevületű kedélyed üdv ’S áldások' ezrét hinti szerte el:Magas személyed kincs, mihez Sokak fohászos érzete tapad.Azért íme mély hódolatjelúl Szerény múzsám is dalt rebeg feléd. Fogadd el azt Tempénk’ virányiról Fő-Herczeg! a' kebel viszhangja az, Miben az érzelem forr és csapong. — Szívben melengetett kivánalom:Sokáig élj nagy ősök’ nagy fia!Mert oh ki mondaná? dicső napunk

Ki fényt lövelve futsz, pihenj le már. Hosszú időt! teremni üdveket Mire hívatva vagy te itt alant;Működj a’ nagy egész' jólétire Ihlett szívednek érzeményiből. — Csillagbetűkkel írva lesz neved Honunk' egére is — 's nagy érdemid Túl messze százakon sugárzanak.

2

C 9 )

Üdvöz legyen legjobb Urunk is! (3 Kibe reménygalyunfe beoltva van, Kiről honnnfe erős reményben él, Reá hogy olly derűs jövőt hozand Minőt a’ képzemény teremtni tud.

( 10 )