franz kafka - az átváltozás

5/13/2018 Franz Kafka - Az átváltozás - slidepdf.com

http://slidepdf.com/reader/full/franz-kafka-az-atvaltozas-55a75051ca20e 1/23

Az átváltozás

1

Amikor egy reggel Gregor Samsa nyugtalan álmából felébredt, szörnyû féreggé változva talál. Páncélszerûen kemény hátán feküdt, és ha kissé fölemelte a fejét, meglátta domború, barnelvényekkel ízelt hasát, amelyen alig maradt már meg végleg lecsúszni készülõ paplana. Szá

stének egyéb méreteihez képest siralmasan vékony lába tehetetlenül kapálódzott szeme elõtt

"Mi történt velem?" - gondolta. Nem álmodott. Szobája, e szabályos, csak kissé szûk emberiba, békésen terült el a jól ismert négy fal között. Az asztalon kicsomagolt posztóminta-gyevert szanaszét - Samsa utazó ügynök volt -, fölötte pedig ott lógott a kép, amelyet nemréi egy képes folyóiratból, és foglalt csinos, aranyozott keretbe. Egy hölgyet ábrázolt szõrpban és szõrmeboával - feszes tartásban ült, alsókarja egészen eltûnt nehéz szõrmemuffjábaszemlélõ felé nyújtott.

Gregor tekintete ezután az ablakra vetõdött, és a borongós idõtõl - hallani lehetett, aminseppek koppannak a párkány bádoglapjára - egészen mélabússá vált. "Mi lenne, ha kicsit méglfelejteném ezt az egész õrültséget?" - gondolta, de ez megvalósíthatatlan volt, mert megs

a, hogy a jobb oldalán fekszik, jelenlegi állapotában azonban nem tudott oldalára fordulni. Bármekkora erõvel lódította is magát a jobb oldalára, mindig visszagurult a hátára. Mázázszor megpróbálta, lehunyta a szemét, hogy ne kelljen rugdalózó lábait látnia, és csak ayta abba, amikor eddig soha nem tapasztalt, könnyû, tompa fájdalmat érzett az oldalában.

"Istenem - gondolta -, milyen megerõltetõ foglalkozást is választottam! Napról napra. Az üeti izgalmak sokkal nagyobbak, mint odahaza a voltaképpeni üzletben, s ráadásul az utazással járó sok kínlódás, a gond a vonatcsatlakozások miatt, a rendszertelen, rossz étkezés, azó emberi kapcsolatok, amelyek soha meg nem állapodnak, soha szívélyessé nem válnak. Az örgye el az egészet!" Enyhe viszketést érzett fenn a hasán; lassan közelebb csúszott a hátáneszkához, hogy jobban fölemelhesse a fejét; megtalálta a viszketõ helyet, amelyet csupa kis fehér pontocska borított, és nem tudta, mire vélje õket; egyik lábával meg akarta tapogaa viszketõ helyet, de nyomban vissza is húzta, mert ahogy megérintette, megborzongott.

Újra visszacsúszott elõbbi helyzetébe. "Ez a korai felkelés - gondolta - egészen megbolondAz embernek ki kell aludnia magát. Más utazók úgy élnek, mint a háremhölgyek. Ha én példáuolyamán visszamegyek a vendéglõbe, hogy lejegyezzem a megkötött üzleteket, ezek az urak méreggelinél ülnek. Próbálnám csak meg én a fõnökömnél: azonmód repülnék. Egyébként ki tudjaim miatt nem türtõztetném magam, már rég felmondtam volna, odaálltam volna a fõnököm elé,igazából megmondtam volna neki a véleményemet. Leszédült volna a pultról! Különben is micssa szokás az, hogy felül a pultra, és onnan a magasból beszél az alkalmazottal, akinek ráal egész szorosan oda kell állnia a fõnöke elé, mert az nagyothall. Nos, még nincs veszve mden remény; ha egyszer együtt lesz a pénz, amibõl kifizethetem neki szüleim adósságát - nehat tovább öt-hat évnél -, mindenképpen megteszem. Az lesz majd a nagy üzlet. Egyelõre azoföl kell kelnem, mert ötkor indul a vonatom."

És ránézett az ébresztõórára, amely az éjjeliszekrényen ketyegett. "Mennybéli Úristen!" -hét volt, és a mutatók békésen haladtak elõre, már el is múlt fél, már háromnegyed felé jáa az ébresztõóra? Az ágyból is lehetett látni, hogy be volt állítva pontosan négy órára; bis. Igen ám, de lehetséges, hogy átaludta volna azt a bútorrengetõ csörömpölést? Nos, ha nnem is, de valószínûleg annál mélyebben aludt. Most mit tegyen? A következõ vonat hétkoreszeveszetten kellene sietnie, hogy elérje, és a mintakollekció még nincs becsomagolva,magát pedig egyáltalán nem érezte különösebben frissnek és mozgékonynak. De még ha elérnéa fõnök dörgedelmeitõl már nem menekülhet meg, mert a bolti szolga kiment az ötórás vonatlasztásáról már rég leadta a jelentést. A fõnök kreatúrája ostoba és gerinctelen. És ha bee? Csakhogy ez fölöttébb kínos és gyanús volna, mivel Gregor ötéves szolgálata alatt egyszolt beteg. A fõnök biztosan kijönne a betegsegélyezõ orvosával, szemrehányást tenne a szüla fiuk miatt, és minden ellenvetést megelõzne azzal, hogy a betegsegélyezõ orvosára hivatk

na, aki másfajta embert nem is ismer, csak makkegészséges munkakerülõt. És nem volna ebbenz esetben némi igaza? Eltekintve a hosszú alvás után csakugyan fölösleges álmosságtól, Gren jól érezte magát, sõt alaposan meg is éhezett.



Amikor mindezt nagy sietve végiggondolta, és a felkelésre mégsem tudta elszánni magát - azéppen háromnegyed hetet ütött -, az ágy fejénél óvatosan kopogtattak az ajtón.

- Gregor - szólt anyja -, háromnegyed hét. Nem akartál elutazni?

A szelíd hang! Gregor megijedt, amikor meghallotta önmaga válaszoló hangját, amely félreis

rhetetlenül régi hangja volt ugyan, de mintegy alulról valami visszafojthatatlan, fájdalmas csipogás vegyült bele, s ettõl jóformán csak az elsõ pillanatban maradtak épek, érthetavai, utózengésüket már annyira szétzilálta, hogy az ember nem tudta, jól hall-e. Gregor resen akart válaszolni és mindent megmagyarázni, de ilyen körülmények között csak e szavakrkozott:

- Igen, igen, anyám, köszönöm, már kelek is.

Az ajtó jóvoltából kinn bizonyára nem lehetett észrevenni Gregor hangjának elváltozását, mmegnyugodott ettõl a magyarázattól, és elcsoszogott. A kis beszélgetés azonban felhívta acsaládtag figyelmét arra, hogy Gregor a várakozás ellenére még otthon van, és már kopogottegyik oldalajtón apja, gyengéden, de az öklével:

- Gregor! Gregor! - kiáltotta. - Mi van veled? - És kis idõ múlva újra megszólalt mélyebb,yelmeztetõ hangon: - Gregor! Gregor!

A másik oldalajtónál a húga aggodalmaskodott halkan:

- Gregor, nem jól vagy? Szükséged van valamire?

Mindkét oldalra így felelt Gregor:

- Már kész vagyok - és igyekezett hangját gondos kiejtéssel és a szavak közé iktatott hosskkel minden feltûnõ vonástól megfosztani. Apja vissza is tért a reggelijéhez, de húga továtogott:

- Gregor, nyisd ki, könyörgök.

Gregornak azonban esze ágában sem volt, hogy kinyissa, és áldotta utazásaiból eredõ óvatosy otthon is kulcsra zárt éjszakánként minden ajtót.

Elõször nyugodtan és háborítatlanul föl akart kelni, felöltözni és mindenekelõtt megreggelak aztán mérlegelni a továbbiakat, mert az ágyban nem boldogult a gondolkodással, erre márt. Emlékezett rá, hogy gyakran érzett már az ágyban valamiféle, talán a rossz fekvés okozthe fájdalmat, amelyrõl fölkeléskor kiderült, hogy merõ képzelgés, és kíváncsian várta, hogképzelõdései lassan szétoszlani. Hogy hangjának elváltozása nem más, mint az alapos megfáutazók egyik foglalkozási betegségének elõjele, ebben nem is kételkedett.

A takarót ledobni igen egyszerû volt; csak föl kellett kissé fújnia magát, és már le is csA folytatás viszont nehezebben ment, különösen mivel Gregor olyan roppantul széles volt. Afelüléshez karra és kézre lett volna szüksége, helyettük viszont csak a sok lábacskája voyek szakadatlanul összevissza kalimpáltak, és Gregor ráadásul irányítani sem tudta õket. Hkarta hajlítani az egyiket, az volt az elsõ, amelyik kiegyenesedett, és ha végre sikerültezzel a lábával végrehajtania azt, amit akart, közben az összes többi felfokozott, fájdalmzgalommal izgett-mozgott, mintha szabadjára engedték volna õket. "Csak semmi fölösleges idtés az ágyban" - gondolta Gregor.

Elõször testének alsó felével akart kijutni az ágyból, de ez az alsó rész, amelyet egyébkét és nem is tudott pontosan elképzelni, nehézkesnek bizonyult; lassan mozdult; és végül, akor Gregor már-már megvadulva, minden erejével kíméletlenül elõrelökte magát, rosszul vála

g az irányt, nekiütõdött az ágy alsó végének, és az égõ fájdalom, amelyet érzett, felvilágnatnyilag talán éppen testének alsó fele a legérzékenyebb.



Ezután felsõtestével próbált kijutni az ágyból, és fejét óvatosan az ágy széle felé fordítnyen, és szélessége, súlya ellenére végül testének tömege is követte lassan fejének fordulre szabadon lógott a feje az ágy szélén kívül, a levegõben, félelem fogta el attól, hogy iovább csússzon, mert ha a végén így esik le, kész csoda lesz, ha meg nem sérül a feje. Mármmi áron sem szabad éppen most elveszítenie az eszméletét; akkor már jobb, ha az ágyban ma

De mikor hasonló erõfeszítés után felsóhajtva újra elõzõ helyzetébe került, és látta, hogy

, még dühösebben viaskodnak egymással, s nem találta a módját, hogy rendet és nyugalmat ten ebben az önkényeskedésben, újra arra gondolt, hogy lehetetlenség az ágyban maradnia, éskosabb mindent feláldozni, ha csak egy kis reménye is van, hogy ezáltal kiszabadulhataz ágyból. Közben nem feledkezett meg arról sem, hogy emlékezetébe idézze, a kétségbeesettnál sokkal többet ér a nyugodt, higgadt megfontolás. Az ilyen pillanatokban, amilyen élesen csak tudta, az ablakra vetette a tekintetét, de sajnos, a reggeli köd látványából, melya keskeny utca másik oldalát homályba burkolta, nem sok biztonságot és bátorságot meríthetMár hét óra - gondolta, amikor újra ütött az ébresztõóra -, már hét óra, és még most is medeig nyugodtan feküdt, fáradtan sóhajtozva, mintha a tökéletes csendtõl várná a dolgok valrmészetes rendjének visszatérését.

Aztán így szólt magában: "Mielõtt negyed nyolcat ütne, okvetlen ki kell jutnom teljesen az

ból. Egyébként addig majd jön is valaki az üzletbõl, hogy érdeklõdjék utánam, mert az üzleitják." És most nekilátott, hogy testét teljes hosszában egy vonalban kilódítsa az ágyból.ik ki, feje, amelyet esés közben mereven fel fog tartani, valószínûleg nem sérül meg. Háták érezte; ha a szõnyegre esik, aligha történik baja. Leginkább az okozott gondot neki, hogy számolnia kellett a robajjal, amellyel majd az esés jár, s ez ha rémületet nem is, némigodalmat bizonyára kelt majd minden ajtó mögött. Mégis meg kell próbálnia.

Amikor Gregor félig már kinyúlt az ágyból - az új módszer inkább játék volt, mint erõfeszítnia kellett magát a lendületbõl -, eszébe jutott, hogy milyen egyszerû volna minden, ha segítségére jönnének. Két erõs ember - apjára és a cselédlányra gondolt - bõven elég lenne,jukat domború háta alá, kihámoznák az ágyból, lehajolnának terhükkel, és akkor csak ki kelóvatosan, amíg átlendül a hasára a padlón, ahol remélhetõleg majd lábacskáit is lesz mireNos, eltekintve attól, hogy az ajtók be vannak zárva, kiálthatna-e valóban segítségért? N

s helyzetében is elmosolyodott akaratlanul erre a gondolatra.

Már odáig jutott, hogy a nagyobb hintaröpték végén alig tudta visszanyerni egyensúlyát, ésigen hamar végleg döntenie kellett, mert öt perc híján negyed nyolc volt - és akkor csengeek a lakásajtón. "Valaki az üzletbõl" - gondolta, és szinte megmerevedett; míg lábacskái aesebben táncoltak. Egy pillanatig néma csend volt. "Nem nyitják ki" - gondolta Gregorvalami esztelen reménységbe kapaszkodva. De azután a cselédlány, mint máskor, természetesest is szilárd léptekkel az ajtóhoz ment, és kinyitotta. Gregornak elég volt a látogató elsngját meghallania, és már tudta is, ki az: maga a cégvezetõ. Miért is ítéltetett Gregor arorsra, hogy olyan cégnél szolgáljon, ahol a legkisebb mulasztás esetén is mindjárt a legsúabbra gyanakodnak? Csirkefogó lenne vajon egytõl egyig minden alkalmazott, nincs köztükegyetlen derék, hûséges ember sem, aki eszét veszti lelkiismeret-furdalásában, ha akár csa

y-két reggeli órát nem használ ki az üzlet érdekében, ha valósággal képtelen felkelni az áem lett volna elég, ha egy gyakornokot küldenek ide, hogy megkérdezze, mi van vele - ha egyáltalán szükség van erre a kérdezõsködésre -, magának a cégvezetõnek kellett eljönniez ártatlan család tudomására hozni, hogy e gyanús ügy kivizsgálását csakis a cégvezetõ eszÉs nem annyira valódi elhatározás következtében, mint inkább az izgalom hatására, mely Grgondolatok közben elfogta, teljes erõvel kivetette magát az ágyból. Hangos csapódás hallatt, robajról voltaképp nem lehetett beszélni. Kissé felfogta az esést a szõnyeg, és Gregors rugalmasabb volt, mint gondolta; így történt, hogy a tompa zaj nem is volt olyan feltûnõ. Csak a fejét nem tartotta elég óvatosan; azt bizony beverte, és most dühében és fájdoda forgatta, és a szõnyeghez dörzsölte.

- Valami leesett odabenn - mondta a cégvezetõ a bal oldali szobában.

Gregor megpróbálta elképzelni, hogy nem történhetne-e egyszer a cégvezetõvel is valami hasmint ma vele; a lehetõségét tulajdonképpen nem lehetett kizárni. De szinte nyers válaszulre a kérdésére a cégvezetõ néhány határozott lépést tett a szomszéd szobában, és megnyikor



A jobb oldali szobából Gregor tájékoztatására húga ezt suttogta:

- Gregor, itt a cégvezetõ.

- Tudom - mondta Gregor halkan; de annyira, hogy a húga is meghallja, nem merte felemelni a hangját.

- Gregor - szólalt meg most apja a bal oldali szobában -, itt a cégvezetõ úr, és érdeklõdinem utaztál el a korai vonattal. Nem tudjuk, mit mondjunk neki. Egyébként veled is személyesen akar beszélni. Nyisd ki tehát, légy szíves, az ajtót. Majd szíveskedik eltekinteszobádban levõ rendetlenségtõl.

- Jó reggelt, Samsa úr! - kiáltott közbe barátságosan a cégvezetõ.

- Nem jól van - mondta az anyja a cégvezetõnek, mialatt apja tovább beszélt az ajtónál -,jól van, higgye el, cégvezetõ úr. Hogyan is késne le különben Gregor egy vonatot! Hisz másgondol ez a fiú, csak az üzletre. Szinte már bosszant, hogy sohasem megy el este szórakozni; most egy hétig itt volt a városban, de egy este se ment el hazulról. Ül az asztalunknál, és csendben újságot olvas, vagy a menetrendet tanulmányozza. Már az is szórakozás ne

gy dolgozik egy kicsit a lombfûrésszel. Most például faragott két-három este egy kis keret, meg fog lepõdni, milyen kedves; benn lóg a szobájában, mindjárt megnézheti, mihelyt Gregkinyitja az ajtót. Egyébként boldog vagyok, hogy itt van, cégvezetõ úr, egymagunkban nemttünk volna képesek rávenni Gregort, hogy nyissa ki az ajtót, olyan makacs, és biztosan nem is érzi jól magát, bár reggel tagadta.

- Rögtön jövök - mondta Gregor lassan és megfontoltan, és meg se moccant, nehogy a beszélggyetlen szavát is elszalassza.

- Mással, nagyságos asszonyom, én sem tudom magamnak megmagyarázni - mondta a cégvezetõ -,emélhetõleg nincs semmi komoly baja. Meg kell azonban mondanom, hogy nekünk üzletembereknek - sajnos, vagy ha tetszik, szerencsére - üzleti szempontból igen gyakran egyszerûentúl kell tennünk magunkat az ilyen könnyû rosszulléteken.

- Bemehet végre a cégvezetõ úr? - kérdezte türelmetlenül apja, és ismételten kopogott az a

- Nem - mondta Gregor. A bal oldali szobában kínos csönd támadt, a jobb oldali szobában ahúga felzokogott.

A húga vajon miért nem ment át a többiekhez? Nyilván csak most kelt fel, és még el sem kezöltözni. És miért sír? Mert õ nem kelt fel, és nem engedi be a cégvezetõt, mert az a veszeti, hogy elveszti az állását, és mert akkor a fõnök újra üldözni fogja a szülõket régi köazonban egyelõre fölösleges gondok voltak. Gregor még itt volt, és eszébe sem jutott, hogelhagyja a családját. Pillanatnyilag ott feküdt ugyan a szõnyegen, és senki sem kívánta votõle komolyan, hogy engedje be a cégvezetõt, ha ismerte volna helyzetét. E kis udvariatl

anság miatt, amelyre késõbb könnyûszerrel találhat majd megfelelõ kifogást, mégsem lehet Gsak úgy egyszeriben elküldeni. És Gregor úgy érezte, hogy sokkal okosabb volna, ha most béhagynák, és nem zaklatnák sírással és rábeszéléssel. De éppen e bizonytalanság szorongattamentette viselkedésüket.

- Samsa úr - kiáltotta most a cégvezetõ emelt hangon -, végtére mi történt? Elbarikádozzaobájában, nemmel és igennel felel csupán, szüleinek súlyos és fölösleges aggodalmat okoz,eg megjegyezve, alapjában véve hallatlan módon elhanyagolja üzleti kötelességeit. Most szüek és fõnökének nevében beszélek, és igen komolyan kérem, adjon azonnal világos magyarázatgyok lepve, meg vagyok lepve. Én magát nyugodt, józan embernek ismertem, és most minthahirtelen különös szeszélyekkel akarna kérkedni. A fõnök célzott ugyan reggel mulasztásánakmagyarázatára - egy nemrégiben önre bízott inkasszóról volt szó -, én azonban majdhogynema kijelentettem, hogy ez a magyarázat nem lehet helytálló. Most azonban látom érthetetlen

makacsságát; és elmegy a kedvem, hogy a legcsekélyebb mértékben is kiálljak magáért. Márpeegyáltalán nem mondható szilárdnak. Eredetileg az volt a szándékom, hogy mindezt négyszemkndom el magának, de mivel arra kényszerít, hogy haszontalanul vesztegessem itt az idõmet



, nem tudom, miért ne tudhatnák meg tisztelt szülei is. Szóval teljesítménye az utóbbi idõrántsem nevezhetõ kielégítõnek; bár ez nem az az évszak, amikor különleges üzleteket lehetelismerjük, de olyan évszak nincsen, amikor egyetlen üzletet sem kötünk, Samsa úr, olyannanem szabad lennie.

- De cégvezetõ úr - kiáltott Gregor magából kikelve, és izgalmában minden egyébrõl megfeleazonnal kinyitom, megyek már! Valami könnyû rosszullét, kis szédülés akadályozott meg, ho

ljek. Most még az ágyban fekszem. De már egészen friss vagyok megint. Most éppen kiszállokz ágyból. Csak egyetlen pillanat türelmet! Még nem megy úgy, mint gondoltam. De már jól va. Hogy milyen váratlanul érheti az embert ilyesmi! Tegnap este még semmi bajom nem volt, szüleim is tudják, azazhogy majdnem semmi. Már tegnap este is volt valami elõérzetem. Csak rám kellett volna nézni. Miért is nem jelentettem be az üzletben! De az ember mindigazt hiszi, hogy átvészeli majd a betegséget, és nem kell otthon maradnia. Cégvezetõ úr! Keg a szüleimet! Hisz semmi alapja a szemrehányásoknak, amelyekkel illet; nekem nem isszóltak róla egy szót sem. Talán nem olvasták legutóbb szerzett megbízásaimat. Különben isvonattal elutazom, e néhány órai pihenés alatt összeszedem magam. Nem is kell tovább ittradnia, cégvezetõ úr, ott leszek én is mindjárt az üzletben, szíveskedjen ezt közölni, s adja át üdvözletemet!

És miközben Gregor mindezt kapkodva átkiabálta, és szinte nem is tudta, mit mond, könnyedéizonyára az ágyban szerzett gyakorlattal, közeledett az éjjeliszekrényhez, és megpróbált fkodni rajta. Valóban ki akarta nyitni az ajtót, meg akarta mutatni magát, beszélni akarta cégvezetõvel; mohón várta, hogy mit szólnak majd a többiek, akik annyira szeretnék látnmegpillantják. Ha megijednek, õt nem terheli többé felelõsség, és megnyugodhat. Ha viszontdent nyugodtan fogadnak, akkor neki sem lenne oka nyugtalanságra, és ha siet, nyolcra csakugyan a pályaudvaron lehet. Elõször lecsúszott néhányszor a sima éjjeliszekrényrõl,lsó nekirugaszkodásra sikerült fölegyenesednie: az alteste sajgott ugyan, de ügyet sem vetett a kínzó fájdalmakra. Nekidõlt egy közeli szék támlájának, és lábacskáival megkapaszkodzel sikerült úrrá lennie testén, és elnémult, mert újra meghallotta a cégvezetõ hangját.

- Értették egyetlen szót is? - kérdezte a cégvezetõ a szülõktõl. - Csak nem akarja a bolonvelünk?

- Az isten szerelmére - kiáltotta anyja már-már sírva -, talán súlyos beteg, mi meg kínozzete! Grete! - kiáltott aztán.

- Tessék, mama! - kiáltotta Gregor húga a másik oldalról. Gregor szobáján keresztül érintk

- Azonnal menj orvosért. Gregor beteg. Hamar orvosért. Hallottad, hogy beszélt Gregor?

- Állathang volt - mondta a cégvezetõ az anya kiáltozásához képest feltûnõen halkan.

- Anna! Anna! - kiáltott ki az apa az elõszobán át a konyhába, és közben tapsolt. - Szaladazonnal lakatosért!

És már szaladt is ki a két lány suhogó szoknyával az elõszobába - hogy öltözhetett fel húgsan? -, és felrántották a lakás ajtaját. Csapódást nem is lehetett hallani; bizonyára nyityták az ajtót, mint az olyan lakásokban szokás, ahol valami nagy szerencsétlenség történt.

Gregor azonban sokkal nyugodtabb lett. Igaz, szavait ezek szerint már nem értették, bár õmaga elég érthetõnek találta beszédét, érthetõbbnek, mint elõzõleg, de lehet, hogy megszokMindenesetre már gondoltak rá, hogy nincs egészen rendben, s azon voltak, hogy segítsenek rajta. Az elsõ intézkedéseket bizakodás és biztonság hatotta át, s ez jólesett neki. Úgra bevonták az emberek körébe, s mindkettõjüktõl, az orvostól és a lakatostól is, kettejüksemmi különbséget nem téve, nagyszerû és meglepõ eredményeket várt. Hogy a közelgõ, döntõn lehetõleg minél tisztább legyen a hangja, megköszörülte a torkát, mindenesetre ügyelve aogy csak egész fojtottan köhintsen, mert elképzelhetõ volt, hogy már ez a zaj is másképp h

ik, mint az emberi köhögés, s ezt õ maga már nem merte volna eldönteni. A szomszéd szobábanéma csend támadt. Szülei és a cégvezetõ talán az asztalnál ülnek és sugdolóznak, talán adnak és hallgatóznak valamennyien.



Gregor a székkel együtt lassan az ajtóhoz csúszott, ott elengedte, nekivetette magát az ajtónak, megkapaszkodott benne - lábacskáinak gömbjein volt némi tapadóanyag -, és egy pillaa megpihent az erõkifejtés után. Aztán nekilátott, hogy szájával megfordítsa a kulcsot a zajnos, úgy látszott, hogy nincsenek valódi fogai - mivel is ragadhatná meg most a kulcsot? -, jó erõs volt viszont az állkapcsa; a segítségével csakugyan meg is mozdította a kulcés nem törõdött vele, hogy nyilvánvalóan valami kárt tett önmagában, mert barna folyadék

a szája szélén, ráfolyt a kulcsra, és lecsöpögött a padlóra.

- Hallgassák csak - mondta a cégvezetõ a szomszéd szobában -, a kulcsot forgatja.

Ez igen felbátorította Gregort; de mindannyiuknak oda kellett volna kiáltani, apjának és anyjának is: "Gyerünk, Gregor - kiálthatták volna -, csak neki, keményen neki annak a zárna" És abban a hitben, hogy valamennyien feszült figyelemmel kísérik igyekezetét, minden erejét összeszedte, és szinte önkívületben ráharapott a kulcsra. Körbetáncolta a zárat, ahogybefordult benne; most már csak a szájával tartotta magát egyenesen, és szükség szerint holszkodott a kulcsra, hol pedig egész testének súlyával lenyomta. Végre visszacsattant a zárs fémes hangjára Gregor mintha álomból ébredt volna. Fellélegzett, és így szólt magában: "csak nem volt szükségem" - és ráfektette fejét a kilincsre, hogy kitárja az ajtót.

Mivel ily módon kellett kinyitnia az ajtót, õt magát még nem láthatták, amikor az ajtó márre kitárult. Elõbb lassan körbe kellett fordulnia az egyik ajtószárny mentén, mégpedig igeosan, nehogy épp a szobába való belépés elõtt vágódjon ügyetlenül hanyatt. Még ezzel a nehvolt elfoglalva, és nem ért rá másra is odafigyelni, amikor már meg is hallotta a cégvezehangos "Ó!" szaladt ki a száján - úgy hangzott, mint a szél zúgása -, és már meg is pillalt legközelebb az ajtóhoz, nyitott szájára tapasztotta a kezét, és lassan hátrálni kezdettha láthatatlan, egyenletesen mûködõ erõ hajtaná. Anyja a cégvezetõ jelenléte ellenére úgyogy felkelt, kibontott, égnek meredõ hajjal - elõször összekulcsolta a kezét, és férjére pt, aztán két lépést tett Gregor felé, és lerogyott körülötte szétterülõ szoknyáinak kellõsorulva. Apja ellenséges arckifejezéssel ökölbe szorította kezét, mintha vissza akarta volnlökni Gregort a szobájába, azután bizonytalanul körülnézett a nappali szobában, s végül elemét, és sírni kezdett, hatalmas mellkasa belerázkódott.

Gregor erre be sem lépett a szobába, hanem belülrõl nekitámaszkodott a bereteszelt ajtószáak, s így csak testének fele látszott, valamint oldalt hajtott feje, amellyel átkukucskálta többiek felé. Közben jócskán kivilágosodott, élesen kirajzolódott az utca túlsó oldalántelen, szürkésfekete ház egy részlete - kórház volt - és a homlokzatot szigorúan áttörõ abs sora; még most is esett, de már csak nagy, elkülöníthetõ, sõt jóformán egyenként földreen. A reggelizõkészlet buja bõségben foglalta el az asztalt, mert Gregor apjának a reggelivolt a legfontosabb napi étkezése, amelyet különféle újságok olvasásával órák hosszat elnzemközti falon fénykép függött, amely Gregort ábrázolta katonakorában; hadnagyként, tiszterancsoló tartásban és egyenruhában, amint kezét kardján nyugtatva gondtalanul mosolyog. Azlõszobába vezetõ ajtó nyitva volt, és mivel a külsõ ajtó is tárva-nyitva volt, ki lehetettcsõházi elõtérre és a lefelé vezetõ lépcsõre.

- Most pedig - mondta Gregor annak tudatában, hogy csak õ õrizte meg nyugalmát - azonnalfelöltözöm, összecsomagolom a kollekciót, és elutazom. Akarjátok? Akarjátok, hogy elutazzatja, cégvezetõ úr, nem makacskodom, én szívesen dolgozom; fárasztó dolog az utazás, de utnem tudnék élni. Hova megy, cégvezetõ úr? Az üzletbe? Igen? Az igazságnak megfelelõen fogni? Elõfordulhat, hogy az ember egy adott pillanatban nem képes dolgozni, de épp ez azalkalmas idõpont, amikor visszaemlékezhet korábbi teljesítményeire, és elhatározhatja, hob, az akadály elhárítása után, még szorgalmasabban és odaadóbban fog dolgozni. Hiszen annyvagyok kötelezve a fõnök úrnak, ezt ön is nagyon jól tudja. Másrészt gondoskodnom kell szhúgomról. Kutyaszorítóba kerültem, de ki fogom vágni magam. Csak arra kérem, ne súlyosbítstemet, súlyos az már így is. Fogja pártomat az üzletben! Tudom, nem szeretik az utazót. Azhiszik, veszettül sokat keres, és közben éli világát. Nincs különösebb okuk, hogy megváltoaz elõítéletüket. De önnek, cégvezetõ úr, önnek jobb az áttekintése, mint magának a fõnök

inõségében könnyen ítélkezhet tévesen, alkalmazottai rovására. Ön is nagyon jól tudja, hogi az év nagy részében távol van az üzlettõl, milyen könnyen esik áldozatul pletykáknak, vék és alaptalan vádaknak, amelyek ellen lehetetlenség védekeznie, mert többnyire tudomást s



szerez róluk, és ha igen, csak akkor, amikor kimerülten visszatér útjáról, és odahaza sajaz áldatlan, indokait tekintve már megfejthetetlen következményeket. Cégvezetõ úr, ne menjl szó nélkül, mondja legalább, hogy valami apró részletben igazat ad nekem!

De a cégvezetõ már Gregor elsõ szavaira megfordult, és csak meg-megránduló válla fölött névicsorogva Gregorra. És amíg Gregor beszélt, egy pillanatra sem állt meg, hanem Gregortszüntelenül szemmel tartva hátrált az ajtó felé, de olyan lassan, mintha titkos parancs ti

aná, hogy elhagyja a szobát. Már az elõszobában volt, és hirtelen mozdulata, amellyel végüa a lábát a nappaliból, azt a látszatot keltette, mintha megégette volna a talpát. Az elõsn aztán kinyújtotta a jobb karját messze elõre, a lépcsõ felé, mintha ott valósággal földö

Gregor tudta, hogy semmi esetre sem engedheti el a cégvezetõt ilyen hangulatban, hacsak nem akarja végképp kockáztatni állását. Szülei mindezt nem értették meg ilyen világosaorán meggyõzõdésükké vált, hogy Gregorról egész életében gondoskodik ez az üzlet, no meg mvoltak foglalva pillanatnyi bajaikkal, hogy a jövõre gondolni sem tudtak. A cégvezetõtvissza kellett tartani, megnyugtatni, meggyõzni és végül megnyerni; ettõl függött most Grea család jövõje! Csak itt lett volna a húga! Õ okos volt, már akkor sírt, amikor Gregor mgodtan feküdt a hátán. És a cégvezetõ, ez a hölgybarát, bizonyára hajlott volna a szavára;ta volna a lakásajtót, és az elõszobában kiverte volna a cégvezetõ fejébõl a rémületet. De

m volt itt, Gregornak magának kellett cselekednie. És nem gondolva arra, hogy még egyáltalán nem ismeri jelenlegi mozgási képességét, és arra sem, hogy beszédét esetleg, sõt valósem értették meg, elengedte az ajtószárnyat, kicsúszott a nyíláson; oda akart menni a cégaki már kinn állt, a lépcsõpihenõn, nevetséges módon mindkét kezével a korlátba kapaszkodzt keresve halk kiáltással nyomban rábukott lábacskáira. Alighogy ez megtörtént, elõször eggelen, jólesõ érzés járta át a testét; lábacskái alatt szilárd talajt érzett, s örömmel tmindenben engedelmeskednek neki; sõt azon vannak, hogy elvigyék, ahová akarja; és máris bizonyos volt benne, hogy gyorsan közeleg szenvedéseinek végleges elmúlása. De épp abban allanatban, amikor a visszatartott mozgástól ringatózva, egészen közel anyjához, egyszer csszembekerült vele a padlón, anyja, bár úgy látszott, teljesen magába merült, hirtelen feltt, szétterpesztett ujjakkal magasba emelte a karját, és felkiáltott: Segítség, az isten srelmére, segítség! -, fejét félrehajtotta, mintha csak Gregort akarta volna jobban látni,yanakkor fejvesztetten hátrálni kezdett; elfelejtette, hogy ott van mögötte a terített asz

tal; amikor odaért, mintegy szórakozottságból gyorsan felült rá, és látszólag észre sem vemellette a felborított nagy kannából vastag sugárban ömlik a szõnyegre a kávé.

- Anyám, anyám - mondta Gregor halkan, és felpillantott rá. A cégvezetõrõl egy pillanatraeledkezett, viszont nem tudta megállni, hogy a patakzó kávé láttára ne kapjon állkapcsávalr a levegõbe. Erre anyja ismét felordított, elmenekült az asztaltól, és a feléje sietõ férhanyatlott. De Gregor most nem ért rá a szüleivel foglalkozni; a cégvezetõ már a lépcsõnállát a korlátra támasztva még utoljára visszanézett. Gregor nekirugaszkodott, hogy minélsabban utolérje; a cégvezetõ megsejthetett valamit, mert átugrott néhány lépcsõfokot, és eu! - kiáltotta még, hogy visszhangzott belé a lépcsõház. Sajnos, a cégvezetõ menekülése mir apját is teljesen megzavarta volna, holott õ eddig viszonylag higgadtan viselkedett, mert ahelyett, hogy maga is a cégvezetõ után szaladt volna, vagy legalább nem gátolta v

olna meg Gregort az üldözésben, jobb kezével megragadta a cégvezetõ botját, amelyet az kall és felöltõjével együtt itt hagyott egy széken, bal kezével pedig fölkapott az asztalrólújságot, és lábdobbantások kíséretében nekilátott, hogy a bot és az újság lengetésével virt a szobájába. Gregor hiába kérlelte, kérését apja meg sem értette, hiába forgatta alázat, apja csak még nagyobbakat dobbantott. A szoba másik végében, noha hûvös volt az idõ, anyelrántott egy ablakot, és messzire kihajolva kezébe temette az arcát. Az utca és a lépcsõherõs léghuzat támadt, a függönyök fellibbentek, az újságok zizegni kezdtek az asztalon, néerepült a földre. Az apa könyörtelenül szorongatta Gregort, és közben, mint valami vadembeziszegõ hangokat hallatott. Igen ám, de Gregornak még semmiféle gyakorlata nem volt a hátrban, és bizony igen lassan haladt. Ha legalább meg tudott volna fordulni, mindjárt a szobájában lett volna, de félt, hogy az idõrabló fordulás közben apja elveszti türelmét, ésot minden pillanatban azzal fenyegetett, hogy halálos csapást mér Gregor hátára vagy fejérVégül mégsem maradt más választása, mert rémülten észrevette, hogy hátrálás közben még az

rtani; és szüntelenül szorongó oldalpillantásokat vetve apjára, a lehetõ leggyorsabban, vaazonban igen lassan fordulni kezdett. Apja talán észrevette jó szándékát, mert nem zavartaovább, sõt botjának végével itt-ott még irányította is messzirõl a körbefordulását. Csak k



olna ki olyan elviselhetetlen sziszegõ hangokat! Gregor egészen megzavarodott ettõl. Mármajdnem teljesen megfordult, amikor még egyre a sziszegésre figyelve eltévesztette azirányt, és egy darabon visszafordult. Mikor aztán végre szerencsésen fejjel elõre az ajtólé került, kiderült, hogy teste szélesebb, semhogy könnyûszerrel átférhetne rajta. Apjánakgi állapotában természetesen véletlenül sem jutott eszébe, hogy esetleg a másik ajtószárnynyithatná, s így megfelelõ átjárót biztosíthatna Gregornak. Az volt csupán a rögeszméje, hnak, amilyen gyorsan csak lehet, a szobájában kell lennie. Semmiképpen sem nézte volna e

l azokat a körülményes elõkészületeket sem, amelyekre Gregornak szüksége lett volna, hogyesedjék, és esetleg így jusson át az ajtón. Ellenkezõleg, mintha semmi akadály sem állna Gjában, egyre nagyobb lármával hajtotta, és úgy tetszett, mintha a hang Gregor fölött már negyetlen apáé volna; ennek fele sem tréfa, gondolta Gregor, és lesz, ami lesz - benyomult az ajtónyílásba. Teste féloldalt felemelkedett, ferdén a két ajtószárny közé került, egybesre horzsolódott, s a fehér ajtón csúnya foltok maradtak utána, és hamarosan be is szoru, mozdulni sem tudott többé, lábacskái az egyik oldalon reszketve lógtak a levegõben, a máoldalon pedig fájdalmasan odanyomódtak a padlóhoz - és ekkor, valóságos megváltásként, apjbelérúgott a hátsó felébe, és Gregor vérzõ testtel messze berepült a szobájába. A bottal majtót, aztán végre csend lett.

2

Gregor csak alkonyatkor ébredt fel nehéz, ájulásszerû álmából. Nem sokkal késõbb bizonyáraedt volna, mert kipihentnek és kialudtnak érezte magát, de most az volt a benyomása, mintha futó léptek vagy az elõszobába vezetõ ajtó csukódása ébresztette volna föl. Az utcai vye itt-ott sápadtan megvilágította a mennyezetet és a bútorok magasabb részeit, de lenn Grornál sötét volt. Egyelõre még ügyetlenül tapogatózva csápjaival - értéküket csak most kez- lassan odacsúszott az ajtóhoz, hogy megnézze, mi történt ott. Bal oldala mintha egyetlenhosszú, kellemetlenül feszülõ sebhely lett volna, két sor lábacskájára szabályosan sántítacskája egyébként a délelõtti események során súlyosan megsérült - valóságos csoda, hogy c-, és most élettelenül vonszolta maga után.

Csak az ajtónál vette észre, hogy voltaképp mi csalogatta oda; valami ennivaló illata volt. Egy tálacska állt ott, teli édes tejjel, kis fehérkenyér-darabkák úszkáltak benne. Legsz

n fölnevetett volna örömében, mert még éhesebb volt, mint reggel, és nyomban bele is dugtaa tejbe egész a szeme tájékáig. De csalódottan mindjárt vissza is húzta; nemcsak azért, mes bal oldala miatt nehezére esett az evés - csak akkor tudott enni, ha egész teste részt vett lihegve az evésben -, hanem ráadásul nem is ízlett neki a tej, pedig kedvenc itala volt, és húga bizonyára ezért is tette oda; sõt, undorodva elfordult a táltól, és visszaa szoba közepére.

Az ajtórésen át látta, hogy a nappaliban ég a gázlámpa, de míg máskor ebben az idõpontbanvasott délutáni újságjából a feleségének és néha a lányának is, most egyetlen hang sem hallehet, hogy ez a felolvasás, amelyrõl annyit mesélt és írt a húga, az utóbbi idõben már nszokás. Most körös-körül mindenütt csend volt, pedig Gregor tudta, hogy nem üres a lakás.lyen csendes életet él a családom" - gondolta, és maga elé meredve a sötétségbe, nagy büsz

el, hogy ilyen életet biztosított szüleinek és húgának ebben a szép lakásban. De mi lesz,st a nyugalom, a jólét, az elégedettség egyszeriben szörnyû véget ér? Hogy ne kerítsék hatgondolatok, inkább mozogni kezdett, és fel-alá mászkált a szobában.

A hosszú este folyamán egyszer résnyire kinyílt az egyik oldalajtó, és egyszer a másik is,aztán gyorsan újra becsukódott; valaki szükségét érezhette, hogy bejöjjön, de nyomban utánondolta. Gregor most odaállt közvetlenül a nappali ajtaja elé, és elhatározta, hogy a tétoatót mindenképp bekényszeríti valahogy, vagy legalábbis megtudja, ki az; de többé nem nyitki az ajtót, és Gregor hiába várt. Reggel, amikor az ajtók zárva voltak, mindannyian be aktak jönni, most, hogy kinyitotta az egyik ajtót, a többit pedig nyilván a nap folyamán nyitották ki, senki se jött be, és most a kulcsok is kívül voltak.

Csak késõ éjjel aludt ki a fény a nappali szobában, és Gregor ekkor könnyen megállapíthatt

a szülei és a húga mostanáig ébren voltak, mert jól lehetett hallani, amint mind a hármanhegyen távoznak. Gregor bizonyosra vehette, hogy reggelig senki se jön be többé hozzá; volt tehát bõven ideje, hogy zavartalanul gondolkozzék, hogyan rendezze be új életét. De a ma



s, tágas szobában, ahol kénytelen volt a padlóhoz lapulva feküdni, szorongás fogta el, melek okát nem tudta kitalálni, hisz a szoba saját szobája volt, és öt éve lakott benne - errg öntudatlan fordulattal és enyhe szégyenkezéssel gyorsan bemászott a kanapé alá; ahol minigen kényelmesen érezte magát, bár hátát kissé nyomta a kanapé alja, és fejét nem tudta fök azt sajnálta, hogy széles lévén a teste, nem fér el teljesen a kanapé alatt.

Így töltötte az egész éjszakát, részben félálomban, de az éhségtõl újra meg újra fölriadt,

a és homályos reményekbe merülve, s a végén mindig arra a következtetésre jutott, hogy egyugodtan kell viselkednie, és türelemmel, valamint végtelen figyelmességgel elviselhetõvé kl tennie családjának a kellemetlenségeket, amelyeket jelenlegi állapotában akarva-akaratlanul okozni kénytelen.

Másnap reggel, még alig virradt, Gregornak máris alkalma nyílott, hogy próbára tegye elhat, mert az elõszoba felõl kinyitotta az ajtót húga, majdnem teljesen fel volt öltözve, és kn benézett. Nem látta meg mindjárt Gregort, de amikor észrevette a kanapé alatt - istenem,valahol csak kellett lennie, végtére nem repülhetett el -, annyira megijedt, hogy nemtudott uralkodni magán, és kívülrõl újra becsapta az ajtót. De mintha megbánta volna a vi, rögtön kinyitotta újra, és lábujjhegyen belépett, mintha idegenhez vagy súlyos beteghezGregor egészen a kanapé széléig elõretolta fejét, és figyelte húgát. Vajon észreveszi-e,

gyta a tejet, éspedig igazán nem azért, mert nem éhes, s vajon hoz-e majd más ételt, ami jban megfelel neki? Ha magától nem hoz, õ inkább éhen hal, semhogy figyelmeztesse rá, pedigoltaképp alig tudta türtõztetni magát, hogy ki ne rontson a kanapé alól, húga lába elé vesmegkérje, hogy adjon neki valami finomat enni. De húga rögtön észrevette, csodálkozva, hoa tál teli van, csupán kis tócsányi tej ömlött ki belõle, és fel is emelte mindjárt, nemzel ugyan, hanem egy ronggyal, és kivitte. Gregor nagyon kíváncsi volt, hogy mit hoz helyette, és a legkülönfélébb dolgok jutottak eszébe. Sohasem tudta volna azonban kitalálnigy jóságában húga mihez folyamodott. Hogy kipróbálja Gregor ízlését, bõséges választékkali újságra volt kiterítve minden. Volt ott félig romlott fõzelék, vacsoráról maradt csontokedt fehér mártással körülvéve, néhány szem mazsola és mandula, egy darab sajt, melyrõl Greal azelõtt kijelentette, hogy élvezhetetlen; egy darab száraz kenyér, egy szelet vajas kenyér és egy szelet megsózott vajas kenyér. Ezenkívül még odatette mind e mellé a valószíns mindenkorra Gregornak szánt tálat - most víz volt benne. És gyengédségbõl, mivel tudta,

y Gregor nem fog elõtte enni, sietve kiment, és még a kulcsot is megfordította a zárban, hogy Gregornak értésére adja; kényelmesen elhelyezkedhet, kedve szerint. Gregor lábacskái srogó hangot adtak, ahogy odasietett az ennivalóhoz. Sebei egyébként nyilván begyógyultak,rt mozgásában nem akadályozta semmi; ez meglepte, és arra gondolt, hogy több mint egy hónaa megvágta egy picit késsel az ujját, és e sebe még tegnapelõtt is meglehetõsen fájt. "Ezeon nem leszek olyan érzékeny?" - gondolta, és már majszolta is mohón a sajtot, amely minden más étel elõtt valósággal odavonzotta magához. Gyors egymásutánban és a kielégüléstõl köyasztotta a sajtot, a fõzeléket és a mártást; a friss ételek viszont nem ízlettek neki, méagukat sem állhatta, és amit meg akart enni, arrébb is cipelte. Már régen kész volt mindenl, és lustán hevert a helyén, amikor húga, jelezve, hogy most már vissza kellene húzódnia,san megfordította a kulcsot. Gregor épp elszunnyadni készült, de erre fölriadt, és újra apé alá sietett. Nagy önuralmába került, hogy még arra a rövid idõre is, amíg húga a szobáb

t, a kanapé alatt maradjon, mert a bõséges étkezéstõl kissé kigömbölyödött a teste, és a studott lélegzetet venni. Kisebb fulladási rohamok közepette kiguvadt szemmel nézte, amint mit sem sejtõ húga nemcsak a maradékot söpri össze, hanem azokat az ételeket is, amelyekz Gregor hozzá sem nyúlt, mintha azokat sem lehetne többé semmire sem felhasználni, és amiaz egészet sietve beleönti egy vödörbe, ezt lefedi egy fafedõvel, és mindent kivisz. Aligordított hátat, Gregor máris elõmászott a kanapé alól, kinyújtózkodott, és jól teleszívta

Így kapta meg Gregor mindennap a táplálékát, egyszer reggel, amikor szülei és a cselédlányak, másodszor az általános ebédelés után, a szülõk ugyanis ilyenkor újra elaludtak egy kicselédlányt pedig húga elküldte valamilyen megbízatással. Bizonyára õk sem akarták, hogy Grhaljon, de talán nem tudták volna elviselni, hogy étkezésérõl többet is megtudjanak, mintnyirõl hallomásból értesültek, talán húga meg akarta kímélni õket ettõl az önmagában vévemorúságtól; de hiszen volt részük bõven szenvedésben.

Miféle ürüggyel távolították el a lakásból azon az elsõ reggelen az orvost és a lakatost,ta meg Gregor, az õ beszédét ugyanis nem értették, s ezért senki sem gondolt arra, még a h



m, hogy õ viszont érti a többiekét, és így, ha a húga szobájában volt, meg kellett elégednhogy csak sóhajtozásait és a szentekhez való fohászkodását hallhatja olykor-olykor. Csak kmikor húga már lassan hozzászokott mindenhez - tökéletes megszokásról természetesen azutánetett szó -, kapta el Gregor egy-egy barátságosnak szánt vagy annak vélhetõ megjegyzését.tán ízlett neki" - mondta, ha Gregor alaposan eltakarította táplálékát, míg ellenkezõ esetly lassanként egyre gyakrabban ismétlõdött, szinte szomorúan mondta: "Már megint mindent ohagyott.".

Ha közvetlenül nem szerzett is Gregor semmiféle újságról tudomást, egyet-mást kihallgatottmszéd szobákból, és valahányszor csak hangokat hallott, nyomban a megfelelõ ajtóhoz futottgész testével rátapadt. Különösen eleinte nem volt beszélgetés, amelyik valamiképp, ha csaan is, ne róla szólt volna. Két álló napon át mást sem lehetett hallani az étkezések idejénácskozást arról, hogy hogyan kell most viselkedniük; de az étkezések között is errõl a télegalább két családtag ugyanis mindig otthon tartózkodott, hiszen senki sem akart egyedülotthon maradni, de egészen üresen sem hagyhatták semmiképp a lakást. A cselédlány mindjártsõ napon - nem volt teljesen világos, mit és mennyit tudott a történtekrõl - térden állvaz anyának, hogy azonnal bocsássa el, és amikor negyedóra múlva elbúcsúzott, könnyek közöttelbocsátását, mint a legnagyobb jótéteményt, amiben itt része volt, és bár nem kérte rá seesküt tett, hogy egy árva szóval sem árul el senkinek semmit.

Ettõl fogva húgának anyjával együtt fõznie is kellett; igaz, ez nem sok fáradsággal járt,g ettek valamit. Gregor egyre csak azt hallotta, hogy hiába kínálják egymást, a válasz ming ugyanaz: "Köszönöm, elég volt", vagy valami hasonló. Inni sem ittak talán semmit. Húga tis megkérdezte apját, nem kér-e sört, és kedvesen felajánlotta, hogy hoz õ maga, s amikorhallgatott, azt mondta neki, hogy eloszlassa minden kétségét, elküldhetné a házmesternétde aztán apja végül súlyos "nem"-et mondott, és nem esett többé szó a sörrõl.

Az apa már az elsõ napon feltárta az anyának és lányának vagyoni helyzetüket és kilátásaiklt az asztaltól, és kis páncélszekrényébõl, amelyet öt évvel ezelõtt csõdbe ment üzletébõltt valamilyen bizonylatot vagy elõjegyzési könyvet. Hallatszott, amint kinyitja a bonyolult zárat, és miután kivette, amit keresett, újra bezárja. Valami magyarázatba kezdett,allatára Gregor elsõ ízben tudott örülni valaminek, mióta fogságban élt. Azt hitte, hogy a

emmije sem maradt abból az üzletbõl, apja legalábbis nem mondott semmit, ami ennek ellentmondott volna, igaz viszont, hogy Gregor nem is kérdezte. Gregornak annak idején nem volt más gondja, mint hogy minél hamarabb elfeledtesse családjával az üzleti szerencsétlséget, amely mindannyiukat teljes reménytelenségbe döntötte. Egészen különös hévvel kezdetdolgozni, és szinte egyik napról a másikra kis kereskedõsegédbõl utazó lett; s így termésegészen más pénzkereseti lehetõséghez jutott, és munkájának eredménye jutalék formájában kmelyet a csodálkozó és boldog család asztalára tehetett. Szép idõk voltak, késõbb sohasemmeg, legalábbis nem régi fényükben, pedig Gregor késõbb annyi pénzt keresett, hogy az egéskiadásait fedezni tudta, és fedezte is. Csakhogy megszokták valamennyien, a család is,Gregor is, a pénzt köszönettel elfogadták, õ szívesen is adta, de különösebb emberi melegst létre többé a családban. Csak húga maradt közel hozzá, aki Gregortól eltérõen nagyon szenét, és megindítóan hegedült, és ezért Gregornak az volt a titkos terve, hogy beíratja a k

atóriumba, nem törõdve az ezzel járó nagy költségekkel, majd csak megszerzi más úton, aztmikor Gregor rövid otthoni tartózkodásai idején húgával beszélgetett, gyakran emlegették arvatóriumot, de mindig csak úgy, mint valami szép álmot, amelynek megvalósulására gondolnilehet; a szülõk még ezt az ártatlan ábrándozást sem szívesen hallgatták; Gregor azonban kgondolta, és az volt a szándéka, hogy karácsonyeste fogja ünnepélyesen bejelenteni a dolgo

Efféle, jelenlegi állapotában teljesen haszontalan gondolatok jártak a fejében, mialatt fögyenesedve az ajtóhoz tapadt és hallgatózott. A minden tagját elzsibbasztó fáradtságtól nésem tudott figyelni, és feje ernyedten az ajtónak ütõdött, de nyomban vissza is rántotta,ert még e kis zajt is meghallották odaát, és mind elnémultak. "Mit csinál már megint?" - ke az apa kis idõ múlva, nyilván az ajtó felé fordulva, és csak aztán folytatták lassan a madt beszélgetést.

Gregor ekkor kielégítõ részletességgel megtudta - apja ugyanis magyarázatai közben gyakranelte szavait, részben azért, mert õ maga is régen foglalkozott már ezekkel a dolgokkal, rében pedig mert az anya nem értett még mindent elsõre -, hogy bármilyen szerencsétlenség zú



is rájuk, azért maradt még némi vagyonuk, ha kicsi is, amelyet az azóta érintetlenül hagykamatok valamelyest megnöveltek. No meg azt a pénzt, amelyet Gregor adott haza havonta - magának mindössze néhány forintot tartott meg -, ezt sem élték fel teljesen, és kis tozódott fel. Gregor buzgón bólogatott az ajtó mögött, örült ennek a nem várt elõrelátásnakk. Igaz, hogy ezzel a fölösleges pénzzel tulajdonképp tovább törleszthette volna a fõnökneadósságát, és sokkal közelebb lenne az a nap, amelyen állásától megszabadulhatott volna,már kétségtelenül jobb így, ahogy apja elrendezte.

Ez a pénz azonban korántsem volt elegendõ ahhoz, hogy a család megélhessen a kamataiból; lföljebb arra látszott elégnek, hogy egy, esetleg két évig megéljenek belõle, tovább semmikCsupán akkora összeg tehát, hogy valójában nem volna szabad hozzányúlni, félre kellene tesszabb napokra; a megélhetéshez szükséges pénzt viszont meg kell keresni. Az apa azonban midõs ember, ha egészséges is, öt éve nem dolgozik, és nemigen bízhat már magában; az eltett, amely fáradságos és mégis sikertelen életének elsõ szabadsága volt, eléggé meg is hízon nehézkessé vált. De hát az idõs anya menjen el dolgozni, aki asztmában szenved, és már arõfeszítésébe kerül, hogy végigmenjen a lakásukon; aki minden második napját a nyitott abltt tölti egy díványon, mert légzési nehézségei vannak? Vagy a húga keressen pénzt, aki tizmég gyermek, és csak azt kívánhatja neki az ember, hogy úgy éljen, ahogy eddig: öltözködjé, aludjon sokáig, segítsen a háztartásban, vegyen részt néhány szerény szórakozásban, és m

egedüljön? Amikor szóba került, hogy a pénzkeresés elõl lehetetlen kitérni, Gregor eleinteg elengedte az ajtót, és rávetette magát az ajtó mellett álló hûvös bõrdíványra, mert valón és a szomorúság.

Gyakran egész hosszú éjszakákon át ott maradt fekve; egy percre sem hunyta le a szemét, éssszat kapargatta a bõrt. Vagy pedig nem riadt vissza a nagy fáradtságtól, és odatolt egy széket az ablakhoz, felmászott az ablak könyöklõjére, és a széken megvetve magát, nekitámasablaknak, nyilván csak valamiféle emlékezésül arra a felszabadító érzésre, amely azelõtta kinézett az ablakon. Valójában ugyanis napról napra homályosabban látta még a közeli dolis; a szemközti kórházat, amelynek állandó látványát azelõtt untig átkozta, már egyáltalán, és ha nem tudta volna pontosan, hogy a csendes, mégis hamisítatlanul városi Charlotteutcában lakik, azt hihette volna, hogy ablakából pusztaságba lát, ahol szétválaszthatatlangybeolvad a szürke ég és a szürke föld. Figyelmes húgának elég volt kétszer észrevennie, h

z ablaknál áll; és máris minden alkalommal, valahányszor kitakarította a szobát, visszatola az ablak alá, sõt ettõl fogva még a belsõ ablaktáblát is nyitva hagyta.

Ha Gregor tudott volna legalább beszélni a húgával, és megköszönhette volna neki mindazt,érte kellett tennie, könnyebben elviselte volna a szolgálatait; így azonban szenvedetttõlük. Húga persze igyekezett leplezni az egésznek a kínos voltát, és ahogy telt az idõ, ee jobban sikerült is neki, de idõvel Gregor is élesebben átlátott mindenen. Már húga beléptózott. Alighogy belépett, még arra sem hagyva idõt, hogy becsukja az ajtót, bármennyire üt is egyébként arra, hogy megkíméljen mindenkit Gregor szobájának látványától, máris rohanaz ablakhoz, kapkodva felrántotta, mintha fulladás környékezné, és bármilyen hideg volt, kdeig ott is maradt az ablakban, és mélyen beszívta a levegõt. Ezzel a lármás berohanássalan kétszer ijesztette meg Gregort, aki azután végig, amíg húga bent volt, a kanapé alatt r

zketett, és, nagyon jól tudta, hogy a húga szívesen megkímélné ettõl, ha képes volna rá, hcsukott ablaknál vele egy szobában.

Egy alkalommal, talán már egy hónap is eltelt Gregor átváltozása óta, és húgának igazán nesemmi különös oka arra, hogy meglepõdjön Gregor külsején, kissé korábban lépett be, mintGregort még az ablakban találta, amint mozdulatlanul nézett kifelé, mintha csak ijesztésülották volna oda a székre. Gregort nem érte volna váratlanul, ha húga nem lép be; mert helyténél fogva megakadályozta benne, hogy azonnal kinyithassa az ablakot, de húga nemcsak hogy nem lépett be, hanem még vissza is hõkölt, és bezárta az ajtót; egy idegen azt hihettena, hogy Gregor lesett rá, és meg akarta harapni. Gregor természetesen azonnal bebújt akanapé alá, de délig kellett várnia, amíg húga visszajött, és jóval nyugtalanabbnak látszokor. Gregor ebbõl megtudta, hogy még most is elviselhetetlen látvány a húga számára, és tos az marad, s hogy húgának ugyancsak uralkodnia kell magán, amikor nem futamodik meg a

teste ama kis részének láttán, amely kilátszik a kanapé alól. Hogy még ettõl a látványtóly nap átvitte hátán lepedõjét a kanapéra - négy órára volt szüksége ehhez a munkához -, éshogy teljesen eltakarja õt, s hogy húga még akkor se láthassa, ha lehajol. Ha húga úgy vél



olna, hogy nincs szükség erre a lepedõre, eltávolíthatta volna, hiszen épp elég nyilvánvalhogy Gregor nem szórakozásból akarja elrekeszteni magát, de húga hozzá se nyúlt a lepedõhötha Gregor el is kapta volna egy hálás pillantását, amikor õ egyszer óvatosan felemelte kia lepedõt a fejével, hogy megnézze, hogyan fogadja húga ezt az új megoldást.

Az elsõ két héten a szülõk nem tudták rászánni magukat, hogy bemenjenek Gregorhoz, és Gregan hallotta, amint nagy elismeréssel szólnak húga mostani munkájáról, míg azelõtt sokat bo

odtak miatta, mert haszontalan teremtésnek tartották. Most viszont gyakran ott várakoztak mind a ketten, az apa meg az anya, Gregor szobája elõtt, miközben a lány odabent takarított, és alighogy kijött, részletesen el kellett mesélnie, hogy mit látott benn, mit evt Gregor, hogyan viselkedett ezúttal, és vajon észrevehetõ-e valami kis javulás. Az anya egyébként viszonylag hamar meg akarta látogatni Gregort, de az apa és a lány elõször észérvatkozva visszatartották, amelyeket Gregor is meghallgatott figyelmesen, és teljes mértékben egyetértett velük. Késõbb azonban erõszakkal kellett az anyát visszatartaniuk, és amikelkiáltott: "Eresszetek be Gregorhoz, hisz õ az én szerencsétlen fiam! Nem értitek, hogy be kell mennem hozzá?"; Gregor arra gondolt, hogy talán mégis jó volna, ha bejöhetne, terméetesen nem mindennap, de esetleg egyszer egy héten, végtére mégiscsak jobban ért mindenhez, mint a lánya, aki bármilyen bátran viselkedik, mégiscsak gyerek még, és végsõ soron taláyermeki könnyelmûségbõl vállalt ilyen nehéz feladatot.

Gregornak az a vágya, hogy megláthassa anyját, nemsokára teljesült. Napközben már a szüleitekintettel sem akart az ablakban mutatkozni, de mászkálni sem tudott sokat a padló néhánynégyzetméterén, a nyugodt fekvést már éjjel is alig bírta, lassan az evés sem szerzett nemiféle gyönyörûséget, és így szórakozásból elkezdett föl-alá mászkálni a falakon és a mennmennyezeten lógott szívesen; itt egész másképp érezte magát, mint lent a földön fekve; szalehetett lélegezni; testét könnyû remegés járta át; és már-már boldog önfeledtségében, amdta, megtörtént, és ezen maga is meglepõdött, hogy elengedte magát, és lepottyant a földremár azonban egészen másképp volt ura a testének, mint azelõtt, és még ekkora eséstõl semrögtön észrevette, hogy új szórakozást talált - mászkálás közben ugyanis néhol lábai ragat is ott hagyta -, s erre elhatározta, hogy minél nagyobb területen teszi lehetõvé Gregorszámára a mászkálást, tehát eltávolítja azokat a bútorokat, amelyek ebben akadályozzák, miszekrényt és az íróasztalt. Egymagában azonban erre nem volt képes; apját nem merte segíts

a cselédlány pedig egészen biztosan nem segített volna; igaz ugyan, hogy ez a mintegy tizenhat éves lány bátran kitartott az elõzõ cselédlány elbocsátása óta, de azt a kedvezménytarthassa a konyhát állandóan zárva, és csak külön felszólításra kelljen kinyitnia; így azaradt más választása, mint hogy egyszer az apja távollétében anyjának szóljon. Jött is azatott örömkiáltásokkal, de Gregor szobájának ajtaja elõtt elnémult. A lány természetesen ehogy minden rendben van-e a szobában, és csak aztán engedte belépni anyját. Gregor nagy sietve még lejjebb húzta és még több redõbe gyûrte a lepedõt, amely most már igazán olyan va véletlenül dobták volna a kanapéra. Gregor ezúttal még arról is lemondott, hogy a lepedõkémleljen; letett arról, hogy anyját már most meglássa, és csupán annak örült, hogy végre- Gyere csak, nem lehet látni - mondta a húga, és nyilván kézen fogva vezette anyját. Aztáegor meghallotta, amint a két gyenge nõ elmozdítja helyérõl az ugyancsak nehéz öreg szekréamint húga folyton magának követeli a munka nehezebbik részét, nem hallgatva anyja figyelm

eztetésére, aki félt, hogy a lány megerõlteti magát. Nagyon sokáig tartott. Már vagy negyegoztak, amikor az anya azt mondta, hogy mégiscsak jobb lenne ott hagyni a szekrényt;mert elõször is nehéz, nem készülnének el az apa hazaérkezéséig, ha meg a szoba közepén hutat eltorlaszolnak Gregor elõl, másodszor pedig nem is biztos, hogy a bútorok eltávolítál szívességet tesznek Gregornak. Õ úgy véli, hogy éppen ellenkezõleg; neki valósággal összszívét az üres falak látványa; és bizonyára Gregor is ugyanezt érzi, hiszen a szoba bútoraszokhatta, és így az üres szobában elhagyatottnak érezné magát. - És vajon - fejezte be azegész halkan, bár eddig is szinte suttogott, mintha el akarná kerülni, hogy Gregor, akinek pontos tartózkodási helyérõl nem volt tudomása, akár hangja csengését is meghallja, arris, hogy a szavakat nem érti, meg volt gyõzõdve -, és vajon a bútorok eltávolításával nemlét adnánk-e, hogy a javulás minden reményérõl lemondtunk, és kíméletlenül magára hagyjuk?az volna a legjobb, ha igyekeznénk a szobát abban az állapotban hagyni, amelyben azelõtt volt, hogy ha Gregor újra visszatér hozzánk, mindent változatlanul találjon, és könnyebb

lfelejthesse a közben eltelt idõt.

Az anya e szavainak hallatára ismerte fel Gregor, hogy a közvetlen emberi kapcsolat



teljes hiánya, valamint az egyhangú élet, amelyet a család kellõs közepén élt, megzavarhataz elmúlt két hónap alatt, mert mással nem tudta megmagyarázni, hogyan is kívánhatta komo, hogy ürítsék ki a szobáját. Valóban kedvére való lett volna, ha öröklött bútorokkal otthzett meleg szobáját barlanggá változtatják, amelyben aztán zavartalanul mászkálhatott volnen irányban, de egyúttal gyorsan és teljesen el is felejtette volna embermúltját? De hiszen már most is közel volt hozzá, hogy megfeledkezzék róla, és csak anyja rég nem hallott harázta fel. Ne vigyenek ki semmit; maradjon minden a szobájában; nem mondhat le a bútoro

k kedvezõ hatásáról, s ha a bútorok akadályozzák az értelmetlen fel-alá mászkálásban, az nb nagyon is használ.

Sajnos, húgának más volt a véleménye; megszokta, nem is egészen alaptalanul, hogy Gregor ünek megtárgyalásakor különleges szakértõként lépjen fel a szülõkkel szemben, s így az anyais elegendõ okot szolgáltatott neki arra, hogy ne csak a szekrény és az íróasztal eltávolígaszkodjék - elõször csak ezekre gondolt -, hanem valamennyi bútort ki akarja vinni, csak a nélkülözhetetlen kanapét nem. Nemcsak a gyermeki dac és az utóbbi idõben oly váratlanuervesen megszerzett önbizalom váltotta ki belõle ezt a követelést, hisz csakugyan megfigyelte, hogy Gregornak sok hely kell a mászkáláshoz, a bútorokat viszont, legalábbis úgy láts, egyáltalán nem használja. Lehet, hogy követelésében a korabeli lányok rajongó természeteszott, amely mindenben kielégülését keresi, és amely most Gretét arra csábította, hogy Gre

lyzetét még ijesztõbbé tegye, és így még több áldozatot hozhasson érte. Hisz abba a szobábegyes-egyedül a puszta falak állnak Gregor rendelkezésére, Gretén kívül bizonyára soha töbne senki sem belépni.

Nem engedte tehát, hogy anyja eltérítse szándékától.

Az anya, akit, Gregor szobájában lévén, amúgy is bizonytalanná tett nyilvánvaló nyugtalansarosan elnémult, és erejéhez mérten segített kivinni a szekrényt. Nos, a szekrényt végszüknélkülözhette Gregor, de az íróasztalnak már maradnia kellett. És alighogy a nõk nyögdécsták a szekrényt a szobából, Gregor máris kidugta fejét a kanapé alól, hogy körülnézzen, mitosan és lehetõleg kíméletesen közbelépni. De szerencsétlenségére épp anyja tért vissza ela szomszéd szobában Grete még ide-oda ingatta karjával átölelve a szekrényt, de egyedül tesen nem tudta tovább tolni. Az anya nem szokta meg Gregor külsejét, bele is betegedhe

tett volna, és Gregor rémülten visszafarolt a kanapé túlsó végéhez, de már nem tudta megakhogy a lepedõ elöl kissé meg ne libbenjen. Ennyi is elég volt, hogy az anya felfigyeljen. Megtorpant, mozdulatlanul állt egy pillanatig, aztán visszament Gretéhez.

Bár Gregor újra azt hajtogatta magában, hogy végtére semmi különös nem történik, csak átheort, hamarosan mégis be kellett vallania, hogy a két nõ ide-oda járkálása, apró kiáltásaikk csikorgása a padlón úgy hat rá, mint valami hatalmas, körös-körül egyre növekvõ zûrzavare szorosan a fejét és a lábait, és nyomta oda testét a padlóhoz, el kellett ismernie, hogyem sokáig bírja ezt az egészet. Kiürítették a szobáját; elvették mindenét, amit szeretett;, amelyben lombfûrészét és más szerszámait tartotta, már ki is vitték, most pedig az íróastják, amely már szilárdan beleágyazódott a padlóba; és amelynél leckéjét írta kereskedelmii iskolás, sõt már elemista korában is - igazán nem volt vesztegetni való ideje a két nõ s

k mérlegelésére, létezésükrõl egyébként szinte meg is feledkezett, mert a kimerültségtõl mcsak lábuk nehéz topogása hallatszott.

Így azután kitört a kanapé alól - a nõk a szomszéd szobában épp rátámaszkodtak az íróasztaagukat kissé -, négyszer változtatott irányt futás közben, végképp nem tudta, mit mentsenzör, ekkor észrevette, hogy a különben már üres falon ott lóg feltûnõen a csupa szõrmébe öorsan felmászott rá, és rátapadt az üvegre, amely jólesõen simult forró hasához. Teljesena a képet; ezt legalább biztos, hogy nem viszi el senki sem. Gregor a nappali szobaajtaja felé fordította a fejét, hogy szemmel tarthassa a két nõt, amikor visszatérnek.

Nem sok pihenést engedélyeztek maguknak, már jöttek is vissza; Grete átkarolta és támogattyját. Most akkor mit viszünk ki? - kérdezte és körülnézett. Pillantása ekkor találkozott aGregoréval. Grete bizonyára csak azért õrizte meg nyugalmát, mert anyja is jelent volt; a

rcával odahajolt hozzá, nehogy körülnézzen, és így szólt, igaz, reszketve és meggondolatlare, menjünk inkább vissza egy pillanatra a nappaliba. - Gregor megértette Grete szándékát,iztonságba akarja helyezni anyját, hogy aztán lekergesse õt a falról. Nos, ha akarja, megp



róbálhatja! Ült a képen, és nem adta oda. Ha kell, akár Grete arcába ugrik érte.

De Grete szavaira fogta el csak igazán nyugtalanság az anyát, oldalt lépett, megpillantotta az óriási barna foltot a virágos tapétán, és mielõtt még igazán tudatára ébredt volna,, az Gregor, jajongó, rekedt hangon felkiáltott: - Istenem, ó, Istenem! - és karját kitárvmint aki mindenrõl lemondott, végigzuhant a kanapén, és meg sem mozdult.

- Te, Gregor! - kiáltotta húga, kezét ökölbe szorítva, metszõ pillantással. Átváltozása ótaz elsõ szavak, amelyeket húga közvetlenül hozzá intézett. A leány átszaladt a szomszéd szmi eszenciáért, hogy eszméletre térítse ájult anyját; Gregor is segíteni akart - a kép megst ráér -, de odaragadt az üveghez, és erõvel kellett lerántania magát róla; aztán õ is átomszéd szobába, mintha tanácsot adhatna húgának, akárcsak régen; de aztán ott kellett állnmögötte, és mialatt húga a különféle üvegcsék között kotorászott, még meg is ijesztette, a; egy üveg leesett a földre és összetört; egy szilánk megsebezte Gregor arcát, és ráfolytaró orvosság; Grete nem vesztegette tovább az idõt, felkapott annyi üveget, ahányat csak tott, és berohant velük anyjához; az ajtót becsapta a lábával. Gregor kinn rekedt, elzárva, aki az õ hibájából talán halálán van; az ajtót nem nyithatta ki, mert még elüldözné húgáanyánál kell maradnia; nem tehetett mást, mint várt; lelkiismeret-furdalás és félelem gyötre mászkálni kezdett, végigmászott mindenen, a falakon, a bútorokon, a mennyezeten, és vég

eesésében, amikor már forgott vele az egész szoba, lezuhant a nagy asztal kellõs közepére.Eltelt egy kis idõ, Gregor bágyadtan feküdt az asztalon, csend volt mindenütt, s ez jó jelnek látszott. Ekkor csöngettek. A cselédlány természetesen bezárkózott a konyhába, s így Gllett ajtót nyitnia. Az apa jött meg. - Mi történt? - ezek voltak az elsõ szavai; Grete arckifejezése mindent elárult. Grete fojtott hangon válaszolt, nyilván apja mellére hajtva fejét. - Anya elájult, de már jobban van, Gregor kitört. - Már vártam - mondta az apa -, motam is mindig, de nektek, nõknek, hiába beszél az ember. - Gregor tisztában volt vele, hogy Grete kurta közlését apja tévesen értelmezte, és azt hiszi, hogy Gregor valami erõszakselekedetet követett el. Meg kell próbálnia tehát lecsillapítani, mert arra sem ideje, semlehetõsége nincs, hogy felvilágosítsa. Így hát szobájának ajtajához menekült, és rásimultpja belép az elõszobából, nyomban láthassa: Gregornak õszinte szándéka, hogy azonnal vissza szobájába, és felesleges visszakergetni, csak ki kell nyitni az ajtót, és õ azon nyomban

ltûnik.

De az apa nem volt olyan hangulatban, hogy észrevehetett volna ilyen finomságokat. -Ó! - kiáltotta mindjárt belépésekor olyan hangon, amely lehetett a düh, de az öröm jele igor elhúzta fejét az ajtótól, és felemelte apja felé. Egyáltalán nem úgy képzelte el apjátt állt most; igaz viszont, hogy az utóbbi idõben, mióta rászokott az újszerû fel-alá mászkeledkezett arról, hogy éppen úgy törõdjék a lakás más részein folyó dolgokkal, mint azelõtképpen számíthatott volna rá, hogy megváltozott viszonyokat fog találni. De mégis, az apjane még ez az ember? Ugyanaz, aki fáradtan ágyába temetkezve feküdt reggelenként, amikor Gror annak idején üzleti útra indult, aki karosszékében ülve hálóköntösben fogadta, amikor et, és nem is volt képes fölállni, hanem az öröm jeléül csak a karját tárta szét, aki ritkay-két vasárnap évente és a nagyobb ünnepeken, küszködve vánszorgott Gregor és az anya közö

pen már õk maguk is lassan mentek, de õ még náluk is lassabban haladt, beburkolózva öreg k, óvatosan rakosgatva maga elé kampósbotját, és ha mondani akart valamit, szinte mindig megállt, és kíséretét maga köré gyûjtötte? Most viszont ugyancsak jó erõben volt, feszes, aregyenruhát viselt, mint a bankszolgák, a zubbony magas keménygallérja fölött kibuggyant etokája; bozontos szemöldöke alól frissen és éberen villant elõ fekete szemének pillantása;lált õsz haja most kínos pontossággal el volt választva, és tükörsimán fénylett a keféléste aranyszínû monogram volt hímezve, valószínûleg egy banké, az egész szobán át nagy ívbenta, és hosszú egyenkabátjának két szárnyát hátracsapva, kezét nadrágzsebébe dugva, zord teindult Gregor felé. Nyilván maga sem tudta, mi a szándéka, mindenesetre szokatlanul magasra emelte a lábát, és Gregor csodálkozva nézte, milyen óriási a cipõje talpa. De Gregor ng késlekedett, hiszen új életének elsõ napjától fogva tudta, hogy apja csak a legnagyobb srt tartotta vele szemben helyénvalónak. Ezért aztán elszaladt apja elõl, megtorpant, ha apja is megállt, és már iszkolt is gyorsan tovább, amint apja megmozdult. Többször körbejárt

zobát, döntõ fordulat azonban nem következett be, sõt a lassú tempó azt a látszatot keltetntha nem is üldözés folyna. Ezért Gregor egyelõre a padlón maradt, annál is inkább, mert fy ha a falakra vagy a mennyezetre menekül, apja ezt különleges gonoszságnak fogja fel. M



indamellett be kellett látnia, hogy még ezt a lassú futást sem bírja sokáig; hiszen amíg aegy lépést tett, neki számtalan mozdulatot kellett végrehajtania. Már mutatkoztak is a légomj jelei, mint ahogy elõzõ idejében sem volt valami megbízható a tüdeje. Amint így botorke, hogy minden erejét a futásra fordítsa, alig nyitotta ki a szemét; tompultságában nem isondolt más menekvésre, csak a futásra, és már szinte el is felejtette, hogy a falak még reelkezésére állnak, bár a gondosan faragott bútorok cirádás szélei elállták az útját - egysn lerepült valami közvetlenül melléje, és elgurult elõtte. Egy alma volt; mindjárt repült

második is; Gregor rémületében megállt; hiábavaló lett volna továbbfutnia, mert az apja ela, hogy bombázni fogja. A pohárszéken álló gyümölcsöstálból megtöltötte a zsebeit, és egyeontosan, sorra elhajította az almákat. A kis piros almák, mintha elektromosság hajtaná õkeszanaszét gurultak a padlón, és minduntalan egymásnak ütköztek. Egy gyengén elhajított alta Gregor hátát, de ártalmatlanul lecsúszott róla. Egy nyomban utána repülõ viszont egyenehátába csapódott, Gregor tovább akarta vonszolni magát; mintha a váratlan, hihetetlen fájdelmúlhatna a helyváltoztatástól, de úgy érezte, hogy oda van cövekelve, érzékei teljesenodtak, és elnyúlt a padlón. Utolsó pillantásával még látta, amint felrántják szobájának ajelõtt besiet anyja, ingben, a leány ugyanis levetkõztette, hogy szabadabban lélegezhessen ájultságában; odarohan az apához, és útközben sorra lecsúsznak róla kigombolt szoknyái;megbotolva ráveti magát az apára, és átkarolva, teljesen eggyé válva vele - Gregor szeme emár felmondta a szolgálatot -, kezét az apa nyakán összekulcsolva Gregor életéért könyörö

3

Gregor súlyos sebesülése, amelytõl egy hónapon át szenvedett - az alma látható emlékeztetõaradt a húsában, mivel senki nem merte eltávolítani -, mintha még magának az apának is eszttatta volna, hogy Gregor jelenlegi szomorú és utálatos alakjában is a család tagja, akivel nem szabad úgy bánni, mint valami ellenséggel, hanem a családi kötelesség parancsa szerile kell nyelni az iránta érzett undort, és tûrni kell, egyre csak tûrni.

Igaz ugyan, hogy sebesülése következtében Gregor valószínûleg sohasem lesz már olyan mozgént volt, és mint valami hadirokkantnak egyelõre hosszú-hosszú percekre volt szüksége, hogyszobáján végigmenjen - hogy a magasban mászkáljon, arra gondolni sem lehetett -, állapotárosszabbodásáért viszont, úgy vélte, teljes mértékben kárpótolta az, hogy estefelé mindig

a nappali ajtaját, amelyet már egy-két órával elõbb elkezdett élesen figyelni, s így sötétkve, a nappaliban levõk számára láthatatlanul, szemmel tarthatta a megvilágított asztal köaládot, és bizonyos fokig közös megegyezés alapján, egészen másképp tehát, mint azelõtt, mta beszélgetésüket.

Természetesen ez már nem a régi idõk élénk társalgása volt, amelyre Gregor mindig vágyakozolt a kis hotelszobákban, amikor fáradtan be kellett bújnia a nyirkos ágynemû közé. Mostanbnyire igen csendesek voltak. Az apa vacsora után hamarosan elaludt karosszékében; azanya és a leány egymást intették csendre; az anya, a lámpafényben mélyen meggörnyedve, finnemût varrt egy divatüzletnek; a húga, aki elárusítónõi állást vállalt, gyorsírást és franhogy egyszer majd esetleg jobb beosztásba kerülhessen. Az apa idõnként felébredt, és mintnem is tudná, hogy aludt, így szólt az anyához: - Minek varrsz már megint ilyen sokáig! -

nyomban elaludt újra, miközben az anya és a leánya fáradtan egymásra mosolyogtak.Az apa valamiféle konokságból otthon sem volt hajlandó levetni szolgaegyenruháját; és mígt lógott használatlanul a fogason, teljesen felöltözve szendergett a helyén, mintha örökösn állna a szolgálatra, és itt is csak fölöttesének szavára várna. Így aztán a már kezdetberuha, bármilyen gondos volt is az anya és a leány, kezdett kétes tisztaságúvá válni, és Grkran egész estéken át elnézte ezt a csupa pecsét, de a folyton fényesített aranygomboktólgyogó ruhát, amelyben az öregember fölöttébb kényelmetlenül ugyan, de nyugodtan aludt.

Mihelyt tízet ütött az óra, az anya halk, gyengéd szavakkal ébresztgetni kezdte az apát, éróbálta rábeszélni, hogy feküdjön le, hiszen itt nem tud rendesen aludni, és az apának, akatkor kellett szolgálatba állnia, igen nagy szüksége volt az alvásra. De makacsságában, ama ragadt rá, amióta bankszolga lett, ragaszkodott hozzá, hogy továbbra is az asztalnál mar

adhasson, bár újra meg újra elaludt; és csak nagy üggyel-bajjal lehetett késõbb rávenni, herélje fel a széket az ággyal. Bármilyen gyengéd szavakkal nógatta is az asszony és a lányk rázta a fejét lassan, lehunyt szemmel, negyedóra hosszat, de nem állt fel. Az anya a k



abátujját húzogatta, hízelgõ szavakat suttogott a fülébe, a leány otthagyta leckéjét, hogyyjának, de az apán ez sem fogott, még mélyebbre süllyedt karosszékében. Csak akkor nyitottl a szemét, amikor a nõk megfogták a karját, és hol az anyára, hol a leányra nézve ezt mona: - Micsoda élet! Ez hát öreg napjaim nyugalma. - És a két nõre támaszkodva körülményesentt, mintha maga volna önmaga számára a legnagyobb teher, és tûrte, hogy azok ketten az ajtg vezessék, ott intett nekik, hogy elmehetnek, és maga ment tovább, miközben az anya gyorsan letette varróeszközeit, a leány pedig a tollát, hogy az apa után siessenek, és tovább

s segítségére legyenek.

Kinek volt ebben az agyondolgozott és holtfáradt családban arra ideje, hogy többet törõdjöegorral, mint amennyit okvetlenül szükséges volt? A háztartás egyre jobban összezsugorodota cselédlányt mégis elbocsátották; egy hatalmas, csontos termetû, lobogó õsz hajú bejárónelenként és esténként, hogy elvégezze a legnehezebb munkát; minden mást az anya látott elrrnivalója mellett. Még az is megtörtént, hogy el kellett adni különféle családi ékszerekeeket repesõ boldogsággal vett föl azelõtt az anya és a leány egy-egy összejövetel vagy ünnmából, amint Gregor errõl esténként értesült, amikor közösen megbeszélték, hogy mennyiértegy-egy darabot. De leginkább arra panaszkodtak, hogy a jelenlegi viszonyok között túlságosan nagy lakásukból nem mehetnek el, mert elképzelhetetlen volt, hogyan tudnák Gregort átktöztetni. Gregor azonban jól tudta, hogy nemcsak miatta ütközik akadályokba a költözködés,

egy néhány lélegzõnyílással ellátott megfelelõ ládában könnyûszerrel elszállíthatnák; elsta vissza a családot a lakáscserétõl, mégpedig a teljes reménytelenség és az a gondolat, hyan szerencsétlenség sújtotta õket, mint senki mást egész rokonságukban és ismeretségi köra világ a szegény emberektõl megkíván, azt õk a végsõkig teljesítik, az apa a tízórait hornktisztviselõknek, az anya feláldozza magát idegen emberek fehérnemûjéért, a leány ide-odadgál a vevõk rendelkezései szerint a pult mögött, de ennél többre nem telt a család erejébr hátán a seb újult erõvel kezdett sajogni, amikor anyja és húga lefektették az apát, és vk a nappaliba, de nem nyúltak a munkájukhoz, hanem közelebb húzódtak egymáshoz, már-már ösarcuk; és aztán anyja Gregor szobája félé mutatva így szólt: - Csukd be az ajtót, Grete -Gregor körül újra sötét lett, odaát pedig a nõk egymásra borulva sírni kezdtek, vagy éppeszemmel meredtek az asztalra.

Éjjeleket és nappalokat töltött el Gregor jóformán alvás nélkül. Néha arra gondolt, hogy a

ezõ alkalommal kinyitják az ajtót, újra kezébe veszi a család ügyeit, úgy, mint régen; gonan hosszú idõ után újra megjelent a fõnök és a cégvezetõ, a kereskedõsegédek és a tanoncoka, két-három más üzletbeli barátja, egy vidéki szálló szobalánya, kedves, futó emlék, egypénztárosnõje, akinek komoly szándékkal, de körülményeskedve udvarolt - valamennyien megjeidegenekkel és feledésbe merültekkel elvegyülve, de egyiküket sem lehetett rávenni, hogygítsen rajta és a családján, és Gregor örült, amikor eltûntek. Máskor meg semmi kedve semgy gondoskodjék családjáról, megdühödött a rossz bánásmódra gondolva, és bár semmit sem tuelni, amire étvágya lett volna, mégis terveket szõtt, hogyan juthatna az éléskamrába, hogyegye, ami megilleti, még ha nem is éhes. Húga most már nem törte a fejét, hogy mivel szereetne neki különös örömet, hanem reggel és délben, mielõtt elszaladt az üzletbe, sebtében blábával Gregor szobájába valamilyen ételt, ami éppen akadt, azután este, nem törõdve veleregor egyáltalán belekóstolt-e, vagy - amint leggyakrabban történt - érintetlenül otthagyt

seprû egyetlen mozdulatával kilökte az ajtón. A szoba kitakarítását, amit most mindig estett el, gyorsabban nem is lehetett volna elintézni. A falon piszokcsíkok húzódtak, mindenfelé csomókba gyûlt a por és a hulladék. Eleinte, amikor húga bejött, Gregor ezekben a küllemzõ sarkokban állt, hogy elhelyezkedésével mintegy szemrehányást tegyen neki mulasztásámaradhatott volna ott akár hetekig is, húga nem javult meg, pedig éppen olyan jól látta apiszkot, mint Gregor, de épp azt határozta el, hogy nem nyúl hozzá. Ugyanakkor nála eddignem tapasztalt érzékenységgel, amely egyébként az egész családot megszállta, õrködött azonr szobájának takarítása az õ kiváltsága maradjon. Egy alkalommal az anya nagy tisztogatástzett Gregor szobájában, ami csak néhány vödör víz felhasználása után bizonyult eredményesnbántotta ugyan a sok nedvesség, és elkeseredetten, mozdulatlanul elterülve feküdt a kanap-, de az anya nem kerülhette el büntetését. Alighogy a húga észrevette este a változást Gszobájában, már szaladt is be a nappaliba, mélyen megsértve, és bár anyja esdekelve kitárt, sírógörcsben tört ki, amit a szülõk - az apa természetesen felriadt karosszékében - elõs

dálkozva és tétlenül szemléltek, majd lassan õk is feleszméltek: az apa jobb felé szemreháaz anyjának, hogy miért nem bízta lányára Gregor szobájának a takarítását, bal felé viszo, hogy soha többé nem takaríthat Gregor szobájában; közben az anya megpróbálta bevonszolni



bába az apát, aki már nem volt ura önmagának, a leány, akit rázott a zokogás, kis öklévelpüfölte; Gregor pedig hangosan sziszegett dühében, hogy senkinek sem jut eszébe becsukni az ajtót, és megkímélni õt ettõl a látványtól és lármától.

De még ha húga az elárusítói munkában kimerülve megunta is, hogy éppen úgy gondoskodjék Grt azelõtt, akkor sem lett volna szükség arra, hogy az anya helyettesítse, de arra sem, hogy Gregort ennyire elhanyagolják. Hiszen ott volt a bejárónõ. Ez az öreg özvegyasszony, a

hosszú életében a legsúlyosabb hányattatásokat is átvészelte erõs csontozatával, tulajdonndorodott Gregortól. Egyszer, igazán nem kíváncsiskodásból, véletlenül benyitott Gregor szamikor megpillantotta Gregort, aki meglepetésében ide-oda kezdett szaladgálni, noha nem üldözte senki, kezét összefonta a mellén, és csodálkozva megállt. Azóta nem mulasztottaer sem, hogy reggel és este egy pillanatra ki ne nyissa résnyire az ajtót, és be ne nézzenGregorhoz. Eleinte még szólongatta is olyan szavakkal, amelyeket valószínûleg barátságosnt, mint például: - Gyere csak ide, vén ganajtúró! - vagy: - No, nézd csak, a vén ganajtúrószólítgatásra Gregor nem válaszolt, csak úgy tett, mozdulatlanul, mintha ki sem nyitottákolna az ajtót. Miért nem parancsolták meg ennek a bejárónõnek, hogy Gregor önkényes, haszozaklatása helyett inkább a szobáját takarítsa ki mindennap? Egyszer kora reggel - heves esõ verte az ablaktáblákat, talán már a közeledõ tavasz jeléül -, amikor a bejárónõ megint, Gregor annyira elkeseredett, hogy mintha támadni készülne, de azért lassan és nehézkesen

zembefordult vele. A bejárónõ azonban nem ijedt meg, csak fölemelt egy széket az ajtó mellkitátott szájjal megállt, világosan közölve szándékát, hogy csak akkor fogja becsukni a sr a kezében tartott székkel lesújt Gregor hátára. - Na, mi van, nem jössz? - kérdezte, amiGregor visszafordult, aztán nyugodtan letette a széket a sarokba.

Gregor ekkor már szinte semmit sem evett. Ha véletlenül épp arra járt, ahol ki volt készítz étel, játékból egy falatot a szájába vett, és órák hosszat tartogatta benne, aztán többnElõször azt hitte, hogy azért nincs étvágya, mert szobájának állapota szomorúsággal töltiszobájabeli változásokkal békült ki hamar. Megszokássá vált a családban, hogy azokat a doamelyeket máshol nem tudtak elhelyezni, berakták ebbe a szobába, és épp elég ilyen holmi vt, mert a lakás egyik szobáját kiadták három albérlõnek. Ezek a komoly urak - mind a hármakállt viseltek, amint Gregor egyszer az ajtóhasadékon át megállapította - kínosan ügyeltekdre, nemcsak a szobájukban, hanem ha már itt béreltek szobát, az egész háztartásban, külön

yhában. Haszontalan vagy kivált piszkos holmit nem tûrtek meg. Berendezési tárgyaik legnagyobb részét magukkal hozták. Így sok minden fölöslegessé vált, amit nem lehetett eladni, dbni sem akartak. Mindez Gregor szobájába vándorolt. A hamuláda és a szemétláda a konyhábólAmit nem tudtak éppen mire használni, azt a bejárónõ, akinek mindig minden nagyon sietõs vt, egyszerûen behajította Gregor szobájába; Gregor szerencsére legtöbbször csak az illetõa kezet látta, amely bedobta. A bejárónõnek talán az volt a szándéka, hogy alkalomadtán emajd visszaviszi ezeket a tárgyakat, vagy kidobja együtt valamennyit, valójában azonbanott maradt minden azon a helyen, ahol a dobás után földet ért, hacsak Gregor a lomok közöátvergõdve el nem mozdította õket a helyükrõl, eleinte kényszerûségbõl, mert nem volt eléye a mászkáláshoz, késõbb azonban egyre növekvõ kedvteléssel, bár az efféle kirándulások utfáradtan gubbasztott újra órák hosszat egy helyben.

Mivel az albérlõk néha vacsorájukat is otthon, a közös nappaliban fogyasztották el, a nappajtaja némely estéken csukva maradt, de Gregor könnyû szívvel lemondott az ajtó kinyitásáren már sok estét akkor sem használt ki, amikor nyitva volt az ajtó; feküdt szobájának légsrkában, s a család észre sem vette. Egyszer azonban a bejárónõ félig nyitva hagyta a nappanyíló ajtót, és akkor is nyitva volt még, amikor a szobaurak este beléptek, és meggyújtotllanyt. Az asztal felsõ végére ültek, ahol azelõtt az apa, az anya és Gregor szokott ülni,ontották asztalkendõjüket, és kést, villát vettek a kezükbe. Az ajtóban rögtön meg is jeleegy tál hússal, és szorosan a nyomában a leány egy púpozott tál burgonyával. Nagy gõzfelhaz ételbõl. A szobaurak az eléjük tett tálak fölé hajoltak, mintha meg akarták volna vizselõtt az ételt, és csakugyan, egyikük, aki középen ült, és mértékadó tekintélynek látszoten, egy szelet húst még a tálon kettévágott, nyilvánvalóan azért, hogy megállapítsa, elégkell-e visszaküldeni esetleg a konyhába. Meg volt elégedve, és az anya meg a leány, akik feszülten figyelték, most fellélegezve egymásra mosolyogtak.

Maga a család a konyhában evett. Az apa azonban, mielõtt kiment a konyhába, bement a nappaliba, és sapkájával a kezében, egyetlen meghajlással körbejárta az asztalt. Az urak vala



yien fölálltak, és mormoltak valamit a szakállukba. Mikor aztán magukra maradtak, enni kezdtek, szinte teljes csendben. Különösnek tetszett Gregor számára, hogy az evés sokféle zajmindegyre a fogak rágását hallotta, mintha az urak meg akarták volna neki mutatni, hogyaz evéshez fogak kellenek, és hogy hiába van az embernek páratlanul szép állkapcsa, ha foglan, nem megy vele semmire. "Van nekem étvágyam - mondta magában Gregor gondterhelten-, csak nem ilyesmire. Lám, ezek az urak milyen jól táplálkoznak, én meg majd fölfordulok!

Éppen ezen az estén - Gregor nem emlékezett, hogy egész idõ alatt egyszer is hallotta volna - megszólalt a hegedû a konyhában. Az urak már befejezték a vacsorát, a középsõ újságott egy-egy lapot a másik kettõnek, és székükben hátradõlve olvasni és dohányozni kezdtek. Ahegedû megszólalt, fölkapták a fejüket, felálltak, lábujjhegyen odamentek az elõszobaajtóhösszeszorulva megálltak. Meghallhatták õket a konyhában, mert az apa felkiáltott:

- Zavarja talán az urakat a játék? Azonnal abbahagyhatjuk.

- Ellenkezõleg - mondta a középsõ úr -, nem jönne be a kisasszony inkább hozzánk, és játsznn a szobában? Itt mégiscsak kényelmesebb és hangulatosabb.

- Ó, hogyne! - kiáltott az apa, mintha õ volna a hegedûs. Az urak visszamentek a szobába,

vártak. Nemsokára meg is jelentek: az apa a kottatartóval, az anya a kottával, a leány pedig a hegedûvel. A leány mindent nyugodtan elõkészített a játékhoz; a szülõk, akik azelõttdtak ki szobát, és ezért túlzottan udvariasan bántak az urakkal, le sem mertek ülni saját; az apa az ajtónak támaszkodott, jobb kezét csukott livrékabátjának két gombja közé mélyez anyának viszont az egyik úr fölajánlotta a széket, és õ az egyik sarokban ült le, mert oyta a széket, ahová az úr tette.

A leány játszani kezdett; apja és anyja két oldalról figyelmesen követték kézmozdulatait.a zene vonzására kissé elõbbre merészkedett, és feje már a nappaliban volt. Nem is igen cozott, hogy az utóbbi idõben ennyire nincs tekintettel a többiekre; azelõtt büszke volt ráhogy milyen figyelmes. Egyébként éppen most lett volna igazán oka rá, hogy elrejtõzzék, mepor, amely egész szobáját belepte, és a legkisebb mozdulatra is felkavarodott, õt magát iteljesen elborította; cérna- és hajszálakat, ételmaradékokat hurcolt magával a hátán és az

túlságosan közömbös volt minden iránt, semhogy, mint régebben naponta többször is, hanyathátát a szõnyeghez dörzsölje. De még ebben az állapotában is volt bátorsága néhány lépésnelõre a nappali tiszta padlóján.

Igaz, hogy rá se hederített senki. A családot teljesen lefoglalta a hegedûjáték; a szobaurviszont, akik elõször kezüket zsebre dugva közvetlenül a leány kottaállványa mögött helye, olyan közel, hogy valamennyien beláthattak a kottába, ami bizonyára zavarta a leányt, halk beszélgetés közben, lehajtott fejjel nemsokára félrevonultak az ablakhoz, és ott is martak, miközben az apa aggodalmasan figyelte õket. A napnál is világosabban látszott, hogy szép vagy szórakoztató hegedûjátékot vártak, de feltételezésükben csalódtak, megelégelték ak udvariasságból tûrték, hogy nyugalmukat tovább is háborgassák. Különösképp az a mód árulsségüket, ahogy szivarjuk füstjét orrukon és szájukon át a magasba fújták. Pedig a húga ol

szott. Arcát féloldalt hajtotta, és vizsgálódó, mélabús tekintettel követte a hangjegyeketegy kicsit még elõbbre mászott, és fejét egészen a padlóig eresztette, hogy lehetõleg talillantásukkal. Hát állat õ, hogy ennyire megragadja a zene? Úgy érezte, most látta meg az, amely az áhítozva keresett, ismeretlen táplálékhoz vezet. El volt szánva, hogy elõrenyomgészen húgáig, megrántja a szoknyáját, és ezzel jelet ad neki, hogy jöjjön az õ szobájábaitt senki sincs, aki úgy méltányolná a játékát, ahogyan õ tudná. Soha többé nem engedi kilábbis addig nem, amíg él; elõször lesz hasznára szörnyû külseje; egyszerre áll majd õrt sajtajánál, és dühösen ráfúj a támadókra; húga azonban ne kényszerbõl, hanem önként maradja kanapéra, hajtsa le hozzá a fülét, és akkor õ majd megsúgja neki a titkot, hogy eltökéltlt beíratni a konzervatóriumba, és hogy ezt, ha a szerencsétlenség nem jött volna közbe, amúlt karácsonykor - karácsony csak elmúlt már? - mindenkinek megmondta volna, nem törõdveiféle ellenkezéssel. E bejelentés után húga a meghatottságtól könnyekre fog fakadni, és Grelkedik a válláig, és megcsókolja a nyakát, amely, mióta az üzletbe jár, födetlen, nincs r

szalag, se gallér.

- Samsa úr! - kiáltotta a középsõ úr az apának, és egyetlen szót sem vesztegetve, rászegez



a lassan elõmászó Gregorra. A hegedû elnémult, a középsõ úr elõször fejét csóválta, és rátán újra Gregorra pillantott. Az apa, úgy látszik, fontosabbnak tartotta, hogy mielõtt Gregort visszakergetné, elõbb még megnyugtassa az albérlõket, bár azok csöppet sem voltak izgtak, és Gregor mintha jobban szórakoztatta volna õket, mint a hegedûjáték. Az apa odasietehozzájuk, és megpróbálta széttárt karral visszaterelni õket a szobájukba, egyúttal pedigltakarni elõlük Gregort. Erre az urak csakugyan megharagudtak egy kicsit, nem lehetett tudni, hogy az apa viselkedése miatt, vagy annak felismerésétõl, hogy tudtuk nélkül oly

szomszédjuk van, mint Gregor. Magyarázatot kértek az apától, õk is széttárták karjukat, icibálták szakállukat, és csak lassan hátráltak szobájuk félé. Közben a leány magához tértly a hegedülés hirtelen félbeszakítására fogta el, és miután a hegedût és a vonót egy ideilógatta kezében, és továbbra is a kottát nézte, mintha még most is játszana, hirtelen összmagát, letette a hangszert anyja ölébe - az anya légzési nehézségekkel küszködve, szaporána székén ült -, és átszaladt a szomszéd szobába, ahová az apa tuszkolása nyomán már gyorsek az urak. Látni lehetett, amint a leány gyakorlott kezében a takarók és a párnák fölrepüevegõbe, aztán elrendezõdnek az ágyakon. Még mielõtt az urak elérték volna a szobát, elkésal, és kisurrant. Az apán, úgy látszik, megint annyira úrrá lett önfejûsége, hogy megfeledinden tiszteletrõl, amellyel mégiscsak tartozott albérlõinek. Csak tuszkolta, egyre tuszkolta õket, míg a szoba ajtajában a középsõ úr nagyot nem dobbantott a lábával; megállásraapát.

- Ezennel kijelentem - mondta kezét fölemelve, és tekintetével megkereste az anyát és a leis -, hogy tekintettel az ebben a lakásban és ebben a családban uralkodó visszataszító áltra - s e szavaknál gyors elhatározással kiköpött a padlóra -, szobámat azonnal felmondom.mészetesen arra az idõre sem fizetek semmit, amit eddig itt töltöttem, azt viszont még fontolóra veszem, hogy ne lépjek-e fel önök ellen valamilyen - higgyék el - könnyûszerrel megozható követeléssel. - Elhallgatott, és maga elé nézett, mint aki vár valamire. És valóbana meg is szólalt nyomban, e szavakkal:

- Mi is azonnal felmondunk.

Erre a középsõ úr megragadta a kilincset, és nagy robajjal becsapta az ajtót.

Az apa tapogatózva visszatámolygott a székéhez, és belezuhant; mintha csak a szokásos estizunyókálásra dõlt volna le, de fejének heves billegése arra vallott, hogy nem alszik. Gregegész idõ alatt csendben azon a helyen maradt, ahol az urak tetten érték. A csalódástól,terve nem sikerült, de talán a sok éhezés okozta gyengeségtõl is, meg sem tudott mozdulniSzinte bizonyosra vette, hogy már a következõ pillanatban kirobban körülötte az általános, és rettegve várt. Még a hegedû sem ijesztette föl, amikor az anya reszketõ ujjai közül kleesett a földre, és megzendült.

- Kedves szüleim - mondta a leány, és bevezetésül az asztalra csapott -, ez így nem megy tb. Ha ti nem látjátok is be, én belátom. Nem akarom ez elõtt a szörnyeteg elõtt a bátyám neni, s ezért csak ennyit mondok: meg kell próbálnunk megszabadulni tõle. Mindent elkövettü, ami emberileg lehetséges, hogy gondozzuk és elviseljük; azt hiszem, senki semmilyen

szemrehányást nem tehet nekünk.- Igaza van, de még mennyire - mormolta az apa. Az anya még most is zihálva lélegzett, szemében eszelõs kifejezéssel, és fojtottan köhögni kezdett szája elé tartott kezébe.

A leány odasietett anyjához, és megfogta a homlokát. Az apában mintha határozottabb gondolok ébredtek volna a leány szavai nyomán, felült, játszadozni kezdett sapkájával a tányéroklyek még a szobaurak vacsorájáról maradtak az asztalon, és idõnként ránézett a csendes GreMeg kell próbálnunk megszabadulni tõle - mondta a leány most közvetlenül az apának, mertnya a köhögéstõl nem hallott semmit -, még megöl benneteket, látom elõre. Ha már az embernt kell dolgoznia, mint nekünk mindnyájunknak, akkor képtelen elviselni még ezt az örökös ini gyötrõdést is. Én sem bírom tovább. - És olyan heves zokogásban tört ki, hogy könnyei rja arcára, aztán gépies mozdulatokkal letörölte róla.

- De gyermekem - mondta az apa részvevõen és feltûnõ megértéssel -, hát mit tegyünk?



A leány csak vállat vont tanácstalansága jeléül, amely sírás közben fogta el, és ellentmonmagabiztosságának.

- Ha megértene bennünket... - mondta az apa félig kérdõen, de a leány sírás közben hevesena kezét, hogy erre gondolni sem lehet.

- Ha megértene bennünket - ismételte meg az apa, és szemét lehunyva magába fogadta a leány

gyõzõdését, hogy ez lehetetlen -, akkor talán lehetséges volna valahogy megegyezni vele. Dy...

- Nem maradhat itt - kiáltotta a leány -, ez az egyetlen mód, apám. Csak attól a gondolattpróbálj megszabadulni, hogy ez Gregor. Éppen a mi szerencsétlenségünk, hogy olyan sokáighittük, hogy õ az. De hogy is lehetne Gregor? Ha Gregor volna, már rég belátta volna, hogyemberek nem élhetnek együtt egy ilyen állattal, és magától elment volna. Akkor nem volnaunk, de tudnánk tovább élni, és tiszteletben tarthatnánk emlékét. Így viszont üldöz bennünt, elkergeti az albérlõket, nyilván el akarja foglalni az egész lakást, és felõle akár azéjszakázhatnánk. Nézd csak, apám - kiáltott fel hirtelen -, már megint kezdi! - És Gregoreljesen érthetetlenül annyira megrémült, hogy még az anyját is otthagyta, valósággal ellökszékétõl, mintha hajlandó volna akár anyját is föláldozni, csak ne kelljen Gregor közeléb

a, és apja mögé sietett, aki pusztán a lány viselkedésétõl felindulva szintén fölállt, ésa lány védelmében, félig kitárta elõtte.

De Gregornak eszébe se jutott, hogy valakit is megijesszen, húgát legkevésbé. Csak meg akart fordulni, hogy visszamásszon a szobájába, és ezzel csakugyan feltûnést kelthetett, mertzó állapotában a nehéz fordulatokhoz a fejét is használnia kellett; egymás után többször fjd a padlóhoz ütötte. Megállt és körülnézett. Jó szándékát, úgy látszik, felismerték; az iValamennyien némán és szomorúan néztek rá. Az anya lábát kinyújtva és egymáshoz szorítva ükimerültségtõl majd leragadt, az apa és a leány egymás mellett ültek, a leány átfonta karpja nyakát.

"Most már talán megfordulhatok" - gondolta Gregor, és újra munkához látott. Szuszogott azködéstõl, de nem tudta visszafojtani, és idõnként meg is kellett pihennie. Egyébként nem s

senki, minden rá volt bízva. Amikor a fordulást befejezte, rögtön elkezdett egyenesen visszamászni. Csodálkozott a nagy távolságon, amely szobájától elválasztotta, és nem is értetttehette meg rövid idõvel ezelõtt ugyanezt az utat ilyen gyenge állapotban, és észre sem vee, milyen hosszú. Folyton csak a gyors mászásra figyelt, jóformán észre sem vette, hogy aaládnak egyetlen szava, egyetlen kiáltása sem zavarja. Mikor már az ajtónál volt, visszafootta a fejét, ha nem is egészen, mert a nyaka kezdett megmerevedni, annyit mégis látott,hogy semmi sem változott mögötte, csak a húga állt föl közben. Utolsó pillantása anyját éit közben elnyomott az álom.

Alighogy a szobájába ért, az ajtót rögtön becsukták, elreteszelték és kulcsra zárták. A mötelen lármától Gregor annyira megijedt, hogy lábacskái megroggyantak. Húga volt az, aki enire sietett. Már állva várt, aztán fürgén odaugrott, Gregor nem is hallotta könnyû lépteit

- kiáltotta oda a szüleinek, amikor megfordította a zárban a kulcsot."És most?" - kérdezte magától Gregor, és körülnézett a sötétben. Hamarosan fölfedezte, hognem tud megmozdulni. Nem csodálkozott rajta, sõt azt találta természetellenesnek, hogymostanáig tudott egyáltalán közlekedni ezeken a vékony lábacskákon. Egyébként viszonylag jgát. Voltak ugyan fájdalmai egész testében, de úgy érezte, mintha ezek a fájdalmak fokozatenyhülnének, és végül teljesen megszûnnek. A rohadt almát a hátában és gyulladt környékétbelepett a por, már alig érezte. Családjára megindultan és szeretettel gondolt vissza. Meggyõzõdése, hogy el kell tûnnie, ha lehet, még határozottabb volt, mint a húgáé. Az üres ésebben az állapotában volt már akkor is, amikor a toronyóra elütötte a hajnali hármat. A larengést, amikor oldódni kezdett a sötétség az ablak elõtt, még megélte. Ekkor feje, már neak irányítására, lehanyatlott, és orrlikaiból csendesen kiáradt utolsó lehelete.

Amikor kora reggel megérkezett a bejárónõ - nagy erõvel és nagy sietségében, hiába kértéky mellõzze, úgy csapkodta az ajtókat, hogy jövetelétõl fogva sehol a lakásban nem lehetettyugodtan aludni -, Gregornál tett szokásos rövid látogatásakor elõször semmi különöset nem



t gondolta; hogy Gregor szándékosan fekszik ilyen mozdulatlanul, és játssza a sértõdöttet;tételezte róla akár a legnagyobb ravaszságot is. Mivel véletlenül épp a kezében volt a hosmegpróbálta megcsiklandozni vele Gregort az ajtóból. Amikor ez is sikertelennek bizonyult, dühbe gurult, és meglökte Gregort, és csak akkor figyelt fel, amikor minden ellenálláskül arrébb tudta tolni a helyérõl. Mikor aztán felismerte a valódi tényállást, tágra nyíltyentett egyet, és nem sokáig késlekedett, hanem felrántotta a hálószoba ajtaját, és harsántott a sötétbe:

- Jöjjenek csak, nézzék meg, megdöglött, ott fekszik, tisztára döglötten!

A Samsa házaspár felült a családi ágyban, és elõbb le kellett küzdeniük a bejárónõ okoztaaztán fogták fel szavainak jelentését. Ekkor azonban Samsa úr és felesége nagy sietve kisk ágyukból, Samsa úr vállára terítette a paplant, Samsáné asszony csak úgy hálóingben, ésszobájába. Közben a nappali ajtaja is kinyílt, az albérlõk beköltözése óta Grete itt aludtfel volt öltözve, mintha le sem feküdt volna, sápadt arca is erre vallott.

- Meghalt? - kérdezte Samsáné, és kérdõen ránézett a bejárónõre, noha maga is megvizsgálhadent, sõt anélkül is meggyõzõdhetett róla.

- Meghiszem azt - mondta a bejárónõ, és bizonyságul jó darabon arrébb lökte Gregor tetemétl. Samsáné megmozdult, mintha le akarná fogni a seprût, de aztán hagyta.

- Nos - mondta Samsa úr -, hálát adhatunk Istennek. - Keresztet vetett, és a három nõ kövepéldáját. Grete, aki le sem vette a szemét a holttestrõl, így szólt:

- Nézzétek csak, milyen sovány volt. De hiszen már régóta nem is evett semmit. Úgy hoztamz ételt, ahogy bevittem. - Gregor teste csakugyan egész lapos és száraz volt, most lehetett látni igazán, mert már nem emelték fel lábacskái, és más sem volt, ami elterelte volnafigyelmet.

- Gyere be, Grete, egy kicsit hozzánk - mondta Samsáné fájdalmas mosollyal, és Grete, vissza-visszanézve a holttestre, bement szülei után a hálószobába. A bejárónõ becsukta az ajtó

tárta az ablakot. Bár kora reggel volt, már némi langyosság vegyült a csípõs levegõbe. Els vége volt.

A három albérlõ kilépett a szobából, és csodálkozva keresték a reggelijüket; megfeledkezte

- Hol a reggeli? - kérdezte a középsõ úr mogorván a bejárónõtõl. A bejárónõ azonban szájárrsan és némán intett az uraknak, hogy jöjjenek Gregor szobájába. Be is mentek, és kezüketseltes kabátjuk zsebébe dugva körülállták Gregor tetemét a már teljesen világos szobában.

Ekkor kinyílt a hálószoba ajtaja, és megjelent egyenruhájában Samsa úr, egyik karján felesikon leánya. Mindnyájuk szeme ki volt sírva kissé; Grete idõnként odanyomta arcát apja kar

- Azonnal távozzanak a lakásomból - mondta Samsa úr, és az ajtóra mutatott, a két nõt továengedve el maga mellõl.

- Hogy érti ezt? - kérdezte kissé megrökönyödve a középsõ úr, és édeskésen mosolygott. A mn dörzsölte hátrakulcsolt kezét, mint akik örülnének valami nagy veszekedésnek, ami számukkedvezõen végzõdhetik.

- Úgy értem, ahogy mondom - felelte Samsa úr, és két kísérõjével egy vonalban megindult aközépsõ úr csendesen állt a helyén, a padlót nézte, mintha most rendezõdnének át a dolgok

- Akkor hát elmegyünk - mondta aztán, és úgy nézett fel Samsa úrra, mintha hirtelen elhataodó alázatában még ehhez az elhatározáshoz is engedélyt kérne. Samsa úr tágra nyílt szemmentett néhányszor. Erre a középsõ úr valóban kiment nagy léptekkel az elõszobába; barátai,

megnyugodott egy ideje, és kezdtek odafigyelni, most valósággal utánaugrottak, mintha attól félnének, hogy Samsa úr megelõzheti õket, és zavart okozhat a vezérükkel való összeközobában mind a hárman levették kalapjukat a fogasról, kihúzták botjukat az ernyõtartóból,



oltak, és elhagyták a lakást. Samsa úr, bizalmatlanságában, amelynek alaptalan volta nyilvlóvá vált, a két nõvel együtt kilépett az elõtérre; a korlátnak dõlve végignézték, amint an, de folyamatosan lemegy a hosszú lépcsõn, a lépcsõház egy bizonyos kanyarulatában mindenleten eltûnnek, és néhány pillanat múlva újra elõbukkannak; minél lejjebb értek, annál jobirántuk a Samsa család érdeklõdése, és amikor büszke tartásban, kosárral a fején elhaladtmajd magasan fölöttük egy henteslegény, Samsa úr és a nõk lassan elengedték a korlátot, ésten visszatértek a lakásba.

Elhatározták, hogy ezt a napot pihenésre és sétálásra szánják; ezt a munkaszünetet nemcsak, hanem szükségük is volt rá mindenképp. Leültek tehát az asztalhoz, és írtak három bocsánSamsa úr az igazgatóságának, Samsáné a megbízójának, Grete pedig a principálisnak. Mialatta bejárónõ, és közölte, hogy elmegy, mert végzett a reggeli munkájával. A három levélírósak biccentett, és csupán akkor néztek föl bosszúsan, amikor a bejárónõ továbbra sem mozdu

- Mi tetszik? - kérdezte Samsa úr.

A bejárónõ mosolyogva állt az ajtóban, mint akinek valami rendkívül örömteli jelentenivalócsalád számára, de csak akkor fogja megmondani, ha alaposan kikérdezik. Lazán ingott kalapján a csaknem egyenesen fölmeredõ strucctoll, amellyel a bejárónõ már eddigi szolgálata s

sok bosszúságot okozott Samsa úrnak.- Mit akar tulajdonképpen? - kérdezte Samsáné; a bejárónõ õt tartotta leginkább tiszteletb

- Hát - válaszolta a bejárónõ, és a barátságos nevetéstõl nem is tudta mindjárt folytatnihogy hogyan tüntessék el azt az izét onnét, ne csináljanak gondot maguknak. Már el van ine.

Samsáné és Grete levelük fölé hajoltak, mintha folytatni akarnák az írást; Samsa úr, aki éogy a bejárónõ most részletesen el akar mesélni mindent, kinyújtott kézzel határozottan elMivel nem adhatta elõ beszámolóját, a bejárónõnek egyszeriben eszébe jutott, hogy mennyir, és láthatóan sértõdötten odakiáltotta:

- Agyõ mindenkinek! - aztán vadul megfordult, és irtózatos ajtócsapkodások közepette elvihtt a lakásból.

- Este elküldjük - mondta Samsa úr, de sem feleségétõl, sem lányától nem kapott választ, aik, újra feldúlta alig visszanyert nyugalmukat. Felálltak, az ablakhoz léptek, és egymástve ott maradtak. Samsa úr feléjük fordult székében, és egy ideig csendben figyelte õket. Aszólt:

- No, gyertek már ide. Hagyjátok végre ezeket a régi dolgokat. Legyetek egy kissé rám is tintettel.

A két nõ nyomban engedelmeskedett, odasiettek hozzá, megölelték, és gyorsan befejezték lev

.Aztán elmentek a lakásból, együtt mind a hárman, amit már hónapok óta nem tettek, és kimenamossal a szabadba, a városon kívülre. Hármasban ültek a kocsiban, melyet elárasztott a meg napfény. Kényelmesen hátradõlve ülésükön megbeszélték jövõbeli lehetõségeiket, és kiderüzsgálva nem is olyan rosszak, mert mind a három állás - tulajdonképpen még nem is kérdeztégymást ez ügyben - igen kedvezõ és különösen a késõbbiekre nézve sokat ígérõ. A helyzetükömészetesen úgy javíthatnak leginkább és legkönnyebben, hogy elcserélik a lakást; kisebb ésde jobb fekvésû és általában praktikusabb lakást akartak bérelni a mostaninál, amelyet mégválasztott ki. Mialatt így beszélgettek, Samsa úrnak és feleségének szinte egyszerre tûnthogy egyre jobban megélénkülõ leányukat figyelték, hogy az utóbbi idõben a sok csapás közelytõl orcái kissé elhalványultak, Grete szép, érett leánnyá fejlõdött. Elcsendesedve és sznul megértõ pillantásokat váltva arra gondoltak, itt az ideje, hogy derék férjet keressene

a számára. És úgy érezték, mintha új álmaik és jó szándékaik megerõsítését látnák, amikorfel, és kinyújtóztatta fiatal testét.



Györffy Miklós fordítása

franz kafka - az átváltozás

Documents