Frey Mária:Frey Mária:

Az Európai Unió Az Európai Unió Foglalkoztatási Foglalkoztatási

StratégiájaStratégiája

2005. április

A foglalkoztatáspolitika: a közösségi szociálpolitika új és speciális területe

Új: az 1997-ben elfogadott Amszterdami Szerződéssel (ASZ) került a közösségi politikák közé

Speciális: a szabályozás formája sajátos koordinációs mechanizmus; lényege:

• csorbítatlanul hagyja a tagállamok kompetenciáját a foglalkoztatáspolitika alakításában;

• nem jogi eszközökkel segíti a közös célok elérését.

I. Az előzményekről:

• EGK alapításáról szóló RSZ (1957) célja: gazdasági integráció; felfogás: foglalkoztatáspolitikára nincs szükség, mert a jól működő gazdaság automatikusan megteremti a teljes foglalkoztatást.

• De: a RSZ létrehozta az Európai Szociális Alapot, cél: „növelje a dolgozók földrajzi és szakmai mobilitását, megkönnyítse az alkalmazkodást a változásokhoz, főleg szakmai mobilitás által”.

• 1988: Strukturális Alapok reformja

90-es évek: gazdasági növekedés foglalkoztatás-bővülés nélkül

• Maastrichti Szerződés: a gazdasági integrációval egyenrangú cél a „magas szintű foglalkoztatás és szociális védelem”

• De: csak „puha” eszközök segítették ennek megvalósulását

• Eközben: drámai változások a munkaerő-piacon (foglalkoztatási arány 60%-ra esett, munkanélküliségi ráta 10% fölött)

II. EU-válaszok:

• Gazdasági és pénzügyi unió (EMU), egységes belső piac

• Amsztertami szerződés: 1997-ben önálló foglalkoztatási fejezettel egészült ki

• Tartalma: nyitott koordinációs módszer

• 1997. november 21-22: Luxemburgi Foglalkoztatási Csúcs

A Tanács dönt az éves közös jelentésről, a foglalkoztatási irányvonalakról és ajánlásokról.

A tagállamok nemzeti foglalkoztatási akciótervet készítenek az irányvonalak végrehajtására, és benyújtják a Bizottságnak és a Tanácsnak.

A Bizottság értékeli az akcióterveket, elkészíti a „foglalkoztatási csomag” tervezetét (közös jelentés, tagállamoknak szóló ajánlások, új irányvonalak tervezete).

A Bizottság javaslatát megvitatja a Tanács, az Európai Parlament, a Foglalkoztatási Bizottság, a szociális partnerek és a Gazdasági és Szociális Bizottság.

Az Európai Foglalkoztatási Stratégia éves ciklusa

Filozófia-váltás

EFS előtt: a gazdasági fejlődés a fő cél

Ehhez: javítani a termelékenységet és a versenyképességet

Azaz: egy-egy embernek minél több értéket kell létrehozni, a lehető legalacsonyabb költségráfordítással.

EFS-szemléletváltás

• Továbbra is a gazdasági fejlődés a fő cél• De: ha ennek legfontosabb mutatószáma az egy

főre jutó GDP• Akkor: a foglalkoztatottak lakosságon belül

aránya éppoly fontos, mint az egy fogl. által előállított érték (termelékenység)

GDP/lakosság =

GDP/foglalkoztatott x foglalkoztatott/lakosság

EU: a nem-foglalkoztatottak nagy száma pótlólagos növekedési forrás.

• De: előbb foglalkoztathatóvá kell tenni őket, ami sok pénz

• Viszont: az előleg megtérül, a munkával kiváltott szociális transzferek által.

Foglalkoztatási Irányvonalak, 1998-2002.

Négy pillér mentén 19-22 irányvonal.

I. A foglalkoztathatóság javítása

II. A vállalkozókészség fejlesztése

III. A munkavállalók és vállalkozások alkalmazkodó-képességének javítása

IV. A nők és férfiak egyenlő esélyeit erősítő politikák megerősítése

ESF továbbfejlesztése: 3 év alatt megfogalmazódott a teljes fogl. stratégiája

• Lisszaboni ET-csúcs, 2000. március: 70%-os foglalkoztatási arány; nőknél: 60%

• Nizzai ET-csúcs, 2000. december: Szociál-politikai Napirend

• Göteborgi ET-csúcs: 2001. március: köztes célok kijelölése + 55-64 éves népesség foglalkoztatási rátája legyen 50% 2010-re

• Barcelonai ET-csúcs: 2002. március: nyugdíjba vonulás átl. időpontjának felemelése 5 évvel, + célok a gyermekintézményi ellátottságra.

III. Az első 5 év eredményei, tanulságai

Pozitívumok:• Számottevően javult az EU foglalkoztatási

teljesítménye (60%-ról 64%-ra)• Jelentősen visszaesett a mukanélküliség (10,8%-

ról 7,7%-ra)• A tartós munkanélküliek aránya 50%-ról 42%-ra

csökkent• Előtérbe került a prevenció, aktivizálás,

élethosszig tartó tanulás, ÁFSZ modernizálása• Regionális és helyi fogl. kezdeményezések.

Hiányosságok:

• Nincs kellő összhang a gazdaságpolitikai és foglalkoztatási irányvonalak között

• Aránytalanságok a pillérek kezelésében (III. és IV. háttérbe szorult a végrehajtásnál)

• Szociális partnerek és a regionális, ill. helyi szereplők bevonása nem kielégítő

• Továbbra is nagyok a különbségek a tagállamok között.

Következtetés:

Folytatni kell a stratégiát, de:• Az átfogó gazd.politikai és foglalkoztatási

irányvonalakat összehangolni• Kevesebb számú, de eredmény-centrikusabb

irányvonalak kellenek• Hosszabb távra szóljanak az irányvonalak.

Döntés: 2003. július 22-én elfogadták a 3 átfogó célt és a 10 prioritást 2003-2006-ra.

Foglalkoztatási irányvonalak átfogó céljai, 2003-2006.

• Teljes foglalkoztatás• A munka minőségének és

termelékenységének javítása• A társadalmi kohézió és befogadás

erősítése

Specifikus irányvonalak1. Aktív és preventív intézkedések a munkanélküli és

az inaktív emberek munkaerő-piaci részvételének növelése érdekében

2. Munkahelyteremtés és vállalkozás3. Felkészülés a változásokra, az

alkalmazkodóképesség és a munkaerő-piaci mobilitás elősegítése

4. A humán tőke fejlesztése és az egész életen át tartó tanulás támogatása

5. A munkaerő-kínálat növelése és az idősebb munkavállalók aktivitásának elősegítése

Specifikus irányvonalak (folyt.)

6. A nők és a férfiak egyenlősége7. A munkaerő-piaci integráció elősegítése és

küzdelem a munkaerőpiacon hátrányos helyzetben lévő emberek diszkriminációja ellen

8. Ösztönzés a munkavállalásra (hogy megérje dolgozni)

9. A be nem jelentett munkavégzés átalakítása bejelentett munkává

10. A regionális munkaerő-piaci különbségek csökkentése

IV. Wim Kok jelentés, 2003. november

Elérhető távolságban vannak-e a lisszaboni foglalkoztatási célok?

4 problémakör elemzése:

1. Demográfiai időbomba

2. A foglalkoztatottság és a termelékenység nem segíti eléggé a gazdasági növekedést

3. Globalizáció és innováció

4. Az EU bővítésének kockázatai

1. Demográfiai kihívások

• 2030-ra az EU25-ben 110 millió a 65 éven felüli (2000-ben 71 millió volt).

• Az időskori függőségi ráta a 2000. évi 23%-ról 2030-ra 39%-ra nő.

• Eközben a munkavállalási korú népesség a 2000. évi 303 millióról 280 millióra csökken 2030-ra.

Következmény:

• 2030-ra akkor is jelentősen visszaesik a foglalkoztatottak száma, ha 2010-re sikerül elérni a 70%-os foglalkoztatási szintet.

• A csökkenő foglalkoztatottságot jelentős termelékenység-javulással kell pótolni (miközben be kell hozni a termelékenység tekintetében mutatkozó lemaradást).

2. A termelékenység javulása sem segíti eléggé a gazdasági növekedést

• Európa: a munkatermelékenység hozzájárulása a gazd. növekedéshez évente átlagosan 4,6% a 60-as években, 2,8% a 70-es években, 1,8% a 80-as években, 1,5% a 90-es években és alig több mint egy százalék 2000 óta.

• USA: 90-es évek óta átlagosan évi 2%.

• 40%-ban a munkatermelékenység terén mutatkozó lemaradásra vezethető vissza, hogy Európában az egy főre eső GDP csak 72%-a az Egyesült Államokénak.

• Az alacsonyabb termelékenység két fő oka: az IKT lassúb terjedése és a mindenütt visszaeső beruházások.

3. Globalizáció és innováció

A fő kihívás: áttérés a hagyományosból a tudás alapú gazdaságba; az előbbiben a holt tőkeberuházás, az utóbbiban a K+F és a humán tőke beruházások jelentik a fejlődés motorját. „Tudás-Európa” lemaradásban!

• K+F: Európában az GDP 1,9%-a, USA: 2,6%• Oktatási-képzési ráfordítások: szintén alacsonyabbak• USA: a munkavállalási korú népesség 39%-a felsőfokú

végzettségű; Európa: 20%• Kutatók száma 1000 lakosra: USA: 8,1; Japán: 9,7;

Európa: 5,1

2004 május 1-től_ 10 új tagállam, ahol:

• Az egy főre jutó jövedelem vásárlóerőparitáson alig fele a régiekének

• A régi tagállamok átlagát rontó munkaerőpiaci mutatók jellemzőek.

• Tradicionális a foglalkoztatási struktúra.

4. A bővítés kockázatai

Kihívásokra adott válaszok:4 alapkövetelmény

1. A munkavállalók és vállalkozások alkalmazkodásának javítása.

2. Több embert vonzani a munkaerőpiacra és tartani a foglalkoztatottak között: a munka legyen mindenki számára reális választási lehetőség!

3. Többet és hatékonyabban beruházásni a humán tőkébe és az élethosszig tartó tanulásba.

4. Jobb kormányzással kell biztosítani a reformok eredményes megvalósítását.

Emellett: konkrét ajánlások a tagállamok számára.

Mindez: beépült a Bizottság új „foglalkoztatási csomagjába”, ami 2004. nyarán lett tanácsi

határozattá, ami:

• Megerősítette a 2003-2006-ra szóló foglalkoztatási irányvonalakat;

• Kiterjesztette azokat az új tagállamokra is; • Minden tagállamnak általános kötelezettségként írta

elő a Wim Kok jelentés négy alapkövetelményének teljesítését, és azok országspecifikus ajánlásait.

• Ezek teljesítéséről a régi tagállamoknak a NFAT jelentésében, az újaknak pedig a NFAT-ben kellett beszámolniuk, 2004.október 15-ig.

V. 2004. november: Újabb Wim Kok jelentés

Célja: „Szembenézni a kihívással” – A Lisszaboni Stratégia (LiS) felülvizsgálataKritika:• Csalódást keltő végrehajtás; oka: az elszánt

politikai cselekvés hiánya.• Túl sok célt tartalmaz.• Gyenge a koordinációs mechanizmus: „Dumából

és jelentések irogatásából nem lesz gazd.növ.”• Egymásnak ellentmondó prioritások.

Javaslat: A LiS összpontosítson két célra:a nagyobb növekedésre és foglalkoztatásra

Beépítve: a LiS félidős értékelésébe

„ Dolgozzunk együtt a növekedésért és a munkahelyekért – a LiS új kezdete”

Üzenet:

Nem kell újraírni, de új cselekvési irányokat kell kijelölni európai és nemzeti szinten, amelyek hozzájárulnak a Lisszabonban megfogalmazott célok valóra váltásához.

A három új cselekvési irány

1. Európa legyen vonzó hely a beruházóknak és munkavégzés céljából

2. Tudás és innováció a növekedés szolgálatában

3. Több és jobb munkahelyet teremteni.

ET 2005. márciusi ülésszakán:

• Jóváhagyták a Bizottság „Partnerség a növekedésért és foglalkoztatásért” Programját.

• Felkérték a Bizottságot, hogy egységes csomagot dolgozzanak ki a gazdaságpolitikai és foglalkoztatási irányvonalakra.

• Ezek nyilvánosságra hozatala: 2005. április 12.

VII. Integrált irányvonalak a gazdasági növekedésre és a munkahelyteremtésre

• Stabil és koherens keret a nemzeti reformprogam kidolgozásához.

• Három évre szól: 2005-2008.• Első része: átfogó gazdaságpolitikai irányvonalak;

A) makrogazdaság; B) mikro-gazdaság• Második rész: foglalkoztatási irányvonalak• Utóbbiak a Wim Kok jelentés ajánlásai köré

csoportosulnak. • A jobb összhangot kereszthivatkozások erősítik.

Foglalkoztatási Irányvonalak(8 db a 23 Integrált Irányvonalból)

16.A teljes foglalkoztatottság elérését célzó foglalkoztatáspolitika bevezetése, a minőség és termelékenység javítása a munkavégzés során, a szociális és területi kohézió erősítése.

17.Az életciklushoz igazodó munkavégzés ösztönzése.18.Befogadó munkaerőpiac biztosítása az

álláskeresőknek és a hátrányos helyzetű embereknek.19.A munkaerő-piaci szükségletek kielégítésének

javítása

Foglalkoztatási Irányvonalak, folyt.

20.A rugalmasság és foglalkoztatás biztonság kombinálásának elősegítése és a munkaerő-piaci szegmentáció csökkentése.

21.A bérek és más munkaerőköltségek foglalkoztatás-barát alakulásának biztosítása.

22.A humán tőke beruházások bővítése és fejlesztése

23.Az oktatási és képzési rendszer hozzáigazítása az új kompetencia-követelményekhez.

A három alapkövetelmény, ami alá a Foglalkoztatási Irányvonalak rendeződnek:

1. Több embert vonzani a munkaerőpiacra és munkában tartani őket; modernizálni a szociális védelmi rendszereket: 16-19

2. Javítani kell a munkavállalók és munkáltatók alkalmazkodását, valamint a munkaerőpiac rugalmasságát: 20-21

3. Növelni kell a humán tőke beruházásokat, jobb oktatással és szakképzéssel: 22-23.

Új kormányzási ciklus

• Nemzeti Lisszabon Program kidolgozása: 2005 őszre

• Bizottsági összefoglaló; az irányvonalak esetleges felülvizsgálata: 2006. január

• Nemzeti követő jelentések: 2006, 2007 ősz• Bizottsági előrehaladási jelentések: 2007,

2008 január• Új 3 éves irányvonalak: 2008. tavasza