28 Könyvjelzõ | 2012. október

Szofja alakját csaknem egy évszázadon át terhelte egy mélysé-gesen igazságtalan, egyoldalú kép, amelyet a bôségesen rendel-kezésre álló dokumentumokat, leveleket, naplókat, önéletrajzi írásokat figyelmen kívül hagyva, vagy belôlük rosszindulatúan szemezgetve alakított ki és tartott fenn Tolsztoj egyik tanítvá-nya, a házaspárt jóval túlélô, a Tolsztoj-hagyaték fölötti rendel-kezést nemtelen eszközökkel megszerzô Vlagyimir Csertkov.

A New Yorkban élô orosz Alexandra Popoff hozzáfért a máig nehezen kutatható anyagokhoz, és végre méltó módon állítja elénk egy nagyszerû asszony alakját, aki nemcsak Tolsz-toj igazi társa volt öt évtizeden keresztül, de aki nélkül – az író saját többszöri kijelentése szerint is – Tolsztoj sem lehetett volna azzá, aki.

Szofja csodálatra méltóan sokoldalú volt. Maga is írt, au-todidaktaként festett, kiválóan fotózott. Zongorázott, több

friss

Alexandra Popoff: Szofja Tolsztaja

Egy rehabilitáció

Híres ember feleségének lenni csak kívülrôl látszik csábítónak, a valóságban nem olyan mulat-ságos. Zsenifeleségnek lenni viszont egyfajta zsenialitást igényel, ráadásul kevéssé hálás szerep: minden nehézségért ôt teszik felelôssé, a zseni teljesít-ményéhez való bármilyen, szel-lemi, lelki, anyagi, emberi hozzá-járulását azonban ritkán ismerik el. Így volt Csinszkától Yoko Onóig sokak esetében, de hat-ványozottan igaz ez Lev Tolsztoj feleségére, Szofja Tolsztajára.

Lev Tolsztoj és Szofja Tolsztaja

késôi

Könyvjelzõ | 2012. október 29www.alexandra.hu

nyelven beszélt, franciára még fordí-tott is. Tizenhárom gyereket nevelt és nagyrészt maga tanította ôket. Hihetetlen akaraterôvel élt túl betegségeket, vetélése-ket, és a legfájóbbat, a gyermekhalált. Gyó-gyította háza népét és a környékbeli embe-reket. Családtagjai számára ruhákat varrt, Tolsztoj csak az ô ingeiben járt, a vendégek az általa kötött takarók alatt aludtak. Vezet-te a nagy háztartást, és egy idô után az egész birtok gazdálkodását is neki kellett irányí-tania. Megtanulta a könyvkiadást, és Tolsz-toj mûveinek kiadásából tartotta el alkotó férjét és népes családját. A nagy éhínség idején családjával együtt személyesen szervezte és vezette a nemzetközi és hazai segélyakci-ót. Mindemellett szerelme, társa és nélkülözhetetlen támasza volt férjének annak súlyos depressziós idôszakaiban, életviteli és filo-zófiai váltásain keresztül, veszélyes betegségeken is átsegítve ôt.

A sokoldalúság Szofja rendkívüli egyéniségébôl, de a kor szokásaiból is adódott: egy nemesi-értel-miségi családban, ahonnan ô is származott, ez a ne-veltetés része volt. Tanulságos belegondolni, hogy mai, „fejlettebbnek” gondolt világunkban közelébe sem jövünk ilyen fizikai és szellemi teljesítménynek.

A Jasznaja Poljanán, az ôsi Tolsztoj-birtokon folytatott életük a legszorosabban kapcsolódott a természethez: nemcsak Tolsz-toj végzett komoly fizikai munkát, hanem Szofja is. A fûtés, a világítás, a közlekedés, a fôzés, az étkezés, a gyerekszülés, a gyó-gyítás, a kommunikáció nélkülözte jóformán mindazt a kényel-met, amihez mára hozzászoktunk, de szinte már közhely, hogy sok tekintetben emberibb és egészségesebb volt a mainál.

Szofja nemcsak e feladatait és foglalatosságait végezte fan-tasztikus energiával, de mindezt egy alkotó emberrel való együttélés egyrészt felemelô, másrészt sokszor elviselhetetlen

keretei között. Kettôs szorításban élt: miköz-ben Tolsztoj elvárta, hogy kövesse ôt olykor a legszélsôségesebb szemléletváltásain keresz-tül is, Szofja vállán volt a család, a gazdaság és az anyagi biztonság sokkal földközelibb terhe is, és a kettô összeegyeztetése olykor csaknem felôrölte. Tolsztoj nemcsak a gazdag étrendrôl váltott át egyik napról a másikra a vegetáriá-nus étkezésre és ugyanígy vissza – családját ugyanerre kényszerítve –, de alapvetôbb dol-gokban is megkövetelte volna, hogy mindenki vele együtt tegye meg a 180 fokos fordulatot például a valláshoz, de fôképp az egyházhoz

való viszonyában. Vagy míg sokáig nagy súlyt fektetett gyerme-kei gondos kimûvelésére, egy idô után szembefordult a formális oktatás legtöbb formájával, s csak a fizikai munkát ismerte el valódi tanítómesternek. Az egyik legsúlyosabb önellentmondá-sának, a tulajdonról való teljes lemondásának (mindent szétosz-tani!) konkrét következményeit is Szofjának kellett parírozni a mindennapi életben, miközben férje változatlanul folytatta addigi életét. S míg Tolsztoj maga nem mindenben követte saját elveit, ugyanezért szemrehányásokkal illette Szofját.

Mégis, két nagy egyéniség összes különbözôsége ellenére az emberi kitartás, a hûség, a nehézségek természetes vállalása te-kintetében is kétséges, sokan állnánk-e ma a versenyt Szofjával és férjével. Fájdalmaival, drámáival együtt kapcsolatuk és egy-másnak-termettségük öt évtizeden át nem kérdôjelezôdött meg. Popoff könyve nem avatja szentté Szofját, s két ember kapcsolatában mindig legalább kétféle igazság van. A felemelô és megrendítô élettörténet azonban mély belátásokat és nagy

tanulságokat hordoz minden érzékeny olvasó számára.

RÁCZ JUDIT

SzemléletváltásokTolsztoj: A Kreutzer-szonátaNémeth László fordításaSzofja Tolsztaja: Ki a bûnös?Gerencsér Zsigmond fordítása

Tolsztoj szemléletváltásai közül kétség-kívül az egyik legkülönösebb a szexua-litáshoz kapcsolódik. Házasságkötéséig a kor férfiszokásait követte, különbözô társadalmi szintû nôkkel voltak kap-csolatai. Egy birtokán élô parasztasz-szonytól fia is született. A tisztaság eszményét valló fiatal Szofja gyötrel-mesen szembesült a valósággal, amikor házasságuk elôtti héten el kellett olvasnia jövendôbelije naplóit, bennük

Tolsztoj nemi éle-tének részleteivel. Tolsztoj és Szofja hosszú házasságuk alatt sosem csalták meg egymást, de a féltékenységbôl mindegyiküknek kijutott.Ebbôl a témából keletkezett a két kis krízisregény, Tolsztoj A Kreutzer-szonátája, és Szofja Tolsztaja válasz-kisregénye, a Ki a bûnös?, amely magya-rul most jelenik meg elôször. A szexuális késztetés gyötrelmeivel való viaskodás során közismert mûvében Tolsztoj odáig jut el, hogy a házasságon belüli szexet is elítéli – a könyv írása és kiadása közben azonban Szofját ismét teherbe ejti… A két mû egyidejû kiadása, ráadásul Szofja Tolsztaja életrajza mellett,

zseniális ötlet a kiadó részérôl. A két könyv nemcsak egymásnak, hanem szerzôiknek is hallatlanul izgalmas tükörképe. Egyenértékû irodalmi alko-tásnak mondani ôket azonnal kiváltaná a kritika és a sznobizmus felháborodá-sát – pedig tanulságos volna a szerzôk ismerete nélkül elolvastatni ôket, és Szofja érzékeny, jól felépített, gazdag stílusú írása állná a versenyt Tolsztoj torokszorítóan feszes halhatatlanjával.A két könyv két nagyon hasonló féltékenységi dráma leírása, s mint jó irodalom, nem véleményt akar közölni, hanem sajátos érzékenységgel mutatja be azokat a bonyolult érzelmeket és hatásokat, amelyek cselekedeteink hátterében húzódnak.

Fordította: Rácz Judit; 436 oldal, 3200 FtEurópa Könyvkiadó