2016 FEBRUÁR

Kezünkben a sorsunk

17Értelmetlen azt mondani, minden tőlem telhetőt megteszek. Azt kell tenned ugyanis, amit a helyzet megkövetel. /Churchill/

8.

Napjaink embere egyre inkább csak önmagával foglalkozik

Rabszolgává válni sokkal könnyebb...

02.

6. Teljes jogú tagjai leszünk-e…?

16. Pörögnek a filmek

Megalakult az első külhoni magyar elektroni-kus törvénytár

12. www.torvenytar.sk

Az ismert politológussal, Feledy Botonddal be-szélgettünk

KEZÜNKBEN A SORSUNK

FrissÚjság

A 2006-os kormányváltást követően a fo-lyamat megállt, a 2008-as világválság óta pedig visszarendezési kísérletek sora kö-vetkezett. Ma ott tartunk, hogy a protek-cionizmus, a pártpolitikai kliensrendszer hatja át az önkormányzatok finanszírozá-sát, s még az olyan elemi kötelességek ellátására, mint a szociális szolgáltatások, sincs mindenki számára törvényi alapon elérhető forrás.

Az iskoláink és gyermekintézményeink is hasonló cipőben járnak. A rendszer átala-kításakor megteremtett normatív támoga-tás kezdetben még számolt azzal, hogy a vegyes lakosságú területeken, ahol az oktatás nemzetiségek szerint van meg-szervezve, vannak többletköltségek, aho-gyan az osztálylétszámok tekintetében is differenciáltak voltak az előírások. Mára ugyanabba a sablonba kívánja a hatalom beszorítani a nagyon is eltérő feltételek

Ez az érzés indít most a nagypolitika felé. Szlovákia ugyanis a befejezetlen refor-mok országa, ennek következtében a 10-15 éve reformálni kezdett nagy társadalmi rendszerek rosszul működnek. A közigaz-gatási decentralizáció elkezdődött, a fel-adatokat leosztották – jobban-rosszabbul kialakított – regionális és helyi szintekre, de a tisztességes és jó működéshez szük-séges pénzügyi decentralizációt azóta sem vitte végbe egyetlen kormány sem.

Gyakorló önkormányzati politikusként közvetlenül megtapasztalom, mik azok a problémák, gondok, amelyek az állampolgárok mindennapjait megkeserítik. Átlátom kisebb-nagyobb településeink túlélési küzdelmeit, ahogy a feladatok tömkelegében a mindig szűkös anyagi eszközökből a legtöbbet próbálják a közösségek számára kihozni, lehetőleg úgy, hogy az intézményeik egyike se szenvedjen hátrányt.

Bevallom, engem is zavar, amikor a szlovák parlamentben a helyi önkormányzatok jogainak megnyirbálásáról, a kistelepülések összevonásáról, a helyi döntéshozatal beszűkítéséről, a megyék megszüntetéséről folynak komolynak tekinthető viták. Ilyenkor sajnálom, hogy magam nem vagyok abban a helyzetben, hogy a községek autonóm jogainak megőrzéséért, a természetes régiókból álló megyék fenntartásáért szót emelhessek. Ezeknek ugyanis létjogosultsága van minden demokratikus berendezkedésű államban.

2

mellett működő intézményeket, az orszá-gos többségre szabja a ruhát, s az iskola-fenntartó helyi önkormányzatokat iskoláik megszüntetésére akarja kényszeríteni.

Ha csak ezt a két területet nézzük, abból is világos, hogy az önkormányzati szféra finanszírozását újra kell gondolni, át kell alakítani. A programunk megvan hozzá. Az adóink helyben tartásával többet érhe-tünk el. S ha hozzá a megyerendszert is átalakíthatnánk, ha regionálisan összetar-tozó vidékeket rendeznénk közös területi egységbe, ésszerűen és optimálisan mű-ködtethetnénk intézményeinket, szolgál-tatásainkat.

Komoly és fontos, megoldást sürgető kérdésnek tartom azt is, hogy törvénnyel rendezzük a lakosság belső migrációjá-ból fakadó problémákat. Egyre égetőbb gond ugyanis, hogy a főváros – vagy a munkalehetőséget kínáló városok – von-záskörzetében lévő falvakban gombamód szaporodnak az új lakóparkok, az ország távoli vidékeiről munkavállalás végett vagy a fővárosból települnek ide családok, ám tartós, állandó lakhelyet nem létesítenek, így a személyi jövedelemadó-bevételek lakosságarányos leosztásakor az a telepü-lés, ahol életvitelszerűen élnek, nem kapja meg rájuk a normatív támogatást. Viszont: ugyanúgy köteles nekik is biztosítani a közszolgáltatásokat, mint a tősgyökeres helybelieknek, és ugyanannyiért. Sok tele-pülésen százakat tesz ki az ilyen különle-ges státusú lakosok száma. Használják az utakat, a közintézményeket, a tömegközle-kedést, miközben közpénzt nem hoznak a falunak, városnak, ami mindehhez a fede-zetet jelenti. Ezt is orvosolni kell!

Az országos jelentőségű kérdések mellett saját, magyarlakta régiónk érdekeinek kép-viselete is elsőrendű számomra. Az MKP-ban kidolgoztuk a szlovákiai magyarság megmaradásának és gyarapodásának, valamint a dél-szlovákiai régiók gazdasá-gi-szociális felzárkóztatásának stratégiáját, vagyis a mi régiókra szabott önkormányza-ti intézményi rendszerünk tervezetét. Ta-pasztalataink ugyanis azt mutatják: több hatáskörrel, speciális regionális jogállással kell rendelkeznünk ahhoz, hogy a déli ha-tár mentén élők életfeltételei, gazdasági és munkalehetőségei javuljanak.

Őry Péter lapja

Pro Civis - az élethez szükséges nyelvhasználat

Az anyanyelv nem egy nyelv a sok közül, hanem egy rendszer, gondolkodás-mód is, melynek segítségével a gyermek felfedezi, megérti a körülötte levő világot, így megszerzett tapasztalatai által eligazodik benne.

Mi, a Pro Civis polgári társulásban fontosnak tartjuk a magyar nyelvű oktatást, hisz gyermekeink magyar családokban nőnek fel, magyar barátaik vannak, ma-gyar környezetben élnek. A célunk, hogy a magunk módján minél teljesebbé tegyük ezt a környezetet a magyar nyelv köztéri jelenlétével, minél gyakoribb vizuális és egyéb megjelenítésével, hogy a hivatalos ügyintézés során, amivel mindenki találkozik élete során, szintén emeljük anyanyelvünk presztízsét. A tudatos hivatali anyanyelvhasználat identitásunkat erősíti, lehetővé teszi, hogy az ember könnyebben, anyanyelvén is eligazodjon az ügyintézés útvesztőiben.

E célt követve már évekkel ezelőtt elkészítettük többek között az ebben a csomagban is megtalálható – minisztériumi előírásoknak megfelelő – iskolai beiratkozási űrlapokatnyomtatványokat, hogy a szülők anyanyelven írathassák gyermeküket abba az iskolába, amely a szülei, nagyszülei nyelvén indítja el őt a felnőtté válás rögös útján. Jelkép is a magyar nyelvű nyomtatvány, a magyar oktatásinevelési nyelv társadalmi szerepét emeli, egyben: identitásunkat erő-síti.

Mert azt valljuk: a magyar iskola több mint oktatás!

Ezzel az elképzeléssel indulok neki a márciusi parlamenti választásoknak az MKP képviselőjelöltjeként. Ezt a progra-mot akarom megjeleníteni a nagypolitiká-

ban és ezért akarok cselekedni.

Ehhez kérem az Önök bizalmát és támo-gatását, szavazatát.

Őry Péter

3

FrissÚjság

Felvidéken hamarosan ismét eljön az iskolai beiratkozások ideje. Mi a véleménye, milyen módon lehetne meggyőzni azon magyar nemzetiségű szülőket, akik még vacillálnak, hogy magyar nyelvű iskolába írassák a gyer-mekeiket?

Legelőször a szülőknek kell tisztázniuk magukban saját identitásuk kérdését. Fon-tos- e nekik még, hogy magyarnak szület-tek? Ha erre igen a válasz, akkor érdemes tudniuk valamit. Ha ők magyarok, magya-rul tanítják meg gyermekeiket írni, olvasni, gondolkozni, aztán magyar iskolába adva gyermeküket, az magyar kultúrán nő fel,

már teljesítették legfőbb feladatukat a gyermekükkel szemben. Mert aki magyar kultúrán nő fel, annak többé nem csupán gúnya lesz a magyarság, hanem bőr. Ami örökre levehetetlen marad, történjék ve-lük később bármi, válasszanak akármilyen utat. Felvidéki jó magyarnak lenni ennyi csupán.

Ehhez kell elengedhetetlenül a magyar iskola. Nagyobb jót egy szülő nem tehet a gyerme-kével mint hogy erős identitást, önazonosság tudatot ad neki. Szellemi, lelki, érzelmi gyöke-reket ad.Milyen legfőbb különbséget lát a magyar

Minden magyar felelős minden magyarért!Az ismert és népszerű irodalomtörténészt, Takaró Mihályt kérdeztük a magyar nyelv és irodalom szeretetéről, arról a kultúráról, amelyet mindannyian féltünk és igyekszünk őrizni.

kultúra és a környezetünkben élő más nem-zetek kultúrái közt?

Nem különb, hanem különböző. De ez a mienk, apáinké őseinké, akik egy ősré-gi hatalmas kultúrát hoztak létre, melyre nagyon büszkék lehetünk. A magyar kul-túra mind zenében, mind irodalomban, mind nyelvben eltér a környező népekétől. De leginkább gondolkodásunk módja az, amiben különbözünk tőlük. Arányaiban népünk adta a világnak a legtöbb Nobel- díjas tudóst. A világ legnagyobb felgyűjtött népzene kincsével rendelkezünk. Szabad-ságszeretetünk ismert az egész világon.

4

Őry Péter lapja

Több mint hetvenezer aláírás gyűlt össze az MKP tavaly október elsejével indított petíciója alá, amelyet a helyi népszavazások eredményének kötelező érvényűsége érdekében indított a párt.

A kezdeményezés nagy visszhangra talált a lakosság körében. Ez is azt bizonyítja, hogy a Magyar Közösség Pártja a polgárok oldalán áll. Olyan ügyeket képvisel elsősorban, amelyek közvetlenül érintik őket – a migránsok befogadását szabályozó kötelező kvótarendszer elutasítása, a települések eredeti történelmi nevének visszaállítása, vagy egyes környezetvédelmi beruházások ügye.

A múltban több érvényes népszavazás eredményét is figyelmen kívül hagyta a kormány. Petíciónk éppen ezen az áldatlan és elfo-gadhatatlan állapoton szándékozik változtatni. A helyi népszavazások eredményét kötelező érvényűvé kell tenni a kormány számára. Ennek elérése közös akarat.

Köszönjük, hogy ennyien melléálltak ennek a kezdeményezésnek, ígérjük, lesz eredménye!

Hetvenezer fölött

Magyarnak lenni jó, felemelő, kitüntetés e néphez tartozni. Ez megmaradásunk egyet-len titka.

Hogyan látja, mennyire nyitottak az emberek a magyar kultúra irodalmi remekeinek befo-gadására?

A mai generációk ugyanolyan értékesek, mint a régiek. De egy eszme nélküli korban,

dása. Milyen szerepet kap ebben a jelenkori kultúra?

Ha egy nép csupán azt a célt tűzi ki, hogy megmaradjon, lassan egész biztosan el fog tűnni. A helyes cél mindig a gyarapodás. Ha ezt tűzzük ki, meg fogunk maradni. Ehhez arra van szükség, hogy újra szaporodó nemzet legyünk itt a Kárpát- medencében.

Mennyire vett észre változást a diákok iroda-lomhoz való viszonyában?

A mai diákok kevéssé olvasnak, ez általános korjelenség. Miután ez így van, meg kell ta-lálnunk az új kommunikációs utakat, mellyel újra el tudjuk érni a szívüket, lelküket. Mert a mi gyerekeink ők,kiknél fontosabb nincs szá-munkra. Ez az út pedig az élő beszélgetés! A mai információs özönvíz ugyanis kommu-nikációs sivatagot eredményezett. Nincs ma értékesebb eszköz az élő beszélgetésnél.

Milyen könyv volt a közelmúltban nagy ha-tással Önre?

Nem könyv, hanem a rengeteg személyes találkozás tette, teszi rám már régóta a legnagyobb hatást, népem jövőjében való hitemet ez erősíti legjobban. Mert igazak Szabó Dezső szavai: Minden magyar fele-lős minden magyarért! S ha ezt így is él-jük meg a hétköznapokban, újra emelkedő nemzet leszünk.

Őry Péter, a petíciós bizottság elnöke

gyomorerkölcsű világban egyre nehezebb hatni az emberekre nemes, szép gondola-tokkal csupán. Ehhez már morál is kell, önismeret is kell, anyagiakon túli célok vállalása is szükséges. A valódi, értékes irodalom erre tanítja meg az embert.

Mit gondol, milyen módon segíthető elő az anyaországon kívüli magyarság megmara-

5

FrissÚjság

Az elmúlt időszakban egyre fontosabb szerepet kapott mindennapi éle-tünkben a külpolitika. Merre tartunk és kikkel? Ezekre és hasonló kérdé-sekre keressük a választ. A kihívásokról és azok hatásairól az ismert poli-tológussal, Feledy Botonddal beszélgettünk.

Egy, a külpolitika szempontjából érdekes év van mögöttünk. Hogyan látja, miként sike-rült a bonyolult helyzettel megbirkóznia Ma-gyarországnak és Szlovákiának?

Méretükhöz és ebből adódó befolyá-si korlátai közt nem teljesítettek rosszul, ugyanakkor születtek olyan döntések Bu-dapesten és Pozsonyban is, amelyek nem feltétlen egy határozott külpolitikai straté-gia követését mutatják, sokkal inkább ad hoc jellegű döntéshozatalt, ami ilyen hely-zetben kockázattá is válhat.

Közben pedig az Európai Unió egyébként sem szilárd bástyái teljesen összeomlani lát-szanak. Mit gondol, valóban csak látszólago-san marad meg a közös európai intézmény-rendszer?

Nem. Az európai közösség egy új formában fel fog támadni, lehet, hogy nem EU-nak fogják már hívni, ahogy 1992-ben is átke-resztelték az Európai Közösséget Európai Unióra. Ugyanakkor a kérdés a mi szlovák és magyar szempontunkból az, hogy teljes jogú tagjai leszünk-e a következő európai intézményrendszernek, amely az érdemi politikai döntéseket hozhatja majd meg.

Az elmúlt év leginkább Európában a migrá-cióról szólt. A térségünk polgára mennyire látja tisztán a helyzetet?

Erősen különböznek a személyes benyo-mások: mit gondolhat egy Szeged mellet-ti határfalu lakója és mit gondolhat egy tátrai város lakója? Még mindig az euró-paiak többsége nem látott, csak tévéké-pernyőn menekültet. A politikai pártjaink pedig igyekeznek rövidtávú céljaikhoz is felhasználni a migrációs témát, ami nem segíti a tisztánlátást. Mégis, mint például az orosz-ügyben, itt is mindenkinek van véleménye, és ez alapvetően jó: ettől mű-ködhet a demokratikus vita.

Várható, hogy a menekültek által elkövetett erőszakos bűncselekmények még nagyobb ellenérzéseket válthatnak ki, akár erőszakos válaszokat termelhet?

Ebben a körben már benne vagyunk, a gond csak az, hogy a kitermelt ellenérzések és erőszakos válaszok néha provokációkra

Teljes jogú tagjai leszünk-e a következő európai intézményrendszernek?

6

Őry Péter lapjaszületnek, amely elterel minket egyfelől az eredeti problémával való szembenézésről, mert létezik az is; ahogy attól is, hogy a provokátort keressük, és ne az áldozato-kat, akik felültek egy ügyes beállításnak.

Hogyan kezeli a meghatározó nyugati média a problémát?

Nincs meghatározó média, az online mé-dia miatt alaposan feltöredezett a véle-ményformálók médiafogyasztási szokása. Vannak mértékadónak tekintett média-felületek, ezek befolyása egyre csökken. Ráadásul a kölni eset bizonyította, hogy mindegy, hogy a nagy médiacégek hogy kezelik a kérdést, az emberek ettől függet-lenül alakíthatnak véleményt a közösségi médiafelületeken.

Mennyire tudnak a növekvő migránselle-nesség közepette megerősödni a régióban a szélsőséges pártok és kormányalkotó erő-ként mire lehetnek képesek?

A szélsőséges pártok növekedése az orosz befolyás növekedésével indult meg, hiszen finanszírozásuk és segítésük immár több esetben kristálytisztán bizonyítható mó-don Moszkváig fejthető vissza. A migráció itt is egy felhasznált elem. Hogy kormá-nyalkotóak lesznek-e, azt azért még várjuk ki!

Az általunk sokszor fejlett nyugatnak neve-zett nagyhatalmak esetében milyen forga-tókönyvet lát elképzelhetőnek a téma kap-csán?

Amerika és Oroszország nukleáris nagy-hatalmak, Franciaország és az Egyesült Királyság pedig szintén az atomklub tag-jai a kontinensen. Egyelőre egymás közt kellene rendezniük a viszonyokat, ame-lyek éppen a regionális konfliktusok mi-att viszont egyre nehezebben rendezhe-tők, úgyhogy benne vagyunk egy negatív körben, amiből nehéz a kitörés. Ezt mu-tatja a befagyni készülő ukrán helyzet, a szíriai patthelyzet, a Kína körüli szigetvi-ták és sok más kevésbé látványos front is. Ettől függetlenül zajlanak tárgyalások: Genfben a szír rendezésről, legutóbb a kalinyingrádi határon az ukrán ügyről orosz és amerikai partner közt, tehát

megy a háttérben az alkudozás. No erről nem sokat tudunk.

Hogyan sikerülhet megállítani a bevándorlás ilyen formáját?

Az egyik alapkérdés, amit egyre több po-litikus és szakértő is feltesz, hogy megállí-tani lehet-e, vagy terelni. Az biztos, hogy a hotspotnak becézett uniós ötlet nem rosz-sz, tehát a menekülttáborokba kellenének olyan elosztó-regisztráló-ellenőrző pon-tok, ahonnan kontrolláltan lehet beutaz-tatni menekülteket és bevándorlókat egy-aránt. Most ennek semmi nyoma. Illetve például London ilyet használ, uniós egység ez ügyben nincs, és sok a jogi akadály is.

Milyen további hatások irányíthatják az eu-rópai külpolitikát?

Oroszország asszertív magatartása; az arab tavasz során bedőlt államok újabb összeroskadása és a terrorizmushoz való felzárkózása, az ISIS-filiálék további szapo-rodása és megerősödése a közvetlen kör-

nyezetünkben is alakíthatnak, és akkor a klasszikus versenyterületeket is nézhetjük persze, mint a versenyfutás az északi-sarki erőforrásokért, a Szuezi-csatorna és Afrika szarva körüli vizek ellenőrzéséért és biz-tonságáért. De lehet úgy is nézni, hogy a klímaváltozás befolyásolja már a külpoli-tikát, hiszen bangladesi menekültekből is ezresével érkeznek már hozzánk.

Mit gondol, a migrációs válság által kissé összerázódó visegrádi térség tud majd a to-vábbiakban majd lényegi módon együttmű-ködni?

Sokkal több dolog választja még mindig szét ezeket az országokat és köti őket bi-laterális módon más-más szövetséghez. Berlin lehetne az összekötő kapocs, bár épp ebből most Varsó lépett hátrébb. Az orosz viszony nagyon megosztó, de ugyan-úgy az euró-nem euró kérdésben is látszik a különbség, energiapolitikában, amerika-iakhoz való viszonyban... Miközben az ér-dekérvényesítési súlyát a V4-nek erősíti az együttműködés, kell még sok jó tapasztalat egymással, hogy a bizalom elmélyülhessen.

7

FrissÚjság

Szerencsésnek nevezi magát, mert megen-gedheti magának, hogy jótékonykodhas-son. Közben elismeri, nem tud koldulni és tevékenységét a személyiségfejlődés fon-tos részének tartja. Puss Sándor jezsuita szerzetessel beszélgettünk.

A nehéz sorsú embertársaink megsegítésére szenteli ideje java részét. Hogyan kezdődött ez a történet?

Már nagyon régen kezdődhetett – ha foga-mazhatok így. Erre nevelt az élet, s valóban nehezen tudom megérteni azokat, akik kö-zömbösek tudnak maradni a nyomor lát-tán. Talán akkor alakult ki bennem, amikor csallóközcsütörtöki gyerekként néha láttam érkezni egy koldust a falunkba. Szüleim mindig adtak neki valamit, ez akkor még természetes volt. A koldus részét képezte a falunak, a társadalmi életnek. Csak manap-ság, amikor könnyedén vissza lehet élni a koldulással – vált ez a fájó jelenség taszító-

Rabszolgává válni sokkal könnyebb, mint a szabadság felé terelni az embereket

vá. Valóban hálás vagyok szerzetesi közös-ségemnek, mert lehetővé teszi, hogy időm nagy részét jótékonykodásra fordítsam. Ezért aztán nem is nagyon tarthatom saját érdememnek. Én vagyok az a szerencsés, aki megengedheti magának, hogy szabadon jótékonykodhasson.

Miért éppen a kárpátaljai magyarságot vá-lasztotta?

Nem mondhatnám választásnak a szó szo-ros értelmében. A 80-as években kerültem nagy választás elé: vagy emigrálok külföldre, s akkor magyar jezsuita leszek, esetleg ben-cés szerzetes Pannonhalmán, vagy itt ma-radok és akkor földalatti szlovák jezsuiták között fogok élni. Utóbbit választottam. Pap-pászentelésem után Kassára helyeztek. Az ottani magyar közösség nem tanúsított nagy bizalmat irántam. Szlovák jezsuita, osztrák vezetéknévvel... ? Így aztán kezdtem átjárni a közeli Kárpátaljára, míg végül kaptam oda

római elöljárómtól hivatalos kiküldetést is. Hamarosan megszereztem az ottani magya-rok teljes bizalmát. Nem is volt könnyű újra visszatérni Felvidékre.

Milyen módon igyekeznek segíteni a rászoru-lóknak?

Jezsuita közösségünk három tagból állt, még mielőtt felszámolták volna ezt a kár-pátaljai magyar missziót sikerült létrehoz-nunk egy családtípusú gyermekotthont, ahol 4 házaspár közel 30 gyereket kapott az ukrán gyermekotthonokból – úgymond házi-nevelésre. Nekünk jezsuitáknak az volt a dolgunk, hogy megfelelő házaspárokat találjunk, no meg anyagi támogatókat. Pár évet töltöttem Olaszországban is, aránylag könnyen ment, hogy azt, amit az ottani ka-ritasz szervezet kezdett gyűjteni a kárpát-aljaiak számára, el is juttassuk oda. Termé-szetesen nem készpénzt, hanem használt bútorokat, ruházatot, konyhaeszközöket és

8

Napjaink embere egyre inkább csak önmagával foglalkozik.

Az individualizmus elhiteti vele, hogy voltaképpen csak önmagára számíthat. Ebből aztán logikusan

azt következik, hogy másokra nem marad sok ideje.

Őry Péter lapjaegyebet. Ezeket itt Felvidéken az önkén-teseinkkel 10-20 centért el tudjuk adni, s ebből már némi anyagi biztonságot tudunk nyújtani a gyermekotthonnak. Ebben így is legnagyobb részt a gyermekotthont alapító Bíró házaspár gyermekei veszik ki, akik már Budapesten élnek – onnan közvetítenek.

A kárpátaljai magyarok nagy része menekül az ottani körülmények elöl. Mennyire lehetsé-ges nekik akár a felvidéki magyarság körében új lehetőségeket teremteni?

Eddig is voltak kínálkozó lehetőségek, most viszont, amikor arról beszél egész Európa, hogy be kellene fogadni a menekülteket, akkor többen is jelezték – ha lehetséges, akkor inkább kárpátaljaiakat fogadnának. Az új lehetőségek teremtését illetően egye-lőre annyit tudunk tenni, hogy elsősorban a gyermekotthon lakóit hozzuk át időről-idő-re, hogy kölcsönösen megismerjük egy-mást. A személyes kapcsolatokon áll vagy bukik minden.

Mennyire könnyű meggyőzni az embereket, hogy segítsenek?

Bevallom, nem vagyok egy meggyőző tí-pus, nem tudok koldulni. Polgári társulásom bankszámláját is megszüntettem, mert csak gondok lennének vele. Azt tartom, s abban hiszek, hogy az embereknek van szüksé-gük arra, hogy jótékonykodni tudjanak. A személyiségfejlődés szerves részét képezi a szeretetszolgálat. Sőt a jezsuita egyete-meken is azt tanítjuk, hogy egy szervezet, közösség azzal tud tovább fejlődni és erő-södni, ha tevékenységének szerves részét képezi a jótékonyság. Láttam már pár egy-házi szervezetet, amelyek azért mentek tönkre, mert nem voltak hajlandóak átállni egy bizonyos idő után a karitász- vagyis sze-retetszolgálatra.Mit gondol, a napjaink embere mennyire fog-lalkozik embertársai szegénységével, hogyan lehet őket a téma irányába terelni?

Napjaink embere egyre inkább csak önma-gával foglalkozik. Az individualizmus elhi-teti vele, hogy voltaképpen csak önmagára számíthat. Ebből aztán logikusan azt követ-kezik, hogy másokra nem marad sok ideje. Jobb esetben is csak a fölöslegéből ad, ha ad. Maga az okostelefon is ilyen irányba te-

reli: ahelyett, hogy illedelmesen megszólíta-na valakit, bármily gond esetén előkapja a mobilját. Pedig épp attól ember az ember, hogy tud emberségesen kommunikálni, kérdezni, szívesen segíteni. Azért akadnak olyanok is, akik megértik, hogy nekik ma-guknak van szükségük arra, hogy segíteni tudjanak másokon. Ettől lesznek emberib-bek – már aki emberibb akar lenni. Bármi rabszolgájává válni sokkal könnyebb, s a szabadság felé terelni az embereket, bizony nagyon nehéz.

Mit ad önnek lelki értelemben ez a küldetés, amellyel másoknak segít?

Mint mondják: jót tenni jó... jónak lenni jó. Ez önmagában is elegendő érv. Jár ezzel persze sok-sok csalódás is, aggodalom má-sok iránt. Másokon segíteni azzal a kocká-zattal jár, hogy ezt a másik elutasítja, nem érti meg, sőt hátsó szándékot vélnek emö-gött. Gyakran bizony kereszt is ez a szolgá-lat, s nem éppen úri mulatság, ahogy az a jó-

tékonysági rendezvényeken néha látszik.

Milyen tervei vannak a közeljövővel kap-csolatban?

Talán a legnehezebb a szenvedélybete-gekkel való foglalkozás. Nem is maga a beteg, hanem annak hozzátartozói, szülei okozzák a legtöbb bonyodalmat. Először tagadják, később ignorálják, amikor meg már késő, akkor térdenállva könyörög-nek, hogy segítsünk. Tíz éve annak, hogy sikerült egy olasz közösséget meghonosí-tani itt Felvidéken. Szenvedélybetegeket fogadnak be, mialatt a szüleikkel is haté-konyan foglalkozunk – ezt a szolgáltatást zömében csak a magyarországiak és a szlovákok veszik igénybe. A közeljövő-ben Esztergomban tartunk egy nagy-szabású szülői értekezletet, ahol végre magyarok-szlovákok együtt leülünk és megbeszéjük, hogyan lehetne a magya-rok között még hatékonyabban dolgozni a szenvedélybetegségben sínylődök közt.

9

FrissÚjság

Január /felkészülés hava/

Zöldségeskert: Lóbab vetése, a kert egy darabját letakarhatjuk fóliával a korai ve-téshez. A fóliás hajtatásra szánt burgonyát csíráztassuk melegebb helyen. Amennyi-ben a talaj nem fagyos, nem sáros, ültethe-tünk rebarbarát. Nem is gondolnánk, hány féle gyom virágzik és termel magvakat ilyenkor. Szabaduljunk meg a gyomoktól, mielőtt azok magvai szétszóródnának a kertben.

Gyümölcsös: Szükség szerint rázzuk le a nehéz hótakarót a fákról. A januári hó-nap megfelelő a lombhullató fák és cser-jék megmetszésére. Vágjuk vissza a málna szárait a talajtól 20-25 cm-re.

Díszkert: Fejezzük be a fagyhatást igénylő magok vetését - az alpesinövényekét is.

Üvegház: Vethetünk uborkát, paprikát, hagymát, hónapos retket, sárgarépát, spe-nótot, nyári káposztát, vajrépát, articsókát.

Tudta Ön, hogy a világ legerősebb erőspapri-kája a Carolina Reaper?

Február /ébredés hava/

Zöldségeskert: Megkezdjük a korai zöld-ségfélék fólia alá vetését. A hónap végétől a nem fagyérzékeny fajtákat már szabad-földbe is vethetjük. A fóliába ültethetünk előcsírázott burgonyát. Ültethetünk fok-hagymát, csicsókát. A korai fejes salátát trágyázzuk szerves trágyával.

Gyümölcsös: Lehet trágyázni a fákat, cser-jéket. Amennyiben nem fagyott a talaj, úgy elkezdheti beültetni a dísz- és gyümölcsfá-kat. Ezzel már most elindul a fák fejlődése. Egy rövid ideig tartó fagy nem károsítja a fákat.

Díszkert: Az ágyásokat és a gyepet február végétől trágyázhatjuk. A mentát ilyenkor kell kiemelni, szétosztani, sarjairól szapo-rítani. Február végén nyílnak a szikla- és hangakertben az első virágok, mint pl. a téltemető. Gondoskodjunk arról, hogy ezek a növények kibújhassanak a napra, a ráhullott lombot és gallyakat távolítsuk el róla.

Üvegház: Vethetjük a cserepes virágokat,

a paradicsomot, borsót, padlizsánt, zellert, korai spenótot, csemegekukoricát, görög-dinnyét.

Tudta Ön, hogy az akác és borsó közeli rokonok?

Március /rügypattanás hava/

Zöldségeskert: Készítsük elő a talajt a ve-teményeskertben. Terítsünk szét egy kevés szerves eredetű trágyát. Fólia alá, enyhe időben a szabadba is vethetünk céklát, borsót, bokorbabot. Vethetünk fejes salá-tát, zöldhagymát, bimbóskelt. Duggatha-tunk vöröshagymát és fokhagymát, ültet-hetünk burgonyát, csicsókát. A februárban üvegházba vetett spenótot és borsót ül-tessük ki.

Gyümölcsös: Elvégezhetjük a körte, szilva, alma oldását. A füge téli takarását több szakaszban távolítsuk el. Végezzük el a gyümölcsfák megelőző növényvédelmi munkálatait a rügyek duzzadásáig (lemosó permetezés).

Díszkert: A gyepet fésüljük át gereblyé-

Kertész naptár nem csak kertészek részéreAponyi Ferenc

10

Őry Péter lapjavel, a füvet kezdhetjük nyírni, pótoljuk a hézagokat, létesítsünk új gyepfelületet, ha a talaj már nem fagyos és nincs rajta pangó víz. Telepíthetjük a nyáron nyíló gumósokat, évelőket, futókat, cserjéket. A sövények, cserjék, lombos fák telepítését a hónap végéig fejezzük be. Metsszük meg a rózsabokrokat, mindig egy alvó rügy fölött, terítsünk szét szerves eredetű trágyát.

Üvegház: Vessünk póréhagymát, fagyérzé-keny egynyáriakat, fűszer- és gyógynövé-nyeket. Vessük el a hidegházi termesztésre szánt uborkát, paprikát, padlizsánt és a fó-liás termesztésű paradicsomot.

Tudta Ön, hogy a paprika termését felfújt bo-gyónak hívják?

Április /virágzás hava/

Zöldségeskert: Fólia alá vessünk cukor-borsót, ültessünk ki padlizsán- és paprika-palántákat. Szabadföldbe vessünk borsót, sárgarépát, őszi és téli fejes káposztát, kel-káposztát, céklát, karalábét, édesköményt. Ültessük ki a fólia vagy az üveg alá vetett bokorbabot, articsókát, ilyenkor telepíthe-tünk spárgát. A karós- ill. futóbab számára készítsünk támasztékot. Borsót leghama-rabb 4 év múlva vessük ugyanarra a helyre.

Gyümölcsös: Ahol szükséges, alkalmaz-zunk kézi beporzást. Köszmételisztharmat vagy alma-, körtevarasodás ellen perme-tezzünk megfelelő védőszerrel, melyet két hét elteltével ismételjünk meg.

Díszkert: A tavacskába és partjára ültes-sünk vízinövényeket, telepítsük ki a gyö-kérlabda nélküli örökzöldeket, sövényt. A hónap második felétől ültethetjük a me-legigényes díszfákat, és díszcserjéket. A télen és télutó idején virágzó fiatal cser-jéket, hangaféléket mindjárt az elvirágzás után nyírjuk meg. A kikelt gyógynövénye-ket egyeljük ki, és vessünk újabbakat. A fa-gyérzékeny gumósokról, évelőkről, melye-ket az üvegházban teleltettünk át, vágjunk dugványokat. Ha a rózsabokron rozsdáso-dást észlelünk, permetezzük meg.

Üvegház: A paradicsom-, paprika-, pad-lizsánpalántát ültessük ki hidegházba. Ves-sünk fólia alá szánt uborkát, szabadföldi termesztésű babot, zellert, póréhagymát.

Tudta Ön, hogy a világ legdrágább fűszernö-vénye a sáfrány, ami a növény bibéjéből ké-szül?

Május /termésképzés hava/

Zöldségeskert: Ültessük ki a gumós, gyü-mölcstermő és levélzöldségeket, babot, borsót, póréhagymát. Fekete tetű károsí-tása esetén csípjük le a lóbab csúcsi részét. Védekezzünk a sárgarépa- és káposztalégy ellen. A burgonyát kupacoljuk fel-ezt hív-juk töltögetésnek.

Gyümölcsös: A kordonon vagy fal mellett nevelt gyümölcsfákat előbb kötözzük, majd végezzük el a zöldmetszést. Ha a kö-szméte sűrű termést ígér, ritkítsuk meg, hogy szebb bogyókat érleljen. Védekez-zünk az almamolyok ellen. A cserjéket és a gyümölcsfákat öntözzük meg. Kezdjük meg a szőlő zöldmetszését. Májusban már terem a földieper és és a korai cseresznye.

Díszkert: A korán nyíló futókat, az elnyílt alpesieket, a gyorsan növő cserjéket metsz-szük meg, vágjuk vissza. A futókat rögzít-sük kötéssel, a magas növésű évelőknek biztosítsunk támasztékot. A fagyosszentek elmúltával kiültethetjük az érzékeny egy-nyáriakat, évelőket. Vessünk újabb fűszer és gyógynövényeket, vessük el a kétnyá-riakat is. Vizsgáljuk át a rózsát és a többi dísznövényt is. Fertőzés esetén lépjünk fel a tetvek és a hernyók ellen. A gyökérlabda nélküli örökzöldek ültetését fejezzük be.

Üvegház: A paradicsomról csípjük le az oldalhajtásokat és trágyázzuk. Verőfényes időesetén szellőztessünk és árnyékoljunk.

Gondolta volna, hogy több mint 1000 fajta alma található a világon?

Június /nyárelő hava/

Zöldségeskert: Az utolsó, melegágyban vagy üvegházban nevelt hagymát is ültes-sük ki. Ültessük ki az őszi és téli káposz-tát, védjük a káposztalégy ellen. Kötözzük fel az uborkát. Szedjük fel az újkrumplit, a többit kupacoljuk fel. Ültessük ki a sza-badba a kényes zöldségféléket is. Kicsi cserepekben hajtassuk elő a csemegeku-koricát.

Gyümölcsös: A bogyósokon végezzünk zöldmetszést. A gyümölcsfák nemkívá-natos hajtásait vágjuk le, ha szükséges, kötözzük fel. A cseresznyét védjük a ma-daraktól. A kívánt mennyiségű eperindát gyökereztessük le, a többit távolítsuk el. A szőlőn végezzük el a nyári zöldmet-szést.

Díszkert: A hűvösebb vidékeken ültessük ki a kényes egynyáriakat és évelőket. Helyez-zük tenyészhelyükre a mélyvízi növényeket. Az évelők és kétnyáriak palántáit ültessük ki végleges helyükre, a tavaszi hagymás nö-vényeink elvirágzása nagyrészt megtörtént. Bujtásról szaporíthatunk futókat.

Üvegház: A gyümölcstermésű zöldségeket (paprika, paradicsom, padlizsán) egyeljük ki és trágyázzuk, a paradicsom oldalhajtásait csípjük ki. A tűző nap ellen árnyékoljunk.

Tudott róla hogy, a nagy virágú nemes gran-diflorus és holland kardvirág 80-150 cm ma-gasra is megnőhet?

11

Az első külhoni magyar törvénytár www.torvenytar.sk

FrissÚjság

A PRO CIVIS polgári társulás, és az álta-la működtetett Szlovákia Magyar Önkor-mányzati Intézet már 2011-es megalaku-lását követően azt a célt fogalmazta meg, hogy hatékonyan segíteni kell a magyarok által lakott települések önkormányzatait. Ismerve a szlovákiai jogi szabályozás ab-szurditásait, úgy döntöttünk, hogy – más tevékenységeink mellett — az egyébként gyatra kisebbségi nyelvhasználati törvény betarthatóságában is segítséget nyújtunk a magyarok által lakott falvaknak és váro-soknak.

Amennyiben megengedi a tisztelt olvasó, pár mondatban vázolom, mik is az alapve-tő abszurditások az oly sokat „ragozott” kisebbségi nyelvhasználati törvényben. A törvény — ellentétben az államnyelvivel – kizárólag a polgárnak ad lehetőséget, hogy anyanyelvét használja a hivatali érintkezés-ben. Magyarán: amennyiben XY úgy dönt, élhet azzal, hogy magyarul ír kérelmet egy adott hivatalba (önkormányzati és állami egyaránt). Persze csak azon településen, ahol a magyarság aránya meghaladja a 20 százalékot. Ezt követően a hivatal „köte-les” az egyénnek magyarul is válaszolni. A

törvény végrehajthatóságának szépsége abba is rejlik, hogy valójában nincs, pon-tosabban nem álltak rendelkezésre ma-gyar vagy kétnyelvű kérelemminták, tehát a hivatalokban amennyiben valaki ilyet igényelt vagy igényelne, nem kaphat ilyet. Ha pedig már veszi a fáradságot a tisztelt ügyintéző polgár, hogy akkor is magyarul ír, jön az újabb „gond”, ki, hogyan és mit vá-laszol neki? Tapasztaltuk, hogy a hivatalok (hivatalnokok) nem igazán tudnak választ adni, hiszen nem áll rendelkezésükre az a magyar nyelvű háttéranyag, amely alapján egy-egy határozatot, kérelemmintát stb. elkészíthetnének. El kell mondjam, hogy ez nem a hivatalnok hibája, ez egy állami mulasztás, hiszen azon a „lerágott cson-ton kívül”, hogy minden egyes adófizető polgárt megilletnek az alkotmányban rög-zített alapjogok, itt van még a Regionális és Kisebbségi Nyelvek Európai Kartája is. A kartát Szlovákia is jogrendjébe emelte, csak éppen 2001-től „késik” az abban fog-laltak megvalósítása. Mondhatnám, hogy „hozzászoktunk” már ahhoz, hogy nem oldják meg vagy nem akarják megoldani közösségünk nyelvi jogainak biztosítását. Olyan ez a törvény, mint a mesebeli ván-

12

Őry Péter lapjador esete a kőlevessel…, csak sajnos a mi „vándoraink” még a kapun sem nagyon ko-pogtatnak, pedig a törvényhozás épületé-nek kétszárnyú kapuját becsületesen meg lehetne zörgetni.

Az ősök józanságából kiindulva úgy dön-töttünk, hogy a „segíts magadon, Isten is megsegít” közmondásból okulva, változ-tatunk az áldatlan állapotokon. Az állam helyett a Pro Civisben elkezdtük a hiva-tali ügyintézés nyelvi alapjainak megte-remtését. Első lépésünk volt 2011-ben, a Szlovák Köztársaság Alkotmányának le-fordítása. Ezt követően számos kérelmet, mintát (pl. óvodai és iskolai beiratkozások, építésügyi-, szociális kérelmek) készítet-tünk és küldtünk el több mint 500 telepü-lésnek ingyenesen. Matricákat adtunk ki, jogi segítséget nyújtottunk és nyújtunk, szótárt fejlesztünk és még sorolhatnám. Ami a jogszabályok magyar nyelvű vál-tozatainak elkészítését illeti, Pro Civis Füzetek címmel írottan is megjelentettük és megküldtük az önkormányzatoknak a törvényeink egy részét, összegségében18 számot adtunk ki, ami közel 1200 oldalnyi kétnyelvű írott törvény.

Munkánk a mindennapi élet segítését célozta meg és nem holmi marketig tevé-kenység részeként tekintettünk a hivatali kétnyelvűség ügyére. Ennek köszönhető-en 2011-től napjainkig eljutottunk oda, hogy 65 törvényt és ezek több mint 220 módosítását dolgoztuk fel és tettük elér-hetővé a www.onkormanyzas.sk oldalon. A közel négyezer oldalnyi anyag viszont új kihívások elé is állította szervezetünket: az áttekinthetőség, valamit az egyszerű keresés mellett a törvénymódosítások figyelemmel kísérhetőségét is biztosíta-ni kellett. Ennek okán 2015 januárjában úgy döntöttünk, elkezdjük „programozni” a www.torvenytar.sk portált, mely ez első külhoni magyar elektronikus törvénytár lett. Büszkeséggel tölt el, hogy mi vagyunk az első olyan külhoni közösség, ahol ilyen rendelkezésre áll! A portál bemutatója az indulás napján, február 16-án lesz — vagy volt (az írás megelőzi a bemutatót). Ezt az eredményt pedig úgy értük el, hogy az az állam, ahova az adónkat fizetjük, egy lyukas garassal sem segítette tevékeny-ségünket. Köszönet és hála mindazok-nak, akik hittek és hisznek abban, hogy a nyelvi alapok nélkül nem tudunk a hivatali

ügyintézésben fejlődni, és támogatták az általam vezetett Pro Civis polgári társu-lást! Talán egyszer oda is eljutunk, hogy nálunk is az lesz a normális, ami mond-juk Belgiumban, ahol a király beiktatásán

mindent három nyelven mondott el, ezzel is bemutatva, hogy az ország minden pol-gára egyenlő, egyformán fontos…

Őry Péter

13

Az egyszínű kormány igyekezett működé-sének utolsó pillanatáig azoknak osztani, akik hozzá politikailag a legközelebb állni. Már csak az a kérdés, meddig hagyjuk ne-kik, hogy a tőlünk beszedett adómilliókat nem az érdem, hanem a pártállás szerint adják tovább, miközben az ország déli ré-sze mintha csak kitagadott mostohagyer-mek lenne.

Decemberben jelent meg a Szlovák Pénz-ügyminisztérium honlapján a községeket érintő kormányzati támogatásokról szóló kimutatás (Zoznam dotácií poskytnutých podľa § 2 Výnosu MF SR č. 26825/2005-441 - Individuálne potreby obcí).

Természetesen ezúttal sem értek bennün-ket meglepetések. A közpénzek pénzügymi-nisztériumi elosztása ismét pártállás szerint történt. A legtöbb támogatást a Smer illetve a Smer-rel koalícióban regnáló polgármes-terek által vezetett községek kapták. Az előző „osztogatások” gyakorlatával szem-ben mindössze egy apró változás történt: a választások közeledtével még durvábbak az arányok Ficóék és elvbarátaik javára.Az összességében elosztott 4 828 000 euróból a Smer-es települések 2 563 440

eurót kaptak, ez az összes támogatásnak az 53,1%-a, míg a Smer-rel koalícióban vezetett községek összesen 523 457 eu-rót nyertek. Ez az egész kalapból 10,84%-ot jelent. Nem nehéz kiszámítani, hogy a Smer-eseknek és csatlósainak az összes támogatásnak a 63 százalékát sikerült megszerezniük.

Még érdekesebb az arány a sikeresség vo-natkozásában. A Smer vezette települések 60,24%-ban voltak sikeresek, míg elvbará-taik 47,02%-ban. Az ember azt képzelhet-né, hogy ezeknek a községeknek a vezetői illetve projektírói a zsenialitás határát sú-rolják, ennél azonban egyszerűbb konklú-zió, hogy a támogatások osztogatása ismét csak haveri alapon történt.

Érdekes adat, hogy a nem pártszínű, füg-getlen polgármesterek által vezetett köz-ségek által benyújtott 687 pályázatból mindössze 118 volt sikeres, 569-et nem méltattak támogatásra. Jelzésértékű, hogy az MKP-s vezetésű falvak 57 projektjéből mindössze 7 volt sikeres, 50 kérvényüket elutasították. Hasonlóan jártak a Most-Híd polgármesterei, akiknek 47 pályá-zatából szintén 7-et támogattak. Ez azt

tükrözi, hogy a „hídépítés” igyekezetének filozófiáját Ficóék nem igen méltányolják, azt magasan felülmúlja a magyarfóbia. A dél-szlovákiai települések tehát ismét mostohagyerekek voltak, és szokás szerint a sor végén kullognak. Hab a tortán, hogy ennél lejjebb már csak a Szlovák Nemzeti Párt végzett, amelynek mind a 24 pályáza-tát elkaszálták. Eszerint a Smer egykori ko-alíciós partnere – legalábbis önkormányza-ti szinten – kisesett Ficóék kegyeiből. Nem meglepő viszont, hogy az SNS-Smer koalí-ció jobban járt: 27,27%-os sikerességével egész jól szerepelt.

A támogatások járási szintű eloszlása is azt bizonyítja, hogy a leszakadt régiók segí-tésének szándéka a Fico-kormány részé-ről pusztán blöff. Míg a munkanélküliségi mutatókban országosan listavezető Rima-szombati járásba 77 700, vagy a szintén mostoha sorsú Rozsnyói járásba 27 400 eurós támogatás jutott, addig az autó-gyárával „dübörgő” Zsolnai járásba 161 900 euró, vagy a Nyitrai járásba 330 000 euró támogatás került. A járási adatok ter-mészetesen nem tükrözik a nemzetiségi összetételt, de nem nehéz kitalálni, hány kisebbséghez tartozó lakos él például a Va-rannói (236 950 euró), Eperjesi (204 800), a Homonnai (261 800) vagy a Nagymihályi (270 850) járásban.

A támogatást nyert 653 község listáját böngészve az ember szinte úgy érzi ma-gát, mint egy gyöngyhalász, aki felrikkant örömében, ha gyöngyöt (esetünkben ma-gyar települést) talál a kagylóban. Aztán el is kedvetlenedik, amikor a pályázatot nyert magyarok lakta település neve mel-lett megpillantja a polgármester Smer-es hovatartozását. Ez is egy módja az elvtelen hűség és az önfeladás megjutalmazásának.

A Magyar Közösség Pártja sorozatosan szóvá teszi, hogy egy-egy település fej-lesztését, támogatását az államnak és a kormányzatnak politikamentesen és igaz-ságosan kell(ene) kezelnie. A regionális po-litika szempontjából elfogadhatatlan, hogy a kormánypárt pénzügyminisztériuma a polgárok és az egyes régiók, települések valós igényeit semmibe vevő módon osz-sza el a támogatásokat. Az állami költség-vetésbe befolyó pénzek valamennyiünk adóiból befizetett közpénzek, ezért tisz-tességtelen, hogy pártpolitikai célokra

Újabb kormánymutyi, de még meddig engedjük?

FrissÚjság

14

használja fel a kormányzat. Ráadásul a közelgő választá-sok előtt. De számtalanszor tapasztalhattuk, hogy Ficó-éknak semmi sem drága, ha a hatalom megszerzéséről vagy megtartásáról van szó.

A fenti adatokból egyértelmű-en kiderül, hogy a Fico-kor-mány pénzügyminisztériuma a támogatásokat párthovatarto-zás és nem utolsó sorban nem-zetiségi hovatartozás alapján osztotta le. Ez a kormányzat szégyene, amely diszkriminatív módon kezeli a közpénzeket és az ország polgárait.

Mi nyomorítja az önkormányzatokat?

Őry Péter lapja

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy kis falucska. Nem az Óperenciás tengeren túl, nem is az Üveghegyen túl, hanem közelebb. Mondjuk Mátyusföldön. Vagy a Csallóköz-ben. Ahol a kurta farkú malac azért nem túr, mert óriási hizlaldákba zárták szegényt, ahol még a villanyt is leoltják, hogy ne mo-zogjon. Hízzon. Puffadjon szegény malacka. A fény csak akkor jár, ha jön az etetés.

Egyszóval adott egy kis, familiáris falucs-ka, amelynek főterén van egy kocsma meg egy évszázados tölgy, meg van még itt egy lapos tetejű kultúrház, esetleg egy ottfelejtett – de hamarosan felszámolandó – kisiskola. Ugye, ismerős. Mindazonáltal az emberek szerettek itt élni, és aránylag jól érezték magukat. Napjainkban furcsán

hangzik, de kis közösséget alkottak.

Történt azonban egy napon, hogy idegen költözött a faluba. Messziről jött, de valami ide húzta. Talán a síkság nyugalma, talán a tölgyfa. Sok jó ember kis helyen is elfér. Aztán, ahogy teltek-múltak a napok, egyre több beköltöző érkezett. Ily sok jó ember azonban már nem fér el kis helyen, eny-nyi embernek építeni kellett. Szaporodni kezdtek a házak. Egy reggel a falusiak arra ébredtek, hogy már nem egy kis faluban laknak, hanem egy másik falu nőtt ki a sem-miből a kertjük végében, kétszer akkora, mint az eredeti. És már háromszor annyian nézegetik az öreg tölgyet, s legalább any-nyian hiányolják a kismalacot, amely, mint említettük, már csak a mesében röfög.

Váltsuk komolyra a szót. Szlovákiában sür-gős változtatásra szorulnak az önkormány-zatokat nyomorító törvények. Egyszerűen azért, mert a sok beköltöző nem köteles állandó lakhelyként feltüntetni az állandó lakhelyét. Köztudott, hogy a községek leg-nagyobb bevételét állami költségvetésből juttatott adóhányad képezi. Más kérdés persze, hogy az önkormányzatok (és egy-egy település) létezését miért kell egyfajta adónemhez kötni? Namármost: a bejelen-tetlen (állandó lakhellyel nem bíró) lakos nem lakos. Csak vendég. Hogy a gyengéb-bek is megértsék: lehet, hogy a községben 500-an laknak, de van ott még 1000 ven-dég. Az adóhányad 500 ember után jár, de szolgáltatni 1500 embernek kell!

A Gútorra, Jányokra, vagy éppen Somor-jára beköltözött vendéget persze jottányit sem érdekli, képes-e az önkormányzat ekkora terhek viselésére, ő elvárja az esti villanyvilágítást, a szemételhordást, a hóel-takarítást, az orvosi ellátást, a közlekedést. Joggal, hiszen ott lakik. Csakhogy ebbe a falu belerokkan.

Hát ezért kell Szlovákiában megváltoztatni a helyi adó- és illetéktörvényt, méghoz-zá sürgősen. Mert a mesebeli kis faluban (azon túl, hogy nyelv- és identitásváltás is történt), egy idő után nem futotta a la-pos tetős kultúrház tatarozására, a járdák rendbe tételére, be kellett zárni az iskolát, és kidőlt az öreg tölgyfa is. Oda lett a falu, akárcsak a mesebeli kurta farkú malacky.

Őry Péter

15

Tovább pörögnek a filmek

Tavaly ősszel Csallóközcsütörtökben indult útjára a Felvidéki Magyar Moziklub, amely a közös mozizás élményét hozza el a ma-gyar közösségeknek.

Azóta már több településen győződhettek meg a nézők arról, milyen kiváló magyar filmek készültek az elmúlt években, s ne felejtsük el, ingyen. A moziklub ötletgaz-dája, Őry Péter továbbra is hangsúlyoz-za: „Szeretnénk feleleveníteni azt a mára szinte kihalt hagyományt, hogy a kisebb

települések lakosai számára is helyben és a legmagasabb műszaki szinten legyen el-érhető az audiovizuális kultúra. Másrészt ennek keretében elsődlegesen a magyar filmművészet alkotásait akarjuk ismertté tenni a felvidéki magyar néző számára.”

Többek közt a magyar film sikerét mutatja a Saul fia hódító útja, amely tájaikra is elju-tott és a Felvidéki Magyar Moziklub részt-vevői is megtekinthetik, az Oscar esélyes mozit, de nem csak azt, hanem kiváló ma-

gyar meséket is, vagy éppen a Lovasíjász, amely Kassai Lajos tevékenységével, az általa újrateremtett - csak az elődeinkre jellemző ősi harci képességgel - a lovasíjá-szattal, ennek szellemi hátterével, az abból létrejött, a világban futótűzként terjedő sporttal, Kassai Lajos kulturális életünkben betöltött szerepével foglakozik.

Csallóközcsütörtök, Ógyalla, Nyárasd, Egyházgelle, Szímő és Ekecs – hat hely-szín, közel 2000 nező!

FrissÚjság

16

VETÍTÉSEK2016. február 15. Gúta

10,00 Bogyó és Babóca11,30 Tüskevár18,00 Saul fia

2016. február 16. Nagymagyar

10,00 Bogyó és Babóca14,00 Tüskevár19,00 Saul fia

2016. február 17. Izsa

10,00 Bogyó és Babóca14,00 Tüskevár19,00 Argo 2

2016. február 18. Érsekújvár

10,00 Bogyó és Babóca12,30 Kék bolygó (3D)18,30 Argo 2 2016. február 25. Alsószeli

10,00 Bogyó és Babóca15,00 Tüskevár19,00 A lovasíjász

2016. február 29. Csilizradvány

10,00 Bogyó és Babóca13,00 Kék bolygó (3D)18,00 Swing

2016. március 1. Bős

10,00 Bogyó és Babóca13,00 Tüskevár18,00 Swing

2016. március 2. Alistál

10,00 Vuk14,00 Tüskevár19,00 Argo 2

A programváltozás jogát a szervezők fenntartják!

Őry Péter lapja

17

$

BEKÜLDÉSI SZELVÉNYNév

Cím

Tel.

E-mail

Beküldési cím: Őry Péter | Vám tér 1. | 930 40 | Csallóközcsütörtök - Štvrtok na Ostrove | friss@orypeter.com www.orypeter.com

Megfejtés

BEKÜLDÉSI HATÁRIDŐ: 2016. március 17.

DECEMBERINYERTESEINK

GRATULÁLUNK!

Márik Margit (Bős) - televízióNovotný Juraj (Dunaszerdahely) - autómosó-kártya /100 euró/Csanaky Iveta (Dunaszerdahely) - vacsora két fő részére

Nyereményjátékunk díjai: 1x 100€ vásárlási utalvány, 2x 50€ vásárlási utalvány

FrissÚjság

18

A szlovákiai háztartások zöme már kéz-hez kapta a március 5-ei parlamenti vá-lasztásokról szóló értesítést. Ez tartal-mazza a pártok jelöltlistáit, valamit azt, hol, melyik szavazókörben van lehetősé-günk leadni a voksainkat.

Kevesen tudatosítják, hogy az ország-ban ez lesz az első parlamenti válasz-tás, amelynek során a felvidéki magya-rok anyanyelvükön kapnak meg minden szükséges információt. Minek köszön-hető ez? 2013 júliusában, amikor a par-lament az új választójogi törvény meg-hozására készült, és a törvényjavaslat társadalmi és tárcaközi vitája folyt, az MKP parlamenten kívüli szubjektumként képes volt befolyásolni a törvény végső formáját. Az akkor készülő választójogi törvény ugyanis korlátozta volna a két-nyelvűséget, ezért a párt a kétnyelvű-

ség megőrzése és erősítése érdekében bekapcsolódott a választójogi törvény társadalmi véleményezésébe. Ehhez 500 támogató aláírásra volt szükség, amelyet elektronikus formában nagyon gyorsan összegyűjtöttünk. Petíciónkat benyújtot-tuk a belügyminisztériumba, amely így köteles volt tárgyalni a javaslat beter-jesztőivel.

A petíciós bizottság tagjai, Szigeti Lász-ló, Horony Ákos, Ondrej Dostál (OKS) és jómagam elmentünk a belügyminiszté-riumba, ahol kifejtettük érveinket a vá-lasztások kétnyelvűségével kapcsolatos javaslatainkról. Természetesen nemcsak a magyar nyelvhasználatra, de minden egyéb, az országban hivatalosan nyilván-tartott kisebbség nyelvi jogaira is kitér-tünk. Mintegy háromórás, komoly szak-mai vitát követően sikerült elérnünk azt,

Választások, anyanyelvenhogy a törvény alapján a szavazólapon kívül az összes, választással kapcsolatos információ (jelöltek jegyzéke, minden hi-vatalos tájékoztatás vagy választói igazol-vány) kétnyelvű mindenhol, ahol az adott nemzeti kisebbség törvényileg előírt lét-számban él.

A belügyminisztérium elfogadta az ér-veinket, amelyeket beledolgoztak a tör-vénytervezetbe. Ezeket a kormány is elfogadta, végül a parlament is megsza-vazta. Senki sem állíthatja tehát, hogy az MKP a parlamenten kívül nem volt képes eredményt felmutatni, hiszen elértük azt, amit a parlamenti képviselőknek sem si-került más törvények esetében.

Őry PéterAz MKP alelnöke

Őry Péter lapja

19