Eszterházy Károly FőiskolaGazdaságtudományi Kar

prof. dr. Papanek Gáborgpapanekmex@gmail.com

GAZDASÁGPOLITIKA Óravázlatok

Eger2014

1

Eszterházy Károly FőiskolaGazdaságtudományi Kar3300 Eger, Egészségház u. 4.

www.ektf.hu

Ez úttal is megköszönöm dr. Kádek István tanár úrnak a jegyzet összeállításához lektori véleményével adott segítségét, valamintdr Dávid Lóránt dékán úrnak és dr. Csáfor Hajnalka dékán-helyettes asszonynak a megjelentetéshez nyújtott támogatását.

dr. Papanek Gábor

2

Tartalom1. Bevezetés.........................................................................................................................5

1.1. A tárgy indoklása....................................................................................................51. 2. A tantárgy tartalma..................................................................................................61.3. A tantárgy kifejtésének módszerei...........................................................................7

2. Vezetési alapelvek..............................................................................................................92.1. Az alapfogalmak.........................................................................................................92.2. A vezetés fő funkciói................................................................................................112.3. A gazdaságpolitika minősége, minősítése..............................................................15

3. A gazdaságpolitika közgazdasági alapjai.......................................................................173.1. Fogalmi tisztázás...................................................................................................173.2. A gazdaságpolitika céljai......................................................................................183.3. A célok megvalósítása érdekében alkalmazható „technikák”..........................213.4. A gazdaságpolitika kidolgozása. A cél szentesíti az eszközt?...........................243.5. Közgazdasági alapelvekkel ütköző gazdaságpolitikai döntések.......................25

4. Gazdasági fejlődés és gazdaságfejlesztés......................................................................274.1. Növekedés és (fenntartható) fejlődés......................................................................274.2. A gazdasági haladás trendjei.................................................................................294.3. A nemzetgazdasági folyamatok elemzési és előrejelzési technikái...................314.4. Az előrejelzés helyességének ellenőrzése................................................................33

5. A gazdaságfejlesztés gyakorlata.......................................................................................375.1. A fejlesztéspolitika céljai.........................................................................................375.2. A gazdaságfejlesztés „verseny-semleges” módszerei...........................................375.3. A szelektív technikák...............................................................................................395.4. Kutatás-fejlesztés, innováció...................................................................................425.5. A fejlesztés korlátjai.............................................................................................45

6. Külgazdaság-politika........................................................................................................476.1. A nemzetközi munkamegosztás (együttműködés)................................................476.2. A fizetési mérleg.......................................................................................................486.3. Külgazdasági integráció..........................................................................................49

7. Gazdaságfejlesztés Magyarországon................................................................................537.1. A magyar gazdaság főbb jellemzői........................................................................537.2. A hazai gazdaságfejlesztési politika fő dokumentumai.....................................547.3. A magyar gazdaságfejlesztés...............................................................................55

8. A magyar gazdaság üzleti környezetének fejlesztése I.....................................................598.1. Intézményfejlesztés..................................................................................................598.2. A hagyományos verseny-semleges gazdaságpolitika............................................618.3. A magyar külgazdasági kapcsolatok......................................................................638.4. K+F és innováció Magyarországon........................................................................65

9. A magyar gazdaság üzleti környezetének fejlesztése II...................................................699.1. A közjavak megőrzése és gyarapítása....................................................................699.2. Kkv politika.............................................................................................................699.3. Ágazati politikák......................................................................................................709.4. Regionális fejlesztés.................................................................................................75

Irodalom................................................................................................................................77A főbb fogalmak definícióinak a lelőhelye...........................................................................79A gyakorló feladatok megoldása..........................................................................................81

3

4

Bevezetés.

1.1. A tárgy indoklásaEbben a részben a tanulás feladata: a gazdaságpolitika néhány államban kialakult sajátosságainak áttekintése.

A világ országaiban sokféle gazdaságpolitika érvényesül. Már a közgazdaságtan első nagy művében Adam Smith is azt a kérdést feszegette ugyan, hogy mely hatásokra alakul a nemzetek gazdagsága, a kérdésre azonban a könyv megírása óta eltelt évszázadok ellenére máig sem alakult ki általánosan elfogadott „válasz”. Az elmélet képviselői sem jutottak közös álláspontra. A nézetek változatosságát a közismert nemzeti sajátosságokat kiemelő alábbi rövid áttekintés is szemléltetheti (de regionális, illetve nemzetközi intézmények által érvényesített törekvésekre is hivatkozhatnánk).

A világgazdaság jelenlegi vezető állama, az USA piacgazdasági alapokon áll és általában kerüli az állami beavatkozást. Törekszik a GDP növelésére, de figyelembe veszi az aktuális vezetés (párt) újraválasztásának szempontjait. Eszköztárában – Keynes óta – általában a ciklus-szabályozási célú monetáris, fiskális, szociális és külgazdasági politika kapják a legfontosabb szerepeket (lásd az óravázlatok 3.3.1. pontját). Szükség esetén nem habozik azonban egyes szelektív technikák alkalmazására. A monopol-ellenességnek évszázados hagyományai vannak. Versenyképességük gondjainak a hatására 1980-ban elfogadták a (szövetségi támogatással szerzett) szellemi tulajdon védelem (5.4. pont) erősödésére vezető Bayh – Dole törvényt. 2002-ben, az ENRON mérleg-hamisítási botrányát követően a felelős vállalatirányítás (5.1.2. pont) szabályait rögzítő Sarbanes - Oxley törvénnyel hadat üzentek a csalásoknak, a korrupciónak is. A szociálpolitika terén azonban – az öngondoskodással kapcsolatos hagyományaiknak megfelelően, de ma is zajló nagy viták keretében – csak a leghátrányosabb helyzetű egyes rétegeket támogatják (3.3.1. pont). A külgazdasági politikában a szabad kereskedelem hívei.

Az EU ma legerősebb gazdaságában, Németországban, pontosabban annak nyugati részében, a volt Német Szövetségi Köztársaságban a korábbi centralizált gazdaságirányítást a világháború elvesztésének következményeként piacgazdasági elveken alapuló (kereslet-orientált) gazdaságpolitika váltotta fel. A romokban heverő országban azonban – a sürgető igényeknek megfelelve, s K. Adenauer kancellár kezdeményezésére - L. Erhard ún. szociális piacgazdaságot kísérelt meg kialakítani. A központi tervezést (USA-barát meggondolásokból) határozottan elutasították, s támogatták ugyan a magántulajdont, a vállalkozás szabadságát és a tisztességes versenyt, de (eltérve a német kartellek hagyományaitól és az USA öngondoskodásra vonatkozó szigorú követelményeitől) megakadályozták a monopóliumok kialakulását és, bár szigorú költségvetési politikát követtek, garantálták, majd mindenkor meg is teremtették a gazdaságilag gyengék szociális ( pl. egészségügyi, munkanélküliségi, nyugdíj-) biztonságát is (3.3.1. pont). E politika gyors sikerre vezetett, az 1960-as években a gazdaság talpra állásának ún. német csodáját eredményezte. Gazdasági problémák csak az 1990-es évektől, az újraegyesítés hatalmas költségeinek finanszírozása miatt jelentkeztek, amelyeket A. Merkel kancellár a munkaerő-gazdálkodás rugalmasságának a növelésével és a korábbiaknál szigorúbb költségvetéssel oldott fel.

A piacgazdasági kereteken belüli szociális gondoskodás terén a XX. század második felében a korábban igen szegény Svédország a németeknél is messzebb ment, mikor az ún. jóléti állam (3.3.1. pont) kialakítására törekedett. Kiváló munkaerő-kínálata révén az ezredfordulóra a világ egyik leggazdagabb gazdaságává vált. A 2000-es években azonban a magas jóléti kiadások finanszírozása így is a költségvetési korlátokba ütközött.

Az elmúlt néhány évtizedben a piacgazdasági elvek és az „erős állam” igen sikeres kombinációja alakult ki a gyarmati sorból felszabadult Szingapúrban. Lee Kuan Yew, aki több mint 30 évig volt a városállam miniszterelnöke, jól fizetett elit bürokratái közreműködésével stabil „közrenden” alapuló (pl. csaknem korrupció-mentes, 5.1.2. pont), igen magas megtakarítási hajlandóságot elért, s a külföldi tőkét is vonzó piacgazdaságot hozott létre. A jelentős tőke-kínálat és a szorgalmas munkaerő nyomán Szingapúr egy emberöltő alatt a harmadik világba tartozó országból „fejlett” (a magyarnál magasabb GDP-vel rendelkező) gazdasággá vált.

Megjegyezzük, hogy sokban hasonlóak az Afrika sikerállamából, Botswanából származó gazdaságpolitikai tapasztalatok. Az önállóvá vált angol protektorátus több törzsből származó vezetői többé-kevésbé közösségi vagyonként kezelték és – igen kis korrupcióval - gazdaság-, illetve infrastruktúra-fejlesztésre fordították az újonnan nyitott gyémánt-bányák hozamait. Az ország lakosságának az életszínvonala így 30 év alatt az őskoriból a közép-európaiakéhoz hasonlóvá vált.

Az 1990-es évtizedforduló idején a szovjet befolyástól megszabadult kelet-európai államok igen gyorsan felszámolták a rájuk kényszerített központi gazdaságirányítást és megkezdték a piacgazdaság újjáépítését. A váltás gazdasági következményei (különösen ott, ahol ez nem eredményezte a vezető réteg leváltását) az eltelt idő rövidsége miatt ma még csak igen hozzávetőlegesen értékelhetők.

5

A világ legnagyobb népességű, s Mao Ce Tung alatt még a világ egyik legszegényebb államában, Kínában a gazdaság területén szintén erősek a centralizáció hagyományai. 1978-ban azonban az ezekkel kapcsolatos tragikus tapasztalatok hatására részben központilag tervező, részben piaci elveken működő gazdaságot alakítottak ki. A vállalkozók szabad kezet kaptak a beruházási és termelési döntésekben, s részben a munkaerő-gazdálkodásban és az értékesítésben (az árképzésben) is. A hatalmas piac számos szegmensébe a külföldi tőkét is beengedték. A változások eredménye kiugróan gyors növekedés lett, ami azonban jelentős korrupcióval és hatalmas környezetszennyezéssel párosult.

A központi tervezés szülőhazájában, Oroszországban hatvan éve, Sztálin halála (1953) óta kísérleteznek a decentralizációval. A fél-megoldások folyamatos romláshoz, majd az 1990-es évtized elején a Szovjetunió széteséséhez vezettek. Az utóbbi évtizedben megindult ugyan a stabilizáció, de a nemzetgazdaság jövője (különösen az ukrajnai kaland után) igen bizonytalan.

Napjainkban kizárólag Észak-Koreában van a gazdaság minden részletére kiterjedő központi tervezés és irányítás; ami a lakosság drámai szegénységével, éhínséggel párosul.

Úgy véljük, a vázoltakban rejlő változatosság önmagában is a tárgy tanulásának fontos indoka, hiszen a modern gazdaságban minden munkavállalótól, sőt, minden állampolgártól elvárható, hogy fő vonalaiban ismerje a gazdasági folyamatokat, s értse a gazdaságvezetés törekvéseit. További érv a tanulás melletti, hogy a magyar alap- és középfokú oktatás során a tanulók jóval kevesebb gazdasági ismereteket sajátítanak el, készségeket tudnak kialakítani, mint versenytársainknál, s a gazdasági életben való részvételre a felsőoktatás sem kellően készíti fel a hallgatóit. Ez ugyanis hatalmas hátrány a nemzetközi versenyben. Ugyanakkor bízunk abban, hogy a tananyag elsajátítói állampolgárként (jobban) értik majd a kormányzat tevékenységét, törekvéseit, s így, ha kisvállalati menedzserek lesznek, hasznos következtetéseket vonnak le a makro-gazdasági jelenségekből, ha viszont nagyvállalat, vagy netán kormányzati szerv dolgozói lesznek, céltudatosan alakítják is a gazdaságpolitikát (az „áthallgató” tanárok pedig a főbb tudnivalókat továbbítják tanulóiknak is).

Gyakorló kérdés a fentiek megtanulásának támogatása céljából:Melyik állam kezdeményezte az ún. jóléti állam megteremtését? Anglia – Japán – Kína - Németország –

Svédország - USA

1. 2. A tantárgy tartalma A következő részben a tanulás feladatai /1/ a gazdasági ismeretek két fő témakörének a megismerése, s./2/ annak megértése, hogy a megalapozott gazdaságpolitikai tudás elsajátításához elkerülhetetlen az e politika gyakorlatában elkövetett hibák tanulmányozása is.

A gazdaságpolitika politika (azaz a kormányzatnak, vagy ellenzékének az általa irányítani kívánt társadalom befolyásolását célzó tevékenysége), mely zömében makro-ökonómiai témákra tér ki. Tárgya konkrétabban a gazdaság befolyásolásának céljai, illetve eszközei,egyrészt az ezekkel kapcsolatos koncepciók, másrészt a tényleges gyakorlat és ennek tapasztalatai..

A gazdasági ismeretek körében egyrészt a nagy térségek, mindenek előtt a nemzetgazdaságok gazdasági folyamatait tárgyaló makro-ökonómia, másrészt a gazdálkodó egységek (pl. vállalatok) tevékenységével foglalkozó mikro-ökonómia különböztethető meg. Primitíven szólva a makro-ökonómia azzal foglalkozik, mitől szegények, vagy gazdagok – s hogyan lehetnének gazdagabbak – az egyes térségek, pl. országok. A mikro-ökonómia viszont arra tanít, hogyan segíthetjük, hogy vállalatunk sikeres legyen (s ezzel lehetővé tegye számunkra, hogy mi is az elvárásainknak megfelelő életszínvonalon éljünk).

Az óravázlatokban többnyire egyes „aktuális” nemzetgazdasági témákat tárgyalunk. Előbb a vezetéselméletnek és a makro-ökonómiának a gazdaságpolitika számára fontos elveit tekintjük át, majd törekszünk „szakszerű”, s mégis közérthető áttekintést adni a gazdaság állami befolyásolásának motivációiról és eszközeiről. Kiegészítésként részletesebben szólunk a magyar nemzetgazdaság helyzetéről, perspektíváiról.

Minden tárgyalásra kerülő tárgykörben vázoljuk a kívánatos gazdaságpolitika lényegét, fő jellemzőit rögzítő (ún. normatív) elméleti alapokat. Áttekintjük (egy-egy publikáció leíró vizsgálatait is bemutatva) a magyar gyakorlat fő jellemzőit.

Ennek keretében - a hazai oktatásban kivételes módon - kitérünk a nemzetközi és a magyar gazdaságban fontosnak tartott időszerű problémák jeleire és feltárási technikáira (a gondok tüneteire és diagnózisuk módszereire) is, valamint törekszünk utalni.

a bajok lehetségesnek vélt megoldásaira (a terápiára, más megközelítésből: a best practice-ra) is.

6

Más szóval, megkísérlünk választ adni a következő kérdésekre: hogyan kell(ene) a gazdaságpolitikának működnie, miként állapítható meg, hogy valójában hogyan működik, melyek a gyakorlat tipikus (magyar) hibái, s esetenként – a legnehezebb feladatként – megpróbálunk rámutatni arra is, milyen módszerek ajánlhatók a hibák megelőzésére illetve elhárítására.

Úgy véljük, a tematika most jelzett kiegészítése jelentősen bővíti a kifejtettek gyakorlati hasznosítási lehetőségeit. A mai main stream gazdaságelmélet ugyanis pl. Coase (1974), Krugman – Obstfeld (2003) szerint is széles körben tartalmaz a gyakorlattal semmilyen kapcsolatban nem álló téziseket, ezt azonban a gazdaságpolitika gyakran nem veszi figyelembe. A vezetéselmélet tétele értelmében azonban a hiba feltárása és kijavítása a szervezeti „tanulás” fő formái. Az ún. egy hurkú tanulás során a hibát feltárják és javítják. Az ennél többnyire hatékonyabb kéthurkú tanulás esetén pedig a feltárást és a javítást a rendszer kiigazítása is követi (Lásd: Argyris, 1976). A hibák elemzése tehát kijavításuk első lépésévé válhat.

Már most jelezzük azonban, hogy a hiba-elhárítási javaslatainkat mindig igen óvatosan fogalmaztuk meg. Látni fogjuk ugyanis egyrészt azt, hogy az elmúlt évtizedekben többször elhangzottak már a gazdaságpolitika megújításával kapcsolatos ígéretek, de az eddigi gyatra megvalósítási kísérletek (olykor némi eredmény után) végül szinte mind kudarccal végződtek. Másrészt azt is, hogy a tárgyalni kívánt témakör számos eleme élesen vitatott, gyakran nincsenek minden esetre ajánlható legjobb megoldások, s a célszerű tennivalókat mindig az adott eset lehetőségeit megvizsgálva kell megtalálni. Ezért célunk csak az, hogy segítsük az eligazodást az adott, igen bonyolult összefüggés-rendszerekben.

Gyakorló kérdések Sorolja fel a gazdasági ismeretek körébe tartozó ismeret csoportokat! Az alábbi témák közül melyik sorolható a makro-ökonómia tárgykörébe? a tulajdonhoz fűződő jogok ismertetése

– a nemzetgazdaság állami befolyásolásának módszerei – a monopolvállalatok árképzése – a paprika hamisítás szankciói – a demográfiai trendek befolyásolása

Miért segíti a gazdaságpolitika tanulását a gyakorlat hibáinak a tanulmányozása? mert megakadályozza a tananyag félreértését - mert segíti a politikusok bírálatának megértését – mert támogatja a tananyag fejlődési irányainak megértését – mert segít a gazdaságpolitikai hibák kijavítási módszereinek a meghatározásában

Véleménye szerint elégedettek lehetünk, ha a kormányzat kijavítja a gazdaságpolitikai gyakorlatban jelentkező hibát? – igen, mert ez az indokolt önkritikaként értékelhető - igen, mert így a gyakorlat hibátlan – nem, mert a hiba miatt a deklarált önkritika is szükséges lenne – nem, mert a rendszer kiigazításával a hiba ismételt jelentkezését is meg kell akadályozni – nem, mert a hibáért felelőst meg is kell büntetni

1.3. A tantárgy kifejtésének módszerei A jelen pont tanulásakor a feladatok /1/ a definíció – gyakran nem tudott - fogalmának ismerete és /2/ képesség kialakítása a formailag helyes definíció megfogalmazására, /3/ annak megértése, hogy az állítások bizonyítása kötelező és /4/ a bizonyítási módszerek két fő csoportja közti különbség megértése, végül /5/ annak ismerete, hogy melyek a társadalomtudományi vizsgálatok fő módszerei és hogy /6/ mi a reprezentatív minta fogalma.

Tantárgyunkban általában a közgazdasági elemzések hagyományos technikáit alkalmazzuk. Ennek keretében azonban felhasználunk néhány – a tudományterület hazai publikációiban sajnálatosan ritkán érvényesített – logikai alapelvet is. Nevezetesen: Témáink kifejtése során törekszünk figyelembe venni, hogy a logika szabályai szerint a definíciónak két

eleme van: előbb közli, hogy a meghatározni kívánt fogalom milyen nagyobb fogalmi körbe tartozik, majd jelzi, hogy a fogalomnak melyek a fogalmi kör más elemeitől eltérő sajátosságai.

Mivel a használt fogalmak tisztázása nélkül az anyag nem megérthető, javasoljuk, hogy a tanulás során koncentráljanak a definíciók pontos elsajátítására. Segítségként a fogalmak első említésekor elnevezésüket piros betűkkel szedjük.

A fogalmi meghatározások után összefoglaljuk az adott témakörök legfontosabb megállapításait, összefüggéseit (s könnyebb felismerésük érdekében a legfontosabbakat bekeretezzük).Mindenkor törekszünk kielégíteni az igényes elemzésekkel szemben támasztható azon igényt, hogy a közölt megállapítások bizonyítást is nyerjenek, mivel a „hétköznapi” (azaz: nem tudományos igényű) ismeretszerzés során számos hibát követhetünk el; megfigyeléseink lehetnek pontatlanok, vagy tévesek, tapasztalatainkat túl széles körre általánosíthatjuk, következtetésünk is lehet hibás is stb.

A bizonyítás módszereinek két fő típusa van: az indukció egyes megfigyelések nyomán általánosabb megállapításokat fogad el, a dedukció az általános elmélettel egyező részlet-megállapításokat tekinti igazaknak. Miként pedig ez már a XIX. századi módszertani vitában (lásd pl. Heller 1937, 318-322.

7

oldal) megállapítást nyert, a legtöbb gazdasági ismeret (a társadalmi folyamatok bonyolult valószínűségi jellege miatt) csak tendenciájában igaz, s így csak akkor tekinthető helytállónak, ha mind induktív, mind deduktív módon igazolható.

A társadalomtudományok esetében az indukcióhoz szükséges megfigyelések információi gyakorlati tapasztalatokból, helyszíni „szemlék” megállapításaiból, dokumentumok elemzéséből, a könyvelésből, statisztikákból, esettanulmányokból, interjúkból, felmérésekből, szakirodalom-feldolgozásból, sajtóközleményekből, matematikai modell-számításokból stb. nyerhetők. A felsorolt technikák részletesebb leírását adja pl. Babbie (1998). Az indukciós általánosítás mindenkor csak szigorú feltételek megléte esetén megalapozott: csak abban a két esetben vitathatatlan, ha vagy /1/ reprezentatív (a vizsgált téma szempontjából azonos jellegű egyedekből álló alapsokaságból véletlenszerűen kiválasztott, elegendő számú egyedet tartalmazó és az alapsokaságéval egyező megoszlású) „minta” tapasztalatain alapul, vagy /2/ ha valamely általános érvényű állítást egyértelműen cáfoló – akár egyetlen (!) - példát mutatunk be. E feltételek társadalomtudományok esetén ritkán teljesülnek, ezért általánosítási törekvések esetén mindenkor nagy körültekintéssel kell eljárni.

A tananyagban közölt állítások (többnyire bonyolult) bizonyítását azonban, bár fontosnak tartanánk, sokszor nem lesz módunk bemutatni. A bizonyítások adott esetben lehetséges módszereire viszont, ha lehet, utalunk.

A források említésénél törekedünk elkerülni azt a ma terjedő gyakorlatot, amely a régi szerzők teljesítményeire nem tér ki, csak az utóbbi néhány év publikációit említi. Meggyőződésünk ugyanis, hogy a tananyagok szerzőinek kötelessége a szakmai hagyományok ápolása. Jeleznünk kell azonban, hogy szakirodalmi hivatkozásaink - még – sok helyütt hiányosak.

A kifejtettek elsajátításának megkönnyítése érdekében a fejezet-részek végén a főbb tudnivalók áttekintését, megértését segítő „gyakorló” kérdéseket is megfogalmazunk. Anyagunkból az ezekre adandó válaszok kiolvashatók – s az óravázlatok végén a kérdésekhez illesztve is megtalálhatók. A téma iránt mélyebben érdeklődők számára pedig a fejezetek végén néhány „nehezebb”, a megszerzett tudást ellenőrző kérdéseket is megfogalmazunk.

Végül megjegyezzük, hogy a jelen óravázlatok egyes fejezeteiben , illetve a „Hol előnyös a (közgazdasági) tudás a vállalatvezetésben?” című anyagban vannak azonos részek is. A gazdaságpolitikának, illetve a vállalatvezetésnek egyes alapelvei ugyanis egyeznek, s mivel a két tárgy hallgatói nem azonosak, e részeket mindkét helyen szerepeltetnünk kellett.

Gyakorló kérdések:Megfelelő-e a következő definíció: az indukció egyes megfigyelések nyomán általánosabb megállapításokat

fogad el? igen – nemSoroljon fel példákat a „hétköznapi” ismeretszerzés lehetséges hibáira! Az indukció definíciójának a megfogalmazásakor azt is rögzíteni kell, hogy e fogalom a bizonyítási módszerek

egyik típusa? igen – nemMondjon példákat a társadalomtudományi vizsgálatok módszereire! Helyesen jellemzi-e a mai magyar főiskolai hallgatók alkohol-fogyasztási szokásait azon megállapítás, amelyet

163 hallgatónő megkérdezése alapján fogalmaztunk meg? igen – nem, mert a megkérdezettek száma kevés – nem, mert a csak nőkből álló minta nem reprezentálja a főiskolai hallgatók alapsokaságát - nem, mert e megállapítás sértő a megkérdezettekre.

Ajánlott irodalom: A mélyebb elméleti tudásra törekvők számára Samuelson, P.A. – Nordhaus, W.D. (1993) művének tanulmányozását ajánljuk, melyet a gazdaságpolitika témakörében is a világ (egyik) legjobb tankönyvének ítélnek. A magyar gyakorlat részleteiről viszont pl. a Bod (2002) munkában található sok érdekes információ.

A társadalomtudomány módszereit illetően Babbie (1998) műve a legjobb magyar nyelvű kézikönyv.

Ellenőrző kérdések:Mely, az elméleti alapokon túlmenő témákra célszerű kiterjeszteni a gazdaságpolitika tananyagát és miért?Mi a definíciók kívánatos tartalma? Ismeretük (dolgozatokban: ismertetésük) miért fontos?

Feladat a diagnózisnak és a terápia-kijelölésnek a gyakorlására:Vázolja a magyar gazdaság helyzetére vonatkozó friss párt-álláspontokat!

8

2. Vezetési alapelvekA politika görög eredetű szó, mely eredetileg a városállam (polisz) közéletében, közös ügyeinek az „intézésében” való részvételt jelentette. Tárgyunk értelmezésében a gazdaságpolitika - a makrogazdaság kormányzati befolyásolása – szintén „vezetési” tevékenység. Ebből következően tárgyalása, s a gazdaság-irányítás tevékenységeinek megértése, illetve az ezekben való részvétel vezetéselméleti ismereteket is igényel.

2.1. Az alapfogalmakEbben a pontban a tanulás feladatai /1/ a vezetés fogalmának a megértése, /2/ a gazdasági vezetés legegyszerűbb modelljében szerepeltetett három fő rendszer-elemnek és /3/ a vállalat, illetve a vállalkozás fogalmai közti különbségnek a megismerése, valamint /4/ az „állami” döntéshozatalban résztvevők tisztázása.

2.1.1. A politika mint vezetés (management)

A vezetés – némi egyszerűsítéssel pl. az irányítás, szabályozás stb. kifejezéseket is a vezetés szó szinonimáinak tekintve - valamely folyamatnak, vagy adott személy(ek), szervezet(ek) tevékenységeinek befolyásolása valamely cél(ok) érdekében (ahol az említett folyamat bármi lehet).

A gazdaság kormányzati befolyásolásának fő összefüggéseit az informatikában (illetve a rendszer-elméletben) gyakran ábrázolják az 2.1/a ábrán látható módon; azaz arra utalva, hogy a befolyásolásra vonatkozó döntéseket mindig az irányított folyamat, tevékenység eredményeit figyelembe véve kell meghozni. Ez a séma azonban számos döntésnél félrevezető. A hadászatban pl. egyetlen határozat sem hozható az ellenség tevékenységének ismerete nélkül, ezért ott inkább az 2.1/b ábra az irányadó. A gazdasági döntések fő összefüggései viszont legtöbbször az 2.1/c ábra révén kerülnek bemutatásra; e séma a döntéshozót arra figyelmezteti, hogy a határozatok „piaci” (lakossági, vállalati) fogadtatásának a figyelembe vétele minden döntésénél kulcs-fontosságú tennivaló.

2.1. a-c) ábrák. A rendszer-fogalom néhány modellje

a) A visszacsatolást tartalmazó „rendszer” hagyományos ábrázolása

b) „Rendszer” a harcászatban

c) Gazdasági „rendszer”

szabályozó

szabályozott folyamat

inputok szabályozás

információ

outputok mérés

„A” parancsnok

„A” hadsereg

hadfelszerelés

„B” hadsereg

„B” parancsnok

ütközet

állam

családok vállalatok

munkaerő, pénz fizetés, termékek

Forrás: Saját ábra szakirodalmi közlések alapján

9

Ábránk arra mutat rá, hogy a vizsgált rendszerben három (sokféle módon kapcsolódó) fő elem-típus van; az állam a családok, valamint a vállalatok; s az állam az utóbbiak tevékenységét befolyásolja („szabályozza”).

Figyeljük meg továbbá, hogy sémáink – a rendszerelmélet szokásos felfogásmódjának megfelelően - semmit nem közölnek arról, milyen belső folyamatok vannak a jelzett „al-rendszerekben” (pl. a hadseregeknél, illetve az államnál vagy a vállalatoknál). A vezetés „csak” a rendszer kimeneteit figyeli, s az e mérésekből származó információk alapján magát a rendszert (így a rendszer-elemeket), illetve a bemeneteket (s ezzel az elemek közti folyamatokat) szabályozza.

Már itt jelezzük, hogy értelmezésünk szerint az 1/c ábrán is szerepeltetett „vállalat” (enterprise, firm) szónak nem szinonimája a „vállalkozás” (entrepreneurship) kifejezés. Óravázlatunk szövegeiben a vállalat mindenkor egy szervezet, a vállalkozás viszont egy cselekedet - vagy egy vállalat alapítása, vagy egy vállalaton belüli innováció, pl. egy új termék piaci bevezetése.

A két jelzett fogalom fenti megkülönböztetésének a gyakorlat számára kiemelkedően fontos „üzenete” van, ezzel ugyanis reflektorfénybe állíthattuk, hogy a „kisvállalkozás” támogatás magyar szlogenje valójában vállalati támogatást takar, s tényleges vállalkozás támogatás gazdaságunkban nincs is.

2.1.2. A politika-„csinálók” (azaz a politikusok – más elnevezéssel: a politika szereplői, „aktorai”)

Nehezen megválaszolható kérdések, hogy kik „csinálják”, s kiknek kellene kidolgozniuk és megvalósítaniuk a gazdaságpolitikát. Már Platón és Arisztotelész, majd sokan mások is értekeztek arról, hogy a politikában az egyszemélyi, vagy a közösségi vezetés a célszerűbb-e. Ennek ellenére a kérdés máig nincs eldöntve; annak ellenére sem, hogy a gazdaságpolitika jellegét olykor alapvetően befolyásolja, milyen felfogás érvényesül az adott helyen és időben az állam gazdasági beavatkozásának mélységéről és eszközrendszeréről. Korunkban többnyire az a hivatalos álláspont, hogy a közügyekben mindenkinek joga, sőt kötelesség részt venni, de számos országban sokan ma is úgy vélik, hogy az aktuális bajok orvoslása csak egy új „Vezetőtől” várható.

Az egyszemélyi vezetésnél többnyire nem kérdés, hogy ki vezet. Az eredmény olykor, pl. Marcus Aurelius római császár, vagy a magyar Mátyás király tevékenységénél kedvező, máskor, így a Führer (Hitler), a Gazda (Sztálin), vagy a „nagy kormányos” (Mao Ce Tung) esetében tragikus, amiért a vezetőn kívül legfeljebb a tanácsadók, talpnyalók dicsérhetők vagy bírálhatók.

A „társadalmi” vezetésnél a helyzet bonyolultabb. Itt a gazdaságpolitikát megalapozó elemzések és döntési variánsok többségét „szakértők” dolgozzák ki, a (fontos) döntések pedig testületekben születnek. Olykor, pl. az angol forradalom, vagy az amerikai függetlenségi küzdelmek esetén e megoldás is kiváló volt, máskor viszont, pl. a francia forradalom során kialakult káoszban, vagy a Hitlernek teret nyitó német parlamenti demokrácia esetében tragédiára vezetett. A vezetés e formájánál igen nehéz azonban megmondani, hogy valójában személy szerint kit illet dicséret, illetve hogy ki és mit hibázott.

A kérdéskör iránt érdeklődők figyelmét a téma hatalmas szakirodalmából a Samuelson – Nordhaus (1993) tankönyv III. kötetének „Közösségi választás” című fejezetére hívjuk fel. A lényeg gyors megértése céljából azonban itt inkább N. Parkinson [1964] híressé vált tan-példáját idézzük, mely szerint a nagy (pénzügyi) döntéseket gyakran olyan illetékes bizottságok készítik elő és hozzák, amelyeknél egyes tagok nem is értenek a napirenden szereplő témákhoz, mások nem (nem csak) a gazdasági racionalitás és a közgazdasági törvényszerűségek alapján, hanem érdekek, hatalmi ambíciók által vezérelve döntenek, aminek következtében az illetékes bizottság olykor kritika nélkül elfogadja a hatalmas ráfordításokat igénylő nukleáris erőmű beruházás terveit, s az illetékesek ennek megvitatása helyett a bicikli-tároló létesítés jelentéktelen témakörével foglalkoznak (i.m. 97-108. oldal).

A témára többször (elsőként a 3.2.1. pontban) visszatérünk.

Gyakorló kérdések:Válassza ki a jelen tantárgy szerinti „vezetés” tevékenységeit az alábbiak közül! villanyáram vezetése dróton - a

gőznyomás szabályozása gőzmozdonyon automatával – gépkocsi vásárlás - gépkocsi mosás – gyorshajtás miatti büntetés elkerülése a rendőr lefizetésével – gépkocsivezető vizsgáztatása – gépkocsivezetői vizsga letétele - targonca vezetés a raktárban – prémium szabályzat készítése – prémium kifizetése - több gólos előny kézilabda mérkőzésen

A nemzetközi szóhasználat a felsoroltak közül melyeket nevez vállalkozásoknak (entrepreneurship)? a kis szolgáltató cégeket – a kis cégeket – egy vállalat alapítását – egy vállalat vezetését – egy új termék kifejlesztését – egy új termék piaci bevezetését – egy termék reklámozását.

Melyek a vállalati „alrendszer” legfontosabb bemenetei? S melyek a fő vállalati kimenetek? Miként írja le a makro-ökonómia a termelés, a családok és az állam kapcsolatrendszerét? (a feladat a fenti ábra

lerajzolása emlékezetből)

10

N. Parkinson szerint mi a közösségi vezetés alapvető problémája?

2.2. A vezetés fő funkcióiE részben a tanulás feladatai: /1/ a vezetési funkciók megértése, /2/ a tervezés fő tennivalóinak a megtanulása, /3/ a tervek típusainak áttekintése, /4/ a különböző időtávú tervek közti kétirányú kapcsolatok megértése, /5/ készség kialakítása egy Gantt diagram elkészítésére, /5/ Farkas – deBacker stratégia-típusainak, és /6/ annak megértése, hogy az együttműködés piacgazdaságokban is fontos, /7/ a HR munka fő tennivalóinak, valamint a gazdasági ellenőrzések néhány technikájának átismétlése.

2.2.1. H. Fayol csoportosítása

A téma „klasszikusa”, Henry Fayol szerint a vezetésnek – s így a gazdaságpolitikának - a funkciói (fő tennivalói): tervezés, szervezés, rendelkezés, koordináció, ellenőrzés. Súlyos következményekre vezető hiba, ha a vezető a felsorolt funkciók valamelyikét elhanyagolja.

A tervezés a vezetés aktuális céljainak, illetve a cél elérése, megvalósítása érdekében felhasználandó eszközeinek a meghatározása. A szervezés a megvalósítás munkáját végző – sokszor informális - szervezetek kialakítása (beleértve a szükséges létszám stb. megszerzését). A rendelkezés a megvalósításban résztvevő személyek informálása az elvégzendő feladatokról (ahol az informálás lehet utasítások kiadása is, de motiváció, azaz érdekeltség teremtése is). A koordináció a megvalósításban résztvevő személyek tevékenységének összehangolása. Az ellenőrzés – az angol control szó értelmének megfelelően – nem csak az elérendő cél és a megvalósítás összevetését jelenti, hanem magában foglalja az ezen összevetés során feltárt problémák felszámolásához szükséges kiigazítást is.

A vezetéselmélet modern alapelveit elsőként F.W. Taylor fogalmazta meg; felfogásmódjában valamennyi vezetési tevékenységnél abból kell kiindulni, hogy a gazdaság valamennyi szereplője homo oeconomicus (azaz teljesítményét javadalmazásához igazítja), s a vezető mindent tud, a dolgozók feladata pedig az, hogy végrehajtsák a vezető utasításait. Ezeket a nézeteket E. Mayo „finomította”, felhívva a figyelmet az emberek, illetve csoportjaik magatartását befolyásoló további, pl. társadalmi tényezőkre. Majd McGregor (1960) arra mutatott rá, hogy a tárgykörben két irányzat van, az ún. X elmélet szerint az emberek lusták, irányítani, s ha nem megfelelően tevékenykednek, büntetni kell őket, az Y elmélet szerint viszont motiváltak, ha egyetértenek tennivalóik célszerűségével, szívesen dolgoznak.

Hasznos lenne, ha a vázoltak a gazdaságpolitikában is mindig érvényesülnének.

2.2.2. A tervezés

A tervezést gyakran, a gazdaságpolitika kialakítását okvetlen egy előkészítő fázissal kell indítani. Nevezetesen meg kell teremteni annak a lehetőségét, hogy a munkában mindazok részt vegyenek, akiknél ez indokolt; a gazdaságpolitikában e téren legtöbbször a decentralizált döntéshozatalnak az Unió által is fontosnak tekintett elve – a szubszidiaritás elve - az irányadó. Fontos továbbá, hogy a tervezésben mindazoknak a véleménye figyelembe vételre kerüljön, akik az előirányzottak valamely eleme terén érdekeltek (stakeholderek).

A szubszidiaritás elve az, hogy a döntéseket mindig ott célszerű meghozni, ahol ehhez a legtöbb információ áll rendelkezésre. Ez általában „helyi” szint, azaz az EU ajánlás követése általában erős decentralizálást jelent. Lásd pl.: Horváth Gy. – Lóránd B. (2012).

Az elméletnek általánosan elfogadott álláspontja, hogy a gazdaságpolitika kialakításának (szorosan vett) tennivalói: /1/ az adott gazdaság helyzetének és a perspektíváinak a felmérése; csak e munka megállapításaira alapozva hozhatók ugyanis megalapozott döntések, /2/ döntés az adott helyzetben elérni kívánt fő célokról, majd /3/ a megvalósítás módjáról azaz az eszközökről. S így a gazdaságpolitikai dokumentumok három fő része (is) a kiinduló helyzet- és perspektíva-elemzés, majd a célok, s ezt követően az eszközök ismertetése.

A tervezés elveit követően többnyire a gazdaságpolitika is több lépésben - hosszú-, közép- és rövidtávú koncepciókat megkülönböztetve - kerül kimunkálásra (s a középtávú politika elnevezése is gyakran stratégia, a rövidtávúé pedig operatív terv vagy taktika). Az operatív tervek legfeljebb egy, a stratégiák legtöbbször két-öt évre szólnak, a három-öt évnél távolabb tekintő koncepciók viszont már hosszú távúak.

A jelzett politika-típusok közt szoros összefüggések vannak. Az operatív terveket általában az adott időpontban érvényes stratégiára, a stratégiákat viszont a hosszú távú koncepciókra építik. Mivel azonban mindezek a csak bizonytalanul előrelátható jövőre vonatkoznak, a racionális vezetés az idő előre haladásával nem okvetlen

11

törekszik a stratégia, még kevésbé a hosszú távú koncepciók „teljesítésére”, hanem időszakonként (pl. mindenkor egy-egy taktika időszakát követően) megvizsgálja, hogy még mindig helyesek-e a korábbi hosszabb távú döntései, s nemleges válasz esetén korrigál. Ezen vizsgálatok, valamint korrekciók munkálatait nevezik visszacsatolásnak (feedback). Az eljárás ún. folyamatábráját (flow-chart) a 2.2. ábrában adjuk meg.

2.2. ábra. A különböző időtávú tervek kapcsolatai

Forrás: szakirodalmi állásfoglalások alapján készült saját rajz

Vegyük észre, hogy az adott folyamatábra technikai részletei is tanulságosak: az ábrán jelölve van a folyamat kezdete és vége, valamint a folyamat előrehaladásának az iránya. Megkülönböztettük (fekvő téglalapokba írva) a tennivalókat, illetve (ellipszisekben rögzítve) a döntéseket; s a tennivalóknak egy, a döntéseknek legalább két kimenetét.

Ne feledjük továbbá, hogy a stratégia megvalósításának több éves időtartama alatt több taktikai lépésre kerül sor, azaz a taktika érvényessége idején a stratégia (illetve a hosszabb távú koncepciók) helyessége sokszor kerülhet felülvizsgálatra.

A megvalósítandó politikai tennivalók áttekintésének különböző technikái ismertek. A legegyszerűbb módszer, ha – a határidők és a felelősök megjelölésével – egyszerűen felsoroljuk őket. A Gantt-diagram (angolul gyakran szintén flow-chart) ugyancsak a feladatok áttekintésére alkalmas viszonylag egyszerű technika. A két dimenziós ábrán a vízszintes tengelyen a megvalósítás idejét mérjük fel, majd fölötte sorról-sorra bejelöljük, hogy az egyes feladatokat mikortól meddig végezzük el. A diagram elkészítése minden EU projektben kötelező. A 2.3. ábrán egy példát mutatunk be, melyen (szürke színnel) az egy adott pillanatig elkészült munkákat is jelöltük.

2.3. ábra. Gantt diagram

Fekete téglalap: elkészült feladat; fehér téglalap: még el nem végzett feladat

Forrás: szakirodalmi állásfoglalások alapján készült saját rajz

12

Víziómegfogalmazása

Stratégiakimunkálása

Taktikakidolgozása

Taktikamegvalósítása

Mi vezetünk

még?

Stratégiánk

megfelelőmég?

A vízió helyes még?nem ige

n

igen ige

n

nem ne

m

START

STOP

IdőJelenlegi időpont

Mérföldkő

A diagramban feltüntethetők a fontosabb tennivalók megvalósulását tanúsító ún. mérföldkövek (mile-stones) is. Ezek olyan, az adott határidőre elérendő eredmények (például dokumentumok, tervek elkészülte, létesítmények kivitelezése stb.), amelyeknél a megvalósulás könnyen ellenőrizhető, esetleg szimbolikus is.

A stratégia-készítésnek fontos feladata a célok lehetőség szerinti számszerűsítése, kiemelten a megvalósulás hatékonyságának előzetes, ún. ex-ante értékelése is (ez az ún. megvalósíthatósági tanulmány; feasibility analysis). De sokszor annak az elemzése sem elhanyagolható feladat, hogy az előirányzott tevékenységek megvalósításával kellő ütemben haladunk-e a kívánt jövőkép felé.

2.2.3. A stratégia megvalósításának módszer-típusai

Amint jeleztük, H. Fayol szerint e munka vezetési tennivalói a szervezés, rendelkezés, koordináció - és az ellenőrzés is. A szakirodalomban azonban számos más megközelítésű feladat-lista is található.

A célok megvalósítása során elsőként a megvalósító szervezetet kell kialakítani. Mindenkor kulcs-kérdés a felelős vezető személye. Nagyobb gazdaságpolitikai feladatok esetén azonban a megvalósítók általában bonyolult hálózatok, amelyeknél az irányító hatóság létrehozataláról, az információs rendszer kiépítéséről, a finanszírozásról stb. kell gondoskodni.

A gazdaságpolitikában (miként más vezetési feladatoknál is) kiemelten fontos a HR (humán-erőforrás) gazdálkodás is. Hiszen már a kb. 2000 éves, politikai tankönyvnek szánt, méltán világhírű szanszkrit Pancsatantra (Öt könyv) is többször kiemeli, hogy a vezető sikerének alapvető előfeltétele a jó munkatársak kiválasztása. S többször is figyelmeztet arra, hogy a folyton hízelgő nem jó munkatárs, sőt, a csak saját karrierjével törődő hízelgő a valós gondok elhallgatása miatt gyakran veszélyes, káros is.

Az elméletben komoly nézeteltérések vannak a tekintetben (is), hogy a stratégiai törekvések keretében milyen „kapcsolatokat” célszerű kialakítani a gazdaság más szereplőivel. Napjainkban a legtöbb publikáció a verseny-meggondolások fontosságát hangsúlyozza. A vezetés-elmélet képviselői azonban nem értenek egyet ezzel. Már az előbb említett Pancsatantra is élesen kiemelte, hogy a jó vezetőnek, célja elérésére törekedve, együttműködést kell kialakítania a hasonló célok elérésében érdekelt potenciális „szövetségesekkel” , s számolnia kell az ellenérdekeltekkel is. Az utóbbiak esetében legtöbbször két alapvető eljárás közt választhat: vagy megkísérel kompromisszumok révén (alku során) megegyezni, ha lehet, együttműködni velük, vagy, különösen ha a kompromisszumot lehetetlennek találja, meg kell küzdenie velük. S korunk gyakran elégtelen „saját” erőforrásokkal rendelkező gazdaságpolitikusai is mindig e két alternatíva közt választhatnak. A potenciális „szövetségesekkel” való együttműködés jelentőségét ezért a következőkben az egyetem-ipar kapcsolatok (8.4.1 pont), a regionális fejlesztés (9.4 pont) és a mezőgazdaság-kereskedelem (9.3.1. pont) kérdésköreiben ki is emeltük, de szinte minden további témánál is hangsúlyozhattuk volna.

Többnyire „vezető-próbáló” HR menedzsment kérdés a megvalósításban résztvevők irányításának konkrét magatartás-formája (módja, stílusa) is. A témakörben gondolatébresztők pl. Ch. Farkas – Ph. deBacker kutatásai, akik széles körben vizsgálták meg, hogy a sikeres amerikai vállalatvezetők miként valósították meg vállalatuk céljait. Öt típust találtak (amelyeknek a tényleges vezetés mindenkor valamely, az ágazat, illetve a vezető sajátosságaihoz igazított keverékét alkalmazta - egy-kettőre különös hangsúlyt helyezve). - A Taylor (vagy az X elmélet, lásd a 2.1. pontot) nézeteire visszavezethető doboz- (boksz-) megközelítés a

mikro-szférában a futószalagok, illetve bankok jellegzetes módszere, itt a vezetés az alkalmazottak minden tevékenységét részletesen előíró szabályokat, eljárásokat, magatartás-mintákat határoz meg, s megköveteli (ellenőrzi) ezek érvényesítését.

- Az inkább Mayo felfogásmódjához igazodó humántőke-megközelítésű vezetés a munkatársak kapcsolatteremtő képességét és szakértelmét fejleszti, s ezeknek a mindenkori helyzethez alkalmazását már az illetékesekre bízza. Pl. a jelentős közönség-kapcsolatokkal működő szervezeteknél ajánlható.

- A szakértői vezetés a szakma kiválóságait gyűjti maga köré, s ezek valamely képességeinek (kompetenciáinak), alkotó- (munka-) készségének maximális kihasználására törekszik.

- A stratégiai vezetés elsősorban a hosszabb távú tennivalók meghatározására koncentrál, s pl. az energetikában elterjedt.

- A változás-menedzsment a folyamatos alkalmazkodásra készíti fel a szervezetet, pl. a kutatóintézetet.

Közép-Európában a gazdaságpolitika régi hagyományokon alapuló és már sok profilban kudarcot vallott irányítási felfogásmódja a doboz-megközelítés, azaz a részletes szabályozás és a bürokratikus ellenőrzés. Széles körben lenne kívánatos ezért a további (az Y elmélettel rokon) magatartás-formák terjedése.

Napjaink HR munkájában (az irányító hatóságok vezetői, munkatársai esetén is) a felvétel, illetve már ez előtt a toborzás, majd a felvételre kerülők kiválasztása a kiinduló feladatok. Az új alkalmazottakat be kell tanítani. Alapvető tennivaló a bérek megállapítása – és rendszeres fizetése. Fontos a rendszeres teljesítményre ösztönzés

13

(jutalmazással, dicséretekkel, de bírálatokkal, anyagi szankciókkal stb. is). Különösen hatékony hosszabb távú ösztönző a képzési, előremeneteli (karrier-) lehetőségek megteremtése , illetve az elvárásokat nem teljesítők elbocsátása. De számos ok, pl. nyugdíjazás miatt „békés” kiléptetésre is sor kerülhet.

N. Parkinson már említett [1964] elemzése arra figyelmeztet azonban, hogy a HR terén nincs biztos módszer. Nehéz a toborzás, azaz a potenciális jelöltek körének mozgósítása is (a munkaközvetítő irodák megkeresése, vagy a hirdetés például gyakran nem ér el az igazán ígéretes személyekhez, máskor viszont túl sok jelentkezőt eredményez, a fejvadász cég megbízása drága lehet). S a kiválasztás se probléma-mentes, mivel a felvenni kívánt személynek többnyire nem az ezen eljárás során ellenőrzésre kerülő téren kellene képességekkel rendelkeznie. Gyakran vezettek kudarcra pl. a meghallgatáson alapuló (ún. „brit” eljárások), mert a régiek a jó családi kapcsolatokat értékelték magasra az elvégeztetni kívánt munkához szükséges tulajdonságok helyett, a maiak viszont a jó társaságban végzett (sport-) tevékenységet is preferálják. Nem sikeresebbek az írásbeli versenyvizsgára épülő (ún. „kínai”) eljárások sem, a jelentkezőknek általában teszteket, tanulmányokat (olykor verseket) kell írniuk, a felvétel után azonban a dolgozóknak nem a tesztek stb. megírása lenne a feladatuk. De az elvárt és a mért tudás közti eltérések gyakran okoznak gondokat a modern intelligencia-vizsgálat és pszichológiai teszt esetében is.

Gyakran a fentieknél eredményesebb kiválasztási technika (ha alkalmazható) a próba-időre alkalmazás.

2.2.4. Monitoring és audit. A szakértői „értékelés” (evaluation).

A gazdasági ellenőrzés két fő tevékenysége a monitoring és az audit. A monitoring a vezetés hatáskörébe tartozó tevékenységek elvégzésének folyamatos megfigyelése, mely a kívánatostól – pl. az érvényes tervektől - eltérő folyamatok lehető legkorábbi felismerését és korrekcióit teszi lehetővé. Az audit az egyes projektek vég-ellenőrzése, melynek során kiemelten a projekt ráfordításainak és eredményeinek az összevetésére törekszenek.

Míg a monitoring tennivalói az illetékes vezetést terhelik, az auditra célszerű független külső szakértőt felkérni.

Minden ellenőrzésnél kiemelt szerepe van a ráfordítások, valamint az eredmények számszerű mérésének. A gazdaságpolitika számos területén azonban e számszerűsítés kisebb-nagyobb nehézségekkel jár. A munkát sokszor segítheti azonban az ún. (szakértői) értékelés módszere. Feladata az, hogy a hasznos visszacsatolás érdekében empirikusan alátámasztott információkat gyűjtsön, és közöljön valamely érdekelt(ek)kel valamely programról, politikáról, módszerről, szervezetről, személyről, tevékenységről stb. E cél érdekében, ha lehet, numerikus adatokkal jellemzi a ráfordításokat és eredményeket . De hangsúlyozottan törekszik a nem mérhető hatótényezők figyelembe vételére is, s a nehezen mérhető jellemzőket gyakran felmérések, illetve interjúk gyakorisági stb. adataival írja le, s ha szükséges, széles körben számszerűsíthető segéd-változó(k) felhasználására is kísérletet tesz.

A Világbank pl. az üzleti környezet értékelése során többek között a következő segéd-változók számszerű értékeit adta meg: a vállalat-alapítás idő- és pénz-szükséglete, az alkalmazottak elbocsátásának időszükséglete és költség-vonzata, a vállalatok közti tőke-átcsoportosítás költség-vonzata.

Gyakorló kérdések: Sorolja fel a H. Fayol szerinti vezetési funkciókat! Véleménye szerint helyes, ha az ellenőrzéstől a kitűzött cél és a megvalósítás összevetését várjuk? igen – nemMely vezetési funkció tartalmazza az ellenőrzés során feltárt problémák felszámolásához szükséges kiigazítást?

tervezés, szervezés, rendelkezés, koordináció, ellenőrzésSorolja fel a gazdaságpolitikát rögzítő dokumentumok (tervek) három fő részét! Melyek a gazdaságpolitikát dokumentumok (tervek) fő típusai? Általában mekkora időtávra szól a stratégia? 8 év – 5-6 év - 2-4 év – 1 év ; És a taktika? 1 hó - 3-18 hó – 3 év Ha 3 éves stratégiánk van, s a taktikát 3 havonként újítjuk meg, várhatóan hányszor fogjuk megvizsgálni a

stratégia helyességét megvalósításának időtartama alatt? 3 – 5 – 8 – 10 – 11 – 12 -15 esetbenRajzolja le fejből a különböző időtávú gazdaságpolitikai dokumentumok összefüggéseit bemutató ábrát!Mit ábrázolnak a Gantt diagram fekvő téglalapjai? az uniós kapcsolatokat – az idő múlását – az időszerű

tennivalókat – a műhelyek célszerű elrendezését Mit jelez a Gantt diagramban ábrázolt téglalapoknak a hossza? – az ábrázolt uniós kapcsolatok fontosságát – a

tennivalók megvalósításához szükséges időt – a műhelyek hely-igényétMit kell megadnunk egy Gantt diagramban mérföldkő számára? a kialakított uniós kapcsolat hatókörét - a

főváros távolságát – az út kezdetétől vett távolságot – a fontos tennivalók megvalósulását tanúsító eredményt

Nevezze meg a stratégia megvalósítása során H. Fayol szerint elvégzendő tennivalókat! Sorolja fel Farkas – deBacker stratégia típusait!

14

Mi a doboz-megközelítésű stratégia lényege? az alkalmazottak minden tevékenységét részletesen előíró szabályokat határoznak meg, s megkövetelik ezek érvényesítését – dobozokba rendezett irattárazási rendszer bevezetése – dobozkészítő cég versenyképesség-javító törekvése

Mondjon példákat a HR gazdálkodás főbb tennivalóira! Mi a monitoring? piaci sajátosságok feltárása – gyors ellen-lépés dömping fenyegetése esetén - a vezetés

hatáskörébe tartozó tevékenységek elvégzésének folyamatos megfigyelése – mérleg egyeztetésMely szervet vagy személyt célszerű felkérni a stratégia megvalósításának auditálására? illetékes honvédségi

szervet – könyvvizsgálót - független külső szakértőt – fejvadász céget Milyen információk szükségesek a szakértői értékelés módszer alkalmazásakor? bizalmas információk –

numerikus adatok – az alkalmazottak képzettségével kapcsolatos információk – számszerűen jellemezhető segéd-változókkal kapcsolatos adatok - a külső munkatársak képzettségével kapcsolatos adatok – a munkatársak gyakorlati idejével kapcsolatos adatok

2.3. A gazdaságpolitika minősége, minősítéseA tanulás feladatai: annak a megértése, hogy /1/ mi a jó, illetve rossz gazdaságpolitika, valamint hogy /2/ melyek lehetnek a tipikus hibái.

Bár első látásra úgy tűnhet, hogy a gazdaságpolitika akkor jó, ha – társadalmilag - sikeres (pl. jelentősen növeli a lakosság életszínvonalát), s rossz, ha az életszínvonal romlik, valójában a minősítés nem ilyen egyszerű. A gazdaságpolitika siker-esélyeit mindenkor nagy mértékben befolyásolják ugyanis ún. „külső” körülmények, például valamely természeti katasztrófák, a (világ) politika eseményei, a gazdasági konjunktúra alakulása stb. A minősítésnél tehát elsősorban azt kell megállapítani, hogy a gazdaságpolitika mennyiben tudta kihasználni az adott „környezeti” lehetőségeket, s mennyiben sikerült elkerülnie a fenyegető veszélyeket – ez a mérlegelés azonban nem könnyű. A megalapozott értékeléshez a következő kérdéseket kell megválaszolni: A politika kidolgozói helyesen mérték-e fel a gazdaság helyzetét és perspektíváit? Az adott körülményeknek megfelelő célokat tűztek ki? A célokhoz illeszkedő megvalósítási eszközöket választottak? A politika megvalósítása során valóban a kialakított tervek valóra váltására törekedtek? Se törekvéseket a leginkább célszerű eszközökkel próbálták megvalósítani?

A most vázoltak is érzékeltethetik, hogy a gazdaságpolitikának igen sok buktatója lehet. Az „állami” – „felülről” elrendelt - fejlesztések kudarca az átlagosnál is gyakoribb. A menedzsment szakirodalom ezért számos, a vezetési alapelvekkel ütköző gazdaságpolitikai hibára hívhatta fel a figyelmet. Annak érdekében, hogy mérsékeljék elkövetésük esélyeit, bírálták pl. a következő tipikus hibákat: Különösen szomorú következményekkel jár a vezetéselmélet iránymutatásait mindenben figyelmen kívül

hagyó irányítás. Dénes G. (é.n.) szerint pl. ilyen „állatorvosi ló” (minden hibára példát adó eset) a magyar egészségügy, ahol széles körben nem sokat törődnek a vezetéselmélet iránymutatásaival (és a betegekkel, lásd a 9.3.6. pontban). Így a tárca néhány évvel ez előtti stratégiai dokumentumában nincs helyzetfelmérés, jövőkép. A célok kitűzését nem előzte meg az érdekeltek elvárásainak, törekvéseinek a feltárása, s a kitűzött (jórészt igen általános) célok közt nem szerepel a hatékonyság-javítás. A megvalósítás eszközei erőforrás-felmérés nélkül kerültek kitűzésre, s a részfeladatokhoz nincsenek határidők és felelősök kijelölve. A megvalósulás ellenőrzési módjára sem készült koncepció.

A gazdaságpolitikában is súlyos következményekre vezethetnek az emberi erőforrás-gazdálkodás hibái. Sokszor (s nem csak Közép-Európában) a gondok fő okai pl. a vezetők politikai szempontok alapján történt kinevezése, s ennek következtében a munka hozzá nem értő (esetenként korrupt) irányítása. A jelzett hiba-típusnak nagy hagyományai vannak. Hiszen már Arisztotelész is egyetértően hivatkozik Politika című művében (Gondolat, 1984. 161. oldal) arra, hogy amikor megkérdeztek egy ismert tirannust (egyeduralkodót), miként kell a hatalmat megőrizni, az semmit nem szólt, de egy gabonamező mellett sétálva leszaggatta a kimagasló kalászfejeket; amiből a kérdezők arra következtettek, hogy az adott cél érdekében meg kell semmisíteni a jelentékeny embereket. Korunknak (így a sztálinizmusnak) a példái arra is rámutatnak azonban, hogy az e gyakorlat nyomán kialakuló gyatra irányítás elnyomorítja a társadalmat – azaz hosszabb távon mindenkinek, a kialakuló rossz közérzet kockázatai miatt az uralkodónak is káros.

A történelemben sokszor vezetett kudarcra, ha a gazdaságpolitika nem is mérte fel, illetve hibásan ítélte meg a gazdaság helyzetét, perspektíváit.

Olykor a döntés-előkészítés hibás szervezése is a megvalósítás kudarcát veti előre. Nem várható pl. a társadalom szempontjából vett siker egy olyan (autósztráda, vagy metró-építési) projekttől, amely az érdekeltek jelentős csoportjainak a kizárásával került elhatározásra, vagy amelynek az célja a hatalom, vagy a presztízs megszerzése / megőrzése, vagy a választási siker volt, illetve amelyről a döntések a perspektívák torzított elemzése nyomán, vagy a megvalósítás módjának a tisztázása nélkül születtek. De bukásra vezethet az is, ha a hatalmuk megőrzésére törekvő, s a változástól félő politikusok a haladást (még a népszerűség növelését ígérő fejlesztési akciókat is) akadályozzák (Lynn – Jay, 2008).

15

Nagy a kudarc esélye az ún. strucc „politika” esetén is (amikor a menedzsment, bár tudja, hogy súlyos problémák jelentkezése várható, semmit nem tesz ezek elhárítására). A jelenség híres történelmi példáját adta XV. Lajos francia király, aki nem sokkal a francia forradalom előtt világosan látta ugyan a növekvő nyomort és az ebből fakadóan radikalizálódó közhangulatot, ezekkel nem törődött és (állítólag) kijelentette: „Utánam az özönvíz”. Az eredmény ismerete ellenére a példának ma is vannak követői.

Sokszor jár nem kívánatos társadalmi következményekkel, ha a vezetés gyönyörű terveket vázol fel, de a gyakorlatban nem ezek megvalósítására törekszik.

Hasonló „eredményre” vezet, a megvalósítás ellenőrzésének elmulasztása. Sokat bírált tipikus közép-európai gyakorlat például a magas adó-kulcsok elfogadása, korrupcióellenes stb. rendeletek elfogadása, majd (ugyancsak az „elit” érdekeinek megfelelően) legalább is bizonyos körökben a végrehajtás ellenőrzésének elhagyása.

Könnyű lenne azt mondanunk, hogy a vázolt hibákat elkövető vezetőket le kellene váltani. Ugyancsak egyszerű lenne hivatkoznunk az ún. új közszolgálati menedzsment (new public management) elveire (lásd pl. Rosta Miklós fejezetét a Hámori – Szabó /2012/ műben). Ezen irányzat civil szervezeteket von be az állami feladatok ellátásába, ösztönzi az állampolgárok részvételét a közügyek intézésében, s az állami szerepvállalással (hatalmi koncentrációval) szemben a piaci koordinációt támogatja. Szétválasztja a politikai és menedzsment, valamint a megrendelői és „üzemeltetői” funkciókat, mutatószámok alapján értékeli a teljesítményeket, érvényesíti az átláthatóság, nyilvánosság, elszámoltathatóság követelményeit, pl. az ún. e-demokrácia (az elektronikus lehetőségek) révén bővíti a „részvétel” lehetőségeit, szorgalmazza az „egyablakos” rendszereket stb. Tapasztalataink, pl. a közép-európai rendszerváltás nehézségei, vagy az „arab tavasz” utáni káosz ismeretében úgy véljük azonban, korlátozott tudásunk nem jogosít fel a célszerű terápia határozott felvázolására.

Ez úttal is hangsúlyozzuk, hogy a most (valamint a következők) keretében nyilvánvaló okokból csak megfelelő óvatossággal tárgyalhattunk egyes időszerű problémákat. S felhívjuk a figyelmet azokra a – hasonló elemzések készítését tervezők számára kötelezően elsajátítandó - technikákra (pl. más országokból vett példák említése, hivatkozások a bírálatot rögzítő korábbi közleményekre, ironikus /gunyoros/ idézetek, a felelősök nevének elhagyása stb.), amelyeknek az alkalmazásával az olykor igen kényes megállapításaink szankcionálását törekszünk elkerülni. Ugyanakkor hangsúlyozzuk, hogy a jogos kritikát elhallgattató vezetés is súlyos hiba, hiszen megakadályozza az 1.2. pontban jelzett szervezeti tanulást (azaz a gondok felismerését és „kezelését”).

Gyakorló kérdések: Mi jellemzi a jó, illetve a rossz gazdaságpolitikát?Ismertessen egy példát strucc-politikára és jelezze következményeit!Milyen, a „kényes” ((a vezetők érdekeit sértő) gazdaságpolitikai megállapítások megtorlásának elkerülését segítő

technikákat ismer?

Ajánlott irodalom: Parkinson (1964), Dénes (é.n.)

Ellenőrző kérdésekA vezetéselmélet tézise alapján melyek a gazdaságpolitika fő tennivalói? Nevezzen meg az e tennivalókkal

kapcsolatosan gyakran elkövetett néhány típushibát!Milyen kapcsolatok vannak a különböző időtávú tervek közt? (ábrát és rövid magyarázatot kérek)Mi a Gantt diagram? (ábrát és rövid magyarázatot kérek)A gazdaságirányítás területén melyek a HR gazdálkodás fő tennivalói? Hogyan értékeli Parkinson az e feladatok

elvégzésére rendelkezésre álló technikák megbízhatóságát?Miért fontos a monitoring a gazdaságpolitika megvalósítása során? És mely módszerrel támaszthatók alá a

gazdaságpolitikai audit megállapításai?Soroljon példákat az állami fejlesztések kudarcának a vezetéselmélet elveivel ütköző okaira!Véleménye szerint a magyar gazdaságpolitika miként tudná felszámolni a magyar egészségügynek a Dénes G.

(é.n.) által leírt totális csődjét? Mely gazdaságpolitikai gondok visszaszorítására hivatottak, s melyek az ún. új közszolgálati menedzsment fő

törekvései?

Feladatok a diagnózis és a terápia-kijelölés gyakorlására:Ismertesse a Dénes (é.n.) elemzést a vezetési tanulságok kiemelésével! Foglalja össze N. Parkinsonnak a HR technikák megbízhatóságára vonatkozó nézeteit!

16

3. A gazdaságpolitika közgazdasági alapjai

3.1. Fogalmi tisztázás Ebben a pontban a tanulás feladatai /1/ a gazdaságpolitika tartalmának és /2/ három fő típusának a megértése.

3.1.1. A gazdaságpolitika fogalma

A gazdaságpolitika az állam (régió stb.) gazdaságirányítási stratégiája; amely (a helyzet és a perspektívák elemzését követően) a gazdaság-befolyásoló tevékenységek céljait és eszközeit foglalja magában.

Amint ezt a fenti 2.1/c ábra is jelzi, a makro-ökonómia szerint az állami gazdaságirányítás befolyásoló törekvéseinek fő alanyai a termelők (vállalatok), illetve a fogyasztók (családok). E „rendszer-elemek” közt információk, munkaerő, anyagi javak és pénz egyaránt áramolnak; s az állam is mindkét alany-csoporttól gyűjt információkat, adókat, gyakran munkát is kér tőlük, ugyanakkor mindkét csoportot informálja, utasítja, de pénzbeli, esetenként „természetbeni” támogatásokat is nyújt számukra.

A megadott séma természetesen csak a legfontosabbnak vélt kapcsolatokat jelöli s figyelmen kívül hagyja a valós gazdaságpolitikának a gazdaság számtalan elemével kapcsolatos sok további összefüggését. Nem utal pl. arra, hogy az állam gazdasági döntései befolyásolják a (nemzet-) gazdaságok nemzetközi kapcsolatait, nem jelöli, hogy az állam gazdasági döntéseinél politikai meggondolásokkal, demográfiai, vagy környezetvédelmi szempontokkal is számolni kell stb.

A legtöbb kormányzat írásban is rögzíti (gazdaság-) politikáját – de az írásban nem rögzített, „csak” a gyakorlatban követett politika is politika. S az is előfordul, hogy a kormányzat valójában a deklarálttól eltérő politikát valósít meg (s mindkettőt gazdaságpolitikának nevezik).

Amint ezt az 1.1. pontban rögzítettek is szemléltethetik, a gazdaságpolitika, még a sikeres politika is igen különböző lehet országok, s időszakok szerint. Ezért a téma tanulmányozása során (az innováció tárgyköréhez hasonlóan) indokolt nemzeti gazdaságpolitikai „rendszerekről” (vagy „modellekről”) értekezni.

A gazdaságpolitika vizsgálatainak – és tanulásának - fontosságát jelzi, hogy Acemoglu – Robinson világhíressé vált (2012) elemzése szerint az elmúlt 3000 évben legtöbbször a gazdaságpolitika színvonala volt a nemzetek gazdasági sikerességének (gazdagságának) legfontosabb meghatározója; ebből adódóan ugyanis a téma alapvető ismereteivel minden közgazdásznak, sőt, minden értelmiséginek tisztában kell(ene) lennie. S az sem lényegtelen tudnivaló, hogy a jelzett szerzők a befogadó (minden potenciális versenyzőnek lehetőséget nyitó) gazdaságpolitikát minősítik a leghatékonyabbnak.

3.1.2. A gazdaságpolitika típusai

Az állam gazdasági beavatkozásainak indokoltsága, terjedelme, tennivalói – más megközelítésben: a gazdaságpolitika kívánatos típusai – szintén a közgazdaságtani viták állandó témái. A beavatkozás indokairól két szélsőséges nézet ismert. Nevezetesen: Napjainkban a „main-stream” gazdaságpolitikai elméletek piacgazdaság i koncepciókon alapulnak. Ezek

szélsőséges (napjainkban gyakran Milton Friedman nevéhez kötött ún. liberális) megfogalmazása szerint a piacon a verseny (pontosabban: az ún. láthatatlan kéz) általában egyensúlyt alakít ki, s az állam szerepe - a piac megfelelő működését megteremtő intézményrendszer kialakításán túlmenően – csak a „piaci kudarcoknak” a kezelése (más néven: az ún. externáliák létéből adódó gondoknak a felszámolása, pl. a vállalati kalkulációkban figyelmen kívül maradó társadalmi érdekeknek, így a környezetnek a védelme).

Az osztrák F. List híres (és ironikus) XIX. századi megfogalmazása szerint a liberálisok törekszenek gazdasági téren az éjjeliőr szerepére korlátozni az állam tevékenységét.

A fenti liberális felfogásmód szöges ellentéte a (teljes körű) központi gazdaságirányítás célszerűségét hirdető, a közelmúltban nálunk is megbukott, s jelenleg talán csak Észak-Koreában vallott elmélet.

Valójában persze ma minden színvonalas gazdaságpolitika valamely, a két jelzett szélsőség közti elvet követ. A ciklusok csillapítására a liberálisok se kifogásolnak némi pénzügyi szabályozást (melynek technikáit lásd majd a 3.3.1. pontban). A J.M. Keynes világhírű tanácsára először az USA-ban bevezetett válság-enyhítő sikere nyomán elterjedtek a pénzpolitika erőteljesebb – a költségvetési (túl) költekezést is alkalmazó – technikák is. De ugyanilyen jellegű a jelenlegi magyar ún. unortodox politika is, mely a magántulajdon elsődlegességét hirdeti, azonban több, a piac működését „szelektíven” befolyásoló – azaz: a verseny-pozíciókat, sőt a tulajdonviszonyokat is módosító - (többnyire valamely ágazati adó-) intézkedést is felvállalt.

17

Vegyük észre, hogy a gazdasági liberalizmus, illetve a központosított államigazgatás elveinek elfogadása mindig aktuál-politikai állásfoglalás. A XIX. században általában a jobboldaliak vallottak liberális nézeteket, s az irányadó baloldali elv még a XX. század első felében is a központi szabályozás volt (a „nép-”gazdasági tervezők pl. az 1947-es magyar 3 éves tervben is a munkapadokig – azaz az egyes emberekig - törekedtek lebontani a gazdasági feladatokat). Napjaink európai, s magyar ún. baloldali csoportjai viszont a liberalizmus hívei, akik élesen bírálják a jelenlegi magyar kormány központosító törekvéseit.

Óravázlatunkban legtöbbször csak az utóbb említett „közbülső” politikák sajátosságait részletezzük. Azt vizsgáljuk meg, hogy e – nemzetek, illetve időpontok szerint gyakran igen különböző - politikák a gazdaság mely területeit, s milyen meggondolásokból törekszenek alakítani.

Gyakorló kérdések: Az állam a hagyományos koncepció (2.1. ábra) szerint mely gazdasági szereplők tevékenységét befolyásolja? E sémában az állam mit (milyen „inputokat”) kér a gazdasági szereplőktől? Gazdaságpolitikának nevezhető-e az írásban rögzítettől eltérő gazdaságpolitikai gyakorlat? igen – nemIgaz-e, hogy a liberális piacgazdasági koncepciók egyetlen gazdasági folyamat állami befolyásolását sem ítélik

célszerűnek? igen – nemA felsoroltak közül melyeket tekintünk piaci kudarcoknak? valamely vevő nem kapja meg azt az árut, amit keres

– egy cég környezetszennyező termelési eljárást vezet be - egyes eladók áruját nem veszik meg – egy kereskedő csődbe megy

A magyar ún. unortodox politika teljes körű központi gazdaságirányításra törekszik? igen - nem

3.2. A gazdaságpolitika céljai. A tanulás feladatai: /1/ a gazdaságban érvényesülő politikát alakító döntések motivációinak (céljainak) a megértése, /2/ a foglalkoztatottak fogalmának, /3/ a GDP tartalmának, a Maastricht-i kritériumok átismétlése és /4/ átismétlése, /5/ a GDP számítás hibahatárainak a megismerése, a/6/ nemzeti vagyon fogalmának megértése.

3.2.1. A célok mibenléte

A politikai állásfoglalások mögötti valós indítékok – az ún. célok - kérdése a gazdaságpolitika talán leginkább vitatott témaköre. A (gazdaság-) politikai dokumentumokban persze többnyire az olvasható, hogy az elemzések a társadalom érdekében megvalósítandó programot rögzítik – de abban sincs egyetértés, hogy adott esetben mi is a társadalom – a nép, a nemzet, az emberiség – valós érdeke. Gyakori deklaráció (s illúzió?) pl., hogy a politika a társadalom jólétének (vagy a nem-anyagi tényezőknek is

fontosságot tulajdonító jól-létének) az érdekeit szolgálja. De nagy kérdés, hogy e jólét eléréséhez mely al-célok kitűzése szükséges. A szakértők általában elismerik ugyan a magas szintű foglalkoztatás fontosságát, de ennek érdekében sokan a munkahely-teremtést, továbbiak a munkaerő képzését, ismét mások a munkára ösztönzést tekintik leginkább kívánatosnak.

A statisztika szerint foglalkoztatott az, aki – némi egyszerűsítéssel - a felmérés hetében legalább egy órát (!) dolgozott, illetve, bár nem dolgozott, de van munkahelye, ahonnan szabadság, betegség stb. miatt volt távol. Az pedig, aki az adott héten nem dolgozott, s nincs is munkahelye, de keresett munkát, az munkanélküli. Aktív pedig az, aki vagy foglalkoztatott vagy legalább munkát keres.

A gazdasági szerkezet a gazdaság vállalatnagysági csoportok, ágazatok, régiók stb. szerinti megoszlásainak közös megnevezése. A kifejezés használói sokszor jelzik is, hogy melyik szempont szerinti bontást tárgyalják (pl. ágazati szerkezetről beszélnek).

Még vitatottabbak a jólét, illetve a béremelés összefüggései, kiemelten a béremeléshez szükséges tennivalók. Számos szakszervezet, leegyszerűsítve a kérdést, az emelést elrendelő vezetői döntést sürgeti, a munkaadók azonban versenyképességük növelését s olykor az ehhez szükséges beruházásokat tekintik az emelés előfeltételének. További megközelítések viszont inkább a nem-anyagi szempontoknak, azaz a magas élet-minőség követelményeire kiterjedő meggondolásoknak az érvényesítését ítélik szükségesnek stb.

De közgazdász-körökben elterjedt nézet az is, hogy a jólét növeléséhez elsősorban az életszínvonal-növelés feltételeinek a megteremtése, így a „gazdaság-szerkezeti” átalakítást (valamely gazdasági arányok módosítását, pl. a tudás-igényes termelés arányainak növelése) lenne a legfontosabb.

A közelmúltban pedig egyes (pl. pénzügyi) körökben az is main-stream nézet volt, hogy a társadalomnak elemi érdeke a gazdasági egyensúly őrzése, s egyensúly-hiány esetén ennek felszámolása is. Az EU pl. – a közösség egészében érdekében – az euró-zóna tagjai számára előírta az ún. maastrichti kritériumok teljesítését.

18

A maastrichti kritériumok (melyek valójában az euró övezethez csatlakozás feltételei) az inflációt, a kamatlábat, az államháztartási hiány és az államadósság mértékét, valamint a valutaárfolyam stabilitását vizsgálják. A nemzetközi gazdasági előrejelzések hasonló adatok révén jelzik előre az egyensúly várható alakulását.

A célokkal kapcsolatos más típusú problémák forrása az, hogy a szakértők szerint a politika valós céljai nem okvetlen a társadalom érdekeivel kapcsolatosak. A főbb motivációkat - miként a már hivatkozott Parkinson (1964) mű is jelzi - egyaránt befolyásolhatják ugyanis egyéni, társadalmi és csoport- (lobbi-, vagy párt-) érdekek. N. Machiavelli pl. – már a középkorban - a hatalom megszerzésének, illetve megtartásának szempontjait

ajánlotta a fejedelmek figyelmébe. E meggondolásokat, bár ritkán vallják be, a mai politikusok se mindig vetik el. - Egyes mai empirikus vizsgálatok pl. azt mutatták ki, hogy a politikusok döntéseit gyakran a személyük

újraválasztásával kapcsolatos meggondolások is erősen motiválják (Rodrik, 2012 stb.). A M. Thatcher által is nagyra becsült „Igenis, miniszter úr” című ironikus TV sorozat (lásd Lynn – Jay, 2008) pedig általában is fontosnak mutatta a befolyás-szerzésnek, illetve a presztízs védelmének a szerepét. Több közölt „tanmeséje” pl. arra világít rá, hogy a gazdaságpolitikai döntéshozatal során – akár az ezzel ellentétes deklarációk ellenére is - egyaránt érvényesülhetnek társadalmi célok, illetve az ezek megvalósulását gátló, esetenként lehetetlenné is tevő egyéni ambíciók.

- Sokak, pl. M. Olson, J. Stiglitz Nobel-díjas professzorok szerint a politikusok gyakran érvényesítik döntéseikben egyes érdekcsoportok érdekeit. Napjainkban a legerősebb gazdasági szereplők alakítják a piaci szabályokat is. A jelzett érdekek olykor „csak” egy-egy járadék-vadász (pl. beton-, bálna- stb.) lobbi üzleti, vagy valamely párt belpolitikai érdekeit képviselhetik (North, (1994), máskor akár a világ vezető országainak hatalmi meggondolásai is lehetnek (Korten, 1995).

De mindig vannak egyéni célokat érvényesítő – pl. a gyors meggazdagodásra törekvő, „Élj a mának” (carpe diem) hedonista elvét követő döntéshozók, illetve „megélhetési” - politikusok is. Erről mondta Ezópus ógörög tanmese író: „Mi felakasztjuk a kis tolvajokat, és kinevezzük a nagyokat politikai posztokra.”

Korunkban az „állami” célok kérdéskörét tovább bonyolítja a „tulajdonos” és az „ügynök” érdekütközése. Egy kérdés ugyanis az, hogy mire törekszik az állam felső vezetése, s egy egészen más téma az, hogy milyen meggondolások vezetik a közalkalmazottak tömegeit.

VIGYÁZAT! Egyes most vázolt álláspontok konkrét példákra vonatkozó hangoztatása olykor valamely politikus(ok) nem-tetszését, dühét, sőt retorzióit is kiválthatja!

Nyilvánvaló (az elmúlt évtizedek magyar választási tapasztalatai is jelzik), hogy a jelentős társadalmi elégedetlenség veszélyeztetheti az aktuális vezetés pozícióit. Ezért a távlatosan gondolkodó vezetés egyensúlyt alakít ki a társadalmi, a csoport- és az egyéni érdekek érvényesítése terén; azaz mindig törekszik a társadalom által hangsúlyozottan igényeltek megteremtésére. Az elvnek egy, feltehetően Mária Teréziától származó cinikus megfogalmazása: A juhokat etetni is kell, ha nyírni akarjuk őket.

Ugyanakkor a célok jelzett egyensúlyának kialakítását ezek ellentmondásos jellege is mindenkor megnehezíti . Ha a gazdaságpolitika pl. növekedésre törekszik, akkor ezzel harmonizáló cél lehet a foglalkoztatás növelése, de a kormányzatnak számolnia kell az infláció (a fogyasztói árak) növekedésével is, s ha a növekedés érdekében mondjuk beruházásokat indít, akkor azzal is, hogy erőfeszítéseivel mind a költségevési kiadásokat, mind az importot növeli, azaz egyaránt rontja a belső és külső egyensúlyt. Ha a külső egyensúly érdekében drágítja az importot, ezzel a beruházásokat is, s a lakossági fogyasztást is visszafogja. Ha nem fékezi a politikusok gazdagodási (így korrupciós) törekvéseit, ezzel megnyeri ugyan őket, de az egyéb célokra rendelkezésre álló forrásokat is mérsékli, s a lakosság bizalmát is elveszti stb. A gazdaságpolitika ezért céljai kijelölésénél mindenkor alkura kényszerül a különböző célok elérésében érdekeltekkel. Ez az ún. terv-alku.

3.2.2. A (társadalmi) célok számszerűsítése

A társadalmi jólét mértéke ma legegyszerűbben az egy év alatt az adott társadalom területén előállított hozzáadott érték nagyságával jellemezhető, s e jövedelem legfontosabb mérőszáma a GDP /fő (Gross Domestic Product, bruttó hazai termék, Samuelson – Nordhaus, 1993).

A hozzáadott érték az árbevételnek a vásárolt áruk és szolgáltatások értékével csökkentett értéke. A GDP így nemzetgazdasági szemléletben a bruttó kibocsátásnak a termelő fogyasztással csökkentett értéke.

Az elmondottak miatt számos szakértő azt ítéli kívánatosnak, hogy a gazdaságpolitika a GDP/fő növelését tekintse fő feladatának. A GDP mérése a statisztikai hivatalok feladata. A tennivalók módjára a nemzetközi egyeztetéssel kialakított nemzeti számlák (System of National Accounts, SNA), illetve az EU ajánlásait is tartalmazó European System of Accounts (ESA) nyújt irányelveket.

19

Magyarországon a GDP meghatározása során kettős becslés (ún. GDP mérleg) készül. Egyik oldalról összeadják (ágazati bontásban) a gazdasági szereplők, első sorban a vállalatok által megtermelt hozzáadott értéket. Másrészt kiszámolják a lakosság és a kormányzat által elfogyasztott, illetve beruházásokra fordított értéket. A „mérleg” e két összegének (az export-import különbségnek és a készlet-változásnak hozzáadott-érték tartalmával történő korrekció után) azonosnak kell lennie.

A GDP–ről mondottak világosan jelzik a mutató fontosságát. Hiszen a GDP kb. kétharmada lakossági fogyasztásként kerül felhasználásra, amiből az következik, hogy a „GDP/a lakosság száma” mutató az életszínvonal fontos jellemzője. Az a – demagóg - nézet azonban téves, amely szerint az életszínvonal egyszerűen növelhető, ha a bérek emelésével módot adunk a fogyasztás bővítésére. A GDP (pontosabban: hozzáadott érték) kalkuláció kiindulópontja ugyanis a vállalati árbevétel, az pedig nyilvánvaló, hogy a cégeknek gyakran csak akkor van módjuk bért emelni a csőd kockáztatása nélkül, ha növelni tudják bevételeiket.

Ugyanakkor a szakértők gyakran figyelmeztetnek a GDP számítás korlátjaira is. Rámutatnak pl. a következőkre: E mutató számításba veszi egyes felesleges, fekete, sőt törvénytelen tevékenységeknek (így a gödör-ásás,

majd visszatemetés Széchenyi /1830, 102. oldal/ nyomán híressé lett látszat-munkájának, vagy a fekete pálinka-főzésnek, sőt, a drogok előállításának) eredményeit is.

A GDP-t az ország pénznemében veszik számba, s ennek során a valutában felmerült tételeket hivatalos árfolyamon is, fogyasztói kosárral kalkulált árfolyamon (PPP) is kiszámolják - a másodiknak említett érték azonban pl. Ausztriában alacsonyabb, Magyarországon viszont sokkal magasabb, mint az első (3.1 táblázat). Azaz a teljesítmény GDP révén történő jellemzésének „hibahatárai” igen jelentősek.

3.1. táblázat. A GDP/fő kétféle módon számított értéke, 2011, 1000 USDLU NG AT DE CZ GR HU PL US

Hivatalos árfolyamon 114 97 50 44 20 26 14 13 48PPP árfolyamon 87 57 41 39 25 26 21 21 44LU: Luxemburg, NG: Norvégia, AT: Ausztria, DE: Németország, CZ: Cseh Köztársaság, GR: Görögország, HU: Magyarország, PL: Lengyelország, US: USA.Forrás: IMD (2013), 312-313. oldal

FIGYELEM! A GDP/fő (kiemelten: az összes előállított hozzáadott érték) növelésére irányuló cél nincs összhangban a vállalati profit-célokkal, hiszen a hozzáadott érték legnagyobb tétele a munkabér (a továbbiak a profit és az adó) már pedig a bér a vállalatnál a nyereséget csökkentő költségelem.

A jelzett korlátok miatt általános nézet az is, hogy a nemzetgazdasági teljesítmények árnyaltabb jellemzésekor gyakran van szükség a GDP-adatokon túlmenő számításokra, pl. az alábbi mérőszámoknak a kimunkálására is:

- GNI (bruttó nemzeti jövedelem) = GDP + az adott ország „szereplőinek” külföldi tényező jövedelmei – külföldi szereplőknek az adott országban előállított tényező jövedelmei

- GNDI (rendelkezésre álló bruttó nemzeti jövedelem) = GNI + külföldről kapott transzferek (segély, ajándék, tagdíj) – külföldre fizetett transzferek

- NDP (nettó hazai termék) = GDP – amortizáció- NNI (nettó nemzeti jövedelem) = NDP +/- áramló tényező jövedelmek- NNDI (rendelkezésre álló nettó nemzeti jövedelem) = NNI +/- transzferek.

Egyes szerzők azt javasolják, hogy a magyar nemzetgazdaság teljesítményének az értékelésére ne a GDP-t, hanem pl. a GNI mutatóját használjuk. A lecke szerzője azonban (nem kétségbe vonva, hogy minden mutató figyelembe vétele árnyaltabbá teszi az elemzéseket) a GDP lecserélésével már nem ért egyet. Egyrészt azért nem, mert a jövedelmek valamennyi említett mérőszámának az értékei ugyanolyan mértékben különböznek a felhasznált árfolyam-típustól függően, mint a GDP mutatók, a különböző mutatók értékei közti különbségek pedig ehhez képest szerények (azaz: az utóbbi eltérések hibahatáron belüliek). Másrészt azért nem, mert a GDP alakulásáról az elmúlt időszakban – nagy munkával - már igen gazdag adatbázisok készültek, s ezek hiányában a további mutatók távolról sem kínálnak hasonlóan gazdag elemzési lehetőségeket.

További vélemények szerint a nemzetgazdasági teljesítményt (a vállalatiakéhoz hasonlóan) nem elég csak jövedelem adatokkal jellemezni. Egyesek az életszínvonal további mutatóinak (3.3.1. pont) a kiszámítását ajánlják. Mások a nemzeti vagyon mérését és időbeli változásainak értékelését is szorgalmazzák.

A nemzeti vagyon az adott ország (az állam, a lakosság és a vállalatok) tulajdonában levő összes vagyontárgy értéke.

A fejlett országokban a statisztika kimutatja a nemzeti vagyon (tulajdonos-csoportonkénti) értékét és ennek változásait; ilyen adatok azonban sajnos több közép-európai országban nincsenek, pl. Magyarországon

20

sincsenek. A háború után ugyanis gazdaságunkban megszüntették a nemzeti vagyonnak a két háború közt kialakított számbavételét, s máig nem rendelték el újra. Így – talán nem véletlenül - még közelítő választ sem adhatunk olyan kérdésekre, hogy pl. miként hatottak a vagyon értékére (s az egyes tulajdonos-csoportok vagyonára) az államosítások, vagy a privatizáció, valójában mekkora vagyongyarapodást eredményeztek egyes nagyberuházások, melyek a forrásai egyes vagyonok keletkezésének stb.

Gyakorló kérdések: A statisztikai szerint ki a munkanélküli? akinek nincs állása – aki nem dolgozik – aki az adott héten nem

dolgozott - aki az adott héten nem dolgozott legalább 1 órát de keresett munkát – aki az adott héten nem dolgozott legalább 20 órát de keresett munkát

A gazdaságpolitika célja a társadalmi jólét érdekeinek szolgálata? okvetlenül – olykor – sohaMondjon példákat gazdaságpolitikai célokra! Melyek a maastricht-i kritériumok? Az alábbiak közül melyek a GDP mérleg tételei? költségvetési bevételek – társadalombiztosítási kiadások -

megtermelt hozzáadott érték – tőkeimport – lakossági fogyasztás – banki hitelállományIgaz-e, hogy a GDP-t fogyasztói kosárral számolt (PPP) árfolyamon kalkulálják? mindenkor – esetenként – sohaA hivatalos árfolyamon számolt GDP/fő 2011-ben hány százaléka a PPP alapon számoltnak Ausztriában? 50, 67,

100, 122, 150. És Magyarországon? 50, 67, 100, 122, 1502011-ben a hivatalos árfolyamon számolt osztrák GDP/fő hányszorosa a magyarnak? másfélszerese, duplája, két

és félszerese, háromszorosa, három és félszerese, négyszerese, négy és félszerese, ötszöröseHogyan számítjuk ki a GNI-t? Mi a nemzeti vagyon? Melyik KSH kiadványokban találhatók adatok a magyar nemzeti vagyon nagyságáról? az évkönyvekben – a

gyorsjelentésekben – egyikben sem

3.3. A célok megvalósítása érdekében alkalmazható „technikák”. A tanulás feladatai: /1/ a monetáris, /2/ a fiskális, /3/ a szociális /4/ a külgazdasági politika és /5/ az intézményfejlesztés mibenlétének a megismerése és /6/ a témakör néhány fontos definíciójának a megtanulása.

A gazdaságfejlesztési intézkedések két fő csoportja különböztethető meg. Éles nézet-ütközések forrása azonban, hogy mely típus eszköztárának az alkalmazása célszerű. A szakértők többsége úgy véli ugyanis, hogy napjainkban a kormányzat gazdasági befolyásolása elsősorban a verseny-semleges eszközök alkalmazása esetén lehet hatékony (azaz ha egyformán kezeli a versenyben résztvevők minden csoportját). Mások – pl. az Új Széchenyi Terv egyes koncepciói - azonban sok célra a szelektív eszközök alkalmazását, azaz bizonyos ágazatok, vállalat-csoportok, térségek előnyben részesítését, s oéykor mások „büntetését” is kívánatosnak ítélik.

3.3.1. A „verseny-semleges” eszköztár

A „klasszikus” (J.M. Keynes utáni) piacgazdasági elmélet szerint az állami gazdaságirányításnak – mivel a szerzők államaiban a „rendszer”, azaz a jogrend és a közigazgatás már rég kialakult - első sorban a folyamatszabályozás négy tárgyköreiben: a monetáris, fiskális, szociális és külgazdasági politika terén vannak feladatai. Az eszköztár fő propagálója kezdettől az USA, majd a világháború elvesztése nyomán az amerikaiaknál szociálisan érzékenyebb, s ún. szociális piacgazdaságot építő németek.

A pénzügyi, vagy monetáris politika a nemzeti bankok eszköze, mely főként a gazdaságban működő (forgalomban levő) pénz mennyiségét befolyásolja. A pénzmennyiségnek több mérőszáma van. A legszűkebb az ún. M0 (em nul), mely a forgalomban levő papír-pénz és érme mennyiségét (értékét!) plusz a monetáris intézmények jegybanki tartalékát méri, a legfontosabb talán az M1 (em egy), mely az összes likvid pénzeszköz értékét, azaz az előbbieken kívül a látra szóló betétek összegét is számba veszi, s a jegybankok még bővebb tartalmú mutatók alakulását is figyelemmel kísérik.

A forgalomban levő pénzmennyiségre természetesen a bankóprés is hat; a hozzávetőleg egyensúlyban levő gazdaságokban azonban a fő eszközök a monetáris szabályozás fő technikái: az irányadó kamatláb meghatározás, a kötelező tartalékráta (a kereskedelmi banki betétekből készpénzben, illetve jegybanki betétben a banki trezorban tartandó hányad) módosítása, a központi bank ún. nyíltpiaci műveletei (állampapír-vásárlásai, illetve eladásai) és a jegybanki hitelkeret változtatása. Jelentős lehet továbbá a további politikák (pl. a költségvetési politika) hatása is.

A költségvetési vagy fiskális politika (némi egyszerűsítéssel megfogalmazva) az ún. államháztartás bevételeit és kiadásait határozza meg.

21

Az államháztartás az „állam” pénzügyi mérlege, melynek alrendszerei a kormányzati költségvetés , a társadalombiztosítási alapok, az önkormányzatok költségvetései és a speciális alapok . Fő bevételei az adók és (pl. tb) járulékok, melyek közül ma Magyarországon a legnagyobb tétel az ÁFA, a legfontosabb kiadások viszont az államigazgatási (közigazgatási, oktatási, védelmi stb.) szervek költségei, illetve a különböző (köztük nyugdíj-) ”támogatások”. A rendszer valamennyi elemének változásai közvetlenül is befolyásolják a gazdaság helyzetét, de közvetetten is hatnak (hiszen pl. a költségvetési adóbevételek csökkentik, a pénzbeli támogatások növelik a forgalomban levő pénzmennyiséget). Mindezen technikákra a 8.2.2. pontban még visszatérünk.

Az ún. Läffer-görbe (3.1. ábra) az elvonások célszerű maximumát is meghatározza. Az ábra vízszintes tengelyén az elért jövedelemből elvont hányad, a függőlegesen a befizetett elvonások összege van feltüntetve. A befizetett összeg 0%-os, illetve 100%-os elvonás esetén nyilván nulla, e két elvonási mérték közt azonban pozitív szám, s gyakori, bár sokat vitatott vélemény, hogy a legnagyobb összegű elvonás általában a 30-40%-os kulcs esetén hajtható be.

A szociálpolitika alapvetően a társadalmi egyenlőtlenségek mérséklésére hivatott. Kiadásai jelentősen növelhetik a forgalomban levő pénzmennyiséget – s veszélyeztethetik a költségvetési egyensúlyt. A gyakorlatban igen különböző rendszerei alakultak ki. Az USA pl. az öngondoskodás elvét hirdeti, úgy véli, a társadalomnak csak szélsőséges esetekben (pl. az árvák esetén) kell anyagilag támogatnia a hátrányos helyzetűeket – sokan még az állami egészségügyi ellátás kiterjesztését is ellenzik (pedig rászoruló ott is sok van). Svédországban viszont célul tűzték ki az ún. jóléti állam megteremtését, s törekedtek költségvetési forrásokból fedezni a lakosság mind több oktatási, egészségügyi terhét, továbbá a hátrányos helyzetű rétegek minél magasabb életszínvonalának költségeit; a törekvés azonban hamar beleütközött a költségvetési korlátokba (miközben a növekvő közterhek a gazdaság versenyképességét és a lakosság vállalkozási hajlandóságát is rontották).

3.1. ábra. Läffer görbeAdóbevétel, Ft

Adókulcs, %0% Maximális adó-bevétel 100%

Forrás: szakirodalmi források alapján készült saját ábra

Az életszínvonal a lakosság anyagi jólétét jellemző fogalom. Legáltalánosabban a GDP/fő-vel jellemezhető, de változásait gyakran a nominális jövedelmek és az infláció összevetésével is mérik. Az életminőség szélesebb tartalmú fogalom, a jólét olyan nem anyagi tényezőinek a számbavételét is megkísérli, mint pl. az egészség, a tiszta környezet, a kultúra, a szabadság, s gazdag mutatószámrendszerekkel, pl. az ENSZ Human Development Indexei (HDI) révén minősíthető.

De se az életszínvonal, se az életminőség értékelésénél nem hagyható figyelmen kívül a jövedelem-eloszlás egyenlőtlensége se. Ez az ún. Lorenz-görbe segítségével jellemezhető, mely egy egység oldalú négyzetben a jövedelmi szintjeik nagysága szerint sorba rendezett lakossági csoportok kumulált (az aktuális csoportig összegzett) jövedelmét ábrázolja (3.2. ábra). A jól működő állam az egyenlőtlenségeket korlátozza.

22

3.2. ábra. Lorenz görbeJövedelem kumulált %-a

Minél messzebb van a görbe az egyenestől, annál nagyobb a jövedelmi egyenlőtlenség

0 100% Jövedelemszint szerint rendezett csoportok hányada

Forrás: szakirodalmi források alapján készített saját ábra

A külgazdasági politika egyrészt a kontingensek és vámok meghatározása, másrészt a valutaárfolyamok befolyásolása révén hat. Részletesebben majd a 6. fejezetben kerül tárgyalásra.

Miként ezt a további fejezetekben is kiemeljük még, a vázolt eszköztár minden elemének sokoldalú gazdasági hatásai vannak. Valamennyi befolyásolja a forgalomban levő pénz mennyiségét, ennek révén a gazdaság dinamizmusát (mert a pénzbőség költésre, pl. vásárlásra, beruházásra, a termelés bővítésére ösztönöz, így árfelhajtó, valamint a gazdasági dinamizmus növelő hatású, a pénzszűkének viszont ellenkező következményei vannak). További hatásai is jelentősek. Pl. mind az adók, mind a támogatások befolyásolják a gazdasági (államháztartási) egyensúlyt, eltérő ágazati, regionális súlyuk miatt változtathatják a gazdaság szerkezetét (arányait), növelhetik, vagy csökkenthetik az inflációt stb. A külgazdasági politika elsősorban az exportra és az importra hat (ha pl. valamely intézkedés hatására drágul a valuta, akkor az exportőrnek a belföldi bevételei nőnek s ez exportösztönző, ugyanakkor az import belföldi ára is nő, ami visszafogja az importot . E mellett az importárak növekedésének infláció-növelő hatása is jelentős lehet stb.

Az elmúlt években az MNB által magasan tartott kamatokat is sokan bírálták pénzmennyiséget szűkítő, s ezzel a gazdasági dinamizmust visszafogó hatásai miatt. Az MNB akkori kamat-döntéseit a magas inflációval indokolta. Ma viszont az alacsony kamatszinttel kapcsolatos viták a gyakoriak.

Amint erre a jelzett bonyolult kapcsolatok is utalnak, valójában kérdéses a felsorolt technikák verseny-semleges jellege is. A monetáris politikának a pénzmennyiséget növelő lépései pl. általában valóban hozzávetőleg verseny-semlegesek. Egyes költségvetési juttatások azonban ugyanolyan szelektívek lehetnek, mint pl. az erősen szelektíveknek vélt ágazati támogatások (hiszen mondjuk a lakás-vásárlás könnyítése döntően az építőiparra, a használt autók lecserélésének a támogatása az autóiparra van hatással).

3.3.2. További eszközök

Egyes fejlődő államok kormányzatai már rég belátták, hogy gazdaságpolitikájuknak széles körben vannak a fenti klasszikus eszköztár alkalmazásainál fontosabb tennivalói is, mivel gazdaságukban a „rendszer” alakítása – a jogrend és a közigazgatás fejlesztése, azaz az intézményfejlesztés - terén is vannak feladatok.

A magyar nyelvben az intézmény kifejezés gyakran - szűken értelmezve - szervezetet jelent. A nemzetközi szóhasználatban azonban az intézmények (institutions) igen bő, a szervezetek mellett a törvényeket, hagyományokat, megszokott magatartás-mintákat, várakozásokat stb. is tartalmazó fogalom. Az alábbiakban, áttekintve az üzleti környezet néhány fontosabb elemének fejlesztését, mi is az utóbbi értelemben használjuk szavunkat.

A gazdaságpolitikák történetéből sokféle „intézmény” – olykor alapjaiban történő – megváltoztatásának példái idézhetők. Egyesek pl. a bankrendszert és működését, mások a versenyszabályokat fejlesztették, továbbiak átalakították az adórendszert, illetve a közintézmények finanszírozását, van példa a korrupció visszaszorítására is stb. Majd korunkban – az ún. intézményi közgazdaságtan elveire (lásd: Hodgson, 2003) alapozva - a fejlett országok, s egyes nemzetközi intézmények szintén az intézményfejlesztés híveivé váltak, így napjainkban kedvező eredményeket várnak a nemzetközi együttműködés fejlesztésétől is. Azt pedig olykor igen nehéz megítélni, hogy a tennivaló verseny-semleges, vagy szelektív jellegű-e.

A legtöbb gazdaságban – olykor a verseny-semleges szabályozás hatástalanságának ellensúlyozására - széles körű a szelektív költségvetési eszközök alkalmazása is. Import-kvótákkal, vámokkal védenek ágazatotokat, támogatják valamely hadi-ipari cégek, vagy éppen a kisvállalatok fejlődését stb. Friss példaként a multikat terhelő magyar unortodox adókra, s ezek uniós vitáira, majd másutt megkísérelt honosításaira hivatkozhatunk, s a témára az 5.2. pontban, majd a 10. fejezetben is visszatérünk..

23

3.3.3. Egy más nézőpontú eszköz-felosztás

Elterjedt az eszköztárnak ún. kereslet-, illetve kínálat-orientált politikák szerinti felosztása is. A kereslet-orientált eszközöket alkalmazó politika elsősorban a pénzmennyiség, s ennek révén a vásárlóerő szabályozására törekszik, elvileg verseny-semleges, a kínálat-orientált politika viszont széles körben alkalmaz szelektív beruházási támogatásokat. Mindkét csoportban lehetnek azonban mind verseny-semleges, mind szelektív akciók, így az elsőben kereslet-élénkítési célú monopólium-ellenes intézkedés, a másodikban a kínálat alakítását célzó privatizáció, munkaerő-piaci dereguláció, személyi jövedelemadó csökkentés stb.

Gyakorló kérdések: A klasszikusok szerint melyek a gazdaságpolitika főfeladatai (részei)? Válassza ki a felsoroltak közül az M1-nek a gazdaságpolitikában szokásos definícióját! a Budapest-Bécs

autópálya – a Budapest-Hegyeshalom autópálya - a forgalomban levő papír-pénz és érme állománya - a forgalomban levő papír-pénz, érme és a jegybanki tartalékok állománya – a hitelek állománya - Miskolc első városfejlesztési terve

Mondjon két példát a monetáris szabályozás eszközeire! Az alábbiak közül melyek az államháztartás részei? a megtermelt hozzáadott érték – a háztartások fogyasztása –

a kormányzati költségvetés – az innovációk költségei - a társadalombiztosítási alapok – az önkormányzatok költségvetései – az export bevételek – az import költségei – a speciális alapok – az uniós támogatások

Miből van a legtöbb bevétele a magyar központi költségvetésnek? az uniós támogatásokból – a közúti bírságokból – az ÁFA-ból – az SZJA-ból – a vagyonadóból – a bank-adóból

Milyen változók vannak a Läffer görbe ábrájának két tengelyén? Hogyan hatnak a költségvetési kiadások a forgalomban levő pénz mennyiségére? sehogy – növelik –

csökkentik Mondjon két példát az intézményi közgazdaságtan által vizsgált intézményekre! Okvetlen ellentétes-e a törvényhozás szabadságának az elvével, ha a gazdaságpolitika ajánlásokat fogalmaz meg

egyes törvények módosítására? igen – nem

3.4. A gazdaságpolitika kidolgozása. A cél szentesíti az eszközt?A tanulás feladata e pontnál: fő vonalaiban megismerni a gazdaságpolitika kidolgozásának menetét.

Az adott esetben célszerű gazdaságpolitika meghatározása komplex feladat. A munka eredményeit rögzítő dokumentum a már bemutatott vezetés-elméleti ajánlások értelmében /1/ vázlatos áttekintést ad a gazdaság helyzetéről, /2/ célokat tűz ki (korlátozott számban, mivel sok cél kitűzésekor nagy a veszélye a hibák elkövetésének az ütköző célok összehangolásakor), s /3/ a legnagyobb terjedelemben a megvalósítás tennivalóit részletezi (ez utóbbiak határidőit és felelőseit is megjelölve).

A gazdasági helyzet és perspektívák felvázolásának kiemelkedően fontos eleme annak a felmérése, hogy milyen várakozásai, törekvései vannak a gazdaságpolitika (fontos) érdekeltjeinek. Ily módon állapítható meg ugyanis, hogy a „társadalom” mely célok megvalósításával értene egyet, hol kell a siker-esélyeket akár kompromisszumok révén növelni, s mely törekvéseink megvalósításánál ütköznénk erős ellenállásba; illetve e vizsgálattal tárhatók fel a potenciális szövetségesek, illetve az ellenérdekeltek is.

A gazdaságpolitika érdekeltjei a kormány- és pártszervek, kiemelten ezek szakértői, illetve a vállalatok és a lakosság, az ez utóbbiak érdekeit védő szervezetek (így a gyáriparosok szövetsége, a szakszervezetek – valamint a fiatalok szempontjait leginkább ismerő tanárok).

A konkrét gazdaságpolitikai feladatok kijelölése valójában a lehetséges cselekvési variánsok közti döntés. E döntésnél a variánsok megvalósításától várható hozamokat és a szükségessé váló ráfordításokat kell összevetni. Nehéz kérdés azonban, hogy ezen összevetés során milyen meggondolások kerülnek figyelembe vételre. Mivel az adott variánsok gyakran pl. társadalmi változásokat eredményeznek, az elkészítendő kalkulációnak igen kényes eleme a hozamok, illetve ráfordítások értékének a megállapítása. Kiegészíti a nehézségeket, hogy az értékelésnél az externális hatásoknak (pl. egy ipartelepítésnél a valószínű környezeti károk semlegesítéséhez szükséges ráfordításoknak) az értékét is figyelembe kell venni. A tényleges döntés az érdekeltek közti érdek-egyeztetés (más szóval: alku) keretében alakítható ki.

Arra a kérdésre, hogy a gyakorlatban a vázolt társadalmi érdekek milyen (alku-) mechanizmusok keretében érvényesülnek, illetve keverednek a csoport- és magánérdekek meggondolásaival, a fent már említett „Igenis, miniszter úr” című TV sorozat adott - a hatalmi harcok olykor célszerű, olykor kényszerű, máskor elvtelen kompromisszum-keresését bemutatva - gunyoros, de vitathatatlanul reális képet. A Szerzők fiktív – de gyakorlati tapasztalatokra, olykor pl. M. Thatcer miniszterelnök iránymutatásaira alapozott – példákon mutatják be, miként befolyásolják, döntik el az apparátusi

24

munkahelyek védelmének, a karrier-építésnek, a „mundér becsület” védelmének (az elkövetett hibák eltussolásának) a szempontjai az intézmény-fejlesztési, állami beruházási, nemzetközi kapcsolat-tartási stb. döntéseket.

Itt is emlékeztetünk rá, hogy H. Fayol a megvalósítás tennivalóiként a szervezést, rendelkezést, koordinációt - és az ellenőrzést nevezte meg; e feladat lista ugyanis a gazdaságpolitika kimunkálása során sem feledhető. Ha a politika dönt egy akcióról, akkor rendelkezni kell a megvalósítók személyéről, s a megvalósításhoz

szükséges munkaszervezési tennivalókról is; fel kell mérni, miként célszerű összehangolni a megvalósítók munkáját; Meg kell jelölni a tennivalók kommunikálásának célszerű formáit, s pontosan rögzíteni kell a végrehajtás ellenőrzésének a módszereit is.

Ouchi (1980) a kormányzati koordináció (összhang-teremtés) 3 típusát is megkülönbözteti. Nézete szerint a gazdaságban a hierarchikus (alá-fölérendeltségi viszonyból fakadó) koordináción túlmenően kialakítható piaci mechanizmusokra épített koordináció is, de létrehozható a csoport-érdekeket követő, társadalmilag káros ún. klán-koordináció is.

Felhívjuk továbbá a figyelmet a gazdaságpolitikai eszköztár megválasztásának sajátos etikai problémájára, arra a kérdésre, hogy a cél szentesíti-e az eszközt. E kérdésre ugyanis nincs egységesen elfogadott válasz, így az általában elítélendő technikák alkalmazásáról csak a konkrét helyzet elemzésével, az elérhető előnyök és a jelentkező hátrányok összevetésével hozható helyes döntés.

Végül jelezzük, hogy a gazdaságpolitikai kommunikáció lényege nem az ígérgetés, hanem a perspektívákkal, a célokkal és eszközökkel kapcsolatos korrekt tájékoztatás.

Gyakorló kérdések: Melyek a gazdaságpolitikai dokumentumok fő részei? A gazdaságpolitikai döntések mely eljárás során alakulnak ki az alábbiak közül? matematikai optimum számítás

– társadalmi hozamok és költségek egybevetése – érdek-egyeztetés – adóbevétel maximalizálás – bírósági döntés

Az alábbiak közül kik a magyar gazdaságpolitika érdekeltjei? a hazai lakosság - az EU - a kormányszervek - a pártok - a jövő generáció

3.5. Közgazdasági alapelvekkel ütköző gazdaságpolitikai döntésekA tanulás feladata: annak megértése, hogy a gazdaságpolitika – esetleges hibás érdek-egyeztetés után - olykor a társadalom érdekeitől eltérő, sőt, esetenként ezekkel szöges ellentétben álló megoldásokat is elfogad.

A témáról egyes „elméleti” művekben figyelemre méltó megjegyzéseket olvashatunk. Lynn – Jay (2008) már említett ironikus TV sorozata, Acemoglu - Robinson éles (2012) bírálata világhírűek. Néhány tipikus hiba a következő:- A megvalósítani kívánt feladatot leegyszerűsítő tervezés, célkitűzés. Az 1960-as évek elején Ny. Hruscsov,

a Szovjetunió Kommunista pártjának első titkára, a Minisztertanács elnöke hibás helyzet-értékelésre, a nemzetgazdaság összefüggésrendszerét erősen leegyszerűsítő matematikai modellezés torz eredményeire alapozva jelentette ki például, hogy a szovjet gazdasági teljesítmény 1980-ra eléri az USA-ét (de ekkorra valójában az ország már az ún. brezsnyevi pangás állapotába került, szétesőben volt). Hasonló „megalapozottsággal” emelte a 2000-es évtized elején – a korabeli bírálatok ellenére is - Medgyessy Péter magyar miniszterelnök kormánya 50%-kal a pedagógusok és az egészségügyiek bérét (amit azután csak hatalmas nemzetközi hitelekből tudott kifizettetni).

- A vezetés által preferált, de a társadalom által kedvezőtlenül fogadott (ún. voluntarista) célok kitűzése. 1950-ben a magyar kormányzat célul tűzte ki, hogy Magyarország legyen a vas és acél országa. A megvalósítás erőltetése azonban jelentős életszínvonal – és a növekvő terror miatti élet-minőség - csökkenést eredményezett, s mert a korrekció a nyilvánvalóvá vált kudarc ellenére késlekedett, sokban az 1956-os forradalom kitörésének okává vált.

- A célok megvalósítására alkalmatlan eszköztár kijelölése. Napjainkban gyorsan bővül pl. azoknak a közgazdászoknak a köre, akik - a radikalizálódó Dél-Amerika, s ennél is inkább Dél-Európa tapasztalatai alapján - úgy vélik, hogy a 2007-ben megjelent világgazdasági válság ellenszeréül ajánlott (s egyes pénzügyi szférák érdekében álló) megszorító gazdaságpolitika nem váltotta be a hozzá fűzött várakozásokat.

- Korrupt döntés. A legjobb példák a fejlődő országokból idézhetők. A Transparency International (TI) egyik éves jelentése olykor (afrikai) esetet is említ, ahol egy vízi erőmű megépítésére adott nemzetközi fejlesztési források felhasználásra kerültek, bár az erőmű nem épült meg (és az ország sem fejlődött).

25

- Hibás kommunikáció. Gyakori. Szintén N. Hruscsovtól származó példa, aki azt mondta ugyanis: „A politikusok mindenütt egyformák. Ígérnek neked egy hidat ott is, ahol nincs folyó.” (http://www.tudatossag.com/?q=content/politika). Kár, hogy a következményre, a politikusok iránti bizalom eltűnésére már nem utalt.

A gazdaságpolitikák hivatalos dokumentumai csak ritkán (s többnyire kényszerítő körülmények hatására) emlékeznek meg azonban a hibák lehetőségéről – azaz az ezekkel kapcsolatos kockázatokról. A tervezők ezen hagyományos, ún. kincstári optimizmusának okai feltáratlanok.

Ugyanakkor e témakörben se lenne helyes azt sugallnunk, hogy ismerjük a jelzett hibák megelőzésére, illetve elhárítására alkalmas módszereket. A szakirodalom legtöbbször a 9.3.9 pontban tárgyalásra kerülő átláthatóság, nyilvánosság, elszámoltathatóság hármas követelményének érvényesítését ajánlja (aminek megvalósítására újabban Szingapúr mutatott jó példát) – de a tapasztalatok szerint ez az eljárás is csak akkor hatékony, ha a legfelső vezetés egyetért az ez irányú törekvéssel..

Gyakorló kérdés: Mondjon példát a megvalósítani kívánt gazdaságpolitikai feladatot leegyszerűsítő célkitűzésre!

Ajánlott irodalom: Tetszőleges közgazdaságtan tankönyvnek a témára vonatkozó makro fejezetei, Acemoglu-Robinson (2012), Lynn – Jay (2008), Tököli (2005)

Ellenőrző kérdésekMilyen nézeteket ismer az állam gazdasági beavatkozásainak indokairól (típusairól)?A statisztika hogyan határozza meg a foglalkoztatott, illetve a munkanélküli fogalmát?Mely, a gazdaságpolitika elvi és tényleges céljainak mibenlétével kapcsolatos koncepciókat ismer?Hogyan (milyen adatok alapján, s miként bontva) számítja ki a KSH a GDP-t?Milyen eszközöket vethet be a kormányzat gazdaságpolitikai céljainak a megvalósítása érdekében?Milyen mutatókkal mérik a pénzmennyiséget? Miként szabályozzák ezt a nemzeti bankok?Mi a Laffer-görbe? Ábrát és magyarázatot kérek!Mi az életszínvonal, illetve az életminőség fogalma? Rajzolja le és magyarázza a Lorenz-görbét!A szakirodalmi ajánlások szerint milyen lépéseket kell tenni a gazdaságpolitikai dokumentumok kidolgozása

során?Véleménye szerint hogyan értékelhető a 2007-ben megjelent világgazdasági válság ellenszeréül ajánlott

megszorító gazdaságpolitika hatékonysága?

Feladat a diagnózis és a terápia-kijelölés gyakorlására:Ismertesen a politikusok céljait bemutató példákat a Lynn – Jay (2008) műből!

26

4. Gazdasági fejlődés és gazdaságfejlesztés

4.1. Növekedés és (fenntartható) fejlődés. 4.1.1. A növekedés és a fejlődés fogalmai és mérésük módja.

A tanulás feladatai e pontnál: /1/ a növekedés és a fejlődés fogalmai közti különbségnek, valamint /2/ a két fogalom mérésére használatos mutatószámoknak a megismerése, /3/a növekedés „forrásainak”, és /4/ a versenyképesség fogalmának átismétlése, továbbá /5/ a komparatív előnyök fogalmának és /6/ ezek fő forrásainak a megértése,.

A modern közgazdaságtan alapvető fogalma, a (gazdasági) növekedés az adott térségben előállított nemzeti jövedelem (GDP) reálértékének változása – mely negatív is lehet (azaz a folyamat elnevezése visszaesés esetén is növekedés!). A (gazdasági) fejlődés (haladás) komplexebb fogalom, értelmezése a GDP/fő mennyiségi szemléletű szempontjai mellett a továbblépés minőségi meggondolásait – így az életfenntartás, az önbecsülés és a szabadság lehetőségeit, valamint a hosszabb időtávon megőrizhető ütemű (fenntartható) előrehaladás biztosítékait - is figyelembe veszi.

A gazdaságpolitikai dokumentumok kidolgozói – deklaráltan - többnyire abból az alapfeltevésből indulnak ki, hogy a társadalom jóléte elsősorban a gazdasági növekedés, fejlődés előmozdításával támogatható.

A gazdasági növekedés mérési módjára a fenti definíció is utal. A jelzett módon értelmezett gazdasági fejlődés mértékének számszerűsítése viszont még nem teljesen megoldott. Az UNDP (az ENSZ Fejlesztési Programja) pl. immár több mint egy évtizede közöl évente ún. Human Development Report-okat, valamint ezekben HDI indexeket, s ez utóbbiakban a vásárlóértéken számolt GDP/fő ( az „életszínvonal”) mellett a születéskor várható élettartamot, az oktatásban résztvevők hányadát és a felnőtt lakosság írni-olvasni tudását stb. is értékeli. Az adatgyűjtemény így a gazdasági haladás lényegesen árnyaltabb elemzésére ad módot, mint az egyszerű növekedési statisztika. E jelzőszám rendszer is csak közelítőleg képes számszerűsíteni azonban egyes fontosnak ítélt fejlődés-kritériumoknak – például az önbecsülés, a szabadság, stb. szintjének – a változásait.

4.1. táblázat. A vizsgált országoknak a Human development index szerinti helyezéseiLU NG AT DE CZ GR HU PL US

Helyezés 24 1 18 8 26 28 33 34 4Az ország-jelek jelentését lásd a 3.1. táblánál. Forrás: IMD (2012), 461. oldal

A fejlődés definíció további gondja az előrehaladás fenntartható voltának kérdése. Az ENSZ Környezet és Fejlődés Világbizottságának a definíciója szerint „a fenntartható fejlődés olyan fejlődés, amely kielégíti a jelen szükségleteit, anélkül, hogy veszélyeztetné a jövő nemzedékek esélyét arra, hogy ők is kielégíthessék szükségleteiket.” E követelményt napjainkban olykor „csak” a környezetvédelemre szűkítetten értelmezik, máskor pl. a szegénység elleni küzdelem szempontjaira is kiterjesztik.

Még bonyolultabbá teszi a terminológiát a fejlett, illetve fejlődő országok közismert megkülönböztetése, mely nem (csak) a most rögzített fejlődés-értelmezésen alapul. Gyakori szóhasználat ugyanis, hogy a fejlettek gazdagok, s „északiak”, a legszegényebbek pedig a fejletlenek közt „délen” találhatók. Bár e csoportosítás is a GDP/fő mutatóból indul ki, számos további (olykor szubjektív, pl. kulturális) meggondolást is figyelembe vesz.

A világgazdaság észak-déli pólusainak a megkülönböztetését különösen fontossá teszi, hogy az adott ország-csoportok jövője vitatott. A demográfiai előrejelzések az „északi” népek elöregedését, s a „déli” népesség gyors gyarapodását ígérik. Az északiak minden erővel, de sokszor így is sikertelenül korlátozzák a déliek (illegális) bevándorlását. A növekvő életszínvonal-különbségek kezelésének valóban célszerű módjáról azonban nincsenek világos elképzelések.

4.1.2. A gazdasági dinamizmus sebességét meghatározó fő tényezők.

A növekedés/fejlődés „forrásai”, „tényezői” – a nemzetek gazdag, vagy szegény voltának fő magyarázatai - azok a ható-okok, amelyek a gazdasági előrehaladás irányait, ütemét, egyéb sajátosságait érdemben alakítják. E mozgatórugók mibenlétéről szintén igen sokféle szakirodalmi álláspont idézhető.

A közgazdaságtan korai klasszikusa, Adam Smith pl. a „gazdagsági” fejlődés fő motorjainak a munka és a föld (tőke) mennyiségének növekedését, valamint a munkamegosztás bővülését tekintette, s a haladást vezérlő fontos tényezőnek ítélt egy „láthatatlan ” (nem mérhető) tényezőt, a szabad vállalkozásnak és a versenynek szabályozó, így teljesítménynövelő hatását is. A XX. század elején J. Schumpeter az előző listát kiegészítve az innovációkban jelölte meg a fejlődés fő előmozdítóit, majd M. Weber az etika fontosságára mutatott rá stb.

27

Adam Smith a munkamegosztásnak a technológia fejlesztésére gyakorolt hatását a tű-gyártás példáján szemléltette. Rámutatott, hogy ha valaki csak saját célra készít tűt, ez (a drótvágás, hegyezés, a cérna rögzítését szolgáló lyuk kifúrása) akár egy egész napi munka; ha viszont tű gyártására szakosodik, egy tű munkaidő igénye begyakorlás és néhány egyszerű cél-szerszám elkészítése révén néhány percre is leszorítható. M. Ridley a munkamegosztásnak inkább az emberi kapcsolatokra gyakorolt hatását, a specializáció révén előállított javak cseréjét lehetővé tevő kereskedelemnek komplex (köztük: az innovációk nagy távolságra történő terjedését segítő) hatásait emelte ki. Utalt arra, hogy a régészeti leletek tanúsága szerint a kereskedelem már a kőkorszakban, Kr. e. 20.000 körül eljuttatta a Földközi tengerhez az északi tengeri borostyánt, a Kr. e. 3. évezredben a sumérok élénken kereskedtek az Indus völgyi városokkal, napjainkban pedig egy új ötlet (kínálat) híre az internet révén percek alatt eljut az egész Földön mindenhova, ahol a téma iránt fizetőképes kereslet van. S jelezte, hogy nézete szerint az ily módon kialakuló munkamegosztás képezte, s képezi ma is a gazdasági haladás fő forrását.

A magyar közéletben a fejlődési forrásokat illetően máig a „vulgár-materialista” (kizárólag „anyagi” tényezőket, elsősorban a munka és a tőke hatásait elismerő) szemlélet a leginkább elterjedt . A korszerű elméletek, pl. az ún. intézményi közgazdaságtan hívei azonban, bár egyetértenek a „klasszikusok” által felsorolt fenti tényezők fontosságával, egyes „intézményi” tényezőknek a fejlődést mindennél hatékonyabban elősegítő hatásait is hangsúlyozzák. A mai „fejlődés-gazdaságtan” (Széchenyi Istvánnak a tudományos emberfők mennyiségére vonatkozó közismert állásfoglalásával összecsengően) a tudásnak, kiemelten a tudás áramlásának, s az innovációknak tulajdonít jelentős szerepet.

Amint már jeleztük, Acemoglu – Robinson (2012) a politikai hibák fontos szerepére is figyelmeztetnek. Vizsgálataik szerint elsősorban a befogadó (minden potenciális versenyzőnek lehetőséget nyitó) - gazdaságpolitika vezet sikerre, a kirekesztő politika viszont a kudarc esélyeit növeli.

4.1.3. A források alternatív megközelítése: a versenyképesség

Az elmúlt évtized kutatásai a gazdaságok fejlődése, illetve a verseny, illetve versenyképesség közti szoros összefüggésekre is rámutattak.

A korábbi elméletek szerint a piaci verseny egy-egy ágazat (branch) termelői között zajlik. M. Porter arra figyelmeztet azonban, hogy a potenciális versenytársak közt – az ágazat termelőin túlmenően - nem felejthetők a szállítók és a vevők, illetve az ágazatba esetlegesen újonnan belépők, s a helyettesítő termékek se. E mellett napjainkban a korszerű kkv-szférában a verseny szereplői sokszor nem cégek, hanem az egy-egy termék előállításában és értékesítésében együttműködő kkv hálózatok, ún. értékláncok.

A versenyképességnek még nincs általánosan elfogadott definíciója, abban azonban egyetértés van, hogy e fogalmat eltérően kell értelmezni a vállalatok, illetve a nagyobb földrajzi egységek (régiók, nemzetgazdaságok) esetén.

A térségek, nemzetgazdaságok versenyképességét (szintén pl. M. Porter szerint) elsősorban a magas GDP/fő, kiemelten ennek legfontosabb eleme, a lakosság jóléte tanúsíthatja. A jelzett egységek versenyképességére ható tényezők körét igen szemléletesen fogalmazza meg az ún. Porter-féle „gyémánt”, mely a következők esetenkénti kulcs-szerepét hangsúlyozza: /1/ a vállalati stratégiák, struktúra, vetélkedés (rivalry), /2/ a kereslet, /3/ a tényező-feltételek (azaz az erőforrás-ellátottság), /4/ a kapcsolódó iparágak, /5/ a kormány és /6/ a véletlen.

A vállalatok körében viszont a versenyképesség legáltalánosabb mérőszámai a magas piaci részarány és a kedvező jövedelmezőség (illetve a jelentős vállalat-érték). A versenyképesség javítás fő eszköze pedig a marketing elmélet szerint a „4 P” (termék, ár, értékesítési csatorna, eladás-fokozás – product, prix, place, promotion) javítása. A sikeres vállalatok körében végzett empirikus vizsgálatok (pl. Papanek, 2010) azt valószínűsítik továbbá, hogy a siker legfontosabb előfeltétele a jó vezető.

A nemzetgazdaságok versenyképességének számszerűsítése céljából a 2000-es évtizedben egyes intézmények, így a svájci IMD, valamint a Világbank gazdag mutatószám-rendszereket is összeállítottak. Az IMD rendszere 4 csoportba osztott 329 mutatót vesz figyelembe. Az 59 országot értékelő 2012-es rangsor fő elemei a következők.

4.2 táblázat. A vizsgált országoknak az IMD rangsorolás szerinti helyezési számai, 2012Mutatószám-csoportok LU NG AT DE CZ GR HU PL USGazdasági erő 6 16 21 5 29 58 35 30 1Kormány hatékonyság 16 6 33 19 30 58 51 36 22Üzleti hatékonyság 12 8 20 17 41 56 49 39 11Infrastruktúra 23 9 16 7 30 34 35 36 1Összesen 12 8 15 9 33 58 45 34 2Forrás: IMD (2013), 50-51. oldal

28

A vázolt versenyképességi jellemzőket Dunning (1998) a multinacionális vállalatok területi súlyával is kiegészítette.

Észre kell vennünk, hogy a 4.2. táblázat adatai szerint egyes országokban, így a magyar gazdaságban is a kormányzati hatékonyság a legnagyobb gond. A bajokat Közép-Európában a gyenge üzleti hatékonyság (a részletesebb adatok szerint: elsősorban a sokszor gyenge vállalatvezetés) is tovább súlyosbítja.

4.1.4. Egy sajátos forrás: a komparatív előny

Régi közgazdasági felismerés, hogy a kereskedelemben (pontosabban a munkamegosztásban) mindkét félnél ún. komparatív előnyök keletkeznek – s ezek révén a gazdasági teljesítmények növelhetők.

A szerzők az elmúlt évszázadokban a jelzett előnyök forrásainak több típusát tárták fel: A. Smith szerint a természeti adottságok különbségei, így az adott térségben, országban nem található

vagy nem előállított anyagok, termékek (korábban pl. az északi tengeri borostyán, a kínai selyem, ma az olaj) beszerzése (és az eladónál jelentkező piacbővülés) is cserére ösztönöznek.

D. Ricardo az adott előnyök létét a munkamegosztás hatékonyságot növelő szerepével indokolta. Ilyen okból adott el Anglia textilt Portugáliának borért cserébe – mivel ezzel mindkét ország olyan terméket kapott, amelyet csak a másiknál drágábban tudott előállítani, a cserébe adott árukat viszont viszonylag olcsón termelte.

E. Heckscher és B. Ohlin (H-O) arra mutattak rá, hogy logikus, ha a fejlődő országok munka-igényes termékeket ajánlanak a fejlett országok tőke-igényes gyártmányaiért.

W. Leontief paradoxonja (paradoxon /latin/: ellentmondás) azt bizonyította azonban, hogy a fejlődők exportjában – a fenti H-O elvvel ellentétben - általában nagy súlya van a tőke-igényes bányászati, nehézipari áruknak, importjukban viszont sok a munkaigényes gyártmány. A paradoxont az a magyarázat oldja fel, hogy a fejlettek árui többnyire munka- (kiemelten: tudás-) igényes high-tech termékek, az ezekért cserébe adott bányászati, kohászati gyártmányok viszont a fejletleneknél is igen tőkeigényes technológiákkal kerülnek előállításra.

A fejlett országok közti kereskedelemben azonban az azonos termékcsoporton belüli áruk cseréjének van a legnagyobb súlya, amit az országoknak a munkamegosztás révén lehetővé váló specializálódása és az így elérhető nagyobb sorozatnagyságok magyaráznak.

Általában is igaz, hogy a komparatív előnyök – illetve az ezek nyomán kívánatossá váló munkamegosztás hozamai – a termékeiket elcserélő mindkét fél számára jelentős előnyök forrásai (mivel mindketten kevesebb ráfordítással jutnak hozzá a kapott termékekhez, mint ha maguk állították volna elő azokat).

Az pedig nyilvánvaló, hogy a termelők nagyobb teljesítménye nagyobb GDP-t is jelent.

Gyakorló kérdések: Milyen mutatószám ad egyszerű számszerű jellemzést a gazdasági növekedés üteméről? Mondjon két példát azokra a mutatókra, amelyekkel az ENSZ számszerűsíti a gazdasági fejlődést! Melyek a növekedés fő „forrásai” a klasszikusok szerint? M. Porter szerint melyek a piaci verseny (tényleges és potenciális) szereplői? Mondjon két példát a versenyképesség porteri „gyémántját” meghatározó tényezőkre! Az IMD mely tényezők (mutatószám-csoportok) révén értékeli az országok versenyképességét? Mondjon 3 példát a komparatív előnyök forrásaira! Bizonyítsa számokkal a komparatív előnyt abban az esetben, ha a bibliai Ádám 3 óra alatt farag ki egy horgot, s

ezzel 4 óra alatt fog egy halat, szomszédja, Óz viszont ezt kettő plusz egy óra alatt elvégzi, majd cserélnek (és egy horog egy hallal azonos csereértékű)!

4.2. A gazdasági haladás trendjeiA tanulás feladatai e pontnál: /1/ a gazdasági haladás fő trendjének és /2/ tipikus ciklusainak a megismerése, valamint /3/ a ciklus-szabályozás Keynes féle technikáinak megértése.

4.2.1. A gazdasági haladás fő trendje

A mai szerzők a gazdaságok fejlődését – pontosabban: helyzetét és perspektíváit - legtöbbször rövid időhorizonton szokták minősíteni (miként ezt a 4.4. pontban látni fogjuk, napjainkban elterjedt pl. az éves GDP-nek és gazdasági egyensúlynak a vizsgálata). Napjainkban igen divatosak a katasztrofális jövőképek az emberiségnek a Föld pusztulásáról aszteroidával való ütközése, felmelegedés stb. miatt is; ezen, a gazdasági meggondolásoktól távol álló nézetek megítélésére azonban nem vállalkozunk. A hosszabb távú elemzés ritka, s a

29

világgazdaság fejlődési trendjeiről olykor ezekben is egymással szöges ellentétben álló nézetek jelennek meg.1 A következőkben azonban a lehetséges jövőképek feltárási módszereinek a szemléltetésére egy kevésbé szélsőséges elemzést idézünk, bemutatjuk ugyanis M. Ridley véleményét, aki az elmúlt évezredekben tendenciájában növekvő, s az utolsó évszázadokban nagyságrendileg javuló életszínvonalra (pl. GDP/főre) hivatkozva némi optimizmussal ítéli meg az emberiség jövőjét is.

M. Ridley világhírű gazdaságtörténész (2012) könyvében hangsúlyozza, hogy bár az elmúlt évtizedekben több igen pesszimista forgatókönyv vált közismertté a világgazdaság jövőjéről előbb pl. a nukleáris fegyverekkel vívott háborúra, majd a fosszilis energia (kiemelten a nyersolaj) források kimerülésére hivatkozva, a megjósolt katasztrófák - napjainkig – elmaradtak. Ez annak a valószínűségét növeli, hogy az emberiség a jelenlegi katasztrófa-variánsokban jelzett bajok esetén is megtalálja ezek elhárításának, vagy az elháríthatatlan problémákhoz igazodó túlélésnek a lehetőségét. Ugyanakkor az idézett Szerző véleményét kiegészíthetjük azzal, hogy a hasonló „igazodások” a Földtörténet korábbi időszakaiban olykor drámai eseményekkel, akár a létező fajok nagy hányadának a kipusztulásával jártak, s a hasonló események bekövetkezése a jövőben se kizárható.

A katasztrófa-variánsok témakörében egyébként talán az észak-dél ellentétnek politológusok széles körei által vitatott perspektívái vetik fel a legsúlyosabb közgazdasági kérdéseket. A 2050-re 10 milliárd főre gyarapodó népesség, s ennek növekvő életszínvonal-különbségei ugyanis, miként említettük, reális gondok, de az ezekből származó problémák kezelésének célszerű módjáról még világos elképzelések sincsenek.

4.2.2. A gazdaság ciklusai

A statisztikák szerint a gazdasági teljesítmények (így a GDP) időbeli változásaiban különböző időtávú ciklusok (ingadozások, hullámzások; időnként fellendülések, máskor gazdasági stagnálás, olykor válságok) mutathatók ki. Az ezek hatására kialakuló – összetett - hullámzás ismerete és előrejelzése gyakran fontos a gazdaságpolitika számára is.

A kutatások időtávjuk (hullámhosszuk) alapján (történelmi,) hosszú, közép- és rövidtávú ingadozásokat különböztetnek meg. A földrajz-tudósok, történészek stb. igen hosszú időtávú (pl. időjárási, a birodalmak felemelkedésével majd

bukásával kirajzolódó) ciklusokról is értekeznek. Ezeknek azonban még a létezése is vitatott. A statisztikák által bizonyítottan létező hosszú távú „hullámok” a mintegy 40 éves ún. Kondratyev

ciklusok. Ezen ciklusok okairól is csak bizonytalan feltételezések ismertek. Az egyik szerint a magyarázat a generációk váltása terén keresendő: vannak korosztályok, amelyek gazdasági válság idején fiatalok, ezek hozzászoknak a nehézségekhez és az elhárításukra végzett erőfeszítésekhez, így amikor ezen korosztályok adják a munkaerőt, a gazdaság fellendül. Gyermekeik azonban ahhoz szoknak hozzá, hogy a szülők mindent elintéznek, ők erőfeszítések nélkül is mindent elérnek, így, amikor már az ő teljesítményüktől függ a gazdaság, válság alakul ki. Mások inkább a technológiák változásában (pl. a gőzgépről az elektromos motorokra átállás termelékenység-növelő hatásában) keresik a fellendülés okait, s ezek hiányában látják a visszaesések magyarázatát.

A legismertebb ciklusok a 6-8-10 éves időtávon kimutatható üzleti ciklusok. Az ezek során kialakuló válságok olykor hatalmas károkat (csőd-hullámot, munkanélküliséget) okoznak, esetenként forradalmat is kiváltanak. Okaikról számos elmélet született. Fontos magyarázat a (pl. felújítási) beruházások ciklikussága is; a beruházások ugyanis (a közgazdaságtanból ismert multiplikátor- és akcelerátor hatás következtében) lökésszerű kereslet-növekedéseket okoznak, befejezésük viszont gyors kereslet-csökkenéssel jár. De sokak szerint a válságok kétségtelen oka lehet a fizetőképes kereslet szűkülése, s ennek oka, azaz egyesek szerint a kizsákmányolás hullámzó intenzitása, kiemelten a lakosság elszegényedése, az e miatti kereslet-szűkülés, mások, pl. a M. Friedmann elveit elfogadó monetaristák szerint az állam túlköltekezése is stb.

A beruházások multiplikátor hatása az, hogy volumenünknél lényegesen nagyobb mértékben növelik a nemzetgazdaság teljesítményét (a GDP-t). A beruházás értéke ugyanis szintén GDP, a beruházó azonban a kapott pénz jelentős hányadát bérekre költi, azaz a fogyasztási cikkek keresletét növeli, s az ily módon értékesített fogyasztási cikkek előállítása további GDP. A fogyasztásra termelők pedig ugyancsak jelentős hányadban bérekre költik bevételeiket stb.

1 A vázolt nézetkülönbségeknek is nagy hagyományai vannak. Már igen sok szerző és igen sokféle módon készített ugyanis értékálló elemzéseket a „haladás” kívánatos irányairól. A példák felsorolása talán Platón Álllam című művét említve kezdhető meg, néhány szépirodalmi műre, így Morus Utópia című könyvére, Swift Gulliverére, Huxley Szép új világára, Orwell 1980 című rémálmára hivatkozva folytatható, s az ENSZ, az EU vagy a Világbank legújabb jelentéseit idézve zárható.

30

Az üzleti ciklusok a mai világgazdaságban is kimutathatók. Közép-Európában pl. az 1990-es évek elején a „rendszerváltás”, a szovjet birodalom és a KGST szétesése okozott nagy, az 1929-esnél is nagyobb, Magyarországon mintegy 20%-os teljesítmény visszaesést. Majd alapvetően a világgazdasági folyamatok hatására az ezredfordulón fellendülés, 2008-ot követően viszont erős (a magyar teljesítmény kb. 10%-os visszaesését eredményező) világválság alakult ki.

Egyes kutatások szerint korunkban a gazdasági folyamatok ciklikus jellegét okozzák a 4-5 évente sora kerülő parlamenti választások is. Brender – Drazen (2003) szerint pl. sok fejlődő gazdaságban eredményez ilyen hullámzást, hogy a kormányzat a választások előtt újraválasztása érdekében népszerű költségvetési intézkedéseket hoz, majd a választás után az elhatározottak megvalósításának finanszírozása érdekében szigorít. A jelenséget olykor politikai konjunktúra-ciklusnak is nevezik.

Egyes gazdasági folyamatok (pl. a tőzsdei árfolyamok) akár óráról-órára, napról-napra is jelentősen változnak. Legtöbbjük váratlan egyszeri hatásoknak (pl. politikai nyilatkozatoknak, váratlan gazdasági jelenségeknek, akár egy természeti katasztrófának stb.) az eredménye lehet - így előre látásuk lehetősége igen korlátozott.

Gyakorló kérdések: Milyen távlat jövőképet rajzolt fel M. Ridley (2012) az emberiség számára? teljes pusztulás egy nukleáris

fegyverekkel vívott háborúban – drasztikus elszegényedés a fosszilis energia (kiemelten a nyersolaj) források kimerülése miatt – a Föld növekvő számú lakossága kb. a jelenlegivel azonos életszínvonalon él majd – a növekvő lakosság egyre gazdagabb lesz

Milyen gazdasági ciklusokat ismer? Milyen időtávú (hullámhosszú) a Kondratyev ciklus? 1-2, 6-10, 30–40, kb. 100, 200, 500 évMagyarázhatja-e a felújítási beruházások ciklikussága a Kondratyev ciklusokat? igen - nemMekkora az üzleti ciklusok szokásos hossza? 1-2, 6-10, 30–40, kb. 100, 200, 500 évSorolja fel az üzleti ciklusoknak a szakirodalom szerint lehetséges két magyarázatát!

4.3. A nemzetgazdasági folyamatok elemzési és előrejelzési technikái A tanulás feladatai e pontnál: /1/ a jövő bizonytalanságából fakadó elemzési nehézségeknek a megismerése, /2/ a prognózisok fő típusainak, és a /3/ a jövőre vonatkozó várakozások empirikus módszereinek áttekintése, /4/ a forgatókönyv, valamint /5/ a legyező ábra készítés módszereinek a megtanulása.

4.3.1. A gazdasági helyzet elemzésének technikái.

A makro-gazdaságok helyzetéről sok hasznos numerikus információt szolgáltat a (pl. a foglalkoztatási, az inflációs) statisztika, illetve az ún. nemzetgazdasági könyvvitel, így a nemzetgazdasági mérlegek (a GDP-mérleg, s a továbbiakban ismertetésre kerülő költségvetési, nemzetközi fizetési mérleg, ágazati kapcsolatok mérlege stb.). A nehezen számszerűsíthető összefüggésekről pedig dokumentum-elemzés, interjúk, esettanulmányok, felmérések, nemzetközi összehasonlítások - és benchmarking (segéd-változók révén számszerű jellemzést adó technika) 2 - segítségével tájékozódhatunk.

Az összegyűjtött információk közti kapcsolatok olykor egyszerű szerkezeti elemzésekkel is, máskor pedig matematikai statisztikai módszerekkel – például korreláció-számítás és faktoranalízis révén – tárhatók fel.

4.3.2. A (nemzetgazdasági) előrejelzések szükségessége és típusai

Mivel a döntések a jövőt alakítják, (várható) hatásaikról, hatékonyságukról is csak a jövő elemzése alapján vonható le következtetés. A jövőről azonban nem lehetnek ismereteink, ezért ezen elemzésekhez mindenkor, így a (nemzet-) gazdasági jövőkép összeállítása esetén is előrejelzésekre (prognózisokra) van szükség. E célra sok technika került kidolgozásra.

A gazdasági előrejelzések körében is hosszabb távúakat, éveseket és rövid távúakat különböztetünk meg.

Egyes ágazatokban, így a bányászatban, kohászatban, energetikában a döntéshozók nem nélkülözhetik az akár 5-10 év folyamatait vizsgáló prognózisokat sem.

A legtöbb makrogazdasági előrejelzés a folyamatban levő, vagy ezt követő év főbb mutatóinak alakulását prognosztizálja. Ezen ún. konjunktúra előrejelzések elsősorban a gazdaság teljesítményének (a GDP-nek), illetve a gazdasági egyensúlynak az alakulását tárják fel..

A GDP előrejelzés (a statisztikával egyezően) a GDP mérleg összeállításával készül. Az előrejelzők becslést adnak egyrészt arra, hogy az egyes ágazatok mennyi hozzáadott értéket fognak előállítani

2 Lásd pl.: Camp, R.C. (1998): Üzleti folyamat benchmarking. Műszaki.

31

(„megtermelni”), másrészt arra, hogy a lakossági fogyasztás és a beruházások mennyi hozzáadott értéket használnak fel, majd (a szükséges korrekciós tételek figyelembevétele után) a két becslés-csoportot azonos összegűre csiszolják.

A gazdasági egyensúly jövőképe általában az infláció, valamint a későbbiekben tárgyalásra kerülő államháztartási és fizetési mérlegek egyes mutatóinak előrejelzésével kerül jellemzésre.

A (nagyobb) cégek gyakran kérnek rövid távú - néhány hetes vagy hónapos - makrogazdasági előrejelzést is pl. a lakossági és közösségi fogyasztás, az ipari termelés vagy az export trendjeiről, az infláció és a kamatlábak alakulásáról stb.

4.3.3. Előrejelzési technikák.

A széleskörű kutatási tapasztalatok szerint a várható gazdasági növekedés, fejlődés előrejelzésének, tervezésének egyik módja sem igazán megbízható.

Olykor elfogadható az ún. buta prognózis is (azaz annak a feltételezése, hogy a jövő ugyanolyan lesz, mint az elmúlt időszak volt).

Azon gazdasági folyamatok esetén, amelyek numerikus idősorokkal jellemezhetőek, vagy amelyeknek a tendenciáiról benchmarking segítségével közelítő adatsorok adhatók, jól használható - pl. a rövidebb időtávú, pl. egy éves gazdasági prognosztika céljaira - a matematikai trend-extrapoláció is (Jánossy, 1975).

Soha nem lehetünk azonban biztosak abban, hogy a következő időszakokban az előző időszakok trendjei folytatódnak. Ezért mindenkor törekednünk kell a jövőre vonatkozó információhiány csökkentésére. E célra többféle módszert is használhatunk.

A brainstorming (ötletroham) csoportos vélemény-kérő módszer, ahol a megkérdezni kívántakat összehívják egy ülésre, a kérdezőbiztos kérdéseket tesz fel nekik a hiányzó információkról, s a kapott válaszokat - utólag - kiértékelik.

A Delphi módszer iteratív eljárás, ahol a felkért szakértőknek írásban teszik fel a kérdéseket, a válaszokat is írásban kérik, az utóbbiak kiértékelését visszaküldik a megkérdezetteknek és módot adnak nekik álláspontjuk kiegészítésére, módosítására, majd a vélemények kiértékelését és a visszaküldését addig folytatják, amíg az álláspontok stabilakká válnak.

Sokszor a (kérdőíves) vállalati várakozás-vizsgálatok is hatékonyan hasznosíthatók. Ezek reprezentatív felmérések, amelyek a vállalatvezetők jövőbeli eseményekre, tendenciákra vonatkozó információiról (pl. a megrendelés-állományra vonatkozó adatairól) és feltételezéseiről, valamint a cég terveiről, törekvéseiről tájékozódnak.

De az előrejelzők olykor saját becsléseiket is felhasználják, törekszenek pl. az állami „magatartás” várható változásainak – a hivatalos nyilatkozatokban közreadottakon alapuló - felvázolására.

Mindezeken túlmenően egy sajátos matematikai eljárás, a szimuláció is az előrejelzők rendelkezésére áll; ennek inputjai a jövőt befolyásoló tényezők lehetséges állapotainak a jellemzői és bekövetkezési valószínűségei, s a számítógépes algoritmus ezekből jövőképeket vázol és az utóbbiak megvalósulásának a valószínűségeit adja meg.

Az ún. legyező-ábra felhasználásával szemléletes módon mutatjuk be a jövő vázolt módokon feltárt bizonytalanságának jellegét-

4.1. ábra: Az ún. legyező-ábra

Az ábrázolni kívánt mutató értéke

Forrás: szakirodalmi források alapján készített saját ábra

Sok esetben, pl. az egy évnél hosszabb távú makrogazdasági előrejelzések többségénél viszont nincs esély arra, hogy több-kevesebb megbízhatósággal eltaláljuk a gazdaságra jellemző mutatók számszerű értékeit. 3 Ez

3 Pl. az 1990-es évtized első évei során a közép-kelet-európai országokban készített viszonylag bonyolult (a nemzetgazdaság nagyszámú összefüggését figyelembe vevő) prognózisok is teljességgel téves jövőképeket adtak (Kolodko [2001]).

32

idő

esetekben elsősorban az ún. forgatókönyvek (szcenáriók) kimunkálásával szerezhetünk használható jövőképeket.

A forgatókönyvek készítésénél – az EU ajánlásokat követve – elsőként az adott kérdésben a jövőt alakító fő hatóerőket (driving forces) kell feltárni és az utóbbiak lehetséges változásainak mértékét (axes) áttekinteni. Majd a hatótényezők alakulásának különböző kombinációi (az egyes szcenáriók) esetén várható folyamatokra kell becsléseket kialakítani.

Pl. a GDP előrejelzése során a ledolgozott munkaórák várható számának hatótényezőiként a várható demográfiai folyamatok, illetve a kormányzati lépések vehetők számba. Ekkor a négy, lehetséges szcenárió a javuló demográfiai helyzet hatékony foglalkoztatási politikával, a javuló demográfiai helyzet hatástalan foglalkoztatási politikával, a romló demográfiai helyzet hatékony foglalkoztatáspolitikával, végül a romló demográfiai helyzet hatástalan foglalkoztatáspolitikával. Az előrejelzők fő feladata pedig az, hogy prognózist adjanak a négy jelzett szcenárió esetén várható munkaóra-számra.

Gyakorló kérdések: Melyek a gazdasági előrejelzések fő típusai? Az alábbiak közül melyik jellemzés igaz a Delphi módszerre? trendszámítási technika - reprezentatív vállalati

felmérés - iteratív módszerű szakértői megkérdezés – ötletroham Nevezze meg a következő évi GDP változás, illetve a várható infláció lehetséges nagyságai esetén várható

jövőképek tanulmányozására alkalmas forgatókönyveket!Rajzoljon legyező-ábrát (pl. az infláció várható alakulásáról)!

4.4. Az előrejelzés helyességének ellenőrzéseA tanulás feladatai e pontnál: /1/ az ún. hokibot-effektusnak és /2/ a különböző típusú éves előrejelzések megbízhatóságának megismerése, valamint /3/ a hosszú távú előrejelzések megbízhatósági problémáinak megértése.

Mivel a gazdasági életben fontos az elkerülhető kockázatok – köztük a jövő bizonytalansága miatti kockázatok - kerülése, a közgazdászok több generációja küzdött, s küzd (változó eredménnyel) a „megbízható” előrejelzési technikák kidolgozásáért. Ugyanakkor, bár világszerte számos szervezet készít rendszeresen makrogazdasági prognózisokat, hibahatáraik figyelembe vétele ritka. Pedig a néhány hónál hosszabb távú előrejelzések a tervezők minden erőfeszítése ellenére gyakran bizonyulnak hibásaknak.

Az előrejelzési hibák közismert oka gyakran az ún. hokibot-effektus. A nemzetgazdasági prognózisok készítésénél is gyakori ugyanis, hogy a tervezők – olykor az ezzel kapcsolatos politikai stb. érdekek miatt - a közeli jövőt illetően még számításba veszik a gazdálkodást adott időpontban nehezítő problémákat, de minden alap nélkül a gondok gyors megoldásával számolnak.

A magyar makro-előrejelzések ellenőrzését célzó kivételes Papanek – Petz (2014) elemzés azt vizsgálta meg, hogy a gazdaság jövőbeli helyzetére adott legfontosabb számszerű prognózisok mennyiben bizonyulnak helyeseknek az előre jelzett időszak bekövetkezése után készült statisztikák fényében. Bemutatja az előre jelzett, illetve a későbbiekben a statisztikákban közölt mutatók időbeli alakulását, számba veszi különbségeiket (az ún. becslési „hibákat”) és ezek szórásait, valamint az előrejelzések, illetve a statisztikák korrelációit. Főbb megállapításai összhangban vannak a nemzetközi tapasztalatokkal.4 Nevezetesen:

A megfelelő módon összeállított rövid távú (néhány hónapos) prognózisok többnyire viszonylag jól írják le a (közeli) jövőt (4.2 ábra).

Az éves GDP előrejelzés hibája kicsi, az év során többnyire gyorsan 1 százalékponton belülivé válik (4.3. ábra) – de elkerülhetetlen, hogy mind a termelés, mind a felhasználás szerkezetének a prognózisában ennél nagyobb hiba maradjon. Az egyensúly mutatói közül az infláció kiemelkedő pontossággal (jóval egy százalékponton belüli hibával) előre jelezhető.

4 Egy korai német vizsgálatot ismertet pl. Dobias, P. (1980): Wirtschaftspolitik. Schöningh. Paderborn. Magyarul: Gazdaságpolitika. KJK. 1988.

33

4.2. ábra

4.3. ábra. A GDP DINAMIKA ELŐREJELZÉSEI ÉS A STATISZTIKÁK (ELŐZŐ ÉV = 100)Százalék

92

94

96

98

100

102

104

106

1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011

Előző év III. előrejelzés Előző év IV. előrejelzés Adott év I. előrejelzés Adott év II. előrejelzés

Adott év III. előrejelzés Adott év IV. előrejelzés tény

Forrás: Papanek – Petz (2014)

A külgazdasági perspektívák előrejelzése viszont igen nehéznek bizonyul, az állami döntések nehéz előrelátása miatt ugyancsak gyakran pontatlan államháztartási prognózisok pedig nem is tudják kielégíteni a gyakorlat (pl. a túlzott deficit eljárás) megbízhatósági igényeit (4.4 – 4.5. ábrák).

4.4 ábra. INFLÁCIÓS ELŐREJELZÉSEK ÉS STATISZTIKÁK (ELŐZŐ ÉV = 100)

34

Százalék

100

105

110

115

120

125

130

1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011

Előző év III. előrejelzés Előző év IV. előrejelzés Adott év I. előrejelzés Adott év II. előrejelzés

Adott év III. előrejelzés Adott év IV. előrejelzés tény

Forrás: Papanek – Petz (2014)

4.5 ábra. A GDP ARÁNYOS ÁLLAMHÁZTARTÁSI HIÁNY ELŐREJELZÉSEI ÉS A STATISZTIKÁK

Százalék

-9,5

-7,5

-5,5

-3,5

-1,5

0,5

2,5

4,5

6,5

1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011

Előző év III. előrejelzés Előző év IV. előrejelzés Adott év I. előrejelzés Adott év II. előrejelzés

Adott év III. előrejelzés Adott év IV. előrejelzés tény

Forrás: Papanek – Petz (2014) Az 1 -1,5 évnél nagyobb időtávú előrejelzések megbízhatósága csak néhány témakörben elfogadható.

35

Gyakorló kérdések: Lehetséges-e gazdaságunkban a főbb makrogazdasági mutatók pontos prognózisa? igen – olykor - nemMelyek a magyar gazdaságban kb. egy évre viszonylag jól előre jelzett makro-mutatók? S melyek az egyáltalán nem előre láthatók?Mi a hokibot-effektus? késztetés a gazdaságpolitikai hibák ledorongolására – a torta-diagramok javításának

egyik módszere - a közeli jövő gondjainak figyelembe vétele után a távolabbiak elhallgatása

Kötelező irodalom: Papanek – Petz (2014)

Ajánlott irodalom: Tetszőleges közgazdaságtan tankönyvnek a ciklusokra vonatkozó fejezete

Ellenőrző kérdésekHogyan értelmezzük ma a növekedés és a fejlődés fogalmait? E különbségtétel mely kérdéskör(ök)

vizsgálatának a fontosságára hívja fel a gazdaságpolitika figyelmét?Mi az Észak- Dél különbség lényege? Vázolja a különbség jövőbeli alakulásának néhány forgatókönyvét

(lehetséges jövőkép-változatát)!Piacgazdaságokban mely kapcsolatokban és miért fontos a gazdasági szereplők összefogása? Jegyzetünk

elsősorban a gazdasági mely szféráinak, s miért ajánlotta figyelmébe az együttműködést?Milyen adatokkal jellemezné a vállalatok, illetve a nemzetgazdaságok versenyképességét?Melyek a M. Porter féle „gyémánt” fő elemei? E tényezők mit befolyásolnak?Mik az ún. Kondratyev ciklusok fő jellemzői? Milyen nézeteket ismer okaikról?Mi a multiplikátor-hatás? Hogyan okozhat válságot?Milyen információkra építik az előrejelzők az éves nemzetgazdasági előrejelzéseket? Miként ellenőrzik e

prognózisok beválását? Miért van szükség a vállalati várakozások felmérésére? Hogyan készülnek ezek?Milyen bontásokban készülnek az éves GDP előrejelzések? Miként ellenőrzik az eredmény megbízhatóságát az

előrejelzők?Mely témákban szükségesek a sok éves nemzetgazdasági előrejelzések? Mely módszer ajánlható

elkészítésükhöz?

Feladatok a diagnózis és a terápia-kijelölés gyakorlására:Ismertesse a 2. lábjegyzetben említett szerzők egyikének jövőképét fő műve alapján!Vázolja fel az ukrán-orosz konfliktus négy lehetséges forgatókönyvét!

36

5. A gazdaságfejlesztés gyakorlata5.1. A fejlesztéspolitika céljai

A tanulás feladata: a fejlesztéspolitikai célok megismerése.

A fejlesztéspolitika társadalmilag kívánatos céljait – feladatait - illetően természetesen irányadók a gazdaságpolitikai célokra vonatkozó általános megállapítások (lásd a 4.1.1. pontot), de sem az elmélet, sem a gyakorlat nem nyújt további biztos fogódzókat. A szerzők többnyire a társadalmi jólét szempontjairól értekeznek. A korábbi politikai deklarációk elsősorban

növekedési ígéreteket tettek. Mivel azonban a környezetvédők e célkitűzés helyességét megkérdőjelezték, napjainkban inkább a fenntartható fejlődésnek a korábbiakban már szintén említett kifejezése használatos, és a kívánatos célok közt az ez utóbbi fogalomkörnek a környezetvédelemre, a szegénység elleni védelemre stb. vonatkozó ajánlásai is megjelentek. A konkrét politikai programok megfogalmazásai azonban mindenkor éles viták tárgyaivá válnak.

Keynes nyomán elterjedt nézetté vált az is, hogy a gazdaságpolitikának – éppen a társadalmi jólét érdekében - mindenkor fontos feladata a gazdasági ciklusok csillapítása is. A szerzőknek azonban a ciklus-csillapítás lehetőségeiről és célszerű módszereiről sincs egységes álláspontja.

- A hosszú távú ciklusok szabályozási lehetőségeit és módszereit illető elmélet még nem is alakult ki.- Az 1929-es nagy világválság nyomán J.M. Keynes az üzleti ciklus szabályozására ún. anti-ciklikus

üzleti ciklus-szabályozás bevezetését (fellendülés idején a „kereslet” visszafogását, azaz a pénzmennyiség szűkítését, lásd 3.3.1. pont, válság idején a kereslet-bővítő célú állami költekezést) javasolta. A második világháború után a javaslatot megfogadó fejlett országok (kiemelten az USA) valóban hosszú ideig elkerülték a nagyobb válságok kialakulását. Az elmúlt években azonban a pénzmennyiség szabályozása már világszerte elégtelennek bizonyult az üzleti ciklus válságainak (pl. az 1970-es évek olajválságnak) az elhárításához, s a gondok súlyát a stabilizáció eljárásainak esetenkénti hibái (pl. a ciklustól lényegében függetlenül megvalósított ún. „húzd meg – ereszd meg” típusú /stop-go/ stratégiák) is növelték. Ezért M. Friedmann és követői kétségbe vonták az állami ciklus-szabályozás célszerűségét. A korunkban komoly gondokat okozó válságok elhárításának hatékony módszereit azonban még e szakértők is csak keresik.

- A rövid távú gazdasági ingadozások olykor (pl. a tőzsdei spekulációk hatásai esetében) csillapíthatóaknak bizonyultak jogi eszközökkel. Más területeken, pl. az energia-árak hullámzásainál (talán egyes érdekeltek erős ellenérdekeltsége miatt) nem sikerült hasonló megoldást kimunkálni.

A tárgykörben további viták is gyakoriak; a társadalmi céloktól eltérő csoport- és magánérdekek gondjai és ezek célszerűnek vélt kezelési módjai azonban csak ritkán kerülnek kiemelésre.

A jelzett meggondolások nyomán kirajzolódó számos társadalmilag kívánatos cél összehangolása igen nehéz politikai feladat.

Gyakorló kérdés: Mi a ciklus-szabályozás klasszikus módszere fellendülés esetén?

5.2. A gazdaságfejlesztés „verseny-semleges” módszerei A tanulás feladatai: /1/ a két fő eszköz-csoport különbségének, /2/ a verseny-semleges eszközök fő típusainak és /3/ a gazdaságfinanszírozás porosz, illetve angolszász forrás-típusainak az átismétlése.

5.3.1. A pénzmennyiség szabályozás

Amint említettük már, a (Keynes utáni) klasszikusok elsősorban a monetáris, fiskális, szociál- és külgazdasági politika már említett intézkedéseit sorolták az ún. „verseny-semleges”, illetve„kereslet-szabályozó” eszközök körébe. A magyar gazdaságpolitika ezek mindegyikének pénzmennyiség-befolyásoló erejét gyakran használta ciklus-szabályozásra. Sokszor azonban inkább más utat választott: fellendüléskor elköltötte a rendelkezésére álló forrásokat, s így a nehéz időkben jelentős megszorításokra kényszerült (valósított meg). Sokban e „húzd meg – ereszd meg” politikának az eredményei egyrészt a hazai gazdaság lehetségesnél lassabb fejlődése, másrészt a gazdaságpolitika kiszámíthatatlanságával kapcsolatos gondok, s ez utóbbiak következménye a jelzett politikával kapcsolatos bizalom hiánya is.

Ugyanakkor a magyar gazdaságpolitikusok olykor a fentiektől eltérő szempontokból is pontatlanul értékelik a jelzett klasszikus nézetek iránymutatásait. Az a nézet ugyanis, amely szerint a gazdaság finanszírozása és a pénzmennyiség szabályozás csak a bankok közreműködésével valósulhat meg, túlzottan leegyszerűsített. Nem felejthetők ugyanis a következők sem: A banki hitel csak a gazdaság finanszírozásának egyik, ún. porosz forrás-típusa, s van – illetve lenne - mód

pl. az ún. angolszász típusú, azaz a tőzsde és a részvényforgalom révén megvalósított finanszírozásra is.

37

Igaz persze, hogy a fejletlen magyar tőzsde csak kivételes cégeknek nyújt reális lehetőséget a gazdaság számára az érdemi tőke-kiegészítésre.

A gazdaság finanszírozásában a bankokon (és a tőzsdén) túlmenő „szereplők” is részt vesznek. A bankoknak nincs módjuk ugyanis arra, hogy a betétesek pénzét olyanoknak hitelezzék ki, akik esetében a visszafizetési esély kicsi – ezért számos „szegény” céget és egyént nem finanszírozhatnak (nem kockáztathatják ilyen mértékben betéteseik pénzét).

Például a kezdő (és vagyontalan) vállalkozók - „szegénységük”, azaz gyenge hitelképességük miatt - csak az ún. 3 F-től, az alapítóktól, valamint a családtól és a barátoktól (founders, family, frends) várhatnak pénzügyi támogatást. A sikeresnek bizonyuló új vállalkozások előbb az ún. üzleti angyaloktól (az üzletbe pénzzel és tanácsadással beszálló, általában „nyugdíjas” menedzserektől), később a kockázati tőkétől (nagy kockázatú üzletek hitelezésére szakosodott pénzintézetektől) kaphatnak tőke-kiegészítést. (Jelentősebb) banki hitelekre pedig csak a már bizonyított, nagyobb cégek számíthatnak.

5.3.2. Az intézményfejlesztés

Számos gazdaságban azonban, amint ezt a 3.3.2. pontban jeleztük, az intézmény-fejlesztés a legfontosabb gazdaságpolitikai eszköz. A feladat főbb tennivalóinak – a jogbiztonság fokozásának, s az oktatás fejlesztésének – indokoltságát illetően napjainkban annak ellenére teljes az egyetértés, hogy az ezek érdekében való erőfeszítések verseny-semleges jellege vitatható.

A gazdálkodás jogbiztonsága elsősorban a tulajdonhoz és a szerződésekhez fűződő jogok érvényesítési lehetőségeinek a bővítésével, illetve a közigazgatás hatékonyságának a növelésével fokozható.

A tulajdonhoz és a szerződésekhez fűződő jogok érvényesítésére a hatékony közigazgatás, pontosabban a jelzett jogokat megbízhatóan védő törvények elfogadása, illetve az eredményes bűnüldözés, igazságszolgáltatás és végrehajtás megszervezése teremtheti meg a legfontosabb lehetőségeket. Mindennek megteremtése nem csak egyszerű munkaszervezési kérdés. A védelmet ugyanis számos tényező gyengítheti.

A jogbiztonság alapvető veszélyeztetője a bürokrácia (a felesleges, vagy feleslegesen bonyolult ügyintézés előírása). Különösen nagy károkat okoz a kkv-k tulajdonosainak e szféra számos szegmensében legalább 10%-kal (!) emeli ugyanis a költségeket (Mester, 2008) – és jelentősen növeli a költségvetés terheit is.

A túlburjánzó adminisztráció visszaszorítása persze sokban a jogszabályok egyszerűsítését, de az áttekinthetetlen ügyintézés kialakításában érdekelt rétegek semlegesítését is szükségessé teszi.

Mind a jogérvényesítés, mind a közigazgatási hatékonyság terén alapvető problémák forrása a korrupció.Három kulcs-ismérve: elkövetője /1/ közvetlen vagy közvetett ön- vagy csoportérdekből /2/ megszegi a közösségi együttélés egy vagy több olyan szabályát, amelynek érvényesítéséért felelős, s ennek során /3/ legalább egy további féllel, magánszeméllyel vagy intézményi képviselővel összejátszik.

A main stream nézetek szerint a korrupciós visszaélések elhárítására elsősorban a vezetési döntések átláthatóságának, nyilvánosságának és elszámoltathatóságának a megteremtése javasolt. Az átláthatóság követelménye értelmében elvárható, hogy legalább is az illetékes ellenőrzésnek kellő információja legyen e döntések okairól, céljairól, a döntéshozók személyéről, a döntések következményeiről stb. A nyilvánosság követelménye azt írja elő, hogy a társadalom számára fontos döntések esetén ezen információkat minden érdeklődő megszerezhesse. Az elszámoltathatóság pedig azt jelenti, hogy a döntéshozóknak felelősségre is kell vonni döntéseikért. Az USA-ban mindezek érdekében az ún. felelős vállalatirányítás elveit is rögzítették; elvárásokat fogalmaztak meg az igazgatótanácsok tagjaira (pl.: legyen a managementtől független tagja), e tanácsok feladatkörére (legyen elhatárolva a menedzsmentétől) és ügyvitelére (legyen pontos jegyzőkönyv az üléseken elhangzottakról), a belső ellenőrzés rendjére, a részvényesek korrekt tájékoztatásának kötelezettségére stb. Sokan vélik úgy azonban, hogy a korrupció elleni küzdelem első tennivalóit jórészt az igazgatásban dolgozók érdekeltségének a megteremtése - pl. a visszaélések szankcionálása - terén kell keresnünk.

De a jogbiztonságot csökkenti a gazdaságpolitika kiszámíthatatlansága (ennek a vállalatok számára túlzott kockázatokat keltő jellege, kiemelten a döntéshozatal politikai determinációja) is. Ugyancsak a tulajdonhoz fűződő jogok erős korlátozását eredményezi a túlzott közteherviselés előírása (így a jelenlegi, széles körben szintén túlzottnak minősített közteher) is.

A felsoroltak elleni küzdelem– azaz a jogbiztonság erősítése - azért is kiemelten hatásos fejlesztés-politika (lehetne), mert viszonylag szerény kormányzati erőforrások felhasználását igényli.

38

Az oktatás fejlesztés tennivalóit a 9.3.7. pontban fogjuk részletezni. Már itt rögzítjük azonban, hogy a gazdaságpolitika sikere érdekében e tennivalók közé egy igen speciális feladatot is be kell sorolnunk. E feladat olyan értelmiségnek a felnevelése, amely mindenkor a társadalom érdekeinek az érvényesítésére törekszik . 4-5000 éves történelmi tapasztalat ugyanis, hogy hamar nyomorba süllyednek annak a társadalomnak a tömegei, amelynek az értelmisége az önérdeket a közösségé elé helyezi, talpnyaló, korrupt, s ha a megújulás kísérletei elbuknak, a társadalom el is pusztulhat.

Gyakorló kérdések: Nevezze meg a gazdaságpolitikai eszközök két fő csoportját! Válassza ki a következők közül azt a leírást, amelyik a fejlődés támogatásának verseny-semleges eszközeire

jellemző! egyformán kezelik a versenyben résztvevők minden csoportját - lehetetlenné teszik a versenyt – semlegesítik a verseny hatásait – büntetik a verseny egyes résztvevőit

Nevezze meg a gazdasági fejlődés „klasszikus” verseny-semleges támogatási technikáinak főbb csoportjait! Mi a tipikus finanszírozási forrás az angolszász típusú vállalatfinanszírozásban? gyarmatok vagyona - tőzsdei

részvény-kibocsátás - felhalmozott nyereség - banki hitel – exportbevételek Mely forrásokból finanszírozhatja kiadásait egy új kkv? Kik az üzleti angyalok? az üzletbe pénzzel is beszálló nyugdíjas menedzserek – női menedzserek - csinos

titkárnők – egyébMelyek a jogbiztonság fokozás tennivalóinak fő csoportjai? Mely kulcs-ismérvek alapján ismerhetjük fel a korrupciót? Mekkorára becsülhetők gazdaságunkban a kötelező adminisztráció terhei a kkv-k körben? a költségek 0,1 – 1 – 2

– 5 – 10 - 20 - 50%-ára

5.3. A szelektív technikákA tanulás feladatai: /1/ a szelektív módszerek fő csoportjainak megismerése, /2/ a nagyság szerinti cég-csoportok jellemzőinek megtanulása, /3/ a kkv szféra jelentőségének megértése /4/ a kkv támogatások fő típusainak áttekintése, /5/ a főbb ágazatok elnevezésének átismétlése, /6/ a régiók (európai) fogalmának megértése, /7/ a régió-fejlesztés, illetve a regionális specializáció összefüggéseinek megismerése.

A szelektív technikák a vállalatok valamely típusainak (pl. a kkv-knak), bizonyos ágazatoknak, egyes régióknak stb. a kiemelt fejlesztésére vagy visszaszorítására (azaz a gazdasági szerkezet valamely módosítására) hivatottak. Az e célú eszközöknek ugyancsak gazdag fegyvertára alakult ki.

5.3.1. A vállalatnagyság szerinti szerkezet és módosítása.

A vállalatok nagyságrendi szerkezetének befolyásolására, konkrétan a nagy monopolszervezetek gazdasági erejének a korlátozására az USA-ban már a XIX. század végén törekedtek (mivel a közgazdasági elmélet úgy vélte, hogy a monopóliumok pozícióikat kihasználva felfelé nyomják az árakat és csökkentik az eladásra kínált árumennyiséget, amivel ők monopol-profitot realizálnak, de károsítják a társadalmat). A XX. században pedig kiderült az is, hogy sok (pl. állami) monopólium nem az előzőkre, hanem a teljesítmények visszafogására és a fejlődés fékezésére törekszik.

Korunkban a monopol-ellenesség mellett szinte minden kormányzat deklarálja a kkv-k támogatására irányuló szándékát is. Ennek egyik magyarázata a sikeres cégek jellegének a változása. A XX. század közepéig ugyanis elsősorban a méret-gazdaságosság kihasználására képes nagy cégek voltak a legsikeresebbek, az elmúlt évtizedekben azonban mind a foglalkoztatás, mind a GDP termelés növelésében a gyorsan növekvő kkv-k, az ún. gazellák jutottak meghatározó szerephez, mivel a felgyorsult műszaki haladás következményeként a cégek rugalmassága nagy mértékben növelte a siker-esélyeket, s e téren a kkv-k jelentős előnyökkel rendelkeznek (Drucker 1985, Papanek 2010).

A kis-, vagy közepes vállalat (kkv), illetve a nagyvállalat fogalmát a magyar törvény az EU ajánlása alapján az 5.1. táblázatban rögzített 4 szempont szerint rögzíti. Vegyék észre, hogy ennek adatai szerint a mikro-vállalat is kkv! S ne feledjék, hogy ma jóval több, mint másfél millió magyar cég van, melyek közül csak nem egészen ezer a nagyvállalat!

39

5.1 táblázat. A vállalatok nagyság szerinti csoportjaiMikro- Kis- Közepes Nagy

vállalatLétszám <10 fő <50 fő >50 fő, de <250 fő

ha nem kis, vagy közepes cég

Éves forgalom <2 m EUR <10 m EUR >10 m EUR, de <250 m EURMérlegfőösszeg <2 m EUR <10 m EUR >10 m EUR, de <250 m EURAz ún. függetlenségi kritérium, amely szerint nem kkv az a cég, amelyben egy nagyvállalat, illetve az állam vagy az önkormányzat közvetlen vagy közvetett tulajdoni részesedése - tőke vagy szavazati joga alapján - külön-külön vagy együttesen meghaladja a 25%-otAz ország-jelek jelentését lásd a 3.1. táblánál. Forrás: 2004. évi XXXIV. törvény 

A kkv támogatás célszerű módszerei meglehetősen kialakulatlanok. Miként említettük, a szakértők széles köre úgy véli ugyan, hogy e támogatás legfontosabb eszközei a fent vázolt verseny-semleges technikák. Nevezetesen:- Alapvető jelentőségű lenne a kkv-k jogbiztonságának az erősítése. A tulajdonhoz fűződő jogok érvényesítése

terén is vannak tennivalók. Ezeket a földje kerítésébe – meglehetősen óvatosan - villanyáramot vezető kesznyétei uborkatermelő esete is példázhatja; amikor ugyanis az áram agyonütötte az uborka-tolvajok egyikét, a bíróság megkérdőjelezte a termelő vagyonvédelmének jogosságát Magyar Nemzet, 2013. 11. 16). Ennél sokkal sürgetőbb feladat azonban a szerződésekhez fűződő jog érvényesítési terének bővítése, konkrétan annak az elterjedt gyakorlatnak a felszámolása, hogy a megbízó az elvégzett munkáért járó díjat késedelmesen, vagy egyáltalán nem fizeti ki, s a károsult igaza keresésekor nem kap (igazságügyi) támogatást.

- Kiemelt fontosságú lenne a tisztességtelen verseny korlátozás lehetőségeinek szűkítése, s ennek keretében a monopol pozíciók további gyengítése is.

- Ugyancsak jelentősen segítené mind a vállalkozást, mind a kkv-ket a közigazgatás hatékonyságának a javítása, kiemelten a fent mondottak szerint igen költséges bürokrácia visszaszorítása. A számos felesleges adatszolgáltatás, a kötelező banki számlavezetés az igen drága engedélyezés, ellenőrzés, stb. például egyaránt felszámolható.

- De elkerülhetetlen, miként ezt Széchenyi Istvánnak a kiművelt emberfő fontosságát illető híressé vált állásfoglalása is hangsúlyozza, a munkaerő kínálat képzettségének emelése is.

A vázolt eszköztár alkalmazásának fontos előnye, hogy a kkv szféra menedzserei körében nem kelt olyan érzetet, hogy siker-esélyeik nem a saját gazdálkodási erőfeszítéseikkel, hanem a kormányzati kapcsolataik erősítésével növelhetők. Így is vitatott azonban, hogy ez az alkalmazás elég-e a szféra felzárkóztatásához.

Kiegészíti a kkv-król elmondottakat, hogy bár a magyar gazdaságban az innovatív személyek által újonnan alapított cégek nagy száma lenne előnyös, valójában ezek ritkák. Miként ugyanis ezt a Pécsi Egyetemen folyó GEM (Általános Vállalkozási Monitor, General Entrepreneurship Monitor) kutatás megállapította, a vállalkozási hajlandóság a kívánatosnál (fő versenytársainknál kialakultnál) jóval alacsonyabb (Szerb 2005), s ezért a jelzett szférának nincs utánpótlása. Mivel pedig a gazdaságpolitika nem nyújt tényleges vállalkozás-támogatást (lásd a 3.2. pontot), ez nem is meglepő. A fentiek kiegészítéseként ezért sok szakértő ítéli kívánatosnak egyes szelektív módszerek alkalmazását is. Javasolják pl.

- a vállalkozás ösztönzését - pl. a sikeres vállalkozókat elismerő közhangulat erősítésével, a vállalkozási ismeretek oktatásával, a valamely térség fejlődését támogató inkubátorházak, ipari parkok létesítésével,

- az egy-egy szakma előrehaladását segítő klaszter fejlődésének (valamely térség adott szakmában működő vállalati együttműködésének) segítését,

- egyes innovációk támogatását - elsősorban referenciát nyújtó megrendelésekkel, de olykor akár pénzügyi segélyekkel is,

- a gyors tőke-átcsoportosítás lehetőségeinek bővítését (kiemelten az átcsoportosítási célú tőke-értékesítések esetleges adóterheinek a megszüntetésével).

Sajnos eddig a magyar gazdaságban egyik felsorolt kkv támogató technika sem jutott jelentős szerephez. A döntéshozók ugyanis legtöbbször egy-egy, a versenyképesség szempontjait másodlagosakként kezelve kijelölt kis kkv csoportot preferáló eszközökkel kísérleteztek – többnyire kevés sikerrel. Ez számos gond forrásává vált. Bár gazdaságunkban, mint mondtuk, jóval több, mint másfél millió kkv van, azaz 100 lakosra közel 20 cég jut, ami sokkal több az Unió átlagánál, ez csak elfedi a bajokat. Alapvető gond ugyanis, hogy sok százezer nem működik, s a gazdasági haladás szempontjából legfontosabb gazellák száma igen kevés (Papanek, 2010/2).

40

5.3.2. Az ágazati szerkezet fejlesztése

A gazdaság ágazati felosztásáról a statisztika rendelkezik. A nemzetgazdaság fő ágai a mezőgazdaság, az ipar és a szolgáltatások. A részletesebb felosztásra a 10.3. pontban visszatérünk.

A gazdaságpolitika előszeretettel jelöl ki preferálni kívánt ágazatokat is. E törekvés pl. a mai magyar gépkocsi-gyártásban kifejezetten sikeresnek ítélhető. Egyes további szektorokban azonban e megoldás számos szakértő szerint a „nyertesek”, illetve „vesztesek” adminisztratív kijelöléseként értelmezhető, és a versenyt zavaró hatásai miatt általában helytelen. A kivételek egyrészt az újonnan megjelenő ágazatok, másrészt a három nagy „közösségi” szolgáltatás, az oktatás, egészségügy és közigazgatás, ahol a fejlesztéseknél a magyar szakértők többsége egyetért a jelentős kormányzati szerepvállalással.

A nemzetgazdaság ágazati arányait módosítani kívánó politikusoknak törekvéseik sikere érdekében mindig számolniuk kell azzal is, hogy a legtöbb ágazat fejlődése erősen függ más ágak teljesítményeitől . Ha például valaki műtrágyázással kívánja növelni a mezőgazdasági termelést, akkor ehhez a vegyipari termelés vagy import növelésével kell megteremtenie ennek az előfeltételeit stb.

A jelzett ágazatközi összefüggések vizsgálatának hagyományos technikája az ún. ágazati kapcsolatok „mérlegének” (ÁKM) az elemzése. E mérleg számításainak az alapja az, hogy az egyes (i jelű) ágazatokban előállított érték egyrészt a más (j jelű) ágazatoknak átadott kiinduló anyagok, alkatrészek, szolgáltatások értékének, másrészt az adott (i) ágból származó végső felhasználási (fogyasztási és beruházási) javak értékének az összege; s a más (j) ágazatoknak átadott értékek nagysága (a ij) úgy határozható meg, hogy az ez utóbbi (j) ágazatokban előállított egységnyi termék megtermelésénél felhasznált, az (i) ágazatból származó anyag stb. értékét megszorozzuk a (j) ágazat termelési volumenével (ahol i és j az ágazatok sorszáma). Az aij értékek ekkor egy A táblázatba (az ún. technológiai mátrixba), az ágazati termelési volumenek (xj) és hozzáadott értékek (bi) egy-egy számsorba (vektorba) rendezhetők, s a valamennyi ágazat információit leíró összefüggés az Y = Ax + b egyenlet formájában is felírható (ahol Y a nemzetgazdaság bruttó termelése).

Az ÁKM segítségével igen sokféle vizsgálat végezhető. Az előző példában szükségessé váló többlet műtrágya értéke pl. úgy számolható ki, ha az egységnyi mezőgazdasági termeléshez szükséges műtrágya-igény a ij

együtthatóját az előirányzott mezőgazdasági többlet-termelés értékével szorozzuk. A bonyolultabb számítógépes kalkulációk olykor olyan összefüggésekre mutatnak rá, amelyeknek a kimutatására az emberi agy (korlátozott kapacitása miatt) nem is képes. Ennek ellenére a számítási eredmények felhasználásánál mindenkor az óvatosság ajánlható, mivel az eljárások olyan előfeltevéseken alapulhatnak, amelyek a valóságban nem, vagy nem pontosan a számításba vett módon teljesülnek.

5.3.3. Térségfejlesztés

Korunkban a gazdaságfejlesztésnek gyakori terepe a térségek (space), elsősorban a régiók fejlesztése.

A régiók meghatározása eltérő az USA-ban, illetve Európában. Az USA-ban a régiók közti határokat úgy határozták meg, hogy a régió-közi munkaerő-áramlás a legkisebb legyen (úgy vélték ugyanis, hogy ily módon a régiók gazdaságilag egységes térségek lesznek). Valamennyi ilyen módon lehatárolt régióban legalább 3 millió lakos él, s mindegyikben kialakult a centrum, azaz egy város, ahol a pénzügyi, felsőoktatási, közigazgatási intézmények többsége koncentrálódott. A centrum körül pedig periféria terül el, itt termelik meg pl. a régió szükségleteit kielégítő mezőgazdasági termékeket. Az EU-ban viszont az – ún. adminisztratív - régiók tartalma és szerkezete nem ilyen világos. Határaik a létező közigazgatási egységek figyelembevételével (Magyarországon pl. 3-3 megye összevonva) kerültek kialakításra, így területük gazdaságilag nem egységes, s olykor határozott centrumuk sincs.

A térgazdasági kutatások szerint többnyire azok a régiófejlesztések hatékonyak, amelyek gazdaságilag egységes térség fejlesztésére törekszenek.

Az erőfeszítések sikerének további fontos előfeltétele, hogy a fejlesztés mindig a fejleszteni kívánt térség adottságaihoz igazodjon (s ennek érdekében a döntéshozatalnál a szubszidiaritás szempontjai érvényesüljenek). A régiók gazdasági szerkezete ugyanis többnyire különböző, mert az egyes térségek az adottságaiknak megfelelő ágak művelésére specializálódnak, s a fejlesztőmunkának e specializációt – azaz a térség adottságainak megfelelő ágak fejlődését - kell(ene) segítenie. Kívánatos továbbá, hogy a térségfejlesztés ne az üzleti szféra egyes tennivalóit vállalja át, hanem a térség vonzerejét növelje, az üzleti környezet gyenge láncszemeit erősítse (utat, vasutat, közműveket építsen, az oktatást, kiemelten a potenciális munkaerő (tovább-) képzését fejlessze, az innovációkat támogassa, a környezetvédelmet fokozza stb.), s az erőforrások jelentős hányada a centrum fejlesztését, s ezen belül a regionális (szolgáltató) intézmények korszerűsítését szolgálja. Előnyös pl., ha a

41

fejlesztési politika jelentős erőket fordít klaszterek fejlesztésére, mivel az innovációk az egymáshoz közeli cégek körében gyorsan terjednek, s így a klaszter az ágazat korszerűsödésének záloga.

Magyarország hét régióra van osztva, ezek: Közép- és Észak-Magyarország, Észak- és Dél-Alföld, Közép-, Nyugat- és Dél-Dunántúl. A térségfejlesztés nem követi az elméleti ajánlásokat. A régiók nem gazdasági egységek, minden térség hasonló gazdaságszerkezet kialakítására (pl. turizmus-fejlesztésre) törekszik s elsősorban szelektív támogatások elnyerését szorgalmazza. Ez fontos oka lehet annak, hogy a közelmúltban – a kiegyenlítési erőfeszítések ellenére - a magyar régiók gazdasági teljesítményei közti különbségek növekedtek. A témára a 10.4. pontban visszatérünk.

5.3.4. Szelektivitás további szempontok szerint

A gazdaságpolitika esetenként kívánatosnak tekintheti valamely további szempont szerinti gazdasági szférák fejlődésének befolyásolását is. Ösztönözni kívánják pl. a tőkeimportot, visszafogni a feketegazdaságot stb.

A magyar kormányzatok az 1989-1990-es rendszerváltás után intenzíven támogatták (pl. adókedvezményekkel) a tőkebehozatalt. Ennek eredményeként gazdaságunkba igen jelentős tőke érkezett, s egyes külföldi tulajdonba került cégeknél (ágakban) valóban felszámolták a korábban hatalmas „technológiai” (kiemelten: menedzsment tudásbeli) lemaradást. A támogatás fenntartásának célszerűsége azonban napjainkban vitatott a számos befektetésnél jelentkező gondok, s a nagyvállalatok egyesek szerint túlzott preferálása miatt.

A feketegazdaság korlátozásának hatékony módszerei nem alakultak ki. Több magyar kormányzat próbálkozott a szigorral – de ennek eddig, talán mert az intézkedések nem a „nagy halakat” célozták, kevés eredménye volt. A szakértők olykor az elvonások mérséklésére tettek javaslatot, de ez az ajánlás eddig nem igazán került meghallgatásra.

Gyakorló kérdések: Nevezze meg a szelektív gazdaságpolitikai eszközök három leggyakrabban felhasznált csoportját! A statisztika szerint mely cégek a kkv-k? Hány magyar kkv van? Kb. 5.000 – 50.000 – 500.000 – 1 millió – másfél millió – több mint 2 millióMely szervezeteket nevezünk gazelláknak? Melyek a leghatékonyabb kkv támogatási módok a felsoroltak közül? uniós pályázati támogatások – bürokrácia

visszaszorítása – kamarai tanácsadás – kockázati tőke juttatás – jogbiztonság erősítése – hitelnyújtás – vezetési tanácsadás – munkaerő oktatása – útépítés

Nevezze meg a szelektív gazdaságpolitikai eszközök három leggyakoribb felhasználási területét! Sorolja fel a nemzetgazdaság fő ágait! Hogyan határozták meg a (NUTS 2) gazdasági régiókat az EU-ban? EU parlamenti szavazással – a kormányok

döntéseivel – úgy állapították meg a határaikat, hogy a régiók közti munkaerő-áramlása legkisebb legyen – megyéket vontak össze - járásokat vontak össze

Melyek a magyar régiók? Mennyire koncentrált a célszerű regionális támogatás? valamennyi ágazatot támogatja – csak a mezőgazdaságot

és az ipart segíti – az élelmiszeripart és a gépipart támogatja – néhány olyan profil fejlődését segíti, amelyre az adott régió szakosodott - csak a személyautó gyártást, vagy a turizmus fejlődését támogatja – csak a térség nagyvállalatainak ad támogatást

5.4. Kutatás-fejlesztés, innováció A tanulás feladatai e pontban: /1/ az innováció, illetve a K+F különbségének és /2/ az innovációs rendszer fogalmának a megismerése, /3/ az új tudás keletkezési módjainak a megértése, /4/ a szabadalom fogalmának a megismerése, majd /4/ a tudás-terjedés lehetséges folyamatainak a megértése.

5.4.1. Az innováció fogalma. Nemzeti innovációs rendszer.

Modern gazdaságokban a „munka” (a lakosok száma) csak kivételes esetekben növelhető, tőke pedig csak szűkebb, s többnyire kevésbé ígéretes körökben hiányzik, így nagy dinamizmus e források bővítésétől nem várható. Ezért a szerzők (pl. Schumpeter, Drucker, Ridley) többnyire úgy vélik, hogy növekedést elsősorban az innovációk, ezek piac-bővítő és termelékenység-javító hatásai eredményezhetnek.

Az innováció az OECD világszerte elfogadott definíciója szerint új, vagy jelentősen javított termék (áru vagy szolgáltatás) vagy eljárás, új marketing módszer, vagy új szervezési-szervezeti technika bevezetése az üzleti gyakorlatban, a munkahelyi szervezetben, vagy a külső kapcsolatokban (OECD, 2002).

A vázolt módon értelmezett innováció nem azonos a kutatás-fejlesztéssel (a K+F-fel). A kutatás … az a rendszeresen végzett alkotó munka, amelynek célja az ismeretanyag bővítése, beleértve az emberről, a kultúráról és a társadalomról alkotott ismeretek gyarapítását is …. A fejlesztés viszont az új ismeretek

42

felhasználása (OECD, 2002). Azaz: a kutatás és fejlesztés lényege a tudás (knowledge) bővítése (a „tanulás”) - ellenben az innovációé a tényleges alkalmazás, a gazdasági gyakorlat módosítása.

Az említett „tudás” általános fogalom. A szakirodalom megkülönbözteti a kodifikált (könyvekben stb. rögzíthető), illetve a tacit (a rejtett, le sem írható gyakorlati fogásokból, tapasztalatokból álló) tudást. Mindkét tudás-típus gyarapodása lehet innovációk forrása.

Az innovációknak számos típusa (csoportosítása) ismert. J. Schumpeter az alábbi típusaikat különböztette meg: új termékek bevezetése, új gyártási módok meghonosítása, új piacok megnyitása, új nyersanyagok vagy félkész termékek megszerzése, iparági átszervezés. Az OECD koncepciója pedig már nem csak a termék és technológiai innovációt, hanem a szervezési és a marketing-innovációt is a vizsgálatok körébe vonta.

Napjainkban a gazdasági haladást előre vivő legismertebb „high-tech” termékek a nukleáris iparban, az elektrotechnikában stb. találhatók. Példaként egy kis drónnak (repülő szerkezetnek) a megtekintését ajánljuk a http://index.hu/tech/2013/03/31/dron_viszi_a_postat_franciaorszagban/ címen. E drón a francia tanyákra juttat el postai küldeményeket.

Az innovációs folyamatok jelentősen különbözhetnek az egyes országokban, ezért leírásukat gyakran az ún. nemzeti innovációs rendszer keretében adják meg. Európában e rendszer fő elemei /1/ az innovációkat megvalósító vállalatok, /2/ az innovációs „tudás” egy részét létrehozó kutató intézetek és /3/ a tudásnak a két előbb említett csoport közti áramlását segítő ún. hídverő intézmények. (Az USA-ban viszont, ahol vállalatok végzik a kutatások jelentős hányadát is, gyakran nem a hídverő intézmények szerepét emelik ki, nyomatékosan hangsúlyozzák viszont a vállalatoknak és a kutató intézményeknek a szerepe mellett az államét is.) A rendszer elemei közt információk – kiemelten az innovációkhoz szükséges új tudás elemei – áramlanak.

5.4.2. Az új tudás létrehozatala és védelme

A gazdaságpolitika számára is fontos kérdés, hogy az új tudás miért és miként jön létre. Nyilvánvaló ugyan, hogy a legtöbb „új” ismeret valójában a létező technológiák valamely új kombinációja nyomán születik , a válasz további részletei azonban vitatottak – és, VIGYÁZAT, olykor komoly érdekeket is sérthetnek.

Gyakori válasz (illúzió?), hogy az új tudás a kutató laboratóriumokban születik. Olykor ez igaz is. Korunkban azonban a legtöbb innováció nem a tudomány valamely bővülésének az eredménye, többségük nem kutatóintézetekből, egyetemekről, hanem a (meglevő) technika fejlesztésére törekvő termelő műhelyekből származik.

Az elmondottak miatt a közelmúltban részletes kutatások tárgya volt a az egyetemeknek (és egyéb kutatóhelyeknek) az innovációs tudás létrehozatalában vállalt szerepe is. Megállapítást nyert, hogy e szerep az egyetemek, kutatóhelyek alábbi típusai szerint különböző lehet.- Európában az ún. a Humboldt típusú egyetemek (s a hasonló kutatóhelyek) a hagyományosak. Ezeknek

„önálló” – mások szerint: sokszor öncélú - kutatásait is az állam finanszírozza. - Az USA-ban kialakult ún. vállalkozó „egyetem” viszont a piac által igényelt témákban kutat, ennek

során elsősorban piaci forrásokra támaszkodik, céltudatosan törekszik kutatási eredményeinek piaci értékesítésére, s igen innovatív.

- A Magyarországon megszokott, a vázolt két megoldás keverékének tekinthető ún. gazdálkodó egyetemek, s (akadémiai) kutató intézetek viszont jórészt állami forrásokat használnak, s bár ezeket törekszenek tudásuk „üzleti” értékesítésével kiegészíteni (Hrubos, 2004), de gyakran e téren (is) inkább kormányzati kapcsolataikat, mint a piaci lehetőségeket hasznosítják.

A vázoltak értelmében a gazdaságpolitikának ma elsősorban az egyetemek, kutató intézmények vállalkozó jellegének erősödését kell támogatnia.

Az USA-ban az innovációs tudás jelentős hányada vállalatoknál születik, ahol a kutatásokat végeztető vállalatok menedzserei gondoskodnak róla, hogy a kutatók főként a finanszírozást adó cég igényei szerinti témákban vizsgálódjanak, s az elért eredmények felhasználásra is kerüljenek a gyakorlatban.

További kérdés, hogy a vállalatok mely típusa a leginkább innovatív. Korábban általában a nagy cégeket ítélték ilyeneknek. Nonaka – Takeuchi (1998) a (nagy-) vállalati innovációs ötletek keletkezésének japán modelljét is leírta. Abból indult ki, hogy az új tudás a tudás „teremtés” folyamataiban résztvevők közti kapcsolatokban keletkezik. E kapcsolatrendszer egyes sajátos társadalmi, vagy csoport keret-feltételek közt (az ún. „ba”-kban), az explicit és a tacit tudás kölcsönhatásai során alakul ki. Az új tudás csírái általában a tacit tudás személyek közti cseréjével, megfigyelés, utánzás, gyakorlás során keletkeznek a közös munkában, egy értekezleten, vagy akár egy (munka-) ebéden – az ú. n. szocializáció folyamataiban. A következő fázisban (az ún. externalizáció során) a szakértők közti dialógus – esetenként széleskörű tapasztalatcsere, hasonlatok, modellek segítségével - explicit tudássá alakítja a tacit

43

tudást, amit azután a kombináció folyamatai beillesztenek a meglevő explicit tudásbázisba. Végül az internalizáció a korábbi tacit tudással is összehangolja az új explicit tudást. A szakirodalom a folyamat egészét olykor tudásspirálnak, vagy – a négy rész-folyamat elnevezésének angol kezdőbetűi nyomán - SECI modellnek is nevezi.

Napjaink korszakalkotó innovációi azonban többnyire nem a nagy k+f projektek finanszírozására képes bürokratikus nagyvállalatok érdemei, hiszen „a nagy feltalálók … kívülállók”. A repülőgép nem valamely hadsereg, hanem a Wright fivérek találmánya, a személyi számítógépet nem a hatalmas IBM, hanem a legendás garázsban az Apple három mérnöke fejlesztette ki, a gyermekbénulás elleni szer szülője nem egy állam egészségügye, hanem J. Salk, a mobiltelefon világcégévé nem egy telefonmonopólium, hanem egy finn faipari kkv vált stb. (Ridley, 279. oldal).

Aligha vitatható, hogy a gazdaságilag értékes új tudás legtöbbször egyéni ötletek nyomán keletkezik, s e tudás keletkezésének alapvető ösztönzője az ún. szellemi tulajdon „védelme”. Az ezen védelem céljaira felhasználható eszközök a szabadalom, a használati mintaoltalom, a védjegy, a formavédelem, a know-how - és a szerzői jog.

A szabadalom maximum 20 évig (a vegyipar és gyógyszeripar területén meghatározott esetekben 25 évig) kizárólagos jogot ad a „találmány” hasznosítására, gyártására, forgalmazására az adott ország(ok) területén. A technika bármely területéről származó találmány szabadalmaztatható, ha (1) új, (2) feltalálói tevékenységen alapul, s (3) leírása alapján iparilag alkalmazható (reprodukálható). A szabadalomban rögzített tudás felhasználásáért fizetni kell (Pintz, 2005).

A védjegy az egyes áruk (szolgáltatások) azonosítására, megkülönböztetésére, a fogyasztók tájékoztatására szolgáló „áru-jelző” (márkanév, logó). Védethető, ha nem hasonlít a már meglévőkhöz.

Egy cég, intézmény szellemi tulajdonának leltára pl. az ún. tudás-térkép összeállításával készíthető el (oly módon, hogy az alkalmazottakat kikérdezzük arról, milyen ismereteket használnak fel munkájukban).

Mivel a szellemi tulajdon védelem a modern gazdaságok előrehaladásának fontos forrása, e védelem a gazdaságpolitikák fontos feladata. Az ez irányú törekvések hatékonyságának ékes bizonyítéka, hogy amikor az 1970-es években az USA elégedetlen volt gazdasága versenyképességével, erőteljesen fokozta a szellemi tulajdon védelmét (kiemelten: jórészt az érintett kutatóknak jutatta a szövetségi támogatással megvalósult kutatások eredményeit is), s ennek nyomán egy évtized alatt visszaszerezte versenyképességi előnyét. Napjainkban pedig már a fejlődő országok többsége is elfogadja, hogy a szabadalmakért fizetniük kell, mivel tapasztalhatták, hogy hiányuk jelentősen gátolja a technológia transzfert.

Ugyanakkor veszélyes lenne az innovációkat csak a szellemi tulajdon, pl. a szabadalmaztatás ösztönző erejének tulajdonítani (sőt, tudnunk kell, hogy a szabadalmak (magas vételáruk miatt) sokszor inkább az újítások akadályai). Ezért a gazdaságpolitika kulcs-fontosságú tennivalója az alkotóképes egyének, kialakulását támogató (oktatási) rendszer létrehozatala és az alkotóképességüket bizonyítottak (illetve kkv-ik) kiemelt támogatása.

A bemutatott áttekintés ellenére mindennél veszélyesebb lenne azt hinni, hogy valamely központi intézmény képes lehet az innovációs tudás fejlődési irányainak a befolyásolására. Tudomásul kell venni, hogy a kormányzatok „hírhedten jó érzékkel értik félre a technikai változásokat”, a közelmúltban sem preferálták mondjuk a mobiltelefon, vagy az informatikai keresőmotor fejlesztéseket, sőt, gyakran az eleve veszteseket támogatták (Ridley, 304oldal) – s a tudománypolitikában kerülni kell minden szelektivitást.

5.4.3. Az innovációk terjedése

Az innovációnál legtöbbször nem is új, hanem átvett tudás kerül alkalmazásra - azaz a sikert többnyire nem valamely új tudás létrehozatala, hanem az új ismeretek gyors átvétele, a tudás terjedése (knowledge diffusion) eredményezi.

A tudás terjedését gyakran számszerűsítik az adott innovációt már felhasználó cégek számának, illetve a profilban működő összes vállalat számának a hányadosaival, e hányados időbeli változásaival (kívánatosnak ítélve, hogy az e változásokról képet adó ábra közelítőleg fekvő “S alakú” – azaz a szerény kezdetektől az alkalmazások terjedésén át a telítettségig zajló folyamat folyamatosságát igazoló - legyen). Ezen, többnyire meglehetősen szubjektív adatokon alapuló görbék „pontossága” persze – mint szinte minden, az innovációkra vonatkozó adat megbízhatósága – igen bizonytalan, de többnyire így is jól felhasználhatók a főbb tendenciák jellemzésére.

44

Az innovációt felhasználó cég kétféle lehet: vagy újonnan alapítja egy vállalkozó valamely – többnyire már létező - innovációs ötlet kidolgozására és hasznosítására, vagy már létezik, s vezetése innovációt vezet be. Az EU statisztika innovatív vállalatoknak minősíti azon cégeket, amelyek úgy nyilatkoznak, hogy a vizsgálatot megelőző 3 évben már megvalósítottak legalább egy innovációt. A jelzett nyilatkozatok szubjektivitása miatt az innovatív cégek számára vonatozó adatok is csak közelítőeknek tekinthetők.

Az angolszász országokban az új innovatív cégek sajátos típusa is kialakult. Ott megszokott ugyanis, hogy a nagyszámú diplomást foglalkoztató közintézmények, vagy ezek alkalmazottai is (sőt, az egyetemi diákok is) vállalatokat – ún. spin-off-okat - alapítanak a rendelkezésükre álló tudás piaci hasznosítására.

Az USA-ban - a vállalkozási „kedvhez” hasonlóan - az innovációs hajlandóság (az innovációra törekvők lakosságon belüli aránya) is viszonylag magas. Az innovációk létrejötte és terjedése, fő zálogai, amint erre utaltunk, elsősorban ott gyors, ahol a vállalatok maguk (is) kutatnak, fejlesztenek, és a szellemi tulajdon-védelem erős. Európában azonban lassú a tudás hasznosulása (is). Ennek az a fő oka, hogy a kutatószféra sok jelentős intézménye önálló, s e szféra illetve a vállalatok (az „elmélet” és a „gyakorlat”) közt gyengék a kapcsolatok. A kormányzatok a gond enyhítésére hozták létre a már szintén említett hídverő intézményeket.

Korábban általánosan elfogadott feltételezés volt, hogy az innováció az ún. lineáris modell sémája szerint keletkezik és hat, azaz hogy minden innováció a „kutatás – feltalálás - első alkalmazás - továbbterjedés” fázisait sorra véve valósul meg. A közelmúltbeli vizsgálatok azt tanúsították azonban, hogy az innovációs folyamatok sokszor nem a lineáris modell sémáját, hanem pl. az ún. láncszem modell koncepcióját követik. E szerint a termelési “lánc” sokféle okból változhat, az új termék-ötletek piaci vagy egyéb hatásokra, pl. piackutatási eredmények alapján születhetnek, a terméktervek kialakításra kerülnek piaci igények figyelembe vételével is, a kísérleti gyártás tesztelhető kezdettől (majd akár több iteratív javító lépésben) a piacon, s értékesíthetik az ezen eljárás során elfogadott változatot is - kutatást pedig akkor és e láncnak csak abban a “láncszemében” kell indítani, amikor és amiben ez szükséges.

Napjainkban a világ leginkább innovatív térségei az USA-beli Szilícium völgy, az európai „kék banán” (a Dél-Angliától a Rajna-völgyön át Milánóig húzódó sáv), illetve Tokió elektronikai körzetei. A tudás gazdasági szerepének bővülésének hatására világszerte nő azonban a tudás-kereslet. A fejlődő világban a kialakuló tehetség-hiányt5 tovább fokozza egyrészt az oktatás „rugalmatlansága” (mások szerint: „akadémikus”, azaz túlzottan elméleti jellege), másrészt a tehetséges munkaerőnek a fejlettebbek általi „vonzása”, a brain drain (magyarul: az agy-lopás) is. Terjed azonban a tehetség-gondozás (a tehetséges fiatalok fejlődésének segítése és a sikeres szakemberek megtartását célzó erőfeszítések gyakorlata) is.

Megjegyezzük, hogy a tehetségek külföldre távozásából az anya-országnak is komoly haszna lehet, az emigránsok egy része ugyanis egy idő után hazatér és „otthon” is hasznosítja a másutt szerzett tudását.

Gyakorló kérdések: Mi az innováció? Melyek az innováció típusai J. Schumpeter szerint? Mi az ún. hídverő intézmények feladata az európai innovációs rendszerekben? híd-építés pl. folyókon -

innovációs információk közvetítése a kutatóhelyek, illetve a vállalastok közt – a “nyugati” tudás közvetítése Közép-Európa felé – a francia-német ellenétel elsimítása

Mi a tacit tudás? visszariasztó ismeret – le sem írható gyakorlati fogások ismerete – innovációs tananyag elégtelen tudása – funkcionális analfabétizmus

Mi az ún. vállalkozó egyetem fő jellemzője? vállalkozni kívánó fiatalokat oktat – vállalkozók továbbképzését végzi – a piac igényei szerinti termékeket gyárt és értékesít - a piacon értékesíthető témákban kutat s az eredményt eladja

Mely találmány szabadalmaztatható? Hogyan terjednek az innovációs információk az ún. láncszem-modell szerint? ha a kutatókat elkötelezettek

munkájuk iránt (hozzá vannak láncolva) – speciális matematikai modell futtatásával – a termelési folyamatoknak a fogyasztói igényekkel összhangban levő változásai keretében – ha a kutatónak esetenként (a „leggyengébb láncszemnél) sikerül megszabadulnia a napi robottól

Mi a spin-off? kimeneti kanyar – tudás-hasznosító kkv – hallgatói önkormányzat – köztisztviselők nyugdíjazása

5.5. A fejlesztés korlátjaiA tanulás feladata a gazdasági fejlődés néhány fontos korlátjának a megismerése

5 Lásd pl.: Manpower (2010): 2010 Talent Shortage Survey Results. www.us.manpower,con/us/en/multimedia/Global-Shortage-Survey-Results.pdf

45

Közismert, hogy a gazdasági fejlődés távolról sem folyamatos, sőt, olykor a jelentős fejlesztési erőfeszítések se hoznak előrehaladást. Kr. u. 1000 körül pl. Kína volt a világ legígéretesebb gazdasága, aminek a fényében kifejezetten meglepő, hogy a következő évszázadokban egy távoli „félsziget”, Európa, s ezen belül is egy, az adott időpontban kifejezetten elmaradott kis szigetecske, Anglia vált a világ urává. Napjainkban is nehéz megmagyarázni, miként vásárolhatja fel a világ vezető gazdasági hatalmának és fő innovációs centrumának, az USA-nak számos nagyvállalatát éppen Kína, mely az utóbbi évtizedek gyors fejlődése ellenére még mindig a világ egyik igencsak elmaradott országa stb.

A haladás akadályainak mibenlétéről, a fejlődés sebesség-különbségeinek okairól is sokféle nézet ismert. Az alábbiakban példákkal szemléltetjük a legfontosabbakat. Számos szakértő és publikáció, pl. Acemoglu – Robinson (2012) állítja, hogy sokszor a minden változástól

félő hatalom a fő akadálya az – akár még oly ígéretes – fejlesztések megvalósításának. Így a maradi császár és korrupt bürokratákból álló felelőtlen udvaroncai a felelősek azért, hogy 1000 körül Kína fejlődése lelassult. Az USA mai gondjai szintén hasonló okokra, így a katonai világhatalom védelmének a költségvetési bevételeket meghaladó költségeire, s az e hatalom érdekében az eladósodást is vállaló politikára vezethetők vissza.

A XIX.-XX. század fordulóján az USA-ban az ipar zöme az ún. észak-keleti parallelogrammába, pl. Chicagóba települt, s többször is sikertelenül kísérleteztek azzal, hogy a távoli nyugati partot is iparosítsák. A kutatások kimutatták azonban, hogy a kudarcok fő oka a nyugati part alacsony népsűrűsége - kiemelten az ebből fakadó szerény munkaerő-kínálat és az kereslet - volt.

A magyar kormányzatok az 1960-as években tíz évig kiemelt fejlesztési program keretében fejlesztették a traktorgyártást, majd közvetlenül ez után leállították a termelést. A kudarcot a döntéshozók okozták azzal, hogy nem vették figyelembe, hogy a teljes magyar traktor kereslet is jóval kisebb, mint a traktor-gyártás minimális gazdaságos sorozatnagysága.

Nyilvánvaló azonban, hogy a jelzett gátak felszámolása elsősorban politikai akaratot igényel (a korrupció visszaszorítása pl. azt, hogy az éppen kormányon levők a visszaéléseket elkövetőit ne az ellenzék körében, hanem saját pártjuk táján keressék), s így a felszámolási módszerek kérdésköre kivezet óravázlatunk témaköréből.

Gyakorló kérdés: Mit tekint az Acemoglu – Robinson (2012) mű a gazdasági haladás legfontosabb gátjának? a tőkehiányt – a

vallási elfogultságot - a hatalomnak a változásoktól való félelmét – a nagy multik profit-éhségét

Ajánlott irodalom: Tetszőleges közgazdaságtan tankönyvnek a témára vonatkozó makro fejezetei, Drucker (1985), Papanek (2006), (2010), Viszt (2007), Horváth (2006).

Ellenőrző kérdésekMelyek a mai gazdaságpolitika főbb szelektív eszközei, s milyennek bizonyul ezek hatékonysága?Mi a véleménye a „húzd meg – ereszd meg” típusú stratégiáról, s az elmúlt évek megszorításairól? Mekkorára becsülhetők gazdaságunkban a kötelező adminisztráció terhei a kkv-k körében? Véleménye szerint

hol volna mód a csökkentésére? Mi a korrupció fogalma (3 kulcs-ismérve) ? Véleménye szerint melyek a korrupció elleni küzdelem céljaira

ajánlható legfontosabb eszközök?Magyarországon hozzávetőleg hány cég van összesen, illetve a fő nagyság szerinti csoportokban?Milyen eszközökkel támogatható a vállalkozás, illetve a kkv-k köre?Melyek a monopóliumok verseny korlátozásának fő nemzetgazdasági kárai? Mi a klaszter, s miért fontos ezek fejlődésének támogatása a modern gazdaságban? Mi a gazdasági, illetve adminisztratív régiók fogalma? Miért fontos e különbség figyelembe vétele az európai,

kiemelten a magyar regionális politikákban?Melyek a magyar régiók? A nemzetközi szakirodalom miben határozta meg a K+F, illetve az innováció különbségét? A magyar

gazdaságban hol érvényesül e nézet, s hol nem?Melyek a nemzeti innovációs rendszer fő elemei (szereplői)? Az egyetemek milyen típusait ismeri? Mi a spin-off?Melyek a szellemi tulajdonvédelem fő eszközei, s konkrétan mit védenek?Melyek egy találmány szabadalmaztathatóságának a kritériumai?Mi a láncszem modell? És a kék banán?Mi az európai paradoxon? És a kettős lemaradás?Nézete szerint melyek a magyar nemzetgazdasági fejlődés fő korlátjai?

46

Feladat a diagnózis és a terápia-kijelölés gyakorlására:Acemoglu – Robinson (2012) alapján ismertessen 2-3 példát a fejlődést gátló gazdaságpolitikai hibákra!Ismertesse, hogyan értelmezi P. Drucker (1985) a vállalkozás fogalmát!

47

6. Külgazdaság-politika

6.1. A nemzetközi munkamegosztás (együttműködés) A tanulási feladatai ebben a pontban: /1/ a szabad kereskedelem fogalmának és /2/ az import korlátozás hagyományos módszereinek a megértése.

A kereskedelem - a néhány tízezer évvel ezelőtti kialakulása óta - mindenkor közvetítette az egymástól nagy távolságra levő termelők áruinak a cseréjét, s az országok kialakulása után se maradt az éppen érvényes határokon belül. Korunkban pedig a nemzetközi kereskedelem fontossá, egyre fontosabbá is vált. E kereskedelem célszerű alapelvei azonban máig nem váltak egységesen elfogadottakká.

A fejlett országok általában a szabad (korlátozás-mentes) kereskedelem hívei.6 Az EU - valamint a jelenlegi magyar politikai erők többsége - szintén kívánatosnak tartja a szabad kereskedelmet; pontosabban a négy szabadság elvének érvényesülését, azaz nem csak az áruk és szolgáltatások, hanem ezen túlmenően a tőke és a munka szabad áramlását is.

Ugyanakkor, bár a külkereskedelem minden ország számára komparatív előnyöket kínál, ezeket csak egyes ágazatok termelői hasznosíthatják, számos további profil cégei viszont az import éles versenyével szembesülnek. Ezért az utóbbiak gyakran követelik az import korlátozását, akár a gazdasági önellátás, az ún. autarkia megteremtését is. A követelések megvalósítása azonban – napjainkban - többnyire kevés eredményt hoz. Persze vannak kivételes esetek. Általános vélemény például, hogy az új iparágak védelme érdekében olykor bizonyos korlátozások (lennének) indokoltak. Egyesek a külkereskedelmi mérleg (egyenleg) egyensúly-javítása céljából is hasonló intézkedéseket javasolnak. A korlátozásnak több technikája van. A kvóták az import mennyiségét korlátozzák valamely áru-csoportokban. Nemzeti hatáskörben kerülhetnek

megállapításra. De mivel egy-egy új kvóta rögzítése kereskedelmi „háborút” indíthat (hasonló ellen-intézkedésekre adhat okot az érintett exportáló országokban), ezért többnyire előzetes egyeztetésre kerül a partner-országokkal.

Korszerűbb import-korlátozási módszer a vám kivetése (mivel a vámmal terhelt importáru árát a vám is növeli). Kivetése, változtatása szintén nemzetközi egyeztetést igényel.

Olykor „ötlet-gazdag” adminisztratív protekcionizmus kiépítésére (az import adminisztráció igen bonyolult módjának kötelezővé tételére, pl. egészségügyi feltételnek álcázott, vagy elérhetetlen helyen történő engedélyezést előíró korlátozásokra) is sor kerül. Legtöbbször ezek is válasz-lépéseket váltanak ki.

De olykor „kifinomult” eszközök – pl. a „Végy hazai terméket!” mozgalom - is hatásosak.

Esetenként az exportőrök kivitelük támogatását is követelik – bár tudják, hogy ezt a GATT elvei is, egyes nemzetközi egyezmények is tiltják, s az exportot befogadó országok is „ellentételeznék”. Ezért közvetlen export-támogatásra és ilyen módon lehetővé váló dömpingre csak kevés ország vállalkozik (az elmúlt években legtöbbször Kínát vádolták vele, de mivel ott központi ár-szabályozás van, s így az árak és z önköltség közt nincs összefüggés, a vád nehezen igazolható). A „kifinomultabb” közvetett (pl. oktatásinak, innovációsnak, környezetvédelminek stb. álcázott) támogatások viszont – az alkalmazásuk célszerű terjedelmével kapcsolatos viták ellenére - elterjedtek. Kozma (2001) azt ajánlja, hogy a kormányzatok ezek felhasználásával teremtsék meg versenyképes export-ágazataikat. Mások úgy vélik azonban, hogy a kormányzatoknak hagyniuk kell, hogy a jövőben sikeres profilok, cégek (a nyertesek) a piaci verseny keretében alakuljanak ki, mert nem lesznek életképesek, ha adminisztratív úton kerülnek kiválasztásra.

A dömping során az eladó alacsonyabb árat állapít meg az exportban, mint a belföldi értékesítésben.

A más országok támogatott exportja elleni védekezéshez vannak hatósági eszközök is. Az Unió pl. az unión kívüli országok /1/ dömpingje, /2/ államilag támogatott, illetve /3/ tömeges és kártékony hatású exportja esetén az ún. TDI (Trade Defence Instruments) eszközökkel segítheti a tag-államok termelőit (Papanek – Papanek, 2011).

Gyakorló kérdések: Mi az autarkia? gazdasági önellátás – a tőkeimport korlátozása – adminisztratív protekcionizmus – fizetési

mérleg többletre törekvő gazdálkodásMelyek az import korlátozás leggyakoribb technikái? Mi az adminisztratív protekcionizmus? az állami támogatások adminisztrációjának segítése - az állami

adminisztráció szubvencionálása - import kvóták alkalmazása – gyógyászati import akadályozása – az import adminisztráció igen bonyolult módjának kötelezővé tétele

6 A külkereskedelem hagyományos elméletéről lásd pl. Heller (1947).

48

A vállalatok külgazdasági együttműködésének milyen nem kereskedelmi jellegű formáit ismeri?

6.2. A fizetési mérlegA tanulási feladatai: /1/ a fizetési mérleg fogalmának, és /2/ főbb tételeinek a megismerése, valamint /3/ a fizetési mérleg egyenleg és a valuta árfolyam kapcsolatának megértése, végül /5/ a fizetési mérleg alakulását befolyásoló fontosabb kormányzati eszközök áttekintése.

A nemzetközi gazdasági kapcsolatok igen széles körben tesznek szükségessé különböző valutákban megvalósuló pénzügyi műveleteket. Ezek megértését az árfolyam és a fizetési mérleg fogalmainak a tisztázása segítheti.

A valuta árfolyam egy valutának egy másik valutához viszonyított értéke.

A valuta árfolyam és a gazdasági folyamatok közt bonyolult összefüggések vannak. Napjainkban a legtöbb valutának, így a forintnak az árfolyama is a valuta-tőzsdéken, a kereslet és a kínálat

hatására alakul ki. Ha pl. valamely ügyletben (pl. az importhoz) valutára van szükség, ez a valuta-kereslet növeli, ha valutának forintra váltását igényli (pl. export esetén), ez csökkenti a valuta árát. De további hatások is fontosak lehetnek. Így a (spekulációs) keresletet és kínálatot (valamint az árfolyamot is) jelentősen befolyásolja az is, hogy hogyan alakul az infláció - pontosabban: a kamat – az adott országban, valamint abban az országban, ahol az összehasonlító valuta forgalomban van (hiszen a tőzsdék a befektetőknek azonos hozamokat ígérnek, azaz a kamat-különbségeket kiegyenlítik). De befolyásoló tényező az adott ország gazdasága iránti bizalom is. Ez utóbbi sokban az ország fizetési mérleg egyenlegétől függ (mivel a többlet biztonságként, a deficit kockázatként kerül értékelésre), ám a politikai nyilatkozatok is árfolyam-változásokat válthatnak ki.

Ugyanakkor azonban az árfolyam alakulása vissza is hat a valuta-keresletre és kínálatra. A hazai pénz árfolyam-emelkedése pl. ösztönzi az exportot és visszafogja az importot, a csökkenés pedig ellenkező hatású. Az export ellenértékét ugyanis valutában fizetik, s az exportőr ezt belföldi költségei fedezése céljából (zömében) forintra váltja – így, ha az árfolyam nő, több forintot kap. Az importőrnek viszont ahhoz, hogy kifizethesse a behozott áru ellenértékét, valutát kell vásárolnia – ha tehát az árfolyam emelkedik, csak egyre drágábban tud vásárolni. S hasonló ösztönző hatások jelentkeznek a nemzetközi kapcsolatok egyéb típusainál, pl. a turizmusban, a külföldi munkavállalásnál és a „működő tőke” beruházásoknál (foreign direct investment) is.

A fizetési mérleg egy adott ország nemzetközi pénz-forgalmáról ad átfogó képet – valutában (!) . Főbb tételei: áru export és import értéke (ezek egyenlege az ún. külkereskedelmi mérleg), szolgáltatás export és import értéke, külföldre fizetett, és külföldről kapott jövedelmek, viszonzatlan átutalások (az eddigi tételek egyenlege az ún. folyó fizetési mérleg egyenleg), tőke export és import, devizatartalékok változása. Sémáját lásd a 10.3. pontban.

Fizetési mérleg hiány (deficit) esetén az országok legtöbbször nemzetközi hitelek felvételére, azaz eladósodásra kényszerül. Ezért a kormányzatok többnyire „kedvező” fizetési mérleg egyenlegre, de legalább a nagy nemzetközi („külső”) hiány elkerülésére törekszenek. Erre változatos lehetőségek nyithatók.

A kormányzatok alkalmazhatják pl. a „kifinomultabb” import-korlátozás, vagy export-támogatás valamely technikáit. Az árfolyam változtatásával drágíthatják, vagy olcsóbbá tehetik a lakosságnak, valamint a

beruházóknak az import-árukat, Ösztönözhetik, vagy fékezhetik a külföldi tőke importot (magas, illetve alacsony kamatokkal,

beruházási kedvezményekkel vagy ezek hiányával, a vállalkozás-barát, vagy a vállalatokra nagy terheket rakó gazdaságpolitikával) stb.

A szóba hozott eszköztár alkalmazása azonban nem könnyű. Amint ezt a 4.4. pontban kifejtettük, az egyenleg jövőbeli alakulásának előrejelzése se megbízható. Az elmúlt évek nagy európai pénzügyi válságának a tapasztalatai arra mutatnak továbbá, hogy súlyos eladósodás esetén a teljes eszköztár bevetése is elégtelen lehet. Ezért a közelmúltban a nemzetközi pénzügyi intézmények restrikcióra,

restriktív pénzmennyiség-szabályozásra, azaz a (jelentős import tartalmú) lakossági fogyasztás és az (állami) beruházások csökkentésére tettek javaslatokat. Ezek megfogadása olykor eredményes volt, máskor azonban nem.

A magyar „unortodox” politikának, így a multik megadóztatásának az eredményességét viszont (az ilyen módon jelentősen romló árfolyam miatt) csak a jövő igazolhatja.

Gyakorló kérdések: Sorolja fel a fizetési mérleg főbb tételeit! Hogyan hat a forint/valuta árfolyam-emelkedés a magyar exportra? növeli – változatlanul hagyja – csökkenti

49

Hogyan hat az exportra a gazdaságpolitika vállalat-barát jellegének fokozása? növeli – változatlanul hagyja – csökkenti

Milyen eszközöket alkalmazhat a kormányzat a „külső” eladósodás mérséklésére?

6.3. Külgazdasági integrációA tanulási feladatai: /1/ a nemzetközi kapcsolatok új vállalati formáinak, valamint /2/ néhány fontos nemzetgazdaságok „feletti” intézménynek az átismétlése, továbbá /3/ egyes időszerű világgazdasági gondoknak és /4/ az Európa 2020 stratégia főbb jellemzőinek áttekintése.

Az elmúlt évtizedben – a már említett globalizáció keretében - korábban ismeretlen folyamatok bizonyultak kiemelt jelentőségűeknek. Új típusú vállalati kapcsolatok is létrejöttek. Egyes „nemzeti” hatáskörök nemzetközi intézmények számára kerültek átadásra. Az alábbiakban e változásnak néhány jellegzetes típusát vázoljuk.

6.3.1. A mikro-szféra nemzetközi kapcsolatainak új formái

Korunkban a nemzetközi gazdasági kapcsolatok köre messze több mint a kereskedelem. Egyének is mind gyakrabban létesítenek ilyen kapcsolatokat pl. a turizmus keretében, a külföldi

munkavállalás során stb. Az elmúlt évtizedekben azonban – részben az IKT (a számítógép, az internet, a mobil) által nyújtott új

lehetőségek hatására - alapvető változások mentek végbe a témakörben. A nemzetközi gazdasági kapcsolatok ugyanis - az ún. globalizáció folyamatai keretében - már az élet számos területén, így a gazdaságban is az egész világra kiterjedtek, ennek során e kapcsolatoknak (és a hatalom-gyakorlásnak) világrészeken átnyúló hálózatai alakultak ki.

A vállalati szférában kialakult új kapcsolati formák a következők: Beszállítás (outsourcing), mely szerződésben rögzített tartalmú rendszeres együttműködés valamely termék

(szolgáltatás) előállítója, illetve az ehhez anyagot, alkatrészt, részegységet stb. szállító cég(ek) között. Külföldi „működő tőke” befektetés (foreign direct investment, FDI), aminek során a befektető nem a saját

országában vásárol meg vagy hoz létre vállalato(ka)t. A befektetést igen sokszor elsősorban a befogadó gazdaság sajátosságai (pl. alacsony munkabére), máskor a tulajdonlásnak az exporténál kedvezőbb lehetőségei, s olykor a nemzetköziesedés előnyei (pl. a nagyobb piac) magyarázzák (Dunning, 1998), esetenként pedig a tudás-transzfer lehetőségei indokolják (Hodgson, 2002).

Multinacionális vállalat (multi), amely olyan cég, amelynek számos országban van leányvállalata, illetve ott sok céget ellenőriz. A leányok legtöbbször szintén „működő tőke” befektetés keretében jönnek létre (Krugman – Obstfeld, 2003).

Közös vállalat, ami a jelentős versenyképességi előnyökkel rendelkező, de valamely korlátozott kapacitása (pl. forráshiánya, elégtelen piacismerete, vagy menedzsment tapasztalata) miatt egy piac meghódítására egyedül nem képes cég számára teremthet lehetőséget a piacbővítésre – illetve egy „gyengébb” vállalat megoldása a világpiaci beilleszkedésre.

Stratégiai szövetség (strategic alliance), amely valójában a világgazdaság oligopol piacon működő legnagyobb vállalatai közti megállapodás többnyire közös K+F-re. Ilyen megállapodásokat kötöttek pl. egyes autóipari óriások, mivel egyedül egyikük sem tudta finanszírozni az iparágban szükséges K+F hatalmas költségeit. E gyakorlatot a monopolellenes kormányzatok se kifogásolják (tudják, ezek nélkül az érintett cégek nem lehetnének versenyképesek).

A multinacionális cégek letelepedése gyakran a befogadó államok gazdaságának jelentős korszerűsödését eredményezte. E hatásban a tudás-áramlás (a technológia-transzfer, kiemelten: a vezetési ismeretek átadása) sokszor a kapott tőkénél is fontosabb volt. Ugyanakkor a vezetési ismeretek befogadása a gazdaságfejlesztő hatáson túlmenően a globalizáció gyorsulását, a további nemzetközi kapcsolatok kiépülését is elősegítette – de nem ritkán a befogadó ország kizsákmányolását is fokozta (Stiglitz, 2002). A folyamatok többszörösére növelték továbbá a világkereskedelem volumenét, illetve a fejlődő gazdasági résztvevők technológiai színvonalának emelésével párhuzamosan világszerte a kiegyenlítődés felé mozdították a béreket is. Mivel pedig az utóbbi hatás a legfejlettebb gazdaságokban a munkanélküliség emelkedésével és bér-csökkenéssel is járt, ez ott is ösztönözte a versenyképesség emelését célzó jelentős erőfeszítéseket, deregulációt, innovációkat stb. (lásd pl.: Schmidt, 1998).

6.3. 2. Új kihívások

Az 1960-as években egy tudós társaságnak az ún. Római Klubnak a jelentése hívta fel a figyelmet arra , hogy a Föld erőforrásainak kimerülése és a környezet egyre nagyobb szennyeződése következtében nincs mód az elmúlt évszázad(ok) gyors gazdasági növekedésének folytatására, s hogy a körvonalazódó gondok kezelése globális intézkedéseket követel. A feladat az ún. fenntartható fejlődés (lásd a 4.1.1. pontot), egyrészt a természeti kincseknek, ma elsősorban az energia-forrásoknak előre látó felhasználása, másrészt a környezetszennyezés

50

minimalizálása. A természeti kincsek esetében a fő cél a nem megújuló, kiemelten szén- és nyersolaj energia- és anyagfelhasználás mérséklése takarékossággal, a megújuló (pl. vízi-, szél-, nap-) források felhasználási arányainak növelésével, a hulladék újrahasznosításával. A szennyezés esetében viszont az alapvető feladat a mind tisztább technológiák megteremtése és a felkészülés a várható éghajlati változásokra, ezek keretében a tengerszint emelkedésére. A tennivalók megvalósításának célszerű módja azonban vitatott.

Más típusú változásokat hozott a bankoknak ma már a világ egészére kiterjedő együttműködése, az ún. globális tőkepiac kialakulása. Az újdonságok jórészt igen kedvezőek. Az egységes hálózat létrehozatala radikálisan lerövidítette a pénzügyek intézéséhez szükséges időt. A bankkártyák elterjedése igen erőteljesen kibővítette a banki ügyfélkört és az ügyfelek számára is az egész világon lehetővé tette a „bankolást”. E változások nyomán a világ egészén kiegyenlítődött, azonossá vált a kamatszínvonal. Egyes új értékpapír ”termékek” piacra dobása (olyan értékpapírok, ún. derivatívák, értékesítése, amelynek értéke más, az ügylet alapjául szolgáló termék(ek) áralakulásától függ) megtöbbszörözte a bankok piacait. Pl. Stiglitz (1986), Korten (1998) stb. szerint azonban ellenőrizetlen spekulációs lehetőségeket is kialakított, ami már több ízben, legutóbb 2008-2009-ben a világgazdaság egészének a stabilitását veszélyeztető pénzintézeti csődökre, s ezek megmentése nagyszámú állam súlyos eladósodására vezetett. Az érintett államokban kezdetben a költségvetési hiányok lefaragásával, elsősorban megszorításokkal próbálták az egyensúlyt megteremteni, de ez a kezdeti várakozásokkal ellentétben sokhelyütt máig nem sikerült. Ugyanakkor a megszorítások több országban is éles társadalmi konfliktusokkal jártak. Napjainkban ezért intenzívebbé vált – bár a spekulációban érdekelt nagy vagyonok hathatós ellenállása miatt így is lassan halad előre - a pénzintézeti tevékenységek világméretű szabályozásával kapcsolatos munka is (Rodrik, 2012).

6.3.3. Nemzetek feletti intézmények létrehozatala7

Az előzőkben jelzett és ezekhez hasonló (pl. az Észak- Dél ellentét miatti) világméretű kihívások hatására az elmúlt fél évszázadban az államok különböző csoportjai több nagy nemzetközi intézményt alapítottak.

A II. világháború végén a győztes nagyhatalmak az országok akkor is jelentős fizetési mérleg problémáinak egységes rendezési elveit próbálták meg kialakítani, majd a gazdasági haladás egyéb gondjainak közös megoldását is megkísérelték. Ennek érdekében elfogadták az ún. Bretton Woods-i megállapodást (1945), s ennek keretében létrehozták a szabályozás két – formálisan az ENSZ kereteibe illeszkedő - intézményét, az IMF-et és a Világbankot, 1947-ben elfogadták az ezt kiegészítő GATT egyezményt, valamint az aranydeviza rendszert.

Az IMF (International Monetary Fund, Nemzetközi Valutaalap) feladata egyrészt az országok fizetési mérlegeinek megfigyelése, másrészt - átmeneti mérleg-hiány jelentkezése esetén - (rövidebb távú) hitelek nyújtása. Az évek során elsősorban a fejlődő országoknak juttatott - egyre keményebb, és sokat bírált feltételekkel – hiteleket.

A Világbank (WB, pontos nevén International Bank for Reconstruction and Development) elsősorban a nemzetközi beruházásokat segíti hosszú távú hitelekkel.

A GATT egyezmény (General Agreement on Tariff and Trade) három alapelvet rögzített. Az aláírók kötelezték magukat, hogy külkereskedelmükben minden állam esetében az ún. legnagyobb kedvezmény elvét alkalmazzák, azaz minden állam áruira azt a legalacsonyabb vámot vetik ki, amit valamely államnak már megadtak; továbbá felszámolják a kereskedelem „nem tarifális” akadályait (elsősorban a kontingenseket); s a vitás kereskedelmi kérdéseket törekszenek tárgyalások keretében megoldani.

Az 1947-től 1971–ig működött aranydeviza rendszerben a fizetési mérleg hiányok rendezése érdekében az USA vállalta a dollár aranyra való átválthatóságát, a többi állam pedig kötelezte magát arra, hogy ha valutája árfolyama ingadozik, akkor ezt valutája felvásárlásával vagy eladásával stabilizálja. A vázoltak szerint létrejött rendszernek fontos sajátossága volt részlegessége: csak a nemzetközi áruforgalom szabályozására törekedett, s a szovjet blokk államaiban (mert nem fogadták el) egyáltalán nem érvényesült.

1971-ben azonban az USA fizetési mérleg hiánya miatt kénytelen volt felfüggeszteni a rendszer működését; azóta az árfolyamok a valutatőzsdéken alakulnak ki („lebegnek”). Napjainkra persze a szabályozás más elemei sokat fejlődtek, lényegében feloldották a fenti korlátozásokat is, s további szervezetek alapítására is sor került.

Az OECD (Organisation of Economic Co-operation and Development, Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet) 1948-ban a Marshall terv lebonyolítására jött létre, s napjainkban egyes fontos gazdasági kérdések megoldását segíti.

7 Részleteiben lásd pl.: Blahó András: Világgazdaságtan II. kötet. Aula. 2002.

51

Az EBRD-t (European Bank for Reconstruction and Development, Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank) 1991-ben alapították. Feladata a korábban központilag irányított gazdaságok piacgazdasági átalakulásának tanácsadással, tőkével támogatása.

A WTO (World Trade Organization, Kereskedelmi Világszervezet) 1995-ben jött létre a nemzetközi szabad kereskedelem, illetve a kereskedelmi tárgyalások elősegítésére.

Létrejöttek azonban regionális intézmények is. A legismertebbnek, az európai integrációnak az első lépéseként 1951-ben hat ország hozta létre a Montánunitót (pontosabban Európai Szén és Acél Közösséget), mely többszöri átalakulással, és bővüléssel az EU-vá vált és már 28 országot foglal magában.

Itt hívjuk fel a figyelmet arra, hogy az Unió tagjai számára a határok „átjárhatósága” (a 4 szabadság) következtében sokszor nehéz a „kül”-gazdaság, „kül”-kereskedelem fogalmának meghatározása, illetve a határátlépési adatok hiánya miatt az ezekre vonatkozó statisztikák összeállítása is.

Az említett intézmények tevékenységének értékelése igen bonyolult – és vitatott. Mindegyiknek vannak sikerei és kudarcai. Nem vitatható pl. hogy, miként a történelemben sokszor, az elmúlt fél évszázadban is a világ legtöbb államában nőtt az életszínvonal, de az sem tagadható, hogy ez sokhelyütt nem az életszínvonal-különbségek csökkenésével, hanem jelentős növekedésével járt együtt (Davies et al. 2007).

6.3.4. Az Európa 2020 stratégia

Az Európai Unió által a tag-országoknak”ajánlott” mai gazdaságpolitika. Kiinduló pontja sokban az EU-nak az 1990-es években nyilvánvalóvá vált versenyképességi lemaradását reflektorfénybe állító európai paradoxon, s az ennek felszámolásához kívánatosnak tartott feladat-lista.

A jelzett versenyképességi lemaradás felszámolását célzó jelenlegi 10 éves Uniós gazdaságpolitikai stratégia az Európa 2020, mely az "intelligens, fenntartható és befogadó" gazdasági növekedés céljának rendeli alá a közösségi szakpolitikákat és költségvetést, valamint a tagállamok kapcsolódó eszközeit. A dokumentum nem irányoz elő új fejlesztési, támogatási programokat, vagy költségvetést, és irányelveinek az elfogadása nem kívánja meg rendeletek és irányelvek megváltoztatását sem. Azt jelöli ki, hogy az Unió, illetve tag-államai milyen irányban fognak előre haladni a következő 10 év során.

A kitűzött (növekedési) cél elérése érdekében elvégzendő feladatok hét "zászlóshajó" körébe kerültek besorolásra, s 5 számszerű cél is kitűzésre került. Ezek a következők:

az intelligens növekedés érdekében: innovatív Unió: a kutatás és az innováció környezeti feltételeinek és finanszírozási lehetőségeinek

javítása annak érdekében, hogy az innovatív ötletek növekedést és foglalkoztatást eredményező termékekben és szolgáltatásokban testesüljenek meg; ennek keretében a kutatási-fejlesztési kiadások a GDP-arányos 3%-os szintre nőnek

a fiatalok mozgósítása: az oktatási rendszer teljesítményének az emelése és a fiatalon munkába lépés lehetőségeinek javítása; valamint a korai iskolaelhagyók arányának 15-ről 10 százalékra csökkentése és a diplomások arányának 40%-ra növelése

digitális Európa: a nagysebességű internet terjedésének gyorsítása és a digitális egységes piac megteremtése,

a fenntartható növekedés érdekében: ráfordítás-hatékony Európa: a szerény forrás-felhasználást igénylő növekedés, az alacsony szén-

igényű gazdaság, a megújuló energia-felhasználás támogatása, a közlekedés-szállítás korszerűsítése és az energiahatékonyság ösztönzése; valamint az üvegházhatású gázok kibocsátásának 20%-os csökkentése és a megújuló energia arányának 20%-százalékra  emelése

a globalizáció korának megfelelő iparpolitika: az üzleti környezetnek, kiemelten a kkv-k üzleti környezetének javítása, az erős és globálisan versenyképes ipari bázis fejlődésének támogatása,

a befogadó növekedés érdekében: új képességekkel rendelkező munkaerő és ezt igénylő munkahelyek: a munkaerő piac modernizálása,

a munkaerő képzettségének javítása az életciklus egészében, a kereslet és a kínálat jobb összehangolása akár a munkaerő mobilitás révén; ennek keretében az aktivitása ráta 69-ről 75%-ra emelése,

a szegénység ellen küzdő Európa: társadalmi és területi kohézió melynek nyomán mindenki részesedik a növekedés és a munkahelyek hozamaiból, így a szegény, illetve a társadalom peremére került embereknek is lehetőségük lesz méltósággal élni és a társadalom hasznos polgáraivá válni, ez 20 millió, a szegénységi küszöb alatt élő európai polgár felemelkedését eredményezi.

52

Bár a vázolt stratégia elfogadást nyert, sok szakértő bírálja, valószínűsítve, hogy megvalósítására számos tag-állam nem fog elegendő erőfeszítést tenni. A tag-országok gazdasági helyzete ugyanis igen különböző. Kétségtelen, hogy a legfejlettebbek a világpiaci versenyképességért küzdenek, de Dél-Európának jelenleg minden erejét a pénzügyi egyensúly helyreállítására köti le, Közép-Európában pedig a gazdasági felzárkózás Nyugat-Európában rég megoldott feladatait is el kell végezni (pl. rendezni kell a cigányság problémáját, ki kell építeni a polgári infrastruktúrát – s helyenként az ezekhez szükséges demokratikus államrendet is meg kell erősíteni). Kétséges tehát, hogy minden országnak lesz kapacitása pl. a jelzett innovációs, vagy környezetvédelmi célok eléréséhez.

A kétségeket egyes múltbeli tapasztalatok is megerősítik. Számos értékelés (pl. az Unió megbízására 2004-ben készített un. Kok Report) szerint az EU ezt a hibát követte el már 2000-ben is, amikor az ún. Lisszaboni stratégiában célul tűzték ki, hogy 2010-re a kontinens gazdasága a világon a legversenyképesebb lesz, majd ennek érdekében a tag-országok nem sokat tettek. Például – miként egy polgármester megjegyezte - jórészt olyan pályázatokat finanszíroztak, amelyekből a kiírók, a támogatások szétosztói meg a tanácsadók jól éltek, s a cél csak az volt, hogy a támogatott létesítmény a pályázat lezárásakor úgy-ahogy működjön, a befektetés tényleges hatása senkit nem érdekelt (Magyar Nemzet, 2014. február 14, 40. oldal). Nehéz kérdés, e hiba megismétlődik-e a jelenlegi „2020-as” programja esetében.

Gyakorló kérdések: A szakirodalom milyen intézkedéseket javasol a világméretű környezeti gondok „kezelésére”? Mik az ún. derivatívák, s az elmúlt években milyen hatást gyakoroltak?

Ajánlott irodalom: Tetszőleges közgazdaságtan tankönyvnek – kiemelten a Krugman – Obstfeld (2000) műnek - a témára vonatkozó makro fejezetei, valamint Papanek G. – Papanek Zs. (2011), Új helyzet … (2013).

Ellenőrző kérdésekMi az autarkia? És az adminisztratív protekcionizmus?Miként szabályozzák az importot a kvóták, illetve a vám-, valamint az árfolyam-politika?A vállalati nemzetközi kapcsolatok milyen nem kereskedelmi formáit ismeri?Véleménye szerint melyek a globalizáció előnyei, illetve veszélyei?Melyek az elmúlt bő fél évszázadban létrehozott legfontosabb nemzetek feletti intézmények és mi a fő

feladatuk?Melyek a folyó fizetési mérleg fő tételei? Mennyire megbízható e mérleg alakulásának egy évre adott

előrejelzése? Miként hat az export, illetve az import volumenének növekedése a forint árfolyamra, illetve az árfolyam-politika

a fizetési mérlegre?

Feladat a diagnózis és a terápia-kijelölés gyakorlására:Mutasson rá a globalizáció néhány kedvező, illetve kedvezőtlen gazdasági jellemzőjére H. Schmith műve

alapján!

A magyar gazdaságpolitika követi az EU stratégia Európa 2020 iránymutatásait? sokszor igen, olykor nem

53

7. Gazdaságfejlesztés Magyarországon

7.1. A magyar gazdaság főbb jellemzőiA tanulás feladatai: /1/ a nemzetgazdaságok helyzetének jellemzésére használt legfontosabb mutatók körének megismerése, /2/ a magyar GDP alacsony szintjét magyarázó fő tényezők megtanulása, végül /3/ a Maastrichti kritériumok teljesülésének áttekintése.

7.1.1. Átfogó kép

A gazdaságok helyzete mindig történelmi folyamatok eredményeként alakul ki. Ez – a témára vonatkozó kiterjedt szakirodalom szerint - az ezer éve a felzárkózásért küzdő magyar gazdaságra is igaz. Vezetőinek e törekvései igen sikeresek voltak pl. az árpád-házi királyok korában, jó irányt céloztak meg, de csak korlátozott eredményre vezettek Bethlen Gábor idején Erdélyben, valamint a reformkorban, s az 1867-es kiegyezés után. Gazdaságunk mai helyzetére is alapvető hatást gyakorolnak a világháborús pusztítások, a Kárpát-medencében korábban kialakult gazdasági kapcsolatokat szétszaggató trianoni béke-diktátum, az 1945-ös jaltai egyezmény nyomán bekövetkezett szovjet megszállás – valamint a Rákosi rendszer erőteljes iparosítása, a Kádár-kor kolhozosítása és túlzott centralizációja, illetve az 1989-90-es politikai fordulat és az ennek nyomán kialakuló kapitalizmus hajtóerői és buktatói.

Napjainkban a nemzetgazdaságok helyzetét legtöbbször vagy a GDP és a gazdasági egyensúly főbb mutatóinak , vagy olykor részletesebben, a versenyképességnek a vizsgálatával szokták minősíteni. Az e témákra vonatkozó „friss” (az alábbiakban 2011-es) adatok többnyire viszonylag kedvezőtlen képet festenek a magyar gazdaság helyzetéről.

7.1 táblázat. A magyar gazdaság helyzetét jellemző főbb adatok a 2011. évbenLU NG AT DE CZ GR HU PL US

GDP/fő, PPP, USD 89.164 61.870 42.132 39.518 26.389 26.113 21. 403 21.313 48.043GDP, 2010=100, % 1,7 1,2 2,7 3 1,9 -7,1 1,6 4,3 1,815-64 évesek aktivitási rátája, % 67,9 77,8 75,3 77,2 70,5 67,7 62,7 66,1 73,7

Infláció, % 3,7 1,2 3,6 2,5 2,1 3,1 3,9 3,9 3,2Államháztartási e-gyenleg, GDP=100% -0,3 13,6 -2,5 –0,8 -3,3 -9,4 4,3 -5 -10,1

Bruttó adósság, GDP=100% 18,3 29,0 72,4 80,5 40,8 170,6 81,4 56,4 102,9

Fizetési mérleg e-gyenleg, GDP=100% 7,3 n.a. 1,9 5,7 -2,9 -9,8 1,4 -4,3 -3,1

AT: Ausztria, CZ: Cseh Köztársaság, DE: Németország, GR: Görögország, HU: Magyarország, LU: Luxemburg, NG: Norvégia, PL: Lengyelország, US: USA. Forrás: http://www.ksh.hu/stadat_eves_3_7

7.1.2. A GDP és forrásai.

Amint ez ismert, a nemzetgazdaságok teljesítményének – és fejlettségének is - a GDP/fő a legfontosabb mutatója (Porter, 1990). Amint ez a fenti táblázatból kiolvasható, 2011-ben e mutató a magyar gazdaságban viszonylag kedvezőtlen értékű volt, ami az országnak a fejlett gazdaságoktól való jelentős lemaradását tanúsítja.

A gazdasági fejlődés dinamikájának, azaz a növekedésnek legfontosabb mutatója a GDP éves változásának az üteme. Mivel az érzékelhető dinamizmus legalább 3%, e mutató 2011-es magyar értéke se kedvező. Ez azért nagy baj, mert arra utal, hogy lemaradásunk az elmúlt év(ek)ben nem csökkent, sőt, esetenként nőtt. Hosszú évek után 2014-ben sikerült csak némileg EU-beli partnereinknél gyorsabban előre haladnunk.

Papanek – Borsi - Tompa (2007) a magyar lemaradás okait vizsgálta. Abból indultak ki, hogy egy adott országban a GDP/fő színvonalát meghatározó főbb mutatók a GDP és az ország lakosainak száma (L); az összefüggésnek a ledolgozott munkaórák számát (M) is figyelembe vevő képlete pedig: GDP/L = GDP/M * M/L, azaz a teljesítmény az egy munkaóra alatt előállított GDP-nek (a termelékenységnek) és az egy fő által ledolgozott órák számának a szorzataként is meghatározható . Majd az elemzés nyomán két alapvető megállapítást fogalmaztak meg:

54

a/ Megállapították, hogy gazdaságunk legsúlyosabb gondja a GDP/fő terén mért lemaradás kétharmadát magyarázó alacsony termelékenység, melynek okai elsősorban a szervezetlenségben, pazarlásban – azaz az alacsony vezetési színvonalban – keresendők.

Nem felejthető, hogy az egyedi vállalati vizsgálatok széles körben találják viszonylag magasnak az egyes foglalkoztatottak egyéni termelékenységét. A fent említet műben kimutatott összességében alacsony hazai teljesítmény elsősorban a sok felesleges munkával (pl. a túlzott bürokráciával), a szervezetlenséggel (pl. azzal, hogy az utasításoknak megfelelően elvégzett munka gyakran hibásnak bizonyul, s újra el kell végezni), a pazarlással (pl. a túlzott energia- és anyagfelhasználással) stb. magyarázható.

b/ A jelzett szerzők rögzítették továbbá azt a tapasztalatot, hogy míg a fejlett európai országokban az a fő gond, hogy a ledolgozott órák száma azért alacsonyabb, mint a legtöbb fejlődőkben, mert a munkaképes korúaknak a lakosságon belüli aránya a társadalom elöregedése miatt szerény, a magyar munkaerővel kapcsolatos fő baj a foglalkoztatottaknak a munkaképes korosztályon belüli igen szerény aránya, némileg általánosabban az alacsony aktivitás, ami a GDP/fő terén az EU átlagtól való lemaradásunk egyharmadának a magyarázata.

A 15-64 éves magyar népesség aktivitása a 7.1 táblázat szerint valóban igen alacsony. Az USA-ban irányadó, a 15-74 éves népesség aktivitását jellemző adatsorok pedig számunkra még kedvezőtlenebbek. A problémák fő oka a munkaképes korúakon belül immár legalább 30-40 éve kialakult, s azóta folyamatosan újratermelődő mintegy 600 ezer főnyi, többségében dolgozni sem akaró ún. funkcionális analfabéta (azaz akinek nehézségeket okoz egy 2-3 soros szöveg megértése, vagy leírása), akik valamelyest korszerű munkahelyeken semmire nem használhatók.

7.1.3. Gazdaságunk egyensúlya

A gazdaság egyensúlyát az Unióban az ún. Maastricht-i kritériumok alapján minősítik. A 7.1. táblázat a témára vonatkozó statisztikai adatok 2011-es értékeit közli. Nevezetesen:

Mivel az infláció a Maastrichti kritériumok szerint akkor elfogadható, ha értéke kb. 3% alatti, a 2011-es magyar adat magas volt (de 2013-ra elfogadhatóvá, 2014-re nulla közelivé vált).

Az államháztartás (EU módszertan, az ún. ESA ’95 szerinti) egyenlege – kb. az „állam” éves túlköltekezése, vagy megtakarítása - Magyarországon az évtizedekig jelentős hiány (passzívum) után az utóbbi években többlet, kedvező.

Az állam bruttó adóssága azonban így is – folyamatosan, azaz máig - igen magas, 80% körüli (a maastrichti elvárás kevesebb mint 60% lenne).

A nemzetközi folyó fizetési mérleg egyenlege – az ország adott évi külföld felé eladósodása, illetve valuta-megtakarítása - Magyarországon a szintén hagyományos passzívumot követően 2011-ben ugyancsak igen kedvezővé, pozitívvá vált.

A forint árfolyama 2011 során is (s azóta is) erősen ingadozott (de sajnos az ingadozás mértékéről nincs összefoglaló statisztika).

Ezen információk szerint a magyar gazdaság meglehetősen instabil. A maastricht-i kritériumok közül pl. az adósságállomány és a forint-árfolyam stabilitása egyaránt kedvezőtlen.

7.1.4. A magyar gazdaság versenyképessége

Az elmúlt években gyakorivá vált a nemzetgazdaságok versenyképességének igen sok mutatón alapuló jellemzése. Lásd pl. IMD (2013). Az adatok mind Magyarországon, mind Európa egészében számos gondra utalnak.

Ismeretes, hogy az európai paradoxon az EU-ban az 1990-es években nyilvánvalóvá vált versenyképességi lemaradását és ennek okait fogalmazza meg (részletesebben lásd a 9.4.1. pontot). A gond a magyar gazdaságba is „begyűrűzött”. Az adatok szerint ugyanis a magyar gond kettős: teljesítményünk (pl. a GDP/fő) ugyanis hagyományosan nem csak az amerikainál, hanem a nyugat-európainál is lényegesen alacsonyabb.

Gyakorló kérdések: Mely két mutatószám-csoporttal szokás jellemezni egy nemzetgazdaság helyzetét? GDP és inflációs adatok –

államháztartási és fizetési mérleg tételek – GDP és egyensúlyi mutatók – foglalkoztatási és versenyképességi adatok

Mely két tényező szorzatának a vizsgálatával kereshető a GDP/fő szintjének magyarázata?

7.2. A hazai gazdaságfejlesztési politika fő dokumentumaiA tanulás feladatai: /1/a gazdaságfejlesztés irányait kijelölő főbb magyar dokumentumok megismerése és /2/ a rögzített, illetve a gyakorlatban megvalósult fejlesztési erőfeszítések közti különbségek lehetőségének megértése

55

7.2.1. A gazdaságfejlesztési dokumentumok készítésének módszerei Magyarországon.

A kutatások (pl. Papanek, 2006) szerint, bár, (vagy éppen azért, mert) a magyar gazdaságpolitika kidolgozásának több évtizedes, de széles körben kedvezőtlen (pl. az erőltetett iparosítás kudarcával kapcsolatos) tapasztalatai vannak, a rendszerváltás után a gazdaságfejlesztés tervezésének számos folyamata esetleges volt, olykor nem is készültek tervek, máskor a megállapításokat és határozatokat rögzítő dokumentum tartalma több ponton eltért az elmélet által ajánlottól.

Legtöbbször kifogásolható volt a tervezési munkával megbízottak köre is. Bár az összeállító, többnyire állami szervek munkájuk során általában megszerveztek néhány konzultációt, ezekre meg se hívták az érdekeltek egyes csoportjait, mások nem kaptak szót. Általában gyenge volt a deklarált érdekek közti kompromisszumok keresése is (egyes „konzultációkon” pl. egyetlen meghívott se fejthette ki álláspontját) .

A szakértők többnyire nem értettek egyet az elkészült dokumentumok belső arányaival és tartalmával sem. A kialakított (helyzet- és perspektíva elemzések általában szükségesnél hosszabbak voltak, és tartalmukban

gyakran kimutatható volt a hokibot-effektus, azaz a „kincstári optimizmus”. Legtöbbször nagyszámú cél került kitűzésre, de ezek súlyozása elmaradt (sőt, a fő tennivalók közül a

termelékenység-emelés olykor hiányzott is, többnyire nem készült el a célok ütközésének elemzése sem (s így a feloldási lehetőségek keresésére se kerülhetett sor).

A megvalósítás eszközei legtöbbször legfeljebb fő vonalaikban kerültek felvázolásra, olykor nem is kerültek kidolgozásra (esetenként még a munkahely-teremtéssel, illetve a termelékenység-emeléssel kapcsolatosan sem), s különösen gyakran maradt el a határidők és felelősök kijelölése.

Kifejezetten ritka volt a teljesítés mérésére alkalmas mérőszámok megjelölése.

Mindezeket olykor az is kiegészítette, hogy a gyakorlatban követett politika érdemben különbözött a deklarált tervtől.

7.2.2. Nemzeti fejlesztési terv

A napjainkban (2010-2020 közt) érvényes Új Széchenyi terv (ÚSZT) az 1998-2002 közt hatályos SZT hagyományaira épült (de 2002-2010 közt a más irányú Új Magyarország program volt érvényben).

Az ÚSZT középpontjában – összhangban az EU Európa 2020 stratégiájával - a foglalkoztatás dinamikus bővítése, a pénzügyi stabilitás fenntartása, a gazdasági növekedés feltételeinek megteremtése, valamint az ország versenyképességének a javítása áll. Hat fő programja az egészségipari, a zöldgazdaság-fejlesztési, a vállalkozás-fejlesztési, a közlekedés fejlesztési, a tudomány-innováció és a foglalkoztatási program. Kidolgozásának módszereiről, s megvalósításának előrehaladásáról még nem készült mértékadó elemzés.

Gyakorló kérdés: Mit kifogásolnak a bírálatok a magyar gazdaságfejlesztési dokumentumok belső arányaiban? a mű kormány-

barát jellegét – hogy sok a helyzet-elemzés és a cél-kijelölés, de szegényes a megvalósítás módjának bemutatása – hogy egyes érdekeltek meggondolásai nem érvényesülnek a dokumentumban

7.3. A magyar gazdaságfejlesztés A tanulás feladatai: /1/ a 2014-es gazdasági helyzet megítélésében kialakult különbségeknek, valamint /2/ a lakossági fogyasztás és /3/ az állóeszköz-felhasználás GDP-beli arányainak megismerése, /4/ a fő nemzetgazdasági ágak GDP-beli súlyának megtanulása, végül /5/ a jövőbeli növekedés és /6/ egyensúly kialakulását lehetővé tevő fő feltételeknek az áttekintése.

7.3.1. A helyzetkép és a perspektívák

Az 1989-es rendszerváltáskor a magyar gazdaság legtöbb ágazata versenyképtelen (a világ élvonalától több évtizeddel elmaradott) volt, s a gazdaságban mind a belső, mind a külső „egyensúly” terén csőd-közeli állapot alakult ki. Ennek következményeként, valamint a hirtelen a gazdaságba beengedett nemzetközi verseny nyomán, az 1990-es évtized elején kb. 1 millió munkahely szűnt meg és a GDP mintegy 20%-kal visszaesett. A csőd elkerülése a megelőzés költségeit a lakosságra terhelő ún. Bokros-csomag (így az import jelentős drágítása, s a megugrott infláció) révén sikerült, majd az évtized második felének világgazdasági fellendülése lehetőséget teremtett a gazdasági dinamizmus növelésére is. A 2000-es évtizedben azonban a kormányzatok már csak hitelekkel, az adósságállomány ugrásszerű növelésével tudtak további szerény növekedést elérni, a 2007-ben kezdődött válság pedig ismét a teljesítmények erőteljes visszaesését eredményezte.

Gazdaságunk helyzete 2012-14 során sem tért el lényegesen a 7.1. pontban bemutatott 2011-estől. A szakértők azonban eltérően értékelik ezt:

56

A „jobboldal” úgy véli, hogy sikerült stabilizálni a gazdaságot , megállították az államcsődöt kockáztató korábbi pénzügyi folyamatokat, s így versenyképességünk is javult.

A „baloldaliak” viszont azt állítják, hogy a „stabilizáció” lépései az egész világgazdaságot ellenünk fordították és ennek következtében elvesztettük mind a növekedés megindítására, mind a versenyképesség fokozására nyíló lehetőségeket.

Itt jegyezzük meg, hogy a magyar politikai álláspontok jobb-, illetve baloldali besorolása elég zavaros. A jobboldalon világszerte történelmi hagyományai vannak a gazdaságirányítás liberális felfogásmódjának (azaz a „kevés állam” koncepció elfogadásának) és a kialakult gazdasági erőviszonyok védelmének;.a baloldal viszont hagyományosan a „nép” pártján áll és a „szegények” érdek-érvényesítése terén az államnak is fontos szerepet juttat. Ma azonban a magyarországi „baloldal” vall liberális nézeteket, és a baloldali kormányt vádolható azzal, hogy „bankár-kormánya”, s ennek tagjai közt sok milliárdos volt, illetve a „jobboldali” kormány vezetett be unortodox (lényegében a liberális nézetekkel ellenkező) bankadót, s csökkentette a nagy gazdasági hatalmú multik számlájára a lakosság rezsijét.

A fentiekhez hasonlóan szöges ellentétben állnak a magyar gazdaság (hosszabb távú) perspektíváit illető nézetek is. A hivatalos dokumentumok a jelenleginél gyorsabb növekedést ígérnek, de nem adnak megbízható tájékoztatást e dinamizmus „motorjairól”. Az ellenzék viszont, szintén megbízható alátámasztás nélkül, újabb stagnálást, sőt válságot vizionál. Ugyancsak ellentétes álláspontokat foglal el a két „tábor” abban a kérdésben, hogy a következő években a versenyképesség, valamint az egyensúly javul-e, vagy romlik. Mértékadó jövő-elemzések pedig nem ismertek (s ilyenek készítése a 2014 végi világpolitikai helyzetben talán nem is lehetséges).

7.3.2. A növekedési kilátások befolyásolásának lehetőségei

Az elmúlt két évtizedben konvergencia-programok sora célozta meg a magyar gazdaság európai átlagnál gyorsabb növekedését és ezzel lemaradásunk mérséklését. A 2007-ben kezdődött válság azonban még e törekvések korábbi szerény eredményeit is megsemmisítette.

Jelenleg szakértői körökben – lehetőségeink értékeléséhez hasonlóan - a gazdaságunk helyzetében helyes célokról és erőfeszítésekről is számos álláspont ismert. Az legalább is többségi vélemény ugyan, hogy a „közeli” jövőben se a világgazdaság húzóerejének (az export lehetőségeknek) jelentős fokozódására, se a külföldi tőkeimport jelentős bővülésére nem számíthatunk. Ezért elterjedt nézet a perspektívátlanság passzív elfogadása is. Hívei úgy vélik, hogy a stabilitási gondokkal küzdő kormányzatoknak nincs is eszközük a gazdasági dinamizmus fokozására, érdemi munkahely-teremtésre (mivel gazdasági növekedés, illetve fejlődés elsősorban a versenyképességet javító beruházásokkal, illetve a pénzmennyiség bővítésével lenne elérhető, de mert az említett eszközök alkalmazása tovább rontaná az egyensúlyt, így nem reális alternatíva). Ugyanakkor a valamit tenni akarók, bár vitatják a jelzett álláspontot, a célszerű tennivalókról szintén nem tudtak megegyezni.

A következőkben egy, a cselekvési lehetőségekkel kapcsolatos saját véleményt ismertetjük. Arra kívánunk rámutatni, hogy az intézményi közgazdaságtan koncepciói alapján a nemzetgazdaság dinamizálásának a vázolt feltételek elfogadása mellett is komoly esélyei körvonalazhatók. Az előrehaladás ugyanis a vállalkozás- és vállalat-barát gazdaságpolitika megteremtésével, s a belső piac ennek hatására kialakuló bővülését kihasználva - egyensúlyt rontó hatalmas ráfordítások nélkül is - jelentősen gyorsítható (lenne).

Állításunk alátámasztásaként arra mutatunk rá, hogy a gyorsítást nem okvetlen gátolná a kereslet, illetve a kínálat várható alakulása.

A kereslet (konkrétan: a GDP felhasználás) 2011-es fő arányairól a 7.2 táblázat ad tájékoztatást.

7.2 táblázat. A GDP megoszlása a főbb felhasználási típusok szerint, 2011, %LU NG AT DE CZ GR HU PL US

háztartási fogyasztás 32,1 41,6 53,6 57,4 49,8 75,5 63,5 60,5 71,1állóeszköz felhalmozás 21,1 20,3 21,1 18,2 23,9 14,0 16,7 20,3 15,4kormányzati fogyasztás 16,8 21,6 19,3 19,6 20,9 17,5 10,0 18,2 16,9Forrás:IMD (2012), 305-307. oldal

A táblázat azt tanúsítja, hogy a magyar gazdaságban mind az állóeszköz felhalmozás, mind a kormányzati fogyasztás részaránya igen alacsony (a felhalmozás pl. még az avulás miatti pótláshoz se elég), így az e célú kereslet növelése nem csak lehetséges, de kívánatos is lenne. A magyar háztartások közismerten alacsony fogyasztási mutatóinak a növelése szintén kedvező lehetne. A nagy kérdés az, hogy a bővülő kereslet fizetőképességének megteremtéséhez honnak szerezhető forrás. Sokan úgy vélik, ez csak a költségvetésből lenne megteremthető (de ez elfogadhatatlan mértékben rontaná az egyensúlyt). Mások azt feltételezik viszont, hogy a kínálati oldal (azaz a termelés) bővülésével elég jövedelem keletkezne a kereslet bővítéséhez is.

57

A kínálat (a megtermelt GDP) jelen szerkezete viszont a 7.3 táblában bemutatottak szerint jellemezhető.

7.3. táblázat. A nemzetgazdasági ágak arányai, 2011, %LU NG AT DE CZ GR HU PL US

MezőgazdaságFoglalkoztatás 1 n.a. n.a. 2 3 n.a. 5 13 2GDP 0 1 2 1 2 3 5 2 1Export 2 6 7 5 4 10 7 10 8Import 4 6 8 8 6 10 6 8 5

IparFoglalkoztatás 21 n.a. n.a. 25 36 n.a. 31 30 17GDP 12 32 30 30 38 18 33 31 23Export 21 71 67 79 82 27 76 73 63Import 36 59 73 72 83 66 80 78 79

SzolgáltatásokFoglalkoztatás 78 n.a. n.a. 73 61 n.a. 64 57 81GDP 88 67 68 69 60 79 62 67 76Export 77 23 26 16 14 63 17 17 29Import 59 35 19 20 12 24 15 14 16Forrás: IMD (2013), 337, 309, 323, 325. oldalak

A kívánatos termelésbővítés érdekében részben a ledolgozott munkaórák számának a növelése, részben a termelékenység emelése javasolható (a 7.1.2. pontban előadottak értelmében). A munkaórák növeléséhez az aktivitást kellene fokozni, ehhez elsősorban a lakosság mintegy 600 ezer főre becsült szakképzetlen (korszerű munkahelyen semmire nem használható) rétegének a képzését kellene megoldani. Kétségtelen, hogy e tennivalóhoz eddig általában nem találtunk hatékony módszereket, e mellett a szakértők a feladat-megoldáshoz szükséges időt (a jó gyakorlat megtalálása esetén is) legalább egy emberöltőre becsülik, de az elindulás egyes tapasztalatok szerint nem lehetetlen.8 A termelékenység azonban igen széles körben, s viszonylag gyorsan növelhető lenne „fejlesztésekkel”, így a vezetési színvonal javításával.

Sokak szerint persze a kívánatos fejlesztések finanszírozása az igazi kérdés. A legtöbb magyar politikus, mint jeleztük, e célból további nagy külföldi tőkebefektetéseket vél szükségesnek (amire nem lát lehetőséget). E nézettel azonban nem érthetünk egyet. Nem a külföldi működő tőke magyar állománya miatt, hiszen ez a 7.4 táblázat adatai alapján „közepesnek” nevezhető, elméleti meggondolások alapján növelése (de a csökkentése sem) ellenezhető. Gondnak véljük viszont hogy – bár az elmúlt években a külföldi tőkebefektetés, s a multik térnyerése valóban széles körben a gazdaság örökölt, igen alacsony teljesítményének a növelését eredményezte - nincsenek garanciák arra, hogy az ismételt tőke-import nyomán ismét a korábbi kedvező hatás következne be. Ezért a további tőke-importtól még ennek lehetősége esetén is csak komoly fenntartásokkal várhatnánk pl. a vezetési színvonal ismételt javítását.

7.4 táblázat. A működő tőke befektetések magyarországi állománya 2011-ben (milliárd USD)

LU NG AT DE CZ GR HU PL US115 172 149 714 125 27 84 198 3.509

Forrás: http://www.ksh.hu/docs/hun/xstadat/xstadat_eves/i_int045b.html

Ugyanakkor úgy véljük, hogy a gazdaságunk dinamizálásához szükséges fejlesztésekhez tőkeimport nélkül is megteremthetők a források. Az 5.2.1. pontban kifejtettek értelmében ugyanis napjainkra már világszerte nem a nagy cégek, hanem a kkv-k, kiemelten a gyorsan növekvő kkv csoport, az ún. gazellák a gazdasági dinamizmus fő „hordozói”. Nem felejthetjük persze, hogy a vizsgálatok szerint a növekedési törekvések még a magyar gazellák körében is gyengébbek a kívánatosnál. De azt se, hogy az 5.1.2. pontban rögzítettek szerint e cégek menedzsmentje számára leginkább a jogbiztonság erősítése és a közigazgatás hatékonyságának a növelése adhatna fejlesztési motivációt, azaz a sikeres kkv-k a gazdaságpolitika vállalkozás- és vállalat-barát jellegének a fokozásával további erőfeszítésekre lennének ösztönözhetők. Kiemelt fontosságú lenne továbbá az oktatásnak, mindenek előtt a vezetési ismeretek oktatásának a korszerűsítése is. Mindezek pedig nem különösebben forrás-igényes feladatok.

Nyilvánvaló persze, hogy a vázolt módon elérhető gyorsulás mértéke nem határtalan. Egyes politikai szekértáborok ellenérdekeltsége széles körben gátolná a vázolt intézményi reformok többségét is. A gazellák

8 A BAZ megyei Abaújszántón pl. az oktatók áldozatos munkája nyomán a halmozottan hátrányos helyzetű roma kamaszok is tanulnak. Magyar Nemzet. 2012. március 17.

58

növekedési pályára állításához szükséges elvonás-csökkentésnek pedig a költségvetési egyensúly romlása (vagy az állami foglalkoztatás csökkentés miatti munkanélküliségi gond) szabna korlátokat.

7.3.3. A gazdasági egyensúly-teremtés célszerű módja

A szakma a stabilitás megteremtésének/őrzésének is számos technikáját ismeri. Jól tudja azonban azt is, hogy a legtöbb eszköznek kedvezőtlen „mellékhatásai” is vannak.

Az előzőkben mondottak értelmében a mai magyar gazdaságban az egyensúly fő gondjai a magas államadósság és az instabil forint árfolyam. A kormányzat az államadósságot elvben az adók és járulékok jelentős emelésével, illetve a forint árfolyamának a „stabilizálásával” (azaz: a külföldi hitelek és osztalékok kifizetéséhez szükséges euró-vásárlás forint-költségeinek csökkentésével) mérsékelhetné leginkább; de az elvonások emelése a növekedés szempontjából se, s társadalmi meggondolásokból se kívánatos, a szükséges euró-vásárlások pedig az árfolyam leszorításával is ellentétes hatásúak. Az árfolyam mérséklés további lehetősége lehetne persze a nemzetközi bizalom erősítése, ehhez azonban nem bizonyult elégnek, hogy visszafogottabbá vált egyes politikusok korábban élesen tőke- és EU ellenes retorikája. A változások eléréséhez ugyanis a multik által kifogásolt ágazati különadókat is fel kellene számolni, de ez az államháztartás egyensúlyát rontaná. Ezért az ország jelenleg egyik módszer gyors alkalmazását sem engedheti meg magának. Ugyanakkor a jövő bizonytalanságát az ukrajnai háború is fokozza.

A mai gazdaságpolitika elsősorban a „rezsinek” - a közszolgáltatások árainak – a csökkentése révén törekszik életszínvonal-emelésre és kereslet-bővítésre.

Gyakorló kérdések: Mi a kormányzat előrejelzése a magyar gazdasági dinamizmus 2014-es mértékére? 0-2, – 3-4, – 5-6, - 7% vagy

többA GDP kb. mekkora hányadát fogyasztja el a magyar lakosság? felét – kétharmadát – háromnegyedétA magyar GDP kb. mekkora hányadát fordítjuk állóeszköz-felhalmozásra? 10 – 15 – 20 – 25 – 30%-átA magyar GDP kb. hány százalékát adja a mezőgazdaság? 5 – 10 – 15 – 20 – 25 – 30%-átKormányzatunk miért a rezsi-csökkentés révén ígér életszínvonal emelést? mert törekszik mérsékelni a

közüzemek multinacionális tulajdonosainak a nyereségét – mert csak az egyensúly veszélyeztetésével ígérhetné az adók és a forint-árfolyam csökkentését – mert a rezsi a családok költségvetésének a legnagyobb tétele

A magyar gazdaságpolitika követi az EU stratégia Európa 2020 iránymutatásait? igen, okvetlenül – sokszor igen, olykor nem - nem

Kötelező irodalom: GKI (2014), Papanek – Borsi – Tompa (2007)

Ajánlott irodalom: IMD (2012), KSH (2013), Papanek (2006), Új Széchenyi … (2010), Borsi (2008), Új helyzet …(2013).

Ellenőrző kérdésekMiként készülnek a magyar gazdaság fejlesztésének az irányait, tennivalóit kijelölő tervek? Melyek a módszer

kritikájának fő elemei?Mivel magyarázza az aktivitási arány alacsony magyarországi szintjét?Hogyan állunk a maastricht-i kritériumok teljesítésével?Gazdaságpolitikusainknak a nagy nemzetközi vállalatok, vagy a hazai kkv-k támogatását javasolja? A támogatás

mely eszközeit tekinti a legfontosabbaknak?Megítélése szerint elsősorban mely ható okok és mennyiben korlátozzák ma a hazai fejlesztéspolitika

mozgásterét?

Feladat a diagnózis és a terápia-kijelölés gyakorlására:Értékelje a magyar versenyképességet a Magyar Gyáripar 2013. 7.sz. cikke alapján (mgyosz@mgyosz.hu)

59

8. A magyar gazdaság üzleti környezetének fejlesztése I.A szakértők körében nincs egyetértés abban, hogy pontosan melyek a gazdaság ún. üzleti környezetének elemei. Az ún. PESTEL elemzés szerint pl. ezek a politikai, gazdasági, társadalmi, technológiai, környezetvédelmi, jogi (political, economic, social, technological, environmental, legal) tényezők. A már többször hivatkozott IMD (2012) viszont a témakörben elsősorban a gazdasági erő, a kormányzati, illetve vállalati hatékonyság és a „fizikai” infrastruktúra elemzését ítélte fontosnak.

Jelen óravázlatainkban persze csak a téma néhány kiemelt kérdésének rövid összefoglalására vállalkozhatunk. Megkíséreljük azokat a kérdéseket kiemelni, amelyekben a magyar gazdaságpolitikának jelentős gondjai és törekvései vannak. Részletes áttekintésüket pl. az indokolja, hogy az IMD nemzetközi összehasonlítása (4.2. táblázat) szerint e tárgykörök adják a magyar versenyképesség legsúlyosabb problémáit . A 9. fejezetben a hazai „verseny-semleges” politika néhány jellemzőjével, a 10-ben a „szelektív” politika egyes elemeivel foglalkozunk.

8.1. IntézményfejlesztésE pontnál a tanulási feladatok: /1/ a tulajdonhoz és szerződésekhez fűződő jogok érvényesítése terén jelentkező magyar gondoknak a megismerése, valamint /2/ gazdaságpolitikánk időszerű foglalkoztatás-politikai feladatainak az átismétlése, /3/ a tisztességtelen verseny fő típusainak megtanulása és /4/ a támadható piac fogalmának megértése.

8.1.1. A tulajdonhoz és a szerződésekhez fűződő jogok

A magyar polgári törvénykönyv (Ptk 2. rész) - a nemzetközi gyakorlattal egyezően - úgy rendelkezik, hogy minden természetes és jogi személynek joga van tulajdon szerzésére, a saját tulajdon hasznosítására, korszerűsítésére, eladására vagy elajándékozására stb., s e jogok megsértése büntetendő. Ugyancsak rögzíti a szerződések kötelező erejét, s a szerződés-szegés szankcióit.

Elterjedt nézet azonban, hogy gazdaságunkban e jogok olykor (de pl. egyes szellemi tulajdonjogok, vagy az elvégzett munkáért járó díjra vonatkozó szerződések esetében gyakran) nem érvényesíthetők. A tulajdon „tiszteletét” korábban elsősorban az államosítások, a közelmúltban pedig a privatizáció lazították fel. De a tulajdonosi jogok érvényesítési lehetőségeit ma is gyakran korlátozzák az államigazgatás gondjai, olykor a törvények belső ellentmondásai, joghézagai, s ennél is gyakrabban a bűnüldözés, igazságszolgáltatás és végrehajtás alacsony hatékonysága is. A felmerülő problémák súlyát a sajtóból közismertté vált gyakorlati példák, pl. a tulajdonvédelemre felesküdött, de a lakás-maffiák tagjaivá vált ügyvédek esetei, vagy az uborkaföldjének termését elektromos vezetékkel védő, már említett borsodi nyugdíjas bírósági vesszőfutása (Magyar Nemzet 2013. 11.16, 24. oldal) is jellemezhetik. A problémákra az e célú jelentős erőfeszítések ellenére sem sikerült megoldást találni. A bizonytalanságot növeli, hogy a jelenlegi magyar tulajdonosi szerkezet módosítását egyes politikai erők is célszerűnek vélik, de az adott cél előirányzott elérési módját nem ismertetik.

„Kiegészítésként” gyakran a cégek se tartják be a szerződéseket – a késői fizetés, sőt, a fizetés elmulasztása, valamint az „adótakarékosság” szintén közismert gyakorlatok, s a csalárd csőd se kivételes.

Kötetünk (alapvetően gazdasági) összegzésének nem feladata, hogy megjelölje a tulajdonvédelem erősítésének szakmai – döntően jogi, igazságszolgáltatási - tennivalóit. Csupán azt jegyezzük meg, hogy ha e téren nincs előrehaladás, ez alapvetően rontja a vállalkozási kedvet, s így a gazdaságfejlesztés más erőfeszítései sem hozhatnak (átütő) sikert.

8.1.2. Foglalkoztatáspolitika.

A tárgykörben a jogi szabályozás már rég kialakult. A magyar munkajog EU harmonizált. A foglalkoztatáspolitika az elmúlt évtizedben mindenkor gazdaságpolitikánk központi eleme volt, maradt. Az elért, nem lebecsülhető eredmény azonban nem elég. A főbb problémák a következők: Amint a 6.1.1. pontban jeleztük, a magyar gazdaság egyik legsúlyosabb gondja az alacsony aktivitás. Ennek

alapvető oka, hogy munkaképes lakosságban már egy emberöltő óta folyamatosan mintegy 600 ezer fő semmilyen szakértelemmel nem rendelkezik - s jelentős hányadban nem is keres munkát.

Növeli azonban a problémák súlyát, hogy a munkának nincs becsülete, továbbá – a Ranstad Workmonitor 2014 szeptemberi felmérése szerint (file:// Randstad%20Workmonitor%20Global%20Graphs_Sept2014.pdf) - csaknem a munkában állók fele is elégedetlen a munkahelyével (egy másik kutatás szerint bár van munkája, az internetes állás-hirdetéseket bújja), s e gond felszámolási módja is tisztázatlan. Megoldásként pl. az Új Széchenyi terv a közmunkát ajánlja a korábban szociális segélyből stb. élő rétegeknek, s azt várja, hogy az ily

60

módon alkalmazottakat tevékenységük munkára szoktatja - a várakozás helyességét azonban csak a jövő igazolhatja.

További gond, hogy bár a nemzetközi tapasztalatok szerint a modern gazdaságban az új munkahelyek teremtése elsősorban a kkv szférától várható, a magyar gazdaságpolitikák eddig nem igazán próbálkoztak e lehetőség hasznosításával (azaz a valóban kkv-barát gazdaságpolitika kialakításával).

Számos probléma jelentkezik a szakmastruktúrában is. Sok (pl. esztergályos, marós, pincér) szakmában van szakmunkás-hiány. Egyes szakmákban ma már – a megfelelő oktatási intézmény bezárása után - a szakoktatás hiánya is gond. Másutt (pl. a vízvezeték-szerelőknél) az erre szakosodott kis cégek vezetésére vállalkozók hiányoznak.

Minden ellenkező nézet ellenére ugyancsak kevés, számos más országban találhatónál kevesebb a diplomás: nehéz pl. nyelvtudással és áruismerettel rendelkező mérnököt találni a műszakilag igényesebb folyamatok irányításához, súlyos hiány van felkészült menedzserekben stb. De gyakran a további tanult munkaerő kompetenciái sem felelnek meg a munkaerő-piac elvárásainak (Kádek, 2008).

A foglalkoztatottak érdekvédelme ugyancsak gyengébb a kívánatosnál. A szigorúnak látszó szabályozás sok ponton túlzottan bürokratikus, a szabályok betartása pedig számos területen laza. Bár a szakmák többségében Magyarországon is működnek szakszervezetek, ezek sokszor inkább politikai intézmények, s az érdekvédelem terén inkább a már bekövetkezett bajokkal kapcsolatos „tűzoltásra”, mint a munkaadó intézmények hosszú távú fejlődésének elősegítésére törekszenek (pl. a béreknek – olykor csak az aktivisták saját bérének - akár gazdaságilag indokolatlan emelését, nem pedig a cég jövője számára fontos döntésekben való részvétel lehetőségeinek a megteremtését szorgalmazzák). A kollektív szerződés, a bér-skála, a minimálbér, ha van is, sokszor formalitás. Pl. az építőiparban) a veszélyes munkavégzés is elterjedt. Sokhelyütt egyes hagyományos szakszervezeti szolgáltatásoknak (pl. a jogsegélyszolgálatnak, az üdülők elvétele óta az üdültetésnek) a színvonala is igen alacsony. Az erőteljesebb érdekvédelmi eszközöknek, pl. a sztrájknak az igénybevétele pedig ritka (és sokszor kizárólag politika-motivált).

8.1.3. Versenyszabályozás

A monopol-pozíciókkal kapcsolatos gondok (lásd az 5.3.1. pontot) a XIX. század óta ismertek. Ezért a kormányzatok - elsőként az USA-ban, majd más országokban is - a monopóliumok kialakulását gátló verseny-szabályozást alakítottak ki. Így napjainkra gazdag verseny-szabályozási eszköztár alakult ki. Számos országban a cégek összefonódásának az ellenőrzése és pl. a túlzott erőfölényt eredményező fúziók

stb. megtiltása gátolja a vállalati monopol-pozíciók kialakulását is. A verseny-törvény sokhelyütt tiltja a tisztességtelen versenyt. A magyar gazdaságban pl. tilos /1/ a

versenytársak, üzletfelek, fogyasztók érdekeit sértő tisztességtelen gazdasági tevékenység, /2/ a versenytársak jó hírének rontása, /3/ üzleti titok tisztességtelen megszerzése, használata, harmadik személlyel közlése, /4/ árunak a versenytárs árujával összetéveszthető módon piacra vitele, /5/ a verseny tisztasásának megsértése. Azaz tilos az üzletfelek megtévesztése és a gazdasági döntések tisztességtelen befolyásolása, a gazdasági versenyt korlátozó megállapodás, a gazdasági erőfölénnyel való visszaélés.

Az ún. támadható piac kialakításával (azaz a piacra lépés kormányzati megkönnyítésével) széles körben mérsékelhető annak a veszélye is, hogy az elkerülhetetlen monopóliumok kihasználják erő-fölényüket.

Támadható piac jött pl. létre, amikor az uniós elektromos energia-iparban különálló áram-termelő, illetve áram-elosztó cégeket hoztak létre, a fogyasztóknak lehetővé tették, hogy bármely termelőtől vásároljanak, s a szolgáltatókat arra kötelezték, hogy hálózatukon minden áram-termelő energiáját eljuttassák a fogyasztókhoz.

A magyar gazdaságban, bár fő vonalaiban honosítottuk a fejlett országok verseny-szabályozást, a tisztességtelen verseny mégis gyakori. A monopol pozíciókat szerzett élelmiszeripari, kereskedelmi cégek a mezőgazdaság számos ágában alakítottak ki igen alacsony felvásárlási árakat. Sok ágazatban (pl. több élelmiszeripari profilban, az energetikában, a kereskedelem, a szállítás sok szegmenségen, a pénzügyi szférában, a postai és kábel-tv hálózatokon stb.) gyakori a valótlan reklám, az erőfölénnyel visszaélés. A nagyok számos szolgáltatási ágban hatóságként viselkednek. Szinte a nemzetgazdaság egészében megszokott a késedelmes fizetés, sőt, olykor a szerződés teljesítése ellenére a fizetés elmulasztása stb. Az ilyen és ezekhez hasonló okok miatt gyakran kerültek nehéz helyzetbe a beszállító kkv-k. A közismertté vált hamisítások több szférában (pl. a pirospaprika, bor ágazatokban) jelentősen mérséklik export lehetőségeinket is. Mindez egyaránt rontja a vállalkozási hajlandóságot, valamint a kkv-k és a fogyasztók jogbiztonságát, így visszafogja a gazdaság dinamizmusát is.

A változáshoz ez irányú politikai akaratra volna szükség. Eredményt csak komplex erőfeszítésektől (a tárgykör hangsúlyosabb oktatásától, a szigorúbb ellenőrzéstől, a visszaélések következetes szankcionálásától) várhatnánk.

61

Gyakorló kérdések: Melyek a PESTEL elemzésnél vizsgálandó tényezők? A magyar gazdaságban mely tulajdonfajták esetében különösen nehéz az ezekhez fűződő jogok érvényesítése? Mondjon két példát a törvénytelen verseny-tevékenységekre! Mi a támadható piac? piac, ahol gyengék a versenytársak – piac kevés versenytárssal – állami védelem nélküli

piac - új belépők számára a kormányzat által megnyitott piac

8.2. A hagyományos verseny-semleges gazdaságpolitika A tanulási feladatok: /1/ az életgörbe különböző fázisában levő cégek számára rendelkezésre álló finanszírozási források megismerése, /2/ /3/az MNB kamatpolitika változásainak és /4/ a Läffer görbe adó-ajánlásának megértése, /4/ a magyar költségvetés legnagyobb tételeinek megtanulása, /5/ a magyar államháztartási egyenleg fő összetevőinek, valamint, /6/ a jóléti állam, illetve az öngondoskodás koncepcióinak megismerése.

8.2.1. Monetárisa (pénzügyi) politika9

A pénzügyi politika irányítója a Nemzeti Bank (mely az elmélet szerint független a kormányzattól). Fő feladata (lásd a 3.3. pontban) a forgalomban levő pénzmennyiség szabályozása az irányadó kamatláb, a kötelező tartalékráta, a nyíltpiaci műveletek és a jegybanki hitelkeret révén - valamint a 6 fejezetben tárgyalt árfolyam szabályozással. A liberális eszmék hívei szerint, mint mondottuk, e szabályozás minősül a gazdaságpolitika fő elemének, mások azonban vitatják ezt.

A magyar pénzmennyiség szabályozásban a kamatpolitika a leginkább vitatott terület. Az elmúlt években e szabályozás fő jellemzői a következők voltak: /1/ lassú inflációt megengedő bankóprés, /2/ a gazdálkodás inflációs és árfolyam-kockázatai miatti magas kamatok és /3/ a hol lazább, hol szigorúbb banki hitelezés lehetővé tétele. A forint árfolyama pedig (jórészt a monetáris politikán kívüli okokból) az egész időszakban a kívánatosnál lényegesen erősebben ingadozott. 2013-2014-ben azonban az MNB a csökkenő infláció figyelembe vételével fokozatosan az igen alacsony kamatok rendszerére tért át.

Mindenkor kisebb hangsúlyt kapott viszont az, hogy a forgalomban levő pénz mennyisége, illetve a kamatláb közt függvényszerű összefüggés van, pedig ennek figyelmen kívül hagyása is zavarokat okozhat a gazdaságban. A magas kamat ugyanis csak pénz-szűke, azaz visszafogott pénz-kínálat esetén fékezte volna az inflációt (de a jelentős nemzetközi hitelek nyomán pénz-bőség alakult ki, ami a cégeket élénk költekezésre, s dinamizmusuk fokozására ösztönözte, így inflációs nyomást eredményezett). Az alacsony kamat viszont csak pénzbőség (jelentős pénz-kínálat) esetén segíti a növekedést, ha ugyanis – pl. költségvetés-hiány miatti - monetáris restrikcióval párosul, pénz-hiány keletkezik, s ennek következtében a gazdasági dinamizmus alacsony marad (ugyanakkor a pénzpiacon jelentős kihasználatlan, „felesleges” forrás képződik).

De a monetáris szabályozás, elsősorban a kamatláb nagysága jelentős hatást gyakorol az ún. megtakarítási hajlandóságra is (azaz arra, hogy a gazdasági szereplők mennyit takarítanak meg, vagy élnek fel megtakarításaikból). Ha a kamatok magasak, ez növeli a megtakarításokat (a fogyasztás, illetve a fejlesztések terhére), ha alacsonyak, ez a fogyasztást és a fejlesztéseket ösztönzi. Ezért az alacsony kamatok kedvezőtlenül befolyásolják a magyar megtakarítások jelenleg egyébként is igen szerény volumenét is (aminek a hatását a kamat-bevételeket megcsapoló kamat-adó is növeli). Márpedig a visszafogott megtakarítások gondokat okozhatnak a fejlesztések finanszírozásánál.

Pénzügyi politikánk súlyos, de csak ritkán említett további gondjai egyrészt az angolszász típusú (tőzsdei) finanszírozási lehetőségeknek, másrészt a kockázati tőkének csaknem teljes hiánya.

8.2.2. Államháztartási (kiemelten: költségvetési) politika

A 3.3. pontban már definiált államháztartás mindhárom nagyobb magyar alrendszerének - a központi költségvetésnek, a társadalombiztosításnak és az önkormányzatoknak - fő bevételei az adók (és járulékok). A „társadalmilag igazságos” adók elsősorban a gazdagokat terhelik. Legjobb példáik a (csak a nagy vagyonokat terhelő) vagyonadó, örökösödési adó. A legkönnyebben behajthatók azonban a fogyasztáshoz kapcsolt, s így a szegény rétegeket is terhelő adók (pl.: ÁFA). A kétféle elvonás célszerű arányai mindenkor vitatottak.

Szintén állandó viták tárgya, hogy az államháztartásnak mit és mennyiben célszerű finanszíroznia. A források fő felhasználói a három nagy „közösségi” szolgáltatás, az oktatás, a társadalombiztosítás és a közigazgatás (de jelentős pl. a közösségi közlekedés közpénz-igénye is) - széles körben maguk az adott „szolgáltatást” nyújtó központi intézmények, de olykor az e célú programok is. Minden felhasználás esetén gyakori vád a túlzott bürokrácia, a pazarlás, a korrupció (és a minisztériumok költség-kereteinek növeléséért küzdő ún. tárca-

9 Részletesebben lásd pl. Bod (2002), (2003).

62

sovinizmus); ezért szintén minden témában felvethető költség-csökkentő javaslat a racionalizálás, illetve a privatizáció.

A magyar államháztartás legnagyobb alrendszerének, a – forintban (!) vezetett - központi (kormányzati) költségvetésnek a témakörére térve azt rögzíthetjük, hogy legnagyobb bevételei az ÁFA (value added tax), az SZJA és a termékadók (kiemelten: az üzemanyagok adója). Vagyonadó nincs. Az elvonások mértéke a legális jövedelmek 50%-a körül ingadozik – s az adó elkerülés (a szürke, illetve fekete gazdaság), valamint a teljesítmény visszatartás egyaránt igen nagy arányú. .

Vegyük észre, hogy a magyar bér-terhek mértéke magasabb, mint az összes bérköltség 30-40%-a, ami a Läffer görbe szerint azt valószínűsíti, hogy az adóbevételek egyes kulcsok csökkentésével (!) is növelhetők lennének. Gyengítené ugyanis az elvonásoknak teljesítmény-visszatartásra (pl. a munka helyett segélyből élésre), fekete gazdaságba menekülésre, adó-elkerülésre (pl. a jövedelmek ál, vagy off-shore cégekbe menekítésére) ösztönző hatásait.

Bár a szakértők egyetértenek abban, hogy a költségvetési politika több ponton is korrekciókra szorul, a politikai érdek-ütközések eddig minden racionális módosítást megakadályoztak. A jelenlegi viták fő témái a következők: Egy kulcsos SZJA - Igaz, e rendszer a nagy jövedelműeknek kedvez; de egyrészt nem okvetlen a nagy

jövedelműek (hanem pl. nagycsaládosok) a leggazdagabbak, másrészt e technika egyszerű bérszámfejtést tesz, tenne lehetővé.

Vagyonadó – A szakértők az igazságosabb közteher-viselés érdekében bevezetését ajánlják. A törvényhozás (gazdag) tagjai azonban ellenérdekeltek, a lakosság pedig attól tart, hogy bevezetése elsősorban a közép-rétegek – pl. a csak egy öröklakással rendelkezők - terheit növelné (bár ez nem lenne szükségszerű).

Banki stb. adók – Ezek az elvonások szelektívek, s visszafogják az érintett ágak fejlődését. Igaz azonban, hogy az államháztartás hiánya az elmúlt években segítségükkel az EU és az IMF által megkívánt mértékre volt csökkenthető a lakosság további terhelése nélkül. Más kérdés ezen elvonások fenntartása, további bővítése. Hosszabb távon mindenképp káros ugyanis a bank-automatából való készpénz-felvétel adója is (mivel készpénzzel fizetésre ösztönöz, amikor Svédországban már a teljes pénzforgalomnak elektronikus útra terelésén dolgoznak a megtakarítási lehetőségek hasznosítása céljából). S az IKT terjedését visszafogó internet-adó ennél is károsabb lenne.

Kiadások - Az elmúlt években az Állami Számvevőszék rendszeresen bírálta a költségvetést, mert nem adott világos képet arról, hogy a forrásokat mire fordították. Csak részben ennek, részben az ún. tárca-sovinizmusnak a következménye, hogy, bár nyilvánvaló, hogy az államigazgatás korszerűsítése jelentős költségcsökkentést eredményezne, a valóban szükséges racionalizálás mibenlétéről nincs egyetértés.

A társadalombiztosítási alrendszer fejlesztésének stratégiája sem alakult ki . A nyugdíjrendszer az elöregedő és alacsony aktivitású magyar társadalomban évről-évre nehezebben finanszírozható. Elterjedt nézet, hogy e helyzetben célszerű lenne a nyugdíj-korhatár emelése, a kötelező nyugdíjazás gyakorlatának visszaszorítása, a gyerekszám szerint differenciált nyugdíj-megállapítás is; mások azonban vitatják ezt. Sokan nem értenek egyet azzal sem, hogy az egészségügyi alrendszerben a forráshiány fő oka a pazarlás és a korrupció, s a központi juttatások növelését szorgalmazzák.

Az önkormányzati alrendszerben szükséges tennivalók se tisztázottak. A túl széttagolt szervezeti rendszer, az indokolatlanul bürokratikus ügyintézés és a (pl. a vagyon-gazdálkodás, az engedélyezések, a segélyek körüli) korrupció a szűkös források jelentős részét is elnyeli. A forrás-szűke csak a szervezet racionalizálásával lenne megszüntethető. Sokan úgy vélik azonban, hogy e szférában is a források jelentős bővítésére lenne szükség.

Végül tisztázatlan az államháztartás célszerű egyenlege is. Az magyar államháztartás alrendszerei hagyományosan deficitesek voltak (s az EU ESA ’95 módszertana szerinti kivételes 2012-es többletek értékelése vitatott is). A Maastricht-i kritériumok szerint azonban az éves hiány nem lehet magasabb a GDP 3%-ánál, de ez sokak szerint túl laza, továbbiak szerint viszont időnként túl szigorú követelmény.

Az egyre forrás-hiányosabb fejlett országokban az államháztartás némi tehermentesítését célzó új eszme az ún. társadalmi felelősség (social responsibility). Az elv hívei a (nagy) vállalatokat arra buzdítják, hogy legalább saját környezetükben törekedjenek az életminőség javítására (vagy legalább arra, hogy ezt ne rontsák).

8.2.3. Szociálpolitikai dilemmák

A – szegény - lakossági rétegek támogatására hivatott magyar szociálpolitika időszerű tennivalói terén sincs egyetértés a szakértők körében. Kétségtelen ugyanis, hogy a lakosság eges rétegei igen szegények. Az is vitathatatlan azonban, hogy a társadalom számos rétege utasítja el az öngondoskodás koncepcióját és az „államtól” várja hátrányos helyzetének megoldását, miközben nem is keres munkát, nem vállalkozik stb. A gazdaságnak pedig nincsenek forrásai valamennyi várakozás beteljesítésére. Így széles körben fél-, vagy ál-

63

megoldások születnek (miközben egyesek akik nem is rászorulók, miként ezt Zuschlag Jánosnak, vagy a HÖK-nek közelmúlt botránya tanúsítja, jelentős forrásokat fordítanak saját céljaikra is).

Kormányzataink (az európai mintákat követve) eddig csak kivételesen próbáltak szabadulni az oktatás és az egészségügy finanszírozásától, s eddig nem vonták kétségbe, hogy a hátrányos helyzetűeket e téren támogatni kell. Ugyanakkor mindkét ág forrás-hiányos annak ellenére is, hogy mindkét körben megkezdődött a „potyautasok” (a támogatást indokolatlanul igénybe vevők) kiszűrése is.

Nem született még világos helyzetkép és támogatási koncepció a mélyszegénységben élő gyerekek, illetve a magukra hagyott, többnyire beteg idősek helyzetének rendezésére sem. A társadalom elöregedését lassító ún. család- (gyerekvállalási) támogatást viszont viták kísérik. Egyes politikai erők célszerűnek ítélik a fogyatékkal élőknek és a fiatalok lakáshoz jutásának (szerény) támogatását is, de e segélyezés kívánatos terjedelme szintén vitatott. Ennél is élesebb nézeteltérések alakultak ki (a réteg problémáinak oldásával kapcsolatos javaslatok nélkül) a korábban segélyekből élők közmunkára terelését illetően.

Ugyanakkor a nemeknek nemzetközileg sokat emlegetett egyenlőtlensége a magyar gazdaságban nem igazán éles kérdés. A nemzetiségi gondok viszont a cigányság esetében mind sürgetőbben igényelnék a megoldást (ennek módjára sincs azonban világos koncepció).

De a témában azt is hangsúlyozni kell, hogy a szociális problémák rendezése nem csak pénz-kérdés – és nem is csak állami feladat. Alapvető társadalmi gondok létét jelzi például, hogy sok egészséges állampolgárunk is gondolkodás nélkül foglalja el a rokkant parkolókat. S kiegészíti ezt, hogy a szociálisan ellátásban – ez irányú tennivalói ellenére - se számos önkormányzat, se sok erre forrásokat kapó (non-profit) szervezet nem áll feladata magaslatán. Az állami ellenőrzés pedig gyakran alacsony hatékonyságú.

Gyakorló kérdések: Az elmúlt években mely tényezőket kellett (volna) összehangolnia az MNB monetáris politikájának? Mi a pénzmennyiség-szabályozás fő korlátja? a pénzmennyiség és a kamatláb közti összefüggés - a bankjegy és

érme rendelkezésre álló mennyisége – a nemzeti bank elégtelen hatásköre – a szerény megtakarítási hajlandóság

Melyik adóból folyik be a legtöbb bevétel magyar költségvetésbe? ÁFA – SZJA – társasági adó – vagyonadó - egyéb

8.3. A magyar külgazdasági kapcsolatok A tanulási feladatai: /1/ a magyar áruforgalom árufőcsoportok és országok szerinti megoszlásának, és /2/ a főbb fizetési mérleg tételek alakulásának megismerése, valamint /3/ az euró-zónába belépésünk lehetőségeinek megértése.

8.3.1. Külkereskedelem

A magyar gazdaság, mint minden kis ország, „nyitott”, azaz külkereskedelmének gazdasági szerepe (aránya) jelentős. Az áruforgalom legfontosabb jellemzőit a következő táblázatok mutatják.

8.1. táblázat. Külkereskedelmi termékforgalom árufőcsoportok szerint, 2011, milliárd euróExport Import Egyenleg

Élelmiszerek, dohány 6,0 3,9 2,1Nyersanyagok 2,4 1,9 ,6Energiahordozók 2,9 9,0 -6,1Feldolgozott termékek 23,4 24,4 -1,0Gépek, szállítóeszközök 45,2 33,8 11,4Összesen 80,0 72,9 7,1

Forrás: http://www.ksh.hu/docs/hun/xstadat/xstadat_eves/i_qkt007.html

Az elmúlt években Magyarország legnagyobb volumenben exportált termékei a mobil telefon és a személygépkocsi voltak (amelyek azonban ma már az érettség fázisában vannak). Az import jellegzetes tételei az energiahordozók. Legfontosabb külkereskedelmi partnerünk mind az export, mind az import terén Németország.

64

8.2. táblázat. Külkereskedelmi termékforgalom ország csoportok szerint, 2011, milliárd euróExport Import Egyenleg

EU-15 43,2 37,3 5,9EU-12 17,7 13,4 4,4Egyéb 19,1 22,3 -3,2 ebből: Ázsia 6,0 10,6 -4,6 Amerika 2,4 2,4 -0Összesen 80,0 72,9 7,1Forrás: http://www.ksh.hu/docs/hun/xstadat/xstadat_eves/i_qkt011.html

Komparatív előnyeink meglehetősen feltáratlanok. Így is nyilvánvaló, hogy természeti (pl. éghajlati) okokból ilyen előnyeink jelentkeznek egyes élelmiszer-gazdasági termékek, pl. a paprika, a bor, egyes gyógynövények termelésében (de ezeket többnyire nem kellő mértékben használjuk ki), néhány jelentős szakmai felkészültséget igénylő iparcikk előállításánál, a szoftveriparban, a gyógyvíz-turizmus területén stb.

9.3.2. A fizetési mérleg és egyensúlya. Külső eladósodás.

A magyar mérleg fő tételei 2011-ben a következők voltak:

8.3. táblázat. Fizetési mérleg 2011-ben, milliárd euróBevétel Kiadás Egyenleg

Áru export-import 77,0 73,0 4,0Szolgáltatás export-import 15,6 12,4 3,2 ebből: idegenforgalom 4,0 1,7 2,3Befektetési stb. jövedelmek -6,1Viszonzatlan átutalások 0,5Folyó fizetési mérleg 1,4Tőkemérleg egyenlege 2,2Forrás: http://www.ksh.hu/docs/hun/xstadat/xstadat_eves/i_qse005.html

Amint ezt a táblázat mutatja, a fizetési mérleg legnagyobb tételeit az export és az import két értéke jelenti. Nem felejthető, hogy hazánkban e hagyományosan hiánnyal zárult mérleg az utóbbi években többletet mutat. Az is jellegzetes továbbá, hogy az elmúlt évek jelentős külföldi tőke-importja után a befektetési (osztalék, kamat) jövedelmek negatív egyenlege nagyobb, mint a külkereskedelmi aktívum.

2011 végén az ország külföld felé fennálló adóssága (szintén valutában!) összesen 44 milliárd euró; ebből állami adósság 15, magán- (zömében vállalati) adósság 29 milliárd euró (www.mnb.hu/statisztika/stat. adatok/adatok).

A pozitív magyar külkereskedelmi egyenleg kedvező hatású a forint árfolyam stabilitására. Az utóbbi évek árfolyam ingadozásai elsősorban világgazdasági hatásoknak a következményei, melyeket olykor a korábbi tőke-import miatti kamat- és osztalék fizetési kötelezettség, illetve a tőke-kivonás is kiegészít. Olykor azonban gyors változásokra vezetnek a spekulációs célú tőzsdei manőverek is (amelyek ellen esetenként csak a Nemzeti Bank küzd pl. valuta tartalékai felhasználásával).

8.3.3. Az uniós csatlakozás

Magyarország 2004 óta az EU tagja. Egyelőre komoly politikai erő nem fogalmazott meg kilépési célt (többek között mivel ez az exportunk háromnegyedét fogadó EU piacot kockáztatná). Ugyanakkor számos lezáratlan vitánk van az Unió szervezeteivel.

Az euró-zónába belépésünk időpontja nincs kitűzve (de a csatlakozást jelenleg a Maastricht-i kritériumok egy részének nem teljesítése lehetetlenné is teszi).

A jelenlegi külgazdaság-politika az Unión kívüli, kiemelten a keleti kapcsolatok bővítésére törekszik.

8.3.4. A magyar külgazdasági politika hibái

Tipikus hibák a következők: A szomszédos, illetve más kontinensen levő országokkal kialakított forgalom, különösen a kkv-k

nemzetközi integrációja kisebb a kívánatosnál, a korrekció ösztönzése azonban gyenge. Pl. hiányzanak a kifejezetten ez irányú támogatások (így az együttműködéshez szükséges nyelvi nehézségeket oldó, a tartozás-behajtást segítő kedvezményes szolgáltatások, s a külgazdasági expanziót finanszírozó források).

65

Export sikereinket több szférában (pl. a pirospaprika, bor ágazatokban) jelentősen mérséklik a közismertté vált korábbi hamisítások, ennek ellenére még csak most formálódnak a hasonló visszaélések megakadályozására hivtott ellenőrzés rendszerei (pl. a bor lovagrendek).

Egyes ágazatokban a versenyképesség növelése helyett erőteljes „import-védelmi” törekvések jelentkeznek.

Gyakorló kérdések: 2011-ben melyik magyar árufőcsoport adta a export legnagyobb hányadát? mezőgazdaság – növénytermesztés -

élelmiszerek, dohány – gépek,szállítóeszközök – járműgyártásExportunk elsősorban mely ágazatok termékeiből áll és mely országokba irányul? És honnan, mit hozunk be?Exportunknak kb. mekkora hányada irányul az EU felé? egyharmada – fele – kétharmadaMilyen volt folyó fizetési mérlegünk egyenlege 2011-ben? negatív – kb. egyensúlyban – pozitív

Ajánlott irodalom: Tetszőleges közgazdaságtan tankönyvnek a témára vonatkozó makro fejezetei, Papanek E. (1999), Hollóné (2007).

8.4. K+F és innováció Magyarországon8.4.1. Az innovációk hiánya

A tanulás feladatai e pontban: /1/az európai paradoxon fogalmának és /2/ a magyar kettős lemaradás jellemzőinek megértése, /3/ ezek okainak a megismerése, majd /4/ az innovációk támogatási lehetőségeinek áttekintése.

Az innovációk szerény száma közös európai gond. A problémák lényegét az ún. európai paradoxon fogalmazza meg, amely szerint az európai tudomány magas színvonala vitathatatlan, pl. a valóban élvonalbeli publikációk száma magas ugyan, de ez nem mutatkozik meg az Unió gazdasági teljesítményében, így a nemzeti teljesítmény legfontosabb indexében, a GDP-ben. A tudományos eredmények gyakorlati alkalmazása ugyanis vontatott; pl. a szabadalmak száma is alacsony.

Magyarország azonban nem csak a jelzett európai problémákkal szembesül. Ún. kettős lemaradása szerint az általános európai problémákon túlmenően a Nyugat-Európától való lemaradással is szembe kell néznie. Ez persze nem azt jelenti, hogy korunkban nincsenek kitűnő, sőt sikeres, a gazdaságunk fejlődését előre vivő magyar találmányok, hanem azt, hogy a kitűnők száma is kevesebb a kívánatosnál, a sikereseké pedig az előzőkénél is szerényebb. A tudományos publikációk statisztikái (a visszafogott kutatás-fejlesztési ráfordítások ellenére) jók, de a szabadalmak száma szerény, az innovatív vállalat pedig még ritkább (6.1. táblázat).

8.4 táblázat. High-tech export, publikációk, szabadalmakLU NG AT DE CZ GR HU PL US

High-tech export*, % 8 16 12 15 15 10 24 7 20Publikációk száma, 1000, 2009 0,1 4,4 4,8 45 3,9 4,9 2,4 7 209Szabadalmak száma** 20 37 32 73 9 7 7 9 158*Hányad az összes exportban, 2010 ** 100.000 főre jutó szabadalmi kérelem, 2010Forrás: IMD (2012), 452. oldal

A vázoltakat szemléltető első példaként a Rubik kockára és ennek szomorú sorsára emlékeztetünk; e világhírű találmány nemzetközi szabadalmaztatásának költségeit annak idején egyetlen magyar személy vagy intézmény sem vállalta, így hasznát távol-keleti gyártók vághatták zsebre. Utalunk továbbá az ennél is nagyobb lehetőségeket kínáló, de a BRG döntése miatt a tömeggyártásig el se jutott Jánosi féle merev számítógépes floppy lemez csaknem ismeretlen sztorijára (Magyar Nemzet, 2014. január 25). Napjaink sikereiként viszont Árvai Péter világhírűvé vált PREZI cégét és Losonci Áronnak a korábbiaknál jobb kimenetet ígérő üvegbetonját említjük. S hangsúlyozzuk, az utóbbiak nem feledtethetik, hogy még mindig igen sok kiváló ötlet, találmány nem hasznosul.

Gondjainkat növeli, hogy az innováció-hiány nem egyformán oszlik meg az innováció-típusok közt. Az elmúlt bő fél évszázad örökségeként a legnagyobb lemaradásunk a szervezési és marketing innovációk terén van. Bár lassan terjednek, még mindig csak szűk körben kerültek alkalmazásra a korszerű logisztika JIT (just in time, japán elnevezéssel: kanban) rendszere, a komplex minőség-ellenőrzés (a TQM, total quality management) eljárásai, a rugalmas foglalkoztatás módszerei (a rugalmas munkaidő, az otthoni munkavégzés), az integrált vállalatirányítási rendszerek, az IKT-t hasznosító marketing eljárások (pl. az elektronikus számlázás) – vagy éppen a gazdaságpolitika terén is korszerűsödést ígérő új közszolgálati menedzsmentnek a 2.3. pontban vázolt elvei.

66

A szerény magyar innovációs teljesítmény főbb okai a következők: - Gazdaságunkban – részben a hiányzó (az elmúlt évtizedekben elpusztított) hagyományok miatt, részben

az ösztönzés hiányában - kevesen törekszenek vállalatot alapítani, s még kevesebben kísérlik meg ezt innovációs ötletek kidolgozása és ilyenek hasznosítása céljából.

- Különösen kevés a közintézmények, illetve az ezekben dolgozók által alapított spin-off (Papanek – Perényi, 2006).

- Ugyancsak jórészt a hagyományok, illetve az ösztönzés hiányában viszonylag kevés magyar vállalatnál van olyan menedzsment, amely fontosnak tekinti és felvállalja az innovációk bevezetését.

- De további nehézségek forrásai az ún. ipar-egyetem kapcsolatok is. Az innovációs tudás előállítására hivatott felsőfokú oktatási intézmények és az akadémiai kutatóintézetek többsége ugyanis elsősorban publikálás céljából törekszik új kutatási eredmények elérésére, az eredmények üzleti hasznosítását nem (spin-offok alapítását még kevésbé) tekinti feladatának – a legtöbb vállalat pedig eleve hasznavehetetlennek (szóhasználatuk szerint „elméletinek”, „akadémikusnak”) ítéli ezen intézmények tudását, s nem is próbálkozik ez irányú kapcsolatai kiépítésével (Papanek, 2006).

A vázolt problémák súlyának világos jele, hogy a vállalatok és kutató intézmények igen széles köre nem is törekszik szellemi tulajdonának se megismerésére, se nyilvántartására, se (miként ezt pl. a kiemelkedően kedvezőtlen szabadalmi statisztikák is jelzik) védelmére. Egy friss felmérésnek mindezekkel összecsengő eredményeiről lásd: Chikán – Czakó – Wimmer (2014, 6. oldal).

8.4.2. Az innovációk hazai támogatásának gazdaságpolitikai lehetőségei

Az elmúlt évtizedek minden magyar gazdaságpolitikája célul tűzte ki (olykor meggyőződése miatt, olykor csak divatból, a deklaráció szintjén) a K+F, valamint az innovációk támogatását, az ez irányú erőfeszítések azonban gyakran hiányoztak. A deklarációk olykor nem (kellően) világították meg a két fogalom különbségeit sem, így a gyakorlatban elterjedt a kifejezések azonosnak tekintése, vagy összekeverése is. A kutatási, technológiai és innovációs alapról (KTIA) szóló 2004-es törvény pl. elnevezésével ellentétben valójában „csak” a kutatások támogatásáról rendelkezett, innováció támogatására nem is adott módot (s kérdés, hogy 2014-es korrekciója mikortól válik ösztönző erővé). További problémák forrása a lineáris modell szemléletmódjának általános elterjedtsége, korlátjainak figyelmen kívül hagyása. Egyes K+F intézmények pl. arra hivatkozva kérnek támogatást munkájukhoz, hogy eredményeik adnak majd módot a szükséges innovációkhoz, elhallgatva, hogy a felzárkózáshoz többnyire nincs is szükség K+F-re (az élenjárók ugyanis sokszor egyszerűen lemásolhatók), s a szükséges feltételek hiányában a cégek gyakran még a már ismert K+F eredményt sem alkalmazzák. A gazdaságirányításban pedig elterjedt az innovációk jelentőségének a lebecsülése, s ezért az innovációs ráfordításokat minimalizáló magatartás is.

Az elmondottak természetesen nem azt jelentik, hogy a közelmúlt hazai gyakorlatában semmi nem támogatta az innovációkat. Hiszen

a működő-tőke import kormányzati támogatása is jelentősen segítette a gazdaságnak – így a gépkocsi iparnak - a korszerűsödését. További esetekben

ugyancsak pozitív hatásúak voltak az e célra juttatott adókedvezmények, valamint egyes – pl. uniós és hazai K+F – támogatások is.

A gondok azt jelzik azonban, hogy mindez nem bizonyult elégnek. Szükségesnek véljük ezért pl. a következőket.

Erősíteni kell(ene) társadalmunk innovációs hajlandóságát mindenek előtt a gazdaságpolitika vállalkozás-barát jellegének a megteremtésével (pl. a jogbiztonság, ennek keretében hangsúlyozottan a szellemi tulajdonhoz fűződő jogok érvényesítési lehetőségének az erősítésével és a közigazgatás hatékonyságának a növelésével). A döntéshozóknak tudomásul kell(ene) venniük, hogy ez irányú előrehaladás nélkül az egyéb eszközöktől csak igen szerény eredmények várhatók.

Fontossága miatt megismételjük, hogy az 1980-as évek USA tapasztalatai szerint a szellemi tulajdonhoz fűződő jogok érvényesítési lehetőségeinek bővítése (esetünkben: a bűnüldözés, igazságszolgáltatás és végrehajtás hatékonyságának növelése) jelentősen gyengítheti az innovációk alkalmazásának korlátjait. S ennek ösztönző hatása kiegészíthető a szellemi tulajdon felmérési és védelmi módszereinek az oktatásával is.

A magyar kutatóintézetek és a felsőfokú oktatás K+F tevékenységének a hatékonyság-emelése érdekében vissza kellene szorítani az intézményfinanszírozást, azaz fel kellene számolni azt a máig élő gyakorlatot, hogy különböző jól hangzó jogcímekre hivatkozva teljesítmény nélkül is lehet K+F támogatást szerezni. A hazai „egyetem-ipar” kapcsolatok erősítése terén pedig attól várhatnánk a legnagyobb eredményeket, ha az oktatáspolitika igényt támasztana a felsőfokú képzés gyakorlatiasságának a növelésére. Ez ugyanis

67

ösztönözné a gyakorlat-orientált tantervek kimunkálását, valamint az oktatásban, illetve a „gyakorlatban” dolgozóknak az együttműködését (talán a szakembereknek a két szféra közti mobilitását is).

Bár a KTIA (kutatási és technológiai innovációs alap) felhasználás hatékonysága várhatóan a közelmúltban szigorított ellenőrzés nyomán is javulni fog (a pazarlást nyilván visszafogja ugyanis, hogy kiderült: az indokolatlanul visszatartott járulékokat az érintetteknek be kell fizetniük); de a legnagyobb hatékonyság- növekedés akkor következne be, ha a törvény 2014-es módosítását követően az Alapból már elsősorban a sikeres innovációk (s ne a kutatások) kapnának támogatást.

Gyakorló kérdések: Mely statisztikai adatokkal szokás szemléltetni az európai paradoxont? országonkénti GDP/fő - GDP és

inflációs adatok – államháztartási és fizetési mérleg hiány - publikációk és szabadalmak száma A magyar gazdaságban az innovációs hajlandóság hasonló a versenytársainknál kialakulthoz? nem, annál

alacsonyabb – igen – nem, annál többAz elmúlt években miként támogatta a magyar kormány az innovációkat? gépkocsi-ipari tőkeimport

támogatásával – a kutatói fizetések emelésével – innovációs díj létesítésével – lóverseny patronálásával – orvosi műszer kutatások szubvencionálásával – innovációs járulék kedvezménnyel

Mely kormányzati eszközöket lehetne segíteni, hogy az innovációk terjedése a következő években gyorsuljon? a műszaki oktatás erősítésével – új hídverő intézmény létesítésével – új kockázati tőke alap létrehozatalával – a szellemi tulajdonjogok érvényesítési lehetőségeinek erősítésével – az SZJA kétszintűvé alakításával

Ajánlott irodalom, Pakucs – Papanek (2009)

Ellenőrző kérdésekA magyar gazdaságban mely jogterületeken okozza a legtöbb gondot a jogbiztonság gyengesége?Melyek a hazai munkaerő-piac fő feszültségei? Mit tesz feloldásukra a foglalkoztatás-politika?Melyek a magyar verseny-szabályozás fő eszközei?Melyek a magyar költségvetés legnagyobb tételei? S mely tételek terén vannak a legnagyobb viták?A fizetési mérleg mely tételei pozitívak, s melyek negatívak a magyar gazdaságban?

Feladat a diagnózis és a terápia-kijelölés gyakorlására:Tegyen kísérletet a magyar munkavállalókat terhelő adók jegyzékének az összegyűjtésére és becsülje meg, hogy

egy 200 eFt-os havi bérű szakmunkás összes adója bérének hány százalékára becsülhető!Miként jellemezhető a magyar gazdaságban kialakult innovációs teljesítmény? Miként lenne fokozható?

68

69

9. A magyar gazdaság üzleti környezetének fejlesztése II.Amint jeleztük is, a jelen fejezetben a „szelektív” gazdaságpolitika egyes elemeivel foglalkozunk.

9.1. A közjavak megőrzése és gyarapításaA tanulási feladata: annak a megértése, miért baj, hogy a magyar közjavaknak még leltára sincs.

A közjavak a társadalom, vagy egyes „közérdeket” szolgáló társadalmi csoportok (pl.: önkormányzatok) tulajdonában levő javak (tulajdon-elemek). Általában a közösség javára kerültek kialakításra és működnek.

Korábban sokan úgy gondolták, hogy a közjavak olyan javak, amelyek, bár társadalmilag hasznosak, az ún. potyautasok (a szolgáltatást fizetés nélkül igénybe vevők) miatt nem működtethetők nyereségesen, s ezért csak közpénzből létesíthetők és fenntarthatók. A Nobel-díjas R. Coase rámutatott azonban, hogy a közjavak gyakran hivatkozott példáit, az első angol világítótornyokat magánszemélyek alapították, s igen nyereségesek voltak, így épp a túlzottnak ítélt nyereségességük miatt államosították őket (úgy vélték pl., hogy a magas „kikötői” illeték gátolja a kereskedelem fejlődését). Az USA-ban pedig számos vasút volt, s van magánkézben. Nem igaz tehát sem az, hogy a közjavak egyike sem üzemeltethető kedvező gazdasági hozamokkal, sem az, hogy a közösségi célokat szolgáló ágakban okvetlen állami cégeket kell létrehozni.

A célszerű gazdaságpolitika törekszik a közjavak megőrzésére, sőt gyarapítására (valamint mindezeknek a közteherviselés révén történő finanszírozására). A magyar közjavaknak azonban – ugyancsak aligha véletlenül – még pontos leltára sincs (az ág helyzetének rendezését ezért a leltár-készítéssel kell/ene/ kezdeni). Így aligha meglepő, hogy a rendszerváltáskor még igen nagy állami vagyon jelentős része nyom nélkül „eltűnt”. Ugyancsak nem készül mérleg e javak értékének változásairól, kiemelten az értékcsökkenésről és a felújításokról, így esetenkénti folyamatos pusztulásukról sem. De a leltár hiánya mindenkor gátolja a közjavakkal való ésszerű gazdálkodást is.

Gyakorló kérdések: Szükségszerű-e a közjavak minden típusának állami finanszírozása? igen, mert nem jövedelmezők s így senki

nem vállalja létesítésüket - igen, mert ingyenes használatuk sem megakadályozható – nemHogyan változott a magyar nemzeti vagyon nagysága az elmúlt évtizedben? nőtt – csökkent – nem tudjuk

9.2. Kkv politikaE pontnál a tanulási feladatok: /1/A magyar kkv-k nagy mértékben különböző versenyképességének megismerése és /2/ az elmúlt évtizedek kkv támogatásának alacsony hatékonyságát okozó tényezőknek a megértése.

A kkv politika minden modern gazdaságpolitikának szerves eleme (lásd az 5.1.2. pontot). A magyar politikában pedig különösen fontos (lenne), hiszen a kkv szféra ad munkahelyet a foglalkoztatottak csaknem kétharmadának, állítja elő a termelési érték felét és az export közel negyedét. Mindez azonban a kis cégek fejlettségi szintjének jelentős különbségeivel párosul. Egyrészt e cégek közt is nem kevés nemzetközileg versenyképes, innovatív, valamint gyorsan növekvő

(gazella) cég van. Ezek a kutatások szerint nem koncentrálódnak egyes (pl. high-tech) ágazatokba, minden szektorban megtalálhatók. Sikereiket elsősorban hozzáértő és ambiciózus vezetőiknek köszönhetik . Legtöbbjük növekedési törekvései azonban gyengék. Állami támogatásra pedig nem tartanak igényt (Papanek, 2010).

Másrészt a legtöbb magyar kkv versenyképtelen. Különösen gyenge a piaci munkájuk. Ennek sokszor az az oka, hogy a tulajdonos, menedzser valójában (felkészületlen) kényszer-vállalkozó (Chikán – Czakó – Wimmer, 2014).

A magyar gazdaságpolitika is számtalanszor deklarálta ugyan, hogy a kkv-k támogatására törekszik, de valójában se a sikeresek körének bővítésére és dinamizmusának emelésére, se a gyengék versenyképességének javítására nem hozott még igazán hatékony intézkedéseket. Az elmúlt évtizedekben a vállalati életgörbe minden fázisában gondokat okoztak a következők (5.2.1. pont): A vállalkozás nem volt, s ma sincs ösztönözve (2.1. pont), s a kezdő (start-up) vállalatok támogatására is

csak 2013-2014-ben kezdődtek kísérletek. A gazdaságpolitika soha nem volt vállalkozás- és vállalat-barát. Kiszámíthatatlan, bürokratikus és

túladóztató jellege nem hogy ösztönözte volna, inkább visszafogta a növekedési (valamint a vállalkozási) hajlandóságot, nem találta meg se a gazdálkodók közti együttműködés, így az értéklánc-szerveződés hatékony támogatási módszereit, se a korszerű vállalkozási és vállalat-vezetési ismeretek gyors

70

terjesztésének technikáit. Általános vélemény, hogy ez az „állami” magatartás volt a legfontosabb fékje nem csak a kkv-k fejlődésének, hanem az egész gazdaság dinamizálásának is.

A rugalmas tőke-átcsoportosítást mindig gátolta az e célú tőke-értékesítések kivételt nem ismerő adóztatása.

Gyakorló kérdés: Igaz, hogy a magyar kkv-k versenyképtelenek? igen, mind - igen, többségük – nem – nem tudom

9.3. Ágazati politikákE pontnál a tanulási feladatok: /1/a főbb magyar ágazatoknak /2/ és nemzetgazdasági súlyuknak megtanulása, /3/ főbb szerkezeti gondjainknak és /4/ kormányzatunk legjelentősebb ágazatfejlesztési törekvéseinek a megismerése.

A gazdaságpolitikákban gyakran szerepelnek, sőt, kapnak jelentős súlyt egyes – szelektív - ágazatfejlesztési célok. Riasztó magyar szimbólumuk az 1950-es évek hírhedt „Legyünk a vas és acél országa!” szlogenje. A téma kifejtés kiindulásaként a 9.1 táblázatban az ágazatok mai elnevezéséről és súlyáról közlünk adatokat.

9.1. táblázat. A magyar GDP ágazati megoszlása, folyó áron, 2011 (%)Mezőgazdaság 4,5

Bányászat 0,3Feldolgozóipar 22,9

Villamos energia stb. 3,9Építőipar 4,0

Kereskedelem 10,2Szállítás 6,2

Vendéglátás 1,5Információ, kommunikáció 5,1

Pénzügy 4,5Ingatlanügy 8,7

Tudományos tevékenység 5,1Adminisztráció 3,5Közigazgatás 8,5

Oktatás 4,6Egészségügy 3,9

Művészet 1,2Egyéb 1,7

Összesen 100

Forrás: http://www.ksh.hu/docs/hun/xstadat/xstadat_eves/i_qpt002c.html

A továbbiakban egyrészt azt vizsgáljuk meg, hogy mely ágazatainkban vannak komolyabb kormányzati beavatkozást igénylő gondok, másrészt hogy elsősorban mely ágazatok szelektív fejlesztésére vannak törekvések.

9.3.1. Élelmiszergazdasági politika

Az élelmiszergazdaság megközelítőleg a mezőgazdaság és az élelmiszeripar al-ágazataiból áll. Az ágazat elsősorban a lakosság élelmiszerekkel ellátása miatt fontos , de foglalkoztatási szerepe is jelentős. Ezért a kormányzatok gyakran minősítik fontosnak a szféra fejlesztését.

2012-ben az ország 9,3 millió hektárnyi földterületéből 3,7 millió gazdasági szervezeteknek, 3,0 millió az egyéni gazdáknak a kezén volt (s a többi nem gazdálkodási célra hasznosult). A mezőgazdasági termelés kb. kétharmadát a növénytermesztés, egyharmadát az állattenyésztés adta. Az élelmiszeripari termelés a mezőgazdaságét kissé meghaladó volumen volt.

Jelenleg a legfontosabb megoldásra váró mezőgazdasági gondok a zsebszerződések miatt bizonytalan földtulajdon és a célszerűnél kisebb „átlagos” birtoknagyság10. A pártok közt nincs azonban egyetértés a célszerű megoldásról. Mindenkor sokan ítélték, s ítélik fontosnak a hazai tulajdon védelmét (a föld alacsony árára hivatkozva) – s eddig e törekvés papíron sikeres is volt. Ugyanakkor a Nyugat-Dunántúlon a fekete (törvénytelen) „zsebszerződések” alapján még ma is sok külföldi tart igényt földre. Továbbiak (a gazdálkodók pénz-hiányának a megoldásaként) beengednék a föld-vásárlásra törekvő külföldi tőkét. A hazai kkv-k további

10 A témakörben igen tanulságos olvasmány pl. Heller (1947) eszmefuttatása is.

71

problémáit okozzák a nyomott átvételi árak. E tárgykörben a kilábalás útja a termelők összefogása (a termények közös értékesítési hálózatának kialakítása) lehetne, a bizalomhiány azonban eddig csaknem mindenütt gátolta az együttműködést. A jelenlegi kormány ezért megoldásként egyes sertés-termékek ÁFA-ját mérsékelte már, s továbbiak leszállítását is előirányozta.

Az élelmiszeriparban szintén problémákat vet fel az örökölt pénz-hiány. Sokan bírálják továbbá egyes élelmiszeripari ágak egészének az 1990-es években megvalósult privatizációját (külföldi kézbe adását) is az iparág, valamint a nagy- és kiskereskedelem erős centralizáltsága, s az ennek következtében alacsony átvételi árai miatt.

9.3.2. Energiapolitika.

Az energiaellátás minden gazdaságpolitikának fontos kérdése, az elmúlt évtizedek árrobbanásai óta pedig alapvető külpolitikai témává is vált. A magyar energiaigények igen jelentős hányadát ugyanis a szovjet utód-államokból importáljuk. Az eddigi kormányok ezért a piaci pozíciók javítása (s az árak letörése) céljából a beszerzési források diverzifikálására törekedtek. Így minden politikai erő céljának mondta a „zöld” energia termelés és felhasználás (a nap- és szélenergia, a biogáz stb. hasznosítás) arányának növelését. Az Új Széchenyi Terv a dinamizmust gyorsító néhány akcióhoz támogatást is nyújt. A tényleges előrehaladás azonban mindig lassú volt. Az új nemzetközi kőolaj és földgáz vezeték építés csak távlati cél maradt. A közelmúltban sokak által vitatott célszerűségű magyar-orosz megállapodás született viszont a paksi bővítéséről – de az orosz-ukrán viták óta e hatalmas beruházás jövője se problémamentes.

9.3.3.”Ipar-„ politika

A nemzetközi szakirodalomban az ipar (industries) fogalma gyakran valamennyi „üzleti” (biznisz) ágat magában foglalja, azaz számos szolgáltatási ágra is kiterjed. Az alábbiakban azonban a kifejezést a magyar gyakorlatnak megfelelő szűkebb értelemben, kifejezetten a feldolgozóiparra koncentrálva használjuk (az ipar ezen túlmenően a bányászatot és a közüzemi – villamos energia ipari stb. - szférát is tartalmazza). E témát is az al-ágazatok elnevezéseinek és teljesítményeinek az áttekintésével indítjuk (10.2. táblázat).

9.2. táblázat. Az ipari al-ágak összes értékesítése 2011, ezer milliárd FtAl-ágak Értékesítés ebből: exportÉlelmiszerek gyártása 2,3 ,8Textilgyártás ,3 ,3Fafeldolgozás ,7 ,3Koksz-gyártás, kőolaj feldolgozás 1,8 ,5Vegyi anyagok gyártása 1,1 ,6Gyógyszergyártás ,7 ,6Gumi, műanyag gyártás 1,5 ,9Fémfeldolgozás 1,6 1,0Elektronikai termék gyártás 3,9 3,7Villamos berendezés gyártás ,9 ,7Gépgyártás 1,7 1,5Járműgyártás 4,0 3,8Egyéb ,5 ,3

Összesen 20,1 14,8Forrás: http://www.ksh.hu/docs/hun/xstadat/xstadat_eves/i_oia010a.html

A szektorban a legnagyobb export-bevételt adó al-ágazat, azaz a személygépkocsi gyártás teljesítményének zömét néhány külföldi kézben levő nagyvállalat adja. E cégek az elmúl évtizedekben jelentős (de olykor politikai oldalról vitatott) támogatásokat, pl. adókedvezményeket kaptak. A gazdaságpolitika többször támogatta a magyar beszállítói hálózat bővülését is.

Az ugyancsak igen jelentős további high-tech szektorban, a néhány éve a legnagyobb export árbevételt adó mobil-telefon gyártásban jelentős a kkv-k szerepvállalása. A lassan telítődő mobil-piacról való átálláshoz szükséges innovációk kifejlesztéséhez és megvalósításához azonban a teljesítmények közelmúltbeli stagnálásának tanúsága szerint eddig nem sikerült kialakítani a hatékony (vállalkozás- és vállalat-barát) gazdaságpolitikát.

9.3. 4. A „fizikai” infrastruktúra fejlesztése

Elektromos- és gáz- hálózatunk a privatizáció során multik kezébe került; s ezek kormányzatilag támogatott fejlesztéseinek a hatására jelentősen korszerűsödött. Víz-bázisunk jelentős (ami a jövő stratégiai tartaléka); víz-elosztó hálózatunk szintén fejlődött az elmúlt évtizedekben, de egyes részei ma is korszerűtlenek (pl. nitrátos

72

vizet adnak). A csatorna-hálózat és a szennyvíz-tisztítók kiépítése terén viszont még mindig hatalmas lemaradásunk van (amelynek felszámolása erőnkön felüli ráfordításokat kívánna).

9.3. táblázat. Szennyvíztisztítóhoz bekapcsolt lakosok részaránya, 2010, %LU NG AT DE CZ GR HU PL US

Részarány 96 84 93 96 81 87 65 62 74Forrás: IMD (2012), 463. oldal

Az elmúlt időszakok magyar közlekedés-politikája ellentmondásos volt. A kormányzatok többsége erőteljesen (bár drágán) fejlesztette a gyorsforgalmi úthálózatot, de a gépkocsi-állomány is gyorsan korszerűsödött. Az egyéb úthálózat, s ennél is inkább a vasúti, valamint a kötöttpályás városi közlekedési hálózat azonban leromlott (mivel karbantartására csak kevés forrás jutott). Vizi szállítás pedig (bár sokszor a legolcsóbb lenne) szinte nincs is. Az ágazatban az Új Széchenyi Terv jelentős fejlesztéseket irányzott elő.

A telefon-rendszer a rendszerváltás után – részben a hálózat modernizálása, de ennél is inkább a mobilok elterjedése következtében - néhány év alatt megújult.

9.3.5. Kereskedelmi és vendéglátó-ipari politika

Napjainkban az ágazattal kapcsolatos magyar nézetek leggyakrabban a külföldi tőke szerepére vonatkozó kérdésekben ütköznek. Sok probléma forrása a nagykereskedelem külföldi kézbe kerülése is, sokan sérelmezik ugyanis, hogy a külföldi tulajdonosok nem kínálják a magyar árut (vajat, gyümölcsöt, vagy más háztartási cikkeket). A témakörben csak a tényleges fogyasztói érdekek feltárása után lehet azonban állást foglalni, mivel olykor a magyar áru nem valamely „hazafias” indokok miatt szorul ki a piacról, hanem azért, mert a minősége, az ára, a marketingje nem megfelelő.

Ugyancsak gyakori nézetkülönbségekre vezet a nagyáruházak, plazák térhódítása a kis üzleteket kiszorító hatásuk miatt. E kérdésben se könnyű azonban rendet rakni. Hiszen nyilvánvalóan káros, ha a kiskereskedelem pl. Budapest belvárosában teret veszít, s még a fő utakon is sok üres üzlethelyiség, bedeszkázott portál keletkezik. Az se hagyható figyelmen kívül azonban, ha e helyzet a kiskereskedés hibájából alakul ki, mivel e kicsik ugyanolyan személytelen (mások szerint: parlagi) tömegkiszolgálást nyújtottak vevőiknek, mint egy raktár-áruház.

A vendéglátóipar se egyszerű téma. Annak ellenére ugyanis, hogy a turizmus fejlesztése minden gazdaságpolitikai, területfejlesztési stb. dokumentumban a fő célok közt szerepel, valójában nincs komoly erőfeszítés e cél megvalósításáért. Még az sem tisztázott, hogy igazából mely magyar célpontok („desztinációk”) vonzzák a turistákat. Még számos világörökségi látnivalónk megközelítési lehetőségei is kritikán aluliak. Hegyeinkben kevés a turistaház, vendéglő, iható forrás. Folyóinkon alig van hajóközlekedés, s megszűnt a legtöbb csónakház. A sajtó gyakran kényszerül a vendégek megkárosításáról hírt adni, a jó reklám pedig ritka.

9.3.6. A pénzügyi intézmények fejlesztésével kapcsolatos koncepciók

A pénzügyi szervezetekkel kapcsolatos magyar gazdaságpolitikában (is) e szervezetek külföldi tulajdona adja a fő vitatémák egyikét. A jelenlegi kormányzat kicsinek ítéli ugyanis a korábbi privatizációk után nemzeti kézben maradt szervezeteknek, kiemelten a bankoknak a piaci részarányát, s céljának mondta a lassú reprivatizálást.

Az ágazatban a (gazdaság-)politika igazi küzdőtere azonban már évek óta a korábban felvett deviza-alapú hitelek drámaian magasra növelt terhei miatt fizetésképtelenné vált adósok (döntően családok) helyzetének a „rendezési” kapcsán alakult ki. A károsultak nagy száma, s így választási ereje miatt ugyanis a kormány a bankokra próbálja hárítani a megoldás terheinek jókora hányadát, amit persze az elsősorban érintett nagy külföldi bankok és érdekképviseleteik elleneznek. Az úgy kimenete ma még bizonytalan.

9.3.7. Oktatáspolitika.

A magyar oktatási rendszer feladatainak a kijelölésekor abból kell kiindulnunk, hogy az ez irányú vizsgálatok szerint – de a témakörben máig élő illúziókkal ellentétben - a magyar munkaerő-kínálat jelentős része már régóta nem igazán versenyképes. A fő tennivaló tehát ennek megváltoztatása.

A konkrét tennivalókat illetően nincs azonban társadalmi egyetértés. A korszerűsítés módszereiben a fejlett országok gyakorlata sem mindenben követhető. Az USA-ban ugyan a – magán – oktatás a közelmúlt egyik sikerágazatává vált, mivel a gyarapodó középosztály gyermekeinek taníttatása jelentősen növelte a (magán-) iskolák bevételeit. Európa számos (fejlett) országában az állami tulajdonú iskolák is eredményesek. Nálunk azonban az oktatás valamennyi (alap-, közép- és felsőfokú) szintjén mind a magán-, mind az állami szféra számos problémával terhes.

73

Az OECD rendszeres ún. PISA (Programme for International Student Assessment) jelentése szerint a 15 éves magyar fiatalok körében, bár a korábbiaknál ritkábbakká váltak, de még mindig gyakoriak a szöveg-értési nehézségek, kb. átlagosak - de azóta romló tendenciájúak - a matematikai készségek és természettudományos ismeretek (9.4. táblázat), s az oktatás többnyire nem tudta semlegesíteni a hátrányos helyzetű családból származók lemaradását. Az idősebbek – azaz az évekkel korábban iskolába jártak - körében se jobb a helyzet: egy felmérés szerint pl. a közfoglalkoztatottak közül sokan „írni, számolni, olvasni se nagyon tudnak” (Magyar Nemzet, 2014. február 14). Széles körben problematikus a „munka-erkölcs” is. Mindezért persze a társadalom, a család is elmarasztalható (hiszen a tudásnak – és a becsületnek - nem csak az iskolában nincs értéke), de azért az iskolák felelőssége sem vitatható.

9.4. táblázat. A PISA jelentés értékelése a 15 évesek tudásáról, 2009, pontLU NG AT DE CZ GR HU PL US

matematikában 489 490 496 513 493 466 490 495 487természettud. terén 484 500 494 520 500 470 503 508 502Forrás: IMD (2012), 474. oldal

Az eddigi oktatási reformok olykor alkalmazkodni tudtak a gyerekek számának csökkenéséhez, de a jelzett „minőségi” gondok felszámolási módszereit nem sikerült megtalálniuk. Egyes hazai állásfoglalások ezért elsősorban az ágazat pénzügyi helyzetének a javítását sürgetik (ami a 10.5. táblázat adatainak a fényében indokolt is lenne), mások azonban elsősorban emberi tényezőkben (pl. az oktatók felkészültségének, szakmai elkötelezettségének, hitelességének emelése terén) keresik a bajok kezelésének a lehetőségeit.

9.5. táblázat. Egy főre jutó közösségi ráfordítások az oktatásra, 2010, 1000 USDLU NG AT DE CZ GR HU PL US

Ráfordítás 4,6 5,0 2,6 1,7 0,8 1,0 0,7 0,7 3,1Forrás: IMD (2012), 470. oldal

A (magyar) középfokú oktatás teljesítményéről nincs mértékadó áttekintés. Tudjuk azonban, hogy sok a gond. Alapvető problémák jelentkeznek a szakmunkás képzésben: a néhány évtizede még jól működő szakiskolák zöme megszűnt, így számos szakmában nincs is képzés, ugyanakkor egyre több a hiányszakma (8.1.2. pont). További gondok létére utal, hogy a gimnáziumi érettségivel rendelkezők nyelvtudása sok évi tanulás után is széles körben gyenge. A szociológiai felmérések számos problémát mutatnak a törvények, etikai elvek tisztelete (pl. a már végzettek adó-morálja) terén is stb. A megoldás módja pedig e körben sem körvonalazódik még.

Jelenleg az országnak több mint 70 felsőfokú oktatási intézménye van. E nagy szám, és a mind tömegesebb képzések ellenére diplomásaink aránya nemzetközi összehasonlításban még mindig alacsony. A szerkezeti bajok is jelentősek; kevés a mérnök, a felkészült menedzser , más szakmákban (pl. kommunikációs, könyvtáros) viszont jelentős a túlképzés. A nemzetközi egyetemi rangsorok szerint az oktatás színvonala se megnyugtató (pl. Z. Karvalics – Kollányi, 2006). Így számos ágazatban – az elmúlt évek „bolognai” erőfeszítései után is, vagy éppen ezért – a friss diplomások versenyképessége szintén elégtelen. A hazai munkaadóknak a pályakezdő diplomások felkészültségére vonatkozó véleménye szerint a fiatal diplomások nyelvtudása, gyakorlati készségei széles körben gyenge, s nem ritkán „munkaerkölcseik”, pl. hivatástudatuk se kielégítő (Kádek, 2008).

9.6. táblázat. Diplomások %-a, külföldi hallgatók száma, menedzsment ismeret és nyelvtudás színvonala

LU NG AT DE CZ GR HU PL USDiplomások %-a* 44 47 21 26 20 29 25 35 41Külföldi hallgatók száma** 2,4 3,6 7,1 2,4 2,9 1,9 1,5 0,4 42,2Menedzsment ismeret, pont *** 5,8 7,1 6,8 7,0 5,5 4,9 5,2 5,3 7,5Nyelvtudás, pont *** 8,4 7,7 6,6 7,2 5,0 7,5 3,8 6,3 4,4*A 25-34 éves korosztályban, 2009 **1000 lakosra, 2009 *** az üzleti igényekkel összevetve, 2012Forrás: IMD (2012), 472, 473, 476, 477. oldal

A vázolt nagyszámú gond ellenére az oktátás-politikában célszerű tennivalóink se tisztázódtak. Ez különösen kedvezőtlen versenyképességünk jövője szempontjából. Számolnunk kell ugyanis a talpnyaló, az önérdeket a közösségé elé helyező, korrupt értelmiség kialakulásának a veszélyével is. De azzal is, hogy a magyar gazdaságba is „begyűrűződik”a világgazdaságban kialakult tehetség-hiány (lásd a 7.1.3. pontot), s ezért erősödik a brain drain (agylopás), azaz hogy nálunk is hat az ún Máté-effektus (Máté 25, 29 szerint ugyanis: „annak, akinek van, még adnak, … akinek meg nincs, attól még amije van is, elveszik”).11

11 Részletesen tárgyalja a témát pl. Szabó Katalin a Hámori – Szabó (2012) műben.

74

9.3.8. Az egészségügy reformja

Az (állami tulajdonú) magyar egészségügy is problematikus ágazat. A 9.7 sz. táblázat szerint a lakosság egészségi állapotával (az erre vonatkozó statisztikákkal) sem lehetünk elégedettek.

9.7. táblázat. A születéskor várható élettartam, 2011, év, és az 5 év alatti gyermekhalandóság, 2009, %LU NG AT DE CZ GR HU PL US

Várható élettartam 80 81 81 80 78 80 74 76 79Gyermekhalandóság 2 4 5 4 4 4 6 6 8Forrás: IMD (2012), 458, 459. oldal

Pl. a Dénes (é.n.) közlésben leírtak alapján nem állítható, hogy a táblázatból leolvasható gondok okai függetlenek az egészségügytől. További közismert probléma az ágazatban egyidejűleg létező forrás-hiány, illetve pazarlás.

A humán erőforrás sajátosságai miatt ebben az ágazatban se könnyű adaptálni a fejlett országok megoldásait, a probléma-megoldás valamely más - célszerű – módja pedig tisztázatlan. Az elmúlt években az egészségügy finanszírozási gondjainak a csökkentése érdekében a kormányzat jelentősen csökkentette az ún. „potyautasok” számát (visszaszorította a tb járulék fizetés elkerülését). Továbbra is megmaradt azonban az ágazatban hagyományossá vált korrupció, azaz mind a különböző (pl. diagnosztikai, műtőbeli berendezésekkel, gyógyszerekkel, gyógyászati eszközökkel kapcsolatos) megrendeléseket gyűjtő orvos látogatás, mind a hálapénz fizetés, s az ezekkel kapcsolatos csoportérdekek védelme minden további előrehaladást megakadályoz.

9.3.9. A magyar államigazgatás korszerűsítése.

Sokak szerint a magyar gazdaságban az állami (és önkormányzati) igazgatás hatékonysága a legalacsonyabb. Az állítást a 4.2. táblázat adatai is alátámasztják. A problémák olykor joghézagok, törvények közti ellentmondások stb. miatt, máskor törvénytelen cselekmények következtében keletkeznek. Konkrétabban: Amint ezt a 4.3. pontban is említettük, a jelzett gondok igazi oka gyakran a (túlzott) bürokrácia. Máskor

azonban a fő okok inkább az igazgatás hatékonyságát rontó két további fontos tényező, a korrupció (Papanek, 2010) és az állam kiszámíthatatlansága.

Egyes felmérések szerint a bürokrácia éves kárai 500-800 ezer milliárd forintra becsülhetők (5.1.2. pont). Csökkentésüknek az Unió által is ajánlott technikája az előírt ügyintézési folyamatok racionalizálása, melyre az elmúlt évtizedekben több magyar program is született; az eredmények azonban szerények. Az elmúlt évtizedben a Világbank rendszeresen készített nemzetközi összehasonlításokat pl. a vállalat-alapítás és –megszüntetés, a hitelfelvétel, az adósság-behajtás, a munkaerő-felvétel és –elbocsátás stb. gyakorlatáról. A vizsgálat a legtöbb magyar ügy elintézését viszonylag lassúnak (bürokratikusnak), egyben igen költségesnek találta, s az elmúlt évek során csak kivételes pontokon (pl. a vállalat-alapításhoz szükséges idő hosszában) regisztrált javulást.

A hazai korrupció – a Transparency International (TI) évről-évre közreadott színvonalas nemzetközi összehasonlítása szerint - „közepes”; magasabb, mint a fejlett országokban, de kisebb, mint sok fejlődőnél. Legismertebb (a sajtóban leggyakrabban emlegetett) példái az autópálya-, metró-építésnél feltételezett visszaélések, de a nemzetközi szakirodalom a fent említett hálapénz és az orvos-látogatók miatt olykor az egészségügy gyakorlatát ítéli a legsúlyosabbnak. Az összes korrupciós kár nagyságát többnyire a bürokráciáéhoz hasonlónak becsülik (amiben igen jelentős azonban a mindkét tényező által együttesen okozott veszteség). A bajok kezelésére egyes szakértők az általános receptet, a nyilvánosság, átláthatóság, elszámoltathatóság hármasát ajánlják, mások azonban - a feltárt esetek következmény nélkül maradásának a közerkölcsöket romboló következményei miatt – a feltárt esetek szankcionálását tekintik elkerülhetetlen kiindulópontnak.

A kiszámítható állam megteremtésének az első lépése az lehetne, ha a kormányzat betartaná azt a törvényt, amely szerint az elvonásokat rögzítő rendelkezések az adott év első napjától már nem módosíthatók. Sokat segítene továbbá a színvonalas nemzetgazdasági előrejelzések, tervek készítése is. De ugyanilyen fontos lenne, hogy a politika felhagyjon a megvalósíthatatlan juttatások, adócsökkentések stb. ígérgetésével.

Gyakorló kérdések: Mondjon példákat a főbb gazdaságpolitikai gondokra a magyar mezőgazdaságban? Mondjon 3 példát feldolgozóipari al-ágazatokra! Melyek a legnagyobb termelési étéket előállító hazai feldolgozóipari ágazatok? Mondjon példákat szolgáltató ágakra! Melyek a legtöbb GDP-t adó magyar szolgáltató ágazatok? Érdemben segíti-e a magyar alapfokú oktatás a társadalmi egyenlőtlenségek kiegyenlítését? nem, de a vagyoni

különbségek kiegyenlítése nem is feladata – nem, de ez elsősorban a felnőtt oktatástól lenne elvárható –

75

nem, mert nem támogatja a generáció-váltással végbemenő kiegyenlítődést– igen, mert étkeztetéssel, tankönyvekkel stb. segíti a legszegényebbeket

Az (államigazgatási) korrupció visszaszorítására mely követelmények megteremtése, illetve tennivalók elvégzése a leggyakrabban ajánlottak?

9.4. Regionális fejlesztésA tanulási feladatok: /1/ a magyar régiók főbb sajátosságainak a megtanulása, valamint /2/ főbb regionális gondjaink és /3/ fejlesztési törekvéseink megismerése.

Területfejlesztési stratégiáink a megoldásra váró sürgető térségi problémák ellenére kialakulatlanok. Európai mintákra valamennyi vagy régiók, vagy megyék szintén készült; s e területi egységek egyikének a meghatározása során sem érvényesülnek gazdasági szempontok (lásd 5.2.3. pont).

A régiók adminisztratív kialakítása miatt a térségi fejlesztésben nehezen követhető az USA-ban kialakult (pl. a térségi specializációt erősítő) gyakorlata. Hiszen a nem gazdasági szempontok szerint kialakításra került régió-határok pl. a magyar Központi régiót a vonzáskörzeténél lényegesen kisebbnek jelölik, gazdasági kapcsolatok nélküli térségeket sorolnak egybe a Nyugat-Dunántúlon és Észak-Magyarországon, indokolatlanul kettévágják az Alföldet, nem érzékeltetik, hogy a térségi kapcsolatok a Nyugat- és Dél-Dunántúlon is, Észak-Magyarországon is, az Alföldön is túlnyúlnak az országhatárokon – s a stratégiák sem „kezelik” e buktatókat.

További gond, hogy a hét magyar régió közül a közép-magyarországi az egyetlen, amely elég nagy, s centruma is fejlett. A többiek kicsik, s centrumuk sem igazi központ, vagy még ki sem alakult. További gond, hogy a GDP/fő is csak Közép-Magyarországon hasonló az európai átlaghoz, a többi térségben jóval alacsonyabb – s bár a Tiszán túliak fejletlenebbek, mint a dunántúliak, az előrehaladás az előbbi térségekben a leginkább vontatott.

Területi tervezésünk legsúlyosabb problémája azonban a túlzott koncentráltság. Kormányzataink széles körben nem követték az EU-nak a szubszidiaritásra vonatkozó ajánlásait (lásd: 2.2.2. pont), s a régiók fejlesztésével kapcsolatos kérdéseket is központilag döntötték el. A sürgető tennivalók felmérése mindenkor részleges volt és a döntések gyakran nem kerültek egyeztetésre az érdekeltekkel. A tervezők a több régiót érintő problémák esetén nem keresték az együttműködési lehetőségeket. A fejlesztések jelentős hányadát tervezték pályázatokkal finanszírozni, a pályázó önkormányzatok azonban még a jó esetekben sem a kívánatos tennivalók megvalósításához kerestek pénzt, hanem a pályázati pénzek gyors elköltésére törekedtek (pl. munkahely-teremtés helyett csicsás faluközpontot építettek) stb. A közelmúltban széles körben okoztak gondokat egyes (pl. a kis forgalmú hazai vasutak leállítására, illetve a kis falusi iskolák bezárására irányuló) visszafejlesztési döntések is, amelyeknél se az alacsonyan kihasznált kapacitások profilbővítési lehetőségei, se a döntés térségi következményei nem kerültek figyelembe vételre. Szomorú példák sorát adja minderre a kis falusi iskoláknak, kis forgalmú vasutaknak a másodlagos hasznosítási lehetőségek vizsgálata nélküli felszámolása, melynek legtöbbször a falu elnéptelenedése a következménye.

Így, bár a térségfejlesztési tervek fő célja az átlagosnál kevésbé fejlett régiók felzárkóztatása volt, s maradt , továbbá az elmúlt évtizedekben e célra jelentős források is felhasználásra kerültek, az erőfeszítéseknek eddig nem sok eredménye volt (Magyar Nemzet, 2014. július 11).

A 2014-2020-as tervidőszakban (amikor a rendelkezésre álló források jelentősek) különösen kedvezőtlen a célszerű térségi specializációra vonatkozó koncepciók kialakulatlansága. Ezek hiányában ugyanis minden térségünk – adottságaiktól függetlenül – igen hasonló (pl. az autóipar, a turizmus bővítését célzó) fejlesztésekre törekszik, miközben sok sajátos lehetőségük kihasználatlan marad. S növeli a gondot, hogy a finanszírozás megteremtésére törekvő pályázatok összeállítói többnyire ma is a pályázati lehetőségekhez illesztik pályázataikat, nem pedig a kívánatos cél megvalósításához keresnek pénzt.

Gyakorló kérdés: Az alábbiak közül melyek a magyar regionális fejlesztés gondjai? az európai paradoxon felszámolása – az Alföld

egységes fejlesztési stratégiájának kimunkálása – a faluközpontok fejlesztésének gyorsítása - a térségi specializáció hiánya – Nyugat-Dunántúl centrumának továbbfejlesztése - a Központi régió fejlődésének visszafogása – az országhatárokon átnyúló térségfejlesztés gyengesége

Ajánlott irodalom: Coase (2003), Papanek (2008), Kádek (2008), Dénes (é.n.).

Ellenőrző kérdésekMik a közjavak? Miként bírálja R. Coase az ezek – konkrétan a világítótornyok – célszerű tulajdonlására

vonatkozó klasszikus nézeteket?

76

A magyar gazdaságpolitika hogyan befolyásolja, s miként segíthetné jobban a magyar kkv-k fejlődését?A három nemzetgazdasági ág mennyiben járul hozzá a magyar GDP-hez? Kívánatosnak látja-e, hogy a

kormányzat jelölje ki a következő években gyorsan növekvő ágazatokat? S azt, hogy a fejlesztési források nagy részét ezen ágak cégeinek juttatja? Miért, vagy miért nem?

A jegyzet szerint melyek (lennének) a magyar élelmiszer-gazdaság fejlődését segítő legfontosabb kormányzati intézkedések? Egyetért ezekkel a megállapításokkal?

Melyek a magyar gazdaság „fizikai” infrastruktúrájának fő jellemzői? Mely gondjaink mérsékelhetők belátható időn belül, s melyek nem?

Mi a PISA jelentés? Milyen megállapításokat tartalmaz Magyarországról? Véleménye szerint miként lenne emelhető a közoktatás színvonala?

Milyen gondokat lát a magyar munkaerőpiacon a munkaerő szakmastruktúrája terén? Mik a kibontakozás lehetőségei?

A kutatások szerint mennyiben felelnek meg a munkaadók elvárásainak a hazai friss diplomások szaktudása és készségei?

Milyen összefoglaló értékelést ad az IMD (a World Competitiveness Yearbook), illetve a Világbank a magyar gazdaság szabályozási környezetéről?

Az elmúlt években elsősorban miért (mely gazdasági kérdésekben) bírálták a hazai államigazgatást? Van-e valami változás a bírált területeken?

A TI vizsgálatai szerint milyen a korrupció szintje a magyar gazdaságban?Miként viszonyul a magyar régiók fejlettsége az európai átlaghoz?Milyen tárgykörök értékelése lehet(ne) fontos a kis forgalmú hazai vasutak, illetve a kis falusi iskolák jövőjét

meghatározó döntéseknél?

Feladatok a diagnózis és a terápia-kijelölés gyakorlására:Az Acemoglu, D. – Robinson, J.A. (2012) mű alapján mutasson be néhány példát arra, miként befolyásolta az

állami beavatkozás egy-egy ország gazdasági fejlődését!Ismertesse a NORDA (2007): „Észak-Magyarországi Operatív Program (ÉMOP) 2007-2013” dokumentumot.

Megtalálható: file:///C:/Documents%20and%20Settings/papanek_/Dokumentumok/Downloads/%C3%89szak-magyarorsz%C3%A1gi%20Operat%C3%ADv%20Program%20(3).pdf

77

Irodalom

Acemoglu, D. – Robinson, J.A. (2012): Miért buknak el a nemzetek? HVG. 2013.Argyris, C. (1976): Single-Loop and Double-Loop Models in Research and Decision-Making. Administrative

Science Quarterly. No. 3.Babbie, E. (1998): A társadalomtudományi kutatás gyakorlata. Balassi Kiadó. Bod Péter Ákos (2002), (2003): Gazdaságpolitika. Aula.Borsi Balázs (2008): A regionális innováció-politika jó gyakorlata európai mércével. In: A gazdasági környezet

és a vállalati stratégiák. MTA IVB. Szeged. 540-550. oldal www.ektf.hu/~papanekBrender, A. – Drazen, A. (2003): Where does the political budget cycle really come from? CEPR Discussion

Paper 4049.Camp, R.C. (1998): Üzleti folyamat benchmarking. Műszaki.Chikán A. – Czakó E. – Wimmer Á. (szerk.) (2014): Kilábalás göröngyös talajon. Gyorsjelentés 2014. Bp.

Corvinus Egyetem.Coase, R.H. (1974): The lighthouse in economics. Journal of Law and Economics. No 2. Magyarul: A vállalat, a

piac és a jog. Nemzeti Tankönyvkiadó. 2003. „A világítótorony a közgazdaságtanban” című fejezet.Davies, J.B. – Sandstrom, S. – Shorrocks, A. – Wolff, E.N. (2007): The World Distribution of Household

Wealth. Univ. of Califormia. http://escholarship.org/uc/item/3jv048hx#page-1DeBacker, Ph. – Farkas, Ch.M. (2002): Született vezetők. KJK-Kerszöv.Dénes Gábor (é.n.): Nyílt levél Székely Tamás egészségügyi miniszterhez. www.ektf.hu/~papanekDrucker, P.E. (1985): Innováció és vállalkozás az elméletben és a gyakorlatban. Park, Bp. 1993.Dunning, J.H. (1998): Location and the Multinational Enterprise. J. of International Business Studies. No. 1.EC (2010): Európa 2020. http://ec.europa.eu/europe2020/index_en.htmGKI: 2013 október havi előrejelzés. www.gki.hu Heller Farkas (1937): Közgazdasági lexikon. Grill.Heller Farkas (1945, 1947): Közgazdaságtan I. Egyetemi Nyomda. II. Mérnöktovábbképző.Hollóné K. Erzsébet (2007): Az innovációk finanszírozása. In: Pakucs J. – Papanek G. (szerk.): Az innovációs

folyamatok szervezése. MISZ. 151-167. oldal.Hodgson, G. M. (ed.) (2003): A Modern Reader in Institutional and Evolutionary Economics. E. Elgar,

Cheltenham, UK.Horváth Gyula (2006): Növekedési központok és a régiók In: A magyar gazdaság fenntartható növekedése.

MKT. 367-376. oldal.Horváth Gy. – Lóránd B. (2012): Decentralizáció és gazdasági fejlődés. Közgazdasági Szemle. 12. sz.Hrubos Ildikó (szerk.) (2004): A gazdálkodó egyetem. Új mandátum. Bp. A „Gazdálkodó egyetem …” című

fejezet, 14-33. oldal.IMD (International Institut for Management Development) (2012): World Competitiveness Yearbook 2012.

Lausanne.Jánossy Ferenc: A gazdasági fejlődés trendvonaláról. Magvető. 1975.Kádek István (2008): A főiskolánkon folyó tudás-átadás és képesség-fejlesztés illeszkedése a munkapiaci

elvárásokhoz. In: Kádek I. – Zám É. (szerk.): A diplomás pályakezdők szakmai beilleszkedése Észak-Magyarországon. EKF. Eger.

Kolodko, G. W.: Átalakuló gazdaságok a recessziótól a növekedésig. Külgazdaság. 2001. 2. sz.Korten, D.C. (1995): When Corporations Rule the World. Kumarian Press. Bloomfield. Magyarul: Tőkés

társaságok világuralma. Kapu. 2006.Kozma Ferenc (2001): Külgazdasági stratégia. Aula.Krugman, P.R. – Obstfeld, M. (2000): International economics. Addison Wesley. Magyar kiadás:Nemzetközi

gazdaságtan. Panem. 2003.KSH: A KSH jelenti. 2012. www.ksh.hu/kiadványok/kiadványtár/összefoglaló kiadványokLynn, J. – Jay, A. (2008): Igenis, Miniszter Úr! Tas. Bp. Mester Zoltán (2008): Kormányzati programok a versenyképes üzleti környezetért – középpontban az

adminisztratív tehercsökkentés. In: MTA IVB: A gazdasági környezet és a vállalati stratégiák. Szeged.Nonaka, I. – Takeuchi, H.: A Theory of the Firm’s Knowledge-Creation Dynamics. In: Chandler, A.D. –

Hagström, P. – Sölvell, Ö. (eds): The Dynamic Firm. Oxford University Press. 1998.North, D.C. (1994): Economic Performance Through Time. American Economic Rewiev. No. 1.OECD [2002]: Frascati Manual. Proposed Standard Practice for Surveys of Research and Experimental

Development. OECD, Paris. Korábbi változat: 1993, magyarul: Frascati Kézikönyv. OMFB, 1996.OECD (2010): PISA 2009 (Programme for International Student Assessment). Assessment Framework - Key

Competencies in Reading, Mathematics and Science. Paris.

78

Olson, M. (1965): The Collective Action. Harvard UP. Cambridge. Magyarul: A kollektív cselekvés logikája. Osiris. 1997.

Ouchi, W. (1980): Markets, bureaucracies and clans. Administrative Science Quarterly. 25.Pakucs J. – Papanek G. (2009): K+F és innováció az Európai Unióban és Magyarországon. A „Bevezetés” c.

fejezet, 7-16. oldal.Palánkai Tibor (2001): Az európai integráció gazdaságtana. Aula.Papanek Erzsébet (1999): Játék vagy bűn? Vélemények a hazai adóelkerülésről. In: Papanek G. (szerk.):

Jogbiztonság a magyar gazdasági életben. Filum. 213-245. oldal.Papanek Gábor (2006): Tudásáramlás, jogbiztonság, együttműködés. Aula. Papanek G. (2006): A nemzetgazdasági és regionális fejlesztések tervezésének tapasztalatai. In: Vértes A. –

Viszt E. (szerk.): Tanulmányok Magyarország versenyképességéről. Új Mandátum.. www.ektf.hu/~papanekPapanek G. (2008): Üzleti környezet. In: Viszt E. (szerk.): Versenyképességi évkönyv. www.ektf.hu/~papanekPapanek G. (2010): A korrupció és a közbeszerzési korrupció Magyarországon. Pénzügyi Szemle. 2. sz.

www.gki.hu/Papanek G. (2010/2): A gyorsan növekvő magyar kkv-k a gazdaság potenciális motorjai. Közgazdasági Szemle.

4. sz.Papanek G. – Borsi B. – Tompa T. (2007): A magyar gazdaság versenyképességét magyarázó tényezők.

Külgazdaság. 3-4. sz. www.ektf.hu/~papanekPapanek G. – Némethné P. K. (2012): Foglalkoztatási lehetőségek a vállalatok fejlesztési törekvéseinek

tükrében. Munkaügyi Szemle. 1. sz. 43- 53. oldalPapanek G. – Papanek Zs. (2011): A piacvédelem és a magyar kis-közepes vállalatok. Külgazdaság. 11-12. sz. Papanek G. – Perényi Á. (2006): Spin-offok a fejlett világban és Magyarországon. Európai Tükör. 1. sz.

www.gki.hu/Cikkek/Papanek Gábor címen.Papanek G. – Petz R. (2014): Mennyiben megbízhatóak a magyar makrogazdasági előrejelzések? Pénzügyi

Szemle. 1. számParkinson, N. (1957): Parkinson’s Law. Houghton Mifflin. Magyarul: Parkinson törvénye. KJK. 1964Pintz György (2005): Találd fel magad. Jó tanácsok szellemi alkotások védelméhez. Akadémiai.Porter, M. (1990): The Competitive Advantage of Nations. Free Press. New York.Ridley, M. (2012): A józan optimista. AkadémiaiRodrik, D. (2012): The Globalisation. Paradox. Norton. N.Y.Samuelson, P.A. – Nordhaus, W.D. (1993): Közgazdaságtan. KJK. 2008Schmidt, H. (1998): Globalisierung. Deutsche Verlags. Magyarul: Globalizáció. Európa. 1999.Schumpeter, J. (1911): The Theory of Economic Development. Harvard UP. Cambridge, Mass. 1934. Stiglitz, J.E. (1986): Economics of the public sector. Norton. Magyarul: A kormányzati szektor gazdaságtana.

KJK_Kerszöv. 2000.Stiglitz, J.E. (2002): Globalisation and its discontents. Penguin Books. London. Magyarul: A globalizáció és

visszásságai. Napvilág. 2003.Széchenyi István (1830): Hitel. Petrózai Trattner. Pest.Szerb László (szerk.) (2005): Vállalkozásindítás, vállalkozói hajlandóság és a vállalkozási környezeti tényezők

alakulása Magyarországon a 2000-es évek első felében. Pécsi Tudományegyetem. „A GEM eredményei 2004-ben” és „A hazai vállalkozási aktivitás” című fejezetek, 33-57. oldal

Tököli Zsolt (2005): Jóból kiváló magyar szemmel. A Collins, J.: Jóból kiváló. HVG mű „Melléklete”, 1-28. oldal.

Új helyzet az EU-magyar viszonyban. (2013): Bruxinfo. február 1. http://www.bruxinfo.hu/cikk/20130201-uj-helyzet-az-eu-magyar-viszonyban.html

Új Széchenyi Terv. 2010. Vitairat.Viszt Erzsébet (szerk.) (2007): Versenyképességi Évkönyv. GKI Zrt. .A gazdaság fenntartható növekedése és a

Versenyképesség a nemzetközi piacokon c. fejezetek, 16-41. oldal.Weber, M. (1905): A protestáns etika és a kapitalizmus szelleme. Gondolat. 1982. Z. Karvalics L. – Kollányi B. (2006): Humán tőke és versenyképesség. In: Vértes A. – Viszt E.: Tanulmányok

Magyarország versenyképességéről. Új Mandátum.

79

A főbb fogalmak definícióinak a lelőhelye

3 F-, 38adminisztratív protekcionizmus, 47államháztartás, 21autarchia, 47benchmarking, 31beszállítás, 49buta prognózis, 32bürokrácia, 38centrum, 41ciklus-szabályozás, 37dedukció, 7definíció, 7doboz-megközelítés, 13EBRD, 51életszínvonal, 22ellenőrzés, 11értékelés, 14Európa 2020, 51európai paradoxon, 65FDI, 49fejlődés, 27fejlődés „forrásai”, 27felelős vállalatirányítás, 38fenntartható fejlődés, 27fiskális politika, 21fizetési mérleg, 48foglalkoztatott, 18forgatókönyvek, 33Gantt-diagram, 12GATT, 50gazdasági szerkezet, 18gazdaságpolitika, 17gazdaságpolitika érdekeltjei, 24gazellák, 39GDP, 19globalizáció, 49hídverő intézmények, 43hokibot-effektus, 33IMF, 50indukció, 7infláció, 19innováció, 42innovációs hajlandóság, 45innovatív vállalat, 44intézmény, 23

intézményfejlesztés, 23ipar-egyetem kapcsolatok, 66jogbiztonság, 38kkv, 39klaszter, 40kockázati tőke, 38komparatív előnyök, 29Kondratyev ciklus, 30korrupció, 38költségvetés, 21közjavak, 69külgazdasági politika, 23Läffer-görbe, 22láncszem modell, 45lineáris modell, 45Lorenz-görbe, 22Maastricht-i kritériumok, 18makro-ökonómia, 6monetáris politika, 21monitoring, 14multi, 49munkanélküli, 18növekedés, 27OECD, 50pénzmennyiség, 21periféria, 41PESTEL elemzés, 59piacgazdaság, 17piaci kudarcok, 17régió, 41spin-off, 45stratégia, 11stratégiai szövetség, 49strucc „politika”, 16szabadalom, 44szelektív eszközök, 21szellemi tulajdon, 44szervezés, 11szubszidiaritás, 11tacit, 42támadható piac, 60társadalmi felelősség, 62technológia-transzfer, 49tervezés, 11tudás terjedése, 44

80

új közszolgálati menedzsment, 16üzleti angyal, 38üzleti ciklusok, 30üzleti környezet, 59vállalat, 10vállalkozás, 10vállalkozó „egyetem”, 43

változás-menedzsment, 13várakozás-vizsgálatok, 32versenyképesség, 28verseny-semleges eszközök, 21vezetés, 9Világbank, 50

81

A gyakorló feladatok megoldása1.1. pont

Melyik állam kezdeményezte az ún. jóléti állam megteremtését? Svédország

1.2. pontSorolja fel a gazdasági ismeretek körébe tartozó ismeret csoportokat! makro-, mikro-ökonómiaAz alábbi témák közül melyek sorolhatók a makro-ökonómia tárgykörébe? a nemzetgazdaság állami

befolyásolásának módszerei Miért segíti a gazdaságpolitika tanulását a gyakorlat hibáinak a tanulmányozása? mert támogatja a tananyag

fejlődési irányainak megértését Véleménye szerint elégedettek lehetünk, ha a kormányzat kijavítja a gazdaságpolitikai gyakorlatban jelentkező

hibát? nem, mert a rendszer kiigazításával a hiba ismételt jelentkezését is meg kell akadályozni

1.3. pontMegfelelő-e a következő definíció: az indukció egyes megfigyelések nyomán általánosabb megállapításokat

fogad el? nemSoroljon fel példákat a „hétköznapi” ismeretszerzés lehetséges hibáira! megfigyeléseink lehetnek pontatlanok,

vagy tévesek, tapasztalatainkat túl széles körre általánosíthatjuk, következtetésünk is lehet hibás isAz indukció definíciójának a megfogalmazásakor azt is rögzíteni kell, hogy e fogalom a bizonyítási módszerek

egyik típusa? igen Mondjon példákat a társadalomtudományi vizsgálatok módszereire! dokumentum-elemzés, könyvelés,

statisztika, esettanulmány, interjú, felmérés, szakirodalom-feldolgozás, matematikai modell-számításHelyesen jellemzi-e a mai magyar főiskolai hallgatók alkohol-fogyasztási szokásait azon megállapítás, amelyet

163 hallgatónő megkérdezése alapján fogalmaztunk meg? nem, mert a csak nőkből álló minta nem reprezentálja a főiskolai hallgatók alapsokaságát.

2.1. pontVálassza ki a jelen tantárgy szerinti „vezetés” tevékenységeit az alábbiak közül! a gőznyomás szabályozása

gőzmozdonyon automatával – gyorshajtás miatti büntetés elkerülése a rendőr lefizetésével - targonca vezetés a raktárban – prémium szabályzat készítése

A nemzetközi szóhasználat a felsoroltak közül melyeket nevez vállalkozásoknak (entrepreneurship)? egy vállalat alapítását –egy új termék piaci bevezetését

Melyek a vállalati „rendszer” legfontosabb bemenetei? munkaerő, pénz (és információ) Melyek a fő vállalati kimenetek? bérek, termékek (és információ)

Miként írja le a makro-ökonómia a termelés, a családok és az állam kapcsolatrendszerét? (a feladat a fenti ábra lerajzolása emlékezetből)

N. Parkinson szerint mi a közösségi vezetés alapvető problémája? Az, hogy a döntéseket gyakran olyan illetékes bizottságok készítik elő és hozzák, amelyeknél egyes tagok nem (nem csak) a gazdasági racionalitás és a közgazdasági törvényszerűségek alapján, hanem érdekek, hatalmi ambíciók által vezérelve döntenek.

2.2. pontSorolja fel a H. Fayol szerinti vezetési funkciókat! tervezés, szervezés, rendelkezés, koordináció, ellenőrzés.Véleménye szerint helyes, ha az ellenőrzéstől a kitűzött cél és a megvalósítás összevetését várjuk? nemMely vezetési funkció tartalmazza az ellenőrzés során feltárt problémák felszámolásához szükséges kiigazítást?

ellenőrzés.Sorolja fel a gazdaságpolitikát rögzítő dokumentumok (tervek) három fő részét! helyzet- és perspektíva-

elemzés, a célok, majd az eszközök leírásaMelyek a gazdaságpolitikát rögzítő dokumentumok (tervek) fő típusai? a hosszú-, közép- és rövidtávú tervekÁltalában mekkora időtávra szól a stratégia? 2-4 év És a taktika? 3-18 hó Ha 3 éves stratégiánk van, s a taktikát 3 havonként újítjuk meg, várhatóan hányszor fogjuk megvizsgálni a

stratégia helyességét megvalósításának időtartama alatt? 11 esetbenRajzolja le fejből a különböző időtávú gazdaságpolitikai dokumentumok összefüggéseit bemutató ábrát!Mit ábrázolnak a Gantt diagram fekvő téglalapjai? az időszerű tennivalókat Mit jelez a Gantt diagramban ábrázolt téglalapoknak a hossza? a tennivalók megvalósításához szükséges időt Mit kell megadnunk egy Gantt diagramban mérföldkő számára? a fontosabb tennivalók megvalósulását

tanúsító eredményt Nevezze meg a stratégia megvalósítása során H. Fayol szerint elvégzendő vállalati tennivalókat! szervezés,

rendelkezés, koordináció, ellenőrzés

82

Sorolja fel Farkas – deBacker stratégia típusait! stratégiai, humántőke megközelítésű, szakértői, doboz- megközelítésű, változás menedzsment.

Mi a doboz-megközelítésű stratégia lényege? az alkalmazottak minden tevékenységét részletesen előíró szabályokat határoznak meg, s megkövetelik ezek érvényesítését

Mondjon példákat a HR gazdálkodás főbb tennivalóira! toborzás, a felvételre kerülők kiválasztása, felvétel, betanítás, bérezés, ösztönzés, képzés, előléptetés, kiléptetés

Mi a monitoring? a vezetés hatáskörébe tartozó tevékenységek elvégzésének folyamatos megfigyelése Mely szervet vagy személyt célszerű felkérni a stratégia megvalósításának auditálására? független külső

szakértőt Milyen információk szükségesek a szakértői értékelés módszer alkalmazásakor? numerikus adatok,

számszerűen jellemezhető segéd-változókkal kapcsolatos adatok

2.3. pontMi jellemzi a jó, illetve a rossz gazdaságpolitikát? Nem tudta kihasználni az adott „környezeti” lehetőségeket, s

nem sikerült elkerülnie a fenyegető veszélyeket.Ismertessen egy példát strucc-politikára és jelezze következményeiket! XV. Lajos francia király világosan

látta a növekvő nyomort és az ebből fakadóan radikalizálódó közhangulatot, de ezekkel nem törődött. Politikai rövidlátásának a következménye a francia forradalom lett.

Milyen, a kényes gazdaságpolitikai megállapítások megtorlásának elkerülését segítő technikákat ismer? más országokból vett példák említése, hivatkozások a bírálatot rögzítő korábbi közleményekre, ironikus idézetek, a felelősök nevének elhagyása

3.1. pontAz állam a hagyományos koncepció (2.1. ábra) szerint mely gazdasági szereplők tevékenységét befolyásolja? a

családokat és a vállalatokatE sémában az állam mit (milyen „inputokat”) kér a gazdasági szereplőktől? munkaerőt, anyagi javakat és

pénztGazdaságpolitikának nevezhető-e az írásban rögzítettől eltérő gazdaságpolitikai gyakorlat? igen Igaz-e, hogy a liberális piacgazdasági koncepciók egyetlen gazdasági folyamat állami befolyásolását sem ítélik

célszerűnek? nemA felsoroltak közül melyeket tekintünk piaci kudarcoknak? valamely vevő nem kapja meg azt az árut, amit keres

egy cég környezetszennyező termelési eljárást vezet be A magyar ún. unortodox politika teljes körű központi gazdaságirányításra törekszik? nem

3.2. pontA statisztikai szerint ki a munkanélküli? aki az adott héten nem dolgozott legalább 1 órát de keresett munkát A gazdaságpolitika célja a társadalom jólétének az érdekeit szolgálja? olykor Mondjon példákat gazdaságpolitikai célokra! a társadalom jólétének védelme, GDP/fő növelése, hatalom

megszerzése vagy megőrzése, politikus képviselővé választása, a mundér becsületének védelme, egyéni haszon szerzés

Melyek a Maastricht-i kritériumok? infláció, kamatláb, államháztartási hiány, államadósság, valutaárfolyam stabilitása

Az alábbiak közül melyek a GDP mérleg tételei? megtermelt hozzáadott érték– lakossági fogyasztás Igaz-e, hogy a GDP-t fogyasztói kosárral számolt (PPP) árfolyamon kalkulálják? esetenként A hivatalos árfolyamon számolt GDP/fő 2011-ben hány százaléka a PPP alapon számoltnak Ausztriában? 122 És Magyarországon? 67 2011-ben a hivatalos árfolyamon számolt osztrák GDP/fő hányszorosa a magyarnak? három és félszerese Hogyan számítjuk ki a GNI-t? GDP + az adott ország „szereplőinek” külföldi tényező jövedelmei – külföldi

szereplőknek az adott országban előállított tényező jövedelmeiMi a nemzeti vagyon? az adott ország tulajdonában levő összes vagyontárgy értékeMelyik KSH kiadványokban találhatók adatok a magyar nemzeti vagyon nagyságáról? egyikben sem

3.3. pontA klasszikusok szerint a gazdaságpolitika fő feladatai (részei)? a jogrend és a közigazgatás kialakítása,

valamint a monetáris, fiskális, szociális és külgazdasági politikaVálassza ki a felsoroltak közül az M1 definícióját! a forgalomban levő papír-pénz, érme és a jegybanki

tartalékok állománya Mondjon két példát a monetáris szabályozás eszközeire! bankóprés, irányadó kamatláb, kötelező

tartalékráta, nyíltpiaci műveletek, jegybanki hitelkeret

83

Az alábbiak közül melyek az államháztartás részei? a kormányzati költségvetés - a társadalombiztosítási alapok – az önkormányzatok költségvetései – a speciális alapok

Miből van a legtöbb bevétele a magyar központi költségvetésnek? az ÁFA-ból Milyen változók vannak a Läffer görbe ábrájának két tengelyén? adókulcs, adóbevételHogyan hatnak a költségvetési kiadások a forgalomban levő pénz mennyiségére? növelik Mondjon két példát az intézményi közgazdaságtan által vizsgált intézményekre! szervezetek, törvények,

hagyományok, magatartás-minták, várakozásokOkvetlen ellentétes-e a törvényhozás szabadságának az elvével, ha a gazdaságpolitika ajánlásokat fogalmaz meg

egyes törvények módosítására? nem

3.4. pontMelyek a gazdaságpolitikai dokumentumok fő részei? helyzet- és perspektíva- elemzés, a célok és az eszközök leírásaA gazdaságpolitikai döntések mely eljárás során alakulnak ki az alábbiak közül? érdek-egyeztetésAz alábbiak közül kik a magyar gazdaságpolitika érdekeltjei? a hazai lakosság, a kormányszervek, a pártok

3.5. pontMondjon példát a megvalósítani kívánt gazdaságpolitikai feladatot leegyszerűsítő célkitűzésre! A megvalósítani

kívánt feladatot leegyszerűsítő tervezés, célkitűzés. A célok megvalósítására alkalmatlan eszköztár kijelölése. A társadalom által kedvezőtlenül fogadott célok kitűzése. Korrupt döntés.

4.1. pontMilyen mutatószám ad egyszerű számszerű jellemzést a gazdasági növekedés üteméről? az adott térségben

előállított GDP reálértékének változásaMondjon két példát azokra a mutatókra, amelyekkel az ENSZ számszerűsíti a gazdasági fejlődést!

vásárlóértéken számolt GDP/fő, születéskor várható élettartam, a felnőtt lakosság írni-olvasni tudása, az oktatásban résztvevők hányada.

Melyek a növekedés fő „forrásai” a klasszikusok szerint? munka, tőke, munkamegosztás, szabad vállalkozás és a verseny, innováció

M. Porter szerint melyek a piaci verseny (potenciális) szereplői? az adott ágazat termelői, szállítók, vevők, új piacra lépők, helyettesítő termékek előállítói

Mondjon két példát a versenyképesség porteri „gyémántját” meghatározó tényezőkre! a vállalati stratégiák, struktúra, vetélkedés, - a kereslet, - a tényező-feltételek (azaz az erőforrás-ellátottság), - a kapcsolódó iparágak, - a kormány - a véletlen

Az IMD mely tényezők (mutatószám-csoportok) révén értékeli az országok versenyképességét? gazdasági erő, kormány hatékonyság, üzleti hatékonyság, infrastruktúra.

Mondjon 3 példát a komparatív előnyök forrásaira! természeti adottságok, termékek munka, illetve tőke-igényes jellege, termékek high-tech jellege, országok specializációja

Bizonyítsa számokkal a komparatív előnyt abban az esetben, ha a bibliai Ádám 3 óra alatt farag ki egy horgot, s ezzel 4 óra alatt fog egy halat, szomszédja, Óz viszont ezt kettő plusz egy óra alatt elvégzi, majd cserélnek (s egy horog egy hallal egyenlő csereértékű)! Ha Ádám csak horgokat farag, Óz pedig csak a halászattal foglalkozik, s cserélnek, akkor egy horogért és egy halért Ádámnak csak 6, Óznak csak 2 órát kell dolgoznia az eredetileg szükséges 7, illetve 3 óra helyett

4.2. pontMilyen távlati jövőképet rajzolt fel M. Ridley (2012) az emberiség számára? a növekvő lakosság egyre

gazdagabb leszMilyen gazdasági ciklusokat ismer? hosszú-, közép- és rövid távúMilyen időtávú (hullámhosszú) a Kondratyev ciklus? 30–40 évMagyarázhatja-e a felújítási beruházások ciklikussága a Kondratyev ciklusokat? nemMekkora az üzleti ciklusok szokásos hossza? 6-10 évSorolja fel az üzleti ciklusoknak a szakirodalom szerint lehetséges két magyarázatát! beruházások ciklikussága,

kizsákmányolás hullámzó intenzitása

4.3. pontMelyek a gazdasági előrejelzések fő típusai? hosszabb távúak, évesek és rövid távúakAz alábbiak közül melyik jellemzés igaz a Delphi módszerre? iteratív szakértői megkérdezés Nevezze meg a következő évi GDP változás, illetve a várható infláció lehetséges nagyságai esetén várható

jövőképek tanulmányozására alkalmas forgatókönyveket! növekvő GDP és infláció, növekvő GDP csökkenő inflációval, csökkenő GDP növekvő inflációval, végül csökkenő GDP és infláció

84

Rajzoljon legyező-ábrát (pl. az infláció várható alakulásáról)!

4.4. pontLehetséges-e gazdaságunkban a főbb makrogazdasági mutatók pontos prognózisa? olykor Melyek a magyar gazdaságban kb. egy évre viszonylag jól előre jelzett makro-mutatók? GDP, lakossági

fogyasztás, inflációS melyek az egyáltalán nem előre láthatók? költségvetési hiány adatokMi a hokibot-effektus? a közeli jövő gondjainak figyelembe vétele után a távolabbiak elhallgatása

5.1. pontMi a ciklus-szabályozás klasszikus módszere fellendülés esetén? a kereslet volumenének visszafogása

monetáris és fiskális eszközökkel

5.2. pont Nevezze meg a gazdaságpolitikai eszközök két fő csoportját! verseny-semleges eszközök, szelektív eszközökVálassza ki a következők közül azt a leírást, amelyik a fejlődés támogatásának verseny-semleges eszközeire

jellemző! egyformán kezelik a versenyben résztvevők minden csoportjátNevezze meg a gazdasági fejlődés „klasszikus” verseny-semleges támogatási technikáinak főbb csoportjait!

monetáris politikai intézkedések, fiskális politikai intézkedések, szociálpolitikai intézkedések, külgazdaság-politikai intézkedések

Mi a angolszász típusú vállalatfinanszírozás fő forrása? tőzsdei részvény-kibocsátás Mely forrásokból finanszírozhatja kiadásait egy új kkv? /1/ az alapítók, /2/ a család és /3/ a barátok

vagyonábólKik az üzleti angyalok? az üzletbe pénzzel is beszálló nyugdíjas menedzserek Melyek a jogbiztonság fokozás tennivalóinak fő csoportjai? a tulajdonhoz és a szerződésekhez fűződő jogok

érvényesítési lehetőségeinek a bővítése, illetve a közigazgatás hatékonyságának a növeléseMely kulcs-ismérvek alapján ismerhetjük fel a korrupciót? /1/ közvetlen vagy közvetett ön- vagy

csoportérdekből /2/ megszegi a közösségi együttélés egy vagy több olyan szabályát, amelynek érvényesítéséért felelős, s ennek során /3/ legalább egy további féllel, magánszeméllyel vagy intézményi képviselővel összejátszik

Mekkorára becsülhetők gazdaságunkban a kötelező adminisztráció terhei a kkv-k körben? a költségek 10%-ára

5.3. pontNevezze meg a szelektív gazdaságpolitikai eszközök három leggyakrabban felhasznált csoportját! a

vállalatnagyság szerinti szerkezet módosítása, az ágazati szerkezet fejlesztése, térségfejlesztésA statisztika szerint mely cégek a kkv-k? létszámuk 250 főnél kisebb, éves forgalmuk és a mérlegfőösszegük

250 millió eurónál kisebb, s tulajdonukban nagy intézménynek nincs 25% feletti részesedéseHány magyar kkv van? Több mint másfél millióMely szervezeteket nevezünk gazelláknak? a gyorsan növekvő kkv-katMelyek a leghatékonyabb kkv támogatási módok a felsoroltak közül? bürokrácia visszaszorítása –

jogbiztonság erősítése – munkaerő oktatása Nevezze meg a szelektív gazdaságpolitikai eszközök három leggyakoribb felhasználási területét! kkv

támogatás, ágazati preferencia, régiófejlesztésSorolja fel a nemzetgazdaság fő ágait! mezőgazdaság, ipar, szolgáltatásokHogyan határozták meg a (NUTS 2)gazdasági régiókat az EU-ban? megyéket vontak össze Melyek a magyar régiók? Közép- és Észak-Magyarország, Észak- és Dél-Alföld, Közép-, Nyugat- és Dél-

Dunántúl.Mennyire koncentrált a célszerű regionális támogatás? néhány olyan profil fejlődését segíti, amelyre a régió

szakosodott

5.4. pont Mi az innováció? új termék vagy eljárás alkalmazása az üzleti gyakorlatbanMelyek az iinováció típusai J. Schumpeter szerint? /1/ új termékek bevezetése, /2/ új gyártási módok

meghonosítása, /3/új piacok megnyitása, /4/ új nyersanyagok vagy félkész termékek megszerzése, /5/ iparági átszervezés

Mi az ún. hídverő intézmények feladata az európai innovációs rendszerekben? innovációs információk közvetítése a kutatóhelyek, illetve a vállalastok közt

Mia tacit tudás? le sem írható gyakorlati fogások ismerete Mi az ún. vállalkozó egyetem fő jellemzője? a piacon értékesíthető témákban kutat s az eredményt eladja

85

Mely találmány szabadalmaztatható? ha (1) új, (2) feltalálói tevékenységen alapul, s (3) leírása alapján iparilag alkalmazható (reprodukálható)

Hogyan terjednek az innovációs információk az ún. láncszem-modell szerint? a termelési folyamatoknak a fogyasztói igényekkel összhangban levő változásai keretében

Mi a spin-off? tudás-hasznosító kkv

5.5 pontMit tekint az Acemoglu – Robinson (2012) mű a gazdasági haladás legfontosabb gátjának? a hatalomnak a

változásoktól való félelmét

6.1. pontMi az autarchia? gazdasági önellátás Melyek az import korlátozás leggyakoribb technikái? kvóták, vámok, adminisztratív protekcionizmusMi az adminisztratív protekcionizmus? az import adminisztráció igen bonyolult módjának kötelezővé tétele A vállalatok külgazdasági együttműködésének milyen nem kereskedelmi jellegű formáit ismeri? beszállítás,

működő tőke import, multi, közös vállalat, stratégiai szövetség

6.2. pontSorolja fel a fizetési mérleg főbb tételeit! áru export és import értéke, szolgáltatás export és import értéke,

külföldre fizetett, és külföldről kapott jövedelmek, viszonzatlan átutalások, tőke export és import, tartalékok változása

Hogyan hat a forint/valuta árfolyam-emelkedése a magyar exportra? növeli Hogyan hat az exportra a gazdaságpolitika vállalat-barát jellegének fokozása? növeli Milyen eszközöket alkalmazhat a kormányzat a „külső” eladósodás mérséklésére? áru import korlátozás, áru

export ösztönzés, tőke import ösztönzés, tőke export korlátozás, lakossági fogyasztás csökkentés, beruházás visszafogás.

6.3. pontA szakirodalom milyen intézkedéseket javasol a világméretű környezeti gondok „kezelésére”? Takarékosság a

természeti kincsekkel a (a nem megújuló energia- és anyagfelhasználás mérséklése, a megújuló (pl. vízi-, szél-, nap-) források felhasználási arányainak növelése, a hulladék újrahasznosítása). Szennyezés minimalizálása (mind tisztább technológiák megteremtése, felkészülés a várható éghajlati változásokra).

Mik az ún. derivatívák, s az elmúlt években milyen hatást gyakoroltak? új, spekulációs céú értékpapír ”termékek”, melyek a közelmúltban bankcsődöket, majd világgazdasági válságot is okoztak

7.1. pontMely két mutatószám-csoporttal szokás jellemezni egy nemzetgazdaság helyzetét? GDP és egyensúlyi mutatók Mely két tényező szorzatának a vizsgálatával kereshető a GDP/fő szintjének magyarázata? ledolgozott órák és

termelékenység

7.2. pontMit kifogásolnak a bírálatok a magyar gazdaságfejlesztési dokumentumok belső arányaiban? hogy sok a

helyzet-elemzés és a cél-kijelölés, de szegényes a megvalósítás módjának bemutatása

7.3. pontMi a kormányzat előrejelzése a magyar gazdasági dinamizmus jövőbeli mértékére? 3-4%A GDP kb. mekkora hányadát fogyasztja el a magyar lakosság? kétharmadát A magyar GDP kb. mekkora hányadát fordítjuk állóeszköz-felhalmozásra? 15%-átA magyar GDP kb. hány százalékát adja a mezőgazdaság? 5%-átKormányzatunk miért a rezsi-csökkentés révén ígér életszínvonal emelést? mert csak az egyensúly

veszélyeztetésével ígérhetné az adók és a forint-árfolyam csökkentését A magyar gazdaságpolitika követi az EU stratégia Európa 2020 iránymutatásait? sokszor igen, olykor nem

8.1. pont Melyek a PESTEL elemzésnél vizsgálandó tényezők? a politikai, gazdasági, társadalmi, technológiai,

környezetvédelmi, jogi tényezőkA magyar gazdaságban mely tulajdonfajták esetében különösen nehéz az ezekhez fűződő jogok érvényesítése?

szellemi tulajdon

86

Mondjon két példát a törvénytelen verseny-tevékenységekre! /1/ a versenytársak, üzletfelek, fogyasztók érdekeit sértő tisztességtelen gazdasági tevékenység, /2/ a versenytársak jó hírének rontása, /3/ üzleti titok tisztességtelen megszerzése, használata, harmadik személlyel közlése, /4/ árunak a versenytárs árujával összetéveszthető módon piacra vitele, /5/ a verseny tisztasásának megsértése

Mi a támadható piac? új belépők számára a kormányzat által megnyitott piac

8.2. pontAz elmúlt években mely négy tényezőt kellett (volna) összehangolnia az MNB monetáris politikájának? infláció,

gazdasági dinamizmus, forint árfolyam, megtakarítási hajlandóságMi a pénzmennyiség-szabályozás fő korlátja? a pénzmennyiség és a kamatláb közti összefüggés Melyik adóból folyik be a legtöbb bevétel a magyar költségvetésbe? ÁFA

8.3. pontMely statisztikai adatokkal szokás szemléltetni az európai paradoxont? publikációk és szabadalmak száma A magyar gazdaságban az innovációs hajlandóság hasonló a versenytársainknál kialakulthoz? nem, annál

alacsonyabb Az elmúlt években miként támogatta a magyar kormány az innovációkat? gépkocsi-ipari tőkeimport

támogatásával orvosi műszer kutatások szubvencionálásával Mely kormányzati eszközöket lehetne segíteni, hogy az innovációk terjedése a következő években gyorsuljon? a

szellemi tulajdonjogok érvényesítési lehetőségeinek erősítésével

8.4. pont2011-ben melyik magyar árufőcsoport adta a export legnagyobb hányadát? gépek,szállítóeszközök Exportunk elsősorban mely ágazatok termékeiből áll és mely országokba irányul? És honnan, mit hozunk be?

gépek Németországba, energia OroszországbólExportunknak kb. mekkora hányada irányul az EU felé? kétharmadaMilyen volt folyó fizetési mérlegünk egyenlege 2011-ben? pozitív

9.1. pontSzükségszerű-e a közjavak minden típusának állami finanszírozása? nemHogyan változott a magyar nemzeti vagyon nagysága az elmúlt évtizedben? nem tudjuk

9.2. pontIgaz, hogy a magyar kkv-k versenyképtelenek? igen, többségük

9.3. pontMondjon példákat a főbb gazdaságpolitikai gondokra a magyar mezőgazdaságban? zsebszerződések,

birtoknagyság, finanszírozás, átvételi árakMondjon 3 példát feldolgozóipari al-ágazatokra! élelmiszerek gyártása, textilgyártás, fafeldolgozás, koksz-

gyártás és kőolaj feldolgozás, vegyi anyagok gyártása, gyógyszergyártás, gumi és műanyag gyártás, fémfeldolgozás, elektronikai termék gyártás, villamos berendezés gyártás, gépgyártás, járműgyártás

Melyek a legnagyobb termelési étéket előállító magyar feldolgozóipari ágazatok? járműgyártás, elektronika, élelmiszeripar

Mondjon példákat szolgáltató ágakra! kereskedelem, szállítás, közigazgatás, vendéglátás, információ és kommunikáció, pénzügy, ingatlanügy, tudományos tevékenység, adminisztráció, oktatás, egészségügy, művészet

Melyek a legtöbb GDP-t adó magyar szolgáltató ágazatok? kereskedelem, ingatlanügy, közigazgatásÉrdemben segíti-e a magyar alapfokú oktatás a társadalmi egyenlőtlenségek kiegyenlítését? nem, mert nem

támogatja a generáció-váltással végbemenő kiegyenlítődést Az (államigazgatási) korrupció visszaszorítására mely követelmények megteremtése, illetve tennivalók

elvégzése a leggyakrabban ajánlottak? átláthatóság, nyilvánosság, elszámoltathatóság, szankcionálás

9.4. pontAz alábbiak közül melyek a magyar regionális fejlesztés gondjai? az Alföld egységes fejlesztési stratégiájának

kimunkálása, a térségi specializáció hiánya, az országhatárokon átnyúló térségfejlesztés gyengesége

87