Géczi János :: Zsubori Ervin

Haikuk és re-haikuk

Géczi János :: Zsubori Ervin

Haikuk és re-haikuk

:: párosnapló ::

25

Géczi János :: Zsubori Ervin

Március-haikukKétezer-tíz márciusában

Géczi János minden nap írt egy haikut,s azt elküldte e-mailben Zsubori Ervinnek,aki még aznap asszociált rá egy re-haikut.

E sajátos költészeti párosnapló versei a Március-haikuk.

1.

dióbélszínűaz ég, reggel a tavasz dióízű lesz

::

csonthéja keményde nem feltörhetetlenszilánkos napok

2.

rettenve álloka kertet pásztázó fényreflektorában

::

magasra tartottkezeimből ellopottcsillagfény csorog

3.

kapszulájábana testnek mocorog alélek kis férge

::

teret kér, időtakar, kitenni magáta végtelennek

4.

szél hoz, tűzpirosa melled világít, áta selyemruhán

::

Almodóvar mafeszes plánokba küldidús asszonyait

5.

bambusz tövébeülök, újszerű arcotszeretnék holnap

::

a holnap mindigúj, de tudd: az új néhamegint a régi

6.

egy csepp könny hull atóba, pénzét elvesztiminden aranyhal

::

és százezer cseppután nincstelen tengerlesz majd a tóból

7.

szidom a szeletahogy bennem zúg s róladtépi a ruhát

::

a szél majd elállde ruhádba ivódvaa zúgás marad

8.

szavakat sodorszerte és mondatot fűzbelőlük a szél

::

csendes időkbenaxiómákba gyűlneka szétszórt betűk

9.

rossz szagán kívülnincs más, aki vackábanővele alszik

::

zöld zsaluikkalrácsukódnak a bezártszemű éjszakák

10.

vízre hajló arcés hű képe a vízenegyütt öregszik

::

egy lomha varangyki nem vívott ráncokatfodroz a vízre

11.

lecseppen, foltkéntelterül az üvegenféltékenységem

::

előbb homálybavonja, majd megrepesztiés hullik tovább

12.

léha szoknyájaa pipacsnak csípődrőlkönnyen hull alá

::

rőt szirmaibólsúlytalan leplet kerítéjeink köré

13.

gyökeret verektestedbe, dús koronátadok hajadnak

::

földdel vonom bea bőröd, kertem leszelerdőm, birtokom

14.

a szálló porbólhol ősz, hol tél, hol tavaszhol nyár lép elő

::

lüktet, felragyogmajd visszaring a porbamelyből vétetett

15.

úszó lámpásaa hajnal vizétől atónak, Vénusz, kihuny

::

az éj kanócahamvad, kormozott búralesz ma a reggel

16.

rigódal-ezüstperec a karján, lábánrigóbőrcipő

::

rigófeketehajában a csönd rak matétova fészket

17.

nem hal el veledzöld fű, se a szabadságse a szerelem

::

versekbe rejtemvisszavonhatatlanulrám mért titkodat

18.

fű, bokor, virágcsíz, istenhozzád, lepkeIstenem, volt világ

::

mogorva dongókszent szitakötők szárnyahúz a magasba

19.

nincs virág amelynapszálltakor azonoslehetne vele

::

az éjfél öblöskosarából szirmokathint a lugasra

20.

tavam mélyébena kerek szemű nővelzokog az eső

::

fuldokolva sírs tavirózsa-levélbetüsszent szüntelen

21.

pillantásomata hegytetőre küldömveled lehessen

::

ha visszanézekcsak üres arcom látomhunyt pilláimat

22.

a domb oldalán éjsötéttől híznak azöld hátú kövek

::

héjukban sápadtdélután, belsejükbenrégvolt napmeleg

23.

bánattal féligtöltött s félig örömmel a nap pohara

::

kesernyés koktéltkever álmainkhoz afásult alkonyat

24.

széthasadt bőrödalatt remeg a riadtelvérző ember

::

a hajnal fehérgyolcsával bekötözlekindulhatsz megint

25.

és megtöltöttemhúszezerötszázszor márnapi csészémet

::

meggörbül a fényéveim halmozódóezüstpénzein

26.

a teljes éjbenfélhold csüng az ágonnarancsvörösben

::

leszakíthatnámde félek, megroppannaalattam az ég

27.

füttyel díszítia hárs szövegét kettőfeketerigó

::

hármas sorokbanhalk haikukat búgnaka vadgalambok

28.

a jambus, egy tóegy jácint, egy jambus, egyfelhő, egy jambus

::

fűzfa ágán arügyek félig kibomlotthexameterek

29.

rímes strófákbanhószín kezedben nyílika bolyhos fűzgally

::

a derekadonpatakzó aranyesőáradó szonett

30.

pontokként ülnekmondatán a folyónaka néma kövek

::

ha elsüllyednekkavicságy terül majd etörténet alá

31.

a rőzsét látjukkihunyni, a tűz ég s nemlobban soha el

::

hevétől olvadmillió évek ótamárcius hava

Zsubori Ervin :: Géczi János

Április-haikukKétezer-tíz áprilisában

Zsubori Ervin minden nap írt egy haikut,s azt elküldte e-mailben Géczi Jánosnak,aki még aznap asszociált rá egy re-haikut.

E sajátos költészeti párosnapló versei az Április-haikuk.

1.

dobokkal ébresztklarinéttal csitít afehér április

::

egyetlen dobbanlakik kétségtelen a legszebb dobbanás

2.

a levágott ág helyén két harkály kerestavalyi odút

::

a tavalyi évbő lombjában két harkálygallyat forgácsol

3.

a tűzre dobottfenyőkóron felizzikegy csillagszóró

::

a csillagszóró fenyőfájában szikrástajgatűz lángol

4

sudár bakfis anyír, barkafüggőivelfelékszerezve

::

a fűz egyetlenkorallt kottázott le ahangjegyeivel

5.

aggódva néziaz alvó cseresznyefáta barackvirág

::

két virágos gallyközé ül le a fagy éstöpreng és töpreng

6.

tócsák foncsoránkarcsú nárciszok lesikesti arcukat

::

mintha lenne ti- tok, leskelődnek titkon nyurga nárciszok

7.

örökzöld blúzátledobja s újra váltjamost a babérmeggy

::

a bokor a zöld fénnyel körberajzolja mai kontúrját

8.

minden új rügy: ügys bizonyságtétel mindenkibomlott virág

::

hangol a cinkekiénekelje a meggy rügyes kottáját

9.

bokrok tavaszikampánya: aranyat ésesőt ígérnek

::

a verőfényen verebek osztozkodnak az aranyesőn

10.

a kampánycsendbehetykén belerikkant egyzöldpárti rigó

::

az ég vizében úszó aranykorongot nézi a naphal

11.

százezer fecskevalahol még messze mára nyárra voksol

::

mint étellifttel az ételt Isten saját mennyébe húz fel

12.

hószínbe fordulta cseresznye, szánja azelnyílt barackot

::

hóként virágzó cseresznye virágában vércsöppnyi piros

13.

múltból derengőfűztörzsbe a fakopáncsúj odút farag

::

nincs madár amely a kertet átszárnyalná jövőidőben

14.

indul a fű ishajnalban hátravetiharmatos haját

::

hová hajtja a rengeteg füvet a szél a domboldalról

15.

ráérős csigáka kietlen esőbenspirális idő

::

a padlódeszkán - görcsbe rándul a testem -egy elhullt virág

16.

enyelgő gerléka dróton, évek ótanem öregszenek

::

eldúdolja a madarak hangjegyeit a tavaszi szél

17.

kamasz pitypangok:sárgálló pitykegomboka kert zubbonyán

::

átgombozza az ingét a kert pitypangok pitykegombjával

18.

ezüstgalamboktolltükrében csillan adélutáni nap

::

két felhő közti pászmájában a fénynek galambraj kering

19.

egy kiszáradt faa tetőre könyökölleplezve korát

::

a hegyoldalon elhevert fán borostyán kúszik és csiga

20.

tétován bóklásztulipánvermében egy eltévedt hangya

::

tétován köröz a tulipán vermében a fénycsíkos méh

21.

nagyra nőtt lilavattacukrok: tinédzserfák édes lombja

::

ezen az éjen is felkapaszkodott a Hold a hegycsúcsra

22.

hopp, még egy virágzümmögte a méhecskeés beleszédült

::

kékszilvavirág és ringló között repes a csíkos darázs

23.

bokruk karzatándallammá színesednekmind az orgonák

::

hószín galambok mögé esőszín vászon égboltja terül

24.

a futórózsaegy helyben toporog mégstartpisztolyra vár

::

nincs a rózsában ezen a reggelen az mi rózsa volna

25.

a szertelen szélsziromszőnyeget terítaz agg meggy alá

::

a rászállt cinke saját dalát kopogja ki a szélcsengőn

26.

bársonyos mohákpihéi közt gyerekkoremléke fészkel

::

a konyak vörös levét árnyék fedi el a pohár alján

27.

frissen borotválta kert, bőrén a nyírt fűnatúr arcszesze

::

megszólítom a fát és a válaszában rám hull a szirma

28.

nem mozdul az estcsönd ül, csak lent a mélybenszuszog egy vakond

::

tavam tükrére percenként száll le s távo- zik róla felhő

29.

komor kupola:árnyat vet az éjben agesztenye sátra

::

a kettészelt tyúk- tojásból egyszerre két délsárga nap kél

30.

rászáll egy lepkes a pitypang tökéletes gömbje elgurul

::

puha nyárfahó borítja el a hegyet tavasz van mégis

Ez a könyv a PAPERBOOK 25. kötete.A kézirat lezárva: 2010. május 15.

Készült a 12. Arnolfini (Napló) Fesztivál hivatalos projektjeként.

Koncepció, design: Zsubori Ervin.www.arnolfini.hu

© Géczi János, 2010.© Zsubori Ervin, 2010.

© Arnolfini Archívum, 2010.