globális - ecolinst.hu · globális problémák globális problémák harmadik, átdolgozott...

Globális problémák

Ökológiai Intézet a Fenntartható Fejlődésért Alapítvány - 3525 Miskolc Kossuth u. 13.



Harmadik, átdolgozott kiadás-2001

SzerkesztetteKuthi Adrienn

A miskolci Ökológiai Intézet programjai keretében 1993 óta jelennek meg szemléletformáló kiadványok, oktatási segédanyagok. Három-négy évente a legfrissebb szakirodalomból válogatva szerkesztjük, és ingyen bocsátjuk az iskolák, civil szervezetek, környezetvédelem iránt érdeklődők

rendelkezésére. Kiadványainkban 26 témakört dolgoztunk fel, melyek közül 2001-ben újra megjelentetünk 15-öt a következő címekkel:

1. A Bükki Nemzeti Park2. A hidroszféra problémái3. Aggteleki Nemzeti Park4. Az erdő5. BAZ megye környezetvédelmi problémái6. Élőhelyek, ökológiai folyosók7. Fenntartható fejlődés8. Globális problémák

9. Hulladékgazdálkodás10. Környezet-egészségügy11. Ökológiai alapismeretek I.12. Ökológiai alapismeretek II.13. Természetismereti játékgyűjtemény14 Védett természeti értékek B.-A.-Z.

Megyében15 Természetvédelem Magyarországon

Kiadó:Ökológiai Intézet a Fenntartható Fejlődésért Alapítvány

(Miskolc, Kossuth u. 13. 3525 Tel.:06-46/505-768)

Kiadványaink újbóli megjelenése a Környezetvédelmi Alap Célelőirányzat támogatásának köszönhető!

Sokszorosítás:Holocén Természetvédelmi Egyesület – Miskolc

Ökológiai Intézet a Fenntartható Fejlődésért Alapítvány - 3525 Miskolc Kossuth u. 13.


TARTALOMJEGYZÉK

BEVEZETÉS.........................................................................................................................................................................21. TÖRTÉNETI ÁTTEKINTÉS..........................................................................................................................................3

1.1. AZ ÖKOLÓGIAI KRÍZIS LÉTREJÖTTÉNEK OKAI...............................................................................................31.2. ÖKOLÓGIAI SZEMLÉLET AZ ÓKORI KELETI KULTÚRÁBAN.........................................................................31.3. ÖKOLÓGIAI SZEMLÉLET AZ ÓKORI GÖRÖG KULTÚRÁKBAN, A TERMÉSZET LEÉRTÉKELÉSÉNEK KEZDETE...........................................................................................................................................................................41.4. A KÖZÉPKORI KERESZTÉNY SZEMLÉLET JELLEMZŐI...................................................................................51.5. A TERMÉSZET ÉS EMBER KAPCSOLATA A RENESZÁNSZ KULTÚRÁBAN...................................................51.6. NYERESÉGES GAZDÁLKODÁS, GAZDASÁGI NÖVEKEDÉS...........................................................................51.7. KÖRNYEZET ÉS GLOBALIZÁCIÓ..........................................................................................................................6

1.7.1. Mi az a globalizáció?............................................................................................................................................61.7.2. A nemzetek feletti vállalatok és a globalizáció......................................................................................................6

2. A GLOBÁLIS PROBLÉMÁK FELISMERÉSE, MEGOLDÁSOK KERESÉSE......................................................73. A NÉPESSÉG NÖVEKEDÉSE, ÉLELMEZÉSI PROBLÉMÁK..............................................................................10

3.1. DEMOGRÁFIAI ALAPFOGALMAK......................................................................................................................103.2. A NÉPESSÉG FEJLŐDÉSE......................................................................................................................................103.3. A NÉPESSÉG TERÜLETI ELOSZLÁSA.................................................................................................................123.4. A FÖLD ELTARTÓKÉPESSÉGE..............................................................................................................................143.5. A MEZŐGAZDASÁGI TERMELÉS ÉS A VILÁGÉLELMEZÉS ALAKULÁSA..................................................15

3.5.1. A talajváltó gazdálkodás.....................................................................................................................................173.5.2. Árasztásos rizstermesztés....................................................................................................................................173.5.3. Nomád pásztorkodás...........................................................................................................................................17

3.6. A NÉPESSÉG SZÁMÁNAK ÉS KORÖSSZETÉTELÉNEK ALAKULÁSA A FEJLŐDŐ ORSZÁGOK RÉGIÓIBAN.....................................................................................................................................................................203.7. A MAGYAROSZÁGI NÉPESSÉG ALAKULÁSA 2040-IG....................................................................................22

4. A BIODIVERZITÁS ÉS MEGŐRZÉSÉNEK FONTOSSÁGA.................................................................................234.1. A BIODIVERZITÁS FOGALMA ÉS SZINTJEI......................................................................................................23

4.1.1. Genetikai diverzitás.............................................................................................................................................234.1.2. Taxondiverzitás....................................................................................................................................................244.1.3. Ökológiai diverzitás............................................................................................................................................24

4.2. A DIVERZITÁS MÉRÉSE........................................................................................................................................264.2.1. A biodiverzitás indikációjának lehetséges útvonalai..........................................................................................26

4.3. A BIODIVERZITÁS MEGOSZLÁSA A FÖLDÖN..................................................................................................274. 4. HÁNY FAJ ÉL A FÖLDÖN?....................................................................................................................................284. 5. A BIODIVERZITÁST FENYEGETŐ TÉNYEZŐK................................................................................................30

4.5.1. A kihalás..............................................................................................................................................................304.5.2. Az élőhelyek pusztulása és leromlása..................................................................................................................314.5.3. Idegenhonos fajok megjelenése...........................................................................................................................324.5.4. A vadászat és kereskedelem, mint veszélyeztető tényezők...................................................................................324.5.5. A nemzetközi halászat problémái........................................................................................................................33

4. 6. A BIOLÓGIAI DIVERZITÁS MEGŐRZÉSÉNEK FONTOSSÁGA, AVAGY MNDEN EGYES FAJNAK JOGA VAN AZ ÉLETHEZ..........................................................................................................................................................33

5. GLOBÁLIS KLÍMAVÁLTOZÁSOK............................................................................................................................345.1. AZ ÉGHAJLATI RENDSZER ELEMEI...................................................................................................................345.2. TERMÉSZETES EREDETŰ ÉGHAJLATVÁLTOZÁSOK......................................................................................375.3. AZ EMBERI TEVÉKENYSÉG HATÁSA A LÉGKÖRI ÖSSZETEVŐKRE ..........................................................385.4 GLOBÁLIS KÖRNYEZETI VÁLTOZÁS KIALAKULÁSA....................................................................................41

5.4.1. A felmelegedés előjelei és következményei..........................................................................................................415.4.2. Az Éghajlatváltozási Keretegyezmény és célkitűzései.........................................................................................425.4.3. Légköri aeroszolok, levegőminőség-romlás........................................................................................................445.4.4. Sivatagosodás, aszályok, ....................................................................................................................................475.4.5. ENSZ Egyezmény az Elsivatagosodás és Aszály elleni küzdelemről..................................................................48

6. AZ ÓZONLYUK KIALAKULÁSA ÉS PROBLÉMÁJA............................................................................................486.1. ÓZONPAJZS ÉS UV SUGÁRZÁS............................................................................................................................48

Ökológiai Intézet a Fenntartható Fejlődésért Alapítvány - 3525 Miskolc Kossuth u. 13.1


BEVEZETÉS

"…arra indította az embereket, hogy másféle módon szemléljék a Földet."(Darwin)

A környezet állapotának kedvezőtlen változása a századforduló kétségkívül legnagyobb civilizációs kihívása.

Az elmúlt évtizedekben a világ számos országában végbemenő gazdasági fejlődéssel párhuzamosan rendkívüli mértékben megnőtt a természeti erőforrások kiaknázása és a gazdasági tevékenységből eredően a környezet terhelése, minőségének károsodása és a globális környezetváltozás kockázata. Ugyanakkor a környezeti megfigyelő rendszerek és kutatási módszerek fejlődésével világosabb kép alakulhatott ki a földi környezet állapotáról, folyamatairól és az emberi tevékenységek különféle hatásairól. Hosszú idő kellett a légköri savasodást, az üvegházhatás erősödését, a biológiai sokféleség csökkenését és a környezet állapotában végbemenő más folyamatokat kiváltó különféle más hatások megértéséhez is.

A 60-as évektől kezdődően világszerte mind nagyobb figyelemmel fordultak a társadalmi jólét, a gazdasági - kulturális előrehaladás és a természeti erőforrások közötti összefüggések feltárása felé. Az elmúlt évtizedek megfigyelései és vizsgálatai alapján világossá vált, hogy a társadalmi - gazdasági fejlődés és a környezetvédelem világméretű problémáinak megoldása együttes, tudományos, gazdasági, jogi és etikai megközelítést kíván.

E felismerés különösen azt követően erősödött meg, hogy bizonyossá vált: a környezeti hatások minden határt átlépnek, az emberi tevékenységből eredő szennyezőanyagok már a legtávolabbi vidékekre is eljutottak, a különböző légköri kibocsátások rendkívüli módon veszélyeztetik a földi légkör és ezáltal a környezet állapotát. Ugyanez az időszak meggyőző példákkal szolgált arra, hogy a természeti erőforrások hasznosításában is egyre nagyobb szerepe van a világméretű összefüggéseknek (pl: trópusi fakereskedelem).

A kedvezőtlen környezeti változások növekvő kockázata arra hívja fel a figyelmet, hogy e folyamatok nemcsak átfogó megközelítést, hanem összehangolt kutatási programokat és nemzetközi intézkedéseket tesznek szükségessé.

(Hinrichsen és Enyedi, 1990)



1. TÖRTÉNETI ÁTTEKINTÉS

A XIX. században és a XX. század első évtizedeiben a specializálódott tudományok által felhalmozott ismeretek lehetővé tették annak felismerését, hogy a geoszféra-bioszféra alapvető folyamatai globálisak. Ezek a következők:

az életfolyamatok az éghajlat mint rendszer az elemek biogeokémiai körforgása a víz körforgása

A XX: században a Föld ötödik globális folyamata az emberi tevékenység. A globalizálódás az ipari társadalom kialakulásával kezdődött. Fokozatosan szerveződött a világgazdaság, ennek velejárójaként jöttek létre a nemzetgazdaságok. A folyamat a XVIII. századtól erősödött, amikor elkezdődött a modern nagyipar szerveződése, növekedett a nemzetközi kereskedelem szerepe. A változások a társadalom egészét érintették. A XX. századra az ember közvetlen és közvetett természetátalakító tevékenységét kiterjesztette a Föld egészére. A folyamat utolsó mozzanata a kommunikáció globálissá válása. Az ökológiai krízis csak egyik összetevője az emberiség egészét érintő problémának, a világgazdaság bizonytalanságának.

A globális problémák megértésében alapvető szerepe van a kutatásnak és az oktatásnak. A hagyományokkal rendelkező szaktudományok (geológia, fizika, kémia, ökológia stb.), valamint a XX: század új tudományai (humánökológia, környezetfizika, környezet-egészségügy, környezeti mikrobiológia stb.) közötti együttműködés elengedhetetlenné vált ahhoz, hogy megválaszoljuk, mit, miért és hogyan védjünk.

1.1. AZ ÖKOLÓGIAI KRÍZIS LÉTREJÖTTÉNEK OKAI

A krízis létrejöttének okait keresve, hosszú folyamatot kell áttekintenünk az első mezőgazdálkodó társadalmak létrejöttétől napjainkig, kiemelve az alapvető összefüggéseket. A természet és az ember viszonyában nyomon követhető egy tendencia, amely kimutatható a létmódban, a szemléletben, értékrendben és a megismerésben egyaránt. Ez a természet és az ember elkülönülése, fokozatos polarizációja.

Az ókori keleti kultúrákban a természet és az ember még egészet alkottak, az ember egy volt a természeti létezők közül. A polarizálódás az ókori görög kultúrában kezdődött el, de itt hangsúly még az egységen, az összetartozáson volt. A teljes polarizálódása zsidó-keresztény-iszlám kultúrkörben zajlott le a szemlélet és értékrend szintjén. Gyakorlattá pedig az ipari társadalomban vált a természeti kötelékek felbomlásával. A természet és az ember, a lét és a megismerés teljes polarizációja hozzájárult az élet alapjainak globális rombolásához.

1.2. ÖKOLÓGIAI SZEMLÉLET AZ ÓKORI KELETI KULTÚRÁBAN

A keleti társadalmakban a társadalmi szervezet az ősi faluközösségekre épült. A természethez tartozás mindennapi élménye az alapja a keleti ember világszemléletének. Közvetlen tapasztalaton, megérzéseken alapuló, nem tudományos igénnyel körvonalazott, az ember magát a természet szerves részének tekintette.

A keleti világszemlélet alapvetően dinamikus, a változást, az időt mint alapvető jellemvonásokat tartalmazza. Az egyik legkevésbé ismert japán jelenség a sintó. Leglényegesebb



elemeinek megismerése, hozzájárul a japán „gazdasági csoda” megértéséhez. A sinto legjellegzetesebb eleme a bensőséges találkozás a szép és fenséges természettel. A természet iránt érzett hála és adományainak méltányolása a japánok természethez való viszonyának alapmozzanata. Összefügg a természeti környezettel az, hogy mindig készek alkalmazkodni a változó körülményekhez.

A hindu a dharma (világtörvény) uralta rendezett egész részének tekinti magát. A rend természeti és erkölcsi egyszerre, ami képességekben, kötelességben, jogokban, a különböző élőlények roppant sokféleségében nyilvánul meg, amelyek kasztokat alkotnak. A nagy körforgásban minden létező, az ember is, alá van vetve a lélekvándorlásnak.

"Ne bántsunk senkit: sem másokat, se önmagunkat!", ez a buddhizmus egyik erkölcsi alaptétele, mely elemi feltétele a "nemes középút" választásának, a szélsőségektől való tartózkodásnak. A "nem ártás" elve, a többi hindu valláshoz hasonlóan, kiterjed a természeti folyamatokra is. Az ember része a természetnek, de magasabb rendű a többi élőlényhez képest, és ez természettiszteletre, természetmegőrzésre kötelez. a tisztességes megélhetés alapja a munka. A tisztességes megélhetés, az egyszerűség és az erőszakmentesség lehetővé teszi az erőforrások ésszerű felhasználását, a természet megőrzését.

A kínai világszemlélet és az ezzel összefüggő mentalitás mutat hasonlóságokat a hinduval, de különbségeket is. A jelennek nincs kitüntetett szerepe. A világmindenség hatalmas eleven organizmus, a földi és túlvilági élet egyetlen nagy szerves egységet alkot, melynek alapja, az egyetemes világtörvény a tao. A tao az államban is működő erő, mely szabályozza a közös életet, érvényesülése a mértékletesség, a természet rendjéhez való igazodás.

A természetközelség ellenére a mezőgazdálkodó társadalmak szerveződése fordulópont volt a természet rendjében. A mezőgazdálkodásra áttért ember beavatkozott a természet rendjébe, saját szükségletének megfelelően átalakította azt. Legszembetűnőbb és legmaradandóbb beavatkozás a háziasítás (mesterséges szelekció): az állattenyésztésre, növénytermesztésre való áttérés és az utóbbival összefüggő öntözés. A háziasítás természetes velejárója a diverzitáscsökkenés és a monokultúra sérülékenysége. A terméshozam növekedtének következménye lett a népesség növekedése. A mezőgazdálkodással megkezdődött a Föld arculatának átalakítása, de a maradandó károsodások még csak lokálisak.

Ma már azonban nyilvánvalóvá vált, nem a természettől való eltávolodás az egyes kultúrák legnagyobb "értéke", hanem a "természetben maradás", a természeti törvények tiszteletben tartása, a természetátalakító tevékenység korlátos voltának, az ember bioszférába tartozó elfogadása a fokmérő. Bármely létező, beleértve az embert is, átmeneti, állandóan változó jellemvonásokat mutat és része egy nagyobb egésznek.

1.3. ÖKOLÓGIAI SZEMLÉLET AZ ÓKORI GÖRÖG KULTÚRÁKBAN, A TERMÉSZET LEÉRTÉKELÉSÉNEK KEZDETE

Az ókori görögök, szemlélete hasonlóságot és különbségeket egyaránt mutat az ókori keleti látásmóddal. A görög poliszok életében alapvető szerepet játszott a földművelés, de mellette a kézművesség és a kereskedelem is jelentős volt. Ebben az időben az árutermelés és pénzgazdálkodás általánossá vált. A pénz általános értékmérőként szerepelt. A táplálkozás fő forrása az embert körülvevő növény- és állatvilág volt. a görög benne élt a természetben. Az antik görög értékrendben a legfőbb érték a harmóniaeszmény. Rendkívül figyelemreméltó az ember teremtette környezet és a természeti környezet természetes harmóniája.



A legnevesebb görög természetbúvárok (Hérodotosz, Hippokratész, Arisztotelész) érdeklődésének középpontjában a földrajzi környezet, a klimatikus viszonyok és az élővilág kapcsolata áll. Arisztotelész az embert a természet részének tekintette, hozzákapcsolta a többi természeti létezőhöz, de meg is különbözteti a növény- és állatvilágtól.

Az antik görög kultúrában elkezdődött a természet leértékelődése. Ugyan a görög kultúra természettisztelő, de maradandó sérüléseket okozott abban. Az állattenyésztés területigényének és a kereskedelem fa iránti igényének itt is megvoltak a lokális következményei.

1.4. A KÖZÉPKORI KERESZTÉNY SZEMLÉLET JELLEMZŐI

A görög, aki leértékelte a természetet, nem uralkodni akart azon, hanem amennyire lehetséges, attól elfordulni, attól függetlenedni.

A zsidó-keresztény kultúrában mutatható ki az, hogy a leértékelés egyben a természet feletti uralom igénye is. a középkori európai, több nemzedékes parasztcsalád, többnyire önellátó gazdálkodást folytatott. Létének elengedhetetlen feltétele a föld volt, melyet háromnyomásos rendszerben műveltek. Ez a fajta módszer termőföldet kímélő, regeneráló fajtája volt a földművelésnek.

Egyre inkább elfogadottá vált az ember természettől való elkülönülése. A keresztény világfelfogás számára a természet ember viszony értelmezésében alapvető forrás a Biblia, és egyre inkább tért hódít a természet feletti uralom értelmezése. Alapvető problémaként jelentkezett, hogy a keresztény tanítás éles határt húzott az ember és a többi természeti létező közé. Ez utóbbinak nem csak negatív oldalai voltak, hiszen a természettudományok kialakulásának a korszaka is volt.

1.5. A TERMÉSZET ÉS EMBER KAPCSOLATA A RENESZÁNSZ KULTÚRÁBAN

A reneszánsz műveltség egyik vonása: a természet és az alkotó ember felé fordulás igénye és az azzal összefüggő nevelési eszmény. Megváltozott az ember és természet kapcsolata. Viszonylag rövid, de az általa hordozott értékek miatt fontos korszak volt ez.

A XV: és XVIII. század között az emberek 80%-a a földből élt, a gazdaság legfontosabb ága a mezőgazdaság volt. ezt kiegészítette a céhes keretek közt működő kézműves tevékenység. A technikai kreativitás (kerekes eke, lószerszámok stb.), a mezőgazdasági újítások voltak a középkori gazdaság változásainak mozgató erői. A kedvezőbb élelmezési lehetőségek következményeként, növekedett a népesség. A városok újra fejlődésnek indultak, fellendült a kereskedelem. A mindennapi élet struktúrája megváltozott, felgyorsította a modern nagyipar szerveződése, mely a XVIII. század elején indult Nagy-Britanniában.

Ez a korszak volt a természetbúvárkodásnak, az intuitív ökológiai szemléletnek a visszaszorulása, a geoszféra-bioszféra folyamatainak növekvő mértékű pusztításával.

1.6. NYERESÉGES GAZDÁLKODÁS, GAZDASÁGI NÖVEKEDÉS

Az ipari társadalom szerveződésével új értékrend körvonalazódott. A XVIII. század utolsó harmadából a gépi termelés a gyárakban fokozatosan általánossá vált. A technikai találmányok lehetővé tették a termelés növekedését, a népességnövekedést, ami bővülő felvevőpiacot jelentett. A természet és az ember viszonya szempontjából a folyamat nagyon lényeges mozzanata volt a


A mészkősziklákkal tarkított hegyvidékeken igénytelen állatok tartása volt lehetséges. Így a görög-római birodalom jellemző háziállata a kecske volt. Az amúgy sem dús növényzetű mészkőhegység további kopárosodásához a kecsketenyésztés jelentősen hozzájárult.


bányászat, az ipar, az építőipar előretörése. A bányászatban, gyáriparban és a közlekedésben megjelent a gőzgép. A gazdasági sikerek láttán, a XIX. századra körvonalazódott az az elképzelés, hogy minden emberi probléma megoldható anyagi javakkal. Az ember maximális nyereségre törekszik, a természet kiaknázandó nyersanyag, a pénz a pénzszaporítás eszköze.

A XX. század népességnövekedése példa nélkül álló, soha nem látott mértéket ölt, a természeti javak iránti kereslet. A jólét növekedésével megnő az igény az új energiaforrások iránt. A XX. században az számít sikernek, ha a társadalom igényeinek megfelelően sikerül átalakítani a természeti környezetet. Soha nem látott méreteket öltött a meg nem fizetett természet pénzértékké történő átalakítása annak következményeivel, az ökológiai krízissel, a 80-as évek óta tartó adósságválsággal, a gazdag és szegény országok közti különbség növekedésével.

1.7. KÖRNYEZET ÉS GLOBALIZÁCIÓ

A globalizáció ma már mindenkit érint, hiszen az üzletek polcain a világon mindenütt jelenlévő globális, nemzetekfeletti cégek azonos termékeivel találkozunk. Ugyanazokat a filmeket, reklámokat nézzük, mint a világon mindenütt. Legnagyobb cégeink a világ tőzsdéin versengenek más nemzetközi vállalatokkal, korábban állami tulajdonú vállalatok is külföldi tulajdonba kerültek. A világkereskedelem terjeszkedése, a fogyasztás, a közlekedés növekedése következtében növekszik a Föld erőforrásainak kihasználása, miközben egyre több hulladékot termelünk. Így egyre jobban látható az összefüggés a gazdasági globalizáció és környezetünk pusztulása között.

1.7.1. Mi az a globalizáció?

A globalizáció egy rendkívül összetett folyamat, mely alatt mindenki mást ért, sokszor teljesen különböző dolgokat. Először a 60-as 70-es években jelent meg a köztudatban, amikor a Római klub jelentése következtében egyre több tudós, környezetvédő aktivista foglakozott az egész Földet veszélyeztető globális problémákkal. Az eredeti jelentés arról szól, hogy a környezetszennyezés nem egyszerűen helyi, hanem határokon túlnyúló probléma. Az emberi tevékenységeknek egész Földet érintő hatásai vannak (ózonlyuk, savas eső stb.). ekkor terjedt el a mondás: "Gondolkodj globálisan, cselekedj lokálisan!"

Jó néhány év elteltével a globalizáció fogalma nagy mértékben átalakult, kisajátították az uralkodó politikai-gazdasági csoportok. Ma már egy új jelentése terjedt el, amelyen az Internet fejlődésén, a kereskedelem, a piac és a nemzetek feletti vállalatok egész bolygóra való kiterjedésén van a hangsúly. A globalizáció híveit és ellenfeleit ma már a gazdasági globalizáció kérdése osztja meg. Főbb jellemzői:

a világ összekapcsoltsága a növekedési kényszer erősödése gazdasági, kulturális homogenizáció, fogyasztói társadalom gazdasági polarizáció, a jövedelmi különbségek növekedése túlnépesedés erősödése környezeti, szociális problémák erősödése állampolgári jogok eróziója információs és kommunikációs technológiák fejlődése, gyorsulása

1.7.2. A nemzetek feletti vállalatok és a globalizáció

A gazdasági globalizáció fő haszonélvezői a nemzetek feletti vállaltok vezetői. Hogy a megfelelő keretek kialakuljanak, különféle nemzetközi intézményekre - Világbank, Nemzetközi Valutaalap, Európai Unió stb. - támaszkodnak.



A Világbank

A Világbank 1945-ben alakult meg - eredetileg Nemzetközi Újjáépítési és Fejlesztési Bank (IBRD) néven. Eredeti feladata az lett volna, hogy a világháború utáni újjáépítéshez hosszú lejáratú kölcsönöket nyújtson. Európában azonban az USA által elindított Marshall-terv miatt erre nem volt nagy igény, ezért a fejlődő országok szükségleteinek kielégítését tűzte ki célul. A Világbank négy intézményből áll:

♦ Nemzetközi Újjáépítési és Fejlesztési Bank (IBRD), alapítási év: 1945.♦ Nemzetközi Fejlesztési Társaság (IDA), alapítási év: 1960.♦ Nemzetközi Pénzügyi Társaság (IFC), alapítási év: 1965.♦ Multilaterális Beruházási Garancia Ügynökség (MIGA) alapítási év: 1985. A Világbanknak jelenleg 183 ország tagja, a tagországok befizetéseik alapján kapnak szavazati

jogot az egyes döntéseket illetően. Legnagyobb tulajdonos az Egyesült Államok 17% körüli aránnyal. A világ hét legnagyobb gazdasági hatalmát tömörítő ún. G7 országcsoport, (Egyesült Államok, Németország, Japán, Nagy-Britannia, Olaszország és Kanada), a szavazatok közel 50%-át birtokolják.

A Bank különleges esetektől eltekintve csak óriási beruházások finanszírozására hajlandó pénzt adni, pl. erőművek, autópályák stb. Tulajdonképpen ráerőltetik az egyes programokat a fejlődő országokra. Hogyan tehetik? Ha egy ország kap világbanki hitelt, akkor az jelzés a külföldi befektetőknek, hogy az ország fizetőképes. Ha az ország megtagadja a visszafizetést, a befektetők kimenekülnek, más bankok befagyasztják a hiteleket, leáll a tőkeáramlás. De mi történik a kölcsönökkel? A pénz nagy része, ami a szegény országokba áramlik, visszaáramlik az adományozó országokba. A beruházások jelentős része során az alapvető emberi jogokat sem veszik figyelembe, emellett környezeti szempontból is sok gondot jelentenek, a szennyezésektől az élőhelyek tönkretételéig. Bár a legfontosabb célkitűzések között szerepel a szegénység csökkentése, mégis ellentétes hatást érnek el. A Földön ma több mint 1,3 milliárd ember él a Világbank által megállapított napi 1 dolláros szegénységküszöb alatt.

A gazdasági globalizáció fő haszonélvezői, a nemzetekfeletti vállalatok az ezredfordulóra jelentős hatalomra tettek szert. Gazdasági hatalmuknál fogva és fizetett lobbistáikon keresztül képesek egy-egy ország politikájának, valamint nemzetközi egyezmények sorsának alakulását is befolyásolni. Ezzel szemben igyekeznek kibújni minden jogi felelősség alól, tevékenységükkel számos esetben sértenek emberi jogokat.

A globalizációval kapcsolatos egyik legfontosabb probléma, hogy mindenütt a gazdaság dominál. A gazdasági növekedésnek viszont bolygónk szab határt. Egyrészt az erőforrások szűkössége, másrészt a szennyezések befogadásának korlátos volta miatt. Másik fontos probléma, hogy az egész világon uralkodóvá vált az az életforma, melynek kulcskérdése a fogyasztás. Szinte minden, ami körülvesz minket, arra sarkall, hogy egyre többet fogyasszunk. Ez viszont újabb és újabb problémák kialakulásához vezet. (pl: élőhely csökkenés, hulladéktermelődés növekedése stb.)

2. A GLOBÁLIS PROBLÉMÁK FELISMERÉSE, MEGOLDÁSOK KERESÉSE

Az ember szellemi képességei révén fokozatosan kiemelkedve a természetből, egyre tudatosabb tevékenysége során helyenként módosította a szárazulatok, illetve a tengerek határvonalait, hegyeket alacsonyított le, homokdűnéket egyengetett el, folyóvölgyek futását, s ezzel hordalék szállítási mechanizmusát formálta át. Gyökeresen átalakította a természetes növénytakarót, az erdős felszínek területét kétharmadára zsugorította, feltörte a sztyeppéket, szavannákat, kultúrnövényeivel váltotta fel az eredeti növényzetet, s mindezzel éghajlati változásokat idézett elő. Egyre nagyobb területre kiterjedő, egyre intenzívebb tevékenységével lépésről lépésre a leghatékonyabb felszínformáló tényezővé nőtt fel, és egyoldalúan termésorientált törekvéseivel a szükségletei szerint alakított



környezetében felborította a klíma, a domborzat, a talaj és a növénytakaró természetes egyensúlyát. Pusztító folyamatok - karsztosodás, talajerózió, elsivatagosodás, talajvízszint süllyedés - elindításával és fokozásával súlyos károkat okozott.

Alexander von Humboldt a gazdasági célú dél-amerikai útján szerzett tapasztalataiból kiindulva, felhívta a figyelmet arra, hogy az őserdők irtása globális klímaváltozást von maga után.

Arrhenius 1896-ban arról írt, hogy a légkör szén-dioxid koncentrációjának növekedése klímaváltozással jár. Ezek azonban még csak jelzések voltak.

A globális problémák tényleges felismerése és kutatása a 60-as években kezdődött el. R. Carson 1962-ben kiadott könyve, a "Néma tavasz" figyelmeztetett az emberiséget veszélyeztető egyik fő problémára, mely a növényvédő szerek egyre növekvő használata során alakult ki. Az ökológusok környezetvédők és a növényvédő szerek gyártói között elindult a "peszticid háború". 1968-ban megjelent G. Hardinnek a cikke az ökoszisztémák modern használatáról, melynek végeredménye a "közlegelő" pusztulása. Ugyanebben az évben megalakult a Római Klub 10 ország 30 tudósából és vezető szakemberéből. Az emberiség veszélyeztetett helyzetének, a világproblematikának a felvázolását és tanulmányozását tűzték ki célul. L. Meadows és kutatócsoportja 1972-ben "A növekedés határai" címen közzétették zárójelentésüket. A vizsgálat 1900-1970-2100 közti időszakot ölelte fel. Fel kívánták hívni a figyelmet az emberiséget fenyegető veszélyekre:

a túlnépesedésre, az elégtelen élelmiszer-ellátásra, a természeti erőforrások gyors ütemű csökkenésére, az ipari termelés aránytalan növekedésére, és a környezetszennyezés okozta ártalmakra.

1974-ben megjelent a Római Klub második jelentése M. Mesarovic, E. Pestel: "Fordulóponton az emberiség, a túlélés stratégiája" címmel. 1973 őszén elkezdődött olajválság nyilvánvalóvá tette, ha a világgazdaság egy eleme problematikussá válik, akkor ez érinti az emberiség egészét. A különböző tudományok képviselői elemezni kezdték ezeket a problémákat. A közgazdaságtanban körvonalazódott egy új irány. 1974-ben megjelent E. F. Schumacher híres műve "A kicsi szép", melyben a fenntarthatóságot tekinti mérvadónak. 1979-ben J. E. Lovelock közzétesz egy új munkahipotézist a Földről "Gaia" címen. A Gaiát egy olyan összetett egységnek tekinti, "amely magába foglalja a Föld bioszféráját, légkörét, óceánjait és talaját, olyan kibernetikai rendszert képezve, amely optimális fizikai és kémiai környezetet keres a bolygó élővilága számára." (Gaia, 31. oldal)

Növekedik azoknak a nemzetközi kutatási programoknak a száma, amelyek az ökológiai krízis különböző aspektusait vizsgálják:

Globális Légkörkutató Program Nemzetközi Geoszféra-Bioszféra Kutatás Ember és Bioszféra Az ENSZ Környezetvédelmi Programja Éghajlati Világprogram stb.

A 70-es évektől a kutatások új fázisba lépnek. A természet- és környezetvédelem a 70-es évektől politikai mozgalommá szerveződött. Megjelentek az első zöld pártok Nyugat-Európában. Az ENSZ főtitkár felkérésére 1983 decemberében létrejött A környezet és Fejlesztés Világbizottság azzal a céllal, hogy áttekintse az emberiség globális problémáit, és keresse a megoldási lehetőségeket. 1987-ben a Világbizottság "Közös jövőnk" címen közzétette jelentését.



1992-ben Rio de Janeiróban volt "Az ENSZ Környezet és Fejlődés Konferenciája". A jelen lévő álla- és kormányfők elfogadták a Riói Nyilatkozat Környezet és Fejlődés c. alapdokumentumot és az ehhez kapcsolódó, a fenntartható fejlődés globális megvalósítására irányuló Feladatok a XXI. századra (Agenda XXI) akcióprogramot.

Megnyitották hivatalos aláírásra a Biológiai sokféleségről szóló egyezményt, amelynek a legalapvetőbb célkitűzései a következők: "a biológiai diverzitás megőrzése, a genetikai erőforrások hasznosításából származó előnyök igazságos és méltányos megosztása…".

Ugyancsak megnyitották aláírásra a Keretegyezményt az éghajlatváltozásról, melynek célkitűzései "az üvegházgázok légköri koncentrációjának stabilizálása olyan szinten, hogy megelőzhető legyen az emberi tevékenységből eredő veszélyes mértékű éghajlatváltozás kialakulása."

1994 szeptemberében Kairóban a Népesedési és Fejlődési Világkonferencián 179 ország képviselői megállapodtak egy olyan tervben, melynek célja a világ népességének stabilizálása. Ha sikerül 8 vagy 9 milliárdon stabilizálni az emberiség létszámát, akkor teljesülni fog a fenntartható társadalom egyik alapfeltétele. A terv figyelembe veszi a természet korlátait.

Hol hát a "határ", s milyen természetű ez a "határ"? Nehéz és igazán meg sem válaszolható. Ahhoz, hogy a ma élő emberiség létfenntartásáról gondoskodjon, folyamatosan hozzá kell, nyúljon a természeti környezetéhez, kényszerűen meg kell zavarja az ökoszisztémát, miközben minden mérlegelésben, miden döntéshozatalban ott lappang a nyomasztó dilemma: meddig mehetünk el aktuális érdekeink érvényesítésében anélkül, hogy katasztrófába sodornánk az utánunk jövő nemzedékeket.



3. A NÉPESSÉG NÖVEKEDÉSE, ÉLELMEZÉSI PROBLÉMÁK

3.1. DEMOGRÁFIAI ALAPFOGALMAK

A népesség tanulmányozása, több ezer éves múltra tekint vissza, folyamatosan bővült tárgyköre, módszerei.

Demográfia. Népességtudomány, mely a népesség számának, összetételének változásaival, a változások okaival és következményeivel foglalkozik.

A népesség önmagát reprodukáló sokaság, a demográfia feladata az, hogy a változásokat figyelje, befolyásolási lehetőségeit tanulmányozza. A népesség elsődleges jellemzői a létszám, a nemek és életkorok szerinti összetétele.

A népesség számának változását a születések és halálozások egyenlege ((természetes szaporodás/fogyás) és a külső vándorlások egyenlege határozza meg (a kettő együtt: tényleges szaporodás/fogyás).

A korösszetétel változásai az újonnan belépők (újszülöttek) számától és az életkoronként kilépők (kor szerinti elhalálozások, be- és kivándorlások) számától függenek.

Adott időpontban az azonos korúak adott születési évjárathoz tartoznak. A népesség így mindig mintegy száz születési évjárat (ún. születési kohorsz) tagjaiból áll. A demográfiai elemzés legfontosabb módszere a keresztmetszeti (évről-évre) és a hosszmetszeti (kohorszról-kohorszra) szemlélet érvényesítése és összekapcsolása.

A születések száma egy adott év folyamán függ:

az éppen szülőképes korban lévő nők számától, életkorok szerinti összetételétől, a "szülési kedvtől", a termékenységüktől (fertilitás), és attól, hogy az egyes életkorokban milyen gyakorisággal adnak gyermeknek életet.

A halálozások száma az itt élő népesség létszámadatainak és elhalálozási kockázatának (mortalitás) függvénye.

A további három mutató segítséget ad a népesség reprodukciós folyamatainak megfigyeléséhez és megértéséhez. A termékenység nagyságát a teljes termékenységi arányszámmal mérjük, ami az egy nő által átlagosan szült gyermekek számával egyenlő. Ha csak a leánygyermekeket vesszük figyelembe, akkor bruttó reprodukciós együtthatóról beszélünk. A halandóság szintjét a születéskor várható átlagos élettartam nagysága adja meg, ami egy átlagos újszülött várható életéveinek számát, elhunytának életkorát jelöli.

A népességreprodukció a születés - továbbélés - halálozás folyamatában megy végbe. A népesség akkor reprodukálja önmagát, ha a gyermekek generációja legalább olyan számos, mint a szülőké. A nettó reprodukciós együttható a leány- és anyanemzedékek születéskori létszámának arányát jelenti, vagyis azt, hogy egy átlagos újszülött leány várhatóan hány leánygyermeket szül élete során.

3.2. A NÉPESSÉG FEJLŐDÉSE

Az emberiség történetének hajnalán, az őskőkor a vándorlások kora, melynek eredményeként az emberi faj képviselői megjelentek minden kontinensen. A népsűrűség még nagyon alacsony volt, a gazdálkodás módja a gyűjtögetés és a vadászat, csak gyér népesség megélhetését biztosította. Ez rendkívül lassú szaporodást tett lehetővé. 10.000 évvel ezelőtt az ember felfedezte a növények és állatok domesztikálásának módját, a termelés lehetőségét. A gyűjtögetésből az élelemtermelésbe való



átmenet, a mezőgazdasági forradalom lehetővé tette a lassú népszaporodást. Ekkor a Föld népessége tízmillió fő körül mozgott. A termelési kultúra terjedésével kezdetét vette az emberiség mérsékelt gyarapodása. A fejlődés lassú volt, a megkétszereződéshez 2500 évre volt szükség. Ezt követően lassan, de folyamatosan gyarapodott a Föld népessége, és egyre rövidült a megkétszereződéshez szükséges idő.

A népesség gyarapodásában a második ugrásszerű változást a XVIII: sz. közepétől kibontakozó ipari forradalom hozta magával. Ennek bölcsője Anglia volt. Az iparosodást csakhamar követte a népesedési forradalom, ennek nyomán 1850-ig a Föld népessége már túllépte az egymilliárdos határt. A robbanásszerű népességnövekedésnek több tényezője volt:

A születések számának emelkedése, a halálozások számának gyorsuló csökkenése során hirtelen felszökött a természetes szaporodás mértéke

Ugrásszerűen fejlődött az orvostudomány és a közegészségügyi ellátás, ennek következtében csökkent a gyermekhalandóság

Javultak az életfeltételek, nőtt a közoktatás és közlekedés színvonala Jelentősen javult az élelmiszer ellátás

Az ipari forradalom terjedésével egyre nagyobb térségben bontakozott ki a népesedési forradalom, a XX. sz. közepétől magával rántotta a fejlődő országokat is. A fejlődő világ államai teljesítették ki a népességrobbanást. A múlt század derekától a jelen század közepéig kétszereződött meg az emberiség száma, elérve a 2,5 milliárd főt, ezt követően már négy évtized sem kellett a következő megkettőződéshez.

1. táblázat: A Föld népességének növekedése, a megkétszereződési szakaszok rövidülése

A népességrobbanás századunk közepe óta a legsúlyosabb feszültségek forrása, mely különösen a gyengébben fejlett országok széles körében felemészti az erőforrásokat, sajnos anélkül, hogy a problémáik megoldásához akár csak közelíteni tudnának. Századunkban ijesztő méretűvé vált a népességgyarapodás, egyetlen generáció életében megháromszorozódott bolygónk népessége.

Amíg a korábbi történelmi szakaszban a jólét, az életszínvonal emelkedése felgyorsította a népességnövekedést, néhány évtizede éppen a fejlődés meghatározott lépcsőit elért társadalmakban jelentősen mérséklődött a természetes szaporulat. A hosszú távú előrejelzések változóak, hiszen a több tíz milliárdos lélekszámig ívelő kalkulációktól, a 9-10 milliárdos maximális tetőzést ígérőkig többféle modell létezik. Ezek a modellek a Római Klub jelentéseinek hatását viselik magukon.


Időszak növekedés (millió fő) A megkétszereződéshez szükséges évek száma

ie. 10.000-től ie.7000-ig 5-10 3000

ie. 7000-től ie.4500-ig 10-20 2500

ie. 4500-től ie. 2500-ig 20-40 2000

ie. 2500-tól ie. 1000-ig 40-80 1500

ie. 1000-től az időszámítás kezdetéig 80-160 1000

időszámítás kezdetétől 900-ig 160-320 900

900-tól 1700-ig 320-600 800

1700-tól 1850-ig 600-1200 150

1850-től 1950-ig 1200-2500 100

1950-től 1990-ig 2500-5300 40

1990-től 2085-ig 5300-10.200 95


Kritikus szakasznak ítélik az 1975-2200 közötti időket, melyeknek kezdő és végső időpontjában egyaránt 4 milliárdos népességgel számolnak. Az 1965-2065 közötti időszakban még növekedést tételeznek fel. A csökkenés feltételezésük szerint 2200 után lefékeződik és fokozatosan hosszabbodó feleződési szakaszokba megy át. Ezeken áthaladva - a modell szerint - a világnépesség egyre lassuló ütemű fogyáson megy keresztül.

2. ábra: Prognózisok a világnépesség alakulására

3.3. A NÉPESSÉG TERÜLETI ELOSZLÁSA

A világnépesség elhelyezkedése a Föld felszínén rendkívül egyenlőtlen, s egyre jobban fokozódnak a különbségek. Túlzsúfolt térségek állnak szemben hatalmas gyéren lakott területekkel. A Föld felszínén jelenleg négy kiemelkedő koncentrációs térség helyezkedik el:

a kelet ázsiai a dél-ázsiai a nyugat-európai az észak-amerikai

A világ nagy népességtömörülései mind keletkezésük és koruk, mind pedig jellegük alapján eltérőek:

a két ázsiai góc kialakulása a történelmi idők kezdetéig nyúlik vissza. Az ókortól napjainkig nem változtak lényegesen azok a körülmények, melyek megkülönböztetik a későbbi európai illetve észak-amerikai tömörülésektől. Ázsiában ugyanis a népesség tömegeinek együttélése a mezőgazdaságon alapul. A peremterületen Japán és Korea századunkban gyors társadalmi és gazdasági átalakuláson ment keresztül, gazdasági alapjuk ma már nem a mezőgazdaság, hanem az ipar.

az európai koncentráció eredete az ókori földközi-tengeri civilizációig nyúlik vissza, központja Nyugat-Európa, mely az ipari forradalomnak köszönheti népességének gyors felduzzadását.

a legfiatalabb, de az elmúlt évszázadban legdinamikusabban fejlődő népességkoncentráció az USA ipari övezetében, az atlanti parton és a Nagy-tavak mentén jött létre, sűrű, egybeolvadó városhálózattal.

A XX. sz. városiasodási hulláma már messze túllépett az iparosodó társadalmak keretein, leggyorsabb ütemét éppen az agrárjellegüket még őrző fejlődő országokban érte el. Az iparosodás terjedési üteme, az ipari ágazatok uralkodóvá válásának eltérő időpontjaiból egyúttal az urbanizáció ritmusának, méretének térbeli és időbeli eltolódása is következik. Nyugat-Európa, Észak-Amerika területén a XIX. sz. folyamán csapott át az urbanizáció hulláma, Kelet-Európában az elmúlt fél évszázad, míg a fejlődő országokban az utolsó évtizedek gyorsították fel a folyamatot.



Az iparosodott országokban a városi munkaerő-kereslet általában meghaladta a városokba özönlők számát, vonzerőt gyakorolva azokra. A gyengébben fejlett társadalmakban megfordult a helyzet. A megélhetés bizonytalansága, a nélkülözés kergeti a városokba a munkakeresőket akkor is, ha a városokban nincs munkahely kínálat, s a bevándorlók, csak a nyomornegyedek népességét duzzasztják fel. A világnépesség egyenlőtlen területi eloszlását nem csak az a jelenség tükrözi vissza, hogy a Föld felszínének több mint 3/4-e alig lakott, illetve lakatlan (km2-enként egy fő alatti népsűrűséggel), míg csupán 25-a sűrűbben benépesült (km2-enként 100 fő felett).

3. ábra: A Föld felszínének megoszlása a népsűrűség fokozatai szerint (1988)

A népesség elhelyezkedésének másik sajátossága, hogy a sűrűsödési zónák a földrészek tengerparti szegélyén tömörülnek, míg a partoktól eltávolodva ugrásszerűen csökken a népsűrűség. Az emberiség közel fele a tengerpartokat kísérő 200 km-es zónában él, míg a partvonaltól 500 km-nél távolabb eső térségben, alig valamivel több mint 1/4-e. Ausztrália és Dél-Amerika területén, még szélsőségesebb a népesség eloszlása.

4. ábra: A népesség parttávolság és zónák szerinti eloszlásának modellje

Hasonlóképpen befolyásolja a népesség eloszlását a tengerszint feletti magasság. A világnépesség 55%-a a 200 m alatti térszinteken él, a magasabban fekvő területek sűrűsége folyamatosan csökken.

El kell fogadni, hogy az emberiség növekedési pályáján történelmének olyan pontjához érkezett, amikor továbbfejlődése, létfenntartása a környezetéhez fűződő kapcsolatainak gyökeres megváltoztatása árán biztosítható. Földünk társadalma a legutolsó évtizedek során a népesség rendkívüli mértékű gyarapodása, s ezzel párhuzamosan hihetetlenül bővülő, pazarló fogyasztás nyomán felbukkanó feszültségek átélésén keresztül jutott el a hiány, az érzékelhető "határ" nyomasztó, fenyegető közelségébe. A puszta létfenntartás gondjait, a hiány fellépését, a természeti környezet kimerülését történelme folyamán már sokszor megélte az emberiség, de mindig térben és időben korlátozottan. Napjainkban azonban a "határ" felsejlése globális élménnyé változott. Emberiségünket először legyintette meg a végesség érzete.



3.4. A FÖLD ELTARTÓKÉPESSÉGE

Jelenleg hatmilliárd főnél többen élünk a bolygónkon, és a következő évszázadban a becslések szerint több mint tízmilliárdan fogunk osztozni a Földön. Ijesztő a szám és jogos a kérdés, jut-e még kenyér mindenkinek a bolygón, melynek szárazföldjei összesen 149 millió km2-re terjednek ki. Ennek csupán 12%-án vagyunk képesek a mai felkészültségünkkel gazdálkodni, további 22%-át csak külterjesen hasznosítjuk. A felszín 30%-át erdők, bozótosok és alacsony értékű legelők borítják, a többi 36%-a kívül reked gazdálkodási lehetőségeink határán.

5. ábra: A Föld felszínének megoszlása a jelen technológiája által meghatározott hasznosíthatóság szerint

A gyarapodó népesség ellátása - világ egyes térségeiben gyorsan romló feltételek mellett - elsősorban a modern agrártechnológiák fejlesztése és világméretűvé kiterjesztése, a műtrágyák, növényvédő szerek fokozott alkalmazása, új, magasabb hozamú fajták, végül a biotechnika bevezetése révén oldódott meg. Ez az út a fejlődő világ országai számára járhatatlan.

Egyes számítások szerint- a mezőgazdaság jelenlegi színvonalát figyelembe véve - egy ember évi élelmiszer ellátása 0, 4 ha-ról biztosítható. Számolva a népesség gyarapodási ütemével, az ezzel párhuzamosan jelentkező civilizációs, infrastrukturális igények növekedésével (városiasodás, ipartelepítés, közlekedés stb.), a XXI. sz. derekán már csak 0,3 ha áll majd rendelkezésre egy-egy fő ellátására. Azonban az emberiség technológiai ismeretei egyre bővülnek, így nem zárható ki az a lehetőség sem, hogy a jelenleg külterjesen használt területek kiaknázására is sor kerülhet. A Föld eltartó képességének bővítési lehetőségeivel kapcsolatosan a távlati prognózisok optimális hangvételűek. Amíg az egy fő ellátására rendelkezésre álló földterület alakulása várhatóan még nem ad okot az aggodalomra, a földi vízkészletek apadása már most komoly gondokat okoz. Az emberiség vízigényes ipari ágazatokat (kohászat, vegyipar, papírgyártás, élelmiszeripar stb.) működtet, igen nagy mértékű a vízpazarlás és vízszennyezés.

Egyiptom 54 millió lakosával már ma felhasználja vízkészletének 97%-át, a XXI. század közepéig - 2,65-os évi szaporulattal - 100 millió fölé emelkedik a népessége, ám sem a mezőgazdaság kiterjesztéséhez, sem a lakosság ellátásához nem tárhatók fel újabb víztartalékok. Nigéria 118 milliós népessége évi 3,3 %-os szaporulata révén 2050-ig még mérséklődő népesedési ütem mellett is legalább 300 millió fölé emelkedhet. Öntözéssel a termőföldek hozama megháromszorozódhat, de vízkészlete oly mértékben korlátozott, hogy a jelentkező igények fedezhetetlenek6. ábra: Az egy főre jutó édesvíz készlet (1965-2015)


A hasznosítás módja A Föld felszínének %-ában

Belterjesen hasznosítható mezőgazdasági terület 12

Kevésbé belterjesen hasznosítható mezőgazdasági terület 22

Csak külterjesen, vagy erdőgazdaságilag hasznosítható terület 30

Mezőgazdaságilag nem hasznosítható terület 16

Talajtakaróval nem rendelkező területek (jéggel borított, fagyott felszínek, sivatagok) 20

Együtt 100


3.5. A MEZŐGAZDASÁGI TERMELÉS ÉS A VILÁGÉLELMEZÉS ALAKULÁSA

A világ mezőgazdasági termelését a XXI. sz. elején is, csakúgy mint a XX. sz. végén, nagy egyenlőtlenségek jellemzik, a szűkösség és bőség váltakozása. A világgazdaság különböző jellegű országaiban a növekedési ráta értékei a világátlagtól lényegesen eltérnek.

A fejlett országokban a mezőgazdasági termelés bővülését az értékes élelmiszerek iránti kereslet növekedése ösztönözte, de a lakosság növekedési ütemének lassulása, s a mezőgazdasági cikkek iránti kereslet telítődése napjainkra lefékezte a termelésbővítés ütemét. A technikai fejlődés következtében a mezőgazdasági munka termelékenysége a vezető fejlett országokban hatalmas mértékben emelkedett, s ez szinte állandósuló mezőgazdasági túltermelést, és az eladatlan árukészletek felhalmozódását eredményezte.

A népesség háromnegyedét kitevő fejlődő országokban a nagy népszaporulat és a jövedelmek alacsony szintje miatt élelmezési válság alakult ki. Az élelmezési válság alapvető okaként az élelmiszerek termelésének és keresletének egymástól való elszakadását jelölhetjük meg. A kereslet növekedésének két összetevője van, a lakosság számának a növekedése és a jövedelmek emelkedése. Kétségtelen tény, hogy századunk végén a világ élelmiszer-gazdaságának egyik legsúlyosabb problémája a fejlődő országok élelmezési helyzetének megoldása.

Az egy lakosra jutó mezőgazdasági termelés évi átlagos %-os növekedési üteme - a világ egészére vonatkoztatva - az 1951-60-as évtized 1,3%-os értékéről, az 1961-70-es időszakra 0,6%-ra, s az 1971-80-as évtizedre 0,3%ra esett vissza. A világgazdaság egészére jellemző válság, illetve szerkezeti átalakulás kezdőpontjának a szakértők egyhangúlag az 1973-as kőolajár-robbanást jelölik meg. Az élelmiszer-gazdaságban viszont a válságjelenségek már korábban is kezdtek mutatkozni, az 1972-es évet a történelem legújabb élelmezési válságaként tartják számon. A kedvezőtlen időjárási viszonyok egyszerre jelentkeztek a nagy kiterjedésű gabonatermelő országokban, s ennek következtében a legfontosabb búzaexportáló országok készletei 1972-re a korábbi évekhez viszonyítva több mint 40%-kal csökkentek, s a rizstartalékok gyakorlatilag kimerültek. Az 1972 évtől kezdve napjainkig a világ agrárpiacát az árak nagymértékű ingadozása jellemzi.

Az általános világgazdasági válság hatása, s az ezzel összefüggésben lévő kedvezőtlen gazdasági teljesítmények következtében romlik a fejlődő országokban a lakosság szociális helyzete. Az ENSZ 1983-as jelentése szerint a lakosság egyre romló szociális színvonalát tükrözi a "munkanélküliség és alulfoglalkoztatottság növekedése, a reálbérek csökkenése, a jövedelemelosztás egyenlőtlenségeinek fennmaradása, sőt növekedése, a lakosság széles rétegeit sújtó rendkívüli szegénység".

A népesség táplálkozási színvonalának jellemzésére, az egy főre jutó napi élelmiszer-fogyasztás energiatartalmának mutatóját, a kalória/fő/nap értékeket használja az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete. A világ egészére jellemző egy főre eső napi táplálékfogyasztás mutatója - a legutóbbi adatok alapján - 1986-88-ban 2671 kalória. A fejlett országok egészére jellemző mutató, 3399 kalória, míg a fejlődő országok átlagos értéke 2434 kalória.

A fejlődő világ négy fő régiója az alultáplált lakosság abszolút nagyságában és az összes népességhez viszonyított arányában is eltér egymástól.

A kielégítő táplálkozási színvonal e skála alapján a 2400-2500-3000 kalória/fő/nap értékek közé esik, míg a 3000 kalória feletti mutatókhoz kedvező táplálkozási színvonalat feleltetünk meg.


Élettanilag különbséget teszünk az alultápláltság és a hiányos táplálkozás között. Míg hiányos táplálkozáson az állati eredetű termékek, vitaminok, egyéb esszenciális tápanyagok fogyasztásának hiányát, illetve kismértékű táplálkozási szerepét értjük, addig az alultápláltság fogalmán az alacsony színvonalú egy főre eső kalóriafogyasztást. A FAO ezt a határértéket 2400-2500 kalória/fő/nap mutatóval jellemzi.


A FAO által számolt regionális bontású adatok természetesen csak átlagoknak tekinthetők, mivel a különböző országok élelmezési helyzete egymástól rendkívüli módon eltér. A fő régiókon belüli különbségek szemléltetésére mellékeljük a fejlődő országok egy főre jutó napi élelmiszerfogyasztását szemléltető tematikus térképeket. A térképek alapján levonható legfontosabb következtetés, hogy a kalória/fő/nap értékek szemléletesen tükrözik az általános gazdasági fejlettséget. Latin-Amerikában a régió legfejletlenebb országában Haitiban a legalacsonyabb az élelmiszerfogyasztás színvonala, mindössze 1911 kalória/fő/nap.

Az afrikai országok közül a Száhel-övezet és a Szomáliai-félsziget országai a Föld legjelentősebb éhségövezetét alkotják. Az egész Földön Mozambik - 1632 kalória/fő/nap -, és Etiópia - 1658 kalória/fő/nap vonatkozásában a legalacsonyabb a táplálkozási színvonal.

Az ázsiai kontinens vonatkozásában Bangladesben a legkritikusabb a helyzet.

7. 8. Ábra: Az egy főre jutó élelmiszerfogyasztás Afrikában és a Közel-Keleten, Latin-Amerikában (Forrás: The World Bank Atlas 1990, FAO Production Yearbook 1989.)



9. ábra: Az egy főre jutó élelmiszerfogyasztás Ázsiában (Forrás: The World Bank Atlas 1990, FAO ProductionYearbook 1989)

A fejlődő országok többségére jellemző túlnépesedést a halálozási rátának változatlanul magas születési ráta mellett bekövetkező süllyedése okozza. A halálozási ráta süllyedése a modern szektor által megteremtett, viszonylagosan kedvezőbb egészségügyi ellátás eredménye, míg a születési ráta változatlanul magas szintjének meghatározója a munkaerő-utánpótlás tényleges, illetve vélt szükségletén túl, az ősi társadalmi és erkölcsi szokások. A fejlődő országok gazdasági növekedésében a mezőgazdaság döntő szerepet tölt be, így ez a fő gazdasági ág. A továbbiakban a mezőgazdaság főbb gazdálkodási típusait vizsgáljuk meg.

3.5.1. A talajváltó gazdálkodás

Valamikor a mezőgazdaság legáltalánosabb formája volt. az amerikai kontinens, Ázsia és Afrika trópusi területein ma is megtalálható. A nedves trópusokon az elegendő ideig tartó ugaroltatás biztos biztosítja a talaj számára az elveszett tápanyagok pótlását, a különböző fajtájú termesztett növények együttese megvédi a talajt a kilúgozástól, megelőzi termőképességének romlását. Rendkívül csekély technikai felszereltséget igényel. E gazdálkodás jellegzetes növényei a gyökér és gumós növények, mint a manióka, batáta, és a yamszgyökerek. Biológiai tápértékük rendkívül alacsony, a nem megfelelően elkészített manióka mérgező. Afrika egyes területein az állati termékek aránya az összes elfogyasztott tápanyagokon belül még a 2%-ot sem éri el. A 6%-os állati eredetű proteinfogyasztási arányt élettani határértéknek tekintjük.

3.5.2. Árasztásos rizstermesztés

Ázsiában valószínűleg az árasztásos rizstermesztés miatt a talajváltó földművelés kis területekre szorult vissza. Az árasztásos rizstermesztés a mezőgazdasági rendszerek legbelterjesebb művelési formája. Nagy vízigénye miatt a nyári monszun alatt lévő területeken jellemző, főleg a folyók deltavidékén. A Föld népességének több mint fele főleg rizst fogyaszt.

Az árasztásos rizstermesztés esetében, a talajváltó gazdálkodáshoz hasonlóan az állatállomány szerepe jelentéktelen. A FAO által közölt statisztikai jelentések szerint ezeken a területeken az állati fehérjék fogyasztásának mértéke eléri az élettani határértéket, vagyis 6%.

3.5.3. Nomád pásztorkodás

A Szahara atlanti-óceáni partjától a mongol sztyeppekig terjed az óvilág nagy száraz övezete, a nomád pásztorkodás színtere. A pásztorok az állatokat kizárólag természetes növényzettel táplálják, nem vetik be a legelőket és a takarmányt sem tárolják. Vándorlási útvonalaik alkalmazkodnak az időjárási változásokhoz. Napjaink gazdasági feltételi maguk után vonták a nomád pásztorkodás hanyatlását. Az államhatárok meghúzásával az eredeti vándorlási útvonalak megszűntek, a pásztorok nagy része letelepedett. A valódi nomád pásztorok számára az élelmet a teve, tehén, a juh, és a kecske teje adja. Húst csak ritkán fogyasztanak. Mivel a földművelő népekkel mindig kapcsolatban álltak, a táplálkozásukban a gabonafélék is szerepet játszanak.

A világ mezőgazdasági termelésének általános jellemzésekor már említettük, hogy a világgazdaság egészére elmondható, hogy a mezőgazdaság az anyagi termelés viszonylag hanyatló szektora. A mezőgazdasági termeléshez hasonlóan, a világ összes agrárkereskedelmére is a vezető gazdasági hatalmak dominanciája jellemző.


Klasszikus kínai nyelven a földművelés egyben rizstermesztést is jelent, s kínaiul ugyanaz a szó jelenti a rizst és az ételt.


A fejlődő országok élelmiszerimportjában döntő jelentőségű a búza szerepe. A FAO adatai alapján készült táblázatokból megállapíthatjuk melyek a legfőbb búzaexportáló és importáló országok. A világ első 14 legnagyobb búzaexportáló országa adja a világ összes búzaexportjának 96%-át.

10.

ábra. A világ legjelentősebb búzaexportáló országai 1989-ben (Forrás: FAO Trade Yearbook 1989)

11. ábra. A világ legjelentősebb búzaimportáló országai 1989-ben (Forrás: FAO Trade Yearbook 1989)

3.6. A NÉPESSÉG SZÁMÁNAK ÉS KORÖSSZETÉTELÉNEK ALAKULÁSA A FEJLŐDŐ ORSZÁGOK RÉGIÓIBAN

A Föld régiói közötti demográfiai különbségek csak részben vezethetők vissza arra, hogy a XIX. századi demográfiai átmenetben az ún. fejlett és fejletlen országok között jelentős fáziskésés érvényesül. A fejlődő országok demográfiai átalakulásában a termékenység és halandóság lecsökkenésének folyamata igen nagy mértékben szétvált, az élettartam megnövekedése időben messze megelőzte a gyermekszám csökkenését. Ebből adódóan hallatlanul felgyorsult a népességnövekedés ezekben az országokban és régiókban. Ezt nevezzük világnépességi robbanásnak, demográfiai bombának. A termékenység szintje (egy nő mennyi gyermeket szül



élete során) és a születéskor várható élettartam a világon igen különböző. A következő ábra kontinensekre lebontva mutatja a termékenységi rátát.

12 .ábra: teljes termékenységi arányszám a Föld régióiban, 1990.

A gyermekszám jelenleg kiugróan magas Afrikában, ahol egy átlagos nő több mint 6 gyermeknek ad életet. Lényegesen alacsonyabb ennél Latin-Amerikában és Ázsiában (3,0-3,5 között), Észak-Amerikában és Európában a nők 1,7-1,8 körüli átlagos gyermekszámot mutattak az elmúlt évtizedben.

13. ábra: Születéskor várható átlagos élettartam a Föld régióiban 1990.

Az élet tartama ugyancsak jelentős, a gyermekszámmal ellentétes előjelű különbségeket mutat a Föld régióiban. Legalacsonyabb Afrikában (54 év), Latin-Amerikában és Ázsiában 65-68 év, Észak-Amerikában és Európában pedig 75 év.

Ezen kívül igen különbözik a népességek korösszetétele. A fejlődő országokban fiatal, a fejlett országokban idős. Jelenleg az afrikai népesség fele 17 éven, a latin-amerikai és ázsiai népesség fele


Min - 2,00 2.01 - 2,50

2,51 - 3,00

3,01 - 4,00

4,01 - max


22-23 éven aluli. A 30 év felettiek alkotják a népesség nagyobbik felét Észak-Amerikában. Európa népessége a legidősebb a Földön, a népesség fele 35 év körüli.

A 14. táblázat az ENSZ adatai és előrejelzései alapján a régiók, népességszámának alakulását és a népsűrűség változását mutatja be 1955 és 2025 között. Az adatokból érzékelhető, hogy a fejlődő országok a fejlett országokhoz hasonlóan benépesítik a rendelkezésükre álló területet. Az is látható, hogy ebben a gyors benépesítési folyamatban a területek "megtelnek", sőt a túlnépesedés jelei mutatkoznak. A fejlődő országok népességrobbanása különleges, globális probléma. A kezelés is különleges megoldásokat kíván, pl. Kína születésszabályozó programja, bár a módszerekkel szemben komolyak a fenntartások.

Régiók Terület (1000 km2) Népsűrűség Népességnövekedés1955 1990 2025 1990 2025

Afrika 30307 247953 642110 1596856 259 644Amerika 42059 371882 723942 1089348 195 293Ázsia 27583 1513630 3112695 4912484 206 325Európa 5195 408332 498372 515213 122 126Ausztrália 7958 11376 20265 27155 187 270Szovjetunió 22402 196159 288595 352116 147 180Összesen 136057 2752107 5292195 8504224 192 309

3.7. A MAGYAROSZÁGI NÉPESSÉG ALAKULÁSA 2040-IG

Az újabb magyarországi népessé-előreszámítások hosszú távra, az 1990-2040 közötti időszakra szólnak. A népességet különböző feltevések szerint számítják, férfi-női bontásban, öt naptári éves lépésekkel (2000. 2005. 2010. Stb.)

Magyarország népességének száma az 1990. évi népszámlálás szerint 10 millió 375 ezer fő volt, az 1990-1991-ben eddig megfigyelt születések és halálozások alapján a továbbvezetett népesség száma 1992. január 1-én 10 millió 335 ezer fő. Folytatódik a népesség számának csökkenése és az előreszámítás szerint ez a jövő egyik fő demográfiai tendenciája. 2000-ig a további csökkenés mértéke mintegy 200 ezer fő, 2010-ig 400 ezer fő, 2020-ig 800 ezer-1 millió fő, 2040-re a népesség száma akár 23%-kal is csökkenhet, és a létszám visszaeshet a század eleji szintre is.

Az előreszámítás azt mutatja, hogy 20-50 év távlatában egyre gyorsuló népességcsökkenés fog bekövetkezni. Ennek megállításához a termékenység és az élettartamok egyidejű, folyamatos és igen jelentős mértékű emelkedése lenne szükséges. Az előrejelzések szerint, hullámzó lesz a születések száma, a csökkenés 2010-ig mérsékelt maradhat. Ezután azonban felgyorsul, évenként 60-70 ezer fős csökkenést is jelenthet. Csökken a fiatalok és nő az idősek aránya.



14. ábra: A népességszámának megfigyelt és előreszámított alakulása, 1921-2040 (millió fő)

Összességében az előreszámítások arra mutatnak, hogy egy perspektivikusabb demográfiai fejlődés csak magasabb eltartási terhek vállalása mellett, valamint a terhek szélesebb körű elosztása révén képzelhető el Magyarországon. Ez utóbbi közé tartozik többek között:

a nyugdíjkorhatár-emelés, a kisgyermekes családok fokozott támogatása, a jövedelemeloszlás elmozdítása a fiatalabb életkorok felé stb.

4. A BIODIVERZITÁS ÉS MEGŐRZÉSÉNEK FONTOSSÁGA

4.1. A BIODIVERZITÁS FOGALMA ÉS SZINTJEI

A biodiverzitás viszonylag új szó, mely a "biológiai diverzitás" összevonásából keletkezett (Wilson és Peter által szerkesztett kötet címe). Legegyszerűbb értelmezése: élővilági változatosság. Az élet sokféleségének teljességét írja le, hiszen egyrészt az élet minden megjelenési formájának (állat, növény, gomba stb.), másrészt a hierarchikus biológiai szerveződés minden egyed feletti és alatti szintjének sokféleségét lefedi.

A változatosság jellemezhető a változatok számával, ezek előfordulási arányaival, s a változatok közti különbségek nagyságával, esetleg mindezek térbeli és időbeli eloszlásával is.

4.1.1. Genetikai diverzitás

A genetikai diverzitás az öröklődésért felelős DNS molekulák sokféleségében jelenik meg. E sokféleség a mutáció, rekombináció, és a bevándorlás révén keletkezik.



A külső megjelenésben jelentkező változatosság egy része az eltérő környezeti viszonyoknak tudható be, döntően azonban mégis a genetikai változatosság, a különböző tulajdonságokat kódoló gének és ezek kombinációinak nagy száma okozza a különbséget.

15. ábra: Fajon belüli diverzitás a káposztafélék esetében

A genetikai sokféleségről négy szinten is beszélhetünk:

egyes fajok közti genetikai távolságról egy faj több populációja közti genetikai távolságról egy populációhoz tartozó egyedek közti genetikai diverzitásról egy egyed genetikai állományán belüli genetikai diverzitásról

A fajok közti genetikai diverzitásra ritkán gondolunk, mert a fajokat külső megjelenésük alapján könnyen el lehet különíteni. Ez alól kivételt jelentenek a külső megjelenésükben hasonló, de genetikailag elkülönült sibling fajok. Legközismertebb példát a Drosophila- fajok szolgáltatják.

A fajon belüli diverzitás különösen a mesterséges szelekciónak kitett fajok esetében szembetűnő, lásd. A 15. ábrán lévő káposztaféléket, melyek egy fajnak a Brassica oleraceanak a nemesített változatai.

Az egyedeken belüli genetikai változatosság a heterozigótaság formájában jelentkezik. A Földön létező genetikai sokféleség döntő része a fajok milliói között meglévő genetikai

különbségekben ölt testet. Ugyanakkor a fajokon, populációkon belüli genetikai változatosságnak is fontos szerepe van. Végső soron ez teremti meg a természetes szelekció, az alkalmazkodás, az evolúció lehetőségét.

4.1.2. Taxondiverzitás

A taxondiverzitást a fajgazdagsággal, vagyis az előforduló fajok számával fejezzük ki.

4.1.3. Ökológiai diverzitás

Ez a fogalom a közösségeket felépítő populációk funkcionális kapcsolatainak és térbeli mintázatainak sokféleségében jelentkezik. A populációk közti kölcsönhatások (pl. predáció, parazitizmus, stb.) gazdagsága ugyanúgy fontos eleme az életközösségek természetes sokféleségének, mint a táplálékhálózatok összetettsége. Az életközösségek horizontális és vertikális szerkezetének összetettsége szintén fontos eleme az ökológiai diverzitásnak. A szerkezeti diverzitás a növekedési formák gazdagságából, a korcsoportok számából és a közösség építőelemeinek térbeli elrendeződéséből adódó sokféleséget jelenti.


Legismertebb példája ennek a nyírfaaraszoló lepke (Biston betularia) esete. A populációban csekély számban lévő sötét színű formák a környezetszennyezés hatására jobban elszaporodtak, mert a besötétedő fakérgen nagyobb sikerrel tudtak elbújni az őket fogyasztó madarak elől.


4.2. A DIVERZITÁS MÉRÉSE

A biodiverzitás teljessége egyetlen mérőszámmal sem fejezhető ki. Ehelyett egyes elemeinek mérésére dolgoztak ki különböző módszereket. Bármely elemeket tüntették ki, a sokféleséget a változatok számával, arányával, hasonlóságával, néha térbeli eloszlásával jellemezhetjük (Vida 1996.). bármelyik elemet, bármelyik módszerrel mérjük, a konkrét számolást az alapsokaságból vett mintából végezzük. A kapott eredmény függ az alkalmazott mintavételi eljárástól.

Leginkább a társadalmi érdeklődés középpontjában álló taxondiverzitás (legtöbbször fajdiverzitás) mérésére jól bevált módszerek állnak rendelkezésre. Hol van a leginkább szükség a biodiverzitás mérésére? A természetvédelmi tevékenység kapcsán. A biodiverzitás monitorozása óriási feladat. Több esetben lehetetlen az adott évre szóló teljes felmérés elkészítése, mert egyes fajok évekig meg sem jelennek.

4.2.1. A biodiverzitás indikációjának lehetséges útvonalai

Ha nincs lehetőség teljes leltár készítésére, megoldást nyújthat az ún. indikátorok alkalmazása. Biodiverzitás indikátornak nevezhetünk minden olyan jellemzőt, melynek rendszeres mérésével a biodiverzitás bizonyos elemeinek trendjeiről kapunk képet. A gyakorlatban széles körben alkalmazható indikátorsajátságnak a következő tulajdonságokkal kell rendelkeznie:

legyen könnyen regisztrálható, még nem specialista számára is legyen a megfigyelő személyétől függetlenül jól ismételhetően regisztrálható legyen olcsó, vagyis alkalmazásával reális költségekért megbízható adatokhoz lehessen

jutni legyen ökológiai szempontból értelmes, vagyis könnyen interpretálható adatokat

szolgáltassonA potenciális biodiverzitás indikátor sajátságok három fő csoportba sorolhatók (Noss, 1990.):

kompozíciós (fajösszetétel szb.), szerkezeti (pl. talajszerkezet), funkcionális (produktivitás stb.) változó.

A különböző tanulmányok alapján (Hilty&Merenlender 2000) az alábbi sajátságokat említik egy ideális indikátorfaj jellemzőjének:

egyértelmű taxonómiai státus jól ismert biológiai és életmenet sajátosságok


Kulcsfajok

Az életközösségeken belül bizonyos fajok jelenlétükkel, tevékenységükkel sok más faj előfordulási feltételeit teremtik meg. A természetvédelmi tevékenység kiemelt prioritása kell hogy legyen e kulcsfajok védelme, hiszen kipusztulásuk minden valószínűség szerint sok más faj eltűnését vonná mg után. A kulcsfajok a teljes életközösség biomasszájának csak kis hányadát adják, de az egész társulás fennmaradása szempontjából jelentős szerepet töltenek be. A csúcsragadozók szolgáltatják a legkézenfekvőbb példáját a kulcsfajoknak, mert kiemelt szerepük van a növényevő-populációk szabályozásában.

Kulcsforrások

Kiemelten fontos szerepet töltenek be a kulcsforrások (keystone resource). A védett területeket gyakran méretük alapján értékelik, hiszen egy nagyobb területen elvileg több fajt lehet megvédeni. Bizonyos élőhelytípusok kiterjedésüktől függetlenül kulcsfontosságú forrásokat szolgáltathatnak. Pl:

természetes sózók és ásványianyag-lelőhelyek vízfolyások mélyvizű üregei odvas, vastag fákA kulcsforrások részesedésüknél aránytalanul fontosabb szerepet töltenek be egy terület életközösségének

életében.


széles elterjedtség korlátozott mozgékonyság kis genetikai és ökológiai variabilitás specialista könnyen megtalálható és mérhető jelenítsen meg más (politikai, gazdasági) értékeket stb.

Ami a listából jól látható, az az, hogy nehéz jó indikátorfajt választani. Veszélyeztetett vagy a társadalom széles rétegeinek figyelmét magára vonó karizmatikus, ún. "zászlóshajófajok" bevonása növelheti a megszerezhető támogatást, de biológiai szempontból alkalmasabb taxonok kizárásához vezethet. Pl: panda stb.

Másfajta megoldást kínálnak az ún. "esernyőfajok" (umbrella species) bevonása a vizsgálatokba. Ezek a fajok speciális és összetett élőhely-, valamint lakókörzet igényükkel sok más faj igényeit is megjelenítik. Tipikus példa erre egy észak-amerikai bagolyfaj (Strix occidentalis caurina), amelyből egy pár kb. 800 hektárnyi erdőt igényel territóriumként.

Nem kerülhetjük el a léptékproblémát sem, hiszen a széles elterjedésű fajok más léptékben érzékelik a környezetüket, mint egy speciális élőhelyet igénylő faj.

Mindezek együttesen arra a következtetésre vezetnek, hogy minden esetben több indikátorfaj alkalmazására kell törekedni, úgy megválasztva őket, hogy a jelzendő fajok széles skáláját lefedjék.

4.3. A BIODIVERZITÁS MEGOSZLÁSA A FÖLDÖN

A Földön a leginkább fajgazdag élőhelyek a trópusi esőerdők, a korallzátonyok, a mélytengerek és a nagy trópusi tavak (WCMC 1992, Heywood 1995). A fajgazdagság mintázatairól szóló ismereteink a rendszertanos kutatók egész világra kiterjedő gyűjtő-leíró munkásságából származna, de ma még sok élőlénycsoportról vázlatos képpel rendelkezünk. Szinte minden élőlénycsoporton belül a fajszám a sarkoktól a trópusok felé növekszik. Még élesebb a kontraszt, ha a területegységre eső fafajok számát tekintjük. Az Amazonas, medencéjében egy 10 hektáros erdőben akár 300 fafaj is előfordul, míg egy hasonló méretű mérsékelt övi erdő Észak-Amerikában kb. 30, Európában még kevesebb fafajt tartalmaz. A szárazföldeken megfigyelthez hasonlóan, a tengerekben is s trópusok felé haladva növekszik a fajgazdagság.

Szárazföldi körülmények között a domborzat, az éghajlat és más környezeti tényezők helyi változatossága hatással van a fajgazdagsági mintázatokra.

Az összetett geológiai felépítésű területek is gazdagok, mert az eltérő alapkőzetű részeket egyéb szempontból hasonló igényű, de más-más alapkőzethez adaptálódott fajok társulásai népesítik be.

A tengerekben a fajgazdagság a mélységgel csökken, bár az igazán mélytengeri élőhelyekről csak nagyon keveset tudunk. A nyílt tengeri közösségek a különböző társulásokkal benépesített víztestek határzónájában a leginkább fajgazdagok.

Az enyhe csapadékos telű és meleg, száraz nyarú mediterrán területek szárazföldi növénytársulásai különösen sok fajból épülnek fel. A Földközi-tenger melléke, Délnyugat-Ausztrália, Dél-Afrika, Kalifornia és Chile cserjés, lágyszárú társulásai a nagy fajgazdagságot a magas geológiai kor, a termőhelyi viszonyok változatossága és a mostoha környezeti feltételek együttes hatása okozza.


csapadék hatására. Az afrikai szárazföldek Dél-Amerikához vagy Ázsiához viszonyított fajszegénysége a kevesebb csapadék és az intenzívebb emberi zavarás együttes hatásából eredhet. a trópusi Afrikán belül is a szárazabb száhel övezet fajszegényebb, mint a csapadékosabb erdős területek. (Scheiner&Rey-Benayas 1994).


4. 4. HÁNY FAJ ÉL A FÖLDÖN?

Néhány élőlénycsoport esetében (madarak, emlősök stb.) ismereteink viszonylag pontosak, de még évenként így is számos új fajt fedeznek fel a kutatók. Brazíliában 1991 óta hat új főemlősfajt találtak. Gyakran vezet új fajok leírásához az új technikák alkalmazása (pl. DNS vizsgálat), mert az addig egységesnek hitt fajok földrajzilag izolált populációinak fajszintű elkülönülését igazolja. Napjainkig kb. 1,5 millió fajt ismerünk. Nagy biztonsággal állítható, hogy legalább még kétszer ennyi ismeretlen faj él, így a legkonzervatívabb becslések szerint is legalább 5 millió faj él a Földön.

16. ábra: Wilson (1972) adatai szerint a kutatók összesen 1 413 000 fajt írtak le.

A kevésbé feltűnő, apró fajoknak sokkal kisebb esélye van arra, hogy félreeső helyeken élő, vagy onnan elkóborolt példányait észrevegyék.

A Földön eddig leírt mintegy másfél millió faj több mint fele rovar. Ha sikerülne a rovarok fajszámát pontosan megbecsülni, akkor a teljes földi fajkészlet is jobban becsülhető lenne. más kutatók a biológiai kölcsönhatásokban részt vevő fajok számából próbálták megbecsülni az egyes élőlénycsoportok gazdagságát. (17. Ábra)

17. ábra: a leírt fajok számát a sötét oszlopok jelzik, a becsült fajszámokat

az üres oszlopok mutatják, melyeknél várhatóan meghaladják a 100.000-es fajszámot

Olyan feltételezés is tehető, hogy a ma ismert fajok nagy részét adó rovar- és növényfajok mindegyike rendelkezik legalább egy specialista vírus-, baktérium-, egysejtű-, fonalféreg parazitával. Az ilyen és ehhez hasonló becslésekre addig van szükség, amíg nem rendelkezünk teljesebb ismerettel a fajokról. Sajnos a kevésbé látványos élőlények eddig nem kapták meg e



megfelelő figyelmet. Ennek több oka is van. az egyik, hogy méretüknél fogva nehezen tanulmányozhatók, másrészt a specialista szakemberek18. ábra: A csak 1995-ben felfedezett Cycliophora törzsbe egyetlen váza hiánya is korlátozza a megismerést.alakú faj a Symbion pandora tartozik, ami a szkampo szájszervéhez tapadva él

Magyarország a világ jól feltártnak tekinthető részéhez tartozik. Más országokhoz képest hasonlóan nálunk is pontosabb képpel rendelkezünk a gerincesek vagy a virágos növények fajszámairól. Magyarországon is az ízeltlábúak adják a fajok legnagyobb részét. Az egyes állatcsoportok magyarországi gazdagsága abban is eltér egymástól, hogy a Föld összes fajának hány százaléka képviselt a hazai faunában (19. ábra). Legnagyobb mérték-19.ábra: Egyes állatcsoportok részesedése a Föld teljes fajszámánakben a madarak, legkevésbé az ízeltlábúakarányában

Magyarországon számolni kell új fajok felfedezésével, ami elsősorban már leírt,de itthonról még nem ismert fajokat jelent. A Földön eddig ismert 41.000 algafajból 4000, a 20.000 ismert zuzmófajból 800, a 14.000-16.000 lombosmohafajból 400, a 11.000 harasztfajból alig hatvan fordul elő hazánkban. E kicsiny de jelentős botanikai hagyományokkal rendelkező ország edényes flórája jól feltárt, új fajok elsősorban csak a terjeszkedő idegen fajok közül kerülnek ki. Ehhez képest meglepő, hogy még az utóbbi 60 év florisztikai kutatása is számos új növényfajt mutatott ki az ország területéről. Molnár V. szerint 1940 és 1998 között hazai botanikusaink 56 új edényes fajt fedeztek fel.

4. 5. A BIODIVERZITÁST FENYEGETŐ TÉNYEZŐK

4.5.1. A kihalás

A földi élet történetének olyan korát éljük mikor a fajok kihalási sebessége minden korábbinál gyorsabb. A sokféleségnek e minden szinten megfigyelhető csökkenése az emberiség természetátalakító és pusztító tevékenységének tudható be. E tevékenység legsúlyosabb következménye a kihalás vagy extinkció. A fajok kihalásának a következő formáit különíthetjük el:

kihalt: az a faj, melynek sehol nem maradt fenn a Földön élő egyede vadon kihalt: az a faj, melynek csak fogságban élő egyedei vannak helyileg kihalt: az a faj, melynek bizonyos populációi elpusztultak, de a Föld más részein még léteznek

képviselői ökológiai értelemben kihalt: az a faj, melynek még él néhány egyede még vadon is, de oly mértékben

megfogyatkozott, hogy eredeti szerepét a társulásban már nem tölti be.

Taxon Dokumentált fajkipusztulások

kontinens sziget óceán összesenBecsült fajszám

A kihalt fajok aránya (%)


Az utóbbi években vált nyilvánvalóvá, hogy eleddig teljesen ismeretlen életközösségek vannak a Föld távoli részein. A mélytengeri hőforrások az óceáni kéreg időszakos nyílásai. Itt az óceánok vizébe áramló hő és az ásványi anyagok a fajok sokaságának életfeltételeit teremtik meg. Az elsődleges termelők a kemoszintetizáló mikroorganizmusok. E hőforrások viszonylag rövid élettartamúak, legfeljebb néhány évtizedig működnek. Először a Galapagos-szigeteknél vetettek be mélytengerkutató szondát 1979-ben, azóta az állatvilág több mint 20 eddig ismeretlen családját írták le.

A tengeri olajszivárgások közösségei újabb példáját adják a kevéssé ismert életközösségeknek. A megjósolhatatlan helyen és időben felbukkanó "szervesanyag-főnyeremények" ugródeszkaként működnek, és fontos szerepük lehet a fajok elterjedésében a csak időlegesen rendelkezésre álló élőhelyek között.


Emlősök 30 51 4 85 4000 2,1Madarak 21 92 0 113 9000 1,3Hüllők 1 20 0 21 6300 0,3Kétéltűek 2 0 0 2 4200 0,05Halak 22 1 0 23 19.100 0,1Gerinctelenek 49 48 1 98 1.000.000 0,01Virágos növények 256 139 0 384 250.000 0,2

20. ábra: Az 1600-tól napjainkig dokumentált fajkihalások (Forrás: Reid&Miller 1989, adatok különböző forrásokból)

A fajkihalás sebességére vonatkozó legpontosabb adatok a madarak és emlősök esetén állnak rendelkezésre, mivel ezek az állatok viszonylag nagyok, könnyen észrevehetők. A 20. táblázatban feltüntetett számok önmagukban nem tűnnek riasztónak, de a kihalások sebessége egyre fokozódik. Azonban ez az ütem az utóbbi néhány évtizedben lassult. Részben magyarázható ez a tudatos természetvédelmi tevékenységek eredményeivel, de betudható annak is, hogy a legtöbb nemzetközi szervezet csak akkor nyilvánít egy fajt kipusztultnak, ha már 50 éve nem látta senki.

A hazai Vörös Könyv (Rakonczay 1989) a következő kritériumok alapján határozta meg a kipusztult fajok kategóriáját:

Azok, amelyeknek a XIX. sz. elejéig (1800-ig) visszatekintve hazánk mai területén rendszeresen szaporodó populációik éltek, de - mint ilyenek - a múlt század folyamán vagy 1935 előtt kipusztultak, azaz 50 éve rendszeres keresésük ellenére sem mutathatóak ki. Eltűntnek tartunk egy fajt, ha az utóbbi időben volt ismert, szaporodó állománya, de legalább 10 éve ez már nem mutatható ki. Ezek szerint Magyarországon kipusztult és eltűnt fajok kategóriájába 5 emlős, 13 madár, 34 rovar, 35 zárvatermő, 1 haraszt sorolható.

4.5.2. Az élőhelyek pusztulása és leromlása

Az ember tevékenysége hatalmas területeken oly mértékben megváltoztatta, degradálta vagy megszüntette az eredeti élőhelyeket, ezzel fajok, sőt életközösségek lokáli kihalását okozta. A veszélyeztető tényezők hatása annyira gyorsan és oly nagy területen jelentkezik, hogy a fajok képtelenek adaptálódni, vagy megfelelő helyre elvándorolni.

Európában a földterület csupán 15%-a maradt eredeti állapotában. Sok esetben az élőhelyek pusztulásának hátterében a profittermelés céljából végzett ipari és kereskedelmi tevékenyég áll (Meyer&Tuner 1994, Myers 1996).

A fajok kihalásának szinte szinonímájává vált a trópusi esőerdők pusztulása. A szárazföldek területének alig 7%-át borítják, de nagyjából a fajok 50%-a él bennük. Globálisan évente mintegy 86.000 km2 trópusi esőerdő pusztul el a szegény farmerek által kialakított kis parcellák révén.

Egyéb veszélyeztetett élőhelyek trópusi száraz erdők: pl: Közép-Amerika csendes-óceáni partvidékének területei gyepek: pl: Kárpát-medence erdőssztyepp vegetációi vízi és vizes élőhelyek: pl: kelet-afrikai Viktória-tó mangrove: pl: Délkelet-Ázsia mangroveerdei korallzátonyok: pl: Fülöp-szigetek partjai

Az időszakosan száraz éghajlatú területeken sok társulás - az emberi tevékenység miatt bekövetkező élőhely leromlás hatására - fokozatos elsivatagosodáson megy keresztül (Breman 1992. Allan&Warren 1993). Pl: a trópusok füves, cserjés, száraz erdőtársulásai, stb.

A közvetlen megsemmisülésen kívül az eredetileg nagy kiterjedésű élőhelyek jelentős mértékben feldarabolódhatnak az emberi létesítmények: utak, vasutak, városok hatására. Ezt a folyamatot élőhely-fragmentációnak nevezzük (Wilcove et al. 1986, Schonewald-Cox&Buechner 1992, Reed et al. 1996, Báldi 1996).


Vajon mekkora lenne a kihalások sebessége az ember tevékenysége nélkül? Erre a fosszilis leletek vizsgálatából következtethetünk. Egy faj kb. 1-10 millió évig él, mielőtt kihal, vagy új fajjá alakul át. Így a mai feltételezések szerint, ha kb. 10 millió faj él a Földön, akkor évenként 1-10 faj kihalását jósolhatnánk a természetes kihalási sebesség alapján. A madarak és emlősök esetében megfigyelt, jelenleg évszázadonkénti 1%-os kihalási ráta 100-szor, 1000-szer nagyobb, mint az a természetes kihalások sebessége alapján várható lenne. A földi élet történetének legtöbb időszakában igaz volt, hogy a fajkihalások sebességét meghaladta a fajkeletkezés üteme. Napjainkban azonban a kihalások sebessége messze meghaladja az ismert fajképződését.


A fragmentáció akadályozza a fajok normális terjedését, új területeken való megtelepedését. A nagy térigényű fajok párválasztását gátolva, csökkenti a szaporodóképességet. Felgyorsíthatja a poulációk hanyatlását, mert az izolált kis szubpopulációk jobban ki vannak téve a genetikai leromlás veszélyének.

Az élőhely-fragmentáció fontos következménye az, hogy a feldarabolódott élőhelyek szegélyzónáiban az élőhelyek szegélyzónájában az élőhely belsejétől eltérő viszonyok uralkodnak. Az ún. szegélyhatások címen összefoglalt jelenségek nagy hatással vannak a biológiai sokféleség alakulására, az élőhelyek fajösszetételére:

mikroklimatikus viszonyok (fény, hőmérséklet, páratartalom, szélerősség stb.) megnövekedett tűzveszély fajközötti kapcsolatok (idegenhonos fajok inváziója) fertőzésveszély

4.5.3. Idegenhonos fajok megjelenése

A fajok földrajzi elterjedésének környezeti és klimatikus akadályok szabnak korlátokat. Azonban nagyon sok faj került új területekre az ember tudatos tevékenysége vagy véletlen behurcolás következtében. A behurcolt fajok jelentős része nem képes tartós megtelepedésre, mert az új körülmények nem felelnek meg az igényeiknek. Kis részük azonban képes új hazájában is fennmaradni, sőt az eredeti élővilág kiszorítása árán tömegesen elszaporodni. Az új élőhelyen való könnyű megtelepedés egyik oka, Hogy az újonnan jött élőlényeknek, hiányoznak

a természetes ellenségeik. Különleges problémát21. ábra: a körömnyi, Kaszpi-tengerben őshonos zebrakagyló vet fel az idegen fajoknak az a csoportja, melyekteljesen beborítja egy folyami rák páncélját. közeli rokonai a meghódított területen élő őshonos fajoknak. A földrajzi izoláció megszűnése után ezek szabadon hibridizálódhatnak, ezzel a helyi populáció genetikai állományát megszüntetik.

Végezetül meg kell említeni azt az új keletű problémát, melyet a genetikailag módosított organizmusok (GMO) egyre szélesebb körben való alkalmazása vet fel.

4.5.4. A vadászat és kereskedelem, mint veszélyeztető tényezők

A nemzetközi környezeti bűnözés virágzó formája a vadvilág termékeinek eladása a CITES rendelkezéseinek megszegésével. Ezt az egyezményt 1973-ban öntötték végső formába, válaszképpen a közvélemény növekvő aggodalmára a fajok erősödő kihalási veszélye miatt. A CITES mintegy 900, kihalással fenyegetett állat- és növényfaj nemzetközi kereskedelmét tiltja, beleértve a tigrist, a nagy emberszabású majmokat, a tengeri teknőst, és több elefánt-, orchidea- és krokodilfajt. Exportengedély megkövetelése révén mintegy 29.000 további faj kereskedelmét korlátozza, amelyet közvetlenül vagy közvetve veszélyeztet a kereskedelem., köztük madárszárnyú lepkékét, a papagájokét, a fekete és köves korallokét és egyes kolibrifajokét.

A sikerek ellenére továbbra is folytatódik az illegális kereskedelem, a csempészeket óriási feketepiaci nyereséghez juttatva. Becslések szerint, az illegális kereskedők évente mintegy 5 milliárd dollárt nyernek ilyen üzleteken, ami


Miért nem örül az ökológus a sok útnak?Az alábbiakban felsoroljuk az utak káros ökológiai hatásait (Trombulak&Frissell 2000) az útépítés folyamatának mortalitást fokozó hatása a gázolások miatt a mortalitás növekedése az állatok viselkedésének megváltozása a fizikai környezet megváltoztatása a kémiai környezet megváltoztatása az idegenhonos fajok elterjedésének segítése az emberi élőhely-pusztítás- és használat felerősítése


nagyjából a globális világkereskedelem egynegyedét jelenti. A feketepiacon a legkeresettebb fajok a tigris és más nagymacskák, a rinocérosz, a hüllők, a ritka madarak és bizonyos botanikai példányok. Ezek kereskedelméről néhány adat:

Az illegálisan eladott vadak zöme a fejlődő országokból származik, a világ biológiai sokféleségének legnagyobb részét adó területeiről. Az illegális vadak iránti keresletet ezenközben elsősorban a jómódú európai, észak-amerikai, ázsiai és közép-keleti gyűjtők tartják fent.

A vadcsempészés sok kereskedő számára vonzó, általában minimális befektetést kíván, kis kockázattal jár és a belföldi büntetések vagy csekélyek, vagy nem is léteznek. Ráadásul kivételesen nagy hasznot hozhat. A csempészek sokféle módot találnak arra, hogy az ellenőrzést kijátsszák.

4.5.5. A nemzetközi halászat problémái

Bár a CITES elsősorban a szárazföldi állatokra és növényekre koncentrál, valamelyes védelmet több erősen veszélyeztetett halfaj számára is nyújt. A világ halállományait elméletileg sok más nemzetközi és területi egyezmény is védi. Ezeket egyre nehezebb betartani, aminek az illegális halászat növekedése lett az eredménye. Az illegális halászat egyik legfontosabb formája, hogy idegen hajók engedély nélkül halásznak más nemzetek vizein, gyakran fejlődő országokén, amelyek nem képesek megfelelően védeni partjaikat.

A kereskedelmi halászhajók szintén kimennek a nagyrészt ellenőrizetlen nyílt tengerre, beleértve a Földközi-tengert, az Indiai-óceánt, az atlanti-óceánt, valamint a Csendes-óceán déli részét. Aztán átadják illegális fogásukat más hajóknak, hogy még jobban elkendőzzék annak eredetét. Ezek a hajók aztán nem jelentik tevékenységüket, vagy meghamisítják a kihalászott fajok nevét, mennyiségét és a halászat helyét.

A halászati törvények megfelelő végrehajtásának egyik legnagyobb akadálya az ún. "előnyös zászló alatti" halászat gyors terjedése. A kereskedelmi halásztársaságok egyre többször olyan országokban jegyeztetik be hajóikat, amelyekről tudni lehet, hogy ott a nemzetközi halászati törvények végrehajtása laza, vagy nem írták alá a nagy tengeri egyezményeket. Becslések szerint a világ halászhajóinak 5-10 %-a folytatja ezt a halászati módot. Ez több mint 1300 nagy ipari halászhajót jelent.

Ahogy egyre nyilvánvalóbbá válik az illegális halászat problémájának nagysága, lendületet kapnak a szigorúbb végrehajtási intézkedések is. az ENSZ Mezőgazdasági és Élelmezési Szervezete (FAO), 1999-ben jelentős lépést tett; új nemzetközi akciótervet dolgozott ki az illegális halászat legyőzésére. A terv lényeg, hogy a zászlójukat kölcsönző államok jobban ellenőrizzék a hajókat, az országok jobban hangolják össze a tevékenységüket.

A szabályozatlan nyílt tengerek esetében a végrehajtás jelentősen javulhat, ha törvényerőre lép egy új megállapodás, a vándorló és gyakran költöző halfajok védelméről. Az egyezmény újdonsága, hogy felhatalmaz bizonyos hivatalokat a nyílt tengeren végzett fedélzeti ellenőrzésre. Ez azonnal hatályba lép, amint 30 ország ratifikálja. 2000 novembere óta 28 ország tette meg ezt a lépést.

Több más egyezmény is azt célozza, hogy a jelenlegi, soha nem látott biológiai veszteség folyamatát visszafordítsa.


1999-ben a vámosok Nagy-Britanniában 1600 élő állatot, 1800 növényt, 52.000, veszélyeztetett fajoktól való testrészt vagy származékot és 388.000 gramm csempészett kaviárt foglaltak le.

Az Egyesült Államok Halászati és Vadvilági Szolgálata letartóztatott egy elefántcsontparti csempészt, aki 72, összesen 200.000 dollár értékű elefántcsont-faragványt próbált átvinni a New York-i John F. Kennedy repülőtéren úgy, hogy az elefántcsont úgy volt befestve, hogy kőre hasonlítson.

Tigris: az élő tigris ára a feketepiacon 15.000 dollárt is elérheti, a tigrisszőrme 10.000 dollárt vagy még többet ér a divatiparban és a ritkaságok piacán. A csontok és más testrészek a hagyományos gyógyítás céljaira keresettek. A globális tigrispopuláció 1900 óta 95 százalékkal, mintegy 5000-7500 példányra csökkent. Nyolcból három alfaj már kihalt.

Óriás panda: egyetlen pandairha, amelynek a divat- és ritkaág-piacon nagy értéke van, 100.000 dollárért is eladható. Becslések szerint már csak 1000 vadon élő panda maradt meg.

Elefánt: az agyarból származó elefántcsont sokat ér a szobrászat és ékszerkészítés számára, főleg Japánban . ez legutóbb leleplezett, 78 agyarból álló csempész szállítmány piaci értéke Egyiptomban több mint 200.000 dollár volt. Az afrikai populációk a hetvenes évek eleje és a nyolcvanas évek vége között a felére - mintegy 600.000 egyedre - csökkentek, és csak most kezdnek magukhoz térni. Indiában 20.000-nél kevesebb elefánt maradt meg.

Ginszeng-gyökér: az ázsiai gyökerek kilogrammját több mint 10.000 dollárért lehet eladni. Általános tonizáló szerként használják. A ginszeng ma csak Ázsia, Oroszország és Észak-Amerika kis területein terem, néhány évtizeden belül ki is pusztulhat.


4. 6. A BIOLÓGIAI DIVERZITÁS MEGŐRZÉSÉNEK FONTOSSÁGA, AVAGY MNDEN EGYES FAJNAK JOGA VAN AZ ÉLETHEZ

A gazdasági érvek önmagukban is jó alapot szolgáltathatnak bizonyos fajok megbecsüléséhez, de arra is, hogy más fajokat meg elpusztítsunk, illetve arra, hogy bizonyos fajokat védjünk, másokat meg ne. De ilyen szituációkban is sokan azt az álláspontot képviselik, hogy a fajok tudatos kiirtása morálisan elfogadhatatlan.

Minden faj egyedi biológiai megoldást jelent a túlélés problematikájára, egy hosszú leszármazási sor élő képviselője, s megvan a saját szépsége és életképessége. Ezek miatt minden faj fennmaradását biztosítanunk kell az ember szempontjából vett értéküktől függetlenül, legyen az kicsi vagy nagy, szép vagy csúnya.

A fajok bonyolult kölcsönhatásai miatt bármely faj kipusztulása sok más faj vagy teljes életközösségek pusztulását okozhatja. Az elkövetkező nemzedékekért érzett felelősség is azt diktálja, hogy ne csökkentsük utódaink életesélyeit a biológiai sokféleség esztelen pusztításával. Az emberi élet és az emberek sokféleségének tiszteletben tartása jól megfér a biológiai sokféleség értékelésével. A fajok tisztelete, élethez való jogainak elismerése nem szorítja háttérbe a más emberekért érzett felelősséget. 0

Ha a modern társadalom a természeti környezet és a fajok megóvását támogató értékrendet tenne magáévá, az elvezetne a szűkös források mérsékelt és kíméletes felhasználásához, s talán az emberi populáció növekedésének korlátozásához is.

5. GLOBÁLIS KLÍMAVÁLTOZÁSOK

5.1. AZ ÉGHAJLATI RENDSZER ELEMEI

Alig van az emberi tevékenységeknek olyan része, melyet közvetve vagy közvetlenül ne befolyásolnának az időjárási jelenségek, az éghajlat módosulása. Földünk története során az éghajlat is folyamatosan változott.

Az elmúlt évszázadban jelentkező környezeti problémák közös vonása az, hogy valamennyi emberi tevékenység következtében jött létre. Ezeknél a folyamatoknál már most olyan nagy a változás mértéke, hogy akár egy emberélet alatt is bárki érzékelheti hatását.

A légkör összetétele, annak változásai szorosan összefüggnek a napból jövő sugárzással, a szélrendszerekkel, a felhőkkel, a sarkokat borító jégsapkákkal, a flórával és faunával, valamint a Föld szilárd kérgével.

22. ábra: A földi légkör nyomgázainak koncentrációját befolyásoló folyamatok



Jól látható, hogy azok a folyamatok, amelyek a Föld légkörének nyomgázaira hatással lehetnek, részben meteorológia, klimatológia, részben fotokémia, biológia, ökológia és geológia tárgykörébe sorolhatók. Ebben a részben azokat a fontosabb tényezőket mutatjuk be, melyek az elkövetkezendő évtizedekben, évszázadokban az éghajlat megváltozásához vezethetnek.

Az éghajlati rendszer öt komponensből áll:

a légkör az óceán a krioszféra a bioszféra a geoszféra

Az éghajlati rendszert vezérlő legalapvetőbb hatások: a légkör felmelegítése a bejövő rövidhullámú, napsugárzás révén, valamint a hűtő hatás a világűrbe történő hosszúhullámú kisugárzás által.

A légkör

A bejövő napsugárzás jelentős hányada nem a légkörben nyelődik el, hanem a Föld felszínén (talaj, óceán, jégtakaró). Az éghajlati rendszer egyik legfontosabb összetevőjének, a légkörnek az állapotát főként a következő paraméterek és folyamatok határozzák meg.

A turbulens jellegű hőátvitel A felszín nedvességtartalma A felszín típusa, illetve annak fényvisszaverő képessége A vízgőz kondenzálódása révén felszabaduló látens hő A felhőzet A CO2, vízgőz, ózon és egyéb nyomgázok légköri hűtő és melegítő hatása Szárazföldek és óceánok területi eloszlása Visszacsatolási mechanizmusok

Az óceán

A légkörbe lépő sugárzásnak több, mint a fele érkezik le e földfelszínre. Az óceán elnyeli, illetve tárolja ezt az energiát, s a tengeráramlások útján újra elosztja. Az óceánokban számos olyan kémiai és biológiai folyamat játszódik le, mely jelentősen befolyásolja a légköri szén-dioxid koncentrációját.

A krioszféra

Krioszférának a földfelszínen található alábbi hó- és jégformációkat nevezzük:

Időszakos szárazföldi hótakaró Tengeri jég Grönland és Antarktisz jégtáblái Hegyi gleccserek Az örök fagy birodalma

A bioszféra

A bioszféra vezérli, kontrollálja néhány fontos üvegházgáznak az óceán, a légkör, valamint a különféle felszínformák közötti kicserélődési folyamatait. A legfontosabb ilyen gázok a szén-dioxid és a metán

A geoszféra

A talaj kölcsönhatásban áll a légkörrel, a gázok, az aeroszolok (mikroszkopikus méretű lebegő részecskék) és a légnedvesség cserefolyamatai révén. A folyamatokat befolyásolja a talaj típusa és a felszín növényi borítottsága.

A napsugárzás elnyelődése a légkörben

Eltekintve attól a kis mennyiségű energiától, mely a Föld forrón izzó belsejéből származik, minden energia, amely a légkör és a földfelszín levegőfizikai, levegőkémiai és biológiai folyamatait vezérli, a Napból jön. Ezt különféle



formában érzékeljük, pl: látható fény, hősugárzás stb. a napsugárzás, áthaladva a földi légkörön komoly veszteséget szenved. A légkör felső határára érkező napsugárzás átlagos bruttó értéke 343 W/m2, mely energia egy része visszaverődik a légkörből és a földfelszínről (103 W/m2), az átlagos nettó- be és kisugárzás értéke 240 W/m2. A földfelszín infravörös tartományába eső kisugárzását részben elnyelik, illetve visszasugározzák a légkörben lévő üvegházgázok, s így mindössze a sugárzási energia 5%-a tud akadálytalanul a világűr felé távozni.

23. ábra. A légkör sugárzási egyenlegének komponensei

A légköri összetevőknek ezt a szelektív abszorpciós tulajdonságát, s a következményeként jelentkező melegebb légkört nevezhetjük "légköri üvegházhatásnak". Ez a hatásmechanizmus teszi lehetővé, hogy a Föld átlaghőmérséklete nem -18 °C, hanem 15 °C. E hőmérsékletkülönbségért leginkább a vízgőz, a szén-dioxid, az ózon és a nitrogén-oxid gázok felelősek. Ezen üvegházgázok légköri koncentrációja jelentősen megváltozott az elmúlt évszázadban, néhány gáz esetében csupán az utolsó évtizedekben. Ez maga után vonja az üvegházhatás fokozódását.

5.2. TERMÉSZETES EREDETŰ ÉGHAJLATVÁLTOZÁSOK

A földi éghajlat a földtörténeti korok során folyamatosan és számottevő mértékben változott. Kb. 18.000 évvel ezelőtt a légköri hőmérséklet messze a mai érték alatt maradt, óriási egybefüggő jégtáblák borították a kontinensek jelentős részét.

Felmerül a kérdés, hogy milyen okok idézik elő e változásokat? Erre keresi a választ a paleoklimatológia, s íme néhány adatforrás, mely segít megtalálni a válaszokat:

az ősi barlangrajzok


Becslések szerint a jégtakaró vastagsága a mai Svédország területén és a Sziklás-hegységben meghaladta a 2500-3000 m-t. ekkor volt az utolsó jégkorszak hideg periódusa.


pollenanalízis az eljegesedés és a gleccserek kialakulása (16. ábra) a talaj sókőzet-, kősó és gipszrétegei a szénizotópok vizsgálata a sarkokat fedő jégpáncélból vett jégminták (18O-izotóp vizsgálat) a fák évgyűrűinek vizsgálata (pl. a kaliforniai Sequoia fenyőóriások) a festmények és egyéb műalkotások

24. ábra. A franciaországi Argentiere gleccserről 1850-ben festett festmény (balra) és napjainkban készült fotó (jobbra) (Forrás: "The climate mandate." Freeman and Company, San Francisco, 1979, Roberts, W. O., Lansford, H.

Az utolsó 150.000 évben, szinte megszakítás nélkül a mai klímánál hidegebb volt. Az elmúlt néhány évszázadban, a mérési adatok és különféle módszerek felhasználásával jó megközelítést kaphatunk az éghajlati paraméterek múltbeli alakulásáról. A 17 ábrán végigkövethetjük a Közép- és Észak-Európában markánsan jelentkező középkori meleg időszakot, mely az évezred legmelegebb periódusa volt. az ezt követő lehűlési fázisban Európa különböző területein "kis jégkorszaknak" nevezett hűvös időszak alakult ki. A XX. század elejére viszont 25. ábra: A földi légkör globális hőmérsékletének változásai az

már az egész kontinens túljutott ezen a lehűlési elmúlt évezred során

perióduson. Ebben az időszakban több fontos éghajlati elem is változott: pl. a tenyészidőszak hossza, a téli időszak hossza, az aszályok és árvizek gyakorisága stb.

5.3. AZ EMBERI TEVÉKENYSÉG HATÁSA A LÉGKÖRI ÖSSZETEVŐKRE

Különböző emberi tevékenységek következtében a Föld légkörében, nagy mértékben megnövekedett azon gázok mennyisége, melyek áteresztik a Napból érkező rövidebb hullámhosszúságú sugárzást, de visszatartják a földfelszín felől visszaverődő hosszabb hullámhosszú sugárzás jelentékeny részét. Az elmúlt 100-150 évben egyre nagyobb mennyiségű üvegházhatású gáz (szén-dioxid, metán és dinitrogén-oxid) került a földi légkörbe, ahol felhalmozódtak és az egyre erősödő légköri üvegházhatás miatt megnövekedett az éghajlatváltozás kockázata. Az ipari forradalom kezdete óta a légköri CO2 mennyisége egy-negyedével nőtt.

26. ábra: A világ CO2 kibocsátásnak alakulása



Az éghajlati rendszerek működésének sok részlete még nem ismert. A globális melegedést okozó sugárzási kényszer megváltozásával kapcsolatosan a visszacsatolási mechanizmusok három alapvető csoportját szokták megkülönböztetni, a vízgőz, a hó-jég albedó, s a felhő típusú visszacsatolási mechanizmusokat.

Vízgőz visszacsatolási mechanizmusok

Ha megemelkedik a légkörben a szén-dioxid koncentráció, hatására megindul a globális felmelegedés, hiszen a szén-dioxid üvegházgáz. A melegebb légkörben több a vízgőz, mely szintén üvegházgáz, így még jobban nő az üvegházhatás, azaz melegszik a légkör. Tehát az egyik üvegházgáz koncentráció növekedése egy másik üvegházgáz koncentráció növekedéséhez vezet, ezzel bezárul a kör, és beindul egy öngerjesztő visszacsatolási mechanizmus.

Hó-jég albedó visszacsatolási mechanizmusok

Ez egy másik öngerjesztő visszacsatolási mechanizmus. Egy melegebb Földön kevesebb hó és jég található, ezáltal a világűr felé a bolygó kevesebb energiát ver vissza. Viszont ennek következtében a légkör több sugárzást tud elnyelni, ebből következik, hogy melegebb lesz a légkör, így még jobban csökken a hó és jégtömege a felszínen.

Felhő visszacsatolási mechanizmusok

Minden felhőképződési folyamathoz kapcsolódó visszacsatolási mechanizmus bonyolult, ezért szükségessé vált a modellekkel való megközelítése, három alcsoport ismertetésével egyszerűbbé válhat a folyamatok megismerése:

1. A felhők mennyiségének visszacsatolási mechanizmusa: ha a globális felmelegedés miatt a felhők összmennyisége csökken, akkor ennek hatására csökken az üvegházhatás is. mivel a felmelegedő Föld több energiát képes emittálni, ezzel mérsékli a melegedést, így ez a folyamat negatív visszacsatolási mechanizmusként működik.

2. A felhők magasságának visszacsatolási mechanizmusa: a felhők vertikális újrarendeződése pozitív visszacsatolási mechanizmusokat indíthat be, mivel ha egy felhő magasabb rétegbe helyeződik át, lehűlve kevesebbet képes emittálni így bekövetkezik a felmelegedés.

3. A felhők vízgőztartalmának visszacsatolási mechanizmusa: az utóbbi években derült ki, hogy az üvegházhatásra növekedhet a felhők vízgőztartalma. Ez nagyobb kiterjedésű felhőket eredményezhet, mely negatív visszacsatoláshoz vezet.

Az üvegházgázok

Ha összehasonlítjuk a legfontosabb üvegházgázok koncentrációinak a jelenlegi és az iparosodási folyamatot megelőző értékeit, a légköri koncentráció növekedésének ténye vitathatatlan.

CO2 CH4 CFC-11 CFC-12 N2OIparosodás előtti érték 280 ppmv 0,7 ppmv 0 0 275ppvb

Jelenlegi koncentráció 358 ppmv 1,72 ppmv 280 pptv 4848 pptv 312 ppvb

Jelenlegi évi növekedés

1,8 ppmv(0,5%)

0,015 ppmv(0,9%)

,5 pptv(4%)

17 pptv(4%)

0,8 ppvb(0,25%)

Tartózkodási idő 50-200 (év) 10 (év) 65 (év) 130 (év) 150 (év)

Mértékegységek: ppmv részecskeszám milliókéntppbv: részecskeszám milliárdonkéntpptv: részecskeszám trilliárdonként



A jelenlegi növekedés mértékén kívül a gázok légköri tartózkodási ideje is megfigyelhető az ábrán. Szembetűnő a CO2, N2O és némely halogénezett szénhidrogén gáz 100 évet is meghaladó tartózkodási ideje. Hogy megbecsülhessük a növekvő légköri üvegházhatás következtében bekövetkező globális melegedéshez az üvegházgázok egyenkénti hozzájárulását, három tényezőt kell figyelembe venni: a molekulák egyedi aktivitását az abszorpciós és újra kisugárzó mechanizmusokban az adott gáz légköri koncentrációját a gáz tartózkodási idejét

A szén-dioxid

A szén-dioxid a naprendszer bolygóinak különböző arányú légköri összetevője, mely szelektíven visszatartja a szilárd felszínről kisugárzott hőt. Ugyanis a külső kéreg anyagai a Nap elnyelt hőjét hosszabb hullámú, nagyrészt infravörös sugárzás formájában bocsátják ismét a légkörbe, ezt a szén-dioxid nem engedi át, melegebb burkot vonva a bolygó köré. A szén-dioxid gáz a legjelentősebb komponense a globális melegedési folyamatnak, ahogy ezt a diagrammon is láthatjuk. A széndioxid domináns szerepe magas légköri koncentrációjával és tartózkodási idejével magyarázható. A Föld alsó légkörének (troposzféra) 0,07% körüli CO2 koncent 27. ábra: Az üvegházgázok részesedési arányai a .rációja úgy viselkedik,

mint a kertészeti melegházak üvegfalaglobális melegedési folyamatból (1980-1990) amely őrzi a földi

élet egyik alapfeltételét.A 20. ábrán a földi szénciklus fontosabb komponenseit, s a köztük lejátszódó folyamatokat lehet megfigyelni. A zárójelekben lévő értékek és a nyilak mellé írt számok az adott részfolyamatban részt vevő szén becsült összmennyiségét adják meg milliárd tonna egységekben. A legaktívabb széntározók az élő szárazföldi bioszféra, a légkör és az óceán, melyek 550, 750 és 38 milliárd tonna szenet tárolnak. Évtizedes szinten a természetes folyamatok hatására elnyelt és felszabaduló szén-dioxid nettó mennyisége közelítően megegyezik, tehát ezek a folyamatok egyensúlyban vannak. Ez az egyensúly látszik fokozatosan kibillenni az elmúlt évszázadtól kezdődően az egyre intenzívebb emberi jelenlét, az iparosodás következtében.

28. ábra: A globális szénciklus folyamatainak áttekintése

Az elmúlt évszázadban az erdővel borított térségek mezőgazdasági területekké való átalakítása önmagában 100 milliárd tonna szenet juttatott a légkörbe. A másik jelentős forrása a légkörbe jutó szén-dioxidnak az üzemanyagok

égetése (szén, kőolaj, földgáz), mely nagy részben a gyorsuló ütemben iparosodó világunk állandóan növekvő energiaigényét elégíti ki. Minden elégetett tonna szénből, 3,7 tonna szén-dioxid gáz keletkezik. Becsült értékek szerint jelenleg e forrásból évi 22 milliárd tonna szén-dioxid jut a légkörbe. Meglepő, hogy az antropogén eredetű szén-dioxid kibocsátás csupán 1/25-öd részét adja a teljes légköri szén-dioxid forgalomnak, s a maradék 24/25-öd rész természetes felszíni folyamatok következtében jut a légkörbe.



29. ábra: A CO2 kibocsátás alakulása Magyarországon az elmúlt 30 évben

A metán

A metán (CH4) természetes úton a szerves anyagok lebomlásánál keletkezik, amennyiben nincs jelen elegendő oxigén gáz. A szén-dioxidhoz hasonlóan, a metán esetében is megfigyelhetjük a földfelszín és a légkör közötti természetes cserefolyamatokat. A földi metánemisszió fontosabb összetevőinek százalékos részesedését lehet a kördiagrammon megfigyelni. A metán légkörbe kerülésének legfontosabb forrása a mocsárvidékek kigőzölgése, közismert néven a "mocsárgáz".

30. ábra: A metánkibocsátás forrásai és hányadai

Koncentrációját nem mérik olyan régóta, mint a szén-dioxidét, mégis az elmúlt néhány év adatai alapján kiderül, hogy az átlagos évi koncentráció növekedés 1%, s már jelenleg is túllépett az iparosodási folyamatot megelőző koncentrációs szint kétszeresén. (22. ábra)

A gyors koncentrációnövekedés oka, hogy a háziasított formában tartott marhaállomány megnégyszereződött az elmúlt évszázadban. Az utóbbi évtizedekben csökkent ugyan a mocsárvidékek területe, de a népesedéssel arányosan, ugrásszerűen megnőtt a rizsültetvények száma, a műtrágyák alkalmazása, valamint megnőtt a biomassza mennyisége, melyek további fontos metánforrások. A metánemisszió elsődleges forrásainak nagy része a gyorsan átalakuló földfelhasználás következménye, mely az ugrásszerűen megnövekedő népesedéssel van összefüggésben.

31. ábra: A metánkoncentráció változása az iparosodás kezdetétőlnapjainkig (Forrás: Houghton et al, 1990.)

A dinitrogén-oxid

Ez egy kémiailag aktív nyomgáz, melynek légköri mennyisége szintén növekszik. Két legfontosabb forrása a talaj és az óceán. Néhány éve a koncentrációnövekedés fő okának az ammónia alapú trágyázás (háziállati és mű) elterjedését, valamint a nagymértékben növekvő biomassza égetést tekintették, ez a teória azonban nem bizonyult helytállónak.



Néhány tény azonban biztos: Az évi koncentrációnövekedés mértéke évi átlagos 0,3%, jelenlegi szintje mintegy 8-10%-kal haladja meg az iparosodás előtti szintet. A gáz légköri tartózkodási ideje 150 év.

A halogénezett szénhidrogének

Ezen gázok a leghatékonyabb üvegházgázok közé tartoznak. Jelentős a szerepük a sztratoszférikus ózon lebontásában is. a természetben nem fordulnak elő, de iparilag nagy mennyiségben állítják elő őket. A legismertebb csoportja e vegyületeknek a klorofluorokarbonok (ún. CFC gázok). Használatuk széles körben elterjedt: hűtőgépekben, légkondicionáló készülékekben, hajtógázokként, habképző anyagként stb.

5.4 GLOBÁLIS KÖRNYEZETI VÁLTOZÁS KIALAKULÁSA

5.4.1. A felmelegedés előjelei és következményei

Éghajlatunk lehetséges jövőbeni alakulását klímamodellekkel szimulálják. A legkézenfekvőbb előrejelzési módszer a klíma jövőbeni változására az, ha kivetítjük a közelmúlt változási tendenciáit a közeljövőre. A lehetséges globális klímaváltozások mértékére nem adhatók hagyományos formájú és tartalmú előrejelzések.

Az üvegházgázok koncentrációjának változása révén módosulnak az éghajlati rendszer sugárzási kényszerei. Az IPCC (Éghajlatváltozások Kormányközi Testülete) 1992-es és 1994-es globális jelentése ismerteti és összegzi a teljes Földre, illetve annak 5 kiválasztott régiójára várható éghajlat-módosulásokat. A jelentés célidőszaka 2030.

32. ábra: Becsült klímaváltozások 2030-ra (Modelleredmények: 1,8 C globális hőmérséklet-emelkedés) (Forrás: IPCC jelentés)

Az elmúlt évek mérési eredményei alapján az éghajlat változásában, ezen belül is főleg a hőmérséklet estében a felmelegedés területi eloszlása sokkal szélsőségesebb, mint eddig hitték. A sarkvidékek térségében mind a mért értékek alapján, mind pedig a modelleredmények szerint sokkal nagyobb mértékű a felmelegedés (esetlegesen 10 °C-ot is meghaladó mértékű!) ha ez egy hosszan fennálló folyamat lesz, úgy komoly következményekkel járhat:

nagy mértékű olvadás a sarki jégsapkákon az északról dél felé haladó nagyobb vízmennyiség befolyásolhatja, eltérítheti a tengeráramlásokat komoly veszély fenyegeti Európa, valamint az egész Föld tengerpart melletti mélyföldjeit és szigetvilágát

(Hollandia, Velence, Banglades stb.) stb.

A különböző földrajzi térségek más és más rizikófaktorral rendelkeznek. Vannak térségek, melyek mezőgazdaságának kifejezetten előnyös, más térségeknek közömbös vagy nagyon előnytelen lenne a klíma eltolódása egy melegebb és esetenként szárazabb állapot felé.


A mi Alföldünk Közép-Európa legveszélyeztetettebb zónája, hiszen az ott termesztett növénykultúráknak már a jelenlegi vízellátottsága sem kielégítő. Komoly felmérő, tervező, modellező munkát igényel az esetleges változásokra, azok enyhítésére való felkészülés. A levegő CO2 koncentrációja az elmúlt 100 év során folyamatosan nőtt. Az ezzel járó éghajlatváltozás kutatása hazai helyszínnel a Balaton-Sió vízgyűjtőjének vizsgálatára szorítkozik. Mind a csapadék valószínűsége, mid pedig a lehulló csapadék mennyisége kifejezetten kevesebb lesz, mint az elmúlt 50 évben volt.


A sarkvidékeken, ahol a felmelegedés az átlagosnál sokkal nagyobb, az elmúlt 30 év alatt 6 °C-os volt. a földi középhőmérséklet az előző évek emelkedése nyomán 1998-ban 0,25 °C-kal meghaladta az 1995. évi kiugró értéket, amely 0,75%-kal volt magasabb az 1800-as évek átlagánál.

A felmelegedés 100 év alatt eltünteti a sarki jellegű ökoszisztémák egy részét, más övezeteket vándorlásra késztet, kb. 500 km-rel észak felé. A várható körülmények közt tehát számos fafajtának el kell tűnnie, mert nem tudja majd követni az éghajlati zónahatárok eltolódását. Nyilvánvaló, hogy a klímaváltozásnak hatással kell lennie bizonyos állatfajok elterjedésére és populációik egyedszámára.

A felszín és a légkör állandó kölcsönhatásban van, mely folyamatok során több egymással párhuzamos visszacsatolási mechanizmus is érvényesíti hatását. Az üvegházhatás problémáján kívül jelentős gondot okoznak az elsivatagosodási folyamatok, a légköri aeroszolok mennyiségének növekedése, a savas eső kialakulása, az egyre növekvő aszályok. Ezen folyamatok az elkövetkezendő évtizedekben az éghajlat megváltozásához vezethetnek.

5.4.2. Az Éghajlatváltozási Keretegyezmény és célkitűzései

"Ezen Egyezménynek (…) végső célja (…) az üvegház-gázok légköri koncentrációinak stabilizálása olyan szinten, amely megakadályozná az éghajlati rendszerre gyakorolt veszélyes antropogén hatást."

A 70-es évek végétől kezdődően számos tudományos és szakma-politikai fórum foglalkozott ezzel a témával. A 80-as évek második felére a szakértők és politikusok között egyetértés alakult ki abban, hogy az éghajlatváltozás nagyfokú kockázatának mérséklése érdekében cselekedni kell. E felismerés vezetett a nemzetközi környezetvédelmi együttműködések kiteljesedéséhez és végső soron - az 1992. évi, az ENSZ keretében Rio de Janeiróban megtartott világkonferencián - az Éghajlatváltozási Keretegyezmény kidolgozásához.

Lényege, hogy az üvegházhatású gázok múltbeli, és nagyrészt jelenlegi kibocsátásáért, alapvetően a fejlett országok a felelősek, ezért a kibocsátás-csökkentésért, a negatív hatások ellensúlyozásában is nekik kell vezető szerepet vállalniuk. A cél az éghajlati rendszer megóvása, mely probléma kezelése a méltányosság és a közös de differenciált felelősség elvének, és az országok különböző teljesítőképességének figyelembevételével képzelhető el, azaz a fejlett és fejlődő országok szoros együttműködésével.

1997 decemberében a Keretegyezmény aláírói elfogadták az ún. Kyotói Jegyzőkönyvet, amelyben az országok már konkrét határidőkkel számszerűsített kibocsátás-csökkentést vállaltak. Globális szinten a felek (az úgynevezett átmeneti gazdaságú országok kivételével) az 1990-es év kibocsátási értékének 5.2%-os csökkentését célozták meg a 2008-1012-es időszakra. A vállalás értéke országtól függően változik. A 8%-os kibocsátás-csökkentéstől a 10%-os növekedési lehetőségig.

A klímatárgyalásokat az ENSZ Környezetvédelmi Programján belül működő a Klímaváltozási Keretegyezményért felelős titkárság szervezi. Évente egyszer a részes felek konferenciát tartanak, amin az adott évben tartott előkészítő tárgyalások javaslatait vitatják meg, fogadják/nem fogadják el.

A klímatárgyalásokon folyamatosan szereplő legfontosabb kérdések közé tartoznak:

hogy a Keretegyezményben elismert felelősségi elv alapján, hogyan, milyen módon támogassák a fejlett/fejlettebb országok a fejletlen/fejletlenebb országokat azok kibocsátásának csökkentésében és az ahhoz szükséges kapacitások kiépítésében, és milyen módon kompenzálják a kibocsátás- csökkentés miatt esetleg felmerülő negatív hatásokat elszenvedőket.

legyen-e ún. negatív vagy pozitív lista, ami meghatározná, hogy mely típusú technológiák lennének kibocsátás csökkentőként elismerhetők, és melyeket nem lehetne semmiképp elfogadni. Fontos, hogy mely esetekben legyen nemzetközi illetve nemzeti lista.

sok ország kardoskodik amellett, hogy ne csak a kibocsátás-csökkentés legyen támogatott, hanem az ún. nyelők használata is (erdők).

alapvető probléma a kibocsátási szintek, csökkenések meghatározásának, mérésének módszertana, valamint hogy milyen következményekkel járjon a vállalások esetleges nem teljesítése, és hogy azokat milyen testület, milyen hatáskörökkel felügyelje.


Főleg az Egyesült Államok nyomására bevezették a "rugalmas mechanizmusokat". Ezek közgazdasági háttere, hogy egy fejlett gazdaságú, magas technikai színvonalú országban egységnyi üvegházgáz kibocsátás-csökkentés elérésének magasabb a költsége, mint egy fejletlenebb gazdaságú országban. A rugalmas mechanizmusok elve szerint globálisan nagyobb kibocsátás-csökkentés érhető el, ha a fejlett országok által a fejletlenebbekben eszközölt kibocsátás csökkentést eredményező beruházásokat úgy ösztönzik, hogy a csökkentés eredményét a beruházó országok valamilyen módon sajátjukként számolhatják el. (ez az ún. tiszta fejlesztési mechanizmus és együttes végrehajtás). Ugyanakkor lehetőség lehetne az is, hogy a vállalásuknál jobban szereplő országok eladják a tényleges teljesítményük, és a vállalási mennyiség közötti szennyezésre való jogot azon országoknak, amelyek nem teljesítették a vállalt csökkentést (ez az ún. kibocsátás kereskedelem)


Az országok természetes módon törekszenek a maximális érdekérvényesítésre. Sok fejlődő ország határozottan követeli, hogy konkrétan határozzák meg, milyen formában, mennyivel támogatják a fejlettebb országok az ő kibocsátás csökkentő intézkedéseiket, illetve az ehhez szükséges kutatási, ellenőrzési kapacitások kiépítését. A nagyon-nagy kibocsátású fejlett országok (USA, Hollandia, Kanada, Ausztrália stb.), leginkább a kibocsátás-kereskedelemben érdekeltek, hiszen saját gazdaságukra ez van a legkisebb hatással, s ez kínálkozik a legolcsóbb megoldásnak. Sokszor hangoztatott ellenérv, hogy a kereskedelem széleskörű elterjedése nem csökkentené globálisan az üvegházgázok kibocsátását, mert:

a kereskedni szándékozó ország előre eldönti, hogy nem hoz semmiféle csökkentési intézkedést, mert olcsóbban megússza, ha kibocsátási jogot vásárol. Ebben az esetben egyértelmű, hogy nem történt tényleges csökkentés.

ha egy ország nem teljesíti a vállalásait, akkor a következmények alól mentesülhet egyszerű kibocsátási jog vásárlással. Vagyis nincs szigorú kényszerítő körülmény.

mindeközben alig esik szó a megújuló energiaforrások, az energiahatékonyság támogatásárólRettentően bizonytalanok a kibocsátási szintek megállapításának mechanizmusai, ami elengedhetetlen lenne a JI

(együttes végrehajtás) projektek elterjedéséhez. A JI tűnik a leghatékonyabb tényleges kibocsátás csökkentő mechanizmusnak.

Magyarország viszonya a klímatárgyalásokhoz

Magyarország kibocsátás csökkentés vállalása 6% az 1985-87-es bázisévek átlagához viszonyítva. A Magyar Kormány 2000 szeptemberében elfogadta Magyarország Klímastratégiáját (pontos cím: A klímavédelem

magyarországi stratégiájáról, 39. Határozatok Tára, 2206/2000/IX.13 Kormányhatározat). Ez mindenképpen előrelépés, annak ellenére, hogy komoly hatással lesz a gazdaságra. Ugyanakkor, tekintve a gazdasági, szociális következményeket, egy ilyen stratégiának a hatékonyság, és a körültekintő szemlélet érvényesülése érdekében, széleskörű kormányzati, szakmai, társadalmi egyeztetés eredményeként kellene megszületnie. A legtöbb EU tagállamban, és közép-kelet-európai országban komoly állami apparátus foglalkozik a kérdéssel, hiszen felismerték annak jelentőségét.

Mint annyi más esetben is fontos kérdés, hogy meglegyen a kérdést ismerő, beruházókat eligazító, és azokat ellenőrző, a magyar érdekeket szem előtt tartó állami intézményi rendszer.

Rövidítések, kifejezések jegyzéke

GHG: (greenhouse gas) = üvegházgázok, melyek közül a Jegyzőkönyv a következőkre vonatkozik: CO2, CH4, N2O, SF6, valamint a halogénezett szénvegyületek, és perfluorokarbonok.

UNFCCC: (United Nations framework Convention on Climate Change) = a keretegyezmény hivatalos neveCoP: conference of Parties = Részesek konferenciája, az aláíró felek éves konferenciájaG77-ek csoportja + Kína: a tárgyalásokon alapvetően hasonló érdekű fejlődő országok csoportjaUmbrella Group: a legfejlettebb, leggazdagabb, legnagyobb szennyező országok elnevezéseFlex-mex: (flexible mechanisms) = rugalmas mechanizmusokET: (emission traiding) kibocsátás-kereskedelem, vagy kibocsátási jog kereskedelem"Forró levegő": a kibocsátás-kereskedelem során eladott szennyezési jog, ami legálisan, áruként szerplő jog a

globális felmelegedés fokozásáraCDM: (clean development mechanism): tiszta fejlesztési mechanizmus, egy kibocsátási csökkentési

kötelezettséggel bíró ország, és egy fejlődő ország közötti technológia átadás segítését szolgáló mechanizmusJI: (joint implementation): együttes végrehajtás. Két kibocsátás csökkentési kötelezettséggel bíró orzság közötti

technológia-átadás segítését célzó mechanizmusCAN: (Climate Action Network) = Nemzetközi NGO hálózat amely a klímakérdéssel foglalkozikCNE: (Climate Network Europe) = a CAN európai tagozataCAN-CEE: (Climate Action Network- Central and Eastern Europe). A CAN közép- és kelet-európai tagozata



5.4.3. Légköri aeroszolok, levegőminőség-romlás

33. ábra: A légköri aeroszolok természetes és antropogén eredetű forrásai és fajtái

Annak ellenére, hogy a természetes eredetű aeroszolok mintegy 90%-át teszik ki az összesnek, mégis gyakran, az antropogén forrású részecskék szerepe domináns lehet. Ezek legfontosabb forrásai a por, korom, hamu, illetve ipari tevékenységek kísérőjeként is szolgálnak. Végül a biomassza égetéséből, a nem metán szerves szénhidrogénekből származó szerves aeroszolok mennyisége sem elhanyagolható.

Gyakran az éghajlati feltételek befolyásolják a légköri aeroszolok koncentrációját, a légköri szennyező anyagok terjedési folyamatait, máskor pedig az éghajlat módosulását eredményezheti a részecskék nagy tömegű jelenléte. Pl. a

vulkánkitörések időszakos klímamódosító hatása bizonyított. Egy esetleges atomrobbantás követő ún. "nukleáris télnek" szintén jelentős módosító hatása lenne.

5.4.4. Sivatagosodás, aszályok,

Az aszály az emberiséget sújtó egyik legsúlyosabb természeti csapás, mind a gazdasági károkat, mind az emberéletekben okozott veszteségeket tekintve. Idő- és térbeli kiterjedését, valamint kifejlődésének és fennmaradásának időtartamát tekintve eltér az egyéb - általában hirtelen fellépő és rövid ideig tartó és többé-kevésbé területileg korlátozott - természeti csapásoktól.

Az aszály definícióját az egyes tudományágak másként értelmezik. Valamennyi megközelítés közös eleme azonban, hogy az aszály vízhiányhoz kapcsolódik. Az aszályhelyzeteket és a velük járó definíciókat a következmények alapján a következőképpen osztályozhatjuk:

meteorológiai, hidrológiai, mezőgazdasági, (agronómiai) gazdasági (ökonómiai) aszály.

Hasonlóképpen nem kellően tisztázott a szárazság és az aszály szétválasztása sem. Az egyik féle megközelítési mód, Varga-Haszonits (1985) szerint a szárazságon rövidebb, vagy hosszabb ideig tartó csapadékszegény időjárás értendő. Másképp fogalmazzák a mezőgazdasági szakemberek és megint másként a meteorológusok Az aszály kifejezés használatakor mindig hosszabb ideig tartó és jelentős mértékű szárazságról beszélünk.

Felmerülhet az kérdés, hogy az utóbbi években a gyakrabban előforduló aszályos időszakok már a feltételezett éghajlatváltozás indikátorai? Annyi bizonyos, hogy az utóbbi 15 esztendő csapadékösszegeiben jelentős, statisztikailag kimutathatóan szignifikáns csökkenés mutatkozik. Ugyanakkor nem csak a csapadékmennyiség adatsoraiban mutatható ki változás, hanem a téli félévre számított talajnedvesség értékében is észrevehető a csökkenés. Az aszálygyakoriság


Egyes kutatók szerint Európa és Észak-Amerika felett állandó aeroszolfelhő lebeg, s eben az évszázadban az antropogén eredetű kén-dioxid kibocsátás az ötszörösére emelkedett az északi féltekén.


eddigiekben tapasztalt növekedése és az éghajlatváltozás lehetséges regionális következményeinek figyelembevételével a következő általános hatásokra lehet számítani Magyarországon:

az elhúzódó száraz időszakok nem csak a termesztett növényeket, hanem a természetes növénytakarót, illetve a felszíni és felszínalatti vizeket is károsítják;

a feltételezett éghajlatváltozás következményeként, a természetes környezet és a művelt területeken egyaránt növekedhet a talajok károsodása;

a lehetséges hatások kiterjedhetnek a természetes flórára és faunára, beleértve az élőhelyek károsodását és a biológiai sokféleség (biodiverzitás) csökkenését;

a természeti és társadalmi-gazdasági rendszerek sérülékenysége arányosan növekedhet az éghajlati és más természeti, ökológiai viszonyok változásának a mértékével.

Az elmúlt években a harmadik világ országaiban (Sahel-övezet) az aszály oly méreteket öltött, hogy a lakosság nem volt képes önmaga számára előállítani az élelmet és az ivóvizet. A globális felmelegedés révén a sivatagokat körülvevő száraz területek mind veszélybe kerülhetnek, s potenciális sínterei lehetnek az eddiginél lényegesen kiterjedtebb elsivatagosodásnak, nagy aszályokkal és éhínséggel kísérve.

5.4.5. ENSZ Egyezmény az Elsivatagosodás és Aszály elleni küzdelemről

Az elsivatagosodás globális probléma, amely számos fejlődő ország mellett egy sor fejlett és más országot is érint. "Az elsivatagosodás ma a földi népesség körülbelül egyhatodát, a szárazföldi területek 70 %-

át érinti. Az elsivatagosodás legnyilvánvalóbb hatása a terjedő szegénységen túlmenően az, hogy leromlik a …legelőterület minősége …, a szárazföldeken tovább csökken az azok 47 százalékát kitevő termőtalajú területek termőképessége …, valamint fokozódik az öntözött szántóterületek leromlása …"

("Feladatok a XXI: századra" 12. Fejezet)Az egyezmény négy fő alapelv (3. Cikkely) figyelembevételével lett nemzetközi jogi keretbe foglalva:

"a Részes Felek biztosítsák, hogy az elsivatagosodás leküzdésére és/vagy az aszály hatásainak enyhítésére és megelőzésére irányuló programok kidolgozásáról és végrehajtásáról szóló döntések a lakosság és a helyi közösségek részvételével történjenek, és hogy magasabb szinten olyan feltételek legyenek, amelyek elősegítik a cselekvést nemzeti és helyi szinten;

"a Részes Felek a nemzetközi szolidaritás és összefogás szellemében javítsák az együttműködést és a koordinációt szubregionális és nemzetközi szinten, és jobban összpontosítsák a pénzügyi, személyi, szervezeti és technikai erőforrásokat oda, ahol azokra szükség van;

"a Részes Felek a kormányzat, a közösségek, a nem-kormányzati szervezetek és a földtulajdonosok között minden szinten megvalósuló összefogás, együttműködés szellemében érjék el a természet, valamint a föld és a csekély vízkészletek értékének jobb megismerését és megbecsülését az érintett területeken, és törekedjenek a fenntartható használatukra; és

"a Részes Felek maradéktalanul vegyék figyelembe az érintett fejlődő ország Részes Felek sajátos szükségleteit és körülményeit, közöttük is különösen a legkevésbé fejlettekét."

A fenti alapelvek és célkitűzések alapján indult meg az egyezmény szövegezési munkája 1993-ban. Az egyezményt végső formájában 1994 júniusában fogadták el Párizsban. 1994 október 14-én nyitották meg aláírásra. 1995 októberéig 107 ország írta alá.


Már jelenleg is vannak olyan területek- különösen az Alföldön - amelyek sérülékenysége azt a szintet is elérte, hogy már a közeljövőben is gazdálkodás váltásra volna szükség. Így ezeken az érzékeny, sérülékeny területeken olyan fenntartható fejlődési programokra van szükség a szárazság okozta károk enyhítésére, amelyek a hagyományoknak megfelelő kis közösségek összefogásán alapulnak, a helyi szociális és munkalehetőségeket javítják, ugyanakkor a környezettel is harmóniában valósulnak meg.


6. AZ ÓZONLYUK KIALAKULÁSA ÉS PROBLÉMÁJA

6.1. ÓZONPAJZS ÉS UV SUGÁRZÁS

Az 1980-as évek közepén találta szemben magát az emberiség az első, igazán globális méretű környezeti problémával: a sztratoszférában található és a Föld élővilágát a káros ibolyántúli sugárzástól védő ózonréteg károsodásával.

A légköri ózon 10%-a a troposzférában, 90%-a a sztratoszférában található (34. Ábra). Fotokémiai reakciók révén mindkét régióban folyamatosan lebomlik és új keletkezik. A két rétegben egymással ellentétes mértékben változik az ózon koncentrációja, de mindkettő az ember és a földi élővilág számára kedvezőtlen következményekkel jár.

34. ábra: A légköri ózon előfordulása a troposzférában és a sztratoszférában

Ahhoz, hogy pontosan lássuk a sztratoszférikus rétegben lezajló ózonbontó folyamatokat, közel 200 fotokémiai egyenletet kellene felírnunk. Jelen esetben a két legfontosabb klorofluorokarbon egyenletét mutatjuk be, melyből jól látható az ózonréteg lebomlásának vázlatos folyamat klór-monoxid (ClO) indikátorgáz felhasználásával.

A legfontosabb klorofluorokarbonok: Reakciók:

CFCl3 (Freon-11) CFCl3 + hv = CFCl2 + Cl CF2Cl2 (Freon-12) CF2Cl2 + hv = CF2Cl + Cl O3 + Cl = O2 + ClO ClO + O = O2 + Cl

A Napból jövő ibolyántúli (ultraibolya) sugárzás fő hullámhossztartományai: UV-C, 200-280 nm, erősen karcinogén sugárzás, a sztratoszférikus ózonréteg a nagy részét elnyeli, UV-B, 280-315 nm, a Földet érő napsugárzásnak alig 0,5%-át teszi ki. UV-A, 315-400 nm, a napsugárzás túlnyomó részét képezi.

Az ultraibolya sugárzásnak a sztratoszférikus ózon lebomlásával fokozódó hatásai, betegségek:

Eritéma (leégés): UV sugárzás által keltett gyulladásos reakció, melyet a bőrerek tágulása jellemez és a bőrerek megnövekedett áteresztőképessége és folyadékkiválás (ödéma, hólyagosodás) követ. A bőrpír mértéke a minimális eritéma-dózis (MED). 1 MED az a legkisebb energiamennyiség, amely 24 óra alatt kivált egy pontosan meghatározott eritéma-reakciót. 4 MED fájdalmas napégést, 8 MED hólyagosodást okoz. A leégést az UV sugárzás okozta DNS károsodás idézi elő.



Szemkárosodások: a szem külső keratinos rétege, amely a szaru- és kötőhártyából áll, elnyel minden 290 nm-nél hosszabb hullámú UV sugárzást, amely photokeratitist (hóvakságot) okoz. A szemlencse csaknem teljesen elnyeli a sugárzás megmaradó részét, ami hályog kialakulásához vezet. Ez a betegség az esetk több mint felénél, vaksággal végződik.

Az immunrendszer gátlása: az UV-B sugárzás mind állatkísérletekben, mind emberen visszaszorítja az immunvédekezést. Az immunrendszer részleges inaktiválása fokozza a fertőző betegségek iránti fogékonyságot. Az immunrendszer fény fokozta elnyomása vírusfertőzéseknél is kimutatható. Az UV sugárzás súlyosbíthatja a HIV-fertőzés tüneteit, illetve negatív hatással van a gombás fertőzésekre is.

Bőrrák: - melanóma: amely az UV sugárzás ellen védő pigmentet termelő sejtek elváltozását jelenti (lehet göbös, felületi szóródású, "sarkvidéki" szeplős melanóma stb.) Elsősorban a fiatalok körében pusztító, súlyos tumor, mely esetben a betegek 40%-a elhalálozik 5 éven belül. - nem melanocitikus bőrrák: (bázissejtrák és pikkelysejtrák) ez általában az idősek

betegsége, viszonylag jó gyógyulási kilátásokkal. A bőrrák kiváltásában a legaktívabb a 290-320 nm hullámhossz tartományú UB-B sugárzás

A sztratoszférikus ózon elvékonyodását mindkét félteke fölött a sarkoktól az egyenlítőig megfigyelték. Fő okozói a már korábban is említett, ember által termelt, nagyrészt szintetikus vegyületek, de a troposzféra megváltozott éghajlati viszonyai is befolyásolják a sztratoszféra hőmérsékletét és vegyi folyamatait. .

1987 szeptemberében öntötték végső formába a nemzetközi környezeti törvénykezésben határkőnek számító montreali jegyzőkönyvet, az ózonréteget károsító anyagokról. A jegyzőkönyv, melyet 175 állam írt alá, és amelyet 1987 óta többször megerősítettek, mintegy 95, ózonréteget károsító vegyszer fokozatos kivonására és megszüntetésére szólít fel, ilyenek például a klór-fluor-szénhidrogének (CFC), a halonok (halogénezett szénhidrogének), a fluorozott szénhidrogének

(HCFC), és a metil-bromid. Az egyezmény értelmében az ipari országoknak 1996 elejére kellett beszüntetniük a CFC gyártását. A fejlődő országoknak viszont 1999-ig kellett befagyasztaniuk CFC fogyasztásukat és gyártásukat, és 2010-ig kell teljesen kivonniuk a forgalomból ezeket a vegyszereket.

Mindeddig azonban csekély haladás látható, mivel az ózonréteg tovább pusztul olyan vegyi anyagok miatt, amelyek évtizedek során alakultak ki a sztratoszférában. Ennek eredményeképpen még mindig minden évben az addigi legnagyobb ózonlyuk tűnik fel az Északi- és Déli-sark fölött, veszélyeztetve az ott élő emberi és vadpopulációkat.

1994. évi UNEP előrejelzés szerint több évtizeden át tartó 10%-os ózoncsökkenés évente kb. 250.000-rel több nem melanocitikus bőrrák előfordulást von maga után.

A sztratoszféra életfenntartó ózonrétegének bomlása nem elszigetelt jelenség, hanem kölcsönhatásban van több, a légköri viszonyokat destabilizáló folyamattal. Pl. az ózonbontásban résztvevő gázok üvegházhatást is kifejtenek. A sztratoszféra ózonvesztése nyomán a troposzférában több ózon képződik.


A kutatók becslése szerint, ha valamennyi ország teljes mértékben betartja a jegyzőkönyvben foglaltakat, akkor a következő néhány évben az ózonpajzs fokozatosan kezd felépülni, és az 1980 előtti szintre várhatóan 2050 körül áll vissza.


35. ábra: Halogén-szénhidrogének emberi egészségre gyakorolt hatásainaklehetséges mechanizmusai

Az üvegházhatás lehűti a sztratoszférát, ami további ózonvesztést idéz elő. Végül a fokozott UV sugárzás érzékenyen érinti a fitoplanktont, csökkentve az óceánok szén-dioxid elnyelő képességét



Irodalomjegyzék

Agócs József: A bioszféra piacaIn.: Harmadik part, 11. 1992.pp.36-42Antoni Ferenc: A Föld nevű űrhajó lassan megtelikIn.: Körny. Véd., 1990.pp.12-13Baade, Fritz: Versenyfutás a 2000 évigBp.: Közgazd. És Jogi K., 1965.- 261 p.Balogh János: A megsebzett bolygóBp.: Móra, 1985. -149 p.Bernek Ágnes: A fejlődő országok népességének elemzési helyzeteBp. ELTE, 1992.pp. 29-45Brown, Lester R.: Felgyorsult történelemIn.: A világ helyzete 1996. pp.1.-19.Clark, William C. : Föld és emberiségeIn.: Tudomány, 5. 1989. 11.pp.7-14.Chandler, William H. -Makarov, Aleksej A. - Dadi, Zhon: A szovjetunió, Kelet-Európa és Kína energiahelyzeteIn.: Tudomány, 6. 1990. 11.pp.62-69.Crosson, Pierre R. -Rosenberg, Norman J.: Mezőgazdasági stratégiákIn.: Tudomány, 5. 1989. 11.pp.96-106Davis, Ged R.: Energiával a FöldértIn.: Tudomány, 6. 1990. 11.pp.10-17.Dürr János: Apadó Források. A Föld a '90-es évekbenIn.: Természet világa, 122. 1991.2.pp.68-73.Erdős Ferenc – Lehmann Antal: A környezetváltozás és hatásaiBp.: Mezőgazd. K., 1984.-299 p.Európa környezetéértIn.:Körny.fejl. 2.1991.pp.8-9., 84-88Fejlődés megmaradás melléklet. HVG 1996.33. szám pp. 49-57.Fenntartható Fejlődés Bizottság: ENSZ Egyezmény az Elsivatagosodás és Aszály elleni Küzdelemről, 1995. pp. 5-11.Fridrich Róbert: Globalizáció és környezetMagyar Természetvédők Szövetsége, 2002.pp.2-8, 13-15.fleisher Tamás: Környezetdiplomácia: károk és költségek. Gazdasági és gazdaságpolitikai megfontolások a 200-ig várható környezetvédelmi nemzetközi egyezményekkel kapcsolatbanIn.: Öko., 1. 1990. 1.pp.49-57Fröster Gyula: Quo vadis...?In.: Holocén évkönyv 1989-90 Emlékszám, Miskolc 1990.pp.216-231Görög Tibor – Darai L. Mihály: Ökopesszimizmus – technooptimizmus és korunk globális problémáiBp.: MM., 1984.-85 p.Dr. Karász Imre: KörnyezetbiológiaBp. Nemzeti Tankönyvkiadó, 1992.pp.67-75.Keyfitz, Nathan: TúlnépesedésIn.:Tudomány, 5. 1989. 11.pp.82-96.Közös jövőnk: A Környezet és Fejlesztés Világbizottság jelentése/ szerk. Persányi MiklósBp.: Mazőgazd. K., 1988. -.404p.



Dr. Lányi György: Ökológia tényről tényreBp. Környezet és Fejlődés Kiadő, 1998. pp. 52-53, 72, 87Major István: Lesz-e sas 200-ben?Bp.: Natura, 1979. - 191 p.Marx György : Létezésünk kockázataIn.: Természet Világa, 123. 1992.1.3-7.,2.57 -61.McRea, Hamish: A világ 2020-ban. Versenyben a hatalomért, kultúráért, jólétértBp. Adu Print, 1996. - 335p.Medvigyné Farkas Adrienne: Ökológiai katasztrófák. Az emberiség jövőjét fenyegető veszélyekIn.: Fr. Műsz. Táj., 22. 1990.2.9-18Myers, Norman: A süllyedő bárkaNánási Irén: Humánökológia, Medicina Könyvkiadó Rt. 1999. pp. 32-45Bp.: Natura, 1982-189 p.Nováky Béla: A globális éghajlati változások társadalmi-környezeti vizsgálataIn.: Vízügy. Közlem. 71.1989.4.pp.540-541.Odzuck, Wolfgang: Meddig szennyezhető a Föld?Bp.: Mezőgazd. K., 1987.- 256 p.Postel, Sandra: Tagadás a döntő évtizedbenIn.: Világ. Helyz., 1992.pp.1-6, 192-193Sárfalvi Béla: A világnépesség növekedéseBp. ELTE, 1992. pp.5-21Sebeők János: Mona Lisa az őserdőben–a bioszféra jogegyenlőségérőlIn.: Magyar narancs, 5. 1993.5.p.26.Schneider, Stephen H.:A változó éghajlatIn.: Tudomány, 5. 1989.11.pp.26-30Tompa Károly: Az emberiség erdővagyonaIn.: Élet és tud., 46.1991.45.pp.1412-1413.Young, John: A Föld kizsákmányolásaIn.:Világ.helyz.1992.pp.99-117,215-219Vida Gábor:Helyünk a bioszférábanTypotex,2001. pp.41-42, 76-81Vit László:Mit remélhet Riótól a világ?In.:M.Nemz.,55.1992.129.p.6Ward, Barbara- Dubos, René:Csak egyetlen Föld van. Egy kicsiny bolygó karbantartási gondjaiBp.: Közgazd. K.,1975.-389 p.Wilson Edward O.:Veszélyben a biológiai változatosságIn.:Tudpmány,5.1989.11.pp.44-50.


globális - ecolinst.hu · globális problémák globális problémák harmadik, átdolgozott...

Documents