N Y i L T s T R u K T ú R á K m Ű v É s Z E T i E G Y E s Ü L E T O p E N s T R u c T u R E s A R T s O c i E T Y• 2 0 1 5

GONDOLATOK

A FEKETE

NÉGYZETKÖRÜL

THOUGHTS

AROU

NDTHE

SQU

ARE

BLACK

de egyúttal azt is, hogy nem arra szolgál.Nem is a kiállítóterem, mint közeg miatt,hanem mert fordítva volt odahelyezve.A szignót is észrevehette a néző, és akkorelgondolkodhatott arról, hogy mit is lát. mitkeres ez a tárgy egy képzőművészeti kiállí-táson, miért szignálta valaki? Duchamp fel-tételezhette, hogy a nézők meglepődnek,meghökkennek, zavarba jönnek, azonbannem érdekelte, hogy mit éreznek. Elég volt,hogy tudhatta, nem azt, amit egy ilyenkvázi-szakrális helyen a látogatók érezniszoktak és akartak.

malevics viszont, éppen ellenkezőleg,mintegy egymásba préselte az érzékeléstés a gondolkodást; őt, ahogyan mondta,egyedül „a tiszta érzés” érdekelte. Nem írtale szövegeiben, miféle érzés; számára magaaz érzés volt fontos, nem az érzékelés vagya gondolat.

Duchamp minden bizonnyal tudta, hogyamit művészetnek és műalkotásnak mon- 3

1915 decemberében állította ki malevicspéterváron Fekete négyzet címen híressévált képét. Két évvel később, 1917 áprilisá-ban New Yorkban állította ki Duchamp anem kevésbé híres, Szökőkút című és „R.mutt” névvel szignált vizelőcsészét. úgytűnhet, és volt, akinek úgy is tűnt, hogy akettőnek semmi köze sincs egymáshoz.malevics „négyzete” – ez állt A tárgyatlanvilág című 1927-es könyvében a mű fény-képe alatt – híján van minden iróniának,Duchamp gesztusa viszont, ahogyan eztsokszor megállapították, ironikus. mégisrokonok, rokoníthatók: mindkét tárgy aztproblematizálja, azt a kérdést provokálja,ha ezt egymással ellentétes módon tesziis, hogy mi a műalkotás, mi a művészet.

Duchamp szignált és kiállításra bekül-dött vizelőcsészéjével elválasztotta egy-mástól az érzékelést és a gondolkodást, ésfigyelmen kívül hagyta az érzést. A nézőérzékelhette, hogy amit lát, vizelőcsésze,

ANDRás sáNDOR

Malevics Fekete négyzete 1 91 5–201 5

az eszteticizmust összekapcsolja a tárg-gyal.” (Dumont, 50) „A festő képe talán kétés fél kiló, amit azonban a kép ábrázol, tíze-zernyi mázsa képzeletét is ébresztheti. ilye-nek »a valóság« »valós« jelenségei. […] Aház valóságát csak egy bennünk lévő érzés-sel állapíthatjuk meg, ami azonban csak abennünk lévő ház valósága lesz. […] minden,ami hat, egy valós érzéshez vezet. Ezértnem mondható, amit állítanak, hogy a festő

vette a közönséges élet egy darabját, és úgyhelyezte, hogy annak hasznos jelentőségeeltűnt az új cím és szempont alatt – új gon-dolatot teremtett a tárgy részére.”(schwarz, 43) Duchamp mutt ura arról fel-tűnés nélkül hallgatott, mi az az új gondo-lat és mit érez, aki rátalál.

malevics 1922-ben: „A tökéletes tárgy-talanság kivezet az eddigi művészet tarto-mányából, mert az csak arra szolgált, hogy 5

danak, érzés dolga is, nem csak az érzékelé-sé. A Nagy üveg címe bizarr, a látványtazonban nem segít értelmezni (bár azótasokan kísérleteztek vele).

malevics is biztosan tudta, hogy a Feke-te négyzet fehér alapon, amely az 1915-öskiállításon a mennyezet magasában függött– és amelyről azt mondta: „a mi időnk mez-telen, rámátlan ikonja” –, tárgy, és nem illika tárgytalan világba. ám őt csak az érzésérdekelte, amelyből a kép keletkezett, ésamellyé a nézőkben kellett válnia. Nem voltkérdés, hogy a néző mit lát, mit érzékel, leg-feljebb az, hogy mit gondol róla. viszont,ahogyan Duchamp nem törődött azzal, mitérez a néző, malevics azzal nem törődött,mit érzékel és mit gondol róla. Hiszen ahhoztudni, legalábbis érezni kellett volna, hogymi az, amiről bármit is gondolhatna. male-vics számára kimondhatatlan volt, és haddtegyem hozzá, mások számára is az maradtmindmáig.

Duchamp esetében viszont, hogy mi azaz „R. mutt” névvel szignált és Szökőkútmegnevezésű felfordított vizelőcsésze,kimondható volt – hiszen éppen mostmondtam ki. csak az volt megmondhatat-lan, mi az az így kimondott, körülírt tárgy,hiszen szobornak aligha volt nevezhető.Tréfa? Komoly dolgok között komolytalan-

ság? És hogyan, milyen alapon választot-ták be a kiállítandó alkotások közé? Alap-talanul?

Nos, ezt nem tudom mások helyetteldönteni. viszont megmondom, mi az, amiteddig jelezni igyekeztem.

Az itt kiállított tárgyak és tárgyakkal esz-közölt, mondhatni közvetített árnyékokolyan gesztussal kerültek elő és kerültek ide,amely egyszerre malevicsé is, Duchamp-éis. Komolyak is, tréfásak is, és mindegyiküka maga más-más módján, de felettébbkonkréten, felveti a talán elsődleges kér-dést, hogy mi is az ilyen ihletett és válasz-tott gesztusegyüttes 2015-ben, már ami ahatását illeti. manapság, az elektronikasegedelmével olyan tárgytalanságok ishatékony tények lehetnek – akad rájuk jópélda ezen a kiállításon –, amelyekről male-vicsnek és Duchamp-nak legfeljebb fantaz-magorikus elképzelései lehettek, ma viszontegy ötéves gyerek is vidáman játszik velük.

mi az ilyen gesztusegyüttesnek és tár-gyatlan tárgynak, vagy tárgyas és társastárgytalanságnak az illetékessége? csakannyit mondhatok, hogy – ha úgy tetszik –mindegyikük illik és illetlenkedik.

Duchamps 1917-ben: „semmi jelentősé-ge, hogy mutt úr saját kezével készítette-ea szökőkutat, vagy sem. Ő váLAsZTOTTA.4

András Sándor és Orosz Márton, a Vasarely Múzeum igazgatójaSándor Andrá and Márton Orosz, director of the Museum Vasarely

megkísérlem egy általánosítással: igényé-ben és szándékában, sőt eltökéltségébentranszcendálta a múlt még meglévő ésérvényben tartott művészetét, társadalmátés emberét, vagyis az antroposz addig érleltjellegét. Az avantgárdnak akkoriban nemmondható Rilke írta az Orpheusz-szonette-iben: „Ott lép egy fa, ó tiszta túllépés”, „Dasteigt ein Baum, o reine Übersteigung”. maúgy tűnik, efféle, bármiféle transzcendensszándék nincsen, illetve nem is lehetséges.

képe nem valós, mivel valóság csak a ter-mészetben van. »valóságon« saját belsőérzéseinket kell értenünk, külső jelenségekhívják őket elő.” (Dumont, 168 sk.) Hangsú-lyozom: jelenségek hívják őket elő, nemvalóságok; a gondolatok sem valóságok.

valaki valamikor az 1980-as években aztmondta, hogy malevicsnek azokban a forra-dalmas időkben volt egy „tézise”, amelyenaz avantgárd alkotások és gesztusok alapul-tak. Nem mondta, milyen tézis, de én most 76

valóban? Nem tűnhet úgy, hogy most min-den csakis egy transzgresszió, túllépés zava-ros folyamatában tapasztalható? Tényleg?És ugratni akarok? vagy ugrásra késztetek?

malevics, ahogyan ez az 1950-es évek-ben kiderült, sokat írt arról, amit ő szupre-matizmusnak mondott és „az érzés szupre-máciájáról” gondolt. viszont mindaz, amit írt,nem arról szólt, hogyan kell szuprematista

alkotásokat készíteni és érezni. Nem gyakor-lati eligazítást, vagyis használati utasítástadott. Ez a fiatal Wittgenstein egyik mondá-sára emlékeztet. állításainak együttese,mondta, létra, amit annak, aki felkapaszko-dott rajta, el kell dobnia. csatlakozom hozzá(legalábbis ebben): tessék az eddig itt hallot-takat eldobni, és megnézni a kiállítást, aztúgyis csak ki-ki maga élheti meg.

Beke László és Hervé FischerLászló Beke and Hervé Fischer

98

Malevich, too, was conscious that the Blacksquare on White plane, which hung on highfrom the ceiling at the exhibition of 1915 andwhich he called “the naked unframed iconof our times”, was an object and did not fitinto an objectless world. But he was onlyconcerned about the feelings that gave riseto the picture and those that were comingabout in the viewer. There was no uncer-tainty about what the viewers confronted,the most the artist was curious about whatthey thought about it. For Malevich it wasineffable to name the evoked feelings aboutan object that he could not define, and so ithas remained to this very day.

In the case of Duchamp, by contrast,there was no question about what thetopsy-turvy urinal entitled Fountain andsigned by “R. Mutt” could be named – I justsaid it. But it was not obvious what theobject so described was: it could hardly havebeen called a sculpture. Was it a joke? Some-thing facile among serious things? And howwas it selected for inclusion among otherworks of art? Was there a basis for that?

This I cannot decide for others. I can say,however, what I have been trying to sug-gest so far.

The objects and the shadows cast by theobjects exhibited here have come about and

have found their way here by virtue of agesture that combined Malevich’s andDuchamp’s. They are both serious andfunny, and in various and very concreteways, each raises the primary question:what such a selected gesture-complex is,as to its effect, in 2015? When, by elec-tronic means, objectless things can havean impact, of which there are convincingexamples in this exhibition, of which Male-vich and Duchamp could only have phan-tasmagorical imagination, and today afive-years-old child easily plays withthem.

What status such gesture-combina-tions, objectless objects, or objectivelyobjectless creations can have? All I can sayis that, if you like, all of them are properand improper at the same time.

Duchamp wrote in 1917: “Whether MrMutt with his own hands made the foun-tain or not has no importance. He CHOSEit. He took an ordinary article of life, placedit so that its useful significance disap-peared under the new title and point ofview – created a new thought for thatobject.” (Ades, 38) Duchamp’s Mr Mutt,however, kept inconspicuously silent aboutwhat the new thought was and what onefeels when finds it.

In December 1915 Kazimir Malevich exhibit-ed a painting in Saint Petersburg that cameto be famous as the Black square. Twoyears later in New York, in April 1917, Mar-cel Duchamp exhibited a urinal that he enti-tled Fountain and signed as “R Mutt”. Thetwo may seem to have nothing in common:Malevich’s square, as it was called in his1927 book The Objectless World, uses noteven a touch of irony. Duchamp’s gesture,by contrast, is ironical, as has been fre-quently claimed. And yet, the two are relat-ed: even if in a different manner, bothobjects raise or rather provoke the ques-tions: what is art, what is a work of art?

Duchamp, by submitting the urinal to anexhibition, separated perception and think-ing from one another, and ignored emo-tions. The viewer certainly recognized thathe/she was looking at a urinal, but also thatthis one does not serve the original purpose.Not so much because the object was set inan exhibition hall, more because it was

placed upside down. When noticing the sig-nature, the viewer could hardly help won-dering why an object like that was exhib-ited, why anybody would sign it. Duchampexpected surprise, consternation and con-fusion, but he was not concerned about theviewers’ feelings. It was enough for him tobe certain that they would not have theordinary emotions usual in such a semi-sacred place.

Malevich, by contrast, compressing per-ception and thinking, was only interestedin “pure feeling”, as he called it. He did notmake it clear what kind of feeling he had inmind; what mattered to him was feelingitself.

No doubt, Duchamp was aware that artand works of art were matters also ofemotions, not of mere perception andthinking. The bizarre title of his Great Glasscould hardly interpret what could be seen,however, a great many attempts havealready been made to its understanding.

sáNDOR ANDRás

MALeVicH’S BLAck SquAre 1 91 5–201 5

1110

real because reality exists in nature only.We should understand by ‘reality’ our owninner feelings as called forth by externalappearances.” (DuMont, 168f.) I shallempha size appearances call them forth,not realities, and thoughts, too, are appear -ances.

In the 1980s somebody asserted that inthose years Malevich had a “thesis” thatserved as the basis for avant-garde worksand gestures. The person did not name this“thesis”, but I will now make an attempt tosignal it with a generalization: by his need,intention, and even determination Malevich

Malevich wrote in 1922: “Perfect object-lessness leads out from the domain of artup to now because it served merely to com-bine estheticism with an object.” (DuMont,50) “A painter’s picture may weigh fivepounds but what the picture shows maycall forth the imagination of tens of thou-sands of pounds. Reality‘s ‘real’ appear-ances are like this. … We can only establishthe reality of a house by some inner feelingbut it will be the reality of the house in usonly. … Whatever has an impact leads toreal feelings. This is why it cannot be whatmany claim that a painter’s picture is not

It came to light only in the 1950s, thatMalevich wrote quite a lot about suprema-tism and “the supremacy of feeling”, How-ever, his writings did not tell how to makesuprematist works and how to percievethem. He gave no practical help, no direc-tions of use. This reminds me of a saying ofthe young Wittgenstein, published in 1918.His assertions, he said, are but a ladder;whoever climbs up on it should throw itaway. I follow his suggestion hereby: please,throw away whatever you have read so far,go and look at the exhibition – no one canhave another‘s experience, anyway.

transcended art, society, and people of thepast, that is the anthropos-idea that is stillvalid. Let me quote a line by Rilke not at allavant-garde in those days, from one of hissonnets to Orpheus: “A tree steps there, opure stepping beyond” (“Da steigt einBaum, o reine Übersteigung”). Transcen-dent intentions of this kind, or of any kind,seem nowadays non-existent, even impos-sible. But is that really so? Isn’t it rather thecase that everything can be perceived in achaotic process of transgression? Is thattrue? Am I pulling your leg or am I provok-ing to jump?

1514

kirstin ArNDT(1961 Otterndorf, Ludwigsburgban él – lives in Ludwigsburg, D)

cZeiZeL Balázs(1962 Budapest, itt él – lives in Budapest)

cím nélkül / Without Title, 2013pvc-lap (100 x 100 cm), sárgaréz gyűrűkPVC-plane (100 x 100 cm), bress ringsinstallálva / installed 80 x 75 x 33 cm

courtesy clement & schneider, Bonn (D)

Fekete könyv / Black Book, 2015100 oldal, papír, karton / 100 pages, paper, cardboard, 200 x 200 x 20 mm

1716 „131128”, 2015olaj, vászon / oil canvas, 90 x 100 cm

BuLLÁS József(1958 Zalaegerszeg, H, Budapesten él – lives in Budapest)

„120524”, 2015olaj, vászon / oil canvas, 120 x 95 cm

1918 Relatív feketék vi. 2013Relative Blacks VI. 2013

c-print, aludibond, 59 x 59 cm

Relatív feketék i., 2013Relative Black I. 2013

c-print, aludibond, 59 x 59 cm

erDŐDY József Attila(1969 Nagyvárad – Oradea, Ro – Budapesten él – lives in Budapest)

2120

Hervé FiScHer(1941 párizs, montréalban él – paris, lives in montréal, canada)

art – vie – philosophie, 2014művészet – élet – filozófia, 2014

akril, vászon / acrylic on canvas, egyenként / each 91 x 91 cm

starting from the Black square on a WhiteBackground painted by malevich in 1915 to itsmultiplication in today’s barcodes Quick Res-ponse, we have to admit that images are lesschanging than their social. malevich thus inven-ted, with the suprematism almost simultane-ously as Kandinsky the abstract painting. Later,in 1920, he changed the meaning of this pain-ting, declaring that he announced with it thedeath of painting. splendid paradoxes! Reacti-vating today this pattern of black squares onwhite background, l say again that even ifeverything has been made in painting, as manyrepeat scornfully, this is not the pigment, northe composition which make a painting exist,but the social meaning which we give to it.

Those who will scan this painting with theirsmart phone will read that l celebrate Art, Life,philosophy. But l also start destroying this QRbarcodes to reaffirm too, that art, life and phi-losophy always escape finally any reductivesystems.

Malevics 1915-ben festett fekete négyzetérőlfehér alapon és a mai QR-kódokról, amelyekezt sokszorosítják, megállapítható, hogy magaa kép kevésbé változott, mint társadalmi jelen-tése. Malevics szuprematizmusa Kandinszkíj-jal szinte azonos időben vezette be az abszt-rakciót a festészetben. Malevics később, 1920-ban megváltoztatta a fekete négyzet értelmétés azt állította, hogy ezzel a művel a festészethalálát jelentette be. Szép paradoxon! Azzal,hogy ma a mindenütt látható QR-kódokkal fel-idézem a fekete négyzet fehér alapon témát,azt akarom kifejezni, hogy nem a pigmentvagy a kompozíció teszi a festészetet, hanema társadalmi jelentés, amit tulajdonítunk neki.

Aki ezt a festményt smartphone-nal scan-neli, láthatja, hogy művészetről, életről és filo-zófiáról beszélek, de azt is láthatja, hogy ron-csolni kezdem a QR-kódot, amivel jelzem, hogya művészet, az élet és a filozófia végül mindigkibújik minden egyszerűsítő rendszerből.

2322

Thomas FreiLer(1962 Krumbach, A, Bécsben él – lives in Vienna)

Not a photograph but a computer generatedimage (cGi), a simulation then?

Originally in the 19th century continuouswedges were produced by mixing indian inkand gelatine in a certain percentage and cas-ting a semitransparent wegde. its shadow pre-sented a perfect grayscale from white to black.

This image shows such a continous wedgebut generated with a computer and visualisedby „rendering“ observing mathematical prin-ciples, theories of light and opacity as imple-mented in its program. in my opinion theseprograms seem to become the real sucessorsof what is commonly called „photography“.Now, not relied to real beams of light any morebut just on their principles described in mat-hematical formulas, accordingly turned intoimages visable on a screen or printable onpaper.

so not a photograph but an image a resultof abstraction: an idea, a statement? And fromthis point of view more on the part of „theblack square“ then on the part of what is cal-led photography.

Nem fénykép, hanem számítógéppel generáltkép (CGI). Akkor tehát szimuláció?

A XIX. században az ék folyamatos tónus -átmenetét eredetileg tus és zselatin bizonyosszázalékarányú keverésével állítottak elő,aminek eredménye egy félig transzparens éklett. Ennek árnyéka a fehértől a feketéig ter-jedő tökéletes szürkeskálát adott.

Ez a kép számítógépi programmal generál-va és megjelenítve egy ilyen folyamatos éketmutat – amely az élek definiálásában bizo-nyos matematikai és fénytani elvek (átlátszat-lanság) alkalmazásával készült. Véleményemszerint ezek a programok lesznek a mindközönségesen „fotográfiának” nevezett dologvalódi utódai. Tehát mindezeket már nem afény valós pásztáira támaszkodva, csupán azazok elveit leíró matematikai kifejezéseketalkalmazva, akár a képernyőn akár papírrakinyomtatva, képként lehet megjeleníteni.

Vagyis, ez a kép nem fénykép, hanem azelvonatkoztatás eredményének képe: egyidea, egy állítás? És innen tekintve inkábbrésze a „fekete négyzetnek”, mint annak, amitfotográfiának hívunk.

szürkesor / Grayscale, 3D Rendering, 2009c-print, 50 x 50 cm

2524

Gerhard FrÖMeL(1941 Grieskirchen, Wolfsegg-ben él – lives in Wolfsegg, A)

eugen GOMriNGer( 1925 cachuela Esperanza, Bolívia – Rehauban él – lives in Rehau, D)

Lap az Hommage á Malewitsch mappából, 2015Graphic from the portfolio Homage á malevitch, 2015

szitanyomat / screenprint, 500 x 500 mm, Ed. Galerie Lindnercourtesy Galerie peter Lindner/vienna

Lap az ’Hommage á malewitsch’ mappából, 2015Graphic from the portfolio ’Homage á Malevitch, 2015

szitanyomat / screenprint, 500 x 500 mm, Ed. Galerie Lindnercourtesy Galerie peter Lindner/vienna

2726

Viktor HuLik(1949 Bratislava sK, Bratislava-ban él – lives in Bratislava)

HAÁSZ kati(1971 Budapest, itt él – lives in Budapest)

Fekete négyzet / Black Square, 2014papír, különböző festékanyagok / paper, various pigments

200 x 200 cm

miDDLE GEO-mOvER 7, 2009fa, akril / wood, acrylic, 90 x 90 x 7 cm

2928

HOPP-HALÁSZ károly(1946 paks, H, pakson él – lives in Paks, H)

cím nélkül 1–3 / Without Title 1–3, 2011Fotoprint, egyenként / each 20 x 30 cm

3130

Arjan JANSSeN (1965 Eindhoven, Bredában él – lives in Breda, NL)

kecSkeMÉTi Sándor(1947 Gyula, H, ulmban él – lives in Ulm, D)

Fenomen vi. 2015Jelenség VI. 2015

fa, mágnes / wood, magnet, 40 x 40 x 10 cm

cím nélkül, 2013 augusztusWithout Title. 2013 August

préselt kréta / compressed charcoal, 80 x 60 cm

3332

keLLe Antal(1953 Budapest, Budapesten él – lives in Budapest)

vajúdás, kinetikus installáció / Cynetic installation “Labour”, 201520 m2

A kiállításon / In the exhibition: árnyék fázisképek 1–4 / Shadow phases 1–4cprint vásznon / C-prints on canvas, egyenként, each 50 x 50 cm

3534

imre kOcSiS (1936 Karcag, H, – 1991 Düsseldorf, D)

Andrea Maria kreNN(1974 Hutthurm, D, Bécsben él – lives in Vienna)

Lap az Homage á Malevitch mappából, 2015Graphic from the portfolio Hommage á malewitsch, 2015

c-print , 500 x 500 mm, Ed. Galerie Lindner, courtesy Galerie peter Lindner/vienna

cím nélkül /Without Title,1975szitanyomat / screen print, 35 x 35 cm

collection sumus Gáyor-maure Foundation

3736

Vesna kOVAČiČ(1945 Ormoz, sL, ulmban él – lives in Ulm, D)

kleine raute 2, 2015kis rombusz 2, 2015

aluminium öntvény, akril / aluminium cast, acrylic, 19 x 19 x 2 cm

kleine raute 1, 2015kis rombusz 1, 2015

aluminium öntvény, akril / aluminium cast, acrylic, 19 x 19 x 2 cm

3938

Josef LiNScHiNGer (1945 Gmunden, itt él – lives in Gmunden, A)

MAurer Dóra (1937 Budapest, itt él – lives in Budapest)

Kiürülő fekete négyzet, 2015Emptying the Black Square, 2015

papír, kollázs / paper, collage, 500 x 500 mm

Lap az Homage á Malevitch mappából, 2015Graphic from the portfolio Hommage á malewitsch, 2015

szitanyomat / screenprint, 500 x 500 mm, Ed. Galerie Lindner,courtesy Galerie peter Lindner/vienna

4140

Adalberto MecAreLLi(1946 Terni, italy, párizsban él – lives in paris)

MeNGYÁN András(1945 Békéscsaba, H, Budapesten él – lives in Budapest)

4 D Négyzet / 4 D Square, 2015c-print vásznon / C-print on canvas, 100 x 100 cm

Fekete Négyzet / Black square, 2015 fény installáció / light installation, 25 m2

4342

Mehdi MOuTASHAr(1943 Al-Hilla, irak, párizsban él – lives in Paris)

Vera MOLNÁr(1924 Budapest, párizsban él – lives in Paris)

36 fekete négyzet, 974 – 201536 Black Squares, 1974 – 2015

c-print, 150 x 150 cm

carre pivotant de 15, 201515 fokban elfordult négyzet, 2015

szög, gumifonal / neal, rubber thread, 100 x 100 cm

4544

NAGY Barbara(1976 szentendre, pilisszentkereszten él – lives in Pilisszentkereszt, H)

NeMeS Judith(1948 Budapest, itt él – lives in Budapest)

1662 fehér – 918 fekete, 20151662 white – 918 black, 2015

anyagában színes papír, plexidoboz / colored paper, plexi-box,100 x 100 x 8 cm

Kibillent négyzetek, 2015Squares Tilt Over, 2015

fa, akril / wood, acrylic, 70 x 70 cm

4746

Aurelie NeMOurS(1910 paris – 2005 paris)

Peter Peri(1971 London, itt él – lives in London)

phase 9, 20159. fázis, 2015

filctoll, festékszóró, vászon / marker pen, spray paint on canvas175 x 145 cm

cím nélkül / Without Title, 1993szitanyomat / Screenprint, 700 x 560 mm, Ed. FANAL

collection szöllősi-Nagy – Nemes, Budapest

48

Martin PFeiFLe(1975 stuttgart, Düsseldorfban él lives in Düsseldorf, D)

“blacknalla”, 2015blow-up sculpture60 db plasztik táska / 60 plastic bags,együtt / together 240 x 240 x 46 cmcourtesy clement & schneider

5150

Franz rieDL (1976 Bad ischl, A, Bécsben él – lives in Vienna)

Andrej rYZHOV(1961 Krasnojarsk, Russia, szentpéterváron él – lives in Saint Petersburg)

Lap az ’Hommage á malewitsch’ mappából, 2015Graphic from the portfolio ’Homage á Malevitch, 2015

c-print 500 x 500 mm, Ed. Galerie Lindnercourtesy Galerie peter Lindner/vienna

Lap az Homage á Malevitch mappából, 2015Graphic from the portfolio Hommage á malewitsch, 2015

kartonrelief / cardboard-relief, 50 x 500 mm Ed. Galerie Lindnercourtesy Galerie peter Lindner/vienna

5352

SAXON-Szász János (1964 Tarpa, Budapesten és szokolyán él – lives in Budapest and Szokolya, H)

Fekete – fekete, 2014Black – Black, 2014

1–4 modul / együtt, together, 137 x 137 cmfa, vászon, olaj / wood, canvas, oil

ScHMAL károly (1942 székesfehérvár, pilisborosjenőn él – lives in Pilisborosjenő, H)

cím nélkül / Without Title, 2014papír, tus, kréta / paper, chinese ink, chalk, 26 x 49 cm

5554

esther STOcker(1974 silandro, italy – Bécsben él – lives in Vienna)

Fekete Négyzet – Fehér Négyzet, 1–3, 2004Black Square – White Square,1–3, 2004

c-print, aludibond, egyenként / each 490 x 370 mm

5756

SZeGeDY-MASZÁk Zoltán(1969 Budapest, itt él – lives in Budapest)

Kiürülő fekete négyzet, számítógépes variációk 1, 2, 2015Emptying the Black Square, computer variations 1, 2, 2015

c-prints, 500 x 500 mm

Lentikuláris fotó, 2015Lenticular photography, 2015

500 x 500 mm

SZeGeDY-MASZÁk Zoltán – FerNeZeLYi Márton (1972 Budapest, itt él – lives in Budapest)Kiürülő fekete négyzet, kiterjesztett valóság, 2015

Emptying the Black Square, augmented reality, 2015silver print photographs, lenticular folie, 500 x 500 mm; 300 x 300 mm

ZALAVÁri András(1986 székesfehérvár, H, Budapesten él – lives in Budapest)

Kiürülő fekete négyzet / Emptying the Black Square, 2015c-print, 500 x 500 mm

A Kiállításon / In the exhibitionKiürülő-alakuló fekete négyzet / Black Square in Formation, 2015

számítógépes animáció / computer animation, 62 sec, loop

6160

ZALAVÁri András(1986 székesfehérvár, H, Budapesten él – lives in Budapest)

A fekete négyzet eltüntetésének kísérlete, 2015An Effort to Make the Black Square Disappeare, 2015

installáció, papír, fotó, kréta, lámpa / installation, paper, photograph, chalk, lamp 60 x 120 x 35 cmműhelyfotók 1–3 / study photographs 1–3, 2015

egyenként / each 280 x 370 mm

műhelyfotók 1–3 / study photographs 1–3, 2015egyenként / each 280 x 370 mm

6362

Timm uLricHS(1940, Berlin, Hannoverben él / lives in Hannover)

The White Square from Kasimir malewitsch – without exposition developed and fixed, 1979Kazimir Malevics Fehér Négyzete – exponálatlanul előhívva, fixálva, 1979

polaroid sX-70 – color photograph 108 x 89 mmPolaroid SX-70 – színes fotó 108 x 89 mm

6564

ZALAVÁri József (1955 pécs, H, Budapesten él – lives in Budapest)

missing square, 2005Hiányos négyzet, 2005

rozsdamentes acél / rust-proof steel, 46 x 49 x 13 cm

GONDOLATOK A FEKETE NÉGYZET KÖRÜL / THOUGHTS AROUND THE BLACK SQUAREvasarely múzeum, Budapest, 2015. május 13–szeptember 27.museum vasarely, Budapest, 13 may–27 september 2015

A kiállítás kurátora, a katalógus szerkesztője / Curator of the exhibition and editor of the catalogue: maurer Dóra

Fordító / Translation: András sándor, Hervé Fischer, Thomas Freiléer

Fotók / Photographs: sulyok miklós, Józsa Dénes

Grafika / Graphic design: czeizel Balázs

Nyomda / Printed by: pannónia Kft., Budapest

Támogató / Supported by

Felelős kiadó / Publisher:Nyílt struktúrák művészeti Egyesület / Open Structures Art SocietyH-1143 Budapest, stefánia út 18. Tel: +36 1 251-0867www.osas.hu

© OsAs 2015© Kiadó, szerzők, művészek / The publisher, the authors, the artistsisBN 978-963-89919-6-6

SUMUS ALAPÍTVÁNY